Briefing2016. február

EPRS | Az Európai Parlament KutatószolgálataSzerző: Beatrix Immenkamp – Grafika: Christian Dietrich HU

(or. EN)Képviselői KutatószolgálatPE 577.963

Az iszlám különböző ágai: az iszlámszunnita ágaÁTTEKINTÉS

Minden muzulmán osztozik bizonyos alapvető meggyőződésekben és gyakorlatokban.Idővel azonban a muszlim (muzulmán, mohamedán) közösségen belüli, vezetésselkapcsolatos viták különböző ágak létrejöttéhez vezettek, ami végül az iszlámon belülkülönböző vallási identitások kialakulását eredményezte. A szunnita iszlám az iszlámlegnagyobb ága: követői a világ muzulmán népességének 87–90%-át teszik ki.

A „szunnita iszlám” elnevezés az ahlu’sz‐szunna va’l‐dzsamáa (a prófétai hagyományés a közösség népe) kifejezésből ered. A szunnita iszlám állítása szerint a prófétatanításaival és szokásaival kapcsolatos muzulmán konszenzust képviseli. Azoktól amuzulmánoktól ered, akik a síitákkal és khaváridzsokkal ellentétben tagadták, hogy Ali,Mohamed unokatestvére és veje Mohamed egyetlen legitim örökösének választatott.A síita iszlámmal ellentétben, ahol a legitim örökös feletti vita további alágakkialakulását eredményező szakadásokhoz vezetett, a szunnita iszlám kerülte azalapvető megosztottságot, és egy egységes rendszeren belüli pluralizmust teszlehetővé.

E tájékoztató rövid áttekintést ad a szunnita iszlám sajátosságairól, főbbintézményeiről és szent helyeiről, illetve a jelenkori szunnita iszlám fő irányvonalairól.

E dokumentumhoz az EPRS következő kiadványai kapcsolódhatnak: Az iszlámkülönböző ágai (2015. szeptember), Az iszlám különböző ágai: a síita iszlám (2016.január), valamint A saría (2015. május) és Az iszlám és az állam viszonya (2015. június).

E tájékoztató tartalma: A szunnita iszlám terjedése napjainkban Az iszlám szunnita és síita ágakra

szakadásának eredete Pluralizmus egy egységes rendszeren belül Puritán mozgalmak a szunnita iszlámon

belül Misztikus mozgalmak a szunnita iszlámon

belül A szunnita iszlám szent helyei A szunnita iszlám főbb intézményei Az iszlám megreformálása Főbb hivatkozások

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 2/12. oldal

A szunnita iszlám terjedése napjainkbanA szunniták a világ 1,57 milliárd fős muzulmán népességének mintegy 87-90%-át teszikki1. A világ muszlim népességének több mint 60%-a Ázsiában és mintegy 20%-a Kelet- ésÉszak-Afrikában él (lásd az 1. térképet). A közel-keleti és észak-afrikai régióbantalálhatók a legnagyobb arányú muszlim többséggel rendelkező országok: a régió többmint 20 országának felében a népesség megközelítőleg 95%-a vagy ennél is nagyobbaránya muzulmán2. Emellett több mint 300 millió mohamedán, vagyis a világ muszlimlakosságának egyötöde olyan országokban él, ahol nem az iszlám a fő vallás. Gyakranazonban nagyon nagy létszámú muszlim kisebbség van szó. Indiában található például avilág harmadik legnagyobb muzulmán népessége, Kínában több muszlim van, mintSzíriában és Oroszország több muszlimnak ad otthont, mint Jordánia és Líbiaegyüttesen. A világon négy, hivatalosan iszlámnak nevezett állam van: Afganisztán, Irán,Mauritánia és Pakisztán iszlám köztársaságai. 2015. december 11-én a kis afrikai állam,Gambia is iszlám köztársasággá kiáltotta ki magát, ugyanakkor szekuláris (világi)alkotmánya változatlan maradt. További 22 államban az iszlám hivatalos vagyállamvallás (Algéria, Bahrein, Banglades, Brunei, Comore-szigetek, Dzsibuti, Egyiptom,Irak, Jordánia, Líbia, Kuvait, Maldív-szigetek, Malajzia, Marokkó, Omán, Palesztína,Katar, Szaúd-Arábia, Szomália, Tunézia, Egyesült Arab Emírségek és Jemen). E 27 államközül csupán három – Irán, Irak3 és Bahrein – túlnyomórészt síita. Iránban és Irakban éla világ síita muzulmán lakosságának fele. A síita muszlimok száma Azerbajdzsánban ésLibanonban is meghaladja a szunniták számát, mely országok alkotmánya nemrendelkezik a vallásra vonatkozó nyilatkozattal. Az összes többi muzulmán országban aszunnita muszlimok száma – néhol jelentős arányban –meghaladja a síitákét. Azegyetlen kivétel Omán, ahol becslések szerint a polgárok 75%-a, köztük Kábúsz szultánés a királyi család tagjai, ibádi, vagy más elnevezéssel khaváridzs muszlim. Az ibádiiszlám eltér mind a síita, mind a szunnita iszlámtól.1. térkép – A muzulmán népesség világszerte

Forrás: Pew Research Center, 2009.Megjegyzés: Törökország: a síita népességben az aleviták is benne vannak; Omán: a teljes muzulmán népességben azibádik is benne vannak.

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 3/12. oldal

1. ábra – A tíz legnagyobb muzulmán népességgel rendelkező ország

Forrás: Pew Research Center, 2009.

Az iszlám szunnita és síita ágakra szakadásának eredeteA muszlimok síita és a szunnita ágra szakadásához Mohamed próféta időszámításunkszerint 632-ben bekövetkezett halálát követő viták vezettek. Azzal a kérdésselkapcsolatban, hogy kinek kellene vezetnie a mohamedán közösséget (az ummát), ésmilyen alapon, a muszlimok azon vitáztak, hogy a vezetőnek a próféta családjából kell-eszármaznia, és ha igen, milyen rokonsági fokon, továbbá hogy a vezetői pozícióörökölhető-e egyáltalán, és hogy a vezető tévedhetetlennek tekintendő-e. Egykonzultációs folyamatot (súrát) követően Mohamed társát, Abu Bakrot választottákutódjává (khalífa, magyarul: kalifa). Ezzel szemben egy másik elképzelés szerint apróféta unokatestvérét és vejét, Ali ibn Abi Tálibot maga Mohamed nevezte ki amohamedán közösség vezetőjévé. E nézet képviselői ragaszkodtak ahhoz, hogy apróféta utódjának annak családjából, ahlu l bajt (szó szerint „a ház népéből”) kellszármaznia. Halála előtt Abu Bakr Omárt nevezte ki a következő kalifának, akit harmadikkalifaként Oszmán követett (mindkettejüket kivégezték). Csupán Oszmán halálátkövetően lett Ali a negyedik kalifa, noha vezető szerepét kezdetektől fogva vitattákOszmán rokonai, különösen Szíria akkori kormányzója, Muávija. A szunniták az első négykalifa, köztük Ali uralma alatti kalifátust legitimnek tartják és „igaz úton vezérelt” (al-khulafa ar-rásidún) kalifátusként utalnak azokra. Ez különbözteti meg őket a síitamuszlimoktól, akik a világ muszlim népességének mintegy 10–13%-át teszik ki, nevüketa „síat Ali” („Ali pártja”) kifejezésből származtatják, ami azt a meggyőződést jelzi, hogycsak Ali ibn Abi Tálib és leszármazottai a próféta legitim örökösei.

Pluralizmus egy egységes rendszeren belülA síita iszlámmal ellentétben, ahol a legitim örökös feletti vita további alágakkialakulását eredményező szakadásokhoz vezetett, a szunnita iszlám kerülte az alapvetőmegosztottságot. Ugyanakkor, mivel mindig voltak befolyásos szunnita intézmények ésszemélyek – a síita iszlám fejlődésével éles ellentétben – itt nincs központi vallásitekintély. A szunnita iszlám egységesítő ereje vitathatatlanul a saría törvény, a Koránbóllevezetett törvénykönyv, melyet a muszlimok Isten kinyilatkoztatásának tartanak,valamint Mohamed próféta tanításai és példái (szunna). Az iszlám joggyakorlat (fikh)meghatározó évszázadaiban a szunnita tudósok megállapodtak a Próféta kijelentéseit éstetteit tartalmazó történelmi feljegyzések általuk hitelesnek tartott gyűjteményében (azúgynevezett hadísz).

Jogi iskolákA szunnita joggyakorlat megszilárdulása különböző jogi iskolákban öltött testet(madzhabok, egyes számban: madzhab), melyek közül négy maradt fenn: a hanafita, asáfiitia, a málikita és a hanbalita. Noha a híveknek egy iskola (madzhab) tanításait kell

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 4/12. oldal

követniük, a szunnita madzhabok elismerik egymást, mint a saría értelmezéséneklegitim módjait. A madzhabok, melyeket az őket ihlető tudósokról neveztek el,módszertanaikban eltérnek egymástól, a Korán és a szunna értelmezési módszerei közülegyeseket mások rovására kiemelnek, általában azonban elfogadják egymást.Hagyományosan ezt a pluralizmust az uralkodók is elismerték, amikor megengedték,hogy a különböző joggyakorlatok lényegében egymással párhuzamosan létezzenek. Mégugyanazon iskola jogászai (egyes szám:fakíh, többes szám: fukaha) között sem volt ritka,hogy ugyanazon kérdésben különböző nézeteket képviseltek. Manapság a szunnitaiszlám négy fő iskolájának jelentősége a muzulmánok számára kétségtelenül háttérbeszorult, helyi variációkként azonban továbbra is léteznek. A mérsékelt hanafita iskola azOszmán Török Birodalom hivatalos gyakorlata volt, és a Balkánon, Törökországban,valamint Közép- és Dél-Ázsiában, illetve Kínában élő muszlimok között irányadó. Asáfiita madzhab Egyiptomban és a kelet-afrikai partvidéken, valamint Dél-Kelet-Ázsiamuszlim országaiban terjedt el. Az Észak- és Nyugat-Afrikában jelen lévő iszlámot amálikita iskola alakította. A legszigorúbb iskolát, a hanbalita iskolát a Szaúd-Arábiábanés Katarban élő muszlimok követik. Ez az iskola manapság szorosan kötődik az iszlámszaúd-arábiaivahhábitahttp://booksandjournals.brillonline.com/content/journals/10.1163/156851910x537810 értelmezéséhez (lásd alább).

2. ábra – Az iszlám ágai és a szunnita iszlám iskolái

Forrás: Az iszlám háza, Vincenzo Oliveti © 2001

2. térkép – Az iszlám térképe

A franceculture.fr nyomán; Forrás: Pew Research Center, Atlas de l'islam (Autrement, 2014), Atlas des religions (Autrement, 1994),Francis Balanche, Brigitte Dumortier

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 5/12. oldal

Az iszlám jog értelmezéseMivel a Korán és a Próféta viszonylag kevés kijelentése volt egyértelmű, illetvetartalmazott világos, konkrét normatív megállapítást, az iszlám jog jelentős része azúgynevezett független érvelés (idzstihád) eredményeképpen született. Az iszlám jogelfogadott forrásai közé tartozik továbbá a tudósok konszenzusa (idzsmá) és azanalogikus értelmezés (kijász). Mérvadó értelmezést adó központi tekintély hiányábanaz iszlám jogászok (fukaha) meghatározó szerepet játszottak a saría kidolgozásában ésfolytonos alkalmazásában. A modern jogtól eltérően, mely lényegében az államalkotása, az iszlám jogot a Koránt és a hadíszt behatóan ismerő magán jogi szakértőkhozták létre és alakították. Ezek közé tartoztak a muftik, vagyis olyan magán jogiszakértők, akik az eléjük tárt kérdésekre jogi válaszokat (fatva) adtak. A muftihoz aközösség rendes tagjai, illetve bírók (kádi) egyaránt intéztek kérdéseket. A muftik jogiminősége eltérő volt: minél tanultabb a mufti, annál nagyobb tekintélynek örvend ésannál elfogadhatóbb az általa kibocsátott fatva a bíróság és a közvélemény előtt4. Azeljárás a meggyőzés képességére, nem kodifikált jogra épült, és egymástól eltérővélemények egyaránt érvényesnek minősülhettek. Ennek eredményeképpen egyváltozó, pluralista rendszer jött létre, amely különböző nézőpontokat éskövetkeztetéseket is elfogadott, amennyiben az alkalmazott módszer legitimnekminősült. Az Oszmán Birodalom ideje alatt (megközelítőleg 1300–1922), Isztambulmuftija, a sejk ul-iszlam számított a szunnita iszlám legfőbb jogi tekintélyének. A polgáritörvénykönyvek kialakulása a legtöbb iszlám országban azonban egyre inkább aszemélyes jogállással kapcsolatos ügyekre –mint például az öröklés, házasság és válás –korlátozta a muftik hatáskörét. Ezeken a területeken belül is csak a modern jogszabályokszabta korlátok között fejtheti ki tevékenységét.

Puritán mozgalmak a szunnita iszlámon belülSzalafizmusSzámos muszlim körében az „iszlám aranykorához” való visszatérés vágya puritánmozgalmak kialakulását indította el, melyek az elmúlt években egyre nagyobb politikaijelentőségre és jelenlétre tettek szert. Ezek a mozgalmak, melyek szalafizmusként váltakismertté, mivel híveik Mohamed prófétát és legkorábbi követőit – al-szalaf al-szálih –követik, fundamentalista módon közelítik meg az iszlámot, vagyis arra törekszenek,hogy helyreállítsák az iszlám hitet és gyakorlatot a Mohamed próféta idején gyakorolthitnek megfelelően. A szalafizmus eredete a 14. századra, egy politikailag hanyatlóidőszakra vezethető vissza, amelyet a közvetlen utókora az iszlám hit és gyakorlatelferdülésének tulajdonított. A korai szalafisták az egyes iszlám jogi iskolákhoz valómerev igazodást, a skolasztikus teológia kidolgozott vallástudományát, illetve amisztikus iszlám népszerű vallásos gyakorlatait (szúfizmus, lásd alább) és a szúfi rendekszigorú hierarchiáját elítélték. A 18. században a szalafizmus a mohamedán világ számosrészében virágzott. A szalafizmus nem egységes mozgalom, és nem létezik egy egységesszalafita szekta. Ugyanakkor manapság világszerte a modern társadalom kihívásaivalszembesülő muzulmánok népes tábora az iszlám szalafista értelmezésében találja meg aválaszt. A szalafista ideológia követőit gyakran három csoportba osztják: puristák,aktivisták és dzsihádisták.

Purista szalafistákA puristák (vagy kvietisták) ahhoz a klasszikus szunnita tanításhoz tartják magukat, hogya muszlimok nem lázadhatnak uralkodójuk ellen, bármilyen igazságtalanok vagyistentelenek is azok, és hogy a hétköznapi polgároknak nincs joguk a politikai

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 6/12. oldal

részvételhez. Következésképpen a szalafisták többségét alkotó puristák tartózkodnak apolitikától.

Aktivista szalafistákEzzel szemben az aktivista szalafisták részt vesznek a politikában azzal a céllal, hogy aszalafista ideológiának megfelelően alakítsák a társadalmat. Az arab tavaszt követőenszalafista politikai mozgalmak jöttek létre, hogy politikai pártokat alakítsanak ésdemokratikus választások révén politikai hatalomért szálljanak versenybe. Az ismertszalafista politikai pártok közé tartozik például az egyiptomi al-Nour, illetve kisebbmértékben az al-Vatan párt, valamint a tunéziai Iszlám Reformfront Pártja (Hizb Dzsabátal-Iszlah al-Iszlamíja).

Dzsihádista szalafistákNoha elenyésző kisebbséget alkotnak, a dzsihádista szalafisták hívták fel a nyugatiközvélemény figyelmét e kis puritán mozgalomra. A legtöbb tudós vélekedése szerint az1980-as években az Afganisztán szovjet megszállásával szembeni ellenállásmeghatározó szerepet játszott a militáns szalafista mozgalom kialakulásában. A muszlimterületek „hitetlen” megszállói elleni háború fiatal harcosok ezreit mozgósította amuzulmán világ minden tájáról. A szovjet megszállás véget érését követően a harcosokhazájukba való visszatérésükkor magukkal vitték a dzsihádista ideológiát. A szalafistatanításokkal összhangban, melyek szerint a nem muzulmán uralkodóval szembenierőszakos ellenállás megengedett, az erőszakos szalafista tanok ihlette csoportok, mintpéldául az Al-Kaida a „nem iszlám szerinti” rezsimek puritanista iszlám doktrínák és aziszlám jog szigorú alkalmazása által irányított új renddel való felváltására törekednek.

VahhábizmusA Szaúd-Arábiában élő szalafisták a muszlim tudós és reformer, Mohamed ibn Abd al-Vahháb tanításait követik, ezért vahhábitaként ismertek. Abd al-Vahháb a szigorúhanbalita iszlám iskolához tartozott és az iskola fő ideológusa, Ibn Tajmíja (1263–1328)tanításait követte. Abd al-Vahháb az Arab-félszigeten élt a 18. században (1703–1792),számos népszerű iszlám hittételt és gyakorlatot bálványimádásnak nyilvánított, és akorai iszlám eredeti tisztaságához kívánt visszatérni, mely mentes az iszlám valódiszellemiségével általa ellentétesnek tartott újításoktól. Abd al-Vahháb Mohamed ibnSzaúd törzsi vezető személyében talált támogatót, aki a Szaúd-Arábiában mai napiguralkodó al-Szaúd dinasztia alapító őse volt. Együtt egy napjainkig fennállómunkakapcsolatot alakítottak ki a vallás és a politika között5.

Vallástudósok vették át a vezető szerepet a vallási, és sok esetben a társadalmi és jogikérdésekben is, továbbá vallási tanácsokat nyújtottak az államnak. Az uralkodóugyanakkor ellátta a politikai és katonai irányítást, miközben követte a vallásos elitvallási iránymutatásait. Manapság a vahhábita vallási vezetők a királyság vallási éspolitikai rendszerének szerves részét képezik, és a szaúd-arábiai társadalmi és vallásiügyeket meghatározó szabályok és jogszabályok vahhábita eszméken alapulnak. Avahhábizmus szigorú és puritán iszlámértelmezése ellentétes az olyan népszerű iszlámvallásgyakorlatokkal, mint például a szentek imádata vagy a Próféta születésnapjánakmegünneplése, a szúfizmus misztikus tanításaihoz kapcsolódó gyakorlatok és a legtöbbfontos síita hagyomány. Ezeket nem az iszlám szerint valónak tartják és ezszembehelyezte a mozgalmat más muszlim csoportokkal. Szaúd-Arábiában az országjelentős síita kisebbségét, illetve a többi muszlimot, aki nem igazodik az iszlám hivatalosértelmezéséhez, hátrányos megkülönböztetés éri. Az ortodox szunnita iszlámtiszteletben tartja a vallási sokszínűséget és különleges státuszt biztosít a „könyvnépének” (ahl al kitab: zsidók és keresztények). Ezzel szemben a vahhábizmus

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 7/12. oldal

türelmetlen más vallásokkal szemben, beleértve a judaizmust és a kereszténységet is, ésezt a hozzáállást tükrözi Szaúd-Arábia oktatási és igazságügyi politikája is. Az iszlámonkívül minden más vallás nyilvános gyakorlása tiltott. Szaúd-Arábia éveken keresztül arrahasználta olajból származó jövedelmét, hogy a vahhábita tanokat terjessze a muszlimvilágban, vahhábita mecsetek és madraszák (iskolák) finanszírozása révén. Ez vélhetőenhozzájárult a szunnita iszlám szalafizmusként ismert ultrakonzervatív ágánaknövekedéséhez.

Misztikus mozgalmak az iszlámon belülAz iszlám misztikus irányzatát szúfizmusnak (taszavvuf) nevezik, ez a név állítólag azelső hívek által viselt gyapjúöltözékre utal (szúf arabul gyapjút jelent). A misztikusiszlám hívei az isteni szeretet és tudás igazságát Isten közvetlen, személyesmegtapasztalása útján keresik. A szúfizmus nem szekta, hanem az iszlám tanok azonágának minősül, amely a „belső én“ megtisztulására törekszik. A szúfizmus hívei gyakrankülönféle rendekhez tartoznak (egyes számban: taríka, többes számban: tarak), ezekegy mollának nevezett nagytekintélyű mester köré szerveződnek, aki a Mohamedprófétáig visszavezethető tanítók láncának közvetlen láncszeme. A szúfi rendektúlnyomórészt szunniták és a szunnita iszlám négy iskolájának valamelyikét követik.Ugyanakkor különféle síita mozgalmak is befolyásolták őket, illetve vettek át tanokattőlük. A klasszikus értelemben vett szúfikra aszkézis volt jellemző, különösen a dhikrgyakorlatához való ragaszkodás, ami Isten nevének olykor önkívületi állapotba(transzba) kerülésig való ismételgetését jelenti. Az iszlám puritán irányzatai ellenzik azolyan szúfi gyakorlatot, mint például a szentek imádása, sírhelyek felkeresése, zeneielőadások, csodák hírdetése, illetve az iszlám előtti és nem az iszlámra jellemzőszokások átvétele. Az iparosodás és a modern életforma következtében számosországban a szúfi rendek befolyása csökken, de az évszázadok során a szúfizmuskétségkívül hozzájárult a muzulmán társadalom széles rétegeinek alakulásához.

A szunnita iszlám szent helyeiAz iszlám legszentebb helyei Mekka, Medina és Jeruzsálem. Néha Kairouant is említik6,mint az iszlám negyedik legszentebb helyét. Ugyanakkor a Korán nem tesz róla említést,és Mohamed próféta i.sz. 632-ben bekövetkezett halála után 38 évvel alapították. Aziszlám síita ágához kapcsolódó szentélyeket, köztük a kerbelai, mesedi, qomi, nedzsefiés bagdadi kegyhelyeket a szunniták nem tekintik annak.

MekkaMekka az iszlám legszentebb kegyhelyének, a Kába-kőnek ad otthont. A Szaúd-arábiaiHedzsáz tartománybeli, iszlám előtti templom helyén található Kábát állítólag az iszlámáltal is elismert Ábrahám próféta alapította. A Kába a Nagy Mecset udvarának közepénvan, kocka alakú és falait a Korán verseivel (kiszva) telehímzett fekete szövet borítja. Amuzulmánok imádatának szent tárgya, a mekkai fekete kő, a Kába keleti falába vanbeépítve. Mekka annak az éves zarándoklatnak (háddzs) a célpontja, amelyet életébenlegalább egyszer minden muzulmán köteles megtenni, ha fizikai és pénzügyi helyzeteezt számára lehetővé teszi. Imádkozás közben minden muzulmán köteles arccal Mekkafele fordulni. Az ima irányát kibla névvel illetik.

MedinaA Mekkától 320 km-re északra található Jatrib – amelynek nevét később („város“, azaz„a Próféta városa“ jelentésű) Medinára változtatták – volt a Mekkát i. sz. 622-benelhagyó Mohamed próféta kivonulás (vagy elvándorlás, hidzsra) utáni tartózkodásihelye. A Mekkából Medinába való áttelepedéssel veszi kezdetét a muzulmán

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 8/12. oldal

holdnaptár. Medina lett a gyorsan terjedő muzulmán birodalom fővárosa, előszörMohamed, majd az első három kalifa, Abu Bakr, Omár és Oszmán vezérsége alatt.Mohamed i. sz. 632-ben halt meg Medinában, és a Próféta mecsetjében van eltemetve.Mekkát és Medinát együttesen al-haraman al-sarifan („a két szent mecset“) névvelilletik. Fahd király (1982–2005) uralkodásától számítva a szaúdi uralkodók „A két mecsetőrizői“ (Khadim al-haramain al-sarifain) címet is viselik.

JeruzsálemJeruzsálem (al-Qudsz) az iszlám harmadik legszentebb városa. A Jeruzsálem óvárosábantalálható, al-haram al-sarif néven ismert Templom-hegy kegyhelynek minősül. A helyeta korai Umájad-korból származó két építmény, az Al-Aksza mecset (al-Maszdzsid al-Aksza) és a Sziklamecset (Qubbat al-Szakhra) uralja. A muzulmánok abban hisznek,hogy a (Lajlat al Mirádzs) néven ismert „éjszakai utazás” során, amelyre a Korán 17.szúrája hivatkozik (szúrat al-Iszra), Mohamed mennyei paripán Mekkából Jeruzsálemberepült, hogy az Al-Aksza mecsetben imádkozzék, mielőtt felment a Mennybe és onnan amuzulmán imádkozásról szóló isteni útmutatással visszatért. Az iszlám kezdetiidőszakában a muzulmánok Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak. Ugyanakkor i. sz. 624.körül a muzulmán imádság (kibla) iránya Jeruzsálemtől Mekka felé fordult el.

A szunnita iszlám főbb intézményeiA szunnita hagyomány szerint a tudósok bizonyos csoportja (az ún. ulemák vagy„bölcsek”) bizonyos fokú vallási tekintéllyel is rendelkeztek, különösen ha vezetőintézményekkel lehetett őket asszociálni. Ezek a vallástudósok így elfogadott bíráklettek, akik megítélhették, hogy valami iszlám szerintinek minősül-e vagy sem. Mavitathatóan már csak az al-Azar ulemái bírnak muzulmán körökben különlegesstátusszal, de az ő legitimitásukat is megkérdőjelezik.

Al-AzarA szunnita iszlám legnevesebb egyeteme és vallási tanulmányi központja a kairói(Egyiptom) középkori negyed azonos nevet viselő mecsetéhez kapcsolódó Al-AzarEgyetem. Bár az al-Azar mecsetet a síita Fatimida-dinasztia alapította i. sz. 970-ben, akésőbbiek során a szunnita vallástudomány fellegvára lett. 1961-ben az addig kizárólagiszlám tudományoknak szentelt intézményhez számos világi felsőoktatási kart ishozzácsatoltak. Ma az Al-Azar Egyetem az egyiptomi vallási és oktatási apparátus szélesés változatos rétegeinek működtetéséért felelős állami létesítmény. Az intézmény többtudósa és kutatói szerve még mindig vallástudományra összpontosít – alegkiemelkedőbb és legfontosabb közülük az Iszlám Kutatókomplexum, amely az Al-Azarnevében fatvákat (jogi véleményeket) bocsát ki. Az Al-Azar vezetője, az Al-Azar nagyimámjaként is emlegetett sejk al-Azar, Ahmed al Tajeb az ország vezető vallásitisztviselője, aki kiemelkedő szerepet játszik nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.Bár a szunnita iszlámban nincsenek papok, sem tudósok, vagy hivatalnokok, akik aziszlám doktrínáról végleges és mérvadó értelmezést tudnának adni, az Al-Azar tudósai aszunnita világban hagyományosan nagy tekintélynek örvendtek. A jelenlegi vezetésmellett az Al-Azar a középutas megközelítést részesíti előnyben, amely a vallásitanításokat a kortárs körülményekre alkalmazhatóan értelmezi. Ez az ún. vaszatíjamegközelítés (a vaszat közepet vagy középső területet jelent) abból indul ki, hogy aziszlám tanítás és írások helyes értelmezése a hívek számára előnyös. Ellentétben állszámos szalafista felfogásával, akik szerint a vallásos forrásszövegeket szó szerint kellértelmezni, és akik Mohamed próféta és társai életét igyekeznek követni (al-szalaf al-szálih).

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 9/12. oldal

Qarawiyyin (al-Karavvin)A (marokkói) fezi al-Karavvin mecset és egyetem 12 évszázadon át a mohamedán világvezető spirituális és oktatási központja volt. Az Unesco szerint az Al-Karavvin Egyetem avilág legrégebbi ma is létező, folyamatosan működő, és az első, oklevelet kibocsátóoktatási intézménye. A mecsetet és a kollégiumot i. sz. 859-ben alapították. Aközépkorban Al-Karavvin vezető szerepet játszott a muzulmánok és európaiak közöttikulturális kapcsolatokban és tudásátadásban. Az Al-Karavvin Egyetemen zajló oktatáskiterjedt az iszlám vallás- és jogtudományra, komoly hangsúlyt fektetett különlegeserősségeire, a klasszikus arab nyelvtanra, nyelvészetre és a málikita jogra. 1963-ban azegyetemet a marokkói modern állami felsőoktatási rendszer bekebelezte, és már nembüszkélkedik a vallástudományi központoknak kijáró tekintéllyel. Napjainkban az iszlámjoggal kapcsolatos ügyekben az ország különféle intézeteinek vallástudósaivalkonzultálnak, és tőlük kérnek véleményt.

Kairouan - KerevánA tunéziai Kereván Szidi Ukba ibn-Nafi hódító nagy mecsetjének városa; ez a koraimohamedán katonai vezér 670-ben alapította Kerevánt („karaván“) Észak-Afrikameghódítóinak alaptáboraként. Ezt a mecsetet tartják a Maghreb övezet legrégebbimecsetének és a málikita muzulmán rítus bölcsőhelyének. A középkorban Kereván aszunnita iszlám tudományok és a Korán tanulmányozásának jelentős központja volt, és avilág minden tájáról számos mohamedán felkereste.

A legitimitás csökkenéseVallási tekintély szempontjából a hagyományosan vezető szerepet játszó intézményekés tudósok legitimitása csökken. Az Al-Azar esetében ez részben az egyiptomi államhozfűződő szoros kapcsolatok, illetve a politikától való függetlenség szemmel látható hiányamiatt van így. Ráadásul a muzulmánok fiatal generációi egészen változatos forrásokbólmerítenek ihletet és útmutatást, például a helyi mecsetek imámjaitól, vagy olyancsoportok és személyiségek televíziós és internetes közvetítésű imáiból, akik azt állítjákmagukról, hogy az iszlám nevében beszélnek. Számos esetben ezek az egyénekhagyományos értelemben véve nem is minősülnek olyan vallástudósoknak, akik a Koránés a szunna hagyományos értelmezési módszerét éltetik tovább és bizonyos szintűvallási tudást is elértek7. A dzsihádista szalafizmus, illetve egyéb szélsőségesiszlámértelmezők elterjedésének és befolyásának megakadályozására 2015márciusában Marokkó a fővárosában, Rabatban megnyitotta a VI. Mohamed Intézet –Nemzetközi Imámakadémia intézményét. Ez a vallási kiképzőközpont a málikita rítusonés szunnita iszlámon alapuló, nyílt, mérsékelt marokkói iszlám értékeit szeretné arégióból és szerte a világból származó muzulmán vallási vezetők (imámok) éshitterjesztők következő generációinak átadni. A központot úgy mutatják be, mint avallásos mértéktartás és a tolerancia előmozdítására törekvő folyamatos marokkóierőfeszítések, vagyis a régióban a szélsőségesség elleni védőpajzs kulcsfontosságútényezőjét8.

Az iszlám megreformálásaAz elmúlt évtizedekben a mohamedán világ megfigyelőit és elemzőit különösenaggasztja az iszlám radikális értelmezését szorgalmazó csoportok előretörése, akárcsak aKorán, illetve a megfelelő életvitel ultrakonzervatív, szó szerinti értelmezésére törekvőmozgalmak elszaporodása. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a szélsőségesszólamok nem képviselik az elmúlt évtizedek iszlám gondolkodásmódjának összegzését.Ezzel egyidejűleg komoly reformtörekvések indultak el számos muzulmán országban,illetve a nem mohamedán társadalmakban élő muzulmánok körében. Törökországban,

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 10/12. oldal

ahol az állam hosszú időn át a kormányzás szigorúan világi formáját támogatta, számosmuzulmán reformer sürget nagyobb toleranciát az oktatási intézményekben és akormányban tevékeny hithű muzulmánokkal szemben. Ennek ellentétekéntMalajziában, ahol a kormány modernista iszlámot hangoztat, a reformerek nagyobbpolitikai és vallási szabadságot és társadalmi-gazdasági igazságosságot szeretnének.Ugyanez igaz az arab világra, ahol a politikai szabadság, részvétel és a társadalmi ésgazdasági igazságosság a reformerek elsődleges napirendi pontjai közé tartoznak. Ezzelegyidejűleg az európai muzulmán gondolkodók keresik a választ a nem muzulmánországbeli kisebbségi lét adta kihívásokra, elsősorban a választott hazába való, vallási éskulturális identitásbeli veszteség nélküli integrációra. A jelenlegi reformer gondolkodásminden vetületét átható téma az iszlám és általában a vallás, a spiritualitásösszeegyeztethetősége a modern élettel. A reformer eszme a hagyományos forrásokésszerűbb értelmezésének kedvez, amelynek köszönhetően a muzulmánokösszeegyeztethetnék hitüket a modern társadalmak, illetve a demokratikus és jogonalapuló politikai rendszerek követelményeivel. E reformista gondolkodásmódnak agyökerei már a korai iszlám idején megjelentek, amikor egy racionalista megközelítésegy szó szerinti értelmezéssel vetekedett, míg a későbbiekben ez utóbbi felül nemkerekedett. A 19. század közepén ez a reformista törekvés újra előretört, nagymértékben annak eredményeként, hogy Európa beavatkozott a muzulmán világdolgaiba, ez utóbbi pedig szembe találta magát a modernséggel. Akkor elsősorban aztkérdezték, hogy a muzulmán társadalmak miként válhatnának korszerűbbé elkülönültidentitásuk megőrzése mellett. Ma a muzulmán reformerek ugyanezt a kérdést teszik felönmaguknak. Céljuk megmutatni, hogy – a megfelelően értelmezett – iszlám elvekösszeegyeztethetők a modernséggel, a demokráciával és az emberi jogok tiszteletbentartásával, és hogy a muzulmánoknak nem kell hitük és a korszerű életmód közöttválasztaniuk. A reformerek célja az „iszlám elveiben és hagyományaiban gyökerezőmodernség változatának kifejlesztése“.9 Az elmúlt 20 év során a reformer eszmemegerősödött, de ez nem egyformán ment végbe a muzulmán világ egészében, és nemtekinthető domináns vagy visszafordíthatatlan folyamatnak.

Az iszlám nevében elkövetett erőszakos cselekmények megszüntetéseNem létezik olyan egységes hatóság, amely a mohamedán közösség nevébennyilatkozna, de több muzulmán vallási és vezető figura is felszólalt az iszlám nevébenelkövetett erőszak ellen, illetve a reform szükségességéért. 2013 júniusában SheikhMohamed Ali Goma'a, Egyiptom volt főmuftija arra bátorította a muzulmánokat és akeresztényeket, hogy konstruktív módon munkálkodjanak együtt a békemegteremtésén. 2014 februárjában Rachid al Ghannouchi sejk, a tunéziai Ennada Pártvezetője óva intett „az iszlám és az erőszak összefonódásától, [ami] csak még nagyobbteret nyit a szélsőségesek előtt, hogy a fiatalok még tágabb rétegeit maguknakmegnyerjék”. Azt is hozzátette, hogy „újra kell értelmeznünk az iszlámot és meg kellmentenünk az iszlámot ezektől az emberektől“. Szaúd-Arábia fő vallási vezetője afőmufti Abdul Aziz al-Asejk sejk ugyancsak kijelentette, hogy „a vallásnak aszélsőségesek általi rosszra fordítása nagy mértékben árt az iszlámról kialakult képnek”.2014-ben Abdullah Bin Bejja sejk, Mauritánia egyik vallási vezetője fatvát adott ki azönjelölt Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL/Daesh) ellen, amelyben elítélte a terroristacsoportok tevékenységeit. Abu Muhammad al-Maqdasi és Abu Qatana al-Filastini – kétjordániai tudós, az ISIL/Daesh két legszókimondóbb kritikusa – a muzulmán közösségmegosztásával vádolja a szervezetet, elítélte a szíriai szunnita muzulmán hittársakmeggyilkolását és bűnbánatra szólította fel a csoportot. 2015. februárban a MuzulmánVilágliga (MWL) – iszlám civil szervezetek szaúdi támogatású szövetsége – konferenciát

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 11/12. oldal

szervezett Mekkában, az „Iszlám és terrorellenes kampány” témával. Az MWL főtitkára,Abdullah Al-Turki nyilatkozatában a terrorista csoportokat és támogatóikat , „akik atársadalom egészét hitetlennek nevezik és vallásos cselekedet gyanánt ártatlanokatölnek” félrevezetett csoportoknak nevezte, akik „nem az igaz iszlám útját járják”. Azt isnyilatkozta, hogy „a muzulmán közösségben (umma) és szülőföldünkön minketfenyegető terror vallásos motiváción alapul. Szélsőségességből, illetve valami eltorzítottsaría-elvből táplálkozik.” Ugyanezen a mekkai konferencián az Al-Azar Egyetemfőimámja, Ahmed Al-Tajeb sejk kijelentette, hogy a Korán történelmi félrefordításavezetett intoleráns iszlámértelmezésekhez, és oktatási reformot sürgetett a muzulmánvilágban a szélsőségesek általi erőszak terjedésének megfékezésére. Egyiptom elnöke,Abd el-Fattáh esz-Sziszi gyakran és határozottan felszólalt az iszlám tanításainakmegreformálása érdekében, a radikalizmust megállítandó, többek között egy, 2014.decemberben az Al-Azar tudósaihoz intézett beszédben, amelyben „vallási forradalmat”sürgetett.

Főbb hivatkozásokPew Research Center, Mapping the Global Muslim Population, 2009.

A. Hellyer and Nathan J. Brown, Leading From Everywhere - The History of Centralized IslamicReligious Authority, megjelent: Foreign Affairs, 2015. június 15.

Shireen Hunter, Reformist Voices of Islam: Mediating Islam and Modernity, kiadta: Routledge,2015., előszó és bevezetés.

Lábjegyzet1 Számos kormány nem ismeri el az iszlámon belüli különböző felekezeteket, vagy nem tesz különbséget közöttük.

Ugyanez igaz a nem kormányzati felmérésekre is. Sok muzulmán egyszerűen muszlimnak vallja magát, és nem tudjavagy nem akarja magát egy adott ág követőjeként azonosítani. Ezért az egyes ágak és alágak méretét gyakranbecslések alapján kell megállapítani, és értéktartományként megadni, mivel az adott számok – különösen a kisebbközösségek esetében – jelentősen eltérnek.

2 Noha a Perzsa-öböl országai – Omán, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírség – polgárainak többsége muszlim,ezen országok jelentős számú nem muzulmán munkavállalóval rendelkeznek, akik nem állampolgárok, ami csökkentia muszlim lakosság összarányát.

3 Általános vélekedés szerint Irakban a síiták vannak többségben. Azonban kevés megbízható adat áll rendelkezésre anépesség pontos síita–szunnita arányának megállapítására, különösen mivel a szíriai konfliktus következtébenIrakba érkező, illetve az országban kialakult zavargások miatt Irakot elhagyó menekültek befolyásolhatták az országnépességének összetételét.

4 Wael B. Hallaq, An introduction to Islamic Law, kiadta: Cambridge University Press, 2009., 9. o.5 Natana J. Delong-Bas, 'Islam and Power in Saudi Arabia' („Iszlám és hatalom Szaúd-Arábiában”), The Oxford

Handbook of Islam and Politics, 411. o.6 Mohamed Kerrou, L’autorité des saints : perspectives historiques et socio-anthropologiques en Méditerranée

occidentale, kiadta az Institut de recherche sur le Maghreb contemporain, Tunisz, 1998., 219. o.7 Wael B. Hallaq, An introduction to Islamic Law, kiadta: Cambridge University Press, 2009., 140-143. o.8 Morocco on the Move (Marokkó mozgásban), Morocco Begins Construction of New Regional Training Center for

Religious Leaders, 2014.május14.9 Shireen Hunter, Reformist Voices of Islam: Mediating Islam and Modernity, kiadta: Routledge, 2015., előszó és

bevezetés.

EPRS Az iszlám különböző ágai: az iszlám szunnita ága

Képviselői Kutatószolgálat 12/12. oldal

Felelősségi nyilatkozat és szerzői jogJelen dokumentum tartalmáért a szerző kizárólagos felelősséggel tartozik, és az abban megfogalmazottvélemény nem feltétlenül tükrözi az Európai Parlament hivatalos álláspontját. A dokumentum a képviselőkés az EP személyzetének parlamenti munkájához készült. A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása ésfordítása a forrás megadása és az Európai Parlament előzetes értesítése mellett megengedett, a fordításegy példányát a Parlament számára meg kell küldeni.

© Európai Unió, 2016.

A fényképek az alábbiak tulajdonát képezik: © Kaputtknie / Fotolia

eprs@ep.europa.euhttp://www.eprs.ep.parl.union.eu (intranet)http://www.europarl.europa.eu/thinktank (internet)http://epthinktank.eu (blog)