Alkalmazott pszichológia 2013_1

ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA

ALK

ALM

AZO

TT P

SZIC

HO

LÓG

IA

2013/1AZ ALKALMAZOT T PSZICHOLÓGIA ALAPÍT VÁNY FOLYÓIRATA

2013

/1

MEZEY BARNAFRANK TIBOR

MANHERZ KÁROLYOLÁH ATTILA

FARAGÓ KLÁRAN. KOLLÁR KATALIN

NGUYEN LUU LAN ANH

M. NÁDASI MÁRIACZIGLER ISTVÁN

DEMETROVICS ZSOLTHUNYADY GYöRGY

FÜLöP MÁRTA – SZABÓ ÉVA

SZERZŐINK

----

----

----

---

----

----

----

---

----

----

----

---

----

----

----

---

apa_2013_1.indd 1 2013.12.16. 14:30:59


2013/1

AlkPszichologia_2013-1_jav_:press 2013.12.16. 17:06 Page 1

AZ ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA ALAPÍTVÁNY – APA –FOLYÓIRATA

Alapítás éve: 1998

Megjelenik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem,az Eötvös Loránd Tudományegyetem

és a Debreceni Egyetem együttműködésének keretében.

A szerkesztőbizottság elnökeProf. dr. Hunyady György

E-mail: [email protected]

SzerkesztőbizottságDemetrovics Zsolt Faragó KláraJekkelné Kósa Éva Juhász Márta

Kalmár Magda Katona NóraKirály Ildikó Kiss Enikő Csilla

Molnárné Kovács Judit N. Kollár KatalinMünnich Ákos Szabó Éva

Urbán Róbert

FőszerkesztőSzabó Mónika


A szerkesztőség címeELTE PPK Pszichológiai Intézet1064 Budapest, Izabella u. 46.

Nyomdai előkészítésELTE Eötvös Kiadó


KiadjaELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar

ISSN 1419-872 X


TARTALOM

Szerkesztői előszó .................................................................................................... 5

Köszöntő. Hunyady György szociálpszichológia-professzor 70. születésnapjaalkalmából rendezett ünnepségre ............................................................................ 7

MEZEY Barna

Hunyady Tanár Úr. A pályakezdet lendülete, 1964–1973 ......................................10FRANK Tibor

A bölcsészettudományi képzés szolgálatában ........................................................15MANHERZ Károly

A pszichológia intézményesedése egyetemünkön ................................................ 18OLÁH Attila

Kutatások nemzetközi háttéren .............................................................................. 20FARAGÓ Klára

Tanári attitűd I. ...................................................................................................... 25N. KOLLÁR Katalin

Tanári attitűd II. .................................................................................................... 28NGUYEN LUU Lan Anh

A pedagógusképzés rendszerépítése ...................................................................... 31M. NÁDASI Mária

Hunyady György és a Magyar Tudományos Akadémia ........................................ 34CZIGLER István

Búcsú és marasztalás .............................................................................................. 36DEMETROVICS Zsolt

Szándékok és választások ...................................................................................... 38HUNYADY György

Életútinterjú Hunyady Györggyel .......................................................................... 43FÜLÖP Márta – SZABÓ Éva

Fotók ...................................................................................................................... 71



SZERKESZTŐI ELŐSZÓ

2012. szeptember 13-án az ELTE BTK dísztermében a szakma jeles képvise-lői, barátok, tanítványok, kollégák és „harcostársak” köszöntötték Hunyadyprofesszort a 70. születésnapja alkalmából. Az ünnepségen méltató, komolyvagy éppen nagyon személyes hangvételű beszédek, visszaemlékezések hang-zottak el, sőt maga az ünnepelt is reflektált saját pályájának főbb állomásaira,utalt sikereire, kudarcaira. Ezeket most szerkesztett formában kívánjuk meg-osztani a szélesebb közönséggel, kiegészítve az ünnepelttel készített életút -interjúval.

Fülöp Márta, Szabó Éva Szabó Mónika (a kötet szerkesztői) (főszerkesztő)


Tartalom

Az egyetemek előképének tekinthető platóniAkadémia végső intenciója szerint a görög vá-rosállamok tisztességes kormányzásának hely-reállítására alakult. A görög iskolaalapító fi-lozófus vallotta: ennek elérése érdekébena teoretikus tudás hiánytalan megalapozásaszükségeltetik – természetszerűleg egy arraminden tekintetben alkalmas és elhivatott ta-nító iránymutatásával.

Pedagógus és tanítvány viszonya ilyen ér-telemben változatlan indíttatású a jelenkorbanis, még ha az eltelt időben árnyaltabb és sok-rétűbb is lett a neveléshez, annak tudományá-hoz kapcsolt kép. Az emberi személyiségkibontakoztatásának és tökéletesítésének szán-déka, amely a modern pedagógia sarokkövénektekinthető, magában foglalja ugyanis a gondo-latiságot az egyén és közössége célkitűzéseinekegyidejű megvalósítása, tehát a tisztességeskormányzás ideájának vonatkozásában is.

Hunyady György professzor úr személyé-ben egy olyan, a történeti és politikai közgon-dolkodás, valamint a szociális megismerés

kutatásában kiemelkedő tanárembert, előadótés akadémikust tisztelhetünk, aki rendelkezika kiváló pedagógusok valamennyi ismertető-jegyével: képes az oktatott tárgy iránti figye-lem felkeltésére, a tudás átadására, a hallgatókigényeinek számbavételére, a hallgatósággalvaló nexus kialakítására. Mindezt alázattal,sosem lankadó lelkesedéssel, és az alaptör-vény szerűségeit tekintve állandó, a megis-merés révén mégis minduntalan új és új rész-leteit felfedő világ és a benne élők irántiállandó kíváncsisággal teszi. Az eszményitanárnak azonban van még egy jellemzője.Nem szakmabelieknek értő és érthető módonprezentálni valamely szakmai kérdést nemkönnyű feladat, és csak kevesek kiváltságamegtapasztalni a sikert egy ilyen erőpróbaapropóján. Amint azt a Mindentudás Egye-temén 2004 márciusában egy országnyi kö-zönség előtt megtartott, „A nemzetek jellemeés a nemzeti sztereotípiák” címet viselő elő-adás is jól példázza, professzor úr e „fegy-vernemben” is jártas.

KÖSZÖNTŐ

HUNYADY GYÖRGY SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA-PROFESSZOR 70. SZÜLETÉSNAPJA

ALKALMÁBÓL RENDEZETT ÜNNEPSÉGRE

MEZEY BARNA

egyetemi tanár, az ELTE rektora

ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA 2013, 13(1):7–9. 7


Tartalom

1 NAGY József (1994): Én(tudat) és pedagógia. In: Magyar Pedagógia, 94. évf. 1–2. szám 22. http://www.magyarpedagogia.hu/document/NagyJ_MP9412.pdf

2 Uo. 20.

8 MEZEY Barna

A mai nap egyúttal a szociálpszichológiameghonosításában elévülhetetlen érdemeketszerző tudóst is köszöntjük és ünnepeljük, aki-nek hosszú, eredményekben gazdag pályafu-tása nem pusztán magyarországi kontextusbanértelmezhető. A társadalmi sztereotípiák meg-értésének igénye tudniillik egy rendkívül szé-les körű nemzetközi együttműködést hozottlétre, melynek során professzor úrnak többekközött David Hamiltonnal, William McGuire-ral és John Josttal, a modern sztereotípia -kutatás, a nézetrendszerek, valamint a köz-gondolkodás társadalomkritikájának vezetőképviselőivel nyílt alkalma közösen mun-kálkodni.

A pszichológiának – mint a legfiatalabbtudományágak egyikének – mondhatni fő tö-rekvése az emberi viselkedés megismerése ésmegértése. Úgy tűnik, a mai (nyugati) emberéletében egyre inkább meghatározóvá válikaz a reveláció, mely rámutat az önreflexió,mégpedig a tapasztalati szintűt meghaladniképes fogalmi, értelmező önreflexió nélkü-lözhetetlenségére. Az individualizáció már-már kóros méreteket öltő elburjánzásaugyanis együtt jár a hagyományos társadalmikollektivitásformák és identitáskeretek fel-bomlásával. Az ilyen „fejlődésen” keresztül-ment társadalmakban pedig „a világról sokattudó, fejlett intellektusú egyének […] az em-bert és önmagukat felszínesen […] ismerik,önmagukat alig képesek értelmezni, megér-teni.” Ezzel együtt a társadalom perifériájánmind nagyobb arányban vannak jelen „a túl-nyomóan biológiai életprogramjukat, min-dennapi tapasztalataikat követő emberek”,ami a személyiségfejlődésben megrekedtek

tömeges méretét tekintve „a társadalmakranézve is rendkívüli veszélyekkel terhes.”1

A szociálpszichológia értelmezési kereteaz individuum viselkedésének és mások vélt,valós vagy mögöttes jelenlétének kapcsolatánalapszik. Habermas világított rá, hogy az„egyéni és a társadalmi tudatstruktúrák azo-nos lényegűek”, azaz „a személyközi kom-munikáció folyamatában alakul a társada-lom, és ugyanebben a folyamatban születik,fejlődik a személyiség is.”2 Ha mindezen ál-lításokat magyar viszonylatokra vonatkoz-tatva vizsgáljuk, egy meglehetősen komorképpel szembesülünk. Ahogy arra professzorúr akadémiai székfoglalójában kiválóan rá-mutatott, a magyar társadalomban a rend-szerváltást követően gyors és erőteljes diffe-renciálódás ment végbe, melynek legnagyobbvesztesei egzisztenciájukban és életkilátásaik-ban egyaránt megrendültek. Ennek nyomána társadalmi közérzetben drámai változás álltbe, az állam mint polgárait cserbenhagyó en-titás rögzült a köztudatban, de az újonnanlétrejövő középosztály is erkölcsi alapok hí-ján állt, s így – professzor úr szavaival élve– a mai napig amolyan „bódult fogyasztókéntélvezi a globalizált piacgazdaság sztenderdkínálatát.” Nyilvánvaló módon „utóbbi semboldog, hiszen igényei – és ez pszichológiaievidencia – a reális lehetőségeknél gyorsab-ban nőnek, hitelre épít és adósságba süllyed,tenni akarása pedig a nemzetközileg nyo-mott piac korlátaiba és a túlsúlyos állam önösintézkedéseibe ütközik.”

Annak ellenére, hogy a valóság, mely kö-rülvesz minket, kétségkívül sokszor mutatjamogorva arcát, a magyar ember pedig hajla-


Köszöntő 9

mos ezen arckifejezést indokolatlan gyako-risággal magára ölteni, mégis van okunk re-ménykedni. Feltétlen derűlátásra ad okotugyanis, hogy olyasvalakit ünnepelhetünkma, aki életével és munkásságával, „személy-közi kommunikációjával” egyedül is képes volthatást gyakorolni a társadalmi folyamatokra,s arra, hogy azok jobb irányt vegyenek. Olyas-valakit, aki tisztában van Weöres Sándor

sorainak minden hangsúlyával: „Egyetlenparancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgyérezni, gondolkozni, cselekedni, hogy min-dennek javára legyél. Egyetlen ismeret van,a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted azég, benned a létra.” Hunyady György pro-fesszor úrban ott ez a létra, s kívánom neki,még sok-sok éven át hordozhassa, mutatva ne-künk annak helyes használatát.

ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA 2013, 13(1):7–9.


HUNYADY TANÁR ÚR

A PÁLYAKEZDET LENDÜLETE, 1964–1973

FRANK TIBOR

akadémikus, egyetemi tanár, az ELTE Angol–Amerikai Intézet igazgatója

10 ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA 2013, 13(1):10–14.

Középiskolai tanulmányaimat 1962 és 1966között végeztem a budai II. Rákóczi FerencGimnáziumban, a IV. E osztályban. „A Rá-kóczi” akkoriban Budapest egyik legjobbgimnáziu ma volt, ún. „tiszta fiúiskola”, vagykilencszázan jártunk oda egyidejűleg. Híres,jó tanárok tanítottak, latinra először Szerda-helyi Andor (a Görög regék szerzőjéről:„Cox”), magyarra többek között BodolayGéza (a neves irodalomtörténész), oroszraPóka Endre (kiváló német és francia műfor-dító) és osztályfőnökünk, Tamásiné dr. PhilippIlona, aki történelmet tanított. Nagy anyagotadott, óvatosan szó szerinti dogmatizmussalcitálva a marxizmus tételeit, viszont az I. év-től módszeresen felkészítve bennünket a tör-ténelem érettségire. Ami ennél is érdekesebbvolt és hasznosabbnak bizonyult, Tamásinéaz Egyetem kihelyezett középiskolai veze-tőtanára volt, szárnyai alatt jó néhány gya-korlótanár (közöttük Schlett István, a későbbipolitológusprofesszor) került az osztályunk-ba és tanulta rajtunk a történelemtanítás for-télyait. 1964–65-ben így tanított bennünketHunyady György is.

Engem lenyűgözött. Életszerű történe-lemlátása, ironikus hangütése, átütő okosságaemlékeim szerint mindannyiunknak egyformántetszett, rám egyenesen óriási benyomást gya-korolt. Ilyen jelenséget sem tanáraim között,sem családom, barátaim körében nem láttammég. Azonnal feltűnt különlegesen magasabsztrakciós készsége, a jelenségeket felülrőlés kívülről látni és láttatni képes nézőpontja,bármely új anyagban a lényeget rögtön meg-ragadni képes látásmódja. Érdekesen tanított,szellemes és teljesen egyéni kommentárjai, fö -lülállása s nyilvánvaló szellemi fölénye messzekiemelte őt még legjobb tanáraink közül is. Ta-nári munkáját a gyakorlótanítás után sem fe-jezte be az osztályunkban, folytatódott az a kö-vetkező, 1965–66-os tanévben is, amikorpszichológiát és logikát tanított nekünk, per-sze kis óraszámban.

1965. január végén, február elején külön-leges és emlékezetes szociálpszichológiai kí-sérletet folytatott az akkori III. E osztályban,amely Sárosi Géza osztálytársam egykorú,a máig fennmaradt osztálynaplóban rögzí-tett szavai szerint „nagy érdeklődést keltett az


Tartalom


A pályakezdet lendülete, 1964–1973 11

osztályban” (Napló, 154). Az osztálynapló ta-núsága szerint Hunyady tanár úr a vizsgálatévében aktívan részt vett az osztály éle tében(Napló, 118, 129, 154, 168–169). Kutatásieredményei később megjelentek a MagyarPszichológiai Szemle 1967/3. számában,„A szociometriai és látens ideológiai szerkezetviszonya a csoportban” címmel (Hunyady,1967, 362–377). Ez volt a tanár úr első jelen-tős szociálpszichológiai tanulmánya, amely-ben – saját vizsgálati anyagára és ennek apró-lékos feldolgozására építve – kimutatta, hogyaz emberi csoportról „különböző szociológiaiés szociálpszichológiai szempontból más ésmás szerkezeti képet kapunk”, és felvetetteannak szükségét, „hogy egységben lássuk,egymásra vetítsük a különféle szerkezeteket,mint egyazon komplex csoportszerkezet kü-lönböző vonatkozásait” (Hunyady, 1967,362). A vizsgálat osztályunk 36 tanulójára s azezek közötti összesen 630 viszonyra vonatko-zott, Hunyady tanár úr szavaival „ezek pszi-chológiai tartalmát kerestük: az egymáshozvaló viszonyulást és az egymással való egye-tértést. […] A klasszikus, szociometriai vizs-gálatot igyekeztünk továbbfejleszteni: hogyne csak a társak egymáshoz fűződő érzelmei-nek minőségéről nyerjünk képet abból, hogyhajlandók-e az egymással való együttműkö-désre. Arra még nem vállalkozhattunk, hogya vonzalom vagy elutasítás mértékét is meg-állapítsuk, viszont azon voltunk, hogy ezt azérzést beágyazzuk a perszonális attitűd egészpszichológiai komplexumába, hogy megis-merjük a társak percepcióját testi, pszicholó-giai és társadalmi mivoltukban és értékeléséta személyes és a normákon alapuló elvárásokmértékén. Ennek érdekében a vonzalomra ésellenszenvre mintegy magyarázatot kértünk.Racionális megfontolások alapján kellett bi-zonyos funkcióhoz kötött státusra választani,és a társak magatartására nézve jóslatokba

bocsátkozni. 6 kérdést tettünk fel, mind-egyikre három személy[t] és ennek két-kétlegfontosabb tulajdonságát kellett megne-vezni. A kérdések a következők:

1. Kikkel mennél legszívesebben kirán-dulni osztálytársaid közül?

2. Ki örülne leginkább, hogyha otthonábanmeglátogatnád?

3. Ha súlyos gondod van, ki tudná a leg-jobb tanácsot adni?

4. Ki fogja a legmagasabb pályafutást be-futni az osztályban?

5. Ha osztálytitkár-választásra kerülnea sor, aki vezetné, képviselné az osztályt?

6. Ha [az] osztály átszervezésére kerülnea sor, és létszámát csökkenteni kellene, akkorkiket hagynál ki?” (Hunyady, 1967, 363)

Nincs itt természetesen módom az egészvizsgálat ismertetésére, pedig ez az akkor ná-lunk egészen úttörő, Hofstätter (1957, 1964)és Osgood (1957) akkor friss módszertani ered-ményeire építő felmérés megérdemelné ezt.Maga a szerző is legelső fontos eredményei kö-zött tartotta mindig számon, sokszor utalva errea dolgozatra későbbi, összefoglaló igényűmunkáiban (Hunyady, 1968, Hunyady–Patakiszerk., 1972, 1996, 1998a, újraközölte 1998b;Hunyadyné, 1977). A felmérésre, amely engemés gimnazista osztályombeli helyzetemet igenkedvező színben mutatott meg (Hunyady,1967, 368; Napló, 169), természetesen szíve-sen emlékezem és saját életem egyik korai do-kumentumaként is számon tartom.

Hunyady tanár úr megismerkedésünkőszén, 1964-ben nősült meg. Jelen voltam azesküvőn, s a sugárzóan fiatal párról készült, kö-zel fél évszázados képeket nem minden meg-hatottság nélkül őrzöm. Nem sokkal későbbmeghívott magukhoz, és ekkor megismer-kedhettem Édesanyjával, H. Balázs Évával,a XVIII. századi Habsburg Monarchia, a jo-zefinizmus, a szabadkőművesség, a francia–


magyar kapcsolatok nemzetközi hírű kutató-jával, a tanítványai között olyannyira népszerűegyetemi tanárral (éppen ekkortól még do-censsel). Sokszor voltam vendégük, különö-sen amikor – immár egyetemista koromtól –Gyuri megkért rá: tanítsam angolul. Ezek azalkalmak felejthetetlenül mulatságosak vol-tak, azt hiszem, többet nevettünk, mint ameny-nyit tanultunk, s Gyurit nem is volt könnyű an-golra megtanítani. Leggyakrabban szombatonvoltak az angolórák, emlékeim szerint 3 óraután mentem hozzá, és este 10-11 óra előtt nem -igen mentem haza. Mint az Eötvös Egyetemtörténelem–angol szakos diákja rengeteget pro-fitáltam a családi beszélgetésekből, amelyekleggyakrabban történelemről és történészek-ről, pszichológiáról és pszichológusokrólfolytak, eladdig számomra kevéssé ismert vi-lágokról – jóllehet az ELTE Rektorátusán dol-gozó Édesanyám révén az egyetemet már elégjól ismertem. Sokat tanultam tőle a történe-lemről, elméletet, módszertant, látásmódot.Első kis cikkeimet, recenzióimat mindigGyuri, utóbb olykor Édesanyja lektorálta, ésez ezeknek az írásoknak bizony nagyon jót tett,meg is látszott rajtuk. Mindketten kiválóan ír-tak, Éva néni szülei írók is voltak, Balázs Sán-dor és Beczássy Judit, akiknek több műve ismaradandó alkotás. Élveztem, némi sznob-ságommal is, a szerteágazó rokonság emle-getését: a neves és ma újra divatos festőmű-vész, Szobotka Imre Éva néni nagybátyja volt,a nagyhírű esszéista és irodalmár, Cs. SzabóLászló pedig az unokatestvére. Az anyai ág er-délyi műveltséget és patriotizmust hozottmagával, a Hunyady család viszont felvidé-ki nemességet, két előnévvel és a még min-dig őrzött múlt néhány szép tárgyi emlékével.Egészen ritka, teljesen egyedi, impresszív szel-lemi közeg volt, parádés humorérzékkel és ge-nerációk óta töretlen alkotókedvvel. De azÉrmelléki utca intellektuális világa mellett sok

más részletre is jól emlékszem, így Gyuri ak-kor még használatban volt súlyzójára is, a fa-ragott családi bútorokra, Éva néni öreg író-gépére.

Gyuri sorra írta nagy tanulmányait a Ma-gyar Pszichológiai Szemlének, oldva annakekkor még markáns ideológiai elfogultságátés kötelesen proszovjet orientációját, bennükmódszeresen továbbszőve a Rákóczi Gimná-ziumban 1965-ben lefolytatott vizsgálat gon-dolati szálait. Ezek közül kiemelkedik „A szociális attitűd és a társadalomszemléletpszichológiai kutatása” (Hunyady, 1968,400–403). 1971-re úgy érezte, hogy „a kuta-tás elérkezett azon szakaszába, hogy rend-szerezze a másik ember jelentésének szociá-lis-pszichológiai determinánsait.” Ettől fogvaérdeklődésének „a másik ember percepciója,”az attitűd is a homlokterébe került (Hunyady,1971, 16 és 20). 1967-ben megvédte részbentudománytörténeti természetű bölcsészdok-torátusát is, „Kornis Gyula ideológiai mun-kássága” címen, a Horthy-korszak vezetőideológusáról és pszichológusáról. Ezeka művek már megmutatták a történelem ésa pszichológia, az ideológiák és a személy-közi kapcsolatok iránti együttes érdeklődését,amely egész pályáján végigkísérte. 26 éveskorára, 1968-ra megszületett első könyve is,az ugyancsak e problémaállítást tovább ki-bontó Tanulók történelmi alapfogalmainakvizsgálata, amelyet – nem kevés ideológiaiaggályoskodás, sőt harc után – a Tankönyv-kiadó jelentetett meg. Máig emlékszem, hogya kiadó mennyi akadályt gördített a könyvmegjelenése elé, s hogy miért lett szükségea karcsú kötetnek annyi „ideológiai ellenőr”:három lektor (az akkor tekintélyes történészElekes Lajos, a tankönyvíró-tanár GyapayGábor és a szociálpszichológus Pataki Fe-renc) jóindulatú támogatására. A könyv há-rom történelmi fogalmat vizsgált: a „társa-

12 FRANK Tibor


dalmi fejlődés”, a „társadalmi osztály” ésa „nemzet” kategóriáját, ekkoriban még pszi-chológusként igazán úttörő módon, éppencsak hogy túl a ’60-as évek első felét domi-náló, Molnár Erik nevéhez kötődő nemzet-(nacionalizmus-) vitán. A kötet egyik leg-fontosabb, mára tudománytörténeti szem-pontból is értékessé vált fejezete a tanulóknemzetfogalmáról írott esszé (Hunyady,1968, 104–111), amely a maga idején bátranfigyelmeztetett: „A dogmatizmus és revizio-nizmus – azóta is tapasztalt – találkozásaa nemzetfelfogásban marxista bírálatot kö-vetel. Ez a bírálat viszont nem szabad, hogyabba a súlyos hibába essék, hogy a nemzetetegy illúzió megtestesülésének, a »hamis tu-dat« folyományának lássa, amely a magyar-ság történetében kizárólag kártékony, retrog-rád szerepet játszott” (Hunyady, 1968, 111).

1972-ben megjelent Pataki Ferenccelegyütt írt kötete, A csoportkohézió, az embe-ri csoportokban működő összetartó és fenn-tartó erőkről, benne az 1967-es Magyar Pszi-chológiai Szemle-cikk újraértelmező to-vábbfejlesztésével (Hunyady, 1972, 211–216). Itt a szociometriai vizsgálati eredményekösszekapcsolódnak az attitűdkutatással, a nem-zetre vonatkozó ideológiai kérdésfeltevésselés a csoportösszetartás új kérdéseivel.

A szerző-szerkesztő munkásságában ésa tudományterület magyarországi kibonta-kozásában egyként határkő az 1973-ban, azakkori Gondolat Könyvkiadónál megjelentSzociálpszichológia című tanulmánykötet,Hunyady György szerkesztésében (Hunyady,1973). A kötet a diszciplína akkori legjelen-tősebb művelőinek, mára zömükben klasszi-kusainak dolgozatait közli, a szerkesztőnagyigényű tudománytörténeti áttekintésé-vel az élen (A szociálpszichológiai ismeretekrendszere, 7–41). Osgood, Festinger, Tajfel,Newcomb, Secord-Backman mellett még kö-

zel húsz nemzetközi szerző tanulmányát kö-zölte a kötet, Osgoodot a szerkesztő magafordította magyarra. A kötetnek tizenegy év-vel később második kiadása is volt, egy lé-nyegében véve teljesen új könyv, fókuszábanimmár a kognitív szociálpszichológiával. Az1973-as antológia az alig harmincéves szerzőnevét és munkásságát országosan ismerttétette.

Hívására – egyetemi állásomat részben fel-adva – követtem őt a Magyar Rádió Tömeg-kommunikációs Kutatóközpontjába, ahol őigazgatóhelyettes volt, én pedig az intézet tu-dományos titkára lettem, 1974–75-ben. A vá-lasztás helyes is volt, helytelen is: én szer-keszthettem a Magyar Rádió történetérőlszóló első könyvet (Frank szerk., 1975), ésHoppál Mihállyal együtt megszervezhettema háború utáni első nagy hazai társadalomtu-dományi konferenciát („tudományközi mun-kaértekezletet”), A hiedelmek természete,szerveződése és szerepe a mindennapi tudat-ban címmel, 1975-ben, melynek teljes anya-gát már előre köröztük a 73 résztvevő között,utóbb pedig ki is adtuk két kötetben, 1980-ban(Frank–Hoppál szerk., 1980). De végül is nemGyuri mellett dolgoztam, s a légkör se volt jó,az akkori Egyetemhez képest biztosan nem.Visszamentem hát e közjáték után az Egye-temre, teljes állásban tanítani. Gyuri nehez-telt rám, de ez a közösen megélt tapasztalata barátságunknak végül is nem ártott. Sok min-den történt az életemben azokban az években,az 1970-es évek első fele nem kényeztetett el,és Gyurira mindig, minden körülmények kö-zött számíthattam. Nem felejtem el, hogy tőletudtam meg Édesanyám tragikus halálát1970-ben, hogy segített feldolgozni egy ak-kori nagy csalódásomat, hogy esküvői tanúmvolt 1974-ben. Tudom, hogy hány emberneksegített és hányféleképpen. Hálás voltam ésmaradok megtisztelő barátságáért.

A pályakezdet lendülete, 1964–1973 13



BIBLIOGRÁFIA

FRANK T., szerk. (1975): Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből 1925–1945. Tömeg-kommunikációs Kutatóközpont, Budapest.

FRANK T., HOPPÁL M. (szerk.) (1980): Hiedelemrendszer és társadalmi tudat, I–II. kötet. Tö-megkommunikációs Kutatóközpont, Budapest.

HUNYADY Gy. (1967): A szociometriai és látens ideológiai szerkezet viszonya a csoportban.Magyar Pszichológiai Szemle, XXIV. 3. 362–377.

HUNYADY Gy. (1968): A szociális attitűd és a társadalomszemlélet pszichológiai kutatása.Magyar Pszichológiai Szemle, XXV. 3. 388–405.

HUNYADY Gy. (1968): Tanulók történelmi alapfogalmainak vizsgálata. Tankönyvkiadó,Budapest.

HUNYADY Gy. (1971): A személypercepció vizsgálatának kiindulópontjai. Magyar PszichológiaiSzemle, XXVIII. 1. 16–30.

HUNYADY Gy. (1972): Azonosság és vonzalom a csoporttársak között. In: PATAKI F., HUNYADY Gy.:A csoportkohézió. Akadémiai Kiadó, Budapest. 201–267.

HUNYADY Gy. (szerk.) (1973): Szociálpszichológia. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.HUNYADY Gy. (szerk.) (1984): Szociálpszichológia. 2. átdolgozott kiadás, Gondolat Könyv-

kiadó, Budapest.HUNYADY Gy. (1996): Sztereotípiák a változó közgondolkodásban. Akadémiai Kiadó, Buda-

pest.HUNYADY, Gy. (1998a): Stereotypes during the Decline and Fall of Communism. Routledge,

London–New York.HUNYADY Gy. (1998b): Történeti bevezetés a szociálpszichológiába: a meghonosítás lépései.

ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.HUNYADY Gy. (1977): Kollektivitás az iskolai osztályokban. A közösségi beállítódás struktu-

rális meghatározói. Akadémiai Kiadó, Budapest.NAPLÓ (1962–66): A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium I. E osztályának KISZ-Alapszervi naplója,

Budapest, 1962–63/1965–66. Sárosi Géza munkája. Tulajdonomban.

14 FRANK Tibor


A BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KÉPZÉSSZOLGÁLATÁBAN

REFORMKOR A BÖLCSÉSZKARON

MANHERZ KÁROLY

professor emeritus, az ELTE BTK volt dékánja


Köszöntőmet kezdhetném úgy is, hogy szin-te együtt alakult professzor úrral, Gyurkávalpályánk egy része, az egyetem és a Bölcsé-szettudományi Kar szolgálatában eltelt többévtizedünk. Dékánhelyettesek voltuk 1984-től,Gyurka a tudományszervezés és a kutatás karifelelőse, én a külügyek és a kari gazdasági kér-dések, a költségvetés dékánhelyettese. Olyandékán mellett dolgozhattunk, aki széles teretengedett önálló tevékenységünknek, aki súlytfektetett megalapozott döntések előkészítéséreés személyes képviseletére. Hunyady tanár úrnéhány év múlva a BölcsészettudományiKar dékánja lett, én a rektori hivatalban ok-tatási retorhelyettesként, majd a rendszerváltáselőtti utolsó kormány felsőoktatásért felelősminiszterhelyetteseként folytattam munkámat.

A ’80-as évek vége sok szempontból a ma-gyar felsőoktatás egyik legizgalmasabb idő-szakának tekinthető. 1988 a diákmegmozdu-lások éve volt, tüntetések a tanszabadságért,az egyetemi oktatás tantervi kötöttsége ellen,az ideológiai tárgyak megszüntetéséért, az egy-szakos képzés bevezetéséért. Professzor úr ta-lán akkor még nem is sejtette, hogy bölcsész-

kari dékánsága olyan reformokat indított ela felsőoktatásban, amelyek a következő esz-tendőkben szinte végigkísérték kari vezetői,professzori és közéleti tevékenységét.

Minden a bölcsészreformokkal kezdődött,izgalmas kari tanácsi viták, egykori kari pro-fesszorok rehabilitálás utáni visszatérése a kar-ra, az akkori HÖK-vezetők és hallgatói kép-viselők jelképes felsőoktatást temető akciói azErzsébet hídon, előterjesztések és viták a böl-csészképzés tartalmi-szerkezeti átalakításáért,szakok-képzési szintek kialakításáért (minthamár akkor is Bologna előszele fújt volnaa Pesti Barnabás utcában és a Piarista közben),a kari adminisztráció modernizálásáért (Ques-tura már akkor is?), az oktatói terhek elosztá-sának vizsgálatáért (kötelező óraszám?, in-tézményben eltöltendő munkaidő…?), a kariinfrastrukturális fejlesztésért (a világbankitámogatások előkészítése?), a kari gazdálko-dás átszervezéséért (a kar gazdasági/pénzügyiegyensúlyának megteremtése… ma is aktuá -lis kérdés), a kari irányítás korszerűsítéséért(külső források bevonása, tanácsok, testüle-tek átalakítása, Professzori Tanács létesítése)


Tartalom

a tanári alkotószabadság biztosításáért. Mind-ezek a kérdések sokszor éjszakába nyúlókari tanácsok témái voltak, a kar teljes köz-véleményét megmozgatták. Az itt kialakult re-formtörekvések szinte mindegyike megjelenta későbbi 1993-as felsőoktatási törvényben,és az akkori hallgatói támogatással az egészmagyar felsőoktatásra hatással voltak. Re-formtörekvések voltak ezek, amelyek szinte25 éven át jellemezték a hazai főiskolai ésegyetemi képzést.

Tanár úr óriási energiákkal képviseltea szakmát, a bölcsészképzési területet és a ta-nárképzést. Tanárképző intézet(ek) (ma köz-pont/ok) alapításának gondolata ekkor fogal-mazódott meg. Az 1989–90–91-es évekbenMagyarország pozitív nemzetközi megíté-lése, a nyugat-európai tapasztalatok szabadalkalmazása, az értelmiség képzésének je-lentősége, az akkori főhatóság európai felső-oktatást mintának tekintő támogatása, a vi-lágbanki kölcsönök felsőoktatás fejlesztésétszolgáló megjelenése, tekintélyünk erősö-dése a nemzetközi felsőoktatási térségben,mind-mind kedvező feltételeket teremtetteka reformtörekvéseknek.

Hunyady professzor úr dékáni ciklusaalatt olyan változások kezdődtek az ELTE Böl-csészettudományi Karán, s ennek nyomána hazai felsőoktatásban, amelyek napjainkigmeghatároztak és megalapoztak számos át-alakítási folyamatot.

Elszántságának és elhivatottságának egyikfontos állomása volt a bölcsészképesítési kö-vetelmények kidolgozása. Hihetetlen energiá -val és a pszichológusprofesszor taktikai ér-zékével sikerült összehozni valamennyiképzésben érdekelt szak és intézmény kép-viselőjét, hogy végre elkészüljön ez a doku-mentum. Néhány év után a bolognai képzésirendszer bevezetésével persze újrakezdtüka képzési és kimeneti követelmények kidol-

gozását, immáron a Bölcsész Dékáni Kollé-gium keretében, melynek elnökségem idejealatt professzor úr aktív segítőtársam volta szakmai állásfoglalások kialakításában.

Többciklusú dékáni megbízatásom alatt azáltala kezdeményezett bölcsészkari struktúrát,az intézetek kialakítását sikerült befejezni.Hunyady tanár úr másfél évtizeden át taná-csaival, felsőoktatásban való globális gon-dolkodásában, de ugyanakkor a részletek ki-dolgozását is vállaló tevékenységével, szóvalés tettel is támogatta a kari vezetés munkáját.A Kari Doktori Tanács elnökeként, az ELTEtanárképzési koncepciójának – az ún. ELTE-modellnek – kidolgozásával, konferenciákszervezésével járult hozzá a magas szintű tu-dományos színvonal, az elmélet és gyakorlatkölcsönhatásának biztosításához. Az ELTEbelső struktúrájának átalakítása után (ún. in-tegráció) egy önálló kar dékánjaként mindigis szorosan együttműködött a BTK kari ve-zetésével. A pszichológusprofesszor, akadé-mikus jó érzékkel, emberismerettel, sokszorkormányzati ellenszélben is meg tudta őriz-ni szakmai tartását a bölcsészettudományok,a tanárképzés (egységes tanárképzés) rang-jának magas színvonala érdekében.

A hazai felsőoktatás struktúrájának alakí-tása folyamatában számos bizottságban szá-míthattam javaslataira, aktív közreműködéséretöbbéves felsőoktatási és tudományos-kuta-tási szakállamtitkári munkámban.

Azt, hogy szaktudományos kutató és pub-likáló munkája mellett mennyire volt elköte-lezett olyan tervek megvalósítása érdekében,amelyek napjainkban is aktuálisak, jól bizo-nyítja az a 22 évvel ezelőtt írott dékáni leveleaz ELTE rektorához, amelyet az általa indítottés kiadott „Pro Domo” c. kari belső terjesz-tésű kiadványban 1991. február 22-én (I. évf.3. sz.) tett közzé, az akkori kari közvéleményszámára.

16 MANHERZ Károly


„… Most viszont az ügyben keresem megRektor Urat, hogy javasoljam, egyetemünknyújtson be pályázatot… a felsőoktatás mo-dernizálása tárgykörében is. A világbanki in-tenciókat ismerve számos vidéki egyetem for-mális intézményközi integrációs tervezetetterjeszt elő, lokális univerzitások képét mu-tatják. Mivel egyetemünkön ennél érdemibb,s talán a világbanki szakértők által is méltá-nyolható modernizálási folyamatok indultakmeg, ill. előre láthatóak, azt javaslom a BTKvezetése nevében, hogy ezen célok és utak le-írásával is pályázzunk.

Gondolok itt mindenekelőtt a követke-zőkre:– egyetemi formátumú szabályozása a ta-

nulmányi munkának, fokozatos áttérésa kreditrendszerre, megújított számítógé-pes tanulmányi adminisztráció;

– többszintű képzés és fokozatrendszer ki-építése, szinkronba hozva a kvalifikáció

mértékadó nemzetközi példáival, együtt-működésben az akadémiai intézmény-rendszerrel a doktoranduszképzés terén;

– a tanárképzés tartalmi, metodikai, szer-vezeti átrendezése, az iskolarendszer át-alakulásával is összhangzó új struktúramegteremtése, amelyben nem különülne ela főiskolai és egyetemi szint, s amely makívülálló pedagógusképző intézményeket(pl. gyógypedagógia mint special educa-tion) érdemben inkorporálni tudna,

– esetleg különböző művészeti akadémiákkarrá egyesítése az esztétika tengelyén, azirodalomhoz közel. Mindenképpen széle-sítése, kiterjesztése az egyetemen képviseltszakterületek spektrumának (ld. a BTK-namerikanisztikától a kulturális antropo-lógián és a megismeréstudományon áta kommunikátorképzésig)…”

A bölcsészettudományi képzés szolgálatában 17



A PSZICHOLÓGIA INTÉZMÉNYESEDÉSEEGYETEMÜNKÖN

OLÁH ATTILA

egyetemi tanár, a PPK dékánja


A pszichológiai képzés történeti alakulásátegyetemünkön szeretném összekötni HunyadyGyörgy pályájának alakulásával, ezért rövidelőzményként olyan időkről is szólok, amikormég Hunyady György talán nem is gondoltaazt, hogy valaha is pszichológus lesz, azt megvégképp nem gondolhatta, hogy a pszicholó-gusok képzését meghatározó reformokat kez-deményez majd. Prezentációmmal érzékeltetniszeretném, hogy milyen csodálatos feltáma-dást és kreatív megújulást mutatott fel és mi-lyen nagyszerű pályát futott be egyetemünköna pszichológusképzés és kutatás, amely siker-történet létrejöttében (a történet egy pontjátólkezdődően) Hunyady professzor elévülhetet-len érdemeket szerzett. Az ismert történelmikörülmények miatt az 1940-es évek végétőlmajd egy évtizedig a pszichológia egyete-münkön a tanárképzés részeként a pedagógiaoldalán vegetál, szakmai-tudományos után-pótlásról gondoskodni nincs joga. A közel tízévig a pedagógia segédtudományává süly-lyesztett pszichológia őrhelye ebben az időbena Kardos Lajos által vezetett tanszék volt.Pavlov imádatát mímelve Kardos Lajos a pav-lovizmusban kapaszkodót talált arra, hogya pszichológia természettudományos, kísér-leti, állatlélektani aspektusainak művelésével

tudományunkat tanszéki státuszban tarthassaa vészterhes történelmi időkben is. Az ötvenesévek második felére jellemző általános ideo -lógiai fellazulási és kijózanodási folyamattala pszichológia jelentőségének és szerepénekaz átértékelése is bekövetkezett, és elindulta pszichológia egyetemi oktatásának diadal-útja. Ennek a kreatív történetnek az első fon-tos állomása az a reform volt, amely révéna pszichológia kitört a szakpárok bölcsész-rendszeréből, önálló szakká küzdötte magátegy alapképzésre ráépülő háromirányú szak-képzéssé fejlődve. E reform két szakembernevéhez köthető: ez a két kiváló tudós tanáre-gyéniség Barkóczi Ilona és Ádám György pro-fesszor volt. A képzési reform kikövetelte éselindította a szakmai szervezeti differenciáló-dást, a tanszékek számának gyarapodását.

A hazai pszichológusképzés fejlődésénektovábbi állomásai már Hunyady György sze-mélyével kapcsolódnak össze. Az ELTE böl-csészdékánjaként 1990 és 1992 között reform-szellemű munkatársaival olyan változtatásokatkezdeményezett, amelyek kardinális pontjaa többszintű egyetemi képzés, a kreditrend-szerű tanulmányszervezés és a szakok szabadtársíthatósága. Az akkor elindított reform -lavina mindmáig megszabja a pszichológus-


Tartalom

A pszichológia intézményesedése egyetemünkön 19

képzés alapstruktúráját, programjainak vá-laszthatóságát, biztosítva azt, hogy az ELTEpszichológia szakja a leggazdagabb szak-iránykínálattal rendelkezik a hazai egyetemiképzőhelyek közül. Ebben a reformcsomag-ban vált az oktatás alaprészéve a tanegység,átalakult a tanárképzés szerkezete, és megje-lent minden olyan elem, amely a bolognairendszerre történő átállásnál, ma úgy fogal-mazhatunk, „nagyon jól jött”. Ezeket a korátmegelőző, 1991-ben megfogalmazott, deakkor konok ellenállást kiváltó reformjavas-latokat Hunyady György már mint a PPK dé-kánja a Nemzeti Bologna Bizottság vezetője-ként 2004-ben, kormányrendeletet követvemegelégedettséggel építette be a kreditrend-szerű, többciklusú képzési szerkezetbe. Hu-nyady György javaslatára a pszichológuskép-zés a bolognai rendszer szerint úgy lett osztottképzés, hogy a BA szinten kimenetet biztosítés más mesterszakokra ad belépőt, de sajátmesterszakára belépőként kizárólag a pszi-chológus BA diplomát fogadja el. A mester-szakos felvételi beiktatásával így megvan a le-hetőség arra, hogy a pszichológus-alapdiplo-mával rendelkezők krémjéből képződjeneka pszichológushivatás gyakorlására alkalmasszakemberek, akik egy gazdag szakiránykí-nálatból választva specializálódhatnak.

A képzési szerkezetben bekövetkezett vál-tozások kiszolgálására alkalmas szervezetfej-lesztési átalakítások meglépése – bulvárosanfogalmazva a Hunyady-birodalom kiépítése –a Társadalom- és Neveléstudományi Tanszékalapításával vette kezdetét. A tanszék meg-alapításával megteremtődött az egyensúly azoktatásban és a kutatásban egyaránt a pszi-chológia természettudományi és társadalmidetermináltságának a megjelenítésében, ésa pszichológia társadalmi szerepvállalása isjobban fókuszba került. Hunyady professzorképzést megújító törekvéseit az vezette, hogy

a változtatások nyomán egyre gazdagabb ésgazdagabb képzési tartalommal töltse ki a bo-lognai rendszer képzési kereteit, szervezetfej-lesztési elgondolásait pedig az motiválta, hogyegyetemi megjelenést biztosítson a dinamiku-san fejlődő pszichológiatudomány legújabbanmegjelenő ágainak alkalmazotti területeinek.A szervezetfejlesztés állomásait évszámsze-rűen jelezve 1999-ben Pszichológiai Intézettéformálja az oktatási és kutatási együttműködéshatékony megvalósítására kevésbé alkalmastanszékcsoporti struktúrát, és szervezetfej-lesztési munkálkodásának ékköveként 2003-ban alapító dékánként Klinghammer rektor úrtámogatásával életre hív egy országos vi-szonylatban unikális kart, amely az embertfejlesztő tudományok képzőhelyeként és azegyetemi tanárképzésért felelős fakultásként2012-ben kezdte meg 10. tanévét, és amiótaa HVG minősíti a magyar felsőoktatásbanműködő karok teljesítményét, tartósan Ma-gyarország legjobb tíz kara között foglal he-lyet. Az idő szorításában csak felsorolni tudoma további szervezetfejlesztési és képzést meg-újító teljesítményeket, mint a PszichológiaiDoktori Iskola megalapítása, az MTA és azELTE közös Kommunikációelméleti Kutató-csoportjának létrehozása, az Iskolapszicholó-gus Hálózat megteremtése vagy olyan tudo-mányterületek képzésének elindítása, mintgazdaságpszichológia, politikai pszichológiaés jogpszichológia.

Ez alkalommal szeretném megköszönnia pszichológusszakma nevében mindazt az ál-dozatos munkát és erőfeszítést, amelynekeredményeként egyetemünkön eljuthattunkKardos Lajos kopott ajtójú szobájától az Iza-bella és a Kazinczy utca épületegyütteséig,a pedagógia szolgálólánya státuszától a fiatalokkörében egyik legnépszerűbb és a tudományokcsaládjában megbecsülést élvező büszke ön-álló tudomány státuszáig.



Örömmel tölt el, hogy osztályrészemül jutottaz a megtisztelő feladat, hogy Hunyady Györgykutatási tevékenységét, annak nemzetközihátterét bemutassam-méltassam. HunyadyGyörgynek (valamint Pataki Ferencnek) kö-szönhetem azt, hogy a szociálpszichológia feléorientálódtam. A ’60-as évek második fele aza korszak, amikor a szociálpszichológia hazaimeghonosítása éppen csak elkezdődött, mi-közben a nyugati országokban már éppen azún. válságkorszakához közeledett. Hunyady eb-ben a meghonosítási folyamatban úttörő sze-repet játszott. Hunyadyt idézem: „Az ELTEPszichológiai Tanszék vezetője, Kardos Lajos– mint akadémiai intézeti pályakezdőt – …megtisztelt azzal, hogy elsőként hirdethettemspeciális kollégiumot ebből az éppen csak kör-vonalazódó, általam sohasem tanult stúdium-ból. Visszatekintve elég homályosnak találomennek a kurzusnak mind a tartalmát, mind azoktatási formáját, de az úttörő vállalkozás ak-kori aktualitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindezen gondolati és verbális homályellenére több reményteljes fiatalember vette felés látogatta epizodikusan ezt a foglalkozást.”Én magam egyike voltam ezeknek a fiatal-embereknek, és – minthogy az egyetem el-végzése után akadémiai intézeti gyakornok let-

tem magam is, később pedig az egyetemen is-mét munkatársak lettünk – nyomon követ-hettem nemcsak a meghonosítás, de a szárbaszökkenés és a kivirágzás folyamatát is.

Mielőtt e folyamat egymásra épülő állo-másainál elidéznék, szeretném HunyadyGyörgy kutatói habitusát röviden jellemezni.Erre azért merek vállalkozni, mert pregnáns,eredeti, következetes és karakterisztikus ku-tatói habitussal bíró személyiséget méltatok.Korán kialakult, és mindvégig konokul kö-vetett orientációjában a pszichológia melletta történettudomány is jelentős hangsúlytkapott, s ez a kettős érdeklődés rányomta bé-lyegét későbbi szemléletére, témaválasztására.A mérleget a pszichológia művelésének irá-nyába annak empirikus lehetőségei billentették,ahol nemcsak tények utólagos értelmezésére,hanem bizonyító adatok tudatos gyűjtésére,elméletek tesztelésére is mód nyílik. A pszi-chológia mint empirikus társadalomtudo-mány foglalkoztatja Hunyadyt, ugyanakkor– ellentétben sok pályatársával, akik partiku-láris és leegyszerűsítő tények vagy részigaz-ságokat megragadó elméletek vizsgálatábanragadtak le (innen származott a korábban em-lített válság is) – rá mindig is jellemző volt azéletszerű, a társadalmi kérdéseket előhozó


KUTATÁSOK NEMZETKÖZI HÁTTÉREN

FARAGÓ KLÁRA

professor emeritus, volt tanszékvezető , ELTE PPK


Tartalom


Kutatások nemzetközi háttéren 21

kérdések feltevése, az empirikus tényanyagalkotó értelmezése és az eredmények vissza-illesztése a társadalmi és politikai környezetbeúgy, hogy az karakterisztikus üzenetet hordo-zott a hallani akaró fülek számára. Írásaibólnemcsak ráismerünk a minket körülvevő tár-sadalmi valóságra, hanem originális magya-rázatokat kapunk e valóságot alakító azon fo-lyamatokra, amelyek a valóságra való emberireflexiók meghatározó erejéből származnak.

De térjünk vissza a Hunyadynak oly ked-ves történeti szálhoz, az alkotói pálya ívénekmegrajzolásához. Az évtizedekre hibernálthoni pszichológia szociálpszichológiai ha-gyományaiban Mérei Ferenc munkásságanyomán a csoportban tevékenykedő szemé-lyek között lezajló dinamika témája jelentet-te a tájékozódási pontot. A Pszichológiai In-tézet szociálpszichológiát intézményesítőosztályán Pataki Ferenccel együtt nagy len-dülettel dolgozott a szociálpszichológiai meg-közelítés újraélesztésén. Az ő kutatási ered-ményeiket foglalta össze az az első mérvadómunka, amely a Csoportkohézió címet visel-te. Hunyady ebbe az alapvetően csoportdi-namikai és szociometriai témaválasztásba isfurfangosan becsempészte már az őt érdeklőtémát, a nézetek befolyásoló szerepét firtatókérdéskört azzal, hogy a szociometriai szer-kezet és a látens ideológiai szerkezet össze-függéseit vizsgálta. Ezzel egyúttal alkotómódon kezdeményezte az akkoriban a nem-zetközi szakirodalomban aktuális, nagy hév-vel kutatott attitűd és benyomásszerveződéstémájának hazai meghonosítását.

Az attitűd témája felkeltette a közvéle-mény megismerésében igen érdekelt Tömeg-kommunikációs Kutatóközpont érdeklődését.Ebben a közegben az általa létrehozott Al-kalmazott Szociálpszichológiai Osztály ke-retében folytathatta azt a kutatási vonalat,amelyet már szakdolgozóként, később kis-

doktori és kandidátusi értekezésében kezde-ményezett: a nemzet–osztály–fejlődés kér-déskörének folyamatában szemlélt alakulá-sát. A nézetek strukturális felépítését mostmint a közvélemény nemzetfelfogását ra-gadta meg empirikusan. A szocialista hazafi-ság elnevezést viselő kutatási téma címébenmegfelelt a megrendelők akkori kívánalmai -nak, a témaválasztás mégis felvetette annaklehetőségét, hogy a nagy mintán és behatóanfolyó intenzív vizsgálatok a sematikus ideo-lógiákkal nem éppen megegyező eredménye-ket produkálhatnak. Ez kiegészült az újabbkori történelem felfogásának kutatásával. Azún. „családtörténet-vizsgálatban” a ’70-esévek elején Trianon értékelésére is sor került,miközben ezt a témát a történészek ekkor mégkényszerűen agyonhallgatták.

Pályáját az ELTE-n folytatta. A szociálpszi-chológia oktatásának-kutatásának intézménye-sítése önmagában cél volt számára. Ebben a fo-lyamatban a kezdetektől fogva részt vehettem.A tanszékünkön kidolgozott tantárgyi struktú-rát fogadta el az összes honi egyetem, az általagondos szelekcióval kiválasztott, szerkesztett ésmegírt tankönyvek és kötetek sorozata gon-doskodik arról, hogy a szociál pszichológia tör-téneti bemutatása a tudományterület mélyebbmegértését eredményezze, a legújabb jelentősirányok képviselőinek megismertetése pedigaz értő naprakész tájékozódást segítse. Enneka törekvésnek egyik jelentős első fejezete a Tör-téneti bevezetés a szociálpszichológiába.A szerző megemlíti a könyvhöz írt előszavában,hogy a saját tanulmányaiból szerkesztett kötetösszeállításában nagy szerepet játszott az, hogyaz 1981–82-es tanévet az Egyesült Államok-ban, Santa Barbarában töltötte, ahol szociál -pszichológia-történeti kurzust tartott dokto-randuszok számára. Az amerikai egyetemgazdag anyagot tartalmazó könyvtárában tá-jékozódva kirajzolódtak előtte a szakterület


jellegzetes irányvonalai, kötetében jogos büsz-keséggel mutatta fel a szakterület nemzetközitrendjében jelentkező főbb állomások történetiés paradigmabeli párhuzamait a magyaror-szági meghonosítás során keletkezett sajátelméleti, illetve empirikus kutatásaival. Ezta törekvést folytatta a 2006-ban megjelentA szociálpszichológia történeti olvasata címűtanulmánykötetben, melyben az 1998 utánírott tanulmányok sorakoznak egybeszer-kesztve: a szociálpszichológia történetének ésa történelem nézetrendszerekben történő meg-jelenítésének feldolgozása vezeti.

Mivel érdeklődésében a személypercepcióés a nemzetfelfogás, valamint az egyéni né-zetrendszerek alakulását befolyásoló kogni-tív stílus gondolata értelemszerűen össze-kapcsolódott a sztereotípia kérdéskörével,amerikai útja során azokkal a szociálpszi-chológusokkal vette fel a kapcsolatot, akika sztereotípia témájában voltak érdekeltek, ésa kognitív felfogás jegyében meg is újítottáka sztereotípiafelfogást. Ekkor ismerte megMcGuire professzort is, akinek történetiszemléletét, komplex gondolkodását, elmé-letalkotó erejét, lényeglátását igen nagyra ér-tékelte. Ha volt Hunyadynak szakmai példa-képe, az bizonyosan McGuire professzorvolt, akihez annak élete végéig szoros szak-mai és baráti szálak fűzték. Hunyady háromszakaszt fedez fel a sztereotípia kutatásában.Az első szakaszban a sztereotípia fogalma szo-rosan összekapcsolódott az előítélet kérdé-sével, a sztereotípiák tartalmának vizsgálatakora társadalmi-etnikai csoportokról az adott kul-túra tagjaiban kialakított túláltalánosított és ha-mis képet próbálták megragadni a kutatók.A social cognition képviselői, akikkelHunyady a ’80-as években találkozott, az in-formációfeldolgozási paradigma keretében ku-tatták a társakról és csoportokról érkező in-formációk kognitív szerveződésének mecha-

nizmusait, amelyben újra, új értelemmel ka-pott helyt a sémaként, forgatókönyvként fel-fogott sztereotípia.

A sztereotípiára ekkor már úgy tekintettek,mint nem puszta elnagyolt és igazságtalan túl-általánosításra, hanem hasznos funkcióval ren-delkező megismerési mechanizmusra, aminélkülözhetetlen, mivel a kategóriák, sémák ésforgatókönyvek formájában megjelenő általá-nosítások támpontot adnak az egyénnek ah-hoz, hogy eligazodjék az őt körülvevő bo-nyolult és átláthatatlan valóságban, jelentésselruházza fel a maga egyediségében vonatkoz-tatási keret nélkül lebegő, nehezen értelmez-hető világot. Susan Fiske-kel és David Hamil-tonnal, a kognitív szociálpszichológia élenjárókutatóival azóta is élő szakmai kapcsolatokatápol. Az akkori trend szerint az érdeklődés nema nézetek tartalmára, sokkal inkább a szerve-ződés mechanizmusainak, szabályainak fel-tárására irányult, a sztereotípiáknak sem a tar-talmát, hanem létrejöttük kognitív működésimechanizmusokban tetten érhető feltételeitkeresték. Meg kell jegyeznünk azt, hogy az at-titűd iránti érdeklődésnek az ilyen szerkezeti-formai kérdések felé való fordulására nyu-godt, keveset változó történeti, gazdaságifeltételek között kerül sor. Ugyanakkora nyugodt korszakokban is felbukkannak újés változásban lévő, a társadalmat állásfog-lalásra késztető témák, s ezekre a kérdésekre(a nézetek tartalmára) ilyenkor is rávetül a fi-gyelem fénycsóvája. Példa erre Eagly a ne-mekkel, Fiske és munkatársai a hierarchikusviszonyokkal kapcsolatban kezdeményezettkutatásai. Hunyady a kognitív szempontotgyümölcsözően kamatoztatta tudományosmegközelítésmódjában, őt magát azonban to-vábbra is a sztereotípiák tartalma, szerkezete,viszonyai és rendszere érdekelte. Érdeklődé-sének megtermékenyítő táptalaja volt a Kelet-Európában elfojtva ugyan, de a felszíni lát-

22 FARAGÓ Klára


szatnyugalom alatt lassan, de egyre erőtelje-sebben forrongó elégedetlenség, a nemhiva-talos fórumokon megfogalmazódott változta-tás szándéka. A kelet-európai ideologikustartalmakat hordozó nézetek és nézetrendsze-rek megismerése egzotikus csemegét ígért azamerikai szakmai közönség számára, ezérta sztereotípiáról írt monográfiájának angolnyelvű változata Stereotypes during the dec-line and fall of communism címen megjelenta Routledge kiadó sorozatában.

Hunyady nemcsak annak a kihívásnak pró-bált megfelelni, hogy megtudja, hogyan is gon-dolkodnak a hivatalos ideológia jármába szo-rított emberek itt, Kelet-Európában, de felis-merte azt is, hogy a sztereotípiák tartalmánakfolyamatában történő megismerésével, és fő-leg az egyes sztereotípiák egymásra hatásá-nak, együttjárásának rendszerszerű vizsgála-tával rávilágíthatunk arra, ahogy ezek a szte-reotípia-rendszerek leképezik, és egyúttalkonstruktívan alakítják is a társadalomképet.Az ő szavaival élve a sztereotípia tartalmi ku-tatásaként kapott mozaikdarabokból felépít-hetjük a társadalomban érvényt szerzett ide-ológiák és nézetek rendszerét. Kutatássoro-zatával azóta is rendíthetetlenül jár a nézet-rendszerek feltárásának útján, az ismétlődő,de új, aktuális elemekkel bővülő vizsgálatokaz idői trendet is kirajzolják. Elmondhatjuk,hogy Hunyadynak az a felismerése, hogya sztereotípia tartalmi kutatásából kirajzolhatóa társadalom által vallott nézetrendszer és ide-ológia, megelőzte a korát. A kelet-európai tér-ség felbomlásával és az Európai Unió meg-alakulásával (európai identitás) a nézetrend-szerek tartalma és tartalmi szerveződése és azideologikus rendszerek iránti érdeklődés új len-dületet kapott a nyugati szociálpszichológu-sok körében is.

A társadalom az ideológiáit, az egymássalösszekapaszkodó egymásra ható nézeteit nem

szenvtelenül, egykedvű és tárgyszerű vélemé-nyek formájában fogalmazza meg. Ezek a vé-lemények tükrözik a társadalom érzelmeit,hangulatát, közérzetét. A közérzet következ-ménye is és eredője is a társadalmi változá-soknak. E közérzet véleményekben tükröződőjellemzéséhez elég motívumot szolgáltatotta rendszerváltással történő, máig sem lezártátalakulás viharos folyamata Magyarországon.A szociálpszichológia főáramát máig is meg-határozó amerikai szociálpszichológiában eh-hez az érdeklődéshez hozzájárult az, hogy azérzelmek kérdése ismét előtérbe került, sőt elis foglalta az információfeldolgozás által bir-tokolt első helyet. Példaképpen említenéma társadalmi kérdésekre fogékonynak bizo-nyult John Jostot, aki a rendszerigazolás gon-dolatát fogalmazta meg és bontotta ki, annakokait keresve, hogy a rendszer kárvallottjaimiért is osztják és támogatják a kedvező hely-zetű csoportok ideologikus nézeteit, felismerte,hogy a szereotípia-rendszerek vizsgálata rele-váns az ő nézőpontjából is.

Magyarországon a 21. században a rend-szerváltással kapcsolatos optimista várako-zások szertefoszlottak, a társadalmi közérzetpesszimizmusba és elégedetlenségbe fordult.Hunyady érzékenyen reagál ezekre a válto-zásokra. A társadalmi közérzet hullámverésecímmel 2010-ben megjelent könyve az ér-zelmeket középpontba állítva a társadalmiközérzet hangulatváltozásait ragadja meg köz-érthető és olvasmányos stílusban. Célja a po-litikai és gazdasági változások következtébenkialakuló érzelemvilág változásainak ismét-lődő vizsgálatokban történő nyomon köve-tése. A könyvben ráismerünk, de egyúttaljobban is megértjük a minket körülvevő tár-sadalmi atmoszféra mibenlétét. Az érzelmiértékelő tartalmak feltárásával, és ezen né-zetek rendezett mintázatának felrajzolásávalképet kapunk arról, hogy a közérzet alapvető

Kutatások nemzetközi háttéren 23



mutatója, az elégedettség hiánya hogyan függössze a társadalmi igazságtalanság érzetével,a kontraszelekció élményével, az értékek ero-dálódásával, a bizalmatlansággal és a kilá-tástalanság érzésével. Fontos összefüggésrevilágít rá ez a mű azzal a gondolattal, hogya közérzet alakulásának előzménye is, kö-vetkezménye is a múlttal való szembenézés.Az elégedetlenség teremtette hangulatbana múltfelfogás átértelmeződik, nosztalgikusvagy önfelmentő színben jelennek mega múlt nem éppen dicső korszakai.

A szociálpszichológia hazai meghonosítá-sa nem ért véget az első évek terméseként meg-jelent szociálpszichológiai válogatással, a Ma-gyar Pszichológiai Szemlében közölt, a pszi-chológia és a társadalomtudományok kap-csolatát bemutató annotált bibliográfiával vagya korábban említett kötetekkel. A szociálpszi-chológia emblematikus alakjainak, hangadói-nak (Heider, Festinger, McGuire, Zajonc, Fiskeés Hamilton), a jelen és jövő prominens irá-nyait meghatározó kutatók (Banaji, Jost,Sidanius, Bargh, Kruglanski) munkáit be-mutató kötetek a tudományterületen való

széles körű tájékozódást szolgálják. Hunyadykitűnő előszavai kijelölik a művekbe foglalteszmék és elgondolások tudománytörténetihelyét és szerepét, miközben színesen meg-jelenítik a szerzők egyéniségét, kapcsolat-rendszerüket, egyéni vívódásaikat, sikereiketés kudarcaikat. Társadalomtudományi érdek-lődése azonban nem merül ki a pszichológiaés a szociológia átfedő érdekkörének vizsgá-latában, az utóbbi években könyveiben és írá-saiban megkeresi a szociálpszichológia más,fontos területeivel is a kapcsolódási pontokat,a politika és történelem mellett a nevelés, gaz-daság, valamint a jog pszichológiai elemzésétkínálja tanítványainak és olvasóinak egyaránt.

Mivel a tudomány mai állása a földi pa-radicsom eljövetelét nem valószínűsíti, a tár-sadalmi közérzet és az ideológiák újabb ésújabb hullámverését jósolhatjuk. Ezért azzalbiztathatjuk magunkat, hogy Hunyady Györgye soha véget nem érő feladat marasztaló ki-hívásának a későbbiekben sem fog tudnisoha ellenállni. Ehhez a viszontagságos fel-adathoz sok sikert kívánok.

24 FARAGÓ Klára


TANÁRI ATTITŰD I.

N. KOLLÁR KATALIN

tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, ELTE PPK


Tanáraink hatása sokrétű, az átadott tudásontúl a kutatások által is bizonyított módon a pe-dagógusok modellszerepe is jelentős. Azegyetemi oktatókra is hatnak egykori tanára-ik, főként, ha markáns egyéniségként jelen-nek meg a tanítás során.

Egyszer egy évfolyamtársam fel is tettea kérdést, hogy számomra voltak-e meghatá-rozó egyéniségek az egyetemen. Abban a sze-rencsében volt részem, hogy nem is egy mes-ter segítette a pályám indulását. Nem olyanértelemben voltak példák számunkra, hogyolyanná szerettünk volna válni, mint ők. Nemis várták ezt tőlünk, hanem egyéniségek vol-tak a szó nemes értelmében, és talán éppen ezértis az egyik törekvésük nem titkoltan az volt,hogy mi is önmagunkká, egyediekké váljunk.

A portré, amelyet itt megpróbálok megraj-zolni, attól izgalmas, hogy emberi, és abban azértelemben is egyedi, hogy a szubjektív néző-pontomat tükrözi, reményeim szerint azonbanezzel együtt hiteles. Hiteles azért is, mert azta módszert választottam, amit többek köztHunyady professzor úrtól tanultam, hogy a je-lenségek vizsgálatakor mindig a konkrét té-nyekből induljunk ki. Nézzük tehát a tényeket…

Amiről beszélni szeretnék, az Hunyadyprofesszor úr tanári életpályájának a kezde-

te, s ez még a múlt évezred története. Két ok-ból is indokolt azonban ilyen messziről kez-deni. Egyrészt, mert ő maga mindig kedvel-te a történelmi megközelítést, másrészt, mertmanapság nagyon korszerű tanári életpálya-modellben gondolkodni. S mivel éppen mostlehettünk tanúi annak, hogy milyen előadóvávált közel negyven év tanításnak köszönhe-tően, így nyugodt szívvel elmesélhetem,hogy milyen tanárnak ismertük meg mi, akikaz egyetemi pályafutásának első évfolyamá-ba jártunk.

Az első élményem a szociálpszichológia-szemináriumokról származik, ahol egy-egy al-kalommal mindig legalább két cikket vitattunkmeg, amelyek egymással ütköző tudományosnézeteket képviseltek, és igazi tudományosdilemmákat rejtettek. Úgy vélte, a szeminá-riumokon csak valódi problémákon lehet vi-tatkozni, és a szeminárium arra való, hogyvalóban vitatkozzunk is, mert olvasni mindenkitud, de gondolkodni csoportban izgalmas.Ő maga nem sokat szólt, inkább csak jól el-helyezett kérdésekkel moderálta a vitát, hogyazután az utolsó negyedórában beavasson a sa-ját nézőpontjába, és hirtelen helyükre iskerüljenek a vitában reménytelenül összeku-szálódott nézetek.


Tartalom

A másik élményem is szemináriumhoz kö-tődik. Kutatási tervet kellett készíteni éskipróbálni 4-5 emberen. Én a fogyasztási szo-kásokkal kapcsolatban próbáltam kérdőívetösszeállítani, és azzal bajlódtam, hogy hogyanis kellene mérni a szocioökonómiai státuszt.Olvasgattam sok mindent, és a referátumbanelmondtam a nehézségeket, amelyekbe üt-köztem, a megoldási módokat, melyeket ta-láltam, és egyenesen megkérdeztem, hogy ho-gyan is kellene ezt mérni, mert én valahogyegyik megoldással se voltam megelégedve.Hunyady tanár úr türelmesen végighallgatta,majd annyit szólt hozzá, hogy „nagyon jó”. Énmeg nem értettem, hogy mi a „nagyon jó” ab-ban, hogy fogalmam sincs, mit kellene kér-dezni, és miért nem válaszol a nyíltan feltettkérdésre. Hónapokig foglalkoztatott a kérdés,hogy miért nem kaptam választ, s hogy én ta-nárként segítettem volna megoldani a prob-lémát egy ilyen szegény dilemmázó diáknak.Azután rájöttem, hogy a válasz valóban az,amit kaptam – egyrészt, hogy a méréshez hasz-nált kérdések a kutató által megfogalmazottproblémától függnek, így választ csak ő magaadhat, másrészt, hogy az óra célja nem a re-ceptek tanulása, hanem hogy a hallgatókgondolkodjanak.

Az előadások úgy zajlottak, hogy kis kár-tyákat lapozgatva – mindig volt nála egy egészpakli – meglehetősen csöndesen árasztottaránk az információk tömegét fanyar humor-ral körítve, és közben a figyelemfelkeltésnekegy nagyon sajátos módját választotta. Tud-niillik a poénokat ha lehet, még halkabbansütötte el, minden előzetes figyelmeztetés nél-kül, így aki nem akart ezekről lemaradni, an-nak feszülten kellett figyelnie. Meg azutánjobb is volt folyamatosan figyelni, merta vizsgákon az előadások anyagát rendesenszámon kérte. Viszont ő volt azon kevés ta-nárunk egyike, akinek a vizsgájára csupán

egyetlen könyvet kellett elolvasni, azt viszonttényleg érdemes volt megtanulni. Olvasniegész félévben olvastunk, de csak a fent em-lített szemináriumokra, a vizsgára már csak azelőadásanyag maradt.

Akkoriban alig voltak elérhető pszichológia-szakkönyvek, így az előadásoknak különösennagy szerepe volt a felkészülésben. Katego-rizáltuk is diákként rendesen az órákat. Voltaka „pár lap elég”, amit összefűzünk egy kis gyű-rűs füzetben más anyagokkal, a „megér egynagy alakú vékony füzetet”, és a „nagy spirál”.Hát az ő órája egyértelműen nagy spirál volt.

A vizsgáiról nekem jó emlékem van, egy-ről, az elsőről különösen. Elkezdte kérdezgetniaz anyagot, és az első válasz után megkérdezte,hogy ki is volt a szerző, aki a kísérletet végezte.Én mondtam, hogy fogalmam sincs. A má-sodik kérdésnél ugyanez a jelenet, a kísérletleírása, a miértek, majd a szerző. Én meg ke-resetlenül mondtam a tanár úrnak, hogy tőlemszerzőket ne is kérdezzen, mert én egyet se ta-nultam meg. Le is vizsgáztam, kaptam egy je-lest, majd elmesélte, hogy miért is érdemestudni, hogy a két merőben más témájú kísér-letet ugyanaz a szerző, Asch végezte, és hogymilyen zseniálisan kötötte össze a két gon-dolatot. Így aztán Asch nevét megjegyeztemegy életre, meg azzal az élménnyel is gazda-gabb lettem, hogy jó érzés, ha egy tanár arrakíváncsi, hogy az ember mit tud, és nem arra,hogy mit nem, meg hogy lényegesebb érteniaz anyagot, mint hogy tudjuk, ki a szerző. Vé-gül is nem mindenki történész.

A diákokkal való szolidaritás egy másikpéldája volt, amikor egy évfolyamtársamminden határon túl kicsúszott a szakdolgozat-beadási határidőből. A tanulmányi osztály aztmondta neki, hogy akkor államvizsgázhat, hamásnap reggelre nemcsak a dolgozata, hanema bírálat is ott van. Ezzel telefonált oda a tan-székre, hogy ha ma délután beadja, van-e re-

26 N. KOLLÁR Katalin


mény arra, hogy másnapra van bírálat.Hunyady tanár úr csak annyit mondott, hogydélután ötig érjen oda. Persze ez akkoribanvolt, amikor a pszichológia szak inkább klub-hoz, vagy kissé szervezetlen családhoz ha-sonlított, mint gyárhoz. De azért ez a rugal-masság engem akkor is meglepett.

Hunyady tanár úr ritkán dicsért, azt is in-kább az emberek háta mögött, hozzátartozik,hogy nem is nagyon bírált. Viszont a kritikajellegéből azért sejteni lehetett az elégedett-ség mértékét. Például akkor sem szólt egyrossz szót sem, amikor – már a tanszéken ta-nítva – egyszer este hatkor kezdődött azórám, s hogy kibírjam ezt a késői időpontot,feltettem a kedvenc teafőzőjében 3 dl vizet for-ralni, majd elmentem órát tartani. A teafőzőműanyag alkatrészei szétégtek, s a szekrény,amin állt, megpörkölődött. Másnap türelem-mel hallgatta zavart beszámolómat, s láthatóancsak az érdekelte, hogy tulajdonképp nagy bajnem történt, mert az épület maga sértetlen. Az-után, amikor a teafőzőt is sikerült életre kel-teni, egy Wartburg szívatógombbal pótolvaa leégett fogantyút, akkor csak annyit mon-dott, hogy ez igazán kreatív megoldás!

Akkoriban a tanársegédek fokozatosanlettek a tanári pályára állítva, legalábbis nála.

Volt párban tanítás, meg órát is látogatott ná-lam – igaz, hogy csak egyszer.

Türelmesen végigülte a másfél órás sze-mináriumot, amely nagyrészt egy véget érninem akaró unalmas referátumból állt. Óra utáncsak két dolgot mondott. Egyrészt, hogy mi-ért nem lőttem le már a cikk közepén ezt a sze-gény gyötrődőt, hiszen látszott, hogy nem jutötről hatra, másrészt, hogy ha még egyszercsattogtatom a tollamat, akkor nem tudja, mitcsinál velem. Ebből azután számomra két do-log derült ki, egyrészt, hogy ha csak ennyi a ki-fogás, akkor nagy baj nincs, másrészt, hogyaz indulat pont olyan volt, mint azé a szülőé,aki nagyon szeretné, hogy a gyereke tökéle-tes legyen, olyan tökéletes, hogy még a tol-lát se csattogtatja.

A visszajelzést fontosnak tartotta – oda ésvissza is. Miután lediplomáztunk, már mun-katársaként megkérdezett, milyenek voltak azórák. Igazán érdekelte, hogy jó-e, ahogy ta-nít. Én elmondtam, hogy jó volt ez a nagyspirál dolog, meg érthető is volt, csak hátnem ártana, ha egy kicsit dinamikusabb elő-adásmóddal kísérné. Röviden annyi volt a re-akciója, hogy „ha majd én nyugdíjas leszek,és maga tartja majd a nagy előadásokat, ak-kor maga majd hadonászhat kedvére”.

Tanári attitűd I. 27



TANÁRI ATTITŰD II.

NGUYEN LUU LAN ANH

központvezető, habilitált egyetemi docens, ELTE PPK


Idestova 30 éve volt az első szociálpszicho-lógiai előadásunk, amikor a Kossuth Lajos Tu-dományegyetem pszichológia szakosaikénttalálkoztunk a Tanár Úrral. Az akkori pszicho-lógusképzésben kevés diákkal, még kevesebbtankönyvvel, viszont a mainál jóval közvet-lenebb tanári ráhatással ment a képzés. Von-zóvá tette sokunk számára a szociálpszicho-lógiát. Biztos, hogy szubjektív szűrőn keresztültörtént percepcióm eredménye, de az a mód,ahogyan kiemelte a paradoxonokat, a nem ma-gától értetődő jelenségeket, a komplex ösz-szefüggéseket, az mutatta számunkra, a diá-kok számára, hogy ez olyan tudományág,amely tele van logikai csavarral, kihívással,szellemi kalanddal. Engem, az eredetileg ma-tematikusi ambíciókat dédelgető diákot ez te-relt a szociálpszichológia felé. A sűrű elő-adásanyag követését könnyebbé tette egy-egyszellemes szófordulat. Páran voltunk külföl-di diákok, Vietnamból, Németországból, Je-menből, és rohamosan kellett fejlesztenia magyar nyelvtudásunkat, ha nem akartunkezekből kimaradni.

Tanítványaiként sokan mondhatjuk, hogyegyrészt egy-egy diákja szakmai érdeklődé-sének, affinitásának, másrészt a szakma vár-ható fejlődési tendenciáinak megfelelően se-

gített rátalálnia kutatási témáira, szakmai spe-cializációs irányaira. Később ki-ki a saját te-rületén műveli a szakmát, a szociálpszicho-lógia különböző ágait, miközben Hunyadytanár úr kutatóműhelyéhez is kapcsolódik.Miután Hunyady tanár úrtól és az ő tudo-mányt meghonosító generációjától megkaptaaz alapokat, ennek a tanítványgenerációnaklehetősége és feladata, hogy lépést tartsona szaktudomány fejlődésével és a felnövekvőúj tudóstársadalommal. Szakmai munkánkatnagymértékben segíti mind a mai napig, hogymegpróbálta átadni – szavait idézem – a vi-lágban átütően meghatározó szakmai fő-áramra vonatkozó ismereteket. Ezeket úgykaptuk meg, hogy közben megmutattaa szakma történeti fejlődését a társadalmi fo-lyamatokkal és változásokkal, más diszciplí-nákkal való kapcsolódását is. Nemcsak konk-rét ismerteket és szemléletet közvetített, desegített a tájékozódásban, a tudományoseredmények társadalmi kontextusának meg-értésében is.

Egyetemista korunktól kezdve megköve-telte a kritikus, összefüggéseket kereső, rend-szerező, ugyanakkor újat felfedező gondol-kodást. Egykori diákjai vegyes élményekkelszoktak beszámolni a szóbeli vizsgákról,


Tartalom


Tanári attitűd II. 29

amelyeken előbb-utóbb mindenki rájött, hogynem csak így tartja az előadásokat és szemi-náriumokat, és így ír, hanem tanítani is igyek-szik erre minket és ezt meg is követeli tőlünk.Lehetőségünk volt nála megtapasztalni a té-mán belüli összefüggések szisztematikus vé-giggondolásának, a kérdések megfordításának,ugyanakkor az adott téma nagyobb háttérbevaló elhelyezésének, a történeti és társadalmikitekintésnek a szükségességét és előnyeit is.

Sokat tanulhattunk Hunyady tanár úrtólabból, ahogyan megközelíti a kutatási témá-kat. Sok értelemben kitágított dimenziókbangondolkodik. Ilyen a múlt–jelen–jövő spekt-rumot átfogó idői táv, a különböző nemzete-ket, országokat magába foglaló, térben kitá-gított dimenzió, az egyéni és csoportszintentúl a társadalmi szintű elemzés. Az ezek men-tén történő összevetések, ütköztetések adjákaz eredmények értelmezésének fontos alap-ját és többletét.

Szerencsém van a debreceni évek óta is ta-náromként, mentoromként magam mellett tud-ni Hunyady professzor urat. Az egyetemi évekután már az ELTE-n, aspiránsként, azaz dok-toranduszként, majd pályakezdő tanárként,még később pályámközepén levő tanárként,kutatóként is dolgozhattam, dolgozhatok vele.Szakmai és mondhatom, személyes identitá-som egyik meghatározó alakja ő. Kettős ér-telemben is újoncként kerültem hozzá. Nemcsak Vietnamból jöttem ide, a számomraminden értelemben távoli országba, kultúrába,de úgy kerültem a pszichológia szakra (néhányvietnami diáktársammal együtt), hogy a pszi-chológia iránt már a szak elkezdése előtt ér-deklődő és elkötelezett magyar évfolyamtár-saimtól eltérően szinte akkor tudtuk meg, hogyvan olyan, hogy pszichológia szak az egye-temi képzésben. Nem sokkal Magyarország-ra való indulásunk előtt közölték velünka hírt Hanoiban, hogy márpedig pszichológiát

fogunk hallgatni. Nemcsak a magyar, hanema szakmai nyelvet is elölről kellett kezdenünk.A Hunyady tanár úr által vezetett tanszékenvolt lehetőségem mindkettőt elsajátítani.

Mind kulturális, mind szakmai értelembenmaximálisan segítette az akkulturálódáso-mat. Ő vezetett rá a bikulturális létemben rej-lő szakmai lehetőségekre. A bevándorlásihivatallal való küszködésemben nyújtott se-gítségének köszönhetően folytathattamMagyarországon szakmai pályámat és itt Ma-gyarországon is otthonra leltem. A nemzetközinyitást is ő biztosította számomra. Ez tulaj-donképpen akkor kezdődött, amikor ötödévvégén megkerestem azzal a kérdéssel, hogyvállalná-e az aspirantúrám szakmai vezetését,ha elnyerem a tudományos továbbképzési pá-lyázatot. Azt mondta akkor, hogy tanuljak megjól angolul az alatt a pár hónap alatt Vietnam-ban, amíg várok az ösztöndíjjal kapcsolatoshírekre. Ezt nagyon komolyan vettem, bár nemvolt könnyű akkor Vietnamban angolt tanul-ni. Nem tudtam jól még angolul, amikor visz-szajöttem Magyarországra fél évvel az egye-tem befejezése után, de lehetőséget biztosítottaz angol nyelv tanulására, ahogyan sok min-den másra is.

Kandidátusi védésem életem egyik legem-lékezetesebb napja. A távolban levő csalá-domból senki nem tudott eljönni, de Hunyadytanár úr édesanyja, Éva néni, H. Balázs Évaprofesszor asszony fogadást rendezett a la-kásán a védés után, így barátokkal, kollé-gákkal, régi tanáraimmal tudtunk együtt ün-nepelni.

Ezeket a személyes kedves emlékeketannak jegyében idézem fel, amit írt egyikkönyve bevezetőjében, hogy a múlt aktuális.Hetvenedik születésnapja alkalmából kívánom,a pályatársaim nevében is, hogy még legalábbharminc évig lehessünk aktív tanári tevé-kenységének tanúi.


Ezen az ünnepélyes alkalmon azt a fel-adatot vállaltuk – Kollár Katalin és NguyenLuu Lan Anh együtt –, hogy mutassuk be, mi-lyennek láttuk Hunyady professzor urat mi,akik tanítványai voltunk.

Leginkább a gobelinkészítőhöz lehetnehasonlítani, aki gondosan megtervez mindenöltést, apró részletekből rakosgatja össze a ké-pet, s mi, akik nézzük, hogy hogyan készül

a kép, sokáig csak a fáradságos munkát lát-juk, amivel szorgos kutatók egy-egy öltést tesz-nek a szociálpszichológia tablójára, de ha hát-ralépünk, egyszer csak rájövünk, hogy egyiköltés sem volt véletlen, és hirtelen összeáll a kép.

Szándékunk szerint ez a bemutatás isilyen, s arról ismerszik meg, hogy jó tanítvá-nyok voltunk, ha összeállt a kép.

30 NGUYEN LUU Lan Anh


A PEDAGÓGUSKÉPZÉS RENDSZERÉPÍTÉSE

M. NÁDASI MÁRIA

professor emeritus, PPK Neveléstudományi Intézet,az ELTE Tanárképzési és -továbbképzési Tanácsának volt elnöke


Az egyetemen az elmúlt években kidolgoztuka pedagógusképzés ELTE-modelljét, meg-győződésünk szerint a pedagógusképzés 21.századi modelljét. Amikor erről beszélek, lel-kileg egy kicsit mindig kihúzom magam, éstudom, hogy ezzel nem csak én vagyok így.

Az ELTE-modell azért született/születhe-tett meg, mert Hunyady György felismerte azELTE felelősségét és lehetőségét a pedagó-gusképzés megújításában, vállalta enneka terheit, mint ahogy azt tette korábban a böl-csészképzés korszerűsítésében is.

De mit is értünk azon, hogy ELTE-modell?Azt, hogy az ELTE-n jelen van a pedagó-

gusképzés teljes vertikuma, de nem is akár-hogyan. Egymás mellett él az óvodapedagó-gus-képzés, a tanítóképzés, a tanárképzés,a gyógypedagógiai tanárképzés, a felnőttok-tató-képzés, a pedagógus-továbbképzés ön-magában is összetett rendszere, és ezek a te-rületek szervezetileg is, tartalmilag is szoroskapcsolatban vannak egymással.

Az intézményi háttér adott, s jelen van a tel-jes szakmai háttér is: a pszichológia, a neve-léstudomány, a gyógypedagógia, az andra-gógia, minden közismereti tanárképzési terület

diszciplináris és szakmódszertani háttere,valamint a gyakorlóintézmények teljes köre.

Az ELTE-modell kialakulásának folya-matáról már több publikáció jelent meg. Ki ígylátja, ki úgy – attól függően, hogy a folya-matban hol állt, miben próbálta meg segíte-ni, vagy éppen mivel lobbizott ellene. Egyazonban biztos: akárhol helyezkedett el, eset-leg csupán csak helyezkedett valaki, felem-legetve a folyamat eseményeit, Hunyadyprofesszor úr személyét nem kerülheti meg.

Azt gondolom, hogy most, ezekben az ün-nepi percekben nem az a feladatom, hogy azELTE-modell objektív, neveléstörténetilegelemeiben dokumentált folyamatáról szá-moljak be, hanem talán inkább az, hogy szem- tanúként néhány fontos, érdekes, jellegzeteselemet emeljek ki és mutassak be HunyadyGyörgy személyével összefüggésben, vál-lalva a szubjektivitást.

Idestova ötven éve mindig ott voltam, ahola tanárképzés jobbításán lehetett munkál-kodni. Így aztán sok mindent láttam, tettem,olykor nem is voltunk eredménytelenek, deelég gyakran belevesztünk a részletekbe. Ál-talában lekötött bennünket, a mit és a hogyan,


Tartalom

jobb periódusainkban a miért is. Hunyady pro-fesszor úrral dolgozva alapvetően megválto-zott a helyzet – a hangsúly a koncepció ra,a rendszerépítésre került. Igyekezhettünk,hogy tudjuk vele a lépést tartani. És nagyontanulságos volt (tanuláselméletileg is) meg-figyelni, hogy milyen különböző tempóban ér-tették meg az új koncepciót, annak egyes ele-meit. Néha még most is úgy gondolom, hogya máig meglevő értetlenkedés fő oka leginkábbaz, hogy a megértés még ma sem teljes min-denki esetében.

Ha az egész folyamatot nem is mutatommost be, azért néhány nagyon fontos elemetkiemelek, amelyekből kiderül, hogy az ELTEaz elmúlt években a pedagógusképzés terü-letén országos szinten valóban kezdeménye-ző szerepet vállalt.

Nagyon fontosnak tartom, hogy 2003-banlétrejött a tanárképzési feladatok kiemelt ke-zelése érdekében – az egyetem megújítottstruktúrája keretében – a Pedagógiai és Pszi-chológiai Kar. A kar alapító dékánja Hunyadyprofesszor volt. A pedagógusképzés teljes ver-tikumában az együttműködés a Pedagogikumkeretein belül valósul meg, az intézményikoordinációt hivatali apparátus segíti. A szer-vezeti, tartalmi változások összehangolásánakérdekében a képzésben érdekelt minden egy-ség képviselőjét magukban foglaló bizottsá-gok működnek: a Közoktatási Bizottság,a Pedagógusképzési Bizottság, a Tanárképzésiés -továbbképzési Bizottság (a TTT).

Az új szerkezeti felállásban az első fontosrendezvény a CSEFT konferencia volt (Csat-lakozás az európai felsőoktatási térséghez),rögtön 2003-ban. A bolognai folyamat előké-szítésének jegyében olyan kormányzati, szak-értői anyag véleményezését, lényegében el-utasítását kezdeményeztük, amely egységeshároméves pedagógusképzésben gondolko-dott, amit MA képzés egészített volna ki, mind

az óvó-, mind a tanító-, mind a tanárképzésben.A tanárképzésben a mesterképzés időszakátmár csak pedagógiai tárgyakra lehetett volnafordítani. Ezt a pedagógiai túlsúlyt elutasítot-tuk, hiszen mindannyian tudtuk/tudjuk, hogya diszciplináris tudásnak, műveltségnek döntőszerepe van az értelmiségképzésben, a tanárszakmai biztonságának, ezáltal belső tartásá-nak, tekintélyének megteremtésében.

A folyamat ironikus vonulatához tartozik:az osztott képzést bírálók leggyakrabban ta-lán éppen azt hányták a professzor úr szemére,hogy koncepciójában nem jelennek meg elégsúllyal a szakterületek. Pedig csak a közok-tatás mai feladatai által igényelt új egyen-súlyról van szó.

A CSEFT konferenciát követte a NemzetiBologna Bizottság Pedagógusképzési Albi-zottságában végzett munka, amelynek elnö-ke Hunyady professzor úr volt, és több tagjais az ELTE-ről került ki.

A pedagógusképzés minden összetevőjénektartalmi és szerkezeti megújítására a 3.3.2-esHEFOP pályázat keretében volt lehetőség.A koordináló intézmény az ELTE lett, orszá-gos együttműködés zajlott mind az óvó- és ta-nítóképzés, mind a tanárképzés területén, ésa képzés megújításának tervezése zajlotta gyógypedagógiai képzés területén is. Így visz-szatekintve nem lehet, nem is érdemes elhall-gatni, hogy a koncepciótól való tartózkodásmiatt nem minden terület adott bele annyi ener-giát, lelkesedést, amennyit a feladat alkotó,funkcionális elvégzése igényelt volna. Min-denesetre ezekre a szakmai anyagokra építvekészítette el előterjesztését a Magyar RektoriKonferencia Pedagógusképzési Bizottsága azoktatási és kulturális tárca számára. Mi ebbena fejlesztési periódusban adtuk be akkreditációraa tanár szak intézményi, tantervi csomagját.

A tanárképzés azóta kisebb korrekciókkalennek megfelelően folyik. A korrekciók for-

32 M. NÁDASI Mária


rása a tapasztalatok mellett a folyamatra irá-nyuló kutatás. A Neveléstudományi Intézet ke-retében azonnal elindult a nem csak a tanár-képzést szolgáló, de tanári mesterszakonvaló tanulás esetén a tanárképzést megalapozóBA képzés kutatása; a mesterképzés ered-ményeit, problémáit a tanárképzés utolsószakaszába bekapcsolódó mentorok képzésénkeresztül csatoltuk vissza, fejlesztettük tovább.

A fentiekben jelzésszerűen említett ese-mények, folyamatok nem vezényszóra, hanemmegbeszélések, viták eredményeként lassanöltöttek testet. Rengeteg értekezlet zajlott ezügyben. A professzor úr hihetetlen mennyiségűidejét áldozta erre. Tette mindezt természe-tesen, felelős értelmiségi feladatvállalásból.

Engem mindig lenyűgözött HunyadyGyörgy vitavezetési módja. Mindenre ésmindenkire tekintettel volt, udvarias iróniájátkifejezetten élveztem, ha nem engem érintett.Nagyon szerettem volna megtanulni tőlea megbeszélés vezetésének módját. Sok ér-tekezlet, megbeszélés vezetésével a hátam mö-gött még mindig arra vágytam, hogy én iskönnyedén, elegánsan tudjam ezt csinálni.Nem lehetett olyat mondani, hogy elvesztet-te volna a türelmét. Összesen egyszer láttamelsápadni, és véleményt direkt módon visz-szautasítani. Akkor kaptam képet arról, hogyhol helyezkedik el nála a korlátoltsággalelegy rosszindulat tűrési határa. Ez után az ér-tekezlet után szokatlan módon együtt léptünkki az épület kapuján, s reflektálva az előző órákhangulatára, elkezdtem: ez kétségbeejtő, szo-morú stb., hogy még mindig… Zúdítottama negatív érzelmeimet. A professzor úr úgy ol-dalról rám nézett: „Igen, elég rémes, de mostitt az a kérdés…” – és folytatta az okok, a le-hetséges következményváltozatok felvázolá-sával. Én még csak az érzelmeimmel vaca-koltam, ő már előre nézett. És akkor értettemmeg, amit azért korábban is sejtettem, hogy

a vitavezetés oly nagyon vágyott módjára sohanem leszek képes.

Végül talán számot kell adnom arról, mi-ért beszéltem az ELTE-modellről, az ehhez ve-zető folyamatról úgy, mintha nem tudnám,hogy az oktatáspolitika az eddigi tapasztalatokelemzése nélkül radikálisan átalakítja mindazt,amiért közel tíz évig dolgoztunk, de amit előtte– és ez nagyon fontos – évtizedek tapasztala-tai, kutatásai érleltek. Az ELTE-modell torzómarad. Természetesen tudom. De úgy gondo-lom, hogy ennek az ünnepnek a témája a meg-élt múlt, a termékeny, sikerekben gazdag élet,és nem a kapkodva, erőltetett tempóban ala-kuló, bizonytalan, zavaros jövő. Meg azt isgondolom, hogy mindaz, ami megszületett,tovább él a felfrissült (a tanárjelöltek általméltányolt) pedagógiai, pszichológiai tan-anyagban; az elmélet és gyakorlat egészsége-sebb viszonyában, a modellt létrehozók emlé-keiben, az e szerinti képzésben részesült fiatalkollégák tudásában, attitűdjeiben, az ő tanít-ványaikban, tehát egy mára már meglehetősenkiterjedt hálórendszer tagjaiban. És amirea professzor úr már többször felhívta a figyel-met, a továbbélés intenzitását éppen a lezárat-lanság (a Zeigarnik-effektus) segíti majd.

Gondolkoztam, hogy azonkívül, hogy jóegészséget, családi boldogságot, töretlen al-kotókedvet, fogékony tanítványokat kívá-nok, témámból következően milyen speciá-lis jókívánságot tudok megfogalmazni, amitHunyady professzor úr is szívesen vesz, smindazok, akiknek a nevében köszöntőmetelmondtam, annak a bizonyos hálónak a tag-jai is megerősítenének. Talán megtaláltam.Azt kívánjuk, kívánom, hogy legyen módjamég átélni egy olyan helyzetet, amikor egy-szer csak egyre több érintett gondolja,mondja kíváncsisággal, visszatekintő vára-kozással: de hiszen volt egyszer egy másiktanárképzés is….?!

A pedagógusképzés rendszerépítése 33



HUNYADY GYÖRGY ÉS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

AKADÉMIKUS KÖZÉLET

CZIGLER ISTVÁN

egyetemi tanár, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézeténekigazgatója, az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságának elnöke


Hunyady György munkássága több szálon kö-tődik a Magyar Tudományos Akadémiához.

Hunyady György 1965-ben, fiatal kutató-ként került az MTA Pszichológiai Intézetébe.Ebben az időben vált viszonylag elfogadottáMagyarországon a szociálpszichológia. A vi-szonylag szót azért használom, mert vigyáz-ni kellett, nehogy a pszichológiának ez a vi-lágnézetileg vélelmezetten problematikusága támadásokra adjon lehetőséget. Néhányévvel később kerültem az intézetbe, és egy má-sik területen dolgoztam, így akkor a szoci-álpszichológusoknak ez a gondja egy ideig„vakfoltra esett”. Visszagondolva ezekre azévekre úgy látom, a terület művelői különbözőstratégiákat dolgoztak ki. Volt, aki bemutat-ta, a „mi szociálpszichológiánk” más, mint azangolszász (főleg, mint az amerikai), a fran-cia valamivel jobb, de az sem az igazi, bár ottazért rájöttek, hogy a szociálpszichológiaválságban van, ám mi azt is tudjuk, miért. Ezenaz alapon születtek kiváló szociálpszicholó-giai összefoglalások, és gyűjteményes köte-

tek is. A szakmai vitákat – mai hasonlattal –olyasminek láttam, mint amikor Harry Potterbarátai és ellenségei kölcsönösen varázsigé-ket vágnak egymáshoz, a különbség az volt,hogy a szociálpszichológusok esetében ezekaz uralkodó világnézet klasszikusaitól szár-mazó idézetek voltak. Hunyady György másutat választott: elkezdte a szociálpszichológiaikutatásokat. A terület az attitűdkutatás volt,ahol jelentős empirikus anyagot gyűjtöttössze, és mondhatjuk, e munka az attitűdökhazai vizsgálatainak kiindulópontja volt.

A Magyar Tudományos Akadémiávala kapcsolatok másik területe az akadémiaitestületek világa. 1973-ben lett az MTA Pszi-chológiai Bizottságának tagja, majd titkára(a bizottság elnöke ebben az időszakban ÁdámGyörgy volt). Mai szemmel, és a mai helyze-tet ismerve nehéz elképzelni, hogy akkoriban ezmilyen tekintélyes testület volt. Meghatározószerepe volt az egyetemi követelményrendsze-rek kidolgozásában, talán vezetői kinevezé-sekben is, de a kutatási pénzek elosztásában


Tartalom

Hunyady György és a Magyar Tudományos Akadémia 35

mindenképpen. Hunyady György részt kapottegy tárcaközi bizottságban, mely valóban je-lentős forrásokkal rendelkezett, és a sikeresérdekérvényesítés eredményeként a pszicho-lógia ebben az időszakban komoly fejlesztésilehetőségeket kapott. Hunyady György 1978-tól a Pszichológiai Bizottság társelnöke lett,majd két ciklusban elnöke. Magának a bizott-ságnak a szerepe átalakult, az MTA II. Osztályatanácsadó testületeként az akadémiai doktorifokozatra jelentkezők szakmai értékelésében,a tudományos könyvkiadásban, valamint azMTA Pszichológiai Intézet (később Kutatóin-tézet) szakmai értékelésében működött közre.Lényeges volt továbbá a Hunyady György ve-zette bizottság működése a Budapesten kívülipszichológiai képzőhelyek (Debrecen, Pécs,Szeged) létrehozatalában.

Az akadémiai szerepvállaláshoz tartozikHunyady György tagsága az Akadémiai Ku-tatóhelyek Tanácsában, mely funkció nem csu-pán a pszichológiához, hanem a bölcsészet-

és társadalomtudományok összességéhezkapcsolódott. Ugyanez mondható el tagságárólaz akadémiai doktori tanácsban. Ismerve né-hány természettudós barátunk vélekedéséta társadalomtudományokról, e tisztség közelsem csupán megtisztelő elfoglaltság.

Hunyady György 2001-ben lett a MagyarTudományos Akadémia tagja. E megtisztel-tetés számára munkával járt és jár, 2005-tőlaz MTA II. Osztályának elnökhelyettese,2012-től elnöke. Az Akadémia testületi éle -tében így szerepe a bölcsészettudományokegészében meghatározó jelentőségű.

Hunyady György kapcsolata a Magyar Tu-dományos Akadémiával a kutatóintézetbenkezdődött. Kapcsolata az intézettel megma-radt, tagja volt az intézet külső tanácsadó tes-tületének, újabban pedig az intézet (MTA Ter-mészettudományi Kutatóközpont, KognitívIdegtudományi és Pszichológiai Intézet) ku-tatócsoportjainak értékelését végző bizottságelnöke.



Kicsit zavarban vagyok, hiszen az előttem szó-lók valamennyien évtizedek óta kollégái, ba-rátai, munkatársai Professzor úrnak, míga mi közvetlen munkakapcsolatunk mindösszenéhány évre nyúlik vissza. És igaz ugyan, hogyabban a környezetben, amelyben én az elmúlthúsz évben az ELTE-n tanultam, majd dol-goztam, professzor úr mindig az egyik leg-meghatározóbb vezető volt, de ez sokunkra,sok kollégánkra, munkatársunkra igaz.

Amikor 1992-ben megkezdtem pszicho-lógiai tanulmányaimat az ELTE BTK-n, pro-fesszor úr dékánként vezette az intézményt,majd tanulmányaim során az ELTE Pszicho-lógiai Intézetet, s a 2003-ban megalakultPedagógiai és Pszichológiai Kart, ahol ekkormár oktatóként dolgoztam. Arra a kontextusratehát, amelyben én tanulmányaimat végeztem,s egyetemi működésemet megkezdtem, min-dig is meghatározó hatással volt professzor úr,de közvetlen munkakapcsolat közöttünk csakaz elmúlt években alakult ki; előbb a dokto-ri iskola titkáraként, majd intézetigazgatóként.

Jogos tehát talán a zavarom, s valóban fel-merült bennem, hogy mennyire jogosít engemez a 2-3 éves munkakapcsolat, hogy itt álljak,olyan kollégák után, akik esetében évtize-dekben mérhető a szoros együttműködés

Professzor úrral. Hogy mégis le tudom győz-ni valamelyest e zavaromat, az annak kö-szönhető, hogy az elmúlt két évben viszonta kapcsolatunk, együttműködésünk azt mon-danám, hogy napi szintű, szinte folyamatos.Természetesen nem konkrét személyes talál-kozásra gondolok, hanem arra, hogy a Pszi-chológiai Intézet igazgatójaként nap mintnap abban az intézményi és szakmai keretben,kontextusban dolgozom, amelyet professzor úralakított ki. Ez egy jó, hatékony és biztonsá-gosan működő kontextus, büszke lehetek erreaz örökségre, s ezen alkalomból is szeretnémígérni, hogy igyekszem méltóképp bánni vele.

A felszólalásom címe Búcsú és marasz-talás, bár úgy érzem és abban bízom, hogyegyik sem igazán aktuális, a maga konkrét-ságában. Azt remélem, hogy ez a búcsú a kö-telező bürokratikus-adminisztratív keretekenbelül marad, azaz professzor úr ezentúl nemközalkalmazottként, hanem professor emeri-tusként erősíti majd az Intézetet, a Kart és a Pe-dagogikumot; valódi búcsúról azonban nagyonbízom benne, hogy hosszú évekig nem kellmég beszélnünk.

És ez egyben a marasztalás is természetesen,s a marasztalásban talán a jövő, a PszichológiaiIntézetre, a Pedagógiai és Pszichológiai Karra

BÚCSÚ ÉS MARASZTALÁS

DEMETROVICS ZSOLT

habilitált egyetemi docens, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének igazgatója



Tartalom


Búcsú és marasztalás 37

és az Eötvös Loránd Tudományegyetemre,Egyetemünkre váró feladatokat emelném ki.Professzor úr életútját ismerve, s különösena mai áttekintést hallgatva, talán érthető, haa marasztalásban a ránk váró feladatokatemelem ki, s nem a pihenés alternatíváját csil-lantom meg.

Feladatok márpedig vannak, lesznek a kö-vetkező években is, és ezekben nagyon bízombenne, hogy számíthatunk professzor úr ta-pasztalatára, bölcsességére és segítségére.Professzor úr alapító dékánja a Pedagógiai ésPszichológiai Karnak, a Pszichológiai Intézetszűkebb hazájának, amely jövőre 10 éves lesz,s szervezője, alapítója a Pedagogikum Köz-pontnak, amely szintén jövőre 5 éves lesz.Mindkét, viszonylagosan fiatal struktúra ki-állta az első idők próbáját, hatékony, produktív,

jól működő, az Egyetemet erősítő, és a létre-hozás indokait beváltó szervezeti egységgévált. A jövő azonban újabb és újabb kihívá-sokat, feladatokat hozhat, s ezek megoldásá-ban az Intézet, a Kar, a Pedagogikum és azELTE számít professzor úr munkájára akára Pedagogikum Szakmai Koordináló Testületelnökeként, akár egyéb feladatokban.

Még egyszer szeretném megköszönni azta támogatást és segítséget, amit professzor úr-tól kap az Intézet és a Kar, és bízom benne,hogy a jövőben is számíthatunk professzorúrra!

Kívánok még egyszer nagyon boldog szü-letésnapot és kívánom, hogy professzor úr azelkövetkező években változatlan aktivitássalés produktivitással folytassa tudományos ésközéleti munkáját!


SZÁNDÉKOK ÉS VÁLASZTÁSOK

HUNYADY GYÖRGY

akadémikus, professor emeritus


Jóleső születésnapi meglepetések sorozata érmost, amelyekért köszönettel tartozom. E sorbatartozik az Eötvös-gyűrű, az egyedüli kitün-tetés, amire valaha is vágytam, ez a rendez-vény, amelyre ennyi, számomra fontos embereljött, és a Festschrift kötet is, amelynek méga formáját sem ismerem. Hozzá kell tennemazonban, hogy maga a születésnap is megle-petés számomra, bár tulajdonképpen előrelátható lett volna, de nem voltam teljesenfelkészülve arra, hogy 70 éves leszek. Ezzela gondolattal még ismerkedem, és meg kellhogy barátkozzak. Úgy tudom, hogy ebbenaz érett korban az emberek már nem, vagynem elsősorban előre néznek, hanem vissza-tekintenek múltjukra, és – nyilván nem elfo-gulatlanul – megvonják annak mérlegét.

Visszatekintve a pálya megválasztása,a szándék, amely valamilyen szakmai útravisz, sok esetleges külső körülménytől függ,mondhatnám jórészt szerencse dolga. Hogy énmost szociálpszichológusként állok az egy-begyűltek előtt, hogy rátaláltam erre a pályára,ez két szerencsés véletlenből következett. Azegyik Margit néni ajánlata tizenéves korom-ban, hogy rakjam rendbe elhanyagolt, poros,összevissza könyvtárukat, annak fejében,

hogy a könyvek közül bármit, ami tetszik, vi-gyem el. Margit néni Szladics Károlynak, azegyik legjelesebb magyar jogászprofesszor-nak volt az özvegye. A Szladics-könyvtár pe-dig egy hatalmas társadalomtudományi gyűj-temény, a század első felének gazdag hazai ésnemzetközi könyvtermésével. Itt került ke-zembe Kornis Gyula Történelem és psycho-lógia című kötete, 1914-ben írott akadémiaiszékfoglalója. Tele olyan kérdéssel, ami meg-ragadott, hosszan foglalkoztatott, melyek jó-részét természetesen ma sem tudom megvá-laszolni.

Maga Kornis Gyula ekkor és ilyen for-mában lépett be az életembe, és vált annak kí-sértetiesen jelen lévő részesévé. A szokatlan(történelem-pszichológia) szakpáron tett fel-vételi vizsgámon 1960-ban Kornisról vitatkoz-tam leendő professzorommal, Kardos Lajossal,aki a kísérleti pszichológia hazai szálláscsi-nálóját látta benne, míg én szellemtudományilélektan filozofikus képviselőjének találtam.Kornisról írtam 1968-ban egy egyetemi dok-tori értekezést történelemből, reprodukálvanemzeti-konzervatív eszmerendszerét ésszembenállását a társadalomfelforgató nem-zetiszocializmussal. Számon tartottam, hogy


Tartalom


Szándékok és választások 39

nagyapámmal együtt tagja, sőt kulcsfigurájavolt 1938-ban a kormánypárti képviselők ún.disszidens csoportjának, amely egzisztenciá-lis kockázatot is vállalva megkísérelte meg-gátolni az ország radikális jobbratolódását.Ám akkor is idegenkedtem közoktatási kon-cepciójától, amely a zsákutcás iskolarend-szerrel bénította a társadalmi mobilitást, ci-nikusan meghirdetve, hogy a köznépet nemszabad megfosztani tehetségeitől. Kornis esz-merendszerének történeti elemzése – és ezegy szokatlan interdiszciplináris áthallás –modellül szolgált számomra a közgondolko-dásban rejlő implicit társadalomelmélet min-den későbbi vizsgálatában. És úgy érzem,hogy rendre Kornissal találkozunk ma is, hi-szen amikor Klebelsberget mondunk, akkorezen sokszor Kornist kell érteni, aki az ál-lamigazgatásban jártas nagyformátumú mi-niszter mellett kritikus időkben államtitkár,ma úgy mondanánk: szakpolitikus volt.

A szakmai irányvételemet megszabó má-sik szerencsés véletlen az volt, hogy egye-temi tanulmányaimat követően – 1965 szep-temberében – épp akkor nyertem el egygyakornoki helyet az MTA Pszichológiai In-tézetben, amikor egy új csoport alakult, egyeddig nem tanulmányozott szakterületen,a szociálpszichológia művelésére. Az alaku-lás pillanatában négy tagja lett e csoportnak,vezetőjének Pataki Ferencet hívták az Or-szágos Pedagógiai Intézetből, a közösséginevelés avatott kutatóját. Egyikünk sem fog-lalkozott korábban szociálpszichológiával,meglehetősen eltérő elképzeléseket is alakí-tottunk ki róla, de – és ez Pataki türelmét ésvezetői tapasztalatát dicséri – nekem, mintpályakezdő gyakornoknak épp annyi esé-lyem volt a szakmai stratégia alakítására,mint csoportunk többi tagjának.

Egy olyan tudományágat honosítottunkmeg és állítottunk saját lábára, amely félszá-

zados előtörténettel rendelkezett a nyugativilág erős szellemi kisugárzású szuperhatal-mában. Ez természetesen nem volt egy nyíl-egyenes út, magam is elkalandoztam a tudo-mány és a felsőoktatás intézményrendszerébenerre-arra, és nem mondhatom, hogy mindenszakmai és közéleti próbálkozásom szép si-kerrel járt. Az arányosság jegyében felidézeknégy bukást és négy sikert, tudván tudva,hogy a bukásnak is volt haszna, a sikernek islesz árnyoldala.

A ’60-as, ’70-es évek fordulóján, a szoci-ál pszichológia térhódításával közel egy idő-ben az MRT köpönyegében tömegkommu-nikációs és közvélemény-kutatások isindultak. Attitűdszakértőként kerültem a Tö-megkommunikációs Kutatóközponttal kap-csolatba, ám nem volt nehéz ráébredni arra,hogy itt a közgondolkodás pszichológiaimélységű és szociológiailag árnyalt vizsgála-tára az egész régióban egyedülálló lehetőségeknyílnak. Megszervezve a TK alkalmazott szo-ciálpszichológiai osztályát, tulajdonképpena legendás Ann Arbor-i társadalomkutató in-tézet kicsinyített mását próbáltam meg mű-ködtetni nálunk – merőben más hatalmi, in-tézményi, személyi viszonyok között. Öt évsem telt el, amikor a rádió párttitkára egy fe-lejthetetlen mondattal búcsúztatott: „Hu-nyady elvtárs, gratulálok, hogy ilyen fiata-lon kinevelte az utódját.” 35 évesen maradtamállás nélkül, de ekkor már kéretlenül és ön-fejűen elvégeztük az első történeti és nem-zeti tudat vizsgálatokat, ezzel magyar szo-ciálpszichológiai hagyományt teremtve.(Csak függeléke a történetnek, hogy a rend-szerváltást követően Mádl Antal állammi-niszter és Kosáry Domokos akadémiai elnökdöntése nyomán a TK jó része kutatócso-portként tanszékünkhöz került, és fogyat-kozva bár, de békében dolgozott ott két év-tizeden keresztül.)


Az ELTE-n, ahol Ádám György rektor ésKardos József főosztályvezető jóvoltából1977-ben docens lettem, a neveléslélektannaknagy hagyománya és a szociálpszichológiá-nak szemléleti frissessége volt. E kettő talál-kozásában fogant meg az iskolapszichológiaideája: pszichológus szakemberek segítsék be-lülről az iskolákat.

Felejthetetlen gesztussal vette kezdetéta hálózatfejlesztés: fogadott egy miniszterelnök-helyettes, meghallgatott és tétovázás nélkül 20álláshelyet rendelt az iskolapszichológusiszerep kikísérletezéséhez. Csehák Judit egyéb-ként sem illett a pártállami vezető percep cióssémájába, ehhez az energikus intézkedéséhezhasonlót pedig se előtte, se utána nem ta-pasztaltam. A kezdeti lendület azonban meg-tört a nevelési tanácsadó és iskolapszicholó-gusok megosztottságán, a pszichológusokellenállásán az iskola szervezetébe való be-tagolódással szemben, az iskola idegenkedé-sén a pszichológus kontrolljától. De ez a vi-lágviszonylatban sikeres pszichológusszerepteljesen nem pusztult ki, jogszabályi lehetőségemáig él, és olyan kiváló (szociálpszichológiaiműveltségű) előharcosai vannak az ELTE ésa SzE módszertani bázisán, hogy komolyesély van arra, hogy évtizedek elmúltán erő-re kap.

A ’90-es évek fordulóján az ELTE BTKoktatói és hallgatói alkalmilag-esetileg vettekrészt az országos politikában, de önkörükbenkövették, megélték, felpörgették a rendszer-váltást. A vármegyei nemesi gyűléseket idé-ző 100 fős kari tanácsot parlamentet mímelőválasztott fórum váltotta fel, a múlt tanulmányikötöttségeit a szabadság rendjét ígérő képzésirendszer váltotta le, amely az áporodott jog-szabályi környezettel is dacolva elővételezteés logikusan levezette mindazt, ami a követ-kező évtizedekben bekövetkezett a magyar fel-sőoktatásban: a szabad szakválasztást és -tár-

sítást, a kreditrendszert, a többciklusú képzést.Téves illúziónk főként az volt, hogy hallga-tó és tanár mohó munkaszeretettel él a meg-nyíló szabadsággal, külső-belső tekintélyek(a szó több értelmében lesújtó) bírálata viszontabban állt, hogy kaotikus szervezeti-oktatásiállapotokat idéztünk elő. Pedig az európai fej-lődés irányát nem tévesztettük el, és ezta bennünket váltó tisztességes kari vezetéssoha nem is vitatta.

Egy évtizeddel később – miután az elsőOrbán-kormány a többciklusú képzés beve-zetésére kötelezettséget vállalt és MagyarBálint egy felettébb radikális elképzelést vá-zolt fel a pedagógusképzés átszabásáról –a bölcsészreform eleven folytatásaként dol-goztuk ki és vezettük be a bolognai rend-szerű tanárképzés ún. ELTE-modelljét. Ezegy jámbor kompromisszumos megoldás kí-vánt lenni, amely két képzési ciklusban egy-másra építette a szaktárgyi és a pedagógiai-pszichológiai felkészítést. Hiába volt eza bolognai rendszer leginkább átgondolt éslegtöbbet egyeztetett eleme, a felsőoktatásnem politikai értelemben vett (de politikai ál-ruhát öltő) konzervativizmusának ez lett a cél-táblája. Érvet farag a természettudományostanárképzés nyilvánvaló csődjéből (ami meg-győződésem szerint nem a bolognai rendszerkövetéséből, hanem annak megtagadásábólfakadt). Az ellenreform legkülönösebb eleme,hogy a pedagógiai-pszichológiai stúdiumo-kat arányaiban és mértékében csökkenteniakarja: épp amikor a tudományok szédítő gya-rapodásának és a családok tömeges elnyo-morodásának idején a legjobb és a legtöbb pe-dagógiai-pszichológiai kompetenciára van,lenne szükség az iskolában.

A szociálpszichológia a történeti változásoksodrában éltető közegbe került nálunk. Ez tet-te lehetővé, hogy négy stratégiai feladat meg-oldásában magam is eredménnyel vegyek részt.

40 HUNYADY György


Mi még nem tanultunk szociálpszicholó-giát, meg kellett hát teremteni ennek korsze-rű, sőt előre tekintő tananyagát. Az ELTE-reés Debrecenre hárult zömmel e feladat, és va-lóban egy emberöltő után a legkorszerűbb tan-könyveket használjuk, és bízvást mondhatjuk,sikerrel szemelgettünk abban, hogy mit hoz– az Osiris-könyvsorozatom címével élve –a szociálpszichológia második évszázada.Kérdés persze, hogy mikor jön el az a korszak,amikor a jobb, a legjobb tanítványaink elevea nemzetközi szaktudomány nyelvén szólal-nak meg és közvetítésre már nem, legfeljebbsaját útjuk megtalálásához némi orientálásratartanak igényt.

A sztereotípiakutatás őszinte meglepeté-semre és örömömre évtizedekre a szociál -pszichológia sztártémája lett, amelybena szociális megismerés alapvető struktúráitragadták, ragadtuk meg. A sztereotípiák rend-szereit keresve, feltárva, nyomon követvenagyban gyarapodott tényszerű tudásunka nemzeti, a társadalmi és történeti köztudat-ról. Az idő nekünk dolgozott egy olyan or-szágban, amely fergeteges változásokon ésa közhangulat zaklatott és zaklató hullámve-résén esett és esik át. Ugyanakkor az idő elle-nünk is dolgozik, hiszen – az egykor unikálistémával – a szórt egyéni nézetek társadalmiideológiává szerveződésével szépen szapo-rodó kutatások foglalkoznak, ezek szivárvá-nyában elhalványul a mi megközelítésünk éscsak szerény vigasz, hogy ma a legharsányabbszínt viszont saját vőm, John Jost „rendszer-igazolás” elmélete képviseli.

A szociálpszichológia oktatását és egyetemikutatását is szolgálta, ha a pszichológia a szószoros és átvitt értelmében teret kapott. En-nek megkésett, de felgyorsuló folyamatátéltem meg az ELTE-n, de tíz évig bábáskod-tam a debreceni képzés indulásakor is. AzELTE-n a Pesti Barnabás utcai épület negye-

dik emeletének néhány szobájából – a ’80-asévek fordulójától – szokatlanul nagy lépé -sekben haladtunk a szervezeti differenciáló-dásban és integrációban, a doktori és idegennyelvű képzés kiépítésében, az elhelyezés ésgazdálkodás önállósodásában, a pszichológiakarépítő szerepében a BTK-n belül és azon kí-vül. Az ELTE pedagógusképzésének kitelje-sedése után a pszichológia számára is szak-mai esélyeket kínál, de teherbíró képességétis próbára teszi a Pedagogikum általunk ki-harcolt szervezeti góleme.

A szociálpszichológiára én mint a pszi-chológia interdiszciplináris határvidékére ta-láltam rá, és a Magyar Pszichológiai Szem-lében megjelent első tanulmányom is arra tettkísérletet, hogy a pszichológiának a társada-lomtudományokhoz fűző kapcsolatrendszerétfeltérképezze. És valóban, amint ezt ma márvaskos kötetek is dokumentálják, tanítvá-nyaimmal és munkatársaimmal az elmúltévtizedekben bejártuk nemcsak a szociológiaés neveléstudomány, hanem a politika éstörténettudomány, a közgazdaságtan és mos-tanság a jog felé vezető gondolati utakat, amisziklamászástól a mocsárjárásig sokféle tu-risztikai bravúrt megkövetelt tőlünk. Enneklegfeljebb kísérőjelensége volt, esetleg ked-vező feltétele lett, de nem volt soha indítéka,hogy egyetemen, sőt felsőoktatáson belül,vagy az Akadémia testületi rendszerében ésa kutatásszervezésben szakmánkon túl a böl-csészettudományokat vagy a társadalomtu-dományok egy szektorát hivatalból képvi-seltem. A pszichológia társadalomtudományikapcsolatainak felderítése és erősbítése ugyan-akkor ma – az evolúciós szemlélet elhatal-masodása és az idegtudományi nagy áttöré-sek idején – nem sikkes divat, legfeljebb ha-gyomány és védhető ambíció.

Szándékokról és választásokról beszéltemegy immár hosszú, hepehupás szakmai pályán.

Szándékok és választások 41



De azzal kezdtem, és azzal zárom, hogy a tu-datos elszánás és építkezés a körülményektőlés jószerencsétől nagyban függ. Én nem le-hetek elég hálás a sorsnak, hogy örömtelimunkámhoz családban és barátságban, mun-

kahelyen és közéletben, szorgos együttmű-ködésben és dühödt konfliktusokban helyt -álló nagyszerű partnereim voltak. Köszöneta jelenlévőknek és a távol maradottaknakegyaránt.

42 HUNYADY György


ÉLETÚTINTERJÚ HUNYADY GYÖRGGYEL

FÜLÖP MÁRTA

egyetemi tanár, ELTE PPK, az MTA TTK Kognitív Idegtudományiés Pszichológiai Intézetének tudományos igazgatóhelyettese

SZABÓ ÉVA

habilitált egyetemi docens, a Szegedi Egyetem BTK Pszichológiai Intézeténekhelyettes vezetője


Az interjú fonala és kérdései részben tovább-viszik, elmélyítik mindazt, amit a 70. születés-napjára rendezett ünnepségen elmondottönmagáról, pályafutásáról, céljairól és ered-ményeiről. A kérdések érintik Hunyady Györ-gyöt, a magánembert és Hunyady Györgyöt, akimagasló eredményeket magáénak tudhatótársadalomtudóst és felsőoktatási szakembert.

A születésnapi ünnepségen tartott beszédébenazt mondta, hogy a 70. születésnap némiképpfelkészületlenül érte. Mit értett pontosanezen? Ez egy jámbor tréfa: kevés olyan kiszámíthatódolog van, mint az évek múlása. Amikor 65éves koromban dékánként búcsúztattak, ak-kor volt néhány kedves-okos visszatekintés,de a dolog hangulatát leginkább a Papp La-jos által odaszervezett rezesbanda hangerejefejezte ki: levonulás volt, de nem visszavo-nulás. A 70 éves megünneplés azonban mármás, mégiscsak egy jókívánságokkal átszí-nezett elköszönés, visszatekintés és alkalom

az összegzésre. Ám az ünnepség szervezői (ésaz ünnepi kötet szerkesztői!) túltettek mindenvárakozásomon: az elhangzott beszédek és azátadott kötet emberi-szakmai tartalmára,a rendezvényen megjelentek számára és azesemény hangulatára – így összességében –valóban nem voltam felkészülve.

Vont egy mérleget szakmai pályafutása ered-ményeiről, négy pozitívumot és négy negatí-vumot sorolt fel. Ez ilyen arányos, kiegyen-súlyozott, vagy másként fogalmazva felemásés ambivalens? Nyilván az emelkedett hangvételű és han-gulatú rendezvényen sem akartam egy idilliképet festeni a szakmai törekvéseimről és ezekvirágba szökkent eredményeiről. A jelenlévőkéletem különböző, rövidebb vagy hosszabbszakaszát ismerve tudták, hogy természete-sen ez a pályafutás sem volt töretlen diadal-menet, amit egyébként szerintem a 20. szá-zad Magyarországán nem is lehetett volna, sőtnem is lett volna szabad befutni. Ügyekért


Tartalom

szálltam síkra, megszenvedtem, de élvezni istudtam a velük járó konfliktusokat, számosesetben félsikerrel, néhányszor nevezetes bu-kással.

Ugyanakkor különös lett volna és lenne aztmondanom az egybegyűlt kétszázötven em-ber, egyetemünk vezetői, akadémikustársaim,barátaim, évtizedes munkatársaim és szép szá-mú tanítványom előtt, hogy jaj de sikertelenvolt, amit csináltam, elértem, ami velem az el-múlt évtizedekben történt. Ellenkezőleg, há-lás vagyok a sorsnak, hogy volt esélyem jóügyekért síkra szállni, foglalkozhattam azzal,amivel akartam, az immár 70 évben nagyszerűemberekkel is éltem és dolgozhattam együtt,és ennek marad nyoma. Aki ismer, tudja, hogyezt nemcsak az emlékező rendezvény felfo-kozott és elérzékenyült hangulata mondatja ve-lem, hanem – minden alkalmi vívódás, fá-radtság, indulat ellenére – megelégedett em-ber vagyok.

Ügyekről beszélt, amelyeket képviselt többvagy kevesebb sikerrel. Mit mondana, szak-mai pályafutása során mi volt az a legfőbb ügy,amit feladatának tekintett?A szociálpszichológia a ’60-as évek derekán,amikor én erre a pályára álltam, itt nálunk tá-voli és töredékesen ismert tudományterületvolt, egy-két érdeklődővel, akik egy időbenkezdtek különböző irányban tájékozódni.A szociálpszichológia meghonosítása, intéz-ményesítése, sztenderd ismeretanyagának ki-formálása és oktatásának elrendezése, a hazaitársadalmi és szellemi közállapotokra reflek-táló kutatómunkájának indítása és ösztönzése,szakembereinek kinevelése, korszerű irodal-mának elterjesztése szűkebb szakmai és tágabbértelmiségi körökben – ez mind hiányzott. Ezma már megvan, ám semmi sincs magától,mindezt megcsináltuk. De ez az a fajta ér-dem, ami abban nyeri el jutalmát, hogy ami cél

volt, az utóbb már adottságnak tűnik, meg-szokott állapot lett, sőt elrugaszkodási pont. Ezaz érdem természetesen nem személy szerintaz enyém, egy széles szakmai generációéPataki Ferenctől Faragó Kláráig, Vári Ibolyá-tól Csepeli Györgyig, Erős Ferenctől LászlóJánosig, de – talán ezt nem vitatja senki –megvolt benne a saját szerepem. Ez a feladat-vállalás – ami korán tudatos volt – megszabta,hogy az én személyes-szakmai pályám ho-gyan alakul. Elég közhelyes, de lényeges fel-ismerés: ahogy az ember utat választ, valami-lyen cél felé törekszik és így valamifélekaraktert ölt, annak megvan az ára: eltekint le-hetőségektől, nem teljesít másban, hiányokatis termel – akár szakmai – életében.

Tanítványaként haszonélvezői is voltunk an-nak, hogy professzor úr a szociálpszichológiaintézményesítését ennyire szívügyének vá-lasztotta. De miért pont ezt, miért pont e té-ren találta a nemzetközi tudományossághozvaló felzárkózást ennyire fontosnak? Hát erre – rövid gondolkodás után – két szin-ten, vagy inkább két oldalról keresek választ.Egyrészt a szociálpszichológia a ’60-as és a rá-következő évtizedekben fontos tudományte-rület volt, amelynek – felismert – hiányát pó-tolnunk kellett. Tudománytörténeti rendelte-tése, hogy az egyén és a társadalom tudomá-nyos vizsgálata között hidat verjen, vagy ha eztúl ambiciózusnak tűnik, e kettőt összefércel-je. Az amerikai tudomány-univerzumban elő-kelő helyet harcolt ki magának, amit az ott köz-keletű individualista társadalomfelfogás jólmagyaráz. És a második világháború utánAmerika befolyása világ- és Európa-szerte át-ütő volt, ami jó esélyt teremtett arra, hogya szociálpszichológia eredménnyel vetélked-jen a historizáló társadalomtudományokkalmég akár a német kultúrkörben is. Az empi-rikus társadalomtudománynak a szovjet be-

44 FÜLÖP Márta – SZABÓ Éva


folyási övezetben, az ideológiai abroncsba fo-gott társadalmakban szellemileg felvillanyo-zó hatása lett, amikor – épp a ’60-as évektől– lehetett, mert az eszmei diktátumok helyetta társadalmi viszonyok (ezen belül a szoci-álpszichológia mindenekelőtt a személyköz-ti viszonyok) realitásainak felderítését ígérte.

Másrészt – lehet persze, hogy itt magamis a hindsight bias hibájába esem – az én ta-lálkozásom a tudományággal, elköteleződé-sem mellette végzetszerű volt: ezt kínáltáka körülmények és ezt követelte saját szellemiízlésem. Nem gondolkodtam én soha másban,mint a tudomány művelésében-oktatásában,tudásom és érdeklődésem pedig egyoldalúanhumán jellegű volt. Csodával határos módonfelvettek egy ugyancsak ritka szakpárra, tör-ténelem és pszichológia szakra, és örömet lel-tem mindkettőben, kerestem a konvergáló té-mákat. Ez ide vezetett.

Amikor a pszichológiai tanulmányokat vá-lasztotta, soha nem merült fel magában, hogygyakorló pszichológus, klinikus legyen? A pszi-chológiának ez az ága mennyire érintette meg?A szakra jelentkezők többségét – hosszú fel-vételi tapasztalatból is tudom – mások segí-tésének deklarált szándéka vezeti, miközbenvágyakoznak a teljesebb önismeretre is. Hát,nekem nem ezek voltak a motívumaim, mintemlítettem is: a történelemfilozófia felől de-duktív úton közelítettem a pszichológia felé.Kornis szerepe ebben az volt, hogy világosanexponálta a kérdést, hogy mi a pszichológiaitényezők szerepe a történelemben, és azt is,hogy szerinte mint van esély a történeti és pszi-chológiai tudományok találkozására. Ez egymeglehetősen globális-absztrakt nézőpont,de arra indított, hogy felmérjem a válaszkí-sérleteket és keressem a tudományközi kap-csolódás reális lehetőségeit. Ez utóbbiakegyike, hogy empirikusan megnézzük, hogy

a történelemről és társadalomról milyen ké-pek élnek az emberek fejében, ennek milyentípusai vannak, milyen módon jutnak el hoz-zájuk. A ’60-as évek első felében a szociálismegismerésről vagy kognitív stílusról egy szónem esett a hazai pszichológusképzésben, dea Szovjetunióban iskolázott Salamon Jenő pro-fesszor – őszinte meglepetésemre – egyRegykó nevű szerzőre hívta fel a figyelmemet,aki a történettanítás gyakorlati szempontjai-hoz erősen kötődve a tanulók történelmi fo-galmainak fejlődésével foglalkozott. Ehhez énmég találtam német szellemtudományi kiin-dulópontokat, és ez lett az a gondolati járat,amin empirikus munkám elindult. Mindez tá-vol esett a klinikumtól és a kognitív szemé-lyiségelméleteknél nem is került soha köze-lebb hozzá.

Klinikai pszichológiát egyébként a ’60-asévekben nem az egyetemen, hanem Mérei li-pótmezei laborjában lehetett tanulni, ahová– nem a tárgy, hanem a tanár iráni érdeklődéstőlvezettetve – jelentkeztem egy egy hónaposgyakorlatra. Innen származott személyes is-meretségünk, feleségemmel együtt voltunk isjóízű beszélgetésre az otthonukban, és gye-rekeink tőle – az autentikus forrástól – kap-ták meg az Ablak-Zsiráf első dedikált kiadá-sát. De soha nem vált belőlem segítő klinikus,sőt hétköznapi értelemben jó emberismerőneksem gondolom magam, emberekkel hivatás-szerűen főképpen oktatási/szervezeti viszo-nyok között találkoztam és foglalkoztam…

Mely életéveit tekinti fordulópontoknak a magánéletében és a szakmai életében?70 év hosszú idő, és elég eseménydús volta pályafutásom, hogy erre a fogas kérdésreazonnal válaszoljak. Az biztos, hogy az egye-temi évek fontosak voltak köz- és magánéle-ti szempontból egyaránt. Mint említettem,a pszichológia-történelem szakkal jelöltem ki

Életútinterjú Hunyady Györggyel 45



a magam szakmai útját, és tanulmányaink utol-só évében, 1964-ben házasodtunk össze a fe-leségemmel. Tíz évvel ezután születtek meggyerekeink, ami már azért is szenzáció volt,mert az orvostudomány nagyobb dicsőségérea szülőszobában derült ki, hogy ikreink vannak.Az ápolónő szólt, hogy találjam ki a gyerek ne-mét, találgattam, erre ő: mindkettő. Hosszabbtávon – az unokákkal is számolva – ennél fon-tosabb fordulata nem volt az életemnek.

1988-ban lettem egyetemi tanár az ELTE-n. A 46 éves életkor akkor nagyon korai volterre, ma sem sok ilyen példa van, pedig e te-kintetben rengeteget változtak a viszonyok. Ta-lán nem különösen szerény és rokonszenves,de ezt én megilletődöttség nélkül vártam ésa dolgok természetes alakulásának tartot-tam. Magyarázatul Kosáry Domokost tudomidézni, azt, amit akkor mondott, amikor tör-ténészekkel voltunk előadó körúton Ameri-kában, és együtt utaztunk és sokat beszélget-tünk: „Mit akarnak elérni az emberek, ugyan-azt, mint az apjuk, csak egy kicsivel többet.”Ezzel – joggal – arra utalt, hogy a pályaigé-nyek szintjét kijelöli a családi környezet.A kedvezőtlen politikai viszonyok közepette,amelyekben felnőttem, apám sok minden le-hetett, de egyetemi tanár nem. Viszont a szülőktársasága, édesanyám révén a történészeké, ki-jelölt egy abnormisan magas mércét a pálya-ambíciókhoz. Aki a humán tudományok ha-zai történetében jártas, az fel tudja mérni, mitjelenthetett az, hogy a zseniális (ám évtize-dekig kirekesztett) klasszika-filológus, SzabóÁrpád gyermekkoromban nekem olvasta felA trójai háború részleteit. Tizenévesen az aka-démikus sorból kitagadott, de remek közép-korász Váczy Péterrel mentem balatoni túrá-ra, a középiskolás nyarakon napi sakkpart-nerem a székely lófőből marxista történeti gon-dolkodóvá változott Elekes Lajos volt (aki az-tán az egyetemi évnyitón bölcsészdékánként

fogadott a kar hallgatójává). Ez a fajta ké-nyeztetés kötelezettségekkel jár.

A nyolcvanas években lettem tudományosdékánhelyettes, majd ezt megszakította a Ful-bright-ösztöndíj a mesés szépségű Santa Bar-barában, ahová első futó látogatásom óta csa-ládommal együtt mindenképpen vissza akar-tam menni. Hazatérésem után lettem az ELTEBTK dékánja, a legviharosabb rendszerváltóidőkben, aminek gyötrő konfliktusait – ez egytaláló szó – rettenetesen élveztem. Ekkor,1990–92-ben lettem a hazai felsőoktatás re-formjainak elkötelezett híve, a felkavaró vál-toztatások embere a bölcsész- és pedagógus-képzésben, ami is sikerrel és/vagy dicstelenültulajdonképpen kitart mindmáig. Erőm ésgyengeségem e tekintetben az volt, hogy va-lójában nem tartoztam egy politikai táborhozsem, de barátaim, jó ismerőseim és tanítvá-nyaim támaszt jelentettek váltakozó és változófelsőoktatási kormányzatok idején egyaránt.Hogy két markáns példát említsek, az elsőFidesz-kormány felsőoktatási államtitkára(a bolognai aláíró!) Kiss Ádám osztálytársamés barátom volt, míg a szocialista vezetésű kul-tuszminisztérium felsőoktatási szakállamtit-kára, Manherz Károly professzortársam volt,aki dékánsága évtizedében a kollegiális ba-rátság szellemében vont be a bölcsészkar ve-zetésébe.

Szakmai pályafutásom csúcsának, az ál-talam elérhető legnagyobb elismerésnek az éve2001 volt, amikor Bill McGuire intenciójánakmegfelelően felkértek és szerepeltem az ővisszavonulása alkalmából rendezett zártkö-rű konferencián New Havenben. (Az ott el-hang zott előadásomnak jó volt a visszhang-ja, és kritikus szellemű kedves tanítványom,Berkics Mihály is a Perspectivism in SocialPsychology: The Yin and Yang in ScientificProgress kötetben kiadott előadást tartja szte-reotípiakutatási koncepcióm legambiciózusabb



összefoglalójának.) Európából rajtam kívülcsupán két résztvevő volt, az Európai Szociál -pszichológiai Társaság korábbi elnökei, és ki-emelkedő amerikai szaktekintélyek vettekrészt e rendezvényen Bob Wyertől AliceEaglyig, Richard Pettytől John Cacioppóig,David Searstől Anthony Greenwaldig. De nemez a szakmai protokolláris szempont a lé-nyeges, hanem az, hogy az ünnepeltet én kor-szakos jelentőségű szociálpszichológusnak tar-tom, aki összegezte az attitűdkutatás nagy kor-szakát, lendületet adott a politikai pszicholó-giának, a módszertani tudatosság úttörője volt,az amerikai tudományosságból kirívó törté-neti tudással és szemlélettel. Ennek a kivéte-les tudósnak és metszően kritikus szellemneka folytonos figyelme, kitüntető támogatása,egyedülálló könyvtáradománya a legnagyobbbüszkeségem. Természetesen nem sikkad elemellett, hogy ugyanabban az évben a MagyarTudományos Akadémia levelező tagja, majd2007-ben rendes tagja lettem, sőt 2011-bena Filozófiai és Történettudományok Osztályá -nak elnökévé is választottak, ám mindenakadémiai rangnál és kitüntetésnél jelentősebbvolt számomra McGuire befogadó gesztusa.

Életének fordulópontjai közül elsőnek a há-zasságát említette. Hogyan egyeztették a csa-ládi és szakmai életet feleségével, HunyadyZsuzsával, aki ugyancsak sikeres pályafutásttudhat magáénak a pedagógia területén?Az egyik legkülönb általam ismert egyetemivezető, Medzihradszky professzor megkö-szönte, amikor az ELTE díszdoktorává avat-ták. Ebben tömören annyit mondott, hogy be-lőle a felesége nélkül nem lett volna semmi.Ezt teljes joggal elmondhatom én is: a nélkülaz érzelmi megtartó és rendbentartó erő nél-kül, amit ő képviselt az életemben, egészenmás lettem volna, kilengő öntudattal, csapongófigyelemmel, szórt teljesítménnyel. Sorsunk

összefonódása biztos, hogy rá is hatássalvolt: kulturálisan nyitott és kellemes ember-ből egy beszűkültebb és vezetői felelősségethordozó munkamániákust formált ki belőle is,hiszen két workaholic egy harmonikus pár.Mi egy évfolyamra jártunk az egyetemen.Amikor a diákkörök felfutásán szorgoskodtam,ő a legerősebb diákkör, a nyelvészeti vezetőjevolt, aki igen masszív ellenállást tanúsított ve-lem, mint túltengő és önelégült kari vezető-vel szemben. Ez bizonyult jó kiindulópontnakegy életre szóló – immár majd ötvenéves –kapcsolathoz: én hiszek az erős karakterek ösz-szecsiszolódásában, a világlátás különbsége-inek élvezetében, no meg abban, hogy a von-zalom kissé bamba szociálpszichológiai ma-gyarázatai közül „a kiegészítő szükségletek el-méletében” van még a legtöbb igazság.Zsuzsi révén jó korán beházasodtam a bé-kességes Csopakra, ahol apósom tanító, tanár,igazgató, majd szakfelügyelő és megyei pe-dagógiai intézetvezető volt. Zsuzsi az egye-tem után az Országos Pedagógiai Intézetbenlett gyakornok, ikergyerekeink születése utánpár héttel kandidált pedagógiából, volt aka-démiai intézeti osztályvezető és egyetemi do-cens az ELTE-n, mígnem a ’80-as évek végéna budai tanítóképző főigazgatója nem lett. Új-raválasztották, de az oktatási kormányzattalés az egyetemvezetéssel folytatott bölcsész-kari harcaim idején – tényleg egyedülálló szo-lidaritás jegyében – lemondott intézményve-zetői posztjáról, de azért jó két évtizedig rész-ben formálisan, részben informálisan is ő volta magyar tanítóképzés egyik kulcsfigurája.A négyéves képzés időtálló rendszere – barát-jával és helyettesével, Bollók Icával – az ő ne-vükhöz kötődik, amire a bolognai rendszer be-vezetése után ő építette rá a pedagógia MAkoragyermekkor-szakirányát. A pályafutásunkpárhuzamossága mellett és mélyén szakmai ösz-szetartozást jelentett, hogy a társas-közösségi




viszonyok empirikus vizsgálata volt a reve-láció számunkra és lett a szakmai vállalásunk.Természetesen a legerősebb kapcsot a tehet-séges gyerekek öröme és gondja s az elraga-dó unokák jelentették és jelentik közöttünk.Velünk élt hosszú ideig Zsuzsi – védőnővégzettségű, korábban szociális otthont is igaz-gató – nagynénje, aki a legegészségesebb kon-zervativizmust testesítette meg a nevelésbenés a családi életvitelben.

Kezdjük szakmai pályafutásának a megbe-szélését az elején: vajon milyen előzménye voltannak, hogy egy tizenéves fiú egy Történelemés pszichológia című könyvet érdekesnek ta-lál, elolvas, és az mélyen megragadja és hosz-szan foglalkoztatja? A történelem ebből talánnem meglepő, hiszen édesanyja neves törté-nész volt, de miért a pszichológia?Kornis Gyula akadémiai székfoglalójára gon-dolnak, ugye, amelyet a rendezvényen emlí-tettem? Esetemben nem az volt a rendkívüli,hogy ezt olvastam, hanem inkább az, hogymegragadott a témája, felborzoltak az állítá-sai, úgy éreztem, hogy 1914-ben megfogal-mazott alapkérdéseire fél évszázad múltánvissza kell térni. Tizenéves koromban olvas-tam én mindenfélét: nyilván túlzás, ha aztmondom, hogy épp ebben a tíz évben csak ol-vastam, hiszen kaszkadőrszerűen kerékpá-roztam a budai dombokon és sok jó időt el-vesztegettem a Lukács uszodában, volt klikk-szerű baráti köröm az osztályban és szerettema kártyajátékokat – de azért alapvetően egykönyvmoly voltam. Szüleimnek ezerköteteskönyvtára volt, abban olvastam gáttalanul min-dent, a világirodalom klasszikusait, történe-ti regényeket és igényes szakmunkákat, kul-túra- és eszmetörténeti nevezetességek mel-lett persze lektűrt is. A rózsadombi házban,ahol éltünk, volt még két kiegészítő forrásomis: a tetőtér lakója krimigyűjtő volt és az egész

20. századra vonatkozóan bekötve őrizte a va-sárnapi képes újságokat, ami élő közelségbehozta az első félszázad szereplőit és esemé-nyeit. Másik forrás a jeles jogtudós, SzladitsKároly könyvgyűjteménye volt, a legkitűnőbbjogi szakkönyvtár magyarul, németül, ango-lul, és sok teoretikus jelentőségű társada-lomtudományi mű, mégpedig akadémikus-társai ajánlásával.

Így aztán az ’50-es években a ’30-as, ’40-esévek intellektuális világában éltem, amit azértegy-egy robusztus marxista munka is fesze-getett, mint Lukács Györgytől Az ész trón-fosztása, vagy Fogarasi Béla észbontó dia-lektikus logikája, ami szintén egy dogmatikusés rágós olvasmány volt. Ebben a mezőnybenKornis történetfilozófiája nem volt különösenbonyolult, didaktikusan egészítette ki az ol-vasott szellemtörténeti munkákat, társadalmiüzenete viszont akkor már elég avíttnak tűnt.

Mindez erős intellektuális érdeklődésre mu-tat. De vajon szerette az iskolát? Hogyan ta-nult? Szeretett tanulni? Fontos volt magánakés a szüleinek, hogy maga jól teljesítsen?A papírok csalnak. Az írásos dokumentumokszerint én egy kifejezetten jó tanuló voltam,sok-sok szép jelessel, elismerésekkel, amelyekabban csúcsosodtak ki, hogy harmadik gim-nazista koromban országos tanulmányi ver-senyt nyertem történelemből. (Negyedikbenmár profi versenyzőként a versenyistállószerűII. Rákóczi Ferenc Gimnázium magyarból in-dított, de Thomas Mann, az antifasiszta pol-gár című Lukács-parafrázisom és vitaírá-som – mint utóbb a zsűri tagja, Lengyel Dé-nes mesélte édesanyámnak – egyértelműen azta benyomást keltette, hogy nem egy 18 évesfiú írta, olyannyira, hogy be se hívtak a szó-belire…)

Az őszinteség jegyében viszont azt kellmondanom, hogy pocsék tanuló voltam világ-



életemben. Alulmotivált, hullámzó teljesít-ményű, teljesen öntörvényű és iskolakerülő.Kezdődött azzal, hogy amikor egy hiperelitmagyar–francia kísérleti első osztályba írat-tak, akkor még nyilvánvalóan iskolaéretlenvoltam. Az írás erős korrepetációval ment csak,a képességtárgyakban feltűnően képtelenvoltam. Mindig is elhanyagoltam, ami nem ér-dekelt, ugyanakkor nem volt rossz az abszt-rakciós készségem, választékosan – időnkénttalán túl nyakatekerten – fejeztem ki magam.Igazán elememben 56 őszén voltam, amikorosztályfőnök-irodalomtanárnőnk nagyon ho-norálta stílusérzékemet, de ő ’56-ban disszi-dált és számomra iskolai kapaszkodónak a túl-fejlett történeti tudásom maradt. Az egyetemenmár más volt a helyzet, mindkét szaktárgyamjórészt érdekelt, ott már dolgoztam rendesen,példaként mondom, hogy szakdolgozatom iskészült vagy három: egy pszichológiából(a történelmi fogalomalkotás fejlődéséről,amit aztán könyvként adtak ki) és kettő tör-ténelemből (egyik Max Weber társadalomtu-dományi jelentőségéről és egy Kornis Gyu-láról, amit aztán lényegi változtatás nélkülmegvédtem doktori értekezésként). Másodiktörténeti szigorlatomat értékelve AndicsErzsébet professzornő (akit sztálinista okta-táspolitikusként tartunk számon, de ekkori-ban már az újkori magyar történet tanára volt)mondta: „Kitűnően felelt, Hunyady elvtárs,csak arra kell ügyelnie, hogy a kifejező-készsége ne pótolja a tárgyi tudását.” Hm, eza jóindulatú-elismerő foglalata lehet az isko-lai pályafutásomnak.

Arról sokat lehet tudni, hogy mit kapott tör-ténész édesanyjától, de keveset lehet tudni azédesapjáról. Ő mivel foglalkozott? Mi az, amitaz édesapjától kapott?Ha tömören akarok fogalmazni: sértett társa-dalmi öntudatot. Családom apai ága kivétele-

zetten jó helyzetben volt 1945 előtt, és klasz-szikus „osztályidegenek” lettünk, mire én esz-méltem. Ebből aztán egzisztenciális bizony-talanság, a kitelepítés réme, feljelenté sek ésgorombaságok, továbbtanulási veszélyek szár-maztak, de a társadalmi talajvesztéssel élesebbmegvilágításba került a rokonok úrhatnámsá-gának és élhetetlenségének a szerencsétlen ke-veréke, a perlekedő hajlam és a kisszerűvé váltanyagiasság is. Ez egy régi nemesi család, ami-nek volt egy grófi ága is, amivel évszázado-kon túl megmaradt valamiféle távoli kapcsolat(így lett aztán kitelepítésük idején az elhíre-sült régi-századfordulós miniszterelnök,Lónyay Menyhért íróasztala az én gyerekkoritanulóasztalom). Saját felmenőim az agrárvál-ságok idején lényegében elvesztették a birto-kaikat, de nagyapám beállt banki gyakornok-nak, és évtizedek alatt a nagy állami agrárbankvezérigazgatója lett. Hogy ő 45 után miért nemment akár Ausztriába, vagy Svájcba, ahol je-lentős vagyona maradt, az számomra hosszúidőn át érthetetlen volt. A családi fáma szerintnem akart itthagyni engem, a 3-5 éves unoká-ját, amit ma már értek: társadalmi rendszerekösszeomolhatnak, de én sem hagynám el Be-nedeket. De szerintem jellemző, jó történet, hogyő, aki a Horthy-korszakban az országház sar-kánál székelő állami agrárbank vezérigazgató-ja volt, meg parlamenti képviselő mindaddig,amíg anglofil konzervatív létére nem szakította jobbra radikalizálódott kormánypárttal, a há-ború végeztével az egyik Alkotás utcai telkénkovácsműhelyt üzemeltetett (magam is érzék-letesen emlékszem fényeire és szagára) és lo-vas kocsival élelmiszert szállítmányozott, a sze-rény nyereségért, amire nem volt ugyan ráutalva.A kitelepítések idején 24 óra alatt kellett el-hagyniuk a fővárost, Solymárra költözött és mű-velt egy nagy zöldségeskertet, és ez a társadalmizuhanórepülés a legkisebb mértékben sem za-varta meg a jó kedélyét.




Édesapámmal ők a Horthy-időkben el-lentétben álltak, bezzeg a Rákosi-korszakbanösszebékültek. Apám mérnöknek készült, dehamar a bankszakmában találta magát ő is:a Magyar Nemzeti Bankban, ahol kiválószervezőnek és adminisztrátornak bizonyult,egy időben titkára is volt Imrédynek (akinbankelnök korában még nem ütköztek kia fasiszta elfajulás jelei). E családi hátterévelés bizalmi pozíciójában nem volt magától ér-tetődő, hogy ő a ’30-as, ’40-es évek forduló-ján már meggyőződéses szociáldemokratavolt, Népszava-olvasó, pártszervező. A magakonok módján szembement osztályával, mintahogy minden emberi gesztusával szembenállta zsidóüldözéssel. Egy emlékezetes elem a csa-ládi anekdotakincsből: ebédelni jött hazaa bankból és zsidók után kutató nyilasokat ta-lált a hallban, erre a cselédlányhoz fordult:„Micsoda összevisszaság ez, hol van az ebé-dem?” A nyilasok látták, hogy egy igazi ma-gyar – öntörvényű – úrral van dolguk, el-hagyták a terepet, holott az időben nálunk la-kott édesanyám barátnője, Kornfeld Hanna,a Weiss Manfréd-unoka (aki Szegedy-MaszákAladár, a későbbi washingtoni nagykövet,majd fehér házi Kelet-Európa-szakértő fele-sége lett).

A háború után apám lett az MNB ún. iga-zolóbizottságának az elnöke, követte a szo-ciáldemokratákat a pártegyesülésbe, a bankokállamosításában terepismeretével és szerve-zőkészségével hasznot hajtott – majd 1949-ben, természetesen, osztályidegenként kizár-ták, kirakták, nagy szerencséjére büntetőeljárásnélkül nyugdíjazták. Így aztán gyermekéve-imben éhnyugdíjjal ő otthon volt, nem kis ag-godalommal közvetlen közelről figyelte az énkezelhetetlen lazaságomat. Utóbb már el tu-dott helyezkedni, oktatóként adminisztrálta műegyetemen, dolgozott az akadémiai lexi -konon, és amikor ’56-ban hívták a Bank of

Englandbe, maradt itthon, visszahúzódva, ol-vasgatott, autót szerelt össze magának és ba-rátaival bridgezett. Őszintén szólva nekem fájt,hogy megadja magát sorsának, hogy nincs megbenne a megküzdésnek az a szelleme, az a le-gyűrhetetlen belső derű, ami például az édes-apját egész életében jellemezte.

Frank Tibor professzor írja köszöntőjében,hogy az anyai nagyszülei írók voltak. Őket is-merte? Milyen volt a kapcsolata velük? Ösz-szefüggésbe hozza velük, hogy kitűnően fo-galmaz és kiváló a stílusérzéke? Hogyne, 45 és 48 között egy budai házban iséltünk, és valójában napestig náluk voltam, mi-vel ezekben az ún. koalíciós időkben szüleim-nek egyáltalán nem volt családi élete (apáma bankban serénykedett, édesanyám a Parla-mentben dolgozott történészként, az 1848-asmegemlékezést előkészítő és koordináló ún.centenáriumi ügyosztályon). Ám iskoláséve-imben is szinte naponta látogattam őket. ŐkErdélyből menekültek az első világháború után,ami anyai nagyanyám – Beczássy Judit –munkáin erős nyomot is hagyott, nagyapám– Balázs Sándor – elsősorban színházi szer-ző volt, és nagyon szuggesztív magyar–latintanár lett a budai Werbőczy Gimnáziumban(sok erősen kötődő tanítványa volt, többek kö-zött Magyar Bálint hasonnevű apja). A két vi-lágháború között a Nyugat köréhez tartoztak,nagyanyámat Ozsváth Ernő – mint olvasha-tó – kiváló szerzőnek és embernek tartotta,amihez én teljes unokai elfogultsággal csakcsatlakozni tudok. Anyai nagyszüleim kedves,anyagi lehetőségeik határán táncoló, bohémemberek voltak, akik nevelésnek nem nevez-hető liberális atmoszférában gyerekeiknekmegengedtek minden szertelenséget és oda-adó szeretetükben vállaltak értük bármit.Édesanyám ezt a kényeztető attitűdöt vitte ésadta tovább, vele kora gyerekkorom óta



őszinte, nagy barátságban voltam. Némi túl-zással azt is mondhatnám, hogy együtt voltunka nagyszülők gyerekei.

Ironikus stílusa és intellektuális fanyar humoranagyon egyéni és különleges, és úgy véljük,mindenki számára, aki magát ismeri, azegyik legvonzóbb, ugyanakkor néha kicsit szo-rongató tulajdonsága és képessége. Honnanszármaztatja ezt? Humorizáló, ironizáló csa-ládban nőtt fel?Ha erre így rákérdeznek, végig kell gondol-nom. Nem mondhatnám, hogy sok humor-fej lett volna felmenőim között. Balázs nagy-apám színpadi szerző létére kihegyezetten,frappánsan fogalmazott, bonmot-i közül nemegyet megőriztek tanítványai és a család em-lékezete, írt egy időben humoros tárcákat is.Édesanyám élénk társalgásaiban már több volta malícia, de sok húron játszott és ez nem voltmonoton jellemzője. Nekem talán volt sze-mélyes hajlamom erre, a groteszk játékossá-got az irodalomban is és a képzőművészetbenis mindig élveztem. Ez egy modor is persze,rejtőzködés és távolságtartás még a sajátmondanivalóval kapcsolatban is, fenntartegyfajta bizonytalanságot, ami az én szemé-lyes történetem elején talán nem is volt in-dokolatlan.

De kérdésük jó: ez a hajlam valószínűlegöröklődik is, de mindenképpen átörökíthető.Eva unokámmal van egy motívuma közös da-nászásunknak, Villon-szerűen ismételgetve:„Mi vagyunk a kékszeműek és a gonoszok, mivagyunk a kékszeműek és a gonoszok…” Éstényleg. Benedek meg egészen meghökken-tően korán abból a szempontból kezdte elértékelni a helyzeteket, embereket, megnyi-latkozásokat, hogy mi vicces és mi nem. Aligtudott még beszélni, amikor így kategorizált.A családi utánpótlás alighanem biztosítva van,egyedül Simone, a másik New York-i lány ki-

ismerhetetlen még e tekintetben, de ő egye-lőre csak néz, alszik, nő és szép.

Melyek azok a társadalmi értékek és elköte-leződések, amelyeket részben otthonról kapott?Mennyiben, mikor és miért tért el ezektől? Gyerekkorban megismert attitűdjük így vagyúgy bezárkózás volt egy itthon letűnt világ-ba. Ha nem lenne gyalázatosan elkoptatva eza szó, akkor azt mondanám, hogy polgári kö-zegbe, ami magamagában birkózott méga Horthy-korszak úrhatnám szellemével, deami 1945 után végbement radikális demok-ratizálódásra aktívan nyitott volt. 1949 után– mint sokak számára, a legkülönbözőbb hát-térrel – az volt a kérdés, hogy az osztályhar-cos világot hogyan lehet túlélni. Nem tudom,hogy sikerült-e akár csak érzékeltetni, hogya túlkényeztető és kifejezetten fenyegető kö-rülmények együttese nem volt a legjobb táp-talaj társadalmi ébredésemhez. Ha ez nagyobbzavarok nélkül mégis bekövetkezett, annak énhárom elemét tudom felidézni.

Az egyik egy sajátos véletlen, az általánosiskolánkban úttörőcsapattanács-elnököt vá-lasztottunk, és meg is volt a hivatalos jelölt:Ács elvtárs fiát, Ács pajtást gondolták errea legalkalmasabbnak. De megadva a válasz-tás formai lehetőségét engem, mint egy iga-zán álmatag kedélyt javasoltak ellenjelöltnek,aki elvolt az iskolában, de a közösségi akti-vitás minimumát sem produkálta. Mély be-nyomást tett viszont rám, hogy ezen a vá-lasztáson a teljes esélytelenség állapotában isosztálytársaim egyöntetűen támogattak. Erre,mint ki fölriadt álmából, a megválasztott el-nök helyetteseként kézbe ragadtam az alsó ta-gozatosok megszervezését, és egy félév semtelt el, és a kisdobosok általam szervezett elitgárdája új rendet vezetett be, vége lett az eme-letek közötti szabad közlekedésnek és a szü-netekben a folyosókon párba rendezett




sorokban keringtek a megújult szellemű kis-gyerekek. (A ’80-as években találkoztam egyrádiós vezetővel, aki szép emlékeként idéztefel azt a kitüntető figyelmet, amit kissé ko-raérett ifjúsági vezetőként neki szenteltem…)

A második etap 56 volt: ennek láttam többarcát is (igazán nem volt szép, hogy egyik apainagybátyám disszidálás előtt a mi ágyneműsszekrényünkbe rejtette el fegyverét… amikorépp statáriumot hirdettek), a végkonklúziójaszámomra azonban az volt, hogy erőszakkalmegtörték a nemzeti közakaratot, és ebbena Szabad Európa Rádió harsány biztatása el-lenére az ország magára maradt. A hatalom-mal való taktikus viszony a mi korosztá-lyunknak alapélménye lett, ebben én – a ma-gam kényeztetett konokságában – hat hosszúévig a nyílt elhatárolódást választottam. Ígynem volt csoda, hogy az iskolai KISZ-szer-vezet (amelynek ritka kivételként nem voltamtagja) kerek perec nem javasolta továbbta-nulásomat, mondván, hogy elkötelezett tár-sadalomtudományi érdeklődésem inkább ve-szély, mint érték a politikai rendszer számá-ra. Ha nincs tanulmányi verseny, akkor – épp-úgy, mint legkedvesebb barátom, aki remektanulóként orvosnak készült – hosszú évekigvárhattam volna, hogy egyetemi felvételtnyerjek.

A harmadik fordulat a ’60-as évek elejé-re esett, amikor nem tudhattam, de megérez-tem, hogy a Kádár-rezsimben változás állt be,a durva restaurációt konszolidációs egyezkedésváltotta fel (fél füllel egyébként hallottam kol-léganőm válófélben lévő férjéről, hogy a rá-kosista belügyérek hogyan lázadoztak ésszervezkedtek a politikai irányváltás ellen, vö.Moldova Az elbocsátott légió című alapmű-vével). Ennek a változásnak ifjúságpolitikaimegnyilvánulása volt, hogy a KISZ antiel-lenforradami fogadkozásait és ellaposodószervezőmunkáját a felsőoktatásban egy új

profillal egészítette ki: a tudományos munkátmozgalmi aktivitásnak fogadta el és keretetadott a tudományos diákköröknek. Hallgató-társ(nő)im hetek leforgása alatt felvetteka KISZ-be, és alig telt el pár hónap, s az egye-temi csúcsvezető Glatz Ferenc barátom jó-voltából, a később oly renegát Bence Györgypártos felügyelete alatt a bölcsészkari veze-tés diákköri felelőse lettem. Kiépítettem a di-ákkörök kari rendszerét és szervezője lettemaz első tudományterületi diákköri konferen-ciáknak. Ekkor léptem ki a szakos tanulmá-nyok szűkebb keretei közül, majd belesza-kadtam a szervezetépítő munkába, de jó ér-zéssel.

Ha lekerekítem a történetet, azt mondhat-nám, hogy az elvonult meditálás nyugalmi ál-lapotából az emelt ki, hogy az úttörők közöttráébredtem, hogy valamit képes vagyok ten-ni, ‘56 azt a felismerést hozta, hogy valamittenni kellene, és az egyetemi tanulmányok de-rekán megtapasztaltam, hogy lehet is valamittenni a „közjó érdekében”. Már amennyit énakkor a magam társadalmilag meglehetősenbeszűkült perspektívájából láttam.

Hogyan alakult, hogy az MTA PszichológiaiIntézetébe került gyakornoknak? Akkoribanvolt olyan, hogy állásinterjú?Az egyetemen a diákkörök szakmai és szer-vezőmunkájában „látható voltam”, elsőkéntaz merült fel, hogy az újkori tanszékek egyi-kére vegyenek oda, de az egyetem akkori(utóbb velem igazán jólelkű) párttitkára azt ta-lálta mondani, hogy nem létesítünk törté-nészdinasztiákat az ELTE-n. (Édesanyámakkor került a Középkori Egyetemes Törté-neti Tanszékre, még elég méltatlan helyzetbe,adjunktusként, így azért a dinasztikus viszo-nyoktól nem kellett annyira tartani, de ez volta perdöntő szó, és végül is jó volt e döntés.)A dékán ajánlott Kardos Lajos professzor



úrnak, aki azonban már elköteleződött egySzovjetunióban végzett hallgató mellett, deutóbb azért meghívott a pszichológia szak elsőspeciális kollégiumát megtartani a minden te-kintetben homályos szociálpszichológiáról. Ígyhoztak aztán javaslatba Bartha Lajosnak, akia felfutóban lévő akadémiai intézetet igazgatta,és épp azt tervezte, hogy egy néhány fős cso-portot verbuvál e területre. Utánam lépett bepár héttel az Országos Pedagógiai Intézetbőlérkező Pataki Ferenc (a sors játékosságavolt, hogy az ő ún. közösségi nevelési kísér-letét, iskoláit az ott pályakezdő feleségem vetteát). Látom, nehéz elképzelniük, hogy enneka széles területnek akkor nem volt szakmaigazdája az intézetben, az ismeretlen felé pe-dig nem tódultak jelentkezők sem, így aztána mai értelemben vett állásinterjúnak mindenfeltétele hiányzott.

Egy egész kis csoportot képeztünk az In-tézetben, a közéletből is ismert és a nevelés-tudományban nagy tekintélyt kivívó PatakiFerenc volt a vezetőnk. A bemutatkozó inté-zeti értekezleten ő vázolt fel egy elképzeléstkonkrétan a kutatásunk és távlatosan a szo-ciálpszichológia jövőjéről. Így utólag visz-szatekintve nem tartom magától értetődőnek,hogy akkor szükségét éreztem ezt az intéze-ti nyilvánosság előtt bírálni, abból kiindulva,hogy a hazai (méreiánus) tradíciókkal ren-delkező csoportkutatásnál korszerűbb és töb-bet ígér az attitűdök kutatása. Ha belegon-dolunk, hogy ez a ’60-as évek közepén zaj-lott, amikor az attitűddinamika angolszászszakirodalma épp túljutott a delelőjén, nyil-ván volt igazság a fellépésemben, de ez an-nál kellemetlenebb volt. Patakiban azonbanvolt kellő közéleti bölcsesség, hogy kezelnitudta ezt a helyzetet („lám, demokratikus vi-tában születik a közös koncepció”), a cso-portkohézió közös témájában kikanyarítottunkegy attitűdviszonyokra (látens ideológiai

szerkezetre) koncentráló szeletet, viszonylagrövid időn belül Halász László és MartonMagda társaságában egy hangütést jelentő at-titűdkonferenciát is rendeztünk az intézetben,és Pataki révén kerültem attitűdszakértőkéntkapcsolatba a Tömegkommunikációs Kuta-tóközponttal. Kaptam teret a kutatócsopor-tunkban, de itt sem, későbbiekben sem voltamjó beosztott. A maga csiszolt modorában eztfejezte ki Pataki Ferenc által írott első mun-kahelyi értékelésem is („csak remélni lehet,hogy szerénysége a jövőben is megóvja az in-tellektuális fölény érzékeltetésétől”). Elsőigazi egzisztenciális konfliktusomban azon-ban, amikor a vér-marxista ambíciókat táplálószemélyiség-lélektani csoport 72-ben kipécézte,hogy értekezésem nem felel meg a kandida-túra ideológiai követelményeinek, éreztem Pa-taki, Halász és a kissé dermedt intézeti köz-vélemény csendes támogatását. (Ezt a GaraiLászló beadványával kezdődő vitát a végénMátrai László akadémikus, osztályelnöka maga ironikus modorában zárta le: a nyíltvitában kellett volna az ideológiai fenntartá-sokkal megszólalni, márpedig „a pénztártólvaló távozás után nincs helye reklamációnak”.)

Mi tette lehetővé a hatvanas-hetvenes évek for-dulóján, hogy közvélemény-kutatások és atti-tűdvizsgálatok indulhassanak meg a szocialis-ta Magyarországon? Ki/kik hozták létre a Tö-megkommunikációs Kutatóközpontot? Hogyantekintett a politikai vezetés ezekre a vizsgálatokraés mennyiben volt kíváncsi az eredményekre?A nyugati nyitásnak ez a csírája sem nálunkjelentkezett elsőként, de itt bontakozott kiteljesen. Értelmes megoldásként ezt a rádióés televízió szervezetéhez és a korszerű tö-megkommunikációs kutatásokhoz csatolták.Szecskő Tamás Ford-ösztöndíjjal az EgyesültÁllamokban járt és erre gyűjtött tapasztala-tokat. Az intézménynek eredetileg a kétfejű




Habsburg sasra emlékeztető vezetése volt,a tudományos igazgató mellett egy ügyvezetőigazgató is, a Móra-unoka Vészits Ferenc. Őa személyi kiválasztás és a szervezeti kontrollbiztosítéka volt a kezdeti időkben, és őhozzátartozott a szépszámú kérdezőbiztos kiválasz-tása. A Kádár-kor ellentmondásos képletéheztartozik, hogy ide olyan fiatalokat válogatottössze, akiknek iskolázása, pályakezdete, notabene politikai megbízhatósága elég proble-matikus volt – neki viszont volt politikai erejeegy ilyen kényes helyen egzisztenciát, nemegyszer továbbtanulási lehetőséget biztosítaniszámukra (amire látványos példa LevendelÁdám vagy Hann Endre nehezen induló éslám, magasra ívelő pályafutása). Ő volt ésmaradt a TK-tól való távozása után is (ami-kor beléptem én tudományos helyettesként)az MRT elnöki titkárságának vezetője, és ér-deklődő jóindulatának jeleként az én első na-gyobb (többek közt Trianon emlékét 1972-benfelemlegető!) kutatásom elővizsgálatában isrészt vállalt, a „családtörténet” első próbájatehát a Móra-leszármazottak körében folyt.

A kutatók zöme közgazdász volt és szo-ciológus lett, de pszichológusok is voltak azalapítók között, velem is jöttek 72-ben néhá-nyan. A tömegkommunikációs témák meg-rendelője az MRT volt, de itt természetesennagyobb volt a mozgástér, mint a politikaiközvélemény-kutatás területén, amelynek té-máit a pártközpont jelölte meg és finanszí-rozta. Ez utóbbiak között voltak érdekesek éskutathatatlanok is (mint a Szovjetunióhozvaló viszony), de unikális eredmények szü-lettek a köztudatban rejlő ismeretekről, gaz-dasági nézetekről és várakozásokról, aktuálistársadalmi-politikai kérdésekről.

Ma úgy emlékeznek vissza a TK-ra azegykori munkatársak, hogy ez egy új, érde-kes, szakmai, kötetlen hely volt, és ez való-ban igaz, bár akkor okozott némi disszonan-

ciát, hogy korrekt-e kivételezett munkafelté-telek között jórészt zárt politikai kör számáravégezni társadalomkutató munkát. Én visz-szatekintően sem látok ebben morális prob-lémát: jó mintavétellel, javuló módszertannalvégzett kutatások eredményei máig tanulsá-gosak, és a politikai vezetést legfeljebb szem-besítették a köztudat hozzáférhető tényeivel.A pártvezetők a tudományosan megalapo-zott ismeret- és véleménykutatást kiegészítőinformációnak tekintették egy többcsatornásrendszerben, ahová befolyt a mindenféleszervezetek által gyűjtött és szűrt (heti?havi?) „agitprop” jelentés. Valószínűleg né-hányakat érdekeltek a leegyszerűsített for-mában is nyakatekert eredmények, ilyen voltmondjuk az Agitprop Osztály élén feltűntGrósz Károly.

Előadásában azt mondta, hogy a TK-ban a le-gendás Ann Arbor-i társadalomkutató intézetkicsinyített mását próbálta működtetni. Hon-nan ismerte, hogyan működik egy amerikaitársadalomkutató intézet? Mennyire tudottegyáltalán szabadon hozzájutni a nemzetkö-zi szakirodalomhoz?Az MTA Pszichológiai Intézetben eleintevalóban csak egy-két könyvhöz jutottunkhozzá, bár az intézet munkatársai korábban né-hány alapvető munkát meg-megrendelteka könyvtár számára. Érdekes módon megvoltpéldául Heider egyedüli és egyedülálló mo-nográfiája az interperszonális viszonyokról,a kognitív szociálpszichológia klasszikusműve, ami első olvasmányaim egyike lett.Huszonéves koromban többször jártam Auszt-riá ban, ahol sorozatban vásároltam az ún. rorozsebkönyveket, amelyek alapvetően európaiszerzőktől és európai kutatási bázison kitűnőkitekintést adtak a pszichológia társadalom-tudományi kapcsolódásairól, még a véle-ménykutatások alapjairól is.



Az amerikai tudományosságról viszony-lag halvány elképzeléseim lehettek ebben azidőszakban, de hogy ennek a pszichológia tár-sadalomtudományi határvidékén meghatá-rozó a befolyása, ezt nem volt nehéz felis-merni. A Social Research Institute (SRI) nemegy volt a kutatóintézetek közül, hanem egykivételes példány: tudtommal az egyetlen ál-lami fenntartású közgondolkodás-vizsgálóhely a legigényesebb interdiszciplináris hát-térrel, melynek egyik mély történeti gyökerea Kurt Lewin által alapított csoportdinamikailaboratórium volt. Ez az intézmény szocioló-gusok, pszichológusok és kutatás-módszertaniszakemberek válogatott együttesét ölelte felés szervezeti egységeit kombinálta olyan mó-don, ami engem a TK-ra emlékeztetett. Elsőalkalommal, jóval később, 1981 karácsonyatáján töltöttem ott egy hónapot mint a legen-dás Robert Zajonc és az épp akkor hozzátár-suló Hazel Markus vendége, akik közelrőlmegismertettek az intézmény működésével ésakiknek tudományos munkáját ezt követőenévtizedekig követtem. (Megjegyzem, hogy eza néhány hét alkalmat adott arra, hogy Zajoncérdeklődéséről a lengyel politika iránt meg-győződjek. Láttam, hogy milyen megfontoltanreflektál a lengyelországi katonai hatalom-átvételre. Ugyanez az erős lengyel kötődésinspirálta őt arra, hogy a rendszerváltás utánsegítsen létrehozni az SRI lengyel mását éspartnerintézetét.)

Az amerikai szociálpszichológiáról ter-mészetesen mind többet ismertem meg a TKkönyvtára jóvoltából, meg hát a PszichológiaiSzemle rovatvezetőjeként recenziós példá-nyokat kértem az amerikai könyvkiadóktól,ami egy kiváló könyvtárfejlesztési lehető-ségnek bizonyult. 1981 és 1982 fordulójánámokfutásszerű látogatást tettem az EgyesültÁllamokban: egy akadémiák közötti szerző-dés alapján három hónap alatt tizenkét kü-

lönböző egyetemet kerestem fel mohó tu-dásszomjjal, s ez nemcsak egy kalandos útiprogram volt, de jól kiaknázott lehetőség isa szociálpszichológusokkal való ismerke-désre. Ebből a legbüszkébb arra vagyok,hogy olyan fiatalabb szakembereket találtamés kötöttem velük életre szóló kollegiálisés/vagy baráti kapcsolatot, mint a nagy szak-mai áttörések előtt álló David Hamilton,Susan Fiske, Diane Mackie és többen mások.Ezek meghatározó alakjai lettek az informá-ciófeldolgozási paradigmán nyugvó új kog-nitív szociálpszichológiának, és rendkívüli se-gítséget jelentettek abban, hogy ennek az év-tizedekig domináló törekvésnek a fejlődésétnyomon követhessük. A személyes emlékekközé tartozik egy füstös pubban töltött hosszúeste Susan Fiske-kel, aki épp akkor szörnyennáthás volt, de elemző gonddal és hihetetlenéleslátással mesélte el nekem az amerikai szo-ciálpszichológiának egy kívülálló számára olynehezen felderíthető szociometriai szerkeze-tét. David Hamilton sztereotípiákról szólóklasszikus írása akkor még nem vonzottszakmai közfigyelmet, én voltam az első lá-togatója Európából és igencsak maradandóemléket hagytam családjában is, amikor egyvalódi szőrbundában megérkeztem Kalifor-niába egy szíjakkal összefogott hatalmas bő-rönddel, amelyben akkorra már felhalmozottrengeteg szakkönyvet vonszoltam. Ebbőla sokkoló élményből, amit nyújtottam, lett egytöbb évtizedes bensőséges családi barátság.

Ennek az utazásnak az első állomása voltBill McGuire és Bob Abelson Yale Egyeteme,és ez adta számomra az első igazi áttekintéstarról, hogy hogyan néz ki, hogyan működik egyjelentős amerikai egyetem és annak pszicho-lógia tanszéke. A sors különös kegyelmébőlezen az úton a Kansas City melletti (eldugott)Lawrence-ben találkozhattam Fritz Heiderrelis, bepillantást nyertem abba miliőbe, amiben




élt, megismerkedhettem feleségével, Grace-szel is, aki oly nagy szerepet játszott ameri-kai pályafutásában. Az asszonyok szerepeezeknek a világklasszisoknak az életébennagyon fontosnak tűnt, de hát ez nem okoz kü-lönösebb meglepetést.

Hogyan fordult az érdeklődése a nemzetisztereotípiák és az autosztereotípiák felé?Mint mondtam, a köztudatban élő – az okta-tás által is formált – történelemfelfogás ér-dekelt eredetileg, és ezt a szakdolgozatombanaz ún. alapfogalmak absztrakt szintjén ra-gadtam meg. Egy dolog azonban, hogy hogyandefiniálják az emberek, mit jelent számukraa nemzet vagy társadalmi osztály, és egy má-sik, hogy konkrét nemzeteket és foglalkozá-si kategóriákat hogyan látnak, ezekhez milyensztereotip nézetek kötődnek, milyen különb-ségeket emelnek ki és milyen értékelési hie-rarchiákat alkotnak közöttük.

Saját kutatásaim logikája és nem utolsó-sorban Mérei Ferenc kommentárja ösztön-zött engem arra, hogy konkrét nemzetek, tár-sadalmi foglalkozási kategóriák és korszakokfelfogását módszeresen tanulmányozzam,amihez az Osgood-féle szemantikus differen-ciál egy nem szokványos, de némi átalakí-tással különösen alkalmas eszköznek bizo-nyult. A társadalomszemlélet tanulmányozásasorán jutottam el a nemzetjellemzésekhez,köztük a magyar autosztereotípiához. Az vi-szont szerencsés fordulat volt, hogy az álta-lam a ’70-es évek elején megkezdett sztereo-típia- (tartalom-) vizsgálatok egyszeriben egyprosperáló szakterület középpontjába kerül-tek: éppen az említett Dave Hamilton révén azinformációfeldolgozási paradigma jelentősé-gét szociálpszichológiában a csoportsztereo-típiák (formai) szerveződésében demonstrál-ták. Az ünnepi kötetben Hamilton kitért arra,hogy az évtizedeken keresztül a szociálpszi-

chológiai szakirodalom figyelmének fóku-szában álló sztereotípiakutatás roppant szak-irodalmában hosszú időn keresztül sajátos,bizonyos értelemben elszigetelt volt az énsztereotípiatartalmakra és -rendszerekre irá-nyuló vizsgálódásom. Utóbb azonban Eagly,Fiske és mások révén ez a témairány is elő-térbe került, mint ahogy utóbb bizonyult út-törő tájékozódásnak keresztkategorizációtárgykörében végzett kutatásaim sora (ma-gyarán, ha nemzeti és foglalkozási szempon-tokat keresztezünk, ütköztetünk, akkor a kétszempont milyen súllyal esik latba). A kuta-tásaim logikája elvitt addig a feltételezésig,hogy az emberek fejében, sőt a közfelfogás-ban a társadalomról „implikált elmélet” él,a sztereotípiák bizonyosan nem magukbanállnak, hanem rendszerbe szerveződnek.

Nyilván gondolkodott azon, hogy ha nem ke-rült volna ki a TK-ból és nem lett volna egye-temi oktató, hogyan alakult volna az élete. Mi az, amit nyert volna, mi az, amit vesztettvolna?Ez egy szokatlan, de érdekes kérdés, a való-ság határain átbillenve. Kezdeném a fonák-jával, hogy – szerintem – mi nem lett volna(másként) az egyetemen, ha én nem jövök ide.

Három dolgot emelnék ki. Egyrészt az ak-kor még csak bimbózó, majd később meg-erősödő szociálpszichológia más helyet fog-lalt volna el a pszichológusképzésben, az ittoktatott ismeretek rendszerében. A világ egye-temein két helyen is tanítanak szociál pszicho -lógiát: pszichológiai tanszékeken és szocio-lógiai tanszékeken. Ezen stúdiumoknak azismeretanyaga részben azonos, de jórészt el-térő is, hiszen az oktatásban más kontextusbakerülnek (és hát bizonyos fokig más iskolákat,más kutatásfolyamokat is képviselnek, tehátnémileg eltérő szakirodalomra támaszkod-nak). Az ELTE-n a ’70-es évek elején a szo-



ciálpszichológia oktatását a BTK szocioló-gia tanszéke vállalta és vitte. Az én megjele-nésem, szerepvállalásom és kialakuló szak-csoportom osztotta meg ezt a szerepet,a pszichológusképzésnek saját szociálpszi-chológiája lett, és a meg-megújuló tartalmi ésszervezeti fejlesztésben így lett „négymezős”a pszichológiaoktatás: az általános, a szemé-lyiség-, a fejlődés- és a szociálpszichológiaalapdiszciplínáira építve. Erre a pszicholó-gusképzésen belül kialakult irányra, területrekezdetben az ELTE-n, majd amikor a képző-helyek osztódva szaporodtak, akkor országo-san is, kihatott az én szakmai érdeklődésem,irányultságom és meggyőződésem. Hangsúlytkapott benne a személypercepció, az attitűdökés sztereotípia ismeretanyaga, és viszonylagélénk és közvetlen kapcsolatban álltunka ’80-as, ’90-es évek domináns szakmai irá-nyával, az információfeldolgozási paradig-mán nyugvó szociálpszichológiával. Hogy necsak a pozitívumokról beszéljek, nyilván azén irányultságom és szakmai tapasztalatombefolyásolta azt is, hogy az általunk tárgyaltszakirodalom ugyan kísérleti jellegű volt, detanítványaim és munkatársaim csak elvétvevégeztek kísérleteket. Inkább involválódtaksajátos társadalmi csoportokon vagy repre-zentatív mintákon nyugvó sokváltozós leíróvizsgálatokba. Ez valamilyen értelemben egydeviancia volt és hátrány missziónk tekinte-tében, hogy lépést tartsunk a nemzetközi tu-dományossággal.

Egy másik eltérés – az elképzelt esetben,hogy nem az egyetemre jövök –, hogy a pszi-chológia tanszékeinek, intézetének szervezetistátusa minden bizonnyal másként alakult vol-na. A pszichológia a ’70-es évektől kezdődőenegy ideológiai szorongatásból kimenekülő, tu-datosan fejlesztett szakterület volt, de hogy eza fejlesztés milyen formát ölt és mit eredmé-nyez, abban kinek-kinek lehetett személyes

felelőssége. Az MTA Pszichológia Bizottsá-ga, amelynek elnöke a kritikus időkben ÁdámGyörgy professzor volt, mellette pedig én vol-tam a titkár, azt a szerepet kapta, hogy egy ún.Tárcaközi Pszichológiai Bizottság néven ösz-szehangolja a különböző minisztériumokpszichológiát érintő fejlesztéseit (kuriózum,hogy ebben az egyeztetésben Vizy E. Szil-veszter az egészségügyi minisztériumot kép-viselte, Hoffmann Rózsa meg az oktatási tár-ca fejlesztéseihez asszisztált). AZ ELTE-nilyen hátszéllel párban fejlődhetett a szemé-lyiség- és szociál-szakág. A Bölcsészettudo-mányi Karon a Pesti Barnabás utcai épület4. emeletén sűrűn lakott szobákban szorongópszichológia viszonylag szerény befolyástgyakorolt, de ez a helyzet a dékánságom előtt,alatt és után elég sokat változott. A neveléstu-domány árnyékából kikeveredtünk, kezde-ményező szerepet vállaltunk a tanárképzés át-strukturálásában, a doktori képzés irányításá-ban és a PhD-rendszer bevezetésében, sőt milettünk azok, akik az idegen nyelvű képzéstmegkezdtük a karon (amit egyébként mind-máig nem követett senki az egész egyetemen).Anélkül, hogy az intézménypolitikai tény-kedésem súlyát eltúloznám, azt gyanítom,hogy a 2000-es évek elején ennek volt részeabban, hogy a rektori vezetés egy Pedagógiaiés Pszichológiai Kar létrehozását kezdemé-nyezte, és hogy ebbe a BölcsészettudományiKar Manherz Károly dékán úr vezetésével– minden belső ellenállás és háborgás elle-nére – belement. A Kar kialakítása termé-szetesen kollektív munka volt, és karalapítódékánként nagyszerű segítőtársaim voltak. Azesemények ilyen láncolata nélkül is – minta hazai tudományosságban általában – biztos,hogy a pszichológia súlya és szervezeti po-zíciója erősödött volna, de meglehet, hogy nemlett volna egy új kar alkotóeleme és névadó-ja. Nem zárom ki, hogy az idők múlásával akár




a Természettudományi Kar kereteiben talál-ta volna meg a maga szolid helyét (mint ahogyez a természet- és társadalomtudományok kö-zött hídverő szerepet betöltő szaktudománnyala világban gyakran megesik, többnyire fi-nanciális okokból).

A harmadik feltételezhető különbség, hanem jöttem volna az egyetemre, az általábana felsőoktatási reformok és sajátosan a peda-gógusképzés területén mutatkozott volna.Mi a rendszerváltó bölcsészkaron megbon-tottuk a felsőoktatás Kádár-kori rendjét, új-rarendeztük a hallgató és intézmény viszonyát,az ún. tanegységrendszerrel gyakorlatilagkreditrendszert vezettünk be, és a tanulmányokszervezésében minden korábbinál nagyobbszabadságot biztosítottunk, többciklusú kép-zésben gondolkodtunk. Ezeket a változásokatviláglátott emberek többen inspirálták: RitoókZsigmond, Granasztói György és KlaniczayGábor, vagy az operatív átalakításban hősi sze-repet vállaló Nádasdy Ádám és Papp Lajos éstalán nem utolsósorban jómagam. Jogsza-bályba, minisztériumi vezetésbe, az egye-temvezetés konzervativizmusába egyarántbeleütköztünk, és a felkavaró változtatásokután Manherz Károly dékán úrra hárult a kon-szolidálás. Ennek ellenére és ezzel együtt azELTE BTK reformjainak jó része fennmaradt,országosan irradiált, megágyazott a kredit-rendszer bevezetésének és az ún. bolognai re-formoknak. 2000 után, Klinghammer Istvánrektorsága idején a tanárképzés bölcsészmo-dellje mind erőteljesebben érvényesült azELTE-n. Ez volt az, amit a bolognai reformokharcaiban az ELTE fel tudott mutatni és or-szágos léptékben is keresztül tudott vinni azoktatási kormányzat fenntartásai és a termé-szettudományos terület nagyon hagyomá-nyos elvei ellenében. 2010 után azonbannem állt jól ennek az ELTE tanárképzési mo-dellnek a szénája. A többciklusú rendszernek

a teljes kifutását a tanárképzés gyakorlatábannem tudtuk kipróbálni (jószerivel egyetlenértekezést ismerek, amely a modellnek az el-fogadottságát legalább a tanárképzőkneka körében szisztematikusan vizsgálta, európaiháttéren), néhány év alatt visszaállították a ta-nárképzés osztatlan formáját. A pedagógiai éspszichológiai stúdiumok ismét háttérbe szo-rultak a diszciplináris tananyaghoz képest, sőtaz egységes tanárképzés is – részint – visz-szabomlott általános és középiskolai tanárokfelkészítésére. Meglehet, hogy az ELTE-hezés személy szerint az én nevemhez kötöttreformvállalkozásunk csak egy kitérő lesza pedagógusképzés hazai történetében, de azeurópai trendekkel való szinkronját, gondo-latébresztő, fejlesztő hatásait nehéz elvitatni.Erről lehet szólni elismerően, vagy felróni ne-kem, de a pedagógusképzés nélkülem azegyetemen és országosan nem így alakult vol-na az elmúlt tíz évben.

De most visszatérek az eredeti személyeskérdésükre. 1977-ben konfliktus támadt a TK-igazgató Szecskő Tamás és köztem: „elvesz-tettem a bizalmát”, ahogy ezt egy hatóráspártbizottsági vita sovány eredményeként le-szűrték, felmondtam és állás nélkül voltamhónapokig. Akkoriban ez szokatlan volt, mi-után hosszú hónapokig megfigyeltek és le-hallgattak, nem lehetett tudni, hogy ez meny-nyiben minősül politikai ügynek. Nagyontanulságos volt megtapasztalni, hogy a zu-hanórepülés idején hogy fordulnak el az em-bertől (a szó szoros értelmében is), és hányanés kik maradnak, akik érdeklődést és segítő-készséget tanúsítanak. Ha az OM főosztály-vezetője, Kardos József és az ELTE rektora,Ádám György nem vállalja docensi előter-jesztésem kockázatát, két forgatókönyv ma-radt volna. Az egyik az Egyesült Államok:a TK-s konfliktus közvetlen előzménye azvolt, hogy a visegrádi keleti–nyugati szociál -



pszichológustalálkozó után értesítést kaptam,hogy az idelátogatók javaslatára a stanfordihíres-neves Center for Advanced Studiesnálpályázhatok ösztöndíjra. Gyermeki őszinte-séggel meséltem ezt Szecskő Tamásnak, aki– finoman szólva – intézményi és személyeskockázatot talált benne. Ha ’77-ben itthonnem boldogulok, akkor feltehetően megkí-sérlek élni ezzel a lehetőséggel, és – úgy hi-szem – meg tudtam volna kapaszkodni azamerikai egyetemi világban. A betagozódásnyilván nagy erőfeszítést igényelt volna, ésbiztosan nem az intézményrendszer átfor-málására fordítottam volna erőfeszítéseimet,de talán még az ideologikus nézetrendszerekés kognitív stílusok tanulmányozását is foly-tatni tudtam volna. Ennél a fantáziajátéknálkönnyebb elgondolni, hogy ha az ELTE nemalkalmaz, akkor is találkozunk KelemenLászlóval, és ő éppúgy invitál a debrecenipszichológusképzésbe szociál pszichológiáttanítani, mint tette ezt a valóságban is a pá-rizsi pszichológiai világkonferencián.

Beszéljen a tanítással kapcsolatos nézeteiről,mit tartott fontosnak ezen a téren és miért? Kü-lönösen jó lenne, ha beszélne a debreceni évek-ről, az ottani pszichológiaszak-alapításról. Az úttörés élvezetével gyűjtöttem a szociál -pszichológia oktatásához anyagot (felhasz-nálva a szociológiai tanszéken kiadott szö-veggyűjteményeket és különösképpen azokata tanulmányválogatásokat, amelyeket több,tartalmilag változó kiadásban Csoportlélek-tan címen Pataki Ferenc, Szociálpszichológiacímen én jelentettünk meg, majd CsepeliGyörgy tudománytörténeti célzattal adott kia Gondolat Kiadónál), és különböző válto-zatokat próbáltam ki a tananyag felépítésére.A több szellemi gyökérből táplálkozó empi-rikus szociál pszichológia ismeretanyaga elégszövevényes, viszonylag távol eső tan-

anyagrészek között is van történeti és gon-dolati összefüggés, így kiváltképp alkalmasarra, hogy gondolkodtató kérdéseket tegyünkfel. Törekedtem az empirikus vizsgálatokrészletező bemutatására, de arra is, hogya hallgatókat ráhangoljam az összefüggésekkeresésére. Ezért is a szociálpszichológiaivizsgák hosszú időn át elég komoly próbaté-telt jelentettek, amelyre a hallgatók sok na-pon és éjszakán keresztül intenzíven készül-tek. Ezeknek a vizsgáknak mind Budapesten,mind Debrecenben volt egy szűrő szerepeis, és ugyanakkor sokakkal találkoztam, akikutólag jóízű gondolkodtató feladatként em-lékeztek rájuk. Két, bizonyos fokig elágazótörekvés vezetett az oktatásban: egyfelől aztéreztem kötelességemnek, hogy a nemzet-közi (mi évtizedeinkben döntően amerikai)főáram aktuális mondanivalóját közvetítsem,hallgatók nagy tömegéért viselt felelősséggelne egyedi leágazásokat vagy kuriózumszerűötleteket mutassak be, kapcsolat- és ver-senyképessé reméltem tenni hallgatóinkat.

Másrészt a szociálpszichológia esetébenmegkerülhetetlen volt, hogy az emberek tár-sadalmi viszonyairól szólva a tudományos né-zőpont és bizonyítás feltételei közötttársadalmi-politikai dilemmákat érintsünk.Úgy gondolom, hogy e tekintetben a rend-szerváltásnak sem kellett semmit korrigálnia mi szociál pszichológiai tananyagunkon ésmondanivalónkon: itt csak utalok a személyesértékrendszerek, a különböző kognitív stílu-sok, a kognitív konzisztencia torzító hatásai,vagy az előítéletesség bemutatására.

Nem volt számottevő különbség abban,amit Budapesten vagy Debrecenben tanítot-tam, ugyanakkor a két hely szellemisége– a hallgatók összetétele miatt – nem kis mér-tékben különbözött egymástól. Különösen ak-kor, amikor a pszichológia szak az igények-hez képest nagyon szűk hallgatólétszámmal




rendelkezett Budapesten, volt valami társa-dalmilag és intellektuálisan belterjes az ELTE-oktatásban, némileg elkényeztetett és finnyásjelleg. A KLTE-n sokkal változatosabb volta hallgatók összetétele, ennek megfelelően töb-bet jelentett és többet hozott számukra a pszi-chológia szak látogatása. Több ambíciót ész-leltem bennük, és ezért is számomra különö-sen kedves volt ott tanítani. Kelemen Lászlóprofesszor helyi gárdája mellett a fontosalapdiszciplínákat budapesti lejárók nyújtot-ták, olyan erőfeszítéssel, amit anyagilag tu-lajdonképpen nem is lehetett igazán honorálni.Magam részéről egy fiatal kutatói kört alakí-tottam ki (többek között a későbbi vezetőMünnich Ákos és Bugán Antal, Sziszik Erikaés Aczél Ágnes, Mészáros Aranka és a koránelhunyt Sallay Hedvig részvételével), amelyDebreceni komplex tudatvizsgálat címena nevelési rendszer és devianciák érzékeny tár-sadalmi kérdéseiről az attitűdmérések rende-zett tömegét végezte. Szükség volt arra is,hogy a neveléstudomány oldalán kissé kép-lékeny helyet elfoglaló pszichológia szervezetihelyzetét megszilárdítsuk, ezért is a budapes-ti teendőim mellett időszakosan átvettema tanszék vezetését, és a szaporodó számú ok-tatók segítségével és érdekében igyekeztemmegtenni mindent, hogy önálló pszichológiaiintézet jöjjön létre a BTK kereteiben. 8-10 évigvolt intenzív munkakapcsolatom Debrecennel.A létrejött intézetnek a vezetésére azonban márnem tudtam vállalkozni, nem utolsósorbanazért, mert akkor indultam hosszabb útra azEgyesült Államokba.

Beszéljen arról a törekvéséről, hogy amerikaiszakkönyvek legyenek elérhetők magyarul. Miért tartotta ezt annyira fontosnak? Milyenakadályokba ütközött?Az volt a célom, hogy az oktatás évtizedes el-maradását behozzuk, és előbb-utóbb el kellett

és el lehetetett érni azt a helyzetet, hogy a leg-frissebb és legjobb amerikai tankönyvekethasználjuk a képzésben.

A sors különösen kegyes volt, a 2000-esévek fordulóján a legismertebb és legtöbbreértékelt amerikai tankönyveket barátaim,Susan Fiske és társszerzővel Diane Mackieírta, ezeket az ő hozzájárulásukkal ültettük átmagyarra.

Ugyanakkor az Osiris Könyvkiadóvalvaló együttműködés keretében két sorozatotis indítottam, annak jegyében, hogy segítsea hallgatóknak és a szociálpszichológia aktívművelőinek a tudománytörténeti átlátását éselőretekintését. Ezt szolgálta egyfelől A szo-ciálpszichológia klasszikusai sorozat, amely-ben teljes Heider- és Festinger-monográfia,illetőleg a szerzővel együtt, de általam isválogatott Zajonc- és McGuire-gyűjtemény,továbbá az általam klasszikusnak deklaráltkortárs Hamilton- és Fiske-összeállítás ismegjelenhetett magyar nyelven.

A másik sorozat címét – A szociálpszi-chológia második évszázada – McGuire-tőlkölcsönöztem, aki még a ’90-es évekbenjóslatokba bocsátkozott szakmánk kilátásaitilletően. Ennek a kiadványsorozatnak azegyes köteteit magam válogattam, de a leg-fontosabb döntés maguknak a szerzőknek a ki-választása volt. Ez ugyanis nem ízlésítélet, ha-nem egyfajta jóslat: kinek a munkásságalesz mértékadó a rákövetkezendő években, év-tizedekben.

És ma már elmondhatjuk, hogy nem voltrossz döntés Banaji és Jost, Sidanius ésKruglanski munkáinak a kiadása. Ezek a ki-adványok mind azt szolgálták, hogy társada-lomtudományi szakmánk történeti fejlődés-menetét, ennek összefüggéseit megismerjéka hallgatók. Valamint ki-ki tehetsége szerintlegyen képes megítélni, hogy milyen iránybamutat a szakma fejlődése.



Számos európai országban igyekeznek a kur-zusokat angolul tartani, és a diákok angolulvizsgáznak. Mi erről a véleménye? Az ELTE-naz idegen nyelvű MA és BA gondolata mikorszületett meg, és hogyan látja a jövőjét?A pszichológia egyetemes igazságokat ígérőtudomány, még ha ezer szállal is kötődik ah-hoz a közeghez, amelyben kutatják és kiépí-tik. Ez egy alkalmas terület arra, hogy világ-nyelven tanítsák és tanulják, ami a jövőbeniszakmai kommunikációt is nagyban segíti. Azangol kurzusok és vizsgák elszaporodásánakvan két természetes előfeltétele: legyen, akiaz autentikus nemzetközi szakirodalom nyel-vén nem csak olvas, hanem tanítani is tud, ésa hallgatók nyelvi felkészültsége is legyen ele-gendő, hogy ezen a kicsit mesterkélt, furcsaszaknyelven előbb-utóbb értsenek és beszél-jenek. Amikor közel fél évszázada a szociál -pszichológiát megkezdtük tanítani Magyar-országon, akkor nyilvánvalóan egyik feltételsem volt meg. Mint az ELTE angol nyelvűképzése példázza (amit a ’90-es évek elejéna Magyarországra külföldieket toborzó Col-lege International megkeresésére indítottunkel), az oktatói gárda mára már kiépült. Ered-ményesen, sőt növekvő vonzerővel képesangol nyelvű oktatást folytatni (ami épp mostterjed majd ki a harmadik ciklusra, a PhD-kép-zésre). Ezen a szakon az angolnyelv-tudás márhosszú idő óta a felvétel és a túlélés követel-ménye. Az angol nyelvű szakszövegek olva-sása magától értetődő része a szemináriumimunkának és természetes előfeltétele a dol-gozatok és értekezések elkészítésének.

Ez a tendencia nyilván tovább erősödik, aztazonban – némileg görcsösen ragaszkodvaa Magyar Tudományos Akadémia 19. szá-zadban megfogalmazott rendeltetéséhez –fontosnak gondolom, hogy a pszichológiánakmeglegyen a magyar szaknyelve és mértékadóirodalma, ilyen értelemben se szakadjon ki

a hazai kulturális közegből, hanem legyen tár-gya a szélesebb körben folyó értelmiségidiskurzusnak, az iskolában is építgetett, erő-sített közműveltségnek. Ma gyakran alkal-mazunk emelkedett kifejezéseket, az azonbanmeggyőződésem szerint egy valódi nem-zetstratégiai kérdés, hogy a korszerű tudo-mányosság elérhető legyen magyar nyelvenis, miközben elemi szükségletünk, hogy mű-velői benne legyenek a nemzetközi vérke-ringésben. E tekintetben különösnek tartom,hogy akár az ELTE-n a pszichológia azegyetlen szak, ahol rendszeres idegen nyelvűképzés folyamatosan zajlik, fejleszti magukataz oktatókat és alkalmat kínál hazai és külföldihallgatók találkozására.

Tanárként milyen tulajdonságokkal rendelkeződiákokra figyel fel? Milyen tulajdonságokattart előnyösnek, amikor valakit doktori hall-gatóként elvállal? Mit gondol arról, hogy egy-re több tehetséges pszichológiahallgató megykülföldre?Arról, hogy a tehetséges hallgató rövidebb-hosszabb ideig külföldi tanulmányokat folytatés tapasztalatokat szerez, a magam részérőla legjobbakat gondolom. Őszintén sajnálom,hogy a mi korosztályunknak erre már csakfelnőtt szakemberként volt lehetősége, ma-gam 30 éves voltam, amikor szakmai útratudtam menni Angliába, a London School ofEconomicsra Hilde Himmelweithez és a shef-fieldi egyetemre, Peter Warrhoz: az előbbiirányította rá a figyelmemet az eszmei tarta-lom és a gondolkodási stílus kettősségére,az utóbbi a személypercepció kutatási ered-ményeinek és módszertanának a szervezeti-alkalmazási lehetőségeit mutatta be.

Mindkettő fontos támpont volt későbbimunkámban, olyasmi, amire az ember tö-méntelen szakirodalom olvastán sem ébred ráönerőből.




Kifejezetten örülök annak, hogy a rend-szerváltás idején egyike lehettem azon fel-sőoktatási vezetőknek, akik az európai híd-verést megnyitó Tempus programokat (azErasmus elődjét) kidolgozták és indították. Ke-vesen tudják talán, hogy maga a Tempus szó,az európai címke is magyar lelemény volt.A műegyetem kiváló nemzetközi rektorhe-lyettese, Lajos Tamás sok más felsőoktatásireformmunkálat közepette ötlötte ki ezt a be-tűszót is. Részt vett és úttörője volt ennek azeurópai kezdeményezésnek, amelynek a ha-zai szervezeti kereteit is kreatívan alakította.A műegyetemi és bölcsészkari reformkedva ’80-as, ’90-es évek fordulóján ösztönözteegymást, és magam is részese voltam a szak-értői csoportnak, amely a Tempus első kelet-európai pályázatait Brüsszelben értékelte.

A hallgatók mai elvándorlása az más,több és rosszabb, mint külföldi tanulmányokfolytatatása. Ennek vannak szociálpszicho-lógiai vonatkozásai is, amit doktoranduszaimegyike, Baumstark Bea már évekkel ezelőtt té-májául választott, s társadalmi problémává vál-hat, ha az ország értelmiségmegkötő ereje nemerősödik. Az különösen fájdalmas, hogyha te-hetséges hallgatók döntenek úgy, hogy egyéletre elhagyják ezt az országot, aminek többpéldáját magam is megtapasztaltam és szo-morúan látom.

Milyen hallgatóra figyelek fel? Erre köz-helyesen azt mondanám, hogy mozgékonyszellemű hallgatóknak tudok igazán örülni,akik lényeglátóak, strukturáltan gondolkod-nak, kritikai fenntartásokkal élnek és újszerűkonstruktív megoldásokat találnak. Ezek egyoktató részéről valószínűleg nem nagyonspecifikus igények, az viszont talán pedagó-giai gyengém, hogy kissé egyoldalúan figyelekés figyeltem a jobb intellektuális teljesítmé-nyekre, és kevésbé voltam ráhangolva a gyen-gébben teljesítők egyéni értékeire és előre-

haladására. A korlátoltság a tudálékossággalés a konfúzióval együtt engem pedagógushozmár-már méltatlan módon türelmetlenné tett,ma már ezt jobban tűröm. Sokakkal szembenén megbecsültem az öntudatos embereket, örö-mömet leltem abban, ha volt humoruk, kife-jezetten érdekelt és megfontoltam, ha bíráltak,talán a megbízhatatlanság volt az, ami kiho-zott a sodromból.

Élete jelentős részét vezető pozícióban töltötteel. Mi volt a vezetői koncepciója, hogyan vá-lasztotta ki munkatársait? Az utóbbi évtize-dekben erősen foglalkoztatta a kontraszelek-ció kérdése, vajon vezetőként hogyan küzdöttmeg ezzel a jelenséggel?Mint ezt most már többször érintettük, ’72-benlettem első ízben vezető. A TK igazgatóhe-lyettessége akkor az állami nómenklatúrábanegy minisztériumi főosztály-vezetői posztnakvolt megfelelő. Az azóta eltelt évtizedek al-kalmat adtak arra, hogy megtanuljam, hogyanvezessek egy értekezletet (lehetőség szerint de-rűsen) és mit várjak egy titkárnőtől (akit maangolszász eleganciával asszisztensnek sze-retnek nevezni, és aki nélkül számomra fo-lyamatos és rendezett vezetői munka gya-korlatilag elképzelhetetlen). Ugyanakkor„a vezető pozíciót betölteni” kifejezést az énesetemben túl statikusnak érzem, mintha va-laki elfoglalna a hierarchiában egy magasabbhelyet és ott több-kevesebb szorgalommalintézkedne. Az én pályafutásom során nemtalálnak egyetlen olyan „pozíciót”, amita szervezeti viszonyok tevékeny alakításávalnem magam hoztam volna létre, vagy han-goltam volna át, tehát a vezetés nálam min-denkor szervezetfejlesztéssel kapcsolódottössze, feladatok kitűzését és megoldását je-lentette. Lett légyen szó általunk létrehozottszervezeti egységekről vagy hatékonynakgondolt testületekről (amilyen a már szóba ho-



zott Tárcaközi Pszichológiai Munkabizottság,a Közoktatási Modernizációs Közalapítványkuratóriuma vagy legutóbb a Nemzeti BolognaBizottság pedagógusképzési albizottsága volt,hogy csak az országos kisugárzásúakat em-lítsem). Bármennyire dinamikusan formáló-dott és váltakozott az én vezetői szerepem, aztel kell ismernem, hogy hűségem az ELTE-pszichológiához azzal járt, hogy 30 éven át– ilyen vagy olyan módon, közvetlenül és/vagyáttételeken át – vezettem ezt az egyetemi szak-területet, ez azért elég monotonnak tűnhetetttöbbek szemében, akik fél életüket a velem valóegyüttműködésben töltötték…

Tapasztalataim szerint a munkatársak ki-választásában az embernek nincs mindig sza-bad keze, de mozgásterével úgy kell élnie,hogy az a szervezetfejlesztési célt szolgálja,a működőképességet. Értelemszerűen máskarakterekre és más képességekre van szük-ség egy kar irányításában, mint egy új okta-tási terület szisztematikus tantervfejlesztésé-ben, mások kellenek egy forráselosztó fórumhatékony működéséhez, mint az adatfeldol-gozás szervezett munkájához. A szervezeticélszerűségen túl visszatérően volt bennemelfogultság, ha a jó teljesítményt vagy annakalapos reményét olyanokban fedeztem fel,akiknek társadalmi hátrányuk vagy kívülál-lásuk miatt ezért különösen keményen kellettmegküzdeni. Pszichoanalitikusom lenne hi-vatott megmagyarázni, hogy az ő pályájuk se-gítésében, sőt szolgálatában sok esetben mi-ért mentem elég messze. A tudományostalentum értékelésénél – nyíltan bevallom –számomra mindig is fontosabb volt, hogyvalakinek legyen eredeti gondolata és sze-mélyes mondanivalója, mint a ma kultikusantisztelt publikációszám és idézettség, aminyilván összefüggött azzal, hogy magam vo-natkozásában sem foglalkoztam ez utóbbi-akkal túl sokat. Ha őszinte vagyok és felidé-

zem, hogy a szervezetfejlesztés mindenholés mindenkor, szinte elkerülhetetlenül, cso-portok és személyek közötti konfliktusokkaljár, akkor megkockáztatom, hogy az intellek-tuális értékek mellett szememben fontos voltaz emberi lojalitás, a baráti megbízhatóság azegyüttműködés egymás mellé rendelt vagyhierarchikus formáiban.

Ami a kontraszelekciót illeti, az a társa-dalom működésének egy vészes módja. Ma-gam a kontraszelekció-élménnyel foglalko-zom, hogy az emberek úgy érzik-e, hogy azértékek és a társadalmi pozíciók egymástólelszakadtak és egymás ellentétébe fordultak,az értékes veszít, az érdemtelen nyer. Azilyen élményekben természetesen sok a szub-jektív elem, de ha társadalmilag tömegesséválik, akkor feltétlenül figyelmet érdemel,mert nehezen elbírálható valóságtartalmátólfüggetlenül a társadalmi elégedetlenség tükreés forrása. Én csak remélni merem, hogy aza szervezetfejlesztési munka, amit végeztem,különböző időpontokban különböző helye-ken, nem keltett ilyen élményeket sem a külsőszemlélőben, sem magukban az érintettek-ben. Ami pedig a kiválasztás tárgyi mutató-ját, eredményét illeti, íme, itt van a maguk ál-tal szerkesztett kötet. Ez tanúsítja, hogytanítványaim, kollégáim és kortárs barátaimközött mennyi az értékes szakember és– akár egy ilyen alkalommal – mondaniva-lójukban mennyi az érték.

Miért kezdte el felkarolni az iskolapszicho-lógiát? Mit várt ettől? Mivel és hogyan tudtaa ’70-es évek végén a minisztériumi embereketmeggyőzni arról, hogy iskolapszichológiáraszükség van?Meggyőződésem, hogy a pszichológia és ne-veléstudomány egymással szoros kapcsolat-ban van, a pszichológia közvetlenül és köz-vetve kamatoztatható nevelőintézményekben.




Mondhatjuk, hogy ez egy családi felismerés, deez a gondolat mindig is jelen volt egyetemiszervezetfejlesztő munkámban, aminekbetetőzése a Pedagógiai és Pszichológiai Karlétrejötte. Az iskolapszichológus az én néző-pontomban az a szakember, aki közvetlenülmegjelenik és részt vesz az iskola életében, ésszaktudását ennek szolgálatába állítja. Van egyhelyes és szükséges hazai hagyomány, amelya gyermekekkel foglalkozó klinikusok szá-mára intézményes kereteket kínált nevelésitanács adók rendszerében, amit át lehet for-málni, át is lehet nevezni a pedagógia szak-szolgálat részének. A problematikus vagy ki-fejezetten patologikus esetek kezeléséntúlmenően azonban megítélésem szerint az is-kolai közösség alakítása, a tanulók közötti kap-csolatok, a tanulókkal való bánásmód és a ta-nári kar szervezett együttműködése mindkínálnak pszichológusi feladatokat. Ezen al-kalmazott pszichológia iránt ELTE tanszékün-kön Porkolábné Balogh Katalin és munkatár-sai nagy fogékonyságot tanúsítottak, szakmaiműhelyük fontos kiindulópontja az iskola -pszichológiai hálózat kiépítésének. Magam ré-széről az országos fejlesztés koncepciójánakkidolgozásában akartam és tudtam segíteni, ésabban, hogy az oktatási kormányzat adjon le-hetőséget az iskolapszichológus szerepköré-nek kikísérletezésére. A ’80-as években a Mi-nisztertanács elnökhelyettese egy alkalommalfogadott, meghallgatta és támogatni tudta eztaz elgondolást. Ritkán fordultam meg a Parla-mentben, ez egy igen emlékezetes alkalomvolt, amikor Csehák Judit egy, a pártállam iro-dáitól merőben eltérő, kulturált közegben ele-gánsan és értően tárgyalt erről a fejlesztési le-hetőségről, majd – mint emlegetni szoktam –életem legnagyobb szervezetfejlesztési ajánla-taként több tucat álláshelyet bízott ránk, hogytöltsük be és gyűjtsünk az iskola terepén ta-pasztalatokat a hálózatépítéshez.

Hogy milyen is egy jó iskolapszichológus,azt gyermekeim révén az Egyesült Államok-ban egy omnipotens iskolai tanácsadó sze-mélyében megtapasztaltam. Ez a személyesélmény megerősített abban a meggyőződé-semben, hogy nem indultunk el rossz úton ez-zel a kísérlettel. Egy országos hálózat építé-séhez zaklatott idők, veszélyeztetett állások,magukra hagyott iskolák átmeneti állapotaa rendszerváltás után nem teremtett optimá-lis feltételeket. Ha az iskolaügy központosí-tása egy olyan rendezés irányában hat, hogyaz iskoláknak legyen szakosodott iskola -pszichológusa, ezt én szakmánk és a nevelé-sünk szempontjából egyaránt előrelépésnek te-kintem. Azt viszont szomorúnak tartanám, haa magyar virtus szellemében a pszichológiakülönböző ágai egymásnak feszülnének, az újalkalmazási lehetőséget nyitó hálózat kiépí-tését a szakmai belviszályok lerontanák.

Mivel magyarázza, hogy jelenlegi tervek sze-rint a pszichológiai tanulmányokat szűkíteniakarják a tanárképzésben? Nyilván a pszichológiának nemcsak az isko-lapszichológus szakember képében van helyea nevelésügyben, hanem jól tudjuk, hogy azoktatás hatékonysága és az eredményesszocializáció szempontjából szinte perdöntőmaguknak a pedagógusoknak, a tanítóknak éstanároknak a pszichológiai és pedagógiaifelkészültsége, érzékenysége és tudatossága.Felsőoktatási reformok többszörösen érintettéka pedagógusképzést. A bolognai rendszerbevezetésekor egymással vetélkedő elvekvoltak, hogy a tanári felkészítés legdöntőbbeleme a diszciplináris tudás biztosítása, vagya pedagógiai-pszichológia komponens. Sen-ki sem vitatja, hogy mindkettőre szükség van,abban viszont eltérőek az álláspontok, hogyezeknek mekkora legyen az egymáshoz vi-szonyított súlya, hogyan kapcsolódjanak egy-



máshoz, melyikre milyen módon van szükségaz iskola gyakorlatában.

A bolognai rendszerű tanárképzés ki-munkálásában – előkészítésében, vitasoro-zatában, szabályozásának kidolgozásában,bevezetésének lebonyolításában – mintegy hétévet töltöttem el. Ez természetesen egy ki-terjedt csapatmunka volt, változó minisztéri-umi és társintézményi résztvevőkkel, és azELTE tanárképzés és -továbbképzés felelősközreműködőivel, élen Nádasi Máriával, H.Nagy Annával és Kollár Katalinnal. Mi abbólindultunk ki, hogy ma, a társadalmi különb-ségek és súlyos hátrányok időszakában a pe-dagógiai-pszichológiai kompetenciák első-rendűen fontosak. Mint ahogy a pedagógusmotiváltsága is perdöntő, ezért a felsőfokú ta-nulmányok második, mesterciklusában magaa hallgató válassza a tanárképzés útját, önte-vékenyen felelős elkötelezettséggel. A Kádár-korszak tanárképzésében kiérlelt hagyományviszont az (amihez a természettudományitanárképzés oktatói konzekvensen ragasz-kodtak, arra hivatkozva, hogy az önkéntesválasztás rendszerében elfogynak a tanárje-löltjeik, és hogy a diszciplináris ismeretek át-adására a két ciklusban együtt is viszonylagkevés idő jut), hogy 18 éves korban lépjeneka fiatalok a tanárképzés útjára és osztatlan kép-zés keretében jussanak el a tanári képesítésig.2010 után a bolognai rendszerrel kapcsolatosproblémák tömkelegéből az oktatási kor-mányzat kiemelte a tanárképzés területét,felülvizsgálta a korábbi jogszabályokat és visz-szaállította ez utóbbi modellt. Ennek jegyébencsökkent radikálisan a pedagógiai-pszicho-lógiai stúdiumok aránya, bomlott szét azegységes tanárképzés szakterület és iskolatí-pus szerint, és helyeződött át a hangsúlya szakpáros képzés diszciplináris tartalmára.Attól tartok, hogy e visszaváltásban indoko-latlanul nagy szerepe volt a képzőintézmé-

nyeken belüli hatásköri-finanszírozási vetél-kedésnek, és ugyanakkor eltántorodtunk az eu-rópai uniós fejlődéstrendektől. Az azonbanvívmány, hogy a tanítóképzéshez hasonlóana tanárképzésben is minden korábbinál na-gyobb szerepe lett és maradt a gyakorlati fel-készítésnek, és a hullámzó viták kétségtele-nül ráirányították a figyelmet a tanárképzésfontosságára, amely – mint tudjuk és mond-juk – a köznevelési rendszer hatékonyságánaktalán legfontosabb tényezője.

Miért kezdte érdekelni a jog és pszichológiakapcsolata? Mi az, ami a két tudomány ta-lálkozási pontján leginkább izgatja intellek-tuálisan?Bár az utóbbi években sokat foglalkoztam– egymástól nem is függetlenül – a pedagó-gusképzés országos és helyi ügyeivel, valamintaz ELTE és szakterületünk szervezeténekfejlesztésével, de mellettük követtem és kí-sértem azt a nagy szemléleti változást, amelya szociálpszichológiai kutatásokban a ’90-esévektől kezdődően végbement.

Az információfeldolgozási paradigmánnyugvó kognitív irány eredményeire és mód-szertani tanulságaira is építve az affektívproblematika, az érzelmek világa kapott egy-re növekvő hangsúlyt, ezen belül a nagycso-portokra jellemző és viszonyaikat színező ér-zelmek is. A társadalmi nézetrendszerekszisztematikus kutatását egy magyar és angolnyelven egyaránt megjelenő monográfiával le-zártam, majd ezt követően a társadalmi köz-érzet problematikája felé fordultam (ami em-lékeztet ugyan a szubjektív jólét sok oldalrólvizsgált kérdésére, de mégis némileg más:mind szubjektuma, mind tárgya markánsan tár-sadalmi). A rendszerváltó Magyarországszakmai szempontból különösen hálás terepea társadalmi közérzet kutatásának. Ugyanisami állampolgárként feszítő és nyomasztó, az




a szociálpszichológus számára érdekes és sti-muláló jelenség: a közérzet hagyományosanrossz és a rendszerváltó Magyarországon hul-lámzóan bár, de romlik. Ennek a dinamikájaés megnyilatkozási formái, társadalmi felté-telei és különbségei mind vizsgálatra érde-mesek. Megjegyzem, hogy ezeket taglaltáklevelező, ill. rendes tagi akadémiai székfog-lalóim is. A társadalom intézményrendszere,deklarált és működő normavilága nyilvánva-lóan szerepet kap a közérzet alakulásában. Azutóbbi években a magyar jogrendszer rész-letekbe menő átépítése is ki kellett, hogy vált-son érzelmi reakciókat – annak függvényében,hogy ki hogyan fogja fel a demokrácia elve-it és mibenlétét. Magam és fiatalabb kollégáimegy immár folytonosan működő műhelytalakítottunk ki a jog szociálpszichológiájánakkutatására, ami nemzetközi viszonylatban isfigyelmet érdemel, mégpedig kettős érte-lemben: egyrészt mert a jog tradicionálispszichológiája egy kifejezetten alkalmazott te-rület, amely a jogi eljárásokba bevont pszi-chológus tudását gyűjti és használja fel, tehátehhez képest a közélet szociálpszichológiájaegy merőben új aspektus. Másrészt szintevelünk egy ritmusban indultak meg rangos ku-tatások az Egyesült Államokban, mindenek-előtt az egyenlőség-egyenlőtlenség viszo-nyaihoz kötődve alakult ki egy-két műhely,nem utolsósorban a Harvardon.

Ha ennek a témaválasztásnak és közösenvégzett kutatássorozatnak a személyes jelen-tőségét firtatjuk, akkor fel kell idéznem, hogya pszichológia és a társadalomtudományok vi-szonya a kezdetektől fogva foglalkoztatott. Ez-zel kapcsolatosak voltak első olvasmányél-ményeim, erről szólt a Magyar PszichológiaiSzemlében megjelent összegző írásom is. Azidők folyamán kötetszámra tárgyaltam a pszi-chológia és egyes társadalomtudományokkapcsolatát, foglalkoztam – nemcsak a neve-

léstudománnyal, hanem – a történetírással,a politikatudománnyal, a közgazdaságtannalközös területekkel és az áthatásokkal.

Amikor tehát a jog és szociál pszichológianexusát kezdtük vizsgálni, akkor egy rég hi-ányzó láncszemet pótoltam, mert ez teszi tel-jessé a pszichológia és társadalomtudományokközötti kapcsolatrendszer felderítését – ami-re egyébként a maguk által szerkesztett kötetcíme nagyon találóan és személyhez szólóanutalt.

Mire készül a jövőben?Az eddiginél kevesebb hivatali életre és többélvezetes elmemozgató munkára. Két na-gyobb feladatot is látok magam előtt. Egyfe-lől az épp olyan volumenű kutatássorozat után,mint ami a sztereotípia-monográfiámat annomegalapozta, össze kellene foglalni a társa-dalmi közérzetre, érték- és normavilágra vo-natkozó vizsgálataimat, ebből is van vagy 17,többnyire kiterjedt, nagy országos reprezen-tatív mintákon. Ki lehet olvasni belőlük fej-lődéstendenciákat, tükrözik a társadalmi-politikai változások indítékait és kihatásait.Apró mozaikok már megjelentek, de termé-szetesen más lesz az az összkép, ami ezek ösz-szességéből kirajzolódik. Bízom benne, hogyaz ELTE Eötvös Kiadó a hosszú jó együtt-működés okán – és nem csak gondos és gon-doskodó vezetőjéhez, a fiamhoz fűződő kap-csolat alapján – ki fog adni egy ilyen kötetet.Van egyébként egy hízelgő publikációs lehe-tőségem az Oxford University Press politikaipszichológiai sorozatában, és valóban, haszociálpszichológiai tanulságok túlnyúlnaka hazai kereteken és nemzetközi érdeklődés-re számot tarthatnak, akkor ennek a monog-ráfiának is megszülethet az angol mása.

Másfelől ebben az életkorban kedves kö-telesség valami summázatát adni a tudomá-nyos miliőnek és munkásságnak, mintegy el-



számolásként is. Ebben a műfajban – haidőm ezt engedi – a szociálpszichológia át-amerikanizált korszakáról adnék számot,a világháború utáni évtizedeitől fel egészen azezredfordulóig. Nem vitatható ugyanis, hogyebben az időszakban az amerikai szociál -pszichológia irányvétele, az ottani társadalmi-kulturális feltételekben gyökerező proble-matikája, módszertana és megélt kríziseiszabták meg e szakterület fejlődését. Egy idő-ben szinte kitöltötték ennek a medrét, utóbbmeghatározó befolyásuk alá vonták az Euró-pában éledező szakterületet, amelyben hova-tovább már partnerre találnak. Magánaka szociálpszichológiának a helye a társada-lomtudományok körében is annak a folyo-mánya, hogy a szociológia és pszichológiamilyen szerepet játszik az Egyesült Államokszellemi életében, és más közegben e szerepmás volt és más is lesz. A szociálpszicholó-gia és a demokrácia, ennek amerikai elvei ésgyakorlata szintén összefüggnek egymással,felívelő vagy hanyatló fázisuk párhuzamosanjelentkezik. Egy ilyen történeti áttekintésneknyilván érdemes lenne kitekinteni a szociál -pszichológia hazai térhódítására, sőt módsze-resen bemutatni annak folyamatát. MátraiLászló, aki a Kádár-korszakban hosszú időn átvolt az MTA Filozófiai és TörténettudományokOsztályának elnöke, aki igen okos, teljesenmeghasonlott és elég maliciózus ember volt,évekig riogatta azzal a környezetét, hogy egy-szer majd megírja a tudományos közélet szo-ciálpszichológiáját, benne kortársainak és kol-légáinak őszinte bemutatását. Én nem tervezekegy ilyen arcképcsarnokot, de művelődés- ésintézménytörténeti szempontból sem tartom kö-zömbösnek felvázolni a szociálpszichológiameghonosodásának évtizedeit.

Közbevetőleg, élete során főképpen kvantitatívkérdésekkel foglalkozott, de azért volt arra is

példa, hogy kvalitatív elemzéssel tevékeny-kedett. Mi a véleménye a két módszer helyérőla szociálpszichológiai kutatásokban? Említettem már, hogy a szociálpszichológiaitudatvizsgálatokban számomra különösenvonzó volt, hogy az emberek nézeteiről té-nyeket ragadhatunk meg és gyűjthetünk. Egyideológiával átitatott korszakban ennek azígérete és valamilyen formában a megvaló-sítása csodálatos áttörésnek tűnt. A tényekgyűjtésének és elemzésének a számszerűsítéselengedhetetlen és értékes módja akkor is,hogyha a szociálpszichológia történetébenhullámokban újra és újra megjelenik a kétely,hogy mik is a tények és miről tanúskodnak azelvont számok. Az emberi gondolatok, érzé-sek, megnyilatkozások árnyaltabb és mélyebbmegértésében a kvalitatív módszereknek nyil-ván nagy szerepe lehet, és a kvantifikáció má-morából felocsúdva teljesen helyénvaló– több területen egyedül a helyénvaló – a kva-litatív információk feltárása és kiaknázása.Ha azonban a szociálpszichológiában ma di-vatos kvalitatív megközelítés hatalmasodna elrajtunk, akkor félő, hogy a megismerés ered-ményei szétfolyóak lesznek, nem kumulá-lódnak, esetiek és nem állnak össze strukturáltegésszé. Saját szakmai érdekterületemen– ha ilyen nagyobb globális megoldásokrólkell gondolkodnunk – nélkülözhetetlennektartom az igényes kvantifikációt, amelyet vi-szont segít értelmezni és árnyaltabbá tesza személyes narratívák előhívása és értő ana-lízise. Lehetőségeim szerint ilyen értelembentörekedtem is e kettő súlyozására és egyidejűalkalmazására.

Hogyan látja a szociálpszichológia és máspszichológiai diszciplínák kapcsolatát, a pszi-choanalízishez, az evolúciós pszichológiához,és a ma nagyon népszerű kognitív idegtudo-mányokhoz fűződő viszonyát?




Ez nem is egy kérdés, hanem egy igen szö- ve vényes kérdéskör. A pszichoanalízis ter-mészetesen a maga nézőpontjából behatóanfoglalkozik az emberi kapcsolatokkal, ilyenértelemben társa és versenytársa a szociál -pszicho ló giának. Történeti útjuk nem -egyszer találkozott, de hosszabb távon szét-vált egymástól. Ennek oka alighanem az,hogy más tudományfelfogás jegyében dol-goznak, a módszeres tapasztalatgyűjtés ér-telme más a két gondolatkörben, a szociál -pszichológia területén sokak szemébena kísérletezés és a lehető legmagasabbszintű kvantifikáció a tudományosság mér-céje. És él egy olyan gyanú, hogy a pszi-choanalízis egy kaptafára húzza a személyi-ség és a viselkedés értelmezését, amirepéldául a pszichohistory közös érdekeltségiterülete látványos példákat mutat. A fenntar-tások mellett tudnunk kell, hogy például azelőítéletek és előítéletes személyiség kutatá-sában a pszichoanalízisnek meghatározótudománytörténeti szerepe volt, és a pszicho-analitikus megközelítés ma már nincs dog-matikus előfeltevésekhez kötve, a korábbi-aknál sokkal rugalmasabb és ötletesebb az em-beri viszonyok személyiség-központú tanul-mányozásában. Ezt – hogy ismét egy szemé-lyes vonatkozást hozzak szóba – New Yorkbanpraktizáló pszichoanalitikus lányomtól megta-nulhattam. Ő megközelítésmódjában ugyaneltávolodott a szociál pszichológiától, de ér-deklődésének és publikációinak tárgyábanszorosan érintkezik vele. A szociálpszicho-lógia családi „vérvonala” egyébként őveleés nélküle töretlenül folytatódik, hiszen férje– John Jost – legszűkebb szakterületem vi-lágszerte ismert kutatója, aki az Egyesült Ál-lamokban aktuálisan épp azzal foglalkozik,mint menyem – Ujhelyi Adrienn – Magyar-országon: a szociális média politikai rele-vanciájával.

Ám visszatérve a tudományos trendek szo-ciálpszichológiára gyakorolt hatásához, azttermészetesnek tartom, hogy a képalkotó mód-szerek bevetésével különösen dinamikusanfejlődő kognitív idegtudomány előtérbe kerüla pszichológia összképén belül, alaposan nyo-morgatja a hosszú időn át a szakmai közér-deklődés előterében lévő szociálpszichológiát,de azt nem hinném, hogy kognitív idegtudo-mányi szellemben és módszerekkel a szociál -pszichológia teljes tematikus gazdagsága el-érhető. Vannak, lesznek közös érdekterületek,de társadalmi képletek, folyamatok és rend-szerek magyarázatában az idegtudományimegközelítés nem tudja kiváltani a szociál -pszichológiát. Az evolúciós pszichológiánaka maga elasztikus értelmezéseivel talán többis az ambíciója, hogy a társas kapcsolatokatés a közösségi-társadalmi viszonyokat leírja ésmagyarázza, az élőlényekre és a túlélésre vo-natkozó felismerések alapján vezesse le azemberek társas-társadalmi viszonyainak ala-kulását. Úgy gondolom, hogy ez számos ter-mékeny megfontolás kiindulópontja lehet, denem több, mint egy sor szempont, amit be le-het építeni a társas- társadalmi viszonyokkomplexitásának tanulmányozásába.

Az országban lényegében egyedülállóan szor-galmazta, hogy a pszichológusképzésbennagy teret kapjon a pszichológiai jelenségekkulturális különbségeinek oktatása, és létre-hozta az Interkulturális Pszichológiai és Pe-dagógiai Központot. Miért tartotta ezt fon-tosnak?Úgy gondolom, hogy aki a szociálpszicholó-giával foglalkozik, nota bene felfigyel az ame-rikai szociálpszichológia eluralkodó szemlé-leti befolyására, annak rá kell eszmélnie,hogy a szocializáció során belénk ivódottkulturális különbségeknek mekkora a jelen-tősége a vizsgált tudati és viselkedési jelensé-



gekben. A tudományosság nemzetközi fejlő-dése is egyfajta kiegyenlítődés irányábahatott: nyilván a távol-keleti kutatók sem elé-gedtek meg az amerikai viszonyok között szü-letett teóriák és eljárások alkalmazásával,hanem sajátosságokra bukkantak és ezeknyomába próbáltak eredni. Emlékszem, hogyaz afrikai szociálpszichológia milyen kuriózumvolt néhány évtizeddel ezelőtt, ma már nemannyira meglepő. Magától értetődővé válta kultúrák közötti különbségek pszichológiaiszempontokból, pszichológiai eszközökkelvaló vizsgálata. Az erre való személyes fo-gékonyságomat nyilván növelte, hogy nemzetiés társadalmi sztereotípiákkal foglalkoztam.Ezek kutatása rendre beleütközik abba azalapkérdésbe, hogy különböző csoportok per-cepciójában mennyi a társadalmi nagycsoportsajátszerűsége, és mi az, ami erre a tárgyra rá-vetül, és milyenek vagyunk mi, akik ezta projekciót végrehajtjuk és megéljük. Ebbena gondolati körforgásban a kulturális, illetvekulturális összehasonlító pszichológiánakmár is megvan a maga kijelölt helye. Termé-szetesen nagyon örültem, hogy tanítványaimés munkatársaim közül többen kedvet éreztekennek a területnek a tanulmányozására(Nguyen Luu Lan Anh esetében ez több is mintkedv, ez eleve elrendeltetés), és eredményeik– nem utolsósorban a migráció növekedése mi-att, de a kultúrák esetenként nem konfliktus-mentes együttélése miatt is – mind fontosabbszerepet kapnak a nevelés területén.

Hogyan látja mindent összevetve a szociál -pszichológia jövőjét világszinten és Magyar-országon?Én – váltig mondom – nagyon szerencsésnekérzem magam, hogy a szociálpszichológiát ta-nulhattam, művelhettem egy olyan korszak-ban, amikor a társadalomtudományoknak ezaz ága – Amerikában fogant tartalmakkal és

az ott kivívott pozíciójával – a szellemi élet-ben és a közgondolkodás alakításában világ-szerte fontos szerepet játszott. Révünköneljutott Magyarországra is, és itt is jelentőségretett szert. Az egyén és társadalom viszonyá-ra vonatkozva ennek az általam megismert ésszerény mértékben gyarapított szociálpszi-chológiának korhoz kötött – a politikaidemokrácia kultuszával egybecsengő – mon-danivalója volt. Visszatekintve is úgy érzem,jókor voltam jó helyen.

Azt valamennyien csontjainkban érezhet-jük, hogy a második világháború utáni korszaka diszkréten végbement harmadik világháborúután (tehát azt követően, hogy felbomlott éskáoszba fordult a rajtunk is terpeszkedőszovjet birodalom) véget ér, és a globalizáltvilágot átjáró nagy változások küszöbén ál-lunk. Az előttünk álló új világban sem me-hetnek veszendőbe a szociálpszichológiaszempontjai, eszközei és eredményei. Dea szellemi életben, a tudományok kölcsön-hatásának rendjében, sőt magán a pszicholó-gián belül is megváltozhat a jelentőségük.Amint erre a feltett kérdéseik is tulajdon-képpen utaltak: bizonyos, hogy a korábbinálnagyobb szerephez jut a kultúrák elegyedéseés ütközése, a nagy társadalmi csoportok va-gyoni és hatalmi differenciálódása, valaminta kommunikáció és információáramlás ko-rábban elképzelhetetlen társas-társadalmipezsgése. Ez nyilván érinteni fogja a társa-dalomtudományi megismerés élő folyamát,a szempontok kapcsolódását, a pszichológiaáltal feltett és vizsgált társadalmi kérdéseket.Elmozdul a különböző tudományok vagy tu-dománycsoportok intellektuális és financiáliserőviszonya. Ma világszerte azt tapasztal-hatjuk, hogy előretörnek a biológiai tudomá-nyok, és ennek nem is mellékes elemekénta pszichológia összképében mind fontosabbszerephez jut az idegtudományi megközelítés




és eszközrendszer. Úgy vélem, hogy a társa-dalmi változások és a tudományon belüli, azorientációk közötti erőviszonyok nem is tel-jesen függetlenek egymástól. Mondjuk, ahogya kapitalizmus újabb korszakában kiemel-kednek a társadalom hierarchikus viszonyai,ezek inkább találnak szellemi támaszt a még-oly korszerű biológiai tudományokban, minta társadalomkritikai szociológiában és pszi-

chológiában. Mindebből következően én aztsejtem – és a kérdésük nyomán másról nemis lehet szó, mint pusztán sejtésekről – hogya szociálpszichológia prosperálásának egy sza-kasza lezárulóban van, viszont időtállóakazok az emberre és társadalomra vonatkozókérdések, amelyeket feltett, amelyekre a magamódján választ adott, és amelyekből újabb kér-dések fakadnak a jövőben is.



FOTÓK

A pszichológiai tanszékek oktatói a ’90-es években

A BTK dékánja, 1990–1992 A PPK dékánja, 2003–2007


Tartalom

72 Fotók

Hunyady professzor és vendégei az MTA klubjában: balról John Jost, Arie Kruglanski, jobbról SusanFiske, David Hamilton. A szociálpszichológia klasszikusai és A szociálpszichológia másodikévszázada könyvsorozatok szerzői, 2006.

Vendégségben a Történeti szociálpszichológiai szakkönyvtár alapítójánál New Havenben: William ésClaire McGuire, fiaik, Hunyady György, Zsuzsa és John Jost. 2005.



ALK

ALM

AZO

TT P

SZIC

HO

LÓG

IA

2013/1AZ ALKALMAZOT T PSZICHOLÓGIA ALAPÍT VÁNY FOLYÓIRATA

2013

/1

MEZEY BARNAFRANK TIBOR

MANHERZ KÁROLYOLÁH ATTILA

FARAGÓ KLÁRAN. KOLLÁR KATALIN

NGUYEN LUU LAN ANH

M. NÁDASI MÁRIACZIGLER ISTVÁN

DEMETROVICS ZSOLTHUNYADY GYöRGY

FÜLöP MÁRTA – SZABÓ ÉVA

SZERZŐINK

----

----

----

---

----

----

----

---

----

----

----

---

----

----

----

---

apa_2013_1.indd 1 2013.12.16. 14:30:59

Documents

Alkalmazott pszichológia 2013_1