ERDÉSZETI L A P O K AZ ORSZÁGOS E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T

K Ö Z L Ö N Y E . Kiadó : Szerkesztő :

A z Országos Erdészeti-Egyesület. Bedö Albert.

Megjelenik minden hónapban. Harminczadik évfolyam. X . füzet. 1891. október hó. Előfizetési dij egy évre 8 frt. A z Országos Erdészeti Egyesület azon alapító tagjai, k ik legalább 150 frt alapítványt tettek, va lamint a rendes tagok is a 8 frt évi tagsági dij fejében, ingyen kapják. O l y alapitó tagok, k i k 150 írtnál keve­

sebbet alapítottak, 3 Irt kedvezményi árért járathatják. I V Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alkotmány, utcza, 10. szán. II. emelet. ~WS

A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt díjért közöltetnek.

Tölgyfáink alapos ösmeretének gyakorlati fontossága.*)

D r . S i m o n k a i L a j o s-tól.

Hazánk egykor o ly hi rneves és oly nagybecsű tölgye­sei felette megfogytak ugyan a legközelebb elmúlt fél-év­században; de azért manapság is nekünk van aránylag a legtöbb tölgyes erdőnk Európa országai között. És nekünk van a legsajátosabb, a legérdekesebb tölgyílóránk!

Itt, ezen a délkeleti mesgyén, melyet Európa tér­képén hazánk foglal el , v a n az a szintér, a melyen Közép-és Délkelet-Európa jellemző tölgytypusai egymással talál-

*) E z t a cz ikke t dr. S imonkai Lajosnak » H a z á n k t ö l g y f a j a i é s t ö l g y e r d e i « cz immel a m. tudományos akadémia kiadásában a mul t évben megjelent kiváló müvéből azért közöljük, hogy különösen is felhívjuk t. szak­társaink figyelmét e kitüaő munkára, mely tudományos szakavatottsággal ismertet i tölgyeinket s mint e rövid mutatványból is kitűnik, olyan útmutatá­sokat is tar ta lmaz, melyeket a gyakor l a t szempontjából is érdemes vizsgálat tárgyává tenni. A különféle tölgyfajokat ábrázoló 10 táblával diszitett mü ára 1 frt 20 k r . S z e r k.

ERDÉSZETI L A P O K . 50

koznak, egymással összekorcsosodnak, egymással átmenő a l akok képében szervi összekapcsolásba jönnek.

E z e r n y i a lakban je lennek meg tölgyeseinkben itt-ott még manap is azok a sajátos tölgykorcsok, azok az ingadozó köz­bülső tölgyfajták és tölgy-varietások. Útvesztőbe, ezernyi alak megnevezésére csábitják a botanicust: mert hazánk a tölgyek tenyésztésének, alakkörük kifejlésének kitűnő helye; és mert ez a tölgytenyésztésnek oly anny i ra kedvező alkal­mas hely egyszersmind hidul szolgál K e l e t és Nyugot , Dél és Éjszak Európa között. Tölgyeseink ezért a tudomány szempontjából felette érdekesek és tanulságosak.

D e tölgyeseink, értem tölgyes szálerdeink, fogynak leg­inkább ma és fogytak leginkább a közel múltban; mert a tölgyes szálerdők alant vidékeken teremve, könnyen hozzá­férhetők és mert ezek szolgáltatják a legbecsesebb, legjöve­delmezőbb faanyagot. U g y a n c s a k buzgólkodnia k e l l hát a j e lenkor botanikusának, hogy azt a nagy alakváltozatosságot, azt a valódi tudományos kincset , a me ly tölgyeseinkben ezelőtt széltében megvolt, kifürkészsze és megállapítsa addig, a meddig még akad helylyel-közzel régi, egészen át nem alakított természetes tölgyesekre.

Törekednie k e l l arra , hogy a még létező tölgyfajaink, fajtáik és jelentős alakjaik beható tanulmánya révén oly zsinórmértéket alkosson, mely útba igazítsa a tudományért lelkesedőt ép ugy, mint a haszon mérlegelőjét.

Kettős czél vezérelt ezért engem is tölgyfáink tanul­mányában. E g y i k a füvészi volt, a mely tölgyeink alak­körének tiszta, megokolt , tudományos értékű kifejtését tűzte elém ; a mely a r r a sarkal t , hogy önálló megfigyelések és gyűjtések alapján világos képet alkossak magamnak arról, minő tölgyfajok és fajták teremnek e hazában, egyszers­m i n d helyreigazítsam, helyes mértékkel mérlegeljem meg a

tölgyeinkre vonatkozó i roda lomnak össze-vissza kuszált szer­telen közléseit. E n n e k a füvészi törekvésnek eredménye a tölgyeinket leiró és ra jzban is bemutató rész. Hasonlóan e kutatásoknak eredménye volt az , hogy meggyőződtem arról, hogy vannak t ö l g y k o r c s a i n k ; hogy a tölgykorcsok ha ­zánk délkeleti részének tölgyeseiben nem ritkaságok, sőt inkább minden kever t tölgyesben figyelemre méltó számot tesznek; végül, hogy a tölgykorcsok az őket környező te l i -vér-tölgyek között, rendszer int a legegészségesebb és leg­szebben megtermett tölgyszálak, — sőt aránylag a l egdu-sabban virágzanak és a legtöbb s legépebb makko t szol­gáltatják. Beláttam e tapaszta la ta im nyomán, hogy a tölgykorcsoknak gyakor l a t i jelentőségük van , hogy a tölgy­korcsok az ősrégi telivér fajokkal szemben oly ifjú fajok, a me lyek idővel kiszorítanák a természetes fejlődés mel le t t megvénhedt szülőiket. Beláttam azt, hogy ugy a korcsfajo­kat,, mint azokat az átmeneti fajtákat, a melyek hazánk geographia i fekvésének, éghajlatának és domborza t i v i szo­nya inak a jelzői és diszitői, a gyakor l a t i férfiaknak kiváló figyelmébe k e l l ajánlanunk, nehogy magva szakadjon annak, a m i e haza sajátos v iszonyainak a szüleménye, s a m i a hazában a legéletrevalóbb.

H o n i tölgyfajaink és kiváló fajtáik alapos ösmeretének nagy gyakor l a t i jelentősége v a n a magyar erdészetre: mert meg vagyok győződve arról, hogy mesterségesen, újonnan lótesitendő tölgyeseink alapításakor szem elől nem, szabad tévesztenünk először is azt, hogy a manap létező összes tölgyfajaink és kiváló fajtáik továbbra is fenmaradjanak és gyakor la t i irányban kipróbáltassanak; másodszor ped ig azt, hogy atalajbel i , domborzat i és éghajlati v i s zonyoknak megfelelően, azt a fajt vagy fajtát jut tassuk érvényre az illető helyeken, a me ly ott eddig i legjobb ösmereteink szer int leginkább beválik.

50*

H o g y erdészetünkre, igy különösen újonnan alakítandó tölgyes szálerdeink alapvetésére m i l y gyakor la t i jelentősége lehetne az eddig elhanyagolt t ö l g y f a j t á i n k , és semmire sem méltatott f i a t a l e r e j ű t ö l g y f a j a i n k pontos ösmeretének és helyes alkalmazásának: arra szabad legyen néhány példát ide ik ta tnom.

Először is két nevezetes tölgyfajtánkkal kezdem meg a példák sorát.

Általában ösmeretes, hogy úgyszólván minden egyes tölgyfajunknak megvannak a maga phaenologiai változatai; hogy az ugyanazon egy fajhoz tartozó tölgyek közül egyesek korábban lombosodnak, korábban virítanak, korábban érlel­nek makkot és lombot is előbb hullatnak, mint más fajbeliek. Különösen feltűnő különbségeket mutat e tekintetben a Kocsános Tölgy, mert az — eltekintve az összekötő kapcsul szolgáló közbenső alakoktól, — két élesen különböző phae­nologiai , vagyis időbeli fajta alakjaiban észlelhető hazánkban. E z e k egyike a korán feslő és korán hullató Quercus robus-tissima S i m k . ; másodika pedig a későn lombosodó és későn hullató Quercus tardiflora Tschernajef . A. kora i , mely hazánkban elterjedtebb, már április első hetében bonto­gatja fel levélrügyeit; a typusos késői pedig déli vidé­keinken, mint azt Földes János főerdész az „Erdészeti L a p o k " 1888 . 32. lapján ir ja , csak május 2 0 — 2 5 - i k e táján kezd fakadni.

Á m ha ezt tudjuk, hogy Kocsános Tölgyünk-nek i ly két nevezetes időbeli-fajtája van, akkor azok gyakorlati jelentőségét is le k e l l vonnunk erdészetünk számára. M i n d a két nevezetes fajtát fenn k e l l t a r tanunk; mind a két fajtából — előleges pontos megjelölés után, — szednünk k e l l elvetni való makkot . M e r t hogy az időjárás szeszélyes-ségei el len védekezzünk, szükségünk van ugy a korai , mint

a késői fajtára; szükségünk van a r ra , hogy kocsános-töl-gyesünk egy-egy része a ko ra i , a másika ped ig a késői fajtából l egyen felnövesztve. I l y eljárás mellett aztán, ha a tölgyeket a n n y i r a kárositó fagyok áprilisban, vagy május közepéig je lennek m e g : akkor erdőnknek csak az egyik fele fog szenvedni miattok, s csak a k o r a i tölgyeken nem lesz egészséges, vagy épen semmi makktermés; ellenben ha a fagyok csak május közepén tul érkeznek hozzánk: akkor azok a ko ra i tölgyeknek nem árthatnak, és csupán az erdő másik felében garázdálkodhatnak, a mely a késői fajtából áll. Tölgyesünk egyik vagy másik fele i l y berendezés me l ­lett, — a legnagyobb valószínűséggel, — minden évben épen marad és megtermi makkjai t . Sőt ha Kocsános-töl-gyeinket ez eszme szerint egymást felváltó pasztákkal ren­dezzük be : akkor a tölgyeket oly annyi ra kárositó C n e t h o-c a m p a p r o c e s s i o n e a és L e u c o m a d i s p a r lepkék hernyói is legfölebb az erdő egy kis részletét tehetik tönkre és igy nagyobb károkat nem okozhatnak. Végül, hogy i'dők multán, a kora i vagy a késői fajta fog-e inkább czélszerü-nek beválni; azt i l y gondoskodásunk után nyugodtan hagy­hatjuk a későbbi századok emberének Ítéletére.

E z időbeli fajtákon kivül, a Kocsános-Tölgynek még egy más kiváló fajtája is te rem nálunk, név szerint a Quercus pilosa Schur. E z az előbbi két fajtától abban kü­lönbözik, hogy levele inek fonáka nem meztelen, hanem leg­alább is az ereken pelyhes. Hazánk kelet ibb vidékein ez a Pelyheserü Tölgy gyakor i , s egyszersmind növényföldrajzi szempontból is nevezetes ; mert a m i Quercus borealis-unktól mintegy átmenetül szolgál az oriens-vidéki Quercus pedun-culiflora C . K o c h , és a Qu. Haas K y . fajok felé. Mi n t hogy ez a pelyheserü Quercus pilosa hazánk közép és kelet i részein kivül, csak a hazánkat keletről határoló vidékekről,

továbbá Galicziából és Németország kele t i részeiből ösme-retes; minthogy továbbá jellemvonásai a meztelenlevelü s középeurópai typusos Kocsános tölgyünk, és a tisztán oriens-vidéki, szőröslevelü, i?o6«r-csoportbeli tölgyfajok közé he­l y e z i k : ezért a m i keleties természetű viszonyainknak épen megfelelő geographiai fajtának k e l l azt tekintenünk, vagyis olyannak, me ly a létért való küzdelemben, hazánk keletibb vidékeinek kocsános tölgyeseiben, a legjobban helyt áll. K e l e t i b b vidékeinken tehát a Kocsános-Töt gyek fajtái közül e pelyheserü fajtáinak a tenyésztése a legczélszerübb.

A részletes tárgyalás során a lka lmam lesz kimutatni , hogy hazánkban több efféle földrajzi fajta honos, és hogy azok nálunk más országok tölgyfajtáit helyettesítik; áttérek ezért e he lyen néhány tölgykorcsunk gyakor la t i jelentősé­gének megvilágítására.

K e z d e m azokka l a korcsfa jokkal , a melyek a Kocsán-talan (Qu. aurea) és a Szöszös-Tölgy (Qu. lanuginosa) kö­zött a közép helyet töltik be : a Quercus Bedöi S imk. és Quercus Tiszae S imk. korcsfajokkal . E z e k hazánk majd minden olyan helyén előfordulnak, a hol két ős-szülejük a Szöszös- és Kocsántalan-Tölgy egymás mellé került; de mégis feltűnő, hogy első sorban meszes dombvidékeken és különösen hazánk délvidékein, a Szerémséget is ideértve, továbbá Szerbiában, Herczegovinában és Dalmatiában gya-kor iabbak. E z a délvidéki feltűnő elterjedés, különösen a Bedő-Tölgy-é anny i ra meglepő, hogy ha a jellemvonásokból és e fajok termőhelyének tölgykörnyezetéből nem kellene őket határozottan korcsoknak ta r tanunk: akkor az ember hajlandó volna őket a geographiai v iszonyok átidomító hatása miatt kiválott ősfajoknak tekinteni .

Némely délibb vidékeinken, igy p l . V a j d a - H u n y a d mel­lett a K a p r u c z a hegyen, mely mészkőből ál, egész csopor-

tokban láthatjuk a Quercus Bedőlt, és ped ig csupa egész­séges, jó l termő s mintegy 5 0 — 5 5 éves fák képében. M i n d ezekből a jelekből k ivonhat juk a gyakor l a t i tnnulságot, vagyis azt, hogy mésztalaju, s főkép délibb hegyvidékeinken a Kocsántalan és Szöszös-Tölgy korcsfajai szépen díszlenek, s ott ugyancsak életrevalók. E m e vidékeken tehát e k e -vésbbé népes, de űjerejü fajok a cultiválásra kiválóan a l ­kalmasok ; az okszerű erdésznek azokat ott czéljai elérésére okvetlenül fel k e l l használnia.

A Szöszös-Tölgy e ko rcsa i a száraz és verőfényes mészköves hegyoldalakat ép ugy kiállják, mint maga a Szöszös-Tölgy, másrészt pedig e korcsok fája hasznavehetö-ségére közeledik a Kocsántalan-Tölgy becses faanyagához, s i gy jóval többet ér, mint Szöszös-Tölgy fakelméje. E n e korcsokat a Szöszös-Tölgy rovására is szaporítandónak vélem.

A mit a Quercus Bedői- és Qu. Tiszae-xö\ k iemel tem, az délibb tájaink nem meszes s lankásabb vidékein a Ko-csános-Tölgy meg a Szöszös-Tölgy között álló közép a la­k o k r a , vagyis a Quercus Kerneri S i m k . és Qu. Dévensis Simk . korcsfa jokra is áll. E z e k is mint jól megtermett és bőven gyümölcsöző fák je lennek meg.ősfajaik találkozó he­l y e i n , hazánktól kezdve le Póláig és Dalmatiáig; ezek is kiválóan megérdemlik az erdészet figyelmét; mert a h o l előfordulnak, ott a Szöszös-Tölgynél jobb anyagot adnak, a Kocsános-Tölgynél pedig életrevalóbbak. A z oly he lyeken tehát, a ho l már manap is előfordulnak, va lamint az o lya­nokon is, a h o l talán k i let tek pusztítva, de a ho l a hasonló viszonyoknál fogva ezek otthonosan erezhetnék magukat , e korcsfajok szaporítását, mesterséges feluövelését e lmulaszta­nunk nem volna szabad.

A Szöszös-Tölgygyei kapcsola tban álló korcsfajainknál nem kevésbbé fontosak, sőt talán még jelentősebbek és ér-

dekesebbek azok a korcsfajaink, melyek a délkelet-vidéki Magyar Tölgy (Quercus conferta) nevéhez fűződnek. Összes eddigi tapasztalataim szerint a Magyar Tölgy csupán Ko­csános-Tölgyünkkel és Kocsántalan Tölgyünkkel párosodik össze ; vagy legalább az ezekből eredő kereszteződések valók életre. H o g y ezek életrevalók és mint i lyenek erdésze­tünkre nagyon fontosak: azt ismét először e korcsok erő­teljes kifejlődése és dús makktermése igazo l j a ; valamint azon tapasztalataim, hogy a hol a Magyar Tölgy a Kocsá-nos-Tölgygyel keveredik , vagy egymás közelébe kerül, ott én mindenütt megtaláltam két feltűnő korcsfajukat, a Qu. Haynaldiánát és a Qu. Heuffeliit; ott pedig, a hol a Magyar Tölgy a Kocsántalan Tölgygyei fordul eló' egymás mellett, szintén mindenütt megtaláltam a közéjök eső korcsfajokat, a Qu. Tabajdianat és a Qu. Tufaet.

E tölgykorcsaink tenyésztésének gyakor la t i jelentőségét részemről a következőkép okolnám meg.

Tudvalevő, hogy a Magyar Tölgy könnyen tűri a szikár, száraz talajt, — a minő nálunk ma már s o k . v a n , — és hogy az i l y talajban, az éghajlat szélsőségeivel is daczolva, gyorsabban fejlődik, mint bármely más tölgyfajunk; de tud­juk azt is, hogy növekedése ugy 5 0 — 6 0 éves korától fogva csekélyebbé lesz, mint a Kocsános és Kocsántalan Tölgyé. A Magyar Tölgy fakelméje is puhább, könnyebb,

jóval értéktelenebb, mint a Kocsános vagy a Kocsántalan Tölgyé, mert fakelméjének épen a közepe, — a fa szine, — gyors növekedés eredménye. Hát ezt tudva, nem volna-e fontos és becses működés, hogy a ki ir tot t magyar-tölgyesek helyén, a Magyar Tölgy korcsfajait juttassuk főkép érvényre, a melyeknek értékesebb a fakelméje és huzamosabb a folya­matos fejlődése.

A z oly helyeken, a melyeken eddig tiszta magyar-

tölgyes állott, a melyeken eddig a Magyar Tölgy állta k i legjobban a küzdelmet, a felemás magvetés vo lna a legok-szerübb; itt a he lynek megfelelő korcsfaj s a Magyar Tölgy makkjai t egyenlő arányban keverve volna legczélszerübb elvetni, hogy igy a gyorsabban fejlődő Magyar Tölgy vé­delme alatt a hasznosabb korcsfajok annál biztosabban fel­növekedjenek, a későbbi gyérítéskor azonban a becsesebb korcsfajok jussanak érvényre.

V i szon t az oly helyeken, az oly lankaságokon, a ho l a Kocsános-Tölgy a Magyar Tölgy gyei keveredik , sőt elvégre a tért ennek k e l l átengednie: ott mind a két ős faj helyére az alkalmasabb, a jobban diszlő középfajokat, vagyis a Hajnala1-Tölgyet- és a Heuffel-Tölgyet kel lene mielőbb meg­telepítenünk, mert az i lyen he lyeken (pl. Bokszeg vidéke) kétséget nem törő tapasztalataim nyomán, e korcsfájok érnek letöbbet. Hasonlóan azokon a hegyvidékeken, a hol a Magyar Tölgy a Kocsántalan Tölgygyei ütközik össze, s a ho l az ütközés határát a Cserfa szokta bőven el lepni és tarkítani, küzködve a Quercus Tabajdiana és Qu. Tufae korcs­fa jokkal : a Tabajdi és Tufa-Tölgyekből, mint a Cserfánál sokkal értékesebb fajokból, vo lna hasznos t iszta tölgyállabo-kat létesíteni.

E néhány példán igyekeztem számot adni azon főbb tapasztalataimról és következtetéseimről, melyek engem ar ra lelkesítenek, hogy teljes erőmmel igyekezzem a magyar erdészeti köröket arról meggyőzni, hogy tölgyfajaink és fajtáink tüzetesebb ösmerete felette kívánatos ; arról, hogy m i az erdészet, nevezetesen a tölgyerdészet terén, a művelt nemzetek közt legelői fogunk járni, ha tölgyfajtáink és tölgykorcsaink jelentőségének teljes tudatára jutva, ezek felhasználásával fogjuk tölgyeseinket belterjesebben, oksze­rűbben újjáalakítani, mesterségesen értékesiteni!

Tud tommal uj ugyan ez az eszme a tudományos erdé­szetre ; de nem uj dolog a fajták és korcsok értékesítése a kertészetben, a szőlőmivelésben és az állattenyésztésben. Tölgyeseink értékesítését czélzó gondolataim tehát nem állanak támasz nélkül, s az uj bennük csupán az, hogy a szabad természetben végzendő tenyésztésre vannak átvive.

És én szivemből kívánom, hogy ez az átvitel a gya­korlatban mielőbb testté váljék; mert a saját magunk fajaival és fajtáival sokkal többre megyünk, ha azokat okszerűen tudjuk a lka lmazni , mint bárminemű más idegen tölgyfajjal. H i s z e n nálunk már ma is kísérleteznek a Bán­ságban az amer ika i Mocsár-Tölgy (Quercus palustris D u Roi . ) és a dél-európai örökzöld Quercus occidentalis J . Gay tenyésztésével; de nem kísérletez senki a magunk istenadta tölgyfajaival és tölgyfajtáival, — mert azokat m i eddig nem láttuk az erdőtől!

Fanemek váltakozása az erdőben. Ir ta : I l l é s N á n d o r ny. m. k i r . föerdőtanácsos.

A növénytenyészet első sorban a klimától függ; nagyobb befolyást gyakorol ez a növények elhelyezkedésére, illetve meghonosodására a talajnál. A z utóbbi inkább a növekedés erélvességére van hatással.

D r . H e y e r Károly „Erdőtenyésztéstanában" (második kiadás 20. 1.) erre vonatkozólag azt mondja : »a fontosabb fanemek különböző ásványi származású talajnemeken majd­nem egyenlően jól tenyésznek, hacsak a he ly i viszonyok rájuk nézve egyébképen kedvezők.«

Nördlinger ezen most idézett munkát ismertetve (Kr i t i s che Blátter 1866. ) azt kérdezi, hogy az erdei fenyő­nek a sváb A l b o n , a P i n u s halapensisnek a Toulon vidéki