Szerkesztőigondolatok

h́ ́ b

2020. MÁJUS – NISZÁN-IJÁR 5780. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XVIII. REG. ÉVF. 5. SZÁM, 288. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

Szeretem az áp-rilist, nemcsakazért, mert eb-

ben a hónapban szü-lettem, hanem azértis, mert ha véletlenülIzraelben jár ekkor azember, mindent be-borítanak a kék-fehér zászlók. YomHaAcmautra készülve ünneplőbeöltözik az ország. Most, amikor ott-hon ülünk a járvány miatt, és nincsmód repülni, utazni, meg kell elé-gednünk néhány képpel. Az előbbkaptam is párat, Ornától, a Kóserkonyha rovatunk szerzőjétől. Ash-keloni házuk feldíszített kerítésérőlérkeztek a fotók. Ha már nem lehetott az ember, legalább a neten kö-vetni tudja az odakint történteket.Így teszek hát Yom HaSoahkor, élő-ben nézem a Holokauszt áldozatai-ért megszólaló szirénákra megállóautókat, gyalogosokat, egyszerreJeruzsálemből, Tel-Avivból. Eltelikpár nap, a Siratófaltól streamelik aYom HaZikaron emléknap államimegemlékezését. Este az elesett ka-tonákért, másnap a terror áldozata-iért szólnak a szirénák. Alig telik elhuszonnégy óra, az emlékezést fel-váltja a függetlenség napi öröm, vi-dámság. Az izraeli televízió adásátkövetve láthatjuk, a karantén semveszi kedvét a lakóknak, hogy bal-konokon, egymástól távol, de még-is együtt köszöntsék a 72 éves or-szágot. Mi mást kívánhatnánk, in-nen a távolból, legyen egy év múlva,a 73. évforduló a megszokott utca-bálokkal teli, s még kék-fehérebb! �

Virtuális közösségi élet

� Lapzártánk után, május 10-én vasárnap tartotta első on-line Shalom klubját a Ko-máromi Zsidó Hitközség. A Hitközségi Híradó folyamatos megjelenése, a más szer-veztek virtuális programjainak megosztása mellett első alkalommal szerveztünk ren-dezvényt a világhálón. Részletes beszámolóval lapunk júniusi számában jelentkezünk.

Tájékoztatás

Akoronavírus járvány idején programjaink szünetelnek. Amint a helyzet jobbra-fordul, újra indítjuk tevékenységünket. Erről lapunk hasábjaink is tájékoztatjukolvasóinkat. Mindenkinek jó egészséget kívánunk! �

PASZTERNÁKANDRÁS

On-line szombatfogadásonjártunk

Május 8-án a Komáromi Zsidó Hitközség is csatlakozott dr. Verő Tamás főrabbion-line kabalat shabatjához, melyen 32 hitközség tagjai vettek részt Budapest-ről, vidékről és a határon túlról. Köszönjük az élményt és a lehetőséget! �

Zsidóság a Kezdetektőloktatási program

Elindult a „Zsidóság a Kezdetektől” című 10 részes online előadássorozat aZSblog.hu és a Komáromi Zsidó Hitközség szervezésében. Az órák vasárnapon-ként este 6-kor kezdődnek és a Zoom alkalmazással érhetők el. A kurzus célja

az, hogy megismertesse a zsidóság alapjait. A tanfolyamon való részvétel ingyenes,de egy 5 perces online felvételi beszélgetéshez kötött. Mivel az órák online zajlanak,bárhonnan lehet csatlakozni. A sorozat 10 részből áll, egy alkalom 60 perc. A témák:Izrael, Tánách, kóserság, szombat, ünnepek, alapfogalmak. További információ és je-lentkezés: info@zsblog.hu. �

2 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. MÁJUS

KÖZÖSSÉG | HÍREK

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tő sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dó Hit köz -ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tőnk fel újí tá sát.

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP SlovakiaNem zet kö zi át uta lás kül föld ről:Cí m: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

A HH-t, a KZSH-t és a Shalom klubottámogatták: Zuzková Tamara (Děčín),MUDr. Kolin Ivan (Kassa) és anonimitásu-kat kérő adományozók. Köszönjük!

�A járvány miatt irodánk továbbra is

zárva tart. Távolról végezzük tevékenysé-günket – többek közt a pályázatok elszá-molását, a tagdíj beszedését, a Hitközsé-gi Híradó szerkesztését.

�Áprilisban a tervezett módon megindult

a Menház udvar és a temető rendszereskarbantartása, melyek megfelelő állapot-ban várják az helyzet jobbrafordulását és alátogatási korlátozások feloldását.

Hitközségi Híradó – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja, alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk),Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ: Saláth Richárd,olvasószerkesztõ: Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás: Nec-arte Kft., Komárom,a KZSH címe: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült,kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Támogatóink / naši sponzori:

Fa li új ságrö vid hí rek

� Sokáig nézegetem Drozd Milan felvételét erről a régi meghívóról. Annyira, deannyira ott lennék 1924. szeptember 13-án a komáromi zsidó főiskolai hallga-tók estjén a Modern Moziban. Időben elugranék megváltani a jegyet a Spitzer-féle könyvesboltba, valószínűleg az ülőhelyet választanám. Elbeszélgetnék aszereplőkkel, az előadás közönségével. Meghallgatnám a dalokat, a jeleneteket,szippantanék egyet a pezsgő zsidó közösségi életből. Kíváncsi lennék a díszle-tekre, a jelmezekre, a rendezésre. Falatoznék kicsit a „Buffet”alatt. Már csak egyidőgép kéne ehhez! Vajon mi lett a sorsuk húsz évvel később, túlélték, újra-kezdték? Ha bárkinek van információja a feltüntetett nevekkel kapcsolatban,kérem, ossza meg velünk a kile@menhaz.sk címen.

Közösségi mozaik - kép(ek) a hitközség múltjából -

„Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúrynárodnostných menšín“

Hat évvel ezelőtt, ezekben a napokban nagy munkafolyt a Menház kertjében. A deportálások 70. évfordu-lójára szervezett világtalálkozóra készült el a felújítás,került elhelyezésre a Dávid-csillag a terület közepén.A fénykép ennek kialakítását örökítette meg.

2020. MÁJUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 3

KÖZÖSSÉG | INTERJÚ

Mi az első, ami eszedbe jut, ha azt hal-lod Komárom?

Elsősorban, hogy a szülővárosom, aholnagyon szép volt a gyermekkorom, ott él-tem egészen a tizenötödik születésnapo-mig, édesapám, Fleischmann Lajos halá-láig. Megemlíteném, hogy ő 1957-1959között a komáromi kile rasekólja (a hit-község elnöke – szerk.) volt. Ezután, aziskola miatt, Prágába vitt a sors.

Hogy röviden válaszoljak kérdésedre, azEötvös utca (hivatalosan ezekben az idők-ben Fučíkova ulica) jut eszembe a Men-házzal együtt. Ott volt majdnem napontatalálkánk a zsidó srácokkal, az igazi men-helyünk! Bent lakott Glatz Péter, közelibarátunk, másztuk az ottani padlásokat,hátha kincset találunk. Gondolhatod, hogymit találtunk... A baráti körhöz tartozott:Korai Miki, Scheiner Péter, Horský Iván,Paszternák Sanyi és sokan a nem zsidókközül. Megemlíteném a zsidó lányokat is,akik egyben osztálytársaink is voltak: Vaj-norsky Évi, Wilheim Ági, Zuck Ági.

Nyáron nagyon szerettük a Vág-Dunaspiccet, az aknára futott beton sleppel,erről ugráltunk a Vág selymes vizébe.Olyan volt, mintha egy szép homokostengerparton lettünk volna. Felejthetet-len a Kis-Duna part a deszkás strandjával.Ott tanult mindenki úszni, ott is volt egyzsidó sarok. Aztán ahogy megszűnt, ezátköltözött a Thermál strandra. Minketgyerekeket a hajók ide-oda járása izga-tott, mert hullámokat csaptak és akkormindenki a vízbe ugrott. Álmodoztunk,hogy talán ilyen a tengernél is.

Nem felejthetem ki a Holt-Vág részétsem, az Apáli szigettel, oda bicajoztunk,vagy is mindenhova, mert más közleke-dési lehetőség Komáromban nem is volt.Plusz a „kutatások“ a Werckekben a Po-zsonyi kaputól kezdve. Boldog gyermek-kort éltünk, szüleink védtek minket aszocializmus „vívmányaitól“, hallgattáka Szabad Európát, de különben félelembenéltek, pláne a megkonstruált Slánsky-perután. Érdekes, bennünket nem kellet uta-sítani, hogy mit szabad mondani és mitnem, valahogy éreztük, hogy ami otthonzajlik, az tabu.

Van-e meghatározó gyerekkori élmé-nyed a Komáromi Zsidó Hitközséggel, aMenházzal kapcsolatban?

Igen, van és nagyon szép. Az 1954-benvagy 1955-ben a Menházban rendezett el-ső nagy purimi ünnepség a vészkorszakután. Glatz Zsuzsi néni egy nagyon műveltanyuka volt, ő tanította be a fellépésre azegész komáromi zsidóság apraját. Mindengyerek kapott fellépési lehetőséget, és ezelőttem van mai napig, mint egy film. Aszínpad díszlete egy nagy Izraeli kék-fehérzászló volt, ehhez abban az időben nagybátorság kellett a vezetőségtől. A fotóraemlékszem, de nem találtam, lehet hogyHecht Weisz Mirinél, az unokatestvérem-nél található, de láttam egy ilyen képet aMenház kis múzeumában is.

Édesanyád, Bočekné Gesztes Zsuzsan-na, mindenki Zsuzsi nénije most lenne100 éves. Mit szólna szerinted a jelme-zekhez, ha napjainkban ülne be egy szín-házi előadásra?

Április 22-én lett volna édesanyám 100.születésnapja. Nagyon tehetséges jel-meztervező volt, a női szabóműhelyt ve-zette a Szlovák Nemzeti Színházban1949-től ötven évig. Közben bedolgozotta MATESZ-nek és a Csemadokhoz kötődőIfjú szívekben is működött az 50-es évekelején. Több mint 10 játékfim jelmezter-vezője, számtalan tv-produkcióban isközreműködött. Ami a profi munkásságátilleti, csak nagyon tökéletes jelmezeketengedett a színpadra.

Szerette a fiatal progresszív kosztüm-tervezőket, díszlettervezőket. Nem hi-szem, hogy túlzottan nagy kritikus lenne,mert megértette, hogy a kultúra megál-líthatatlanul fejlődik. Ma a leegyszerűsí-tett történelmi kosztüm a menő.

Scheiner Péternek a komáromi közös-ség életét nyomon követő dokumentum-filmjének egyik korai verziójában meg-szólaltok anyukáddal együtt. A helyistrandon nyilatkoztok a nem túl biztatójövőről. Igazatok lett, mára teljesen eltűnta fürdő „zsidó sarka“, távoztak azok,akiknek kedvelt pihenőhelye volt a fák ár-nyéka, nem messze a bejárattól. Mikéntlátod 2020-ban a kis közösségek jövőjét?

Péter is a baráti körünkhöz tartozott.Amikor annak idején a családommal Ko-máromban jártam és anyukámmal egynyári hetet ott töltöttünk, a véletlen akar-ta, hogy Péterrel találkozzunk. A filmbenegy kicsit össze is kaptam édesanyám-mal, eltérő nézetünk volt a Spielberg-fé-le „Schindler listája“ film miatt.

Nagyon bízom benne, hogy ti fivérekmég sokáig bírjátok húzni a KomáromiKilét, nem szeretném kimondani, hogymeddig, de a remény él.

A pesti közelség, a fiatalság tanulmá-nyait lehetővé tevő zsidó és nem zsidó kö-zépfokú oktatási intézmények, egyetemekelszívják a kis közösségek utánpótlását,így ez nem csak Komárom problémája. EzSzlovákia egészére jellemző, mert a szlo-vák anyanyelvűeket Pozsony szívja fel.

Kassán élsz, milyen a helyzet nálatok,Szlovákia második legnagyobb városában?

Pár szót mondanék a családomról, kétházasságomból négy gyermekem van. Alegidősebb Tomy fiam Portugáliában él fe-leségével és két kislány unokámmal, Szil-via lányom Kassán párjával és egy fiú uno-kámmal, Alexandra lányom Pozsonybandolgozik, Dávid fiam velünk él Kassán.

Az interjú készítésekor javában tart ajárványhelyzet, bizonytalan még, hogyjúniusban megrendezhető-e a Mártír-nap, melyre rendszeresen visszatérsz.Mit üzennél a Hitközségi Híradó otthonülő olvasóinak?

Elsősorban nagyon szomorú vagyok,hogy a Mártírnappal kapcsolatos megem-lékezést nem tudjuk megrendezni a szokottformában. Jó alkalom volt találkozni a régibarátokkal és nosztalgiázni. A járvánnyalkapcsolattal azt üzenem, legyetek optimis-ták, pozitívan gondolkodjatok, tartsátok beaz előírt biztonsági javaslatokat. Meg va-gyok győződve arról, hogy ebből is kimá-szunk, mint sok más kihívásból, és csakerősebbek leszünk! �

PA-PT

Komáromiak a nagyvilágban – Boček Péter (Kassa)

Régi-új rovatunkban a városunkból elszármazott hittestvéreinkkel beszélge-tünk múltról, jelenről és jövőről. Ezúttal Boček Péter, kassai olvasónkat kér-tük fel egy rövid időutazásra, és arra, hogy meséljen jelenlegi életéről.

Apukámmal – 1960

4 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. MÁJUS

HITÉLET | INTERJÚ

Februárban vehettük kézbe a Kicsi zsi-dó-magyar vademecum című kötetét,áprilisban ezt az Angyalok, démonok,amulettek, adalékok, homíliák kiadványkövette. Kiknek szól a két könyv, mi mo-tiválta a gyűjtés, írás során?

Erre a kérdésére a legegyszerűbb a vá-lasz, minden érdeklődő zsidó és nem zsi-dó olvasónak. Mi motivált? Tanáremberlévén természetesen az ismeretközlésivágy, hiszen azt a csekélyke tudást amitmegszereztem, nem rejthetem el, azt kö-telességem megosztani másokkal is.Amint a Pirké ávot is írja: "Nem vagy kö-teles befejezni a munkát, de nem is vagyfelmentve alóla..." II,17).

Rohanó digitális világunkban gyakrannem jut idő arra, hogy a kezünkbe ve-gyünk egy-egy vaskosabb könyvet. Mi-ként látja a nyomtatott tudásanyagok, tu-dásforrások helyzetét egyetemi tanár-ként? Olvasnak az Or-ZsE mai hallgatói?

Bizonyos mértékben konzervatív tanárvagyok, a nyomtatott könyvekben, a kéz-zel fogható dolgokban jobban hiszek még,de belátom a digitális oktatás szükséges-ségét, és azt is, hogy ez a jövő, ha tetszik,ha nem. Az OR-ZSE hallgatóinak szokásaimár – amennyire én látom – „vegyes ké-pet mutatnak: így is, úgy is. Az a lényeg,hogy olvassanak, művelődjenek!

A vademecum egy zsebkönyvszerű úti-kalauz, zseblexikon, milyen szempontokalapján készült a válogatás?

A szócikkekről, röviden: az ismertetettszavak a (zsidó élet szervezetei, intézmé-nyei, irányzatai, sajtói stb. kivételével) zsi-dó szavak, amelyek héber vagy arámi vagyjiddis vagy német eredetűek. Mindazáltalezen zsidó szavak egy része a magyar nyelváltal használt szóvá (pl.: balhé, gólem, kó-ser, sólet stb.), vagy a magyar nyelvet be-szélő, magyarországi zsidóság által hasz-nált szóvá lett (pl.: kóved, pónem, sábesz,smúzol, széder stb.). E két dolog kapcsoló-dik egymáshoz, sok esetben egyértelmű át-fedés is tapasztalható és ezt is akartam ér-zékeltetni, közkincsé tenni.

Ha ki kéne választania az Ön számáralegkedvesebb három zsidó-magyar szóta vademecumból, melyek lennének ezekés miért?

Hát ez nehéz kérdés, de talán ide tarto-zik a Mázli: szerencse, siker, malac, mákstb. jelentésekkel bíró e héber eredetű szó.(A „mák” a „mázli” szóból ered, a sze-rencse szlenges megjelölésére használják.A szóhelyettesítés oka: a „mák” szó rövi-debb szó, és a szleng jellemzője, hogy azegyes szavak, kifejezések folyamatosanátalakulnak, „ferdülnek”, hogy a nyelv neváljon megszokottá, unalmassá.) A Ganef,e héber eredetű jiddis szó, amelynek alap-jelentése: tolvaj, csirkefogó. Ha viszontételfeltétként készítik, akkor lisztet ösz-szekevernek libazsírral, sóval, paprikával,borssal, vízzel és henger alakú rudat for-máznak belőle, ekként teszik a sólet tete-jére, így együtt fő meg vele, így magábaszívja („tolvajolja”) a sütés során felgyü-

lemlő fűszeres zsírt és az ízeket. Ötletes.És végül, de nem utolsó sorban a Sálom(Sólajm, Sólem, Sulem = béke, békesség):a ’teljesség, tökéletesség, teljes, egész’gyökből kialakult hagyományos és általá-nos üdvözlési formula. Hosszabb változa-ta: Sálom aléhem! (Béke nektek!), amely-re a válasz: Aléhem sálom! (Nektek /is/béke!). Vajh’ így lenne!

A második könyv egy gyűjtemény, mintaz ajánlószövegben írja, 60. születésnap-jához közeledve készült ez az összeállításkorábban már publikált, illetve nyomta-tásban még meg nem jelent írásaiból, be-szédeiből. Nehéz volt válogatni az elmúltévtizedek terméséből?

Az igazat megvallva: nehéz és könnyűis egyúttal. Nehéz, hiszen mindegyik azén „gyermekem”, könnyű pedig azért,mert a fontosabbnak vélt írásaim majd’mindegyikét meg tudtam jelentetni, ter-jedelmi korlátok nem szabtak most ha-tárt. A kötetben hét fejezetbe (Angyalok,démonok, amulettek, Adalékok a zsidónéprajzhoz, Adalékok élethez, halálhoz,Adalékok a rabbinikus irodalomhoz,Adalékok a zsidó történelemhez, Adalé-kok a zsidó liturgiához és Homíliák/dró-sék, zsinagógai beszédek) rendezve ta-lálható meg az utóbbi 15 év „termésé-nek” egy része, a hosszabb-rövidebbmagyar nyelvű írások, valamint egy an-gol és egy héber nyelvű írás.

Került a kötetbe olyan beszéd, mely akomáromi zsinagógában hangzott el?

Természetesen, hiszen egy időben,mikor Oroszlányban laktam, akkorrendszeresen részt vettem az ünnepe-ken, drósét is mondtam a zsinagógában.Összesen kettő beszédet tartalmaz az„Angyalok, démonok, amulettek, adalé-kok, homíliák” kötet.

Az érdeklődők hol szerezhetik be apublikációkat?

Elvileg a nagyobb könyvesboltokban, dea mai rapszodikus bolti nyitva tartások ide-jében ami biztos, mind a kettő kötet kapha-tó a http://gabbiano.hu/elerhetoseg/ hon-lapon történő megrendelés esetén. �

PA-PT

Két kötet - Oláh Jánost kérdeztük új könyveiről

Oláh János tanár urat nem kell bemutatnunk a Hitközségi Híradó olvasóinak,hosszú éveken keresztül volt része közösségünk hitéletének, számos alka-lommal hallgattuk előadásait a Menházban. Az elmúlt hónapokban két köny-

ve jelent meg, ezekről kérdeztük a szerzőt, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egye-tem tanszékvezető egyetemi tanárát.

2020. MÁJUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 5

HITÉLET | KÖZÖSSÉG

Amikor Ramat Ganba vetett a sorsposztdoktorkodni 2011-ben, el-határoztam, ha már itt laknak az

egyetem közelében, benézek hozzájuk.Az első látogatást számtalan követte akét és fél év alatt. Így írtam ezekről an-no a blogomban:

2011. július 4. – „Ezúttal a 61-es helyetta 161-esre szálltam fel. Ez az új járat eddignem érintette ezt a fejállomást. Vonalve-zetése részben azonos a 61-es számúval,azzal a különbséggel, hogy ez nem RamatGanon, hanem Bnei Brakon keresztül kö-zelíti meg Tel-Avivot. A 15 perces utat 45perc alatt tettük meg. Bnei Brakot látnikell, mintha egy stetlben járnánk. Vallásosférfiak szaladnak jobbra, balra, kalapban,srámliban, kaftánban, szakállal, pajesszal,parókás hölgyek tolják a babakocsikat, mi-közben gyerekhad fogja őket közre. Boltok,zsinagógák. Ha időm engedi, egyszer gya-logosan is eljövök majd ide. Kezemben atérképes telefonom illetve a frissen nyom-tatott héber busztérkép. Ági nénihez ésSmuel bácsihoz igyekszem, a szarvasi tá-bor egykori legendás kósersági felügyelő-ihez. Hát igen, azok a nyarak, amikor Áginénitől mindig kapott a csoportom extrapizzát,… külön odafigyelt, elvitték-e aPaszti uzsonnáját.

A megfelelő buszmegállóban szállok le,megtalálom az utcát is. Beszélgetünk ma-gyarországi látogatásukról, komáromivizitjükről, az izraeli hétköznapokról éstermészetesen Szarvasról. Bár három-négy éve már visszavonultak, életükben

még mindig napi szinten jelen van a többmint másfél évtizedes alföldi múlt. Va-csorázni invitálnak, meg is jegyzem, de jóújra Ági néni féle ételt enni, a salátátSmuel bácsi készítette. Bár tiltakozom el-lene, Ági néni csomagol a finom falatok-ból, Smuel bácsi hazavisz a fehér autójá-val. Kellemes látogatás volt.”

2012. március 11. – „Telefonhívás, rend-ben leszállt. Még egy-két óra nanotechno-lógia és már úton vagyok a találkozási pon-tunk felé. Egy bnei braki buszmegállóbanvárok rá. Egyszer csak befordul a 161-es asarkon, s leszállt róla a január másodika ótanem látott bátyám. S miért pont Bnei Brak?Még hétfő délután hívott Ági néni vacsorá-ra a közelgő ünnep miatt. A viszontlátásörömteli percei után elindultunk Smuel bá-csiékhoz. Szokás szerint, igazi “szarvasi”estét töltöttünk náluk.”

2012. május 24. – „Bnei Brakba vagyokhivatalos. Az utolsó pár lépést futva te-szem meg, hogy elérjem a 161-est. Ahogya negyed utcáin kanyargunk, bevillan azelső utam Ági nénihez és Smuel bácsihozaz egyetemről. Emlékszem, a telefono-mon lévő térképet követve “izgultam”azon, hol kell majd leszállnom, hihetet-lenül hosszúnak tűnt az utazás. Most ittülök sokadszorra a DAN kék-fehér jára-tán, s oly természetességgel szelem ke-resztül a “STETL” utcáit, mintha egészéletemben erre buszoztam volna. Pár percaz egész, amíg leérünk a Jeruzsálem ut-cáig. Különleges este van ma vendéglátó-imnál, de ez csak a szokásos beszélgetést

követő rakott krumplis, lecsós vacsoraközben derül ki. Hagyományok szerintelőször megvitatjuk a magyarországi ésaz itteni híreket, nosztalgiázunk egy ki-csit Szarvasról. Ági néni szabadkozik,hogy most nincs gombaleves, de az asz-talon felsorakoztatott ínyencségek mel-lett fel sem tűnne a “királyi csemege” hi-ánya. Étkezés közben Ági néni az órájárapillant, ma este fél kilenckor leszünk 60éves házasok. Megáll a kezemben a villa,megható pillanatok. Felváltva kezdik elmesélni a megismerkedésüket, az Izrael-be érkezésük kalandos történetét, a há-zasságkötésük sztoriját. A nehéz éveket,az öt gyermek születését, az első hűtő-szekrény megvásárlását. Smuel bácsi azegyik könyvespolcról, egy kinagyítottfényképet keres elő Ági néniről. Ezt hoz-ta magával a Szentföldre, amikor a törté-nelem viharai elválasztották őket egy-mástól egy időre.

Szívem szerint lefotóznám így őket,hármasban a régi fényképpel, de nem aka-rom lerombolni az emelkedett hangulatotazzal, hogy belekezdek “A blogomhoz jóljönne ez a kép” című magyarázkodásba.“Nem éltünk könnyen, de mindig boldo-gok voltunk.” – összegzi Ági néni, s Smu-el bá megerősítőleg bólogat. Mielőtt elkö-szönök, útravalóul kapok egy kis rakottkrumplit, túrós sütit Savuotra. �

Folytatjuk.

„Nuuu…” – Smuel bácsi emlékére – 2. rész

Forrás: fb/szarvascamp

6 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. MÁJUS

CSALÁD | KÖZÖSSÉG

75 évvel a borzalmak után is sírás foj-togat, amikor valakinek beszélek róla. Azunokanővérem, Ágnes Izraelben foglal-kozik a Holokauszttal. Ott a pszichológu-sok már korábban megállapították, a má-sodik generáció tagjai is a trauma szen-vedői azzal, hogy a szüleik az átélteketmagukkal hozták az új családjukba, füg-getlenül attól, hogy beszéltek róla vagy

sem. Félelmeim vannak, nehogy mindezmegismétlődjön. Őrzök egy magyar-hé-ber imakönyvet, amelyet Bözsikénekajándékozott az édesanyja. Ezt írta bele:„Bözsikének 1931. december 23-án. Légyegész életedben olyan jó zsidó érzésű,amilyen az édesanyád.” Megvan az em-lékkönyve is, amelybe 1924-től 27-ig ír-tak a barátai. A legérdekesebb az 1927.március 17-én kelt bejegyzés, akkor Bözsi17 éves volt: „Ezt a pár sort elolvasva em-lékezz, amikor már feleség leszel és aprógyermekek kapaszkodnak a szoknyádba!Emlékezz a Charlston cukrászdára ésszórakozásainkra! Sok időt töltöttünkegyütt. Nem volt kölcsönös szerelem,csak egy állomás voltál az életemben,amelynek az emléke örökre megmarad,soha nem feledlek. Emlékezz arra a bo-hém fiúra, aki sokat játszott az ablakodalatt! Kalmár Mátyás.” Vajon Kalmár Má-tyás tudott-e Bözsi sorsáról?

Ivánka 1932-ben született Pozsonyban,

majd nemsokára Komáromba költöztek.Sokszor lapozgatom a bizonyítványát, csu-pa kiváló osztályzat. Az elemiben mégédesapja írta alá. Ivánka 1943-ban lett akomáromi Szent Benedek-rendi KatolikusGimnázium tanulója. Édesapám is oda járt.Félévi bizonyítványát már az édesanyja ír-ta alá. Az első osztály bizonyítványát kiad-ták 1944. április 1-én. Kitüntetéssel megfe-

lelt. Nem tudom, miért fejeződött be a tan-év ilyen korán. Lehet, hogy a zsidó diákoknem járhattak tovább a katolikus gimnázi-umba, vagy az édesanyja akkor vitte falura,ahol egy ideig nevelték? Ezt már nem tud-juk meg. Azon is gondolkodom, mit tettemvolna ebben helyzetben. Örülök, hogy nemkellett ilyen döntéseket hoznom.

Sok szabadkai fénykép is megmaradt.Gyakran jártak oda Bözsike szüleihez.Édesapám életében felkerestük az Inguszcsalád szabadkai kastélyát. Beszéltünkolyan emberrel, aki ismerte őket és állítot-ta, hogy senki sem tért vissza. A kastély ré-sze volt egy kis imaterem, amelyben ottjártunkkor raktár volt.

Az általam őrzött emlékek magyar nyel-vűek, mivel gyermekeim és unokáim márnem beszélnek magyarul, lehet, hogy eze-ket majd a Komáromi Zsidó Hitközség kismúzeumának ajándékozom.

Édesapám 1945-ben tért vissza azorosz fogságból, akkor tudatosult benne,

hogy szülei, testvére, felesége, kisfia, kétsógornője, unokaöccse és további tíz ro-kona már nincsenek az élők sorában,azért, mert zsidók voltak. Apám testvéreiÁrmin és Dávid Dachauban voltak kon-centrációs táborban, később pedig Buc-henwaldban. Mindkettőjük feleségeAuschwitzban halt meg. Ármin felesége,Manci a 6 éves kisfiával, Péterrel. Dávid1948-tól Izraelben élt. Jól menő cukrász-dát alapított, amelyben 95 éves koráigdolgozott, a cukrászda ma is működik.

Amikor látogatóban voltam nála sokatmesélt a lágerben átéltekről és arról, hogyabban reménykedett, hogy felesége Lili, akiönként ment a halálba Bözsivel és Ivánká-val, túléli Auschwitzot. Apámék testvére,Károly családjával Belgiumban élt. Ő volt azegyetlen a Wilheimek közül, aki nem voltdeportálva. Hamis papírokkal bujkált Ma-gyarországon, rendőrként dolgozott. Ká-roly halála után feleségét, Jolicát az Izrael-ban élő Dávid vette el.

Édesapám nagyon nehezen dolgozta felcsaládja elvesztését, de később új családotalapított. 1949-ben feleségül vette édes-anyámat, Margitot, aki keresztény volt, aháború alatt zsidó családot bújtatott. 1990-ben a Jad Vasemtől megkapta a Világ Igazaelismerést. Apám nagyon szeretett volnaegy fiút, de két lánya született. Minketgyorsan megkereszteltek, hogy legyen va-lami papírunk, amely segítene nekünk túl-élni, ha hasonló dolgok történnének.

A megpróbáltatások folytatódtak.1948-ban Komárom csehszlovák városlett. A kommunisták elvették a birtokun-kat. 1949-ben a szüleim apám testvérévelakartak Izraelbe menni, de akkor szüle-tett a nővérem, így itthon maradtak. Ké-sőbb már nem lehetett kivándorolni.1952-ben kitettek a házunkból és kiutal-ták azt egy kommunista művésznek. Ak-kor voltam 6 hónapos, a nővérem, Mari-ka 2,5 éves. Apám farkaskutyája, Dril aházban maradt. Később megharapta az újtulajdonost, Mester művészt. Mi elköl-töztünk Érsekújvárba, az Apu által szer-zett lakásba. Két év után visszatértünk,akkor apámat törvényes ítélet nélkül be-csukták, nem tudjuk, miért. Öt hétbőlkettőt, a legnehezebb helyen, Jáchimov-ban, az uránbányában töltött.

Folytatás a 8. oldalon.

Katarína Vinterová: A Wilheim család története – 2. rész

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy leírjam-e apám családjának történetét. Úgygondoltam, hogy ennyi év után ez már senkit sem érdekel. Mivel az EurópaiUnió intézményrendszere érdeklődik a Holokauszt története iránt, meggyőz-

tem magam, fontos, hogy emlékük fennmaradjon a jövő generációi számára.

94. fejezet: Székcsata

(2012. október 28.)Minden munkahelynek megvan a maga

bája. Mint arról már meséltem, a csopor-tunk diák-szobáját a 2. emeleti biztonsági

szobából alakították ki. A megerősített falak, páncélajtó és ablakmellett van egy létránk is, amelyen a harmadikra tudunk majd fel-mászni illetve ezzel pont átellenben egy nagy csapóajtó, amin ke-resztül az első emelettel kerülhetünk közvetlen kapcsolatba vész-terhes időkben.

Amikor telt ház van, 14-en osztozunk a termen. Adott tehát 14darab görgős szék. Ezekről szól a mai bejegyzés. Megérkezésem ótajátszunk a többiekkel egy ki nem mondott játékot. Van egy ülőal-kalmatosság, amelyre valószínűleg kávé ömlött egyszer, s ezértzöld huzata erősen foltos. Mondanom sem kell, senki nem szeretezen a széken ülni. Egy nap reggelén arra lettem figyelmes, abbana megtiszteltetésben van részem, hogy a “kis foltos” valahogy azasztalom mellé került. Ilyenkor az ember megvárja, míg a két ku-tatócsoport ifjoncai szétszélednek a laborokba, rosszabb esetbenbenn marad utolsónak, esetleg másnap reggel korán érkezve to-vábbtolja egy asztallal a tarka görgőst. Körbeszemlél a “kiválasz-tott”, kikukkant a folyosóra, s ha sehol senki, indulhat az akció.Gyors székcsere, s a biztonság kedvéért egy pulóver vagy köpenyrákerül a megcserélt bútordarabra, bizonyítandó, hogy ez volt ere-detileg is az enyém, s nem is hallottam arról, hogy létezik egy pe-csétes is az egyenülésekből. Két-három hétbe beletelik, mire újravisszatér a fekete bárány az íróasztalod mellé.

Így ment a mi kis játékunk egészen a hónap elejéig. Néhány di-áknak elege lett abból, hogy sosem találja a saját székét, s elhatá-rozták, megjelölik azokat. Magánál az akciónál nem voltam jelen,csak az eredménnyel szembesültem. Az elsőt megpillantva rögtönláttam, nem vicceltek. Fehér festéket szereztek, s azzal pingált va-lamelyikük egy “Z” betűt a háttámlára. Zorro itt jár köztünk –gondoltam. A döbbenet a második szék szemrevételezésénél ért.Közvetlen szomszédom egy Dávid-csillagot festettel fel az olajfes-tékkel. Kelet-európai beidegződéseim nem maradtak odahaza.Nem tudom, nekem kicsit mindig összeszorul a gyomrom, ha va-lahol egy kézzel festett csillagot látok. Nap mint nap elmegyek mö-götte, de tekintetemmel igyekszem elkerülni a mázolmányt. Elját-szottam a gondolattal, szívesen ülnék-e a budapesti irodánkbanegy olyan széken, amin Dávid-csillag van..

Hát igen, e tekintetben Izrael valóban különbözik minden másországtól, itt maguknak rajzolnak az emberek mogen dovidot agörgős székükre. Hát nem jó egy ilyen helyen felnőni?

(2012. november 8.)Közel két hét blog-szünet után folytatódjon a Posztdok Napló.

Nem volt tudatos az élmények elektronikus krónikába vetésénekszüneteltetése. Az előző héten minden olyan szépen és simánment, gyűjtöttem a történeteket, s mikor már majdnem billentyű-zetet ragadtam, Ej ráérünk arra még! felkiáltással hessegettem ela bejegyzés írását.

Csütörtökön aztán megtört a “sikersorozat”. A hetet a nanoin-tézet, minden hónap végén szervezett közösségi programja aHappy Hours zárta. Az első negatív élmények után hanyagoltamezeket az összejöveteleket: “Délután volt egy Happy Hours nevűprogram, állítólag most volt először, s ezután minden hónapbanlesz. A nanointézet munkatársai jöttek össze az ötödiken üdítőzni,sörözni (hát remélem alkoholmentes volt!), chipszezni. A késődélutáni (16:00) órán már csak én voltam jelen a csoportból, s mi-vel nem ismertem senkit, s a résztvevők sem törekedtek arra, hogyegy vadidegennel töltsék a happy órájukat, csak keveset időztem aprogramon. 2011. június 9.”

Ezúttal a mi csoportunk volt az egyik szervező, így nem marad-hattam távol. Asztalokat cipeltünk, majd leültünk társasjátékoznimég a tömegrendezvény előtt. Négykor el is kezdődött a program,szinte egyszerre rohanta meg a 150-200 diák és kutató a falafellel,salátákkal megrakott asztalt. Az élelmesek lecsaptak a sörre, amelyelengedhetetlen ezen a munkahelyi partin. Szóval ott álltam meg-rakott tányérommal, másfél év után jó néhány résztvevőt is is-mertem már. Voltak, akik vissza is biccentettek a köszönésemre,ami azért nem nagyon divat itt a Bar Ilan Egyetemen. Odahaza, hanem köszönnél egy ismerősnek a kutatóközpontban rögtön bun-kó lennél. Itt meg simán elmennek melletted, annak ellenére, hogytegnap órákon át együtt mértünk. Kicsit oldalra húzódtam, hogyátlássam a terepet. Ott téblábolt mellettem az egyik professzor,akivel van egy közös témánk, de nem kérdezte volna meg, hogyhalad a kutatás. S ha ő nem akart beszélgetésbe elegyedni, hát énsem zavartam a köreit. Ahogy ott néztem ki a fejemből egyre többcéltalanul bolyongó tudóst és tudóspalántát véltem felfedezni. Le-hangoló volt, s egyre rosszabbul kezdtem magam érezni. Minthaebben az országban, de legalábbis ezen az egyetemen, senkit nemérdekelne igazából senki, s mindenki abszolút közömbös lenne amásikkal. Felhörpintettem még egy pohár kólát, s távoztam. Na jó,valószínűleg velem van csak a hiba, s én nem vagyok túlságosannyitott s közösségi.

Szóval össze is állt a fejemben egy poszt IZRAEL KÖZÖMBÖSARCÁRÓL. Annyira tetszett a képzeletben megfogalmazott bejegy-zés, hogy fel is keltem másnap reggel hatkor, hogy mire másokfelébrednek, már ott legyen a link a Facebookon. Éppen gépelnikezdtem, amikor eszembe jutottak pesti főnököm szavai: “And-rás, legközelebb inkább aludj egyet rá…” Így tettem. Az elkövetke-ző napokban felhívtak az ashkeloni rokonok, Orna és Yossi, bulibainvitált az unokatesóm és Ági néniékkel is eltölthettem egy kelle-mes vacsorát. Szóval hiba lett volna egyértelműen kijelenteni, hogyitt a Szentföldön KÖZÖMBÖSEK az emberek.

Az előző hetek kutatói pörgését vasárnaptól felváltotta a tudo-mányos tökölődés: kéziratok felett ülünk órákat, még mérjük megezt, meg azt, ez így van, á nem mégsem, akkor adott egy kérdésmég, á nem még három, öt….

Hát igen, amikor az embernek a benti dolgokon jár az agya,nehezen kezd blogot írni. Mindehhez jött valami lappangóegészségügyi probléma is, amin még mindig nem gördültemtúl… Egyszóval a szándék az végig jelen volt, az eredmény megmost olvasható. �

Folytatjuk.

IZRAEL | ÉLMÉNYEK

PASZTERNÁKANDRÁS

Kék-fehér hétköznapok

2020. MÁJUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 7

8 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. MÁJUS

KÓSER KONYHA | HITÉLET

Löwinger Manci szakácskönyvébőlZoomos világ

A zoom a fényképészet világában közelhozza a távoli tárgyakat, a modern fény-

képezőgépekben, amelyek a mobiltelefonokban találhatók, so-kan használják ezt. A képek teljesen úgy néznek ki, mintha egyprofi fényképész készítette volna. Sokan a mobiltelefont asze-rint választják, hogy mennyire modern a fényképezés ezekkel.A Zoom az egy online eszköz, melynek segítségével találkozhat-nak a közelben és a távolban élő rokonok és barátok. Lehet úgyis mondani, hogy ez egy csoportos beszélgetés vagy tanácsko-zás, amely a messzieket közel hozza és azokat, akik évek ótanem találkoztak, összekapcsolja.

A szédert mindenki szűk családi körben ünnepelte, nem a meg-szokott nagy társaságban. A Zoom segítségével be lehetett kap-csolni a távolabbi családtagokat az egyiptomi kivonulás történe-tének elmesélésébe. Sokan kihasználták ezt a lehetőséget, miutánegyszer kipróbáltak és látták, hogy jól működik, további találko-zókat is szerveztek. Nagyon populáris lett az alkalmazás a távok-tatásra, előadásokra és más olyan rendezvényekre, ahol a közön-ség hozzászólhat a programhoz.

Szerintem a kezdeményezés sikeres. A baráti körömben pár-szor kipróbáltuk. Ez egy jó alkalom, hogy szépen nézzünk ki, nea karantén alatti otthoni ruhában üljünk a kamera elé. Fontoshogy olyan helyen legyen a számítógép vagy a tablet, hogy aháttér ne hozzon kellemetlen helyzetbe minket. Az egyik alka-lommal az egyik résztvevő gyerekei ugrándoztak, veszekedtek,nem lehetett lecsendesíteni őket. Máskor valaki elfelejtette be-kapcsolni a mikrofont, mérgelődött, hogy nem figyelnek rá, ésharagosan elhagyta a csoportot.

A szupermodern virtuális világban enni is kell, sokan panasz-kodnak, hogy amikor a veszélyhelyzetnek vége lesz, biztosan fo-gyókúrázniuk kell majd. Hallottam egy érdekes on-line előadást astressz és az étkezési szokások kapcsolatáról. Főleg arról volt szó,hogy ezekben az időkben nem kell számolni, hogy mennyi kalóri-át fogyasztunk, hanem az a fontos, mennyire kedvelt az étel, amitkészítünk és mennyire van jó hatással ránk. Például a szénhidrá-toknak kedvező szerepe van az anyagcsere egyensúlyában.

A boltból rendelek mindent. Nagyon kényelmes, de egy hátrányavan. A zöldséget vagy a gyümölcsöt nem mindig úgy választják ki,mint ahogy én tettem volna. Így történt, hogy túlérett banánt kap-tam. Lehetetlen volt mind egyszerre megenni. Kikerestem egy ré-gi banántorta receptet, ami új életet adott a gyümölcsnek.

Hozzávalók: 3 érett banán, 2 pohár liszt, 2 kávéskanál sütőpor,1/2 pohár cukor, 2 tojás, 1/2 pohár olaj, 1/2 pohár narancslé, 1 ká-véskanál vanília kivonat, 1/2 pohár apróra vágott dió vagy man-dula, 1/2 pohár mazsola.

Elkészítés: A tojást összekeverjük a cukorral, olajjal, narancs-lével és a vaníliával. Hozzáadjuk a 3 banánt, amit villával össze-nyomkodtunk. Hozzáadagoljuk a lisztet és a sütőport. A végén pe-dig a mandulát és a mazsolát. Olajozott tepsiben 50 percig kellsütni 180 °C-on, lehet őzgerincformában is. �

Amai zűrös, zavaros koronavírusos világban semmi se biztos, kivéve egy tény: a technológia segít-ségével könnyebb a mindennapi élet. Nem beszélve az orvostudomány és a technika csodájáról. Azonline technológia, amely minden házhoz elér, nagyon megváltoztatta az életet. Olyan nagy lépé-

sekkel fejlődnek az új találmányok, hogy nehéz utolérni azokat. Aki lemarad, valójában hiányt szenved.DR. ORNAMONDSCHEIN

A Wilheim családtörténete – 2. részFolytatás a 6. oldalról.Ezt csak kevesen bírták ki. Apám erős

ember volt, minden helyzetből talált ki-utat. Társaságban vidám volt, otthon ma-gába zárkózott. Ha a Mama elégedetlen-kedett megnyugtatta, ne félj Drágám,lesznek még jobb idők. Az volt a mottója,hogy soha nem szabad feladni. Abban aházban laktunk, amelyben ő az előző csa-ládjával. Ivánka ott játszott, ahol apánknekünk jégpályát csinált. Az ő szobájában

laktunk. Az idő múlásával jobban megér-tem az összefüggéseket.

Apám 91 évet élt. Élete végén egyretöbbet foglalkozott a háború alatt történ-tekkel, kereste a választ arra a kérdésre,hogy miért kellett meghalniuk ártatlanszeretteinek. Mindig magánál tartottakisfia megkopott fényképét, idegen em-bereknek is mutogatta, akiket ez nem ér-dekelt. Kívánságára elhamvasztattuk,úgy ahogy hozzátartozóit elégették. Ez akívánság vitát váltott ki a komáromi hit-községnél, mert ellenkezik a zsidó temet-kezési szokásokkal, végül beleegyeztek. Asírkövén ez a felirat olvasható: Itt nyug-

szik Wilheim Sándor 1905-1996, aki éle-te végéig gyászolta fiát, Ivánt 1932-1944és feleségét, Bözsit 1910-1944, akiket afasiszták megöltek Auschwitzban.

Tőlünk, lányaitól azt kérte: „Iván szü-letésnapján, december 22-én gyújtsatokkét gyertyát, ugyanúgy, mint a mártírna-pon, amely minden év júniusának máso-dik vasárnapján van a komáromi zsidótemetőben. Kívánságomat adjátok továbbnégy gyermeketeknek. Éljetek boldoganaz emberi kor végső határáig.

Szerető apátok: Sanyi”. �

(fordította PZs)

4 | SPRAVODAJCA | MÁJ 2020

KOMUNITA | ŽIDOVSTVO

Keď sme sa už ako dospelí dostali doIzraela, vždy sme ich podľa mož-nosti s bratom navštívili. Ak sa tak

pre krátkosť času nestalo, aspoň sme imzavolali. V roku 2010 sme ich navštívilispolu s našimi rodičmi. Po návšteve, kto-rá trvala neskoro do noci, sme uja Šmue-la nedokázali odhovoriť od toho, aby násautom odviezol do nášho hotela na po-breží. Až keď sa náš ochotný šofér bez-pečne vrátil domov, nám teta Ági v tele-fóne prezradila, že jej manžel už celé ro-ky nejazdí v Tel-Avive po zotmení.

V roku 2011, keď som bol na postgra-duálnych doktorandských štúdiách vRamat Gane, rozhodol som sa navštíviťich, veď bývali v blízkosti univerzity. Poprvej návšteve nasledovalo mnoho ďal-ších počas toho poldruha roka, ktorésom v meste strávil. Vo svojom blogusom o nich písal takto:

4. júla 2011 – „Tentoraz som namiesto61-ky sadol na 161-ku. Táto nová linka do-posiaľ na tejto zastávke nezastavovala.Trasa linky je sčasti rovnaká ako v prípade61-ky s tým rozdielom, že do Tel-Avivu idecez Bnei Brak a nie cez Ramat Gan.Štvrťhodinovú cestu sme prešli za 45 mi-nút. Bnei Brak musí človek vidieť, ako bysme boli v štetli. Nábožní muži behajúsprava, zľava v klobúkoch, šramloch, kaf-tanoch, s bradami, bokombradami, ženy vparochniach tlačia kočíky obkolesené ďal-šími ratolesťami. Obchody, synagógy. Akbudem mať čas, prídem sem raz aj peši. Vrukách držím telefón s mapovou aplikáci-ou a čerstvo vytlačenú mapu autobusovýchtrás v hebrejčine. Vybral som sa k tete Ági aujovi Šmuelovi, k bývalým legendárnymdozorcom kóšerstva v tábore v Sarvaši. Ve-ru, tie letá, keď moja skupina dostala od te-ty Ági extra dávku pizze… osobitne dozera-la na to, či zobrali Pastiho olovrant.

Vystúpim na správnej zastávke, nachá-dzam aj ulicu. Hovoríme o ich návšteve Ma-ďarska i nášho mesta Komárna, o bežnomživote v Izraeli a, samozrejme, o Sarvaši.Napriek tomu, že pred tromi-štyrmi rokmiuž pôsobenie v tábore zanechali, zážitkytejto pätnásťročnej práce sú dodnes súčas-ťou ich každodenného života. Pozývajú mana večeru a ja poznamenám, ako rád si dámjedlo navarené tetou Ági a šalát, ktorý pri-pravil ujo Šmuel. Napriek môjmu protestumi teta Ági zabalí z chutného jedla a ujo

Šmuel ma odvezie domov svojím bielymautom. Bolo to príjemné stretnutie.”

11. marca 2012 – „Telefón: pristál v po-riadku. Ešte jedna-dve hodiny nanotech-nológie a už aj som na ceste na našestretnutie. Čakám na neho na zastávkeautobusu v Bnei Braku. Zrazu sa na rohuobjaví autobus číslo 161, a vystúpi z nehomôj starší brat, ktorého som od 2. januá-ra nevidel. A prečo práve Bnei Brak? Vpondelok popoludní ma pri príležitostiblížiaceho sa sviatku pozvala na večeruteta Ági. Po zvítaní sa vyberáme k ujoviŠmuelovi. Ako vždy, strávime u nich sku-točný „sarvašovský” večer.”

24. mája 2012 – „Som pozvaný do BneiBraku. Posledné kroky už bežím, aby somstihol 161-ku. Ako prechádzame ulicamimestskej štvrte, spomeniem si na prvúnávštevu u tety Ági a uja Šmuela. Spomí-nam si, sledoval som mapu v telefóne a„tŕpol” som, kde mám vystúpiť, cesta sami zdala byť nekonečnou. Teraz tu sedímuž na dobre známej bielo-modrej linkeDAN a ulicami „ŠTETL” prechádzam stakou samozrejmosťou, ako by som tade-to cestoval odjakživa. Len niekoľko mi-nút, a už sme na Jeruzalemskej ulici. Mo-ji hostitelia dnes prežívajú mimoriadnyvečer, ale o tomto sa dozvedám len privečeri pozostávajúcej z francúzskych ze-miakov a leča. Už tradične si pohovorímeo situácii v Maďarsku i v Izraeli, spomí-name na Sarvaš. Teta Ági sa ospravedlňu-je, že teraz niet hríbovej polievky, alespomedzi dobrôt na stole ani veľmi táto„kráľovská lahôdka” nechýba. Pri večeriteta Ági pozrie na hodinky: dnes večer opol deviatej máme 60-ročné výročiemanželstva. Ruka s vidličkou zastane, súto dojímavé chvíle. Jeden po druhom za-čnú rozprávať príbeh ich stretnutia, dob-rodružný príchod do Izraela, sobáš. Ťaž-ké roky, narodenie piatich detí, zakúpenieprvej chladničky. Ujo Šmel z jednej z po-líc knižnice vyberá zväčšenú fotografiutety Ági. Tú si priniesol so sebou do Svä-tej Zeme, keď ich osud na čas rozdelil.

Najradšej by som ich takto, v trojici sostaručkou fotografiou odfotil, ale nechcemrozbiť dojemnú atmosféru vetou: „K môj-mu blogu by sa hodila jedna fotka”. „Ne-mali sme ľahký život, ale vždy sme bolišťastní.” – konštatuje teta Ági a ujo Šmuelprikyvuje. Pred odchodom dostanem so se-

bou trochu francúzskych zemiakov a tva-rohových zákuskov na sviatok Šavuot.

Teta Ági ukazuje smerom do izby, nastole obrovská kytica: „Pred šesťdesiatimirokmi sme nemali na svadobnú kyticu, te-raz ma Šmuel prekvapil týmto.” V kútikuoka sa mi zaskvie slza, opäť povznášajúcachvíľa do môjho Postdok denníka! Čo iné bysom mohol MLADOMANŽELOM zaželať?Mazel Tov, bis 120!”

24. februára 2013 – „Pridal som sa kEve a jej rodičom, ktorí tu boli na návšte-ve a ktorí sa chystali navštíviť tetu Ági auja Šmuela v Bnei Braku. Vopred mi dalivedieť, že prídu v tričkách s emblémomtábora v Sarvaši, tak som sa aj ja obliekoldo modrej rovnošaty madrichov. U našichhostiteľov sme strávili takmer štyri prí-jemné hodiny a okrem chutného obedasme si vypočuli množstvo anekdot, ktoréurobili toto popoludnie nezabudnuteľ-ným.” (Ak sa ujo Šmuel tamhore stretne sGáborom Vadászom, určite budú v his-torkách z tábora pokračovať.)

17. apríla 2013 – „Som na ceste doBnei Braku. Pred domom mojich zná-mych zo Sarvašu zastanem. Akoby totobiele auto nepatrilo ujovi Šmuelovi. Ináznačka, zdá sa byť trochu novšie. Počasvečere veselo rozpráva, že nastala zme-na, predal auto, viac nebude šoférovať,na jeho mieste parkuje už sused. Totovšetko vysvetľuje… Zrazu všetko pre-hodnocujem. Som hrdý na to, že somneraz mohol pri ujovi Šmuelovi sedieť vjeho aute, a kým ma napriek mojim pro-testom odviezol domov, mohol som po-čúvať jeho nekonečné príbehy. Z ich do-mu odchádzam s taškou plnou hríbovejpolievky a francúzskych zemiakov, pri-pomínajúcich i sarvašské časy. Očkomhodím po susedovom aute…” �

Pokračujeme.

„Nuuu…” – na pamiatku uja Šmuela – 2. časť

KOMUNITA | ROZHOVOR

MÁJ 2020 | SPRAVODAJCA | 3

Čo ti ako prvé napadne, keď počuješslovo Komárno?

Predovšetkým to, že je to moje rodisko,kde som prežil veľmi pekné detstvo až dosvojich pätnástich rokov, do smrti môjhootca Ľudovíta Fleischmanna. Spomenulby som, že v rokoch 1957-1959 bol raše-kolom (predsedom obce – red.) komár-ňanskej kile. Následne ma osud zavial doškoly do Prahy.

Aby som v krátkosti odpovedal na otáz-ku, spomínam si na Eötvösovu (oficiálnev tých časoch Fučíkovu) ulicu spolu sMenházom. Tam sme sa takmer dennestretávali so židovskými chalanmi, bolnaším skutočným útočiskom! Býval tamnáš skutočný a blízky kamarát PeterGlatz, liezli sme po povalách, hľadali smepoklad. Asi tušíš, čo sme našli… Kamošilisme sa s Mikim Koraim, Petrom Scheine-rom, Ivanom Horským, Šanim Paszter-nákom a mnohými inými, aj nežidmi.Spomenul by som aj židovské dievčatá,ktoré boli našimi spolužiačkami: EvkuVajnorskú, Ági Wilheimovú, Ági Zuckovú.

V lete sme milovali Špic, sútok Dunaja aVáhu s betónovým vlečným člnom, ktorýnarazil na mínu: z neho sme skákali dohodvábnej vody Váhu. Cítili sme sa tamako na piesočnej morskej pláži. Nezabud-nuteľný je breh Malého Dunaja s plážouvydláždenou doskami – aj tam bol židov-ský kútik a po zrušení tohto miesta smesa presídlili na pláž Thermál. Nás, deti,vzrušovali plávajúce lode, ktoré robilivlny a vtedy každý naskákal do vody. Sní-vali sme, že takto musí byť asi aj pri mori.

Nemôžem nespomenúť mŕtve ramenoVáhu a ostrov Apáli. Tam sme sa dostalina bicykloch – teda všade sme sa prepra-vovali takýmto spôsobom, pretože v Ko-márne iného dopravného prostriedku ne-bolo. Plus „prieskumy” vo Werckeku odBratislavskej brány. Mali sme šťastnédetstvo, rodičia nás chránili pred „výdo-bytkami” socializmu, počúvali SlobodnúEurópu, ale oni sami žili pritom v strachu,najmä po vykonštruovanom procese soSlánskym. Zaujímavé, nám nebolo po-trebné prikazovať, čo môžeme na verej-

nosti povedať, a čo nie. Akosi sme vycíti-li, že to, čo sa doma deje, je tabu.

Spomínaš si na nezabudnuteľný zážitokz detstva, ktorý sa spája s komárňanskoužidovskou obcou alebo s Menházom?

Áno, je to veľmi pekný zážitok. V roku1954 alebo 1955 organizovali prvú povoj-novú purimovú oslavu v Menháze. TetaZuzka Glatzová bola veľmi vzdelanoumamičkou, ona s komárňanskými židov-skými deťmi nacvičila vystúpenie. Každédieťa malo možnosť účinkovať a dodnes sito premietam ako nejaký film. Kulisoubola veľká modro-biela izraelská zástava– k tomu bolo treba v tých časoch veľkejodvahy. Spomínam si na fotografiu, alenenašiel som ju; možno je u mojej sester-nice Miri Hecht Weisz, ale videl som túfotografiu aj v mikromúzeu v Menháze.

Tvoja mamička Zuzana GesztesováBočeková, ktorú každý volal teta Zuzka,by sa teraz dožila 100. narodenín. Čo bypodľa teba povedala o kostýmoch, keby siv týchto dňoch pozrela jedno divadelnépredstavenie?

Mamka by sa bola dožila 100 rokov 22.apríla. Bola veľmi nadanou návrhárkoukostýmov, viedla ženské krajčírstvo Slo-venského národného divadla od roku1949 po dobu päťdesiatich rokov. Súčas-ne začiatkom 50-tych rokov spolupraco-vala s Maďarským oblastným divadlom as folklórnym súborom Mladé srdcia, kto-rý pôsobil v rámci Csemadoku. Navrhlakostýmy pre viac ako desať filmov a ne-spočetné televízne inscenácie. Čo sa týkajej profesionálnej práce, na scénu dovoli-la vykročiť len v dokonalom kostýme.

Obľubovala mladých progresívnych ná-vrhárov a scénografov. Nemyslím si, že bybola nadmieru kritická, pretože pochopila,že kultúra sa nezadržateľne rozvíja. Dnes sanosí zjednodušený historický kostým.

V jednej z prvých verzií dokumentár-neho filmu Petra Scheinera o živote ko-márňanskej obce si účinkoval spolu sosvojou mamkou. O nelákavej budúcnostiste hovorili na komárňanskom kúpalis-ku. Mali ste pravdu, dodnes úplne zmizol„židovský kútik” kúpaliska, odišli všet-

ci, ktorí radi oddychovali v tieni stromovneďaleko vchodu. Ako vidíš v roku 2020budúcnosť malých komunít?

Aj Peter patril do našej kamarátskejpartie. Keď som v tom čase s rodinou na-vštívil Komárno a s mamkou sme tu strá-vili jeden letný týždeň, náhoda zariadila,aby sme sa s Petrom stretli. Vo filme somsa s mamkou aj trochu pochytili: malisme odlišný názor na Spielbergov filmSchindlerov zoznam.

Verím, že vy, dvaja bratia, budete eštedlho vládať riadiť záležitosti komárňan-skej kile. Nechcem vysloviť dokedy, alenádej je stále živá. Blízkosť Budapešti, ži-dovské a nežidovské stredné a vysokéškoly odlákajú mládež z malých komunít.Nie je to len komárňanský problém. Je tocharakteristické pre celé Slovensko, pre-tože Slovákov zas odláka Bratislava.

Žiješ v Košiciach. Aká je situácia u vás,v druhom najväčšom meste Slovenska?

Spomenul by som niekoľkými slovamisvoju rodinu: z dvoch manželstiev sa minarodili štyri deti. Najstarší syn Tomášžije v Portugalsku s manželkou a mojimidvomi vnučkami, dcéra Silvia žije v Koši-ciach s mojimi dvomi vnukmi, dcéra Ale-xandra pracuje v Bratislave a syn Dávidžije s nami v Košiciach.

V čase tohto rozhovoru sme uprostredpandémie, nie je ešte isté, či v júni bude-me môcť usporiadať Deň martýrov, naktorom sa pravidelne zúčastňuješ. Čo bysi odkázal čitateľom Spravodajcu?

Predovšetkým ma veľmi zarmucuje, žespomienka pri príležitosti Dňa martýrovnebude môcť prebehnúť v zvyčajnej forme.Vždy to bývala dobrá príležitosť na stret-nutie so starými priateľmi a na spomína-nie. V súvislosti s pandémiou všetkým od-kazujem, aby ste boli optimistickí, uvažuj-te pozitívne, dodržiavajte predpísanéopatrenia. Som presvedčený, že sa dosta-neme aj z týchto ťažkostí podobne, ako užz toľkých výziev a že nás to posilní. �

PA-PT

Komárňania vo svete – Peter Boček (Košice)

Vnašej staronovej rubrike sa o minulosti, súčasnosti i budúcnosti rozprávames členmi našej obce, pochádzajúcimi z nášho mesta. Tentoraz sme poprosiliPetra Bočeka, nášho čitateľa z Košíc, aby si s nami zacestoval v čase a aby nám

zároveň porozprával o svojom terajšom živote.

MOZAIKA | SPRÁVY

2 | SPRAVODAJCA | MÁJ 2020

Vydávanie Spravodajcu a ŽNO v Ko-márne podporili: Tamara Zuzková (Dě-čín), MUDr. Ivan Kolin (Košice) a ano-nymní darcovia. Ďakujeme!

�Naša kancelária je z dôvodu pandé-

mie naďalej zatvorená. Pracujeme zdomu – okrem iného na vyúčtovanídotácií, vyzbieraní členského a redigo-vaní Spravodajcu.

�V apríli začala pravidelná a plánovaná

údržba dvora Menházu a cintorína, v zá-ujme toho, aby boli v náležitom stave pri-pravené na zmenu k lepšiemu a na odvo-lanie zákazu návštev.

Nástenkakrátke správy

Vážení čitatelia! Prosíme Vás, aby ste podľa Vašich možností podporovali programyŽNO v Komárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Poukázanie peňazí z územia SR:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Poukázanie peňazí zo zahraničia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnoaleboIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Žiadame Vašu podporu

Spravodaj – mesaèník ŽNO v Komárne, založené v roku 5756. (1996), šéfredaktor: Tamás Paszternák (tamas.paszternak@menhaz.sk),András Paszternák (andras.paszternak@menhaz.sk), spolupracovníci: Judit Haas, Mgr. Ferenc Piczek, grafická úprava: Richard Saláth,jazyková korektúra: Zsuzsanna Paszternákné Kertész (Komárno), Katarína Potoková (Nitra), tlaè: Nec-arte Kft., Komárno, adresa ŽNO:Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax: 00421/35/7725-355.Regisztračné číslo: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Periodikum je nepredajné.

� Ledor Vador 2007 - „Piatkové popoludnie sa v záhrade Menházu začalo zaslnečného počasia a veľký stan bol znakom toho, že stretnutie sa začalo. Mladísa pomaly schádzali, záhrada sa zaľudňovala. Prichádzal šabat, ktorí sme priví-tali spolu s rabínom Totha Péter Yoelom a kantorom Gáborom Várnaim. Roz-prúdili sa zaujímavé rozhovory, vzájomne sme sa zoznamovali. V sobotu ránoprogram pokračoval. Prostredníctvom Irmy Horváth sme sa zoznámili so sve-tom židovskej ženy. Neskôr nám rabín rozprával o význame šabatu a o veciach,ktoré sú z tohto pohľadu zaujímavé. Po obede nasledovala príjemná prechádzkado centra mesta a do zámku. Mali sme vynikajúcich sprievodcov, ktorí nám pre-zradili veľa o minulosti a súčasnosti tohto mesta.“

Komunitná mozaika - fotografie z minulosti našej obce -

Zuzana Gesztesová Bočeková, ktorú každý volal„Zsuzsi néni“, by sa teraz dožila 100. narodenín.

Online barches projekt

h́ ́ b

MÁJ 2020 – NISAN-IJAR 5780. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XVIII. ROČNÍK 5. REG. ČÍSLO, 288. ČÍSLO

SPRAVODAJCASpoločné podujatia na internete

Oznámenie

Včase pandémie koronavírusu sú naše programy a podujatia prerušené. Akonáhlesa situácia zlepší, opäť rozbehneme našu činnosť. O všetkom budeme našich či-tateľov informovať na stránkach našich novín. Želáme každému veľa zdravia! �

Myšlienkyredaktora

Apríl mám rádnielen preto,lebo som sa v

tomto mesiaci naro-dil, ale aj preto, lebokeď človek práve vtomto mesiaci na-vštívi Izrael, všetkozahaľujú modro-biele vlajky. Ksviatku Jom HaAcmaut sa krajinaodieva do sviatočného. Teraz, keďkvôli pandémii sedíme doma a ne-máme možnosť lietať a cestovať,musíme sa uspokojiť s niekoľkýmizábermi. Pred chvíľou som ich právedostal niekoľko od Orny, autorky na-šej rubriky Kóšer kuchyňa. Očarujúcefotografie zobrazujú vyzdobený plotich domu v Ashkelone. Ak tam ne-môžeme byť osobne, aspoň na inter-nete sledujeme izraelské udalosti.

V deň Jom HaŠoah tak konám ajja: prostredníctvom živého vysiela-nia sledujem autá a ľudí v Jeruzale-me a v Tel Avive, zastavujúcich sa nazvuk sirén znejúcich pre obete holo-kaustu. Uplynie niekoľko dní, odMúru nárekov streamujú štátnuspomienku pri príležitosti pamät-ného dňa Jom HaZikaron. Večerznejú sirény pre padlých vojakov, nadruhý deň pre obete terorizmu. Sot-va uplynie dvadsaťštyri hodín a spo-mínanie vystrieda radosť a veselieDňa nezávislosti. Sledujúc vysiela-nie izraelskej televízie vidíme, žekaranténa nebráni obyvateľom vtom, aby z balkónov, vzdialení jedenod druhého, a predsa spoločne,zdravili 72-ročnú krajinu.

Čo iné jej môžeme z diaľky zaželať:nech 73. výročie jej vzniku na budú-ci rok môžeme už osláviť tak akozvyčajne - pouličnými zábavami smnožstvom modro-bielej! �

ANDRÁSPASZTERNÁK

� Štyri semestre vzdelávacieho programu Židovskej náboženskej obce v Komárnepod názvom Machar si môžete pozrieť v slovenskom i maďarskom jazyku na našejwebovej stránke: https://kehreg.com/machar/, (heslo: menhaz). Ďalšie programy nawebovej stránka www.menhaz.sk a na www.facebook.com/menhaz.sk/.

Možnosti vzdelávaniaa spoločné podujatia na internete

Príspevky a materiály nájdete prostredníctvom facebookovej stránky Ústredného zvä-zu židovských náboženských obcí v Slovenskej republike: www.facebook.com/zidi-anaslovensku/. Ďalsie zaujímavé stránky: ŽNO Bratislava - www.facebook.com/The-

Jewish-Community-of-Bratislava-ŽNO-Bratislava-110785210309177. Chabad StrednéSlovensko - www.facebook.com/JewishSlovakia. �

Kabalat Shabat na webe

Piatok, 8. mája 2020 pripojili sme sa k online privítaniu soboty hlavným rabínom dr.Tamásom Verő. Na virtualnom podujatí zúčastnilo 5 rabínov, 10 predmodliacich a32 židovských obcí z Maďarska, Slovenska a Srbska. �