ÁRA: 250 FT

ÉdesÉdesA NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

2016. JÚNIUS2016. JÚNIUS

AnyanyelvünkAnyanyelvünkNYELVÉSZTÁBOR

Sátoraljaújhely–Széphalom,2016. június 15–19.

Pólya Tibor: Kútnál

A TARTALOMBÓL:

Áder János:Köszöntõ

Balázs Géza:Társaságtörténet

Horváth László:

Kemény Gábor:

Buvári Márta:Szálkák

Grétsy László:Még egyszer az - birtoktöbbesítõ jel

használatáról

Nyelvtankönyvek:Baranyai Katalin, Fûzfa Balázs,

Lengyel Klára, Magyari Sára

Saly Noémi:Egy nyolcvanéves budai nyelvemlék

H. Varga Gyula:Az 50. magyar nyelv hetérõl

És: új szavak,keresztrejtvény, nyelvész-leletek

Önzõz(ik)

Kielõz, besül, belenget

i

XXXVIII. ÉVF. 3. SZÁMXXXVIII. ÉVF. 3. SZÁM

AÉ

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos Akadémia MagyarNyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak a támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Muhi Anna (titkár) ea.szerkesztoseg@gmail.com v. személyesen: szerda 9.30–11.30, PIMSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József (elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu,ea.szerkesztoseg@gmail.comA szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ: Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Magyar MûvészetiAkadémia,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

Áder János: Köszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Lengyel Klára: Szerep és szófajiság . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes? Társaságtörténet. . . 5

Horváth László: Önzõz(ik) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Kemény Gábor: Új szavakat tanulok.Kielõz, besül, belenget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Buvári Márta: Szálkák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Grétsy László: Még egyszer az -i birtoktöbbesítõjel használatáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Élményközpontúság a tankönyvekben?Fûzfa Balázzsal beszélget Balázs Géza . . . . . . . 10

„Magunkat fejlesztve fejlesztettünk”.Baranyai Katalin, az OFI vezetõ szerkesztõjeválaszol Balázs Géza kérdéseire . . . . . . . . . . . . . 11

Magyari Sára: Nyelvtanoktatás Romániában . . . . 12

Saly Noémi: Padjupál a Dapánban.Egy nyolcvanéves budai nyelvemlék. . . . . . . . . . 13

H. Varga Márta: Amely ~ amelyik . . . . . . . . . . . . . 14

Büky László: Bosnyáknyakú tyúk . . . . . . . . . . . . . . 15

Olvasóink írják . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Várnai Zsuzsa: Kisebbségi identitás vizsgálataarktikus városokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Kulcsár István: Mirõl szóljon az ének? . . . . . . . . 17

Sz. Györffy Sarolta: Fürkészõ . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Láng Miklós: Böngészgetek, javítgatok… . . . . . . . 17

Vízkeleti Szilveszter összeáll.: www.manyszi.hu . . 18

H. Varga Gyula: Fél évszázad a magyar nyelvszolgálatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Hírek, tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20–21

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (90.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

K. G. összeáll.: Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek 24

Ifjúsági melléklet (Szerk.: Barthalos Márton). . I–IV

Pólya Tibor (Szolnok, 1886. április 25. – Szolnok, 1937.november 29.) festõ, grafikus.

Budapesten, Szolnokon és Párizsban tanult. 1912 és1919között a kecskeméti mûvésztelep tagja volt, majd az 1930-asévekben a szolnoki mûvésztelep tagja és egyik vezetõje.

Impresszionista stílusban festett tájképeket és figuráliskompozíciókat. Jelentõs karikaturista, illusztrátor, könyv-borító- és plakáttervezõ volt. Krúdy Gyula és KarinthyFrigyes mûveihez is készített illusztrációkat.

Munkáinak nagy sikere volt a képes és mûvészeti folyó-iratokban, még a Nyugatban is jelentek meg grafikái. 1917-tõl 1924-ig minden évben volt kiállítása az Ernst Múzeum-ban. 1925-ben és 1928-ban Amerikában járt, és a Kossuth-szobor leleplezése alkalmából New Yorkba utazott 500 tagúküldöttség útjáról albumot adott ki.

2016. június 15–19. Sátoraljaújhely–Széphalom,PIM Kazinczy Múzeum, A Magyar Nyelv Múzeuma

Június 15. 15.00 Pomozi Péter: Magyar nyelvközösség:széthullás vagy újjászületés; Balázs Géza: Manysi. Egyámokfutás története. A magyar nyelvstratégia 20 éve

20.00 Élõ Tetten ért szavakJúnius 16. 9.30 Veszelszki Ágnes: Netnyelvészet; Balogh

Andrea: Gamernyelv14.00 Kirándulás a megújult füzéri várhoz20.00 Pölcz Ádám zongoraestjeJúnius 17. 9.30 Pusztay János: Európa kettõs szorításban14.00 Magyari Sára: A nyelvtantanítás tízparancsolata;

Magyartanári kerekasztal20.00 Haza, a magasban (Pusztay János irodalmi estje)

Június 18. 10.00 A legnagyobb magyarok: Fûzfa Balázs:A reformkor Szombathelyen kezdõdött (Széchenyi Istvánarcképéhez), Pomozi Péter: Széchenyi és a nyelvstratégia,Pomogáts Béla: Bánffy Miklós (író), Balázs Géza: A Bolya-iak, Pusztay János: Reguly Antal, Egey Emese: ÚjszászyKálmán, Minya Károly: Bugát Pál; Halász Csilla: A legna-gyobb magyarok nyughelyei

Délután: Vadételfõzõ verseny

Június 19. 9.00 Túra a Magyar Kálváriához

A szakmai programok látogatása ingyenes. A múzeumikiállítások és programok látogatása belépõjeggyel lehet-séges. Érdeklõdés, információ, regisztráció: iroda@e-nyelv.hu, 30-318-9666.

Harmadik nyelvésztábor,hatodik anyanyelvi juniális

Édes Anyanyelvünk 2016/3. 3

Édes Anyanyelvünk 2016/3.4

Szófaj és jelentésTanárjelölt hallgatóim gyakori kérdése, hogy helyes-e a kis-

iskolások nyelvtankönyveiben az a felfogás, mely szerint a szó-fajok elsõsorban jelentésük alapján határozhatók meg (az igecselekvést, történést jelent, a fõnév tárgyat, dolgot, a mellék-név tulajdonságot stb.), ha ezzel szemben egy-egy konkrétmondatban ennek ellentmondó szó- és szófajhasználattal ta-lálkozhatnak. Az alsó tagozatosok úgy tudják, hogy az élõ-lényt/dolgot/fogalmat jelentõ szó fõnév, késõbb pedig kiderül,hogy nem minden fõnév nevez meg élõlényt/dolgot/fogalmat,illetõleg az élõlényt/dolgot/fogalmat jelentõ szavak nem mindfõnevek. – Örök kérdés ez; a válasz pedig azért nem egyszerû,mert a szófajiságot, illetõleg a nyelvi szerkezet tulajdonságait adiákok csaknem tíz éven keresztül tanulják. Értelmi képessé-geiknek megfelelõen tudásukat folyamatosan bõvítenünk kellés lehet.

Az alapszófajokkal az általános iskola 3. osztályában kezde-nek ismerkedni a gyerekek. Megtanulják, mi az ige, mi a fõnévés a melléknév. Ebben az életkorban kizárólag a lexikai szófaji-ságot szabad tanítani.

Lexikai szófajiságA lexikai szófajiság a szótári jelentéshez kapcsolódó nyelv-

tani, nyelvhasználati információ. Egy szónak nem csupán a je-lentéstartalmával vagyunk tisztában, hanem mondatbeli hasz-nálati lehetõségeivel és lehetséges alakjával (egyszerûbben:toldalékolhatóságával). Egy ismerõs szónak legtöbbször szótá-ri szóként is pontosan meg tudjuk állapítani a szófaját. A léphangsort szóként azonosítjuk; tudjuk, hogy van ilyen fõnév, ésvan ilyen ige, tehát a mondatban úgy használjuk, ahogyan atöbbi fõnevet és a többi igét. A hat vagy számnév, vagy ige. Azasztal fõnév, a hanyatt határozószó, az és kötõszó. A lexikai szó-fajiság egészen biztosan összefügg a szó jelentésével, és össze-függ a szokásos használatával is. A lép, a hat, az asztal szavakszófaját azért tudjuk (valószínûleg helyesen) a mondatkörnye-zet ismerete nélkül is, mert e megszokott hangsorokhoz a meg-szokott jelentést és a megszokott mondatbeli viselkedést tár-sítjuk. A szó jelentésével és felismerhetõ alakjával tehát egybe-forr bizonyos szófajiság. Valójában erre az információkapcso-latra épít a kisiskolai nyelvtan, amikor az igét cselekvést jelen-tõ szóként, a melléknevet tulajdonságot jelentõ szóként stb.tanítja.

JelentéstípusEgy ismeretlen hangsornak elég a jelentéstípusát megis-

merni ahhoz, hogy megközelítõleg sikeresen használjuk egymondatszerkezetben. Ha a kezembe nyomnak egy addig isme-retlen tárgyat, és lony-nak nevezik, a lony-ról csak annyit tu-dunk, hogy egy tárgy/dolog neve, ezért a szót nyilvánvalóan fõ-névként fogjuk használni: Add már ide azt a lonyt! – Ha azt tud-juk meg, hogy cselekvést jelöl, igeként helyezzük a mondatba:Egész nap lonytam.

Grammatikai szerepKisiskolás korban a gyerekek megtanulják a megismert szó-

fajok grammatikai jelentéseinek és az ezekhez társuló morfo-lógiai jelölõ elemeknek a zömét. A mondatbeli szerepeket 5.osztálytól tanulják a diákok. A 7. osztályosok tisztában vannakaz alapvetõ mondatrészszerepekkel, mondatbeli formákkal,szerkezeti eszközökkel. Érdemes kipróbálni, hogy a 12-13 évestanulók az ismeretlen szó, pl. a lony szófajiságára (tehát jelen-téstípusára) már a használati mód alapján képesek rájönni,anélkül, hogy megismernék a jelentését: Jaj, de lony vagy!; Péter

a leglonyabb. A mondatbeli szerep és a szerephez társuló for-ma (a második mondatban a fokozás) alapján kitalálják, hogyaz ismeretlen szó tulajdonságot jelöl, azaz melléknév. A hete-dik osztályos tanulók zöme nem csupán a konkréttól az általá-nos felé következtet, hanem fordítva is: az általánostól a konk-rét felé. Csombor Rita tanárnõ hetedik osztályos tanítványaiegy közös (egyetemi) gyakorlaton remek beszélgetést folytat-tak hallgatóimmal a Lewis Carroll Alice Tükörországban címûmeséjébõl kiválasztott vers két fordításáról. (Ezúton is köszö-nöm Pomázi Bence egyetemi hallgató ötletét.) Rövid példa-ként bemutatom Tótfalusi István és Weöres Sándor fordításá-ból az elsõ versszakokat:

A Gruffacsór

Nézsonra járt, nyalkás brigyókturboltak, purrtak a zepén,nyamlongott mind a pirityók,bröftyent a mamsi plény.(Tótfalusi I. fordítása)

Szajkóhukky

Volt egy brillõs, a csuszbugóGimbelt és gált távlengibe,Minden mimicre purrogó,Mómája ingibe.(Weöres S. fordítása)

A hetedikes gyerekek ragyogóan fel voltak készítve szófaj-és mondattanból is, tisztában voltak a szavak alakjának és sze-repének megfeleléseivel, ezért az ismeretlen szavak szófajátjól meg tudták közelíteni. Innentõl kezdve már csupán az volt akérdés, hogy melyik szó mit is jelenthet, melyik ismert szóvallehet szinonim. A tanulók élvezték a nyelvi jelenségek alaki,funkcionális és szemantikai kapcsolatainak keresését, renge-teg ötlettel álltak elõ (még új grammatikai megfejtésekkel is!).

Mondatbeli szerep – valódi szerepA tanári pályát választó hallgatóim figyelmét fel szoktam

hívni arra, hogy a mondatbeli szerepet érdemes valódi szerep-ként felfogni. A lexikai szófajiság nem több annál, mint hogymeg tudjuk mondani: egy-egy szó milyen szerepre „született”,illetõleg egyes szerepekben milyen formát fog ölteni. Az igemindig állítmányi szerepû, a fõnév elsõsorban alanyi, tárgyi,birtokos jelzõi szerepû, a melléknév fõleg minõség-, mennyi-ségjelzõi szerepû, a határozószó mindig határozói szerepû, ésígy tovább. A szerep azonban (mint ahogyan a színházban is)sajátos karaktert, személyiséget kíván meg. Mint ahogy nemlehet bárkié a címszerep, állítmány sem lehet minden szófaj; azállítmányi szerepnek meg kell felelni. Ezt megszokva kialakultehát az eddigi gondolatmenet és következtetési rend fordí-tottja: megszokjuk, hogy ahogyan a szerepek karaktert formál-nak, úgy a mondatrészszerepek szófajt változtatnak. Ha egyszót állítmányi szerepben igei toldalékokkal látok el, akkorigeként kezelem, pl. a szabad melléknevet sokan használjákmúlt idõben igeként: szabadott. Fõnévként – aktuálisan – azösszes névszót használhatom, pl. a széprõl beszél (a szép lexikaimelléknév); a keveset is megfelezi (a kevés lexikai számnév);gondolj az egyedül maradottakra (a maradott melléknévi ige-név); inkább ilyenekkel foglalkozz (az ilyenekkel lexikai mellék-névi mutató névmás).

A mondat, vagyis a nyelvhasználat egészen pontosan kijelö-li egy-egy szó aktuális szófaját. Pl. Jó lenne, ha mozoghatnékmár! (mozoghatnék – ige); Mozoghatnékom van! (mozoghat-nékom – fõnév); A kerítés mellett egy szamár áll (szamár – fõ-név); Ez a szamár Pista már megint elveszítette az esernyõjét (sza-már – melléknév). A mondatrészszerepek grammatikai jelle-gét megismerve, a 7–8. osztályban könnyen megtaníthatjuk azaktuális szófajváltás fogalmát. Természetesen a terminust fö-lösleges megtanítani, de fontos ismertetni azt a jelenséget,hogy a mondatbeli szerep megváltoztatja a szófajiságot. A szó-fajok meghatározásának szempontjai (1. a mondatbeli viselke-dés, 2. a toldalékolhatóság ténye és fajtája, valamint 3. a jelen-tés típusa) ebben az életkorban válik érthetõvé, és a szófajok-ról szerzett tudás így lesz teljes.

Lengyel Klára

Kis magyar grammatikaaz iskolában

Szerep ésszófajiság

Édes Anyanyelvünk 2016/3. 5

Egyik reggel egyetemi fachomban (a küldemények tároló-jában) egy könyv vár Szathmári István tanár úrtól: a MagyarNyelvtudományi Társaság története, dedikációval. Másfél he-te köszöntöttük 90. születésnapján. Már a trolibuszon kinyi-tom, olvasgatom. Érzem, hogy az ablaknál mellettem ülõ hölgybele-belenéz. Éppen azt olvasom, hogy mi történt 1949-ben…A Nefelejcs utcánál leszálláshoz készülõdik, felállok, helyetadok. A hölgy megszólal: – Ellenõrizze, hogy Semsey Andorbenne van-e, a Társaság alapításában nagy szerepe volt. Ha re-cenziót ír róla, figyeljen oda. És leszállt. Visszalapozok. Már aVárosligetnél járunk, amikor a 27. oldalonmegtalálom Semsey Andor nevét, aki adomá-nyával megteremtette a Társaság alapjait.Szathmári tanár úr mindenre figyel. Mindenalkalommal elmondja, hogy a nyelvtudománylényege a filoszság. De ki volt a hölgy?

Egy évszázadKezdetektõl fogva szerepel az Édes Anya-

nyelvünk impresszumában, hogy „megjelenika Magyar Nyelvtudományi Társaság támoga-tásával”. Ez a támogatás csak erkölcsi, de igensokat jelent a lapnak, a közérdekû nyelvészet,nyelvmûvelés ügyének. A Társaság 1904-benalakult meg, 2004-ben ünnepelte 100. szüle-tésnapját, s ennek okán jelent meg – már a110. évfordulót is meghaladva – 2015-benSzathmári István tollából A Magyar Nyelvtu-dományi Társaság története, 1904–2005(MNYT–Tinta, Budapest, 2015) címû mun-ka, a társaságtörténet. Szathmári István professor emeritus (ésnem emirátus, ahogy Szépe György tanár úr halálhírét közöl-ték lapok) 90 évével, eddigi 67 évnyi folyamatos nyelvészi-ta-nári mûködésével alighanem a Társaság történetének legjobbszemélyes ismerõje. Már debreceni egyetemista korában kap-csolatba került a társasággal, amelynek volt választmányi tagja,titkára, fõtitkára, jelenleg egyik alelnöke. A Társaság százévestörténetét személyes emlékein túl fõleg a Magyar Nyelvbenközölt jegyzõkönyvekbõl, hírekbõl állította össze. De miért ér-dekes, és miért fontos egy ilyen társaságtörténet?

A társaság (vagy társulat, mai hivatalos szóval: egyesület)egy-egy szakterület formális szervezete. A legnagyobb múltúilyen szervezõdések a polgárosuláshoz kapcsolódnak: így a leg-korábbiak a különféle kollégiumi önképzõkörök, majd a felvi-lágosodás-reformkor szervezõdései, köztük az elsõ – nyelv-mívelõ céllal! – a komáromi tudós társaság (1789), az ErdélyiMagyar Nyelvmívelõ Társaság (Marosvásárhely, 1791/1793), smeg kell említeni, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát Tu-dós Társaság, sõt eleinte Nyelvmívelõ Társaság néven kezde-ményezték. 1841-ben alakult meg a Magyar Természettudo-mányi Társulat (jogutódja 1953-tól a Tudományos Ismeretter-jesztõ Társulat, rövidítve: TIT), 1889-ben a Magyar NéprajziTársaság. Részben ennek mintájára, alapszabályának figye-lembevételével jött létre 1904-ben a Magyar NyelvtudományiTársaság. Egy-egy ilyen társaságnak a küldetése koronkéntváltozott. Hol az adott tudomány legfelsõbb fóruma volt, holinkább tudománynépszerûsítõ (ismeretterjesztõ) feladatokatlátott el, hol mindkettõt. A Magyar Nyelvtudományi Társaságvezetõi és tagjai mindvégig a magyar nyelvtudomány legjele-sebb képviselõi voltak. Bár a felolvasóülések látogatottsága azutóbbi évtizedekben visszaesett, a hozzájuk kapcsolódó kö-szöntõk ünnepi hangulatot teremtenek. Mindig megható ese-

mény egy-egy kollégánk köszöntése 70., 80., sõt olykor 90. szü-letésnapja alkalmából. Tovább folynak a vitaülések, vándor-gyûlések, különféle szimpóziumok-konferenciák, létrejöttek,majd átalakultak a Társaság szakosztályai. A Társaság tudo-mányos jelentõségét, jellegét, történetét, cselekvési színtereitkrónikás hûséggel mutatja be a Magyar Nyelv címû saját folyó-irata, amelynek fejlécén 1949-ig ez állt: Közérdekû folyóirat amûvelt közönség számára. Az ennél korábbi (1872-ben induló)Magyar Nyelvõr ugyancsak közérdekû feladatra vállalkozott:nyelvvédelemre, nyelvtisztításra.

A társaságtörténet egyben tudománytörténet is. Bár tudo-mányos anekdotákban nem bõvelkedik a kötet, de adatokbanigen. Megtudhatjuk, hogy mikor kik voltak az elnökök, alelnö-kök, fõtitkárok, titkárok, kik voltak a Magyar Nyelv szerkesz-tõi, kik tartottak (reprezentatív) közgyûlési elõadást, kik kap-tak kitüntetést stb. Szathmári tanár úr áldozatos munkája be-

pillantást enged egy letûnõ korba: amikor atudomány és a nagyközönség szoros viszony-ban volt egymással, amikor valódi tudomá-nyos kérdéseket boncolgatott együtt a tudós-társadalom és a mûvelt nagyközönség. Kö-zösségteremtés volt ez a javából, ami egynemzeti tudomány esetében elsõrangú fel-adat.

Fél évszázadIsmerünk hasonló próbálkozásokat.

Balassa Iván kérésére Kósa László írta meg aMagyar Néprajzi Társaság százéves történe-tét (1889–1989) (MNT, Budapest, 1989). Az1967-ben indult magyar nyelv hete rendez-vénysorozat idén, 2016-ban ért el a jubileumi,50. rendezvényhez. Úgy éreztük, hogy egyilyen rangos, ugyancsak a nyelvtudományszinte egészét megmozgató rendezvénysoro-zatnak érdemes összeállítani a történetét.

Magunk is meglepõdtünk, hogy mennyire nincs könnyen hoz-záférhetõ anyag. Az Országos Széchényi Könyvtár – bár egyikfeladata a kisnyomtatványok gyûjtése – nem tudott a segítsé-günkre lenni. A „nyelvhét” elindítója, a TIT átalakult, nemõriztek meg a legkorábbi idõkbõl meghívókat, fényképeket,programfüzeteket. Szerencsére Grétsy László tanár úr gondo-san eltette ezeket a dokumentumokat (sõt, idõközben írtegy-egy összefoglalót is az eseménysorozatról), így a központirendezvények és néhány helyi programfüzet segítségével összetudtuk állítani az 50 év történetét. Ezekbõl a dokumentumok-ból született meg ünnepi kiadványunk: Fél évszázad a magyarnyelv szolgálatában. A magyar nyelv hete 1967–2016. (szerk.: Ba-lázs Géza, ASZ–IKU, Budapest, 2016). A kötet azt is példázza,hogy mennyire fontos a személyes figyelem, emlékezés, a hely-történeti gyûjtõmunka (H. Varga Gyula aprólékos gondosság-gal gyûjtötte össze a nyelvhét Heves megyei történetét), s az,hogy legyen akarat efféle dokumentumok õrzésére, gyûjtéséreés elemzõ publikálására.

Mind a Magyar Nyelvtudományi Társaság, mind például amagyar nyelv hete története nagyon sok tanulsággal szolgál.Az elsõ: a felejtés rohamos, még egy-két évtizeddel korábbi tu-dománytörténeti események is hamar a múlt homályába vesz-nek. A második: a dokumentálás nagyon esetleges. Igen sze-rény a Magyar Nyelvtudományi Társaság vagy a magyar nyelvhete történetének fényképanyaga, holott mindkét idõszakbanmár bõven volt lehetõség fényképek készítésére. A harmadik:elolvasva egy ilyen dokumentumkötetet, mindennél hiteleseb-ben bontakozik ki egy korábbi világ arculata, mentalitása. Adokumentumok böngészése során történelmi események, em-beri sorsok elevenednek fel, s tanulságul szolgálnak számunk-ra is, ha mással nem, akkor azzal, hogy nem velünk kezdõdött avilág, ténykedésünk nagyon csekély, bár hisszük, fontos lépés atudomány történetében. Ám máshogyan élni nem érdemes.Jó, hogy néha fölébresztenek minket. Fontos a tudománytör-ténet. Akkor is, ha többnyire nem jár érte elismerés.

Balázs Géza

Miért érdekes?Társaságtörténet

A Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökei: Szily Kál-mán (1904–1921), Szinnyei József (1922–1943), Zsirai Mik-lós (1944–1951), Kniezsa István (1953–1959), Bárczi Géza(1959–1975), Benkõ Loránd (1976–2005), Kiss Jenõ (2005–).

Édes Anyanyelvünk 2016/3.6

Az Édes Anyanyelvünk februári számában (2016/1: 9)Zimányi Árpád érdekes gyûjteménnyel igazolta a névszó-hoz járuló -z igeképzõ elevenségét. A nagyrészt új igékbõlálló példacsokorban az ’önzõ módon viselkedik’ jelentésûönzõz is helyet kapott, szintén újnak minõsítve.

Felbukkant az önzõz abban a részletben is, amelyet né-hány évvel korábban Minya Károlynak a napjaink nyelv-újítását áttekintõ elemzésébõl közölt egy internetes kiad-vány (Napút Online 2009/8.). Ebben az alkalmi neologiz-musként bemutatott szó másféle jelentésmeghatározássalszerepelt: ’valakit önzõnek nevez’.

A két adatközlés alapján nyilvánvalónak tûnik, hogyugyanannak az igének más-más jelentésével, egyszer tár-gyatlan, máskor tárgyas használatával van dolgunk, és aszó mindkét jelentésében neologizmus. Valójában azonbanaz adatpár tagjai részletesebb, pontosabb jellemzést kíván-nak, és a koruk megállapítása sem egyszerû.

Elõször az késztetett hozzászólásra, hogy saját emlé-keim szerint az ige nem nevezhetõ újdonságnak. Majd az isfelvetõdött bennem, hogy a két adat talán nem egészenugyanannak az igének a képviselõje. Végül pedig felül-vizsgáltam az ige tárgyasságának kérdését is. A kérdés-

kör áttekintésében azon-ban nem egészen ezt a sor-rendet követem. Az inter-netrõl származó adatok

közlésében megelégszem az évszám megadásával, a forrás-beli írásmódon pedig nem változtatok.

Zimányi Árpád és Minya Károly egyaránt önzõz-kéntközli az igét. Lehetséges azonban, hogy alakilag is érdemesvolna különbséget tenni azzal, hogy az ’önzõ módon visel-kedik’ jelentést ikes, azaz önzõzik formához kapcsoljuk.Saját nyelvérzékem hajlik erre a megoldásra, és ezzel alig-ha vagyok egyedül. Mondhatnánk akár azt is, hogy két igé-vel állunk szemben: önzõzik formájú tárgyatlannal és ön-zõz alakú tárgyassal; a kettõ között pedig funkciómegosz-lás figyelhetõ meg.

A nyelvhasználatban azonban ez a feltételezett megosz-lás nem következetes: az ’önzõ módon viselkedik, önzõs-ködik’ jelentés a gyakorlatban hol az iktelen, hol az ikesformához társul. Egy-egy sportnyelvi példát idézek azinternetrõl, a futball világából, természetesen ’önzõen ját-szik’ jelentésárnyalatban: „Hihetetlen ügyes játékosRamires de szinte minden meccsen el****** [csillagozás azeredetiben!] 3-4 ígéretes akciót azzal hogy önzõz és cselez-getni akar” (2013), illetve: „Szerinted C. Ronaldo önzõzikjobban vagy Messi?” (2012). Az ikes alak más közegbõl,sztárpletykából is adatolható: „Kate Winslet önzõzik”(2013); a hír címeként szereplõ mondat a filmcsillag önzõviselkedésére utal, arra, hogy elvált férjeitõl megtagadja agyerekek láthatását.

Hogy az ’önzõsködik’ jelentésû önzõz(ik) nem neologiz-mus, azt sajnos csak személyes emlékeim alapján állítha-tom, írásos adatokkal nem tudom igazolni. Csupán remél-hetem, hogy az olvasók bíznak „szóbeli közlésem” hiteles-ségében.

Ezt az igét az 1970-es évek közepén és második felébenaz ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának gimnazistá-jaként sokszor hallottam (nem nekem címezve) néhányosztálytársamtól a tornatermi focizás közben. Elsõsorbanfelszólító módban, pontosabban tiltásként, ilyenféle szö-vegkörnyezetben: „Ne önzõzz, ott van tisztán a Totocs!” Apéldabeli esetben a játék iramához illõen tömör mondatkörülbelül ezt sûrítette magába: ’Ne önzõsködj, ne akarjegyedül kapura törni a védõfalon keresztül! Ott van a kö-

zeledben Tóth Péter, õ megszabadult a védõktõl, jobb hely-zetben van nálad. Add át neki a labdát!’ Efféle megrovásra,figyelmeztetésre persze nemcsak az éppen játszók közöttkerült sor, hanem gyakran hangzott fel ehhez hasonló be-kiabálás a „nézõtérrõl”, azaz a bordásfal elé fektetett pa-dokról is. És a nézõk beszélgetéseiben olykor felbukkantaz ige kijelentõ módban is, ikesen (!), egy-egy osztálytár-sunk jellemzésére: „Klasszul focizik, csak néha önzõzik.”

Az ige használatára csakis sportnyelvi környezetbõlemlékszem. Ha valaki nem adta kölcsön a társának a tollátvagy a leckéjét, ha valamilyen magánügyben, erkölcsi kér-désben viselkedett úgy, hogy azt önzésnek lehetett (volna)minõsíteni, akkor sohasem hangzott el a Ne önzõzz! mon-dat.

A képhez az is hozzátartozik, hogy emlékezetem szerinta gimnáziumi éveim óta nem hallottam az önzõz(ik) igét.Hogy az 1970-es években mennyire volt ismert és gyakori,azt negyven év távolából nem tudom megállapítani, demindenesetre már akkor is használták. Igaz, az valószínû-nek látszik, hogy az új évezredben a korábbinál szélesebbkörû és sûrûbb lett az elõfordulása.

Mint a bevezetõben említettem, Minya Károly az önzõzigét ’valakit önzõnek nevez’ jelentéssel, azaz tárgyaskéntszerepelteti. A szemléje készítésének idején a Google segít-ségével 5 adatot talált rá; közülük ezt idézi: „Te vagy az el-sõ, aki a topicnyitóban feltett kérdésre válaszol, és nemperverzez meg önzõz, meg nem »nemnormálisoz«. Azaznem ítélkezik.” A példát önmagában látva az önzõz igeala-kot az engem tárggyal egészítettem ki. A csevejoldal idé-zett, 2009-bõl való részletét alaposabban megvizsgálva vi-szont kiderült, hogy ott az önzõz valójában ’az önzõ szóvaldobálózik, önzést emleget’ jelentésû, tehát tárgyatlan.Nem tudom, hogy a fennmaradó négy adat milyen lehe-tett, de az biztos, hogy a példaként kiválasztottra nem ér-vényes a megadott jelentés.

Az interneten vizsgálódva nem sikerült ’önzõnek nevezvalakit’ jelentésû önzõz igét találnom. Fel-felbukkan ilyenjelentésben az igekötõs és tárgyas leönzõz, de ez perszenem ugyanaz az ige. Például: „De ez így, hogy [a párod] té-ged önzõz le, semmi megértést nem tanúsít… felháborító”(2014).

Van tárgyas elönzõz is, de ezzel az igével, amelynek’ önzõ megoldást választva elront’ a jelen-tése, már a sporthoz kanyarodunk vissza: „Még a bombaformában lévõ Messi is elönzõz mérkõzésenként 3-4 helyze-tet” (2007).

Az adathiány ellenére nem merem azt állítani, hogy anyelvhasználatban sohasem fordul elõ igekötõ nélküli éstárgyas önzõz ige ’önzõnek nevez ’ jelentéssel,noha szeretném hozzátenni, hogy alkalmazását (a leön-zõz-ével többé-kevésbé szemben) inkább ’sokszor, folyama-tosan önzõnek nevez ’ árnyalattal tudom elkép-zelni.

Az „alkalmi neologizmus” minõsítést merésznek gon-dolom, mivel az ige kora – éppen a lehetséges, de alkalmivolta miatt – nehezen vagy egyáltalán nem állapíthatómeg.

A ’valamilyennek nevez’ jelentés kifejezésére a -z ige-képzõ inkább negatív jelentéstartalmú szavakhoz járul-hat, így éppen az önzõ-höz kapcsolódása is lehetséges.

Hadd szemléltessem befejezésül a „negatív melléknév+ -z igeképzõ” alkalmi kombinációt egy 2010-ben írt, szó-játékos és a mûfajhoz illõen abszurd limerickemmel:

Vigyázz, kislány, itt a hiúz!Nincs, aki a bajból kihúz.Legyen lány vagy fiú,Õszerinte hiú:A hiúz mindenkit hiúz.

Horváth László

Önzõz(ik)

„Ne önzõzz, ott vantisztán a Totocs!”

Édes Anyanyelvünk 2016/3. 7

Új szavakat tanulokKielõz, besül, belenget

Ezek az igekötõs igék nincsenek benne értelmezõ szótá-rainkban, sõt a Nagyszótárban sem (igaz, az utóbbi mégnem tart a ki- igekötõnél). De a beszélt nyelvben és a sajtó-ban már észrevétetik magukat. Örülhetünk-e ennek, vagydohogjunk miatta, errõl szól ez a cikk.

Kielõz4–1-re nyertek a „vörösök” a „hattyúk” ellen, és kielõz-

ték ellenfelüket a tabellán – írja a Nemzeti Sport online ki-adása egy angol elsõ osztályú bajnoki mérkõzésrõl. A „vö-rösök” a Liverpool játékosai, a „hattyúk” a Swansea-éi, demost nem ez az érdekes. Hanem az, hogy a gyõztes csapatkielõzte ellenfelét a bajnoki táblázaton.

Az internetes találatok alapján ez eredetileg az autósok„szakkifejezése” lehetett: A jármû meglassít [ez is szokat-lan: nem lelassít, hanem meglassít], B jármû kielõzi, Ajármû belekanyarodik. Ki a hibás?; És én csak tátott szájjalnéztem, hogy kielõz engem, épp befér elém, kielõzi az elõt-tem lévõ két autót, épp befért eléjük, majd megint elkezdelõzni. De van-e különbség megelõz és kielõz között? Megkell kérdezni egy autóstól.

Elõfordul tárgy nélkül, illetve tárgyatlan igeként is:Mérhetetlen nyugalom árad belõle, és nem lépi át a sebes-séghatárt a kombi Volvóval, ha gyerekek ülnek benne, ellen-ben kielõz 180-nal, amikor három kamion száguld szem-be, ha nincs gyerek a kocsiban (Gerlóczy Márton: A szabad-ság testvérisége).

Az internetes sajtó már átvitt értelemben is alkalmaz-za: A csehek gyorsítanak, a lengyelek belassulnak, Szlová-kia kielõz (egy gazdasági elemzés címe).

1999-ben – a teljes napfogyatkozás kapcsán – már írtamebben a lapban a kitakar (értsd eltakar, esetleg letakar)igérõl. Azóta a kitakar szinte általánossá vált: kitakarják anyilatkozó arcát. Lehet, hogy ilyen karrier vár a kielõzreis? Én mindenesetre szeretném kielõzni, akarom mondani:megelõzni ezt a változást.

BesülNéhány évvel ezelõtt egy fõvárosi napilap sportrovata

ezt a címet adta az Arsenal–Bayern München labdarú-gó-mérkõzést beharangozó tudósításának: „Besül-e a lon-doni ágyú?”. A futball iránt érdeklõdõk pontosan tudják,hogy ágyúsoknak a londoni Arsenal csapatának tagjait be-cézik. De mit értsünk azon, hogy besül az ágyú? Talán el-sül? Vagy éppen ellenkezõleg: nem sül el? (Vagyis gyõzvagy nem gyõz az ágyús egyesület csapata – nem mindegy.)

A besül ige példáit gyûjtögetve az utóbbi értelmezés lát-szik valószínûbbnek. Ha egy gép besül, akkor leáll, nemmûködik (bizalmasan: bedöglik), esetleg tönkre is megy.Egy példa az internetrõl: Ilyen az, ha besül egy dízelmotor(cím). Mûszaki hiba miatt pörgött fel a dízelmotor, és mentpadlógázon egészen a megsemmisüléséig. És mivel az em-beri szervezet is tekinthetõ gépnek, szerkezetnek, nemmeglepõ, hogy ilyen bejegyzést is találunk (helyesírását ja-vítottam): Van olyan hogy: Izombesülés? Mondta pár em-ber, hogy ha sokat gyúrok ugyanarra a részre (pl. bicepsz),nem hagyok regenerálódási idõt, akkor az besül, és többetnem nõl! Igaz ez?

De besülhet, azaz kudarcot vallhat, meghiúsulhat bár-mely terv, vállalkozás, elgondolás stb. is. „Ha a trükk be-sül” (cím a Nemzeti Sportban), és emiatt a kapus nem tud-ja védeni a tizenegyest, kénytelen õ maga berúgni a bünte-tõt. További címek a világhálóról: Besül a terv?, Besül adugóterv (a nyári sávlezárás terve), Besül a szlovák nyelv-törvény. Sõt maga Amerika is besülhet: Kik a leginkább el-

lenállók, ha Amerika besül? Amennyiben az Egyesült Ál-lamok gazdasági növekedése tovább lassulna az ideihez ké-pest, az ázsiai gazdaságoknak lenne a legnagyobb esélyük atovábbra is gyors bõvülésre. Az ellenkezõ véglet: az is besü-lés (vagy inkább felsülés?), ha valaki óriási lángost készítvendégének, de az nem eszi meg: Áron besül az óriáslán-gossal (cím). A Popdaráló mûsorvezetõje Fekete Laci részé-re extra méretû lángost készített, azonban kár volt minimá-lis energiát is belefektetnie, ugyanis nagy emberünk nem élilyen eledellel. Áron annyit elért, hogy egy egész ország lát-hatta, milyen az, ha a legerõsebb ember éhes.

A példákból az derült ki, hogy ha a londoni ágyú besül,akkor nem sül el, csütörtököt mond, bedugul, ennélfogvaaz ágyús csapat sem arathat sikert. Egyébként így is tör-tént.

BelengetAz utóbbi idõben a nyomtatott és az internetes sajtóban

gyakran találkozhatunk egy szlenges kifejezéssel, a belen-get igével. A szleng.blog.hu honlap a szót így magyarázza:„Gyakran homályos, illetve nehezen teljesíthetõ vagy tel-jesíteni egyáltalán nem szándékozott ígéretet tesz; meg-ígér”. Két példát is ad rá, de ezek olyan durva nyelvezetû-ek, hogy csak a lényegüket idézhetem: belengetett valamisokkal jobb melót; belengettél egy grátisz killa fehérjét. (A„grátisz killa fehérje” is megérne egy kisebb cikket: a killabizonyos források szerint az angol killer ’gyilkos’ eltorzítá-sa, a fehérje vagy táplálékkiegészítõt, vagy „fehér port”,azaz kábítószert jelent.)

A napisajtó a belenget szót általában politikusok ígére-teivel kapcsolatban használja, többnyire gúnyos mellékíz-zel: belenget ilyen-olyan adócsökkentéseket; belenget egyolyan javaslatot, hogy… Ebben az értelmében fordul elõ akövetkezõ blogbejegyzésben is: Sokszor adok ennek hangotitt a blogban, és ha valaki esetleg belenget valami válto-zásról szóló ígéretet a gyerekek helyzetével kapcsolatosan,hát nagyon szkeptikus tudok lenni… De felbukkanhatkönyvkritikában is: A könyv maga nem engedi meg olvasó-jának, amit nagy hanggal belenget, hogy gondolkodnánkel azon, hogyan is viszonyuljunk a háborús generáció dol-gaihoz, épp ellenkezõleg, csak avagy-vagy állásfoglalástenged meg (a mondat végén az egyeztetési hibát kijavítot-tam). A lényeg az, hogy aki belenget valamit, az könnyelmûvagy rosszhiszemû ígéretet tesz, nem szabad hinnünk ne-ki.

Ezekhez képest szinte ritkaságnak számít, ha eredetikonkrét jelentésében alkalmazzák, mint ebben a mondat-ban: Ettõl még elképzelhetõ, hogy […] a kamerák kereszttü-zében belenget egy papírt. Pár hét múlva meg ugyanottszépen be is jelentheti, hogy a hatóság mindent rendben ta-lált.

Cikkem végére egy olyan példát hagytam, amelybenszintén konkrét, de másféle értelme van a belenget igének.Bohumil Hrabal egyik nekrológjában ezt olvashattuk: Be-lenget mindenkinek, onnan a vágtató ló csupasz hátáról,meglehet, õ volt az utolsó szabad ember Európában, az utol-só, akinek az öntörvényûsége erény volt. Ez a belenget bi-zony nem más, mint a jó öreg beint, vagyis – a NagyszótárIII. kötetének körültekintõ meghatározásában – „(kéz-mozdulattal, rendsz. az egyik kar behajlításával) ellenke-zést, helytelenítést kifejezve (indulatosan) nemet mondvmire vkinek”. Hogy ez a mozdulat voltaképpen mit jelent,azt nagyjából mindenki tudja. De ez már nem ebbe a lapbavaló.

Kemény Gábor

Édes Anyanyelvünk 2016/3.8

FogalomzavarokVörösmarty 180 évvel ezelõtt írta a Szózatot. Az errõl

kiadott emlékérmet a tévében így mutatták be: Elülsõ ol-dalán nemzeti fohászunk elsõ versszaka látható, hátolda-lán a költõ arcképe. Az Éremkibocsátó Kft. honlapján acímsorban ez áll: hazaszeretetünk jelképe ezüstérmen – ed-dig jó, de így folytatódik: nemzeti fohászunk születésének180. évfordulója alkalmából.

A fohász könyörgés a feljebbvalóhoz. Nemzeti fohá-szunk a Himnusz: „Isten, áldd meg a magyart!” A Szózatazonban nem fohász, hanem, mint címe is mutatja, szózata nemzethez: Hazádnak rendületlenül légy híve, ó, ma-gyar! Vörösmarty nem fohászkodik, hanem felszólítja anemzet tagjait a hazához való hûségre. A himnusz eredeti-leg ünnepélyes egyházi ének, de a nemzeti himnuszok nemmind ima jellegûek, például a franciák himnusza, a Mar-seillaise harci induló. Ilyenformán lehetne a Szózat a nem-zeti himnuszunk, ha nem volna másik. Második himnu-szunknak is tekintjük, de semmiképpen sem fohász.

Valamelyik fejfájás elleni szert rendszeresen így reklá-mozzák: Viszlát, fejfájás! A gyermekrendelõben egy plaká-ton, amely szintén gyógyszert ajánl, ez áll: Viszlát, hasfá-jás! Talán már elfelejtették, minek a rövidítése a viszlát? –Viszontlátásra! Ráadásul a rövidített forma kifejezettenbizalmas. Igaz, mondjuk olyannak is, akit valószínûlegnem fogunk viszontlátni, mégis barátságos búcsú, amely-ben elvileg benne van, hogy szívesen találkoznánk újra azilletõvel. No de a fejfájást vagy a hasfájást ki kívánja vi-szontlátni – még ha nem sikerül is örökre megszabadulnitõlük? Régen a nemkívánatos személyt volt szerencsémvagy alászolgája, esetleg kurta jónapot köszönéssel küld-ték el. Most a jó napot csak találkozáskor járja, az alászol-gája és a volt szerencsém pedig végképp kiment a haszná-latból. A gyógyszerreklámba persze egyik sem illene, de ír-hatnák ezt: búcsút mondhatsz a fejfájásnak vagy elfelejthe-ted a fejfájást.

Egy jégpályáról így tájékoztattak egy vidéki lapban: „Ajég most már kellõ vastagságú, nem kell tovább dagasztania felsõ réteget.” Aki ezt írta, arra gondolt, hogy a dagad avastagszik, hízik szóval rokon. Csak hát a rokon értelmûszavak nem azonos értelmûek. A dagad szóban benne vana lazaság, puhaság, püffedtség. A széltõl dagad a vitorla.Földagad valakinek az arca. Dagasztani a tésztát szoktuk,ebben nemcsak az van benne, hogy a tészta megkel, hanemaz is, hogy gyúrjuk. A jég pedig sem föl nem fúvódik, semgyúrni nem lehet. A havat, azt igen.

Sokszor elhangzott, hogy a devizahitel hibás termék. Abankok terméknek nevezik kölcsönajánlatukat, azt a mó-dot, ahogyan kiadják és visszaszerzik a pénzt. A termék szóa termel igébõl ered. Termelni elsõsorban növényt lehet,ami terem. Átvitt értelemben termelésnek nevezzük aziparcikkek elõállítását is. Az ércet, szenet kitermelik aföldbõl. Szellemi termék a találmány, a mûalkotás. De mittermel a bank?

Összekevert szólásokÖrökzöld téma ez is. Bizonyára nem egyszer fejtettük

már ki – nem sok eredménnyel –, hogy a vaj nem a fülemögött van valakinek, hanem a fején, a füle mögött csakvalami van; s hogy a dió nem nehéz, hanem kemény, a lólábpedig, amely kilóg, nem lóhoz tartozik, hanem arról lehetfölismerni az emberi alakot öltött ördögöt.

Most ezt olvastam: Meglett a következménye, hogy Len-gyelország összerúgta a port Brüsszellel. – Aki a port rúgja,az táncol. Aki összevész valakivel, az a patkót rúgja összevele. Nem kötelezõ szólásokat használni. Csak az díszítsebeszédét ilyenekkel, aki érti is õket!

A stílustan egyik vadhajtásaA 2014. decemberi számban Gerstner Károly írt a kény-

szerszinonimákról, a szóismétlés rosszul értelmezett, túl-zott kerülésérõl, sok „szép” példát említve. Én is írtammár errõl máshol. Ha nincs rokon értelmû szó, idegen sza-vakat vesznek elõ, ha az sincs, akkor körülírást. Népszava-zás – referendum; szavazás – voksolás; költségvetés – bü-dzsé; robbanás – detonáció. A gyógyszernek van másik ma-gyar neve: orvosság, de még a patikaszer és a medicína szó-val is váltogatják. A rendõrök hol „az egyenruhások”, holzsaruk, pedig az utóbbi szó az alvilág nyelvébõl való. Az al-kotmánybíróságot rendszeresen taláros testületként emle-getik, Szaúd-Arábia a sivatagi királyság, a pápa pedig akatolikus egyházfõ. Másoknak is szemet szúr ez a buta di-vat. A nyelvmuveles.hu honlap egyik hozzászólója írta töb-bek között, hogy a tûzoltók „beceneve” lánglovag, a kapustpedig hálóõrnek keresztelték el a hírközlõk.

Még rosszabb, ha a csereszó jelentése nem is ugyanaz,mint a helyettesíteni kívánt szóé. A minap arról adtakhírt, hogy Indiában egy leopárd lakott területre tévedt. Atudósító hozzáfûzi: „A képen látható, amint a vadmacskanyugodtan sétál az iskola folyosóján.” A leopárd ugyanmacskaféle, de a vadmacska sokkal kisebb fajtája a macs-kaféléknek, a mi erdeinkben is elõfordul, ellentétben a leo-párddal.

Más nemzeteknek, amelyek nyelvében sokkal kevesebba rokon értelmû szó, semmi gondot nem okoz, hogy több-ször szerepel egy szó a szövegben. Legfeljebb mondatszer-kesztéssel kerülik el az ismétlést – náluk ez rendszerintmellékmondatokkal, vonatkozó kötõszavakkal történik.Mi a szórenddel, gyakran a tárgyas ragozással való vissza-utalással tudjuk megoldani ugyanezt. Sem ismétlésre, semcsereszóra nincs szükség, ha két mondat alanya azonos,vagy ha a második tagmondat az elõzõnek az utolsó szavá-ról mond valamit. Például: Az osztrák külügyminiszter az-zal vádolta Görögországot, hogy a mediterrán országnaknem érdeke a migránsok megállítása. Ehelyett egyszerû-en: azzal vádolta Görögországot, hogy nem érdeke amigránsok megállítása.

Végül: ha az új mondatban más helyzetben, más tolda-lékkal szerepel a megismételt szó, nem rímel, akkor nemzavaró.

Az egyértelmûséget mindenképpen az szolgálja, haugyanazt a dolgot ugyanúgy nevezzük.

Merre van az oda?A magyarra jellemzõ a pontos helymeghatározás. Ren-

geteg ragunk, névutónk van. Minden helyviszonyhoz meg-van a hol, honnan, hova kérdésre felelõ változat: alatt, alá,alól; fölött, fölé, fölül; mellett, mellé, mellõl; mögött, mögé,mögül. Ezt nevezik irányhármasságnak. A mutató helyha-tározószókban megkülönböztetjük a közelre és a távolramutatókat: itt – ott, ide – oda, innen – onnan. A közelremutatókban magas, a távolra mutatókban mély magán-hangzó van. Ugyanígy a mutató névmásokban: ez – az,ennyi – annyi, ilyen – olyan, ekkora – akkora stb.

Az igekötõk ragokból és határozószókból alakultak: abe- igekötõ azonos eredetû a -be raggal. Az ide és az oda ha-tározószó változatlan formában igekötõként is mûködik.Ha az itt és az ott határozószót senki sem téveszti össze, va-jon miért tévesztik össze az ide és az oda igekötõt?

A népi nyelvhasználatból ismerõs, hogy valaki így kérmagának valamit: Add oda! Újabban azonban tévében, sõtszinkronizált filmben is egyre gyakrabban hallunk ilyet:odaadta nekem – pedig a filmek szinkronját talán csak el-lenõrzi valaki! Nekem csak ideadni lehet. Bármennyire el-terjedt is ez a tévesztés, nem hagyhatjuk jóvá, mert rend-szerhiba. Nem mondhatunk le a pontosságról, a megkü-lönböztetés lehetõségérõl!

Buvári Márta

Szálkák

Édes Anyanyelvünk 2016/3. 9

Azért „még egyszer”, mert legutóbbi számunkban(2016/2:17) H. Varga Márta szerzõnk már foglalkozottvele „Bugyii vagy bugyijai?” címû cikkében. Azt mutattabe és szemléltette grammatikailag jól megalapozott ésstilárisan is igényes írásában, hogy az i-re végzõdõ fõne-vek „újabban egyre gyakrabban fordulnak elõ a birtok-többesítõ jel hosszabb alakváltozatával, így: bugyi-jai-m,bugyi-jai-d, bugyi-jai”. Én a cikk megállapításaival lénye-gében egyetértve a következõkben az újabban határozó-szóval megjelölt hátteret igyekszem egy kicsit közelebb-rõl is megvilágítani.

Néhány sor e jelenség „elõzményirõl”Mindenekelõtt azt tartom fontosnak olvasóinkban

tudatosítani, hogy az újabban itt a szokásosnál kissé tá-gabb jelentésben értendõ. Ez esetben nem néhány hó-napról vagy évrõl van szó, hanem legalább három-négyévtizedrõl. Az 1980-ban megjelent, de még a hetvenesévekben íródott Nyelvmûvelõ kézikönyvben a kötetegyik jeles szerzõje, Tompa József ezt írja róla: „A többbirtokra utaló személyragok (ma már úgy mondjuk: sze-mélyjelek; G. L.) tõvégi i hang után régebben csak rövid– tehát j és a, e magánhangzó nélküli – változatukbanvoltak helyesek: kocsiim, -id, -i, -ink, -itok, -ik; kifliim stb.A mai nyelvi szokás azonban annyira a hosszabb toldalé-koknak kedvez, hogy ezek használata nemcsak nem te-kintendõ helytelennek, hanem a közvetlen, keresetlenhangú megnyilvánulásokban stílusosabb is: kocsijaim,-jaid, -jai, -jaink, -jaitok; kiflijeim stb. (A ki, mi, ami stb.névmás ragos alakja is ilyen: kijei, mijei.)” Hozzáteszem:napjainkban, tehát több évtized eltelte után ez még in-kább így van. Csak hébe-hóba találunk ilyenféle alako-kat: buliim, ciciid, fagyii, holmiink, pasiitok, zokniik. Mamár a bulijaim, cicijeid és társaik számítanak megszo-kottnak, természetesnek.

Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy ez az i végû szava-kat tekintve már lényegében végbement nyelvi változásösszefügg, legalábbis összevethetõ egy bõ két évszázad-dal korábbi hasonlóval; azzal, amelynek során a mással-hangzós végû fõnevek több birtokra utaló, -im, -id, -i stb.birtokos személyjeles alakjai kezdtek el hasonló módonkibõvülni. Csokonai még így írt: „Ajkad virági szebbek, /Mint rózsa bíbora, / És csókid édesebbek, / Mint a Tokajbora” (Lillám szácskája). Vörösmarty így: „Fürtidbentengervészes éj” (Az úri hölgyhöz). Kölcsey ekképpen:„S elsújtád villámidat / Dörgõ fellegedben” (Himnusz).Arany emígy: „Nem hagyta cselédit – ezért öli bú!”(Szondi két apródja). S hogy Petõfi se maradjon ki: „Ba-rátim, csak vigasztalással / Ne szomorítanátok engem!”(A cím az elsõ sorral azonos.) A 19. század második felé-ben azután egyre inkább eluralkodott a bõvebb baráta-im, csókjaid, cselédei stb. változat. Olykor elõfordulugyan még késõbb s a legkiválóbbaknál is, mégpedignem csupán szándékolt stíluselemként a hagyományosforma. Íme, egy példa József Attilától: „Könnyim cso-rognak – majd kiapadnak” (Keresek valakit). Ez azon-ban semmit sem változtat az A. Jászó Anna fõszerkesz-tésében 1991-ben megjelent, A magyar nyelv könyve cí-

mû munka következõ summázásának helyességén: „Abarátim-, barátid-féle alakok régiesek, visszaszorulóbanvannak.”

Egy pillantás a jelenre és a sejthetõ jövõre

Olvasóink az eddig elõadottak után azt gondolhat-nák, hogy a két változásforma összekapcsolásával le iszárhatnám mondanivalómat. Ám ennek még nincs itt azideje, s ezt H. Varga Márta is jól tudja, sõt már jelezte is,midõn a bugyii � bugyijai változást vizsgálva így fejeztebe cikkét: „A változás sok esetben már más (nem -i-revégzõdõ) magánhangzós tövet is érint: cipõ-jei-m,író-jai-nk stb. Ezeknek szokatlansága, szabálytalanságamég inkább szembeötlõ.” Nos, itt is szükségesnek tar-tom a jelenségnek szélesebb keretbe helyezett s a jövõfelé is kitekintõ vizsgálatát. Egyetértek azzal, hogy ezutóbbiak a nyelvközösség tagjainak többsége – vagy leg-alábbis jelentékeny része – számára még szokatlanok sszabálytalanok, de tudomásul kell vennünk, hogy létez-nek, s már ezek sem teljesen újak. A már idézett, csak-nem négy évtizede megjelent Nyelvmûvelõ kézikönyv-ben is szerepelnek már. Ott ezt olvashatjuk róluk: „Mástõvégi magánhangzó után mindamellett ma is kerülnünkkell a nyelvjárási hatásra terjedõ, hosszadalmas tolda-lékváltozatokat: utcái, csészéi, ásói (nem pedig utcájai,csészéjei, ásójai).” Akkor még talán jogos volt a nyelvjá-rási hatás emlegetése s annak sugallása, hogy ezt mégne!, de ma már látható, hogy minden magánhangzóravégzõdõ fõnév belesodródott – illetve épp ezekben azévekben sodródik bele – a tárgyalt s immár több évszáza-dot átfogó nyelvi változás áramába. A Kossuth rádióegyik reggeli mûsorából pl. ezt jegyezhettem föl: „Hiábavan, hogy valakinek jó szõlõje van, ha a hordójaira nem-igen figyel oda”. Ugyancsak a rádióból való ez a mondat:„Vásáry Tamásnak már nem volt ismeretlen ez a hely,ugyanis korábbi turnéjain már többször szerepelt ebbena koncertteremben.” Egy családfakutató internetes fó-rumon erre figyelek fel: „Galambfalvi Pál unokájai va-gyunk”. Egy internetes hírportálon, amely különféle ér-dekes tárgyakat mutat be, az „Edényfogó kesztyû” címûleírásban ezt olvashatjuk: „Edényfogó fülek után mostelkészültek az edényfogó kesztyûjeim is.” Ugyancsak azinterneten böngészve „Gyakorikérdések.hu” fejléc alatterre a kérdésre bukkanok: „Dél-Amerikának milyennagy folyójai vannak?” A szintén internetes „Móricgátiújság” 2009. februári számában ezt olvasom: „Eltûnneka tanyák utolsójai is, az emberek is, az emlékek is.” Ésszámos más helyen és esetben tûnnek fel – egyelõre méginkább csak az élõbeszédben – az adujaim, borsójaid,hintájai, kancsójaink, melójaitok, ultijai stb. formák.

Az élet nem áll meg, a nyelv örökösen változik. Elõ-deink végigélték a barátim � barátaim változást, mimost vagyunk benne a holmiid � holmijaid átalakulássûrûjében, s már kopogtatnak, elõbb-utóbb szinte bizo-nyosan be is jönnek a köznyelv kapuján a cipõjei, írójai,kályhájai, pólójai stb. formák. Én még véletlenül semhasználnám ezeket a bumfordinak, esetlennek érzettváltozatokat, ám nyelvészlogikám mégis azt súgja: nembaj, ha jönnek! Ez nem nyelvromlás, hanem egy termé-szetes folyamatnak, egy nyelvi változásnak újabb etapja,amelyet nincs okunk elmarasztalni. De azt én is megerõ-sítem, hogy az utóbbiak, vagyis az unokájai és társaikköznyelviekké csak akkor lesznek, ha már ugyanúgy el-terjedtek, mint a bulijai-, cicijei-, fagyijai-félék.

Grétsy László

Még egyszer az -ibirtoktöbbesítõ jel

használatáról

Megalkottad az „élményközpontú iroda-lomoktatás” koncepcióját. Az világos, hogy azoktatás legyen élményközpontú, az is, hogy azirodalom tele van élményekkel, de mi a mód-szer?

Köszönöm a kedves feltételezést, de a fo-galmat és a koncepciót nem én alkottam meg.Ugyanakkor az is igaz, hogy én úgy kezdtem el33 éve az irodalom általi élményszerzés köréépíteni tanítási eszköztáramat, hogy nem tud-tam arról, hogy mások, másutt ezt már régenkitalálták… Alapvetõen „ösztönös pedagógia”ez a részemrõl. Mindig is lényeges pontja volt amódszereimnek, egyben szerintem az egész él-ményközpontúságnak is alapja az asszociativi-tás, az órai rögtönzés. Egy tanórát csak a fõbbpontjaiban lehet megtervezni. Annyi minden-tõl függ a végeredmény, hogy azt el sem tudjuk képzelni elõtte.35 gyerek egészen másképp viselkedik, ha süt a nap – azaz „Éga napmelegtõl a kopár szík sarja” – vagy ha esik az esõ –„cseperészget a bádogeresz már”. Egyiknek fáj a feje, a másikéhes, a harmadik szomjas, a negyedik tegnap majdnem eltörtea lábát, néhányan szerelmesek, másoknak válnak a szüleik… –ha mindezeket nem tudjuk gondolatilag és érzelmileg belekap-csolni a tanításba, ha nem tud ezekrõl az életeseményekrõl isszólni az aznapi irodalomóra, akkor a veszett fejsze nyele azegész irodalomtanításunk.

Legendásak a módszereid…Idén januárban kivittem a 12. osztályosaimat Kõszegre

ottlikozni, s ugyanott ültünk az Iskola ebédlõjében, ahol annakidején Bébé, Medve és Szeredy Dani, meg persze Öttevényi,Merényi, Colalto és a többiek ültek mindennap, és egyszercsak szóltak a diákjaim, hogy nézzek kifelé – háttal álltam azablaknak –, akkor nem hittem a szememnek, mert „[a]ztán ko-molyan rákezdett, hullt a hó szakadatlan, s ahogy teltek azórák, inkább erõsödni látszott, mint alábbhagyni. Mértanórajött, utána földrajz. A tanterem ablakait szinte elvarázsolta eza kavargó, fehér színjáték; mintha egy óceánjárón utaznánkvalahová, nem tudtam levenni a szemem az egyhangú és csodá-latos látványról. Részeg lett az ember, olyan hirtelenül érke-zett a hóesés. Erre a lehetõségre nem is gondoltam” (OttlikGéza: Iskola a határon). Akkor azt mondtam magamban, hogyezért a pillanatért megérte 33 évet ezen a pályán tölteni. Az él-ményközpontúság azt jelenti, hogy a gyerek a 12. osztály végén– és a húszéves érettségi találkozón – úgy érezze, hogy „iroda-lom nélkül lehet élni, csak nem érdemes”. Ha ez felmerül ben-ne, akár csak egyetlen pillanatra is, akkor valóban tettünk vala-mit az õ boldogsága érdekében.

Tankönyveid (Irodalom 9–12, Krónika Nova Kiadó) alcíme:Érettségi-központú irodalomkönyvek mûszövegekkel. Ma-napság sokan le akarják beszélni a tankönyvszerzõket a kro-nológiáról.

Könyveimben ugyan fellelhetõk a kronológia elemei,ugyanakkor a kötetek egészének felépítése alapvetõen kon-centrikus. Amikor a tankönyveket írtam – 2007 és 2011 között–, ez a struktúra látszott kellõképpen újszerûnek számomra,ugyanakkor még vállalhatónak a kiadó részérõl is. Nyilvánolyan sorozatot kellett írnom, amelyet nagy valószínûséggelengedélyezni is fognak. A problémaközpontúságot, élmény-központúságot, asszociativitást, kreativitást tartom fontosnak,nélkülözhetetlennek az irodalomtanításban.

Több új irodalomtörténeti kifejezést használsz: beszédmód,magatartásmodell, megismerési alakzat, látásmód. Ez nem nehe-zíti meg a tankönyv használatát?

Ha egy tanár már 9.-ben ezek beépítésével kezdi el a taní-tást, akkor nem lesz probléma. Másrészt gondoljunk arra, hogyhány és hány szakkifejezést használnak más tantárgyakban adiákok! Soha senki nem kérdõjelezte meg a dezoxiribonukle-insav, a molekuláris genetika vagy a cosinus-tétel elnevezését,bezzeg ha magyarból három idegen szó van egy tankönyvben,arról már egy csomó újságcikk jelenik meg, hogy miért tömjüktele a szegény gyerekek fejét terminus technicusokkal. Nyilvánaz irodalomtudománynak is megvan a maga szaknyelve, s eb-bõl én csak ízelítõt adok, hiszen a tankönyvrendelet amúgy ismegkötötte a kezemet. Máig tudom a szövegét, persze csak

nagyjából: „9–10. osztályban a mondatok35%-ánál több nem lehet hosszabb 150 karak-ternél, és az idegen szavak együtthatója nemhaladhatja meg a 0,8-et” (valahogy így szólt).A tankönyvírás tehát nem más, mint gúzsbakötve táncolás. Ugyanakkor tulajdonképpenmég ma is csodálkozom egy kicsit, hogy ezeketa tankönyveket egyáltalán engedélyezték, hi-szen meglehetõsen mások, erõsen különböz-nek a forgalomban lévõ sorozatoktól.

A színes, változatos, egy oldalon sok aprórészletre tördelt mondanivaló szinte egy hon-lapra hasonlít. Nem tartasz attól, hogy ugyan-olyan felszínes, futó olvasásra csábít, mint egyhonlap?

Új olvasásmódot kívánnak a tankönyveim,ez tény, de eleve ez is volt a szándékom. Mint

említettem, a végcél valamilyen elektronikus tartalom létreho-zása volt, s ezért találtuk ki a szerkesztõmmel, Fábián Terézzelés a grafikussal, Szabó Lászlóval együtt ezt a formát, amelyjobban hasonlít egy honlapra, mint egy tankönyvre. A haszná-lók, tanárok és diákok egyaránt visszaigazolták ezt a formát ésstruktúrát. Egyik tanár-recenzensem, Boldog Zoltán „Trenditankönyvmagazin”-nak nevezte a 12.-es kötetet (akkor mégcsak az jelent meg), s ennek én borzasztóan örültem. Valakimás azt is hozzátette ehhez, hogy „végre egy olyan irodalom-tankönyv, amely miatt nem kell szégyenkeznie a gyereknek, haa buszon vagy a villamoson olvassa”.

Hol állsz az irodalom- és/vagy nyelvtanoktatás vitában?Másként: szükségesnek tartod-e a külön nyelvtanórát?

Jómagam úgy vélem, nincs szükség külön irodalom- ésnyelvtanórákra. Ezt amúgy a határainkon túli magyar iskolák-ban sokfelé hasonlóképpen gondolják, tehát bõven akad rápélda. Pár éve a tankönyvpiacon is megjelentek az elsõ szinté-zisteremtõ könyvek, melyek egyben tárgyalták a nyelvtant ésaz irodalmat. A központosítással azonban sajnos ezek is a peri-fériára kerültek, pedig ez az egyik leginnovatívabb irány volt azelmúlt évtizedben! Nézetem szerint erõs szükség van viszontarra, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgyon belül a taní-tás arányai elmozduljanak a nyelviség felé. Másképpen szólva,ha nem tudjuk elég érdekessé tenni az órákon az irodalmi mûnyelvi megalkotottságának a mibenlétét diákjaink számára,akkor az irodalom tantárgy néhány évtizeden belül marginali-zálódni fog a magyar oktatási rendszerben (ahogyan ez Nyuga-ton már nem egy helyütt megtörtént).

Tankönyveid jelenlegi helyzete?A 9.-es könyv még most is rendelhetõ a hivatalos tankönyv-

listáról, a többi közvetlenül a kiadótól szerezhetõ be (melles-leg szinte irracionálisan olcsón). Egyébként néhány száz pél-dányban fogy évente mindegyikbõl – ez egy tankönyv esetébenpersze nagyon kevés, a kiadó részérõl fenntartani a kínálatotráfizetés és luxus. Ugyanakkor persze fontos a kiadónak ésnekem is, hogy a sorozat legalább meg tudott kapaszkodni azegyre szûkülõ piacon. Megjegyzem, hogy a tankönyvsoroza-tomhoz – az elfogadtatás körül nem kevés vihart kavart –OFI-s kerettantervet is készíthettem, tehát van ma Magyar-országon olyan kerettanterv és tankönyvsorozat, amely az él-ményközpontúságot, nem pedig a kronológiát és az ismeret-központúságot helyezi elõtérbe. Tény, hogy kevesen tudnakerrõl, de legalább létezik mindkettõ.

Az interjú teljes – csaknem kétszeres – terjedelemben ol-vasható az E-nyelv Magazin címû internetes lapban(www.e-nyelvmagazin.hu). (A szerk.)

Élményközpontúságtankönyvekben?

Fûzfa Balázzsal beszélgetBalázs Géza

Édes Anyanyelvünk 2016/3.10

Édes Anyanyelvünk 2016/3. 11

Mit jelent az, hogy új, „állami", központinyelvtankönyv? Minek alapján íródnak, kiszervezi ezt a munkát, kik vesznek bennerészt?

Pontosítanom kell ezt a közbeszédbõl idé-zett állítást: nem létezik egyetlen, kizárólagosállami nyelvtankönyv, mint ahogyan másféletantárgyból sincs ilyen. A központi intézkedé-sek (az Országgyûlés 2013-as tankönyvtörvé-nye és az OFI tankönyvkiadói kijelölése) ótavalóban csökkent az elõírásoknak (NAT, ke-rettanterv) megfelelõ tankönyvek száma. De amostani központi (OFI) tankönyvlistán a fel-sõ tagozaton háromféle tankönyvcsaládbólválaszthatnak a tanárok: a Széplaki Erzsébetáltal írt (apáczais – AP) nyelvtankönyvekbõl,az Antalné Szabó Ágnes és Raátz Judit nevé-hez kapcsolható Magyar nyelv és kommunikáció sorozatból ésaz OFI saját fejlesztésû Magyar nyelv címû tankönyveibõl.Középiskolában kétféle sorozat van, a korábban ugyancsakAntalné Szabó Ágnes és Raátz Judit által írt Nemzeti Tan-könyvkiadó-tankönyvek átdolgozott kötetei (NT jelzéssel) ésaz OFI-sorozat tankönyvei, munkafüzetei (FI jelû könyvek).Az „ofis” tankönyvek a TÁMOP 3.1.2-B/13-2013-0001 jelûuniós támogatású projekt keretében születtek, a közneveléstartalmi megújítására, a digitális taneszközök és a NemzetiKöznevelési Portál párhuzamos fejlesztésével együtt.

Az „ofis” könyvek esetében nem beszélhetünk hagyomá-nyos értelemben vett tankönyvszerzõkrõl. Rá kellett hango-lódni a mai igényekre, a mai gyerekekre és az anyanyelvhasz-nálat mai helyzetére. Sokan dolgoztak egy-egy tankönyvön,mindenkinek közvetlenül köze volt vagy a tudományterület-hez, vagy közvetlenül a tanításhoz, többen gyakorlattal rendel-kezõ fejlesztõk, tankönyvesek. A szerzõk széles körbõl kerül-tek ki, tudós szerzõink névsorának a változatossága jelzi, hogyéppen ideje volt szélesebb sávot nyitni az anyanyelvtanításnak:szemléletben és módszertanilag is.

A tankönyvkészítés fázisában a bírálók a felállított szabá-lyozási rendszer szerint az akadémiai szintig követték a mun-kánkat, eléggé figyeltünk a média visszajelzéseire is, és termé-szetesen a nagy külsõ apparátust jelentõ kipróbáló tanárokra,akik önkéntesen jelentkeztek. Lényegében a sokféle konzultá-ció és kommunikációs csatorna bekapcsolása miatt óriási kom-petenciafejlesztés zajlott a nyelvtantanításban. Most úgy ér-zem, hogy olykor a hiányzó konszenzust pótoltuk a magyarnyelvtudomány kevéssé összehangolt irányzatai között egy-egykérdés tankönyves alkalmazásával, mire a tizenkettedikes tan-könyv elkészült. Magunkat fejlesztve fejlesztettünk.

Miben újak ezek az „ofis” tankönyvek? Mi a legfõbb újdon-ságuk?

Tankönyveinkben nem az egyes szerzõknek vagy valamelynyelvtudományi, esetleg módszertani felfogásnak adtunk pri-mátust. Abból indultunk ki, hogy tankönyvfejlesztõink a maitantárgyi és pedagógiai elvárásokat a helyzetbõl és a célból kö-vetkezõen (koncepcionálisan) beépítik a könyveinkbe. A szer-kesztõség összehangolta a munkát az elõírt kétéves kerettan-tervi haladásmenetre és a felsõ tagozat/középiskola váltásra is;szorosan követi az irodalomtankönyveket, és tekintettel van arokon mûveltségterületekre. A szerkesztõk az elsõ perctõl se-gítik, hogy a koncepció, a minõség és a vizuális megújulásösszehangolt lehessen: egymással és a szerkesztõkkel össze-kapcsolva dolgoztak menet közben is. Munkájukat folyamato-san követték a tudományos és pedagógiai lektorok (szakér-tõk), nemegyszer külsõ (egyetemi/intézeti) konzulensek is,

még mielõtt (szabály szerint) a tantárgyi szakmai bizottságok(egyetemi-módszertani szakértõk, gyakorló tanárok, civilegyesületek képviselõi), majd a Nemzeti Tankönyvtanácsmegvizsgálta a megvalósulás minõségét. Sok szakembert moz-gatott ez a struktúra, azért tudta a feladatait ilyen tempóbanteljesíteni. Közben megtörtént a három tankönyvkiadó egybe-kapcsolása, megkezdõdhetett a fent említett korábbi nyelv-tankönyvsorozatok frissítése a munkákat jegyzõ szerzõk és ko-rábbi szerkesztõik bevonásával. A tankönyvek megjelenését

egyéves kipróbálói szakasz követi, majd a bí-rálatoknak és értékeléseknek megfelelõ át-dolgozás, és azután kerülnek a könyvek Okta-tási Hivatal (OH)-akkreditációra. E komolyés kemény idõszakban a következõk voltak amunkafázisok: kiadványainkat tankönyven-ként 40–50 tanár naplózta és véleményeztenaponta, a tanításban lebontható legkisebbszövegegységig, írásban és gyakori személyesvisszacsatolással is. Fárasztó, de online kom-petenciát fejlesztõ „társalkotói/bírálói” mun-kájukért díjazást is kaptak. Az értékeléseketszakemberek vizsgálták meg, és szûrték többlépésben és szinten – így készült el az idén ki-bocsátott „új generációs” tankönyvváltozat.

Hogyan áll ez a munka? Mely tankönyvekvannak készen, melyek megjelenés elõtt, s mi-kor lesz készen az összes?

Az eddigi két és fél éves, viszonylag gyors megújítást szolgá-ló projektben már minden évfolyamra elkészült az ún. kísérleti„ofis” tankönyv, munkafüzettel együtt. Valamennyi könyvmegfelel az „A” kerettantervnek, és tankönyveink alkalmasaklehetnek a „B” kerettantervre is, amikorra minden évfolya-mon véget ér a kipróbálói szakasz, és megtörténik az átdolgo-zás. Tartalmukat tekintve máris megfelelnek az elvárásoknak.

Örömmel jelentem, hogy az elsõ megújult-átdolgozott sajátkönyveink a napokban kapták meg az OH-engedélyt, így az 5.és a 9. évfolyam már az „új generációs” nevet viseli. Egyúttalcsatlakozik hozzájuk az új nemzedékek számára fontossá váltdigitális feldolgozás és tartalomszolgáltató felület is. A váltásta kétféle tankönyv között a tankönyvjegyzéken jól látható /1szám és több más megkülönböztetõ jel is mutatja. Ha az üte-mezés szerint haladunk (jelenleg a hatodik és tizedik osztályostankönyvek átdolgozása indul, és a hetedik és tizenegyedikosztályos kipróbálás feldolgozása folyik), akkor a most induló,legutolsó kipróbálói év után befejezhetjük az átdolgozásokat,tehát az ötéves idõszak végére minden évfolyamon lezárul a kí-sérleti szakasz.

Milyen sorrendben vezetik be ezeket a tankönyveket?

A könyvek cseréje (kísérletirõl új generációsra) folyamato-san történik.

Korábban volt szó „tartós tankönyvrõl”, ez ugye azt jelenti,hogy nem megy át a tanuló tulajdonába, vissza kell adni, és ké-sõbb mások is tanulhatnak belõle. Ezek ilyen tankönyvek?

A tartós tankönyvvel a kormány célja a tankönyvárak mér-séklése. A tankönyvek továbbadása (környezet)nevelési ésszemléletváltási kérdés, ám a gyakorlatban megvalósítani ne-hezebb, mint gondolnánk. Az eldobható tárgyak korában kellvisszafordítani a szemléletet. Azzal, hogy csak a munkafüze-tekbe szabad írni, tankönyvkészítõi fegyelmet is megkövetelt.

Mit tehet egy magyartanár, ha nem akar ebbõl a tankönyv-bõl tanítani?

Az „ofis” könyvek választása nem kötelezõ. A döntés elõttérdemes megismerni a könyveket. Ez a Nemzeti KöznevelésiPortál (NKP) segítségével tanárnak és szülõnek minden re-gisztrálás nélkül, könnyen sikerülhet: a kísérleti tankönyvek ésaz új generációs tankönyvek teljes terjedelmükben letölthetõkés olvashatók itt: www.nkp.hu. Ugyancsak el lehet érni a portá-lon a többi (AP és NT jelzésû) nyelvtankönyvrõl készült rövidleírásokat és ajánlókat. A tankönyvkatalóguson a tankönyvekborítóképe, tartalomjegyzéke, néhány oldalas betekintõ és rö-vid ismertetõ található. Fontos érv, hogy az „ofis” könyvek ol-csóbbak.

„Magunkat fejlesztvefejlesztettünk”

Baranyai Katalin, az Oktatáskutató ésFejlesztõ Intézet (OFI) vezetõ szerkesztõje

válaszol Balázs Géza kérdéseire

Fotó: Bolyai Önképzõ Mûhely

Édes Anyanyelvünk 2016/3.12

Romániában gyakran tapasztaljuk, hogy az iskolai munká-ban nem használják az elõíró jellegû dokumentumokat. Több-szörösen érvényes ez a nyelvtantanításra.

Az általános iskolában elméletközpontú grammatikát taní-tanak: a nyelvtanóra szabályok magoltatásából áll, az alkalma-zott tudás, a problematizáló feladatok nem jellemzõk. Közép-iskoláinkban az a hiedelem terjed, hogy nincs szükség nyelv-tantanításra, miközben a tanterv és az érettségi követelmény-rendszer is számon kér leíró nyelvészeti tudást, de pragmati-kai, kommunikációközpontú megközelítést is.

Milyen nyelvi nevelést tükröznek tanterveink? Az alsóbbtagozaton leíró nyelvtant tanítunk, amely a dokumentumokalapján funkcionális szemléletû. Ezt tükrözik a tanterv kompe-tenciái is: a szóbeli közlés, a szóbeli kifejezõképesség, a szövegol-vasás és szövegértés, az írásbeli kifejezõképesség (fogalmazás).Ezek nyelvi, nyelvtani tartalmakkal operálnak: a szóbeli közlésés kifejezõképesség a beszédminõségre vonatkozik, az írásbelikifejezõképesség helyesírási, nyelvtani szabályok mûködteté-sét igényli, mint ahogyan stilisztikai és pragmatikai tudás alkal-mazását is.

A kompetenciák olyan tartalmakban jelennek meg, mintpl.: A szóbeli szöveg összetevõi. A mondatok megszerkesztése. Amondat. Az egyszerû mondat. Modalitás szerinti osztályozás.Vagy: A tanulók saját nyelvi változatának szavai és azok köznyel-vi megfelelõi. De szintén nyelvi, nyelvtani jellegûek: Saját nyelviváltozatok beszédbeli szerepe. Szócsalád. Szórend.

Ehhez képest azt tapasztaltuk, hogy szabályközpontú, el-méletorientált tanítás folyik. A magyartanárok gyakran szószerint kérik számon a meghatározásokat, és nagyon csekélymértékben tudják az alkalmazott tudást megjeleníteni.

A középiskolákban ennél is rosszabb a helyzet: a legtöbbpedagógus és diák úgy tudja, nincs is nyelvtantanítás. Miköz-ben a tanterv és az érettségi követelményrendszere ilyen kom-petenciákra, képességekre épül: A kommunikációs képességekfejlesztése: a tudatos nyelvi viselkedés alakítása. A szövegolvasásképességének elmélyítése, az olvasói szerep gyakorlása. Az esztéti-kai magatartás gyakorlása. Itt külön hangsúlyozzuk a tudatosnyelvi magatartás fejlesztését, melynek alapja a helyes beszéd és ahelyesírási készség mûködtetése; a nyelvhelyességi vétségek és stí-lustalanságok, stílustörések felismerése és javítása. Tartalmai pe-dig: Szóbeli és írott szövegek jellemzõi. A kommunikációs hely-zethez és a tárgyhoz igazodó megnyilatkozás. A magyar helyesírásalapelvei; az egybeírás és különírás szabályai; a tulajdonnevekírásának szabályai; az idegen szavak helyesírása; a központozásszabályai.

Ezek a dokumentumok konkrétan nyelvi, nyelvtani tartal-makra épülnek, miközben a mindennapi tudásban való alkal-mazhatóságra törekednek.

Kérdés, hogyan viszonyul egymáshoz tanterv és tanóra.Megfigyeléseinkkor többször találkoztunk azzal, hogy végzõsdiákok négy éven keresztül egyáltalán nem foglalkoztak a tan-tervi témakörökkel. Tapasztaljuk, hogy olyan világban élünk,ahol a helyes beszéd és a helyesírás leértékelõdött: például hi-vatalos dokumentumokban sem használják a mellékjeleket; adiákok között a természettudományoknak, informatikánaknagyobb a presztízse, mint a társadalomtudományoknak, fõlega nyelveknek. Ilyen kontextusban a csak szabályokat, elméletetközvetítõ nyelvtan eleve negatív megítélésben részesül.

Tanterv és tanóra viszonylata fordítottan arányos: az okta-tási dokumentum gyakorlatorientált, de a mindennapokban azelméletközpontúság jellemzõ. Ennek okát abban látjuk, hogy apedagógusok nagy része a tanítási órát, az oktatási folyamattervezését nem a tantervekre építi. Bár például az általános is-

kolai tanterv külön színes megjegyzésben rögzíti: A tanárnak atankönyv tartalmát a tanterv követelményeinek megfelelõen kellalkalmaznia és az osztály/tanulócsoport igényeihez kell igazíta-nia. Azaz felhívja a magyartanár figyelmét, hogy munkáját en-nek a dokumentumnak a segítségével kell terveznie és szervez-nie.

Véleményünk szerint annak, hogy nem használják a tanter-vet, az az oka, hogy pedagógusaink sokszor nem tudnak tájé-kozódni ezekben a dokumentumokban, nem tudják, mit ho-gyan kell értelmezniük. A megfigyelések alapján arra követ-keztetünk, hogy a tanárok egy része nincs tisztában a nyelvtanialapfogalmakkal, szabályokkal sem, nincs megfelelõ módszer-tani tudásuk, hogy az elméletet, a szabályt alkalmazott tudás-ként kérjék számon.

Fontos kérdés: milyen módon körvonalazódik a nyelvi ne-velés fontossága a nyelvmegtartás szempontjából? El-elfelejt-jük, hogy az iskola szerepe mégiscsak az, hogy a közösség szá-mára hasznos egyéneket neveljünk. Túl a szocializációs felada-ton, a tárgyi tudás elsajátításán, fontos, hogy harmonikusanfejlett fiatalokat neveljünk. Ennek a harmonikus fejlettségnekegyik jele, hogy szóban és írásban egyaránt ki tudja fejezni ér-zéseit, gondolatait. Mindez pedig csak a megfelelõ nyelvhasz-nálaton keresztül valósulhat meg.

Kliséként ismételjük, hogy legkönnyebben az anyanyelvéntanul a gyerek; az önkifejezés is általában az anyanyelven a leg-egyszerûbb, viszont kisebbségi helyzetben az anyanyelven valótanulás a nyelvmegtartással és ezáltal az identitás megtartásá-val is összefügg. Ezért fontos, hogy a magyar tannyelvû iskolá-ban olyan nyelvtantanítási szemlélettel dolgozzunk, amely aminõségi kommunikáció alapja, s ezáltal a magas szintû tudászáloga, mely végsõ soron a nyelvmegtartást is elõsegíti.

A megfelelõ nyelvi tudás (kódváltás beszédhelyzetenként, aválasztékosság mûködtetése stb.) biztonságot nyújthat a fiata-loknak, ezáltal a nyelv presztízse is magasabb lehet számukra.

A fenti problémafelvetésbõl következik, hogy a mindenna-pi iskolai gyakorlatban tudatos nyelvhasználóvá nevelünk-e.Ennek megválaszolásához definiálnunk kell a tudatos nyelv-használó terminust. Ide tartozik az írott és beszélt nyelv válto-zatainak tudatos használata: a nyelvi kódváltás képessége, anyelvi kreativitás, a nyelvhasználati, szövegértési és szövegal-kotási képességek alkalmazása. Valójában a beszélõ akkor lesztudatos nyelvhasználó, ha tudja, hogy milyen kontextusban mi-lyen módon szólalhat meg, felismeri helyét a csoporton belül,és beszédmódját tudatosan alakítja mindehhez. Vagyis haszükségesnek véli, képes a gyors kódváltásra szókincsben,hangzásban, hangmagasságban, beszédritmusban stb. egy-aránt, illetve választékosságra, nyelvi kreativitásra törekszik,miközben a megértés és önkifejezés tükrében képes együttmû-ködni hallgatóságával.

A fenti meghatározás alapján újabb kérdés merül fel: az aziskolai rendszer, amelyben a diákok egyre kevesebbet beszél-nek, képes-e bármilyen módon a nyelvi tudatosságot fejleszte-ni? Egyáltalán az az életmód, amely passzív befogadóvá tesz(lásd zenehallgatás éneklés helyett), lehetõvé teszi-e a fentemlített képességek gyakorlati kibontakozását? Nyilván reto-rikai kérdéseknek szánjuk mindezt, és figyelemfelhívó szán-dékkal érintjük tanulmányunk során.

Magyari SáraPartiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad

Hogyan (ne) tanítsuk a nyelvtant? címmel rendezett „tan-dem-konferenciát” a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport ésa Magyar Szemiotikai Társaság 2016. április 26-án és 28-ánNagyváradon és Budapesten. Magyari Sára gondolatait vitain-dítónak szánjuk a 3. nyelvésztáborban (Sátoraljaújhely, 2016.június 17.) tartandó nyelvtantanítási fórumhoz. (A szerk.)

NyelvtanoktatásRomániában

Édes Anyanyelvünk 2016/3. 13

A régi Budapest remek vadászterületet nyújtott volna atöbbnyelvûség kutatóinak. Elég belelapozni a Czím- és lakjegy-zék köteteibe (a neten ma már könnyen megtehetjük): a nevekelképesztõ sokfélesége mögött virít a nyelvi sokszínûség.

Maradjunk most a jobbparton. Buda visszavívása után az ittrekedt török asszonyok és gyerekek mellé vegyes nemzetiségûzsoldosok, majd rácok jönnek ezrével, a megmaradt vagy újon-nan érkezõ magyarok és németek közt felbukkannak olasz kö-vezõk és kéményseprõk, morva pallérok, zsidó kereskedõk, azelsõ két kávés pedig örmény. Ahogy Mészöly Miklós Anno cí-mû írásában elképzeli azt a bábeli nyelvzavart: „Hayvas [AnnaMária örmény gyermekelemésztõ] olyan németséggel beszél, amitesetleg egy görög-zsidó mészáros ért meg, aki kunsági pásztorok-kal alkuszik örményül, akik viszont török szavakat kevernek amagyarba, hogy Constanzot, a cseh vásárbíró legényét megté-vesszék: nem elhajtott marhákról van szó.”

A 19. század végi építkezéseken a Felvidék ácsai és mal-teroslányai dolgoznak tömegével. A kiegyezés és az elsõ világ-háború között úgy tódul Budapestre a munkát, boldogulástkeresõ nép a Monarchia minden szegletébõl, mint Ame-rikába – és a Tabánba is jutbelõlük. A két-, sõt három-nyelvûség mindvégig termé-szetes, és fontosságát min-denki érzi: cseregyerekekköltöznek „német szóra”,„magyar szóra” idegen csalá-dokhoz az ország másik vé-gébe, a tehetõsebbek franciakisasszonyt fogadnak, a leg-gazdagabbak svájci és angolintézetekben neveltetik cse-metéiket. Az iparoslegények,vendéglõs- és pincértanon-cok kötelezõ vándorévei isidegen nyelvû környezetbentelnek.

A német és a magyar nyelvharcáról sokan és sokat írtakmár, hétköznapi, békés együttélésük dokumentumairól vi-szont tudtommal nemigen. Nincs is belõlük sok? Vagy csak fel-táratlanok? Magánlevelek, naplók, konyhai receptkönyvek kö-zött kellene kutakodni.

A budai oldal mindig lassabb volt, mint a pesti. Amott a ke-reskedelem és a szolgáltatások, majd az építkezések és a gyá-rak jelentik a megélhetés fõ forrásait, míg itt a filoxéravészigmindenki a szõlõbõl élt, négy lomha évszak tempójában.

Lakner Sándor 1845-ben riportot ír a Honderûbe Buda örö-meirõl. A híres tabáni kávéházban, a Szarvasban vasárnap reg-gel mise helyett dominózó polgárokat ekképpen festi le:

„Egy pár filiszterileg gépszerûes dominóhõs üldögélt a gyér asz-talok egyikénél, phlegmatico-mathematicus képekkel számítgat-va ujjaikon filléres nyereség- vagy veszteségeiket. Kiváló példányaima csupán fõvárosunkban lelhetõ mintapolgároknak, kik…fejvakarva borzadoznak ama rettentõ csapás ellenében, miszerinta magyar szó Buda városában is széltében lábacskára kapogatnikezdeget.”

Ez a „lábacskára kapogatás” sem volt valami gyors folya-mat. Budának ekkor még nem volt magyar újságja – német vi-szont régóta igen: az elsõ hazai német nyelvû hírlap, azOfnerischer Mercurius hetilap az 1730-as években, az Ofner Ze-itung pedig 1796-tól tudósította a budai bürgereket a legfonto-sabb helyi és nemzetközi eseményekrõl. Ez utóbbi Vereinigte

Ofner-Pester Zeitung néven egészen az 1850-es évekig mûkö-dött. Az 1890-es évek elején az álmos Buda a túlélésért küzdveösszekapja magát, és pörögni kezd. Aztán annyi helyi lapot tartel hosszabb-rövidebb ideig, amennyit a rohanó Pest egyetlenvárosrésze sem – odaát mindenki csak a nagy országos és fõvá-rosi napilapok híreire kíváncsi, míg a budaiakat a maguk dolgaérdekli. A több folyamnak is nekirugaszkodó Budai Hírlapmellett jön a Buda és Vidéke, a Budai Ujság, a Budai Szemle, aBudai Kalendárium, a Buda, a Budai Napló, a Buda Lapja, aBudai Híradó, majd a sor végén a Budai Krónika – s olyan, szû-kebb közönséghez szólók is, mint a Budai Sport, a Budai Lloyd,a Budai Ingatlan meg a Budai Képes Lapok, illetve a nevébenkivételesen nem „budaiaskodó” Szabadpolgár.

A Budai Hírlap 1936 farsangján imígyen szólítja meg a„dapáni ibarosog” dolgos népét:

MEGHÍVÓMi „Dapániak” und görnyégére valósiag – ekészen Putaörsik

–, susztereg, schneidereg, allerhand ibarosog hamergnug aszdad a„klángeldnyavaládbul” ami mekfan ekész éfpen. Schluss.Deshalb agarung egyed nagyod muladni farsank udolján – naja.

Asz fan vor Aschermitwoch Feber 25. esde 5 óragor. (Tabán,Iparoskör, I. ker. Attila krt. 50.) Agi appan a grosse Muripanmitmachol, asz a fain menázsid padjupan felesékéfel zusammitbringolja. A koszt gözös, asz asszony – ná! – A padjupolfokung elemózsiálni, mintengi a másépul. Auf asz a

„Dapáni ibaros padjupálra”einládolunk minten anständig mesderd, mit „Hund und Fa-milie”.

Elvárjug, ha csag nichthebdigás fan mek, iparos-kollékiálitätbul együd freszo-lung, szaufulung, naccherdáncolung bis in fru.

Lesz Muzik, klavir, nochhankász – cálen – fizedni –niksz!

Tabán, (lecte Atem) 1936.február 20.

Mit Kruszasz elnyögség

Azaz:Nekünk, tabániaknak és

környékére valósiaknak –egészen Budaörsig –, suszte-reknek, szabóknak, minden-féle iparosoknak elegünk van

abból az „aprópénz-nyavalyából”, ami egész évben van. Vége.Ezért akarunk egy nagyot mulatni farsang utolján – naja.

Ez Hamvazószerdán, február 25-én este 5 órakor lesz (Ta-bán, Iparoskör). Aki ebben a nagy muriban részt vesz, az a fi-nom ennivalót batyuban feleségével együtt hozza el. A kosztközös, az asszony nem! A batyuból fogunk elemózsiázni, min-denki a máséból. Erre a

„tabáni iparos batyubálra”hívunk minden tisztességes mestert „kutyástól és családostól”.Elvárjuk, ha csak nem hektikás, iparos kollegialitásból együttfalunk, iszunk, aztán táncolunk reggelig.

Lesz zene, zongora, de hangászt nem fizetünk!Tabán (az utolsó pillanatban), 1936. február 20.

Üdvözlettelaz elnökség

A meghívó szemlátomást teljesen kétnyelvû közönséghezszól, szerzõje is folyékonyan beszéli mindkét nyelvet, és min-den karikaturisztikus túlzás dacára (vagy épp azért) gyanakod-hatunk: a tabáni nép körében még ekkoriban is természetes,hogy mindenki azon a nyelven szólal meg, amelyik épp az eszé-be jut, keverve a szavakat, s tekintettel arra is, akihez beszél.Szívderítõ multikulti, ne kapjunk a fejünkhöz!

Saly Noémi

Padjupál a Dapánban

Egy nyolcvanévesbudai nyelvemlék

Az Avar család vendéglõjük udvarán, 1931

Édes Anyanyelvünk 2016/3.14

A magyar nyelvtan tanításának szempontjai a magyarnak ide-gen nyelvként való oktatásában részben eltérõ, sajátságos követel-ményeket támasztanak a nyelvleírással szemben: a mondat- ésszövegalkotásra készülõ nyelvtanulók egzakt szabályokat, pontoslistákat, egyértelmû útbaigazításokat várnak egy-egy nyelvtani je-lenség használatával kapcsolatban nyelvünk mûködése rejtettösszefüggéseinek felfedezése érdekében. Ahhoz, hogy megérthes-sük a magyarul tanuló külföldi diákok problémáit, ún. külsõ, nemanyanyelvi grammatikai tudatosságot kell kifejlesztenünk ma-gunkban.

Az ebben a cikkben tárgyalt kérdést Kiss Gabriella, a ZágrábiEgyetem Hungarológia Tanszékének magyar nyelvi lektora és ta-nítványai, a másodéves magyar szakos horvát diákok tették fel. Apontos szabályok felállításának kényszerítõ szüksége nagy nyelvitudatosságot feltételez a diákok részérõl. Ennek kialakításában bi-zonyára elismerésre méltó érdemei vannak a lektornak és a tan-szék minden munkatársának. Ezúton is köszönöm a kérdést, ésmost megpróbálok válaszolni is rá.

A vonatkozó névmások – aki, ami, amely(ik) – használati sza-bályait a magyar anyanyelvû beszélõk általában jól ismerik, jólle-het az ami és az amely helyes megválasztásában gyakran bizonyta-lanok vagyunk. Ez alkalommal azonban nem errõl az örökzöld té-máról kívánok elmélkedni, hanem az amely és az amelyik névmá-sok használati szabályainak a megfogalmazására teszek kísérletet.

A gondolkozást egy nyelvtanulói kérdés indította el, nevezete-sen: „Ha leszögezhetjük, hogy az amelyek az amely és az amelyiktöbbes száma egyaránt, akkor a következõ mondatban miért azalanyi ragozás a helyes: Azokról a filmekrõl beszélgettünk, ame-lyeket együtt néztünk meg. Ha ezt a mondatot egyes számbatesszük, akkor a tárgyas ragozási paradigmából kell választanunka megfelelõ alakot: Arról a filmrõl beszélgettünk, amelyiket együttnéztük meg.”

Elsõként azt kell leszögeznünk, hogy az amelyek névmás ere-dendõen csak az amely többes száma:

aki – akik,

ami – amik,

amely – amelyek,

amelyik (– amelyikek).

Az amelyik használatára a következõ útbaigazítást olvashatjuka Nyelvmûvelõ kézikönyvben: „vonatkozhat dologra és személyreis, mégpedig akkor, ha több közül egyet kiemelünk [a kézikönyvkiemelése H. V. M.]. Pl.: azt a könyvet kérem, amelyik a múltkor isnálam volt; Rettenve sikolt fel, amelyik belényúl (Arany: Családikör). Ha azonban nem a több közül való kiemelésre alkalmazzák,

használata pongyolaság, illetve népiesség. Pl.: szülõháza, ame-lyikhez [helyesen: amelyhez] oly sok kedves emléke fûzõdött…”

Az amelyik névmásnak – jelentése, illetve funkciója, a ’többközül egyet, az egyiket’miatt – voltaképpen nincs is többes száma.Ezért tettem zárójelbe a fentiekben az amelyikek alakot. Ennek el-lenére analógiás hatás folytán (amely – amelyek; amelyik – amelyi-kek) a nyelvjárásokban, sõt a köznyelvben is elõfordul.

Az amelyik egyébként nem szimpla vonatkozó névmás, hanemaz amely vonatkozó névmás kiemelõjeles (-ik jeles) alakja. Ez a jelelõfordul más névmásokon is, pl. (bár)mely-ik, egy-ik, más-ik.Ezekben az -ik ugyanúgy a szótest részének tekinthetõ, akárcsak a-dik sorszámnévképzõben megbúvó -ik jel. Ez az -ik önálló tolda-lékként ma már csak a fokozott melléknevekhez kapcsolódvafordul elõ (pl. az okosabb-ik, a legokosabb-ik), és ilyenkoregyedítésre, megkülönböztetésre, kiemelésre szolgál. Erre utalegyébként a szóalak elõtti (kötelezõen kitett) határozott névelõ is.

Ebbõl az egyedítõ, konkrét jelentésbõl fakad aztán az, hogyminden -ik toldalékos névmás és melléknév tárgyesete (melyiket,az egyiket, a másikat, a szebbiket stb.) határozott tárgynak tekin-tendõ, pl. Melyiket kéred? Az egyiket v. a szebbiket kérem. Azamelyik névmás – eredeti jelentésének megfelelõen – az elõzmé-nyekbõl ismert személyek, tárgyak, dolgok közül az egyikre utal,kiemeli a többiek közül, s így mintegy határozottá teszi. Ebbõl pe-dig az következik, hogy az amelyiket névmás után tárgyas ragozásthasználunk, pl. Azt választod, amelyiket akarod. Minthogy azon-ban a többi vonatkozó névmási tárgy (pl. akit, amit, amelyet) hatá-rozatlan tárgynak minõsül, azaz alanyi ragozással jár (pl. Ismeredazt a könyvet, amelyet most olvas