1

Dógen élete évszámokban a hagyományos Kenzeiki 建撕記1 életrajz szerint

(1185. A Dan no Ura-i csatában a Minamoto (Dógen nemzetsége) leszámol a Tairákkal.)

(1191. Eiszai áthozza a Lincsi csan irányzatát Japánba, ezzel megalapítva a japán rinzai zen

vonalat.

(1192. Minamoto Jorimoto megalapítja a kamakurai sógunátust.)

(1198. Hongan műve a tisztaföld-irányzat mantrájáról [Szencsaku hongan nembucu sú], és Eiszai

műve a gyakorlásról [Kózen gokoku-ron].)

1200. január 19-én (正治2年1月2日) Kjótóban megszületik egy fiú, a Minamoto 源 családban, ám

szüleinek közelebbi kiléte bizonytalan, anyja valószínűleg a volt régens, Fudzsivara Motofusza (藤

原基房) lánya, apja pedig valószínűleg a befolyásos miniszter, Koga Micsicsika.

1202. Apja, Minamoto Micsicsika (源通親) meghal. (Eiszai Kjótóban megalapítja a Kennin-dzsi

templomot.)

1203. A kisfiú nagyanyja térdén már Li Jiao: Pai yung (Száz vers) című munkáját olvassa.

1204. A kisfiú már Maoshi-t, vagyis az "Ódák könyvét" (毛詩 Maóshī, mōshi)2 és Zuozhuant (左

氏傳 Zuŏshìzhuàn)3 olvassa.

1207. Anyja is meghal. Ekkor megfogadja, hogy szerzetes lesz és Buddha tanításának él.(Hónent

és Sinrant kitiltják a fővárosból, Kamakurából korlátozzák a tisztaföldes mozgalom tevékenységét.)

1208. Az Abhidharmakósát ("Buddha tanítására rátekintő bölcselet kincsestára" 阿毘達磨倶舍釋

論 Abidacuma kusa sakuron, röv.: Kusaron) tanulmányozza.

1212. Macudono (松殿) ösztönzésére beajánlják a Hiei-hegyi (比叡山) Enrjakudzsi kolostorba

(tendai irányzat), annak is a Szenkóbó templomába. Előtte anyai nagybátyjánál, Rjókan Hógennél

(良観法眼) gyakorolt.

1213. Tendai szerzetes lesz Kóen (公円) vezetése alatt. Felvette a bódhiszattva fogadalmakat.

1214. Kételyei támadnak, vajon Buddha is ezt művelte-e (hongaku), ám a gyakorlást szeretné

tovább folytatni. Meglátogatja Kóint (公胤) Miiderában (三井寺), au Ondzsódzsi templomban.

Ellátogat Kennindzsibe (建仁寺), hogy találkozzon Jószai-jal (榮西 Róngxī j.: Eiszai/Jószai, 1141-

1215) Egyesek szerint ősszel Jószai zen szerzessé avatja.

(1215. Eiszai, a japán rinzai irányzat alapítója meghal.)

1217. Visszatér Kennindzsibe, hogy Jószai tanítványa, Mjózen (明全) vezetésével

gyakorolhasson.

(1220. Dzsien megírja a Gukansót.)

1221. Hivatalosan is Mjózen tanítványa lesz. (A Dzsókjú háború.)

1223. Mjózennel a negyedik holdhónapban áthajóznak a Szung-Kínába, hogy tanításokat kapjanak

arról, hogyan kell „nem a szavakra és a betűkre támaszkodni". Ezeket az 1237-es Tenzókjókun (典

座教訓) szerint meg is kapta az Ajuvang (阿育王 āyùwáng, akuō) hegy kolostorának a főszakácsától

még a két hónapig karanténban álló hajón. Szango-stílusú kínai verseket kezd írni. []

Betekintést nyer Jangcsi-Lincsi hagyományvonalába. A Tientung天童山hegyen lesz szerzetes a

hetedik holdhónapban, ahol Vucsivel (無際 Muszai) találkozott. Visszament az Ajuvang hegyre.

Betekintést nyert a Jünmon (雲門 Yúnmén, Unmon) iskola hagyományába. (Japánban megszületik

Nicsiren.)

1 Kínai olvasata: Jiànsījì. A könyv Kenzeinek 建撕, az Eiheidzsi 14. (?) apátjának a műve. Zárójelben a Dógen

életére hatással lévő, nem közvetlenül kapcsolódó eseményekkel. 2 Az Ódák könyvét (詩經 [py] Shijing, j.: shikyō) akkoriban így emlegették. Magyarul a "Dalok könyve" címen

ismert, és olvasható több kiadásban. A közkeletű név a két legkorábbi szerkesztőre: Maoxiang 毛亨 és

Maochang 毛萇 utal. 3 A Lu beli Zuo Qiuming 左丘明 kommentárja az "Ősz és tavasz könyvéhez". Lu állam napról napra írt

krónikát a hagyomány szerint Konfucius szerkesztette. Ez a legrészletesebb, a három híres krónika közül. []

2

1224. Vucsi átadási vonalát is tanulmányozza. Két koreai szerzetessel találkozik. Szent

hegyekhez zarándokol el. (Sinran megírja a Kjógjósinsót és megalapítja a tiszta föld irányzatot

Japánban (sinsú).)

1225. Ellátogat a Csing hegyre (經山 jīngshān, kyōzan). A Tientaj hegyen (天台, Tendai) a Van-

nien (萬年 wànnián, man’nen) átadási vonalat tanulmányozza. Végre megtalálja mesterét,

Csucsinget (如淨 Rújìng, Nyojō, 1163-1228) Érzi, ezen az úton elérheti a megvilágosodást. Ennek

sokszor kapja jelét a reggeli meditációkon.

Mjózen a Tientung hegyen meghal. Dōgen a fajen csan átadási vonalat tanulmányozza. (法眼

făyăn, hōgen).

1226. Dógen folytatja a gyakorlást Csucsinggel, és elkezdi írni a Hókjóki, tanulmányairól szóló

naplójegyzeteit.

1227. Megkapja Csucsing caotung csan/sōtō zen (曹洞宗 Caódòng zōng) főapát pecsétjét, s

miután a "test és a tudat levetkőzését" gyakorolta (shinjin datsuraku身心脱落– egyesek szerint ez

már az előző években vagy évben megtörtént). "Üres kézzel" tér vissza Kyōtoba, a Kenninji

kolostorba és megírja a Fukanzazengit (普勸坐禪).

1228. Kínában meghal Csucsing.

1230. Kenninjiből a fukakuszai Anjó-in templomba költözik. Az elvonulás alatt kínai verseket ír.

Az egész országban éhínség van, és sok természeti csapás éri az embereket.

1231. Megírja a Bendóvát (Bendōwa辨道話), az első olyan filozófiai művét, ami már a csak rá

jellemző dógeni gondolkodást tükrözi. (Kjótóban sokan éhen halnak.)

1233. Megnyílik a Kannon Dóri-in templom Fukakuszában. Megírja a Sóbógenzó Gendzsókóanját

(Shōbōgenzō 正法眼藏現成公案.), amellyel fő műve a legtöbb kiadásban kezdődik, és a Maka-

hannya-haramicut.

1234. Edzsó (Ejō 懐弉) lesz a legkiválóbb tanítványa. A Gakudó jódzsin sú (Gakudō yōjin shū 學

道用心集), a gyakorlás fő módszereinek a leírása.

1236. Megalapítja a Kósódzsi (Kōshōji 興聖寺) templom meditációs csarnokát, Fukakuszában.

Befejezi a dzsuko-stílusú, kóanokhoz írottt verses kommentárjait, és dzsódó-stílusú verseket is ír

dharmabeszédeihez.

1237. Megírja a „Szakács tanításait” (Tenzōkyōkun).

1238. Edzsó befejezi a Sóbógenzó Zuimonki (Shōbōgenzō Zuimonki 正法眼蔵隨聞記)

gyűjteményt Dógen beszédeiből és rövid példázataiból. (Dzsókó Kamakurában elkészíti Amida

Buddha szobrát.) Dógen megírja a Sóbógenzó következő fejezeteit: Ikka-mjódzsú.

1239. Dógen megírja a Kannondóri önálló működtetéséhez szükséges szabályokat. A Sóbógenzó

következő fejezeteit: Szokusin-zebucu, Szendzsó, Szenmen.

1240. Rövidebb értekezéseket ír: "A létről és az időről" (Uji 有時), "A hegyek és vizek szútrája"

(Sansui kyō 山水經), a szerzetesi ruháról (Kesza-kudoku) stb.

1241. "Buddhatermészet (Bushō 仏性), "A Lótusz szútra kibontakozása" (Hokke ten hokke 法華

轉法華) több más fejezettel együtt, és talán az öt Lótusz-szútra vers megírása. Ekkor csatlakoznak

másokkal együtt a közösséghez: Ekan, Gikai, Giin, Gidzsun és Gien.

1242. Kakusin bódhiszattva fogadalmakat tesz nála. Sóbógenzó fejezetek, a zazen ülésről szóló

fejezete a Zazengi, és a Daigo, Zazen, Arakan, Kannon, Hakudzsusi, Kómjó, Sindzsin gakudó stb.

1243. Júliusban Ecsizenbe (越前) költözik, Kippódzsi és Jamasibu-dera templomokban

tartózkodik. Az év első felében megírta a Cuki, a "Üresség virágai" (Kūge 空華), a Kobucusin, a

Bódhiszatta négy fő tevékenységéről szóló esszét (Bodaiszatta sisóbó), a "Tudat és természetének a

feltárása" (Sesshin sesshō 説心説性), és a Kusza indák (Kattō葛藤) című esszéket. Ekkor születik a

legtöbb verse, talán a 33 vers is a hegyi elvonulásról. (A Tófukudzsi templom apátja lesz Enni

Benen).

1244. Júliusban megnyitja a Daibucudzsi 大佛寺 templomot. A kilencedik hónap 25. napján, az

elvonuláson ír egy japán verset is, és folytatja a jōdō és szango-versek írását, az elkövetkező tíz

3

évben. A következő Sóbógenzó esszéket írja: Daigo (2. változat), Hocu bodaisin, Hocu mudzsósin,

Zammai-ózammai stb.

1245. Főleg a Sóbógenzót írja: Ango, Hacuum Kokú, Ószaka-szendaba és a Tasincú esszéket.

1246. A Daibucudzsi ("Nagy Buddha") templom nevét Eiheidzsire 永平寺 ("Örök béke")

változtatják. A soron következó Sóbógenzó szöveg a Sukke megírása. (Rankei Dórjú, vagyis Lan-xi

Dao-lung Japánba érkezik.)

1247. Hódzsó Tokijori meghívására meglátogatja az "Öt hegy" (Gozan 五山) kolostori központot

Kamakurában. Hódzsó feleségének buddhista témájú japán verseket szaval a Szaimjódzsi

templomban. Az út végén egy kínai verset is ír.

1248. A harmadik holdhónapban visszatér Eiheidzsibe.

1252. Ősszel megbetegszik.

1253. Kjótóba indul a 8. hónapban. Japán verset ír a Kinobe hágónál, az Arató Hold tiszteletére,

majd megírja az élettől búcsúzó kínai versét is, a 8. hó 28. napján. Az utolsó Sóbógenzó esszéi:

Szandzsigó, a Nyolc nagy ember tennivalói (Hachi dainin gaku). (Nicsiren megalapítja a szektáját,

Rankei Dórjú pedig a Kencsódzsi templomot Kamakurában.)

1253. szeptember 22/23-án távozik a létforgatagból. (建長5年8月28日)

A Hókjódzsi kolostorban őrzött önarckép

4

Üde kedv szegi ezt az őszt És ezt a vén hegyi embert. Szamárként mered az ég mennyezetére, Ahol a fehéren ragyogó hold lebeg. Semmi sem közelít, De ki sincs zárva semmi. Levessel, rizzsel tele, Derűvel hagyom magam lenni. Eleven bizsergés a szamárfejemtől a farkamig, Ég fölöttem, ég alattam, Én a felhő, víz a bölcsőm.4

Általánosabban fogalmazva, nem személyre, hanem az őszi tájra figyelve így is olvasható

ugyanaz a vers:

A hegyoldalt kopasz fák állják tele, Ezen a csípős tiszta őszi éjjelen, A telihold úszik a háztetők fölé: Nem függ semmitől, És nem tartozik sehová, Szabad, mint a teli rizses csésze gőze, Önkéntelen, mint az úszkáló és csobbanó hal, Mint a gomolygó felhők, és folyó vizek.

4 Tanahashi 1988, 10: Fresh, clear spirit covers old mountain man this autumn./ Donkey stares at the sky

ceiling; glowing white moon floats./ Nothing approaches. Nothing else included./ Buoyant, I let myself go --

filled with gruel, filled with rice./ Lively flapping from head to tail,/ Sky above, sky beneath, cloud self, water

origin./ [A vers a Moon in a dewdrop borítóján!] Heine 1997, (C15=EK 10.3b): The mountain filled with

leafless trees/ Crisp and clear on this autumn night;/ The full moon floating gently above the cluster of

roofs,/ Having nothing to depend on,/ And not clinging to any place;/ Free, like steam rising from a full bowl

of rice,/ Effortless, as a fish swimming and splashing back and forth,/ Like drifting clouds or flowing water.//