C S I P LÉBÁNIA ÉS MÉGIS. MOZOG FÖLDszentimre.hu/wp-content/uploads/2018/09/lepcso-15-veni.pdf · 2018-09-04 · L ÉPCSÕ / 2015 / Veni Sancte 1 2015 Veni Sancte 173.szám C

1L É P C S Õ / 2 0 1 5 / V e n i S a n c t e

20

15

Ve

ni

S

an

ct

e

17

3.

sz

ám

C I S Z T E R C I S Z E N T I M R E P L É B Á N I A

ÉS MÉGIS.MOZOG FÖLDA

A földön zarándokló és a magát

mindenki édesanyjának valló

egyháznak az a küldetése,

hogy Jézus Krisztust imádja

és szeresse, különösen a legszegényebb

és legelhanyagoltabb emberekben;

egészen biztosan közéjük tartoznak

a vándorlók és menekültek,

akik megpróbálnak szabadulni

életveszélyes és drámai helyzetükbõl.

F E R E N C

Afgán menekült

a Keleti pályaudvaron

Móricz-Sabján Simon

fotómûvész portréja

lepcso 15 veni.qxd 9/15/2015 1:24 PM Page 1

2 L É P C S Õ / 2 0 1 5 / V e n i S a n c t e

Amesékben az ifjúnak és a leánynak komoly vi-szontagságokon kell átmennie, míg végre össze-kötheti az életüket. Onnan kezdve boldogan él-

nek, míg meg nem halnak. És a legtöbb mesének ezzelvége is.

A nõnek és a férfinak a valóságban is megvan a saját, vi-szontagságokkal teli élettörténete, de kettõjük egybe-kelése önmagában még nem biztosítéka a boldogsá-guknak. Az igazi kalandok és próbatételek csak ezutánjönnek. És igazán boldogok akkor lesznek, ha kiálljákezeket a próbákat is.

A mesevilági gondolkozás rabul ejti a legtöbb embert.Szeretjük elhinni – és ha szerelmesek vagyunk, el ishisszük –, hogy a másik ember fog boldoggá tenniminket. És innen kezdve õt tesszük felelõssé a sajátboldogságunkért. Pedig a mi saját egyéni felelõssé-günk, hogy önmagunkat egyre jobbá és egyre boldo-gabbá tegyük. Csak így leszünk képesek megállni ahelyünket a házasságban is.

A szeretet megvalósítása az emberi lét legmagasabbszintû produkciója. Nem szabad elfelejtenünk, hogy„szeretet” névvel nagyon sokféle kapcsolatot illetünk,és az úgynevezett szeretet nagyon sokféle formábanés szinten megélhetõ. Az ember életkorától, életálla-potától és személyes érettségétõl függ, hogy melyszinten valósítja meg.

A házasság az egyik legjobb és legkalandosabb iskolájaaz ösztönös kötõdésbõl a tudatosan elkötelezett szere-tetre való eljutásnak.

A mese kezdete: az egyéni élettörténet

Ha a házastársi szeretet kalandját akarjuk bemutatni,akkor nagyon messzirõl kell kezdenünk a történetet.Ott, amikor az ember megszületik, és amikor bonta-kozni kezd benne a veleszületett kapcsolódási és sze-

retetképesség. Mert a házasságban megélt kapcsolataitt, ebben a korai életkorban alapozódik meg.

Ha megnézünk egy csecsemõt az édesanyja karjában, ésmegnézünk egymást dédelgetõ szerelmeseket, meg-döbbentõ hasonlóságokat fogunk találni a viselkedé-sükben: amikor együtt vannak, megszûnik a külvilág,õk mindennél fontosabbak egymásnak, elválaszthatat-lan egységnek érzik magukat, és sorolhatnánk még so-káig. Még a mozdulataik, gesztusaik, szavaik és hang-hordozásuk is hasonló. És ami a legmegdöbbentõbb: aszerelmespár kapcsolatának fejlõdése hasonló szaka-

szokon, állomásokon keresztül zajlik majd, mint a kis-gyermek személyiségének fejlõdése. Ezért ha megakarjuk érteni a házastársi kapcsolat történetét, akkorbele kell szõnünk a kisgyermekkori kapcsolataink tör-ténetét is.

Megszületik a kisbaba

Meghatóan kiszolgáltatott. Látszólag csak aludni, szopniés sírni tud. De a sírás már a kapcsolatteremtés eszkö-ze. Az emberben veleszületetten ott van a kapcsolat-igény. Ennek a kapcsolatigénynek az õsi elõfutára amegkapaszkodás ösztöne.

Ez az ösztön arra hivatott, hogy biztosítsa azt a teljes,szinte szimbiotikus egységet az anya és a gyermek kö-zött, amely a csecsemõ testi és lelki egészsége szem-pontjából sorsdöntõ, és a jövõjére nézve is meghatáro-zó. A korai anya-baba kapcsolat alapozza meg a gyer-mek késõbbi kapcsolódási készségét, és mintegy õs-mintája lesz a késõbbi intim kapcsolatoknak. Tehát hi-hetetlenül fontos, hogy az újszülött és a csecsemõkapcsolódni tudjon valakihez. Ha nincs anya, akkorvalaki máshoz. Mert ha ez a kapcsolódási igény nemelégül ki, akkor komoly zavart szenvedhet a személyi-ségfejlõdése és a késõbbi kapcsolati élete. Úgy is fo-

A mesékben ez így is van

A H Á Z A S S Á G K A L A N D O S T Ö R T É N E T E / 1 . R É S Z

l é p c s õ h á z

Írásunk szerzõje pszicho-

lógus, a Sapientia Szerze-

tesi Hittudományi Fõis-

kola Pszichológia tanszé-

kének vezetõje, Család-

teológiai Intézetének

munkatársa.


3

galmazhatjuk, hogy az ember szeretetre teremtetett, sa szeretet igényének sérülése az egész ember sérülésé-vel jár.

Az elmúlt évszázadokban olyan gazdasági és társadalmi„fejlõdési folyamatok” indultak el, amelyek eredmé-nyeként számos alapvetõ emberi igény megvalósulása akadályba ütközik. E folyamatok egyik súlyos követ-kezménye a kisgyermekes anyák egy részének koraimunkába állása is, mely legtöbbször sérülést okoz azanya-gyermek kapcsolatban, és ezáltal a gyermekegészséges lelki fejlõdésében.

Milyen a jó anya?

Tökéletes anya nincsen. Aki görcsösen törekszik a töké-letességre, az valószínûleg nem lesz jó anya, mert aszorongásán keresztül elbizonytalanítja a gyermekétis. Az a jó anya, aki jelen van a gyermeke számára, ésráhangolódik a kis ember igényeire. Az élet elsõ hó-napjaiban az a feladatunk, hogy kielégítsük a babaigényeit, azaz adjuk meg neki azt, amire szükségevan. Elkényeztetni nem azzal fogjuk, ha kielégítjükminden szükségletét, hanem azzal, ha olyasmit elégí-tünk ki, amire nincs szüksége. Komoly feladat azanyuka számára, hogy felismerje a baba igényeit. Fõ-leg az elsõ gyermekénél. Az édesanya egyébként an-nál ügyesebb lesz a ráhangolódásban, minél kielégí-tõbb volt annak idején az õ kapcsolata a saját anyuká-jával.

Ha megvalósul a baba-mama összhang, akkor a csecse-mõ biztonságban érzi magát, és jónak élimeg a világot. Ha szeretõ figyelemmelveszik körül, akkor jónak éli meg ön-magát is. Kialakul benne egy pozitívélmény: az õsbizalom. Ez a bizalomalapozza meg a világhoz és az em-berekhez való egész késõbbi hoz-záállását. S mint már említettük,elsõsorban az intim kapcsola-tokra való képesség alapozódikmeg ebben az idõszakban.

Kibontakozás a kötõdésbõl

Az ideális egység, ha meg is való-sul, nem tarthat örökké. Agyermeknek ugyanis az a fe-ladata, hogy önálló, érett em-berré váljon. Körülbelül féléves korától a lassú, küzdel-mekkel teli, folyamatosönállósodás jellemzi a fejlõ-dését.

A jó anya és apa továbbra isakkor mûködik helyesen,ha ráhangolódik a gyer-mek szükségleteire, tehát

ha egyre inkább megadja számára az önállósodás le-hetõségét. Ez néha azért nehéz, mert a szülõkben iserõsen él a kötõdés igénye. Ezt az igényüket azonbannem a gyermek magukhoz láncolásával, hanem a ket-tõjük kapcsolatának elmélyítésével kell kielégíteniük.

A gyermeki leválás folyamatának legfájdalmasabb lelkieseményei a serdülõkorban érik a gyermeket is és aszüleit is. Elszakadni a gyermeknek sem könnyû, néhaezért teszi ezt olyan durván. De muszáj, mert az a hi-vatása, hogy felnõjön.

A gyermek fokozatosan függetlenedik a szüleitõl, de akapcsolatigénye nem szûnik meg. Elõször a tágabbcsalád tagjaival, majd az óvodai, iskolai barátokkalépít ki barátságokat. A serdülõ számára a kortárscso-porthoz fûzõdõ kötelékek fontossága nagyon megnõ.És õ már elkezdi keresni a másik nem képviselõi kö-zött azt az egyetlen valakit, akihez majd újra kötõdniakar.

A nagy Õ – vissza a kötõdésbe

Ki legyen az, akivel együtt belevágunk az élet egyik leg-nagyobb kalandjába, a házasságba? A párválasztásszinte áttekinthetetlenül bonyolult folyamat. Vannakházasságok, amelyek heves érzelmek nélkül, racioná-lis szempontok alapján köttetnek. Milyen racionálisszempontok lehetnek? Ezerféle, és mindenkinek más.Ide sorolnám azt a biológiai hangsúlyú szempontot is,hogy a választott nõ legyen szép és egészséges, hogy

egészséges gyermekeket hozzon a világra, és aválasztott férfi legyen tehetséges és meg-

felelõ társadalmi helyzetû, hogy megte-remthesse a család anyagi biztonságát.Ez a szempont az oka annak, hogy apárkeresés versenyében a fiatal nõk

sokkal nagyobb eséllyel indulnak,mint korosabb társaik, míg a

férfiak idõsebb korukban ispályára léphetnek.

A szerelemhez persze

ennél több kell

Az ésszerûség alapján kötöttházasságok kevesebb pozitívés negatív érzelmi hullámzás-

nak vannak kitéve, mint a sze-relemben köttetettek, de ma-gukban hordják azt a veszélyt,hogy unalmassá válnak, és abennük át nem élt élményeketkésõbb valahol máshol keressék.

Vannak házasságok, amelyek akörülmények kényszere miatt jön-nek létre. Például amikor egy fia-tal menekül a családjából, mertott tarthatatlannak tûnik a hely-


L É P C S Õ / 2 0 1 5 / V e n i S a n c t e



zete. Ezek a menekülések azonban a kezdeti illúziókután sokszor a „csöbörbõl vödörbe” állapotban vég-zõdnek. Nem megalapozottak azok a kapcsolatok sem,amelyek egy veszteségélmény miatti menedékkereséssorán jönnek létre. Mert mi lesz a vigasztalói szerepetbetöltõ házastárssal, ha már nincs szükség vigaszra?

Hasonlóan ingatag a helyzet akkor, amikor az egyik há-zasfél a másik megmentõjeként akar fellépni: „majdén leszoktatom… majd mellettem abbahagyja… majdén kigyógyítom…” Lehetséges, de nem valószínû,hogy sikerülni fog. A házasságot nem szabad összeke-verni a segítõ kapcsolattal. És vannak házasságok,amelyek a szerelmi kapcsolatból indulnak.

A vonzalom titkai

Amikor megbabonáznak, amikor ellenállhatatlanul bele-szeretünk valakibe, akkor a tudattalanunk vezérelbennünket. Már a társkeresés bonyolult folyamatát isa tudattalanunk irányítja, hacsak nem vagyunk eltö-kélten racionálisak ezen a téren. De mi is az a tudatta-lan? Sok összetevõje van. Minket most azon részei ér-dekelnek, amelyek az agyunk nem agykérgi területeinemlékeket tárolnak az életünk korai szakaszaiból. Aztgondoljuk például, hogy nincsenek emlékeink a cse-csemõ- és kisgyermekkorunkról. A tudatunk nem em-lékszik, de a tudattalanunk sok emléket õriz errõl azidõszakról, azon belül is a számunkra legfontosabbdologról: a kapcsolati élményeinkrõl. Korábban máremlegettük, hogy ezek az õsi kapcsolati élményekmegalapozzák és meghatározzák a késõbbi intim kap-csolatainkat és a párválasztásunkat. Miért? Mert kitö-rölhetetlen nyomot hagynak bennünk, és felnõttkéntis szeretnénk megtalálni azt a teljességérzést, amely-ben életünk elsõ hónapjaiban részünk lehetett. Azzal avárakozással lépünk házasságra, hogy ezt a teljességetingyen újra megkapjuk. Egész pontosan: kimondvavagy kimondatlanul azt várjuk a házastársunktól,hogy úgy szeressen minket egy életen át, ahogyanyánk és apánk annak idején, sõt annál sokkal job-ban. És a mi viszonyítási pontunk a szeretetélményfelkutatásához nem más, mint az a kapcsolat, amitmár átéltünk: akár jó volt, akár rossz.

Mi tehát egy mesebeli hõst keresünk, aki ezt az elvárá-sunkat teljesíteni tudja. És érdekes módon a legtöbbentalálunk is olyan valakit, akit felruházhatunk ezzel aszereppel.

Miért éppen õ?

Milyen sokszor tesszük fel a kérdést, hogy a hasonlósá-gok vagy az ellentétek vonzzák-e egymást. A legtöbbember megtapasztalta, hogy mindkettõ vonz minket,de olyan bonyolult áttételeken keresztül, hogy néha kisem tudjuk bogozni.

Olyan valakihez vonzódunk, akinek a lénye az otthonos-ság élményét adja nekünk, akinek a jelenlétében ter-

mészetesen tudunk viselkedni és létezni. Azok tudjákezt megadni nekünk, akik valamiféle lelki rokonság-ban vannak velünk. Ez a rokonság rengeteg összetevõ-bõl alakul ki. Jelenthet ez hasonló értékrendet, közöslátásmódot, de mindez még kevés. Benne van az ere-deti családi élmények hasonlósága is, és itt már köze-ledünk a lényeghez. Igazából azok a személyek vonza-nak minket, akik hasonlítanak a gyermekkori gondvi-selõinkre. A tudattalanunk eléggé szûk látókörû. Sok-szor összekeveri, szinte egybemossa a párunkat a szü-leinkkel. Ha valakinek volt már olyan álma, ahol egy-másba folyt a házastársa és valamelyik szülõje alakja,akkor ezt a jelenséget érte tetten.

Ami az ellentétek vonzását illeti, itt egy még érdekesebbjelenséggel találkozunk. És ha megvizsgáljuk, akkorkiderül, hogy csak látszólagos ellentétekrõl van szó.Ugyanis azok a személyek is vonzanak minket, akik-ben felismerjük azokat a tulajdonságokat, amelyeketönmagunkban elhanyagoltunk, eltemettünk, elfojtot-tunk. A lényük mintegy kiegészít és kiteljesít minket -felszabadítva a bennünk szunnyadó lehetõségeket.

Ha találkozunk valakivel, akiben felismerjük a gyermek-kori gondviselõink lényeges tulajdonságait, és felfede-zünk benne olyan vonásokat, amelyek az elfojtotténünk részeit képezik, akkor valószínûleg a tökéletestársat fogjuk meglátni benne.

És kezdetét veszi egy romantikus szerelmi történet

A szerelmesek egymásban a tökéletes társat látják meg.Úgy kötõdnek egymáshoz, mint csecsemõ az édesany-jához és édesapjához. Ilyenkor a tudattalan emlékekvilágából felelevenednek ennek a korai kapcsolatnakaz élményei, és összemosódnak a jelennel. A teljességélményét élik át, bár ebben van egy kis csalás is, mertezt az élményt még hormonok és pszichés torzításoksegítik. De õk ezt nem tudják, és el sem hiszik, amikoraz „öregek” erre figyelmeztetik õket. Azt gondolják ésérzik, hogy a párjuk örök idõkre megadja számukraazt a tökéletes szeretetet, amelyre veleszületettenvágynak. A mesékben ez így is van, és a mesék itt vé-get érnek.

S o m o g y i n é D r . P e t i k K r i s z t i n a




f õ l é p c s õ

Idén nyáron rendezték a római Nemzetközi Minist-ránstalálkozót, ahova a plébániáról négyen mentünk(Virághalmy Kristóffal, Koós Balázzsal és Áronnal).

Maga a zarándoklat egy hétig tartott, és ez foglaltamagába a nemzetközi találkozót. A mi egyházme-gyénk – ahonnan 120-an jöttünk – Rómába menetmegállt Velencében fél napra, ahol kora reggel aSzent Márk-székesegyház altemplomában tartottakmisét számunkra, és még sok szép dolgot láttunk.Hogy az izgalom se maradjon el, két ministráns rosszhajóra szállt fel, de szerencsére egy rövid futássalmegúszták. Késõ éjjel érkeztünk meg az Örök Város-ba. Másnap a Vatikáni Múzeum meglátogatása utánvolt a pápai audiencia a Szent Péter téren, amelyen 17nemzet képviseltette magát. Magyarországról 1200-anérkezünk, ezzel a harmadik legnépesebb küldöttségetalkottuk. A magyarok közül ketten ministrálhattak Fe-renc pápának, és ebbõl az egyik – nagy megtisztelte-tésre – én lehettem. A kétórás próbán három nyelvetkeverve próbáltunk szót érteni, mert nem találtunkközös nevezõt, amit mind a tizenkét ministráns ismert

volna. Az audienciával egybekötött igeliturgián éngyertyázhattam, majd a szolgálat végeztével kezetfoghattam a pápával, sõt válthattam vele néhánymondatot. Úgy gondolom mindenki megért, ha ezt apillanatot tartom nyaram legnagyobb élményének. Aharmadik nap végigjártuk a Héttemplom zarándokla-tot, amit nagyon fontosnak tartok, hiszen a zarándok-laton nemcsak új barátok szerzése a cél, hanem a lel-kiekben való gazdagodás is. Csütörtökön az ókori Ró-mát néztük meg, majd késõ este elindultunk Assisi fe-lé. A pénteket ott töltöttük, ami a római nyüzsgésután kellemes kikapcsolódást jelentett. Nekem fõlegazért tetszett, mert megmutatta, hogy egy kicsi, régiváros is milyen értékes, szent hely tud lenni. Az utolsónapon még megálltunk a tengerparton egy kis stran-dolásra, majd este élményekkel tele és egy új közös-séggel gazdagodva érkeztünk meg Budapestre.

G i a n o n e J á n o s

Ajárás, a testtartás, a mozdulat – mint az ujjlenyo-mat – a természet egyik megismételhetetlen cso-dája. A bennem tárolt filmtekercs elsõ kockái

ezek néhai Szabó Géza plébánosról: a Villányi útonközeledõ, nyugodt léptû, enyhén hajlott hátú férfi, pa-pi gallérban – késõbb gyakran reverendában – kicsitzavart mosollyal, nem túl erõteljes kézfogással viszo-

nozta bemutatkozásom. Ezerkilencszázhetvenkilen-cet írtunk akkor, a borongós vasárnap délelõtt Gézaatya a plébánia felõl közeledett, és e rövid találko-

zás éppen az egykori marxista-leninista egyetem lép-csõi elõtt történt. Mondhatnók: e két szomszédos

épület pontosan jellemezte a kort, azon kerete-ket, amelyeket az istenháza falain belül s kívülvolt sorsunk tudomásul venni. Ahogy ez termé-szetes, a lelkipásztor elárulja magát minden

szentmisén: Géza atya finom mozdulatait, felkészült,erõs kultúrával megnemesített prédikációit elsõ hal-lásra rögzíteni lehetett. A liturgián kívül látható em-ber lassabban nyílt meg, illetve Õ, magánszemélykénterre talán nem is adott lehetõséget: mindig kedves, devisszafogott, halk és válogatott szavú maradt.

Valamint a liturgikus muzsika, a kórusszolgálat jelesbarátja, készséges segítõje.

Személyiségének jegyei alkalmassá tették arra, hogy aszocializmus világában is partner legyen, de ezzel amandátummal okosan élt: ernyõt tartott Placid atyabevonása és Emil atya kisközösségei fölé, jelezve,hogy a békepapság világában a szürke számos árnya-lata jószándékú is lehet. Hála légyen azért, amit meg-tett, és amit megtehetett volna, de nem tett meg – ezutóbbi is erény tud lenni az idõ bizonyos és zavarosmetszetében.

Néhány esztendõvel ezelõtt a Bazilikában rendezettMindszenty ünnepség házigazdájaként fogadta dalos-és muzsikustársaimat. Az est végén egy kiadvánnyal –benne a Szentimreváros zenei történetének részletei-vel – ajándékoztam meg. Csendben, egyedül álltunkmiközben átpörgette a lapokat, régivágású zsebkendõ-jével törölve könnyeit. Itteni éveit õrizte a leginkább,a polgári hagyományok otthonos utcáiban megértet-ték csendes szavát.

C s á n y i T a m á s k a r n a g y

Kezet foghattam a pápával M I N I S T R Á N S O K R Ó M Á B A N



Mi is az EMIT?

„Itt vagyok, engem küldj!” – ezzel a felkiáltással vállaljael prófétai küldetését Izajás, amikor az Úr megjelenikszámára, és végignézve bûnös népén megkérdezi: „Kitküldjek el? Ki megy el nekünk?” (Iz 6,8)

Idén július 7–11. között a 13-18 éves korosztályból többmint háromszáz fiatal gyûlt össze az Esztergom-Buda-pesti Egyházmegyébõl a bodajki falutáborban, hogy a„jók még jobbakká legyenek”, és keresztény küldetés-tudatukban megerõsödve továbbvigyék a lángot éle-tük különbözõ területeire.

Az Egyházmegyei Ifjúsági Tábort (EMIT) hagyományo-san háromévente rendezik meg, idén hatodszorra. Ezjelenthetett rutint a szervezésben, azonban mivel min-den ilyen alkalom más gondolat, üzenet köré épül,ezért inkább az a kihívás, hogy az idei még jobb le-gyen, mint az elõzõ! A léc pedig nagyon magasanvolt: az elején többen is elmondták, hogy idén azértjöttek EMIT-re, mert a múltkorit tartják „életük leg-jobb táborának.”

Az eseményt tehát gondos felkészülés elõzte meg. Azegyüttlét vezetõje, Bárány Béla atya által kiválasztottmottó nyomán már körvonalazódott a menetrend.Hogy minél inkább személyre szabott programokkalkészülhessenek a szervezõk a különbözõ életállapot-ban lévõ, eltérõ lelki beállítottságú fiatalok számára,életkor alapján három (13–14, 15–16, 17–18) altábor-ra osztották a résztvevõket. Az altáborokban – ügyel-ve, hogy a tagok lehetõleg ne ismerjék egymást – átla-gosan nyolcfõs kiscsoportok alakultak, melyeknek élé-re két-két kiscsoportvezetõ került.

Vezetõ(ki)képzés avagy így készültünk mi

Én az egyes számú altábor egyik kiscsoport-vezetõjekéntcsatlakoztam a szervezéshez. Két elõkészítõ találkozásután, ahol a különbözõ programokra (pl. fakultációk,hivatások bemutatása, fiú-lány különprogram, altáborivetélkedõ, sportdélután stb.) jelentkezhettünk szerve-

zõnek, július 5-én, két nappal a résztvevõk érkezéseelõtt, már ott voltunk Bodajkon. Azt már az elõkészítõtalálkozások során felismertük, hogy nekünk, kiscso-port-vezetõknek különös szerepünk van a táborban,hiszen lehet, hogy a „szervezõi ranglétrán” alul va-gyunk, ez azonban azt jelenti, hogy mi közvetlenül ál-lunk kapcsolatban a résztvevõkkel! Ezzel a felelõsség-gel azonban nem maradtunk magunkra: azért talál-koztunk két nappal a Tábor kezdete elõtt, hogy errefelkészítsenek minket. Modern kifejezéssel talán úgylehetne megfogalmazni, hogy egy „intenzív csapatépí-

tõ és vezetõképzõ tréningen” vettünk részt, Kató Csa-ba diakónus és felesége, Kató-Bellavics Ágota irányí-tásával. A katekéta-házaspár több évtizedes tapaszta-lata nyomán a felkészítõ napok teljes sikerrel zárultak.Egyrészt a szervezõkbõl egy összetartó csapat állt ösz-sze, másrészt pedig rengeteget beszéltünk arról, hogymilyen egy jó vezetõ(páros), mire figyeljen egy kisebbközösség esetén, milyen kihívások érhetnek minket, ésarra, hogy válaszoljunk úgy, hogy abból mindnyájanmegerõsödve kerüljünk ki. Kedvenc gyakorlatom, ami-kor rövid történeteket, példázatokat dolgoztunk felközösen, tanulságokat keresve, hogy mire érdemes tö-rekedni, és mit fontos elkerülni vezetõként.

Ezek a felkészítõ napok azért voltak különösen fontosak,mert a következõ hét során nagyon erõsen egymásralettünk utalva: ennyi résztvevõ számára csak úgy lehetsikerrel programot szervezni, ha figyelünk egymásra,ismerjük a helyünket és feladatainkat, és ha valamiváratlan történik, tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül,hanem számíthatunk a többi szervezõ segítõkészsé-gére.

A „kiképzés” olyan jól sikerült, hogy a végén többekbenmegfogalmazódott: „Már ennyi élménnyel is haza-mehetnék!” Mintha az apostolokat hallottuk volna aTábor-hegyen: „Uram, jó itt nekünk…” (Mt 17,4) Demi is küldetést kaptunk: továbbadni az örömhírt amásnap érkezõknek…!

Ott voltunk, hogy minket küldjön!

A F I A T A L O K K Ü L D E T É S T U D A T A Á L L T A K Ö Z É P P O N T B A N

l é p c s õ i m a



A megérkezéstõl a küldetés elfogadásáig

Július 10-én, kedden reggel a fiatalok a Szent István Ba-zilika elõtt találkoztak, hogy egy három buszból állókonvojt megtöltve levonuljanak Bodajkra, ahol a fel-készült (és felkészített) szervezõk közös énekléssel fo-gadták õket. Az altáborokra (piros, kék, zöld), majdkiscsoportokra oszlás után meg is kezdõdtek a progra-mok. Az öt nap eseményeinek mottói a tábor fõ gon-dolatának szavaiból álltak össze, azaz a különbözõ na-pokon a programok az itt, vagyok, engem, és küldj sza-vak köré épültek, míg az utolsó, szombati napot hála-adással zártuk.

A tábor ezerféle programja közül csak néhányat szeret-nék kiemelni, amelyek számomra a leginkább kifejez-ték az EMIT célját és hangulatát. Az elsõ nap az „itt”szó jegyében a testi-lelki megérkezésé, ismerkedésévolt. A kiscsoportok (elõreutalva) szerzetesrendek ne-veibõl alkothattak maguknak különbözõ neveket, ígya Laza Riskák (a Klarisszák nevébõl), Lézik (Szalézi-ak), Ipukacsok (Kapucinusok) mellett a mi kiscsopor-tunk lett az A-Laposak (Pálosok). A második napon,szerdán („vagyok”) önismereti programokkal készül-tünk, például este személyiségteszteket töltöttek ki arésztvevõk, amit egy játék során elemezhettek ki, job-ban megismerve saját jellemzõik elõnyeit és kihívása-it. Csütörtökön („engem”) délelõtt Székesfehérváron,különbözõ erényeket lehetett gyakorolni ötletes csa-patjátékokban, a délutánt pedig a férfi-nõi hivatásmegismerésének szenteltük: a leendõ férfiak példáulFüzes Ádám atya autóján kereket cserélhettek, szituá-ciós játékban játszhattak el randihelyzeteket, sõt,megtanulhattak nyakkendõt kötni! A lányok ezalattvezetett beszélgetések során kókuszgolyót formázhat-tak, gyöngyöt fûzhettek, majd bekötött szemmel kel-lett otthoni feladatokat megoldaniuk (nõi táskábankutakodni, SMS-t írni, kiteregetni vagy limonádét ké-szíteni). A pénteki napon („küldj”) a szerzetesi hiva-

tást ismerhettük meg közelebbrõl: a „szerzetesek for-gószínpadán” tucatnyi különbözõ rend szerzetesei ésszerzetesnõi mutatkoztak be, saját és alapítójuk példá-ján keresztül téve életszerûbbé számunkra a megszen-teltség e formáját.

Az utolsó napon a résztvevõk oda érkeztek, ahonnan in-dultak: a Szent István Bazilika elé. Mégis látszott a te-kinteteken, hogy lélekben nagy utat tettek meg az ötnap alatt. A kétszáz fiatal és a száz fõs szervezõi gárdaolyan szívvel énekelte a Bazilika lépcsõin az Imperfec-tum együttesnek köszönhetõ tábori himnuszt, hogyigazi tanúságtétel lehetett az odasereglett szülõk, ér-deklõdõk és turisták számára. A vezetõ Bárány Bélaatya áldásával a tábor véget ért, de ez adott lehetõsé-get, hogy elinduljon valami új…

Mit adunk tovább?

Ahogy azt a tábori programok is mutatták, a cél az volt,hogy a résztvevõk jobban megismerjék és tudatosítsákazokat a feladatokat, amelyek a krisztusibb élet felévezetnek. Ennek a fontosságát ma nem lehet eléggéhangsúlyozni, amikor a szeretet köré épülõ humánusértékektõl (a szabadság felelõs megélése, az elkötele-zõdésre való bátorság, az értékközpontú közösségek-hez való tartozás stb.) eltávolodott, identitásábanmeggyengült Európában egyre nõ a kétségbeesés és avágy, hogy az esendõ individuum helyett valami biz-tonságot jelentõ erõ kerülhessen a középpontba.

Emlékeztethet a helyzet egy kamasz útkeresésére, ami-kor szembefordul szüleivel, hogy kitörjön a megszo-kott keretek közül, és saját lábára állva megtalálja sa-ját válaszait az élet kérdéseire. Ezt az idõszakot a szü-lõknek akkor is el kell fogadniuk, ha tapasztalatuk ré-vén biztosak a saját igazukban. Ilyenkor a nevelõmun-ka feladata a bizalmi viszony fenntartása, és a továbbijó példa mutatása, hogy a „tékozló fiú” végül hazatér-jen az atyai házba.

Nekünk, keresztényeknek tehát ez ma a feladatunk: pél-dát mutatni, hogy érdemes úgy élnünk, ahogy Krisztustanította. Tettekkel bizonyítani, hogy mi ismerjük azo-kat az értékeket, amikhez érdemes visszatalálni. Úgyhiszem, a résztvevõkben sikerült felébreszteni ezt a fe-lelõsséget, hogy hazatérve életük különbözõ területeinegyre hitelesebben éljék meg Krisztus tanítását.

Mert mi ott voltunk, és most minket küldött.

O t t l i k D o m o n k o s

l é p c s õ i m a

Ahelyett, hogy rosszat mondunk

a rosszakról, segítsük a jókat, hogy

még jobbakká legyenek, a gonoszo-

kat pedig abban, hogy megtér-

jenek!”

S Z E N T X X I I I . J Á N O S P Á P A

Virágzik az orgona;ablakom alattdíszesen pompázika kert!Az égen fel-hõrongyok libeg-nek,szívemben hallgata csend...

Vajon honnan jött, éshová tart ezaz évszak?Milyen kincseketrejteget még atarsolyában?

D E N C S I K L Á S Z L Ó

vers mindenkinek



Megbocsátást kérünk Istentõl minden ember és in-tézmény számára, akik bezárják az ajtót a mene-kültek elõtt. Fivéreink és nõvéreink elõtt, akik

otthont keresnek, ahol félelem nélkül élhetnek. (FERENC

PÁPA) A körülményeket nyitott szemmel figyelõ embere nyilatkozat elõtt sem lehetett teljesen közömbös,nemcsak a tények, számok és a jelenség közvetlen sú-lya iránt, hanem azért is, hogy a közeli jövõnél távo-labb nézzen.

Erõsen fogva tart a fenti felütés, amelynek következmé-nye nem is lehet más, mint a szolidaritás érzése – nemszívesen bontom szét e vándorló tömeget gazdasági,politikai okból menekülõkre, mert ahonnan nekiindul-nak a jobb élet ösvényének, számomra – az üldözöttkeresztényeket talán külön kiemelve – nincs különb-

ség a kiindulási pontban: háború, erõszak, ivóvíz- ésélelmiszerhiány, kényszermunka etc., vagyis az em-berhez méltó feltételek teljes hiánya okán – néhánycsibészt kivéve – mind megérdemelnék az irgalmat.

Róma püspökének szavai nem hordozhatnak a Szent-írással ellentétes üzenetet, ugyanígy hallgatása is amegszólalás lélek nélküli jelzése lenne, de a migráció-val kapcsolatos mondatok a templomba járó emberrefeloldhatatlan lelkiismereti terhet tesznek. Ha elju-tunk odáig, hogy az érem mindkét oldalát lássuk, azsem tagadható, hogy e vándorlás a vallás meneteléseis, vagyis a kereszténység és az iszlám ütközése töröl-ni fogja az egyik jelenlétét a másik kárára. Európánakvissza kell nyernie erkölcsiségét és hitét, mert veszélyt je-lent, hogy miközben a Nyugat elvesztette vallása gyöke-rét és morális tartását, az iszlám igazodási ponttá vált –így HENRI BOULAD, az Egyiptomban, szíriai-libanoniszülõk gyerekeként született jezsuita – kétféle iszlámlétezik: az irányítani akaró, erõszakos, valamint a nyi-tott, toleráns. Ez a kettõsség Mohamed óta létezik, és aKoránban is jelen van, és a két irányzat között teljes azellentmondás. Az egyik a nyitottságra, a másik a térítés-re és mészárlásra fókuszál – jelezte a szerzetes.

A szeretet sorrendje

Veszély esetén annak nyújtok elõször segítséget, aki kö-zelebb áll hozzám, akinek személyes kapcsolata maga-sabb rendû felém: házastárs, gyermek, szülõ, rokon,ismerõs, idegen. És e sorrend elsõ három helyezettjétmég békeidõben is lehetetlen felállítani. A szeretet-

rend megjelöli a választási lehetõségeket. Ez – törté-nelmi léptékben – számos alkalommal lett érzéketlen-ség, sõt kegyetlenség forrása. Boot ist voll, a csónakmegtelt – a svájci hatóságok ezzel a három szóval kö-zölték, hogy a II. világháború folyamán miért nem fo-gadnak több menekültet. Zsidókat sem. Annyit mente-ni, amennyit a vízszint enged vagy mindenki elpusz-tul: ez az elsõtiszt rettenetes terhe. A migránsok általhasznált csónakok pontosan és képszerûen láttatják,hogy Lampedusa szigeténél meddig ér a víz.

A liberális szövegkönyv

Jelen írás csupán egy személyes dilemma nyugtalan jel-zése, a bevándorlás európai folyamata mégsem írhatóle a liberális indíték említése nélkül, amely az egész

haszonelvûségnek és a családmodell felszakításánakfolyamata által sziklára vetett magot, és mégis termésthozott mára.

Az úgynevezett fejlett világban a demokratikus társadal-mi berendezkedés a látszat ellenére sem valósult meg,a népfelség szépsége illúzió mindaddig, amíg a tõkeolyan sûrítményben létezhet, amely megengedi, hogyegy-egy érdekcsoport akkora vagyonnal bírjon, amelynagyobb, mint országok, sõt földrészek értéke. A mul-tikulturalitás dicsérete száraz haszonelvûség: a színe-sek végezzék el azt a munkát, amelyet a fehérek ala-csonyrendûnek vélnek, s pótolják azon – meg nemszült gyermekeket – akik majd nagyszüleiket, szülei-ket eltartják. Érlelõdik a senki által meg nem válasz-tott jogvédõk, az „igazi” demokraták s „humanisták”,a másság rajondói számára feloldhatatlan szembesí-tés, mely szerint e másság hûsége a Kába szentélyheznem csereszabatos a felvilágosodás általuk magasratartott értékrendjével. A vallás olyan választóvonal,amely a tolerancia zászlólengetõi számára tolerálha-tatlan. A liberális demokrácia önvédelmi tehetsége ki-csiny, lényegébõl fakadóan el kell érkeznie addig apontig, amíg ki kell rekesztenie másokat, saját magavédelmében. Ez a pont azonban ezen épület összeom-lását jelenti, hiszen mi értelme lenne annak a szabad-ságnak, amely válogatni kénytelen?

Az azonos nemûek házassága?

Létezik ilyen szóösszetétel, hiszen a nyelv következmé-nyek nélkül megerõszakolható. A magam részérõl a

Tömegvonzás

S Z Ö G E S D R Ó T V A G Y S Z O L I D A R I T Á S ?

t û z l é p c s õ

Írásunk szerzõje 1979-

ben csatlakozott a temp-

lom muzsikus közös-

ségéhez. Karnagy, kántor.

Szívügye a szép régi egy-

házi ének gondozása.

Felesége pedagógus,

három lányukkal

a Szentimreváros lakói.



tartalmi kapcsolatot nem tartom e tartalomhoz méltó-nak. Az Úristen Ádámot egy Évával ajándékozta meg,bár teremthetett volna egy másik Ádámot – sõt kettõt– is. Nem tette. Így csak egy örök megoldás marad: aházasság két igen és két nem. Minden más: más.

A fenti bekezdés és a migráció között csak látszólagnincs átjárás. Mert a gyermekek nemzésére alkalmat-lan viszonyrendszerek keretbe foglalása, a családszándékos megsebzése, a természet ellen való betelje-sülés felhangolása elvezet az egységes nemzet felbom-lásához. A legkisebb közösség válsága itt találkozik ahaszonelvû társadalmi berendezkedéssel, ahol mindenalávetett a megtérülés követelményének. Az okostele-fon és a gyermekvállalás egyaránt befektetés lesz, azelvárás pedig annak választása, amely rövid távonmegtérül. Így kerül a gyermekáldás az utolsó elõttinégyzetbe, mint rendkívül lassan fiadzó értékpapír.Ellentétben a Föld nevû bolygó muzulmán oldalával.

A kritikus tömeg

A befogadás készségének sarokpontja, hogy mit gondo-lunk a nemzet fogalmáról. Hat betût és az adott or-szág határain belül élõ lakosok számszerû összegét,akik szabadon döntenek, egyéni érdekeik mértéke sze-rint? Cserében nem állítanak korlátokat a társadalomviselkedési-, vallási- és kapcsolati rendszerében, nemdöntenek arról, hogy mások hol és hogyan éljenek.Vagy az országlakosok többsége egy magasabb rendûközösség formálásában érdekelt, amely nem egyenlõaz egyedek számtani összegével, hanem a kultúra, ahagyományok, a nyelv megõrzése – esetünkben – amagyarságtudat edzése a közös nevezõ. Ez szembe-megy a világpolgár magatartásával, aki minden közös-séget és ennek felhalmozott értékeit egyszerû jogvi-szonynak látja. Ez utóbbi számára nincs tétje az elfo-gadás különbözõ fokozatainak: õ az elfogadást dog-maként és korlátlanul követeli meg, az értékek irántsemlegesen, annak kinyilvánítása nélkül, hogy a csele-kedet építõ vagy romboló jellegû-e.

Az elmúlt két évezredben tömeges és idõben gyors nép-vándorlás még sehol a világon nem párosult békés be-olvadással, nemcsak a társadalom megszokott szerke-zetének felszakadása, hanem a vallási törésvonalak ar-rébb tolódása okán sem. A mennyiség és a ritmusilyen mértékû megváltozása során a legnyilvánvalóbbkérdés – amit a politikailag korrekt színfalak elõtt fel-tenni sem illik – ez: lenni vagy nem lenni? Az identi-tás megõrzése a most látható és vélhetõ léptékben azelsõ az egyenlõk között, és kényszerûen hátrébb toljaa szolidaritást. Más neveltetés, más kultúra, más hit,más ösztönök, más szín, más életcél, más társadalmiszereposztás. Nem rosszabb, csak más.

A magyarság tapasztalatai bõségesek: amint a lélekszámeléri a kritikus tömeget, a tenger feltámad és a vízvagy annak árja lesz az úr.

A lét elviselhetõ könnyûsége

Mohamed nem kér sokat követõitõl, az iszlám ezért (is)hódított és hódít rendkívül hatékonyan: ima, a Ra-madan böjtje, az alamizsna, a zarándoklat, a megtar-tóztatás a tisztátalan állatok húsától és a bortól. Vala-mint bizonyosan számolnunk kell e vallás sarokpontjá-val: az igazhívõ csak az iszlám által birtokolt földettartja törvényesnek – ami ezen kívül esik, az meghódí-tandó és megtérítendõ hadszíntér (dár al-harb).Követõi nemcsak vallási közösséget, hanem egy állam-rendet alkotnak, egyiket a másik nélkül nem elválaszt-hatóan. E tényt nem hangsúlyozhatjuk eléggé.

A gyarmatbirodalom visszavág

A fehér ember válogatott kegyetlenséggel, kapzsisággalrabolta el világrészek kincseit. Most is ezt teszi – a kí-méletlenség nem változott, a felszínen látszó módsze-rek finomodtak, a víz alatti történéseket elhallgatjavagy politikailag korrekt újbeszéddel takarja el. Aszolgamunkáért alacsony bért fizet, a nyersanyagértpedig bombázókat küld. Bizony. E nemes tettek követ-kezményeképp Irakban, Afganisztánban és Pakisztán-ban legkevesebb 1,3 millió, többségében civil, pusztultel. Õk a járulékos kár.

Ami a Közel-Kelet és Afrika nekiinduló népét illeti, teljesjoggal mondhatják: mi is szeretnénk részesedik azonjavakból, amelyeket régen és azóta, tõlünk vittetek el.Nem gondolom, hogy a migránsok ezzel a tömör vággyal érkeznek, de ha így tennék, lenne igazságukbenne.

A mérték, mint egyedüli reményünk

A világon megtermelt javak többségét egy szûk, de kor-látlan hatalmú érdekközösség tartja a kezében, amelya mértéket már rég elvesztette, és abban érdekelt,hogy ezt senki ne próbálja megkeresni. Pedig azegyetlen lehetséges út, amely esélyt ad, hogy megõriz-zük az általunk felépített jóléti államot az, hogy e ja-vakból radikális mennyiségben és ellenszolgáltatásnélkül juttassunk azoknak, akiket ezek hiánya ûz. Haa felhalmozott vagyon, tudás és erõforrások továbbrais néhány százmillió ember birtokát képezik, akkor avízvonal átfolyik a csónak peremén, és mindnyájan el-süllyedünk. Nem a szerencsétlen sorsúak importja, ha-nem a javak és a tudás exportja adhat feloldozást. En-nek belátása és az ezzel járó önzetlenség – az eddigitapasztalatok metszetében – nem fog magától kiala-kulni. Egy mindent átvilágító kataklizma nélkül nem.Addig pedig rossz és még rosszabb megoldási kísérle-tek részesei leszünk. Nem kétséges: ez a szabad akaratára. De a reménye is.

C s á n y i T a m á s


A Lépcsõ készséggel vár-

ja azon testvérek írásait,

akik az õket megérintõ

gondolatokból szívesen

közölnek, adnak útra-

valót közösségünk ja-

vára: karnagy@szent-

imre.hu


433.Szent Bernát cserkészcsapat. 11nap. 280 cserkész. 10 tonna felsze-relés. Napi 1 köbméter ivóvízfo-

gyasztás. Nyílt napi mise 600 fõvel. 65 programblokk.Tábortûz. Zászlószertartás. Egyenruha. Röviden, szá-mokban, címszavakban. Idén is megrendezésre kerülta plébániai cserkészcsapat cserkésztábora.

Minden cserkészév koronája a nyári tábor. Csapatunkidén Tardos mellett egy ligetes erdõben, patak men-tén, dombok alján táborozott. Mint minden évben,idén is volt keretmesénk, ez alkalommal kalózos törté-netet választottunk. A keretmese arra szolgál, hogyegy-egy történetet, korszakot játszva dolgozzunk fel,ezáltal elmélyedjünk benne, megéljük azt. Minden tá-bor egy elõtáborral kezdõdik, amely 3-4 napos. Ittépítjük fel az alaplétesítményeket, a konyhát, az ebéd-lõt, a latrinákat, a zuhanyzókat, az alakuló teret. Ma-ga a tábor 11 napos, ebbõl a kiscserkészek 5 napon

vesznek részt. Az alapfeladatokat ellátó cserkészekettörzsnek hívjuk, ide tartozik a parancsnokság, a be-szerzés, a konyhás, az egészségügyes. A tábor teljesennomád, igyekszünk ezt a formát megõrizni, szeret-nénk a természettel minél nagyobb összhangba kerül-ni, ezáltal a legkisebb lábnyomot hagyni magunkután.

A táborozókat 3 korosztályra osztottuk fel: kiscserkész,cserkész és kósza. A táborlakók életkora 6 és 24 év kö-zött oszlott el, így különféle foglalkozásokat kellet biz-tosítanunk cserkészeink számára. Hadd említsek pá-rat, melyek mind a testi, mind pedig a lelki épüléstszolgálták: korosztálynak megfelelõen sport, kézmû-vesség, számháború, kirándulás, kereskedõjáték, lelkiprogram, szentmise, táncház, népdaltanulás, tábortûz.

Idén kifejezetten jól sikerült egy programblokkunk,amely a „helyi erõk” nevet viseli. Ennek lényege, hogytáborozási helyszínünkön segítünk a plébániának és

A nevelés kalózaiT Y Ú K V Á G Á S O N I S R É S Z T V E T T E K

f a l é p c s õ


1 1L É P C S Õ / 2 0 1 5 / V e n i S a n c t e

az önkormányzatnak. Így került sor arra, hogy újra-murváztuk a kálváriadomb útját, fát aprítottunk idõ-seknek, füvet nyírtunk, valamint kõmentesítettünkegy futópályát. Jó volt látni a cserkészeket, hogy jobbállapotban hagyják itt a világot, mint ahogy kapták.

Táborunk célja az volt, hogy a gyerekek közelebb kerül-jenek a természethez, ápolják a magyar hagyományo-kat, a kultúrát, elmélyüljenek hitükben. Hagyomány-ápolásként új programot is bevezettünk, idén a na-gyobbak tyúkvágáson is részt vehettek. A vágástól afeldolgozáson és az elkészítésen keresztül minden fel-adatot õk végeztek, ezáltal megismertettük velük, ho-gyan kerül az étel az asztalra. Véleményem szerint, eznagyon jól sikerült esemény volt a tábor színes palet-táján.

Nyílt napunkon meglátogatnak bennünket cserkészeinkszülei. Betekintést nyerhetnek a tábor mindennapjai-ba, részt vehetnek különféle programokon. A napot,mely egyben a fogadalomtétel idõpontja is, egy közösszentmisével ünnepeltük meg, melyet idén Sixtus fõ-apát tartott.

A tábor alapján is elmondható, hogy a Szentimreváros-ban él a cserkészet, feladata, jövõje jól látható. Misszi-ós tevékenységünkre, ifjúságnevelõ munkánkra szük-ség van, melyhez igyekszünk utánpótlást, anyagi biz-

tonságot teremteni. Szeretnénk a fiatalokat magya-rabb magyarrá és emberebb emberré nevelni. Igenbiztató, hogy Budaörsön most hoztunk létre egy újcsapatot, illetve Kelenföldön is alapításra kértek felbennünket, amelyhez erõnket gyûjtjük.

S z i r á k i M á r t o n

f a l é p c s õ

Az írás szerzõje gyer-

mekkora óta jár a Szent

Imre-templomba. 14 éve

ministrál, ugyanennyi

ideje cserkész a plébánia

csapatában. Nagyjából 6

éve lát el sekrestyési,

kertészeti és gondnoki

feladatokat a templom-

ban. A szertartások

elõkészületében és

vezetésében is lendület-

tel vesz részt. Jelenleg a

Pécsi Orvostudományi

Egyetem hallgatója.


1 2 L É P C S Õ / 2 0 1 5 / V e n i S a n c t e

Politikai és gazdasági menekültek szétválaszthatat-lanul olvadnak össze az emberáradatban. A hábo-rú és a keresztényüldöztetés elõl menekülõk, a

céllal, spirituális küldetéstudattal útnak indulók, az él-hetõbb körülmények közé vágyódók keverednek a va-lóban segítségre szoruló menekültekkel.

Az Európai Unió megosztott, hiszen önmaga reprodukci-ójára sem képes, a rendkívül alacsony, 1,3 % alattiszaporodási rátával képtelen a munkaerõpiaci egyen-súly megteremtésére, a szükséges munkáskezek hosz-szabb távú biztosítására. A fejlettebb tagállamok mun-kaerõhiánnyal küzdve, egyes szakmákban kifejezettennyitottak a bevándorlók tömegei iránt, így a külsõ ha-tárok védelmét sem tartják elengedhetetlenül fontos-nak. Befogadók a bizonytalan küldetésû, soknyelvû éssoknemzetiségû emberáradattal szemben. Kolumbuszérkezését fogadhatta ilyen zavarodottan és önvéde-lemre képtelen állapotban a vallásilag is erõsen meg-osztott, soknemzetiségû indián népesség 1492-ben,leginkább a maya és az inka kultúra. A tétlenségnekés tétovaságnak márpedig ára van és még inkább áralesz.

A spirituális következményekrõl ugyanis alig hallani vala-mit, holott számtalan jel utal arra, hogy az iszlám vi-lágból érkezõ menekültáradat Európa fundamentu-mát, a keresztény értékrendet kezdi ki. Kimeríthetet-len tartalékok várakoznak a horizonton. Elegendõ, hacsak Afrika 1 milliárdot bõven meghaladó, rendkívülfiatal, és a klímaváltozás miatt mélyszegénységbenfuldokló, mezõgazdasággal foglalkozó lakosságáragondolunk. De a Közel-Kelet és Észak-Afrika, „az ArabTavaszt” elszenvedõ, szétzilált hatalmi struktúrájú, éstörzsi ellentétektõl szétfeszülõ társadalmait, földönfu-tóvá tett lakosságát sem hagyhatjuk ki a számításból,amint azt a Görögországba és Macedóniába áramló,vagy az Olaszországba igyekvõ, Lampedusa szigetérehajózó – sokszor hullámsírba süllyedõ – és Ceuta vá-rosán keresztül Spanyolmarokkóba menekülõk ezreibizonyítják.

Qui prodest?

Önkéntelenül is felvetõdik a kérdés: kinek az érdeke? Miennek a felgyorsult áradatnak az igazi oka, kiváltó té-nyezõje és valódi célja? Valami történt a világban, amieddig nem játszott különösebb szerepet. A fejlettség-beli eltérések ugyanis nem új keletûek. A gyarmattar-

tók és egykori gyarmataik között mindig volt – ha egy-irányúnak is tûnõ – migráció. Életszínvonalbeli kü-lönbségek, amióta világ a világ léteznek, sõt történel-mi távlatokkal bírnak. A különbség tehát lehet táptala-ja a hirtelen felgyorsult, napjainkban virágzásnak in-dult és beláthatatlan jövõt képezõ népvándorlásnak. AÁltalános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény és aKereskedelemi Világszervezet megállapodások sora bi-zonyítja, hogy a fejlett országok számtalan, a gesztus-nál lényegesen többet érõ engedményt tettek a feltö-rekvõ gazdaságú, és a fejlõdésben leginkább elmara-dott országoknak. Célként fogalmazódott meg ugyanisaz, hogy érdemben csökkenjen a fejlett és fejlõdõ világközötti gazdasági ûr és támogatottságbeli rés, hogy afeltörekvõ világ termékei vámmentesen vagy a legna-gyobb kedvezmény elvét érvényesítve jelenhessenekmeg a fejlett országok piacain.

Az ellentétek tompítása ma is napirenden lévõ kérdés anemzetközi fórumokon, így nehezen képzelhetõ el,hogy a felek felálltak volna a tárgyalóasztaltól. Sokkalinkább az a valószínû, hogy a kérdés nemzetek fölöttidimenziót kapott.

Az sem kizárt, hogy a TTIP rövidítéssel ellátott, az Egye-sült Államok és az Európai Unió között tervezett sza-badkereskedelmi megállapodás körüli zûrzavar lehet aháttérben, és a migránsok áradatának burkolt finan-szírozása a tárgyaló fél gyengítését, megpuhítását cé-lozza.

A spiritualitás ébredésének kora

Az elvilágiasodás ideológusai az 50-es, 60-as években,nemcsak nálunk, hanem nyugaton is azt hangoztatták,hogy a vallás a felvilágosult embernek személyes

Emberáradat

S P I R I T U Á L I S K Ö V E T K E Z M É N Y E K




ügye, és a világpolitika eseményeit nem befolyásolja.Hogy mekkorát tévedtek, azt a napjainkban zajló fo-lyamatok világítják meg csak igazán. A szovjet ateiz-mus nyomása alól felszabadult népek rácáfoltak erre amegkövesedett szekularizációs elméletre, az ateizmuslegdurvább formáinak helyt adó Oroszországban vi-rágzásnak indult a hitélet, olyannyira, hogy a Kremljelenlegi, nem éppen makulátlan múltú urai sem von-hatják ki magukat alóla. Más területeken, ahol koráb-ban gyökeret vert az ateizmus, egy újfajta spiritualitásébredésének lehetünk tanúi. A radikális vallásosság,más szóhasználattal a fundamentalizmus, térnyerésétérezhetjük a világvallásokban.

A tények és a képsorok azonban a Közel-Kelet másik ar-cát is megmutatják. Megdöbbentõ, felkavaró, borzal-mas cselekedetekrõl hallani nap mint nap. Iszlám fun-damentalisták keresztény templomokat rombolnak,keresztényeket fejeznek le demonstratív módon, elret-tentõ példaként szolgálva arra, hogy az iszlám radiká-lis ága milyen mélységekre képes. A vallási szélsõségnem kíméli az évezredes kultúra építészeti emlékeit,õsi templomait sem, porrá zúzva a kultúrkincs felbe-csülhetetlen értékû emléktárgyait Aleppóban vagyPalmyrában.

Elkövetõként rendre a Szíriában hatalmas területeketuraló Iszlám Állam (ISIS) jelentkezik. De kinek a ne-vében hajt végre terrorcselekményeket ez a hatalomratörõ, rejtett finanszírozású gépezet? Kinek a nevébenakkor, amikor a három nagy monoteista vallás ugyan-azt az Istent tartja az ég és föld urának, akár Allah-nak, akár Jahvénak nevezi.

A fele barát

A vallás, ha a történelem mélységeit borító fátylat felleb-bentjük, mindig a hatalom megszerzésének eszköze-ként szolgált. A szomorú valóság napjaink gerjesztett

vallásháborúja, melynek rafinált eszköze a migráció,az Európát rajtunk keresztül is elözönlõ iszlám népes-ség. Lehet, hogy kényszerképzet, de olybá tûnik,mintha a történelem ismételné önmagát. Egykor a ke-reszténység védõbástyájaként álltunk, hatalmas vérál-dozat árán ellen az oszmán birodalom terjeszkedésé-nek, a nyugati civilizációt hódoltatni akaró, magukatigazhitûeknek tartó iszlám hadaknak. A három részreszakadt ország, kiveszõ népesség, Konstantinápolybaelhurcolt, rabláncra fûzött asszonyok, janicsárnak el-rabolt gyerekek, és a 150 évig tartó török hódoltság,megsarcolt, kivéreztetett gazdaság és megnyomorítotttörténelem vallotta kárát ennek a látogatásnak.

A napjainkat megkeserítõ menekültáradat mögött meg-húzódó vallási terjeszkedés, eszközrendszerében nem,de céljaiban igencsak sok hasonlóságot mutat az öt-hatszáz évvel ezelõtti törekvésekkel. Kérdés, hogy asok vitát kiváltó fizikai határzáron kívül mit tehetünkennek a folyamatnak a megállításáért a megosztott ésdöntésképtelen Európában.

A kereszténység újkori mártírjainak szenvedéseit látva,bizony elgondolkodtató, hogy vajon felebarát-e az, akiminket nem annak tart, sõt vallásunk eltörlésére, elta-posására tesz esküt, fenyegetve mindenkit, aki nem aziszlám híve. Kérdés, hogy ilyen esetben meddig tart azevangéliumi tanítás? Megfoszthat-e minket az egész-séges önvédelemtõl? Homokba dughatjuk-e fejünket?

Látnunk kell, hogy az elkövetõk, sok esetben a Nyugat-Európában szocializálódott arab szülõk második vagyharmadik generációs leszármazottjai, és mint ilyenek,alkalmasint kvalifikált, katonailag is jól képzett, gaz-daságilag beágyazódott, finanszírozási háttérrel ren-delkezõ emberek.

Ok nélkül lázadók

A kezük nyomán halálba küldött keresztények, akár a le-fejezettek sokasága a líbiai partoknál vagy a sivataghomokdûnéi között, nem ártottak a légynek sem,ezért nem hasonlíthatók a mártírságot önként vállaló,a muzulmánok vallási érzékenységét tudatosan meg-sértõ, 9. századbeli „cordobai mártírokhoz”, akik apróféta szidalmazásával vívták ki a kádi haragját.Mindezt egy olyan Spanyolországban, ahol a háromvilágvallás, a zsidók, a keresztények és a mohamedá-nok békésen megfértek egymás mellett egy virágzógazdaságú és kultúrájú mozarab világban. Nem ha-sonlíthatók ezek a szerencsétlenek a „Sátáni versek”megfogalmazójához, Salman Rushdie-hoz, de a Char-lie Hebdo karikatúristáihoz sem, mégis õk fizettek amások bûneiért. Ne adja Isten, hogy közülünk bárki azelszabaduló indulatok szenvedõ alanyává váljon.

D r . S z a b ó J e n õ


Cikkünk szerzõje a Gö-

döllõi Agrártudományi

Egyetemen 1974-ben

végzett üzemszervezõ

agrármérnökként, ahol a

mezõgazdaság-tudomá-

nyi doktori címet is el-

nyerte. Másoddiplomáját

az akkori Közgazdaságtu-

dományi Egyetemen sze-

rezte, majd a franciaor-

szági, Angers-i Mezõgaz-

dasági Akadémián tanult

tovább. Mérnök-közgaz-

dász. A Földmûvelésügyi

Minisztériumban tevé-

kenykedett 34 évet, ahol

több nemzetközi szerve-

zet tagjaként kiváló fran-

ciatudását is hasznosít-

hatta. Három évig dolgo-

zott Algériában.

Publikációs tevékenysé-

ge kiterjedt.

Felesége szintén agrár-

mérnök, két felnõtt

leánygyermekük van.

Foci, cselgáncs, lovaglás,

evezés, síelés, úszás, bi-

ciklizés tartották és tart-

ják karban.

A család évtizedek óta

kötõdik a Szent Imre-

templomhoz, de elsõsor-

ban gyermekeik révén

váltak a közösség aktív

tagjaivá.

Írásunk e pontján szögezzük le vilá-

gosan: Mohamed követõinek jelentõs

része hitének békés világát éli, gyako-

rolja a keleti vendégszeretet hagyo-

mányos gesztusait, és szülöföldjét te-

kinti hazájának.


1 4 L É P C S Õ / 2 0 1 5 / V e n i S a n c t e

c s i g a l é p c s õ

Amint az ismert, a neoliberális elméletnek az ál-lamról való nézete ezzel tökéletesen ellentétes.Szélsõséges elmélete szerint az államhatalomra

egyáltalán nincs is szükség, vagy ha van, csak minimá-lis nagyságban. A fejlõdést a szabad verseny, a szabadvállalkozások rivalizálása jelenti, ha ebbe az állam be-leszól, az csak a „haladás” kárára történhet. Ez lénye-gében a kezdeti kapitalizmus gondolata, amely régeb-

ben, egyenlõ feltételek mellett igaz is volt, mára azon-ban ezek az egyenlõ feltételek már megszûntek. Ha-talmas vagyonok halmozódtak fel, melyek behozhatat-lan elõnyt jelentenek tulajdonosaiknak. Sõt, a „szabadverseny” túllépett az országok határán, és „globalizá-cióvá” duzzadt. Meghirdette a „szabad tõkeáramlás,szabad piac és szabad munkaerõ áramlás” gondolatátis, amely az eddig is létezõ szociális problémákat csakfokozta. Ez a rendszer nem ismeri az igazság, igazsá-gosság, emberi szolidaritás erkölcsi elveit, és tökélete-sen illik rá Szent Ágoston mondata: „Igazságosság nél-kül, mi más az állam, mint szervezett rablótársaság.”

Szent ll. János Pál által kibocsátott „Centesimus annus”enciklika felhívja a figyelmet korunk, de különösen akelet-közép-európai államok nagy tévedésére is: Mivela kommunista és kapitalista gazdasági rendszer küz-delmében a kapitalista rendszer maradt felül, az em-berek nagy része azt gondolja, ez az igazi gazdaságialternatíva, amely a haladást szolgálja, ezt kell támo-gatni. A fentiekbõl azonban egyenesen következik,hogy sajnos ez nincs így! A globalizáció ugyanis kétér-telmû, azaz egyaránt hasznos és bûnös rendszer.Hasznos, amennyiben az egész világon elterjeszti amodern technikát, amely megkönnyíti az emberek éle-tét. De egyben bûnös is, amennyiben nem törõdik az

igazságossággal, általában az erkölcsi törvényekkel, azemberek, és nemzetek méltóságával. A mai állam gaz-dasági rendszere rendkívül bonyolulttá vált, csak lát-szólag korrekt, a valóságban áttekinthetetlen, és igaz-ságtalan konstrukció. Minden tõkés vállalkozás, le-gyen az kis, közepes, vagy nemzetek fölötti nagyvál-lalkozás ( multi), fontos termékeket állít elõ, tehát el-méletileg a közjavát szolgálja. Termékei segítségével

nyereségre tesz szert, és nyeresége után adózik az ál-lamnak. Ez az adó, – csakúgy, mint a munkavállalókfizetése – felosztható bruttó és nettó nyereségre. Azadózás elõtti nyereség a bruttó, az adózás utáni a net-tó nyereség. Az adózás utáni, – tehát a nettó nyere-séggel – maga rendelkezik, és itt jelentkezik a rend-szer álnok szerkezete. A nettó nyereség kimutatásaugyanis nagyrészt „üzleti titok” és innen származik aszociális igazságtalanság növekedése. Ezt a nyereségetnem könnyû ellenõrizni, nagysága függ a bér és rezsi-költségektõl, azaz több tényezõtõl. Felhalmozásaazonban a vagyoni különbségek legfõbb forrása.

Még inkább látszik ez a globalizáció elterjedésével. Amultinacionális cégek leányvállalatokat alapítanakkülföldi országokban. Az itt termelt nyereségük utánugyan elméletileg itt is „tisztességesen” kifizetik a he-lyi adót, de a netttó nyereséggel külföldön is szabadonrendelkeznek. Azt „jogosan” kiviszik, ill. kiszivattyúz-zák az országból.

A multinacionális tõke ezenkívül arra is jogot formál,hogy bármely külföldi ország természeti kincseit egy-szerûen kisajátítsa magának. Mi magyarok pl. évekóta bonyolult rendeletekkel, törvényekkel próbáljukmegakadályozni, hogy a magyar termõföldet külföldi-ek ne tudják kivásárolni. A határainkon belüli föld

Már a tizedik parancsolat intézkedik

A K E R E S Z T É N Y Á L L A M / 2 . R É S Z

Írásunk szerzõje 1931-

ben, régi szegedi pol-

gárcsaládban született.

Középiskoláit a szegedi

piarista gimnáziumban

végezte, de az államo-

sítás miatt állami

iskolában érettségizett.

A BME Mérnök Karán,

1953-ban, mint hídépítô

mérnök diplomázott.

1990-tôl, nyugdíjazása

után kedves érdeklôdési

területe a természetböl-

cselet irányába fordult.

2007-ben az Éghajlat ki-

adónál jelent meg a Jelek

Istentôl c. könyve, amely

a fizika kultúrtörténeté-

vel foglalkozó tanulmá-

nyai gyûjteménye. E kö-

tet a fizika egy-egy tör-

vényét, egy-egy

elméletét vázolja fel,

és ismerteti az azokból

levonható filozófiai

következtetéseket.



c s i g a l é p c s õ

ugyanis nemzeti kincs. (Sajnos, egyéb természeti kin-cseinket már eladtuk.) A globalizáció bûnös struktúrá-ja itt is nyilvánvaló! A kisajátításból származó nyere-ség „kiszivattyúzása” egy országból a gyarmatosításmodern formája.

Margareth Tatcher angol miniszterelnök volt az, aki elõ-ször irányította a figyelmet a vállalatok nettó nyeresé-gére. Javaslata, a dolgozói részvények fogalma, vagyisaz a gondolat, hogy a nettó nyereségbõl a vállalat dol-gozóinak is részesedniük kell. Majd ugyanezt tetteSzent ll. János pápa a Centesimus annus enciklikájá-ban. A nettó nyereség korlátlan felhalmozása keresz-tény szempontból elfogadhatatlan! Az enciklika kü-lönbséget tesz a felhalmozott nettó nyereség birtoklá-sa, és használata között. Itt kell idézzem Bálint JózsefS.J. könyvébõl a következõket: Már a keresztény ókormarkáns egyéniségû atyáinál is találunk ilyen kifejezé-seket: „Ami vagyonodban a fölösleget képezi, az egy-szerûen nem a tied, hanem a rászoruló felebarátodé.”Mára a tõkésosztály kapzsisága és hatalomvágya világjövõjét veszélyezteti. De veszélyezteti az államok béké-jét, mert a jelenlegi rendszer nem tudja, de nem isakarja megállítani a munkanélküliség terjedését, ésezért világméretû válságot okoz.

A pápai körlevelek ezzel szemben az „osztó igazságos-ság” elvén állnak. Ez azt jelenti, hogy a nemzetálla-moknak joguk van beavatkozni a nettó nyereség elosz-tásába. Amíg ugyanis egy multinacionális cég csak asaját nyereségével törõdik, az államnak a közjót kellszolgálnia. Az enciklikák szerint tehát, a keresztény ál-lam szerepe valahol a köztulajdon, valamint a szélsõ-ségesen, csak a saját nyereségével törõdõ cégek közötta középúton van. Elfogadja, hogy a tisztességes, erköl-csi alapon álló verseny a fejlõdés, a gazdaság hajtóere-je, de nem fogadja el, hogy a szélsõséges nyereségkoncentráció automatikusan biztosítja a fejlõdést. Anettó nyereség felhalmozódása szociális problémákatokoz, mert ellentétes a közjó elvével.

A keresztény államfogalom alapja az igazság, igazságos-ság, szolidaritás, röviden: a közjó biztosítása. Nem fo-gadható el sem egyes csoportok (pártok), sem a tõke-tulajdonosok privilegizált helyzete. Ez az igazi szociá-lis érzék: „Amit a legkisebbeknek tesztek, nekem teszi-tek,” mondta Krisztus. A jelenlegi válság megoldásárakeresztény erkölccsel rendelkezõ államra van szükség.Adott esetben, elsõ lépésként, a nettó profitot ellenõr-zõ állami felügyeletre.

V é k e s B e r t a l a n

Jótékony célú hangverseny a kárpátaljaiFerences Misszió szolgálatának támogatására

a Ciszterci Szent Imre templomban

2015. szeptember 20-án, vasárnap 19.00 órakor

a Ciszterock Társulat elõadása

Élelem, közmûszolgáltatás, oktatás és kultúra, álláslehetõség, munkabér ésnyugdíj – pillérek, amelyek sorsunk nélkülözhetetlen kellékei. A kedves Ol-vasó bizonyosan olyan embertársunk, aki mindezeket nem nélkülözi. En-nek reményével rendezzük meg Egyházközségünk hagyományosan jóté-kony célú hangversenyét, amelyet a Kárpátalján élõ, hosszú hónapok ótanélkülözõ, a háború árnyékával megérintett magyarság támogatására szá-nunk. A szülõföld elhagyásának egyetlen ellenszéruma az emberhez méltókörülmények biztosítása. Lehetõségeink szerények, de a jelképes odagon-dolás sokat számít azon nemzettársainknak, akik nap, mint nap megküzde-nek a megmaradásért. Azonos sorsunk a közigazgatási határokon innen éstúl: hûségesnek lenni és megtartatni méltóságban, mindenek és minden-nek ellenére. Külön örömmel írjuk, hogy e hangverseny szereplõi mostnem vendég elõadómûvészek, hanem közösségünk muzsikusai, akik a ma-guk mértékében, de szívvel és lélekkel szeretnének gondolatkínáló, érték-megõrzõ, a keresõ ember kérdéseit megfogalmazó versek által, szolídhangszereléssel társítva nyomot hagyni – nem csak fiataloknak. A Ciszte-rock Társulat várja a kedves Olvasót és családját szeretettel.

Borka Zsolt Csányi Tamás Domján Gábor Greskovics Klára József AttilaPuszta Sándor Valla Attila Weöres Sándor versBärnkopf Bence Borka Zsolt Csányi Tamás Bob Dylan Ongjerth Richárd zene

Csányi Tamás Szili Attila ének

Arday-Wittmann Zsófia Bärnkopf András Bursics BalázsKátai-Pál László gitár Embey-Isztin Balázs basszusgitárSimonkay Márton billentyûs hangszerek

Ágostházy Réka hegedû Bittsánszky András trombita Bursics Anna fuvola Bursics Balázs oboa Halmy Zsófia fuvola Meszéna Erzsébet szaxofon Meszéna László cajonMénesi Kristóf fagott Petik Ábel ütõhangszerek Scholz Anna cselló

Bíró Judit Darnay Katalin Dobai Anna Fülöpp Réka Gresz OrsolyaHorváth Zoltán Kecskés Ibolya Kondár Gergely Kondárné Gombos KatalinKuhn Tamás Perey-Simon Nadinka Rudan János kórus

Bärnkopf András Csányi Tamás szerkesztõ


l é p c s õ

A k

ülön

nem

jelz

ett k

épek

forr

ása:

For

tepa

n

1 6

Õszintén szólva: elég sötétek. Város szélének számí-tott ez a táj a dohánygyártól a vasúti töltésig.„Szombaton fekete volt az ég. Éppen olyan volt,

ami a legjobban illett Lágymányoshoz és lakóihoz. Azuccák kormosak, kedvetlenek s az embereknek semmipénzük.”, olvashatjuk a Mikulásra leesett a hó (1936)címû elbeszélésben. A Csibe-novellák világa ez. Azé a„lágymányosi árva kisasszonyé”, aki – mint tudjuk –

Móricz Zsigmond utolsó szerelme volt. Hamar Péterilyen címmel írta meg az író és Litkei Erzsébet törté-netét (2007-ben jelent meg). Hangulatos rajzot olvas-hatunk errõl a városrészrõl A Vak macska belsõ ügyecímû novellában.

„Lassan kioltották az ügyelõk az égi rivalda lámpását.Már a vörös és fehér elmúlt, csak a kékek égtek és vi-lágítottak valamennyire. Ez rendkívül titokzatossá tet-te a budai szántóföldeket, ahol a learatott kukorica-táblák között, imitt-amott óriási bérházak nõttek,mint szörnyeteg bolondgombák, amelyekbe mégis va-lamiféle élõlények kvártélyozták magukat, s éjszakáraszórványosan bandukoltak a BEAC-pálya mellett, hogya félkomfortos lakásokban éjjeli nyugodalomra he-lyezkedjenek el.” És voltak errefelé alkonyat után ke-véssé biztonságos vidékek: „A Lenke útra (Bocskai út)nem eresztem magukat.” – hallhatjuk a diákoknakszóló figyelmeztetést.

A középpontja ennek a lágymányosi térnek az író általRodostó utcának keresztelt Bercsényi utca egyik háza.Egészen pontosan a 77., ahogy egy novella címébõltudhatjuk. A valóságban ez az akkori Bercsényi utca50. volt, ahol Csibe lakott. Így olvashatjuk a bemuta-tását: „A ház úgy állott a mezõk sarkában, mintha ideiglenesen rakták volna fel, mint egy petrencét,hogy ha itt lesz az ideje, jönnek a szekérrel és befuva-rozzák. Elõtte kukoricamezõ volt, mellette jobbról kel-káposztát termeltek, balról fû volt, és a vasúti töltés, aháta mögött megint házhelyek üresen, ahol vad füveknõttek, dudvák, gyomok s egy magáncég, a szomszédiskola diákjai futballpályát tartottak fenn.” Érdemesidézni tovább is ebbõl a szövegbõl: „A Rodostó utcavégén a nagy bérház velük szemben olyan, mint egyelvadult nagy tehén a legelõ szélén, aki egyedül kó-

szál, és senki sem ügyel rá... Budapest ezen az oldalonnem külvárosból nõtt ki, hanem õ nyomult elõre amezõk felé, mint a tenger dagálya. Itt a város várossalkezdõdik. A szélen álló villaútvonal után semmi nemjön, nincs periféria, csak káposztáspalánták következ-nek a grundokon. Csak a Rodostó utca 77. Képviseli aperifériát, ebben a 66 lakásos nagy házban jóformáncsak proletárok laknak.” Mintha két világ találkozásá-

nál járnánk: „A távolban ott látszott Budapest. Egy-másra tolulva, mint zergenyájak, karcsú homlokzattal,új és modern formájú épületek nagy csoportja, riadtanállnak a legelõ szélén. Közbül templomok tornyai,mintha pásztor vigyázna rájuk, a Jóisten különbözõruhájú pásztorai, van itt katolikus, református, evan-gélikus templom, egyik modernebb, mint a másik…”És a városszéli homályból hamar a fényes nagyváros-ba lehetett jutni: „Végre kiértek a paradicsomkertbe, aragyogó, csillogó, gyönyörû Horthy Miklós (Bartók Bé-la) útra.” (Egy kislány siet a ködön át). Vagy egy másikelbeszélésbõl (Rózsi és Rózsi): „…innen kimegyünk azImrevároson végig a Ferenc József (Szabadság) híd-ra... Mire kiértek a Körtérre, a levegõ megvilágoso-dott, már a nap is kezdett kíváncsi lenni rájuk, s õk anagy tolongásban, mert a Horthy Miklós (Bartók Béla)úton mindig sokan tolonganak, senkivel sem törõdvetorlódtak elõre…”

Móricz Zsigmond 1935 októberében költözött családjá-val a Fõvám térrõl új lakásba a Horthy Miklós (BartókBéla) úton. Ez a pestinél kisebb volt, északi fekvésû.Ahogy lánya, Móricz Virág írta, nem igazán jól érezteitt magát. Mintha mostanában meg szobra nem talál-ná a helyét; darab ideig ott állt szemben a Himfy utcá-val, jelenleg pedig terének másik sarkából néz a Fe-hérvári út felé. Lehet, hogy inkább a Lágymányos felékellett volna fordítani.

K i s s G y . C s a b a

Jelen írás a szerzõ „Szentimrevárosi Athenas” címmel indított soroza-

tának része, amely kerületünk irodalomtörténeti múltjáról készít tar-

talmas pillanatfelvételeket.

Felelõs kiadó: Urr Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás

[email protected] / A Fõvárosi Önkormányzat, Újbuda Önkormányzata, a Barankovics Alapítvány és a Szent Imre Alapítvány támogatásával

h á t s ó l é p c s õ

A Lenke útra nem eresztem magukat

M Ó R I C Z Z S I G M O N D L Á G Y M Á N Y O S I K É P E I

Cikkünk szerzõje

mûvelõdéstörténész,

a Varsói Egyetem tanára,

József Attila-díjas író,

12 önálló könyve látott

napvilágot. Az egykori

József Attila (most Szent

Imre) Gimnáziumban

érettségizett 1963-ban,

szûkebb hazája a Szent-

imreváros. Szenvedélye a

csavargás az Adriától a

Balti-tengerig. Többek

között a József Attila-díj

és a Magyar Köztársasági

Érdemrend lovag-

keresztje tulajdonosa.

Legutóbb az ünnepi

könyvhétre jelent meg

Hogy állunk a számvetés-

sel? címû, közéleti írásait

tartalmazó kötete

a Nap Kiadónál.


Documents

C S I P LÉBÁNIA ÉS MÉGIS. MOZOG FÖLDszentimre.hu/wp-content/uploads/2018/09/lepcso-15-veni.pdf · 2018-09-04 · L ÉPCSÕ / 2015 / Veni Sancte 1 2015 Veni Sancte 173.szám C