10
ALKMAION. HERMANN DIELS DIE FRAGMENTE DER VORSOKRATIKER 14 ALKMAION. A. LEBEN UND LEHRE 1 DIOG. VIII, 83 ᾿Αλκμαίων Κροτωνιάτης. Καὶ οὗτος Πυθαγόρου διήκουσε. Καὶ τὰ πλεῖστά γε (τὰ) ἰατρικὰ λέγει, ὅμως δὲ καὶ φυσιολογεῖ ἐνίοτε λέγων ᾿δύο τὰ πολλά ἐστι τῶν ἀνθρωπίνων᾿. (vgl. unten Z. 38) δοκεῖ δὲ πρῶτος φυσικὸν λόγον συγγεγραφέναι, καθά φησι Φαβωρῖνος ἐν Παντοδαπῆι ἱστορίαι (FHG III 25). Καὶ τὴν σελήνην καθόλου <τε τὰ ὑπὲρ> ταύτην ἔχειν ἀίδιον φύσιν. Ἦν δὲ Πειρίθου υἱός, ὡς αὐτὸς ἐναρχόμενος τοῦ συγγράμματός φησιν· ᾿Αλκμαίων Κροτωνιήτης τάδε ἔλεξε Πειρίθου υἱὸς Βροτίνωι καὶ Λέοντι καὶ Βαθύλλωι· περὶ τῶν ἀφανέων, περὶ τῶν θνητῶν σαφήνειαν μὲν θεοὶ ἔχοντι, ὡς δὲ ἀνθρώποις τεκμαίρεσθαι καὶ τὰ ἑξῆς. (Β 1) Ἔφη δὲ καὶ τὴν ψυχὴν ἀθάνατον, καὶ κινεῖσθαι αὐτὴν συνεχὲς ὡς τὸν ἥλιον. 2. CLEM., Strom. I, 78 p. 364P. ᾿Αλκμαίων γοῦν Περίθου Κροτωνιάτης πρῶτος φυσικὸν λόγον συνέταξεν. GAL. de elem. sec. Hippo.I, 487, 13 K

ALKMAION

Embed Size (px)

DESCRIPTION

ALKMAION. HERMANN DIELS DIE FRAGMENTE DER VORSOKRATIKERALKMAION. A. LEBEN UND LEHRE 1 DIOG. VIII, 83᾿Αλκμαίων Κροτωνιάτης. Καὶ οὗτος Πυθαγόρου διήκουσε. Καὶ τὰ πλεῖστά γε (τὰ) ἰατρικὰ λέγει, ὅμως δὲ καὶ φυσιολογεῖ ἐνίοτε λέγων ᾿δύο τὰ πολλά ἐστι τῶν ἀνθρωπίνων᾿. (vgl. unten Z. 38) δοκεῖ δὲ πρῶτος φυσικὸν λόγον συγγεγραφέναι, καθά φησι Φαβωρῖνος ἐν Παντοδαπῆι ἱστορίαι (FHG III 25). Καὶ τὴν σελήνην καθόλου ταύτην ἔχειν ἀίδιον φύσιν. Ἦν δὲ Πειρίθου υἱός, ὡς αὐτὸς ἐναρχόμενος τοῦ συγγράμματός φησιν·᾿Αλκμαίων Κροτωνιήτης τάδε ἔλεξε Πειρίθου υἱὸς Βροτίνωι καὶ Λέοντι καὶ Βαθύλλωι· περὶ τῶν ἀφανέων, περὶ τῶν θνητῶν σαφήνειαν μὲν θεοὶ ἔχοντι, ὡς δὲ ἀνθρώποις τεκμαίρεσθαι καὶ τὰ ἑξῆς. (Β 1)Ἔφη δὲ καὶ τὴν ψυχὴν ἀθάνατον, καὶ κινεῖσθαι αὐτὴν συνεχὲς ὡς τὸν ἥλιον.2. CLEM., Strom. I, 78 p. 364P.᾿Αλκμαίων γοῦν Περίθου Κροτωνιάτης πρῶτος φυσικὸν λόγον συνέταξεν.GAL. de elem. sec. Hippo.I, 487, 13 KΤὰ γὰρ τῶν παλαιῶν ἅπαντα Περὶ φύσεως ἐπιγέγραπται, τὰ Μελίσσου, τὰ Παρμενίδου, τὰ ᾿Εμπεδοκλέους ᾿Αλκμαίωνός τε καὶ Γοργίου καὶ Προδίκου καὶ τῶν ἄλλων ἁπάντων.3.. ARIST. Metaph. I, 5; p. 986a22

Citation preview

ALKMAION

ALKMAION.

HERMANN DIELS

DIE FRAGMENTE DER VORSOKRATIKER

14 ALKMAION.

A. LEBEN UND LEHRE

1 DIOG. VIII, 83

. . () , . (vgl. unten Z. 38) , (FHG III 25). . , , , . ( 1)

, .

2. CLEM., Strom. I, 78 p. 364P.

.

GAL. de elem. sec. Hippo.I, 487, 13 K

, , , .

3.. ARIST. Metaph. I, 5; p. 986a22

(Pythagoreer) ,

,

,

,

,

,

,

,

,

,

.

, , , , , , , . , (986b) . , .

(vgl. Arist. Schrift.,

,. Diog. v. 25)

ISOCR., 15, 268

, , , , .

4. AT.II, 16, 2-3 (D. 345)

( ) . .

AT. II, 22, 4 (D. 352)

.

--- II, 29, 3 (D. 359)

, ( 12), (80 28) ( ).

5. THEOPHR., de sens. 25f (D. 506)

. , , (B 1a), , , , . , ( ), . . . (26) . , . , , , . , . . () .

6. AT. IV, 16, 2 (D. 406)

.

Vgl. A 5; Aristotels, de an.II, 8, p. 419b34; Hipp., de carn. 15 (VIII, 603 L.).

7. ARIST. historia anim. I, 11; p. 492a13

, , , , .

8. AT. IV, 17, 1 (D. 407)

.

9. -- IV, 18, 1 (D. 407)

.

10. -- IV, 13, 12 (D. 404)

( ).

CHALCID. in Tim. p. 279 Wrob

demonstranda igitur oculi natura est, de qua cum plerique alii tum Alcmaeo Crotoniensis in physicis exercitatus quique primus exsectionem adgredi est ausus, et Callisthenes, Aristotelis auditor, et Herophilus multa et praeclara in lucem protulerunt: duas esse angustas semitas, quae a cerebri sede, in qua est sita potestas animae summa ac principalis, ad oculorum cavernas meent naturalem spiritum continentes. quae cum ex uno initio eademque radice progressae aliquantisper coniunctae sint in frontis intimis, separatae bivii specie perveniunt ad oculorum concavas sedes, qua superciliorum obliqui tramites porriguntur, sinuataeque illic tunicarum gremio naturalem umorem recipiente globos complent munitos tegmine palpebrarum, ex quo appellantur orbes. porro quod ex una sede progrediantur luciferae semitae, docet quidem sectio principaliter nihilo minus tamen intelligitur ex eo quoque, quod uterque oculus moveatur una nec alter sine altero moveri queat. oculi porro ipsius continentiam in quattuor membranis seu tunicis notaverunt disparili soliditate. quarum differentiam proprietatemque si quis persequi velit, maiorem proposita materia suscipiet laborem.

Vgl. Hipp. de loc. in hom. 2 (VI, 278 L.); de carn. 17, 7-9 (VIII, 606 L.)

. .

ARIST. d. gen. anim. II, 6; p. 744a8

, .

11. PLATO. Phaedon 96ab

(Sokrates spricht) ... , (Arhelaos) 'Anaximenes, Diogenes) (Herakleitos) , , , , vgl. A 5, S. 101, 24)

HIPP. de morb. sacro 14

, .

-- -- 17

. Aristot., Anal. pr. II, 19; p. 100a3

12. ARIST. d. anima I, 2; p. 405a 29

, , , .

CIC. d. n. d. I, 11, 27

Crotoniates autem Alcmaeon, qui soli et lunae reliquisque sideribus omnibus animoque praeterea divinitatem dedit, non sensit sese mortalibus rebus immortalitatem dare.

CLEM. , Protr. 66 p 58P

.

AT. IV, 2, 2 (D. 386)

( ) . vgl. Plato Phaedr. 245c

13. AT. V, 3, 3 (D. 417)

(sc. ).

CENSOR. 5, 2-3

Sed hanc opinionem (sc. e medullis semen profluere) nonnulli refellunt, ut Anaxagoras, Democritus (A 141) et Alcmaeon Crotoniates: (3) hi enim post gregum contentionem non medullis modo, verum et adipe multaque carne mares exhauriri respondent. illud quoque ambiguam facit inter auctores opinionem, utrumne ex patris tantummodo semine partus nascatur, ut Diogenes (51 A 27) et Hippon (36 A 13) Stoicique scripserunt, an etiam ex matris, quod Anaxagorae et Alcmaeoni nec non Parmenidi (18 A 54) Empedoclique et Epicuro visum est. de conformatione autem partus nihilo minus definite se scire Alcmaeon. confessus est, ratus neminem posse perspicere quid primum in infante formetur.

AT. V 17, 3 (D. 427)

, (sc. ).

14. CENSORIN. 6, 4

ex quo parente seminis amplius fuit, eius sexum repraesentari dixit Alcmaeon.

15. ARIST. hist. anim., p. 581a12-17

, (Schol. Plat. Alc. I; p. 121e).

Vgl. Solon, . 27, 3

.

,

.

, . Heraklit 12 A 18 S 60. 41.

16. ARIST. de gen. anim. III, 2; p. 752b22

, , , , . .

17. AT. V, 16, 3 (D. 426)

( ) .

Anders RUFUS bei ORIBAS III, 156; Dbg.-B

, , .

18. AT. V, 24, 1 (D. 435)

, , .

B. FRAGMENTE.

1. (1 Wachter) DIOG. VIII, 83 (s. A. A 1)

, , .

1a. (2) THEOPHR., d. sens. 25 (A 5)

, , .

2. (11). [ARIST.], probl 17, 3; p. 916a 33

, .

3. AT. V, 14, 1 (D. 442)

, .

4. AT. V, 30, 1 (D. 442)

, , , , , , , . , , . , (?) . . Vgl. Hipp. d. prisc. med. 14. I, 16, 2 Khlew. Plato Symp. 186 CD.

5. (23) CLEM., Strom. VI, 16 p. 749 P

(652)