ADVENTTŐL -

KARÁCSONYIG

A projekt megnevezése:

Adventtől – karácsonyig

A megvalósítás helyszíne: Kossuth Lajos Általános Iskola,

Egységes Pedagógiai Szakszolgálat

és Diákotthon

Intézmény települése: Kisújszállás

Intézmény e-mail címe: igazgato@kossuth-kisujszallas.sulinet.hu

Megvalósítók: Oláhné Horváth Ibolya

Zsolnainé Szilágyi Zita

Mottó:

Ünnepkor mindig szél van,

talán az ünnep hozza,

hogy tisztára mosson mindent,

ami a hétköznapokban

elkoszolódik, elvásik,

azután meg várhatjuk,

hogy mikor jön a másik

ünnep – s a másik szél.

(Zalán Tibor: Ünnep)

Az ünnepek megállópontok életünkben, melyekre különös figyelemmel

készülődünk. Az életünket gazdagabbá teszik a régi ünnepek megismerése. A

népi hagyomány olyan híd, melyen keresztül kapcsolatba kerülhetünk

gyökereinkkel, mely a hosszú évszázadok alatt letisztult tudást őrzi.

A kisiskolások életkori sajátosságaik folytán nagyon is közel érzik

magukhoz a néphagyomány által közvetített világot; természetesnek érzik annak

jelképekkel teli rendjét.

A mesében, énekben, táncban, ünnepben megfogalmazódó világkép ezért is

olyan könnyen befogadható számukra.

A gyerekkori találkozás a hagyományos ünnepekkel fontos hatással lehet az

ünneplés képességének kialakítására. A gyerekeknek még természetes

kívánságuk, hogy felszabadultan, teljes lényükkel vegyenek részt abban, amit

csinálnak; ünneplésben, mulatságban, játékban. Ha ez az átélt ünneplés a

kisgyerek számára szokásává válik és tudatosul, remény lehet arra, hogy

értelmileg és érzelmileg felnövekedvén sem veszíti el ezt a képességét.

Az iskola helyet adhat a hagyományok életben tartására. Mi pedagógusok

a népi ünnepek átélésével lehetőséget teremthetünk arra, hogy a gyerekek teljes

személyiségükkel vehessenek részt a készülődésben és az ünneplésben is, és

általa megismerhessék a közösségben megélt ünnep erejét. Egy ünnep akkor

jelent igazán élményt, ha azt gondos előkészület előzte meg; a kisgyereknek

ilyenkor van módja személyesen tenni valamit az ünnepért, és közben alkalma

van hallani és elgondolkozni az ünnep tartalmáról. Az ünnepek és a rájuk való

készülődés az egész iskolaévet áthathatja, sajátos ritmust adva az iskolai életnek.

Ezek az élmények fel-felbukkanhatnak majd az otthoni ünnepekben is, hisz a

gyerek észrevétlenül hazacsempészi a számára fontos mozzanatokat.

A projekt időtartama: 3 hét (2009. november 30 – december 21.)

- két héttel előtte már előzetes tevékenységek

A projekt témájának indoklása

Iskolánkban minden évben együtt készülünk a szülőkkel, gyerekekkel advent

idején a karácsonyra. Törekszünk arra, hogy a gyerekek teljes személyiségükkel

vehessenek részt a készülődésben, ünneplésben; és általa megismerhessék a

közösségben átélt ünnep varázsát.

Legfontosabb nevelési feladatunk az érzelmi nevelés. A legszentebb ünnepünkre

való készülés erre számtalan lehetőséget kínál.

A megvalósítás helyszínei:

- az iskola tantermei, aulája, tornaterme, könyvtára, udvara

- a Nagykun Klub udvara

- az iskola környező utcái

Célcsoport: 1-4. évfolyam

A projekt pedagógiai célja

- A gyerekek már meglévő ismereteinek bővítése

- Saját tapasztalatok által ismerje meg az ünnepkör szokásait,

tevékenységeit, ételeit, művészeti és egyéb jellegzetességeit

- Az előkészítés és a megvalósítás során a már kialakult együttműködés

erősítése, szélesítése az osztályok és évfolyamok között

- A csoportokon belüli munkaszervezés fejlesztése, a közösen végzett

munka örömének erősítése

- Alakuljon ki az egyén társaival szembeni felelősségének tudata

- A tanulók sajátítsák el azokat az ismereteket, gyakorolják azokat az

egyéni és közösségi tevékenységeket, amelyek az otthon, a lakóhely, a

szülőföld, a haza és népei megismeréséhez, megbecsüléséhez, és az

ezekkel való azonosuláshoz vezetnek

- A szociális és kommunikációs kompetenciák fejlesztése

- A pozitív tanár-diák viszony kialakítása

- Partnerkapcsolatok fejlesztése

Tantárgyak bevonása szerinti célok, feladatok

- Magyar nyelv és irodalom/hon- és népismeret:

A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó hagyományok, népszokások

gyűjtése

A témához kapcsolódó versek, irodalmi művek ismerete

- Történelem:

Miről mesél a Biblia és a művészet?

- Természetismeret:

A Bibliai események színhelyének megkeresése térképen

- Matematika:

A rendelkezésre álló pénz elosztása (gazdálkodás a pénzzel)

Matematikai fogalmak, mértékek gyakorlása a különböző

foglalkozásokhoz szükséges alapanyagok bevásárlása során

Matematikai szókincsüket (pl. kilogramm, liter, mértékek átváltása,

darab, több-kevesebb, nagyobb-kisebb) is felidézik, bővítik

Az alapanyagoknak megfelelően különböző mérőeszközöket

használnak

Adventi naptár készítése

- Ének-zene:

Mikulás, karácsonyi dalok tanulása

Zeneművek meghallgatása

Régi népi körjátékok tanulása

Tánctanulás

- Rajz – technika

Kézműves foglalkozások

- Testnevelés

Mikulás sportdélután

Szükséges erőforrások

- Humán:

A gyerekek érdeklődése, előzetes ismeretei

A pedagógusok szaktudása, beállítódása

Családi háttér; a szülők, nagyszülők támogatása

Könyvtár

- Tárgyi:

CD, DVD, könyvek, újságcikkek, internetes adatbázis, kézműves

kellékek, hangosítás, ritmushangszerek, jelmezek, dekorációs anyagok,

képeslapok, plakátok, forgatókönyv, fotók, videó felvétel, műsor

- Anyagi:

TÁMOP, DÖK, szülői segítség

Szervezeti keret

- Tanórai

- Tanórán kívüli

Dokumentumok: plakátok, forgatókönyvek, fotók, naplók fénymásolata,

jelenléti ív, programterv, népszokások gyűjteménye

Célérték

- Az ünnepkör hagyományainak megismerése

- Az ünneplés képességének kialakítása az iskolai közösségben és a

családban

- Felnőtt korára váljon szokássá az ünneplés

Cél mérése

- Tanulói kérdőív

- Szülői kérdőív

- Pedagógus kérdőív

Célérték:

- Elégedettség 70-80 %

A projekt tartalma

A projekt első nagy közös rendezvénye a november 30-ához kapcsolódó

András napi bál. A programot két héttel már előzetes tevékenységek készítik

elő. Osztályonként plakát készül, mellyel meghívják az iskola

gyermekközösségét a rendezvényre. Listát készítenek azokról a vendégekről,

kiket szeretnének meghívni. Egy csoport elkészíti a meghívókat és eljuttatja az

érintettekhez. Az osztályban tanítók kihirdetik a gyűjtőmunkákat a gyerekeknek:

- Nevekhez (Márton, Erzsébet, Katalin, András) tartozó mondák, történetek

- A nevekhez tartozó időjárási jóslatok

- A nevekhez tartozó hiedelmek, szokások

- Népi játékok, táncok

- András napi jelenetek

- Csúfolódók, csujjogatások gyűjtése

- Régiségek gyűjtése

Az összegyűjtött régiségekből dekoráció, kiállítás készül a bálhoz.

November 30-án délután kerül megrendezésre az András napi bál az iskola

aulájában. Délelőtt az osztályok képviselői recept alapján bevásárolnak a kókusz

golyó süteményhez. Az elkészítésében egy újabb csoport vesz részt. Még a

délelőtt folyamán egy harmadik csoport berendezi és dekorálja a rendezvény

helyszínét.

A bál népi tánccal veszi kezdetét. Ekkor kerül sor a gyerekek által

összeállított gyűjtőmunkák bemutatására. Majd meghallgatásuk után az

elhangzottakhoz kapcsolódóan vetélkedőre kerül sor. Az András napi jelenetek

eljátszásával, népi játékok megtanításával folytatódik a program. Közös

kókuszgolyó evés és teázás zárja a délutánt.

A régi paraszti világban András napja a disznótorok kezdetét is jelentette.

A bált követő napon kerül sor az iskolai disznótorra. Az előzetes gyűjtőmunka

során ismereteket szereznek a gyerekek a régi disznótoros szokásokról. A

tájegységünkre jellemző toros ételekről recepteket gyűjtenek, melyet a böllér

előzetesen értékel.

A disznótorra az iskola udvarán és a szomszédságában lévő Nagykun

Klub kemencéjénél kerül sor. A fogadott böllér, a szülők és az osztályok

képviselői együttesen dolgozzák fel a disznót. Amikor már az ételek sülnek,

főnek addig a kemencénél a disznó hájából tészta készül. A programot az

elkészült ételek kóstolása zárja, melyen már minden alsó tagozatos tanuló részt

vesz.

Ezeknek a napoknak meghatározó eseménye az első adventi

gyertyagyújtás. Előzetes feladatként minden osztálynak gyűjtenie kell az adventi

koszorú történetéről, szimbólumairól. Ezek lehetnek írásos, képi, általuk

szerkesztett beszámolók, melyekből folyamatosan bővülő kiállítás készül az

aulában, illetve az iskola honlapján megjelenik. Technika órákon minden osztály

elkészíti a saját adventi koszorúját. Énekórákon pedig az ünnepkörhöz

kapcsolódó zenék hallgatása, dalok tanulása történik. A közös

gyertyagyújtásokra péntekenként délben az alsó tagozatosokkal együtt kerül sor.

A gyerekek számára oly kedves Mikulás eljövetelét is előzetes

tevékenységek előzik meg. A tanulóknak meghirdetett gyűjtőmunkák:

- A Mikulás igaz története

- Dalok, versek gyűjtése, tanulása

A pedagógusok számára szervezést igénylő feladatok:

- Csomagok elkészítése

- Pónifogatos Mikulás megrendelése

- Kézműves foglalkozás előkészítése

- Sportdélután játékos feladatainak összeállítása, kupa megvásárlása

Mikulás napján hallgatjuk meg a róla szóló történeteket, verseket, dalokat.

Megérkezik pónifogaton a Mikulás, fogatán körbeviszi őket az iskola udvarán és

kiosztja a csomagokat. Ezután kézműves foglalkozásokra kerül sor. Búcsúzáskor

hirdetjük meg a Luca napi programokat.

A Luca naphoz számos hiedelem és szokás kapcsolódik, és ezek

összegyűjtése előzi meg a névnaphoz tartozó rendezvényt. A programra csak

jelmezben és saját maguk által írt varázsigével léphetnek be a gyerekek. Ekkor

tanuljuk meg a seprűs táncot, melyet még több népi játékkal együtt játsszuk a

délután folyamán.

A projekt legszebb eseménye a karácsonyi készülődés és a közös

ünneplés. Ennek sikeres lebonyolításához és, hogy mindenkit megérintsen az

ünnep hangulata, meghittsége, minden tanulót bevonunk a készülődésbe.

Meghirdetett gyűjtőmunkák:

- képeslapok gyűjtése szkennelve - ppt

- karácsony jellegzetes ételei, süteményei - ppt

- karácsonyfa története, díszek jelképei

- szaloncukor története

- receptgyűjtés

- a karácsony bibliai története nagyobbaknak

- karácsonyhoz kötődő népszokások

- betlehemes jelenet tanulása

A több délutánt kitöltő programok első foglalkozásán az osztályok

képviselői meghívókat készítenek a projektet záró közös koncertre. Meghívott

vendégek a fenntartó, a város más oktatási-nevelési intézményeinek képviselői,

a szülők és iskolánk teljes közössége.

Ezzel egy időben kézműves foglalkozás keretében egy másik csoport

többféle karácsonyfadíszt készít.

Egy másik csoport bevásárol a szaloncukor készítéséhez, a mézes és a

bejgli sütéséhez.

A következő nap délutánja már igazi ünnepi hangulattal tölti meg az

iskolát. Szülők, nevelők segítségével recept alapján készül a szaloncukor, sül a

mézes és a bejgli. Ez idő alatt projektoros kivetítéssel mutatják be a csoportok a

karácsonyi képeslapokból álló, az ünnep jellegzetes ételeit, süteményeit

bemutató prezentációt. Később ezek felkerülnek az iskolai honlapra.

A kézműves foglalkozáson készített díszek, a saját készítésű szaloncukor, mézes

ekkor kerül fel a karácsonyfára. Az a csoport, amelyik a karácsonyfa és a

szaloncukor történetét gyűjtötte össze, számot ad a munkájáról.

Másnap délelőtt – a szünet előtti utolsó tanítási nap – az osztályok a

feldíszített fa köré gyűlnek, ahol meghallgatják a karácsonyhoz kötődő

népszokásokat, bibliai történeteket.

Sötétedéskor kerül sor a zárásra, melyen a meghívott vendégekkel együtt

az iskolai közösség ünnepel. Az osztályokból szerveződő színjátszó csapat a

betlehemes játékával köszönti a vendégeket és a karácsonyt. Ezt az iskolánk

kórusának ünnepi hangversenye követi. A felső tagozatos tanulók a nevelőkkel

együtt gyertyát gyújtanak közös éneklés mellett, és sorba rendeződve elindul az

iskola környéki utcákon betlehemezni.

Január első hetében összeállításra kerülnek az elégedettségi kérdőívek,

amelyeket kiosztunk a gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak. A kitöltött

kérdőíveket összegyűjtjük és kiértékeljük.

November 30. November 30. November 30. November 30. ---- András napi bálAndrás napi bálAndrás napi bálAndrás napi bál

Lúd, bor, időjárás, álmok – Szent Márton-napi hiedelmek

November 11. jeles dátum a népi kalendáriumokban: ekkora híznak meg a

fiatal libák, érik meg az újbor, ez az utolsó vásári nap, és ekkor jártak le a

munkaszerződések. Kezdődhetett a vígasság, a püspökfalatról azonban

nem illett elfeledkezni!

Elterjedt népszokás Szent Márton napján, november 11-én libát sütni. De

miért pont Szent Mártonhoz kapcsolják a ludat?

Szent Márton és a liba ól

A kissé prózainak tűnő ok, hogy a régi paraszti

gazdaságokban ekkorra nőtt meg és hízott süthető állapotúvá

az "idei", a fiatal liba. A közmondás úgy tartja, "aki Márton

napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Hogy Márton

napra igencsak meghíznak a ludak, jól jelzi az elhízott

emberekre használt hasonlat: „olyan kövér, mint Szent

Márton lúdja”.

Szent Márton története

Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia apja kívánságára a

légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva

odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiens-ben

megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire

menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a

ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak

gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni.

Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Időszámításunk után 397-

ben hunyt el. Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény

szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-

6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.

A mai Szombathely környékén született szerény IV. századi püspökről

sokféle megemlékezést tartottak és tartanak manapság is szerte Európában.

November 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek inkább a

Márton-napi libával emlékeznek rá máig, és más népszokások is élnek még,

amelyek e naphoz kötődnek. A gyerekek mindig örömmel várják ezt a vidám

ünnepet, amely egyben a tél kezdetét is jelenti.

Márton-napi lakoma

Márton napján ludat szokás sütni. Hogy miért? Szent Márton emlékére.

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik.

Akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött

össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a

cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a

szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ám e

szokás gyökerei is mélyebbre, pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza,

amelyeket a kereszténység így vett át. A Márton lúdja tulajdonképpen egy régi

római étkezési szokást elevenít fel.

Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjainak gágogása ébresztette föl a

fáradt őrséget, amikor a gallusok a várost el akarták foglalni éjszakának idején.

Innen ered a lúd megtisztelő avis Martis neve. Mindezekkel magyarázható, hogy

ezen a napon ép, hizlalt lúd volt az ünnepi eledel.

A püspökfalat és a Márton-napi álmok

A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó

részéből. Innen ered „püspökfalat” szavunk is.

Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Aki

spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a

gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki Márton napján csak répát eszik, ágyba vizelő

lesz.

Újbor és lúd

A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor

fogyasztásához. Nem véletlen az egybeesés, hisz épp novemberre fejeződik be a

must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az Új-bor

védőszentje is. A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen

már a 12. században a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték. A

közeli Szlovénia területén szokás volt, hogy a szőlősgazdák a hegyekben

különböző helyekre borospalackokat rejtettek el, melyeket a legényeknek kellett

megkeresniük. Eközben a lányok, asszonyok sokféle finomságot főztek,

sütöttek, amit aztán a szőlőhegyben nagy vigaszság közepette közösen

fogyasztottak el.

November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az

asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton–

bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.

Szent Márton, a borász

Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az új bor. A

Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás

koccintani, ezt hívják Márton poharának. Márton napján rendszeresek voltak

lakomák, bálok, vásárok. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a

jószág pusztulását okozta volna. A néphit szerint Márton napján kell lezárni a

gazdasági évet. A munkaszerződések eddig a napig szólnak, ekkor hajtják be a

jószágot, és ekkor számolnak el a pásztorok. Az utolsó piaci nap is ekkor van az

évben.

Szent Márton, az időjós

A Márton-napi lúdsütés Magyarországon is elterjedt. A hagyomány

szerint a fiatal libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss

majorannával, kívül-belül. Befűtik a kemencét, és lehetőleg nagy cserép- vagy

öntöttvas tepsiben betolják a libát. Szép pirosra, ropogósra sütik. Amikor

elkészült, kiszedik, fatáblára fektetik és feldarabolják. A melle csontjáról

óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell sülnie az állatnak, hogy ez könnyen

elvégezhető legyen), és szemügyre veszik a mellcsontot, hogy megjósolják

belőle, milyen lesz a tél. Ha a mellcsont fehér; kemény, havas tél várható. Ha

szürkés, akkor latyakos, enyhe télre kell számítani. Ha Márton napján havazik,

gyakran elhangzott: „Eljött Márton szürke lovon.”

"Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Sokfelé

azt tartják, a Márton napi idő a márciusi időt mutatja.

Egyéb szokások, időjóslások

Gyakran rendeztek Márton napi vásárokat, bálokat, s a lakomázásnak

kedvezett az is, hogy ilyenkor nem szabadott takarítani, mosni, teregetni sem. A

Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló

ajtaja fölé helyezték, megvédte az állományt a betegségektől. A szőlővidékek

némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele,

bizonyosan enyhe télre számíthatunk, s ha ezen a napon esik az eső, akkor a

következő évi szüret is bőséges lesz. Mártont már a középkorban a jószág jeles

patrónusaként tisztelték. A jószág Márton napján került végleg az istállóba. A

pásztorok ekkor számoltak el a jószággal és a szolgálattal. Ekkor kapták meg

bérüket és újították meg - vagy nem - szolgálatukat.

További időjóslással kapcsolatos bölcsességek

„Márton napja ma vagyon, csúszik a lúd a fagyon!”

„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben

poroszkál.”

„Márton napkor, ha a lúd a jégen áll, Karácsonykor térdig sárban áll.”

Végül néhány ludas mondás:

„Sok szent Márton lúdja kelt már el azóta” – vagyis sok idő telt el azóta.

„Elesett a lúd a jégen” – mondják, ha valaki pórul járt.

Márton - napi köszöntő

Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét.

A szokást nem mi kezdtük s nem mi végezzük.

Állatainknak annyi szaporodása legyen,

ahány ága-boga van a vesszőnek.

November 19.: ERZSÉBET NAP

A legtiszteltebb női szentek közé tartozik Árpádházi Szent Erzsébet.

Amikor atyja, II. András kérdőre vonta, miért visz a szegényeknek alamizsnát,

a kötényében rózsává változott az. Ez az úgynevezett „rózsacsoda”.

Hazánkban a leggyakoribb női nevek közé tartozik az Erzsébet, azért az

egyik legkedveltebb névünnep. Árpádházi Szent Erzsébet neve gyakran

szerepel a pünkösdi énekekben. Lehetséges, hogy az összefüggés a

pünkösdirózsa és Szent Erzsébet legendájának egyik motívuma, a rózsacsoda

következtében alakult ki.

Gyermekjátékokban is gyakran előfordul Erzsébet neve, különösen az

ún. várkörjáró játékokban.

Időjárásjóslás is fűződik ehhez a naphoz:

Ha Erzsébet napon havazik, azt mondják: „Erzsébet megrázta a

pendelyét.” (vagy dunyháját)

Debrecenben úgy mondják: „Erzsébet, Katalin havat szokott adni, a

bitang marhákat jászolhoz kötözni.”

November 25.: KATALIN NAP

VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt

ünnep volt Szent Katalin szűz vértanú tisztelete. Katalin a lányok védőszentje,

nevét – főként a régebbi időkben – gyakran adták kislányoknak. A Katalin nap a

karácsonyra kizöldülő Katalin-ág vízbe állításával és a karácsonyig

elfogyasztandó piros almába harapással férjjósló leánynap és női dologtiltó nap.

Közismert a Katalin-napi időjóslás: „Ha Katalin locsog, a karácsony

kopog.”

Mivel a Katalin névnap közvetlenül az advent előtti napokra esik, ezzel

befejeződik az őszi bálok időszaka, utána már sem lakodalmat, sem

táncmulatságot nem szoktak tartani.

Az okos, talpraesett, táncos lábú lányokat a népköltészetben gyakran nevezik

Katónak, Katicának.

November 30.: ANDRÁS NAP

András apostol és vértanú napja. A XVIII. sz. végéig parancsolt ünnep

volt vigiliával (az ünnep előtti böjti nappal).

Az András nap az évben az utolsó mulatságnap –„András elzárja a

hegedűt” . Ennek a napnak éjfelén kezdődik az ádvent, a karácsonyi előkészület

időszaka. Az ádvent kezdetét néhol éjféli harangszó jelzi. Ez a nap a

legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. Úgy tartották, ha a lányok e napon

böjtölnek, éjjel megálmodják a jövendőbelijüket. A jóslás egyik formája volt az

ól rugdosása. Ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. A

lányoknak a különböző praktikákat többnyire magányosan, titokban kellett

űzniük, de közös jóslásokat is végeztek. Ilyen volt a gombócfőzés, az

ólomöntés. Ezek leginkább a fonóban történtek.

Disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltától kezdődtek a

disznóölések, disznótorok. Egy debreceni mondás szerint: „Ilyenkor nem romlik

el a hús, és nem savanyodik meg a menyasszony.”

Verses köszöntők

András napja ma vagyon,

Ugrik a bak a fagyon.

András napja ma vagyon

Eldöcögtem a fagyon.

Adjanak vagy hat garast,

Mellé kolbászt, hat araszt,

egy kis bort a bélembe,

Kalácsot a kezembe!

Vékony a cérnaszál, igen könnyen szakad.

Gyenge az én lábam, mindenbe megakad.

Gyenge az én nyelvem is, nem mondok sokat,

Éltesse az Isten a Katalinokat!

Szívemből kívánom!

A Tiszában van egy nagy hal,

Kinek neve harcsa.

Szent Katalint a jó atya

Még sokáig tartsa!

Tartsa, tartsa sokáig,

Százesztendős koráig,

Szívesen kívánom!

Névcsúfolók

Aladár, neked tojik a madár.

András, kifutott a mártás.

Attila, karmoljon meg a cica!

Ádám, batyut visz a hátán.

Ágnes, szeme, mint a mágnes.

Ákos, fekete nadrágos.

Balázs, csípjen meg a darázs!

Benedek kergeti az egeret.

Domokosnak, az okosnak lóg a feje, mint a kosnak.

Elek, edd meg, amit lelek!

Elemér, biciklizik az egér.

Erika, dróton jár a dereka.

Erzsi, Erzsi, fakanál,

Az ágy alatt szaladgál.

Éva, ráesett a tégla.

Ferke gyerek feje kerek.

Gábor fél az árnyékától.

Gyurka, kell-e véres hurka?

Ibolya, csipkedjen meg a liba!

Ildikó, rúgjon meg a kiscsikó!

Jánoska eltévedt a városba.

Jóska, poloska felmászott a toronyba.

Katica, karmoljon meg a cica!

Klára, csípjen meg a kánya!

Pisti, a füledet nyisd ki!

Leánycsúfolók

Kicsi leány, nagy a szája.

Mindjárt nagyot csapok rája.

Ez a leány olyan szép,

Mint a háromlábú szék.

A leányok háta görbe,

Sokat aludtak gödörbe.

Kincskeresős leányok

Ma született bárányok.

Legények, ha akarják, suba alá takarják.

Kapum előtt ne rikoltozz,

A fülembe ne sikoltozz!

Lányok, lányok, földi boszorkányok!

Föld alatt laknak, békát szopogatnak!

Legénycsúfolók

Ez a legény olyan forma,

Mintha bivalyborjú volna.

Ez a legény olyan vót,

Egyet kapott, majd meghótt.

Három kosár piros alma,

Olyat szóltál, mint egy balga.

Kincskeresős legények

Szilvaízes lepények.

Leányok, ha akarják,

A hamuba takarják.

Három kosár hagymaszár,

Eredj ki, te nagy szamár!

Mi haszna a cifra kalap,

Ha a legény csak egy falat.

Csoóri Sándor: Rikoltások (részlet)

Boszorkamák, ördögmák,

bizonyára jó komák,

de kobakjuk kicsike,

mint a tied, öcsike!

Csoóri Sándor: Fintorgások a tükör előtt (részlet)

Nem vagyok én török,

mégis zúzok, török,

néha tányért, néha mákot,

néha pedig térdkalácsot.

Képem: kerek görögdinnye,

irigyli is Görög Imre,

mert az övé tarisznya,

fél is tőle a macska.

Rákos Sándor: Kovács Pisti

Ez a fiú olyan magos,

mint lázban a 40 fokos.

Ez a fiú olyan eszes,

mint pékek közt a pereces.

Ez a fiú olyan pufók,

mint perecek közt a cipók.

Ez a fiú olyan ügyes,

kezeslábas és szemfüles.

Ez a fiú olyan erős,

mint a bors a leves előtt.

Ez a fiú olyan bátor,

kérdezd meg az árnyékától.

Ez a fiú olyan derék,

mint egy mázsa vasreszelék.

Ez a fiú olyan, mint a

pattogatott palacsinta.

Ez a fiú van vagy nincs -

mindenképpen drága kincs.

Rákos Sándor: Kovács Kati

Ez a kislány

jaj de büszke!

Nyelve tüskés,

mint ribizke.

Csujjogatások – népköltészet

Ez a lábam, ez, ez, ez

Jobban járja, mint emez.

Kedves lábam, jól vigyázz,

Mert a másik meggyaláz!

Ha igazán nem járod,

Száradjon le a lábod!

Aki engem nem szeret,

Egye meg az egeret!

Ez a kicsi mulatság

Tartana, míg a világ!

Három éjjel, három nap

Kimulatom magamat!

Aki nem tud táncolni,

Menjen haza aludni!

Akinek ma kedve nincs,

annak egy csepp esze sincs.

Tágasságot nekünk es,

Ha kicsikék vagyunk es!

Csoóri Sándor: Rikoltások

I.

Nem figyelek semmire,

csak a teli tepsire,

a tepsiben hurka sül,

nem csimbókos kutyafül,

hujjú, jujjú, hujjujú!

IX.

Csíp a bolha, csíp a szúnyog,

legalább így nem lanyhulok.

Kezem-lábam vakarom,

Pedig nem is akarom.

XV.

Aki engem kinevet,

kapja be az egeret!

És igyék rá ricinust,

jobb lesz neki, mint a must!

A gyerekeknek előre tanítsunk meg néhány csujjogatást, amit majd tánc közben

kiabálhatnak. Érdekesebbé tehetjük a dolgot azzal, hogy a csoportoknak titokban

adunk megtanulandó rigmusokat. Így csak a bálon derül fény arra, ki mit tud. A

táncszókat régen főként nők adták elő a különböző táncos összejöveteleken,

egyénileg vagy csoportosan, sokszor egymásnak felelgetve. A mai kisgyerekek

is szívesen kiabálnak, skandálnak mondókákat. A bálban végre kedvükre

kiereszthetik a hangjukat, senki nem szól rájuk.

A báli forgatagban lehet fiú- és lánycsúfolókat is kiabálni egymásra.

Lehetőleg a felnőttek is kapcsolódjanak be az incselkedésbe. Ezzel kifejezhetik,

hogy az egész csak játék, ami itt és most teljesen helyénvaló.

Köszöntőénekek

- Serkenj fel kegyes nép! (Albertné Balogh Márta: Harmadik Daloskönyvem.

Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Sok Katalin napokat vígan elérhess! (Albertné Balogh Márta: Harmadik

Daloskönyvem. Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Sok Katalin napokat vígan elérhess! (Népszokás, néphit, népi vallásosság.

Akadémiai Kiadó, Bp., 1990)

- András, András, ne aludjál!

- Most érkeztünk ez helyre

- Felvirradtál neved napjára

Énekek a táncoláshoz, játékokhoz

- Hej, Jancsika (Albertné Balogh Márta: Negyedik Daloskönyvem. Apáczai

Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Csömödéri faluvégen (Albertné Balogh Márta: Negyedik Daloskönyvem.

Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Sárga csikó, csengő rajta (Albertné Balogh Márta: Negyedik Daloskönyvem.

Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Hej, Vargáné (Albertné Balogh Márta: Negyedik Daloskönyvem. Apáczai

Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Szép szatmári lányok (Albertné Balogh Márta: Negyedik Daloskönyvem.

Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1995)

- A karádi faluvégen (Albertné Balogh Márta: Negyedik Daloskönyvem.

Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1995)

- S a te fejed akkora (Albertné Balogh Márta: Harmadik Daloskönyvem.

Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Házasodik a tücsök (Albertné Balogh Márta: Harmadik Daloskönyvem.

Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Hopp, Juliska (Albertné Balogh Márta: Harmadik Daloskönyvem. Apáczai

Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Este jő, szürkül bé (Albertné Balogh Márta: Negyedik Daloskönyvem. Apáczai

Kiadó, Celldömölk, 1995)

- Sírjunk, ríjunk, elfogyott a zsírunk (Forrai Katalin: Ének az óvodában. Editio

Musica, Bp., 1993)

- Hidló végén, padló végén (Domokos Pál Péter: Rezeda. Editio Musica, Bp.,

1953)

- Farkas Ilka bő szoknyája

- Ideki a csenderbe (Domokos Pál Péter: Rezeda. Editio Musica. Bp., 1953)

- Gyere Kati táncolni! (Cseremisz dallam, K. Á. szövege Isk. Énekgyűjt. I. 33.

sz.)

Kalapos játék

A játékosok körben állnak, az egyikőjük fején kalap. Ha sokan játszanak,

több kalapra van szükségünk. Elindul a zene, az ének, és a kalapos a tőle jobbra

álló fejére teszi a „tökfödőt”. Így tovább vándorol a kalap, amíg a zene meg nem

áll vagy az ének egy adott jelre meg nem szakad. Akinek ekkor éppen a fején

van a fejfedő, az kiesik a játékból. Szabály, hogy a kalapot a mellettünk lévő

fejére kell tenni, és ezt neki hagynia kell. Vigyázat, nem elég csak a szomszéd

kezébe adni, vagy rádobni!

A vetélkedő kérdései csoportonként

1. csoport

Válaszoljatok szóban!

- Meséljétek el a rózsacsoda történetét!

- Miért tettek a lányok Katalin napkor gyümölcsfaágat vízbe?

- Mit jelent?

Ha Katalin kopog, karácsony locsog,

Ha Katalin locsog, karácsony kopog.

- Soroljatok fel 5 névcsúfolót!

2. csoport

Válaszoljatok szóban!

- Milyen időjóslás fűződik Erzsébet naphoz?

- Mit jelentett a dologtiltó nap?

- Miért böjtöltek András napkor a lányok?

- Soroljatok fel 5 névcsúfolót!

3. csoport

Válaszoljatok szóban!

- Magyarázzátok meg!

Erzsébet, Katalin havat szokott adni,

a bitang marhákat jászolhoz kötözni.

- Mikor ünneplik névnapjukat a Katalinok?

- Miért rugdosták a disznóól ajtaját?

- Soroljatok fel 5 névcsúfolót!

4. csoport

Válaszoljatok szóban!

- Hogyan becézik az Erzsébeteket?

- Miért böjtöltek Katalin napkor a fiúk?

- Mi fejeződött be Katalin nappal?

- Soroljatok fel 5 névcsúfolót!

5. csoport

Válaszoljatok szóban!

- Mikor van Erzsébet nap?

- Milyen volt az idén Katalin napkor az időjárásunk? Locsogott vagy kopogott?

- Mit mutatott az ólomöntés?

- Soroljatok fel 5 névcsúfolót!

6. csoport

Válaszoljatok szóban!

- Most megrázta-e Erzsébet a pendelyét?

- Mikor van az Andrások névnapja?

- Minek a kezdetét jelentette az András nap?

- Soroljatok fel 5 névcsúfolót!

7. csoport

Válaszoljatok szóban! - Lefekvéskor mit mondtak a lányok, hogy megtudják a leendő férjük nevét?

- Hogyan becézhetjük a Katalinokat?

- Miért főztek a lányok gombócot?

- Soroljatok fel 5 névcsúfolót!

Kekszgolyó receptje

Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 15 dkg porcukor, 10 dkg vaj, 2 evőkanál

kakaó, kb. 1 dl tej, kókuszreszelék

Daráld meg vagy törd össze a kekszet, majd add hozzá a cukrot, a vajat és

a kakaót! Keverd jól össze, és adj hozzá annyi tejet, amennyit felvesz. Pihentesd

30 percig, utána nedves kézzel formálj dió nagyságú gombócokat belőle. A

végén forgasd meg kókuszreszelékben.

DisznótorDisznótorDisznótorDisznótor

A téli csípős hideg hajdanában és még ma is a disznóvágás kedvelt

időszaka. Nem véletlen ez, hiszen a hideg idő garancia - az egyéb higiénés

rendszabályok betartásával együtt - a hús romlásának megakadályozására. Az

alacsony hőmérséklet miatt az állat bontása biztonságos az egész napos munka

alatt, még a hőkezelés vagy az egyéb tartósító eljárások alkalmazása előtt sem

romlik meg a viszonylag nagy mennyiségű hús, nem kell tartani a befülledéstől.

A disznótorok időszaka általában novembertől február végéig tartott.

Az Erzsébet, Katalin, a karácsony, szilveszter mind a téli ünnepek egy-

egy jeles napja, amikor az ünnepi ételkínálat alapját a disznóvágás során nyert

finomságok szolgáltatták. Az energiában, elsősorban zsiradékban gazdag húsok

és húskészítmények a téli időszakban megnövekedett energiaszükségletet is

fedezték, illetve biztosították a húsvéti sonka, a nyáron is fogyasztható kolbász-,

szalámi- és szalonna-utánpótlást. Hűtőszekrény hiányában csak a fent említett

készítmények - sóval és füstöléssel történő tartósításnak köszönhetően - voltak

alkalmasak a hosszabb tárolásra. Véres és májas hurka, abált szalonna, töpörtő,

disznósajt, kolbász és szalámi, orjaleves, toroskáposzta, tepertős pogácsa, hájas

tészta és még hosszan sorolhatnánk a disznóvágáson készített és fogyasztott

ételeket, de hogyan lesz a disznóólban békésen éldegélő állatból ez a sok

finomság?

Az előkészület

A disznóölés időpontjára gondoskodni kell megfelelő számú és

képzettségű segítségről. Egy-egy háznál általában ugyanazzal a böllérrel és

kisegítő személyzettel - sógor, koma, szomszédasszonyok, rokonok - dolgoznak

évről évre. A család nagyságától függően változik az elkészítendő friss hús,

hurka, kolbász, szalonna és sonka aránya, ami befolyásolja a sertés

feldolgozását. Az ölés előtti napon a disznónak már semmit nem adnak enni,

csak inni, hogy a bél könnyen tisztítható legyen. A koplaltatás mellett nem

szabad hajszolni, kifárasztani a vágóállatot. Megvásárolják a szükséges

fűszereket, a vágás előtti napon megtisztítják a vöröshagymát és a fokhagymát,

előkészítik a szükséges edényeket. A rizst átválogatják, megmossák és félpuhára

főzik. Gondoskodnak konyharuhákról, kéztörlőkről.

Milyen fűszereket érdemes beszerezni? A felhasznált fűszereket az adott

tájegység jellegzetes ízesítési szokásai, mennyiségét a családi szokás, ízlés

határozza meg. Egy kb. 100 kg-os sertésből készülő termékek fűszerszükséglete

pl.: 3 kg konyhasó, 1,50 kg fűszerpaprika, ízléstől függően bizonyos százaléka

csípős, 20 dkg őrölt bors, 5 dkg majoránna, 5 dkg szegfűbors, fokhagyma,

vöröshagyma, szerecsendió, babérlevél, köménymag.

Disznóvágás régen

Kora hajnalban a disznót kicsalogatják az ólból és a böllér vagy a

tapasztalt családtag egy éles késsel lehetőség szerint az állat nyaki ütőerét

átvágja. Közben egy tálat tartanak a kiömlő vérnek, és addig nem veszik el,

amíg az állat ki nem vérzik. Egy segítő sót dob a vérbe, és fakanállal kevergeti.

A só és a keverés megakadályozza a vér alvadását. Ebből készül a reggeli sült

vér.

Tisztítás

A leszúrt állatot forrázással vagy pörzsöléssel tisztítják. A disznót forrázó-

teknőbe teszik és ráöntik a 80, maximum 90 °C hőmérsékletű vizet. Forróbb ne

legyen, hiszen akkor a sertés szőre beleéghet a bőrébe. A forrázott felületről

kaparóval eltávolítják a szőrt. A pörzsölést hagyományos módon fával,

szalmával végezték, később gázpörkölővel. Ennél a műveletnél vigyázni kell,

hogy a sertés bőre ne égjen feketére, mert nagyon nehéz lesz megtisztítani,

illetve a bőre bereped, tönkremegy. A bőrt leöntik meleg vízzel és kaparóval a

szőrt eltávolítják. Ha a pörzsölés befejeződött, meleg vízzel újból lemossák,

tiszta helyre teszik és a mosást addig ismételik, amíg az állat teljesen tiszta nem

lesz.

Bontás

Kétféle módozat terjedt el: az orjára és a karajra bontás. Karajra bontáskor

a sertést a hasán kezdik el bontani. A gerincoszlopot kettéhasítják, és a két fél

sertés mindegyikéről lefejtik a szalonnát, majd az oldalas, a karaj, a

fehérpecsenye és a lapocka következik. Orjára bontásnál a disznót épp fordítva,

a hátán kezdik el bontani. Mindkét esetben vigyázni kell arra, hogy a belek,

illetve a gyomor ne sérüljön meg, mert tartalmuk beszennyezheti az állat egyéb

részeit. Mivel nem minden feldolgozandó húsrész kerül megfelelő idejű és

hőmérsékletű hőkezelésre, fertőzés léphet fel.

Béltisztítás

A béltisztítás igen kényes és fontos mozzanata a disznóvágásnak, nem

véletlenül tartozik a nők által végzett munkához. Ha nem megfelelő a bél

kimosása és a legkisebb szag is érződik rajta, senki sem fogja elfogyasztani a

bele töltött hurkát, kolbászt. A sertésbelet meleg helyre kell vinni, mert ha

megfagy rajta a bélzsír, igen nehéz lefejteni, illetve a fagyott bél könnyebben

szakad, a tisztításhoz használt víz pedig soha ne legyen forró, mert az szintén

elősegíti a bél szakadását. A fodorháj és a bélzsír eltávolítása után a belek

tartalmát kiürítik, az üres belet feldarabolják, többszöri mosással, öblítéssel, só,

hagyma, ecet segítségével szagtalanítják és készre tisztítják. Felhasználásig

hideg vízben tárolják. Ha a családnak több hurkára illetve kolbászra van

szüksége, akkor általában a rendelkezésre álló friss belet még pótolni kell,

melyet a vágás előtt már beszereztek.

Feldolgozás

Mit érdemes készíteni a sertés bontása során keletkező húsrészekből?

· Fej, köröm, bőrke, farok : a téli kocsonya alapja

· Tarja: egyben sült, kicsontozva és felszeletelve bundázott hús, apróra darálva

a kolbászhús alapja

· Hosszúkaraj: egyben és felszeletelve is kitűnő sült, illetve párolt hús

alapanyag

· Rövidkaraj: a legfinomabb rántott hús alapanyaga, de egybesült és töltött étel

készítésére is alkalmas.

· Comb: pácolva és füstölve készül belőle a sonka, a maradék egybesült és

apróhús alapanyaga

· Csontos oldalas: szintén pácolható és füstölhető, de a káposztás ételeknek is

fontos alkotórésze

· Dagadó: vagdalt, apróhús, töltött étel készíthető belőle

· Tokaszalonna: általában az abáló-lében megfőzve fogyasztják, de füstölni,

illetve zsírnak kisütni is szokták

· Csülök: főzve, füstölve, sütve is finom

A sertés bontása után először az abálni való húsokat: fej, máj, szív,

tokaszalonna, hús stb. kezdik el főzni. Az abáló-levet sóval, babérlevéllel

ízesítik. A léből használhatunk a készítendő töltött káposzta felöntéséhez is egy-

két litert, és a maradék abáló lében pedig a már kész hurkát és disznósajtot lehet

megabálni.

Ezután következik a sonkák és a többi füstre kerülő hús megformázása.

A nyesedékhúsokat összeszedik és összekeverik a kolbásznak és szaláminak

való húsokkal, amelyek megválasztásánál figyelni kell arra, hogy a töltelék se

túl zsíros, se túl sovány ne legyen.

Ennek megfelelően adagolják hozzá a szalonnát. Ledarálják, fűszerezik és

elkészítik a szalámit és a kolbászt (a megfelelő belekbe töltve). Félreteszik a

szalonnának valót, a zsírnak szánt mennyiséget pedig összevágják és

kiolvasztják. Betöltik az elkészült hurkamasszát, megcsinálják a disznósajtot. A

munka közben félreteszik az esti vacsorához szükséges húsrészeket.

Tartósítás: sózás, füstölés

A sózáshoz konyhasót használnak. Csak kihűlt húst szabad sózni, és a

helyiség hőmérséklete ne süllyedjen 3 °C alá, mert lassul a hús konzerválási,

érési folyamata. Különös, de már 7-8 °C-on megindulhat a páclé romlási

folyamata. A húsokat alaposan bedörzsölik sóval, fateknőbe helyezik és

nehezéket tesznek rá, hogy a páclé ráöntése után a hús ne kerüljön a felszínre. A

páclében érlelődő húsokat 3-4 naponként megforgatják. Az érési idő függ a

termék nagyságától és összetételétől: tokaszalonna, sertésoldalas 8-10 nap,

sonka 28-30 nap, 5 kg-on felüli sonka esetén már 36 nap.

Füstölés

A hús, húskészítmények egyik legrégibb tartósítási módja. A füstölés

időtartamától függően csökken a termék víztartalma, felülete szikkad, védőréteg

keletkezik rajta. A füstölést erre a célra épített füstölőkamrákban végzik. A

füstöt a fa és fűrészpor lassú égetésével állítják elő. Az illatot árasztó fák, pl.

fenyőfa erre nem alkalmas, mert illóanyagát teljesen átvenné a füstölt áru, illetve

a fából kiáradó gyanta megkeseríti a terméket. A füst illóanyagai beszívódnak a

húsokba, és kialakul a jellegzetes, enyhén barnás szín. A sonkát, kolbász- és

szalámiféléket egy napig általában hagyják szikkadni (füstölés nélkül), hogy

majd jobban "átjárja" a füst, amely hőmérséklete nagymértékben meghatározza

a termék eltarthatóságát. Forró füstöt nem szabad a húsfélékre engedni, mert a

magas hő kiolvasztja a zsiradékot. A füstölt áru száraz, kemény lesz, szeletelni

sem lehet, illetve a magas hőmérséklet hatására a hús felületén kéreg képződhet,

ami megakadályozza, hogy a füst kellő mértékben átjárja pl. a kolbászt, így az

idő előtt megromolhat. Lassú vagy hideg füstöléssel a hosszabb ideig tárolni

kívánt termékeket tartósítják. Ha a megfüstölt hús színe erősen barnás, az annak

a jele, hogy túlfüstölték. Ilyenkor az íze kesernyés lesz, közvetlen fogyasztásra

alkalmatlan. A füstölési idő: hurka, kolbász: 3-5 nap, szalámi: 6-7 nap, szalonna:

10-12 nap, sonka (2-3 kg): 8-10 nap.

Tor

Az egész napi kemény munka megkoronázása az esti disznótor.

Legáltalánosabb ételek: húsleves, töltött káposzta, hurka, kolbász, fánk vagy

hájas tészta.

Receptek

Húsleves 6 főre

- 500 g húsos karajcsont (orja, sertés rövidkarajból)

- 3 szál sárgarépa

- 3 szál fehérrépa

- 1 kis gumó zeller

- 3-4 szál petrezselyemzöld

- 3-4 szál zellerzöld

- 1 hegyes erős zöldpaprika

- 1/2 kicsi karalábé

- 1 fej vöröshagyma

- 10-15 szem feketebors

- 1 kk porított köménymag

- 1/2 szerecsendió lereszelve

- 2 tk vegeta

- 1 tk só

Levesbetét: ízlés szerint valamilyen levestészta

Elkészítés

1. A húsos csontot hideg vízben (kb. 3 liter) feltesszük főni. Amikor

összegyűlik a tetején a hab, azt leszedjük, és a levest befűszerezzük (só, bors,

szerecsendió, vegeta). Egy órán át lassú tűzön (épp csak gyöngyözzön)

főzzük.

2. Beletesszük a megtisztított zöldségeket és lassú tűzön további egy-másfél

órát főzzük. (A zöldségféléket egészben tesszük a levesbe és csak tálaláskor

szeleteljük fel vékony hasábokra, amit külön tálon kínálunk a húsos

karajcsonttal.)

3. A levestésztát külön vízben főzzük meg és csak tálalás előtt tesszük az

előzőleg leszűrt levesbe.

Töltött káposzta története

A töltött káposzta elődje a magyar konyhában a káposztás hús volt. "A

káposztás hús Magyarország címere" szólással és étellel kezdte ételeinek sorát

már az 1662 előtti esztendőkben íródott csáktornyai Zrínyi-udvar XVII.

századi kéziratos szakácskönyve a Szakácsmesterségnek könyvecskéje is. „Az

káposztánál magyarhoz kelendőbb étket nem tartának a régi időben” – dicséri

az urak étkeként Apor Péter. „Ez a magyaroknál oly közönséges palánta, hogy

alig élhet az szegény ember anélkül” – írja róla Lippay. – Sőt, a savanyú

káposztát még az eleinktül maradott névvel Magyarország címerének szoktuk

nevezni.” Mikes Kelemen Törökországban is visszasírja: „A szépen írt levél az

elmének úgy tetszik, valamint a számnak a kapros és tejfellel béboríttatott

káposzta, amely távolról úgy tetszik, mint egy kis ezüstből való hegyecske.

Énnékem csak azon kell törődnöm, hogy … mikor ehetünk káposztát.”

Lippayhoz hasonlóan Mikes is címerbe illőnek találja: „Ha egyéb dicséretet nem

mondanék is felőle, nem elég-e, ha azt mondom, hogy erdélyi címer?” E címer-

kép a legínycsiklandóbban mégis Bél Mátyás tollán fogalmazódik meg 1730

körül: „Szalonnás káposzta, Magyarország címere”. A káposztát többnyire

főve, bő lével, vagy éppen levesként fogyasztották. Esetenként azonban nyersen

is ették. „Aprítva, saláta módjára eszik – írja erről Lippay – vagy meleg vízzel

megfonnyasztván, vagy sóval meggyúrván, hidegen, ecettel, olajjal.”

A töltött káposzta, csak a 18. században és török hatásra terjedt el

a Balkánon és Magyarország területén is. Első magyar leírása 1695-ben,

a Tótfalusi-szakácskönyvben jelent meg.

A balkáni népek törököktől átvett alapétele zsenge szőlőlevélből készül.

Létezik böjtös változata is, amikor a káposztát hús helyett gombával vagy

kásával töltik meg; a kása lehet kukorica, árpa vagy köles is.

Készítése

Egyszerre nagyobb mennyiséget szoktak készíteni belőle, mert több napon

át fogyasztható, sőt közben javul a minősége. Hagyományos karácsonyi fogás,

de disznótorok alkalmával is szokták készíteni.

Elkészítéséhez alapvetően savanyú káposzta (egész és vágott), darált

sertéshús, rizs, tojás, só és bors szükséges. A darált húsba beleteszik a

megmosott nyers rizst és nyers tojást, elkeverik, és sóval-borssal ízesítik.

A káposztalevelekbe beletesznek egy-egy evőkanálnyi darált húst és úgy

göngyölítik fel, hogy a két szélét közben benyomják. Egy nagy fazék aljára

káposztalevelek kerülnek, rá váltakozva vágott savanyú káposzta és töltelék

rétegek. A fazékba vizet vagy csontlét öntenek, és lassú tűzön megfőzik.

Tejföllel tálalják.

Számtalan változata van. Egyes vidékeken a fazék aljára szalonnát, vagy a

rétegek közé füstölt kolbászt vagy füstölt húst is tesznek. Máshol a darált hús

fele-fele arányban sertés illetve marhahúsból áll. A töltelék ízesítésénél

használnak még őrölt paprikát, fokhagymát, (Erdélyben csombordnak

nevezett) borsikafüvet illetve pirított hagymát is. Szoktak vékony rántást is tenni

bele a végén.

Hozzávalók (4-5 személyre):

- 50 dkg apróhús (sertés)

- 50 dkg savanyított káposztalevél

- 1 kg savanyú káposzta

- 10 dkg rizs

- 10 dkg zsír

- 8 dkg füstölt szalonna

- 10 dkg vöröshagyma

- 2 db tojás

- 4 dl tejföl

- liszt

- fokhagyma

- fűszerpaprika

- majoranna

- őrölt feketebors

- só

Az apróhúsból, a szalonnából, a rizsből és a tojásból a szükséges

fűszerekkel készíts rizses-húsos tölteléket. A savanyított káposztalevelek

középső vastag erét vágd ki, hogy könnyen hajlíthatóak legyenek. Minden levél

keskenyebb végére helyezz egy kisebb kupac tölteléket, majd azt göngyöld bele

a káposztába. A szabadon maradó levélszéleket hajtogasd be a henger két végén,

ez tartja majd egyben a csomagot. (A levélmaradékokat vágd csíkokra, s add a

többi savanyú káposztához.) Egy nagyobb fazékban kevés zsíron pirítsd meg a

maradék finomra vágott vöröshagymát, s a tűzről lehúzva keverj el benne egy

evőkanálnyi pirospaprikát. (Mehet még bele egy-két gerezdnyi tört fokhagyma

is.) Add hozzá a savanyú káposzta kétharmadát, arra helyezd el a töltelékeket,

borítsd be a maradék aprókáposztával, majd öntsd fel annyi vízzel, amennyi

éppen elfedi. (A vízhez keverhetsz káposztalét is.) Ha kell, sózd, s lassú tűzön

főzd (kb. 1-2 óra hosszan), amíg a töltelékek is meg nem puhulnak. Ekkor a

töltelékeket szedd ki, s a visszamaradt káposztát a tejföl feléből

készített habarással "sűrítsd be". (Kevés lisztet használj, mivel a lének nem

szabad "tapinthatóan" sűrűvé válnia!) Tedd vissza a töltelékeket, s még egyszer

alaposan forrald össze az egészet. Tálaláskor a maradék tejfölt kínáld hozzá.

Hurka készítése

150-200 kg súlyú sertéshez kb. 2 kg rizst számítsunk. Kölesből 10-15

dkg-mal kevesebb kell. Válogassuk meg, mossuk meg, majd lobogó fövő vízben

főzzük lassan kevergetve. Ha megfőtt öntsünk rá hideg vizet, és egy nagyobb

tálban lévő hideg vízbe szedjük át. Megkeverjük, és egy szűrőkanállal átszedjük

egy másik edénybe használatig, takarjuk be, hogy melegen maradjon. De van,

aki a rizst nem főzi ki külön vízben, hanem az abáló lében párolja meg. Ha jó és

gusztusos hurkát akarunk készíteni, ne sajnáljuk eldobni a sertés vastagbelét.

Vegyük meg előre a sózott sertésbelet, tisztítsuk jól át, sózzuk be újra.

Használatkor csak leöblítjük.

Egy tálba tegyünk 2 dkg sót, és a disznó vérét ebbe szedjük meg, kb.

másfél litert. Kihűlésig kavargassuk, majd szitán szűrjük le és egy másik

edénybe téve, tegyük hidegre. Ha hagymás sültvért szeretnénk készíteni, akkor

több vérre lesz szükségünk. Az utóbbit reggelire szokták fogyasztani.

A tüdőt, májat, vesét, lépet, nyelvet, szívét, fejét, torkosát kiáztatjuk a

vértől, aztán feltesszük főni az abároló lébe. A belekről leszedjük a zsiradékot,

ez is belekerül a lébe. A nyelvet csak addig főzzük, míg a fehér réteget késsel le

tudjuk kaparni. A vesét tisztítsuk meg a vízcsatornáktól, hosszában vágjuk ketté

és dobjuk ki belőle a fehér réteget. Ne takarékoskodjunk a zsírral a

hurkakészítésnél, mert a zsír úgyis kisül belőle, viszont így a töltelék puha

marad. A hurkához valókat jól meg kell főzni, csak a májat nem, azt 4-5 helyen

bevágjuk, így tesszük a lébe. Ha megkékül, már nem vérzik, kivesszük és

melegen ledaráljuk, 1-2 kanál zsiradékot ráteszünk az abáló léből és kézzel jól

összeverjük.

Ha már mindent kiszedtünk az abálóból, a zsírját leszedjük egy fazékba,

ebbe tesszük a ledarált vöröshagymát, együtt jól átsütjük, mikor a hagyma puha,

levesszük a tűzről és melegen tartjuk. A belsőséget ledaráljuk, sóval, borssal,

szegfűborssal fűszerezzük, a vérest darált köménymaggal, és vigyázva sózzuk,

mert a vér már sós. Ha már ízesnek tartjuk a tölteléket, az előre elkészített bélbe

beletöltjük. Mikor már elegendőnek gondoljuk a májas hurkát, a maradékra

ráöntjük a vért, jól összedolgozzuk, és ezt is a bélbe töltjük. Forró vízbe

beletesszük a hurkát, egy rácsos bevásárló kosárba, vagy rúdra akasztgatva

tesszük a vízbe, és ha egyszer felforrt kivesszük a vízből, hidegvízbe mártjuk és

egy deszkára ráfektetve hagyjuk kihűlni. A véreset egy kicsit tovább főzzük.

Mindig meleg sütőbe tegyük sülni, akkor nem csattan szét a bél, szépen lehet

szeletelni.

Kolbász készítése

A húst ledaráljuk, lemérjük, 1 kg darált húshoz 2 és fél dkg sót, maximum

3 dkg-ot teszünk. Paprikával (csípőssel vegyesen), borssal, őrölt köménymaggal,

darált fokhagymával ízlés szerint fűszerezzük, jól összegyúrjuk. Vizet nem

szabad rá önteni, így 6 hónapig is eltartható szellős helyen, nem penészedik be.

Ha száraz fahamut tudunk gyűjteni, tavasszal tegyük bele a kolbászt, finom puha

marad. Jobb marhabelet használni nem szárad ki olyan könnyen, mint a

sertésbél. Ha a kolbászt megtöltöttük, rakjuk szét rudakon, és mehet a füstölőbe,

ahol óvatosan lassan megfüstöljük. A kolbászt nem kell sokáig sütni. A friss és

füstölt kolbász alá mindig tegyünk egy kis zsírt, majd vizet és úgy pároljuk,

majd süssük át. Sütés után rövid időn belül fogyasszuk, mert különben

összeszárad. Talán jobb az íze, ha főzés nélkül egy kevés zsírral, vízzel együtt a

sütőbe tesszük és megsütjük.

Krumpli pürével, amit jó habosra kikevertünk, és dinsztelt káposztával

együtt tálaljuk. Ki-ki a maga ízlésének megfelelő káposztát dinszteljen:

vöröskáposztát, vagy fehérkáposztát.

Hájas tészta

Hozzávalók:

- 0,5 g liszt

- 0,5 g háj

- 1 ek. cukor

- 2 tojássárgája

- ecet

- só

- (esetleg kevés savó vagy tejföl)

- lekvár

Elkészítése

A hájat megkaparjuk vagy ledaráljuk. A lisztből, tojásból kevés ecetes víz,

(esetleg savó vagy tejföl) hozzáadásával tésztát készítünk, kinyújtjuk. A hájat

kevés liszttel elkeverjük, rátesszük a kinyújtott tésztára, majd a tésztával együtt

összehajtogatjuk. Félórai pihentetés után kinyújtjuk, ezt háromszor

megismételjük, sima és dupla hajtásokkal. Végül vékonyra kinyújtjuk,

négyszögletes darabokra vágjuk.

Ha lekvár nélkül akarjuk, kisebb négyszögeket vagy alakokat vágunk, ha

lekvárral kívánjuk készíteni, akkor nagyobbakat (8 x 8 cm). Megkenjük szilva-,

meggy- vagy málnalekvárral és háromszögletűre hajtjuk. Kizsírozott tepsiben, jó

meleg sütőben megsütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

A téli időszak egyik kedves szórakozása a disznótorral összekötött

maskarázás és köszöntés. A disznóölést követő vacsora, a disznótor a magyar

nyelvterületen mindenütt jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre,

alakoskodó játékok bemutatására.

Disznótori estén régebben szokásban volt a kántálás. A vacsora alatt egy

csapat legény vagy gyerek rigmusmondó ritmusban az ablak alatt kántálni

kezdett:

Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek?

Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet!

Mer holnap péntek lesz,

a maradék nem jó lesz.

Fülét, farkát a papoknak,

Hurkáját a diákoknak,

adjanak egyet!

Orosházán a következő kántáló versikével kérték a bebocsátást:

Eljöttem én kántálni

Nem szabad engem bántani.

Én fogtam meg fülit, farkát,

Adjanak egy darab hurkát!

Cigánykáknak nevezik a bekormozott arcú kántálókat. Turán lányok

mentek maskarának öltözve kántálni. Ha kaptak, akkor így köszönték:

Áldja meg az isten e háznak gazdáját,

Töltse meg az isten mind csűrét, kamráját.

Ha nem kaptak, ezt mondták:

Áldja meg az isten e háznak gazdáját,

Töltse be az isten tetűvel, bolhával.

Ilyenkor aztán elfutottak, mert a bot repült utánuk.

Topolyán a disznótori kántálók cigánynak, medvének, kéményseprőnek öltözve

állítottak be. Kutyaverő bottal, rossz tepsikkel, fedőkkel mentek.

A szobába érve összeverték a tepsiket, fedőket, a bottal a szoba földjét szurkálták,

hogy a gazdának szerencséje, pénze legyen:

Látom az ablakon,

Málé az asztalon.

Nem köll nekem málé,

Legyen a gazdáé.

Köll nekem rétes,

Az is legyen mézes,

Hosszú nagy szál kolbász,

Vastag sült hurka,

Jó darab szalonna.

Ha nem fogadták a kántálókat, bekiabálták:

Négylába van a

disznónak,

Ötödik a farka.

Farka alatt van a duda,

Fújja meg a gazda.

A gazda behívja őket, és ekkor elmondják a disznó búcsúztatóját, ami az

egész feltisztítás menetét magába foglalja. A kántálókat megkínálták.

Igyekeztek megtudni, hogy kicsodák. A cigánynak öltözött kántálóval

jósoltattak, a medvének öltözött kántálónak táncolnia kellett. Ha ismerősök

voltak a kántálók, levetették a maskarát, és az asztalhoz ültették őket.

Azok, akik különben nem részesülnének a disznótorból, különösen fiatal

legénykék, a maskara és álarc védelme alatt vagy a tréfás köszöntő ürügyén

részesülnek a lakomában. A háziak sem veszik tolakodásnak a hívatlan

látogatókat, sőt sértve lennének, ha elmaradnának a tréfák. A beköszöntés után

kántáltak:

Szegény vándorok vagyunk,

éhesek vagyunk,

szállást nem kapunk.

Kínáljanak meg minket!

Kívánunk a gazdának,

ahány falatot ád,

annyi disznót vágjon.

Közkeletű kántáló versek

Itt ma disznót sütnek,

Jól érzem szagát,

Talán nekem adják

A hátulsó combját.

vagy:

Tudom disznót öltetek,

Kolbászt, májast töltettetek,

Ha engem nem részeltettek,

Több disznótort ne érjetek!

Az egész magyar nyelvterületen szokás volt a disznótori maskarázás. A

kántálók, nyársdugók is többnyire valamilyen módon felismerhetetlenné

igyekeztek magukat tenni. Macskaréven menyasszonynak és vőlegénynek

öltöznek. A menyasszony (egy legény) arcát fátyollal bekötik, a fejére

kukoricaháncsból készítenek koszorút. A kezében üres kosarat és főzőkanalat

visz. Vőlegénynek egy leány öltözik, aki a kezében üres demizsont vagy üveget

visz. A házhoz egész csapat kíséri őket, de csak ketten mennek be. A háziak

kérdezgetik őket, de nem beszélnek, csak mutogatva adják tudtul, hogy ha a

cigány húz egy nótát, táncolnak. Tánc után mutogatva kérnek enni,

inni. Buboknak hívják a párt. Az enni-innivalót azután közösen fogyasztják el. A

békési falvakban a cigánykák néha egész jeleneteket is előadtak és nemcsak

kántáltak. Például Csorváson a böllér és a cigányok párbeszéde énekkel, tánccal,

megvendégeléssel végződött. A disznótori alakoskodók játékához hozzátartozik,

hogy míg az egyik szóval tartja a háziakat, addig a többiek elcsennek az

ételekből.

A disznótoros köszöntés egy másik formája a nyársdugás. Különösen a

Zelicségben szokásos, még ma is dívik. Almamelléken (Baranya megye) szintén

élő hagyomány. A disznóölés utáni vacsora idején a bandába tömörült

gyermekek zörgetnek, s az ajtóba, a kilincsre teszik a nyársat, vagy az ablakra.

Arra törekszenek, hogy a nyársnak minél több ága legyen. A legfelső ágon, a

főágon levél van. Erre a levélre tréfás hangú üzeneteket írnak. Minthogy

általában rokon gyerekek, a szomszédok gyerekei járnak nyársat dugni, a háziak

elolvassák a levelet, nevetnek rajta, majd megrakják a nyársat hurkával,

kolbásszal, hájas pogácsával. Az ennivalóval megrakott nyársat ismét kiteszik az

ablakra, ügyelve arra, hogy kutya vagy macska meg ne dézsmálja. Az elrejtőzött

gyerekek előbújnak, elviszik a zsákmányt, és közösen elfogyasztják.

Karácsony előtt 4 héttel

AdventAdventAdventAdvent

Mit is jelent az "Ádvent" szó?

Ádvent, Adventus Domini = az Úr eljövetele, röviden: Úrjövet. Ádvent az Úr

kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka.

Mikor tartjuk az Ádventet?

Ádvent - egyben az egyházi év - a Szent András ünnepéhez (nov. 30.)

legközelebb eső vasárnappal, illetve annak előestéjével kezdődik. Négy hétből

áll, a negyedik többnyire csonka. A liturgikus szín: viola (kivéve Ádvent III.

vasárnapján, amikor szabad rózsaszínt használni). December 17-től már a

közvetlen karácsonyi előkészület jeles napjait tartjuk.

Az adventi naptár kitalálója

Adventi naptár már hetekkel karácsony előtt mindenfelé vásárolhatunk. A

préselt ajtócskák mögött kis csokoládé-meglepetések várnak a kíváncsi

"édesszájúakra". Más adventi naptárak fából készült kis dobozokból állnak,

vagy hosszú ajándékcsomagokból. De mindig 24 ajtócska, 24 zacskó vagy

csomagocska van a naptárban, hogy december minden napjára jusson egy

ajándék szentestéig. Ezt a szép szokást egy édesanya találta ki. Rosszul esett

neki, hogy kisfia minden este azzal a kérdéssel nyaggatta: "Hányat kell még

aludnunk, hogy megjöjjön a Jézuska?" Egy nap fogott egy kartont, huszonnégy

mezőre osztotta, mindegyikre rátűzött egy bonbont. Kisfia mindennap

lecsippenthetett egyet. A kisfiúból idővel felnőtt lett. Eszébe jutott egyszer az

édesanyja naptára. Úgy gondolta, hogy más gyerekeknek is örömet szerezhetne

vele, és ezért elhatározta, hogy adventi naptárakat készít és árusít. Nagy sikere

lett. Nemsokára gyárak sora foglalkozott adventi naptárak készítésével. Gerhard

Lang, az adventi naptárak atyja 1974-ben hunyt el Münchenben, igen idős

korában.

A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy

hamburgi lelkész otthonába egy hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre,

melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később az egyszerűség

kedvéért csak négy gyertyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi

vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és

aranyszalagokkal díszítették, az élet és fény jelképével.

Mit is jelképez a koszorú?

Napjainkban a koszorún négy gyertya áll. A négyes szám a karácsonyt

megelőző négy hetet jelzi. Minden héten eggyel több gyertyát meggyújtva, az

egyre növekvő fény a közeledő ünnepre figyelmeztet. Míg karácsonykor az

egész fenyőfa fénybe borul.

A kerek koszorú a soha véget nem érés, az örökkévalóság szimbóluma.

Advent hagyományos színe a lila, a bűnbánat és a megtérésre való felhívás jele.

Ezért a négy gyertya közül három (első, második és negyedik) lila színű, míg a

harmadik, a rózsaszín, a közelgő ünnep örömét szimbolizálja.

A koszorú fenyőágból készült zöld színe az eljövendő reményre hívja fel

figyelmünket.

Advent angyalai

Az első vasárnap angyala

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy

angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az

emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van

foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az

első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják

és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a

mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az

aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe?

Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból

készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen

végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet

minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a

mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt

készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó

csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre.

Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy

mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával.

Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz

és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az

emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a

boldogság érzése.

A negyedik vasárnap angyala

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal

jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és

azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell

figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis

angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben

szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Adventi koszorú

Egy saját kezűleg elkészített adventi koszorú nemcsak a karácsonyi asztal

dísze lehet, hanem a felhasznált narancs, fahéj és csillagánizs illatával

karácsonyi hangulatot kölcsönözhet lakásunknak.

Szükséges eszközök, anyagok:

- 1db szalmakoszorú (25cm átmérőjű)

- 1 csom. csillagánizs

- 1 csom. narancskarika

- 1 csom. fahéj

- 1 csom. murii fej, natúr (toboz)

- 1 csom. izlandi moha, zöld

- aranyozott földimogyoró

- örökzöld ágak (tuja)

- 4db gyertyatű

- 4db gyertya

- olló

- ragasztó pisztoly

Az asztaldíszt érdemesebb tuja ágakból elkészíteni, mert legalább annyira

mutatós, mint a fenyő, de száradás után nem hullajtja el a tűleveleit.

Előkészítjük az alapanyagokat. A nagyobb tuja ágakból levágjuk a szép

mutatós részeket, a narancskarikát és a fahéj rudat feldaraboljuk kisebb részekre.

Ha nem tudtunk vásárolni előre festett mogyorót, akkor arany akrill festékkel

lefújhatjuk. A tuja ágakat ragasztópisztoly segítségével rögzítjük a koszorúhoz.

Ragasztásnál ügyeljünk arra, hogy az ágak vége a zöld részek által takarásban

maradjon. A tuja takarja be teljesen a koszorút.

A gyertyatűt szúrjuk bele a megfelelő helyre.

Tetszés szerint elhelyezhetjük egyenként 4 külön helyre, vagy akár

kettesével a koszorú szemközti oldalaira is.

Mielőtt a terméseket felragasztanánk, a koszorú alapra tegyünk mohát is,

ami látványosabbá is teszi díszünket. A moha mennyiségénél vegyük

figyelembe, hogy a zacskóból kivéve, levegő hatására kissé megduzzad, és

ezáltal kicsit terebélyesebb lesz. Ezt az alapot díszítsük a termések tetszés

szerinti elhelyezésével. Ne tartsunk attól, hogy nem tudjuk harmonikusan

elrendezni a terméseket. Törekedjünk szimmetriára. A két gyertya között félúton

legyen toboz. Mellette kétoldalt narancs, fahéj és ánizs ízlésesen elrendezve.

Feldobja az összképet néhány aranyozott földimogyoró.

Az elkészült díszt tetszés szerint a végén lefújhatjuk arany akril festékkel,

vagy akár műhóval is. A jelen esetben felhasznált alapanyagokon kívül

használhatunk még diót, földimogyorót, különböző, erre az időszakra jellemző

terméseket, fagyalt, fagyöngyöt, stb. is. A díszítés módjának, színvilágának csak

fantáziánk szabhat határt.

Zsebes naptár

Hagyományosan a saját kezűleg készült adventi naptárak 24 zsebecskét

tartalmaznak. A zsebeket külön-külön kell felvarrni az anyagra, ráadásul össze-

vissza elhelyezve a dátumok számait.

Fiókos naptár

A zsebes naptárból kiindulva készíthetünk fiókos naptárat is, azaz a zsebek

helyett fiókokat kell készítenünk. Ezeket egyforma méretű dobozok vagy gyufás

skatulyák összeragasztásából állíthatjuk elő. Szintén 24 darab fióknak kell

szerepelnie, ezért mindenképpen olyan formát kell kialakítanunk, hogy se több,

se kevesebb fiók ne szerepeljen naptárunkon. Díszítésképpen a fiókokat

festhetjük karácsonyi mintákkal.

MIKULÁSMIKULÁSMIKULÁSMIKULÁS

Szent Miklós alakjában a fennmaradt legendakincs és a keleti (görög és

orosz) egyház hagyományai alapján valószínűleg több szentéletű férfiú alakja

keveredik össze.

Az egyik elképzelés szerint Miklós a kis-ázsiai Pattarában született a IV.

században. Égi jel hatására választották meg a Lycia tartományban lévő Myra

(vagy Müra) püspökének. Miklós remete szeretett volna lenni (jeruzsálemi útja

hatására), de egy isteni sugallat visszaszólította Myrába, ahol éppen

püspökválasztásra készülődtek. Az összegyűlt papok közül a legidősebbnek

látomása volt, melyben az Isten tudtára adta, hogy azt válasszák meg

püspöküknek, aki legelőször jön másnap reggel templomuk kapujába. Így lett

Myra püspöke Szent Miklós.

Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal

és erős hittel igazgatott. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az

embereket. Egy legenda szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség

tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő

olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor

felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három

aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony

püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között. A szent

életű férfi sokaknak segített. Különösen a gyerekeket szerette. Amikor

gyerekekkel találkozott, mindig megajándékozta őket.

Jótékonykodását hangsúlyozza a legendáknak egy másik szála is, mely

szerint Nikolas megbecsült és jómódú patarai család egyetlen gyereke volt, akit

szülei Istennek ajánlottak. Lelki életére nagy hatással volt nagybátyja, a patari

püspök. Nikolas hamarosan beállt szerzetesnek az "Új Sion" nevű rendbe, és

bevonult a nagybátyja által alapított kolostorba, szülei halála után pedig összes

örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között. Semmit sem tartott meg

magának. Patarában úgy ismerték, mint jótékony papot, aki beteljesíti Isten

szavait. Egy idő után úgy döntött, hogy minden idejét lelki életének szenteli,

visszavonul a magányba, csendességbe. Ekkor azonban egy égi hang azt mondta

neki: " Nikolas, folytasd munkád az emberek között és megkapod tőlem

jutalmadat."

Röviddel ezután Nikolast Myra püspökének választották meg. Irgalmas,

bölcs és rettenthetetlen püspökként igazi pásztora lett nyájának. Diocletianus és

Maximianus császár uralkodása alatt, a keresztényüldözések idején Nikolas

püspök is börtönbe került, ám ott is folytatta Isten igéjének hirdetését. 325-ben

részt vett a niceai Első Ökumenikus Tanácson, ahol egy szenvedélyes vitában

arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Tanácsból, és

felmentették püspöki teendői alól.

Még azon az éjszakán a Tanács több tagjának egyazon különös álma volt:

Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal,

a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a

magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal

Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva

óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre,

aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem

Isten iránti buzgalmából. Püspökként is jótékonyságáról, szegények iránti

szeretetéről volt híres.

Történt egyszer, hogy egy elszegényedett pattarai nemesember olyan komoly

adósságot halmozott fel, hogy lányainak már enni sem tudott adni. Nem volt

más választása, mint hogy leányai ártatlanságát bocsássa áruba, s így szabadítsa

meg mindannyikat a nyomortól. Miklós azonban amikor meghallotta ezt a

szívfacsaró történetet, elhatározta, hogy segít a családon. Éjszaka a házukhoz

lopózott, és egy pénzzel teli erszényt (zsákocskát) dobott be a félig nyitott

ablakon. A legidősebb lánynak így meglett a hozománya, s őt férjhez tudta adni

az apa. Később, mikor a család ismét nagy nyomorban élt, s a második lányt

kellett volna áruba bocsátani, a jótékony Miklós ismét a segítségükre sietett.

Megint pénzt dobott titokban a házba. A második lány is férjhez mehetett. A

harmadik lány, mikor hasonlóan kétségbeejtő helyzetbe került, szintén megkapta

tőle az adományt. Senki nem tudta, ki volt a jótékony éjszakai adakozó, de az

apa kíváncsi volt, ezért harmadik alkalommal kileste, ki dobja be a pénzt.

Meglátta Miklóst, és mindenkinek elhíresztelte a nevét.

A hagyomány szerint Nikolaosz püspök Myrában halt meg. Justiniánus

császár uralkodása idején (527-65) még bazilikát is emeltek tiszteletére

Konstantinápolyban. Amikor azonban Myra szeldzsuk törökök kezére került,

több itáliai város kezdett versengeni földi maradványaiért, emléktárgyaiért.

Relikviái 1087-ben Bari városában bukkannak fel. A relikviák elhelyezésekor II.

Orbán pápa (1088-99) is jelen volt. A bari szentély nem véletlenül lett a

középkorban híres zarándokhely. Németalföldön "Sint Claas" tisztelete

egybefonódott azzal a helyi szokással, hogy ünnepén a polgárok ajándékot

osztottak szét a gyermekek között. (Feltehetően jótékonykodására,

gyerekszeretetére emlékezve.)

Ez a szokás aztán elterjedt német földön, később Angliában, majd az egész

kontinensen. A kis-ázsiai keresztény püspök tisztelete is megmaradt. Ő lett a

gyermekek, a hajadonok, az aggszüzek védőszentje. Az illatszereké (mert Bari

városából terjedt el a mirha használata), az utazóké, a zarándokoké (Myra

püspöke járt a Szentföldön és Egyiptomban is). A tengerészek és a révkalauzok

is védőszentjükként tisztelik. Egy legenda szerint halála után Lykia partjainál

megjelent egy viharba keveredett hajónál, és a majdnem szerencsétlenül járt

vitorlást biztos révbe irányította.

Egy másik legenda szerint egyszer az ő hajója keveredett viharba, s már-már

úgy látszott, hogy elsüllyed, de Miklós imái kisegítették őket a veszedelemből.

A tenger elcsitult, s a víz tükörsima lett. A hajó megmenekült.

Különböző országoknak és tartományoknak is védőszentje volt. Ő Oroszország,

Görögország, Szicília, és Lotaringia patrónusa.

Hol lakik? Van irodája?

Németország protestáns területein Szent Miklós az idők folyamán

Karácsonyi Emberré vált, Angliában pedig már Karácsonyi Apónak

keresztelték. Amerikába is eljutott a híre dán bevándorlók által és így lett a neve

Télapó. Egy észak-amerikai monda szerint a piros ruhás, hosszú fehér szakállú,

bojtos sapkás Télapó karácsony éjjelén elindul a világba, szánját 8 rénszarvas

húzza, bemászik a kéményeken és a kandallóra akasztott zoknikba beleteszi a

gyerekeknek szánt kis ajándékot.

De miért Finnországban lakik? 1925-ben egy újságcikk szerint mivel a

rénszarvasok nem tudnának megélni az Északi Sarkon, ezért a Télapó sem

lakhat ott. Így valószínűleg kicsit lejjebb lakik, talán a finnországi Lappföldön.

1927-ben egy népszerű gyermekrádió műsorvezetője, Markus Apó

egyenes adásban közölte a gyerekekkel a nagy titkot: a Télapó Lappföldön lakik

egy Korvatunturi nevű hegyen. S hogy miért? Mert a hegy olyan, mint egy

mezei nyúl füle, és ezen a nagy fülön keresztül hallja a Télapó a világ összes

gyerekét, hogy jók-e vagy rosszak! Természetesen a Skandináv legendákhoz

hűen a Télapónak számtalan kis segítője van, akik kicsi manók, illetve elfek.

(Az elfek kb. fele akkora magasak, mint az ember, kedves, varázserővel bíró

teremtmények. Különös ismertetőjelük, hogy a fülük felfele kicsúcsosodik.) Ők

is képesek arra, hogy a fülön keresztül hallják, hogy a gyerekek, illetve a

felnőttek hogyan viselkednek. Hatalmas, két méter magas könyvekbe

feljegyzéseket készítenek a hallottakról. Általában csak a jó dolgokat jegyzik le,

de ha nagyon szükséges, akkor a rosszalkodásokat is papírra vetik. December

környékén az elfek a környező falvakban személyesen is meggyőződnek arról,

hogy hol van jó gyerek, a házak ablakához lopóznak, és hallgatják őket, s mikor

már nagyon közel van a karácsony, a Télapó végignézi a hatalmas könyvet,

elolvassa a feljegyzéseket és mindenkinek kiválasztja a legmegfelelőbb

ajándékot. Mivel a hegyet nagyon nehéz megközelíteni – szinte út sem visz oda

– ezért az 50-es évektől a Télapó az Északi Sarkkörnél, egy kis finn városka

közelében (Rovaniemi) találkozott a gyerekekkel. 1985-re annyira népszerű lett,

hogy elhatározta, hogy berendezi az irodáját és egy kis Télapó falut alapít ott,

hogy az év minden napján bárki jöhessen hozzá. Ugyanitt felépült a Télapó

Postája is, ahol a világ minden szegletéből fogadja a gyerekek leveleit.

Kézműves foglalkozás

Mozgó szemű Mikulás-doboz

Hozzávalók:

- sajtos doboz - piros, rózsaszínű, fehér lap - ragasztó - olló - műanyag mozgó szem - vatta - sablon - ceruza

Elkészítése:

Egy sajtos doboz tetejét piros színű papír ráragasztásával befedjük. Előre

elkészített sablon segítségével kivágjuk, majd felragasztjuk a piros felületre a

rózsaszínű papírból készített arcot, valamint a fehér papírból kivágott szakállat,

szemöldököt. Felragasztjuk a szemeket is, majd a megfelelő részeket

vattadarabok ragasztásával díszítjük.

Mikulásvirág papírból

Hozzávalók:

- kétoldalú piros és zöld karton - sárga vékony papír (pl. krepp) - sablon - olló - ragasztó - madzag - ceruza

Elkészítése:

Sablon segítségével egy nagy és két kicsi virágot vágunk ki. A két kicsit

ráragasztjuk a nagy virág két oldalára, közé levelet illesztünk. A virágok

közepébe apró sárga papírgombócokat teszünk. A két kis virág szirmait kifelé

hajtjuk. Végül felfogatjuk.

Mikulás sportdélután

A szervezés és a lebonyolítás a szülők segítségével és részvételével

történik.

A bemelegítő zenés torna megtartására egy szülőt kérünk meg. Majd

fogójáték következhet virgáccsal.

A sorversenyhez csapatokat alakítunk ki a gyerekek és a vállalkozó szülők

egységes részvételével. A csapatalakítás puzzle kirakásával is történhet.

Feladatok

1. Mikulás sapkát átadó váltófutás

2. A Mikulás útja a jégtáblákon – a „mocsárjárás” analógiájára: két, legalább

A 4-es nagyságú kemény kartonlapon haladhatnak a versenyzők

3. A Mikulás összegyűjti zsákjába az ajándékot – dió gyűjtése meghatározott

időre

4. Hagyma terelgetése seprűvel

5. Egyensúlyozás almával: úgy kell haladnia a versenyzőnek, hogy az alma

ne essen le a fejéről

6. A Mikulás hátára veszi a puttonyát – a felnőttek a hátukra veszik a

gyerekeket

A játékok köre a rendelkezésre álló időnek megfelelően tovább bővíthető.

A hangulatos sportdélutánt közös zöldség- és gyümölcsevés zárja, melyet a

szülők készítenek elő.

Luca napLuca napLuca napLuca nap

December 13. – Luca napi jelmezes játék délután

December 13.: Luca napja

Mikor van Luca napja? Természetesen Luca napján, december 13-án.

Luca egy katolikus szent volt, a vakok, szemfájósok, utcanők és menyasszonyok

védőszentje. Például Svédországban nem sok köze van ennek a szentnek a Luca

napjához. Luca nevét a lux szóval lehet összefüggésbe hozni, melynek jelentése

fény. Úgy is nevezték egyes helyeken, hogy fényhozó. Ehhez a naphoz számos

hiedelem és népszokás kapcsolódik.

Lucát a magyar néphagyományban inkább gonosznak, boszorkányosnak

ismerjük. Luca napján a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon

tevékenykedtek. Megrontották az embereket, állatokat, azaz betegségeket, bajt,

bosszúságot okoztak.

A rontás ellen fokhagymával lehetett védekezni, méghozzá úgy, hogy

az ember megette. Az állatokat is fokhagymával védték a rontástól. Vigyázni

kellett Luca napján a söprűre. Ilyenkor elrakták, elrejtették azokat, nehogy

elrepüljenek a boszorkányok.

Hatásos fegyverek a gonosz ellen: fokhagymát tettek a kulcslyukba,

megkenték vele az ajtófélfát, ablakkeretet, istállóajtót, keresztbe állították az

ajtóban a söprűt.

Az úgynevezett asszonyi ünnepek közül Luca napja hazánkban a

legjelentősebb. Ezen a napon az asszonyoknak és a lányoknak tilos volt

dolgozni. Nem is egy történet szól arról, hogy hogyan büntette Luca azokat, akik

ezen a napon szőni, fonni, varrni vagy mosni mentek. A lányok például ezen a

napon szerelmi jóslásokat végeztek. Összeverődtek és csapatostól elindultak.

Egy lány megzörgette a disznóól tetejét. Ha a malac megijedt, akkor röfögött. Ez

nem feltétlenül jelentett jót, ugyanis az jelezte a közeli házasságkötés eljövetelét,

ha a disznó nem szólalt meg. Ha pedig már elröffentette magát, akkor annyi évet

kellett várni, amennyit röfögött.

Luca nap estéjén és éjszakáján nemcsak tréfálkozni lehetett, de még a

lopkodás is megengedett volt. Voltak, akik az udvarokon álló kútból vizet

loptak, volt, aki bohócnak öltözve koldulni indult. Rengeteg ház udvara reggelre

kapu nélkül maradt, mert a lopkodók magukkal vitték. Megtalálni csak

valamelyik szomszédnál lehetett, vagy egy gödörbe vagy a pincébe hajítva.

Szintén ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, aminek karácsonyra

kellett elkészülni. A legnevezetesebb népi szokás volt. Ennek a szabályos

ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja.

Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak

karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás:

„Lassan készül, mint a Luca széke”.) A hagyomány szerint többnyire kilencféle

fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-,

jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa

felismerje a falu boszorkányait. Ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli

misére, ott ráállva nyomban megláthatta azt, mert az illető ilyenkor szarvat

hordott. Ám a boszorkányok is meglátták a széken ágaskodót, kit próbáltak

elkapni. A menekülőnek az úton hazafelé szüntelenül mákot kellett szórnia, amit

a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol. Miután

az illető szerencsésen hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.

Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy

karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha

karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges

termésre lehetett számítani. Luca napjától figyelték az időjárást is. A

karácsonyig eltelt 12 nap a 12 hónapot jelölte. Luca nap volt a január, az utána

következő nap a február és így tovább. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a

neki megfelelő nap a tizenkettőből. Ha esik, esős, ha száraz, akkor a hónap is

száraznak várható.

Régen december 13-án egy fehér ruhába öltözött Luca végigjárta a

házakat és megkérdezte az ott lakó gyerekeket, hogy tudnak-e imádkozni. Aki

nem tudott, annak kijutott Luca félelmetes pálcájából, aki tudott, az pedig nem

kapott ajándékot. Egyszóval nem éppen egy védőszent volt ez a Luca, úgy is

emlegették, mint a gyerekek rémét.

Vagy ott vannak a nagylányok. Süteményt sütöttek és minden kis

kalácsban elrejtettek egy fiúnevet. Amelyik utoljára maradt meg, az a fiú volt a

várva-várt jövendőbeli. Híres volt még a Luca-cédula is. 12 papírra ráírták 12 fiú

nevét, egyet pedig minden nap tűzbe vetettek. Akinek a neve rajta volt az utolsó

fennmaradó cédulán, az volt a leányzó jövendőbelije. Nos, hogy ezek közül a

babonák és szokások közül melyik igaz, azt nem tudni. Mára már biztos, hogy

kihaltak ezek a hagyományok.

Seprűs játék

A gyerekek felállnak egymás mögé, és mindkét kezükkel megfogják az előttük

álló vállát. Az első kezében tartja a seprűt, ő vezeti a sort. Az ének vagy zene

ritmusára lépked előre a sor, mindig a seprűs után: jobb lábbal előre kilép, ballal

mellézár, ballal kilép, jobb láb mellézár. A söprűs gyerek menet közben

kanyarog, a sornak követnie kell őt, nem szakadhat szét. Eközben az ide-oda

lengetett seprűjével megpróbál a sor végén levőkre suhintani. Akit eltalál, az

kiesik. A játék addig tart, míg a sor el nem fogy.

KarácsonyKarácsonyKarácsonyKarácsony

Fenyőfa története

A fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le:

Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett.

Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, maikor egy fenyőfához ért. Alig volt

lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült.

Az Úr most megáldotta a fenyőfát: "Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor

is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a

legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az

emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."

A karácsony ma már mindannyinknak az év egyik legnagyobb ünnepe,

amely hosszú századok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat

a gondolatokat ébreszti az emberekben. A fenyő már az emberiség őskorában is

mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Először

az emberek borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztottak fel otthonaikban a

mestergerendákra.

Már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat. Az ősgermánok a

fény tiszteletére mécsesekkel díszítették a fenyőágat. E szokásokkal rokon

hazánkban a Borbála napi zöldág hajtatása. Később a zöld ágakat

termékenységszimbólumokkal díszítették /tojás, alma, dió, mogyoró/.

A legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom volt a neve,

hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Az angyalhaj, a

fémgyöngy, papírlánc, a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből. A fa alá tett

ajándékokat-ételeket a család eltávozott tagjainak szánták. Az első

karácsonyfáról Sebastian Brant német író emlékezik meg, Strasbourgban a

15.sz. végén.

A hagyomány szerint Luther Márton állított először gyermekeinek

karácsonyfát. Ő Jézus születésének tiszteletére gyújtotta meg a fán lévő

gyertyákat.

A Habsburg uralkodók Bécsben 1824 táján fenyőfa alatt ünnepelték a

szentestét, egymásnak ajándékot adva. Hazánkban Bécsből a magyar

arisztokrácia példája nyomán terjedt el. A magyar népi hagyományok szerint a

faállítást egy a mestergerendára felakasztott karácsonyi életfa vagy termőág

előzte meg.

Az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvick Teréz állította Aszódon.

Az emberi életben az ünnepi alkalmaknak, szertartásoknak nagy a jelentősége.

Az év legnagyobb ünnepe, melynek leggazdagabb tartalma van, az a karácsony.

Igazi humanista tartalommal a keresztény vallás töltötte meg, a kis Jézus

születésnapjának nyilvánította, mely a béke, szeretet erkölcsi parancsát jelenti

mindnyájunk számára.

A karácsonyfa története

Télidőn, midőn lehullott a lomb, befagyott minden tó és folyó, amikor

hófelhők fedik el a mennybolt kékjét és a napkorongot - a lelkünk is megdermed

ilyenkor, és a kedvünk is olyan, mint a fogyó hold.

És akkor egyszerre szétnyílik a vastag felhőzet, az égből előtör egy varázsos

fénynyaláb, s előbb Mikulás apó szánkója szántja végig a látóhatárt, majd

angyalok csapata száll a földre, vigaszt, reményt, hitet, ragyogó gyertyafényes

karácsonyfát hozva palotába és kunyhóba, csüggedt lelkünket fénysugárba

vonva.

A mi otthonunkba minden évben kéktűjű, ezüstös ágú, sudár törzsű fát hoz a

nekünk kijelölt angyal, melyet mindig a beteljesülő vágy örömével fogadtam.

Pedig soká nem ismertem történetét, míg egyszer egy angyalka elmesélte

nekem. Én ezt most tovább mesélem, hallgassátok csak:

Valamikor réges-régen kicsiny zöld fenyőfácska álldogált az erdő szélén,

azt sem tudva, honnan jött - egyszer csak kinőtt a földből és itt volt.

Előtte pázsitos tisztás terült el, mögötte sűrű sötét erdő. A közeli

jegenyefenyők meg oly magasan hordták orrukat, hogy észre sem vették a kis

jövevényt.

Ha testvérei lettek volna, sosem vágyódik más sors után, de hát teljesen

egyedül állt a nagyvilágban. Körülötte fájó csend, zordon, sivár, néma téli táj.

"De jó volna elrepülni a madarakkal, akik messze szállnak a tél beállta előtt,

s a tengerek végtelen hullámain túl nyári meleget találnak. Ahol pálmák és

narancsligetek kínálják gyümölcseiket a banánérlelő melegben."

"Ne vágyódj el Fenyőke - szólította meg a közeli kispatak - én távolról

jövök, és messze eljutok. Sokat látok-hallok útközben, ezért, mint tapasztaltabb

társadtól, hallgasd meg tanácsom. Ugyanis a Teremtő minden virágot, fát,

növényt a maga helyére ültetett a gyökerei által, azért, hogy oda kapaszkodjék,

ahova tartozik, ahonnan kinő, mert ott van feladata”.

Ezért bizakodjál, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a földön - csevegte a

patak, s magára húzta meleg, téli jégkabátját, hogy kitelelvén vidáman

csörgedezve köszöntse majd a tavasz érkezését."

"És hát mi lenne velünk, ha te is elmennél? - kérdezték a gombagyerekek,

akik a kis fenyőke tövénél bújtak ki a földből - ki terjeszti ránk védő ágait

zimankóban, forró nyárban egyaránt?!"

E pillanatban a nap egy sugara áttört a hófelhőkön és így szólt Fenyőkéhez:

"Majd tavasszal nagyra növesztelek, megnyújtalak és ágakkal dúsítlak - csak

légy türelemmel."

A fecskék régen elköltöztek, a darvak is elhúztak, nehéz köd borult a tájra.

Éjszakára ugyan kiderült az ég, és csillagok milliárdja ragyogott a fagyos földre,

de olyan nagyon messze voltak, hogy sugaruk nem bocsájtott enyhítő meleget a

didergő tájra.

"Még te is boldogabb vagy, mint én!" - mondta Fenyőke az itthon maradt

ökörszemnek. Felrepülhetsz akár az égig, és nem lep el a hó, amitől lassan én

már levegőt sem fogok kapni - panaszkodott búsan Fenyőke.

Óh, nehogy azt hidd, hogy a légben melegebb van! A lábaim már úgy

elfagytak, hogy ha egyenként a szárnyam alá dugom, az sem segít már. Na és az

ennivaló, már alig lelek valamit. Mégis el kellett volna szálljak a költözőkkel

melegebb vidékre - sóhajtotta az ökörszem, s még jobban behúzta csöpp fejét a

hullani kezdő hó elől

Na és mi lenne akkor, ha a városba szállnátok, a sok ház közé, ahol azok az

emberi lények laknak. Talán ott nincs ekkora hideg, mint itt mifelénk, és talán

még valami ennivalót is adnának. Úgy hallottam, hogy ők madarakat nem

bántanak?

Lehet, hogy ez így van - de már láttam kalickát, amiben kismadár volt. És

én nem akarok rab lenni - még ha finom falatokkal tartanának is, akkor sem.

Szabadnak születtem, úgy akarok élni és meghalni is.

De azért már jártam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint most.

Akkor azt tapasztaltam, hogy a házak ablakpárkányaira morzsát szórnak, és ők,

az emberek pedig - láttam, mert belestem az ablakukon - sokan együtt vannak,

és roskadásig megtelt asztal van a szobájuk közepén, a karszékekben pedig

színes ajándékcsomagocskák.

Egy szép szőke kislány babát kapott éppen, azt csókolgatta. A testvérkéje

meg apró vonatokkal játszott a szőnyegen, ami a szobáik padlózatát borítja

minden házban. A kandallóban vöröslő fahasábok ontották a meleget, s

mindenki boldognak látszott.

Tudod mire gondoltam? - vetette közbe az egyre jobban deresedő Fenyőke -

arra, hogy milyen jó is lenne, ha ezen az ünnepen, vagy ahogyan az emberek

nevezik: karácsonykor én is az emberek között lehetnék, engem is szeretnének,

mert én lennék az ő ünnepi fájuk, mondjuk a karácsonyfájuk. És rám aggatnának

mindenféle szép dolgot. Almát, diót, gyertyát. És közben énekelnének!

Miért is nem ragyognak az ágaim, talán ha így volna, behívnának az

emberek, és körültáncolna a sok boldog gyerek. Az ajándékokat az én alsó

ágaim alá dugnák, amiket azután ott találnának meg a jó gyerekek - vágyakozott

Fenyőke.

Közben bealkonyodott. Az ökörszem valahová elrejtőzött, Fenyőke megint

egyedül maradt. Addig-addig, míg álomba sírta magát.

Már késő éjszaka lehetett, amikor felriadt. Fény és hangok szűrődtek az erdő

felől és valami különleges csilingelés.

Szán siklott elő a bozót csupasz ágai közül; báránykák húzták és angyalok

kara lebegett körülötte.

A szánkóban egy glóriás, fehér inges kisfiú ült, és amint Fenyőkéhez ért,

megállította a szánt húzó barikákat. Az egyik angyal Fenyőke mellé szállt és

megkérdezte: Hát te kis fenyőgyerek, mit vársz a karácsonytól, mit kérnél a kis

Jézuskától, aki ma született le a földre? Ó, én nem is tudom - állt el a szívverése

is Fenyőkének.

De mégis. Mióta megszülettem - nem szeretek egyedül lenni. És olyan jó

lenne, ha az ünnepen az emberekkel együtt lehetnék, nem itt a hideg, néma

árvaságban. Hogyha olyan ragyogó lennék, hogy felfigyelnek rám és úgy

megszeretnek, hogy a lakásba bevisznek, feldíszítenek és örülnek nekem kicsik

és nagyok. Ez szívemnek minden vágya - sóhajtotta Fenyőke.

Az angyal figyelmesen hallgatta a könnyes kérést, és továbbította a kis

Jézuskának, aki beleegyezően bólintott.

Teljesüljön hát a vágya

Legyen ezüst minden ága.

S legyen a jó emberek

Szép karácsonyfája.

Fenyőke elbűvölten hallgatta e szavakat. A szeretet melege áradt szét

testében, minden egyes ágában, minden kis tűjében, gyökere mélyéig.

Megremegett örömében. Ó, csak megtörténne és megmaradna a csoda, amit

minden porcikájával kívánt! Mert ha csak csoda tud jót hozni, akkor nagyon is

kell a csoda embernek, állatnak, növénynek egyaránt.

Ekkor a messzi csillagok is megpillantották a fényt, mely a föld felől

sugárzott, és kíváncsian lefutottak a tejúton. Mind-mind ott tülekedtek a kis zöld

Fenyőke körül, és annak parányi ágain. Még az esthajnalcsillag is ott tündökölt.

Fenyőke kitárta ágait, megnyitotta árva és szeretni vágyó kis szívét, hogy

befogadja a jóságból fakadó, melengető ragyogást.

S akkor még egyszer megszólalt a kisded:

Te kis fenyő - most már sohasem leszel egyedül. Megnősz és gyerekeid

lesznek, akik bejutnak az emberek otthonába, és ott állnak majd feldíszítve a

jóság születését ünneplő nagy és kis emberek örömére, akik ezentúl soha nem

akarnak fenyőfa nélkül ünnepelni.

Úgy legyen, ha lehet! - rebegte Fenyőke.

A szánkó tovasiklott, ismét sötét lett, de az ő szívét a csodálatos látomás

ígérete melengette. Vége lesz pusztító magányának, lesz értelme életének. A tél

végül mégiscsak feladta állásait, magával vitte a maradék darát, jeget, zúzmarát,

s nyomban fellélegzett a világ. Előtűnt a zöld pázsit, s virágozni kezdett a mező.

A tavasz legelső hírnöke a bátor, fehér, de kissé rózsaszín fényű hóvirág, majd a

kék ibolya, s utána a többiek is kimerészkedtek a földből, és tarka szőnyeggé

varázsolták a rétet.

Ekkorra már nyújtózkodtak a fák, és kibújtak a rügyek a legapróbb bokron is.

Az énekesmadarak is rendre hazataláltak.

Nézd csak - kicsi fenyő - csicseregték, hogy megnyúlt a télen és milyen szép

fényes minden ága! Mintha mind megannyi ezüstcsillag tündökölne rajta!

Ezüstfenyő lett belőle. Ezüst a fenyő, ezüstös ezüst a fenyő! - visszhangozta

erdő-mező.

És tavaszi szél hiába rázta, nyári zápor hiába paskolta, őszi eső hiába mosta,

tündöklő kék-ezüstje, ezüst-kékje a természet minden hatalmának ellenállt.

Sok-sok év telt el azóta. Fenyőke nagyra nőtt. Ágai kiteljesedtek,

körbefogták sudár törzsét, s körülötte sok kis apró fenyőcske bújt ki az ő

gyökereiből. És mindegyikük ezüst ágakkal nyújtózkodott a világ felé.

Az ember pedig minden év decemberében bevisz egyet otthonába, hogy

annak ágaira aggatott aranydió, piros alma, fényes szaloncukor, csillogó lametta

és szívet melengető gyertyaláng tükrözze vissza a gyermekek örömét, a

felnőttek hitét a világra jött jóság lényéből áradó, áldást hozó karácsonyesti

fényt.

Tilly Gabriella

Szaloncukor története

Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor, amelyből ma nagyon sokfélét

vásárolhatunk. A szaloncukor híres mestercukrászok műhelyeiben született a

múlt században, és csak nálunk maradt hagyományos ünnepi édesség. Ez a

finomság otthon is elkészíthető. Szaloncukrot már a múlt században készítettek

a cukrászok, de az édesség igazán a századfordulón vált divatossá. A

reformkorban - francia minta nyomán - jött divatba a polgári lakásokban a

fogadószoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát állítottak, és így lett a fán lévő

díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. Jókai

még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német

salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia

szakács és vállalkozó „A legújabb házi czukrászat” című kézikönyve, amelyben

tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-

bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.

A budapesti Vendéglátó Ipari Múzeumban találhatunk régi szaloncukor-

csomagoló sztaniolpapírokat harmincféle színben, és megcsodálhatunk egy

"ricselő gépet" is. Ez a masina tulajdonképpen egy rojtozó gép, amellyel a

szaloncukor papírját egy mozdulattal lehetett berojtozni. A századfordulón és a

két világháború között a cukrászok a sütemények mellett fagylaltokat,

cukorkákat, bonbonokat és szaloncukrot is készítettek.

A híres cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az

ünnepek előtt, volt, hogy naponta 25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A

pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe

öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt,

kivették és becsomagolták. A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is

a karácsonyfára akasztani. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy

csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon

készítették el a csemegét. Ha van időnk és kedvünk, mi is készíthetünk házi

szaloncukrot a karácsonyfára.

Szaloncukor készítése

A régi asszonyok fejében ez a kérdés soha nem merült fel, hiszen

akkoriban nem volt ennyiféle szaloncukor. Manapság már bármelyik üzletben

lehet kész szaloncukrot vásárolni, és ráadásul rengeteg ízben. A házilag készített

cukorka azonban sokkal ízletesebb, finomabb, és nem utolsósorban – mi

készítettük.

Szaloncukor recept

Tegyünk fel főni fél kilogramm cukrot két deciliter vízzel, addig főzzük

és kevergessük, míg hólyagos és átlátszó nem lesz. Ekkor ujjpróba következik: a

mutató- és hüvelykujjunkat hideg vízben lehűtjük, ezzel csípünk a

keverőkanálban lévő masszából. Ha 2-3 cm hosszú, nyúlós szálak képződnek a

megnyitott ujjak között, akkor kész. Annyi felé osszuk a pépet, ahány féle

szaloncukrot szeretnénk. Keverjük hozzá az ízesítőket. A citromoshoz

belecsavarunk egy citrom levét, de annyival kevesebb vizet vegyünk! A diósba

vagy mogyorósba tíz deka finomra darált diót vagy mogyorót keverünk. Finom

aromát ad a pár csepp citromlével lazított baracklekvár vagy málnadzsem, a

vaníliás cukor, és a készen kapható narancs- vagy császárkörte-aroma is.

Egy kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán

simítsuk el 1,5-2 cm vastagságban. Mikor a cukor megdermedt és már vágható,

akkor vizes késsel vágjuk kis téglalapformákra. Az elkészült szaloncukrot

csokoládébevonóval is bevonhatjuk. A csomagoláshoz vágjunk méretre

selyempapírt és színes csomagolókat, rojtozzuk be a szélét és - ha már jól

kihűltek - csomagoljuk be a cukorkákat.

Mézes süti

Hozzávalók:

- 70 dkg liszt

- 40 dkg méz

- 20 dkg kristálycukor

- 25 dkg őrölt mandula/dióbél

- 1,5 dl étolaj

- 1 db tojás

- 2 tasak sütőpor

- 1 kávéskanál őrölt fahéj

- 1 kávéskanál őrölt szegfűbors

- 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg

- 1 citrom reszelt héja

Mézes süti készítése:

Az olajat, mézet, cukrot egy lábosban melegítjük, amíg a cukor meg nem

olvad. Az őrölt fűszereket, a sütőport, a lisztet, a mandulát, a tojás sárgáját, a

reszelt citromhéját összekeverjük és hozzáadjuk a mézes-olajos keverékhez, jól

összedolgozzuk. Majd hűtőben egy órán át pihentetjük, utána a hideg tésztával

könnyebb dolgozni. ½ cm vastagra nyújtjuk a tésztát. Karácsonyi mézes süti

formákat szaggatunk ki belőle. Sütőben, 170 fokon, 10 percig sütjük. A félretett

tojás fehérjét felverjük, fokozatosan hozzáadott 6 kanál cukorral, míg krémszerű

fehér habot kapunk. A mézes süti figurákat ezzel a fehér habbal díszítjük.

Mézes süti tippek!

A méz mindig jellegzetes ízt kölcsönöz a süteménynek, ezért nem

mindegy, hogy milyen mézet használunk a sütéshez. Természetesen mindenki

azt a fajta mézet használja, amelyiket maga is szívesen megkostólna. A mézes

süti egy régi péksüteményre a kovászos kenyérre hasonlít. Az édes mézes

sütemény, aromáját és laza szerkezetét nemcsak az olyan hagyományos lazító

anyagok biztosítják, mint a szalakáli, hanem hosszú állás esetén a levegőből a

tésztára telepedő élesztő és tejsavbaktériumok is. Ebből következik, hogy a

mézes sütit gond nélkül lehet tárolni akár 1-2 hétig is, ha ez idő alatt el nem

fogy.

Karácsonyi bejgli

Hozzávalók (2 rúd bejglihez):

A tésztához:

- 50 kg liszt

- 5 dkg sütőmargarin

- 5 dkg porcukor

- 2+1 tojás sárgája

- 2 dl tej

- 2 dkg élesztő

- csipet só

- reszelt ciromhéj ízlés szerint

A töltelékhez:

- 25 dkg darált dió

- 25 dkg darált mák

- 20 dkg kristálycukor

- 2 dl tej

- 10 dkg mazsola

- 1 csomag vaníliás cukor

- reszelt ciromhéj ízlés szerint

Elkészítése:

A tésztához 2 dl langyos tejben feloldjuk a porcukrot, majd az élesztőt

felfuttatjuk benne. A lisztet tálba szitáljuk, a margarint felolvasztjuk. A liszthez

először az élesztős tejet és a 2 tojássárgáját keverjük hozzá, majd a margarint és

a csipet sót, illetve a reszelt citromhéjat. A tésztát jól összedolgozzuk:

viszonylag kemény, rugalmas tésztát kell kapnunk. Meleg helyen pihentetjük,

ameddig elkészítjük a töltelékeket. A darált diót és mákot külön tálba rakjuk, és

összekeverjük 10–10 dkg kristálycukorral és 1-1 dl tejjel. Az 1 csomag

vaníliáscukrot szintén kétfelé osztjuk, és a töltelékekhez keverjük. Ha szeretjük,

keverhetünk közé mazsolát és reszelt citromhéjat is. A tésztát 2 részre osztjuk,

és gáztepsi méretű téglalapokat nyújtunk belőle. A tölteléket kb. 1 cm

vastagságban eloszlatjuk a tészta teljes felületén, majd óvatosan feltekerjük. A

két rudat a tepsibe helyezzük, figyelve arra, hogy sütés közben még kelnek. A

bejglik tetejét megkenjük az 1 tojás sárgájával, amihez 1 kanál tejet is

keverhetünk, hogy még szebb színe legyen. 200 fokos sütőben kb. 50 perc alatt

szép aranybarnára sütjük.

Karácsony szó eredete

A karácsony szó, a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a

magyarba és valószínűleg bolgár közvetítéssel. Egyes bolgár nyelvjárásokban

a kracsun szó a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat

jelenti. Macedón nyelvjárásokban a kracsun kifejezetten karácsonyt jelent.

A kracsun szó pedig a lépő, átlépő értelemtől a fordulónap,

napforduló felé fejlődve jutott el mai tartalmáig.

Egy másik elmélet szerint, mely a hangváltozások törvényei alapján

kutatta a szó etimológiáját, az óegyházi szláv az albán nyelv karcun szavát vette

át, melynek eredeti jelentése rönk, tuskó, utalva a téli napfordulókor tartott

máglyarakás pogány népszokására. Megemlítendő az az alternatíva is az 1267-es

Kassai kódex alapján, mely szerint a magyar kerecsen/kerecseny szóból

származik e szavunk, visszautalandó a karácsonnyal egy időben tartott, régi

magyar szokás szerinti sólyomröptetésre. A magas/mély hangrend változása,

vagyis a hangrendi átcsapás egyáltalán nem ismeretlen a magyar nyelvben:

pl.szaracén ~ szerecsen; Tarján (törzsnév)~ Terény (helynév, Nógrád).

Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a környező népek közül ugyanezzel a

jelentéssel a karácsony szavunk csak az egyébként szintén nem szláv románban

tükröződik - Crăciun -, mely szót ők viszont a latinból eredeztetik (~creatio).

Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony,

amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e,

karácsony első napja, kiskarácsony pedig január elseje, újév napja.

A karácsonyi ünnep szellemiségéhez és jellegéhez hasonló ünnepek már

korábban is léteztek, például a pogányok téli napfordulós ünnepe, aszaturnália

ünnepségek. Az ókori Rómában december 17-25. között tartották a földművelés

istenének, Szaturnusznak ezt a nagy ünnepét. Ekkor nagy táncos vigadalmakat

tartottak birodalom szerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett.

A régi pogány ünnep vigasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi

földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek

számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta. A meleg

időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés

időszaka, ilyenkor az isteneket igyekeztek jókedvre deríteni. A szolgák

megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal

díszítették.

Miután a kereszténység államvallás lett, hamarosan hivatalos keresztény

ünneppé nyilvánították Jézus születését. Ezt az eseményt a 4. századtól kezdték

ünnepelni, január 6-án Epiphaneia néven. A keresztény vallási

ünnep Jézus születésének történetére épül. A keresztény hit szerint Jézus

a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől.

A Biblia leírása szerint Jézus szegényes körülmények között született, egy

istállóban, mert senki nem fogadta be a házába a

várandós Máriát, Jézus édesanyját a születés estéjén. A történet szerint napkeleti

bölcsek („háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a

születendő Messiást, és egy fényes csillag vezette el őket Jézushoz.

A 4. század végétől a keresztény egyházak mindinkább december 25-én

kezdték ünnepelni Jézus születését, január 6-án pedig a Jordán folyóban való

megkeresztelését (vízkereszt ünnepe). Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a

december 25-én végződő római szaturnália ünnep helyére állítsák a keresztény

karácsonyt. Jézus születésének történetével együtt új vallási tartalommal

töltötték meg a pogány ünnepet.

A 16. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a karácsony

ünnepét is. Az addigi templomi liturgia kezdett beköltözni a házakba. Az

emberek a Biblia otthoni forgatása révén a vallásos ünnepeket és szertartásokat

elkezdték otthon is ünnepelni. Kialakult sok karácsonyi szokás, például

a karácsonyfa-állítás az evangélikusoknál Németországban. A 18.

században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen

jutott el a 19. században előbb Ausztriába, majd egész Európába, a

kivándorlókkal az Újvilágba, és így kezdett meghonosodni az egész nyugati

keresztény világban. A karácsonyfákat kezdetben édességekkel

és gyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek

megjelenése. A karácsony megünneplése egyre inkább kezdett szokássá válni a

nem vallásos családok körében is, a szeretet, a béke ünnepeként, a vallásos

keresztényi rítusok egy részét átvéve. Napjainkban, az európai zsidó-keresztény

kultúrkörben a karácsony népszerű és sokakat érintő ünneppé vált, amely

mindenki számára más-más jelentést hordoz.

A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e

nem Jézus születésének időpontja. A korai keresztények nem ünnepelték Jézus

születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját; az ünneplés

legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra

tették. Számtalan más időpont is használatos volt.

A 4. századtól előbb január 6., majd december 25. vált elterjedtté, mint

Jézus születésének hivatalosan elfogadott időpontja. Az örmény egyház hívei ma

is január 6-át ünneplik, míg a többi egyház elfogadta a december 25-i dátumot.

A december 25-i időpont eredetéről számos teória van; egyikük sem

általánosan elfogadott.

A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos

időpont volt. Kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt;

később erre az időpontra esett Ozirisz, Jupiter, Plutusz és Nimród ünnepe, a

germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény ünnep magába olvasztotta a

korábbi pogány ünnepeket (erre még ma is számos népszokás emlékeztet); egyes

elképzelések szerint az időpontot is átvette.

Különösen fontos ilyen szempontból a mithraizmus, ami sokáig a

kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba, és

születését december 25-én ünnepelték; egyes feltételezések szerint Jézus

figuráját jelentős részben róla mintázták.

Más feltételezések szerint a korai keresztények Jézus

születését Nagypéntek időpontjából próbálták kiszámítani, arra alapozva, hogy

az ótestamentumi próféták halála a zsidó vallás szerint rendszerint az év

ugyanazon napjára esett, mint születésük vagy fogantatásuk. Jézus halálának

időpontja nem szerepel az evangéliumokban; amikor megpróbálták

kiszámítani, március 25-ére vagy április 6-ára jutottak. Ezt az időpontot Jézus

fogantatásával azonosították, és kilenc hónapot hozzáadva december 25-öt,

illetve január 6-ot kaptak.

A hagyomány szerint Jézus a Hanuka idején született, ami a héber

naptár szerint kiszlév 25-től tévét 2-ig vagy 3-ig tart. Kiszlévet általában

decemberrel azonosították. Azonban ha elfogadjuk Jézus születésére a

legvalószínűbbnek tartott i. e. 5 dátumot, akkor kiszlév 25. november 25-re esik.

Egyes keresztények úgy hitték, hogy Gábriel arkangyal megjelent

Zakariás előtt, amikor közölte vele, hogy Keresztelő Szent János apja lesz, Jóm

kippur idejére esett. Ez azon a hiten alapult, hogy Zakariás főpap volt, és az

angyal akkor jelent meg neki, amikor a Szentek Szentjébe ment (a jeruzsálemi

Szentély ezen termébe csak a főpap és csak évente egyszer, Jom Kippur

alkalmával léphetett be). Eszerint János fogantatása valamikor szeptember

végén, és a születése június végén történhetett (a hagyomány a dátumot június

24-ére teszi). Az evangéliumok szerint az angyal három hónappal János

fogantatása előtt jelent meg Szűz Máriának (a hagyomány szerint március 25-

én). Innen kilenc hónapot számolva december 25. adódik.

Dave Reneke és ausztrál csillagász kollégái egy számítógépes

programmal arra jutottak, hogy olyan objektum, ami megfelelne a Bibliában

említett csillagnak, ami a napkeleti bölcseket elvezette Jézushoz, valójában nem

karácsonykor, hanem nyáron volt megfigyelhető Betlehem éjszakai égboltján:

a Vénusz és a Jupiter került látszólag olyan közel egymáshoz, hogy a fényük

összeolvadt, és egy látványos, nagyméretű csillagnak tűnhetett a Földről. Jézus

születésének időpontját ennek nyomán június 17-re teszik.

Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának

fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én

napközben). December 24-én hagyományosan a családok böjtölnek (karácsony

böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez

eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös

bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult hogy hal, illetve töltött

káposzta kerül ilyenkor az asztalra.

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az

ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt

fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt

tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabona magvakat,

hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabona magvakat helyeztek és

abból adtak a baromfiknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek,

annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág

alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek

belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel

vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.

December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora.

A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt

fogyassza el a karácsonyi ételeket.

A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste),

míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.

A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony

általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt

szokássá vált megajándékozni szeretteinket.

Régebben a betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi

szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt és az

egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. Kezdetben a

misztériumjátékokat a templomokban egyházi személyek adták elő, majd a

szereplők közé világi személyek kerültek be. Az előadások később a népi

vallásosság olykor humoros elemeivel gazdagodtak. A szokás legrégibb emléke

a 17. századból maradt fenn, kezdetben fiatal legények játszottak, később a

gyermekek feladata lett. A szerepeket ki kellett érdemelni, az ünnepi időszak

alatt mértéktartó magatartást kellett tanúsítaniuk. Karácsony estéjén elindultak, a

beköszönővel engedélyt kértek a játék bemutatására. Az előadások szövege,

felépítése – igaz, hogy vidékenként eltérő – nagyon sok közös elemet tartalmaz.

Egyes helyeken csak a pásztorok imádását emelték ki, míg máshol, az egész

karácsonyi eseménysor megjelent.

A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok

párbeszédes, énekes, játéka volt. A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó

három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor

tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú

betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői

voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári

országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.

Karácsony legendája

Isten megígérte Ábrahámnak, hogy elküldi a Megváltót, de ez bizony csak

negyvenkét nemzedék után teljesedett be, akkor született meg a Messiás. A

gyermek anyjául Máriát, nevelőapjául Józsefet, az ácsot választotta Isten.

Izrael népe akkoriban római fennhatóság alá tartozott. A Római

Birodalom uralkodója, Augusztusz császár elrendelte, hogy tartsanak

népszámlálást. Ehhez mindenkinek vissza kellett térnie a szülővárosába, hogy a

római katonák ott írják össze őket. József családja Betlehemből származott, ezért

nekik oda kellett utazniuk.

József már kora hajnalban felnyergelte a szamarat, felpakolta rá a

szükséges dolgokat. A várandós Mária felszállt a nyeregbe, és elindultak a

júdeai Betlehem felé.

- Bárcsak ne most kéne mennünk! – mondta József. - Már olyan közel van

a kisbaba születésének ideje. Mária bólintott. Igyekezett fennmaradni a szamár

hátán, ami nem volt könnyű dolog, gyakran elveszítette egyensúlyát.

„Milyen hosszú lesz ez a nap!” – gondolta magában.

Egyik óra telt a másik után, felkelt a nap, egyre magasabbra emelkedett az

égbolton és egyre nagyobb lett a hőség. Máriát majdnem elnyomta az álom.

Leszállt és egy darabig gyalog folytatta az utat, de hamarosan annyira elfáradt,

hogy József visszaültette a szamár hátára.

Végre megérkeztek Betlehembe. Az utcákon óriási volt a tömeg és a zaj. Mária

erős fájdalmat érzett.

- József, azt hiszem, hogy nemsokára megszületik a gyermek. József

elsápadt. –Azonnal keresnünk kell valami nyugodt helyet, minél távolabb ettől a

nagy nyüzsgéstől – mondta.

A vendégfogadóban nem volt hely. Házról házra jártak, szabad szállást keresve,

de sehol sem tudták befogadni őket. József elkeseredésében így kiáltott fel:

- Nincs egyetlen hely sem ebben a városban, ahol eltöltenénk az éjszakát?

Az egyik fogadós végül a következőt ajánlotta:

- Menjetek a városon kívülre, a hegyoldalban van egy barlangistálló, ahol

az állataimat tartom. Menjetek oda! Terítsetek le friss szénát! Ott legalább csend

és nyugalom van. Senki sem fog benneteket zavarni.

József megköszönte a fogadós tanácsát, sietett vissza Máriához és

elindultak kifelé a városból. Mikor minden baj nélkül megérkeztek, József

megnyugodott. Azért imádkozott, hogy minden rendben legyen. Nagyon

kellemetlenül érezte magát, hogy feleségének egy istállóban kell megszülnie a

gyermekét, de nem volt más választásuk.

Mikor a gyermek megszületett, József karjába vette, Mária pedig azt

mondta:

- József ez itt Jézus!

Még azon az éjszakán, amikor Jézus született, különös dolog történt. A

város környéki hegyeken pásztorok legeltették a nyájukat. Hirtelen furcsa zajra

ébredtek.

- Nézzétek! – kiáltott fel az egyikük és felmutatott az égre. A többiek is

felnéztek. A csillagoknál is ragyogóbb fényesség világította meg az eget, és

ahogy közeledett, egyre nagyobb lett.

- Figyeljetek! Ti is halljátok a zenét?

Elhallgattak és lélegzet visszafojtva figyeltek. Messziről egyre közeledő

ének hangja hallatszott. Az égbolt vakító fényben úszott és egy angyal jelent

meg a pásztorok előtt, aki így szólt:

- Ne féljetek, ma született néktek a Megváltó! Az lesz a jele, hogy egy

kisgyermeket találtok feküdni a jászolban.

Hirtelen angyalok egész sokasága jelent meg és ezt énekelték: „Dicsőség

a magasságos mennyekben Istennek, és békesség a földön a jóakaratú

embereknek!” Az angyalok éneke halk volt, mégis mintha a föld is megremegett

volna a lábuk alatt. A pásztorok térdre estek és áldották az Istent, hogy ilyen

csodálatos dolgokat láttak és hallottak. Az angyalok eltűntek, minden újra

elsötétült, a pásztorok, pedig azt kérdezgették egymástól: csak nem álmodtuk az

egészet? Aztán elindultak Betlehembe.

Már majdnem beértek, amikor észrevették, hogy a városka szélén, az

egyik hegyoldal felett, különösen ragyogó, fényes csillag világít. Látták, hogy a

csillag egy barlang-istálló felett áll és emberek is vannak bent. Odamentek, hogy

megnézzék, mi az, és megtalálták a jászolban a fekvő kisgyermeket, ahogy az

angyal megjelentette.

Letérdeltek és imádták Urukat. Mária tudta, ezt az éjszakát, soha nem

fogja elfelejteni.

Karácsonyi kézműves foglalkozás

Gyurmából készített karácsonyfadísz

Kellékek:

- piros csillámos süthető gyurma

- 1 cm széles karácsonyi szalag

- aranyszínű cérna

Az elkészítés menete: A gyurmából készítsünk több darab kisebb b golyót. Törjünk le több kisebb darabot a gyurmából, jól gyúrjuk össze őket, hogy puha és jól formázható legyen. A golyókat egyesével, a kezünkkel sodorjunk kb. 5-6 cm hosszú csíkká. Úgy sodorjuk, hogy az egyik vége vastagabb, a másik vége pedig vékonyabb legyen. Sodrás után a gyurma alakja a chili paprikához hasonlítson.

A gyurmacsíkokat nyújtsuk ki laposra. Ezt legegyszerűbben tésztanyújtó segítségével készíthetjük el. A csíkokat egyesével tegyük bele a tésztanyújtóba, és 1-es fokozaton nyújtsuk ki. Ha nincs tésztanyújtónk, a csíkokat mini sodrófával, vagy akár sima pohárral is kinyújthatjuk.

A kinyújtott csíkok szélesebb végeire készítsünk lukakat, hogy fel tudjuk majd akasztani. Egy fogpiszkálóval szúrjuk át a végét, a tetejétől kb. egy centiméterre.

A gyurmacsíkokat csavarjuk meg, hogy megkapjuk a különleges csavart formáját. A kezünkkel fogjuk meg a szélesebb végét, és alulról óvatosan csavarjuk meg a gyurmát. Csavarhatjuk sűrűbbre vagy kissé lazábbra is. A megcsavart gyurmákat helyezzük sütőlapra, majd tegyük a sütőbe, és 130 ºC-on, 30 perc alatt égessük ki. Sütőben hagyjuk kihűlni.

A karácsonyi szalagból készítsünk kisebb masnikat, a végeiket ferdén vágjuk le. A kihűlt díszeket aranyszínű cérnára fűzzük fel. Befejezésül a masnikat egy csepp ragasztóval ragasszuk a dísz tetejére, a lukak elé.

Díszgömb

Kellékek:

- hungarocell gömb vagy pingpong labda

- arany- és ezüstszínű neccháló, selyemszalag és cérna

- matt díszgyöngy

Az elkészítés menete:

A hungarocell gömböt vagy a pingpong labdát csomagoljuk be egy kb. 20

x 20 cm-es arany- vagy ezüstszínű necchálóba. Egy helyen kössük össze

cérnával úgy, hogy majd fel tudjuk akasztani. Egy kb. 25-30 cm-es arany vagy

ezüstszínű selyemszalagból a megkötés helyén készítsünk masnit, melynek

közepére gyöngyöt is varrhatunk.

Aranycsengő

Kellékek:

- kétoldalú aranyszínű kartonpapír

- olló

- snitzer

- szalag

- krétapor

Az elkészítés menete:

Sablon segítségével rajzoljuk át a motívumot a kartonpapírra, majd vágjuk

körbe. A külső körvonalat ollóval, a belső kisebb részeket pedig snitzerrel

tudjuk kivágni.

Ha szeretnénk, hogy a díszünk havas legyen, enyhén ragasztózzuk be a

felületet és kapargassunk rá fehér krétaport. Miután megszáradt a díszünk,

fűzzük bele a szalagot, és máris felakaszthatjuk a karácsonyfánkra.

Összegzés

A projekt megvalósítása sok örömet szerzett a gyerekeknek, szülőknek és

pedagógusoknak egyaránt. Nagyon sokat tanultunk a gyerekekkel együtt. A

projekttervben felkínált csoporttevékenységekben mindenki szívesen vett részt.

Az András napi bálhoz kapcsolódó feladatok közül a népi játékok, táncok

tanulása volt a legkedveltebb. A csúfolódókat, csujjogatásokat hamar

megtanulták a gyerekek, és a mindennapos beszédükben is megjelent.

A gyerekek nagy izgalommal és érdeklődéssel kutattak régi tárgyak,

szokások, történetek, játékok után. Búvárkodtak a könyvek között, interneten,

érdeklődtek nagyszüleiktől. Oda idézték azt az egyszerű világot, melyet

kincsként kell őriznünk. Megelevenedett előttük a dédapáik élete a születéstől az

elmúlásig. Bemutatták a tárgyakat; olyan hozzáértően, olyan választékos

szóhasználattal meséltek ezek használatáról, hogy mi felnőttek ámulattal

hallgattuk őket.

A legnehezebb feladatot a nevekhez tartozó mondák, történetek megértése

jelentette.

A disznótor megszervezése és lebonyolítása nagyon nagy feladat, sok

szervezést és külső segítséget igénylő program volt a felnőttek részéről. A sok

munka ellenére megérte betervezni, mivel már sok családban nincs disznóölés,

így a gyerekek számára nagy élményt nyújtott.

Az adventre való készülődés hozta meg azt az igazi meghittséget, érzelmi

töltöttséget, amit az ünnep magában rejt. Talán a gyerekek is ösztönösen érezték

ezt, mert bennünket is meglepett az a sokszínű, értékes, érzelmekkel teli

gyűjtött anyag, amit feldolgoztak. A közös gyertyagyújtás pedig az együvé

tartozásunkat jelképezte.

A Mikulás váráskor jó volt látni – talán még sokan el is hitték az igazi Mikulás

jövetelét – azt az izgalmat, ahogyan beleélték magukat. Az együttlétek szinte

harsányan vidámak voltak, de a meghittség a dalokban, versekben, történetekben

jelen volt.

A csomagok elkészítése időigényes volt a felnőttek részéről, de ez nem

hiányozhatott a Mikulás zsákjából.

A Luca napi jelmezkészítés igazából nem okozott gondot a gyerekeknek,

mivel egy fehér kendő és egy fehér lepedő kellett hozzá. Sokat nevettünk

egymáson és a jobbnál jobb varázsigéken. A seprűs játék igazi önfeledt

szórakozást jelentett.

Nagy szervezést igényelt a közvetlen ünnep előtti foglalkozások

megszervezése, lebonyolítása. Sok helyszín, sok feladattal.

A projektnek az igazi célja az volt, hogy a gyerekek megismerhessék a

közösségben megélt ünnep erejét. Mintát akartunk adni; amiből ha egy picit is

tovább visz, már elértük a célunkat. A rohanó, anyagias világban tudjunk

megállni, együtt örülni, és szeretetünket, tiszteletünket egymás iránt kifejezni.

Sokan nem is ismerik az ünnep valós történetét, csak az ajándékot és a

karácsonyfát látják benne. A projekt során viszont megismerhették az ünnep

bibliai és népi hagyományokra épülő hátterét.

Az igazi ünnepi hangulatot már az is előre közvetítette, hogy a szülő is

részese lehetett gyermeke örömének. Ez az öröme remélhetőleg majd szenteste a

családban fog kiteljesedni.

A projekt vége a betlehemezéssel kilépett az iskola falai közül és egy

egész várost megérintve késztetett a legszebb ünnepünk várására.