Tartalomjegyzék

Az akvarisztika varázsa...............................................................................................................................8

A halak õshazája.....................................................................................................................................................8

Utánozzuk a természetet........................................................................................................................................8

Kezdjünk könnyedén..............................................................................................................................................8

Természetvédelem...................................................................................................................................................8TIPP........................................................................................................................................................................................8

Amit az akvárium mûködésérõl tudni kell................................................................................................9

A biztonságról.........................................................................................................................................................9

Az akvárium helyének kiválasztása......................................................................................................................9TIPP........................................................................................................................................................................................9

A medence................................................................................................................................................................9

A fûtés....................................................................................................................................................................10TIPP......................................................................................................................................................................................10

A szûrés..................................................................................................................................................................10

Szûrõbetétek..........................................................................................................................................................10TIPP......................................................................................................................................................................................11

Biztonsági teszt......................................................................................................................................................11

Szellõztetés.............................................................................................................................................................11TIPP......................................................................................................................................................................................11

A fény.....................................................................................................................................................................11

Építés és berendezés...................................................................................................................................11

A hátfal...................................................................................................................................................................11

További kiépítés....................................................................................................................................................12

A megfelelõ aljzat kiválasztása............................................................................................................................12

A berendezés..........................................................................................................................................................12TIPP......................................................................................................................................................................................12

A víz feltöltése........................................................................................................................................................12

A víz elõkészítése...................................................................................................................................................12

Az üzembe helyezés...............................................................................................................................................12

Az akvarista mutatós növénykertje:........................................................................................................13

Elõkészültek...........................................................................................................................................................13

Ültetés.....................................................................................................................................................................13

Szakszerû gondozás..............................................................................................................................................13

Tápanyagutánpótlás.............................................................................................................................................13

Gyorssegély - Ha gond van a növényekkel.........................................................................................................13

A megfelelõ gondozás.................................................................................................................................14

Akár a természetben.............................................................................................................................................14

Az összes vízkeménység........................................................................................................................................14

A változó vízkeménység........................................................................................................................................14

A víz keménysége..................................................................................................................................................15

PH-érték.................................................................................................................................................................15

1

A hõmérséklet........................................................................................................................................................15

Oxigén....................................................................................................................................................................15Oxigéntartalom (oC - 100 %-os telítettség)........................................................................................................................15Mi vezethet oxigén hiányhoz?.............................................................................................................................................15Hogyan segíthetünk mindezen?...........................................................................................................................................15Oxigénszint-csökkenés.........................................................................................................................................................16

Gyorssegély - Ha gond van a vízzel.....................................................................................................................16

Kiválasztás és gondozás.............................................................................................................................17TIPP......................................................................................................................................................................................17TIPP......................................................................................................................................................................................17TIPP......................................................................................................................................................................................18

Egészséges táplálkozás..........................................................................................................................................18

Táplálék készítmények.........................................................................................................................................18TIPP......................................................................................................................................................................................18

Élõ táplálék............................................................................................................................................................18

Különleges táplálék...............................................................................................................................................19

A táplálkozás öröme.............................................................................................................................................19

Gyorssegély - Ha a hal megbetegszik..................................................................................................................19

Ellenőrzések................................................................................................................................................20

Naponta:................................................................................................................................................................20

Hetente:..................................................................................................................................................................20

Havonta:................................................................................................................................................................20

Nagyobb időközönként:........................................................................................................................................21

Nyaralás idején:....................................................................................................................................................21

Biztonság az akváriumban...................................................................................................................................21

Megelőzés és gyógyítás..........................................................................................................................................21

Poeciliidae, Elevenszülõ fogaspontyok.....................................................................................................22

Syngnathus pulchellus, Édesvízi kis tûhal..........................................................................................................24

Dermogenis pusillus, Félcsõrös csuka.................................................................................................................24

Xiphophorus pigmaeus, Törpe kardfarkú hal...................................................................................................24

Xiphophorus variatus, Papagájplatti..................................................................................................................25

Xiphophorus (Platypoecilius) maculatus, Platti, széleshátú fogasponty..........................................................25

Xiphophorus helleri, Mexikói kardfarkú hal.....................................................................................................25

Priapella intermedia, Fénylõszemû priapella.....................................................................................................26

Poecilia tenyészváltozatok....................................................................................................................................26

Poecilia (Mollienesia) sphenops, Yukatáni fogasponty.....................................................................................26

Poecilia (Mollenesia) velifera, Vitorlás fogasponty............................................................................................26

Phallichthys amates, Guatemalai pontyocska....................................................................................................27

Poecilia (Limia) nigrofasciata, Feketesávos limia..............................................................................................27

Poecilia (Limia) melanogaster, Háromszínû limia.............................................................................................27

Lebistes (Poecilia) reticulata, Szivárványos guppi.............................................................................................27

Heterandria formosa, Törpe fogasponty............................................................................................................28

Girardinus falcatus, Izzófényû girardinus.........................................................................................................28

2

Gambusia affinis affinis, Szúnyogírtó fogasponty.............................................................................................29

Belonesox belizanus, Rabló csukaponty..............................................................................................................29

Callichtidae, Páncélos harcsák.................................................................................................................29

Loricaria filamentosa...........................................................................................................................................30

Corydoras schultzei, Aranysávos páncélosharcs...............................................................................................30

Corydoras paleatus, Foltos páncélosharcsa........................................................................................................30

Corydoras melanistius melanistius, Feketecsíkos páncélosharcsa...................................................................31

Corydoras pigmaeus, Törpe-páncálosharcsa.....................................................................................................31

Corydoras panda, Panda páncélosharcsa...........................................................................................................31

Danio és Brachidanio nemzetség..............................................................................................................31

Tanicthys albonubes, Kolibrihal.........................................................................................................................32

Danio malabaricus, Malabári dánió....................................................................................................................32

Brachidanio frankei, Leopárddánió....................................................................................................................33

Brachidanio rerio, Zebradánió............................................................................................................................33

Brachidanio nigrofasciatus, Pettyesúszójú dánió..............................................................................................33

Brachidanio albolineatus, Színjátszó dánió........................................................................................................33

Characinidae, Pontylazacok.....................................................................................................................33

Thayeria boehlkei, Ferdén úszó lazac.................................................................................................................34

Pristella riddlei, Áttetszõ pontylazac..................................................................................................................35

Prionobrama filigera, Üveglazac.........................................................................................................................35

Nematobrycon palmeri, Császárlazac.................................................................................................................35

Nannobrycon eques, Lovacskalazac....................................................................................................................36

Nannostomus marginatus, Háromsávos törpeszájú hal....................................................................................36

Nannostomus beckfordi aripirangensis, Díszes törpeszájú hal........................................................................36

Megalomphodus sweglesi, Vörös fantomlazac...................................................................................................37

Megalomphodus roseus, Rózsa vagy, Sárga fantomlazac.................................................................................37

Megalomphodus megalopterus, Fekete fantomlazac.........................................................................................37

Micralestes interruptus, Kongólazac..................................................................................................................38

Moenkhausia sanctae filomenae, Vörösszemû pontylazac................................................................................38

Moenkhausia pittieri, Gyémántlazac..................................................................................................................38

Metynnis schreitmuelleri, Tányérlazac...............................................................................................................39

Lamprocheirodon innesi, Neonhal......................................................................................................................39

Impaichtys kerri, Kék vagy Király lazac............................................................................................................40

Hyphessobrycon serpae, Serpalazac...................................................................................................................40

Hyphessobrycon pulchrippinis, Citromlazac.....................................................................................................41

Hyphessobrycon ornatus, Rózsalazac.................................................................................................................41

Hyphessobrycon herbertaxelrodi, Fekete neonhal............................................................................................41

Hyphessobrycon heterorhabdus, Háromsávos pontylazac...............................................................................42

Hyphessobrycon flammeus, Lángvörös pontylazac...........................................................................................42

Hemigrammus pulcher, Aranyfoltos pontylazac...............................................................................................42

3

Hemigrammus ocellifer, Parázsszemû pontylazac............................................................................................43

Hemigrammus hyanuary, Zöld neonhal.............................................................................................................43

Hemigrammus erythrozonus, Izzófényû pontylazac.........................................................................................43

Hemigrammus caudovittatus, Lándzsafoltú pontylazac...................................................................................44

Hemigrammopetersius caudalis, Sárga kongólazac..........................................................................................44

Hasemania marginata, Rézlazac.........................................................................................................................44

Gymnocorymbus ternetzi, Fekete tetra..............................................................................................................44

Ctenobrycon spilurus, Tallérlazac......................................................................................................................45

Corynopoma riisei, Tárcsás lazac........................................................................................................................45

Chilodus punctatus, Fejenálló lazac....................................................................................................................46

Cheirodon axelrodi, Vörös neonhal....................................................................................................................46

Capella arnoldi, Fecskendezõ pontylazac...........................................................................................................46

Aphyocharax rubropinnis, Vörösúszójú pontylazac.........................................................................................47

Astyanax mexicanus, Barlangi vaklazac.............................................................................................................47

Alestes longipinnis, Brycon..................................................................................................................................48

Barbus (Puntius), Díszmárna nemzetség.................................................................................................48

Barbus titteya, Vörös, karcsú díszmárna...........................................................................................................49

Barbus tetrazona, Szumátrai díszmárna............................................................................................................49

Barbus schubertt, Brokát díszmárna..................................................................................................................50

Barbus oligolepis, Nagypikkelyû díszmárna......................................................................................................50

Barbus nigrofasciatus, Bíborfejû díszmárna......................................................................................................50

Barbus lineatus, Sávos díszmárna.......................................................................................................................51

Barbus gelius, Foltos törpe-díszmárna...............................................................................................................51

Barbus conchonius, Rózsás díszmárna...............................................................................................................51

Rasbora nemzetség....................................................................................................................................51

Rasbora Urophthalma, Zöldsávos törperazbóra...............................................................................................52

Rasbora Maculata, Törperazbóra.......................................................................................................................52

Rasbora heteromorpha, Ékfoltos razbóra..........................................................................................................52

Rasbora borapetensis, Háromsávos razbóra......................................................................................................52

Cyprinodontidae, Ikrázó fogaspontyok...................................................................................................53

Rivulus cylindraceus, Kubai patakhalacska......................................................................................................53

Nothobranchius guentheri és rachovi.................................................................................................................53

Epiplatys chaperi, Vöröstorkú díszcsuka...........................................................................................................54

Aphyosemion calliurum, Ahl fogaspontya..........................................................................................................54

Aphyosemion bivittatum bivittatum, Sávos fogasponty....................................................................................54

Aphyosemion australe, Cap Lopez-fogasponty..................................................................................................55

Aplochelius lineatus, Csíkos csuka......................................................................................................................55

Percidae, Sügérfélék - Centrachidae, Díszsügérek, Centropomidae, Nandidae,Cichlidae. Bölcsõszájúak.............................................................................................................................................55

Symphysodon discus, Diszkoszhal.......................................................................................................................57

4

Steatocranus casuarius, Kazuárfejû sügér.........................................................................................................58

Pterophyllum eimekei, P. scalare, Vitorláshal...................................................................................................58

Pseudotropheus auratus, Türkiz aranysügér.....................................................................................................59

Polycentrus schomburgki, Dél-amerikai tüskéssügér.......................................................................................60

Pelmatochromis Thomasi, Tamás-Sügér............................................................................................................61

Pelivicachromis taeniatus, Bíborhasú sügér.......................................................................................................61

Pelmatochromis klugei.........................................................................................................................................61

Papiliochromis ramirezi, Szivárvány törpesügér..............................................................................................62

Nannochromis nudiceps.......................................................................................................................................62

Nannacara anomala, Színes törpesügér..............................................................................................................62

Mesogonistius chaetodon, Tõzegsügér................................................................................................................63

Lamprologus brichardi........................................................................................................................................63

Julidochromis ornatus..........................................................................................................................................64

Hemichromis bimaculatus, Bíborsügér..............................................................................................................64

Haplochromis multicolor, Nílusi szájköltõ hal...................................................................................................65

Etroplus maculatus, Pettyes indiai tarkasügér..................................................................................................65

Cichlasoma nigrofasciatum, Zebrasávos sügér..................................................................................................65

Cichlasoma meeki, Vöröstorkú sügér.................................................................................................................66

Cichlasoma festivum, Zászlós bölcsõszájú hal...................................................................................................66

Cichlasoma boicellatum.......................................................................................................................................66

Elassoma evergladei, Fekete törpesügér.............................................................................................................67

Brachigobius xanthozona, Darázsgéb.................................................................................................................67

Badis badis, Kéksügér..........................................................................................................................................68

Astronotus ocellatus, Márványsügér...................................................................................................................68

Apistogramma nysseni, Pandasügér...................................................................................................................68

Apistogramma borelli, Sárga törpesügér...........................................................................................................69

Apistogramma agassizi, Gyöngyházfényû törpesügér......................................................................................69

Ambassis (Chanda) lala, Indiai üvegsügér.........................................................................................................69

Aequidens latifrons, Kék akara...........................................................................................................................70

Anabantidae, Labirintkopoltyús halak....................................................................................................70

Trichogaster trichopterus sumatranus, Kék gurámi.........................................................................................72

Trichogaster leeri, Gyöngygurámi......................................................................................................................73

Macropodus opercularis, Paradicsomhal...........................................................................................................73

Macropodus cupanus, Hegyesfarkú paradicsomhal..........................................................................................73

Helostoma temminckii, Csókos gurámi..............................................................................................................73

Ctenopoma oxyrhynchus, Hegyesfejû kúszóhal.................................................................................................74

Ctenopoma fasciolatum, Kongói kúszóhal.........................................................................................................74

Colisa fasciata var, Ajakos gurámi.....................................................................................................................74

Colisa chuna, Mézgurámi.....................................................................................................................................75

Colisa lalia, Törpegurámi.....................................................................................................................................75

5

Betta splendens, Sziámi harcoshal......................................................................................................................75

Betta extra.............................................................................................................................................................77Tenyészváltozatai:................................................................................................................................................................78

Atherinidae, Kalászhalfélék......................................................................................................................79

Melanotaenia nigrans, Fekete úszójú szivárványhal.........................................................................................79

Melanotaenia macculochi, Ausztráliai szivárványhal.......................................................................................80

Melanotaenia boesemani......................................................................................................................................80

Telmatherina ladigesi, Celebeszi vitorláshal......................................................................................................80

Bedotia gaeyi, Vörösfarkú kalászhal...................................................................................................................81

Akváriumi növények..................................................................................................................................81

Nymphea Daubenyana, Dauben tündérrózsa....................................................................................................81

Cryptocoryne nevillii, Kis levelû vízikehely.......................................................................................................81

Cryptocoryne griffithii, Piros vízikehely............................................................................................................82

Cryptocoryne ciliata, Szõrös (csillós) vízikehely................................................................................................82

Cryptocoryne Blassii, Blass vízikelyhe................................................................................................................82

Cryptocoryne affninis, Härtel vízikelyhe............................................................................................................82

Eichhornia crassipes, Lila vízijácint...................................................................................................................83

Eleocharis acicularis, Fonalas csetkáka..............................................................................................................83

Najas microdon, Apró fogú tüskéshínár.............................................................................................................83

Aponogeton undulatus, Hullámos levelû vízikalász...........................................................................................83

Aponogeton elongatus, Hosszú levelû vízikalász................................................................................................83

Aponogeton crispus, Fodros vízikalász...............................................................................................................84

Vallisneria spiralis forma tortifolia, Csavart levelû valiznéria........................................................................84

Vallisneria spiralis, Közönséges vagy csavart kocsányú valiznéria.................................................................84

Vallisneria gigantea, Óriás csavart hínár...........................................................................................................84

Elodea densa, Argentínai átokhínár....................................................................................................................85

Elodea canadensis, Kanadai átokhínár...............................................................................................................85

Sagittaria aetonii, Pázsitos nyílfû........................................................................................................................85

Echinodorus tenellus, Finom levelû (amazonasi) kardfû..................................................................................85

Echinodorus radicans, Tojáslevelû (amazonasi) kardfû...................................................................................86

Echinodorus intermedius, Törpe (amazonasi) kardfû......................................................................................86

Echinodorus cardifolius (radicans), Észak-amerikai széleslevelû kardfû.......................................................86

Echinodorus brevipedicellatus, Keskenylevelû (amazonasi) kardfû...............................................................86

Ludwigia natans, Pirosfonákú tóalma................................................................................................................87

Synnema triflorum, Vízi petrezselyem................................................................................................................87

Myriophyllum brasiliense, Brazíliai süllõhínár.................................................................................................87

Nomaphila stricta, Vízi hortenzia........................................................................................................................88

Limnophila sessiliflora (Hottonia).......................................................................................................................88

Hygrophila polysperma, Indiai vízicsillag..........................................................................................................88

Cabomba aquatica, Tavi tündérhínár................................................................................................................88

Cabomba Carolina (pinnata), Karolinai széles tündérhínár............................................................................89

6

Marsilea quadrofolia, Mételyfû...........................................................................................................................89

Ceratopteris thalictrodies, Sallangos vízipáfrány..............................................................................................89

Microsorium pteropus, Lándzsás vízipáfrány...................................................................................................89

Bolbitis Heudelotii, Csipkés vízipáfrány.............................................................................................................90

Barclaya longifolia, Hosszúlevelû Barclaya........................................................................................................90

Ceratopteris sumatranus, Szumátrai vízipáfrány.............................................................................................90

Vesicularia dubyana, Jávai moha........................................................................................................................90

Fontinalis antipyretica, Forrásmoha...................................................................................................................91

Riccia fluitans, Úszó májmoha............................................................................................................................91

Nitella flexilis, Hajlékony csillárka......................................................................................................................91

7

Az akvarisztika varázsa- Bizonyára sokan álmodoznak arról, hogy egyszer bepillanthassanak az Amazonas vagy valamelyik thaiföldi õserdei patak varázslatos víz alatti világába, vagy inkább a Tanganyika esetleg a Malawi-tó rejtelmes, felszín alatti rétegeibe vetnének egy kíváncsi pillantást? Egy akvárium segítségével mindezt tartósan és persze költségtakarékos módon is megvalósíthatjuk. Ráadásul az akvarisztika nem csupán varázslatos, de legalább annyira oktatónevelõ szabadidõs tevékenység is. Akit egyszer megérintett Manigua a vizek brazíliai szelleme, azt többé nem engedi szabadon. Elegendõ ehhez az üveg mögött berendezett élénkzöld világ a benne csillogó-villogó halacskákkal, s máris olyan színpadot láthatunk, ahol minden pillanatban történik valami. Ahhoz, hogy a csodálatos "színjáték" magunk választotta fõszereplõi halaink, a vízinövények, valamint a megszámlálhatatlanul sokféle, számunkra láthatatlan mikroorganizmus semmiben sem szenvedjenek hiányt, és maradéktalanul jól érezhessék magukat otthonunkban, sok mindenre kell figyelnünk. Eközben bepillantást nyerünk a vizek élõvilágába, és számos olyan összefüggést értünk meg, amely máskülönben mindörökre rejtély maradna elõttünk.

A halak õshazája - Akváriumunk főszereplői szinte kivétel nélkül a Föld legmelegebb éghajlati övéből származnak. Hihetetlenül változatos élőhelyeket hódítottak meg: a legapróbb pocsolyától a nagy tavakig, a pezsgő vizű forrásoktól az olykor alázúgó, máskor alig csörgedező patakokig és a folyókig, amelyek a még nagyobb folyamokat táplálják, hogy végül kiszélesedő tölcsértorkolatukkal a tengerbe, az óceánba jussanak. Halaink létfeltételeit a mindenkori időjárási körülmények az esős és száraz időszakok váltakozása befolyásolja. Ez mindenekelőtt a víz kémiai viszonyinak (a vízben oldott anyagok összetétele, a pH-érték) megváltozását eredményezi. Hatással van továbbá az olyan fizikai tényezőkre, mint a víz hőmérséklete, a légnyomás változása és a vízszint alakulása, illetve idetartozik a fényviszonyok változása is. Forrása, talaja, azaz partja, ágya és a bele folyó vizek hasonló meghatározóinak eredményeként a víz lehet lágy, savas, oxigénben szegény, avagy kemény, lúgos kémhatású és oxigénben dús. Ám ez csak a két szélsőség, hiszen e két végpont között számos átmenettel találkozhatunk. Színe alapján megkülönböztetik a vörösből a feketés-barnásba hajló úgynevezett fekete vizet, a kristálytiszta "kristályvizet" és a sáros, zavaros, úgynevezett fehér vizet. Fejlődéstörténetüket tekintve kijelenthetjük, a halak elsőrangúan alkalmazkodnak mindenkori életkörülményeikhez.

Utánozzuk a természetet - Rengeteg kutató-kísérletező munka eredményeképpen egyetlen akváriumnyi vízben is megteremthetők a feltételek ahhoz, hogy számos trópusi vízinövényt és halat neveljünk, mi több, szaporítsunk a magunk hétköznapi, vezetékes vízzel töltött edénykéiben. Magától értetődik, hogy a mi vizünket ere szakszerűen elő kell készíteni, ám ezzel egyúttal a lehetséges gondok nagy részét is kiküszöbölhetjük. Minél sajátosabbak az őshaza vízi körülményei, annál alaposabb felkészültséget igényel az úgynevezett ritkaságok szakszerű, tartós nevelése, esetleg szaporítása. Műszaki-technológiai és persze kémiai tekintetben aligha jelenthet gondot bármely trópusi víz összetételét utánozni. Ám előfordulhat, hogy amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Elegendő arra gondolunk, hogy a trópusi halak többsége zavaros, úgynevezett fehér vizes környezetben él, ami az akváriumban nem igazán szemet gyönyörködtető látvány, így többnyire megfosztanánk magunkat a legalapvetőbb esztétikai élménytől.

Kezdjünk könnyedén - Első akváriumunkban lehetőleg olyan halfajokat neveljünk, amelyek eredendően ugyan az Egyenlítő mellékéről származnak, azonban nem eredeti élőhelyükről fogták be őket. Többségük amúgy is immár hazánkban lévő vagy külföldi, főképpen Délkelet-Ázsiában, esetleg őshazájukban nevelt tenyészetekből származik, ahol kereskedelmi céllal tenyésztik, ezért olyan vizes környezethez szokott, amelynek utánzása semmiféle komolyabb szaktudást nem igényel. Az akváriumban tartott halfajok minden egyéb életkörülményét jó szándékkal, némi találékonysággal és amint azt látni fogjuk viszonylag lapos pénztárcával is nagyszerűen, megvalósíthatjuk.

Természetvédelem - Ilyenformán éppen az akvarisztika segítségével maradhatnak fenn olyan fenn olyan fajok, amelyek élőhelyük és a természet általános pusztítása miatt őshazájukban már egyáltalán nem is fordulnak elő, vagy létezésük erősen veszélyeztetett.

TIPP - A mindenféle élőlénnyel szemben fennálló felelőségünk okán kötelességünk akváriumi fajaink számára olyan életfeltételeket biztosítani, amelyek a legmesszebbmenő mértékben megfelelnek természetüknek. Nem véletlen, hogy az akvarisztika ott kezdődik, amikor megtervezzük, milyen hal és növényfajokat szeretnénk egy életközösségbe telepíteni. Hiszen ehhez kell hozzáigazítani az akvárium jellegét, felszereltségét, mindenekelőtt azonban a víz tulajdonságait.

8

Amit az akvárium mûködésérõl tudni kell - Szemet gyönyörködtetõ, megnyugtató akvárium érdekében elsõ utunk a kisállat-kereskedõkhöz vezet, ahol is egészséges vízinövények és halak széles választéka fogad. A jól megválasztott szakkereskedésben számíthatunk arra, hogy hasznos szakmai tanácsokat kapunk, valamint segítséget a megfelelõ felszerelés beszerzéséhez és karbantartásához. A használt, másodkézbõl vásárolt vagy barkácsolt akváriumban nem szabad megbíznunk. Hiszen éppen a hiányos, garancia nélküli, elavult vagy silány felszereléssel ellátott üvegtartály lehetett az oka annak, hogy az eladó kedve elment az akvarisztikától. Minden bizonnyal nem volt képes megfelelõ körülményeket biztosítani sem a benne elhelyezett növények, sem a halak számára. Kezdettõl fogva menjünk el, biztosan több örömünk lesz akváriumunkban.

A biztonságról - Nem árt, ha a lakásbiztosítást kiterjesztjük olyan eseményekre, amelyek esetleg az akvárium jelenlétével függhetnek össze. A 150 liternél nagyobb űrtartalmú edény választása esetén ajánlatos meggyőződnünk a padló teherbírásáról. Úgy számoljunk, hogy a víz súlya literenként 1 kg, amihez a medence, valamint az állványönsúlyát is hozzá kell adni. Az akvárium aljzata és a dekoráció gyanánt beültetett növényzet, egyebek valamivel többet nyomnak a víz súlyánál.

Az akvárium helyének kiválasztása - A legalkalmasabb erre a célra az olyan hely, ahol az akváriumot nem érik közvetlenül hő és napsugarak, mivel ez serkenti az algaképződést, ráadásul fel is melegíti a vizet. Kerüljük tehát az ablak és bármely fűtőtest közvetlen közelségét. Legyen a kiválasztott hely nyugodt és sötét. Ha jól választjuk meg a helyét, a víz alatti "tájkép" a szoba mutatós színfoltjává válhat. A kisebb méretű edényt állíthatjuk az íróasztal szélére vagy biztonságosan rögzített állványra vagy polcra. Aki pedig stabil szekrényt választ állványnak, minden szempontból kifogástalanul jár el. Mutatós megoldás lehet az is, ha térelválasztó elemként használjuk az akváriumot. Figyeljünk arra, hogy legyen konnektor a közelében, valamint egy négyes elektromos elosztó.

TIPP - Az edényt szilárd, vízszintes aljzaton kell elhelyezni. Ha szükséges, állítsuk teljesen vízszintbe az "alapépítményt", de soha ne az akvárium vízszintezésével kísérletezzünk.

A medence - Akkora tartályt válaszunk, amekkorát csak el tudunk helyezni, mivel a nagyobb méretű tartály mutatósabb, biológiai értelemben stabilabb, rendben tartása pedig egyszerűbb. A szabványos medence mellett, kínálnak háromszög és nyolcszög alaprajzú medencéket is, megrendelésre pedig különleges formájú és méretű "beépített" akváriumot is gyártanak.

Bevásárló lista

- medence, a hozzá kínált szigetelő alátéttel együtt

- alkalmas állvány, szekrény

- világítóberendezéssel ellátott fedél

- fénycsöves világítótestek

- hátfal

- szűrő, szűrőbetét

- fűtőtest, hőmérő

- üvegtisztító

- a vízcserét szolgáló műanyag csövek

- korhadék felszívó készülék

- berendezés anyaga (gyökér, kő, agyagedény, stb.)

- akváriumhoz kínált kavics

- aljzat

- víz előkészítő/felújító szerek

- indító baktériumok

- vízminőség-ellenőrző tesztkészletek (nitrites, pH-, teljes vízkeménység és karbonát tartalom mérése)

- folyamatos CO2-mérő műszer

- szükség szerint CO2 -berendezés

- telepítésre szánt vízinövények

- haltáp, háló

9

- most még egyetlen halat se vásároljunk

A medence méretei

- A szabványos (vagy hétköznapi) akvárium, amely reflexiómentes síküvegből készül, számos méretben kapható.

Ezek:

40 x 25 x 25 cm = 25 l

50 x 30 x 30 cm = 45 l

60 x 30 x 30 cm = 54 l

80 x 35 x 40 cm = 112 l

80 x 40 x 50 cm = 160 l

100 x 40 x 40 cm = 160 l

100 x 40 x 50 cm = 200 l

100 x 50 x 50 cm = 250 l

120 x 40 x 50 cm = 240 l

120 x 50 x 50 cm = 300 l

A fûtés - Minthogy az akváriumban tartott halak zöme az Egyenlítő környéki vizekben honos, a vizet melegíteni szükséges. Erre a célra a leginkább a termosztát vezérlésű fűtőoszlop vált be. Ennél a választandó teljesítményt az edény űrtartalma, valamint a helyiség levegőjének hőmérséklete határozza meg: 20 fok feletti szobahőmérsékletnél úgy számolhatunk, hogy literenként elegendő 0.5 watt teljesítmény. Ha a szoba hőmérséklete 20 foknál alacsonyabb, akkor 0,75 watt/literrel számolhatunk. Amennyiben halaink 26 foknál magasabb vízhőmérsékletet igényelnek, literenként 1 watt teljesítmény szükséges. Soha ne fűtsük, túl melegre a vizet, mert úgy a hőkapcsoló meghibásodása esetén nagyobb a túlmelegedés veszélye. Aki egyenletes hőmérséklet megtartására, a megfelelő mértékben átmosódó tartály fenekén burjánzó növényekre és tökéletes biztonságra törekszik, az válasszon fűtőkábellel szerelt talajfűtést, melyhez pontosan szabályozható elektromos vezérlőberendezés kapcsolódik.

Jól beváltak a gyakorlatban a szűrővel ellátott termosztátok, amelyek egyúttal a vizet is megszűrik. A mindenkori hőmérséklet ellenőrzése a legmegfelelőbb a jó minőségű akvárium-hőmérő. A talajba állítható hőmérő mellett helyezzünk be egy úszó hőmérőt is. A kívülről az üvegre függesztett folyadékkristályos hőmérők hátránya, hogy a szoba hőmérséklete befolyásolja őket.

TIPP - A fűtőtestet úgy helyezzük el az akváriumban, hogy az a szűrővel átellenben, teljesen szabadon, tehát ne kövek és ne is a beültetett növények között vagy egyéb dekorációba rejtve ágaskodjék. Vízcsere esetén húzzuk ki a hálózatból.

A szûrés - A szűrőnek, amelyen számos hasznos baktérium telepszik meg, az a feladata, hogy biztosítsa a káros anyagok lebontását és megkösse a piszkot alkotó részecskéket, ilyenformán a tiszta vizű akvárium elmaradhatatlan kelléke. A szűrő mérete, térfogata mindig a medence méretéhez, valamint berendezéshez igazodjék. Megválasztásakor tekintetbe kell venni a telepített halak által az akváriumban gerjesztett

áramlások jellegét is. Általában egy óra alatt a medence teljes víztartalmának, de legalább a 80 % -ának meg kell fordulnia a szűrőben. Minél tovább marad a szűrőbetét a szűrőben, annál korlátozottabb a vízforgás. Jól beváltak az akváriumi szűrésben azok a légszivattyúval működő, szivacsbetétes szűrők, amelyek 60 liter űrtartalmúak. Ezek betétjén számos hasznos baktérium telepedhet meg, melyek segítenek abban, hogy a lebegő részecskék lekötődjenek.

A szívás és az általa keltett vízmozgás biztosítja a tartály átöblítését. Ugyan ilyen jól megfelel az elektromosan szabályozható modul belső szűrő is. Az edényszűrőnek viszonylag nagy térfogata legyen. A nagyméretű medencékhez használjunk törmelékszűrőt.

Szûrõbetétek - A mechanikus elven működő szűrőanyagok a vízben található oldhatatlan részecskék eltávolítására alkalmasak. Ilyenek a perlonból készült vatta, a szövött lapbetétek, a gyapjú, a perkolálószűrők, valamint az agyaggolyók és a speciális habanyagok (amelyek adott idő elteltével biológiai szűrőként is üzemelnek). Az oly fontos biológiai károsanyaglebontáshoz perkolálószűrőre vagy speciális anyagokra van szükség, amelyek közös jellemzője, hogy kiterjedt felületek lehetővé teszi számos baktérium megtelepedését. Teljes mértékben legkorábban két-három héttel behelyezésük után fejtik ki hatásukat.

10

Ezt a várakozási időt azonban az úgynevezett starter (vagy indító) baktériumok kihelyezésével magunk is számottevően rövidíthetjük. Az erősen szennyezett szűrőanyagot eltávolítjuk, kicseréljük, amikor a régi betét teljesítménye érzékelhetően csökken. Annak érdekében, hogy a káros anyagokat amilyen a klór, a vízben oldott gyógyszermaradványok, a zavarosság vagy valamilyen sárgás úszó lepedék eltávolíthassuk, alkalmazhatunk szénszűrőt is.

Ezt azonban 48 órán belül el kell távolítani a vízből, mert a szén abszorbeálóképességének csökkenésével a megkötött káros anyagok visszaoldódnak róla vízbe. Vegyi szűrőmasszát akkor alkalmazunk, amikor a víz kémiai összetételét kell megváltoztatnunk.

Tőzeg alkalmazásával a vizet savasabbá tehetjük, a csereanyagok a vízkeménység csökkenését szolgálják, az ellenkezőjére keményítők kaphatók. Ezeket kivétel nélkül szűrőtasakban helyezzük a vízbe. Gyors szűrő betétet akkor kell használni, ha sürgősen tisztításra szorul a víz, illetve, ha egy diffúzor segítségével oxigént kell dúsítanunk a tartályban.

TIPP - Soha ne végezzünk egyazon időpontban teljes körű betétcserét vagy tisztogatást, nehogy akaratlanul is minden baktériumot eltüntessünk.

Biztonsági teszt - Az úgynevezett folyamatos CO2-teszt segítségével az akvárium üzembe helyezését követően előbb a víz pH-értékét, majd mintegy fél óra elteltével a szén-dioxid-tartalmát mérjük. A zöld tartományban az érték megfelelő. Ha a színskála a sárga tartományba fordul, túlságosan alacsonnyá vált a víz pH-értéke, túl sok benne a szén-dioxid. Ha viszont a színskála sötétebb kékre vált, akkor túl magas a víz pH-értéke. Ilyenkor nincs elegendő szén-dioxid a vízben a növények fotószintetizálásához, csökken az oxigéntermelésük és megáll a növekedésük.

Szellõztetés - A vízinövényekkel megfelelő mértékben és összetételben telepített akváriumot üzemzavar bekövetkeztéig aligha szükséges szellőztetni. Amikor túlmelegszik az akvárium vize, fennáll az oxigénhiány veszélye. Ilyenkor legalábbis éjszakára, amikor a növényeknek valójában szükségük van az oxigénre, helyezzünk az akváriumba olyan levegővel működtetett áramoltató készüléket, amelyet, a fényt kapcsoló időrelé hoz működésbe és kapcsol ki. Arra is van lehetőség, hogy a légszivattyút a korhadékszívóval kombináljuk.

TIPP - A levegőszivattyút mindig csak a medence felett kapcsoljuk be és alkalmazunk ezzel együtt visszacsapó, vagyis egyirányú szelepet, így nem folyik vissza víz a szivattyúba.

A fény - A megfelelő világítás nagy segítséget jelent számos hasznos mikroorganizmus megtelepedéséhez, fejlődéséhez is. A halaknak testvázuk fölépítéséhez, vagyis az úgynevezett "D3-vitaminszintézishez" is szükségük van fényre, de igénylik azt bőrük, anyagcseréjük és általános közérzetük érdekében is. Lehetőleg olyan akváriumtetőt válasszunk, amelyben reflektor és több fénycső is található. Az akvárium vízmennyiségének minden egyes literjére számítsunk 0,4-0,7 wattot, a vízmélység minden 10 cm-re pedig egy-egy fénycsövet. A növények növekedését az olyan világítás segíti leginkább, amely kevert színspektrumú fényből áll össze, hiszen az ilyen utánozza leghívebben a napsugárzást.

A hideg tónusú, kékes fénytartományba eső sugárzás a felfelé irányuló növekedést, míg a meleg tónusú, vöröses fénytartományba eső sugárzás a felfelé irányuló növekedést, míg a meleg tónusú, vöröses fénytartományba eső sugárzás a terebélyesedés kibontakozását segíti. A felül nyitott akváriumokhoz pedig úgynevezett HQL lámpák valók.

Építés és berendezés - Ha a megfelelõ mûszaki megoldásokat választjuk, halaink jól érzik majd magukat. A telepített növényzet és egyéb dekoráció pedig természetesebbé teszi a képet. Mielõtt felállítanánk az akváriumot, kívül-belül alaposan töröljük át ecettel, öblítsük le, majd töröljük szárazra. Mielõtt végleges helyére állítjuk a tartályt, vízmérték segítségével ellenõrizzük, vajon tökéletesen vízszintes-e az alap, amire helyezzük. A biztonság, valamint a hõszigetelés miatt 0,5-1 cm vastagságú szigetelõ lapot helyezzünk az akvárium alá. Ha a tartály hûvös helyiségben áll, akkor a külsõ lapjait is szigetelni kell.

A hátfal - A mutatós hátfal egyrészt mélységet, másfelől a természetességet kölcsönöz akváriumunk világának. A kisebb méretű tartályba megfelelő lehet a nyugodt, természetes hatást keltő fénykép is, amelyet a hátlap külső oldalára ragasztunk fel. Ha pedig az akvárium belső tere nagyobb teret biztosít számunkra, a mélységérzet növelő patinázott hátfalat, annak hólyagmentesen kell az üvegre tapadnia. Választhatjuk azonban azt a megoldást is, hogy egyszerűen bekeretezve a hátsó üveg mögé függesztjük.

11

További kiépítés - A nagyobb méretű kövek, esetleg sziklás felépítmények alapját biztonságos sztiporlapra ("hungarocell") helyezzük. A következő lépcsőben, pontosan követve a használati utasításokban foglaltakat, szereljük fel a műszaki felszereléseket, vagyis a szűrőket, a fűtőtest és a szén-dioxid szintjét ellenőrző berendezést. Az üzembe helyezésre azonban még várni kell.

A megfelelõ aljzat kiválasztása - A telepítésre váró növények kielégítő növekedése érdekében olyan mészben sovány akváriumkavicsra lesz szükség, amelynek szemcsemérete 3-5 mm. Bármi mással próbálkoznánk, csak kárt okozna. A halakra gondolva kizárólag kerekded, életlen kavicsot használjunk, továbbá ne legyen harsány színű és a behelyezését megelőzően gondosan, mossuk meg. Amennyiben páncélos, vagy vértesharcsa telepítését határoztuk el, úgy az aljzat mintegy harmad részét elülső, vagy középső részén kerekded, nagyon apró (1-2 mm-es) kaviccsal töltsük fel úgy 3 cm réteg vastagságban.

Egyéb fajok esetében megteszi az 1-2 cm vastagságú kavicságy is. Erre a rétegre terítsünk szét vastartalmú, hosszú hatású tápanyagot, melyet azután megint 3-5 cm vastagon kaviccsal fedjünk be. A látvány, másrészt a keletkező korhadék összeszedése miatt előnyös, ha a fenék talaja kissé emelkedik az akvárium hátlapja irányában. Számos halfaj, így a tapadószájú harcsa "legelő" gyanánt gyökerekre tart igényt, valamint rejtőzködésre, alkalmas kövekre. Megfelel erre a gránit, a bazalt a mészben szegény pala és a megkövesedett fa. A kereskedésben beszerzett, lehetőleg súlyos gyökereket homokkal dörzsöljük meg. A dörzsölés során szükség szerint addig nedvesítsük, amíg nem képződik rajta málladék. Fontos megjegyezni, hogy az erdőből, a természetből hazahozott friss gyökér teljességgel alkalmatlan az akváriumba, hiszen rothad is, mállik is. Az agyagból és barna bükklevélből készített rejtekanyagot is áztassuk meg a behelyezést megelőzően, majd mindkettőt növényektől mentes aljzaton helyezzük el. Azon halak számára, amelyek a fenéken ívnak, vagy azt használják élőhelyül, mint például az ikrázó fogaspontyok, az akvárium talajára finom szemcsés homokot és tőzegrostokat tegyünk be. A malawi és a Tanganyikató fenekének utánzásához a leginkább a lyukacsos mészkő felel meg.

A berendezés - Készítsünk dekorációs és növény-beültetési vázlatot, mert megkönnyíti dolgunkat abban a tekintetben, hová kerüljenek a növények, illetve a gyökerek és a kövek. Mindig a tartott halak életfeltételeiből célszerű kiindulnunk, így a dekoráció megtervezésekor is. Az alacsony termetű, rövid hajtásokat hozó növények az előtérbe kívánkoznak. A félmagas termetűek inkább oldalra kerüljenek, de az edény középső részének foltszerű díszítésére is használhatók. Az egyedül álló szoliter növények nagyobb teret igényelnek, hogy megfelelően érvényesüljenek. A magas termetű vízinövények egyértelműen a háttérbe kívánkoznak; mintegy a természet zöld színpadát hivatottak felvillantani

TIPP - A szoliter növényeken kívül a többit is ajánlatos kisebb csoportokba rendezni, míg a nyelesszárasokat termetüknek megfelelően lépcsőzetesen célszerű ültetni.

A víz feltöltése - Már a növények beültetése során az edényt mintegy harmadáig feltöltjük langyos, körülbelül 23 fokos hőmérsékletű vízzel. Ezt a legcélszerűbb egy öntözőkanna segítségével elvégezni, melyre finom lyukú rózsát helyezünk fel. Annak érdekében, hogy az elterített aljzat ne keveredjen fel, célszerű az előkészített vízzel mély, tányér segítségével alácsurgatni. Ha valamennyi vízinövény végleges helyére került, folytassuk lassan tovább a feltöltést, egészen addig, míg a vízszint, úgy 2 cm-rel az edény pereme alá ér. Amit a betöltéskor mégiscsak sikerül fölkavarnunk, azt hálóval halásszuk ki a vízből.

A víz elõkészítése - A frissen eresztett vezetékes vízben számos, az akváriumban élő növényekre és halakra veszélyes anyag (klór, réz, egyebek) van jelen, különösen reggelente. Ezért szükséges a víz előkészítésére szolgáló anyagot vásárolni a szakkereskedésben, amely hozzáadása révén abban segít, hogy ezeket az agresszív károsításokat semlegesítsük.

Az akváriumba szánt vizet úgy vegyük a vezetékről, hogy közvetlenül e műveletet megelőzően jelentős mennyiségű vezetékes vizet engedünk ki, amit egyéb célokra használunk fel. Amennyiben vezetékes ivóvizünk túl kemény, lágyítani szükséges. A felkészült szakkereskedésben azonban akár lágyított vizet is vásárolhatunk. Ahhoz, hogy a feltöltött akvárium vize "beinduljon", úgynevezett starter baktériumokat kell hozzákeverni, lévén nélkülük semmiféle természetes károsanyaglebontás nem lehetséges a vízben, még a szűrőknél sem.

Az üzembe helyezés - Amikor feltöltöttük a tartályt, sor kerül a műszerek, szűrők, fűtés, egyebek behelyezésére. Három-négy óra múlva ellenőrizzük, hogy valamennyi kifogástalanul működik-e. A világítást időkapcsoló órával úgy szabályozzuk, hogy reggel 9-10 óra között kapcsoljon be és ettől számítva 10-12 órán át, működjék.

12

Az akvarista mutatós növénykertje: A vízinövényekkel tetszetõsen, változatosan betelepített akvárium több mint egyszerû dekoratív színfolt a lakásban. A vízinövények ugyanis fontos szerepet játszanak a halak életében és a vízháztartásban egyaránt.

Hasznos vízinövények

- Az életműködéshez nélkülözhetetlen oxigént termelnek

- Méregtelenítik a vizet

- Akadnak közöttük antibiotikus hatással rendelkezők

- Hasznosítják a keletkező hulladékot, közben pedig lebontják a káros nitrogénvegyületeket

- Gyökereik segítenek az aljzat lazaságának megőrzésében

- Versenyt táplálkoznak az algákkal (gátolják túltengésüket)

- Bizonyos halfajok számára legelőként szolgálnak

- Búvóhelyet, revírhatárokat és ikrázóhelyet kínálnak

- Apró élőlények számára kínálnak élőhelyet

- Mutatós dekorációs elemek

- Természethű élőhelyeket alakíthatunk ki velük

- Szaporíthatók

Elõkészültek - A vásárlás során ügyeljünk arra, hogy kifogástalan, erős növényeket szerezzünk be.

- Gondosan távolítsuk el a megvásárolt növényekről a piszkot, a fonnyadt leveleket és a csomagolóanyagot, valamint a csigák kocsonyás petéit és az algát is.

- A rothadó szárakat metsszük vissza.

- A barna, vastag gyökereket mintegy 3 cm hosszúra metsszük vissza.

Ültetés - Ujjunk segítségével készítsünk lyukat az aljzatba, azután helyezzük bele a gyökeret, de vigyázat, ne nyomjuk meg. A hajtás minden esetben az ültetőközeg felett legyen. A száras növényeket úgy helyezzük el, hogy leveleik szabadon álljanak. A gumós, hagymás és gyökértörzzsel rendelkező növényeket úgy ültessük el, hogy egyharmad részük kikandikáljon az ültetőközegből. A jávai moha és jávai páfrány, valamint az anubias fajokat nem szembeötlő gyapjúfonallal rögzítsük kőhöz vagy fához. Ehhez ne használjunk ólmozott kampót vagy huzalt.

Szakszerû gondozás - Szó növényeket legföljebb csak a vízfelület 10-20%-ára telepítsünk, nehogy elzárják a nélkülözhetetlen fényt. Időben ritkítsuk a növényzetet úgy, hogy közben ne zavarjuk fel a vizet az etetőgyűrű körül. A békalencsét mindig haladéktalanul halásszuk le. A száraz növényeket éles késsel kitűnően metszhetjük.

Tápanyagutánpótlás - Az akvárium aljzatrétegeiben elhelyezett hosszú élettartamú tápanyag sem tart örökké, hiszen a vízinövények gyökerük és levelük segítségével is vesznek fel tápanyagokat a vízből. Ennek pótlására minden vízfrissítés, vízcsere során adagoljunk a használati utasítások megfelelően káliumtartalmú speciális tápanyagot is a vízbe. A gyorsan elhasznált és oxidálódó vasat szükség szerint akár naponta pótoljuk. Rendszeresen ellenőrizzük a víz vastartalmát (Fe-teszt). Mindezek mellett a növényeknek szükségük van légnemű szén-dioxidra. A szakkereskedésben egyszerűen kezelhető, magas technikai kivitelű adagoló berendezéseket vásárolhatunk, amelyek automata módon üzemelnek.

Gyorssegély - Ha gond van a növényekkel 1. Probléma: lyukacsossá válnak a levelek.

Kiváltó oka: halak vagy csigák, okozta rágáskárra, utalnak; hiányjelenségek.

Megoldás: állapítsuk meg, mi váltja ki a jelenséget, majd a halakat vagy a növényeket cseréljük le. Változtassunk növényi tápanyagot. A túlságosan magas nitrátértékek megelőzése érdekében alkalmazzunk rendszeresen részleges vízcserét.

2. Probléma: a növények megsárgulnak, növekedésük megáll.

Kiváltó oka: tápanyaghiány; kevés a szén-dioxid; rothad az aljzatban a tápanyag. Túl kevés fényhez jutnak a növények.

13

Megoldás: használjunk megfelelő minőségű teljes értékű tápanyagokat; emeljük a szén-dioxid mennyiségét; a fénycsöveket 3 nap alatt, fokozatosan cseréljük le, mivel 6-8 hónap múltán jelentős mértékben veszítenek fényerejükből.

3. Probléma: a Cryptocoryne-fajok fonnyadásnak indulnak.

Kiváltó oka: felborult a vízháztartás; nitráttúltengés következett be, mert valamennyi fénycsövet egyszerre cseréltük ki.

Megoldás: részleges vízcserét végezzünk; tőzegről szűrjük a vizet; használjunk vízkezelő szereket.

4. Probléma: a növények levelei a medence fenekén hevernek.

Kiváltó oka: nem megfelelő a fény színe vagy a fénycsövek.

Megoldás: magasabb kékfénytartalmú fénycsöveket alkalmazzunk.

5. Probléma: a szár abnormálisan fölfelé szökik, sárga vagy sápadt.

Kiváltó oka: helytelen színösszetétel a fényben; túl kevés fény; túl rövid idejű a növények számára a fénybő időszak; túl kevés a szén-dioxid; nem elegendő a tápanyag; vashiány.

Megoldás: vöröses fény hozzáadásával állítsuk helyre a fény spektrumát; emeljük a Co2-szintet; használjunk megfelelő teljes értékű tápanyagokat, szükség szerint pedig vastartalmú tápanyagot is.

6. Probléma: az úszó növények nem fejlődnek, elpusztulnak. Kiváltó oka: túl kevés a fény; nincs elég hely és levegő a víz felett; piszkos a medence teteje.

Megoldás: tisztítsuk meg a medence fedelét; a piszkos vizet merjük le, adjunk több fényt; próbáljuk ki a medencét nyitott tetővel és függesztett megvilágítással.

7. Probléma: a növények víz feletti részein levéltetvek jelennek meg.

Kiváltó oka: kedvez a környezet a levéltetvek életfeltételeinek.

Megoldás: az ilyen növényi részeket rövid időre nyomjuk a víz alá; a labirintkopoltyús halak valamint a formozai fogaspontyok elfogyasztják a levéltetveket. Vegyszert ne használjunk.

A megfelelõ gondozás - A víz, minden földi élet forrása, az akváriumba telepített valamennyi élõlény egyedüli élõ közege. Kiváló oldószer lévén a benne oldott állapotban található anyagok jellemzik, amelyeket azonban méretüknél fogva szabad szemmel többnyire nem lehet megfigyelni. Ráadásul az akváriumban olyan folyamatok játszódhatnak le, amelyek megváltoztatják a víz összetételét. Minderrõl azonban kizárólag a vegyi elemzés tájékoztat. Valamennyi, oldott vagy oldatlan állapotban jelen lévõ alkotóelem befolyással bír a vízben élõ szervezetek, állatok, növények és mikroorganizmusok közérzetének és szaporodásának alakulására.

Akár a természetben - Az akváriumban tartott halfajok túlnyomó többsége az Egyenlítő környékén őshonos és szülőhazája természetes vízviszonyaihoz alkalmazkodott. Az akvarista feladata tehát az, hogy olyan akváriumi élőközösséget biztosítson számukra, amely alapvető jellemzői tekintetében megfelel eredeti élőhelyi sajátosságainak. Magától értetődően marad bizonyos szabadsága ebben, hiszen a természetben is élőhelyről élőhelyre változik némileg a víz összetétele, amit aztán még az időjárás, az évszak és a hőmérséklet is befolyásol. Ez azonban nem mentesíti az akvaristát a felelősség alól: kötelessége mindent elkövetni kedvencei minél jobb közérzete érdekében. S hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, a jól felkészült szakkereskedések számos nagyszerű segédeszközt kínálnak számunkra.

Az összes vízkeménység - A víz számos oldott vegyületet tartalmaz. A víz összegzett keménységet a benne oldott kalcium és magnéziumsók összessége adja, melyek részarányát a német keménységi fok szabványai szerint alkalmazott teszt segítségével állapíthatjuk meg (ez az ún. nk-teszt). Egy német keménységi fokú az a víz, amelyben 10 literenként 10 mg kalciumoxiddal egyenértékű kalcium magnézium mutatható ki. Az akvarisztikában a víz keménységét a vezetékes vízben jelen lévő és a dekorációból kioldott anyagok okozzák, és csak az összes keménységet mérik nk-fokban. Ennek mértékét visszafordított ozmózissal vagy teljes sótalanítással kezelt víz hozzáadásával csökkenthetjük. Az összes vízkeménység befolyásolja a halak fizikai és erőállapotát, ellenálló képességüket a betegségükkel szemben, anyagcseréjüket, idegrendszeri és kiválasztási aktivitásukat, váz és sejtfelépítésüket. A magnézium felelős enzimjeik működésének aktivitásáért, hiánya izom-összehúzódásai és véralvadási zavarokat okoz.

A változó vízkeménység - A változó vízmennyiségeket a vízben oldott hidrokarbonátok (bikarbonátok, a mész és magnézium szénsavas sói) okozzák, és lényegében helyesebb volna savlekötési képességként jellemezni. A pH-értékkel kölcsönhatásban a változó keménység alapvetően befolyásolja a vízben élő valamennyi szervezet közérzetét. Ennek oka, hogy valójában úgy hat, mint valamely pH-puffer, amely meggátolja a pH-érték gyors, jelentős csökkenését, ami halálos savtúltengéshez vezet. A változó keménységet a szén-dioxid, a savak jelenléte és a biológiai mésztelenítés

14

befolyásolja. Eszményeinek mondható a változó keménység értéke 3 és 10 vko között, jóllehet a Malawi és a Tanganyika-tóban őshonos bölcsőszájú halak számára ennél magasabb értéket kell biztosítanunk. Az itt közölt értékeket se fölfelé, se lefelé ne lépjük túl 3 vko-nál nagyobb mértékben.

A víz keménysége 0- 7 nko lágy víz

8-14 nko közepesen kemény víz

15-21 nko kemény víz

21 nko felett nagyon kemény víz

PH-érték - Ezt az értéket a vízben oldott valamennyi savas és lúgos anyag együttesen szolgáltatja és összefoglalóan a víz kémhatásának megjelölésére, szolgál. Az ionok koncentrációjának mértéke a vízben logaritmikusan nő, ami annyit tesz, hogy a pH-érték változása mondjuk 6-ról 7-re tízszeres, míg egy kétértékű változás immár százszoros mértékű változást jelez a koncentrációban. Az ilyen drasztikus változásokra halaink szorongással vagy akár pusztulással is válaszolhatnak. Éppen ezért tanácsos a fajok ismertetésénél a megadott pH-értékeket szigorúan betartani. A folyamatos CO2 vagy pH-ellenőrzés biztonságot adhat. A szokatlan pH-értékek károsodást okozhatnak a kiválasztást végző szervekben, fehérjehiányhoz vezethetnek, kopoltyúsérülést, az úszók elsatnyulását válthatják ki, továbbá úszásproblémákat okozhatnak, stresszt, betegségérzékenységet, valamint korlátozott szaporodást eredményezhetnek.

A víz kémhatása (pH-érték)

0 nagyon savas

7 semleges

14 nagyon lúgos

A hõmérséklet - A víz hőmérsékletét is az általunk kiválasztott halfajok természetéhez, igényeihez kell igazítanunk. A túlzottan alacsony hőmérséklet lelassítja a változó testhőmérsékletű akváriumlakók anyagcseréjét, ami végül a pusztulásukhoz vezet, míg a túl magas hőmérsékleten felgyorsulnak az életfunkciók, stressz alakul ki, rövidülnek életciklusaik. Ezzel együtt pedig csökken a víz oxigéntartalma. A hirtelen hőmérsékletváltozás feszültség kialakulását eredményezi, elsötétedéshez vezet, ijedékenység lép fel, szaporábbá válik a légzés és gázos felfújódás alakul ki. Éppen ezért legföljebb +/-2 fok eltéréssel tartsuk be az ismertetésben megadott hőmérsékleti értékeket.

Oxigén - A halak, a növények és a mikroorganizmusok egyaránt azt az oxigént használják fel, amelyeket fotoszintézisük folyamán a zöld növények állítanak elő. A vízben oldott oxigén lehetséges mennyiségét a víz hőmérséklete is meghatározza. Az oxigén telítettsége a táblázat összefüggésében legalább 80 %-os legyen. Amennyiben csak 50 % vagy annál alacsonyabb, gondjaink keletkeznek. Az oxigénhiány felfúvódást és étvágytalanságot, légszomjat, kábultságot, valamint a betegségekkel szembeni ellenálló képesség csökkenését váltja ki.

Oxigéntartalom (oC - 100 %-os telítettség)15 - 10,6 mg

20 - 9,1 mg

25 - 8.3 mg

30 - 7,6 mg

35 - 6,9 mg

Mi vezethet oxigén hiányhoz? - a rosszul megválasztott aljzat, a korhadék, a ki nem cserélt szűrő

- túl sok hal, túladagolt haltáp

- éjszaka a halak és növények légzése

- fényhiány, túl kevés növény

- (elpusztult) algák

- elpusztult csigák

- oxigént pusztító anyagok, pl.: gyógyszerek

Hogyan segíthetünk mindezen? - szellőztetéssel

15

- részleges vízcserével

- a negatív tényezők megszüntetésével

- a szűrők rendszeres karbantartása

- növények telepítésével, megfelelő világítás

biztosításával

Oxigénszint-csökkenés - Ennek mértéke a víz szerves anyagokkal való terheltségéről tájékoztat. Amikor ara gyanakszunk, hogy csökken az oxigéntartalom, a vízbe merítve töltsünk meg egy merőedényt, majd 48 órán át, hagyjuk állni 25 fokos hőmérsékleten, sötét környezetben. Megmérjük az oxigén koncentrációját és összehasonlítjuk a kiinduláskor az akváriumban mért értékekkel. Amennyiben az eltérés 20 %-nál nagyobb ennyivel csökkent az oxigéntartalom, haladéktalanul keressük és szüntessük meg az okát.

Gyorssegély - Ha gond van a vízzel 1. Probléma: megzavarosodik a víz.

Kiváltó oka: ázalékállatkák, egysejtűek, algák mértéktelen elszaporodása; elpusztult halak vagy csigák; felkavart vagy elterjedő akváriumi aljzat; túletetés; elhasználódott szűrőbetétek.

Megoldás: ázalékállatkákat, egysejtűeket és algákat UV-lámpák segítségével eliminálni; ki kell cserélni a szűrőbetéteket, ha szükséges szén szűrőlapot kell alkalmazni; használhatunk továbbá a szakkereskedésből beszerzett preparátumokat is.

2. Probléma: szürke, olajos bőrösödés a víz felszínén.

Kiváltó oka: a baktériumok elszaporodtak az alig moccanó felszínen.

Megoldás: részleges vízcsere, az új vizet megfelelően készítsük elő; kapcsoljuk a felületi szívóberendezést a szűrő elé; úgy állítsuk be a szűrő kifolyását, hogy felhasadjon az összefüggő vízfelszín.

3. Probléma: a víznek állott, rothadó szaga van.

Kiváltó oka: rothadásnak indult akváriumi aljzat; túlságosan lelassult a vízcserélődés; elhasználódott szűrő betétek.

Megoldás: vizsgáljuk át a medence fenekének talaját, amelyet cseréljünk is, ha szükséges; gyakrabban végezzünk részleges vízcserét; cseréljük az elhasználódott szűrőbetéteket, ha szükséges, ha szükséges használjunk szénszűrőt; a keletkező korhadékot rendszeresen távolítsuk el.

4. Probléma: sárgásbarnára változik a víz színe.

Kiváltó oka: túl magas a víz csersav és huminsavtartalma.

Megoldása: végezzünk részleges vízcserét; a pH-értéket, a nitrit és a nitráttartalmat rendszeresen ellenőrizzük; ilyen esetben a szénszűrés megszünteti ugyan a színelváltozást, de nem távolít el minden anyagot a vízből.

5. Probléma: az akvárium feneke barnásfekete színűre változik, rothadó szagú buborékok szállnak föl belőle. A növények szára alulról rothadásnak indul, a gyökerek megfeketednek.

Kiváltó oka: rosszul választottuk meg az aljzat anyagösszetételét; bizonyos elemei (tőzeg, talaj, stb.) rothadnak Helytelen kavicsméretet választottunk, túl vastagra méreteztük a fenék rétegeit, aminek következtében rosszul mossa át a víz.

Megoldása: cseréljük ki a medence aljzatának az anyagát. Válasszunk 3-5 mm szemcseméretet 7 cm vastagságban, terítsük el. Használjunk talajjavítót.

6. Probléma: elpusztulnak a csigák.

Kiváltó oka: gyógyszerek vagy az élőlények számára elviselhetetlen adalékok; csigapusztító halfajok.

Megoldása: rendszeresen ellenőrizzük a víz kémiai mutatóit, az észlelt elváltozásokat szüntessük meg. A gyógyszeres kezelés alatt különítsük el a csigákat.

7. Probléma: túl savassá válik a víz.

Kiváltó oka: túl alacsony a változó vízkeménység értéke; túl nagy mennyiségű savképző anyag van jelen a vízben; túl sok szén-dioxid, elsavasodás.

Megoldása: végezzünk részleges vízcserét, alaposan szellőztessük az akváriumot, mérjük folyamatosan a szén-dioxid szintet.

8. Probléma: a víz lúgossá válik.

Kiváltó oka: a vízmennyiséget fokozó oldott anyagok túltengése, mésztartalmú dekoráció, túl kemény vízzel töltöttük fel az edényt.

Megoldása: a vízkeménységet részleges, teljes mértékben sótalanított vízcserével 3 nko-kal csökkentsük. Használjunk tőzeges szűrőt. Mérjük meg a szén-dioxid szintet, és ha szükséges, helyezzünk tőzegkivonatot a vízbe.

16

9. Probléma: túl lágya víz.

Kiváltó oka: a feltöltő víz változó keménysége túl alacsony volt.

Megoldása: végezzünk részleges vízcserét megfelelő változó keménységű vízzel. A szakkereskedésben vásároljunk összes és változó keménységeket növelő szereket és használjuk.

10. Probléma: túl kemény a víz.

Kiváltó oka: túl kemény a vezetékes ivóvíz; mésztartalmú a dekoráció vagy az alkalmazott szűrőbetét.

Megoldása: részleges vízcsere teljes mértékben sótalanított vízzel, vagy alkalmazzunk lágyító berendezést. A szűrést tőzegen át, végezzük.

11. Probléma: az akvárium üvegén kemény, szürke lerakódás.

Kiváltó oka: a vízpárolgás következtében mészlerakódások keletkeznek, kivált jellemző ez túl magas változó vízkeménység esetében.

Megoldása: az üveget 10-20 %-os sósavval vagy ecettel tisztítsuk meg, míg az üveg sarkait mechanikus módszerekkel tisztogassuk meg. Ellenőrizzük a változó keménység értékét, és szükség esetén korrigáljuk.

Kiválasztás és gondozás - Az akváriumi halak a színjáték várva várt fõszereplõi. Az itt közzétett, kipróbált ajánlások segítségével még a kezdõ akvarista is megtalálja azokat a növény és halfajokat, amelyek gondozását minden nehézség nélkül képes ellátni úgy, hogy egészségesek, életerõsek legyenek, "éljenek, mint hal a vízben".

Mikor telepítsünk?

- Közvetlenül az akvárium berendezésének elkészülte után a növények még el sem kezdtek fejlődni, a víz még zavarosnak látszik, biológiai tekintetben pedig korántsem makulátlan. A talajon, a szűrőkben és a medencében élő, oly nélkülözhetetlen baktériumok még hozzá sem láthatták a szaporodáshoz, ilyenformán képtelenek elvégezni a szükséges nitrogénlebontás műveletét. Az olyan szerves vegyületek, amilyen a halak széklete és vizelete, a tápanyagok maradványai, az elpusztult növényi részek stb. a vízben mérgező ammóniumionokra és ammóniára bomlanak le, amit azután a Nitrosomonas és Nitrobacter baktériumok a szintén mérgező nitriteken át nitrátokká alakítanak. E folyamatokhoz oxigénre van szükség. Ez az oka annak, hogy az akvárium berendezését követően még mintegy két hétig várni kell, mire az első halakat behelyezhetjük. Csak akkor következhetnek a halak, amikor a nitritellenőrzés már nem mutat ki nitritet a vízben. A keletkező nitrátot a rendszeres időközönként végráhajtott vízcserével folyamatosan távolítjuk el a vízből.

TIPP - Ez a várakozási időszak lerövidíthető, ha a szakkereskedelemben beszerzett baktériumkészítményt, valamint rövid ideig már használt szűrőbetéteket, illetve ugyancsak "használt" aljzatanyagot alkalmazzunk.

A megfelelõ fajok kiválasztása

- Bizony nem egyszerű a választás. Amikor a szakkereskedésben a tarkán villódzó, csillámló "haltenger" előtt nézelődünk, nehéz szívvel, felelős döntést kell hoznunk, amelynek minden következményét magunkra kell vállalnunk. Hiszen nem minden arany, ami fénylik, vagyis nem minden tetszetős halfaj alkalmas az új akvárium betelepítésére. Sokkal célravezetőbb, ha a kiválasztáskor és a telepítés során az alábbi szempontok figyelembevételével járunk el:

- valamennyi kiválasztott halfajnak azonos hőmérséklete és vízminőségre legyen igénye

- a rajban élő halak nagyobb számban, társaságban érzik jól magukat

- kezdetben a víz valamennyi zónáját csak kevés számú egyeddel népesítsük

- egyetlen, az akváriumba telepített lénynek sem szabad valamely másik életét veszélyeztetnie, arra vadásznia vagy azt rendszeresen zavarnia

- akadnak halfajok, amelyeket kizárólag egyetlen példányban telepíthetünk (pl. a sziámi harcoshal hímje)

- az először telepített halfajok között feltétlenül szerepeljenek algapusztító fajok, amilyenek az Otocinlusok

- táplálékigényük tekintetében se legyen ellentmondás/ellenségeskedés választott halfajaink között

- soha ne zsúfoljuk túl az akváriumot halakkal. Alapszabály, hogy 1 cm halra 1 liter jusson.

TIPP - Már a medence, a tartály megvásárlásakor, legkésőbb azonban annak berendezésekor el kell döntenünk, milyen halfajokat szeretnénk gondozni. Előre kell döntenünk azért is, mert a találomra összehordott "haltársadalom" senkinek sem fog tetszeni. Gyakran előfordul, hogy a halak nehezen vagy egyáltalán nem viselik el egymást, vagy azért érzik magukat rosszul, mert eltérő életfeltételekre tartanak igényt.

Mire kell ügyelni a halak vásárlásakor?

17

- Arra különösen figyeljünk oda, hogy a szakkereskedés akváriumából kiválasztott halak

-elevenek, mozgékonyak, hibátlanul kifeszülő úszókkal mozgó példányok legyenek. Testükön, úszóikon nyoma se legyen szürkés, vörös vagy egyéb véraláfutásos foltoknak, ahogyan fehér, apró pöttyöknek se. A kiválasztott egyedek minden porcikájának erősnek, egészségesnek kell látszania, semmi szín alatt sem lehetnek összeesettek. Olyan halat se válasszunk ki, amely a felszínen kapkod levegő után, amely hintázik vagy körben, pörög, vagy pedig a dekoráción csüng. Ha észrevehető az ürülék, annak sötétnek, összeálltnak kell lennie, nem lehet szürkés fonalas szerkezetű. Az egészséges hal a szakkereskedő akváriumában is szinte ráront a táplálékra.

TIPP - További érdekes állatok, amelyek zavartalanul kijönnek az általunk választott fajokkal, például az édesvízi garnélák, az almacsigák és a törpe karmosbékák. A garnéla kivált ideális partner a békés természetű halfajok mellé.

Szállítás és behelyezés

- Ragaszkodjunk a szállító edény átlátszatlan csomagolásához, aki akár egy darab újságpapír is lehet, mert így szükségtelen stressztől kímélhetjük meg a halainkat. A páncélosharcsákat a többi fajtól elkülönítve kell csomagoltatni, máskülönben támadó természetük érvényesülhet. Melegen tartva, de mindenekelőtt gyorsan vigyük haza a csomagot. Semmi esetre se hagyjuk a forró vagy hideg autóülésen gazdátlanul heverni. Odahaza azután rögvest csomagoljuk ki a halakat:

- készítsünk a kezünk ügyébe egy tiszta vödröt és puha, finom szemű hálót

- nyissuk ki a szállító edényt, adjunk mintegy, 1 liter vizet az akváriumból

- a fényt kapcsoljuk ki, vagy takarjuk el az akváriumban

- eresszük a szállítózacskót az akváriumba, és mintegy 15 percig hagyjuk belelógatva. A művelethez ruhaszárító csipeszt használva, csíptessük a zacskót az edény szegélyére. A művelet a hőmérsékleti kiegyenlítődést szolgálja

- Majd a szállító víz felét öntsük a vödörbe, és a medence vizével töltsük meg ismét a zacskót

- További negyed óra elteltével közvetlenül az akvárium mellett a vödör fölé hálót tartva ürítsük ki a zacskót, a leszűrt halakat pedig óvatosan engedjük új élőközegükbe. A vödörből öntsük ki a vizet

- Figyeljük meg a halakat, ám az akváriumot egyáltalán ne háborgassuk. A világítást, csak következő nap kapcsoljuk be, és csak ezt követően adjunk nekik táplálékot.

Egészséges táplálkozás - Halaink élettartama, egészsége és színpompája, valamint szaporodási képessége a nekik adott táplálék minőségétől és mennyiségétől függ. Az Egyenlítő környékének sokrétű és gyakorta változó ökológiai tényezői általában olyan változatos táplálékot kínálnak, amely még az igazán finnyás fajoknak is csemegéket jelent. Ám a természetben a táplálékdömpinget többnyire a "hét szűk esztendő" vagy legalábbis bizonyos fajta egyoldalúság követi.

Táplálék készítmények - Az akváriumban tartott halfajok számára tudósok olyan táplálékot fejlesztettek ki, amelynek kiegyensúlyozott összetételükkel és kívánatos formájukkal a természetes táplálékot mímelik, laktatók, tápértéküket tekintve pedig állandó minőségük révén lényegében felül is múlják azt, legyen szó, bár pehely, őrlemény vagy tabletta formájú eleségről. Mindegyik tartalmazza az alapvető tápanyagokat , vagyis aminosavakat, ásványisókat, nyomelemeket és vitaminokat egyaránt. Ennek ellenére ügyeljünk a vásárláskor arra, hogy a haltápot levegőtől jól elzárt, szigetelt, nedvességtől és fénytől védett csomagolásból porciózhassuk majd ki. A megfelelő minőségű táplálékot a halak szabályosan letámadják. A haltápnak nem szükséges színesnek lennie. A megfelelő táp elegendő ideig úszik a víz színén a felszín közelében élő halak számára, egészen lassan süllyed a vízben, a középső zónában élők részére, és hosszabb ideig csorbítatlanul megmarad az aljzaton a fenéklakók legnagyobb örömére. Az ivadék és a finnyás halvendégek számára is kaphatunk a halkereskedésben speciális tápanyagokat. Legyen gondunk arra is, hogy a fő táplálék és a tabletták ne zavarosítsák meg a vizet.

TIPP - A szakkereskedésben vásárolható halfajok jó 95%-a minden nehézség nélkül, készségesen elfogadja a kész táplálékot.

Élõ táplálék - Akadnak persze fajok, amelyek, mint a piráják, bizonyos ikrázó fogaspontyok és egyes sügérfélék, ragadozók lévén igényt tartanak arra, hogy zsákmányukat vergődve, mozgása közben ejtsék el. Az ő számukra élő táplálékot kell biztosítaniuk. E fajok számára a kereskedés folyami csőférget, közismerten tubifexet kínál, jóllehet egyre ritkábban, mert szennyezet vízből, származnak. A természetes vízből, élőhelyről begyűjtött táplálék sajnos egyre kevésbé használható az akvarisztikában, mert egyre szennyezettebb. Ráadásul egyre több víz védett, vagy

18

gazdasági halászat, illetve halászbérlő tulajdonát képezi. Számos víz közelében nemkívánatos vendégnek tekintik a "horgászokat". A vízibolha és a Cyclops fajok egyre ritkulnak.

Ugyanez a sorsa az árvaszúnyog vörös lárvájának, amelyet csak megfelelő minőségű vízből szabad nagyobb mennyiségben táplálék gyanánt használni. A fekete szúnyoglárva kifejezetten jó táplálék. (Csak nehogy kikeljenek, mert a nőstény szúnyog persze csíp.)

Különleges táplálék - Valamiféle kiegyezést jelent a természetből vett táplálék és a készen vásárolt tápanyagok között, ha mélyfagyasztott állati tápanyagot kínálunk fel. Az ilyen táplálékot hálóba helyezve, folyó víz alatt olvasszuk ki, majd itassuk át a szakkereskedésben vásárolt folyékony vitaminokkal, és máris adhatjuk a halaknak. A szakkereskedésben többféle fagyasztott táplálék beszerezhető, akad közöttük a lisztkukactól a földigilisztáig, a tücsökig sok minden. Némi tapasztalattal a hátunk mögött pedig szaporíthatunk is a szárny nélküli, élő haltáplálékot, amilyenek a gyümölcslegyek, a televényférgek vagy a sóféregnek nevezett rákok (Artemia salina).

Hogyan és mikor etessük a halakat?

- Annak érdekében, hogy a zsákmányolási ösztönt ébren tartsuk, ajánlatos változékony étrendet összeállítani, és a táplálékot változó helyszíneken az akváriumba adagolni. A legegyszerűbb a táplálékot adagolókanál vagy adagolószerkezet segítségével bejuttatni a vízbe. Hogy a túlzott mennyiségű táplálék bejuttatása révén tele ne szemeteljük a vizet, csak annyit adjunk kedvenceinknek, amennyivel néhány perc alatt nehézség nélkül elbírnak.

Ésszerűbb naponta többször keveset, mint egyszer túl sokat adni. Az időpont(ok) viszont mellékes(ek).Mindenesetre egy órával a világítás kikapcsolása előtt már ne etessük tovább. Csak a szürkületben és éjszaka aktív, ekkor táplálkozó halak kapjanak a lámpák kikapcsolását követően táplálékot. A szobából beszűrődő indirekt világítás elegendő lesz számukra ahhoz, hogy táplálékukat biztonságosan megtalálják.

A táplálkozás öröme - Engedélyezzünk időt a magunk számára arra, hogy táplálkozás közben megfigyeljük kedvenceinket. Az üveg falán szétpasszírozott tápláléktablettákkal például mozgalmassá tehetjük az életet a vízben. Amikor az egész tabletta a fenekére hullik, megjelennek a rejtettebb életformát élő harcsák, csigák vagy garnélák is, amelyeket egyébként ritkán láthatunk.

Gyorssegély - Ha a hal megbetegszik 1. Probléma: 0,2-1 mm-es fehér pöttyök a testen és az úszókon.

Kiváltó oka: az Ichthyophthirius multifiliis nevű ektoparazita kivált a legyengült állatokat támadja meg. Ilyenkor az úszójuk is visszagörbül, kedvtelenséget és étvágytalanságot tapasztalunk náluk, vakaródznak.

Megoldás: az Ichthyo elleni gyógyszert a használati utasításában feltüntetettek szerint alkalmazzuk, amíg a pöttyök maradéktalanul el nem tűnnek.

2. Probléma: gabonaszemre hasonló, szürkés színű lepedék a hal pikkelyén.

Kiváltó oka: az úgynevezett bársonybetegséget (amely hasonló az Ichthyo-hoz) az Oodinium pillularis váltja ki. A hal lefogy, vakaródzik. A bőr és az úszók feloldódnak. Ha a kopoltyúra is átterjed, a hal levegő után kapkod.

Megoldás: Ichthyo elleni gyógyszer, használati utasításának megfelelően.

3. Probléma: szürkés, foltos fertőzés a pikkelyen és az úszókon.

Kiváltó oka: ektoparaziták, mint a Costa, a Chilodonella, a Trichodonia, a Trichodinella, a Tripartiella, a Tetrahymena. A halak vakaróznak, pörögnek, kedvetlenek, pikkelyük és úszójuk feloldódik.

Megoldás: alkalmazzunk a megfelelő gyógyszert a használati utasítás szerint. Mielőtt ezt megtesszük, a víz egyharmadát cseréljük le. A kezelés folyamán csak vattáról szűrjünk. Majd végezzünk részleges vízcserét és 3-4 napig aktív szénről, szűrjük a vizet.

4. Probléma: sebek, gombás foltok a szájon és az úszókon.

Kiváltó oka: Saprolegniával fertőzött sebek, bőrsérülések.

Megoldás: gombásodás elleni gyógyszer. Állapítsuk meg a sebesülés okát, és szüntessük meg. Ez lehet harapós halszomszéd, éles aljzatdarabok vagy nem megfelelő vízviszonyok.

5. Probléma: a halak kedvtelenül esznek.

Kiváltó oka: megromlott vízviszonyok. Helytelenül megválasztott táplálék.

Megoldás: ellenőrizzük a víz mutatóit, tegyük meg a szükséges intézkedéseket. Értékes, márkás tápanyagot vagy különlegességeket adjunk fogyasztására. Ellenőrizzük, hogy vannak e jelen ektoparaziták.

6. Probléma: a halak zihálva lélegeznek, a felszínen úsznak, megkísérelnek kiugrani a medencéből, háton úsznak, rángatóznak. A kopoltyúk erősen elvörösödnek.

Kiváltó oka: oxigénhiány. Lúgos vagy savas kártétel, mérgezés.

19

Megoldás: szellőztessük át rendesen a vizet, használjunk oxigén tablettát, keressük és szüntessük meg a kiváltó okot. Ellenőrizzük a hőmérsékletet és a berendezések működését. Távolítsuk el a korhadékot, a piszkot, cseréljük ki az elöregedett szűrőbetétet. Vizsgáljuk meg, nem túlzsúfolt-e az akvárium. Ha éjszakai oxigénhiány lép fel, szellőztessünk. A labirintkopoltyús halak számára hagyjuk némi levegőt a fedél és a víz felszíne között.

- Lúgos fertőzés (8,5-nél magasabb pH-érték): végezzünk részleges vízcserét, adjunk bele tőzegkivonatot, alkalmazzunk tőzegszűrést, szükség szerint pedig működtessük a vízelőkészítő berendezéseket.

- Savas fertőzés (5,5-nél alacsonyabb pH-érték): végezzünk pufferált vízzel részleges vízcserét, a szűrést korallhomokkal vagy márványőrleménnyel végezzük.

- Ammóniás vagy nitrites fertőzés: savasítsuk fel a vizet 6,7 pH-értékre. Ellenőrizzük az összes és a változó vízkeménységet.

- Ha a fertőzés növényvédő, rovarölő vagy háztartási vegyszerek következménye, alkalmazzunk részleges vízcserét, szükség szerint szénről szűrjünk, illetve alaposan szellőztessük át a vizet.

- Klóros fertőzés: végezzünk részleges vízcserét, szellőztessük át a vizet, vagy mozgassuk meg a vízfelszínt.

7. Probléma: a halak minden látható jel nélkül felfordulnak.

Kiváltó oka: mérgezés.

Megoldás: állapítsuk meg az okot, amiben a szakkereskedő segítségünkre lehet, majd szüntessük meg.

8. Probléma: a halak tárgyakon vakaróznak, az úszójuk behajlik, pörögnek, rosszul esznek.

Kiváltó oka: ektoparaziták vagy rossz minőségű víz.

Megoldás: Ichthyo elleni gyógyszer, részleges vízcsere.

9. Probléma: szemdülledés.

Kiváltó oka: megromlott vízminőség.

Megoldás: végezzünk részleges vízcserét. Ellenőrizzük a víz mutatóit és javítsuk a minőségét.

Ellenőrzések

Naponta:· Szükséges ellenõrizni a mûszaki berendezések helyes mûködését, beleértve a folyamatos CO2-tesztet és a CO2-bejuttatást a buborékszámlálónál.

· Szükséges ellenõrizni a szûrõnél a vízfolyást, beleértve a csövek csatlakozó pontjait is.

· Szükséges figyelni halain étvágyát és egészségét.

· Szükséges ellenõrizni a vízinövényeket.

· Szükséges a tápanyagok használati utasítás szerinti bejuttatást.

Hetente:· Legalább minden második héten szükséges az elhasználódott medencevíz egyötöd-egynegyed részét vezetékes ivóvízzel kicserélni, a felfrissített vízhez pedig elõkészítõ szereket használni.

· Két nappal a vízcserét követõen káliumtartalmú általános tápot tegyünk a medencébe, majd folyamatos CO2-teszt reagensét is cseréljük ki.

· Legalább kéthetente végezzük el a változó és az összes víz keménység, a vas- és oxigén-ellenõrzõ vizsgálatokat, lehetõleg mindig azonos idõpontban, napszakban.

· A tartály függõleges és vízszintes üveglapjait 10%-os sósavval tisztítsuk meg.

· Az üveget pucoljuk meg algamágnessel, vagy üvegtisztítóval.

· A sárga leveleket, egyéb növényi maradványokat távolítsuk el a medencébõl.

· Tisztogassuk meg a táplálékgyûrût.

Havonta:· Szükséges mérni az oxigénfogyasztást, ellenõrizzük a nitrát mennyiséget, és több mint 40 mg nitrát jelenléte esetén cseréljük ki a víz egyharmadát.

· Szívjuk le a korhadékot.

· Az elpiszkolódás mértékének függvényében legalább a szûrõbetétek egy részét tisztogassuk meg langyos vízben vagy cseréljük ki, majd helyezzük el a baktériumtenyészeteket.

· A száras növényeket metsszük vissza, a túl hosszúra nyúló oldalhajtásokat pedig dugványozzuk.

· Ritkítsuk meg az úszó növényeket.

· Ellenõrizzük a CO2-tartalékot.

20

Nagyobb időközönként:

· Háromhavonta a szûrõk szivattyúfelületét meg kell tisztítani.

· 8-10 havonta kell vizsgálni a csövek állagát és - a mûszaki öregedés okán - ki is kell cserélni õket. A cserét hetente lépcsõzetesen végezzük, még véletlenül se egyszerre!

· Évente egy alkalommal frissítsük fel a medence aljzatát golyó alakú tápanyaggal.

Nyaralás idején:Magától értetõdik, hogy egyetlen akvárium miatt nem kell lemondanunk a jól megszolgált nyaralásról. A megfelelõen berendezett, nem túlzsúfoltan telepített akváriumot az alábbiak szerint készítsük föl a nyaralásunk idejére:

· 3 héttel elutazásunk elõtt már ne helyezzünk bele újabb halat.

· 5 nappal indulás elõtt tisztogassuk meg a szûrõket, az erõsebben szennyezetteket cseréljük ki, majd adjunk baktérium készítményt az akváriumba.

· Ellenõrizzük, hogy minden mûszaki berendezés kifogástalanul mûködik-e.

· 3 nappal indulás elõtt cseréljük le a víz egyharmadát, és adjunk hozzá vízelõkészítõ szereket.

· Az idõkapcsoló órát úgy programozzuk be, hogy a világítás 14 órakor kapcsoljon be, és 22 órakor kapcsoljon ki. (A fény ráadásul a betörõket is távoltartja!)

· Néhány napos böjttõl még egy halnak sem kopott fel az álla.

· Ha 2 hétnél tovább leszünk távol, szereljünk fel táplálékadagolót. Fontos, hogy napi mennyiségként csak a szokásosnak a felét állítsuk be rajta, és már napokkal az indulás elõtt helyezzük üzembe, mert így ellenõrizhetõ a mûködése.

· Ha pedig barátokra ismerõsökre bízzuk halaink etetését, az a leginkább célravezetõ, ha elõre, naponként kiporciózzuk a tápot. Jószándékú hozzá nem értésbõl ugyan is könnyen túletetés következhet be, attól pedig megbuggyan a víz.

· Hagyjuk ott az etetéssel megbízott számára ilyenkor az írásos útmutatót arra nézve, mihez kezdjen szükséghelyzetben, valamint szakkereskedõnk és a magunk nyaralói telefonszámát.

· Hagyjunk arra nézve írásos útmutatást, mit és hogyan kell feltétlenül ellenõrizni az akvárium mûszerei közül, és mit kell szükség esetén tenni.

Biztonság az akváriumban· Ellenõrizzük az akvárium helyének és alépítmények stabilitását.

· Ügyeljünk a TÜV és a GS ellenõrzõ jelzések meglétére!

· Az elektromosságra való rákötés elõtt iktassunk be egy biztosítékot az áramkörbe, melynek segítségével mindenféle elektromos beleset megelõzhetõ.

· Mielõtt bármilyen mûveletbe kezdünk, húzzuk ki az akvárium elektromos vezetékeit a hálózatból!

· A visszacsapó szelepet a légszivattyú és a folyamatos CO2-teszt mögé építsük be.

· Rendszeresen ellenõrizzük, hogy a csõvezeték és a szûrõk nem eresztik-e a vizet.

· A szilikonnal fugázott részekrõl csak szûrõvattával törölgessük, tisztogassuk az algát, nehogy a tisztítás során megsértsük.

Megelőzés és gyógyítás· Ha háromnegyed óránál rövidebb ideig tart a vásárolt halak hazaszállítása, akkor külön oxigén biztosítása nélkül végezhetjük ezt a mûveletet. Áll ez a páncélos harcsákra is, amelyeket egyenként kell csomagoltatni.

· Az akváriumba való kihelyezés elõtt vizsgáljuk meg a szállítóvizet. Ha jelentõs mértékben eltér jellegzetes mutatóiban az akvárium vizétõl, úgy az átszoktatás folyamatát nyújtsuk hosszabbra és csak több, kis lépésben végezzük.

· Az újonnan vásárolt, a gondozást igénylõ és a fiatal hal számára legyen mindig készenlétben egy második medence.

· Betegség esetén a gyógyszert szigorúan annak használati utasítása szerint adagoljuk.

· A beteg halat szükség szerint egy másik medencében kezeljük, az elhullottat távolítsuk el. A beteg halhoz ért hálót kifõzéssel fertõtlenítsük.

· Minden orvosság vízbe juttatása után helyezzük a vízbe a legjobb minõségû szénszûrõt, amelyet 3 nap múltán távolítsuk el, végezzünk részleges vízcserét, tápozzunk és adjunk a vízbe indító baktériumkészítményt.

21

Poeciliidae, Elevenszülõ fogaspontyok- Az elevenszülõ fogaspontyok családjába tartozó fajok díszhalaink egyik legközkedveltebb, legelterjedtebb csoportját képezik. Nagy népszerûségük annak tudható be, hogy az ebbe a családba tartozó fajok viszonylag igénytelenek mind az akváriumvizének kémiai összetétele, mind pedig a számukra nyújtott táplálék iránt, ugyanakkor igen tetszetõs színûek, és zömök békés természetû. Közkedveltségük másik oka, hogy számos faj szaporítása nem állítja különösebb nehézségek elé az akvaristát. Emiatt különösen kezdõ akvaristák kedvelik õket.

- Az elevenszülõk közé sorolt néhány faj, mint pl. a Xipohophorus helleri, a Xipohophorus maculatus, a Lebistes reticulatus és a Poecilia (Mollienisia) fajok igen nagy változékonyságuk révén a számtalan lehetõségét teremtik az újabb és újabb változatok (szín és forma) kitenyésztésének. Ez utóbbi tulajdonságuk a ,,haladó" díszhaltartók és tenyésztõk számára teszik vonzóvá a halcsalád említett fajait.

- Az elevenszülõ fogaspontyok vad típusainak elterjedési területe Észak-Amerika déli része, Közép-Amerika, valamint a Fülöp-szigeteken meghonosították a guppit (Lebistes reticulatus). A gambusiákat pedig e célból telepítették néhány Földközi-tenger melléki területre, továbbá Magyarországra (Hévíz), sõt Ázsia több országába is. Indiában még az 1800 méter magasan fekvõ Kasmírban is igen nagy számban találtam Gambusia affinis holbrookit.

- Az elevenszülõ fogaspontyok szaporodásmódja eltér a halakra jellemzõ ikrarakástól. Az elevenszülõ fogaspontyok hímjeinek farok alatti úszója jellegzetes termékenyítési szervé alakult, amelyet gonopódiumnak nevezünk. A gonopódioum általában akkor kezdkifejlõdni, amikor az állat megközelítõleg eléri kifejlett kori testnagysága felét. Egyedfejlõdésük kezdetén sohasem rendelkeznek gonopódiummal. Maga a gonopódium csõszerû szerv, amely a sperma kivezetésére szolgál. A hím a herékben termelõdõ ondósejteket gonopódiuma segítségével juttatja ún. csomag formájában a nõstények ivarnyílásába. Az egyes spermasejteket ragasztó szerû anyag köti össze. A Xiphophorus fajok hímjeinek egy -egy spermacsomagjában, pl. 4000 hím ivarsejt van, míg a guppi (Lebistes reticulatus) fajéban kb. 14000 (Zander).

- A hím ivarsejteket összekötõ anyag a nõstény petevezetõjébõl feloldódik, a spermasejtek kiszabadulnak és megtermékenyítik a petefészek kötõszöveti burkában levõ érett petéket. Ott fejlõdik ki azután az ivadék is, anélkül, hogy az anya szervezetével bármilyen kapcsolatban lenne. Csak amikor az embrió már teljesen kifejlõdött a petékben, akkor kerül a petevezetõbe. A születés pillanatában a teljesen kifejlett ivadék az ivarnyíláson keresztülhaladva jut a külvilágba.

- A nõstény ivarnyílásába bejuttatott hím ivarsejt, csomagok" a nõstény ondótartájában, a receptaculum seminisben 8-10 napig is életben maradnak, és így megtermékenyítésre alkalmasak. Ez a magyarázata annak, hogy a család nõstényei hosszú ideig szaporodhatnak, szülhetnek anélkül, hogy hím lenne a medencében. Három- vagy négy-hetenként képzõdik a nõstényben pete, amelyek a hím ivarsejtek megközelítõleg olyan sorrendben termékenyítenek meg, amilyen sorrendben azokat a hímek az ivarnyílásba juttatták. Minden pete a hím ivarsejttel történõ egyesülés után önmaga körül burkot képez, amelynek az a funkciója, hogy megakadályozza másik hímivarsejt behatolását. Így minden petét csak egy hím ivarsejt termékenyíthet meg.

- Az embriók fejlõdése nem tér el az ikrarakó halfajokra jellemzõ formától. Így a szülés alkalmával csak az ikrák, szülésérõl" beszélhetünk. Az elevenszülõ halfajok tehát ún. ikrát szülõ (ovovivipar) fajok. Az ikra legtöbbször felpattan, mielõtt az embrió a világra jonne, bár néha elõfordul, hogy csak akkor reped fel, amikor már az ivadék a talajra ért. Az újszülött halak azonnal a víz felszínére igyekeznek, hogy úszóhólyagjaikat megtöltsék levegõvel. Amelyiknek ez nem sikerül, az élete végéig un. hasoncsúszó marad. Viszonylag sok hasoncsúszó egyed akad az erõsen degenerálódott, rokontenyészetet törzsek ivadékai között. Ezek néhány óra múlva rendszerint elpusztulnak. A koraszülött ivadék is hajlamos erre a rendellenességre.

- Az elevenszülõ fogaspontyok nõstényei, ha hím van mellettük, folyamatosan meg vannak termékenyítve. Jellemzõ rájuk az ún. terhességi folt, amely a hasüreg hátulsó részén szembetûnõ sötét folt. A megtermékenyítetlen nõstényen is jól megfigyelhetõ folt jóval világosabb színû. A halcsaládra jellemzõ az ivari kétalakúság (sexualis dimorfizmus).

- A hímek a nõstényeknél rendszerint kisebbek (Xiphophorus maculatus, Lebistes reticulatus), és jellegzetes gonopódiumokról igen könnyen felismerhetõk. Egyes fajok hímjei különleges úszónyúlványokkal is rendelkeznek vagy úszóik formája nagy méretekben, különbözik a nõstényekétõl (pl.Lebistes reticulatus, Mollienisia velifera, Xiphophorus helleri). Egyes fajok hímjei sokkal színesebbek, mint a nõstények (Lebistes reticulatus, Gambusia holbrooki, Xiphophorus variatus).

- A környezettel szemben nem igényesek. A víz minõsége másodlagos jelentõségû. Általában azonban elõnyös számukra, ha a víz nem túl lágy. Az a tapasztalatunk, hogy lágy vízben az elevenszülõk sokkal érzékenyebbé válnak a legkülönbözõbb betegségekkel szemben. Ahol csak a lágy víz áll rendelkezésre (6-7 nko), ott szükséges minden 10 liter akváriumvízhez 1-1, 5 kávéskanálnyi konyhasót is tenni. Ennek az a magyarázata, hogy a vízben oldott kalciumnak és nátriumnak körülbelül azonos az elevenszülõkre gyakorolt élettani hatása. Az elevenszülõk a

22

semleges kémhatású (7 pH) vagy enyhén lúgos vizet szeretik. A tiszta, szennyezõdésmentes akváriumvizet mindegyik faj kedveli. Nagyon meghálálják, ha medencéjük világos, napsütötte helyre állítjuk, ha ez nem lehetséges, akkor napi 12 óra megvilágosításról mesterséges fényforrással gondoskodjunk. A napsütötte medencékben képzõdõ zöldalgák természetszerûen egészítik ki étrendjüket növényi anyagokkal. Az akváriumvíz hõmérséklete iránt az egyes fajok igénye eltérõ, a szélsõ értékek 20-28 fokig terjednek.

- Az elevenszülõ fajok zöme mindenevõ. Elsõsorban azonban az élõ eleségeket kedvelik. (Tubifex, Daphina, Cyclops stb.). Legtermészetesebb táplálékaik közé tartoznak a különbözõ szúnyoglárvák. A száraz eleségeket is szinte minden faj szívesen fogyasztja. Kizárólag száraz eleségen azonban tartósan nem tarthatjuk jó kondícióban õket. Hetenként egy-két alkalommal szívesen fogyasztanak marha- vagy csirkemájat. Ezt zsilettpengével apróra vágva etetjük, vigyázva arra, hogy csak annyit adjunk nekik, amennyit azonnal elfogyasztanak. A bomlásnak induló máj igen hamar az ázalékállatok veszélyes mértékû elszaporodását, infusoriásodást okozhat a medence vizében. Minden elevenszülõ faj szívesen fogyaszt növényi eredetû eleséget is. Ez az algákon kívül lehet, pl. mélyhûtött vagy forró vízbe mártott spenótlevél is. A mélyhûtés vagy forrázás felpuhítja a levélerezetet, és így a könnyebben fogyaszthatóvá válik a halak számára.

- A legtöbb faj szaporítása könnyû. A Heterandria formosa, a törpefogasponty kivételével ajánlatos az erõsen telt hasú nõstényeket külön elletõmedencébe helyezni, ha nagyobb mennyiségû ivadék megmentése és felnevelése a célunk. Az elléshez közel álló nõstények felismerhetõk arról, hogy hasuk erõsen szögletessé válik, és a medence egy félreesõ részébe húzódnak. Egyes nõstények az ellés elõtt nyugtalanokká válnak, fel-le úsznak medence üvegfala mentén. A legtöbb faj nõstényének hasfalán keresztül jól megfigyelhetõ az ellést megelõzõ idõben az embrió szeme is. Kis gyakorlattal elérhetõ, hogy a nõstényeket a felsorolt ismérvek alapján szinte 100%-os biztonsággal tesszük az ellést megelõzõ utolsó napon az elletõmedencébe. Ha túl korán halásszuk ki a nõstényeket a közös, társas medencébõl, elõfordulhat, hogy a hirtelen környezetváltozás miatt koraszülést idézhetünk elõ. Vigyázzunk arra is, hogy az elletõmedence vizének kõmérséklete közel azonos legyen a társas medencéével. Az elletõmedence kívánatos ûrtartalma a kisebb testû fajok részére 8-10 liter legyen, míg egy Poecilia velifera nõstény számára legalább 30-40 literes elletõakváriumról kell gondoskodnunk. A medencét sûrûn ültessük be növényekkel, hogy az ivadék búvóhelyet találjon. A szülés alatt a nõstények zöme nem kebelezi be az újszülötteket, ellés után azonban mindenképpen ajánlatos a nõstényeket kihalászni. A kannibalizmus egyedi tulajdonság. Fajon belül e téren nagy az eltérés az egyes nõstények között.

- Hazánkban kevésbé terjednek el a különbözõ kivételezésû elletõketrecek, annak ellenére, hogy igen jó eredménnyel használhatók egyes elevenszülõk tenyésztésében. Ragadozó természetû fajok szaporítása enélkül szinte megoldhatatlan. Az ellõketreceket úgy kell az elletõmedencébe helyezni, hogy az akvárium fény felöli oldalától legtávolabbi, legsötétebb sarkában legyen. Az újszülött halak ugyanis a fényfelé törekednek, és így igen hamar kikerülnek az anyjuk által veszélyeztetett térbõl. Az ellés után a nõstényt eltávolítjuk a ketrecbõl. Majd kivesszük a ketrecet is. Az egyes fajoknál a szülések közötti idõtartam 30-40 nap között változik a víz hõmérsékletétõl, az etetéstõl, az évszaktól és az anya korától függõen.

- A szülésként várható fiatalok száma fõleg a tápláltsági állapottól és a nõstény korától függ, azonos törzsön belül. A 4-5. ellésig nõ az ivadék száma, ezután csökkenni kezd. Az elevenszülõk az akváriumokban egész éven átszaporíthatók, a szabad természetben azonban ún. téli szünet is megfigyelhetõ.

- Az újszülött elevenszülõk táplálása különösebb nehézséget nem okoz. Az elsõ naptól kezdve, amint a szikzacskójuk felszívódott, már apróra vágott Tubifexszel, apró Daphinával, Cyclopsszal, mikróval etethetõk. Jól bevált az elsõ napokban a finomra õrölt száraz eleség is. Azokba a medencékbe, ahol elevenszülõk ivadékát neveljük, tegyünk minden 10 liter vízhez 1, 5 kávéskanálnyi asztali sót (Costia-fertõzés ellen). Az ivadék általában gyors fejlõdésû. A nagy növekedési erély kihasználásához azonban legalább naponta kétszer kell etetnünk õket. Ha kétszer etetünk, az optimális nevelési vízhõmérséklet 22-25 fokon is tarthatjuk õket. Az oxigénhiány igen súlyos növekedéscsökkentõ tényezõ, amellett halainkat igen fogékonnyá teszi különbözõ betegségek iránt. Ezért kerülni kell a túlzsúfolt elhelyezést is, vagy megfelelõ szellõztetéssel és filtrálással kell biztosítani az oxigénszükségletet. Csökkenteni kell tehát a víz szennyezõdését, gátolni kell a különbözõ mikroorganizmusok elszaporodását, mert ez közvetve csökkenti a halaink számára felvehetõ oxigénmennyiséget.

- Szép példányokat csak megfelelõ nagyságú medencékben nevelhetünk. Erre a tényezõre az egyes fajok ismertetése alkalmával külön is kitérhetünk.

- Az elevenszülõ fajok, változatok egymás között keresztezõdnek. Lehetõleg azonos csak azonos színû és jellegû változatokat tartsunk együtt. Már a vásárlás alkalmával igyekezzünk olyan helyrõl beszerezni halainkat, ahol szemmel láthatólag azonos tenyészváltozatú egyedek vannak egy medencében.

23

Syngnathus pulchellus, Édesvízi kis tûhal  

24

Az akváriumban tartott halak egyik legérdekesebb faja. Bizonyos, hogy minden akvarista megcsodálta már valamelyik állatkert akváriumában vagy szabad tengerben búvárkodva a sok csikóhalfaj valamelyikét. Hosszú, megnyúlt farkukkal tengeri növényekbe, korallágakba kapaszkodnak, és kis úszóik gyors forgatásával, félkör alakú hátúszójuk lebegtetésével változtatják helyüket. A csikóhalak - jelenlegi ismereteink szerint - mind sós vízben élnek, és legközelebbi rokonaink többsége, a tûhalak is.

Itt azonban már van kivétel, így az itt leírt kis tûhal, melynek hazája Afrika, a Kongó és az Ogave folyók, és ezek torkolatvidéke. Itt a Kongó folyam torkolata igen széles, és érvényesül az Atlanti-óceán árapály hatása. A víz a déli félteke 5.-6. szélességi körén magas hõmérsékletû, ezért tartásukhoz 25-28 fok, középkemény és enyhén sós víz a legmegfelelõbb (10 liter vízhez 1 evõkanál só).

Igen lassú mozgásúak, ezért csak magukban tartsuk õket. A 12-15 cm-re megnövõ, de csak 5-6 mm vastag, hurkapálcára emlékeztetõ gyûrûstestû halak a hosszú szálú növények között érzik jól magukat.

Etetésük nem könnyû. Csak élõ és apró planktonrákokkal táplálhatók, csõrszerûen megnyúlt szájuk alkalmatlan nagyobb eleség elfogyasztására.

Fejük megnyúlt csikófej, csõrszerû szájjal. Színük szürkétõl a sötétbarnáig, enyhén márványos, hasrészük világosabb, esetleg rozsdavörös. Szemüktõl sugaras fekete csíkok mennek szét, szabályos formában. A nemek színrõl, formáról történõ megkülönböztetése nem lehetséges.

Az akvárium szabad területén körbe-körbe úszkálnak, miközben egy fekvõ S alakot vesznek fel. Ikrarakók. A kloáka alatt két oldallebennyel költõtáskájuk van a hímeknek. A nõstény iderakja le ikráját, azokat a táskalebenyek becsukása után a hím hordja. Itt fejlõdnek ki a kis tûhalak. Az ivadék teljesen kifejlõdve, innen úsznak ki. Az ivadékot hordó kövérebb egyedek tehát biztosan hímek.

Az ivadékok 15-30 kis hal, 20-25 mm hosszúak, alig vastagabbak egy hajszálnál, amelyre a fejnél csomót kötöttek. Igen apró eleség kell felnevelésükhöz, de az élmény kárpótlást nyújt a ráfordított munkáért. Az ivadékokat nem bántják, így azok a közös medencében maradhatnak szüleikkel.

Dermogenis pusillus, Félcsõrös csuka  

Hazája Thaiföld, a Maláj-félsziget és a Szunda-szigetek. Elevenszülõ halfaj, azonban nem a Poeciliidae, hanem a Hemirhamphidae család tagja. Ez a csoport fajokban gazdag, de közülük csak néhány elevenszülõ akad. Alapszíne barnásszürke, oldalai ezüstösen fénylõk. Az úszók sárgásak. A szem írisze élénkzöld. A hím hátúszója piros folttal díszített. A hím hátúszója piros folttal díszített. A hím 5 cm, a nõstény 6 cm hosszú. Jellemzõ rájuk, hogy az alsó állkapocs csõrré módosult, hossza a felsõ állkapocs kétszerese. Napjainkban albínó változata ismertebb és gyakoribb az eredeti típusnál. Thaiföldön régebben a hímek harcias természetét kihasználva - a Betta viadalokhoz hasonlóan - Félcsõrös csuka mérkõzéseket is rendeztek.

Kedveli a lapos medencét, ez felel meg kimondottan felszíni életmódjának Vizük minden 10 literéhez 2-3 teáskanál konyhasót is tegyünk, ez fokozza

élénkségüke, javítja közérzetüket. A nõstények tenyészkondícióban tartásához az is szükséges, hogy rendszeresen kapjanak rovarlárvákat, apró legyeket, szúnyogokat. A Tubiflex csak szükségeleség lehet számukra. A víz hõmérsékletét 18-23 fok között tartsuk.

Tenyésztése nem könnyû, mert igényesek a speciális táplálék iránt, másrészt nagyon gyakori jelenség a koraszülés. A nõstény általában 8 hetenként szül, egyszerre 5-15 ivadéknak ad életet. Az újszülötteknek még nincs csõrük, ez csak késõbb fejlõdik ki. A fiatalok etetése nem különbözik a többi elevenszülõ fajnál ismertetett módszertõl. A víz ne legyen 23 foknál melegebb, mert ez a tenyészállatok koraszülését okozhatja.

Rendkívül érdekes halfaj, amelynek szélesebb körû elterjedése indokolt lenne.

Xiphophorus pigmaeus, Törpe kardfarkú hal  

Hazája Mexikó. A farokúszó enyhén vöröses árnyalatú. Az oldalakon két jól elhatároló sötét csík húzódik végig. A törzs kékesszürke árnyalatú. Az oldalakon két jól elhatárolódó sötét csík húzódik végig. A törzs kékesszürke árnyalatú. A hím 3 cm-nél alig nagyobb, rövid kardnyúlvánnyal rendelkezik. A nõstény 4 cm hosszú. Élénk, kis testû, csapatban úszó hal. Igénylik az oxigénben igen dús vizet, melyet finom porlasztású szellõztetéssel kell biztosítanunk számukra.

A nõstények 29-35 napos idõközökben hozzák világra 15-25 ivadékukat, melyek azonnal mutatják szüleik jellegzetes csíkozottságát. Egy hónapos kor után igen lassan növekednek.

Xiphophorus variatus, Papagájplatti  

25

Hazája Mexikó déli része. A hím 4-4, 5 cm hosszú, több színváltozata ismeretes. Az ideális színû hím hátúszója kénsárga, a farokúszó narancsvörös, a faroktövet fekete folt díszíti. A törzs oldalát fedõ pikkelyek búzavirágkéken irizálók. Gyakoriak a törzs elülsõ részét borító fekete pettyek. A has fehér, a hát barna. A nõstény színe sokkal egyszerûbb, talán leginkább egy guppi nõstény színére emlékeztetõ. Hossza 5-5, 5 cm. A hímek kiszínesedése 8-10 hónapos kor után

kezdõdik. Sajnos a hímeknek csak egy része színesedik ki a leírt mértékben. Békés természetûek. Táplálékukat egészítsük ki algával vagy más növényi táplálékkal. 22-27 fokos vízben érzik jól magukat. Szeretik a napos, világos elhelyezést. A nõstények 4-5 hetenként ellenek, és rendszerint 80-100 ivadékot szülnek.

Fölnevelésük könnyû. Az USA-ban kitenyésztették aranyszínû változatait (marigold). A marigold variatus testszíne mindkét ivarban sárga, a hím hátúszója kénsárga, a faroktõ és a farokúszó élénkvörös. A Simpson Xiphophorusokra jellemzõ hátúszót fajok közötti keresztezéssel sikerült átvinni a Xiphophorus variatus fajba.

Xiphophorus (Platypoecilius) maculatus, Platti, széleshátú fogasponty  

Hazája Közép-Amerika északi területei. A vad típus háta olajbarna, oldala ezüstösen csillogó. A farokúszó tövét két sötét folt díszíti. A vad plattik között is tapasztalható némi változatosság. Így pl. vannak olyan állományok, ahol a hímek hátúszóját vörös folt díszíti, valamint egyes populációk hímjeinek hátúszóján fekete folt is megfigyelhetõ. A hím 3 cm, a nõstény 6 cm hosszú. Az akváriumban ma már a vad formákat teljesen kiszorították a különbözõ

tenyészváltozatok. Az albínó, a fehér és a xanthoristikus (sárgás alapszínû) változatokat kivéve, a plattik színváltozatai a X. hellerivel történt introgresszív hibridizáció termékei. A test alapszínét tekintve vannak sárga, aranyvörös, vörös, vérvörös és fekete változatok.

A fekete pigmentezõk elhelyezkedése alapján a különbözõ alapszínekben ismerünk leopárd, Comet vagy tûfarkú, berliner, wagtail, mond és tuxedo rajzolatú, vagy a berliner, vagy leopárd rajzolatú és fekete úszójú vörös plattik igen kedveltek. A hirtelen változást nem szeretik. Szállítások alkalmával ez gyakran okozhat elhullást. A Xiphophorus hellerinél melegigényesebb faj, 20 fok alatti hõmérsékleten ne tartsuk õket. Az optimum: 23-25 fok. Nagyon békés természetû halak. A platti nõstények hajlamosak a koraszülésre. Ivadékuk általában nagyobb szikzacskóval jön a világra, mint pl. Xiphophorus helleri. A nõstények kannibalizmusa mérsékelt. A rokontenyésztésre a Xiphophorus maculatus érzékenyebb, mint a helleri. A tenyészváltozatok közül a vérvörös egyedek szaporítása a legproblematikusabb, mert sok a terméketlen nõstény.

Xiphophorus helleri, Mexikói kardfarkú hal  

Hazája: Mexikó déli része. A hím 10-12 cm hosszú, zöld alapszínû, kékesen irizálódó oldalakkal, a test közepén élénkvörös csíkkal. A hím jellegzetessége a farokúszó kardra emlékeztetõ alakú nyúlványa. Az importált példányok szépségétõl messze elmaradnak a jelenleg medencéinkben tartott zöld Xiphophorusok. Az akváriumokat tenyészváltozataik népesítik be olyannyira, hogy a zöld alak mindinkább ritkaság számba megy.

A hõmérséklettel szemben nem igényes, 18 fokos vizû medencében nyugodtan tartható.

Egy-egy nõstény 4, 5-5 hetenként nagyszámú ivadékot szül. Nem ritkaság a 200-250 ivadék sem. A nõstények szívesen fogyasztják újszülöttjeiket, ezért általában védeni kell azokat az anya kanibalizmusa elõl. A fiatalok gyorsan nõnek, ellenállóak. A Xipho és a Platti hibridizációjának köszönhetjük a legelterjedtebb színváltozatokat. Így az alapszín szempontjából ismerünk: sárga, vörös, valamint fekete változatokat. Az albínók, amennyiben vörös színfarokkal is rendelkeznek, akkor a vörös albínó (neurot) változattal állunk szemben. Az alapszíntõl függetlenül elterjedt a wagtail, a berliner és a tuxedo változat, valamint ezek kombinációi.

1961-ben indult hódító útjára a Simson Xiphophorus, amelynek hátúszói megnyúltak.

A hímek hátúszója elérhet a farokúszó kardjának közepéig, a nõstényé pedig túlnyúlhat a farokúszón. A lírafarkú változat - amely egy 1966-ban felfedezett mutáció - tovább bõvíti a már úgyis igen nagyszámú tenyészváltozat számát. A különbözõ tenyészváltozatok egy részének szaporítása nehezebb, mint a “vad” típusoké. Ezek egyrészt kevésbé szaporák, másrészt sokkal igényesebbek, mint a vad változatok. Így az aranyvörös színû egyedek mindkét ivarban gyakran terméketlenek. A fekete Xiphophorus nõstények között alig akad termékeny, míg a hímek döntõ többsége intersex (hím és nõ közötti) jellegû. A berliner változatok szaporasága is gyenge, különösen az erõsen pigmentált egyedeké. Lehetõleg csak azokat a berliner Xiphophorusokat tartsuk tenyésztésben, amelyeken nagyon kis kiterjedésû a fekete folt. A Sipson Xiphophorusok homzygota egyedei életképtelenek (letalis faktor). A heteroziygoták is lassabban növekednek, a tartási hibák iránt érzékenyebbek.

26

A lírafarkú Xiphophorusok rendszeres szaporítása még nem megoldott kérdés. A hímektõl csak mesterséges úton sikerül spermát nyerni, és ezt üvegpipettával kell a nõstények ivarnyílásába juttatni (mesterséges megtermékenyítés).

A lírafarkú változat rendszeres szaporítása tervszerû keresztezési eljárásokkal megoldható úgy, hogy lírafarkú nõstényeket nem lírafarkú hímekkel párosítjuk.

Általános irányelvéknt tartsuk szem elõtt, hogy lehetõleg csak az azonos alapszíncsoportba tartozó egyedeket párosítsuk egymással (pl. Aranyvöröset aranyvörössel), mert különben az ún. elfedett színek (epi és hiposztázis jelensége) jelennek meg az ivadékban, ami nagyon kedvezõtlen pigmentációjú utódokat eredményezhet.

Priapella intermedia, Fénylõszemû priapella

Hazája Mexikó. 1952-ben fedezték fel, Európába és hazánkba másfél évtizeddel ezután került. A has alapszíne sárgás olajzöld A szem írisze csillogó, kékeszöld ragyogású. Az úszók fehéren szegélyezettek. Szépségük különösen csapatban érvényesül.

Hazája Mexikó. 1952-ben fedezték fel, Európába és hazánkba másfél évtizeddel ezután került.

A has alapszíne sárgás olajzöld A szem írisze csillogó, kékeszöld ragyogású. Az úszók fehéren szegélyezettek. Szépségük különösen csapatban érvényesül.

Poecilia tenyészváltozatok  

Gyakoribb színváltozatok. A Black Molly vagy fekete Mollienesia. Az egész test és az úszók koromfeketék. A nemzetségen belül tervszerû tenyészkiválasztással kialakított változat. Tenyésztése 1923-ban kezdõdött az USA-ban. A jelenlegi “mollik” tulajdonképpen négy Mollenesia faj keresztezésének termékei, amelyeket hosszú éveken keresztül az intenzav fekete szín irányába szelektáltak. A Mollienesiáknak albínó, valamint vörösfarkú (rotschwanz), fekete-tarka változatai is vannak. Az albínó színvátozat nálunk nem terjedt el.

Formaváltozatok. Jelent meg a Mollienesiák lírafakú változata. Szingapúrban lépett fel elõször e mutáció, és Yam Ming tenyésztette ki a fekete lírafarkú formákat, mind a velifera, mindpedig a nálunk is jól ismert sphenops típusban.

A különbözõ fekete Mollienesia tenyészváltozatok mind melegigényesek. 25-28 fokos vízben érzik jól magukat. A medencében a fûtõtestet úgy helyezzük el, hogy a porlasztó a függõlegesen medencébe helyezett el.

Így az intenzív vízáramlás - amit a légbuborékok okoznak - megakadályozza, hogy halaink ráfeküdjenek a melegítõre. Az oxigénhiány iránt a mollienesiák nagyon érzékenyek, így kellõ szellõztetésrõl gondoskodni kell. Mindegyik fekete változat nõsténye hajlamos arra, hogy ivadékát ne szabályos idõközökben szülje, hanem esetenként egy-két hetes "túlhordással" tegye próbára a tenyésztõk türelmét.

Poecilia (Mollienesia) sphenops, Yukatáni fogasponty  

Hazája Mexikótól Kolumbiáig terjed. Legelterjedtebb típusa a Vitorlás fogaspontyhoz némileg hasonló, azzal a különbséggel, hogy hátúszója jóval kisebb, úszósugarainak száma 8-9, míg a Vitorlás fogaspontynak 18.

Õshazájában több színváltozata ismeretes. Két fõ típusa a mexikói öböli és a Panama-csatorna övezeti. A mexikói-öböli változat alapszíne zöld, a hát- és a

farokúszó sárgás árnyalatú. A panamai változat hátúszójában sok a vörös szín, míg a farokúszót vörös szegély díszíti. A hím 7 cm, a nõstény 10 cm hosszú.

Tartása és tenyésztése megegyezik a Vitorlás fogaspontyéval.

Poecilia (Mollenesia) velifera, Vitorlás fogasponty  

Hazája: Yucatán. Hossza 10-12 cm. A hím háta sötét olajzöld. Az oldalakat gyöngyház ragyogású pikkelysorok díszítik. Ráesõ fényben az egész oldal kékesen irizáló. Óriási, vitorlaszerûen kifeszíthetõ hátúszójának alapszíne kék. A hátúszót hat hosszanti sorban fekve foltok díszítik. A nõstény méretei azonosak a hímével, hátúszója azonban sokkal kisebb.

80-100 literes akvárium szükséges ahhoz, hogy teljes szépségüket kibontakoztathassák. Szeretik a sûrû növényzetet. Fontos, hogy a medence napos helyen álljon. Ilyen feltételek között az algaképzõdés is jelentõs, amit szívesen fogyasztanak.

Mindenevõ faj, de rendszeres növényi táplálékkiegészítést feltétlenül igényel. Az akvárium vizébe ajánlatos 10

27

literenként egy teáskanálnyi sót tenni, vagy 10 % tengervizet keverni. Nem bírják sem a lágy, sem pedig a savanyú vizet. Ideális a 7, 4 - 7, 8 pH. Ha nem jól érzik magukat, jellegzetes kígyózó mozgásra emlékeztetõen rázzák magukat. Az akvárium vizének hõmérséklete 25-28 fok legyen. Igen szép faj, de magas igényeket támaszt tartójával szemben.

Általános tapasztalat, hogy az ivadéknak csak igen kis százaléka fejleszti ki a jellegzetes hátúszóját, amely az importált példányoknak a csodálatos dísze. Ennek okát jelenleg még nem ismerjük pontosan. Valószínûleg a környezeti tényezõk okozzák e kedvezõtlen jelenséget.

Tény, hogy az ivadék változatos táplálásával - amelyben az alga igen fontos szerepet játszik -, valamint nagy nevelõmedencében tartással növelhetõ a nagy hátúszójú hímek aránya. Élénk, mozgékony faj. Békés természetû más fajokkal szemben, de a hímek egymás között féltékenységi harcot vívnak. Ezért helyesebb, ha csak páronként tartjuk õket.

Phallichthys amates, Guatemalai pontyocska  

Hazája Közép-Amerika. A hímek 4 cm hosszúak, a nõstények elérik az 5-6 cm-es nagyságot. Oldalaik kékesen irizálóak, a hátúszók feketén szegélyezettek. A hím hátúszója citromsárga, melyet éles fekete szegély tesz igen feltûnõvé.

Kedves természetû hal, sem a vízzel, sem a hõmérséklettel szemben nem igényes. Mindenevõ, kedveli a növényi táplálékkiegészítést.

A nõstények 4-5 hetente szülnek, az ivadékok száma elérheti a 80 db-ot. 5 hónapos korra ivarérettek.

Poecilia (Limia) nigrofasciata, Feketesávos limia  

Hazája: Haiti. Az idõsebb hímek háta jellegzetesen púpossá válik. A hátúszó fátyolossá fejlõdik. A nõstény alakja a károsodással nem változik. A hímek háta bronzoszöld, az oldal sárgászöld. A hastájék és a gonopódium fekete. Az oldalakat néhány fekete csík szegélyezi. A hím hossza 4,5 cm, a nõstény 6 cm hosszú. Mindenevõ. Igényli a növényi eredetû táplálékot is (alga, spenót, salátalevél). A világos elhelyezésû, sûrû növényzetû medencéket kedveli,

amelyekben természetes algafejlõdés is van. A víz hõmérséklete semmiképpen ne süllyedjen 22 fok alá

Általában a Limia fajok verekedõs természetûek, elõfordul, hogy a gyengébb egyedeket agyonhajtják erõsebb társaik.

A víz összetételének változására érzékeny, ezért csak fokotózatosan szabad cserélni a vizét.

A nõstények általában 6 hetenként szülnek 15-30 ivadékot. Az ivadék gyorsan növekedik. A koraszülés gyakori jelenség. Szaporítása a már említett okok miatt nem könnyû.

Poecilia (Limia) melanogaster, Háromszínû limia  

Hazája: Jamaica. A hát olajzöld, az oldalak ráesõ fényében acélkéken irizálók. A faroktövet koromfekete, háromszögletû folt díszíti. A farok és a has narancssárga, az úszók halványsárgák. A hát- és a farokúszú feketén szegélyezett. A szem aranyszínû. A nõstényekre jellemzõ a has felét elfoglaló koromfekete ívási folt. A nõstény hátúszójának nincs fekete szegélye. A hím 4 cm, a nõstény 6 cm hosszú.

Sûrû növényzetû, 22-25 fokos, napos elhelyezésû medencéket kedveli. Mindenevõ, élénk természetû halfaj.

A nõstények 4-5 hetenként szülnek. Az ivadék száma szülésenként igen változó (10-40). A fiatalok gyorsan növekednek. Igénylik a növényi táplálékot is.

Lebistes (Poecilia) reticulata, Szivárványos guppi  

Hazája Barbados, Venezuela, Trinidad, Guyana. A legnépszerûbb díszhalfajok egyike. A guppi tartása, tenyésztése és nemesítése külön ágát alkotja az akvarisztikának. Nagyon varibilis faj, és a nagyfokú változékonyságát kihasználva megszámlálhatatlan tenyészváltozatát hozták létre. Ma akváriumainkban mindinkább különbözõ tenyészváltozatai terjednek, ezek teljesen kiszorították az eredeti típusokat. A vad guppik hímjei 2,5 cm, a nõstények 5 cm hosszúak.

Az elsõ példányok 1908-ban kerültek Európába. A szivárvány minden színében pompázó hímek között nincs két egyforma rajzatú egyed. A

28

különbözõ vad törzsek úszóalakulása nagyon változatos.Így különbözõ helyrõl származó állományokban találtak hímet, amelynek hátúszója vagy farokúszójuk felsõ, illetve alsó sugarai megnyúltak. A jelenleg ismert és terveszerû szelekcióval kialakított változatok azonban messze meghaladják testnagyságában, az úszók alakzatában és méretében a vadformákat. Csak a tenyészváltozatokkal foglalkozunk, annál is inkább, mert ezeknek a környezettel szemben támasztott igényei eltérnek a vad típusok igényeitõl. A guppi tenyészváltozatokat jelenleg úszóformák alapján osztályozzuk.

Az egyes úszótipusokon belül esetleg külön színcsoportok alapján még tovább kategorizálhatjuk az egyes formákat. A test alapszíne alapján lehet tovább csoportosítani õket, pl. a pigmentszegény kategóriában lehet szõke, arany és krémszínû. Amennyiben a test pigmentáltsága sötét, akkor beszélhetünk fekete, zöld kék és vörös változatokról, a test és a farok mintázatától függõen.

A tenyészváltozatok mindegyikére érvényes az az általános kívánalom, hogy a hímek minél nagyobbak legyenek, úszóik pedig a standarnak megfelelõ szabályos alakot és méretet mutassák. Az amerikai tenyészirány egyértelmûen az úszók nagyságát értékeli, függetlenül attól, hogy az az úszásban a hímeket mennyire akadályozza. A német tenyészirány az úszók fejlettsége mellett megkívánja, hogy a hímek megõrizzék mozgékonyságukat. A tenyészváltozatok kifejlett hímjeinek nagysága elérheti a 4-5 cm-t, míg a nõstényeké az USA-ban, Németországban és Angliában van. Oroszországban az utóbbi idõkben külön guppitenyésztõk köre alakult. Magyarországon is növekszik a guppival komolyan foglakozók tábora.

Mindent el kell követni annak érdekében, hogy halaink minél jobban kifejlõdjenek, és úszóik ne sérüljenek meg. A tenyészváltozatok környezettel szembeni igényei: a víz keménysége közepes legyen, a pH 7, vagyis semleges. Az ideális hõfok 24-26. Igazán szép példányok viszont csak nagy medencében nevelhetõk (minimum 100 liter).

Kerüljük sok egyed összezsúfolását. Megfelelõ filtrálás és szellõztetés mellett se számítsunk egy hímre 2 liter víznél kevesebbet. Napi kétszeri etetés, valamint változatos étrend. Táplálékuk 70 %-a Tubifex, 30 %-a pedig más élõ eleség vagy jó minõségû száraz eleség. Az oxigénhiányra érzékenyek.

Maga a szaporítás nem nehéz, sõt talán a legkönnyebb feladat. Az egyszerû szaporítással, megfelelõ párosítási rendszer és szelekció nélkül azonaban még a legszebb törzsek is 2-3 generáció alatt elromlanak.

A fiatal nõstényeket 3-4 hetes korban válasszuk el a hím testvéreiktõl, és külön medencében "szûzen" neveljük 3-4 hónapos korukig, amikor azután a legszebb hímhez (hímekhez) párosítsuk õket. Ez az alapja annak, hogy egy jó törzset legalább a leromlástól megóvjunk. Külön ismereteket követel a céltudatos guppinevelés, új változatok kitenyésztése. Ezek részletes ismertetése túl terjedelmes lenne.

Heterandria formosa, Törpe fogasponty  

Hazája Dél-Karolina és Florida. Az akváriumban gondozott halfajok legkisebbje. A hím 2 cm, míg a nõstény 3-3, c5 cm hosszú. A törzs alapszíne barna, a has felé világosodó. A test hosszengelye mentén sötét csík látható, amelyhez derékszögben kilenc harántcsík csatlakozik. A hát- és a farok alatti úszó tövét egy-egy fekete folt díszíti, amelyeket békés piros sáv szegélyez.

Nagyon békés természetû halfaj. Már 10-12 literes medencében otthonosan érzi magát. Csak hasonló nagyságú halfajokkal tartsuk együtt, 18-22 fokos vízben. Szereti a sûrû növényzetet.

A nõstény két héten keresztül naponta 1-2 ivadékot szül, összesen 25-30 db-ot egy-egy ciklusban. A nõstényeket növényekkel sûrûn telepítet medencébe tegyük ki szülni, és az ivadékot naponta halásszuk át egy külön ivadéknevelõ medencébe.

Girardinus falcatus, Izzófényû girardinus  

Hazája Kuba. E rendkívül érdekes halfaj 1970-ben került hazánkba. A test ücegszerûen áttetszõ, enyhén sárgás árnyalatú. A hímek alig érik el a 4 cm-es testhoszúságot, anõstények 6-7 cm hosszúak. A halfaj különleges dísze a szem íriszének világító zöld fénye, különösen felülrõl jövõ világítás és sötét háttér esetén. A hímekre rendkívül fejlett és hosszú gonopódium jellemzõ.

Tarásukhoz már a 10-20 literes, kisméretû medence is megfelel. Kedvelik a dús növényzetet. A víz vegyi összetevõivel szemben nem, de tiasztaságát illetõen igényesek. Igénylik a növényi eredetû táplálékot is.

Tenyésztésük során tapasztalható, hogy a nõstények 23-25 fokos víz mellett igen tág határok között szûlnek. Elõfordulhat a 3 és 5 hetes idõközönként is szülnek. E halfaj esetében az ívási folt nem látdzik, és így a szülés egyik biztos elõrejelzõjére sem számíthatunk. Az ivadékok száma 5-25 db között változik. Az

újszülöttek igen nagyok, és azonnal mutatják a zöld szemíriszt.

29

A tenyésztés során komoly nehézségeket okozhat az, hogy az ivadékok között igen kevés a normális ivarjelleget mutató hím. Ennek okát mindmáig nem sikerült megbízhatóan tisztázni.

Gambusia affinis affinis, Szúnyogírtó fogasponty  

Hazája: USA, Kelet-texastól Alabamáig. Szúnyogírtás céljából mesterséges telepítések révén sokkal szélesebb körben elterjedt. Így Magyarországon Hévízen és a miskolctapolcai tóba telepítettek belõlük. A nõstény a guppi nõstényéhez hasonló. A hím háta olajbarna, az oldalak kéken irizálóak. Egyes hímek törzsén fekete foltok vannak, a hát és a farokúszó feketén pontozott. A gonopódium hossza megegyezik a fej hosszával. A hím 3,5 cm, a nõstény 6 cm hosszú.

Rendkívül szívós, ellenáló faj. Még a fagypont körüli vízhõmérséklet is elviseli, de jól érzi magát 28-30 fokos vízben is. A víz minõsége iránt igénytelen. Kedvenc tápláléka a szúnyogálca, amelybõl saját testsúlyával azonos mennyiséget is képes egyszere elfogyasztani. Ragadozó természetû, így társas medencébe nem való, mert más fajok úszóit csipkedi.

A természetben csak áprilistól októberig szaporodik. Az akváriumban egész éven át 5-7 hetenként ellenek a nõstények. Érdekes jelenség, hogy a vad populációban a nõstények száma sokszorosa a hímeknek. A nõstény kíméletlen fogyasztója saját ivadékainak. Az ivadék gyors fejlõdésû, és 3 hónapos korra már ivarérett lehet.

A Gambusia affinis holbrookit régebben külön fajnak tekintették, újabban azonabn a G. Holbrooki az affinis erõsebben pigmentált változatának tekintendõ. Az akváriumban az utóbbi változat elterjedtebb.

Sajnálatos, hogy medencéinkbõl ez az érdekes faj jelenleg teljesen eltûnt.

Belonesox belizanus, Rabló csukaponty  

Hazája: Közép-Amerika keleti része. A hát szürke, az oldalak olajzöldek. A hastájék piszkosfehér. Az oldalakat hosszanti irányban sötét pontsorok díszítik, a farokúszót pedig kerek fekete folt. Az úszók halványsárgák. Jellegzetes csuka formájú hal, igen erõs, hegyes fogazattal. A hím kisebb a nõsténynél, általában 10 cm-nél nem nõ nagyobbra. A nõstény elérheti a 20 cm testhosszúságot is. Csak élõ eleséget fogyaszt.

Ragadozó faj. Mint fõ táplálékot, a különbözõ halakat kedveli (pl. Guppi). Sokszor a kifejlett nõstények a náluk kisebb hímeket is elfogyasztják, ha nem tápláljuk, elegendõ élõ elleséggel. Növényekkel sûrûn telepített medencében érzik jól magukat, ahol a gyengébbek búvóhelyet találnak. Nem tanácsos náluk kisebb méretû halfajokat ugyanabban a medencében tartani. A víz hõmérséklete 24-28 fokos legyen.

Ragadozó természetük miatt saját ivadékaikat könyörtelenül elfogyasztják, amennyiben nem gondoskodunk védelmükrõl (elletõketrec). Egy-egyy nõstény 5-6 hetenként 100 ivadékot is szülhet, amelyek 25 mm hosszúak és igen gyorsan nõnek.

Melegigényesek (26-27 fok). Ritkán gondozott, rendkívül érdekes hal.

Callichtidae, Páncélos harcsák

- A páncélos harcsák széles körben elterjedt, kedvelt akváriumi halak. Igénytelenek, sem tartásuk, de több faj tenyésztése sem jelent problémát. Közös akváriumban szeretik a sötét búvóhelyeket, ahonnan csak alkonyatkor vagy etetéskor jönnek elõ. Az akvárium vizével, de még oxigén tartalmával szemben sincs különösebb igényük.

Ugyanis kopoltyújuk mellett képesek a légköri levegõt is felhasználni, béllégzõk révén bélrendszerük egy része is alkalmas az oxigén felvételére. Hasvonaluk kivétel nélkül egyenes, hátuk erõsen hajlott, törzsük rövid. Úszóik jól fejlettek, mellúszójuk és hátúszójuk elsõ sugara erõs, tüskeszerû. Eleségben nem válogatnak és szívesen fogyasztanak minden talajról vagy talaj közelében fellelhetõ élõ eleséget. Szájuk is erre alkalmas.

- Az akváriumban tartott mintegy negyven fajból ez ideig aránylag keveset sikerült továbbtenyészteni. Ívásuk némely része, különösen a megtermékenyítés egyes fázisai még nem teljesen tisztázottak. Ívásukra a legalkalmasabb idõpont augusztustól márciusig tart. Ha a tartóakváriumban cseréljük a vizet, a közös medencében is ívnak.

Legmegfelelõbb erre a célra a 20-30 literes akvárium, melyet sûrû növényzettel telepítünk be és friss, tiszta vízzel töltünk fel. Tenyésztésnél a víz keménysége nem játszik szerepet. A hímek erõsen hajtják a nõstényüket. A

30

termékenyítés érdekében mégis egy nõstényre két -három hímet kell számolni, mert a hímek spermaszegények. A kibocsátott sperma - a feltevések szerint - sokáig él a vízben.

- A nõstény erõs kopoltyúmozgatással hajtja a spermát a hasúszójából képzett tarsolyában levõ ikraszemekre, melyeket ezután növényre, üvegfalra tapaszt. Nem ikrafaló, de ívás után ajánlatos eltávolítani az akváriumból, illetve tenyészmedencébõl.

Loricaria filamentosa  

Hazája Dél-Amerika. Több ismert faja nagy területen elterjedt és nem határolható be pontosan. Számos ilyen kis nagyág különbséggel elõforduló faja van. Mindegyik testét szarupáncél-lapocskák borítják, testük nagyon karcsú a farokrész erõsen elvékonyodó, megnyúlt. Feje erõs, nagy páncéllapocskákkal borított, szemre igen kicsi, száj alsó állású.

Az ivarok részben a fejformától, részben testük teltségérõl különböztethetõk meg. A hímeket ívás elõtt, a bajúszszerû kinövésekrõl és a mellúszók úgynevezett "keféirõl" is biztosan meghatározhatjuk. Az ivarérett, ikrás nõstényeknél a has észrevehetõen telt. A barnásszürke, egyes egyedeknél vörös pikkelyszínek az egész testre eloszlanak. Ha a talajra lapulnak, vagy a finom homokba fúrják magukat nehéz õket észrevenni. Nem szertik az erõs fényt, inkább alkonyatkor, inkább félhomályban mozognak. A talajról szívesen fogyasztanak minden apró élõ eleséget, lágy növényi alga hiányában fõtt salátát és spenótot is. Szájukkal mint tapadókoronggal, függeszkednek a növény levelin, az akvárium üvegfalán.

Nincs különösebb vízigénye, de nem szereti a hirtelen vízváltozást. Hõigénye nem különösebb, 20 fok felett már jól érzi magát, a 24 fok már tenyésztéshez, ikrázáshoz is elegendõ. Ikráztatása több alkalommal is, társas akváriumban is sikerült. A társas akvárium aljára 1, 5-2 cm átmérõjû és 10-15 cm hosszú mûanyagcsöveket helyeztünk el úgy, hogy nyílásukkal, az akvárium frontüvegével szemben legyenek, és így könnyen és jól megtudjuk, figyelni õket. Ha a nõstények ívásérettek - a hasfalon áttetszõ ikrából ez könnyen megállapítható -, a hímek elfoglalják a mûanyagcsöveket. Tisztogatják a csõ belsõ falát, s remegõ mozgással csalogatják a nõstényt az ívóhelyre. A szûk csõben egymás mellett elhelyezkedõ pár, rövid ívási idõ alatt 100-150, kb. 2 mm nagyságú, tehát nagy, sárgásvörös ikrát rak le.

Az ívás befejezése után a nõstény elhagyja az ívóhelyet. Az ikrákat a hím õrzi, gondozza tovább. A hím gondozási ösztöne igen erõs, egy pillanatra sem távozik, nem táplálkozik. Nem csak friss vizet hajt úszóival a csõbe, de szájával is tisztogatja ikráit. A 7-9 napos kelési idõ után - ez a hõmérséklettõl függ - kiúszó kishalakat társas akváriumban az akvárium többi lakója elpusztítja. Ezért a csövet, az ikrával külön keltetõ-nevelõ medencébe ajánlatos áttenni. A hím a csõ kiemelésekor sem hagyja el az ikrát, így áthelyezzük õt is, hogy a gondozást tovább folytathassa. Az elsõ kis halak kikelése után a hímet eltávolítsuk, a nehezebben kikelõ ikrákat, lárvákat újjal nyomjuk ki a csõbõl. A kis halak 1-2 napig még szikzacskójukból táplálkoznak. Ezt követõen legkönnyebb rotatoriával, naupliusszal etetni õket. Pár nap után már mikróval is etethetõk.

Hogy táplálásuk - növényi táplálékra is szükség van - tökéletes legyen, erõs fényre, napfényre van szükség. Ívásukkor tegyünk lapos köveket a vízbe. Ezeken 8-10 nap alatt, tehát az elcsúszásra, finom alga bevonat keletkezik, és ezeket a köveket tegyük az ivadékok medencéjébe. Az etetésnél ügyelnünk kell arra, hogy a víz mindig tiszta maradjon. Az infruzoriára, bomlástermékekre érzékenyek, ezek könnyen pusztulásukat idézhetik elõ.

Gyorsan fejlõdnek, 6 hetes korban elérik a 20-25 mm-es hosszúságot. Kis korban még szívesen függeszkednek az akvárium üvegfalán, és érdekes megfigyelésekre adnak alkalmat.

Corydoras schultzei, Aranysávos páncélosharcs  

Az Amazonas vidékének kis vizében nagyon gyakori.

Testének színe sötétszürke, hátvonala alatt aranycsík, mely sötét, majd nem fekete színekkel szegett. A hím kisebb marad, míg a nõstény eléri a 6, 5-7 cm-t. Szívesen fogyaszt minden talajra hulló élõ eleséget. Társas akváriumban jól tartható.

Corydoras paleatus, Foltos páncélosharcsa  

A La Plata torkolatvidéke a hazája ennek az igen elterjedt, kedvelt páncélos harcsának, melynek nõstényei elérik a 8-9 cm. Hímjei viszont 6-7 cm-nél teljesen kifejlettek

Színe világosszürke, a rajzolat sötét barnásszürke. Társas akváriumban jól tartható, szívesen fogyaszt minden élõ eleséget. Az utóbbi években egy albinó variációja jelentkezet, mely azóta szintén széles körben kedvelté vált.

31

Tartásához hasonlóan tenyésztése is megegyezik a családról közöltekkel.

Corydoras melanistius melanistius, Feketecsíkos páncélosharcsa  

Dél-Amerika északi része a hazája ennek a 6 cm-re megnövõ, igazán szép kis páncélosharcsának. Több helyi változata ismert, az eltérés testének rajzában mutatkozik. Szájától a szemvonalán keresztül majd a kopoltyúfedõjétõl a nagy hátúszójáig sötét csík húzódik a testén, és szabálytalanul elszórva sötét fekete pontok. Tartása megegyezik a család leírásában közöltekkel.

Kis számban már hazánkban is sikerült tenyészteni. Az ívatásához 20-30 literes akvárium tökéletesen megfelel. Kifejlett állatok közt az ivarok megkülönböztetése könnyû, mert a hímek egy cm-rel kissebek maradnak. Az ívatáshoz valamivel melegebb vizet kíván, így 26 fok körüli víz ajánlható. A 6 nap után kikelt ivadék plankton és mikroeleséggel jól nevelhetõ.

Az ívás sokszor hosszabb ideig várat magára, ezért a tenyészállatokat az ívatómedencében is etetnünk kell, de nagyon ügyelve arra, hogy ne maradjon felesleges eleség, amely bomlásnak indulhatna.

Corydoras pigmaeus, Törpe-páncálosharcsa  

A legkisebb akváriumban tartott páncélosharcsafaj. Teste sárgásszürke, nagy, sötét szemgyûrûvel, a faroktõn sötét folttal. Úszóhólyagjuk, ellentétben a többi Corydoras fajjal alkalmassá teszi õket, a lebegõ úszásra. Tartásához 20-24 fokos, kis társas akvárium is tökéletesen megfelel, bár szépsége csak akkor érvényesül, ha kis csapatot tartunk. Szívesen fogyaszt minden apró, élõ eleséget. Az ivarok megkülönböztetése könnyû, a nõstény nagyobb, a hím hátúszója magasabb.

Ívatásukhoz 10 literes akvárium, friss, 25-28 fokos vízzel feltöltve, néhány lapos kõ, szélesebb levelû növény szükséges. A hímek élénken hajtják nõstényeiket. Több nap után 1-1 nõstény 30-40 ikrát rak le.

Az ikrákból a kis páncélosharcsák 6-8 nap után kelnek, pár napig fekszenek a talajon, majd elindulnak eleségkeresésre. Elsõ eleségük apró plankton, vagy a közismert mikro eleség. Aránylag gyorsan fejlõdnek, és egy hónap után elérik a 10 mm-es testnagyságot. Hamar ivarérett állatokká fejlõdnek, a 2, 5 cm hosszú hímek, a 3, 5 cm hosszú nõstények már teljesen kifejlettek. Tenyésztésük már többször eredményes volt hazánkban is.

Corydoras panda, Panda páncélosharcsa  

Az utolsó években az ismert páncélosharcsafajok száma megsokszorozódott, egyre-másra taláknak szebbnél szebb, új fajokat. Sárgásszüke testén három sötét, majdnem fekete folt van: a szem környékén és a homlok részen, a hátúszón, ez áthúzódik a has részre és a faroktól faroktõben egy majdnem kör alakú nagy folt. Ezek a foltok valóban pandamackóra emlékeztetnek. A gyûjtõ helyen, Limában és Iqutosban, egy USA dollár volt a az áruk, ez ott nagyon sok pénz, és

mutatja, hogy viszonylag ritkán sikerül befogása.

A Rio Pachitea és mellékfolyói a hazája, itt a gyûjtõhelyen a víz sok helyen sebesen folyik, igen lágy, 25 fokos. Ezeknek a halaknak az életkoruk 20 évnél is több lehet.

Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget, planktonrákot, vágott tubifexet is.

Ívásonként 4-10 db ikrát rak le. Az ívadékok felnevelése könnyû, és etetésük nem jelent gondot. Az 1, 5 cm-es nagyságú halak rajza már azonos szüleikkel, de legalább egy és szükséges teljes fejlettségük eléréséhez. Az ívadékok igen csekély száma következtében sajnos széles körben nehezen fog elterjedni ez az igen szép páncélos harcsa.

Danio és Brachidanio nemzetség

- Hazájuk India, Burma, a Maláj-félsziget, valamint Szumátra. Elterjedési területük igen széles, kiterjed India legtávolabbi területeire is. Brachidanio reriót találtak még India legészakibb részén is (Jammu).

Minden Danio faj kimondottan csapathal. Lehetõleg hosszú levelû növényekkel beültetett medencékben tartsuk õket, ahol elegendõ mozgási lehetõséghez jutnak. A 22-24 fokos vízhõmérséklet a megfelelõ, télen azonban elegendõ 18-20 fok is. Az ennél alacsonyabb vízhõmérsékletet csak átmenetileg viselik el. Nagyon meghálálják a

32

rendszeresen adott friss vizet. E célból 2 hetenként vizük 1/3-át cseréljük le és töltsük fel friss csapvízzel. A Danio fajok nem igényesek a víz kémiai összetételével szemben. Falánk, mindenevõ halak.

- Tenyésztésük nem nehéz kezdõk számára a legkitûnõbb, gyakorlóhalak". A kisebb testû fajok részére elegendõ 8-10 literes ívatómedence, amely lehetõleg ne legyen magasabb 15 cm-nél. A víz keménysége és kémhatása nem befolyásolja érdemlegesen a tenyésztés eredményességét. Íváshoz friss vizet használjunk. Az ívatómedence egyik sarkába laza perlonvatta csomót helyezzünk, vagy rögzítsük Nitella, ill. Fontanilis bokrokat. A medence alját mogyoró nagyságú kaviccsal vagy üveggolyókkal két cm magasan feltöltjük. Ez az ikrák részére védelmet ad. A víz hõmérsékletét 24-26 fokra állítsuk be. A Danio fajok között gyakoriak az ikrafaló egyedek. A reggeli napfény serkentõleg hat az ívó párra.

- Elõször a nõstényt tegyük be az ívató medencébe, a következõ nap este egy vagy két hímet. Ha azt tapasztaljuk, hogy az egyik hím állandóan zavarja a másikat, akkor a gyengébb hímet halásszuk ki a medencébõl, és a nõstény csak az erõsebb hímmel maradjon az ívatómedencében. Ha a pár összeillõ, a következõ reggel korán megkezdik az ívást. A hímek hevesen hajtanak. Egy-egy villámgyors párzás alkalmával akár 30-40 ikra is kipréselõdik a nõsténybõl és a kavicsok, közé hullik. Ívás után a párt haladéktalanul ki kell fogni a medencébõl, Egy jól tartott tenyészpár háromhetenként ívatható. Az ikrákból 24-28 óra alatt kel ki a lárva többsége, egy részük azonban akár 2-3 napig is fejlõdik az ikrában. A kis halak 4-5 nap múlva elúsznak. Igen aprók, így csak infusoria, apró rotatória, valamint tojáspor etethetõ az elsõ napokban. Gyorsan nõnek és egy hetes kortól etetésük már nem okoz nehézséget. A mikrót szívesen fogyasztják. Egy családban 200-400 is fejlõdhet. A dánió fajok keresztezhetõk egymással.

Tanicthys albonubes, Kolibrihal  

Hazája Kína. Hegyi patakok lakója. Háta sötétbarna. A hastól a faroktõig zölden vagy sárgán irizáló élénk csík húzódik végig. Fiatal állatokon az irizáló csík élénk kékeszöld, a neonhaléhoz nagyon hasonló. E csík alatt sötétbarna sáv húzódik, ami a kontrasztot erõsíti. A has világosbarna. A hát-és a farok alatti úszó narancssárga, kifelé vörösbe átmenõ. A nõstény hasvonala domború, színei halványabbak. A hímek egyenes hasvonalúak, fõleg úszóik színei élénkebbek. 4 cm-nél ritkán nõ nagyobbra.

E színpompás díszhalunk nagyon jól tûri az alacsonyabb vízhõmérsékletet. Télen 12-16 fok elegendõ számára. Nyáron a 24-25 fokos vizet még jól eltûri, de a magasabb hõmérsékletet már nem kedveli. A száraz és élõ eleségek minden változatát szívesen fogyasztják. Csapathalak, békés természetûek. Az akvárium vizeinek minõsége iránt nem igényesek. Az oxigénhiányt azonban nem viselik el, még viszonylag rövid ideig sem. Könnyen szaporítható halfaj, azonban népes családokat ritkán sikerül nevelni utánuk.

Ennek fõ oka, hogy vannak elhúzódóan, akár 10 napig, naponta ikrázó törzsek (ez a gyakoribb), és vannak olyanok, amelyek nõstényei egyszerre akár 200-300 ikrát is raknak egy napon. Természetszerûen e napokig tartó, ciklusokban ikrázó törzseknél a folyamatosan, elhúzódóan kelõ ivadék nevelése sokkal több gondot okoz, és rendszerint nagyobb az elhullási arányi s. Ívatási hõmérséklet 23-25 fok. Egy nõstényt egy hímmel párosítsunk. A nemet a tervezett ívatás elõtt 10-14 napra válasszuk külön.

Az ívatómedencében lehet friss esõ-, forralt vagy csapvíz is. Általában nem ikrafalók, így sem kavicsot, sem homokot nem szükséges az ívató medencébe tenni. Az ikrarablás e fajban egyedi tulajdonság, és meglehetõsen ritka. Ívásra egy 5-10 literes medence már megfelelõ. Az ivadék 48 óra alatt kel ki, elúszni azonban csak a 4-5. napon szokott. Az ivadék nagyon kis szájnyílású, így az elsõ héten csak apró élõ eleséggel, fõleg papucsállatkákkal, apró kerekesférgekkel etessük.

Danio malabaricus, Malabári dánió  

Hazája: Elõ-India nyugati partja, valamint Ceylon. A hát zöldesszürke, a has világos rózsaszín. Az oldalát 3-4 világos acélkék hosszanti csík díszíti, amelyeket aranyszínû, vékonyabb sávok választanak el egymástól. A kopoltyúfedõk mögött néhány függõleges keresztcsík húzódik. A szem írisze aranyszínû. Az úszók rózsaszínûek, kivéve a mellúszókat. Testhosszuk 10-12 cm. Már 7 cm-es egyedek is ivarérettek. A nõstény teltebb, kevésbé élénk színezetû. A hím karcsúbb, élénkebb színû. Szereti

a nagyobb méretû medencét, amit mozgékonysága és testnagysága is indokol.

Ívatómedencéje legalább 40-50 cm hosszú, 25-30 cm magas, 30 cm széles legyen. Egyébként tenyésztésének feltételei azonosak a bevezetõben leírtakkal. Az ismertebb dánió fajokon kívül hazánkba került a Danio regina ás a devario is. Mindkét faj 10-12 cm testhosszúságú, színezetük, valamint habitusuk a Malabári dánióra emlékeztet.

33

Tartásuk és tenyésztésük megegyezik a Malabári dánióéval.

Brachidanio frankei, Leopárddánió  

Rendszertani hovatartozása nem eldöntött. A szakértõk többsége szerint a Zebradánió spontán mutációjának kell tekintenünk. A Zebradánió egy Csehszlovákiában kitenyésztett színváltozata ez, amely tisztán továbbtenyészthetõ.

Alakja, nagysága megegyezik a Zebradánióéval. A háta olajbarna, a test alapszíne krémsárga, a sötétkék csíkozás helyett azonban sötétkék, nagyon

tetszetõs pontsorok díszítik oldalait, valamint a farok és a farok alatti úszót is. A nõstény teltebb, a hím karcsúbb termetû és egy kissé élénkebb színû. Tartása és tenyésztése azonos a Zebradánióéval. Rendkívül tetszetõs változat, amelynek szélesebb körû elterjedése feltétlenül indokolt.

Brachidanio rerio, Zebradánió  

Hazája: Elõ-India. A hát olajbarna, az oldalak és a has alapszíne sárgásfehér. Törzsén a kopoltyúfedõtõl a farokúszó végéig 4 sötét acélkék csík húzódik. A csíkozottság a farok alatti úszóra is átterjed. A hátúszó alapszíne sárgásbarna, kék szegéllyel, kívül fehéren szegélyezett. A kopoltyúfedõ kék, fehér foltokkal. A nõstény sokkal teltebb, színei kevésbé élénkek. A hím karcsú, alapszíne aranysárga, csíkjai sötétebbek. Testhossza 4, 5 cm.

Tartása, tenyésztése azonos a bevezetõben leírtakkal. Csak fiatal nõstényt párosítsunk. Általában két hímet tegyünk egy nõstényhez. A hímek erõteljesek, sötét aranysárga

alapszínûek és intenzív, szabályos csíkozásuk legyenek.

Brachidanio nigrofasciatus, Pettyesúszójú dánió  

Hazája: Burma északi része. A hát olajbarna, az oldalak alapszíne tejfölsárga. A kopoltyúfedõtõl a farokúszó középsõ sugaráig aranysárga csík húzódik, melyet alulról és felülrõl kékesfekete csík tesz még szembetûnõbbé. Az alsó sötét csík alatt több sorban kékesfekete foltok vannak, amelyek a farok alatti úszóra is átterjednek. A mellúszók kivételével úszói sárgák. Testhossza 4 cm. A nõstény teltebb, a hasa világossárga. A hím karcsú, a hastájék narancssárga. Tartása

azonos a Színjátszó dánióéval.

Ívás elõtt 10-14 nappal az ivarokat válaszuk szét. Egy nõstényhez két hímet tegyünk. Kevésbé szapora, mint a többi Dánió faj, egyébként a szaporítása azonos a bevezetõben leírtakkal. Hazánkban újabban kevesen tenyésztik.

Brachidanio albolineatus, Színjátszó dánió  

Hazája: Hátsó-India és Szumátra. Az oldalak ráesõ fényében kékeslilán irizálók. A hát mélykék, a has kékezüst. A mellúszók magasságában hátrafelé szélesedõ, narancsvörös csík húzódik, amelyet kékeszöld szegély díszít. A farokúszó közepe cseresznyepiros. A többi úszó pirosas. A nõstény teltebb és egy kissé halványabb színû. A hím karcsú, színei élénkebbek, 5-5, 5 cm-nél nem nõnek nagyobbra. Szeretik a világos medencét. Mindenevõk. A víz hõmérsékletét

tartsuk 22-24 fokon.

Tenyésztése hasonló a nemzetségrõl szóló bevezetõ részben leírtakhoz Egy nõstényhez két hímet tegyünk ki az ívatómedencébe. Ívási hõmérséklet 26-27 fok.

Characinidae, Pontylazacok

- Földünk egyik legelterjedtebb halcsaládja. Megtaláljuk képviselõit Amerikában, Mexikótól lefelé majdnem Tûzföldig; Afrikában a Szaharától, a Nílustól a Kongó vízgyûjtõ területéig. Napjainkig több mint 1400 fajt ismerünk családjukból, és az a szám egyre gyarapodik. Az újabb gyûjtõexpedíciónk kivétel nélkül mind számos új fajt gyûjtenek be, írnak le. A formák, alakok, színek talán egyetlen családon belül sem annyira eltérõek, mint ebben. Ez a nagy változatosság érdekessé teszi társaságunknak. Így elérhetõ, hogy sok közülük a legkedveltebb akváriumi halaink, közé tartozik. Természetesen a rengeteg fajból csak keveset, 70-80 fajt

34

tartunk akváriumban. Azokat, amelyek nagyságra, színre érdekesek, melyek a kis, közös élettérben jól alkalmazkodnak társaikhoz, szívósak, jól tûrik az akvárium nem mindig legideálisabb életkörülményeit. Az akváriumban tartottak közül is azokkal foglakozunk röviden, melyek tenyésztése hazánkban már többször eredményes volt, és így elérhetõ minden magyar akvarista számára.

- Felismerésük, a családhoz tartozásuk megállapítása nem nehéz. Van egy támpont, mely a családhoz tartozás biztos jegye. Majdnem kivétel nélkül mindegyiken a hát-és a farokúszó között sokszor csak alig látható még egy úszó, az ún. zsírúszó van. Ezt az úszót megtaláljuk a törpeszájú halaktól a vérengzõ ragadozó hírében álló Pirayakig a család minden tagján.

- Legtöbbjük tartása, akár közös medencében is, nem jelent problémát. Igényeik megközelítõen azonosak, annak ellenére, hogy eredeti és új hazájuk között esetleg sok ezer kilométer van. Kivétel nélkül mind szereti a lágy, legtöbbjük az enyhén savanyú, huminsavtrartalmú vizet a 22-25 fok közötti hõmérsékletet. Éles határt ebben nem lehet szabni, mert a szabad természetben is a trópusi esõk szinte "desztillált" vízzel hígítják fel a folyók vizét. A hõmérséklet is jóval magasabb lehet, mert az izzó trópusi nap 28-30 fokig is felmelegíti a szabad vízfelületeket. Fõ táplálékuk állati eredetû, planktonrákok, szúnyog, kérész, libellalárvák, de vannak kifejezetten hús- vagy növényevõ fajok is.

- Az akváriumban legyen tágas kiúszóterük a hátsó fal mellett, és a két hosszanti végnél képezzünk dús növényzetbõl védelmet nyújtó sarkokat, mely növeli biztonságérzetüket, és úszás után itt nyugodt pihenõhelyet találnak. Vizük lehetõleg kristálytiszta, bomlástermékmentes és enyhén savanyú vagy közömbös "neorális" legyen. A víz hõmérséklete 22-25 fok között ingadozhat. Ez a hõmérséklet a legigényesebb fajoknak is megfelel, tartási hõfokként. Az akvárium talaja ne legyen túl világos, ezért a fehér kvarchomok közé keverjünk apró, finom bazalt vagy lignizúzalékot. A tõzeget nem javasoljuk, mert a halak mozgása, a víz áramlása egy helyre sodorja össze, s a talajra leszálló eleség benne elkeveredve könnyen tönkreteheti az akváriumunk vizét.

- Több faj tenyésztése néhány évvel ezelõtt még problémát jelentett. A régi tenyésztési gyakorlat sok titkolt "mesterfogása" ma már elavult. Köztudott, hogy a siker elsõ alapfeltétele a megfelelõ tenyészállatok felnevelése. Ma már szinte pontos "recept" szerint tenyészthetjük a legtöbbet, és szorgalmas, kitartó, lelkes munkával az eredmény kedvezõ. A társas akvárium 8-10 nk° keménységû vízében tartott halak, az 1-2 nk° keménységû vízbe áthelyezve áthelyezve, károsodás nélkül, szinte serkentve a vízváltozástól, ívnak. A tenyészeredmény nem azon múlik, hogy az akvárium milyen alakú, nagyságú, fémvázas ragasztott vagy öntött üvegkád, de múlik a víz összetételén, mert a spermáknak ezen a közegen áthaladva kell eljutnia az ikraszemekhez, hogy megtermékenyítse.

Múlik a fény erõsségén is , mely az ikrákat, a spermát éri és a hõmérsékleten.

- A család számos tagja állandó félhomályban él az õserdõk mélyén, ahol a lombtakaró nem ereszti át a tûzõ napsugarat. Ezért már az ikrázáshoz kihelyezett tenyészállatokat is teljes vagy részleges takarással óvni kell a napfénytõl vagy az erõs fûfénytõl. A víz lágysága mellett ez a félhomály, a szûrt fény is serkentõ tényezõ. A szûrt fényben a sperma nem pusztul el idõ elõtt, a megtermékenyített ikrákat pedig nem éri károsodás. Ezért ikrázás után valamennyi akváriumot takarjuk le.

Thayeria boehlkei, Ferdén úszó lazac  

Az Amazonas vidékén egyik érdekes, akváriumaink széles körben elterjedt lakója. Ferde, 45 fokos testtarása és a víz szintje alatti elhelyezkedése, társaságszeretete sok mindent elárul igényeirõl. Nagy medencében, lehetõleg kisebb csapatban tartsuk, mert egyedül félénken meghúzódik az akvárium sarkában vagy növényei között. Az eleséget a villámgyors "rablással" kapja el. Szívesen fogyaszt minden élõ és kiegészítésként száraz eleséget, de fõ elesége a

víz színén úszó szúnyoglárva.

Hátrésze olajzöld, mellrésze csillogó ezüst. A testközepén az alsó, erõsen megnyúlt farokúszóra is húzódó fekete csík fut végig. Ezt a fekete csíkot halványsárga vonal szegélyezi. Tartása nem jelent gondot, tágas úszótér, néhány úszónövény és védelmet nyújtó Myriophyllum bokor minden igényüket kielégíti. Gyorsan fejlõdnek és rajban élénken úszkálva igen szépek. Megfelelõen tartott állatok a közös medencében is leikráznak.

Ívatásukhoz, 30-50 cm, 15-20 literes akváriumot rendezzünk be, melyet lágy és tõzegen keresztült filtrált vízzel töltjük fel. A halványsárga 6, 5-6, 8 pH kémhatású, 26-28 fokos vízbe több párt, kis csapatot is, kitehetünk ikrázni is. A nõstények száma mindig nagyobb legyen, mert a hímek igen sok sperma (tej) kibocsátására képesek. Szabadívók, tehát ikráikat nem rakják a növényre, hanem a medence minden részébe szétszórják.

Az akvárium talajára - biztonságérzetük növelésére - néhány kis forrás-vagy jávamoha bokrot helyezhetünk el. A kezdetben az akvárium ellentétes pontján nyugodtan álldogáló halak az esti órákban megélénkülnek. A hímek cikázó úszását a nõstények viszonozzák, és sokszor már majdnem teljes sötétben csak akvárium fûtõ kontroll-lámpájának fényénél ikráznak le. Egy kifejlett 8 cm-es nõstény több száz, esetleg ezer ikrát is rak. Így érthetõ, hogy több pár együttes ívása után szinte sötétlik az akvárium az apró, mákszemhez hasonló, sötétbarna ikráktól. A

35

tenyészállatokat - bár ikrájukat nem bántják - el kell távolítani. Az ikrák kelési ideje talán a legrövidebb, mindössze 12-16 óra. Mire a nap felkel sokszor, már nyüzsög az akvárium a kikelt ivadékoktól. Ilyen eredményes ikrázásnál sokszor az akvárium egy részét azonos friss vízzel cserélik le, hogy az elpusztult sperma ne okozzon bomlást, penészedést.

Pár csepp fertõtlenítõ szerrel is elérhetjük ugyanezt az eredményt. Erõs fénytõl ajánlatos óvni a kikelt lárvákat. Az ötödik napra fejlõdnek ki, és úsznak el. Sokszor, nem kis feladatot jelent a megfelelõ mennyiségû, igen apró nauplius vagy más élõ eleség beszerzése. Gyorsan fejlõdnek. A 4. héten már felveszik az öreg állatok ferde testtartását és színét. Elhagyják a védelmet jelentõ növényt és sûrû rajba úszva, keresik eleségüket. Felejthetetlen élmény, minden akvarista számára egy ilyen csapat kis Thayeria, ferdén úszó lazac.

Pristella riddlei, Áttetszõ pontylazac  

Az Amazonas vízgyûjtõ területén, sok helyen megtalálható ez a 4-5 cm-re megnövõ halacska, mely közkedvelt és mintegy 50 éve lakója akváriumainknak. Minden társas medencében jól érzi magát, alkalmazkodik, szívesen fogyaszt minden élõ és mû eleséget. Színe ezüstös, szinte áttetszõ. Vállfoltja, hátúszójának rózsaszín színe nagyon tetszetõssé teszi. Az ivarok megkülönböztetése könnyû, a nõstények nagyobbak, teltebbek, mint az egyes

hasvonalú hímek

Széles körben elterjedt, mert könnyû tenyészteni. 8-10 literes akváriumban, középkemény vízben. Sokszor már másnap reggel leívik az esti órákban kihelyezett pár. A 26-28 fokos vízben, a finom szálú növényre rakott 400-500 ikra 24-26 óra alatt kel ki, és a népes család további 3-4 nap múlva elúszik. Finom eleséggel könnyen, veszteség nélkül fölnevelhetõk.

Prionobrama filigera, Üveglazac  

A szakirodalom már 1931-ben említi az elsõ üveglazac Európába érkezését. Ez a 4 cm-re megnövõ igen szép csapathal a délrõl Manaus alatt az Amazonasba ömlõ Rio Madeirában és mellékfolyóiban honos. Elterjedése szélesebb körben, és eredményes tenyésztése a 70-es évek végére tehetõ. Ezekben az években érkezett hazánkba is. Eredeti élõhelye sok mindent elárul igényeirõl. Szereti a lágy, és a 7 pH, tehát semleges kémhatású, de meleg, 26-28 fokos vizet. Rendkívül

mozgékony, különösen új helyen ideges, könnyen ugrik, ezért ajánlatos jól lefedni, takarni tartóakváriumát.

Teste színe átlátszó, kékes ezüstösen csillogó mellrészei. Farokúszója élénkvörös, a hát-és hasúszója sárgás árnyalatú, elsõ úszósugara fehér. A nõstények ivarérett korban, melyet 7-8 hónap alatt érnek el, teltebbek, átvilágítva mellrészeknél az ikrák tömege látható. Több lazachoz hasonlóan szívesen ikrázik csapatban. Ha csapatban ikráztatjuk, 15-20 literes akváriumot készítünk, ikraráccsal. 15 cm magas, jól átszellõztetett vízbe pár szál Myriophyllum bokrot vagy jávamohát több csomóban helyezünk, elsõsorban biztonságérzetük növelésére.

Az este kirakott csapat másnap reggel rendszerint ívni kezd. A víz felszín alatt szabadon ikráznak, és nem a növényre.

Az igen apró ikraszemek gyengén tapadnak, a rács így számukra védelmet jelent. A magas hõmérsékletû vízben nagyon rövid idõ, 14-18 óra alatt vadásznak a por finomságú, apró eleségre. Az elsõ hetekben aránylag lassan fejlõdnek. A nagyszámú ivadék sok eleséget igényel. Ha elérték az 1, 5-2 cm-es nagyságot, már grindállal és vágott Tubifexel is jól etethetõk.

Igaz szépségét csapatban mutatja meg.

Még egy jó tanács; nem szereti a savanyú vizet, és a 7 pH alatti vízben az ikrák kelése fokozatosan csökken.

Ez igen fontos gyakori tapasztalat.

Nematobrycon palmeri, Császárlazac  

Hazája Dél-Amerika; a San Juan vízrendszerében fordul elõ. Az utolsó évek egyik legszebb kis díszhala. Már 1911-ben leírták, de csak 1962-ben jutott el Európába és még ez évben hazánkba is. Társas medencében is igen jól tartható, különösebb igényei nincsenek. Szívesen fogyaszt minden élõ és mûeleséget. A nagyobb testû hímek 6-7 cm-re, míg a nõstények legföljebb 5 cm-re nõnek meg. A hímeket ezenkívül élénkebb színükrõl, megnyúlt középsõ farokúszó

sugarukról könnyû megkülönböztetni. Testük alapszínû barnásszürke, a hátrészen egészen rozsdaszínû. Ez a derékvonal felé fokozatosan világosodva kékesszürkébe, kékbe megy át. A test közepén kékes, lilát irizálószínjátszó csík fut végig, a zölden csillogó kopoltyúfedõtõl a farokúszóig.

36

E csík alatti rész sötétszürkés, fekete, a mellrésze, a hasrésze piszkosezüst. Fekete szembogarát zöld ragyogású szemgyûrû veszi körül. Kifejlett hímeken a hátúszó elsõ sugara is megnyúlik. Úszóik kékesszürkék, a hímeké kékkel, sárgával szegettek.

6-7 hónapos korban érik el ivarérettségüket, és egy 6-8 literes akváriumban jól tenyészthetõk. Az íváshoz lágy, 6-6, 5 pH kémhatású, tehát enyhén savanyú, 26-28 fokos vizet igényel. A finom szálú növényre szórják az ikrát, rendszerint már másnap. Az ikrákból 24-28 óra alatt kel ki az ivadék, és további négy nap múlva indul az eleség keresésére. Az utódok száma aránylag kevés, mert a nõstények nem ikrásodnak be erõsen. Vannak hímek, melyek ikrázáshoz kihelyezve nõstényeiket annyira hajtják, hogy azok belepusztulnak. Ezekkel ne kísérletezzünk tovább. Megfelelõ táplálás mellett egy hónap alatt elérik a 12-15 mm-es nagyságot, és színes kishalakká fejlõdnek.

Nannobrycon eques, Lovacskalazac  

A törpeszájú halak egyik legérdekesebb képviselõje akváriumainkban. Hegyes, hengeres testformája, szinte csõrhöz hasonló fej- és úszóinak szárnyformája és nem utolsósorban a vízben 70-80 %-os, majdnem függõleges állása teszi érdekessé. Ezt a ferde testhelyzetét tartja meg úszás közben is. Az Amazonas lassú folyású vizeinek sûrû növénnyel benõtt partszegélye a hazája, akváriumban is szívesen áll hosszú ideig a növények között. Ilyenkor csak úszói vibrálnak.

Hátrésze szürkésbarna, de a gerincvonalán és az oldalán két sötétebb pikkelycsíkkal. Testközépen egy alig észrevehetõ, arany pikkelysor húzódik végig szájától a farokúszóig. Alatta sötétebb, barnásszürke, majdnem fekete, ezüst mellrésszel, pontokkal. Ennek az 5 cm-re megnövõ halacskának a tartása más békés természetû kis testû, lehetõleg nyugodt halak társaságában nem jelent problémát.

Eleséget - ezt testhelyzete is mutatja - legszívesebben a víz felszínérõl fogyaszt. Apró szúnyoglárva és más apró élõ eleség a fõ tápláléka, de szükségébõl a vágott Tubifexet is elfogyasztja.

Bár tartása megegyezik a többi törpeszájú hal tartásával, de tenyésztése, ívás eltér azoktól. Háromliteres üvegmedence tökéletesen elegendõ az ívatásához. Ezt a kis medencét 12-14 cm magasan töltsük fel igen lágy, tõzegen filtrált, 6, 5-6, 8 pH kémhatású vízzel. Ívatásához - fajrokonaival ellentétben - széles levelû növényt kell a medence közepébe állítanunk. A kis nõstények ivarérettségét az ikrával erõsen telt has jelzi, míg a kis hímek egészen karcsúak. Az esti órákban kihelyezett pár egy ideig szinte mozdulatlanul áll a 26-28 fokos vízben. Már rendszerint másnap a hím a nõstény háta körül úszik, és szinte tolja, csalogatja az ívásához kiválasztott levél alá. A nagy szemû ikrákat a levél alá fordulva annak fonákjára ragasztják. Bár több lehullik az akvárium aljára, de ezek is már megtermékenyített állapotban vannak.

Nem ikrapusztítók. Ha ikrázás után az állatok nyugodtan állnak, kifogjuk õket. Az ikrát könnyû a levélen és a talajon megfigyelni. Erõs fénytõl óvjuk õket. Az ivadék 28-30 óra alatt kel ki és függeszkedik a növényen, az akvárium üvegfalán. Második nap sötétedni kezd, és az ötödik nap úszik el. Felnevelésük még mindig fénytõl védve, csak nagyon finom planktoneleséggel lehetséges, melyet kezdetben, kis mennyiségben adjunk. Aránylag gyorsan fejlõdnek és 6-8 hónapos korban jó tartás mellett már ivarérettek.

Nannostomus marginatus, Háromsávos törpeszájú hal  

Felfedezése után több mint húsz évig kellett várniuk az akvaristáknak, hogy az Amazonas vidékén és Guyana vizeiben élõ kis hal elérkezzen Európába. Egyik legszebb akváriumi halunk ez az alig 3 cm-re megnövõ, zömök, hengeres testû halacska. Testén két erõsebb és egy vékonyabb fekete csík fut végig. A két erõs csík között a test felsõ részén csillogó arany-, hasrészen ezüstszínû. Az arany csík áthúzódik a szemén, egészen a szájrész felsõ széléig. Úszói sárgák, vérvörös

foltokkal. Tartása aránylag kisméretû, 20-30 literes akvárium tökéletesen megfelel, melyet sûrûn telepítünk be vízinövényekkel. Más, kis testû halak társaságában jól érzi magát. Nagyobbakkal félénk, ezért ilyen közös tartást nem ajánlok. Szívesen fogyaszt minden apró, élõ eleséget.

Kisméretû, háromliteres üvegakvárium, melyet egészen lágy, tõzegen keresztül filtrált, enyhén savanyú vízzel töltsünk fel, megfelel az ívatáshoz. A hal erõsen ikrapusztító, ezért az ikrák védelmére az akvárium talaját mûnövénnyel takarjuk el, melyet üvegpálkákkal szorítsunk a talajhoz. 24-26 fokos vízben rendszerint másnap ívnak, Nitella vagy jávamohabokrok között. Aránylag kevés ikrát rak. Az igen nagy szemû ikrát átvilágítással könnyû meglátni. Ikrázás után a tenyészállatokat azonnal el kell távolítani. Fölnevelésük mindenben megegyezik a többi törpeszájú hal ivadékának fölnevelésével.

Nannostomus beckfordi aripirangensis, Díszes törpeszájú hal  

Hazájuk az Amazonas vidéke, ahol az õserdõ lassú folyású kis vizeiben találhatók. Akváriumainkban a

37

legelterjedtebb képviselõje a törpeszájú halaknak. Testük hengeres, karcsú, torpedószerû. Szájuktól a farokúszóig a testközépen egy sötét és egy arany csík fut végig, melyet a hátrészen barnásszürke, a hasrészen ezüst határol. Az arany csík foltokban vörössel színezett, az úszók úgyszintén. A hímek mellúszói világoskékkel szegettek. A kifejlett állatok 5 cm-re nõnek. Az ivarok között nagykülönbség nincs, a nõstények teltebbek, mint a kicsit színesebb, egyenes hasvonalú hímek. Tartásuk finom szálú növénnyel sûrûn telepített medencében, békés természetû kishalak társaságában ajánlott. Szívesen fogyasztanak minden apró, élõ eleséget, planktonrákokat, szúnyogálcákat. A sûrû növényzet között sokszor hosszú ideig is állnak örökké mozgó, vibráló úszóikkal, majd hirtelen lökésszerû úszással változtatják helyüket.

Ívatásuk nem nehéz, ennek ellenére mégsem terjednek el széles körben, rendszerint csak kisszámú családot sikerült fölnevelni. Vannak egyedek, melyek már ikrarakás közben, de többségük utána összeszedegeti a lerakott ikraszemeket. Így az egyébként kedvezõ igen lágy, és tõzegen filtrált vízben is csak kevés ivadék kel ki.

Ennek figyelembevételével kell berendezni ívatómedencéjüket. A mûanyag ikravédõ rács vagy a szétterített és üvegpálcikákkal leszorított mûnövény egyaránt jó szolgálatot tesz. Egy-egy sûrû Nitella vagy jávamohabokrot helyezzünk el az 5-6 literes kis medencében. Az enyhén savanyú, tõzeggel szûrt, igen lágy 26-28 fokos vízben a nõstények már rendszerint másnap vagy harmadnap leikráznak. Ívás után a tenyészállatokat azonnal ki kell fogni. Az erõs fénytõl, újságpapírral védett akváriumban az ivadék 30-32 óra alatt elúszik. Mint apró pálcikák állnak és vadásznak a finom élõ eleségre, mellyel könnyen nevelhetõk Száz ivadékból álló család már igen szép eredmény.

Megalomphodus sweglesi, Vörös fantomlazac  

Testalkata emlékeztet a serpalazacra, és nagyságra is azonos vele. Teste majdnem áttetszõ, barnásvörös. Úszói élénkvörösek, a hasúszója kerek és felsõ

szélében fehér folt van. Tartásuk mindenben megegyezik a fekete fantomlazacéval. Szeretik a lágy, tiszta vizû, búvóhelyekkel rendelkezõ, tág kiúszóteret nyújtó akváriumot. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget.

Tenyésztésük már nehezebb rokonainál, mert nehéz jól ívó párt találni. Ívatásukhoz 8-10 literes akváriumot 15 cm magasan töltsünk fel, lágy enyhén savanyú, tõzeges vízzel. Az esti órákban kihelyezett pár 2-3 nap múlva ívik a 26-28 fokos vízben. A halványbarna ikrák 28-30 óra alatt kikelnek. A kishalak négy nap múlva úsznak el.

Tenyésztési eredményük aránylag mérsékelt, 100-150 ivadék már szép családnak mondható.

Megalomphodus roseus, Rózsa vagy, Sárga fantomlazac  

1982-ben jöttek Magyarországra. Színesek, jól tarthatók, békések és igénytelenek. Életterük, Suriname-nak és Francia Guyanának határfolyója, a Rio Marioninak területe. A 3 cm hosszú halak mellrésze fényes, aranysárga, nagy fekete szemmel és szemgyûrûvel. A test közepén egy fekete majdnem kör alakú folttal, deréktól hátra teste élénkvörös.

Hát- és hasúszójának elsõ sugarai porcelánfehérek. A nemek megkülönböztetése könnyû, a hímek kisebbek és karcsúbbak. Ikrázásukhoz két nõstény, három hím rakható össze. Ikráztatásukhoz egy 50 cm hosszú és 25 cm széles, 15-20 cm vízmagasságú, ikráztatóráccsal ellátott medencébe tegyük. Harmadnap leívtak.

Legtöbb esetben csak az egyik nõstény ikrázik le, és az eredmény 50-150 ivadék lehet. Az ikrák 24 órán belül kikelnek, és a hõmérséklettõl függõen 4-5 nap után úsznak, táplálkoznak. Még nem érik el az 1 cm-es testnagyságot, már kiszínesednek.

Megalomphodus megalopterus, Fekete fantomlazac  

38

Az utóbbi években importált új halak, közé tartozik. Gyors elterjedése könnyû tarthatóságának, tenyészthetõségének és nem utolsósorban szép formájának, színének köszönhetõ. Békés természetû, a legkisebb hallal is közös akváriumban, különös igények nélkül tartható. Ez a 4 cm-re megnövõ hal szívesen fogyaszt minden élõ eleséget.

Az ivarok megkülönböztetése könnyû. A hímek valamivel nagyobbra nõnek, hátúszójuk sokkal nagyobb, nyújtottabb, de nem hegyesen végzõdik. Testszínük erõsen függ a hangulatuktól. A nõstények hátúszójában vörös és fehér, a hímek hátúszójában csak a fekete van. Könnyen, szívesen ikráznak, 6-8 literes kis akváriumban, melyet 15 cm magasan töltsünk fel lágy, enyhén savanyú, tõzeges vízzel. Az esti órákban kihelyezett pár hamar otthon érzi magát és 26-28 fokos vízben rendszerint másnap, vagy harmadnap ikráznak. Nem ikrafalók, de azért -

mint a fajnál - ikrázás után a tenyészállatokat itt is eltávolítjuk. Az ikra kelésideje 28-30 óra, és további négy nap már úsznak el. Egy-egy eredményes ikrázás 200-nál is több ivadékot eredményezhet. Az ivadék még a legjobb eleségen is igen lassan fejlõdik, ezért ajánlatos egyéb ivadékoktól elkülönítve nevelni.

Micralestes interruptus, Kongólazac  

A Characinidaek egyik igen szép afrikai képviselõje. Hazája a Kongó és mellékfolyói. Teste ragyogó zöldes arany, mely más-más irányból ráesõ fényben szivárvány-, gyöngyházszínben ragyog. Tartásuk középkeménységû, 24-26 fokos vízben nem jekent különösebb gondot. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget, de különösen nyúnyoglárvákat. A különösen színes hímek elérik a 9-10 cm-es testnagyságot, a nõstények sokszor 2-3 cm-rel is kisebbek maradnak. A

hímek sokkal csillogóbbak, a megnyúlt hátúszó és a farokúszó középen megnyúlt úszósugarak, ezek porcelánfehér szegélye alapján könnyen megkülönböztethetõk az ivarok. Feltûnõ nagy, fekete szemüket széles arany szemgyûrû szegélyezi. A nagy, tágas, a sok úszást lehetõvé tevõ medencében a legkisebb halakkal is együtt tarthatók.

Ha lehet, feltétlenül szerezzünk be kisebb csapatot, mert szépségük, a hímek játéka így érvényesül igazán.

Egyéves korban érik el ivarérettségüket.

Nagyságuk, gyors úszásuk tágas ívatómedencét kíván. Legalább 50-70 cm hosszú akvárium legyen, melyet lágy, tõzeggel enyhén savanyított, 6, 7-6, 8 pH kémhatású vízzel 20-25 cm magasan töltünk fel. Tenyésztése egy párt, de kisebb csapatot, három nõstényt és két hímet is kiválaszthatunk. Sokszor a társas medencében - ha a feltételek, tertási körülmények jók - már készülnek az ikrázáshoz. A nõstény tojócsövének bepirosodása, kitüremlése a gyakorlott tenyésztõnek jó figyelmeztetés. Ívatómedencéjük fenekére ajánlatos ikrázórácsot helyezni, mert az ívásban részt nem vevõ állatok közben az ikrát eszik.

Az ívás 26-28 fokos vízben rendszerint a 3-4. nap délelõttjén történik. A nõstények nem a növényzetre rakják, hanem az egész medencében szórják szét ikráikat. Egy jól fejlett nõstény 200-300 ikrát is lerak. Az ikrák héja a vízben megduzzad, s az ikrák átmérõje 2-3 mm-re nõ. Kezdetben víztiszták. A fejlõdés minden fázisa jól követhetõ az átlátszó ikraburkon keresztül. Az ötödik nap már szabad szemmel is jól látható a lárva mozgása. Az ivadék a hatodik-hetedik nap kel ki, és néhány óra múlva eleség után kutat a kis csapat. A fejlõdés gyors, ha megfelelõ mennyiségû, igen apró eleséggel tudjuk etetni az ivadékot.

Tenyészetükhöz még egy tanács. A hosszú kelésidõ alatt a terméketlen vagy más okból elhalt ikrák penészedni kezdenek. A vizet ezért ajánlatos fertõtleníteni és a penészedõ ikrákat pipettával folyamatosan, eltávolítani.

Moenkhausia sanctae filomenae, Vörösszemû pontylazac  

Csak az utóbbi években importálták Európába ezt a Moenkhausia oligolepisre igen hasonlító halat, de már néhány esztendõ is elegendõ volt, hogy széles körben meghonosodjék. Ez az 5-6 cm-re megnövõ, zömök testû hal igénytelenségének, szívósságának köszönheti közkedveltségét. Hazánkba az 50-es évek közepén érkezett, és már a következõ évben sikerült eredményesen tenyészti Brazília, Guayana lakóját. Háta szürkés színû, nagy pikkelyekkel

borított, a mellrész felé világosodó ezüst. Szemgyûrûje élénkvörös. Farokúszója elõtt széles, sárgás csillogású, majd a farokúszóra is átterjedõ fekete gyûrûje nagyon tetszetõs. A nõstények nagyobbak, teltebbek, a hímek kisebbek, egyenes hasvonallal.

Középkeménységû, 5-8 liter vízben, finom szálú növényre könnyen ikrázik. Az esti órákban kihelyezett tenyészakváriumot. Nem ikrafalók, de ikrázás után, mint általában a tenyészállatokat, fogjuk ki õket. 26-28 fokos vízben az ivadék 26-28 óra alatt kikel.

Finom planktoneleséggel könnyû fölnevelni. Egyes egyedek igen gyorsan fejlõdnek, és ha nem helyezzük át õket

39

másik medencébe, könnyen megeszik kisebb testvéreiket. Nagyon falánkak, 4 hetes korban már vágott Tubifexszel etethetõek.

Újabban elég gyakran halványabb színû, albínó egyedek jelennek meg, jellemzõ vörös szemmel.

Moenkhausia pittieri, Gyémántlazac  

Bár tenyésztése nem nehéz, és már 1933-ban importálták Venezuelából, ahol a Valenziatóban, a Rio Bue és a Rio Tiquirito folyókban fordul elõ, mégsem terjedt el széles körben. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy színei nem feltûnõek. Teste szürkés-sárgás ezüst, melyen a pikkelyek gyémántosan, flitteresen csillognak. Tartása nem jelent különösebb problémát, mert mint az Amazonas vidékének többi lakója, szereti a lágyabb vizû, 24-26 fokos, esetleg enyhén

tõzeges vizet, a dús növényzetû akváriumot. Eleségben nem válogat. Az ivarok megkülönböztetése könnyû. Ez az 5 cm-re megnövõ, magas testfelépítésû halacska a Hyphessobrycon ornatus, a rózsalazac hímjéhez hasonlóan hosszú, megnyúlt hátúszót növeszt. A nõstények hátúszója kisebb, lekerekített. Tenyésztéséhez csak fiatal állatokat párosítsunk

Az ívatáshoz 8-10 literes akváriumot rendezzünk be. Az akvárium vize enyhén tõzeggel savanyított, 6, 5-6, 8 pH kémhatású legyen. Ívatómedencéjüket általában csak több nap után szokják meg, és a 26-28 fokos vízben rendszerint a reggeli órákban ívnak. A finom szálú, élõ növényre, melyet kavicssal rögzítettünk a talajhoz, csak kevés ikraszem tapad; többségük a talajra hull. Mûnövényt ne használjunk, mert magas testfelépítésük következtében könnyen fennakadnak. Ikrarakás után a szülõket távolítsuk el, mert 24 óra után már kikel az ivadék.

200-300 felnevelt gyémántlazac, mint tenyészeredmény, nem ritkaság, ha elegendõ naupliuseleséget tudunk számára juttatni. Igen gyorsan fejlõdnek, és hamar nagyobb, úsztató, nevelõ medencébe kell áthelyezni õket.

Metynnis schreitmuelleri, Tányérlazac  

A tányérlazacok legelterjedtebb képviselõje akváriumunkban. Az ismert 18 faj hazája Dél-Amerika, az Amazonas vízrendszere, ahol csapatokban él ez az igen szép, majdnem kör alakú, a lazacok családjához tartozó hal. Aránylag nagyra, 14 cm-esre nõ meg. Ezért, és igen gyors mozgásáért csak nagy akváriumban tartható. Teste csillogó ezüst, hasrésze hófehér, úszói, különösen a farok alatti, pirossal átszõtt. Bár sok hal színesebb, csillogásával mégis magára vonja az

ember tekintetét. Tartásának a nagy medencén kívül nincs különösebb feltétele. A 24-26 fokos, tiszta, esetleg tõzegen szûrt vízben jól érzi magát. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget, de a növények friss hajtásait is. Kiegészítésül forrázott salátát, spenótot vagy kimosott zabpelyhet is adjunk neki. Igen gyorsan fejlõdik. Az ikrákból kikelt lazacok 4 hetes korban már 2 cm hosszúak, és majdnem ilyen magasak is.

Tenyésztéséhez is nagy, 100-150 literes akváriumra van szükség, hogy az íváshoz megfelelõ mozgástere legyen. A tenyészmedencét tõzegen szûrt, vízzel töltsük fel. A 7 pH-érték alatti vízbe jávamohát terítsünk, és nagy lyukú ikrarácsot. Az így elõkészített akváriumba helyezzük ki a fiatal tenyészállatokat, melyek 8-10 cm-es nagyságnál már ivarérettek. A nõstények ikrával telt mellrésze, a sima vonalú farok alatti úszó biztos alapja az ivari meghatározásnak. A hímeknél az úszó vörös színe kicsit élénkebb, a farok alatti úszónál megnyúlt, kipúposodó sugarak találhatók. Kezdetben félénken viselkednek, de pár nap múltán az esetek nagy részében a reggeli órákban ikráznak.

Szabad ívók. A jávamoha felett remegve szórják ki a nagy szemû, 2-2, 5 mm nagyságú ikrát. Az ikrák nem tapadnak, lehullanak a növény közé, vagy a rácson át a talajra. A 2-3 órát eltartó ikrázás után a párt kifogjuk, és lehetõleg külön tesszük, mert összeszokott állatoktól jobb eredményt remélhetünk. Az áttetszõ, halványsárga ikrákban megfigyelhetõk a lárvák. A megfelelõ, terméketlen ikrákat ajánlatos eltávolítani, mert 3 napos kelési idõ alatt a penészedés a jókat is tönkreteheti.

A kikelt lárvák 26-28 fokos vízben 3-4 nap után úsznak, és mohón, nagy mennyiségben fogyasztják a naupliuseleségget. Lenyûgözõen szép egy ilyen csillogó csapat, mely minden fáradságért kárpótolja tenyésztõjét.

Lamprocheirodon innesi, Neonhal  

Ezt a kis, ékszercsillogású halat 1936-ban találta az Amazonas felsõ folyásának vidékén egy francia állat- és növénygyûjtõ. A ma már széles körben elterjedt és mindenki által megszerezhetõ halacska hosszú éveken át az akvaristák vágyálma volt. A 3-3, 5 cm-re megnövõ, társas medencében is jól tartható neonhal nemcsak szépségével tûnik ki, hanem igénytelenségével is. Jól bírja az alacsonyabb, 18-20 fokos vizet, mert hazájában a nagy fák összeborító lombkoronája alatt az állandó félhomályban a kis vizek nem tudnak felmelegedni. Nagyon alkalmazkodó. A hazájában igen lágy vízben élõ halacska jól tûri

40

az akvárium sokszor kemény vizét.

Minden apró, élõ eleséget és jobb mûeleséget szívesen fogyaszt. Egyik leghálásabb, legkedvesebb hala az akváriumainknak. Hengeres teste a hátrésznél olajzöld, a mellrésze ezüstfehér, szemgyûrûjétõl a test közepén, a zsírúszó magasságáig 3 mm széles, kékeszöldben ragyogó, a neoncsövek csillogásához hasonló csík húzódik. A test hátulsó, alsó harmada élénkvörös színû. Úszóinak széle porcelánfehérrel szegett.

A néhány évvel ezelõtt még nehezen tenyészthetõnek mondott halacska szaporítása ma már nem okoz gondot. Ezek a tenyésztésével kapcsolatos ma már nem okoz gondot. Ezek a tenyésztésével kapcsolatos tapasztalatok hosszú évek alatt kristályosodtak ki, és ma válnak közkincsé minden akvarista számára. Az ivarok megkülönböztetése könnyû. A zöld ragyogó csík - már ivadékkorban is -, a hímeken egyenes vonalban, a nõstények gömbölyû, telt hastájékát.

Ívatásához kicsi, 3-4 literes akvárium is elegendõ. Ezt igen lágy, tõzegen keresztül filtrált 6, 5-6, 8 pH kémhatású vízzel töltjük fel. Egy kis csomó növényt, mely lehet mûnövény is, helyezzünk növényre, az ikrarakás céljára. A fiatal, tenyészérett állatokat ívatáshoz este rakjuk ki. Viselkedésük pár perc múlva elárulja, hogy jól érzik- e magukat. Újságpapírral, a természetes fénytõl teljes takarással, a szobai világítástól a fényforrás felöli takarással, védjük a medencét. A víz hõmérséklete 21-24 fok között legyen. Magasabb hõmérséklet káros a tenyésztésre. A kemény vízben tartott állatok régi, sokéves hiedelemmel szemben, rendszerint másnap reggel, esetleg második nap, bizonyosan ívnak. Ha mégsem, úgy ne kísérletezzünk, a párt helyezzük vissza, esetleg cseréljük meg. Az ívás nincs napszakhoz kötve. Ikrarakás után a tenyészállatokat eltávolítjuk. A nõstény egy alkalommal 100-150, ritkán több sárgás ikrát rak, mely nemcsak a növényeken, de az egész kis medencében szétszórva könnyen megfigyelhetõ. Zseblámpa fénye vagy egy kis 15 W-os izzó semmi károsodást nem okoz. A kis halak 24-28 óra alatt kelnek ki. Elõször fekszenek, majd függeszkednek a növényeken, az üvegfalon, a víz színén. Fény hatására érzékenyen reagálnak, vergõdnek. Az ötödik nap már úsznak. Pontosabban az üvegfalhoz lapulva vagy a növény szálai között bújik a kis család. Felnevelésük könnyû.

Finom plankton-, naupliuseleséggel és 1-2 nap után a sórákocskák petéjébõl frissen keltett naupliusszal is jól nevelhetõk. Aránylag gyorsan fejlõdnek és a negyedik héten elõször vörös színûek, majd utána csillogó neoncsíkjuk jelenik meg. A kis ívatómedencébõl nagyobb nevelõakváriumba kell õket áthelyezni. Itt fokozatosan már csapvizet önthetünk vizükhöz, hogy mire a nyolcadik héten kiszínesedve csillognak, átrakhatóak legyenek más akváriumba. Egy-egy felnevelt család, mely könnyen 100-150 kishal is lehet, ragyogó csillogásával minden embert lenyûgöz.

Gyakran jelentkeznek spontán mutációk az akváriumban tenyésztett halaknál. Úszó osztódás, meghosszabbodás, de sok esetben színeltérés vagy változás is. Ezek a mutációk legtöbbször el is tûnnek, mert ritkán sikerül a mutánsok továbbtenyésztése, hogy az a késõbbi generációkban ismét megjelenjen, dominánssá váljon, esetleg stabilizáljon maradéktalanul. Most a neióonhalnál két ilyen mutációval találkozunk, melynek 100 %-ban öröklõdnek, nincs eltérés az utódok között, azok teljesen azonosak.

Az egyik a hazánkban gyémántneon néven ismert. A hal feje és háta csillog zöldesen, az innesi olajzöld színe helyett, és az oldalán lévõ zöld csík a test közepén széles ezüst, arany csillogású a mellrészével együtt. A vörös szín pedig az úszóra is áthúzódik, ha jól érzik magukat vagy ikráznak.

A másik az aranyneon néven ismert változat. A szürkés-zöldes alapszín halványsárga, aranyszínû. A két új mutáns keresztezõdésével 100 %-osan örökítõ mutációk több alkalommal az ismert neonhal színét örökölték.

Érdekesek, szépek, új színfolt lehet akváriumunkban, ha elterjednek.

Impaichtys kerri, Kék vagy Király lazac  

1978 õszén jött be Magyarországra. A hím hátrésze világítókék, és ez a kék a lazacfélék kis zsírúszójára is áthúzódott. A testközépen sötét csík fut végig, hasi része világos ezüstkék. A nõstény kevésbé színes, de a zsírúszója élénkvörös. Az ivarok megkülönböztetése így igen könnyû. Megtalálását 1977-ben Rio Aripuana (Amazónia) megjelölésével adják meg a szakkönyvek. Az ajándékba kapott ivadékok rendkívül gyorsan fejlõdnek, és szívesen fogyasztottak minden apró, élõ eleséget.

Hamar, hat hónap alatt - ha megfelelõ a táplálásuk - elérik a három-négy cm-es fejlettséget. Tenyésztésüket a császárlazachoz hasonló vízben és méretû ikráztatómedencében kell végrehajtani.

Az ikráztató rács nem zavarja õket, és ha az elõkészített víz, hõmérséklet megfelelõ, a kihelyezett halak még aznap legtöbbször leikráznak. Ívás alatt az ikrát nem bántják, a hímek udvarkása igen intenzív.

Az ikrákból, melyek sárgásan áttetszõk, 24 óra után kelnek ki a lárvák, és 4 nap múlva úsznak szabadon eleséget keresni.

Minden naupliust, így természetesen a frissen kelt sórákot is szívesen fogyasztják. Az ivadékok száma 100-150, egy-egy sikeres ikrázásnál. Fejlõdésük igen gyors, ezért ha lehet, más ivadékoktól külön neveljük õket.

41

Hyphessobrycon serpae, Serpalazac  

E nagyon tetszetõs akváriumi halunk 4-4, 5 cm-re nõ meg és színeiben, formájában nagy változatosságot mutat. Hazája az Amazonas vidéke, Paraguay. Hátrésze, teste vörösesbarna, nagy, fekete vállfolttal, úszói vörösek, hátúszóinak vége, hasúszójának szegélye fekete, olykor egészen keskeny fehér széllel. Egyes változatai, vállfolt nélkül, "minor" elnevezéssel kerülnek forgalomba. Tartása különösebb gondot nem jelent, társas akváriumban 22-24 fokos vízben jól érzik

magukat, és szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget.

Az ivarok megkülönböztetése kifejlett állatoknál könnyû, mert a nõstények erõsen ikrásodnak és nagyobbak is lesznek az egyenes hasvonalú hímeknél, amelyek kicsit élénkebb színûek. A 6-8 literes kis akváriumot lágy vízzel töltsük fel.

Ebbe finom szálú élõ növényt és ne mûnövényt telepítsünk, mert magas testfelépítése következtében a mûnövény könnyen fennakad. Rendszerint másnap vagy harmadnap a nõstény lerakja halványbarna ikráit. Az ivadék 26-28 fokos vízben 24 óra alatt kel ki. Három nap múlva felszívódik szikzacskójuk, és következõ nap már eleségkeresésre indulnak.

Erõs fénytõl takarással óvjuk õket. Egy-egy sikeres ikrázás eredménye 200-300 kishal.

Hyphessobrycon pulchrippinis, Citromlazac  

Kevésbé elterjedt, mint a család sok másik tagja. Ennek fõ oka talán a halvány, nem rikító pasztellsárga színe és mérsékelt szaporasága. Hazája Brazília. Ez a 4-4, 5 cm-re megnövõ hal sokkal több figyelmet érdemelne. Egész teste halvány szürkéssárga, úszói citromsárgák, hasúszója feketével szegett. Szemgyûrûje élénk kárminvörös. Az ivarok megkülönböztetése elég nehéz. A hímek hasvonala egyenes, a nõstényeké enyhén gömbölyû. A kis nõstények nem

ikrásodnak oly erõsen, hogy az szembetûnõ lenne. Tartása jól berendezett társas medencében, 22-24 fok nem jelent problémát. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget, de száraz eleségbõl már válogat.

Íváshoz 6-8 literes akváriumot rendezzünk be. A 26-28 fokos vízben, az esti órákban kihelyezett halak általában 2-3 nap után ikráznak le. Sok szakkönyv, mint erõs ikrafalót tünteti fel, de ez véleményünk szerint egyedenként változó tulajdonság. Ikrázás után természetesen azonnal el kell távolítani a szülõket. Az ivadék 24-26 óra múltán kel ki. További 4 nap, míg szikzacskója felszívódik, és az elsõ eleség keresésére indul.

Az ivadék és a kifejlett állatok egyaránt erõsen oxigénigényesek, ezt tartásuk folyamán, szállításuk alkalmával sem szabad elfelejtenünk.

Hyphessobrycon ornatus, Rózsalazac  

Az akvaristák széles körében ismert rozaceus elnevezést tévesen használják a rózsalazacra, melynek hazája az Amazonas alsó folyása, Guayana. Bár mindkettõ 4, 5 -5 cm-re nõ meg, de a rozaceus hímjének hátúszója nem nyúlik meg, mint az ornatusé és vállfoltja van. Az ornatus, rózsalazac már széles körben elterjedt, tenyésztik, míg a rozaceus tenyésztése Európában még nem ismert. Halacskánk teste sárgásbarna, kárminvörösbe hajló, az úszói kárminszínûek. A hímek

hátúszója és hasúszójának elsõ sugarai is erõsen megnyúltak, fekete, fehérrel szegettek, a hímek hátúszójából olykor hiányzik a fehér szín. Az erõsen megnyúlt hátúszó a szépen fejlett hímeken majdnem eléri a farokúszót. Tartásuk különösebb gondot nem jelent, jól érzik magukat 23-25 fokos vízben. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget.

Talán a széles körben elterjedt halak közül a legnehezebben tenyészthetõk. Az ívás feltételei ismertek, de jelentõs részük mégsem hajlandó ikráit lerakni. Talán e fajban a legfontosabb, hogy egészen fiatal állatokkal kíséreljük meg a szaporítást. Ívatómedencéjük 8-10 literes legyen, s azt lágy keménységû tõzegfiltrálással 6, 5-6, 8 pH kémhatásúra savanyított vízzel töltsük fel. A halak aránylag lassan szokták meg környezetüket, és rendszerint csak a harmadik vagy negyedik nap ikráznak.

Ívatáshoz minden finom szálú növény megfelel, melyet esetleg cérnaszálon lógatunk a tenyésztõmedencébe. Mûnövényt ne használjuk, mert a magas testfelépítésû halak könnyen fennakadnak a perlonszálon és ha nem, vesszük idején észre, nem sikerül gyorsan kiszabadítani, könnyen elpusztulnak. A hím körözve kezd udvarolni, csalogatva a nõstényt az ívóhelyhez. Majd remegve, egymáshoz simulva szórják az ikrát a növényre. A világosbarna ikrák 20-24 óra alatt kelnek ki a 26-28 fokos vízben. A negyedik nap, ha az ivadék elúszott, finom Cyclops naupliusszal etethetõk. Elsõ hetekben bújnak, ekkor még újságpapír-takarással óvnunk kell õket az erõs fénytõl.

42

Aránylag gyorsan fejlõdnek, két hónapos korban már teljesen kiszínesednek és hat-nyolc hónapos korban ivarérettek.

Hyphessobrycon herbertaxelrodi, Fekete neonhal  

Az Amazonas vidékérõl az utolsó évek expedíciói gyûjtötték be ezt az azóta elterjedt, 3,5-4 cm-re megnövõ, szép kis halat. Testformája igen emlékeztet a háromsávos pontylazacra. Háta szürkés olajzöld, alatta a kopoltyúfedõtõl a farokúszójáig fényes, aranyszínû csík húzódik, melyet a hasrész felé fekete, a farokrésznél teljes szélességében sötét csík határol. a mellrésze ezüst, szemgyûrûi a törzs csíkjához hasonlóan aranyszínûek. Tartása mindenben

megegyezik a neonhaléval, és azok társaságában jól is érzi magát. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget, de különösen a szúnyoglárvát.

Kifejlett állatok közt az ivarok megkülönböztetése könnyû. A nõstények nagyobbak és erõsen beikrásodnak. 6-8 literes szaporítómedencéjüket töltsük fel igen lágy vízzel és 6, 5-6, 8 pH-értékû, savanyúvízzel. Az esti órákban kihelyezett tenyészpár a 25-26 fokos hõmérsékletû vízben rendszerint a 3-4. nap ikrázik le.

Ívatómedencéjüket, de ikráikat is részleges takarással óvnunk kell az erõs fénytõl. Ikrázás után a tenyészállatokat távolítsuk el. 26-30 óra alatt kel ki a halványsárga ikraszemekbõl az üvegszerûen áttetszõ ivadék. További öt nap kell az elúszáshoz, elsõ etetésükhöz. Növényhez, üvegfalhoz bújva vadásznak a Cyclops nauplius eleségre. A hatodik héten már kiszínesednek, és nyolchetes korukban elérik a 15 mm-es testnagyságot.

Hyphessobrycon heterorhabdus, Háromsávos pontylazac  

Az 1985 óta ismert halacskát 1910-ben importálták elõször Európába. Az Amazonas vizeinek ez a kis, 3, 5-4 cm-es lakója ma is igen közkedvelt. Hátrészük halványbarnás, melyet a mellrész ezüstjérõl, a kopoltyúról a farokúszóig, egy vörös, arany, fekete hármas csík választ el. Szemgyûrûjének felsõ széle a vörös csíkkal azonos színben csillog. Színkülönbség nincs az ivarok között, de a hímek karcsúbbak, mint a nõstények. Szívesen fogyaszt minden

apróbb élõ és jó minõségû száraz mûeleséget is.

Ívatására már nem megfelelõ a tartóakvárium kemény vize, az ikrázáshoz igen lágy, tõzeggel filtrált víz kell, ami 6, 5-6, 8 pH kémhatású, tehát enyhén savanyúvizet igényel.

A 4-5 literes szaporítóakváriumot 26-27 fokra fûtsük fel, azután este ebbe helyezzük a fiatal tenyészállatokat. Erõs fénytõl újságpapír-takarással óvnunk kell õket. Szükség van finom szálú növényre is, mert a reggeli órákban a nõstény erre szórja apró, halványsárga ikráit.

A 2-3 órás ikrázás végén 200-300 ikraszem fedi a növényt. Ikrázás után, ha eltávolítottuk a tenyészállatokat, teljesen takarjuk le a medencét. A 24 óra alatt kikelõ ivadék a negyedik nap úszik el, és finom planktoneleséggel etetve gyorsan fejlõdik. Három hónapos korban már eléri a 2-2, 5 cm-es nagyságot.

Hyphessobrycon flammeus, Lángvörös pontylazac  

Rio de Janeiro környékén lelhetõ ez a széles körben elterjedt, és más 1920-ban Európába érkezett kis, 3, 5 cm hosszú, közkedvelt halacska. Szürkészöld háta, ezüst hasrésze, testközépen halvány ezüstzöld alapon, három fekete, néha alig látható keresztcsíkja, a hát-, a farok- és az alsó úszói vörösek, és ez a szín a testre is áthúzódik, mindezek igen tetszetõssé teszik. Minden akváriumban azonos nagyságú halakkal jól tarthatók, és a hímek kergetõdzõ játéka még csak növeli

szépségüket.

Szívesen fogyaszt minden élõ mûeleséget. Hõigénye is csak 20-22 fok.

Az ivarok megkülönböztetése könnyû. A nõstények nagyobbak, teltebbek a sokkal kisebb, karcsú hímeknél. Azoknak, akik elõször kísérlik meg trópusi díszhalak tenyésztését, elsõ lépésként e faj szaporítása ajánlható. Ívatásukhoz 4-5 literes kis akváriumot töltsünk fel vízzel, és az esti órákban kihelyezett, 25-26 fok körüli hõmérsékleten tartott kis pár, másnapra már több száz ikrát szór a finom szálú növényre. Az ivadék 24 óra múlva kel ki, és sûrûn, mint apró üvegcsepp függ a növényen, az akvárium üvegfalán, majd három nap múlva elúszik. Szívesen fogyaszt minden apró élõ eleséget, hat hónapos korban már ivarérett. Továbbtenyésztéséhez a legszínesebb, legszebben fejlett egyedeket válogassunk ki.

1957-ben egy hozzá nagyon hasonló új halacskát importálták, mely nevét Valter Griemrõl kapta. A H. Griemmi feketével szeget, arany vállfoltot is visel és valamivel kisebb, mint a flammeus. Tartásuk, tenyésztésük mindenben megegyezik.

43

Hemigrammus pulcher, Aranyfoltos pontylazac  

Hazája az Amazonas középsõ vidéke. Az 1930-as évek végén került elõször Európába, és nem sokkal késõbb már sikerült tenyészteni is. Testének színezõdését nagyon nehéz leírni, mert különbözõ irányú fényben más és más. Ezek a színek nem hivalkodóak, de mindig fényesen csillognak, különösen fiatal álaltokon a farokrész fekete foltja fölötti arany. Az 5-6 cm-re megnövõ állatok magas testfelépítésük, inkább az igényesebb akvaristák medencéjében találjuk

meg õket. Sûrû növényzettel betelepített akváriumban, társas medencében is jól érzik magukat. Ivadékkorban nehéz, kifejlett állatoknál könnyû a nemeket kiválasztani, mert a nõstények sokkal teltebbek, kevésbé élénk színûek. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget és 23-24 fokos vízben igen, jól érzi magát.

A 8-9 hónapos korban ivarérett állatok tenyésztése nem könnyû. Nem minden nõstény hajlandó - az erõs beikrásodás ellenére sem - leívni, ezért a jó tenyészállatok kiválasztása már gyakorlatot kíván. Ne várjuk meg, míg a nõstény erõsen beikrásodik. Párnak lehetõleg karcsú, szép színû hímet válasszunk. Ívatásához 8-10 literes akváriumot töltsünk fel, lágy vízzel. A 26-28 fokos vízben az állatok a 3-4. napon rakják le az ikrát, de ez sokszor még tovább is elhúzódhat.

Ha nem ívnak, és van másik, megfelelõ hímünk, próbálkozhatunk esetleg hímcserével is. Egy-egy ívás 400-500 ikrát is eredményez egy óra alatt, és a kristálytiszta, halványsárga ikraszemek sûrûn fedik a finom szálú ikrázónövényt és a medence fenekét.

Az ivadék 24 óra alatt kel ki, és további négy nap múlva úszik el. Az erõs fénytõl óvnunk kell az ikrákat és kikelt ivadékot, de késõbb is a kis családot. Finom planktoneleséggel jól nevelhetõk, bár a kezdeti idõben lassan fejlõdnek. Elõször farokrészük ragyogó arany foltja kezd tündökölni, és egy-egy kis család sok örömmel fizet a fáradságért. A planktoneleségrõl vágott Tubifexre való áttérésnél vigyáznunk kell, ha nagyon jóllaknak, könnyen pusztulás lehet a következmény.

Hemigrammus ocellifer, Parázsszemû pontylazac  

Már 1910-ben megérkezett Európába az Amazonas vidékének ez a szép hala. Széles körben elterjedt, és ma is változatlanul kedvelt, 4-4, 5 cm-re nõ meg, a nõstények testesebbek, mint a kisebb méret következtében jól megkülönböztethetõ hímek.

Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget, és otthonosan érzi magát minden akváriumban. Hátrésze szürkészöld, testközelben sokszor alig látható csík fut végig,

vállfoltjától a farokúszóig, melyet tõben keresztcsík vág el. Újabban importált alfaján (Hemigrammus ocellifer ocellifer) ez a halvány vállfolt élénken ragyog, mint a farokúszó tövén a világos folt. Szemgyûrûje élénkvörös.

Ívatása 5-6 liter ûrtartalmú kis akváriumban, finom szálú élõ növényre, bokorra, 24-26 fokos vízben könnyû. A kihelyezett párok másnap vagy harmadnap délelõttjén rendszerint ívnak. Ikrázás után a tenyészállatokat eltávolítjuk. 32-36 óra alatt kel ki az ivadék és négy nap múlva elúszik. Az apró planktonnal könnyen nevelhetõ.

Hemigrammus hyanuary, Zöld neonhal  

Évtizedek óta lakója akváriumainknak, és régen tenyésztjük sikeresen. Kedves szépsége és igénytelensége ellenére sem terjedt el olyan széles körben, mint azt érdemelné. Hazája a nevével azonos Hyanuary-tó, Manaostól nem messze az Amazonas középsõ szakaszánál. A 4 cm-re növõ kis zsírúszós, tehát a lazacfélékhez tartozó hal hátrésze olajzöld. Testközépen a kopoltyúfedõtõl a farokúszó tövéig sárgászöld, világító csík húzódik, mely a farokúszón és tövön

feketével körülvett aranysárga foltban fejezõdik be.

Úszói sárgásak, a hátúszó elsõ sugara fehér. Az ivarokat a kifejlett halaknál könnyû megkülönböztetni, a nõstények teltebbek, ikramellük szembetûnõ. A hímek kicsit kissebek és karcsúbbak. Szín-, rajzeltérés nincs a nemek között. Azonos nagyságú lazacokkal és más nem nagy testûekkel jól tarthatók.

Szívesen fogyaszt minden élõ és jobb száraz eleséget. Tenyésztése nem jelent problémát, és a többi hemigrammushoz hasonló feltételekkel könnyen ikrázik. Az ikrák jelentõs része a talajra hullik, és 24 óra alatt kel ki. 4 nap múlva úsznak szabadon.

Az ivadék nagyítóval nézve sötéten rácsozott rajzolatot mutat. Naupliuseleséggel etetve gyorsan fejlõdik, 8 hetes korban fénylõ csíkkal színük szüleikkel azonos.

Hemigrammus erythrozonus, Izzófényû pontylazac  

1938-ban Brit Guayanában találták ezt az igen szép, 4-4, 5 cm-re megnövõ halacskát. Testformája emlékeztet a neonrahalra, és vele vagy más kis testû halakkal társas medencében jól tartható. Hátrésze szürkés, ezüst hasrészét

44

izzó, vörös csík választja el, mely a szájtól a kopoltyúfedõn keresztül a faroktõig húzódik, a farokrész felé egyre erõteljesebben, intenzívebben. 22-24 fokon, sûrûn telepített növényzetû akváriumban, lehetõleg sötét talaj fölött különösen elõjönnek izzó fényei, úszójának porcelánfehér szegélyei. Táplálékban nem válogatós, de a legszívesebben apró élõ eleséget fogyaszt

3-4 literes akváriumban is könnyen ívik. Az ikrával telt nõstényektõl a karcsú, kisebb testû hímek könnyen megkülönböztethetõk. A kis akváriumot töltsük fel lágy vízzel, mely tõzegen átszûrve enyhén savanyú legyen. Az este kihelyezett, 25-27 fokos vízben tartott tenyészpár a legtöbbször másnap ívik. A nõstény a finom szálú élõ vagy mûnövényre rakja az ikrát, de ívik növény nélkül is. Az ívatómedencét az erõs fénytõl részleges takarással árnyékolnunk kell, de a fedõüveg is jól zárjon, mert a hímek erõsen hajtják ikrázás közben nõstényeiket, és a medence sarkainál könnyen kiugorhatnak.

Egy jó ívás 200-300 ivadékot is eredményezhet. Ikrarakás után a tenyészállatokat eltávolítjuk, mint a halcsalád többi tagjánál. Az üvegcsepphez hasonló lárvák 24-30 óra alatt kelnek ki és fény hatására erõsen vergõdnek. Az ötödik nap elúszó ivadék planktoneleséggel jól nevelhetõ, és gyorsan fejlõdik.

Hemigrammus caudovittatus, Lándzsafoltú pontylazac  

Buenos Aires vidékén lelhetõ ez az 1922-ben importált és eredményesen továbbszaporított díszhalunk. Aránylag nagy testû, a kifejlett állatok elérik a 8-9 cm-t. Hõigénye viszonylag alacsony, 20-22 fokos vízben már jól érzi magát. Mindenevõ, ezért az akvárium finom növényei sajnos megsínylik több hal jelenlétét. Háta sárgásbarna, mellrésze ezüst. A testközépen világosabb csík fut végig, mely a

karoktõben, a farokúszóra is átnyúlva sötétkék, lándzsahegyû formát mutat. Úszói, szemgyûrûjének felsõ szegélye vörös. Több évvel ezelõtt citromsárga úszójú tenyészváltozat is volt akváriumainkban. Az erõsebb, telt nõsténynél a hím sokszor 1 cm-rel is kisebb, karcsúbb.

Nagy teste miatt természetszerûen ívatáshoz nagy, 15-20 literes medencét igényel. A kihelyezett pár a 25 fokos vízben, rendszerint már másnap, finom szálú növényre rakja ikráit. Az ivadék 24 óra alatt kel ki, és az ötödik nap úszik el. Egy-egy sikeres ikrázás 400-500 ivadékot is eredményez.

Rendkívül gyorsan fejlõdnek, és a második héten már apró Cyclops eleséget is fogyasztanak. A nagyobb állatokat ajánlatos kiválogatni, mert könnyen felfalják elmaradottabb, kisebb testvéreiket.

Hemigrammopetersius caudalis, Sárga kongólazac  

Kevesen ismerik, és még kevesebben tartották, vagy tenyésztették ezt az igen szép lazacfajt. Hazája a Kongó folyam és mellékfolyói, közel azonos elterjedésû, mint sokkal ismertebb kongólazac. A hímek 7 cm, a nõstények 5-6 cm nagyságúak. A sárgaezüst nõstények nem feltûnõek, de a hímek igen hosszú, a farokúszóig megnyúlt hátúszója azonnal magára vonja minden érdeklõdõ figyelmét. Az úszók alapszíne

halványsárga. A fehéren színezett hátúszó, a sárga szabályos vörösbarna színnel díszített farokúszó, a mell- és hátúszók fehér szegélye már igen széppé teszi a hímeket. Tartása és tenyésztése azonos a kongólazacéval, ezért ezzel külön nem foglalkozom.

Mégis van néhány olyan személyes megfigyelés, mely említésre méltó. Az ikráztatáshoz kihelyezett halak igen félénkek, ezért a tenyészcsapatot mindig este tegyük ki ikrázni. A lerakott ikrák száma nálam mindig kevesebb volt, mint a kongólazacnál, 100-150 szem szép eredmény.

A növekvõ ivadékok mindlét kongólazac fajnál igen érzékenyek a bomlástermékekre és a betegségekre. Ezért az ivadékokon a víz egy részét azonos vízzel pótolva, rendszeresen le kell cserélni. Az úszókon, testen megjelenõ lisztszerû szaprolégia még fertõtlenítõ beavatkozást is követel.

Érzékenységüket a betegségek iránt 3-4 cm-re megnõtt állatok már elvesztik, és díszei lehetnek minden igényes akváriumnak.

Hasemania marginata, Rézlazac  

Brazília a hazája ennek az igen szép kis akváriumi halunknak. Ez a 3, 5 cm-es kis hal, ha tartása megfelelõ, legszebb halaink mellett is megállja a helyét. A kis hímek különösen színesek. Egész testük, mint izzó vörösréz csillog, a mellrészen valamivel világosabban. Farokúszójában a középsõ sugarak feketék, fölötte és alatta világos folttal. A kis nõstények világosabbak és így könnyen megkülönböztethetõk. 20-30 fokos akváriumban más kishalak társaságában jól tartható, és szívesen

fogyaszt minden élõ és jobb mûeleséget.

Ívatásához 4-5 literes akvárium tökéletesen elegendõ, 6, 8 pH kémhatású víz, enyhén savanyú, tõzeges vízzel

45

töltünk fel. Finom szálú növény és 24-26 fokos hõmérsékletû víz minden, ami a tenyésztéséhez szükséges. A fiatal párt esti órákban helyezzük ki, ahol a kis hím azonnal udvarolni kezd. Az ikrázás másnap késõ délutáni vagy esti órákban kezdõdik, és másfél, két óra hosszat tart. Ez alatt a nõstény 100-150 ikrát rak le. A tenyészállatokat az ívás után ajánlatos eltávolítani, mert szívesen fogyasztják az ikrát.

A kishalak 30 óra alatt kelnek ki, és a hõmérséklettõl függõen, három-négy nap múlva indulnak eleségkeresésre. Fölnevelésük planktoneleséggel könnyû, gyorsan fejlõdnek, és 4-5 hónap múlva ivarérettek.

Gymnocorymbus ternetzi, Fekete tetra  

Ez a Paraguayban, Brazíliában és Bolívia vizeiben élõ, 5-6 cm-re növõ halacska akváriumaink egyik legelterjedtebb, legközismertebb lakója. Könnyû tartása, igénytelensége és nem utolsó sorban érdekes, ellipszis alakú formája biztosította helyét a legtöbb társas akváriumban. A fiatal állatok szinte egészen feketék, a kifejlett állatok hátrésze olaj-, barnászöld, a mellrész ezüst.

Törzsén két haránt fekete csík, a farokrész felé sötétszürke, fekete. Szembetûnõ és lapos testformáját még jobban kiemeli igen nagy alsó úszója, mely testének szinte kör alakot kölcsönöz.

Az ivarok megkülönböztetése kifejlett állatokon könnyû. A hímek kisebbek maradnak, egyenes hasvonallal, a nõstények teltebbek, gömbölyû hasvonallal. Ikráztatásához 8-10 literes akvárium elegendõ. Ikráztatásához nem, mû-, hanem finom szálú élõ növényt használjunk, melyet esetleg cérnaszállal lógatunk be a szaporító medencébe. Az esti órákban 26-28 fokos vízben kihelyezett tenyészpár sokszor már másnap ívik, és kifejlett állatokból 500-600 ikra borítja az akvárium fenekét, illetve a növényt. Ívás után - bár nem különösebb ikrarablók - fogjuk ki a tenyészállatokat. tekintettel a nagyszámú ikrákra, ajánlatos ívás után pár cseppfertõtlenítõ szert a vízbe tenni, hogy meggátolják a penészedést.

A fiatal állatok 24 óra után kelnek ki, 3-4 nap múlva - szinte nyüzsög a kis szaporítómedence. Felnevelésük könnyû, ha megfelelõ mennyiségû és minõségû, apró eleség áll rendelkezésre. Az elsõ pár nap után már Cyclops nauplius eleséget is fogyasztanak. Növekedésük igen gyors, 4 hetes korban megfelelõ táplálás mellett elérik a 12-15 mm-es testhosszt Falánkságukban, felfalják elmaradottabb testvéreiket is, ezért a kiugró, nagy egyedeket külön kell válogatni.

1966-ban, Lengyelországban egy fátyolosan megnyúlt úszójú ivadékot talált egy tenyésztõ, sok száz fiatal hala között. Sikerült felnevelnie és eredményesen továbbtenyésztenie. Ez az igen szép, fátyolos változat ma már az egész világon elterjedt, még tovább szélesítve a fekete tetrát kedvelõk táborát.

Ctenobrycon spilurus, Tallérlazac  

Az Amazonasban és mellékfolyóiban honos, csillogó ezüst testû, magas testfelépítésû, lapos hal. 7-8 cm-re, egyes kifejlett állatok még nagyobbra is megnõnek. Testén zöldesen csillogó csík fut végig farokfoltjáig. Rendkívül jól, gyorsan úszik. Ez a tulajdonsága és testmérete miatt is tágas medencét igényel. Szívesen fogyaszt élõ eleséget, és megcsipkedi a gyönge növényhajtásokat is. Tartása különben könnyû, igénytelen.

Ívatásukhoz csak nagy, 30-40 literes akvárium jöhet számításba. Jóval teljes fejlettségük elõtt ivarérettek és könnyen ívnak. A nagyméretû ívatómedencét több finom szálú növénybokorral rendezzük be, esetleg úszónövénnyel, melynek gyökérzetét mélyen a vízbe lógatjuk.

A kisebb testû hímek 25-26 fokos vízben már másnap reggel erõsen ûzik, csalogatják a nõstényt a növénycsomóhoz. Az ikrázás 2-3 óra hosszat tart. Egy fejlett pártól 24 óra után könnyen 2000-3000 ivadék is kelhet. Az ötödik nap indul a népes csapat eleségvadászatra, és bizony nem könnyû ennyi éhes szájat megfelelõ minõségû apró élelemmel ellátni. Gyorsan fejlõdnek, nyolc hét után már elérik a 2 cm-es testnagyságot. A hatodik hónapban már ivarérettek.

Corynopoma riisei, Tárcsás lazac  

Hazája Trinidad, Venezuelától északra. Ez a testformájában, szaporodásbiológiájában egyaránt érdekes halacska igen kedvelt, anélkül, hogy sok akvarista csak megközelítõen pontos ismereteket szerezne róla. 1932-ben importálták és nem sokkal késõbb már eredményesen, tenyésztették. A természetben fellelhetõ szürkés, bronzszínû egyedekkel alig találkozunk, csak az auráta változattal

A 6-7 cm hosszúra megnövõ halak úszója a legérdekesebb. Hát és farokúszójuk feltûnõen nagy, különösen a hímeké. A nõstény kopoltyúfedõje tüskében, míg a hímeké hosszú, végén tárcsában végzõdõ sugárnyúlványban végzõdik. Kifejlett korában így nagyobb nagyon könnyû megkülönböztetni a hímeket. a nõstényektõl. Különösebb

46

igényük nincs, szeretik a napfényes, növénnyel dúsan telepített akváriumot, melynek vize 24-26 fok hõmérsékletû.

Az ivarérett állatok párzása, a nõstények termékenyítése a közös tartómedencében történik. A hím körülúszkálja udvarláskor a kiválasztott nõstényt, s közben kopoltyúnyúlványát elõre lendíti, melynek végén az egyébként világos tárcsája hirtelen fekete lesz. A nõstény valószínûleg eleségnek nézi, és a hím közelébe utána kap. Ezt a pillanatot használja fel a hím, hogy "spermakötegét" a nõstény tojócsövére helyezze.

Az így termékenyített nõstényeket egyedül helyezzük ki a szaporítómedencébe.

A tenyésztõmedencéjüket széles levelû növényekkel kell beépítenünk. A világos, reggeli napfényt kapó 26-28 fokos vízben a nõstény egy-két nap múlva egyedül megkezdi az ikrarakást. A tojócsövön vagy más néven "petevezetéken" áthaladó ikra a termékenyített nõsténybõl folyamatosan termékenyülve hagyja el az ivarnyílást. és a nõstény tapadószemölcsüknél gyöngysorszerûen ragasztja õket a széles levelû vízinövény fonákjára. Egy. egy spermaköteg - melyet a nõstény az ún. ondótartályban (receptaculum seminis) tárol - több ikrarakáskor is képes a termékenyítésre. A gyöngyszerûen lerakott ikrák 30-36 óra alatt kelnek ki. A kis ivadék három nap múlva már eleség után vadászik. Fölnevelése nem okoz gondot. Minden apró élõ eleséget szívesen fogyaszt, fejlõdése gyors és megfelelõ táplálás mellett négy hónapos korban ivarérett.

Chilodus punctatus, Fejenálló lazac  

Egyik legérdekesebb, ritka akváriumi halunk. Hazája Dél-Amerika északi része, az Amazonas és az Orinoco folyók. Nemcsak formája, szép pikkelyrajza feltûnõ, de elsõsorban testének, fejenállása", mely a talajhoz 70-80 fokos szöget zár be, teszi érdekessé. A 7-8 cm-re megnövõ, ritka halunk igen békés, jól tartható minden apró hallal. Szája kicsi, ezért csak apró élõ eleséget - melyet a talajon talál - fogyaszt. Színe barnásszürke, nagy pikkelyein világosabb szegélyû sötét pontok.

Ha jól érzi magát, testközépen a hátúszó magasságában lencsényi, sötét folt jelenik meg. Szereti a lágy vizû, növénnyel dúsan betelepített, nem túl világos akváriumot.

Elsõ importja már 1912-ben volt, de csak jóval a II. világháború után sikerült elsõ ízben, Európában, így hazánkban is tenyészteni. Ívatását nagyobb, 25-30 literes akváriumban kíséreljük meg, melybe ikrázórácsot és arra jávamohát, de perlon mûnövényt is helyezhetünk. Az ikrával telt nõstények rendszerint nagyobbak, gömbölyû hasúak, míg hímjeik kisebbek karcsúbbak. Az így kiválasztott tenyészpár 26-28 fok hõmérsékletû, igen lágy vízbe melyet tõzegen keresztül filtráltunk, este helyezzük ki. 2-3 nap alatt megszokják új helyüket és a növények közé húzódva több száz, a kongólazacéhoz hasonló, megduzzadó ikrát raknak le.

A víz keménységétõl és a hõmérséklettõl függõen 6-7 nap a kelési idejük. Az ivadék egy része azonban nem tudja átszakítani az ikraburkot, ezért ezt a tenyésztõnek kell áttépni. A kifejlõdött lárvák, ha nem segítünk rajtuk, egy nap alatt befulladnak a burokba.

A kelés kezdetétõl számított 12-14 óra után a még ki nem kelt ikrákat pipettával kiemeljük egy üvegtálba. Nagyító alatt két hegyes varrótûvel felszakítjuk a burkot és a kishal azonnal szabadon, ugrál, pár óra múlva úszik. Volt család, ahol 100-nál is több ivadékot kellett egyenként kiszabadítani. A kikelt ivadék azonnal szülei fejen álló testhelyzetét veszi fel, és sokszor a függõlegesen is túl, szinte háton úszva fogyasztja finom planktoneleségét. Felnevelésük ezután már nem jelent különösebb gondot, de nem szabad elfelejtenünk, hogy igen kicsi a szájuk. Két hónapos korban már színesek, és minden fáradságért kárpótolják tenyésztõjüket.

Cheirodon axelrodi, Vörös neonhal  

1956-ban találták ezt a csodálatos halacskát a Rio Negro felsõ folyásának vidékének. Alig pár évvel késõbb hazánkba is eljutott, és rövid idõ után - Európában az elsõk között - sikerült tovább tenyésztésük is. A kifejlett halacskák valamivel nagyobbak a neonhalnál, elérik a 4-4, 5 cm-t. A hátrész olajzöld, mely alatt széles, ragyogó neoncsík húzódik, a szájtól a kopoltyúfedõkön keresztül a faroktõig. Ezt a széles

ragyogó csíkot élénkvörös has rész zárja le, és csak a mell középsõ kis része ezüst.

Ragyogó élénk színûek, és ezekbõl egy csapat minden akvaristának még ma is hõ vágya. Tartása különösebb gondot nem jelent, szívesen fogyaszt minden élõ és kiegészítésként, jobb mûeleséget is.

A neonhallal szemben tenyésztése nem könnyû, mert bár a nõstények erõteljesen beikrásodnak, de a hímek igen sokszor nem mutatnak érdeklõdést nõstényeik irányában. A nõstények 8 hónapos korban beikrásodnak és ekkor meg kell kísérelnünk ikráztatásukat. Tenyésztésükhöz nagy, 25 X 50 cm alapterületû akváriumot ajánlunk, melyet 10-12 cm magasan töltünk fel egészen lágy, tõzegen keresztül filtrált vízzel. A közös tartóakváriumban nyugodt állatok a szaporítómedencében elég félénkek. Biztonságérzetük növelése érdekében tõzegréteggel teríthetjük be az akvárium talaját, s néhány bokorforrás- vagy jávamohát helyezzünk el. Ikráikat ugyan nem a növényre rakják, un.

47

szabadívók, de a növényzet erõsen növeli biztonságérzetüket. Az újságpapírral jól letakart, fénytõl védett szaporító akváriumot fûtsük fel 26-27 fokra, és a harmadik, negyedik nap, mindig a késõ esti órákban, a ferdén úszó lazacokhoz hasonlóan, az akvárium fûtõ, kis ellenõrzõ lámpájának fényénél rakja le ikráit. Ha az ikrázás elmarad, és ez a vörös neonhalnál igen gyakori, 5-6 nap után visszahelyezzük az állatokat a tartómedencébe, és többnapos jó etetés után ismét megkíséreljük ívatásukat. Az ikrarakásban sokkal produktívabbak, mint a zöld neonhal. Több alkalommal sikerült egy-egy sikeres ikrázásból háromszáz egyednél nagyobb családot fölnevelni. Az ivadékok 24-28 óra alatt kelnek ki és az ötödik nap úsznak el, védelmet keresve még az akvárium üvegfalánál is. Az ivadékok fölnevelése gyakorlott tenyésztõnek már nem jelent különösebb problémát. Már az elsõ nap könnyen fogyasztják a legapróbb nauplius eleséget, míg pár nap után a sóféreg naupliusát is fogyasztani tudják. Növekedésük nagyon lassú, ezért ajánlatos külön medencében nevelni õket. Minden fáradságért kárpótlást nyújt a tenyésztési siker.

Capella arnoldi, Fecskendezõ pontylazac  

Egyik legérdekesebb akváriumi halunk, mely az Amazonas folyó és mellékvizeinek lakója. Teste hosszú, hengeres. Hátrésze sötét, sárgásbarna, mellrésze világosabb sárgás. Pikkelyei sötéttel szegettek. A farokúszó felsõ része, a hátúszó hegyes és - különösen a hímeké - erõsen megnyúlt. Úszóikban a vörös, a hátúszójukban a fekete és fehér mintázat igen szép színessé teszi ezeket a kis halakat.

A hímek könnyen megkülönböztethetõek, nemcsak úszóikkal, de nagyobb testükrõl is. Míg a hímek 6-7 cm-re is megnõnek, a nõstények nem érik el még az 5 cm-t sem. Tartásuk - még kis testû, békés halak társaságában sem - jelent gondot. Tartómedencéjük egy részét sûrûn telepítsük be a víz színéig érõ növényekkel. Az így berendezett társas akváriumban, ha megfelelõ, változatos, élõ eleséget kapnak, és a medence többi lakója nem kergeti õket, ívni kezdenek. A szabad természetben víz fölé hajló levelekre, az akváriumban a medencét fedõ tetõüvegre is leikráznak a 24-28 fokos hõmérsékletû vízben. Az akvárium vízszintjét és a tetõüveg vagy levél közötti távolságot úgy kell megválasztanunk, hogy a vízbõl kiugró halaknak helyük legyen egy fél fordulat megtételére. Ez a távolság 4-5 cm a vízszint és a levél között. Ha kevesebb, úgy egy-két kezdeti próbálkozás után az ikrarakás elmarad. Az ikrával telt nõstényt körülúszkálja a hímet, majd szájukkal a víz színe felé, arra 60-70 fokos szögben helyezkednek el az ívásra kiválasztott hely alatt. Egymás mellett úszva megközelítik a víz szintjét, és egyszerre ugranak ki egy fél fordulatot téve. Hasrészükkel, kiterjesztett úszóikkal néhány másodpercre az üveghez tapadnak, majd visszahullanak a vízbe.

Többszöri kísérlet után, ha az ugrás jól megy, kezdõdik el a tulajdonképpeni ikrarakás. A nõstény egy-egy ugrás alkalmával 5-10 ikrát tapaszt az üvegre, és termékenyít meg a hím. Nõstényenként 50-100, ritkán ennél is több ikrát várhatunk. Az ikrarakás után a hím elkezdi a rendkívül érdekes ivadékgondozást. Az üvegen levõ ikrák alatt helyezkedik el vagy oda rendszeres idõközönként vissza-visszatér. Farokúszójával vizet fecskendez, csap az ikrákra, hogy azokat állandóan nedvesen tartsa.

Az ikrák 28-30 óra alatt kelnek ki, és a hím által fecskendezett vízzel visszasodródnak az akváriumba. Ha tenyészteni és nem csak megfigyelni akarjuk õket, ezt megelõzõen kell beavatkoznia a tenyésztõnek. A medence vizébõl egy pohárba annyi tiszta vizet merünk, hogy a pohár egyenesen, úszva álljon a vizen. Ha az ikrázás után 24 óra letelt, borotvapengével az ikrákat óvatosan letoljuk az üvegrõl és a pohár tiszta vízbe mossuk. Elõbb ne szedjük le, mert tapasztalat, hogy a kelési eredmény jobb, ha a hím gondozza õket. A poharat, hogy a hõmérséklet ne változzon, hagyjuk úszni a medencében, csak kis papír- vagy nejlondarabbal le kell takarnunk, mert az ukráló halak könnyen a pohárba esnek, és természetesen megeszegetik a már kikelt ivadékot. A kelés után három nappal a vízszint közelében már szabadon úsznak, és további fölnevelésük nem jelent különösebb gondot.

Aphyocharax rubropinnis, Vörösúszójú pontylazac  

Argentína, Parana vizeiben él ez az alig 4-5 cm-re megnövõ, ragyogó, zöldezüst színû, vérvörös úszójú halacska. Szépségét csak csapatban úszva mutatja meg igazán.

Ezért, ha lehet, legalább 10-12 egyedet tartsunk, jó kiúszási lehetõséget biztosító medencében. Szívesen fogyaszt minden élõ haltáplálékot, de jobb mûeleséget is. 6-7 hónapos korban ivarérettek. A nõstények nagyobbak, különösen az erõsen ikrás egyedek, a

hímek rendszerint kisebbek és sokkal karcsúbbak. A hímek úszóján horogszerû képzõdmény van. Ez kifogásnál rendszerint a háló anyagába akad.

Vigyázni kell, hogy átrakáskor ez ne szakadjon ki, vagy a hal ne akadjon fel a hálóban.

Az ívás nem jelent különösebb problémát. Ívatásukhoz 6-8 literes akváriumot töltsünk fel. Ajánlatos az akvárium fenekére mûanyag ikrázórácsot helyezni, mert a hal aránylag erõsen ikrarabló. Az akvárium fény felöli oldalára tegyünk finom szálú növényt. Az esti órákban kifogott tenyészpár gyakran már másnap leívik, és ez 300-nál is több ikrát eredményezhet. A 26-28 fokos hõmérsékletû vízben 28-30 óra alatt kellnek ki az áttetszõ lárvák. Az ötödik nap úsznak el. Ekkor kezdhetjük etetésüket a legapróbb rotatóriával, naupliusszal. Bõséges etetés mellett a hatodik héten már színesednek úszóik, és a tizedik héten teljes szépségében csillog a közben már a

48

nevelõmedencébe helyezett csapat.

Astyanax mexicanus, Barlangi vaklazac  

Akváriumaink e furcsa lakója San Luis, Potosí, Mexikó barlangjainak vizében él. Elõször 1951-ben hozták Európába, és rövid idõ múlva jól tarthatónak, tenyészthetõnek bizonyult akváriumban is. Ez a 6-8 cm-re megnövõ halacska halvány rózsaszínû, majdnem fehér, és mint neve is mutatja, teljesen vak. Tartása természetesen eltér a többi halétól. Ha medencéjüket természetszerûen akarjuk berendezni, úgy azt növény nélkül, szikladarabokkal, kaviccsal díszítjük. Úgy

helyezzük el, hogy erõs fénytõl védeve legyen. Ha este mûfénnyel megvilágítjuk, ajánlatos a fényforrás és a halak közé kék színû celofán papírt helyezni vagy a fényforrást kékre festeni.

Szívesen fogyasztanak minden élõ haleleséget, és a bõrükön lévõ érzõbibmók segítségével érzékelik az eleség vízbe kerülését, sõt annak helyét is. Ugyanígy, bámulatos ügyességgel kerülik ki az útjukba kerülõ akadályokat. Szívesen fogyasztják az elpusztult vagy legyöngült halak húsát is csapaosan támadva a nehezen úszó vagy mozdulatlan áldozatra. Tarásukhoz 18-20 fokos közepes keménységû, tiszta víz a legkedvezõbb. Nem annyira szépségük, mint inkább érdekességük biztosítja elterjedségüket.

Tenyésztésükhöz legalább 30-40 literes akvárium szükséges. Ajánlatos az akvárium aljára ikrázórácsot helyezni, mert ikrarablók. Mint tartóakváriumban, természetesen itt sincs növény. Az ivarok megkülönböztetése könyû, mert a hímek sokkal karcsúbbak és kisebb testûek (1-2 cm-rel), mnt az ikrával telt nõstények. Az ívás rendszerint a 3-4. nap, teljesen sötétben megy végbe. A hímek erõsen hajtják a nõstényeiket, majd összedörzsölve testüket, megjelennek az elsõ ikrák. Több párzás után a nõstény remegõ, vibráló mozgással egyedül is tovább ikrázik. Az így lerakott ikrák a többihez hasonlóan termékenyek lehetnek. feltevések szerint vagy a hím által kibocsátott sperma él valószínûtlenül hosszú ideig, vagy a más halak szaporodásából ismert spermabehelyezés történik a nõstény tojócsövébe. Az ívás után, ha a tenyészállatokat eltávoltítottuk, vegyük ki az ikrázórácsot, hogy az oxigén dús víz jobban áramolhasson az ikrákhoz.

Ajánlatos oxidálószert csepegtetni a vízbe, mert 18-20 fokos hõmérsékletû vízbe az ikrák 3-4. nap kelnek ki. A kikelt ivadék az akvárium fenekén fekszik és a hatodik nap után indul eleség után kutatni. Igen falánk. Az elsõ héten planktont, a második héten nagyobb eleséget etetünk, a negyedik héten adhatunk már vágott Tubifexet is.

Ügyelnünk kell, hogy vizük bomlásterméktõl mentes maradjon, és erõs fényt ne kapjon. Anegyedik hónapban már ivarérettek.

Alestes longipinnis, Brycon  

- Hazája Nyugat Afrika. A 12-13 cm-esre megnövõ hal színe csillogó ezüst, a hátrész szürkés, a test végén, a faroknyélnél fekete folt látható, melyet csillogó fényes, sokszor sárgás rész határól. Úszói halványfénnyel szegettek, a hímeknél a hátúszó sugarai erõsen, rojtosan megnyúltak, tejfehérek. Nagy szemgyûrûjük aranysárga.

- Tartására, mert igen jó és gyors úszó, csak nagyobb és lehetõleg hosszú akvárium a megfelelõ. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget. A víz színérõl villámgyorsan kapja el a felszínen úszó vizibolhát, muslincát. Ilyen táplálékon gyorsan, jól fejlõdik. Tartása megegyezik a kongólazacéval, 24-26 fokos hõmérsékletû és enyhén savanyú vizet igényel.

- Tenyésztéséhez legalább 50 cm, vagy ennél hosszabb medence kell. Ide csapatban (két hím, három nõstény) helyezzük ki. Az ikráztató víznek már igen lágynak kell lennie. Az állat lezdetben félénken viselkedik, rendszerint csak a harmadik-negyedik nap kerül sor a nagyszámú ikra lerakására. Ikrarabló, ezért ajánlatos az ikrázórács használata. Ívása, az ikra kezelése, az ivadékok kelési és elúszási ideje mindenben megegyezik a kongólazacnál ismertettekkel. Szép és érdekes, nagyon dekoratív lakója lehet minden nagyméretû díszakváriumnak.

Barbus (Puntius), Díszmárna nemzetség

- A medencéinkben gondozott Puntius fajok Élõ- és Hátsó-Indiában honosak. Az Afrikából származó fajokat nálunk nem tartják. A legkülönbözõbb vizek lakói. Õshazájukban általában nagy csapatokba verõdve találhatók, sokszor óriási tömegben.

- Mozgékonyak, ezért lehetõleg 50 literesnél nagyobb medencékben tartsuk õket. Kedvelik a víz tetején úszó növényzetet (Riccia, Ceratoptertis) és a sötét talajt. Szeretnek a talaj közelében tartózkodni. Általában kedvelik a viszonylag meleg vizet, de eltûrik a rövid ideig tartó alacsonyabb hõmérsékletet is (minimum 16-17 fok). Élénkségüket növeli, ha 2-3 hetenként vizük 1/3-át lecseréljük friss vízzel.

49

- A víz minõsége iránt különösebb igényeket nem támasztanak. A tiszta vizet azonban mindegyik faj szereti. Békés természetûek. Egyaránt táplálhatók száraz és élõ eleséggel. A Puntius-félék nagyon falánk, és táplálékkeresés közben gyakran a talajra rakódott, ún. ,,mulm" réteget is, átdolgozzák".

- A fiatal állatok nagyon szeretnek kis csoportokba, laza rajokba verõdve úszni. Szépségük valójában így érvényesül.

- Tenyésztésük általában nem nehéz. A legtöbb faj üvegkádakban ívatható, talajréteg nélkül. Ikráztató növényként használhatunk finom levelû növényeket vigyázva arra, hogy ne rögzítsük a növényeket túl sûrûn. Elegendõ az ívató medence egy sarkát, a medence alapterületének 1/3-át betelepíteni kiráztató növénnyel. Alkalmas lehet ikráztatásra a puha, laza szálakból álló ,,perlonvatta" is. Íváshoz lágy és kristálytiszta vizet adjunk (4-8 nko , pH 7). A víznek legalább a fele friss víz legyen, mert az élénkítõleg hat a tenyészpárokra. Az ívató medence vizéhez tegyünk 10 literenként egy kávéskanálnyi konyhasót. Az ívató medence ne legyen 10-15 literesnél kisebb, mert viszonylag sok ikrát raknak, és több száz ivadékra számíthatunk.

- Feltétlenül érdemes az ívató medencébe egy belsõ filtrálót is elhelyezni, hogy állandó szûréssel a víz tiszta maradjon. Az ívatómedencét lehetõleg úgy állítsuk fel, hogy a reggeli nap elõ sugarai rá essenek, mert ez növeli a kihelyezett pár ívási hajladóságát. A tenyészpárt este helyezzük a medencébe, és rendszerint a második nap reggelén ikráznak le. Tapasztalataink szerint az ikrarakás biztosabb, ha az idõ derült. Úgy tûnik, a derült napfényes idõ kedvezõen befolyásolja a Barbus fajok ívási kedvét.

- Az ívást általában a nõstény szokta ,, provokálni", amennyiben a hímet csipkedni, hajtani kezdi. Az ívásra hajlandó, beérett ikrával rendelkezõ nõstény jellegzetes magatartása ez. Reggelre aztán a hím az, amelyik a nõstények közé csalja a párját, és ha kell, zavarja a nõstényt. A kora reggeli órákban, igen heves ,,hajtás" közepette a hím a nõstény oldalához préselõdve ,,nyomja" ki belõle az ikrát, és termékenyíti. Az ikra egy része megtapad a növényeken, más része a fenékre süllyed. A jól táplált és elõkészített pár rendszerint az ívás alatt nem eszi az ikrát. A szakirodalom e téren szerintünk túloz a Puntius-félék ikrafaló természetét illetõen. Délelõtt 10 vagy 11 óráig az ívás rendszerint befejezõdik.

Ezután a párt el kell távolítani a medencébõl, mert a kifáradt és megéhezett állatok elkezdhetik fogyasztani az ikrát. Az ívómedencében ennek ellenére nem javasoljuk a tenyészpár etetését, mert ez a víz szennyezõdését okozhatja. A kis lárvák 26-28 fokos vízhõmérséklet mellett 24-26 óra alatt kelnek ki, majd 1-2 napig fekszenek a medence alján vagy függenek a növények levelin, szárain. A kikelést követõ 4-5. napon elúsznak. Etetésüket akkor kezdjük, amikor az ivadék kb. 60%-a folyamatosan, süllyedés nélkül úszik. Az elsõ nap etethetõk Cyclops naupliusával, a sóféreg egynapos lárváival, valamint kerekes férgekkel. Pár napig szükségbõl a tojássárgája is megfelelõ eleség lehet. Egy hetes kortól napi egy alkalommal etethetünk mikrót is. Kizárólag ez az eleség nem megfelelõ, csak ettõl az ivadék növekedése nem kielégítõ. Fontos, hogy vizünk infuzóriamentes legyen, ezt legbiztosabban filtrálással érhetjük el. Az ivadék gyorsan nõ, és fajtól függõen 5-9 hónap alatt tenyészérett.

Barbus titteya, Vörös, karcsú díszmárna  

Hazája Ceylon. Árnyékolt patakok lakója. Hossza nem haladja meg az 5 cm-t. Nagyon szép díszmárnafaj. A háta zöldesen csillogó õzbarna, az oldalak és a has pirosas. A szájtól kezdõdõen az oldalak középvonalában a farok közepéig kékesfekete csík húzódik. E fölött kékeszöld irizáló sáv látható. Az úszók pirosak, fekete szegéllyel. A hím élénkebb, ikrázás idején lángvörös alapszínû. A nõstény teltebb formákat mutat.

Szertik a félhomályt. Kissé félénk természetû halak. A hímek zavarják egymást.

Kedvelik a sûrû növényzetû medencét. Tartási hõmérséklet 24-26 fok. Mindenevõk. Sajnálatos, hogy e szép faj ritka lakója akváriumainknak, amit fõleg viszonylag nehéz tenyészthetõsége magyaráz, de nem indokol.

Az eredményes szaporításhoz lágy víz, 6, 8-7 pH szükséges. Tiszta esõvíz vagy desztillált víz ás forralt víz keveréke is megfelel. Az ívatómedence minimális méretei 30 X 20 X 20 cm. A medence aljára helyezzük egy sor mogyoró nagyságú sötét kavicsot.

Ikráztató növényül a Myriophyllum vagy a perlonvatta is alkalmas. Egy hímet és egy nõstényt helyezzünk ki az ívatómedencébe. Ívási hõmérséklet 25-26 fok. A többi Puntius fajjal ellentétben a Puntius titteya délután kezd ívni és azt estig folytatja mesterséges világítás mellett is. Ívás után a párt eltávolítjuk a medencébõl. 24 óra múlva kikelnek a lárvák. A hatodik napon elúsznak, etetésük apró élõ eleséggel kezdõdik. A 4-5. etetési napon adhatunk naponta egyszer mikrót is. Négyhetes korban kezdenek színesedni. Egy 60-80 ivadékból álló család jó tenyésztési eredmény.

Barbus tetrazona, Szumátrai díszmárna  

50

Hazája a Maláj-félsziget és Szumátra. Az egyik legszebb trópusi díszhalfajunk. Hossza 6 cm. A háta olajbarna oldalainak alapszíne sárgás, a pikkelyek széle aranyos csillogó. A világos alapszínû oldalait négy fekete harántcsík díszíti. A hát- és a farokúszó, valamint a hasúszók pirosak. A hím vékonyabb, hát-, farok- és hasúszói élénkpirosak. A nõstény teltebb, úszói sápadtabbak.

Békés természetû, azonban vitorláshalat, gurámi fajokat és legyezõfarkú guppikat lehetõleg ne telepítsünk abba a medencébe, ahol szumátrai díszmárnákat is tartunk, mert csipkedésükkel megsértik az említett fajok úszóit, valamint tapogatóit. Jó étvágyú halfaj. Élõ és száraz eleségeket egyaránt fogyaszt.

Lehetõleg 50 literesnél nagyobb medencében tartsuk. Szereti, ha a medence talaja sötét, világos talajon a színei sápadtabbak. A víz 6, 5-7, 5 pH kémhatású legyen. Vizük hõmérsékletét tartsuk 21-25 fok között.

A szumátrai díszmárna a közepesen nehezen szaporítható halak közé tartozik. A jó tenyészpár a tenyésztés sikerének alapfeltétele. Lehetõleg fiatal nõstényt és három négy-hónappal idõsebb hímet tegyünk ki ívni. A tenyészmedence legalább 15 literes legyen, mert az ívást igen heves nászjáték vezeti be, és egy jól "elõkészített" nõstény 4-500 ikrát is rakhat. Szaporítása idején a víz pH értéke 6, 5-7, 5 között a megfelelõ.

Tiszta esõvíz, forralt, desztillált víz keveréke egyaránt alkalmas az ívatáshoz, de ioncserélõ mûgyantával lágyított víz is használható. Az ívató medencébe talajt ne tegyünk. Ikráztató növénynek megfelel a Ceratopteris, a Fontinalis, a Myrophyllum vagy a perlonvatta. Az este kitett párok - amennyiben az ívatómedence reggeli napfényt is kap - rendszerint a következõ, de legkésõbb a második reggelen leívnak. A hím "kegyetlenül" hajt, miközben fekete csíkjai teljesen elhalványodnak.

Ha a nõstény nem hajlandó ívni, sokszor elõfordul, hogy a hím, agyonhajtja a párját. Az ívást 2-3 óra alatt beszokták fejezni. Ívás alatt az ikrát rendszerint nem fogyaszják, ívás után azonban egyes párok ikrafalók. A lárvák 25-26 fok körüli vízhõmérsékleten 18-24 óra múlva kelnek ki. Az ivadék vizét egyszerû belsõ homokszûrõvel filtrálhatjuk mindjárt az eluszás után, még jobb azonban, ha a pár úgy ívik le, hogy a filtráló már a medencében van, és a befejezõdõ ikrarakás után azonnal elkezdjük a víz szûrését. A kishalak érzékenyek a különbözõ mikroorganizmusokkal szemben.

Sok deformált úszójú, "szumi" család elõidézõi a túlságosan elszaporodott vízi egysejtûek. A kis lárvák kikelésük után 3-4 nap múlva elúsznak és már képesek Artemia salina vagy Cyclops nauplius fogyasztására. 4-5 napi planktonetetés után mikrót is adhatunk nekik. Ezt naponta egyszer szívesen fogyasztják. Kizárólag mikrón azonban nagyon lassan fejlõdnek. Háromhetes korban már kezdenek színesedni. Növekedésük gyors.

Jó pároktól igen nagy létszámú családok nevelhetõk, olykor 350-400 ivadék is.

Barbus schubertt, Brokát díszmárna  

A faj rendszertani besorolása még nem történt meg. Az USA-ban tûnt fel elõször. Eredete tisztázatlan. Egyesek fajkeresztezés termékének tartják, mások önálló fajnak tekintik (Ladiges).

Könnyû szaporíthatósága, tetszetõs színe miatt gyorsan elterjedt szerte a világon.

Alapszíne aranyvörös, a has felé ezüstösbe átmenõ. A faroktövet fekete folt díszíti. Az úszók aranysárgák. A nõstény nagyobb termetû, teltebb, a színei sápattabbak. A hím kisebb, karcsúbb, színei erõsebben pirosba játszóak. 6 cm-nél ritkán hosszabb.

Békés természetû, mindenevõ. A medence vize iránt nincsenek különleges igényeik. Vizének hõmérsékletét 2-25 fok között tartsuk. Tenyésztése nem nehéz. A Puntius-félék jellemzésében írtakkal azonos.

Barbus oligolepis, Nagypikkelyû díszmárna  

Hazája Szumátra. Alapszíne vörösbarna, a hát felé sötétedõ. A has okkersárga. Az oldalak és a hát ráesõ fényben kékes gyöngyház csillogású. Az oldalak minden pikkelyén szabálytalan fekete folt van. A hímek úszói téglavörösek, és feketén szegélyezettek. A nõstény úszói okkersárgák, és nincs fekete szegélyük. A nõstény valamivel kisebb és teltebb hasú, mint a hím. Hossza 5 cm.

Igénytelen, igen békés természetû hal. 20-26 fokig minden vízhõmérséklet megfelelõ számára. Tenyésztése nem nehéz, megegyezik, a Barbus nemzetség bevezetõjének leírtakkal. Az ívató víz, 7 pH körüli legyen. Tapasztalataim szerint növelhetõ az egy ívásból származó ivadék száma, ha az ívási idõ elõtt a nemeket 3 hétre különválasztjuk, mert különben a társas medencében is, rendszeresen ívnak. Az ívás elõtt külön tartott pároktól 250-es létszámú családot is fölnevelhetük. Igen kedvezõ hatású, ha a már elúszott ivadék vizébe 10 literenként két teáskanálnyi sót teszünk. Az ivadék növekedése viszonylag lassú.

51

Barbus nigrofasciatus, Bíborfejû díszmárna  

Hazája Ceylon. Testhossza 5-6 cm. Alapszíne sárgásszürke, a has felé fehérbe hajló. A testén három fekete harántcsík húzódik, a faroktövet fekete folt díszíti. A hím úszói sötétszürkék, ívás idején és ha jól érzi magát, szinte koromfeketék. A fej vöröses. A nászruhás hím feje valamint testének elülsõ fele bíborvörös. A nõstény sokkal halványabb, ívás idején szinte sárgás, ugyanakkor harántcsíkjai kifejezetté válnak. A hím karcsúbb és általában valamivel nagyobb a nõsténynél.

Tartása azonos az általános részben leírttal.

Az ívató medencét enyhén árnyékoljuk, és az alapterület egyharmadát borítsa finom levelû növényzet, (Nitella, Fontinalis, Myriophyllum, Ceratopteris). Megfelel a perlonvatta is. Vízhõfok 25-27 fok. Ha kihelyezés után a harmadik napon sem ívik a pár, akkor újabb párral próbálkozzunk, vagy egy hét után erõs

etetés után még egyszer a régivel. Elõnyös, ha ívás elõtt a nemeket külön tarjuk. Az ivadék 36-48 óra alatt kel ki. Három nap múlva kezdenek elúszni. Etetésüket tojássárgájával, de megfelelõbb, ha kerekesféreggel, sóféreggel vagy Cyclops naupliusszal kezdjük.

4-5 hetes korban kezdenek színesedni. Ezután már érdemleges veszteséggel nem kell számolni. Ivadéka lassabban fejlõdik, mint a rózsás díszmárnáé.

Barbus lineatus, Sávos díszmárna  

Sok éven keresztül rendszeresen tenyésztésre került és megszokott lakója volt akváriumainknak, több márnafajjal együtt. Ennek a 8 cm-es hím és 10 cm-es nõstényhalnak a hazája, Yahore, a Maláj félsziget. Testük alapszíne sárgás, ezüst csillogású, a reá esõ fénytõl függõen. A kopoltyútól négy, más területrõl származóknál hat kékes csík fut a testen végig, a halványsárgás farokúszóig. Szívesen fogyaszt minden élõ, és jobb mûeleséget. Tartásukhoz lehetõleg hosszú,

nagyobb akváriumot javasolok, mert ilyen medencében érvényesül a rajban tartott és mozgó halak igazi szépsége. Szereti a lágy, közepesen kemény vizet, 22-25 fokos hõmérsékletet.

Tenyészmedencéjét is az ismereteknek megfelelõen kell megválasztani és berendezni. Egy 50 cm hosszú akvárium a megfelelõ, melyet 20 cm magasságig töltünk. A talajra tegyünk ikrarácsot, mert a lerakott ikraszemeket még ívás közben is fogyasztják az ikrázó halak.

Ikráztató növénynek jávamohát használjunk. A rács alá hullott ikraszemek védve vannak, de a növények közül, egyenként keresik ki és fogyasztják el, ezért minél elõbb fogjuk ki a tenyészhalakat. Az ikrák 48 óra múlva kelnek ki, és további 4 nap múlva úsznak szabadon.

Egy-egy sikeres ikrázás 150-200 ivadékot is eredményezhet. Apró planktoneleséggel kezdhetõ etetésük, de egy hét után már mikró eleség is adható. A talaj közelében tartózkodó és állandó keresõ kis halak szívesen fogyasztják. Teljes kifejlettségük elõtt elérik az ivarérettségüket, 6-7 hónapos korban is ikráztathatók.

Jó, ha eredményes szaporításuk érdekében azokat a halakt, amelyek ikráztak, külön más medencébe teszik, és a következõ ikrázásnál a megszokott párokat tesszük ki ismét.

Barbus gelius, Foltos törpe-díszmárna  

Élõhelyeként Elõ-Ázsiát, adják meg a szakkönyvek, közelebbi helymegjelölés nélkül. Szívesen tartózkodik part menti növények között, kis csapatokban, mint az az akváriumi tartásánál is megfigyelhetõ. Az alig 4 cm-es kis halak teste színe szinte áttetszõ, sötét, arany, szabálytalan rajzokkal. A hímek kisebbek és karcsúbbak, színbeli különbség a nemek között nincs.

Szívesen fogyasztanak minden apró élõ eleséget. Gondos táplálásuk igen fontos, mert a fejlõdésben visszamaradnak, tenyésztésre alkalmatlanok lesznek.

Tenyésztésükhöz, 5-8 literes kis akvárium elegendõ, melyet lágy vízzel töltünk fel. A többi márnafaj apró bokros növények között ívik, ezek a vízinövények fonákjára, a levelek alatt ívnak. Ikráztató növénynek ezért néhány szál ludvigiát, piros fonákú tóalmát rögzitsünk és köré a talajra jávamohát rakjunk, hogy a lehulló ikraszemek védelmet kapjanak.

20-22 fokos vízben rendszerint, másnap ikráznak. Az áttetszõ ikrák 36 óra után kelnek ki, és további négy nap múlva úsznak eleséget keresve. Nauplius, rotatoria az elsõ táplálékuk, de egy hét után már a frissen kelt sórákot is elfogyasztják. Igen lassan fejlõdnek, de 10-12 mm-es nagyságnál már kiszínezõdnek, mint szüleik. Igazi hobbi hal, bizonyos, hogy nagysága és kis testmérete következtében széles körben, sohasem fog elterjedni.

52

Barbus conchonius, Rózsás díszmárna  

Hazája Elõ-India északi része, Bengál, Assam. A hát olajzöld, az oldalak és a has ezüstösen csillogó, rózsaszínben játszó, a hím ívás idején élénkvörös. A faroktövet borsó nagyságú, aranysárga szegélyû fekete folt díszíti. A nõstény úszói színtelenek, a teste teltebb. A hím karcsúbb, úszói rózsaszínûek, hátúszóját sötétfekete csík szegélyezi.

Igénytelen faj, a víz minõsége iránt nem érzékeny. Viszonylag jól tûri a hidegebb hõmérsékletû vizet is, azonban szép színét csak 20 fok feletti hõmérsékleten mutatja.

Egyik legkönnyebben szaporítható trópusi díszhalfaj. Egy hím két nõsténnyel is ívatható. Az ívás alatt 24-26 fok körül tartsuk a víz hõmérsékletét. Az ivadék 24-30 óra alatt kel ki. Az ivadék nevelése könnyû, növekedése gyors.

Rasbora nemzetség

- A rasbora fajok kimondottan rajban úszó csapathalak. A fajok egy része színpompás, közkedvelt díszhal.Egy részük lágy és savanyú kémhatású vizek lakója. Hazánkban tartósan csak két faj terjedt el széles körben a díszhaltartók körében.

Rasbora Urophthalma, Zöldsávos törperazbóra  

Bizonyos, hogy sok régi akvarista sem ismeri ezt az igen tetszetõs és a törperazbóránál is kisebb testû halacskát. Tenyésztõk is ritkán foglalkoznak vele, mert pici, és a kereskedõket sem érdekli, mert csak kevés másik kis törpeszájú hallal tartható egy akváriumban. A legtöbb hal rögtön vadászni kezd rá, eleségnek nézik, és egyetlen csípéssel végeznek vele.

Hazája Szumátra déli része, hozzánk a törperazbórával együtt érkezett és került ismételten tenyésztésre. A hal 2-2, 5 cm-es, vörösen barna, melynek testközépvonalán a kopoltyúfedõtõl a farokúszó felé kicsit keskenyedõ, élénk zöld, 2 mm-es széles sáv fut végig. Ez a zöld színû a hát felé esõ szélén vörösen arannyal szegett. A farokúszón, a sáv végén sötét folt, világító szemgyûrû és hátúszójának elsõ sugara is töldesfekete. A nõstények teltebbek, a hímek kisebbek, több vörös színnel. Tartása és tenyésztése mindenben megegyezik a törperazbóráéval, így ez ott olvasható. Közösen tartva igen szép dísze minden akváriumnak.

Rasbora Maculata, Törperazbóra  

Hazája a Maláj-félsziget, Szingapúr és Szumátra. Nagyon tetszetõs, apró testû díszhal. Testhossza legfeljebb 2,5 cm. A hát téglavörös, az oldalak sárgásvörösek, a has sárga. Az oldalukat középen, a mellúszó magasságában kékesfekete folt díszíti.

Kisebb foltok díszítik a faroktövet és a farok alatti úszó alapját is. Az úszók vörösessárgák. A hátúszó elülsõ része és a csúcsa fekete. A nõstény sárgásabb

alapszínû, a hasvonala domború. A hím sötétebb vörös, hasvonala egyenes. Igazi szépsége csak külön medencében érvényesül, ahol esetleg hasonló kis méretû halakkal együtt tartjuk. Szereti a sötét altalajt. Lágy enyhén savanyú vizet igényel, 6, 5-6, 8 pH. Az ívató medence vizének minõsége és hõmérséklete iránt a Ékfoltos Razbórával azonosak az igényei. A tenyészpárokat ívatás elõtt 10 nappal nemenként válasszuk szét, mert az így "elõkészített" párok egyrészt biztosabban ívnak, másrészt több a lerakott ikra. Az ívató medencébe perlonvatta csomót helyezzünk. Jól elõkészített párok kivételesen 50-100 ikrát is rakhatnak, rendszerint azonban már 50 db jó eredménynek számít. Ívás után a medencét árnyékolni kell. Az ívadék 24 óra alatt kel ki, és 4 nap múlva elúszik. Apró élõ eleséggel táplálhatjuk õket. Kifejlett kori testnagyságukhoz képest nagyon gyorsan nõnek.

Rasbora heteromorpha, Ékfoltos razbóra  

Hazája a maláj-félsziget, Thaiföld és Kelet-Szumátra. Lágy és savanyú kémhatású, növénnyel dúsan benõtt vizek lakója. Egyik legszebb trópusi díszhalfaj. A hát vörösbarna, az oldalak alapszíne ezüstös aranysárga. A faroktõtõl kezdõdõen a hátúszó kezdetének függõleges vetületéig az oldalakat kékesfekete, ék alakú sötét folt díszíti. E folt elõtt élénk aranysárga pikkelyek teszik az ékfoltot még tetszetõsebbé. A hát-, a farok- és a farok alatti úszók

vörösen szegélyezettek. A hím a karcsúbb, ékfoltjának a faj felé esõ, alsó széle kihegyezõdõen a has középvonaláig terjed. A nõstény teltebb, ékfoltjának elülsõ alsó vége lekerekített, sokszor elmosódó, 4 cm-nél ritkán nõ nagyobbra.

53

Kis medencében is jól érzi magát. Csapattal, igazi szépsége csak így érvényesül. Vizük hõmérsékletét 22-24 fok között tartsuk. Szeretik a lágy, enyhén savanyú, tiszta vizet. Nem tartozik a könnyen tenyészthetõ fajok közé. Rendszeres tenyésztése csak az 1950-es években kezdõdött. A tenyészpárt, lehetõleg úgy állítsuk össze, hogy azt a hímet és nõstényt állítsuk párba, amelyik már a társas medencében érdeklõdést mutatott egymás iránt. Íváshoz elegendõ akár a 3 literes medence is. A víz kémhatása 6, 5-7 pH között a megfelelõ. Talajt ne tegyünk az ívató medencébe. Ikráztató növényül lehetõleg Microsorium pteropust, ha ez nincs, akkor egy tõ Cryptocorynát vagy Higrophylát üvegrúddal erõsítsünk a talajhoz. A víz hõmérsékletét 26-27 fokra állítsuk be. A tenyészpárt este helyezzük ki az ívatómedencébe. Ha a pár összeillõ, akkor a következõ hajnalban ívnak. A hím hevesen udvarol, miközben jellegzetesen "lovagol" párja hátán. A nõstény a növény levelének fonákjár helyezi a 30-100 ikrát, attól függõen, hogy állataink milyen korúak. Ívás után a medencét árnyékoljuk, mert az ivadék fényérzékeny. A lárvák 24 óra alatt kikelnek. Az 5. napon úsznak el. Felnevelése apró élõ eleséggel nem okoz különösebb gondot

Rasbora borapetensis, Háromsávos razbóra  

Egy német akvarista 1956-ban hozta be Magyarországra az elsõ példányokat. Európában már 1934-be érkeztek az elsõ befogott halak, de csak a II. világháború után tenyésztették elõször. Hazája Thaiföld - régen Sziám -, Bung Borát.

Kifejlett példányok az 5 cm nagyságot érik el. Nyújtott hengeres testük van, és a hátúszó a hasúszónál hátrébb helyezkedik el, ellentétben a legtöbb más halfajjal.

Alapszíne sárgászöld, a testközépen a kopoltyúfedõtõl a farokúszóig fekete csík húzódik, melyet a hátrész felé egy zöld -arany sáv határol. Hát- és farokúszója vöröses, egyes egyedeknél vörös. A nemek között színkülönbség nincs, a hímek karcsúbbak, kicsit kisebbek, a kifejlett nõstények ikramelle, teltsége jól észrevehetõ. Tenyésztése lágy, 5, 5-6, 5 pH 24-25 fokos vizet kíván. Ikráit a növények közé szórja le, ezért az ikráztatómedencéjének berendezése: ikrarács - ikrarabló - egy bokor jávamoha, és tõzegesen keresztül szûrt lágy víz. A kirakott pár sokszor már a következõ nap reggelén ikrázni fog, és képesek 150-200 ikra lerakása is. Hõmérséklettõl függõen 36 óra múlva kelnek ki, és 4-5 nap után kezdenek úszni, táplálkozni. Rotatóriával, naupliusszal jól etethetõk. Igen gyorsan fejlõdnek, de nagyon kell vigyázni a víz minõségre, mert érzékenyek - még fejlett korban is - a bomlástermékekre. Rendszeres, részleges vízcsere sok megbetegedés megelõz minden razbóra fajnál.

Cyprinodontidae, Ikrázó fogaspontyok

- Kivétel nélkül mind igen színes, hosszú, a ragadozó csukához hasonló felépítésû halak, szájukban sok, apró foggal, innen magyar nevük. Megtalálhatók Közép- és Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában és a hátsó-indiai szigetvilág mocsaraiban, sekély állóvizeiben. Tarka színezettségük ellenére sem terjedtek el olyan széles körben, mint más halcsaládok, mert egyesek rövid életûek, mások ragadozó természetûek, de sok faj tenyésztése ezért körülményes, mert az ikra kelése hosszú hónapokig tart.

Némelyek akváriumi viszonyok között egyre kisebbek lesznek, egyre improduktívabbakká válnak. Közös tulajdonságuk, hogy szeretik a lágy vizet, mely enyhén savanyú és a 24-26 fok körüli hõmérsékletet. Az afrikai fajok igen nagy hõingadozásokat (10-30 fok) is elviselnek. Tartásukhoz ilyen vízzel feltöltött és finom szálú növényekkel telepített kis akvárium vagy azonos testnagyságú, békéd halakkal népesített, társas akvárium is alkalmas.

- Ívásukhoz 5-6 literes akvárium megfelel, melyet lágy, tõzeges vízzel töltünk fel, 10-12 cm magasan. Egyes fajok finom szálú növényekre, mások a talajra szórt, már kiáztatott tõzegbe, de vannak fajok, melyek lisztfinomságú homokba rakják az ikrát. Az ikrák kelési ideje általában egy-két hét, de több hónap is lehet. Az ikraburkot már kifejlett kis halak hagyják el, ezek azonnal úszni és enni kezdenek. Megfelelõ planktoneleségen gyorsan fejlõdnek, és 3-4 hónap után már a legtöbbjük ivarérett.

Rivulus cylindraceus, Kubai patakhalacska  

Hazája Dél-Floridától a Karib-szigeteken keresztül Kubáig terjed. Hátrészük barnás, mellrészük sárga, oldaluk piros és zöld pettyekkel tarkázott, különösen a hímek farokrészén. A nõstények hát- és farokúszója között fehérrel szegett fekete folt van. Az ivarok nagyságban nem különböznek

Az 5-6 cm-es állatok már teljesen kifejlettek, tenyészthetõk. Félénk természetûek, ezért közös medencében állandóan növények közé húzódnak. Tartó- és ívatómedencéjüket jól takarjuk le, mert ugrálnak. Fõ táplálékuk szúnyoglárvák, planktonrákok.

4-5 literes akvárium, 24-25 fokos víz, finom szálú növény szükséges ívatásukhoz. Egyszerre több párt is

54

kihelyezhetünk. Egy-egy nõstény rendszerint már másnap 80-100 ikrát rak, melybõl - a hõmérséklettõl függõen - 10-12 nap alatt kel ki az ivadék. Vizükbe ikrázás után penészedést gátló gyógyszert adagolhatunk. Finom planktoneleséggel az ivadék gyorsan fejlõdik.

Nothobranchius guentheri és rachovi  

Hazájuk a trópusi Afrika: Zanzibár és Mozambik. Kis tócsákban, mocsaras területeken élnek, növényzettel erõsen benõtt vizekben, melyek sokszor a száraz évszakban leapadnak, esetleg kiszáradnak. Életük ezért - még sok generáció után is - az akváriumban sem hosszú. A 8-10 hónapot nem mind éri meg. Az esõs évszak beköszöntése feltölti friss lágy vízzel a kiszikkadt gödröket, és a növényzet gyökerei

között pihenõ ikrák ilyenkor 24 óra alatt kikelnek. Az esõzések természetesen nemcsak a halak, de a planktonrákok kelését is elõsegítik, így bõségesen "terített asztal" várja a kis halakat.

Fejlõdésük igen gyors. Általában 8 hetes korban az ivarok jól megkülönböztethetõk, 12 hetes korban pedig, esetleg korábban is 4-5 cm-es, erõs, kifejlett, már ikráztatható egyedekké fejlõdnek. Kifejlõdésük azért is gyors, mert az esõs évszak után a vizek lassan ismét száradni kezdenek, és az ikráknak már a növényzet között kell lenni, hogy biztosítsák a faj fennmaradását. Mindezt hogyan csinéljuk az akváriumban?

Társas medencében elhúzódnak, a növények alatt bújkálnak, és nem érvényesül a hímek ragyogó színe. A rachovi hímjei bordóvörösek, nagy ezüst végû pikkelyekkel, úszóikban csillogó, világoskék szabálytalan rajzokkal és nagy sárga szemgyûrûvel.

A guentheri hímjeinek színe sárgásabb, pikkelyeik kékesebbek. A farokúszó sima borvörös, a szemgyûrû ezüst.

Igen fontos számukra a megfelelõ és változatos élõ eleség. Legjobban a szúnyoglárvákat szeretik. Így tartva, bõ és változatos táplálékon, a kis nõstények is kifejlõdnek. Megfelelõ élõ eleség nélkül ugyanis 2-3 generáció után már nem fejlõdnek ki, és ikratermelésre sem képesek. Egy külön akváriumban, melynke talaját 1 cm vastag tõzegréteggel borítjuk, és amelyet 20-24 fokos vízzel feltöltjük, hamar elkezdõdik a hímek rivalizálása.

A kis, 5-10 literes akváriumban ajánlatos egy hímet és két nõstényt elhelyezni, ha jó tenyésztési eredményt akarunk elérni. A hímek nõstényeikkel tartósan ívnak. Úszóikkal a talajra szorítva a nõstényt, a tõzegbe rakja le a halvány teaszínû, kemény burkú ikraszemeket. 1-1 nõstény nagyságától függõen 100-200 ikra lerakására is képes.

Ha a nõstények ikrától duzzadó hasa leapadt, a kihelyezés után 2-3 nap múlva ki kell fogni õket, és ha lehet, külön elhelyezni, nemek szerint. Az erõs hímek különben tönkreteszik a kis nõstényeket. Ívás után is igen fontos a jó táplálás. Az ikrát tartalmazó tõzegrõl a vizet le kell önteni, és a tõzeget kis tálakban, mûanyag dobozban tovább hagyni szikkadni, míg éppen csak nyirkos marad. A teljes kiszáradástól azonaban óvni kell. Szobahõmérsékleten, 20-22 fokon 10-12 hétig fejlõdnek az ikrákban a lárvák. A fejlõdési idõ - 3 hónap - után lágy vízzel kell feltölteni az akváriumba helyezett tõzeget, és fel kell lazítani. A kelés 24 órán belül megtörténik. Elõfordul, hogy hûvösebb tárolás vagy más ok következtében a kelés nem indul meg.

A tõzeget ilyenkor ismét leszikkaszthatjuk, és néhány hét után újra megkísérelhetjük keltetésüket. A tõzegben az ikraszemek jól látszanak. Kezdetben világosak, a lárva fejlõdésével sötétszürkék, majdnem feketék lesznek. Két ujjal tapinthatók, annyira kemények, hogy enyhébb morzsolás sem árt nekik. A kis halak igen sok naupliust fogyasztanak, fejlõdésük rendkívül gyors.

A tenyésztésrõl írt néhány tanács vonatkozik a többi Nothobranchiusra, de a Cynolebiasokra is. A pihentetés és kifejlõdés ideje azonban természetesen fajonként változik.

Epiplatys chaperi, Vöröstorkú díszcsuka  

Hazája trópusi Afrika (Libéria), ahol kisebb édesvízi tavakban él. Teste tipikusan csuka formájú, és felsõ állású szája a víz színén élõ ragadozóra utal. A kis hím háta barnás, testének oldalán pikkelyei kékeszölden csillognak, feketével szegve. Úszóinak szegélye, testének szabálytalan keresztcsíkjai szintén feketék. Szemgyûrûje fent zöld, alul vörös. Ugyanígy vörös a kopoltyúfedõjének alsó része, az álla, egészen le

mellrészig. A hímek elérik a 6, 5 cm-es testnagyságot, a nõstények 1 cm-rel kisebbek és sokkal kevésbé színezettek. Társas akváriumban is jól tartható, bár más halak társaságában félénk, meghúzódik, keveset mozog.

Íváshoz ksméretû akvárium, finom szálú növény, bojtos gyökér kell. Több párt egyszerre is kihelyezhetünk. Már 22-24 fokos vízben szívesen ívnak. Az ikra a hõmérséklettõl függõen 8-10 nap alatt kel ki, és mint a többi faj ivadéka is, azonnal vadászni indul. Az ikrarakás itt is hosszabb idõn keresztül elhúzódhat, ezért a növény cseréje, az ikrák keltetõmedencébe átszedése anánlható.

Aphyosemion calliurum, Ahl fogaspontya  

Egyik legváltozóbb színezetû faj. Testének alapszíne zöldeskék, melyen számos vörös rajzolat, pont található. Farokúszójának alsó-felsõ széle sárga, másoknál kék. Nyugat-Afrikában igen sok helyi változata ismert. Verekedõ

55

természetû, fajtársaival is marakodik, ezért 2-3 cm-es kis halakkal nem tartható. Sûrû növényzetû akváriumban, mely napfényt is kap, igen jól érzi magát. 24-26 fok vizû közös akváriumban is ívik.

Eredményes ívása érdekében ajánlatos a színes hímeket a csak piros pettyekkel díszített nõstényektõl korán különválasztani, és csak ha a nõstény erõsen telt, akkor

pároztatni. Az íváshoz 4-5 literes akvárium tökéletesen megfelel. A talajt áztatott tõzeggel borítsuk, és helyezzünk be forrás- vagy jávamohát, amire az ikrát rakja.

Az így összerakott pár egy-két órán belül ívni kezd, és a nõstény 40-50, esetleg több ikrát rak le. A párt ívás után azonnal vegyük ki, mert mohó ikrafalók. Bár több napon keresztül ívnak, a tenyészeredmény mégis jobb, ha egy-egy ívás után több napig elkülönített pihenõt tartunk. Az ivadékok 14-16 nap alatt kelnek ki, és megfelelõ táplálékon 6-8 hét alatt kiszínesednek, ivarilag megkülönböztethetõk.

Aphyosemion bivittatum bivittatum, Sávos fogasponty  

Hazája Nyugat-Afrika, Kameruntól le a Niger torkolatáig. Mocsarakban, apró állóvizekben sokszor nagy rajokban található. Igen élénk, tágas akváriumban is jól tartható faj, mely szép színeivel, a hímek nagy, megnyúlt úszóikkal azonnal magukra vonják a figyelmet. Testének alapszíne arany, kékeszöld, a mellrészen bordós. Úszóinak színe világoskék, sárga, bordó. A család egyik legszebb képviselõje. Minden élõ eleságet szívesen fogyaszt.

Ívásához 5-6 literes akvárium szükséges, amelyet lágy, enyhén tõzeges vízzel töltsünk fel. Az akvárium fenekét áztatott tõzeggel borítsuk, mert halaink növénycsomókra, de sokszor tõzegcsomókra is szívesen ívnak, 24-26 fokos vízben. Az ívás elhúzódik, 8-10 nap alatt 80-100 ikrát raknak. Az ikrát a hõmérséklettõl függõen 12-16 nap alatt kelnek ki és apró planktoneleséggel jól nevelhetõk. Megfelelõ táplálás mellett 4-5 hónapos korban elérik a 4, 5-5 cm-es teljes fejlettségüket.

Aphyosemion australe, Cap Lopez-fogasponty  

Magyar neve afrikai lelõhelyét jelzi. A legszélesebb körben elterjedt tagja családjának. A kis hímek barna testükön kékes, lila pontsorokat viselnek, úszóik is hasonlóan színezettek, farokúszójának alsó, felsõ úszósugara erõsen megnyúlt, líraszerû, fehérrel szegett bordóvörös színû. Békés természetû, ezért tartása társas akváriumban is könnyû. Szívesen fogyaszt minden apró eleséget, szúnyoglárva a kedvenc tápláléka.

A kis nõstények könnyen megkülönböztethetõk tarka hímjeiktõl. Testük barna, hosszanti vörös pontsorokkal, úszóik zöldesek, hasuk világosabb aranysárga. Ívásukhoz 5-6 literes akváriumban, melyet lágy, enyhén savanyúvízzel töltünk fel, tökéletesen megfelel. Az akvárium aljára már kiáztatott, így huminsavszegény tõzeget helyezzünk, közepébe kaviccsal rögzített jáva- vagy forrásmohát. Egyszerre több pár is ívható iyan medencében.. Rendszerint már másnap ívnak és egy-egy nõstény 50-100 ikrát, is lerak. Ikrázás után a tenyészállatokat fogjuk ki, bár nem ikrafalók. Az ivadék a hõmérséklettõl függõen 7-12 nap alatt kel ki, és azonnal táplálékkeresésre indul. Planktoneleséggel gyorsan fejlõdik és 4-5 hónapos korban ivarérett. Aphyosemion bivittatum bivittatum Sávos fogasponty

Hazája Nyugat-Afrika, Kameruntól le a Niger torkolatáig. Mocsarakban, apró állóvizekben sokszor nagy rajokban található. Igen élénk, tágas akváriumban is jól tartható faj, mely szép színeivel, a hímek nagy, megnyúlt úszóikkal azonnal magukra vonják a figyelmet. Testének alapszíne arany, kékeszöld, a mellrészen bordós. Úszóinak színe világoskék, sárga, bordó. A család egyik legszebb képviselõje. Minden élõ eleságet szívesen fogyaszt.

Ívásához 5-6 literes akvárium szükséges, amelyet lágy, enyhén tõzeges vízzel töltsünk fel. Az akvárium fenekét áztatott tõzeggel borítsuk, mert halaink növénycsomókra, de sokszor tõzegcsomókra is szívesen ívnak, 24-26 fokos vízben. Az ívás elhúzódik, 8-10 nap alatt 80-100 ikrát raknak. Az ikrát a hõmérséklettõl függõen 12-16 nap alatt kelnek ki és apró planktoneleséggel jól nevelhetõk. Megfelelõ táplálás mellett 4-5 hónapos korban elérik a 4, 5-5 cm-es teljes fejlettségüket.

Aplochelius lineatus, Csíkos csuka  

Elõ-Indiából, Ceylon szigetének tavacskáiból került hozzánk, ez a rendkívül színes hal. Testét, mely a hátrészen zöldesszürke, nagy pikkelysorok fedik, oldalvonalán aranyszínû sávot alkotva. Farok- és alsó úszója vörös, sárgával átszõve, hátúszójának közepén fekete folt. Akváriumban is 10-11 cm nagyságúra nõ, ezért csak nagyobb halak társaságában ajánlatos tartani. Szívesen tartózkodnak a vízszint közelében, mert fõ táplálékuk a szúnyoglárvák, apró planktonrákok. Akváriumban szívesen fogyasztják az elevenszülõ halak vízszint közelében tartózkodó, frissen született ivadékát.

56

Az ívatáshoz 5-6 literes, lapos akváriumi tökéletesen megfelel. A kifejlett állatokat könnyû megkülönböztetni, a nõstény telt és színei kevésbé élénkek. A hím alsó úszója hegyesen kihúzott, élénkebb vörös. Íváshoz enyhén savanyúvízzel töltsük fel ívatómedencéjüket.

Ikrázó növénynek minden finom szálú növény vagy kifûzött fûzfagyökér alkalmas. A hím már másnap erõsen hajtja nõstényét és rövidesen megjelennek a nagy ikraszemek. Ezeket növénnyel együtt emeljük ki, de az ikraszemeket kézzel is leszedhetjük, mert a burokjuk nagyon kemény. Új növényt tehetünk azonnal a medencébe, mert 8-10 napon át, állandóan ívnak. A leszedett ikrákat külön kis keltetõ edényben helyezhetjük el, és itt a hõmérséklettõl függõen 12-14 nap alatt kelnek ki. Vizükbe penészedést gátló gyógyszert tegyünk.

Mint az ívás, természetesen a kelés is elhúzódik. A kikelt kishalak így rövid idõ alatt különbözõ nagyságúak, ezért kétnaponként külön kell válogatni õket, mert a nagyobbak megeszik kisebb, késõbben kelt testvéreiket. Megfelelõ planktoneleségen gyorsan fejlõdnek, 4-5 hónapos korban már ivarérettek.

Percidae, Sügérfélék - Centrachidae, Díszsügérek, Centropomidae, Nandidae,Cichlidae. Bölcsõszájúak

- A sügérszerûek nagy családjának is sok képviselõét tartjuk akváriumban. Igen színpompás, sokszor érdekes testformájú állatok, melyek hamar alkalmazkodnak környezetükhöz, és sok örömet szereznek az akvaristának. Ennek ellenére hazánkban aránylag kevés a barátjuk.

- A többi halfajtól eltérõ, legértékesebb tulajdonságuk az igen fejlett ivadékgondozási ösztön, mely legtöbbjükre jellemzõ és mely tulajdonság a Cichlidae, a ,,bölcsõszájú" gyûjtõnevet adta. E halak ívása az ívás helyének keresésével kezdõdik, melyet védenek az akvárium többi lakójától, majd késõbb a kiválasztott helyet elõkészítik az ikrák lerakásához. Egy részük talajba vájt gödörbe, mások kövekre, barlangokba, melyet az akváriumban cseréppel, kókuszdió héjával pótolunk, levélre vagy mûlevélre rakják az ikrát. Az ívás után halaktól eltérõen gondozzák, tisztán tartják az ikrákat, óvásukkal biztosítják az utódok kikelését, majd növekedését.

- Az ivadék gondozásában még is vannak különbségek. Megkülönböztetünk hím, nõstény vagy vegyes gondozású családokat.

- A hím gondozású családokban az ívás helyének elõkészítésében csak az apa vesz részt, és rendszerint nem monogám, egynejû, hanem poligám, többnejû családit alkot. Tapasztalataink szerint az elkészített ívóhelyre több ikrázni kész nõstényt is csalogat, velük egymás után ív, és a több nõstény ivadékéból összeállt nagycsaládot gondozza. A hím a kiválasztott helyet védelmezi a betolakodóktól. Ha az ivadék ezt a teret elhagyja, már elveszti az apai védelmet. A környezet megváltozatásával vagy a család más medencébe való áthelyezése esetén az ivadékot esetleg maga a hím fel is falja. Ebbõl kitûnik, hogy csak az ívóhelyet védi, és az ivadékgondozó ösztöne a kikelt kishalak elúszása után megszûnik.

- A nõsténygondozású anyai családoknál már valódi ivadékgondozásról beszélhetünk. Itt a nõstények készítik elõ, takarítják az ikrázásra kiszemelt helyet és az ikrázás után õrzik azt. Úszóikkal állandóan friss vizet hajtanak az ikráikra, így gondoskodnak azok oxigénszükségletérõl. A terméketlen ikrákat gondosan kicsipkedik, védve az egészségesen fejlõdõket a penészedéstõl. Egyes fajok ikrázás után a lerakott és megtermékenyített ikraszemeket szájukba szedik, és a szájukon a kopoltyúsukon átáramló vízzel biztosítják az ikrák oxigénszükségletét. Ezek az ikrák két-három hétig is kelnek, de az anyaállat szájában tökéletes védelmet kapnak. Az ikrákat, majd a kikelt kishalakat szájában tartó nõstény nem táplálkozik, lefogy, néha annyira, hogy el is pusztul. Ezek az ún. ,,szájköltõ" halak.

- A vegyes gondozású családok ivadékgondozásának megfigyelése a legérdekesebb. Mind a nõstény, mind a hím részt vállal az ikra õrzésében, az ivadék nevelésében, sõt még legfejlettebb forma, azok táplálásában is. Az ivadék táplálékot, eleséghez vezetését, a táplálék ,,elõrágását" több fajnál megfigyelhetjük. De a testváladékkal történõ etetést, csak az Astronotus ocellatus és a Symphysodon fajainál megfigyelhetjük. Az elõbbiek ivadéka planktoneleséggel is fel nevelhetõ, az utóbbiaké nem. Ha ez a hámváladék mely az ivadék elsõ hetében kizárólagos tápláléka hiányzik, a család elpusztul. Ez a váladékot az apa és az anyaállat egyaránt termeli, legfejlettebb példányát mutatva a páros ivadékgondozásnak, nevelésnek.

- E fajok elõfordulási helye Amerika és Afrika trópusai és szubtrópusi vidéke; Ázsiában már csak néhány faj található.

- Szeretik a meleg, 23-25 fokos, egyes fajok, amíg melegebb, lágy és a legtöbbje az enyhén savanyú kémhatású vizet. Mind igényli a tiszta, oxigéndús és bomlástermékmentes vizet, és több faj, így a vitorlás, de még inkább a diszkoszhalak a rendszeres, részleges, vízcserét is. Ennek a vízcserének a mértékét természetesen a vízmennyisége és a benne élõ halak száma szabja meg. Akármennyire is tiszta, szûrt a víz, ezt a cserét, a felfrissítést elhanyagolni nem szabad, mert állataink könnyen étvágytalanok, betegségre fogékonyak lesznek. Helyigényük igen eltérõ, mert

57

a családtagjai között vannak 4-5 cm-es kis növésûek és színpompás, akváriumi mértékben nagy, 25 cm-re megnövõ fajok is. Ezért medencéjük méretét fajonként kell megválasztani.

- Az akváriumokat tiszta, mosott homokkal rendezzük be, talajt ne tegyünk még tálkába sem, mert ívás elõtt és után közülük sok faj gödröket ás, ahova az ikrákat rakja, vagy a kikelt ivadékot hordja. Növényekbõl sûrû csoportot telepíthetünk, de közöttük maradjon elegendõ tisztás. Védett helyre, hogy a külvilág, a medencén kívül mozgás ne hasson zavaróan, búvócserepeket rakjunk, esetleg laposkövekbõl barlangot készítsünk, melyekben szívesen tartózkodnak, ikráznak. Legtöbbjük különösen a törpesügérek jól tarthatók közös, társas akváriumban is.

- Az íváshoz készülõdés könnyen megállapítható, a kiszemelt helyet tisztogatják, a többi halat, még fajtársaikat is elûzik a kiválasztott hely területérõl. Egyik-másik faj köveket görget, homokot ás, növényeket tép ki, szinte átrendezi az akváriumot, hogy megfelelõ ikrarakóhelyet készítsen magának. Az ívatóhely kiválasztása és gondos megtisztítása után megjelenik a nõstény púpos tojócsöve és a hím kisebb, rendszerint homorú végû spermavezetéke. Ilyenkor biztosak lehetünk, hogy rövid idõn belül ívni kezdenek. Ez nincs napszakhoz kötve, gyakran a déli vagy esti órákban kezdõdik.

- Amennyiben az ívás este kezdõdik, a világítás hagyjuk bekapcsolva, mert a sötétség következtében az ívás megszakad, és ez könnyen tönkre teheti a párt. A nõstény a megtisztított felületre gyöngyházhoz hasonlóan, hosszan vagy spirálisan körbe-körbe rakja le ikráit. Majd a hím következik és így sorba, a lerakott ikrákhoz szorosan tapadva, szinte csúszva termékenyíti azokat. Vannak fajok, ahol a hím csak az ikracsomó alá áll, és vízbe bocsátott spermáját úszóinak vibrálásával hajtja a petékhez. Az ívás két- három óra hosszat is eltarthat. Végül több száz ikra fedi a követ, levelet vagy a cserép oldalát. Az ikrákra ez után rendszerint felváltva õrködnek, legyezik és tisztítják. Sokszor azonban ez a gondozás, õrködés sem elég. A társas akvárium sok éhes szájától, de még inkább a kikelt ivadékot nehezen tudják megvédeni. Az ikra féltése vagy a párok közötti egyetértés megbomlása, de sok más külsõ tényezõ hatására is, gyakran megeszik ikráikat. Ezt megelõzõen avatkozik közbe az akvarista, aki tovább tenyészteni szeretné õket. Az ívatómedencébõl vattás szûrõn keresztül kis, 5-10 literes akváriumba, gravitációs vattaszûréssel szívunk le, ügyelve, hogy a hõmérséklet változatlan maradjon. Fertõtlenítõ szert, pl. Xantakridint teszünk a vízbe majd az ikrát emeljük át a megfelelõ aljzattal együtt. Ha az ikrát elvesszük, úgy azt lehetõleg este, a világítás megszûntetése elõtt tegyük. Az elvett ikra helyére pedig azonos tárgyat helyezzünk, mint amilyenre halaink ikráztak. Másnap reggel ugyan keresik ikráikat, de eltûnésébe hamar belenyugszanak, és ismét hajlandók ugyan oda leikrázni. Megfigyeltük, hogy az egyik vitorlás pár, melytõl az ikrát nappal elvettük mûlevéllel együtt, és helyette nem kaptak üres levelet, utána a nõstény rendszeresen az akvárium üvegfalára rakta az ikrát. Ramirezi törpesügérek cserép helyett homokba vájt gödörbe rakják ikráikat. Az akváriumban tartott állatok ivadékgondozási ösztöne nagy mértékben csökken és igen kevés például az olyan vitorlás hal, mely nem eszi meg rendszeresen ivadékait.

- A sügér formájúak közé tartozó legtöbb faj ivadékának kelése a víz hõmérsékletétõl függõen 48-56 óra alatt megy végbe. Amint az erõsen tapadó ikraburkok felpattannak, akkor- ha a szülõk gondoznak-kiszedik a kis lárvákat, és vagy az elõre elkészített gödörbe hordják, vagy az ivadékok homlokán levõ tapadószemölccsel az elõre megtisztított másik helyre fölragasztják õket. Óvatosan, hogy egyetlen lárva se menjen veszendõbe, végzik munkájukat. A szülõk nélkül keltetett lárvák vékony szálon függnek, majd leperegnek a talajra. Itt kis csoportokba verõdve fejlõdnek tovább. Rendszerint az ötödik napra fejlõdnek ki, és rajban úszva keresik elsõ, élõ eleségüket. Bõséges táplálás mellett gyorsan fejlõdnek, és már a második héten áthelyezhetõk az azonos összetételû, és hõmérsékletû vízzel töltött nevelõakváriumba.

- Hamar nagyobb eleséget is kaphatnak és rövid idõ után, áttérhetünk a vágott és osztályozó hálóval szétszûrt Tubifex etetésére. A törpesügérek 6-8 hónapos, mások 1 éves korban vagy késõbb érik el ivarérettségüket.

- Meg kell említenünk egy, más halaknál szokatlan jelenséget, a nõstény állatok álpárzását, álívását. Ez akkor fordul elõ, ha akváriumunkban egy fajból csak nõstény hal van, és egyetlen hím sincs vagy elenyészõ, kevés. Ilyenkor két nõstény áll párba, és egyik átveszi a hím szerepét, de természetesen a termékenyítõ sperma helyett maga is ikrát rak le. Ha az akvarista az ikrázásnál nincs jelen, és nem tudja megfigyelni a tojó-, illetve spermacsöveket, csak az ikrák nagy számából, azok rendszeres, teljes elpenészesedésébõl következhetett erre a furcsa, szokatlan jelenségre. Ha ilyen nõstények közé hímet vagy hímeket helyezünk, az álpárok azonnal felbomlanak és párt választva ikráztathatók.

Symphysodon discus, Diszkoszhal  

Hazája az Amazonas és mellékfolyói, a Rio Negro, a Tapajoz. Diszkoszhal gyûjtõnéven négy alfajt, a barnát, a zöldet, a kéket és a Pompadourt vagy más néven a valódi diszkoszt értjük. A legelterejedtebb a barna diszkoszhal. Tartásuk, tenyésztésük mindenben megegyezik. Amikor az elsõ egyedek érkeztek hazánkba, még az a hír járta, hogy tartásuk igen nagy több száz liternyi, 28-30 fokos vízben lehetséges. Ez is, mint annyi más, ma már túlhaladott

58

álláspont, és tapasztalat szerint könnyen tartható a vitorláshaléhoz hasonló életkörülmények között.

A tágas, nagy úszóteret természetesen szereti, ezért ha lehet, tartsuk 150-200 literes akváriumban, és az inkább négyzet, mint téglallap alapú legyen. A nagyméretû medencét tõzeggel szûrt, 6, 5-6, 8 pH-értékû, 29 fokos vízzel töltsük fel. Talajt, lehetõleg, csak egész vékonyat tegyünk, hogy a talajban bomlástermékek ne képzõdhessenek. ajánlatos néhány lefordított, hosszúkás pálmacserepet elhelyezni, esetleg néhány cserépbe ültetett amazonasi kardnövényt.

Az ivadékot naponta kétszer kell etetni, vágott Tubifexszel, szúnyogálcával és nagy szemû vizibolhával. Amikor elérik a 10 cm-es átmérõt, elég, ha naponta egyszer bõségesen etetünk, amennyit megesznek. Minden körülmények között rendszeresen frissítsük a vizet, hogy a bomlástermékszintet lehetõleg alacsonyan tartsuk.

Az akvárium alján összegyûlt szennyezõdés rendszeres eltávolítása és friss, lágyabb vízzel történõ utántöltése ajánlatos. Bõséges, változatos táplálással 16-18 hónapos korban teljesen kifejlett, ivarérett egyedekké válnak, és számolhatunk közeli ívásukkal.

Amennyiben pár válik ki közüllük, úgy a többit azonos körülményeket nyújtó medencébe kell áttelepítenünk. Az egyedül nevelt tenyészpár vizét 6, 5 pH alá savanízhatjuk tõzeggel, és friss vízzel szûrjük át. Ajánlatos a hõmérsékletet 28 fok fölé emelni. Ha halaink nyugodtak, nem ijedõsek, rövidesen tisztogatni kezdik a behelyezett cserepek oldalát, és a vitorláshoz hasonlóan ívnak. Fiatal állatok 100-150, idõsebb tenyészpár 200-nál is több ikra lerakására is képes. Míg a többi sügérféle ivadéka mesterségesen keltethetõ és nevelhetõ, ezekkel kár megkísérelni. Ha a keltetés sikerül is, az öreg állatok nélkül, a mai ismeretek szerint, fölnevelésük lehetetlen.

A tenyészállatok felváltva gondozzák és még etetéskor is egyikük õrzi az ikrát. Az ivadékod 54-56 óra után kelnek ki. A szülõk egyenként szedik ki õket ikraburkaikból, és hordják át egy másik, elõre megtisztított cserép oldalára vagy növény levelére. Innen az ivadék 4-5 nap után elúszik, és ha idáig rendben is volt, most dõl el, hogy sikerül e felnevelni. Gyakorlattal rendelkezõ tenyésztõk már az ikrarakást követõ napon láthatják, hogy a szülõk termelnek-e hámváladékot, mely az ivadék elsõ tápláléka.

Ha az ivadékot gondozó állatok szemben állank az akvárium üvegével, hámfelületükön szürkés, penészhez hasonló bevonat látható. Ez a bevonat a pikkelyek alól kitüremlõ hám-, ill. nyálkahártyaváladék, melyet az elúszó ivadék azonnal megtalál és csipkedni kezd. Ha ez hiányzik, az ivadék szétrajzik az egész akváriumban, és másnap már éhen pusztul. A szülõk felváltva táplálják az ivadékot, és ügyesen adják át a sok kis utódot gondozásra egymásnak.

Ha megfelelõ mennyiségû a hámváladék, az ivadék nem távolodik el a szülõktõl, különösen az elsõ napokban nem. Mikor az esti szürkület beköszönt, szüleik a homlokukon levõ tapadószemölccsel ismét visszaragasztják az ivadékot a megtisztított növényre, cserépre. Így megy ez több mint 1 héten keresztül. A reggeli órákban felváltva összegyüjtik õket. A második héten az ivadék már apró Cyclopsot fogyaszt. Igen gyorsan fejlõdnek, a harmadik héten már grindállal etethetõk és áttérhetünk vágott Tubifex, apró szúnyoglárva etetésre is. A kezdeti idõben kizárólagos táplálékot jelentõ hámváladékot késõbb csak reggel és este fogyasztja, míg a nyolcadik héten szüleiktõl különválaszthatók. Hosszú, fáradságos, kitartó munka eredménye az így fölnevelt kis család, de a siker minden fáradságért kárpótolja az akvaristát.

Steatocranus casuarius, Kazuárfejû sügér  

Hazája Dél-Afrika, a Kongó alsó szakasza, ahol lassú folyású öblökben, kiöntésekben él. Erre utal rossz úszókészsége is. Úszóhólyagja aránylag fejletlen. Mégis kedvelt akváriumi hal, elsõsorban bizarr fejformája és ivadékgondozása miatt. A szakirodalomban általában tévesen ismertetik nagyságadatait. Köztudott, hogy az akváriumban tartott és nevelt állatok nem érik el a szabadból befogottak testnagyságát. A hímek 12-14 cm-es nagyságúak,

és a nõstények 10 cm fölött vannak. De valahol, csak a 7-9 cm érik el. Testük nyújtott, hamuszürke, sötétebb keresztsávokkal megtörve, szemgyûrûjük ragyogó zöld.

Az ikrázó vagy ivadékot gondozó állatokon világos folt jelenik meg a farokrésznél. A hímek hátúszója erõsen megnyúlt. A legbiztosabb ivari jel azonban a fejtetõn sisak alakban elhelyezkedõ zsírpárna. A nõstényeknél is megvan ez a zsírlerakódás, de sokkal kisebb mértékben.

Tartásukra 40-50 literes külön, vagy nagyobb társas akváriumot tudunk ajánlani. Más fajú halakat nem bántanak, csak a kifejlett állatok kergetik egymást. Különösen a kiválasztott helyükrõl ûzik el a betolakodókat. Tartómedencéjük egyben szaporító is, ezért inkább külön akváriumot javaslok. Ezt 2-3 lyuknyílású virágcseréppel rendezzük be. Hõmérsékletigényük 25-28 fok, így tartva szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget. Már 7-8 hónapos korban ivarérettek, te teljes fejlettségüket 1 éves koruk után érik el. A csapatból kivált pár maradjon a megszokott környezetben, és a többit helyezzük át új medencébe. Rendszerint a cserepek belseje az ívóhelyük, melyet a nyíláson kikukucskálva õriznek mindketten vagy felváltva.

59

A cserépben ívás után a nõstény,a nyílással szemben a hím helyezkedik el. Kopoltyúmozgásuk erõsebb lesz, hajtva, pumpálva befelé az akvárium vizét az ikrákra, ivadékokra. A már kikelt ivadék 1-2 hétig nem hagyja el a cserép belsejét, és a szülõk táplálják õket megrágott eleséggel. A kis, 1-1, 5 cm-es sötét színû ivadékok elõször csak a cserép szájáig, majd a környékére merészkednek ki. Késõbb a nõstény vezetésével indulnak eleségkeresésre. Az elsõ napokban többször visszatérnek a cserépbe, késõbb csak este. A bejáratot a szülõk õrzik tovább. Gyorsan fejlõdnek, és ivadékkorban úszásuk is könnyebb. Vadásznak az élõ, apró eleségre.

Pterophyllum eimekei, P. scalare, Vitorláshal  

Az amazonas és mellékfolyóinak, a Rio Negrónak lakója ez a legérdekesebb testformájú, annyiak által megcsodált és kedvelt díszsügér. A szabad természetben, ahol elkülönülve élnek, a P. eimekei 16-18 cm teljes magasságot ér el kifeszített úszókkal, míg a a P. scalare testmagassága 25 cm felett van. Akváriumban tartott halaink e két faj keresztezõdésébõl elõállt változata, ezért együtt tárgyaljuk a két fajt.

Megszokottab, elterjedtebb a “scalare” név. Teste különösen magas, kifeszített úszói miatt legalább 100 literes akvárium szükséges ahhoz, hogy megfelelõen fejlõdni tudjanak. Az akvárium kristálytiszta, enyhén savanyú vizét lehetõleg hosszú szálú növényekkel telepítsük be, hogy azok között könnyen mozoghassanak. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget, Tubifexet, szúnyoglárvát. Megfelelõ tartás mellett 10-12 hónap alatt ivaréretté válnak és

szemgyûrûjük ekkor már piros színben ragyog.

A tágas medencében kifejlõdött állatok lassan elkülönülnek és az ivarilag egyformán fejlett egyedek párt választanak. Az így kialakult párok tenyésztésében rendszerint eredményesebbek, mint a késõbb mesterségesen összehozottak. A kivált pár az ikra rakásához helyet választ, mely legtöbbször vízinövények széles levele, de szívesen rakják az ikrát mûanyagból vagy zöld üvegbõl készített mûlevélre, cserép oldalára, szükségbõl az akvárium üvegfalára is.

A gondosan megtisztogatott helyre 300-500 ikárt raknak gyöngysorszerûen, melyet a nõstény után csúszó hím folyamatosan termékenyít. Íváskor jól megfigyelhetõ, hogy a nõstény tojócsöve szemölcsben végzõdik, viszont a hím ivarszerve kúp alakú. Ez a legbiztosabb ivari meghatározó, esetleg öreg hímeken a buldoghoz hasonló zsírhomok. Az ikrát fölváltva õrzik, de az akváriumban rendszerint 24 óra után maguk elfogyasztják. Igen ritka az a pár, mely az akváriumban is ivadékgondozó marad, és mint annyi sügér, ivadékát felnövésig védelmezi. Ezért ajánlatos másnap elvenni az ikrát és mesterséges gondozással fölnevelni.

A nevelõmedencében ikrával lefelé fordítva helyezzük el a mûlevelet, és apró szemû légporlasztással gondoskodjunk a megfelelõ oxigénellátásról. Penészedést gátló gyógyszereket adagolhatunk a vízbe. A 26-28 fokos vízben tartott ikra 52-56 óra alatt kel ki. Kezdetben hosszú szálon függ, majd néhány óra múlva a talajra potyog. További 4 nap múlva szinte egyszerre kezd úszni a sokszor több száz darabból álló csapat. Fölnevelésük könnyû, mert már az elsõ nap könnyen etethetõk a sórák petéjébõl keltett naupliusszal, de más finom apró eleséggel is. A második héten már finomra vágott és osztályozószitán átszûrt Tubifex-pépet is megesznek, és 6-8 hetes korban elérik a teljes úszóval mért 4 cm-es magasságot. Ajánlatos vizükbe 10 literenként 1 csapott evõkanál konyhasót tenni, mert így gátoljuk a gombák fejlõdését.

A kellõen táplált tenyészállatok 8-10 nap múlva ismét ívnak, és ez késõbb növekvõ idõvel több alkalommal is megismétlõdik. Majd utána több hónapos szünet, pihenési idõszak következik.

Ha fátyolos vitprlást akarunk tenyészteni, úgy ajánlatos, hogy a párnak csak egyik tagja legyen a fátyolos, míg a másik a sima alapforma. Két fátyolos egyed ivadéka rendszerint már torzult és nem egyenes sugarú, úszójú. Amerikában tenyésztették ki az ún. Füstszínû, majd két füstszínû továbbtenyésztésébõl a fekete változatot.

Füstszínû párok ivadéka között kb. 25 % fekete egyed található. Ezek a fekete egyedek igen lassú fejlõdésûek, és ha felnevelésükrõl külön nem gondoskodunk, lassan elpusztulnak. Ha a hatodik, nyolcadik napon a keltetõakváriumot világos papírlapra helyezzük vagy egy világos zománcú edénybe rakjuk át õket, felülrõl nézve könnyen kiválaszthatók a fekete színûek. Tegyük ezeket küön akváriumba, és tápláljuk a többinél bõségesebben. A füstszínû és a fátyolos változat keresztezõdésésbõl jött létre a füstszínû fátyolos, majd még tovább a fekete fátyolos tenyészváltozat. Ezeket újabb színváltozatok követték. Igen szép és érdekes spontán mutációk, melyek jól örökítik jellegzetes tulajdonságaikat. Legelterjedtebb a közkedvelt márvány, az arany, a szellem és a zebra változatok.

A márványvitorlás testét szabálytalan rajzú ezüst, fekete és arany pikkelyek borítják. Két azonos mintázatú egyedet nem lehet találni. Világos és sötét színdominánsukra oszthatók inkább. Tenyésztésüknél arra kell törekedni, hogy lehetõleg a rajzolatok határai éles vonalúak és ne elmosódottak legyenek. Ha két sötét alapszínûvel tenyésztünk, az érdekes rajzok eltûnnek, és gyakran fekete színváltozat - mélyfekete foltokkal - alakul

60

ki. Itt is ismert természetesen a fátyolos változat. Az aranyvitorlás is széles körben elterjedt. Ivadékkorban testük halványsárgás színe nem annyira mutatós, hogy azonnal megragadná a szemlélõ figyelmét. A kifejlett példányok már igen szépek. A mély sárga, aranyszínû hímek homlokán jelentkezõ vörös szín alapján nevezték el õket vörös vitorlásnak. Ez teljesen homogén utódokat ad, ellenálló, gyorsan fejlõdõ, népes családokra számíthatunk tenyésztésüknél.

A szellemvitorlás tenyészváltozatát inkább érdekes, mint szép. Ennek oka, hogy talán a legérzékenyebb minden gombás, parazitás fertõzéssel szemben, ezért ritka a szépen fejlett, egészséges úszójú és tenyésztésre is alkalmas példány. A tenyésztési eredmények is csak mérsékeltek. Az ivadék könnynen kap úszópenészt, és ez végleges úszódeformálódást idéz elõ. Testének alapszíner kékesszürke, hát- és hasúszójának fekete rajza a testre nem terjed át, csak a farokrész elõtt van egy félkör, sokszor hold alakú fekere folt. Kopoltyúfedõi, tapogatónak megnyúlt úszói kékesen irizálnak.

Legújabban importált a zebra tenyészváltozat. Világos és sötét változatánál az eredeti törzsforma négy függõleges sötét csíkja helyett hét erõs kontúrú csík van. Ezek között pontsorok láthatók.

Pseudotropheus auratus, Türkiz aranysügér  

Az 1960-as évek új halimportjával a Nyassza-tóból került Európába, családjának egyik legszebb képviselõjeként. Az ivadékok megjelenésük pillanatában - mikor anyjuk szájából kiúsznak - 10-12 mm nagyságúak, világító sárgák, kék sötét, majdnem fekete csíkkal homlokuktól farokúszóig. A hosszú testük kétharmadát fedõ hátúszóban is fekete csík fut végig, a farokúszóban pontrajzokkal. Hasrészük sárga, ezüstös. Ez a remek sárga-fekete "ruha" a nõstényeken állandó,

a hímeken azonban csak addig marad meg, míg ivarérettségük a 8-9 cm-es testnagysággal be nem következik.

A legfejlettebb, legöregebb hím pár nap alatt átszínezõdik, "ruhát cserél". Az alsó csíktól lefelé sötét olajszínû, majdnem fekete, a csíkok között ragyogó türkizszínû lesz a hátrész is. Sárga úszóival, farok alatti úszójában, mely szintén sötét, nagy sárga ponttal. Szemgyûrûjük sárgásfekete.

A fogságban megfelelõen tartott állatok is 12-13 cm-re fejlõdnek ki. Tartásuk tehát nagy medencét igényel, melyet hazájukhoz hasonlóan kell berendeznünk.

Természetesen palából (az eternit nem jó), cserepekbõl és csövekbõl bujkálásra alkalmas zugokat, rejtekhelyeket kell kialakítani. Hazájában, ahol sziklák, kövek között él, elég nagy életteret biztosít magának. Már korán kergetõzni kezd, ajánlatos ezért több egyedet és fajt tartani a 100-200, vagy még több literes tartó- és egyben tenyésztõakváriumban. Ha csak kevés hal van, a leggyengébb pusztulásához vezet,- mert képesek halálra üldözni egymást. A leggyengébb mindig életveszélyben van. Sok hal, több faj esetén a kergetõzés megoszlik, és az üldözött eltûnik a többi között. A kemény, enyhén lúgos tiszta, 24-26 fokos vízben szívesen fogyasztanak minden élõ és lágy növényi táplálékot, algát, forrázott salátát, spenótot, kiegészítõ táplálékként. A megfelelõen tartott fiatal állatok 8 hónapos korban - bár még nem teljesen kifejlettek - ivarérettek. A megszokott társas akváriumban - más fajok jelenlétében is - ívnak. Ivadékgondozásuk a legfejlettebb "szájköltés" A talaj túrása nem jellemzõ és az ívásnak nem elõkészülete. Sok alkalommal megfigyelhetõ ívásukat fekvõ, de ferde palalapon is, ahol ásásra, túrásra igazán nincs mód. A hím és a nõstény oldalára fekve, körbeúszik egy képzeletbeli középpont körül, és sokszor félkörönként hirtelen ugrásszerû iramodást tesz.

A közben lerakott 2-3 mm nagyságú ikraszemeket ekkor kapja a nõstény a szájába. Az ikrát mindig egyessével rakja, és termékenyíti meg a hím. Az ívás a kevés ikra ellenére 1-2 óra hosszat is elhúzódik, mert a többi hal elkergetése, a násztánc újrakezdése idõt vesz igénybe. A lerakott ikrák száma általában 10-40 db, természetesen a nõstény nagyságától, teltségétõl függõen. Az ívás befejezése után a nõstény félrevonul, és elkezdi szájában az ikrák forgatását, költését. Az ikrák kikelési idehe 8-14 nap. További 1 hét a kifejlõdés, az elúszás, tehát az az idõ, amikor a nõstény szájából a kishalakat kiengedi. Ez általában 21 nap.

Ívás után az ikrát tartó nõstény sokszor elhúzódik a medence sarkába. Békésen itt sem maradhat a többiektõl, ezért ajánlatos ide búvóhelyet készíteni. Ha a nõstényt az ívás után rögtön kifogjuk, az ikrát gyakran kiköpi. Az így kiköpött ikrák természetesen mesterségesen is kikelthetõk, egy kis üvegkádban xantakridines vízben, erõs szellõztetés mellett. Az eredmény általában 50 %-os. Ha a nõstényt csak 1-2 hét múlva fogjuk ki, mikor a kelés már feltehetõen megtörtént, akkor az ikrákat, lárvákat szájában tartja, és tovább gondozza. Az azonos vizû, hõmérsékletû, de csak 20-30 literes kis akváriumban már elég egy oldalára fektetett virágcserép.

A nõstény a 21. nap kiengedi szájából az ivadékot, és ezek azonnal enni kezdenek apró naupliusokat, cyclopsokat. Gyakran visszatérnek - külsõ behatásra - anyjuk szájába. Pár nap után annyira fejlõdnek, hogy anyjuk már nyugodtan eltávolítható. Soha ne tegyük azonban vissza a közös medencébe. A hosszú költés idõ alatt rendszerint nem, vagy a kezdeti idõben csak keveset táplálkoznak és természetesen így lefogynak, legyengülnek. 1-2 hetes jó táplálás után, ha megerõsödnek, mindig este tegyük vissza a társas medencébe - a lámpa eloltás elõtt -. hogy másnap ne számítson új jövevénynek, melyet a többiek szívesen kergetnek.

61

Tenyésztésük türelmet, kitartásat igénylõ, igazi akvarista feladat.

Polycentrus schomburgki, Dél-amerikai tüskéssügér  

Ez a kifejezetten ragadozó hal Guyana, Venezuela és Trinidad lassú folyású és állóvizeinek lakója. Testének majdnem egyharmadát hatalmas feje és szája alkotja. Ennek a szájnak éles fogai biztosan ragadják meg a zsákmányt. Teste barnásszürke, barna és világosabb színû foltokkal, olykor elütõ sötétebb harántcsíkokkal. Igen erõs a mimikrije, hasonulása a környezet színéhez. Sûrû növénnyel telepített cserép és kõ vagy más búvóhelyekkel berendezett

akváriumban nálánál nagyobb testû halak társaságában is jól érzi magát, és azokat nem is zavarja. Kis halakat azonban villámgyorsan megragad.

Zsákmányát mindig fejjel lefelé nyeli el. Végszükségbõl fogyaszt más élõ eleséget, de jó tenyészállatokat csak apró halak rendszeres etetésével lehet nevelni. Erõsen fejlett hím 8-9 cm-re is megnõ, a nõstény 1-2 cm-rel kisebb.

Tartásához elég a 22-24 fokos víz, íváshoz több meleget kíván. Közös medencében is ívik, ha a feltételek megfelelnek számára. Ha külön akarjuk ívatni, rendezzünk be egy 20 literes akváriumot búvóhelyekkel. Ívás elõtt a hím majdnem fekete, a nõstény világosbarna színû lesz. Ilyenkor már rendszerint megjelenik a nõstény kis tojócsöve.

Az ikrát a cserépbarlang fölsõ oldalára ragasztja. A termékenyítés így majdnem 100 %-os. A hím vigyáz az ikrákra, melynek száma lehet 400-500 is. Az ivadék három nap után elúszik, és azonnal eleség után kutat. Ekkor már a hímet is el kell távolítanunk. Ha közös akváriumban ívtak, a cseréppel, kõvel kiemelt ikrát mesterségesen gondozással is kikeltethetjük, hogy ne zavarjuk meg az akvárium megszokott életét. Az ivadék gyorsan fejlõdik, a negyedik héten már vágott Tubifexszel etethetõ. Ha nagyobbak, úgy a tenyészanyagnak szánt halakat már korán élõ halivadék etetésére foghatjuk, így hat hónapos korukban új tenyészanyaggal rendelkezünk.

Pelmatochromis Thomasi, Tamás-Sügér  

Libéria, Sierra Leone a hazája. Az 1960-as években hozták be elõször Európába. Testének felépítése, a többi sügérrel szemben, magas, ezért hosszú idõn keresztül vita volt családi hovatartozása körül. A 6-7 cm-re megnövõ törpesügér teste szürkéskék, inkább zöldes hát- és sárgás hasrésszel. Több elmosódott halvány keresztcsík mellett, zöldes csillogású foltok, pikkelysorok vonulnak végig rajta. Ezek az úszókra is áthúzódnak. Hátúszójának sugárvégeit vörös pontok díszítik.

Békés természetû, ezért társas akváriumban is jól tartható, szívós, igénytelen. Ezért is terjedt el rövid idõ alatt elég széles körben. A kifejlett hímek rendszerint erõsebbek, valamivel nagyobbak nõstényeiknél. Társas akváriumban tartva is szívesen ikráznak, ha védettebb hely kínálkozik számukra. Ívóhelyül lapos köveket vagy cserepek belsejét választják ki. A hím ívás elõtt gondosan megtisztítja az ívóhelyet. Ide rakják le 200-300, de néha még több szürkéssárga ikrájukat. Ezek gondozását mindkét szülõ végzi. Felváltva tartják távol az akvárium többi lakóját. A kis halak 2-3 nap után kelnek ki. A szülõ az elõre elkészített kis gödörbe, a növények tövéhez hordják el õket. Ezt a költözést, ha zavarják õket, többször is megismétlik. A kis halak 2-3 nap múlva elúsznak, és ezt a nagy létszámú csapatot a szülõk már nem képesek megvédeni: áldozatul esnek a többi hal étvágyának. Az ikrákat ezért kelés elõtt azonos vizû keltetõ-nevelõ medencébe kell átrakni és a vitorláshalakkal kapcsolatban már lírt módon kezelni. Etetésük, az elúszás után apró élõ eleséggel kezdõdik. Gyorsan fejlõdnek, a második, harmadik héten már apróra vágott, szûrt Tubifexszel etethetõk.

Pelivicachromis taeniatus, Bíborhasú sügér  

Hazája Afrika, a Niger és mellékfolyói. Ennek a 10 cm-re megnövõ ragyogó színû sügérnek napjainkban egyre több barátja akad. Nagyobb halak társaságában, társas medencében is jól tartható. Szereti a kristálytiszta, 24-26 fokos vizet és a búvóhelyeket, ahol társas medencében is lerakja ikráját.

A hím sárga, úszójának rajza fekete, a fejrészen átmenõ sötétebb keresztcsíkok, testének sárgásarany alapszíne dekoratív.

A nõstények a szépen színezett hímeknél is élénkebb színûek, és különösen ívás elõtt a borvörös hasrészük szinte vonzza a tekintetet. Minden élõ eleséget szívesen fogyasztanak, és 6-8 hónapos korban már elérik ivarérettségüket.

Rendezzünk be számukra 20-30 literes medencét talajjal vagy anélkül, legföljebb kevés finom homokkal. Szívesen ívnak leborított virágcserépben, melyen 2-3 cm átmérõjû lyukat fúrunk. A cserepet a nõstény hamar elfoglalja és megtisztogatja. Néhány nap múlva a hím is rendszeres látogatója lesz, míg végül 50-100 hosszúkás, halványsárga ikra tapad a cserép belsõ oldalára. A nõstény egyedül gondozza az ikrát. Célszerû ilyenkor a hímet eltávolítani.

62

Biztosabb az eredmény, ha keltetjük az ikrát. Cyclops nauplius eleséggel az ötödik nap elúszó ivadék könnyen fölnevelhetõ, a negyedik héten már vágott Tubifexet fogyasztanak.

Pelmatochromis klugei  

Az afrikai sügéreknek ebben a családjában még sok a bizonytalanság a név, és a családi besorolás körül. Még is foglalkozunk velük, mert eredményes tenyésztésük, aránylag széleskörû elterjedésük szükségessé teszi. Lehetséges a nevek megváltozása, új nevek megjelenése. Tartásukon és tenyésztésmódjukon ez azonban semmit sem változtat.

Hazája Afrika: Nigéria, Ghána. Lassúfolyású vizekben, tavakban él.

Ez 6-7 cm-esre megnövõ, nyúlánk testû törpesügér egyik legszínesebb tagja családjának. Színe barnásvörös, sötétszegélyû pikkelyekkel. Úszó sárgásszínezetûek, aranycsíkokkal, a farokúszón, a hátúszó végén sötét pontokkal. Testén sötét és aranyszínû csík húzódik végig, hasrésze kékeslila. Alsó és felsõ ajka, a kifejlett állatoké aranysárga. Igen békés természetû, társas akváriumban is jól tartható. Sem a többi halakban, sem az akvárium növényeiben nem tesz kárt. Nem szereti az erõs fényt, ezt az elhelyezésnél figyelembe kell, vegyük. Kifejlett korban az ivarok könnyen megkülönböztethetõk.

A kis nõstények élénkebb, bíborvörös hasszíne, aranyragyogású hátúszója és az ikrázást bevezetõ „násztánca” a nagyobb testû hím elõtt biztos jele érettségüknek.

Az ívás helyét a nõstény választja ki. A cserép belsejébõl, vagy a kövek, fadarabok alól kihordja szájából a homokot, hogy kis gödröt is ásson. Ide rakja le 100-150 ikráját, melyet õ maga gondoz. Akváriumban nem jó nevelõ,. Külsõ zavaró hatások következtében az ívás után gyakran megeszi ikráját. Ezért az ikrák mesterséges keltetését tudom ajánlani. Az aránylag lágy vízben, 24-26 fok mellett 3 nap alatt kelnek ki. A lágy vízre nagy szükség van. A már kikelt kishalak felnevelése könnyû. Bõségesen fogyasztják az apró naupliust. Jó etetés mellett, 6 hónapos korra kifejlõdnek, és tovább tenyészthetõk. A sügér kedvelõk egyik legszínesebb halukat ismerhetik meg bennük.

Papiliochromis ramirezi, Szivárvány törpesügér  

Hazája Venezuela, a Rio Apuré, a Rio Meta és mellékfolyói. Az ismert törpesügérek, legszínpompásabbja, ez az 5 cm-re megnövõ hal. Színét, pompáját leírni, majdnem lehetetlen, hiszen különbözõ fényben - mint magyar neve is mutatja - a szivárvány valamennyi színét megtalálhatjuk rajta. Alapszíne szürkésbarna, melyet pikkelyein csillogó kék rajzok, pontok díszítenek. Tartása sügérfélék nagy családjában talán a legtöbb problémát jelenti. Kifejlett állatok új

környezetbe már nehezen helyezhetõk át, ezért ajánlatos, tartómedencéjében tenyészteni is.

Több fajbelivel közös medencében tartható, melyet kristálytiszta vízzel töltünk fel. A dús növényzet között hagyjunk kis szabad területeket, s oda búvóhely kialakítása céljából, az ikrázás elõsegítésére virágcserepeket helyezhetünk el. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget. Kifejlett állatokon az ivarok megkülönböztetése könnyû. A kis hímeken a hátúszó 3. sugara erõsen, szinte antenna szerûen megnyúlt, sokszor az úszó magasságának kétszeresére. A nõstények 1-2 cm-el kisebbek, és a hasrészük már ivarérettségük elõtt is borvörös. Jóval teljes fejlettségi idejük elõtt ívni kezdenek. Ha nincs megfelelõ hely, úgy készítenek maguk számára kis homokgödröket. Szívesen rakják az ikrát a homokba benyomott kaktuszcserépbe, vagy ebbe a cserépbe helyezett, kis lapos kõre. Ha lehet, helyezzünk el több ilyen pici cserepet, hogy közöttük válogathassanak.

A kiválasztott cserepet gondosan megtisztítják, és óvják az akvárium többi lakójától. A nõstény tojócsöve jól látható. A nõstény 1-2 óra alatt 150-200 halványbarna ikrát rak, melyet a hím azonnal megtermékenyít. Az ikrát felváltva õrzik, de féltésbõl gyakran megeszik. Ajánlatos tehát az ikrát elvenni, és mesterséges gondozással kikeltetni.

26-28 fokos vízben 52-56 óra alatt kel ki az ivadék, és 4 nap múlva szinte kirajzik a kis család. Ajánlatos ilyenkor a keltetõ akvárium vizét 5-6 cm-re leereszteni, mert a kikelt kishalak a víz színének közelében a fény felõl oldalra tódulnak. Rotatoriaval, finom cyclops nauplisszal etetve aránylag gyorsan fejlõdnek, és nem sokkal késõbb nevelõmedencébe helyezhetõk át.

Nannochromis nudiceps  

Hazája Kongó és vidéke. Teste nyújtott, 7-8 cm-re nõ meg. Az ivarok között a nagyságban nincs különbség. Háta szürkés. Legfeltûnõbb a zöldes gyöngyházfényû csillogás egész oldalán a hosszú hátúszó és a farokúszó felsõ színének sárgásfehér, barna csíkos színezete. Ajka telt és duzzadt. A nõstények talán még színesebbek, mert hasrészük halványlilás. Ivarérett nõstényeknél a tojócsõ tartósan megfigyelhetõ

Tartására - míg a pár nem vált külön - inkább közös akváriumot ajánlok, mert egymás között sokszor marakodóvá válnak. Vízigényük: 7 pH és 24-26 fok.

Mint a legtöbb sügér, szeretik a búvóhelyeket. Az akvárium növényeiben nem tesznek kárt, inkább félénkek. Más

63

halak társaságában többet mutatkoznak, mozognak és minden élõ eleséget szívesen fogyasztanak. Megfelelõ tartási és táplálási körülmények között márt 6 hónapos korban ivarérettek, és ha jó ívóhelyet találnak, a kialakult pár hamar kisajátítja azt. Elkergeti innen és környékérõl a medence minden lakóját. Ívóhelynek szájára állított, 6-8 cm nagyságú cserepet ajánlok, az eredeti kifolyólyukat 1, 5 cm-re bõvítve ki. Az elfoglalt cseréphez a nõstény csalogatja mindig a hímet, és belsõ falára 80-100 nagy szemû, 3 mm átmérõjû ikrát raknak, ragasztanak. Az ikrák színe halvány hamuszürke, nem áttetszõ.

Az ikragondozást a nõstény végzi, de fogságában, talán félénksége következtében, nem jó nevelõ, ezért ajánlatos az ikrát mesterségesen keltetni. Egy erõsen szellõztetett, 4-5 literes akváriumban az ikrák 3 nap alatt kelnek, és további 3-4 nap múlva szabadon úsznak. Aránylag nagytestûek, bõséges táplálás után 2 hónapos korban már 2-2, 5 cm-es, színesedõ kishalakban gyönyörködhetünk.

Nannacara anomala, Színes törpesügér  

1934 óta sok társas akváriumban honos az a Brit Guyanából származó törpesügér. Színe nagyon változó és erõsen függ környezetétõl. A 7 cm-re megnövõ hím kékeszöld színe, kopoltyúfedõjének rajzai, úszójának vörös szegélye harmónikusan olvad össze.

A sokkal kisebb, csak 5 cm-re megnövõ nõstény sárgásbarna, sötétebb harántcsíkokkal, amelyek különösen az ikrázás idején szembetûnõk. Békés természete következtében minden akváriumi hallal közös medencében tarthatók. Ha a víz és a hõmérséklet megfelelõ számára, akár az akvárium egyik sarkában vagy a szûrõ tövében is ívik.

Szívesen ívnak védett helyen elhelyezett kis virágcserépbe, melyet nõstény tisztít és véd az akvárium többi lakójától. Anyai gondozású családot alkot, és ez az ösztöne olyan erõs, hogy a nálánál sokkal nagyobb testû halakat is elzavarja

még ívóhelyének környékérõl is.

A hímet is csak az ívás idején tûri meg, míg a lerakott 80, néha 200 ikrát megtermékenyíti. Társas akváriumban is harciasan kivívja, hogy egyetlen hal se jusson a csemegeszámba menõ ikrákhoz. A második nap estéjén ajánlatos az ikrát cserepestõl elvenni, és mesterséges gondozással külön akváriumba keltetni. 26-28 fokos vízben 54-58 óra alatt kel ki, és további 5 nap múlva elúszik az addig a talajon vergõdõ ivadékcsapat.

Az ikrával együtt kivehetjük a nõstényt is, hogy a külön akváriumban tovább gondozza azt. Megfigyelték, hogy szájában Tubifexet „összerágva”, az ivadék közé köpi, hogy így ellássa õket eleséggel.Az ivadék gyorsan fejlõdik, és 3-4 hónapos korban már ivarérett.

Mesogonistius chaetodon, Tõzegsügér  

Észak-Amerikában: New York, Maryland, New Jersey államokban az álló- és igen folyó vizekben él ez a kedvelt, 8-10 cm megnövõ, magas testû sügér. Hazájában a hõmérséklet ingadozása következtében a víz sokszor majdnem fagypontig lehûl, de nyáron sem melegszik fel 25 fok fölé. Színe szürkéssárga, sötétebb, barna keresztcsíkokkal. Hátúszójában és mellúszójában is sötét és narancsszínû sugarak helyezkednek el. Kopoltyúfedõje zöldes rajzú, vörös szemgyûrûvel. Ideális akváriumi hal

azok számára, akik nem akarják költségeiket magas villanyszámlával növelni. A normális szobahõmérséklet tartásához és tenyésztéséhez tökéletesen megfelel.

Minden élõ eleséget szívesen fogyaszt, így táplálása sem jelent gondot. Az ivarok megkülönbözetése nem könnyû, csak teljesen kifejlett állatokon, íváskor lehet bizonyossággal megállapítani.

Ha több állatot közös medencében tartunk, vizük friss, középkemény, és enyhén savanyú, jól tartott, kifejlett állatok hamar ívni kezdenek. Az akvárium növényei között a homokban kis gödröket vájnak, ide rakja le a nõstény az ikrákat. Az ikra õrzését íváskor színtelenebb hím veszi át. Ilyenkor ajánlatos a nõstényt, és ha van, a többi halat is kifogni. Az ivadék 48 órán belül kel ki, és további 3-4 nap múlva elúszik.

Közben a hím esetleg többször is más-más gödrökbe hordja el õket. Elúszás után távolítsuk el a hímet. Az ivadék felnevelése planktoneleséggel könnyû.

Lamprologus brichardi  

A hatalmas, 650 km hosszú és helyenként 80 km széles, 1470 m mély Tanganyika-tó a hazája. Az afrikai nagy tavak sok, idáig több mint 150 maghatározott sügérfajukkal nemcsak a szín, de a forma és az alak sokféleségében is szinte kimeríthetetlennek látszanak.

A víztõl kivált sziklás partok üregeinek, repedéseinek lakója. A kifejlett állat 10 cm hosszúságot ér el úszóival. A

64

törpesügéreket kedvelõk számára tehát különösen ajánlott hal. Tartására és tenyésztésére egyetlen 50-60 literes medence már megfelelõ. Legjobb ha egy kis csapatot (4-6 db-ot) vásárolunk a fiatal ivadékokból, mert a nemek megkülönböztetése nem könnyû. Kifejlett állatoknál a hátúszókról lehet az ivart megállapítani; a hímé erõsen megnyúlt. Testük alapszíne halvány szürkéskék, úszóik fehérrel szegettek. Szemgyûrûk zöld, a szájtól a kopoltyúig barnás csík húzódik. Ugyancsak fehérrel szegett az erõsen,

villásan megnyúlt farokúszó.

Medencéjüket nagy kövekbõl készített barlangokkal, búvóhelyekkel kell kialakítani. Növényeknek vízipáfrányokat javasolhatunk. A kezdetben félénk halak pár nap után otthonosan érzik magukat a közép kemény, enyhén lúgos és 23-24 fok hõmérsékletû vízzel feltöltött akváriumban. A savanyú kémhatású vizet - a többi afrikai sügérhez hasonlóan - nem bírják. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget, és néha algát, kiegészítõ tápláléknak a lágy növények hajtásai.

Hat hónapos korban már ivarérettek, és elkezdõdik a párválasztás. Ha nem vigyázunk a legerõsebbek hamar tönkreteszik a többit. A medencében végül csak egy pár marad, és kiválasztják a számukra legmegfelelõbb ívóhelyet. Ha homok vagy kavics van útban, azt kihordják a barlang elé. A köveket tisztogatják, és a hím kifeszített úszókkal udvarol nõstényének. Az ikrázóhely tisztításában, elõkészítésében a nõstény mindig tevékenyebb. A gondos tisztogatás után egymás mellett csúszva rakják le a vörösbarna, 150-200 ikraszemet.

A nõstény ívás után elûzi a párját, és maga vigyáz, õrködik tovább. Ilyenkor jó a sok búvóhely. Az ikrákat tisztogatja és három nap után a kikelt lárvákat egy még védettebb sarokba, esetleg kövek közé hordja át. Az ivadék öt nap után kezd eleséget keresni a talaj. A kövek közelében. Mozgása inkább az ugráláshoz hasonlít, mint az úszáshoz.

Ha táplálása megfelelõ, három, négy hét alatt 2 cm-re is megnõ és színre, alakra - a hosszú úszósugarak nélkül - azonos szüleivel.

Julidochromis ornatus  

Hazája a Tanganyika-tó. Sziklás, köves partszélein, repedéseiben, üregeiben él ismert három másik fajtestvérével együtt. A legelterjedtebb, és tenyésztése is a legegyszerûbb.

Az ornatus az akváriumban 6-7 cm-re nõ meg. Testének alapszíne halványsárga, melyen három sötétfekete hosszanti csík fut végig. Úszói szintén sárgák, fekete sugarakkal, szemgyûrûje zölden irizáló. A nemek színe azonos, és a test

nagysága sem ad biztos támpontot az ivar megállapítására.

Tartásukhoz megfelelõ vizû, közös akvárium is jó, de inkább külön rendezzük be nekik egy 30-40 literes kis medencét, ahol jobban megfigyelhetjük õket. A medence berendezési tárgyai a következõk: kis virágcserepek, oldalukon, aljukon fúrt 1-1, 5 cm-es lyukakkal; tetõcseréplapok vagy természetes palalapok. A cserepeket szájukkal a talajra fordítva helyezzük el, sötét üregeket, kis barlangokat képezve belõlük. Köztük vagy föléjük teraszokat építhetünk úgy, hogy a lapok között elhelyezett kövek 1-2 cm-es szûk réseket képezzenek (a mesterséges pala nem jó). Annak ellenére, hogy hazája Afrika, nem különösebben melegigényes. A 24-26 fok, tartásra és tenyésztésre egyaránt megfelel. A nagy tavak mélységük következtében nem melegszenek fel jobban, és a lebegõ anyagok következtében aránylag kis mélységben is félhomály van. Így nem szeretik az erõs megvilágítást. Ha növényt is akarunk tenni a vizükbe, úgy lándzsás vízipáfrány ajánlható, mely gyökereivel könnyen rátapad a cserép- és palalapokra, ezen felül jól díszíti akváriumainkat.

Kis korban jól megférnek egymással, és a lapokhoz simulva keresik eleségüket. Szívesen fogyasztanak minden apró élõ eleséget. Szájuk igen kicsi, etetésnél, az eleség megválasztásánál erre ügyelnünk kell. Gyorsan fejlõdnek, 6-8 hónapos korban megkezdõdik a harc az életér, az ívóhely elfoglalásáért. Elõször csak finoman csipkelõdve, majd egyre erõszakosabban kergeti a többit a kialakult, egymásra talált párt. Gyakori eset, hogy az üldözött a tetõüveg résén kiugrik. A párt hagyjuk mindig az eredeti helyén, és a többit helyezzük át másik medencébe. Az esetek nagy észében az ívást, az ikrákat nem sikerül megfigyelni, mert vagy a cserepek belsejében, vagy a lapok aljára ragasztják õket.

Számuk sem nagy, átlagosan 20-30 db. Ennél több ritkán van. A sötét színû ikrák a víz hõmérsékletétõl függõen 2-3 nap alatt kelnek ki. A szülõk felváltva gondozzák õket, majd 6-8 nap után már úsznak szabadon, lapulva, legtöbbször háton, a kelési hely környékén, a teraszok alatt. Védett helyüket csak késõbb, eleségre vadászva hagyják el. A szülõk nem vezetik õket, inkább a mozgáskörletüket védik. Rövid idõ után ismét ívnak, rendszerint ugyanarra a helyre, ha ívásuk, ivadékgondozásuk zavartalan volt. A szülõket nem szabad eltávolítani megszokott helyükrõl, mert új környezetben sokszor felborul a „családi béke”, és nem számíthatunk további szaporulatra.

Volt rá eset, hogy három generáció is úszkált egy medencében. A szülõk soha, az idõsebb generáció is csak akkor

65

fogyasztott sokkal kisebb testvéreibõl, ha tartósan éhes volt. A 2 cm nagyságú ivadékokat már ajánlatos a legkisebb bolygatással másik akváriumba átrakni. Az eredeti vízbõl teszünk át az új medencébe, és az átrakás után lassan, több nap alatt töltjük fel átszellõztetett, friss vízzel. Gyors vízváltozásra érzékenyek, ezt soha ne feledjük!

Hemichromis bimaculatus, Bíborsügér  

Hazája Afrika, a Nílus, a Niger, a Kongó és mellékfolyói. Ez a 12-15 cm-re megnövõ, az ívás idején különösen szép, zömök testû sügér legszebb akváriumi halaink közé sorolható. Háta sötét olajzöld, oldala világospiros, hasrésze úgyszintén. Kopoltyúfedõje nagy, rajta sötét folt van. Úszói rózsaszínûek. Az, aki ívás idején látja ezt a ragyogó bíborban pompázó halat, szinte nem ismeri fel benne a leírt afrikai sügért.

Tartásukhoz 40-50 literes medence szükséges, melyben csak a párt helyezzük el. Kisebb, békés halakkal nem helyezhetjük közös akváriumba, mert elpusztítja azokat. Az öreg hímek sokszor még nõstényeiket is tönkreteszik. A hímek valamivel talán nagyobbak, de íváskor a nõstény szebb, vörös, zöld pettyekkel díszítet nászruhában tündökölnek.

Tenyésztésük igen egyszerû, a számukra külön berendezett akváriumot ívás elõtt átrendezik maguknak. Kiválasztott kõ köré homokgödröket túrnak, és a telepített növényeket - ha útjukba áll - kitépik. A kiválasztott, rendszerint lapos, nagy kõre rakja a nõstény a több száz halványsárga ikrát. Jó ivadékgondozók. A nyolcadik nap elúszó kishalak gyorsan fejlõdnek, ha elegendõ élõ eleséget kapnak. Összeférhetetlen természetével magyarázható, hogy ez a gyönyörû hal mégsem terjedt el széles körben.

A sügérfélék ivadékgondozása, a szín és forma sokféleségének megismerése széles körben növelte azok táborát, akik ezeket a halakat akarják tartani és tenyészteni akváriumaikbnan. Az 50-es évek után egyre több figyelmet fordítottak az akvaristák a jóformán még ismeretlen „Fekete Afrika” vizeire. Gyûjtõk és kutatók lepték el a hatalmas afrikai tavakat, és rövidesen színpompás testû halak érkeztek gyûjtõmunkájuk eredményeként a nagy nyugati importcégekhez. A Tanganyika- és a Nyassza-tóból befogott új halak majdnem kizárólag sügérfélék és többségükben szájköltõk. Ezek a színpompás állatok új lendületet adnak nyugaton is az édesvízi akvarisztikának.

Az eddig fõleg dél-amerikai sügérfélékkel ellentétben, az afrikai tavakból begyûjtötték mind az enyhén lúgos és középkemény vagy a kemény vizet, szeretik. Ez igen fontos, mert a lágy, savanyú vízben napok alatt elpusztulnak.

Haplochromis multicolor, Nílusi szájköltõ hal  

Hazája a Nílus, melyben gyakori ez a 7-8 cm-re megnövõ sügér. Teste sárgás, zöldesszürke, hátrésznél sötétebb keresztcsíkokkal, erõs megvilágításban a hím különösen szép, zöldes fényben csillog. A test elülsõ részén a pikkelyei arany, a farokrész felé zöldes csillogásúak. Már elsõ pillantásra szembetûnik testéhez viszonyítva nagy feje. Tartása egyszerû, mert 23-24 fokos, átmenetileg alacsonyabb hõfokú vízben is jól érzi magát. Szívesen fogyaszt minden élõ

eleséget.

Dúsan telepített akvárium, finom homoktalajjal, középkeménységû vízzel szükséges szaporításához. Erre a célra a társas akvárium tökéletesen megfelel. Az akvárium népességébõl hamar kiválnak a párok. A nõstény kis, alig észrevehetõ homokgödörbe rakja az ikrát, a hím itt termékenyíti. Ezután a nõstény a 30-80 ikraszemet szájába szedi, és félrehúzódik az akvárium egyik sarkába, hogy megkezdje a „szájköltést”. Ha etetéskor a nõstény nem jön enni, és kopoltyúfedõi elállnak, szájának alsó része duzzadt, bizonyosak lehetünk, hogy szájában õrzi az ikráit. Ezek 10-12 nap alatt kelnek ki és még 1-2 napig maradnak a biztos védelmet nyújtó helyen.

Amikor kiúsztak, elkezdhetjük etetésüket. Az ivadékok az elsõ napokban még gyakran felkeresik bölcsõjüket, és ott töltik az elsõ éjszakáját is. A nõstény 5-6 nap után már nem tudja a szájába venni ivadékait. Célszerû az ikrát vagy a kikelt ivadékokat õrzõ nõstényt mielõbb másik medencébe áttenni. Az apró élõ eleséggel tartott ivadék gyorsan fejlõdik.

Etroplus maculatus, Pettyes indiai tarkasügér  

Elõ-India part menti édesvizei és Ceylon a hazája. Sok helyen, ahol a sós az édesvízzel keveredik. Régi ismerõse az akvaristáknak, de nálunk nem terjedt el széles körben. Ez talán azzal magyarázható, hogy sokan azt hiszik, tartásához tengervíz szükséges. A 7-8 cm-es hal oldalnézetben tojás alakú, erõsen lapos oldalakkal.

Testének felsõ része szürkés, oldalain ezüst. A hasrész felé sárgás színû, a kifejlett hímeken erõsen narancssárga. Oldalain egy nagyobb, élesebb rajzú és több kisebb, elmosódott folt van. Hosszanti irányban narancsvörös, más egyedeknél vörös, párhuzamos pontsorokkal. A hímek úszója

66

narancsszínûek, szürkés has- és fekete mellúszói szép kontrasztot nyújtanak.

Társas akváriumban is tartható, de jobban érzi magát egy külön a részére berendezett, 30-40 literes akváriumban. Enyhén lúgos, középkemény vizet igényel.

Tiszta édesvízben is tartható, de ha 10 liter vízhez egy evõkanál sót teszünk, még színesebb és ellenállóbb lesz. A talajt nem túrja, de egyes egyedi lágy növényi részeket is csipegetnek. Különösen szúnyoglárvákat fogyasztanak szívesen. 8 hónapos korban már ivarérett, majdnem kifejlett. Az ivarok megkülönböztetése nem könnyû. A hímek élénkebb színûek, mindössze ez az, ami a pár kiválasztásánál támpontot ad. A kivált pár ívóhelyül sima felületet, cserepet, kõlapot, esetleg nagy növényleveleket választ magának, és ide rakják le szürke színû, 2-3 mm hosszú ikráit.

Ezek hosszanti végeiknél levõ rövid tapadószálon függve libegnek, mikor az ikrát gondozó szülõk friss vizet hajtanak rájuk úszóikkal. Tartásukhoz 20-22 fok elég, de ívásnál 25-26 a kívánt hõmérséklet. Az ikrák a 3., 4. napon kelnek ki, és további 4 nap múlva úsznak el. A szülõk a lárvákat összegyûjtjük, és sokszor többször is átköltöztetik õket. Azt tanácsolom, hogy az ikrák eltávolításával - ha lehet - várjunk a kelésig, mert a leggondosabb kezelés mellett sem lesz olyan tökéletes a kezelés, mintha a gondozást a szülõk végezték volna. Az elúszott ivadékok szívesen fogyasztják az apró naupliust és jó táplálás mellett gyorsan fejlõdnek. A nagy oldalfolt kivételével csak késõn, 5-6 hónapos korban színezõdnek ki.

Cichlasoma nigrofasciatum, Zebrasávos sügér  

1934-ben importálták elõször Európába Guatemalából ezt az, azóta széles körben elterjedt, jól tartható, könnyen tenyészthetõ sügért. Hazájában, kristálytiszta vízben él, és ilyenben kell tartanunk, hogy valóban érdekes, szép rajza megfigyelhetõ legyen.

Már 22-23 fokos vízben is jól érzi magát, és más halak társaságában gyorsan ivaréretté fejlõdik. A hímek elérik a 10cm-t, a nõstények kisebbek, sokszor 3-4

cm-rel is. Alapszíne szürke, barnáskékes árnyalattal, testét 7 sötét, függõleges csík vonul, kopoltyúfedõjét nagy, sötétebb folt díszíti. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget, és társas akváriumban is könnyen ívnak. Ha az akvárium hõmérsékletét néhány fokkal növeljük, és az egyik sarokba, védettebb helyre, lapos követ vagy cserepet helyezünk, bizonyosak lehetünk, hogy hamarosan ikrázni fognak.

A kiválasztott helyet alaposan tisztogatják és 200-300 ovális alakú ikrát raknak le. Ikrázás után a nõstény veszi át az ikrák gondozását, a hímet elzavarja. Ha biztos eredményt akarunk elérni, a megszokott, mesterséges gondozású ivadékneveléshez kell folyamodnunk. Az ikra 52-54 óra alatt kel ki, és négy nap múlva már úszik az egész csapat. Fölnevelésük igen könnyû, szívesen fogyasztanak planktoneleséget, és kéthetes korban már vágott Tubifexszel etethetõk. Könnyû tenyésztése alkalmas arra, hogy kezdõ akvaristák, mint kísérleti alanyt használjuk, megismerkedjenek az etetés mennyiségével, módjával, hogy a nehezebben nevelhetõ fajok tartásához megszerezzék a szükséges gyakorlatot.

Cichlasoma meeki, Vöröstorkú sügér  

Guatemalából 1937-ben importálták ezt a rendkívül színes, 12-15 cm-re megnövõ halat. Alapszíne palaszürke, de úszói, pikkelyei különösen kifejlett hímeken, vörössel szegettek. Kopoltyúfedõje és mellrésze ívás idején vérvörös. Testét sötétebb keresztcsíkok, a kopoltyúfedõn, a test közepe táján fekete folt, mely az az egészen kis ivadékon is megtalálható, a hímeknél általában a faroktõnél is van fekete folt, amely íváskor elhalványul.

Ha kiskorban kerül társas akváriumba, úgy nem bántja annak lakóit, de a nagy, magukban tartott egyedek bizony kárt tehetnek. Akváriumának talaját ne tiszta homokkal, hanem apró kavicsokkal terítsük. minden gondos elõkészítés ellenére sem fog tetszeni nekik, és ha a víz hõmérséklete 24-26 fok, hamar átrendezik az íváshoz.

Több hal közül rendszerint könnyen kiválik az egymásra talált pár, és ezek különvonulva a kiszemelt helyen, mint kis kotrógépek hordják el a talajt, hogy megfelelõ helyet készítsenek az ikrarakáshoz. Egy fejlett tenyészpár könnyen 500-600 ikrát is rak, messze elûzve onnan minden más halat. A népes család három nap múlva kel ki, és a szülõk szájukban átköltözetik õket elõre elkészített gödrökbe. A hatodik nap úszik el a népes család. fölnevelésük apró eleséggel igen könnyû.

Cichlasoma festivum, Zászlós bölcsõszájú hal  

67

A természetben sokszor a vitorláshalak társaságában, velük egy rajba verõdve fordul elõ. Hazája Nyugat-Guyana, az Amazonas rendszere, de megtalálható a Rio Paraguayban is. hazánkban hosszú évtizedek óta tartott és tenyésztett hal, de a vitorláshalak iránti nagy érdeklõdés hátrébb szorította, a vele azonos igényû és 15 cm -esre is megnövõ zászlós sügért.

Teste elnyúlt, elipszis alakú, nagy hegyes fejrésszel és kis szájjal. Különösen idõsebb hímeknél vehetõ jól ki a meredek homlok, a „kos-fej”. Hátúszója erõsen megnyúlt.

Farok alatti úszója kevésbé, de mindekettõ hegyes. Farokúszója kerek, has alatti úszója megnyúlt, különösen a második sugara. Nagy pikkelyei a hátrészen sötétebb szürkésezüst vagy halványsárga színûek. A legszembetûnõbb az a sötét, több pikkelysorra kiterjedõ sáv, mely a szemgyûrûtõl kezdõdõen testén átlósan megnyúlt hátúszóban is folytatódik. Az idõsebb egyedek kopoltyúfedõje, torokrésze kékeszöld irizáló. Az ivarok megkülönböztetése nem könnyû, biztosan csak íváskor, a genitális szemölcs alapján lehetséges.Ez azonos a vitorláshalakéval. Megegyezik tartásuk és tenyésztésük is. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget. Félénk természetûek, ezért a nagy, 100-150 literes akváriumukat dús növényzettel, búvóhelyekkel, sarkokkal ajánlatos berendezni. Szeretik a lágyabb, enyhén tõzeges, 26-28 fok tiszta, oxigéndús és bomlástermékmentes vizet.

A kivált pár a kiszemelt ívóhely környékérõl elkergeti az akvárium többi lakóját, és nyugodt körülmények között a széles növénylevélre, a kõre, cserépre, de a mûlevélre is lerakja sokszor több száz ikráját, gyöngysorszerûen, mint a vitorláshal. A gondozást mindkét szülõ végzi, de zavaró hatások következtében gyakran meg is eszik ikrájukat.

A biztos tenyésztési siker érdekében, mint a vitorláshalak esetében, a mesterséges keltetést és nevelést tudjuk ajánlani. Gyorsan fejlõdnek, a nauplius etetése mellett 6 hetes korban már teljesen kiszínesednek.

Cichlasoma boicellatum  

Az Amazonas vízgyûjtõje, a Rio Negro a hazája. Tévesen „kubai sügér” néven vált ismerté a magyar akvaristák körében. 18-20 cm-re nõ meg és korán, már 10-20 cm-es nagyságnál ivarérett. Testének színe szürkéskék. Ha jól érzi magát, majdnem sötétkék, fekete. 7-8 keresztsáv húzódik végig a testén.

Ez kifejlett állatokon el is tûnik vagy alig látható. A test közepén és a farokrésznél erõsebb folt van, mely világos udvarral érdekes rajzot ad. Idõsebb korban ez szintén eltûnik, de a kopoltyúfedõn, a homlokon és a sötét pikkelyeken megjelenõ irizáló kékeszöld pontok, illetve vonalak nagyon széppé teszik. Megnyúlt hátúszójának szegélye narancssárga. A tündöklõ pontok az úszókra is áthúzódnak.

Tarását csak számukra berendezett külön medencében tudjuk ajánlani. Ez az igen mutatós, 2-3 cm nagyságú, ivadékkorban is rendkívül színes, de falánk és gyorsan fejlõdõ hal, he nem jóllakott, elõbb-utóbb bántja az akvárium többi lakóját. Mindent megeszik, hogy étvágyát csillapítsa. Nem kíméli a növényzetet sem. Mindent átforgat saját tetszése szerint, hogy korai ívásának helyet készítsen. A legerõsebb pár rövid idõn belül uralkodni kezd nemcsak egy sarok, de az egész akvárium felett. Kezdetben csak üldözi, késõbb azonban szinte szétmarja még fajtestvéreit is. A magára maradt pár könnyen, szívesen ikrázik. Ívóhelyül lapos követ, cserepek belsejét választják ki. Tartásához és tenyésztéshez kavicsos talajú, növények nélküli, nagykövekkel, cserepekkel, fatörzsekkel berendezett akvárium a megfelelõ. A sok száz ivadék a középkemény, 24 fokú vízben a harmadik nap kel ki.

További 3-4 nap az elúszás ideje. A szülõk igen jó ivadékgondozók, féltve vezetik az ivadékaikat hosszabb idõn keresztül.Planktoneleséget hatalmas mennyiségben fogyasztanak és már a második héten etethetõk, apróra vágott és szûrt Tubifexszel. Hathetes korban már 2 cm nagyságúak. Szépségük az, ami helyet biztosít a faj számára akváriumainkban.

Elassoma evergladei, Fekete törpesügér  

Észak-Amerikadéli részén, Georgiában, Floridában él ez a 3-3, 5 cm-re megnövõ halacska. Nem igényel maga hõmérsékletet, hiszen hazájában átmenetileg sokszor 10 fokra süllyed a víz. Akváriumi tarásához 18-23fok hõmérsékletû vizet ajánlunk. A finom szálú növényekkel sûrûn betelepített 10-15 literes akváriumban hamar otthonosan, jól érzik magukat.

Az ivarok megkülönböztetése könnyû. A hím sötét, fekete, a farokrésznél és úszóin tele csillogó zöld pettyekkel. a nõstények világos szürkés barnák, a hastájék rendszerint ikrától telt. Különösebb igényt táplálékukkal szemben nem támasztanak, szívesen fogyasztanak minden apró eleséget.

Tartómedencéjük ívásra is használható, és ebben egyszerre több párt is elhelyezhetünk. A nõstények 40-50 ikrát raknak. Az ivadék már harmadik nap kikel, és további négy nap múlva elúszik. A tenyészállatok nem ikrafalók, de a már úszó kishalakból fogyasztanak. Ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el, ajánlatos a tenyészállatokat az elsõ kikelt halak megpillantása után eltávolítani. Az apró, élõ eleséggel jól táplált ivadék gyorsan fejlõdik és négy hónapos korban már ivarérett.

68

Brachigobius xanthozona, Darázsgéb  

Igen érdekes kis testû halunk. sok éven keresztül csak vendég volt akváriumainkban. Tenyészteni csak az elmúlt években sikerült eredményesen. Három ismert faja csak szakemberek által különböztethetõ meg, a kis színezeti eltérés és pikkelyszám alapján. Alapszínük halványsárga, a hímeknél esetleg narancsvörösbe hajló.

Hengeres testüket, mely 4-4, 5 cm-re nõ meg, és a farokrésznél lapított, 4 széles fekete csík fogja körbe. A faj rövid, aránylag nagy szájjal. A két hátúszó körül az elsõ merev, úszósugarakkal. A hasúszók szinte tapadó korong szerûek. Ezeknek az úszóknak segítségével képes megtapadni, megülni a függõleges üvegfalon is.

Tartásához elég egy kis 15-20 literes akvárium, de külön számukra berendezve, mert a többi hal mozgása zavarja õket. különösen a kifejlettek rossz úszók, szinte ugrálnak, és csak a talaj közelében vagy eleség után mozognak, úsznak. Az akvárium berendezéséhez finom homoktalajt és olyan növényeket tudunk ajánlani, melyek nem sóérzékenyek (pl. a valisneria- és sagitaria-féléket). A medencét enyhén lúgos, tehát 7 pH-érték fölötti vízzel töltsük fel. 10 liter vízre egy evõkanál sót, vagy ha lehet 1-2 liter tengervizet adjunk. Ilyen medencében érzik igazán jól magukat. a savanyú víz hamar pusztulásukat okozza. Minden apró élõ eleséget szívesen fogyasztanak, és 6 hónapos korban már teljesen kifejlõdnek. Az ivarok megkülönböztetése fejlett állatoknál könnyû. Az ikrával telt nõstények hasa gömbölyû a sok ikrától, és az ikrák a vékony hasszövetrétegen keresztül jól megfigyelhetõk. Akváriumuk és tenyésztõmedencéjük azonos lehet. A tenyésztéshez 6-10 cm hosszú, 1, 5-2 cm belméretû mûanyag csõdarabokat ajánlunk.

Ezt az aránylag vékony csövet a vastagabbal vagy cseréppel szemben mindig elõnyben részesítik az ívóhely kiválasztásakor. A behelyezett több csõdarabból minden hím választ magának egyet, és ezt védi a többivel szemben. Ide csalogatja az ikrával telt nõstényeket. A nõstények 24-26 fok hõmérsékletû vízben 3-4 hetenként ikráznak. A csõ belsõ falát egy-egy ívás után 150-200 világos ikra borítja. Az ikrákat a hím õrzi, és hajtja rájuk a friss vizet. A kelés ideje elég változó: 2-4 nap múltán pattannak fel az elõ ikraburkok, és további két nap múlva úsznak szabadon a kikelt lárvák. A mûanyag csövet az ikrákkal ajánlatos a második nap után elvenni, és mesterségesen keltetni. A 2-3 literes kis keltetõakváriumot az eredeti medence vizével töltjük fel. Vékony üvegcsövet dugunk át a mûanyag csövön úgy, hogy az üvegcsõbõl kijövõ légbuborékok az ikrán vagy mellette haladjanak végig, mert a vízmozgással javítjuk a kelési eredményt.

Az elõ lárvák kelése után 12-14 órával a még ki nem kelt ikrákat ujjal, óvatosan kipiszkáljuk a csõbõl. Az ikraburkok így rendszerint megsérülnek annyira, hogy a kis hal már könnyen szét tudja feszíteni õket. Így alig fullad a burokba vagy pusztul el belõlük. Ezzel a módszerrel gyakran érhetünk el 100 %-os kelési eredményt. Az öregekkel szemben a kis halak jó úszók, és az elúszást követõ napon már szívesen vadásznak elsõ eleségükre, a naupliusokra. A második héten megjelennek halványan a fekete keresztcsíkok, és 4-5 hetes korban kiszínesedik a kis család. Sok akvaristáknak majd örömet a darázsgébek megfigyelése, tenyésztése.

Badis badis, Kéksügér  

Hazája India. Rokonai (Nandidae) mind éjjeli halak. A kék sügér - nevét pikkelyrajzáról és kék mellúszójáról kapta - azonban veszélytelen, békés, közös medencében is jól tartható, kis testû sügér. A kifejlett állatok elérik a 7 cm-t, a nõstények kisebbek és teltek, míg a hímek szinte kifli alakúak. Szereti a 22-24 hõmérsékletû vizet. Nappal keveset mozog, és legszívesebben a kövek közötti búvóhelyen tartózkodik, legtöbbször csak etetéskor jön elõ. Szívesen fogyaszt

minden élõ eleséget.

Tartó- és ívatómedencéjét, mely akvárium is lehet, az említettek figyelembe vételével kell berendezni. A társas akvárium egyik sötétebb sarkában fektessünk le cserepeket vagy állítsunk szájjal lefelé.

Ezek oldalára 2-3 cm átmérõjû lyukat üssünk. Kövekbõl is építhetünk búvóhelyet. A kéksügérek sokszor egymás közötti ártalmatlan torzsalkodások árán keresik ki az ívásra legjobbnak vélt helyet. A megfelelõ 24-26 hõmérsékletû vízben hamar párt választanak, és ha az akvárium vizét részben friss vízzel kicseréljük, ívnak is. A cserépbarlanghoz úszó nõstényt a hím kifeszített úszókkal fogadja és csalja be. A hím ilyenkor egészen sötét, míg a nõstény világos színû lesz. A nõstény a cserép falára, tetejére rakja az ikrát. A hím itt nem az ikrákon csúszva termékenyít, hanem ívás közben a nõstényre görbül, és a spermát úszóinak erõs mozgatásával hajtja az ikrákra.

Ívás után, melynek eredménye 200-300 barna ikra is lehet, a hím elûzi nõstényét. Az is elõfordul, hogy több ivarérett nõsténnyel is ívik (apai nagy család). Az ikrát a hím gondozza, de a közös medencébõl kiemelve, mesterséges gondozással is keltethetõk. A hõmérséklettõl függõen, 3-4 nap a kelési és ugyanennyi az elúszási idõ. Apró élõ eleséggel táplálva gyorsan fejlõdnek.

69

Astronotus ocellatus, Márványsügér  

Az Amazonas, La Plata és Paraguay vizeiben található a szabad természetben 30 cm-re is megnövõ márványsügér. Hogy mégis foglalkozunk vele, ennek magyarázata, hogy egyik legszebb akváriumban tartott halunk, és itt 20 cm-nél nemigen lesz nagyobb. Természetes, hogy kis szobai akváriumok tartásához nem megfelelõek, de 200-300 literes akváriumban már tenyészthetõ is.

Fiatal korban még színesebbek az állatok, mint a kifejlett egyedek. Teste elnyúlott, ovális, színe sötét olajzöld, színes, sárga szabálytalan rajzokkal. A farokúszó felsõ szélében pávaszemhez hasonló rajz található. Annyira szelídekké válnak, hogy kézbõl elveszik az eleséget, és az akvárium elõtt mozgó személyeket az üvegen belül szinte kísérik. Teljes fejlettségüket csak 3 év után érik el, de már 10-12 cm-es nagyságúak is ívnak. Ezeket a nagy állatokat - melyek minden kis halakat elnyelnek - ajánlatos külön akváriumban tartani, amit ágakkal, vastag levelû növényekkel dekorálhatunk. Az ivarok megkülönböztetése nagyon nehéz, és csak ikrázáskor lehetséges teljes biztonsággal. Ha ívni készülnek, elõre megtisztítanak egy kiválasztott követ vagy cserepet, és mint más sügéreknél, a tojócsõ megjelenése már biztos jele az ikrázásuknak. 2-3 óra alatt több száz ikra borítja a követ, és a szülõk felváltva õrzik, gondozzák. A harmadik nap kikelõ ivadékot elõre elkészített gödörbe telepítik át, és itt õrzik õket még további 5 napig, esetleg többször is áttelepítve. A hatodik nap már úszik az egész ivadékcsapat, de már az elsõ nap etethetõ apró Cyclops eleséggel. A pár ivadékait közrefogva vonul medencehosszat, és vannak egyedek, melyek a diszkoszhalhoz hasonlóan hámváladékukkal is etetik az ivadékot. Ezek az öreg állatokra tapadva, a pikkely alól kitüremlõ fehérjedús nyálkahártyát tépkedik szüleikrõl. Ha elegendõ táplálékot kapnak, rendkívül gyorsan fejlõdnek, és kéthetes korban már kezdenek színesedni. Négyhetes korban elérik a 4-5 cm-es testnagyságot, és akár a korallhalak, szépségükkel lenyûgöznek mindenkit. Ívás idején magas, 28 fok, a tartásához 24 fokos vizet igényelnek. A megfelelõen táplált szülõk néhány hét múlva újra ívnak. Ismert egy bronzvörös színváltozata is.

Apistogramma nysseni, Pandasügér  

Újdonságokról a hír, mint a tamtam Afrikában, úgy terjedt az akvaristák között. Találtak egy új törpesügereket, mely vetekszik az idáig ismert legszebb, legszínesebb fajokkal. A nõstény más, mint hímje, kisebb és színesebb. A hímek kifejletten elérik a 8 cm-ert, és igen színesek. Testük mellrésze sárgásvörös. Hát- és farokrészük pikkelyenként kéken irizáló, fekete szegéllyel. A sötétszürke, gömbölyû farokúszó élénkvörössel szegett, a megnyúlt mellúszók aranysárgák, egyes egyedeknél vörösek.

A nõstény jóval kisebb, csak 5-6 cm, de színezete még feltûnõbb. Sárgás, narancssárga testén fémes csillogású, sötétzöld foltok vannak: a szemrésztõl lefelé a kopoltyúfedõig testközépen egy nagy ovális, a hátúszó elején, ez átterjed a testre is és van egy a faroktõben. Ezekrõl a pandamackókra emlékeztetõ foltokról kapta a faj a nevét. Már nálunk is eredményesen szaporodott. Akváriumi tenyésztése páronként különtartva a legeredményesebb. A búvóhelynek behelyezett cserepet, kókuszdióhélyat hamar elfoglalja, és a leírt, megadott víziszonyok között ikrázik.

Hosszúkás, tojás formájú, narancsvörös ikráit (50-100 szemet) egy csomóba rakja, a búvóhely belsejébe.

A kis nõstény színei még élénkebbé válnak, és kitartóan gondozza ikráit. Ívás után 36 órával el lehet venni az ikrákat, hogy mesterségesen lehessen kikelteni.

A kelés után már minden úgy zajlik le, mint a többi Apistogrammánál, és felnevelésük is azonos, problémamentes. Sórák naupliusszal elsõ naptól etethetõ. Tartásuk, tenyésztésük sok örömet jelent minden akvaristának.

Apistogramma borelli, Sárga törpesügér  

A La Plata vidékérõl származik ez az 1938-ban importált, 4-4, 5 cm-re megnövõ törpesügér. Társas akváriumban, más törpesügérekkel jól megfér, békés természetû. Mint a szivárványos törpesügér, szereti a kristálytiszta, oxigéndús vizet és a védelmet nyújtó, dús növényzetet. Élõ eleségben nem válogatós, szívesen fogyaszt minden apró táplálékot. Az ivarok megkülönböztetése kifejlett

állatokon könnyû, a nõstények 1-2 cm-el kisebb hímjénél. A test alapszíne a háton kékesszürke, a derékvonal felé világosodik, a has és a mellrész, az úszók citromsárgák. A hím hátúszója és alsó úszója erõsen megnyúlt. Míg tartásához a 22 fokos víz elegendõ, tenyésztéséhez 24-26 fokos vizet igényel. Szívesen rakja az ikrát lefektetett kis cserépbe, kókuszdió üres héjába. Az ikrarakás helyét a nõstény tisztogatja, majd a lerakott 80-100 ikrát õrzi is. Az ivadék 3 nap alatt kel ki, és ha a nõstény gondozza, egy másik kis gödörbe hordja át. Ajánlatos mesterséges gondozással kikelteni és az ikra helyére egy másik, azonos cserepet elhelyezni. A 4 nap múlva elúszó kishalak Cyclops naupliusszal könnyen fölnevelhetõk.

70

Apistogramma agassizi, Gyöngyházfényû törpesügér  

Az egyik legrégebben ismert és akváriumban tartott törpesügér faj. Hazája Brazília, Bolívia, Parana, Paraguay. Szereti a kristálytiszta vizet, sok búvóhelyet. Békés természetû, így más halakkal közös akváriumban is jól tartható. Az ivarok megkülönböztetése még félig fejlett állatokon is könnyû, mert a farokúszón a még kiszínesedés elõtt álló kis hímeken fehér, patkó formájú rajz jelentkezik. Kifejlett állatok között 3 cm nagyságkülönbség is akad. Jól fejlett hímek elérik a

8 cm-t, hát- és alsó úszójukon erõsen megnyúlt. Testük színe szürkészöld, a hímek testoldala aranyos ezüst, gyöngyházszerû. Úszóik még fajon belül is eltérõ színûek, barnás, vöröses változatok vannak. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget. 22-24 fokos vízben jól tarthatók. Az elõzõ törpesügérekhez hasonlóan társas akváriumban is szívesen ívik, ha megfelelõ védett helyet talál. Legjobb számára egy kisméretû virágcserép oldalára 1, 5-2 cm átmérõjû lyukat fúrni, és a cserepet szájával a homokba helyezni. Az így kialakított és a növények között elhelyezett kis barlangot a nõstények hamar elfoglalják, és 26-28 fokos vízben könnyen ikráznak. Ívás elõtt a cserépben levõ homokot, mint kis kotrógépek kihordják, belülrõl a cserepet gondosan megtisztítják.

Egy alkalommal 60-100 barna, megnyúlt tojás formájú ikrákat raknak, melyet a cserép belsõ oldalfalára ragasztanak. A nõstény maga gondozza az ikrát. Legjobb, ha az eredményes tenyésztés érdekében a cserepet elveszük és mesterséges gondozással keltetjük ki az ivadékot.

A keltetõ akváriumban talppal állítsuk be a cserepet, és a porlasztót úgy helyezzük el a cserépben, hogy megfelelõ vízáramlás, oxigénellátás legyen az ikra, majd a kikelõ kishalak számára. Néhány csepp penészgátló gyógyszer használata ajánlatos. Ha az ikra több alkalommal, egymás után nem kelne ki, az akvárium vizét részben friss, lágy vízzel célszerû kicserélni. Az ivadék apró eleséggel könnyen, jól felnevelhetõ.

Ambassis (Chanda) lala, Indiai üvegsügér  

Mint magyar neve is mutatja, hazája India északnyugati része, Bengália. Igen sok álló- és lassú folyású vízben fordul elõ, több üvegsügér rokonával együtt. A többi faj még nem tudott ilyen mértékben meghonosodni nálunk. Ez az igen kedvelt kis, majdnem átlátszó sügér 3-3, 5 cm-re nõ meg. Tartása 15-20 literes akvárium is tökéletesen megfelel. A finom homoktalajban a fény felöli oldalra Myriohyllumot telepítsünk sûrûn.

Középkemény, neutrális, vagy enyhén lúgos, tehát 7 pH-érték feletti, friss jól átszellõztetett vízzel töltsük fel. Ajánlatos 10 liter vízre egy csapott kávéskanálnyi, nem jódos konyhasót is tenni. Talajfiltrálót is beépíthetünk, mert az így betelepített tartóakvárium, ha a víz hõmérsékletére eléri a 22-26 fokot, tenyészmedencéjük is lehet.

Az ivarok megkülönböztetése már fiatal korban is könnyû. A félig kifejlõdött kis hímek úszójának széle - bár testük még színtelen - világoskékben ragyog. A kifejlett hímek teste ragyogó aranysárga, az úszósugarak világoskék szegélyen belül sötétek, majd még beljebb narancssárgák. Ha tenyészteni akarjuk õket, akkor a leírt módon elkészített akváriumba 2-3 nõstényt és 1-2 hímet tegyünk. Hamar otthon érzik magukat. A hímek szinte “izzani” kezdenek, meg-megkergetve egy mást vagy a nõstényeket.

Az ívást hamar elkezdik a növények között. Az igen apró, átlátszó ikra jó része tapadószállal a növényen függve marad. Több napon át tart az ikrarakás. A tenyészállatokat csak akkor vegyük ki, ha már az elsõ ivadék úszik az akvárium fény felöli oldalán.

Az ikrázás ideje alatt, mely 8-10 nap is lehet, kevés, nagy szemû Cyclopsszal etessünk. Az ivadék csak a legapróbb Cyclops naupliusszal nevelhetõ fel. Az ivadék nem úszik az eleség keresésére, ezért a porlasztót ott kell elhelyezni, ahol a fény hatására az eleség összenyúlik. A felszálló légbuborékok az összegyûlt eleséget ismét szétszórják, és az szinte az ott ácsorgó ivadék szájába hull. Jó és bõséges táplálás hatására gyorsan fejlõdnek. A negyedik héten már azonos formájúak szüleikkel, 4-5 hónapos korban, bár még nem teljesen fejlettek, de ivarérettek és továbbtenyészthetõk.

Aequidens latifrons, Kék akara  

Dél-Amerikában, Kolumbia területén honos. Itt a nyugodt folyó és állóvizekben fordul elõ ez a jó tartási körülmények között 12-15 cm-re megnövõ, díszes külsejû hal. A hát kékesbarna, oldala, melle szürkés. Pikkelyei nagyok, kék pettyekkel, oldalán négy sorban hasonló csillogó arany pontok. Feje, kopoltyúfedõje szintén díszes, a testén s a fején nem kontúros, de jól szembetûnõ sötét keresztcsíkokkal. Nagyságának megfelelõ, nagyméretû medencét (100-200

l) igényel.

Hálás, nyugodt természetû, akváriumának növényeit, talaját nem túrja. Korán, amint már 7-8 cm-es nagyságúak, ivarérettek. Az ivarok az úszókról különböztetjük meg. A kifejlett hím hát- és alsó úszójának sugarai megnyúltak,

71

és különösen öregebb hímeken félkörben veszik körül a farokúszót.

24-26 fokos vízben, közös medencében is könnyen, szívesen ívnak. Szívesen választják ikrarakó helyül az akváriumba helyezett nagyobb, lapos követ. Ezt elõbb gondosan tisztogatják, majd a nõstény a több száz ikrát körbe-körbe rakja, és a hím utána úszva termékenyít. Nem ijedõsek, éppen ezért ikrázásuk jó fotótéma is lehet.

Felnevelni legjobb mesterséges gondozással. Egy ikrázás könnyen 400-500 utódot is eredményez. Ha a szülõk nevelnek, kelés után a lárvákat egy elõbb homokból elkészített gödörbe hordják át, és ekkor már erõsen hajtják, kergetik a medence többi lakóját. Bõségesen adott apró eleségen gyorsan fejlõdnek.

Anabantidae, Labirintkopoltyús halak

- E halcsalád jellemzõ tulajdonsága, hogy a kopoltyúkon keresztül történõ légzéssel oxigénszükségletüknek csak szerény hányadát képesek kielégíteni. Hazájukban ugyanis e halfajok mocsaras, lápos, nagyon erõsen felmelegedõ vizek lakóik, ezért idõnként a vizek oldott oxigén tartalma minimális. A hiányzó oxigénmennyiséget a kopoltyúüreg felsõ részén található, ún. labirint szerv révén a víz felszíne fölött levõ atmoszferikus levegõbõl veszik fel.

A labirint szerv alakulása olyan, hogy az egyes kopoltyúíveket és a kopoltyúüreg csontos vázát hajszálerekben gazdag nyálkahártya borítja, és a hajszálerek által szállított vér nagy felületen érintkezhet, a levegõvel, így a gázcsere lebonyolódhat. Amennyiben a fajokat meggátoljuk abban, hogy a felszínére feljõve friss levegõt szívjanak, rövid idõ alatt megfulladnak.

- Több faj hasúszója tapogató fonállá alakult, így még a zavaros vízben, rossz látási viszonyok között is képesek tájékozódni, részben pedig képesek táplálékot is felvenni.

- Az e családba tartozó, akváriumokban tartott fajok ún. habfészkeket építenek, amelybe az ikrát rakják. A habfészek építésének fõ célja az, hogy az ikra és bennük az embriók fejlõdéshez biztosítja az oxigéndús környezetet, még akkor is, ha a víz oxigéntartalma erre egyébként nem lenne elegendõ. A labirint kopoltyús halak tehát messzemenõen alkalmazkodtak ahhoz a környezethez, amelyben természetes viszonyok között élni és szaporodni kénytelenek.

- A labirint kopoltyús halak közé tartozó fajok többsége viszonylag igénytelen, amellett színgazdag. E két szerencsés tulajdonságuk szerezte és tartja jelenleg is közkedveltségüket. Legrégibb trópusi díszhalunk, a paradicsomhal is e halcsalád tagja. Franciaországba 1869-ben került az elsõ, és azóta Európában az akváriumok állandó lakói.

- A víz keménységével szemben nincsenek különösebb igényeik, ideális számukra, a közepesen kemény víz (6-12 nko). A víz konyhasó tartalmával szemben azonban érzékenyek. Ezért vizüket általában ne sózzuk. A víz kémhatása neutrális körüli legyen.

Az oxigénben, szegény medencékben is jól érzik magukat, amiatt esetenként nagyon kis ûrtartalmú üvegekben is tarthatók, pl.(Betta hímek). A víz tisztaságát tekintve nem túl igényesek, de mint díszhalaink általában sokkal jobban szeretik a tiszta vizet, nem beszélve arról, hogy csodálatos színeik is csak érvényesülnek igazán.

- Melegigényes fajok. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy medencénket mindig takarjuk le üveglappal, egyrészt azért, nehogy kiugráljanak, másrészt fûtött medencék fölött a levegõ hõmérséklete sokkal alacsonyabb lehet, mint a vízé, ez pedig halaink, megfázását okozhatja.

- A labirinthalak mindenevõk, ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag száraz vízibolhán korlátlanul elélnek. Idõnként adhatunk nekik azt is, de megkívánják, hogy eleségük nagyobb része élõ eleség legyen. Szívesen fogyasztanak csirke, vagy marha májat is. A legtöbb faj növényi eredetû eleséget nem igényel.

- Általában más halfajokkal szemben békés természetûek, azonban a fajon belül a hímek rendszerint üldözik egymást. Ebben a tekintetben a sziámi harcoshalak az egyik legszélsõségesebb esetet képviselik, olyannyira, hogy õshazájukban (Thaiföld, azelõtt Sziám) a kakasviadalokhoz hasonlóan Betta hímekkel szabályos viadalokat tartanak. Dr. Smith, aki 12 évig élt Sziámban, leírja, hogy egy valamirevaló, harciasságra kitenyésztett Betta hím képes egyfolytában teljes, 6 órát verekedni, de kivételes egyedek harci kedve 24 órán át tart. Egy Betta viadal átlagos ideje 3 óra.

Érdekes jelenség, hogy a szabad vizekbõl befogott "vad" egyedek harci kedve csupán néhány, maximum 15-20 percig tart. A kiváló törzsekbõl származó, harciasságra, agresszivitásra szelektált hímekkel szemben befogott példányok eleve vesztesként indulnak. A viadal addig tart, amíg a gyengébbik hím, abba nem hagyja a támadást.

Szemtanuk állítása szerint nem volt olyan viadal, melyben a gyengébb fél veszélyesen megsérült volna. Rendszerint, csak az úszók szakadnak le, valamint néhány pikkely. Ezek a harci sebek azonban hamar begyógyulnak. A nálunk található Betták harci kedve ugyan nem éri el az elõbb leírtakat, de még akkor sem tanácsos két kifejlett hímet egy medencében tartani, mert az állandó verekedések tönkreteszik szép úszóikat.

72

- A labirintkopoltyús halak családjában a hímek általában valamivel nagyobbak, színeik sokkal intenzívebbek. A hímek hasúszója kihegyesedõ, míg a nõstényeké lekerekített. Az ivari dimorfizmus (ivari kétalakúság) az egész családban kifejezett, így kifejlett korban az ivari hovatartozás megállapítása nem okoz nehézséget.

- Mindegyik faj ivadékgondozó. Az ívatáshoz a halak méretétõl függõen 15-20 cm-re csökkentsük a medencében a vízoszlop magasságát. A víz hõmérsékletét 27-30 fokra állítsuk be. A hímek feladata az ikrázás elõtt a habfészek megépítése, amelyhez egyes fajok különbözõ finom szálú növényi részeket is felhasználhatnak, mások azonban szilárdító anyagokat nem építenek be a habfészekbe. A hímek a szájukban képzõdõ váladék segítségével viszonylag tartós buborék buborékcsomókat fújnak a víz felszínére. A habfészek mérete, tömege, magassága, valamint az egyes buborékok átmérõje még egyazon fajon belül is változó lehet, mert vannak kiváló fészeképítõ hímek és vannak, és vannak, amelyek egyáltalán nem mûvészei a "habfészeképítõ szakmának", olyannyira, hogy az sokszor már ikrarakás közben szétfoszlik, szint teljesen megsemmisül. Ilyenkor az ikra a víz felszínén szertefoszlik. Az ilyen fészekaljból rendszerint kevesebb életképes ivadék kel ki.

- Az ikrarakást megelõzõ, lázas habfészek-építési munka alatt a hím a hozzápárosítandó nõstényt kíméletlenül elzavarja a habfészek környékérõl, mindaddig, amíg a számára megfelelõ helyen el nem készíti a fészket. Ezután kezdi csodálatos színekben pompázva csalogatni a nõstényt. Közvetlenül az ikrázás elõtt a nõstények fajukra jellemzõ színt öltenek. Mindegyik faj hímjének színe az ívást megelõzõ izgalmi állapotban intenzívebbé válik, amit "nászruhának" is szoktuk nevezni.

- Az ikrarakást mindig látszatpárzások vezetik be, aminek során a hím átkulcsolja, egész testével körülöleli a nõstényt, majd ágymásba fonódva lassan néhányszor körbefordulnak. Az elsõ látszatpárzások után (amelyek mind kisebb idõközökben követik egymást), sor kerül az igazi párzásokra is, ezt azonnal észrevehetjük arról, hogy a nõstény petevezetõjébõl egy-egy párzás alkalmával a fajtól függõen 10-100 ikra tûnik elõ. Az ikrát részben a hím szorítja és préseli ki a nõsténybõl. A préselési folyamat szabad szemmel is jól megfigyelhetõ. A legtöbb faj ikrája azonnal a víz felszínére emelkedik, ahonnan a hím szájába véve azokat összegyûjti és beköpi a habfészekbe. Ezt rendszerint minden párzás után megismétli. Az ikra megtermékenyítése akkor történik, amikor az elhagyja a nõstény petevezetõjét és rákerül a hím kanál formájúra összehúzott farok alatti úszójára.

- Amint a nõstény ikrakészlete kimerült, a hím kíméletlenül elüldözi a habfészek közelébõl, és hozzálát a habfészek környékén maradt ikra összegyûjtésével, a habfészek kijavításához, erõsítéséhez. A hím a habfészek állandó építgetését, rendezését éjjel is folytatja, sõt gyakran megesik, hogy reggelre teljesen át is helyezi azt az ikrákkal együtt a medence más részébe. Ha kis medencében ívtak, utána a nõstényt haladéktalanul fogjuk ki, mert a hím zaklatása elõl nem tud menekülni. Nagy medencében, ahol van lehetõsége megbújni, ott a nõstény is bennmaradhat mindaddig, amíg az ivadék a szikzacskó felszívódása után ki nem rajzik a fészekbõl. Ekkor azonban halásszuk ki a hímet is.

- Tekintettel arra, hogy a labirint kopoltyús halak viszonylag sok ikrát raknak - még a kistestûek is -, fontos, hogy az ívatómedence ne legyen nagyon kisméretû, már csak azért sem, nehogy a nõstény képtelen legyen menekülni az õt üldözõ, hím elöl. A kikelõ nagyszámú ivadék pedig helyet igényel. Ezért minimálisan 25 literes medencében ívassuk a Bettákat, a Macropodusoka és a Colisa fajok közül néhányat. A különbözõ Trichogaster fajokat kimondottan csak nagy medencékben ívassuk (80-100 literes), mert részben nagy méreteiknél fogva helyigényesek, másrészt nagyon nagyszámú ivadékra számíthatunk (esetleg 2-300 db). Ikrát rakni hajlandóak kisebb medencékben is. A kikelõ lárváknak még nincs labirintszervük, az csak 2-3 hetes korukban kezd kifejlõdni. Egyedfejlõdésük elsõ két hetében csak kopoltyúval lélegeznek. Emiatt igen finom porlasztású szellõztetésrõl kell gondoskodnunk, de emellett fontos a filtrálás is. Erre a célra bármely nagyobb teljesítményû belsõ filtráló alkalmas.

- Nagyon kis medencében (5-6 l) rövid áramszünet vagy egyéb technikai zavar miatt hírtelen oxigénhiányból eredõ kockázat nagyon nagy. A halakkal túlzsúfolt akváriumban a víz biológiai egyensúlyát is nagyon nehéz fenntartani. Kis víztérben a "biológiai egyensúly" felbomlása pár óra alatt megtörténhet és ez olyan súlyos is lehet, hogy növendék halaink jelentõs része nem éli túl.

- Az ivadék nagyon kényes a labirintszerv kialakulása idején. Étvágya ebben az idõben valamelyest csökken. Nagyon lényeges, hogy ebben az idõszakban igyekezzünk kiváló minõségû élõ eleséggel megakadályozni a kondícióromlást. Különösen fontos, hogy az átmeneti légzés idõszakában is finom porlasztású szellõztetés mûködjön. Ügyelni kell arra is, hogy a medencét tökéletesen takarja üveglap. Ha a kishalak a víz felszínére feljõve levegõt szippantanak, és a levegõ néhány fokkal hidegebb, mint a víz (elég 2-3 fok különbség), akkor tömegesen meghûlnek, olykor egy-egy teljes család is megfázik, amit arról ismerhetünk fel, hogy napról napra nõ a süllyedõ kis halak száma. Egy erõsebb megfázás teljesen tönkreteheti az egész családot. A "hasonúszó" egyedek döntõ többsége késõbb sem gyógyul meg. Amennyiben elektromos fûtõtesttel fûtjük medencéjüket, azt mindig függõlegesen állítsuk be, a porlasztó pedig a fûtõtest aljából hajtsa vizet, úgy hogy a fiatal halak semmiképp se feküdhessenek rá. Ezzel csökkenthetjük a megfázott egyedek számát, esetleg megelõzhetjük a megfázást. Ha az ivadék labirintszerve kialakult, komoly veszély nem fenyegeti további fejlõdését.

73

- A labirintkopoltyús halak ikrájából kikelõ lárvák viszonylag kicsik, így az elsõ idõszakban az elúszás után infusoriával, Cyclops naupliusszal, rotatóriával (kerekesféreg) tápláljuk õket. Szükségmegoldásként szóbajöhet tojássárgája is. (Kemény tojás sárgáját kevés vízben szétnyomjuk, és a vízben szabadon lebegve maradó frakciót cseppenként adagoljuk a vízbe). A tojássárgáját viszont csak 5-6 napig fogyasztják. Ha ezután nem tudunk megfelelõ minõségû és nagyságú élõ eleséget adni, jelentõs elhullásra számíthatunk. A 2-3. naptól kezdve már adható a sóféreg naupliusa is.

- A labirintkopoltyús halfajok ivadékcsoportjában igen gyakori jelenség, hogy az állomány 10-15%-a rendkívül gyorsan nõ. Annyira, hogy a növekedésben visszamaradt társaikat elfogyasztják. Ez a kellemetlen tulajdonság különösen a Trichogaster fajokra jellemzõ és legkevésbé a Colisa fajok sajátossága. Ez ellen csak úgy védekezhetünk, hogy a kiugróan jól és gyorsan fejlõdõ egyedeket rendszeresen áthalásszuk más medencébe. Ha ezt nem tesszük meg, akkor ezek megtizedelik édestestvéreiket. Rosszul táplált, zsúfoltan elhelyezett ivadékcsoportokban a "szétnövés" nagyobb mértékû szokott lenni, mint ha az optimálisat megközelítõ környezetben neveljük õket. Tehát egyenletes, bõséges táplálás mellett nagyrészt elkerülhetõ az ivadék egyenetlen fejlõdése.

Trichogaster trichopterus sumatranus, Kék gurámi  

Hazája Szumátra, ahol elérheti a 13-14 cm testhosszat is. Medencéinkben ritkán nõ 10-11 cm-nél nagyobbra. Alapszíne világoskék, ezüstös csillogással. Izgalmi állapotban több sötét kékeszöld harántcsík is látható oldalain.

A páratlan úszók zöldesek, sárgásfehér pontokkal tûzdelve.

Az oldalakat két fekete folt díszíti, az egyik a hátúszó alatt az oldalak közepét, a másik a faroktövet. A hím hátúszója kihegyesedõ, a nõstényé lekerekített.

Tartása és tenyésztése megegyezik a halcsalád általános ismertetésében leírtakkal. A 7-8 cm hosszú egyedek már ivarérettek és ívathatók. Nagyon szapora faj.

A legutóbbi években a kék gurámi újabb színváltozatai is jelentõsen elterjedtek. Ezek közül legismertebb a márványgurámi.

Trichogaster leeri, Gyöngygurámi  

Hazája a Maláj-félsziget, Thaiföld, Szumátra és Borneó. A gyöngygurámi 10-11 cm-re megnövõ, egyik legszebb színû és formájú díszhalunk. A hím háta sárgásbarna, az oldalak és a páratlan úszókat gyöngyházfényû, fehéressárga foltok díszítik. A torok- és a hastájék, a mellúszók és a farok alatti úszók elülsõ része narancsvörös

A tapogatóvá alakult páros hasúszók vörösesek. Az oldal középvonalában megtört fekete csík látható. A nõstény tompább színû,a torok- és a hastájék ezüstös. A nõstény hátúszója lekerekített, míg a hímé mindig elhegyesedõ. A gyöngygurámi késõn színesedik ki a leírt mértékig, csak közvetlenül mielõtt eléri ivarérettségét, mutatja teljes szépségét.

Nagy medencét igényel, amelynek vize nem hûl le 23 fok alá. Mindenevõ. Ijedõs halfaj.

Csak a 8-10 hónapos, kifejlett testnagyságú egyedek ivarérettek. A nászjáték gyönyörû látvány. Meleg vizû (28-29 fok) és nagyméretû fészket épít. A jól összeiléõ tenyészpár a siker alapfeltétele.

Macropodus opercularis, Paradicsomhal  

Hazája Kína, Dél-Vietnam és Tajvan. Az egyik legrégebben ismert trópusi díszhalfaj. Alapszíne barnás. A kopoltyúfedõtõl fekete, zöldesen irizáló folt díszíti, amelynek narancsszínû szegélye van. Az oldalakon egymást követõ, téglavörös és zöldeskék harántcsíkok láthatók.

Az úszók vörösek, világos pontsorokkal. A hát- és farokúszó fehéren szegélyezett. A hím páratlan úszói nagyok, hosszan elhelyezkedõk. Színei igen

élénkek. A nõstény tompább színû, úszói kisebbek, az oldalakat csak vörös harántcsíkok díszítik. A nõstények 7-8 cm, a hímek 9-10 cm nagyra is megnõnek.

Igénytelen, nagyon robosztus halfaj. A hímek verekedõs természetûek, így társas medencében csak hasonló méretû halakkal tarthatók együtt. Jól bírja a 15-20 fokos vizet.

Tartása és tenyésztése könnyû. A bevezetõben tárgyalt szempontok érvényesek e fajra is.

Albínó színváltozat nagyon elterjedt és közkedvelt.

Macropodus cupanus, Hegyesfarkú paradicsomhal  

74

Hazája Elõ-India és Ceylon partvidéke. A törzs alapszíne a pirosastól a sötétbarnáig változik, erõsen zöldes irizáló árnyalattal. Ez utóbbi különösen a fejen és a kopoltyún szembetûnõ. A torok és hastájék sötét, majdnem fekete. Az oldalakat rendszerint két zölden fénylõ hosszanti csík díszíti, a szem írisze vörös.

Az úszók palaszürkék. A hát-, a farok-, valamint a farok alatti úszók kéken szegélyezettek, piros pontsorokkal díszítve. A hím hátúszója és farok alatti úszója hegyes, a nõstényé kevésbé. Testhossza 6, 5-7 cm. A tartás és tenyésztés alapelvei megegyeznek az általános részben ismertetettel. Társas akváriumba való faj. Már 20 fok körüli vízben is jól érzi magát.

Helostoma temminckii, Csókos gurámi  

Hazája a Maláj-félsziget, Szumátra, Jáva, Borneó. Az alacsony vizû és magas hõfokú tavak és lassú folyású vizek lakója. Itt nagy tömegekben fordul elõ ez a szabad természetben 30 cm-re megnövõ, hazájában kedvelt étkezési hal. Teste nagy hát- és hasúszójával együtt elnyúlt, hosszúkás, ovális formát alkot. Testszíne ezüstöt olajzöld, a mellrésze ezüst. Nagy pikkelyei hosszanti sötét csíkozást mutatnak. Kopoltyúfedõjén sötétebb harántcsík van. Nagy szemének

szemgyûrûje aranysárga. A zöld színûeknél szélesebb körben elterjedt a fehér és a majdnem nyershús-színû változat. Ezek teste megfelelõ fénybeesésnél gyöngyházszínben ragyog. Az akváriumban tartott állatok 12-15 cm hosszúra nõnek meg. Az ilyen méretûek már tenyészthetõk. Szembetûnõ a vastag, húsos ajkuk.

Ezt szinte tepadókorongszerûen kifordítják, és a másik hal szájára tapasztva "csókolóznak". Innen katák nevüket is, ez azonban sem ivari differenciálódást, sem párkiválasztódást nem jelent. Ezt a szokásukat kis ivadéknál és azonos nemû egyedeknél is megfigyelhetjük. Tágas akváriumban 24-26 fokos vízben jól tartható. Nagysága ellenére békés természetû és egészen kis halak is bántódás nélkül tarthatók vele. Tápláléka jórészt planktonrákból, szúnyoglárvából áll. Tubifexet csak szükségbõl fogyaszt. Az 1831 óta ismert és 1924 óta rendszeresen importált halakat több évtizeden keresztül nem sikerült tenyészteni, bár tartásuk nem jelent problémát. Tenyésztésük csak 1968-ban sikerült hazánkban. Nem készítenek habfészket, a víz színére nem raknak habot. Ívás közben a medence legkülönbözõbb pontján párzanak, és egy-egy alkalommal 50 vagy ennél is több ikrát bocsátanak ki. Az ikrák nagy olajtartalmuk következtében azonnal a víz felszínére emelkednek, és ott kis csomókban verõdnek össze. A nõstény olajtermelése ikrarakáskor olyan erõs, hogy a víz színén ikrázás után sárga olajcseppek úsznak. Az ikrát figyelmen kívül hadják, s ívás után folytatják megszokott életüket. A kezdetben világos ikraszemek másnapra megfeketednek, és a hõmérséklettõl függõen 36-48 óra alatt kelnek ki. A labirinthalakhoz hasonlóan, a sötét színû ivadék a víz színén az üvegfalon függeszkedik sûrûn, mint a frissen, petébõl kelt szúnyogálca. További három nap múlva kezd úszni a több ezer példányt kitevõ raj. Fölnevelésük a megfelelõ mennyiségû és minõségû eleség beszerzése miatt nem könnyû. Hihetetlen mennyiségben fogyasztanak Rotatoriát, Cyclops és egyébb naupliust. Naponta többször kell etetnünk õket, s oly bõven, hogy szinte úsznak a sûrûn adagolt eleségben. Két hét eltelte után már a 150-200 literes akvárium is nyüzsög a sok apró ivadéktól. Ha elegendõ táplálékot kapnak, hathetes korban elérik a 2-2, 5 cm testhosszúságot. Bár labirintszervük is kifejlõdött már, a víz erõs szûrése és rendszeres, részleges cseréje elkerülhetetlen.

Ctenopoma oxyrhynchus, Hegyesfejû kúszóhal  

Hazája Kamerun és Kongó vidéke. Alapszíne sárgásbarna, a fej vöröses. Az oldalak közepét sötét folt díszíti. Az úszók barnák. fekete szegéllyel. Testnagyságuk elérheti a 10 cm-t. A hímek hát- és farok alatti úszói kissé hegyesebbek a nõstényeknél. Békés természetû hal, nem szereti a túlzottan világos helyen felállított medencét. Nagyobb méretû, nyugodt természetû halfajokkal ajánlatos egy medencébe telepíteni.

Tenyésztésük nehéz. Ivarérésüket kb. kétéves korban érik el. Ívatásukhoz legalább 50 literes medencét kell sûrû növényzettel elõkészíteni, és a hõmérsékletet 24 fokra beállítani. Az ívás gyorsan, a talaj fölött történik, habfészket sem építenek a szülõk, s ivadékgondozással nem találkozunk. Az ívás rendszerint késõ este, sötétben zajlik le.

A nagyszámú, felszínre emelkedõ ikrát a medencébõl ki kell emelni, mert reggel a tenyészállatok elfogyasztják õket. A több száz kis lárva 24 óra alatt kel ki az ikrából.

További két nap múlva kell elkezdeni etetésüket apró eleséggel. A tenyésztési kondíció eléréséhez a tenyészállatoknak feltétlenül szükségük van rovareleségre.

Egyébként a kifejlett állatok sem a víz minõségével, sem a táplálékkal szemben nem igényesek.

Ctenopoma fasciolatum, Kongói kúszóhal  

75

Hazája Kamerun és Kongó. A hal alapszíne szürkéssárga, az oldalakat 8-12 sötét harántcsík díszíti, a kopoltyúfedõt kék folt. Hosszuk maximálisan 8 cm. A hímek valamivel nagyobbak, úszóik hegyesebbek. A víz minõségével szemben igénytelenek, azonban csak nagyobb halfajokkal célszerû együtt tartani õket társas medencében.

Tartásához 20-23 fokos víz a megfelelõ. Tenyésztéséhez középnagy méretû medence szükséges, mert az ikrák száma nagy. Laza habfészket építenek, ivadékgondozásuk nem túl kifejezett. Az 500-700 lis lárva 24-36 óra alatt kel ki. egkésõbb a kelés után másfél nappal aprõ élõ eleséggel meg kell kezdeni a táplálásukat.

Az ivadék nevelését lehetõleg alacsonyabb hõmérsékleten végezzük (22 fok), mert magasabb tartási hõmérsékleten sok lesz az elhullás közöttük. Az

alacsonyabb vízhõmérséklet miatt a növendékek kissé lassabban fejlõdnek, mint a többi labirinthal esetében.

Colisa fasciata var, Ajakos gurámi  

Tévesen Colisa labiosa néven kerül forgalomba. Hazája Assam, Pandzsáb és Burma. A hím alapszíne sötétbarna, oldalán kékes árnyalatú sötét harántcsíkokkal. A test középvonalában fekete csík húzódik. A hátúszót vörös szegély díszíti. A nõstény világosabb és harántcsíkozása sem feltûnõ. A hím hátúszója hegyes, a nõstényé lekerekített, kevésbé színmes, mint az elõzõkben ismertett két Colisa fajé. A hím 6-7 cm, a nõstény 6 cm hosszú. Félénk természetû. Szereti a dús növényzetet. 23-28 fokos vízben jól tartható. Különbözõ élõ és száraz eleséget egyaránt szívesen fogyaszt. Nagy medencében (80-100 l) várhatunk csak biztos eredményt. A hímek sokszor kíméletlenül hajtják a nõstényeket. A tenyésztés legfontosabb feltétele a jól összeilló tenyészpár. A nõstények számára az ívatómedencében bõven gondoskodjunk búvóhelyrõl. Az ivadék fölnevelése megegyezik a többi Colisa fajnál leírtakkal,

az ivadék azonban kevésbé kényes.

Colisa chuna, Mézgurámi  

Hazája a Brahmaputra vidéke, Calcutta környéke. A mézgurámi az egyik legszebb tagja a labirintkopoltyúsok családjának. A hím alapszíne élénk aranyvörös (sötét mézszín).

A fej elülsõ részét, a torok, valamint a has alját és a farok alatti úszó alsó részét kékesfekete, éles körvonalú folt díszíti. A hátúszó kénsárga, a középen kék csíkkal. A tapogatók narancssárgák. A nõstény kevésbé élénk színû. A hím

hátúszója hegyes, a nõstényé tompán lekerekített. Testük lapított. Nagyságuk 5-6 cm.

Tartása és tenyésztése megegyezik a törpegurámiéval. A hím kisméretû, de igen tömör habfészket épít.

Colisa lalia, Törpegurámi  

Hazája: Bengália és Assam. Lapos testû, kb. 5 cm hosszú, békés természetû labirinthal. A hím alapszíne kékes, amelyet élénkvörös harántcsíkok díszítenek. Kék és vörös mustrázat díszíti a hát-, a farok-, valamint a farok alatti úszóit is. A torok- és a hastájék alsó, a kopoltyúk felõli része sötétkék. A hím csodálatos színei ívás idején különösen intenzívek. A nõstény sokkal halványabb színû, a vörös rajzolat teljesen hiányzik. A hím hát- és farok alatti úszója kihegyesedõ, a

nõstényé lekerekített.

Szereti a növényekkel dúsan beültetett és a világos elhelyezésû medencét. A hímek egymást csak ívás idején üldözik. Nem kedvelik a lágy és a savanyú vizet. Kis medencében is jól érzik magukat. Mindenevõ halfaj. 24 foknál hidegebb vízben szépségük nem érvényesül, színeik halványabbak. Optimális, ha 25-26 fokon tartjuk a vizet.

Az ivarérett párt növényekkel sûrûn beültetett medencébe helyezzük. Kedvezõ hatású, ha fele-fele részben a régi és a friss víz keverékét kapják. Íváshoz szükséges hõmérséklet 27-28 fok. A hím nem üldözi durván a nõstényt. A hím a habfészek erõsítéséhez felhasznál fonálalgákat vagy úszónövényeket is. Habfészke viszonylag szilárd. A buborékok aprók. A pár 1-1 fészekbe 400-500 ikrát is rakhat. Ikrarakás után a nõstényt eltávolítjuk a medencébõl. A lárvák 18-24 óra alatt kelnek, további 3 nap múlva elúsznak. Mivel rendkívül kicsik, etetésüket csak a legapróbb élõ eleséggel lehet kezdeni (Cyclops nauplius, Diaptomus nauplius,kerekesférgek,valamint papucsállatkák).

76

Az ivadék mindaddig, amíg el nem éri az 1 cm-es nagyságot, viszonylag kényes. Nem viseli el a zsúfoltságot. A tiszta akváriumvíz nagyon fontos követelmény, ezért filtráljuk a vizet belsõ szûrõvel. 250-300 ivadék fölnevelése egy ikrázásból nem ritkaság, ha minden feltételnek sikerült eleget tenni.

Betta splendens, Sziámi harcoshal

A sziámi harcoshal az egyik legismertebb és egyik legkedveltebb trópusi díszhalunk, hogy megjelent európában (1892, Franciaország). Ezért részletesebben kell foglalkoznunk vele. Õshazája Szingapúr, Maláj-föld, Thaiföld, azelõtt Sziám. A malájok "ikanbettah" néven ismerik, innen származtatható tudományos neve is. Hazájában iszapos fenekû, sekély vizû állóvizek, valamint rizsföldek lakója. Az eredeti vad formát ma már

medencéinkbõl teljesen kiszorították a tenyészváltozatai. A fátyolúszós betták létrehozása a kambodzsai tenyésztõk érdeme. A fátyolos betták azután nagyon gyorsan, szinte minden országban meghódították, akvaristák népes táborát. A hímek hossza 8-10, míg a nõstények, 5-6 cm-nél nem nõnek nagyobbra. A hímek hát-, farok-, farok alatti és hasúszói, erõsen megnagyobbodtak, az úszófugarak megnyúltak

. Az úszók erõteljes növekedése a hím nemi hormonok hatására kezdõdik, és ívás után egy ideig fokozott úszónövekedést figyelhetünk meg. A nõstények ûszói kisebbek, a hátúszó lekerekített. A hímeké hosszú, kihegyesedõ. A hímek mindig erõteljesebb, élénkebb színûek.

A közepesen kemény, 7 pH körüli vizet kedveli. Nagyon melegigényesek. teljes szépségüket csak 25 fok feletti hõmérsékleten bontakoztatják ki. Alacsonyabb hõmérsékleten bontakoztatják ki. Alacsonyabb hõmérsékleten alig mozognak, színeik sápadtak, apatikus viselkedésûek. Egy medencében lehetõleg csak egy hímet tartsunk. Társas akváriumban a sziámi harcoshal igazi szépség nem érvényesül.

Akvaristák gyakran tartanak egy-egy hímet egymás mellett 1-1, 5 literes befõttes- vagy akumlátorüvegekben, újabban plasztikedényekben. Az üvegek közé papírlapokat tesznek, és amikor az üvegek közül kiemelik ezeket, a hímek meglátva egymást, kifeszített kopoltyúfedõkkel és úszókkal rontanak egymás felé. Ilyenkor mutatják igazán csodálatos szépségüket. Nagyüzemi betta tenyészetek 5-6 ezer fátyolos hímet nevelnek egyszerre "befõttesüveg technológiával". Kétségtelen, hogy a legszebbfátyolos hímeket ezzel a módszerrel nevelhetõk. Arra ügyelni kell, hogy viszonylag szûkösen etessük az üvegbe helyezett állatokat, mert a betták nagyon hajlamosak az elhízásra. Az elhízott hímek ellustulnak, élettartalmuk csökken. Ha sok hímet tartunk üvegekben, elengedhetetlen a szobahõméséklet legalább 23-24 fokon tartani, vagy néhány vattos kis fûtõvel a kis edényeket hûteni.

Az élõ eleságet kedveli. Tufix, és szúnyoglárva a kedvenc tálálékuk. A vizibolhát a betta, nem szívesen fogyasztja, sem élõ, sem száraz formában. A száraz eleséget csak átmenetileg és csa szükségbõl etessünk velük. A csirke- és a marhamáj, kedvelt eleségük.

A vízhõfokot 3-4 fokkal a tartési hõmérséklet fölé emeljük, úgy, hogy az 28-29 fok legyen, mert 26 fok alatti hõmérsékleten, már nem mindegyik hím hajlandó habfészket építeni. A biztos siker érdekében egy 15-20 literes medencét tökéletesen kitisztítunk, majd feltöltjük, olyan hõfokú vízzel, amilyen a medence vize volt, melyben a szülõket tartottuk. A betták ívási kedvét növeli, ha friss vizet töltünk, az ívatómedencébe.

Az ívatómedence ama üvegfalait, amelyek a szomszédos akváriumok felé néznek, fedjük papírral. Ez különösen akkor fontos, ha a szomszédos medencében is betták vannak. Az ívásra kitett párt ugyanis nagyon zavarja, ha fajtársaikat vagy nagyobb halakat látnak. A víz magassága ne legyen több 15 cm-nél. Ezután helyezzünk a medencébe néhány hosszú levelû növényt (pl. Vallisneria), amelynek levelei a víz felszínéig nyúlnak. A medence két sarkába tegyünk 1-1 sûrû bokrot alkotó finom levelû növényt vagy ha ez nincs, 1-1 csomó perlonvattát, hogy a nõstény búvóhelyet találjon.

Amikor így elkészítettük a medencét, este helyezzük a nõstényt a medencébe, és a hímet egy kis üvegben belógatva az ívatóakváriumba, egymáshoz szoktatjuk a párt.

Ezután a medence fûtését állítsuk be 28-29 fokra. Ha a nõstény kifeszített úszóikkal izgatottan a hímet tartalmazó üveg körül úszkál, miközben a hastájékon sötét harántcsíkok jelennek meg, akkor biztosak lehetünk, hogy a nõstényben van érett ikra, és hajlandó az ívásra. ha ezt az "elõvigyázatossági próbát" nem hajtjuk végre, akkor könnyen megeshet, hogy a hím könyörtelenül agyonveri a nõstényt.

A következõ reggelen azután a hímet kiengedjük az üvegbõl. A víz hõfoka közben eléri a 28, max a 30 fokot. Ez a hõfokemelkedés növeli az ívási kedvet. A hím néhány óra múlva hozzákezd a habfészek építéséhez. Ez a fiatal hímeknél hosszabb ideig is eltarthat. Az ikrarakás rendszerint csak a második napon következik be, és 2,2, 5 óránál tovább nem tart. A párzások száma 30-50, 1-1 párzás alakalmával átlagosan 10-15 ikra ürül ki a nõstény petevezetõjábõl.

Ikrarakás ztán a nõstényt kifogjuk a medencébõl. A betta lárvák 18-30 óra alatt kelnek ki. A kelési idõ a vízhõfok függvénye. További két napig a hím a habfészekbõl kiesõ és elúszó ivadékot még összeszedi, és visszaköpi a

77

habfészekbe. A lárvák kelésétõl számított 3. napon emeljük ki a hímet is a medencébõl. Az elúszó ivadékot az elsõ napokban csak igen apró élõ eleséggel vagy tojássárgájával etessük. Az elsõ két héten gyorsan nõnek. Nagyon fontos, hogy ebben az idõben a medence egyes vízrétegei teljesen azonos hõmérsékletûek legyenek. Finom légporlasztással ezt nagyon jól lehet megvalósítani. Ajánlatos az elsõ hét végétõl a kis betták vizét filtrálni (csak belsõ filter alkalmas erre a célra), és 10 liter vízhez 1-2 teáskanálnyi asztali sót tenni. A harmadik héten rendszerint kialakul a labirint szerv. Ha a betta család ezt az idõszakot is veszteségek nélkül átvészeli, akkor a siker már szinte biztos.

A Betta tenyésztésének sikertelenségét a következõ fõ okok idézik elõ:

1. A tenyészpár nem megfelelõ. Ennek okai:

a) öreg hímek nam alkalmasak ikráztatására

b) a nõstény ikrái még nem érettek

c) a hím túlságosan elhízott

d)a pár túl fiatal

A fiatal párok elsõ ívása rendszerint eredménytelen.

2. A víz hõmérséklete nem volt állandó vagy az egyes vízrétegek túl nagy hõingadozást mutattak. Ez sokszor abban mutatkozik, hogy az ivadékok már elúszni sem tudnak, hanem kezdettõl fogva süllyedõkké válnak.

3. A labirintszerv kialakulásakor a víz fölötti lebegõ hideg, ez szinte az egész ivadékcsoport megbetegedését, hasonúszóvá válását okozhatja.

Tenyészváltozatai:

a) Színváltozatok: zöld, kék, vörös, hússzínû, fehér, fekete, barna valamint az elõbbi színek keverékei; az albínó Betta rendkívül ritka.

b)Formaváltozatok: fátyolúszós változatok minden színben elõfordulnak. A fátyolúszó méretei és tárhatósága nagy változatosságot mutat, és törzsenként nagyon eltérõ lehet. 1963-ban az USA-ban és Angliában megjelentek a fátyolos, osztott farokúszójú betták is. Ezek azonban szélesebb körben nem terjedtek el.

Betta extraA sziámi harcoshal az egyik legismertebb és egyik legkedveltebb trópusi díszhalunk, hogy megjelent európában (1892, Franciaország). Ezért részletesebben kell foglalkoznunk vele.

Õshazája Szingapúr, Maláj-föld, Thaiföld, azelõtt Sziám. A malájok "ikanbettah" néven ismerik, innen származtatható tudományos neve is.

Hazájában iszapos fenekû, sekély vizû állóvizek, valamint rizsföldek lakója. Az eredeti vad formát ma már medencéinkbõl teljesen kiszorították a tenyészváltozatai. A fátyolúszós betták létrehozása a kambodzsai tenyésztõk érdeme. A fátyolos betták azután nagyon gyorsan, szinte minden országban meghódították, akvaristák népes táborát.

A hímek hossza 8-10, míg a nõstények, 5-6 cm-nél nem nõnek nagyobbra. A hímek hát-, farok-, farok alatti és hasúszói, erõsen megnagyobbodtak, az úszófugarak megnyúltak. Az úszók erõteljes növekedése a hím nemi hormonok hatására kezdõdik, és ívás után egy ideig fokozott úszónövekedést figyelhetünk meg. A nõstények ûszói kisebbek, a hátúszó lekerekített. A hímeké hosszú, kihegyesedõ. A hímek mindig erõteljesebb, élénkebb színûek.

78

A közepesen kemény, 7 pH körüli vizet kedveli. Nagyon melegigényesek. Teljes szépségüket csak 25 fok feletti hõmérsékleten bontakoztatják ki. Alacsonyabb hõmérsékleten alig mozognak, színeik sápadtak, apatikus viselkedésûek. Egy medencében lehetõleg csak egy hímet tartsunk. Társas akváriumban a sziámi harcoshal igazi szépség nem érvényesül.

Akvaristák gyakran tartanak egy-egy hímet egymás mellett 1-1, 5 literes befõttes- vagy akumlátorüvegekben, újabban plasztikedényekben. Az üvegek közé papírlapokat tesznek, és amikor az üvegek közül kiemelik ezeket, a hímek meglátva egymást, kifeszített kopoltyúfedõkkel és úszókkal rontanak egymás felé. Ilyenkor mutatják igazán csodálatos szépségüket. Nagyüzemi betta tenyészetek 5-6 ezer fátyolos hímet nevelnek egyszerre "befõttesüveg technológiával". Kétségtelen, hogy a legszebbfátyolos hímeket ezzel a módszerrel nevelhetõk. Arra ügyelni kell, hogy viszonylag szûkösen etessük az üvegbe helyezett állatokat, mert a betták nagyon hajlamosak az elhízásra. Az elhízott hímek ellustulnak, élettartalmuk csökken. Ha sok hímet tartunk üvegekben, elengedhetetlen a szobahõméséklet legalább 23-24 fokon tartani, vagy néhány vattos kis fûtõvel a kis edényeket hûteni.

Az élõ eleságet kedveli. Tubifex, és szúnyoglárva a kedvenc tálálékuk. A vizibolhát a betta, nem szívesen fogyasztja, sem élõ, sem száraz formában. A száraz eleséget csak átmenetileg és csak szükségbõl etessünk velük. A csirke- és a marhamáj, kedvelt eleségük.

Tenyészváltozatai:

a) Színváltozatok: zöld, kék, vörös, hússzínû, fehér, fekete, barna valamint az elõbbi színek keverékei; az albínó Betta rendkívül ritka.

b)Formaváltozatok: fátyolúszós változatok minden színben elõfordulnak. A fátyolúszó méretei és tárhatósága nagy változatosságot mutat, és törzsenként nagyon eltérõ lehet. 1963-ban az USA-ban és Angliában megjelentek a fátyolos, osztott farokúszójú betták is. Ezek azonban szélesebb körben nem terjedtek el.

 A vízhõfokot 3-4 fokkal a tartési hõmérséklet fölé emeljük, úgy, hogy az 28-29 fok legyen, mert 26 fok alatti hõmérsékleten, már nem mindegyik hím hajlandó habfészket építeni. A biztos siker érdekében egy 15-20 literes medencét tökéletesen kitisztítunk, majd feltöltjük, olyan hõfokú vízzel, amilyen a medence vize volt, melyben a szülõket tartottuk. A betták ívási kedvét növeli, ha friss vizet töltünk, az ívatómedencébe.

79

Az ívatómedence ama üvegfalait, amelyek a szomszédos akváriumok felé néznek, fedjük papírral. Ez különösen akkor fontos, ha a szomszédos medencében is betták vannak. Az ívásra kitett párt ugyanis nagyon zavarja, ha fajtársaikat vagy nagyobb halakat látnak. A víz magassága ne legyen több 15 cm-nél. Ezután helyezzünk a medencébe néhány hosszú levelû növényt (pl. Vallisneria), amelynek levelei a víz felszínéig nyúlnak. A medence két sarkába tegyünk 1-1 sûrû bokrot alkotó finom levelû növényt vagy ha ez nincs, 1-1 csomó perlonvattát, hogy a nõstény búvóhelyet találjon. Amikor így elkészítettük a medencét, este helyezzük a nõstényt a medencébe, és a hímet egy kis üvegben belógatva az ívatóakváriumba, egymáshoz szoktatjuk a párt.

Ezután a medence fûtését állítsuk be 28-29 fokra. Ha a nõstény kifeszített úszóikkal izgatottan a hímet tartalmazó üveg körül úszkál, miközben a hastájékon sötét harántcsíkok jelennek meg, akkor biztosak lehetünk, hogy a nõstényben van érett ikra, és hajlandó az ívásra. ha ezt az "elõvigyázatossági próbát" nem hajtjuk végre, akkor könnyen megeshet, hogy a hím könyörtelenül agyonveri a nõstényt.

A következõ reggelen azután a hímet kiengedjük az üvegbõl. A víz hõfoka közben eléri a 28, max a 30 fokot. Ez a hõfokemelkedés növeli az ívási kedvet. A hím néhány óra múlva hozzákezd a habfészek építéséhez. Ez a fiatal hímeknél hosszabb ideig is eltarthat. Az ikrarakás rendszerint csak a második napon következik be, és 2,2, 5 óránál tovább nem tart. A párzások száma 30-50, 1-1 párzás alakalmával átlagosan 10-15 ikra ürül ki a nõstény petevezetõjábõl. A hím szabályszerûen átöleli a nõstényt, s kiszorítja belõle az ikrákat.

Ikrarakás után a nõstényt kifogjuk a medencébõl. A betta lárvák 18-30 óra alatt kelnek ki. A kelési idõ a vízhõfok függvénye. További két napig a hím a habfészekbõl kiesõ és elúszó ivadékot még összeszedi, és visszaköpi a habfészekbe. A lárvák kelésétõl számított 3. napon emeljük ki a hímet is a medencébõl. Az elúszó ivadékot az elsõ napokban csak igen apró élõ eleséggel vagy tojássárgájával etessük. Az elsõ két héten gyorsan nõnek. Nagyon fontos, hogy ebben az idõben a medence egyes vízrétegei teljesen azonos hõmérsékletûek legyenek. Finom légporlasztással ezt nagyon jól lehet megvalósítani. Ajánlatos az elsõ hét végétõl a kis betták vizét filtrálni (csak belsõ filter alkalmas erre a célra), és 10 liter vízhez 1-2 teáskanálnyi asztali sót tenni. A harmadik héten rendszerint kialakul a labirint szerv. Ha a betta család ezt az idõszakot is veszteségek nélkül átvészeli, akkor a siker már szinte biztos.

80

 

Atherinidae, Kalászhalfélék

- Az egész földön elszórtan élõ és megtalálható halak. Tengeri és édesvízi halak egyaránt tartoznak ide, de akváriumban csak néhány fajt tartunk. Ezek kedvelt, karcsú, hosszú testû halak, két fejlett hátúszóval. A második hátúszó nagyobb, egyes fajoknál megnyúlt vagy osztott sugarú. Szeretik a középkemény, kemény, kristálytiszta és oxigéndús vizet, mely enyhén lúgos. Tartásukhoz a 22-24 fokos hõmérséklet tökéletesen megfelel, ezen a hõmérsékleten tenyészthetõk is. Minden élõ eleséget szívesen fogyasztanak, és gyorsan fejlõdnek. Teljes kifejezettségük elõtt már ivarérettek, és társas akváriumban is sokszor ívni kezdenek.Az ívásuk több napig tart, és természetesen az ikrák kelése között is több nap van. A kelési idõ 8-10 nap, és ekkor az ikraburkot már teljesen fejlett ivadékok hagyják el, melyek azonnal, esetleg néhány óra multával eleségkeresésre indulnak. Ajánlatos ilyenkor a vízszint csökkentése 8-10 cm-re és erõs porlasztás, hogy a planktoneleség állandó áramlásban legyen.

A nagyobb egyedeket idõnként ki kell válogatni, hogy fejlõdésükhöz megfelelõ méretû táplálékot adhassunk nekik.

Melanotaenia nigrans, Fekete úszójú szivárványhal  

Hazája Ausztrália, Sydney környéke. 10-11 cm-re nõ meg. Testének alapszíne olajzöld, a testközépen sötét csík, a mellrésze ezüst. Nagy pikkelyei kékes, zöld, sárga színben ragyognak, a kopoltyúfedõn vörös és fémesen zöld folt. Hát- és hasúszója piszkossárga, vörös csíkokkal és pontokkal, koromfekete szegéllyel. Hasúszója sárga, de elsõ sugara koromfekete. Szereti a tágas, nagy úszóteret nyújtó akváriumot, és 20-22 fok körüli vízben érzi jól magát. Szívesen fogyaszt

minden élõ eleséget, de szükségbõl jobb szárazat is.

Íváshoz 40-50 cm hosszú, lapos medencét kell feltöltenünk 24-26 fokos, kristálytiszta vízzel. Ajánlatos 10 literenként adni egy csapott evõkanál, nem jódos konyhasót, ez javítja az állatok íváskedvét. Kisebb csapatot helyezzünk ki ívni, több nõstényt, mint hímet. Az ívásuk elhúzódik, több napon át tart. A tenyészállatokat csak az elsõ ivadék megjelenésével vegyük ki.

Az ivadék planktoneleségen gyorsan fejlõdik, ezért a nagyobbakat ajánlatos idõközönként a csapatból kiválogatni. Nem annyira elterjedt, mint az elõzõ faj, és ez talán magyarázható, hogy csak nagy, tágas kiúszóteret nyújtó, kristálytiszta vizû akváriumban érzik jól magukat, és színeik is csak ekkor jönnek teljesen szépségükben elõ.

Melanotaenia macculochi, Ausztráliai szivárványhal  

Ausztrália északi részén honos ez a 7 cm-re növõ, igen sok akvarista által kedvelt, hosszú, megnyúlt testformájú és a fajra jellemzõ két hátúszós színes díszhalunk. Testének alapszíne sárgásbarna, melyet határozatlan szegélyû hosszanti, barnás pikelysorok díszítenek. Úszósugarai sárga alapon vörös színûek, vörös folttal a kopoltyúfedõn. Szeretik a 23-25 fokos, napfénytõl megvilágított akváriumot, de szükséges, hogy megfelelõ úszótér álljon

rendelkezésükre. Társas medencékben is jól tarthatók, szívesen fogyasztanak minden élõ és száraz eleséget.

Aránylag hosszú medencét rendezzünk be az íváshoz, melyet friss kristálytiszta vízzel töltsünk fel. Minden 10 liter vízhez adjunk egy evõkanál, nem jódos konyhasót. A medence egyik végébe, a fény felöli oldalon helyezzünk el egy sûrû Myriophyllum bokrot, melyet kõvel rögzíthetünk az akvárium talajához. Az ivarok megkülönbözttése könnyû.

81

A kifejlett hímek, ha udvarolnak, szájuktól a homlokrészen, hátuk középvonalán keresztül fehér csíkot mutatnak, mely azonban az udvarlás után azonnal eltûnik. A kifejlett hímek elsõ hátúszója hegyesen megnyúlt és lezárva ráfekszik a második hátúszóra.Mellvonaluknál a szájrésztõl egészen az alsó úszóig vörös csík figyelhetõ meg. A kihelyezett csapatban a nõstények mindig túlsulyban legyenek, három nõstény, két hím arányban.

Ügyelnünk kell a megfelelõ, állandó szellõztetésre, mert nagyon oxigénigényesek. A nõstény mindig a reggeli órákban rakja le az ikrát, de több napon keresztül. Az ikra hosszú tapadószálon, mint kis karácsonyfadísz függ a növény finom szálú levelein. Nem ikrafalók. Jól kivehetõ a világos ikra elszínezõdésébõl a fejlõdõ embrió. Az elsõ ikrarakás után 7-8 napra jelennek meg a vízszint közelében az úszó kis halak, és ott keresik eleségüket.

Ekkor ajánlatos kifogni a tenyészállatokat, és a 20 cm-es vízszintet 10 cm-re leszállítani. Megfelelõ apró Rotaoriával gyorsan fejlõdnek. Az ikrarakás elsõ és az utolsó napja között, és így a kelésnél is, több mint egy hét a különbség. Ajánlatos a nagyobbakat idõnként külön medencébe áttenni, hogy a kicsik is megfelelõ mennyiségû apró élõ eleséghez jussanka. 1-1 nõstény 100-150 ikrát rak le.

Melanotaenia boesemani  

Feltehetõen a nagy távolság miatt igen kevés díszhalnak számító fajról értesültünk a földrésznyi Ausztráliából, és a környezõ szigetekrõl, az utóbbi idõkig. Az elmúlt évtized kutatómunkájának ma már több mint 80 kalászhalfajt ismerünk. Ezek élõhelye kevés kivételével az ausztrál Északi-Partvidék, a York-fok, a Pápua Új-Guineához közel esõ terület. Több faj a kontinensen és a szigeteken is megtalálható.

Ezek a halak kivétel nélkül mind igen oxigénigényesek, és ezt akváriumi tartásuknál, de szállításuk idején is figyelembe kell venni.

A boesemani az új fajok egyik legszínesebbje, az Irian Yayán lévõ Ajamaru-tóból került 1980-ban Európába. 10-12 cm-.re megnövõ új kalászhal színpompában vetekszik a legszínesebb korallszirti halakkal.

A fej és mellrésze acélkék, sötét keresztcsíkokkal. A kék testközép táján sárgába megy át, és a farok felé tûzpiros színû, fehérrel szegett úszókkal. A nõstények színe természetesen halványabb, alig észlelhetõ.

A tó, melyben él, igen meleg, 27-30 fok, és vize enyhén savanyú, 6, 4-6, 5 pH-értékû.

Tenyésztése azonos a régen kedvelt és széles körben elterjedt szivárványhal - macculochi - feltételeivel, csak kicsit melegebb és savanyú vizet igényel. Igen fontos, hogy változatos élõ eleség mellett, színpótló eleséget is adjunk ("Color"), mert a fogságban tenyésztett állatoknál csökken a szép színek élénksége.

Telmatherina ladigesi, Celebeszi vitorláshal  

1935-ben importálták elõször Celebeszrõl ezt a gyönyörû szép, ott kristálytiszta vizû hegyi patakokban és tavakban élõ, 5 cm-re megnövõ halacskát. Teste szinte opálosan átlátszó halványsárgás, zöldes színû. Szemgyûrûje sárgászöldben csillogó. A faroktõtõl a testközép felé kékeszöldben csillogó csík húzódik egészen a derékvonalig. Hát-, és hasúszójának, valamint farokúszójának közepe citromsárga, elsõ hátúszójának sugarai sötéttel átszõttek. Tartása nem mondható

oly könnyûnek, mint sok más akváriumi halunké. A kifejlett állatok nem viselik el vagy igen nehezen, hogy egyik medencébõl a másikba helyezzük át õket.

Tartásuk elõfeltétele a kristálytiszta, oxigéndús, kemény víz. Feltétlenül tegyünk a vízbe 10 literenként egy evõkanál nem jódos konyhasót is, mert idógen érzékenyek minden penész- és gombafertõzésre. Ajánlatos õket külön akváriumban tartani, így érvényesül szépségük. A kis csapat állandó mozgásban van. A hímek játéka már korán jelzi ivarérettségüket.

A megfelelõen tartott állatok már 6-7 hónapos korban ivarérettek, még teljes fejlettségük elõtt. A hímeket ennek ellenére igen könnyû megkülönböztetni a nõstényektõl. Farokúszójuk vége fehér, és ez a fehér szín hiányzik a nõstényeken. Kifejlett állatokon a második hát-és hasúszó hosszú szálakban megnyúlt és innen kapta a vitorlás nevet is.

Tenyésztésükhöz 15-20 literes akváriumot rendezzünk be, ennek vize teljesen azonos legyen a taróakváriuméval. Az ide áthelyezett kis csapat nem érzi meg a vízváltozást, és a fény felõli oldalra helyezett kis csapat nem érzi meg a vízváltozást, és a fény felõli oldalra helyezett nitellacsomóra már másnap megkezdik az ikrázást. Vizüket itt részben friss vízzel cserélhetjük fel, és ez idõnként tartómedencéjükkel is ajánlatos. Több napon át tart az ikrarakás, de rendszerint fogyasztanak a lerakott ikrából. Ezért az ikrával "megszórt" növényt - ha jó eredményt akarunk elérni, és a csapat rendszeresen ikrázik - naponta cserélhetjük.

Az elvett ikrák azonos körülményeket biztosító keltetõakváriumba helyezzük át, ahol 7-8 nap alatt kel ki az ivadék. Az elsõ napokban a víz színe alatt tartózkodnak, ezért jó, ha a keltetõakvárium vize nem magasabb, mint

82

10 cm. Ajánlatos a nagyobbakat különválogatni. Az ivadék könnyen elviseli az átrakást, de még a szállítást is jobban tûri. Soha nem szabed elfelejtenünk, hogy nagyon oxigénigényesek.

Bedotia gaeyi, Vörösfarkú kalászhal  

Hazája Madagaszkár, földünk egyik legnagyobb szigete. Itt folyóvizekben, tavakban él, a sziget hegyvidékeitõl le a síkságig, a tengerbe ömlõ folyók torkolatáig. Igen nagy az alkalmazkodó képessége. Enyhén lúgos 22-24 fokos, erõsen szellõztetett, hosszú medencét kíván. Táplálékban nem válogatós, szívesen fogyaszt minden élõ és jobb száraz eleséget. Ha az itt leírt tartási és táplálási feltételeket teljesítjük, ráesõ fényben elõtûnnek pompás színei. A kifejlett 8-10 cm hosszú, nagyon karcsú, hengeres testû állatok alapszíne szürkéssárga.

A hátrész sötétebb. Szájuktól a farokúszóig, testük közepén és hátrészükön kékesszürke sáv húzódik végig, az oldalakon fényes aranypikkelyek csillognak. A hátsó hát- és az alsó úszó, a farokúszójuk középsõ sugarai, hasonlóan az oldalpikkelyekhez, zöld-aranyban csillognak, melyet a farokúszóban a hímeken meggyvörös, patkó alakú rajz vesz körül, fehérrel szegélyezve. Ez a vörös szín a többi úszóra is átterjedhet. A hímek között erõs színvariáció észlelhetõ.

A 6-7 cm hosszú állatok már ivarérettek, ezért ajánlatos ívás elõtt különválogatni a nemeket. tenyésztésükhöz 25x50 cm alapterületû tiszta csapvízzel feltöltött, erõsen szûrt vizû akvárium a legmegfelelõbb. Tenyésztéséhez jobb kis csapatot kihelyezni, több nõstényt, kevesebb hímmel.

Ikratartó növénynek forrásuk több napra elhúzódik, ezért ajánlatos az ívatómedencéjükben is etetni õket, mert akkor a lerakott, nagy ikraszemeket nem bántják. Az ikrák tapadószálaikon függve maradnak. Az ikra átlátszó burkán belül a fejlõdõ ivadék szabad szemmel is jól megfigyelhetõ. 7-8 nap alatt kelnek ki. A szülõket ekkorra el kell távolítani.

A kikelt ivadék vízszintes úszóhelyzetét azután veszi fel, hogy az úszóhólyagját sikerül a víz felszínen levegõvel feltölteni. Fölnevelésük nauplius eleséggel könnyû. Ajánlatos 2-3 naponként fejlõdésüknek megfelelõen szétválogatni az ivadékot.

Akváriumi növények

Nymphea Daubenyana, Dauben tündérrózsa  

A tündérrózsák családjából akváriumi tartásra a legalkalmasabb. Mûfény mellett is könnyen és tartósan hozza halványkék, rózsaszín szirmú, sárga közepû, kb. 6 cm átmérõjû virágait. Igényli azonban a trópusi meleget, tehát 24-28 fokot és az erõsebb megvilágítást. Levelei a víz színén 8-10 cm nagyságúra nõnek meg. Ha a növény jól érzi magát, a kifejlõdött levelek központjában megjelennek az új kis növények. Ha gyorsabban akarjuk szaporítani, a kifejlett levelek 2-3 cm hosszú szárrésszel le kell vágnunk, és fonákjukkal felfelé kell fordítani õket. Az új növények fejlõdése így meggyorsul, és gyorsan gyökeret eresztenek,. Cserépbe ültetve tápdús talaj mellett képes 30-40 virágot is hozni egymás után. A virágok mindig a reggeli órákban nyílnak, estére becsukódnak. A levélszárak hossza a víz magasságától függ. Ha az akvárium fedett, 10-15 cm légtérre van szüksége a vízfelszín és az akvárium fedõüvege között.

Cryptocoryne nevillii, Kis levelû vízikehely  

83

Az akváriumban tartott vízikelyhek közül a legkisebb. Hazája Ceylon. Levelének színe világos fûzöld. Megfelelõ táptalajban gyorsan szaporodik.

Cryptocoryne griffithii, Piros vízikehely  

Hazánkban a C. cordatával tévesztik össze. Mintegy 30-35 cm-re nõ. Levele megfelelõ viszonyok között ovális, a színe sötétzöld, a fonákján bordóvörös. Rossz viszonyok között apró, világoszöld. Virágzata igen szép, akváriumban is gyakori. Legszebb akváriumi növényeink egyike.

Cryptocoryne ciliata, Szõrös (csillós) vízikehely  

Hazája Malájföld, a Szunda-szigetek. Magasra növõ növény, mely nagy, szinte gyermektenyérnyi, a fényviszonyoktól függõen világos vagy sötétzöld leveleket nevel. Tápdús talajban, akváriumban is hoz virágot, így nemcsak indás hajtásaival, de magról is szaporítható. Virágzata akváriumban is magot hozhat. Virágai önbeporzással termékenyülnek és az érett termésben fejlõdésnek, indulnak. Ennek felpattanása után már leveles, gyökérképzõdményes kis növénykék kerülnek elõ.

Cryptocoryne Blassii, Blass vízikelyhe  

Hazája Borneó. Az egyik legmutatósabb vízikehelyfélénk, melyet sokan nagyságának következtében a Griffithiivel tévesztenek össze. Az elõbbi világoszöld levelével ellentétesen, a Blassii levele szinte rózsaszínûés fonákja élénk lilásbordó. A legnagyobb levelû vízikelyhek egyike. A 30-50 cm-es levélnyélen a 15 cm hosszú és a 6-7 cm szélességûre is megnövõ, szinte tenyérnyi levelek igen szépen rajzolt sötét, majdnem fekete erezetûek. Természetesen megfelelõen magas akváriumot igényel, aránylag lágy és enyhén savanyúvízzel. Ha megerosödött és jól érzi magát, gyökérindával szaporodik. Az ilyen nagyságú levelek sok tápanyagot igényelnek. Ajánlatos megfelelõ tápsó adagolása, gyökérágy készítése. A fiatal hajtásokat csak teljes gyökeresedés után távolítsuk el. Gombás betegségekre, sóra a többi vízikelyhez hasonlóan érzékeny.

84

Cryptocoryne affninis, Härtel vízikelyhe  

A legelterjedtebb a vízikehely fajok közül. Nevét a drezdai Härtel díszhaltenyésztõrõl kapta. Lándzsa alakú levelei sötétzöldek, fonákja borvörös, fényszegény helyen világoszöld. Nagyon gyorsan fejlõdik, szereti a lágy, enyhén savanyúvizet.

Eichhornia crassipes, Lila vízijácint  

Trópusi tájakon elterjedt vízinövény; rendkívül sok fényt igényel, különben levelei megsárgulnak, megnyúlnak. Megfelelõ fényviszonyok között 15 cm átmérõjû, szív alakú leveleket nevel. Levélszára erõsen megduzzadt, levegõvel telt és ez úszva tartja a növényt. Szárhajtásaival gyorsan szaporodik és meleg, páradús nyarakon hazánkban is virágzik, a kis kerti tavakban szinte szõnyeget alkot. Virágzata igen szép, nagyalakú, világoskék füzérekbõl áll. Akváriumban tartva nem takaríthatjuk le, mert levele igen gyorsan rothadásnak indul. Az akvaristák által igen kedvelt növények a Cryptocoryne-k, vagyis vízikelyhek. Eddig 46 fajt ismerünk, de ez a szám bizonyosan továbbnõ. Levelük formája, nagysága, színe igen változatos, az 1-2 cm-es kis lándzsa alaktól az emberi tenyér nagyságúig. Mint minden mocsári növény, erõs gyökértörzzsel bír. Akváriumban submers (víz alatti) levelei ismertek,

alacsony vízállás mellett emers (vízszint fölötti) leveleket nevel, virágzik. Az akváriumban gyökérhajtásainak szétvágásával szaporíthatók, a természetben magról is. Aránylag kevés fénnyel beérik, de szeretik a lágy, enyhén savanyúvizet, de nem bírják a sót. Átültetésre érzékenyek, aránylag nehezen gyökeresednek.

Eleocharis acicularis, Fonalas csetkáka  

Európában, Ázsiában, Ausztráliában elterjedt mocsári növény. Árterek vagy rizsföldek gyomnövénye. A talajban elágazó gyökér törzsébol üdezöld leveleket, új növényeket nevel és ez elérheti a 15-20 cm-es magasságot. Gyökérosztással szaporítható.

Najas microdon, Apró fogú tüskéshínár  

Hazája Amerika. Gyakori szárelágazásainál a levelek hármas örvben helyezkednek el; a levél szára könnyen törik. Szereti a tiszta, 20 fok fölötti hõmérsékletû vizet. Dugványozással szaporítható, igen gyorsan fejlõdik.

Aponogeton undulatus, Hullámos levelû vízikalász  

Elõ-Indiából került akváriumunkba, világoszöld levelei 15 cm hosszúak, szélük kétoldalt hullámos, Nagy rizómája van, aránylag lassan fejlõdik és akváriumban nehezebben hoz virágot is.

85

Aponogeton elongatus, Hosszú levelû vízikalász  

Hazája Ausztrália északi és keleti része. Víz alatti levelei 20-30 cm hosszúak, szélesek. Hõigénye valamivel alacsonyabb, mint a fodros vízikalászé. Fejlõdése rizómájából, tápdús talajban 26 fok fölött igen gyors. Ültetésekor számítanunk kell arra, hogy 15-20 nagyméretû levelet nevel.

Aponogeton crispus, Fodros vízikalász  

Ezek a víz alatti és úszólevelekkel, erõs gyökértörzzsel rendelkezõ növények Afrikából, Madagaszkárról, Új-Guineából kerültek akváriumainkba.Virágzatuk a víz fölé emelkedik, kalász formájú. Akváriumainkban a virágok a víz felszíne fölött ecsettel vagy fapálcikára csavart vattacsomóval könnyen termékenyíthetõk. Általában fejlõdésükhöz, virágzásukhoz 26-28 fokos hõmérsékletet igényelnek, majd utána alacsonyabb, 18-22 fok körüli pihenési, visszahúzódási idõszak következik. Magjuk vizes homokban, alacsony vízmagasság mellett, akváriumban is jól csíráztatható, majd a kicsírázott magvakat tápanyagdusabb, alacsony vízmagasságú üvegkádba tûzdelhetjük ki. A vízmagasságot fokozatosan kell emelnünk 1-2 cm-rõl, a növekedés ütemének megfelelõen. Hosszú levélnyélen lándzsa alakú 20-25 cm-es leveleket nevel. Közepes fényviszonyok között enyhén savanyú, lágy vízben szépen fejlõdik.

Vallisneria spiralis forma tortifolia, Csavart levelû valiznéria  

A valiznériák családjának legkisebb, de legszebb tagja. Vékony, szalagszerû levelei egész hosszukban csavarodottak, szélükön apró fogazattal. Kereskedelmi forgalomban sajnos szépsége ellenére a legkevésbé kapható. Hazája Kalifornia és Nevada, de hazánkban a szabad meleg vizekben jól meghonosodott. A valiznériák elég könnyen keresztezõdnek és ilyen, magról kelt hibridek is vannak forgalomban.

Vallisneria spiralis, Közönséges vagy csavart kocsányú valiznéria  

Trópusok, szubtrópusok elterjedt növénye, hazánk igen sok meleg vizében elterjedt növény. 80 cm-re megnövõ, szalagos levelei sötétzöld színûek. Akváriumban lényegesen kisebb marad és levelei kivilágosodnak. Jól tûri az akvárium vizének hõmérségletét, erõs fényben jól fejlõdik. Legigénytelenebb akváriumi növényünk.

86

Vallisneria gigantea, Óriás csavart hínár  

Új-Guineából, a Fülöp-szigetekrõl került hozzánk a sok nagyméretû akvárium díszeként ismert, 1,5-2m hosszúra is megnövõ növény. Szalagszerû leveleinek szélei megvastagodnak és a víz színén fodrosan helyezkednek el. Sok fényt igényel, de szereti a magas hõmérsékletet is. Ügyelnünk kell, hogy gyökércsonkja ne kerüljön a talajba, mert könnyen elrothad. Tõindáról, hajtásokkal szaporodik.

Elodea densa, Argentínai átokhínár  

Dél-Amerikától fel Floridáig honos, a szabad természetben több méter hosszúságúra nõ. 3-4, esetleg 5 levélbõl álló sûrûörvek helyezkednek el az elöbbinél erõsebb száron. Sok fényt és 23-25 fokos hõmérsékletet igényel.

Elodea canadensis, Kanadai átokhínár  

Észak-Amerikából származik, de azóta, hogy a múlt század elején Európába érkezett, itt is széles körben elszaporodott. Hosszúra növõ szára gazdagon elágazik. Ezeknél az elágazásoknál elvágva, dugványozással könnyen szaporítható. Szárán hármasával helyezkednek el a másfél cm hosszúságú, erõsen görbült levelek. Az alacsony hõmérsékletet bírja, de sok fényt igényel.

Sagittaria aetonii, Pázsitos nyílfû  

Fényigényes, 15-20 cm hosszúságára megnövõ növény, a levelei meghajlanak. Bár akváriumban is virágzik, de magot ritkán érlel, ezért indáról szaporítják. Élénkzöld levele különösen a tõzegsügérek akváriumának fõ díszítõeleme.

87

Echinodorus tenellus, Finom levelû (amazonasi) kardfû  

Dél-amerikai változata széles körben elterjedt kedvelt vízinövény akvaristáinak között. Meleg tõzeggel átszûrt vízben, sûrû indiával gyorsan szaporodik, hamar befutja az egész akváriumot. Kedvelt aljnövényzete lehet minden délamerikai halakkal népesített akváriumnak. Apró levelei szárral együtt sem nõnek sokkal 10 cm-nél hosszabbra.

Echinodorus radicans, Tojáslevelû (amazonasi) kardfû  

Az egyesült Államok déli részén és Mexikóban honos mocsári növény. Széles, tojás alakú levelei tenyér nyagyságúra megnõnek, ezért csak kifejezetten nagy akváriumban díszlik. Mint családja többi tagja, sok fényt és 25 fokos vizet kíván. Járulékos hajtásról vagy virágzatának magjáról is szaporítható.

Echinodorus intermedius, Törpe (amazonasi) kardfû  

Brazíliában, de Kubában is honos. Indiával, sarjjal szaporodik ez a 6 cm hosszúra megnövõ levelû törpe kardfû. Szereti a világos akváriumot és az igen meleg vizet.

Echinodorus cardifolius (radicans), Észak-amerikai széleslevelû kardfû  

Igen mutatós, széles körben elterjedt, de csak nagy medencék számára ajánlott növény. Szív alakú levelei jó körülmények között elérhetik a 20-25 cm hosszúságot és a 15-20 cm szélességet. Ezek a nagy levelek természetesen csak megfelelõ méretû és tápanyagban dús talajba (cserépbe, tálba) ültetve, megfelelõ hõmérséklet és fényviszonyok között fejlõdnek ki aránylag gyorsan. Rendszerint a második évben hoznak virágot. A virágzatot majdnem mindig a víz fölé emelkedõ levelek elõzik meg, majd a virágszáron megjelennek a kis, fehér szirmú, sárga közepû virágok. Az akváriumnak ilyenkor természetesen fedetlennek kell lennie, megfelelõ távolságban a fényforrásról, hogy el ne égjen. Könnyen hoz magot, a virágok mellett kis növényeket is. A magokból, de a kis növények gyökeresítésével is szaporítható. Az anyatõröl csak akkor vágjuk le a fiatal növényeket, ha már megerosödtek. A víz fölé nõtt leveleket a virágzás után eltávolíthatjuk. A növény ismét erõs növekedésének, majd újabb

88

virágzásnak indul.

Echinodorus brevipedicellatus, Keskenylevelû (amazonasi) kardfû  

Nagyon szép, hosszú, 40-50 cm-re is megnövõ, 4 cm széles és két végén hegyes, lándzsa alakú leveleket nevel. Ezek a világoszöld levelek enyhén meghajlanak és egy növény 40-50 ilyen hatalmas levelet is nevelhet. Hazája, mind minden echinodorusnak, Dél-Amerika, ezért sok halunk akváriumában megfelel növénytársként.

Ludwigia natans, Pirosfonákú tóalma  

Ez a rendkívül sok fényt igénylõ növény az Egyesült Államok déli államaiban õshonos. Apró, lándzsahegyszerû levelei sötétzöldek, hajtásuknál bordós színûek, a kifejlett levelek fonákja élénk bordóvörös. Megfelelõ, erõs megvilágításban szobai akváriumban is szépen díszlik, élénk színfoltot alkot.

Synnema triflorum, Vízi petrezselyem  

Thaiföldrõl került Európába az elmúlt évtizedben. Víz alatt erõsen, változóan osztott, nagy leveleket nevel, míg a víz fölé emelkedve kis, zárt szélein fogazott levelek fejlõdnek. Szereti a magas hõmérsékletet és a sok fényt. Igen könnyen szaporítható, szár- és gyökérosztással, de letört levelei az akvárium vizén úszva is hamar gyökeret eresztenek.

Myriophyllum pinnatum, Bokros süllõhínár  

89

Hazája Észak-Amerika, Mexikó, Kuba. A kereskedelmi forgalomban nálunk M. scabratum néven ismerik. Ez a neve az elterjedtebb. Finom szálú levelei szabálytalanul osztottak és 3-4 cm hosszúra is megnõnek. Szereti a kristálytiszta vizet, és jól alkalmazkodik a hõmérséklet-változásokhoz is. Ügyeljünk, hogy a porlasztó által kevert vízáramlástól lehetõleg távol legyen, mert leveleit az akvárium szennyezõdése könnyen betakarja. Igen kedvelt ikráztató növény, de a lágy víz néhány nap alatt tönkreteszi.

Myriophyllum brasiliense, Brazíliai süllõhínár  

A süllohínárok legtöbb faja kedvelt akváriumi növény. Elterjedésük az Egyesült Államok déli vidéke, Dél-Amerika. Némelyek Európában is ismertek álló vagy lassú folyású vizekben. A brazíliai süllõhínár az egyik legszebb faj, levélhossza 2, 5-3 cm is lehet. Jól bírja a magas hõmérsékletet, de mint valamennyi süllõhínár, fényigényes. Szárosztással könnyen szaporítható.

Nomaphila stricta, Vízi hortenzia  

Délkelet-Ázsia sekély vizekben élõ mocsári növénye. Nagy, lándzsa alakú levelei erõs szárán egymással szemben helyezkednek el. Víz alatt világoszöldek, víz fölé emelkedve apró, sötétzöld színû leveleket, kék virágot hoz. Szárosztással, gyökérhajtásról jól szaporítható, igen dekoratív. Sok fényt igényel, a víz hirtelen keménységváltozásakor órák alatt tönkremegy.

Limnophila sessiliflora (Hottonia)  

Hazája Ceylon, japán, de Amerikában is elõfordul. Igen szép, világos, sárgászöld színû, sokak által kabombának vélt növény. Erosen osztott levelei körkörösen helyezkednek el. Kedvezõ körülmények között szélessége eléri az 5-6 cm-t. Szereti a kristálytiszta, világos vizet, bár a sok és erõs fény algásítja. Szaporítása dugványozással történik, vagy úgy, hogy a növényt lefektetjük a talajra, és a levéltöveknél rögzítjük, lefedjük talajjal. A hajtások így az anyatõrõl gyorsan indulnak a fény felé. Megerosödésük után darabolható fel az öreg szár. Szívesen feljön a víz színe fölé és itt erõsebb leveleket, hoz. Ezek a végek természetesen algamentesek és innen új növényt is könnyen nyerhetünk.

90

Hygrophila polysperma, Indiai vízicsillag  

Délkelet-Ázsiából került hozzánk, igen kedvelt, submers formában (víz alatti) díszlõ. Levelei egyenes szártörzsön egymással szemben helyezkednek el. E nyújtott, ellipszishez hasonló alakú, világoszöld, majdnem sárgás leveleivel minden akváriumban üde színfoltot ad. Kellõ fény mellett gyorsan fejlõdik, oldalhajtásokat hoz szárról, gyökérrõl egyaránt. Szaporítása szárosztással, tõosztással könnyû.

Cabomba aquatica, Tavi tündérhínár  

Dél-Amerikából származó, nagyon dekoratív, elágazó szárú vízinövény. Középzöld, félkör alakban sûrûn osztott levelei kettesével, egymással szemben helyezkednek el. Szereti a meleg vizet és a nagyon fényigényes. Szárosztással is szaporítható. Mindig az akvárium hátsó falához és lehetõleg a fényforráshoz vagy a fény felöli oldalra telepítsük.

Cabomba Carolina (pinnata), Karolinai széles tündérhínár  

Hazája Észak-Amerika, New York és Massachusetts államok, Dél-Amerika északi részéig. Üde zöld, párosan elhelyezkedõ, erõsen osztott levelei igen nagyok. A növény eléri az 5-6 cm szélességet, jó körülmények között gyorsan fejlõdik. nem igényli a nagy meleget, már 16-20 fokkal is beéri, de fényigényes. A tõzõ naptól mégis óvni kell, mert az algák könnyen megtelepednek még az erõsen osztott leveleit is. Szereti a tiszta vizet, mert lebegõ szenyezodés szintén megtelepszik rajta. Minden víznél könnyen ereszt gyökeret, hoz új hajtást. Szaporításánál - melyet szárosztással és dugványozással végzünk - mégse osszuk túl kis részekre, mert ezeknél nagyobb a veszély a rothadásra. Inkább hajtással rendelkezõ darabokat dugványozzunk. A levágott hajtásokat hagyjuk egypár napig úszni, így a gyökérfejlõdés jobban megindul. Igen szép, mutatós növény.

Marsilea quadrofolia, Mételyfû  

Dél-Európában, Közép- és Dél Ázsiában elterjedt, alacsony vizekben élõ növény. Az igen meleg vizeket kevésbé tûri és hogy levélképzõdményei szépen megmaradjanak, táptús talajt kíván. Gyökértõosztással könnyen szaporítható. Mindig az akvárium hátsó falához és a fény felöli oldalra telepítsük.

91

Ceratopteris thalictrodies, Sallangos vízipáfrány  

Halványzöld, igen törékeny levelû, ezért egyre kevésbé kedvelt vízinövény. Elõfordulási helye India és Szumátra. A víz színén úszó növények hatalmas gyökérbojtot alkotnak. Sok akváriumi halnak szívesen ívik gyökerei közé. Lágy vizû, fényszegény tenyészmedencében sajnos hamar elpusztul. Levélsarjakkal szaporodik.

Microsorium pteropus, Lándzsás vízipáfrány  

Elõ-Indiából, Dél-Kínából, a Fülöp-szigetekrol az utóbbi években került Európába, s azóta már széles körben elterjedt. Mélyzöld levelei, erõs gyökértörzse, kevés fényigénye miatt elõszeretettel kap helyet sok akváriumban. Lándzsaszerû, sötétzöld leveleinek vége a feljõdés stádiumában üvegszerûen világos. Leveleinek enyhe fodrában sarjnövényeket hoz, így nemcsak a gyökértörzs osztásával, de sarjról, dugványozással is szaporítható. Jól bírja az igen lágy, savanyú vizet.

Bolbitis Heudelotii, Csipkés vízipáfrány  

Hazája Guinea, Mali, Felsõ-Volta, Angola. Folyóvizekben, sokszor vízesések környékén, állandó szórt víznek kitett sziklákon, köveken, de a víz alá merülve is megtalálható. Ritka, nagyon szép vízipáfrány faj. Az erõs, 6-7 mm vastag gyökérszárról, mely sokszor elágazásokkal fejlõdik és vékony hajszálgyökereivel magtapad az akváriumban is, 25-30 cm hosszú szárú, erõsen osztott, fogazott szélû, egymással nem szemben elhelyezkedõ sötétzöld, hullámos levelek fejlõdnek. Szinte mûanyagra emlékeztetõ keménységûek. Igen lassan és csak gyökérszárral fejlõdik. Ennek osztódása, elágazása ad lehetõséget új tõ kialakítására. Ha az osztódásnál a gyökérvégnél nincs rügyvég, legtöbbször elpusztul. Levélhajtással nem szaporodik. Lágy, tiszta és aránylag meleg mozgó vizet igényel, ebben érzi jól magát és fejlõdik. Ezért jó porlasztó, szûrõ közelében, aránylag világos helyen elhelyezni. gyökérszárát, sohase tegyük talajba, tápanyag szükségletét közvetlenül a

vízbõl fedezi.

Barclaya longifolia, Hosszúlevelû Barclaya  

92

Hazája Burma, Thai. Igen szép, mutatós, de nagyon ritkán kapható növény. Sokan leveleinek alakjáról és elhelyezkedésérõl egy vízikehelyfajtának vélik. Lágy, lándzsa alakú, 15-20 cm hosszúra megnövõ levelei aránylag rövid, 10-15 cm-es száron helyezkednek el. A levelek színe olajzöld-bordó, fonákjuk élénkbordó. A körben elhelyezkedõ levelek, az erõs, szinte rizomás gyökérzetbõl megfelelõ talajban gyorsan fejlõdnek. Virágjait rövid száron hozza, nem emelkedik a víz színére. A víz színére emelkedõ magok, vagy azok, melyek a talajra hullanak, egyaránt kikelnek. gyökeret eresztenek, de külön nevelõ medencében alacsony vízben is jól nevelhetõk. Csak magról szaporodik.

Ceratopteris sumatranus, Szumátrai vízipáfrány  

Elterjedési területe India és Szumátra. Akváriumban tartva erõsen osztott levélzetû, ezért nagyon dekoratív. Víz alatt fejlõdve gyökérzete jól köt a talajhoz és levélsarj hajtásai, ha gyökérzetükkel talajt érnek, szívesen kötõdnek és válnak külön növénnyé. Kedveli a 24-25 fokos, kristálytiszta vizet. Ügyelnünk kell, hogy növényevõ halak akváriumába ne telepítsük, mert puha leveleit a halak pár nap alatt lelegelik.

Vesicularia dubyana, Jávai moha  

Indonéziából, a Maláj-félszigetrõl és a Fülöp szigetekrõl származik és bár már régen ismert, de csak az utóbbi években terjedtek el. Apró, üdezöld levélkéivel fára, kõre telepedve igen dekoratív. Sok meszet von el a víztõl, így lágyítja. Ívatáshoz a legalkamasabb növény. Átmenetileg igen kevés fénnyel beéri és jól tûri a víz hirtelen keménységváltozását.

Fontinalis antipyretica, Forrásmoha  

Európában, Észak-Amerikában és Észak-Afrikában elterjedt vízimoha faj. Általában alacsonyabb hõmérségletû vizekben díszlik. Természetesen meleg vizekben is megtalálható. Lehetõleg az innen gyûjtötteket telepítsük akváriumba. Ha saját magunk gyûjtjük, iparkodjunk kõre, ágra telepedett csomókat gyûjteni, mert ezek lényegesebben dekoratívabbak. Ívatáshoz is sokat használják.

Riccia fluitans, Úszó májmoha  

93

Európában, Ázsiában és Amerikában elterjedt vízimoha faj, mely a színén dúsan szaporodik. A labirintkopoltyús halak elõszeretettel rakják rá az ikráikat e növényre. Lágy vízben tömöttebb, dúsabb, villás elágazású zöld levélkéket nevel.

Nitella flexilis, Hajlékony csillárka  

Elõfordul európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, alacsonyabb vizekben hazánkban is megtalálható. Vékony, hajlékony, világoszöld színû, örves sugarú. Akváriumhoz jól alkalmazkodik, kevés fénnyel beéri, erõs fényben hamar elalgásodik. Egyes fajok kedvelt ikrázó növénye.

94