2013. XII. évfolyam 4. szám (120.)

Tartalomjegyzék

Avana Hírek

Preyer pályázat 2 A Galaktika, illetve Kuczka Péter születésnapja 4

Tudomány

Ha a Föld máshol lenne… 4

Képregény

Garzó László: A Besúgó 3. rész 5

Olvasónapló

Dáné Tibor: A Tau-Ceti hívójele 9 Hajtóvadászat öregekre 10

Filmklub

A Hold, avagy az etikátlanság 12

Kósa Katalin festménye http://serena.5mp.eu/kepgaleria_nagykep.php?

azonosito=serena&oldalkod= L5cVrUAKUN&kep=rajzok_049.jpg&kepkonyvtar=

Bevezetés Jean-Michael Jarre 1983-ban elkészítette a „Music for Supermarkets” című albumát, majd elgondolkodott azon, hogy egy zenei album miért ne lehetne ugyanolyan egyedi műalkotás, mint amilyenek a festmények és a szobrok. Elgondolását tett követte, a lemezt egy példányban nyomat-tatta ki, a mesterfelvételt pedig nyilvánosan megsemmisítet-te. A megjelent 1 példányt árverésen értékesítette, 10.000 dol-lárért és a befolyt pénzt egy alapítvány számára ajánlotta fel. De mindezek mellett, mint minden alkotót, Őt is megkísér-tette a gondolat, hogy műve a nagyközönség számára is-meretlen lesz, ezért, mielőtt a vevőnek átnyújtotta a lemezt, besétált a Radio Luxembourg épületébe, és a mielőtt a ze-nét az éterbe repíttette volna, így szólt:

Másoljatok! A digitális kor hajnalán eljutottunk oda, hogy minden mű lé-nyegében egy példányban készül, ami a mesterpéldánynak tekinthető, és a fizikai sokszorosítás, akár csak egy példány kinyomtatása is, elmarad. Ez igaz erre a hírlevélre is. Míg elkészül, a szerkesztő gépén alakul, formálódik, és az-tán ellentétben a korábbi gyakorlattal, amikor párszáz pél-dányban kinyomtatva az Avana tagok között levélben, vagy más érdeklődők számára könyvesboltokban elhelyezve ke-rült terjesztésre, mára már csak az Avana honlapján érhető el. De mivel mi, Avana tagok is azt szeretnénk, amit Jarre, vagyis, hogy művünk minél szélesebb körbe jusson el, így mi is ugyanazt üzenjük az olvasóinknak, amit Ő:

Másoljatok! Töltsétek le a gépetekre, olvassátok, terjesszétek! Küldjétek tovább, akár a hírlevélre mutató hivatkozást, akár magát a hírlevelet, hogy minél többen megismerhessék gondolatainkat és az Egyesületünkkel kapcsolatos esemé-nyeket!

Másoljatok, másoljatok, másoljatok!

Györgyi Ákos

2

Avana hírek

Preyer pályázat http://www.facebook.com/groups/354792234586263/ permalink/501945239870961/ Lezárult a Preyer pályázat. Összesen 112 novella érkezett 85 szerzőtől. 22 nő (6 pesti, 14 vidéki és 2 külföldi) és 63 férfi (18 pesti, 40 vidéki és 5 külföldi) küldött nekünk írásokat.) A Zsűri szorgalmasan olvas. Eredményhirdetés a tervek szerint az őszi H-con rendez-vényen lesz.

Kósa Katalin

A Galaktika, illetve Kuczka Péter születésnapja Beszámoló az Írószövetség 2013. március 20-i rendez-vényéről

A tulajdonképpeni rendezvény előtt került sor a Trethon Judit emlékgyűrű átadására, ebben az évben ezt Murányi Beatrix kapta, megérdemelten. Most legalább van még egy díja az Arany Meteor mellé. Gál József részint filmezett, részint fotózott, egy másik jelenlévő is sűrűn kattogtatta a gépét, Szélesi Sándor meg a mobilját használta. Mint mindig, Kasztovszky Béla ismét jól felkészült, egy aktatáskából tenyérnyi vastag papírköteget vett elő, köztük egy fanzint, és Kuczka Péter: Út a folyóhoz c. verseskötet-ét. No meg egy Magyar Ifjúságot. A gyűrű átadás előtt Szélesi Sándor emlékezett meg Trethon Juditról. A legfőbb tulajdonságának azt tartotta, hogy nem tudott elsiklani a dolgok fölött, ha valahol hibát látott, nem csak hogy szóvá tette, de igyekezett kijavítani. Ő alapította a Szefantort, és oroszlánrészt vállalt a megvalósításban is. Szerepelt a Nulladik típusú találkozások című tévéműsorban, és sokat dolgozott az egykori TIT központi stúdióban, no meg a Zsoldos Péter díj bizottságban is. Nagy része volt a Vega klub megalapításában és működtetésében is. Továbbá elképesztő mennyiségű, bármikor elővehető lexikális isme-rettel rendelkezett. Bárki, aki részt vett a sci-fi életben, ismerte Juditot. Miután két nyelvből fordított, nem is keve-set, ezért stílszerű egy olyan díjjal megemlékezni róla, amit a fordítóknak adható. Idén Murányi Beatrix kapta, és ezt minden sci-fi rajongó csak helyeselni tudja.

Róla kiderül, hogy újságíró, műfordító, és immáron nyugdí-jas. Hat nyelvből fordít, éspedig olaszból, franciából, angol-ból, németből, svédből és lengyelből. Ha a magyart is bele-számítjuk, igazán elmondható róla, hogy hét nyelven be-szél. A gyűrű mellé egy csokor virágot is kapott, ő is, meg Judit édesanyja is. Ez utóbbi pár szóval megemlékezett mind a lányáról, mind arról a két másik emberről, akik vele együtt szenvedtek balesetet, Czelf Istvánról és Tama Gyulá-ról. Aztán Balázs Éva elszavalt az Elektrotrubadúr verseiből ket-tőt, osztatlan sikert aratva vele. Sajna, arra senki nem vál-lalkozott, hogy elénekelje az Öreg srófnak nincs muterja, vagy a Ha majd eljössz rózsám, halotti toromra, ejts egy könnyet kihűlt kondenzátoromra kezdetű dalokat, holott sze-rintem ez is nagyon tetszett volna. Murányi Beatrix egyéb-ként sem nagyon szeret a nyilvánosság előtt beszélni, most meg ráadásul hangszálgyulladása is volt, ezért csak kedve-sen mosolygott, és suttogva megköszönte, hogy gondoltak rá. A gyűrűt rögtön felpróbálta, és készséggel megmutatta mindenkinek, aki csak látni szerette volna. Következett a kerekasztal beszélgetés, részint a Galaktika (majdnem) negyvenedik, és Kuczka Péter születésének ki-lencvenedik évfordulója kapcsán. Ezen Balázs Éva Burger István, Kovács „Tücsi” Mihály, és Németh Attila vet részt. Sajna, Lőrincz L. László nem tudott eljönni, helyette Kasztovszky Béla ült ki a pódiumra. Képes Gábor megkérdezte, hogy a jelenlévők szerint hogy alakult volna a magyar sci-fi helyzete, ha Kuczka Péter nem alapítja meg a Galaktikát? Kasztovszky Béla (továbbiakban KB): Szerencsére megala-pította. Az 56-os események után pályán kívülre állították, és ebben látta a visszatérési lehetőséget. Eleinte nem is túlzottan rajongott a témáért, de megszerette, és nagy te-hetséggel tudta megszervezni az írókat és a kiadókat egy-aránt. Földeák Iván (továbbiakban FI): 23 évig dolgoztunk együtt, és sokat segített az íróknak, többek között a megélhetésben is. Sok fordítanivalót kaptam tőle. Ebben a műfajban sok olyat el lehetett mondani. ami másféle formában szóba sem jöhetett. Ami a szervezőmunkát illeti, az az ember volt, aki, ha kidobták az ajtón, bemászott az ablakon. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért sokan szerették, elismerték itthon és külföldön egyaránt. Ragaszkodott a minőséghez, de igye-kezett jóindulatú lenni a szerzőkkel szemben. Képes Gábor (továbbiakban KG): Tulajdonképpen felvilágo-sult abszolutizmusnak nevezhető az „uralkodása”. FI: Plebejus indulatai voltak, és utálta a bürokráciát. 89-ben kezdtek változni a dolgok, és nem volt könnyű könyvet ki-adni. Ekkor viszont felfedezte, hogy a piacról hiányoznak a romantikus regények, és sok szerzőt megkért, hogy álnév alatt írjanak ilyet. Nekem is megjelent néhány írásom, ebből kettőt más nyelvre is lefordítottak. Burger István (továbbiakban BI): Óriási tett volt létrehozni a Galaktikát, és később a Kozmosz (a majdani Galaktika) könyveket kiadni. Ők megpróbáltak a nyomába lépni, egy-két évvel a folyóirat megszűnése után szerették volna újra-indítani a Galaktikát, de a Móra könyvkiadó nem adta át a jogokat, noha nem tudott mihez kezdeni vele. Balázs Éva (továbbiakban BÉ) ő csak az utolsó három év-ben dolgozott vele a szerkesztőségben. Viszonyukat leg-jobban a hajcsár és a rabszolga kifejezés jellemző, de sok mindent lehetett tanulni tőle. A felvételi beszélgetésen Kuczka Péter rákérdezett, mi a véleménye a sci-firől? Azt felelte, hogy nincs ilyen műfaj, ő csak jó és rossz irodalmat ismer.

3

KG: Kevéssé ismert, de jó irodalomszociológus is volt, esszéket is írt, és jól megérezte, mit érdemes kiadni. BÉ: Van egy nagyon jó esszéje, a Finn kés címmel jelent meg. KG: Milyen időszakot tartanak a magyarországi sci-fi fény-korának, és miért akkor történt meg? BÉ: A nyolcvanas éveket. Tücsi: a hetvenes évek vége-nyolcvanas évek eleje, és a Csillagok háborúja bemutatásához köthető. A regény százötvenezres példányszámban jelent meg, amire sem azelőtt, sem azután nem volt példa, a mozik előtt pedig hosszú sorban álltak a jegyre áhítozók. Ez kihatott a klub-életre is, sok érdeklődőt vonzott. NA: Sok olyan szerző volt, ami ott jelent meg először, ilyen például Borges, amit az illetékesek nem nagyon tudtak hova tenni. A kilencvenes évektől már arra is volt lehető-ség, hogy Kuczka a saját verseit megjelentesse, de már nem is akarta. Sárdi Margit: Én a kilencvenes években mentem el hozzá, és egy kódlistát mutattam, ami nagyon tetszett neki. Azt mondta, ha előbb megismeri, hasznát vette volna. Akkor viszont már nem volt rá sok ideje. Ekkor mindenkit kellemes meglepetés ért, mert, mint kide-rült, megjelent Rigó Béla. Nagyon ismerős volt a neve, csak nem tudtam hova tenni, aztán megmondta, hogy Kuczka Péterrel egyidőben a Robur című folyóirat szer-kesztője volt. Ez a kiadvány is Kuczka Péter ötlete volt. Ő is azt tapasztalta, hogy noha nem beszélt idegen nyelve-ket, valahogy csak megértette magát, és nagy tekintélye volt a konferenciákon. Rigó Béla elmondta, hogy Romhányi József nem túlzottan kedvelte Mézga Aladárt és kalandjait, ezért aztán nem sikerült megnyernie a folytatásnak. Most azonban van egy terve Mézgáék visszavágnak címmel, de ebből bajosan lesz rajzfilm. Viszont lehetséges, hogy könyv alakban megjelenik. Az egyik vállalkozás irodájában ezt a feliratot lehet látni: Mi csak nálunk okosabb emberekkel dolgoztatunk! Ez volt Kuczka sikerének egyik titka, meg tudta nyerni szerzőnek vagy munkatársnak a tehetséges embereket, lásd Trethon Judit. BR: Ő még találkozott Péterrel, és megkérdezte, van-e arra lehetőség. hogy újraindítsák a Galaktikát. Sajnos, ez nem sikerült, mert a Móra könyvkiadó nem adta át a jogokat. Jóval később sikerült feltámasztani az IPM-et, és akkor újra megpróbálták ugyanezt a Galaktikával is. Ezúttal senki nem akadályozta őket, és a szerkesztőség úgy tervezte, hogy kissé más külsőt adnak neki. Például színes legyen a belseje, hiszen egy fekete-fehér újságot már nem vesznek meg. Egyúttal jó néhány, a témához illő ismeretterjesztő cikket is megjelentetnek a lapban. Tücsi: Sejtették, hogy mindenki a régi Galaktikához fogja hasonlítani az újat, de hát az emberek és az idők változ-nak. A szerkesztőségi gyakorlat, hogy mindenből egyen egy kicsi, de semmi komolykodás. NA: Az én feladatom igen kellemes, mert olvasnom kell, Igaz, a kellemesség nem minden beküldött írásra jellemző. KG: A mostani Galaktikába mennyien írnak? NA: Elég sokan, és együtt dolgoznak a szerkesztők, kiadók és szerzők. Burger: Ha az eddig megjelent Galaktika számokat egymás tetejére raknák, akkora lenne, mint a Himalája.

KG: Egykor létezett a Galaktika Baráti Klub, azaz GBK. Hogy állunk ezzel? Burger: Szép lassan kezdik újra felépíteni. Idén már az a kellemes meglepetés éri a tagokat, hogy egy olyan kötetet kapnak ajándékba, ami máshol nem lesz kapható. Van to-vábbá egy szerkesztés alatt álló lexikonjuk, afféle Enciklo-pédia Galaktika, ezt folyamatosan bővítik. KG: Kilencven évig éljen a Galaktika! Ezzel a kerekasztal-beszélgetés véget is ért, következtek a hallgatók kérdései. Az első felszólaló elmondta, hogy annak idején megvette az Alapítványt, egy év múlva az Alapítvány és Birodalmat, de a Második Alapítványra két évet kellett várnia. Mi volt ennek az oka? NA: A hivatalos vélemény már a pszichohistóriával sem szimpatizált, de hogy valami mentalisták irányítsák az em-bereket, ez végképpen nem tetszett. Kuczka Péter viszont szépen elfektette az ügyet, és amikor már mindenki elfeled-kezett róla akkor adta ki. Megvárta, amíg elérkezik a megfe-lelő pillanat. Itt már én is felszólaltam, és elmondtam, hogy a Kozmosz kiadó egyik tagja a hetvenes években elmondta a megjelen-tetés szempontjait. Ha egy évben pl. tizenkét könyvet adnak ki, abból háromnak magyar kell, hogy legyen a szerzője. Ez persze nem biztos, hogy baj, mert így adták ki Zsoldos Péter, Csernait, Lengyel Pétert, vagy Kasztovszkyt is. Újabb háromnak szovjet szer-zőnek kellett lennie, de ekkor meg kiadhatták pl. Sztrugackijék műveit. A következő három a szocialista or-szágok íróiból kellett, hogy kikerüljön, de ide meg nagyon jól illett Stanislaw Lem. A még hátralévő három lehetett bármi más. Ilyen szempontból sem volt könnyű dolguk. NA: Talán a legnagyobb érdeme, hogy megszervezte a honi sci-fi életet. és sok szerzőnek biztosított lehetőséget. Ezzel a hivatalos rész véget is ért, kezdődött a kötetlen be-szélgetés, némi pogácsa mellett. Itt kiderült, miért is hozta el Kasztovszky Béla a Magyar Ifjúságot. Ebben jelent meg egy novellája, Kati és a komputer címmel. A történetet az ihlette, hogy az akkori munkahelyén éppen megvettek egy számí-tógépet, és egy fiatal kolléga nagyon lelkesedett érte. A kijáratnál Kuczka Péter Éveken át c. kötetét árulták, a hal-lottak alapján annyira érdekelt, hogy vettem egyet.

Pasztler Ágota

Kósa Katalin rajza

http://serena.5mp.eu/web.php?a=serena&o=L5cVrUAKUN

4

Tudomány

Ha a Föld máshol lenne… Földünk a Naprendszerben keringve a Tejút nevű horgas spirál galaxis egyik kisebb spirálkarjában foglal helyet. E spirálkar neve Orion-kar. A Naprendszer a Tejút központ-jától jó 25-30 ezer fényévnyire van, tehát mondhatnánk, hogy a csendes külvárosban. Az Egész Tejút átmérője mintegy 100 ezer fényév, és 150 milliárd csillagnak az otthona. A Naprendszer a Tejút magja körül 250 millió év alatt tesz meg egy fordulatot. Ha tiszta sötét éjszakán felnézünk az égre, akkor a Tejút sávját láthatjuk derengeni az égbolton. Egy sávot látunk, hiszen benne vagyunk a spirálkarban. Az éjszakák meglehetősen sötétek, a csilla-gok halványak, mert egymástól nagy távolságokra vannak. A legközelebbi csillagrendszer az Alfa Centauri is 4,2 fényévnyire van. De képzeljük csak el, hogy mondjuk, a Naprendszer a Tejút centrumához közelebb helyezkedne el, a belvárosban.

Ekkor az egész égboltot fényes csillagok és hatalmas csillagközi por és gázfelhők töltenék ki. Olyan világos volna, mint nappal. A csillagok itt nagyon sűrűn helyezked-nek el, fényesek volnának, és a centrumban lévő fekete lyukat eltakaró por és gáz szintén fényesen izzana. Nem lenne jó itt élni, mert gyakoriak az ütközések, heves csil-lagkeletkezés zajlik, és csendes gyilkosként tevékenykedik a fekete lyuk, mely a középpontban lapul.

Most képzeljük el azt, hogy a Naprendszer egy planetáris köd (mondjuk a Helix-köd) közelében van.

Ebben az esetben az égbolt jó részét kitöltené a színpom-pás gázhéjakból álló tünemény a középpontban a fehér tör-pecsillaggal. Ugyanez volna egy másik nevezetes köd, az Eszkimó Köd esetén.

Ezek olyan nagyok (több fényév átmérőjűek), hogy még nappal is látszanának, éjszaka pedig a fényüknél olvasni lehetne. Egy másik érdekes jelenség lenne az, ha a Föld mondjuk egy Szaturnusz vagy Jupiter méretű óriásbolygó holdja len-ne. Ilyen lakható exoholdak után most is folynak kutatások. Gyakori lehet ugyanis az, hogy más naprendszerekben az óriásbolygók közelebb keringenek csillagukhoz, és így hold-jaikon folyékony víz lehet. Tehát ha a Föld egy ilyen hold lenne, akkor égboltján a gázóriás uralkodna, nagy mérete és fényessége miatt nappal is jól látható volna, amint átde-reng a légkörön.

A Föld kivételesnek mondható a jelenlegi kutatások alapján. A Tejútnak egy csillagokkal ritkásan benépesített helyén van, ahol ritkák az ütközések, távol vannak a szupernóvák és a Tejút centruma. Ez az úgynevezett galaktikus lakható zóna. Itt minden hétköznapi. A becslések szerint az exobolygók 17%-a olyan, mint a Föld a Naprendszerben. A többi vagy túl nagy, vagy túl forró, vagy kicsi és hideg. Sze-rencsések vagyunk tehát. Bár az égbolt éjszaka meglehető-sen sötét, de ha ez nem így lenne, akkor mi sem lennénk itt. Az élet nem alakulhatott volna ki.

-Garzó László-

5

Képregény melléklet - Garzó László: A Besúgó – 3. rész

6

7

8

Folytatjuk…

9

Olvasónapló

Dáné Tibor: A Tau-Ceti hívójele

Ez a regény a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában 1968-ban jelent meg Magyarországon. Az én példányom egy könyvtári selejtezésből származik, és kétségtelenül szebb napokat is látott már. Egy viszont biztos: mielőtt hozzám került volna, sokan és sokat olvasták, ami jó jel. Ami a cselekményt illeti, sok szálból tevődik össze. Egyaránt szerepel benne egy ifjúsági tábor élete, egy első szerelem története, egy érdekes egyéniség élete, de ami a lényeg: egy tudományos hipotézis igazolása vagy cáfolása. Azt sem könnyű eldönteni, ki is a főhős, de két személy elég közel jár ehhez a fogalomhoz: az egyik Ors Péter, övé a hipotézis, a másik Schraff Adolf, akit - jellemző módon - még a hatvanas években is Schraff úrnak hív mindenki. Dáné Tibor annyira érdekesnek találta ennek a hősének az életét, hogy egy külön könyvet is írt róla, a Varázsvessző lovagja címmel. Meg kell adni, Schraff úr figyelemre méltó egyéniség. Egyesíti magában a jég hátán is megélő típust, a megbízható iparost, aki nem enged ki fusermunkát a kezéből, és a gondoskodó természetű férfit, aki igyekszik az általa szeretett és becsült embereknek a lehető legjobb körülményeket biztosítani. Ezek közé Ors Péter is beletartozik, bár a kettejük viszonyát nem könnyű meghatározni. Részint barát, részint mester és tanítvány, bár nem mindig lehet eldönteni, ki az egyik, ki a másik, részint lakótárs, részint meg Schraff úr afféle gondnoki feladatokat is ellát a tanár úrnál. A cselekmény kezdetén Ors Péter meghívja két barátját, Koncz professzort és Dezmiran Kornélt, és egy érdekes feltételezést tár eléjük. Eszerint ebben az évben, azaz 1966. június 21-én ismeretlen eredetű zöld fény fog kigyúlni a Kajántető néven ismert hegy csúcsán. Ezt különféle dokumentumokkal igyekszik alátámasztani, ezek közül az egyik az ükapja levele, aki ezt egy barátjának írta meg. Az elmélettel nem arat nagy sikert, mert a két társa kétségbe vonja az okfejtését, hát még akkor, amikor egy alkimista és kincskereső feljegyzéséből idéz, miszerint ő és egy társa átlépte a fekete sárkánykígyó ajaka peremét, és ott egy óriási aranygömböt látott, amit nem tudtak kimozdítani a sziklából. Viszont a fényjelenséget ők is látták. Utána viszont mindketten meghaltak valami furcsa betegségben, amit a környezetükben még néhányan elkaptak tőlük. Rövid vita után megegyeznek abban, hogy a június 19-22 közötti időszakot a helyszínen töltik, ők hárman, és az Ors Péter által szervezett fiútábor. Igaz, inkább azért egyeznek bele a tervbe, hogy ne sértsék meg a barátjukat.

Ha már akkor használatos lett volna az áltudomány kifejezés, biztos ezt mondják rá, legalábbis egymás között, így azonban csak hümmögnek. Viszont elképzelhetőnek tartják, hogy a fekete sárkánykígyó ajaka perem valamiféle barlangbejáratot jelenthet, az aranygömb pedig egy jókora cseppkövet. Mindketten szenvedélyes barlangkutatók, ezért aztán elég érdeklődőek ahhoz, hogy legalább megpróbálják. Elérkezik a táborozás ideje, és a két szkeptikus profesz-szort egyik meglepetés a másik után éri. Sejtik, hogy va-lahol a hegy belsejében kiterjedt barlangrendszernek kell lennie, csak a bejárót nem ismerik. Kapnak hát a lehető-ségen, hogy jobban körülnézzenek. Az első meglepetés, hogy egy lány is csatlakozik hozzájuk. Igaz, neki is fontos szerepe van: ő gondozza a két szamarat, amik a szüksé-ges felszerelést hordozzák. Újabb vendéget is kapnak, megjelenik Schraff úr egy hangtükörrel, no meg egy magnetofonnal, amivel az esetleges zajokat próbálják rögzíteni. Aztán egyik meglepetés a másik után éri a két tudós bar-langászt. Megdöbbenést kelt, hogy az egyik patakocska vize enyhén ugyan, de radioaktív, és ez az érték a forrás felé haladva egyre nő. Aztán feltűnik, hogy ugyanennek a pataknak túlzottan és egyenes a medre, és egy kör alakú víznyelőbe torkollik. A legnagyobb meglepetés csak ezután következik: június 21-én, éjfélkor valóban megjelenik egy zöld színű fény-oszlop, ami először ötször, majd négyszer, háromszor, kétszer és egyszer felvillan, majd eltűnik. Szerencsére sikerül lefényképezni is. Érthető, hogy reggel mindenki szeretné megtudni, honnan is jött ez a fénysugár. A két gyakorlott barlangkutató, Ors Péter és Koncz professzor vállalkozik is a felderítésre, és kellő felkészülés után elin-dul a barlang bejáratát felderíteni, majd persze tovább is mennek. Sajna, hirtelen tartós esőzés kezdődik, és ők bennszorulnak. Természetesen próbálnak más kijáratot keresni, hiszen komolyan fenyegeti őket a kihűlés veszé-lye, és az élelmiszerkészletük is korlátozott. Szerencsé-jük, hogy a vízár nem érheti el őket, a barlang vízhoza-mát mesterségesen szabályozták valamikor. Miután maga a cím is sokatmondó nem árulok el semmi meglepőt, ha közlöm, hogy megtalálják az aranygömböt, ami egy jeladó berendezésnek bizonyul. Találnak ezen felül jó néhány csillagászati ábrát, ami elárulja, hogy a látogatók a Tau-Ceti valamelyik bolygójáról érkeztek, és kapcsolatuk van az Epszilon Eridani lakosaival is. Megta-lálják az anyabolygó élőlényeinek ábrázolását, beleértve a látogatók képmásait is. Miután nem biztos, hogy élve kerülnek ki innen, leírják, amit láttak, és próbálják bizton-ságba helyezni a feljegyzést. Mint sejthető, a kintiek nem várják tétlenül, mi fog történ-ni, hanem mentőexpedíciót szerveznek. Itt fonódik össze minden szál, aminek eddig inkább csak korfestő jellemző-je lehetett. Például kiderül egy gyilkosság, no meg az, hogy ennek a felfedezői miért nem beszéltek erről senki-nek, és ez a tény, hogy ez milyen módon lehet hasznára a mentést végzőknek? Megtudjuk azt is, hogy Schraff úr nem csak a földi tárgyak spíljét érti, nem jön zavarba egy másik világ szerkezeteitől sem. Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a bonyolult, sok szálból összeálló történeteket, az érdekes figurákat, a rejtélyek fokozatos megoldódását, no meg a hangulatos korábrázolást. Ez utóbbi egyaránt vonatkozik a harmin-cas és a hatvanas évek Erdélyére, no meg az illető kor stílusában megírt dokumentumokra is.

Pasztler Ágota

10

Hajtóvadászat, öregekre Nemrégiben egy olvasóköri beszélgetésen vettem részt, ebben egy Dino Buzatti novella volt a téma. Ez az írás a Hajtóvadászat, öregekre címmel 1974-ben jelent meg az Európa zsebkönyvek sorozatban. Elolvastam a címadó novellát, és elgondolkodtam, hogy ezt a témát (mármint a fölösleges személyek szervezett eltávolítása) még jó né-hány, általam ismert műben is kifejtik. Biztos, hogy sok ezzel foglalkozó írást meg lehet említeni, de most csak hármat fogok részletesen ismertetni. Az első a címadó mű, a második Umberto Simonetta: Éjszakai utazók c. regénye, a harmadik Philip K. Dick: Előszemélyek c. novellája. Az ún, magasirodalomban két közismert példa említhető, Fukazava Hicsirótól a Zarándokének, illetve Sánta Ferenctől a Sokan voltunk. Mielőtt a történetek ismertetésére rátérnék, elgondolkod-tam az öregség fogalmán, és rájöttem, hogy mint annyi más, ez is változóban van. Csokonai Dorottyájában a kiszáradt kórónak ábrázolt vénkisasszony harminc éves, tehát nem csak férjhez mehetne, de akár fél tucat gyereket is szülhetne. Nagy Endre, a magyar kabaré atyja írt egy könyvet a nagypapáknak, ebből viszont az derül ki, hogy az öregkort vagy legalábbis annak kezdetét a negyvenes évek közepére-végére teszi. Egy mostani megállapítás szerint ez hatvanöt évtől kezdődik, de ez persze egyénen-ként sokat változhat. A harmadik mondatomban hangsúlyoztam a szervezett eltávolítást. Az egyéni akciók elég gyakoriak lehettek, gondoljunk csak a tiszazugi arzénes gyilkosságokra. Tatay Sándor írja az anyósáról, hogy 1918-ban értesítést kapott arról, hogy a fronton lévő férje meghalt. A falubeli öregasz-szonyok azt tanácsolták neki, hogy ha megszületik a gye-reke, nyomjon egy párnát az arcára. Most, amikor erős, egészséges férfiak százával halnak meg a fronton, az Isten nem fog erre a nyivákoló porontyra nézni. Mint fiatal öz-vegy, akinek van egy hold szőleje, így sokkal könnyebben mehet újra férjhez. Az anyós nem tette meg, de a taná-csokból kiderül, hogy ezt az ötletet elég sokan megfogad-ták. A Hajtóvadászat, öregekre című novella kezdetén Roberto Saggini, negyvenhét éves, jóvágású férfi éjjel kettőkor megáll egy bolt előtt, hogy cigarettát vegyen. A kocsijában egy fiatal lány marad, akit hazafuvarozott. Amikor kijön a boltból, Üsd az öreget! felkiáltásokra riad. Miután lovagias ember, rákiált a lányra, hogy meneküljön, és ő el is hajt. Roberto futni próbál, és elbújni az őt üldöző fiatalok elől, akiknek a szemében negyvenen felül mindenki öregnek számít. Sajna, nem sikerül elmenekülnie, és áldozatul esik a támadóinak. Ebben az esetben nem az állam szervezi a rajtaütéseket, de nem is próbál meg hatékonyan fellépni ellene. Költői elégtétel, hogy a bandavezér egy éjszaka alatt megöregedik, és szemben találja magát hét-nyolc fiatallal. A végeredmény sejthető… Az Éjszakai utazók már hosszabban taglalja ezt a kérdést. A történet elég ártatlanul kezdődik: mindkét szülő elutazik a tengerhez. Annamaria, az anya telipakol négy bőröndöt, Francesco, a fia azon töpreng, mit fog kezdeni ennyi hol-mival. Alvaro, az apa az általa vezetett üzlet iratait rendez-geti, de végül nagy nehezen lemond arról, hogy magával vigye. Az apa kötekedő megjegyzéseket tesz, de ő mindig ezt teszi. A lányuk, Nichi, az ő fia, Antonluca, no meg Francesco lesznek a főszereplők. Mint írtam, eleinte hét-köznapi eseménynek tűnik, de a helyzet fokozatosan egyre komorodik. Először az derül ki, hogy nem vakációra indul-nak, hanem valamiféle nyugdíjasfaluba.

Aztán az események egyre nyomasztóbbak. Beülnek egy vendéglőbe ebédelni, és az ott lévő ikerpár a szemük lát-tára mérgezi meg magát, mert nem akar a tengerhez menni. Aztán megérkeznek a faluhoz, ami csodás helynek tűnik, nem nagy, de jól felszerelt lakások, remek kilátás, nagy park, minigolf pálya, lovarda, több étterem és kávé-ház. Arra is ügyelnek, hogy a kiszolgáló személyzet tagjai jóképű férfiak és szép nők legyenek. Az, hogy a telepet magas fal választja el a külvilágtól, és őrtornyok állnak raj-ta, ügyesen leplezik. Minden héten tombola, ahol tengeri utazást lehet nyerni. Ott aztán csodaszép hajó, remek étel-ital, nagy táncestély vár a nyertesekre. Csak egy a baj vele: amikor a hajó reggel visszatér a kikötőbe, már csak a személyzet tartózkodik rajta. A regény azért is érdekes, mert a történetet az öt ember szemszögéből mondja el, mindenki a saját históriáját me-séli. A leghosszabban Alvaro, az apa, aki a nagyon is ért-hető kötekedésen kívül megpróbálkozik a lázadással is, bár tudja, nincs sok esélye. Ami számomra figyelemre méltó, hogy mindkét regényt olasz szerző írta, és róluk azt tartják, hogy nagyon család-centrikusak. A könyvből, Ugo Tognazzi rendezésében és főszereplésével film is készült, ami még a könyvnél is nyomasztóbb atmoszférájú. Richard Matheson: A vizsga c. novellájában ötévenként, egy bizottság előtt kell bizonyítaniuk az öregeknek, hogy fizikai és szellemi képességeik elegendők arra, hogy el-lássák magukat, és nem terhelnek mást az életükkel. A Logan futása c, regényben már huszonegy évesen kiik-tatják az embereket, de ezt a regényt nem sorolnám ide, mert véleményem szerint csak egy szabvány menekülési történet, a nagyszerű hőssel, a korhatár csak egy motívum benne. Ráadásul számomra csak nehezen képzelhető el egy olyan társadalom, amiben a legöregebb ember is csak huszonegy éves. Ugyanez a helyzet Jefremov: A Bika órája c. regényében, itt is RÉL-ekre (rövid életűek) és HÉL-ekre (hosszú életű-ek) tagozódik a társadalom. Az utóbbihoz néhány tudós, művész, egy-két sportoló, no meg persze a politikusok tar-toznak. A regény egyik szereplője azt fejtegeti, hogy kész csoda, hogy nem történik több betörés és gyilkosság, hi-szen akik már majdnem elérték a korhatárt, semmit nem veszthetnek. Az ellenkező végletre jó példa Philip K. Dick: Előszemélyek c, novellája. Ebben a megszületett gyerekek szüleinek írásban kell elismerniük, hogy a gyereket meg-tartják. A korhatár tizenkét év, mert ott kezdődik a mate-matika ismerete, és ez az emberi lét ismérve. Az igazolást minden gyereknek magával kell hordania, különben elviszi őket a begyűjtőkocsi. Ugyanez a jármű szolgál a kidobott háziállatok befogására is. Mindkét élőlénycsoportra ugyanaz a sors vár: ha a szülei, vagy egy örökbefogadó egy héten belül nem váltja ki őket, megsemmisítésre ke-rülnek. Aztán egyszer homokszem kerül a gépezetbe. Be-gyűjtenek egy tízéves fiút, akit nagyon szeret az apja, csak nem volt elég pénze, hogy meghosszabbítsa az engedélyt. Ezért aztán közli, hogy ő sem érti a matematikát, tehát negyvenéves létére előszemélynek tekinthető. Ahogy sejt-hető, az ügy bíróság elé kerül, a szerző azonban nem írja meg, mi lesz az ítélet, mindenkinek magának kell elkép-zelnie. Biztos, hogy még jó néhány ilyen témájú regény, illetve novella jelent meg, gondolatban folytatható a lista. Akinek eszébe jut még ilyen témájú írás, gondolatban folytathatja.

Pasztler Ágota

11

Gyilkos idő

Ez a könyv a Maecenas könyvkiadó gondozásá-ban jelent meg 1988-ban, és a 17 sci-fi remekmű alcímet viseli. A válogatást nem a ma-gyar kiadó, hanem két amerikai szerző oldotta meg, és az 1953-as évek terméséből válogattak. A két szerkesztő közül az egyik Martin H. Greenberg. Be kell valla-nom, ez a név nem isme-rős számomra, a másik szerkesztőé annál inkább, mert ő Isaac Asimov.

A novellák előtt rövidke előszót írtak, amiben próbálják megindokolni, miért is ez került az antológiába. Az ilyesmi mindig szubjektív, és én is az leszek. A 17 novellából a három kedvencemet szeretném hosszabban ismertetni, de van, amit csak megemlítek. Újraolvasva a könyvet, az első, ami feltűnt, hogy a hideg-háborús helyzet közvetlenül vagy közvetve mennyire érző-dik az írásokban, vagy legalábbis a hangulatukban. Ez a legjobban Philip K. Dick: A betolakodó c. novellájában érhető tetten, ami egyfajta sci-fi elemekkel dúsított kémtör-ténet. Ward Moore: Lót c. novellája előtt Asimov hívta fel a fi-gyelmet arra, hogy elolvasás után érdemes a címet újra-gondolni. A történet szerint Amerika egyes városait, így Los Angelest is bombatámadás érte. Megszűnt a víz és az áramszolgáltatás, a lakosok autóval menekülnek. Az előre-látóbbak, mint Mr. Jimmon, már felkészültek erre a lehető-ségre is. Ő megrakta a kocsiját minden, általa szükséges-nek ítélt holmival, és a családjával együtt a hegyekbe akar költözni. Ez a család a feleségéből, két fiúgyerekéből, és egy ka-maszlányból áll. A kocsi alaposan meg van terhelve, és a forgalmas utakon jó darabig csak vánszorogni tud. A csa-lád azt a lehetőséget bőven kihasználja egy kis jóízű ve-szekedésre. Mr. Jimmon pedig kezdi úgy érezni, hogy a felesége és a két fiú csak kolonc a nyakán, képtelenek az új helyzethez alkalmazkodni, csak nyafogni tudnak. Inkább érzelmi, mint reális döntést hozva, otthagyja őket, egy benzinkútnál, és a lányával, no meg a szükséges felszere-léssel indul tovább a hegyekbe. Itt gondoltam vissza a címre (Lót), és emlékeztem, miről is lett hírhedt, ha nem is a bibliai férfiú, de a lányai… Az indokolt gyanút tovább erősítette a folytatás címe, a Lót lánya. Annak idején jártam hittanra, de a történet ezen vonatkozásait nem osztották meg az odalátogatókkal. A következő történet Fritz Leiberé, a címe a Nagy Ünnep. A történet nehezen elmondható, inkább hangulatos, mint cselekményes. A helyszínen elbúcsúztatják a Pénzt, a Sikert, a Szorongást, a Sietséget, a Munkát, a Háborút és a Gyönyört, egyiküket sem látják itt szívesen. Helyette vendégül látják a Szerelmet, a Barátságot, a Lustaságot, a Mókát, és az Örömöt. Ezt a szép ünnepet megtartják min-denütt a Földön, no meg a többi, emberek által lakott boly-gón is. Sajnos vagy sem, de csak három napig tart. Egy jellemző mondatot idézek a történetből: A megvenni régi kifejezés, akkor használták, ha valakit meggyőztek valami-nek az értékéről, amire az illető megvásárolta azt a valamit.

A legeredetibb alapötlet Damon Knight novellájában talál-ható, a címe Négyes fogat. Ezek szerint az emberiség és egy másik faj harcban áll egymással a Galaxisban. Pontosabban, egyfajta giganti-kus, háromdimenziós go-játszmába kezdtek, aminek nem látható a vége. Ezért aztán mindkét fél igyekszik minél több bolygót elfoglalni, nem csak a kedvező pozíció miatt, hanem a nyersanyagok bányászata miatt is. Semmire nincs idő, ezért aztán gyorstalpalón kiképzett bolygókuta-tókat küldenek ki. Egy ilyen csapatba került George Meister. Rajta kívül hár-man mennek, egy katonatiszt, egy geológus, no meg egy hűségellenőr, ami talán a komisszár megfelelője. Egy vé-letlen folytán ugyan, de valóban sikerül valami nagyon újat találni: egy olyan szervezetet, ami bekebelez négy embert, de a tudatuk sértetlen marad, és bizonyos idő után érzék-szerveket is sikerül kifejleszteniük. George valódi termé-szettudós, amit az is jelez, hogy az első tudatos gondola-ta, hogy ezt a csodás új létformát róla fogják elnevezni, meisterii-nek. A második persze az, hogy ezt a szokatlan helyzetet valahogy kezelni kell. Ehhez viszont az szükséges, hogy együttműködjenek, először a mozgás, majd a látás, hallás, még később a táp-lálkozás terén. Nehezen ugyan, de sikerül, csak később merülnek fel a konfliktusok. Kettejüknek (a geológusnak és Meisternek) nincs sok kedvük visszatérni az állomásra, joggal félnek attól, hogy mielőtt igazolnák a kilétüket, már le is lövik őket. A másik kettő viszont inkább a várható di-csőségre és az ezzel járó pénzjutalomra összpontosít. Hogy milyen módon sikerül ezt a konfliktust megoldani? Ennek érdekében tessék elolvasni ezt a szellemes, jól megírt történetet. Meister lassacskán arra is ráébred, hogy ha megújulnak a szövetek, ez annyit jelent, hogy szinte azonnal meggyógyul pl. egy lábtörés esetén. Miután a lény osztódással szaporodik, ez azt is jelenti, hogy a halál nem létezik számára. Egyet elárulhatok: George Meister a végén megváltoztatja az újonnan felfe-dezett élőlény latin nevét: nem meisterii, hanem Spes homini. Az ember reménye. Egy másik, szintén a biológiát felhasználó novella William Morrison: Az ideális bíró c. elbeszélése. Ebből megtudhat-juk, sikerrel jár-e, ha egy farkashoz hasonló, idegen boly-gón élő ragadozót megpróbálnak növényi, illetve szinteti-kus táplálékra átszoktatni, egyúttal az emberhez nagyon hasonlító élőlényt operálni belőle. Egy régi mondás sze-rint, ha kizárjuk a természetet az ajtón, bemászik az abla-kon. Úgy látszik, az új lény alkotói sosem hallottak erről. Végül, de nem utolsósorban, hanem mintegy csemege-ként említem Arthur C. Clarke: Isten kilencmilliárd neve című novelláját, ami elfogult véleményem szerint a sci-fi novella csúcsa. Ez úgy jó, ahogy van, egy szót sem lehet hozzátenni, vagy elvenni belőle. Inkább Asimov vélemé-nyét írom ide: Aki eddig nem találkozott vele, készüljön fel egy mellbevágó élményre. Aki már olvasta, könnyedén elolvashatja ismét. Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik az érdekes, jól felépített történeteket, amik még némi gondolkodásra is késztetnek, és sokadszorra is érdemes elolvasni őket, mert felfedezhetünk benne valami újat.

Pasztler Ágota

12

Filmklub

A Hold, avagy az etikátlanság A történet szerint Sam Bell asztronauta egyedül dolgozik a Holdon, számí-tógépe Gerty segítségével küldi az itt kitermelt erőforrást a Földre, ezáltal megmentve bolygónk összeomlott energiagaz-dálkodását. A Holdon eltöltött három éves megbízatásának végéhez közeledtével saját magával kerül összeütközésbe. A történet röviden és velősen így szól, de ássunk csak mélyebbre!

http://www.tvmagazin.hu/index.

php?0101800153596_hold

Először is a kitermelt értékes anyag, melyet automaták gyűjtenek össze nem más, mint a varázsos és olyannyira áhított Helium-3, mely a közönséges Hélium egy izotópja. (A Héliumot 2 proton és 2 neutron alkotja.) Ez az izotóp a magfúzióhoz kell, annak nyersanyaga, hogy végül Hélium legyen a végeredmény. A csillagokban ez a proton-proton ciklus. Az emberiségnek azonban máig nem sikerült ezt – Földi körülmények között – megvalósítania, szabályozott formában. Nem is kísérleteznek protonok egyesítésével, ez helyett Hidrogén izotópokat használnak fel: Deutériumot és Tríci-umot. Ezekből kívánnak Héliumot előállítani. A végered-mény mindig ugyanaz. A lényeg, hogy az atommagok amint nehezebb elemekké egyesülnek, energia szabadul fel. Ez az energia felszabadulás felülmúlja a maghasadásét, s emellett nincs hulladék. A probléma csak az, hogy nagyon magas hőmérséklet, mintegy néhányszor tízmillió Celsius fok és nyomás kell hozzá. Ezt mágneses terekkel és lézer-nyalábokkal kívánják megoldani. Az emberiség már évtize-dek óta próbálkozik, hogy elhozza a Földre a csillagok tüzét, de mindhiába. A mágneses tér egyben tartása, és fókuszálása nehéz feladat. Biztató jelek vannak. Igen rövid időre sikerül már fenntartani a fúziót és energiát kinyerni, de attól még messze vagyunk, hogy ez ipari méretekben működjön. Két nagy kísérleti projekt is működik, ezek közül Európá-ban az ITER. Belátható, hogy a fúzió olcsó és tiszta, vala-mint korlátlan energiaforrás lehet, mely megoldaná az olajtól fulladozó Föld gondját-baját. A filmben is valami hasonló történik. Itt már megvalósult a fúzió, csupán nyersanyag kell hozzá, mely a Holdon bősé-gesen van. Nevezetesen a holdporban. A Napból származó napszél ugyanis rengeteg Hélium-3-at tartalmaz, mely az évmilliók során feldúsult a Holdon. Ám ez a készlet sem végtelen. Ám tudósok már előálltak olyan ötletekkel is, hogy az óriásbolygók, mint amilyen az Urá-nusz is, rengeteg izotópot tartalmaz, csupán ki kell szűrni. Légkörében lebegő óriási automaták szűrnék ki és csepp-folyósítanák az értékes anyagot, hogy azután a Földre továbbítsák.

A filmben a holdi bányászatot a főhős egy személyben fel-ügyeli. Ám nem tudja magáról, hogy klón. Az otthonával és a családjával nem tudja tartani a kapcsolatot, mondván, hogy meghibásodott az összeköttetés, melyet egyébként hamarosan megjavítanak. Neki egyetlen feladata van a bányászat felügyelete, s ha lejár a 3 év meghal. Testét bio-lógiailag így programozták. Halálát követően másik klónnal pótolják, és kezdődik minden elölről. A főszereplő teljes tudatlanságban, él. Egyszer csak azonban gyanakodni kezd, felüti fejét a kíváncsiság, s fény derül a döbbenetes igazságra. A mohó vállalatok ilyen módon jutnak olcsó és nem panaszkodó, egyben pótolható munkaerőhöz. A film érdekes kérdést vet fel. Tudjuk, hogy amit tesznek teljesen etikátlan és megvetendő, ám felvetődik, hogy a klónt, akit kifejezetten erre a célra készítenek, s élettartama – akárcsak egy gépé - csupán 3 év, milyen jogokkal ren-delkezik? Helyes-e az, hogy tudatlanságban él, vagy jobb lenne, ha tudná, és tisztában lenne sorsával. Az etika és a morál azt súgja nekünk, hogy mindez helytelen. Az ember nem játékszer, nem tárgy és nem eszköz, hanem érző és lélekkel bíró személyiség, akinek elidegeníthetetlen és vele született jogai vannak, mint az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is leszögezi. Ezért azután egy jóérzésű ember a klónokat sem zsákmá-nyolhatja ki. (Persze a filmben ennek fordítottja történik.) Ha a klón érző és öntudattal rendelkező személy, (szemé-lyiség) akkor jogok illetik meg, hiszen ő is ember. Más kér-dés, ha mindez nem áll fenn, de akkor meg hasznavehetet-len. Szóval jobb, ha az ilyen munkákat egy gépre bízzák. Remélhetően a jövőben megkímélnek bennünket a hason-ló etikátlan cselekedetektől, mégha azt a tudomány lehető-vé is teszi.

-Garzó László-

KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT!

AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT!

ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12

KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT!

SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET

SALGÓTARJÁN 55400187-11032814

ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT.

AVANA SF Hírlevél

XII. évfolyam 4. szám (120.)

2013. május

Felelős kiadó: Avana Egyesület,

3100 Salgótarján Fő tér 5.

Főszerkesztő: Györgyi Ákos (konyvtar@scifi.hu)

Munkatársak:

Tóthné Baranyai Judit (jucidanus@citromail.hu) Bódi Ildikó (ildikob@freemail.hu)

Design: Heim Attila

Szabadon terjeszthető