AZ ÍRÁS KELETKEZÉSE

N o vitzky N . L á szló —

z írás története, mint művelődés-történeti tárgynemcsak hogy új, de úgyszólván kimeríthetet­

len is. A mi az írás történetét illeti, ez még e század elején is hamis nyomdokokon haladt. Álta­lános volt még ugyanis ekkor ama nézet, miszerint a beszédet, a betűket s az írást Ádám már a világ megteremtésekor ismerte s komoly franczia és német tudósok a legnagyobb komolysággal vitatták a betűk paradicsomi eredetét, elterjedését és leszármazását. Mások ismét kizárólag a fönikiaiakat ruházták fel az írás s a hangzók föltalálásásak dicsőségével; ez azonban épp oly téves állítás vala, mint az előbbi; mert hogy a fönikiai Írásjegyekből sohasem fejlőd­hetett ki valamennyi ábécze, azt legjobban bizo­nyítja az, hogy a jelképes írásnál egy és ugyan­azon korszakban mindkettő föllelhető s így egyik sem előzte meg a másikát a fejlődés útján, sőt más népeknél is találunk azok írásmódjában a szótag- és fogalomjegyek mellett egyes hangzókat is.

í)2 N O V I T Z K V N . L Á S Z L Ó

Hogy hol és méh' időtájt létesültek a* első írás­jegyek, azt ez idő szerint a titkos homály leple fedi s épp úgy, mint a hogy ahhoz, míg az ember beszélni, írni és számolni, nyelvét az egyes szók kiejtéséhez idomítani, az évet hónapokra, a hónapo­kat napokra s a napokat órák- és perczekre osztani megtanuld, sok évezred kellett; épp úgy az írás keletkezésének története is visszanyúl egy történel­mileg alig ismert, több ezredév előtti sötét kor homályába.

Hogy az embernek már a legrégibb időkben is voltak írásjegyei, az tagadhatatlan; tén}- azonban az is, miszerint az írás és egyes írásmódok el­terjedése s a betűk alakjának különfélesége a vallá­sok terjesztésével egyidejűleg történt, sőt egyes esetekben az épp valamely vallásfelekezet papjainak találmánya volt, mint a rúnák, az egyptomi hiearikus vagy pedig a szanszkrit írás.

Az írás keletkezésének története, mint ezt már előbb is említém, bizonyos misztikus homályba van burkolva s épp ezért ez nem is bírhat kellő bizo­nyító erővel, de épp a miszticzizmus teremte a mon­dák ama tömkelegét, melyek az írás keletkezését illetőleg évezredeken át képződtek.

Már Diodor is így kiált fe l: »Ki ne tudná az írást érdem szerint becsülni; a betűk által tartatik fenn az élők között a holtak emléke s a legtávolabbi lakók is úgy érintkezhetnek általa ismerőseikkel, mintha közelben együtt volnának. S bár az élet alapköve a természetben rejlik, az élet bölcsesége mégis az írástudományban van.«

Az írást az ember természetfölötti tulajdonsággal ruházta fel s azt valamely isteni dolognak képzelé.

A Z ÍR Á S K E L E T K E Z É S E 93

így jutott az egy kiváltságos kaszt, a papok, vagy, a néptörzsek bölcseinek kizárólagos birtokába, kik azt, mint rejtett kincset, féltékenyen őrizték a profán nép tudásvágya és kíváncsisága elől s abból szent dolgot csinálva, mint pl. Egyptomban az első di­nasztiák idejében, azt mint kiváltságos egyedárút saját czéljaikra aknázták ki. A Fidzsi-szigetek lakói Isteneknek nyilatkoztatták ki ama hittérítőket, kik ott sajtóikat fölállították* s Afrika-utazók beszélik el ama néger esetét, ki egyszer az általa küldött csomag tartalmát derekasan megdézsmálva, a cso­magban volt levelet tartá árulójának s egy más alkalommal azt egy kő alá rejté. hogy ne lehessen ismét árulójává. Innen származott az írás istenítése, mivel a kezdetleges műveltségi fokon álló ember nem tudta annak mibenlétét megmagyarázni.

Az ó-kori írók közül Philo Biblius és Tacitus is megemlékeznek az írás föltalálójárói s arról a következőleg írnak :

»Az egyptomi Teuth, ki Isten vagy isteni ember vala s Manethon egyptomi pap s történész szerint 36.000 iratot hagyott hátra, osztályozta a hangzók végtelenségét magán- és mássalhangzókra s föltalálta az írást, utánozván az állatkört.«

Sanchuniatchon egyptomi történész ezt írja róla : »Teuth Protagosnak, a vízözön előtt élt első ember­nek (tehát Ádámnak) volt 11-ik ivadéka a Cham nemzetségéből származott s körülbelül 150 évvel a vízözön utáni időben élt Fönikiában, hol föltalálván a betűket, azokat Egyptomba hozta, hol utódjai 400 évig uralkodtak.* íme ama mese, melyből idő­vel az a történet képződött, hogy az ábéczét a

* LiibVbch: Történelem előtti idők. Pest, 1876. IT. 350.

94 N O V I T Z K Y N . L Á S Z L Ó

fönikiaiak találták fel s a melynek felytatólagos meséje a Kadmos-mese.

Az írás ismerete e mese szerint a görögökhöz, Kadmos Agenor fönikiai király fia által került, a ki, midőn atyjától kiküldetett, hogy elveszett nő­vérét, Európát keresse, kit Zeus bikává változtatva elorzott, Hellasba és Böotiába vetődött, hol Kadmea nevű várat épített, melyet később Thébával egye- síte. Itt terjesztő el az ábéczé ismeretét, melyet az állatkörből alkotott s más tudományokat, melyek később egész Görögországban elterjedtek. E mondá­ból származott ama másik is, mely az írás föltalá­lását Noénak tulajdonítja. Már e két monda is meg­győz minket arról, miszerint a föltalálok neve alatt valamely vallásfelekezet vagy népfaj rejlik, mely egykor az írás ismeretét terjesztő. Noah (Noé) bárkát, Tauth pedig hajóst jelent s így e két személy telje­sen azonos.

A Tauth-mondának egy más értelmezése is van. E szerint a fönikiek — mint az ó-kor kiváló hajó­sai, kik különösen Egyptom lakóival űztek élénk kereskedelmet s a kiktől a Thaut vagy Taavtos név is (mely hajóst jelent) reájuk származott — ismer­tették meg az írást Egyptommal. A vallás később Thaut-istenségre származtatá az írás feltalálását. Tóth az egyptomi Osiris-vallásban mint »az ég írnoka* szerepel, ki az állatkor szétvágása által hozza létre az írásjegyeket, a mi emlékeztet Kad- mosra, ki szintén az állatkörből alkotá az írás­jegyeket.

Ehhez tökéletesen hasonló ama kínai monda, mely azt mondja, hogy Fo-hi, a tudományok stb. istene, a vízözön utáni időben a Lung-ma sárkányból

A Z ÍR Á S K E L E T K E Z É S I* : 95

(vagyis az állatkörből) alkotta az írásjegyeket, szét­vágván azt.

Ki volt Fo-hi vágj’ Pao-Í ? Nem más, mint az egyptomi Thaut s ki volt Thaut? Nem más, mint a görög Kadmos s ki volt Kadmos ? Nem más, mint a fönikiai Melkart s Melkart a görög Hermes és így tovább.

Látszik ezekből az, miszerint az írás feltalálása mindenütt az Istenekkel hozatott kapcsolatba s ez világos bizonyítéka annak, miszerint az írás isme­rete kezdetben kizárólag a papok kezében volt, kik azt isteni adománynak nyilatkoztatták s abból a vallás örve alatt egyéni monopóliumot csináltak.

így minden vallás mythologiájában találkozunk egy Istenséggel, mint az írás föltalálójával. Odhinn (a görög Zeus), Braga, Fimbulthyr, Rigr és Kwasir istenek a német mythologiában; Brahma a Vedák- ban; Nebo, Tasmit és Oannes istenségek a babilo­niak vallásában ; Ketsalkoatl Isten a régi mexikóiak­nál ; Mózes a zsidóknál; Zarathustra vagy Zoroa- ster a Zend-Avestában; Hermes és Merkúr a görö­gök és rómaiaknál, valamennyien mint az írás vagy beszéd feltalálói szerepelnek.* Ezen tények is a mellett bizonyítanak, hogy az írás oly régi, mint a vallás.

A vallás révén idővel egyes mondák képződtek az írásról, melyek hagyományként terjedtek tovább. E mondák között legérdekesebb a Kadmos-monda, melyről már fönnebb is megemlékeztünk. E monda

* Sim rock: Handbuch d. deutsch. Mythologie. O ppert: Exped. en Mésopotamie. U. e. Faulmann 2S. W utke: Gesch. dér Schrift u. des Schriftthums. Faulm ann; Illustr. Gesch. dér Schrift.

9(5 N O V I T Z K V N . L Á S Z L Ó

szolgáltatott alapot ama véleményre, miszerint az írásjegyek Fönikiából származnak.

Lenormant* e mondát alaposan átkutatván, azon meggyőződésre jutott, miszerint ez egy ó-kori vallás­felekezet volt.

E vallás követői kizárólag a kigyó-kultuszt gya­korolták és szektájuk sokkal régebbi keletű az egyptomiak Osiris-vallásánál, mely a napimádást kultiválta s a melyhez sokban hasonlít. A kigyó- vagy Kadmos-kultusz véráldozattal egybekötött bál­ványimádás volt, mely néha emberáldozatot is követelt. E vallásfelekezet állítólag Fönikiából szár­mazott át Görögországba s papjai valószínűleg ismerték már az írást s így terjedt el ama monda, miszerint a betűket, illetve az írást Kadmós ta­lálta föl.

És így vagyunk a többi, az írás föltalálóiról szóló monda behatóbb tanulmányozásával is.

S ha a héberek Mózesnek tulajdonítják az írás föltalálását, abban azon esetben, ha Mózest mint egy vallásfelekezet vezérét és főpapját tekintjük, semmi lehetetlen sincs, mert az írást — mint ezt már máshol is kifejeztük — tényleg a papok terjesz­tették el, sőt maguknak külön írásmódot is alkottak.

Az írás története szoros összefüggésben áll a mythologiával; az írás jegyei szentnek tartattak, melyek mint az Istenek adománya és találmánya, csak a papok által voltak használhatók s Egyptom is példa rá, hol az írás sokáig a papok kiváltságai közé tartozott. A régi héber-föniki írásjegyek rúnák (rovás) voltak** s nem lehetséges-e az, miszerint ez

* Lenorm ant: Die Anfánge dér Cultur. Jena 1875.** Faulm ann: Illustrirte geschichte dér Schrift. 358.

A Z ÍR Á S K E L E T K E Z É S E 97

írás kezdetben csak szó-, idő- és számjegyekből állt s az eszme, miszerint hangzók alkottassanak, csak az Egyptommal való érintkezés folytán kelet­kezett ? Egyszer valahol kísérletnek kellett történni arra nézve, e jegyeket az egyptomiakhoz hasonlóan, de magyarázójelek nélkül írni. A kísérlet sikerült s a gyakori érintkezés folytán más népeknél is ismertté lett. Hogy ki volt azon ember, a kinek agyában ez az eszme megfogamzott, nem tudni, de valószínű­leg Mózes volt, ki eszméjét isteni súgalomnak tekinté s ha Mózes nem létezett s e név csupán egy megtisztelő czím volt, akkor az illető főpap, ki azt viselé. Az írás fejlődésének története erre nézve pozitivebb adatokat nyújt s egy más alkalommal e kérdést is lesz szerencsém részletesebben tárgyalni.

A számok eredete egyidejű az írás keletkezésének korával.

A számok akkor létesülhettek, mikor az eiliber az értéket már ismeré. Az érték pedig csak polgá­rosodásának magasabb fokán vált előtte ismertté. Ahhoz, hogy az ember a számok értékének meg­felelő bizonyos jeleket alkosson, magasabb szellemi fejlettség volt szükséges, épp úgy, mint az írásjelek megalkotásához. A műveltség legkezdetlegesebb fokán álló néptörzsek még szóval sem tudják kifejezni a mennyiség különféle nemeit, annál kevésbé bírnak számjegyekkel. A botokudok csak egyig, az újhol­landiak kettőig, az eszkimók tízig tudnak olvasni s az ezen felüli mennyiséget csak a »sok« szóval tudják kifejezni.* S ha gyermekeik száma felől kérdezik, zavarba jönnek s ujjaikon számlálják össze

* T ylor: Anfánge dér Cultur. I. 411—12.

K V K Ö N V V . 1895.

98 N O V IT Z K Y N . L Á S Z L Ó

azok számát.* Sőt Crawford 30 ausztráliai nyelv számneveit összegyűjtvén, ezek között egyet sem talált olyat, mely négynél tovább ment volna, sőt Ausztrália Uj-Délwales lakói még ujjaikat sem bírják megszámlálni.**'

Az embernek tehát akkor már a műveltség bizo­nyos magas fokával kellett bírnia, midőn benne a számok szükségességének ideája megfogamzott.

Kezdetben csak kisebb mennyiségek kifejezésére voltak jegyei, később azokhoz újabbakat alkotott s így fejlődött ki a számrendszer.

Az azték, a mai Mexikó őslakói a következő módon írták számjegyeiket: 1-től 19-ig a pontok különböző elhelyezésével, a 20-at egy zászlóval, a 40-et egy tollúval, a 60-at egy tárczával; az egyp- tomiak 1— 9-ig függélyesen álló (I) egymás mellé írt vonásokkal, 10— 90-ig egymás mellé írott patkó­alakú vonásokkal, a 100-ast egy C-vel és így tovább.***

A számok alakja kezdetben csak egyes vonások­ból állhatott, melyek idővel a szükséghez képest különféle alakokat nyertek.

A számok alakja viszonylag az egyes nyelvek és írásjegyek sokféleségéhez, szintén soknemű volt. Ma már általában csak a római és arab számokat használják a latin, germán és szláv népfajok s így ezek keletkezésének története különös érdekkel bír

* A york-forki indiánok szintén csak 2-ig tudnak szá­molni, a többi számneveket a 2 összetételéből alkotják, pl.: kettő-kettő = 4, kettő-egy-kettő = 5, kettő-kettő-kettő =± 6 és így tovább

** S ir John Lubbock: Történelem előtti idők.*** Th. A m im : Das alté und das neue Mexico. Leipzig, 1868.

A Z ÍR Á S K E L E T K E Z É S E 99

reánk nézve. A római számok, melyek a rómaiak által föliratokra használtattak, egykorúnk a »capital«, vagyis oszlopírással.* Eredetükre vonatkozó azon állítás, miszerint 1— Ilii-ig a négy ujjból, az V a kézből, a X a két összefordított kézből, az L bizonyos egészet képező I 1-nek a feléből, a D szintén egy egészet képező O-nek a feléből képez- tetett volna, bizonytalan.

Faulmann úgy vélekedik, hogy a róm ai szám- jegyeli első alakjai az I (egy), V (kettő) s az X (mind vagy több) lehettek, mikből később az I, H s a 111 hozzáadásával különféle mennyiségek származtak.

K tizet, L húszat, M harminczat jelentett s ké­sőbb a húszat jelentő L 50-essé, a harminczat jelentő M 100-assá, utóbb 1000-essé alakult át. A régi görögök szintén e számokat használták és pedig I — Ilii (1—4), | | (öt), (tíz), H (száz), X (ezer), M (tízezer) s ezenkívül ezeknek különféle összetételeit.

Az ékird sn á l f—1 || (egy-három), (négy)

(öt)' ( (tíz) s így tovább. A rom án , dák

és székely rúnáknál (rovás) (ezer), I (öt), I I

(hat), X (száz) stb. más jelekkel írták a számokat.**

A k ín a i egyszerű vonásokkal fejezi ki .szám­jegyeit, pl. ---- (egy), "ttT- (kettő), — (három) sígy tovább. A régi héberek ugyancsak betűkkel

* A régi görögök is használták még könyveikben is. Egyes alakjaik azonban a görögöknél elváltoztak.

** B urada: Despre crestaturile plutasilor. Jassi 1880. — Aíoldován: A latin, dák stb. írásjegyek kérdése. Budapesti Szemle 1887.

7 *

100 N O V I T Z K Y N . L Á S Z L Ó

írták a számokat. A III. században Kr. e. a héber betűknek kétféle értelmük volt; mint betűk és mint számjegyek. így pl. a = 1, b = 2, g = 3, á = 4, » == 50, r = 200, k = 100, s = 60 stb.

A római számjegyek I-től M-ig való írását min­denki ismeri. Ezenkívül azonban egy és ugyanazon összeget, mint ez alant látható, többfélekép írták, pl. :

M MMCIO

co■ 1000 iicro

X co co

Voo

I O O5000

X cc XM 1 M I

XXc* = 20000

10000 CM 1 íooooo Coo í

CCMi200000

CCoo)

C CIO O C CIO O — 1000000

A rómaiak az ismert római számjegyeken kívül az ábécze egyes betűit is használták számjegyek­ként, melyek azonban lassankint kijöttek a hasz­nálatból, utóbb végkép elmaradtak. Ma már csak az ó-kori kéziratok vagy felírások egynémelyikén jönnek elő. Ezen egyes betűszámjegyek értéke a következő vo lt:

A = 500 K = 250000 P = 400000E = 250 N = 90 és 900 Q = 500000F = 40 N = 900000 R = 80F = 40000 0 = 11 R = 80000G = 460 Ö = 11000 S = 70H = 200 P = 400 T - 160

A Z ÍR Á S K E L E T K E Z É S E 1 0 1

Az arab számok ind eredetűek s állítólag a male- divektől (Ázsiában a malabari partok mentén fekvő szigetek lakói) erednek, kiknek írásjegyei az arab számokhoz teljesen hasonlóak. Az indiai számjegyek egyike között - sincs annyi hasonlatosság, mint a maledivekéi között s ez Faulmannt ama meggyőző­désre vezeté, miszerint az arabok számjegyeiket a maledivek írásjegyeiből csinálták.*

A számok fejlődését a következő ábra mutatja :

K e le t a r á b i a i : ! V X í o 7 V A <3

G o b a r (m a y re b ) : 1 2. $ 5 b 1 X <5

K ö z é p k o r i : 1 2 3 7 6 A a 9

J e le n le g i: 1 1 3 4 5 6 7 8 9

A mai arab számjegyek az arabokkal történt érintkezés révén a XII. században terjedtek el Európában s különösen Leonardi Fibonacci 1202- ben kiadott műveiből lettek ismertekké. Fibonacci, ki mint gyermek a pisániai Búgiában ólt, a XII. század végén sajátító el az arab számok úgyneve­zett mayrebi alakját (gobár), melyek a nyugat- arábiai számoktól sokban különböznek.**

Az arab számok ezen alakjai akkor szintén na­gyon különböztek a most használatban levőktől s csak idővel, több század lefolyása alatt, nyerték

* Faulm ann: Illustr. Gesch. d. Schrift. 41.** Wattenbach : Anleitung zűr lateinischen Palao-

graphie. 42.

102 N O V I T Z K Y N# L Á S Z I .Ó . A Z ÍR Á S K E L E T K E Z É S E

mostani alakjukat. Állítólag már a X. században is előfordultak itt-ott s II. Sylveszter pápa már ez idő tájt használta, bár nyilvános okiratokban csak a XV. században fordulnak elő. Az írás és a számok művelődéstörténeti fontosságát fejtegetnem fölös­leges ; ezek nélkül ma is csak ott volnánk, a hol évezredek előtt s számos fontos találmány, köztük a nyomdászat is, nem létesülhetett volna. Az írás föltalálása a folyton kutató emberi szellem leg­nagyobb találmánya volt s épp innen ama misztikus homály, mely történetét körülveszi.