Szerkesztőigondolatok

h́ ́ b

2020. NOVEMBER– TISRI - CHESVÁN 5781. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XVIII. REG. ÉVF. 11. SZÁM, 294. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

Robogunk a jár-ványgyorson,n e m t u d j u k

p o n t o s a n m e r r e ,meddig tart még azutazás. Szeretnénkmár látni az alagútvégét, mihamarabbleszállnánk a következő állomáson.Nehéz lesz pótolni a meg nem éltünnepeket, a meg nem hallgatottelőadásokat, koncerteket, az elma-radt közös étkezéseket, kirándulá-sokat, vallási és kulturális rendez-vényeket. Újabb lezárások, tömegestesztelések, nehezen átjárható ha-tárok, maszk, kézfertőtlenítő, Zoo-mos megbeszélések, Facebookosimák, programok jelentik most amindennapokat. A komáromi zsina-góga, a Wallenstein Zoltán terem, aziroda, a könyvtár, a kis múzeummind üresen állnak. Mintha megálltvolna az idő az ódon falak között.Közben persze tudjuk, hogy rohan-nak a napok, a hetek, a hónapok.Amit most elveszítünk, nem élünkát együtt, közösen, talán már sosemlesz rá megfelelő alkalom. A vonat-ból nem sok minden látszik, az is-mert és ismeretlen tájak helyettgörbéket, statisztikai számokatböngészünk. Kórházakból, temeté-sekről posztolt képek ömlenek fe-lénk a közösségi médiából. Az egyikpercben bátrak és erősek próbálunklenni, a másikban könnyekkel küsz-ködve sírjuk vissza a „normális”életünket. Jó lenne már leszállni! �

1938. november 9.

� November elején a Komáromi Zsidó Hitközség is csatlakozott a Kristályéjszaká-nak emléket állító nemzetközi kezdeményezéshez. A „Legyen világosság!” elneve-zésű megemlékezés keretében a világ zsinagógáiban, intézményeiben és az ottho-nokban égve hagyták a lámpákat a november 9-ről 10-re virradó éjszakán, emlé-kezve a tragikus németországi eseményekre.

PASZTERNÁKANDRÁS

Online programjaink

Avírushelyzet fokozódásával továbbra is elmaradnak hagyományos programjaink,viszont online eseményeket szervezünk. Ezekről Facebook (www.facebook.com/menhaz.sk) és weboldalunkról (www.menhaz.sk) vagy elektronikus hírlevelünk-

ből értesülhetnek. A hírlevélre feliratkozni a kile@menhaz.sk címen lehet. Igény esetén avirtuális felületekre való belépéshez informatikai segítséget is tudunk nyújtani. Talál-kozzunk az interneten! �

Chanuka ünnepe

Chanuka ünnepe december 10-én, csütörtökön este kezdődik. Ekkor kell meggyúj-tani az első gyertyát. A nyolcadikat pedig december 17-én, szintén csütörtökön es-te. Chanuka gyertya igényeiket továbbra is várjuk a kile@menhaz.sk címen. Prog-

ramjaink a vírushelyzet függvényében még változhatnak, az már biztos, hogy onlinetöbb rendezvénnyel is készülünk. �

Női klub

ASzlovákiai Zsidó Hitközségek KözpontiSzövetsége szervezésében november-ben sor került az első online zsidó női klub-

ra, az eseményhez a KZSH tagjai közül is többencsatlakoztak. A következő program december 13-án lesz. Az érdeklődők a kile@menhaz.sk címenjelentkezhetnek, elérhetőségeiket továbbítjuk apozsonyi szervezőknek. �

Gránátalma a Menház kertjéből

Paszternák Zsuzsanna kuglófja,melyet a szervezők receptje alapján készített.

2 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. NOVEMBER

KÖZÖSSÉG | HÍREK

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tő sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dó Hit köz -ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tőnk fel újí tá sát.

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP SlovakiaNem zet kö zi át uta lás kül föld ről:Cí m: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

A HH-t, a Shalom klubot és a KZSH-tanonimitásukat kérő adományozók tá-mogatták. Köszönjük!

�Folyamatosan nyújtjuk be 2021. évi

pályázatokat. Bízunk abban, hogy azépületeinken végzendő felújítások mel-lett, hamarosan újra indulhatnak prog-ramjaink is.

�Közben folyamatosan dolgozunk a

2020-ban megvalósult pályázataink el-számolásán.

�Új könyvekkel gazdagodott KZSH

Spitzer Béla Kiskönyvtára, szlovák ésmagyar nyelvű kiadványok is érkeztektámogatóink jóvoltából.

�A Mikve felújítása lassan véget ér, a

projekt fő támogatója a Szlovák Köztár-saság Pénzügyminisztériuma volt.

�A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Köz-

ponti Szövetsége Rosh Hasanah alkalmá-ból minden évben ajándékcsomagot küldazon városok polgármestereinek, aholműködik hitközség. Az idén sem volt ezmásképp. A szövetség és a KZSH nevébenKollár Zoltán adta át az ajándékot KeszeghBéla polgármesternek.

Hitközségi Híradó – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja, alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk),Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ: Saláth Richárd,olvasószerkesztõ: Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás: Nec-arte Kft., Komárom,a KZSH címe: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.: 00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült,kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Támogatóink / naši sponzori:

Fa li új ságrö vid hí rek

�2009 decemberében együtt ünnepeltek közösségünk tagjai, a Zev Stiefel, pöstyénirabbi által vezetett második „Hagyományok hétvégéjén”. A komáromi chanukai cso-da péntek délután kezdődött, az ünnep utolsó és a péntek esti gyertyák meggyújtásá-val. A kóser vacsoráról Bina Stiefel rebecen gondoskodott. Az est folyamán irodalmiösszeállítás hangzott el, Jókai Ágnes és Szabó Donáta, a Selye János Gimnázium vég-zős diákjainak tolmácsolásában (felkészítő tanáruk Spátay Adrianna). Az este közösénekléssel fejeződött be. Másnap délután Schweitzer Gábor történész dr. SchnitzerÁrmin és az Országos Rabbiegyesület kapcsolatáról beszélt. Előadását sok komáro-mi vonatkozású érdekességgel fűszerezte. Martin Zani, a Szlovák Zsidó Fiatalok Uni-ója elnöke az általa képviselt szervezet működéséről, programjairól és terveiről szólt.

Közösségi mozaik - kép(ek) a hitközség múltjából -

„Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúrynárodnostných menšín“

2020. NOVEMBER | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 3

KÖZÖSSÉG | EMLÉKEZÉS

A pusztítás után alig két évszázaddal máritt élnek az első zsidó családok a Kárpát-medencében is. A középkorban egyre többközép-európai városban állandó közössé-geik alakulnak ki. A Magyar Királyság vá-rosaiban is virágzó hitközségek jöttek lét-re. Életükről alig tudtunk valamit egészenaz utóbbi évtizedekig, azonban az ásatásoknyomán különleges leletek kerültek napvi-lágra. Az első budai zsidónegyed és a zsina-góga nyomai után kutatva egy kutat fedez-tek fel, amelyet Zsigmond király korábantöltöttek fel és zártak le. A kút mélyéről, alégmentes térnek és a konzerváló iszapnakköszönhetően bámulatosan jó állapotbanruhadarabok, szövetmaradványok és gyer-mekek apró bőrcipői kerültek elő. Egy fes-tett héber betűkkel díszített pohártalp-tö-redék és egy alján bekarcolt Dávid-csillagothordó fatányér voltak az első jelek. Későbbkiderült, hogy a ciszternába szórt állat-csontok között sertéscsontok nem fordul-tak elő. A régészek több mint hat évszázad-

dal ezelőtt itt élt zsidó közösség egykoritárgyait találták meg. Felmerült azonban akérdés, hogyan került ilyen mennyiségű, jóállapotú használati tárgy a ciszternába? Aválaszt a történelem ismeretében próbál-hatjuk megfejteni.

Bonfiniustól tudjuk, hogy Lajos király –mivel a budai zsidók nem voltak hajlandóklemondani hitükről – 1360-ban mindenzsidót kiűzetett az országból, a szerencsé-sebbek az ingatlanaikat a kitűzött határna-pig értékesíthették, de nagyrészüket végülLajos a kincstár részére lefoglalta és azokata kegyencei között felosztotta. Az 5121. zsi-nagógai újesztendő hajnalán, 1360. szept-ember 20-án üresen állt a budai zsinagóga,és némaság uralkodott a zsidónegyed ház-soraiban. Az újonnan beköltöző lakók ahátrahagyott gazdátlan, felesleges tárgya-kat a negyed közepén lévő kútba szórták. Akiűzöttek a határvidéken telepedtek le,nem mentek tovább, reménykedtek, hogyegyszer visszatérhetnek, és folytathatják

régi életüket, „ki-ki a maga szőlőlugasá-ban, a maga fügefája alatt”.

A számkivetés végül mindössze négyesztendeig tartott, mert a gazdasági szak-tudásra a királynak szüksége volt, így1364-től megengedte az elüldözötteknek,hogy a városnak egy másik részén új háza-kat vásárolhassanak maguknak. Néhányszáz évig ismét békében és háborítatlanulélhetett a budai zsidóság, azután a törökháborúk korában újra elsodorta őket a tör-ténelem szele.

A régi zsidó negyedet átépítették, épüle-teit újrahasznosították, a kutat és mikvétbetemették, a zsinagógát lebontották. Ma-radványaikat az utóbbi évek hozták napvi-lágra. A mikve ma ismét látogatható éshasználható, a sok száz éve élő forrás vizeismét táplálja a kis medencét.

„A mélységből kiáltok hozzád, Ö.való! Uram, hallgasd meg az én szómat;” (130.

zsoltár)„A mélységből kiáltok hozzád, Ö.való! –

Az időnek mélységéből.” A múlt történeteifelszállnak a betemetett kút mélységéből,arcok, érzések, emlékek törtnek ránk,ahogy visszatekintünk. Elődeink a történe-lem viszontagságai közepette sem veszí-tették el hitüket, reményüket, és a szenve-dések elmúltával előre és felfelé tekintvefolytatták életüket.

A jelen a mi életünket is felforgatja, fe-szültséget, bizonytalanságot hoz mind-annyiunk számára. Azonban hitünkkel éskitartásunkkal tisztelgünk az egykori budaizsidók megtörhetetlensége előtt is. Kívá-nok mindenkinek sok erőt a mindennap-okhoz és kívánok egy jó beíratást és bepe-csételtetést.

Sana tova tikatévu vetichatému!Köszönöm, hogy meghallgattak! �

Ros hasana 5781Ünnepköszöntő gondolatok – 2. rész

Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk - olvas-hatjuk a 137. zsoltár kezdő soraiban a fogságban szen-vedő, fájdalmukra gyógyírt nem lelő elhurcoltak lírai

panaszát. Jeremiás azonban megjövendöli a fogság végét, ésaz be is következik. Hetven évvel az első szentély felavatásaután felépül a második, és ebben az épületben az áldozatokmellett már elkezdődik a tóraolvasás is. A következő évszá-zadok sem kímélik azonban a kis zsidó közösséget, de a kü-lönböző megszálló erők nem tudják megszakítani a hagyo-mány továbbvitelének fonalát. A római megszállás véget vet

az izraeli zsidó központnak, a második szentély lerombolását követően a zsidóságszétszóródik a világban.

BALOGHISTVÁN

Gyászolunk

Mély megrendüléssel búcsúztak családtagjai, barátai, ismerősei hittestvé-rünktől, Mesinger Sándortól a temető ravatalozójában október elején. Ajárványhelyzet miatt szűk körben rendezett megemlékezésen Novák Ta-

más, a Komáromi Zsidó Hitközség vezetőségi tagja elevenítette fel a közös ara-nyosi gyermekkorukat, Sándor életútját, a lakatosságtól a fegyverművességen áta vendéglátásban eltöltött évekig. A Thermál és a Pokol vendéglők vezetőjekéntsokan ismerték a régióban. Míg egészségi állapota engedte, rendszeres látogató-ja volt a Menházban zajló rendezvényeknek, később is követte a Hitközségi Hír-adóban megjelenő cikkeket. Időről időre a közösség vezetői is meglátogatták ka-vai otthonában. Emléke velünk marad! A család gyászában osztozunk! �

a Hitközségi Híradó szerkesztői

4 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. NOVEMBER

INTERJÚ | ZSIDÓSÁG

Ez egy érdekes tény, a filmünk forgatá-sánál megkérdeztem Szalay Vilma nénit,aki Holokauszt túlélő: Miért félnek Komá-romban az emberek a zsidóságukért kiáll-ni? Azt válaszolta, nem kell ettől senkineksem félni, itt mindenki tudja az emberről,hogy zsidó! (Egy kis kitérő: A „Lépésről lé-pésre” című filmet vetítette a Szlovák Te-levízió. A „tudja” helyett „látszik rajtuk”szólt a szlovák-magyar fordítás. Ennekteljesen más íze van, rossz időkre emlé-keztető terminológia.)

Visszatérve a gyerekkoromhoz, nem vol-tak rosszak a városban eltelt évek, sokatvoltam az úttörőházban, ott tanultam megfényképezni és filmezni Bíró Bélától, aki abiológia tanárom volt és később nagyon jóbarátom lett. Gimnazistaként a Szlovák Te-levízió híradójának dolgoztam riporter-ként. Egyik amatőr játékfilmünk, melyet azúttörőházban csináltunk, sikeres volt. Díjatis nyertünk a neves filmfesztiválon Mari-ánské Lázněban. Viera Chytilová és MilošForman, akik pont befejezték a főiskolát,szintén akkor kapták meg az első díjukat. Aközépiskola után háromszor próbálkoztamsikertelenül bejutni a FAMU-ra. Valószínű-leg nem voltam elég jó, ráadásul jó kádersem, apám nem volt munkás származású.A magyarság és a zsidóság sem segített.Talán ez volt a szerencsém, így emigrál-hattam 1968-ban. Ha az oroszok nem jöt-

tek volna be, két évet töltöttem volna a ka-tonaságnál, és nem lett volna lehetőségemelhagyni Csehszlovákiát.

Több mint 20 éve követed a KomáromiZsidó Hitközség mindennapjait, kutatodtörténetét, kérdéseket teszel fel a jövőjé-vel kapcsolatban. Emlékszel a pillanatra,amikor elhatároztad, hogy kamerávaltérsz vissza a városba?

Susival, a feleségemmel együtt, eddighárom filmet készítettünk a komáromizsidóságról. Az első ezek közül PasternákSándort követte a városba, aki évről évrevisszatért édesanyjához, családjához Ko-máromba a Mártírnapok alkalmával. Nemegyedül készítettem, a feleségem jelentő-sen hozzájárult. Bár nem beszél se magya-rul, se szlovákul, ő írta a forgatókönyvet éssok empátiával gondozta a szöveget. Visz-szanézve kár, hogy nem ragaszkodtunkteljesen az ő forgatókönyvéhez. A közösségháború előtti életével kevesebbet foglal-koztunk a tervezettekhez képest. Ez talánmindhárom filmből hiányzik. Az első film-re nagy befolyással volt Tomáš Hučko, ke-vesebbet kellett volna hallgatni rá. Nekiköszönhettük, hogy a Szlovák Televízió isbemutatta az alkotást.

A második film, a Naiv álmok, már in-kább a feleségem műve, az ő forgató-könyvét hűen megvalósítottuk. Elég sike-

res is volt. A harmadik film, a Lépésről lé-pésre, 2015-ben készült el. Az eredetigondolat az volt, hogy a Holokauszt het-venedik évfordulójára szervezett komá-romi világtalálkozóra összeállítok egyfilmmozaikot az korábbi filmekből kima-radt részletekből.

Úgy gondoltam, hogy azt zárt körbenvetítjük majd. Amikor láttam az anyagot,az volt az érzésem, ebből érdemes egy fil-met csinálni. Így jött létre a harmadik film:a Lépésről lepésre az első két film „öncen-zúra” áldozatainak gyűjteménye.

Időközben megöregedtem, 73 éves va-gyok, gondolom, hogy a dolgokkal úgy kellbánni, mint ahogy Raab Feri mondja ebbena filmben: „Nem szabad kertelni, a dolgo-kat ki kell mondani úgy, ahogy vannak,ahogy megtörténtek!” Sokan azt mondják,hogy rosszmájú vagyok, mert elsősorbankritikus kérdéseket feszegetek. Ez hozzámtartozik. Szerintem a Lépésről lépésre egynagyon pozitív film. Hihetetlen, mennyitváltozott a világ az elmúlt húsz évben a ko-máromi hitközség körül, a város lakosságaismeri az itt folyó munkát, eljárnak a ren-dezvényekre és ünnepségekre, bekapcso-lódnak a programokba. Ugyanakkor van-nak dolgok, amelyeket nem szabad elhall-gatni, beszélni kell róluk. Ki kell állnunk aszélsőjobboldali eszmék fellendülése ellen.Ha akarjuk, hogy ne történjen ismét megaz, ami a nagyszüleinket, szüleinket érte,akkor nem elég csak felvilágosítani a múlt-ról, tiltakoznunk kell: velünk nem lehet eztújra megtenni, mi is ide tartozunk, mindenkötelességünkkel és jogainkkal.

Folytatás a 6. oldalon.

Komáromiak a nagyvilágbanScheiner Péter (Svájc)

Érsekújvárott születtem 1947-ben, „tökmagos” vagyok, a fiatalságomat Ko-máromban töltöttem. A hitközség vallási rendezvényeire nem jártam gyak-ran, nem volt bar micvám, de a legjobb barátaimmal többnyire a Menházban

találkoztunk. Mindenki tudta rólunk, hogy zsidók vagyunk.

2020. NOVEMBER | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 5

INTERJÚ | KÖZÖSSÉG

A zsidó gimnáziumba vittem magam-mal azt a tudást, amit gyermekkorombankaptam. Hiszen 3 éves koromban márchéderbe jártunk, tanultuk az alef-bétetés a jiddist, „tájcsoltunk”. Szüleim halá-la után, 14 évesen kerültem Budapestre aB.I.H Anna Frank Gimnáziumába, illetvea legendás Délibáb utcai kollégiumba. Avallást a felejthetetlen emlékű és hatal-mas tudású Dr. Scheiber Sándor profesz-szor úrtól tanultuk. A gimnáziumi éveksorán ismerkedtem meg feleségemmel,akivel 1969-ben kötöttünk házasságot ésBalassagyarmatra költöztünk. Két gyer-mekünk született, fiam Balassagyarma-ton a helyi kórház gyermekosztályánakosztályvezető főorvosa, lányom a Schei-ber Sándor Iskolában és az ELTE Tanító-képző Karán tanít. Apósom, Róth József,z”l. kb. 25 évig volt a BalassagyarmatiHitközség elnöke. Halála óta, 2003-tól énviselem ezt a tisztséget.

Mit jelentett régen és mit jelent maBalassagyarmaton zsidónak lenni?

Abban az időszakban, amikor Balassa-gyarmatra kerültem, még volt hitélet, báraz is igaz, hogy csak szombatokon és ün-nepnapokon jött össze a kile. Ez a 80-asévek közepe felé megszűnt. Azóta vallásitevékenységünk átalakult.

Kérem, meséljen a közösség minden-napjairól, legfontosabb rendezvényeiről.

Megfogyatkozott számú hitközségünklegfontosabb tevékenységeinek egyikejelenleg a közösségépítés. Minden na-gyobb ünnepet megtartunk a helyi kö-zösségben, így ros hasana, hanuka, pu-rim, peszach ünnepeket hosszú évek ótaszervezünk. Próbáljuk megszólítani azo-kat a hittestvéreinket, akik eltávolodtaka zsidóságtól. Kulturális és hitéleti ren-dezvényeinket ezért is tartjuk a hagyo-mányok ápolása mellett.

Kb. 30-40 főt sikerült megszólítanunkBalassagyarmaton és a szórványában, avegyes házasságban élő hittestvéreinketis bevonjuk a rendezvényeinkbe. Mindenévben megemlékezünk az elhurcolt és el-pusztított szeretteinkről, melyre 100-200fő jön el évről évre a világ minden tájáról.

Mivel vidéken nem volt vallásoktatás,örültünk neki, hogy Szarvason lehető-ség nyílt gyermekeink rendszeres tábo-roztatására, ahol a hitéleten kívül örökbarátságok is szövődtek. Ezt a hagyo-mányt az unokáink is folytatják. Közü-lük ketten a Scheiber Sándor Gimnázi-um tanulói.

Erkölcsi kötelességünknek érezzük atemető rendben tartását, nagymúltú kö-zösségünk emléke erre kötelez bennün-ket. Rendbehoztuk a ravatalozót, felújí-tottuk a mártíremlékművet, folyamato-san állítjuk helyre a ledőlt sírköveket. Atöbb mint 150 éves kerítés rendbehozata-la most van folyamatban.

A helyi zsidó örökség emlékének meg-őrzésében fontos szerep jut a KertészIstván Alapítványnak. Miért és mikéntjött létre a szervezet? Hogyan érhető el,hogy ne merüljön feledésbe egy-egy vi-déki közösség emléke?

1992-ben Kertész István hittestvérünkhozta létre a Kertész István Alapítványt.Az alapítvány elnöke a mindenkori hit-községi elnök. Az alapítvány eddigi tevé-kenységének egyik legfontosabb eredmé-nye a temető műemlékké nyilvánítása, abenne lévő 3800 sírkő digitalizálása, fel-irataik rögzítése, magyar nyelvre fordítá-sa, valamint temetőkataszter és a teme-tőről szóló kiadvány készítése. E civil ala-pítvány segítségével több anyagi forrásttudott hitközségünk bevonni céljainak el-érése érdekében. Így valósult meg nagymúltú közösségünkről egy emlékhely lét-rehozása, mely a mai napig az ún. Ipoly-menti Gyűjtemény és Kiállítóteremkéntműködik, helyt adva a hitközség általszervezett és bemutatott állandó és idő-szaki kiállításoknak.

Az alapítvány tevékenysége átalakult,jelenleg főleg zsidóságismereti és holo-kauszt-oktatási tevékenységet folytat. Ahelybéli és a környékbeli diákok rendha-gyó történelemórán ismerkednek meg azsidósággal, annak szokásaival, illetve aholokauszt borzalmaival. Az érkező turis-tacsoportok részére is bemutatásra ke-rülnek ezek az ismeretek.

A hitközség mind weboldallal (www.balassagyarmatizsidosag.hu), mind Fa-cebook-oldallal (www.facebook.com/Ba-l a s s a g y a r m a t i - Z s i d % C 3 % B 3 -% C 3 % 9 6 r % C 3 % B 6 k s % C 3 % A 9 g -1462255820 82966/) jelen van a virtuálistérben. Miként élték meg azt az idősza-kot, amikor a koronavírus járvány elsőszakaszában nélkülözni kellett a szemé-lyes találkozókat?

A zsidó jövő záloga a fiatalok megszó-lítása és bevonása a zsidóság életébe.Ezért is igyekszünk számukra online el-érhetővé tenni a helyi zsidóság múltját ésjelenét, és őket az általuk használt közös-ségi oldalakon megszólítani.

Folytatás a 6. oldalon.

A balassagyarmati zsidó közösség múltja és jeleneBauer Józseffel beszélgettünk

AHajdú-Bihar megyei Derecskén, ortodox zsidó családban születtem 1946-ban.Gyermekkorom, melyben vallásos nevelést kaptam hamar véget ért. Szüleimnagyon korán meghaltak. A Holocaustban mindketten elvesztették szinte tel-

jes családjukat, édesapám felesége, három gyermeke, testvérei és azok családjaipusztultak el, édesanyám férje munkaszolgálatosként veszett oda. A háború utánmár idősebb korban házasodtak újra. Édesanyámat 12 évesen, édesapámat 14 éveskoromban veszítettem el.

6 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. NOVEMBER

EMLÉKEZÉS | KÖZÖSSÉG

Folytatás az 5. oldalról.Nem utolsósorban ezek a platformok a

világ számos pontjára elszármazott hit-testvéreinkkel is segítik a kapcsolattartást.

A járványhelyzetben átalakult hit-és kö-zösségi életünk: bár az idei széder este el-maradt, de a maceszt eljuttattuk hittestvé-reinknek. A kapcsolatot telefonon és inter-net segítségével tartjuk hazai és külföldihittestvéreinkkel. Folyamatosan figyeljükhittestvéreink életkörülményeinek alaku-lását, és ahol tudunk, segítünk. A Mártírmegemlékezést a megszokottnál ugyanszűkebb körben, kb. 30 fővel, de sikerültmegtartanunk.

Sokan borúlátók a Budapesten kívülizsidó hitközségek jövőjének tekintetében,mi ad erőt Önöknek a mindennapokban aközösségszervezéshez?

Hiszek a zsidó közösség erejében, ezértfontosnak tartom, hogy mindenkit megtudjunk szólítani, akit csak tudunk, annakérdekében, hogy ápoljuk ezt a kis közössé-get. Ez ad erőt számomra a munkához. �

PA-PT

Folytatás a 4. oldalról.Vajnorsky Teri néni mondta a filmben:

„ha alkalmuk lesz, újra megteszik”. A biz-tonságos, fenyegetés nélküli élethez min-denkinek joga van, nekünk is. Aki nem vé-dekezik, azt egyszer leütik. Még szavakbansem szabad lehetőséget adni arra, hogy aVészkorszak borzalmai megismétlődjenek.Ez nem csak Szlovákiában téma, Svájcbanez ugyanúgy van.

Mi motivált, miért éreztétek feleséged-del, Susival fontosnak, hogy belevágjatok?

Szeretnénk, hogy nyomok maradjanak akomáromi zsidóság után. Nagyon megle-pett a Dunamenti Múzeum igazgatója,amikor képeket kértem tőle a háború előt-ti zsidó életről, azt válaszolta, a múzeumarchívumában szinte mindenről vannakfotók, de a két világháború közötti komá-romi zsidó életről egy felvételt sem talá-lunk. Elhatároztuk, hogy a következő ge-nerációknak lenyomatot kell hagynia ar-ról, miként éltek itt a zsidók a posztkom-munista időszakban, hogyan alakult a sor-suk Szlovákiában. Ezt a feladatot teljesí-tettük ezalatt a húsz év alatt. Nekem az atapasztalatom, hogy Komáromban elfo-gadnak minket, de nem tartozunk a város-

hoz, továbbra is idegenek vagyunk itt. Ez-zel a furcsa érzéssel térek mindig haza.

A legutóbbi filmetek, a Lépésről lépésreszámos fórumon, fesztiválon is bemuta-tásra került. Hol mindenhol ismerhettékmeg a Duna és a Vág partján élő zsidóktörténetét, dilemmáit?

Számos helyen bemutattuk a filmeket,ezekről rendszeresen beszámoltam nek-tek. Pár fesztiválon felfigyeltek rá. Kassá-tól Zürichig, Kijevtől Bécsig volt alkalmunkvetíteni a filmet. Véleményeket a filmek-hez a weboldalunkon lehet találni.

Emlékezések a jövőért http://ava-sche-iner.ch/index.php?area=doc&page=ko-marno&lang=de

Naiv álmok http://ava-scheiner.ch/in-dex.php?area=doc&page=naiveTraeu-me&lang=de

Lépésről lépésre http://ava-scheiner.ch/index.php?area=doc&page=schrittFuerSch-ritt&lang=hu

Ha a forgatások közül ki kéne válasz-tanod a legmeghatóbb pillanatot, melyiklenne az?

Inkább egy szomorú pillanat tűnik felnekem. A film már elkészült, megkértem

Komárom új polgármesterét, nem vála-szolná-e meg a filmben feltett három kér-dést: Meddig kell még lépésről lépésre ha-ladni? Mennyi lépésre van még szükség?Kinek kell lépni? Több email-csere utánsikerült a polgármester úrral húsz percretalálkozni. Sajnos nem volt ideje az egy-órás filmet megnézni. Röviden össze fog-lalva: máig nem kaptam meg a válaszokata kérdéseimre, nélkülük kell a filmnek bol-dogulnia. Ez elszomorít egy kicsit.

Számos másik projekten is dolgozolpárhuzamosan, milyen terveid vannak aközeljövőben?

Már sokat nem fogunk tevékenykedni.Lassan energiáink és forrásaink végéreérünk. Nemrég fejeztük be a Megbocsáj-tás? című filmünket, mely a német-oroszviszonyról, Sztálingrádról szól (http://ava-scheiner.ch/index.php?area=doc&page=stalingrad&lang=de). Susi még egysvájci projekten dolgozik. Ez van, többrenincs pénzünk. A komáromi filmek pro-jektjébe az elmúlt húsz évben kilencven-ezer frankot fektettünk, ez volt a mi hoz-zájárulásunk a komáromi közösség emlé-kének megőrzéséhez. �

PA

Éva néni emlékére

Szomorú hír érkezett lapzárta után, elment Greguš Éva néni. Személyébena Vészkorszak egyik utolsó, városunkban élő tanúja is távozott. Pár éve aShalom klub után feleségemmel együtt kísértük őt „haza”, a Menházhoz

közeli idősek otthonába. Szép lassan, kis pihenőkkel sétáltunk végig az útvo-nalon. Igyekezett meggyőzni minket, hogy egyedül folytatja, most már mehe-tünk. Azért mi vele tartottunk a kapuig…

Elveszítettük összejöveteleink egyik állandó résztvevőjét, aki, ha tehette, ottült a Wallenstein Zoltán teremben az ablak előtt. Mindig váltottunk vele néhányszót arról, mi történt az utolsó találkozásunk óta. Érdeklődve hallgatta az elő-adásokat, koncerteket, nem hiányozhatott a nagyünnepi imákról sem. Emlék-szem, amikor még férje, Greguš Miki bácsi tanított minket a héber betűk isme-retére, imádkozott elő kicsiny zsinagógánkban az omed előtt.

Mint arról 2018 januárjában beszámoltunk, a hitközség vezetősége 90. szü-letésnapján köszöntötte hittestvérünket.

Kedves Éva néni! Mosolya, a közösségben megélt élményeink velünk marad-nak, ezeket sosem feledjük! Hiányozni fog, hogy többé nem várhatjuk a Men-ház kapujában egy-egy rendezvény előtt! A család gyászában osztozunk! �

a Hitközségi Híradó szerkesztői és Komáromi Zsidó Hitközség nevében

Paszternák András

99. fejezet: Felhőoszlop

(2012. november 17. – 8:55)Békéről álmodtam az éjszaka, fagyit

nyalogatva Ashkelon tengerpartján sétál-tam. Az álom végetért, erre ébredtem:

– ZIZILEND beszámolója a tegnapi jeruzsálemi légiriadóról:„szóval kábé fél perce bicózok, nézem az egy zacskót cipelő embe-reket az utcán, ahogy mennek zsinikbe, vacsorákra, kicsit meg-nyugszom ettől a békés látványtól az előbbi zizi beszélgetés után,amikor megszólal a sziréna”,

– a viszonylag csendes éjszaka után rakétákra ébredt BneiShimon, Eshkol, Szderot, Shaar HaNegev, Ashkelon környéke,Beer Sheva,

– a hadsereg 86 gázai terror célpontot támadott, köztük a terü-letet uraló Hamasz központját,

– a London Times katonai forrásokra hivatkozva hétvégi szá-razföldi behatolásról ír.

(2012. november 17. – 12:00)Szombat délelőtt hadrendbe állította az izraeli hadsereg az ötö-

dik Vaskupola légvédelmi üteget, amely a Gush Dan körzet, azazTel-Aviv védelmét szolgálja majd a Gázából érkező rakéták elől.Reméljük, kevés dolga lesz.

Kipat Barzelt (Vaskupola héberül) 2011 augusztusának elejénláttam először saját szemmel Ashkelonban, mint arról a PosztdokNapló 45. fejezetében be is számoltam:

„Ebéd, pihenés, készülés a szombatra. … Az ünnep bejöveteleelőtt kocsiba ülünk, s egy érdekes helyre megyünk. Egy domb-ról tekintünk le a múlt héten a város határába biztonsági okok-ból visszatelepített légvédelmi ütegre. Az „Iron Dome” a Gázá-ból kilőtt kis-hatótávolságú rakétáktól védi a várost. Sajnos új-ra szükség van rá.”

Friss hírek:– éjféltől 10:40-ig 40 rakéta csapódott be Izraelben, a katonai

hadművelet kezdete óta közel 650,– három sérültet jelentenek (más források szerint 4) Eshkolból

ahova reggel óta számos rakéta csapódott be,– az izraeli hadsereg folyamatosan csapásokat mér a Hamasz és

szövetségeseinek állásaira, teszi ezt az ezekben a percekben azövezetbe látogató tunéziai külügyminiszter vizitje alatt is. Kilenchalottról szólnak a jelentések a túloldalról,

– rakétákkal támadták Beer Shevat és Ashdodot,

– 11:56-os hírek szerint Ashkelonban, Shaar HaNegevben és Esh-kolban ismét megszólaltak a szirénák jelezve az érkező rakétákat.

További békés, csendes napot!

(2012. november 17. – délután)Kék-fehér blogstandunk másik testvérblogja, a Mispacha sem

maradhatott néma az országban zajló események láttán. Íme, ígylátják északról, (még) lőtávolon kívülről a helyzetet:

„Faramuci a helyzet, mert az izraeliek többsége valószínűleghozzánk hasonló csendes hétköznapokról számolna be, ha kér-deznék őket. Miközben lehet, hogy a szomszéd faluban – vagykét várossal arrébb – hetek óta óvóhelyekre rohangásznak, hamegszólal a sziréna. Szóval úgy van béke Izraelben, hogy köz-ben ez nem mindenkinek az osztályrésze, sőt egyre kevesebb-nek az, látva a tel avivi és jeruzsálemi légriadókat. Mindezt nemlehet csak azzal nyugtázni, hogy „jaj de jó, hogy ez engem nemérint”. De megérint.”

(2012. november 17. – 16:50)Csütörtök este munkából hazafelé bandukolva, bújócskázó kis-

gyerekek keresztezték az utam. Ahogy a Negba utca végén az utol-só ház egyik oszlopa felé fordulva hangosan számolt a srác, arragondoltam, 10-15 éve biztos nem láttam gyerekeket, akik ezt az ál-talunk is oly nagyon kedvelt játékot játsszák. Mindezt annak elle-nére, hogy szinte minden nyáron hetekig foglalkoztam a korosz-tállyal. Hát igen, azok a Stavbárov utcai nyarak, amikor a lépcső-ház vasajtaja volt a megcélzandó felület, néha a földszinti lakókmorgását is kiváltva.

Szombat délután szunyókálni próbáltam, lefáradva a végtelení-tett híradóktól, amelyek percenként ontják, hol, mikor, mennyi ra-kéta csapódott vagy semmisült meg a déli országrészben. Mármajdnem álomra szenderültem, amikor ismét hangosan számológyerekeket hallottam, akik bújócskát játszanak a más szombato-kon szinte teljesen kihalt utcánkban. Nem tudom, a biztonságiszobába szaladást szokás-e errefelé bújócskával modellezni, de ki-csit fura, hogy hirtelen a környék összes apró-termetű lakójánakez az időtöltés jut az eszébe.

Lássuk miről írnak az izraeli lapok:Idáig jutottam a gépelésben amikor felsüvítettek a szirénák 16:40

körül, s futni kellett. A biztonsági szobában ért a robbanás hangja. AVaskupola lelőtte a Tel-Avivba tartó rakétát! Riadó van ezekben a per-cekben Beer Sheván, délután Ashdodban egy 10 emeletes lakóházbacsapódott a gázai rakéta, sérüléseket okozva. Többet hamarosan!

(2012. november 17. – 17:50)Blogom állandó olvasói előtt nem ismeretlen Ashkelon neve. Az

itt lakó „izraeli pótszüleim”-nél és rokonoknál tett látogatások-ról terjedelmes írásokban számoltam be az elmúlt másfél év során.

Pár perccel a tel-avivi incidens után kaptam a hívást tőlük, hogyaz egyik, a házuk közelében elhárított rakéta darabjai a szomszédtelkére hullottak.

Ha már Ashkelonban járunk, ugorjunk át Ashdodba is, ahol dél-után egy 10 emeletes házba csapódott a rakéta. �

Folytatjuk.

IZRAEL | ÉLMÉNYEK

PASZTERNÁKANDRÁS

Kék-fehér hétköznapok

2020. NOVEMBER | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 7

8 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. NOVEMBER

KÓSER KONYHA | HITÉLET

Löwinger Manci szakácskönyvébőlKafka a Herzl utcában

A csapat a tengerparton gyűlik össze napkeltekor. Húsz percbemelegítés után, húsz perc úszás vagy ugyanennyi kocogás kö-zött lehet választani. Pihenésként házilag készített, egészségesszörpöket fogyasztanak. Ezt követően mentoraiktól előadásokathallgatnak meg, például a helyes táplálkozásról.

Egy ismerősöm biztatására egyik reggel csatlakoztam hozzá-juk. Véletlenül mindkét mentor egykori tanítványom volt a helyigimnáziumban. Mindketten munkanélküliek lettek a járványalatt, a foglalkozásért kapott szimbolikus összeg segített nekik. Aprobléma csak annyi volt, hogy én évek óta nem sportolok, féleka mély, a sekély tengervíztől, a petrezselyemből, fejes salátából,

korianderből, spenótból, zöld almából és szójatejből készített italtpedig nem kedvelem. Hozzátenném, hogy nem vagyok koránke-lő típus sem.

Tanítványaim lelkesen fogadtak, megosztották a többiekkel,hogy mennyi mindent tanultak anno tőlem, nekem köszönhető-en szerették meg az irodalmat és az olvasást. Csatlakoztam a cso-porthoz, könnyű gyakorlatokkal letudtam a sportolást, az ott-honról hozott kulacsomban lévő vizet ittam a turmix helyett. Azelőadások szerencsére rövidek voltak.

Három héten át jártam, heti három alkalommal, egészen a ki-járási korlátozások újbóli bevezetéséig. Most már újra járok –nem akarom megsérteni a volt diákjaimat -, nagyon várom a te-let, hogy hűvösek legyenek a reggelek és viharos legyen a tenger.

Finom kifli a nyáron készített lekvárokhozHozzávalók: 5 pohár liszt, 5 dkg élesztő, 1 pohár langyos víz, 3

evőkanál méz, 1 pohár tej, 2 egész tojás, 2 kávéskanál só, 5 dkg ol-vasztott vaj.

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk a pohár langyos vízben, egynagy tálba tesszük, hozzáadjuk a mézet, a tejet, a vajat és a sót.Jól összekeverjük, lehet mixerrel vagy kézzel. Hozzáadunk 3 po-hár lisztet, ha sima a massza, hozzáadjuk a többi lisztet. Liszte-zett gyúrótáblán tovább dagasztjuk pár percig. Elosztjuk a tész-tát négy gombócra. Az olvasztott vajjal megkenünk mindengombócot, majd kinyújtjuk ezeket. 8 háromszöget vágunk, min-den háromszöget kifli alakúra csavarunk. Sütőpapíros tepsiberakjuk, 1 óra hosszat kelni hagyjuk. Tojás sárgájával megken-jük, ízlés szerint szórhatunk rá szezámmagot vagy mákot. 190fokon 25 percig sütjük. �

Asátoros ünnepek utolsó napján kezdenek imádkozni az esőért. A fölművesek régen teljesen ki vol-tak szolgáltatva az időjárásnak. A modern technológiának köszönhetően sok minden megváltozott.Vannak olyan törekvések, csoportok, melyek visszanyúlnának a régmúlt szokásaihoz. A mi város-

unkban, a koronavírus idején is akadnak olyan mozgalmak, melyek a távolságtartás szabályait követve(maximum 10 ember zárt térben, 20 a szabadban) rendszeresen találkoznak, úgy vélik, hogy a régi ha-gyományokhoz visszatérve akár immunrendszerünket is erősíthetjük.

DR. ORNAMONDSCHEIN

Illusztráció: Wikipedia

230 éves a KomáromiZsidó Hitközség

Jövőre ünnepeljük a Komáromi Zsidó Hitközség megalapítá-sának 230. évfordulóját. Ebből az alkalomból közösségünk isszámos programot tervez. November 13-án felkereste a

KZSH-t Csütörtöky József a Duna Menti Múzeum igazgatója,Galo Vilmos történész és Novák Tamás a Múzeumbarátok Kö-rének elnöke, a KZSH vezetőségi tagja. A megbeszélésen egy ki-állításról volt szó, melyet a múzeum rendezne 2021 őszén a je-les jubileum alkalmából. �

PZs

Emlékezünk

Mély megrendüléssel kaptuk a hírt, hogy Klein Ervinbudapesti főkántor elhunyt. Lányát, Juditot, többalkalommal is elkísérte komáromi koncertjére. A

család és a közösség gyászában osztozunk!

Szomorúan fogadtuk a Zalaegerszegről érkező gyászje-lentést. Siklósi Vilmos, a helyi hitközség elnöke is távozott.Komáromi látogatásait, közösségünk iránti érdeklődő sza-vait sosem feledjük! �

a Hitközségi Híradó szerkesztői

4 | SPRAVODAJCA | NOVEMBER 2020

ROZHOVOR | ŽIDOVSTVO

Ako a kedy vzniklo Múzeum židovskejkultúry?

MŽK vzniklo najprv ako oddelenie ži-dovskej kultúry v rámci Historického mú-zea SNM a v roku 1994 sa transformovalona samostatné špecializované múzeum.

Kde sa nachádzajú stále expozície múzea?Momentálne máme okrem stálej expo-

zície histórie židovskej komunity na Slo-vensku v Bratislave aj stálu expozíciu ho-lokaustu v Seredi a expozíciu judaík vprešovskej synagóge.

Máte v zbierke predmety alebo doku-menty z Komárna alebo jeho okolia?

V zbierke sa nachádza niekoľko kusovpohľadníc a fotografií z Komárna, na kto-rých môžete vidieť komárňanskú synagó-

gu, či predstaviteľov komárňanskej ŽNO.

Aká je návštevnosť inštitúcie?Pred pandémiou bola ročná návštev-

nosť všetkých expozícií približne 28-tisícnávštevníkov, ale so zavedením pande-mických opatrení nám za posledný polroknávštevnosť dramaticky klesla.

Aké kultúrne podujatia sa uskutočniana pôde múzea?

Momentálne je veľmi ťažké plánovať,ale až do začiatku budúceho roka bude vMŽK v Bratislave možné vidieť výstavuvenovanú futbalovej legende Leopoldovi„Jimovi“ Šťastnému a v Múzeu holokaus-tu v Seredi výstavu Protižidovská propa-ganda na stránkach dobovej tlače Sloven-ského štátu (1938 – 1945).

Aké máte plány na čele inštitúcie? Až do výberového konania, ktoré by sa

malo uskutočniť do pol roka, som povere-ný riadením múzea. Výberové konaniepotom určí, kto bude zastávať funkciuriaditeľa v budúcnosti. Počas môjho pô-sobenia v MŽK som sa vždy snažil pri-niesť nové projekty, ktoré by ľudí zaujali azároveň by im pútavo priblížili život ahistóriu židovskej komunity. Toto jetrend, ktorý by mal byť zachovaný. Záro-veň si myslím, že nový riaditeľ by malmúzeum po viacerých stránkach zmoder-nizovať a viac ho otvoriť verejnosti i ži-dovskej komunite.

Ako vidíte súčasnosť a budúcnosť ži-dovskej komunity na Slovensku?

Považujem za pozitívne, že židovskénáboženské obce i jej členovia sú aktívni.To potvrdzuje množstvo náboženských,spomienkových, kultúrnych i športovýchpodujatí, ktoré sledujem aj cez spoluprá-cu s naším múzeom. Verím, že v budúc-nosti ich bude ešte oveľa viac. �

PT

Slovenské národné múzeum - Múzeum židovskej kultúryRozhovor s Michalom Vaněkom

Som rodený Bratislavčan. V SNM – Múzeu židovskej kultúry pracujem ako kurátorod roku 2008. Doktorát som dokončil na FiFUK v roku 2018, kde som v rámci di-zertačnej práce vytvoril mobilnú aplikáciu Sprievodca židovskou Bratislavou.

(link: https://play.google.com/store/apps/details?id=snm.com.jewishguide&hl=sk).

Židovská náboženská obec má 230 rokovSpolupráca s Podunajským múzeom v Komárne

Vbudúcom roku oslavujeme 230. výročie založenia Židovskej náboženskej obce v Komárne. Pri tejto príležitosti naša obec pripra-vuje množstvo podujatí. Dňa 13. novembra historik Vilmos Galo a predseda Krúžku priateľov múzea a člen vedenia našej obce To-máš Novák vyhľadali Jozefa Csütörtökyho, riaditeľa Podunajského múzea v Komárne. Na stretnutí hovorili o výstave, ktorú by

múzeum usporiadalo na jeseň roku 2021 pri príležitosti tohto významného podujatia. �PZs

ROZHOVOR | SPOMÍNAME

NOVEMBER 2020 | SPRAVODAJCA | 3

Ako dieťa som sa nevedela dočkať sviat-kov, keď som sa mohla stretnúť so svojimižidovskými priateľmi. Prichádzali sme srodičmi a všetci sme sa tam stretli… Boloto úžasné, tvoj otec ti o tom určite rozprá-val. Stmeľoval nás najmä milý Šani Pa-szternák, ktorý už, žiaľ, nie je medzi nami.

Spája sa s domom na Eötvösovej uli-ci 9 zážitok, o ktorý by si sa s nami ra-da podelila?

Eötvösova ulica 9? Tam som prežila pr-vých 19 rokov svojho života, mám plnospomienok, ale dnes nemôžem vojsť ani dochodby. Stisne mi srdce…

Ako si sa dostala až do Austrálie? Na-padlo ti niekedy, že raz budeš žiť tak ďale-ko od brehov Dunaja a Váhu?

Nikdy sa mi ani nesnívalo o tom, že razzakotvím v Austrálii. V roku 1968 somemigrovala do Izraela sama, bez rodičov.Život tam nebol ľahký, v ničom z toho, dočoho som sa pustila, sa mi nedarilo. He-brejsky som sa naučila veľmi dobre, aleokrem toho nič nešlo hladko. Začala somchodiť do hotelovej školy, ale z angličtinysom dvakrát prepadla. Navrhli mi, abysom sa šla učiť do Anglicka, rýchlejšie siosvojím jazyk. Dostala som sa do slávnejjazykovej školy Cambridge School ofEnglish a štúdium hotelového manaž-

mentu som ukončila v Londýne. Tam somsa zoznámila so svojím manželom, rodá-kom z Prahy, zakrátko sme sa zosobášili av tom čase sme obaja chceli Európu opus-tiť. Manžel dostal prácu v Brazílii, ale vy-baviť víza trvalo dlhý čas. Medzičasom do-stal ponuku aj z Austrálie, nakoniec smezakotvili v Sydney, nie však nadlho. Srdcenás ťahalo do Ria, museli sme skúsiť aj ta-mojší život. Naučili sme sa portugalsky avrátili sme sa.

Čo pre teba znamenalo, keď po spolo-čenských zmenách tvoji rodičia a súro-denci vykonali alíju do Izraela?

Spoločenské zmeny priniesli mnohé no-vosti do životov nás všetkých. Z Paliho(bratovej) strany bolo veľkým míľnikom azodpovednosťou emigrovať s rodičmi donového sveta bez znalosti jazyka a bez pe-ňazí. Vedela som, že to nebudú mať ľahké,ale som na nich nesmierne hrdá, že sa knovému životu postavili tak pozitívne. Nik-dy to neoľutovali! Toto dokazuje, že pevnávôľa znamená v živote veľmi veľa!

Porozprávaš nám trochu o svojom ži-vote v Austrálii?

Austrália je už skutočne naším domovom.Pracujem dodnes. Učila som sa takmer 35dlhých rokov, stala som sa pedagógom aodvtedy vyučujem v najväčšej židovskej

materskej škole v Sydney, okrem iného ajhebrejčinu. Žijeme svoj každodenný životako každý iný. Manžel prednáša na univer-zite. Máme dve dospelé dcéry, staršia žije sosvojou rodinou v Londýne, pracuje pre BBC,mladšia žije tu, v Sydney a pracuje na riadi-teľstve najväčšej detskej nemocnice mesta.

Aj napriek veľkej vzdialenosti prichá-dzaš pravidelne na Slovensko. Čo ťa priťa-huje späť?

Veľmi si užívam každoročný návrat doKomárna. Žiaľ, kvôli covidu sa to v tomtoroku nepodarilo. Áno, v Komárne je nejakýmagnet, ktorý ma ťahá späť! Okrem tohosa rada stretávam so starými priateľmi,mám ich veľmi rada! Ba dokonca som sinašla aj mnoho nových priateľov. S mlad-ším bratom Palim sa radi stretávame prá-ve v Komárne. Pre nás je to vždy mimo-riadne vzácny čas, lebo osud nás veľmiskoro rozdelil a takmer sa nepoznáme. Sútam naše korene a ťahá nás tam naše srdce.Žili sme tam síce každý v inom období,mne sa to zdá, akoby to bolo v inom storo-čí… ale stretnutie je vždy prekrásne. Lenlúčenie je veľmi ťažké. �

PA-PT

Komárňania vo sveteÁgi Holczer (Austrália)

Komárno pre mňa znamená veľa. Ako plynú roky, túžim tam pobývať čoraz čas-tejšie, snažím sa ho preto každoročne navštíviť a dobiť si tu srdce energiou.Do obce zájdem vždy, keď som v Komárne, vždy ma tu vrelo vítajú a spájajú sa

mi s týmto miestom naozaj pekné spomienky.

Smútime

Shlbokým žiaľom v srdci sa začiatkom októbra lúčili rodinní príslušníci,priatelia a známi s členom našej obce, Sándorom Mesingerom. Na rozlúč-ke, usporiadanej kvôli pandémii v úzkom kruhu, prehovoril Tomáš Novák,

člen vedenia Židovskej náboženskej obce v Komárne. Zaspomínal si na spoločnédetské letá, na Sándorov život, roky strávené zámočníctvom, jeho pôsobenie akozbrojmajstra, i v oblasti pohostinských služieb. Mnohí v regióne ho poznali akovedúceho reštaurácií Thermál a Peklo. Kým to jeho zdravotný stav dovoľoval,pravidelne navštevoval podujatia v Menháze, neskôr sledoval články nášho Spra-vodajcu. Z času na čas ho členovia vedenia obce navštívili v jeho domove v Kave.Spomienku naňho ostáva s nami. Vyjadrujeme sústrasť smútiacej rodine! �

redaktori Spravodajcu

Spomíname

Shlbokým zármutkom sme prijali sprá-vu o smrti budapeštianskeho hlavnéhokantora Ervina Kleina. Svoju dcéru Ju-

dit často sprevádzal na jej komárňanskékoncerty. Rodine i obci vyjadrujeme hlbokúsústrasť!

Zarmútilo nás smútočné oznámenie o od-chode predsedu Židovskej náboženskej ob-ce v Zalaegerszege Vilmosa Siklósiho. Najeho návštevy, záujem o činnosť našej obcea na jeho slová nikdy nezabudneme! �

redaktori Spravodajcu

MOZAIKA | SPRÁVY

2 | SPRAVODAJCA | NOVEMBER 2020

Našu obec a vydávanie Spravodajcupodporili anonymní darcovia. Ďakujeme!

�Postupne podávame žiadosti o dotácie

na rok 2021. Veríme, že popri rekonšt-rukcii našich budov sa budú môcť opäťrozbehnúť aj naše podujatia.

�Medzitým sústavne pracujeme na vy-

ú č t o v a n í d o t á c i í p o s k y t n u t ý c hv roku 2020.

�Rekonštrukcia mikve sa pomaly chýli

ku koncu – uskutočnila sa s finančnoupodporou Ministerstva financií Slo-venskej republiky.

�Ústredný zväz židovských nábožens-

kých obcí v Slovenskej republike pri prí-ležitosti Roš hašana zasiela každoročnedarček primátorom a starostom týchobcí, kde pôsobí židovská obec. Ani vtomto roku to nebolo inak. V meneÚZŽNO a ŽNO v Komárne odovzdal dar-ček pánovi primátorovi Bélovi Keszegho-vi člen vedenia našej obce Zoltán Kollár.

Nástenkakrátke správy

Vážení čitatelia! Prosíme Vás, aby ste podľa Vašich možností podporovali programyŽNO v Komárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Poukázanie peňazí z územia SR:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Poukázanie peňazí zo zahraničia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnoaleboIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Žiadame Vašu podporu

Spravodaj – mesaèník ŽNO v Komárne, založené v roku 5756. (1996), šéfredaktor: Tamás Paszternák (tamas.paszternak@menhaz.sk),András Paszternák (andras.paszternak@menhaz.sk), spolupracovníci: Judit Haas, Mgr. Ferenc Piczek, grafická úprava: Richard Saláth,jazyková korektúra: Zsuzsanna Paszternákné Kertész (Komárno), Katarína Potoková (Nitra), tlaè: Nec-arte Kft., Komárno, adresa ŽNO:Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax: 00421/35/7725-355.Regisztračné číslo: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Periodikum je nepredajné.

� Komárňanská ŽNO pozdravila sviatok Chanuky v roku 5771 (2010) trojdňovýmprogramom. Pri príležitosti Víkendu tradícií sme odovzdali cenu Kehila MiksoviWinklerovi. Chanukové sviečky tretieho dňa zapálil rabín z Piešťan, Zev Stiefel spo-lu so svojimi štyrmi deťmi, ktorý viedol náboženskú časť víkendu. Nasledujúcimbodom programu bolo uvítanie soboty, čo bolo mimoriadne preto, že sme malimožnosť po prvýkrát sa pomodliť z modlitebnej knižky vydanej našou ŽNO. Po uví-taní spestrenom vysvetlivkami nasledovala trojchodová večera, ktorú pripravila re-becen Bina Stiefel. Zo stola nechýbala ryba – gefilte fiš, barches a mäsová polievkas macesovými knedličkami. O duševnú potravu sa postaral docent Židovskej uni-verzity z Budapešti dr. János Oláh prednáškou Chanuka – sviatok svetiel.

Komunitná mozaika - fotografie z minulosti našej obce -

h́ ́ b

NOVEMBER 2020 – TIŠRI-CHEŠVÁN 5781. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XVIII. ROČNÍK 11. REG. ČÍSLO, 294. ČÍSLO

SPRAVODAJCASNM Múzeum židovskej kultúry Myšlienky

redaktora

Uh á ň a m e n apandemickomrýchliku, ne-

vieme presne kam,ani to, dokedy tátocesta potrvá. Chceli bysme už vidieť svetlon a k o n c i t u n e l a ,chceme čo najskôr vystúpiť na nasle-dujúcej zastávke. Bude ťažké doháňaťneoslávené sviatky, neuskutočnenénáboženské i kultúrne podujatia.Bežné dni teraz charakterizujú ďalšiezákazy, celoplošné testovania, ťažkopriechodné hranice, rúška, dezinfek-cie rúk, rokovania cez Zoom, modlit-by a podujatia na Facebooku. Komár-ňanská synagóga, sála Zoltána Wal-lensteina, kancelária, knižnica i mi-kromúzeum zívajú prázdnotou. Ako-by medzi starými múrmi zastal čas.Pritom, samozrejme, vieme, že dni,týždne a mesiace utekajú. Čo terazstratíme, spoločne neprežijeme, samožno už nikdy nevráti. Z vlaku tohoveľa nevidíme, namiesto známych amenej známych krajín študujemegrafy a štatistiky. Zo sociálnych sietísa na nás valia obrázky postované znemocníc a pohrebov. V jednej chvílisa pokúšame byť odvážni a silní, vdruhej so slzami v očiach plačeme zasvojím „normálnym” životom. Užkeby sme mohli vystúpiť! �

ANDRÁSPASZTERNÁK

� „Počas môjho pôsobenia v MŽK som sa vždy snažil priniesť nové projekty, ktoréby ľudí zaujali a zároveň by im pútavo priblížili život a históriu židovskej komuni-ty. Toto je trend, ktorý by mal byť zachovaný.” – rozhovor s Michalom Vaněkom nastrane 4. (Foto: www.jewishbratislava.sk/sk/mzk/)

Online podujatia

Vdôsledku zhoršujúcej sa pandemickej situácie sa naše tradičné programy naďalejnemôžu konať, preto organizujeme online podujatia. O týchto programoch sa mô-žete informovať na našej facebookovej (www.facebook.com/menhaz.sk) a webovej

stránke (www.menhaz.sk), resp. prostredníctvom elektronického Spravodajcu. Na za-sielanie Spravodajcu sa môžete prihlásiť na adrese kile@menhaz.sk. V prípade potrebyvieme pri vstupe na virtuálne adresy poskytnúť aj pomoc. Stretnime sa na internete! �

Sviatok Chanuka

Sviatok Chanuka sa v tomto roku začínavo štvrtok 10. decembra večer. Vtedyzapaľujeme prvú sviečku. Ôsmu svieč-

ku treba zapáliť tiež vo štvrtok, 17. decemb-ra večer. Objednávky sviečok naďalej očaká-vame na adrese kile@menhaz.sk. Naše po-dujatia sa v dôsledku pandémie môžu eštemeniť, ale isté je, že pripravujeme viaceroon-line podujatí. �

Klub žien

Vnovembri sa v organizácii Ústredného zväzu židovských náboženských obcí vSlovenskej republike uskutočnil prvý on-line židovský klub žien. Do podujatia sazapojilo viac členov ŽNO v Komárne. Nasledujúci program sa uskutoční 13. de-

cembra. Záujemkyne sa môžu prihlásiť na adrese kile@menhaz.sk, a ich kontakty odo-šleme bratislavským organizátorom. �