A szárazmalom „keringő"'-je. 5 1

A szárazmalom „keringő'Sje. A „keringő", amelyről alább szó lesz, a szárazmalom hajtó", vagy más*

képen nagykerekének találó, népi elnevezése. Találó azért, mert az állat* nak, mely a nagykereket vontatta, körbe*kÖrbe járni, keringölni kellett. (Kazinczy Ferenc, annak idején, talán ennek a keringölésnek példájára ajánlotta a német „Walzer'Voek „keringő"*re, vagy „kerengősre való magyarosítását!?) A keringő, a szárazmalommal való kapcsolatában, mint tájszó, eddig csak Zemplén megye területéről van följegyezve. És pedig egyszer Szürnyegről, kétszer Tokajhegyaljáról, ilyen értelemben: „száraz* malom nagykereke", — „szárazmalom hkjtókerekje". (L.: „Magyar Nyelvőr", X., 326., XIX., 383. és XXV., 48.)

Mióta Szabó Kálmán dr. a kecskeméti városi tanács régi jegyzőkönyv veit néprajzi szempontból átvizsgálta, azóta tudjuk, hogy a keringő szó a szárazmalommal kapcsolatban Kecskeméten is élt. Erre vonatkozólag álljon

1. ábra. kk = koszorúkötés, m = medvegerenda, b — bálvány, j — járom, cs = csapógerenda, k == küllő, nk = nagykerék.

itt két adat: 1799*ben egy bizonyos valaki engedélyt nyer, hogy „két malom* házra való malmot két keringőre" csináltathasson. — 1812*ben a tanács „egy keringőre való malom építésére" ad helyet és engedélyt.

Mikor 1906íban a Kecskeméten és határában található szárazmalmo* kat néprajzi szempontból először megvizsgáltam, a malom keringőjét már csak abban a vonatkozásban emlegették, hogy az a nagykerék fölé épített, zsúppal, náddal, vagy zsindellyel födött sátorszerű építménynek a neve. 1928sban a kecskeméti szárazmalmokat újból meglátogatni óhajtván, a városban egyetlen ép szárazmalmot sem találtam már. A pusztulás töké* letes volt. A malomházakat szükséglakásokká alakították, a kőpadokat, a tölgyfából remekbe faragott kőpadelejekkel, a nagykerekeket a hajtóerőt közvetítő orsókkal tüzelőnek fölvágták. (Erről a pusztulásról akkoriban a „Budapesti Hírlap" 1928 november 2(M számában „A .malomház' és a ,keringő" cím alatt számoltam be!) Ez a pusztulás indított arra, hogy a szárazmalom?építésre, helyesebben: malomfaragásra vonatkozó, közel har*

4*

5 2 Madarassy László.

mine esztendővel ezelőtt gyűjtött adataimból és rajzaimból, a nagykerékre, vagyis keringőre vonatkozó fejezetet a malomkutatással foglalkozó szak* tudomány rendelkezésére bocsássam.

A keringőt tölgyfából faragott hosszú és széles talpakból állították össze. (Az egész keringő kerülete 20—22 ölnyi volt!) A talpakat papucs* tódással, vagy egymásratódással erősítették egymáshoz. (Az egymásratódás volt az egyszerűbb, tehát ősibb!) A talpakba fúrt lyukakon át illesztették be a. som*, vagy akácfából a fogmérő, vagy fogmódla segítségével egy* formára faragott fogakat és pedig a keringő nagyságához mérten 340401 egész 470íig való darabot. Megerősítésük a talp másik, belső oldalán, a fogfarkon át ütött és fából faragott fogfarokszeggel történt. A lyukak, illetve fogak egymástól való távolságát a fogtávolságmódla szabta meg. A talpakból összerótt és megfogazott keringőt a merőleges helyzetben álló, vastag tölgyfaderékból díszesen kifaragott bálvány tartotta az alul és felül belerótt küllők, illetve karfák segítségével. Minden talpra egy-egy küllő és minden küllőre egyegy karfa jutott. Ahol két talp összeért, oda torkollott be a küllő is. Mindezeket erős faszögekkel csatolták egymáshoz. A karfa mindig a küllőbe volt beleróva. A bálvány alsó vége a koszorú* kötésen (négy darab négyszögformában egymásba rótt keményfagerenda!)

2. ábra. p = papucstódás, e = egymásra* tódás.

nyugvó medvegerendában (hogy miért „medve", nem sikerült kinyomoz* nom!), felső vége pedig a járomgerendában vassal bélelt pörsölyökben for* gott. A keringő egyik talpfájához és küllőjéhez erősítették a lógót, néha kettőt js, hármat is. A lógó végére akasztották a hámfát; amelynél fogva az állat, leginkább ló, a keringőt körbe-körbe vontatta. A vontatás mindig lépésben történt, melynek egyenletességét az egyik küllőn pipázva ülő, kezében a gyeplőt tartó ostoros ember szabályozta. A ló csak úgy tudott a keringőbe lépni, vagy onnan kilépni, ha a csapógerendát, vagy más nevén: váltógerendát, a rája szerelt hosszú kötél segítségével megrántot* ták, amikor is a bálvány, a keringővel együtt kissé előre dőlt.

A keringő hajtóerejét a malomkő orsójához, a kisorsóhoz a nagyorsó közvetítette, mely okból a nagyorsó felső, igen vastag fatányérjába erős fafogazat volt beleróva. A hajtás folyamata már most így alakult: a lóerő a keringőt megindította, a keringő fogazata belekapaszkodott a nagyorsó cséveszerkezetébe, a nagyorsó tányérfogazata pedig a kisorsó cséveszerke* zetébe, mire a felső őrlőkő forogni kezdett. Az orsók csévének nevezett vastag és erős fapálcáit a csévmódla segítségével méretezték egyformára. El lehet mondani, hogy a csévék és fogak megfaragásánál és elhelyezésénél tetőzött a malomfaragás tudománya. Az orsók csévéit, meg a keringő fogait ugyanis olyan pontosan kellett méretezni és elhelyezni, hogy forgás* közben, a csévék és fogak között csupán egy búzaszemtávolságnak szabad volt lenni. Ha erre nem ügyeltek, a malom egyenetlenül járt, ami azután a liszt minőségét rontotta. (A liszt minőségét pedig a városi tanács min*

3. ábra. k = küllő, / = lógó, h — hámfa.

A szárazmalom „keringő" je. 5 3

den időben figyeltette és azt a szárazmolnárt, aki rosszul csévézett vagy fogazott malommal őrlött, pénzbírsággal sújtotta.)

* A keringő sátorszerű födelének oldala, a régi följegyzések tanúsága

szerint egykor teljesen nyitott volt. Alatta pedig nemcsak közgazdasági, hanem közigazgatási tevékenység is folyt. Kecskemét város tanácsa 1801*ben elrendeli, hogy a „tizedek" gyűlései ne zárt helyen, hanem a régi szokás szerint, továbbra is. a malom alatt tartassanak. (Vagyis a sátor alatt!) Viszont, Harsányi István prépost*plébános ugyanezen évben pana* szolja el a tanácsnak, hogy a szárazmalmok nagykereke és orsója tíz esz* tendő alatt csak katolikus részről harminc gyermek halálát okozta. A prés postsplébános javaslatot is tesz, mely szerint „a malmokat lécekkel be kell szegesztetni és csak ahol a vonó jószág bevitetik a malomba, ott lenne egy kapu mindenkor zár alatt". A tanács a javaslatot ak­kor elvetette, mert „a bélécezés-ben sok féle akadálok adnák elő magokat és a kívánt célt ez

4. ábra. 1. = fogmódla. 2. = fogtávol* ságmódla. 3. = csévmódla.

által mindenekben nem lehetne el érni". Hogy a belécezést illetőleg a tanács mikor tért jobb belátásra, a tanácsi jegyzőkönyvekből eddig még nem derült ki, csak az bizonyos, hogy a szárazmalom keringősátorának kerítetlen állapotára ma már a legöregebb polgárok sem emlékeznek

Madarassy László.

A „kucik" és „pocik" eredetéhez. Néprajzi leírásokban gyakran találkozunk ezzel a kemencezug, tűz=

helyszöglet jelentésű két szóval. Régi és mai közmondásokban és szólá* sokban is sűrűn forognak, mert e meleg zugolyok nagy szerepet játszottak (s részben játszanak) a parasztház belső életében, amennyiben hagyomá5

nyosan itt vetettek vackot az öregeknek, betegeknek, itt fonogattak estén* ként az asszonyok, játszottak nappal a gyerekek stb.

Az alakváltozataikban is hasonló két szóról nyelvtudósainknak az a véle*

5. ábra. 1. =; fatábla fog* és csévemér* tckkel. 2. — csévemérő. 3. tz nagyorsó

tányérjához való fogmérő.