1

2

A magyar sportfinanszírozás helyzete

Készítette: Keserű Csaba

Dénes Ferenc

2007. július 5.

3

Tartalomjegyzék

1. Vezetői összefoglaló........................................................................................................... 4

1.1. A riport célja és tartalma ............................................................................................ 4

1.2. A riport szerkezet ....................................................................................................... 5

1.3. Összegzés ................................................................................................................... 5

1.4. Ajánlások.................................................................................................................... 9

2. A magyar sport eredményeinek bemutatása európai összehasonlításban..................... 16

2.1. Sportaktivitás aránya ................................................................................................ 16

2.2. A versenysport eredményessége .............................................................................. 18

3. A sport szervezeti keretei ................................................................................................. 20

3.1. A nem kormányzati szervezeti rendszer................................................................... 20

3.2. A kormányzati szervezeti rendszer .......................................................................... 23

4. A sportfinanszírozás módszere........................................................................................ 25

4.1. Az amatőr, szabadidős sport keretei és finanszírozása ............................................ 25

4.2. A professzionális sport finanszírozása ..................................................................... 27

4.3. Az elit sport finanszírozása ...................................................................................... 30

4.4. Az utánpótlás/iskolai sport finanszírozása .............................................................. 36

4.5. A sportinfrastruktúra létesítésének és fenntartásának finanszírozása ...................... 44

4.6. Nemzetközi sportesemények rendezésének finanszírozása ..................................... 48

5. A sportszövetségek helyzete és finanszírozása................................................................ 51

5.1. Nehéz örökség .......................................................................................................... 51

5.2. A szövetségi rendszer finanszírozása....................................................................... 52

5.3. A kérdőíves felmérés eredménye ............................................................................. 56

6. A sporttevékenységek finanszírozása.............................................................................. 57

6.1. Sportágazat súlya, a köz- és magánszféra szerepe ................................................... 57

6.2. Állami sportfinanszírozás: források, kiadások és a finanszírozás módszerek ......... 60

6.3. Önkormányzati sportfinanszírozás........................................................................... 63

6.4. Háztartások és versenyszféra ................................................................................... 67

4

1. Vezetői összefoglaló 1.1. A riport célja és tartalma

A riport készítésének célja, hogy a magyarországi sportfinanszírozásban résztvevő szervezetek, a szervezetek vezetői hiteles képet kapjanak a magyar sportfinanszírozásról, amelyet az európai országok sportfinanszírozási gyakorlatával összehasonlítva mutatunk be.

Az elemzésünkben elsősorban a magyar sportfinanszírozás jellegzetességeit, eredményeit, ellentmondásait tárjuk fel, összevetve az angol, a francia és a finn sportfinanszírozás gyakorlattal. Az összehasonlítás során tudatosan választottunk olyan országokat, amelyek sportfinanszírozása egy-egy területen egyfajta legjobb európai gyakorlatnak „best practice” felel meg, amelynek tapasztalatai a magyar sportfinanszírozás területén mintául szolgálhatnak.

A riportunk során felhasználtuk a 2006. decemberében a Nemzetközi sportfinanszírozásról készített jelentésünket. A jelenlegi riport a sport finanszírozásról egy helyzetfelmérést tartalmaz, amely alapján elkészítettük a sportfinanszírozás lehetséges irányaira vonatkozó ajánlásainkat.

Elemzésünk a sportirányítás, a sportszervezetek és sport vállalkozások vezetőivel és szakértőivel folytatott interjúkon, az általuk rendelkezésünkre bocsátott írásos dokumentációkon, az önkormányzatok, a sportszövetségek, sportklubok, sportegyesületek részére küldött kérdőíves felmérésen és publikus forrásból elérhető adatokon alapul. Az elemzésünk során nem volt lehetőségünk ezeknek az adatoknak az ellenőrzésére, ezért a riport készítése során úgy támaszkodtunk ezekre az adatokra, mint amelyek minden lényeges vonatkozásban pontosak és helytállóak. Természetesen ahol lehetséges volt, az adatok összefüggésszerű, logikai ellenőrzését elvégeztük.

A sportszövetségekre vonatkozó elemzéseinket 15 sportszövetségnél végzett kérdőíves felmérés adatai alapján készítettük.

A riport elkészítése során figyelembe vettük a parlamentnek beterjesztett a Sport XXI. Nemzeti sportstratégiát és a Sport XXI. Nemzeti sportstratégiához készített munkaanyagot is.

Az elemzésünk során nem törekedtünk arra, hogy egy-egy sportfinanszírozási területet teljes részletességében, egyfajta átvilágításként mutassunk be. Célunk nem egyes finanszírozási területen jelentkező részprobléma feltárása és megoldása, hanem a finanszírozási rendszer főbb elemeinek és összefüggéseinek a bemutatása volt.

5

A riportban található táblázatoknál és ábráknál több helyen nem tüntettünk fel forrásmegjelölést. Természetesen az adatok forrását minden esetben meg tudjuk jelölni, de általában egy-egy táblázatnál, diagramnál többféle forrásból dolgoztunk és ezek feltüntetése a riport átláthatóságát rontotta volna. Az adatok forrásmegjelölései ezért csak a riport háttér dokumentációiban találhatók.

1.2. A riport szerkezet A riport struktúrája a következő főbb fejezetekre bontható:

Első fejezet: Bevezető és vezetői összefoglaló

Második fejezet: A magyar sport eredményességének bemutatása európai összehasonlításban

Harmadik fejezet: A magyar sport szervezeti keretei

Negyedik fejezet: A magyar sport finanszírozási módszere

Ötödik fejezet: A sportszövetségek helyzete és finanszírozása

Hatodik fejezet: A sportfinanszírozás rendszere

1.3. Összegzés

Sportaktivitás, sporteredmények

Magyarországon a sportaktivitás aránya európai összehasonlításban kirívóan alacsony. Nálunk a felnőtt korú lakosság nagyságrendileg 7-9 %-a sportol rendszeresen, miközben az általunk vizsgált európai országokban ez az arány 21 – 50 %. A sportaktivitás hiánya már gyerekkorban elkezdődik.

Az egyesületi keretek között sportolók részarányában szintén jelentős az elmaradásunk. Magyarországon az ország lakosságának 2 %-a sportol egyesületi keretek között. Ez az arány az európai országokban 13 – 30 %.

A versenysport/elitsport területén Magyarország még a nálánál többszörösen nagyobb Franciaországgal és Nagy-Britanniával összehasonlítva is versenyképes a nyári olimpiai játékokon megszerzett érmek tekintetében.

A magyar olimpiai érmek jelentős része olyan versenyszámokból származik, amelyeknek a nemzetközi élvonala szűk és médiában való megjelenése nem számottevő, ezért az olimpiai sikereknek a sportolásra ösztönző, mozgósító szerepe is korlátozott.

6

A magyar sport szervezeti keretei

Európában a sport jelentősége és támogatottsága és a sport kormányzatban meglévő képviselete között nincs érdemi összefüggés. A magyar sport kormányzati képviseletéhez hasonló működik erős sportkultúrájú európai országokban is.

Magyarországon regionális szinten nincsenek tényleges hatáskörrel rendelkező, megfelelő költségvetési forrásokkal ellátott és a sportfinanszírozást regionális szinten megvalósító középszintű területi egységek.

Magyarországon nincs a legjobb európai gyakorlatkén működő Sport Englandhoz hasonló sportot segítő professzionális szervezet, amely egységesen irányítja a kormányzati pénzek elosztását, felhasználását és ellenőrzését, szakmai segítséget nyújt a sportszervezeteknek, egyesületeknek és egységes sportinformációs rendszert működtet.

A magyar sport szervezeti rendszere széttagolt. A közjogi személyek, köztestületek száma túlzott, feladatrendszerük részben tisztázatlan, részben összemosódott, amely gyengíti a rendelkezésre álló források hatékony felhasználását és a valódi érdekképviseletet.

Finanszírozási források

A sportágazat részesedése Magyarországon a GDP-ből 0,7-1 %-ra tehető, amely jelentősen elmarad az európai országokban jellemző 1,4 – 2,5 %-os értéktől. Hosszabb távon a magyar részarány várhatóan közelít a más európai országok hasonló értékéhez, amely a GDP növekedést jelentős mértékben meghaladó sportágazati növekedést feltételez.

Magyarországon a közvetlen állami sportfinanszírozás értéke az állami költségvetésből 0,25%-0,3 % közötti, amely a vizsgált országok között a legmagasabb és leginkább csak a skandináv országokban jellemző magas állami szerepvállaláshoz hasonlítható.

Magyarországon a sport költségvetésben a szerencsejátékból meghatározó bevétel nem meghatározó. Az általunk vizsgált európai országokban a szerencsejátékból származó bevétel a sportfinanszírozás szempontjából jelentős és ez egyben a mindenkori kormányzati döntésektől független, jól tervezhető bevételi forrást is garantál a sport számára.

Az önkormányzati finanszírozás állami finanszírozási forrásokhoz viszonyított aránya megfelel azon országok európai gyakorlatának, amelyek nem rendelkeznek erős területi, regionális önkormányzatokkal. Nagyságrendileg a magyar és az európai gyakorlatban is ezek az önkormányzatok összesen a központi állami finanszírozási források 1,5- 2,5 szeresét költik sportfinanszírozásra.

7

A központi sportfinanszírozás módszere

A magyar gyakorlatban az olimpiai, világbajnoki és Európa bajnoki érmeken, helyezéseken kívül, nincs olyan mérési, nyilvántartási, ellenőrzési rendszer, amely a sportfinanszírozás hatékonyságát és eredményességét mutatná.

Magyarországon a központi költségvetésből elsősorban intézményeket, szervezeteket és eseményeket finanszíroznak, míg az európai gyakorlat szerint a központi finanszírozási forrásokat jól mérhető és ellenőrizhető célok, feladatok és programok megvalósítására fordítják.

Az állami finanszírozási források felosztása szétaprózódott, elkülönült szervezeteken, döntési mechanizmusokon keresztül történik, amely egyrészt növeli a működési, fenntartási költségeket, másrészt megnehezíti az egységes céloknak és stratégiának megfelelő finanszírozást.

A központi finanszírozási források szerkezeti aránya egyoldalúan az elit sportot preferálja. Az elmúlt évek finanszírozási sportstratégiája a jelentősen beszűkült erőforrások elit sportra koncentrálását jelentette. A források felosztása bázis alapon történik, amely a jelenlegi helyzet fenntartását, konzerválását jelenti. A sportban az egyes években megjelenő pótlólagos finanszírozási források elosztásáról egyedi döntések alapján, kevésbé transzparens módon döntenek.

Sportolói támogatás

Az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon nem tudatos stratégia mentén, de összességében összeérő, egymásra épülő, árnyalt és egész életre szóló állami támogatásrendszer mentén válhatnak elit sportolóvá a legtehetségesebbek.

A minőségi sportba való bekerülést, az elit sportolók megélhetését és sporttevékenységét sokrétűen és nagyvonalúan finanszírozza a központi költségvetés. A különlegesen tehetségeseket ez a támogatás egész életükben elkíséri, akár 40-50 évvel a kimagasló sikert követően is járadékot kapnak. A magyarhoz hasonló élethosszig tartó támogatási rendszer működtetésére nem találtunk példát az általunk vizsgált európai gyakorlatban.

Magyarországon a támogatásban részesülő sportolók száma (aktív és járadékos), jelentősen meghaladja még a nagyságrendileg népesebb országok által támogatott sportolók számát is.

Utánpótlás nevelés

A magyar utánpótlás nevelési rendszer egyoldalú. A túlnyomórészt az állami programokhoz kötődő, a NUSI-NUPI koordinálásával folyó elitsportoló képzés nemzetközileg is versenyképes, az állami-szövetségi programok eredményes hátterét jelentik az elsősorban az üzletileg kevéssé vonzó elitsportok számára.

8

Az utánpótlás nevelés az egészségmegőrzés, egészséges életmódra szoktatás, a látványsportok fogyasztói szokások kialakítás feladatait csak szűkebb körben, korlátozottan tölti be.

Az európai professzionális sportban az elmúlt másfél évtizedben kiépített nevelési központok, akadémiák rendszere elsősorban a labdarúgás területén most kezd beépülni a magyar sportba, érdemi hatásuk évek múlva lesz érzékelhető.

Sportlétesítmények

A szabadidősport és látványsportok tekintetében a hazai sportinfrastruktúra jelentős lemaradásban van az európai országokétól mind a rendelkezésre álló sportlétesítmények mennyiségében, mind minőségében. A hazai sportlétesítmények 80 %-a az európai gyakorlatnak megfelelően önkormányzati tulajdonban van.

Az elit sport (elsősorban az olimpiai sportok) infrastruktúra ellátottsága még a nagy európai országokkal összehasonlítva is arányaiban versenyképes, állapotuk azonban leromlott, ezért az üzemeltetésük drága, jelentős része felújításra szorul.

Magyarországon a sportlétesítmények fejlesztésének központi költségvetési támogatása jelentős részben egyedi döntéseken alapul. A legjobb európai gyakorlatban a létesítmény fejlesztéseket, beruházásokat transzparens, mindenki által elérhető pályázatok útján, mérhető feltételek alapján valósítják meg. Ezekben az országokban fejlett sportinformációs rendszert működik, amely a sportlétesítmények állapotáról, használatáról, kihasználtságáról valós képet ad.

A Sport XXI. Nemzeti Stratégia keretében megfogalmazásra került sportlétesítmény fejlesztéshez a korábbi évek beruházásait nagyságrendileg meghaladó állami sportfinanszírozási hozzájárulás szükséges.

Világesemények finanszírozása

Magyarország évente 3,1 Mrd Ft-ot fordít a Forma – 1 Magyar Nagydíj támogatására, amely a teljes sportköltségvetés nagyságrendileg 15 %-a. Az európai gyakorlatban a Forma-1 megrendezését a sport költségvetéséből nem támogatják.

A Forma-1-en kívüli világesemények támogatására a sportköltségvetésből éves szinten Magyarországon 400 - 500 M Ft-ot fordítanak. Ez arányaiban jelentősen meghaladja az európai gyakorlatot. (Angliában többszörös sportköltségvetés mellett évente maximum 1,1 Mrd forintot fordítanak erre a célra – az olimpia ettől elkülönülten kezelendő-, míg Finnországban egyáltalán nincs állami hozzájárulás.)

Az európai gyakorlatban a világesemények támogatásának ellenőrzése a magyar gyakorlattól eltérően nem elsősorban adminisztratív, hanem sportszakmai jellegű. A támogatást követően mérik az esemény hatását a szabadidősportra és az egyesületi tagok számára.

9

Sportszövetségek finanszírozása

A sportszövetségek nagymértékben függnek az állami támogatástól, bevételükben az állami finanszírozás értéke meghaladja a 30 %-ot (Néhány szövetség esetén az 50 %-ot). A bevételek között a tagdíj bevétel értéke minimális, 1 %-os nagyságrendű, miközben a legjobb európai gyakorlat szerint ez az arány eléri 25-40 %-ot.

A szövetségek összes kiadásának 22 %-át a működési kiadások teszik ki, amely jelentős erőforrásokat von el az alaptevékenységtől. Ugyanakkor az arányaiban jelentős működési ráfordítás összegszerűen kevés egy modern, az információs társadalomban hatékony, az üzleti élettel összhangban élő hatékony szövetségi szervezet kiépítéséhez.

A szövetségek pénzügyi, teljesítmény nyilvántartási rendszere hiányos, nem képes pontos, naprakész adatok biztosítására. A szövetségek különböző nyilvántartási rendszerekben dolgoznak, amely megnehezíti az egyes szövetségek adatainak összehasonlíthatóságát.

A sportszövetségek tevékenységének központja az elit sport fenntartása és menedzselése. Az állami finanszírozás intézményes rendszere érdemben nem ösztönzi a szervezeteket a sport egyéb területei, elsősorban a szabadidősport, mint a sportági bázisok menedzselésére.

1.4. Ajánlások A következőkben a magyar és a nemzetközi sportfinanszírozási gyakorlat

összehasonlítása alapján ajánlásokat fogalmazunk meg a magyar sportfinanszírozási rendszer átalakítására vonatkozóan. Az ajánlások meghatározóan a szakértői riport készítőinek véleményét tükrözik, de természetesen figyelembe vettük a riport készítése során a különböző sportszervezetek vezetőitől kapott visszajelzéseket és a riport főbb megállapításai után tartott szóbeli konzultáción elhangzott javaslatokat is.

Az ajánlások egy része egymástól függetlenül is megvalósítható egy adott terület sportfinanszírozási gyakorlatának megváltoztatására, az ajánlások másik része azonban csak egymásra épülve, egy rendszer keretein belül fejthetik ki hatásukat. Az ajánlásokat a vizsgált területek alapján foglaljuk össze.

10

Mérési, nyilvántartási rendszer

Egyértelmű, világos és egységes mérési, nyilvántartási rendszer bevezetése, amely sportáganként, területenként, korcsoportonként méri és nyomon követi a sportaktivitás alakulását. Az eredmények rendszeres publikálása és közzététele. A rendszeresen sportolók és a nem sportolók egészségügyi mutatóinak elemzése, mérése, publikálása.

Az igazolt versenyzők egységes nyilvántartási rendszerének bevezetése. Az igazolt versenyzők számának mérése, nyomon követése, publikálása sportáganként, területenként, korcsoportonként.

A Sport XXI. Nemzeti Stratégia illetve a sportfinanszírozási stratégiához kapcsolódóan konkrét ütemterv, akcióterv készítése felelősökkel, határidőkkel, mérföldkövekkel, döntési kompetenciákkal. Szükség esetén egy-egy részterületen pilot projektek kialakítása, a projekt eredményeinek mérése, nyomon követése.

A magyar sport szervezeti keretei

A jelenlegi sportkormányzati struktúra továbbfejlesztése, amely a jelenlegi szakállamtitkárság által ellátott nagyszámú és összetett feladatrendszert megosztja a nem kormányzati szervezetrendszerrel. A központi sportkormányzásnak a szabályozási és az ellenőrzési funkciókra kell fókuszálnia, illetve a kormányzati célokat kell képviselnie a sportműködés és fejlesztés területén. A sportrendszer működésével kapcsolatos feladatok világos eljárási renddel rábízhatók az erre a feladat ellátására alkalmas civil szervezeti rendre.

A sokféle státuszú szövetségi rendszer egyszerűsítése. Lehetséges megoldás a francia modell átvétele, amelyben a sportigazgatás mellett működő tanács határoz a szövetségi státuszok két szintjéről (sportszövetségek és partner szövetségek). A sportrendszeren belüli sportszövetségi helyzetet és mozgásteret egyértelművé kell tenni.

A mostani köztestületi rendszer átalakítása, illetve a sportban a köztestületi státusz lehetséges megszüntetése.

Lehetséges alternatíva a Nemzeti Sportszövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság ernyő szervezetté alakítása. Ebben a modellben a Nemzeti Sportszövetség multisport tagozataiként befogadja a mostani szabadidős és diáksport valamint fogyatékos sport (jelenlegi) köztestületeit. A téli és nyári olimpiákon való kvalifikációval, a versenyekre való felkészülésekkel és magával az eseményen való részvétellel kapcsolatos feladatokat a Magyar Olimpiai Bizottság ernyőszervezete alá lehet besorolni, aminek tagozataként működhetne tovább a Magyar Paralimpiai Bizottság.

11

Lehetséges másik alternatíva a francia rendszerhez hasonlóan egy egységes ernyőszervezet létrejötte (Nemzeti Sportszövetség és Olimpiai Bizottság (NSOB)), amelynek három tagozata a multisport, a nem olimpiai és olimpiai sportágak lehetnek.

A Nemzeti Sporttanács illetve a mai két közalapítvány bázisán, egységes, a teljes sportvertikumot magába foglaló Nemzeti Sportalapítvány (vagy Nemzeti Sporttanács) létrehozása. Feladata és hatásköre a mostani feladatok egyesítésén túl jelentősen kibővülne a sportfinanszírozáshoz kapcsolódó feladatokkal.

Az európai sportmodellekkel összehasonlítva a magyar sport szervezeti rendszerének leggyengébb pontja az önkormányzati sportfeladatok ellátásához szükséges szervezeti rendszer hiánya, illetve nem megfelelő működése. Itt az önkormányzati törvény illetve kapcsolódó jogszabályok átalakítása szükséges, amiben megadhatók az önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatainak ellátásához szükséges szervezeti keretek.

Finanszírozási források

Jelentős forrásbevonás a sport területére a sportolási bázis szélesítésével, a szabadidősport aktivitásának növelésével érhető el. A sportszervezeteknek, szövetségeknek és a sportszféra minden szintjén valódi szolgáltatásokat kell kiépíteni és működtetni. A szabadidős sportolók számának nagyságrendi növelése több tízmilliárd forint közvetlen többletbevételt jelentene az ágazatnak évente.

A jelenlegi politikai alkuk és lobbi tevékenységen alapuló gyakran változó éves állami sportköltségvetés kiváltása, bővítése hosszabbtávon kiszámítható és tervezhető szerencsejáték alap létrehozásával. A legjobb európai gyakorlat alapján a szerencsejáték alap létrehozásával az állam lemond a szerencsejátékból származó

Ko

Nem kormányzati szervezetrendszer (NGO) Kormányzati szervezetrendszer (GO)

Országgyűlés

Kor-mány

X minisztérium

Megyei /regionális

önkor-mány-zatok

… és Sportbi-zottság

Települési önkor-mányzatok

Sport Államtitkárság

Sportoló, aki sporttevékenységet folytat

Versenyszerű sportolók

Amatőr Hivatásos

Informális sportolók

Sportszövetségek és partner szövetségek

Sportági szövetségek Multisport szövetségek

Szabadidő

Fogyaté-kosok

Diák-főiskolai-egyetemi

Sportszervezetek Válogatott keretek,

Sportolók Egyesületek Sportvállalkozások

Magyar Olimpiai Bizottság

Paralimpiai tagozat

Nemzeti Sportalapít-

vány /Nemzeti

Sporttanács

Sport Állandó

Vb

Nemzeti Sportszövetség

Multisport tagozat Szabad-

idős Diák-, egye-temi sport

Fogya-tékosok sportja

Sportági tagozat

12

bevétel meghatározott százalékáról, cserébe az éves költségvetés mentesül a közvetlen sportfinanszírozástól. (Amennyiben nem történik meg a finn rendszerhez hasonlóan a költségvetés sportcélú kiadásainak teljes kiváltása, akkor is javasolt a szerencsejátékokból származó sportpénzek jelenlegi arányának jelentős növelése.)

A szerencsejáték alapból származó pénzek felhasználása egyértelmű, világos, előre meghatározott alapelvek és módszerek alapján, az állami szereplők bevonásával és teljes körű ellenőrzése mellett valósítható meg. Ennek egy lehetséges szervezeti formája a teljes sportvertikumot magába foglaló Nemzeti Sportalapítvány (vagy Nemzeti Sporttanács).

A központi költségvetésből származó finanszírozási forrásokhoz kapcsolódóan az állami célok egyértelmű megfogalmazása és ehhez finanszírozási források rendelése és a források felhasználásának ellenőrzése. Az elit sporthoz és a szabadidő sporthoz kapcsolódó finanszírozási források egyértelmű szétválasztása.

Az Európai Uniós források bevonása a sport területére. A sporttevékenység az EU forrásokból közvetlenül nem támogatható, közvetve viszont elérhető. Több sportág együttes fellépése, a lehetséges finanszírozási források áttekintése, fejlesztési programok közös kialakítása alapján elsősorban a humán infrastruktúrához kapcsolódó források elérhetővé válnak mind sportlétesítmények létrehozása, felújítása, mind a sportaktivitás növelése, gyermek és ifjúsági sport területén.

A rendkívül kedvezőtlen lakossági sportaktivitás növelése és ehhez kapcsolódó egészségügyi mutatók javítása érdekében a korábban már bevezetett üdülési csekk mintájára „sportolási csekk” bevezetése. A sportolási csekk felhasználható lenne különböző sportlétesítmények használatához.

Hosszú távú marketing kampány szervezése a sportaktivitás növelése, az egészséges életmód terjesztése érdekében. Társaságok, sportolók, egészségügyi szervezetek, biztosítók, szponzorok bevonása, egységes „brand” kialakítása.

A központi sportfinanszírozás módszere

A jelenlegi többszereplős, szétaprózódott szervezeti finanszírozási struktúra egységesítése, az áttételek csökkentése, amely egyrészt biztosítja a kormányzati célok egységes támogatását, másrészt csökkenti a rendszer fenntartási költségeit. Egyértelmű mérési, értékelési szempontok bevezetése a források hatékony felhasználásának ellenőrzésére.

A finanszírozáshoz kapcsolódó „benchmarkok” bevezetése. (pl: A központi költségvetési összegek felhasználási költsége („működési költség”) a teljes sportvertikumban ne haladhassa meg a 7%-ot.)

A szabadidős sport, benne a gyermek- és iskolai sport támogatási arányának jelentős növelése.

13

Intézmények és szervezetek helyett ellenőrizhető és mérhető célok, programok és projektek támogatása.

Az állam által a sportszférában elérni kívánt célok megvalósításához, és az ehhez rendelt központi erőforrások (átengedett szerencsejáték bevételek és költségvetési támogatások meghatározott része) elosztásához egységes, a sport valamennyi szereplőjét magába foglaló szervezet létrehozása, megbízása. Ilyen lehet pl. Nemzeti Sportalapítvány/Nemzeti Sporttanács. A kormányzat a stratégiai és konkrét célok, a célok teljesítését mérő eszközrendszer és szankciók együttes nyilvános megnevezésével éves szerződést köt az alapítvánnyal/tanáccsal. A konkrét erőforrás felhasználásról az alapítvány/tanács (a sportszféra) dönt úgy, hogy az állam által közvetített társadalmi elvárások, célok mérését, ellenőrzését, publikálását teljes körűen, szerződéses rendszerben biztosítja.

Az állam által a sportra fordítandó közpénzek másik része a központi sportigazgatás rendszerén belül kerül felhasználásra, elsősorban a központi sportlétesítmények fenntartása és fejlesztése, valamint az ellenőrzési feladatok mostaninál sokkal eredményesebb ellátása érdekében. A megismert legjobb európai gyakorlat három szintű ellenőrzési rendszeréből jelenleg a magyar rendszer leginkább az első szintet, az adminisztratív, számla szerinti ellenőrizést valósítja meg. A jövőben hatékonyan kell kontrolálni, hogy az állami pénzek elköltésével valóban sikerült-e a megfogalmazott célokat elérni, illetve, hogy a célok elérés mennyire volt hatékony és a központi erőforrások felhasználása milyen hatással volt a sportrendszer egészére.

Utánpótlás-nevelés és sportolói támogatások

Az utánpótlás-nevelés, sportra nevelés keretében az elit sportolók kiválasztásán és menedzselésén túlmenően egészségmegőrzést és az egészséges életmódra szoktatást hatékonyan és célzottan segítő programok, projektek kidolgozása, az ehhez szükséges állami erőforrások elnyerése. A különböző szétaprózott diák-, gyerek és ifjúsági sporttámogatások összevonása (iskolai sport, diákolimpia, stb.).

A sportolókra fordított központi támogatási rendszer sportstratégiai, sportpolitikai céloknak megfelelő felülvizsgálata. Az utánpótlás és diáksportolók, elit sportolók és járadékos sportolók finanszírozási aránya a kormányzati sportcéloknak megfelelően kerüljön kialakításra.

A külső magánfinanszírozók által nem megfelelően megfizetett, de kiugró sportteljesítményekre képes elitsportolók és a professzionális sportolók megkülönböztetése. Az előbbieket aktív sportpályafutásuk alatt közpénzekből támogatni érdemes, és segíteni kell őket a sportolás utáni „civil” életbe való beilleszkedésben.

A sportolók lehetőségeinek bővítése az elitsportolói pályafutásuk befejezését követő időszakra. Ehhez kapcsolódóan oktatási és szakképzési programok kidolgozása.

14

Sportlétesítmények finanszírozása

A helyi és országos sportlétesítményekre vonatkozó nyilvántartási rendszer bevezetése. A sportlétesítményekre vonatkozó „benchmark” kialakítása, mérése, értékelése, publikálása.

A Sport XXI. Nemzeti Stratégia keretében megfogalmazásra került sportlétesítmény fejlesztéshez kapcsolódóan prioritások meghatározása, a fejlesztési ütemezés tervezése. A fejlesztés tervezett értékének évenkénti meghatározása és területi, regionális megbontása.

Az állami támogatással megvalósuló sportlétesítmény fejlesztésen belül az önkormányzati szerepvállalás bővítése. A sportintézmények fejlesztésére és fenntartására vonatkozó állami források elkülönítése elsősorban elit sportot szolgáló és szabadidősportot szolgáló sportintézményi forrásokra.

A létesítményfejlesztésekre egyértelmű, világos, átlátható és hosszú távú program és pályázati rendszer kialakítása. A programhoz kapcsolódó célok meghatározása, az eredmények nyomon követése, mérése, értékelése, publikálása.

Az olimpiai sportközpontokra fordított támogatás mérése, értékelése, sportági bontásának meghatározása. Az egyes létesítmények kihasználtságának bemutatása, publikálása.

Világesemények finanszírozása

Forma-1 támogatása csak üzleti alapon, egyértelmű gazdaságossági számítások alapján történjen. A Forma 1 egyes külföldi versenyeinek állami támogatási mértékének felmérése, publikálása, magyar versennyel való összehasonlítása.

A világesemények finanszírozására fordított állami támogatás értékének fixálása, külföldi tapasztalatok alapján a támogatás teljes sportköltségvetésen belüli részarányának csökkentése, a világesemények „versenyeztetése.”

Az eseményekhez kapcsolódó támogatás céljának egyértelmű meghatározása, a támogatás felhasználásának tartalmi ellenőrzése, hatásának mérése. A támogatás követő években az igazolt versenyzők számának mérése, az adott sportágban sportolók számának nyomon követése.

A pályázatok elkészítésének megkönnyítése érdekében a pályázathoz kapcsolódó közös elektronikus adatbázis létrehozása. A pályázati támogatás feltétele legyen a közös adatbázis feltöltése, a pályázat elérhetővé tétele a később, akár más sportágakban is pályázók számára.

15

Sportszövetségek finanszírozása

A szövetségeknek a sportáguk teljes vertikumának, így a szabadidős sport tevékenységek gazdájának is kell lenniük. Ezt a sportszövetségek számára biztosított minél szélesebb jogkörök megadásával (licencek, engedélyek kiadása, ellenőrzési jogkörök, minősítési, minőségellenőrzési felhatalmazások, stb.) lehetséges. A finanszírozási területek között a szabadidő sportnak növekvő szerepet kell biztosítani.

A szabadidős sport fejlesztése nemcsak misszió (sportoló nemzet), hanem valós gazdasági érdek is, hiszen megfelelő szabályozás esetén a bővülő sportolói kör jelentősen bővítheti a szövetségi erőforrásokat is.

A sportszövetségek adminisztrációjához kapcsolódó közös „back office” létrehozása, amely egyszerűsíti, és hatékonyabbá teszi az adminisztrációt, megszünteti az esetleges duplikációkat, egységesíti, és összehasonlíthatóvá teszi az adatbázisokat, és pénzt szabadít fel a fő tevékenység finanszírozására. Meg kell határozni azokat a tevékenységeket, amelyek a „back office” létrehozásával közösen működtethetők.

16

2. A magyar sport eredményeinek bemutatása európai összehasonlításban

A következőkben néhány kiválasztott mutató alapján hasonlítjuk össze a magyar sport eredményeit más európai országok hasonló adataival. Az összehasonlítás során elsősorban az általunk korábban vizsgált Finnország, Anglia és Franciaország adatait használtuk, de az elemzési lehetőségek bővítése érdekében az összehasonlítást néhány esetben más országok adataival is kibővítettük.

2.1. Sportaktivitás aránya

Magyarországon a sport sikerességét gyakran csak az olimpiai érmek és helyezések alapján határozzák meg. Európai összehasonlításban azonban nem az olimpiai érmek száma a legfontosabb értékmérő, hanem az ország lakosságának sportolási aránya, sport aktivitása. (Természetesen a versenysport és az elit sport sikerességét a vizsgált Európai országokban is az olimpiai érmek, helyezések alapján határozzák meg.) A sport egyik legfontosabb célja az egészséges életmód biztosítása. A rendszeresen sportolók között 32 %-kal kevesebb megbetegedés figyelhető meg, ezért a társadalom egészségügyi helyzetének javítása érdekében növelni kell a rendszeresen sportolók arányát.

A következő ábra azt mutatja, hogy egyes európai országokban a felnőtt lakosság mekkora részaránya végez legalább hetente háromszori alkalommal valamilyen sporttevékenységet legalább 30 perces időtartamban. A magyarországi adatok némileg felfelé torzítanak, mert csak heti két alkalommal végzett sporttevékenységet mutatnak.(Becslésünk szerint a heti 3-szor végzett sportolás aránya Magyarországon 5-7 % között lehet, amely nagyságrendekkel alulmúlja az összehasonlításban résztvevő bármelyik ország hasonló mutatóját.)

17

Sportolási arány (legalább 3-szor egy héten)

52%

27%

24%

21%

11%

9%

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60%

Finnország

Németország

Franciaország

Anglia

Olaszország

Magyarország*

Magyarországon a sportaktivitás aránya valamennyi korosztályban elmarad a többi országétól, amely a gyermekek és a serdülők alacsony sportolási arányával és mozgásszegény életmódjával kezdődik. Sokkal kisebb azoknak a felnőtteknek a sportolási aktivitása, akik már gyermekkorban is mozgásszegény életmódot folytatattak, ezért a sportolási arány jelentős növelése hosszabb távon csak a gyermekek sportolási aktivitásának növelésével valósítható meg. Magyarországon a sportolási aktivitás az életkor növekedésével folyamatosan csökken, miközben a vizsgált európai országok közül Finnországban és Franciaországban sikerült elérni az 50 év feletti korosztály sportaktivitásának jelentős növelését.

A sportaktivitás arányát befolyásolja az egyesületi keretek között sportolók száma, amely egyben az adott ország sportszervezeteinek sikerességét, az élsport hátországának a bázisát is mutatja. Egy adott ország sportegyesületi (sportklub) tagjainak számát az ország lakosságának a száma befolyásolja, azért a következő ábrán az 1 millió lakosra jutó sportklub tagok számát mutatjuk be.

Magyarországon a sportegyesületi keretek között sportolók száma az ország lakosságának 2 %, miközben az összehasonlításban szereplő európai országok között ez az arány jellemzően 13 – 30 % között alakul. Az elmaradás már itt is az általános és középiskolában jelentkezik. Magyarországon a 6-18 év közötti korosztály mindössze 6 %-a sportol valamilyen sportegyesületi keretek között,

1 Millió lakosra jutó sportegyesületi tagok száma

0 50 000 100 000 150 000 200 000 250 000 300 000 350 000

Németország

Finnország

Franciaország

Anglia

Magyarország

18

miközben ez az arány Finnországban, Németországban, Franciaországban és Angliában eléri a 30 - 60 %-ot.

2.2. A versenysport eredményessége

A következő táblázatban a Magyarország elit sportjának eredményességét mutatjuk be a nyári olimpiákon szerzett érmek alapján három európai országgal történő összehasonlításban. Az első táblázatban a három utolsó olimpián szerzett összes érmet számszerűsítjük. Ez a táblázat azonban csak az egyes országok fejlődési dinamikáját mutatja be, mert nem veszi figyelembe az ország lakosságának számát. Ezért a következő ábrán bemutatjuk, hogy 1 millió lakosra vonatkoztatva az adott ország mennyi olimpiai érmet szerzett egy olimpián. Az általunk bemutatott táblázat, illetve grafikon csak a nyári olimpiai játékok érmeit veszi figyelembe. (A téli olimpiai játékok sokkal szűkebb körben kerülnek megrendezésre és az egyes országok eltérő földrajzi adottságai a szerezhető érmek számát alapvetően befolyásolják. A téli olimpiai játékokon szerezett érmek figyelembevételével Magyarország relatív pozíciója kevésbé kedvező.)

Atlanta Sydney Athén Összesen

Franciaország 37 38 33 108Nagy-Britannia 15 28 30 73Finnország 4 4 2 10Magyarország 21 17 17 55

Az összes olimpiai érem tekintetében Magyarország még a nálánál többszörösen nagyobb Franciaországgal és Nagy-Britanniával összehasonlítva is versenyképes. Megjegyezzük azonban, hogy a magyar érmek jelentős része olyan „hagyományos magyar” versenyszámokból származik, amelyeknek a nemzetközi élvonala szűk és médiában való megjelenése nem számottevő. A magyar sikersportágak tömegbázisa Magyarországon sem jelentős, sportágtól függően 2 - 4 ezer fős igazolt versenyzői háttérrel rendelkezik, ezért az olimpiai sikereknek a sportolásra ösztönző, mozgósító szerepe is korlátozott.

A következő ábra az 1 millió lakosra jutó olimpiai érmek számát mutatja, amelyben Magyarország eredménye többszörösen meghaladja az összehasonlításban résztvevő európai országok eredményességét. Magyarország kedvező pozíciója Atlanta után némileg csökkent, de összességében még mindig nagyságrendileg kedvezőbb, mint az összehasonlításban résztvevő országokban, melyek közül Franciaország és Nagy-Britannia sport nagyhatalomként is említhető.

19

1 Millió lakosra jutó olimpiai érmek száma

0,000,501,001,502,002,50

Atlanta Sydney Athén Átlag

Franciaország

Nagy Brittania

Finnország

Magyarország

20

Ko Kormányzati szervezetrendszer (GO)

Országgyűlés

Kor-mány

Sportszervezetek Válogatott keretek,

Sportolók, Sportiskolák,

Iskolai sportkörök

Egyesületek Sportvállalkozások(Rt. Kft.)

Sportoló, aki sporttevékenységet folytat

Versenyző Amatőr Hivatásos

Nemzeti Sport-tanács

Sport Állandó

Vb

Közjogi jogi személyek Köztestületek Közalapítványok

MezőKA

Wesse-lényi

MSKA

Sport- és turisztikai bizottság

(2004-2006: Ifjúsági és Sportbi-zottság)

Önkormányzati és Területfejlesztési

Minisztérium (2004-2006:Belügy-

minisztérium)

Sport szakállam-titkárság

(2004-2006: Nemzeti Sport-

hivatal)

Megyei önkor-mány-zatok

Tele-pülési önkor-mány-zatok

Szövetségi rendszer

Fogyaté-kosok

sportszö-vetségei

Diák-főiskolai-egyetemi

sport-szövetség

ek

Sportági szövetségek

Országos sportági szakszövetségek

Olimpiai sportágak

Szabad-idő

sportszö-vetségek

Nemzeti Szabad-idősport Szövet-

ség

Nemzeti Sportszö-

vetség

Magyar Paralim-

piai Bizottság

Fogyaté-kosok

Nemzeti Sportszö-vetsége

MOB

Nem kormányzati szervezetrendszer (NGO) Kormányzati szervezetrendszer (GO)

3. A sport szervezeti keretei

A következőkben a magyar sport szervezeti kereteit elemezzük. Az elemzésben kizárólag a szervezeti megoldások bemutatására törekszünk, nem foglalkozunk az egyes egységekre vonatkozó részletes szabályokkal, szabályozási technikákkal. Célunk, hogy a magyar sport szervezeti felépítésének elemzése, természetesen a riport céljának megfelelő keretek között. A következőkben alapvetően a 2004. évi I. törvény által meghatározott rendszert mutatjuk be.

A magyar sport 2004-2007 közötti szervezeti rendszerét mutatja a következő ábra:

3.1. A nem kormányzati szervezeti rendszer Az Stv2004 középpontjában a sportoló áll, gondolatmentének fő eleme az egyén

sportolásának kiteljesítése. A versenyzőket a jogszabály hivatásos és amatőr sportolókra osztja, mégpedig azonos logika alapján, meghatározza a hivatásos

21

sportolót, majd azt mondja ki, hogy aki nem hivatásos, az amatőr. A hivatásos sportolót két feltétel együttes fennállásával határozza meg: jövedelemszerzési célt és foglalkozásszerűen folytatott sporttevékenységet feltételez, de nem részletezi a foglalkozásszerűen végzett sporttevékenység módját, amit bár eltérő tartalommal a korábbi sporttörvények megtettek. A jogszabály nem foglalkozik az informális sportoló problémájával, ugyanakkor látszólag egy új sportolói fogalmat vezetett be a Nemzet Sportolója fogalmát, ami azonban nem a sporttevékenység végzőjére utal, hanem egyfajta „Hírességek Csarnokára”.

Az Stv2004 csak azokat a szervezeteket kívánta sportszervezetként meghatározni, amelynek keretében ténylegesen sporttevékenységet végezhetnek a sportolni vágyók, így a közös jellemzők széles köre miatt értelmessé és használhatóvá vált a fogalom a szabályozásban. Az Stv2004 alapvetően az egyesületeket és a gazdasági társaságokat ismerte el sportszervezetként, az utóbbit kft-re és rt-re szűkítve le (a fogyatékkal élők illetve a szabadidős sport egyéb területein a közhasznú társaság is engedélyezett forma). Mindezek mellett sportszervezetként definiálja az adott sportágak nemzeti válogatottját (pontosabban a működtetésével kapcsolatban a sportszövetségeket) valamint a szabadidősport és fogyatékkal élők sportja terén a közvetlen sportolói tagsággal rendelkező sportszövetségeket, a sportiskolákat és az iskolai sportköröket is.

A sportszövetségi rendszer alakulásában és szabályozásában tetten érhetőek a sporttal kapcsolatos társadalmi dilemmák. A döntéshozók a sportszövetségek meghatározásával és szabályozásával tulajdonképpen monopóliumokat hoztak létre az egyes sportágakban. A sportszövetségi kategóriák tulajdonképpen kapuk a többletjogosítványok megszerzéséhez és megtartásához. A sportszövetségek meghatározása - ami a monopoljogok kinyilvánításával tulajdonképpen a sportágak meghatározása is egyben - csak részben belső ismérvek alapján történik, másrészben azonban külső ismérvekhez kötött (Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) illetve Nemzetközi Sportszövetségek Szövetség (AGFIS) elismerése).

Az elmúlt mintegy tíz évben a kívánatos szövetségi állapot, egyben a szabályozás origó pontja a sportági szakszövetségi besorolás megszerzése volt. Ehhez különböző követelményeknek kellett megfelelni:

– Nemzetközi követelmény (IOC, AGFIS, FIDE tagság)

– Tagsági követelmény (minimális működő sportszervezetek száma)

– Sportolói követelmény (igazolt, versenyengedéllyel rendelkező sportolók minimális száma)

– Szabályozási követelmény (előírt szabályzatok megléte)

– Versenyrendszeri követelmény (meghatározott időn keresztül folyamatosan működtetett országos bajnoki versenyrendszer működtetése)

A sportági szakszövetségi besorolás három fontos előnyét az általános egyesületi szabályozás alóli kivétel, a kizárólagos monopoljogosítványok illetve az állami

22

forrásokhoz való hozzájutás könnyebbsége jelentette. Megjegyezzük a szakszövetségi rendszeren belül a Magyar Olimpiai Bizottság tagszövetségei, az olimpiai sportágak rejtetten kerültek megkülönböztetésre a törvényben, amelyhez további előnyök járultak. 2004-ben a korábbi törvény nyomdokain a jogalkotók világosan elkülönítették a sportági szakszövetségek, sportági szövetségek, szabadidősport szövetségek, diák- és főiskolai-egyetemi sport sportszövetségek és a fogyatékosok sportszövetségek rendszerét. A kialakult rendszer árnyalt és teljes. Minden szerveződési forma megtalálja a helyét, be tudja tölteni feladatát a sportesemények szervezésében, tagjaik érdekvédelmében, szolgáltatásokat képesek biztosítani illetve bonyolítják a nemzetközi kapcsolatokat.

A polgári törvénykönyv jelenleg két szervezettípust ismer közjogi jogi személyként, a közfeladatokat ellátó köztestületet és a közérdekű célra létrehozott közalapítványt. Az Stv2000 koncepciója több szempontból is újra kívánta gondolni a köztestületi rendszert. Túl szélesnek tartva a sportfeladatok körében meghatározott közfeladatokat jelentősen csökkenteni kívánta azokat, így megszüntette a szakszövetségek köztestületi jellegét, így a sportszövetségi feladatok visszakapták civil jellegüket. A törvények viszont megtartották a Magyar Olimpiai Bizottság köztestületi jellegét, és kéttípusú érdekképviselet jelent meg az olimpiai sportágak mellett a magyar sport teljességét reprezentáló Nemzeti Sportszövetség és a szabadidős, valamint a diák- és felsőoktatási sportot képviselő Nemzeti Szabadidősport Szövetség. Az egységesítési koncepcióval ellentétesen, de érthető politikai okokból, a fogyatékkal élők lobbija elérte, hogy az ő sportjuknak is legyen köztestületi képviselete. Így született meg a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, amelynek egyébként alanyi jogon volt képviselete a másik két köztestületben is. A három új köztestületet, közös ismérveik és szabályozásuk alapján, nemzeti sportszövetségekként határozta meg a törvény. Az Stv2004 bővítette a nemzeti sportszövetségek számát, és a Magyar Paralimpiai Bizottságot is köztestületté nyilvánította.

Ezen túlmenően az Stv2004 alapján két közalapítvány működik:

– Wesselényi Miklós Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport Az Egészséges Életmódért Közalapítványt (NISZKA) a gyermek, ifjúsági, szabadidősport valamint a fogyatékkal élők sportjának állami feladatainak ellátására, amelynek a szerepét a sport közösségi finanszírozási rendszerében a korábbi szabályozásokhoz képest jelentősen megnyirbálta, így önálló működését is megkérdőjelezte. Mára gyakorlatilag az alapítványhoz csatolt adómentes sportolói ösztöndíjak (Gerevich-ösztöndíj) jelentik az alapítvány létének egyetlen racionális indokát, a Mező alapítványnak létére azonban még ilyen indokot sem lehet találni.

– Mező Ferenc Sport Közalapítványt a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók, valamint a kiemelkedő sportszakemberek anyagi megbecsülésére hozták létre.

23

A közalapítványok létrejöttének legfontosabb előnye, hogy a szervezeteken keresztül olyan források nyíltak meg a sport számára, amelyek egyrészt önműködően töltötték fel a sportkasszát (sorsolásos játékok játékadójának meghatározott százaléka, totó teljes játékadója), másrészt elvileg lehetővé tették, hogy a közfeladatokat ne csak a megszokott rendben államigazgatási eljárásként intézzék a bürokráciában.

3.2. A kormányzati szervezeti rendszer Az Országgyűlés feladata, hogy a sport- és egyéb törvények megalkotásával

határozza meg a sporttal kapcsolatos állami feladatokat, a sportigazgatás elhelyezkedését a kormányzati rendszerben, illetve ellenőrizze a sportkormányzat tevékenységét, deklaratív országgyűlési határozatokkal támogassa a sport ügyét.

Az Országgyűlés javaslattevő, véleményező, valamint ügydöntő és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szervet hozott létre. A jelenleg Sport és Turisztikai Bizottság nevet viselő testület kezdeményező, bizottsági tájékoztatót készít a kormányzati munka ellenőrzésével, vagy a bizottság működési területét érintő bármely kérdéssel kapcsolatos megállapításairól, illetve társadalmi szervezet, vagy érdek-képviseleti szerv törvénykezdeményezését javasolja.

A kormányzati munka főbb feladatai:

– Jogszabályi feltételek meghatározása (a sporttörvény végrehajtási rendeletei)

– Sporttevékenység állami támogatása (iskolai és felsőoktatási sport, szabadidős sport, minőségi sport, sportvállalkozások)

– Sporttal kapcsolatos nemzetközi együttműködések (nemzetközi szerződések, kormánygaranciák, stb.)

– Sportlétesítmények létrehozásával, fejlesztésével és működtetésével kapcsolatos feladatok

– Törvényességi felügyelet

– Sportinfrastruktúra kiépítése, benne a sportinformációs rendszer és a sportegészségügyi hálózat kiépítése

A kormány alapvető feladata a miniszterek és országos hatáskörű szervek sporttal kapcsolatos tevékenységének koordinálása, amit a kormányzati szerkezeten belül önálló szervezeti egységgel old meg a kormány.

A sportkormányzati struktúrában 1999-ben alakult meg az Ifjúsági és Sportminisztérium egy meglehetősen szűkre szabott sportügyekért felelős helyettes államtitkársággal, ez alakult át 2005. január elsejétől Nemzeti Sport Hivatallá. 2006 nyarán az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárságaként ismét újjászervezték a sportkormányzatot.

24

Jogállását tekintve sajátos állami az Stv2004 által (újra) létrehozott Nemzeti Sporttanács, ami a kormány tanácsadó testülete, állást foglal és javaslatot tesz a sport stratégiai fejlesztési ügyekben, összehangolja a sport makrogazdasági környezetének érdekrendszerét, véleményez és javaslatokat dolgoz ki, különösen az állami sportfinanszírozás területén.

Elvileg minden jogszabály fel- és elismerte a területi-helyi önkormányzatok szerepének fontosságát a sportrendszer működtetésében, az általános feladat meghatározáson túl azonban nem jutott. Így olyan általános feladatok meghatározottak a megyei, megyei jogú városok valamint a helyi önkormányzatok számára, mint a lokális sportkoncepció kidolgozása, vagy a sportra vonatkozó önkormányzati rendeletek megalkotása. Figyelemre méltó, de szintén nehezen konkretizálható az iskolai sporttevékenységek feltételrendszerének megteremtése vagy a helyi sport támogatása.

25

4. A sportfinanszírozás módszere

4.1. Az amatőr, szabadidős sport keretei és finanszírozása

Az amatőr, szabadidős sport működési elvei és finanszírozási tendenciái sokban hasonlítanak az általunk bemutatott európai modellekhez. Az elmúlt 15 évben arányaiban jelentősen megnőtt a szervezett kereteken kívüli sporttevékenység végzése és a rendszerváltás előtti időszakhoz viszonyítva jelenősen visszaesett az igazolt sportolók és sportszervezetek száma. A folyamat két fő oka egyrészt a sporttevékenység végzésének tényleges visszaesése, másrészt a sportolási szokások átalakulása. A sportolási szokások átalakulása illeszkedik az Európa Uniós mintákba. Nőtt az informális sport szerepe (séta, kocogás, otthoni torna), másrészt Magyarországon is arányaiban nőtt a sportolást szolgáltatásként igénybe vevő nem egyesületi tagként sportolók száma. Jelképesnek tartjuk, hogy az elmúlt években már megjelentek a magyar szabadidős sportot, egészséges életmódot népszerűsítő sztárok, ismert közéleti szereplők (Schorbert Norbert, Béres Alexandra).

A tapasztalatok szerint a szabadidős sport finanszírozása szintén hasonló a nyugat-európai országokban megismertekhez, de Magyarországon erről konkrét felmérések, pénzügyi adatok nem ismertek, különböző becslésekre vagyunk utalva. A szabadidősport finanszírozásának jelen vizsgálatába nem értjük bele az iskolai és diáksportot.

A magyar szabadidősport forgalma 2004-2005-ben mintegy 70-90 milliárd forintra tehető. (Megjegyezzük, hogy a közel 320 Mrd Ft-os kerékpár forgalom ebben összegszerűen nem szerepel).

A szabadidősport szervezeti rendszerének alapját a versenyrendszerek legalacsonyabb osztályában elinduló többnyire egy-két szakosztályos egyesületek, a sajátosan a szabadidősportra specializált egyesületek, a fogyatékos sport egyesületei és sajátos szövetségei illetve a részvételi sportban tevékenykedő sportszolgáltatók tartoznak. A sportági szakszövetségek idejük és energiájuk kisebb, elenyésző részét fordítják a kifejezetten a szabadidős sporttevékenységek szervezésére. A hiányt a Nyugat-Európában „multisportként”, nálunk szabadidősport szövetségként ismert szervezetek töltik be. A sport érdekrendszerében betöltött alacsony súlyuk, gyenge érdekérvényesítő képességük ösztönözte a sportkormányzatot arra, hogy a 2000. évi sporttörvényben önálló köztestülettel jelenjen meg a szféra, amiben most beleértjük

26

a fogyatékkal élő emberek sportját szervező egyesületeket, szövetségeket, köztestületet is (Nemzeti Szabadidősport Szövetség, Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége).

Adataink szerint az önkormányzatok szabadidősportot érdemben nem támogatják, összességében nagyságrendileg 1 milliárd forintot fordítanak erre a célra. Ha azonban a 10 ezer fő alatti települések labdarúgó csapatainak és egyéb sporttevékenységének támogatását, valamint a falvak és a kisebb városok kiemelt sportrendezvények támogatása is tulajdonképpen a szabadidősport támogatásként kezeljük, akkor az elmúlt években évente 3 -5 milliárd forint közé volt tehető a helyi önkormányzatok teljes szabadidősportra jutó támogatása.

A sportkormányzat elemzésünk szerint 1.034 millió forinttal támogatta 2006-ban a szabadidősport tevékenységeket, amelynek megoszlását a következő ábra mutatja:

A támogatások alapelve költségvetési eszközökkel lendületbe hozni a sportaktivitást. A források felosztása nem egy egységes sportstratégia keretében történik, hanem a több száz kisebb-nagyobb rendezvény közvetlen támogatása regisztrációk, kvázi-pályázatok és alkuk rendszerén keresztül. A kereslet felkeltését a kommunikációs költségvetés szolgálja, szolgálná. A szabadidős sport költségvetési keretei közé „szorult” az önkormányzati sportigazgatás évtizedes hagyományokra tekintő támogatása is, aminek valóban van részvételi sportot érintő része is.

A szabadidősport állami támogatása 2006-ban (M Ft,%)

190; 18%

66; 6% 30; 3%

134; 13%

170; 16%

444; 44%

Szabadiős programok Fogyatékosok sportjaÖnkormi spotigazgatásKommunikációMűkődésSportvállalkozások

27

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%

Átlag 00-04

Átlag 00-02

Átlag 03-04

A futballipar bevételszerkezete 2000-2004

MérkőzésbevételekMarketingTámogatásTranszferEgyéb (Forrás: MLL)

4.2. A professzionális sport finanszírozása

A professzionális sport magyarországi helyzetét – az európai országok vizsgálatához hasonlóan – a labdarúgás 2000-2004 közötti példáján keresztül mutatjuk be.

Az összes bevétel alapján számolva az első osztályú bajnokság piaci mérete 2000-ben (12 csapat) némileg meghaladta a négymilliárd forintot, míg 2004-ben (16 csapat) az 5,1 milliárd forintot. A növekedés egyértelműen a bajnoki létszám adminisztratív megemeléséből adódott, mivel egy átlagos futballvállalat bevétele 5%-kal csökkent 2000-hez viszonyítva. (Az első és másod osztály teljes bevétele, azaz a professzionális labdarúgás bevétele 6-7 Mrd Ft-ra tehető.)

A futball bevételszerkezetét a következő ábra mutatja.

A labdarúgás bevételében az ú.n. marketingbevétel a meghatározó, amely szponzorációs bevételt és televíziós közvetítési bevételt jelent. A szponzorációs bevétel egy-egy labdarúgócsapat legfontosabb finanszírozási forrása. A labdarúgócsapatok mellett megjelenő szponzorok legtöbb esetben helyi vállalkozók, a városhoz, vagy a csapathoz valamilyen módon köthető társaságok. A magyar professzionális sport megerősödésének egyik legfontosabb korláta a helyi vállalkozások tőkeerejének gyengesége. A multinacionális vállalatok szponzorációs támogatása minimális. A helyi közösségekhez való kötődésük csekély, ezért gyors és jelentős változás ezen a területen nem várható.

A televíziós közvetítési jogokat és más, rögzített megjelenéseket korábban a Magyar Labdarúgó Liga központilag, csomagban értékesítette. A kereskedelmi

28

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%

Átlag 00-04

Átlag 00-02

Átlag 03-04

A futballipar ráfordítás szerkezete 2000-2004

Játékos, edzőEgyéb anyagi jellegűEgyéb személyi jellegűEgyéb ráfordítás (Forrás: MLL)

televíziós közvetítések megszűnésével a labdarúgás televíziós bevételei jelentősen csökkentek.

Az időszak átlagában a kereskedelmi értékesítések mellett az egyéb bevételek jelentették a fő finanszírozási csatornát. Az egyéb bevételek egy jól működő futballpiacon többnyire a koncessziókból, a futballszórakoztatáshoz kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokból származnak. Magyarországon azonban ez általában elengedett kölcsönökhöz, sajátos támogatásokhoz kapcsolódik, amely összességében szintén egyfajta szponzorációnak tekinthető.

Klasszikus, sportgazdasági szempontból talán kevésbé pozitív állapot a támogatások viszonylag magas értéke, ráadásul növekvő tendenciát mutató aránya. A magyar professzionális labdarúgás jellemzője, hogy a költségvetés 10 -20 %-át a helyi önkormányzatok biztosítják. Ezen túlmenően, a helyi politikának néhány csapat esetén jelentős szerepe van a helyi vállalkozások szponzorációs támogatásának elnyerésében különböző helyi politikai nyomásgyakorlás útján.

A professzionális sport ráfordításai közül a játékosokra és edzőkre fordított összegek a meghatározóak. A személyi jellegű kifizetések értéke a teljes költségvetés 70-80 %-át adja. A személyi jellegű kifizetések formája jelenleg sem szabályozott, a játékosok jövedelműk nagyobb részét a törvényesség határán mozgó egyéni reklámszerződések alapján kapják.

A hivatásos labdarúgás elemzése azt mutatja, hogy a professzionális sport folyamatos pénzügyi gondokkal küszködik. A veszteségeket kölcsönökből fedezték a klubok, amit hitelfelvétellel, a klubtulajdonosok tagi kölcsöneivel és szállítói tartozásokkal igyekeztek rendezni. Sportgazdasági szempontból a magyar hivatásos labdarúgás legfőbb problémája a klasszikus látványfutball fő forrásainak számító közönség- (jegy, bérlet, merchandising, vendéglátás, stb.) és tv-jogok eladásából származó bevételek alacsony aránya. Ennek egyik fő oka a magyar labdarúgás kevéssé szórakozató jellege, másrészt a szórakoztatás helyszíneinek, a futballarénák

29

még a futballnál is jóval gyengébb színvonala. Mindkettő hosszú leépülési folyamat eredménye, de míg az első a futball belső problémája, addig a stadionok hiánya alapvetően a közösségi (központi és helyi kormányzati) források elmaradásából származik.

Magyarországon egy első osztályú professzionális labdarúgócsapat éves költségvetése 200-600 M Ft között van. A klubok többsége semmilyen hosszú távú biztos bevételi forrással nem rendelkezik, ezért költségvetésüket mindig csak adott idényre tudják biztosítani. Sok csapat működése egy-egy helyi szponzorhoz, tulajdonoshoz köthető, akinek a kiválása a klub anyagi helyzetét azonnal megrendítheti.

A labdarúgáson kívül professzionális sport leginkább csapatjátékokban van ma Magyarországon (kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong). Közös jellemzőjük, hogy bevételeikben a szponzorációnak még a futballnál is magasabb a részaránya. Televíziós jogdíjakból, játékos transzferből bevételek nincsenek, jegybevétel a teljes bevétel mindössze 2-4 %-át teszi ki.

A központi kormányzat összegszerűen, és a sportköltségvetésen belül arányaiban is komolyan támogatja a professzionális sportot. A számok mögött azonban a támogatások összesen két formája húzódik meg. Egyik formája a korábban már részletesen tárgyalt támogatásnyújtás a kiemelt biztonsági kockázatú sportrendezvények közfeladatként történő rendőri biztosításához, valamint a Sportrendezvényeket Biztonsági Szempontból Minősítő Szakértői Bizottság működéséhez. A 2006-ban 285 millió forintos tétel jelentős része a labdarúgáshoz kötődik. A másik formája a már szintén említett Hungaroring Sport Zrt. által fizetendő rendezői jogdíjra 3,150 milliárd forint állami kifizetése. Ezen túlmenően központi támogatásnak minősíthető néhány (elsősorban) budapesti sportlétesítmény fenntartásának támogatása.

30

4.3. Az elit sport finanszírozása 4.3.1. Az elit sportoló támogatása egy életen át

A korábbi tanulmányunkban elemeztük, hogy a versenyrendszerekben végzett sporttevékenységek egy része kiugró fizikai-szellemi teljesítményt hoz létre, de ennek megszervezéséhez, a (verseny) rendszer hosszú távon való stabil működtetéséhez nem áll elegendő külső magánfinanszírozás rendelkezésre. Ezt tekintjük elit sportnak. Mivel a hagyományos, olimpiai sportok esetén egyre kevésbé lehetséges szabadidős státuszban kiugró sportteljesítményt elérni, ezért a tehetséges sportolók esetében nagy a kényszer teljes „munkaidőben” végzett sportolásra, így az elit sportokban egyre inkább hivatásos sportolók vannak jelen – többnyire közfinanszírozásból. Így történik ez Magyarországon is.

Az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon nem tudatos stratégia mentén, de összességében összeérő, egymásra épülő, árnyalt és egész életre szóló állami támogatásrendszer mentén válhatnak elit sportolóvá a legtehetségesebbek, ahogy azt a következő ábra is mutatja.

4.3.2. Kiválasztás és utánpótlás-nevelés A többnyire az önkormányzatok által fenntartott államilag finanszírozott

testnevelési iskolákban ismerkednek a testkultúrával a gyerekek. A jó mozgású, motivált gyerekek a Sport XXI Programban, a diákolimpiai versenyek

Sport XXI Program

Héraklész Bajnok Program

Héraklész Csillag Program

Gerevich ösztöndíj

Bérezés, juttatások, jutalmak

Felkészítés

Felszerelés

Versenyeztetés

Olimpiai járadék 35- év

Háztartás (szülők)

Reklámozók

Befektetések

Díjak, juttatások

Támogatás közpénzekből Elit sportoló (életkor) Magánfinanszírozás

6-14 év

15-18 év

19-23 év

24-34 év

31

rendszerében, és különböző egyéb diáksport sportprogramokban vehetnek részt amelyeket jelentős összegekkel támogat az állam. 2006-ban a támogatás összege meghaladta az egymilliárd forintot. Az önkormányzatok a sportlétesítmények fenntartásra mellett a sportköltségvetésükből még nagyságrendben, 1-1,5 milliárd forinttal járulnak hozzá az iskolai sport fejlesztéséhez. Ezzel együtt az iskolák, az utánpótlás-nevelő egyesületek és tanfolyamok erőforrás hiányos környezetében a meghatározó forrást a háztartások, nevezetesen a szülők jelentették.

Az iskolai és diáksportban illetve különböző gyerek versenyekben, toborzókon feltűnt tehetséges gyerekek kerülnek be a helyi és szövetségi UPn programokba, a legtehetségesebbek pedig a Héraklész Bajnokprogramba, aminek felépítését, működését részletesen tárgyaljuk az erről szóló részfejezetben. A Héraklész Csillagprogram támogatását már nyugodtan tekinthetjük az elit sport programjának, hiszen az érintett fiatal sportolók a korral haladva egyre gyakrabban vesznek részt a felnőttek versenyrendszerében. A 2006-ban indult programot 200 millió forinttal támogatta a NUPI-n keresztül a magyar költségvetés. A minőségi sport utánpótlás-nevelését (munkaerő-, szakképzés) a helyi önkormányzatok 2-3 milliárd forint közötti összegben támogatták évente.

4.3.3. A kiugró sportteljesítmények elérésének támogatása A minőségi sportba bekerülő sportolók megélhetését és sporttevékenységét

sokrétűen finanszírozza a központi költségvetés.

A magyar állam illetve a Magyar Olimpiai Bizottság a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány útján az olimpiai és a speciális világjáték-válogatott kerettag sportolók, továbbá a felkészítésükben közreműködő sportszakemberek részére Gerevich Aladár-sportösztöndíjat (Gerevich-ösztöndíj) biztosít. 2002-2005 közötti években nyújtott Gerevich-ösztöndíj 42 %-át a játékadó hányad bevételből, 51,5%-át a években kapott költségvetési támogatásból, 6,5%-át pedig a MOB adományából biztosította a kuratórium.

Gerevich-öszöndíjasok száma és a kifizetett ösztöndíj összege (MFt)

925 950 965

752 695

474 515584 561 530

0

200

400

600

800

1000

1200

2002 2003 2004 2005 2006

Ösztöndíjas (fő)Ösztöndíj (Mft)

32

Az ösztöndíj mértékéről, adományozása feltételeiről és odaítéléséről a közalapítvány kuratóriuma dönt, a javaslatot a kurátorokból álló ösztöndíj előkészítő bizottság készíti. Az ösztöndíjra javaslattevők: az olimpiai sportágakban a MOB, a paralimpiai sportágak esetében az Magyar Paralimpiai Bizottság, a többi speciális világjátékon szereplő sportágak esetében a FONESZ, amely javaslatok minden esetben sportegyesületi és szakszövetségi javaslatokra épülnek.

Az elit sporttevékenységek állami támogatási rendszerét és a finanszírozás megoszlását mutatja a következő ábra.

Az állami támogatások legnagyobb része a felkészülést szolgálja. Ennek egyik eleme az állam tulajdonában lévő, általa finanszírozott edzőtáborok sportolók általi használata. Kimutatásunkban az ÖTM sportköltségvetésében szereplő központi létesítmények működési költségektől megtisztított kiadások 75%-a szerepel, mint elit sportra fordított összeg. 2005-re vonatkozóan van részletes, bár vitatott kimutatás is, ami szerint a sportszövetségek a létesítményhasználat önköltségének, mindössze 15%-át fizették, a többihez „nem elszámolt” támogatásként jutottak hozzá 2,8 milliárd forint értékben. Ráadásul, a kifizetett rész legalább egyharmadát célzott támogatásként kézhez kapták a szövetségek.

A felkészülési támogatások másik részét a sportszövetségi szakmai programok alapján folyó sporttevékenységek finanszírozása teszi ki. Ide tartozó fontosabb feladatok 2007-ben: olimpiai és paralimpiai felkészülés, a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségének világjátékaira való felkészülés, a stratégiai sportágfejlesztési programok megvalósítása. Az épek sportjában a Magyar Olimpiai Bizottság a legfontosabb partner, a fogyatékos sportban a Magyar Paralimpiai Bizottság és a FONESZ, a Világjátékok esetén a Nemzeti Sportszövetség.

A támogatások legnagyobb részét (96%) a MOB kezeli. Világosan megfogalmazott elvekkel és feltételrendszerben, de a gyakorlatban a szövetségekkel folytatott alku folyamatok eredményeképpen teszi meg javaslatát az ÖTM felé, ami gyakorlatilag a

Az elit sporthoz tartozó sporttevékenységek állami támogatása

53%30%

9%4% 1%1%2%

LétesítményhasználatFelkészülésMűködésSportolói jutalmakKommunikációVersenyeztetésEgyéb

33

végső döntést is jelenti. Az elosztás elveit és az ezek alapján történő finanszírozás belső arányait mutatja a következő ábra:

A felkészülést támogatja a szervezeti és finanszírozási rendszertől teljesen idegen, közvetlen sportegyesületi támogatás is. A 93 M Ft (2006) illetve 115 M Ft (2007) felosztásra a Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSZ) tesz javaslatot. A SOSZ igyekszik normatív alapon elosztani a pénzt. A normatív szempontok 2007-ben a következők: A 2006-ban a nyári olimpiai számokban elért nemzetközi eredményesség (Eb-Vb) (47%), athéni olimpiai eredményesség (12,5%), sportegyesületeknél a nyári olimpiai számokban működő szakosztályok száma (12,5%), utánpótlás-nevelés eredményesség (20%), sportegyesületi igazolt versenyzői létszám (8%).

Véleményünk szerint szintén a felkészülést segíti a sportegészségügyi rendszert támogató 185 M Ft (2006). A terület gazdája az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI), amelynek a szakértői csapata tesz javaslatot a pénzek felhasználására, és egyben gondoskodik annak hatékony felhasználásáról. A támogatás a doppingellenes feladatok ellátására is szolgál.

A központi költségvetés 2006-ban 480 millió forinttal támogatta az országos sportági szakszövetségek és országos sportági szövetségek, 24 millió forinttal a fogyatékkal élők sportszövetségeinek működését. Az épek sportja esetén a támogatási javaslatot a Nemzeti Sportszövetség készíti el normatív pontérték számítás alapján.

A támogatásra rendelkezésre álló összeg 5%-át pályázati keretként elkülönítik, a megmaradt összeg 25%-ának meghatározása a pontérték táblázat alapján kiszámított sportági eredményességi pontszám alapján történik. A keret 75%-ának felosztása a következő adatok alapján történik: a sportszövetség által fizetendő nemzetközi tagdíjak (1-es szorzóval arányosítva), a sportágban kiadott belföldi versenyengedélyek száma (4-es szorzóval), a sportszövetségi tagszervezetek száma (4-es szorzóval), a sportszövetség közgyűlése által elfogadott mérleg szerinti éves költségvetés (1-es szorzóval), a sportági tradíciók (3-as szorzóval), egyéb, előre

MOB javaslata az olimpiai felkészülés támogatására

5% 2%

20%

12%6% 2%

36%17%

Alaptámogatás

Eredményesség

Olimpiai felkészülés

Kvalifikációs események

Műhelytámogatás

Edzőtábor támogatás

Külföldi edzőtáborok

Spciális sporteszközök

34

nem számszerűsíthető szempontok, azaz a sportág szállítási igénye (2-es szorzóval), pályaigénye (2-es szorzóval), technikai igényei és állatok bevonásának igénye (4-es szorzóval), edzőpartner bevonásának igénye (4-es szorzóval), női és férfi szakágai (6-os szorzóval), olimpiai és nem olimpiai szakágak száma (6-os szorzóval).

Az állam az ÖTM-en keresztül néhány esetben közvetlenül támogatja a minőségi sportolók versenyeztetését. 2006-ban ilyen esemény volt a téli olimpiai és paralimpia, aminek együttes támogatása 28 millió forint volt.

Az központi költségvetés a létesítményhasználat, a felkészítés és versenyeztetésen kívül eredményességi támogatásban is részesíti azokat az NSSz-ben, MOB-ban vagy az MPB-ben tagsággal rendelkező sportszövetségeket olimpiai sportág olimpiai és nem olimpiai versenyszámaiban, a paralimpiai versenyrendszerben, valamint az AGFIS Világjátékok versenyszámaiban. A támogatandó személyekre az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség, paralimpiai sportágak esetében az MPB tesz javaslatot az adott sportesemény befejezésétől számított 15 napon belül. A versenyző eredményességi támogatásának meghatározása pont értéktáblázat alapján történik.

4.3.4. Támogatás a sportolói pályafutás befejezése után A különlegesen eredményes sportteljesítmények honorálását szolgálja az aktív

sportpályafutás befejezése után az olimpiai járadék. A járadék élete végéig azt a 35. élet évét betöltő magyar állampolgár sportolót illeti meg, aki a nemzeti válogatott tagjaként akár egyénileg, akár csapattagként a nyári és téli olimpiám, sakkolimpián, illetve 1984 utáni paralimpián arany-, ezüst- vagy bronzérmes volt. Az érmes halála után élete végéig a járadék az özvegyét illeti meg. Járadékra jogosult az érmes edzője is a 45. életévének betöltését követő január 1-jétől az edzői jogosultság alapját képező érmes helyezés alapján.

A járadék mértéke differenciált. Az első helyezett érmes járadékának mértéke a bérből és fizetésből élők előző évi, a Központi Statisztikai Hivatal által számított országos bruttó nominál átlagkeresetének megfelelő összeg, a második helyezetté ennek 60%-a, a harmadik helyezetté 40%-a. Az első helyezett, aki két-három vagy négy aranyérmet szerzett érmenként 20%-kal emelt járadékra, az öt vagy annál több első helyezést elért kétszeres járadékra jogosult. Ez 2006-ban évente 960 M Ft támogatás folyósítását jelentette. Összehasonlításként megjegyezzük, hogy az aktív sportolók támogatására vonatkozó Gerevich ösztöndíj éves összege 530 M Ft.

35

Sportoló Edző Eredmény Ft Eredmény Ft

Bronzérem 68.496 Bronzérem 34.248Ezüstérem 102.743 Ezüstérem 51.371Aranyérem 171.239 Aranyérem 85.6192 aranyérem 205.487 2 aranyérem 102.7433 aranyérem 239.735 3 aranyérem 119.8674 aranyérem 273.982 4 aranyérem 136.9915 aranyérem 342.478 5 aranyérem 171.239

Mint láttuk az elit sportolókat szinte óvódás kortól támogatja a közösség, hogy kimagasló sportteljesítményeket és eredményeket érjen el. A különlegesen tehetségeseket ez a támogatás halálukig elkíséri, akár 40-50 évvel a kimagasló sikert követően is járadékot fizet nekik a közösség. Ezen sportolók pályafutásuk aktív szakaszában, sikereik csúcsán jelentős jövedelemre tesznek szert a magángazdaságból is, reklámjövedelmek, versenydíjak, rajtpénzek, közszereplések, stb. formájában. A költségeket a köz állja, míg az egyéb jövedelmek a versenyzők jövedelmét gyarapítja. Megfontolandó a teherviselés és kockázatok arányosabb megosztása.

36

4.4. Az utánpótlás/iskolai sport finanszírozása

Az utánpótlás-nevelés (UPn) tág értelmezése 18, más felfogás szerint 23 éves korig a fiatalok sportolását, annak megszervezését foglalja magában, amelynek alapfunkciói: nevelés, egészségmegőrzés, egészséges életmódra szoktatás, a látványsportok fogyasztói szokások kialakítása, a professzionális munkaerőképzés, a majdani elit sportolók kiválasztása és felkészítése. Szűk értelmezés az UPn csak az utolsó kettő (egységes) funkcióját érti, azaz az ifjú sporttehetségek megtalálását, kiválasztását és kimagasló teljesítmények elérését lehetővé tevő felkészítését. A magyar sportközbeszédben a kétféle értelmezés összecsúszik, a programok és elvek szintjén a tág szóhasználat a gyakori, a gyakorlat és tényleges tevékenységek tekintetében azonban a leszűkített jelentés a meghatározó.

4.4.1. Az UP szervezeti rendszere és a nem állami finanszírozás Magyarországon az UPn folyamatot hagyományosan „piramis-elvként” szokás

értelmezni. A piramis-elv abból indul ki, hogy minél nagyobb számban sportolnak a gyerekek annál nagyobb az esély arra, hogy felszínre kerüljenek a tehetségek, akiket éles szemű edzők és sportszakemberek – a modern felfogás szerint tudományos módszerekkel – választ ki, és terel az egyesületi rendszer felé, ahol az edzők szakszerűen foglalkoznak velük. A valóban tehetségesek kerülnek az elitsport holdudvarába, a legjobbak és legszerencsésebbek jutnak fel az elit- és hivatásos sport csúcsára. Alternatív modellekként merülnek fel az iskolákra és toborzásra alapuló kiválasztó rendszerek, ahol az igen fejlett iskolai sport „termeli” ki a legtehetségesebbeket, toborzásokon és/vagy széleskörű tudományos mérésekkel szűrik ki lehető legfiatalabb korban azokat a gyerekeket, akik rendelkeznek azokkal a nélkülözhetetlen alap sportképességekkel, amelyek nélkül kiugró teljesítményekre nem lesznek képesek felnőtt korukban.

A magyar sport UPn szervezeti és finanszírozási rendszere elviekben a piramis-elv mentén szerveződik, az összehasonlító adatok alapján azonban láthatjuk, hogy a piramis alapja rendkívül szűk. Az UPn meghatározó elemei:

– Iskolai és diáksport

– Egyesületi UPn

– Vállalkozás jellegű UPn (sportakadémiák)

– Sportszövetségi UPn központi állami rendszeren kívül

– Állami-sportszövetségi UPn

A következő ábra vázlatosan mutatja az UPn rendszer legfontosabb szereplőit és a finanszírozás összefüggéseit:

37

A magyar utánpótlás-nevelés egészségmegőrző, egészséges életmódra szoktató és nevelői funkciója alapvetően az iskolai sportban teljesülhet ki. Az iskolai sport alapvető dilemmája, hogy a kötelező testnevelési órák száma és/vagy a kötelező iskolai órákon kívüli, de az iskola által biztosított sportolási lehetőségek hatékonyabbak. Az elemzések szerint jelenleg egyik megoldás sem működik hatékonyan, részben az oktatási rendszer belső feszültségei, részben – és alapvetően – a forráshiány miatt. A sportszövetségi és az állami programoktól független iskolai versenyrendszerek kevéssé szolgálják a rendszeres testmozgást, és többnyire az egyesületi UPn rendszerében foglalkoztatottak önálló, inkább presztízs jellegű versenyének tekinthető, kevéssé szolgálják az egészséges életmód kialakítását (lásd például diákolimpiai rendszer).

A versenyrendszerekben résztvevő egyesületi típusú utánpótlás-nevelés már viszonylag korán a minőségi és hivatásos sport kiválasztási rendszerét szolgálja, az állami programokban való részvételtől függetlenül. A nem kiugróan tehetséges, a „piramis alján” maradó iskolán kívüli sportolása kevéssé megoldott, meglehetősen korlátozottan érvényesül az UPn sportolóvá nevelés-szoktató funkciója. Az egyesületi rendszerben széles körben elterjedt gyakorlat az utánpótlás-nevelés költségeinek elrejtése, a befizetett tanfolyami és tagdíjak könyvelés nélküli közvetlen bérfizetésre való felhasználása. Jobb a helyzet a szövetségi versenyrendszeren kívüli vagy annak alacsony fokán résztvevő gyerekek esetében, ahol a tapasztalatok szerint nagyobb figyelem fordul a kevésbé tehetségesek felé is. A vállalkozás jellegű gyereksportok esetében, különösen az üzletszerűen, hatékony piaci árakon végzett körben jól működik a fogyasztó-orientált szemlélet, a gyerekek és szüleik kiszolgálása. A gyereksportnak ezt a részét túlnyomóan a háztartások finanszírozzák, mértékére még becsült adatok sem állnak rendelkezésre.

Iskolák Sportszervezetek

Akadémia

ÖTM

Sportszakát

NUSI

NUPI

Vállalkozások

Sportszövetségek

Önkorm.

OM Háztartások

Gyermek- és ifjúsági sport, utánpótlás-nevelés

38

Sajátos szerepet tölt be, az utóbbi években elsősorban a labdarúgásban megvalósuló sportakadémiák rendszere. Céljuk a futballipar utánpótlásának biztosítása, szakképzése, hivatásos labdarúgó nevelés. Egyszerű üzleti modelljének alapja, hogy Magyarországon a nyugat-európai árszínvonalhoz képest jóval olcsóbbak a képzés költségei, ugyanakkor a nemzetközi futballpiac játékos árai a magyar árszinthez képest kiemelkedően magasak. Becslések szerint az iskolák éves működési költségei 80-130 millió forint közé tehetők, amelyek már egy jól sikerült transzferrel megtermelhetők. Az agárdi Sándor Károly Akadémia mellett Győrben és Felcsúton is működik futballakadémia, kialakítás alatt van Kispesten is. A nyugat-európai minták alapján most szerveződő központok nem előzmények nélküliek a magyar és a kelet-európai sport történetében. Az „NDK-típusú sportiskolák” hasonló elveken – a bentlakásos rendszer, a közoktatás alárendelése a felkészülésnek, munkaerő-szakképzés – működtek a tervgazdaság évtizedei alatt hazánkban is. Ennek részbeni maradványa a Központi Sportiskola–Csanádi Árpád Iskola együttműködés, de létezik a futballon kívüli új kezdeményezés is, például a Mr Tus Birkózóiskola.

A sportszövetségek szintjén az utánpótlás-nevelés első számú színtere a korosztályos válogatottak felkészítése és versenyeztetése. Ugyanakkor a szövetségek jelentős része ezen túllépve próbál szövetségi (központi) sportág-népszerűsítő, tehetségkiválasztó, felkészítő UPn rendszereket működtetni. Ez elsősorban azon sportszövetségek esetében hatékony, amelyek a központi sportkormányzat UPn programjaihoz tudnak csatlakozni.

4.4.2.Az UP állami finanszírozási rendszere A közoktatási rendszer sport és testnevelés célú ráfordításai:

A közoktatási ráfordítások sajátossága, hogy jellemzően az önkormányzati alrendszerben jelenek meg és oktatási szintenként különülnek el. A – jellemzően – normatív közoktatási támogatások nagyobbik része nem kötött felhasználású, vagyis a forrásokkal rendelkező önkormányzatok feladata a feladatellátás biztosítása (oktatási intézmények működtetésével) a források „szabad” felhasználásával. Az államháztartási szinten aggregált közoktatási ráfordítások elvben feloszthatók különálló oktatási folyamatokra, de ezen „üzemgazdasági” megközelítéssel kinyerhető adatoknak legfeljebb szimbolikus, prezentációs jelentése lehet, közgazdasági tartalma kevésbé.

Számításaink szerint, – 2005 évi folyóáras ráfordítási adatokkal számolva - a közoktatási rendszer testnevelés és sport feladaton „elszámolható” költségei 80-120 milliárd forintra tehetők. Hangsúlyozandó hogy az e kalkuláció alapján adódó összeg közgazdasági értelemben nem vonható össze a (funkcionálisan) beazonosítható sportcélú támogatásokkal, tekintettel arra, hogy a közoktatási folyamatok egységesek és a finanszírozás során mechanikusan nem különíthetők el a szaktárgyi ráfordítások.

39

A Sport XXI Program és az iskolai, diáksport

A program célja kettős: egyrészt az elitsport utánpótlásának biztosítása a Heraklész programjaihoz kapcsolódva, másrészt a szabadidős sport igényeinek kielégítése. A program jól szervezet, intézményi felépítése világos.

A program gazdája, koordinátora és központja a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet (NUPI) (2007-től Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet (NUSI) részeként, amely szervezet a NUPI és a Testnevelési és Sportmúzeum Nemzeti Sportközpontok intézményrendszerébe való beolvadással jött létre.) A költségvetési irányelveket az ÖTM-től illetve annak sport szakállamtitkárságától kapja. A Sport XXI. program koordinációs feladatai keretében a NUSI-NUPI a részére átadott összeget továbbadhatja a programban részt vevő országos sportági szakszövetségek, sportszervezetek, ezek jogi személyiséggel rendelkező szakosztálya, szervezeti egysége, valamint iskolák, sportiskolák részére.

A program végrehajtásában a NUPI stratégiai partnerei a sportszövetségek. Velük közösen alakítja ki a NUPI a szakmai programokat, választja ki a megfelelő támogatási célpontokat. A szövetségek javaslatot tesznek és iteratív egyeztetési folyamat után ez alapján hozza meg döntését a NUPI. A programba bevont iskolákkal, egyesületekkel és egyéb partnerekkel összesen közel 3000 szerződést kötött az intézmény 2004-ben. A vizsgált időszakban a NUPI munkáját 53 szerződött kistérségi instruktor segítette.

A 2004-ben a programba bevont iskolák és egyesületek legfontosabb adatait foglalja össze az alábbi táblázat:

Iskolák Egyesületek Sportág Száma Egye-

sületek Tanulói létszám

Egyesületi létsz.

Száma Sportolói létsz

Atlétika 100 4.000 48 4.000Labdarúgás 1.074 526 40.155 10.845 44 4.080Kézilabda 176 8.336 47 1.054Kosárlabda 160 2.400 128 1.920Tenisz 77 3.080 18 434Vízilabda 150 3.100 10 1.400Kajak-kenu 125 3.200 25 800Összesen 1.862 526 64.271 10.845 320 13.688

Forrás: NUPI (2005) alapján

A 2004-es adatok alapján látható, hogy a programban támogatott iskolák eloszlása jó, halmozódás vagy hiány nem figyelhető meg, a támogatás országos. Azoknak a településeknek a száma viszont, amelyekben támogatott egyesületek vannak, nem éri el a 80-at, ez annyit jelent, hogy viszonylag kisszámú település van, ahol minőségi képzés folyik. Sok esetben, a programban részt vevő iskolák és a felvevő egyesületek távolsága nagy, amennyiben a támogatott iskolában nem lehet

40

megteremteni a magas szintű minőségi képzés feltételeit, a tehetségek felfelé áramoltatása csak jelentős mobilitással oldható meg.

A program beindulásakor, 2004-ben a támogatások több mint fele az iskolai rendszer kiépítésére jutott (52%), egyharmadot meghaladó volt az egyesületi szint támogatása (36%), de jutott erőforrás egyéb szakmai programok elvégzésére is (12%). A program beindulásakor a labdarúgás volt a legerőteljesebben támogatott sportág (51%), de az atlétikai programok is több mint 100 millió forint felett gazdálkodhattak. Az elmúlt években a sportági támogatási olló záródik, és a támogatások nivellálódása megy végbe. Bár a pozíciók „az élen”még nem változtak, de a 2007-es tervekben a labdarúgás támogatottsági aránya már az összes erőforrás egyharmadát sem éri el (ez változhat, ha valóban realizálódik a beígért többlettámogatás), az atlétika támogatottsága pedig már a 60%-át sem éri el az induló évnek (a Nemzeti Atlétikai Program éves 300 milliót meghaladó lehetőségeit itt nem is számszerűsítettük).

A következő táblázat a Sport XXI program szakmai programjainak költségvetési támogatást mutatja 2004-2007 időszakban (MFt-ban):

Sportág 2004 2005 2006 2007

Labdarúgás 334,0 280 280 200 Atlétika 106,5 110 80 60 Kosárlabda 54,0 60 50 45 Tenisz 27,5 30 28 27 Kajak 55,5 60 55 50 Kézilabda 54,0 60 55 50 Vízilabda 24,0 48 38 35 Ökölvívás 30 28 25 Vívás 30 28 28 Sakk 32 34 30 Úszás 25 25 Triatlon 25 25 Röplabda 25 25 Összesen 655,5 740 751 625

Forrás: http://www.nupi.hu 2007. 05.05.

A Héraklész Program

2001-ben hívta létre az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium azt a központi UPn programot, ami a mai napig is meghatározó szerepet tölt be a magyar minőségi sportban. A program legfontosabb célja a tradicionálisan eredményes, illetve a dinamikusan fejlődő olimpiai sportágakban azoknak a serdülő, ifjúsági korú (13-18

41

éves) sportolóknak a felkutatása, gondozása, akik a magyar sport jövőbeli eredményességének zálogát jelenthetik. A program jól definiálható szakmai feladata szerint a felnőtt kor küszöbére a korosztályos nemzetközi színvonalnak megfelelő versenyzőket kell felnevelni.

A program gazdája a NUPI. A program céljai, működési elvei, munkaformái és finanszírozási rendje az elmúlt években finomodtak, de alapvetően nem változtak. A program egységes elvek alapján, többnyire normatív módon kialakított kereteket biztosít a sportolók számára. A Héraklész Bajnokprogramban résztvevő sportolók és edzők személyét az egyeztetett elvek figyelembe vételével (korosztály, eredményesség) a szakszövetségek határozzák meg. A kiválasztott sportolók felkészítése alapvetően az egyesületükben történik, emellett rendszeresen szerveznek központi foglalkozásokat is. A szövetségek a központilag biztosított lehetőségekre féléves-éves szakmai programokat és értékeléseket készítenek.

A Héraklész néhány fontosabb „naturális” jellemzőjét mutatja a következő táblázat:

Jellemző 2002 2003 2004 2005 2006

Sportolói létszám 868 1.249 1.352 1.332 1.311 Egyesületek száma 401 413 Főfoglalkozású edzők száma 21 26 26 26 24 Mellékfoglalkozású edzők száma 66 87 90 95 94 EB érmek száma 58 96 80 83 VB érmek száma 26 40 17 35

A NUPI közvetlenül finanszírozza a sportágakat. 2007-es tervekben szereplő 1332 sportolóval foglalkozó 26 főállású és 95 mellékállású edző személyi juttatására és munkáltatói járulékra összesen 340 millió forint jut. A dologi kiadások legnagyobb tétele – a program alapelveivel összhangban – a 197 millió forintos edzőtábori támogatás és az 53 millió forintos létesítményhasználat költsége. Egyéb feladatokat 50 millió forint összegben finanszíroz a NUPI.

Már a Héraklész Program megszületésétől tervezett volt a Bajnokprogram legtehetségesebb sportolóinak további támogatása 19-23 éves korban, azonban erőforrások hiányában 2006-ig a megvalósításra nem került sor. A 2005-ben hozott Kormány Határozatban foglaltak többleterőforrásai lehetővé tették a Csillagprogram 2006-os beindítását. A program a Magyar Olimpiai Bizottsággal szorosan együttműködve nemzetközi eredmények eléréséhez kíván hozzájárulni. A résztvevő szövetségekkel kötött szerződés alapján a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet speciális szolgáltatásokat biztosít a versenyzőknek a hatékony felkészülés érdekében.

A program működése alapvetően a Bajnokprogram rendszerét követi, éves szövetségi szakmai program és költségvetés benyújtásával, kijelölt sportolói keret

42

támogatásával, közvetlen finanszírozással. A programba bevont 20 sportág többségében erősen differenciált, egyénre bontott programok és költségvetések készültek. A 2006-os program összesített támogatását mutatja a következő táblázat:

Feladat Sportágak száma

Összeg (M Ft)

%

Hazai edzőtábor 19 44 22%

Nemzetközi edzőtábor 4 6 3%

Hazai versenyen való részvétel 4 5 3%

Nemzetközi versenyen való részvétel 19 102 51%

Bér jellegű kiadások 8 11 6%

Eü háttér, vizsgálatok, kutatás 12 17 9%

Sportruházat 10 6 3%

Sporteszköz 10 9 5%

Összesen 200 100%

Az iskolai, diák- és felsőoktatás sportjának egyéb támogatása

ÖTM a sport szakállamtitkárságon keresztül az iskolai diák, és felsőoktatási sport fejlesztése érdekében az „Iskolai, diák- és felsőoktatási sport támogatása” előirányzat terhére számos támogatást biztosít. (pl. a diák-, szabadidősport rendezvényeket és programokat; a diákolimpiai versenyrendszert; a Magyar Diáksport Szövetség által delegált magyar válogatott részvételét a Nemzetközi Iskolasport Szövetség versenyein; a felsőoktatási intézményekben tanulók országos bajnokságát, a felsőoktatási intézményekben működő sportegyesületek műhelyeit, stb.).

A támogatások megoszlása 2006-ban (M forintban):

43

Feladat Támogatás (M Ft)

Magyar Diáksport Szövetség szakmai programjának támogatása 145

Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség szakmai programjának támogatása

118

Fogyatékos diákok diáksportjának támogatása 25

Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének támogatása 4

Semmelweis Egyetem szakmai munkájának támogatása 60

Testkulturális felsőoktatási intézmények szakm. prog. támogatása 9

Egyéb diáksport programok 48

Iskolai-, diák és felsőoktatási sport támogatása összesen 409

44

4.5. A sportinfrastruktúra létesítésének és fenntartásának finanszírozása

4.5.1. Létesítményellátottság, működtetés Magyarországon az európai gyakorlatnak megfelelően az iskolán kívüli

sportlétesítmények többsége, nagyságrendileg 80 %-a az önkormányzatok tulajdonában van. Az önkormányzati sportlétesítmények területileg egyenletes elosztásban, a lakossági számarányoknak megfelelően vannak, azonban az egyes települések sportlétesítménnyel való ellátottságát nagymértékben meghatározza a település mérete. A községekben lévő sportlétesítmények általában csak helyi labdarúgó pályát jelentenek, amelyek többsége nem rendelkezik megfelelő öltözővel, kiszolgáló helységgel. Sportcsarnokok, uszodák, egyéb sportlétesítmények általában csak a nagyobb városokban vannak.

Az általános és középiskolák jellemzően csak tornateremmel, vagy a sport részére kialakított tornaszobával rendelkeznek, de összességében az általános és a középiskolák 10 %-a semmilyen sportcélra alkalmas létesítménnyel nem rendelkezik és mindössze 2-3 %-a rendelkezik valamilyen tanuszodával.

A sportlétesítményeknek nincs megfelelő nyilvántartási rendszere, ezért a sportlétesítmények átlagos korára sem állnak rendelkezésre megfelelő információk. Az elemzésünk készítése során kapott visszajelzésekből azonban megállapítható, hogy többségük állapota leromlott, elavult, felújításra szorul. Üzemeltetésük, fenntartásuk drága, sok helyen még a szintentartó beruházásra sincs lehetőség, a fenntartásukhoz, működtetéséhez szükséges menedzsment képességek hiányoznak. A sportlétesítmények látogatottságáról nem állnak rendelkezésre információk.

Az állami sportlétesítmények egy egységes háttérintézmény a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet (NUSI) keretében kerületek összevonásra 2007. január 1-től. A létesítmények 6 különálló olimpiai sportközpontban működnek:

Budapesti Olimpiai Központ

Nemzeti Úszó és Vízilabda Olimpiai központ

Északnyugat-magyarországi Olimpiai központ (Tatai Edzőtábor)

Közép-magyarországi általános Olimpiai központ (Dunavarsányi edzőtábor)

Balaton Általános Olimpiai központ

Nemzeti Kajak-kenu és Evezős Olimpiai központ

Az olimpiai sportközpontok létesítményeinek többsége elavult, 20 – 30 éves technológiát képvisel, drága fenntartású és felújításra szorul. Az állam éves szinten az intézményrendszer működtetésére 3,3 - 4 milliárd forintot fordít, amelyet

45

kiegészít a létesítmények bérbeadásával, használatával kapcsolatos 1,6 milliárd forintos saját bevétel. A bevételek a létesítmények fenntartására és a szinten tartó beruházások elvégzésére biztosítanak forrást, de a létesítmények érdemi korszerűsítéséhez nem elegendő.

Az olimpiai sportközpontok az elit sport és az olimpiai felkészülés infrastruktúrális hátterét biztosítják, kereskedelmi szempontból történő és szabadidős sport hasznosításuk másodlagos. A létesítmények kapacitáskihasználtsága változó, az olimpiai játékok 4 éves ciklikussága a kapacitáskihasználtságban is megjelenik. Az olimpiai központok a sportlétesítmények használatáért háromféle díjszabást határoztak meg: a szövetségek részére meghatározott ár (a felnőtt válogatott tagjai részére), NUPI ár (az utánpótlás részére), és a klubok részére meghatározott díjazás. A szövetségek részére meghatározott ár önköltségi ár alatti árképzés. A jelenlegi nyilvántartási rendszer alapján nem lehet megállapítani, hogy az egyes szövetségek a sportközpontok kedvezményes használatával mekkora „pótlólagos” támogatásban részesülnek. A létesítményhasználat során a sportág eredményességi kritériumai nem kerülnek meghatározásra.

A Sportfólió Kht. kezelésében és működtetésében a korábbi időszakból maradtak nem az olimpiai központokhoz tartozó, zömében budapesti stadionok és sportlétesítmények, amelyek állami fenntartása és működtetése sem olimpiai versenysport, sem tömegsport szempontjából nem indokolt. Ezek a létesítmények jelentős részben a professzionális sport infrastruktúrális hátterét biztosítják (pl.UTE, MTK stadion,..), az éves fenntartási költségükre az állam nagyságrendileg 140 M Ft-ot fordít. Jelenleg a létesítmények lehetséges tulajdonosainak, működtetőinek feltérképezése folyik annak érdekében, hogy a létesítmények fenntartási költsége ne az állami finanszírozást terhelje.

Az állami költségvetésből változó összegben -2006-ban 60 M Ft, 2007-ben pedig 30 MFt - önkormányzati létesítmények működtetését is támogatják. Ez a támogatás elsősorban uszodák, jégpályák fenntartási költségeinek támogatását jelenti és nem pályázati úton kerül szétosztásra.

4.5.2. Sportlétesítmények bővítése, fejlesztése A sportlétesítmények felújítása, bővítése több ütemben történt, amely azonban csak

a meglévő létesítmények kisebb részét érintette. A fejlesztések többnyire egy-egy kormányzati ciklushoz tartozó programokhoz köthetők, amelyeket azonban egy új kormány megalakulását követően leállítottak.

A 90-es első felében indult tornaterem építési program, amelynek segítségével elsősorban a tornateremmel nem rendelkező kistelepüléseken épültek tornatermek. Az ezredfordulótól indult a stadionrekonstrukciós program, melynek keretében 15 első és másodosztályú labdarúgócsapat stadionjának rekonstrukciója kezdődött el, amely közül több nem fejeződött be.

46

2004-től kezdődően indult a tornatermek, tanuszodák, és megye sportközpontok építése PPP konstrukció keretében. Eddig 35 sportlétesítmény építését kezdték meg, amelynek fele már be is fejeződött. Az összes létesítményből 17 tanuszoda, 17 tornaterem és 1 megyei csarnok. Információink szerint a rendelkezésre álló szűkös források miatt a program a következő években érdemben nem bővíthető, 2007-ben mindössze 1 létesítmény építésének elkezdésére áll rendelkezésre elegendő pénzügyi erőforrás. A konstrukció finanszírozási sajátossága miatt a létesítmények már elkészültek, de a megvalósításukhoz kapcsolódó szolgáltatásvásárlások miatt a beruházások terhei a következő 22 év sportköltségvetésében is megjelennek.

A Sport XXI. Fejlesztési program keretében 42 önkormányzati iskolai sportlétesítmény fejlesztés támogatása történt, amely a fejlesztéshez kapcsolódó hitelfelvétel kamattámogatását jelenti. A létesítmények bekerülési költsége 3 – 135 M Ft között volt, és az éves kamattámogatás összes értéke jelenleg 200 M Ft. A támogatás a PPP programhoz hasonló időbeli konstrukciót jelent, azaz korábban megvalósított fejlesztések adott évi költségvetési kiadásként jelennek meg a sportköltségvetésben.

Az MLSZ 2006. évben indította útjára az OLLÉ programot, melynek keretében többféle méretű műfüves labdarúgó pálya építése valósul meg. A program indulása előzetes információk alapján sikeres, több mint 550 jelentkezés érkezett pályaépítésre. A pályák építése júniusban elkezdődik és várhatóan 1 éven belül befejeződik. A program tulajdonképpen egy halasztott fizetéssel megvalósuló fejlesztést jelent, amelyet piaci alapon valósítanak meg a beruházók. A program előzetes sikere jelzi az önkormányzatok hatalmas igényét a sportlétesítmények (labdarúgó pályák) fejlesztésre. Az MLSZ szervezésében várhatóan elindítják az OLLÉ 2 programot is, amelyben a labdarúgópályákhoz kapcsolódó öltözők építésére, felújítására lehet pályázni.

A sportlétesítmények fejlesztésére 2006-ban 2,8 Mrd forint állt rendelkezésre, amelyet részben az önkormányzatok tulajdonában lévő sportlétesítmények, részben az állami tulajdonban lévő sportlétesítmények fejlesztésére fordítottak. Ez a fejlesztési forrás 2007-re szinte teljesen megszűnt, a rendelkezésre álló keretösszeg 45 M Ft. A 2006-ban rendelkezésre álló 2,8 Mrd forintból közel 2,1 Mrd Ft-ot egyedi nagyberuházásokra, 770 MFt-ot pedig kistelepülések önkormányzati sportlétesítményeinek felújítására fordítottak. A 2,1 Mrd Ft-os egyedi létesítményfejlesztés nem nyílt, mindenki számára elérhető pályázatokon, hanem egyedi döntések alapján került felhasználásra. A támogatás mértéke az egyes beruházások esetén 60 – 80 %-ot is elérte. A 770 MFt felhasználása pályázat útján történt.

A Sport XXI. Nemzeti Stratégia keretében megfogalmazásra került, hogy a következő években legalább 100 új tornaterem építése és az uszodaépítési program folytatása szükséges az iskolai sport területén. Ezen túlmenően a stratégiában szerepel 1 regionális és 4 kistérségi multifunkcionális sportcentrum kialakítása, a kistelepülési sportpályák állapotának javítása, szabadidőparkok, szabadtéri

47

létesítmények kialakítása, sportág-specifikus létesítményfejlesztési program megvalósítása, vízi sporttelepek létrehozása, az olimpiai központok fejlesztése, valamint a korábban megkezdett labdarúgó stadion rekonstrukciós program befejezése és 4-5, az UEFA előírásainak megfelelő multifunkcionális stadion létrehozása. A tervezett beruházások között prioritási sorrend nem került felállításra. Az elmúlt évek sportberuházásainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a stratégiában megfogalmazott sportlétesítmény fejlesztési program megvalósításához, a korábbi évek beruházásait nagyságrendileg meghaladó állami sportfinanszírozási hozzájárulás szükséges.

48

4.6. Nemzetközi sportesemények rendezésének finanszírozása

4.6.1. Forma-1 Magyar Nagydíj A Magyarországon rendezett nagy világesemények finanszírozása alatt három nagy

területet vizsgáltunk:

– Forma-1 Magyar Nagydíj

– Kiemelt hazai rendezésű sportesemények

– Kiemelt biztonsági kockázatú sportesemények

A Forma-1 Magyar Nagydíj a szórakoztató sportok egyik legnézettebb látványossága. Kívül esik a magyar sport szférájából, amit jól mutat, hogy az 1986 óta megrendezett esemény állami támogatását a közigazgatás az ezredfordulóig nem a sport költségvetésben számolta el. A háromnapos rendezvény 150-200.000 nézőt vonz. A Hungaroring Sport Zrt. 3,150 milliárd forint állami támogatásban részesül évente.

4.6.2. Egyéb nemzetközi sportesemények A sportkormányzat támogatást nyújt sportszövetség részére a hazai rendezésű sport

világesemények – a felnőtt és a felnőtt alatti első korosztály világbajnoksága, Európa-bajnoksága és a felnőtt Világkupa – rendezésével összefüggő költségek legfeljebb 50%-ának fedezetéhez. A rendezvény állami támogatásához a sportszövetségeknek rendezési jogára vonatkozó pályázat benyújtását legalább 45 nappal megelőzően a sportszövetség a sportrendezvény megrendezésének szándékát tartalmazó standardizált regisztrációs kérelmet kell benyújtani a minisztériumhoz. Amennyiben a sportrendezvény rendezési jogára vonatkozó pályázathoz a kormány döntését igénylő létesítményfejlesztés, beruházás, eszközbeszerzés, garanciavállalás szükséges, a regisztrációs kérelem a Kormány vonatkozó döntését követően kerül nyilvántartásba. Kizárólag annak a sportszövetségnek nyújtható támogatás, amelynek az adott sportrendezvényre vonatkozó regisztrációs kérelme a minisztériumban nyilvántartásba került. A sportkormányzat a pályázatok elkészítéséhez technikai támogatást nem ad.

A sportrendezvény rendezési jogának elnyerése esetén a sportszövetség támogatás standardizált formában kérelmet nyújt be legkésőbb a sportrendezvény időpontját megelőző év május 31-ig. A sportkormányzat a beérkezett támogatási kérelmek alapján, a Nemzeti Sporttanács javaslatának figyelembevételével, dönt a támogatásban részesíthető sportszövetségek köréről. A döntés során a következő főbb szempontokat veszi figyelembe:

49

– a sportrendezvény hazai megrendezésének eredményességi, kvalifikációs, sportdiplomáciai szerepe;

– a sportrendezvényen részt vevő országok, sportolók, nézők várható száma;

– a sportrendezvény közvetítésének a Magyar Köztársaság nemzetközi megítélésére gyakorolt hatása;

– a sportrendezvénnyel összefüggő létesítményfejlesztés, beruházás sportágfejlesztési és sportpolitikai, valamint gazdaságösztönző hatása;

– a sportrendezvénnyel összefüggő létesítményfejlesztéshez, beruházáshoz rendelkezésre álló költségvetési, önkormányzati és egyéb források;

– a sportrendezvénnyel összefüggő létesítményfejlesztéshez kapcsolódó egyéb sportcélú állami támogatási igény;

– a sportrendezvény megrendezéséből származó esetleges nyereség.

A sportszövetség és a minisztérium támogatási szerződét köt. A sportszövetség 50 millió Ft vagy azt meghaladó összegű támogatás esetén a sportrendezvényre vonatkozó, könyvvizsgáló által hitelesített számszaki beszámolóját köteles megküldeni a támogatónak. A sportrendezvény befejezésétől számított 5 évig az ÖTM ellenőrizheti a támogatás felhasználásának elszámolását. Amennyiben megállapítható, hogy a sportrendezvény megrendezése nyereséggel zárult, a sportszövetség köteles a nyereség támogatással arányos részét az ÖTM részére visszafizetni. Az ellenőrzés inkább adminisztratív jellegű, a sportszövetségi célok megvalósítását érdemben nem ellenőrzik.

A következő táblázat a 2006-ban Magyarországon rendezett nagy világesemények teljes, azaz a 2006-ban és azt megelőző években a megrendezéshez nyújtott összes állami támogatását mutatja:

50

Esemény Rendezés (e Ft)

Beruházás(e Ft)

Úszó-, Műugró, Szinkronúszó és Nyíltvízi Úszó Eb 395 000 2 600 000 Felnőtt Síkvízi Kajak-Kenu Vb 150 000 428 000 UEFA EURO 2012-es horvát-magyar pályázat 70 000 Felnőtt Öttusa Eb 45 000 Férfi Vízilabda Vk 34 000 Felnőtt Kötöttfogású Birkózó Vk 15 000 ITU Triatlon VK 10 000 Junior Birkózó Eb 7 000 Alpok-Adria Atlétika Verseny 7 000 Vitorlás Olimpiai 470 Hajóosztály Eb 5 330 Kick-boksz Vk 5 000 Jégkorong Utánpótlás válogatottak felkészülése 5 000 Judo Vk 4 000 Ifjúsági Judo Eb 3 380 Gerevich-Kovács-Kárpáti Férfi Kardvívó Vk 3 317 Öttusa Női Vk 3 000 U20 Női Kosárlabda Eb 3 000 Szervátültetettek és Vesekezeltek IV. Európa Játéka 3 000 Nanbudo Vb 2 000 INAS-FID Nyílt Úszó Eb 2 000 Jégkorong Négy Nemzet Tornája 1 500 Összesen 773 527 3 028 000

Forrás:ÖTM-Sport (2007) alapján

4.6.3. Sportrendezvények rendőri biztosítása A sportkormányzat támogatást nyújt a sportrendezvények biztonságáról szóló

jogszabály szerinti kiemelt biztonsági kockázatú sportrendezvények közfeladatként történő rendőri biztosításához, valamint a Sportrendezvényeket Biztonsági Szempontból Minősítő Szakértői Bizottság működéséhez. Ennek összege 2006-ban 285 millió forint volt.

Kiemelt kockázatú rendezvény a labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong sportágakban a hivatásos és vegyes versenyrendszer (nemzeti bajnokság) keretében szervezett mérkőzések, az első osztályú mérkőzések, a nemzetközi kupamérkőzések, a nemzeti válogatottak mérkőzései, a labdarúgás sportág esetében a hivatásos és vegyes versenyrendszerben (nemzeti bajnokságban) szereplő csapatok részvételével lebonyolított minden rendezvény, bizonyos, előre rögzített feltételek megvalósulása esetén.

51

5. A sportszövetségek helyzete és finanszírozása 5.1. Nehéz örökség

A sportszövetségek Magyarországon kialakulásuk óta alapvetően sportáganként szerveződnek és sportegyesületek szövetségeként képeznek egyesületi jogállású jogi személyt, azaz egyesületi szövetséget. Mindegyik sportszövetség jogi személy, önkormányzattal rendelkező társadalmi szervezet. A jelenlegi szabályozás szerint öt típusukat különböztetjük meg:

1. Országos sportági szakszövetség

2. Szabadidősport szövetségek

3. Diák és főiskolai-egyetemi sport sportszövetségei

4. A fogyatékkal élők sportszövetségei

5. Sportági szövetségek

A sportszövetségek jelenlegi helyzetének és működésük, tevékenységük finanszírozási rendszerének megértéséhez, három fontos külső körülményre kell felhívnunk a figyelmet.

– Magyarországon (és kelet-európában) a modern sport kialakulástól, az 1840-es évektől kezdve a sport, mint társadalmi jelenség messze túlnőtt önmagán. Küldetése volt, megjelenített olyan értékeket (nemzeti érzések, függetlenség, magyarságtudat, egybetartozás, honvédelem, stb.), amelyek nem feltétlenül alapelemei a sportnak. Ezer szállal kötődött a mindenkori hatalomhoz, erős kapcsolatok fűzték a politikai szférához, szélsőséges időszakokban a szervezett sportrendszer létalapját az állami erőforrások jelentették. Ez a helyzet a minőségi sport számára sok szempontból kivételezett helyzetet eredményezett.

– Az 1980-as, 90-es évek fordulóján azonban a közép-európai és benne a magyar rendszerváltás szinte teljes mértékben megváltoztatta a sport társadalmi helyzetét. A magyar sport 150 éves küldetés jellege és tudata jelentősen erodálódott a XX. század utolsó évtizedében, részben annak eredményeként, hogy a politikai berendezkedés, a demokratikus köztáraság nem kényszerül sportsikerekkel igazolnia magát. A sportra nézve ennek súlyos következménye volt, hogy a sport általános kivételezett helyzete megszűnt. Javarészt eltűntek a sport központi költségvetésen kívüli, a tervgazdaságban meghatározó szerepet játszó erőforrásai – bázisvállalatok,

52

önkormányzatok, különalkuk és kedvezmények –, a piaci jellegű bevételek korlátozottan álltak rendelkezésre. Sajnos a sportvezetés gyakran nem is rendelkezik azzal a tudással, képességgel, amely biztosítani tudná a piaci típusú bevételek megszerzését.

– Ugyanerre az időszakra esik az európai sport átalakulása, amely gyakorlatilag leszámolt a klasszikus gentleman-polgári sport eszményeivel és sportrendszerével. Az 1984-es Los Angeles-i olimpia után a nemzetközi sport amerikanizálódik. Élesen szétválnak a szórakoztatást nyújtó látványsportok, amelyeket alapvetően kereskedelmi céllal szerveznek jellegzetesen ligatípusú sportági menedzsmentek (Bajnokok Ligája, grand prix, golden league típusú sorozatok), és a szolgáltatásként előállított sportolási lehetőségek. A két szféra között alig van átjárás, a sport globalizálódik, jelentősen megnő a televízió szerepe, a hagyományos sportértékek közül csak a marketingszempontok által vezéreltek kerülnek elfogadásra.

A sport rendszerváltás előtti – korlátozottan – kivételezett helyzetét egyik-napról a másikra, sokkszerűen váltotta fel egy piaci környezet. Mivel a tervgazdaság negyven éve alatt ténylegesen felülről-lefelé szervezett, utasításos rendszerben működött a sport, amiben a szövetségek a „transzmissziós szíj” szerepét voltak kénytelenek betölteni, rájuk maradt a helyzettel való szembenézés felelőssége is. A kihívásokra adott hatékony válaszokhoz azonban gyakorlatilag semmilyen eszköz nem állt rendelkezésre, szolgáltatási bevételeik alig voltak, hiszen a korábban a közszféra részeként működtek, vagyonuk nem volt.

Ebben a helyzetben a magyar sportvezetés a sikeresség lehetőségét abban látta, hogy a jelentősen beszűkült erőforrásokat az elit sportra koncentrálta. A le nem írt, meg nem fogalmazott, de a gyakorlatban ösztönösen kiépített stratégiában partnerre találtak a sportpolitikusokban és a sportközigazgatásban, akik felmérték, sokkal olcsóbb olimpiákon és nagy világeseményeken szerzett aranyérmekkel elfedni a sport bajait, mint finanszírozni a széles tömegbázisú hazai sportélet kiépítését. A magyar sport szövetségi rendszere 17-20 évvel a rendszerváltás után a mai napig ezzel a nehéz örökséggel küszködik.

5.2. A szövetségi rendszer finanszírozása

A sportszövetségek tevékenységének finanszírozási „lekövetése” még az átlagosnál is nehezebb, és több bizonytalanságot tartalmaz. Az általunk készített felmérés és az alapján készült becslésből az látszik, hogy a szövetségek kimutatott éves összes bevétele kisebb, mint az ÖTM-ből csak 2006-ban kapott teljes állami támogatás, tehát nyilvánvaló, hogy az elszámolási rendszerek nem megfelelően működnek.

53

Ezeknek az elszámolási eltéréseknek az ismeretében a következő pénzügyi elemzésünk célja sokkal inkább a tendenciák bemutatása, amiben a nagyságrendek és arányok az érdekesek, mint az egyes finanszírozási értékek magyarázata. A labdarúgás sajátos helyet foglal el a magyar sportban, költségvetése nagyságrendileg meghaladja a többi szövetség költségvetését, ezért az elemzésünk során külön vizsgáljuk az MLSZ-t és a többi sportág szövetségeit.

A szövetségek körében végzett felmérésünk alapján a vizsgált időszakban a sportszövetségek bevételei éves szinten hatmilliárd forintot tettek ki. Felmérésünk szerint az átlagos sportszövetség bevétele – a labdarúgást nem beszámítva – 170-180 millió forint volt a vizsgált időszakban. (A vizsgálatban szereplő szövetségek közül a legnagyobb és legkisebb szövetségi bevétel között 430 millió forint volt a különbség az MLSZ-t nem számítva.) A kimutatott bevételek meghatározó része, mintegy 30%-a származik állami támogatásból, a másik két jelentős forrás a saját tevékenységből származó bevétel illetve a reklámozóktól (szponzoroktól) származó pénz, azonos arányban. Hangsúlyozzuk, hogy a 30 % átlagos értéket jelent, az egyes szövetségek értékei ettől nagyságrendileg eltérhetnek. Az eltérést egyrészt a sportág sajátosságai, másrészt a sportvezetés eltérő rátermettsége okozza.

A sportszövetségek tagdíjbevétele minimális, 1 %-os nagyságrendű. Angliában a sportszövetségek tagdíjbevétele a teljes bevétel 10 – 40 %-át is elérheti.

A teljes bevételen belül az egyéb bevételek, támogatások aránya meghaladja a 10%-ot, viszont a labdarúgáson kívül nincs a médiumoktól származó bevétele a sportnak. Az MLSZ-t az is megkülönbözteti az átlagos magyar szövetségektől, hogy jelentős a nemzetközi szövetségektől kapott támogatás.

Egy átlagos magyar sportszövetség bevételszerkezete

1%26%

25%0%

0%14%

3%31%

Tagdíj

Saját tevékenység

Szponzorálás, reklám

Média

Nemzetközi szövetség

Állami támogatás

Önkormányzati támogatás

Egyéb bevétel

54

A sportszövetségek költségvetése egyensúlyt mutat. A legnagyobb kiadási tételt a válogatottak felkészítésére és versenyeztetésére fordították a szövetségek, amely a teljes ráfordításuk közel ¼-ét tette ki. A szövetségek kiadásainak 22 %-át a működési kiadások tették ki, szövetségenként jelentősen eltérő részesedéssel. Megjegyezzük, hogy a működési kiadások lényegesen meghaladják például az utánpótlás nevelésre fordított kiadások összegét.

A szövetségek utánpótlás-nevelésre fordított kiadásuk becslések szerint nem haladja meg összesen az évi 200-250 millió forintot. A hazánkban rendezett nagy nemzetközi eseményekre a szövetségi kiadások összességében 500-600 millió forint közé tehetők, ugyanakkor ennél a tételnél is figyelembe kell venni, hogy számos esetben a világesemény rendezés teljes költségei nem feltétlenül jelennek meg a szövetségi költségvetésben.

A következő ábrán összefoglaló jelleggel bemutatjuk az állam sportszövetségeken keresztül nyújtott sporttámogatási rendszerét.

A rendelkezésre álló kimutatások szerint 2006-ban 5,5 milliárd forintot is meghaladta a szövetségeken keresztül nyújtott sporttámogatások összege. A NUPI

Egy átlagos magyar sportszövetség kiadás szerkezete

22%21%

6%

6%

0%

24%6%14%

1%

Működés

Nemzetközi tagdíj

Szervezetek, sportolók támogatás

Utánpótlás-nevelés

Válogatottak felkészítése, versenyeztetés

Hazai versenyrendszer működtetése

Világverseny rendezése

Létesítmény-fenntartás, fejlesztés

Egyéb kiadás

A szövetségeken keresztül nyújtott költségvetési sporttámogatások szerkezete

24%

8%

13%14%3%

5%8%

9%

16%Felkészülés

Működés (NSSZ)

SPORT XXI

Héraklész programok

UP műhelyek

Egyedi támogatások

Eseménytámogatás

Gerevich ösztöndíj

Létesítménytámogatás

55

koordinálta utánpótlásprogramok együttesen a szövetségi támogatások közel harmadát jelentették. A szubvenció további fontos részét képezték a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül nyújtott felkészülési támogatások, illetve a központi edzőtáborok szövetségi használatának (rejtett) támogatása. Mint láttuk, a támogatások jelentős részével nem is számol a szövetségi szféra.

A szövetségek finanszírozási sajátosságait a következők szerint összegezhetjük:

1. A szövetségek pénzügyi nyilvántartási rendszere nem szolgálja hatékonyan a folyamatok követését, a megfelelő kontrollt.

2. Erőforrás-hiányos a rendszer, a rendelkezésre álló javak leszűkített szövetségi működést tesznek lehetővé. Az erőforrás-hiány elsőrendű oka a klasszikus szövetségi bevételek (tagdíjak, saját tevékenységek) alacsony aránya.

3. A helyzet alapvetően az elit sport fenntartását és menedzselését helyezi a sportszövetségek tevékenységének középpontjába, alig működik intézményes kényszer a sport egyéb területei, elsősorban a szabadidősport mint a sportági bázisok menedzselésére.

4. Magas a tényleges állami támogatások aránya a szövetségek valós bevételszerkezetében. Ez megint sokkal inkább az elmaradt egyéb bevételeknek köszönhető, semmint a költségvetési juttatások abszolút értékének.

5. Egy átlagos szövetség működési kiadásai az összes kiadásának 22 %-át teszi ki, amely jelentős erőforrásokat von el a sportfinanszírozástól.

56

5.3. A kérdőíves felmérés eredménye

Munkánk során kérdőíves felmérés segítségével felmértük, hogy a sportszövetségek vezetői miben látják a helyi, szervezeti sportcélok megvalósításának legfontosabb korlátait. Megadtuk a lehetséges szempontokat, és arra kértük a sportszervezeti vezetőket, hogy rangsorolják azokat úgy, hogy a 10-et kapjon a legerősebb korlát, 1-est pedig a legkevésbé fontos korlát. A következő táblázat a kérdőívek összesített eredményét mutatja.

Sportszervezeti vélemények

Korlát Pontszám

1. Állami erőforrások 7,40 2. Vállalati szponzoráció 6,93 3. Elismertség 5,67 4. Humán erőforrás 5,60 5. Kormányzati célok 5,47 6. Sportszervezeti keretek 4,80 7. Infrastruktúra 4,73 8. Jogi szabályozás 4,60 9. Bürokrácia 4,07 10. Vezetési problémák 3,93

A kérdőíves felmérés visszajelzése alapján, a sportszervezetek működésének legfontosabb korláta az állami erőforrások és a vállalati szponzoráció hiánya, míg legkevésbé problémás területnek a bürokráciát és a vezetési problémákat látják.

57

6. A sporttevékenységek finanszírozása

6.1. Sportágazat súlya, a köz- és magánszféra szerepe

A sportágazat hozzájárulását a nemzetgazdaság teljesítéséhez nem egységes metodológia és módszertan alapján mutatják ki az Európai Unió országaiban. Eltérés elsősorban a sporthoz közvetlenül, vagy közvetve kapcsolódó egyes sporteszközök, illetve egyes sportfogadás megítélésében van, ezért a következő táblázatban bemutatott adatok csak nagyságrendjük alapján értelmezhetők. Jelentősen eltérhetnek a számok attól függően is, hogy a költségvetési kiadások között megjelenik az iskolai testneveléshez kapcsolódó kiadás (mint Franciaországban) vagy sem. A következő táblázat a sportágazat GDP-hez viszonyított arányát mutatja néhány európai országban és Magyarországon, ahol feltüntettük a közoktatással és anélkül számolt arányokat:

GDP %-a

Egyesült Királyság 2,00Franciaország 1,70Németország 1,40Olaszország 2,50Magyarország (teljes) 1,00-1,10Magyarország (szűk) 0,65-0,75

Az összesített magyarországi sportágazati részesedés értékéből megállapítható, hogy a sportágazatban jelentős fejlődési lehetőség van. Hosszabbtávon a magyar érték várhatóan közelít a más európai országok hasonló értékéhez, amely a GDP növekedést jelentős mértékben meghaladó sportágazati növekedést feltételez.

A sport sikeressége jelentős mértékben a sportfinanszírozáshoz köthető. A sportfinanszírozás formája magán, közösségi és vállalati sportfinanszírozás lehet. Az egyes finanszírozási formák eltérő arányát az adott ország gazdasági fejlettsége, sport kultúrája, az állami szerepvállalás mértéke jelentős mértékben befolyásolja. Az előző fejezetekben a sporttevékenység finanszírozásához kapcsolódóan részletesen kifejtettük a magyar sport finanszírozási szerkezetét, most mintegy

58

összefoglaló jelleggel mutatjuk be a magyar sport nemzetgazdasági súlyát és a legfontosabb finanszírozási elemeit. A számítások során pontos adatok nem állnak rendelkezésre, ezért ezek csak erős becslésen alapulnak. (A becslések pontossága miatti korlátozó tényezőket a riport céljának megfelelően nem tüntettük fel, de szükség esetén személyes konzultáció során ezt részletesen kifejtjük.)

A finanszírozás becsült összetevőit részletezi az alábbi tábla:

Sportfinanszírozó Mrd Ft

Közoktatás testnevelési célú (elméleti) kiadásai 80-100 Oktatási Minisztérium (normatívák) 40-50 Helyi önkormányzatok 40-50Központi költségvetés 20,6 Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 20,5 Egyéb minisztériumok 0,1Területi közösségek 35-40 Helyi önkormányzatok 35-39 Megyei önkormányzatok 0,5-1Háztartások 70-90 Sportfelszerelés 15-20 Sportruházat 40-50 Sportszolgáltatások 15-20Vállalatok 15-20 Professzionális sport 11-14 Elit sport 3-4 Szabadidősport 1-2

A közoktatás sportcélú kiadásai nélkül, óvatos megközelítéssel 141 milliárdos forintosra becsült sportráfordítások megoszlását mutatja a következő ábra:

A magyar sportfinanszírozás szerkezete közoktatás testnevelés célú kiadásokon kívül

11%

49%25%

15%

HáztartásokÁllam ÖnkormányzatokVállalatok

59

Magyarországon a sportcélú kiadásaikkal a sport legnagyobb finanszírozói a háztartások, közel felét adva az összes ráfordításoknak. Az önkormányzatok a sportkiadások negyedét, míg az állam 15%-át képviseli, a vállalati szféra 10-11%-ot ad a sportfinanszírozásba.

A három korábban vizsgált európai ország adatainak összehasonlíthatóságának érdekében megmutatjuk a háztartások nélküli sportráfordítások megoszlását is:

A háztartások nélküli sportráfordítások megoszlását tekintve a négy általunk vizsgált ország tapasztalatai alapján az európai sportfinanszírozási gyakorlatban a szakirodalomban elméletileg megfogalmazott „50-30-20” modell tekinthető irányadónak, amiben a sportráfordítások felét az önkormányzatok biztosítják a sport számára, a központi költségvetés a finanszírozás 30%-át biztosítja, a többit pedig a vállalatok. Franciaország modelltől való eltérését feltehetően az országban hagyományos területi közigazgatás súlya, benne az erős regionális területi szervek finanszírozása magyarázza. Az angolok kiugróan magas vállalati finanszírozási arányának hátterében pedig egyértelműen a világ egyik leglátványosabb sportszórakoztatása, a Premier League futballüzleti sikerei állnak.

19,0% 35,1% 45,9%

24,2% 59,8% 16,7%

29,2% 49,6% 21,2%

30,3% 48,5% 21,2%

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Anglia

Franciaország

Magyarország

Finnország

Háztartások nélküli sportráfordítások megoszlása négy vizsgált országban %

Állam ÖnkormányzatokVállalatok

60

6.2. Állami sportfinanszírozás: források, kiadások és a finanszírozás módszerek

Az állami sporttámogatások rendszere háromcsatornás:

– A sporttevékenység folytatásához az állam főszabályként az évente a költségvetési törvényben meghatározott összegű támogatást nyújtja (állami támogatási szerződés). Ennek összegéről és/vagy valamilyen kiadási összeghez rögzített arányáról törvény nem rendelkezik.

– A nemzetközi trendeknek megfelelően a szerencsejátékok bevételének meghatározott százaléka a sportba visszaáramlik a következők szerint: A sorsolásos szerencsejátékok játékadójának tizenkét százalékát, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának ötven százalékát, valamint a sportfogadás (TOTÓ) játékadóját a sport támogatására kell fordítani, és a sportügyekért felelős minisztérium költségvetési fejezetében kell megtervezni.

– A támogatási rendszerben lehetnek közvetlen normatív támogatások is.

A sportköltségvetés kialakítása az általános magyar költségvetési tervezési mechanizmus alapszik, alapvetően bázisszemléletű, azaz az adott év kiadásai nőnek vagy csökkennek az államháztartás általános lehetőségei függvényében. Kisebb összegekre egyedi alkukra van lehetőség. Sajátos ciklust jelent a sportköltségvetésben a nyári olimpiákra való felkészülés, kvalifikáció és részvétel, jutalmazás költségigénye, amit négyévente terveznek. A sport népszerűsége okán egyedi kiegészítő támogatások áramlanak sportba (olimpiai előkészítés, Nemzeti Sportstratégia „előleg, stb.), amely egyedi támogatások rendszeresen esnek egybe az országgyűlési választásokkal, időben mintegy félévvel megelőzve azt.

A 2000. évi sporttörvény kifejezetten megjelölte a szerencsejáték bevételek kedvezményezetteit is (Wesselényi Közalapítvány, labdarúgás, stb.), azonban 2004. utáni szabályozás ezt a kitételt már nem tartalmazza. Így a szerencsejáték bevételek „felszívódnak” az általános sportköltségvetésben.

Az állami sportfinanszírozás értéke önmagában nem összehasonlítható egyes európai országokban az eltérő gazdasági fejlettség és az eltérő összes költségvetési kiadás miatt, ezért a következő ábrán azt mutatjuk meg, hogy a közvetlen állami sportfinanszírozás értéke a teljes állami költségvetésen belül mekkora részarányt képvisel. (Az általunk bemutatott értékekben nem szerepel az állami költségvetésből, az önkormányzatokon keresztül a sportra fordított kiadások értéke).

61

Magyarországon a közvetlen állami sportfinanszírozás értéke az állami költségvetésből 0,29%. A magyar sportköltségvetés aránya a vizsgált országok közül a legmagasabb, leginkább a skandináv országokban jellemző magas állami szerepvállaláshoz hasonlítható.

Az ÖTM sportköltségvetésének felosztása a sport nagy funkcionális területei között a következő ábra mutatja:

Az ÖTM költségvetésének több mint harmadát létesítményrendszer működtetésére szánja. A másik kiemelt támogatási terület az elit sport a két terület együttes aránya meghaladja az 50%-ot. Az általunk vizsgált három európai országgal összehasonlítva meglepőnek a professzionális sport ilyen erőteljes támogatása, ennek összetevőit (Forma-1, kiemelt kockázatú sportrendezvények biztosítása) a korábbiakban részletesen elemeztük. A magyar sport szerkezeti rendszerének tagoltságából az intézményrendszer működtetésének magas költségei következnek. A szűken számolt intézményi működés finanszírozásának aránya közel 11%.

A következő ábrán azt mutatjuk be, hogy az állami költségvetésből mennyi sportoló részesül támogatásban egy adott országban. Az állami sporttámogatás közös jellemzője, hogy valamennyi ország esetében az elit sportolókat, illetve az elit utánpótlás sportolókat érinti, és a támogatás értéke maximált. A következő ábrán Magyarország esetében csak a támogatott sportolók számát mutatjuk be, a kimutatásban nem szerepelnek az edzők és az olimpiai járadékos sportolók száma. (Amennyiben az olimpiai járadékban részesülő összesen 426 sportolót is

Az ÖTM sportköltségvetés funkcionális területek közötti felosztása

11%

11%

5%

22%

17%

34%

Intézmények működtetéseUtánpótlás-nevelés, iskolaLétesítménySzabadidősportElitsportProfesszionális sport

0,00%

0,10%

0,20%

0,30%

Hollandia Egyesült Királyság Olaszország Norvégia Finnország Magyarország

A közvetlen sportfinanszírozás aránya az állami költségvetésből

62

belevesszük a számításba, akkor az összesen 840 sportolót jelent.). A közvetlen állami támogatásban részesített sportolók száma Magyarországon meghaladja a népesség szempontjából sokkal nagyobb olasz és holland sportolói számot, és nem sokkal marad el az Egyesült Királyságétól.

0100200300400500600

Hollandia Egyesült Királyság Olaszország Norvégia Magyarország

Közvetlen állami támogatásban részesített sportolók száma

63

6.3. Önkormányzati sportfinanszírozás Az önkormányzatok sportfinanszírozását nem lehet egységes rendszerként

bemutatni, hiszen a finanszírozás módja, mértéke, lehetőségei és problémái önkormányzatonként változnak. A következőkben azokat az önkormányzatokra jellemző finanszírozási sajátosságokat mutatjuk be, amelyek az egyes önkormányzatoknál általában megfigyelhetők. Az önkormányzatokra vonatkozó sportfinanszírozási adatok az általuk kitöltött kérdőíves felmérés adatai, illetve személyes konzultációk alapján számítottuk.

Az önkormányzati sportfinanszírozást csak megyei és települési önkormányzati szinten lehetséges érdemben vizsgálni, mert regionális szinten nincsenek tényleges hatáskörrel rendelkező, megfelelő költségvetési forrásokkal ellátott, az állami sportstratégiát és sportfinanszírozást regionális szinten megvalósító regionális sportszervezetek.

6.3.1. Megyei önkormányzatok A megyei önkormányzatoknál nincs egységes sportirányítás, néhány megyében

megmaradt a megyei sportigazgatóság, a többi megyében pedig sport referatúra működik, 2-5 főállásban sporttal foglalkozó munkatárssal. Működésüket a megyei önkormányzat felügyeli, országos sportfeladatok esetén esetleg a helyi koordinációt látják el úgy, hogy az állami sportirányításnak a működésükre érdemi beleszólása nincs.

Költségvetésük a megyei költségvetés része, megyénként változó értékkel. A költségvetés értékét tapasztalatunk szerint nem a megye lélekszáma határozza meg, hanem a helyi sportvezetők érdekérvényesítő képessége. A sportköltségvetésük értéke általában a megye teljes költségvetéséből 0,05 % és 0,2 % értéket képvisel, amely nagyságrendileg 5–50 M Ft-os értéket jelent.

A megyék általában sportlétesítményekkel nem rendelkeznek A rendelkezésre álló korlátozott anyagi erőforrásokból a megyei sportszervezetek érdemi támogatása, fejlesztése nem lehetséges. Feladatuk általában kimerül a helyi tanuló és diák sportversenyek szervezésében, diákolimpiák megyei versenyeinek lebonyolításában, valamint az országos pályázatok helyi önkormányzatok felé történő koordinálásában. Néhány megye esetén egyes kiemelt közösségi sportfeladatok támogatását is tudják biztosítani, ez azonban az erőforrás hiányában a megyei sportélet érdemi fejlesztését nem tudja biztosítani. A megyei sportstatisztikai adatok összeállítását is csak korlátozottan tudják ellátni, mert az adatok összeállítása a helyi önkormányzatok sportfelelőseinek önkéntes adatbiztosításán alapul.

64

6.3.2. Települési önkormányzatok A települési önkormányzatok sportfinanszírozási sajátosságait a település mérete

nagymértékben meghatározza, ezért vizsgálatunk során külön vizsgáltuk a 10 ezer fő alatti településeket, a 10 fő feletti településeket, a megyei jogú városokat és a fővárost. A 10 ezer fő alatti települések rendkívül nagy eltérést mutatnak működési jellegükben, forrásellátottságukban, ezért nem lehet egységes, általános érvényű sportfinanszírozási gyakorlattal jellemezni őket.

A 10 ezer fő alatti települések földrajzi helyzetük, a lakosságuk száma, iskolai ellátottság alapján különböző szegmensekre bonthatók. Közös jellemzőjük, hogy a települések döntő többségében a helyi sportinfrastruktúrát a helyi futballpálya jelenti, valamint az iskolához kapcsolódó tornaterem, vagy tornaszoba. A településeken általában működik helyi labdarúgó egyesület, amelyet a helyi önkormányzat valamilyen formában támogat. A labdarúgó pálya fenntartását is a helyi önkormányzat végzi. A labdarúgás mellett a települések egy részén megjelenik más-más sportág is, ez azonban nagymértékben a helyi hagyományoktól, a helyi tornatanárok érdeklődési körétől, tapasztalataitól és a rendelkezésre álló infrastruktúrától függ.

Az önkormányzatok a teljes éves költségvetésüknek 0,2-2%-át fordítják sport célokra, átlagosan nagyságrendileg 1-1,1%-ot. A sport támogatás közel fele a sportinfrastruktúra fenntartására, 1/3-a a versenysport támogatására, a fennmaradó részt pedig az utánpótlás és a közösségi sport támogatására fordítják. A sportköltségvetés nagyságát és ennek elosztását a helyi képviselők és a polgármesterek érdekérvényesítési képessége, lobbi ereje határozza meg.

A 10 ezer fő feletti települések teljes éves költségvetésük általában 0,4-2%-át fordítják sportcélú kiadásokra, amely átlagosan a teljes költségvetésük 1,4-1,6%-át jelenti. Az önkormányzatok a teljes költségvetésük felét a sportlétesítmények fenntartására, negyedét a versenysport támogatására, a fennmaradó részét pedig utánpótlás nevelésre és közösségi sportra fordítják.

A visszaérkezett kérdőívek és az egyéb forrásból származó adataink alapján a sport finanszírozás vonatkozásában a megyei jogú városok esetében állnak rendelkezésünkre legmegbízhatóbb adatok, ezért ezeknek a városoknak a sportköltségvetését részletesebben is bemutatjuk. A megyei jogú városok sportköltségvetése a teljes költségvetésből 0,6-3,2% közötti részarányt képvisel, átlagosan a teljes költségvetésük 1,7-1,8%-át adja. Megjegyezzük, hogy megyei jogú városok egy része a sportot az önkormányzati tulajdonban lévő társaságokon keresztül is támogatja, és ez a támogatás az általunk kimutatott értékben nem jelenik meg. Ezeknek a támogatásoknak a pontos értékéről még becslések sem állnak rendelkezésre.

65

A megyei jogú városok sportköltségvetésének felosztását a következő ábra mutatja:

A megyei jogú városok a sportköltségvetésük több mint 40%-át a sportlétesítmények fenntartására, közel 40%-át pedig a versenysport támogatására fordítják. Az utánpótlás nevelésre átlagosan a költségvetés 9%-át adja, míg a fennmaradó 10% közösségi sport, kiemelt sportrendezvények és egyéb sporttámogatások teszik ki.

A megyei jogú városok sport létesítményeinek állapota leromlott felújításra szorul. Az önkormányzatok általában állami támogatással, állami részvétellel kívánják ezeket felújítani, az önkormányzati költségvetés általában csak ezeknek a sportlétesítményeknek a fenntartó beruházásaira korlátozódik.

A versenysport támogatása szinte valamennyi város esetén a professzionális sport támogatását jelenti, a nemzeti bajnokságok első és másodosztályában szereplő labdarúgó, kézilabda, kosárlabda csapatok anyagi támogatását. A támogatások szétosztása általában személyes kapcsolatrendszer, érdekérvényesítő képesség, lobbi szempontok alapján történik.

Budapest főváros sportkiadásainak szerkezete és értéke eltér a megyei jogú városok sportkiadásaitól, egyrészt értékében, másrészt szerkezetében. A főváros teljes költségvetésének mintegy 0,4%-át fordítja sportkiadásokra, amely éves szinten 1,6 Mrd forintos értéket jelent. A sportkiadások összegéből közel 70%-ot tesz ki a sportlétesítmények fenntartása és a versenysport támogatása nem éri el az 1%-ot.

6.3.3. Kérdőíves felmérés Munkánk során kérdőíves felmérés segítségével felmértük, hogy az

önkormányzatok sportszervezeteinek vezetői miben látják a helyi, szervezeti sportcélok megvalósításának legfontosabb korlátait. Megadtuk a lehetséges szempontokat, és arra kértük a sportszervezeti vezetőket, hogy rangsorolják azokat

Megyei jogú városok sportköltségvetésének megoszlása

39%

9%2% 3% 3% 1%

43%

Létesítmény

Versenysport

Utánpótlás-nevelés

Iskolai, diáksport

Szabadidősport

Sportrendezvények

Egyéb támogatás

66

úgy, hogy a 10-et kapjon a legerősebb korlát, 1-est pedig a legkevésbé fontos korlát. A következő táblázat a kérdőívek összesített eredményét mutatja.

Önkormányzati vélemények

Korlát Rang

1. Állami erőforrások 7,50 2. Infrastruktúra 7,31 3. Vállalati szponzoráció 7,13 4. Jogi szabályozás 5,94 5. Kormányzati célok 5,44 6. Elismertség 5,31 7. Bürokrácia 5,19 8. Vezetési problémák 5,19 9. Humán erőforrás 4,50 10. Sportszervezeti keretek 4,38

A kérdőíves felmérés visszajelzése alapján, az önkormányzati sport működésének legfontosabb korlátai az állami erőforrások hiánya és a gyenge infrastruktúra, míg legkevésbé problémás területnek a sportvezetők a humán erőforrást és a sportszervezeti kereteket tartják.

67

6.4. Háztartások és versenyszféra A háztartások általunk becsült sportcélú kiadásait a francia adatokkal tudjuk

összevetni. Az alábbi táblázatban a háztartások sportcélú kiadásainak belső arányait vizsgáljuk. Az adatok alapján az látszik, hogy a magyar lakosság költési szerkezetében a sportcélú kiadásainak aránya (0,43%) alig éri el a franciák költésének negyedét (1,64%). A sportkiadásokon belül a magyarok főleg sportruházatra költenek – de az aktivitási mutatók alapján látszik, hogy nem használják azokat sportolásra –, míg a franciák sportszolgáltatások vásárlására, sporttevékenységek végzésére., arányaiban majd két és félszer többet, mint a magyarok. Ugyanakkor a háztartások sportcélú kiadásai mindkét országban a közoktatás testnevelés célú kiadásaitól megtisztított sportfinanszírozáson belül a kiadások 56-57%-át jelentették.

Háztartás sportcélú kiadása Magyarország Franciaország

Sportruházat 48,50% 26,10% Sport javak 35,00% 33,10% Sportszolgáltatások 16,50% 40,80% Arány a teljes házt-i fogyasztásban 0,43% 1,64%

A sportruházat kereskedelem Magyarországon is klasszikus piac, a kereslet-kínálat viszonyai alakítják. Jellegzetességének talán azt tekinthetjük, hogy szakértők szerint viszonylag nagy a nem márkás termékek forgalma („kínai piac”) illetve kevéssé védettek a márkás sporttermékek. A sportkellékek, cikkek, felszerelések, tartós javak piacáról a korábbiakban részletesen szóltunk, az elemzés dilemmát a kerékpár kiskereskedelem sportszférába való beszámítása okozza.

A háztartások döntően a szabadidős sportra költenek a sportszolgáltatásokon belül, ezt mi 14 mrd forintra becsüljük. A hivatásos és elit sport jegybevételei és vélt vendéglátási és egyéb szolgáltatásaira költött pénzt mindösszesen 3 milliárd forintra becsüljük. Az abszolút számokat és arányokat önmagában és a bemutatott nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsonynak tartjuk.

Számításaink szerint a vállalatok 15-20 milliárd forint közötti összeggel finanszírozzák a magyar sportot. A nemzetközi tendenciáknak megfelelően ennek az összegnek nagy részét a professzionális sportba fektetik, a 17-20 milliárd forintra becsült magyar professzionális sport mintegy kétharmada. Az elit sportban felmérésünk alapján a labdarúgást is tartalmazó teljes szövetségi szektorban kétmilliárd forint körüli reklám- és médiabevételt becslünk.

68

A magyar szponzorálási piac legfontosabb jellemzői a következők szerint összesíthető:

– A globális világsportban népszerű sportágakban (labdarúgás, tenisz, golf, motorsport, férfi kosárlabda, stb.) nincs elismert magyar sportoló, csapat ezért gyakorlatilag a magyar szponzorációs piacnak nincs húzóereje

– Véleményünk szerint a gyakorlatilag csak a nagy világversenyek idején érdekes, a hétköznapokon nem igazán közönségvonzó és médiaképes elit sportokban a marketing befektetések nagy kockázatúak, csekély megtérüléssel kecsegtetnek.

– A lokális piacon meglévő sport és médiaértékek sem jól menedzseltek, hiányoznak azok a felépített márkák, amikkel és akikkel üzletet tudna kötni a vállalati szféra. A kevés pozitív jelenség közül talán a férfi vízilabdát, a női kézilabdát és a nagy média háttérrel rendelkező úszást lehet említeni.

– A sportmárkák eladását nagyban nehezíti az a tény, hogy a magyar társadalom és gazdaság jelenlegi fejlettségi szintjén hiányzik illetve meglehetősen tőkeszegény az a lokálpatrióta közép- és nagyvállalkozói réteg, aki az üzleti lehetőségeken túl segíteni tudná a helyi sportot.

Ma Magyarországon a magánfinanszírozás szerepe a sportrendszer működtetésében makroszinten megfelel az európai modelleknek. Belső szerkezetük azonban eltér a legjobb európai gyakorlattól, amit a megfelelő mennyiségű és minőségű sportkínálat hiányával kell magyaráznunk.