Nem tipikus életpályát futott be

dr. Benkő Béla, a Richter Gedeon expe-

díciós és raktárgazdálkodási főosztályá-

nak vezetője. Lassan 40 éve dolgozik élete első

és egyetlen munkahelyén, ám ő soha egyetlen

percig sem unta egyetlen munkakörét sem.

Mindig mindenben az újat keresi: egész pályafu-

tásának mottója, hogy valami mást kell csinálni,

nem lehet leragadni egyetlen megoldásnál, bár-

milyen jónak tűnik is az. Nem véletlen hát, hogy

amikor élete derekán egészen új területen kell

helytállnia, ott is eléri a csúcsot: az eredetileg

vegyészmérnök végzettségű szakember idén

elnyerte az Év Logisztikai Menedzsere díjat, de

pályafutását még korántsem tekinti lezártnak.

Gépek helyett kémcsövekPedig a pályaválasztásnál még semmi nem

utalt arra, hogy később más területeken is si-

kert arat. A gépésztechnikus édesapa szerette

volna, ha fia az ő pályáján lép magasabbra és

gépészmérnöki diplomát szerez, ám gyerme-

kében a műszaki tudományok iránti vonzódás

más irányt vett. „Soha nem érdekelt, hogy mi

van a gépek belsejében; viszont már középis-

kolás korom óta szenvedélyesen foglalkoztat

a kémia. Nagyon jó tanárom volt, aki

nem csak felfedezte ezt az érdek-

lődést, hanem táplálta is: az

órákon én lehettem a se-

gédje, a szertárban külön

kísérleteket végeztünk;

itt derült ki az is, hogy

jó a kézügyességem, jól

bánok az eszközökkel.

Apám csalódására ve-

gyészmérnöknek men-

tem, de amikor műszaki

doktorrá avattak, akkor láttam

rajta, hogy így utólag is megbé-

kél a döntésemmel”, mesél az indulás-

ról Benkő Béla.

Az egyetemen nem csak a kötelező munkából

veszi ki részét: már harmadévesen besegített a

vegyipari művelettan tanszéken. Ennek kapcsán

pedig nem csak az ipari vegyészettel ismerke-

dett meg, hanem leendő munkahelyével is. A

tanszéken volt doktorandusz egy, a Richter Ge-

deonnál dolgozó vegyész, aki olyan területen –

a vegyészet mérnöki ágában – képezte magát,

amire akkoriban még nem volt szakember. „Ha

ő az első, én leszek a második”, tűzte ki maga elé

a célt Benkő Béla.

Vegyészet, ipari méretekbenA gyógyszeripar amúgy is vonzó

választásnak tűnt számára. Az

iparág egyrészt mindig is az

innováció élvonalában járt,

így itt hasznosítani tudja

átlagosnál jobb kreativi-

tását, másrészt „úgy gon-

doltam, hogy kenyérre és

gyógyszerre mindig szük-

ség lesz”. Az egyetem után

(1971-ben) azonnal a Richter

Gedeonnál, a kutatás területén

helyezkedik el. „Abba a szeren-

csés helyzetbe kerültem, hogy rögtön a

Cavintont fejlesztő csoport tagja lehettem, va-

gyis fi atalon egyből egy sikercsapatba csöppen-

tem”, mondja.

Az Év Logisztikai Menedzsere, 2009

A vegyészből lett logisztikus

4

PORTRÉ

Az innováció, az új utak keresése végigkíséri

dr. Benkő Béla életét, legyen szó gyógyszerek

nagyüzemi előállításáról vagy az exportraktárak

tevékenységének megszervezéséről.

Ez ad neki erőt, hogy 62 évesen is folyamatosan

új kihívásokat keressen magának.

Sohanem érdekelt,

hogy mi van a gépek belsejében; viszont már középiskolás korom óta

szenvedélyesen fog-lalkoztat a kémia.

MLBKT kitüntetések 2009-ben:Az Év Logisztikai Menedzsere 2009 díj nyertese: Dr. Benkő Béla, Richter Gedeon Zrt.Az Év Beszerzési Menedzsere 2009 díj nyertese: Pécs László, a Bombardier Transportation MÁV Hungary Kft.Az MLBKT Kiválóság Díj 2009 nyertese az I-Com Kft.A 2009-es év beszerzési menedzserét a Logisztikai Híradó 2010 februári számában mutatjuk be Olvasóinknak.

Feladata nem az alapkutatáshoz kötötte, de

a végső siker szempontjából legalább annyira

fontos volt: a méretnövelés volt a dolga, vagyis

hogyan lehet a gyógyszergyártási eljárást a fél-

literes lombikból átvinni a háromezer literes ké-

szülékbe. Neki kellett elvégeznie az úgynevezett

félüzemi kísérleteket, amiből aztán a tényleges

gyártás lett; könnyen belátható, hogy ilyen mé-

retekben már minden másképp működik, mint

laboratóriumi körülmények között.

„A kémiai ismeretek önmaguk-

ban itt már nem elegendőek,

óriási szükség van a mérnöki

szemléletre és szaktudásra”,

mesél a pozíció különleges

kihívásairól Benkő Béla. Sőt, a

mai terminológiával élve me-

nedzseri feladatokat is el kellett

látni, hiszen a kutatók elméleti

tudását kellett ötvözni az üzemi

eszközökkel és folyamatokkal. Ez fo-

lyamatos visszacsatolást, kommunikációt

jelentett a két fél között: olyan nem fordult elő

a praxisában, hogy egy termék csak azért nem

került gyártásba, mert a kutatók és a termelési

szakemberek nem jutottak egymással dűlőre.

Új vizekre evezveA logisztikához szinte véletlenül került köze-

lebb: elvitték tartalékos tiszti tanfolyamra, ahol

megismertették a katonai logisztika alapjaival

(nagyjából ezredszintű logisztikai vezetőnek ké-

pezték ki). Jó pár évvel később, az 1980-as évek

közepén ezt megfejelték egy másik tanfolyam-

mal, ahol már hadosztályszintű logisztikai ve-

zető kiképzésben részesült. „Első hallásra talán

meglepő, de rendkívül magas színvonalú okta-

tásban részesültünk. A katonai akadémia tanárai

tartottak nekünk órákat, és ugyanúgy esetta-

nulmányokon keresztül mutatták be a problé-

mákat és megoldásokat, ahogy ma teszik egy

üzleti képzésen. Bár mindenki munka mellett

végezte a tanfolyamot, a tucatnyi hallgatóból

soha senki nem hiányzott, annyira érdekes volt

a tananyag”, mesél arról, hogy időnként a kö-

telező is lehet hasznos. A tanulást később sem

hagyta abba, rendszeresen eljárt a Logisztikai

Fejlesztési Központ és az MLBKT tanfolyamaira,

de minden olyan továbbképzésre jelentkezett,

ahol gyarapíthatta tudását.

Logisztikai tudását igazából viszont csak a

rendszerváltás után tudta hasznosítani. Azzal a

kéréssel keresték meg vezetői, hogy elvállalná-e

a raktárlogisztikai terület rendbetételét. Az „át-

kosból” meglehetősen elmaradott logisztikát

cipeltek magukkal az új versenyfeltételek közé, a

vezetés pedig belátta, hogy ezen csak drasztikus

módszerekkel lehet változtatni. Olyan embert

kerestek, aki kellőképpen határozott elképzelé-

sekkel rendelkezik, és képes úgy átalakítani a te-

rületet, hogy az megfeleljen a nemzetközi elvárá-

soknak, valamint a rendszeres hatósági és vevői

auditoknak.

– Miért vállalta el a munkát?

– Meggyőztek arról, hogy nem rak-

tárost keresnek, hanem nagyon

kreatív mérnöki munkáról van

szó. Izgatott benne a kihívás

is, hiszen egy meglehetősen

elmaradott területet kellett

világszínvonalúvá fejleszte-

ni, ami nem volt buktatók

nélkül, de ha sikerül megfe-

lelnem az elvárásoknak, akkor

komoly sikert érhetek el. Szeren-

csére ez utóbbi jött be.

– Mi volt a legnagyobb hiányosság a cég

raktárlogisztikájában?

– A világ, a logisztikai tudomány elhaladt mel-

lettünk. Az már kevés volt, ha a polcon ott van

egy termék: számítógépes nyilvántartás alapján

azonnal meg kell tudnom mondani, hogy azon a

polcon milyen és mennyi termék van, annak sza-

vatossága mikor jár le. Jóformán kockás füzetből

dolgoztunk, amikor a nemzetközi vetélytársaink

már javában számítógépesítették a rak-

tárlogisztikát is.

– Milyen elvárásokat tűztek

ki ön elé a főnökei?

– Viszonylag egy-

szerűen meg lehetett

fogalmazni: a nem-

zetközi előírásoknak

megfelelő rend-

szert kell létrehozni.

Szerencsére a Good

Manufacturing Practice

(GMP) ajánlásgyűjtemény-

ben elég jól definiált, hogy mit

kell érteni a nemzetközi szintű raktár-

logisztikán, különös tekintettel arra, hogy a

gyógyszergyártásban a raktár szerves része a

termelésnek, akár a bemenetet, akár a kimene-

tet nézem.

– Mivel kellett kezdeni a dolgok rendbetételét?

– Az első hét után azt mondtam a munkatár-

saimnak, és azt fektettem le követelményként,

hogy mindig úgy kell dolgozni, mintha az ille-

tő mögött ott állnának a hatósági vagy vevői

auditorok. A munkavégzés szabályainak úgy be

kell égnie mindenkibe, hogy eszébe se jusson

másként csinálni.

Ez nem ment egyszerűen: le kellett cserél-

nem a személyi állomány nagy részét, mert

a szakmai felkészültségük nagyon alacsony

szinten állt. A raktárakban jellemzően „titánok”

dolgoztak: úgy küldték őket ide, hogy „titán”

még tudjátok őket valamire használni… Saj-

nálatosnak is tekinthető, hogy ennyi embertől

meg kellett válnom, de a későbbi eredmények

engem igazoltak. Egy év alatt sikerült a munka-

végzés színvonalát a kellő szintre emelnem, és

onnantól kezdve lehetett erőteljesebben kon-

centrálni a szakmai feladatokra.

– A szakmai munka mivel kezdődött?

– Ahogy mondani szokták, először a „vasat”

cseréltük le: állványokat, elektromos targon-

cákat szereztünk be. Amikor ezzel megvoltuk,

akkor jöhetett az informatikai fejlesztés, hogy a

kartonokról áttérhessünk a számítógépes nyil-

vántartásra.

Ez is több fázison keresztül ment, mert a

„kockás füzetet” nem olyan egyszerű lecserél-

ni. Ezért először egy egyszerűbb informatikai

rendszert vezettünk be, és két év múlva, ami-

kor a dolgozók már megszokták a számítógé-

pes munkát, vállaltuk el a SAP bevezetését,

ami integrált rendszer lévén jóval bonyolul-

tabb feladat volt. Ennek a „lépésről-lépésre”

módszernek és az alapos előkészítésnek volt

köszönhető, hogy nálunk problémamentesen

elindult az SAP.

– Mennyiben más a gyógyszergyári

raktárlogisztika más termelőüzem-

ekétől?

– Számtalan olyan különb-

ség van, ami bonyolultabbá

teszi a munkát. Egy terméknek

nálunk nem csak megnevezé-

se, cikkszáma és mennyisége

van, hanem gyártási száma, ami

rengeteg információt – például

lejárati időt – takar. Ezt a lejárati időt

folyamatosan ellenőrizni kell, és mindez

számos olyan járulékos tevékenységgel jár, ami

egy normál raktárban nincs meg. Nálunk nem is

FIFO-elv van, hanem FEFO: azt kell kiadni először,

ami a leghamarabb járna le.

Egy másik nagy különbség, hogy nekem öt

vagy tíz év múlva is meg kell tudnom monda-

ni, hogy egy anyaggal pontosan mit műveltek,

milyen tranzakciók történtek vele – ehhez pedig

egészen magas szintű dokumentáltság szük-

séges.

– Milyen korábbi tapasztalatait tudta hasznosíta-

ni a logisztikai munkája során?

Logisztikai Híradó 2009/6 PORTRÉ

5

… úgy gondoltam, hogy

kenyérre és gyógy-szerre mindig szük-

ség lesz!

mindig úgy kell dolgozni,

mintha az illető mögött ott állná-

nak a hatósági vagy vevői auditorok!

PORTRÉ

6

– Az egyetemtől kezdődően elsajátított mér-

nöki szemléletet, a vegyésztől elvárt precizitást

ide is hoztam magammal és itt is viszem tovább.

Előnyömre válik az is, hogy a Richter legtöbb tech-

nológiájával tisztában vagyok és széles körűek

a vegyszerismereteim is. Ha ránézek egy

vegyszer címkéjére, általában egy-

ből tudom, hogy milyen tulaj-

donságai, veszélyei vannak,

hogyan kell kezelni, mire

kell vele kapcsolat-

ban vigyázni. Ahogy

mondani szoktam:

gyógyszergyárban

egy vegyészből le-

het logisztikus, de

logisztikusból ve-

gyész nem.

Az is jó, hogy a

gyárnak szinte minden

területével nagyon jó kap-

csolati tőkével rendelkezem. Ha

valami probléma van, sokkal jobban

megértem a másik fél gondját, mert én is vol-

tam az ő oldalán, és a logisztika kínálta modern

megoldásokkal tudok segíteni a problémáin.

Amikor például a tartályos közúti szállítást kellett

megoldani, utánanéztünk, és kiderült, hogy a

cserefelépítményes tartály jelenti a leggazdasá-

gosabb megoldást. Ha egy üzemnek ilyenre van

szüksége, én meg tudom keresni neki azt, ami az

igényeit a legjobban kielégíti. A vegyszerismeret

és a partnerkapcsolat nélkül ez sokkal nehezeb-

ben működne.

– Milyen eredményére a legbüszkébb?

– Az egyik legnagyobb eredménynek az új

logisztikai személyi állomány kialakítását

tartom. Most olyan kollektíva van itt

– és nem csak a központban,

hanem a leányvállalatoknál

is –, amely képes mű-

ködtetni ezt a nagyon

modern rendszert.

Ugyanilyen fontos,

hogy továbbfejlesz-

teni is képesek, mert

megállni nem lehet:

aki megáll, az elin-

dult hátrafelé. Büszke

vagyok a megvalósított

műszaki fejlesztésekre is,

de azok semmit nem érnének

a mögöttük álló emberek nélkül.

– Ha jól tudom, folyamatosan bővült a

feladatköre…

– Először csak a raktár gazdálkodási osztályt ve-

zettem, aztán két évvel később főosztállyá szer-

veződtünk, mert hozzánk kerültek a disztribúciós

raktárak is. Később megkaptuk a teljes belföldi

fuvarszervezés irányítását, majd hozzánk csa-

tolták a dorogi fi óktelep logisztikáját. Közben

elkezdtem foglalkozni a három termelő leányvál-

lalatunk tevékenységével is, először Romániában,

aztán Lengyelországban, majd Oroszországban.

Idén áprilistól aztán a nemzetközi fuvarozás is az

én „felségterületem” lett.

– A szállítás terén milyen új feladatokat kellett

megoldani?

– A legfontosabb cél a költséghatékony műkö-

dés megvalósítása volt. A belföldi szállítmányozást

a Richter 100 százalékos tulajdonában lévő Refl ex

Kft. végzi. Korábban a cég teherautói itt álltak az

udvaron, és ha volt feladat, elvitték az árut. Ezt

teljesen átalakítottuk: van egy belföldi szállítási

csapat, amely összegyűjti és optimalizálja a felada-

tokat. Minden autónak megtervezzük a következő

munkanapját, és délután kettőig a Refl exnek meg-

adjuk a számunkra szükséges és elégséges erőfor-

rás-igényt. Ennek az lett a következménye, hogy

a rendelkezésre álló teherautók számához képest

csak 40-50 százaléknyi eszközt vettünk igénybe,

ami óriási költségmegtakarítást jelentett.

– Melyek a közeljövő céljai?

– Miután idén a nemzetközi fuvarozás is hozzánk

került, ennek informatikai támogatását szeretném

megvalósítani SAP-ban, hogy mindenki (kereske-

delem, fuvarszervező, expedíciós osztály) közös

platformon dolgozhasson, mindenki ugyanazokat

az információkat, költségeket lássa. A felhasználói

követelmények már elkészültek, most az informa-

tikánál van a labda. Jövőre, az év második felében

már szeretnénk bevezetni a rendszert.

Schopp Attila

Nem könnyű végigvenni, mennyi, a logisztikát érintő fejlesztésben vállalt aktív szerepet dr. Benkő Béla.– 1995-ben a felhasználói projekt vezetője volt az SAP

MM-WM (anyaggazdálkodási és raktárgazdálkodási) moduljának bevezetése során.

– 2001-ben vezetése mellett alakították ki a belföl-di nagykereskedők és kórházak részére történő gyógyszerdisztribúciót: az új technológia bevezeté-sével valós idejű készletadatokat tudtak biztosítani, és alacsonyabb létszám mellett is emelni tudták a megbízható vevőkiszolgálás színvonalát.

– 2004-ben aktívan részt vett a Központi Elosztó Tartálypark logisztikai rendszerének kialakításában; ez jelentős megtakarítást eredményezett a működési költségekben.

– 2005-ben átalakították az exportdisztribúciós terület raktári folyamatait. Az új rádiófrekvenciás rendszer révén az SAP-val összekötött raktári ütemező rend-szer vezérli az exportkomissiózást és az expediálást, valamint optimalizálja a raktári mozgásokat. A fej-lesztés eredményeképpen a 30 százalékos komis-siózási feladatnövekedést 50 százalékkal kevesebb munkaerővel tudják megoldani.

– 2009-ben kezdődött meg a göngyölegtisztító ki-alakítása a Dorogi Raktárüzemeltetési osztályon. A veszélyes vegyi anyagokat tartalmazó göngyöle-gek zárt térben történő mosása újdonságnak számít a magyar gyógyszeriparban.

Fejlesztések egymás után

Nekem öt vagy tíz év múl-

va is meg kell tudnom mondani, hogy egy anyaggal

pontosan mit műveltek, milyen tranzakciók történtek vele – ehhez pedig egészen magas

szintű dokumentáltság szükséges.