GEREBEN FERENCNÉ

A fejlõdési diszfázia és diszlexiatünetegyüttesének szerepe aziskolai pályafutás alakulásábanhárom eset gyógypedagógiaipszichodiagnosztikai vizsgálatánaktükrében

SZA

KS

ZOLG

ÁLA

TIFÜ

ZETE

K

IV

Készítette: GEREBEN FERENCNÉ PH.D.ELTE Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai Szakszolgálat,Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Országos GyógypedagógiaiSzakmai Szolgáltató Intézmény

Lektor: NAGYNÉ DR. RÉZ ILONA

Felelõs szerkesztõ: HIDALMÁSI ANNA

Tervezõszerkesztõ: DURMITS ILDIKÓ

Fotó: PINTÉR MÁRTA

Mozgásjavító Általános Iskola archívumából

Kiadja: Fogyatékos Gyermekek, Tanulók FelzárkóztatásáértOrszágos Közalapítvány

Felelõs kiadó: Tóth Egon

A kiadvány megjelenését az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta.

ISBN 978-963-87487-1-3

A FEJLÕDÉSI DISZFÁZIA ÉS DISZLEXIA

TÜNETEGYÜTTESÉNEK SZEREPE AZ ISKOLAI PÁLYAFUTÁS

ALAKULÁSÁBAN HÁROM ESET GYÓGYPEDAGÓGIAI

PSZICHODIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATÁNAK TÜKRÉBEN

Budapest, 2007

GEREBEN FERENCNÉ

TARTALOM

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

1. A fejlõdési diszfázia értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

2. Diagnosztikus támpontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

3. A fejlõdési diszfázia tipológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93.1. Expresszív diszfázia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10

3.1.1. Expresszív-motoros fejlõdési diszfázia diszatriás jellegûartikulációs zavarral . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .103.1.2. Expresszív-motoros fejlõdési diszfázia enyhébb fokú artikulációs zavarral . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .103.1.3. Expresszív-nyelvi diszfázia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11

3.2. A receptív (szenzoros) diszfázia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .113.3. Egyéb kritériumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12

1. eset: Az expresszív-motoros fejlõdési diszfázia dinamikájának változása azóvodáskori és iskoláskori fejlõdés nyomonkövetésének függvényében . . . . . . . . . .12

2. eset: Receptív-expresszív diszfázia óvodás-, iskoláskori következményei . . . . . . .18

3. eset: Az expresszív-motoros fejlõdési diszfázia maradványtünetei ifjú korban . . . .23

Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28

Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30

BEVEZETÉS

A pedagógiai szakszolgálatok munkatársai – köztük a leggyakrabban is talán alogopédusok – gyakran találkoznak olyan gyermekekkel, akiknek problémáját abeszédfejlõdés késése, elmaradása idézi elõ. A beszédértés és kifejezés területén, anyelvi rendszer fonológiai, lexikai-grammatikai- és szemantikai szintjén különbözõsúlyosságú, változatos tüneti kombinációban megjelenõ nyelvi zavar nem egyszerigen jelentõs tanulási, beilleszkedési nehézségekkel, a verbális típusú tanulási zava-rok megjelenésével jár együtt. A jelenség korai felismerése, tüneti képének feltárásaa gyermekek késõbbi, harmonikus fejlõdésének, tanulási sikerességének alapvetõfeltétele.

A klinikai tapasztalatok szerint a nyelvi zavarok jelentõs része fejlõdési eredetû: akorai fejlõdés idõszakában, a hiányosan szervezõdõ kognitív és nyelvi folyamatokegyütthatásának következtében alakul ki. Cromer (Pléh, 1986) enyhített kognitívhipotézise értelmében – amely széles körû pszicholingvisztikai kutatások ered-ményeként vált ismertté – a nyelv a kognitív folyamatok bázisán, de saját belsõtörvényszerûségeitõl meghatározva fejlõdik.

A gyermekkori nyelvi zavarok egyik speciális megjelenési formája a fejlõdésidiszfázia jelensége sok évtizede áll a gyermeknyelvkutatással és a gyermekkorifejlõdési zavarokkal foglalkozó tudományterületek érdeklõdésének középpontjában.Az 1960-as évek óta, különbözõ irányultságú pszichológiai és orvosi kutatásoknyomán igen sok új ismeret fogalmazódott meg a fejlõdési diszfázia jelenségérõl, azérintett gyermekcsoport nyelvi és kognitív képességeinek alakulásáról Benton(Gerebenné, 1995).

A Tübingeni Lurija–Christensen neuropszichológiai teszttel óvodáskorú diszfáziásgyermekekkel végzett hazai vizsgálatok eredményei is igazolják (Marton– Gereben,2002), hogy a diszfázia komplex nyelvi-kognitív zavar, amely – bár elsõdlegesen anyelvi rendszert érintõ tünetekben nyilvánul meg – nem értelmezhetõ csak a nyelvszempontjából. A nyelvi hiányosságok fennállása mellett érintettek a nyelven kívülikognitív funkciók; így többek között a taktilis-kinesztetikus észlelés, vizuális tériészlelés, a nagy- és kismozgások szabályozása, vagy a rövid távú akusztikus éskinesztetikus emlékezet.

1. A FEJLÕDÉSI DISZFÁZIA ÉRTELMEZÉSE

A gyermekkori nyelvi zavarok egyfajta megjelenési formája, a fejlõdési diszfázia az(developmental dysphasia) angolszász nyelvterületrõl származó, pszicholingvisztikaiirányultságú meghatározás szerint specifikus nyelvfejlõdési zavar, amelynektünetei sivár gagyogás, érthetetlen vagy a protoszavak hiánya miatt kialakulatlanbeszéd formájában már a korai nyelvfejlõdés idõszakában feltûnhetnek, felhívják afigyelmet a nyelvfejlõdés normális alakulástól nagyfokban eltérõ jellegére. Tünetei areceptív és expresszív beszéd területét, a nyelvi rendszer valamennyi szintjét

7

érinthetik, és az egyéni tüneti kép szervezõdésének megfelelõen kognitívfunkciózavarok különbözõ formáinak megjelenésével járnak együtt.

A BNO-10 a fejlõdési diszfáziát a „pszichés fejlõdés zavarai”-nak kategóriájábasorolja. Más „disz-jelenségek”-hez hasonlóan (diszlália, diszlexia, diszgráfia, diszkal-kúlia, diszpraxia) az orvosi megközelítés a jelenség neurogén eredetét hangsúlyoz-za. A háttérben ugyanis olyan funkciók fejlõdésének a zavarát feltételezik, amelyekszorosan kapcsolódnak a központi idegrendszer biológiai fejlõdéséhez. Ezek afunkciók a nyelv mellett az észlelési – köztük hangsúlyosan a vizuális-téri –, amotoros funkciók, valamint a figyelem és az emlékezeti szervezõdés folyamatai.

A fejlõdési zavarokra jellemzõ, hogy a legkorábbi fejlõdés idõszakától jelen vannak,de tünetileg csak a képességfejlõdés meghatározott szakaszában észlelhetõk. Bár azéletkor elõrehaladásával a tünetek fokozatosan enyhülnek, nem ritkán enyhébbformában vagy a meglévõkre ráépülve magasabb életkorban is megmaradhatnak.

Az idegrendszer fejlõdését, érését befolyásoló biológiai ártalmak mellett nem ha-nyagolható el a genetikus tényezõk szerepe, minthogy a fejlõdési zavarok egyesformáit a családi anamnézisek jelzik. Környezeti tényezõk befolyásolhatják ugyan ajelenségek kialakulását, de döntõ szerepük a tüneti kép szervezõdésében nincsen.Összességében azt lehet mondani, hogy a fejlõdési diszfázia és az egyéb „disz-jelenségek” esetében biológiai, genetikai és pszichoszociális tényezõk ere-dõjében kialakuló funkciózavarról van szó, amely a képességek – jelen eset-ben a nyelvi képesség – fejlõdésének zavarát eredményezi.

2. DIAGNOSZTIKUS TÁMPONTOK

A beszéd- és nyelvfejlõdés zavarai a gyermekkori fejlõdési zavarok között is speciá-lis csoportot alkotnak. A nyelvi rendszer egészének, illetve egyes rész-területeinek(artikuláció, auditív észlelés, szóképzés, szó és mondatmegértés) érintettsége alapjána tünetegyüttes különbözõ megjelenési formáit figyelhetjük meg. Ezeknek értelme-zése számos diagnosztikus kérdést vet fel, különösen fiatal életkorban, a funkció-fejlõdés korai szakaszaiban.

A fejlõdési dinamika változásának nyomon követése, az egyéni tüneti kép és anormál fejlõdés jellegzetességeinek összehasonlítása segíthet a gyakran felmerülõdiagnosztikus nehézségek megoldásában, a diagnózis felállításában. Nem elhanya-golható kérdés ugyanis, hogy a diagnosztikus gyakorlatban a fejlõdési diszfáziadiagnózisával ritkán találkozunk. A nyelvi fejlõdésükben elmaradott gyermekekrõlkészített szakvéleményekben a megkésett beszédfejlõdés, a beszédgyengeség ésiskoláskorban a diszlexia diagnózisa olvasható a legnagyobb gyakorisággal.

Az alapvetõ diagnosztikus nehézséget a normális nyelvfejlõdés egyéni variációitólvaló elkülönítés jelenti, minthogy a gyermekek tág életkori intervallumban, változófejlõdési ütemben és körülmények között sajátítják el a nyelvet. Ismeretes, hogy azún. „megkésett” beszédfejlõdésû gyermekek többsége a késõbbiekben teljesen nor-

8

mális fejlõdést mutat, mentes minden késõbbi tanulási és beilleszkedési problé-mától.

Mivel az intelligenciának a verbális képességek is a részét képezik, nehézséget jelentaz értelmi fejlõdés elmaradásától, a mentális retardációtól, az általános fejlõdésielmaradástól történõ elkülönítés is. Azok a gyermekek, akik verbálisan alulteljesíte-nek, vagy nem képesek teljesíteni az adott életkorban, verbális típusú tesztekben azintellektuális összteljesítmény alacsonyabb szintjét mutatják. Nem mindegy tehát,hogy milyen vizsgálóeljárásokkal történik a nyelvi fejlõdésükben elmaradott gyerme-kek intellektuális teljesítményeinek megítélése. A klinikai tapasztalatok szerint adiszfáziás gyermekek nem-verbális intelligenciatesztekkel (SON, Raven) mért intel-lektuális összteljesítményei – többnyire szórt intelligenciastruktúra mellett – a normálövezetbe, illetve annak alsó határára esnek. A verbális típusú tesztekkel kapott ered-mények alapján tehát értelemszerûen merülnek fel a jelzett differenciáldiagnosztikaiproblémák.

A klinikai kép tisztázását nehezíti a megkésett és zavart fejlõdés, a megkésett beszéd-fejlõdés és a fejlõdési diszfázia tüneteinek elhatárolása. A fejlõdés dichotóniájaugyanis a fejlõdési késés esetében az egyes funkciók lassúbb fejlõdési ütemét,mennyiségi mutatóinak változását (pl. kisszámú aktív szókincs), a zavart fejlõdésesetében mennyiségi és minõségi különbségek (aktív és passzív szókincs hiányos-sága, a nyelvi struktúrák hibás szervezõdése grammatikai szinten) kialakulását vonjamaga után.

Nem elhanyagolható szempont a hallásállapot és a beszédészlelési, megértési rend-szer zavar klinikai tüneteinek differenciál-diagnosztikai elkülönítése. A hallásifeldolgozás zavarai ugyanis befolyásolhatják az expresszív és a receptív beszédfolyamatainak alakulását, de nem magyarázzák a nyelvi fejlõdés olyan mértékû za-varának kialakulását, amely a gyermek kommunikációs képességének feltûnõ hiá-nyosságaiban mutatkozik meg.

3. A FEJLÕDÉSI DISZFÁZIA TIPOLÓGIÁJA

A fejlõdési diszfázia – a többi disz-jelenséghez hasonlóan – gyûjtõfogalom, amelykülönbözõ súlyossági fokú rendellenességeket foglal össze.

Csoporthomogenitásának meghatározó eleme a diszgrammatizmus. Egyes szerzõkértelmezése nyomán – fõként német nyelvterületen – a klinikumban a diszgram-matizmust diagnosztikus kategóriaként a fejlõdési diszfázia szinonimájaként hasz-nálják.

A tünetek meghatározó módon a beszélt nyelv területét érintik, és elsõdlegesen abeszédkifejezés, az expresszív beszéd, illetve a beszédészlelés és megértés, a recep-tív beszéd területén fejezõdnek ki, és ennek megfelelõen a fejlõdési diszfázia alábbikét fõ csoportját alkotják.

9

3.1. EXPRESSZÍV DISZFÁZIA

Az expresszív diszfáziás gyermekek beszédértése kifogástalan vagy messze megha-ladja saját beszédteljesítményüket. A nyelvi rendszer alsóbb szintjeinek mûködésehibátlan, vagy azok esetleges érintettsége miatt a beszédészlelés lehet enyhén vagymérsékelten gyenge. Elsõdleges azonban minden esetben a beszédkifejezés zavara,amely három típusba sorolható.

3.1.1. EXPRESSZÍV-MOTOROS FEJLÕDÉSI DISZFÁZIA DISZATRIÁS JELLEGÛ

ARTIKULÁCIÓS ZAVARRAL

– 2-3 éves kor között az expresszív beszéd teljes hiánya, esetenként csekély voka-lizáció,

– 3-4 éves kortól igen nehezen érthetõ beszéd,– torz, hibás hangképzés, az artikuláció sérült neuromotoros kontrollja,– utánzásra nem javuló hangejtés, kifejezett hangképzési, ejtési nehézségek,– diszgrammatizmus,– az aktív szókincs nagyfokú hiánya,– jó szintû passzív szókincs,– beszédészlelési gyengeség, jó beszédértés,– a rövid távú verbális emlékezet zavara,– olvasás-, írás-, helyesírászavar, a diszlexia tipikus tünetei,– a beszélt és írott nyelvi tünetek lassú, fokozatos javulása, megszûnése,– az artikulációs zavar és a diszgrammatizmus (enyhébb formájú) tüneteinek fenn-

maradása a késõbbi életszakaszokban,– a diszlexia-tipikus tünetek megszûnésének lehetõsége,– verbális típusú tanulási nehézségek különbözõ formái: olvasási, helyesírási gyen-

geség,– idegen nyelv tanulásának nehézsége.

3.1.2. EXPRESSZÍV-MOTOROS FEJLÕDÉSI DISZFÁZIA ENYHÉBB FOKÚ

ARTIKULÁCIÓS ZAVARRAL

– 2-3 éves kor között vokalizáció, bébinyelv fennmaradása,– 3-4 éves kortól nehezen érthetõ, „hottentotta” beszéd, beszédkezdemények, töre-

dékszavak,– akusztikomotoros integrációs zavar következtében centrális diszlália,– utánmondásra javuló beszédteljesítmények,– diszgrammatizmus,– az aktív szókincs hiánya, korlátozottsága,– jó szintû passzív szókincs,– beszédészlelési gyengeség, jó beszédértés,– a rövid távú verbális emlékezet zavara,– a beszélt és írott nyelvi tünetek lassú, fokozatos javulása, megszûnése,

10

– az artikulációs zavar és a diszgrammatizmus (enyhébb formájú) tüneteinek foko-zatos megszûnése a késõbbi életszakaszokban,

– a diszlexia-tipikus tünetek megszûnésének lehetõsége,– verbális típusú tanulási nehézségek különbözõ formái: olvasási, helyesírási gyen-

geség,– idegen nyelv tanulásának nehézsége.

3.1.3. EXPRESSZÍV-NYELVI DISZFÁZIA

– hibátlan kiejtés és beszédészlelés vagy kisfokú ejtési és beszédészlelési nehézség,– kifejezett diszgrammatizmus (hibás ragozás, névelõk elhagyása, szórendi prob-

lémák),– szómondatok, sivár spontán beszéd, szómegtalálási, szövegszerkesztési nehézsé-

gek,– a rövid távú verbális emlékezet zavara,– verbális típusú tanulási nehézségek különbözõ zavarai: olvasási, helyesírási gyen-

geség,– idegen nyelv tanulásának nehézsége,– mondatszerkesztési hibák fennmaradása, beszédgyengeség a késõbbi életszaka-

szokban.

3.2. A RECEPTÍV (SZENZOROS) DISZFÁZIA

A receptív (szenzoros) diszfáziás gyermek a fentiekkel ellentétben nem érti a beszé-det, vagy igen jelentõs beszédmegértési nehézségekkel küzd. A beszédkifejezés za-vara itt is része a jelenségnek, de elsõdleges a beszédértés és beszédészlelés zavara.Ez a klinikai kép az alapja annak a jelenségnek, amelynek súlyos megjelenésiformájára korábban a szakirodalom az akusztikus agnózia, illetve hallónémaságelnevezéseket használta.

Jellemzõi:

– auditív észlelési zavar, fonéma-felismerési, megkülönböztetési zavarok,– szó- és mondatmegértési zavarok,– instrukciók követésének (feltûnõ) nehézsége,– kérdésekre inadekvát válaszadás,– szituációhoz kötött beszédértés,– kommunikációs helyzetekben vizuális-mozgásos információforrások keresése,– értelmetlen szóképzõdmények, szósaláták,– echolália,– tiszta, hibátlan artikuláció, illetve enyhe fokú artikulációs zavarok, centrális disz-

lália tünetei,– verbális típusú tanulási nehézségek különbözõ formái: olvasási, helyesírási gyen-

geség,– idegen nyelv tanulásának nehézsége.

11

3.3. EGYÉB KRITÉRIUMOK

– átlagos intelligencia,– ép hallás,– súlyos neurológiai sérülés, emocionális zavarok, a nyelvfejlõdést befolyásoló

szociokulturális tényezõk kizárása.

1. ESET

Az expresszív-motoros fejlõdési diszfázia dinamikájának változása az óvodás-kori és iskoláskori fejlõdés nyomon követésének függvényében

1. RÉSZ

Szülõi kérésre vizsgáltuk a 3;5 éves, kiscsoportos óvodás Borit. Az anya beszédfej-lõdési elmaradás panasza miatt kezdeményezte a kislány vizsgálatát. Gyermekénekbeszédfejlõdését összehasonlítva egy azonos korú rokon fiúgyermek fejlõdésévelúgy látja, hogy Bori beszédének színvonala elmarad ahhoz, illetve óvodástársaihozviszonyítva. Aggódik a kislány további fejlõdésének alakulása miatt. Aggodalmátsem a gyermekorvos, sem az óvónõk nem osztják, a korai fejlõdés természetesjelenségének, egyéni fejlõdési sajátosságnak tartják.

Amikor Bori 3 éves lett és még csak néhány szava volt, az anya logopédushozfordult. A logopédiai terápia eredményeként, amelynek középpontjában a szókincsés a verbális emlékezet játékos fejlesztése állt, B. fejlõdése intenzívebbé vált. Azanya azonban ezt nem tartja kielégítõnek. Rendszeresen foglalkozik a gyermekkel alogopédus útmutatása alapján, és úgy látja, a kislány nem elég tanulékony a beszédterületén. Más területen nem észlel problémát. B. a logopédiai foglalkozásokon,amelyek az anya jelenlétében zajlanak, szívesen vesz részt. Szoba- és ágytiszta, jólkezelhetõ gyermek, egyre többet játszik egyedül. Babázik, babakocsit tologat,kockákat rakosgat, egyre nagyobb kedvvel firkál.

Az anamnesztikus adatok szerint Bori az anya I/1. zavartalan terhességébõl, a 41.gesztációs héten, burokrepesztéssel, indított szüléssel, 3250 gr testsúllyal született. Aszülést nehezítette, hogy a köldökzsinór a gyermek nyakára volt tekeredve. Ez nemokozott említésre méltó problémát, a gyermek a megszületést követõen felsírt. Azelsõ tíz életnapon magzati sárgaság miatt kékfény-kezelést kapott. Nyugodtcsecsemõ volt, sokat aludt, az ébrenlét és alvás ritmusa hamar kialakult. 5 hónaposkoráig szopott. Mozgásfejlõdése lassúbb ütemû: önállóan felülni 8 hónapos, állni 10hónapos korban tudott, 1;6 éves korban indult el önállóan. Biztosan két éveskorában járt.

Beszédfejlõdése mozgásfejlõdéséhez hasonlóan lassúbb ütemû: a 4 hónapos korbankezdõdõ gagyogást és az egyéves kori szókezdeményeket követõen, kétéves koráig

12

aktív szókincse alig gyarapodott, kétszavas mondatok használata a közelmúltban,hároméves kora után kezdõdött.

A családi anamnézis negatív.

Említésre méltó komolyabb betegsége nem volt. 8-9 hónapos korban középfülgyulla-dás, több ízben mandulagyulladás zajlott le; az anya szerint a kanyaró elleni védõ-oltás után mozgásfejlõdése lelassult. Problémája miatt a területi gyermek-ideggon-dozó szakrendelésén vizsgálták, a vizsgálat eredménye negatív volt. (Lelet nem állrendelkezésre.)

A kislány vizsgálata mindvégig az anya jelenlétében történik, kapcsolatuk láthatóanszeretetteljes. Bori testileg megfelelõen fejlett, bébis külsejû, gracilis testalkatú, ápolt,harmonikus megjelenésû, kedves gyermek. A játékos feladathelyzetben az anyárólleválasztható, a közös tevékenységet szívesen fogadja. Beszédértése, instrukciókkövetése megfelelõ, a Peabody-féle szókincsteszben, amelynek képeit érdeklõdésselnézegeti, szómegértése 3 éves szinten az átlagsáv alsó határán áll. Aktív szókincsé-ben sok a kisgyermekes szóhasználat, a bébinyelv maradványai (tyúk=pipi, óra=tik-tak, maci=brum-brum), a differenciálatlan fogalomhasználat (csin-csin= busz, villa-mos, autó). Tevékenységét beszéddel kevéssé kíséri. Beszédében szómondatokhasználata mellett két-, háromszavas mondatkezdemények figyelhetõk meg, ezekközött gyakoriak a diszgrammatikus mondatelemek („én csuk ajtó be”; „Bori nemvíz kér”), névelõket rendszeresen elhagy (Maci alszik. Baba alszik.). Kiejtése ese-tenként nehezen érthetõ. Helyesen ejtett szóalakok mellett beszédét az inkonzek-vens pöszeségnek megfelelõen hangcserék, hangkihagyások, fõleg szóvégi helyze-tekben hangelhagyások érhetetlen, illetve kreált szóalakok jellemzik (babakocsi, ágy=aladó). Beszédkésztetése jó, szavakat szívesen utánmond, a szóalakok ejtése ekkorérthetõbb, késõbb azonban a hibás ejtés visszatér. Énekel, mondókák utolsó szavaitbemondja, azokat a teljes szöveggel elmondani nem tudja.

Játékában a gyakorló játék mellett szerepjáték elemei figyelhetõk meg (fõz ababának, fésüli, altatja, kakaót kínál). Rajza firka jellegû, utánzásra elemi sémákábrázolására képes (napocska, kerítés, csigabiga), ezeket spontán rajzban a firkaelnevezése helyettesíti. Emberalak ábrázolása kialakulatlan. Alapszíneket egyeztet,formatáblába formákat próba-szerencse alapon helyez be, formapersellyel rövid ideigpróbálkozik, egyéb kognitív képességet vizsgáló játékos helyzetet (nagyság, rész-egész, számosság) „nem-nem!” felkiáltással elhárít. Emiatt a Snijders–Oomen nem-verbális intelligenciateszt elemi feladatsorait sem végezzük el, kognitív fejlettségévelkapcsolatos véleményünket a pedagógiai megfigyelésre alapozzuk.

A fentieket összefoglalva az a véleményünk, hogy a testileg korának megfelelõenfejlett, harmonikus személyiségû, ép hallású gyermek beszédfejlõdési elmaradásamegkésett beszédfejlõdésként értékelhetõ, amely lassúbb ütemû, egyenetlenebb, deösszképében életkorának megfelelõ kognitív fejlettséggel, a szociobilitás megfelelõszintjével társul. Idegrendszeri eltérésre utaló jel nem tapasztalható. A peri- ésposztnatális anamnesztikus adatok a pszichikus fejlõdés lassúbb ütemét nemmagyarázzák, problémája érési késés következményének tekinthetõ.

13

A gyermek igen gondos családi környezetben nevelkedik. A gyermekközösség és apedagógiai fejlesztés beszédfejlõdését és szocializációját elõnyösen befolyásolja.További fejlõdése szempontjából tehát igen fontos, hogy továbbra is járjon óvodába,ahová jól beilleszkedett. Az idõben megkezdett és módszereiben megfelelõ logo-pédiai terápia jelentõsen segíteni fogja a fejlõdési hátrány csökkenését. Javasoljuk,hogy ebben az általános kognitív fejlesztés részeként, az észlelési képesség és azábrázoló képesség fejlesztése is hangsúlyos szerepet kapjon.

Fejlõdését figyelemmel kísérjük, amennyiben igénylik, kontrollvizsgálatát elvégez-zük. A beszédfejlõdési elmaradás szerepét a gyermek további életében csak fejlõ-désének nyomon követésével lehet egyértelmûen tisztázni.

2. RÉSZ

A területi ellátásra utalt kislány kontrollvizsgálatára öt évvel késõbb került sor.

Bori ekkor 8;8 éves, az általános iskola 1. osztályát látogatja, és súlyos tanulásinehézségekkel küzd.. A vizsgálatot az anya és a logopédus együttesen kezdemé-nyezik, mivel úgy érzik, a helyi lehetõségek Bori problémájának megítélését és atovábbi tennivalók megfogalmazását illetõen kimerültek. Az anya fõ problémája,hogy Bori nem tud beilleszkedni az iskolai közösségbe, bátortalan, igen rosszul tel-jesít fõként az olvasás és írás területén. A logopédus diszlexia-diszgráfia gyanújátvetette fel, a nevelési tanácsadó szakvéleménye azonban ezt kizárta. Bori problé-máját a pszichológiai vizsgálatok eredményei alapján az intellektuális teljesítményekátlagnál alacsonyabb, gyenge színvonalában látják.

Az eltelt idõszak ismeretében kiderül, hogy a 3 éves korban megkezdett és azóta isfolyó logopédiai kezeléssel párhuzamosan helyi szinten sok fejlesztési segítségetkapott, beszéde sokat fejlõdött. Ez azonban a sikeres iskolakezdéshez nem voltelegendõ. Úgy tûnik, a logopédiai megsegítés mellett folyó egyéb fejlesztõ foglal-kozások iskolai elõrehaladását nem segítik, a helyi szakszolgálatokban elvégzettvizsgálatok Bori problémáját nem magyarázzák. Továbbra is gondos, szeretõ családikörnyezetben nevelkedik, otthon is igen sok segítséget, támogatást kap.

Bori újabb vizsgálatát saját vizsgálati eredményeink és a helyi nevelési tanácsadótólkapott idõközi vizsgálati eredmények, vélemények alapján foglaljuk össze.

B. 4 éves óvodába járást követõen a nevelési tanácsadó és a tanulási képességetvizsgáló szakértõi bizottság egybehangzó véleménye alapján tanulmányait kompen-záló „elõkészítõ jellegû nulladik osztályban„ kezdte meg. A szakértõi véleménybendiagnózis és BNO-kódok nem szerepelnek, számszerû vizsgálati eredményeknincsenek feltüntetve. A szakértõi vélemények a beszédképesség megítélése szem-pontjából ellentmondásosak. A nevelési tanácsadó vizsgálata külön kiemeli, hogy B.szívesen és sokat beszél. Kifejezõkészsége „igen jó”, szókincse megfelelõ, a képiösszefüggéseket jól felismeri. Problémát a fogalmi gondolkodás, a matematikaiismeretek, a finommozgás-koordináció területén látnak.

14

A szakértõi bizottság véleménye – részletesebb indoklás nélkül – ugyanakkor akommunikációs képesség fejlesztését fogalmazza meg. A korábbi (intézetünkbenzajlott) vizsgálatról, a megkésett beszédfejlõdésként értékelt nyelvfejlõdési problé-máról nem történik említés.

Az elsõ, sikertelenül befejezett iskolaévet követõen az a javaslat fogalmazódott meg,hogy Bori az olvasás, írás, helyesírás és számolás területén mutatkozó tanulmányilemaradása ellenére elsõ osztályban folytassa tanulmányait további logopédiai ésegyéb fejlesztési segítség mellett, minthogy a vizsgálatok alapján pszichikus fejlõ-dése az eltelt idõszakban pozitív irányú volt. A logopédus véleménye szerint szó-kincse bõvült, fogsorzáródási rendellenesség, az artikulációs mozgások ügyetlen-sége, hallási figyelem fejletlensége miatt javulása lassú, pöszeség (diszlália) diagnózi-sával kezelték, diszlexia-terápiában azonban – a szakvélemény indoklásánakmegfelelõen – nem részesült.

Betû-felismerési nehézségei miatt jelenleg folyamatosan olvasni nem tud, a közel-múltban jutott el a két-három betûs szavak összeolvasásának szintjére. Jól másol,tollbamondás után írni nem képes. 10-es számkörben jól számol, matematikábanidõnként a nehezebb feladatokat könnyebben megoldja, teljesítménye hullámzó.

A vizsgálat idõpontjában, az elsõ osztály befejezéséhez közeledve azonban megfo-galmazódik, hogy a tantárgyi követelmények teljesítésére elsõsorban az olvasás, írás,helyesírás, kisebb mértékben a számolás területén mutatkozó elmaradása miatt nemképes. Az egyébként is túlkoros gyermek számára az anya részérõl erõsen támo-gatott továbblépés, az osztályismétlés, illetve a szülõk részérõl teljesen elutasított(speciális tantervû osztályba történõ) áthelyezés lehetõsége merült fel. Ez a dilemmaa logopédusban is megfogalmazódott.

Vizsgálataink szerint Bori magas, nyúlánk, vékonycsontú kislány. Magatartása ki-egyensúlyozott, kedves, a vizsgálati helyzetet jól fogadja. Bár verbálisan könnyenmegnyilatkozik, szívesen beszél, „fecseg”, társalgási helyzetben feltûnik, hogy be-szédtempója lassúbb, beszéde aritmiás, mondanivalója sokszor összefüggéstelen.Szómegtalási nehézségei vannak, a szavakat, mondatokat gyakran õ-szerû betol-dással indítja. Egyszerû mondatokból álló, alapvetõen grammatikus beszédmegnyil-vánulásai mellett beszédében diszgrammatikus mondatszerkezetek figyelhetõk meg(„az övé biciklijével is tudok már menni”; „most lehet, hogy Ildikó néni lesz az elsõosztálytanító néni”, „ott lakunk, ahol üres van, ahol földek vannak”). Ezek láthatóannem zavarják, hibáit nem kontrollálja. Hangképzése tiszta, az összbenyomás alapjánazonban feltûnnek korábbi beszédhibájának maradványai: hangkihagyások fõkéntmássalhangzó torlódásos szóalakokban, (járni=jáni; fröcskölni=föcsõni, Angliába=Andiába), továbbá hangbetoldások (dagadt=dagadott), amelyek egyúttal a rosszulragozott igealakok diszgrammatikus formáit is jelentik.

A Peabody-féle szókincsteszt szerint Bori passzív szókincse 8 éves szinten átlagos,életkorának megfelelõ.

15

Olvasásában akusztikus és vizuális alapú betûtévesztések (ty-gy-ny, b-d-p, sz-zs),egyaránt elõfordulnak, hangokat az olvasásban kihagy, betold, hosszabb szavak el-olvasására képtelen

Számolási képessége az olvasási képességnél jobb, a logikai mûveletek segítik aszámolási feladatok elvégzésében mindamellett, hogy teljesítménye – a figyelemzavara miatt – erõsen hullámzó.

B. értelmi fejlettsége – az elsõ vizsgálat alkalmával nem számszerûsíthetõ vizsgálatieredményekkel összhangban – az átlagövezetbe tartozik. A helyi szintû kontroll-vizsgálatok során mért globális intelligencia mutatók változása a képességstruktúrafolyamatos átalakulását mutatja. Az 1991-93 között mért Binet IQ változó értékei(1991-ben ÉK: 6;8 év/IQ: 71, 1992-ben ÉK:7;2 év/IQ: 81, 1993-ban ÉK 8;5 év/IQ: 91)az intellektuális összteljesítmény alapját képezõ kognitív képességek pozitív irányúátalakulását, a fejlõdési elmaradás tengelyében álló verbális funkciógyengeség meg-létét, de tüneteinek csökkenõ jellegét mutatja. Az intelligenciastruktúra elemzésealapján ugyanis kitûnik, hogy a gyermeknél 3-9 éves kor között azokban a próbák-ban mutatkozott alulteljesítés, amelyek az akusztikus észlelés (hangfelismerés); amagasabb szintû nyelvi teljesítmények (hármas parancs, értelmi kérdések, fogalmakösszehasonlítása, történet elmondása, dátum, rímek, szóanalógia); a vizuális észlelés(hajtogatás, két háromszög összerakása, mintakirakás, rombusz, képsor összerakása,rajzi emlékezet); és a szerialitás (számismétlés, hét napjai, mondatismétlés) területénvárják el a megfelelõ teljesítményt.

A Snijders–Oomen nem-verbális teszttel végzett jelenlegi vizsgálatunk alapján kapotteredmény szerint IQ: 90 (átlagos érték), összhangban a Binet-eredménnyel. Aprofilelemzés szerint ez az érték azonban a globális intelligenciával legkevésbéösszefüggõ, de a gyengébb képességek kompenzációját jól segítõ „Emlékezet”szubtesztben nyújtott jó szintû teljesítménybõl ered (SZK: 9 év). Az intelligen-ciastruktúra a formaészlelési képesség (SZK:7;3 év) és a kombináció (SZK:7;3 év)gyengeségét jelzi. A „Kombináció” feladatainak megoldását, a képsorok sorbarendezését verbalizációval segíti, iránytévesztések, alak-felismerési problémák miatt a„Mozaik” szubteszt feladatait idõn túl teljesíti, az „Analógia” szubtesztben SzK: 8 év.

A SON-teszt eredményei megerõsíteni látszanak azt a feltevést, hogy Borinál a nem-verbális kognitív képességek zavara is része a fejlõdési diszfázia tünetegyüttesének.Ennek kifejezett jelei a korai fejlõdés idõszakában egyértelmûen még nem voltakfelismerhetõek.

Megerõsíteni látszik a fentieket a Bender-Btesztben nyújtott teljesítménye is, amely „6éven igen gyenge” eredményt mutat.

A vizuális észlelés korához képes igen sú-lyos elmaradása a rész-egész viszony hibásmegragadásában, a formák, az irányok, azábrák helyzetének rossz felismerésében mu-tatkozik meg.

16

A perceptuális szervezõdés további gyengesége figyelhetõ meg a GMP beszéd-észlelési és beszédmegértési képességet vizsgáló tesztben. A gyermek fonológiaifelismerése G-O-H (1. szubteszt) szerint 30-40%-os, a 3-4 éves gyermek szintjénekfelel meg.

mos mos meggy me

sír + síp sí, mi

bab + bot mu

szív + száj tá

ágy á gyík mi

szem tem szék +

dob mo busz mu

zsák á só +

gép tép kút fut

busz mu szög +

Hibái fonémaazonosítási nehézségekbõl, akusztikus hasonlóságon alapuló (zöngés-zöngétlen és egyéb) hangok cseréjébõl (méz-mész, szem-tem), hangkihagyásból(bõr-õr), hangbetoldásból (ész-mész) erednek, és egyben mind az írás-olvasás, minda beszédprodukció centrális diszláliás tüneteit magyarázni látszanak. A gyermekszámára kifejezett nehézséget jelent továbbá a hangzók idõtartamának azonosítása(a ritmusképletek felismerése, rövid-hosszú ritmusok elkülönítése a magán- ésmássalhangzó idõtartam azonosítása; a nyelvi kreativitás (GMP 11), a szájról olvasás(GMP 7) és a centrális mûködés (GMP 15) feladatainak megoldása.

Az olvasás folyamatában meghatározó szerepet játszó vizuális és akusztikus szer-vezõdés zavarai nehezítik a betûk, szóalakok, nagyobb szövegegységek felisme-rését, a zavartalan olvasási teljesítmény kialakulását és diszlexia-tipikus tünetkéntértékelhetõek.

Vizsgálataink az látszanak megerõsíteni, hogy Bori egyenetlen fejlõdése, jelenlegitanulási és beilleszkedési nehézségei az expresszív-motoros fejlõdési diszfázia és azarra ráépülõ fejlõdési diszlexia-diszgráfia következményének tekinthetõk. Ezekhátterében a nyelvi-kognitív képességek jelzett zavarai húzódnak meg, és összképébena (speciális) tanulási zavar tünetegyüttesének felelnek meg. Az elsõ vizsgálat idején,az akkor még fiatal gyermeknél, a funkciófejlõdés életkori sajátosságainak követ-keztében nem lehetett egyértelmûen elõre jelezni a késõbbi fejlõdés kifejezett zavarait,a várható iskolai tanulási problémát. Neurológiai kontroll vizsgálata – apszichológiai vizsgálatok jelzéseivel összhangban – neurogén eredetet valószínûsít aminimális cerebrális diszfunkció tüneteinek megfelelõen.

Azt javasoljuk, hogy B. az általános iskola tantervi követelményei alapján folytassatanulmányait a kõszegi Beszédjavító Általános Iskolában, ahol felzárkóztatása és afejlesztés egyénre szabott formái (diszlexia reedukáció, a vizuális észlelési képességfejlesztése Frostig-terápiával, komplex nyelvi fejlesztés) megoldhatók.

17

Várható, hogy a tanév végére mutatkozó további teljesítményjavulás és a nyárihónapokban történõ otthoni fejlesztõ foglalkozások eredményeként képes lesz amásodik osztályos tantervi elvárásoknak megfelelni.

A szülõkkel a gyermek problémáját részletesen megbeszéltük. Javaslatunkat elfo-gadták, bár a lakóhelytõl távol esõ iskoláztatás ténye némi aggodalmat keltett. Aztremélik, hogy a környezetváltozást a gyermek jól fogja megélni, és iskolai kudarcainem terhelik tovább az anya-gyermek kapcsolatot.

Véleményünket a kõszegi Beszédjavító Általános Iskolának, a szülõknek és aBeszédhibások Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságának megküldtük.

Bori két tanév után került vissza a helyi általános iskolába. Az intenzív fejlesztéseredményeként beszédállapota rendezõdött, tanulmányi nehézségei jelentõsen csök-kentek. Olvasása lassú, fõleg idõtartammal összefüggõ helyesírási hibákat vét, fogal-mazási feladatokat gyenge színvonalon teljesít. Bár változatlanul sokat és szívesenbeszél, beszédgyengeségének tünetei a verbális típusú tanulási helyzetekben fenn-maradtak. Idegen nyelv tanulása alól (angol) felmentésben részesítették.

2. ESET

Receptív-expresszív diszfázia óvodás-, iskoláskori következményei

1. RÉSZ

Szülõ kérésére vizsgáltuk a 4;8 éves Juditot, aki középsõ csoportos óvodás.Vizsgálatát az óvónõk kezdeményezték. Úgy ítélték meg, hogy Judit korához képestbeszédfejlõdésben óvodás társaihoz viszonyítva el van maradva, keveset beszél,nem figyel, gyakran félreérti a hallottakat, beszédhibás, nem tudja magát jólkifejezni. Felvetették a kislány hallásvizsgálatának szükségességét. Hallásproblémátaz elvégzett audiometriás vizsgálat nem igazolt. Az óvónõk szerint Juditnakvárhatóan nehézségei lesznek a nagycsoportos óvodai foglalkozáson, illetve késõbbiiskolai tanulmányai során. Az anya gyermeke fejlõdését megfelelõnek tartja, figyel-metlenségét életkori sajátosságnak tulajdonítja, beszédgyengeségét egyéni adottság-nak tekinti, amelyet majd úgyis „kinõ”. Az óvoda vizsgálati kérelmének a gyermekérdekében tesz eleget, a jelzéseket hárítani látszik.

Az anamnesztikus adatok szerint Judit az anya II/2. terhességébõl idõre, 3000 gtestsúllyal, rohamos szüléssel, nyakára tekeredett köldökzsinórral született, felsírt. 6hónapos koráig szopott, pszichomotoros fejlõdése megfelelõen alakult. Említésreméltó, komolyabb betegsége nem volt. A korai fejlõdés idõszakából megemlítendõ,hogy 16 hónapos korában kórházi ellátásra szorult váratlanul fellépõ, magas lázzaljáró megbetegedés miatt. A gyermek végtagjai petyhüdtté, tónustalanná váltak (olyanlett, mint a rongybaba), környezeti ingerekre (beszéd, simogatás) nem reagált, majd

18

elaludt. Azonnal kórházba szállították. Ébersége, rövid idõ elteltével visszatért,mozgása normalizálódott. Kétnapos, megfigyelés jellegû kórházi benntartózkodását,gyógyszerezését követõen állapota rendezõdött. A hirtelen fellépõ tüneteketeclampsiás görcsként értékelték.

Beszédfejlõdésében gagyogás 4 hónapos kortól intenzíven van jelen, 2 évesenjelentek meg az elsõ szavak, 3 éves kortól rövid mondatokat mond, szókincse nehe-zen bõvül. Gyakran használ kérdõ formákat: „Ez mi ez? Jó?, Nem jó?” Kiejtése kez-dettõl tiszta.

2,5 éves korban lett szobatiszta. 3,5 éves korától óvodás.

Vizsgálataink szerint Judit testileg jól fejlett, arányos alkatú, kifejezetten szép, kissészorongó gyermek. Mozgása összerendezett, manipulációs mozgások területén kife-jezetten ügyes.

Rajza színes, változatos, jól kidolgozott tematikus és emberrajz (királylány, vár, kert),amelyet láthatóan örömmel, magabiztosan végez, magatartása oldottá válik. RQ139/Goodenough-féle emberrajz vizsgálat szerint. A Bender-A tesztben 5 évennagyon jó teljesítményt nyújt. A Frostig-féle vizuális észlelési képességet vizsgálóteszt szerint PQ 110, egyenletes, magas szintû teljesítmény. Feladatteljesítés közbenfeltûnik a teszt verbális instrukcióinak nehezített követése, észrevehetõen keresi avizuális támpontokat.

A Snijders–Oomen nem-verbális teszt eredménye igen jó színvonalú mentálisösszteljesítményt mutat, IQ 147.

Játéka jól szervezett szerep- és konstrukciós játék, amelyet beszéddel alig kísér. Ajátékokba belépõ vizsgáló személyt elfogadja, együttmûködésre törekszik. Abeszélõt figyeli, de a verbális instrukciókat (Tedd a labdát a polcra! Adj a cicánakenni!) feltûnõen lassan követi, („Jó ez, jó?”), gyakran visszakérdez.

Hangképzése tiszta: A beszédhangokat az egyes szóalakokban utánmondásra helye-sen ejti, spontán beszédben képmegnevezéskor, illetve társalgási helyzetekben hibáshangképzés figyelhetõ meg. Ezek a hanghibák az akusztiko-motoros integráció za-varát jelzõ centrális diszlália tüneteinek felelnek meg: kihagyások, betoldások,lerövidített szóalakok formájában. Beszédvizsgálatát a Peabody szókincsteszt és akülönbözõ beszédhelyzetekben nyújtott beszédminta elemzése alapján értékeljük.

A Peabody-teszt szerint teljesítménye a 4 évesek szintjén értékelhetetlen, a 3 évesekátlagos teljesítményének felel meg. Judit tehát jelentõs szómegértési nehézségekkelküzd, passzív szókincse korához képest fejletlen. A Csányi-féle grammatikai tesztmondatbefejezéses próbáiban csak néhány esetben ad értékelhetõ megoldást (múltidõ használat). Fõnevek többes számát (autók, madarak) kikerüli (sok autó, sokmadár), analógiás megoldásokat keres, beszédének súlyos diszgrammatizmusa mellettfeltûnik a mondatértés zavara. Spontán beszédében képtörténet elmondásakorhasonló nehézségek jelennek meg, képtörténetet szómondatokban fogalmaz meg,összefüggõen elmesélni nem képes.

19

A vizsgálatok szerint fejlõdési zavara a nyelvi képességrendszer egészére kiterjedt,alapját a receptív beszéd, a beszédészlelés és megértés kifejezett zavara képezi,amely igen nagyfokú diszkrepanciát jelent a nem-verbális kognitív képességekhez ésaz intellektuális összteljesítményhez viszonyítva

A gyermeket a számára a fokozott nyelvi elvárásokat jelentõ helyzetek megterhelik,ezekbõl igyekszik kilépni, hárítani; játékot, más tevékenységet kezdeményez. Erõsenfigyeli a beszélõ gesztusait, mimikáját, törekszik a kapcsolat fenntartására, a szituá-cióval összefüggõ jelzések értelmezésére.

A fentiek alapján vizsgálataink szerint a pszichoszociálisan korának megfelelõenfejlett, igen jó értelmi képességekkel rendelkezõ, rendezett személyiségû gyermeknél ajelzett panaszokat a receptív-expresszív diszfázia tünetegyütteseként értékeljük, amelya rajzi ábrázolás korát meghaladó színvonalával, fejlett vizuális-téri képességekkel,együttmûködésre törekvõ, kissé szorongó magatartással társul. A kommunikációshelyzetekben feltûnõ beszédre irányulása, én-bizonytalansága a szó- és mondatmeg-értés gyenge színvonalának, nagyfokú beszédmegértési nehézségeinek következ-ménye. A negatív hallásvizsgálat eredményének ellenére hallásállapotának ismételtvizsgálatát szükségesnek tartjuk, az anamnesztikus adatok ismeretében gyermek-neurológiai vizsgálata indokolt.

Javasoljuk, hogy Judit iskola-elõkészítése és intenzív logopédiai megsegítése logo-pédiai óvodai elhelyezés keretében történjen, amely jó lehetõséget nyújt az egyénifejlesztés lehetõségeinek biztosításához. Logopédiai terápiájának része

– a szómegértés és a szókincs fejlesztése,– a grammatikai rendszer fejlesztése,– beszédészlelési és megértési képesség fejlesztése,– a szeriális észlelés fejlesztése,– a verbális emlékezet fejlesztése,– diszlexia-prevenció,– általános felkészítés az iskolába lépésre.

Javaslatunkat az anya elfogadta. Judit logopédiai óvodai felvételt nyert.

2. RÉSZ

Második vizsgálatára beiskolázást megelõzõ kontrollvizsgálat keretében kerül sor, akislány ekkor 6;8 éves. Beszédproblémája miatt évhalasztásban részesült. Az újközösségbe könnyen beilleszkedett, jól érzi magát, sikerélmények érik. Szép rajzaiés egyéb munkái gyakran ki vannak téve az óvodában, erre nagyon büszke. Azábrázolás és egyéb manuális tevékenység területén mutatkozó kiváló képességeireaz óvoda tudatosan épít, hogy önbizalmát növelje. Ennek eredményeként az elmúltidõszakban Judit magatartása sokat változott, magabiztossá, meglevõ nehézségeiellenére a beszéd területén is kezdeményezõvé vált.

20

Mindemellett azonban ki kell emelni, hogy a beszédfejlesztõ és a diszlexia-pevenciós foglalkozásokon Judit kevéssé tûnik sikeresnek. Bár a tanult betûketvizuálisan biztosan felismeri és jól differenciálja, nehézséget jelent számára a hang-betû kapcsolat felismerése, és nagyfokú nehézségei vannak a két-három betûsszavak összeolvasása területén. Az olvasásban a vizuoperceptív képességek jólsegítik, az akusztikus-vizuális-motoros integráció hiányosságai azonban nehezítik azelemi szintû olvasási folyamatok mûködését.

Kontrollvizsgálata alapvetõen a pedagógiai és a beszédteljesítmények megítéléséreterjed ki, minthogy korábbi vizsgálatai egyéb területeken képességelõnyt jeleztek.

Judit a feladathelyzetekben változó feladattartással és motivációval vesz részt, ezfõleg a verbalitást igénylõ helyzetekre jellemzõ. A Bender-A tesztben 6 éven„nagyon jó” teljesítményt nyújt (34 maximális pont).

A nyelvi képességek területén – az elmúlt idõszakban észlelt pozitív változásokellenére – jelenleg is nagyfokú elmaradást mutat. Beszédében inkonzekvens hang-cserék továbbra is fennállnak (kutyus=futyus, medve=nedve), bár elõfordulásukészrevehetõen csökkent. Passzív és aktív szókincse egyaránt elmarad életkorától.Folyamatos beszédét gyakori szómegtalálási nehézségek jellemzik, a Peabody-tesztszerint passzív szókincse 6 éven „fejletlen”. Az elõzõ vizsgálathoz képest ez aszómegértés fejlõdésének pozitív irányú változását jelezi. A több elembõl állószövegegységek megértésében változatlanul vannak nehézségei.

Spontán beszédét képtörténet elmondása esetén grammatikailag rendezett egyszerûmondatszerkezetek használata és hibás szóhasználat egyaránt jellemzi („a kislányleesett/elesett”; a madár repül; kiöntötte/leejtette a fagyit”), emellett ugyanakkorigen gyakori és jelentõs fokú a diszgrammatizmus (lemegy a lépcsõbe, széttört avirágot=letörte a virágot) fennmaradása.

Judit receptív beszédének zavara a Pléh–Palotás–Lõrik-féle (PPL) nyelvi képességetvizsgáló tesztben és a Token-tesztben egyaránt megmutatkozik.

A PPL „Fõnévi allomorfok vizsgálata” szubtesztje alapján kitûnik, hogy a ragrendszeralkalmazásában – a rendszeres fejlesztés ellenére is – igen komoly nehézségei van-nak, amelyek a kérdõformák megértésénél különösen feltûnõek.

A tesztfeladatban egy kijelentõ mondathoz kérdõ mondatok társulnak: az erre adottválaszok jelzik a fõnévi allomorfok használatának gyenge színvonalát. Judit megnyil-vánulásai az alábbiak:

Ez egy hal.Mik úsznak a vízben? (halak) halakokMit fogott a bácsi ? (halat) e(l)vette halMiket visz a fiú? (halakat) kettõ három összesenEz egy oroszlán.Mit néznek a gyerekek? (oroszlánt) oroszlántEz egy madár.Mik repülnek az égen ? (madarak) három madárokak

21

Ez egy egér.Miket kerget a macska? (egereket) megeszik az egérek.

Válaszadásában erõsen támaszkodik a vizuális információkra. Amennyiben azokkevéssé segítik, kérdésekre adott válaszai inadekváttá válnak.

A „Névutóhasználat vizsgálata” szubtesztben, amely a „Hol? Honnan? Hová?” kérdé-sekre várja a helyrelációkat jelölõ nyelvi formák alkalmazását, Judit válaszai a relációsszókincs hiányosságára hívják fel a figyelmet. A „Hol? Hová?” kérdéseket helyesenértelmezi, de az elé-alá-közé-mögé, illetve alatt-között-mögött-mellett-elõtt nyelvielemek helyett szótévesztéses, szituációfüggõ válaszokat ad.

Hová teszem a kék négyzetet? (a szekrény elé) az elõbbHová teszem a piros kört? (a szekrény mögé) hátulHová teszem a piros négyzetet (a szekrény mellé) balraHol van a zöld kör? (a két szekrény között) középenHol van a piros négyzet? (a szekrény mellett) mögött elején

A „Honnan?” kérdéscsoportra nem tud választ megfogalmazni, a „helyhatározók”vizsgálatánál (pohárba, pohárra, poháron, pohárban, pohárról, pohárból) a miben,mirõl, mibõl segítõ kérdések vezetik, és a szituatív beszéd szintjén fogalmazza mega helyzeteket: (pohárba) jobb oldal, (pohárra) a fönt magas, poháron (a bal oldal).

A Token-teszt elsõ négy szubtesztjét, amely különbözõ színû, formájú és méretûzsetonok azonosításán keresztül az egyre bonyolultabb szintaktikai-grammatikaiszerkezetek felismerésének képességét vizsgálja, Judit maximálisan, hiba nélkülteljesíti. Az V. szubtesztben egy esetben sem ad értékelhetõ megoldást. Minthogy afeladatsor a verbális memória és a komplex nyelvi struktúrák megértési képes-ségérõl nyújt információt, megerõsíti más irányú vizsgálati eredményeinket, amely amagasabb nyelvi szintek értelmezésének és használatának jelenleg is fennálló súlyosfokú elmaradásra utal.

Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy J. hétköznapi élethelyzetekben idõnként té-vesen cselekszik, illetve a kívülálló számára bizarrnak tûnõ válaszokat ad. Pl. a „Mivoltál a farsangon?” kérdésre nem tudja megmondani, hogy milyen jelmeze volt, ezta szót nem érti. A helyzet részletes, gesztusokkal kísért megbeszélésénél inadek-vátan válaszol: „ló”. Majd a „Ló, lovacska voltál?” kérdésnél tagadólag fejét ingatja éskésleltetetten utal vissza az elhangzottakra: „indiánlány”.

A kislány a helyzetek nehézségével tisztában van, ezeket kompenzálni, illetve meg-kerülni igyekszik. Figyelmét a beszélõvel való kontaktus folyamatos fenntartásaerõsen megterheli. Emiatt fáradékonnyá válik, elveszti a helyzetek feletti kontrollját.

A nyelvi fejlõdés igen lassú üteme miatt intézetünkben neurológiai vizsgálatot vé-geztünk. A rendelkezésre álló anamnesztikus adatok alapján úgy tûnik, hogy J.problémája pre- és korai posztnatális ártalom következményének tekinthetõ. A kis-gyermekkorban lezajlott magas lázzal járó megbetegedés tüneti képe alapjánfelmerül egy rohamosan lezajló, lokális idegrendszeri sérülést elõidézõ post-

22

enchephalitises állapot lehetõsége, amely az agyi érés és fejlesztés együtthatásakövetkeztében csak hosszú távon kompenzálódhat.

A tanköteles korú gyermeknél – további, rendszeres logopédiai megsegítés mellett –az anya szándékának megfelelõen az általános iskola elsõ osztályába történõbeiskolázást javasolunk. Sikeres iskolai beilleszkedésének feltétele a tanítóval éslogopédussal történõ folyamatos együttmûködés. Várható, hogy nyelvi zavara követ-keztében az anyanyelv, az olvasás, írás, helyesírás tantárgyakban hosszabb távontanulmányi nehézségekkel fog küzdeni. Kiváló értelmi képességei és az akadémiaiismeretek elsajátításában a nyelv mellett meghatározó szerepet játszó vizuális-tériképességrendszer kompenzáló szerepe, valamint a szándékos figyelem fejlettségesegíteni fogják a nehézségek leküzdésében.

Judit folyamatos szülõi és logopédiai támogatás mellett elvégezte az általánosiskolát. A diszlexia-reedukáció segítségével megtanult olvasni. A magasabb osztá-lyokban fõleg a szövegértés jelentett számára problémát. Jelenleg gimnáziumi ta-nuló. Beszédének diszgrammatikus elemei jelenleg is fennállnak, nyelvi problémájatovábbra is egyéni bánásmódot, sok segítséget igényel.

3. ESET

Az expresszív-motoros fejlõdési diszfázia maradványtünetei ifjú korban

Rita fejlõdését 4,5 éves korától van alkalmunk nyomon követni. Rita ma 22 éves, ésaz elmúlt tanévben szerzett érettségi bizonyítványt az Eöveges József Szakiskola,Szakközépiskola és Gimnázium diszlexia tagozatán. Ha ez a lehetõség nem kínál-kozik, Rita számára nem nyílik lehetõség középiskola tanulmányok folytatására.

Meg kell jegyezni, hogy óvodáskori vizsgálatának idején a diagnosztikus eljárásoklényegesen korlátozottabbak voltak, mint napjainkban, ez indokolja, hogy prob-lémájának feltárása nagyrészt pedagógiai diagnosztikai eljárásokon alapul.

1. RÉSZ

A kislány állapotát feltáró vizsgálatot az anya kezdeményezésére 4,5 éves korábanvégeztük el beszédfejlõdésének nagyfokú elmaradása, lassú fejlõdési üteme miatt.Rita pedagógus szülõk gyermeke, akik kifejezetten aggódtak azért, hogy a gyermekképes lesz-e iskolába lépéskor a folyamatos beszéd használatára és általános iskolaitanulmányok folytatására. Bizonytalan volt abban, hogy Rita problémájában –születési nehézségeinek ismeretében – értelmi fejlõdési zavar, a félve említett értelmifogyatékosság nem játszik-e szerepet. A gyermek rendezett családi körülményekközött nevelkedik, fiútestvére két évvel fiatalabb, már folyamatosan beszél. Anagyszülõkkel együtt élnek, akik maguk is pedagógusok, a kislánnyal igen sokatfoglalkoznak, ennek eredményét nem tapasztalják.

23

Rita fõleg gesztusokkal, élénk mimikával, hangadással fejezi ki magát, így mindenszándékát ki tudja fejezni. Négyéves korától kezdett szavakat mondani (apa, mama,mamama, kérek, ez, hoppá), szókincse alig gyarapodik. Beszéde nehezen érthetõ,mivel a mássalhangzók nagy részét nem tudja képezni, kihagyja, hangszíne elmosó-dott. Úgy látszik, hogy beszédnehézségei nem korlátozzák szándékainak kifeje-zésében, kommunikatív. A felszólításokat megérti, azokat szívesen teljesíti. Rajzaibanemberalak ábrázolás kezdeményei négyéves kora elõtt jelentek meg, rajzai egyrefelismerhetõbbek, gyakori bennük a firkaszerû elem. Hozzá intézett kérdésre ujjainmegmutatja életkorát, erre tanították.

Az anamnesztikus adatok szerint Rita az anya II/1. zavartalan terhességébõl, idõre,spontán induló, nehéz, elhúzódó szüléssel 3600 g testsúllyal született, élesztenikellett. Fekvési rendellenesség miatt elakadt a szülõútban, jobb válla beszorult, majda szülés folyamatában eltört. Nem sírt fel, oxigénbelélegeztetéssel élesztették. Szop-ni nehezen tudott, aluszékony csecsemõ volt. Baloldali alsó és felsõ végtagi pa-rézisét a megszületéskor kialakuló enyhe agyvérzés maradványtünetének tekintették,amely tornáztatás eredményeként fokozatosan rendezõdött, egyéves korára anagymozgások szintjén nyom nélkül megszûnt.

A kislány féléves korában tudott hátáról hasra fordulni, tíz hónaposan felült, majdfelállt, 16 hónaposan tette meg az elsõ önálló lépéseket.

Keveset gagyogott, hangadása a második félévben vált intenzívebbé. A beszédreodafigyelt, magát fõleg kiáltás-jellegû hangadással, „repdesõ” mozgással próbáltakifejezni. Szomatikusan fejlõdése megfelelõ volt. 3 évesen szoba- és ágytiszta lett.

Játéka rakosgatás, babázás, kockából ház, torony építése. A könyveket érdeklõdvenézegeti, mondókát, kis meséket szívesen hallgat, hallása – audiometriás vizsgálateredménye alapján – ép.

Vizsgálataink szerint Rita testileg jól fejlett, barátságos, jól együttmûködõ gyermek.Mozgása darabos, futásnál a karok és lábak összerendezett mozgása hiányos,lépcsõn váltott lábbal, de támaszt keresve (korlát, kézfogás) megy. Játékos feladat-helyzetbe bevonható. Színeket, formát egyeztet, formatáblába azokat biztonsággalelhelyezi. Montessori-tornyot helyesen rak fel, 3-4 elembõl álló formákat kitartópróbálkozást követõen összerak.

A Snijders–Oomen nem-verbális tesztben korának megfelelõ szinten teljesít, jólmotiválható. IQ 104, az átlagövezetbe tartozik.

A Bender-A teszt szerint 4 éven gyenge szinten teljesít, elemi ábrafelfogásatremoros jellegû, bizonytalan vonalvezetésû motoros kivitelezéssel társul. Ember-alak-ábrázolása hiányos (lábak, orr) összerendezetlen, motorosan gyengén kivite-lezett, RQ 84: Összértelmi teljesítményéhez viszonyítva ezt részben testsémazavarra,részben motoros koordinációs zavarra utaló jelzésnek tekintjük.

Rita szó- és mondatértékû beszéde kialakulatlan. A verbális instrukciókat helyesenköveti, beszédértése jó. Az artikuláció vizsgálata szerint szavakat utánmondásra ne-hezen érthetõ, torz szóalakokkal mond, a hangzók többségét nem tudja képezni,

24

utánozni, a magánhangzók esetében a-á, ö-õ, ü-û hangok hangzás és idõtartamszerinti hibás ejtése figyelhetõ meg. A Peadody-teszt szerint passzív szókincse élet-kori szintjén a „fejlett szókincs” kategóriájába tartozik, aktív szókincse ezzel szem-ben mintegy 30-40 szó, szótöredék.

Vizsgálataink szerint a pszichoszomatikusan korának megfelelõen fejlett, rendezettszemélyiségû, átlagos intelligenciájú gyermek fejlõdési zavara az expresszív-motorosfejlõdési diszfázia tüneti képének felel meg, amely jó szintû beszédmegértés mellett azaktív-passzív szókincs nagyfokú diszkrepanciájában, az összefüggõ, mondatértékûbeszéd teljes hiányában, diszartiás jellegû artikulációs zavarban nyilvánul meg és anagy- és finommozgások területén mozgáskoordinációs zavarral, enyhe fokútestséma zavarral, a grafoperceptív funkció zavarával társul. Fejlõdési zavaraperinatális sérülés következményének tekinthetõ.

A fentiek értelmében javasoljuk, hogy Rita logopédiai fejlesztése a beszédindításmódszereinek megfelelõen mielõbb kezdõdjön meg. Logopédiai terápiájában amozgás,-és testséma fejlesztésnek, valamint a grafomotoros készség fejlesztésének ishangsúlyt kell kapni. Fontosnak tartjuk felvételét normál óvodai gyermekközös-ségbe, amelyre rendezett magatartása, értelmi fejlettsége alkalmassá teszi. Alogopédus a család és az óvónõk együttmûködésével elõsegítheti a kortárskap-csolatok harmonikus fejlõdését, a beszédelmaradással összefüggõ kommunikációsnehézségek csökkentését. Óvodáztatását a középsõ csoport szintjén tartjuk indo-koltnak, minthogy iskolakezdése – beszédállapota miatt – egyéves felmentéstkövetõen indokolt. Fejlõdését nyomon követjük.

2. RÉSZ

A vizsgálatban leírtak alapján Rita óvodai elhelyezése megtörtént, logopédiai fejlesz-tése megkezdõdött, gondozását a helyi intézmények látták el. Fejlõdésérõl az anyatöbb ízben beszámolt. A logopédiai kezelés hatására beszédfejlõdése felgyorsult,aktív szókincse rohamosan gyarapodott. 5;6 éves korára jó szókinccsel, diszgram-matikus mondatokban beszélt. Nehézséget okozott számára a fõnévi allomorfokhasználata, az alanyi és tárgyas ragozás helyes alkalmazása. A fõ problémát azonbanigen lassan javuló hangejtése okozta, amely beszédének megértését a kívülállók szá-mára nehezen érthetõvé tette. Egyéves késéssel a helyi általános iskola elsõ osztá-lyában kezdte meg tanulmányait, amelyet még további két éven keresztül apöszeség és diszlexia terápiája kísért. Az iskolában és otthon sok segítséget kapott, agyermekközösségbe jól beilleszkedett.

Ismételt kapcsolatfelvételre hosszabb idõ elteltével, Rita 16 éves korában, azáltalános iskola befejezését követõen került sor. Ekkor speciális szakiskolába járt,segédápolónak tanult. Íráshibái és a diktálás utáni írás rendkívül lassú tempója miattigen nagy problémát jelentett számára a jegyzetelés, továbbá a szakmai anyagokelolvasása és feldolgozása. Magyartanárnõje pedig felvetette ismételt beszédjavítá-sának szükségességét, különös tekintettel arra, hogy késõbbi munkájában a betegeknehezen fogják érteni azt, amit mond.

25

Az általános iskolát elsõsorban az anyanyelvi tárgyakból nyújtott teljesítményei miattgyenge-közepes eredménnyel végezte el. Intelligenciavizsgálatától – az iskoláz-tatására és korai intelligenciavizsgálatára vonatkozó adatok alapján – eltekintettünk,vizsgálata a beszélt és írott nyelvi teljesítmények felmérésére irányult.

Rita folyamatos beszéde grammatikailag helyesen szerkesztett mondatokból állt,aktív szókincse megfelelõ volt. Aktív szókincse a felnõtt MAWGYI szókincs-részpró-bában korának megfelelõ szintû, fogalomértelmezései helyesek. Kiejtése diszartriásjellegû artikulációzavar tüneteit mutatja, mely a hangszínre és a hangadásra egyarántkiterjed. Hangszíne torz, rekedtes, összképében „nagyothallás-jellegû”. Hanghibáivalamennyi zöngés hang hibás ejtésében, zöngétlenítésben, a magán és mással-hangzók hosszú-rövid alakjának rendellenes ejtésében (vet-vett, tör, tõr) pontatlanmagánhangzóejtésben (a-á) nyilvánulnak meg. Emiatt beszéde aritmiás, dallamtalan,elmosódott, nehezen érthetõ. Az artikulációs zavar jelzõtünetei már az óvodáskorivizsgálat idején is megfigyelhetõek voltak.

Az írott nyelvhasználat a beszélt nyelvi nehézségeknél is nagyobb fokú zavart jelez.Bár a betüket ismeri, azokat tollbamondás utáni írásnál helyesen alkalmazni nemtudja. Mivel írás közben gyakran mérlegel, írása lelassul, elveszti a szöveget.

Két kacsa totyok hapokva a tó féle. Sopcs mári csa csapcsolnak fürdenek bene. A bogyuket teleszedik picsi halokal meg békalencsével Konyu negtek kondoja a gyík a tó parton. Én semi pencsert semmenek be a vizbe.Jób megem egy mapos kövan sütkerezni

Írásában túlnyomóan akusztikus, kisebb mértékben vizuális tévesztések, kihagyások,betoldások, egyaránt elõfordulnak, írásképe kissé rendezetlen, egyenetlen.

Bár kiejtési hibái kellõ alapot nyújtanak diszlexia-tipikus tüneteinek fennállásában,beszédészlelési és megértési képességének vizsgálatát – eltekintve a teszthatártmeghaladó életkortól – a GMP-teszttel elvégeztük.

mos + meggy + sír + síp +/+ bab + bot +/+ szív + száj száv/+ ágy + gyík gíp,csíp/gíp szem em/em szék + dob + busz + zsák zsáf/+ só sóv/+ gép + kút +/+ busz -/+ szög szöv/szöv

dob + szék szív/év szív + bot +/+ mos + gyík ív/gíp/gyíp gép kép/+ száj +/+

26

szem em/em só só/+ bab + meggy +/+ zsák zsáv/zsáp szög szöv busz + kút +/+ ház áv/+ síp +/+ sír + busz +/+

Kiderült, hogy teljesítménye messze elmarad (60-70%) a 7 éves korban 100%-osanelvárttól, fonéma-felismerési, -megkülönböztetési nehézségei vannak, hangkihagyás,-betoldás jellemzi, amelyek a centrális eredetû artikulációs zavar fennállását való-színûsítik. Megerõsíteni látszanak ezt a GMP egyéb szubtesztjei: az értelmetlenhangsorokat sok hibával azonosítja (GMP 10), ritmust hibásan ad vissza (GMP 14), adichotikus hallásteszt jobb oldali preferenciát jelez, az összetett szavaknak csak azegyik felét azonosítja, nem értelmezi azokat. A beszédészlelési zavar fennmaradásaelõsegítette az írott nyelvhasználat súlyos zavarának kialakulását és a fejlõdésidiszlexia tünetegyüttesét hívta elõ.

Fejlõdési diszfáziájának maradványtünetei enyhébb formában megfigyelhetõk azírott nyelvhasználat szintjén.

„Úgy néz ki, hogy a Jozska bacsi kivesz az erdi házat és a tetõtmivel rosz megcsinaltata, és a tetõ árat lelakja…A római útcsodalatos és gyönyörû volt. Mama és papának fárasztó volt…legnagyobbélményt nekem a pápalátogatás jelentet…Rómábangyönyörû templomok és épületek látható…”

Alkalmanként fogalmazásaiban diszgrammatikus mondatok jelenek meg, amelyeketcsak figyelmeztetésre vesz észre.

A fenti eredmények azt jelzik, hogy Ritánál a fejlõdési diszfázia tünetei a beszéltnyelv magasabb szintjein jól kompenzálódtak. Diszgrammatizmusa az írott nyelv-ben enyhe formában továbbra is megfigyelhetõ. Súlyos fokú beszédészlelési zavaramiatt együtt jár a fejlõdési diszlexia-diszgráfia tünetegyüttesének fennmaradásával.Feltételezzük, hogy az artikuláció neuromotoros kontrolljának sérülése meghatározószerepet játszik a hangképzési hibák meglétében, a rossz kiejtésrõl szerzett akusztikusinformációk visszacsatolása pedig folyamatosan rontotta a fonémaészlelési képességfejlõdését. Óvodáskori vizsgálatának idõszakában, megfelelõ vizsgálóeszköz hiányá-ban az észlelés-kiejtés közötti kapcsolat tisztázására nem volt lehetõség. A nyelvizavar tüneteinek befolyásolásában a logopédiai kezelés többéves elmaradása is szere-pet játszik. Artikulációs zavara maradandónak tûnik, újbóli logopédiai megsegítéselehetõséget nyújthat a meglévõ nehézségek csökkentéséhez.

Rita másfél éven át tartó logopédiai kezelést követõen sokat változott. Bár kiejtésihibáit megszüntetni nem lehetett, megtanult a hangokra tudatosan figyelni.

Két kacsa totyog hápogva a tó féle.Zsupz máris pancsolnak fürdenek benne.A bögyüket teleszedik pici halakkal meg békalencsével.Könnyû nektek gondolja a gyík a tóparton.

27

Én semmi pénzért se mennék be a vízbe.Jobb nekem egy napos kövön sütkérezni.

Felismeri a hangzók ejtés- és idõtartambeli különbségeit, ezeket az írásban is képesalkalmazni. Teljesítményei a gyakorlás hatására sokat javultak, de a funkcionálismûködés szintjén fonéma felismerésének hiányosságai teljesen nem szûntek meg.(lásd GOH 2. mérés, egy évvel késõbb). Teljesítménye ezért is hullámzó, fáradt álla-potban, ún. frontos idõben romlik. Önkontrollja, tanulási iránti motivációja, jó intel-lektusa és érett személyisége hozzásegítette ahhoz, hogy védett iskolai környezetbensikeresen leérettségizzen. Gyógymasszõrnek készül.

ÖSSZEFOGLALÁS

Eseteink a fejlõdési diszfázia különbözõ megjelenési formáit mutatták be – mindhá-rom esetben lányoknál. (A véletlenszerû kiválasztás ellentmond a szakirodalomadatainak, miszerint az elõfordulási gyakoriság – hasonlóan más beszéd-rendellenes-ségekhez – 3:1 fiú-lány arányt tükröz.) Közös sajátosságaik mellett sok szempontbólkülönböznek egymástól. Ez a különbözõség jól szemlélteti azt a sokszínûséget,amely a diszfázia tüneti képét jellemzi.

Bori és Rita esetében az expresszív beszéd zavarának tünetei közé tartozott a kiejtésrendellenessége, amelyet általában pöszeségként értelmeznek és kezelnek. Borinález az iskoláskorra teljesen rendezõdött, Rita esetében maradandó, Juditra pedig nemjellemzõ. Judit nehézségei a receptív beszéd területén kifejezettek, a lexikai-gram-matikai és szemantikai szinteken nagyobb életkorban is fennmaradtak. Borinak ésRitának ilyen nehézségei nincsenek. Bár fiatal életkorban ezen a területen Ritaküzdött a legnagyobb nehézséggel, hármuk közül õ az, aki a legjobb színvonalúverbális teljesítménnyel rendelkezik – kiejtési problémáit kivéve.

A funkciók hiányos szervezõdésének bázisán felépülõ képességrendszer zavaránaklegsúlyosabb megjelenési formája a vizuális információfeldolgozás területén a legkife-jezettebben Borit érintette. Judit ezen a területen bizonyos képességelõnnyel rendel-kezett, amely egyúttal kompenzációs lehetõséget is teremtett számára. Borinak errenem nyílt lehetõsége. Ritánál pedig az óvodáskori funkciófejlõdés idõszakában foko-zatos kiegyenlítõdés történt. Mindhárom esetben nyomon követhetõ a tüneti képátalakulása, amely az iskolásba lépéskor azt eredményezte, hogy a beszélt nyelv za-varai mellett, arra ráépültek az írott nyelv zavarai, a fejlõdési diszlexia tüneti képénekmegfelelõen.

Ez alátámasztani látszik azt a felfogás, amely szerint a diszfázia rendszerzavar, akognitív funkciók bázisán felépülõ nyelvi rendszer hierarchikus-strukturálisszervezõdésének zavara, amelynek kialakulásában elsõdlegesen a biológiaifejlõdést befolyásoló különbözõ tényezõk játszanak szerepet.

28

A fejlõdési diszfázia felismerése, amint Bori esetében láthattuk, fiatal életkorban nemegyértelmû. 4 éves kor után, mint ahogy Judit és Rita esete bizonyítja, a funkció-fejlõdés magasabb szintjén már jól körülhatárolható.

A diagnosztikus kritériumok a következõk:

1. Komplex gyógypedagógiai pszichológiai vizsgálat2. A fejlõdési folyamat alakulásának nyomon követése3. Vizsgálatok az értelmi fejlõdés alacsony szintjén4. Intelligenciavizsgálat nem-verbális (SON) intelligenciavizsgáló eljárással5. Az intelligenciastruktúra elemzése6. Az expresszív és receptív beszéd vizsgálata, a eredmények számszerû és

minõségi elemzése7. Juhász–Bittera-féle megkésett és akadályozott beszédfejlõdés vizsgálata, artiku-

láció vizsgálat, GMP-teszt, Peadody-teszt, Token-teszt, PPL-teszt, grammatikaiteszt

8. A vizuoperceptív organizáció vizsgálata9. Diszlexia-diszgráfia irányultságú pedagógiai teljesítmények és képességek vizs-

gálata10. Egyéb teljesítmények és képességek vizsgálata, illetve megfigyelése

Bori, Judit, Rita és a hozzájuk hasonló gyermekek hosszú távú megsegítést igényel-nek. A pontos diagnózis megfogalmazása számukra nem a stigma kifejezése, hanema fejlesztés és segítségnyújtás biztosításának alapvetõ feltétele. Ennek fõ szempontjaia következõk:

LOGOPÉDIAI IRÁNYULTSÁGÚ KOMPLEX ELLÁTÁS

A logopédiai munkát segítõ szakemberek együttmûködése a nyelv- és beszéd-fejlesztõ pedagógiai, fejlesztõpedagógiai, óvodapedagógiai, tanítói, tanári, pszicholó-gusi és orvosi munka területén.

AZ ELLÁTÁS KÜLÖNBÖZÕ FORMÁI A KÖZOKTATÁSBAN

– logopédiai tanácsadás és irányított családi nevelés,– ambuláns egyéni, illetve kiscsoportos logopédiai fejlesztés / integrált óvodai

elhelyezés,– logopédiai óvodai fejlesztés és ellátás,– logopédiai osztály/beszédjavító általános iskola,– normáltantervû és speciális tantervû általános iskola,– középiskola

AZ EGÉSZSÉGÜGYI-SZOCIÁLIS ELLÁTÁS KÜLÖNBÖZÕ FORMÁI

– fül-orr-gégészet, audiológia,– gyermekneurológia,– gyermekszakorvosi ellátás,– családgondozás

Megsegítésük hozzájárul a verbális típusú tanulási zavarok számának, késõbbi kiha-tásuk következményeinek csökkenéséhez.

29

IRODALOM

Benton, I.: Fejlõdési diszfáziás gyermekek kognitív teljesítményei. In: GerebennéVárbíró Katalin (szerk.): Fejlõdési diszfázia. Bárczi Gusztáv GyógypedagógiaiTanárképzõ Fõiskola, Budapest, 1995. 43–59.

Gerebenné Várbíró Katalin (szerk.): Fejlõdési diszfázia. Bárczi Gusztáv Gyógy-pedagógiai Tanárképzõ Fõiskola, Budapest, 1995.

Marton Ildikó–Gereben Ferencné: Diszfázia–felismerés–esélynyújtás. A fejlõdési disz-fázia neuropszichológiai megközelítésben. A Tübingeni Lurija-Christensenneuropszichológiai vizsgálatsorozat alkalmazásának tapasztalatai óvodáskorúfejlõdési diszfáziás gyermekeknél. Gyógypedagógiai Szemle XXIX. évf. 2002.Különszám (Az esélyegyenlõség a gyógypedagógia és a szociális munkakutatási, képzési feladatainak tükrében) 85–93.

Pléh Csaba: A gyermeknyelv fejlõdésének és kutatásának modelljeirõl. PszichológiaiTanulmányok, XVI. 1986.

30