EX PANNONIA - suarhiv.co.rssuarhiv.co.rs/downloads/expannonia/exPannonia_21.pdf · Összefoglaló: Szabadka szabad királyi város közgyp - lése, a törvényhatósági bizottság

EX PANNONIA21

% $& / Subotica / Szabadka2017

U finansiranju ovog broja časopisa učestvovali su: Grad Subotica, fondacija Bethlen Gábor

EX PANNONIABroj 21

Subotica 2017.

Izdavač: Istorijski arhiv Subotica

Za izdavača: Stevan Mačković, direktor IASu

Redakcija: Stevan Mačković, Tatjana Segedinčev, Zolna Matijević

Lektor: Dijana Borenović

Prevodi sažetaka: Zoltan Mesaroš

Tiraž: 500 primeraka

Štampa: REprint, Subotica

Adresa redakcije: Trg slobode 1/III, tel. +381 (0)24 524-033

e-mail: [email protected]

web adresa: www.suarhiv.co.rs

ISSN 0354-9151

CIP – $ &' % !%&' $$& #"!#,

930.25 (497.113)

Ex Pannonia / redakcija Stevan Mačković, TatjanaSegedinčev, Zolna Matijević – 1996, Br. 1. – Subotica:Istorijski arhiv Subotica, 1996-.; 30 cm

GodišnjeISSN 0354 - 9151

COBISS.SR-ID 74467596

3

SADRŽAJ

STUDIJE

ZAVIČAJNA ISTORIJATibor Halas Szabadka 1917-ben a közgyűlési jegyzőkönyvek tükrében (Subotica 1917.

godine u svetlu skupštinskih zapisnika)Dejan Mrkić Prve subotičke fontaneBorbala Fabian Az iskolán kívüli népművelés Szabadkán 1941 és 1944 között (Prosveta van

škola u Subotici između 1941. i 1944. godine – na osnovu spisa Odbora zaprosvetu naroda van škole)

Zolna Matijević A Szabadkai Ügyvédi Kamara története 1875–1920 (Istorijat advokatskekomore u Subotici 1875–1920)

Tatjana Segedinčev Jedan običan dan na Paliću (istorija Palića kroz dokumente: Palićki park – gostiPalića – Palićki kućni red)

Mr Karlo Slavić Patenti i inovacije u vinogradarstvu i voćarstvu Subotičko-horgoške peščare

IZ ARHIVSKE GRAĐEDijana Borenović Osnivanje i početak rada Saveza Štefania u Subotici – iz arhivske građe IASu

ISTORIJA ZDRAVSTVADr Deže Čuso Druga decenija u radu spasilačke službe (1907–1918)Dr Emil Libman Socijalno-zdravstvene brige Magistrata Subotice o deci u XVIII i XIX veku

i saradnici

IZ RADA ARHIVATamara Petković Letopis Arhiva za 2016. godinuЈелена Цветић Библиотечки фонд Историјског архива Суботица

PRIKAZISanja Beđik Илустрација српске штампане књиге у 18. векуDr Zoltan Mesaroš Mihálovics a horvát és magyar nyelvtan halovány állócsillaga (Mihalović

treptava zvezda hrvatske i mađarske gramatike)Lenke Palásthy Egy kiállítás képei (Utisci sa izložbe)Čedomir Janičić Jugoslovensko iskustvo: Jedan ljudski vek nečeg sasvim različitog

TARTALOM

KUTATÁSOK

HELYTÖRTÉNETHalász Tibor Szabadka 1917-ben a közgyűlési jegyzőkönyvek tükrébenMrkić Dejan Az első szabadkai szökőkutakFábián Borbála Az iskolán kívüli népművelés Szabadkán 1941 és 1944 között – Szabadka

Iskolánkívüli Népművelési Bizottság iratai alapjánMatijević Zolna A Szabadkai Ügyvédi Kamara története 1875–1920Segedinčev Tatjana Egy szokványos nap PalicsonMr Slavić Karlo Találmányok és újítások a szőlészetben és gyümölcstermesztésben a horgosi

homokpusztán

LEVÉLTÁRI ANYAGBÓLBorenović Dijana A Szabadkai Stefánia Szövetség működésének kezdete Szabadkán – A SZTL

levéltári iratai alapján

EGÉSZSÉGÜGY-TÖRTÉNETDr. Csúszó Dezső Második évtized a szabadkai mentőszolgálaton (A második évtized:

1907–1918)Dr. Libman Emil A Szabadkai Magisztrátus szociális és egészségügyi törődése a gyerekekkel a

és társszerzők XVIII. és a XIX. században

A LEVÉLTÁR TEVÉKENYSÉGÉBŐLPetković Tamara A Szabadkai Történelmi Levéltar 2016. évi tevékenységeCvetić Jelena A szabadkai Levéltár könyvtári állománya

4

ISMERTETÉSEKBeđik Sanja Illusztrációk a 18. század végén szerbül kinyomtatott könyvrőlDr. Mészáros Zoltán Mihálovics a horvát és magyar nyelvtan halovány állócsillagaPalásthy Lenke Egy kiállítás képeiJaničić Čedomir Kiállítás bemutatása – Jugoslovensko iskustvo: Jedan ljudski vek nečeg sasvim

različitog

CONTENTSSTUDIES

LOCAL HISTORYTibor Halász Subotica in 1917 through the City Assembly protocolsDejan Mrkić First fountains in SuboticaBorbála Fábián Extracurricular Education in Subotica between 1941 and 1944 – according to

the records of the Extracurricular Public Education BoardZolna Matijević History of the Bar association in Subotica 1875–1920Tatjana Segedinčev An ordinary day at PalićMr Karlo Slavić Patents and innovations in viticulture and fruit growing in Subotica Sands

FROM ARCHIVAL MATERIALDijana Borenović The establishment of Association Stefania in Subotica – from archival material

in the Historical Archives of Subotica

HISTORY OF HEALTH SERVICEDr Dezső Csúszó Second decade of the Rescue Service (1907-1918)Dr Emil Libman Social and health care of children by the Magistracy of Subotica in 18th andand associates 19th century

ARCHIVES’ ACTIVITIESTamara Petković Chronical of The Historical Archives of Subotica for the year 2016Jelena Cvetić Library fond of The Historical Archives of Subotica

REVIEWSSanja Beđik Illustrations of Serbian printed books in 18th centuryDr Zoltán Mészáros Mihálovics a flashing star of Croatian and Hungarian grammarLenke Palásthy Impressions from the exhibitionČedomir Janičić Jugoslovensko iskustvo: Jedan ljudski vek nečeg sasvim različitog – Exhibition

review

Összefoglaló: Szabadka szabad királyi város közgyű-lése, a törvényhatósági bizottság az első világháborúnegyedik évében, 1917-ben összesen tizenegyszer ültössze. A közgyűlési jegyzőkönyvekből kiviláglik, hogyaz akkori szabadkai városatyáknak főleg a háborúvalkapcsolatos ügyekkel kellett foglalkozniuk. Fontos hatá-rozatok születtek a város lakosságának élelemmel valóellátásáról, döntöttek a különböző segélyek és támogatá-sok odaítéléséről, illetve megszavazták, hogy Szabadkaváros is részt vesz a hadikölcsönök jegyzésében. Emelletta közgyűlés elbúcsúzott Szabadka addigi főispánjától,jószási dr. Purgly Sándortól, ünnepi közgyűlés keretébenbeiktatta a város új főispánját, dr. Baloghy Ernőt, meg-hozta a város új szervezési szabályrendeletét, megem-lékezett Iványi Istvánnak, a város történetírójának ahaláláról, döntött a városi gázgyár, illetve dr. Milkó Izi-dor könyvtárának megvásárlásáról. E jegyzőkönyvekbemutatásában hangsúlyos szerepet kaptak a főispán be-szédei, illetve a polgármester jelentései.

Kulcsszavak: Szabadka, első világháború, törvény-hatósági bizottság, főispán, polgármester.

Szabadkaminttörvényhatóságijogúváros

A dualista monarchia idején Magyarországon az álla-mi közigazgatás legfontosabb helyi szervei a törvény-hatóságok voltak, vagyis a vármegyék és a törvény-hatósági joggal felruházott városok. Legfontosabb jog-szabály, mely működésüket szabályozta az 1886. éviXXI. törvénycikk volt. E törvénycikk 24 törvényhatóságijoggal felruházott várost sorolt fel, köztük Szabadkaszabad királyi várost is. Mint törvényhatóság, Szabadkaönkormányzattal rendelkezett, de foglalkozhatott közér-dekű országos ügyekkel is. Önkormányzati jogosítvá-nyainál fogva saját belügyeiben önállóan hozhatotthatározatokat, szabályrendeleteket alkothatott, ezeketvégrehajthatta saját hatóságaival, maga választhattatisztviselőit, továbbá megállapíthatta az önkormányzat ésa közigazgatás költségeit és gondoskodott ezek fede-zetéről.

A törvényhatóság legfontosabb szerve a törvényha-tósági bizottság volt, mely mint első számú törvényha-tósági fórum, határozatokat hozott a város közigazgatásátérintő ügyekben. A törvényhatósági bizottság tagjaivoltak a törvény által meghatározott főtisztviselők, aválasztott képviselők és a virilisták, azaz a törvény-hatóság területén legtöbb adót fizető polgárok. 1917-benSzabadka szabad királyi város törvényhatósági bizottsá-gának összesen 349 tagja volt és összesen tizenegyszerült össze.

A főispán volt a törvényhatóság első számú tiszt-viselője. Szabadka szabad királyi város főispánja jószási

Studije / Kutatások / Studies ex pannonia

5

Halász Tibor,levéltáros, Szabadkai Történelmi Levéltár

Szabadka 1917-bena közgyűlési

jegyzőkönyvek tükrében

Szabadka sz. kir. város törvényhatósági bizottságának tag-jai az 1917. évben – a névjegyzék első oldala, melyen

összesen 349 név található

dr. Purgly Sándor volt, 1917. szeptember 1-től pedig dr.Baloghy Ernő, akit a miniszterelnök előterjesztése ésellenjegyzése mellett, az uralkodó nevezett ki. A főispán,mint a végrehajtó hatalom képviselője ellenőrizte a tör-vényhatósági önkormányzatot, őrködött a központi álla-mi közigazgatás érdekei felett, összehívta és elnökölt atörvényhatósági közgyűlésen.

Mint törvényhatósági joggal felruházott várost, Sza-badkát a polgármestere, dr. Biró Károly irányította.Feladatai közé tartozott átvenni a városhoz intézett kor-mányrendeleteket és leveleket, végrehajtotta a kormányrendeleteit, aláírta a város nevében kiállított okmá-nyokat, őrizte a város pecsétjét, a közgyűlésnek pedigköteles volt részletes jelentést tenni intézkedéseiről.Egyben elnökölt a városi tanács ülésein, a főispán távol-létében pedig a törvényhatósági közgyűlésen.

A városi tanács a törvényhatóság végrehajtó szervevolt. A tanács intézte a város gazdasági ügyeit, gondos-kodott a város közvagyonáról, jövedelmeinek fenn-tartásáról és hasznosításáról, felügyelte a különbözővárosi alapok szabályszerű működését. A városi tanácstagja volt a polgármester, a helyettes polgármester, atanácsnokok, a rendőrfőkapitány, a főjegyző és a fő-ügyész.

1917.évijanuárhó18.napjántartottrendesközgyűlés1

Az év első közgyűlését dr. Purgly Sándor főispán nyi-totta meg, több főtisztviselő, dr. Biró Károly udvari ta-nácsos, polgármester, Szalay Mátyás rendőrfőkapitány,dr. Vinkler Imre és dr. Hoffmann Kálmán tanácsnokok,dr. Völgyi János tb. főjegyző, Frankl István főmérnök, dr.Brenner József tb. főügyész és az 1886. évi XXI. t. c.értelmében meghívott és egybegyűlt törvényhatóságibizottsági tagok jelenlétében.

A közgyűlés első napirendi pontja a polgármesterjelentése volt a közigazgatás állapotáról az elmúlt hónap-ban. Mint jelentésében dr. Biró Károly elmondta, a tiszt-viselői kar általában jól és odaadással teljesítette felada-tait. A város közegészségügyi helyzete is kedvező, mivelaz elmúlt időszakban járványos betegség nem fordult elő.A legnagyobb gondot a város közélelmezése jelentette.Lisztből a lakosság már 25%-kal redukált adagot kapott,míg hússal és zsírral való ellátás érdekében hetente 20-22sertés került levágásra. Cukorból sikerült 16 vagont szét-osztani, de burgonyából és petróleumból kiutalt mennyi-ségek még nem érkeztek meg a városba. Dr. Biró Károlyarról is tájékoztatta a törvényhatósági bizottságot, hogyaz Országos Közélelmezési Hivatal Szabadka területéreújabb rekvirálást rendelt el. Mint elmondta, a rekvirálóbizottságok házról-házra, szállásról-szállásra fognakjárni és neki személy szerint erős a meggyőződése, hogy„Szabadka sz. kir. város hazafias áldozatkész közönségea rendelkezésére álló készletekből igénybe veendő gabo-naneműeket a legnagyobb készséggel bocsátja a Hazarendelkezésére!”

Miután a törvényhatósági bizottság a polgármesterjelentését jóváhagyólag tudomásul vette, áttért a többinapirendi pont megtárgyalására.

A többi napirendi pont során a közgyűlés meghallgat-ta a polgármesternek a bor- és húsfogyasztási adókbeszedésével kapcsolatos jelentését, a bíráló választmánybemutatta a legtöbb adót fizetők névjegyzékét, majd aközgyűlés döntött a városi közpénzek és gyámpénztáripénzkészletek elhelyezésének feltételeiről a különbözőpénzintézeteknél. Figyelembe véve a nagy esőzések éstalajvizek okozta károkat, a törvényhatósági bizottságdöntött a vízzel elárasztott városi földek bérleti díjainakrészbeni elengedéséről az okozott károktól függően.

A közgyűlésnek ezen az ülésén foglalkoznia kellett acsantavéri, a szabadkai Szt. György templomi és a tavan-kúti plébánosi állások betöltésének kérdésével is. A kalo-csai érsek által javasolt személyek közül a törvényhatósá-gi bizottság, kegyúri jogánál fogva, közfelkiáltással meg-választotta csantavéri plébánosnak Takács Gáspárt, a sza-badkai Szt. György templom plébánosának Hegedűs Be-njamint, tavankúti plébánosnak pedig Berger Antalt. Ősiszokás szerint a megválasztott plébánosokat küldöttséghívta meg a közgyűlésbe. Hegedűs Benjamin hálás sza-vakkal köszönte meg a neki előlegezett bizalmat és meg-ígérte, hogy erre a bizalomra mindig érdemes lesz, minthű, odaadó és hazafias polgára e hazának. Ő személy sze-rint kész kivenni részét minden honmentő, népboldogítóés népfelvilágosító munkából, a háború által sújtottaknakistápolást és segítséget ígért. Takács Gáspár mélyen meg-hatva köszönte meg a törvényhatósági bizottságnak aziránta megnyilvánuló bizalmat. Mint elmondta, büszke-séggel gondol a Ludason eltöltött kilenc évre, de most

ex pannonia Studije / Kutatások / Studies

6

1 SzTL, F. 2, 101. Az 1917. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 1.

A Bácsmegyei Napló 1917. február 25-i száma

szívében sok szeretettel megy Csantavérre „magyarvéreinek lelki üdvösségéért munkálodni és szolgálni azt ahazát, amelynek létéért, jövendő boldogságáért annyianáldozták az életüket”. Beszéde végén Hegedűs Benjaminnevében 500 koronát ajánlott fel a hadiárvák részére, amaga nevében pedig az általa javasolt rokkanttelep léte-sítésére már korábban tett adományát további 300 koro-nával egészítette ki. Egyben arra kérte a törvényhatóságibizottságot, hogy „igyekezzék kenyérhez juttatni azokatakik épségüket áldozták a mi épségünkért”.

Az egyéb megszavazott segélyek mellett a közgyűlés300 korona értékű támogatást szavazott meg a SzabadLiceum Egyesület számára is, a Vojnics Oszkár Emlék-ünnep költségeire. Határozatában a közgyűlés kimondta,hogy az emlékünnep után a vetített képek diapozitíveitmegőrzés céljából az egyesület köteles átadni a VojnicsOszkár-féle múzeumnak: „oly czélból, hogy azok későbbkülönböző iskolák növendékeinek bemutathatók legye-nek”.

A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesíté-sére néhány nappal később, január 21-én került sor a pol-gármester, a városi tanács, továbbá a hitelesítő bizottságtagjainak jelenlétében.

1917.évimárciushó13.napjántartottrendesközgyűlés2

A törvényhatósági bizottság évi második közgyűlésétdr. Purgly Sándor főispán nyitotta meg, többfőtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmébenmeghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottságitagok jelenlétében.

Mint jelentésében dr. Biró Károly polgármesterelmondta,3 a tisztviselői kar általában jól és odaadássalteljesítette feladatait. A város közegészségügyi helyzeteis kedvező, mivel az elmúlt időszakban komolyabb meg-betegedések nem fordultak elő. A kelebiai uradalmi isko-lában fellépett kanyarójárvány is teljesen megszűnt, aziskola újra működik. A továbbiakban tájékoztatta a köz-

gyűlés tagjait, hogy a város lisztkontingensét továbbredukálták, ezért a kiosztásra kerülő lisztadagok negyedrésze kukoricaliszt. Nagy gondot jelent az is, hogy sokanaz élelmiszerkészleteket egyáltalán nem, vagy a valóság-nak meg nem felelő mennyiségben jelentették be. Ezért alakosságot hirdetmény útján figyelmeztette, hogy ezt te-gyék meg, különben szigorú büntetésre számíthatnak. Dr.Biró Károly arról is tájékoztatta a törvényhatósági bizott-ságot, hogy az élelmiszerek lehető egyenlő elosztása ér-dekében, 1917. február 5-én életbe léptette a jegyrend-szert, illetve, hogy a tanácshoz eddig 490 tisztviselő for-dult azzal a kérelemmel, hogy részükre konyhakerti vete-mények termelése céljából megfelelő területet engedjenát. A tanács úgy döntött, hogy a jelentkezőknek családon-ként 200 négyszögölnyi parcellákat ad bérbe a várostulajdonában lévő földekből. Dr. Biró Károly jelentés-ében az is elmondta, hogy a belügyminiszter leiratbanfelhívta, hogy a néhai Vojnits Tivadarné „ÁrvalányokMáriaháza” alapítványának életbeléptetése érdekében te-gye meg a szükséges intézkedéseket. Az intézmény aPárhuzamos úton, Sztipics Márk tulajdonában lévő eme-letes házban lesz elhelyezve és bízik benne, hogy az árva-ház már az év folyamán átadható lesz.

Miután a törvényhatósági bizottság a polgármesterjelentését jóváhagyólag tudomásul vette, áttért a többinapirendi pont megtárgyalására.

Elfogadva a tanács javaslatát, a törvényhatósági köz-gyűlés megszavazta a város házipénztárának 1917. évi


7

Korabeli rekviráló-lap

Korabeli plakát – dr. Biró Károly polgármester figyelmeztetia lakosságot, hogy a legszigorúbban takarékoskodjon a

liszt- és gabonakészleteivel

2 SzTL, F. 2, 101. Az 1917. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 25.3 A polgármester jelentése az F. 2, I 1/1917. jelzetű ügyiratban található. A közgyűlési jegyzőkönyv csak a határozatot tartal-

mazza, hogy a törvényhatósági bizottság jóváhagyólag tudomásul vette a polgármester jelentését.

költségvetését, mely szerint a bevétel 4.096.285 koronalesz, a kiadások viszont 4.778.607 koronát tesznek ki. Aköltségvetésben mutatkozó 682.321 korona hiány fede-zésére a közgyűlés elrendelte a községi pótadó 50%-osfelemelését. A közgyűlés elfogadta dr. Janiga János ja-vaslatát is, hogy a költségvetésben bizonyos összeg

legyen elkülönítve a háborúban megrokkant katonák ren-des kenyérkereső foglalkozáshoz való juttatása céljábóladandó segélyekre. Erre a célra 25.000 korona lett meg-szavazva.

A közgyűlés döntött arról is, hogy a város függő köl-csöneinek kifizetésére és a gázgyár megváltási árárahosszú lejáratú kölcsönt vesz fel a Magyar Földhitel-intézettől, a város ingatlanainak jelzálogos lekötése mel-lett. A határozat értelmében a kölcsön értéke 7.000.000korona és a város 63 éven keresztül fogja törleszteni.

A különböző segélyek megszavazása mellett atörvényhatósági bizottság 5000 korona segélyt szavazottmeg a Miasszonyunkról Nevezett Iskolanénék VezetéseAlatt Álló Róm. Kath. Női Felsőkereskedelmi Iskolaszertárának és bútorzatának kiegészítésére, illetve a Sza-badkai Tisztviselői Otthon berendezési költségeire 1000koronát.

Egyebek mellett a közgyűlés jóváhagyta a HaverdaBoldizsár és Neje Alapíványának alapító levelét, döntötta községi kötelékbe való felvételekről, ellátást szavazottmeg özvegyeknek, megállapította az új legeltetési díjakata közlegelőkön.

A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesíté-sére néhány nappal később, március 16-án került sor apolgármester és a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlété-ben.


8

Meghívó Szabadka sz. kir. város törvényhatóságibizottságának 1917. március 13-án tartott közgyűlésére

A Bácsmegyei Napló 1917. április 15-i száma

1917.évimájushó26.napjántartottrendesközgyűlés4

Az év harmadik közgyűlését dr. Purgly Sándor fő-ispán nyitotta meg, több főtisztviselő, dr. Biró Károly ud-vari tanácsos és polgármester, Szalay Mátyás rendőr-főkapitány, dr. Vinkler Imre és dr. Hoffmann Kálmántanácsnokok, dr. Völgyi János tb. főjegyző, Frankl Istvánfőmérnök, dr. Kiss József t. főügyész és az 1886. éviXXI. t. c. értelmében meghívott és egybegyűlt törvény-hatósági bizottsági tagok jelenlétében.

Jelentésében dr. Biró Károly polgármester tájékoztat-ta a közgyűlést,5 hogy az elmúlt időszakban is a tisztvise-lői kar jól és odaadással teljesítette feladatait. A városközegészségügyi helyzete is kedvező, mivel a polgárilakosság között járványos megbetegedés nem történt.Mint jelentésében a továbbiakban elmondta, az OrszágosKözélelmezési Hivatal elnöke leiratban értesítette, hogy aváros lisztszükségletét július 1-től augusztus 15-ig terje-dő időszakban az országos készletekből nem fedezheti.Egyben feljogosította, hogy a szükséges gabonamennyi-séget rekvirálás útján szerezze be. Ezért kénytelen volt aváros gazdaközönségéhez felhívást intézni, hogy a mégmeglevő készleteiket önként ajánlják fel, különben kény-telen lesz elrendelni a legszigorúbb rekvirálást. Dr. BiróKároly arról is tájékoztatta a törvényhatósági bizottságot,hogy a kalocsai érsek döntése értelmében a Szent Rókustemplomban május hó 17-től minden vasárnap és ünnep-napon 8 órától egy magyar nyelvű szentmise és szentbe-széd is meg lesz tartva. Hétköznapokon viszont az elsőszentmise váltakozva lesz magyar, illetve bunyevác nyel-vű. Mint kihangsúlyozta, így teljesült a plébániához tar-tozó magyarajkú római katolikus hívők régi óhaja.Elfogadva a polgármester javaslatát, a közgyűlés jegyző-könyvileg fejezte ki háláját és elismerését GugánovicsMáté és dr. Halmi Miklós bankigazgatóknak. Mindkétigazgató a gázgyár hat évre visszamenő időszakra vonat-kozó üzleti könyveit nézte át a város által történő megvál-tásával kapcsolatban, és ezt a legnagyobb szakértelem-mel és ügybuzgalommal tették meg.

Miután a törvényhatósági bizottság a polgármester je-lentését jóváhagyólag tudomásul vette, áttért a többi na-pirendi pont megtárgyalására.

A törvényhatósági bizottság döntött a városi rendőr-ség fejlesztésére szánt 81.000 korona elosztásáról, foglal-kozott a gázgyár a város által történő megváltásával,továbbá megszavazta, hogy a magyar kormány felhívásá-nak eleget tesz és a VI. hadikölcsönből Szabadka város 1millió korona névértékű kötvényt fog bejegyezni.

A törvényhatósági bizottság elismerését és nagyra-becsülését fejezte ki az akkor lemondott magyar minisz-terelnök, gróf Tisza István iránt. Határozatban kimondta,

hogy a „távozó Miniszterelnök úrnak a nemzeti létünkértfolytatott élet-halál harcunk nehéz éveiben a magyarNemzet létérdekeinek megóvása és biztosítása érdekébenkifejtett s a magyar faj szeretete mély érzésétől sarkaltfáradhatatlan munkáját hálatelt szivvel értékeli –, állam-férfiui nagysága előtt, a mely a magyar fegyverek dicsőfegyvertényei mellett eredményezte azt, hogy a mai titánivilágküzdelemben a magyar Nemzet szava oly nagysullyal esett a latba, – az elismerés és nagyrabecsülészászlaját meghajtja, – s lángoló honszeretetére alapitottazon reményének ad kifejezést, hogy a mai nehéz időkbenhabár változott körülmények közt minden tehetségét aNemzet szolgálatába fogja állitani”.

Egyhangúlag elfogadva a polgármester előterjeszté-sét, hogy „a városnak a harctéren évek óta önfeláldozás-sal küzdő fiai iránti háláját és gondoskodó szeretetét kife-jezésre juttassa”, a közgyűlés 2000 korona segélyt szava-zott meg a császári és királyi 32. gyaloghadosztály részé-re katonaotthon létesítésére.6 Emellett a törvényhatóságibizottság különböző összegű segélyeket szavazott meg aSzabadkai Munkástestedző Egyesületnek, az Első Sza-badkai Nőegyletnek, az Országos Gyermekvédő Ligánakés a Miasszonyunkról Nevezett Iskolanénék SzabadkaiIntézetének.

Ezen az ülésen került sor a Zeneiskola szervezési sza-bályrendeletének elfogadására, a bérkocsik viteldíjainakfelemelésére, továbbá Kunetz Ignácz királyi kereskedel-mi tanácsos és neje Krausz Emilia által fiuk, a néhaiKunetz Endre emlékezetére tett 10.000 koronás alapít-vány alapító levelének megállapítására.7

A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesíté-sére néhány nappal később, május 31-én került sor avárosi tanács és a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlété-ben.

1917.évijúniushó30.napjántartottrendesközgyűlés8

A törvényhatósági bizottság évi negyedik közgyűlésétdr. Biró Károly polgármester nyitotta meg, több fő-tisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meg-hívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagokjelenlétében.

Jelentésében dr. Biró Károly polgármester tájékoztat-ta a közgyűlést,9 hogy az elmúlt május és június hóna-pokban is a közigazgatási tisztviselői kar általában jól ésodaadással teljesítette feladatait és kötelességeit. A városközegészségügyi helyzete is kedvező, mivel az elmúlthónapokban járványos megbetegedés nem fordult elő.Továbbá bejelentette a törvényhatósági bizottság tagjai-nak, hogy a közélelmezés problémájának enyhítése céljá-ból a város belterületén összesen hat hatósági üzlet fogja


9

4 SzTL, F. 2, 101. Az 1917. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 41.5 A polgármester jelentése az F. 2, I 1/1917. jelzetű ügyiratban található. A közgyűlési jegyzőkönyv csak a határozatot tartal-

mazza, hogy a törvényhatósági bizottság jóváhagyólag tudomásul vette a polgármester jelentését.6 A cs. és kir. 32. gyaloghadosztály keretébe tartozott a szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred.7 Kunetz Endre a 6. népfelkelő gyalogezred hadnagyaként esett el 1914. december 12-én a szerbiai harctéren.8 SzTL, F. 2, 101. Az 1917. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 67.9 A polgármester jelentése az F. 2, I 1/1917. jelzetű ügyiratban található. A közgyűlési jegyzőkönyv csak a határozatot tartal-


a lakosságnak kiszolgáltatni a szükséges élelmiszereketezentúl. Így megszüntethetők lesznek a korábban tapasz-talt torlódások, melyek miatt gyakran került sor rendbon-tásokra. Az új nyugdíjszabályzattal kapcsolatban dr. BiróKároly elmondta, hogy nem sikerült időben elkészíteni,mivel a bevonulások miatt a tisztviselői kar erősen meg-fogyatkozott. De bízik benne, hogy a következő közgyű-lésen már sikerül beterjeszteni az új szabályzatot. A pol-gármesteri jelentés keretében felolvasásra került grófTisza István volt miniszterelnök köszönő levele, annakkapcsán, hogy a törvényhatósági bizottság az előző köz-gyűlésen hozott határozata alapján lelkes elismerését jut-tatta kifejezésre az akkor leköszönt magyar királyi kor-mány előtt.

Elfogadva két bizottsági tag indítványát, hogy IV.Károly magyar királynak a magyar nemzet irányába többalkalommal is kinyilvánított királyi kegyéért a városalattvalói hódolatát fejezze ki, a közgyűlés határozatbanmondta ki, hogy a „törvényhatósági bizottság Ő FelségeIV. Károly magyar Királynak és felséges hitvese ZitaKirályné nagyasszonyunknak a Magyar Nemzet irántannak a mai történeti nagy időkben tanusitott bámulatoserőkifejtésével szemben számos esetben megnyilatkozottKirályi hajlandóságukat hazafias örömmel látva s ta-pasztalva – elhatározza, hogy a Királyi elismerés és sze-retetnek többszöri spontán megnyilatkozása nyománfakadó örömének és hálájának a trón zsámolyánál leen-dő kifejezésre jutása céljából a m. kir. Miniszterelnökúrhoz felterjesztést intéz”.

Ugyanezen a közgyűlésen a törvényhatósági bizottságtudomásul vette gróf Eszterházy Móricz m. kir. minisz-terelnök leiratát, melyben értesítette Szabadka városát,hogy az uralkodó miniszterelnökké nevezte ki és a köz-gyűlés egyben biztosította az új miniszterelnököt, hogymunkájában mindenben támogatni fogja.

Ezen a közgyűlésen került sor Szabadka sz. kir. városszervezési szabályrendeletének az elfogadására. A szer-vezési szabályrendelet pontosan megszabta a város tör-vényhatósági és községi hatáskörét és illetékességét, il-letve tételesen felsorolta a városi hatóságokat. A szabály-zat szerint hatósági jogkörrel rendelkezett a törvényható-sági bizottság, a közigazgatási bizottság, hatósági jogkör-rel felruházott egyéb bizottságok és szakbizottságok, apolgármester, a városi tanács, az árvaszék, a rendőrkapi-tányság és a községi bíróság. Amellett, hogy pontosanmegszabta a városi hatóságok jogait és kötelességeit, aszabályzat meghatározta a városi közigazgatás keretébetartozó ügyosztályok számát, azok ügyköreit és felada-tait. Városi ügyosztályok a következők voltak: a katonai,a közművelődési és népjóléti, a közjogi és közigazgatási,a város magánjogi ügyeit vezető ügyosztály, a gazdasági,a pénzügyi, a számvevőség, a rendőri és közegészségügyiés a műszaki ügyosztály. A szervezési szabályrendeletegyben rendezte a városi tisztviselők és a többi városialkalmazottak jogviszonyát, pontosan meghatározvahivatali kötelezettségeiket, különböző javadalmaikat ésjárandóságaikat, illetve a különböző állások betöltéséhezszükséges szakképesítést.

A közgyűlésnek foglalkoznia kellett az országgyűlési

képviselőválasztói jogosultság kiterjesztésének kérdésé-vel is. Szabadka sz. kir. város törvényhatósági bizottságaa jogosultság kiterjesztése ellen foglalt állást, megszavaz-va a következő határozatot: „Az emberi művelődés terje-dése szinte természetszerűen vonja maga után az államokdemokratikus fejlődését s ezzel összefüggőleg az államiélet – funkciók irányítására célzó azt a törekvést, hogy azalkotmány sáncaiba a polgárságnak mind szélesebb ésszélesebb rétegei jussanak.

A mily jogos, igazságos és természetesnek ismeriazonban fel a törvényhatósági bizottság ezt a fejlődésesfolyamatot – a „salus reipublicae suprema lex esto”10 elv-ből kiindulva megdönthetetlen igazságnak kell viszontelfogadni azt, hogy az állami élet irányítására csakisazoknak lehet és szabad, de egyszersmind kell is befolyástbiztosítani, akik kellő értelmi képességük, az állami életháboritatlan fennállásához fűzött erkölcsi és anyagiérdekük kellő biztosítékot nyujt az iránt, hogy az államiélet irányítására nyert befolyásukat az összeség közösérdekei előmozdítására fogják fordítani.

Kétségtelen, hogy a kellő határt megvonni nem cse-kély feladat.

E tekintetben bizonyára a Nemzet kulturális fejlettsé-ge, a magyar állam egyedi sajátosságai – mind azonviszonyok mérlegelése, a melyek a salus reipublicaeszempontjából előtérbe nyomulnak – kell, hogy iránya-dók legyenek.

A törvényhatósági bizottság ily irányu komoly mérle-gelés alapján a radikális választójog inaugurálását – sezzel kétségtelenül meglevő Nemzet és állam bomlasztóelemeknek előtérbe jutását, a demagógiának előreláthatótérnyerését a magyar Nemzetre nézve határozott veszede-lemnek ismeri fel, a miért is hiven az ezen kérdésbeneddig elfoglalt – s több izben megnyilatkozott állásfogla-lásához, – a radikális választójog ellen ezuttal is állástfoglalásának kifejezésre juttatása céljából felir a magyarképviselő házhoz, a melyben a radikális választó joggalszemben hazafiui aggodalmának kifejezést adva annaktörvénybe iktatása ellen felemeli óvó szavát.”

A törvényhatósági bizottság határozata alapjánSzabadka városa elfogadta az addigi tulajdonos, az Augs-burgi Egyesült Légszeszgyárak cég ajánlatát és a várostulajdonába átvette a gázgyárat, összesen 712.000 koro-náért. Továbbá a közgyűlés arról is döntött, hogy elfo-gadja dr. Sántha György főorvos ajánlatát és megvásárol-ja a tulajdonában lévő röntgen készüléket, kimondvahatározatában, hogy „a törvényhatósági bizottság – arravaló tekintettel, hogy a szabadkai Mária Valéria közkór-háznak a jelenlegi háború tapasztalatai szerint és – rönt-genkészülékre nélkülőzhetlen szüksége van, elhatározza,hogy az ott felállított és dr. Sántha György osztályfőorvostulajdonát képező és a kórház által tőle eddig használat-ra bérelt és teljesen felszerelt röntgen készüléket mindentartozékaival a közkórház részére – az eladó által okmá-nyokkal igazolt vételárban vagyis 7350 kor. azaz Hét-ezerháromszázötven koronáért a városi házipénztár ter-hére – és az „Előre nem láthatók” számlánál fizetendő-leg örök áron megveszi”.

A törvényhatósági bizottság helyt adott a szabadkai


10

10 „A köztársaság üdve legyen a legfőbb törvény.”

református egyház kérelmének is. Határozata alapjánátengedett templomépítés céljára a város tulajdonábanlévő 200 négyszögöl területű üres telket, azzal a feltétel-lel, hogy tíz éven belül fel kell építeni a templomot, kü-lönben a tulajdonjog visszaszáll a városra. A törvényha-tósági bizottság egyben megszavazott 20.000 koronahozzájárulást a templomépítés költségeihez.

A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesíté-sére néhány nappal később, július 6-án került sor a hite-lesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

1917.éviaugusztushó16.napjántartottrendkívüliközgyűlés11

A törvényhatósági bizottság évi ötödik közgyűlésétdr. Biró Károly polgármester nyitotta meg, többfőtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmébenmeghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottságitagok jelenlétében.

A rendkívüli közgyűlés első napirendi pontja az addi-gi főispán, dr. Purgly Sándor búcsúzó átiratának tudomá-sul vétele, illetve Szabadka sz. kir. város távozó főispán-jának a méltatása volt. Dr. Purgly Sándor búcsúlevelénekfelolvasása után, a volt főispán ténykedését dr. BiróKároly polgármester a következő szavakkal méltatta:

„Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!A mikor dr. Purgly Sándor Őméltósága Szabadka vá-

ros főispáni székéből távozik s ezt a tényt a város törvh.bizottságához intézett az imént felolvasott meleghangúbúcsú levelében tudomásunkra adja – szótlanul nemmaradhatok.

Az a 7 éves harmonikus hivatali együttműködés, amelyet a távozó főispán úrral szerencsés voltam eltölteni,szinte ellenállhatatlan erővel késztet, hogy tanubizonysá-got tegyek egy férfiunak, egy igaz embernek a közügyekterén kifejtett lankadatlan és buzgó, pártatlan és igazsá-gos működéséről a mely az elismerésnek és nagyrabecsü-lésnek, a szeretet és hálának megnyilatkozását szinteönkéntelenül váltja ki lelkünkből.

Láttuk őt már mint a törvényhatósági bizottságnakegyszerű tagját a város érdekeiért, annak fejlődése éshaladásáért sikra szállni s lelkesen küzdeni, ezt a me-legérzést és rokonszenvet, ezt a lelkes szeretetet nemcsakmagával hozta a főispáni székbe, de fokozta is.

Az elmult 7 év alatt nem egyszer láttam a legnagyobbenergiával fellépni a város érdekeiért, számtalanszor lát-tam a melegen érző sziv megnyilatkozását a mikor sors-sujtotta emberek keserű könnyeinek felszáritásáról voltszó, de soha sem láttam igazságtalannak, soha nem lát-tam kiméletlennek, soha nem láttam még csak a legtávo-labbról is visszaélni a kezeibe letett hatalommal.

Főispáni székfoglaló beszédében az előlegezett biza-lommal szemben cserébe felajánlotta az ő becsületesmagyar szivét – tanubizonyságot teszek, de tanubizonysá-got tesz bizonyára a város számtalan más polgára is,


11

A hadiárvák javára és Lányi Ernő zeneiskolai igazgatótiszteletére tartott hangverseny műsorrendje

Korabeli népfölkelési igazolványi lap


hogy ezt a becsületes magyar szivet egészében megkaptuka minthogy minden ténykedésén szinte veres fonalkénthuzodik végig szivjóságának megnyilatkozása.

Az ő távozása bizonyára nagy veszteség a városranézve – szolgáljon vigasztalásunkra az a remény, hogyŐméltósága ezt a lelkes szeretetet a melyet Szabadkaváros ügyei iránt eddig tanusitott továbbra is a városnakfogja szentelni s gazdag tapasztalatait városunk fejlődé-se és felvirágoztatása érdekében rendelkezésünkre fogjabocsátani.”

A továbbiakban Törley Gyula törvényhatósági bizott-sági tag, illetve a tisztviselői kar nevében dr. Kiss Józseffőügyész méltatták dr. Purgly Sándor munkásságát ésmondtak búcsút a távozó főispánnak. Elfogadva a várositanács javaslatát, hogy Szabadka volt főispánját válasz-szák meg a város díszpolgárának, a törvényhatósági bi-zottság határozatában kimondta, hogy „jószási dr. Purgly

Sándor főispán úr Őméltóságának Szabadka város főis-páni székében eltöltött 7 évi közszolgálata alatt a városanyagi és szellemi felvirágoztatása körül kifejtett lelkes

munkássága által szerzett elévülhetetlen érdemeit jegyző-könyvben megörökiti, s ezen érdemek elismeréseül Őt aváros diszpolgárává megválasztja, részére a diszpolgárioklevelet kiállitja s arcképét a közgyűlési diszterem szá-mára megfesteti”.

E rendkívüli közgyűlésen a törvényhatósági bizottságdöntött a közélelmezési ügyosztály felállításáról, meg-szavazta a városi és a kórházi alkalmazottak számára aruhabeszerzési segélyt, és elfogadva a Buczka SzabadkaiGyümölcsértékesítő és Szeszfőző Szövetkezet kérvényét,engedélyezte a mintegy négy holdnyi városi terület el-adását az említett szövetkezetnek.

A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesíté-sére néhány nappal később, augusztus 19-én került sor ahitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

1917.éviaugusztushó26.napjántar-tottrendkívüliközgyűlés12

A törvényhatósági bizottság évi hatodik közgyűlésétdr. Biró Károly polgármester nyitotta meg, több főtiszt-viselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meg-hívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagokjelenlétében.

E rendkívüli közgyűlés egyetlen napirendi pontja a m.kir. belügyminiszter leiratának tudomásul vétele volt,melyben a miniszter értesíti Szabadka sz. kir. várost,hogy az uralkodó 1917. augusztus 17-én kelt legfelsőbbelhatározásával a város főispáni teendőinek ellátásávaldr. Baloghy Ernőt, Bács-Bodrog vármegye és Zombor sz.kir. város főispánját bízta meg.13 A törvényhatósági bi-zottság a főispáni beiktató közgyűlést szeptember 1-retűzte ki.

Elfogadva az elnöklő polgármester indítványát, a köz-gyűlés nyomban hitelesítette az ülés jegyzőkönyvét.

1917.éviszeptemberhó1.napjántar-tottünnepélyesbeiktatóközgyűlés14

A beiktató közgyűlést dr. Biró Károly polgármesternyitotta több főtisztviselő, dr. Dembitz Lajos helyettespolgármester, Szalay Mátyás rendőrfőkapitány, dr.Völgyi János helyettes főjegyző, dr. Hoffmann Kálmánés dr. Vinkler Imre tanácsnokok, dr. Kiss József t. fő-ügyész, dr. Barta Antal t. főorvos, Frankl István főmér-nök, Kántor Rezső helyettes főszámvevő, dr. BrennerJózsef tb. főügyész, Balogh Károly főlevéltárnok,Gergely József I. aljegyző és az 1886. évi XXI. t. c.értelmében meghívott és nagy számban megjelenttörvényhatósági bizottsági tagok, valamint a helybeli ha-tóságok, intézetek, testületek és egyletek vezetőinek és a


12

Szabadkán 1917. augusztus 20-án megjelent Katonalapcímoldala

12 SzTL, F. 2, 101. Az 1917. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 191.13 Dr. Baloghy Ernő a 19. század utolsó és a 20. század első két évtizedének ismert politikusa, publicistája és lapszerkesztője

volt. Bécsben született 1867. november 8-án. Egyetemi tanulmányait Bécsben, Grazban, Berlinben és Párizsban végezte, de voltoxfordi diák is. Jogi diplomáját Budapesten szerezte meg, majd 1890-ben Zomborban ügyvédi irodát nyitott. A Függetlenségi Pártbácskai ügyvezető elnöke volt, 1906-tól pedig országgyűlési képviselő. Zomborban a Bácska, Szabadkán pedig a Bácskai Hírlapcímű lapokat szerkesztette. 1917-ben Bács-Bodrog vármegye, Zombor és Szabadka sz. kir. városok főispánja lett, majd 1919-bena Berinkey-kormány minisztere. A Tanácsköztársaság kikiáltása után végérvényesen visszavonult a politikából.


karzatokon nagyszámú előkelő hölgyközönség jelen-létében.

Megnyitva az ünnepélyes közgyűlést, dr. Biró Károlyüdvözölte a megjelenteket, majd javasolta, hogy az ősiszokásoknak megfelelően testületileg vegyenek részt aSzent Teréz templomban megtartandó ünnepélyes isten-tiszteleten. A szentmise után dr. Biró Károly ismét meg-nyitotta a közgyűlést, melyre viharos éljenzés közöttvonult be dr. Baloghy Ernő, Szabadka város új főispánja.A polgármester felkérésére a következő hivatali esküttette le:

„Én dr. Baloghy Ernő, esküszöm az élő Istenre, hogyŐ Császári és Apostoli Királyi Felségéhez, Ő Felségeuralkodó házához, a magyar korona országainak alkot-mányához hű leszek, a törvényeket, a törvényes szokáso-kat, rendeleteket, utasitásokat és szabályokat megtartom,a hivatali titkot megőrzöm, a hivatalommal járó köteles-ségemet részrehajlatlanul, lelkiismeretes pontossággal

teljesitem és főispáni tisztemben hiven eljárok. Isten en-gem úgy segéljen!”

Az eskü letétele után, dr. Baloghy Ernő elfoglalta afőispáni széket és a következő székfoglaló beszédetmondta el:

„Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!A kormány bizalmából és a király parancsából fogla-

lom el a főispáni széket, miután letettem a hivatali esküt,átérezve annak minden szavát.

Az engemet meghivó küldöttség először a templombahivott imádkozni. Én elmentem oda, imádkoztam, hogy si-keres legyen a munkám. Az, hogy Istenhez imádkoztamjelzi mély vallásos érzésemet. De ez egyuttal azt is jelzi,hogy türelmes vagyok a másvallásúakhoz.

A templomban a Himnuszt hallottam, azt, hogy: Isten,áld meg a magyart! Mindjárt kértem és kérem is a nem-zetre Isten áldását.

Ami a politikai nézeteket illeti, én hű maradok a ma-gaméihoz, de azért tiszteletben tartom mindenkinek apolitikai nézetét és kérem Önöket, hogy az enyémet istartsák tiszteletben. De én nem vagyok pártfőispán, ha-nem a kormány programjának a végrehajtója s a város-nak és minden polgárának a főispánja. A kormány nempártkormány, hanem a demokrácia követelményeinek avégrehajtója.

A kormány közmegelégedésre meg akarja csinálni aválasztójogot. És ennek a megalkotására felhivja a par-lamentet s ha kell, a nemzetet is.

Ma egy borzalmas világháború között élünk. Ezenborzalmak ellen azonban parallel egy másik – ha szabadmagamat igy kifejeznem – biológiai folyamatot észlelünkaz egész világon. A demokratizálódás ez, mely már meg-érett a megoldásra. Mi egy hullámon vagyunk, amelyminket fölfelé visz. És ha nem kapcsolódunk bele ebbe azáramlatba, akkor könnyen lezuhanhatunk a mélységbe.

Nem szabad elzárkóznunk e kérdések helyes megoldá-sától. Magyarország nevezetes volt arról, hogy megérez-te mindig a történelem nagy szózatát.

1848 tulajdonképen azért volt igazán nagy és törté-nelmi jelentőségű európai szempontból is, mert a demok-rácia győzelmét jelentette, sok százezer ember felszaba-dulását, az egyenlő teherviselést. Pedig akkor is bizonyostiszteletreméltó konzervativ elemek azt mondották, hogyMagyarország elpusztul, ha a jobbágyságot fölszabadít-ják.

Ma is új perspektivája nyilik meg az ország közéleté-nek, fölvirágzásának, mely tovább nem nélkülözheti azo-kat a friss erőket, amelyek kinálkoznak, hogy közéletün-ket egészségesebbé, munkásságunkat hatékonyabbátegyék. Ezek a friss erők kopogtatnak az ajtón. Ezeket bekell ereszteni, mert különben betörik az ajtót és eruptivmódon valósítják meg vágyaikat.

Ennek a kérdésnek a szükségessége minden kétségenfelül áll. És szükséges, hogy a történelmi osztály, a bir-tokban lévők oldják meg a kérdést.

A második kérdés:Hogyan oldjuk meg? Érezzük nagyon, hogy a jelenleg

érvényben lévő választójogi törvény nem felel meg a kor-határ szempontjából és a vagyon szempontjából. Itt a tör-vény fundamentumán kell változtatni. Bár az uj javaslatsem ismeretes még, mégis bizonyos felsorakozás történik


13

Korabeli hirdetések

Dr. Baloghy Ernő, Szabadka sz. kir. város főispánja

ellene. Ez politikai illoyalitás. Annyi vér folyik a vagyon-talanok részéről is, hogy nem szabad különbséget tennimagyar, német, szerb vér között; folyt elég mindegyikből;annyi vér folyt itt el, hogyha megöntöznénk szeretetthazánk földjét, egy talpalatnyi föld sem maradna szára-zon! Mondhatjuk-e sokat szenvedett hőseinknek, hogy teaki véreztél a hazáért, nem vagy méltó és érett a válasz-tójogra, mert nincs vagyonod? Úgy kell a választójogireformot megoldani, hogy a katonák kapjanak választó-jogot.

A választójog megadásának a gyökerei eljussanak alegszegényebb emberhez és a legegyszerűbbhöz is; szála-inak be kell futnia az országot.

A pompázó fát megbámuljuk. Ereje pedig ennek is agyökérben van. A gyökérnek a dolgozó Magyarországnakkell lennie, mert igazi erőt Magyarországnak a dolgozónép ad. (Éljenzés).

A harmadik kérdés, hogy megoldjuk-e a kérdést mármost, a háború vége előtt?

Ezt a kérdést a világháború vetette föl, ezt a kérdésttehát most kell megoldani, ez a kérdés nem igen tűrhalasztást. Az éhező embernek nem lehet azt mondani,hogy majd holnap vagy holnapután kapsz kenyeret. Ezt akérdést tehát most kell megoldani, mert ezzel szolgáljukaz óhajtott béke ügyét is.

Csak demokratikus választójog által lehet megterem-teni az erős parlamentet, mert csak az a parlament erős,melynek a nép ad erőt s az erős parlament teremt csakerős közszellemet. Valamennyiünknek kivánnia kell, hogyelernyedt politikai életünkbe erősebb erők jussanak be.Ennek a népparlamentnek ereje lesz fölfelé és lefelé.Elhatározása, mely a nép akaratából fakad, érvényesülis.

A tudományban, irodalomban, fölfedezésben elkép-zelhető, hogy egy zseni korszakot alkot; az államigazga-tásban azok a nagyok, akik megérzik a nemzet szivveré-sét. Ezért nagy ember Kossuth és Deák is.

Amint a parlament hoz törvényeket, akkor az állam-férfiak is a nép igazi akaratát fogják képviselni, annak azóhaját kutatják és azt akarják megvalósítani.

Félünk a nemzetiségektől és a demagógiától. Dema-gógia nem lesz. A munkásosztálynak pedig a helye a par-lamentben van. De nem lesz demagógia a parlamentben,mert a demagógia szárnyszegésének legbiztosabb eszkö-ze, részesítettni a demagógot a felelősségben. Ha vandemagóg tipus, inkább próbálkozzék felelősség mellettbent a parlamentben, mint felelősség nélkül kint. HogyMagyarország dolgozó munkássága a parlamentben kép-viselve legyen, az kivánatos, szükséges és jogos. (Éljen-zés)

A nemzetiségek? A nemzetiségektől nem kell félni.Mindig, állandóan a nemzetiségekkel való békét hangsu-lyozzuk, titokban azonban tartunk a nemzetiségektől. Itttöbb őszinteséget kell kivánni. Egy nemzetiségi csoportsem rossz a maga összetételében. Rosszak, gonoszak azizgatók, akik titokban vagy nyiltan ennek az államnak amagyar nemzeti jellege ellen törnek. Ezekre lecsapok ésszéjjeltépem őket. Ha az ilyen kötelességet kell teljesíteni,azt teljesíteni is fogom. (Éljenzés).

Az ilyen agitátort be kell hozni a parlamentbe haddkiabáljanak ott felelősség mellett! Jobb, ha ott mondják

el kivánságaikat, mint ha külföldön hazudnak sérelmeik-ről.

Nincs ok a nemzetiségi veszedelemtől félni, sőt a vá-lasztójognak demokratikus alapon való megoldása a ma-gyarságnak csak a javára fog válni, mert az az állapotmelyben a magyarság hátrányban van, az ma van.

Most rátérek a szabadkai ügyekre. Én itt a demokrá-ciát képviselem és iparkodni fogok a demokráciánakbarátokat szerezni. Ha ezért küzdeni kell, azt vállalom is.Mint főispán, Szabadka város autonómiáját tiszteletbenfogom tartani. Azt kivánom, hogy a törvényhatóságbanminél elevenebb élet lüktessen és minél szabadabb kriti-ka hangozzék el, mert a kritika kohóján keresztül csillám-lik ki az igazság. Működésemet nem bánom, ha kritikatárgyává teszik; csak az a kivánságom, hogy a kritikaigazságos legyen.

Feladatom az ellenőrzés. Adminisztrálni fog a városkiváló polgármestere (zugó éljenzés) és tisztikara.Ellenőrző feladatomat a törvény és Szabadka érdekeiszabják meg. Az ellenőrzés tekintetében csak az igazság,a részrehajlatlanság fog vezetni. Az ellenőrzést a közön-séggel szemben is gyakorolni fogom. Más viszonyok közterről szó sem lehetne. De most, mikor a hadsereg és azállamérdek Szabadkától is nagy áldozatokat követel, aközönséget is ellenőriznem kell, hogy megfelel-e köteles-ségeinek. Két dolog van itt:

Mindent odaadni a hadicéloknak; semmit abból elnem vonni.

Megszüntetni a visszaéléseket abban a tekintetben,hogy a gabonát el ne titkolják, se árdrágitások ne történ-jenek és ezáltal a szegény ember ne szenvedjen. Ha ilyenttapasztalok, kötelességem lesz a legszigorúbban eljárni.

Szabadka fejlődése ambicionálja a tett-vágyamat. Avárost régóta ismerem. E kedves, szeretett város fogalmamég nem alakult ki teljesen. Ebben a városban szélsősé-gek is vannak. Nevezetesen a kulturán az egyik oldalonmég sok csiszolni való van. Ebben a városban a legma-gasabb kultura nyomai is láthatók, megvannak a hala-dásnak, a kulturéletnek minden feltételei, de nincs meg aviszonyoknak a középarányossága, amely a kulturátközössé és mindenkinek sajátjává teszi. Remélem, hogymajd büszke lehetek Szabadka kulturájára.

Ennek a városnak a gazdatársadalmában roppant sokkulturérzék van. Hiszen nem kell máshova elmenni, mintPalicsra. Ha látjuk Palicsot, az is ékes bizonysága micso-da nagy érzéke volt a polgármesternek és a törvényható-sági bizottságnak a természeti szépségek iránt, az egész-ségügyi szükségletek iránt. Ez annak a bizonyitéka, hogyez a kulturérzék még sok szépet és nemeset teremt. Amagyar kultura visz minket közelebb azokhoz, akikkelmég nem vagyunk egészen egyek. A magyar kultura leszaz összekötő kapocs azokkal, akik a magyar nyelvet mégnem beszélik.

Aztán itt vannak a közegészségügyi kérdések. Hiszem,hogy e téren is megteszi a kötelességét a város. Uj, egész-séges nemzedéknek kell felnőnie. De ehhez szükséges,hogy a törvényhatósági bizottság áldozatkész legyen. Akórházügy, a csecsemőgondozás, a tuberkulózis ellenivédelem kérdése mind megoldandó. Legmelegebben kellérdeklődni a csecsemőgondozás iránt. Vigyázni kell arra,hogy a tüdővész el ne harapozzék.


14

Ha van egyáltalán becsületbeli kötelesség, amelyet azitthon maradottaknak el kell látniok, ugy az, hogy a hadi-árváknak, hadiözvegyeknek és a hadirokkantaknak megkell adni az élet feltételeit. A demokrácia itteni működésee kérdésekben bontakozik ki.

Szólni kell gazdag nagyvárosunk gazdálkodásáról ésannak a formájáról. Át vagyok hatva annak a szükséges-ségétől, hogy egy városi gazdálkodásnak az alapja a rea-litás, a szigorú takarékosság. El kell fogadni azt az ala-pot is, hogy a polgárság javarésze gazdákból áll. Azt sze-retném, hogy a városi gazdálkodásban lendület, vállalko-zási kedv is mutatkozzék, az ipari és kereskedelmi érde-kek figyelembe vétele.

Arra is legyen gondunk, hogy ne csak az a szempontlegyen irányadó, hogy mi képezze a bentlevők érdekét,hanem kifelé is, vagyis mit lehet tenni a tömegjólétértSzabadkán, mit lehet tenni ipari és kereskedelmi tekintet-ben, milyen vállalkozás és milyen foku kereskedelmi fel-lendülés kezdeményezhető. Éppen Szabadka gazdatársa-dalmának kell belátnia, hogy neki ezen a téren is vannakkötelességei.

Ne mutassák Szabadka város költségvetései a megkö-vesedés állapotát. Én több merészséget, több lendületetvárok bennük. Előre! Nem kell megijedni a vállalkozá-soktól. Például a városi gazdálkodásnak talán szükségelenne arra, hogy több gazdasági üzemet a saját rezsijénlétesítsen és ilyen módon fokozza jövedelmeit. Ezekbőlkiadásokat is könnyebb teremteni, nagyobb kiadásokat islehet egyéb célokra tenni. A demokrácia nem szólam,hanem pozitivum, amely tekintetbe veszi az életet, avagyonosodást, a haladást és mind azt, ami egy nemzetmegerősödéséhez szükséges.

Nekem már vannak kész terveim. A törvényhatóságibizottság összetételénél fogva nem az egyedüli tényező ekérdések megoldására. Szabadka város érdekeinek aszolgálatába kell hajtani más friss erőket. Ezt én megfogom kisérelni. Csak 15-20 lelkes emberre van szüksé-gem ehhez. Próbáljunk belevinni e város közügyeinek azigazgatásába tanácsadókul, megbeszélőkül olyan eleme-ket is, amelyek nincsenek a törvényhatósági bizottságbanképviselve. Próbáljunk csoportokat alakitani az itt bennnem lévő, de a dolgokhoz értő, a dolgok iránt érdeklődőurakkal. Különféle bizottságokat próbáljunk szervezni:tanügyi, népjóléti, közellátási, közegészségügyi és kultur-bizottságokat, amelyek hozzásegitenék a várost álmaimegvalósításához.

Köszönöm a szíves érdeklődésüket, kivánom, hogy aza hivatalos kötelék, amely köztem és a város között fenn-áll, baráti szeretettel teljes kötelékké változzék. Kiván-nom kell, hogy működésem kellemes emlék legyen Sza-badkára is, reám nézve is.

Én ki akarom érdemelni Szabadka város becsülését.És amikor távozni fogok innen – előbb vagy utóbb nemtudom –, azt akarom, hogy elmondják, miszerint egészszivemet, egész lelkemet a közügynek szenteltem és egészerőmmel ennek a szép, ennek a szeretett Szabadkának afejlődésén dolgoztam. (Lelkes éljenzés).

A város, illetve a törvényhatósági bizottság nevébenaz új főispánt dr. Völgyi János főjegyző üdvözölte, vala-mint dr. Janiga János és Lányi Mór bizottsági tagok.Beszédében dr. Milkó Izidor kihangsúlyozta, hogy a főis-páni székfoglaló beszéd „történelmi dokumentumnaktekintendő, amelyet a jövő számára megőrizni köteles-ség” és elfogadva indítványát, a törvényhatósági bizott-ság úgy döntött, hogy a főispáni székfoglaló beszédet,illetve a főjegyző üdvözlő beszédét és a két bizottsági tagbeszédét a jegyzőkönyvben szó szerint megörökíti.

A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesíté-sére néhány nappal később, szeptember 6-án került sor ahitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

1917.évioktóberhó3.napjántartottrendesközgyűlés15

A törvényhatósági bizottság évi nyolcadik közgyű-lését dr. Baloghy Ernő főispán nyitotta meg, többfőtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmébenmeghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottságitagok jelenlétében.

Dr. Baloghy Ernő a következő megnyitó beszédet tar-totta meg, külön kihangsúlyozva a város polgármesteré-nek, dr. Biró Károlynak az érdemeit:

„Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!Erről a helyről is konstatálom, ami köztudott tény,

hogy a város érdemes polgármestere, dr. Biró Károlyurnak eddigi kiváló működése azt eredményezte, hogy aváros háztartása minden irányban meg van alapozva. Aző takarékosságán alapuló gazdasági rendszerével, egyébkvalitásaival és ténykedéseivel meg van teremtve az azalap, amelyen Szabadka fejlődése nagyobb lendületetnyer. Ez a város polgármesterének elévülhetetlen érde-me.

Most azonban egy másik stádiumnak kell következnie,amelyben a város gazdasági irányát, pénzügyi rendszerétbizonyos fokig modernizálni kell. Már nagyobb érzéketkell tanusitani a jövő nagy feladatai iránt, kereskedelmi,ipari, szociális érdekek, népjóléti feladatok várnak meg-oldásra, nagyobb stilusú szociális program vár megol-dásra. Meg vagyok győződve, hogy a város polgármeste-re és tanácsa Szabadka gazdálkodásának ezen másodikalapján hasonló kiválóságot, tudást és odaadást tanusí-tanak. Most keresni kell az utakat, amelyen azt el lehetérni. A háborúban kell készülni a békére.

Magam továbbra is a tekintetes törvényhatósági bi-zottság jóindulatába ajánlom és támogatását csekélysé-gem iránt ujból kérem.”

Jelentésében dr. Biró Károly polgármester tájékoztat-ta a közgyűlést,16 hogy a háborús viszonyok miatt a hiva-talnokoknak egyre több feladattal kell megküzdeniük,viszont az újabb behívások miatt tovább csökkent a váro-si alkalmazottak létszáma. Ez különösen nagy veszélytjelent a közrendre és a közbiztonságra, mivel a létszám-hiány miatt a rendőrség egyre nehezebben tudja ellátnifeladatait. Mint elmondta, a közegészségügyi helyzet


15

15 SzTL, F. 2, 101. Az 1917. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 205.16 A polgármester jelentése az F.2, I 1/1917. jelzetű ügyiratban található. A közgyűlési jegyzőkönyv csak a határozatot tartal-


nagyjából kielégítő, mivel fertőző megbetegedések csakszórványosan fordultak elő. Az állatoknál jelentkező lép-fenés fertőzés további gondokat okozott, mivel többenfogyasztottak az elhullott állatok húsából és a megbete-gedettek közül három személy elhunyt. A lakosság ellá-tása jelenti továbbra is a legnagyobb gondot, mivel aközellátásra szorult személyek száma már elérte a 40ezret. A liszt és a cukor kiosztása egyelőre folyamatos,viszont a zsírhiány hatalmas gondot jelent és a kiutalt pet-róleum sem érkezett meg a városba a forgalmi korlátozá-sok miatt.

Beszámolójában dr. Biró Károly polgármester meg-említette a nemrég elhunyt Gyóni Géza költőt és IványiIstván történetírót, és róluk a következő méltatást mond-ta el:

„Tekintetes Th. Bizottság!A világháborúval járó fájdalmas veszteségeink közül

nagyságával és tragikus körülményeivel magasan kiválikaz a veszteség, mely nemcsak szűkebb hazánkat Szabadkavárosát, hanem az egész magyar nemzetet martyirkoszo-rús költőnknek – Gyóni Gézának – elhunytával érte.

Gyóni Géza élete történetének egy részét ennek avárosnak juttatta.

A háborús zivatar kitörése előtt békésen itt élt miközöttünk – a mi szűkre szabott világunkban – tehetségéta köznapi munka béklyóiba szoritva.

Kezében fegyverrel mint egyszerű közkatona, lelkébenlobogó tűzzel mint halhatatlanságra praedestinált költőmi közülünk indult el a hadak útjára, és azon tovább me-teorszerű pályájára, melyet delelőpontján szakitott megKrasznojárszk fogolytábora, és ott bekövetkezett tragikushalála.

A háború pusztitó tüze megkimélte, saját alkotó lelké-nek felcsapó lángja megemésztette mulandó testét, nevét

azonban halhatatlanul a világháború fogja viadalmunkelső lapjaira feljegyezni.

Hogy a jövő nemzedéknek zarándoklásában útmuta-tóval szolgáljunk, inditványozom, hogy az a hely a holGyóni Géza lakott, a honnan a halhatatlanságba indult –a költőhöz méltó emléktáblával jelöltessék meg.

Sulyos és városunk határán szintén túl érezhető to-vábbi veszteségről is kell még beszámolnom. Iványi Ist-ván, a magának országos nevet kivivott történetiró, többmaradandó értékű történelmi monográfia szerzője –Szabadka város történetének megirója, városunk egésznemzedékeit nevelt pedagógusa, és törvényhatósági bi-zottságunk tagja, martyri türelmességgel viselt hosszúmegpróbáltatások után meghalt.

Működésével és munkáival örök emléket állitott Sza-badkának, egész életén át oly nagy szeretettel buvárko-dott évkönyveiben. A város közönségének hálája és azelhunyt megbecsülésének emléke jeléül inditványozom,hogy a város egyik utcája „Iványi István” nevéről nevez-tessék el.”

A törvényhatósági bizottság egyhangúlag tudomásulvette a polgármester jelentését és határozatában úgy dön-tött, hogy Gyóni Géza szabadkai lakóhelyét emléktáblá-val jelöli meg,17 valamint Iványi István főgimnáziumitanár, történetíró érdemeinek elismeréseül az akkoriDeák és Petőfi utcákat összekötő Mihály utcát18 IványiIstván utcának nevezi el.

A napirendi pontok tárgyalása során a közgyűlés elfo-gadta a városi alkalmazottak új nyugdíjszabályzatát, dön-tött a különböző bérek és fizetések felemeléséről, illetveözvegyi ellátásokat szavazott meg, többek között özv.Iványi Istvánné szül. Váli Mariskának évi 1000 koronamagasságában. A törvényhatósági bizottság határozataalapján a Zeneiskolában sor került az új, ötödik tanári


16

Korabeli plakát – a lakosságot értesítikIV. Károly uralkodó parancsáról a sok-

gyermekes apák és a megmaradt utolsófiúk kíméléséről A Vörös-Kereszt Egylet felhívása nyereménykötvények vásárlására

17 Az emléktáblán a következő szöveg szerepelt: Ebben a házban lakott 1912. évtől 1914-ik évig GYÓNI GÉZA ujságiró ésinnen indult Przemysl küzdésein Krasznojarszk mártiromságán át a költői halhatatlanságba. – Ezt az emléktáblát Szabadka városszerető kegyelete állitotta a világháboru negyedik esztendejében 1917. november 29-én.

18 A mai Széchenyi István utca.

állás megnyitására és döntött arról is, hogy a Bajai teme-tő kibővítése miatt, a város magántulajdonban lévő terü-leteket sajátít ki.

1917.évioktóberhó31.napjántartottrendkívüliközgyűlés19

A törvényhatósági bizottság évi kilencedik köz-gyűlését dr. Biró Károly polgármester nyitotta meg, több

főtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmébenmeghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottságitagok jelenlétében.

E rendkívüli közgyűlés egyetlen napirendi pontja a m.kir. belügyminiszternek a városi közigazgatási alkalma-zottak háborús segélyének folyósításáról szóló rendeleté-nek tudomásul vétele volt.

Elfogadva az elnöklő polgármester indítványát, a köz-gyűlés nyomban hitelesítette az ülés jegyzőkönyvét.

1917.évinovemberhó29.napjántar-tottrendesközgyűlés20

A törvényhatósági bizottság évi tizedik közgyűlésétdr. Baloghy Ernő főispán nyitotta meg, több főtisztviselő,

illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmében meghívott ésegybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok jelen-létében.

Jelentésében dr. Biró Károly polgármester tájékoztat-ta a közgyűlést,21 hogy a közigazgatás állapota és a köz-egészségügyi viszonyok a negyedik háborús év súlyosviszonyaihoz mérten kielégítőnek mondhatók. Mintelmondta, a közélelmezés komoly nehézségekkel küsz-ködik, mivel a kapás növények, mint a burgonya, káposz-ta, hagyma, ezen a vidéken rosszul teremtek. A legna-gyobb nehézség, mint az egész országban, a lakosságzsírszükségletének kielégítése terén mutatkozik. Dr. BiróKároly arról is tájékoztatta a közgyűlést, hogy a városnevében a főispánnal együtt a következő szövegű távira-tot küldték, abból az alkalomból, hogy az uralkodó, IV.Károly, az olasz hadszíntéren életveszélyes helyzetbőlszerencsésen megmenekült:

„Ő császári és apostoli királyiFelsége kabinet irodájánakWIENSzabadka szabad királyi város közönsége nevében

alattvalói hódolatunkat juttatjuk a trón zsámolyáhozabból az alkalomból, hogy hőn szeretett királyunk, akit aváros közönsége állandóan imáiba foglal, azon életvesze-


17

19 SzTL, F .2, 101. Az 1917. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 256.20 SzTL, F. 2, 101. Az 1917. évi közgyűlési jegyzőkönyv. Fol. 258.21 A polgármester jelentése az F.2, I 1/1917. jelzetű ügyiratban található. A közgyűlési jegyzőkönyv csak a határozatot tartal-


Korabeli plakát – dr. Biró Károly polgármester felhívása,hogy a lakosság szolgáltasson be fehérneműt és alsóruhát

a hadsereg számára

15. A Délvidék 1917. november 29-i száma

delemből amelyben hősies hadvezéri ténykedése közbenaz olasz harctéren forgott, Isten segedelmével szerencsé-sen megmenekült.

A város közönsége nevében:Baloghy Ernő főispánDr. Biró Károly polgármester”

A napirendi pontok tárgyalása során a közgyűlésmegszavazta, hogy Szabadka város is részt fog venni aVII. hadikölcsön jegyzésében és 1 millió korona névér-tékben vásárol kötvényt. Továbbá, úgy döntött, hogykonyhakertészet létesítése céljából bérbead a cs. és kir.86. gyalogezred pótzászlóaljának 150 holdnyi területet,illetve a radanováci lőtér kibővítése céljából továbbiingatlanokat ad át a hadseregnek. A továbbiak során aközgyűlés elfogadta a főgimnázium tan- és szolgasze-mélyzetének javadalmazásáról szóló szabályrendeletet,75.000 korona kölcsönt biztosított a Mária Valéria köz-kórház részére, az alkalmazottak számára különböző pót-lékokat és segélyeket szavazott meg.

Figyelembe véve a belügyminiszter körrendeletét, aközgyűlés úgy döntött, hogy Szabadka városa is résztvesz a katonák karácsonyi szeretetadományokkal valómegajándékozásában, meghozva a következő határoza-tot: „A törvényhatósági bizottság szeretettel és hálávalgondol vitéz katonáinkra, kik az immár 4. éve huzódóvilágháború idegölő rettenetes megpróbáltatásaitól megnem törve nemcsak diadalmasan tartották vissza ellensé-geink túlnyomó hadait, de a saját földjükön a haza hatá-raitól mind messzebb és messzebb űzik azokat. Ezen érzé-sektől áthatva, szeretete és hálája jeléül a törvényhatósá-gi bizottság a Vöröskereszt Egylet részéről a harctérenlévő katonáknak karácsonyi szeretetadományokkal valómegajándékozása céljából inditott gyűjtéshez 10.000 kor.szóval Tízezer koronát megszavaz.”

A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesíté-sére néhány nappal később, december 2-án került sor ahitelesítő bizottság tagjainak jelenlétében.

1917.évidecemberhó22.napjántar-tottrendkívüliközgyűlés22

A törvényhatósági bizottság évi utolsó, tizenegyedikközgyűlését dr. Biró Károly polgármester nyitotta meg,több főtisztviselő, illetve az 1886. évi XXI. t. c. értelmé-ben meghívott és egybegyűlt törvényhatósági bizottságitagok jelenlétében.

Elfogadva dr. Biró Károly polgármester előterjeszté-sét, a közgyűlés kitűzte a választásokat az időközbenelhunyt vagy lemondott törvényhatósági bizottsági tagokhelyeinek betöltésére. A határozat értelmében a választá-sok december 29-én lesznek megtartva mind a 12 válasz-tókerületben. Egyben a közgyűlés kijelölte a szavazóhe-lyeket, illetve kerületenként a választást lebonyolító bi-zottságok elnökeit és azok helyetteseit.

A közgyűlés arról is döntött, hogy a város részéremegvásárolja dr. Milkó Izidor könyvtárát, határozatábankimondva, hogy „a törvényhatósági bizottság átértve ésátérezve egy a kor igényeinek megfelelő közkönyvtár léte-sítésének rendkivüli fontosságát a város kulturális fejlő-désének szempontjából, – a város polgármesterének dr.Milkó Izidor neves irónk ország szerte ismert, egy hosszúéleten át szaktudással összegyűjtött nagy értékű könyvtá-ra megvételére irányuló előterjesztését magáévá teszi éselhatározza, hogy a megvételre felajánlott mintegy 12000kötetből álló könyvtárat 80.000 kor. vételárért megveszi sezzel egy modern közkönyvtár alapját lefekteti”. A tör-vényhatósági bizottság egyben utasította a városi taná-csot, hogy dr. Milkó Izidor által rendelkezésre bocsájtottkönyvjegyzék alapján szakértők közreműködésével hala-déktalanul becsültesse fel a könyvtár értékét.

Ezen a közgyűlésen került sor a különböző városiszakbizottságok tagjainak megválasztására is.

A jegyzőkönyv felolvasására, majd annak hitelesíté-sére néhány nappal később, december 28-án került sor avárosi tanács és a hitelesítő bizottság tagjainak jelenlété-ben.


18

IV. Károly császár és apostoli király korabeli ábrázolásai festményeken



19

Sažetak

Subotica 1917. godine u svetlu skupštinskih zapisnika

U četvrtoj godini Prvog svetskog rata skupštinaslobodnog kraljevskog grada Subotice zasedala jeukupno jedanaest puta. Iz skupštinskih zapisnika semože zaključiti da su se tadašnji gradski oci uglav-nom morali baviti problemima vezanim za ratnostanje.

Donete su važne odluke o snabdevanju sta-novništva namirnicama, o dodeli raznih pomoći, oupisu ratnih zajmova. Te godine skupština gradaSubotice se oprostila od svog dotadašnjeg velikog

župana dr Šandora Purglija u okviru svečane sed-nice ustoličila novog velikog župana dr Ernea Ba-logija, izglasala je novi organizacioni statut grada,ožalila smrt čuvenog subotičkog istoričara IštvanaIvanjija, donela odluku da Subotica otkupi gradskuplinaru, a takođe i biblioteku dr Izidora Milkoa od 12hiljada knjiga. U okviru predstavljanja ovih zapisni-ka, akcenat je stavljen na govore velikog župana,odnosno na izveštaje gradonačelnika dr KaroljaBiroa skupštini.

Summary

Suboticain1917throughtheCityAssemblyprotocols

During the 4th year of the World War I, theAssembly of the Free Royal Town of Subotica wasin session eleven times. The Assembly had to dealwith the issues related to the war, according to theassembly protocols. Important decisions were madeabout the food supply for the population, providingvarious means of aid and registration of war loans.The Assembly said its farewell to the grand prince(veliki župan) Dr Purgly Sándor, and appointed Dr

Baloghy Ernő as the new grand prince. New organi-zational Statute was agreed upon and decisions tobuy out the town gasworks and Milkó Izidor’s 12 000book library were made. The year was also markedby the death of the famous historian of SuboticaIványi István. In the presentation of the Assemblyprotocols the emphasis was put on the speeches ofgrand prince and the town mayor’s reports to theAssembly.

Sažetak: Prva subotička fontana u javnom prostorutrajala je svega dvanaest godina. Drugi pokušaj da se ucentar grada koji nema reku dovede žuboreća voda bio jeznatno ambiciozniji ali ni ovaj vodoskok nije potrajaokao neki evropski i svetski uzori sa kojima je neumerenopoređen u vreme njegovog nastanka.

Ključne reči: fontane, vodoskok, Žolnai keramika.

Uvod

Čak pet fontana i spomen česma1 izgrađeni su 1912. i1913. godine2 na Paliću. Materijali od kojih su sazdane(kamen i železo) obezbedili su im dug vek a njihov izgledsimpatije Subotičana i turista. Spomen česma na obaliispred Velike terase ima status spomenika kulture3 i važiza jedan od simbola ovog izletišta. S druge strane,pokušaji da se gradsko jezgro Subotice oplemeni jednimvodoskokom, došli su u vreme modernih tendencija uarhitekturi kada se hrabrije nego pre odlučivalo zadrugačije forme i materijale. Prve subotičke fontane nisuodolele zubu vremena, što zbog nedostatka graditeljskeumešnosti, što zbog neodgovarajućeg održavanja. Stogasu trajale mnogo kraće nego što se to očekivalo. Prva jeuklonjena nakon 12 godina, dok je druga radila dvostrukoduže pre nego što je zatvorena, uz obrazloženje da jeoštećenje na njoj nepopravljivo.

FontanaispredJadrana

Bioskop Jadran ili Dom društva za telesno vaspitanjePartizan, te 1959. godine bilo je naziv za bivši Sokolskidom. Zgrada okrenuta korzou imala je ispred sebe prostorkoji je i tada kao i danas predstavljao značajno gradskočvorište. Plato koji je mesto sastanaka onih koji se

spremaju da krenu u grad šetalištem ili onih koji sudolazili u bioskop, u pozorište, na igranku ili nešto drugošto se odigravalo u ovom zdanju.

Upravo taj plac u podnožju širokih stepenica najvećeggradskog bioskopa, dočekao je kraj pedesetih bez od-govarajućeg pločnika. Subotičke novine pišu: „Do-sadašnji javni zahod i teren vrlo podložan za stvaranjebaruština predstavljali su u sred grada ruglo koje se dostadugo trpelo. Konačno, ovih dana započeli su radovi nauređenju tog prostora.”4


20

Dejan Mrkić,Istorijski arhiv Subotica

Prve subotičke fontane

1 Dve fontane od livenog gvožđa (Park kod Velike terase, Palić, oko 1912); Fontana pored Riblje čarde (Obala Lajoša Vermeša,Palić, oko 1913); Spomen česma (Obala Palića, ispred Velike terase, Palić, 15.09.1912. Projektanti Deže Jakab i Marcel Komor,arhitekti iz Budimpešte); Fontana Ptice (Park ispred hotela Park Palić, 1913. autor Bela Našic, vajar); Fontana Mali ribar (autorfontane je Bela Našic, oko 1912, a skulpturu je vajao Ferenc Kalmar 1949).

2 Bela Duranci, Vera Gabrić Počuča, Javni spomenici opštine Subotica, Međuopštinski zavod za zaštitu spomenika kulture,Subotica 2001, str. 51, 52, 57 i 60.

3 Odluka o utvrđivanju Spomen česme na Paliću za spomenik kulture br.953, Sl. glasnik Republike Srbije br. 37/08.08.1997.4 Uskoro će prostor pred bioskopom Jadran biti moderno uređen, u: Subotičke novine, br. 32, 7. avgust 1959.

Fontana ispred bioskopa Jadran, IASu, F.180, Zbirkafotografija

Prema projektima odeljenja za komunalne posloveopštine Stari grad, predviđeno je da se na tom mestuparter uredi granitnim pločama i ukrasi žardinjerama a nacentralnom delu izgradi fontana. „Pred ulazom u zgraduDoma postaviće se i dva električna stuba visoka desetmetara sa po četiri neon svetiljke. Prema ugovorusklopljenom između Narodnog odbora Stari Grad ipreduzeća Granit, radovi su trebali da budu završeni 15.avgusta.”5

Izgradnju vodoskoka su građani posmatrali sazanimanjem. Ponekad i stotinu njih pratilo je radove kojisu kasnili u odnosu na zadati rok. Kada je u oktobrukonačno potekla voda iz cevi, mlaz je prskao na svestrane. Subotičke novine pišu kako voda pada na ivicubazena a odatle curi na zemlju i pravi blato. Razočaranjeje bilo veće time što ni sijalice nisu radile. Ipak, graditeljisu obećali da će nastaviti sa radovima i da će fontana bitidovedena u red.6

Tako je i bilo. U kratkoj vesti 23. oktobra kaže sekako su montirane nove crvene i plave sijalice, i kako sumlazevi podešeni da ne prskaju van korita.7

Tada je počeo vek prve gradske fontane8 koji sezavršio nakon nešto više od jedne decenije. Mišljenja onjoj su bila oprečna a vremenom je preovladalaravnodušnost. Bela Duranci, istoričar umetnosti i likovnikritičar, pamti da su je zvali „sto za pranje leševa”, popravougaonoj ploči koja je zauzimala centralni prostorunutar zidova fontane.

Tokom svog veka prečesto je bila bez vode. Uprisećanju na njeno postojanje Subotičke 1980. godinenavode da su joj presudili mraz, sunce, kiša i nebriga.Tako ruinirana služila je kao koš za zgužvane bioskopskekarte.9 Njeno uklanjanje prošlo je nezapaženo možda izato što je u pripremi bila nova, veća i do tada neviđena

fontana. Oči su bile uprte u sam centar grada gde se uparku nalazio betonski vatrogasni bazen koji je trebala dazameni FONTANA SA MUZIKOM.

„Zelenafontana”odŽolnaikeramike

Nešto novo i zanimljivo trebalo je da se pojavi ucentru grada, na mestu koje je u to vreme bilo za-posednuto mladim svetom, mestu poznatom kao „maj-mun plac”, ustvari parku sa severne strane Gradske kućena čijoj je ogradi i klupama dane i noći provodila subo-tička omladina. Umesto betonskog vatrogasnog bazena izvremena rata, iz koga se širio neprijatan miris žabo-krečine i ustajale vode, projektovan je vodoskok kakavjoš nije viđen. Subotičke novine u junu 1972. godine podnaslovom Fontana – subotičko čudo, donose vest da ćeidućeg leta biti postavljena velelepna fontana. UMađarskoj, u pečujskoj fabrici keramike Žolnai bili su prikraju radovi na keramičkim elementima od kojih će bitisastavljena „po idejnom projektu koji je 1968. godine10

izradio Svetislav Ličina, arhitekta iz Beograda, inačedobro poznat po nekoliko izvanredno uspelih arhitek-tonskih rešenja.”11

Na istom mestu kustos muzeja i istoričar umetnostiBela Duranci objašnjava: „Nije uobičajeno da se ovakviobjekti grade od keramike ali samo taj materijal može dase uklopi u već postojeći ambijent.”

Kako je u to vreme popravljan krov Gradske kuće acrepovi naručeni iz fabrike Žolnai, smatralo se da bioplata za novu fontanu mogla biti izrađena u istoj fabrici,što su stručnjaci iz Mađarske rado prihvatili. Procena dakeramika izložena na prometnom javnom mestu možeimati vek kao i ona na krovu, pokazaće se pogrešnom.Osim toga, ni sa izgradnjom nije išlo glatko. Do njenog


21

5 Isto.6 Da li je prva fontana razočarala Subotičane, u: Subotičke novine, br. 42, 16. oktobar 1959. 7 Fontana je završena,u: Subotičke novine, br. 43, 23. oktobar 1959.8 Autor projekta fontane je Radivoj Terzin, tadašnji načelnik stambeno-komunalnog odeljenja, Arh. Goran Martinović, U pro-

lazu, ili teško breme slatke prošlosti, u: Klasje naših ravni, br. 5-6, 2011, str. 6.9 Grad bez fontane,u: Subotičke novine, br. 31, 8. avgust 1980.10 Glavni projekat je rađen na osnovu idejnog rešenja dipl. ing. arh. Svetislava Ličine iz Beograda od 1968. godine. IASu, F.

468, 04-351-1037/1985, Fontana, glavni projekat građevinskog dela, 1984. godina.11 Boško Krstić, Fontana – subotičko čudo, u: Subotičke novine, br. 24, 16. jun 1972.

Ispred Jadrana, šezdesetih, IASu, F.180, Zbirka fotografijaFontana u bašti Doma JNA, šezdesetih, IASu, F.180,

Zbirka fotografija

postavljanja prošlo je neplanirano dugo vremena. Zbognedostatka sredstava ili odlučnosti da se dovrši posao,

gotovi delovi fontane čekali su u raznim magacinima ibrojali godine sve do 1985.

Preporod

Prilika da gotovo zaboravljena fontana izađe nasvetlost dana, ukazala se polovinom osamdesetih. Velikopreuređenje centra Subotice učinilo je leto ’85 nezabo-ravnim. Sivi asfalt i automobili uklonjeni su iz gradskogjezgra da ga prepuste pešacima. Novi pločnik, stilskikandelabri i kao kruna svega – velika fontana na TrguSlobode.12

Od prvobitno zamišljenog mesta u parku se odustalojer je novouređeni trg sada nudio svoje neiskorišćenoprostranstvo13. Renesansa Subotice dogodila se u godi-nama kada je svako novo leto donosilo nove slobode zakoje se verovalo da nužno nose napredak. Nošen takvimoptimizmom, grad je doživeo procvat a u kolektivnopamćenje će se urezati simbol tog vremena – Zelenafontana. U sveopštem oduševljenju niko se nije ljutio štonema svih najavljenih atrakcija kao što su svetlosni efektii muzika, i što mlazovi vode ne prskaju ravnomer-no...Građani su opsedali ovaj vodoskok koji im je, osimžubora, pružao i taj komfor da na njegovom zidu može da


22

Izgradnja zelene fontane od Žolnai keramike na TrguSlobode, IASu, F.180, Zbirka fotografija

Osnova fontane sa rasporedom keramičkih pločicaIAS, F: 468, 04-351-1037/1985, Fontana, glavni projekat građevinskog dela, 1984. godina

12 Fontana na Trgu Slobode, u: Subotičke novine, broj 6, 10. februar 1984.13 Fontana sa muzikom, u: Subotičke novine, broj 7, 17. februar 1984.

se sedi. Svaki segment ruba fontane je jedno sedište odkeramike koja je čuvala toplinu i noću.

Propadanje

Svako kritičko mišljenje o izgledu i materijalu bilo jeravno jeresi. Može biti da je to jedan od razloga što nikonije smeo da prizna, ono što je bilo očigledno, da jeglazura vrlo brzo počela da se oštećuje. Uveravanja dasvaki deo može biti zamenjen, nisu bila uteha onomekome je bilo jasno da svi segmenti propadaju ravno-merno. Posle četvrt veka zelenu fontanu ipak nijezaustavila potrošena Žolnai keramika nego propalimehanizam ispod nje koji nije bio vidljiv posmatračima.Ispostavljena cena popravke bila je gotovo ravna vred-nosti nove fontane. U godini kada su palićke fontane

slavile stoti rođendan, ona koja je bila najdraža građa-nima, bila je mrtva.

Zaključak

Upravo ta sentimentalna vezanost Subotičana za Zele-nu fontanu, predstavlja i kočnicu da se donese racionalnaodluka o njenoj budućnosti. Do leta 2017. još nije rešenoda li je zameniti istovetnom koja će opet imati ograničenivek, ili graditi neku sasvim novu i tako sahraniti uspomenegeneracija. Šta god se na tom mestu bude radilo, biće tooperacija „na otvorenom srcu”. Onaj ko bi se usudio danapravi drastičnu promenu, rizikovao bi da sebi pribavi„prokletstvo” onih koji su ukinuli subotički tramvaj.Zelena fontana je, osim u uspomene, ušla u monografije,na razglednice i fotografije zajedno sa Gradskom kućom upozadini. Postala je deo subotičkog identiteta.


23

Összefoglaló

Azelsőszabadkaiszökőkutak

Az első szabadkai szökőkút mindössze 12 évigüzemelt.

A másik kísérlet sokkal ambiciózusabb volt.Távolról akartak a város központjába, amelynek

nincs folyója, zubogó vizet vezetni. Az ötlet am-biciózusabb volt, de ez a szökőkút marad meg olyansokáig, mint azok a példák, amelyekhez szerény-telenül hasonlították.

Summary

FirstfountainsinSubotica

The first public fountain in Subotica was infunction for only 12 years.

The second try to bring burbling water to thecenter of a town without a river, was more am-

bitious, however not long lasting, as this fountainalso did not stood against time like some Europeanand world examples to which it was relentlesslycompared.

Összefoglaló:Az 1922 és 1944 közötti időszakbantöbbféleképpen fogalmazták meg az Iskolán kívüli nép-művelés célját, az alapgondolat mégis az volt, hogy atanulás nem fejeződik be az iskolával, egy életen át tartófolyamat, mely az egyéni és az állami boldogulás szem-pontjából is szükséges. Ezekből most hármat idézek.Kramer Gyula1, a Délvidéki Magyar KözművelődésiSzövetség elnöke szerint: „a felnőttek és az iskolaköteleskoron túllévő ifjúság művelődési törekvéseit ébren tarta-ni és megadni mindenki számára a műveltség megszerzé-sének és fejlesztésének lehetőségeit s odahatni, hogy aművelendő tömeg lelkét az ismeretek mellett elsősorbannemes eszmékkel töltse meg.“2

Rusztek Károly3 kir. tanfelügyelő az iskolánkívülinépművelés célját gyakorlatiasabban fogalmazta meg: „atankötelezettségi kort meghaladott állampolgárok testi éslelki továbbképzését azon célból, hogy a népiskolábanszerzett javak megtartásával és kiegészítésével testileg épés edzett, lelkileg értelmes és tudatos, erkölcsileg tisztaés jellemes polgárokat neveljünk a haza, a nemzet, a tár-sadalom és a család számára.“4

Antalfia Antal5 népművelésügyi osztálytanácsos sze-rint: „Az iskolánkívüli népművelés célja, hogy mindenembert ellásson azzal a kulturával, amellyel hivatását tel-jesiteni tudja és el kell látnia általános műveltséggel,hogy egy egységben, nemzeti gondolatban, a nemzet tag-jának tartsa magát.“6

Kulcsszavak: iskolán kívüli népművelés, Szabadka,1941–44, népkönyvtárak, szórványgondozás, egyesüle-tek, tanfolyamok, DMKSZ (Délvidéki Magyar Közmű-velődési Szövetség), Kezes Péter, Szabadka Iskolán-kívüli Népművelési Bizottság.

IskolánkívülinépművelésrövidtörténeteMagyarországon

Magyarországon az iskolán kívüli népművelés kezde-tei a reformkorba nyúlnak vissza. Vezető politikusok, pl.Wesselényi Miklós már akkor felvette, hogy a nép műve-lésére is gondot kell fordítani. Első intézményes megnyil-vánulása Eötvös Józsefhez és Türr Istvánhoz köthető.Eötvös 1867-ben adta ki körlevelét a népművelési egyle-tek alakításáról, melyet a Néptanítók Lapja is közölt.Türr István 1868-ban egy bácskai városban, Baján adta kiszózatát a felnőttek oktatásáról, és a népművelési körökalakítására buzdított.7 Pauler Tivadar 1871-es törvényjavaslata, melyben a népművelést állami és társadalmifeladatként határozta meg. Költségvetésileg támogattákaz analfabetizmus felszámolására a tanítók felnőttoktatá-si munkáját, melyet a következő miniszter Trefort Ágos-ton szüntetett meg. A 19. század végén több egyesület isfoglalkozott a felnőttek oktatásával, például SzabadLyceum, Uránia Tudományos Egyesület, EMKE, Ma-gyar Gazda Szövetség, Erzsébet Népakadémia, Buda-


24

Fábián Borbála

Az iskolán kívülinépművelés Szabadkán1941 és 1944 közöttA Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottság iratai alapján

1 Krámer Gyula (Kula, 1883 – Újvidék, 1945) gyáros, az újvidéki Polgári Magyar Kaszinó elnöke, az újvidéki MagyarKulturális és Jótékonysági Egyesület vezetőségi tagja. 1941-ben a magyar Országgyűlés felsőházának tagja lett. 1945-ben kivé-gezték. (Matuska Márton, Az elhallgatott razzia. Vérengzés Újvidéken (1944-45), Budapest 2015, 148–149.)

2 Kramer Gyula, A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség feladatai és munkája, In: Csuka Zoltán (szerk.): A visszatértDélvidék, Budapest 1941. 50.

3 Rusztek Károly (Kiszombor, 1880–? ) tanfelügyelő, hírlapíró, szakíró. 1917-től Maros-Torda, 1919-től Heves vármegye tan-felügyelője, 1929-től Baján. (A magyar társadalom lexikonja, Budapest 1930. 483)

4 Rusztek Károly, Népnevelésügyi közigazgatás. Eger, 1928. 183.5 Dr. Antalfia Antal min. osztálytanácsos, a népművelési ügyosztály vezetője az 1930-as évek végén, valamint a Magyar

Népművelők Társaságának elnöke. (Tasi József (szerk.), Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II., Budapest 1999.138.)

6 Antalfia Antal,A magyar népművelés története, szervezete, célkitűzései. In: Békés vármegye törvényhatósági iskolánkívülinépművelési bizottságának III. évkönyve, összeá.: Tantó József, 1939. 41.

7 Türr István, Első szózat a népoktatási körök érdekében: Baja, 1868. szept. 30. (BKML XII. 15. A Türr család iratai – TürrIstván iratai) - megjelent: Gyulay Béla, A felnőttek oktatása és a Budapesti Népoktatási Kör története. Budapest [1896], 3-8. ésKovács M. (összeá.): A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében, 1849-től 1945-ig. Budapest, 1970. 216-218.

pesti Népszerű Főiskolai tanfolyam. 1907-ben Pécsetttartották meg a szabad tanítás első magyarországi kong-resszusát.8 Ez vezetett ahhoz, hogy Apponyi Albert ren-deletére 1911-ben megalakították a SzabadoktatásiTanácsot, melynek működést az első világháború félbe-szakította. A háború után újragondolták a felnőttek okta-tását, részben azért, mert pótolni kellett a háborús isko-láztatás hiányosságait. 1920-ban a közoktatásügyi mi-niszter elrendelte a vármegyei és thj. szabadoktatási taná-csok megalakítását, melynek munkájában fontos szerepjutott a népművelési titkároknak, akiket először neveztekki. 1922-ben Klebelsberg Kunó újjászervezte a magyarfelnőttoktatást. Az átszervezés fő szempontja az volt,hogy az írástudatlanok oktatása, ifjúsági egyesületek,népkönyvtárak, népházak ... és a szabadoktatás egy köz-ponti irányítás alá kerüljenek. Az Országos Szabadokta-tási Tanács megszüntetése után az Iskolánkívüli Népmű-velési Országos Bizottságot hozta létre ekkor.9 A132.238/1922. sz. rendeletével létrehozta az „Iskolán-kivüli Népművelés Központ“-ját, melyből később 1930-as években Hóman Bálint miniszter külön ügyosztálythozott létre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumonbelül.10

A 132.243/1922 sz. Vallás- és közoktatásügyi minisz-teri rendelet szerint „törvényhatóságonként IskolánkívűliNépművelési Bizottságok alakítandók“. A rendeletbenbizottság tagjait is meghatározták:

„a) az illetékes kir. Tanfelügyelő és helyettes, továb-bá a népművelési titkár;

b) a bizottság működési területén népműveléssel fog-lalkozó vagy e munkába bevonható társadalmi szerveze-teknek, intézményeknek két-két kiküldöttje;

c) a népművelésügy körében érdekelt helyi közigaz-gatási hatóságok, állami intézmények képviselői és aminisztériumoknak megfelelő vidéki szakközegei;

d) a népművelés terén irodalmilag és gyakorlatilagkiváló eredménnyel működő egyének, akiket a m. Kir.Vallás- és közoktatásügyi miniszter öt-öt évre kinevez.Számuk bizottságonként legfeljebb öt lehet,

e) az iskolánkívüli népművelés iránt érdeklődő s azterkölcsileg vagy anyagilag támogató egyének, akiket abizottság tagokul megválaszt.

A bizottság elnöke az alispán, illetve a polgármes-ter; ügyvezető elnöke pedig a kir. tanfelügyelő, abizottság a helyi viszonyoknak megfelelően társelnökö-ket illetve alelnököket választhat.“11 A népművelési tit-károk hivatala a vármegyeházán (a kir. tanfelügyelői hi-vatal mellett), illetve a városházán volt.12

Az 1921-as években jelent meg a népművelés, illetvea szabadoktatás, szabadtanítás fogalmak helyett az „isko-lán kívüli népművelés“ és az „iskolán kívüli népoktatás“,valamint a nemzetnevelés elnevezés.13

ASzabadkaiIskolánkívüliNépművelésiBizottságmegalakulása

A magyar hadsereg 1941. április 12-én vonult be Sza-badkára. A katonai közigazgatás hónapjai alatt is elkez-dődött a város magyar kulturális életének feléledése, mi-vel a korábban betiltott egyesületek, pl. a Népkör újraelkezdte a működését, valamint számos új egyesület ismegkezdte működését. A Délvidéki KözművelődésiEgyesülethez már 1941. február 18-án csatlakozott aMagyar Olvasókör (volt Népkör) Kertvárosi Fiókja.14 Avallás és közoktatásügyi miniszter 60047/1941. sz. ren-deletével 1941. december 19-én Kezes Péter15 áll. népis-kolai tanítót nevezte ki ideiglenesen népművelési titkár-rá. A népművelési bizottság 1942. február 13-án alakultmeg. A népművelő bizottság elnöke – más városokhozhasonlóan, illetve ahogy a Délvidéki Magyar Közmű-


25

8 Vörösváry Ferenc (szerk.), Az 1907. évi Szabadtanítási Kongresszus naplója. Budapest 1908.9 Rusztek, Népnevelésügyi közigazgatás.195-196.

10 T. Kiss Tamás, A magyarországi kulturális minisztériumokról. Budapest 1994. 88.11 Rusztek, Népnevelésügyi közigazgatás.196-197.12 Katona Géza, Az iskolánkivüli népművelés vezérfonala. Budapest 1941. 9.13 T. Kiss Tamás, Felnőttoktatás-történet Magyarországon. Educatio. 8. évf. (1999.) 1. sz. 3. p.14 Gerhardt Rudolf, Fragmentumok Szabadka kronológiájához 1941-1944.In: Bácsország 2004/30. sz. 24-31.15 Kezes Péter (Torontálvásárhely, 1899. júl. 14. - ?) ref. vallású tanító, kántor.

A Bácsország gyűjteményéből A szerző gyűjteményéből

velődési Szövetség is előírta – a polgármester dr. VölgyiJános16, ügyvezető dr. Juhász János, titkár Kezes Péterlett. Négy alelnököt választottak: dr. Veréb Gyulát17 (kir.közjegyző, a DMKSZ Szabadkai Fiókjának elnöke),Richter Nándort18 (leánygimnázium igazgatója, tanügyifőtanácsos), dr. Mojzes Pétert (hittanár) és bajsai VojnitsAladárt kulturtanácsnokot. Mojzes Péter még 1942-banlemondott, mert a továbbiakban ő nem szerepel az iratokközt és a DMKSZ évkönyvbe se került bele. A Bizott-ságnak 63 tagja lett a társadalmi szervezetek, intézmé-nyek és az egyházak két-két kiküldöttjéből, az állandóválasztmánynak 3719 tagja volt. Ekkor három albizottságis megalakult a Kertvárosban, Palicson és Nagyfényen. Abizottság feladatát a következőképpen határozták meg:„A feladat tisztán áll előttünk s ez lényegében egy mon-datban összefoglalva nem volt más mint a város lakossá-gának s különösen azoknak akik magasabb iskolákat nemvégezhettek a magyar szellemi közösségbe való bekap-csolása.“20

Anépművelés1941-benSzabadkán

A Délvidéki Magyar Közművelődési Egyesülethez(DMKE) köthető, hiszen a Bácska és a Bánát területén aművelődés irányítója összefogó szervezete volt. TolnayJános a DMKSZ népművelési osztályának vezetője ígyfogalmazta meg a népművelés célját: „felszabadulásunkután fokozottabb tevékenység vár a népművelésre, mivela magyar népünk az idegen impérium járma alól meg-fogyva anyagiakban, megfogyatkozva szellemi felké-szültségében került elő és ezt sürgősen kell pótolni, más-részt, hogy az anyaország két évtized alatt kulturális,egészségügyi, szociális és gazdasági élet terén létesítettintézményeibe teljes erővel bekapcsolódjunk.“21

1940. november 24-én tartotta alakuló gyűlését Új-vidéken a Jugoszláviai Magyar KözművelődésiSzövetség, 1941. február 2-án kapott működési en-gedélyt. Rövid idő alatt nagyon sokan csatlakoztak a szö-vetséghez, 1941. április 1-jén már 150.000 tagja volt.22

A szervezet neve 1941 áprilisában Délvidéki MagyarKözművelődési Szövetség (DMKSZ) lett, és továbbra isa magyar kulturális élet összefogása és irányítása maradta feladata, mert a bánsági szervezete is fennmaradt, 1941őszétől mint Bánáti Magyar Közművelődési Szövetségműködött. Ehhez a minisztériumi támogatást is kaptak. Apolgári közigazgatás megindulásával a bácskai területe-ken is megszervezték azokat az intézményeket, mintMagyarországon, tehát 1941 végén a Vallás- és Köz-oktatásügyi miniszter kinevezte a népművelési titkáro-kat és a törvényhatóságokat pedig kötelezte az iskolán-kívüli népművelési bizottságok alakítására.23 A titkárok-nak és a bizottságoknak munkájukat a DMKSZ-szel kel-lett összehangolni, ők hagyták jóvá például a munkater-veket. Bács-Bodrog vármegyében 1941 decemberébenalakult meg a Vármegyei Népművelési Bizottság.24

A Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottságelső irata nem maradt fenn,25 a 2. irat 1942. január 15-rőlvaló, melyben a Délvidéki Magyar KözművelődésiSzövetség jelzi, hogy hova küldött szét tanfolyam beje-lentő íveket,26 s ezeknek az összegyűjtése a népművelésititkár feladata, tehát a népművelési titkár már a bizottságmegalakulása előtt megkezdte munkáját, valószínűleg1942 januárjában. A harmadik irat a DMKSZ levele,melyben segítséget kér a nagyfényi népművelési bizott-ság részére, hogy 25 olvasókönyvet küldjön. A kérést atitkár nem tudja teljesíteni, mert még nem alakult meg abizottság és így ő „anyagiakkal nem rendelkezik“. A tan-folyamok egyes helyeken megindultak.27


26

16 Dr. Völgyi János (Szabadka, 1880 – Szabadka 1944) Szabadka város aljegyzője 1905-22, Bácskai Napló szerkesztője, aSzent Gellért Társaság előadója, 1941-ben a katonai közigazgatás idején közigazgatási előadó, 1941. aug. 16. és 1943. aug. 31. kö-zött, nyugdíjazásáig, Szabadka polgármestere. (Halász Tibor, Dr. Völgyi János, Szabadka egykori polgármestere. In: Ex Pannonia15-16. sz. (2012.) 18-24.)

17 Dr. Veréb Gyula 1943. október 4-én lemondott alelnöki tisztségéről (SZTL, F. 22, 472/1943.)18 Richter Nándor (Szabadka, 1881 – Szabadka, 1944?) magyar-latin tanár, 1906-tól a szabadkai főgimnázium tanára, író, kri-

tikus.19 Az első tagok névsorát megőrizte az alakuló gyűlés jegyzőkönyve. E szerint: „Dr. Völgyi János, dr. Juhász István, Kezes

Péter, dr. bajsaiVojnits Aladár, dr. Veréb Gyula, Richter Nándor, dr. Mojzes Péter,dr. Ijjas József, Polyákovics Viktoria, NémediKovács Vince (katolikus plébános Palics?), Keck J. Zsigmond (református lelkész), Sostarecz Ferenc (evangélikus lelkész), dr.Mérey Béla, Resch Béla, dr. Frankl István, bajsai Vojnits Aladárné, dr. Mócsy István(főjegyző), dr. Tarnói Buócz Béla, dr. VáradySándor, dr. Tiller Timár Ferenc (újságíró ), Bán Péter, Grósz Károly, Kovács Kornél, Kanyó Béla, Papp Gyula, Dudás Lajos,Rómics Félix, Pálfy János, Nagy Károly, Szegő Mihály, Tomcsányi Mihály, Kiss Mihály, Kladek Jenő, Horvátszky Péter, HegedűsSándor és Létmányi István.“ (Szabadkai Történelmi Levéltár (SZTL) F: 60. Szabadka thj. Város Polgármesteri Hivatala -Szabadka(1941-1944) 32752/1942.)

20 Uo. dr. Hegedűs László (szerk.), Délvidéki magyar közművelődési szövetség évkönyve. 1942/43., Újvidék 1943. 111.21 Tolnay János,A népművelés nemzetnevelés, népművelési titkári értekezlet Balatonkenesén. Kalangya 1942/5. 209.

Szinte szószerint ugyanez olvasható a Magyar Lélek, 1942. november (IV. évf. 11. sz.) 507.22 Nemcsak a felnőtteket, hanem a családtagokat is beleszámították a taglétszámba. (A. Sajti Enikő, Bűntudat és győztes fölény.

Magyarország, Jugoszlávia és a délvidéki magyarokról. Szeged 2010. 100.)23 Kramer, A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség feladatai és munkája. 44–45.24 Tolnay János (írta és összeállította), Jelentés a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség és a népművelési titkárságok

1941-42. tanévben végzett népművelési munkájáról. Újvidék, [1942] 30.25 A Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottság iratanyagából 3 doboz maradt fenn a Szabadkai Történelmi Levéltár ira-

tai közt az F. 22-es fondban (Szabadkai Tanfelügyelőség (1869-től Községi Iskolaszék, 1898-tól Szabadka, Baja és ÚjvidékTanfelügyelősége) (1869-1945); 1869-1946). Az iratokhoz nincs segédlet.

26 Lásd az 1. sz. mellékletben.27 SZTL, F. 22, 3/1942.

1941 októberében kezdték az első „nemzetnevelésitanfolyamokat“,28 vagyis a magyar hon ismeretére tanítótanfolyamokat tartani Szabadkán, melynek helyszíne aleánygimnázium volt. Az előadói: Richter Nándor, Ke-resztes M. Magda, dr. Stöklné Szatmári Rozália, dr.Erdélyi László, Tegzes Erzsébet, Papp Gyula, KezesPéter. A DMKSZ az előadók díját, a takarítást, és a vilá-gítás költségeit fedezte.29

AzIskolánkívüliNépművelésiBizottságmunkájánakfinanszírozása

A Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottságmunkateve alapján összeállított költségvetését nemfedezte a várostól kapott összeg, ezért anyagi támogatá-sért a DMKSZ-hez fordultak, illetve államsegélyért.30

1943-ban javult a helyzet, hiszen a várostól 2000 pengő-vel nagyobb támogatást kaptak, összesen 12000 pengőt.Így csak 31% államsegélyért kellett folyamodniuk. ASzabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottságnak ház-bért nem kellett fizetnie, mivel a városháza épületében aharmadik emeleten ingyen biztosították a hivatalos hely-ségként egy szobát, csak a fűtésért és a világításért kellettfizetniük a költségvetés szerint 120 pengőt. A helyiségberendezésére 1943-ban terveztek egy íróasztalt, egyszekrényt, egy kisebb asztalt és négy széket vásárolni(írógépet 1942-ben már beszereztek). Ebben az évben akézikönyvtár fejlesztését is célul tűzték ki, valamint négyfolyóiratara fizettek elő (Néptanítók Lapja, HivatalosKözlöny, Láthatár, Magyar Lélek31 25 példányban) és alegnagyobb összeget, 1100 pengőt a „népkönyvtári köny-vek beszerzésére és beköttetés“-ére irányozták elő.32

1943-ban dr. Bisztray Gyula miniszteri osztálytaná-csos, a népművelési ügyek országos vezetője BorbélyJózsef számv. főtanácsossal felülvizsgálta a SzabadkaiIskolánkívűli Népművelési Bizottság működését, s úgytalálták, hogy nem megfelelő, nem méltó az irodahelyi-ség a Bizottsághoz, ezért a titkár kérte a polgármesterihivataltól, hogy a városháza második emeletén utaljanakki egy 4x4 méteres irodahelyiséget. Másik indoka az volt,hogy „több fővárosi magasabb személyiség“ is meg fogebben az irodában jelenni, mert a Vallás- és közoktatás-ügyi minisztérium egy népművelési vezetőképző tanfo-lyamot fog Szabadkán rendezni.33 Ez a kérése nem telje-sült, mert az iroda maradt a III. emeleten 1944-ben is, deátköltözhettek egy nagyobb helyiségbe.

Szabadka az első évben tűzifa biztosításával járultmég hozzá a népművelési munkához.34 A következő

években az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság költség-vetésének része volt a tűzifa beszerzése, mert az egyestanfolyamokat csak így tudták megtartani. 1943 végénpéldául ezért kért a minisztertől pótállamsegélyt, mert a44 alapismereteket kiegészítő tanfolyamot és a szórványmagyarok alapismereteket kiegészítő tanfolyamait úgytudták folytatni, ha akár magas áron is fát vagy tengericsutkát vásárolnak.35 A költségvetésben fontos tétel volta vetítőgépek beszerzése, melyek száma folyamatosanemelkedett. 1944-ben például 5 új vetítőt sikerült besze-rezni. A különböző tanfolyamokra, összejövetelekre aBizottság rádióit is sokszor kérték kölcsön. Az 1942/43-as beszámolóban szerepel, hogy az iskoláknál kihelyezett3 rádió közül kettő tanyai iskolánál volt, és ott „igeneredményesen használják fel a vasárnap délutáni mező-gazdasági előadások közvetítésére és általában ismeretekterjesztésére.“36

Könyvek,könyvtárak,népkönyvtárak

A népművelési munka egyik legfontosabb segítője akönyvek voltak a 20. század közepén is. Ahogy már emlí-tettem, a Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottság3. számú irata is könyvekkel kapcsolatos, az olvasóköny-vek küldéséről akkor még nem tudta teljesíteni a népmű-velési titkár. A Népművelési Bizottság megalakulásaután már Kezes Péter is rendelt könyveket, például ahelyi könyvkereskedőtől, Krécsi A. Nándornétől „Kiss-


27

28 A nemzetnevelő tanfolyam tananyaga a magyar történelem, alkotmánytan, magyar nyelv és irodalom, honismeret volt, hogypótolják a jugoszláv iskola hiányait. A 40 órás tanfolyamok célja a nemzeti öntudat felkeltése is volt. A tantárgyai: Szülőföld éshonismeret, Állampolgári ismeretek, nemzeti történelem, nemzeti irodalom, fogalmazás. (Tolnay: Jelentés., 28-29.)

A Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottság így határozta meg: “anyaga a történelem, földrajz, számolás, helyesírásstb. köréből veendő. Az ismeret terjesztő előadásoktól abban különbözik, hogy a magyar történelmet, földrajzot stb. főbbvonásokban tárgyalja. Inkább a szélesebb népréteg számára való. Óraszáma minden tantárgy körében 12–15.“ (SZTL, F. 22,199/1942.)

29 SZTL, F. 22, 26/1942.30 SZTL, F. 22, 26/1942. Az 1941 októberében indult tanfolyamok előadóinak díját 355 P a DMKSZ fedezte.31 A magyar népművelők országos folyóirata volt.32 SZTL, F. 22, 49/1943. - az 1943. évi költségvetés33 SZTL, F. 22, 192/1943.34 SZTL, F. 22, 6/1942., 7/1942 és 12/1942.35 SZTL, F. 22, 619/1943.36 SZTL, F. 22, 410/1943.

A szerző gyűjteményéből

féle tanyai népiskolai tankönyvet Nagyfényre (febr. 3.),37

és Drózdy Gyula Olvasás és írás felnőttek számáraSzabadka-Andrásföldje38 tanítójának.

A Szabadkai Magyar Olvasókör fiókjainak magyarkönyvvel való ellátásának kérvényét a Szabadkai Isko-lánkívüli Népművelési Bizottság támogatta, mert ahogyKezes Péter írta: a magyar Olvasókör /Népkör/ a Dél-vidék egyik legnagyobb kulturegyesülete, és a jugoszlávmegszállás alatt is bizonyította éltrevalóságát, a bizottságnem tud könyvet adni, mert „saját költségvetése terhéreez évben a székely telepes községekbe fog könyveketvinni“. 60-80 könyvet ajánl és hogy ezek 40 % -ban gaz-dasági könyvek legyenek, főként szőlőtermeléssel ésgyümölcstenyésztéssel foglalkozók.39

Az első félévi beszámolójában Kezes Péter az egyiklegnagyobb eredménynek tartotta, hogy 1466 darabkönyvet kaptak és ezeket 15 iskolai népkönyvtárban szét-osztották, ezekből 5 a városban működik. Az új nép-könyvtárak: Központi Népiskola, Széchenyi-téri Népis-kola, Bajai-úti Népiskola, Homoki-úti Népiskola, Forrásutcai Népiskola. A külterületen működők: AndrásföldjeiNépiskola, Andrásfalvi Népiskola, Andrásnépei Népis-kola, Belsőludasi Népiskola, Alsóludasi Népiskola, Lu-dasnoszai Népiskola, Palicsi Népiskola, Kelebiai Nép-iskola, Szegedi szőlők Népiskola és Nagyfényi Népisko-la. A helybeli DMKSZ elnökségétől 150 db „kisebb-nagyobb füzetet és könyvet“ kaptak, amit szintén szét-osztottak a népkönyvtárak között. A 30000 kötetesVárosi Könyvtár 1941 áprilisa óta még nem működött, aNépkör 2918 kötetes könyvtárát 1942-ben 2135 látogatóhasználta, a Nemzeti Kaszinó 8400 kötetes könyvtárának100 olvasója volt.40

1943-ban 30 népkönyvtár 3032 könyv, a másik 15bekötés és rendezés alatt állt. „A könyvtárakat a lakóságszivesen használja. Egyesületeknél 3 népkönyvtár van41318 kötettel.”41

A Szabadkai Olvasókörökben kevés volt a magyarkönyv (ugyanis a legtöbb iskolai könyvtár megsemmisülta két világháború közötti időben) és a kiszállásai alkal-mával tett tapasztalatai alapján Kezes Péter népművelésititkár különösen fontosnak tartotta, hogy a tanyavilágbanfiókkönyvtárak létesüljenek és ezekben a mezőgazdaság-gal kapcsolatos szakkönyvek is legyenek. 1942-ben atanügyi igazgatóság kirendeltségétől kért könyveket afiókkönyvtárak számára, mert a 10 tanyai fiókkönyvtár-nak 3660 tagja volt, de összesen csak 460 könyve. A kért60-80 könyvből úgy gondolta, hogy hasznos lenne ha 40százaléka szakkönyv lenne.

1943-ban a minisztériumtól újabb 15 népkönyvtárkiutalását kérték, mert kevés a népkönyvtár. „A megszál-

lás alatt az iskolák mellett lévő könyvtárak tönkrementek,megszüntek, s a felszabaduláskor a 63 külterületi iskolaközül egynek sem volt egyetlen egy könyve sem. A kül-területi tanyakörzetek – amelyek a várostól 20–25–30km. távolságra fekszenek – nagyban érzik hiányát akönyvtáraknak, s a népművelésnek nagy segítségére len-ne a további népkönyvtárak elhelyezése. Szabadkánakegyik-másik külterületi körzetében a kompaktabb egy-ségben levő bunyevácság közé sok helyen ékelődött bekét-három magyar család, akikre a tizenkettedik órábanvirradt fel a felszabadulás napja. Több magyar nevű –akiknek szüleik bunyevác családba nősültek be – egyál-talában nem, vagy csak igen törve beszélik szüleiknekanyanyelvét. Ezeket kell visszahozni, ujra magyarrá ten-ni. Ezeknek kell jó magyar könyvet kezükbe adni. Ezeketkell megmenteni, amig be nem olvadnak teljesen a bu-nyevácság köz[t]. a mindennapi iskolákban és a levente-egyesületekben nagyon szépen dolgozik a magyar tanitó-ság, de támogatásra van szüksége. A könyvtár pedigegyik leghathatósabb eszköz és segítség nehéz nemzetne-velő munkájában.“42 1943 szeptemberében nyitott ki aVárosi Könyvtár is, melynek kb. 32000 kötetes állomá-nyának egy harmada volt magyar nyelvű kötet.43

A könyvárusoknál lévő könyveket is ellenőrizte anépművelési titkár. 1942 őszén a titkár végigjárta a könyv-eladással foglalkozó üzleteket és utcai árusokat, zsibvá-sárt is a detektívregényeket és más ponyva füzeteket eltá-volítatta (két esetben rendőri segédlettel). Az újabb ellen-őrzéskor mindent rendben talált, ahogy 1944-ben Sza-badka Kulturügyosztályának jelentette a ponyva elleniküzdelemről: „Szabadkán ha van még régi ponyva, azcsak elenyésző csekély magán forgalomban van, vagyesetleg a magánosok által vezetett kölcsönkönyvtárakpultjai alatt.“44

Szórványgondozás

„Magyar szórvány alatt értjük azokat a nemzetiségekközött szétszórtan élő magyar családokat és egyedeket,amelyek és akik a magyar nemzettesttől elszigeteltenélnek, velünk az összeköttetést alig tartják fenn, a nemze-tiségi környezet folytán nemzeti öntudatuk lassan elho-mályosodik és a nemzetiségekkel való kénszer érintkezésfolytán többnyire azok nyelvét használják és így közöttüka magyar nyelv használata is elveszőben van.“45

1943 őszén megalakult a DMKSZ Szórvány Osztálya.Az egyetemi és főiskolások a nyáron kutatták, hogy holvannak szórványok. Szabadka környékén Györgyén,Nagyfény és Tavankút térségében találtak. 46


28

37 SZTL, F. 22, 11/1942.38 1918 előtt Zobnatica része, mai neve Mali Beograd.39 SZT, F. 22, 93/1942.40 SZTL, F. 22, 364/1942?41 SZTL, F. 22, 410/1943.42 SZTL, F. 22, 109/1943.43 Szabadka és Palicsfürdő útmutatója. Szabadka, 1943. 47.44 SZTL, F. 22, 35/1944.45 Dr. Hegedűs László (összeá.): Terveink és feladataink, az 1943-44. munkaévre gyakorlati útmutatásokkal. Újvidék,

1943. 21.46 Szövetségi értesítő, a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség közleménye, 1943. okt. 1. (6. sz.) 1. és 4-5.

A DMKSZ 1943. október 2-i leveléből kiderül, hogya szórvány gondozásról személyesen is egyeztettek Ke-zes Péterrel. A levélben azt ajánlották, hogy az alapmű-veltséget kiegészítő 120 órás tanfolyamot szórványbanfele idő alatt is el lehet végezni úgy, hogy az egy órahelyett fél órát vesznek fel az órarendbe. A Polácsi könyvhelyett pedig a Kilár könyvet használják, amit ingyenkapnak a DMKSZ népművelési osztályától. Kezes Péterválaszában 200-ra becsülte azok számát, akik a tanfolya-mon részt fognak venni.47

Kezes Péter 1944 elején a vallás- és közoktatásügyiminisztertől egy segéderőt kért segítségül a nagy „közel150.000 kat. hold“-nyi határra való tekintettel, ahol 63külterületi iskola működik, melyek közül néhány 30–36kilométerre van a várostól. A másik indoka az volt, hogya város déli és délnyugati, valamint délkeleti részén amagyarok a bunyevácok között szétszórva élnek, vagybéresek a bunyevác gazdáknál. Sokuk már csak a nevé-ben magyar és szükségük lenne a magyar oktatásra ésöntudatra ébresztésre, mely munka önmagában egy teljesembert kíván. Már eddig is nagy segítsége volt a 24 évetanító Nagy-Pál István, a Levente Egyesület kulturálisszakosztályának vezetője, népművelési tanfolyamokonelőadó, a Damjanich-utcai áll. Népiskola gyermekdél-utánjainak egyik vezetője.48

Az 1943/44. évi beszámolójában is megjegyezte,hogy a bizottság „nem nézheti tétlenül, hogyan szívja fela bunyevácság a tavankuti, györgyéni és más körzetek-ben az ott megtelepedett magyarságot. A tanfolyamokellenőrzése alkalmával tapasztalta a titkár, hogy a leven-tesorban levő fiúk – akiknek tiszta magyar nevük van –alig tudnak magyarul. Ami magyar szót tudnak is, azt isleventefoglalkozáson tanulták meg. De hol vannak amagyar leányok, a jövendő anyák, akiknek nincs alkal-muk hallani és megtudni azt, hogy ők magyarok. Vanközöttük olyan is, aki magyar neve ellenére már bunye-vácnak vallja magát. A DKMSz ezirányban tett nagyfokútevékenysége még mindig kevés e roppant fontos és sür-gős teendők elvégzésére.“49

EgyesületekésaBizottság

A Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottság ésa népművelési titkár munkáját kezdetektől a DMKSZsegítette. Az első évben, pontosabban tanévben a nemzet-nevelő tanfolyam fenntartója a DMKSZ volt és a leány-gimnáziumban tartottak 4 tanfolyamot, a fiúgimnázium-ban csak egyet.50

A népművelési munkába Kezes Péter beszámolójaszerint bekapcsolódott a DMKSZ Központi Fiókja, aDMKSZ Kertvárosi Fiókja, a Magyar Olvasókör, a Ró-mai Katolikuskör.51A DMKSZ 1942–43-as munkaterveszerint a népművelés fő szempontjának a megszállás alat-ti hiányok pótlásának kell lennie. A DMKSZ elsősorban

együttműködik a helyi népművelési bizottságokkal, s mi-vel a bizottságok tagjait a helyi népműveléssel is foglal-kozó egyesületek, ezért arra kell törekedniük, hogy tagjailegyenek a bizottságnak. Ez Szabadkán már az alakulás-kor 1942-ben megvalósult, hiszen az egyik alelnök, dr.Veréb Gyula a DMKSZ Szabadkai Fiókjának volt azelnöke, dr. Mérey Béla a DMKSZ Kertvárosi Fiókjának,Resch Béla (földrajz-vegytan szakos tanár, felső kereske-delmi iskolai tanár, a szabadkai néprajzi múzeum őre,1942-től tanügyi főtanácsos, 1941–43 között a Szabadkaim. kir. áll. kereskedelmi középiskola mb. igazgatója, Sza-badka sz. kir. thj. város szakirányu iparos-kereskedőtanonc-iskolájának igazgatója.) a DMKSZ Palicsi Fiókjának voltaz elnöke, Létmányi István a DMKSZ NagyfényiFióknak volt a titkára. A másik feladat, hogy ősszel anépművelési bizottságok munkatervének kidolgozásábanvegyenek részt, javaslatot tegyenek arra, hogy milyentanfolyamokat indítsanak. A DMKSZ tankönyvek kiadá-sával is segítette ezeket a tanfolyamokat, pl. Ilyen voltPolácsi János A népiskolai ismereteket és alapműveltsé-get kiegészítő tanfolyamok című segédkönyve.

A DMKSZ mint ernyőszervezet más egyesületekmunkáját is segítette, illetve összefogta. Ennek eredmé-nyeképpen, illetve ennek a munkának a segítésére a „Dél-vidéki Magyar Közművelődési Szövetség könyvsoroza-tában“ jelent meg dr. Hegedűs László Munka a közért,gyakorlati útmutató társadalmi vezetők részére címűkönyve.52 A 205 oldalas kötet 9 fejezetben mutatja be azegyesületek alapításának és működtetésének elméleti ésgyakorlati módjait, a függelékben a Délvidéki MagyarKözművelődési Szövetség szervezetét mutatja be. Az„Egyesületi feladatok és kezdeményezések“ fejezetbenszól a népművelésről. Fontos, hogy az egyesületek adat-gyűjtéssel és megfigyeléssel feltárják, hogy milyen hiá-nyok vannak a helyi társadalom műveltségében.53

A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség sza-badkai tagegyesületei voltak: Magyar Olvasókör, Ma-gyar Olvasókör Kertvárosi Fiókja, Magyar OlvasókörSzalatornya, Magyar Olvasókör Nona, Magyar Olva-sókör – Kelebia – Csávoly, Magyar Olvasókör Hajdu-kovó, Iparos Dalárda, Iparos Dalárda Kugli Klubja,Szabadkai Sport Klub, „Szeretet“ Nőegylet, FerencrendiCecilia Dalárda, Haladás Kugli Klub, Katolikus KörMagyar Tagozata, Table Tenisz Klub, Olvasókör – Pa-lics, Magyar Olvasókör – Radanovác.54

Az 1941/42. évi tanévről szóló beszámolója szerint203 ismeretterjesztő előadás volt Szabadkán, melyeketnagyobb részben a DMKSZ, kisebb részben az egyesüle-tek szerveztek. Ezek az egyesületek a DMKSZ KözpontiFiókja (104), a DMKSZ Kertvárosi Fiókja (8), a MagyarOlvasókör (19) és a Római Katolikus kör (19) vol-tak.55 Az 1942/43-as beszámolójában Kezes Péter háromegyesületet emelt ki. A Levente Egyesületet, a Népkört


29

47 SZTL, F. 22, 474/1943.48 SZTL, F. 22, 63/1944.49 SZTL, F. 22, 575/1944.50 Tolnay: Jelentés..., 37.51 SZTL, F. 22, 181/1942.52 Dr. Hegedűs László, Munka a közért, gyakorlati útmutató társadalmi vezetők részére. Újvidék 1942.53 Hegedűs: Munka a közért, 81.54 Délvidéki Мagyar Кözművelődési Szövetség Évkönyve, 1942/43. 46.55 SZTL, F. 22, 181/1942.

és a DMKSZ Kertvárosi Fiókját. A Levente Egyesületáltal rendezett „Szellem és kard“ kiállítás nagyon népsze-rű volt. A Népkör ismeretterjesztő előadásain nemcsak„illusztris“ előadók voltak, hanem nagyszámú közönségis, tehát fontos nemzetnevelő munkát végzett. A DMKSZKertvárosi Fiókjának lelkes szervező gárdája volt.56

A népművelési munkában részt vett egyesületek, akika titkári beszámolóban szerepelnek: Magyar Olvasókör(Népkör), Katolikus Kör, DMKSZ Központi, DMKSZKertvárosifiókja, Baross Szövetség, Nemzeti MunkaKözpont, Dolgozó Leányok Egyesülete, „Turul“ BajtársiSzövetség, Palicsi „Kalász“ Leánykör, Palicsi Kalot Nép-főiskola, Ifju Leányok Egyesülete, Levente Egyesület.57

A Szent Zita kör 1944-ben kérte a népművelési bizott-ság támogatását, hogy vetítőgépet vagy rádiót kölcsönöz-zenek nekik, mert hallgatóik „legnagyobbrészt cseléd ésmunkás lányok, akik nehéz munkájok után a vasárnapdélutánjokat csak úgy töltik szivesen nálunk ha szórakoz-hatnak is.“ Kérésüket ezzel zárták: „Nagy eredménytjelentene ez itt Bácskában a magyar művelődés terén.“58

Az első beszámoló szerint az 1941/42-es tanévben182-en vettek részt a népművelési munkában és 37.822hallgató volt.59

A népművelői munka legnagyobb részét a tanítókvégezték, az egyik 1944-es jelentés 203 tanítót sorol fel,akik tanfolyam vezetőkként vagy a népkönyvtár igazga-tójaként részt vettek az iskolán kívüli népművelés mun-kájában.60

Az egyesületek egy része nem a munkatársat, a segít-séget látta a Bizottságban, „hanem alapszabályaikbanbiztositott jogaiknak csonkitóját vélik tudni. Azonbantöbb egyesület tapasztalta már ennek az ellenkezőjét isma is, holnap is közeledést keresnek egyes vezetők aközös munka sikeresebb elvégzése érdekében.“61

A Szabadka és Palics 1943 végén készült útmutatójaszerint 110 egyesület működött Szabadkán, ezek közül12 szerepel a népművelési titkár beszámolójában. A bu-

nyevác és horvát egyesületek közül egy sem vett részt amagyar népművelésben. Érhető okokból kimaradtak anagy taglétszámú különböző temetkezési egyletek és anéhány fős vadásztársaságok is. Szabadka legnagyobb –ismert taglétszámú – egyesülete a Népkör (4371 fő), anépművelési munka egyik központja volt, csakúgy mint aDMKSZ többi tagegyesülete.

Atanfolyamokról

A Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottságazokat a tanfolyamokat indította, melyeket a DMKSZ-szel egyeztetett, ugyanakkor a minisztérium is ezeket írtaelő:

I. Népiskolai ismereteket és alapműveltséget kiegé-szítő tanfolyam magyar anyanyelvűeknek

„e tanfolyamnak az elmult évben végzettek igen nagyhasznát vették már eddig is, mert egyrészt választójogot,másrészt pedig többen a bizonyítvány alapján a városnál,rendőrségnél és egyéb hivatalok mellett altiszti minőség-ben elhelyezést nyertek.

II. Magyar irás-olvasási – akik szláv tagozatba járták,meg kell tanítani őket a magyar betűkre, másrészt magyarbeszélgetésre

III. Nemzetnevelő tanfolyam – A tanfolyam feloszlikmagyar honismeretre, helyesírási, gazdasági, egészség-ügyi részre. E tanfolyam tulajdonképpen az alsó néprétegrészére szól az ismeretterjesztő előadások helyett.

IV. Magyar nóta (nép- és katonadalok), slágerek ésműdalok visszaszorítása; ifjúságnevelés

V. Gyermekdélutánok VI. Ipari könyvelés és kalkuláció”62

„A tanfolyam hallgatók túlnyomó részben magyarok,habár a tanév elején a nemzetiségek részéről való jelent-kezésekre is számított a Bizottság. Azonban a tavankuti,györgyéni, verusicsi, békovai bunyevácság visszahuzo-dott a tanfolyamok látogatásától. Eben nem kis része vana suttogó, aknamunkát folytató bujtogatóknak. Ismeret-


30

56 SZTL, F. 22, 410/1943.57 Uo. Az egyesületek alakulását, taglétszámát lásd a mellékletben.58 SZTL, F. 22, 511/1944.59 SZTL, F. 22, 154/1942. 60 SZTL, F. 22, 508/1944.61 SZTL, F. 22, 621/1943.62 SZTL, F. 22,329/1942.

A Bácsország gyűjteményéből A szerző gyűjteményéből

terjesztő előadások folynak a székely telepeken, Nagy-fényen, Ludason, és a város belterületén. Az előadásokrendezésében részt vesznek a lelkészek, közigazgatásitisztviselők, orvosok, tanárok de legfőképpen a tanítóikar. A Bizottság titkára a külterületi látogatásait ugy inté-zi, hogy arra az alkalomra nagyobb számu hallgatosá-got63 hivat ösze, amikor is azok előtt külön előadást tart.Legutóbbi vasárnapon a Tavankuton folyó gyermekdél-után meglátogatása után a mintegy kettőszáz összegyűlthallgatóság előtt tartott előadást. A külterületi ismeretter-jesztő előadások inkább látogatottabbak, mint a belterü-letiek, mert a városban több szórakozási lehetőség akadmint a tanyai kőrzetekben. E külterületi előadásokon anemzetnevelői témák mellett gazdasági, szociális ésegészségügyi dolgokról is folyik tanítás.“ Vasárnap gyer-mekdélutánok 21 helyen „igen látogatottak“.64

Analfabéta: „sajnos az irni-olvasni nemtudók mégmindig szégyenlik tudatlanságukat és kevesen jelentkez-nek tanfolyamra, sőt a még megtaláltak is elmaradnak atanfolyamról.65

Az alapműveltséget kiegészítő… tehát a népiskolaVI. osztályát nem végzettek számára a Vallás- és Köz-oktatásügyi minisztérium az 1943/44-e tanévben engedé-lyezte utoljára, hogy 120 órás tanfolyamon elvégezhetik.A DMKSZ munkaterve szerint az volt a szövetség tagja-inak a feladata, hogy a tanfolyamokra a jelentkezést nép-szerűsítse.66

A Szabadka sz. Kir. Thj. Város Iskolánkivüli Nép-művelési Bizottság 1943/44-es munkaterve szerint azanalfabéta tanfolyamok résztvevőinek felkutatását aLevente Egyesület segítette. Az alapismereteket kiegé-szítő tanfolyamok később indultak, mert az emberek a jóidőjárás miatt a földeken dolgoztak. A tanyasi gyerme-kek számára a vetítőképes előadásokat tartotta fontosnaka Bizottság. A sebesült és beteg katonáknak a Vöröske-reszt hadi kórházában, a szeretetházban, a börtönök lakó-inak vetítőképes előadásokat terveztek. Utóbbi két helyena Szociális Missziótársulat segítette az előadások megtar-tását. A háztartási alkalmazottak (cselédek) részére nőne-velési tanfolyamot szerveztek a Szent Zita körrel közö-sen. A háziipari tanfolyamok közül a kukoricaháncs tan-folyamot kívánták újra megrendezni, illetve folytatni,mert az önellátást szolgálja.67

Az 1942/43-as tanévben a Turul Egyesület honisme-reti és történelmi tanfolyamot szeretett volna indítani, denem kaptak rá engedélyt, hanem Molnár Leó tanító

kapott az egyik népiskolában.68 A Római Katolikus Ol-vasókör 15 előadásból álló magyar történelmi és földraj-zi tanfolyamot indított.69

A DMKSZ 1944/45. évi munkatervében szerepelt aszabadegyetem, tehát már nemcsak a nép alsó rétegeiszámára kínáltak művelődési lehetőséget. Az előző tan-évben volt Szabadkán először.

Az is előfordult, hogy az érdeklődés hiánya és a tanu-lók késése miatt a tanfolyam elmaradt, pl. 1942 február-jában Andrásföldjéről jelentették a DMKSZ-nek.70 Azegyesületek a beszámoló jelentéseken javaslatot tehetteka népművelői munkára is. Harag Izabella, a Mélykúti úti34. sz. Áll. Iskola tanítónője ezt írta az 1943/44-es tanév-ről: „...a tanfolyamok hallgatóin, illetve munkájukonészre lehetett venni a kényszert.“ A jövő tanévre javasol-ta: „népművelődési előadás, háziipar [tanfolyam] folyta-tása, műkedvelői előadások, rádiószabadegyetemi elő-adások tartása.“71

A népművelési előadók száma 1942-ben 182 fő volt,közülük 53 tanító és 32 tanítónő, valamint 24 katolikuslelkész. Az 1943-ban már kevesebb előadó volt: 152 fő,közülük 31 tanító, 55 tanítónő és 17 tanár. Az értelmiségszéles rétege vett részt a népművelésben. Az előadókközt volt még jegyző, orvos, ügyvéd, bíró, közigazgatásitisztviselő, földbirtokos, gazdatiszt, iparos és kereskedőis.72

A szabadkai népművelési bizottság munkája jobbanmegérhető, ha a többi 1941 előtt az SHS királyság részétképező bácskai települések tanfolyamaival összehasonlít-juk. A vármegyét két körzetre osztották fel az újvidékireés a zomborira, valamint a két nagyvárosban, Szabadkánés Újvidéken külön népművelési bizottság alakult. Alevéltári iratok közt található Tolnay János által összeál-lított jelentés a DMKSZ és a népművelési titkárságoknépművelési munkájáról az 1941-42. tanévben.

E szerint a legkevesebb tanfolyamot Szabadkán indí-tották csak 34-et, míg Újvidéken 68, a zomboriban73 68-at, az újvidéki körzetben74 152-őt. A legtöbb hallgató azújvidéki körzetben 15998 volt, Újvidéken 3248, zombo-riban 2396, Szabadkán 1034. A leglátogatottabb tanfo-lyam Szabadkán, az újvidéki (12482 fő) és a zombori(1262 fő) körzetben is a népiskolai ism. és alapműveltsé-get kiegészítő volt, míg Újvidéken a nemzetnevelési. Atanfolyamon részt vevők többsége római katolikus vallá-sú volt. Érdekesség, hogy Újvidéken 1002 görögkeleti isrészt vett a tanfolyamokon. A tanfolyamokat többségük-


31

63 Gépelési hiba, helyesen. hallgatóságot.64 SZTL, F. 22, 138/1943.65 SZTL, F. 22, 410/1943.66 Dr. Hegedűs László (összeá.), Terveink és feladataink, az 1943-44. munkaévre gyakorlati útmutatásokkal, Újvidék 1943,

old. 17.67 SZTL, F. 22, 621/1943.68 SZTL, F. 22, 340/1942.69 SZTL, F. 22, 364/194270 SZTL, F. 22,22/1942.71 SZTL, F. 22, 122/1944.72 Szabadka és Palicsfürdő útmutatója. 47.73 Zombor városa nem volt különálló népművelési körzet, hanem az apatini, hódsági, kúlai, topolyai és zombori járásokból állt.

(Tolnay: Jelentés..., 33.)74 Az ujvidéki I. fokú tanügyigazgatási kirendeltség népművelési körzete: az újvidéki, palánkai, titeli, zsablyai, óbecsei és zen-

tai járásokból állt. (Tolnay. Jelentés, 30.)

ben férfiak látogatták és az elemei iskola IV. osztályátvégezték el.75 A további kutatások feladata, hogy miértalakult így a tanfolyamok látogatottsága, milyen társadal-mi folyamatok húzódtak meg ennek hátterében.

A Szabadkai Iskolánkívüli Népművelési Bizottságutolsó irata az 596/1944-es számú a minisztériumtólérkezett október 9-én, ebben a minisztérium „állókép-ve-títőgépek kiosztása tárgyában adatgyűjtés“-t kéri.76 Azutolsó iratokból a bizottság megszűnése, illetve KezesPéter 1944. október 10-e, a partizánok és a szovjet hadse-reg bevonulása utáni sorsa nem rekonstruálható. Az utol-só iratok némelyikében felfedezhető utalás az utolsóhetek háborús helyzetére, mivel az újabb tanév népműve-lési munkájának megindítására vonatkozó körlevelétKezes Péter így kezdi: „A mai rendkívüli viszonyok ésállapotok mellett, amikor az emberekben oly nagy mér-tékben erőt vett a kétségbeesés és csüggedés ...“77 Avárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottságok iratai csakkevés helyen maradtak fenn, ez a vármegyei bizottságok-ra is érvényes. A szabadkai iratok a népművelés szem-pontjából egy fontos korszak működésében engednekbepillantást, hiszen a II. világháború alatt éppen a hazafi-as nevelés fontosságára tekintettel a népművelés ügye

komoly állami támogatást kapott, de nem értek egyetKosztyó Gyulával, hogy „minden anyagi támogatást”megkapott volna,78 hiszen csak az 1944-es évre emeltékmeg az iskolánkívüli népművelés dotációját 1 millió pen-gővel.79A szabadkai iratok arra is ráirányítják a figyel-met, hogy a magyar nemzetiség beolvadásának elkerülé-se végett a szórványgondozás Szabadka környékén iskiemelt feladat volt. A népművelés munkáját elsősorbanSzabadkán is a tanítók végezték. A sikeres népművelésimunkához Szabadkán is széleskörű társadalmi összefo-gásra volt szükség, melyhez az egyesületek, a DMKSZmunkája is fontos volt, bár az egyesületek nem mindigismerték fel, hogy a népművelés központi irányítása az őmunkájukat is segíti. A bizottság munkájának mérlegéttovábbi kutatások után lehet meg vonni, de az 1941 októ-beri népszámlálás szerint 100834 fő lakott Szabadkán, anépművelési és közműveltségi előadásokon 1942-ben37822, 1943-ban 29160 hallgató vett részt.80

Melléklet

Az első tanfolyamok Szabadkán 1942-ben, melyeketmég a DMKSZ kezdett szervezni81


32

75 Tolnay: Jelentés..., 30-42.76 SZTL, F. 22, 596/1944.77 SZTL, F. 22, 584/1944. - A népművelési munka folytatásában bízva még azt írta, hogy “nem annyira tudományos, inkább

nemzetnevelő előadások tartására vállalkozzanak”.78 Kosztyó Gyula, Iskolán kivüli népművelés Kárpátalján 1940-1944 között. Ungvár 2014. 8.79 Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet, Budapest, 1944.390.80 Szabadka és Palicsfürdő útmutatója. 21, 46.81 SZTL, F. 22, 2/1942.

A szerző gyűjteményéből A Bácsország gyűjteményéből

<>6 ? $%@2 ? $%1A ?,# $%1! ?,# &! $% : ?67 26 $%:/6B4 @A ?6: &/2 A

$%0

Szabadkai egyesületek, amelyek részt vettek a nép-művelési munkában82


33

Terveink, feladataink... című könyvből vett térkép

A && && $%C7 =D ?,&6 $% ! : 1EFG # $%

$%0

82 Szabadka és Palicsfürdő útmutatója. Szabadka 1943, 88–92.

'( ')

*(

#1 *9+3 H(3#$4 *9; +H*1? *99 ;;* !$< *9'9 ,>6@$ L6M

*'H+ **3

114 *'H' '3@ *'+* 33<:1 =1> *'+* (H*<:1 = > *'+* H33@KNA"

*'+; ,

: # = *'+; 3 ?A" *'+; ,&, 4 *'+; *39'# :4$

H(+

1<#.?&:L$/,46$

*H;

;33

9

Tema ove studije je rad komisije za vanškolskoprosvećivanje.

Vanškolsko prosvećivanje je u Mađarskoj bilazakonska obaveza od 1922. godine. U Subotici je13. februara 1942. godine formirana komisija zavanškolsko prosvećivanje, mada je sekretar zaprosvećivanje, Peter Kezeš, već 19. decembra

1941. godine imenovan na tu funkciju. (Vanškolskoprosvećivanje je samo 1941. godine spadalo uneposrednu nadležnost Mađarskog prosvetnogudruženja za Južne krajeve).

Od jeseni 1941. godine u Banatu je delovalaposebna organizacija za vanškolsko prosvećivanje,Mađarsko prosvetno udruženje za Banat.

Sažetak

ProsvetavanškolauSuboticiizmeđu1941.i1944.godine–naosnovuspisaOdborazaprosvetunarodavanškole

The subject of this study is the work of Extra-curricular Public Education Board.

Extracurricular Education was legally mandatoryin Hungary from 1922. On February 13, 1942Extracurricular Public Education Board was formedin Subotica, although the public education secretaryPeter Kezes was appointed on that position on

December 19, 1941 (extracurricular education wasunder the direct jurisdiction of Hungarian Edu-cational Association for the Southern region only in1941).

From fall 1941, a special organisation forextracurricular education was active in Banat – theHungarian Educational Association for Banat.

Summary

ExtracurricularEducationinSuboticabetween1941and1944–accordingtotherecordsoftheExtracurricularPublicEducationBoard

Összefoglaló: Az ügyvédi hivatás előmozdítása ésszabályozása érdekében az ügyvédek ügyvédi egyletekbeszervezkedtek. Budapesten 1865-ben alakult meg aBudapesti Ügyvédi Egylet, Szabadkán pedig 1873-ban aSzabadkai Ügyvédegylet. Vajdaság területén 1875-ben,az 1874. évi 34. tc. értelmében, megalakult az első Ügy-védi Kamara dr. Guln György elnöklete alatt. Munkás-sága 1920-ban megszűnik, jogutódja pedig az 1921-benmegalakult Újvidéken székelő Vajdasági Ügyvédi Ka-mara lett.

Kulcsszavak:ügyvédek, ügyvédi egyletek, ügyvédikamara, bírósági szervezet.

Az ügyvédség gyökerei régmúlt századok feljegyzé-seiben keresendők, melyek arról tanúskodnak, hogyazokban a perekben, amelyekben nem a félnek kellettszemélyesen eljárnia, prókátort (procuratort) lehetettfogadni. Ezt a tisztet kezdetben jegyzők vagy egyháziszemélyek töltötték be, a lényeg az írni-olvasni tudásvolt. Ügyvéd lehetett bárki, aki ehhez megfelelő képes-séggel bírt, egyházi vagy világi állással rendelkezett, éscsaládi vagy rokoni kapcsolatai nem akadályozták azállás elfogadásában. Ügyvédi megbízást az úgynevezetthiteles pecsét segítségével vagy hiteles helyen történőmeghatalmazás által lehetett megvalósítani.

Az 1723-ban megjelent ügyvédi rendtartás a pályagyakorlásának feltételéül előírta az ügyvédi vizsga és azeskü letételét. 1769-től az új rendtartás már a jogi isme-retek szigorú vizsga alapján történő ellenőrzését és erköl-csi bizonyítvány beszerzését látta elő. A vizsga sikeresletételéről a vizsgázók bizonyságlevelet kaptak, melyalapján törzskönyvbe vették őket és szabadon praktizál-hattak. Az ügyvédségnek ezen történeti fejlődésen alapu-ló szervezete fennállt egész az abszolutizmus korszakáig,az 1852. júl. 24-i ügyvédi rendtartás életbeléptetéséigMagyarország, Horvátország és a Temesi bánság terüle-tén. Ausztriában (ennek államaiban), Németországban (anémet államok egyesülése előtt) és Magyarországon az

ügyvédség közép-európai típusa honosodott meg. Innenkerül Balkánra majd Oroszországba is. Az 1852. évirendtartással bevezették az ügyvédi képesség új feltétele-it: osztrák állampolgárság, nagykorúság, feddhetetlenelőélet, jogtudományi jártasság és ügyvédi vizsga. Azügyvédeket az igazságügyi miniszter nevezte ki a megfe-lelő bírósági székhelyre.1

Jogaik, tekintélyük, tudományos képzettségük elő-mozdítása érdekében az ügyvédek ügyvédi egyletekbeszervezkedtek. Budapesten 1865-ben alakult meg aBudapesti Ügyvédi Egylet, Szabadkán pedig 1873-ban aSzabadkai Ügyvédegylet dr.Guln György elnöklete alatt.

Az Egylet célja: „Az ügyvédi testület erkölcsi hite-lének emelése, tudományos képzettségének előmozdí-tása, jog- és államtani ismereteinek terjesztése, a tör-vénykezés terén feltűnő hiányok távolítására czélzótörekvés, a szerencsétlenség által sujtott és megszorultegyleti tagoknak, ezek özvegyeinek és árváinak segé-lyezése, szóval az ügyvédi testület társadalmi összes-érdekeinek előmozdítása.”2 Az Egylet Alapszabályaimár magukban hordozzák az ügyvédi rendtartásról szólótörvénytervezet, majd a törvény és ennek keretein belülpedig az ügyvédi kamarák szabályozásának csíráit.

A köztörvényhatóság rendezéséről alkotott 1870. évi42. törvénycikk kimondta, hogy a városok önkormány-zattal rendelkeznek, és hogy a közigazgatási tevékenységszempontjából ők az állami adminisztráció közvetítőszervei. A polgári büntetőjogi igazságszolgáltatás jogátelvették a városoktól.3 A városi hatóságoktól elkülönítettelső folyamodású Királyi Törvényszék fölött mint má-sodfokú szerv a Királyi Itélőtábla, és mint legfelső bíró-ság, a Magyar Kúria állt.

Az országgyűlés 1871 első felében megalkotta az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről szóló 31. és ezekéletbeléptetéséről szóló 32. törvénycikkeket. Az 1871.évi július hó 10-én kelt királyi minisztériumi rendeletmegállapítja az első folyamodású királyi törvényszékekés járásbíróságok székhelyeit, valamint a járások tör-


34

Matijević Zolna,levéltári tanácsos, Szabadkai Történelmi Levéltár

A Szabadkai ÜgyvédiKamara története1875–1920

1 Magyar Jogi Lexikon VI., Budapest 1907.2 SzTL, F. 172, 8, 274, A Szabadkai Ügyvédi Egylet Alapszabályai.3 SzTL, F. 2, Közigazgatási jegyzőkönyv1870/189.

vényszéki kerületekbe való beosztását. Az igazság-ügyminiszter 1872. január 1-jén hatályba léptette a szer-vezeti törvényeket,így az új állami bíróságok és ügyész-ségek megkezdték működésüket.

A törvényszék működésével szoros összefüggésbenáll a közjegyzők és ügyvédek tevékenysége. Új korszaknyílt meg az ügyvédség történetében az Országgyűlésáltal meghozott 1874. évi 34. törvénycikkben foglalt elsőügyvédi rendtartással. Ezt a rendtartást a következő alap-elvekre fektették: az ügyvédség a kormánytól és közigaz-gatási hatóságoktól független, önálló és szabad hivatás4,ügyvéd lehet minden magyar ügyvédi oklevéllel rendel-kező, valamely ügyvédi kamarába felvett állampolgár.Az ügyvédi hivatás magába foglalja úgy a jogi tanácsa-dást és védelmet, úgy a felek képviseletét is. Aki nemügyvéd, annak tilos a bíróságok és hatóságok előtt feleketüzletszerűen képviselni (zugírászat). A törvény az ügyvé-di hivatás gyakorlásához a kötelező kamarai tagságotkövetelte meg, a kamarák pedig az ügyvédség legfőbbönkormányzati testületeivé váltak.

Az 1874. évi 34. tc. értelmében a kamarák száma ésszékhelye az ügyvédek létszámától függött, mégpedigúgy, hogy minden kamara legalább 30 ügyvédet foglaljonmagába és egy vagy több törvényszék területére terjedjenki. Az ügyvédi kamara a területén élő, az ügyvédek lajst-romába bejegyzett ügyvédekből áll.

1875 folyamán országszerte alakultak meg az ügyvé-di kamarák. Az alakuló gyűlésre a királyi törvényszékelnöke hívta össze a hatáskörébe tartozó kerület ügyvéde-it akiknek igazolniuk kellett tagsági jogosultságukat.Ezzel egyidőben a helyi ügyvédegyletek feloszlottak,fennmaradó vagyonuk pedig alapítvány formájában akamarához került a helyi ügyvédek, illetve családjaiksegélyezésére. A kamarák tisztségviselői posztjára több-nyire az egyletek korábbi vezetői kerültek.5

Az alakulásról szóló jelentést az Igazságügyi Mi-nisztériumhoz kellett benyújtani. Az Igazságügyi Minisz-tériumhoz kellett felterjeszteni minden év elején a kama-rai lajstromokat is, külön minden egyes esetben be kellettjelenteni az ügyvédkedés megszűntét, annak okávalegyütt, különösen, ha fegyelmi eljárás következtébenmozdították el, vagy akár függesztették fel az ügyvédet.Úgyszintén bejelentendők voltak a kamarai választásokeredményei, és fel kellett terjeszteni a közgyűlési jegy-zőkönyvek másolatait is. A kamarák kötelezettsége voltaz évi jelentések elkészítése is a miniszter részére, me-lyekben a fegyelmi eljárások lényeges mozzanatairól,valamint a karnak az ügyvédség és jogszolgáltatás terénnyert tapasztalatairól kellett beszámolni.

E jelentéstételi kötelezettség lehetővé tette a kamarákvéleményezési jogkörének megvalósítását, ugyanis azügyvédi rendtartás által az ügyvédi kamarák indítvá-nyozási és véleményalkotási jogot kaptak. Lehetőségeknyíltak meg arra, hogy a jogszolgáltatással kapcsolatos,vagy kifejezetten az ügyvédséget érintő kérdésekben

véleményt mondjanak, javaslatokat tegyenek. Az igaz-ságszolgáltatás ezúton történő előmozdítása egyúttal nemcsak joga, hanem, bizonyos értelemben, kötelessége isvolt az ügyvédi kamarának.6 Ennek következtében akamarák hatáskörébe tartozott a kormányzat általelkészített törvényjavaslatok véleményezése is. Nemutolsósorban, fel kellett terjeszteni a közgyűlés által elfo-gadott ügyrendet is.

1875. január 1-től Bácska és Bánát területén az 1874.évi 34. törvénycikk alapján a következő ügyvédi kamarákalakulnak meg: a Szabadkai, Szegedi és TemesváriÜgyvédi Kamarák. A Szabadkai Ügyvédi Kamara aszabadkai, zombori, újvidéki és bajai törvényszékek terü-letére, a Szegedi Ügyvédi Kamara a szegedi, makói,hódmezővásárhelyi, nagykikindai törvényszékek terüle-tére, a Temesvári Ügyvédi Kamara pedig a temesvári,nagybecskereki, lugasi, oravicai, verseci, fehértemplomi,pancsovai és karánsebesi törvényszékek területére terjedtki. A legtöbb vajdasági ügyvéd a Szabadkai és TemesváriÜgyvédi Kamara tagja volt, mert a Szegedihez csakNagykikinda tartozott.

A kamarák autonómiája többek között abban nyilvá-nult meg, hogy saját szabályzataikat a törvény értel-mében önállóan szervezték meg. Ennek a rendtartásbanelőírt keretek közt kellett megtörténnie.

1875. augusztus 11-én ült tössze a Szabadkai KirályiTörvényszék területén székelő ügyvédi kamara alakulóközgyűlése. Az ülést az igazságügyi miniszter megbí-zásából, a törvényi rendelkezéseknek megfelelően a tör-vényszéki elnök, nevezetesen dr. Guln György nyitottameg. A közgyűlésen elfogadták a Kamara Ügyrendjét7,melynek fő feladata a Kamara belső igazgatása volt. Azügyrendet az Igazságügyi Minisztérium 1875. augusztus19-én a 23806. számú rendeletével hagyta jóvá, azigazságügyminiszter helyett pedig Csemegi Károlyállamtitkár írta alá.

A Szabadkai Ügyvédi Kamara ügyrendje VIII feje-zetet tartalmaz:

I. A Kamara tagjaiII. ÜgyvédjelöltekIII. A Kamara választmányaIV. Közgyűlési tanácskozási szabályokV. Választmányi tanácskozási rendszabályokVI. Pártfogóügyvédek s gondnokok kirendeléseVII. ÜgykezelésVIII.Fegyelmi eljárás

Az alakulás évében a Szabadkai Ügyvédi Kamaralajstromába 185 ügyvédet vettek fel: Ada 3, Apatin 6,Palánka 4, Topolya 4, Kúla 6, Verbász 1, Újvidék 24,Hódság 2, Regőce 1, Zenta 11, Zombor 32, Szenttamás 4,Ó-Becse 7, Szivác 1, Szabadka 38, Martonos 1, Ó-Kanizsa 3, Baja 21, Halas 10. Ebből 8 főt töröltek: egyetönkéntes lemondása, egyet lakhely változtatás és hatotösszeférhetetlenség miatt, így 1875–76 fordulóján a


35

4 Egész 1875-ig az ügyvédek a fellebbviteli bíróságoknak voltak alárendelve, az ügyvédi lajstromokat az IgazságügyiMinsztériumban vezették.

5 Horváth Sándor Domonkos, A Győri Ügyvédi Kamara története 1875-2000, Győr 2000, old. 20.6 Reiner Ignác, A magyar ügyvédség, Budapest 1888, old. 4.7 SzTL, F. 172, 502, ÜGYREND a Szabadkai Ügyvédi Kamara részére, Szabadka 1913.

működő ügyvédek száma a kamarában 177 volt. Ügy-védjelölt 69 fő volt, közülük kilencet kellett törölni alajstromból, mert időközben ügyvédi oklevelet nyertekvagy elköltöztek. A Kamara vezetőségi tagjai:

Elnök: dr. Guln György, tudorAlelnök: Szutrélyi GyörgyTitkár: Paukovits AndorÜgyész: Parcsetics FélixPénztárnok: Krahl Lipót, tudor8

A Szabadkai Ügyvédi Kamara 1875. évi ügyvédilajstromába9 bejegyzett ügyvédek névsora a következővolt:

1. Ágoston István, Topolya2. Alföldi József, Apatin3. Athanaczkovits Trifon, Zombor4. Dr. Alföldi Gedeon, Zombor5. Allaga Ottó, Baja6. Dr.Ambrozovits Károly, Zombor7. Ambruszt Péter, Kula8. André Frigyes, Zombor9. Arany Károly, Zombor

10. Barthal József, Zombor11. Barasits Josef, Baja12. Brestyánszki Kálmán, Zenta13. Buchwald Lázár, Szabadka14. Buchwald Simon, Topolya15. Balla Pál, Ujvidék16. Bibó György, Halas17. Bérits Sándor, Ujvidék18. Biliczki György, Szabadka19. Baki József, Szabadka20. Borovszky Dániel, Uj Verbász21. Bóbits János, Szabadka22. Czeisz Máté, Szabadka23. Czedler János, Zombor24. Császár Péter, Baja25. Csóvits Fábián, Szabadka26. Csukás László, Baja27. Dömötör Zuárd, Baja28. Dekker Péter, Zombor29. Deák Péter, Halas30. Dömötör Pál, Baja31. Drakulits Miklós, Ujvidék32. Dimitrievits János, Szabadka33. Dudvarszki Gábor, Ada34. Ettvel Gyula, Majsa35. Friedrich Alajos, Halas36. Gregorovits Mladen, Szent-Tamás37. Gosztovits Pál, Ujvidék38. Dr.Guln György, Szabadka (1894.április 15, 120-

as iktatószám alatt- elhalálozása folytán töröltetett)39. Gajcsinovits Gábor, Ujvidék40. Geiger Mór, Ó-Becse41. Gálfi Zsigmond, Szabadka (Topolya)42. Gyurinovits Kálmán, Baja

43. Hipp Miklós, Német Palánka44. Hail Márton, Ó-Becse45. Hoffmann Josef, Szabadka46. Jóczits Mladen, Szent-Tamás47. Kármán János, Ujvidék48. Kereszturi György, Zenta49. Károlyi Josef, Ó-Becse50. Koczik Pál, Zombor51. Kuthy Mihály, Szabadka52. Kósa Ádám, Baja53. Kováts Josef, Horti-rigicza54. Kovacsits Károly, Szabadka55. Dr.Kráhl Lipót, Szabadka56. Keresztes Josef, Kula57. Krób Károly, Kula58. Koczkár Mihály, Zombor59. Kocsis Lajos, Zombor60. Karvázy Zsigmond, Zombor61. Kovacsits Ágoston, Szabadka62. Kosztits Mihály, Zombor63. Kulunsits Viktor, Borsod64. Latinovits János, Baja65. Leovics Gedeon, Zombor66. Latinovits Gyula, B.Almás67. Lausevits Péter, Ó-Kanizsa68. Landauer Adolf, Szabadka69. Lalosevits Miklós, Zombor70. Lukits Vincze, Hódság71. Mezei Károly, Palánka72. Mitták Gusztáv, Ujvidék73. Milassin Zsigmond, Baja74. Mihelits Sándor, Zombor75. Mamuzsits Ágoston, Szabadka76. Matits János, Ujvidék77. Manojlovits Demeter, Zombor78. Malesevits István, Zenta79. Miloszávlyevits Milán, Szabadka80. Milodánovits István, Szabadka81. Manojlovits György, Szabadka82. Merényi Dezső, Zenta83. Mánits Péter, Szabadka84. Marczikits Illés, Szabadka85. Moricz Josef, Kula86. Magyar Imre, Szabadka87. Márk Pál, Majsa88. Nikolits Arkádia, Palánka89. Nemes Károly, Baja90. Noll János, B.Almás91. Németh Mátyás, Szabadka92. Nikolits Endre, Zenta93. Oláh Károly, Szabadka94. Petrovits Márk, Baja95. Pertits Josef, Szabadka96. Papik Josef, Ujvidék97. Popovits Döme, Ujvidék


36

8 Magyarországi tiszti czím- és névtár, Budapest 1875, old. 251.9 Szabadkai ügyvédi Kamara iratai, Ügyvédek lajstroma I.,1875–1890.

98. Pressburger Károly, Ujvidék99. Purczmann Béla, Zombor

100. Parcsetits Félix, Szabadka101. Paukovits Andor, Szabadka (1907.dec.22-én tör-

tént elhalálozása folytán töröltetett)102. Pavkovits György, Szabadka103. Polákovits Mátyás, Ujvidék104. Pintér Ferenc, Zenta105. Pázsit Antal, Halas106. Pavlovits István, Ujvidék107. Petrovits András, Ujvidék108. Papp Richard, Halas109. Kirjakovits Czviin, Zombor110. Keményfi Pál, Ujvidék111. Jurai Antal, Baja112. Kozma László, Kula113. Nikolits Vazul, Ujvidék114. Olay Lajos, Baja115. Radánovits Döme, Ó-Becse116. Raisz Sándor, Zombor117. Reiter Nándor, Zombor118. Risztits István, Palánka119. Rudits Mihály, Apatin120. Rezsnyi János, Zombor121. Rodits Jakab, Szabadka122. Ravaszi Mihály, Baja123. Skultéti István, Baja124. Schuller Simon, Zombor125. Simon Mihály, Ó-Kanizsa126. Dr. Schäffer Mór, Szabadka127. Stojácskovits Miklós, Zombor128. Szabados János, Szabadka129. Szabó László, Zenta130. Szárits Bertalan, Zenta131. Schilling Ede, Halas132. Szabó Alajos, Baja133. Schmausz Endre, Apatin134. Szűts Mihály, Apatin135. Skenderovits János, Szabadka136. Springer Lajos, B.Almás137. Szutréli Lipót, Baja138. Skultéti János, Apatin139. Scultéti Ede, Hódság140. Szávits János, Ó-Becse141. Strósz Ignátz, Ada142. Sziládi Mór, Halas143. Schick Mátyás, Kula144. Silits Mihály, Ujvidék145. Szarvasi Ede, Szabadka146. Tury Mátyás, Baja147. Ternovszki Béla, Zombor148. Thuroczi Zsigmond, Halas149. Tetsényi Albert, Apatin150. Va(o)jnovits Áhron, Ó-Becse151. Vuits Svetozár, Ada

152. Vári Szabó István, Halas153. Vuits János, Zombor154. Vukicsevits György, Ujvidék155. Vujevits Zakár, Zombor156. Dr .Vucsevits Illés, Ujvidék157. Virter (később Vértesi) Károly, Zombor158. Tokalits Dávid Antal, Szent Tamás159. Zomborcsevits Ferencz, Szabadka160. Zombori László, Zombor161. Kellér István, Ujvidék162. Strilich Mihály, Ó-Szivácz163. Hóós Ferencz, Martonos164. Csupov Gyula, Ó-Becse165. Milassin Lajos, Szabadka166. Piukovits Ferencz, Szabadka167. Hideg Árpád, Szabadka168. Dömötör Pál, Szántova169. Kondorosi György, Ujvidék170. Dr. Polit Mihály, Ujvidék171. Ivánovits Sándor, Ujvidék172. Dobák Béla, Zenta173. Popovits Milos, Szt.Tamás174. Koczkár Zsiga, Zombor175. Keresztes István, Szabadka176. Karvázy Domonkos, Zombor177. Radovánovics György, Ujvidék178. Tóth István, Majsa179. Csordár György, Zombor180. Koós István, Ó-Kanizsa181. Szűcs József, Baja182. ifj. Vojnics Máté, Szabadka183. Papp Antal, Zenta184. Gyelmis Gerő, Szabadka185. Matkovics József, ZentaAz első ügyvédi rendtartással kapcsolatban persze

voltak kifogások. Ennek a következménye néhány új ter-vezet létrehozása volt (1879-, 1880-, 1887-, 1892-ben)azonban ezek hiábavalónak bizonyultak. Központi akarathiányában a kari törekvések a századfordulóig nem hoz-tak komoly változást. Magyarországon a kamarák to-vábbra is az 1874. évi törvény alapján működtek egészen1937-ig.

A Szabadkai Ügyvédi Kamara 1920 novemberéig ve-zette az ügyvédek és gyakornokok lajstromát, tehátlegalább formálisan megtartotta kontunuitását, a Sze-gedi és Temesvári Kamara viszont a provizórium idejénszinte minden tevékenységgel felhagyott.

A Szabadkai Ügyvédi Kamara hivatali helyiségei aSzabadkai Királyi Törvényszék épületében, az ún. Ma-gyar-féle házban helyezkedtek el. A bérpalota a városközpontjában feküdt, I. kör, Eötvös utca (mai Stross-mayer utca) 61. szám alatt.10

Az egyemeletes épületet 1847-ben Magyar Imre épít-tette, a helyiségeket pedig kiadta. A XIX. század nyolc-vanas éveiben a városi hatóság megvásárolta a pa-lotát, amely egészen 1891-ig a bíróság épületeként szol-


37

10 Malusev Sándor, Szabadka sz. Kir. Város czím- és lakjegyzéke, Szabadka 1906, old. 93–94.

gált.11 Ma a palota a Zenedének ad otthont.12 1891 után aKamara a bírósággal együtt új törvényszéki palotába köl-tözik, a mai Boško Vujić utca és Palicsi út (néhai Lángutca és Szegedi út) sarkán. Az épület Wagner Gyula épí-tész 1889-ben készült tervrajzai alapján épült.13

A Szabadkai Királyi Törvényszék elnöke ennek kap-csán a Városi Tanácshoz fordult:

„...folyó hó 26-án kelt 1546/eln. sz. átiratom kap-csán tisztelettel értesítem, hogy a kir. Törvényszék azúj törvénykezési épületbe való költözködést befejezte,minélfogva az eddig használt, régi helyiségeknek aváros közönségével 1889. évi február hó 12-én kötöttszerződés 8. pontja értelmében leendő átadását hol-nap f. hó 4-én délelőtt 10 órakor óhajtom eszközöltet-ni és ennek foganatosításával elfoglaltságom miattRóth Nándor kir.törvényszéki bíró urat bíztammeg.”14

A helyiségek átvételéről illetve átadásáról készültjegyzőkönyv szerint:

„Jelen voltakA városi hatóság részéről: Mamusich Lázár pol-

gármester, Szalay Mátyás tnok és Váli Gyula mérnök.A Kir. Törvényszék részéről: Róth Nándor kir.

tszéki bíró.LeletAlulírt bizottság a helyszínén megjelenvén a tör-

vényszék által ezen épületben használt összes helyisé-geket bejárta és tüzetesen megszemlélte. Ez alkalom-mal megállapíttatott, miszerint az összes helyiségek –csekélyebb hiányoktól eltekintve – használható álla-potban vannak. Ennélfogva az épületet a város alolírtképviselője a kir. törvényszék használatából átve-szi.”15

Az Osztrák-magyar Monarchia megbukása után aTörvényszék de iure a Magyar Köztársaság kebelébe tar-tozott még, de facto viszont 1918. november 16-tól aSzerb Királyság megszállása alá. A Törvényszék nemismerte el Vajdaság területének Szerbiához, illetve aSzerb, Horvát és Szlovén Királysághoz való csatolását,így továbbra is a Magyar Köztársaság IgazságügyiMinisztérium rendeleteit tartotta érvényesnek. Ez ahelyzet 1919. február 19-ig áll fenn, miután a Szerb, Hor-vát és Szlovén Királyság új törvényszéki személyzeteveszi át a karhatalmat az intézmény felett. Ezzel kezdetétveszi a Szabadkai Kerületi Bíróság tevékenysége.16 Az1920. december 8-i Újvidéki Fellebbviteli Bíróságterületén élő ügyvédek és ügyvédjelöltekről szólótörvényi rendelet17 átmenetileg szabályozza az ügyvéd-ség viszonyait ezen a területen. Ennek kapcsán aSzabadkai Kerületi Bíróság elnöke felkéri a Kamaratitkárát, hogy írja össze a Szabadkai Ügyvédi Kamarairatait és leltárát. Az 1921. február 4-én készített lel-


38

11 Iványi István, Szabadka szabad királyi város története II., Szabadka 1892, old. 622.12 Gordana Prčić Vujnović, Viktorija Aladžić, Mirko Grlica: Gradotvorci–Városteremtők II., Subotica/Szabadka, 2006, old.

32–33.13 SzTL, F.275, 38, A szabadkai új törvényszék tervrajzai 1889.; F. 2, 8980/tan. 1891.14 SzTL, F.2, 8980/tan. 1891. Jegyzőkönyv a szabadkai kir. törvényszék régi helyiségeinek átvétele illetve átadása tárgyában.15 U.o.16 SzTL, F.23, 1918–1921, évi törvényszéki letéti napló 213.17 Službene novine SHS, br. 6/1921.

A szabadkai Zenede épülete

Az új törvényszéki palota

tár18 összeírása némi nehézségekbe ütközött. 1920folyamán ugyanis, a Szabadkai Ügyvédi Kamara azegykori Bercsényi utca 72. szám (ma Sime Matavulja)alatti címre19 költözött, így az iratok egy része az újcímen kapott helyet, ami pedig megnehezítette azokátadásához szükséges összeírásukat. Megszűnésének pil-lanatában a Szabadkai Ügyvédi Kamara tisztikarát akövetkező kamarai tagok képezték: elnök: /, alelnök: dr.Brenner József, titkár: dr.Vécsei Samu, pénztárnok: dr.Majoros Adolf.20

1921-ben megalakul az Újvidéki Ügyvédi Kamara, az1874. évi 34. törvénycikk továbbra is érvényben maradt.Ezentúl a Szabadkai Ügyvédi Kamara tagsága a Vaj-dasági Ügyvédi Kamara tagjaiként folytatta tevékeny-ségét, iratai pedig Újvidéken, a Vajdasági Ügyvédi Ka-mara irattárában találtak otthont.

1922. június 23-án meghozzák az Újvidéki Fel-lebbviteli Bíróság területén élő ügyvédekről és ügyvéd-jelöltekről szóló törvényváltoztatására és módosításáravonatkozó határozatot, amely értelmében végérvényesensor kerül a Bácska, Bánát és Baranya területén lakó ügy-védség szabályozására.21 Az egész országra kiterjedő1929. évi Ügyvédekről szóló törvény pedig már az egészSzHSz Királyság területén rendezi az ügyvédség viszo-nyait.22

2015-ben a Vajdaság területén megalakult első ügy-védi kamara fennállásának 140. évfordulóját ünnepelték.A jubileum tiszteletére a városi ügyvédség és közigaz-

gatás jóvoltából Szabadkán négynyelvű emléktáblát avat-tak fel a néhai Szabadkai Ügyvédi Kamara első helyiségeépületének falán (mai Zenede épülete). Az emléktáblaleleplezése ünnepi keretek között történt, vajdasági,temesvári és szegedi ügyvédek jelenlétében zajlott.


39

19 SzTL, F.45, 6, Elnöki mutató 1920–1921.20 SzTL, F.45, 46, br. Pr.I.B.8./1921.21 Službene novine SHS, br. 294/1922.22 Službene novine SHS, br. 65/1929.

Sažetak

IstorijatadvokatskekomoreuSubotici1875–1920.

U cilju ostvarivanja svojih prava, unapređivanjaadvokatske struke i njenog zakonskog regulisanjaadvokati se prvo udružuju u advokatska udruženja.Prvo Advokatsko udruženje u Subotici osnovano je1873. godine pod predsedništvom dr Đerđa Gul-na. Na zemaljskoj skupštini 1871. godine donet jeZakon o uređivanju sudova na teritoriji Austro-ugarske, a 1874. godine 34. zakonski član koji seodnosi na osnivanje advokatskih komora. Tako je

1875. godine i u Subotici osnovana prva Advokatskakomora na teritoriji Vojvodine. Njen rad se protežesve do 1920. godine kada prestaje sa radom naosnovu Uredbe o dopuni Zakona o advokatima iadvokatskim pripravnicima na teritoriji Bačke, Baranje iBanata. Vojvođanska advokatska komora je osnovana1921. godine, advokati ukinute Subotičke advokatskekomore ubuduće nastavljaju rad kao članovi Vojvođan-ske advokatske komore u Novom Sadu.

Summary

HistoryoftheBarassociationinSubotica1875–1920

Attorneys unite in bar societies in order to exer-cise their rights, improve the attorney profession andits Law Regulations. The first Bar Society wasestablished in 1873 and its president was Dr GulnGyörgy. The Law about Court organization onAustro-Hungarian territory was passed by the go-

vernment in 1873 and in 1874 the article about theestablishment of bar associations. The first BarAssociation was established in 1875 and ended in1920. The Vojvodina Bar Association was estab-lished in 1921 in Novi Sad which now included themembers from the former Subotica Bar association.

Sažetak: Kao banjsko mesto Palić je svoj intenzitet urazvoju doživeo krajem XIX i početkom XX veka. Zbogdobre uređenosti i lekovite vode dolazili su gosti iz raznihmesta srednje Evrope. Uprava kupališta se starala onjegovoj dobroj uređenosti koja je doprinosila prijatnomboravku i dobroj usluzi.

Ključne reči: gosti, Palićki park, klima i temperatura,lekovitost, kućni red.

Kao kupalište i lekovita banja, jezero Palić je poznatoodavno. O postanku jezera ne postoje dokumentovanipodaci. Postoje dokazi koji ukazuju da su građani Su-botice krajem 17. i početkom 18. veka dolazili na izletedo jezera Palić, radi kupanja i zabave.

Saznanja o lekovitosti jezera potiču od stanovništvakoje je živelo u okolini jezera. Od vremena 1780. godinepotiču prvi predlozi od strane članova gradskog veća okorišćenju vode u lekovite svrhe. Lekovitost vode višeputa je opisivana. U izveštajima gradskog inženjera igradskih lekara nailazimo kod kojih bolesti je onalekovita i delotvorna.1 Lekovitost vode se pominje i uknjizi Franje Tereka (Ferencz Török) Lekoviti izvorikupališta koja je iz štampe izašla 1848. godine. Mono-grafija o Palić kupatilu je izašla i 1882. godine pod nazi-vom Kupalište Palić (A Palics fürdö, Szabadka, 1882).

U kasnijoj epohi nakon Prvog svetskog rata, inženjerKosta Petrović2 u knjizi Subotica i kupalište Palić(1928),daje niz podataka o jezeru, mestu kao kupalištu i o leko-vitosti vode. Po podacima koje on navodi, kao početakrada kupališta Palić uzima se 1862. godina. Za dalji raz-vitak kupališta važna je 1897. godina kada je izgrađenatramvajska električna pruga u dužini od osam kilometarapa je tako stvorena dobra veza grada sa jezerom.

Počeci turizma na Paliću povezani su kako sa sazna-njima o lekovotosti vode, tako i sa uređenjem okolinejezera. Kupalište se ulepšavalo pošumljavanjem i sad-njom parka na severnoj strani jezera. Već 1840. zasađe-no je 12 lanaca bagrema i kanadske topole i time su polo-ženi osnovi današnjem Velikom parku.3

NajstarijakartaPalićkogparkaiz1842.godine

Najstarija sačuvana karta parka oko jezera Palić dati-ra iz januara 1842. godine.4 Te zime se na sednicamaSenata grada Subotice rasparavljalo o budućem izgleduokoline Palića koji će dati pečat kasnijoj vrlo poznatoj iomiljenoj banji. Gradski inženjer Šandor Tot (Tóth Sán-dor) i tadašnji gradski baštovan uvideli su koliko je bitnalepa uređenost okoline jezera Palić za njegovu populari-zaciju.

U predmetu iz Ekonomskog odeljenja Gradskog ma-gistrata koji datira iz 1842. godine, čuva se dokumentkoji se tiče uređenja parka. Predmet je upućen od straneposlanika Ištvana Kulunčića na razmatranje Gradskommagistratu. Njemu je bilo povereno nadgledanje i or-ganizacija oko uređenja Palićkog parka odlukom Senatabr. 1610 od 30. oktobra 1841. godine. Ištvan Kulunčić ta-da obaveštava Gradski senat o nastavku započetih radovatokom zime i o potrošenom novcu. Navodi da je potro-šeno:

1. za nadničare ukupno 161 forinti,2. za kopače kanala i rovova 68 forinti,3. za kočijaše 20 forinti,4. dnevnice za baštovana 16 forinti,5. za žandara 11 forinti,


40

Tatjana Segedinčev,arhivski savetnik, Istorijski arhiv Subotica

Jedan običan danna Paliću(istorija Palića kroz dokumente:Palićki park – gosti Palića – Palićki kućni red)

1 Đula Seleši, Jezero Palić odumiranje i sanacija, Fond za sanacuju jezera Palić, 1973, str. 96.2 Konstantin Kosta Petrović (1891–1965) završio je Tehnički fakultet. Nakon završetka Prvog svetskog rata dolazi u Suboticu

gde se 1920. godine zapošljava u gradskoj službi. Postaje šef gradskog Građevinskog odeljenja, čiji će rad obeležiti u vremenuizmeđu dva svetska rata. Kao glavni gradski arhitekta radio je na uređenju i izgradnji Subotice i okoline, radio je sa nesebičnimentuzijazmom u Sokolskom društvu i bio član masonske lože. Pokazao se kao plodonosan pisac i naučni radnik. Napisao je višeknjiga.

3 Đula Seleši, Jezero Palić odumiranje i sanacija, Fond za sanaciju jezera Palić, 1973, str. 99.4 IASu, F. 272, Magistrat slobodnog kraljevskog grada Maria Teresiopel 1779-1849, pred. br. 20. A.16/aec. 1842.

što znači da je potrošeno ukupna suma od 270 forinti i 30kruna koje su bile isplaćene u srebru.5 Uz ovaj predmet jepriključen i plan Palićkog parka na kome je ucrtano da jezasađeno 6000 stabala i to je iznosilo ¼ od ukupnognovca. Zbog toga potpisnik ovoga dokumenta predlaže dase za izradu finansijskog okvira troškova oko sadnjedrveća kao i za izgradnju budućih planiranih zgrada iobjekta u parku konsultuju Šandor Tot (inženjer) i gradskibaštovan. Na karti su pod tačkama a, b, c, d, e, f, g i hucrtani delovi Palićkog parka sa drvećem i rastinjem kojebi trebalo zasaditi. Tako se spominje topola kao drvo kojebi trebalo zasaditi duž šetališta oko jezera. U sam park bitrebalo zasaditi jorgovan, bagrem, bršljan i razne ukrasnepuzavice. Ovaj plan6 zajedno sa njegovim finansijskimproračunom, trebalo bi što pre dostaviti Ministarstvufinansija kako bi se uzeo na razmatranje. Još se navodikako je u protekloj (1841) godini dodeljeno za bašto-vanske poslove samo 229 forinti što nije bilo dovoljno.Osim toga poslanik Ištvan Kulunčić ukazuje da bi zbognadolazeće sezone kupanja a u cilju lepog izgleda prirodnesredine Palića, trebalo tražiti dodatna finansijska sredstvaza izgradnju kabina na štrandu.

Ovaj predmet sa planom Palićkog parka i finan-sijskom molbom, upućen je tadašnjem Gradskom senatu21. januara 1842. godine. Šta je od ovoga ostvareno u1842. godini i narednim godinama ne možemo tačno dautvrdimo. Međutim, 1852. nastao je park koji se pro-širivao vremenom, pa je tako 1870. godine zahvataopovršinu od oko 70–80 jutara.7 Posađeni su javor, jasen,brest, bagrem, hrast, lipa, divlji kesten, platan, crni bor.

Posađeno je šareno cveće (aspidistra, kaktus, muškatle,dalije, iris, agava, begonija).8

Po ovome možemo zaključiti da su naši preci itekakovodili računa o uređenju i izgledu jezera Palić koje će zakoje desetleće kasnije postati omiljena i popularna banjasubotičana pa i šire.

GostiPalića

Sa uređivanjem i izgradnjom Palića, pojaviće se i prvigosti. Lekovitost vode privukla je posetioce radi lečenja ipoboljšanja zdravlja. Razvojem zabavnog života gosti ćedolaziti i radi zabave i odmora. Zabeleženo je da je od1853. godine svirala promenadna muzika nedeljom po-podne. Pedesetogodišnjim razvojem, Palić se pretvorio upoznato banjsko lečilište sa povoljnom klimom i tem-peraturom vode koja se za vreme sezone kretala između18 i 25 stepeni. Gosti su imali mogućnost smeštaja uprivatnim vilama i u hotelima. Moglo se jedriti i veslatina jezeru. Lepe palićke vile, uređeno kupalište sa štran-dom, Letnja pozornica, palićke gostione i dobra saobra-ćajna povezanost sa gradom putem pruge i tramvaja pri-vlačili su goste.

U sačuvanom dokumentu koji datira iz 1871. godi-ne vidimo broj gostiju palićkog kupališta. Tabela pri-kazuje:

1. Broj muškaraca žena ukupno114 240 354

za period od 15 maja do 30. septembra 1871. godine i


41

5 Isto.6 Isto.7 Isto.8IASu, F. 2, Gradsko veće slobodnog kraljevskog grada Subotice, pred. br. XII 448/1912.9IASu, F. 2, Gradsko veće slobodnog kraljevskog grada Subotice, pred. br. 7919/polg. 1871.

2. Broj muškaraca žena ukupno78 261 339

za prethodnu 1870. godinu.9 Podaci potiču iz izveštajatadašnjeg kupališnog lekara dr Vinera (Wiener I.).

Gosti koji su dolazili su bili šaroliki po sastavu, go-dinama i razlozima zbog kojih su dolazili. Bili su šarolikii po krajevima iz kojih su dolazili. Kasnije je upravakupališta počela sa izdavanjem štampanih brošura saspiskovima gostiju koji su posećivali Palić u sezoni.

Sezona je počinjala 1. maja a završavala se 1. oktobra.Glavna kupališna sezona je trajala od 1. juna do 1.septembra. U brošuri je bilo navedeno:

1. Termin dolaska gosta;2. Ime i zanimanje (sa kime je došao);3. Mesto stalnog boravka;4. Gde je odseo na Paliću;5. Lični broj.Npr: (juli 18, dr Jožef Križe (Dr Krizse József)

policijski kapetan, žena i sluga, Subotica, Šajat vilabr.3).10 Potom je dat ukupan broj gostiju po terminimagostovanja i na kraju njihov ukupan broj. Gosti su biliugledni i viđeniji ljudi onoga vremena, raznog statusnogpoložaja i zanimanja. To su bili imućniji ljudi iz redazemljoposednika, fabrikanata, industrijalaca, posednika i

trgovaca, sudije, državni poslanici, ministarski sekretari,advokati, javni beležnici, privatnici, lekari, profesori fa-kulteta, generali, inženjeri, arhitekte, trgovci, husarskikapetani, gostioničari, poslastičari, kafedžije, službenicipošte, suda i opštine, crkvena lica, kapetani milicije, gim-nazijski profesori, učitelji, frizeri, zanatlije, studenti iučenici.

Koliko je Palić bio poznat i popularan kao letovalištei banja možemo zaključiti po tome što su tu dolazili gostiiz raznih krajeva srednje Evrope pa i šire. Osim Subo-


42

10 IASu, F. 2, Gradsko veće slobodnog kraljevskog grada Subotice, pred. br. XII 154/1913.

tičana, tu su boravili gosti iz: Beča, Budimpešte, Sente,Bačalmaša, Segedina, Kiškunhalaša, Novog Sada, Topo-le, Mitrovice, Koložvara, Meljkuta, Velike Kikinde, Ha-laša, Debrecena, Pečuja, Šoprona, Zrenjanina, TurskeKanjiže, Pančeva, Miškolca, Crvenke, Kaloča, Kečke-meta, kao i iz udaljenih krajeva: Belforda, Požuna, Sara-jeva, Zagreba, Rijeke, Temišvara, Hamburga pa čak i izNjujorka.

Tokom kupališne sezone 1913. godine, u periodu od1. maja do 3. septembra, Palić je posetilo 1915 gostiju. Ubrošurama koje su štampane dati su podaci o gostima,podaci o terminima kada su boravili na Paliću. Zboginteresantnosti navodimo podatke o gostima koji su ovdeboravili u sezoni 1913. godine od 1. do 10. maja.

Ukupno gostiju 57

Cena ove brošure je bila šest kuna. Brošura je štam-pana zbog informisanja i u reklamne svrhe. Zbog izu-zetne šarolikosti popisa koji nam pruža, predstavlja ne-zamenjiv i autentičan izvor prilikom izučavanja prošlostiPalića. U predvečerje velikog svetskog rata koji će odnetimilione života, Palić je tokom sezone živeo u svom pu-nom sjaju. Brošura koja se štampala oslikava i stepenuređenosti na kome se nalazilo ovo turističko mesto.

„Palićkikućnired“

Imidž poznate i lekovite banje kao i mesta za odmor,Palić je trebalo da očuva u vremenu nakon završetkaPrvoga svetskog rata. Trebalo je zadržati nivo iz vremenaprocvata, koje je mesto imalo na razmeđi vekova. Uomiljeno izletište subotičani su stizali zahvaljujući tomešto su imali dobru saobraćajnu povezanost od gradaputem tramvaja i željezničke pruge. Palić je bio posećen

tokom cele godine a naročito u letnjoj kupališnoj sezoni.Gradske vlasti ondašnje Subotice su se starale da oču-

vaju „dobar glas“ koji je Palić uživao.Tako u zapisima sasednica Gradske uprave nailazimo na pitanja koja surazmatrana a ticala su se uređenja Palića. Primer jesačuvani dokument Naredba iz 1925. godine, doneta ucilju što boljeg uređenja života na Paliću. Ona se odnosilana održavanje reda i čistoće, ponašanje gostiju dok su ubanji ali i onih koji su tamo živeli, kao i na održavanjepostojećih objekata, vila i hotela, jezera i parka.

Naredbu je proglasio Veliki kapetan grada Suboticekao komesar banje na Paliću, u cilju regulisanja odnosa ubanji 29. juna 1925. godine. Ona je ujedno i bila zapovestkoja se morala poštovati i prema kojoj se trebalo pona-šati, jer se njeno prekršavanje kažnjavalo prema propi-sima statuta br. 94367 – VI iz 1894. godine. Naredba sesastojala iz VI delova:

I PrijavljivanjeII Stanovi, kuće, dvorišta i uliceIII ParkIV JezeroV Saobraćajna sredstvaVI Mir i red.Potpisao ju je Veliki kapetan grada Subotice Dra-

goslav Obradović. Njen tekst je sledeći:

IDEO

PRIJAVLJIVANJEA) Svi stalni stanovnici Palića kao i gosti, koji se do

sada nalaze na Paliću, imaju se prijaviti komesarijatuBanje do (5) petog jula tekuće godine zaključno.

B) Svi novodošavši gosti Banje, kao i oni koji u Banjiimaju svoje sopstvene vile, pa dođu u Banju posle da-našnjeg dana, imaju se prijaviti komesarijatu u roku od 24časa po prestanku.

C) Podanici Kraljevine SHS mogu se prijaviti i prekosvoje posluge, portira i dr. Ali strani podanici moraju seprijaviti lično.

D) Svaki gost Banje, bilo da je celo leto, bilo da jesamo izvestan deo leta na Paliću proveo, mora se priizlasku iz Banje odjaviti na 24 časa pred polazak. Odjavase vrši predavanjem prijavnog reversa u kancelarijikomesarijata.

E) Svi hotelijeri, kafedžije, kao i prodavci svih potrebaimaju svoje osoblje prijaviti u roku od (3) tri dana oddanas.

To se odnosi isto i na sopstvenike kola, automobila iostalih prevoznih sredstava.

IIDEO

STANOVI, KUĆE, DVORIŠTA I ULICEA) Po stanovima, kućama i dvorištima čistoća se ima

najpedantnije održavati.B) Najstrože je zabranjeno za vreme sezone na Paliću

držati svinje ili drugu stoku, koja kuži vazduh.C) Pernata živina može se samo kao zatvorena držati.

Živina nađena u slobodi uništiće se.D) Ulice–trotoar kao i dvorište imaju se dva puta

dnevno polivati vodom i čistiti i to: izjutra do 7, a po


43

!" # $

%&'& !

!"

()* + , -

./ !" 0, 1

( !" 0$

. !" 0$

0'&)

23 # $

)4(&"

2 ,

%&3

!" 5

2 6&) 64' -

7(" 2 83"

9":"(3"

!" 2 ,

&(&

! 7 ;

-.<(&'

!" = 1

- =% &

-%:"

!" ,

$ #4= & /$

$80'

!" . 1

podne posle 20 časova. U pogledu ulice svaki sopstvenikodgovara za čistoću trotoara pred njegovim placem.

E) Životinje, koje ujedaju, bodu ili nogom biju, imajuse uvek u kući pod dovoljnim osiguranjem držati. Ako seulicom vode ili teraju, to se mora činiti sa najvećompažnjom ili osiguranjem.

Psi se na ulicu ne smeju puštati bez korpe na glavi ilivoditi bez lančića.

IIIDEO

PARKA) Zabranjeno je uopšte uvoditi pse u park.B) Niko ne sme van određene staze ili ići ili stazu ma

čime kvariti.C) Branje cveća, kidanje trave i ma kakvog drveća

najstrože je zabranjeno.D) Rezanje klupa i drvenarije u parku, ispisivanje

imena po zidovima ili drvenim ili papirnim podlogama,zarezivanje drveta u opšte kao i svi oni postupci, koji birušili lepotu i upotrebljivost ma čega, što u parku stoji,zabranjeno je.

E) Bezrazložna jurnjava kao i larma po parku zabra-njena je.

IVDEO

JEZEROA) Po jezeru se može čamcem voziti ili kupati.B) Čamac može terati samo onaj, koji je za to

sposoban.Ako čamdžija ili organ vlasti primeti, da neko ne ume

veslati ili krmariti, ima pravo da mu čamac odmah

oduzme. Svako protivljenje u ovom smislu najstrože jezabranjeno.

C) Niko ne sme uzeti sam čamac, dok mu to čamdžijane dozvoli.

D) Svaka jurnjava, gurnjava i larma na platou, dokupristaništa, kao i po pristanišnim stepenicama najstrože jezabranjena.

E) Utrkivanje na čamcima, kao i prelazak iz čamca učamac, a isto tako i zapljuskivanje kao i nepotrebna larmana jezerskoj širini najstrože je zabranjena.

F) U jezeru se može kupati i to ili u hladnom kupatiluili kod Štranda ili na slobodnom kupalištu ali tako, da taj,koji se kupa, skine i svoje odelo ostavi u kabini kupatila iliŠtranda ili na slobodnom kupalištu. Mesto za slobodnokupalište biće naknadno obeleženo i određeno.

G) Svlačenje van pomenutih mesta zabranjeno je.H) Na jezerskoj širini sme se kupati samo onaj, koji je

dobar plivač, ali je ipak najstrože zabranjeno pojedinačnokupanje na jezerskoj širini.

Na jezersku širinu plivači mogu polaziti samo ako ihje najmanje trojica u društvu i ako povrh toga imajučamac ili sandolinu uza se.

Onome, ko se ogreši o ovu naredbu, pored toga, što ćebiti kažnjen, zabraniće se i dalje kupanje u jezeru.

I) Međusobno gušenje, rvanje, kao i pljuskanje vo-dom za vreme boravka u vodi najstrože je zabranjeno.

J) Deca ispod 10 godina ne smeju se kupati van korpepa i to pod nadzorom familije u hladnom kupatilu; a od18 do 21 godine ne smeju se udaljavati od Štranda daljeod 50 metara.

Sopstvenik Štranda kao i Uprava Palića imaju odreditijednu stalnu jezersku stražu za pomoć, koja će dežuratistalno i naizmenično počevši od početka pa do svršetkakupanja. Naknadnom naredbom ovo će se precizirati.


44

K) Kretanje čamcima po jezeru dozvoljeno je odizlaska sunca pa do prvog sumraka. Za kretanje vanovoga vremena potrebna je specijalna dozvola.

Čim se pojavi sumrak motorni čamci moraju na svomprednjem delu imati dve signalne lampe bele boje na jed-noj katarci, jedna na drugom, a u razmaku 30 cm. Jednaod druge, s tim, da je donja visoka od ivice ograde za 60cm.

L) Kupanje je dozvoljeno po gornjim propisima uvremenu od 7 časova izjutra, pa do prvog sumraka. Vantog vremena kupanje je najstrože zabranjeno.

VDEO

SAOBRAĆAJNA SREDSTVAA) Na liniji od drvare Velickog pa do kafane Abbacia

automobili se imaju kretati brzinom od 10 km na sat, akola sitnim kasom: bicikli i motori brzinom od 6 km nasat.

B) Na svim savijutcima sva saobraćajna sredstva ima-ju svoju vožnju ulaganiti tako, da imaju brzinu naj-običnijeg čovečijeg hoda. Pri tom moraju davati znaksvojim signalnim sredstvom.

C) Automobili ili kola, koji na Paliću čekaju svojegoste, mogu ih čekati ili na prostoru između male kafane,preko od kafane Abbacia ili preko puta glavnog ulaza vanputa, između drveća i ograde.

Na ovim mestima saobraćajna sredstva moraju stajatiu potrebnom redu ne smetajući ni jedan drugome niprolazećim saobraćajnim sredstvima.

D) Najstrože je zabranjeno, da se saobraćajna sred-stva zadržavaju na putu, a na liniji određenoj u tačci A.

Saobraćajno sredstvo na određenoj liniji može zastatisamo dok putnik ne izađe ili uđe, a odmah po tome imaprodužiti put ili dalje otići na mesto određeno za čekanje.

E) Zabranjeno je kretati se ili stajati na tramvajskojpruzi.

F) Zakonskom naredbom organa, koji saobraćaj mana koji način budu regulisali, ima se svaki bezuslovnopokvariti.

G) Najstrože je zabranjeno skakati ili ulaziti u makoje saobraćajno sredstvo, dok isto ne stane.

H) Na peronu željezničke stanice, van linije, koja seodredi, niko ne sme izaći pre nego željeznički organi todopuste.

VIDEO

MIR I REDA) Svaka nepotrebna larma zabranjena je.B) Kafanski lokali mogu biti otvoreni do 1 časa a to:

do 23 časa sa svirkom, pesmom, ali bez larme, a posletoga do jednog časa bez svirke pesme i larme.

C) Uopšte svirka i pesma dozvoljena je samo do 23sata. Izuzetne dozvole davaće se samo po potrebi a popotrebnoj ceni.

Ko se ogreši o gornju naredbu biće kažnjen premapropisima statuta Br. 94367 – VI iz 1894. godine.

Veliki kapetan grada SuboticeDRAGOSLAV OBRADOVIĆ s.r.11

Podaci o tome u kojoj meri se poštovala ova Naredbanisu sačuvani.

Pravila ponašanja su se određivala i za ponašanje uhotelima. Gradski senat je 1925. godine predložio kućnired za hotele na Paliću. Ovaj kućni red je odštampan i usvim sobama za izdavanje izložen. Po njemu:

„1) Svaki gost je dužan paziti na čistoću, a inventarsobe pri odlasku u ispravnom stanju predati staratelju. 2)U pojedinim sobama može onoliko osoba stanovati zakoliko je soba iznajmljena. 3) U sobi je zabranjeno kuha-nje kao i pranje rublja. Kuhanje čaja i mleka, kao i pranje


45

11 Tatjana Petković, Palićki kućni red iz 1925. godine, u: Palics és környéke, 1999, str. 17.

posuđa dozvoljeno je samo na mestu, koje je određeno uovu svrhu. 4) Ne sme se praviti u sobama i hodnicimagraja, koja bi ostalim gostima smetala. 5) Sobarice se nesmeju upotrebiti za privatnu poslugu van hotela. 6) Elek-trična struja se može upotrebljavati samo u svrhu osvet-ljenja. 7) Deca se mogu igrati samo na mestima uda-ljenim sa 100 metara od hotela do 9 sati pre podne i od 12do 4 sata posle podne. 8) Upravitelj kupatila je dužan daprekršitelja kućnog reda kao i svakoga koji bi ma na kojinačin smetao ostalim gostima, smesta odstraniti iz hotela.

9) Gosti se umoljavaju da svaku tužbu prijave u kance-lariji uprave kupatila. Subotica, 20. maja 1925. g.“12

Donošenje ovih Naredbi je uticalo na poboljšanje iregulisanje ponašanja na jezeru Palić, njegovoj okolini ina javnim mestima.

Početkom XX veka Palić je bio poznata i priznatabanja. Donošenje ovih Naredbi o ponašanju upravo to ipotvrđuje. Posmatrajući danas Palić, često se pitamozašto i zbog čega je Palić izgubio svoj primat poznatog iomiljenog mesta sa dobrim manirima.


46

12 IASu, F. 047, Senat grad Subotice 1918–1941, XVIII 31/1925.

Összefoglaló

Egy szokványos nap Palicson(Palics története történelmi források alapján – A Palicsi park – Palics Vendégei – A Palicsi házirend)

Fürdőként Palics a leggyorsabban a XIX. századvégén és a XX, század elején fejlődött. Palics tet-szetős kiépítettsége, valamint a gyógyvíz miatt

Közép-Európa szerte keresett hely volt. Az igazga-tóság gondot viselt a rendre, hogy még kellemesebblegyen az itt tartózkodás és kiszolgálás.

Summary

An ordinary day at Palić

Palic as a spa center reached its pinnacle at theend of the 19th and the beginning of the 20th century.There were visitors from various parts of CentralEurope due to good organization and Palić’s healing

waters. The management of the swimming areastook good care of the organization which contributedto a pleasant visit and good service.

Sažetak: Procvat vinogradarstva, veoma stare granepoljoprivrede, vezuje se za period posle filoksere. Podižuse novi savremeni vinogradi i menja se tehnologija ga-jenja. U radu su predstavljeni vinogradari sa ovih prosto-ra koji su svojim radom, aktivnostima i proizvodnjomdoprineli razvoju i modernizaciji vinogradarstva, kao injihovi patenti.

Ključne reči: vinogradarstvo, subotičko-horgoškapeščara, patent, tehnologija.

Vinogradarstvo je veoma stara grana poljoprivrede naSubotičko-horgoškoj peščari. Najstariji arheološki nalazi(kosir, dvozuba motika) datiraju iz 11. i 12. veka. Konti-nuirani razvoj vinogradarstva možemo pratiti od periodaposle proterivanja Turaka, odnosno od kraja 17. veka.Procvat vinogradarstva se vezuje za period posle filok-sere. Novi vinogradi se podižu po savremenim principi-ma, menja se sortiment i tehnologija gajenja.

Uprkos tome što je većina zasada bila male površine islužila za potrebe domaćinstva, u regionu su postojali iproizvodni zasadi, živeli i radili brojni vični i obrazovaniproizvođači. Među njima nalazimo one koji su ne žalećirad i trud radili na rešavanju aktuelnih problema. To suuglavnom bila nova tehničko-tehnološka rešenja, kojapotvrđuju da je Subotičko-horgoška peščara raspolagalasa velikim intelektualnim kapitalom.

UređajzaprevozvoćaBertalanaSobonje

Posle filoksere, današnji Bački Vinogradi (Király-halom) postaju najrazvijeniji vinogradarski i voćarskiregion Subotičko-horgoške peščare. Tu su se nalaziliprvenstveno proizvodni zasadi u kojima su, zahvaljujućiželeznici koja je tuda prolazila, u velikom procentu bilezastupljene stone sorte grožđa, breskve i jabuke. Pošto upočetku vlasnici nisu imali iskustva u sortiranju ipakovanju stonog grožđa, dovodili su radnike iz Tirola,od kojih su naučili finese sortiranja i pakovanja u korpiceod 4–5 kg. Zahvaljujući savremenoj tehnologiji koja jedavala grožđe odličnog kvaliteta i vrhunskom pakovanju,stono grožđe je pored okolnih mesta dospelo do

Budimpešte i na inostrano tržište. Kako se grožđe pre-vozilo železnicom, ove male korpice su zauzimale mno-go prostora te su visoki troškovi prevoza u velikoj meriumanjivali dobit proizvođača.

Pored državne železnice (MÁV) više pojedinaca (npr.veleposednik Gedeon Rohonci – Rohonczy Gedeon izBečeja) je pokušalo da reši ovaj problem. Uvedeni suvagoni sa pregradama, koji su umanjili, ali nisu do krajarešili problem prevoza stonog grožđa u korpicama.

Bertalan Sobonja (Szobonya Bertalan) direktor–osnivač poljoprivredne škole u Adi, napredni vinogradariz Bačkih Vinograda, takođe se bavio problematikomprevoza grožđa. Bertalan Sobonja rođen je 3. septembra1853. godine u Nađkati (Nagykáta). Maturirao je u Keč-kemetu a privrednu akademiju je završio u Debrecinu.Nakon službovanja u više mesta, Ukazom ministra po-ljoprivrede imenovan je za direktora–osnivača poljo-privredne škole u Adi. Na tom mestu je ostao 18 godina.Znalački se spremao za poziv vinogradara na imunompesku. Kada je 1890. godine osnovano Udruženje vino-gradara na pesku iz Segedina i okoline (Szeged videkihomoki szőlőtermelők egyesülete), i na Bačkim Vino-gradima podigao zasad površine 200 jutara, postaje nji-hov član sa oko 12 kat. jutara. Godine 1894. kupuje 40jutara imunog peska na kojem podiže savremenivinograd. Među prvima se počeo baviti rasadničkomproizvodnjom, prvenstveno proizvodnjom prporakavinove loze. Nakon nekoliko godina odlazi u prevremenupenziju i od 1897. godine živi na imanju u BačkimVinogradima, koje je kasnije povećao na 150 jutara.Kuća u kojoj je živeo postoji i danas.

Na svom uzornom imanju se posvećuje pozivuvinogradara-vinara-voćara. Član je brojnih stručnihorganizacija, društava, žirija i sl. Drži brojna stručnapredavanja i stavove izlaže na savetovanjima. Zapažanjai iskustva objavljuje u najeminentnijim novinama.Doživeo je duboku starost. Umro je 20. februara 1941.godine u Kraljev Bregu (Bački Vinogradi, p.p.) gde je isahranjen. Jedan je od pionira savremenog vinogra-darstva Subotičko-horgoške peščare.

Sobonja je nakon višegodišnjeg rada izradio jednujednostavnu, ali praktičnu opremu za prevoz voća i


47

Mr Slavić Karlo

Patenti i inovacije uvinogradarstvu i voćarstvu

Subotičko-horgoškepeščare

grožđa. Mađarskom kraljevskom patentnom uredu sasedištem u Budimpešti podneo je zahtev 16. februara1903. godine, za patentiranje jedne opreme za prevozvoća u železničkim vagonima (Egy waggon-berendezésgyümölcs szállítására). Patentni ured je 29. decembra istegodine pod brojem 29011, klasa /V/b odobrio zahtev.Nosilac patentnog prava je Bertalan Sobonja, penzio-nisani direktor poljoprivredne škole u Adi. Patent je ustvari jedan mobilni-rasklopiv drveni uređaj sarešetkama, koji se nakon upotrebe sklapa i pri povratuzauzima malo mesta. Značaj mu se može uporediti sadanašnjim rasklapajućim boks paletama.

Opis patenta Uređaj za prevoz voća (Berendezésgyümölcs szállítására) Bertalana Sobonje iz Bačkih Vi-nograda penzionisanog direktora poljoprivredne škole:

„Predmet pronalaska je jedna vagon-oprema zaprevoz voća, koja se može primeniti kod žel. vagona,brodova i svih drugih prevoznih sredstava. Prednostopreme je u tome što rešava nedostatke dosadašnjihoprema-uređaja, odnosno boljim iskorištavanjemprostora u znatnoj meri povećava nosivost prevoznogsredstva, jednostavno se sklapa i rasklapa što olakšava ipojeftinjuje povrat, i isključuje mogućnost oštećenjaprevožene robe. Sklapanje i rasklapanje dosadašnjihuređaja-opreme je bilo složeno, pošto su se sastojali izviše različitih delova, bili su kabasti usled čega je povratbio skup, a bili su skloni i oštećenju.

Uređaj, predmet patenta, je jedan stalak koji sesastoji iz delova istih dimenzija, bez posebnih veznihdelova. Jednostavno i lako se sklapa na datom prostoru,unatoč tome je izuzetno stabilan a pri povratkurasklopljen zauzima veoma malo prostora.

Na priloženom crtežu – Figura 1 − u vidu akso-nometrijske slike je prikazan patent u upotrebnom ob-liku.

Kao što se na crtežima vidi uređaj se sastoji isključivood rešetki istih dimenzija, prikazani aksonometrijskomcrtežu – Figura 2. Svaka rešetka se pak sastoji iz višeuzdužnih greda (aaa), koje povezuju poprečne grede(bbb). Kao što se i na Figuri 2 vidi poprečne grede (bb)su kraće nego širina čitave rešetke. Poprečne grede(bb...) su prema uzdužnim gredama (aa...) takoraspoređene da se jedan njihov kraj poklapa po dužini sakrajnjom uzdužnom gredom (aa...), a da na drugojkrajnjoj gredi ostane na određenom rastojanju. Najboljeje ako je ovo rastojanje jednako sa debljinom greda (b).Tada spomenuta uzdužna greda (a) čini jedan žleb koji seuklapa u kućište žleba neke od dve poprečne grede (bb).

Uređaj od spomenutih rešetki sastavljamo na sledećinačin: Dve rešetke na podu prevoznog sredstvasastavljamo tako da poprečne grede (bb...) postavljamouspravno, a uzdužne grede (aa...) pak vodoravno. Oberešetke postavljamo paralelno i na takvom rastojanjutako da se žleb stvoren od jedne uzdužne grede (a) vezujesa drugim vodoravno položenim žlebovima naspram dveuspravno postavljene rešetke (bb).

Na priloženom crtežu –Fig. 1 se jasno vidi da iznaddve uspravno postavljene rešetke leže dve vodoravne

rešetke koje na već objašnjen način, usled veze izmeđužleba i kućišta žleba sa sigurnošću pričvršćuje dveuspravne rešetke u datom položaju.

Iznad ovako postavljene rešetke sa četiri nove rešetkesastavljamo nov stalak i tako dalje. Postavljeni stalci seveć mogu koristiti za korpe za voće ili postavljanjedrugih predmeta koji složeni jedni na druge lako moguoštetiti tokom prevoza.

Kao što se iz rečenog vidi stalci se brzo postavljaju,težina im je mala u odnosu na teret, a rasklopljenerešetke slagajući se jedna na drugu zauzimaju maliprostor i jeftino transportuju natrag.

Patentni zahtev.Uređaj za prevoz voća se sastoji od rasklopljivog

stalka koji se sklapa pre upotrebe i rasklapa nakonkorišćenja i povrata. Obezbeđuje prevoz velike količinerobe na malom prostoru, a pri povratu zauzima malomesta. Za sastavljanje stalka služe rešetke koje su izra-đene po istoj meri, i čije poprečne grede (bb) čine jedno-jedno kućište fuge, a uzdužne grede (a) pak sa njimazajedno čine fuge, tako da se postavljanjem rešetki jednena druge svi delovi stalka bivaju stabilno povezane.”1

(p.p.)

Zaglavlje patenta Bertalana Sobonje(Mađarski patentni ured)

Crtež patenta (Mađarski patentni ured)

Prednost patenta je njegova jednostavna izvedba,stabilnost i mogućnost velike opterećenosti prevoznog


48

1 Mađarski patentni ured, Budimpešta.

prostora. Umesto 3000 kg grožđa u jedan železničkivagon se moglo utovariti 10000 kg.

Patent je u celosti objavio i najprestižniji mađarski listza vinogradarstvo, u broju od 26.4.1903. godine.2 Sobo-nja je predložio upravnom odboru državnih železnica(MÁV) da se testiranje patenta obavi u Bačkim Vi-nogradima.3

Proizvođači i trgovci su smatrali da je konačno rešenvišegodišnji problem prevoza stonog grožđa. Emil Ko-roši, subotički evangelistički sveštenik-vinogradar jeizrazio bojazan da će železnica trošak patenta prevaliti naproizvođače.4

Uprkos odličnim karakteristikama, primena patenta seodložila. Državna železnica je prvo tražila i dobila pravoza korišćenje uređaja Sobonje za samo dva vagona. Tadva vagona su saobraćala između Novog Sada iBudimpešte, odnosno Beča. Nakon što se uređaj dokazaou praksi, železnica je otkupila pravo patenta prvo za 90,kasnije za još 10, i najzad za ukupno 200 vagona.5

Železnica je sklopila ugovor sa pronalazačem 1911. go-dine i otkupila patentno pravo.6

Uređajzadrobljenje,odnosnocepanjekukuruzovineiprućavinovelozeLajošaAšvanjija

Lajoš Ašvanji od Joke (Jókai Ásványi Lajos) je rođen2.7.1844. godine u Đeru (Győr) u Mađarskoj. Osnivač jei prvi direktor Poljoprivredne škole na Paliću. Odluku oosnivanju škole je doneo Senat grada Subotice na sedniciodržane 18.4.1895. godine. Osnovni cilj škole jeintenziviranje poljoprivredne proizvodnje, odnosnoškolovanje kadrova koji su sposobni da uz primenunajnovije tehnologije ekonomično vode manja gazdin-stva. Ašvanji je ukazom ministra poljoprivrede imenovanza direktora škole 1.9.1896. godine. Škola je zvaničnootvorena 2.4.1898. godine. Imala je i vlastitu ekonomijugde je Ašvanji provodio najveći deo svog slobodnogvremena radeći na svom pronalasku. Tema je bila veomainteresantna, pošto tada nije bilo pogodnih uređaja-mašina velikog kapaciteta za usitnjavanje stabljikapoljoprivrednih proizvoda, posebno kukuruzovine zapotrebe silaže. Usitnjavanje pruća vinove loze takođe nijebilo od manjeg značaja pošto se kao sekundarna sirovinamogla koristiti za kompost, odnosno za đubrenje vino-grada i vezivanje peska u mladim nerodnim više-godišnjim zasadima.

Nakon višegodišnjeg rada, 3.3.1905. godine LajošAšvanji podnosi zahtev Mađarskom Kraljevskom Pa-tentnom Uredu za patentiranje svog izuma pod imenomUređaj za cepanje–drobljenje kukuruzovine i prućavinove loze (Berendezés cséplőszerkezeteknél tengeriszár és szőlővenyige szétszakítására, illetve össze-törésére). Patentni Ured 3. oktobra iste godine podbrojem 33999, klasa X/a. odobrava njegov zahtev. No-

silac patentnog prava je Lajoš Ašvanji, direktor Poljo-privredne škole na Paliću. Nažalost Ašvanji nije doživeopriznanje. U međuvremenu se razboleo i preminuo uBudimpešti 24.4.1905. godine, gde je i sahranjen.

Opis patenta Uređaj za cepanje-drobljenje kuku-ruzovine i pruća vinove loze (Berendezés cséplő-szerkezeteknél tengeri szár és szőlővenyige szétsza-kítására, illetve összetörésére) Lajoša Ašvanjija, direk-tora Poljoprivredne škole na Paliću:

„Predmet pronalaska je jedan uređaj za cepanjekukuruzovine i pruća vinove loze, koji je sačinjen tako štose doboš i korpa bilo koje vršalice može preureditiovakvim uređajem, ali se naravno može koristiti i kaosamostalna mašina.

Jedan primenljiv oblik ovog uređaja se vidi na prilo-ženom crtežu, odnosno

Slika br. 1. Poprečni presek preuređenog dobošajedne vršalice,

Slika br. 2. Unutrašnji izgled jednog dela korpe iSlike 3-5. Detaljni crteži.Kao što se na slici br. 1. priloženog crteža vidi, sa

doboša vršalice (a) umesto skinutih mlatila (b) supričvršćeni noževi, (vidi sliku 3.) koji su napravljeni oduglastog gvožđa i nazubljeni. Ovakav način izvedbeomogućava da kada jedna oštrica noža otupi, okrenemo


49

2 Borászati Lapok, 26. april 1903, str. 310–311.3 Isto.4 Borászati Lapok, 13. decembar 1903, str. 900.5 Borászati Lapok, 17. april 1910, str. 285.6 Borászati Lapok, 17. decembar 1911, str. 880.

nož, i koristimo oštricu dela koji je služio da bi sepričvrstio. Nazubljenje noževa (b) je efikasnije ako jeizvedeno naizmenično, bar nije neophodno.

Ovako izvedeni doboš se povezuje sa korpom vršalice,čiji se gornji delovi (c) razlikuju od korpe vršalice samopo tome što se umesto mlatila nalaze noževi prikazani naslici br. 4. Donji deo korpe (d) je izveden tako da su naobod korpe – koje drže tri vezivne gvozdene pritke (f) –ugrađene tri uzdužne letve (g). Vezivne pritke (f) sesastoje iz po dva dela, koje su povezane sa kućištemsuprotnog navoja. Na uzdužnim letvama (g) su raspo-ređeni kružno savijeni nazubljeni noževi napravljeni odgvožđa T-oblika, koji za uzdužne letve (g) pričvršćenipomoću šrafova (i), tako da svaki šraf prolazi izmeđudva-dva susedna noža (h) tako da mu jedan kraj ulazi ujedan, a drugi deo u drugi nož (slika 5.). Noževi se naovaj način pošto otupe lako mogu ponovo naoštriti.

Opisani uređaj ne zahteva detaljnije obrazloženje.Pomoću noževa na dobošu, i onih koji se nalaze na

gornjem delu korpe se izvodi drobljenje u prvoj fazi anoževi koji se nalaze u drugom delu u potpunosti cepaju,odnosno drobe materijal unet u mašinu.

Patentni zahtev.Uređaj za cepanje, odnosno drobljenje kukuruzovine

i pruća vinove loze karakteriše jedan doboš vršalice sanazubljenim noževima, sa kojim je povezana jedna korpakoja u svom gornjem delu ima nazubljene noževeparalelno sa noževima doboša, a u svom donjem delu imapolukružno savijene testerasto nazubljene noževe koji suokomito pričvršćeni na uzdužne letve.”7 (p.p.)

Iz opisa se vidi da se Ašvanjijev uređaj mogao koristikao samostalna mašina ili montirati na bilo koji tipvršalice. Pogon je rešen preko kaiševa sa bilo kojeglokomobila ili benzinskog motora snage 4 KS.

Uređaji-mašine za drobljenje odnosno cepanje poljo-privrednih proizvoda, pre svega kukuruzovine, početkom20. veka su bili veoma traženi. Koristili su se uglavnomza pripremu silaže. Među mašinama su američke važilekao najbolje.

U novembru 1904. godine je u poljoprivrednoj školi uAdi prikazana jedna mašina za sitnjenje kukuruzovine,koju je publika ocenila veoma korisnom.8 Nažalost


50

7 Mađarski Patentni ured, Budimpešta.8 www.gazdakor.info, preuzeto 10. oktobra 2010.

Zaglavlje patenta Lajoša Ašvanjija (Patentni ured,Budimpešta)

Grafički prikaz patenta (Patentni ured, Budimpešta)

Doboš i korpa mašine 1906. godine (Köztelek, 1906.december 22. 2234)

Unutrašnji izgled mašine sa ugrađenim dobošom i korpom1906. godine (Köztelek, 1906. december 22. 2235)

nemamo podatak o tome da je to bio prototip Ašvanjijevemašine.

Kako je Ašvanji naprasno preminuo, a mašina se zbogsvoje jednostavnosti i funkcionalnosti pokazala intere-santnom za masovnu proizvodnju, patentno pravo je,verovatno od naslednika, otkupila budimpeštanska firmaNikolson AD (Nicholson Rt.) i usavršila je. Distributer jebila firma Agrarija (Agrária magyargépforgalmi Rt.).

Mašina je prvi put prikazana u radu 11.6.1905. godineu Budimpešti. Kao sirovina je korištena kukuruzovinaroda 1904. godine i mešani zeleniš. Rezultat je bio od-ličan. Poneki su ipak bili skeptični. Nisu bili uvereni daće mašina isto tako efikasno usitnjavati i vlažnu kuku-ruzovinu. U jesen iste godine prikazan je rad mašine sanakvašenom kukuruzovinom. Rezultat je takođe bio od-ličan.9 Od tada se mašina prikazuje širom države i rastetražnja za njom. Mašina je prikazana u Poljoprivrednojškoli u Adi28. novembra 1905. godine.10 Iz jednog opisaAšvanjijeve mašine iz decembra 1906. godine, dozna-

jemo da je bolja i od američke mašine Šreder (Shred-der).11

U predmetnom inventaru o primopredaji Poljo-privredne škole na Paliću 1919. godine, pored ostalognalazimo sledeće: Ašvanjijeva korpa za drobljenje, 1komad,12 što potvrđuje da je prototip urađen na školskojekonomiji.

Stručna literatura13 patent pripisuje Jeneu Ašvanjiju(1870–?) direktoru Poljoprivredne škole na Paliću.Novija istraživanja su dokazala da je Uređaj za drob-ljenje odnosno cepanje kukuruzovine i pruća vinove lozepatent ne Jenea, nego Lajoša Ašvanjija direktora, Poljo-privredne škole na Paliću.14

Vajda15 spominje nekoliko interesantnih podataka omašini. Piše da je doboš širine 1050 mm, ima 48 lakozamenljivih noževa i 392 zubaca.

RučnizaprašivačEmilaTarija

Plamenjača i pepelnica su bolesti koje i danas zadajuveliki problem vinogradarima. Ako je napad jačegintenziteta stradaju i grozdovi. Radi efikasne zaštite svedo 60-tih godina 20. veka su se koristili tzv. leđni zapra-šivači raznih proizvođača pomoću kojih su, u cilju za-štite, zaprašivali grozdove jednim od fungicida, u počet-ku bakarno-sumpornim prahom pošto mu je spravljanjebilo jednostavno.

Emil Tari (Tary Emil) advokat-pripravnik, vinogradariz Subotice je 1910. godine konstruisao jednu ručnumašinu za zaprašivanje koju je nazvao Üstökös (Kometa,p. p.). Mašinu je opisao Bertalan Sobonja 1911. godine uprestižnom stručnom listu Borászati Lapok.16 Iz opisasaznajemo da se mašina praktično sastoji iz platnenog„rezervoara“ sa metalnim poklopcem, meha, izduvnecevi i priključnih delova. U „rezervoar” koji se pomoćukaiša kači oko vrata može da stane 4–4,5 kg bakarno-sumpornog praha, i ta količina je dovoljna za zapra-šivanje 0,5 kat. jutara vinograda. Pošto potpuno napunjenzaprašivač teži svega 5,5–6 kg, njime mogu da rukuju istarija deca (13–15 godina), i devojke čiji je rad manjeplaćen od odraslih, njegova primena na većim površi-nama donosi veću uštedu. U radu mašina raspršuje prah ido 3 metra u visinu, čime pruža adekvatnu zaštitu celogčokota. Preporučuje njegovu upotrebu, jer se retko kvare,eventualni kvarovi lako popravljaju i zbog niske cene (10kruna po komadu) brzo isplate.

Kao prednost zaprašivača, u reklamnom opisu senavodi da je radniku pri radu zauzeta samo desna ruka, tesa slobodnom levom rukom lako može razgrnuti čokot


51

9 Köztelek, 29. novembar 1905, str. 1953.10 Bácska, 8. decembar 1905, str. 4. 11 Köztelek, 22. decembar 1906, str. 2235.12 Istorijski arhiv Subotica, F. 47, XVII 12/1919, str. 210.13 Kenyeres Ágnes, szerk., Magyar Életrajzi Lexikon I., Akadémiai Kiadó, Budapest 1967, str. 58–59; Dr. Vajda Pál, Nagy

magyar feltalálók, Budapest 1958, str. 215.14 Szlávics Károly-Vitéz Károly, A palicsi Földmíves Iskola – Poljoprivredna škola na Paliću, Palics helyi közösség, Subotica

2011, str. 45–46.15 Dr Vajda Pál, Nagy magyar feltalálók, Zrinyi Honvéd Kiadó, Budapest 1958, str. 215.16 Borászati Lapok, 9. april 1911, str. 267–268.

Mašina spremna za rad 1906. godine (Köztelek, 1906.december 22. 2235)

Reklamni oglas najnovije Nikolsonove mašine iz 1909.godine (Köztelek, 1909. július 24, 1826)

kako bi olakšao zaštitnom sredstvu da pokrije grozdove.U opisu stoji da je ovo izvodljivo samo pomoću ovogzaprašivača, kao i da se zaštitno sredstvo, odnosno ba-karno-sumporni prah, raspršuje u vidu magle.

Zaprašivač je bio zaštićen pošto je izum bio prijavljenpatentnom uredu, što se vidi na reklamnom oglasu iz1911. godine. Nemamo podatak o tome da je pronalazakpatentiran. Uprkos svim prednostima i reklami, zapraši-vač nije našao masovnu primenu u praksi.

ZaprežnišpartačzameđurednuobraduvinogradamašinisteekonomijePoljoprivredneškolenaPaliću

Mađarsko udruženje vinogradara (Magyar Szőlős-gazdák Országos Egyesülete) je 16. juna 1907. godineorganizovalo prvi sajam mašina za vinogradarstvo vanBudimpešte i to na Paliću. Mašine su izložene na eko-nomiji poljoprivredne škole. Radi pripreme sajma, mi-nistar poljoprivrede je na Palić izaslao Karla Fenda (FendKároly), kome su svesrdno pomogli Ištvan Cajlik (CájlikIstván) direktor i Elek Nađ (Nagy Elek) nastavnik vo-ćarstva. Pošto su izlagale domaće i inostrane firme,interesovanje vinogradara je bilo veliko. Od poznatijihfirmi izdvajamo: Clayton és Shuttleworth, Kühne, Pétréfils, a od mašina lokomobile, plugove, zaprežne špartače

za međurednu obradu, zaprežne plugove za zagrtanje iodgrtanje vinograda, kao i ručne i zaprežne prskalice.

Sajam je bio otvoren od 9 do 11 i od 13 do 15 časova.Izloženo je ukupno 30 mašina koje su dva puta prikazaneu radu. Sajam su od viđenijih vinogradara Subotičko-horgoške peščare posetili, pored ostalih, Bela Ormodi(Ormódy Béla) vinogradar-bankar, Šagi Laslo (SaághyLászló) poslovođa plantaže na Bačkim Vinogradima,Bertalan Sobonja (Szobonya Bertalan) vinogradar, LajošHalasi (Halászy Lajos) inspektor vinogradarstva subo-tičkog rejona, Imre Vaš (Vass Imre) vinogradar iz Hor-goša, Rihard Cauner (Zauner Richárd) direktor plantažena Bačkim Vinogradima i drugi.

Na sajmu se dobro pokazao zaprežni špartač za među-rednu obradu vinograda mašiniste ekonomije poljopriv-redne škole na Paliću.17

Nažalost nismo našli prikaz špartača, ni više podatakao samoj inovaciji. Nismo sigurni ni u ime mašiniste.Znamo samo da je 1898. godine na toj funkciji bio dipl.mašinista Mihajlo Huber (Húber Mihály).18

Inovacija(patent)drMatijeBruka

Matija Bruk (Bruck Mátyás) je rođen u Bačalmašu1890. godine. Posle završene gimnazije u Subotici


52

17 Borászati Lapok, 23. jun 1907, str. 417.18 Szlávics Károly-Vitéz Károly, A palicsi Földmíves Iskola – Poljoprivredna škola na Paliću, Palics helyi közösség, Szabadka

2011, str. 26.

Reklamni oglas zaprašivača Üstökös (Borászati Lapok,1911. május 21. 387)

Zaprašivač u radu (Borászati Lapok, 1911. április 9. 268)

studira hemiju na prestižnom univerzitetu u Šarloten-burgu (Charlottenburg) pored Berlina. Nakon studija naistom univerzitetu brani doktorsku disertaciju sa temomiz oblasti proizvodnje plavog kamena.

Prema izjavama potomaka, nakon radnog vremena jevršio eksperimente iz oblasti zaštite bilja u više labo-ratorija. Pošto nakon završenih ispitivanja nije imao sred-stava da patentira svoj izum, finansijski ga je pomogaojedan prijatelj. Prodali su izum i podelili dobijeni novac.Koliki je to bio iznos svedoči podatak da je Matija Brukkupio jednu najamnu kuću u Beogradu, vilu na Paliću i30 kat. jutara peska u Bačkim Vinogradima gde jezasadio vinovu lozu. Na imanju je podigao salaš ipodrum.19

Mačković20 piše da je za firmu Zorka Suboticapatentirao izum – Kosan (Cosan), namenjen zaštiti vi-nove loze. Nadalje da je imao dve kuće u Subotici,zgradu sa 9 stanova u Beogradu i vinograd sa zgradom ipodrumom u Bačkim Vinogradima.

Kao jevrej tokom rata je deportovan u jedan od logorasmrti. Preživljava sve nedaće i vraća se kući. Posle 1945.

godine celokupna imovina, pošto mu nije priznato pravozemljoradnika, pada pod udar Zakona o agrarnoj reformii Zakona o nacionalizaciji. Zapošljava se kao nastavnikhemije u Tehničkoj srednjoj školi u Subotici. Za zaslugena polju zaštite bilja, nagrađuje ga prestižnom Okto-barskom nagradom grada Subotica. Umro je u Subotici1961. godine.

Zaštitno sredstvo Cosan se i danas koristi u zaštitivinove loze, jabuke, breskve, ruže, hmelja i u ratarskimkulturama protiv pepelnice. Formulacija: prah za suspen-ziju. Aktivna materija: 80% sumpora. Proizvodi je firmaRiedel de Haen A.G. iz Hanovera.21 Pošto na reklamnomoglasu za Cosan iz 1944. godine piše da je proizvođačista firma, pretpostavljam da je ona otkupila izum.

Zastupnik i kooperant preparata Cosan je 1992. go-dine bila Zorka Šabac. Pored toga, proizvodila je i pre-parat istog hemijskog sastava pod imenom Kolosul.Kvašljivi sumpor, preparat istog hemijskog sastava, pro-izvodila je i Župa Kruševac,22 što samo potvrđuje značajizuma dr Matije Bruka.


53

19 http://www.centropa.org/photo/bruck-and-nemenyi-family-graves-suboticas-jewish-cemetery, preuzeto 5.juna 2014.20 Stevan Mačković, Industrijalci Subotice 1918–1941, Subotica 2004, str. 198.21 Novica Mitić, Pesticidi u poljoprivredi i šumarstvu u Jugoslaviji 1992, u: Privredni pregled, Savezni sekretarijat za poljo-

privredu, Beograd 1992, str. 562.22 Isto, str. 195–196.

Dr Matija Bruk u vinogradu (Vlasništvo Igora Halasevića)

Reklamni oglas za Cosan (Kertészet, június 1944.)

Összefoglaló

Találmányokésújításokaszőlészetbenésgyümölcstermesztésbenahorgosihomokpusztán

A szőlészet és borászat, mint a mezőgazdaságősi ágának felvirágzása a filoxéra utáni időszakhozköthető. A tanulmány azokat a szőlészeket-borá-

szokat mutatja be, akik munkájukkal és tevékeny-ségükkel részt vettek az ágazat modernizálásában,ezen kívül találmányaikat is bemutatja.

Summary

PatentsandinnovationsinviticultureandfruitgrowinginSuboticaSands

Progress of viticulture, a very old branch of agri-culture, reaches its highlight after the appearance ofphylloxera. New vineyards are planted and the tech-nologies of cultivation are applied. The paper pres-

ents viticulturists from this region which contributedto the development of viticulture and it’s modernisa-tion with their activities and grape growing, as wellas their patents.

54


Dijana Borenović,arhivista, Istorijski arhiv Subotica

Osnivanje i početak radaSaveza Štefania u Subotici

– iz arhivske građe IASu(prevod građe na mađarskom jeziku: Tibor Halas)

1 Stevan Mačković, Crveni krst u Subotici (1886–1946), Subotica 2006.2 Kosta Petrović, Subotica i kupalište Palić, Prosvetna i dobrotvorna udruženja, Subotica 1928, str. 86–97.3 Stevan Mačković, Subotički lekari između dva rata (1918−1941) angažovani u drugim javnim delatnostima, u: Vek naučnih

pregnuća. Sto godina od prvog naučnog sastanka lekara i prirodoslovaca u Subotici 1899−1999, Subotica 2000, str. 125−139.

55

Iz arhivske građe / Levéltári anyag / From Archival material ex pannonia

Sažetak: Nakon rata najaktuelnija tema socijalne po-litike su najugroženiji, između ostalih i trudnice i novoro-đenčad. Prvih godina nakon Prvog svetskog rata u Subo-tici vladale su nestašice, siromaštvo, zarazne bolesti,opšti loši higijenski uslovi. U takvim prilikama na pred-log dr Antala Barte, gradskog fizikusa Subotice, javila seideja o otvaranju ispostave humanitarnog društva Štefa-nia iz Budimpešte, koje se bavilo zbrinjavanjem i pru-žanjem pomoći trudnicama, porodiljama i novorođenčadii čiji cilj je briga o bezbednom porođaju i zdravstvenazaštita majke i deteta.

Ključne reči: Savez Štefania, međuratni period uSubotici, zaštita trudnica i novorođenčadi.

Uvod–prilike

Subotica nakon 13. novembra 1918. godine, kao dru-gi gradovi zahvaćeni ratom, prolazi kroz promene iizazove u posleratnom periodu, koji zahvataju sve sfereljudskog života. Ratni sukobi Prvog svetskog rata završilisu se krajem 1918. godine a mirovni ugovori potpisivalisu se tokom 1919. i 1920. Događaji koji su usledili nakontoga, odluke o otcepljenju i pristupanju Kraljevini Srbiji,i nastanak Kraljevstva Srba, Hrvata i Slovenaca, uticalisu i određivali razvoj i izgled Subotice. Nastanak južno-slovenske države doneće političko-pravne promene novepolitičke struje koja je odredila delovanja na svim polji-ma, preko uprave, kulture i socijalne politike.

Nakon svakog rata, aktuelna je tema najugroženijihsocijalnih kategorija: invalida, ratnih udovica i siročadi,nezaposlenih, sirotinje, trudnica i novorođenčadi. Prvihposleratnih godina u zemlji, pa i u Subotici vladale sunestašice hrane, uglja i ogrevnog drveta i robe širokepotrošnje. Snabdevanje je bilo racionalizovano, najsiro-mašniji slojevi su od, u tu svrhu formiranih gradskih tela,dobijali minimalna sledovanja brašna. Problemi u snab-

devanju mlekom su veliki. Količine mleka sa gradskihekonomija su dovoljne tek da zadovolje potrebe gradskebolnice i ranjenih i bolesnih vojnika, koji se leče u vojnojbolnici. Po zakonskim propisima koji su važili u perioduMonarhije, Subotica je morala da se stara o svim siro-masima na ovoj teritoriji, i u čitavom međuratnom raz-doblju Grad je preduzimao niz akcija na suzbijanju prob-lema siromaštva.1 Staranjem o najosetljivijim siromaš-nim kategorijama bavila se kroz gradske mere i aktiv-nosti, medicinska inteligencija i dobrotvorna društva.2

U Subotici je 1905/6. bilo 34 lekara, 1907. godine njih38, koliko ih je i 1915. godine. Po ulasku u novu državu,u skladu sa potpisanim međunarodnim ugovorima, sta-novništvu je ostavljena mogućnost prijema državljanstvau novonastalim državama na temeljima Monarhije, koju ikoriste neki lekari napuštajući Suboticu i odlazeći ve-ćinom u Mađarsku. Sa druge strane, teče proces doselja-vanja u grad, u kome pristiže i niz lekara iz drugih delovazemlje.3 Oni koji su se zatekli u Subotici u ovom po-ratnom period, radili su na tome da se najugroženijizbrinu uprkos mnogobrojnim drugim problemima poredsiromaštva i nemaštine, kao što su zarazne bolesti, opštiloši higijenski uslovi, manjak sredstava svakog oblika ivisok mortalitet stanovništva.

U takvim prilikama se javila ideja o otvaranju subo-tičke ispostave humanitarnog društva Štefania iz Budim-pešte, koje se bavilo zbrinjavanjem i pružanjem pomoćitrudnicama, porodiljama i novorođenčadi i čiji cilj jebriga o bezbednom porođaju i zdravstvena zaštita majkei deteta kao i briga o daljem socijalnom i moralnomrazvoju deteta.

Osnivanje ovakve ustanove je deo mera pomoćistanovništvu u ratnom stanju, koje su počele da se uvodei sprovode još ranije:

„Rat je doveo do toga da se zdravstvena situacijaumnogome pogoršala i dovela do drastičnog smanjenjastanovništva, kao i do velikog broja obolelih od tuber-

kuloze i polnih bolesti. Gradska skupština smatra da sugradske vlasti na vreme reagovale na ove probleme ipreduzete su potrebne mere. Činjenica je da se nisumogle sprovesti sve mere zbog ratne situacije, kao imanjka finansijskih sredstava, radne snage, a i vrlo velikiproblem je nedostatak lekara. Za vreme rata donete susledeće mere:

1. 1915. godine počela je sa radom moderno oprem-ljena bolnica za zarazne bolesti sa ukupno 160 kreveta;

2. Istovremeno je osnovan i počeo sa radom zavod zadezinfekciju. Upravo zahvaljujući ovim ustanovama1915. godine brzo je suzbijena epidemija boginja i tifusa,od druge polovine 1916. godine broj obolelih od zaraznihbolesti je vrlo mali;

3. 1917. godine formirana je komisija za socijalnupolitiku i higijenske uslove sa ciljem da predlaže mere zazaštitu majki, novorođenčadi i dece, kao i mere u borbiprotiv tuberkuloze i polnih bolesti. U maju 1918. godineosnovan je Savez Štefania u Subotici za zaštitu majki inovorođene dece. Svoj humanitarni rad Savez Štefania ćeubrzo otpočeti otvaranjem svog dispanzera, gde će lekar-ski pregledi i lečenje biti besplatno, a po mogućnosti ilekovi. Plan je da se pored dispanzera ubrzo osnuje iporodilište, odnosno škola za obuku babica. Komisija jepredložila osnivanje jedne poliklinike, gde bi se lečilioboleli od tuberkuloze i okviru koje bi radila i ambulantaza obolele od polnih bolesti. U sadašnjim ratnim uslo-vima nije moguće osnovati ovu polikliniku, a o obolelimaod tuberkuloze brinu se u domu pod upravom Udruženjažena Ljubav.

4. Jedna od predloženih mera u borbi protiv tuber-kuloze je i osnivanje sanatorijuma u okviru gradske bol-nice Marija Valerija. Bolnica je već dobila jednu zgradučije opremanje je u toku.

5. U budućnosti najhitniji zadatak je proširenje grad-ske bolnice, što je sad nemoguće zbog ratne situacije.

6. O ostalim problemima vezanim za opštu zdrav-stvenu situaciju, Gradska skupština je već ranije donelaodluke (izgradnja vodovoda i kanalizacije, razvoj kupa-lišta Palić, izgradnja gradske klanice).“4

Osnivanjeipočetakrada

Godine 1917. Okružnicom ministra unutrašnjih po-lova broj 135840/1917 naređuje se osnivanje ustanova zazaštitu majki i novorođenčadi u celoj zemlji. Na sedniciodržanoj 29. novembra iste godine, Gradska skupštinadonosi odluku o osnivanju takve ustanove za zaštitu:5

„Ovaj dugotrajni rat uzrokovao je značajno smanjenjebroja stanovnika i u našem gradu. Pored velikog brojapoginulih na bojnom polju, značajno je povećana smrt-nost i kod civilnog stanovništva, a broj novorođene deceu ovim ratnim godinama je prepolovljen. Da bi se baremublažili gubici u ljudskim životima, potrebno je smanjitismrtnost novorođenčadi. Iz ovih razloga Gradska skup-ština sa velikim zadovoljstvom prima k znanju odlukuministra unutrašnjih poslova o osnivanju ustanova zazaštitu majki i novorođenčadi u celoj zemlji. Gradskaskupština donosi odluku o osnivanju ustanove za zaštitumajki i novorođenčadi na teritoriji grada Subotice inalaže Gradskom veću da izvrši pripreme za osnivanjeudruženja za zaštitu majki i novorođenčadi u graduSubotici.“6

Na predlog dr Antala Barte,7 gradskog fizikusa, umaju 1918. osnovana je ispostava Saveza Štefania izBudimpešte u Subotici. Samom konkretnom osnivanjuprethodili su predlozi i sastanci. Kako su novine Bács-megyei Napló izveštavale, u sali skupštine 14. aprila unedelju prepodne bio je održan sastanak u vezi sa temomzaštite majke i dece i bilo je govora o subotičkoj ispostavidruštva Štefania. Na sastanku će biti prisutan i izaslanikiz Štefanie iz Budimpešte.8 Sastanak društva je održan u

ex pannonia Iz arhivske građe / Levéltári anyag / From Archival material

56

4 IASu, F. 2, Gradsko veće slobodnog kraljevskog grada – Subotica 1861–1918, I-82/1918, fol. 3, 4 i 5, Odluka gradske skup-štine u vezi sa podneskom Đerđa Galfija Mlađeg, broj 15462/1918, doneta 13. jula 1918. godine; I-82/1918, fol. 1, Podnesak ĐerđaGalfija Mlađeg, apotekara i člana gradske skupštine. Predlaže hitne mere zbog loše zdravstvene situacije.

5 IASu, F. 2, fol. 278, Odluka broj 275/1917 u vezi sa predmetom br. 30870/1917. – Okružnica ministra unutrašnjih poslovabroj 135840/1917. B.M. primljena 21. novembra 1917.

6 IASu, F. 2, knjiga br. 101 – Skupštinski zapisnik iz 1917. godine (sednica je održana 29. novembra 1917).7Emil Libman, Др Антал Барта, – један од оснивача и први управник Службе за хитну медицинску помоћ у Суботици,

Девети конгрес историчара медицине „800 година српске медицине“ održan 9. juna 2017. Dr Antal Barta (dr. Bartha Antal)(1860–1935), lekar opšte medicine, po potrebi ispomažući (sekundarni) lekar Opšte bolnice, glavni gradski fizikus, sportski isudski lekar, lekar Vatrogasnog društva i prvi upavnik Službe za hitnu medicinsku pomoć. Godine 1914. preuzeo je dužnostglavnog fizikusa grada Subotice.

8 Bácsmegyei Napló, br. 88, 12. april 1918.

IASu, F. 2, I-82/1918, fol. 19, Dopis dr Antala BarteGradskom veću, da je u ime Saveza Štefania vratio na

račun grada pozajmicu od 5000 kruna.

svečanoj sali Gradske kuće pod predsedništvom dr Ka-rolja Biroa, gradonačelnika, a ciljeve društva iznosio jedr Barta,9 koji je u svom izlaganju naglasio koliko je bilavažna briga o deci i organizovanje pomoći za njih. Usvom predavanju o zaštiti dece i potrebi da se osnujeustanova koja bi zaštitila porodilje i novorođenčad da nebi zbog siromaštva došao njihov život u opasnost, ukazaoje na potrebu doma za roditelje sa odgovarajućom deč-jom bolnicom i za finansijsku pomoći majkama. U tomcilju svi dobronamerni ljudi treba da se solidarišu.10

Novine su i 1. maja izveštavale o tome šta je dr Barta usvom izveštaju o zdravstvenim prilikama izneo: veoma jevelik broj dece koja trebaju pomoć u svratištu, i u Subo-tici i okolnim mestima ima 3990 dece od kojih je samo34 umrlo, što je dobar podatak. Većina umrlih je ispodgodine starosti. Smrtni slučajevi su se desili u Subotici ucentralnom svratištu.

Dr Barta, vršilac dužnosti direktora Saveza Štefania,dopisom gradskom veću navodi da Savez Štefania na-merava da otpočne svoju delatnost otvaranjem jednedečje ambulante, gde će lekarski pregledi biti besplatni, apo mogućnosti i lekovi za bolesnu decu. Pošto je delat-nost saveza humanitarnog karaktera, a u cilju smanjenjasmrtnosti kod dece, moli gradsko veće da Savezu dodelidve prostorije u prizemlju tzv. Mađareve kuće. Pošto tedve prostorije pripadaju Zanatskoj školi, predlaže daškola u zamenu dobije dve prostorije na prvom spratu tezgrade.11 Na sednici 31. jula, Gradsko veće je doneloodluku da će ipak privremeno dodeliti te dve prizemneprostorije Savezu Štefania za potrebe dečje ambulante,koje će moći koristiti najkasnije do početka školske1918/1919. godine.12

Savez upućuje molbu za novčanu pomoć,13 na kojuGradska skupština reaguje pozitivno. Gradska skupštinaceni i smatra vrlo važnim rad i plemenitu delatnost Sa-veza Štefania za zaštitu majki i novorođenčadi. Skupštinadonosi odluku na sednici održanoj 14. jula 1918. da seSavezu Štefania dodeli novčana pomoć za tekuću 1918.godinu, počev od 1. avgusta, i to:

- Za opremanje dečje ambulante 5000 kruna,- Za plate četiri babice 7200 kruna,

- Za platu jednog lekara 2400 kruna,- Za novčanu pomoć siromašnim majkama 6000 kru-

na.14

Iste godine 22. jula, svečano je otvorena ambulanta uzprisustvo gradskih otaca i doktora iako u nedovoljnombroju. Bácsmegyei Napló dosta piše na ovu temu iobjavljuje u svom članku kako izgleda ambulanta: dvesobe okrečene u belo, orman, pisaći sto, mali sto, lavabo,a u drugoj sobi bele klupe. Jednostavnost ratnih uslovaogroman je izazov u ovakvim vremenima. Dr Barta jeodržao govor o značaju ovakve ambulante i kazuje da jedo 18. avgusta bilo 73 pacijenta.15 Predviđeno je daambulantu vodi dr Elek Rajs (Reisz Elek, 1887–?), pe-dijatar.16

U štampi su prenete vesti o ovim aktivnostima. Učlanku govore o sastanku Upravnog odbora društva Šte-fania gde se obraćaju Gradskom veću da im se osiguraodgovarajući smeštaj za odojčad i dečju ambulantu gdeće lekarske usluge biti besplatne a korisnici će dobitibesplatne lekove iz fonda za negu bolesnika a oni kojinemaju na to pravo a siromašni su, dobiće besplatnelekove takođe iz nekog drugog društvenog fonda.Vođenje ove institucije preuzeo je na sebe dr Elek Rajs apored njega će raditi obučena babica. Doneta je i odlukada se porodicama pomaže u naturi – mleko, mast, brašno,krompir… Posebnu pomoć dobiće članovi porodicetrudnica i porodilja čiji su članovi u ratu i oni će mesečnodobijati 1800 kruna državne pomoći. Uprava škole časnihsestara će tražiti iz centra za proizvodnju lana da seisporuči 250 m tankog i 200 m debelog platna. Poslaćemolbu municipalnoj komisiji da materijalno pomažedruštvo i o trošku grada obezbedi deset babica.17

Pored dečjeg dispanzera, Savez Štefania još plani-ra da osnuje i porodilište i školu za obuku babica. Do-pis gradskom veću dr Barte, pozivajući se na odlu-ku gradske skupštine br. 148/1918, predlaže gradskomveću da se tzv. Bezeredi-kuća18 preda na upravu ovomSavezu u tu svrhu. Opremanje porodilišta i škole zababice koštalo bi 95000 kruna, a ta sredstva je sadamoguće dobiti od Ministarstva za unutrašnje poslove.Reč je o vrlo važnim institucijama, čiji zadatak je da


57

9 Bácsmegyei Napló, br. 90, 14. april 1918.10 Bácsmegyei Napló, br. 91, 16. april 1918.11 IASu, F. 2, XII-156/1917, fol. 4, Dopis je primljen 4. jula 1918. godine pod brojem 17123.12 IASu, F. 2, XII-156/1917, fol. 5, Odluka Gradskog veća doneta na sednici 31. jula 1918. godine. Po toj odluci, Gradsko veće

smatra da prostorije na prvom spratu tzv. Mađareve kuće nisu pogodne za učionice, jer su previše blizu Muzičkoj školi.13 IASu, F. 2, predmetbr. 17229/1918. – Molba Saveza Štefania u Subotici za novčanu pomoć (primljena 5. jula 1918).14 IASu, F. 2, knjiga broj 102. – Skupštinski zapisnik iz 1918. godine, fol. 70, Odluka broj 157/1918. u vezi sa predmetom broj

17229/1918.15 Otvaranje ambulante za decu i odojčad u Subotici, u: Bácsmegyei Napló, br. 165, XVI godište, 23. jul 1918.16 Emil Libman, Др Антал Барта, – један од оснивача и први управник Службе за хитну медицинску помоћ у Суботици,

Девети конгрес историчара медицине „800 година српске медицине“ održan 9. juna 2017. Elek Rajs (Reisz Elek), lekar opštemedicine, pedijatar, diplomirao je na Medicinskom fakultetu u Budimpešti 1910, radio je na klinikama u Budimpešti a posebno naKlinici za dečje bolesti kod prof. Janoša Bokaija (Bokay János, 1858–1937), osnivača i upravnika Odeljenja Štefania. Od 1. VII1918. do 1. II 1919. i od 1. XI 1923. bio je upravnik Državnog doma za odojčad i malu decu u Subotici. Kao specijalista za dečjebolesti radio je u ambulanti Direkcije državnih železnica u Subotici od 1922. godine.

17 Porodilište i škola za patronažne sestre u Subotici, u: Bácsmegyei Napló, br. 147, 2. jul 1918.18 Gordana Prčić Vujnović, Viktorija Aladžić, Mirko Grlica, Gradotvorci II, Subotica 2006, str. 82–85. Ištvan Bezeredi

(Bezeredi István) (1861–1909) školovao se u Pečuju i Budimpešti. Bavio se politikom, bio je poslanik staro-kanjiškog sreza uUgarskom saboru na listi Slobodoumne stranke, od 1906. do 1909. je subotički Veliki župan. Kupio je kuću na uglu današnjeHarambašićeve ulice i Trga Žrtava Fašizma. Godine 1911. zgrada je postala vlasništvo grada, u njoj je bila oficirska škola a 1921.smeštena je Besplatna državna ambulanta.

19 IASu, F. 2, XII-156/1917, fol. 8.20 IASu,F. 2, XII-156/1917, fol. 13.21 IASu, F. 2, XII-156/1917, fol. 11. i 12, Odluka Gradskog veća doneta na sednici 7. avgusta 1918. godine, u vezi sa dopisom

dr Barte o potrebi da se u gradu osnuje porodilište.22 IASu, F. 2, I-82/1918, fol. 15 Dopis gradskom veću dr Antala Barte, glavnog gradskog lekara i vršioca dužnosti direktora

Saveza Štefania, poslat 17. maja 1919. godine. 23 Tatjana Petković, Osnivanje Besplatne državne ambulante u Subotici, u: Vek naučnih pregnuća. Sto godina od prvog

naučnog sastanka lekara i prirodoslovaca u Subotici 1899−1999, Subotica 2000, str. 115−139.

pomažu stanovništvu baš u najtežim trenucima, a uperspektivi Subotica bi mogla imati višu školu za ba-bice. Trenutno se u Bezeredi-kući privremeno nalaziškola pod upravom kaluđerica samostana Naša Gospa,jer se u njihovoj školskoj zgradi na Trgu Sečenji smestilavojna bolnica. Nada se da će se vojna bolnica iseliti iz tezgrade, pa će se u Bezeredi-kući moći osnovati porodi-lište i škola za babice.Uz dopis dr Barta je priložio i pred-račun troškova za opremanje porodilišta.19

Gradsko veće na sednici 7. avgusta 1918. godineusvaja odluku da se u gradu osnuje porodilište i donosiodluku da se pošalje molba ministarstvu unutrašnjihposlova, da se gradu dodeli 95000 kruna za potrebe opre-manja porodilišta:

„Poštovani ministre unutrašnjih poslova!Sa velikim bolom gledamo ogromne žrtve koje je naš

narod podneo u ovom ratu, koji traje već petu godinu.Prema našim skromnim mogućnostima trudimo se damakar delimično ublažimo ove žrtve, koje već dovode upitanje opstanak i budućnost naše nacije.

Skupština slobodnog kraljevskog grada Subotice je nasvojoj vanrednoj sednici 14. jula 1918. godine pod bro-jem 148/1918. donela odluku o osnivanju novih zdrav-stvenih ustanova. U Subotici je osnovan ogranak SavezaŠtefania i počela je sa radom njena dečja ambulanta. Uambulanti radi jedan lekar, a deca se besplatno leče. Ciljnam je da u okviru Zemaljskog saveza Štefania osnujemoi jedno porodilište, gde bi se primale sve trudnice i bila biim osigurana sva potrebna nega i stručna lekarska pomoć.Pored toga bila bi im osigurana i novčana sredstva, svedok se porodilja potpuno ne bi oporavila i bila sposobnada se sama brine o svom detetu. U okviru ove ustanovebili bi organizovani i kursevi za obuku babica.

Gradsko veće je donelo odluku da se za potrebe po-rodilišta preda zgrada u vlasništvu grada, tzv. Bezeredi-kuća, uz uslov da vojna bolnica napusti zgradu škole naTrgu Sečenji. U vezi ove molbe već je poslat dopis vojnojkomandi grada Subotice, a konačnu odluku bi trebaladoneti Komanda carsko-kraljevske vojske u Budimpešti.

Za potrebe ovog uzvišenog cilja molimo Vas da vašeministarstvo dodeli 95000 kruna novčane pomoći za

opremanje ovog porodilišta. U prilogu šaljemo predračuntroškova.

S dubokim poštovanjem,Gradonačelnik“20

Gradsko veće donosi odluku da se Bezeredi-kućadodeli Savezu Štefania, uz uslov da vojna bolnica napustiškolsku zgradu na Trgu Sečenji, pa se škola kaluđericasamostana Naša Gospa može iseliti iz Bezeredi-kuće.21

Epilog

Rad ovog udruženja, kao i svih ostalih ustanova uratnom i međuratnom periodu, bio je težak uz mnogepoteškoće, najviše finansijske. Samo godinu dana nakonpočetka rada, ozbiljni finansijski problemi počinju da sestvaraju. Dr Barta obaveštava gradsko veće da se imovinaSaveza Štefania nalazi na računima u Mađarskoj opštojkreditnoj banci a po odluci vlade u Beogradu, banci jezabranjeno izdavanje gotovine sa računa. Bez finan-sijskih sredstava Savez Štefania nije u mogućnosti danastavi svoju delatnost, a ona je vrlo značajna zdrav-stvena institucija i ima vrlo važnu ulogu kad je reč o brizinovorođene dece. Moli gradsko veće da mu hitno dodeli5000 kruna za potrebe dečje ambulante, s tim da će tajnovac biti vraćen, čim njeni računi budu odblokirani.Predlaže i drugu mogućnost, da veće donese odluku dagrad preuzima ambulantu u svoje vlasništvo, pošto i ona-ko ova ustanova radi prvenstveno zahvaljujući dona-cijama iz gradske kase.22 Takođe se zbog finansijskih po-teškoća nikad nisu ostvarili planovi Saveza za otvaranjeporodilišta. U tzv. Bezeredi-kući gde je trebalo biti poro-dilište, otvorena je 1921. godine Besplatna državnaambulanta za lečenje siromašnih koji boluju od gru-dobolje i veneričnih bolesti a imaju sirotinjsko uverenjekao i onih koje Gradska uprava uputi na lečenje.23

Opšti uslovi u kojima se tada radilo nisu bili laki,posleratno siromaštvo ogromno, a manjak svih sredstavaosetan. U takvim prilikama, nije čudo što je budućnost iopstanak ovakvih humanitarnih udruženja bio neiz-vestan. Svakako, svaki dobročinski rad i čin pomoći netreba da bude zaboravljen i uvek treba da je cenjen.

ex pannonia Iz arhivske građe / Levéltári anyag / From Archival material

58

Összefoglaló

ASzabadkaiStefániaSzövetségműködésénekkezdeteSzabadkán–ASZTLlevéltáriirataialapján

(A magyar részeket Halász Tibor fordította le.)

Summary

TheestablishmentofAssociationStefaniainSubotica–fromarchivalmaterialintheHistoricalArchivesofSubotica

(Translation from Hungarian by Tibor Halas)

Minden háború után a szociálpolitika legaktuáli-sabb kérdése a sok szempontból legveszéllyezte-tebbek a terhesek és az újszülöttek.

A háborús évek után Szabadkát a hiányok, aszegénység, fertőző betegségek , és általában vévea tisztatság hiányának kérdése is jellemezte. Ebbena helyzetben dr. Barta Antal a város főorvosának az

az ötlete támadt, hogy miért nem Hozhatnák meg aBudapesti Stefánia Szövetség kirendeltségét.

Ez a terhes gondozással foglalkozott, szüléselőtti asszonyokkal, az újszülöttekkel, és csecse-mőkkel.

Céljuk az volt, hogy biztonságosan szüljenek és,hogy óvják az anyákat és újszülötteiket.

The most current issues after a war are the onesconcerning the most threatened social categoryamong which are pregnant women and newbornbabies. During the between two World Wars period,Subotica was stricken by poverty, infectious dis-eases, general bad hygiene. These were the condi-

tions under which the branch of the humanitarianassociation Stefania from Budapest was establishedin Subotica on the proposal of Dr Antal Barta. Thisassociation helped pregnant women, new mothersand newborns and their goal was enabling safedelivery and medical care for mothers and children.


59

Összefoglaló: A második évtizedben is dr. BarthaAntal vezetésével végzi a mentőszolgálat ügyes-bajosdolgait. Tovább is megvan a nagyfokú közösség a köz-ponti mentőszolgálattal, Budapesttel - úgyhogy fölszapo-rodnak a mentő témájú előadások, a háború okoztaügyes-bajos közös ügyek... Az elszegényedés továbbra istart, úgyhogy előbb-utóbb ott kell hagyni az ÖTT-et(Önkéntes Tűzoltó Testület) és más megoldást találni.

Kulcsszavak: Dr. Bartha Antal, mentőszolgálat, Sza-badka, tűzoltók, I. világháború, elszegényedés.

A szabadkai mentőszolgálat 1907-ben „lépett be” amásodik évtizedébe és sikerekben gazdag volt, a későbbisikertelenség első jelei azonban lassan már derengenikezdtek. Dr. Bartha Antal, a szolgálat megalapítója márészlelte a változást a tárgyalt időszak közepétől és riadótfújt, amit a városi vezetők figyelmen kívül hagytak.

1907-ben a második évtizedébe lépő, felszerelésébenmind gazdagabb szolgálat munkájára már rányomtabélyegét az elkövetkező években jelentkező gondok elő-

revetített árnyéka. A bevetések és szolgáltatások számá-nak meredek növekedése, az alacsony fizetések, a költöz-ködések, majd végül a világháborús évek az országvál-tással a végén oda vezettek, hogy új szervezési formátkellett keresni az akkor már nélkülözhetetlen szolgálat-nak.

A város által biztosított silány mentős fizetések már anagyközönség érdeklődését is felkeltették. A helyi újsá-

ex pannonia Istorija zdravstva / Egészségügy-történet / History of Health Service

60

Dr. Csúszó Dezső

Második évtized aszabadkaimentőszolgálaton(A második évtized: 1907 – 1918)

Dr. Bartha Antal (1860 - 1935). A kép a szabadkaiMentőszolgát tulajdona

A budapestiek levele - 1905

gokban a tízezredik bevetésről megjelent cikkekbenrendre megemlítik a mentők mind nyilvánosabb elége-detlenségét is. A 10.000-dik mentés1 címen a következő-ket írja az újság: „Derék mentőink, akikkel oly mostohánbánik el a város, mert becsületesen, nyomorogva teljesí-tik kötelességeiket, tegnap teljesítették a 10.000. mentést.Grcski Bogdan, szerb legény volt az a szerencsétlen10.000-dik, akinek a humanizmus derék szolgái a segélytnyújtották. Grcskit duhaj pajtásai a Lozán-féle korcsma-körül a bal lapockáján megszúrták, a fejét meg beverték.Milyen régen kérik ezek a derék,igénytelen, éjjel-nappalkötelességetvégző emberek, hogy legalább nyugdíjatadjanak nekik. Megtehetnék a városi háztartás egyensú-lyának megzavarása nélkül, de hát szegény ember sorsáta nem szegények a boldog Istenre bízzák. Hej, pedig azIsten nem csak a kötelességüket teljesítő szegények-re, hanem a szívnélkül számító gazdagokra is gondolám.”

Az 1908-as év második felében ki kellett költözniük alebontásra kerülő városháza helyiségeiből, ám a városvezetősége nem talált megfelelő, huzamosabb időn áthasználható épületet a szabadkai Önkéntes TűzoltóTestület (ÖTT), illetve a Mentőosztály részére. Ideigle-nes megoldásként átköltöztekegy szomszédos házba, azún. Márkus-félébe a korabeli Teleki téren (a mai JovanNenad cár tere).Ebben, a város tulajdonában lévő házbansem maradhattak azonban sokáig, mert az új városházaépítésével egy időben végzett központi térrendezésben ezis lebontásra volt ítélve. Legalább egy évig azonban a

városközpontban maradtak, de feltehetően két részreosztva, mert egy helyiséget a Csokonai téren levő épület-ben (a mai Zenede helyén) még 1909 márciusában ishasználtak – itt tartották a hathetes mentőtanfolyamot.

Habár csak 1910 júniusában kellett elhagyniuk a Már-kus-féle házat, már 1909. november 27-én a Tanácshozfordult a testület parancsnoka: „Tekintetes városi Tanács!Hivatalosan nyert értesülésünk szerint 1910 június hó15-én, a Teleki téren birtokolt laktanya helyiségeinkből kikell költözni. Miután testületünk 22 évi fennállása alattmindég a várostól ingyen kapott laktanya részére istálló,és szertár részére megfelelő helyiségeket, azon tisztelet-teljes kéréssel fordulunk a tek. Tanácshoz, hogy ezenemberbaráti egyesületünknek a jövőben is természetbenhajlékot adni, – illetve a már mintegy szerzett jogunkattovábbra is csorbíthatatlanul fentartani sziveskedjék.Tekintve, hogy a közönség által évente 1500–1600 eset-ben igénybe vett mentőszolgálatunk oly központi elhelye-zést kiván, hogy azzal külső, meszebb fekvő városrészbe,– nem a magunk, hanem gyors segély nyujtást igénylő,szenvedő embertársaink szempontjából, – nem mehetünk.A Parncsnokság azon kérelemmel járul a tek. Tanács elé,a mennyiben a városnak magának megfelelő e célraalkalmas helyisége a központban nem lenne, ugy részünk-re illy helyiséget bérlet utján biztositani sziveskedjék. Amagunk részéről a Jókai (az előbbiekben a Raktár – amai Jovan Zmaj – utca) és Fűzfás utcák (a mai Lazar cárutca) sarkán álló Vermes-féle gabonaraktár helyiségeittartanánk e célra legalkalmassabbnak. Egyrészt mivel aközponttól nem esik távol, a mentőszolgálatra megfelelő,– másrészt mivel az önkéntes tüzoltóság is ezzel a városészaki felére helyeztetik, – mig a hivatásos tüzoltóság adéli felében van, város tüzbiztonságára is czélszerű. Ebérlet 1000–1200 koronával eszközölhető lenne, – termé-szetesen a helyiségek némi átalakitást és javitást igényel-nének. De parancsnokságunk több bérlet iránt is tudako-zódott. Igy 1. Báics Gergely féle ház /:Bezerédy Istvánháza (a mai ATD – tüdőgondozó – épülete a Harambašićutca kezdetén) mellett:/ minden átalakitás nélkül 3000korona. 2. Birkáss Lajos féle ház /:VI kőr, Vukovics u. 34sz:/ hol a magtár könnyen átalakitható szertárnak, meg-felelő istállók vannak 2000 korona (a Birkáss IstvánRica-féle szülői ház a mai József Attilla utca 6 alatt). 3.ifj. Birkáss Lajos féle ház /:VI kőr, Petőfy u. 86 sz.:/ 1800korona (a korábbiakban ifj. Birkáss Lajos apósának, dr.Schnier Györgynek a háza a Petőfi utca sarkán, a Népkörmai épülete mellett). 4. Andrássi Kálmán féle ház /:VI kőrIstván u.:/ a hol szertárt és istállót kellene épiteni1000korona (a mai Ž. Zrenjanin utcában). Mindezeket egybe-vetve kérjük a tek. Tanácsot, hogy részünkre helyiségetbiztositani és annak a tüzoltó és mentő szolgálatra valóalkalmassá tételét is eszközöltetni kegyeskedjék SzabadosBéla szolg.vez. s. tiszt. Vermes Béla parancsnok”2

A levél keltezését követő harmadik napon, november30-án megszületett a tárgyban a tanácsi döntés. A határo-zat indoklása: „Tekintettel arra, hogy a szabadkai Ön-kéntes és Mentő egyesületa fenállása óta a város közön-

Istorija zdravstva / Egészségügy-történet / History of Health Service ex pannonia

61

1 Bácskai Napló, 1907. október 27.2 SzTL, F. 2, XV 499/1909.

Felhívás az értekezlet látogatására - 1905

ségétől segély képen mindég ingyen helyiséget kapott ésaz u.n. Márkus-féle házban kap még ez idő szerint is,melyet azonbanaz uj városháza épitése folytán beállandólerombolás és térrendezés következtében elhagyni lesszkéntelen. Tekintettel továbbá arra, hogy a város közönsé-gének ez idő szerint nincs oly alkalmas helyisége ahol azönkéntes tüzoltó és mentő egyesületet megfelelő módonelhelyezhetné, elhatározza a törvényhatósági bizottsághogy a most nevezett egyesületnek a tüzoltás de különö-sen a mentési szolgálat terén kifejtett oda adó és buzgótevékenységének elismeréséül, – addig is a mig a városközönsége megfelelő helyiségekről maga nem gondos-kodhatik, – az eddig természetben adott helyiség megvál-tása czimén 1910 évi május hó 1 napjától kezdve negyed-évenként előre fizetendő 1200 kor. szóval Egyezerkettő-száz korona segélyt szavaz meg az előre nem láthatókszámlájánál azon kikötéssel, hogy ennek ellenében meg-felelő, de különösen a mentési szolgálat teljesítésérealkalmas helyiségekről gondoskodni az egyesület leendőkötelessége. Egyben utasitja a közgyülés a városi taná-csot, miszerint ezen összeget az 1911-es jövő évi költség-vetésbe szabályszerüleg vegye fel s annak fedezetérőljövőben költségvetésileg gondoskodjék.”

Amint a fentiekből látható, 1910 tavaszán újabb köl-tözködés várt a szolgálatra. A jelzett forrásmunkában dr.Tóth Béla azt írja, hogy az Önkéntes Tűzoltó Testület amentőkkel együtt a Petőfi utca végén levő katonai épület-be, a korabeli utászlaktanyába – Petőfi Sándor utca 25.alá, a Komval közvállalat mai épületébe – költözött.3 Ezazonban megkérdőjelezhető, mert a további években(1912–1918) a posta szabadkai kirendeltségében vezetettelőfizetési jegyzéken, a város által fizetett telefonszámlákközött található mentőtelefon helyét rendre a Jókai utcá-ba lokalizálják.4

A november 27-i folyamodványban felsorolt lehető-ségek közül, feltehetőleg a Fűzfás és a Jókai utcák talál-kozásánál levő Vermes-féle raktárépület, a korábbi

krumplipiac közvetlen szomszédságában volt néhányévig a mentők további szálláshelye.5 Erre utal a későbbiévek működési költségvetéseibe beépített bérleti díjnagysága (1200 korona),valamint az említett postajegy-zék. Az egyik esetleírás is a fentieket támasztja alá: „Le-esett a háztetőről. A régi krumpli-piacra néző Krammer-féle földszintes ház teteje javitásra szorult, aminek kijavi-tása egy családi tanácskozás közben el is határoztatott. Ahatározatot Tumbász Loketics Péter 26 éves ácssegédnekkellett volna végrehajtani, aki már kora reggel kellőkomolysággal serénykedett is a háztetőn. A végrehajtásimunkálatok igen szépen haladtak s rohamosan közeled-tek a végfelé, amelytől magát Tumbászt is ma délelőttcsak egy paraszthajszál választotta el, amidőn leesett aháztetőről. De nem azért hivnak valakit Tumbásznak,hogy még valami komolyabbbaja is történjék… igy lett ami emberünknél, akinek a szerencsés esés csupán az ujja-it sértette meg. A szomszédságban levő mentők kötöztékbe sérüléseit és hazaszállitották, ahonnan ismét eljöttvigan foltozgatni, ujitgatni a sok eséstől tönkrement ház-tetőket.”6

Mindenesetre az ÖTE 1915-ben ebben az épület-együttesben működött, mert a telken kocsiszínt akartaképíteni (valószínűleg a mentőkocsik részére), melynekkapui az utcára nyíltak volna. Váczy István építész, 1915januárjában a következő kérelemlevéllel fordult a Ta-nácshoz a tűzoltósági parancsnokság nevében: „Tekinte-tes Tanács Alulírott tisztelettel kérem a TekintetesTanácsot, hogy Eötvös és Fűzfás utcák sarkánlevő 5332hsz. alatti telkünkön a csatolt terv szerinti négyállású ko-csiszín építéséhez hozzájárulni és az építkezéshez a hely-hatósági építési engedélyt megadni méltóztassék Sza-badka, 1915. évi jan. 7.-én. Kiváló tisztelettel ASzabadkai Önkéntes Tüzoltó Egylet nevében Váczy Istvánokl. építész.”7

A Tanács, a mérnöki és az építészeti hivatalának véle-ményezését követően elvetette a tűzoltóság kérelmét.Részlet az 1915. március 6-án tartott ülésen hozott hatá-rozat indoklásából: „A városi tanács a kérelmet elutasít-ja, mert: A tervezett építkezés szabályrendeletbe ütkö-zik.– A kérdéses telek ugyanis az I. építési kerületbe tar-tozik, hol az utcai fronton csakis emeletes ház építéseengedélyezhető, viszont fészer az utcára nem helyezhető.A mellett az építkezés az újonnan nyitandó sugárút foly-tán kisajátítandó telekrészre építtetnék, s részben város-területre is, amennyiben a telken végig folyó és bebolto-zott árok meder a város tulajdonát-képezi.”

Az Önkéntes Tűzoltó Testület megalakulásának(1888) huszadik évfordulóján tartott ünnepségen mégnem beszéltek tragikus hangon a pénzügyi gondokról.Vermes Béla néhány hónappal később még így emlékez-tette a Tanácsot: „A mult évben, testületünk fennállásá-


62

3 Društvo Lekara Vojvodine – Podružnica Subotica,40 godina rada lekarskog društva u Subotici, Subotica 1985.4 A Kimutatás a Szabadka szab. kir. város tanácsa részére felszerelt távbeszélő állomásokról, illetve az előfizetési díjakról meg-

nevezéssel vezetett okiratokban a 127-es számú távbeszélő állomás volt a Jókai utcában lévő mentőké, akiknek 60 korona volt azévi előfizetési díja (SzTL, F. 2, XII 52/1912).

5 Ez a ház – gabonaraktár – a mai Minerva épületének keleti oldalán állt és a Fűzfás utca nyugati oldalán levő telkekig terjedt,tehát gyakorlatilag egészében lezárta a későbbiekben megnyílt sugárút déli kezdetét. Szabadka közismert helytörténésze, IványiIstván szerint ez a telek 1892-ben is Vermes Lajos tulajdonában volt.

6 Bácskai Napló, 1912. október 18.7 SzTL, F. 2, III 1/1915.

Az I. világháború előtt - a város központja

nak 20-ik éve alkalmából tartott jubiláris ünnepélyünkönvárosunk feje, Dr. Bíró Károly kir. tanácsos, polgármes-ter Úr (1902 és 1918 között volt a város polgármestere)és a kíséretében volt tanácstagok a legnagyobb elisme-réssel emlékeztek meg azon szolgálatokról, a melyekettestületünk eddigi fennállása alatt a város közönségénektett; mint oly intézményről emlékeztek meg egyesületünk-ről, a melyet a város közönsége ma már nem nélkülöz-het.” Az anyagi gondokról azonban már nem lehetetthallgatni. Az 1908-as évet jelentős költségvetési hiánnyalzárta a tűzoltótestület és a városban szinte már a feloszla-tásáról kezdtek suttogni, majd hangosan vitázni. VermesBéla parancsnok az 1908-as évi zárszámadás benyújtása-kor (1909. április 1.) egy kísérőlevelet is átadott a városiiktatóban, amelyben vázolta a hiány okait. A levélbentöbbek mellett a mentőosztály növekvő kiadásait is tag-lalta: „Minthogy a mentési esetek száma azutóbbi évek-ben annyira megszaporodott, hogy lóállományunkat 4párra kellett kiegészítenünk, kérjük, hogy a város közön-sége által 7 ló részére megszavazott széna illetményünkoly mennyiségre egészíttessék ki, hogy az 8 ló részére ele-gendő legyen.”8

1909-ig a város rendre kifizette a szolgálatban elhasz-nált fogyóeszközöket (gyógy- és kötszerek), fertőtlenítő-szereket, a felszerelés és helyiségek karbantartásánakköltségeit, de a továbbiakban, Vermes Béla sugallatáraváltoztatni akart a pénzelési rendszeren. Erre utal a köz-gyűléshez 1909 júniusában beterjesztett tanácsi javaslategyik tétele is, amelyben a fentiekben felsoroltak kifize-tését ajánlották, azzal, hogy az új költségvetésben márnem szerepelhetnek egyes, addigi tételek: „Utasítja to-

vábbá a törvényhatósági bizottság a városi Tanácsotarra, miszerint a folyó évi költségvetésben a mentő egye-sület részére kötszerek és gyógyszerekre felvett és meg-szavazott 1000 kor. segélyt, a világításra felvett és ezen-nel 400 koronában megállapított költséget, a felszerelvé-nyek javítására felvett 400 korona összeget a közvetlenülkérvényező egyesület parancsnokságának utalja ki, melyintézkedés után jövőre az egyesület maga lesz köteles asaját költségén beszerezni a szükséges fertőtlenítő, gyógyés kötszereket, a saját költségén lesz köteles összes felsze-relvényeit javíttatni és helyiségeit világíttatni.” A négymentő fizetése és a mentőőrparancsnok pótdíja, valaminta mentők által használt egy pár fogatnak a fenntartása(istállószolgák és kocsisok fizetése, lovak élelmezése) atovábbiakban is az ÖTT a város által elfogadott költség-vetését terhelte, ahogyan a legénység ruházatának a biz-tosítása és a közös helyiségek fűtésének költségei is.

A fentiek szellemében elkészített 1910-es, jelentősenmegnövelt költségvetés, melyet a Belügyminisztérium isjóváhagyott, csupán néhány évre oldotta meg a mentő-szolgálat zavartalan működését. Az 1912-es, nagyfokúdrágulási hullámok pl. újra hiányt okoztak a költségve-tésben, amelynek következtében már nem jutott pénz amentők fizetésének az általános drágulás mértékéhezvaló felzárkóztatására.

Az állandó jellegű pénzhiánnyal küszködő szolgálattárcáját, különböző módon próbálgatta feltölteni a veze-tőség. Részben számítottak a polgárok jóindulatára is,illetve a tőlük begyűjthető önkéntes adományokra. Szemelőtt tartva, hogy a polgárság zöme elégedett a munká-jukkal, amit a helyi sajtó is szinte naponta hangoztatott,1909 őszén elhatározták, hogy az év végén mentőnapot-szerveznek. A rendezvénynek azonban nem a szórako-zás, a játékos bemutatkozás volt a célja, mint napjaink-ban, hanem kizárólag az önkéntes adományozás serken-tése. A Szilveszter napjára tervezett manifesztációt azújságok már néhány hónappal előbb beharangozták, így aBácsmegyei Napló is már az október 17-i számábanközölte A mentők napja című cikket: „A mentők isme-retes jelszava:„Mindnyájunkat érhet baleset” sehol semigazolódik be oly fényesen mint Szabadkán. A bicskásvárosban rendkivül könyen érheti a gyanutlan embert aza baleset, hogy leszurják vagy legalább is eret vágnakrajta. Derék mentőink nap-nap mellett emberfeletti mun-kát végeznek és mindenki előtt ismeretes, hogy a humánintézmény mily kifogástalanul működik. A szerencsétle-nül járt embertársaink fájdalmait már az enyhiti, ha tud-ják, hogy gyros segélyben részesülnek. Az év utolsó nap-ját a mentőegyesület már előre lefoglalja magának, hogyezen a napon a közönségtől kérje a tartozását, amelyet afontos szolgálataiért joggalmegkövetelhet. A mentő napintéző bizottsága számos szabadkai urihölgyet fölkérarra, hogy Szylveszter napján gyüjtést rendezzenek amentők javára. A jótékony célú gyüjtés utján előrelátha-tólag megérdemelt jutalomban részesülnek mentőink.”Amint az újév első napjaiban beszámoltak az újságírók, amentőnap abból állt, hogy a városszerte rendezett szil-


63

Vácy István építészmérnök munkája

8 Már akkor is gond volt, hogy a város időnként elrendelte az amúgy is túlterhelt mentőfogatok célszerűtlen igénybevételét –pl. a tanácsnokok terepi fuvaroztatása. Vermes Béla a levelében erre is felhívja a figyelmet és kéri, hogy a továbbiakban a mentőés tűzoltó fogatokat kizárólag a rendeltetésüknek megfelelően használják.

veszteri ünnepségeken (Nemzeti Kaszinó, Loyd-estély)rendre megjelentek az önkéntes gyűjtők, de számos szó-rakozóhelyen (Bárány Szálló) gyűjtőperselyt is elhelyez-tek a mentők. Nem tudni, hogy mennyi pénzre számítot-tak, de a begyűlt 309 koronát a mentőparancsnok illedel-mesen megköszönte az újságokban.

Nincs tudomásunk róla, hogy a további években meg-szervezték volna a szilveszteri mentőnapot – bizonyosazonban, hogy minden lehetőséget kihasználtak a zavar-talan működéshez szükséges pénz megszerzéséhez. Egyújsághirdetés utáni „hőbörgés”.„A mentők hirdetése. Amentők közhirré teszik, hogy a mult évben összegyülem-lett trágyát vasárnap 11 órakor adják el a mentők helyi-ségében nyilvános árverésen. Hiszen jólvan, adják eldrágán, de mért épen vasárnap árvereznek?”9

Érdemes elemezni egy 1912-ben kitöltött kérdőívadatait, melyekből korrekt képet formálhatunk arról,hogy ezekben az években mennyibe is került a városnaka mentőszolgálat fenntartása. A nyíregyháziak kéréséreMilassin Andor, a városi tűzoltók parancsnoka 1912.november 5-én kitöltött egy kérdőívet a mentőosztályról(szervezés, alapszabály, káderek, pénzelés stb.). A felve-tett kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy a szabad-kai mentőosztály az önkéntes tűzoltóság kereteiben szer-veződik. A tűzoltók közül 4-en mentőként vannak alkal-mazásban és a város fizeti őket (60 korona havonként),azonban a mentésben a további 40 tűzoltó is részt vesz,akik mentőszolgálati kiképzésbenis részesültek – azutóbbiak közül 3–4 van beosztva egy váltásba (naponta).A mentők kiképzését dr. Bartha Antal tiszti főorvos végziévi 400 korona különdíjért. A 9420 koronát érő felszere-léssel, 1000 koronát érő gyógy- és kötszerraktárral ren-delkező mentőket kizárólag az elsősegélynyújtást igény-lő esetekhez riasztják, de a hulla- és betegszállításra iskötelezhetőek. Mindezt több kocsival és két pár lóvalvégzi a szolgálat. Megalakulásuk első évében négy hónapalatt csak 27 alkalommal kerültek bevetésre, azóta azon-ban gyökeresen változott a helyzet: 1911 folyamán már1186 alkalommal intézkedtek. A kérdőív egyik kérdése aszolgáltatások megfizettetésére vonatkozott – a válaszszerint kizárólag a betegszállítást fizettették meg (6 koro-na), de azt is csak abban az esetben, ha a vasútállomásróla kórházba, illetve a kórházból a vasútállomásra kellettszállítani a beteget (a kórházból más településekre – mástelepülésekről a kórházba).

A mentőosztály évi „üzemeltetése” a kérdőivet kitöl-tő parancsnok szerint 8526 koronába került 1911-ben,amely összeget évente beépítettek a város költségvetésé-be. Összehasonlításul, ugyanekkor a tűzoltóintézményévi fenntartása 61000 koronába került a városnak.10 Hanem volt más jövedelmi forrása a polgárnak (mentőnek),a hatvan koronás havi fizetésből csak szűkösen tellettcsaládfenntartásra. Az állandó fizetésemelési kérelmek-kel egyetértett a testület parancsnoka – ezt tükrözi az1912 novemberében a Tanácshoz benyújtott folyamodvá-nya is: „Tekintetes Tanács! A szabadkai önkéntes tűzoltóés mentő Parancsnokságának határozata alapján azonkérelemmel járulok a tekintetes Tanács elé, hogy az egye-sület 4 hivatásos mentőjét a városi tűzoltóság őrparancs-noki rangsorába beosztva számukra azok javadalmazásátmegállapitani és azt 1912 évi január hó 1-től visszame-nőleg folyósítani kegyeskedjék. A hivatásos mentők a fer-tőtlenitésért eddig a várostól havi 60 korona dijazástkaptak. Ez a mai drága élet viszonyok között a megélhe-tésre elégtelen; de mostani viszonyok között a szaktudásnélküli közönséges napszámos is megkeres naponta mini-málisan 3 koronát. – Ha figyelembe vesszük hogy mentő-ink napról napra fokozottabban vannak igénybe véve, évi1500–1600 mentési esetnél, 7–800 fertőtlenítésnél,60–70 tűzesetnél, 2–300 szinházi és más ügyeleti szolgá-latnál működnek közre; hogy csak minden 4-ik nap éjjel-re jutnak családjuk körébe, és az állandó, éjjel nappali


64

9 Bácskai Napló, 1912. január 6.10 SzTL, F. 2, I 221/912.

A tanács megkeresése - 1912

készenlét és segélynyujtás oly fárasztó és kimerítő, hogyaz eddigi 60 korona dotátióval munkájuk megfizetve nin-csen; Emberbaráti kötelességet teljesit akkor a tekintetesTanács a mikor a 4 hivatásos mentő fizetését felemelve,nekik a megélhetést és becsülettel és szaktudással végzettmunkájuk ellenértékét, a fenti irányba kért felemelésselméltányolja. – Kérelmünk ismétlése mellett a Parancs-nokság megbizásából: Szabados Béla szolgálat vezető stiszt [aláírás] Vermes Béla parancsnok, Szabadkán, 1912évi junius hó”11

A folyamodványban felvetett tények (angazsáltság,szaktudás) nem hatották meg a városvezetőségét, és azoktóber 12-én meghozott, 20198/1912-es számú tanácsihatározattal elutasították a kérelmet. Az indoklásban töb-bek mellett közlik, hogy „...a Városi hivatásos tűzoltóőrparancsnok évi fizetése 800 kor., természetbeni lakás,40 kor. évi csizmapénz; természetbeni ruhaátalány, 8köb. m. tűzifa. Ezzel szemben a mentők is megkeresnekhavi 60 koronát, évi 720-at, ami alig kevesebb az őrpa-rancsnoki fizetéstől....” Nem adtak azonban magyarázatotarra, hogy az ingyen lakás, az évi tüzelőfa és a ruházatikiegészítő pénz milyen mértékben tehermentesítette azőrparancsnok családi költségvetését.

1913 folyamán sem javult a mentők anyagi helyzete,habár a parancsnok saját felelősségére 10 koronával meg-emelte a fizetésüket. Május folyamán újabb kérelemmelfordult Vermes Béla a Tanácshoz: „Tekintetes Tanács!Miután a nagy drágaság és nehéz megélhetési viszonyokfolytán fizetéses mentőink díjazását, már a mult évbenhavi 10 koronával kénytelenek voltunk felemelni, ami a 4mentőévi fizetésénél 400 korona kiadási többletet jelent,s éppen ennek következtében 1912 évi zárszámadásunk ismintegy 400 korona hiányt mutat, azon tiszteletteljeskéréssel fordulunk a tekintetes Tanács elé, hogy évisegély díjunkat 500 koronával felemelni, s azt a folyóévre is már folyositani sziveskedjék, jövőben pedig ezenfelemelt segélydíjat, mint az eddigi segélyt is, január 1.ével előre, kiutalni sziveskedjék. Egyben a mult évi hiá-nyunk fedezésére, 400 korona rendkivüli segélyt kiutalnikegyeskedjék. Szabadka 1913 évi április hó 27-én. – Aszabadkai önkéntes testület és mentő osztálya parancs-noksága nevében Szabados Béla, szolgálatvezető tiszt[aláírás] Vermes Béla, parancsnok”12

A kérvényezett, közel húsz százalékos fizetésemeléstaz 1913. május 29-én tartott ülésén fogadta el a közgyű-lés (a Belügyminisztérium novemberben hagyta jóvá). Aközgyűlési határozat indoklása: „Miután a szabadkaiönkéntes tüzoltó- és mentőegyesület a legutóbbi évizár-számadása szerint is az általános drágaság következté-ben nagy mértékben emelkedő kiadásait jövedelmébőlfedezni nem volt képes, a th. bizottság azon indokból,hogy ezen humanus célokat szolgáló egyesület a városközönsége érdekében kifejtett áldásos működését tovább-ra is folytathassa, – elhatározza, – hogy az egyesületnégy mentőjének fizetésére eddig adott évi 2880 kor.segélyt f. 1913.évi január hó 1. től kezdődőleg a továbbiintézkedésig évi 500 kor. azaz ötszáz koronával feleme-

li.” A város költségvetésének terhére esedékes nyugdí-jaztatásról a városatyák továbbra sem tárgyaltak, de ahelyi lapokban még december folyamán is téma volt amentők anyagi helyzete. A Bácskai Napló13 a következő-ket írja: „A szabadkai kulturmunka igazi robotosai azannyiszor emlegetett és annyiszor igénybe vett mentők.Éjjel-nappal talpon vannak, hogy a nagy emberbarátikötelességnek, a szerencsétlenség és baleset folytán elő-álló segélynyujtás szükségességének a gyakorlatban isérvényt szerezzenek. Mindezért a munkáért 60, mond hat-van korona jár nekik havonta. Ezen összeg annál égbeki-áltóbban jellemzi a mi kulturtalanságunkat, mert hiszensem a város, sem pedig a nagy társadalom nem akar


65

11 SzTL, F. 2, XII 512/1912.12 SzTL, F. 2, XV 499/1909.13 Bácskai Napló, 1913. december 12.

A parancsnoksághoz intézett folyamadvány

tudni, nem akar gondoskodni „javadalmazásuk”emelésé-ről. A város az önkéntes tüzoltó egyesületre háritja rá asaját kötelességét. A közönség pedig, amely holmi apró-cseprő dolgokkal is molesztálja, sajnálja a filléreit akoronáit a mentők automobiljától. Hogy mindezek utánmégis fennáll az intézmény, az csakis az ÖnkéntesTüzoltó Testületnek köszönhető, amely fuvarmunkájávalfedezi annak egy részét, amire égető szüksége volna.Ezeknek a szomoru igazságoknak a mentők mult havijelentésének a kézhez vétele adja meg azaktualitást. Ezt aderék testületet a mult hónapban összesen 106 esetbenvették igényben. A folyó esztendő 11 hónapja alatt össze-sen 1062 esetnél asszisztáltak s ezen szám hozzáadásávalfennállásuk óta (1896. szeptember hó 12.) 16012 esetnélmüködtek közre.”

A napi 3–5 eset időnként csak a sérültek ellátásbólállott, ilyen volt 1912-ben egy októberi vasárnap is,amelyről a Bácskai Napló14 az alábbi cikkben számoltbe: „Véres vasárnap Ujra kezdödnek a bicskázásokIlyenkor ősszel, mikor a dologtalanság karcosra csábit,megkezdődik a szomoru vasárnapi krónika bizonyságáulannak, hogy a vasárnapi korcsmaszünetet haladéktalanulbe kellene hozni. Igaz, hogy a biróság a bicskásokatnagyon méltón, most már erősebben bünteti, de ennélhathatósabb óvszer lenne a kocsmaszünet. Tegnap egészcsomó bicskázás történt. Délben, a város forgalmashelyén, a Zombori-uton, a Szarvas vendéglő előtt szur-kálták meg Kasziba Pál 22 éves napszámost és LábadiKároly 23 éves cserépfedőt. Gyanutlanul haladtak, mikorhátulról, orozva támadtak rájuk bicskások és mindkettő-jüket hátukon több helyen megszurkálták. Ezzel nem értvéget a Zombori-uti bicskázás, mert ebből az elsőbőlkifolyólag néhány perccel később Margetics István, 16éves napszámost sebesitették meg sulyosan a bal combon.Az éjszaka sem mult el vérontás nélkül. Ennek első áldo-zata Vas Dániel, 25 éves ácssegéd volt. Ez valamelyikkorcsmában összeveszett egyik részeg kompániával. Avendéglős valószinüleg kitessékelte őket a helyiségeiből,hogy megakadályozza a vérengzést. A veszekedők ki ismentek de a hüvős éjszakai levegő sem csillapitotta leduhajságukat. Egymást keresve a Deák utcában találkoz-tak, ahol azután Vas Dánielnak bicskákkal estek neki éstöbb szurással megsebesitették. A negyedik meglékelt, eza gazemberek mükifejezése, Kompa István volt, akit aKazinczy-utcában szurtak le. Valamennyinek a mentőknyujtottak segélyt. Még egy izben vették igénybe derékmentőinket. Ez már football baleset volt. Az áldozatMaksó Antal, 10 éves IV. elemi osztályos tanuló volt, akifootballozás közben a lábszárcsontját törte el. A mentőka kórházba szállitották.”

Az országos szinten is elismert eredményesség és pél-daértékű szervezettség ellenére, az anyagiak hiánya márérezhető lemaradást eredményezett az országos ranglét-rán. A rangsorolásban a kocsik száma, valamint a mi-lyensége is kritérium volt. Amíg a mostmár sorozatban

megalakuló mentőosztályoknak rendre automobilt vásá-roltak a városok, a szabadkai elöljárók minden továbbiindoklás nélkül elutasították a Magyar BENZ Automobil-gyárnak az 1910-ben a Tanácshoz eljuttatott, ezirányúajánlatát. A december 10-én megtartott tanácsülésen a kö-vetkező határozat született: „Miután a városnak nincsenszándékában a városi mentők részére automobilt beszerez-ni, ezen ajánlatot irattárba tétetni rendeli.”15 Tehát nem isválaszoltak az ajánlattevő részvénytársaságnak.16

Mentségükre megjegyezzük, hogy a jelzett év, 1910tavaszától már folyamatban volt az önkéntes pénzadomá-nyok gyűjtése egy mentőautóra. Tanácsi engedéllyel má-jus óta számos önkéntes járta a várost a célirányos gyűj-tőívekkel, ám a pénz igen vékonyan csordogált a mentőkkasszájába. Hat hónap elteltével panaszkodtak is aBácskai Napló november 24-i számában: „Lassan, ólom-lassusággal gyülik a pénz a mentők automobiljára.Szabadka értelmes közönségének fölösleges magyarázni,hogy micsoda humán célt szolgálnak mentőink és menyi-vel meg volna könnyitve munkájuk, ha automobiljukvolna. Csaknem egy fél éve gyülik a pénz erre a humánuscélra. „Illusztrációként leközöljük két gyűjtőív névanya-gát. Táborszky István és Fierst Etelka önkéntesek, fél évalatt az alábbi polgároktól, illetve intézménytől kértek éskaptak adományt a nemes célra: dr Kiss József 25 K(Korona), Piukovics István 25 K, Baron József 10 K,Hartman József 10 K, dr Halmi Miklós 10 K, dr TörökBéla 10 K, Biró Henrik 20 K, dr Pletikoszics András 5 K,dr Fischer Jákó 10 K, Scheffer Adolf 10 K, OsztrákMagyar Bank 100 K, dr. Krisztóber Gyula 5 K, BachrachN. 5 K, dr Weisz Aladár 10 K, Szabadka vidéki ésKereskedelmi Bank 30 K, Szabadkai Takarékpénztár ésNépbank 40 K, Manojlovics Dusán 10 K, Peics István 10K, Szabadka vidéki Önsegélyező Szövetkezet 10 K,Steiner Éva 1 K, György Mór 5 K, Füredi Jákó 5 K,Geiger Gy. fiai 1 K, dr Lengyel 1 K, dr Popovics 1 K,Moutolion J. 5 K, Krausz M. fiai 1 K, Nagy Ferencz ésKladek Lukács 100 K, Sztipics Márk 2 K, dr BékeffyGyula 10 K, Kalmár Jenő 10 K, dr Klein Adolf 10 K,Spitzer Ignácz 2 K, Kőfaragó és Márványipar RT 20 K,Földes Samu 1 K, Lőwy Testvérek 2 K, Vujkovits Péter 1K, Dulics Márkné 2 K, Dulics Márkné 2 K, ManojlovicsSz. 1 K, Kormányos Simonné 1 K, dr. Dekler Gyula 5 K,Központi Bank és Váltó üzlet 20 K, Szerb Takarékpénztár20 K, Goldgruber és Fia 2 K, Pollák Sándor 2 K, MolnárM. Lukács 2 K, Lányi Béla 5 K, Palócz és Társa 2 K,Laczky Lajos 2 K, Abrasics Mihály 2 K, Csajkás Mihály2 K, Tumbász Lázár 2 K, Kladek István 2 K, CsajkásIstván 1 K, Keiner Vilmos 10 K, Schubert Arnold 20 K,Kunetz Mór 20 K, Kosáripar RT 20 K, Biro Henrik 20 K,Grósz Adolf 5 K, Singer Ernő 5 K,Weinhut A. és Fiai 10K, dr Horváth Mór 10 K és Hercog Miksa Vágújhelyrő20 Koronát küldött.

A hat hónapra tervezett akcióban végül is nem jöttössze a remélt pénzmennyiség – az összeget, szebb idők


66

14 Bácskai Napló, október 15.15 SzTL, F. 2, XXIII 70/1910.16 A Magyar BENZ Automobilgyár Részvénytársaság ajánlatában többek mellett megjegyzik: „Czégünk speziálista

mentő–automobilok gyártása terén és hivatkozunk arra, hogy Manheimben lévő törzsházunk a nagyobb német városokat ellátta ilyautomobillal, amely a legnagyobb kényelemmel és czélszerüen van berendezve” (SzTL, F. 2, XXIII 70/1910).

reményében lekötötték és időnként újrakezdték a gyűj-tést, mint pl. 1914 nyarának elején. A háború éveiben isfolytatták, de még 1918 őszén sem volt elegendő pénz azautó megvásárlására. A korabeli értékviszonyok köny-nyebb megértéséhez két példát említünk – egy nyájbélijuh 20 koronátért kelt el, míg egy egyszerű hegedűért 30koronát fizetett a vásárló.

Pedig a kocsik felújítása már igencsak létszükséglettévált. Az orvosi bevetéseknél használt két, elöregedő ko-csival olyan „balesetek” is megtörténtek, melyek mentőt,mentettet egyaránt veszélyeztettek. A Bácskai Napló17

Vér az aszfalton cím alatt írt a mentők beavatkozásáról,miután megtámadták Szalai Ferenc V. köri lakost – rálőt-tek és késsel is megsebesítették. Részlet a tudósításból:„A támadás a Petőfi-utcán történt ugy déltájban és agyilkos szerszámok előszólitása után a provokálók a nagyzürzavarban sikeresen kereket is oldottak. A földön fekvőáldozathoz azután kihívták a mentőket, akiket ezuttal az abaleset ért,hogy egyik kocsikerekük kiesett. Hja! minden-kit érhet baleset! Az incidens után magukhoz vették aműszereket és gyalog közelítették meg a szerencsétlenségszínhelyét s mire készen voltak az első segélynyujtássalakkora már megérkezett a másik kocsijuk, amely a kór-házba szállította a legény harc sebesültjét.” A korabeliújságírók azonban „sebes vágtatású” mentőkocsikról isírnak – csak remélni merjük, hogy minden gúny nélkülvetették papírra az alábbi cikket: „Maró lugot ivott.Tegnap este nyolc óra tájban a Kazinczy-utcában levőHorváth-féle péküzlet előtt állott meg a sebesvágtatásumentőkocsi. A mentők megérkezése egy csoport kiváncsitvert össze, akik buzgón találgatták, hogy ugyan melyikpéklegénynek származhatott baja. Annál nagyobb lett ameglepetés, amidőn kitudódott, hogy az üzlettulajdonos-nő öngyilkossági kisérlete miatt jelentek meg a men-tők.”18

Az anyagiak hiánya ellenére, ha továbbképzésről voltszó, sohasem garasoskodtak. Így jutott el dr. Bartha Antal1913-ban a város költségén (napidíj, úti- és szállásköltsé-gek) a bécsi, II. Nemzetközi Mentő kongresszusra (azelsőt Párizsban tartották 1900-ban). Ha másért nem is, deaz ízes, zamatos nyelvezetért, fogalmazásért érdemeslejegyezni az ÖTT parancsnokának a Tanácshoz címzettezirányú levelét: „Tekintetes Tanács! A II. ik nemzetközimentő congressus folyó évi szeptember 9–13. ik napjainWienbentartja meg üléseit. Hazafias kötelessége a cse-kély számú magyar mentő egyesületeknek, hogy ezen,minél nagyobb számmal, szakavatott kiküldöttekkel, kép-viselve legyenek. A mentési ügy terén Magyarországeddig vezető szerepet vitt, – s városunk az elsők közöttvolt, a hol „mentő egyesület” alakult, így kettős köteles-ségnek tartjuk, hogy ezen nemzetközi congressuson testü-letünk méltóan képviselve legyen. De betekintve a cong-ressus munka–programjába, a részt vétel oly tanuságos-nak és hasznosnak igérkezik, hogy abból, kiküldöttünktapasztalatai alapján, ügyünk fejlődésére, előre haladá-sára, a tökéletesebbedésére van remény, – a mely vég-

eredményben a város közönségének szolgál a javára.Azért a mai napon megtartott parancsnoksági ülés hatá-rozata alapján, azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk aTekintetes városi Tanács elé, hogy „mentő egyesületünkvezető orvosát Dr. Barta Antalt, testületünk képviseleté-ben, a Wieni II.ik nemzetközi mentő congressusra kikül-deni méltóztassék.”19

Szabadka 1913. március 26-ikánA szabadkai önkéntes tüzoltó és mentő egyesület pa-

rancsnoksági ülése megbizásából: Szabados Béla szolg.vezető segéd tiszt. Vermes Béla Parancsnok”

Az indoklásban megemlített tény, miszerint Magyar-ország világviszonylatban is vezető szerepet játszik amentésügy fejlesztésében, nem csupán hazafias, üres szó-lam, hanem tényszerű valóság. Mindez annak köszönhe-tő, hogy a századfordulón a Belügyminisztérium egészé-ben a magáévá tette a mentésügy országos megszervezé-sét és továbbfejlesztését. Nem csupán fővárosiviszony-latban gondolkodtak és cselekedtek e hivatalban, hanema vidéki mentőszolgálatok kialakításában és a mindenna-pi, szervezési gondok megoldásában is segítő szándékkaltevékenyen vettek részt.

A mentés továbbfejlesztésének alappilléreit is koránfelismerték. Az ipari, közúti és vízi balesetek éber köve-tése mellett, állandó jelleggel helyt adtak a mentésbenaktívan résztvevő szakemberek véleményének is. Azegyik sarkalatos kérdés (napjainkban is időszerű) a men-tők helyszínre érkezésének ideje volt. Szabadka esetébennem maradtak fenn adatok arra vonatkozóan, hogy a


67

17 Bácskai Napló, 1913. február 25.18 Bácskai Napló, 1912. október 12.19 SzTL, F. 2, II 68/1913.

Parancsoki kérelem - 1913

különböző távolságokra lévő helyszínekre, hány perc(óra) alatt érkeztek a mentők, mindenesetre a legsürgő-sebb eseteknél (újraélesztés, erős vérzések), bármennyireis igyekeztek, az eredményes mentést illetően rendreelkéstek. Már akkoriban is világossá vált, hogy a mentőkérkezését megelőzően is tenni kell valamit a balesetesérdekében – ezt pedig csakis a jelenlevő polgárok, mun-katársak, művezetők tehetik. A népiskolákban (államiiskolák) tanított elsősegély nyújtás tartalma gyakranelégtelennek bizonyult a sikeres helyszíni mentéshez, ígyvalamilyen formában, legalábbis az ipari központokban,célszerűvé vált a felnőttképzés is.

Szabadka a századfordulón az ipari fejlettség terénvezető településsé lépett elő a Délvidék térségében és ígynem meglepő, hogy a Belügyminisztérium szükségesnektartotta egy mentőtanfolyam megszervezését a városban.A többnyire az iparban dolgozók részére tartandó ingye-nes tanfolyam lebonyolításának felügyeletével a Sze-geden székelő Körzeti Iparfelügyelőséget bízta meg aminisztérium. A felügyelő 1905. május 30-án levélbenfordult Szabadka polgármesteréhez: „Tisztelettel értesí-tem, hogy a budapesti önkéntes mentőegyesület juliushó1 jén este 7–8 órakor és julius hó 2-án d.e. 10–11 óra-kor és d.u. 4–5 órakor Szabadkán ingyenes mentőtanfo-lyamot rendez, – Felkérem a t.(polgármesteri) hivatalt,hogy 1.) erre a czélraalkalmas helyiségről gondoskodni,– 2.) a tanfolyamról úgy a nagy közönséget mint azösszesgyári és ipari; vasuti vállalatokat és rendőrség éstűzoltóságot alkalmas módón értesíteni sziveskedjék,hogy azon lehetőleg nagyszámmal résztvegyenek, de min-denesetre gondoskodjanak, hogy gépészeik, művezető éselőmunkásaik azt meghallgassák, – 3.) hogy mindezekmegtörténtéről ugy engem, mint a budapesti önkéntesmentőegyesületet, Markó u 22, közvetlenül értesíteni szi-veskedjék.”20

A város néhány hét alatt megtette a szükséges intéz-kedéseket, többek mellett megszerkesztették az általánosfelhívás szövegét: „Felhívás A budapesti mentő egyesü-let az első segély nyújtás és mentés mikénti foganatosítá-

sának ismertetése céljából f. évi julius hó 1-én esti 7 ora-kor, továbbá julius hó 2-án d.e. 10–11 orakor és d.u. 4–5órakor ingyenes tanfolyamot tart a beltéri elemi közpon-ti népiskola (vörös ökör) helyiségeiben. Felkérem a t. czí-met, miszerint azon megjelenni; – a szükséges tudnivalókelsajátítása végett munka vezetőjét oda kiküldeni szives-kedjék, hogy a balesetek alkalmával szükséges szakszerűsegélynyújtás modját eltanulhassák. Szabadkán 1905.június 30.”

Az általános felhívás érdekessége, hogy a rendőrkapi-tányság a Földműves Iskola igazgatójának külön iselküldte a meghívót, melyben kihangsúlyozza, hogy aziskola tanulóit mindenféleképpen elvárják az előadások-ra: „Felkérem T. czímet, hogy azon növendékeivel megje-lenni szíveskedjék.” A tanfolyamot a mai Nagyposta épü-lete mellett napjainkban is fenálló iskolaépületben (I.G.Kovačić Általános Iskola) tartották meg, amely a koráb-biakban ebben a házban működő Vörös Ökör vendéglő-ről (kocsma) kapta a nevét. A szabadkaiak ezúttal is min-dent megtettek, hogy a fővárosiak jól érezzék magukat.Tehát alaptalan volt a Budapesti Önkéntes MentőEgyesület aggodalma, ami kitűnik a tanfolyam előtt 5nappal keltezett levelükből: „Mindnyájunkat érhet ba-leset! BUDAPESTI ÖNKÉNTES MENTŐ EGYESÜLETKözponti állomás: V., Markó utcza 22.460/1905 A nagy-ságos polgármester urnak Szabadka A Szegeden székelőiparfelügyelő urnak folyó hó 22-én hozzánk intézett 1150sz. Átirataértelmében tisztelettel kérjük Nagyságodatméltoztassék velünk tudatni, hogy a gyári és ipari alkal-mazottak számára tervezett mentő tanfolyamnak julius hó1. és 2. napjain való megtartása czéljából szükségesösszes intézkedések megtörténtek – e? Budapest 1905junius 26 Kiváló tisztelettel Dr Kovách Aladár kir. tm.,ágazati fõorvos”21

A levéltári anyagban nem említik, hogy ki vezette abudapestieket a szabadkai kiküldetésben, feltehetőlegazonban az egyesület főorvosa, dr. Kovách Aladár isvelük tartott, hiszen többször és számos helyen hangoz-tatta a szabadkaiak vendégszeretetét. Arról sincs értesü-lésünk, hogy a mentőink milyen számban és minőségbenvettek részt a tanfolyamon, de a jelenlétükhöz bizonyo-san nem fér semmi kétség. A kutatásaink szerint a követ-kező, a minisztérium által elrendelt és szervezett mentő-tanfolyamot 1912-ben (augusztus 26 és 28 között) tartot-ták Szabadkán – szintén a Vörös Ökör iskola helyiségei-ben.

A házon belüli továbbképzés a már bejáródott meder-ben zajlott – az új tűzoltókat rendre kiképezték az elsőse-gélyre is, majd a megszerzett ismeretekből nyilvánosan leis vizsgáztatták őket. Az 1908-as év elején tartott testüle-ti közgyűlésről a következő tudósítás jelent meg a: „Azönkéntes tűzoltó testület tegnap tartotta meg évi rendesközgyűlését. Az évi pénztári kimutatás szerint az évi bevé-tel 8188 kor. 51 fillér, a kiadás 7976 kor. 54 fillér volt, apénztári maradvány tehát 211 kor. 44 fillér. A testületösszes vagyona 28458 korona. A mentő perselyekbe be-jött sajnálatra méltóan kis összeg 63 kor. 97 fill. A jelen-


68

Boncasztal a városi Zsidótemetőben - valszínűleg használ-hatta dr. Bartha Antal is (2006)

20 SzTL, F. 2, XIX 111/1905.21 SzTL, F. 2, XIX 111/1905.

téseket egyhangulag tudomásul vették. A tiszti karban akövetkező változás történt. Parancsnoknak Vermes Gyuladrt, pénztárnoknak Petonszky Ferencet, ellenőrnek Szá-rics Jánost választották meg. A parancsnokságba bevá-lasztották: dr. Biró Károly polgármestert, SztojkovicsDusánt, Decsy Dezsőt, Szigeti Józsefet és Sántha Györgydrt. A közgyűlésen száz önkéntes tüzoltótestületi tagjelent meg. Szóval ily népes közgyülése derék önkéntestüzoltóinknak még nem volt. A közgyülés után az uj men-tők tettek gyakorlati és elméleti vizsgát. Képesitést nyer-tek: Vágó György, Vetró Béla, Varga Pál, TakácsMátyás, Leiko Béla, Haják István, Sümegi András,Bodnár Ágoston, Kovács István. A közgyülés és mentő-vizsga után a testület helyiségeiben jókedvű lakomán vet-tek részt a testület tagjai.”22 A következő évben, 1909-ben a mentőorvos által vezetett tanfolyamot kötelezővétették több vállalat előmunkása számára is: „Men-tőtanfolyam Szabadkán. Dr. Barta Antal főorvos vezetésealatt szombaton mentőtanfolyam vette kezdetét az önkén-tes tüzoltótestület Csokonai-téri helyiségében. Eddig 27-en jelentkeztek. A tanfolyam hallgatóinak egyrészeönkéntes tüzoltó, a többiek pedig a Klotild mütrágyagyár,villanytelep, faipar és Weinhutféle celluloidaru gyár elő-munkásaiból kerülnek ki. A tanfolyam hetenként három-szor hétfőn, szerdán és péntek este 8 órakor tartatik megés azon az első segély megadására tanítják meg a hallga-tókat.”23 A fenti lap a tanfolyamot követő ünnepélyeszáróvizsgáról is beszámolt március 2-án: „A mentőtanfo-lyam vizsgája. Dr. Barta Antal főorvos vezetése mellettaz önkéntes tüzoltó és mentő egyesület hat hétig tartómentőtanfolyamot rendezett, amelynek bezárása vasár-nap délelőtt történt meg ünnepélyes vizsga keretében. Avizsgán Biro Károly kir. tanácsos, polgármester, VermesGábor, Vermes Béla és sok más előkelő ember volt jelen,kik megelégedésüket és tetszésüket fejezték ki a mentő-gyakorlatok felett. A tanfolyam hallgatói oklevelet kap-tak.” Egy másik helyi lap,24 név szerint említi a hallgató-kat: „A vizsgázók az első segély nyujtás köréből vettelméleti kérdésekre oly szabályos s a tárgy alapos isme-retét tanusitó feleleteket adtak, s a gyakorlati részben isoly ügyességet tanusitottak, hogy ugy az elnöklő polgár-mester, mint a bizottság tagjai a legteljesebb elismerésü-ket fejezték ki, nemcsak a tanfolyam hallgatóinak szor-galmáért, hanem főként a mentőcsapat érdemes parancs-nokának, dr. Bartha Antal tiszti főorvosnak (ideiglenesmegbízatás), a tanfolyam előadójának és vezetőjének, akiaz ügy szeretetéből eredő fáradhatatlan buzgalmávalegyszerű iparos embereknél ily fényes eredményt ért el. Avizsgázott hallgatók, kik a tanfolyam elvégzéséről bizo-nyítványt, s abban mindnyájan jeles minősítést kaptak, akövetkezők: Budai Gábor, Gavlich János, HuszághSándor, Kovács Sándor, Kovács Mihály, SzancsánszkiIllés, Macinger Jakab, Pálfy Balázs, Szeitz Lőrincz,Vojnits Vincze, az önkéntes tüzoltók közül: FridmannSándor, Graber András, Jude Henrik, Kuluncsics Károly,

Szandovics Jenő, Merkovics Ferencz és Vetró Lajos.” Atovábbi évek rendszeresített, többhetes tanfolyamairól isbő tudosításokat olvashatunk a helyi lapokban.

A folyamatos továbbképzés kézzelfogható sikereketeredményezett. 1910-ben a helyi lapok két olyan bevetés-ről tudósítottak, amelyek alkalmával a mentők a korabelireanimációs technikákat alkalmazva, két személyt issikeresen újraélesztettek. „Életunt öregasszony. Szép ésgyors munkát végeztek tegnap a mentőink. Megmentettekaz életnek egy öregasszonyt, akiben már csak egy szikrá-nyi jele volt az életnek. Az öregasszony a temető egyikkeresztjére fölakasztotta magát, de mentőink ügyességefolytán nem halt meg. Géza Pobe Andrásné 65 éves nap-számos asszony az öngyilkos jelölt. Tegnap, vasárnap,délben kiment a Bajai temetőbe; a csőszház körül kivá-lasztott egy kőkeresztet, elővette a zsebkendőjét és ezzelfölakasztotta magát a keresztre. Olyankor déltájban, nép-telen a temető. Futó Mihály temetőcsősz is egészen vélet-lenül vette észre, hogy a kereszten egy asszony lóg.Odarohant, levágta a zsebkendőt, de az öreg asszony márnem mozdult, ugy látszott, hogy megszünt élni. Futónyomban jelentette az esetet a mentőknek. Ezek azonnalki is vonultak és ott a temetőben mesterséges lélegzésikisérleteket végeztek az öngyilkos jelölt asszonyon. Ezcsodálatosképpen sikerült is. Az öregasszony fölnyitottaszemeit, élt! Ekkor beszállították a közkórházba, aholestére egészen jobban lett. Holnap már el is hagyhatja akórházat.”25 A másik eset, illetve tudósítás, a téli fűtés(tüzelés) következtében esetlegesen fellépő széngázmér-gezésről szól a Bácskai Napló 1910. december 17-i szá-mában: „Széngázmérgezés az ötödik körben. Ma délelőttaz ötödik kör egyik kis utcájának kicsi házikójában egyöreg embert széngázmérgezéstől holtan találtak meg alakók. Vadházastársát, egy öreg 65 éves asszonyt pedigfélholtan. Az egész mérgezési ügyben az a legérdekesebb,hogy sem a férfinek, sem a nőnek nevét még most semtudja senki. Sőt még az öreg mostohafia és a mostoha-leánya sem tudták öreg szüleik nevét. Az esetről a tudósi-tásunk a következő: Ma délelőtt tíz óra tájban telefononszolitotta a mentőket a hatodikköri rendőrség az ötödikkör Dér utca 619. számu házhoz, ahol széngázmérgezéstörtént. Mentőink azonnal kivonultak A kis, alacsonyházikóban a szoba közepén találták a szoba lakóját, egy70 év körüli öreg napszámos embert holtan. A széngáz őtmár megölte. Az ágyban pedig egy öreg asszony haldok-lott: az öreg ember neje. Mentőink azonnal mesterségeslélegzést alkalmaztak és igy sikerült életre hozni az öregasszonyt. A férfiben azonban már nem volt élet. Az öregasszonyt a mentők a kórházba szállitották, a férfi holttes-tét pedig beszállitják még ma délután folyamán a bajaitemető hullaházába. „Természetesen nem lehetett min-den újraélesztési kísérlet sikeres – azonban gyakran akilátástalan helyzetekben is alkalmazták a fenti techniká-kat. Egy ilyen esetről számol be a Bácskai Napló26 „A télelső halottja.”,„Megfagyott asszony.”, „Hulla a vasut


69

22 Bácskai Hírlap, január 21.23 Bácsmegyei Napló, 1909. január 14.24 Bácskai Napló, 1909. március 2.25 Bácskai Napló, 1910. december 6.26 Bácskai Napló, 1911. január 3.

mentén.” címek alatt: „A hirtelen bekövetkezett téli fagy-nak is megvan az első halottja Szabadkán. Egy szegényöreg asszony megfagyott a nagy hidegben. Gilicze Ilona58 esztendős szabadkai lakost tegnap délután a Halasiuton, a bajai vasut mentén, az első őrház mellett holtan,megfagyva találta egy vasuti őr. Nyomban telefonált amentőkért, akik ki is vonultak, hogy esetleg még segitsé-gére legyenek a szegény, megfagyott nőnek. De mindenhiába volt már. Az élesztési kisérletek is hiába valók vol-tak. Az öreg asszonyban nem volt már élet. Jó pár órájamár, hogy ott fekhetett a vasut mentén Gilicze Ilona meg-fagyva. Valószinű, hogy elcsuszott, elesett és nem birttöbbet fölkelni. Azt is valószinűnek tartják azonban, hogyGilicze Ilona iszákos lévén, az alkoholtól kábult el ésesett el a csuszos uton. Berugott egyén pedig mindig ha-marabb megfagy, mint a józan. A megfagyott asszonyhulláját a mentők a bajai temető hullaházába szállitot-ták.”

Az országos tanácskozások továbbra sem múlhattakel a szabadkaiak nélkül. Pl. az 1908 májusában tartottbudapesti mentőkongresszuson a város költségén dr.Bartha Antal is részt vett. Az egyik levéltári okirat27 sze-rint 1908. május 22-én a város költségvetéséből az emlí-tett orvosnak 102 koronát fizettek ki utazási költségek ésnapidíj címén. A kongresszus egyik sarkalatos témakörea mentésügy országos szinten való egységesítése volt.Erre utalnak két év után, a Mentők Lapjában „A mentés-ügy országos szervezéséről” címen megjelent értekezés-ben is, amelyet a napjainkban is időszerű részletei miatt,majdnem egészében közlünk ezen a helyen:28

„Két éve mult hogy a B. Ö. M. E. kezdeményezéséremegtartott mentőkongresszuson kimondatott a szükségeannak – amit különben már mindenki érezett és kívánt, –hogy a mentésügy országosan szerveztessék. Ime ! az igetestet kezd ölteni! Gróf Karátsonyi Jenőnek a B. Ö. M. E.és az 1908. évi kongresszus lelkes elnökének felhívásáradr Kovách Aladár, a mentőegyesület igazgatója, egy me-morandumot szerkesztett ez ügyben, amelyet KarátsonyiJenő gróf ő exellentiája a napokban nyújtott át gr.Khuen-Héderváry m. k. belügyminiszter úr ő nagyméltó-ságának, aki is nemcsak hogy érdeklődéssel fordult amentésügy felé, de bölcs előrelátással felismervén annakfontosságát, kilátásba helyezte, hogy eme kiválóan közér-dekű tárgy legközelebb a minisztérium megfelelő osztá-lyában tárgyalás alá kerül. A beadott memorandumotalábbiakban ismertetjük a “Mentők Lapja” olvasói-val.“Az ember testi épsége közvagyon, amelyről gondos-kodni kötelessége mindenkinek, úgy a társadalomnak,mint az államnak. Az emberi test épségét különösen abalesetek és hirtelen támadt megbetegedések kockáztat-ják, azért az önvédelmi harcot első sorban ezek ellen kellfelvenni. Már a legrégibb klasszikus időkben is voltakolyan intézkedések, amelyek az első segítség nyújtásravonatkoztak, ezen intézkedések azonban az idők folyamánelavultak. Újabban minden országban ismét foglalkoznakaz első segítség nyújtásával és a mentésügy ma márégető, szociális kérdéssé alakult. Az ipar, kereskedelem

és technika rohamos haladásával új mederbe terelődöttez az ügy és a modern higiénia – illetőleg az orvostudo-mány – körültekintő szemeivel meglátta nagy horderejétazon újabb vívmányoknak, amelyeknek egyszerű igénybe-vételével megmenthetjük az egyén életét és visszaadhat-juk a polgárt az emberiségnek és az államnak, amely, hakiterjeszti gondoskodását a balesetekben való segítség-nyújtásra, olyan internacionális értékű működést teljesít,amelyre feltétlenül szükség van, nem csak humánus,hanem közgazdasági szempontból is. Ezen eszméknekhelyességét belátja mindenki, aki komolyan gondolkozik.És dacára annak, hogy már törvények is hozattak, ame-lyek előírják azt, hogy annak, akit baleset ért, elsősegít-ség nyujtandó: nap-nap után találkozunk olyan tények-kel, amelyek azt bizonyítják, hogy a tételes törvényparancsainak nem engedelmeskednek és a törvény írottmalaszt marad. Mertha nem így volna, hogy történhetnékmeg az, hogy hazánkban még nagyobb helységekben is asérültek segítség nélkül óraszámra az utcákon fetrenge-nek? Hogy a betegek, mint az igát huzó állatok, mindenalkalmatos berendezés nélkül szállíttatnak? Hogy azelmebetegeket naphosszant, kötéllel megkötözve, felvér-zett kézzel és lábbal kisérik a főváros felé? Hogy asebekre földet, meszet, bagót, ganajat és vizeletet tesz anép és kaput nyit entestén az elpusztulásnak? Avagymeg szabad-e történni annak, hogy népes vizek partjain akörülállók szemeláttára – mentőeszközök és hozzáértőkhíjján – belefuljon valaki a vízbe? És rendben van-e az,hogy tömeges katasztrófák esetén a segélyre szorultakórák, sőt napokat várjanak arra, amíg a társadalomőket megszánja és úgy ahogy ellátja? Erről – és még sokmás dologról – nem volnánk kénytelenek a szomorú valótvázolni, ha gondoskodás történnék arról, hogy hazánktörvényei, különösen pedig: legalább az 1876-ik évi XIV-ik törvényczik kelő irásai betartassanak. Különbenhazánk törvényeinek más paragrafusai is gondoskodná-nak az első segítségnyujtásról, azonban jeleznünk kell,hogy ha vannak törvényeink, azok nem hajtatnak végre,mert megfelelően nem ellenőriztetnek. Távol legyentőlünk, hogy bárkit is vádoljunk, de tény az, hogy az elsősegítségnyújtásról szóló törvények és rendeletek bajosanjuthatnak érvényre, mert azok egy része elégtelen, másikrésze elavult, sőt egyes tételek még egymással ellenkezés-be is jönnek; a legnagyobb baj pedig az, hogy a törvény-nek az első segitségnyujtásra vonatkozó pontjai nincse-nek kellőképpen kimagyarázva és kétségben hagyjákmég azokat is, akik a törvény kivánságának eleget óhaj-tanának tenni! Az útmutatások nem egyöntetűek, nemhatározottak, pedig ott, ahol az első segítségnyujtásról –tehát emberéletről van szó – ott félremagyarázható utasí-tásoknak helye nincs! Kézen fekvő dolog, hogy az állam-nak volna kötelessége eme bajokat megorvosolni, a meg-levő törvények végrehajtásáról gondoskodni, ujabb ren-deletek, szabályok és utasítások megszerkesztésévelmódot nyujtani arra, hogy az első segítségnyujtás terén atársadalom megtehesse kötelességét! Más szóval a men-tésügy országosan szervezendő volna olyan mederben és


70

27 SzTL, F. 2, II 76/1908.28 A Budapesten megjelenő Mentők Lapja folyóirat VIII. évfolyamának 7. száma (1910 júliusa).

tervezet szerint, hogy az állam ne legyen kénytelen anya-giakban áldozatokat hozni, kihasználtatván a társadalomereje, hogy a meglevő bajok és hiányok kiküszöböltesse-nek.

Legyen szabad az alábbiakban, 23 évi tapasztalatalapján, reá mutatni a mentésügy azon fejezeteire, ame-lyek minden vonalon mostohán kezeltetnek, amelyekkel alegtöbb ember mit sem törődik és amelyek leginkábbmegkívánják az intézkedéseket. Szembe tűnő dolog, hogyamíg hazánk fővárosában a Budapesti Önkéntes MentőEgyesület működése teljesen színvonalon áll, sőt a kül-földnek is mintaképül szolgál, addig hazánk többi részénkevesen törődnek a mentésüggyel. Budapest és Kolozs-vár egyetemmel biro városokon kivül, alig van hazánknak10 olyan városa, ahol az első segítségnyújtásról gondos-kodás történt. Hogy mi történik baleseteknél kisebb köz-ségekben, arról legjobb nem is beszélni, mert annakleírása élénken elütne attól a képtől, amelyet a humaniz-mus és az emberi jogok követelményei festenek elénk!Szóval az első segítségnyújtás ügye igen lassan, vagysehogyse halad előre, dacára annak,hogy minden vona-lon történtek az ügy érdekében lépések. Így a BudapestiÖnkéntes Mentő Egyesület kezdeményezésére, a m. kir.belügyminiszterium támogatásával, 1899-ben „mentő-nap”, 1908-ban pedig „országos mentő kongresszus” istartatott. S bár ezen tanácskozmányok sokat lendítettekaz ország mentésügyén, de mind a mai napig távolról semvezettek megfelelő eredményre és a jó szándékú tervelge-tések nagyobbára zátonyra kerülnek, mert hiányzik az azerő, amely a közreműködőket a vidéken támogassa, acsüggedőket lelkesítse, azokat pedig,akik kevés érdeklő-dést mutatnak az ügy iránt, legalább a legszükségeseb-beknek végrehajtására kötelezze! Ugyan ennek az ered-ménye az is, hogy hazánknak alig van egynehány számbavehető mentő intézménye. Mi volna tehát a teendő, hogymindezen bajokon segíthessünk? A modern eszközökigénybevételével gondoskodni kellene arról, hogy bal-esetek előfordultával mindenkinek és mindenhol, azegész országban egyaránt a lehetőleg gyorsabban elsősegítség nyujtassék. Ez pedig nemcsak az utcán és nyil-vános helyeken, hanem mindenütt, éppen úgy a rögtönfellépő megbetegedéseknél, mint a közélet, a forgalom, azipar és a gazdaság baleseteinél. Olyan városokban ésközségekben, ahol a mentésügy rendezve nincs, mentő-intézményeket kell teremteni, és azok működését folyto-nosan ellenőrizni. Meg kell ismertetni minden egyespolgárt az első segítségnyújtás tudnivalóival, hogy azorvos megérkeztéig mindenki tudja a kötelességét, hogyne történhessenek, – amint az orvosoknak lépten-nyomonvan alkalmuk tapasztalni – olyan ténykedések, amelyek a„balesetes”-nek feltétlenül ártanak s legjobb esetben isutját állják a felgyógyulásnak. Az első segítségnyujtástanait hirdetni kell és pedig, nyilvános helyeken hozzáfér-hetően kifüggesztett jól látható és olvasható szemléltetőtáblákon, valamint megfelelő nyelven megírt népszerűiratok által. Tanítani kell az első segítségnyujtás isme-reteit megfelelő keretben minden iskolában, de a felnőt-tek körében is. S különös súlyt kell fektetni azoknak akiképzésére, akik, amint azt mára meglevő törvény is elő-írja, „gyakrabban juthatnak abba a helyzetbe, hogy tanuilehetnek a baleseteknek”. Rendszeresíteni kell az egész

ország területén a betegek szállítását és pedig úgy, hogya betegszállító eszközök mindenkor mindenkinek rendel-kezésére álljanak. Különösen rendezni kellene az elme-betegek és fertőző betegek szállítását. Módját kell adniannak, hogy vidéki betegek emberséges módon szállíttat-hassanak olyan központokba, ahol megfelelő ápolástnyerhetnek vagy megoperáltathatnak. Betegszállításokatvezető és kisérő személyeket kell nevelni és a teendőkbenkioktatni. A magyar államvasuttal és a többi vasutakkalkaröltve, egyöntetűen, minden vonalon, meg kell köny-nyíteni a betegek szállítását és átvételét. A betegszállítóeszközöknek bizonyos központokon a közönségnek bizo-nyos díjazással szemben rendelkezésre kell állaniok. Éspedig úgy, hogy a betegek nem több napi utánjárás után,hanem esetleg a legközelebbi vonattal továbbíttathassa-nak. Rendezni kell, vízparti vidékeken, az evezős egyletek,fürdősök és a rendőrség bevonásával a vízből mentést. Aközel multban lefolyt szomorú ököritói katasztrófa tanu-ságaként, gondoskodni kellene arról, hogy tömeges sze-rencsétlenségek előfordultakor, aminők pl. a tűzvész,vonat összeütközések, árvízveszedelmek, földrengés stb. asegítség megfelelő helyre öszpontosíttassék és szükségesetén, egy parancsszóra, gyorsan mozgosíttathassék.Szóval: országos mentőközpontot – illetőleg mentőköz-pontokat – kell, hogy létesítsünk, szoros kapcsolatban avasuti intézménnyel. Szervezni kellene a technikai men-tést, valamint utasítások volnának szerkesztendők a pre-ventiv intézkedések megtételére, valamint mentő intézke-désekre katasztrófák esetében. Végül egyöntetűséget kel-lene teremteni az egész vonalon, egységesíteni a felszere-lés és a betegápolási szereknek előírását. Pontosan előkellene írni azt, hogy bizonyos lakosságú városban vagyközségben milyen és mekkora mennyiségű mentőfelszere-lésre, hány kocsira, hány mentőszekrényre, hány hor-dágyra stb. és mily nagy személyzetre van szükség.Nemkülönben előírandó, hogy mit kell tartalmaznia amentőszekrénynek, nehogy ennek azelőírásnak hijján, akereskedő hasznára, de a közönség kárára – sőt testiépségének veszélyeztetésére – kizsaroltassanak azok,akiknek a törvény szerinti kötelességük mentőszekrénye-ket tartani – a mint az ma történik. Az eddig elmondottak-ból kiviláglik, hogy sok a teendő, ha azt akarjuk elérni,hogy országunkban a mentésügy rendeztessék. Termé-szetes dolog az, hogy a követelmények teljesítésében nagyés sok erőnek kell közremüködnie. Meggyőződésünk,hogy ha a m. kir. belügyminisztérium intenzívebbenvenné kezébe a mentés ügyét, védnöksége alatt igenüdvös volna, egy „országos mentő-szövetség” megalakí-tása, amelynek keretében egyesülnének mindazon egyé-nek, akik hivatvák arra, hogy a mentésügy szervezésébebele avatkozzanak. A dolog természetében rejlik, hogy azelső segítség ügye, mint a higienia körébe vágó ügy, ille-tőleg annak a végrehajtása orvosokra kell, hogy bizas-sék, akik szigorú utasítások szerint határozzák azt, hogyhol és milyen esetben vétethetik a laikusok segedelmeigénybe. A tulajdonképeni szervezés megtételére termé-szetesen csakis a belügyminisztérium lehet illetékes.Szervezés közben a legszélesebb alapon bevonandó aműködés körébe a társadalom. Éspedig a városi ésmegyei hatóságok, a hivatalos orvosok, a m. kir. állam-vasút és egyébb vasutak, kórházak, rendőrség, a vörös-


71

kereszt-egylet, a tűzoltóságok, magánosok és végül akatonaság, ezutóbbi annál is inkább, mert háború bekö-vetkezése esetén, a mentő szervezetek tekintélyes segítsé-gére lehetnének a hadviselő kormánynak, amennyibenképzett ápolókkal rendelkeznének és a sebesült harcosokszállítása és üdítő állomások berendezése körül is sikere-sen működhetnének. A mentésügy országos szervezésenagy munkát róna azokra, akik a m. kir. belügyminiszté-rium személyzetében ez ügyben közreműködni hivatvavannak. Azonban a mentésügy rendezése törvénybe ikta-tott hivatalos kötelesség, amelynek elvégzéséről mégakkor sem volna szabad visszariadni, ha az tetemes áldo-zatokba kerülne, pedig ha helyesen vétetik kézbe az ügyakkor az alig kerül a minisztérium anyagi áldozatába,mert a költségek, amelyekre szükség lesz, megtérülnek.És pedig a következő módon: I. A városok és községekkell, hogy hozzájáruljanak a mentés szervezésének költ-ségeihez. Ezek a költségek a város útján esetleg azoktólbeszedhetők, akik jómódúak és első segítségre szorulnak.II. A társadalom hozzájárulhat a költségek beszerzésé-hez: egyesületek alapítása, jótékony célú hagyatékokmegszerzése és gyüjtések rendezése által. III. A betegse-géllyző pénztárak a mentésügy szervezésre fordítják aztaz összeget, amelybe az első segítség nyujtása nékikkülönben kerülne. (Lásd „Betegápolási alap”). IV. A biz-tosító-intézetek – különösen azok, amelyek egyéni bizto-sításokkal foglalkoznak – megfelelő módon köteleztesse-nek, saját érdekükben, a mentésügy anyagi támogatásá-ra. V. Az állam, sorsjáték-rendezés, vagy egyébb módonugyancsak hozzájárulhat mindezen összegyülő pénzekgyarapításához. Ilyenformán megszületnék az az „Orszá-gos mentőalap”, amelyből kikerülne a mentésügy szerve-zésének költsége és amelyből támogattathatnának azonszegényebb községek, amelyek saját költségükre a mentő-felszereléseket beszerezni nem képesek. Az esetleg fenn-maradó összeg a már működő egyesületek anyagi támo-gatására fordíttassék, azok működésének arányában,nehogy az első segítség nyujtásának üzeme fennakadástszenvedjen. A szervezés technikai részében kiváló módonelősegíthetné a minisztérium működését a BudapestiÖnkéntes Mentő-Egyesület, amely eddig is kivette részéta mentés országos szervezéséből. Hiszen az országunk-ban fennálló mentő intézményeknek majdnem valameny-nyie az ő ösztönzésére, mintájára és támogatásával ala-kult, de különben is a mentésügy országos szervezésénekszálai ez idő szerint ugyis a föntnevezett egyesület kezei-benfutnak össze. Mi sem áll utjában annak, hogy ez azegyesület a szervezés körül továbbiszolgálatait a nagy-méltóságú m. kir. belügyminisztériumnak továbbra is leg-szivesebben rendelkezésére bocsássa.”

A memorandum további részében pozitív példaként atűzoltóságok országos szervezettségét hozta fel a szerző,míg elmarasztalóként a németországi mentők ezirányúkísérleteinek akadályozását taglalta: „Németországban amár megpendített országos német mentő központ létesíté-sét megakadályozza a szamaritvereknek és a német

vöröskereszt-egyesületeknek illetékességi kérdése éscivódása. Az ilyen körülmények csak arra alkalmassak,hogy személyesérdeket toljanak előtérbe, ne pedig a kö-zös ügyet, amely mindannyiunknak nemcsak kivánsága,de szükséglete is.”

Ha történtek is komolyabb lépések a fentiek értelmé-ben, illetve a mentőszolgálatok egységes kritériumokalapján történő szervezésének érdekében – a kitörő hábo-rú mindent félbeszakított.29

Nincs tudomásunk arról, hogy az 1914-es háború kez-dete mennyire érintette a szabadkai mentőosztály létszá-mát, de feltételezhető, hogy a behívások első hullámai-ban kevés katonai behívót kézbesítettek a tűzoltóság tag-jainak, hiszen egy fontos háttérországi szolgálatról voltszó. 1917-ben azonban a tűzoltóparancsnokság különkérelme ellenére is bevonultattak két mentőt – PrixRókust és Rehák Józsefet – így a szabadkai mentőosztá-lyon a háború utolsó két évében csupán két hivatásosmentő maradt.30 A megnehezült munkakörülményekrőlnéhány későbbi okiratban vallanak a mentőosztály veze-tői. Az időszerű elszegényedés 1917-ben már nagyonnyomasztotta a szolgálat dolgozóit, akik még akkor is az1914-es fizetést kapták a többszörösen megnövekedettmunka elvégzéséért. Ennek értelmében fordult dr. Barthaa Tanácshoz 1917 júliusában:31


72

29 A dr. Kovách által előrevetített módon Magyarországon is csak 1926-ban alakult meg az első, országos szintű intézmény, aVármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete.

30 SzTL, F. 2, V 360/1917.31 SzTL, F. 2, XV 499/1909.

1913. május 29-i közgyűlés

„Tekintetes Tanács! A szabadkai önkéntes tüzoltó tes-tület mentő csapata, mint mindenkor, ugy ezuttal is a leg-nagyobb odaadással és lelkiismereteséggel felel meghivatásának, de a jelenlegi nehéz viszonyok között a meg-élhetés lehetősége oly sulyosan nehezedik fizetéses men-tőinkre és azok családtagjaira, hogy helyzetükön segitenikell. Ez okból azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulunka tek. Tanácshoz, hogy sziveskedjék a mentőink sulyoshelyzetén segiteni, s a négy mentő részére egyenként ha-vonkénti 40–50, összesen 160–200 korona háborussegélyt megállapitani. Szabadka, 1917. évi julius hó 19-én. Tisztelettel Vermes Béla testületi parancsnok DrBarta Antal mentőparancsnok.”

A közgyűlés szeptemberi ülésén mintegy ötvenszáza-lékos fizetésemelést hagyott jóvá a városvezetősége. Ahatározat indoklásában többek mellett a következőkethozzák fel: „A törvényhatósági bizottság arra való tekin-tettel, hogy a háboru előidézte nehéz megélhetési viszo-nyok a szabadkai önkéntes tüzoltó és mentőegyesületnégy mentőjét épugy sujtják, mint a többi meghatározottfizetésből élő alkalmazottakat, az egyesületnek a háborualatt kifejtett elismerésre méltó közegészségügyi munkál-kodását is jutalmazni kivánja...”

A háttérországi működésük fontossága sem mentesí-tette azonban a mentőosztály dolgozóit egészében a kato-nai szolgálattól. Amint már említettem, a háború utolsóhónapjaiban már csak két hivatásos mentő végezte az évi,mintegy kétezer bevetésben a szakszerű mentést. Egy-

szerű fizetésemeléssel már nem lehetett megoldani a fel-szaporodó gondokat, melyek már-már a szolgálat lététveszélyeztették. Hiábavalónak bizonyultak az osztály ve-zetőinek sürgető levelei, a város törvényhatósági bizott-ságának közgyűlése nem tűzte napirendre a mentőkügyét. A helyi sajtó azonban nem volt hajlandó hallgatniaz égető gondokról. A Bácsmegyei Napló behatóan tag-lalja a szabadkai mentőválságot: „A szabadkai mentőkválsága. Szabadka egyik leghumanusabb intézménye: azönkéntes mentőké került a válság elé. Eddig három mentőteljesített szolgálatot a legnagyobb buzgalommal. Éjjeltnappallá változtattak, hogy magukra vállalt emberbarátikötelességeket teljesítsék s a hívás pillanatában minden-kinek haladéktalanul segitségére siethessenek. Ezért anagy munkáért kaptak havi 140 korona, szemérmetlenülkevés havi fizetést, amit emelni csak nem akartak. Minthanem éreznék át az intézők a mentők által teljesített nagyszolgálatok fontosságát. A három mentő száma kettőreapadt, mert a harmadik már nem birt megélni 140 koro-nából. Jobb fizetést keresett és kapott is. Most ketten vég-zik a szolgálatot addig, amig ki nem dőlnek, ami pedighamarosan be fogkövetkezni. Hogy némileg türhetővélegyen a helyzetük, most két mentőt keresnek havi 140korona fizetéssel. Jelentkezhetnek 17–18 éves fiatalem-berek is. Ezeket azonban a két régi mentőnek előbb bekell oktatni, ami csak a munkájukat szaporitja. A hatóságtalán mégis elmélkedhetnék a mentők embertelenül sa-nyaru helyzete fölött s fizetésjavítást adhatna nekik.”32

A júliusi közgyűlést követően ugyanez a lap még éle-sebb hangnemben bírálta a város vezetőségét. Továbbrais „A szabadkai mentők válsága” cím alatt ír az időszerűeseményekről: „Csak tegnapelőtt zajlott le Szabadka tör-vényhatósági bizottsági közgyűlése. A közgyűlés lefolyá-sáróla legnagyobb elismeréssel beszélt Szabadka közön-sége. Szabadkához méltó tervek, beszédek, határozatokjellemezték ezt a közgyülést, amelyről szinte azt állapít-hatták meg, hogy egy jobb kornak beköszöntője volt,amely korszakban nem lehet ezentul megállás. Pedig,ebben a kaleidoszkopban is megállapíthatjuk, hogy a tük-rök nem egészen szabályosan voltak beállítvas ezért nemvehették észre bennük azt, hogy egyes részek nem kerül-tek a sugártörés körébe. Azt csak például még sem mond-hatjuk, hogy a mentők ügye nem elsőrendű fontosságukérdés. És ez a vajudó ügy mégis kikerülte mindenkinek afigyelmét. Senkinek eszébe sem jutott megkérdezni, miértnem veszi át a város a mentőket, ha már Szabadka társa-dalma nem siet ezen intézmény támogatására ugy, hogyaz fen is maradhasson. Senki sem kérdezte meg, miértkell ott két mentőnek éjjel-nappal szolgálatot tenni havi140 koronáért? Vajjon nem a humanizmus fontos kérdé-se-e az, hogyan eshetik meg Szabadkán, hogy a vasutonSzabadkára szállított, összezuzott, de még élő emberértmért kell egyetlen, a szolgálatban kifáradt mentőnek azállomásra mennie, mikor egyedül semmit sem végezhet?Miért kell ennek az egyetlen mentőnek kocsiskodni is,mert nincs már senki, aki éhbérért beállna a mentőkhözkocsisnak? Nem érdeklődőtt senki aziránt, mi lesz au-gusztus elseje után ezen intézménnyel, – amikorra egyet-


73

A parancsnokság intézkedése - 1913

32 Bácsmegyei Napló, 1918. június 4.


74

33 Bácsmegyei Napló, 1918. július 17.34 SzTL, F. 2, V 5728/1918.

len mentő sem marad meg, mert a 140 koronáért éjjelt ésnappalt meg nem különböztető szolgálatot teljesíteni nemcsak nem hajlandók, de nem is képesek. Mért nem tartjaezt az ügyet sürgősnek a hatóság, mikor ezekről az álla-potokról tudomása van? Ha a harctéren egy sebesültetvéletlenül elhagynának, a humanizmus ellen elkövetettmerényletnek mondanák. Pedig ott egy sebesült se nemoszt, se nem szoroz. Vajjon ha itt Szabadkán egy sebesül-tet egyetlen mentő, ha menteni akarja, segítség hiányá-ban meggyötörne, nem kiabálnának-e ellene? Vagy hanem akadna ember, aki segítségére sietne, nem botrán-koznék-e meg az egész társadalom? És méltán botránkoz-nék meg. Ugyan mért nem jutott eszébe senkinek azelmult közgyülésen megkérdezni a hatóságot, nem érzi e,hogy ezekért a bekövetkezhető esetekért nemcsak Szabad-ka társadalma, de hatósága is felelős, mert egyetlen toll-vonással változtathatna az állapotokon anélkül, hogypénztárának legszerényebb fiókja is megérezné. Majd ta-lán a következő közgyűlésen.”33

A város sorozatos elutasítását követően a parancsnok-ság még 1918 nyarán a Belügyminisztériumba is eljutta-tott egy kérelemlevelet. A budapesti minisztérium egé-szében magáévá tette a szabadkai mentősök gondjait ésaz 1918. augusztus 25-én, a császári és királyi katonaiparancsnoksághoz továbbított feliratában már javaslatotis tett, amely szerint ajánlatos lenne, ha a katonaságegészségügyi személyzetéből, vagy a budapesti önkéntesmentőegyesületből négy embert szolgálattételre rendelnea szabadkai mentőcsapathoz. A miniszteri folyamod-vány: „A szabadkai önkéntes tüzoltó testület kebelében1896. évben megalakult önkéntes mentő csapat immár 22éve fejti ki közhasznu és emberbaráti tevékenységét.Müködése körébe tartozik az elsősegélynyujtás, a betegszállítás és a hulla szállítása, teljesiti ezt a szolgálatotönzetlenül a napnak minden időszakában ugy a polgár-ságnál, mint a városban elhelyezett eléggé jelentékenyszámu katonaságnál is. Évenként 1500–2000 esetnélmüködik. A mentők rendes létszáma négy hivatásosegyénből és több mentői szolgálatra képesített 10–12

pártoló mentőből állott. A háború által okozott viszonyok/: hadba vonulás, más munkák teljesitése :/folytán a men-tők létszáma két hivatásos mentőre csökkent, akiknek sza-kadatlan szolgálata mellett a testület nem képes a men-tőktől igényelt szolgálatnak eleget tenni. A mentői szolgá-latra alkalmas ember nem kapható; pedig a közönségáltal már teljesen megszokott mentői teendők ellátatlan-sága súlyos következményekkel járhat. Ez okból kérem aparancsnokságot, hogy a szabadkai önkéntes tüzoltótes-tület kebelében szervezett önkéntes mentő egyesülethez anégy egészségügyi katonát szolgálattételre kirendelni ésintézkedéséről engem, valamint Szabadka város polgár-mesterét értesiteni sziveskedjék. Budapest, 1918. éviaugusztus hó 25-én.”34 A helyi újságok korabeli tudósítá-saiból kitűnik, hogy sem a polgárok, sem a mentők nembíztak a minisztériumi intézkedések hatékonyságában –más megoldást sugalltak. Ki kellene emelni a szolgálatot

Dr. Bartha Antal levele - 1917

Bácsmegyei Napló - 1918. július 17.

a tűzoltóság kötelékéből és a városi költségvetés terhérekellene megoldani a pénzelését. A Bácsmegyei Napló ter-jedelmes cikket közöl: „Ezer mentéshez vonultak ki azidén a szabadkai mentők. Nagyon sokszor szóvá tettük aztaz óriási és nagy fontosságu munkát, amelyet a szabad-kai mentők, különösen a háborus években kifejtettek.Alig-alig, hosszas huza vona után tudták csak ezzel azönfeláldozó munkával elérni azt, hogy díjazásukat fel-emelték, nem annyira ugyan, hogy a felemelt díjazás isfedezné életszükségleteiket s a folyton növekedő drága-ság mellett ma már ez a fizetésemelés is illuziórussá vált.Hogy minő nagy munkát végeztek csak az idén a szabad-kai mentők, azt a számok igazolják. Ez év aug. hó 31 igbezárólag kerek egyezer esetben vették mentésnél segit-ségül a mentőket s ezt a munkát teljes három hónapon átcsak két mentő végezte. Olyan munka, amelyért nemcsakerkölcsi elismerés, hanem anyagi jutalom is jár, nempedig csak könyöradomány, amely épen, hogy az éhenha-lás ellen biztosít. Egy tegnapi fővárosi eset bizonyítja aztis, hogy ezekben a háborus időkben olyan fontos intéz-ményt, mint a mentés, nem szabad a hatóságoknak társa-dalmi (társasági) vezetésre bízni. Ma a mindennapiértvaló tülekedésben, a vezetők nem fordíthatják azt a gon-dot intézményükre, amely annak rendeltetéséhez megfele-lő. De ezeknek nincsenek meg ma azokaz eszközeik sem,amelyek ily intézménynek fentartásához, akadálytalanműködéséhez szükségesek. A lovaikon csak csont és bőrvan, a felszerelésük használhatatlanná váltak (vált),embereikről lerongyolódik a ruha, szereik kifogynak éssokféle zár alá vétel miatt pótolhatatlanok. Ezek a körül-mények aktuálissá teszik a kérdést, hogy ezen elsőrendüfontosságu intézményt a város a magáévá tegye, vegyevárosi, hogy ugy mondjuk kezelésbe. Ezzel minden bajonsegíthetnének és Szabadka társadalmának ezen intéz-mény fennmaradását biztosítanák, a mi véleményünk sze-rint kötelessége is lenne a hatóságoknak. Ugy tudjuk,hogy ilyen irányú kérelmet néhány hónappal ezelőtt márintéztek a polgármesterhez a szabadkai mentők parancs-nokai, kérelmükre eddig választ egyáltalán nem kaptak.Ma mikor a városok oly bő jövedelmi források fölött ren-delkeznek, nem ártana a jövedelem egy részét e nélkülöz-hetetlen intézménynek közintézménnyé leendő tételérefordítani.”35

A nyárutón kezdődő járvány (spanyolnátha) továbbnehezítette a mentők amúgy is kilátástalan helyzetét.Részlet a fenti újság október 15-i számában, a „Hogyanterjesztik Szabadkán a spanyol betegséget. Mentők ésbérkocsik szállítják a betegeket” cím alatt közölt érte-kezésből: „A legveszedelmesebb ragály terjesztő azon-ban Szabadkán az a mód, ahogyan a betegeket szállitják.Szabadkán ugy, mint sok más, fertőtlenítő intézet sincsen.A fertőtlenítést a mentők végzik. Egészen szabadkai okos-kodás, hogy a spanyol náthában megbetegedetteket is amentők szállítják kórházba. Aki fertőtlenít, az járványosbeteget is szállíthat. A mentőknek már csak egy beteg-szállító kocsijuk van, ezen szállítják a spanyol betegeketés mindazokat, akik a mentők segélyére rászorultak.Tegnap a mentők 13 beteget szállítottak, ezeknek több

mint fele a spanyol járványban szenvedett. Eltekintve,hogy az agyondolgozott, derék mentőkre nem volna sza-bad ezt a sulyos munkát is rásózni, egyenesen felháborí-tó, hogy ilyenformán a mentők betegszállító kocsija aveszedelmes járvány fészke és terjesztője lett.”

Néhány nap múltán ismét időszerűvé vált az osztálystátusa – ezúttal a város vezetőségének kezdeményezéseváltotta ki az újságírók érdeklődését. „Szabadka átveszi amentőket (Saját tud.) – október 18. A szabadkai mentőkválsága még mindig tart ugyan, de amint értesülünk,nemsokára az egyetlen helyes megoldással véget fog érni.Ezzel teljesülni fog a mentők óhaja, de feltétlenül biztosí-tani is fogják ennek a nélkülözhetetlen intézménynekfennmaradását. Már a háború előtt sürgettük, hogy amentőket a város vegye át. A mentők csak annyit kértek,hogy legalább nyugdíjukat biztosítsa valamiképen aváros. Sürgetés, kérelem nem használt. Az önkéntes tüz-oltótestület is ambicionálta, hogy ez a kebelében fenállóintézmény a sajátja maradjon. A körülmények is lehetővétették, hogy az intézmény mintaszerű fentartására kellőgondot fordíthasson maga az önkéntes tüzoltótestület. Aháborús viszonyok között az önkéntes mentők intézmé-nyének fenállása mindinkább kétségessé, a mentők meg-élhetése szinte lehetetlenné vált. A megszaporodott mun-ka emberfeletti erőfeszítést követelt, de a testület anyagiviszonyai között nem emelhette fizetésüket. A hatóság


75

A budapestiek felkínálják segítségüket - 1918

35 Bácsmegyei Napló,1918. szeptember 4.

szükmarkuskodott. Ott állt az intézmény, hogy a mentőkmeg akartak válni a hivatásuktól. Ekkor azután a városmégis sgítségükre jött, igaz, hogy cask nyomoruságosösszeggel. A válságnak ez a stádiuma azonban gondolko-dóba ejtette a hatóságot s mert most márminden oldalrólsürgették, elhatározta, hogy a mentőket átveszi a város ésbeosztja a hivatásos tüzoltóság keretébe. Ugy értesülünk,hogy ez hamarosan meg is fog történni s most már csakaz átvétel módozatait s a szükségessé vált uj szervezésiszabályzatot kell kidolgozni, ami azonban nagy munkátnem adhat. A viszonyok égetően szükségessé teszik, hogya tanács ezt az ügyet a törvényhatósági bizottságnak mára legközelebbi közgyűlése elé terjeszti végleges elintézésvégett.”36

Az elhúzódó hivatali eljárás hónapokig tarthatottvolna, de a háború befejezése véget vetett az ajánlottintézkedés sorozatnak. A háború négy éve alatt fokozato-san tönkrement az Önkéntes Tűzoltó Testület felszerelé-se, ahogyan a mentőosztályé is. Minderről Vermes Béla,testületi parancsnok is beszámolt az 1918 végén írt leve-lében,37 melyet a mentőosztály kiválását előkészítőfolyamat egyik mozzanatának tekinthetünk. A Tanácshozeljuttatott okiratban többek mellett ez olvasható: „Testü-letünk a háború alatt rengeteg munkát végzett, minekkövetkeztében mentőkocsijaink javítása és jó karbantar-tása óriási összegeket emésztettek fel, – lovainkból pedig6 drb. elpusztult, s uj lovak drága áron történt vétele tes-tületünk nemcsak minden készpénzét emésztette fel telje-sen, hanem még deficitünk is támadt, amit fokozott amakörülmény is, hogy a kocsisok magas díjazása,valamintaz abrak beszerzési nehézségei óriási károsodással jár-tak a testületre nézve. Megjegyzendő, hogy testületünkmentő osztálya a háború alatt nem csak mentési szolgá-latot, hanem rengeteg beteg és hulla szállítást is végzett,amiért semmiféle ellenértéket nem kaptunk, ellenben lo-vaink és szereink tönkre mentek, illetve óriási uj kiadá-sokra kényszerítettek bennünket, mert hivatásunknakminden áldozat árán is eleget óhajtottunk tenni, hogy aváros közönségét és a hadsereg érdekeit kielégíthessük.”

Hogy milyen fokú lehetett az elszegényedés, arról aBácsmegyei Napló tudósítása vall: „A szabadkai mentőkkérelme a gazdákhoz. A szabadkai önkéntes tüzoltó- ésmentőegyesület kérelemmel fordul Szabadka gazdaközös-ségéhez. Zab- vagy buzaszalmát kérnek lovaik részére.Lehetetlennek tartjuk, hogy ezt a kérelmet Szabadka gaz-dái haladéktalanul ne teljesítenék. Élet és vagyonbizton-ság függ attól, hogy a mentők lovaikat kellően táplálhas-sák, de ebben anyagi eszközeik nem elegendők. Azoknaka kötelessége a takarmányt adni, akiknek van, ha azönkéntes tüzoltók és mentők sikeres működését a veszé-

lyek közepette biztosítani akarják. Azoknak az érdeke is,de most érdekről nem beszélünk, mert olyan időket élünk,mikor meg kell érteni a kötelesség szavát is. Siessenek agazdák adományaikkal.”38 Ekkor már nem hittek sem aBelügyminisztérium, sem a város ígéreteiben– közvetlena polgárokhoz, a gazdákhoz fordultak.

A szerb katonaság bevonulásának előestéjén, az egy-kori főparancsnok adománya feltehetőleg már el semjutott a címzetthez. „Koszorú megváltás. Vermes Béla,ifj. Petonszky Ferenc halála alkalmáből koszorú megvál-tás címén 100 koronát adományozott a szabadkai önkén-tes tüzoltó és mentőegyesületnek.”39 Pedig a háború vég-kifejletének közeledtével többszörösen is megterhelték a„néhányemberes” szolgálatot. A még mindig számosáldozatot követelő spanyolnátha, a gyakori utcai támadá-sok katona-, illetve polgári áldozatai, a harcterekről avárosba szállított nagyszámú sebesült, a fokozódó hulla-szállítási igény annyira lefoglalta a mentőket, hogy pl. aszámos sérülttel és halálos áldozattal járó bácstopolyaivonatszerencsétlenség helyszínére már el sem juthattak –az állomáson várták be a segédvonattal Szabadkára szál-lított, hiányosan ellátott sérülteket.40

Ezekben a napokban külön megterhelést jelentett aszolgálatvezető főorvos azon döntése, hogy az éjjeliórákban a mentők helyiségeiben ügyeletet tartó körorvo-sokat az egész város területéről jelentkező, orvosi ellátástigénylő betegekhez is nekik kellett eljuttatni. A mindvé-gig posztján maradó dr. Bartha Antal a körorvosi ellátásszétbomlásának ellensúlyozására hozta a következőintézkedést, melyről a Bácsmegyei Napló is beszámolt:„Szabadkai orvosok éjjeli szolgálata. A szabadkai orvo-sok elhatározták, hogy további intézkedésig naponként


76

36 Bácsmegyei Napló, 1918. október 19.37 SzTL, F. 2, XXI 30/1918.38 Bácsmegyei Napló, 1918. november 8.39 Ifj. Petonszky Ferenc önkéntes tűzoltó és kéményseprő volt – tragikus körülmények között hunyt el (Bácsmegyei Napló,

1918. november 10.).40 Az október 25-én hajnalban történt szerencsétlenségről még aznap beszámolt a Bácsmegyei Napló. Többek mellett ezt írja:

„Tizenöt sulyosan sebesültet és két könnyü sebesültet a segédvonattal hozták be a szabadkai állomásra, ahol dr. Barta Antal tisztifőorvos vette őket át és a mentők szállították a tartalékkórházba. A sulyosan sebesültek tulnyomó többsége német katona. Csakhárom magyar katona és egy postás volt közöttük.”

A város Zsidótemetője - dr. Bartha Antal sírja - 2006. Afotó Csúszó Dezső tulajdona

d. u. 6 órától reggel 6 óráig felváltva ügyeletes orvosiszolgálatot teljesítenek. Aki a mondott időben orvosisegítséget igényel, az kérje az orvost a mentőknél, akik azügyeletes orvost a beteghez fogják juttatni.”41

Források

Szabadkai Történelmi Levéltár, F.2. Szabadka (THJ)Szabad Királyi Város Tanácsa –Szabadka (1861–1918);1838–1924

Bácskai NaplóBácsmegyei NaplóDruštvo Lekara Vojvodine – Podružnica Subotica, 40

godina rada lekarskog društva u Subotici, Subotica 1985.Mentők Lapja folyóirat, Budapest


77

41 Bácsmegyei Napló, 1918. november 9.

Dr. Csúszó Dezső, 2006.A fotó Csúszó Dezsőtulajdona

Sažetak

Drugadecenijaspasilačkeslužbe

I u drugoj deceniji rukovodio je Hitnom pomoći drBarta Antal, rešavajući sitnije i krupnije smetnje. Idalje je čvrsta veza sa službom hitne pomoći uBudimpešti.

Sve je više predavanja o tematici hitne pomoći, a

po prvi put je organizovan i Bečki skup, koji se bavizajedničkim efektima rata. Siromaštvo se i daljenastavlja, tako da se kao prvo moraju raspustitidobrovoljni vatrogasci (ÖTT – Önkéntes TűzoltóTestület) i naći drugo rešenje.

Summary

SeconddecadeoftheRescueService

The director of the Rescue Service was still drAntal Barta in the second decade of its work, and hedealt with large issues as well as the smaller ones.A strong connection to the Emergency Service inBudapest was still maintained. There were more lec-tures about the Emergency department and the First

assembly in Vienna was organized at which theissues about the common effects of war wereaddressed.

Poverty was still strong and the volunteers’ firedepartment had to be shut down and a differentsolution found…

Sažetak: U radu su izneti dostupni podaci o razvojusocijalne i zdravstvene brige o maloj deci u Subotici.Dete kao ličnost prvi put se spominje u Subotici ucrkvenim službenim dokumentima kada su 1. decembra1687. godine upisana imena prve krštene dece. U radu segovori o ostavljenoj, napuštenoj deci o kojima brineGradska uprava, koja osniva „siročadski sto”. To bi biopočetak socijalne brige o deci u našem gradu. U XVIII iXIX veku bilo je nekoliko epidemija velikih boginja,tifusa, dizenterije... Pronalazak seruma protiv velikihboginja (1789) je značajan datum u istoriji medicine. USubotici je 1803. godine izvršeno prvo vakcinisanje dece.To je godina početka zdravstvene zaštite dece u Subotici.U XVIII veku osnivaju se mnoga dobrovoljna hu-manitarna društva koja primaju malu decu radi nege iodgoja. Krajem XIX veka podignut je u Subotici Dom zasiromašnu i napuštenu decu.

Ključne reči: siročad, Siročadski sto, vakcinacija,humanitarna društva.

Kratakuvod

Brigu o deci i njihovom zdravlju vodili su u davniničlanovi porodice, koristila se tradicionalna narodna me-dicina a u primitivnim zajednicama briga je prepuštenavračima koji su lečili bolesne svojim ritualima i pesma-ma.

Pitanjima dečjeg zdravlja bavili su se, ali veoma ma-lo, lekari starih kulturnih naroda – Egipta, Kine, Indije,lekari stare Grčke i Rimskog carstva. Hipokrat (Hip-pokrat, 460–370) ukratko spominje dečje bolesti u svojimAforizmima, Galen (129–199) govori, takođe, o nekimdečjim bolestima dok se Soran (II vek naše ere) bavinekim pitanjima nege novorođenčadi.

Nešto više pisali su arapski lekari: Razes (850–932)piše o velikim boginjama a Avicena (930–1037) o za-raznim bolestima kod dece.

U XV veku radovi posvećeni obolelom detetu uglav-

nom su kompilacije radova starih autora čije je mišljenje,na taj način, donekle sačuvano.1

Knjiga Medicinske škole u Salernu (kraj Napulja) izXI–XII veka – Flos medicinae sive Scholae salernitanaede conservanda bona valetudinae prevedena na mnogejezike bila je dugo vremena jedina koja se koristila zboguputstava o ishrani, čuvanju zdravlja i o ličnoj higije-ni.2


78

Dr Emil Libman, dr sc. med. Branka Milisavljević, dr Zorica Libman

Socijalno-zdravstvenebrige MagistrataSubotice o deci u XVIII iXIX veku

1 Lavoslav Glesinger, Povijest medicine, Med. enciklop., knj. 8, Zagreb 1963.2 Hrvoje Tartalja, Pravila Salernske medicinske škole, Saopćenja, sv. 11, br. 3, 1968, str. 119–126. Knjigu Flos medicinae...

(Bit medicine ili Salernske škole o čuvanju dobrog zdravlja) preveo je na ilirski Emerik Pavič (Pavich Emericus, 1716–1780).

Naslovna strana knjige „Flos Medicinae“

U XVIII i XIX veku susrećemo se sa opisima rahitisa(Francis Glisson, 1597–1677), horeje minor (SydenhamThomas, 1624–1689), vrednim delom „A Тreatise on theDiseases of Children“ (Michael Underwood, 1737–1820)i otkrivanjem vakcinacije protiv velikih boginja 1789.godine.3

TeškeživotneprilikeuBačkoj

Poraz kod Beča (1683) primorao je Osmanlije da senakon 150 godina vladavine povuku sa teritorije današnjeVojvodine (1686) ostavljajući velike ekonomske, socijal-ne i zdravstvene probleme.

Na opusteloj i neobrađenoj zemlji punoj močvara iritova, uslovi života bili su veoma teški: nezdrava klima,zagađeni vazduh od isparavanja ovih vodenih površina,jaki vetrovi, vlažne male kuće od naboja, zemunice, slabaishrana, lična i opšta higijena na niskom stupnju, čestepljačke turskih vojnika i sukobi kmetova i plemića –Rakocijeva buna (Rakoczy Ferencz II, 1676–1735), po-godovali su pojavi i širenju zaraznih bolesti (kuga, velikeboginje, tifus…), bedi i siromaštvu.4

Duž austro-turske granice organizovana je Vojno-pogranična (Potiska) krajina da bi kao vojno-carinska isanitarna zaštita (karantin, kontumac) sprečavala širenjezaraznih bolesti, u to vreme, kuge, iz turske carevine. Uvećim mestima Krajine osnovana je vojna zdravstvenaslužba i sanitetsko osoblje pružalo je zdravstvenu pomoćsvima koji su je zatražili. Tako su i stanovnici naseljaSubotica, kada je postala 1702. godine sastavni deoKrajine, mogli koristiti usluge vojnog saniteta.5

No, narod nije odlazio k njima zbog udaljenosti (Pet-rovaradin), loših prašnjavih ili blatnjavih puteva, zbognepoverenja i siromaštva. Mnogi su smatrali da je zaobolelog (pa i za bolesno dete) bolje da umre kod kućenego da se nosi tako daleko, izlažući se neudobnostiputovanja kolskom zapregom, eventualno i napadimarazbojnika i na kraju da se obrate nepoznatom lekaru kojine razume njihov jezik. S toga su se obraćali susedima,travarima, „iskusnim ženama“, vidarima, prihvatili suetno-medicinu koja se „kao ljudska briga o zdravlju i

borbi protiv bolesti“ bazirala na iskustvima starihčlanova porodica.6 Često je bila prisutna i tzv. ma-nastirska medicina: sveštenici i fratari su kao obra-zovana lica imala izvesno medicinsko znanje pa su uzduhovno ohrabrenje i molitve pripremajući lekovitasredstva antičke medicine i pripravljajući razne čajeve,napitke i meleme lekovitih biljaka iz manastirske bašte –pružali obolelima zdravstvenu pomoć.7 Inače, po odlaskuTuraka, važili su i u ovim krajevima zakoni i akti zaborbu protiv zaraznih bolesti izdatih u Beču tokom XVI iXVII veka (InfectionsOrdnung i dr.).

Siročad,napuštenadeca

U zvaničnim crkvenim dokumentima, u Subotici seprvi put spominju imena dece krajem XVII veka, kada jefra Bariša-Bartolan Benjović (Benyovics Bartolomeus)počeo da vodi Matičnu knjigu (Protokol) krštenih,vinčanih i umrilh (Matricula baptisatorum) od 1. de-cembra 1687. godine. Upisivao je datum rođenja i krš-tenja, ime deteta, ime i prezime roditelja i kuma.8 Knjigaje uredno pisana do 1691. godine kada je prekinutoupisivanje podataka iz više razloga: novorođeno dete jerano umiralo zbog porođaja u lošim higijenskim uslo-vima (štala, tavanica), nestručnog vođenja porođaja, ne-dovoljne brige o nezi i ishrani novorođenčeta (pre-zaposlenost majke, nesavesnost osobe kojoj je dete po-vereno) ili zbog ratnih prilika i epidemija raznih bolesti(početkom XVIII veka epidemija kuge je odnela 325ljudi „i još mnogo dice“ ne računajući umrle na salašimai pustarama, a Subotica je 1702. godine imala 1969stanovnika).9

Nesređeni život, loši uslovi života, siromaštvo i ratnostanje uticali su često da su samohrane majke, ređe obaroditelja, ostavljali svoje novorođenče tokom noći isprednečijih vrata da bi ga noćni čuvar ili neki jutarnjiprolaznik, odnosili vlastima ili ga sami ukućani uzimali ksebi, iz sažaljenja, radi odgoja i brige (napuštena,ostavljena, „izložena“ deca).10

Zbog ovakve situacije i ovakvog mišljenja narodaKraljevsko namesničko veće Ugarske (Magyar Királyi


79

Rođen je u Budimu gde je završio osnovnu i srednju školu, na Teološkom fakultetu diplomirao teologiju i filozofiju. Radio je utada poznatom mestu Baču (Bačka) i drugim mestima Vojvodine te u Budimu. Pisao je pobožna i prevodio književna dela. Za pre-vod Flosmedicinae... koristio je izdanje objavljeno u Hagu 1649. godine. Prevod je štampan u Pešti 1768. godine, sadrži 395stihova. Pored saveta o čuvanju zdravlja, o higijeni i dijetetici, ima i nekoliko podataka iz anatomije, fiziologije, farmakologije iterapije.

3 Lavoslav Glesinger, Sydenham Thomas, Med. encikloped., knj. 9, Zagreb 1964.; Redakcija, Pedijatrija, Med. enciklop., knj.7, Zagreb 1963.

4 Risto Jeremić, Prilog istoriji zdravstvene kulture Vojvodstva Srbije, SANU, Odeljenje medicinske nauka, knj. 3, Beograd1974.

5 Mladen Grmek-Dražen, Karantena, Med. enciklop., knj. 5, Leksikografski zavod, Zagreb 1969.; Slavko Jovin, Vojna BolnicaPetrovaradin, Med. pregled, vol. 40, br. 3–4, 1987, str. 163–167.

6 Srebrica Knežević, Neki oblici održavanja etnomedicinske tradicije na području Subotice, u: Zbornik radova I Naučnog sas-tanka Društva za istoriju zdravstvene kulture Jugoslavije – Sekcije SAP Vojvodine, Subotica 1969, str. 45–60.

7 Balla Ferencz, Hegedüs Antal¸ Az egészség szolgálatában, Forum, Újvidek 1990.8 Iványi István, Szabadka szabad. királyi város története, I rész. Szabadka, 1886, str. 89–91.; Prva imena krštenih upisana 1.

decembra 1687. su: Katalin, Angela, Anna, Mariana. Prema A. Sekuliću: „točno 1. listopada (oktobra) 1687. počelo se bilježitikrštenike u Subotici... knjiga krštenika čuva Subotička biskupija, a provjeru podataka obavio sam u nazočnosti MatišeZvekanovića, biskupa, 18. siječnja 1968.“ (v. napomenu 9).

9 Ante Sekulić, Tragom Franjevačkog ljetopisa u Subotici, u: Zbornik Kačić, sv. 3, Split 1972, str. 34 (napomena 199) i str. 44.10 Iványi István, Szabadka szabad. királyi város története, II rész., Szabadka 1892, str. 564.

Helytartó tanács – Consilium Regium Locumtenantiale)izdaje 1745. godine Okružnicu o zabrani nestručnimlicima da u ma kojem obliku pružaju zdravstvenu pomoć,a 1782. godine i Instrukciju kojom se siromašnim po-rodiljama i deci ukazuje besplatna zdravstvena pomoćako se obrate vojnom sanitetu.11

Kraljevsko namesničko veće Ugarske 1743. godineobaveštava segedinsku vojnu vlast da je Vojno-graničnonaselje Subotica (Locus Militaris Szabadka) Privilegijomcarice Marije Terezije (Theresia Mária, 1717–1780)postalo Privilegovana kraljevska komorna varoš podimenom Sent Marija (Oppidum Cameralis Regio Pri-

vilegiatum Szent Mária) i dobilo civilnu vlast – Magistrat(unutrašnji senat) i Izabranu (Zakletu) opštinu (spoljnisenat) i da u svojoj nadležnosti ima pravo upravljanjasvim građanskim i ekonomskim poslovima kao i pravosuđenja i donošenja odluke o životu i smrti građana –„pravo mača“ (ius gladii).12

Sada, 1752. godine, javljaju se neškolovane babice13

koje svojim znanjem bolje pomažu porodiljama no„mudre žene“, te hirurzi–berberi 1746. koji leče tzv.spoljne bolesti (previjaju rane, daju klistire, puštaju krvpijavicama, vade zube i sl.).14 Ovi zdravstveni radniciimali su često i ulogu sudskog veštaka kada su na pozivPrizivnog krivičnog veća Gradske uprave trebali pro-ceniti opasnost po život od zadobijene rane u nekoj tuči,utvrditi smrt kod ubistva i samoubistva i davati mišljenjezajedno sa babicama o silovanju ili čedomorstvu, kako bise pokrenuo sudski proces protiv okrivljenog.15

U dokumentu od 13. jula 1749. godine nalazimo da jehirurg–berber Stefan Lenard (Lenárd Stephanus) sababicom učestvovao u pregledu maloletne Magdalene(Magde) koju je silovao Ivan Mali (Máli Joannes), star 18godina, sluga njenog oca Josipa Mamužića (MámusicsJózsef). Pošto je defloracija utvrđena, počinitelj jeosuđen na smrt odsecanjem glave mačem (ius gladii).16

Babice su 1766. godine pregledale i dale mišljenje daje trinaestogodišnja ćerka ovdašnjeg ratara KonstantinaBobesa bila nevina jer se sumnjalo da ju je silovaoLaurencije Benetić (Benetich Laurentino). Ustanovljenoje samo da se oko vagine nalazi poprskano muško seme.Okrivljeni je kažnjen da nekoliko dana tri puta po jedansat stoji kraj stuba srama ispred Gradske kuće sa nat-pisom svog dela kao i da dobije 100 udaraca batinom.17

Trudnice su se i dalje same ili uz pomoć neke „mudrežene“ porađale pa je smrtnost novorođene dece bila pri-lično velika a zbog svog lošeg porodičnog ekonomskogstanja odlučivale su se i na pobačaj. Ova odluka je bilaveoma rizična. S jedne strane, pobačaj su vršile nestručnežene prljavih ruku koristeći pripadaču, malo vreteno,koren rena ili neki drugi predmet sumnjive čistoće pa jedolazilo do infekcije i smrtnog ishoda trudnice i s drugestrane, ako je žena ostala u životu a o pobačaju se ujavnosti doznalo, bila je kažnjena smrtnom kaznom –„usmrtila je malo biće kojem je srce već počelo dakuca“.18

Tako je januara 1744. godine pokrenut krivičnipostupak protiv Ane Beštić (Bestics Anna), građankeSubotice, zbog pobačaja (ubistva svog deteta). Presuda(uzeti su u obzir njeni i raniji nedozvoljeni pobačaji):


80

Čistiji prepis Prve matične knjige (1687), sačinjen 1717.godine (naslovna strana)

11 Olga Popov-Dragin, Socijalno-medicinske reforme u Bačkoj i Baranji u 18. veku, u: Zbornik radova II zajedničkog sastankaNaučnog društva za istoriju zdravstvene kulture Vojvodine, Odbora naučnog društva za istoriju zdravstvene kulture Sombor iZnanstvenog društva za povijest zdravstvene kulture općine Osijek, Sombor–Bezdan, 1983, str. 217–254.; Friedrich Ildikó, Azegészségügyi kultura hiánya okai a 18. századi Magyarországon, Orvostörténeti közlemények, Budapest 1977, 23/4. str. 65–89.

12 Emil Vojnović, Organizacija mesne vlasti 1743–1918. u Subotici, u: Koreni, svedočenje vekova, Subotica 1991, str.113–125.

13 Emil Libman, Babička služba u Subotici tokom XVIII i XIX veka, u: Ex Panonnia, br. 19, Subotica 2015, str. 58–64.14 Gašpar Ulmer, Zanatstvo u Subotici 1868–1779, Subotica 1995, str. 140–147.15 Biserka Belitza, Ranarnici u zdravstvenoj povijesti Hrvatske, u: Saopćenja, vol. 16, br. 4, Zagreb 1979, str. 213–223.16 IASu, F. 261, pred. br. 13/1749.17 IASu, F. 261, pred. br. 86/1749.18 St. Stajić, Socijalna zaštita napuštene dece, u: Srpski arhiv, god. 33, sv. 8, 1931, str. 684–690.

osuđena je januara 1746. godine na smrt odsecanjemglave mačem.19

Na zahtev Državnog tužioca ujedinjenih županijaPešt, Piliš i Šolt, Magistrat Subotice je morao da saslušaFerenca Doru (Dora Ferencz), njegove ukućane, kaluđereiz franjevačkog samostana i gradsku babicu pod kojim jeokolnostima Pana Vilag (Vilagh Pana), stara 18 godina,stanovnik Estergoma (Esztergom), donela na svetnezakonito mrtvo dete (gyermeket halva szült) u kućispomenutog Dore Ferenca. Odgovor Magistrata: van-bračno, očinstvo nije utvrđeno, dete je mrtvo rođeno uzprisustvo babice.20

Sredinom XVIII veka zabeležen je veliki pad na-taliteta u celoj Bačko-bodroškoj županiji pa je uz velikibroj pobačaja i čedomorstva, razlog tome bio i povećanbroj obolelih od veneričnih bolesti. Centralne vlasti tražezbog toga objašnjenje od županijskog fizika a 1786. go-dine Kraljevsko namesničkoveće izdaje Naredbu kojomse određuje redovno slanje izveštaja o stanju zdravlja sta-novništva, posebno o broju trudnica, broju novorođenih io broju obolelih sa veneričnim bolestima.21

Dokumenti iz 1768. godine, između ostalog, iznoseda je na Generalnoj kongregaciji Bačke županije u Bajibilo rasprave o kažnjavanju bludnica (Meretrix) iz čegase može zaključiti da u Županiji postoji prostitucija:nelegalizovana, ona se nalazi u ugostiteljskim objek-tima.22 S toga je 1769. godine donet Raspis o nadzorusvih obolelih lica podrazumevajući tu i bludnice, a 1782.godine i Zakon o suzbijanju veneričnih bolesti.23

Poveljom carice Marije Terezije, Subotica je 1779.godine proglašena Slobodnim kraljevskim gradom(Libera Regiaque Civitas Maria Theresiopolis) pa jegradska vlast dobila još veća ovlašćenja ali i većeobaveze. Tako je u domenu zdravstva morala da poštujeOpšti normativ o zdravstvenoj organizaciji (NormativumGenerale in re Sanitatis) koji je 1770. godine napisaoGerhard van Sviten (Swieten Gerhard van, 1700–1772),poznati bečki lekar i reformator bečkog Medicinskogfakulteta.24 Normativ je važio na teritoriji cele Monar-hije. U poglavlju IV govori se o organizaciji akušerskeslužbe (Instructioobstetricum), između ostalog; „…ba-bice moraju voditi računa da se novorođenče krsti,moraju obilaziti porodilju kroz 14 dana nakon porođaja,moraju brinuti o zdravlju porodilje i zdravlju novo-rođenog deteta, ne smeju davati lekove koji izazivaju

pobačaj, moraju prijaviti svaku osobu koja traži ili dajetakve lekove, moraju imati položen ispit o babičluku najednom od medicinskih fakulteta u zemlji ili kodgradskog fizikusa…“25

I Raspis iz 1778. godine upozoravao je da samo onebabice koje su ispitane mogu obavljati porođaj, da negujunovorođenče u prvim danima po rođenju, da upute majkukako da se ophodi sa detetom i da prijave gradskomfiziku svaku promenu na telu deteta ili u njegovomponašanju.26

Siročadskiotac,Siročadskisto

U drugoj polovini XVIII veka, subotička vlast jepočela razmišljati o osnivanju socijalnih i socijalno-zdravstvenih domova koji bi prihvatili siročad (árva-gyermek), napuštenu („izloženu“) i nađenu decu (le-lencz). Ova razmišljanja mogu se shvatiti kao početaksocijalne zaštite dece u Subotici. Zabeleženo je da su jošu IV veku naše ere podizani ovakvi domovi (Orphan-hospital) i da je u Parizu u XVII veku bilo Sklonište zanapuštenu decu. Osnivala su se i Udruženja materinskogmilosrđa koja su brinula i siromašnim majkama samalom decom.

Tako je 1775. godine izdat Zakon koji reguliše pitanjai izvore prihoda za izdržavanje bolnica, sirotinjskihdomova, domova za smeštaj lutalica i drugih nesrećnihlica (Politico Regulatio Erronos vagos Orphanos deErigendo Lazareto et Hospitali). U Zakonu se govori ozaštiti dece, siročadi i nahočadi koja podpadaju pod brigulokalnih vlasti onih mesta gde su nađena jer „…onaspadaju među najveće nevoljnike, lišene roditeljske lju-bavi i drugih potreba za život… Potrebno je izgraditi do-move za ovu decu ili u bolnicama i sirotinjskim domo-vima odvojiti posebne sobe za njih…“ Godine 1778. Kra-ljevsko namesničko veće Ugarske izdaje posebnu Na-redbu po kojoj svi Magistrati slobodnih kraljevskihgrado-va treba da otvore domove za siročad i nahočad.27

Međutim, ni u prvoj polovini XIX veka ne nalazimodokumente da u Subotici postoji Dom za ovu decu većsamo Predlog da se siročad i nahočad ustupe rođacima(ako ih imaju) ili nekoj porodici bez dece koja ih radoprihvata. Istina, pokušaj da se reši pitanje ove dece bio jeu Subotici poznat još 1740. godine osnivanjem jedneDobrovoljne ustanove, ali ne nalazimo podatke da je ova


81

19 IASu, F. 261, pred. br. 1/1746.20 IASu, F. 261, pred. br. 75/1766.21 Predrag Dević i sarad., Prve babice i razvoj akušerske službe u Somboru u XVIII veku, u: 250 godina akušerstva i ginekologi-

je na tlu Vojvodine. Novi Sad 1983, str. 45–57.; Berislav Berić i sarad., Pregled istorijskog razvoja akušerstva i ginekologije uNovom Sadu (1748–1963), u: Ibidem, str. 13–27.

22 IASu, F. 261, pred. br. 5/1768.23 Šandor Štajnfeld, Prostitucija u Subotici, u: Zbornik radova I sastanka Sekcije SAP Vojvodine Naučnog društva za istoriju

zdravstvene kulture Jugoslavije, Subotica 1969, str. 69–75.24 Lavoslav Glesinger, Gerhard van Swieten (1700–1772), Med. enciklop., knj. 9, Zagreb 1964.25 IASu, F. 261. pred. br. 23/1771.26 IASu, F. 261, pred. br. 108/1778.; Kosta Popov, Higijenske prilike i zdravstveno zakonodavstvo XVIII veka u Bačkoj i

Bodroškoj županiji, u: Zbornik radova XIX sastanka Naučnog društva za istoriju zdravstvene kulture Jugoslavije, Novi Sad 1968,str. 33–40. V. napomenu 11.

27 Slavko Jovin, Istorija medicine i zdravstvene kulture na tlu današnje Vojvodine, 1718–1848, II tom, prvi deo, Novi Sad 1998,str. 53.

zamisao realizovana. Činjenica je da su odojčaddobrovoljno prihvatile mlade žene radi dojenja odnosnonešto stariju decu radi odgoja i nege: one su bile podkontrolom gradskog policijskog kapetana i primale odre-đene mesečne materijalne nadoknade. U jednom ranijemradu ovaj oblik brige o maloj deci nazivali smo Dobro-voljnom socijalnom pomoći koja, svakako, nije odgo-varala današnjim ustanovama za čuvanje, negu i pomoćsiromašnoj i nesrećnoj deci ali u malom naselju kao što jeto tada bila Subotica, ovaj oblik brige bio je jedan vidsocijalne zaštite.28

Prema podacima, 1780. godine Subotica ima 18730stanovnika a među njima i 45 siročadi o kojima brineMagistrat.29 No Magistrat je još 1743. godine, dobijajućiVečitim ugovorom slobodnije vođenje administrativnihposlova, vodio i poslove (tač. 10) i brigu o ostavinskim isiročadskim pitanjima.30 Za probleme siročadi, nahočadii druge siromašne dece zadužen je bio jedan senatorspoljnog senata nazvan siročadski otac (árvaagya,Curator Papillorum).

Siročadski otac je 1786. godine vodio brigu o 12 siro-čadi od 2 do 17 godina starosti,31 odnosno 29 siročadi čijisu roditelji umrli u periodu od 1780. do 1799. godine.Jožef Mitermiler (Mittermüler Jozsephus), drugi gradskifizik (Physicus Civitatis secundarius), u svom Izveštajupiše da u gradu živi petoro gluvoneme dece čiji su ro-ditelji siromašni (četvoro je iz iste porodice) i nespominje onu gluvu i nemu decu koja su zbrinuta kodsvojih roditelja.32

Iz ovog perioda spominje se Siročadski sto. Naime, uIzveštaju Jozefa Gludovca (Gludovacz József), ko-mesara Kraljevskog namesničkog veća Ugarske, koji jebio u Subotici od 1788. do 1790. godine da bi sredioGradsku blagajnu za 1787. i 1788. godinu pa će ujednopregledati i srediti račune Siročadskog stola za 1784. i1785. godinu (Rationes Pupillares pro Annis 1784. et1785), jer se primetilo da postoje zloupotrebe siro-čadskog novca.33

Prema postojećem Uputstvu (Instructio OrphanoramCurarotis), siročadski otac se brinuo i o pravilnom odgojusiročadi, o pravilnom evidentiranju imovine siročadi, opravilnom rukovođenju staratelja te o svim drugim pita-njima u vezi sa siročićima.34

Prilikom svog boravka u Subotici (1819–1823),komesar Ferenc Skulteti (Scultety Ferencz)35 zatražio je

podatke o postavljanju staratelja maloletnom JovanuPaniću; da li o siročetu brine siročadski otac, da li jeizvršen prepis imovine pok. udove Irene Panić rođeneSabo i druge podatke, verovatno zbog ranije primećenoglošeg vođenja blagajne sa siročadskim novcem.36

Sumnja o postojanju velikih boginja bila je još ustaroj Kini, Egiptu, Indiji… Zbog nepoznavanja uzrokabolesti, vođene su kao i mnoga druga oboljenja sasmrtnim ishodom, pod imenom kuga. Epidemija tzv.Antoninove kuge (165–168) mogla bi, prema opisu, dabude epidemija velikih boginja ali prve sigurnije znake ovarioli potiču iz šestog veka naše ere odnosno iz IX veka.Značajan pokušaj u borbi protiv ove bolesti bila jeprimena variolizacije početkom XVIII veka. Pošto se i


82

28 IASu, F. 272, pred. br. 15-A-26/pol. 1783.29 IASu, F. 272, pred. br. 12-A-21/pol. 1801.30 Mirjana Dimitrijević, Večiti ugovor Magistrata Subotice sa Ugarskom kraljevskom komorom iz 1743, u: Koreni –

svedočenje vekova, Subotica 1991, str. 61–72.31 IASu, F. 272, pred. br. 18-A-22/pol. 1786.32 IASu, F. 272, pred. br. 7-A-30/1800.33 IASu, F. 8, pred. br. 9-C-114/Glud. 1789.34 IASu, F. 13, pred. br. 24-A-8/Scult. 1820.35 Gašpar Ulmer, Kraljevski komesar Mihalj Irmenji u Subotici (1782–1788), Istorijski arhiv Subotica 2000. Kraljevski kome-

sar Mihalj Irmenji (Ürmenyi Mihály) bio je u Subotici od 1782. do 1788. godine; Jožef Gludovac (Gludovácz József) je boraviou Subotici od 1788. do 1790. godine; Ferenc Skulteti (Scultety Ferencz) je u Subotici od 1818. do 1823. godine a Pal Etveš (EötvösPál) od 1840. do 1843. godine. Ovi komesari su po nalogu Kraljevskog namesničkog veća Ugarske i Kraljevske komore Ugarskedolazili u Suboticu radi rešavanja raznih problema, usmeravanja i nadgledavanja rada municipalne gradske uprave, ukazivali suna greške u radu senatora donoseći sa sobom konkretne zadatke i uputstva. Bili su u nekom smislu savetnici i saradnici gradskojupravi.

36 IASu, F. 13, pred. br. 9-B-8/Scult. 1820.

pored njene primene bolest širila pa čak imala i letalniishod, variolizacija nije mnogo korišćena.37 OtkrićeEdvadra Dženera (Jenner Edward, 1749–1823) godine1798, bilo je revolucionarno i dobila se sigurna zaštitaprotiv velikih boginja, vakcinacija.38

Vakcinacija je početkom XIX veka bila prvi tragzdravstvene zaštite dece u Subotici. Tada je drugi gradskifizik dr Jožef Mitermiler zamolio 1801. godine Magistratda službeno naredi obaveznu vakcinaciju dece protivvariole ukazujući na loše posledice koje se mogu javitiukoliko se vakcina ne primi. Magistrat je prihvatio molbui vakcinaciju je prvi put u Subotici izvršio 1803. godineEugen Sibenburger (Sziebenburger Eugenius), gradskihirurg koji je vršio zdravstveni nadzor i brigu ofrancuskim zarobljenicima čiji je logor bio u Subotici.39

Skorbut se, iako nezarazna bolest, javila epidemično uSubotici 1823. godine40 a 1835. godine u Bajmoku41 iČantaviru42 kada je obolelo nekoliko stotina lica i dece.Bile su to epidemije zbog slabe i neadekvatne ishrane tezbog tih i prethodnih sušnih godina.

Magistrat je preko Siročadskog stola ozbiljno vodiobrigu o siročadi i napuštenoj deci. Godine 1829. evi-dentirano je 20 napuštenih odojčadi a 1846. godine –156.43 Ukupno je Gradska vlast vodila brigu od 1829. do1846. godine o 1209 novorođenčadi.44 Zabeleženo je,takođe, da u Subotici do 1828. pored 241 siročeta ima inekoliko duševno obolele dece čiji su roditelji umrli u pe-riodu od 1801. do 1826. godine a za koju su bili određenistaratelji.45

Pojavila se epidemija kolere u Subotici, u većembroju 1831. i 1873. godine i u manjem obimu 1855. i1866. godine. Od 29000 stanovnika Subotice, 5000 ljudii dece je 1831. godine obolelo a umrlo preko 3000.46

Ponovo je primećena zloupotreba gradske pomoći Si-ročadskom stolu: dete je umrlo a smrt nije prijavljena paje novčana pomoć za njegovo odgajanje i dalje isplaćiva-na ili ostavljeno odojče uzimale su žene koje po svojimgodinama nisu za to sposobne i sl. Iz tih razloga formi-rana je jedna Komisija da:

- ispita socijalno stanje buduće negovateljice–doji-lje;

- prikupi određene podatke o negovateljici–dojilji;- utvrdi da li je negovateljica–dojilja uvedena u spisak

negovateljica–dojilja Magistrata;- zatraži krštenje nahočeta–siročeta;


83

37 Lujo Thaller, Edward Jenner i vakcinacija protiv velikih boginja, Beograd–Zagreb 1949, str. 24, 32, 52, 72. Austrija uvodiveć 1799. vakcinaciju, a Subotica 1803. godine. Prva Slavensko-serbska brošura o vakcinaciji štampana je u Budimpešti 1804. –„Nastavlenije o kravljih ospah radi istreblenija prirodnih ospic“, pisac/prevodilac Jos. Putnik von Simand, vladika u Pakracu iTemišvaru.

38 Mladen Grmek-Dražen, Jenner, Edward (1749–1823), Med. enciklop., knj. 5, Zagreb 1961. Kao četrnaestogodišnji dečakradio je kod hirurga. Započeo je studije medicine 1770. u Londonu (St. George’s Hospital). Radio je kao pomoćnik i učenik kodpozantog hirurga Johna Huntera. Nije imao doktorskih kvalifikacija ali je imao višegodišnju praksu što mu je omogućilo (prematadašnjim engleskim običajima) da se bavi privatnom praksom. Doktorat medicine stekao je tek 1792. na škotskom univerzitetu uSt. Andrews. Prva Jennerova opažanja o vakcinaciji potiču iz mladalačkog vremena ali je tek 1796. počeo eksperimentisati iproveravati svoja iskustva. Vakcinacija se pokazala veoma korisnim zaštitnim postupkom. Vakcinacija je umetno zaražavanje vak-cinom ili kravljim boginjama da se stekne otpornost prema velikim boginjama.

39 Vera Kovačić, Istorija zdravstva Subotice, u: Zbornik radova I sastanka Sekcije SAP Vojvodine Naučnog društva za istori-ju zdravstvene kulture Jugoslavije, Subotica 1969.

40 IASu, F. 272, pred. br. 3-C-104/pol. 1823.41 IASu, F. 272, pred. br. 12-D-149/pol. 1835.42 IASu, F. 272, pred. br. 12-D-134/pol. 1835.43 IASu, F. 272, pred. br. 18-A-1/aec. 1847-II.44 IASu, F. 272, pred. br. 15-B-112/pol. 1828. 45 IASu, F. 272, pred. br. 11-A-18/pol. 1848-II.46 Antun Liht, Kolera u Subotici 1831. godine, u: Glasnik Higijenskog Instituta Beograd, br. 3, 1956, str. 109–113.

Edvard Džener (Edward Jenner)

- jedan član Komisije obilazi, iznenada, porodicu od-nosno negovateljicu–dojilju gde je smešteno naho-če–siroče i dr.

Otvaranjem banje i kupališta Palić pedesetih godinaXIX veka, Petar Stojković (1819–1892),47 upravnik ilekar banje pisao je u svojim izveštajima o poseti i razvo-ju banja ali i o uspešnom lečenju odraslih sa reumatičnimtegobama kao i o lečenju dece koja boluju od škrofuloze.Koristeći kupke i kupanje u jezerskoj vodi, navodi ujednom Izveštaju, da je 27 dece od 40 obolelih od škro-fuloze izlečeno a 13 oporavljeno i da su šetnje parkom iobalom jezera doprinosile poboljšanju zdravlju odraslimai deci sa smetnjama pri disanju.48

Zapažen je krajem XIX veka povećan broj smrti no-vorođenčadi pa su gradske vlasti tražile od gradskog fi-zika da sačini spisak javnih žena u gradu (bilo ih je 148),koje će i redovno kontrolisati i pregledavati kako bi sesmanjio broj eventualno obolelih žena od veneričnihbolesti.49

Otkrićem infektivne prirode babinje groznice koja jeizazivala veliki broj smrti novorođenčadi i porodilja,Ignácz Philipp Semmelweis (1818–1865)50 je tražiodezinfekciju ruku hlornim rastvorom svih koji su vršilipreglede porodilja. To je znatno smanjilo broj smrti nabolničkim odeljenjima za porođaj. Osnovao je Školu zababice koja je tada bila veoma poznata. Školu supohađale i devojke iz Vojvodine, tri iz Subotice.51

Propisi o radu zdravstvene službe iz 1884. godineukazuju na dužnosti babica – između ostalog: one morajuobavezno pružati besplatnu pomoć siromašnim poro-diljama; objašnjavati majci znake trahoma kod deteta akose bolest pojavi (bila je u to vreme jako rasprostranjenazarazna bolest očiju) ili ako postoji sumnja na trahomodmah da prijavi kvartovnom lekaru; majku da naučikako sa neguje novorođenče uopšte…52

Na Savetovalištu o zdravstvenim prilikama u Subotici1885. godine, bilo je reči o zakonskoj obavezi mrtvo-zorca da mora slati izveštaje gradskom policijskomkapetanu o umrloj deci ispod sedam godina za koje se nezna da li su lečena. I sve dok se ne pokaže potvrdaordinirajućeg lekara da je dete lečeno, ne sme se izdatidozvola za sahranu.53

I pored toga što je 1876. godine doneta Naredba oobaveznoj prijavi zaraznih bolesti i što su 1885. godineuvedene stroge mere evidencije, prevencije i lečenja

obolelih od zaraznih bolesti – javlja se veliki broj obo-lelih od difterije i variole 1883. i 1891. kao i porast brojaobolelih od trahoma i tuberkuloze 1885. godine. Od1889. do 1898. godine rođeno je 32978 a umrlo 24939dece – od difterije 2032, od šarlaha 509, od dizenterije446, od porođajne sepse 94, veći broj od tuberkulozepluća, 367 od morbila i 113 od velikih boginja, dok brojobolelih nije prikazan. U periodu od 1889. do 1898.godine broj umrle dece od 0 do 1 godine starosti je bio8098 a od 1 do 5 godina starosti 5343. Pojava obolelih odvelikih boginja može se protumačiti činjenicom, davakcinacija nije uvek temeljito izvršena.54 Prema dostup-nim dokumentima 1842. godine vakcinisano je 1239 od1841 živorođenog deteta,55 a 1844. godine 1454 od 1849živorođene dece.56


84

47 Emil Libman, Istaknuti lekari Subotica (1792–1992), Subotica 2003. Dr Petar Stojković (Subotica, 1817 – Sombor, 1892).Nakon mature odlazi na studije medicine u Pešti. Diplomirao je odbranom svoje disertacije De Herniis in genere (Rasprava o kil-ame uopšte) 1844. godine. Radio je u ambulantama opšte medicine i kao hirurg u Građanskoj bolnici u Subotici. Godine 1851.izabran je za prvog banjskog lekara na Paliću. Svojim radom razvio je banju, uspešno lečio obolele od reumatičnih tegoba, škro-fuloze te šetnjama kroz park i duž jezera i od smetnji pri disanju. Bio je aktivan u kuturnim i društvenim ustanovama u gradu.Odlazi u Sombor 1868. godine na dužnost glavnog fizikusa Bačko-bodroške županije. Umro i sahranjen u Somboru 1892. godine.

48 IASu, F. 2, pred. br. 5252/polg. 1867.49 V. napomenu 23.50 Laloslav Glesinger, Semmelweis Ignácz Philipp (1818–1865), Med. enciklop., knj. 8, Zagreb 1963.51 E. Lengyelisarad., Babice – učenice Ignaca Filepa Semelvajsa poreklom s područja Jugoslavije, Med. pregled, god. 28, br.

5–6, 1975, str. 257–261.52 Szabadka sz. kir. város Szabályrendelete, Szabadka 1884.53 Bácskai Ellenör, 1885.XI.8.54 István Frankl, Szabadka királyi város ismertetése, Szabadka 1899.55 IASu, F. 272, pred. br. 3-A-12/pol. 1842.56 IASu, F. 272, pred. br. 3-A-17/pol. 1844.

Slika doktora Semelvajsa prema originalnom radu IštvanaBoldižara, Budimpešta 1954.

Mikša Demeter (Dömötör Miksa, 1868–1944), lekaropšte medicine, posvetio se lečenju bolesne dece. Zala-gao se, da se kod obolelih od difterije primeni serumprotiv difterije u terapijske a kod sumnjivih i u profi-laktične svrhe nakon što je upoznao radove EmilaBeringa (Behring Emil, 1854–1917)57 i Emila Rua (RouxEmile, 1853–1933). Bio je prvi lekar u nas koji jeprimenio serum kao profilaksu u suzbijanju bolesti dif-terije.58

Tokom 1899. godine izdat je Pravilnik o zbrinjavanjunapuštene dece ispod sedam godina starosti. Tu je objaš-njenje koje se dete smatra napuštenim, kakav je postupaksa novorođenom napuštenom decom, objašnjava seodgovornost dojilja i negovateljica, zadatak zavičajneopštine u vezi sa decom, nagrada za negu deteta, govori

se o ustanovama za negu i odgoj dece dok se ne podignuobjekti za zbrinjavanje siročadi…59

U novopodignutoj bolnici paviljonskog tipa sa 160bolesničkih kreveta u Subotici (1897) nije postojaloposebno Dečje odeljenje. U sklopu Odeljenja za hirurškebolesti bilo je Pododeljenje za ginekologiju i akušerstvokoje je vodio šef Hirurškog odeljenja i babica.

I pored savesne borbe proteklih godina na suzbijanjutrahoma putem ambulantnog rada i rada u posebnojBolnici za očne bolesti sa 30 bolesničkih kreveta, nije sesmanjio broj obolelih od trahoma. Među 73500stanovnika, u gradu je 1895. godine bilo 16577 bolesnikasa oboljenjima očiju a od ovih 771 lice sa trahomom uuznapredovalom stadijumu i 163 sa početnim stadiju-mom bolesti.60


85

Emil von Behring Dr Mikša Demeter (Dr. Dömötör Miksa)

57 Mladen Grmek-Dražen, Behring Emil (1854–1917), Med. enciklop., knj. 2, Zagreb 1958. Promovisan je na Vojno-medicin-skoj Akademiji u Berlinu 1878. Služio je kao vojni liječnik u Pasenu, Bonnui Berlinu gde je 1889. postavljen za asistenta RobertaKocha na Higijenskom Institutu. Tu je započeo istraživanja o imunizaciji. Godine 1893. dobio je naslov profesora, 1895. je na kat-edri higijene u Malle-u a 1896. u Marburgu kao profesor i direktor tamošnjeg Higijenskog Instituta. Dobio je 1901. Nobelovunagradu za radove o serumskoj terapiji, njenoj primeni kod difterije. Pokazalo se da je pasivna imunizacija životinjskim serumomnajuspešnija mjera za liječenje difterije. Godine 1913. pronašao je cijepivo za aktivnu imunizaciju protiv difterije. Njegovimradom uspjelo se smanjiti oboljevanje i smrtnost od difterije. Nazvan je „Spasitelj dece.”

58 Emil Libman, Dr Mikloš Demeter (Dömötör Miklos) – Istaknuti lekari Subotice (1792–1992), Subotica 2003, str. 56–60.Rođen je u Šiklošu (Siklós) 1868. godine. Osnovnu školu je završio u mestu rođenja a gimnaziju u Somboru. Diplomirao je naMedicinskom fakultetu u Budimpešti početkom 1894. godine. Radio je na Dečjoj klinici Medicinskog fakulteta u Budimpešti. USubotici je bio privatni lekar i honorarni u Zavodu za osiguranje radnika. Bavio se lečenjem dečjih bolesti. Prvi je u ovom deluzemlje primenio serum protiv difterije u profilaktičke i terapeutske svrhe. Preveo je sa nemačkog na mađarski rad prof. dr E.Beringa (A diphteritis-ellenes új szer (serum) – Novi lek protiv difterije), napisao rad „O serumima” (A serumkról) i nekoliko rado-va o trahomu. U svome radu nije naišao na razumevanje gradske vlasti. Odlazi u Kanjižu 1914. godine. Umro je u deportaciji 1944.godine.

59 Bácskai Ellenör, 1895, br. 55.60 István Iványi, Szabadka szabad királyi város története. II rész, Szabadka 1892, str. 568–571.

Hroničari beleže da u Subotici ni 1890. godine nepostoji Dom za siročad (Sirotište, Arvaház) niti Dom zanahočad (Lelenzház) pa Gradska vlast brine o 436siročadi i o dva nahočeta.

U drugoj polovini XIX veka javljaju se humanitarnadruštva koja se, između ostalog, postavila sebi zadatak daprime i vode brigu o maloj nezbrinutoj deci. Osnovano jePrvo jevrejsko žensko društvo za siročad i nahočad(1852) – prima decu jevrejskog porekla; Prvo subotičkožensko udruženje (1868) – prima žensku siročad; Ženskodruštvo „Ljubav“ (1870) – prima i brine o siročadi inahočadi bez obzira na veru i nacionalnost; Srpsko žen-sko društvo (1878) – pomaže žensku siročad.61

U Budimpešti je sredinom XIX veka osnovano Ze-maljsko udruženje za pomoć siročadi i napuštenoj deci„Beli krst“ (Feher kereszt). Uprava Udruženja upućuje1881. godine Gradskoj vlasti u Subotici sugestiju da seosnuje Ispostava (Podružnica) „Belog krsta“ u Subotici.Osnivačka skupština Ispostave „Belog krsta“ održana je1892. godine pod predsedništvom gradonačelnika LazaraMamužića (1847–1916).62 No, i pored sakupljenognovca zgrada Sirotišta nije izgrađena. Uprava Sirotištašalje 1900. godine dopis u Budimpeštu u kojem se kaže,da u Subotici postoji i radi sedam godina ured Ispostave„Belog krsta“, koji vodi brigu o 260 dece (siročadi) ikako u gradu nema Dom za siročad, to je za potrebe

Sirotišta iznajmljena na pet godina korišćenja privatnakuća na Paralelnom putu (Párhuzamos út.).

Ministarstvo za unutrašnje poslove (kome je zdrav-stvo pripadalo) daje 1902. godine predlog o gradnjiDržavnog dečjeg doma na Segedinskom putu.63 Dom jepodignut i želja duga nekoliko decenija konačno seostvarila.

*(Zahvaljujemo Dijani Borenović, arhivistkinji i Dejanu

Mrkiću arhivisti Istorijskog arhiva Subotica na zalaganju ipomoći pri obradi i sređivanju materijala našeg rada.)


86

61 IASu, F. 2, pred. br. XII-472/1900.62 Bácskai Ellenör, 1902.V.16.63 Emil Libman, Grad brine o deci. Kolevka ljulja srcem, Subotica 2003, str. 9–20.

Slika dečjeg doma podignutog 1903. godine

Összefoglaló

ASzabadkaiMagisztrátusszociálisésegészségügyitörődéseagyerekekkelaXVIII.ésaXIX.századbanA tanulmányban azok az adatok válnak hoz-

záférhetővé, amelyek a kisgyerekek szociális ésegészségügyi gondozásának fejlődését mutatjákbe. A gyermekeket, mint személyeket először azegyházi hivatalos iratokban említik 1687. december1-én. Ebben az évben írták be az első meg-keresztelt gyermekeket. A tanulmányban szó van,az elhagyott, magára hagyott gyerekekről, akikről aVáros igazgatása visel gondot, amely létrehozza aSzabadka Város Árvaszékét.

A fekete himlő elleni szérum feltalálása (1789)jelentős dátum az orvoslás történetében. Sza-badkán 1803-ban kaptak először oltást a gyerekek.Ez az év a gyerekek egészségügyi megóvásánakelső éve Szabadkán. A XVIII. században sokönkéntes emberbaráti szervezet jön létre, amelyekkisgyerekeket is fogadnak oltalom és neveléscéljából.

A XIX. század végén megépült Szabadkán azÁrvaház (a szegény és elhagyott gyerekeknek).

Summary

SocialandhealthcareofchildrenbytheMagistracyofSuboticain18thand19th centuryThe paper shows available data about the social

and health care of small children in Subotica. A childas a person if mentioned for the first time in Suboticain official documents of the Church when the namesof baptized children were written down onDecember 1, 1678. The children mentioned in thispaper are abandoned and taken care of by the Citygovernment which established the Town Court forthe social welfare of orphans. The discovery of the

anti-small pox serum in 1789 is a very significantdate in history of medicine.

The first vaccination of children in Suboticahappened in 1803 which is also the beginning ofhealth care of children in Subotica. Many humani-tarian societies are established in the 18th centurywhich take care of small children. Center for poorand abandoned children is established in Suboticain the 19th century.

Iz rada arhiva / A levéltár tevékenységéből / Archives’ activities ex pannonia

87

Uvod

Tokom 2016. godine članovi kolektiva Istorijskogarhiva bili su organizatori stručnih sastanaka arhivista,izložbe, učestvovali su u aktivnostima koje su organi-zovali drugi arhivi u zemlji i inostranstvu. Najznačajnijidogađaj koji je održan u organizaciji našeg arhiva jemeđunarodna arhivska konferencija Deveti subotičkiarhivski dan, izdanje 20. broja časopisa ExPannonia, kaoi organizovanje prve multimedijalne izložbe 115 godineFK Bačke.

Kulturno-propagandnaiobrazovnadelatnost

14. martStudenti Građevinskog fakulteta iz Subotice posetili

su naš arhiv sa profesorkom Viktorijom Aladžić. Sa ulo-gom ustanove i istorijom čuvanja dokumenata od starog

veka do danas, studente je upoznao viši arhivista ZoltanMesaroš. Govoreći o arhivistici, proveo je goste krozdepoe, gde im je arhivista Tibor Halas pokazao neke odstarih projekata, nacrta i karata koje se ovde čuvaju, akoji će nekima od njih biti zanimljivi u svom budućemnaučnom radu.

22. martDva odeljenja učenika četvrtih razreda Osnovne škole

„Miloš Crnjanski” su u prostorijama Istorijskog arhivaodržali čas Istorije. Šetnju kroz arhiv, depoe i predavanjaodržala je Tatjana Segedinčev, arhivska savetnica.

21. majPovodom 115 godina od osnivanja Fudbalskog kluba

Bačka, Istorijski arhiv Subotica je u vestibilu Gradskekuće postavio prvu multimedijalnu izložbu koju su osmi-slili kolege Dejan Mrkić i Robert Šimon. ManifestacijaNoć muzeja uvrstila je u svoj program ovu postavku, štoje doprinelo da izložbu poseti više od 3000 posetilacasvih generacija, zaljubljenika u sport, te Bačkinih vete-rana i njihovih potomaka.

Izložba se sastojala od tri segmenta: štampani panoi,zatim arhivska građa sa monografijama, slikama i sport-skih memorabilija izložena u staklenim vitrinama, te pri-

Tamara Petković,arhivista, Istorijski arhiv Subotica

Letopis Istorijskogarhiva u 2016. godini

kazivanje filma Aleksandra Lifke iz 1926. godine,snimljenog na stadionu kraj „Somborske kapije”.

29. junPrva promocija knjige Sliv jezera Palić dr Lajoša

Hovanjija održana je u velikoj većnici Gradske kuće uSubotici.

Izdavač knjige je Istorijski arhiv Subotica.

15. septembarIstorijski arhiv je održao drugu promociju knjigu dr

Lajoša Hovanjija Sliv jezera Palić u sali Velike terase naPaliću.

Knjiga se na dosad najkompletniji način bavi hid-rologijom jezera Palić. Promocija je održana na danvelikog jubileja Palića – 104 godišnjica završetka „veli-ke” izgradnje 15. septembra 1912. godine. O knjizi i otemi koju ona obrađuje govorili su Stevan Mačković,direktor Istorijskog arhiva Subotica, Zvonimir Stantić,autor knjige dr Lajoš Hovanji i drugi.

22. septembarIstorijski arhiv je organizovao dvodnevni među-

narodni arhivistički skup pod nazivom Deveti subotičkiarhivski dan sa temom Arhivi i njihova kulturna-prosvetna delatnost.

Prvog dana je održano stručno osposobljavanje zazaposlene u registraturama iz oblasti kancelarijskog iarhivskog poslovanja registratura – zaštita građe unastajanju. Predavanje iz arhivistike uz praktične vežbeodržali su predavači: Stevan Mačković, arhivski savet-nik, dr Zoltan Mesaroš, viši arhivista, Zoran Veljanović,viši arhivista i Zoran Vukelić, viši arhivista.

23. septembarIz štampe izlazi časopis Istorijskog arhiva Subotica

ExPannonia broj 20, koji obrađuje tematiku zavičajne

ex pannonia Iz rada arhiva / A levéltár tevékenységéből / Archives’ activities

88

istoriografije i podeljen je na sledeće tematske grupe:Studije; Iz arhivske građe; Istorija zdravstva; Iz radaarhiva; Prikazi. Časopis ima 98 stranica.

Drugog dana konferencije Deveti subotički arhivskidan prezentovano je 10 referata iz zemlje i inostranstvana temu skupa. Izlagači su bili:

- Tatjana Segedinčev – Istorijski arhiv Subotice;- dr Kenzeres István – Arhiv grada Budimpešte;- dr sc. Vlatka Lemić – Hrvatski državni arhiv iz

Zagreba;- Hlbocsányi Norbert – Arhiv županije Bač-Kiškun;- Miljana Đorđević – Istorijski arhiv Niš;- mr sc. Alma Hasukić i mr Jasmin Jajčević – Arhiv

Tuzlanskog Kantona;- Svetlana Đukić – Istorijskog arhiva Zrenjanina;- mr sc. Danijel Jelaš – Državni arhiv Osijek;- Petar Elez i Irena Milobara – Državni arhiv Vu-

kovar;-Vargháné Szantó Ágnes – Arhiva Baranjske županije

iz Pečuja.

Na kraju skupa podeljeni su sertifikati učesnicimaobuke iz oblasti kancelarijskog i arhivskog poslovanjaregistratura, nakon čega je usledio prigodan zajedničkiručak uz nastavak diskusije.

28. septembarUčenici prvih razreda srednje Hemijsko-tehnološke

škole iz Subotice su bili u obilasku arhiva sa profesorkomAndreom Štraka. Predavanje, šetnju kroz depoe, upozna-vanje sa načinom rada ustanove kao i značajem arhiva,održali su na mađarskom jeziku Zoltan Mesaroš i TiborHalas.

07. oktobarArhivisti iz Arhiva grada Beograda su posetili naš

arhiv. Tatjana Segedinčev i Zoltan Mesaroš su upoznalikolege sa radom našeg arhiva i sproveli ih kroz depoe.

18. oktobar Učenici srednje Muzičke škole raznih odeljenja su

posetili arhiv. Predavanja su im održali kolege ZoltanMesaroš i Tibor Halas.

19. oktobarUčenici IIe odeljenja Gimnazije za talentovane

učenike „Kostolanji Deže“ iz Subotice su posetili Arhiv.

Predavanje o značaju arhiva su im održali Zoltan Me-saroš i Tibor Halas.

14. novembarU čitaonici Gradske biblioteke u Subotici, Istorijski

arhiv Subotica je predstavio svoje nove publikacije: ča-sopis ExPannonia broj 20; Sliv jezera Palić, dr Lajoš

Hovanji; Vodič kroz arhivske fondove Istorijskog arhivaSubotica XVIII/1 i XVIII/2 i A Szabadkai TörténelmiLevéltár Levéltári kalauza 1 kötet.

Međuarhivskaiinstitucionalnasaradnja

28. januaraU Arhivu Srbije održan je drugi sastanak Odbora za

pripremu međunarodnog arhivističkog savetovanja u2016. godini. Sastanku je prisustvovao Stevan Mačković.

11–13. julGodišnjoj konferenciji Društva mađarskih arhivista

koja se održala u Đeru, u Mađarskoj, prisustvovali suMačković Stevan i Mesaroš Zoltan.

19–21. septembarIV kurs arhivista verskih opština i mađarskih arhivista

van granica Mađarske na temu Digitalizacija u arhivima,građenje baze podataka i zaštita arhivske građe, održan jeu Budimpešti. Stručnom osposobljavanju su prisustvo-vali Stevan Mačković i Žolt Heže.

12–14. oktobraU organizaciji Arhivističkog društva Srbije održano je

trodnevno savetovanje na Tari. Radove su predstaviliTatjana Segedinčev (Valorizacija dokumenata u Istorij-skom arhivu Subotica sa posebnim osvrtom na valori-zaciju kod fonda Senat grada Subotice (Gradsko pogla-varstvo) 1918–1941), Zoran Veljanović (Arhivska pe-riodika u Vojvodini i valorizacija arhivske građe) i ZoranVukelić (Stručno usavršavanje zaposlenih u registra-turama – ključ valorizacije arhivske građe). Savetovanjuje prisustvovao direktor Stevan Mačković.

25. oktobarStručni nadzor nad radom arhiva je obavila komisija

iz Arhiva Vojvodine u sastavu Katarina Marković, NadaBerić, Vladimir Ivanišević i Branislav Pemac. Nadzor jeizvršen nad svim oblastima rada koje arhiv obavlja.


89


90

17–19. oktobarArhiv grada Budimpešte, u suorganizaciji Državnog

arhiva Mađarske, u okviru ICARUS mreže arhivistaodržao je drugi sastanak. Predstavnik našeg arhiva je bioStevan Mačković.

24. novembarU organizaciji Istorijskog arhiva iz Sente održan je

jednodnevni kurs restauracije – Tehnička zaštita doku-menata i knjiga. Kurs se održao u Gradskoj kući u Sentiu sali Andruško. Kursu su prisustvovali Zoran Vukelić iZoran Veljanović.

25. novembarPovodom 250 godina od rođenja Janoša Lipskog ma-

đarskog kartografa i husarskog oficira, održana je izložbai konferencija u Arhivu baranjske županije u Pečuju.Izložbu i konferenciju su posetili Tatjana Segedinčev iStevan Mačković.

09. decembarDruštvo arhivskih radnika Vojvodine organizovalo je

stručnu radionicu u prostorijama Istorijskog arhiva gradaNovog Sada pod nazivom Kategorizacija stvaralacaarhivske građe i problemi preuzimanja arhivske građe, zakolege i zaposlene na poslovima zaštite arhivske građe

van arhiva. U radu radionice učestvovali su Zoran Vu-kelić, Zoran Veljanović i Tatjana Segedinčev.

U 2016. godini stručni radnici arhiva su putemštampe, radio i TV emisija popularizovali arhivističkustruku.

Davali su informacije povodom raznih jubileja ilidogađaja koji su se zbivali. Objavljivali su svoje radove,studije i prikaze u više stručnih časopisa iz arhivistike izavičajne istoriografije.


91

Сажетак: Библиотека Историјског архива Субо-тица спада у категорију специјалних библиотека, теје усмерена на развијање и унапређивање основнихзадатака и циљева Архива. Фонд библиотеке пред-ставља додатак архивском фонду и корисницима слу-жи као допунски материјал при истраживању иизради научних и стручних радова. Књижна и не-књижна грађа коју поседује библиотека Архиватематски је првенствено оријентисана на завичајнуисторију (друштвене и политичке прилике, школ-ство, здравство, привреда, култура…) и област архи-вистике, али поседује и публикације које се односе наопшту и националну историју.

Кључне речи: Историјски архив Суботица, спе-цијална библиотека, библиотечка грађа.

На основу библиотечко-информационе грађе ипрофила корисника, Закон о библиотечко-инфор-мационој делатности1 у нашој земљи препознаје не-колико типова библиотека: националне, јавне, школ-ске, високошколске, универзитетске, библиотекенаучно-истраживачких института и установа, специ-јалне библиотеке, као и информационе центре придругим установама, организацијама и удружењима.Специјална библиотека, по својој природи намењенауском кругу корисника, остаје мање позната јавностиу односу на друге типове библиотека.2 Специфичностархивских библиотека у односу на друге огледа се учињеници да обезбеђују детаљније информације изобласти архивистике, архивских регистратура и исто-рије у свим њеним сегментима (национална, кул-турна, војна, друштвена, историја уметности, рели-гија, етнологија, историја просвете, права, привреде,економије...).3

Библиотека Историјског архива Суботица спада укатегорију специјалних библиотека и, као таква, зна-

чајна је за остваривање задатака и циљева установечији је саставни део. Послови на стварању архивскебиблиотеке започети су 1960. године инвентари-сањем и печаћењем књига и израдом предметногрегистра. Све до 1995. књижни фонд је био смештенпо канцеларијама. Тада је извршена ревизија библио-течког фонда и његов смештај у посебну просторију.4

У просторији површине 25 квадратних метара, премастатистици за 2016. годину, налази се 6344 примеркамонографских публикација из области научне истручне литературе (5165 наслова) и 2146 примеракасеријских публикација (периодике). Библиотечкифонд највећим делом чине публикације на српском,мађарском и хрватском језику, а постоје и дела нанемачком и латинском језику. За све публикације насрпском/хрватском и мађарском језику води се посе-бан именски регистар, а предметни каталог је зајед-нички за сва три језика. Индекс по наслову „од А доЖ“ сачињен је за периодику.

С обзиром да библиотека представља важан орга-низациони део Архива, њен књижни фонд служи каододатак архивском фонду и допуњава се куповиномнових књига, поклонима, разменом публикација садругим архивима и сродним установама. Осим разме-не са архивима из наше земље, размена се обавља иса архивима из иностранства, првенствено из Ма-ђарске и Хрватске.

У погледу структуре, фонд библиотеке Историј-ског архива Суботица дели се на књижну и некњиж-ну грађу.

Књижну грађу чине публикације из области оп-ште и националне историје, као и архивистике, а делесе на:

I Монографске публикације – чине већину биб-лиотечког фонда. Један део су књиге које се баве ар-хивистиком и канцеларијским пословањем, првен-

Јелена Цветић,дипломирани библиотекар, Градска библиотека Суботица

Библиотечки фондИсторијског архива

Суботица

1 Закон о библиотечко-информационој делатности, Службени гласник РС бр. 52/11.2 Душица Рајчевић, Улога библиотекара у специјалним библиотекама, у: Гласник Народне библиотеке Србије, год. 3,

бр. 1, 2001, стр. 159.3 Татјана Кикић, Татјана Јовановић, Архивска регистратура и библиотека – оглед заснован на пракси Архива Србије,

у: Библиотекар, год. 58, бр. 1–2, 2016, стр. 124.4 Стеван Мачковић, ур., 60 година делатности Историјског архива Суботица, Суботица 2007, стр. 33.


92

ствено на територији Војводине, али и Мађарске иХрватске. У њима се могу пронаћи подаци о архив-ским службама у Новом Саду, Панчеву, Осијеку,Сегедину, Кикинди и другим градовима, међународ-не норме за подручје архивистике и сл.

Публикације из области историје претежно обра-ђују дешавања на територији града и околине у пе-риоду од касног средњег века до краја Другог свет-ског рата, а знатан је број књига које се баве општоми националном историјом.

Историјске књиге које се налазе у библиотецисуботичког архива дају преглед и мноштво инфор-мација у вези са Суботицом у смислу здравства,школства, спорта, архитектуре, миграција и струк-туре становништва, закона, аграрне политике, при-вреде и културе. Такође, доста тога се може сазнати ознаменитим суграђанима и чувеним породицама којесу својим активностима на пољу културе и привредедале знатан допринос развоју нашег града.

Важни историјски подаци могу се наћи о субо-тичким приградским насељима (Палић, Чантавир,Таванкут), о местима попут Хоргоша, Кикинде, Ма-лог Иђоша, Новог Сада, Београда, Панчева, Сенте,Сомбора. Уз то, значајне информације могу се прона-ћи о историјским приликама и развоју Бач-бодрошкежупаније, Бач-Кишкун жупаније, Чонградске жупа-није, Барање, Славоније и других округа.

II Серијске публикације – обухватају часописе,службене листове, годишњаке, зборнике радова сасаветовања, летописе, библиографска издања. Некиод наслова периодике који се налазе у библиотецисуботичког архива су Архивски алманах, Архивскивјесник, Архивски анали, Баштиник, Класје наших

равни, Историјска баштина, Руковет, Ex Pannonia(часопис Историјског архива Суботица) и др.

III Речнике, приручнике (приручник за вођење ад-министрације и др.), водиче (водич за кориснике ар-хивске грађе и др.), информаторе (информатори саконгреса и саветовања, информатори историјскихархива са подручја Војводине и др.), календаре (црк-вени, занатски и др.), лексиконе, монографије насељаи сл.

Са библиотечког аспекта, библиотека Историјскогархива Суботица уз књижну грађу поседује и не-књижну (неконвенционалну) грађу која захтева посе-бан простор за смештај, односно посебну врсту поли-ца или кутија у којој ће се чувати. Међутим, ако сепосматра са архивистичког становишта, говори се оархивској грађи која је груписана у неколико збирки.Некњижна библиотечка грађа коју поседује Архивсачувана је у виду оригиналних докумената или увиду копија, а разврстана је на следеће збирке:

Збирка карата и планова 1556–1976 (Ц.Ф.3) –подељена је на рукописне, штампане и копије мапа ипланова, а односи се на унутрашњу територију градаи територију око града.

Збирка плаката 1817– (Ц.Ф.18)Збирка фотографија 1862– (Ц.Ф.180)Збирка микрофилмова 1724– (Ц.Ф.310)Библиотечка грађа употпуњава архивску грађу и

корисницима услуга Историјског архива Суботицапружа додатни материјал за њихова истраживачкаинтересовања и потребе. Из тог разлога, важно јепраћење издавачке делатности из области историје иархивистике и, у складу са могућностима, набављањеактуелних издања.

Összefoglaló

Aszabadkailevéltárkönyvtáriállománya

A levéltár könyvtára egy sajátos könyvtár, mertarra irányul és az a célja, hogy segítse a levéltáralapvető céljait. Ez a könyvtár voltaképpen csak egykiegészíti a levéltári fondok tartalmát. A levéltáriiratoknak és a felhasználóknak is csak arra szolgál,hogy segédanyag legyen, helytörténeti szakmun-kákhoz.

A könyvek és más nem levéltári anyag első-sorban a helytörténeti jellegű A levéltár elsősorbana helytörténeti tartalmakra irányul (társadalmi,politikai, iskoláztatás, egészségügy, gazdaság,kultúra). Az archivisztika tudományából rendelkezikkönyvekkel, ezen kívül vannak általános és nemzet-közi történelemről szóló könyvek is.

Summary

LibraryfondofTheHistoricalArchivesofSubotica

The Library of The Historical Archives of Subotica isa specialized library and directs its actions towardsimproving and progression of the basic tasks and goalsof the Archives itself. The library fond is an addition tothe archives’ fonds and users which use it for research.

The book fond and other material of the Library areprimarily oriented towards local history (social andpolitical issues, education, health, economy, culture...)and archival science, and there are also publicationsabout general and national history.

Prikazi / Ismertetések / Reviews ex pannonia

93

Сажетак: У раду ће бити приказан део фондасрпске штампане књиге 18. века који се чува у депоуГрадске билиотеке у Суботици. Пре свега, бићеуказано на визуелно уобличавање књиге тог доба.Биће приказан рад домаћих и страних уметника којису се, између осталог, бавили и књижном графиком.

Кључне речи: илустрација, XVIII век, књига, Ср-би, стара и ретка књига, Градска библиотека у Субо-тици, дрворез и бакрорез.

У фонду старе и ретке књиге Градске библиотекеу Суботици чува се око 5000 књига на разним јези-цима. Такође, ту се налазе и збирке књига ИсидораМилка и Винце Зомборчевића, великих библиофила.Колекције ових Суботичана чине значајну збиркуфонда старе и ретке књиге ове установе. У депоубиблиотеке се чува око 120 српских штампаних књи-га 18. века. Део тог фонда је украшен илустрацијамакоје су радили како домаћи тако и страни аутори.Међу њима су Захарије Орфелин, Јаков Орфелин,Христофор Жефаровић, Тома Месмер, Јохан ЕрнстМансфелд, Јохан Георг Мансфелд, Јозеф АнтонЛидл, Јохан Венцел Енгелман и Јанош Филип Бин-дер.

Доласком на територију Хабзбуршке монархијесрпски народ је од цара Леополда I и његових наслед-ника добиo низ политичких права, затим финансијскеповластице и верско-политичку самоуправу. Међу-тим, та права су била тешко стечена и морала су битибрањена од првог дана. Постојала је стална борбапротив феудалаца који су покушали да их потчине инаметну им дажбине као и опасност од могућег уни-јаћења.

Појава књиге у XVIII веку на територији коју сунасељавали Срби везује се за тадашње економске иполитичке прилике. Схватили су значај културе уборби коју су морали да воде на новој територији.Прве књиге са којима се срела прва генерација натериторији Хабзбуршке монархије биле су руске бо-

гословске књиге које су доносили трговци звани„Московити“ или „Москали“ и које су се продавалена вашарима. Књига је била доступна неписменој,или у бољем случају, полуписменој клијентели којису поштовали ту књигу јер је била симбол право-славља. Међутим, те књиге су најчешће биле дари-ване манастирима и парохијским црквама за здрављеи вечни помен. Бројни записи и архивски докуметипоказују да је књига у првој половини века и даљескупа, и да се најчешће посуђује на читање. Црквенеопштине имале су своје библиотеке, али су се у њимауглавном налазиле богослужбене и богословскекњиге. И манастири су понекад позајмљивали начитање књиге из својих богатих и разноврснихбиблиотека.1

Монаси и свештеници су биле особе који су пре-писивали књиге, проповедали и ширили писменост.Упоредо се појављује и грађанска читалачка публикакоју чине мушкарци да би се од средине века поја-вила и женска читалачка публика. То је време када сеовај део популације описмењује. Током времена чи-талачка публика је све већа и њен укус се мења. Запотребе нове читалачке публике штампају се првесветовне књиге, што је омогућило појаву аутора којипишу за ту публику на говорном народном језику.Њихове књиге постају важан инструмент образо-вања, васпитања, па и повезивања разједињене етнијеу својеврсну еразмијанску Respublica Literarum. Увреме Захарије Орфелина та писмена дружина је јошвеома мала, што он наглашава у предговору Славено– сербског магазина, али у време Доситеја Обрадо-вића она је знатно већа, не само по броју него и потериторији на којој живи. Међу новостасалим јавнимрадницима предњачи Захарија Орфелин. Покрећућисвој Славено – сербски магазин, он наглашава да сле-ди узоре европских народа, Немаца, Француза, Ен-глеза, Холанђана, Италијана, Шпанаца и Руса, којиобјављују књиге на свом народном језику. Разно-врсност његове књижевне делатности потврђујестасавање новог типа читалачке публике, али и по-

Сања Беђик,историчар

Илустрација српскештампане књиге у 18.

веку

1 Мирослва Тимотијевић, Рађање модерне приватности, Београд 2006, стр. 316 – 317.

ex pannonia Prikazi / Ismertetések / Reviews

94

јавновог типа интелектуалаца који пропагирају новапросветитељска схватања.2

Тадашња илустрација у књигама чини битну гра-ну уметности. У том времену се препознају утицајибарока, рококоа и неокласицизма што је јасно вид-љиво и у српској графици. Илустрације су рађене удрворезу, бакрорезу и бакропису. У фонду суботичкебиблиотеке чувају се књиге са дрворезним, а највишеса бакрорезним илустрацијама. Дрворезна графика јевише од културно – историјског значаја него умет-ничког. Иако постоји неколико значајних дрворезацатог времена, у депоу Градске библиотеке се чувајукњиге са гравирама непознатих аутора. Дрворезнаграфика у српској књизи XVIII века, сведена на бук-варе, молитвенике, псалтире и ирмологије, имала јесамо пригодни илустративни карактер. Иако су књи-ге штампане у познатим европским штампаријама играфичким центрима, Венецији и Бечу, и мада су на-ручиоци често били богати српски митрополити,дрворезне илустрације које ове књиге доносе биле суу погледу уметничких особина и вредности веомаскромне.3 Такве књиге су биле намењене најширојчиталачкој публици, тако да су оне морале да имајувисоке тираже и да буду јефтине. Највероватније јето разлог због ког се није придавао значај илустра-цији. С друге стране, од своје прве појаве бакрорезнаграфика је била омиљена у црквеним круговима имеђу грађанском класом. Бакрорез је показао бољетонске могућности у односу на дрворез, па је биоомиљен и међу уметницима. Најчешће се појављује узначајним историјским књигама као и у преводнојбелетристичкој литератури.

Једна од најзначајнијих књига код Срба у XVIIIвеку је Стематографија (1741). Арсеније IV Јовано-вић је желео да обнови издавачку делатност. Посто-јала је језуитска штампарија у Трнави, али она веро-ватно не би одобрила штампање књиге која величаправославље и српске светитеље. Било је одобрено дакористе типографију Томе Месмера. Власти суодобриле издавање превода Павла Ритер Витезовићајер је то одговарало њиховој политици. По графичкојзамисли Стематографија је била типична бакрорезнакњига. У оваквом издању она је унеколико измаклазваничној цензури и католичкој присмотри.4 Они сунајвероватније знали за припрему овог издања, али оњеном завршном издању ништа нису знали, барем неу почетку. Ова књига је имала неку врсту уре-ђивачког одбора и главног уредника. Њу су, у чврстојсарадњи, редиговали патријархови најближи сарад-ници, они који су се и иначе бавили идејним и кул-турним пословима Карловачке митрополије.5 У књи-зи се осим грбова налазе и двадесет и девет јужно-словенских владара и светитеља, портрет АрсенијаIV, као и портет цара Душана на коњу. Према стил-

ској подели представе владара се могу поделити утри групе. Последња група је потпала под запад-ноевропске утицаје. Ту су представљене репрезента-тивне фигуре са хермелинским огртачем, смештене уфиктивне ентеријере са стубом и набраним драпер-јем. Једна од њих је и представа Св. Стефана Шти-љановића који је касније у народном предању добиотитулу властелина, деспота и краља, а његов култ јепотекао из манастира Шишатовца. Ове представе сутребале да дочарају славну прошлост Срба.

Поученије светителскоје (1742) је књига коју јетакође израдио Христофор Жефаровић према исто-именој руској књизи која је издата 1670. године. Ту сеналази представа Христа у заставици и седам схе-матски приказаних стабала смртних грехова. Христкод Жефаровића је реалније обрађен, док је у рускомпримеру дат више површински. На насловној странисе види та барокна концепција, а црквена ћирилица,којом је писана ова књига, само доприноси утиску.

Молитвослов је штампан 1761. године код Ди-митрија Теодосија у Венецији. Ова књига, религиоз-не садржине, занимљива је по томе што су у њој за-ступљене дрворезне и бакрорезне илустрације, па је утом погледу јединствена у нашој издавачкој културиXVIII века. Наиме, венецијански српски Молит-вослов штампан је са московског и кијевског издања.Георгије Михаиловић је утврдио да су текстови иден-тични, с незнатним изменама у посвети, док у погле-ду илустрација постоје веће разлике. Очигледно,Димитрије Теодосије је располагао клишеима из дваизвора, руског и грчког, мада илустрације са грчкимсигнатурама преовладавају.6 У овој штампарији сеније баш увек поклањала пажња уметничкој вред-ности илустрација. Штампарски клишеи су били по-сматрани као део инвентара штампарије тако да су секористили више пута. Иста ствар се догодила и саовом књигом, дрворезни и бакрорезни клишеи су секористили приликом штампања и пре и после настан-ка ове књиге. Дрворезне илустрације које чине СветаТројица, Исус Христос, Богородица са Христом, Бла-говести, Распеће и Сви свети су скромније уметничкевредности. Дрворезна графика на којој је представ-љен Св. Јован Дамаскин се, према изворима, сврставау лепше илустрације. Налази се у књизи Ирмологијкоја је штампана код Курцбека 1780. године. Она јепрештампана са истоимене руске књиге. Самим тими графика се везује за исти извор. Остварена је убарокном духу, у богатом ентеријеру украшена кла-сичним стубовима и набраним драперјама, којеготово образују позоришну завесу, испред које седиЈован Дамаскин у ставу писца.7 За друго издање из1790. године коришћен је исти клише. Још једна др-ворезна графика се налази у Псалтиру која је штам-пана у Будиму 1798. године и представља рад не-

2 Мирослав Тимотијевић, нав. дело, стр. 316.3 Динко Давидов, Српска графика XVIII века, Београд 2006, стр. 85.4 Динко Давидов, нав. дело, стр. 132.5 Динко Давидов, нав. дело, стр. 133.6 Динко Давидов, нав. дело, стр. 83.7 Динко Давидов, нав. дело, стр. 84.


95

познатог аутора. Ове графике можда и не поседујувелике уметничке вредности, али су битне да би увиду српску графику био потпунији.

Правила молебнаја свјатих сербских просвети-телеј познатија као Србљак била је такође штампанау штампарији Димитрија Теодосија 1765. године.Композицију на којима су представљени ликовисрпских царева, кнежева, деспота и архиепископаизрадио је Захарије Орфелин. Оквири у којима се на-лазе ликови српских владара карактерише непра-вилност облика и асиметрија што је одлика рококоа.Друга књига са истим називом штампана је раније уРимнику 1761. године. Аутор гравира тринаест срп-ских светитеља био је Јозеф Антон Лидл. У руко-писном наслеђу Срба постоји сачуван прилично ве-лики број Минеја. У њима постоје месечно распо-ређене службе Србима Светитељима које су после,увођењем руских и украјинских Минеја, потиски-ване.8 То је довело до потребе да се службе СветимСрбима посебно штампају и учине доступним забогослужбену употребу. Из ове потребе рађа се новабогослужбена књига, зборник или празнични Минеј,са јединственим тематским именитељем – Србљак.9

Први овакав Србљак је највероватније настао почет-ком XVIII века у редакцији раковачког игумана Тео-фана којег је написао јеромонах Максим. Претпос-тавља се да је овај рукопис био основа за римничкоиздање које је приредио Синесије Живановић, арад-ски епископ. Између осталог он је био раковачки архи-мандрит и рукопис му је сигурно био у рукама. Књи-га је богато илустрована. Инспирацију да Србљакилустрије свим светитељима који имају службе могаоје Синесије Живановић наћи само у ЖефаровићевојСтематографији. Имајући на уму ту књигу, њему сејамачно чинило да и његова књига ваља да и ликов-ним прилозима обогати мисију и улогу Србљака.Таквим својим односом према књизи он је, у ствари,сјединио поруке раковачког игумана Теофана израковачког рукописа Србљака и Христофора Џефа-ровића из Стематографије, односно у књизи је сје-динио оне идеје које су служиле Арсенију III и Арсе-нију IV.10

За Србе су радили Јохан Ернст Мансфелд и његовсин Јохан Георг Мансфелд, који представљају врлоуспешне бакрорезце тог доба. Старији Мансфелд јесарађивао са бечким штампарем Јозефом Курцбеком.Међу првим штампаним српским књигама у овојштампарији било је дивот – издање фолио – форматаСобраније изабраних молитв, митрополита Јована

Георгијевића, са изврсним илустрацијама РаспећеХристово и Силазак св. Духа, обе сигниране ћири-лицом, само презименом Мансфелд. Јохан Ернст јегравирао ове илустрације по свему судећи помоћупредложака, али је његов графички поступак нанајвишем степену бечке бакрорезне илустрације.11 Упримерку који се налази у суботичкој библиотецисамо је сачувана гравира Силазак св. Духа. ЈоханЕрнст је гравирао композицију Васкрсење Христо-воза књигу Пасхалнија служби такође за митропо-лита Георгијевића. Ту се налази грб Карловачке мит-рополије и ктиторски натпис митрополита. У изво-рима се гравира сматра за једну од најуспелијихфронтисписа XVIII века. Такође се издваја Итикајерополитика са шездесет и седам бакрорезнихилустрација која је извршила утицај на српско ам-блематско сликарство. Прво издање је штампано уКијево – печерској лаври 1712. године. У насловукњиге није истакнут њен аутор, него је самоназначено да је она састављена благословом Кијево –печерског архимандрита Атанасија Миславског. Бак-рорезне илустрације израдио је Никодим Зубружиц-ки. Већ сам наслов указује да књига припада групиетичо – политичких амблематских приручника.12

Књига је настала по угледу на западноевропскуамблематску литературу. Српско издање штампано јеу Бечу 1774. године у штампарији Курцбека сапредговором Атанасија Деметеровића Секереша.Утицај књиге је видљив у нашој средини што се видиу појави морализаторских амблема врлина. Ждрал,који у уздигнутој нози држи камен , био је популарнаалегореза духовних пастира. Он се појављује у Курц-бековом издању Итике јерополитике, где је представапротумачена као амблем Властелин благоугодни. Упропратном тексту се истиче да властелин служиопштем добру и као ждрал бди над сиромашнимакоје му је Бог поверио.13 На крају, поменућемо јошчињеницу да се представа будног ждрала, сасвим удуху барокних инспирација, појављује и у српскојграфици, тачније, графици коју су страни мајсториизводили за потребе наше читалачке публике.14 Овајпортрет је израдио Игњац Алберт док се у суботичкојбиблиотеци чува портет који је израдио Јохан ГеоргМансфелд. У немачко- српском речнику (1791) Тео-дора Аврамовића налази се као фронтиспис његовпортрет грофа Франца Балаше, председника Илирскедворске депутације, са латинским инскрипцијама. Тоје његова прва графика у српској књизи; цртеж и резовога портрета су у најбоњој традицији аустријскеграфике.15

8 Владимир Вукашиновић, Српско барокно богословље: библијско и светотајинско богословље у Карловачкој митро-полији XVIII века, Београд – Краљево – Нови Сад 2008, стр. 219.

9 Владимир Вукашиновић, нав. дело, стр. 222.10 Лазар Чурчић, Српске књиге и српски писци 18. века, Нови Сад 1988, стр. 57.11 Динко Давидов, нав. дело, стр. 232.12 Мирослав Тимотијевић, Српско барокно сликарство, Нови Сад 1996, стр. 213. 13 Мирослав Тимотијевић, нав. дело, стр.216.14 Дејан Медаковић, Национална историја Срба у светлости црквене уметности новијег доба, у: Путеви српског

барока, Београд 1971, стр. 79.15 Динко Давидов, нав. дело, стр. 233.


96

У развоју српске књижевности врло је значајнапојава Велизарија од Мармонтела (1776 и 1777) каопрвог преводног романа.16 Гравире је радио ИберБургоња д’ Анвил Гравло. Био је врло цењен од сво-јих савременика и илустровао је дела Русоа, Волтера,Мармонтела и других. Превод Мармонтела урадио јеПавле Јулинац. Књига као и оригинал садржи четирибакрореза. Прва илустрација – фронтиспис представ-ља Велизара и његовог водича у пределу са руше-винама. На другој илустацији је приказан сусрет Ве-лизара и његове жене Антонине. Трећа илусрација јесусрет Велизара и Јустинијана, док на четвртојЈустинијан показује Велизара дворјанима по чијемнаговору је Јустинијан и ослепљен. За наш преводгравире је радио Јохан Ернст Мансфлед који јесарађивао са Курцбеком. Изгледа међутим да се илу-страције у нашем преводу потпуно подударају саилустрацијама немачког превода Велизарија изданогу Бечу 1776 г. Овај немачки превод издао је Тратнер,који је имао пословне везе са Јоханом Мансфелдом.Његов портрет по Хикелу резао је Јохан Ернст Манс-фелд па је он исто тако могао радити и илустрације зањегово немачко издање Мармонтеловог Велизари-ја.17 Како је Мармонтел био уведен код нас у моду саВелизаријем, то није чудо што је Доситеј превео идве од његових моралних приповедака, које је штам-пао у књизи Собраније разних наравоучителних веш-чеј в ползу и увеселеније... код Стефана Новаковића,у Бечу 1793. Обе приповетке илустроване су са поједном гравиром. Прва Лаузус и Лидија, а друга Аде-лаида – Алпска пастирка.18 Гравире за ове припо-ветке је за француско издање радио Ибер Гравло, докје за превод вероватно радио Јохан Ернст Мансфелд.Други роман који је преведен код Срба био је Робин-зон Крусо 1799. године. Превод је урадио НиколаЛазаревић, а гравире је израдио Јанош Филип Бин-дер. Превод за житије фелдмаршала Суворова је та-кође урадио Никола Лазаревић. Ту се налази портретСуворова у виду фронтисписа међутим, аутор гра-вире није потписан.

Још једна значајна књига, која је надрасла својупрвобитну улогу је Описаније Јерусалима. Књига јеиздата 1781. године у Бечу и замишљена је као ха-џијска књига, као водич по Јерусалиму и Светој зем-љи. Оваква врста књиге је без књижевних вредности,односно сведена је на најосновније податке. По узоруна ову и Грци су штампали свој Проскинитарион.Временом су овакве књиге постале сведоци српске паи грчке културе XVIII века. Књига је издата на пред-лог, трошак и редакцију Симеона Симеоновича, ар-химандрита Јерусалимског. Он вероватно није биоаутор текста, али је написао предговор и поговоркњиге. Аутор илустрација био је Христофор Џе-

фаровић. У Описанију је највише оних бакрореза ко-ји врло скромним знањима о песперктивним скраће-њима и архитектонским пресецима покушавају да до-чарају стварне изгледе знаменитих здања Јерусалимаи појединих урбаних целина његове околине. Осимсамостално, овакви схематизовани лајт мотиви и ха-џијски путеводитељи служе и као позадинске илисценске кулисе за сложеније, библијске илустрацијеса фигуралним композицијама.19 Сцене као што суЖртва Аврамова, Христос се јавља Марији Магда-лени, Христос проповеда у храму, Исцељење раслаб-љеног, Христос пред Пилатом, Исцељење слепог, Ју-дин пољубац, Молитва у Гетсиманском врту, Васкр-сење Лазарево, Кушање Христово на гори, Крштење,Христос и Самаријанка, Благовести, Преображење,Светог Илију буди анђео, Уходе у земљи Хананској,Пут у Емаус су израђене по узору на Библију Ектипу.Она је издата у Аугзбургу 1695, а илустрације је ура-дио Кристоф Вајгл. Било да су смештене у ентеријеруили екстеријеру, све остале фигуралне сцене одли-кује плошност и готово позоришна театралност, а уодносу на Вајглове гравире, издваја их изразитопоједностављење радње и места, положаја и гестоваприказаних ликова.20 Исто тако битна књига је Вечникалендар чији је аутор Захарије Орфелин. Такође, тусе налази и његово последње граверско дело Ства-рање света. Као предложак за цртеж послужила му јеГестнерова композиција. Књига је објављена захва-љујући племићу Сави Вуковићу који је касније биофундатор Српске православне цркве. Историја разнихславенских народов наипаче Болагров, Хоравтов иСербов је још једна значајна књига код Срба чији јеаутор Јован Рајић. Он је био архимандрит манастираКовиља, писац, теолог и педагог, а многи његовисписи штапани су још за његовог живота. Књига јештампана у четири тома да би задњи том био штам-пан као засебна књига под називом Приблавленијесодержашчеје важнаја писменаја доказателства к из-јасненију историји славенских народов. Са већомприљежношћу и намером да изда графички доброопремљену и илустровану књигу приступио је Сте-фан Новаковић штампању монументалног дела Јова-на Рајића Историја разних славенских народов на-ипаче Болгаров, Хорватов и Сербов, I – III (1794).21

Сматарао је Историју веома битном, али да њеноштампање тражи огромне издатке. У броју 21 уњеговом часопису Вједомости штампао је једаниспис у виду проспекта. Овим је Новаковић почеосвоју акцију за издавање Историје. Какво је билопрво реаговање српског општинства? О томе има пр-ву вест 25. марта у Вједомостима: грађани Срби изкраљевске вароши Суботице примили су са великомрадошћу и утехом Оглавленије Историје послано из

16 Вера Васић, Порекло илустрација првих Мармонтелових превода код нас, у: Библиотекар, год. X, бр. 1, Београд1958, стр. 19.

17 Вера Васић, нав. дело, стр. 21.18 Вера Васић, нав. дело, стр. 21.19 Љиљана Стошић, Библија Ектипа и Жефаровићево „Описаније Јерусалима“, у: Зборник Народног музеја,год. XVIII,

бр. 2,Београд 2007, стр. 206.20 Љиљана Стошић, нав. дело, стр. 208.21 Динко Давидов, нав. дело, стр. 234.


97

броја 21. спремни су да приложе 100 форината заштампање књиге.22 Што се тиче илустрација Новако-вић је имао помоћ митрополита Стефана Страти-мировића. За портрет Јована Рајића и композицијуРоду и обшчеству Jaков Орфелин је израдио цртеже.Павле Васић тврди да стил цртежа, на коме је пред-стављен Јован Рајић, припада рококоу, а садржинанеокласицизму. У књизи се налазе и портрети срп-ских владара, а ликови који се налазе у Стематогра-фији и Србљаку су требали да послуже као пред-лошци. Међутим, у жељи да они делују световно изападноевропски вероватно су послужили страни пред-лошци ликова франачких владара. Та збирка бакро-резних портрета се чувала у Митрополитској библио-

теци. Сав материјал предат је Јохану Георгу Мансфел-ду који је аутор илустрација у овом делу. Битно је на-поменути да се у Историји налазе и две географскекарте старе постојбине Словена и територије које сунаселили. У четвртој књизи Рајићеве Историје, При-бавленију, налази се портрет грофа Бранковића. Изра-дио га је Јохан Венцел Енгелман, а иконографски севезује за уљане портрете Георгија Бранковића.

Графика XVIII века је била уско повезана сакњижевним и историјским делима у којима се на-лазила. Она је зависила од списатељства, преводи-лачких и издавачких подухвата тог времена. Оно штоје можда најбитније јесте да је сведок преображаја ираста тадашње српске културе.

22 Јован Деретић, О издању и претплатницима Рајићеве историје, у: Библиотекар, година XIV, бр. 1, Београд 1962,стр. 54.

1. Свети Стефан Штиљановић, Христофор Жефаро-вић – Тома Месмер, Беч, 1741. Бакрорез (инв. број302375)

2. Заставица; Исус Христ, Христофор Жефаровић,Беч, 1742. Бакрорез (инв. број 129996)

3. Преподобни Симеон, Јозеф Антон Лидл, Римник,1761. Бакрорез (инв. број 7806)

4. Благовести, непознат аутор, Венеција, 1761. Дрво-рез (инв. број 130653)

5. Ликови српских царева и деспота, Захарије Ор-фелин, Венеција, 1765. Бакрорез (инв. број 130644)

6. Силазак Св. Духа, Јохан Ернст Мансфелд, Беч,1771. Бакрорез (инв. број 114693)

7. Васкрсење Христово, Јохан Ернст Мансфелд, Беч,1772. Бакрорез (инв. број 302359)

8. Властелин благоугодни, Никодим Зубружицки,претпоставка, Беч, 1774. Бакрорез (инв. број 130621)

9. Велизариј се враћа кући из тамновања, ЈоханЕрнст Мансфелд, Беч, 1776. Бакрорез (инв. број 129966)

10. Велизариј се враћа кући из тамновања, ЈоханЕрнст Мансфелд, Беч, 1777. Бакрорез (инв. број 129993)

11. Св. Јован Дамаскин, непознат аутор, Беч, 1780.Дрворез (инв. број 130644)

12. Св. Јован Дамаскин, непознат аутор, Беч, 1791.Дрворез (инв. број 130643)

13. Јерусалим – градске зидине и куле, Храм Пре-светог Гроба Христовог, Христофор Жефаровић, Беч,1781. Бакрорез (инв. број 130635)

14. Стварање света, Захарије Орфелин, Беч, 1783.,Iиздање. Бакрорез (инв. број 129963)

15. Портрет грофа Франца Балаше, Јохан ГеоргМансфелд, Беч, 1791. Бакрорез (инв. број 130654)

16. Аделаида – Алпска пастирка, Јохан Ернст Манс-фелд, Беч, 1783., I издање. Бакрорез (инв. број 129948)

17. Портрет Јована Рајића, Јаков Орфелин – ЈоханГеорг Мансфелд, Беч, 1794. Бакрорез (инв. број 130652)

18. Стефан Првовенчани, Јохан Георг Мансфелд,Беч, 1794. Бакрорез (инв. број 130652)

19. Портрет Георгија Бранковића, Јохан Венцел Ен-гелман, Беч, 1795. Бакрорез (инв. број 129987)

20. Цар Давид, непознат аутор, Будим, 1798. Дрворез(инв. број 135047)

21. Робинзон на острву, Јанош Филип Биндер, Будим1799. Бакрорез (инв. број 130623)

22. Портрет грофа Суворова, непознат аутор, Будим,1799. Бакрорез (инв. број 129989)

Каталог

Összefoglaló

Illusztrációka18.századvégénszerbülkinyomtatottkönyvről

A dolgozatban 18. századi szerb könyvek kerül-nek bemutatásra, amelyekkel a Szabadkai VárosiKönyvtár irattárában őriznek. Mindenekelőtt a köny-vek akkori vizuális kialakítását mutatjuk be. Ugyan

ezt tesszük a korszak más könyveivel is. Meg fogjukmutatni azt is, ahogy az idei és külföldi művészektöbbek között könyvek illusztrálásával is foglalkoz-tak, grafikával.

Summary

TheillustrationsofSerbianprintedbooksin18th century

This paper is presenting a part of the Serbianprinted books from the 18th century collection kept inthe City Library of Subotica. The visual forming ofthe books in that period will be mainly described.

The work of national and foreign artist which amongother things worked on literal graphics will beshown.


98

Érdekes vállalkozásban kezdett a Matica Hrvatska,amikor úgy döntött, hogy ismét, utánnyomásban kiadjaMihálovics János: Gyakorlati ilir nyelvtan (Tankönyvülés Magánhasználatra). Baja, 1874. c. könyvét. Azonbanennyivel tartozott önmagának is, hiszen ez a könyv nemvolt meg egyetlen horvátországi közgyűjteményben sem.Végül is, az ilyen hiányok pótlására valók, az olyan tudo-mányos projektek, mint amilyen a „Hrvatsko-Mađarskijezikoslovni dodiri u drugoj polovici 19. stoljeća” (A hor-vát-magyar nyelvi kapcsolatok a 19. század másodikfelében.) Érdekes, hogy a szerzővel Miháloviccsal Sza-badkán már 2011-ben foglalkoztak (BARA-ŽIGMA-NOV 247-271), azaz bizonyos értelemben megelőzték aMatica Hrvatskát.

Mihálovics, akinek szerencsére volt életrajzírója (Ve-lin), tanárember volt, akinek a karrierje nem ívelhetetthirtelen magasra, hiszen 1849-ben Kossuth híve volt.Kezdetben így csak alapfokú iskolákban taníthatott.Rendkívül széles érdeklődésű ember volt, akit az ásvány-tantól a biológián át, a nyelvészetig is elvitte az érdeklő-dése. Karrierje tehát úgy kezdődött, hogy a szlavóniaiHarkanovcira helyezték, ahol „triviális” iskolában taní-tott, majd az „illír” részlegen tanított, majd később nőiinasiskolában és „ismétlőben”. A bajai Salembach Lujzá-val összeházasodva egy fia született. 1870-től már a taní-tóképzőben tanít, tehát valamennyire azért karrierje épí-tésében halad előre, azonban a „túlzásba vitt munkamiatt” 1877-ben elhunyt.

Könyve igazi csemege azoknak, akik szeretik a ma-gyar és a horvát nyelvet, sőt azoknak is, akik a délszlávnyelvek és nyelvjárások iránt érdeklődnek. Ezen kívülazújra kiadott részek meghosszabbodtak egy nagyonszakszerű nyelvi-filológiai tanulmánnyal is, melynekszerzői Mlikota Jadranka és Lehocki-Samardžić Anna.

Mihálovics a Duna mentén élő, gyakorlatilag kétnyel-vű horvátok közül való. Miközben nagyban dúltak a ké-sőbbieket még inkább meghatározó „kultúra harcok”, őmás, ellentétes irányt vett. Magyarul írt egy horvát nyelv-tant, amit rövid szótárral egészített ki. Ezt adták most kiújra. Ezen kívül Mihálovics munkája azt is bizonyítja,hogy a Horvátországon kívül élő horvátok (sokácok,bunyevácok) mennyire odafigyeltek arra, ami Horvát-

országban történik (ezt a jelen sorok írója is megerősíthe-ti, a szabadkai Neven kiadásait kutatva). Mihálovics ese-tében az anyaországra figyelés még azt is jelentette, hogya tudományos életre és könyvkiadás megismerésére isgondja volt. Nyelvtanának az értelmét abban látta, hogya magyarok is megtanulhassák az illír, azaz a horvát nyel-vet, hiszen a két nép rég óta és nagymértékben érintke-zett, és az is előfordult, hogy valaki olyan hivatalba ke-rült, ahol szüksége lehetett a horvát nyelv ismeretére.Egyébként a „horvát”-ot mint népnevet nem kedveltékMihálovics korában, inkább mondták őket másnak(bunyevác, bosnyák, sokác, rác, tót). Egyszóval Mihá-lovics felérte ésszel, hogy a kölcsönös kommunikáció le-hetősége mindkét nemzetnek jó.

A nyelvészek, Jadranka Mlikota, Lehocki-SamardžićAnna és Borko Braban, akik a szöveget tüzetesen átvizs-gálták, többször is megállapították, hogy Mihálovics aZágrábi Iskola követője, amelynek egyik fő képviselőjeAntun Mažuranić, aki összefoglalta a szótant érintő kér-

Dr. Mészáros Zoltán

Mihálovics a horvát ésmagyar nyelvtanhalovány állócsillaga(János Mihálovics: Gyakorlati ilir nyelvtan. Matica Hrvatska, ogranak Maticehrvatske u Osijeku, ožujak, 2016. c. könyv bemutatása)


99

déseket, így megpróbálta szabályozni azt (normatívgrammatika). Műve a „Slovnica Hèrvatska za gimnazijei realne škole”(Horvát szótan a gimnáziumok és reálisko-lák számára). Mihálovics ennek a nyelvtannakaz 1869-esnegyedik kiadását használta igazodásként. Azonban Ma-žuranić műve foglalkozik a mondatszerkesztéssel (synta-xis), így ebben Adolf Veber „Skladnja ilirskoga jezika zaniže gimnazije”(Az illír nyelv mondatszerkesztése az al-sóbb gimnáziumoknak – érdekes, hogy a „skladnja” szótúgy is értelmezhetnénk mint a szavak összhangba hozá-sát) c. művét használta segédeszközül. Mindez még aVuk Karadžić hatásának kiteljesedése előtti időben volt.Noha Mihálovics a Zágrábi Filológiai Iskola felfogásátkövetve, mégis valami egészen újat alkotott, ez pedigabban van, hogy a magyar nyelvet, mint metanyelvethasználta, azaz magyar nyelven magyarázza, az illír (hor-vát) nyelvtani jelenségeket, és magyar fordításokat admeg, hogy a magyar olvasó megértse az általa írt nyelv-tankönyvet. Fontos, hogy a zágrábi filológiai iskola a ma-ga útján indult el, és a Karadžić hatását megelőzően mármegkezdte az irodalmi nyelv, és a horvát köznyelv kiala-kítását, ill. leírását. Nyilvánvalóan ez a két folyamat ki-egészítette egymást, és hatott egymásra. Mindezért érde-kes a könyv és a szótár, hiszen a mai horvát,vagy szerbnyelvet ismerő ember egy sor különös szóra akad. Van-nak ismert, de más végződésű szavak, és olyanok is ame-lyek ma már módosultak. Olyan szavak is vannak, ame-lyek a mai közbeszédben már nincsenek jelen, az olvasószámára az egyedüli kapaszkodó a Mihálovics által meg-adott magyar jelentés.

Mihálovics nyelvészeti munkáját Baján, a szülőváro-sábanadtákki 1874-ben, de lesz annak még egy kiadása ahalála után,1881-ben is. Emellett Mihálovics más köny-veket is fordított és írt, azonban ezekről nincsenek telje-sen pontos adatok, ami miatt a tanulmány írói titokzatostanárembernek nevezik, mindazonáltal azért bizonyítha-tóan fordított és írt több könyvet is, mindegyik az okta-táshoz kapcsolódik (ezekre a tanulmány szerzői ki is tér-nek).

Maga a nyelvtan és a szószedet/szótár 250 oldalt teszki. A szerző azzal a szándékkal írta, hogy alkalmas le-gyen iskolai képzésre és önképzésre is, azaz „tankönyvülés magánhasználatra”. Módszeresen épül fel, a kor divat-ja szerint. Nyelvtani mondanivalóját 22 fejezetben 181oldalban összegzi. A betűkkel, és azok hangértékeinekkiejtésével kezdi, hogy egy logikus ívvel a szófajok, azokragozása és esetein át a mondatok egymáshoz való viszo-nyáig jusson el. A nyelvtani rész olvasásakor, jó az, ha azember tisztában van azokkal a terminusokkal amelyeketma használunk, ugyanis van néhány terminus technikus,amelyeket ma nem használunk ilyen a „hajlítható be-szédrészek”, az „önálló nevek”, „ejtegetés” stb. Érdekes,hogy a mai nyelvtani divattal ellentétben, nem a latinoselnevezéseket részesíti előnyben mint amilyen pl. a geni-tivusz, hanem megpróbál magyaros kifejezést találni. Anyelvtan olvasásában, az olvasó ismereteihez ill. érdeklő-déséhez mérten érdekes ill. furcsa szavakkal találkozhat,sőt van úgy, hogy ezeket furcsán sőt tendenciaszerűen isfurcsán ragozzák. Időnként a német és a latin nyelvtanrais hivatkozik a szerző. Gót betűs szavak is vannak akönyvben. Aki szereti a nyelvtant, és ért is hozzá, hossza-

san csemegézhet azon, hogy a tárgyesetet „vádló eset-nek” is nevezi, és a többi nyelvi eset megnevezése isrendhagyó, ezen kívül a szerző gyakorlatokat és feladato-kat is kitalált, és a ma már csak nyomokban létező (aszlovénban és ógörögben létező) kettős számot is jelöli,mint az egyes és a többes közöttit. Érdekes, hogy a nyelv-tani részt úgy fejezi be, hogy a horvát és a magyar mon-datok szerkezetükre és különbözőségükre nézve nem kü-lönböznek. Erről a mai összehasonlító nyelvtanokban bi-zonyára másként vélekednek.

A szószedet telis-tele van furcsa kifejezésekkel, a maihorvát nyelvet ismerő ember csak sejtené, de sok esetbennem is értené őket, ám ott van a szó magyar megfelelője.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy Mihálovics egynyelvi, nyelvtani, filológiai különlegességet hozott létre,ezért jó, hogy felismerték és ismét kiadták. Ez a különle-ges könyv a ma magyar anyanyelvű emberét mélyebbreviszi a horvát nyelv megértésében, de Goethe óta tudjuk,hogy ez az saját anyanyelvünk mélyebb megértésében issegít. Ugyanez érvényes a horvát anyanyelvűekre is.Nem kérdéses, hogy a szerző rendhagyó, alapos és hosz-szas munkát végzett. A Mihálovics temetésekor 1877.december 24-én elhangzott beszédben, szó esett arról,hogy a történelemben vannak nagy és fényes csillagok,Mihálovics nem ilyen, ő csak jelen van munkásságával,de nélküle, akár a halovány állócsillagok nélkül, nemlenne teljes az univerzum.

Irodalom

Mario Bara, Tomislav Žigmanov, Vrela za povijestHrvata u Vojvodini – monografske publikacije do 1918,u: Godišnjak za znanstvena istraživanja Zavoda za kul-turu vojvođanskih Hrvata, Subotica 2011.


100

Vajdaságban egyetlen templomot emeltek Alexand-riai Szent Katalin tiszteletére, a ludasit. Az 1832. márci-us 12-én megszentelt templom 185. évfordulóján ft.Dobai István plébános úr a templomban rendezett kiállí-tással tette emlékezetessé a jeles napot 2017-ben.

A helytörténeti jellegű tárlat három, nagyméretű pan-non „mondta” el írásban, tér- és tervrajzokban, képekbena templom építéséig vezető hosszú utat. Az egyhónapigtartó kiállításon az érdeklődők elé tárult az a középkorioklevélmásolat – 1335-ből is, mely a mai ismereteinkszerint az első írásos emléke e településnek, Ludasygház(Ludasegyház) néven. Az egyház szó szent ház/megszen-telt ház, templom meglétére utal. A Magyar OrszágosLevéltár Mohács Előtti Gyűjteményében őrzött okmány(DL 2946) Adorján egyik szomszédjaként tesz említéstLudasról. Kutatások, közlések, feltárt régészeti lelőhe-lyek azt igazolják, hogy az ősi Ludasegyház a tó délicsücskénél terült el, a templom körüli település–fűzérlehetett. Hogy Ludas nem néptelenedett el az idő folya-mán igazolja az 1528-ban megjelent első Magyarorszá-got bemutató térkép, mely az 1300 jelentősebb település-név között Ludasnak földrajzi helyét feltüntetik tornyosábrával. A fametszetű, kézzel színezett Lázár deák általrajzolt első térkép a plébánia rejtekéből került elő és aközépkori okmány mellett kapott helyet. (A szemlélőtnagy nyíl segítette a hely megtalálásában). A Szabadkakörnyékén fekvő legrégebben lakott település a törökidőket is túlélte a sokat szenvedett lakossággal, akik1682-ben a törökök elől Szegedre menekültek, fél évig aferencesek oltalmában éltek. Írások szerint később szerbmilicisták, majd dalmaták–bunyevácok telepedtek le Lu-dason. A 18. században szegedi dohánykertészek népe-sítették be a területet, akik a pusztának állandó bérlői let-tek. A 19. század elején, amikor kétezernél is többenéltek a településen, úgy döntött a város, hogy a kint élőklelki gondozásuk számára, egyházi létesítményeket hoz-nak létre – templomot, paplakot és melléjük iskolát. Apuszta egyik leggazdagabb birtokosa ajándékozott terüle-tet a létesítmények helyének. 1818-ban készült el a hely-színrajz, 1820-ban a kivitelezési terv és a rá következőévben az épületek is elkészültek. A terveket a kiállítá-son láthatták az érdeklődők. 1824-ig kellett várni a

Helytartó Tanács javaslatára és rendeltetére, melybenötödik káplánt írt elő a szabadkai Szent Teréz templomplébánosának segédjeként a ludasiak lelkigondozójalenne, aki vasárnap és ünnepnap misét is tartana. Több évelteltével, 1829-ben a kalocsai érsek elrendelte, hogy arég említett ötödik káplán Ludason lakjon és ott végezzeplébánosi feladatát. A régen felépített templom elhagya-tott/elhanyagolt épületét tatarozás követte és a rendeletszerint az istentisztelet megtartására szükséges berende-zést beszerezték. A torony nélküli templom mellé építettharanglábba 1831-ben került harang, melyet augusztus-ban szenteltek meg.

Tormásy Gábor (1846-1901) Szabadka belvárosi se-gédlelkész történelmi forrásokban gazdag monográfiájá-ban, az 1883-ban kiadott „A szabadkai római katolikosfőplébánia története” című kitűnő munkájában írja Lu-dasról: „A templomnak felavatása, melyet FerenczyGyörgy bajsai plébános és Szabadka – kerületi esperesvégzett 1832-ik év március 12-ik napján volt. Az ünne-pélynek, mint a tanács küldöttei jelenték, a legszebb időkedvezett s arra úgy a városból, mint a körülfekvő szállá-sokról igen sok nép jelent meg. A templom a kegyuraságküldötteinek jóváhagyásával Szent Katalin szűz és vérta-nú tiszteletére avatott, azért mert Varga Szentes – szüle-tett Piukovits Katalin úrnő megígérte, hogy a fő oltár föléSzent Katalin képét ő fogja festetni és felállíttatni.” Azemlített személy, a tehetős ludasi birtokos ajándékoztakorábban azt a földterületet is, melyen a templom épült.Az idővel megfestett oltárkép az alexandriai királylánytörténetét jeleníti meg, aki a legenda szerint 415 körül, akeresztény üldözések folyamán szenvedett kínhalált hité-ért kerékbe törve. A jelképekben gazdag nagyméretűfestmény a kerék rajzával, Katalint koronás fővel kezé-ben könyvvel és pálmaággal ábrázolja, háttérben a kirá-lyi várral.

A tudásáról, műveltségéről neves királylány, a későb-bi Alexandriai Szent Katalin életéről olvashatunk bőveb-ben (nagyméretű betűkkel), aki a tanulók, a könyvtáro-sok, filozófusok, a hitvédelmezők védőszentje lett.

A ludasi templom felszentelésének évét/tényét IványiIstván (1845-1917) is megerősítette a kilenc évvel ké-

Palásthy Lenke

Egy kiállítás képei


101

sőbb, 1892-ben kiadott „Szabadka szabad királyi várostörténete” című monográfiájában.

A templomszentelés után Nagy József káplán elkezd-te vezetni az anyakönyveket, melyeket napjainkban aSzabadkai Történelmi Levéltár őriz. Ezekből az anya-könyvekből is jutott kép/fénymásolat a kiállítási felület-re. A kereszteltek első anyakönyvében tallózva láttuk,hogy 1832-ben az újszülöttek száma hatvanöt, 1833-bankilencvenhat, 1834-ben nyolcvankettő, 1835-ben hetven-nyolc, 1836-ban száztizenhét.

Az egybekeltek első öt évét vizsgálva tudni, hogy1832-ben tizenkilenc esketés volt Ludason, a következőévben hét esküvő került bejegyzésre, 1834-ben huszonki-lenc esküvőre került sor, 1835-ben tizenöt, 1836-bankilencet jegyeztek be az anyakönyvbe. A halottak anya-könyvéből tudni, hogy 1843 szeptemberében új temetőtszenteltek, az Angyalok Napján. Az anyakönyvekből ki-tűnik, hogy magyar és latin nyelven vezették az adatokatés az is, hogy időnként a ferencrendi szerzetesek a kolos-torból kijártak helyettesíteni Ludasra.

A kiállítás képei között láttuk/olvastuk a lelkészeknévsorát virágfűzér kerettel díszítve. Az első káplán azemlített Nagy József volt, aki 1832 és 1836 között műkö-dött Ludason, Baich József követte 1836-tól 1841-ig,majd Répássy Miháll stb. Az 1850. november elsejétől1860. október 30-ig működő káplán nevéhez fűződik az1852. évi javítások, építések, mint pl. a harangláb, atemplom hajójában felépített kórusé stb. Sabiányi Károlylelkész abban az évben cizellált betűkkel jegyzi be aLudas Egyház Jegyzőkönyv-ébe a következőket: „1852.évi őszutó 25-én: Nagyszerű öröm ünnepe volt a LudasiEgyháznak, ugyanis Nemzetes és Vitézlő Varga Tamásúr, Szab.Kir.Szabadkai Várossának érdems dús Polgáraés az Ő tisztelt Neje Birkás Katalin Asszonyság a LudasiEgyházat a mai napon egy csinos négy változatú Orgo-nával nagy lelküleg megajándékozni sziveskedtek aSzent Mise Áldozatnak a jótevő Család jó s boldog lété-ért bemutatásra s az Orgona s akkor Készült Oltár ChorusKeresztelő kút, Supelát s több Egyházi eszközök megál-datására, Szabadka Szent Terézi Prépost Plébános Úr,Czorba Béla volt felkérve; Ki is Püspök Süveg alatt tel-jes egyházi segédlet kiséretében a Szabadkai Nemes Ta-nács s több egyházi és világi Úri személyeknek a jelenlé-tében az egyházi Szertatásokat Ünnepélyesen bevégez-te–mindezeket, a lelkészi lakban barátságos reggeli, eztpedig Szabadkán az Adakozó úr hajlékában fényes lako-ma és tánc vigalom követte.”

1841-ig a ludasi lelkészség jogilag a főplébániához

tartozott, később a külvárosban álló Szent Györgynekszentelt plébániához és csak 1860-ban szerveznek önállóplébániát, amikor segédlelkészt neveznek ki élére. 1871-ben értesülni arról, hogy a lakosság száma megnőtt,négyezernél is több az istentiszteletre járók száma. Szük-ségessé vált a templomhajó meghosszabbítása, majd to-rony magasítását is elvégezték.

Mai formáját 1889-ben nyerte el a templom huszon-három magas tornyával. A megszentelésének 185. évfor-dulóját ünneplő, valamikori kis, ludaspusztai ékszer maiméretei: hossza 29 méter, szélessége 8,5 méter, belső ma-gassága 6 méter.

A káplánok sora után 1874-ben Jeszenovics Jánostnevezik ki plébánoshelyettesnek, aki december 3. és1885. október 12. közötti időben a templom részére többhiányzó tárgyat szereztetett be: színes misemondó ruhá-kat, palástokat, oltárgyertyatartókat, albákat, karingeket,füstölőket, lobogókat stb., mellyekkel díszes, fejlécesszámlák érkeztek – feltüntetve a cégjelzéseket az érdemérmekkel, az alapítás évével emelve a firma hírnevét.(Ezeket napjainkban is őrzi a ludasi plébánia levéltára).

A Ludasi Egyház Jegyzőkönyve szerint: „A ludasi ad-minisztratura 1886. február 6. Ő Eminanciája, dr HajnaldLajos Kalocsai, Bibornok érsek által rendes plébániáraemeltette, első plébános lett Jeszenovics János.”

A Ludason töltött 25. éves jubileumáról a Szabadka ésVidéke közlönyből értesülünk, 1899. december 3-ai szá-mából: Kora reggel, az ötórai harangozáshoz eldördült 7mozsár, jelezve a nap fontosságát stb.

Emlékezve Piukovics Katalinra a földet adományozó-ra, a templom felépítéséhez, aki vállalta a templom dedi-kációját ábrázoló oktárkép megfestését-1835-ben haltmeg. Szerettei több év után teljesítették az ígéretét, meg-festették az oltárképet. Halálának 170. évfordulóján,2005. júliusában kései utódai a szabadkai Bajai-úti teme-tőből áthelyeztették sírkövét Ludasra, ahol a templomdéli oldalába beépítették azt. A következő 2006. évbenleszármazottai egy Szent Katalin üvegfestménnyel állí-tattak emléket a templomban.

Irodalom

Beszédes Valéria, Ünnep ez minekünk, Életjel 2001. Iványi István, Szabadka szabad királyi város történe-

te II. rész,Bittermann József nyomdájából 1892.Tormásy Gábor F.M., A szabadkai Római Kath. főp-

lébánia története, Szabadka 1883., Pertits Simon Könyv-nyomdájából


102

Potreba da se stručno obradi i valorizuje doprinos kul-turnog projekta Jugoslavija, postaje stalni izazov od nje-nog dramatičnog nestanka u nizu lokalnih i krvavih rato-va. Političke, ekonomske, socijalne i druge implikacijeprojekta, manje-više, bile su i jesu još uvek, u celosti iliu segmentima, osporavane kao posledica novih ideološ-kih prioriteta posebnih nacionalnih elita poniklih najugoslovenskom prostoru, ali i globalne, tzv. Četvrte re-volucije (Klaus Švab, Lučano Floridi) koja sva istorijskaiskustva, bez obzira da li su stara nekoliko decenija ilimilenijuma, posmatra novom fizičkom i intelektualnomoptikom sve više nezainteresovanom za pitanja dovolj-no upotrebljivog pojmovnog alata za prava (pre)ocenji-vanja.

Kulturni doprinos Jugoslavije kao najosetljiviji i naj-zahtevniji segment jugoslovenskog nasleđa, takođe, nijeostao imun na različite dioptrije: od onih opterećenih eg-zaltiranim ili, pak, sentimentalnim evokacijama, do gru-bih deformacija, (ne)selektivnih prisvajanja, radikalnihporicanja ili (ne)namernih polovičnih uvida. Kao da ne-dostaju sabrani, objektivni pristupi ovoj temi, koji isto-vremeno ne bi „hladili priču” i interpretirali ipak našuprošlost kao nečiju tuđu. Tu, pre svega, mislim na činje-nične funduse, rad sa svedočanstvenom građom koja izprve ruke pokazuje prošlu zbilju u najpribližnijoj formi ibaš zbog toga zaslužuje da bude temelj svake analize iliinterpretacije zainteresovane više za istinu nego za efekatkoji stvara u javnosti.

Umetnička produkcija na bivšem jugoslovenskomprostoru je složena kulturološka pojava uslovljena broj-nim uticajima i ukrštanjima, obogaćena samom kultur-nom i etničkom raznovrsnošću Jugoslavije, naglim poli-tičkim i ideološkim zaokretima, ali i opštim dinamizmomdvadesetog stoleća koji je jedan dugo zapušteni areal sta-vio u pogon modernih opštedruštvenih strujanja.

Kao mlad društveno-politički projekat, bez presedanana prostoru koji je pokrivao, Jugoslavija je prihvatila na-čela modernizma kao svoj referencijalni ideološki okvir imanje-više ostala mu je verna sve do kraja kada su jeupravo porazile predmoderne, antimoderne, ali i postmo-derne paradigme. Ideologija rasnog, jednoplemenog,„vekovnog” lutanja i traganja za jedinstvenim oblikom

političke zajednice, odmah je bila grubo i direktno de-mantovana pravim procvatom opozicije u nacionalno isocijalno inspirisanim alternativama. Premda je i moder-nizam stalno bio, u obe Jugoslavije, praćen upornim po-javljivanjem predmodernih, katkad i sasvim primitivnihshvatanja, njegove konkretne implikacije i njihovu pred-nost nije bilo teško pokazati na delu. Napokon, moderni-zam je podjednako bio zanimljiv elitama, čuvajući i una-pređujući njihov neosporan status uvođenjem specifičnogdinamizma koji je tu elitu lišavao neželjene odgovorno-sti i tereta vođstva, a svima ostalima značio je kao novmotor za preraspodelu povoljnih prilika.

Umetnost u Jugoslaviji uglavnom se ugledala na glav-ne tokove u razvijenim zapadnim centrima. Načela mo-dernizma (individualizam, demokratičnost, ubrzani tem-po promena, radikalno preocenjivanje doprinosa iz proš-losti i tradicije itd.), širila su se jugoslovenskim društvomobremenjenim protivrečjima, uspevajući upravo u kulturii umetnosti zbilja da procvetaju i daju svoj doprinos kojiniko nije ni pokušao ozbiljnije da ospori.

Stoga se i reprezentativni radovi toga doba mogu upo-rediti sa dešavanjima u Parizu vezanim za umekšane,poratne, forme kubizma, nadrealizam, art deko, trideseteza socijalno inspirisano slikarstvo, buržoaski intimizam iuticaje socijalističkog realizma, kao i rasno motivisaneumetnosti. Posle rata i promene na ideološkom planu,socrealistička kratka epizoda biva zamenjena jednimnaročito mekim, formalnim vidom moderne (soc-esteti-

Čedomir Janičić,viši kustos – istoričar umetnosti Gradskog muzeja Sombor

Jugoslovensko iskustvo:Jedan ljudski vek nečegsasvim različitogIzložba Slikarsvo i vajarstvo jugoslovenskih autora iz zbirke Gradskog muzejaSubotica (1918–1940; 1945–1990), Gradski muzej Subotica, 2016/17.


103

zam), koji se, manje-više, zadržao u Jugoslaviji kao zva-nična umetnost do samog njenog kraja.

Subotički muzej je u prilici da pregledom vlastitogtezaurusa posvećenog umetničkom iskustvu jugoslovens-kog projekta, ponudi oku stručne i zainteresovane javnos-ti (ali i onom koji to nije), „čvrst dokaz” jednog primer-nog baštinskog rada: zbirku i dokumentacionu bazu pos-većenu protagonistima umetničke scene (ili scena?) uJugoslaviji za njenog postojanja. Kustoskinje-autorkeizložbe, dr Olga Kovačev Ninkov (zadužena za deo izlož-be posvećen slikarstvu) i Ljubica Vuković Dulić (skulp-tura), imale su veoma složen zadatak: ispričati priču ojednom vremenu kroz kapitalna dela fundusa. Moramoimati na umu da svedočanstvenost muzealizovanogumetničkog dela ima najmanje tri receptivna nivoa: prvi,faktički, kao svedočanstvo vremena, prostora i ličnostiumetnika, akvizicione politike kuće u različitim društve-nim uslovima, rečju: muzealiju kao dokument; drugo,kao svedoka specifičnog istorijsko-umetničkog kontekstai kulturne situacije koju definišu stilske mene, obeležja,škole, pravci, individualne poetike i doprinosi; i, napo-kon, treće kao estetički artefakt koji govori svojom oso-benom leksikom i menja doživljajnu kondiciju posmatra-ča imanentnim zakonima koje poseduje svako umetničkodelo. Stoga, poklapanje i saradnja između faktičkog sta-tusa muzealije, istorijsko-umetničke deskripcije te, napo-

kon, „stručne” valorizacije i manje ili više poletne inter-pretacije i neizbežnog „ličnog” stava, iskustva i ukusa,spadaju u red visoko usaglašenih akcija kada su u pitan-ju projekti ovakve vrste.

Projekat je podeljen u dva dela zbog obilja materijalakoji se ne može i ne sme zanemariti – možemo biti veomaprijatno iznenađeni raznovrsnošću i kvalitetom izloženihradova. U prvom delu izložbe ističemo radove: AneBešlić, Đorđa Bošana (kojem je posvećen ceo jedan seg-ment izložbe), Vase Eškičevića, Olge Jančić, Ante Moti-ke, Milana Konjovića i mnogih drugih čiji radovi ilustru-ju razvoj umetničke prakse u Jugoslaviji u uslovima po-većane javne pažnje i značaja, kao i opštedruštvene soli-darnosti sa vrednostima umetničke autonomije, kreativ-nosti i inovacije.

Projekat subotičkog muzeja koristan je, što nikako nebismo smeli ispustiti da ukažemo, iz aspekta nadopuneneophodnih baza informacija u cilju tačnijeg sagledava-nja jugoslovenske epizode i dvadesetog veka kao srodnihfenomena u kulturi ovih prostora. Projektom se potcrtavaposeban značaj srpske, vojvođanske, subotičke kulturneklime koja se sistemom pravovremenih, kontinuiranih ireprezentativnih akvizicija potvrdila kao dorasla slože-nim uslovima u kojima je ta umetnost nastajala, te vreme-nu koje je zahtevalo brze i tačne odgovore na sve težapitanja i izazove.

Documents

EX PANNONIA - suarhiv.co.rssuarhiv.co.rs/downloads/expannonia/exPannonia_21.pdf · Összefoglaló: Szabadka szabad királyi város közgyp - lése, a törvényhatósági bizottság