ÁGAZATI POLITIKÁK összesíte

5/13/2018 ÁGAZATI POLITIKÁK összesíte - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/agazati-politikak-oesszesite 1/20

ÁGAZATI POLITIKÁK

1. Jellemezze az 1998as magyar nyugdíjreformot? Eredmények, gondok ésmegoldatlan problémák? Miért lényeges ez a kérdés a következő évtizedek

szempontjából? Reformtervek 1. Két részrendszer: megkülönböztetve a szociális támogatást a TB-tól

- azonos összegű alapnyugdíj (alanyi jogon)- járulékarányos munkanyugdíj

2. Kötelező magán nyugdíjpénztári rendszer - Világbank hárompilléres sémája (állami nyugdíj, magánnyugdíj, önkéntesnyugdíjpénztár)- Járulékarányos TB rendszer - Svájci indexálás

Elfogadott jogszabályok:

Az Országgyűlés 1997 nyarán fogadta el azt a reformcsomagot, amely 1998. január 1-jeihatállyal az addig egységes kötelező nyugdíjrendszert kettéosztotta. Megmaradt egy továbbrais felosztó-kirovó társadalombiztosítási nyugdíjrendszer, és létrejött egy új, tőkésítettmagánnyugdíjrendszer. A reformcsomag nem érintette az évtized elején létrehozott önkéntesnyugdíjpénztárak rendszerét, választás elé állította mindazokat, akik már szereztek jogot azelőző társadalombiztosítási rendszerben.

Továbbra is maradhattak kizárólagosan a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, de be is léphettek valamelyik magánnyugdíjpénztárba, magánnyugdíjrendszer tagságuk mellettmegtartva tagságukat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, csökkentettnyugdíjjárulékkal és csökkenő jogszerzéssel. A pályakezdők nem választhattak, számukra avegyes rendszer kötelező volt, ez a szabályozás garantálta, hogy hosszú távon a vegyesrendszer kizárólagossá váljon. Azokat a pályakezdőket, akik nem választottak maguknak magánnyugdíjpénztárt, a törvény a területileg illetékes magánnyugdíjpénztárba utalta.

A nyugdíjkorhatárt megemelték egységesen 62 évre a férfiak esetén 60, nők esetén 55 évről,a nyugdíj megállapításához megkívánt minimális szolgálati idő meghosszabbították 15 évről20 évre a résznyugdíj intézményének egyidejű megszüntetésével. A megállapított nyugdíjak éves indexálását csökkentették a bérnövekedés üteméről a bérnövekedést és az árnövekedéstfele-fele arányban figyelembe vevő mértékre, ez az ún. svájci indexálás.

A nyugdíjrendszer második pillérének létrehozása az addig egységes nyugdíjrendszerbefizetendő járulékok egy részének átirányításával történt, a kormány pedig ígéretet tett

Nyugdíjbiztosítási Alap emiatt kieső bevételeinek a központi költségvetésből való pótlására.A második pillérbe rövid átmenet után, 2000-től a bruttó bér 8%-át kitevő, tagdíjnak nevezett

biztosítotti nyugdíjjárulék lett volna fizetendő, ez azonban csak 2004-ben következett be.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből teljesen kilépni nem lehetett, senki semválaszthatta azt, hogy kizárólag a magánnyugdíjrendszerben legyen tag. Mindazok, akik átléptek, a vegyes rendszer tagjai lettek, s ezzel a lépéssel lemondtak a társadalombiztosításinyugdíjrendszerben az átlépésig megszerzett jogaik negyedéről. Annak, aki átlépett, a

jogszabály megengedte, hogy 2000 végéig megváltoztassa döntését, és veszteség nélkülvisszaléphessen a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

A magánnyugdíj jogszabályi keretei



A magán nyugdíjpénztárak nonprofit szervezetek, amelyek a tagjaik befizetéseit a tagok egyéni számláin gyűjtik és befektetik.Alapíthat: - munkáltató

- szakmai kamara- egyesület

- érdekképviselet- önkéntes nyugdíjpénztár A pénztár tulajdonosai a pénztár tagjai. Tevékenységének törvényességét a PSZÁF ellenőrzi.

A befizetés 3 részre osztódik:• Működési ktg (4-5 %)• Tartalékok (1 %)• Jóváírás a tag egyéni számláján (94-95 %)

Tartalékok: Likviditási Saját tevékenységére tartalékalap Szolgáltatási Demográfiai Hozamkiegyenlítési

Szolgáltatások:Ha egy tag nyugdíjba vonulás előtt hal meg: a kedvezményezett egyösszegű kifizetésformájában hozzájuthat (hozzátartozói ellátás).Ha a tag megrokkan:

- járadékot kér a pénztárától (egy másikat a TB-től kap)- visszamegy a TB rendszerbe (teljes rokkantjáradék)

Nyugdíjba menetel esetén:- egyszerű életjáradék - két vagy több életre vonatkozó járadék - garanciális járadék

- Garancia Alap- Nemek egyenlősége- Újraelosztás

Átlépések a vegyes rendszerbeAz érintetteknek 20 hónap állt rendelkezésére a választáshoz. Az átlépések száma meghaladtaa várakozásokat (2 millió fő).

Legtöbben:- fiatalabb középkorúak - iskolázottak

Változások a TB nyugdíjrendszerben

Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj jogosultsági feltételei és mértékszabályai nemváltoztak.

Hozzátartozói nyugdíj: - ’98 előtt: egy személy-egy nyugdíj- ’98 után: két nyugdíj

Egyéni nyilvántartás létrehozása Teljes költségvetési garancia a nyugdíjak kifizetésére

Reform hatásai:



A reform az öregségi nyugdíjrendszer fogyatékosságait változatlanul hagyta, a javításokat a2010 körüli időszakra halasztotta. Az öregségi nyugdíjjogosultsági feltételei ésmértékszabályai kevés kivételtől eltekintve nem változtak. A megszerzett szolgálati időtőlfüggő nyugdíjskála 2013-ig nem változik. A nyugdíjjárulék-köteles kereset felsõ határa a

mindenkori bruttó átlagkereset kétszerese marad.A törvénynek meglehetősen bizonytalan hatású intézkedése az, hogy 2013-tól a nyugdíjadóköteles jövedelemmé változik. Míg az öregségi nyugdíj szabályai lényegileg változatlanok maradtak, a hozzátartozói és a rokkantsági nyugdíjrendszerben jelentős változások történtek.A nyugdíjak emelési szabályait a törvény megváltoztatta. Az addig érvényes nettó bérindexetkövető indexálást fokozatosan felváltja a svájci index.

Az 1998-as reform előtt a hozzátartozói nyugdíjak terén az egy személy–egy nyugdíj elvérvényesült. A reform ezt a szabályt megváltoztatta, lehetővé téve, hogy saját jogú nyugdíjamellett az özvegy korlátozás nélkül megkapja az özvegyi nyugdíjat is, viszont az özvegyinyugdíj mértéke csökkent. 1998 előtt az özvegy az elhunyt nyugdíjának 50 százalékát kapta, areform az özvegyi nyugdíjat az elhunyt nyugdíjának 20 százalékában határozta meg.

A rokkantsági nyugdíjra jogosultság feltételeit és mértékszabályait a reform nem érintette, viszont megváltoztatta a rokkantsági nyugdíjak finanszírozási rendszerét. A reformotmegelőzően csak a korhatárukat betöltött rokkantak rokkantsági nyugdíját finanszírozta a

Nyugdíjbiztosítási Alap, 1998-tól azonban őt terheli a munkavégző képességüket teljesegészében elvesztett rokkantak nyugdíja is anélkül, hogy a társadalombiztosítási járulékok megosztásának megfelelő átalakítása is megtörtént volna.

A társadalombiztosítási nyugdíjakról szóló törvény a nyugdíjak kifizetésére teljesköltségvetési garanciát ad , beleértve annak a veszteségnek a megtérítését is, amely abbóladódik, hogy a vegyes rendszer tagjai járulékaik egy részét a társadalombiztosításinyugdíjrendszer helyett a magánnyugdíjrendszerbe fizetik. E költségvetésikötelezettségvállalással egy időben a jogalkotó nyugdíjügyekben jelentősen kiterjesztette aPénzügyminisztérium hatáskörét.

A reform első hatásai. Jogszabályváltozások 1998 és 2000 között

Az országgyűlési választások után a TB viszonylagos függetlensége megszűnt. AzOrszággyűlés feloszlatta a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot.A járulékbeszedés 1999-től az APEH feladata lett.

• A nyugdíjemelés szabályait már 1999-re vonatkozóan megváltoztatták. (fokozatosátmenet helyett átlag 3500 Ft-os növekedés)

• 31 % helyett 26 %-os járulékkulcs 2002-ben

• 2000: pályakezdők kötelező belépésének megszüntetése• Garanciák visszavonása

Eredmények és problémák a TB nyugdíjrendszerben1. Hátramaradotti és rokkantsági nyugdíjak:

- egy személy-két nyugdíj- kedvezményezett választhat: - TB rendszer

- magán nyugdíjpénztári ellátás2. Az információs rendszer hiányosságai:

- ellátási oldalon: megfelelnek a kívánalmaknak - járulékfizetési oldalon: - az okmányok nincsenek digitalizálva

- a munkáltatók nem megfelelően fizetnek 3. Pénzügyi egyenleg:



- A rokkantsági nyugdíjak egy részét áttették az EA-ból a NYA-ba- Nyugdíjbiztosítási járulék kulcsának csökkentése

Összegzés:- A mai magyar vegyes nyugdíjrendszer pénzügyi szempontból fenntarthatatlan.

- Gazdaságpolitikai visszarendeződés- A második pillér bevezetése önmagában nem vezet fenntarthatóbbnyugdíjrendszerhez, ha a bevételkiesést többletadósság-kibocsátással finanszírozzák.

- A nettó reálhozam alacsony.

2. Miért nem vezették be a tőkefedezeti rendszert a szocializmusban?

3. Mi jellemzi a magyarországi munkaerő piacot? Hogyan hat ez a különbözőágazati politikák feltételeire és megoldási lehetőségeire?

A foglalkoztatásban megkülönböztettjük a nők és férfiak életpályájait. Tovább vizsgálódvaaz iskolai végzettség alapján kategorizálhatunk. Az iskolai végzettséget három fokozattal jellemezzük: 1.alsófokú- a nyolc általánost vagy annyi sem végzetteket, 2. középfokú – aszakmunkások és érettségizettek és 3. felsőfokú- a diplomások, egyetemet , főiskolátvégzettek. A magyar népesség foglalkoztatási rátája a politikai rendszerváltást követõen alighárom év alatt közel 20 százalékpontot zuhanva, 1993-ban érte el történelmi mélypontját. A

példátlan mértékû csökkenést részleges regenerálódás követte. Makrogazdasági szempontbólmindegy, hogy az aggregált foglalkoztatási ráta mitől javul az számít, hogy a növekedésmiből származik. Az aggregált foglalkoztatási ráta az 1993. évi mélypontról (amikor a 25–64éves népesség 56,5 százaléka dolgozott) 2004-ig 64,8 százalékra emelkedett ugyan, de úgy,hogy közben sem a képzetlen, sem a képzett népesség foglalkoztatási esélyei nem javultak

érdemben, az emelkedés szinte teljes egészében összetételváltozásból adódott. Az egyesiskolázottsági csoportok foglalkoztatási rátáinak átlaga nem javult érzékelhető mértékben.A kilencvenes évek második felétõl kezdõdõen már viszonylag szerény belsõ mozgások

húzódtak meg.3 Tovább romlott a 0–8 osztályt végzettek, valamint a szakmunkás végzettségûnõk relatív foglalkoztatása, és tovább javult a diplomásoké.. A foglalkoztatás a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a már nyugdíjasnépesség körében csökkent a legnagyobb mértékben, 1998 után pedig – az öregséginyugdíj-korhatár emelésének megkezdése után – a korhatár elõtt álló, iskolázottabb csoportoknálemelkedett a leggyorsabban.A nyugdíjrendszer 1988-tól veszi figyelembe a keresetet az induló nyugdíjkiszámításához.A diplomások relatív keresete folyamatosan nőtt, amiben az ezredforduló után a

közalkalmozatti bérezések is komoly szerepet játszottak.2001-re megszüntek a diplomások korosztályai közötti kereseti különbségek – keresetiveszteség az idősebb diplomások számára.Statisztikai szempontból a foglalkoztatás három részre osztható. Egy része legális: a munkátvégzõk adót és járulékot fizetnek – õk a jogszerzõk (fehérfoglalkoztatás). Egy másik részevagy elkerüli az adó- és járulékfizetést, vagy legálisan adó- és járulékmentes (például azõstermelés), de a munkavégzésrõl a kérdezettek beszámolnak a Statisztikai Hivatalkérdezõbiztosának (szürkefoglalkoztatás), míg a harmadik rész a tisztán statisztikai célúadatfelvételekben is rejtve marad (feketefoglalkoztatás). A feketefoglalkoztatás nem jár nyugdíjjog szerzéssel.A nemzeti fejlesztési terv 2006 nyarán érvényes változata, ami 2010-re 57 százalékos nõi,

valamint 69 százalékos férfi foglalkoztatási rátát tûzött ki célul a 15–64 éves népességben,ezen belül 37 százalékosat az 55–64 éves népesség egészében.



A nyugdíjrendszerek jövőjéért sokan aggódnak és általában a népesség öregedését okolják érte. Üdvözítő megoldásként tüntetik fel a nyugdíjprivatizációt. Ezek azonban csak alárendelt

jelentőségüek, a fő problémát a foglalkoztatottság alacsony szinvonala jelenti.

a keresõkorú népességet két csoportra bontjuk:Y = keresõ kornál fiatalabb népesség (0–18),M = keresõkorú népesség (19–62), ebbõl

F = foglalkoztatottak, N = nem foglalkoztatottak,

O = keresõ kornál idõsebb népesség (63–).

teljes demográfiai függõségi ráta: R = (Y + O)/M.

foglalkoztatási hányad: E = F/M.

Ez a két ismert ráta azonban nem elégséges az igazi probléma leírásához. Eltartani ugyanisnemcsak a fiatalokat és öregeket kell, hanem a nem foglalkoztatott keresõ korúakat is. És nem

a keresõkorúak tartják el õket, hanem csak a foglalkoztatottak. Ezért javasolom, hogyvezessünk be egy harmadik mutatószámot, amely az eltartandók számát viszonyítja azeltartók számához:

gazdasági függõségi ráta: G = (Y + O + N)/F.

1980-tól 2002-ig az E foglalkoztatási hányados 87százalákról 62 százalékra süllyedt.

Az egy keresőrejutó G eltartandók száma0,96-ról 1,64-re 71%-ra emelkedett.

2002 és 2050 között az R demográfiai függõség valóban jelentõsen romlik, elsõsorban akeresõkorúak számának drasztikus csökkenése miatt.„rossz” lenne, ha tovább egészen 50%-ra csökkene az E foglalkoztatási hányados.

„türhető” lenne, ha legalább változatlan maradnaaz E foglalkoztatottság.„ jó” lenne, ha G gazdasági függőségi ráta maradna változatlan„csoda” lenne ha az E foglalkoztatásihányados visszatérne az 1980-as szinvonalra

Az O időskorúak növekvő száma, gyorsuló üteme nem elhanyagolható, de nem tekinthetőkatasztrofálisnak. 2050-ben még a csoda sem ütközne demográfiai korlátba.

a keresõkorúakra háruló eltartási teher nem elsõsorban számuktól és arányuktól függ,hanem a foglalkoztatottságtól. Nem az a lényeg, hogy hányan vannak keresõ korban, hanemaz, hogy ezek közül hányan keresnek. A foglalkoztatást elsősorban a munkaerő iránti kereslethatározza meg. Azonban egyre kevesebb emberi munkára van szükség. Csodák tehát csak arendelkezésre álló munka gyökeresen más elosztásával lennének lehetségesek (pl. heti 20-25órás munkahéttel). Az 1980-as évek közepe óta a nettó munkahelyteremtés messze elmaradt akínálattól.

Nemcsak arról van tehát szó, hogy átlagosan alacsony a foglalkoztatottság, hanem arról is,hogy a munkapiac erõsen szegmentált, az elvégezhetõ munka egyenlõtlenül oszlik meg akeresõkorú emberek között. Vannak szerencsések, akiknek állandó, teljes munkaidõs állásuk van, vagy tartósan önfoglalkoztatók, de vannak mások, akik néha dolgoznak, néha nem – idénymunkások, napszámosok, részmunkaidõben vagy határozott idõre szóló szerzõdésselfoglalkoztatottak.9

Ezért csoportokra osztjuk a keresõkorúakat, és minden csoportra bevezetjük a

foglalkoztatási sûrûség fogalmát. Ez nem más, mint a munkában töltött idõ az egységülválasztott idõtartam (hónap, év, keresõ életszakasz stb.) hányadában.



Durva bontással lehet illusztrálni a probléma súlyát. Az alfák lesznek a mindig dolgozók,míg a béták a többiek. Annyit azért kellõ biztonsággal megállapíthatunk, hogy jelenleg akeresõkorú népességnek kevesebb mint fele tekinthetõ alfának, több mint fele bétának,továbbá hogy a béták átlagos foglalkoztatási sûrûsége aligha lehet nagyobb 30 százaléknál.

Az átlagbér az alfák és az éppen foglalkoztatottakbérének az átlaga. ha csökken a

foglalkoztatási színvonal, akkor szükségképpen romlik a béták foglalkoztatási sûrûsége, ésfélelmetes ütemben emelkedik az alfák és a béták jövedelme közötti differencia.

Munkaerő- piaci jellemzők:- nagy mozgás ( 2. szekezetváltás), de nő a foglalkoztatottság, csökken az inaktivitás,

jobb minőségű munkahelyek jönnek létre- idősek bennmaradnak, fiatalok kapu előtt ( munkaerő kínálat 2006-ig nő utána

csökken)- strukturális feszültségek ( végzettség, földrajzi elhelyezkedés)- Munkaerő hiány egyes szakmákban és régiókban

- Merev munkaerő piac (földrajzi és fizikai mobilitás hiánya9- Viszonylag alacsony munkabérek- bár dinamikus növekedés figyelhető meg- Viszonylag magas munkaerő költségek - Bejelentés nélküli munkavégzés- 1,9 millió aktív korú nincs jelen a munkaerő piacon és nem tanul- Rossz eü.-i állapot

EU foglalkoztatási céljai:- foglalkoztatási szint emelése- nők foglakoztatási szintjének emelése

Magyar foglalkoztatáspolitika céljai:- több, jobb munkahelyek és mindenkinek elérhető legyen

Alacsony foglalékoztatottság: 57%Alacsony munkanélküliség : 6%Magas inaktivitás: 40%

Oktatási rendszer feladata a versenyképesség növelése. Fontos, hogy összhang legyen aképzés és a munkaerő kereslet között. A tanulók érdeklődésük alapján választanak szakmátamely a túlképzést eredményezi egyes területeken ( pl. jogászok)

Megoldás:Ösztönözni kell a fiatalokat, hogy olyan szakmát válasszanak ahol hiányvan.

4. Mi a helye és a viszonya napjainkban a társadalmi gondoskodásnak? Milyentendenciák figyelhetők meg napjainkban?

Öngondoskodás - EgészségbiztosításAz egyén számára a saját anyagi eszközeinek kezelése bonyolult döntési folyamat, melyet

külső és belső erők befolyásolnak.

Külső tényezők:

• Az ország anyagi helyzete• Öregedő társadalom



• Nemek közötti jövedelemkülönbségek • Fogyasztás-centrikus magatartásminták • Gazdasági aktivitás (ami csak részben múlik az egyénen):

- A munkahely elvesztése- A munkanélküliként eltöltött idő

- A gazdaságilag aktív periódus hossza

Belső tényezők:• Egyéni célok (értékrend)• Ismeretek hiánya vagy megléte• Fizikai és mentális adottságok, készségek

Az egészség-befektetési hajlandóságA preventív egészségviselkedésre való hajlandóság azt jelenti, hogy az egészséges emberek

késztetést érezzenek arra, hogy egészségükkel foglalkozzanak, időt, energiát, pénzt

fektessenek egészségük megőrzésébe, a betegségek megelőzésébe.Meghatározói:

• Szocio-demográfiai jellemzők:- kor - nem- iskolai végzettség- családi állapot- település típusa- szubjektív anyagi helyzet

• Az egészségi állapot (saját és kortársaihoz viszonyítva)• A szervezet erőforrásainak percepciója (öröklött tulajdonságok)• Egészség-jövőkép (várható élettartam, halálozás)• Egészséggel-betegséggel kapcsolatos beállítódás• Társas támogatás (család és munkatársak)

A küszöbkorosztály a társadalmi helyzet függvényében megosztott:• Az előnyösebb helyzetűeket a preventív magatartás, nagyobb egészség befektetési

hajlandóság,• A hátrányos helyzetűeket a reaktív egészségmagatartás jellemzi.

Öngondoskodás – Nyugdíj• A nyugdíj előtt állók tájékozatlanok a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban.• Csak nagyon kevesen készülnek a nyugdíjas éveikre, a legkevésbé éppen azok,

akiknek a leginkább szükségük lenne arra, hogy a várhatóan alacsony nyugdíjukatkiegészítsék.

• Az életkor előrehaladtával egyre többen vannak azok, akik anyagilag készülnek anyugdíjas éveikre.

• A jövedelem hatása csaknem olyan jelentős, mint az életkoré: az 50 év felettikorosztályban az átlagosnál magasabb jövedelműek között többen készülnek anyugdíjas korukra, mint az átlagnál szerényebb jövedelműek.

•

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az aktív évekre jellemző jövedelemkülönbségek újratermelődnek, sőt akár növekedhetnek is a nyugdíjas évek alatt.



Az időskori öngondoskodás azokra a társadalmi csoportokra jellemző legkevésbé, akiknek a leginkább szüksége lenne erre ahhoz, hogy az idős éveiket kielégítő anyagi körülmények között élhessék. Ennek részben objektív (a jelenlegi anyagi helyzetük nem teszi lehetővé atakarékoskodást), részben pedig szubjektív okai vannak.

Legfőbb ok az általános tájékozatlanság. Ha az érintetteknek pontosabb képe lenne arról,

hogy mit várhatnak a nyugdíjrendszertől és az öngondoskodás lehetséges formáitól, akkor ma jóval kevesebben lennének kitéve az öregkori elszegényedés veszélyének.

Társadalmi szolidaritás és öngondoskodás

A kormányok különös felelőssége esetében elsősorban a politikai osztály vezetői vannak olyan helyzetben, hogy a társadalom energiáit képesek legyenek mozgósítani a kormányok ésa politikai osztály különös felelőssége lehet áldás és átok is.

A piacgazdaság működése fokozza a társadalom tagjai közötti vagyoni, jövedelmiegyenlőtlenséget. A politikai kapcsolatok, erőfölény, befolyással való visszaélés, korrupció,

bűnözés következményei lehetnek a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek. Az államiköltségvetésen keresztüli átcsoportosítás mindig a jövedelmi vagyoni egyenlőtlenségek mérséklését célozza meg és éri el.

Minél nagyobb a költségvetés súlya, annál jobban érvényesül a szolidaritás.Fontos az, hogy a jövedelem kiegészítést a valóban rászorulók kapják. A társadalmi

szolidaritás mellett megjelenik az öngondoskodás. Az öngondoskodás elvének háttérbeszorulása megjelenik az adócsalás tömegessé válásában, a közfeladatokat ellátó intézmények alulfinanszírozottságában, állandó költségvetési hiányokban.

A kényszerszolidaritás visszaszorítja az önkéntes szolidaritást. A társadalmi szolidaritás ésöngondoskodás megnyilvánul a nyugdíjrendszerben, az egészségügyben, és a szegénységkérdéséhez is kapcsolódik.

A nyugdíjrendszer mindig kifejez egyfajta szolidaritást, mivel átfogja az egész társadalmat. Anyugdíjrendszer az öregkori gondoskodás pénzbeli formája. Az állalmi nyugdíjbiztosításirendszer egyszerre mutatta a befizetésekkel alátámasztott öngondoskodást, és közösségen

belül vállalt szolidaritást.

Az egészségügyben egy központi, mindenkit magában foglaló állami tulajdonú biztosítóintézet létrehozása össztársadalmi szolidaritást fejez ki. A gyógyítás mai központosítottirányítási és finanszírozási rendje egyre kevésbé tükröz valódi társadalmi szolidaritást.

Az öngondoskodás megerősíti az egyén díjfizetési készségét, ami a szolidaritást erősíti. Aszegénysorból való kiemelkedés ösztönzésére szolgáló jóléti politika egyrészt az állam egyesszerveinek összehangolt munkáját igényli, másrészt feltételezi az általa megcélzott emberek cselekvő együttműködését, illetve ennek közterheit viselő jobb módú adófizetők tudatosanvállalt szolidaritását.



5. Miért koraszülött jóléti állam Magyarország?Előzmény

- Az ’56-os forradalom utáni megtorlások miatt megnőtt az igény a békesség és az anyagi jólét iránt.

- szocialista hagyomány: paternalizmus- európai érték: erős a szocialista jelleg, gondoskodás- emberi tőkébe való beruházás, az versenyképesség legfontosabb tényezői az oktatás és azegészségügy- transzformációs válság idején a piacgazdaság okozta bizonytalanság csökken,elégedetlenség csitítása

1960-1992.

A jövedelmeken belül csökkent a munkával szerzett jövedelem aránya, és nőtt azoké, amelyek az állam révén kerültek a háztartásokba. Mindinkább kiterjedt a transzferek rendszere (alanyi

jogon), miközben az ország gazdasági helyzete egyre romlott.

Magyarország „koraszülött” jóléti állammá vált. (Kornai)

Jelentése: A jóléti kiadások arány túl magas a gazdaság teherviselő képességeihezviszonyítva. (Az állam nagyobb jóléti kötelezettségeket vállalt, mint amennyire az erőforrások adott szintje mellett tellett.

Koraszülött = erőn felüli

Pl. Magyarországon a jóléti kiadások részaránya hasonló, mint Svédországban, pedig az egyfőre jutó termelés nálunk sokkal kevesebb, és az ellátási szint is alacsonyabb. Ez egyedülállóa régióban.

Probléma- A 90-es évek elején ez a rendszer növekvő terhet jelentett az államháztartásnak, és

nem hatékony. A jóléti rendszer megreformálása a feladat: csökkenteni kell a jólétikiadásokat, versenyt kell teremteni, piacosítani kell.DE nagyon erős a lakosság ellenállása.

Ma:

A magyar jóléti rendszer napjainkban sokba kerül, nem hatékony, nem célzott és általánosközelégedettség tárgya.

Cél:- valódi államháztartási reform, hosszú távú pénzügyi stabilizáció- fenntartható és hatékony rendszer kiépítése.

Ehhez a magyar teherbíró/teljesítőképességnek fel kell nőnie, azaz fenntarthatónövekedési pályára kell kerülni.



Jelentősen csökkentek a jóléti kiadások, de ez nem jelenti a jóléti rendszer problémáinak megoldását.

3 nagy kérdés még mindig megoldatlan:

1. Még mindig jelentősek az államháztartás jóléti kiadásai2. Csak a nyugdíjrendszer reformja valósult meg, az se teljesen3. Az állampolgárok egyre rosszabbnak érzik a kapott szolgáltatásokat, a magas

ráfordítások ellenére. (Az ellátások színvonala esik.)

A jóléti rendszerek közül egyedül a nyugdíjrendszer reformja valósult meg, bár korántsem problémamentesen. Ezzel lehetett volna hosszabb távon tartósan csökkenteni az államikiadásokat, amely erőforrásokat szabadíthat fel a fenntartható növekedés számára.

Problémák (folyt.)

- A törvényjavaslat nem volt megfelelően szakmailag kidolgozva.- A lakosságot nem tájékoztatták kellően a szabályozás részleteiről.- Nem hozták létre a szükséges informatikai rendszert.- Nem összefüggő rendszerként kezelik a társadalombiztosítási és a magánpillért.- „Kettős teher”: A vegyes rendszer tagjainak fizetni kell a jelenlegi nyugdíjasok

nyugdíját, miközben takarékoskodniuk kell a saját jövőjükre is.A tőkefedezeti rendszer működtetése drágább a magas adminisztrációs költségek miatt.

6. Oktatás. (vélemény) (alap, közép és felsőfokú oktatás)

Közoktatás

A rendszerváltozás óta komoly problémákkal küzd a magyar közoktatás. A korábbimodernizációt célul kitűző politikát neoliberális ideológián alapuló oktatáspoltika váltotta fel.Célja a tudásvágy megszerzése és megtartás. A korábbi centaralizáltságot decentalizáltságváltotta fel, ezek az oktatási rendszer szétzilálódásához vezettek.

• Tankönyvek sokfélesége• Többféle rendszer ( 8+4, 6+6, 4+8)• Iskolák közötti átjárhatóság.• A közoktatás önkormányzati feladat lett, így minősége nagyban függ a helyi fiskális

kapacitástól.• A fiatal korosztályok létszámának csökkenése nagy kihívást jelent a meglévő

iskolahálózatok gazdaságos kihasználásában.A különböző felmérések (pl.: PISA-tesztek) romló eredményeket mutatnak. A kapacitások nem illeszkednek a szükségletekhez. Továbbá nehezíti a helyzetet, hogy bizonyosszegénységi problémák kezelését (pl.: gyermekétkeztetés, ingyenes tankönyv) is aziskolarendszerbe építették, persze szükséges források biztosítása nélkül.

Felsőoktatás

A hallgatói létszám folyamatosan bővül ( 1990/1991 tanév: 108 ezer fő, 2005/2006 tanév: 416ezer fő). A rendszerváltás után az extenzív hallgató bevonás volt jellemző, elsősorban amennyiségi szempontok domináltak



A magyarországi felsőoktatást sajátos finanszírozási rendszer jellemzi: Az államilagtámogatott képzések tandíjmentesek, de vannak költségtérítéses hallgatók is (közel 50%,ebben a külföldi diákok is benne vannak). Létezik tandíjhitel, de nem olyan formában ésnépszerűséggel, mint külföldön. A felsőoktatás így nagyon sokba kerül. A 2008-asnépszavazáson kísérletet tettek a tandíj bevezetésére, de ezt nem szavazták meg.

További problémák:• Sokan csak a hallgatói jogviszony pozitív vonzatai miatt iratkoznak be egy

felsőoktatási intézménybe. (pl.: kedvezményes utazás, egészségbiztosítás)• A felsőoktatás szerkezete nem igazodik a munkaerőpiac szükségleteihez.

A minőség csökkenését a 3 szintű képzési rendszer nem tudta lassítani.

7. Mi a szerepe és feladata egy demokratikus társadalomban azönkormányzatiságnak? Az önkormányzati rendszerben mi a viszony adecentralizációnak és a hatékonyságnak?

A helyi önkormányzatiság jogi feltételrendszerének kiteljesedése, a meghatározott feladat- éshatásköri követelmények teljesítése a törvényi garanciákon, a kapcsolatokon túl,mindenekelőtt az adott önkormányzat saját elhatározásaitól és azok megvalósítási módjátólfügg. A helyi közügyek intézésében a feladatkörök és a fejlesztési területek pontosmegszabása, dinamikus gyakorlata vezethet csak sikerre. Ezt szolgálhatja az önkormányzatihivatal j61 működő információs rendszere.

A helyi önkormányzatok jogi feltételrendszerét, feladat- és hatáskörét négy alrendszer szabályozza:a.) Az alkotmány adja az önkormányzati alapjogok meghatározását.

b.) Az önkormányzati törvény adja az önkormányzatiság feladat- és hatáskörimeghatározásának rendszerét, a további törvények kapcsolódásának formáját, keretét.c.) További törvények részletezik a feladat- és hatásköröket.d.) A helyi önkormányzatok a fentieknek megfelelő elhatározásai adják a gyakorlatitevékenység irányát, a munka alapját.

Az önkormányzatiság általános jellemzői

• Az átfogó felelősségű helyi önkormányzat egyidejűleg több közügy helyi igazgatásátvégzi.

• Mód nyílik az egymással több szálon összefüggő ügyek helyi összehangolására, aterületi reg komplexitás megvalósítására. A helyi önkormányzat feladat- és hatásköreia helyi közügyek ön széles körét fogják át, törvény csak kivételesen utalhat helyiközügyet más szervezethez.

• Önkormányzataink széles feladat- és hatáskörét részben a törvényalkotó határozzameg, ön részben saját maguk alakítják az önként vállalt, megoldandó közügyeik szerint.

• Önkormányzataink önként vállalhatnak minden olyan helyi érdekű közügyet, amelyet jogszabály nem utalt más szervhez. Az önkormányzat - a helyi igények és lehetőségek függvényében - maga határozhatja meg, hogy mely feladatokat, milyen mértékben és

módon lát el. E tények befolyásolják az információszükséglet mélységét és minőségétis.



• A feladatvállalás helyi szabadsága a törvényalkotóhoz képest és nem a helyi választók akaratához képest jelenik meg. A helyi önkormányzati testületeket és vezetőiket ahelyi lakosság “rákényszeríti” a helyben legfontosabb feladatok megoldására.

• Az önként vállalt feladatkörökben a helyi önkormányzat mindent megtehet, ami nemsérti a jogszabályt. A törvény kötelezően ellátandó (obligatórius) önkormányzati

feladat- és hatásköröket is előír, a fakultatív ügyek ellátása azonban nemveszélyeztetheti a törvényi kötelezettségek önálló helyi teljesítését. Mindez

befolyásolja az információszerzés irányát, organikus mozgását, változását.

A helyi közügyek fogalmaAzt nevezzük helyi közügynek:

• amit a törvényalkotó annak minősít. Ez a feladat- és hatalommegosztás legfontosabbterülete a központi hatalom részéről; illetve

• amit a helyi önkormányzat saját döntésével közösségi gondoskodásra felvállal. Ezegyébként a kiteljesedő önkormányzatiság fokmérője. A helyi közügy tartalmábanmindig megjelennek helyi érdekeltségi elemek.

Helyi közügy az lehet, ahol feltételezhető az önkormányzati feladat-megoldási ésfelelősségvállalási képesség, akár önállóan akár társulással. Ezek a közszolgáltatások szervezéséhez, a helyi közhatalmi teendőkhöz (helyi hatósági szabályozás, önkormányzatihatósági ügyintézés) kötődnek, és szervezeti, személyi, anyagi feltételeik megteremtésévelfüggnek össze.

Település tervezését üzemeltetését, működését -- az önkormányzati ügyeket -- az adottrendszeren belül a települési (községi, városi, megyei jogú városi, megyei, fővárosi éskerületi) önkormányzatok látják el. Alapelv, hogy a települési önkormányzatok lássák el a

helyi közügyeket, a megyeiek csak kisegítő -- szubszidiárius -- módon kapcsolódjanak be azönkormányzati közszolgáltatási és közhatalmi ügyek megoldásába.

A települési önkormányzatok közszolgáltatási feladatkörét az önkormányzati törvénysorolja fel. Ezek:-- településfejlesztés és településrendezés;-- az épített és a természeti környezet védelme;-- lakásgazdálkodás;-- vízrendezés és a csapadékvíz elvezetése;-- csatornázás;-- köztemető fenntartása;

--.helyi közutak és közterületek fenntartása, világítása;-- helyi tömegközlekedés;-- településtisztaság;-- tűzvédelem;-- a közbiztonság helyi feladatai;-- közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban;-- aktivitás a helyi foglalkoztatás megoldásában;-- az óvodáról, az alapfokú nevelésről-oktatásról való gondoskodás;-- az egészségügyi és szociális ellátás teljesítése;-- közösségi tér biztosítása,-- közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység,

-- a sport támogatása,-- a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítése.



A modern állam vertikális hatalmi szerkezetét alapvetően nem a helyi szinten biztosítottönállóság mértéke, hanem a középszint súlya határozza meg, amennyiben tehát decentralizáltállamot akarunk, a középszintet kell megerősíteni. Nem a méretről kell elsősorban dönteni,hanem arról a tényről, hogy átalakítjuk-e a hatalom „homokóra”-szerkezetét, elindulunk-e acentralizált állam modelljétől a decentralizált állam irányába.

Nem a decentralizáció azonban a cél önmagában, hanem a hatékonyabb, átláthatóbb,demokratikusabb állam. A decentralizációval párhuzamosan van esély a működéshatékonyságát, rugalmasságát, demokratikus beágyazottságát és átláthatóságát javítani.Kérdés, vajon a decentralizációt milyen módon kell végrehajtani?

Természetesen mérlegelni kell a térbeli, strukturális változások szükségességét:

• Elsődlegesen nem a gazdaságfejlesztés, hanem a közszolgáltatások, az igazgatásszükségletei és az elérhetőség oldaláról kell megadni a regionális közigazgatás léptékének optimumát, ami csak a közszolgáltatások, a közigazgatás funkció- és intézményrendszerének

alapos elemzésével, modellszámításokkal dönthető el. Ilyen elemzésekről azonban nem sokathallani, még az elindított közszolgáltatási reformok vonatkozásában sem!

• Rendkívül fontos szempont a hatalomgyakorlás optimális szerkezete is. Azt kell eldönteni,hogy a magyar politikai-hatalmi rendszer működőképessége hogyan változik a jelenlegimegyéknél lényegesen nagyobb döntéshozási egységek létrejöttével. A polarizáltabb,koncentráltabb hatalmi szerkezet jobban vagy kevésbé képes kezelni a konfliktusokat, jobbanvagy kevésbé átlátható, jobban vagy kevésbé ad lehetőséget a részvételre? A kérdésfontosságát a 2006. évi önkormányzati választási eredmények világosan bizonyítják.

• Széles a mozgástér a régiók, mint politikai-hatalmi egységek közjogi intézményesítésekérdésében is. A regionalizáció modellje tekintetében markáns véleményeltérés mutatkozik aklasszikus önkormányzati régiók és a „regionális kormányzatok” modelljét támogatók között(Horváth, 2004). Az önkormányzati és a föderális logika realitása mellett ne feledjük azt sem,hogy az államigazgatási régiók létrehozása elvileg bármikor lehetséges (ahogy ez megtörténtMagyarországon is, 2006 végén), s a nyugat-európai tapasztalatok is jelzik, hogy aregionalizálás jelszavával vissza is lehet élni! A régió lehet a központosítás eszköze is, mintahogy bizonyos jelenlegi kormányzati reformlépések erre utalnak. A megyei önkormányzatok további visszaszorítása tehát egyértelműen a kormányzat hatalmát növelte.

8. Mi jellemzi az egészségügy rendszerét? Milyen fő gondok és problémák jellemzik? Mi lehet a megoldások/reformok iránya Magyarországon?

Szolgáltatás és finanszírozás elmúlása a gyógyításbanPénzt ad akár közvetlenül a gyógyítást végző intézmények, akár valamely attól különböző

szervezetnek, amely helyette vásárolja meg a gyógyító szolgáltatásokat.Minél inkább elválik a szolgáltatás közvetlen igénybevétele a tényleges fizetéstől, annálinkább megkettőződik a gyógyítás intézményes szerkezete is, annál élesebben rajzolódik ki amunkamegosztás a gyógyítást végző és a gyógyítás költségeit fedező intézmények között.A gyógyítás minősége a vásárlónak életfontosságú, miközben az alig képes megítélni.A gond akkor kezdődik, ha a gyógyítási szolgáltatások kínálati oldalán jelentkező

költségnövekedést keresleti oldalról semmi sem korlátozza.



Olyan helyzetben, amikor a végső fogyasztók, a betegek a szolgáltatás igénybevételének pillanatában egyáltalán nem vagy csak jelképes mértékben fizetnek közvetlenül a gyógyítóintézménynek, akkor az elismert költségnövekedés fékezésének minden terhe a közvetlenköltségviselőre, a betegbiztosítási alapra, üzleti biztosítóra vagy az állami költségvetésrehárul.

Biztosítás és szolidaritás párhuzamos fejlődéseA jellemzően nem egészségbiztosítási, hanem betegbiztosítási pénztárak először ugyancsak a

bismarki porosz-német birodalomban terjedtek el a XIX. század végen, amikor a felvilágosultvezetés szándéka találkozott az erősödő munkásmozgalom nyomásával. Önfinanszírozómódon működtek. A biztosítási elv alkalmazása kezdettől fogva természetes volt. Akockázatközösség eleve jelen lévő szervezési elv volt, a pénzügyi egyensúly pedig alapvetőkövetelmény. Ez megerősítette a kisközösségi szolidaritást. Az öngondoskodás elve isméltóképpen érvényesült. Az elkülönült betegbiztosítási pénztárak rendszere nem biztosítottegyenlő esélyű hozzáférést és azonos színvonalú szolgáltatást a különböző pénztárak tagjaiszámára.Nemhogy a társadalom különböző rétegei számára.

Az állami alkalmazottak tagdíját ugyan biztosan fizette a központi költségvetés, de az ígymegszerezhető szolgáltatás igen különböző színvonalú volt. A hivatásos katonatisztek elsőosztályú ellátást kaptak, a vasutasok átlagosat, a köztisztasági dolgozók gyengét. Fontosrétegek – szegényparasztság és a városi munkanélküliek – kimaradtak a betegbiztosításrendszeréből, mert nem volt rendszeres jövedelmük, amiből tagdíjat fizethettek volna. Ezek arétegek a szegényházak kórtermeiben kaphattak minimális orvosi ellátást.

Szolidaritás és társadalombiztosításA politikai hatalomhoz elérkező szociáldemokrácia, a társadalmi szolidaritás magasztoselveinek megfelelően, univerzális alapon, azon társadalmi léptékben és mindenki számáraegyenlő jogokkal igyekezett megújítani a gyógyítás intézményeit szinte egész Európában.Az elképzelés az volt, hogy mindenki (munka)jövedelmének meghatározott százalékát fizesse

be egy társadalmi méretű kockázatközösséget megjelenítő központi – állami betegbiztosítási pénztárban, amely aztán mindenki számára egyenlően hozzáférhető és azonosan magasszínvonalú gyógyító szolgáltatásokat vásárol úgy, hogy azokért az igénybevétel pillanatábanmár nem kell fizetni. A megoldás egy-egyetlen, központi, mindenkit magában foglaló, államitulajdonú biztosítóintézet létrehozása, amely össztársadalmi szolidaritást fejez ki.Megvalósul egy hármas irányú jövedelem-átcsoportosítás:

- a gazdagoktól a szegényekhez- a dolgozó emberektől a munkanélküliekhez, a gyerekekhez, idősekhez

- az egészségesektől a betegekhezMegszületett a társadalombiztosítás.

A társadalombiztosítás válsága Nem valósult meg a mindenki számára egyenlő esélyű hozzáférés elve. Az államiegészségügyi szolgálat keretein belül nyugaton és keleten ma egyaránt jellemző a sorbanállás, fontos műtétekre heteket, hónapokat, kell várni. Egyrészt a tehetős betegek megkerülik a sort, hogy elmennek a magánklinikákra és fizetnek azonnal, másrészt hálapénzt fizetésévelidőt vásárolnak.Köv.: a szegények, munkanélküliek hátrányba kerülnek.

Nem érvényesül a mindenki számára egyformán magas színvonalú gyógyítás elve sem.

A kommunista rendszer még a szabad orvosválasztást is megszüntette, így a betegek kiszolgáltatottsága a körzetileg illetékes orvosokkal, intézményekkel szemben teljessé vált.



Köv.: politikai –hivatali hatalommal való gyakori visszaélés, közpénzből magánhaszon,kölcsönös szolgálatok átláthatatlan rendszere, szegények kirívó hátránya.A gyógyítás kötelező járulékból pénzelt rendszere egyáltalán nem jelenít meg társadalmiméretű kockázatközösséget, hiszen sokan nem fizetnek semmilyen járulékot, a szolgáltatástazonban igénybe veszik.

Az önfinanszírozás elve sohasem érvényesült.A gyógyítás mai központosított, velejéig bürokratikus irányítási, finanszírozási rendje egyrekevésbé tükröz valódi társadalmi szolidaritást.

Verseny és magánbiztosítás a gyógyításbanA legfőbb cél a társadalom egészségi állapotának érdemi javulása, a gyógyítási szolgáltatások minél magasabb színvonalának biztosítása. Ezek a szolgáltatások mindenki számára csaknemegyforma eséllyel hozzáférhetők és közel azonosan jó minőségűek legyenek.A gyógyítási szakmába szinte technikailag beépített költségrobbanást a mindennapok gyakorlatában hatékonyan ellensúlyozni lehessen.Megoldás: a gyógyítást végző és finanszírozó intézmények közötti verseny jelentős fokozását

igényli.1, Érvényesíteni kell korlátlanul szabad orvos- és intézményválasztás jogát minden betegszámára, beleértve a szegényeket, elesetteket, öregeket, gyerekeket.2, Az idejétmúlt és a gyakorlatban úgysem érvényesülő biztosítási elvet kihuzzuk mind agyógyítási alapszolgáltatások finanszírozási rendjéből, mind pedig a közgondolkodásbólGyógyítási adó: mindenféle személyi jövedelem után fizetendő lenne felső korlát nélkül.Akinek nincs semmiféle jövedelme, az után fizethet az állam, vagy a helyi önkormányzat. Ez

persze csak akkor fontos, ha az így befolyt pénz végső soron egy elkülönül állami pénzalapba , valamiféle állami gyógyítási alapba kerül, amelynek feladata, hogy versenyrekényszerítse az orvosokat, és gyógyító intézményeket a minél színvonalasabb,költségtakarékos, hatékony szolgáltatások kínálatában.

3, A magántőkén alapuló, kötelező betegbiztosítást visszahozzuk a gyógyítás rendjébe.Az üzleti jellegű magánbiztosítók meghatározott keretek között szabadon alakíthatószolgáltatási csomagok összeállításával versenyezhetnek majd a biztosítottak pénzéért, úgyhogy maguk is versenyre késztetik a gyógyító intézményeket. Aki betegsége esetén mégszínvonalasabb ellátásban kíván részesülni, az vásárolhat magának önkéntesen további

betegbiztosítási csomagot, vagy közvetlenül fizeti a kiegészítő szolgáltatás teljestöbbletköltségét annak igénybevétele pillanatában.

4, Közvetlen díjfizetés• Az igazán rászorulók kaphatnak felmentést, közvetlen állami segélyt, gyógyítási

csekket, bármi mást, a többiek pedig valóban felelősek saját egészségükét. Ez aleghatékonyabb módszer a gyógyító szolgáltatások iránti indokolatlan keresletészszerű korlátozására.

• A fogyasztói társfinanszírozást az üzleti betegbiztosítók úgyis alkalmazzák • Idővel kiszorítja, helyettesítheti a hálapénz

Öngondoskodás és szolidaritás egyensúlyaAz állami gyógyító szolgálat, a nyíltan adókkal táplált első pillér egyetlen, mégoly piacelvűreform nyomán sem lesz képes önmagában kellő egyensúly képezni a gyógyító

intézményekben tapasztalható költségnövekedéssel szemben.A kötelező magánbiztosítás mint második pillér helyreállítása.



A biztosítási elv valódi érvényesítése kiválóan összefér az igazi szolidaritással.Az öngondoskodás megerősíti az egyén díjfizetési készségét, ami a szolidaritást erősíti.

9. Hogyan értékelhetjük Magyarország jövedelmi viszonyait, egyenlőtlenségeit?Milyen okok vezetnek, vezethetnek a szegénység kialakulásához, az állam hogyan

és mennyiben tud segíteni? Miért nagyobbak az érzékelt egyenlőtlenségek mint atényleges mérték?

A társadalmi hierarchia alsó szintjeit a szegények foglalják el, akik nem csupán pozíciójuk miatt tekinthetők a legrosszabb helyzetű csoportnak, hanem azért is, mert mobilitási esélyeik rendkívül szűkösek, tehát helyzetük megváltoztatásának sincs valós perspektívája. Önerőbőllegalábbis erre többnyire képtelenek. Természetesen a szegénység jelensége önmaga istöbbrétegű, a szegények társadalmi csoportja erőteljesen tagolt.

A szegénység egységes jelensége mögött megkülönböztetünk individuális, illetve csoportosszegénységet. Bár mindkét esetben ugyanarról a jelenségről van szó, megközelítésük és

oksági magyarázatuk eltérő.Az individuális szegénység olyan egyénhez kötődő okokkal magyarázható, melyek

alapvetően a személyes életút, illetve életvitel eredményeként játszanak közre a szegénységkialakulásához. Ide soroljuk például azt, ha valaki hosszan tartó krónikus betegsége révénmunkaképtelenné válik, ha családi okok miatt hajléktalan lesz stb.

A csoportos szegénység fogalma alá azok tartoznak, akik sokakat érintő társadalmitényezők, tehát mintegy felettük álló okok miatt depriválódtak. Közöttük megemlíthetők azidősek, a munkanélküliek, a szakképzetlenek, a sokgyermekesek, a gazdaságilag elmaradórégiókban élők stb. Napjainkban a magyar társadalomnak mintegy 40%-a tekinthetődepriváltnak.

Magyarországon a szegénység alapvetően a történelmi-regionális hagyományokból, aviszonylagos gazdasági fejletlenségből, a társadalomszerkezet átalakulási sajátosságaiból, amobilitási esélyek egyenlőtlenségeiből, a társadalmi egyenlőtlenségek megnövekedéséből, agazdasági és társadalmi átalakulásból, az iskolázottság és a rugalmas lakáspiac hiánya illetvea szociális ellátó- és támogatórendszer hiányosságaiból fakad. Ennek megfelelően a magyar társadalomban a szegények több csoportját különböztetjük meg:

• A tradicionális szegénység: Ebbe a csoportba tartoznak azok, akik már több évtizedeszegénynek minősülnek. Pl.: szakképzetlen dolgozók, a gazdaságilag elmaradottrégiókban élők stb.

• Az új szegénység: Ide sorolhatóak a rendszerváltás óta megjelent depriváltak, illetve

az azóta depriválódott egyének, csoportok. Pl.: munkanélküliek, rokkantnyugdíjasok,háztartásbeliek, eltartott felnőttek, a munkát nem találó pályakezdők.• A demográfiai szegénység: Demográfiai szempontból alapvetően két csoport

sorolható ide. Egyrészt az időseké, másrészt a fiataloké. Míg korábban csak az idősek bizonyos csoportjai tartoztak a depriváltak közé, addig napjainkban egyre erősödőtendenciaként a fiatalok

Arról, hogy a szegénység mekkora méreteket is ölt ma Magyarországon, egymástólnagyságrendileg eltérő számok tapasztalhatók. Ennek az az oka, hogy a szociológusok nemdefiniálták egységesen a szegénység fogalmát, a szegénységi küszöböt. Van, aki a KözpontiStatisztikai Hivatal által számított létminimumértéket, és van, aki az átlagjövedelem felét

veszi számításainak alapjául. Míg az előbbi alapján, amit abszolút szegénységnek hívunk, az



ország lakosságának 25-30 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, addig az utóbbi számításszerint - ami a relatív szegénység - a népesség 12-15 százaléka.

A szegénység legfontosabb közvetlen oka a munkanélküliség és a bérek egy részének rendkívül alacsony színvonala. Az 1990-es évek elején a kelet-európai piacok elvesztése, arecesszió és a piacgazdaságra való átmenet együtt idézték elő a munkanélküliek

robbanásszerű növekedését.A szociológusok szerint a szegénység súlyosbodásának hátterében új okok is fellelhetők: azuzsorakamatos kölcsön és a családok kényszervándorlása a falvak és a városok között.

A közös a régi és az új okokban az, hogy feltételezhetően véglegesen megpecsételi azemberek sorsát, ami különösen megnehezíti a probléma kezelését, súlyosbodásának megakadályozását, a folyamat visszafordítását.

Az elszegényedés megakadályozásának három tényezője van: leghathatósabb eszköze arendszeres jövedelmet biztosító munkához jutás, a lakáshoz jutás és a családszerkezetbentörténő változások.

Állami segítség:• A kormány takarékossági intézkedései ellenére folytatódnak és szélesebb körűek

lesznek az adócsökkentési programok a fiatal munkaerőpiacra belépők, a munkavilágába visszatérő szülők és az 50 év fölötti tartós munkanélküliek esetében.

• Aktív munkakeresést támogató intézkedések bevezetése, amelyek amunkanélküliek által kapott szolgáltatásokat és juttatásokat érintik.

• Egy integrált szociális és foglalkoztatási szolgáltató rendszer létrehozása.• A foglalkoztatási rehabilitáció átalakítása azzal a céllal, hogy hogy nagyobb

hangsúly kerüljön a munkaerő-piaci eredményekre.• Olyan intézkedések, amelyek megkísérlik jobban kihasználni az alternatív

foglalkoztatási lehetőségeket (pl. szociális gazdaság).• Személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások reformja, amely igazgatási

rendszert vezet be a helyi igények és a szolgáltatók minősége szerinti ésszerűbbkapacitáselosztás érdekében.

A kezdeményezések az eladósodottság és a hajléktalanság csökkentésére irányul, habár azállam erre irányuló költségvetése véges, tehát nem lehet hosszú távú megoldás a folyamatosállami támogatás.

Az "állam" számára sem kedvező, ha nagy a járadékokra, szociális juttatásokra jogosultak száma, mert egyre kevesebb embernek kell kigazdálkodnia egyre több ember számára amegélhetéshez szükséges pénzt. Az adók, járulékok beszedése és azok különböző formában

történő szétosztása révén jövedelem-újraelosztás valósul meg, amely során megpróbálja azállam a piac által okozott "jövedelemtorzulásokat" mérsékelni. De a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatására szolgáló intézkedések valószínűleg képtelenek lesznek felülkerekednia nagyregionális különbségeken.

Kik a szegények?Az „egyharmadország” igazsága sajnos újra érvényes. Eszerint hazánkban a lakosságegyharmada tisztességesen megél, rendszeresen képes megtakarítani, ezáltal módja vangyarapodni, felhalmozni.A középső egyharmad szerényen, de megél, túléli az egyik fizetéstől a másikig terjedőidőszakot, megtakarítani nem képes. A legszegényebb egyharmad már többé – kevésbénélkülözve él. Ennek a tömegnek közel fel, a világbanki felmérésében pontosan kimutatott15%-a az, amely abszolút értelemben szegény, értve ez alatt a megfelelő táplálkozás hiányát.



A gazdagok és társadalom többsége közötti vagyoni és ezáltal élethelyzetbeliegyenlőtlenségek akkor is növekednek, amikor a tehetősek viszonylagos jövedelme egyébkéntnem növekszik a társadalom többi csoportjához képest.A tehetősek megtakarításukat befektetik ingatlanban, értékpapírba, akkor vagyonszerezhetnek, amelynek értéke növekedhet, újabb jövedelmet hozhat.

Miért szegények a szegények?A szegénység kockázatát növelő tényezők:- A volt szocialista országokban a munkanélküliség.A területi eltérések jelentősek: míg Budapesten és Győrben gyakorlatilag teljes afoglalkoztatottság, sőt egyes szakmákban munkaerőhiány van, addig az ország északkeleti(részén) megyéiben 20, 30% feletti a bejegyzett munkanélküliség. - az iskolázottság és a rugalmas lakáspiac hiánya.Az egyre korszerűtlenné váló felső- és szakoktatás Magyarországon is jelentősen hozzájárul a

szegénység növekedéséhez

Ahol a munkahelyek választéka igen szűkös, ahol a piacok messze vannak, ott alig keletkezik jövedelem, ott nem lesz jó iskola, nem lesz korszerű kórház, és minden egymást erősítőördögi körben fonódik össze.

10. Mi a kapcsolat az egyes ágazati politikák és az államháztartás között?

Hát elég sokban kapcsolódik hozzá, főleg ami a pénzt illeti.

A Kormány hatáskörébe tartozik az ágazati politikák kialakítása.Az ágazati politikák a gazdaságpolitika eszköztára ( +szabályozók, pénzügypolitika).

"Az ágazati politika magába foglalja az adott gazdasági ágazatot érintõ állami szándékokat éscselekvéseket." Különbözõ politikák - versenypolitika, kereskedelmi politika,területfejlesztési politika, kutatás-fejlesztés közösen hatnak egy-egy ágazat mûködésére.Kétségkívül gyakran kerülnek ellentétbe egymással. Összehangolásukra tehát feltétlenülszükség van. Az összehangoló (pro-activ) megközelítés voltaképpen az ágazatpolitika legfõbbfeladata. Ilyen értelemben a piaci rendezõelveket elõtérbe helyezõ (be nem avatkozó)megközelítés szintén ágazati politikának tekinthetõ, bár (sokak szerint) egy-egyszakterületnek az a legnagyobb segítség, ha a központi beavatkozás a lehetõ legkisebb.

Az ágazati politika és a fejlesztési politika kapcsolatát érinti. Pl.:van egy nemzeti fejlesztésitervünk. E nemzeti fejlesztési terv valóban valamennyi ágazatra komoly stratégiát fogalmazmeg. A nemzeti fejlesztési tervben megvalósuló fejlesztéseket európai pénzekbőlfinanszírozzuk.



Utasítás: a miniszter és az országos hatáskörű (központi államigazgatási) szerv vezetője a

közvetlenirányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki (pl. valamely

ágazati miniszter utasítása a miniszter irányítása alatt működő államigazgatási szervek szervezeti

és működési szabályzatainak megalkotására).

Itt van a kapcsolat : Az ágazati politikákat az önkormányzatok hajtják végre, az ágazati politikák felől az ágazati miniszter dönt. Aki az államháztartás legfőbb alrendszeréheztartozik, a központi kormányzathoz, ahogy az elkülönített állami pénzalapok is, ahonnan avégrehajtáshoz hívják le a forrásokat.

Államháztartás részei:I. Központi kormányzat

1.Központi költségvetés2. Társadalombiztosítási alap

2.1 Egészségbiztosítási Alap2.2 Nyugdíjbiztosítási Alap

3. Elkülönített állami pénzalapok

II. Helyi önkormányzati szektor



A magyar társadalombiztosítás (mint ágazati politika) két jogcímen is részesül államifinanszírozásban. Az egyik az állami garancia, a másik a társadalombiztosítás igazgatásiszervei által megállapított és folyósított ellátások fedezeteként. Az állami garancia, amitulajdonképpen az állam vétkesség nélküli helytállása a társadalombiztosítás szabályszerű ésrendszeres működése érdekében. Leggyakrabban pénzügyi garanciaként nyilvánul meg, így fő

forrása a központi költségvetés. Tehát az állam biztosítja kiadásait, ha a bevételek nem isfedezik. A központi költségvetés különbség összegét előirányzatként biztosítja.

A magyar társadalombiztosítás az államháztartás önálló alrendszere, pénzeszközeinek kezelése alapgazdálkodás keretében történik.

Állami, illetve önkormányzati egészségügyi ellátórendszer (mint ágazati politika)adó alapú rendszerek: alapvetően az önkormányzati rendszerhez kötődő egészségügyirendszer, vagy állami egészségügyi szolgálat.

A politika rétegeit akként lehet meghatározni, hogy a politikai érdekérvényesítés színtere holtalálható, ágazati politika esetében a színtér a minisztérium (miniszteri kabinet, minisztériumiállamtitkárok, helyettes államtitkárok).

A pénzügyi, szabályozási és intézményi feltételek nek az elemzésére is, amelyek befolyásolják a stratégiai célok teljesülését, amelyek közvetlenül meghatározzák az ágazati politika mozgásterét, és amelyek közvetlen alakítására az ágazati politikának a leginkábbmódja nyílik.

Miniszteriális ágazati struktúrákon keresztülcsatornázódtak be a szubnacionális szintekbe az erőforrások, ami kétszeresveszteséget jelentett.

Egyrészt maguk az ágazatok centralizált, hierarchikusanfelépített, klasszikus „kormányzati” struktúrák maradtak – egyre növekvő bürokráciával,felduzzadt személyi állománnyal és a háttérintézmények dzsungelével –,amelyek egyre érzéketlenebbé váltak a társadalmi igények gyors változása iránt.

Másrészt ezek a túlcentralizált struktúrák teljesen negligálták a területfejlesztésidimenziót, a regionális különbségeket, s ugyanakkor vadul ellenálltak mindenféleregionális decentralizációnak. A fejlesztés centrikus modern társadalompolitikaszerint viszont úgy kell a közszolgáltatások fejlesztését és a szociálpolitikai dimenzió

érvényesítését végrehajtani, hogy annak általános gazdaságfejlesztési és konkrétterületfejlesztési célzata legyen.Horizontális szakpolitika: olyan szakpolitika, melynek szempontrendszerét és elveit az összeságazati politika integrálja és érvényesíti. A területfejlesztési politika is horizontálisszakpolitika, mert szemlélete megjelenik az egyes ágazati szakpolitikákban.

Documents

ÁGAZATI POLITIKÁK összesíte