Húsvéttól foglalkoztat bennünket az egyházunkban élő kétnemzetiség közötti feszültség. Eljutottunk novemberig, addiga hónapig, amelyik a halottakra való emlékezéssel kezdődik, avégén pedig tulajdonképpen véget ér az egyházi év is. No-vember így mintha az elmúlás hava lenne. Véget ér az emberiélet, véget ér az egyházi év.

Egyszer vége lesz ennek a világnak is, és bekövetkezikaz örökkévalóság. De vajon mulandó-e a nemzet vagyaz örökkévalóságban is fognak létezni nemzetek?

Tudjuk, hogy például templomok a mennyben nem lesznek.De miként lesz ez a nemzettel? Hogyan tekintünk a nemzetre?Csak mint valami olyanra, ami a Bábel tornyával kapcsolatosemberi bűn következménye? Nem áldás a nemzetek sokszínű-sége bizonyos módon? Nem úgy van, hogy az Úristen sokfajtavirágot teremtett, s mindegyik az ő dicsőségére mutat – nemcsak egy? Nem úgy van, hogy a föld nemzetei, ha Istenhez tér-nek, sokszínűségükben mégis egyedülállómódon dicsőíthetik az Úristent?

Minden nemzetnek megvannak az ár-nyékos oldalai, akárcsak a világosabbak,melyekkel hozzájárul Isten dicsőségéhez.Csupán földi dolog a nemzeti öntudat?Olyan valami a nemzeti öntudat, ami elmú-lik a világ mulandóságával együtt? A jele-nések könyve a mennyei Jeruzsálem gyönyörűségeinek a le-írásakor szól az örökkévalóságban levő nemzetekről: „Nemláttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Istenés a Bárány annak a temploma. Napra sincs szüksége a város-nak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicső-sége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő vi-lágosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be di-csőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nemlesz. A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátala-nok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságotvagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be van-nak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel 21,22–27).

A mennyben a megváltottak között bizonyára tökéletesegység és harmónia lesz, de a Jelenések szerint inkább virágzóréthez, mint egyszínű, homogén és egyöntetű szőnyeghez leszhasonló. A mennyei városba csak azok jutnak be, akik be van-nak írva a Bárány életkönyvébe. De ők ott nem veszítik el anemzeti identitásukat, ott is nemzetek szerint fognak csopor-

tosulni. Csak ezek a megváltottak vihetik be a mennyei városbaa népek dicsőségét és tiszteletét. Az jut eszembe, hogy példáulaz angolok ott az Úristennek elénekelhetnék a „Csodálatos ke-gyelem”, a szlovákok a „Szabad Krisztusért élni, érte halni”,a magyarok pedig a „Szent Isten, noha néked” kezdetű éneket;minden nemzet dicsőséget és tiszteletet visz oda az Úristen-nek.

Az Úr Jézus a mennybemenetele előtt megparancsolta,hogy tegyünk tanítványává minden népet. Ennek a munkánakaz eredménye a mennyben lesz nyilvánvalóvá, erre mutatnakaz alábbi szavak: A népek az ő világosságában fognak jár-ni… A népek oda viszik dicsőségüket és tiszteletüket. Min-den nemzet megváltott része dicsőséget és tiszteletet visz oda,amit aztán az Úristennek ad. A mennyei városba csak azok lép-hetnek be, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. A belé-pés nem a nemzetiségtől függ, hanem az Úr Jézus Krisztusban

való őszinte hittől. Csakaz Úr Jézus menthet megminket az örökkévaló-ság számára.

Ezért minden feszült-ség ellenére, ami egyhá-zunkban magyarok ésszlovákok közt felgyü-

lemlett, fontos tudatosítani, hogy a mennyben együtt lesznek aszlovák és a magyar nemzet megváltott részei. Ott tökéletesharmóniában és egyetértésben fognak élni. Földi harcaink éssérelmeink, sérüléseink és meg nem értéseink egyszerre eltűn-nek. És bár nagyon nehéz, igyekezzünk ebben a hónapban,amely számunkra az elmúlást idézi, a megbékélésre: megbé-kélésre az egyházunkban élő nemzetiségek közt. Tanuljunkmeg különbséget tenni mulandó és örökkévaló között, igye-kezzünk utat találni egymáshoz.

Nem tudjuk, meddig van időnk. Az Írás azt mondja:„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót minden-kivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a

hitben” (Gal 6,10). A két nemzetiség egyházunkban már né-hány évszázada testvére egymásnak a hitben. Használjuk ki azidőt, amíg van, a megbékélésre, megbocsátásra és megértésre.Keressük együtt a megértés útját, mert az örökkévalóságban –ha kegyelmében részeltet minket az Úr – együtt leszünk nála.

Juraj Brecko

KÁLVINISTASZEMLE

A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

HIVATALOS LAPJA

LXXXII. évfolyam 11. szám Komárom, 2011. november Ára 35 cent

KERESSÜK A MEGÉRTÉS ÚTJÁT – MÍG IDŐNK VAN

KÖZLEMÉNYEK H Í R E K ESEMÉNYEKÖsztöndíjpályázatA Gustav-Adolf-Werk német segély-

szervezet ösztöndíjat kínál egyházunk te-ológusainak és lelkészeinek a 2012/ 2013-as akadémiai évben. Teológus esetébenkét szemeszterről van szó, és követel-mény, hogy a diák már a teológiai tanul-mányai második felében járjon. Lelkészesetében egy szemeszter jöhet számítás-ba (a téli vagy a nyári). A tanulmányokhelyszíne a Lipcsei Egyetem vagy a Hei-delbergi Egyetem Teológiai Kara (mi-közben a GAW fenntartja magának a jo-got a meghatározására).

A jelentkezéshez szükséges továbbitudnivalók és a pályázati mellékletek el-érhetőek a www.gustav-adolf-werk.deweboldalon, illetve a Zsinati Irodában.Mivel az ösztöndíj a GAW partneregyhá-zain keresztül fut, az egyházvezetés aján-lásáért is folyamodni kell. A pályázatot –a Zsinati Iroda útján – 2012. január 31-iglehet benyújtani a GAW központjába.

Templomkerti nap. A FelsőpatonyiReformátus Egyházközség szeptember11-én immár a negyedik templomkerti na-pot szervezte meg. Az alkalmon bizony-ságtétellel szolgált Molnár Róbert, a Sze-ged melletti Kübekháza polgármestere,fellépett a Te Deum Laudamus elnevezésűalistáli gyülekezeti énekkar és a helybeliFelső Hangok.

Támogatás önkénteseknek. MiroslavMikolášik európai parlamenti képviselő(KDH) önkénteseknek – a Segítsünk a jó-nak növekedni elnevezésű program kere-tében – adományok szétosztását tervezi.Az önkéntesek 30-tól 300 euróig terjedőösszeget igényelhetnek, mégpedig 2011.november 30-ig. További információkat awww.pomozme.sk honlapon lehet szerez-ni.

Jubileum. Száz éve épült a nyitrai re-formátus templom. A gyülekezet október9-én hálaadó istentiszteletet tartott a cen-tenárium alkalmából, az igehirdetés szol-gálatát Fazekas László püspök végezte.

Egyházmegyei bibliaóra. Krisztusbanlenni címmel október 17-én a somorjai re-formátus templomban került sor a Pozso-nyi Református Egyházmegye bibliaórájá-ra, ahol György András helybeli lelkipász-tor szolgált igemagyarázattal. A havonkéntmegrendezendő egyházmegyei bibliaórakövetkező alkalma november 14-én (hét-főn) Kulcsodon lesz.

A Pátria rádió

protestáns műsorai:

November 20-án 8.05-kor a Világos-ság című egyházi műsor református adá-sában Antala Éva nagyölvedi lelkipásztorigehirdetésének az a témája, hogy azÚr miért nem akar a népe között marad-ni.

December 4-én 8.05-kor a Világos-ságban Drenkó Zoltán barkai lelkipász-tor adventi gondolatokat oszt meg ahallgatókkal.

A Világosság másnapi (hétfői) ismét-lésének kezdési időpontja: 12.05.

Szerkesztő-műsorvezető: Iski Ibolya

KÁLVINISTA SZEMLEA Szlovákiai Református KeresztyénEgyház hivatalos lapja. A kiadó címe:

Jókai u. 34., 945 01 Komárno.Megjelenik havonta.

Fõszerkesztõ: Fazekas LászlóSzerkesztõ: A. Kis Béla

Titkár és lapterjesztõ: Kis LuciaElõfizethetõ a református lelkészi

hivatalokban és a szerkesztőség címén.Elõfizetési díj: egy évre 4,20 euró.

A lapterjesztést a szerkesztõség végzi:930 10 Dolný Štál (Alistál) 386.E-mail: akisbela@ba.telecom.sk

Telefon: 031/55 90 141 (egyben faxés üzenetrögzítõ is)

A kéziratokat nem õrizzük meg, nemküldjük vissza, rövidítésük és szerkesz-

tésük jogát fenntartjuk.Nyomdai elõkészítés: A. Kis Béla

Nyomja: Reproffset, DunaszerdahelyISSN: 1335-7298

Nyilvántartási szám: EV 3628/09

„Ama nemes harcot megharcol-tam, futásomat elvégeztem, a hitetmegtartottam, végezetre eltétetettnekem az igazság koronája, ame-lyet megad nekem az Úr, az igazbíró ama napon, de nemcsak énne-kem, hanem mindazoknak is, akikvágyva várják az ő megjelenését”(2Tim 4,7–8).

2011. június 17-én elhunyt Ma-gyar Lajos, a Szádalmási Reformá-tus Egyházközség hűséges, tiszte-letbeli gondnoka, akit 76 évesenszólított magához a Teremtő. Sze-retetteljes, önzetlen szolgálatával afiatal anyaegyházközség példásgondnokaként marad meg emléke-zetünkben. Mint gondnok esküjéthíven megtartotta, és hétéves gond-noksága alatt – betegsége ellenére– parókia épül, és megújul a temp-lomtető. Halála fájdalmasan érin-tette itt maradott szeretteit és azegész gyülekezetet.

Temetése 2011. június 20-án volt,ahol a vigasztalás igéit Varga Zol-tán helybeli lelkipásztor hirdette a2Tim 4,7–8 alapján. A mi megváltóIstenünk szeretete vigasztalja mega gyászolók, a hitvestárs, a gyer-mekek, az unokák és a gyülekezettagjainak szívét ezzel a biztatással:„Én örök életet adok nekik, és nemvesznek el soha, mert senki semragadhatja ki őket az én kezemből”(Jn 10,28).

Varga Zoltán

Előfizetőink figyelmébeLapunk zökkenőmentes megje-

lentetése és januári összpéldány-száma pontos meghatározható-sága érdekében tisztelettel kérjüka gyülekezetek lelkipásztorait,gondnokait és iratterjesztőit, akár-csak egyéni előfizetőinket, hogylegkésőbb december 20-ig jelez-zék a szerkesztőségnek az imp-resszumban megadott elérhető-ségei bármelyikén, amennyibenmódosul a jövő évre előfizetendőpéldányok száma.

Az előfizetés egyébként folya-matos – akinél nincs semmilyenváltozás, nem kell megújítania.Tehát akik a fenti időpontig nemjeleznek változást, azt vállalják,hogy a Kálvinista Szemlét 2012-re ugyanannyi példányban fizetikelő, mint idén.

Lapunk éves előfizetési díja vál-tozatlanul 4,20 euró. Kérjük, azelőfizetési díjat majd csak január-ban azzal a pénzesutalvánnyal té-rítsék meg, amit a januári szám-mal együtt küldünk.

Kérjük azon gyülekezeteket, a-melyek a lapunk mellékletekéntmegjelenő Bibliaolvasó vezérfo-nalakon kívül további példányokatszoktak igényelni a szerkesztő-ségtől, hogy rendelésüket miha-marabb adják le. A falcolt Bibliaol-vasó vezérfonal 2012 ára 17 cent.

A szerkesztőség

MAGYAR LAJOS(1935–2011)

A városnak ezt a szép nevet (jelen-tése: testvérszeretet) az alapítója, II. At-talosz király adta, mégpedig a fivéreiránti szeretetből.

Ebben a városban él egy kis keresz-tyén gyülekezet, amelyet az Úr dicsér ahűsége okán. Egy hosszabb bevezetőután az Úr nemcsak a Szent és Igaz is-teni titulusokkal mutatkozik be, hanemúgy is, mint „akinél van a Dávid kul-csa, és amit kinyit, senki nem zárja be,és amit bezár, senki nem nyitja ki” (7.v.). Dávid kulcsa szimbolikájának meg-van az ószövetségi háttere, mégpedig azÉzs 22-ben. Ott Eljákimról esik szó,akinek meg kell kapnia a kulcsokat Dá-vid palotájától és fel kell váltania agondnoki tisztségben a hűtlen Sebnát.

Itt az Úr Jézus azt állítja maga magá-ról, hogy nála van a Dávid kulcsa, denem földi palotától, hanem egyrészt azIsten közelségébe vezető kaputól, más-részt ez a kulcs az ő hatalmát és oltal-mát jelképezi. Bár a gyülekezetnek csakkicsi az ereje, de a létezése és növeke-dése lehetőségei nemcsak tőle függnek,mivel a kulcsok, amelyek az ajtót nyit-ják, az Úr kezében vannak; és Ő kinyit-ja az ajtót, mert „megtartottad az énigémet, és nem tagadtad meg az én ne-vemet” (8. v.). A kulcsok és a nyitott aj-

tó szimbolikájának egyébiránt több je-lentése van. Egyrészt arról az ajtórólvan szó, amely az Isten országába ve-zet, az Isten kegyelmi trónjához, vala-mint a hithez és a missziós tevékeny-séghez vezető kapuról (vö. ApCsel 14,27). Másrészt a bezárt ajtó az ellenfelekveszélyeitől való oltalom képe. „Mivelmegtartottad állhatatosságra intő be-szédemet, én is megtartalak téged a kí-

sértés órájában, amely el fog jönni azegész világra, hogy megkísértse azokat,akik a földön laknak” (10. v.).

Ez után a jelképesen kifejezett bizto-síték után egy figyelmeztetés követke-zik, hiszen a végső győzelem még nincsmögöttünk, hanem előttünk áll. Bár avég ideje közel van – „eljövök hamar” –,éppen ezért időszerű a figyelmeztetés:

„…tartsd meg, amid van, hogy senki elne vegye koronádat” (11b v.).

Viszonylag hosszadalmas a győzte-seknek szóló végső ígéret. „Aki győz,azt oszloppá teszem az én Istenem temp-lomában, és onnan nem kerül ki többé”(12a v.). Ennek a képnek is ószövetségiháttere van. Salamon templomának hom-lokzatán két bronz tartóoszlop állt(1Kir 7,15), melyeknek nevük is volt(1Kir 7,21). A babilóniaiak háborúbanelpusztították a templomot is: „Össze-törték a káldeusok az Úr házánál levőrézoszlopokat…, és a rezet elvitték Ba-bilóniába” (2Kir 25,13). De a Szent-írásban az oszlop szó átvitt értelembenis használatos. Az Újszövetség az apos-tolokat oszlopoknak tekinti (Gal 2,9; Ef2,19–22).

Ebben a metaforikus értelemben vanhasználva ez a szó a mi szövegünkbenis, ahol éppen a győztesek lesznek egy-fajta oszloppá Isten templomában, amiaz egyház. Ezeket az oszlopokat mársenki sem teszi tönkre. Nem vesznek el,hiszen nyilvánvaló, kihez tartoznak, hi-szen Uruk és tulajdonosuk rájuk írjaIsten nevét, Isten városának, a menny-ből alászálló új Jeruzsálemnek a nevét,illetve a sajátját. Ezt a gyönyörű bizto-sítékot magunkévá tehetjük mi, a jelen-kor egyháza is. Hiszen: „Akinek van fü-le, hallja meg, mit mond a Lélek a gyü-lekezeteknek!” (13. v.).

Ján Janovčík

2011. november

TUD

ÓSÍTÁ

S

2011. november2 Kálvinista Szemle

Nádasdi Éva

TIÉD AZ AZ ORSZÁGSzeress engem, Isten:törekszem Tehozzád:az égi vagy nékem,Tiéd az az Ország.

Testem nehezékétoldd el tőlem, kérlek,sebeim bekötnisegíts nekem, végleg.

Hogyha fohászkodom,jusson el Tehozzád,hozzád vágyom, Hozzád,Tiéd az az Ország.

Elbeszélgetsz vélem,hogyha elfáradtál,hogyha megfáradtam,eljutok Tehozzád.

Kálvinista Szemle 15

Az ÚR színe előttUram, hadd melegítse fel szerete-

ted szíveinket, hogy magunkat ésmindent, ami vagyunk és amink van,örömmel helyezzük a Te kezedbe.Szereteted hulljon alá, mint tűz azégből, a mi szívünk oltárára. Tanítsmeg minket, hogy éberen őrizzük aszent tüzet állandó imádásoddal és aszív benned való megnyugvásával,hogy sem magasság, sem mélység,sem jelenvalók, sem eljövendők el netudjanak választani tőled. Erősítsdmeg lelkünket. Ébressz fel minket ha-lálos álmunkból, amely fogságábantart minket. Éleszd fel hűvös szívein-ket melegségeddel és szívélyessé-geddel, hogy ne éljünk tovább mint-egy álomban, hanem mint zarándo-kok lépdeljünk utunkon a hazánk felé.Segíts nekünk, hogy végül találkoz-hassunk a Te szentjeid seregével aTe trónusod előtt, és hogy ott örven-dezhessünk a Te szeretetednek örök-kön-örökké. Ámen.

Gerhard Tersteegen

BIB

LIA

MA

GYA

RÁ

ZA

T A jelenések könyve gyülekezeti leveleiLEVÉL A FILADELFIAI GYÜLEKEZETHEZ

A KOEN (Kinderwerk Oost Eu-ropa Nederland) betűszó a többség-nek talán semmit nem jelent. De anapközi tábor vagy vakációs bibliahétszókapcsolat – még így őszbe kanya-rodva is – sokaknak tábori élménye-ket juttat eszébe, melyeket sajátmaguk vagy éppen gyermekük, uno-kájuk élt át abban a gyülekezetben,ahol napközis gyermektábort szer-veztek. S hogy hogyan kapcsolódik aKOEN (magyar tartalommal meg-töltve: Keresztyén Oktatásért és Er-kölcsi Nevelésért) a nyári napközitáborokhoz? A válasz egyszerű: alegtöbb gyülekezetben ennek a hol-land alapítványnak a programjaalapján valósultak meg ezek az al-kalmak (2011-ben egyházunk ötven-öt gyülekezetében több mint 2500gyermek táborozott a KOEN táboriprogramja alapján).

Az alapítvány huszonöt évvel ezelőttHollandiában jött létre, s immár negyedszázada segíti a kelet-európai gyerme-kek hitben való nevelését. Egyházunk-ban négy évvel ezelőtt kezdték a KOENAlapítvány segédanyagait használni, ésfolyamatosan nőtt azon gyülekezetekszáma, melyek bekapcsolódtak a prog-ramba.

A hollandiai szervezet szeptember24-én a staverdeni templomban ünne-pelte megalakulásának 25. évfordulójátés adott hálát azért, hogy Isten az alapí-tás óta eltelt időszak alatt folyamatosanmegadta a szükséges erőforrásokat. Aszervezet úgy tudott és tud működni,hogy a Kárpát-medence magyarlakta te-rületein (Felvidéken, Erdélyben, Ki-rályhágómelléken, Délvidéken, Kárpát-alján és Magyarországon) minden évnyarán több mint 40 000 gyermekhezjut el az evangélium.

A jubileumi ünnepségre meghívták akelet-európai munkacsoportokat, így aFelvidékről négy lelkipásztor vett részta nagy gonddal előkészített alkalmon. Ahálaadó istentiszteleten Demeter Irén,a KOEN Alapítvány kelet-európai ko-ordinátora Ézsaiás próféta könyve 35.fejezetének első versei alapján köszöntemeg a holland testvéreknek a több évti-zedes segítséget. Kiemelte az említettrész 7. versét: a délibáb valóban tóválett, és amit ők Erdélyben két évtized-del ezelőtt még nem láttak, nem is ál-modtak, azt a holland testvérek mársejtették, remélték, hitték, s a hitük va-

lósággá lett. A köszöntés után a munka-csoportok közös kórusa egy magyar ésegy holland énekkel köszöntötte aKOEN Alapítvány önkéntesen dolgozóvezetőit, valamint az alkalomra meghí-vott vendégeket.

A hálaadó istentiszteletet követően azünnepség a staverdeni kastélyban foly-tatódott, ahol nem csupán a támogatók-nak köszönte meg az alapítvány azeddig nyújtott segítséget, hanem a mun-kacsoportok vezetői is köszönetet mond-tak a KOEN áldozatos munkájáért.Molnár Éva, a KOEN szlovákiai koor-dinátora megköszönte, hogy nem feled-keztek meg egyházunkról, gyülekezete-

inkről, s bár a többi egyháztestnél ké-sőbb, de bekapcsolódhattunk a munká-ba, s egyházunkban is használhatjuk tá-bori segédanyagaikat. Czinke Tímea, anyugat-szlovákiai munkacsoport veze-tője tolmácsolta Fazekas László püspökköszöntését, és ugyancsak megköszönte

a hollandiai önkéntesek áldozatos mun-káját, a felvidéki gyermekek hitre jutásaérdekében történő fáradozásukat.

Holland testvéreink nem sokáig ün-nepeltek, mert miközben hátranéztek éshálát adtak az elmúlt huszonöt évért,előre is tekintettek: az ünnepség más-napján a jelen lévő munkacsoportokkalmegbeszélést folytattak, érdeklődtek,

beszámolókat hallgattak meg, s már a2012-es év nyarának vakációs bibliahetiprogramját tervezték.

A négy hollandiai nap során és a ju-bileumi ünnepség kapcsán is sok fele-melő és elgondolkodtató pillanatot él-hettünk meg. Már önmagában az isnagyszerű érzés volt, hogy bár öt or-szágból érkeztek a munkacsoportok kép-viselői, mégis egy nyelvet beszélünk,egy ügyért mozdulunk, azonos utakatjárunk. Felemelő érzés volt, hogy ami-kor alkalmi kórusunk énekelt, a hollandénekünkbe spontán bekapcsolódott ahelyi gyülekezet, vagy ahogyan a va-sárnapi gyülekezetben fogadtak ben-nünket, ahogyan előre tervezték az is-tentiszteletet, hogy mi is értsük (sőt ki-vetítve olvassuk) az igét. Megerősítőérzés volt arra gondolni, hogy rohanóvilágunkban egy gyermekmissziós ala-pítvány huszonöt éven át meg tud ma-radni, tudott és tud segíteni, hogy a ne-gyed évszázad alatt közel félmilliógyermekhez segíthette közelebb jutni azevangéliumot. Nyilván ehhez kellettek,kellenek a gyülekezetek, a lelkészek, avallástanárok, segítők, helyi támogatók,de mindez kevés lett volna és kevés len-ne, ha nem az Úrtól lenne mindez.

A KOEN Alapítvány szolgálata, a gyer-mektáborok ügye az Úrtól volt és azÚrtól van, s ezért mi sem vonhatjuk ki emunkából magunkat. A szép hollandiainapok után megerősödve, sok-sok él-ménnyel feltöltekezve indultunk haza,tervezgetve, álmodozva, olykor talán„délibábot” látva a jövő horizontján.

Molnár Éva

Kelet-európai gyermekek hitével törődikHUSZONÖT ÉVES A KOEN ALAPÍTVÁNY

Az ókori Filadelfia ma törökországiváros (Alaşehir)

Venyigéd vagyok én,s hazatér a gazda,abba az országba,hol Te vagy a Gazda.

És ahol én élek,néha Neked hazád,és fenn a magasban,veled ott: magas van.

Néha szólítsz engem,mindig szólítalak,szívembe költözöl,mindig áhítalak.

2011. szeptember 18-án az Úr kegyel-méből nagy ünnepség volt a deáki gyüle-kezetben, hiszen eme napsütéses vasár-nap délelőttön ünnepeltük és köszöntöt-tük a gyülekezetben hatvan éve és még ré-gebben konfirmáltakat.

A zsúfolásig megtelt templomban szív-ből jövően zengett a 90. zsoltár 1. verse.

Sokan voltunk, sokfélék, sokféle helyről.A helybeliek mellett (köztük Deáki jelen-legi és tiszteletbeli polgármestere) ott vol-tak a magyarországi és a Deákiról elköltö-zött ünnepeltek is szeretteikkel együtt. (Aharminckét jubiláns közül tizenheten tud-tak megjelenni.) Az alkalom ünnepélyes-ségét és méltóságát emelte még az is,hogy az 1946-ban Magyarországra kitele-pítettek által adományozott emléktáblaleleplezésével, valamint zászlóavatássalvolt eme együttlét egybekötve.

Páli levélből szólt az ige: „De te maradjmeg azokban, amiket tanultál és amik re-ád bízattak, tudván kitől tanultad” (2Tim3,14), és szólt az üzenet is Édes Ákosszolgálatán keresztül. Az igehirdetésbena megmaradásról, az emlékezésről, vala-mint az életünkhöz szükséges térképrőlbeszélt. Mert ahogyan a kiránduláshoz,

úgy az életben való eligazodáshoz is tér-kép kell – mondta az igehirdető, s a földikirándulásunkhoz a legjobb térképet, ta-nácsot Isten tudja adni. Ez a térkép pediga Szentírás. Emlékeztette a volt konfir-mandusokat – és a jelen levő gyülekezetetis – arra, hogy mi Jézus Krisztus tulajdonavagyunk, aki az ő drága vérével bűnein-

kért megfizetett, s akiSzentlelkével biztosítminket az örök élet fe-lől. A szószéki szol-gálat végén reményétfejezte ki, hogy amirőlegyszer vallást tettünk,életünk végéig kitart.

Édes Réka is kö-szöntötte az ünnepel-teket, akiket Czibor Jó-zsef volt deáki lelki-pásztor szavaival a ke-reszt népének neve-zett: az otthonuktól,gyökereiktől elszakí-

tottak a keresztjüket nem a templomoktornyán s nem a zászlók selymén, deéletükben, szívükben hordozzák. A kö-szöntés után sor került a fogadalomtételmegerősítésére.

A volt konfirmandusok s egyben a ki-telepítettek nevében Komjáti Árpád, azújpesti református gyülekezet gondnokamondott beszédet. Az emléktábla lelep-lezése és a koszorúk elhelyezése után alelkipásztor még köszönetet mondott Csá-szár Ferencnek is, aki a holtak emlékére,az élők tanulságára a kitelepítés 65. év-fordulóján egy képet adományozott, a szü-lőföld szeretetére emlékezve és emlékez-tetve.

Az együttlét végén elénekeltük nemzetiimánkat, majd részt vettünk a gyülekezetszeretetéből fakadó szeretetvendégségen.

Édes Réka

2011. november

„Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogyrászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtet-tél! Nevetnek rajtam egész nap, engemgúnyol mindenki. Az Úr igéje csak gyalá-zatot és gúnyt szerzett nekem egész nap.Azt gondoltam: nem törődöm vele, nemszólok többé az ő nevében. De perzselőtűzzé vált szívemben, csontjaimba van re-kesztve” (Jer 20,7.8b–9a).

Érdekes, hogy Jeremiás ebben azIstennel való imádságos beszélge-tésében azzal kezdi a panaszát,

hogy igehirdetését kigúnyolják, nem ve-szik komolyan. Fárasztó számára az, amitcsinál, és fel is akar hagyni az igehirde-tési szolgálattal. Nem fog többé prédikál-ni (9a v.). Nem furcsa ez a részéről? Fel-adni az igehirdetést? Nevetséges! Hiszenaz általánosan elterjedt vélemény szerintkönnyebb, kényelmesebb, tehermente-sebb szolgálat nincs is a világon… Mertaz igehirdetés az nem is munka, csak a-molyan alkalmi nyilvános szereplés.Könnyűcske és kellemes élet... Ennek el-lenére mégsem tartozik a hivatásszerűigehirdetői munka a legkedveltebbek kö-zé… Miért nem özönlenek hát az embe-rek erre a szolgálatra, ha oly könnyű?Miért mondja Jézus, hogy: „Az aratnivalósok, de a munkás kevés” (Lk 10,2a)?

Az emberek általában úgy gondolják, amásiknak valahogy mindig könnyebb.Pedig minden szakmának, hivatásnakmegvan a maga nehézsége, amelyet csakaz ismer igazán, aki az adott pályán dol-gozik. Az idős bácsi, aki naphosszat kapála kertjében, úri dolognak tartja a pedagó-gusi pályát; míg a tanár, aki századszorrais hiába szól rá a diákra, talán éppen azt akapáló bácsit irigyli, akinek nincs másdolga, csak napozva, békésen, testmoz-gást végezve kapál. Egyik a másikról nai-van azt gondolja, hogy relaxál. Viszontnagyot változna a véleményük, ha beáll-nának a kapálók közé a tűző napsütésben,vagy amikor rakoncátlan gyermekeketkellene idegőrlően figyelmeztetni órárólórára, nap mint nap.

Így van ez az igehirdetés esetében is.Jeremiás már huszonhárom éve hirdetiaz igét népének, és semmi eredmény (25,3). Templomba járnak, de megváltozninem akarnak (7,2; 18,12). Mint a fadara-bok! Élik a maguk önző, világias életét, abevett városi és falusi viselkedési formákés szokások szerint, Isten szeretete és er-kölcse nem látható rajtuk. Megtért, élőhitbeli életről nem is szólhatunk az ő ese-tükben, minden marad a régiben. Pedigszámtalan prédikáció elhangzott már. Mi-nek akkor tovább prédikálni? Elegem vanebből az értetlen és keménynyakú népből!Csináljanak azt, amit akarnak, itt hagyomőket és elmegyek egy olyan helyre, ahol

nyugtom lesz tőlük (9,1) – mondja Jere-miás.

De Isten nem hagyja, hogy Jeremiás el-meneküljön a szolgálattól és feladja azt.Úgy „beleégeti” magát Jerémiás szívébe,hogy nem tud mit csinálni: szolgálnia kelltovább. Ha mégis elmenekülne, égő lelki-ismerete felemésztené. Tudjuk mindany-nyian, milyen az, ha a lelkiismeret nemhagy nyugton. Egy ideig szinte fojtogat,még álomban is – de egy idő után kimú-lik, elfelejtődik a hangja. Mert szeretjük,ha már nem jelez a lelkiismeret. Hagyjuk,hogy elnémuljon. Csakhogy itt Isten szól!Milyen lehet akkor az, amikor Isten lé-nyének egy darabja, a Szentlélek tüze ésereje lép be az ember lelkiismeretébe?Hatalmába ejti az ember bensejét, és elá-rasztja égő szeretetével. Az egóból – égőlesz. Isten tüze fog égni benne, amelynem alszik ki. Ha baj van, nem fog hall-gatni. Nem lehet elhallgattatni. Soha töb-bé nem lesz „nyugalma” az embernek, haazt megkapja vagy netán ellene szegül.

Mert ha ellene is szegül az ember, az bol-dogtalanságot és megbocsáthatatlan bűnteredményez (Mt 12,32; Apcsel 5,1–11).Isten Lelke nélkül viszont üres az élet, fe-leslegesen éltünk. Hitünknek nem volttartalma, amely bizonyítaná, hogy nemcsak általános vallásosságunk volt a világtöbbi vallása mellett (Róma 8,9). A hit aznem filozófia vagy szép gondolatok hal-maza Istenről, hanem „lélekben” való Is-ten-imádás (Jn 4,24). Enélkül csak a leve-gőbe imádkozunk, és bizonyíték nélkülhiszünk. Isten azért adja a Lelkét, hogyfelvegye velünk a kapcsolatot. És azért is,hogy boldogok és minden élethelyzetbenerősek legyünk (még ha gyarlók és gyen-gék vagyunk is). Ha a Lélekre hallgatunk,soha nem cselekszünk rosszul; ha ma-gunkra, akkor süllyedünk és elveszünk.

Jeremiás süllyedni látszik, feladni ké-szül a szolgálatot, de Isten Lelke megra-gadja és talpra állítja a visszahúzódó ésfélénk szolgát. Micsoda ereje van a Lé-leknek! Nem is tudja az, aki még nem lé-pett kapcsolatba vele. Életre tud kelteni,

amikor én már feladtam, sőt még ennél istöbbet tud (Róma 8,11). Isten Lelkéneksegítsége nélkül az igehirdetési szolgálatnyűg és idegőrlő munka. Az emberekkelfoglalkozni úgy, hogy csak saját magamraés az idegrendszeremre vagyok utalva, ki-mondhatatlan gyötrelem; lassú öngyilkolóés idegemésztő foglalkozás. Ahhoz, hogya foglalkozás szolgálattá alakuljon, a Lé-lek megújító munkája szükséges. Enélkülnem megy. Ha a Lélek nem indít és nemerősít, csak keserves kínlódás és feszült-ség az egész igehirdetői szolgálat, tele hi-bákkal és félrelépésekkel (Gal 5,19–21).Mert magam szerint járok, nem Lélekben.De ha Isten Lelkével járok, nem vagyokmagamra hagyatva. Soha. Még az igehir-detésben sem. Nem fogyok ki a mondani-valóból, mindig lesz mit továbbítanom.Istentől, nem az internetről…

Jeremiás is megtapasztalta, hogy ami-kor Isten megszólította, akkor az üzenetmegfogalmazódott a szívében. Későbbazt parancsolja neki Isten, hogy mindenigehirdetését írja le (36,2). Akinek nemfontos a Szentírás, akinek nem szenvedé-lye az Isten üzenetének átadása, illetve le-írása, az el sem tudja képzelni, hogyan jönlétre egy prédikáció, vagy hogyan kerülpapírra egy-egy mondat. Hogyan érlelő-dik napokon (heteken) keresztül, vagy ép-pen hogyan bukkan elő váratlanul: Istenmegszólít lelkemben, gondolataimban, ésigéje bennem ég, mint a tűz. Annyira e-mészt, hogy kénytelen vagyok sokszorazonnal tollat ragadni. Sokszor, amikornehéz szolgálat előtt álltam (pl. temetés),még alvásból is felébresztett egy gondo-lat, és szinte követelte, hogy papírra, il-letve az igehirdetésbe kerüljön. Igehirde-téseim nemegyszer éjszaka vagy éjnekidején születnek, mert ha a szólításnaképp akkor nem engedek, akkor végleg el-száll, és nem lesz lelkemnek nyugodalma.Ezért ágyam mellett ott a papír és a ceru-za, vagy egyenesen az irodában ülök, ésészre sem veszem, hogyan repül az idő éj-jel. Belemélyülök Isten gondolataiba, ésaz alvásról is elfeledkezem, pedig reggelfrissen kell az emberek rendelkezésére áll-nom, éspedig úgy, hogy semmilyen fá-radtságot ne vegyenek észre rajtam.

Hát mit mondjak? Összefogla-lóan csak annyit, hogy az ige-hirdetői munka valóban köny-

nyű szolgálatnak tűnik. De csak a Szent-lélek Istennel az. Máskülönben nem érde-mes. Hacsak nem más érdekek vezérlik azebbe a szolgálatba belépőt. Viszont az megis látszik. Mint ahogy a Lélekben valószolgálat is.

Ifj. Demes Tibor

2011. november14 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 3

TU

DÓ

SÍT

ÁS KÖNNYŰ IGEHIRDETŐNEK LENNI!?

ELM

ÉLK

ED

ÉS

VIHAROK TÉPÁZTA GYÜLEKEZET

Emlékünnepség volt a deáki templomban2011. szeptember 14-én Encsen misz-

sziói konferencián találkoztak ismét azAbaúji és az Abaúj-tornai ReformátusEgyházmegye lelkipásztorai és missziósmunkatársai. A közös együttlét áhítattalvette kezdetét, amelyet Enghy Sándor, aSárospataki Református Teológiai Akadé-mia rektora tartott a Jer 15,1–9 alapján.Ezt követően Baksy Mária, az abaújiegyházmegye esperese köszöntötte azegybegyűlteket.

Ficzere Csilla encsi beosztott lelkészrészletesen felvázolta az abaúji egyház-megye történetét. Ezt folytatta OrémusZoltán, az abaúj-tornai egyházmegye es-perese, aki ismertette az 1920 utáni hely-zetet, a határ túloldalán maradtak hit-életét. Utána következett a tengerentúlrólérkezett vendégek beszámolója a refor-

mátus világmisszióról, melyet a MisszióiSzövetség (Global Fellowship Network)tagjai, Jerry Voss lelkipásztor, a szövet-ség elnöke és Robert Pitman nyugdíjaslelkész, a szövetség tiszteletbeli elnöketartottak.

Azzal az igénnyel váltunk el egymás-tól, hogy ápolni kell a határon átnyúlókapcsolatokat és ennek jegyében újabb ta-lálkozót kell szervezni ideát.

Varga Zoltán

Testvéri találkozó Encsen

Missziói konferencia

Szeptember 22-e és 25-e között Berekfürdőn a Megbékélés Há-zában valósult meg egyházunk újabb lelkésztovábbképző tan-

folyama. Fő témáját a kapcsolataink képezték, és mintegy száz-hatvan lelkipásztor vett rajta részt. (A. Kis Béla felvétele)

Ismerkedjünk meg előbb a Timó-teus-munkával, amely megelőzte azárvaház létrejöttét Komáromban. ATimóteus-munka kezdetéről TóthKálmán lelkipásztor a Kősziklára épí-tett ház című könyvében számolt be.

Kezdetben nem ez alatt a név alatt in-dult meg Komáromban az ifjúsági élet,Tóth Kálmán akkori segédlelkész indí-totta el a munkát. Mivel más lehetőségakkor még nem volt, minden külső for-ma nélkül gyűltek össze a fiatalok a Bib-lia köré. A beszélgetések során ábrán-doztak egy állandó helyről, ahol rend-szeresen összejöhetnek a bibliaköri ta-gok. Egyre jobban összekovácsolódottez az ifjúsági bibliakör. Mindez az 1932-es esztendőben volt, kialakult az állandótagok közössége. Az ifjúsági bibliakör-rel egyidejűleg megindult az ifjak mun-kája a vasárnapi iskolában, ahonnan biz-tosítva volt az utánpótlás.

A bibliakör kezdettől fogva napiren-den tartotta az ifjúsági kérdést, és ami-kor arra alkalom nyílt, meg is kezdte azegyes csoportok között a munkát. Így in-dult meg hamarosan a tanoncbibliakör,a serdülő ifjak közötti munka és az alsósgimnazisták bibliaköre. Az volt a cél,hogy minél több ifjúhoz juttassák el azörömüzenetet. Különösképpen a nagykomáromi gyülekezet ifjúsága köztimunka kapott hangsúlyt, hogy itt ala-kuljon ki az ifjúsági munka központja ésinnen juthassanak el a vidék ifjúságáhozIsten üzenetével.

Így született meg és alakult ki a Timó-teus-palota terve és gondolata, és ennekmegvalósítása lett az ifjúsági élet jövő-beni terve. Ez a palota az ifjúság házá-nak készült, amelyben minden ifjú ott-honra talált volna. A távlati cél tehátmegvolt, s közben egyre jobban kiala-kult az a belső közösség, amely tervbevette ennek a palotának a megépítését is.Már addig is eleven ifjúsági élet folyt.

1933-ban Sókon megrendezték az el-ső ifjúsági konferenciát, teljesen a fiata-lok elgondolása és elvei alapján. Kisséféltek a szervezők, hogy nem fog sike-rülni, a konferencia eredménye azonbanerre alaposan rácáfolt, és fényesen iga-zolta az elgondolások helyességét. Arrólvolt szó, hogy merre menjenek, milyenmódszer szerint dolgozzanak, hogy cél-jukat elérhessék. Csaknem kétévi biblia-köri munka után arra a következtetésrejutottak, hogy az igére építsék rá teljes-séggel munkájukat, és konferenciájukatis így rendezték meg. Nem volt ott más-ról szó, csak az igéről. Nem volt sem

unalmas, sem egyoldalú, mert Isten Lel-ke olyan csodálatosan munkálkodott,hogy hosszú ideig éreztette hatását. E-zen a konferencián véglegesen döntöt-tek a követendő irányról és módszerről:az igét fogják vinni az ifjúsághoz, „min-den beszélgetés és kertelés nélkül”. A ta-pasztalatok arról győzték meg őket,hogy legegyenesebb és legcélravezetőbbút Krisztushoz az ige. Minden más csakelodázza a döntést és elhomályosítja azegy szükséges dolgot.

Az első konferencia után még foko-zottabb mértékben fogtak hozzá az igetanulmányozásához. Igyekeztek minélinkább aszerint is élni. Mindjobban vi-lágossá lett előttük egyetlen céljuk, hogyminél tökéletesebben éljék az Isten igé-jét. A bibliaköreikben kizárólag ezzelfoglalkoztak. Hozzáfogtak a zsoltárokritmusos éneklésének megtanulásához,áldott imaórákat tartottak, és talán a leg-fontosabb, hogy a közösség minden tag-ja végzett evangéliumi munkát.

Sok szó esett a tervekről, egyéniekrőlés közösségiekről egyaránt. Ekkor dön-töttek sokan arról, hogy életüket Isten

ügyének szentelik. Többen ezt már ak-kor meg is tették, és munkába is álltakaz evangélium terjedése érdekében.

A Timóteus-mozgalom ebben az idő-ben került közelebbi kapcsolatba a kis-koszmályi mozgalommal. Mivel céljaikmegegyeztek, csatlakoztak is hozzá.Terveik, céljaik továbbra is ugyanazokmaradtak, csak még szebbek és gazda-gabbak lettek. Így például nyári konfe-renciázó helynek nagyon jól megfeleltKiskoszmály, ahol sok minden könnyenmegoldódott (főzés, szállás stb.), mígmásutt mindez nehezen volt megoldha-tó, vagy egyáltalán nem tudták megolda-ni. Hogy minél jobban kihasználhassáka konferenciák idejét, közös együttlakáscéljaira nyári konferenciázó barakkot

építettek. Ez a barakk volt a Timóteus-ifjúság első nagyobb vállalkozása. Aköltségeit maguk az ifjak adták és gyűj-tötték össze egy év alatt, és maguk isépítették föl. A barakkban rendezett kon-ferenciák meg is feleltek a várakozás-nak, és nagyon áldott lehetőségeket biz-tosítottak az ifjak találkozásaira és e-gyüttléteikre.

A barakk felépítése nagyon megnö-velte a Timóteusok önbizalmát, és előre-lendítette a mozgalmukat. Tóth Kálmánegy évi segédlelkészi szolgálat után1937 januárjában teljesen a mozgalomszolgálatába állott mint a kiskoszmályiárvaház lelkésze. Közben arról is szóesett, hogy a Timóteusok hogyan vehet-nék ki részüket a mozgalom munkájá-ból. Úgy határoztak, hogy legjobb lenne,ha az árva fiúk gondozását vállalnák.Így egyrészt alkalom nyílna igazi Timó-teusok nevelésére, mivel már kora gyer-mekkoruktól fogva Isten igéjével lehet-ne nevelni az árva gyermekeket, más-részt megnyílna a lehetőség a Timóteus-munka fejlődése előtt. Így kapcsolódottössze a Timóteus-palota építésének gon-dolata egy árvaház építésével Komá-romban. Később ez a terv széleskörűenkibővült a nagy lelkesedés nyomán. Márkét árvaházat tervezgettek (50–50 árvá-val), árvaházi elemi iskolával, középis-kolai internátus és missziói iskola, ké-sőbb pedig árvaházi kórház építésével.(Hogy mi és hogyan valósult meg, arrólegy újabb írásban számolunk be.)

Én akkor már tízéves voltam, izga-lommal vártuk Kiskoszmályon komá-romi új otthonunk felépülését. Rendsze-resen, tervszerűen és őszintén imádkoz-tunk gyermeki áhítatokon és a kis Ti-móteusok összejövetelein a palota felé-püléséért, és a magunk szerény lehető-ségeit kihasználva bélyegeket, sztaniol-papírt gyűjtöttünk a komáromi árvaházépítési költségeire. Saját magunk általszerkesztett és megfogalmazott, Kis Ti-

mótheus című körleveleinkben rendsze-resen beszámoltunk arról, hogy ki meny-nyit gyűjtött össze erre a célra. Nagyonboldogok voltunk, hogy ha kicsivel is,de hozzájárulhattunk a Timóteus-palotafelépüléséhez. Ezt az őszinte gyermekihozzájárulást is Isten áldása kísérte. Itttanultuk meg, hogy mindenkori ottho-nunkért nekünk is tennünk kell valamit.

Szenczi László

2011. november

„Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne

van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk,

Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” (Zsolt 33,

20–22). Ezekkel az igeversekkel indította Sándor Veronika lel-késznő szeptember 10-én a gyülekezeti napot Újlóton.

Az üdvözlő szavak után a Remény énekkar tett hitvallást ke-gyelmes Urunkról, ezt követte Mészáros Emerita szavalata aszeretetről. Bizonyságtevésünket énekszóval folytattuk: énekel-

tünk a szeretetről, irgalomról és reményről, mely mindörökké él.Majd ismételten egy szavalat következett, amellyel SzénászkiÉvike örvendeztetett meg minket. Végül a gyülekezettel együttkértük az Urat énekszóban, hogy a szeretet áradjon köztünk, tölt-sön be minket, s legyünk testvéri szívvel mindnyájan egyek Is-tenben. Énekszolgálatunkat Bartko Judit karvezetőnk szavalatazárta.

Meglepetésként az énekkar szeretettel köszöntötte a lelkipász-tort születésnapja alkalmából. Az ünnepelt meghatottan mondottköszönetet, kiemelve, hogy Isten áldásának és őriző szereteténekkívánásától nincs szebb jókívánság. Az énekszolgálat után imárakulcsolt kézzel adtunk hálát mennyei Gondviselőnknek szerete-téért, oltalmáért, hogy érezhetjük: Ő a mi segítségünk és paj-zsunk.

Felejthetetlen, közösséget formáló alkalmunk tele volt jókedv-vel és örömmel, amiért egyedül Istené legyen a dicsőség!

–sv–

TU

DÓ

SÍTÁ

S

2011. november4 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 13

EM

LÉK

KÉPEK

2011. szeptember 12-én a MisszióiSzövetség (Global Fellowship Network)tagjai Rozsnyón a keresztyénség terjedé-séről tartottak előadást, melyet az abaúj-tornai egyházmegye esperesi hivatala ésa Rozsnyói Református Egyházközségközösen szerveztek meg azzal a céllal,hogy erősítsék hitünket, hisz a jelenleginehéz helyzetben csak a Krisztusba ve-tett élő hit tud megtartani.

„Ahogyan engem elküldött az Atya, én

is elküldelek titeket” (Jn 20,20b). Ezt aparancsot a tanítványok kapták az Úrtól,hogy terjesszék az evangéliumot, az ö-römhírt. Ők voltak az első misszionáriu-sok, így kezdődött el a keresztyénségterjesztése. Az Úrnak azóta is vannak hű-séges szolgái, akik fáradságot nem is-

merve, idejüket és erejüket nem kímélveigyekeznek továbbadni, amit az Úrtólkaptak. Tudják, hogy nem azért kaptákIsten szeretetét, hogy elrejtsék, titokbantartsák, hanem hogy továbbadják, hogyez a szeretet kiáradhasson másokra is.

Ilyen hűséges szolgája az Úrnak az anégy misszionárius is (Robert Pitmannyugalmazott presbiteriánus lelkész, Jer-ry Voss lelkész, a szövetség elnöke, Mar-go Elliott presbiter és Runn Ealy éne-kes), akik a kaliforniai San Franciscóbólindultak el a világba, hogy bizonyságté-telükkel sok lelket az Úrhoz vezessenek.Elmondták, azért végzik ezt a szolgála-tot, hogy a keresztyének közössége olyanegyház legyen, amilyet az Úr Jézus sze-retne. Az Úrnak három éve volt arra,

hogy tanítson s megváltoztassa az egy-ház vezetőinek a gondolkodását. A fari-zeusok a saját nézeteik börtönében éltek,s Ő azért jött, hogy megnyissa a börtö-nök ajtaját. Az ő akarata volt az, hogyegyháza imádkozó egyház legyen, s lé-lekben és igazságban imádjuk az Atyát.

A misszionáriusok sokat tapasztaltak,láttak a világban, amerre jártak, s el-mondták, hogy Isten örömét kell tükröz-nünk, mert szomorú keresztyének nemlehetnek hiteles bizonyságtevői az Úr-nak. A misszionárius vándor, aki jön, cse-lekszik, szólja Isten igéjét. Legyünk miis keresztyén misszionáriusok, adjuk to-vább, amit az Úrtól kaptunk! – szólt abiztatás.

Istennek legyen hála ezért a hitmélyítőalkalomért, melyen egymás hite általerősödtünk, lélekben gazdagodtunk.

Mixtaj Johanna

Amerikai misszionáriusok jártak Rozsnyón

NEM REJTETTÉK EL A HITÜKET

Gyülekezeti napot tartottak ÚjlótonAZ ÖSSZETARTÁS JEGYÉBEN

2011. szeptember 11-én ünnepi istentiszteletre gyülekezettegybe a körtvélyesi gyülekezet. A hívek népes serege egy-részt hálás szívvel megköszönte Varga Zoltánnak, az abaúj-tornai egyházmegye lelkészi főjegyzőjének a gyülekezetbenbeszolgáló lelkészként elvégzett áldásos szolgálatait, más-részt köszöntötte nemrég megválasztott lelkipásztorukat,Molnár Jánost.

Az ApCsel 20,17–28 alapján szólva Varga Zoltán feleleve-nítette a múltat, szólt a jelenről, s elmondta, hogy jó remény-séggel tekint a jövendő felé is. Molnár János a Mt 11,18–19

alapján azt hangsúlyozta, hogy Isten szolgáinak olykor Ke-

resztelő János módjára, máskor pedig egészen krisztusi sze-lídséggel kell szólniuk: a legfontosabb mégis az, hogy a lelkiIzráel megfogadja-e a tanítást.

A köszönet és köszöntés szavait a gyülekezet részéről Po-gány Attila gondnok tolmácsolta, majd Sebő Gyula presbi-ter szólt mindkét lelkészhez. Az örömteli alkalmat szeretet-vendégség követte, s végül a mozgalmas napot ünnepélyespresbiteri gyűlés zárta.

Pogány Nóra

Új lelkipásztora lett KörtvélyesnekREMÉNYSÉGGEL TELVE

Molnár János nemrég megválasztott körtvélyesi lelkipásztor(balra) és Varga Zoltán egyházmegyei lelkészi főjegyző

Hogyan kezdődött a komáromi Timóteus-árvaház építése és az ifjúsági munka?

2011. november

Égető kérdések sorozata szólal meggondolatainkban, amikor egy könyvet akezünkbe veszünk: Jó lehet? Kinek vagykiknek íródott? Miért olvassam el?Miben tud segíteni? Kinek ajánlható?Kell ez nekem? Legtöbbször barátainkadnak útmutatást: vedd meg, mert jó;vagy éppen a könyv ajánlása vezet rá apozitív felismerésre. Jobb helyzetbenvagyunk, ha ismerjük a szerzőt, olvas-tuk valamelyik művét, vagy hallottukmár előadásait. A döntés ezek ellenérese könnyű – és csak egy könyv megvé-teléről szóltam.

Szarka Miklós recenzeált könyvétörömmel vettem a kezembe, és lelkesenkezdtem az olvasásába. Hamar rá kel-lett döbbennem, hogy ez nem pszi-chológiai szakkönyv, novellagyűjte-mény vagy éppenséggel prédikációs-kötet, hanem mindhárom – egyben.

Szakkönyv, melyben a terapeuta szem-szögéből láthatunk krízishelyzeteket,azok tömör, néhol tudományos ismer-tetését, a humán elme és gondolkozások-okozati törvényszerűségeinek értel-mezését és megnyilvánulásait. Betekin-tést nyerhetünk a szakember munka-módszerébe is, amely gyakorlatiasságá-ban tárja fel a segítségnyújtó kérdezésiés kommunikációvezetési technikáját aterápia során. Technika, mely a segít-ségkérőt a lineáris, földi gondolkozástóla vertikális, transzcendentális felisme-résig vezeti el.

A tizenkét fejezet mindegyike egy-egy novellába illő (a lelkigondozó általdiszkréten és tapintatosan felhasznált),valós élethelyzetet is bemutat, melybena szereplők tragikuma is megszólal. Azegyedül maradt, áldott állapotban lévőlány dilemmája, a hároméves gyerme-küknél „operálhatatlan” diagnózissalszembesülő szülők kétségbeesése, a hit-ben induló házastársi viszony elhide-gülése, a „miért kellett elveszítenem?”gyász-kiáltás mélysége és egyéb törté-netek – a végkifejlet titkával ren-

delkezve – vezetnek el saját tragédiánkfelismeréséhez. Tragédiák, melyek em-

beri mivoltunk teljes összeomlásához,kapcsolataink megromlásához és szét-szakadásához, a családban, a társada-lomban, a világban betöltött szerepünkmegkérdőjelezéséhez vezethetnek.

Az egyéni és családi problémák (a-bortusz, gyermekvállalás, apaszerep,válás, siker, karrier stb.) megoldási le-hetőségeit azonban nem a pszichológiaitapasztalatai által keresi a szerző. Konk-rét igei alapokra támaszkodva, mély te-ológiai tudással rendelkezve, igehirde-tés-szerűen villantja fel előttünk a hely-reállíttatás, a meggyógyíttatás s az új„emberkép” megtaláltatásának lehető-ségét. Jefte fogadalmának története, anaini asszony gyermekének feltámasz-tása, Dániel és barátai babilóniai nevel-tetésének bemutatása és egyéb bibliai

történetek által bepillanthatunk a lelki-gondozó-lelkipásztor gondolkodásmód-

jába, az igehirdető műhely-titkaiba, az élethelyzetek rej-télyes-szövevényes útjainakfeltérképezésébe. Minden ige-hirdetés egy-egy sorsértelme-ző és eligazító bibliai törté-net, amelyben az egykori és amai esetek analógiákat kínál-nak.

„Egy-egy léleknek és kap-

csolatnak a története olyan,

mint egy csepp az óceánból,

megtalálható benne az egész

óceán kémiája. Egy lélek és

egy kapcsolat a társadalmi

változásoknak egy cseppje,

egy egész társadalom válsá-

gának vegyelemzése elvégez-

hető belőle. Az élő, éltető bib-

liai ige tisztíthat lelket, egyént,

családot és társadalmat” – ál-lítja Szarka Miklós.

Tatár István(Kálvin Kiadó, Budapest

2011)

OLV

ASÓ

LÁ

MPA

2011. november12 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 5

TU

DÓ

SÍT

ÁS

Örömteli eseményre került sor 2011.augusztus 21-én a gömörszkárosi temp-lomban. A felsőfalui leányegyházba tar-tozó négy ifjú testvérünk (két testvérpár:Nyíri Nikolett és Viktória, Széles Kla-udia és Szlavomír) tett bizonyságotJézus Krisztusba vetett hitéről és köte-lezte el magát, hogy református egyhá-zunknak holtig hűséges, engedelmes ésáldozatra kész híve lesz.

Az alkalom egyediségét az a körül-mény adja, hogy a konfirmandusok kö-zül ketten cigányok. Velük immár hatraemelkedett azon cigány származású test-véreink száma, akik gyülekezeteink tel-jes jogú tagjaivá váltak. Az Úr megál-dotta azon igyekezetünket, hogy őket azanyaszentegyházba és a magyar nyelvűközösségbe integráljuk.

A konfirmandusok a nyári hálaadásalkalmán, augusztus 28-án járultak elő-ször az úrasztalához. Isten adjon szá-mukra erőt fogadásuk megtartásához!„Krisztusban tehát nincs többé sem zsi-

dó, sem görög, nincs sem szolga, sem

szabad, nincs sem férfi, sem nő, mert ti

mindnyájan egyek vagytok a Krisztus

Jézusban” (Gal 3,28).

Tóth László

FeladványMit jelent a terápia kifejezés?

Kérjük, hogy megfejtésüket leg-később december 15-ig nyílt le-velezőlapon, képeslapon vagye-mailen juttassák el a KálvinistaSzemle szerkesztőségének a cí-mére (930 10 Dolný Štál 386). Ahelyes választ beküldők közt a-jándék könyveket sorsolunk ki.

A szeptemberi számban feltettkérdésre azok válaszoltak helye-sen, akik szerint Szenci Molnár Al-bert 1574-ben született.

Azon kedves olvasóink közül,akik helyes megfejtést küldtek be,hárman részesülnek – a ZsinatiElnökség jóvoltából – jutalomban:Borbély László (Gúta) Thury EteleA Dunántúli Református Egyház-

kerület története, Bódi Sándorné(Felsőrás) Imre Ernő 500 gondolat,

míg Deminger László (Komárom)Martin Hubacher „Az igaz ember

hitből él” – 36 igehirdetés a Római

levél alapján című könyvét kapjaajándékba.

Nyereményükhöz gratulálunk,postán küldjük el.

A szerkesztőség

HATSZEMKÖZT – Égető kérdések – éltető válaszok

Az ipolysági Keresztyén Magvetőinternetes könyvesbolt az alábbikönyveket ajánlja olvasóink figyel-mébe:

Énekeskönyv – kisméretű (3,61euró); közepes (3,70 euró); nagy-méretű (5,32 euró)

Új fordítású Biblia – kisméretű(9,42 euró); nagyméretű (11 euró)

Károli-Biblia – családi (10 euró)Házasságkönyv (9,42 euró)

Randikalauz – Határvonalak a pár-keresésben (9,42 euró)

Visky Júlia: Három kereszt (6,10euró)

A könyveket a www.magveto.skweboldalon vagy – internet hiányá-ban – a 0904/941 236-os telefon-számon lehet – utánvéttel – meg-rendelni. Az említett honlapon meg-tekinthető az internetes könyvesboltteljes kínálata is.

Könyvajánlat

Hitvallás- és fogadástétel GömörszkárosonEGYEK VAGYUNK A JÉZUS KRISZTUSBAN

2011. augusztus 28-án az össze-tartozásnak, testvéri ragaszkodás-nak egy szép példáját élhette meg azipolysági gyülekezet. Ipolyság régena drégelypalánki egyházmegye pe-rőcsényi szórványgyülekezete volt,de az első világháború utántól a kéthelységet egy határ választja el. Sbár közigazgatásilag szétvált a kétgyülekezet, de a testvéri kapcsolatotazóta is fenntartják és ápolják. Eb-ben az évben a perőcsényi testvérek

látogattak Ipolyságra, hogy közösenhallgassuk Isten igéjét, utána pediga szeretetvendégség közösségébenbátorítsuk és buzdítsuk egymást.

Az istentiszteleten Czuni Kenye-res József perőcsényi lelkipásztorhirdette az igét, aki elmondta, hogyazért van sok keményszívű ember,mert nem értik az igét. És azért nemértik, mert sokan rosszul hirdetik azt.Olyan sok hamis információval lát ela világ, annyira keverik az igazat acsalárd dolgokkal, hogy sokan márnem is tudják, mi az igaz és mi nem,hogy mi van a Bibliában és mi nincs.A hívőknek bizonyságtévőknek kelllenniük, át kell adniuk másoknak Is-ten üzenetét, aki azt akarja, hogyközel legyünk hozzá, megismerjükŐt. Isten közelivé tud lenni egy pilla-nat alatt. Közeledjetek Istenhez, ésŐ közeledni fog hozzátok – biztatottaz igehirdető, aki arra is figyelmezte-

tett: akik távol vannak az egyháztól,egykor azok is oda fognak állni Istenszíne elé.

A közös igehallgatás után a szere-tetvendégség közösségében gon-doltuk tovább a hallottakat, illetveápoltuk a testvéri kapcsolatot. Az al-kalom végén megtekintettük épülőgyülekezeti házunkat. Isten iránti há-lával, a testvéri közösség örömévelvettünk búcsút egymástól, már mostvárva a viszontlátást.

–ij–

Perőcsényiek IpolyságonTESTVÉRI KÖZÖSSÉG

2011. augusztus 29-e és szeptember 2-aközött ismét a jókai Betlehem MissziósKözpont adott otthont a börtönmissziósgyermektábornak, ahol huszonhat 5–12éves gyermek volt jelen a Lévai, az Érsek-újvári és a Komáromi járásból.

A tábor vezetői: Antala Éva lelkész,Balogh Ildikó szociálpedagógus, BohákIldikó diakónus, Bohák József gyüleke-zeti gondnok, Kelemen Sándor informa-tikus, Gál Zoltán grafikus és Vajda Zsó-fia szociális munkás voltak.

A gyermekeket szokás szerint a táborvezetői szállították a helyszínre. Regge-lenként áhítattal kezdtük a napot, egy a-ranymondás megtanulásával, majd bibliaitörténetekkel gazdagodhattak a táborla-kók; amiben nagy segítségünkre volt KissTibor és Andrássy Zsuzsanna, akik szin-tén igei szolgálatot végeztek. A napi elő-adásokban szó volt az irgalmas samaritá-nusról, Zebedeus fiairól, Pál apostol da-maszkuszi útjáról, Máriáról és Mártáról.Hasonlóan a tavalyi évhez, idén is kiemeltteret kapott a sport és a művészet: a gyer-mekek rajzolhattak és sportolhattak, szak-emberek segítségével fejleszthették rajz-és sporttehetségüket. Ennek kapcsán meg-hívást kapott a táborba Pavel Korbel,

Svájcban élő festőművész és Ľuboš Še-divý, többszörös szlovákiai bajnok pétan-que-ban (francia eredetű golyós népi játék

– a szerk. megj.).Vendégként egy napot velünk töltött

Ján Kerekréti, a Szlovák Testvéri Bör-töntársaság elnöke és családja, fia evan-gélikus lelkészként igei szolgálatot vég-zett a Kármel-hegyi történet alapján. Dél-utánonként külsősök is meglátogattak ben-nünket, akik kézműves-foglalkozásokattartottak, sportoltak a gyermekekkel és újjátékokat tanítottak. A táborban szolgáltakmég cseh önkéntes testvérek is, akik ta-pasztalatcsere céljából vettek részt az al-kalmon, mivel Csehországban még nemszerveztek hasonló tábort.

A szervezők a résztvevőknek a táborutolsó napján különböző felajánlásokbólúj és használt ruhákat, játékokat, iskolaitanszereket osztottak ki. A tábort idén isaz Egyetemes Egyház Közalapja támoga-tásával tudtuk megvalósítani, nem utolsó-sorban az önkéntes missziósok segítségé-vel. Öröm volt tapasztalni, hogy sokan fel-ajánlották segítségüket és jelenlétükkel,foglalkozásaikkal, tudásukkal javunkraszolgáltak.

Antala Éva

Börtönmissziós gyermektábor volt JókánAMIKOR A SZERETET VEZÉREL

2011. november

TÁJÉ

KO

ZTA

TÁS

2011. november6 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 11

MÚ

LT ÉS

JELEN A bodrogközi települések közé tar-

tozó Bodrogszentes mindössze négykilométerre fekszik a térség központ-jától, Királyhelmectől. A 2001-es nép-számláláskor 914 lakosa volt, ésszinte valamennyien magyarnak val-lották magukat (a szlovákok csak 3,6százalékot tettek ki). A reformátusokszáma mintegy nyolcszáz, ők hasz-nálják a műemléknek nyilvánítottÁrpád-kori templomot. Az egyház-községben 2007-től szolgáló SzopóFerencet tavaly megválasztotta azegyházközség, idén pedig beiktattáktisztségébe.

A bodrogszentesi gyülekezet a zemp-léni egyházmegye harmadik legnagyobbközössége. 396 választójogú tagot tartnyilván, ehhez jön még a közel kétszázgyermek, illetve azok, akik még nem ön-álló egyháztagok. Elmondható, hogy va-lamilyen módon szinte minden reformá-tus kapcsolódik a gyülekezethez. A temp-lomlátogatók száma azonban jóval ke-vesebb, de ettől eltekintve egy erős, élőgyülekezet van Bodrogszentesen – közlia lelkipásztor.

Megtudom azt is, hogy egyfajta uni-kumként tartják számon az itteni refor-mátusokat: a hívek ugyanis nem a vasár-nap délelőtti istentiszteletre, hanem a dél-utánira járnak inkább. Hogy ez miért vanígy, nem nagyon tudja a lelkipásztor.Egyesek szerint az ok egyszerű: délelőttaz asszonyok főznek, nem érnek rá, ezértigyekeznek délután pótolni a kimaradást.A vasárnap délelőtti alkalmon ebből ki-folyólag csak 20–25-en jelennek meg,délután viszont akár hatvan-hetvenen isösszegyűlnek. Még magasabb a részvé-tel a sátoros ünnepeken: olyankor 100–120-an is kíváncsiak a szószéki igehir-detésre.

Egyébként itt is elsősorban a nőkazok, akik megtöltik a padsorokat, merta férfiak közül kevesen vesznek részt azistentiszteleteken. És Szentesre is jellem-ző, hogy az istentiszteleteket inkább anyugdíjaskorúak látogatják, bár vannakazért fiatalok is – mondja a lelkipásztor,hozzátéve, hogy nemcsak a konfirmá-cióra készülőkre gondol, hanem a közép-és főiskolásokra is. Sajnálja azonban,hogy a középgeneráció, a harmincas-negyvenes korosztály nem tartja fontos-nak az istentiszteleteken való részvételt.Pozitívumnak tartja azonban, hogy egy-egy alkalom megszervezéséből aktívankiveszik a részüket, tehát lehet rájuk isszámítani.

A két vasárnapi istentiszteleten kívülhetente egy alkalommal van felnőtt- ésifjúsági bibliaóra is, a tiniklubban pediga konfirmandusokkal foglalkoznak. Film-klubot, vasárnapi iskolás foglalkozáso-kat és egyéb hitmélyítő alkalmakat isszerveznek. Idetartoznak a gyülekezetidélutánok, a missziós esték, amelyekenmisszionáriusok életével is megismer-kedhetnek a gyülekezeti tagok. Igényvan ezekre az alkalmakra is – mondja alelkipásztor –, megszervezésükbe a fia-talok is besegítenek. Az ő szolgálatuknagy hatással van a gyülekezet többi tag-jára. Ennek eredménye az, hogy az utób-bi időben többen jönnek el ezekre az al-kalmakra, és nemcsak idősebbek, hanema fiatalabbak is.

A lelkipásztor próbálja azokat is meg-szólítani, akik távolabb kerültek a gyüle-kezettől. Egyre több olyan istentiszte-letet tartanak, melybe a gyermekeket isbevonják, egy-egy szavalattal, énekkel.Így szeretné a lelkész a szülőknél elérni,hogy eljárjanak a templomba. A biblia-órákat is inkább csak a nők látogatják,bár a lelkipásztor buzdítja a férfiakat is,hogy vegyenek részt az ige behatóbb ta-nulmányozásában. Egyelőre azonbancsak kisebb sikert ért el. Fontos feladat-

nak tartja a presbiterek megszólítását ésbeépítését a közösség életébe, hiszen őka gyülekezet elöljárói. Próbál nekik o-lyan alkalmakat szervezni, amikor kicsitképezni lehet őket nemcsak tudásban,hanem lelkiekben is. Nagy szükség len-ne a presbiterek aktívabb és példamutatószolgálatára – mondja a lelkész.

Amikor a gyermekek számára kérde-zek rá, a lelkipásztor örömmel mondja,hogy sokan vannak. Hitoktatást nemcsakaz iskolásoknak, hanem az óvodásoknak

is tart. Az egyházközség vezetése fon-tosnak tartja a gyermekek beépítését agyülekezeti közösségbe, ezért játszóhá-zakat és nyári táborokat szerveznek aszámukra. Azt a célt is követik ezzel,hogy ne csak egyedül jöjjenek el ezekreaz alkalmakra a gyermekek, hanem szü-leikkel együtt. Annak ellenére, hogy vankikre építeni a jövőt, még mindig több atemetés, mint a keresztelő (bár idén többkeresztelő volt a gyülekezetben, mint atavalyi évben).

A gyülekezet tulajdonában levő Ár-pád-kori műemlék templom fenntartásafolyamatosan igénybe veszi a közösséganyagi erejét. Felújítása évekkel ezelőtta Teleki László Alapítvány támogatásá-val kezdődött el. Konzerválták a tető-szerkezetet, kicserélték a sérült fageren-dákat, majd új cserepet raktak rá, a tor-nyot zsindellyel fedték be, valamint újvízelvezető csatornát is kialakítottak. Je-lenleg a kőelemek, a bejáratok és a kétgótikus ablak restaurálása folyik. A felú-jítás a műemlékvédelmi hivatal felügye-lete alatt zajlik, amely meghatározza azelvégzendő feladatokat, segít a pályáza-tok előkészítésében, de anyagilag nemjárul hozzá a kiadásokhoz. A költségekjelentős részét pályázati forrásból oldják

meg, illetve gyülekezeti ada-kozásból. Eddig a legtöbb tá-mogatás a kulturális minisz-tériumtól érkezett.

A gyülekezet anyagi hely-zetét (és ezzel kapcsolatbanaz építkezési, felújítási terve-ket is) az egyháztagok adako-zása határozza meg. A gyüle-kezet szépen adakozik, di-cséri a hívek áldozathozataláta lelkipásztor, mert így máscélokra is tudnak pénzt fordí-tani. Jelentős összeget elvisza templom restaurálása, ésvannak az egyházközségnek

más – javításra szoruló – épületei is. Ide-tartozik a parókia, a gyülekezeti terem ésegy gazdasági épület is, amelynek a te-tejét tavaly már kicserélték, a homlokzatmegújítása azonban még hátravan. Szo-pó Ferenc pozitívan tekint a jövő felé, selmondja, hogy addig tudnak erős és ki-tartó közösség maradni, ameddig a gyü-lekezet tagjainak az élete Jézus Krisztus-ra irányul.

Iski Ibolya

Megújul Bodrogszentes műemlék temploma

ERŐS ÉS KITARTÓ KÖZÖSSÉG

A bodrogszentesi műemlék templom

A Szlovákiai Református Keresz-tyén Egyház Zsinati Elnöksége a 20.ülésén, amelyre 2011. október 7-énRimaszombatban került sor, azalábbi közérdekű határozatokathozta:

– Jóváhagyta a 17., 18. és 19. ülés jegy-zőkönyvét, és tudomásul vette a határo-zatok kiértesítéséről szóló jelentést.

– Tudomásul vette, hogy a ZST-179/2011-es számú határozatban esperesisegédlelkészi szolgálatra kirendelt JánŠoltész a megkezdett pedagógiai tanul-mányai miatt – előző kérelmével ellen-tétben – egyelőre nem tervezi a szolgá-latba lépést.

– Egyházunknak az Egyházak Világ-tanácsába fizetendő idei tagsági díját2011. október 31-ig rendezi. A ZsinatiElnökség megbízza Batta István zsinatitanácsost, készítsen egy jelentést azegyes világszervezeteknek fizetett tag-díjakról és egyházunk külföldi kapcso-latainak jelenlegi állásáról.

– Molnár Sándor zsinati főtanácsostdelegálja a vilémovi Ortodox Akadémiaáltal Tiszta energiát az egyháznak cím-mel 2011. október 24-e és 26-a köztmegtartandó konferenciára.

– A Gustav-Adolf-Werk segélyszer-vezet egyházunk részére német nyelvű

ösztöndíjat biztosít Lipcsében, ahovalelkészek vagy teológusok jelentkezésétvárják. A Zsinati Elnökség a KálvinistaSzemle hasábjain fogja tájékoztatni alelkészjelölteket és lelkészeket a Gus-tav-Adolf-Werk segélyszervezet általfelajánlott lipcsei ösztöndíj-lehetőség-ről.

– Úgy döntött, hogy a Zsinat őszi ü-lésének ideje alatt rendkívüli ülést fogtartani a Zsinati Tanács. Amennyibenszükséges, a Zsinati Elnökség 2011. de-cember 3-án tartaná a következő ülé-sét.

A ZSINATI ELNÖKSÉG 20. ÜLÉSÉRŐL

Hanván 2011. október 7-én a mostaniválasztási időszakban immár a 8. esperes-gondnoki értekezletre került sor. DobaiSándornak a Lk 10,25–37 alapján megtar-tott magyar nyelvű, illetve Mária Meň-kyovának az ApCsel 27 alapján megtartottszlovák nyelvű áhítatát követően az espe-resek beszámoltak az egyházmegyék éle-téről. A jelenlévők megállapodtak abban,hogy a Zsinati Iroda minden évben januárfolyamán bekéri az egyházmegyei köz-gyűlések tervezett időpontjait.

A Zsinati Elnökség már előzőleg kérteaz egyházmegyéket, hogy állítsák össze afenntartható lelkészi állások listáját, illetvehatározzák meg, hány lelkész szükséges aszolgálatok ellátásához. A tanácskozáson

elhangzott, hogy a Zsinati Tanács ezzelösszefüggésben arra jutott, hogy min-denképpen limitálni kell majd a felveendőlelkészek számát; ehhez viszont tisztábankell lenni a fenntartható lelkészi állásokszámával.

Fazekas László püspök beszámolt a Be-rekfürdőn szeptemberben megtartott lel-késztovábbképző tanfolyamról, amelyre181 lelkész jelentkezett be, és mintegy160 lelkipásztor volt jelen ténylegesen.Ugyancsak a püspök ismertette a kre-ditrendszerrel kapcsolatos javaslat vázát:minden egyes képzés bizonyos kreditpon-tot érne. A jelenlevők megállapodtak ab-ban, hogy a kreditrendszert be kell vezet-ni.

A tanácskozáson Fekete Vince főgond-nok beszámolt a presbiteri szövetség kör-vonalazódó megalakulásáról. Ismertetteazokat a lépéseket, amelyek megvalósí-tása esetén 2012. június 30-ig a presbite-ri szövetség megalakulhatna egyházunk-ban. A szövetség célja, hogy olyan pres-bitereket neveljen, akik a lelkészek segít-ségére lesznek a szolgálatban. Fekete Vin-ce főgondnok vállalta a presbiteri szövet-ség alapszabályának elkészítését.

Az értekezlet végén Fazekas Lászlópüspök köszönetét fejezte ki a hasznosegyüttlétért, ahol a résztvevők kölcsönö-sen informálhatták egymást az elmúlt hó-napok történéseiről és az előttünk álló fel-adatokról. Hangsúlyozottan kérte: az e-vangélium hirdettessék, s ne maradjanakel igehirdetési alkalmak.

Egyházunk Diakóniai Központja is-mét meghirdeti a Nyilas Misi karácso-nya 2011 elnevezésű jótékonysági prog-ramját. A korábbi évekhez hasonlóanebben az évben is gyűjtünk csomagokatgyermekek számára, melyeket a dévaiSzent Ferenc Alapítvány parajdi napköziotthonának karácsonyi ünnepségén, va-lamint hazai rászoruló gyermekek közöttszeretnénk szétosztani.

A gyermekek mellett a Diakonia Re-formata nonprofit szervezet igazgatóta-nácsa külön figyelmet szentel az e-gészségükben károsodott testvéreinkmegajándékozásának, hogy felnőttekszámára is közvetítsük Krisztus szerete-tét. Ezeknek a csomagoknak a kiosztása– szlovákiai civil szervezetek bevonásá-val – az ellátó intézményekben vagy amegajándékozottak otthonában történikmajd. Aki ilyen jellegű csomagot készít,az a csomagra, kérjük, írja rá: felnőttcso-

mag.

A csomagok tartalmát illetően pedigazt kérjük, hogy azokba a címzettek élet-korának, érdeklődésének megfelelő tár-gyak kerüljenek, hogy valóságos örömetszerezzen a csomagok kibontása. Kér-jük, használt ruha és cipő ne kerüljön adobozokba: azzal töltsük meg, aminekmi magunk, illetve gyermekeink is örül-nének.

A csomagokat november 27-ig a kö-vetkező gyűjtőhelyeken lehet leadni:Nagymegyer, esperesi hivatal (tel.: 031/555 22 85); Komárom, Lengyel Zoltán(tel.: 0915/180 056); Nagysalló, esperesihivatal (tel.: 036/772 35 26); Rimaszom-bat, lelkészi hivatal (tel.: 047/562 19 45);Rozsnyó, lelkészi hivatal (tel.: 058/78818 97); Királyhelmec, esperesi hivatal(tel.: 056/632 19 72); Deregnyő, lelkészihivatal (tel.: 056/639 53 96).

Várjuk minden olyan szolgálatkészegyháztag jelentkezését, aki szívesen se-gítene (előzetesen egyeztetve a lelkész-

szel vagy az esperessel) a csomagok ösz-szegyűjtésében és szállításában. Egyéb in-formációkat a diakonia.kozpont@gmail.

com elektronikus címen lehet kérni.Mivel a csomagok elszállítása jelentős

anyagi terhet jelent, kérjük azokat, akiktehetik, hogy pénzbeli hozzájárulássaltámogassák a programot. Adományukatszívesen fogadjuk a bekapcsolódó lelké-szi hivatalokban vagy a Diakonia Refor-mata nonprofit szervezet számláján(9576161/5200). Utóbbi esetben az át-utalásnál kérjük feltüntetni: Nyilas Misi.

Buzdítjuk továbbá gyülekezeteinket,hogy 2011-ben is állítsanak össze aján-dékcsomagot idős tagjaik számára, s ígyköszöntsék egyháztagjaikat a karácsonyiünnepen.

Isten gazdag áldása kísérje életünket,hogy úgy gazdálkodjunk tőle kapott ja-vainkkal, hogy az mások örömére is szol-gáljon!

Mikos Annamária

NYILAS MISI KARÁCSONYA 2011

AZ ESPERES-GONDNOKI ÉRTEKEZLETRŐL

„És Isten úgy tett…” (Bír 6,40a).Gedeont újból elfogta a kételke-

dés, arra gondolt, hogy valóban őtszemelte-e ki Isten népe vezérénekMidján ellen. Igen? Nem? Talán?Aztán így szólt Istenhez: Ha való-ban engem választottál, adj jelet! Ki-teszek egy gyapjúfürtöt a szérűre.Ha holnap reggel csak a gyapjú leszharmatos és körülötte minden szá-

raz, akkor tudom, hogy engem vá-lasztottál.

És Gedeon másnap megkapta ajelet, de ő nem nyugodott meg, mégegy jelet kért. Azt, hogy most a ken-dő legyen száraz, körülötte pedigminden legyen nedves a harmattól.És amikor reggel megnézte a ken-dőt, mindent úgy talált, ahogy kérte.Micsoda bizonyosság a kételkedő

Gedeonnak! Így bátorította őt Isten,aki ismer bennünket is, nem kellelőtte megjátszanunk magunkat.

Ha őszintén elmondjuk kételyein-ket, kérdéseinket, bátorságot öntbelénk. Mert az ördög mindig elakar kedvetleníteni, hogy ne szol-gáljunk az Úrnak. De az Úr Jézuserősebb. Maradj mindig a közelé-ben: imádkozz, és nem árthat ne-ked a rossz.

–mmm–

2011. november

Kedves Testvérek, emlékező ünnepiGyülekezet! Azért gyűltünk egybe, hogymegemlékezzünk a magyar nemzet nagyés részben mégis elfeledett költőjéről, ahanvai költő-papról, Tompa Mihályról.

Arany János, a költő nagy barátja eztírja Tompától búcsúzó ironikus gyász-versében: „Hát jól van így amice Tom-pa, én skarlátba, te végnyugalomba, s hanem pönög lantunk gitárunk, a varjúsem károg utánunk.” Bár az utókor fe-lejtett, Istennek legyen hála azért, hogymégsem feledkezett meg teljesen nem-zetünk e nagy költőjéről; s mi is felidéz-zük a költő és lelkipásztor tanulságos éselgondolkodtató életútját.

Tompa Mihály 1817. szeptember 28-án született Rimaszombatban. Édesany-ja hamarosan meghalt, így édesapja anagyszülői házba küldte Igricibe, ott ne-velkedett. Sorsára, helyzetére így emlé-kezett vissza egyik orációjában: „Óh, ke-serű kenyér az árvaság kenyere! Gyak-ran látunk kiskorú gyermeket elhanya-golt külsővel, amint szemlesütve áll sfélrevonul, nem véve részt társai zajongójátékában, minek kérdenők e szomorúgyermektől: mi baja? Nem beteg ő, többannál: árva, szegény! Hanyagolva, le-nézve s elutasítva: idegennek érzi magátaz életben s korán megfélemlett lélekkeljár a világban, e zúgó rengetegben.” Anehéz anyagi körülmények miatt nemvolt a családnak lehetősége arra, hogy atehetséges gyermeket kellőképpen ki-taníttassa. Ezért talán egyszerű falusigazda lett volna Tompa Mihályból is, dea Gondviselő másként rendelkezett életefelől. Ebben eszköze volt Bihary György,egykori szegény sorsú pataki diák, akiodakerült Igricibe rektornak, és felfi-gyelt a tehetséges gyermekre. Ő aján-lotta szolgadiáknak két helybeli nemesúrfi mellé, akik a híres-neves Sárospa-taki Református Kollégiumba indultaktanulni.

Tompa előtt új világ nyílt ki Sárospata-kon. Diákéveiről ezt olvashatjuk: „Csak-hamar tudatára jutott, hogy szorgalmá-val s feddhetetlen magaviseletével sú-lyos körülményei mellett is fokozhatjabecsvágyát s erősítheti reményét, hogyhovatovább kiemelkedhetik alacsony sor-sából. Figyelmes és jó eszű lévén, a ma-gyarázatból könnyen megtanulta leczké-jét, úgyhogy szabadidejében gondtala-nul végezhette szolgai teendőit. Már amásodik évben, amelyről bizonyítványátismerjük, az első tanulók közé küzdi ma-gát s e helyet állandóan meg is tartja.”Ebből az időből maradt fenn az a kiskedves történet, amely szerint Tompa

valamelyik nagy ünnep alkalmával Han-ván volt a legátussal együtt, s a tanítónáleste szerényen félrehúzódott, míg a legá-tus a tanítóval poharazott. Egyszer a ta-nító neki is töltött, s e szavakkal kínálta:„Igyál, öcsém, még hanvai pap is lehetbelőled.”

Tompa sárospataki élete nem volt a-zért teljesen gondoktól mentes. Megesettegy érdekes közjáték, amely a diák, akésőbbi költő és lelkipásztor életét je-lentősen befolyásolta. Részt vett ugyanistársaival egy diákcsínyben: fát lopott atöbbiekkel együtt az iskola tanítójától,amiért aztán nyilvánosan megbotoztat-ták. Az önérzetes ifjút, aki már betöltöttehuszadik életévét, rendkívül sértette azembertelen büntetés. Ugyanakkor meg-tanulta a leckét: e számára megalázóeseménytől kezdve fel sem merül hátra-levő életében, hogy ő bárkit is megkáro-sított, megrövidített volna, vagy méltat-lanul igyekezett volna bárminemű anya-

gi előnyre szert tenni. Éppen ellenkező-leg: minden esetben mélyen bántotta ésszót is emelt az igazságtalanság és mél-tánytalanság ellen.

Tanulmányait e fájó eset után megsza-kítja, Sárbogárdra megy egy esztendőresegédtanítónak. „A községben nagyonmegszerették, mert szépen tudott bánnia gyermekekkel. Szívesen látták a jómó-dú családoknál, ahol örömest vonult fél-re a gyermekek közé, térdére ültette őkets úgy mesélt nekik. Lassankint azt vetteészre, hogy a felnőttek is mellé húzódnaks éppen oly szívesen hallgatják szebbnélszebb meséit, mint a gyermekek. Márekkor pompásan tudott elbeszélni, ado-mázni, dalolni.”

1842-től figyeltek fel írásaira, költe-ményeire, melyek először a Sárospataki

Református Kollégium diáksága között,majd az egész országban ismertté és hí-ressé tették.

Tompa 1845-ben felment Pestre. A Nép-regék és mondák című kötete 1846-banjelenik meg, és olyan hamar elkapkod-ták, hogy a második kiadás még ugyan-abban az évben megjelent. Pesten tagjalett a Tízek Társaságának, és egy ideigPetőfivel lakott, de nem volt kedve sze-rint való a pesti társaság, melynek élet-stílusával nem tudott azonosulni. 1846-ban visszatér Sárospatakra, leteszi a hát-ralévő vizsgáit, és ez év szeptemberébenkezdi meg a lelkipásztori szolgálatot Be-jében. Kapcsolata Petőfivel elhidegül,Arany Jánossal megerősödik. 1848-banmeghívják és meg is választják a mis-kolc-avasi gyülekezet lelkipásztorának,de mivel méltatlanul támadják irigyei,nem foglalja el a lelkipásztori állást.

1848 szeptemberében beáll nemzetőr-nek. Rimaszécsen szervezkedett a gö-möri zászlóalj, ahova Tompán kívül többreformátus lelkipásztor is jelentkezett.Tompa mint tábori lelkész részt vesz aszerencsétlen schwechati ütközetben is.Visszatérte után elveszi feleségül Zsol-dos Emíliát, egy runyai nemes család lá-nyát, akivel az új szolgálati helyére, Ke-lemérre költöznek. Itt érte a szabadság-harc bukásának a híre, illetve saját első-szülött fiuk halálának fájdalmas tragé-diája is. Így valami érdekes, szinte titok-zatos módon összefonódik nemzeti ésszemélyes gyásza. A bukott szabadság-harc után, a kegyetlen bosszú és megtor-lás sötét napjaiban elsők között szólalmeg A madár fiaihoz című allegóriájá-ban, visszavarázsolva az elfeledett dalt,amelyet költőink egykor énekeltek, lel-kesítve a jövőért, s erősítve az ősi szentörökhöz való hűséget, amelyet sem anagy vihar, sem a fagyasztó tél ki nemirthat a szívekből: „Legyen a dal fájdal-mas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek!”A gólyához című versében (mely egybenleghíresebb költeménye is) már nemze-tünk halálán tépelődik: „…pusztulunk,veszünk, Mint oldott kéve, széthull nem-zetünk.”

Elgondolkoztató a mai ember számárais, hogy a nemzet gyászos és fájdalmashelyzetéért nem a Habsburg- vagy cáriorosz hatalmat teszi felelőssé. Sokkal in-kább tükröt tart a magyarság elé, figyel-meztetve a belső megosztottságra, egy-

(Folytatás a 8. oldalon)

ÉVFO

RD

ULÓ

2011. november10 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 7

GYER

MEK

EKN

EK, F

IATA

LOK

NA

K Istentől jön a segítség

Akár ez is lehetett volna a

címe annak az egyházmegyei tá-

bori alkalomnak és együttlétnek,

melyet augusztus 8-a és 12-e

között Nagyráskán tartottunk Is-

tenünk végtelen kegyelméből és

szeretetéből.

Szívünk teljes örömével készül-tünk erre az alkalomra a gyülekezetközösségével és azokkal, akiketeggyé formált a cél, hogy gyerme-keinknek hitéletben, közösségetformáló játékokban, régi mestersé-geket felelevenítő kézműves-foglal-kozásokban, élményekben gazdagnapokat kínálhassunk és nyújthas-sunk. Látva a gyermeki mosolyokatés a mindig szikrázó buzgóságot,bízunk benne, hogy Istenünk esz-közeiként ezt sikerült is megvalósí-tani.

Amint a címből is kitűnt, Gedeonéletével, az önmagával szembeniés a népéért folytatott küzdelmekbevaló elhívásával foglalkoztunk. Ge-deonnak élete során sok próbaté-telben volt része, de ezek nyománvált Istent félő, mély hitű emberré.Ez a gedeoni életút adta számunkraa keretet, mely által végső soron amár konfirmált fiataljainkkal és aszomszédos gyülekezetek pedagó-gusaival mi magunk is Isten mun-katársaivá akartunk lenni a gyer-meki szívek hitre juttatásában, aSzentlélek munkája által. És ahol

lehetőség adatott számunkra, a bib-liai történetek ismertetésénél rámu-tattunk Jézus Krisztus értünk vállaltáldozatára.

Délelőttönként Gedeon életével,életkörülményeivel ismerkedtünkmeg, mely élethelyzeteket fiatal kon-

firmáltjaink elevenítették meg szín-padi jelenetekben. Ezt követően be-szélgetésekben vontuk le a tanul-ságokat, közöltük saját érzéseinket,tapasztalatainkat. Isten harcosai-ként igéket, énekeket is tanultunk.Délutánonként pedig a történetbenis felbukkanó anyagokkal, eszkö-zökkel kapcsolatos kézműves-fog-lalkozásaink voltak: pajzs-, sisak-,ékszerkészítés, íjászat, fafaragás,agyagozás, nemezelés stb. Lehető-ségünk volt részt venni egy lovagitornán is, ahol a tábor négy csapatacsapatkiáltásban, ügyességben, ösz-szetartozásban mérhette összemindazt az erőt, ami az Isten elhí-

vására történő ösz-szefogásban rejlik.

Mindezek közepet-te szinte észre semvettük, hogy hogyantelnek a napok, segyszer csak már atáborzáró istentiszte-letre készültünk. Ezenaz alkalmon imád-ságban, énekszóban,

a megélt élmények átadásával, amegörökített fényképek kivetítésé-vel adtunk hálát Urunknak az együtttöltött öt napért, de főleg azért, hogysok kicsi lelki lépéssel közelebb ke-rülhettünk Istenünk végtelen szere-tetéhez.

Hála legyen ezért el-sősorban a Teremtőnk-nek! De hálásak va-gyunk mindazoknak is,akik kétkezi munkávalsegítettek minket (anagyráskai gyülekezettagjainak, a szomszé-dos kisráskai és abarai

gyülekezethez tartozóknak, a kéz-művesprogramok megtartóinak, afinomabbnál finomabb étkek elké-szítőinek), valamint azoknak, akikanyagiakkal támogattak (a Közalappéldául az egyházépítői keretéből700 euróval). És hála legyen azo-kért is, akik az alkalmat imádság-ban hordozták, s így járultak hozzá,hogy ezt az öt napot együtt tölthet-tük: több mint negyven fiatal táboriközösségében, három egyházme-gye területéről, akik megtanulták:„Akik bíznak az Úrban, nagy tette-ket hajtanak végre.”

Molnár Miklós

ÖT NAP GEDEONNAL –avagy Isten hozott Gedeon táborában!

Firesz – Duna MenteFI–LA – Fiú-lány hétvége

Időpont: 2011. november 11–13.Helyszín: Alistál, NagymegyerVendégek: Levente Péter és Döb-rentey Ildikó

Ifjúsági találkozó

Időpont: 2011. november 26.Helyszín: Nagysalló

TOMPA MIHÁLY EMLÉKEZETEA Sajó-parti példa az idők távlatából

(Befejezés a 7. oldalról)

más és drága örökségünk megtagadá-sára: „Nem elég, hogy mint tölgy, kivá-gatánk; A kidult fában őrlő szú lakik…A honfi honfira vádaskodik. Testvérttestvér, apát fiú elad… Mégis ne szóljonerről ajakad, Nehogy, ki távol sír e nem-zeten: Megutálni is kénytelen legyen!”Egyik levelében pedig ezt olvashatjuk:„Ez irtóztató idő – írja Szemere Miklós-nak – megmérgezi a kedélyt, s nincs is abecsületes, gondolkodni szerető ember-nek élete. Ha azt hallja, hogy a bujdo-sók között sincs egyetértés; hogy nemszűnnek meg egymást marni, gyanúsí-tani.” Érdemes elgondolkozni, nem szól-nak-e nagyon is aktuálisan Tompa intőszavai a mai felvidéki magyarságnak…

Tompa 1851 szeptemberében tartja be-köszönő beszédét a hanvai gyülekezet-ben. Elődje, az idős Dapsy József alattrendetlenül vagy éppen egyáltalán nemfizette a nép egyházi tartozását, rossz ál-lapotban volt a lelkész lakása és az isko-la, és magát az egyházat is adósság terhenyomta. Tompa rászorította a népet kö-telessége teljesítésére, egyházi tartozá-sainak pontos fizetésére. Ha szép szóvalnem boldogult, hathatós eszközökhözfolyamodott: a világi közigazgatást isfelhasználta, hogy hívei minden évbenleróják kötelességüket, s tartozásukat átne vigyék a következő évre. Mint LévayJózsef írja: „A minőségben nem váloga-tott, ha valakinek búzából nem telt, vi-hetett helyette rozsot, árpát, zabot, ba-bot, sőt burgonyát is; de arra szigorúanügyelt a lelkész, hogy a kívánt mennyi-ség meglegyen.”

Segítségére volt ebbéli fáradozásaibana presbitérium is, amely végzésbenmondta ki, hogy a lelkész nem kötelessenkinek a polgári élet követelte bizo-nyítványt, keresztlevelet s több effélétkiállítani, ha az egyház iránti kötelessé-gének eleget nem tett. Ilyen céltudatosbánásmóddal sikerült a hanvai gyüleke-zet megbomlott rendjét helyreállítani, ahíveket pontossághoz szoktatni, ami-nek később maga a nép örült a legjob-ban.

Jellemző történet ebből az időszakból,hogy egy dacos protestáns földesúr ho-gyan akart a lelkész buzgó igyekezeténkifogni. Tompa sokáig nem boldogultvele, a földesúr mindig halogatta tarto-zása lerovását. Egyszer éppen akkorküldte hozzá az egyházfit, amikor a föl-desúr szóratott s mérette gabonáját aszérűn. Az egyházfi elmondta a kérel-mét, mire a földesúr a munkások fülehallatára ezt válaszolta: „»Mondja meg

kend a papjának – s itt egy kacskaringó-sat káromkodott –, ne sajnálja a derekáts jöjjön ide előbb csépelni, aztán kimé-rem neki, vigye el.« Tompa értesült azizenetről s másnap írásban válaszolt:»Tudatom a Tek. úrral, hogy tegnapiüzenete folytán, egyházi tartozását azadósok lajstromából, becses nevét pedighíveim sorából, legalább magamra néz-ve, végképen kitörültem.«”

Az ilyen példából meggyőződhettek ahívek, hogy Tompa bizony embere sza-vának, s komoly dolgokban nem érti atréfát. A határozott, kompromisszumotnem ismerő hozzáállás meghozta a magagyümölcsét. A hanvai gyülekezet így a-nyagilag megerősödött, felújította az is-kolát, és felépítette a mai napig is állólelkészlakot. Az új parókia tágas torná-cáról gyönyörű kilátás nyílt és nyílik mais a Sajó folyó völgyére. A festői kilátásihlette a költő Tornáczomon című versét.Ebben a házban s ebben a valóban költőikörnyezetben élte át Tompa hátralevőéveit, ahol – több jeles és nevezetes sze-mély mellett – meglátogatta a költőt igazbarátja és lelki társa, Arany János is.

Ugyanakkor túlzás lenne azt állítani,hogy Tompa teljes nyugalomban tölthet-te hátralevő éveit Hanván, ugyanis fi-gyelemmel kísérte személyét a rémura-lom kormánya, s részint mint a Nép Ba-rátja egykori munkatársát, részint mint aszabadságharc tábori papját, leginkábbpedig mint olyan költőt, aki nyíltan hir-dette a nemzet halálát s oly égető köny-nyeket fakasztott a nemzet szeméből:haditörvényszék elé idézte. Írásait, vi-rágregéinek majdnem kész kéziratát, le-veleit már 1852 májusában lefoglalták.

Az 1853. esztendő nagy örömet hozottTompáék számára, megszületett ugyanismásodik fiuk, Géza. Öröm és boldogságköltözött a család életébe, de ez nem tar-tott soká, idővel ezt a gyermeket is elve-szítik. Ez a mély fájdalom teljesen fel-őrli Tompa lelki és testi erejét is. Barátja,Arany János is csak azzal a gondolattalerősíti, hogy férfinak kell lennie gyengefelesége mellett. Ereje azonban egyre in-kább elhagyja. Élete vége felé a parókiatornácáról levezető lépcsőn káplánjai se-gítik le. 1868. július 29-én eszméletétveszti, szava eláll, s másnap délutánnégy órakor visszaadja lelkét teremtő ésmegváltó Istenének.

Az imént egy nagy költő életútját,pontosabban annak néhány főbb állo-

mását mutattam be, a teljesség igényenélkül. Ugyanakkor Tompa Mihályraemlékezve, úgy érzem, két kérdést illikfeltenni éppen itt, a hanvai reformátustemplomban.

Az egyik, hogy hogyan látta Tompa ahanvaiakat és hogyan látná ma? Bár voltvelük küzdelme, vitája, mindezek elle-nére dolgos, szorgos, templomot láto-gató embereknek látta, ismerte őket, a-kik együtt voltak a gyülekezetben, akik-nek szorgos munkáját csodálta a Torná-czomon című versében, s akiknek sorsánelgondolkozott, bejárva a hanvai szőlő-hegyet. Olyannyira ragaszkodott, hogyaz őt meghívó szentesieknek is így vá-laszolt: „A hanvai pap hamvai Hanvánhamvadjanak el.” És ma? Amikor a ha-tárt, itt-ott a szőlőhegyet a maga teljes-ségében gaz veri fel, amikor oly ritkántelik meg hívekkel értékes templomunk,amikor a tudás és a munka értékét és be-csületét veszíteni látszik, vajon ma jel-lemez-e bennünket az a hit, igyekezet,odaadás, szorgalom, vagy csupán felél-jük azt az ezredéves munkát, amit őse-ink végeztek itt? Érdemes ezen elgon-dolkoznunk s megkeresnünk a választ afeltett kérdésre.

A másik kérdés pedig, hogy mit jelentma nekünk Tompa Mihály emlékezete.Miért fontos az ő személye? Én úgy hi-szem, egy ilyen elértéktelenedő, hitét éshitelét vesztő világban különösen is fon-tos, hogy meglássuk az igazi, példakéntelőttünk álló személyeket s a rajtuk ke-resztül hozzánk közel jövő értékeket.Nem a „való világos” Alekoszokban ésGyőzikékben kell örömünket megtalál-nunk, akikért sajnos rajonganak az ifja-ink, hanem azokban a személyekben,akik valóban értékteremtők és értékköz-vetítők voltak, akik méltán elénk állhat-nak példaként az idők távlatából is.

Tompa Mihály értékteremtő életútjá-ért, szolgálatáért legyen hála és dicsőségaz örök Istennek!

Nagy Ákos Róbert(Elhangzott 2011. szeptember 25-én a

hanvai református templomban a vasár-nap délelőtti istentisztelet keretében,ahol jelen voltak a kazincbarcika-felsőitestvérgyülekezet tagjai is, hogy szüle-tése 194. évfordulóján közösen emlékez-zenek Tompa Mihályra.)

2011. november

EGYH

ÁZZEN

EI KIN

CSÜ

NK

2011. november8 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 9

ÉVFO

RD

ULÓ

Egyházunk egyházzenei osztálya azév folyamán több alkalommal éstöbb helyen szervezett szakmai napotkántorok számára.

Az első alkalomra március 5-én Csal-lóközaranyoson került sor, csaknem húszkántor részvételével. A májusra tervezettgömöri alkalom a kevés jelentkező miattsajnos elmaradt, azonban szeptember17-én Nagysallón három lelkes kántorképezte tovább magát. Október 1-jén akassai református templomban folytató-dott ez a sorozat, ahol három egyházme-gyéből (a gömöriből, az abaúj-tornaibólés a zempléniből) kilenc kántor és zene-kedvelő érdeklődő találkozott a szakmainap keretében.

Valamennyi alkalom szakmai hátterétNémeth Pál egyházzenész, a fóti refor-mátus gyülekezet kántora biztosította.Mivel minden szakmai napra más kánto-rok jöttek el, így a „tananyag” körülbelülugyanaz volt. Az alkalmak rövid elcsen-desedéssel kezdődtek, majd indulhatotta „munka”, melyet közös ebéd szakítottmeg.

Részletesebben a kassai továbbképző-ről szólnék, amely október 1-jén a Zsolt96,1–3 alapján megtartott áhítattal vettekezdetét. Bodnár Noémi kassai beosz-tott lelkész, egyházzenei asszisztens azige alapján arra a kérdésre kereste a vá-laszt, hogy mi a kántor feladata és fele-lőssége. Elmondta, hogy a közösség é-neke misszió is lehet az Istentől távolélők számára, ha van benne erő, ha amindennap megélt hit ott érezhető ben-ne. „Beszéljétek el dicsőségét a nemze-teknek, csodáit minden népnek!” (3. v.).A kántor feladata: az élet Urát magasz-talni a zenével, sőt megzenésíteni az éle-tet. Így lehet az ének vagy annak kísé-rése élő hitvallássá. A kántor a legfonto-sabb üzenetet közvetíti, ugyanazt, amitszolgatársa, a lelkipásztor is hirdet a szó-székről: a szeretetet, mégpedig a zene ál-tal.

Németh Pál ezt az üzenetet folytattatovább Bibliával a kezében. Elmondta,hogy a kántor nemcsak az istentiszteletalatt és a templom falai között bizony-ságtévő, hanem azon túl is – éppúgy,mint a lelkész. A hitelesség adhat erőt abizonyságtételnek.

Ezután leginkább azt a kérdést jártukkörül, hogy ha nincs kéznél korálkönyv,hogyan lehet mégis jól hangzó kíséretetkomponálni az énekhez. A legegysze-rűbb módszer, ha bal kézzel is a dalla-mot játsszuk. A következő módszer akvint- vagy kvartpárhuzam. Ez azonbannem alkalmazható univerzálisan, csak aközépkori énekeknél mutat szép kísére-tet (185., 302.).

A szlávoknál rendkívül népszerű a ter-celés, amikor a dallam alá a hang tercét

vagy ennek a kiegészítő hangközét, aszextet fogja a kántor. Sokkal szebb vi-szont a kíséret, hogyha a dallam első ésutolsó hangjánál mind a két szólambanugyanaz a hang marad. Ezeket a kísérésijavaslatokat foglalja össze a „kürtme-net”.

A szinkópa disszonancia alkalmazásá-val is próbálkoztunk, ami egy jól hasz-nálható zárlati formula a kétszólamú-ságban. Érdekes lehetőség, amikor a dal-lamot nem alá-, hanem felékísérjük a

már említett módo-kon. Azt, hogy ezek amódszerek hogyanalkalmazhatók a gya-korlatban, mindenkiki is próbálhatta.

Németh Pál kie-melte, hogy vannakspeciálisan egyház-zenével foglalkozóhonlapok, amelyekenkorálelőjátékokat, újénekeket, egy-egy va-sárnapra énekajánlá-

sokat találhatunk az egyházi évnek meg-felelően. Néhány példa: www.refzene.sk;w w w. k a n t o r k e p z o . l u t h e r a n . h u ;www.egyhazzene.reformatus .hu;www.dmrek.hu; www.egyhazzene.hu;angol nyelvű kottaletöltő hely a www.mutopiaproject.org és a www.imslp.org.Ha lehetséges, próbáljunk meg kottafü-zetbe magunk előjátékot írni azokhoz azénekekhez, amelyeket a következő is-tentiszteleten kísérni fogunk. (Ez csakakkor lehetséges, ha jó előre tudjuk, me-lyek lesznek ezek az énekek.)

Ebéd után még egy nagyon fontos kér-dést érintettünk, amelyre szakmai kö-rökben sincs egészen egységes válasz,hogy a kántor kíséri-e vagy vezeti-e azéneket. Kisebb eszmecsere után azzal avéleménnyel tudtunk azonosulni, hogy a

kántor már azzal is, ahogyan megadja azének tempóját és karakterét, vezeti azéneket...

A szakmai napot egy zenei játékkalzártuk. Egyenként vagy párban odaül-tünk a hangszerhez, választottunk háromhangot, és ennek a három hangnak a va-riálásával tettünk fel kérdést, melyekreaztán válaszolni is ugyanígy kellett.

Nagyon találó az a mondás, hogy a jópap holtig tanul. Érvényes ez a jó kán-torra is. Ahhoz, hogy legyen mindig újmondanivalónk, állandó párbeszédbenkell lennünk az élet Urával, és ezeket amindennapi élményeket el lehet monda-ni a zene nyelvén. Azt, hogy mennyireegész embert követel ez a szolgálat, csakaz tudja igazán, aki maga is végzi. Ehhezleginkább „csak” az igéből kapunk bizta-tást: „Ezért, szeretett testvéreim, legye-tek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgól-kodjatok mindenkor az Úr munkájában,tudván, hogy fáradozásotok nem hiába-való az Úrban” (1Kor 15,58).

–bn–

TOMPA MIHÁLY EMLÉKEZETEA Sajó-parti példa az idők távlatából

Énekeljetek új éneket az ÚrnakSzakmai napok egyházunk kántorai számára

A kassai szakmai nap résztvevői

A Csallóközaranyoson megtartott továbbképzés résztvevői

(Befejezés a 7. oldalról)

más és drága örökségünk megtagadá-sára: „Nem elég, hogy mint tölgy, kivá-gatánk; A kidult fában őrlő szú lakik…A honfi honfira vádaskodik. Testvérttestvér, apát fiú elad… Mégis ne szóljonerről ajakad, Nehogy, ki távol sír e nem-zeten: Megutálni is kénytelen legyen!”Egyik levelében pedig ezt olvashatjuk:„Ez irtóztató idő – írja Szemere Miklós-nak – megmérgezi a kedélyt, s nincs is abecsületes, gondolkodni szerető ember-nek élete. Ha azt hallja, hogy a bujdo-sók között sincs egyetértés; hogy nemszűnnek meg egymást marni, gyanúsí-tani.” Érdemes elgondolkozni, nem szól-nak-e nagyon is aktuálisan Tompa intőszavai a mai felvidéki magyarságnak…

Tompa 1851 szeptemberében tartja be-köszönő beszédét a hanvai gyülekezet-ben. Elődje, az idős Dapsy József alattrendetlenül vagy éppen egyáltalán nemfizette a nép egyházi tartozását, rossz ál-lapotban volt a lelkész lakása és az isko-la, és magát az egyházat is adósság terhenyomta. Tompa rászorította a népet kö-telessége teljesítésére, egyházi tartozá-sainak pontos fizetésére. Ha szép szóvalnem boldogult, hathatós eszközökhözfolyamodott: a világi közigazgatást isfelhasználta, hogy hívei minden évbenleróják kötelességüket, s tartozásukat átne vigyék a következő évre. Mint LévayJózsef írja: „A minőségben nem váloga-tott, ha valakinek búzából nem telt, vi-hetett helyette rozsot, árpát, zabot, ba-bot, sőt burgonyát is; de arra szigorúanügyelt a lelkész, hogy a kívánt mennyi-ség meglegyen.”

Segítségére volt ebbéli fáradozásaibana presbitérium is, amely végzésbenmondta ki, hogy a lelkész nem kötelessenkinek a polgári élet követelte bizo-nyítványt, keresztlevelet s több effélétkiállítani, ha az egyház iránti kötelessé-gének eleget nem tett. Ilyen céltudatosbánásmóddal sikerült a hanvai gyüleke-zet megbomlott rendjét helyreállítani, ahíveket pontossághoz szoktatni, ami-nek később maga a nép örült a legjob-ban.

Jellemző történet ebből az időszakból,hogy egy dacos protestáns földesúr ho-gyan akart a lelkész buzgó igyekezeténkifogni. Tompa sokáig nem boldogultvele, a földesúr mindig halogatta tarto-zása lerovását. Egyszer éppen akkorküldte hozzá az egyházfit, amikor a föl-desúr szóratott s mérette gabonáját aszérűn. Az egyházfi elmondta a kérel-mét, mire a földesúr a munkások fülehallatára ezt válaszolta: „»Mondja meg

kend a papjának – s itt egy kacskaringó-sat káromkodott –, ne sajnálja a derekáts jöjjön ide előbb csépelni, aztán kimé-rem neki, vigye el.« Tompa értesült azizenetről s másnap írásban válaszolt:»Tudatom a Tek. úrral, hogy tegnapiüzenete folytán, egyházi tartozását azadósok lajstromából, becses nevét pedighíveim sorából, legalább magamra néz-ve, végképen kitörültem.«”

Az ilyen példából meggyőződhettek ahívek, hogy Tompa bizony embere sza-vának, s komoly dolgokban nem érti atréfát. A határozott, kompromisszumotnem ismerő hozzáállás meghozta a magagyümölcsét. A hanvai gyülekezet így a-nyagilag megerősödött, felújította az is-kolát, és felépítette a mai napig is állólelkészlakot. Az új parókia tágas torná-cáról gyönyörű kilátás nyílt és nyílik mais a Sajó folyó völgyére. A festői kilátásihlette a költő Tornáczomon című versét.Ebben a házban s ebben a valóban költőikörnyezetben élte át Tompa hátralevőéveit, ahol – több jeles és nevezetes sze-mély mellett – meglátogatta a költőt igazbarátja és lelki társa, Arany János is.

Ugyanakkor túlzás lenne azt állítani,hogy Tompa teljes nyugalomban tölthet-te hátralevő éveit Hanván, ugyanis fi-gyelemmel kísérte személyét a rémura-lom kormánya, s részint mint a Nép Ba-rátja egykori munkatársát, részint mint aszabadságharc tábori papját, leginkábbpedig mint olyan költőt, aki nyíltan hir-dette a nemzet halálát s oly égető köny-nyeket fakasztott a nemzet szeméből:haditörvényszék elé idézte. Írásait, vi-rágregéinek majdnem kész kéziratát, le-veleit már 1852 májusában lefoglalták.

Az 1853. esztendő nagy örömet hozottTompáék számára, megszületett ugyanismásodik fiuk, Géza. Öröm és boldogságköltözött a család életébe, de ez nem tar-tott soká, idővel ezt a gyermeket is elve-szítik. Ez a mély fájdalom teljesen fel-őrli Tompa lelki és testi erejét is. Barátja,Arany János is csak azzal a gondolattalerősíti, hogy férfinak kell lennie gyengefelesége mellett. Ereje azonban egyre in-kább elhagyja. Élete vége felé a parókiatornácáról levezető lépcsőn káplánjai se-gítik le. 1868. július 29-én eszméletétveszti, szava eláll, s másnap délutánnégy órakor visszaadja lelkét teremtő ésmegváltó Istenének.

Az imént egy nagy költő életútját,pontosabban annak néhány főbb állo-

mását mutattam be, a teljesség igényenélkül. Ugyanakkor Tompa Mihályraemlékezve, úgy érzem, két kérdést illikfeltenni éppen itt, a hanvai reformátustemplomban.

Az egyik, hogy hogyan látta Tompa ahanvaiakat és hogyan látná ma? Bár voltvelük küzdelme, vitája, mindezek elle-nére dolgos, szorgos, templomot láto-gató embereknek látta, ismerte őket, a-kik együtt voltak a gyülekezetben, akik-nek szorgos munkáját csodálta a Torná-czomon című versében, s akiknek sorsánelgondolkozott, bejárva a hanvai szőlő-hegyet. Olyannyira ragaszkodott, hogyaz őt meghívó szentesieknek is így vá-laszolt: „A hanvai pap hamvai Hanvánhamvadjanak el.” És ma? Amikor a ha-tárt, itt-ott a szőlőhegyet a maga teljes-ségében gaz veri fel, amikor oly ritkántelik meg hívekkel értékes templomunk,amikor a tudás és a munka értékét és be-csületét veszíteni látszik, vajon ma jel-lemez-e bennünket az a hit, igyekezet,odaadás, szorgalom, vagy csupán felél-jük azt az ezredéves munkát, amit őse-ink végeztek itt? Érdemes ezen elgon-dolkoznunk s megkeresnünk a választ afeltett kérdésre.

A másik kérdés pedig, hogy mit jelentma nekünk Tompa Mihály emlékezete.Miért fontos az ő személye? Én úgy hi-szem, egy ilyen elértéktelenedő, hitét éshitelét vesztő világban különösen is fon-tos, hogy meglássuk az igazi, példakéntelőttünk álló személyeket s a rajtuk ke-resztül hozzánk közel jövő értékeket.Nem a „való világos” Alekoszokban ésGyőzikékben kell örömünket megtalál-nunk, akikért sajnos rajonganak az ifja-ink, hanem azokban a személyekben,akik valóban értékteremtők és értékköz-vetítők voltak, akik méltán elénk állhat-nak példaként az idők távlatából is.

Tompa Mihály értékteremtő életútjá-ért, szolgálatáért legyen hála és dicsőségaz örök Istennek!

Nagy Ákos Róbert(Elhangzott 2011. szeptember 25-én a

hanvai református templomban a vasár-nap délelőtti istentisztelet keretében,ahol jelen voltak a kazincbarcika-felsőitestvérgyülekezet tagjai is, hogy szüle-tése 194. évfordulóján közösen emlékez-zenek Tompa Mihályra.)

2011. november

EGYH

ÁZZEN

EI KIN

CSÜ

NK

2011. november8 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 9

ÉVFO

RD

ULÓ

Egyházunk egyházzenei osztálya azév folyamán több alkalommal éstöbb helyen szervezett szakmai napotkántorok számára.

Az első alkalomra március 5-én Csal-lóközaranyoson került sor, csaknem húszkántor részvételével. A májusra tervezettgömöri alkalom a kevés jelentkező miattsajnos elmaradt, azonban szeptember17-én Nagysallón három lelkes kántorképezte tovább magát. Október 1-jén akassai református templomban folytató-dott ez a sorozat, ahol három egyházme-gyéből (a gömöriből, az abaúj-tornaibólés a zempléniből) kilenc kántor és zene-kedvelő érdeklődő találkozott a szakmainap keretében.

Valamennyi alkalom szakmai hátterétNémeth Pál egyházzenész, a fóti refor-mátus gyülekezet kántora biztosította.Mivel minden szakmai napra más kánto-rok jöttek el, így a „tananyag” körülbelülugyanaz volt. Az alkalmak rövid elcsen-desedéssel kezdődtek, majd indulhatotta „munka”, melyet közös ebéd szakítottmeg.

Részletesebben a kassai továbbképző-ről szólnék, amely október 1-jén a Zsolt96,1–3 alapján megtartott áhítattal vettekezdetét. Bodnár Noémi kassai beosz-tott lelkész, egyházzenei asszisztens azige alapján arra a kérdésre kereste a vá-laszt, hogy mi a kántor feladata és fele-lőssége. Elmondta, hogy a közösség é-neke misszió is lehet az Istentől távolélők számára, ha van benne erő, ha amindennap megélt hit ott érezhető ben-ne. „Beszéljétek el dicsőségét a nemze-teknek, csodáit minden népnek!” (3. v.).A kántor feladata: az élet Urát magasz-talni a zenével, sőt megzenésíteni az éle-tet. Így lehet az ének vagy annak kísé-rése élő hitvallássá. A kántor a legfonto-sabb üzenetet közvetíti, ugyanazt, amitszolgatársa, a lelkipásztor is hirdet a szó-székről: a szeretetet, mégpedig a zene ál-tal.

Németh Pál ezt az üzenetet folytattatovább Bibliával a kezében. Elmondta,hogy a kántor nemcsak az istentiszteletalatt és a templom falai között bizony-ságtévő, hanem azon túl is – éppúgy,mint a lelkész. A hitelesség adhat erőt abizonyságtételnek.

Ezután leginkább azt a kérdést jártukkörül, hogy ha nincs kéznél korálkönyv,hogyan lehet mégis jól hangzó kíséretetkomponálni az énekhez. A legegysze-rűbb módszer, ha bal kézzel is a dalla-mot játsszuk. A következő módszer akvint- vagy kvartpárhuzam. Ez azonbannem alkalmazható univerzálisan, csak aközépkori énekeknél mutat szép kísére-tet (185., 302.).

A szlávoknál rendkívül népszerű a ter-celés, amikor a dallam alá a hang tercét

vagy ennek a kiegészítő hangközét, aszextet fogja a kántor. Sokkal szebb vi-szont a kíséret, hogyha a dallam első ésutolsó hangjánál mind a két szólambanugyanaz a hang marad. Ezeket a kísérésijavaslatokat foglalja össze a „kürtme-net”.

A szinkópa disszonancia alkalmazásá-val is próbálkoztunk, ami egy jól hasz-nálható zárlati formula a kétszólamú-ságban. Érdekes lehetőség, amikor a dal-lamot nem alá-, hanem felékísérjük a

már említett módo-kon. Azt, hogy ezek amódszerek hogyanalkalmazhatók a gya-korlatban, mindenkiki is próbálhatta.

Németh Pál kie-melte, hogy vannakspeciálisan egyház-zenével foglalkozóhonlapok, amelyekenkorálelőjátékokat, újénekeket, egy-egy va-sárnapra énekajánlá-

sokat találhatunk az egyházi évnek meg-felelően. Néhány példa: www.refzene.sk;w w w. k a n t o r k e p z o . l u t h e r a n . h u ;www.egyhazzene.reformatus .hu;www.dmrek.hu; www.egyhazzene.hu;angol nyelvű kottaletöltő hely a www.mutopiaproject.org és a www.imslp.org.Ha lehetséges, próbáljunk meg kottafü-zetbe magunk előjátékot írni azokhoz azénekekhez, amelyeket a következő is-tentiszteleten kísérni fogunk. (Ez csakakkor lehetséges, ha jó előre tudjuk, me-lyek lesznek ezek az énekek.)

Ebéd után még egy nagyon fontos kér-dést érintettünk, amelyre szakmai kö-rökben sincs egészen egységes válasz,hogy a kántor kíséri-e vagy vezeti-e azéneket. Kisebb eszmecsere után azzal avéleménnyel tudtunk azonosulni, hogy a

kántor már azzal is, ahogyan megadja azének tempóját és karakterét, vezeti azéneket...

A szakmai napot egy zenei játékkalzártuk. Egyenként vagy párban odaül-tünk a hangszerhez, választottunk háromhangot, és ennek a három hangnak a va-riálásával tettünk fel kérdést, melyekreaztán válaszolni is ugyanígy kellett.

Nagyon találó az a mondás, hogy a jópap holtig tanul. Érvényes ez a jó kán-torra is. Ahhoz, hogy legyen mindig újmondanivalónk, állandó párbeszédbenkell lennünk az élet Urával, és ezeket amindennapi élményeket el lehet monda-ni a zene nyelvén. Azt, hogy mennyireegész embert követel ez a szolgálat, csakaz tudja igazán, aki maga is végzi. Ehhezleginkább „csak” az igéből kapunk bizta-tást: „Ezért, szeretett testvéreim, legye-tek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgól-kodjatok mindenkor az Úr munkájában,tudván, hogy fáradozásotok nem hiába-való az Úrban” (1Kor 15,58).

–bn–

TOMPA MIHÁLY EMLÉKEZETEA Sajó-parti példa az idők távlatából

Énekeljetek új éneket az ÚrnakSzakmai napok egyházunk kántorai számára

A kassai szakmai nap résztvevői

A Csallóközaranyoson megtartott továbbképzés résztvevői

„És Isten úgy tett…” (Bír 6,40a).Gedeont újból elfogta a kételke-

dés, arra gondolt, hogy valóban őtszemelte-e ki Isten népe vezérénekMidján ellen. Igen? Nem? Talán?Aztán így szólt Istenhez: Ha való-ban engem választottál, adj jelet! Ki-teszek egy gyapjúfürtöt a szérűre.Ha holnap reggel csak a gyapjú leszharmatos és körülötte minden szá-

raz, akkor tudom, hogy engem vá-lasztottál.

És Gedeon másnap megkapta ajelet, de ő nem nyugodott meg, mégegy jelet kért. Azt, hogy most a ken-dő legyen száraz, körülötte pedigminden legyen nedves a harmattól.És amikor reggel megnézte a ken-dőt, mindent úgy talált, ahogy kérte.Micsoda bizonyosság a kételkedő

Gedeonnak! Így bátorította őt Isten,aki ismer bennünket is, nem kellelőtte megjátszanunk magunkat.

Ha őszintén elmondjuk kételyein-ket, kérdéseinket, bátorságot öntbelénk. Mert az ördög mindig elakar kedvetleníteni, hogy ne szol-gáljunk az Úrnak. De az Úr Jézuserősebb. Maradj mindig a közelé-ben: imádkozz, és nem árthat ne-ked a rossz.

–mmm–

2011. november

Kedves Testvérek, emlékező ünnepiGyülekezet! Azért gyűltünk egybe, hogymegemlékezzünk a magyar nemzet nagyés részben mégis elfeledett költőjéről, ahanvai költő-papról, Tompa Mihályról.

Arany János, a költő nagy barátja eztírja Tompától búcsúzó ironikus gyász-versében: „Hát jól van így amice Tom-pa, én skarlátba, te végnyugalomba, s hanem pönög lantunk gitárunk, a varjúsem károg utánunk.” Bár az utókor fe-lejtett, Istennek legyen hála azért, hogymégsem feledkezett meg teljesen nem-zetünk e nagy költőjéről; s mi is felidéz-zük a költő és lelkipásztor tanulságos éselgondolkodtató életútját.

Tompa Mihály 1817. szeptember 28-án született Rimaszombatban. Édesany-ja hamarosan meghalt, így édesapja anagyszülői házba küldte Igricibe, ott ne-velkedett. Sorsára, helyzetére így emlé-kezett vissza egyik orációjában: „Óh, ke-serű kenyér az árvaság kenyere! Gyak-ran látunk kiskorú gyermeket elhanya-golt külsővel, amint szemlesütve áll sfélrevonul, nem véve részt társai zajongójátékában, minek kérdenők e szomorúgyermektől: mi baja? Nem beteg ő, többannál: árva, szegény! Hanyagolva, le-nézve s elutasítva: idegennek érzi magátaz életben s korán megfélemlett lélekkeljár a világban, e zúgó rengetegben.” Anehéz anyagi körülmények miatt nemvolt a családnak lehetősége arra, hogy atehetséges gyermeket kellőképpen ki-taníttassa. Ezért talán egyszerű falusigazda lett volna Tompa Mihályból is, dea Gondviselő másként rendelkezett életefelől. Ebben eszköze volt Bihary György,egykori szegény sorsú pataki diák, akiodakerült Igricibe rektornak, és felfi-gyelt a tehetséges gyermekre. Ő aján-lotta szolgadiáknak két helybeli nemesúrfi mellé, akik a híres-neves Sárospa-taki Református Kollégiumba indultaktanulni.

Tompa előtt új világ nyílt ki Sárospata-kon. Diákéveiről ezt olvashatjuk: „Csak-hamar tudatára jutott, hogy szorgalmá-val s feddhetetlen magaviseletével sú-lyos körülményei mellett is fokozhatjabecsvágyát s erősítheti reményét, hogyhovatovább kiemelkedhetik alacsony sor-sából. Figyelmes és jó eszű lévén, a ma-gyarázatból könnyen megtanulta leczké-jét, úgyhogy szabadidejében gondtala-nul végezhette szolgai teendőit. Már amásodik évben, amelyről bizonyítványátismerjük, az első tanulók közé küzdi ma-gát s e helyet állandóan meg is tartja.”Ebből az időből maradt fenn az a kiskedves történet, amely szerint Tompa

valamelyik nagy ünnep alkalmával Han-ván volt a legátussal együtt, s a tanítónáleste szerényen félrehúzódott, míg a legá-tus a tanítóval poharazott. Egyszer a ta-nító neki is töltött, s e szavakkal kínálta:„Igyál, öcsém, még hanvai pap is lehetbelőled.”

Tompa sárospataki élete nem volt a-zért teljesen gondoktól mentes. Megesettegy érdekes közjáték, amely a diák, akésőbbi költő és lelkipásztor életét je-lentősen befolyásolta. Részt vett ugyanistársaival egy diákcsínyben: fát lopott atöbbiekkel együtt az iskola tanítójától,amiért aztán nyilvánosan megbotoztat-ták. Az önérzetes ifjút, aki már betöltöttehuszadik életévét, rendkívül sértette azembertelen büntetés. Ugyanakkor meg-tanulta a leckét: e számára megalázóeseménytől kezdve fel sem merül hátra-levő életében, hogy ő bárkit is megkáro-sított, megrövidített volna, vagy méltat-lanul igyekezett volna bárminemű anya-

gi előnyre szert tenni. Éppen ellenkező-leg: minden esetben mélyen bántotta ésszót is emelt az igazságtalanság és mél-tánytalanság ellen.

Tanulmányait e fájó eset után megsza-kítja, Sárbogárdra megy egy esztendőresegédtanítónak. „A községben nagyonmegszerették, mert szépen tudott bánnia gyermekekkel. Szívesen látták a jómó-dú családoknál, ahol örömest vonult fél-re a gyermekek közé, térdére ültette őkets úgy mesélt nekik. Lassankint azt vetteészre, hogy a felnőttek is mellé húzódnaks éppen oly szívesen hallgatják szebbnélszebb meséit, mint a gyermekek. Márekkor pompásan tudott elbeszélni, ado-mázni, dalolni.”

1842-től figyeltek fel írásaira, költe-ményeire, melyek először a Sárospataki

Református Kollégium diáksága között,majd az egész országban ismertté és hí-ressé tették.

Tompa 1845-ben felment Pestre. A Nép-regék és mondák című kötete 1846-banjelenik meg, és olyan hamar elkapkod-ták, hogy a második kiadás még ugyan-abban az évben megjelent. Pesten tagjalett a Tízek Társaságának, és egy ideigPetőfivel lakott, de nem volt kedve sze-rint való a pesti társaság, melynek élet-stílusával nem tudott azonosulni. 1846-ban visszatér Sárospatakra, leteszi a hát-ralévő vizsgáit, és ez év szeptemberébenkezdi meg a lelkipásztori szolgálatot Be-jében. Kapcsolata Petőfivel elhidegül,Arany Jánossal megerősödik. 1848-banmeghívják és meg is választják a mis-kolc-avasi gyülekezet lelkipásztorának,de mivel méltatlanul támadják irigyei,nem foglalja el a lelkipásztori állást.

1848 szeptemberében beáll nemzetőr-nek. Rimaszécsen szervezkedett a gö-möri zászlóalj, ahova Tompán kívül többreformátus lelkipásztor is jelentkezett.Tompa mint tábori lelkész részt vesz aszerencsétlen schwechati ütközetben is.Visszatérte után elveszi feleségül Zsol-dos Emíliát, egy runyai nemes család lá-nyát, akivel az új szolgálati helyére, Ke-lemérre költöznek. Itt érte a szabadság-harc bukásának a híre, illetve saját első-szülött fiuk halálának fájdalmas tragé-diája is. Így valami érdekes, szinte titok-zatos módon összefonódik nemzeti ésszemélyes gyásza. A bukott szabadság-harc után, a kegyetlen bosszú és megtor-lás sötét napjaiban elsők között szólalmeg A madár fiaihoz című allegóriájá-ban, visszavarázsolva az elfeledett dalt,amelyet költőink egykor énekeltek, lel-kesítve a jövőért, s erősítve az ősi szentörökhöz való hűséget, amelyet sem anagy vihar, sem a fagyasztó tél ki nemirthat a szívekből: „Legyen a dal fájdal-mas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek!”A gólyához című versében (mely egybenleghíresebb költeménye is) már nemze-tünk halálán tépelődik: „…pusztulunk,veszünk, Mint oldott kéve, széthull nem-zetünk.”

Elgondolkoztató a mai ember számárais, hogy a nemzet gyászos és fájdalmashelyzetéért nem a Habsburg- vagy cáriorosz hatalmat teszi felelőssé. Sokkal in-kább tükröt tart a magyarság elé, figyel-meztetve a belső megosztottságra, egy-

(Folytatás a 8. oldalon)

ÉVFO

RD

ULÓ

2011. november10 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 7

GYER

MEK

EKN

EK, F

IATA

LOK

NA

K Istentől jön a segítség

Akár ez is lehetett volna a

címe annak az egyházmegyei tá-

bori alkalomnak és együttlétnek,

melyet augusztus 8-a és 12-e

között Nagyráskán tartottunk Is-

tenünk végtelen kegyelméből és

szeretetéből.

Szívünk teljes örömével készül-tünk erre az alkalomra a gyülekezetközösségével és azokkal, akiketeggyé formált a cél, hogy gyerme-keinknek hitéletben, közösségetformáló játékokban, régi mestersé-geket felelevenítő kézműves-foglal-kozásokban, élményekben gazdagnapokat kínálhassunk és nyújthas-sunk. Látva a gyermeki mosolyokatés a mindig szikrázó buzgóságot,bízunk benne, hogy Istenünk esz-közeiként ezt sikerült is megvalósí-tani.

Amint a címből is kitűnt, Gedeonéletével, az önmagával szembeniés a népéért folytatott küzdelmekbevaló elhívásával foglalkoztunk. Ge-deonnak élete során sok próbaté-telben volt része, de ezek nyománvált Istent félő, mély hitű emberré.Ez a gedeoni életút adta számunkraa keretet, mely által végső soron amár konfirmált fiataljainkkal és aszomszédos gyülekezetek pedagó-gusaival mi magunk is Isten mun-katársaivá akartunk lenni a gyer-meki szívek hitre juttatásában, aSzentlélek munkája által. És ahol

lehetőség adatott számunkra, a bib-liai történetek ismertetésénél rámu-tattunk Jézus Krisztus értünk vállaltáldozatára.

Délelőttönként Gedeon életével,életkörülményeivel ismerkedtünkmeg, mely élethelyzeteket fiatal kon-

firmáltjaink elevenítették meg szín-padi jelenetekben. Ezt követően be-szélgetésekben vontuk le a tanul-ságokat, közöltük saját érzéseinket,tapasztalatainkat. Isten harcosai-ként igéket, énekeket is tanultunk.Délutánonként pedig a történetbenis felbukkanó anyagokkal, eszkö-zökkel kapcsolatos kézműves-fog-lalkozásaink voltak: pajzs-, sisak-,ékszerkészítés, íjászat, fafaragás,agyagozás, nemezelés stb. Lehető-ségünk volt részt venni egy lovagitornán is, ahol a tábor négy csapatacsapatkiáltásban, ügyességben, ösz-szetartozásban mérhette összemindazt az erőt, ami az Isten elhí-

vására történő ösz-szefogásban rejlik.

Mindezek közepet-te szinte észre semvettük, hogy hogyantelnek a napok, segyszer csak már atáborzáró istentiszte-letre készültünk. Ezenaz alkalmon imád-ságban, énekszóban,

a megélt élmények átadásával, amegörökített fényképek kivetítésé-vel adtunk hálát Urunknak az együtttöltött öt napért, de főleg azért, hogysok kicsi lelki lépéssel közelebb ke-rülhettünk Istenünk végtelen szere-tetéhez.

Hála legyen ezért el-sősorban a Teremtőnk-nek! De hálásak va-gyunk mindazoknak is,akik kétkezi munkávalsegítettek minket (anagyráskai gyülekezettagjainak, a szomszé-dos kisráskai és abarai

gyülekezethez tartozóknak, a kéz-művesprogramok megtartóinak, afinomabbnál finomabb étkek elké-szítőinek), valamint azoknak, akikanyagiakkal támogattak (a Közalappéldául az egyházépítői keretéből700 euróval). És hála legyen azo-kért is, akik az alkalmat imádság-ban hordozták, s így járultak hozzá,hogy ezt az öt napot együtt tölthet-tük: több mint negyven fiatal táboriközösségében, három egyházme-gye területéről, akik megtanulták:„Akik bíznak az Úrban, nagy tette-ket hajtanak végre.”

Molnár Miklós

ÖT NAP GEDEONNAL –avagy Isten hozott Gedeon táborában!

Firesz – Duna MenteFI–LA – Fiú-lány hétvége

Időpont: 2011. november 11–13.Helyszín: Alistál, NagymegyerVendégek: Levente Péter és Döb-rentey Ildikó

Ifjúsági találkozó

Időpont: 2011. november 26.Helyszín: Nagysalló

TOMPA MIHÁLY EMLÉKEZETEA Sajó-parti példa az idők távlatából

2011. november

TÁJÉ

KO

ZTA

TÁS

2011. november6 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 11

MÚ

LT ÉS

JELEN A bodrogközi települések közé tar-

tozó Bodrogszentes mindössze négykilométerre fekszik a térség központ-jától, Királyhelmectől. A 2001-es nép-számláláskor 914 lakosa volt, ésszinte valamennyien magyarnak val-lották magukat (a szlovákok csak 3,6százalékot tettek ki). A reformátusokszáma mintegy nyolcszáz, ők hasz-nálják a műemléknek nyilvánítottÁrpád-kori templomot. Az egyház-községben 2007-től szolgáló SzopóFerencet tavaly megválasztotta azegyházközség, idén pedig beiktattáktisztségébe.

A bodrogszentesi gyülekezet a zemp-léni egyházmegye harmadik legnagyobbközössége. 396 választójogú tagot tartnyilván, ehhez jön még a közel kétszázgyermek, illetve azok, akik még nem ön-álló egyháztagok. Elmondható, hogy va-lamilyen módon szinte minden reformá-tus kapcsolódik a gyülekezethez. A temp-lomlátogatók száma azonban jóval ke-vesebb, de ettől eltekintve egy erős, élőgyülekezet van Bodrogszentesen – közlia lelkipásztor.

Megtudom azt is, hogy egyfajta uni-kumként tartják számon az itteni refor-mátusokat: a hívek ugyanis nem a vasár-nap délelőtti istentiszteletre, hanem a dél-utánira járnak inkább. Hogy ez miért vanígy, nem nagyon tudja a lelkipásztor.Egyesek szerint az ok egyszerű: délelőttaz asszonyok főznek, nem érnek rá, ezértigyekeznek délután pótolni a kimaradást.A vasárnap délelőtti alkalmon ebből ki-folyólag csak 20–25-en jelennek meg,délután viszont akár hatvan-hetvenen isösszegyűlnek. Még magasabb a részvé-tel a sátoros ünnepeken: olyankor 100–120-an is kíváncsiak a szószéki igehir-detésre.

Egyébként itt is elsősorban a nőkazok, akik megtöltik a padsorokat, merta férfiak közül kevesen vesznek részt azistentiszteleteken. És Szentesre is jellem-ző, hogy az istentiszteleteket inkább anyugdíjaskorúak látogatják, bár vannakazért fiatalok is – mondja a lelkipásztor,hozzátéve, hogy nemcsak a konfirmá-cióra készülőkre gondol, hanem a közép-és főiskolásokra is. Sajnálja azonban,hogy a középgeneráció, a harmincas-negyvenes korosztály nem tartja fontos-nak az istentiszteleteken való részvételt.Pozitívumnak tartja azonban, hogy egy-egy alkalom megszervezéséből aktívankiveszik a részüket, tehát lehet rájuk isszámítani.

A két vasárnapi istentiszteleten kívülhetente egy alkalommal van felnőtt- ésifjúsági bibliaóra is, a tiniklubban pediga konfirmandusokkal foglalkoznak. Film-klubot, vasárnapi iskolás foglalkozáso-kat és egyéb hitmélyítő alkalmakat isszerveznek. Idetartoznak a gyülekezetidélutánok, a missziós esték, amelyekenmisszionáriusok életével is megismer-kedhetnek a gyülekezeti tagok. Igényvan ezekre az alkalmakra is – mondja alelkipásztor –, megszervezésükbe a fia-talok is besegítenek. Az ő szolgálatuknagy hatással van a gyülekezet többi tag-jára. Ennek eredménye az, hogy az utób-bi időben többen jönnek el ezekre az al-kalmakra, és nemcsak idősebbek, hanema fiatalabbak is.

A lelkipásztor próbálja azokat is meg-szólítani, akik távolabb kerültek a gyüle-kezettől. Egyre több olyan istentiszte-letet tartanak, melybe a gyermekeket isbevonják, egy-egy szavalattal, énekkel.Így szeretné a lelkész a szülőknél elérni,hogy eljárjanak a templomba. A biblia-órákat is inkább csak a nők látogatják,bár a lelkipásztor buzdítja a férfiakat is,hogy vegyenek részt az ige behatóbb ta-nulmányozásában. Egyelőre azonbancsak kisebb sikert ért el. Fontos feladat-

nak tartja a presbiterek megszólítását ésbeépítését a közösség életébe, hiszen őka gyülekezet elöljárói. Próbál nekik o-lyan alkalmakat szervezni, amikor kicsitképezni lehet őket nemcsak tudásban,hanem lelkiekben is. Nagy szükség len-ne a presbiterek aktívabb és példamutatószolgálatára – mondja a lelkész.

Amikor a gyermekek számára kérde-zek rá, a lelkipásztor örömmel mondja,hogy sokan vannak. Hitoktatást nemcsakaz iskolásoknak, hanem az óvodásoknak

is tart. Az egyházközség vezetése fon-tosnak tartja a gyermekek beépítését agyülekezeti közösségbe, ezért játszóhá-zakat és nyári táborokat szerveznek aszámukra. Azt a célt is követik ezzel,hogy ne csak egyedül jöjjenek el ezekreaz alkalmakra a gyermekek, hanem szü-leikkel együtt. Annak ellenére, hogy vankikre építeni a jövőt, még mindig több atemetés, mint a keresztelő (bár idén többkeresztelő volt a gyülekezetben, mint atavalyi évben).

A gyülekezet tulajdonában levő Ár-pád-kori műemlék templom fenntartásafolyamatosan igénybe veszi a közösséganyagi erejét. Felújítása évekkel ezelőtta Teleki László Alapítvány támogatásá-val kezdődött el. Konzerválták a tető-szerkezetet, kicserélték a sérült fageren-dákat, majd új cserepet raktak rá, a tor-nyot zsindellyel fedték be, valamint újvízelvezető csatornát is kialakítottak. Je-lenleg a kőelemek, a bejáratok és a kétgótikus ablak restaurálása folyik. A felú-jítás a műemlékvédelmi hivatal felügye-lete alatt zajlik, amely meghatározza azelvégzendő feladatokat, segít a pályáza-tok előkészítésében, de anyagilag nemjárul hozzá a kiadásokhoz. A költségekjelentős részét pályázati forrásból oldják

meg, illetve gyülekezeti ada-kozásból. Eddig a legtöbb tá-mogatás a kulturális minisz-tériumtól érkezett.

A gyülekezet anyagi hely-zetét (és ezzel kapcsolatbanaz építkezési, felújítási terve-ket is) az egyháztagok adako-zása határozza meg. A gyüle-kezet szépen adakozik, di-cséri a hívek áldozathozataláta lelkipásztor, mert így máscélokra is tudnak pénzt fordí-tani. Jelentős összeget elvisza templom restaurálása, ésvannak az egyházközségnek

más – javításra szoruló – épületei is. Ide-tartozik a parókia, a gyülekezeti terem ésegy gazdasági épület is, amelynek a te-tejét tavaly már kicserélték, a homlokzatmegújítása azonban még hátravan. Szo-pó Ferenc pozitívan tekint a jövő felé, selmondja, hogy addig tudnak erős és ki-tartó közösség maradni, ameddig a gyü-lekezet tagjainak az élete Jézus Krisztus-ra irányul.

Iski Ibolya

Megújul Bodrogszentes műemlék temploma

ERŐS ÉS KITARTÓ KÖZÖSSÉG

A bodrogszentesi műemlék templom

A Szlovákiai Református Keresz-tyén Egyház Zsinati Elnöksége a 20.ülésén, amelyre 2011. október 7-énRimaszombatban került sor, azalábbi közérdekű határozatokathozta:

– Jóváhagyta a 17., 18. és 19. ülés jegy-zőkönyvét, és tudomásul vette a határo-zatok kiértesítéséről szóló jelentést.

– Tudomásul vette, hogy a ZST-179/2011-es számú határozatban esperesisegédlelkészi szolgálatra kirendelt JánŠoltész a megkezdett pedagógiai tanul-mányai miatt – előző kérelmével ellen-tétben – egyelőre nem tervezi a szolgá-latba lépést.

– Egyházunknak az Egyházak Világ-tanácsába fizetendő idei tagsági díját2011. október 31-ig rendezi. A ZsinatiElnökség megbízza Batta István zsinatitanácsost, készítsen egy jelentést azegyes világszervezeteknek fizetett tag-díjakról és egyházunk külföldi kapcso-latainak jelenlegi állásáról.

– Molnár Sándor zsinati főtanácsostdelegálja a vilémovi Ortodox Akadémiaáltal Tiszta energiát az egyháznak cím-mel 2011. október 24-e és 26-a köztmegtartandó konferenciára.

– A Gustav-Adolf-Werk segélyszer-vezet egyházunk részére német nyelvű

ösztöndíjat biztosít Lipcsében, ahovalelkészek vagy teológusok jelentkezésétvárják. A Zsinati Elnökség a KálvinistaSzemle hasábjain fogja tájékoztatni alelkészjelölteket és lelkészeket a Gus-tav-Adolf-Werk segélyszervezet általfelajánlott lipcsei ösztöndíj-lehetőség-ről.

– Úgy döntött, hogy a Zsinat őszi ü-lésének ideje alatt rendkívüli ülést fogtartani a Zsinati Tanács. Amennyibenszükséges, a Zsinati Elnökség 2011. de-cember 3-án tartaná a következő ülé-sét.

A ZSINATI ELNÖKSÉG 20. ÜLÉSÉRŐL

Hanván 2011. október 7-én a mostaniválasztási időszakban immár a 8. esperes-gondnoki értekezletre került sor. DobaiSándornak a Lk 10,25–37 alapján megtar-tott magyar nyelvű, illetve Mária Meň-kyovának az ApCsel 27 alapján megtartottszlovák nyelvű áhítatát követően az espe-resek beszámoltak az egyházmegyék éle-téről. A jelenlévők megállapodtak abban,hogy a Zsinati Iroda minden évben januárfolyamán bekéri az egyházmegyei köz-gyűlések tervezett időpontjait.

A Zsinati Elnökség már előzőleg kérteaz egyházmegyéket, hogy állítsák össze afenntartható lelkészi állások listáját, illetvehatározzák meg, hány lelkész szükséges aszolgálatok ellátásához. A tanácskozáson

elhangzott, hogy a Zsinati Tanács ezzelösszefüggésben arra jutott, hogy min-denképpen limitálni kell majd a felveendőlelkészek számát; ehhez viszont tisztábankell lenni a fenntartható lelkészi állásokszámával.

Fazekas László püspök beszámolt a Be-rekfürdőn szeptemberben megtartott lel-késztovábbképző tanfolyamról, amelyre181 lelkész jelentkezett be, és mintegy160 lelkipásztor volt jelen ténylegesen.Ugyancsak a püspök ismertette a kre-ditrendszerrel kapcsolatos javaslat vázát:minden egyes képzés bizonyos kreditpon-tot érne. A jelenlevők megállapodtak ab-ban, hogy a kreditrendszert be kell vezet-ni.

A tanácskozáson Fekete Vince főgond-nok beszámolt a presbiteri szövetség kör-vonalazódó megalakulásáról. Ismertetteazokat a lépéseket, amelyek megvalósí-tása esetén 2012. június 30-ig a presbite-ri szövetség megalakulhatna egyházunk-ban. A szövetség célja, hogy olyan pres-bitereket neveljen, akik a lelkészek segít-ségére lesznek a szolgálatban. Fekete Vin-ce főgondnok vállalta a presbiteri szövet-ség alapszabályának elkészítését.

Az értekezlet végén Fazekas Lászlópüspök köszönetét fejezte ki a hasznosegyüttlétért, ahol a résztvevők kölcsönö-sen informálhatták egymást az elmúlt hó-napok történéseiről és az előttünk álló fel-adatokról. Hangsúlyozottan kérte: az e-vangélium hirdettessék, s ne maradjanakel igehirdetési alkalmak.

Egyházunk Diakóniai Központja is-mét meghirdeti a Nyilas Misi karácso-nya 2011 elnevezésű jótékonysági prog-ramját. A korábbi évekhez hasonlóanebben az évben is gyűjtünk csomagokatgyermekek számára, melyeket a dévaiSzent Ferenc Alapítvány parajdi napköziotthonának karácsonyi ünnepségén, va-lamint hazai rászoruló gyermekek közöttszeretnénk szétosztani.

A gyermekek mellett a Diakonia Re-formata nonprofit szervezet igazgatóta-nácsa külön figyelmet szentel az e-gészségükben károsodott testvéreinkmegajándékozásának, hogy felnőttekszámára is közvetítsük Krisztus szerete-tét. Ezeknek a csomagoknak a kiosztása– szlovákiai civil szervezetek bevonásá-val – az ellátó intézményekben vagy amegajándékozottak otthonában történikmajd. Aki ilyen jellegű csomagot készít,az a csomagra, kérjük, írja rá: felnőttcso-

mag.

A csomagok tartalmát illetően pedigazt kérjük, hogy azokba a címzettek élet-korának, érdeklődésének megfelelő tár-gyak kerüljenek, hogy valóságos örömetszerezzen a csomagok kibontása. Kér-jük, használt ruha és cipő ne kerüljön adobozokba: azzal töltsük meg, aminekmi magunk, illetve gyermekeink is örül-nének.

A csomagokat november 27-ig a kö-vetkező gyűjtőhelyeken lehet leadni:Nagymegyer, esperesi hivatal (tel.: 031/555 22 85); Komárom, Lengyel Zoltán(tel.: 0915/180 056); Nagysalló, esperesihivatal (tel.: 036/772 35 26); Rimaszom-bat, lelkészi hivatal (tel.: 047/562 19 45);Rozsnyó, lelkészi hivatal (tel.: 058/78818 97); Királyhelmec, esperesi hivatal(tel.: 056/632 19 72); Deregnyő, lelkészihivatal (tel.: 056/639 53 96).

Várjuk minden olyan szolgálatkészegyháztag jelentkezését, aki szívesen se-gítene (előzetesen egyeztetve a lelkész-

szel vagy az esperessel) a csomagok ösz-szegyűjtésében és szállításában. Egyéb in-formációkat a diakonia.kozpont@gmail.

com elektronikus címen lehet kérni.Mivel a csomagok elszállítása jelentős

anyagi terhet jelent, kérjük azokat, akiktehetik, hogy pénzbeli hozzájárulássaltámogassák a programot. Adományukatszívesen fogadjuk a bekapcsolódó lelké-szi hivatalokban vagy a Diakonia Refor-mata nonprofit szervezet számláján(9576161/5200). Utóbbi esetben az át-utalásnál kérjük feltüntetni: Nyilas Misi.

Buzdítjuk továbbá gyülekezeteinket,hogy 2011-ben is állítsanak össze aján-dékcsomagot idős tagjaik számára, s ígyköszöntsék egyháztagjaikat a karácsonyiünnepen.

Isten gazdag áldása kísérje életünket,hogy úgy gazdálkodjunk tőle kapott ja-vainkkal, hogy az mások örömére is szol-gáljon!

Mikos Annamária

NYILAS MISI KARÁCSONYA 2011

AZ ESPERES-GONDNOKI ÉRTEKEZLETRŐL

2011. november

Égető kérdések sorozata szólal meggondolatainkban, amikor egy könyvet akezünkbe veszünk: Jó lehet? Kinek vagykiknek íródott? Miért olvassam el?Miben tud segíteni? Kinek ajánlható?Kell ez nekem? Legtöbbször barátainkadnak útmutatást: vedd meg, mert jó;vagy éppen a könyv ajánlása vezet rá apozitív felismerésre. Jobb helyzetbenvagyunk, ha ismerjük a szerzőt, olvas-tuk valamelyik művét, vagy hallottukmár előadásait. A döntés ezek ellenérese könnyű – és csak egy könyv megvé-teléről szóltam.

Szarka Miklós recenzeált könyvétörömmel vettem a kezembe, és lelkesenkezdtem az olvasásába. Hamar rá kel-lett döbbennem, hogy ez nem pszi-chológiai szakkönyv, novellagyűjte-mény vagy éppenséggel prédikációs-kötet, hanem mindhárom – egyben.

Szakkönyv, melyben a terapeuta szem-szögéből láthatunk krízishelyzeteket,azok tömör, néhol tudományos ismer-tetését, a humán elme és gondolkozások-okozati törvényszerűségeinek értel-mezését és megnyilvánulásait. Betekin-tést nyerhetünk a szakember munka-módszerébe is, amely gyakorlatiasságá-ban tárja fel a segítségnyújtó kérdezésiés kommunikációvezetési technikáját aterápia során. Technika, mely a segít-ségkérőt a lineáris, földi gondolkozástóla vertikális, transzcendentális felisme-résig vezeti el.

A tizenkét fejezet mindegyike egy-egy novellába illő (a lelkigondozó általdiszkréten és tapintatosan felhasznált),valós élethelyzetet is bemutat, melybena szereplők tragikuma is megszólal. Azegyedül maradt, áldott állapotban lévőlány dilemmája, a hároméves gyerme-küknél „operálhatatlan” diagnózissalszembesülő szülők kétségbeesése, a hit-ben induló házastársi viszony elhide-gülése, a „miért kellett elveszítenem?”gyász-kiáltás mélysége és egyéb törté-netek – a végkifejlet titkával ren-

delkezve – vezetnek el saját tragédiánkfelismeréséhez. Tragédiák, melyek em-

beri mivoltunk teljes összeomlásához,kapcsolataink megromlásához és szét-szakadásához, a családban, a társada-lomban, a világban betöltött szerepünkmegkérdőjelezéséhez vezethetnek.

Az egyéni és családi problémák (a-bortusz, gyermekvállalás, apaszerep,válás, siker, karrier stb.) megoldási le-hetőségeit azonban nem a pszichológiaitapasztalatai által keresi a szerző. Konk-rét igei alapokra támaszkodva, mély te-ológiai tudással rendelkezve, igehirde-tés-szerűen villantja fel előttünk a hely-reállíttatás, a meggyógyíttatás s az új„emberkép” megtaláltatásának lehető-ségét. Jefte fogadalmának története, anaini asszony gyermekének feltámasz-tása, Dániel és barátai babilóniai nevel-tetésének bemutatása és egyéb bibliai

történetek által bepillanthatunk a lelki-gondozó-lelkipásztor gondolkodásmód-

jába, az igehirdető műhely-titkaiba, az élethelyzetek rej-télyes-szövevényes útjainakfeltérképezésébe. Minden ige-hirdetés egy-egy sorsértelme-ző és eligazító bibliai törté-net, amelyben az egykori és amai esetek analógiákat kínál-nak.

„Egy-egy léleknek és kap-

csolatnak a története olyan,

mint egy csepp az óceánból,

megtalálható benne az egész

óceán kémiája. Egy lélek és

egy kapcsolat a társadalmi

változásoknak egy cseppje,

egy egész társadalom válsá-

gának vegyelemzése elvégez-

hető belőle. Az élő, éltető bib-

liai ige tisztíthat lelket, egyént,

családot és társadalmat” – ál-lítja Szarka Miklós.

Tatár István(Kálvin Kiadó, Budapest

2011)

OLV

ASÓ

LÁ

MPA

2011. november12 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 5

TU

DÓ

SÍT

ÁS

Örömteli eseményre került sor 2011.augusztus 21-én a gömörszkárosi temp-lomban. A felsőfalui leányegyházba tar-tozó négy ifjú testvérünk (két testvérpár:Nyíri Nikolett és Viktória, Széles Kla-udia és Szlavomír) tett bizonyságotJézus Krisztusba vetett hitéről és köte-lezte el magát, hogy református egyhá-zunknak holtig hűséges, engedelmes ésáldozatra kész híve lesz.

Az alkalom egyediségét az a körül-mény adja, hogy a konfirmandusok kö-zül ketten cigányok. Velük immár hatraemelkedett azon cigány származású test-véreink száma, akik gyülekezeteink tel-jes jogú tagjaivá váltak. Az Úr megál-dotta azon igyekezetünket, hogy őket azanyaszentegyházba és a magyar nyelvűközösségbe integráljuk.

A konfirmandusok a nyári hálaadásalkalmán, augusztus 28-án járultak elő-ször az úrasztalához. Isten adjon szá-mukra erőt fogadásuk megtartásához!„Krisztusban tehát nincs többé sem zsi-

dó, sem görög, nincs sem szolga, sem

szabad, nincs sem férfi, sem nő, mert ti

mindnyájan egyek vagytok a Krisztus

Jézusban” (Gal 3,28).

Tóth László

FeladványMit jelent a terápia kifejezés?

Kérjük, hogy megfejtésüket leg-később december 15-ig nyílt le-velezőlapon, képeslapon vagye-mailen juttassák el a KálvinistaSzemle szerkesztőségének a cí-mére (930 10 Dolný Štál 386). Ahelyes választ beküldők közt a-jándék könyveket sorsolunk ki.

A szeptemberi számban feltettkérdésre azok válaszoltak helye-sen, akik szerint Szenci Molnár Al-bert 1574-ben született.

Azon kedves olvasóink közül,akik helyes megfejtést küldtek be,hárman részesülnek – a ZsinatiElnökség jóvoltából – jutalomban:Borbély László (Gúta) Thury EteleA Dunántúli Református Egyház-

kerület története, Bódi Sándorné(Felsőrás) Imre Ernő 500 gondolat,

míg Deminger László (Komárom)Martin Hubacher „Az igaz ember

hitből él” – 36 igehirdetés a Római

levél alapján című könyvét kapjaajándékba.

Nyereményükhöz gratulálunk,postán küldjük el.

A szerkesztőség

HATSZEMKÖZT – Égető kérdések – éltető válaszok

Az ipolysági Keresztyén Magvetőinternetes könyvesbolt az alábbikönyveket ajánlja olvasóink figyel-mébe:

Énekeskönyv – kisméretű (3,61euró); közepes (3,70 euró); nagy-méretű (5,32 euró)

Új fordítású Biblia – kisméretű(9,42 euró); nagyméretű (11 euró)

Károli-Biblia – családi (10 euró)Házasságkönyv (9,42 euró)

Randikalauz – Határvonalak a pár-keresésben (9,42 euró)

Visky Júlia: Három kereszt (6,10euró)

A könyveket a www.magveto.skweboldalon vagy – internet hiányá-ban – a 0904/941 236-os telefon-számon lehet – utánvéttel – meg-rendelni. Az említett honlapon meg-tekinthető az internetes könyvesboltteljes kínálata is.

Könyvajánlat

Hitvallás- és fogadástétel GömörszkárosonEGYEK VAGYUNK A JÉZUS KRISZTUSBAN

2011. augusztus 28-án az össze-tartozásnak, testvéri ragaszkodás-nak egy szép példáját élhette meg azipolysági gyülekezet. Ipolyság régena drégelypalánki egyházmegye pe-rőcsényi szórványgyülekezete volt,de az első világháború utántól a kéthelységet egy határ választja el. Sbár közigazgatásilag szétvált a kétgyülekezet, de a testvéri kapcsolatotazóta is fenntartják és ápolják. Eb-ben az évben a perőcsényi testvérek

látogattak Ipolyságra, hogy közösenhallgassuk Isten igéjét, utána pediga szeretetvendégség közösségébenbátorítsuk és buzdítsuk egymást.

Az istentiszteleten Czuni Kenye-res József perőcsényi lelkipásztorhirdette az igét, aki elmondta, hogyazért van sok keményszívű ember,mert nem értik az igét. És azért nemértik, mert sokan rosszul hirdetik azt.Olyan sok hamis információval lát ela világ, annyira keverik az igazat acsalárd dolgokkal, hogy sokan márnem is tudják, mi az igaz és mi nem,hogy mi van a Bibliában és mi nincs.A hívőknek bizonyságtévőknek kelllenniük, át kell adniuk másoknak Is-ten üzenetét, aki azt akarja, hogyközel legyünk hozzá, megismerjükŐt. Isten közelivé tud lenni egy pilla-nat alatt. Közeledjetek Istenhez, ésŐ közeledni fog hozzátok – biztatottaz igehirdető, aki arra is figyelmezte-

tett: akik távol vannak az egyháztól,egykor azok is oda fognak állni Istenszíne elé.

A közös igehallgatás után a szere-tetvendégség közösségében gon-doltuk tovább a hallottakat, illetveápoltuk a testvéri kapcsolatot. Az al-kalom végén megtekintettük épülőgyülekezeti házunkat. Isten iránti há-lával, a testvéri közösség örömévelvettünk búcsút egymástól, már mostvárva a viszontlátást.

–ij–

Perőcsényiek IpolyságonTESTVÉRI KÖZÖSSÉG

2011. augusztus 29-e és szeptember 2-aközött ismét a jókai Betlehem MissziósKözpont adott otthont a börtönmissziósgyermektábornak, ahol huszonhat 5–12éves gyermek volt jelen a Lévai, az Érsek-újvári és a Komáromi járásból.

A tábor vezetői: Antala Éva lelkész,Balogh Ildikó szociálpedagógus, BohákIldikó diakónus, Bohák József gyüleke-zeti gondnok, Kelemen Sándor informa-tikus, Gál Zoltán grafikus és Vajda Zsó-fia szociális munkás voltak.

A gyermekeket szokás szerint a táborvezetői szállították a helyszínre. Regge-lenként áhítattal kezdtük a napot, egy a-ranymondás megtanulásával, majd bibliaitörténetekkel gazdagodhattak a táborla-kók; amiben nagy segítségünkre volt KissTibor és Andrássy Zsuzsanna, akik szin-tén igei szolgálatot végeztek. A napi elő-adásokban szó volt az irgalmas samaritá-nusról, Zebedeus fiairól, Pál apostol da-maszkuszi útjáról, Máriáról és Mártáról.Hasonlóan a tavalyi évhez, idén is kiemeltteret kapott a sport és a művészet: a gyer-mekek rajzolhattak és sportolhattak, szak-emberek segítségével fejleszthették rajz-és sporttehetségüket. Ennek kapcsán meg-hívást kapott a táborba Pavel Korbel,

Svájcban élő festőművész és Ľuboš Še-divý, többszörös szlovákiai bajnok pétan-que-ban (francia eredetű golyós népi játék

– a szerk. megj.).Vendégként egy napot velünk töltött

Ján Kerekréti, a Szlovák Testvéri Bör-töntársaság elnöke és családja, fia evan-gélikus lelkészként igei szolgálatot vég-zett a Kármel-hegyi történet alapján. Dél-utánonként külsősök is meglátogattak ben-nünket, akik kézműves-foglalkozásokattartottak, sportoltak a gyermekekkel és újjátékokat tanítottak. A táborban szolgáltakmég cseh önkéntes testvérek is, akik ta-pasztalatcsere céljából vettek részt az al-kalmon, mivel Csehországban még nemszerveztek hasonló tábort.

A szervezők a résztvevőknek a táborutolsó napján különböző felajánlásokbólúj és használt ruhákat, játékokat, iskolaitanszereket osztottak ki. A tábort idén isaz Egyetemes Egyház Közalapja támoga-tásával tudtuk megvalósítani, nem utolsó-sorban az önkéntes missziósok segítségé-vel. Öröm volt tapasztalni, hogy sokan fel-ajánlották segítségüket és jelenlétükkel,foglalkozásaikkal, tudásukkal javunkraszolgáltak.

Antala Éva

Börtönmissziós gyermektábor volt JókánAMIKOR A SZERETET VEZÉREL

Ismerkedjünk meg előbb a Timó-teus-munkával, amely megelőzte azárvaház létrejöttét Komáromban. ATimóteus-munka kezdetéről TóthKálmán lelkipásztor a Kősziklára épí-tett ház című könyvében számolt be.

Kezdetben nem ez alatt a név alatt in-dult meg Komáromban az ifjúsági élet,Tóth Kálmán akkori segédlelkész indí-totta el a munkát. Mivel más lehetőségakkor még nem volt, minden külső for-ma nélkül gyűltek össze a fiatalok a Bib-lia köré. A beszélgetések során ábrán-doztak egy állandó helyről, ahol rend-szeresen összejöhetnek a bibliaköri ta-gok. Egyre jobban összekovácsolódottez az ifjúsági bibliakör. Mindez az 1932-es esztendőben volt, kialakult az állandótagok közössége. Az ifjúsági bibliakör-rel egyidejűleg megindult az ifjak mun-kája a vasárnapi iskolában, ahonnan biz-tosítva volt az utánpótlás.

A bibliakör kezdettől fogva napiren-den tartotta az ifjúsági kérdést, és ami-kor arra alkalom nyílt, meg is kezdte azegyes csoportok között a munkát. Így in-dult meg hamarosan a tanoncbibliakör,a serdülő ifjak közötti munka és az alsósgimnazisták bibliaköre. Az volt a cél,hogy minél több ifjúhoz juttassák el azörömüzenetet. Különösképpen a nagykomáromi gyülekezet ifjúsága köztimunka kapott hangsúlyt, hogy itt ala-kuljon ki az ifjúsági munka központja ésinnen juthassanak el a vidék ifjúságáhozIsten üzenetével.

Így született meg és alakult ki a Timó-teus-palota terve és gondolata, és ennekmegvalósítása lett az ifjúsági élet jövő-beni terve. Ez a palota az ifjúság házá-nak készült, amelyben minden ifjú ott-honra talált volna. A távlati cél tehátmegvolt, s közben egyre jobban kiala-kult az a belső közösség, amely tervbevette ennek a palotának a megépítését is.Már addig is eleven ifjúsági élet folyt.

1933-ban Sókon megrendezték az el-ső ifjúsági konferenciát, teljesen a fiata-lok elgondolása és elvei alapján. Kisséféltek a szervezők, hogy nem fog sike-rülni, a konferencia eredménye azonbanerre alaposan rácáfolt, és fényesen iga-zolta az elgondolások helyességét. Arrólvolt szó, hogy merre menjenek, milyenmódszer szerint dolgozzanak, hogy cél-jukat elérhessék. Csaknem kétévi biblia-köri munka után arra a következtetésrejutottak, hogy az igére építsék rá teljes-séggel munkájukat, és konferenciájukatis így rendezték meg. Nem volt ott más-ról szó, csak az igéről. Nem volt sem

unalmas, sem egyoldalú, mert Isten Lel-ke olyan csodálatosan munkálkodott,hogy hosszú ideig éreztette hatását. E-zen a konferencián véglegesen döntöt-tek a követendő irányról és módszerről:az igét fogják vinni az ifjúsághoz, „min-den beszélgetés és kertelés nélkül”. A ta-pasztalatok arról győzték meg őket,hogy legegyenesebb és legcélravezetőbbút Krisztushoz az ige. Minden más csakelodázza a döntést és elhomályosítja azegy szükséges dolgot.

Az első konferencia után még foko-zottabb mértékben fogtak hozzá az igetanulmányozásához. Igyekeztek minélinkább aszerint is élni. Mindjobban vi-lágossá lett előttük egyetlen céljuk, hogyminél tökéletesebben éljék az Isten igé-jét. A bibliaköreikben kizárólag ezzelfoglalkoztak. Hozzáfogtak a zsoltárokritmusos éneklésének megtanulásához,áldott imaórákat tartottak, és talán a leg-fontosabb, hogy a közösség minden tag-ja végzett evangéliumi munkát.

Sok szó esett a tervekről, egyéniekrőlés közösségiekről egyaránt. Ekkor dön-töttek sokan arról, hogy életüket Isten

ügyének szentelik. Többen ezt már ak-kor meg is tették, és munkába is álltakaz evangélium terjedése érdekében.

A Timóteus-mozgalom ebben az idő-ben került közelebbi kapcsolatba a kis-koszmályi mozgalommal. Mivel céljaikmegegyeztek, csatlakoztak is hozzá.Terveik, céljaik továbbra is ugyanazokmaradtak, csak még szebbek és gazda-gabbak lettek. Így például nyári konfe-renciázó helynek nagyon jól megfeleltKiskoszmály, ahol sok minden könnyenmegoldódott (főzés, szállás stb.), mígmásutt mindez nehezen volt megoldha-tó, vagy egyáltalán nem tudták megolda-ni. Hogy minél jobban kihasználhassáka konferenciák idejét, közös együttlakáscéljaira nyári konferenciázó barakkot

építettek. Ez a barakk volt a Timóteus-ifjúság első nagyobb vállalkozása. Aköltségeit maguk az ifjak adták és gyűj-tötték össze egy év alatt, és maguk isépítették föl. A barakkban rendezett kon-ferenciák meg is feleltek a várakozás-nak, és nagyon áldott lehetőségeket biz-tosítottak az ifjak találkozásaira és e-gyüttléteikre.

A barakk felépítése nagyon megnö-velte a Timóteusok önbizalmát, és előre-lendítette a mozgalmukat. Tóth Kálmánegy évi segédlelkészi szolgálat után1937 januárjában teljesen a mozgalomszolgálatába állott mint a kiskoszmályiárvaház lelkésze. Közben arról is szóesett, hogy a Timóteusok hogyan vehet-nék ki részüket a mozgalom munkájá-ból. Úgy határoztak, hogy legjobb lenne,ha az árva fiúk gondozását vállalnák.Így egyrészt alkalom nyílna igazi Timó-teusok nevelésére, mivel már kora gyer-mekkoruktól fogva Isten igéjével lehet-ne nevelni az árva gyermekeket, más-részt megnyílna a lehetőség a Timóteus-munka fejlődése előtt. Így kapcsolódottössze a Timóteus-palota építésének gon-dolata egy árvaház építésével Komá-romban. Később ez a terv széleskörűenkibővült a nagy lelkesedés nyomán. Márkét árvaházat tervezgettek (50–50 árvá-val), árvaházi elemi iskolával, középis-kolai internátus és missziói iskola, ké-sőbb pedig árvaházi kórház építésével.(Hogy mi és hogyan valósult meg, arrólegy újabb írásban számolunk be.)

Én akkor már tízéves voltam, izga-lommal vártuk Kiskoszmályon komá-romi új otthonunk felépülését. Rendsze-resen, tervszerűen és őszintén imádkoz-tunk gyermeki áhítatokon és a kis Ti-móteusok összejövetelein a palota felé-püléséért, és a magunk szerény lehető-ségeit kihasználva bélyegeket, sztaniol-papírt gyűjtöttünk a komáromi árvaházépítési költségeire. Saját magunk általszerkesztett és megfogalmazott, Kis Ti-

mótheus című körleveleinkben rendsze-resen beszámoltunk arról, hogy ki meny-nyit gyűjtött össze erre a célra. Nagyonboldogok voltunk, hogy ha kicsivel is,de hozzájárulhattunk a Timóteus-palotafelépüléséhez. Ezt az őszinte gyermekihozzájárulást is Isten áldása kísérte. Itttanultuk meg, hogy mindenkori ottho-nunkért nekünk is tennünk kell valamit.

Szenczi László

2011. november

„Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne

van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk,

Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” (Zsolt 33,

20–22). Ezekkel az igeversekkel indította Sándor Veronika lel-késznő szeptember 10-én a gyülekezeti napot Újlóton.

Az üdvözlő szavak után a Remény énekkar tett hitvallást ke-gyelmes Urunkról, ezt követte Mészáros Emerita szavalata aszeretetről. Bizonyságtevésünket énekszóval folytattuk: énekel-

tünk a szeretetről, irgalomról és reményről, mely mindörökké él.Majd ismételten egy szavalat következett, amellyel SzénászkiÉvike örvendeztetett meg minket. Végül a gyülekezettel együttkértük az Urat énekszóban, hogy a szeretet áradjon köztünk, tölt-sön be minket, s legyünk testvéri szívvel mindnyájan egyek Is-tenben. Énekszolgálatunkat Bartko Judit karvezetőnk szavalatazárta.

Meglepetésként az énekkar szeretettel köszöntötte a lelkipász-tort születésnapja alkalmából. Az ünnepelt meghatottan mondottköszönetet, kiemelve, hogy Isten áldásának és őriző szereteténekkívánásától nincs szebb jókívánság. Az énekszolgálat után imárakulcsolt kézzel adtunk hálát mennyei Gondviselőnknek szerete-téért, oltalmáért, hogy érezhetjük: Ő a mi segítségünk és paj-zsunk.

Felejthetetlen, közösséget formáló alkalmunk tele volt jókedv-vel és örömmel, amiért egyedül Istené legyen a dicsőség!

–sv–

TU

DÓ

SÍTÁ

S

2011. november4 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 13

EM

LÉK

KÉPEK

2011. szeptember 12-én a MisszióiSzövetség (Global Fellowship Network)tagjai Rozsnyón a keresztyénség terjedé-séről tartottak előadást, melyet az abaúj-tornai egyházmegye esperesi hivatala ésa Rozsnyói Református Egyházközségközösen szerveztek meg azzal a céllal,hogy erősítsék hitünket, hisz a jelenleginehéz helyzetben csak a Krisztusba ve-tett élő hit tud megtartani.

„Ahogyan engem elküldött az Atya, én

is elküldelek titeket” (Jn 20,20b). Ezt aparancsot a tanítványok kapták az Úrtól,hogy terjesszék az evangéliumot, az ö-römhírt. Ők voltak az első misszionáriu-sok, így kezdődött el a keresztyénségterjesztése. Az Úrnak azóta is vannak hű-séges szolgái, akik fáradságot nem is-

merve, idejüket és erejüket nem kímélveigyekeznek továbbadni, amit az Úrtólkaptak. Tudják, hogy nem azért kaptákIsten szeretetét, hogy elrejtsék, titokbantartsák, hanem hogy továbbadják, hogyez a szeretet kiáradhasson másokra is.

Ilyen hűséges szolgája az Úrnak az anégy misszionárius is (Robert Pitmannyugalmazott presbiteriánus lelkész, Jer-ry Voss lelkész, a szövetség elnöke, Mar-go Elliott presbiter és Runn Ealy éne-kes), akik a kaliforniai San Franciscóbólindultak el a világba, hogy bizonyságté-telükkel sok lelket az Úrhoz vezessenek.Elmondták, azért végzik ezt a szolgála-tot, hogy a keresztyének közössége olyanegyház legyen, amilyet az Úr Jézus sze-retne. Az Úrnak három éve volt arra,

hogy tanítson s megváltoztassa az egy-ház vezetőinek a gondolkodását. A fari-zeusok a saját nézeteik börtönében éltek,s Ő azért jött, hogy megnyissa a börtö-nök ajtaját. Az ő akarata volt az, hogyegyháza imádkozó egyház legyen, s lé-lekben és igazságban imádjuk az Atyát.

A misszionáriusok sokat tapasztaltak,láttak a világban, amerre jártak, s el-mondták, hogy Isten örömét kell tükröz-nünk, mert szomorú keresztyének nemlehetnek hiteles bizonyságtevői az Úr-nak. A misszionárius vándor, aki jön, cse-lekszik, szólja Isten igéjét. Legyünk miis keresztyén misszionáriusok, adjuk to-vább, amit az Úrtól kaptunk! – szólt abiztatás.

Istennek legyen hála ezért a hitmélyítőalkalomért, melyen egymás hite általerősödtünk, lélekben gazdagodtunk.

Mixtaj Johanna

Amerikai misszionáriusok jártak Rozsnyón

NEM REJTETTÉK EL A HITÜKET

Gyülekezeti napot tartottak ÚjlótonAZ ÖSSZETARTÁS JEGYÉBEN

2011. szeptember 11-én ünnepi istentiszteletre gyülekezettegybe a körtvélyesi gyülekezet. A hívek népes serege egy-részt hálás szívvel megköszönte Varga Zoltánnak, az abaúj-tornai egyházmegye lelkészi főjegyzőjének a gyülekezetbenbeszolgáló lelkészként elvégzett áldásos szolgálatait, más-részt köszöntötte nemrég megválasztott lelkipásztorukat,Molnár Jánost.

Az ApCsel 20,17–28 alapján szólva Varga Zoltán feleleve-nítette a múltat, szólt a jelenről, s elmondta, hogy jó remény-séggel tekint a jövendő felé is. Molnár János a Mt 11,18–19

alapján azt hangsúlyozta, hogy Isten szolgáinak olykor Ke-

resztelő János módjára, máskor pedig egészen krisztusi sze-lídséggel kell szólniuk: a legfontosabb mégis az, hogy a lelkiIzráel megfogadja-e a tanítást.

A köszönet és köszöntés szavait a gyülekezet részéről Po-gány Attila gondnok tolmácsolta, majd Sebő Gyula presbi-ter szólt mindkét lelkészhez. Az örömteli alkalmat szeretet-vendégség követte, s végül a mozgalmas napot ünnepélyespresbiteri gyűlés zárta.

Pogány Nóra

Új lelkipásztora lett KörtvélyesnekREMÉNYSÉGGEL TELVE

Molnár János nemrég megválasztott körtvélyesi lelkipásztor(balra) és Varga Zoltán egyházmegyei lelkészi főjegyző

Hogyan kezdődött a komáromi Timóteus-árvaház építése és az ifjúsági munka?

2011. szeptember 18-án az Úr kegyel-méből nagy ünnepség volt a deáki gyüle-kezetben, hiszen eme napsütéses vasár-nap délelőttön ünnepeltük és köszöntöt-tük a gyülekezetben hatvan éve és még ré-gebben konfirmáltakat.

A zsúfolásig megtelt templomban szív-ből jövően zengett a 90. zsoltár 1. verse.

Sokan voltunk, sokfélék, sokféle helyről.A helybeliek mellett (köztük Deáki jelen-legi és tiszteletbeli polgármestere) ott vol-tak a magyarországi és a Deákiról elköltö-zött ünnepeltek is szeretteikkel együtt. (Aharminckét jubiláns közül tizenheten tud-tak megjelenni.) Az alkalom ünnepélyes-ségét és méltóságát emelte még az is,hogy az 1946-ban Magyarországra kitele-pítettek által adományozott emléktáblaleleplezésével, valamint zászlóavatássalvolt eme együttlét egybekötve.

Páli levélből szólt az ige: „De te maradjmeg azokban, amiket tanultál és amik re-ád bízattak, tudván kitől tanultad” (2Tim3,14), és szólt az üzenet is Édes Ákosszolgálatán keresztül. Az igehirdetésbena megmaradásról, az emlékezésről, vala-mint az életünkhöz szükséges térképrőlbeszélt. Mert ahogyan a kiránduláshoz,

úgy az életben való eligazodáshoz is tér-kép kell – mondta az igehirdető, s a földikirándulásunkhoz a legjobb térképet, ta-nácsot Isten tudja adni. Ez a térkép pediga Szentírás. Emlékeztette a volt konfir-mandusokat – és a jelen levő gyülekezetetis – arra, hogy mi Jézus Krisztus tulajdonavagyunk, aki az ő drága vérével bűnein-

kért megfizetett, s akiSzentlelkével biztosítminket az örök élet fe-lől. A szószéki szol-gálat végén reményétfejezte ki, hogy amirőlegyszer vallást tettünk,életünk végéig kitart.

Édes Réka is kö-szöntötte az ünnepel-teket, akiket Czibor Jó-zsef volt deáki lelki-pásztor szavaival a ke-reszt népének neve-zett: az otthonuktól,gyökereiktől elszakí-

tottak a keresztjüket nem a templomoktornyán s nem a zászlók selymén, deéletükben, szívükben hordozzák. A kö-szöntés után sor került a fogadalomtételmegerősítésére.

A volt konfirmandusok s egyben a ki-telepítettek nevében Komjáti Árpád, azújpesti református gyülekezet gondnokamondott beszédet. Az emléktábla lelep-lezése és a koszorúk elhelyezése után alelkipásztor még köszönetet mondott Csá-szár Ferencnek is, aki a holtak emlékére,az élők tanulságára a kitelepítés 65. év-fordulóján egy képet adományozott, a szü-lőföld szeretetére emlékezve és emlékez-tetve.

Az együttlét végén elénekeltük nemzetiimánkat, majd részt vettünk a gyülekezetszeretetéből fakadó szeretetvendégségen.

Édes Réka

2011. november

„Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogyrászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtet-tél! Nevetnek rajtam egész nap, engemgúnyol mindenki. Az Úr igéje csak gyalá-zatot és gúnyt szerzett nekem egész nap.Azt gondoltam: nem törődöm vele, nemszólok többé az ő nevében. De perzselőtűzzé vált szívemben, csontjaimba van re-kesztve” (Jer 20,7.8b–9a).

Érdekes, hogy Jeremiás ebben azIstennel való imádságos beszélge-tésében azzal kezdi a panaszát,

hogy igehirdetését kigúnyolják, nem ve-szik komolyan. Fárasztó számára az, amitcsinál, és fel is akar hagyni az igehirde-tési szolgálattal. Nem fog többé prédikál-ni (9a v.). Nem furcsa ez a részéről? Fel-adni az igehirdetést? Nevetséges! Hiszenaz általánosan elterjedt vélemény szerintkönnyebb, kényelmesebb, tehermente-sebb szolgálat nincs is a világon… Mertaz igehirdetés az nem is munka, csak a-molyan alkalmi nyilvános szereplés.Könnyűcske és kellemes élet... Ennek el-lenére mégsem tartozik a hivatásszerűigehirdetői munka a legkedveltebbek kö-zé… Miért nem özönlenek hát az embe-rek erre a szolgálatra, ha oly könnyű?Miért mondja Jézus, hogy: „Az aratnivalósok, de a munkás kevés” (Lk 10,2a)?

Az emberek általában úgy gondolják, amásiknak valahogy mindig könnyebb.Pedig minden szakmának, hivatásnakmegvan a maga nehézsége, amelyet csakaz ismer igazán, aki az adott pályán dol-gozik. Az idős bácsi, aki naphosszat kapála kertjében, úri dolognak tartja a pedagó-gusi pályát; míg a tanár, aki századszorrais hiába szól rá a diákra, talán éppen azt akapáló bácsit irigyli, akinek nincs másdolga, csak napozva, békésen, testmoz-gást végezve kapál. Egyik a másikról nai-van azt gondolja, hogy relaxál. Viszontnagyot változna a véleményük, ha beáll-nának a kapálók közé a tűző napsütésben,vagy amikor rakoncátlan gyermekeketkellene idegőrlően figyelmeztetni órárólórára, nap mint nap.

Így van ez az igehirdetés esetében is.Jeremiás már huszonhárom éve hirdetiaz igét népének, és semmi eredmény (25,3). Templomba járnak, de megváltozninem akarnak (7,2; 18,12). Mint a fadara-bok! Élik a maguk önző, világias életét, abevett városi és falusi viselkedési formákés szokások szerint, Isten szeretete és er-kölcse nem látható rajtuk. Megtért, élőhitbeli életről nem is szólhatunk az ő ese-tükben, minden marad a régiben. Pedigszámtalan prédikáció elhangzott már. Mi-nek akkor tovább prédikálni? Elegem vanebből az értetlen és keménynyakú népből!Csináljanak azt, amit akarnak, itt hagyomőket és elmegyek egy olyan helyre, ahol

nyugtom lesz tőlük (9,1) – mondja Jere-miás.

De Isten nem hagyja, hogy Jeremiás el-meneküljön a szolgálattól és feladja azt.Úgy „beleégeti” magát Jerémiás szívébe,hogy nem tud mit csinálni: szolgálnia kelltovább. Ha mégis elmenekülne, égő lelki-ismerete felemésztené. Tudjuk mindany-nyian, milyen az, ha a lelkiismeret nemhagy nyugton. Egy ideig szinte fojtogat,még álomban is – de egy idő után kimú-lik, elfelejtődik a hangja. Mert szeretjük,ha már nem jelez a lelkiismeret. Hagyjuk,hogy elnémuljon. Csakhogy itt Isten szól!Milyen lehet akkor az, amikor Isten lé-nyének egy darabja, a Szentlélek tüze ésereje lép be az ember lelkiismeretébe?Hatalmába ejti az ember bensejét, és elá-rasztja égő szeretetével. Az egóból – égőlesz. Isten tüze fog égni benne, amelynem alszik ki. Ha baj van, nem fog hall-gatni. Nem lehet elhallgattatni. Soha töb-bé nem lesz „nyugalma” az embernek, haazt megkapja vagy netán ellene szegül.

Mert ha ellene is szegül az ember, az bol-dogtalanságot és megbocsáthatatlan bűnteredményez (Mt 12,32; Apcsel 5,1–11).Isten Lelke nélkül viszont üres az élet, fe-leslegesen éltünk. Hitünknek nem volttartalma, amely bizonyítaná, hogy nemcsak általános vallásosságunk volt a világtöbbi vallása mellett (Róma 8,9). A hit aznem filozófia vagy szép gondolatok hal-maza Istenről, hanem „lélekben” való Is-ten-imádás (Jn 4,24). Enélkül csak a leve-gőbe imádkozunk, és bizonyíték nélkülhiszünk. Isten azért adja a Lelkét, hogyfelvegye velünk a kapcsolatot. És azért is,hogy boldogok és minden élethelyzetbenerősek legyünk (még ha gyarlók és gyen-gék vagyunk is). Ha a Lélekre hallgatunk,soha nem cselekszünk rosszul; ha ma-gunkra, akkor süllyedünk és elveszünk.

Jeremiás süllyedni látszik, feladni ké-szül a szolgálatot, de Isten Lelke megra-gadja és talpra állítja a visszahúzódó ésfélénk szolgát. Micsoda ereje van a Lé-leknek! Nem is tudja az, aki még nem lé-pett kapcsolatba vele. Életre tud kelteni,

amikor én már feladtam, sőt még ennél istöbbet tud (Róma 8,11). Isten Lelkéneksegítsége nélkül az igehirdetési szolgálatnyűg és idegőrlő munka. Az emberekkelfoglalkozni úgy, hogy csak saját magamraés az idegrendszeremre vagyok utalva, ki-mondhatatlan gyötrelem; lassú öngyilkolóés idegemésztő foglalkozás. Ahhoz, hogya foglalkozás szolgálattá alakuljon, a Lé-lek megújító munkája szükséges. Enélkülnem megy. Ha a Lélek nem indít és nemerősít, csak keserves kínlódás és feszült-ség az egész igehirdetői szolgálat, tele hi-bákkal és félrelépésekkel (Gal 5,19–21).Mert magam szerint járok, nem Lélekben.De ha Isten Lelkével járok, nem vagyokmagamra hagyatva. Soha. Még az igehir-detésben sem. Nem fogyok ki a mondani-valóból, mindig lesz mit továbbítanom.Istentől, nem az internetről…

Jeremiás is megtapasztalta, hogy ami-kor Isten megszólította, akkor az üzenetmegfogalmazódott a szívében. Későbbazt parancsolja neki Isten, hogy mindenigehirdetését írja le (36,2). Akinek nemfontos a Szentírás, akinek nem szenvedé-lye az Isten üzenetének átadása, illetve le-írása, az el sem tudja képzelni, hogyan jönlétre egy prédikáció, vagy hogyan kerülpapírra egy-egy mondat. Hogyan érlelő-dik napokon (heteken) keresztül, vagy ép-pen hogyan bukkan elő váratlanul: Istenmegszólít lelkemben, gondolataimban, ésigéje bennem ég, mint a tűz. Annyira e-mészt, hogy kénytelen vagyok sokszorazonnal tollat ragadni. Sokszor, amikornehéz szolgálat előtt álltam (pl. temetés),még alvásból is felébresztett egy gondo-lat, és szinte követelte, hogy papírra, il-letve az igehirdetésbe kerüljön. Igehirde-téseim nemegyszer éjszaka vagy éjnekidején születnek, mert ha a szólításnaképp akkor nem engedek, akkor végleg el-száll, és nem lesz lelkemnek nyugodalma.Ezért ágyam mellett ott a papír és a ceru-za, vagy egyenesen az irodában ülök, ésészre sem veszem, hogyan repül az idő éj-jel. Belemélyülök Isten gondolataiba, ésaz alvásról is elfeledkezem, pedig reggelfrissen kell az emberek rendelkezésére áll-nom, éspedig úgy, hogy semmilyen fá-radtságot ne vegyenek észre rajtam.

Hát mit mondjak? Összefogla-lóan csak annyit, hogy az ige-hirdetői munka valóban köny-

nyű szolgálatnak tűnik. De csak a Szent-lélek Istennel az. Máskülönben nem érde-mes. Hacsak nem más érdekek vezérlik azebbe a szolgálatba belépőt. Viszont az megis látszik. Mint ahogy a Lélekben valószolgálat is.

Ifj. Demes Tibor

2011. november14 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 3

TU

DÓ

SÍT

ÁS KÖNNYŰ IGEHIRDETŐNEK LENNI!?

ELM

ÉLK

ED

ÉS

VIHAROK TÉPÁZTA GYÜLEKEZET

Emlékünnepség volt a deáki templomban2011. szeptember 14-én Encsen misz-

sziói konferencián találkoztak ismét azAbaúji és az Abaúj-tornai ReformátusEgyházmegye lelkipásztorai és missziósmunkatársai. A közös együttlét áhítattalvette kezdetét, amelyet Enghy Sándor, aSárospataki Református Teológiai Akadé-mia rektora tartott a Jer 15,1–9 alapján.Ezt követően Baksy Mária, az abaújiegyházmegye esperese köszöntötte azegybegyűlteket.

Ficzere Csilla encsi beosztott lelkészrészletesen felvázolta az abaúji egyház-megye történetét. Ezt folytatta OrémusZoltán, az abaúj-tornai egyházmegye es-perese, aki ismertette az 1920 utáni hely-zetet, a határ túloldalán maradtak hit-életét. Utána következett a tengerentúlrólérkezett vendégek beszámolója a refor-

mátus világmisszióról, melyet a MisszióiSzövetség (Global Fellowship Network)tagjai, Jerry Voss lelkipásztor, a szövet-ség elnöke és Robert Pitman nyugdíjaslelkész, a szövetség tiszteletbeli elnöketartottak.

Azzal az igénnyel váltunk el egymás-tól, hogy ápolni kell a határon átnyúlókapcsolatokat és ennek jegyében újabb ta-lálkozót kell szervezni ideát.

Varga Zoltán

Testvéri találkozó Encsen

Missziói konferencia

Szeptember 22-e és 25-e között Berekfürdőn a Megbékélés Há-zában valósult meg egyházunk újabb lelkésztovábbképző tan-

folyama. Fő témáját a kapcsolataink képezték, és mintegy száz-hatvan lelkipásztor vett rajta részt. (A. Kis Béla felvétele)

A városnak ezt a szép nevet (jelen-tése: testvérszeretet) az alapítója, II. At-talosz király adta, mégpedig a fivéreiránti szeretetből.

Ebben a városban él egy kis keresz-tyén gyülekezet, amelyet az Úr dicsér ahűsége okán. Egy hosszabb bevezetőután az Úr nemcsak a Szent és Igaz is-teni titulusokkal mutatkozik be, hanemúgy is, mint „akinél van a Dávid kul-csa, és amit kinyit, senki nem zárja be,és amit bezár, senki nem nyitja ki” (7.v.). Dávid kulcsa szimbolikájának meg-van az ószövetségi háttere, mégpedig azÉzs 22-ben. Ott Eljákimról esik szó,akinek meg kell kapnia a kulcsokat Dá-vid palotájától és fel kell váltania agondnoki tisztségben a hűtlen Sebnát.

Itt az Úr Jézus azt állítja maga magá-ról, hogy nála van a Dávid kulcsa, denem földi palotától, hanem egyrészt azIsten közelségébe vezető kaputól, más-részt ez a kulcs az ő hatalmát és oltal-mát jelképezi. Bár a gyülekezetnek csakkicsi az ereje, de a létezése és növeke-dése lehetőségei nemcsak tőle függnek,mivel a kulcsok, amelyek az ajtót nyit-ják, az Úr kezében vannak; és Ő kinyit-ja az ajtót, mert „megtartottad az énigémet, és nem tagadtad meg az én ne-vemet” (8. v.). A kulcsok és a nyitott aj-

tó szimbolikájának egyébiránt több je-lentése van. Egyrészt arról az ajtórólvan szó, amely az Isten országába ve-zet, az Isten kegyelmi trónjához, vala-mint a hithez és a missziós tevékeny-séghez vezető kapuról (vö. ApCsel 14,27). Másrészt a bezárt ajtó az ellenfelekveszélyeitől való oltalom képe. „Mivelmegtartottad állhatatosságra intő be-szédemet, én is megtartalak téged a kí-

sértés órájában, amely el fog jönni azegész világra, hogy megkísértse azokat,akik a földön laknak” (10. v.).

Ez után a jelképesen kifejezett bizto-síték után egy figyelmeztetés követke-zik, hiszen a végső győzelem még nincsmögöttünk, hanem előttünk áll. Bár avég ideje közel van – „eljövök hamar” –,éppen ezért időszerű a figyelmeztetés:

„…tartsd meg, amid van, hogy senki elne vegye koronádat” (11b v.).

Viszonylag hosszadalmas a győzte-seknek szóló végső ígéret. „Aki győz,azt oszloppá teszem az én Istenem temp-lomában, és onnan nem kerül ki többé”(12a v.). Ennek a képnek is ószövetségiháttere van. Salamon templomának hom-lokzatán két bronz tartóoszlop állt(1Kir 7,15), melyeknek nevük is volt(1Kir 7,21). A babilóniaiak háborúbanelpusztították a templomot is: „Össze-törték a káldeusok az Úr házánál levőrézoszlopokat…, és a rezet elvitték Ba-bilóniába” (2Kir 25,13). De a Szent-írásban az oszlop szó átvitt értelembenis használatos. Az Újszövetség az apos-tolokat oszlopoknak tekinti (Gal 2,9; Ef2,19–22).

Ebben a metaforikus értelemben vanhasználva ez a szó a mi szövegünkbenis, ahol éppen a győztesek lesznek egy-fajta oszloppá Isten templomában, amiaz egyház. Ezeket az oszlopokat mársenki sem teszi tönkre. Nem vesznek el,hiszen nyilvánvaló, kihez tartoznak, hi-szen Uruk és tulajdonosuk rájuk írjaIsten nevét, Isten városának, a menny-ből alászálló új Jeruzsálemnek a nevét,illetve a sajátját. Ezt a gyönyörű bizto-sítékot magunkévá tehetjük mi, a jelen-kor egyháza is. Hiszen: „Akinek van fü-le, hallja meg, mit mond a Lélek a gyü-lekezeteknek!” (13. v.).

Ján Janovčík

2011. november

TUD

ÓSÍTÁ

S

2011. november2 Kálvinista Szemle

Nádasdi Éva

TIÉD AZ AZ ORSZÁGSzeress engem, Isten:törekszem Tehozzád:az égi vagy nékem,Tiéd az az Ország.

Testem nehezékétoldd el tőlem, kérlek,sebeim bekötnisegíts nekem, végleg.

Hogyha fohászkodom,jusson el Tehozzád,hozzád vágyom, Hozzád,Tiéd az az Ország.

Elbeszélgetsz vélem,hogyha elfáradtál,hogyha megfáradtam,eljutok Tehozzád.

Kálvinista Szemle 15

Az ÚR színe előttUram, hadd melegítse fel szerete-

ted szíveinket, hogy magunkat ésmindent, ami vagyunk és amink van,örömmel helyezzük a Te kezedbe.Szereteted hulljon alá, mint tűz azégből, a mi szívünk oltárára. Tanítsmeg minket, hogy éberen őrizzük aszent tüzet állandó imádásoddal és aszív benned való megnyugvásával,hogy sem magasság, sem mélység,sem jelenvalók, sem eljövendők el netudjanak választani tőled. Erősítsdmeg lelkünket. Ébressz fel minket ha-lálos álmunkból, amely fogságábantart minket. Éleszd fel hűvös szívein-ket melegségeddel és szívélyessé-geddel, hogy ne éljünk tovább mint-egy álomban, hanem mint zarándo-kok lépdeljünk utunkon a hazánk felé.Segíts nekünk, hogy végül találkoz-hassunk a Te szentjeid seregével aTe trónusod előtt, és hogy ott örven-dezhessünk a Te szeretetednek örök-kön-örökké. Ámen.

Gerhard Tersteegen

BIB

LIA

MA

GYA

RÁ

ZA

T A jelenések könyve gyülekezeti leveleiLEVÉL A FILADELFIAI GYÜLEKEZETHEZ

A KOEN (Kinderwerk Oost Eu-ropa Nederland) betűszó a többség-nek talán semmit nem jelent. De anapközi tábor vagy vakációs bibliahétszókapcsolat – még így őszbe kanya-rodva is – sokaknak tábori élménye-ket juttat eszébe, melyeket sajátmaguk vagy éppen gyermekük, uno-kájuk élt át abban a gyülekezetben,ahol napközis gyermektábort szer-veztek. S hogy hogyan kapcsolódik aKOEN (magyar tartalommal meg-töltve: Keresztyén Oktatásért és Er-kölcsi Nevelésért) a nyári napközitáborokhoz? A válasz egyszerű: alegtöbb gyülekezetben ennek a hol-land alapítványnak a programjaalapján valósultak meg ezek az al-kalmak (2011-ben egyházunk ötven-öt gyülekezetében több mint 2500gyermek táborozott a KOEN táboriprogramja alapján).

Az alapítvány huszonöt évvel ezelőttHollandiában jött létre, s immár negyedszázada segíti a kelet-európai gyerme-kek hitben való nevelését. Egyházunk-ban négy évvel ezelőtt kezdték a KOENAlapítvány segédanyagait használni, ésfolyamatosan nőtt azon gyülekezetekszáma, melyek bekapcsolódtak a prog-ramba.

A hollandiai szervezet szeptember24-én a staverdeni templomban ünne-pelte megalakulásának 25. évfordulójátés adott hálát azért, hogy Isten az alapí-tás óta eltelt időszak alatt folyamatosanmegadta a szükséges erőforrásokat. Aszervezet úgy tudott és tud működni,hogy a Kárpát-medence magyarlakta te-rületein (Felvidéken, Erdélyben, Ki-rályhágómelléken, Délvidéken, Kárpát-alján és Magyarországon) minden évnyarán több mint 40 000 gyermekhezjut el az evangélium.

A jubileumi ünnepségre meghívták akelet-európai munkacsoportokat, így aFelvidékről négy lelkipásztor vett részta nagy gonddal előkészített alkalmon. Ahálaadó istentiszteleten Demeter Irén,a KOEN Alapítvány kelet-európai ko-ordinátora Ézsaiás próféta könyve 35.fejezetének első versei alapján köszöntemeg a holland testvéreknek a több évti-zedes segítséget. Kiemelte az említettrész 7. versét: a délibáb valóban tóválett, és amit ők Erdélyben két évtized-del ezelőtt még nem láttak, nem is ál-modtak, azt a holland testvérek mársejtették, remélték, hitték, s a hitük va-

lósággá lett. A köszöntés után a munka-csoportok közös kórusa egy magyar ésegy holland énekkel köszöntötte aKOEN Alapítvány önkéntesen dolgozóvezetőit, valamint az alkalomra meghí-vott vendégeket.

A hálaadó istentiszteletet követően azünnepség a staverdeni kastélyban foly-tatódott, ahol nem csupán a támogatók-nak köszönte meg az alapítvány azeddig nyújtott segítséget, hanem a mun-kacsoportok vezetői is köszönetet mond-tak a KOEN áldozatos munkájáért.Molnár Éva, a KOEN szlovákiai koor-dinátora megköszönte, hogy nem feled-keztek meg egyházunkról, gyülekezete-

inkről, s bár a többi egyháztestnél ké-sőbb, de bekapcsolódhattunk a munká-ba, s egyházunkban is használhatjuk tá-bori segédanyagaikat. Czinke Tímea, anyugat-szlovákiai munkacsoport veze-tője tolmácsolta Fazekas László püspökköszöntését, és ugyancsak megköszönte

a hollandiai önkéntesek áldozatos mun-káját, a felvidéki gyermekek hitre jutásaérdekében történő fáradozásukat.

Holland testvéreink nem sokáig ün-nepeltek, mert miközben hátranéztek éshálát adtak az elmúlt huszonöt évért,előre is tekintettek: az ünnepség más-napján a jelen lévő munkacsoportokkalmegbeszélést folytattak, érdeklődtek,

beszámolókat hallgattak meg, s már a2012-es év nyarának vakációs bibliahetiprogramját tervezték.

A négy hollandiai nap során és a ju-bileumi ünnepség kapcsán is sok fele-melő és elgondolkodtató pillanatot él-hettünk meg. Már önmagában az isnagyszerű érzés volt, hogy bár öt or-szágból érkeztek a munkacsoportok kép-viselői, mégis egy nyelvet beszélünk,egy ügyért mozdulunk, azonos utakatjárunk. Felemelő érzés volt, hogy ami-kor alkalmi kórusunk énekelt, a hollandénekünkbe spontán bekapcsolódott ahelyi gyülekezet, vagy ahogyan a va-sárnapi gyülekezetben fogadtak ben-nünket, ahogyan előre tervezték az is-tentiszteletet, hogy mi is értsük (sőt ki-vetítve olvassuk) az igét. Megerősítőérzés volt arra gondolni, hogy rohanóvilágunkban egy gyermekmissziós ala-pítvány huszonöt éven át meg tud ma-radni, tudott és tud segíteni, hogy a ne-gyed évszázad alatt közel félmilliógyermekhez segíthette közelebb jutni azevangéliumot. Nyilván ehhez kellettek,kellenek a gyülekezetek, a lelkészek, avallástanárok, segítők, helyi támogatók,de mindez kevés lett volna és kevés len-ne, ha nem az Úrtól lenne mindez.

A KOEN Alapítvány szolgálata, a gyer-mektáborok ügye az Úrtól volt és azÚrtól van, s ezért mi sem vonhatjuk ki emunkából magunkat. A szép hollandiainapok után megerősödve, sok-sok él-ménnyel feltöltekezve indultunk haza,tervezgetve, álmodozva, olykor talán„délibábot” látva a jövő horizontján.

Molnár Éva

Kelet-európai gyermekek hitével törődikHUSZONÖT ÉVES A KOEN ALAPÍTVÁNY

Az ókori Filadelfia ma törökországiváros (Alaşehir)

Venyigéd vagyok én,s hazatér a gazda,abba az országba,hol Te vagy a Gazda.

És ahol én élek,néha Neked hazád,és fenn a magasban,veled ott: magas van.

Néha szólítsz engem,mindig szólítalak,szívembe költözöl,mindig áhítalak.

Húsvéttól foglalkoztat bennünket az egyházunkban élő kétnemzetiség közötti feszültség. Eljutottunk novemberig, addiga hónapig, amelyik a halottakra való emlékezéssel kezdődik, avégén pedig tulajdonképpen véget ér az egyházi év is. No-vember így mintha az elmúlás hava lenne. Véget ér az emberiélet, véget ér az egyházi év.

Egyszer vége lesz ennek a világnak is, és bekövetkezikaz örökkévalóság. De vajon mulandó-e a nemzet vagyaz örökkévalóságban is fognak létezni nemzetek?

Tudjuk, hogy például templomok a mennyben nem lesznek.De miként lesz ez a nemzettel? Hogyan tekintünk a nemzetre?Csak mint valami olyanra, ami a Bábel tornyával kapcsolatosemberi bűn következménye? Nem áldás a nemzetek sokszínű-sége bizonyos módon? Nem úgy van, hogy az Úristen sokfajtavirágot teremtett, s mindegyik az ő dicsőségére mutat – nemcsak egy? Nem úgy van, hogy a föld nemzetei, ha Istenhez tér-nek, sokszínűségükben mégis egyedülállómódon dicsőíthetik az Úristent?

Minden nemzetnek megvannak az ár-nyékos oldalai, akárcsak a világosabbak,melyekkel hozzájárul Isten dicsőségéhez.Csupán földi dolog a nemzeti öntudat?Olyan valami a nemzeti öntudat, ami elmú-lik a világ mulandóságával együtt? A jele-nések könyve a mennyei Jeruzsálem gyönyörűségeinek a le-írásakor szól az örökkévalóságban levő nemzetekről: „Nemláttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Istenés a Bárány annak a temploma. Napra sincs szüksége a város-nak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicső-sége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő vi-lágosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be di-csőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nemlesz. A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátala-nok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságotvagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be van-nak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel 21,22–27).

A mennyben a megváltottak között bizonyára tökéletesegység és harmónia lesz, de a Jelenések szerint inkább virágzóréthez, mint egyszínű, homogén és egyöntetű szőnyeghez leszhasonló. A mennyei városba csak azok jutnak be, akik be van-nak írva a Bárány életkönyvébe. De ők ott nem veszítik el anemzeti identitásukat, ott is nemzetek szerint fognak csopor-

tosulni. Csak ezek a megváltottak vihetik be a mennyei városbaa népek dicsőségét és tiszteletét. Az jut eszembe, hogy példáulaz angolok ott az Úristennek elénekelhetnék a „Csodálatos ke-gyelem”, a szlovákok a „Szabad Krisztusért élni, érte halni”,a magyarok pedig a „Szent Isten, noha néked” kezdetű éneket;minden nemzet dicsőséget és tiszteletet visz oda az Úristen-nek.

Az Úr Jézus a mennybemenetele előtt megparancsolta,hogy tegyünk tanítványává minden népet. Ennek a munkánakaz eredménye a mennyben lesz nyilvánvalóvá, erre mutatnakaz alábbi szavak: A népek az ő világosságában fognak jár-ni… A népek oda viszik dicsőségüket és tiszteletüket. Min-den nemzet megváltott része dicsőséget és tiszteletet visz oda,amit aztán az Úristennek ad. A mennyei városba csak azok lép-hetnek be, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. A belé-pés nem a nemzetiségtől függ, hanem az Úr Jézus Krisztusban

való őszinte hittől. Csakaz Úr Jézus menthet megminket az örökkévaló-ság számára.

Ezért minden feszült-ség ellenére, ami egyhá-zunkban magyarok ésszlovákok közt felgyü-

lemlett, fontos tudatosítani, hogy a mennyben együtt lesznek aszlovák és a magyar nemzet megváltott részei. Ott tökéletesharmóniában és egyetértésben fognak élni. Földi harcaink éssérelmeink, sérüléseink és meg nem értéseink egyszerre eltűn-nek. És bár nagyon nehéz, igyekezzünk ebben a hónapban,amely számunkra az elmúlást idézi, a megbékélésre: megbé-kélésre az egyházunkban élő nemzetiségek közt. Tanuljunkmeg különbséget tenni mulandó és örökkévaló között, igye-kezzünk utat találni egymáshoz.

Nem tudjuk, meddig van időnk. Az Írás azt mondja:„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót minden-kivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a

hitben” (Gal 6,10). A két nemzetiség egyházunkban már né-hány évszázada testvére egymásnak a hitben. Használjuk ki azidőt, amíg van, a megbékélésre, megbocsátásra és megértésre.Keressük együtt a megértés útját, mert az örökkévalóságban –ha kegyelmében részeltet minket az Úr – együtt leszünk nála.

Juraj Brecko

KÁLVINISTASZEMLE

A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

HIVATALOS LAPJA

LXXXII. évfolyam 11. szám Komárom, 2011. november Ára 35 cent

KERESSÜK A MEGÉRTÉS ÚTJÁT – MÍG IDŐNK VAN

KÖZLEMÉNYEK H Í R E K ESEMÉNYEKÖsztöndíjpályázatA Gustav-Adolf-Werk német segély-

szervezet ösztöndíjat kínál egyházunk te-ológusainak és lelkészeinek a 2012/ 2013-as akadémiai évben. Teológus esetébenkét szemeszterről van szó, és követel-mény, hogy a diák már a teológiai tanul-mányai második felében járjon. Lelkészesetében egy szemeszter jöhet számítás-ba (a téli vagy a nyári). A tanulmányokhelyszíne a Lipcsei Egyetem vagy a Hei-delbergi Egyetem Teológiai Kara (mi-közben a GAW fenntartja magának a jo-got a meghatározására).

A jelentkezéshez szükséges továbbitudnivalók és a pályázati mellékletek el-érhetőek a www.gustav-adolf-werk.deweboldalon, illetve a Zsinati Irodában.Mivel az ösztöndíj a GAW partneregyhá-zain keresztül fut, az egyházvezetés aján-lásáért is folyamodni kell. A pályázatot –a Zsinati Iroda útján – 2012. január 31-iglehet benyújtani a GAW központjába.

Templomkerti nap. A FelsőpatonyiReformátus Egyházközség szeptember11-én immár a negyedik templomkerti na-pot szervezte meg. Az alkalmon bizony-ságtétellel szolgált Molnár Róbert, a Sze-ged melletti Kübekháza polgármestere,fellépett a Te Deum Laudamus elnevezésűalistáli gyülekezeti énekkar és a helybeliFelső Hangok.

Támogatás önkénteseknek. MiroslavMikolášik európai parlamenti képviselő(KDH) önkénteseknek – a Segítsünk a jó-nak növekedni elnevezésű program kere-tében – adományok szétosztását tervezi.Az önkéntesek 30-tól 300 euróig terjedőösszeget igényelhetnek, mégpedig 2011.november 30-ig. További információkat awww.pomozme.sk honlapon lehet szerez-ni.

Jubileum. Száz éve épült a nyitrai re-formátus templom. A gyülekezet október9-én hálaadó istentiszteletet tartott a cen-tenárium alkalmából, az igehirdetés szol-gálatát Fazekas László püspök végezte.

Egyházmegyei bibliaóra. Krisztusbanlenni címmel október 17-én a somorjai re-formátus templomban került sor a Pozso-nyi Református Egyházmegye bibliaórájá-ra, ahol György András helybeli lelkipász-tor szolgált igemagyarázattal. A havonkéntmegrendezendő egyházmegyei bibliaórakövetkező alkalma november 14-én (hét-főn) Kulcsodon lesz.

A Pátria rádió

protestáns műsorai:

November 20-án 8.05-kor a Világos-ság című egyházi műsor református adá-sában Antala Éva nagyölvedi lelkipásztorigehirdetésének az a témája, hogy azÚr miért nem akar a népe között marad-ni.

December 4-én 8.05-kor a Világos-ságban Drenkó Zoltán barkai lelkipász-tor adventi gondolatokat oszt meg ahallgatókkal.

A Világosság másnapi (hétfői) ismét-lésének kezdési időpontja: 12.05.

Szerkesztő-műsorvezető: Iski Ibolya

KÁLVINISTA SZEMLEA Szlovákiai Református KeresztyénEgyház hivatalos lapja. A kiadó címe:

Jókai u. 34., 945 01 Komárno.Megjelenik havonta.

Fõszerkesztõ: Fazekas LászlóSzerkesztõ: A. Kis Béla

Titkár és lapterjesztõ: Kis LuciaElõfizethetõ a református lelkészi

hivatalokban és a szerkesztőség címén.Elõfizetési díj: egy évre 4,20 euró.

A lapterjesztést a szerkesztõség végzi:930 10 Dolný Štál (Alistál) 386.E-mail: akisbela@ba.telecom.sk

Telefon: 031/55 90 141 (egyben faxés üzenetrögzítõ is)

A kéziratokat nem õrizzük meg, nemküldjük vissza, rövidítésük és szerkesz-

tésük jogát fenntartjuk.Nyomdai elõkészítés: A. Kis Béla

Nyomja: Reproffset, DunaszerdahelyISSN: 1335-7298

Nyilvántartási szám: EV 3628/09

„Ama nemes harcot megharcol-tam, futásomat elvégeztem, a hitetmegtartottam, végezetre eltétetettnekem az igazság koronája, ame-lyet megad nekem az Úr, az igazbíró ama napon, de nemcsak énne-kem, hanem mindazoknak is, akikvágyva várják az ő megjelenését”(2Tim 4,7–8).

2011. június 17-én elhunyt Ma-gyar Lajos, a Szádalmási Reformá-tus Egyházközség hűséges, tiszte-letbeli gondnoka, akit 76 évesenszólított magához a Teremtő. Sze-retetteljes, önzetlen szolgálatával afiatal anyaegyházközség példásgondnokaként marad meg emléke-zetünkben. Mint gondnok esküjéthíven megtartotta, és hétéves gond-noksága alatt – betegsége ellenére– parókia épül, és megújul a temp-lomtető. Halála fájdalmasan érin-tette itt maradott szeretteit és azegész gyülekezetet.

Temetése 2011. június 20-án volt,ahol a vigasztalás igéit Varga Zol-tán helybeli lelkipásztor hirdette a2Tim 4,7–8 alapján. A mi megváltóIstenünk szeretete vigasztalja mega gyászolók, a hitvestárs, a gyer-mekek, az unokák és a gyülekezettagjainak szívét ezzel a biztatással:„Én örök életet adok nekik, és nemvesznek el soha, mert senki semragadhatja ki őket az én kezemből”(Jn 10,28).

Varga Zoltán

Előfizetőink figyelmébeLapunk zökkenőmentes megje-

lentetése és januári összpéldány-száma pontos meghatározható-sága érdekében tisztelettel kérjüka gyülekezetek lelkipásztorait,gondnokait és iratterjesztőit, akár-csak egyéni előfizetőinket, hogylegkésőbb december 20-ig jelez-zék a szerkesztőségnek az imp-resszumban megadott elérhető-ségei bármelyikén, amennyibenmódosul a jövő évre előfizetendőpéldányok száma.

Az előfizetés egyébként folya-matos – akinél nincs semmilyenváltozás, nem kell megújítania.Tehát akik a fenti időpontig nemjeleznek változást, azt vállalják,hogy a Kálvinista Szemlét 2012-re ugyanannyi példányban fizetikelő, mint idén.

Lapunk éves előfizetési díja vál-tozatlanul 4,20 euró. Kérjük, azelőfizetési díjat majd csak január-ban azzal a pénzesutalvánnyal té-rítsék meg, amit a januári szám-mal együtt küldünk.

Kérjük azon gyülekezeteket, a-melyek a lapunk mellékletekéntmegjelenő Bibliaolvasó vezérfo-nalakon kívül további példányokatszoktak igényelni a szerkesztő-ségtől, hogy rendelésüket miha-marabb adják le. A falcolt Bibliaol-vasó vezérfonal 2012 ára 17 cent.

A szerkesztőség

MAGYAR LAJOS(1935–2011)