Kimondhatjuk: egy férfi még ma is összehasonlíthatatlanul hátrányosabb helyzetben van válóper, gyermekelhelyezési per során, hiszen egy anya szülői képességét ezek az intézmények akkor is készpénznek tekintik, ha a közös gyermekkel szembeni ártó lépései bizonyítást nyertek, ellenben az apák - méltánytalan módon, - ilyen esetekben is hátrányból kénytelenek szülői képességeiket bizonyítani. A legfontosabb kérdésben ugyanis az új Polgári Törvénykönyv gyávának bizonyult: nem vezette be a csak három európai (Románia, Lengyelország és Magyarország) országon kívül ma már Unió szerte általánossá váló rendszert, a válásokat követő időszakra a gyermekek osztott elhelyezésének gyakorlatát. Nem vezette be tehát a család intézményét itthon évtizedek óta aláásó folyamat megállításának legfontosabb elemét: helyén hagyta ugyanis a hatalmas zsarolási potenciált biztosító, elsősorban az apákat sujtó, kéthetente hétvégén egy-két nap láthatás rendszerét. Nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlat egy olyan bosszú, vagy károkozási eszközt hagyott a peres felek kezében, amely bár legtöbb esetben a férfi ellen irányul, annak legnagyobb kárvallottja egyértelműen a válást elszenvedő és kiszolgáltatott gyerek. E változás nélkül a szemléleti átrendeződés is elmarad, indokolatlanul lassan, - rengeteg fölösleges szenvedést okozva gyermekek tíz- és százezreinek, valamint elképesztő anyagi terhet róva az államra.

Az öt évvel ezelőtt Szlovákiában bevezetett osztott elhelyezési gyakorlat egyértelmű pozitív következménye lett, hogy a beadott válókeresetek száma radikálisan csökkent, a válások száma 40%-kal (!) visszaesett, következésképpen ennyivel több család tett kísérletet válságának belső rendezésére, ennyivel több gyerek maradt a nevelkedése számára alapvetően fontos szülői környezetben. Ezzel szemben ma Magyarországon 800 ezer válással megszűnt család gyermeke nevelkedik olyan körülmények között, amelyben a gyámügyi, bírósági, szakértői gyakorlat nem a gyermekek szempontjait néző arányos és hatékony keretet teremtette meg, hanem a kártevés eszközét nyújtotta át a bosszúvágytól fűtött fél kezébe.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy ezzel az eszközzel sok szülő visszaél: elszaporodtak a válások, gyermekelhelyezési perek idejére időzített megalapozatlan köz- illetve magánvádas feljelentések. Erre a társadalmi anomáliára rátelepedett a családjogi-büntetős ügyvédek és szakértők egész ipara, kimondhatatlanul hatalmas időráfordítást és anyagi terhet róva az államigazgatás, a bűnüldözés, a jogszolgáltatás rendszereire.

Azon a szemponton kívül, hogy az állam miért költ hatalmas pénzeket fölöslegesen, számunkra sokkal fontosabb kérdés a gyermekeink sorsa, jövője, egészséges mentális, érzelmi, erkölcsi és fizikai fejlődése.