KÁLVINISTASZEMLE

A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

HIVATALOS LAPJA

LXXXVII. évfolyam 1. szám Komárom, 2016. január Ára 35 cent

Jézus éLetet mentő háLóJában„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket”

(Mt 4,19b). Egy új polgári esztendőt kezdtünk. Isten terem-tett világának örökkévalóságában a mi földi időnk meg-számlált, és a testi lét kezdete és vége közé szorított időtáv.De épp ez teszi felettébb fontossá, megismételhetetlenné, segyben széppé és felelősséggel telivé. Azt jelenti ez, hogynem mindegy, hogy miként éljük végig, milyen döntésekethozunk, milyen életpéldával mutatunk utat másoknak. Mind-ez meghatározója annak is, hogy miként készülünk az örök-kévalóságra. Isten megígérte és Jézus Krisztusban elkészítet-te mindenki számára az örök életet.

Jézus azt mondta, amikor tanítványainak a világ vé-géről és az azt megelőző történésekről beszélt, hogy„…aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24,13). Az

igehely szövegösszefüggéséből egyértelművé válik szá-munkra, hogy ez a kitartás Jézus Krisztus követésére vonat-kozik, aki az ember megváltásának és az örök élet üzene-tének lehetőségé-vel érkezett emberinemzetségünkhöz.Épp ezért ez az evan-gélium nem zárha-tó határok közé, nemelegyíthető, nemváltoztatható, nemsajátítható ki, ésemiatt ki sem töröl-hető emberi létünktudatából. Hanemott kell, hogy legyenéletünk középpont-jában, legyen szó bárkiről, bármelyik népről, vagy nemzet-ről, bármelyik valláshoz tartozóról ebben a világban.

Ezért is szól Jézus nagyon egyértelműen és egyben na-gyon keményen a megtérésről, sőt visszautasíthatatlanná te-szi hívogatását: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokkáteszlek titeket” (Mt 4,19).

Ez a felhívás az Ő követésére, egyben az evangélium hir-detésére és az emberek megnyerésére akkor is érvényes, hanagyon sok ezzel ellentétes folyamatot látunk világunkban.Egyre erőteljesebbé válik az igyekezet arra – még az egyhá-

zakban is –, hogy legalizálásra kerüljenek az ember jogairól,vágyairól, kívánságainak kielégítéséről, értékrendjéről val-lott emberi elgondolások. Aki el akarja kerülni ilyen téren azütközéseket, az olyan igába hajtja a fejét, amelynek egyértel-mű jellemzője a minden fenntartás nélküli, az Isten törvé-nyét is felülíró tolerancia gyakorlása.

Viszont a Krisztus-követés, az emberhalászat sok ütkö-zéssel jár. Az Isten törvényét Jézus betöltötte, azaz visszaad-ta igazi súlyát és jelentését, amikor a Hegyi beszédben lépés-ről lépésre sorra veszi azt, hogy mi mondatott meg a régiek-nek, s erre Ő maga milyen tanítást ad. A régiek könnyebbsé-get akartak a törvény nyomása alól pl. a házasság, az emberiélet megítélése terén, az Istennek való áldozat bemutatása ésa szeretet megélése vonatkozásában. Jézus viszont vissza-mutat az Isten eredeti akaratára, azaz arra, hogy az emberelső dolga az Isten szeretete – amelyből egyértelműen követ-kezik törvényeinek tisztelete és megtartása, másodsorban a

felebarát iránti sze-retet, azaz a fele-barát magunkhozemelése.

Ez általános ér-vénnyel bír, bár-hogy is próbáljuk ami viszonyainkra,a világban történőváltozásokra vagya közvélemény ala-kulására fogni hoz-záállásunk megvál-tozását.

Látva tehát azokat a kihívásokat, amelyekkel (min-den személyes dolgunk mellett) feltételezhetőenszembe kell néznünk ebben az esztendőben – legyen

az bár az ember teremtés által kapott nemének kérdése, azegyneműek házasságkötése, a bevándorlók és vallásuk kér-dése – szeretettel ajánljuk mindenkinek az evangéliumot, te-kintet nélkül nemre, fajra, nemzetre, nyelvre és vallásra.

Ragaszkodjunk tehát az Úr Jézustól kapott hálóhoz, a tisz-ta evangéliumhoz, amely minket is és másokat is megtarthataz életre és az örök életre. Fazekas László

Hogy mi az idő? Valami, aminek ré-szese vagyok. Felettem van, körülöttem.Benne vagyok. Szeretném uralni, de kicsivagyok hozzá. Néha megállítanám, hogymegragadjam a pillanat mélységének va-rázsát. Máskor felkapaszkodnék a muta-tókra és visszatekerném oda, ahol olyanjó volt, biztonság, békesség lengett körül.Oda, ahol másként dön-tenék. Vagy egy-egy kinem mondott szóhoz.

Fáj, hogy ezt nem te-hetem. Ami volt, elmúlt.Soha nem tér vissza –mennyi minden nemtörtént meg – bárcsakvisszahozhatnám az al-kalmat. Néha feldolgoz-hatatlan, hogy elmúlt,ami nem is volt…

Kár, hogy csak a fil-mekben térhet vissza afőhős egy-egy szituáci-óhoz, hogy változtas-son sorsokon, életen,halálon.

Vajon gyorsan, vagylassan múlik felettemaz idő? Attól függ, mit szeretnék, mit vá-rok, mitől félek, kivel vagyok, kivel sze-retnék lenni, szeretek, vagy gyűlölök azadott pillanatban. Van, hogy azon gon-

dolkozom, ólomlába nőtt-e tán a muta-tóknak? Egy helyben topogok, pedig men-nék már. Máskor azon kapom magam: azidő szélsebes paripája vágtat velem. Szin-te szárnyal. Szinte szárnyalok. Felkap, el-repít, ó, bár tudnám, hová tart!

Kérdőjelek vesznek körül. Sok-sok kér-dőjel. Kicsik, nagyok, árnyékukba kupo-

rodva vacillálok. Meg nem válaszolt, elnem döntött kérdések. Mi volna a he-lyes? Hogy döntsek, melyik utat válasz-szam? Felálljak, nekivágjak? Némelyik

csábítónak tűnik, tele lehetőséggel, csil-logással. Induljak? De mi vár a végén?Nem lehet, hogy csapda? Vergődhetekaztán, mint egy rabul ejtett vad. Keressekegy szűkebb ösvényt? Járhatót, biztonsá-gosat? Mások által kényelmesre taposot-tat?

Jó lenne tudni, mi a helyes! Az időkereke csak forog, forog. Honnan indult,hova tart? Hogy kerülök ebbe az egész-

be? Hol kezdődött azén időm? Hol végződikmajd egykor? Minden-nek van eleje és vége.Nekem is, az én időm-nek is. Bármilyen hihe-tetlen és rémisztő is azelmúlás gondolata. Kez-det és vég. Alfa és Ome-ga. Aki ezt mondta ma-gáról, hiszem, felette állaz én kezdetemnek ésvégemnek.

Rá kell döbbennem:nem az a mérvadó, hány-szor fordul velem kör-be az idő kereke, hanemaz, hogy miként fordul:magam zötykölődömközben ide-oda, vagy

tart Valaki? Ki áll mellettem, ki mellettállok én?

Alfa és Omega. Kezdet és Vég.–km–

az ÚR színe előttKöszönöm Neked Istenem, ezt az

elmúlt évet. Köszönöm, hogy ma úgytekinthetek vissza rá, hogy megtar-tó szeretetedért hálát adhatok Ne-ked. Mert velem voltál a mélységek-ben, ahol egyedül teljesen elbizony-talanodtam volna és erőt vett volnarajtam a félelem. És velem voltál amagasságokban, ahol oly könnyenmegszédíthetett volna a pillanatnyisiker tűnő magabiztossága. Velemvoltál a csendben, az elcsendese-désben, az imádságokban, az ige-olvasásokban, hitem személyes ésközösségi eseményeiben, és velemvoltál a mindennapok forgatagában,munkáimban és küzdelmeimben,emberi kapcsolataim legkülönbö-zőbb élethelyzeteiben. Kérlek Té-ged, Istenem, az elkövetkező év-ben is légy velem! Hadd tekinthes-sek úgy az előttem álló esztendő-re, hogy annak minden pillanatát aTe megtartó szeretetedre bízom.Ámen.

(hajdú zoltán Levente)

2 Kálvinista Szemle 2016. január

GO

ND

OLA

TOK

Egyedüli reményem,Ó Isten, csak te vagy,

Jövel és nézz meg engem,Magamra ó ne hagyj!

Ne légy tőlem oly távol,Könyörülj hű szolgádon,

Úr Isten, el ne hagyj!

Ha a nehéz időkbenElcsügged a szívem,Vigasztalást igédben,Uram, te adj nekem!

Ha kétség közt hányódomÉs mentségre nincs módom,

Te tarts meg, Istenem!

A földön ha elvesztemSzerelmem tárgyait,

Maradjon meg mellettemSzerelmed és a hit;

Csak azt el ne veszítsem,Mi benned, ó Úr Isten,

Remélni megtanít!

Földi jó és szerencseMulandó, mint magunk,

De a hit drága kincseÖrök és fő javunk;

Hitünk áll rendületlen,Hogy Isten véd szünetlen:Élünk, vagy meghalunk.

Tépelődés az év kezdetén

Fejes IstvánEgyedüli reményem...

Uram, a nyomorultat,A gyöngét el ne hagyd,Az árvát, elhagyottatGyámolítsd te magad!A szegényt, ki remélveCsak reád néz az égre:Úr Isten, el ne hagyd!

Olyan világ nyílik ki előttünk a köny-vet olvasva, ami valóság és tény. Nem egyletűnt kor. Egyiptom közelmúltjának ésjelenének a mindennapjai tárulnak elénk.Nem a piramisok világa, vagy Kairó bel-városának a forgataga, hanem a fővárosnyomornegyedének mindennapjai.

A könyvet két fiatal német hölgy írta.Az egyik újságíró, a másik pedig iszlám-kutató. Nem szépirodalom, amit írtak, ha-nem tényfeltáró életrajznak mondanám.Maggie Gobrannak az életrajza, akit kai-rói Teréz anyaként emlegetnek. A hölgyegy befutott pályát hagyott hátra (üzlet-asszonyként ért el sikereket és egyetemiprofesszorként informatikát oktatott), le-mondott luxus életkörülményeiről, kilé-pett a komfortzónájából, hogy másoknakszolgáljon. Kiszállt a Mercédeszéből ésgyalog folytatja…

„A szegénység azt jelenti, nincs más vá-lasztásod” – lehetne életük mottója azok-nak a százezreknek, akik a nyomornegye-dekben tengetik életüket. Szerencsétlensorsú szemetesek (zabbalinok), akik ab-ból élnek, hogy éjjelente összegyűjtik alakóházak elé kirakott szemetet, szama-ras kordéikkal elszállítják haza, nappal ki-válogatják, hogy fillérekért eladhassák.A szerves hulladékkal disznót hizlalnak,ami gyakran ott él, ahol a család: a sze-mét kellős közepén. Kilátástalanság és re-ménytelenség jutott osztályrészül ezeknekaz embereknek. Számukra jelent remény-sugarat Maggie mama, aki kopt vallásúkeresztény, így a segítség mellé Jézus meg-ismerését is kínálja egy olyan világban,ahol a lakosság kb. 95 százaléka muszlimvallású. „A Kopt Ortodox Egyház Egyip-tom eredeti egyháza. A »kopt« szó a görög

»aigüptosz«-ból származik, jelentéseegyszerűen »egyiptomi«. Ezt az egyházataz első században Márk evangélista ala-pította. Ezáltal a világ legrégibb keresz-tény egyházainak egyike. Soha nem voltállamegyház, tagjait minden időben üldöz-te és elnyomta Egyiptom éppen uralkodópolitikai ereje. Ezért is nevezték a »már-tírok egyházának«. (…) Az arab világban

a legtöbb keresztény Egyiptomban él. A90 milliós Egyiptomban a lakosságnak6–15 százalékát képezik a keresztények,közülük 90 százalék tartozik a kopt-orto-dox közösséghez.”

Maggie Gobran imádságában mindigazt kérte, hogy a munkatársainak a számaminden évben duplázódjék. A mintegy25 év alatt Maggie mama kicsi kezdete má-ra hatalmassá nőtt. Segélyszervezetének1560 munkatársa hetente 32 ezer csalá-dot látogat. „Nem csak ékszereit fordítot-ta »gyermekei« javára, hanem örökségétis, amit édesapja 2001-ben bekövetkezett

halála után megkapott. »Soha nem sze-retnék megfeledkezni arról, hogy a szívem-ben lévő gazdagság fontosabb, mint a kül-ső gazdagság« – vallja.” Van mit tanul-nunk Tőle!

Kis Lucia(Az Immanuel Alapítvány Kiadója az

Immanuel Szószóró, Budapest 2015)

OLV

ASÓ

LÁM

PA

Kálvinista Szemle 52016. január

FeladványKi parancsolta és kinek: „Kelj

föl, fogd a gyermeket és anyját,és menekülj Egyiptomba”?

Kérjük, hogy megfejtésüket leg-később február 15-ig nyílt levele-zőlapon, képeslapon vagy e-mai-len juttassák el a Kálvinista Szem-le szerkesztőségének címére (93010 Dolný Štál 386). A helyes vá-laszt beküldők közt ajándék köny-veket sorsolunk ki.

A novemberi számban feltettkérdésre azok válaszoltak helye-sen, akik azt írták, hogy a „szere-tet pedig nincs bennem: semmivagyok” az 1Kor 13,2-ben vanmegírva.

Azon kedves olvasóink közül,akik helyes megfejtést küldtek be,hárman részesülnek – a ZsinatiElnökség jóvoltából – könyvjuta-lomban, mégpedig Fekete Irén(Hetény), Kovács Hildegard (Han-va) és Poch Margit (Kassa).

Mindhárman egy képes Újszövet-séget kapnak ajándékba.

Nyereményükhöz gratulálunk,postán küldjük el.

a szerkesztőség

Mit vár a 2016-os esztendőtől?Váradalmaim családi, egyházi és társa-

dalmi téren fogalmazódnak meg. Isten áldá-sát kérem családtagjaim életére, őrá is, akiérkezőben van és majd nagyapának fog szó-lítani. Szeretnék több időt fordítani rájuk,mert az idő múlásával egyre jobban érziaz ember, mennyire szükséges azok közel-sége, akiket szívünk szeretetében hordo-zunk. Egyházunk életét illetően örülnék, ha

kevesebb olyan probléma lenne, amely felőrli az idegeinket ésenergiánkat. Fontos lenne, ha a megfelelő strukturális és anyagihátteret biztosítva, teljes erőnkkel az Isten országának hirdeté-sére és egyházunk építésére összpontosíthatnánk. Társadalmi té-ren azt várom, hogy végre józanságra ébred a világ sok kérdéstekintetében. Felvidéki magyarságunkkal kapcsolatban remény-kedem egy olyan politikai képviseletben – minden téren, így par-lamenti szinten is –, amely segítségével lehetővé válik az itt élőmagyar nemzetrész asszimilációjának megállítása, kívánom erő-södését, épülését, gazdagodását és előbbre jutását.

Fazekas László, az SZRKE püspöke

A válasz nagyon egyszerű: Isten jelen-létét várom – nemcsak a saját, de családom,gyülekezetem életében is, hogy mindig ve-lünk maradjon. Vágyom arra, hogy azokata feladatokat, kihívásokat, próbatételeket,melyek előttem állnak, ne a saját magamerejéből próbáljam megoldani, megélni,hanem bízzam az Úrban és fogadjam megaz Ő tanácsát. Szeretném, ha Európa keresz-

tyén Európaként viselkedne és élné meg hitét, melyben nagyszerepe van minden egyénnek, családnak, gyülekezetnek is. Vá-rom Isten kegyelmét. Várom a keresztyén közösségek, gyüleke-zetek összefogását. Várom a nagyölvedi református templomfelújításának befejezését és a többi, már megkezdett munka foly-tatását. Szeretném, ha olyan sok örömteli percet élhetnék meg acsaládban és gyülekezeten belül, mint az elmúlt években, haolyan sok önzetlen segítségnyújtás és tenni akarás mutatkozna,mint eddig. Várom a faluközösség összefogását. De legfőképp:várom Isten áldását!

antala éva, nagyölvedi lelkipásztor

FELTETTüK

A K

ÉRD

ÉST

Maggie Gobran – A kairói Teréz anya

2016. január6 Kálvinista Szemle

GO

ND

OLA

TOK

„És utána futott Géházi Naámánnak.Látván pedig Naámán őt, hogy utánafut, leugrott a szekérből és eleibe mé-ne és monda: Rendben van minden?”(2Kir 5,21).

Naámán felteszi Géházinak az élet-mentő kérdést, aki gondolkodás nélkülráfelelte: rendben. Kapzsisága az egész-ségébe, az örök életébe került (2Kir5,27). Ott élt a próféta közelében, láttaIsten csodáit, áldásait, gazdagságát, még-is földi kincsekre vágyott. Kérhetett vol-na ő is áldást és lehetett volna másokszámára áldássá.

Naámán kérdése hozzánk is szól:Rendben van minden?

Struccpolitikát folytatunk, bedugjuka fejünket a homokba és úgy teszünk,mintha rendben lenne minden. Zűrzava-ros világban élünk, ahol a napi híradá-sok csupa rémisztő eseményről tudósí-tanak. Az emberiség vonata több mintkétezer éve menetrend szerint rohan avégső cél felé. Mindnyájan ott ülünkezen a vonaton, és nem gondolunk ar-ra, milyen gyorsan fut az idő. Múlnakaz évek és mi vár ránk? Az út véget ér,megérkezünk a végállomásra, és ki kellszállnunk. De hol? Mivel csak két lehe-tőség van: vagy az öröklétben, vagy azörök kárhozatban.

Te milyen cél felé haladsz? A menny-országot nem lehet fél szívvel elnyerni.Ott nem érvényes a diplomád, a nyelv-tudásod (bár ez mind hasznos és kell),nem számít, hogy hány imát mormolszel, hány vasárnap ülsz a templomban. Amennybe jutáshoz ez kevés. Oda az kell,hogy királyi gyermek légy, akit a Bárányvére megmosott. „Aki győz, azt öltöz-tetik fehér ruhába, annak a nevét nem

törlöm ki az élet könyvéből, hanem val-lást teszek nevéről az én Atyám előtt ésangyalai előtt” (Jel 3,5).

Gyülekezeteink egyre fogynak, gyer-mekeink nem akarják ismerni Istent, nemimádkoznak, nem járnak gyülekezetbe,nincs kapcsolatuk Istennel, de a világgaligen. A testük úgy néz ki, mint egy díszeskarácsonyfa. Nem erre adta őket Isten...

Nincs nagy jövedelmünk, de többmissziói munkát támogatunk, élelmi-szercsomagot készítünk sokgyermekescsaládoknak, ha kell, kifizetjük a gyógy-szerét vagy a kórházi kezelését egy kis-nyugdíjasnak, betegnek, de eddig mégsoha nem szenvedtünk hiányt (ezt nem

dicsekvésnek, hanem példának írtam).„Akire sokat bíztak, attól többet kérnekszámon” (Lk 12,48b).

Isten csak arra ad áldást, amit odaa-dunk neki. Legyen az az időnk, az erőnk,az egészségünk vagy a pénzünk. Gyak-ran meg szeretnénk Istennek magyaráz-ni, mit miért teszünk, vagy nem teszünk.De meg kell-e magyarázni, hiszen Őbelelát a szívünkbe és a pénztárcánkbais? Adj tizedet a javaidból, mert a jóked-vű adakozót szereti az Isten! Ha Istenéletünk Ura, tudunk szűkölködni és bő-völködni is. Amink van, az nem auto-matikusan jár nekünk és nem is termé-szetes, hogy van, hanem minden Istenajándéka. Rendben van minden? Necsapd be magad azzal, hogy én nem va-gyok olyan rossz!

Az úrvacsoránál kimondjuk magunk-ra az ítéletet: halált és kárhozatot ér-demlő bűnös vagyok. De nem kell úgymaradnia, mert akkor elveszünk!

Nemrég valaki azt mondta, ne ijeszt-gessük az embereket ilyesmivel. Nem

akarok senkit ijesztgetni, de figyelmez-tetni: utaznál-e olyan vonaton, amelyik-ről nem tudod, merre tart? Pedig lehet,hogy épp ez történik veled! „Ébredj fel,aki alszol” (Ef 5,14b). A világ esemé-nyei mind azt hirdetik, hogy Jézus azajtó előtt áll és visszajövetele közel van.Ragadd meg az alkalmat, mert a gyá-vák nem örökölhetik Isten országát (Jel21,8). Légy bátor, és rakj rendet az éle-tedben, fogadd el a felkínált kegyelmet!A dúsgazdag a pokolban már látott-ér-tett mindent (Lk 16,23–24), de már késővolt. Pál az efézusi levélben (6,10–20)arra biztat, hogy bátran ismertessük azevangélium titkát, tisztán, igazán, őszin-tén, hogy az emberek felismerjék bűnösvoltukat. Alázatra és imára kulcsolt ke-zekre van szükség. Isten azt kérdezteMózestől: „Meddig utál engem ez a nép,és meddig nem hisz bennem a sok jelellenére sem, amelyeket közöttük tet-tem?!” (4Móz 14,11).

Ma tőlünk is ezt kérdezi. Ne monddrá, hogy rendben van minden! Jó he-lyen vannak a szeretteid, gyermekeid,az unokáid? Jó vonaton utaznak, jó célfelé tartanak?

Még tart a kegyelmi idő, de nem tud-juk, meddig. Nekem 1990-ben volt ta-lálkozásom az élő Istennel. Nincs dip-lomám, bár lehetett volna, nyelvet iscsak kettőt beszélek, bár többet tanul-tam, de el vagyok jegyezve a Báránypecsétjével és királyi gyermek vagyok,mert Ő mindenekben mindenem.

Lehet Isten nélkül élni, de meghalninem!

Varjassi Ibolya

Rendben van minden?

Halott maradsz, ha Ő meg nemhal érted.Mi lesz veled, ha nem hiszed?Hulljon ma porba gőgöd, büszke-séged,S kérj Tőle új szívet!

Szemedből könny fakadjon, sűrűzápor,Bűnös szíved ne vidd tovább!És béke száll le rád a Golgotáról,Mert Isten megbocsát!

Miért ne élnél, hogyha Ő akarja,Miért maradnál rab, szegény?A Golgotán kitárva vár a karja,Azért halt meg, hogy élj!

(Füle Lajos)

Reggeli fohász