Embed Size (px)
Citation preview
Mag
yar V
AD
ÁSZ
LAP
201
4/AU
GU
SZTU
S
9
HU
ISS
N 1
215-
6159
771215615006
14008
XXIII. (135.) ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2014/AUGUSZTUS ELŐFIZETŐKNEK: 800 FT www.huntingpress.eu
ÁRA: 950 FT
Örömteli Örömteli kötelességkötelesség
Hogy ne legyen Hogy ne legyen lebőgés!lebőgés!
Felhívás keringőreFelhívás keringőre
Legendás KaszóLegendás Kaszó
Ízválasztó Ízválasztó Sági SzilárddalSági Szilárddal
JEGYZET
2014/augusztus 479
Hova tovább?!VADÁSZLAP Kft.
Cégjegyzékszám: 13-09-102825
Adószám: 13468426-2-13
Közösségi adószám: 13468426
Főszerkesztő: Bors Richá[email protected]
Ügyvezető igazgató: Dávid Márton Áron
Webáruház vezető: Elek Erzsébet [email protected]
Kapcsolat, hirdetésfelvétel:
1031 Budapest, Rozália u. 59/a.tel./fax: +36-1/242-0042fl otta mobil: +36-70/[email protected]
ISSN 1215-6159 (nyomtatott)
Főszerkesztő-helyettes:
Wallendums Pé[email protected]
Lapterv és nyomdai előkészítés:
Wéber Ferenc [email protected]
Crood Comp Bt. [email protected]
Főmunkatársak:
Agyaki Gábor, [email protected]
Bálint Elemér, [email protected]
Homonnay Zsombor, [email protected]
Kókai Márton, [email protected]
Somfalvi Ervin, [email protected]
Megjelenik havonként
a megelőző hónap utolsó hetében.
Ára: 950 Ft, Előfi zetőknek: 800 Ft
Előfi zetési díj az év végéig: 3200 Ft
Előfi zethető belföldipostautalványon, átutalással
a VADÁSZLAP Kft.
65100149-11301439 számú számlájára, a hírlapkézbesítőknél,
a postahivatalokban.
Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt.
Erdélyben, Szlovákiában és Szerbiában
terjeszti és az előfi zetéseket fogadja
a Color Interpress Kft.
Telefon: +36-1/243-9232,
e-mail: [email protected]
Nyomdai előállítás:
Pharma Press Kft.Felelős vezető: Dávid Ferenc
vadászati információs magazin
Felelős szerkesztő:
Földvári Attila, [email protected]
Kapcsolat: [email protected]
ISSN 1588-1229 (online)
nemzetközi fotóügynökség
Igazgató:
Sibak Julianna, [email protected]
Kapcsolat: [email protected]
CÍMLAPFOTÓ: ESŐ UTÁN BLAUMANN ÖDÖN FELVÉTELE
R DOMP
A minap, mivel lejárt a jogosítványom, az okmányirodán múlattam az időt.
Rengeteg ember, ütemesen fel-felvillanó sorszámok és készséges alkalmazot-
tak. A zsúfolásig megtelt váróban mindenki békésen türelmetlenkedett. Az
előttem lévő „lőálláshoz” egy fi atal házaspárt és két, 8 év körüli gyermekét
– ikrek – „szólítja az eredményjelző”. Az ügyintéző különböző adatokra, in-
formációkra éhesen kérdéseket intéz a családfőhöz, aki azonnal adja is a vá-
laszokat – a táblagépéről. Ez nem is olyan szokatlan dolog, de a két gyermek
kezében is egy-egy „kütyü” fogyasztja az energiát, illetve a feleség is szorgal-
masan osztotta, vagy éppen halmozta az információkat okosnak mondott
telefonján. Visszaforgatván az időt, mondjuk tíz évvel ezelőttre, ugyanezen
szituáció – talán – egy jegyzetfüzet, két mesekönyv és egy színes női újság
hasznos közbenjárásával zajlott volna. Hiába, változik a világ…
– És ez így van jól! – nyugszom bele kissé szomorúan. De következő
– visszhangként hullámzó – gondolatom, már kérdő mondat képében zaklat:
tényleg így van jól? A technika adta lehetőségeket ki kell használni – erős-
ködöm –, az újdonságokat ki kell próbálni és a magunk hasznára, épülésére
fordítani. Hiszen ez történik Ádám és Éva óta folyamatosan…
Sajnos vagyok annyira „egysíkú”, hogy morfondírozásom tárgyaként felvil-
lanó technikai fejlődés azonnal „belép” az erdőbe, a rétekre, a vadászterületre.
Mert technikai újdonságokban, hiperszuper berendezésekben ott sem
szenvedünk semmilyen hiányt. A vadászat fejlődéstörténetére pillantva ez
sem újdonság, hiszen ott is, mindig és mindenkor kihasználták a frissen
piacra került „segédeszközöket”. Lásd – csak hogy maradjak a nem is olyan
régi közelmúltban – céltávcső vagy éppen a messzelátó. És még ezzel sincs
baj (bár gyanítom, hogy ha a régi-régi öregeket meg tudnánk kérdezni ezek-
ről a „kukkerekről”, akkor azok csak a szemöldöküket emelgetnék).
De mi jöhet még, mert a fejlődés nem áll meg? Ugyanis nem szokása.
Na, itt borzongtam meg, mert napjainkban – igaz, hogy tilos – de
a hőkamera vagy az éjjellátó már olyan hétköznapi tartozék a hátizsákban
– bizonyos körökben –, mint a bicska vagy az egyéni sebkötöző csomag.
(Azon már fenn sem akadok, hogy a vadászati hirdetésekkel operáló portá-
lok tele vannak az eff éle hasznos holmikkal.)
És mivel az idő kereke előre forog és nem hátra, biztosan kitalál az emberi
elme olyan „játékszereket”, amelyek még ezeket is gond nélkül lepipálják.
A lényeg, hogy mi minden körülmények között lőhessünk. Ne vadásszunk!
Lőhessünk! Mert ezek az eszközök csak ezt segítik elő. Az, hogy a vadnak
nincs nyugta, az, hogy etikátlanul, törvényt sértve vadászunk, kit érdekel…
De mi jöhet még?
Otthon, fotelból, kivetítőn nézve, távirányításból puff ogtatjuk majd a beete-
tett hatalmas kanokat vagy kapitális bikákat? És miután végeztünk, kiballa-
gunk a konyhába és megszisszentünk egy dobozos sört? Paradicsomi állapot.
Nem fogunk ázni, fázni, cserkelni vagy éppen magaslesen elgémberedni?
Mondhatnám azt is, hogy megszenvedni a vadért? Nem fogjuk élvezni a haj-
nali párát, az első napsugarat, vagy az utolsó rigóstrófát? Nem gyönyörkö-
dünk majd a behívott őzbak szívdobogtató látványában? Nem remeg majd
bele minden idegszálunk a bőgő szarvasbika szerelmes nászába?
Nem kell majd az élmény, csak az eredmény?
Egyvalami ugyanakkor biztosan nem változik. Sohasem. A lelkiismeret!
Villan a tábla – épp időben –, az én számomat mutatja.
Csókolom! Lejárt… a jogosítványom.
Bors Richárd
480 2014/augusztus
VADÁSZLAP: Nem haragszik meg, ha rendha-gyó módon megkérdezem, mennyi idős?
Dr. Bitay Márton: Miért haragudnék? Ahogy mondani szokták, a kor nem érdem, hanem állapot. 34 éves vagyok.
VADÁSZLAP: Ennek ellenére komoly közéleti, közszolgálati tapasztalattal rendelkezik…
Dr. Bitay Márton: Valóban, több mint 12 éve dolgozom a politikában. Voltam aktivista, személyi titkár, parlamenti titkár, tanácsadó, főosztályvezető, miniszteri kabinetfőnök, majd 2013 nyarától államtitkár. Feladatom az állami földek vagyonkezelése, mostani újabb kinevezésem óta pedig az állami er-dészetek irányítása és felügyelete is hozzám tartozik.
VADÁSZLAP: A közelmúltban azonban nem csupán a tárca neve változott meg, hanem a Magyar Fejlesztési Banktól a minisztérium-hoz került az állami erdőgazdaságok tulajdo-nosi jogkörének a gyakorlása is. Hozhat ez va-lamilyen változást a huszonkét cég életében?
Dr. Bitay Márton: Valóban így van, új névvel és az erdőgazdaságokkal kibővített portfó-
lióval vágtunk bele a mostani kormányzati ciklusba. Azt gondolom, minden változta-tást komolyan végig kell gondolni, ki kell érlelni. Ami világosan látszik, hogy egy sok-kal egységesebb és integráltabb irányításra van szükség, ahol az ország minden pontján egységes elvek mentén dolgoznak az állami erdészetek. Végig kell gondolni azt is, hogy az erdőgazdaságokat milyen formában sze-retné tovább működtetni az állam, milyen integrációs lehetőségek vannak. Ami azon-ban mindennél fontosabb, szeretnénk még jobban „kinyitni” az állami erdőket a magyar családok, a kirándulók, a természetjárók, a biciklis és lovas turisták – s természetesen a vadászok számára. Ezzel összhangban az erdőgazdaságok kapcsolatát a működési te-rületük szerint illetékes önkormányzatokkal erősíteni szeretnénk, gondolok itt a tűzifa programokra, a közmunka programokra, il-letőleg a közös fejlesztésekre. Kevésbé látvá-nyos, ám szervezeti szempontból lényeges változás lesz az is, hogy ezentúl az állami föl-dekért felelős államtitkársághoz fog tartozni a vadászati, az erdészeti, illetőleg horgászati és halgazdálkodási főosztály is.
VADÁSZLAP: Az agrártárca államtitkáraként van valamilyen kapcsolata a mezőgazdasággal?
Dr. Bitay Márton: Csak közvetetten, inkább úgy mondanám, ezer szállal kötődöm a magyar vidékhez. Édesapám állatorvos, otthon kis ve-teményest kezelünk, magam is vidéken élek. Az igazi kapcsolódási pont leginkább a vadá-szat, mely számomra igazi szerelem. Sokkal többet jelent egy szimpla sporttevékenység-nél, mindig tiltakozom is, amikor sportvadá-szokról beszélnek. Ez ugyanis sokkal inkább szenvedély vagy talán még helyesebben fogalmazva: életforma. Nekem főként a ter-mészet szeretetét, egyre jobb megismerését jelenti. Ahogy Széchenyi Zsigmond fogalma-zott: „de több erdőzúgás”. A vadászat értékét nem az elejtett vad mennyiségének vagy a trófeák minőségének a függvényében mé-rem, hanem az összegyűjtött élményekben, a cserkelésben, fűben hasalásban.
VADÁSZLAP: Hogyan „fertőződött meg”, mi-ként lett önből vadász?
Dr. Bitay Márton: Keresztapámtól kaptam a va-dászat szeretetét. A vadászat tudományát neki köszönhetően szívtam magamba, s ennek ha-tására tettem le 11 évvel ezelőtt az állami va-dászvizsgát. Mindig nagy izgalommal mentem gyerekként az erdőre, most is pontosan em-lékszem a puskája olajos illatára vagy az UAZ
Beszélgetés dr. Bitay Mártonnal, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtitkárával
Örömteli kötelességBevallom: nem erre számítottam. Az interjú előtt sok mindenre – a legrosszabbakra is – felkészültem. Azt vár-tam, hogy egy merev, kitérő és semmitmondó válaszokat adó, távolságtartó, kimért politikussal fogok majd talál-kozni. Ehelyett azonban egy melegszívű, közvetlen, vi-dám természetű, ám rendkívül céltudatos fi atalemberrel beszélgethettem, aki felelősségteljes beosztása ellenére nyíltan és őszintén mesélt az életéről, az elképzeléseiről – és a vadászatról… F
OTÓ
K: K
ÓKA
I MÁ
RTO
N
INTERJÚ
2014/augusztus 481
hideg, kényelmetlen üléseire. Az első nagyva-dam – egy 18 kilós süldő – elejtése is az egyik közös kalandunk eredménye és persze az első fácánt, első nyulat is ő „lövette” velem…
VADÁSZLAP: Vadászként és politikusként kit tart példaképének? Ki számít etalonnak, akinek a szellemiségét, hozzáállását magáénak vallja?
Dr. Bitay Márton: Nagyon szerettem Kittenber-ger Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Mader-spach Viktor műveit forgatni és persze talál-koztam sok igaz vadászemberrel. Nehéz lenne egy személyt kiválasztani. Az államférfi ak, po-litikusok közül sem könnyebb a helyzet. Sok olyan személy van, akire tényleg felnézek. Egy biztos, eddig a legtöbbet Fazekas Sándor mi-niszter úrtól tanultam.
VADÁSZLAP: A munkája mellett tud elég időt sza-kítani a vadászatra és a családra?
Dr. Bitay Márton: A családom mindennél fonto-sabb, ezt nem előzi meg sem a munka, sem a vadászat. Sokan úgy tartják, hogy egy si-keres férfi mögött mindig áll egy sikeres nő. Én is így gondolom, a feleségem és három-esztendős kislányom biztos, nyugodt családi hátteret nyújt számomra. „Vadűzésre” sajnos nincs túl sok időm, és ahogy az elvégzendő munkát nézem, ez a jövőben sem fog pozi-tívan változni. Ritkán nyílik lehetőségem ma-gaslesre ülni, így a trófeafalamon is jócskán éktelenkednek még üres helyek. A „magyar ötösöm” sem teljes, hiányzik belőle pár darab. De sosem volt rajtam „lőkényszer”, nem ilyen típus vagyok.
VADÁSZLAP: Az apró- vagy a nagyvadvadászato-kat kedveli inkább?
Dr. Bitay Márton: Nem tudok különbséget ten-ni. Az elveim mellett következetesen kitartok, eddig még nem lőttem vadas kertben, nem puskázok rá egyetlen vadásziatlan messzesé-gekben álló vadra sem és minden körülmé-nyek között igyekszem hagyománykövető, etikus módon viselkedni. Az apróvadvadásza-tok előtt szertartásos jelleggel készülődök, vé-giggondolom, hogy mit kell magammal vinni, töltényt válogatok, többször leellenőrzöm a felszerelésemet, csizmát pucolok, illendően felöltözködök, már csak azért is, mert a társas vadászatokat különleges ünnepnapnak tekin-tem. Ezzel szemben a nagyvad-vadászatok a meghitt magányról szólnak, az elmélyült csendről, amely egészen másféle érzéseket kelt bennem. A vadászatban szerintem az egyik legfontosabb tényező a várakozás izgal-mas öröme, amely sokszor vadászlázzal páro-sul. Utóbbit szerencsére néhány év után már sikerül úgy időzítenem, hogy inkább a lövés után törjön rám, ne előtte.
VADÁSZLAP: Egész sor legenda született azzal kapcsolatban, hogy a kormánypárti és az ellen-zéki politikusok – miután mondjuk egy plenáris ülésen kiadós vitát folytattak – együtt mennek vadászni. Igaz ez? A vadászat ideig-óráig való-ban feloldhatja a kibékíthetetlennek tűnő ellen-téteket?
Dr. Bitay Márton: Én még nem tapasztaltam ilyet. Bár véleményem szerint vadászat so-rán „csak” vadászok vagyunk, semmi több.
Ugyanakkor a vadászat egyfajta szabadidős tevékenység, s az ember a szabadidejét leg-szívesebben a családjával, barátaival tölti. Így azt mondom, meglehetősen kevés az esélye az eff éle közös programoknak.
VADÁSZLAP: Nyilván korai a koncepcionális el-képzeléseiről beszélgetni, de azért csak megkér-dezem: a szakmát illetően milyen tervei vannak?
Dr. Bitay Márton: Nyugodt szívvel mondhatom, hogy a vadászattal-vadgazdálkodással foglal-kozni számomra örömteli kötelesség, hiszen államtitkárként abban a szerencsés helyzet-ben vagyok, hogy puskaforgató emberként valamennyire belülről is ismerem a problémá-kat. Abban reménykedem, hogy az eddigiek-nél hatékonyabban fogjuk ellátni azt az irányí-tási funkciót, amely feltétlenül szükséges az ágazat eredményes működéséhez, fejlődésé-hez. Úgy vélem, mindenképpen foglalkoznunk kell a vadkár kérdésével, a nagyvadállomány csökkentésének és az apróvadállomány növe-lésének a szükségszerűségével, a kerítésekből adódó problémákkal, a hivatásos vadászok státuszának rendezésével, valamint az üzem-tervi ciklus időtartamával, a területméretekkel.
VADÁSZLAP: Nyugtasson meg bennünket, ugye nem fognak felaprózódni a vadászterületek?
Dr. Bitay Márton: Nem cél, az imént csupán sor-ra vettem, melyek a leginkább érdekes kérdé-sek. A törvényalkotás során a jövő nemzedéke és a vad a kiindulópont, ennek szellemében készül el a javaslat, ami még biztosan eltart néhány hónapig. A vadászati törvény ugyanis csak az erdő- és a természetvédelmi törvé-nyekkel összhangban alakítható, tehát ezekről komplexen kell gondolkozni.
VADÁSZLAP: Közszereplőként sosem fordult meg a fejében, hogy a népszerűsége érdekében „véka alá rejtse” a vadász mivoltát?
Dr. Bitay Márton: Soha, egyébként meg nem érdekelnek a népszerűségi mutatók. Büszkén vállalom és felvállalom, hogy vadászember vagyok. Ezen nincs semmi szégyellnivaló. Hi-szem és vallom, hogy a vadászok megbecsült-sége a becsületes vadászok számától függ. Márpedig a becsületes vadászoknak nincs ta-kargatnivalójuk. Nekik azon kell fáradozniuk, hogy a vadászat megítélése javuljon, és hogy a hagyományaink, valamint a páratlanul gaz-dag vadászati kultúránk általánosan elfoga-dott értékké váljon.
Wallendums PéterA Fekete István kilátó átadásán, Tengerdi Győzővel, a VERGA Zrt. vezérigazgatójával
482
TERÍTÉKEN
2014/augusztus
Erdei bakokA képen látható őzbakokat egy hazai vendégvadász-csoport tagjai ejtették el június utolsó hétvégéjén, a Mecsekerdő Zrt. Pécsváradi Erdészetének 6700 hektáros vadászterületén. Annak ellenére, hogy az erdőgazdaság-nál – az élőhelyi adottságok mi-att – az őzgazdálkodás kevésbé jelentős, a legnagyobb bevételi forrást ugyanis a gímszarvasbika-vadásztatás, illetőleg a vaddisznóhajtások biztosítják, azért minden évben elesik jó néhány, ottani viszonyok között kimagasló agancssúlyú, de főleg érdekes, igazi „erdei bak”. Ezek közé tartozik az a vendégágas nyolcas is, amelyik balról a másodikként fekszik a terítéken.
A páratlan tízesEgy visszajáró barátunkkal négy alkalommal volt lehetőségünk vadászni egy bakra – június elején a Nagyiváni Vt. területén –, amelyről úgy tudtuk, hogy agancsa minimum páratlan nyolcas, valamint korát tekintve lőhető. A második kimenetelkor sike-rült megpillantani, ám elejteni nem tudtuk. A negye-dik alkalommal még sötétben foglalta el helyét a va-dász és kísérője a napraforgó tábla szélén. A felkelő nap már teljes erejéből sütött ránk, amikor eldördült a puska. A bak egy nekiiramodás után a napraforgó tábla végén található árokban adta fel a küzdelmet. A terítéken fekvő őz felett nagy örömmel lapogatta egymás hátát a vendégvadász és a kísérő Vass Géza hivatásos vadász, amikor kiderült, hogy nem páratlan nyolcas, hanem páratlan tízes bakról van szó. A bírá-laton 431 gramm kiskoponyás súly mellett 121,78 ponttal ezüstérmes lett a trófea. Ébner Gábor
ÁlomkanA képen látható „remetét” Kuti Imre, a Nagykanizsai Hubertus Vt. tagja hozta terítékre június 12-én este, Gel-sesziget térségében. Természetesen boldogsága határtalan volt, amikor közelről is megpillantotta a méretes, 170,5 kg zsigerelt súlyú kan agyara-it. A trófea a bírálaton 121,8 ponttal aranyérmet kapott. A jobb nagy-agyar hossza 25,3 cm, szélessége: 25,7 mm, bal nagyagyar hossza: 23,3 cm, szélessége: 25,9 mm. PG
BŐGÉS ELŐTT
2014/augusztus 483
Hogy ne legyen lebőgés!Lerágott csont – legyinthetnek néhányan, hiszen ki ne tudná, mit kell tenni bőgés előtt a vadászterü-leten? Ám mivel ismétlés a tudás atyja, és minden folyamatos változásban van, úgy hiszem, hasznos lehet feleleveníteni a témát érintő teendőket. Ezért megkérdeztük az eredményes vadgazdálkodást folytató állami és vadásztársasági területek méltán elismert szakembereit, hogyan készülnek a legna-gyobb bevételi forrásukat jelentő időszakra? Mit tesznek azért, hogy pozitív eredményeket érjenek el amellett, hogy a gímszarvas-állomány minősége ne romoljon, netán javuljon?
POLSTER GABRIELLA
A bőgésre való felkészülés valamennyi megkérdezettnél már a vad-disznóhajtások befejezése után azonnal megkezdődik a téli károk felmérésével, majd folytatódik a magaslesek, a nyiladékok, a cserke-lő utak, a sózók, dagonyák karbantartásával, ami augusztus közepé-ig folyamatosan zajlik. Az egyik legfontosabb tényező pedig – min-denki szerint – a lehető legnagyobb nyugalom biztosítása. Nézzük tehát lépésről lépésre, területről területre, ki, hogyan csinálja…
Dabis Gábor, a Sárvári Berek Vadásztársaság elnökeA bőgés előkészítését legalább egy „szarvasöltővel” ezelőtt kellett elkezdeni, a gímszarvas bika és a tarvadállomány korösszetételének helyes beállításával. Mindkettő nagyon lényeges, de a tarvadállo-
mány összetétele – öreg, középkorú tehén és ünő aránya – jelentő-sen meghatározza a bőgés kimenetelét és folyamatosságát. A beálló helyek közelében lévő vadföldjeinket a bőgés idejére tesszük hoz-záférhetővé. Mivel már júniusban tombol a hőség, ezért sok dago-nyát ásunk a bőgőhelyek mellett, mert ha a szarvas nem talál vizet, odébbáll vagy későn vált ki.
Augusztus elejére elkészülnek és kikerülnek a területre az új ma-gaslesek, leskosarak is. Sajnos a vadászterület nyugalmát egyre nehezebb biztosítani, mert szinte lehetetlen a védekezés a gom-baszedők, lovasok, quadosok, terepmotorosok ellen, akik sokszor a legeldugottabb részeket keresik fel, elzavarva a már beállt, kifi gyelt bikákat.
FO
TÓ: B
LAU
MA
NN
ÖD
ÖN
484 2014/augusztus
Bencze László vadászati osztályvezető, Kaszó Zrt.Tavasszal nekilátunk a vadföldek művelésének, zabot, kukoricát, cir-kot, lucernát vetünk. A kukoricát és a cirkot bekerítjük, majd bőgésre szakaszosan tesszük hozzáférhetővé a szarvas számára, ugyanakkor a lucernát alacsony kerítéssel óvjuk a vaddisznóktól. A legelőket fo-lyamatosan kaszáljuk, sarjaztatjuk. A vadföldjeinket cserkelő utak kötik össze, így valamennyi bőgőhelyet biztonsággal megközelít-hetjük. A nyílt részeken álló magasleseinket nyár közepén álcázzuk az észrevétlen feljutás érdekében. Júliustól gyümölcsökkel, főképp dinnyével és almával, valamint krumplival egészítjük ki a szarvas táp-lálékát. A terület – a folyamatos munkáknak köszönhetően – augusz-tus közepére készen áll a szarvasbőgésre.
Egle Zoltán vadászati műszaki vezető, Zalaerdő Zrt., Bánokszentgyörgyi Erdészet (Szentpéterfölde) A bőgőhelyeken és környékükön a vegetációs időben nem vadá-szunk, vendéget is csak ritkán viszünk ezekre a helyekre. A legelő-ket tavasztól folyamatosan kaszáljuk és lehordjuk róla a szénát. A jó minőségű, zavartalan legelők egész éven át megtartják a szarvast. Ezek szomszédságában cirok, zab és lucerna kínál változatos táplá-lékot az erdőtömbökben. Ezeken kívül bőgési magkeveréket is ve-tünk, amely a szeptemberi eredményes vadászati lehetőség mellett december közepéig ellátja a szarvast táplálékkal. Kukoricát takar-mánynak termelünk, bőgésre, vadföldnek nem termesztjük. Terü-letünkön a vízellátást természetes és mesterséges tavak biztosítják, amelyeket rendszeresen tisztítunk. A vadászterületünkre jellemző a tudatosan kialakított vadrejtők sokasága, ami állandó nyugalmat biztosít a szarvasnak. Ezek olyan erdőművelési ágba tartozó terüle-
tek, melyeknek elsődleges rendeltetése a vadgazdálkodás. Nálunk az erdőgazdaságnál nincs gond sem az ivararánnyal, sem a korösz-szetétellel, s általános szempont a jó képességű fi atal és középkorú bikák kímélete. A nyári ünővadászat lehetőségével nem értek egyet, mert a bőgőhelyeket „szétlőhetjük”…
Tóth Attila, a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. Királyszállási Erdészetének igazgatójaAz erdészet 18 ezer hektárnyi, kizárólag szabadterületű, különle-ges rendeltetésű üzemi vadászterületen gazdálkodik. Augusztus 10-ére valamennyi karbantartási és létesítményfejlesztési munká-val végzünk. Tavasszal kezdjük a vadföldjeink művelését, zab, búza, kukorica és legelőkeverék vetésével, július végén rozs, rozsos repce, repceföldeket készítünk, amelyek szerepet játszanak a téli takarmá-nyozásban is. Vadlegelőinket trágyázzuk, nyár elején pedig kaszál-
Szarvasbőgés! Varázsszó! Minden vadászember szívét simogató, lelkét melengető eseménye az évnek. Erdeink királyánál nem is lehet impozánsabb, nemesebb, elegánsabb vadat elképzelni.
A szarvasbőgés kezdete, intenzitása országrészenként változó, míg a délvidéken korábban, az északi „szarvasos” tájakon később kezdődik, de a lényeg, hogy eddig még soha nem maradt el!
Valószínűleg a vadászév legrangosabb, legjobban várt esemé-nye. Annyi tudományos és tapasztalati megfi gyelés mellett még mindig nagyon sok „sötét folt” lengi körül.
Miért épp akkor kezdődik? A tehenek üzekedésén, a bikák hor-monális felkészültségén és a szarvas-létszámon kívül mi az oka, mi befolyásolja még a megszokotthoz képest kezdetét, intenzi-tását, lezajlását?
Kétségtelen, hogy az időjárás hirtelen megváltozása, a zavarás mértéke, a vadföldek állapota, a víz elérhetősége, a nyugalom, az állomány nagysága. Igen. De, mi még? Ezernyi kérdés. Találga-tások, elképzelések, vélemények tömkelege hangzik el, az okok mégsem jelenthetőek ki egyértelműen.
A szarvas tartózkodási helye is áttolódik időnként az általa alkalmasnak (nyugalmasnak) tartott területekre, például a kuko-ricatáblákba. Van, aki vadászterületének adottságai miatt (ala-csony erdősültség), más az aktuális vetésszerkezet okán kényte-len ezekben a táblákban vadászni.
A szarvas ott-tartózkodása önmagában „problémát” jelent, táplálkozásával együtt járó, kialakuló károsítása miatt. Tápláléka adott, víz feltétlenül kell, hogy legyen a közelben, és a megfelelő nyugalom sem hiányzik!
Itt azonban rendkívüli praktikák alkalmazásával lehet csak eredményesen vadászni. Merthogy a „tengeri” helyenként három méter magas is lehet.
Szerencsés esetben van néhány víznyomásos folt. Még ked-vezőbb, ha némi víz is van benne, de legalább dagonyázásra alkalmas sár. Ezek közelébe lehet – az uralkodó szélirányt fi gye-lembe véve – „odacsempészni” egy-egy hordozható magaslest. Lehetőleg még augusztus közepe előtt, hogy legyen elegendő ideje a szarvasoknak megbarátkozni vele. Nem az újonnan épült, a kukoricatáblából kivilágító, túlzottan magas kosarú a legalkal-
Láthatatlan szarvasok
FO
TÓ: K
RIZÁ
K IS
TVÁ
N
BŐGÉS ELŐTT
2014/augusztus 485
masabb. Túl közel tenni sem érdemes, mert megközelítése és el-hagyása körülményes, nehéz. Ha közben el is fogy a nedvesség, a bika megszokásból és az ilyenkor jellemző „magamutogató” viselkedése miatt is meg-megjelenik ezekben az üres foltokban. A leshez vezető ösvényt is csendessé kell takarítani.
Ha a kukoricatábla dombos területen fekszik, valamivel köny-nyebb a dolgunk. A szemben levő oldalon mozgó vadat mesz-szebbről is könnyebb észrevenni. A lőtávolság megítélése és a pontos, nyugodt célzás sorsdöntő. A földhasználóval összhang-ban és együttműködve, a táblák szélét és a benne lévő árokpar-tokat is érdemes időben lekaszálni, szárzúzózni, szándékos kár-okozás nélkül. Ugyanakkor, ha víz is van az árokban, az vadászati szempontból kész főnyeremény!
Ha a gazdának állatállománya is van, esetleg zöldsiló etetéshez néhány „lőnyiladékot” is vághat a kukoricában. Ennek manapság fehér holló jellegű az esélye, de van rá példa. Szintén a gazdával egyeztetve, úgynevezett címerezést is végezhetünk. Nem nagy munka, viszont kifi zetődő. Hat-nyolc sort a cső felett lehajtva, mintegy derékig érő beláthatóságot érhetünk el a termésátlag befolyásolása nélkül. A szarvas is biztonságban érzi magát a félig-meddig takarásban.
Az ilyenfajta kezdeményezések erősítik a mezőgazda és vad-gazda együtt gondolkodását. Ezek a kialakított, eredményes va-dászatot elősegítő tevékenységek aratásig segítik, könnyebbé teszik a vadkár elhárítását is.
A megfi gyelt, de megközelíthetetlen helyen álló, bőgő bikához közel menni, csak legutolsó lehetőségként ajánlott. Nagy türel-met, ügyességet igényel és enyhén szólva kicsi eséllyel kecseg-tet. A Triton-csigával „feleselgetve” való megközelítése szintén kényes mesterség. Bár a féltékeny bika néha könnyelműségre szánja magát.
A siker elmaradhat egy váratlan szélfuvallat, ügyetlenkedő va-dász, vagy dűlőúton kerékpározó ember miatt. A többnyire ma-gas páratartalmú kukoricásban történt esetleges sebzés vérebbel való utánkeresése sok esetben próbára teszi a kutyát és vezetőjét egyaránt.
De ha minden összepasszol és a kívánt, érett agancsár Huber-tus tölgylombos asztalára kerül, a résztvevők mosolygós és elége-dett arccal hallgathatják a Hallalit!
Jung Jenő
juk. Aszályos időben a dagonyák feltöltése mellett sárgarépa, takar-mányrépa, káposzta, alma kihelyezésével tartjuk helyben a szarvast, a nyugalom érdekében pedig március 1. után – az őzbakvadászat kivételével – semmilyen vadászati tevékenységet nem folytatunk a bőgőhelyek közelében, sőt az erdészeti munkákat is úgy ütemezzük, hogy augusztus 10. után a munkálatok ne zavarják a szarvasokat.
Kozma József, a ligetfalvi Zalavölgyi Vadásztársaság hivatásos vadászaVadásztársaságunk 14 800 hektáron gazdálkodik. Az utóbbi 10 évre jellemző a sok kerítésépítés, amely miatt eltűntek, azaz elszigetelőd-tek a klasszikus bőgő- és búvóhelyek. Az akác tarvágásai a tuskósarjak miatt kedvezőek a szarvasnak, így azokon jó eséllyel számíthatunk bikákra, ezért mielőbb új magasleseket helyezünk ki és odavezető cserkelő utakat is csinálunk. A gazdákkal igyekszünk megbeszélni,
FO
TÓ: B
LAU
MA
NN
ÖD
ÖN
486 2014/augusztus
hogy aratás után minél tovább tartsák meg a gabonatarlókat, a vad-földjeinken pedig kukoricát, zabot, zabos keveréket vetünk. A vízel-látás a Principális és a Foglár csatornának köszönhetően megoldott. A legjobb bőgőhelyeink ezek mentén találhatóak, ahol nyugalomra lel a szarvas, lévén ezeket a részeket az utolsó pillanatokig megkö-zelíthetetlennek hagyjuk, így elkerüljük az állandó emberi zavarást. Társaságunknál július elsejétől tilos szarvasra vadászni, de ha rajtam múlna, én már február végétől nem engedném lőni...
Süle Árpád, a Somlótája Vadásztársaság fővadászaA bőgőhelyek melletti vadföldjeink művelésével gondoskodunk a tarvadállomány helyhez kötéséről, megtartásáról. Ezeken a része-ken és az erdőben (a területünk 15 százalékos erdősültséggel ren-delkezik) a tagoknak tilos a vadászat, augusztus 15-től szeptember végéig pedig teljes területünkön szüneteltetjük a vadászatot. Igyek-szünk sok fedett lest készíteni, hogy az esetleges csapadékos idő-szakban is nyugodtan lehessen vadászni. Augusztus közepére min-dennel elkészülünk, utána nagyon óvatosan, az állomány zavarása nélkül a megfi gyelésre koncentrálnak a hivatásos vadászaink.
Szemán Jenő, a Kéked és Környéke FTVK hivatásos vadászaZempléni viszonylatban a vadföldek legjobb takarmányának – az elmúlt évek tapasztalata szerint – az őszi káposztarepce bizonyult. Az erdőterületeken és vadbúvó helyeken, ahol a szarvas szívesen tartózkodik, lezárt vadkamrát alakítottunk ki, amelyet csak a bőgés-kor oldunk fel. A nyiladékok tisztítását, a magaslesek karbantartását igyekszünk időben elvégezni, hogy a bőgés előtt nyugalmat találjon a vad a területünkön.
Török István, a Tuskósi Vadásztársaság fővadásza1968-ban a mi vadászterületünkön hozta terítékre azt a 14,7 kilogram-mos agancssúlyú gímbikát Joachim Schausberger, amelyik később a bírálaton 251,16 pontot kapott, így átmenetileg a világranglista élére került. Jelenleg 8 ezer hektáros, különleges rendeltetésű gímszarvas
Miért is fontos a főidényre való felkészülés? Először is tudnunk kell, hogy a vérebezés nem szórakozás, hobbi, hanem életforma, napi 24 órás szolgálat – ez elsősorban azokra vonatkozik, akik magas szinten, szinte professzionális módon űzik ezt a tevékenységet, s nem „csak” 10-20 utánkeresésük van évente. A legjobb vérebe-seink a szeptemberi időszakban szinte naponta indítják kutyájukat (néha többször is), éves teljesítményük pedig 80-100 megtalált vad. Ehhez a kiváló véreben, a vezető és kutyája megfelelő fi zikai álla-potán kívül komoly elszántság, akarat és nagy tudás, mondhatni már-már tudományos elmélyülés szükséges. Ennek az eléréséhez szükséges az időnkénti önvizsgálat, lendületvétel.
Kezdjük az élő szereplőkkel: ide tartoznak a történet négylábú és kétlábú közreműködői, ebben a sorrendben, hiszen a véreb fontosabb, mint a vezető. Szándékosan nem foglalkozom külön a fajtákkal, mert a tapasztalatok alapján a hannoveri és a bajor hegyi véreb is ugyanazt a bánásmódot igényli, mint ahogy a tel-jesítményben sincs érdemi különbség. Véleményem szerint nincs fajtakérdés, hanem csak vérebezés van!
A mondanivalóm azon kész, gímbika keresésére alkalmas ku-tyákra vonatkozik, amelyek jó eséllyel indulhatnak a sebzett agancsos nyomába. (A fi atal vérebekkel általában nem gímbikán szoktunk gyakorolni és tapasztalatot szerezni, bár egyszer az ő idejük is el fog érkezni, de ezt teljesítménnyel ki kell érdemelni.)
Természetes dolog, hogy a kutyánkat fel kell készíteni a soro-zatmunkára, bár nekünk, vérebeseknek az egész év egybefüggő idényt jelent, mégis talán a legfontosabb időszak a szarvasbőgés. Ekkorra kell a kutyánkat formába hozni. Az eb szempontjából fontos, hogy ne csak szeptembertől február végéig jusson neki utánkeresés, hanem az év egyéb időszakában is tudjunk vele dol-gozni, mert nem várható nagyobb teljesítmény attól a kutyától,
Idény előtti alapozás
FO
TÓ: B
LAU
MA
NN
ÖD
ÖN
BŐGÉS ELŐTT
2014/augusztus 487
amelyikkel február vége felé dolgoztunk utoljára, s szeptember elején vesszük leg-közelebb újra hosszúvezetékre. Nyilván minden adódó munkát el kell vállalni, ta-vasszal és nyáron is, még ha ezek zöme vaddisznókeresést is jelent. Az utóbbi évek-ben a szarvasidény módosulásával lehető-ségünk nyílik ezen időszakban is szarvast keresni.
Fontos azonban, hogy ne járjunk úgy, mint azok a sportolók, akik egy fárasztó szezon után kényszerülnek arra, hogy még egyszer felpörgessék magukat. Hagyjunk időt a vérebünknek a feltöltődésre! Éppen ezért a legtöbb vérebes augusztusban már nem, vagy csak kivételes esetben vállal munkát, így vérebe nem túlspannolt idegi állapotban „megy bele a szeptemberbe”. Azon legyünk, hogy ezt az időszakot meg-felelő fi zikai állapotban érje meg a kutyánk, ezért külön fi gyeljünk oda a táplálkozására, a munkakondícióra, rendszeresen mozgas-
suk, végezzük el időben a féregirtást, s az sem baj, ha egy kisebb vitaminkúrát is be-iktatunk.
Önkritikusan be kell látnunk, hogy ha kutyánk kondíciójáért mi felelünk, akkor fokozottan igaz ez a saját mentális és fi zikai állapotunkra. Egy vérebes számára a leg-nagyobb szégyen az, ha egy utánkeresést azért kell abbahagynia, mert a fi zikai vagy a mentális állapota lehetetlenné teszi a folytatást, noha vérebe még bírná a mun-kát! Egyszóval: magunkat is formába kell hozzuk a felkészülés során!
A négylábú vadásztársunk viszonylag egyszerű felkészítése után vegyük sorra a további tennivalókat.
A tapasztalt vérebes már nyár végén át-nézi a teljes eszköztárát és rovancsot csinál. Mindent leellenőriz, kijavít, ha szükséges, kicserél, pótol, beszerez. De melyek is ezek a felszereléshez tartozó dolgok? Nézzük először a kutyához közvetlenül tartozó hol-
mikat. A nyaklót és a vezetéket, ha bőrből van, lenolajjal ápoljuk le. Jelzőnyakörvből legalább két, telefonszámmal előre megírt darabbal vágjunk neki az idénynek, főleg, ha nem használunk GPS-t. Újabban már minden komoly vérebes használja ezt a készüléket, amely két darabból áll: a kutya nyakörvére erősített adóból, valamint egy műholdas vevőkészülékből. Célszerű előre beszerezni az ehhez tartozó tartalékelemeket, s hozzá egy autóban használható töltőt, így minden munka előtt biztosan hadra fogható állapot-ban lesz készülékünk. Többen legalább két GPS nyakörvet használnak, így ha valami oknál fogva az egyik elvész vagy elromlik, akkor sem kell az értékes véreb esetleges hajszán való elvesztését kockáztatni.
A vérebvezető felszerelését is minden-képpen ellenőrizni kell: fegyver, hordszíj, lőszer. Jó, ha a vérebvezető a puskáját átné-zi vagy fegyvermesterrel átnézeti, az sem baj, ha próbalövést végez, ellenőrzi, hogy kitart-e a lőszerkészlet az idény végéig, ne akkor kelljen vadászboltba szaladgálnia, amikor keresni kellene mennie.
Igen fontos a megbízhatóan műkö-dő mobiltelefon, hiszen ezen tudja a nap 24 órájában adni, venni az információkat, így lesz elérhető. A GPS készülékhez hason-lóan, okvetlenül legyen az autójában egy szivargyújtós telefontöltő! Apropó, autó. A vadászterületeken nem igazán szeretik azt az utánkeresőt, aki megjelenik vérebé-vel a vadászháznál, s onnan külön gondos-kodni kell az utaztatásáról. Mindenképpen előny, ha a vérebvezető rendelkezik egy üzembiztos terepjáróval, így könnyebben mozog a területen, és gyorsabban tud átér-ni egy aznapi másik munkára, ha erre szük-ség mutatkozik. Vagyis az autónk hadrafog-hatóságát sem árt ellenőriznünk.
Fontos az utánkereső hátizsákunk tartal-mának megújítása is. Csak felsorolásszerűen néhány ezek közül: pótnadrág, kabát, kalap, lábbeli, kesztyű, jelzőszalag, púderszóró a szélirány megállapításához, esőkabát, ita-tóedény a kutyának, sebkötöző csomag, zseblámpa, kés, fűrész, vadhúzó kötél, WC-papír. Ha ezek közül bármelyik hiányzik vagy használhatatlanná vált, akkor a vérebvezető könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet.
S ha mindezeket tisztességgel elvégezte, nyugodtan fogadhatja majd a vérebes kö-szöntést: Feszüljön a vezeték!
Dr. Buzgó József, a Magyar Véreb Egylet elnöke
FO
TÓ: W
ALL
END
UM
S PÉ
TER
488
BŐGÉS ELŐTT
2014/augusztus
génmegőrzési vadászterületen gazdálkodunk. A bikák java részét eladjuk, a tagok csak a bérvadásztatás befejezése után, az éves terv erejéig kizárólag selejt bikákra vadászhatnak. Mi folyamatosan etetjük a vadat automata szórókkal, illetve hagyományosan, heti két alkalom-mal. Tavasszal és nyáron a vadföldművelés, a széna begyűjtése, majd a hordozható lesek kihelyezése a fő feladat. Augusztus 15-étől a va-dásztatás sikeressége érdekében a teljes területet lezárjuk.
Varga András vadászati műszaki vezető, Mecsekerdő Zrt., Sásdi ErdészetA nyugalom érdekében az erdőben kizárólag vendéggel vadászunk, a külső mezőgazdasági területeken pedig vadkárelhárító vadászatot folytatunk. A szórók nálunk egész évben működnek, az itatókat, dago-nyákat az időjárástól függően töltjük fel, a művelt vadföldjeinken pe-dig kései cirkot, zabot, búzacsírás repcét biztosítunk a szarvasoknak.
Szentléleki Tibor vadászati és idegenforgalmi osztályvezető, Északerdő Zrt.Nyáron kevés vadászvendéget fogadunk, őket is csak a külső mező-gazdasági részeken vadásztatjuk. A vadföldjeinket – amennyiben szükséges – július végén újra vetjük, rétjeinket sarjaztatjuk, míg au-gusztus végétől a bőgőhelyeken lédús takarmánnyal etetünk. Az er-dőgazdálkodási munkákat úgy ütemezzük, hogy bőgéskor abszolút nyugalma legyen a szarvasnak.
Zilai János, a Gemenc Zrt. bédai területének fővadászaAzokon a területeken, ahol állandóan tartózkodik szarvas, elsősorban arra kell odafi gyelni, hogy lesz-e olyan változás az adott élőhelyen, amely jelentősen befolyásolhatja a bőgés alakulását. Gondolok itt például a kerítések építésére vagy lebontására, bizonyos földmunkák elvégzésére, erdészeti beavatkozásokra. Emellett azzal is tisztában
kell lennünk, milyen mezőgazdasági kultúra lesz a környező földeken, mert csak ezek fi gyelembevételével tudunk felkészülni a bőgésre, le-sek kihelyezésével és a megközelítési lehetőségek kialakításával. Ha ezt elmulasztjuk, akkor bizony csak hallgathatjuk a bikákat…
FO
TÓK:
PO
LSTE
R G
ABR
IELL
A
AKTUÁLIS
2014/augusztus 489
A kényszer szülte helyzetA vadállományt is veszélyeztetheti a Redentin 75 RB
A tavaly őszi időjárás és az elmúlt enyhe tél hatalmas lökést adott a hazai mezei pocok állománynak, így június elején invázióról érkeztek hírek az ország középső és déli részeiről. A híradások szerint ez utóbbi régiókban a legsúlyosabb a helyzet. Mindez természetesen védeke-zésre kényszeríti a mezőgazdaságot. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) – miként a korábbi években már nemegyszer – engedélyt adott a Redentin 75 RB nevű szer használatára, akár repülőről történő szórással is. Ez viszont komoly veszélyt jelent a mezei nyúlra, a hörcsögökre, de akár az őzre is…
A pockok Baranya, Csongrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Tolna megyében okoznak komoly károkat egyebek mellett a lucerna, a bor-só, a repce és az őszi kalászos kultúrákban. Az utóbbiak esetében a Ga-bonatermesztők Országos Szövetsége – amely egyébként jó előre fi gyelmeztetett az elszaporodásra – úgy becsülte, hogy akár félmillió tonna is lehet a terménykiesés. Hazánkban három pockok ellen hasz-nálható növényvédő szer rendelkezik állandó engedéllyel: az Arvalin-LR, a Polytanol rágcsálóirtó szer és a Delu pocokriasztó. Mindhárom készítmény kizárólag járatkezeléssel alkalmazható, és gáz révén fejti ki hatását, felületre kiszórni nem szabad. A sűrű növényállományban a járatkezelés a fenti készítményekkel nem kivitelezhető, és a kedvező hatás elérésében további akadály a nyári időszakban a megfelelő ta-lajnedvesség hiánya – tájékoztatta lapunkat a NÉBIH.
Szükséghelyzeti engedély birtokában azonban használható egy, a roppantott gabonaszemre felvitt véralvadásgátló méreganyag, a Redentin 75 RB is. A hivatal az inváziót szükséghelyzetnek érté-kelte, amikor engedélyezte a használatát május 30-ától július 31-éig földi és (idén első alkalommal) akár légi alkalmazással is előbb a kalá-szos, a repce, a kukorica és a napraforgó kultúrákban, majd – 80 szá-zalék feletti növényborítottság esetén – lucernásokban. A megyék, ahol a szer a megyei kormányhivatalnál történő termelői regisztrá-ció után alkalmazható: Békés, Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Tolna. Ez-zel együtt a NÉBIH felhívta a fi gyelmet arra, hogy a véralvadásgátló a mezei nyulakra is veszélyes. A tájékoztatás szerint ezért az anya-got egyenletesen kell szétteríteni, hogy „ne keletkezzenek csomók, amikből a nyulak jelentős mennyiséget fel tudnak venni. Gondos-kodni kell továbbá a vadon élő állatok eltereléséről riasztással, illetve etetéssel.” A hivatal emlékeztetett a vadászatra jogosultakkal való együttműködés fontosságára, valamint a másodlagos mérgezések esetleges veszélyére. A vegyszert a termelőknek kell megvenniük, hektáronként 20-40 kilogrammot használhatnak fel növényvédelmi szakmérnök felügyelete mellett, az egy hektárra jutó legnagyobb költség körülbelül 16 ezer forint lehet.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Green-peace Magyarországgal közösen adott ki közleményt, amely szerint a vegyszer és a légi alkalmazás is tiltott az Európai Unióban. Mint fo-galmaznak, a vészhelyzeti engedélyt évek óta minden esztendőben
kiadják, pedig a szer hatása nem humánus, az állatok – nem csupán a kártevők – többnapos szenvedés után múlnak ki, az anyag csak he-tek alatt bomlik le és az emberre is mérgező. A NÉBIH ugyancsak köz-leményben reagált az aggályokra. Eszerint a Redentin 75 RB ugyan valóban nem szerepel az EU-ban engedélyezett növényvédő szer hatóanyagokat felsoroló, úgynevezett „pozitív” listán, ám ez nem jelenti azt, hogy be van tiltva. A magyarázat szerint az engedélye-zés nem is történhetett volna meg, mert a hatóanyag, a klórfacinon felvételét a pozitív listára a gyártó nem kérte. Kérdésünkre, hogy ha évről évre szükség van a Redentin 75 RB használatára, nem merült-e még föl az engedélyeztetés szükségessége, azt a választ kaptuk, hogy az uniós engedélyezési eljárás rendkívül költséges. A gyártó saját forrásból a vizsgálatok elvégzését eddig nem tudta fi nanszíroz-ni, de a jövőben nem kizárt, hogy valamilyen támogatás mellett erre sor kerül. Ugyanakkor a szakembereknek így is elég ismeretük van a szerről ahhoz, hogy a mostani és a hasonló helyzetekben engedé-lyezzék az alkalmazást – írja a hivatal. Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője viszont szépítgetésnek tartja az okfejtést, véleménye szerint egy szer csak engedélyezett vagy tiltott lehet. Azt is furcsállja, hogy az engedélyt az alkalmazásra az érintett Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Zrt. mellett a gyártó, a Reanal Finomvegyszergyár Zrt. kérte. A NÉBIH ennek az okát is ki-fejtette szerkesztőségünknek: azért a cég kérte az engedélyt, mert
FÖLDVÁRI ATTILAfőmunkatárs
ILLU
SZTR
ÁC
IÓ: B
AKI
ZSO
LT
490 2014/augusztus
a mezőgazdasági felhasználók nevében járt el. Így az egyéni termelőknek nem kellett külön engedélyeket benyújtaniuk a saját eljárási költségük terhére; a díj tud-niillik 50 hektárnál nagyobb földterületek esetén készít-ményenként és kultúránként 150 ezer forint.
A Redentin 75 RB alkalmazásáról szó esett a szaktár-ca Növényvédelmi Bizottságának június 26-ai ülésén is – mondta el lapunknak Szalkai Gábor, a testület elnöke, az FM Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztályának főosztály-vezető-helyettese. Emlékeztetett, hogy a 21 tagú testület idén áprilisban újult meg, és fő céljuk a mezőgazdasági termelés, a környezet- és természetvédelem és az élelmi-szerlánc biztonsága. A tárca környezetügyért, agrárfej-lesztésért és hungarikumokért felelős államtitkársága is képviseltette magát az ülésen, és – nemcsak a saját, de a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ne-vében – nem kifogásolta a szer használatát, ám fokozott fi gyelmet és fegyelmet kért az alkalmazásakor. A főosz-tályvezető-helyettes tájékoztatása szerint a minisztérium folyamatosan egyeztet a NÉBIH-hel, a megyei kormány-hivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságaival, a természetvédelmi felügyelőségekkel, a nemzeti park igazgatóságokkal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával, valamint a Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kama-rával. Igyekeznek a lehető legtöbb információval ellátni a vadgazdálkodókat is annak érdekében, hogy ne érje kár a vadállományt. Hozzátette: a szer használatát júniusban egyeztették a brüsszeli illetékesekkel, akik nem emeltek kifogást ellene. Ami a légi növényvédelmet illeti, hazánk él az EU vonatkozó irányelve szerinti lehetőséggel, amely értelmében a tagállamok saját hatáskörben, egyedi szabályozás mellett, indokolt esetben engedélyezhetik a mezőgazdasági légi munkavégzést.
A kialakult helyzetben az OMVV tudomásul veszi a me-zőgazdaság prioritását és a mezei pocok rendkívüli gra-dációját, ezzel együtt az érdekképviselet nem ért egyet az egyéb melegvérű, vadászható és védett fajokra is veszélyes módszerek alkalmazásával – fogalmazott la-punknak Pechtol János ügyvezető elnök. Mint mondta, ha a gazdák időben észlelték volna az állomány túlszapo-rodását, akkor más módszerekkel vehették volna elejét az agráriumban okozott károknak. Ilyen megoldás pél-dául, hogy a szert a pocoklyukba teszik és beletapossák. A repülőgépről való szórás esetén azonban a vadgazdál-kodók védekezési lehetősége minimális. Az ügyvezető elnök hozzátette: június 25-éig az érdekképviselethez nem érkezett információ arról, hogy az érintett megyék-ben kár érte volna a vadgazdálkodást a Redentin 75 RB alkalmazása miatt. Amennyiben mégis lenne ilyen eset, Pechtol János azt javasolja, hogy a jogosultak készítsenek erről részletes fotódokumentációt, hogy a jövőben ezzel is lehessen érvelni a rágcsálóirtó használata ellen.
A megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságaitól július elejéig beérkezett adatok alapján a Redentin 75 RB-t elsősorban az ország déli és alföldi megyéiben juttatták ki – tájékoztatta lapunkat a NÉBIH. A hivataltól megtudtuk: július eleji lapzártánkig összesen 33 811 hektárra jelentették be a gazdák a védekezési szándékukat, ebből 5413 hektáron légi kijuttatással.
Kérdésünkre, hogy ha évről
évre szükség van a Redentin 75 RB
használatára, nem merült-e
még föl az engedélyeztetés szükségessége, azt a választ kaptuk, hogy
az uniós engedélyezési
eljárás rendkívül költséges
FO
TÓ: B
LAU
MA
NN
ÖD
ÖN
13. OLDAL
2014/augusztus 491
A baj ritkán jár egyedül – tartja népünk bölcsessége. Ám, hogy később éppen melyik, mivel fog majd kéz
a kézben andalogni, azt előre tudni sohasem lehet. A po-cok-gradáció rég ismert természeti csapás, de olyan, mint a jégeső, vagy bármi más. Volt már akkor is, amikor még az üdvözítőnek tartott „légitámadás” során kiszórt Redentin széles körben használt irtó(zatos)méreg volt.
Egyáltalán nem véletlenül szorították vissza, hiszen he-lyenként iszonyú rendet vágott a nyulak, sőt az őzek között is, a védett fajokról nem is beszélve. Ahol jó volt a kapcso-lat a mezőgazdákkal, ott tudtak ellene védekezni. A plusz-költségek vállalásával hallisztet, vérlisztet, véralbumint ke-vertek a kiszórt Redentines csalétekbe, amit a nyulak, őzek a számukra riasztó szaghatás miatt nem vettek fel. Idén a tél hiánya miatt jobb helyeken már februárban, március-ban jelezték a gazdák: komoly gondok lesznek a pocokkal. Senki nem vette komolyan, legalábbis szélesebb körben ismertté vált prevenciós intézkedésekről nem hallottunk. Csak akkor kezdődött a titkos „hadművelet”, amikor már javában égett a ház, pedig a tavaszon kétfajta engedélye-zett pocokirtó szer is rendelkezésre állt… volna.
A körültekintő, környezetkímélő, és főként humánus védekezéshez nem kevés logisztikai felkészülési időre van szükség. A vadászatra jogosultak több helyütt is a külön-böző helyi növényvédelmi szakszervekhez fordulva kér-tek időben korrekt tájékoztatást. Érdemi válaszok nem jöt-tek. A természetvédő civil szervezetek – a fejét mindenütt felütő Greenpeace-től, a legkülönbözőbb állatvédelmi alakulatokig – heves tiltakozásai az egyeztető tárgyalás
során lepattantak a falról. Ki tudja miért, de az összehívott egyeztetésre sem a vadászati szervezeteink, sem a más-kor mégoly aktív Magyar Madártani Egyesület sem kül-dött képviselőt. Így aztán a vegetációs idő dandárjában, a gabona betakarítását követő időszakra hivatalból en-gedélyezték az eddig nem látott mértékű légitámadásos pocokmérgezést, ami – állítólag – az elviselhetetlen károk miatt elkerülhetetlenné vált.
Ezzel szemben az dől a médiából, hogy a szaktár-ca megítélése szerint az idei gabonatermés jó közepes mértékű, minősége pedig kiváló. Akkor meg miért kell „mérgelődni”? Egy ilyen első félévi, súlyosan csapadék-defi cites évben nem kéne talán inkább ennek örülni? A túlszaporodott pockok elleni, utólagos nemtelen bosz-szú költségei – az országosan 300 tonna Redentin, 20-40 kg/ha (!) – a beláthatatlan mellékhatásokat is beszámítva erősen kétséges, hogy megéri-e. (A méregforgalmazók-
nak persze biztosan.) De ez legyen a „drámaírók” gondja, mert van nekünk a fentiek kapcsán éppen elég. A velünk élő infantilizmus jó mutatója, hogy a védekezési „hasznos tanácsokból” viszont nem szenvedtünk hiányt.
Az engedélyező NÉBIH a gazdákat gondosan előre fi gyelmeztette, hogy hajtsák le a vadat a kezelendő táb-lákról, érdekképviseletünk pedig a vadászokat bíztatta ugyanerre. Köszönjük is ezeket illendően, de kérünk en-gedélyt tovább aggódni. Ugyanis csak egy a bökkenő: aki már hajtott vadat, vagy részt vett egy nyúlbefogáson, tudhatja jól, hogy a „lehajtás” teljesen lehetetlen és értel-metlen, akárcsak a kínai össznépi verébhessegetés. A nyúl is, az őz is rövid idő alatt pont oda megy vissza, ahonnan lehajtották. A nem fajszelektív Redentin lassú belső el-vérzést okoz. Nyuszi Pajtásnak pedig sajnos tök mindegy, hogy néhány óra múlva majszolgathatja a Redentines da-rát, vagy csak másnap dobja fel addig oly fürge futócipőit. A lassított haláltusa miatt bizonytalan továbbá a dögök megtalálása, így a tényleges veszteség felmérése is. Egy-részt ritkán pusztulnak el nyílt helyeken, tarlókon. (Ezeket meg amúgy is igen hamar beszántják.) Inkább a búvóhe-lyeiken, a fedett területeken hullanak el.
Másik gond a meleg, néhány óra múlva már viszi is a szagpostát a nyomtalan eltakarításukra az arra „illeté-keseknek”. És ők vannak többen. Ezért, ha valaki a kezelt területén netán kevés dögöt talál, korántsem dőlhet meg-nyugodva hátra: ez a tényleges veszteség. Mivel a jogsza-bály lehetővé teszi, ha az eddigi évek alatt nem is volt rá égető szükség, a vadászidény előtt a Redentinnel kezelt területrészeken és azok környékén mindenképpen indo-kolt elvégezni a kontroll állománybecslést. Nem a jóváha-gyott tervhez, hanem a kora őszi állománybecslési ered-ményhez kell igazítani mind a nyúlvadászatok tervezett terítékét, mind pedig az esetleges hálózást.
Van azonban még egy közvetett, de korántsem lebe-csülendő veszély is. Jól tudjuk: a mezei pocok éppúgy hordozója a tularémiának, mint a mezei nyúl. Sőt, az eszméletlen számarányánál fogva a betegségnek sokkal eredményesebb „vektora”. Ezt pedig már nem kell túl-magyarázni, hiszen aki nyúlbefogással foglalkozott, az tudja, mi történik, ha az igencsak költséges befogás során a beládázottak közül a kötelező állategészségügyi vizsgá-latokon valamelyik nyúl pozitív lesz. Na, akkor van tényleg dráma. Erre pedig minden pocok-gradációs évben rendkí-vül nagy az esély. Jobb, ha a vadgazda előre számol ezzel, és az idény beköszöntével a terület néhány különböző he-lyén lőtt nyulait tularémiára megvizsgáltatja. Magam – an-nak idején – soha el nem mulasztottam. Ha netán akadna pozitív egyed – s az élő nyúl kereskedők bármilyen árakkal is kecsegtetnek – akkor jobb a módosított terítéket inkább szervezett vadászatokon, lőve eladni. Egyelőre bőven van rá igény, de az is biztos, hogy a megnövekedett kínálat le-felé nyomja majd az árakat.
Nem csak áldás jöhet az égből
HOMONNAY ZSOMBORrovatvezető
A Redentint egyáltalán nem véletlenül szorították vissza
492
VADÁSZATI JOG
2014/augusztus
Azt mondják, mi magyarok elég pesszimis-
ták vagyunk, nem hiszünk a dolgok jobbra
fordulásában, és hogy mindez talán a sokak
által hivatkozott néplélekből is fakad. Mi-
vel rajtunk az egykori Herder-i jóslatban foglalt átok
sem fogott és még mindig itt vagyunk, örülnünk kell,
ha valami jó is történik – például a jogalkotásban.
A júniusi lapban megjelent írásomban az új polgári
törvénykönyvvel kapcsolatos változásokra igyekeztem
felhívni a fi gyelmet, azonban márciusban, amikor az
írás született, még nem ismerhettem a Közigazgatási
és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárá-
nak május végén kelt levelét, amelyben „eltolták a sötét
felhőt” az egyesületi vezetők felől, ugyanis a szaktárca
tisztázta, hogy a kihirdetett Ptk.-ban az egyesületek
vezető tisztségviselőire az egyesület jogutód nélküli
megszűnése esetére előírt objektív alapú helytállási kö-
telezettséget a hatályba lépett Ptk.-ban megváltoztat-
ták, és az egyesület vezető tisztségviselőinek felelőssége
a hatályos szabályozás szerint nem haladja meg a gaz-
dasági társaságok vezető tisztségviselőinek hasonló
helytállási kötelezettségét. A hatályba lépett Ptk. tehát
mind a cégek, mind az egyesületek vezető tisztségvise-
lőit azonosan kezeli és nem objektív, hanem szubjektív,
vétkességi felelősségen alapuló mércét állít fel, ez pedig
azt jelenti, hogy a felelősség csak jogellenes károkozás
esetén állapítható meg. Mindez tehát azt jelenti, hogy
minden vadásztársasági vezető, tisztségviselő megnyu-
godhat, ugyanis ha tisztességgel dolgoznak, úgy fele-
lősségük csak akkor merülhet fel, ha az egyesület fi ze-
tésképtelenné válik, és a felszámolás eredményeképpen
jogutód nélkül megszűnő civil szervezet hitelezői élnek
azzal a törvény adta lehetőségükkel, miszerint „a kielé-
gítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvénye-
síthetnek az egyesület vezető tisztségviselőivel szemben
a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség
szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő az egyesü-
let fi zetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után
a hitelezői érdekeket nem vette fi gyelembe”.
Természetesen azért nem kell átesni a ló túlsó olda-
lára, hiszen ez a szabályozás nem a teljes felelőtlenségre
bíztat, mert véleményem szerint például abban az eset-
ben, ha bekövetkezik például egy 10 milliós nagyság-
rendű mezőgazdasági vadkár, vagy egy hasonló nagy-
ságrendű, az egyesület terhére eső autó-vad ütközés, és
ezek után az egyesületből kimentik a vagyont – eladják
a vadásztársaság tulajdonában lévő ingatlanokat és in-
góságokat – valószínűleg megalapozza annak megálla-
píthatóságát, hogy az egyesületi vezető a hitelezői érde-
keket nem vette fi gyelembe.
Mindez tehát valószínűleg véget vet annak a mind-
annyiunk által ismert gyakorlatnak, hogy az egyesületi
tag felelőssége nélkül működő vadásztársaság hasonló
esetekben egyszerűen „bedobta a törülközőt”, és inkább
alapítottak egy új egyesületet, de gyakorlatilag folyama-
tosan vadásztak. Az egyesületek további működésével
kapcsolatban még megemlítendő az a már az új Ptk. előtt
hatályba lépett változás, miszerint a civil szervezeteket is
a csődtörvény hatálya alá helyezték, tehát fi zetésképte-
lenség esetén a korábban csak a gazdasági társaságokra
vonatkozóan indulhat, illetve indítható csőd- vagy fel-
számolási eljárás. Az új Ptk. hatályba lépésével kapcso-
latos átmeneti kérdések körében azt is szabályozta a jog-
alkotó, hogy az egyesületek az illetékes törvényszék által
nyilvántartott adatai (pl. székhely, vezető tisztségviselő,
stb.) változásával kapcsolatos első változás-bejelentési el-
járással egyidejűleg kötelesek alapszabályukat az új Ptk.
egyesületekre vonatkozó szabályai szerint átdolgozni, il-
letve módosítani. Ha ilyen változás a közlejövőben nem
következik be, úgy az alapszabály új Ptk.-nak megfelelő
módosítására a vadásztársaságok legkésőbb 2016. már-
cius 15-ig kötelesek. A közeljövőben alapvetően változni
fog a civil szervezetek nyilvántartásba vételével, illetve
változás bejegyzésével kapcsolatos eljárás is, ugyanis ezen
eljárásokat – hasonlóan a cégügyekhez – 2015. január
1-től kizárólag elektronikus úton lehet majd intézni.
A Ptk. által bevezetett új fogalom, a vadászható vad
által okozott kárért való felelősség, azaz az autó-vad üt-
közések problémája azonban jelenleg is fennáll, és az új
felelősségi forma esetében a szinte minden közút mellé
kihelyezett vadveszélyt jelző táblák sem mentik ki a va-
dászatra jogosultat. A megoldás természetesen a jogsza-
bály módosítása lehetne, de egy most bekövetkező au-
tó-vad ütközésnél a bíróság a hatályban lévő szabályok
szerint fog ítélkezni. Jelen helyzetben átmeneti meg-
oldást az ilyen jellegű károkkal kapcsolatos biztosítás
megkötése jelenthet. Véleményem szerint a magas ön-
rész ellenére is érdemes biztosítást kötni, de maximum
egy évre, mert ennyi idő talán elég lesz ahhoz, hogy az
ügyben „mozgolódó” vadászati szervezetek a több ezer
vadászatra jogosult által alkototott piac részére a nagy
biztosítóktól a jelenleg elérhetőnél jóval kedvezőbb felté-
telekkel megköthető biztosításokat „csikarjanak ki”.
A biztosítás mellett lehet mással is próbálkozni: az
egyik vadászatra jogosult például a bizonyíthatóan kri-
tikus útszakaszon a vadveszélyt jelző tábla mellé sebes-
ségkorlátozó tábla kihelyezését kezdeményezte az útke-
zelőnél. Válasz még nincs, mert nyilván a másik oldalon
is végiggondolják a dolgot…
Dr. Faragó István
Pontosítsunk!
A hatályba lépett Ptk.
mind a cégek, mind
az egyesületek vezető
tisztségviselőit azonosan
kezeli és nem objektív, hanem
szubjektív, vétkességi
felelősségen alapuló
mércét állít fel...
VADÁSZATI GYAKORLAT
2014/augusztus 493
Felhívás keringőre
Rengeteg téveszme, csalhatatlan recept, önmagukat nagy tudásúnak hirdető megmondó emberek megfellebbezhetetlen okoskodása, majd a sikertelenség okainak bölcs megmagyarázása, egyes eszközök és módszerek kiválóságának dicsérete, mások szerint ugyanazok használhatatlanságának hangoztatása, és az egész folyamat misztifi kálása – mind-mind belefér az őzhívás témakörébe.
FO
TÓ: B
LAU
MA
NN
ÖD
ÖN
494 2014/augusztus
SOMFALVI ERVINfőmunkatárs
Mikor hívjunk?A válasz nagyon egyszerűnek tűnik: amikor a bak ugrik a sípra. Ta-lán mondhatnánk azt is, hogy bármikor, hiszen előfordul, hogy a síp hangjára az üzekedési időn kívül is befut a bak (vagy a suta!), ez azon-ban nem a párzási vágy, sokkal inkább a kíváncsiság jele. Az őzek szociális érzéke igen fejlett, ez leginkább a vészhangra való reagálá-sakor tapasztalható, amikor is nagy valószínűséggel a segíteni akarás a befutás motivációja. Példák saját tapasztalataimból: magaslesen ülve egy suta vészkiáltásaira lettem fi gyelmes, távcsővel nézve mint-egy 300 méterről láttam, hogy egy gazfoltban ugrálva próbálta elri-asztani a vélhetően a gidáját elkapni igyekvő rókát. Az erdőből kisza-ladt egy másik, nagyobb testű suta, s odafutva a gazfolthoz, abban első lábaival oldalra kaszáló mozdulatokat téve, szinte lerugdalta a szoptatós szuka rókát, amely aztán – vesztére – lesem felé kezdett ügetni. Gyomrát felvágtam, üres volt. Üzekedés végén vészhanggal próbálkoztam, amire vágtatva futott be egy suta – gidástól...
Az időpontot nem lehet szigorúan a naptárhoz kötni. A klasszi-kusan július közepétől augusztus elejéig meghatározott üzekedési időszak már rég nem igaz: az időjárásban tapasztalható szélsőségek is belejátszhatnak abba, hogy a párzási idő egyre inkább augusztus-ra tolódik, sokszor még el sem kezdődik az első héten. Hogy a tü-szőrepedés (folyatás) ideje milyen összefüggésben van ezzel, arra nézve elfogadható, logikus magyarázattal még nem találkoztam. Egy biztos: sok megbízható vadásztól hallottam még augusztus má-sodik felében is zajló üzekedésről, s a Vajdaságban szeptember első napjaiban fürjészés közben magunk is láttunk szabályos hívóhangot hallató, sutával kergetőző bakot. Extrém időpontok is előfordulnak: jó húsz éve, áprilisban, erdőben rohant el mellettem hanggal üzeke-dő pár, míg kollégám idén június 25-én látott vadászat közben már kergetőző őzeket. Az üzekedés lefolyása legalább olyan változatos lehet, mint az őzagancsok formái. Ugyanakkor, amikor egyik terület-részen „ezerrel” megy a párzás, lehet, hogy pár kilométerrel odébb
csend van, egyik nap minden bak ugrik, másnap van, hogy egy sem – ebben sincsenek szabályok.
Legbiztosabb jelként a vizslamódra, letett fejjel szagnyomot kö-vető bak látványa bizonyítja a már folyó üzekedést, rásípolva szinte biztosan reagálni fog. Ha nem látni csapázó bakot, érdemes minden meglátott, de a vadászt még észre nem vett bak hívásával próbál-kozni, mert reakciójából már következtetni lehet arra, hogy érde-mes-e kísérletezni a területen.
Hol és hogyan?A sikertelen (vagy annak hitt!) hívások oka nagyon sokszor a rosz-szul megválasztott hívóhely. Nem célszerű olyan helyen hívni, ahol a várt bak észrevétlenül meg tudja közelíteni a vadászt, s azt meg-látva – jobb esetben riasztva, de sokkal gyakrabban némán – fog elsomfordálni, miközben a hívó üresnek véli a helyet. Ezért nem jó a sűrű széle, a zárt, magas aljnövényzetű erdő, a kukorica- vagy nap-raforgótábla széle. Nem ide kell hívni a bakot, hanem innen kihívni! Nem kell attól félni, hogy nem jön ki a takarásból, viszont annak pe-remén szinte biztosan megáll, ezért onnan 30-50 méterre ülve meg lehet nézni, ha indokolt, meg is lehet lőni. Azt talán senkinek sem kell mondani, hogy eleve rossz széllel ne kezdjen hívni, a bizalmatlanabb bakok amúgy is megpróbálnak szél alá kerülni, de addig van annyi idő, amíg el lehet bírálni.
Az is egy tévhit, hogy a magaslesről megszólaltatott síp hangja gyanús a baknak, és csak a földről szabad hívni. Százas nagyság-rendű bakot hívtam be az elmúlt harmincegynéhány év alatt lesről. Leginkább példaértékű esetem: a zalai dombok egyik legmagasabb pontján álló irdatlan magas lesről hívtam, hogy messziről lássam, ha valahol mozgás van. Három-négy strófa után jó 300 méterről megin-dult egy koros bak, s egyenesen futott fel a dombra, keresztül a friss csapámon, egészen a les alá. Folyamatosan vettem videóra, amint háromszor körüljárta a lest, annyira nem akarta elhinni, hogy nincs ott a suta. Amikor végül elballagott, talán 30 méterről újra rásípol-tam, erre azonnal visszajött. Ugyancsak tévhit, hogy csak jó taka-rásból lehet hívni. Ha a bak nem ismeri fel az emberalakot – bár ha nagyon be van indulva, még az sem számít – a nyílt préri közepére is oda lehet csalni. A módszer különösen autóból használható ered-ményesen.
Hangok, ritmus, gyakoriságA kereskedelemben kapható sokféle síp sokféle hangon szól, és bár-milyen furcsa, szinte mindegyikkel be lehet hívni az őzet. Ennek leg-valószínűbb magyarázata, hogy nagyon széles az a hangskála, ame-lyet az őz, mint a fajra jellemző hangot elfogad. Nagy valószinűséggel az egyes egyedek hangját nem tudja megkülönböztetni egymástól (nem társas életmódot élő fajként erre nincs is szüksége). Ennek többször tapasztalt bizonyítéka számomra, hogy a gidahangra a suta saját gidájával futott be. A hangszínnél fontosabbnak tartom a hangképzés ritmusát, amit – milyen furcsa – legjobban az üzekedő őzeket fi gyelve lehet megtanulni, mind a vágyakozó, mind a párzás-ra hívó (ugrasztó), mind a panaszhangot, s „bónuszként” megkapjuk a viselkedés megfi gyelésének kincset érő tapasztalatait.
Szintén neuralgikusnak tartott része a hívásnak, hogy milyen sű-rűn, milyen hangerővel, mekkora szünetekkel, hányszori ismétléssel használjuk az egyes hangokat. Ebben is van „klasszikus” ajánlás: a hí-
Mivel hívhatunk?
Bármivel, aminek a hangja kicsit is hasonlít az őz által kiadott hangokra, elsősor-ban a suta hívó vagy panaszhangjára. Szakértő kezekben akár egy vékony fűszál vagy egy sípolós kutyajáték is elegendő a bak „meggyőzésére”, de talán jobban járunk, ha előbb az őzhívó sípokkal próbálkozunk.
Őzhívásnál alapvetően ötféle hang utánzása lehetséges: a suta hívó- és pa-naszhangja, illetőleg vészsirámja, valamint a gida hívó- és vészhangja. Ennek alapján vannak csak egy hangra (ezeket önállóan és hármas készletben is meg-vehetjük), illetőleg több hang utánzására alkalmas (kombinált) és állítható hang-magasságú (nyomógombbal állítható vagy csavaros) sípok. Az „éles bevetés” előtt érdemes addig gyakorolni, míg elég élethű nem lesz a hívás: ehhez jó szolgálatot tehet egy, az összes hívóhangot tartalmazó CD vagy DVD – de ez nem helyettesít-heti a terepen, élőben meghallgatott őzhangokat!
Sípok szinte bármiből készülhetnek: a legolcsóbbak esztergált puhafából, a drágábbak meggyfából, a luxuskategóriás sípok pedig nemes keményfából, szaruból vagy csontból, agancsból készülnek. A műanyagból fröccsöntött sípokat és a gumiból készült buttolókat a gyártó hírnevétől függő árkategóriában találjuk meg. Az anyagválasztás a hangolás állandóságát segíti: ez fából készült sípoknál a légnedvesség hatására megváltozhat, míg a műanyag vagy csont esetében ilyes-mi nem fordul elő. S. J.
VADÁSZATI GYAKORLAT
2014/augusztus
vóhely elfoglalása után legalább fél órával 3-4 halkan fújt hang, utána hosszabb szünet, mindez legfeljebb ötszöri ismétléssel. Nos, akinek rengeteg ideje van, és egy idényben csak pár bakot akar megnézni, annak ez megfelelő módszer lehet, de nem biztos, hogy kitalálójának ez volt a motivációja. Az egyik híres idős német hívófenomén – aki esküdött erre a metodikára – egyszer elmond-ta, hogy egy hírhedt orvvadásztól tanult hívni... Teljesen érthető, hogy egy vérbeli rabsic nem akarja magára felhívni a fi gyelmet, és számára nem a bak óvatosságának a leküzdése a legfontosabb, hanem a saját biztonsága.
Nem igaz, hogy csak párszor szabad fújni, nem igaz, hogy csak hosszabb szünetekkel, még az sem, hogy várni kell, amíg a terület „megnyugszik”. Van, hogy azonnal hívni kell, mert a látott bak hal-lótávolságon kívül kerül, van, hogy folyamatosan hívni kell, mert a bak elveszti az érdeklődését, és van, hogy hangot kell váltani. Dajkamese, hogy csak a halkan fújt hangok használhatók, ez csak egy szituációra lehet garancia: a messzebb lévő nem jön be, mert nem hallja meg.
Sok látott bakon tesztelve a különböző hangok gyakoriságát és a közbenső szünetek alkalmazását, az a tapasztalatom – több másik hívóbolond vadászéval megegyezően –, hogy ahány bak, ahány szituáció, annyiféle reagálás, „biztos” receptek nincsenek! Érdemes tehát többféle módon próbálkozni. Néhány példa: tarló közepén 300 méterre fekvő bakot akartunk mindenáron köze-lebbről megnézni. Több mint egy órán keresztül hívtunk rá min-denféle hanggal, míg végre felállt és ímmel-ámmal felkelt, ballag-va elindult, majd újabb hívásra vágtába váltva majdnem fellökött bennünket. Más alkalommal a többszöri borítás után fáradtan lefeküdt bakot otthagyta a suta. Pár perc múlva panaszhanggal ráhívva, azonnal felpattant és befutott, keresve a területére beto-lakodó bakot. Én előszeretettel használok nagyon hangos sípot; eddigi praxisomban a legmesszebbről induló bakot majd egy ki-lométerről észleltük, 3-400 méterről viszont sokszor jött érdeklő-dő, jó párszor 2-3 bak is egyszerre, több irányból.
A siker nem mindig garantáltAz őzhívás nem művészet, sokkal inkább sok megfi gyelésen alapuló próbálkozások sorozata, ami nem mindig eredményes. Számos biotikus tényező befolyásolhatja, amit többnyire csak az őzek észlelnek, mi nem. Ennek ellenére, amikor csak esély van rá, érdemes kísérletezni, mert számos, addig csak messziről megpil-lantott bakot tudunk jól megnézni, és sosem látottakkal – köztük igazi meglepetésekkel – is találkozhatunk, s közben életre szóló élményekhez juthatunk. Ha nem sikerül, akkor sem kell elkesered-ni: az a bak, amely ma – némi képzavarral élve – ránk se fütyül, le-het, hogy pár nap múlva úgy fut be, hogy megnézni se lesz időnk.
S a „jó vadász” legfőbb ismérve: mindig meg tudja magyarázni a hibázást, a sikertelenséget. Örök emlékű Bertóti Pista (Bumbi) bácsi a hatvanas években nagy kísérettel őzhívó bemutatót tar-tott fontos embereknek valahol az Alföldön. Két napig fújta síp-jait, a MÁV Szimfonikusok teljes repertoárját végigjátszotta az amúgy őzben igen gazdag területen anélkül, hogy akárcsak egy árva gombos bak is befutott volna. Másnap délelőtt lógó orral visszaautóztak a fővárosba. Délután interurbán hívás érkezett a fővadászi hivatalba a területről, s a fővadász közölte, hogy ebéd után behívott három bakot. Az öreg gondolkodás nélkül rávágta: „Látod fi am, hát azok a fránya őzek nem pont délben kezdtek el üzekedni...”
FO
TÓ: B
LAU
MA
NN
ÖD
ÖN
496 2014/augusztus
A dagonyázás fontos élettani szükségleteket elégít ki: a nedves szőrzetről elpárolgó víz hűti a testet, a rászáradt sárréteg pedig a szőrszálak összetapasztásával a szúnyo-gok, kullancsok, böglyök elleni védelmet szolgálja. A szar-vas, illetőleg a vaddisznó nyáron, ősz elején rendszeresen felkeresi és használja ezeket a „berendezéseket”, ugyan-akkor a sertevadnál késő ősszel vagy akár télen is megfi -gyelhető a dagonyázás, amikor sem külső élősködő, sem a meleg nem kényszeríti erre, ezért a kutatók szerint egy-értelmű, hogy náluk ez tulajdonképpen egy genetikailag kódolt viselkedésforma.
A nagyvadas területeken legalább 100-150 hektáron-ként biztosítani kell egy dagonyát, már csak azért is, mert
ahol nincs elegendő, onnan a szarvas a bőgés előtt el-húzódhat, és a vaddisznóállomány „komfortérzete” sem biztosítható, ők ugyanis az ivóvízszükségletük egy részét szintén onnan fedezik.
A dagonyák legoptimálisabb helyszíne a nappali fek-vőhelyek környéke, egyrészről a zavarásmentesség miatt, másrészt azért, mert ezáltal ideig-óráig az erdőben lehet tartani a vadat. Ha a közelben egész éven át működő szóró vagy vadföld is található, akkor a vadkárveszély is jelentő-sen csökkenthető.
A dagonyák lehetnek természetes úton létrejött sár-fürdők, amelyek mélyebb, vízállásos területeken vagy akár keréknyomokban alakulnak ki, ha azonban ezek hiá-nyoznak vagy a csapadékszegény időjárás következtében kiszáradnak, akkor gondoskodni kell a vízpótlásról vagy mesterséges dagonyák kialakításáról.
Mesterséges dagonyákat leginkább az erdősült, nedve-sebb részeken érdemes létesíteni. Ha összefüggő vízzá-ró réteg van a talajban, akkor sík területen egy egyszerű dózerolással vagy 3-4 ásónyomnyi mélyedés kialakításával megoldható a probléma. Vigyázni kell azonban, nehogy a vízzáró talajréteget megsértve túlmélyítsük a gödröt. Ha lazább szerkezetű a talaj vagy nagyon alacsonyan ta-lálható a vízzáró réteg, akkor az elszivárgás megelőzésére használható műanyag tófólia is, melyet 80–100 centimé-ter mélységben kell lefektetni, a tetejét pedig vastagon
Akár van, akár nincs – legyen!A tikkasztó kánikula, valamint a temérdek vérszívó élős-ködő ellen a gímszarvas és a vaddisznó dagonyázással vé-dekezik, ezért az aszályos, meleg hónapokban a vadgazda egyik legfontosabb feladata a „sárfürdők” folyamatos biz-tosítása, működtetése. Az élőhelyi adottság, a dombor-zat, a vízellátottság és a jellemző talajtípus a kialakítás szempontjából egyaránt meghatározó jelentőségű, az azonban vitán felül áll, hogy egy nagyvadas vadászterüle-ten dagonyákra mindenképpen szükség van!
WALLENDUMS PÉTERfőszerkesztő-helyettes
FO
TÓ: M
ÉSZÁ
ROS
AN
DRÁ
S
VADGAZDÁLKODÁS
2014/augusztus 497
agyaggal fedni. Egyes területeken próbálkoztak betonalj-zatú „fürdőteknővel” is, ez azonban csak abban az esetben vált be, ha a készítők 30-40 centiméternyi, döngölt agyag-réteggel bélelték. A víz elszivárgásának megakadályozása a mederfenék tömörítésével is elérhető. Ehhez a szakiro-dalom szerint jó megoldás, ha a vadgazda szórót létesít a mederben, amelynek következtében a nagyvad a tapo-sása révén idővel megfelelő vízzáró réteget hoz létre.
A mesterséges berendezésekkel szemben támasztott alapkövetelmény, hogy a partrészek ne legyenek nagyon meredekek, ezért lassan mélyülő széleket kell kialakítani.
Az üzemeltetés során a legjobb megoldás, ha mód van a meder természetes vízzel történő felengedésére. Ehhez a területen áthúzódó, állandó vízhozamú erek és patakok elegendő utánpótlást biztosíthatnak. Ahol a terepviszo-nyok megengedik, ott a vízfolyásból kell farönkök, kövek, árkok segítségével oldalágat kivezetni. A másik megoldás a talajvíz felszínre hozása.
Csapadékszegény, száraz, aszályos időszakban vagy ál-landó felszíni vizek hiányában gondoskodni kell a vízpót-lásról. A hagyományos, kézi működtetésű kutak (gémes vagy kerekes) mellett célravezető lehet a napelemes, ille-tőleg a szélkerekes megoldás is. Legvégső esetben marad a lajtos kocsi, amely a dagonyák feltöltésének gyakori és hatékony, ám munkaigényes, valamint meglehetősen költséges eszköze.
Dagonyát létesíteni árnyékban lévő helyen a legszeren-csésebb, mivel így nem szárad ki és nem is melegszik fel túlzottan a víz. A megfelelő vízminőség fenntartása céljá-ból, illetőleg vadegészségügyi okból azonban az sem baj, ha nyíltabb részeken is van ilyen mesterséges berendezés.
A dagonyáknál kiváló lehetőség nyílik a vad megfi gye-lésére és a fürdőhelyeknél található vadnyomok is szinte nyitott könyvként árulkodnak a látogatók faji, ivari, korosz-tályi összetételéről. A közvetlen közelben található dörgö-lődző fákon a kenési magasságból, illetőleg a rajta lévő sár nedvességéből szintén sok mindenre – például az odajáró disznók testnagyságára és a fürdőzés időpontjára – követ-keztethetünk.
A vadat véleményem szerint etikátlan dagonyánál elej-teni, hiszen az egyfajta „vadjóléti”, azaz a vad – s nem a va-dász – érdekeit szolgáló berendezés, ahol inkább a nyuga-lom biztosítása a cél, ráadásul a vaddisznó vadászatánál nyáron amúgy is inkább a vadkárelhárító vadászatokra kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Az oda vezető váltók mellett azonban eredményesen lehet disznót lesni és a bőgésben is érdemes a sárfürdők környékét fi gyelni…
FO
TÓK:
BLA
UM
AN
N Ö
DÖ
N
Ahol nincs elegendő dagonya,
onnan a szarvas
a bőgés előtt elhúzódhat
498 2014/augusztus
Legyen az előfi zetőnk!Most különösen megéri!
Lapunk előfi zetői között minden évben értékes
nyereményeket sorsolunk ki.
A következő főnyereményünk egy,
a Gyulaj Zrt. által felajánlott
3 napos dámbika vadászat!
A nyereményvadászat a 2015 októberi dámbarcogás idejére szól!
A „csomag” tartalma: egy 3-3,5 kg trófeatömegű dámbika elejtése, háromnapos teljes ellátás és első osztályú elszállásolás
a Gyulaj Zrt. Óbíródi vadászházában.
Nem kell mást tennie tehát, mint előfi zetni a Magyar VADÁSZLAP-ot a 2015-ös esztendőre, és máris nagy eséllyel indulhat a sorsoláson.
Új előfi zetőinknek emellett még egy különleges ajándékkal is szeretnénk kedveskedni.
Ha most új előfi zetőként rendeli meg lapunkat – közvetlenül a kiadótól –, akkor a dámbika-vadászati lehetőség mellett
az idei év még hátralévő lapszámait is megküldjük postacímére! Teljesen ingyen!
A lapot előfi zetheti a Magyar VADÁSZLAP címén:1031 Budapest, Rozália u. 59/a. vagy az [email protected] email címen.
Sorsolás a jövő évi FeHoVá-n!
VADÁSZATI GYAKORLAT
2014/augusztus 499
A gerlézés egyik legfontosabb része – a kárelhárításon és riasztáson kívül – a lőtudásunk csiszolása, az apró-vadas idény előtti formába hozás. A lőtéri gyakorlást nem helyettesíti, de nagyon jól kiegészíti. Csak a meg-szokott fegyvert használjuk, jól jön a vékony kesztyű és a lőmellény, fülvédő, vadászszék, tarkót fedő simléderes sapka is. Nagyobb mennyiségű töltény (250-300 darab) ellövése esetén a lőmellény vállrészébe bélést is rögzít-hetünk. A hosszú ujjú ing hasznos lehet, aki szedett már össze rövid ujjúban néhány meglőtt gerlét a száraz nap-raforgóban, az tudja ezt. A gerlézés alkalmával lehetőség nyílik a sörétlövés külső határának megtapasztalására.
Ha nem vagyunk biztosak távolságbecslé-sünkben, akkor a lőállástól lépjünk ki 60
lépést két irányban és próbáljuk a tá-volságot megjegyezni. A magas-
ságot is megszokhatjuk, ha egy tízemeletes házhoz
odaállunk és a te-tejénél kirepülő
madarat nézve jól az agyunkba véssük, hogy az mind-össze 35 méter magas! Ebben a magasságban a madár első ránézésre lőhetetlennek tűnik, holott valójában ez az „ideális” sörétlövési távolság. A toronygerle „össze-csomagolásánál” pedig kevés szebb dolog létezik, talán csak ugyanez – dublé formájában.
Amikor a dublé toronygerle földet érése olyan hosszú időbe telik, hogy van időnk körülnézni, látták-e a va-dásztársak, vagy közben gondolatban vállon veregetjük magunkat, esetleg artikulátlan csataüvöltést hallatunk, akkor rájövünk, hogy mégiscsak érdemes volt megszü-letnünk!
Az eredményes, hosszú lövésekhez 2,5-2,75 milliméter átmérőjű sörétet használjunk, ennél vékonyabb sörét 30 méter felett nem alkalmas a gerle, pláne az örvös vagy az elvadult házigalamb biztos elejtéséhez. A söréttöltet megválasztása a puska súlyától és az állóképességünktől is függ. 12-es kaliberben a 28-32 gramm sörét elegendő, 34-36 gramm töltetű lőszerrel egy komolyabb gerlézést végigcsinálni nehéz.
A kilőtt hüvelyeket mindig szedjük össze, igényes va-dász igyekszik magát tudatosan tréningezni, hogy a hü-velyt rögtön zsebre rakja. Ez jól jöhet a töltényátlag szá-moláshoz is: 1,2-1,9 patron/gerle kiváló, 2-3 lőszer/gerle jó, 3-5 töltény/gerle pedig közepes eredménynek mi-nősül. Persze az eredményt mindig saját magunk szem-pontjából értékeljük, illetve nem mindegy, hogy milyen nehézségű lövéseket vállalunk be. Emlékszem olyan gerlézésre, amikor a napraforgóra jól odaszokott gerlék közül csak a biztosabb lövésre esőket lőttem, és ezáltal sikerült egy délután 1,32-es átlaggal 157 madarat teríték-re hozni. Néhány ezer gerle elejtése után azt tudom ja-vasolni, hogy bátran vállaljuk be a nehezebb lövéseket is annak ellenére, hogy így kisebb lesz a teríték és rosszabb az átlagunk, viszont az igazán emlékezetes lövéseket évek múlva is felidézhetjük.
Az eredményes vadászatot a hozzáértő kísérő nagy-ban tudja segíteni az érkező madarak időbeni észle-
lésével, a lőtt madarak összeszedésével. A jó segítő fi gyelmes, nem mozogja
el a közeledő madarat, nem beszélget fölös-
„Most van itt az ideje”Fekete Pista bácsitól kölcsönözve a címet, ide is illik, hogy
a gerlézésre alkalmas időszak a napraforgóéréstől függő-
en augusztus vége, szeptember. Természetesen gerlézhe-
tünk és galambászhatunk a vadászati idényben (augusz-
tus 15. – január 31.) máskor is, de az őszi-téli hónapok
előtt kitűnő sörétes puskázási lehetőség ez az periódus.
Egy biztos, 300-400 gerle elejtése az egész idényre maga-
biztos fegyverforgatást eredményez.
FOTÓ: MÉSZÁROS ANDRÁS
500
legesen a vadásszal (nem vadászat közben kell megbeszélni a világ folyását), jól keresi össze a meglőtt vadat, segít a felszerelés mozgatásában.
A balkáni gerle vadászata általában a falu közeli táblákon lehet eredményes. A gerlék rászokhatnak egyes táblákra, de meg kell várnunk, amíg néhány nap alatt odaszok-nak az általuk preferált területrészre. Ha sok a gerlék számára alkalmas napraforgó, akkor jobban eloszlanak a táblákon, de még ekkor is tapasztalható, hogy valamelyiket erőseb-ben látogatják. A napraforgótarló is jó hú-zást adhat, ilyenkor a lőállás álcázása sokkal lényegesebb. Azt szoktam mondani, hogy ha lehetőség nyílik egy alkalommal 15-25 gerlére puskázni, akkor az már elfogadható.
A gazdákkal előzetesen egyeztetni kell. Vannak a gerle által jobban kedvelt, éréskor felpenderülő tányérú fajták, ezekhez jobban hozzáférnek és érzékeny, 20-30 százalékos veszteséget jelentő kárt is okozhatnak. Eze-ket a helyeket fel kell deríteni, de néha a gaz-da maga is jelzi a problémát.
Amennyiben van engedélyünk elvadult házigalambra is vadászni, akkor kérjük meg a környékbeli galambászokat, hogy a vadá-szat napjára zárják be galambjaikat. A jog-szabály ugyanis újabban lehetővé teszi, hogy a gazdálkodóval/üzemeltetővel egyetértés-ben, a vadászatra jogosult a vadászati ható-ságtól kérelmezze az elvadult házigalamb gyérítését a vadászterületnek minősülő állat-tartó telepeken, mezőgazdasági egységek-ben, takarmánytárolókban. A jogszabálynak ez a módosítása a gyakorlatban felmerült igény alapján lépett hatályba, és teszi lehető-vé az elvadult házigalamb-állomány vadász-lőfegyverrel is történő szabályozását.
A napraforgótáblákra beszálló gerlék va-dászatánál sokkal élvezetesebb és sporto-sabb sörétlövési lehetőséget nyújt a húzó gerle vadászata, ám erre ritkábban nyílik le-hetőség. Olyan helyet kell találni, ahol a ger-le „utazóban” közlekedik a település és a ma-jor, takarmánytároló között. Néha a gerle követ egy-egy fasort, kettesével-hármasával középmagasan „utazik”, azaz ritka, erőteljes szárnycsapásokkal, nagy tempóban repül. Ha ilyen helyet találunk, akkor megfogtuk az isten lábát, vagyis a legkitűnőbb sörétes puskázási lehetőségek egyikében lesz ré-szünk. Ilyen helyen ugyanis a gerle kisebb szünetekkel tűnik fel, van időnk rákészülni a hosszú lövésekre, kiválaszthatjuk az útvo-nalon, hogy hol fogadjuk a gerlét. Például állhatunk a fasor árnyékában takarásban (ha már három órája állunk a tűző napon, akkor
FO
TÓ: S
ÁRI
ZO
LTÁ
N
VADÁSZATI GYAKORLAT
2014/augusztus 501
ezt kifejezetten értékelni tudjuk), olyan hely-re lőhetjük a gerlét, ahol könnyű felvenni a zsákmányt. Ha a kedves vadásztársak lőnek egy-két olyan gerlét, ami a nagyfeszültségű vezeték felső drótja magasságában érkezik, akkor tudják, hogy miről beszélek.
A faluszéli helyeken célszerű a szélső házak lakóival is egyeztetni, hogy gerlézés lesz, és nem a második ukrán front közeledik. Ezzel elkerülhetjük, hogy rögtön a nyakunkra hív-ják a rendőrséget, ami sok kellemetlenséggel és időfecsérléssel járhat. A falubeliekkel való egyeztetés olyan eredményes is lehet, hogy a gyerekek jönnek szedni a gerlét és nagyon büszkén viszik haza a zsákmány nekik jutta-tott részét. Van még normális része is a vi-lágnak... Természetesen a vadászatot be kell jelenteni a rendőrségen, hogy minden sza-bályszerűen, a vadászat rendjének megfele-lően legyen előkészítve. Még ekkor is előfor-dulhat, hogy pusztán vadászatellenességből ránk küldik őket, mondván, „csörgött a tetőn a sörét”, vagy belőttek a tanyába stb. Ilyen-kor, ha már megvan a baj, azaz elrontották a szórakozásunkat, akkor mi se legyünk restek, és fordítsuk meg a dolgot. Az indokolatlan zaklatást ne tűrjük el! Határozottan és udvari-asan járjunk el és kérjük meg a rendőrt, hogy az intézkedés első lépéseként vizsgálja meg, hogy milyen kár keletkezett, győződjön meg a bejelentés valódiságáról. Kérjük jegyző-könyv felvételét a történtekkel kapcsolatban, hallgassák meg a bejelentőt, vegyék fel ada-tait stb. Jó esetben legközelebb ezzel a „zak-latóval” már nem lesz dolgunk…
A gerle mozgása reggel hat óra körül kez-dődik és kora este, ugyancsak hat óra tájban ülnek el a madarak. A délelőtti mozgás általá-ban gyengébb, a délutáni erősebb. A jóllakott
madár egy-két óra hossza után indul vissza a pihenő- és ivóhelyére, ezért ilyenkor a húzás iránya megfordul. A gerle melegben, szélben és gyenge esőben is jól mozog. Ha a madarak odaszoktak egy táblára, akkor a „veretést” is jobban viselik, egy-két vadászat után kezde-nek csak másik helyet keresni. Két vadászat között néhány nap pihentetéssel ilyenkor újra eredményesen puskázhatunk ugyan-azon a helyen. A jól előkészített gerlézéshez két hely kell, ahol felváltva vadászhatunk. Jó húzás esetén elegendő a délutáni, 2-től 6-ig
tartó vadászat, másnap délelőtt pihenő, majd délután újra lehet próbálkozni. Az a tapaszta-latom, hogy ha 200-250 töltényt sikerül ellőni egy délután, akkor a másnap délelőtti puská-zás nem esik jól, de délutánra újra „üzemké-pes” lesz a vadász.
A zsákmányt mindig szedjük össze és ké-szítsünk terítéket. A balkáni gerléből is lehet kitűnő ételeket készíteni, az örvös pedig sok országban megbecsült alapanyaga a kony-hának.
Rácz Fodor Gábor
FO
TÓ: D
UD
ÁS
MIH
ÁLY
FO
TÓ: U
TASS
Y G
YÖRG
Y
502 2014/augusztus
Van is mit nézni, megcsodálni. Mindenekelőtt a nádte-
tőt, amely míves kucsmaként ül a fehér falakon. A nád-
dal fedett mai házak hajdani idők hangulatát idézik,
mint ahogy azok a régi mezőgazdasági eszközök is, ame-
lyek a bejárati ajtó melletti falrészt díszítik. Sugár Lász-
ló mintegy magyarázatképpen elárulja, hogy legszebb
gyermekkori élményei édesanyja szülőfalujához, a Pitva-
ros és Nagylak közelében található Csanádpalotához, az
anyai nagyszülőknél töltött nyarakhoz, a titkokkal teli
tanyavilághoz, valamint az emberekkel együtt élő ma-
darak és állatok sokaságához kötődnek…
A mintegy 500 lakosú Orci község nyugati peremén,
a legszélső utcában áll ez a különös hangulatú, szép,
új, vert falú vályogház, amely mögött az a bizonyos rét
húzódik, ami felé a rozsdafarkú szállt, s amelynek kö-
zepén az Orci-patak csordogál. A Kaposvárhoz tartozó
Toponártól, ahol a Kaposvári Egyetem impozáns campu-
sa is található, csak 4 kilométernyire vagyunk. Dr. Sugár
László, az állatorvos-tudomány kandidátusa, vadbioló-
gus, parazitológus, professzor emeritus már-már élőlény-
ként méltatja a természetes anyagokból, ősi technológi-
ával emelt épületeket, amelyek nemcsak reagálnak az
időjárás változásaira, mint mondja, de „lélegezve” alkal-
mazkodnak is hozzá, a lakótér minden szegletében kelle-
mes hőmérsékletet és kiváló páraháztartást produkálva.
Az egyterű földszinten konyha, nappali, dolgozó-sa-
rok. A mennyezet fenyő deszkázata és gerendái Erdély-
ből érkeztek. Az enteriőrt a sok faanyag és egy méretes,
zöld cserépkályha határozza meg, amely mintha most is
meleget sugározna, ámbár nincsen benne tűz. A falakon
igényes festmények, egy CD-boxban több száz komoly-
zenei hanghordozó. Ha nem lenne vendég a házban, alig-
hanem most is a Bartók Rádió, avagy az egyik CD-ről
egy szimfónia szólna, talán éppen Csajkovszkijtól. Sugár
professzort negyedszázada ismerem. Publikációs jegyzé-
kében mintegy háromszáz cím szerepel, négy könyve je-
lent meg, huszonöt további könyvbe írt tanulmányokat,
fejezeteket, külföldi publikációinak a száma is tucatnyi.
Előad, érvel, cikkezik, vitázik évtizedek óta minden le-
hetséges fórumon. Már-már most is belebonyolódunk
a hazai nagyvadállományok létszámalakulásának izgal-
mas és sok vitát kiváltó témájába, amikor megérkezik
Erzsébet asszony a vendégváró, illatos pitével, és ez ki-
váló alkalom arra, hogy oly sok találkozás után végre ne
csak szakmai kérdésekről essék köztünk szó…
Dr. Sugár László hetven éves.
A siker ti tka a törődés…Elsőként a lakótársukat mutatja be Sugár professzor, aki a bejárat előtt nyújtózkodó féltető gerendáinak egyikén lakik, önkényes, ámbár jó szándékú lakásfoglalóként. Őkelme egy karcsú testű, elegáns megjelenésű kismadár, egy házi rozsdafarkú. Kvártélyát sárból és növényi szálakból füsti fecskék épített ék, a tulajdono-sok azonban az elmúlt tavaszon már nem tértek haza. Nem barát-ságtalan, de magunkra hagy bennünket, nézelődjünk csak nyu-godtan, ő maga ellibben az udvaron és a kerten túli tágas mezők felé. Eső utáni, langymeleg délután van ugyanis, és a nedves rét felett már szárnyra kapott az apró rovarok sokasága…
BÉKÉS SÁNDORrovatvezető
2012-ben, a Kaposvári Egyetem életműdíjának átvételekor
A legszélső utcában áll ez a különös hangulatú ház
ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK
2014/augusztus 503
Budapesten született, pontosabban a Tétényi-fennsík
és a Duna között elterülő, borospincéiről híres, kisvá-
rosi hangulatú Budafokon, amely csak 1950 óta a fő-
város része. Édesanyja pedagógus volt, édesapja nyom-
dász, grafi kus, festőművész, egy nyomdászdinasztia
tagja. Fantasztikusan rajzolt, a háború után ráadásul
bal kézzel, mert a jobb kezét gránátszilánk roncsol-
ta össze, mondja a professzor. És Erzsébet asszony,
dr. Sághy Erzsébet, aki ugyancsak állatorvos, Sugár
László egykori egyetemi társa, már hoz is két kis képet,
amelyek egy gyermeket ábrázolnak, magabiztos, ám
mégis lágy, érzelemteli vonalakkal megrajzolva. Ahogy
az apa látta egyéves kisfi át…
Később, a jövőt vizionálva, aztán már többnyire mér-
nökként látta, hisz az apák a fi aiktól várják elvetélt álma-
ik megvalósítását. Kiváló matematikus volt, aranykezű
ezermester, meséli vendéglátóm, egyszer egy hatméteres
fémcsónakot is épített elöl-hátul zárható ládákkal, mert
hogy horgászott is. De lélekben alighanem vadász is volt,
teszi hozzá (kiskamaszként kiválóan bánt a parittyával),
mert aligha véletlen, hogy hat és félévesen már légpuskát
kapott tőle… Az első veréb már másnap terítékre ke-
rült, és aztán még további hatszázvalahány. Akkurátus
lőjegyzéket is vezetett róluk.
A pályaválasztás és az életút alakulása tekintetében vé-
gül a csanádpalotai állat- és természetélmények, Brehm
„Az állatok világa” című könyve, amelyet az édesany-
jától kapott, no és a légpuska döntöttek. Ámbár, mint
Erzsébet asszony közbevetőleg megjegyzi, Sugár László
is remek rajzoló, és gimnazista korában éppen a mate-
matika volt az egyik erőssége. A hivatás, a vad tisztelete
és szeretete, valamint a vadászat egymást ösztönözve és
erősítve fonódott össze az életében. Harmadéves állator-
vos-hallgatóként, évfolyamtársával, Hőnich Miklóssal
már vadásztársasági tagok voltak Apajpusztán, emlékezik
a kezdetekre. A közös tapasztalatok és élmények közös
tudományos munkát, majd közösen jegyzett szakköny-
vet eredményeztek. Hőnich Miklós, Sugár László, Keme-
nes Ferenc: A vadon élő állatok betegségei című könyve
(Mezőgazdasági Kiadó, 1978) máig alapműnek számít.
A barátságra terelődik a szó, amelyet gyakran a vélet-
len alakít. Az 1980-as évek elején, nem sokkal azután,
hogy az akkori Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tu-
dományos munkatársa lett, a Nimród szerkesztősége
megküldte címére egy fi atal erdélyi állatorvos levelét, aki
magyarországi szakmai kapcsolatokat keresett. Öt ál-
latorvosnak továbbította a szerkesztőség a megkeresést,
de arra csak dr. Sugár László válaszolt. És barátság lett
belőle, mondja, amelyet nem tudott kikezdeni se a távol-
ság, se a múló idő. A levélíró, a marosvásárhelyi születésű
Sikó Barabási Sándor ma neves járványtani szakember,
fontos állategészségügyi tisztségek viselője, a Babes-
Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatá-
nak oktatója, teszi hozzá, miközben én arra gondolok,
hogy vajon mi mindenről mondunk le, mi mindent ve-
szítünk el meg nem válaszolt leveleink által..?
Erdély ürügyén felmegyünk a tetőtéri nagyszobába,
hogy megnézzük vendéglátóm kárpáti trófeáját. Kevés
ág, hosszú szárak, nyolc kiló körüli agancssúly. Ámde
tulajdonosa mégis úgy mutatja, mintha világelső len-
ne. És igaza van. A trófea-érték érzelmi kategória, tehát
aligha számszerűsíthető. Dr. Sugár László kedvenc vadja
egyébként az őz. Mintegy ötven bakot és több száz sutát
és gidát ejtett el (ez utóbbiak többségét kutatási céllal),
ám a gyűjteményében található agancsok nagy része in-
kább kelti a „szemléltető eszköz”, mintsem „győzedelmi
jel” érzetét. Rendellenes szinte valamennyi. Egy nagy
papírdobozban (láthatóan demonstrációs céllal, útra
készen) gidaagancsok és egyéves bakocskák kis fejdíszei
szoronganak. Kézbe vesszük, nézegetjük, kommentáljuk
őket, és ezzel végleg véget is ér beszélgetésünk „magán-
életi” része.
Nagy tévedés, hogy a „selejtezéssel” javítható a trófea-
minőség, érvel dr. Sugár László, mint már oly sokszor, oly
sok helyen. „Selejtezés” helyett az élőhelyi és táplálkozási
viszonyokra kell fektetni a hangsúlyt. Az egyéves bako-
kat pedig kímélni kell, hogy a következő évben megmu-
tathassák valódi képességüket. A kapitális agancsok titka
pedig nem más, mint a minőségi táplálék és a nyugalom.
Tehát törődni kell az őzzel, mint minden mással is, amit
fontosnak érzünk és szeretünk…
A hivatás,a vad
tisztelete és szeretete,
valaminta vadászategymást
ösztönözveés erősítve
fonódott össze az életében
Erzsébet asszonnyal...
FO
TÓ: P
OLS
TER
GA
BRIE
LLA
504 2014/augusztus
A betegség okozója egy apró fonálféreg. Ennek hossza a hímek esetében 1,4-1,6 mm, az ál-elevenszülő nős-tények pedig elérhetik a 3-3,7 mm hosszúságot is. A vi-lágon összesen 7 fajukat ismerik, közülük 3 fordul elő Magyarországon, illetőleg a térségünkben. A Trichinella spiralis fő gazdái a házi sertés és a patkány, ezért legin-kább emberi környezetben honos. Emberre ez a legve-szélyesebb, megbetegítő és szaporodási képessége egy-aránt igen nagy! A Trichinella britovi általában csak 600 méter tengerszint feletti területeken fordul elő. Gazdái ragadozók és mindenevők közül kerülnek ki, mint példá-ul a róka, a borz, a farkas, a hiúz, a medve és a vaddisznó. Megbetegítő és szaporodási képessége jóval kisebb az előbbinél. A Trichinella pseudospiralis bár számos em-lős- és madárfajban előfordul, de kicsi a megbetegítő és a szaporodási képessége.
A férgek életmódja, fejlődéseA fertőződés nyers hús (izomszövet) fogyasztásával történik. Az izomban betokozódott lárvák az emésztés során tokjukból kiszabadulnak és megtelepszenek a vé-konybélben. A hímek körülbelül 4 napig élnek (pároso-dás), a nőstények pár nap után befurakodnak a bélnyál-kahártyába – meg-megsértve azt – és lárvákat eregetnek (úgynevezett ál-elevenszülés).
A nőstény által lerakott lárvák a nyirok- és vérkeringés-be kerülnek, majd a vérárammal sodródva a szervezet bármely részébe eljuthatnak. A nőstény férgek is csak 4-6 hétig élnek. A fogékony gazdafajok (ragadozók, sertés, ló, patkány- és egérfélék, nutria és az ember) esetében az izomszövetbe kerülő lárvák 1-2 hetes vándorolgatás után órarugószerűen tekeredett formában betokozódnak. A tokban azután akár évtizedekig is élet- és fertőzőké-pes állapotban maradnak. Így ugyanaz az egyed először a parazita úgynevezett végleges gazdája (a béltrichinellák esetében), később pedig úgynevezett köztigazdája (izom-
trichinellák) lesz. Ily módon a trichinella a fennmaradás biztonságát és a terjedés gyorsaságát tekintve a legtökéle-tesebb parazita. Csak az ebek orsóférge képes versenyez-ni vele azáltal, hogy nyugvó, „várakozó” lárvái a vemhes szukából az anyai-magzati vérkeringés révén átkerülnek a születendő kölykökbe.
Ismereteink szerint csupán a kérődzők és a nyúlfélék húsában nem fordulhatnak elő izomtrichinellák, ezért ezek húsa általában (a trichinella-fertőződés veszélye nélkül) nyersen is fogyasztható. A fertőződés tehát a fen-tebb felsorolt fogékony gazdafajok nyers, félig nyers, füs-tölt húsának a fogyasztásával következhet be.
Kórfejlődés, tünetekA trichinellózis az esetek többségében enyhe tünetek-kel jár és komplikációmentes. Ez különösen érvényes az úgynevezett erdei (szilvatikus) trichinellára, amelynek az okozója általában a már említett Trichinella britovi. Egyedi esetekben – legyen szó bármelyik trichinelláról – a tünetek változatosságát befolyásolja a lefolyás aktuális fázisa, az elfogyasztott izomtrichinellák száma, az egyed életkora, neme és immun-állapota.
Bél-trichinellózisAz erősen kórokozó Trichinella spirális esetében, ha az izomtrichinellás hús(készítmény) fogyasztásával a bél-ben sok féreg telepszik meg, az első tünetek már 12-48 óra elteltével jelentkeznek. Ezek azonban nem specifi ku-sak a diagnózis szempontjából. A nőstény férgek anyag-csere-termékei (toxinok) és az általuk okozott bélnyál-kahártya sérülésekbe bekerülő baktériumok fájdalmas bélgyulladást okoznak, amelynek a tünetei: hányinger, hányás, hasfájás, emésztési zavar, hasmenés, izzadás. Ké-sőbb légzési nehézségek, bőr- és köröm alatti vérzések, majd 4-7 nappal később szemhéj- és szemkörnyéki-vize-nyő (ödéma), valamint magas láz alakul ki. Vérvizsgá lattal
Trichinellózis vagy izomférgességA trichinellózis, mint zoonózis, az emberre nézve is valós veszélyt jelent, hiszen akár halálos kimenetelű megbete-gedést is okozhat. Gondoljunk csak bele, bárki kerülhet olyan helyzetbe akár itthon, akár külföldön (főleg tőlünk keletebbre), hogy vadhúsból, például medvéből készült, nem hőkezelt füstölt hússal vagy kolbásszal kínálják, s ha azt a felhasználást megelőzően nem vizsgálták meg kellő alapossággal, akkor máris bekövetkezhet a baj. A trichinellózist ugyan gócbetegségként tartjuk számon, de ma már tudjuk, bárhol megjelenhet az olyan elkóborló fertőzött gazdák miatt, mint például a veszett róka.
Hazánkban 2006 és 2011
között összesen
17 vaddisznó bizonyult
fertőzöttnek
VADEGÉSZSÉGÜGY
2014/augusztus 505
eozinofília mutatható ki (ennek mértéke azonban nem mindig arányos a betegség súlyosságával, sőt hiányozhat is!).
Másodlagos fázis – a vándorló lárvák hatásaiA vándorló, „újszülött” lárvák károsítják a vérereket, aminek következtében helyi vi-zenyő alakul ki, különösen az arcon és a kéz-fejen. Okozhatnak továbbá tüdőgyulladást, mellhártyagyulladást, agyvelő- és/vagy agyhártyagyulladást, ideggyulladást, sü-ketséget, hashártyagyulladást, agyvelő- és szemkárosodást, kötőhártya és nyelv alatti vérzéseket. Súlyosabb esetben akár halálos kimenetelű szívizomgyulladás is bekövet-kezhet, jóllehet a lárvák nem telepszenek meg a szívizomzatban.
Az első tünetek jelentkezése után 7-10 nappal a lárvák a vázizmokba érkeznek és ott egy ideig vándorolnak. Az ehhez kapcsolódó tünetek is változatosak, de nem kifejezettek: erős izomfájás-izomgyengeség (az esetek 25-50, olykor akár 100 százalékában), légzési és nyelési nehézségek (ezért gyakori az infl u-enza-gyanú), a rágóizmok megduzzadása (ez akár a mumpsz gyanúját, téves diagnózisát is okozhatja), gyenge pulzus és vérnyomás, szív-károsodás, különböző idegrendszeri tünetek, akár hallucináció is. A halál bekövetkezhet szív- és/vagy légzési elégtelenség, toxémia vagy veseelégtelenség miatt.
Ha az orvos nem gondol a trichinellózis lehetőségére, még az igen erős fertőzött-ség is rejtett maradhat. A trichinella-lárvákat ugyanis igen ritkán lehet kimutatni a bélsár-ból, vérből vagy egyéb váladékból. Az izom-biopszia a legmegbízhatóbb, de ezt ritkán alkalmazzák. A szóba jöhető immun-diag-nosztikai próbák egyike sem elég hatékony.
MegelőzésA közvetlen emberi fertőződés akkor előzhe-tő meg, ha a potenciálisan veszélyes házi- és vadon élő állatok húsát az érvényben lévő VM-rendelet szerint bevizsgálják.
A fertőzöttség kétféleképpen mérsékel-hető, illetőleg számolható fel. Egyrészt az elejtett/elpusztult ragadozók és vaddisznók tetemeinek, zsigereinek biztonságos kezelé-sével, ártalmatlanná tételével, másrészt szi-gorú és hatékony rágcsáló irtással (különös tekintettel a patkány irtásra).
A fertőzöttség EurópábanA vaddisznó esetében Finnország déli részén 1,3%, Spanyolország egyes területein 0,8%, Franciaországban nagyjából 0,003%, míg ha-zánkban az utóbbinál feltehetően kicsit nagyobb fertőzöttségi arány-ról beszélhetünk. A ragadozók közül Észtországban a farkasok 80%, a hiúzok és mosómedvék 50%, rókák 42 százaléka fertőzött, de hason-ló lehet a helyzet a többi Balti- és Skandináv-országban is. Magyaror-szágon 2006 és 2011 között összesen 17 vaddisznó bizonyult fertőzött-nek. Ezek közül 11 (64,7%) volt Trichinella britovi, 5 Trichinella spiralis (29,4%) és 1 Trichinella pseudospiralis (5,9%) fertőzött. Ez azt jelenti, hogy mindent összevetve, a vizsgált vaddisznók 0,008 százalékában volt trichinella. A Trichinella britovi főként az Északi-középhegységben, kisebb gyakorisággal a Dunántúli-dombvidéken, a Trichinella spiralis a Délvidéken, a horvát-, a szerb- és a román-határ mellett, a Trichinella pseudospiralis pedig csak a horvát-határ közelében fordult elő.
A vizsgálatra alkalmas mintákat a hagyományos mintavételi he-lyek (bordaközi-, rekesz-, rágóizmok) mellett a lábvégi kisebb izmok-ból célszerű venni, mert ezekben lehet igen nagy a lárvasűrűség. Kü-lönös módon Németországban vaddisznó esetében a vesepecsenye vizsgálatához ragaszkodnak az állatorvosok…
Mindemellett érdemes kitérni az egyes Trichinella-fajok hő- és be-sugárzás-érzékenységére is. A három fent ismertetett faj egyikének a lárvái sem tűrik tartósan a -20 oC körüli fagyasztást. Ezen a hőmér-sékleten 3 hét elegendő a lárvák elpusztításához. A +60 oC-on való főzést csak percekig bírják a lárvák, egy 7-8 kg-os sonkát azonban legalább 4 órán át kell főzni a kb. 85 oC hőmérsékletű vízben. A gam-ma-besugárzás, amit az élelmiszeriparban már alkalmaznak, igen hatékony, egyszerű és nem okoz íz változást.
Dr. Sugár László
A trichinellákat tartalmazó rókatetem
elfogyasztása révén fertőződött vaddisznó
az emberi megbetegedések
legfőbb okozója
GyógykezelésA féregellenes szerek közül a thiabendazol jöhet szóba, de az is csak a béltrichinellák ellen. A mebendazol hatástalan.
FO
TÓ: A
LMÁ
SI IS
TVÁ
N
506 2014/augusztus
A hely története a középkori feljegyzések szerint 1398-ban kezdődik, ekkor van először írásos nyoma Kazaw birtok néven. A közigazgatásilag Somogyszobhoz tarto-zó puszta volt Báthory, Nádasdy és Festetics birtok, ahol 1887 áprilisában Rudolf trónörökös 52 őzbakot lőtt 3 nap alatt, de vadászott itt 1901-ben a walesi herceg is.
A Hohenlohe korszak 1909-től datálódik, amikor is előbb bérlet, majd vásárlás révén került a Hohenlohe-Oehringen hercegi család birtokába, akik itt híres va-dászterületet alakítottak ki 18 ezer holdon. Fővadászuk a legendás Vogl Henrik volt; a szinte egyenként számon tartott szarvas-törzsállomány mindössze 320 egyedből állt, azonban az óvás és a szigorú szelektálás eredménye-ként 1926 és 1944 között 69 érmes bikát hoztak terítékre. Ők építtették vörösfenyőből 1912-ben azt a legendás, tornyos fakastélyt, amely 1927-ben, alig fél évvel a herceg halála után tűzvészben porig égett a benne elhelyezett relikviákkal, trófeákkal, feljegyzésekkel együtt. A terület irányítását a továbbiakban felesége, Valerie hercegnő vé-gezte, aki közismert és sikeres vadászhölgy volt.
Legendás Kaszó A Hohenlohe-Czinege „birodalom” egykor és ma
Kevés olyan vadászterülete van az országnak, amelyet annyiféle misztikum, valódi és téves információból szü-letett legenda övez, mint Kaszópusztát, amelyet a kato-nai fennhatóság alól immáron „felszabadult” Kaszó Zrt. szlogenje így nevez: „Somogy zöld szíve”.
A 2013-as évben terítékre került második és a harmadik legnagyobb agancsú szarvasbika a kaszói kereszt előtt
TERÜLETRŐL-TERÜLETRE
2014/augusztus 507
A háború után a Szovjet Javak Igazgatósága lett az erdőt-vadat nem kímélő területkezelő, míg 1950-ben ez a birtok is állami keze-lésbe került, mint a Nagyatádi Erdőgazdaság kaszói erdészete. 1961-ben lett ennek erdészetvezetője dr. Kiss István, a „Kispista”, akinek 28 évig tartó vezetői időszakát a „második Hohenlohe korszak” név-vel illették – ez volt Kaszó második felvirágoztatása. Kiss István jó barátja volt az itt is rendszeresen vadászó Czinege Lajos honvédelmi miniszternek, akinek közbenjárására 1967-ben Kaszót honvédségi területté nyilvánították, és így önálló erdőgazdaság lett. 1988-ban Veszprémhez csatolták, végül 2013-ban megszüntették honvédségi státuszát, s a többi erdőgazdasághoz hasonlóan, az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank felügyelete alá került.
Két „veteránnal” beszélgetünk a régmúlt és a közelmúlt vadászatá-ról, vadgazdálkodásáról: Fehér Lajos (66) és Pitonyák József (68) már a „hőskorban” is itt szolgáltak, ezen a környéken is születtek, minden rezdülésük somogyi – sőt, „kaszói”.
A 14 800 hektáros területet a Hohenlohe korszakban kiemelt mi-nőségű vadászterületként kezelték, kevés, de kiváló minőségű szar-vas-, közepes őz- és kis vaddisznóállománnyal rendelkezett. Jellem-ző volt az erős, hosszú szárú és ágú, de ritka, kevéságú „somogyszobi típusú” agancs, a koronások zöme külső bevándorló volt. A háború és a szovjetek pusztítása után az óvás és az etetés hatására elsza-porodott a vad, olyannyira, hogy a hetvenes években már nagyon komoly kárt okozott a környező mezőgazdasági területeken. Ekkor született meg a döntés, hogy ennek megakadályozására és a nagy létszámú – 2-2,5 ezerre becsült – szarvasállomány megtartása cél-jából az egész területet be kell keríteni. 1979 tavaszán kezdték el a munkát, s novemberre 120 kilométer erős és magas vadvédelmi kerítés vette körbe a majd 15 ezer hektáros kaszói erdőkerületet. A kerten belül egy kisebb, 5 ezer hektáros részt is bezártak „inten-
zív szarvaskertnek”. S bár a kerítés 12 pontján beugrókat létesítettek, aminek egy része a rossz kialakítás miatt „kiugróként” is működött, beütött a krach: az ősi váltók lekerítésével megszűntették a bikák addig természetes évközi vándorlását, s két év alatt több száz bika – természetesen elsősorban az idősebb, nagy agancsúak – pusztult el a kerítés belső felén kitaposott kényszerváltókon a stressz miatt. Köztük sok, addig sosem látott egyed is, amelyek nyilvánvalóan a környező területekről vándorolva ugrottak be a kertbe, de kimenni már nem tudtak. A környékbeli vadászatra jogosultak panaszai mi-att a beugrókat később megszűntették, így természetes vérfrissítés nem történt.
A bezárás tönkretette az állományt, s hiába lett nagy a sűrűség – volt, hogy hatszázas, sőt ezres rudlikat is megszámoltak téli etetés-kor a traktor után – a minőség rohamosan romlott. Míg a bekerítés előtt volt olyan év, amikor 16 aranyérmes bika esett, később cso-dájára jártak, ha egy véletlenül elérte ezt a ponthatárt. Elképesztő mennyiségű takarmányt etettek fel, naponta vontatószámra ment ki a kukorica és a siló, tonnaszám az almatörköly, ami még 10 kilo-méterről is odavonzotta a szarvast. Ugyanakkor a Vésztőről (Békés megyéből!) kamionszám hordott kiváló lucernaszénát csak havas időben ette meg a vad. A 80-as évek végén évente 250 bikát lőttek, felét a személyzet (5 kilós agancssúlyig), mert a katonai vezetőkből álló, 1967-ben alakult Zalka Vadásztársaság sajátos belső rend sze-rint vadászott. A budapesti központban osztották el „érdem szerint” a bikalelövéseket, átlagban 6 bika „járt” egy-egy tagnak, 1 érmes (ezen belül még a kis- és nagyaranyérmes is meg volt különböztet-ve), 2 öreg selejt (golyóérett kategória, S-1) és 3 fi atal selejt (5 kiló-ig, S-2). Persze, mindenki igyekezett meglőni az érmes bikát, s leg-alább olyan nagyot szerettek volna lőni a golyóérett kategóriában
Az első külföldi vadászcsoport trófeáiA Hohenlohe kastély a tűzvész előtt
508 2014/augusztus
is, rengeteg gondot okozva ezzel a kísérő személyzetnek, akik ezt nem engedhették meg a vendégnek. A kisebbekre fel sem igen emelték a puskát, legfeljebb saját vendégeiknek adták át a lehetősé-get, így annak zöme bent maradt. Az akkori idők legendái közé tar-tozott Czinege forgószékes „lőtoronnyal” felszerelt terepjárója, ami előbb Gaz 69-es, később parancsnoki Uaz volt, ám repülőről, vagy helikopterről – a közhiedelemmel ellentétben – sosem vadászott.
A szarvasállományt azonban erőteljesen csökkenteni kellett, hogy közelíteni tudjanak a terv szerinti 1200-as létszám felé.
A bekerítés előtt a disznót irtani kellett, a bezárást követően védett vad lett, a személyzet már nem lőhette. Nagyterítékű vadászatok kezdődtek, 20-25 puska 50-60-as napi terítékátlaggal zárt egy-egy vadásznapot. A hercegi időkből 20-40 dám maradt meg a területen, ehhez 1984-ben 100 egyedet telepítettek Gyulajról, ebből 80 bika volt. Az állomány tíz év alatt 3-400-ra nőtt, intenzíven vadászták, nemigen volt módja a bikáknak megöregedni, a legnagyobb lapát talán a 4 kilót érte el. Egyetlen fehér dámbika élt a területen, ezt a ba-bona miatt senki nem merte meglőni, végül 12 évesen került teríték-re, erősen visszarakott agancsa koponyástól 2,5 kiló volt, míg előző évi lapátjainak összsúlya 3,5 kilót tett ki.
1985-ben az erdőterületeken felsőbb utasításra lebontották a ke-rítés egy részét, míg a mezőgazdasági részeket határolók több kilo-méter hosszban ma is megvannak. Miután a vad immár szabadon tudott más területek felé mozogni, 4-5 év alatt kezdett valamelyest javulást mutatni a bikák agancsminősége. A nagyterítékű disznóva-dászatok helyszíne a 90-es évek elején megépített 200 hektáros va-dászkert lett, ahová mind a 6 vadászkerületből évente 30-30 süldőt kellett befogni, hogy a 200-as létszám meglegyen. A külső területe-ken akár 30 hajtást is rendeztek 10-20-as terítékátlaggal, majd áttér-tek a terelésre: a legjobb eredmény 2010-ben volt, egy nap 110 disz-nó és 60 dámtarvad esett. Sok őz volt a kerítés előtti és alatti időkben is, évi 80-90 bak esett 300 grammnál kisebb agancs-átlagsúllyal. Az utóbbi tíz évben az állomány a felére csökkent a sakálok egyre gya-rapodó létszáma miatt, ma van, hogy 10-12 csapat üvöltését lehet megkülönböztetni egyszerre, eddig 120 került terítékre.
Kaszó mai helyzetéről ifj abb Galamb Gábor vezérigazgatóval és ifj abb Bence László vadászati ágazatvezetővel váltottunk szót.
A Kaszói Szalonkaklub csapata, amikor még lehetett rá vadászni
A legendás 22-es Pitonyák József kezében
Czinege Lajos egy disznóhajtás után köszönti a személyzetet
TERÜLETRŐL-TERÜLETRE
2014/augusztus 509
Elmond ták, hogy a kétezres években sok rossz döntést hoztak az akkori vezetők, válogatás nélkül lőtték a biká-kat, általánossá vált a „gazdasági golyóérettség” kategó-riája. A mostani vezetés 2010 óta kifejezetten tiltja a jó képességű bikák 12 éves kor alatti lelövetését. Az első eredmények a 2013-as évben mutatkoztak meg 3 kapitá-lis egyed terítékénél: a 12,45, 11,40 és 10,35 kilós agancs-súlyú bikák bírálati kora 12, 13, 12 év volt. A személyzet nem lő trófeás vadat, csak a fülhossznál kisebb csapos bi-kákat és a betervezett tarvad mintegy felét. Ezt az arányt is a vendégek irányába akarják módosítani, azonban terelővadászaton nem lövik a szarvas tarvadat, csak ha-gyományos, válogató egyéni vadászattal. A vadászati fő-idényben folyamatos az igényesen kialakított vadászház és a többi szálláshely töltése vendégvadászokkal. Több-ségében külföldiek, főleg németajkúak, csehek, szlová-kok jönnek, és az északi államokból is egyre nagyobb az érdeklődés. Éves átlagban a 230-240 vendég közel 1000 vendégéjszakát tölt itt, nagyon sok a visszajáró közöttük.
Jól eladhatók a nagyon nagy és a 7 kiló agancssúly alatti bikák. A 20-25 napnyi hajtásnál és terelésnél min-den vendég mellett áll kísérő, nem „bevallásos” alapon készül a számla, s így biztonságosabb és eredménye-sebb is a társas vadászat. A területen éjszakai vadászat nincs, disznóra is csak holdvilágnál mennek, lámpát csak vadkárelhárításnál használhatnak. Szívesen fogadják az
íjászokat, mivel sok szóró van az öregerdőben, ahol jó lehetőség van a famászó lesekről való lövésnek, vagy akár a cserkelésnek is. A holt idényben viszont nyitottak a turizmus és a civil lakosság felé, sok iskola hozza el ide a gyerekeket, ami a kiszolgáló egységek rentábilis műkö-dése miatt is célszerű volt. A neuralgikus pont azonban ma is a kerítés: amikor a régit megnyitották, megszűnt a vad bekerítése, ma viszont 360 kilométernyi erdősítés-védelmi kerítés keríti ki a vadat a terület 21 százalékáról...
Somfalvi Ervin
A bekerítés előtt jellemző
volt az erős, hosszú szárú
és ágú, de ritka,
kevés ágú „somogyszobi
típusú” agancs, a koronások zöme külső bevándorló
volt
A tavalyi év rekord-agancsa 12,45 kg, a bika bírálati kora 12 év
Fehér Lajos és Pitonyák József egy szép terítékfotóval
Bencze László fővadász és ifj . Galamb Gábor vezigazgató
a Nádasdy Emlékplakettel
510
PUBLICISZTIKA
2014/augusztus
Kétségkívül legnagyobb előnye a világhá-
lónak, hogy viszonylag alacsony költség
mellett gyorsan jutunk információkhoz, és
ugyanilyen gyorsan és hatékonyan adha-
tunk hírt számunkra fontos ügyekről, eseményekről. Ha
a közösségi oldalakra szűkítjük az előnyök áttekintését,
akkor elmondhatjuk: utolérhetetlenül hasznos és gyors
eszköz a kezünkben közösségépítésnél, az eseményekre
való meghívások esetén és az arról való tudósítások ter-
jesztésekor is.
Nem mehetünk el azonban szó nélkül a legnagyobb
hátránya mellett sem, ami a személytelenség. Hiába
szereplünk a közösségi oldalakon arccal, névvel, mégis
úgy gondoljuk, az internet jótékony homályba burkolja
stílusunkat, ezért a viták során akár hevesebben, tisz-
teletlenebbül, arrogánsabban is reagálhatunk a kelleté-
nél, és sokkal bátrabban, durvábban „odamondhatjuk”
a véleményünket másoknak. Mindezt – az Alkotmány-
bíróság friss döntése értelmében – ráadásul úgy, hogy
azért jogi értelemben még csak nem is mi vagyunk fe-
lelősségre vonhatók, hanem az oldal üzemeltetője, aki,
ha nem moderálja azonnal a becsületsértő, jogellenes
kommenteket, akkor „megütheti a bokáját”.
Különösen aktuális téma ez, hiszen – nyilván az
internet említett előnyei miatt – egyre gyakrabban
találkozunk a közösségi oldalakon vadászatellenes be-
jegyzésekkel, amelyek stílusa néha elfogadható, gyak-
ran azonban minősíthetetlen hangvételben szidnak és
pocskondiáznak minket, vadászokat. Több szakmai fó-
rumon is felmerült, hogy esetleg az erre adott válaszok,
reakciók megfogalmazására hozzunk létre egy kvázi
szóvivői hálózatot, amely azonban úgy hiszem, nem
lehet olyan eredményes, mintha mi, akik vadászként
jelen vagyunk ezeken a fórumokon, megpróbálnánk
higgadt, szakmailag helyénvaló, nem sértő és agresszív
válaszokat adni az egyes támadásokra. Sokszor esünk
ugyanis mi is abba a hibába, hogy az agresszív stílus
láttán „elszakad a cérna”, és a magyar nyelv válogatott
szitokszavaival esünk neki az „ellenfélnek”.
Teljesen egyértelmű, hogy ezzel semmilyen célt nem
érünk el, inkább csak olajat öntünk a tűzre…
Sokat tehetünk a vadászat, a vadászok ügyének elő-
segítéséért, ha mindenekelőtt higgadtak maradunk. Ha
úgy érezzük, hogy nincs megfelelő türelmünk egy vitá-
ban érvekkel alátámasztani az álláspontunkat, inkább
hozzá se szóljunk! Ha viszont felvesszük a kesztyűt, ak-
kor érvrendszerünket felépíthetjük arra, hogy a vadászat
ősi hagyomány, amely az indíttatás tekintetében sokat
változott az évszázadok során, hiszen az élelemszerzés
elsődlegességével szemben a vadállomány mennyiségi és
minőségi szabályozása került előtérbe, amely a nagyra-
gadozók kipusztulása miatt csak a vadászat segítségével
oldható meg. Érvelhetünk az utóbbi évtizedek felgyor-
sult urbanizációs folyamataival is, hiszen ha úgy vesszük,
nem a vad sok, hanem az élőhelye válik egyre szűkebbé.
Indoklásaink során hangsúlyoznunk kell, hogy meny-
nyire szigorúan szabályozott rendszer szerint vadászunk,
mert tapasztalataim szerint a legtöbb ellenző nagyon sok
rész- és fél információval rendelkezik, és a legalapvetőbb
ismeretek hiányában alakítja ki határozott véleményét.
Megemlíthetjük azt is, hogy a magyar vadászati szakem-
berek sok évtizedes munkájának köszönhetően a hazai
vadállomány páratlan a világon, számtalan világelső tró-
fea Magyarországról származik, és mint ilyen, leginkább
büszkének kellene lenni rá…
De megközelíthetjük a vadászatot lelki oldalról is. Ki-
hangsúlyozhatjuk, hogy számunkra nem jelent gyilkos-
ságot egy állat életének kioltása, hiszen mi ebbe nőttünk
bele, így szocializálódtunk. Helyén tudtuk kezelni már
kisgyermek korban is egy vad halálát, mert jól vezetett be
minket a vadászatba édesapánk, családtagunk, barátunk:
hogy minden körülmények között szeretnünk és tisztel-
nünk kell a vadat, és hogy a jelenben kell óvnunk, véde-
nünk hazánk páratlan vadállományát annak érdekében,
hogy még az unokáink is gyönyörködhessenek benne.
Tapasztalatból állíthatom, hogy még mindezek után
is lesz olyan vadászatot ellenző, akit még csak ki sem
tudunk billenteni sziklaszilárd meggyőződéséből, de
ne is ez legyen a célunk. Inkább örüljünk annak, ha az
eszmecserénket olvasók közül akár egy is akad, akinek
egy kicsit más megvilágításba helyeztük a vadászatot.
Kis lépésekkel tudunk nagyot haladni előre abban,
hogy a bulvársajtó szenzációhajhász, mindig csak a ne-
gatív híreket kidomborító, vadászatellenes írásai által
befolyásolt nem vadász közösségnek hitelesebb, kevés-
bé részrehajló tájékoztatást adjunk tevékenységünkről,
szenvedélyünkről, közös ügyünkről, a vadászatról.
Egyet azonban soha ne feledjünk: függetlenül at-
tól, hogy milyen stílusban esnek nekünk, ne tévesszen
meg minket az internet látszólagos személytelensége.
Tanúsítsunk a közösségi oldalakon is legalább akkora
tiszteletet embertársainkkal szemben, mint amekkorát
a személyes kommunikáció során is tanúsítanánk! Jus-
son eszünkbe a mondás, hogy a „stílus maga az ember”,
amely a mi esetünkben még nagyobb súllyal bír, hiszen
nemcsak minket, de az egész magyar vadásztársadal-
mat a mi stílusunk alapján ítéli meg a vitapartner. És ez
nagy felelősség… Bán Beatrix
A stílus maga az ember
Hiábaszerepelünk a közösségi oldalakon
arccal, névvel, mégis úgy gondoljuk, az internet
jótékony homályba burkolja
stílusunkat
PORTRÉ
2014/augusztus 511
Ha az ember nem tudná, hogy va-
dászfamíliáról van szó, akkor is ha-
mar rájönne milyen otthonba csöppent,
ugyanis Márkuséknál majdnem minden
a vadászat körül forog. Szó szerint már az
ajtódíszükön is faragott szarvasfej látha-
tó, a „köszöntőbizottságot” pedig egy agg
tacskó alkotja – Pletyka –, aki már maga
mögött hagyta a dolgos munkákkal teli
éveket. Belül a falakat és bútorokat agan-
csok, agyarak, bőrök, vadászati témájú fo-
tók, rajzok, egyszerűen szólva: számtalan
emlék teszi otthonossá. Csupán egyetlen
helyiség „vadászatmentes övezet”, ez pedig
Letícia húgának szobája, amelyben Husz-
ti Szabolcs válogatott focistánk különféle
mezei lógnak a falon.
Letícia – aki az idei Országos Szakmai
Tanulmányi Verseny (OSZTV) vadgazdál-
kodási technikusi részén második helyezést
ért el – már egészen kicsiként „megfertőző-
dött” a vadászat iránti szenvedéllyel. Nincs
ezen mit csodálkozni, ha tudjuk, hogy csa-
ládjában nagyapja, bérmakeresztapja, fegy-
vermester nagybátyja és édesapja is vadász.
Amikor csak lehetett, kinn volt atyja mel-
lett a területen, lett légyen szó akár vad-
etetésről, vagy egy esti lesről. A természet
és az állatok szeretete olyannyira erős volt
benne, hogy míg mások hercegnőknek öl-
töztek az óvodai farsangon, ő vadász, róka,
illetőleg őzbak maskarát húzott. Amikor
tudta, hogy édesapja etetni megy a terü-
letre, rendszeresen küldött az állatoknak
gesztenyét elemózsia gyanánt.
Az általános iskolában következtek
a környezetismereti versenyek, a termé-
szetfotózás, majd amikor a pályaválasztásra
került sor, Letícia nehezen, de egyezségre
jutott szüleivel: természetvédelmi techni-
kusnak jelentkezett a szombathelyi Her-
man Ottó Környezetvédelmi és Mezőgaz-
dasági Szakképző Iskola és Kollégiumba,
Bár a Veszprém megye nyugati szegletében megbúvó Ukk község lélekszáma alig haladja meg a 300-at, a több mint 700 éves falu gazdag történelmi múltra tekint vissza. Megfordul-tak itt a névadó Ukky-családon kívül a szentgyörgyi Horváthok és Gyömöreyek is. Egykoron utóbbiak birtokához tartozott az a telek, amelyen Márkus Letícia családja éli mindennapjait.
Érdemes bízni az utánpótlásban
A szükséges szomorúság
Édesapjával – egyben tanítómesterével
és mentorával már gyerekfejjel is
lelkesen járta a határt, jó ideje azonban mint szakmabeli kíséri el őt
a téli apróvad-vadászatokra
ahová fel is vették. Az ötéves képzést követően végül – egy átszer-
vezés folytán – hulladékgazdálkodási technikusként végzett, ám
ennyivel nem érte be. A tavalyi esztendőben belevágott az egyéves
vadgazdatechnikusi képzésbe, találkozásunkkor épp a gyakorla-
ti vizsgájára készült. Az OSZTV-n elsősorban azért indult, hogy
megmutathassa: egy lány is képes jó eredményt elérni ebben az
alapvetően „férfi asnak” mondható szakmában. (Különösen büsz-
ke arra, hogy párjával is megszerettette a vadászatot.)
Ennek ellenére úgy véli, hogy a vadászembernek szükséges néha
szomorúnak lennie. Ő például egy apróvad-vadászaton is képes
elérzékenyülni; ehhez pedig hozzáadódik, hogy a „vadászlázzal
megfűszerezett” első éveken még nincs túl. Minden esztendőben
izgatottan várja szeptember havát és a szarvasbőgést. Bár bikát
még nem lőne, az egész jelenség magával ragadja. Ugyancsak közel
áll szívéhez a szalonka vadászata is.
Jelenleg azt tervezi, hogy hamarosan fegyver- és lőszer-kereske-
delmi vizsgát tesz, utána pedig vagy természetvédelmi mérnök-
ként tanulna tovább, vagy belevág a nagybetűs életbe és mun-
kát keres. Természetesen ezen tervek előtt még át kellett mennie
a vadgazdatechnikusi vizsga gyakorlati részén, ami azóta sikerült
is neki: 98 százalékos, jeles bizonyítvánnyal fejezte be a tanévet.
Kókai Márton
512
PORTRÉ
2014/augusztus
Martonfa egy alig 200 lakosú kis zsáktelepülés Pécs köze-
lében, alighanem az ország egyik legszerényebb falva. Az
önkormányzat honlapján ugyanis az olvasható, hogy „…kicsinyke
falunknak nincs múzeuma, nincsenek műemlékei, melyek csalo-
gatnának. Nincs régi mesterség, melyet nálunk lehetne csak meg-
lesni, nincs élő hagyomány, melyet féltve ápolnánk. És nincsenek
szálláshelyeink, de még csak egy éttermünk sem, mely marasztal-
ná az ennek ellenére mégis falunkba tévedőt…”
Igaz is, meg nem is. Merthogy Martonfa a most huszadik szü-
letésnapját ünneplő Baranya Vadászkürt Együttes székhelye, sőt
a magyarországi vadászkürtös mozgalom központja is, s immár
sok éve kürtösök és a vadászati kultúra iránt érdeklődők százait
vonzza. Most éppen egy ifj úsági kürtös tábor lakói népesítik be
a falu legszélső házát, az egykori szatócsboltból a Karasica Völgye
Vadásztársaság vadászházává avanzsált épületét. Tombol a nyár, az
ebéd utáni gyakorlás szabadtéren folyik, a messze hangzó akkor-
dokat szétteríti az enyhe szél az izzó háztetők felett…
Óvatos becslések szerint ezerötszáz körül lehet azok száma, akik
a sokasodó tanfolyamok valamelyikén megismerkedtek ezzel a sajá-
tos hangszerrel. A vadászkürtök kommunikációs funkciójuk mellett
spirituális üzenetet is továbbítanak, nem csoda hát, hogy a második
világháborút követően csak kevesek által és ritkán szólalhattak meg.
A kürtös hagyományok leghűségesebb őrzője a 2007-ben el-
hunyt ifj abb Fuchs Antal volt, aki édesapjától, idősb Fuchs Antal-
tól, a huszárokelőpusztai hitbizományi birtok fővadászától nem-
csak annak elhivatottságát, de kürtjét is megörökölte. Ez a kürt
egyfajta kegytárgyként a martonfai vadászház dísze. De hogy még
messzebbre nyúljanak a gyökerek, az egyik szekrényben Walter
Frevert, egykori német birodalmi fővadász, idősb Fuchs Antal
kortársának és személyes ismerősének egyik eredeti, német nyelvű
könyve is megbújik, mivelhogy Frevert az európai vadászkürtös
kultúrának is kiemelkedő alakja volt.
Az első magyar natúr-vadászkürtös csapat 1994-ben állt össze
Agyaki Gábor vezetésével, dr. Buzgó József, Gáspár Géza, Jung
Jenő, Korb Zoltán és Rakovics Róbert részvételével. Az 1990-
es évek elején dr. Buzgó József, Jung Jenő és Rakovics Róbert
– mindhárman kiváló vérebesek és kürtösök –, együtt szolgál-
tak hivatásos vadászként a sellyei erdészetnél. Kürtjeiknek nem
csak a hangja, a híre is messze szállt. Hagyományőrző igényes-
ségük fi gyelemfelkeltő és inspiráló volt. Földrajzi értelemben te-
hát a kiváló szarvasállományáról híres Ormánság, s azon belül is
Körcsönyepuszta volt a kiinduló pontja a vadászkürtös kultúra
reneszánszának.
Nem véletlen tehát, hogy 2006-ban, néhány hónappal a kürtös
szervezeteket összefogó Magyar Vadászkürt Egylet megalakulása
után, éppen Körcsönyepuszta volt az első országos vadászkürtös
szakmai nap helyszíne. A zsűri elnökének tisztét Szuromi Antal,
a Magyar Állami Operaház első kürtöse töltötte be, mintegy jelez-
ve, hogy a teljesítmények immár zeneművészetileg is értékelhetőek.
A mintául szolgáló Baranya Vadászkürt Együttes mellett további
hét együttes tett eredményes minősítő vizsgát. Egy lépcsőfokkal fel-
jebb lehetett és kellett tehát lépni: 2007-ben, magyar együttesként
először a Baranya Vadászkürt Együttes mutatkozott be nemzetkö-
zi versenyen, Ausztriában, ahol egy évvel később aranyérmes lett.
2009-ben a Mecsekerdő Zrt. mészkemencei vadászházánál került
sor az első magyarországi nemzetközi kürtös találkozóra, majd
2010-ben Pécsett – az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat
keretében –, az első nemzetközi vadászkürtös versenyre. A baranyai
csapat a kürtös mozgalom motorjaként kottagyűjteményt és CD-t
jelentetett meg, s amire a legbüszkébbek: Kircsi László megkompo-
nálta számukra a natúr vadászkürtre írt Hubertus-misét…
Vége a próbának – amelyet a hazai és nemzetközi díjakat el-
nyert Hock Norbert vezetett, aki 2008 óta az együttes zenei ve-
zetője, ámbár még oly fi atal, hogy középiskolába jár –, beözönlik
a gyerekcsapat a vadászházba, és miután Agyaki Gábor is éppen
megérkezik, azonnal szoros és zajos gyűrűbe fogják. Merthogy azt
ígérte, fagylalt-partira lesznek hivatalosak estére…
Békés Sándor
Túl a második X-en 20 éves a Baranya Vadászkürt Együttes F
OTÓ
: SIK
LÓSI
KÁ
LMÁ
N
KÖNYVISMERTETŐ
2014/augusztus 513
Akik valaha is élvezettel látogattak el az or-szág bármely állatkertjébe, azoknak témáját tekintve egy igazi kuriózumhoz, külcsínében pedig egy igen gusztusos és fi gyelemremél-tó kiadványhoz lesz szerencséjük, ha kezük-be veszik Kovács Zsolt legújabb könyvét.
Jómagam egy – nagyrészt lustálkodással töltött – álmos vasárnap délelőtt vettem le a kötetet a polcról, gondolván azt, hogy majd komótosan végiglapozgatom, mint egy fo-tóalbumot, elidőzök egy-egy szép állatport-rénál, majd ha elfogy tálkámból a pisztácia, új zacskót bontok és folytatom tovább ott, ahol abbahagytam. Tévedtem! A „kalando-zást” indító történelmi áttekintés – amelyben szó esik a többi közt a királyi vadaskertekről, a vándormenazsériákról –, majd a Fővárosi Állat- és Növénykert tárgyilagos és kellőkép-pen részletes bemutatása révén a szöveg sor-ról sorra haladva beszippantott és egészen a 69. oldalig – a budapesti létesítményről szó-ló fejezet végéig – nem eresztett.
Felálltam, de nem azért, hogy a pisztáci-át pótoljam, hanem fogtam az asszonyt és kimentünk a fővárosi állatkertbe. Termé-szetesen a későbbiekben „befaltam” a maradék fejezeteket is, ame-
lyek olyan ismert, illetve kevésbé felkapott létesítményeket mutatnak be, mint például a balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert, a Kecskeméti Vadaskert, a Budakeszi Vadas-park, a Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium, a Veszprémi Állatkert, a Jászberényi Állat- és Növénykert, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark, a Debreceni Állat- és Növénykert, a Veres-egyházi Medveotthon, vagy éppen a győri Xantus Jánus Állatkert, és még sorolhatnám. Összesen 16 intézményt ismerhetünk meg a kiadvány révén.
Érdemes még szólni a gazdagon illuszt-rált kötet szemrevaló képanyagáról is, amely nélkül ez a kiadvány sem lenne ilyen „ütős”. Több mint 10 fotós és számos állatkert kép-archívuma szolgáltatta a szerző kalandozása-ihoz felhasznált fotográfi ákat.
Kovács Zsolt könyvének – azon túl, hogy a tényfeltárás szellemében nem felejt el rá-mutatni egy-egy állat elpusztulásához vezető szakmai hibára – a legnagyobb erőssége az, hogy kedvet teremt az olvasóban arra, hogy ezeket a helyeket azonnal felkeresse. Ponto-san ezért jó szívvel ajánlom ezt a kötetet min-
den kalandoz(o)ó kedvű állatbarátnak! KoMa
Nem csak gyerekeknekHerman Ottó, az utolsó magyar polihisztor, a néprajz, a rovar- és madártan hazai úttö-rője közel 50 éves írói pályafutása alatt óriási tudást gyűjtött össze és hagyott az utókorra. Ebből a hatalmas „alapanyagból” Szepesi Attila költő jó érzékkel válogatta össze és szerkesztette meg az „Erdők, rétek, náda-sok” rövid, de tartalmas írásait – az olvasás élményét növelik Szecskó Péter hangulatos illusztrációi.
A könyvben, bár elsősorban iskolás gye-rekek számára íródott, minden korosztály találhat olyan történetet, amelyből valami új és hasznos dolgot tudhat meg: ilyen le-het például a ma már nem létező csíkász és a pákász mesterségek bemutatása, vagy a hazai madarak és halak rövid, tömör, köny-nyen megjegyezhető leírásai. A kötetben nagyobb teret kap a régi magyar halászati kultúra, halász-horgász módszerek ismer-tetése, emellett számos írásban megjelenik a természet, az erdő, az erdei állatvilág, de elkísérhetjük az írót norvégiai expedícióján és átélhetjük vele a bóra pusztító erejét is. A kevéssé ismert szavakhoz fűzött magya-rázatot a könyv végén külön szószedetben találjuk – jó alkalmat kínálva szókincsünk ízes magyar kifejezésekkel való gazdagításá-ra. Ízelítőként „A fenyvesből” című fejezetet elolvashatják lapunk 537. oldalán.
Sibak Julianna
Állati körséta Kalandozoo– Magyarország állatkertjei
514 2014/augusztus
DVD-kVadászatMagyar VADÁSZLAP PDF-archívum 2006-2013. . .1500/dbMagyar VADÁSZLAP PDF-archívum csomagban . . . 8000,-Blaumann Ödön: 100 gímbika. . . . . . . . . . . . . . . 2500,- 100 lövés vaddisznóra 1-3. . . . . . . . . . . . . 2500/db 100 őzbak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Agancsosok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Dámbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Dámbarcogás, Gyulaj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Gímbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Mufl onkos bírálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Nagy bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Öreg bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Őzbak bírálat I-II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Őzbak csalsípra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Őzhívás napjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Őznász. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Rendellenes, torz agancsú őzbakok . . . . . 2500,- Szarvaslesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Vadászévad 2006-2013. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Vad és vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Vaddisznóhajtások 1-7. . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/dbHeltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik . . . . . . . 5550,-Hidvégi: A világ tetején – Kirgizisztán, Nepál . . 2900,-Hunters Video: Bockfi eber . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,- Der Traumbock . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,- Die Velt des Rehbocks . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,- My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,- Sommerböcke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,-Ignácz: A nagyvad egyéni és társas vadászata dupla . 4500,- Élőhelygazdálkodás és vadgondozás dupla . 4500,- Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla . . . 4500,- Szarvasbőgés, vaddisznóhajtás . . . . . . . . . 3800,-Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése . . . . . . 5800,- Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,- Tesztvadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,- Vadász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,-Vérebvezetők nyomában dupla . . . . . . . . . . . . . 6250,-
TermészetBudapesti vadon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,-Homoki-Nagy: Cimborák – Nádi szélben . . . . . 990,-Kerekek és lépések 1-5. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570/dbKollányi Ágoston: Noé bárkái . . . . . . . . . . . . . . . 1990,-Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn . . . . . . . 1980,-Rockenbauer: Másfélmillió lépés Mo.-n I-III. . . 2890/db …és még egymillió lépés I-V. . . . . . . . . . . 2950/dbVíz, víz, tiszta víz (hazai édesvizek mélyén) . . 1990,-
Zene CD-nConcerto-Boldog: Vadászzene . . . . . . . . . . . . . . .3150,-
KÖNYVEKKlasszikus irodalomApponyi H.: Úti- és vadásznaplóm . . . . . . . . . . 6200,-Avarff y Elek: Hej! Vadászok! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,- Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2700,- Vadászutakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,-Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . 2450,- Árnyak az éjszakában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,- Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,- Nyomról nyomra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,- Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . 2100,-Borsodi László: Őszi napsütésben . . . . . . . . . . . 4100,-Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,- Fekete István: A magam erdeiben . . . . . . . . . . . . .950,- Az első uhuzásom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,- Az erdő ébredése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,- 21 nap - Csend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,-
Ballagó idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,- Bogáncs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,- Búcsúzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,- Egy szem kukorica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,- Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,- Éjfél után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,- Emberek között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,- Erdei utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,- Fészekrablás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,- Gyeplő nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,- Hajnal Badányban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2190,- Hú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,- Karácsony éjjel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,- Kele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,- Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,- Lutra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1690,- Matula és egyebek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,- Örökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,- Összegyűjtött versek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,- Őszi számadás (füveskönyv) . . . . . . . . . . . . . 1990,- Őszi vásár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,- Sárgaréz patkók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,- Téli berek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,- Tíz szál gyertya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Tojáshéjdarabkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,- Tüskevár (50 éves) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2490,- Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,- Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Zsellérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,-Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,-Just Ödön: Vadásznapló töredékek. . . . . . . . . . 3700,-Kittenberger Kálmán: Első elefántom . . . . . . . 2600,- Vadász- és gyűjtőúton Afrikában . . . . . . . . 6100,-Maderspach V.: Az oláhok vérnyomában... . . 3490,- Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,- Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,- Menekülésem Erdélyből . . . . . . . . . . . . . . . . 3490,- Páreng Retyezát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,-Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . 2900,-Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . 2500,-Módus király vadászkönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . 3900,-Nadler H.: A Keleti- és Déli-Kárpátokban . . . . 2500,- Cserkészeten és lesen Nagy-Mo.-n . . . . . . 2600,- Vadásznapok, vadászévek. . . . . . . . . . . . . . . 2500,-N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim . . . . . 3200,-Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . 2700,-Szent Ivány Géza: Egy vadászéleten át . . . . . . 2600,-Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött . . . 2499,- Afrikai tábortüzek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2699,- Alaszkában vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2238,- Csui! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3499,- Hengergő homok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2350,- Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2499,- Nahar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3499,- Ünnepnapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2999,-Szurmay: Vadászemlékek, horgászélmények . . 2600,-Tanos Pál: Erdőzúgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,-Thurn-Rumbach: Erdélyi szarvasok és medvék nyomában . 2500,-Wass Albert: A titokzatos őzbak . . . . . . . . . . . . . 1680,- Valaki tévedett 1-2-3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1470/dbZichy Géza, gróf: A leányvári boszorkány . . . . 4200,-Zichy Kázmér, gróf: A Guaso Nyiro mentén . . 4400,-
Kortárs irodalomA szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,-Andrássy János Mihály: A kandalló előtt . . . . . 3900,-Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt . . . . . . . 2400,-Apatóczky István: Ettünk falombot... . . . . . . . . . .850,-Bán István: Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . 2200,- Medve 2. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,-
Bán István: Medve 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,- X-es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,- Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,- Vízvarázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,-Békés Sándor: A slapaj visszanéz . . . . . . . . . . . . 2100,- A természet bűvöletében . . . . . . . . . . . . . . . 1590,- Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3680,- Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . 2900,- Isten előszobájában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3528,-Békés-Körtvélyesi: Vadászok, vadászotthonok 1-2. . .2900,-/dbBornemisza Péter: Vadászszívvel . . . . . . . . . . . . 5400,- Varázslatos vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,-Bors Richárd: A sparhelt titkai . . . . . . . . . . . . . . . 2700,- Avarpaplan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3700,-Bozóki László: Remetekanok . . . . . . . . . . . . . . . . 4350,- Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5200,-Capstick: Az utolsó elefántvadász . . . . . . . . . . . 4800,- Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . . . . . 4300,- Halál a magas fűben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5400,-Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . 2100,-Cséplő József: Hajnaltól késő estig . . . . . . . . . . 1800,-Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . 3900,-Dinich László: Gazsi bácsi a törzsasztalnál . . . 1970,-Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . 4200,-Faragó-Fáczányi: Régi dicsőségünk . . . . . . . . . 2500,-Farkas Zoltán: Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . 1970,- A csuka és a meztelen nő . . . . . . . . . . . . . . . . 500,-Fáczányi Ö.: Egy hajdani vadásztársaság . . . . 2500,- Fejet hajtunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,-Fáczányi-Molnár: Vadászősök tisztelete . . . . . 2400,-Festetics Antal: Konrád Lorenz világa . . . . . . . 5700,-Földi László: Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2490,- A vadászat karácsonyai . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,-Fuchs Antal: Dicsértessék a Bakony . . . . . . . . . 2300,- Trilógia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9500,-Gyimesi György: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . 7499,- Vadászataim a Kárpátokban (bőrk.) . . . . . 8000,-Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . 6400,-Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . 3000,-Hámory: Kurgánok között a Hortobágyon . . 1500,-Hidvégi Béla: Hegyen innen, hegyen túl . . . . . 4900,- Sziklák peremén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4500,- Vadászálmok birodalmában. . . . . . . . . . . . . 3900,- Vadászként a csúcsokon I-II. . . . . . . . . . . . . . 7500,-Hidvégi-Jánoska: Magyarok Ázsia vadászösvényein. . .3900,-Józsa F.: Umzingeli.. Az álmodó vadász . . . . . . 2900,-Kahler F.: Hangokból szőtt csend I-II. . . . . . . 2200/dbKászoni Zoltán: Székelyföldi vadászatok . . . . 4300,- Wass Albert szülőföldje vadászatai . . . . . . 4000,-Kemény: Medvekalandok a Kárpátokban . . . . 2500,-Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok . . . . . . . . . . . . . 3300,-Kopa János, dr.: Egyperces vadászatok . . . . . . 3990,-Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat szerelmese . . 3500,-Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . 4950,-Kovács Zsolt: A vadon vándora. . . . . . . . . . . . . . 6760,- Állati emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,-Kubasek J.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . . 3500,-Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . 2700,-Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . 3900,-Mess Béla: Egy öreg vadász elmélkedései . . . 2699,- Két szenvedély rabságában . . . . . . . . . . . . . 2499,- Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,-Molnár Attila: Vadászok álma – Namíbia . . . . . 3330,-Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . .700,- Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . .1100,- Vadászörömök - vadászörökségünk . . . . . 2800,-Nagy–Nagyné: Vadászatok és vadételek . . . . 1400,-Németh–Bakonyi: Kalandos év a Föld körül . . .4500,-Oláh-Oláh: Hajnalok és alkonyok . . . . . . . . . . . . 2500,-Palkovics György: Arcok, életek, történetek . 2495,- A zisten fölvitte a dolgomat . . . . . . . . . . . . . 2495,-
ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL:
Sánta Gábor:Fekete István nyomában
2690,- Margot-RolandSpohn: Parkok és kertek fái
1480,- Ute Wilhelmsen:Állatok és növények az erdőben
1480,- Kovács Zsolt:Kalando-ZooMagyarország állatkertjei
2950,- Marie-Claude Paume:Ehető vadnövények 3700,- Pápai Gábor:
Erdőgazdálkodás 4900,-
KÖNYVESPOLC
2014/augusztus 515
Palkovics György: Kakpuszta . . . . . . . . . . . . . . . . 2495,- Milliárdosok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,- SMS szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,-Pető János: Hogyan tehet a vadász… . . . . . . . 1000,- Megismerni a vadászt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,- Mit is gondol a vadász?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,- Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,-Pintér N.: Vadászatok évszakról évszakra . . . . 1980,-Rakk T.: Göröngyös égi és földi utakon... . . . . . 2500,- Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,-Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . 3200,-Retter: Üregi nyúltól a medve vadászatáig . . 2499,-Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . 2200,-Sáry: Az elveszett erdőről és a megtalált időről . 2500,- Szabadkőművesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,-Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,- Jávorszarvassá avatom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,- Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . 2200,-Simkó Gyula: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . 4990,-Steiger, Brad: Csodálatos elbeszélések kutyákról . . 1299,-Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . 2500,-Szabó József: Harangszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,- 12 hónap erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,-Szálka Róbert: Topi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2280,-Szerb Imre dr.: Együtt vadászni . . . . . . . . . . . . . 1000,-Szilágyi Virgil: Pirosbetűs vadásznapok . . . . . 3450,-Szilárd Ferenc dr.: Ébredés az erdőn . . . . . . . . . 3800,-Szladek Mihály: Az élet rendje . . . . . . . . . . . . . . 1500,-Szoboszlai L.: A vaddisznóvadászat titkai . . . . 4990,-Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában . . . . . . 2200,-Terraprint: A természet és én 5. . . . . . . . . . . . 1200/dbTóth Sándor dr.: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . 3500,- Szél alatt hátszélben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,-Török András Mátyás: Pókhálók . . . . . . . . . . . . . 4000,-Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon . . . . . . . 3500,- Vadászatok itthon, otthon és a csúcsokon . 3950,- Vadászpuskával a csúcsokon . . . . . . . . . . . . 4200,-Varga Aladárné: Egy vadászfeleség naplójából . 1500,-Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs! . . . . . 2310,-Végh Endre, dr.: Megvadult szótár. . . . . . . . . . . 4990,- Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . 1970,- Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,-Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . 3200,- Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,-Vojnits András: Afrikai levelek . . . . . . . . . . . . . . . 2500,-Vörös István, dr.: Úton és útfélen . . . . . . . . . . . . 3500,-Wells, Hubert Géza: Az állatidomár is ember . . 3450,-Zoltán János dr.: Emlékek Éváról . . . . . . . . . . . . 3900,- Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . . . . .4.800,- Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . 3200,-Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . 3200,-
SzakkönyvA halgazdálkodás gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . 3600,-Ambrózy: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . 2200,-A vadászattal kapcsolatos jogszabályok gyűjteménye. . 2490,-Az erdőre vonatkozó jogszabályok gyűjteménye . . . 2490,-Bakonyi Gábor: Állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,-Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai . . . 3500,- Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza . 7990,- Természetvédelmi növénytan . . . . . . . . . . . 5900,-Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . 4200,-Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1800,-Békési - Csarnai: Házi pálinkafőzés . . . . . . . . . . 2900,-Békés Sándor: Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,-Bényei–Lőrincz–Sz. Nagy: Szőlőtermesztés . . 4400,-Bicsérdy - Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . 3200,-Binder Egon: Füstölés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,-Bodor János: Kerti károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,-Bognár - Mercz: Szőlőművelés, borkészítés . . 2300,-Bozóki László: Trófeakatalógus . . . . . . . . . . . . . . 6000,-
Csányi Sándor: Vadbiológiai olvasókönyv . . . 4200,-Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás . . . . . . . 3900,-Erker, Siegfried: Bakok! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5000,-Faragó S.: A vadállomány szabályozása . . . . . 3900,- Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban . . 4900,- Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4400,-Fehér Gy.: Állatpreparátumok készítése . . . . . 4900,-Gahm: Házi vágás, bontás, töltelékáru-készítés . 3500,- Hurka, kolbász, szalámi . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,-Hasznos tanácsok világutazó vadászoknak . . 3490,-Hartman: Mezőgazdaság a természet szolgálatában . . 1280,-Hespeler, Bruno: A vadászat kézikönyve . . . . . 3980,-Hespeler - Krewer: Fiatal vagy idős? . . . . . . . . . 3200,-Heltai M.: Emlős ragadozók Magyarországon . . 3500,-Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán tudni kell . . .3100,- Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . 3100,- Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8550,-Heltay–Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II. . 12 500,-Heltay–Rácz Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika . . 4600,-Hoff mann–Molnár: Vadászműszótár . . . . . . . . . 500,-Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek termesztése . 2980,-Horváth L.: Halbiológia és haltenyésztés . . . . 5400,-Juhász: Minőségbiztosítás a mezőgazdaságban. . 2035,-Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . 4200,-Kristó: Vadászpuskaműves mester könyve . . 3490,-Kohár László: A solymászatról kezdőknek . . . 2900,-Koloman F.: Hatnyelvű vadászszótár . . . . . . . . 3490,- Kozák: Természetvédelmi élőhelykezelés . . .5.200,-Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . 1800,-Lajkó István: A halászmester kézikönyve . . . . 2490,-Lampeitl, Franz: Méhészek könyve . . . . . . . . . . 3500,-Mara Árpád - Sepsi Árpád: Farkasaink . . . . . . . 2500,-Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . 2690,-Nagy Gábor - Szabó Zsolt: Csigás íjak . . . . . . . 1600,- Vadászíjászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,-Oswald, Christian: A világ gímszarvasai . . . . . 4864,-Radics: Növénytermesztő mester könyve . . . 2690,-Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . 1440,-Samwald, Achim: Aszalás, szárítás . . . . . . . . . . . 2900,-Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék . . . . . . . . . 2500,-Scholz, Wolfgang: Házi sajtkészítés . . . . . . . . . 3500,-Solymász E.: Évkönyvek 1999-2009 . . . . . . . . 3000/dbSoós Béla: Kezdő kertészek könyve. . . . . . . . . . 1980,-Szabó Ilona: Erdei fák betegségei . . . . . . . . . . . 3490,-Szabó Péter: Rókák és terrierek. . . . . . . . . . . . . . 3360,-Szodfridt István, dr.: Nyártermesztés . . . . . . . . 3090,-Szóljon a vadászkürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,- Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . 1800,-Terék István: Sajtvilág juh- és kecskesajtok . . 3600,-Tóth - Pernesz: Szőlőfajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,-Vadászetikett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,-Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről . . . . . . . 2800,-
FegyverBozóki-Tumpek: Vadászkések . . . . . . . . . . . . . . . 5000,-Hartink, A.E.: Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . 4990,- Pisztolyok és revolverek . . . . . . . . . . . . . . . . . 4990,- Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák enciklopédiája . 4990,-Kovács D.: Billenőcsövű golyós vadászfegyverek . 4800,-Kovács László: Kívánatos kaliberek . . . . . . . . . . 2200,- Lőporfüstös emlékeim . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,- Sokat próbált vadászpuskák . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,- Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . . . . . . . . . . 3100,-
KutyaA szolgálati kutyák tenyésztése . . . . . . . . . . . . . 2730,-Bába Károly: A magyar vizsla . . . . . . . . . . . . . . . . 1085,-Barangolás a kutyák világában . . . . . . . . . . . . . . 4000,-Bíró Andor: Kutyakiképzők kézikönyve . . . . . 2800,-Félix Endre: Kezdő vizslás kézikönyve . . . . . . . 2000,- Vadász és vizslája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,-
Horváth Z.: A kutya és a macska betegségei . . 3900,-Király Klára: Jagdterrier . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1490,-Kutyatár: Boxer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,- Német juhászkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1750,- Orosz kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1750,-Kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,-Maróti Béla: Vadásztársunk a magyar vizsla . 2900,-Monostori Károly: Ebtenyésztés . . . . . . . . . . . . . 2980,-Nickl, Andreas: Kutyáink tanítása és nevelése . . 1990,-Ősi Zsolt: Vizsláskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2940,-Pallós Andrea: A beagle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1390,-Pomázi Á.: Nemzeti kincsünk a magyar vizsla . . 3990,-Steiger: Csodálatos elbeszélések a kutyákról . . . .1299,-Szinák Dr. - Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . 4500,-Varga - Nagy: A legnépszerűbb terrierek . . . . 1390,-Veress I.: Német dog, Óriás schnauzer . . . . . 1490/dbWagner, Heike: Kutyaápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . 998,-Whitehaed, Sarah: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6990,-
TermészettudományAlexai Zoltán: Évszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3980,-A vadvilág atlasza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,-Állat- és növényhatározó természetjáróknak . .4990,-Benton: Hetven rejtély a természet világából . . 7490,-Dolder: Emlősök szárazon, vízen és levegőben . . 1350,-Nagy Cs.: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei . .2980,-Milyen állatnyom ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,-Nagy László: Vadászgörények a családban . . 2998,-Petrich Károly: A Velencei táj lepkevilága . . . . 2980,-Ralphstone Angelica: A tenger állatvilága . . . 4100,-Spotter’s Guide: Vadállatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,-Taylor, David: Kisállatok kézikönyve . . . . . . . . . 1999,-Természetbúvár könyvek: Nemzeti parkok... 4820,- Perzselő napsütésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,- Vöröskönyv Mo. növénytársulásairól I-II. . . . . 3400,-Természetkalauz: Emlősök, Lepkék . . . . . . . . 2500/dbTécsi Zoltán Illés: Örök Erdély . . . . . . . . . . . . . . . 4500,-Titán Computer: Az állatok nagy enciklopédiája . 4100,-Veselovszky: Állatok a nagyvilágban . . . . . . . . 2980,-
NövényAlberts–Mullen–Spohn: Fák, bokrok gyógyító ereje . .2980,-Aschenbrenner Éva: Gyógynövénypatika . . . 2800,-Galambosi: Fűszernövények és gyógynövények . .2500,-Babulka: Ismerjük fel a termesztett gyógy- és fűszernövényeket . 1450,-Babulka–Kósa: Képes gyógynövénykalauz . . 1890,-Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények . . . 6200,-Buday Andrea: Gyógynövények . . . . . . . . . . . . . 2630,-Csurgó: Gyógynövények embernek állatnak . . 2200,- Családi gyógynövénytár . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,-Kliment: Otthoni gyógynövényhasználat . . . 2490,-Kloss Jethro: Gyógyító növények . . . . . . . . . . . . 4500,-Nagy Jenő: Növények az egészségért . . . . . . . 1950,-Németh Imréné: A gyógynövények nagykönyve . . 1890,-Treml - Xaver: Gyógy- és fűszernövények . . . . 4500,-Verme Ulen: Gyógynövények enciklopédiája . . 4500,-
Takács Viktor:Őzhívás, DVD
dr. Bertóti István:Őzhívás4900,- 1900,-Reinhardt Hess:
Gombás és erdei gyömölcsös szakácskönyv
Blaumann Ödön:Őzbakbírálat 1-2., DVD
3900,- 2500,-/dbEperjesi Imre:Házi borászkodás 4900,- Molnár–Répay
–Börcsök–Mesterházi:Mesélnek az erdők-mezők állatai
2990,-
Webáruházunk teljes kínálata a www.vadaszkonyv.hu honlapon található!
Valamennyi árucikk megrendelhető:Vadászlap Kft.
1031 Budapest, Rozália u. 59/a.Telefon: +36-70/702-5000,Tel./fax: +36-1/242-0042
e-mail: [email protected]ését
postai utánvéttel szállítjuk.
516 2014/augusztus
A szláv Diana: Devana
M ondhatnánk, hogy már a neve is ismerősen
cseng – és milyen igazunk lenne –, ugyanis ez
a mitológiai fi gura nemcsak nevében, de funkciójában
is kísértetiesen hasonlít a római kultúrkörből ismert
Dianához, ezzel egyidejűleg pedig a görög Artemisz-
hez. Ezt a feltételezést erősíti egy elmélet, amely sze-
rint a szlávok más népektől „kölcsönözték” isteneiket:
például a lengyelek (miután a szláv népek különvál-
tak) Dziewonaként, illetőleg Dzevanaként ismerték
őt. Szólni kell arról is, hogy maga a Devana névnek
indoiráni – 19. századi elnevezéssel élve: árja – gyöke-
rei vannak, ebből korunk tudósai pedig arra következ-
tetnek, hogy az istennő és a római Diana lényegében
csak két különféle megnevezése egy harmadik szerep-
lőnek.
Miért gondolják így? Az árják az úgynevezett
dévákat (isteneket) tisztelték, akik Dayusnak, az ég
urának leszármazottai voltak. A deus (latinul: isten)
és theos (görögül: isten) elnevezések mind a dévákból
származnak, így nem meglepő, hogy számos ókori
örökkévaló büszkélkedhet hasonló indoiráni eredettel;
ilyen például Dionüszosz (a bor és a mámor görög is-
tene), Zeusz (a görög főisten), Diana és a szóban forgó
Devana is. Ebben a régióban hittek egy ősi istennőben
– az Erdő Anyában –, aki a rengetegek és a benne élő
állatok védelmező úrnője volt, csakúgy, mint a szóban
forgó Devana és Diana. További hasonlóság közöttük,
hogy őket elsősorban a vadászattal, valamint a hold-
dal és a női élet három szakaszával kapcsolták össze:
a szűzzel, az anyával, illetőleg az öregasszonnyal. Ezek
közül a megjelenési formák közül Devana leginkább
vad hajadonként maradt fenn a történetekben.
Mi mindent lehet még tudni erről a szláv női alak-
ról? Nos, szent állata a kanca volt, sőt egyes régiók-
ban úgy tartották, hogy ő maga is képes volt ló alak-
ját felölteni. A Devica hegyen – amely már nevében
A szláv népek Kelet-Ázsiától egészen Európa nyugati csücskéig fellelhetőek: csehek, szlovének, szerbek, bolgárok, oroszok, ukránok, és még sok egyéb náció tartozik közéjük. Hitviláguk, illetőleg mítoszaik nem számítanak manapság közismertnek – lévén az iskolapadban inkább az egyiptomi, görög, római vonalat plántálják a lurkók fejébe –, éppen ezért ebben az írásban a szlávok vadászat-hoz kapcsolható mitikus alakjai közül mutatunk be néhányat.
KÓKAI MÁRTONfőmunkatárs
3 isten és 1 szellem
MITOLÓGIA
2014/augusztus 517
(jelentése: szűz) is utal az istennőre – régészek egy
kancáról készült kőbe vésett képet találtak. Feltűnik
még továbbá a szerb népi eposzokban is, mint az ismert
hős, Miloš Obilić anyja. (Az apa állítólag egy sárkány
volt…) Obilićről úgy tartották, hogy természetfeletti
ereje volt, amelyet kancatejből nyert, továbbá neve ere-
detileg a szerb Kobilićből eredeztethető, amely a kobila
szóból származik; talán nem lesz meglepő senki számá-
ra, hogy ez kancát jelentett.
Más mondák szerint Devana Velesnek, a marhák
– természetesen nem a bolondok – szarvakat viselő
istenének felesége lett, annak ellenére, hogy a szűzies
istennő köztudottan házasságellenes volt. A férfi bazsa-
likommá változva csábította magához a vad Devanát,
aki Veles feleségeként – Vasilisa néven – az orosz nép-
mesékben is feltűnik, mint egy gyönyörű és bölcs asz-
szony, aki megszámolhatatlan kihívás legyőzésében
segít férjének.
Megemlítendő, hogy az erdők mellett gyakorta ösz-
szekapcsolták Devanát a folyókkal és a tavakkal is.
Szent fái a mogyoró- és a fűzfa. Egy tavaszi ünnepet
– az úgynevezett fűzfa napot – az ő dicsőségének aján-
lották fel; nem csoda, hogy a már eddig említett szá-
mos téma mellett a tavasz istennőjeként is tisztelték.
Az erdők királynője
L ela – avagy más néven Ljelje, Poljelja – egy nagyon
régi isten, aki Devanával szemben nem a vallás, ha-
nem az irodalom – főként a szerb epikus költemények
– révén maradt fenn az utókor számára. Az ő karaktere
is beleillik abba az elméletbe, miszerint utódja az ősi
Erdő Anyának. Eddigi említett társaival ellentétben
ő elsősorban nem a vadászok, hanem az erdő és a ben-
ne élő állatok istennője, valamint azoké az embereké,
akik a fák között kerestek maguknak menedéket. Míg
Devana a holdat és a tavaszt jelképezte, Lela a Nap fe-
lesége és a nyár úrnője.
A szerb költészetben sokszor ábrázolták Lada – a sze-
relem istennőjének – gyermekeként, sőt néhány köl-
teményben a két karakter megegyezik. Számos alka-
lommal erdei lánynak álcázta magát, akinek számos
udvarlója akadt, de egyik sem járt sikerrel. Egy alka-
lommal a török császár emberei hurcolták magukkal,
de az égbolt beborult, villámok kezdtek cikázni rajta,
majd belecsaptak a törökökbe; így büntette meg őket
a Nap, amiért elrabolták az erdők úrnőjét. A szerb és
a macedón hősi dalokban Lelát csak „le”-ként, vagy
„lo”-ként emlegetik. Az egyik versben egy fi atalember
panaszkodik az erdőnek a múlandóságról és így szólítja
meg őt: „te erdő, lo húgom”.
Egy rejtélyes isten
A Balti-tengernél található Rujan szigete egyike volt
azoknak a helyeknek, ahol a kereszténységet csak
nagyon nehezen tudták elfogadtatni a helyiekkel, mert
azok csökönyösen ragaszkodtak „pogány” hagyomá-
nyaikhoz. Számos régi istennek épített templom állt
a szigeten, többek között egy szokatlan névvel meg-
áldottnak, Podagának szentelt is. Ezt az információt
mindössze a szájhagyomány őrizte meg, írásos, vagy
tárgyi bizonyíték még nem került elő.
A kultuszát tekintve „be nem bizonyított” alak a tu-
dósok szerint az időnek, annak múlásának, bizonyos
szakaszainak volt az istene. Ilyen formájában megjele-
nik a szerb, a horvát, a boszniai, illetőleg a macedóniai
hagyományokban is (a lengyeleknek volt egy ugyan-
ilyen nevű istenük, akiben a hőmérséklet mindenható
úrnőjét tisztelték).
Más források szerint Podaga a mezőgazdasági mun-
ka, a vadászat és a halászat istene is volt, ugyanis ezek
a tevékenységek szorosan összefüggnek a természeti
ciklusokkal, tehát az idő múlásával.
A „pogoditi” ige, amelynek jelentése lehet a „kita-
lálni”, szintén az istenhez kapcsolható, aki mindig jól
tippelte meg, mikor kell elmenni vadászni, hogy a jáger
ne üres kézzel térjen haza. Ugyancsak összekapcsolha-
tó az ige a vadászattal is, mert másik jelentése „találatot
bevinni”.
A démoni szellem
A szlávok mítoszait tanulmányozva nem csak isteneket kell megemlíteni a vadászat és a vadon
élő állatok kapcsán.
Boruta – avagy más néven Leśny – szintén ehhez a témakörhöz kapcsolható, bár a fi gura ho-
vatartozásáról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint egy démon volt, kinek neve „fenyőt”
jelentett és ezekben a fákban élte szentségtelen mindennapjait. Az erdők és a vadászat ura volt,
farkasok és medvék őrizték.
Mások szerint egy alapvetően jóval kedvesebb, ám felettébb rakoncátlan erdei szellem volt,
aki a vadon élő állatokat és az erdőt óvta meg mindennemű bajtól. A történetekben emberként
jelenik meg, ám bőre kék színű, hosszú, zöld szakáll és hajzat „keretezi” arcát, kezében pedig bun-
kósbotot, illetőleg ostort cipel.
A néphagyomány úgy véli, ha valaki keresztezte az útját, annak azonnal ki kellett fordítania az
összes ruháját, majd újra magára húzni azokat, sőt, még a cipőjét is egyik lábáról a másikra kellett
átvennie, mert csak így védhette meg magát a szellemtől. További ismert módszerek voltak a ke-
reszttel való védekezés és az erdő lángba borítása, utóbbi esetben Boruta az ember helyett inkább
a tűz kioltásával foglalkozott, így könnyen meg lehetett szökni előle.
A deus (latinul: isten)
és theos (görögül: isten)
elnevezések mind
a dévákból származnak,
így nem meglepő, hogy számos ókori örökkévaló
büszkélkedhet hasonló
indoiráni eredettel; ilyen
például Zeusz, Diana és a szóban
forgó Devana
518 2014/augusztus
A z elmúlt napon töprengve állok a tűz mellett.
A faágra drótozott koponya körül zubogva
forr a víz, s ahogy habot vet, a felszínre dob
egy-egy lefőtt izomrost darabkát. A csontról
leváló foszlányok, mint a gondolatok kavarognak, a fel-
színre bukkannak, hogy aztán a mélybe rántsa őket a fe-
ledés örvénye.
Két napja még levegőt remegtető, forró, poros július volt,
míg a tegnapra vad záporral permetező augusztusi hajnal
köszöntött. A később már csak csepergő esőt délben szép
ívű szivárvány búcsúztatta, s mi az előző napok rekkenő
forróságát feledve, megint őzhívással próbálkoztunk.
Esélylatolgató beszélgetésbe merülve autóztunk a va-
dászterület egyik távoli csücskébe, hogy találkozzunk
a bakkal. Azzal a bizonyossal!
Nádas határolta gazos szélű gabonatarlók, akácsorok
szeldelte, lágyan suttogó kukoricaerdők adtak táplálé-
kot, s egyben rejteket a bakoknak, akik ilyenkor feledve
a köteles óvatosságot, szerelemtől megrészegülve üldöz-
ték sutáikat.
Legalábbis ezt vártuk tőlük.
Az előző évek tapasztalatainak megfelelően – mintha
az üzekedés egyfajta pontos, naptári menetrendhez kö-
tődne –, maréknyi síppal felfegyverkezve jártuk a terü-
letet, immáron napok óta – feleslegesen. Üresek voltak
a reggelek és eseménytelenek az esték.
Az alkonyra váró tarlók gyanútlan egérnépén csak
a süldő rókák gyakorolták a későbbi csirkefogás felsőbb
iskoláját, míg az őzszerelem bizony még nem virágzott.
A gidahangra jött a suta, de a sutahangra nem moz-
dultak a bakok, függetlenül attól, hogy hol epekedve, hol
sírva szólt a tarló felett szálló hívó szó. Pedig vendéglátó
barátom, aki mestere volt a sípba zárt őzhangok előcsa-
logatásának, mindent megpróbált.
Hívott a fasor mellett, a kukorica szélén, bálák mögé
rejtőzve a tarló közepén, folytonosan cserélgetve a magyar
fa, a német műanyag, s az olasz gumicsodákat, de egyelő-
re hiába. A bakok süketek voltak, és érdeklődésüket még
a gidaszóra nekiiramodó suták látványa sem tüzelte fel.
Eddig ájult kánikula volt, de most az eső lehűtötte
a levegőt, s mi a késődélutáni napsütésben bizakodva
autóztunk a fasorok között. Később gyalogszerre váltva
megkerültünk egy kákafoltokkal hintett, nádszigetes,
szittyós rétet, hogy aztán megfelelő széllel, egy hatal-
mas kukoricatábla mellett, a bokrok takarásába húzódva
folytassuk a hívást.
A réten – barátom szerint az idén –, egy idős bak vert
tanyát. Nem tudni, hogy honnan jött és mikor érkezett,
de megtelepedéséről kéregtelen, foszló háncsú fi atal aká-
cok árulkodtak még valamikor március vége felé. Sokáig
bújócskázott az érdeklődő vadászokkal, azonban később
a spektív sokszor hozta a kíváncsi szemeknek elérhető
közelségbe.
A koronája elölről királyi jelzőre tartott számot, míg
hátulról még a hercegi elnevezés is túlzott volt számára.
Ezt a felemásságot a kurta hátsó ágaknak, s az arányta-
lanul hosszúra nőtt szemágainak köszönhette, de éppen
ezzel az aránytalan fejékkel tette számomra olyan kívá-
natossá magát.
A július még nem érintette meg ennek a baknak az
ösztöneit, de abban bíztunk, hogy az augusztusi frissítő
zápor ösztönzőleg hat majd az őzszerelemre, s ez a fellob-
banó szenvedély eltompítja majd az érzékeket, és lázas
homállyal fedi be a rutinszerű óvatosságot.
A bokrok közé húzódtunk, s hátunk mögött a lenyugvó
nappal, sokáig pásztáztuk messzelátóinkkal a határt. Hi-
ába. Csak egy gébics csettegett az egyik ágon, míg párja,
csőrében egy kínlódva tornászó hatalmas zöld sáskával,
a fejünk fölé szállt az akácra.
Üresnek tűnt a koraest, de barátom markába szorította
a sípját, és a következő pillanatban már a vágyakozó suta
hangja szállt a levegőben.
Türelmesen vártunk, aztán az őzhangok mestere el-
fújta a második, majd a harmadik strófát, miközben én
a környéket fi gyeltem. Messzelátóm végigszaladt a réten,
majd átböngészte a kákafoltokat és a nagyobb gyékény-
csomókat, ahol hirtelen egy vörös folt mozdult meg.
A síp tovább epekedett és a vöröslő foltból – őz lett.
Ráadásul bak, sőt az a bak, amelyiknek a mostani ki-
rándulásunk szólt. Könnyű volt felismerni abnormáli-
san hosszú mellső és rövid hátsó ágairól, s én izgatottan
vártam a folytatást, mert a búcsúzó nap már magával
vitte az éles kontúrokat és a harsogó színeket, s az alkony
lassan markába fogta a látóhatárt.
A síp ontotta magából a vágyódó hangokat, s én a cél-
távcsővel kínlódva próbáltam a kora esti fénymorzsákat
a rétről összeszedegetni, de a bakom – bár felénk tartott –,
még mindig takarástól takarásig mozgott, lehetetlenné
téve ezzel a lövést. Közben még meg is állt, mint akit telje-
sen hidegen hagy a vágyakozó suta felkínálkozása.
Lágy, szerelmes hangok libbentek ki a bokrok közül,
a bak megint lépett néhányat, de sajnos sokkal lassabban
jött, mint ahogyan a nap, s vele a világosság búcsúzott.
Nem szerencsejátékPintér
Norbert
Sokáig töprengtem a lövés körülményein...
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK
5192014/augusztus
Az őz már jóval lőtávolságon belül volt, hiszen jókora utat tett
meg a hívó szó irányába, de még mindig úgy közeledett, hogy csak
egy-egy pillanatra volt takarás nélkül látható.
Fogcsikorgatva tartottam rajta a szálkeresztet, bízva a szeren-
csémben, hogy még mielőtt lezuhan az este, útjára engedhetem
a golyót, bár tudtam, hogy már csak pillanataim vannak hátra, és
a vékony szálú célkereszt beleolvad a háttérbe. De a bak jó fi ú volt,
s nem várt addig.
– Tiszta lutri! – gondoltam, amikor őzem egy tisztább foltra lépett.
Kissé ugyan rézsút állt, de az egész oldalát mutatta. A lövés erő-
szakos csattanására felszökött, s hosszan elnyújtott ugrásokkal egy
nagy kanyart írt a mezőbe, és bevágtatott a kukoricásba.
Vadásztársammal töprengve néztünk össze: – az őz nagyon
egészségesen rohant át a réten, de akkor vajon miért ugrott olyan
magasra a lövés után?
– Alá lőttem? Esetleg meg is sebeztem? Lehet, hogy a szürkü-
letben egy már nem látható nádszálon szétfreccsent a kisöbű apró
magja, és már csak a szilánkok érték el a vadat?
A kérdések sokasodtak, és újabb megválaszolhatatlan, fejet fáj-
dító kérdéseket szültek, miközben a rálövés helyén próbáltunk ol-
vasható nyomokat találni. A mező komor hallgatásba merült, s én
éreztem, hogy nem lett volna szabad ilyen szerencsejátékot űznöm.
Nyerni akartam, s hazardírozó kártyás módjára, tizenkilencre
még lapot kértem, de most úgy tűnt, hogy gond van a lapjárással!
Barátom vígasztalt, miközben a kukoricáshoz siettünk, ahol a sok
egyforma zöld szál között hosszan keresgéltük a talán sebzetten
beváltott őz nyomait.
A rálövés helyén nem találtunk se vért, se golyóvágta szőrt,
s a kukorica is mélyen hallgatott. Pedig kétszer is végigmentem
a szélső sorban vérnyom után kutatva, miközben kezemet rá-rási-
mítottam a behajló levelekre – de hiába.
Teljesen ránk sötétedett, mire befejeztük a hiábavaló keresést, és
hazafelé vettük az irányt. Töprengő hallgatásba burkolózva autóz-
tunk – egyikőnk sem szólt –, s én nyugodtan magamra maradhat-
tam mardosó lelkiismeretemmel.
Sokadszor tettem fel magamnak a kérdést, hogy miért is kellett
nekem a lővilág utolsó pillanatában útjára engedni azt a golyót,
nem tudva most, hogy az őzet, egy nádcsomót, vagy csak egysze-
rűen a rétet találtam-e el?
Megérkeztünk vendéglátómhoz, de – érthető okok miatt – nem
ültünk asztal mellé, ahogy közös vadászataink után szoktuk,
s nem ünnepeltük közösen az együtt töltött délutánt, emlékké
avatva ezzel az estét.
Barátom hiába marasztalt. Átültem a saját autómba, hogy egy jó
órányi utazás után, már négy fal között, otthon keressem a választ
a megválaszolatlan kérdésekre. Sokáig töprengtem a lövés körül-
ményein, később talán el is aludhattam, mert egy röpkének tűnő
pillanat múlva, telefoncsöngésre ébredtem.
Meglehetősen bambán hallóztam a készülékbe, nem mulasztva
el, hogy órámra nézzek, ahol a mutatók valahol hajnali öt körül
lődörögtek.
– Gratulálok a bakodhoz! – harsogta barátom, s elmém csiko-
rogva próbálta feldolgozni a hallottakat.
A tegnapi kérdések ismét előtolakodtak, de ezúttal most válasz is
volt rájuk. Mint kiderült, barátomat sem hagyta nyugodtan a teg-
napi eredmény, s egy hajnali pótnyomozással akarta megnyugtatni
a kedélyeket, így a kelő nap derengő fénye már azon a dűlőn talál-
ta, ami a szittyós rétbe torkollott.
A kukorica mellett haladva akarta újragondolni az eseményeket,
meghatározni a lőirányt, s tovább keresni a nyomokat, de mint
ahogy elmesélte, minderre már nem volt szükség.
A széles, zöld leveleken, vastagon kent vérnyom utalt a sebzés-
re, s a negyedik sorban ott feküdt az őzem. Lapocka mögött érte
a találat, s a kukoricásba már valószínűleg tudattalanul rohant be.
Így a trófea megkerült, de a párás augusztusi este tönkresilányí-
totta a vadhúst. Barátom nem értette, hogy miért nem örülök vele,
de bennem még mindig a véletlenek összjátéka, az elveszett, majd
váratlanul megkerült őz története kavargott.
A tűz mellett állok, és az elmúlt napon töprengek.
Szerencsém volt, de tudom: – hibáztam. S ezen nem vál-
toztat az a tény sem, hogy egy pontos
lövés és egy jó találat után, most
csak a véletlennek köszönhe-
tem, hogy a zubogó vízbe
bámulva, a felbukkanó kis
emlékfoszlányokon gondol-
kodhatom.
Forr a víz, tisztul a csont,
és a gondolatok is egyre
tisztábbak, átláthatóbbak:
A vadászat nem szeren-
csejáték, ahol tizenkilencre
még virtus lapot kérni! Meg
kell elégedni a lapjárással
még akkor is, ha a vad van
nyerésben, s nem szabad
kísérteni a sorsot a vad ro-
vására egy kétes kimene-
telű lövéssel, egy oktalan
szerencsevárással…
ILLU
SZTR
ÁC
IÓ: P
ÓC
Z D
ÁN
IEL
520 2014/augusztus
augusztus 15.
A z ereje teljében lévő nyár gyümölcsöket
ígérő ünnepe Nagyboldogasszony napja,
nálunk szerencsésebb történelmű, kevésbé
hitetlen államokban munkaszüneti nap,
idehaza pedig a réce- és galambvadászok ünnepe, hi-
szen ilyenkor kerülnek elő a tavasszal leolajozott söré-
tesek, és vámot lehet venni a tarlózó rucákból, a nap-
raforgót dézsmáló balkáni gerlék és a szemes örvösök
közül. Imre barátom hajnali vadkacsázásra hívott, bár
az időpont inkább reggeli, és eléggé tamáskodva várom
a madarakat a kétméteres kukoricába bújva, hiszen tel-
jesen világos van már és az előttem lévő csíknyi tarló-
ra még egy veréb se jött. Pár méterre tőlem Giovanni
viszont teljesen biztos a dolgában, hiszen tegnap sze-
mélyesen ellenőrizte a vadőr által bemondott tarlókat
és így választotta ki ezt, ahol a legtöbb pehelytollat és
ürüléket találta. Amint kiértünk, szent áhítattal felál-
lította csodás csalikacsáit, amelyek között még olyan is
van, amelynek elemről működő motor mozgatja a szár-
nyát. Mikor már vállra vetném a puskát, megérkezik
az első kis réceraj, majd jönnek hármasával, ötösével,
mintha zsinóron húznák őket, a csalikacsák fölött
az olasz el sem tudja hibázni a madarakat; én, mint
„mellékvendég” az oldalra kifordulókból lövök egyet-
kettőt. A rucák még jönnek, de nekem dolgom van,
úgyhogy az idény első kacsáival a kézben elköszönök.
Mindenesetre azt megállapítom, hogy a madarászás is
tudomány, és ehhez Giovanni jobban ért, viszont azt
a tegnap esti visontai kékfrankos után ő állapította
meg, hogy borban viszont mi vagyunk az erősebbek…
Perzsel a nap, ilyen forróságban még a hétköznapi
gondok is jobban csavargatják az ember idegeit, de el-
intézem a mára tervezetteket, még a reggeli vadkacsa is
a hűtőbe kerül megnyúzva, és késő délután már jó 200
km-rel keletebbre indulunk a rucák után. Elképesztően
rossz utakon zötykölődnek a kocsik, a világvégi falvak-
ban szinte sikít a szegénység és a kilátástalanság. A Du-
nántúlon élő és nevelkedett barátaimnak sokáig szavuk
sincs, csak döbbenten nézik az elhagyott, bedeszkázott
ablakú házakat, a gazzal felvert kerteket. Az utcákon
néhány cigány lézeng, autó sokáig nem is jön szembe,
csak az egyik faluban áll egy rendőrkocsi. A poroszlói
ökocentrum csodálatos tornya idelátszik, de ennek
a vidéknek, itt a dél-borsodi mezőség és a dél-hevesi
puszták találkozásánál az idegenforgalom sem jelent-
het kitörési pontot. A nehéz gondolatokból az zökkent
ki, hogy az előttünk lévő kocsi megáll, kísérőnk előre
mutat egy hatalmas tarlóra, amelyen megszámlálha-
tatlan réce hemzseg, egy-egy kisebb csapat fel-felszáll,
majd újra letesz. Eszembe jut a vízben látott hal példá-
ja, amely a horgászok szerint a legnehezebben megfog-
ható; mi is vakarjuk a fejünket, hogy ebből a csodála-
tos madártömegből hogyan vegyük ki a vámot. Végül
háromfelé indulunk, de a rucákat nem lehet kicselezni,
morajjá sűrűsödő szárnycsapkodással kelnek fel. Utána
már csak ritkán és magasan járnak a récék, azért egyet-
kettőt lőnek belőle barátaim. Gyorsan száll le a nyári
alkony, támadnak a szúnyogok, és a vérszívók elűzésére
rágyújtok épp akkor, amikor szemből jön három ma-
dár. Túl magasan vannak, meg az éppen meggyújtott
cigarettát sem akarom eldobni, de mégis úgy döntök,
hogy csak kilövöm a puskát, ezért a cigarettát a letapo-
sott zöld nádlevelekre teszem. Mielőtt eldördül a lövés,
még eszembe jut egy régi történet egy igen jól lövő ban-
kárról, aki nagyképűségében annyira vitte, hogy mint
nagy dohányos úgy lőtte a toronykakasokat, hogy az
égő cigarettát letette a földre, majd felvette úgy, hogy
még a leeső madár földet sem ért. Mire ez átcikázik
fejemben, legnagyobb megdöbbenésemre az „égi”
ruca összekapja magát és mint a kő, jön lefelé, s odaát
nagyot puff an a tarlón. Mindez megerősíti azt a régi
mondásomat, hogy elég egyet lőni, de az szép legyen és
mindenki lássa…
augusztus 16.
C sak hogy ne szokjunk el a korai keléstől, riogat-
tuk egy kicsit a gyöngyöshalászi tavon a kacsákat,
majd kimentünk a Csárda Tanyához. Egyikünk sem
lődühönc, bár én szívesen vadászom galambra, de né-
hány balkánival, vagy egy-egy örvössel mindig megelé-
gedtem, most azonban úgy döntöttünk, hogy barátilag
gerlézünk „egy nagyot”. A hely tökéletes, egy termény-
tároló- és szárítótelep, valamint a falu szélén futó vas-
úti töltés között gyönyörűen művelt napraforgótáblák
állnak. A tanyára kétoldalt nyárfasorral szegélyezett út
vezet, a napraforgók rövid szárúak, tányérjuk nagy, és
alattuk szinte semmi gyom nincs, így szinte minden
elejtett madarat fel lehet venni. Ahogy felszárad a kevés
nyári harmat, szépen húzni kezdenek a balkáni gerlék,
cikáznak, váratlan kanyarokat tesznek, mindenkinek
öröme telik a szép lövésekben. Tíz óra körül már na-
gyon meleg van, ezért terítéket rakunk, majd mada-
rainkat elvisszük a pincehűvösbe, és ejtőzünk egy-két
órát, azután a fi úknak megmutatom szülővárosom fő-
terét és a legkedvesebb kis éttermét, amely 25 éve sem-
mit sem változott. Délután kettőkor a nyárfák hűvösén
állva, hideg szódával felszerelve folytatjuk a gerlézést és
bevetjük „csodafegyverünket” is; ugyanis erre a vadá-
szatra úgy csábítottam a többieket, hogy „varázslót” is
hozok. A varázslót Lacinak hívják és a télen, a Vértesal-
ján úgy ismerkedtünk meg, hogy a nagy hóban együtt
Papsajtdr. Faragó
István
Azt hittem, hogy a bak elejtése lesz
kétnapos vadászatunk „slusszpoénja”
azonban a sors – vagy a Jóisten – másképp rendezte
2014/augusztus 521
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK
hoztunk be egy elejtett vadat; mindeközben kiderült, hogy szinte
mániákus galambvadász, és maga szerkesztette csalijaival csodákat
tud művelni. A varázsló tehát bevonult a szárítótelep szántóföld fe-
lőli másik oldalára, kért maga mellé egy embert, mi pedig a nyár-
fasorban tovább vártuk a gerléket. Fél óra múlva Gábor barátunk
már telefonált, hogy valaki váltsa le, mert mindjárt elfogy a tölté-
nye, és menjünk oda hozzájuk, mert ilyet még nem láttunk… Szép
lassan sorra került mindenki, végül én is megnéztem, hogy mit csi-
nál a varázsló. Nos, ő egy diófa árnyékában egy kempingszéken ült
és cigarettázott, ölében egy puska, mellette bejegelt ásványvíz és
olykor szólt famulusának, aki egy-egy madzaggal megmozdítot-
ta valamelyik „varázsgalamb” szárnyait, és erre szinte a semmiből
már ott is volt a következő áldozat, a következő parlagi galamb,
amelyet 15 méterről lelőni nem volt művészet. Egyébként a kü-
lönböző forgatható, álló és egyéb varázseszközök körül tömegével
hevertek a lelőtt „begók”.
A fi úk lelkére kötöttem, hogy senki sem vihet a végén töltényt
haza, és hogy rakjanak tisztességes terítéket, fényképezzék le és
számolják is meg az elejtett madarakat. Nekem Péter barátommal
ugyanis még fontos elintéznivalóm volt nem messze ide, a Cserhát-
alján, ahová egy Bikázó nevű völgybe már évek óta járhatok, és ahol
sípra jó néhány szép erdei bakot lőttem már. Két esztendeje, május-
ban láttam egy öreg agancsárt, azonban a tavasszal csak egy hibá-
zásig jutottam, nyáron a sípra nem jelentkezett, és már azt hittem,
hogy valami baj érte. Azonban most, néhány napja véletlenül sike-
rült behívni, ám háromfős közönség előtt közelről úgy elhibáztam,
hogy azóta is szégyellem és furdal a lelkiismeret. Még egy órám van
a lővilágból, mikor a dombélre érek. A horzslövéssel megriasztott
öreg bak valamelyik sűrűben pihen, nyilvánvalóan nem fog előjön-
ni, és talán a síp hangja sem vonz már egyetlen bajnokot sem, hiszen
véget ért az őznász. Jó messze egy bak vált ki a gerincen, a hosszan
elnyúló domb azon szabdalt oldalára, amely most tarló. Az őz hátte-
rében megy le a nap, így nem lehet rendesen megnézni az agancsát,
várom a jószerencsét, kuporgok a fűben. Két süldő róka jön rám
a tarlón, megnéznek, de nem lehetek túl bizalomgerjesztő, mert az
egyik hangosan vakkant néhányat – feltehetően valami durvaságot
mondana –, még el is indul felém, azonban szagot kap és végül el-
ugrik. A bak közben eltűnt a domboldal egy horpadásában, nincs
más lehetőség, meg kell próbálni rámenni a tarlón, mert mindjárt
itt az este. Megpróbálom, de amint egy dombhajlat mögül kibuk-
kanok, a bak éppen előttem áll és hangos méltatlankodással elugrik.
Próbálok ráfütyülni, hátha megáll; meg is torpan, azonban éppen
a horizonton, lőni nem lehet. A megriasztott bak másodszor már
nem szokott megállni, azonban ez most mégis megteszi, és a fegyver
dörrenését már talán nem is hallja…
Azt hittem, hogy a bak elejtése lesz kétnapos vadászatunk
„slusszpoénja”, azonban a sors – vagy a Jóisten – másképp rendezte.
Néhány nap múlva ugyanis hívott a tanyagazda, hogy a csodálatos
terítéken felbuzdulva nagyon befolyásos, magas rangú vendégeket
hívott meg vadászni, és a sikerhez szüksége lenne a varázslónkra
is. A mi varázslónk azonban három műszakban dolgozik, és nem
tudott elmenni, bár csodaszerszámait kölcsönadta, de úgy látszik
nélküle azok sem működnek, mert ahogy jó fél év múlva a gazda
kissé morózusan elmesélte, a magas rangú vendégek nem lőttek
semmit.
Emlékeznek még, hogyan fogalmazott Széchenyi Zsig-
mond Az ünnepnapokban, mikor arról írt, hogy a híres huszá-
rokelőpusztai vaddisznó-rekordját követően a következő évben
ugyanazon a lőálláson a kormányzó csak egy disznót lőtt; „nem
minden nap papsajt…”
ILLU
SZTR
ÁC
IÓ: P
ÓC
Z D
ÁN
IEL
522 2014/augusztus
Az európai fegyvergyártó központok kiala-kulását a középkor hajnalán elősegítette a könnyen hozzáférhető vasérc megléte. Jó példa erre az Alpok déli oldalán lévő „olasz Ferlach“, a Val Trompia, míg északon Steyr városa. Az első, 1367-ből oklevelekkel igazol-ható fegyvergyártó egy páncélkészítő kovács volt, 1373-ból származik az első kardkovács említése. A XVI. századtól kezdve a magyar-országi török háborúkba egyre jobban be-lebonyolódó bécsi udvar a következő évszá-
zadokban biztos és jól fi zető megrendelőnek számított Steyrben. A XVIII. század elején, a török háborúk lezárultával csökkennek a kincstári megrendelések és egy fegyver-ügyekben utazó bécsi hivatalnok, bizonyos Anton Pentzeneder merészen a saját szakál-lára megpróbálkozik a fegyvergyártással. Fia 1786-ban a családi manufaktúrát eladja az osztrák kincstárnak. Ebben az évben II. József, a Kalapos Király puskamíves iskolát alapít Steyrben hatéves képzési idővel.
Az Úr 1821. esztendejében Steyrben színre lép a szerszámkészítésben jártas Werndl csa-lád. Leopold Werndl ekkor alapítja meg közel 500 alkalmazottal, ahogy ma mondanánk – fegyveralkatrész beszállítói üzemét. Werndl úr másodszülött fi a, Josef 1831. február 26-án látja meg a napvilágot és felcseperedvén, a puskamíves mesterséget tanulja ki. Végig-járja a képzéshez szükséges szakmai grádi-csokat, megfordul a bécsi és prágai fegyver-gyárakban, ahol megismerkedik a legújabb amerikai gépi megmunkálási eljárásokkal, majd 1852-ben Thüringiába megy és végül az Egyesült Államokban elzarándokol a Colthoz. Édesapja halála után, 1858-ban Josef Werndl átveszi a családi üzem műszaki vezetését és 1864. április 16-án testvérével megalapítják a Josef és Franz Werndl & Tsa Fegyvergyár és Fűrészmalom céget Oberlettenben. Uralkodá-sa során a háborús babérokra vágyó, de a hadi sikerektől nem túl elkényeztetett I. Ferenc József hadserege 1866 nyarán, Königgrätznél (ma Hradec Králové, Csehország) Benedek tá-bornagy parancsnoksága alatt súlyos veresé-get szenved a poroszoktól. Hét évvel Solferino után, a második súlyos katonai kudarc a Habs-burg uralkodót eddigi politikája átgondolásá-ra készteti, ezzel egyengetve az utat a rebellis magyarokkal való kiegyezés felé.
A XIX. század közepén már megjelentek az első hátultöltős puskák, sőt az Unió lovas-ságnál, az amerikai polgárháború idején már
Egy darabka történelem A Steyr-Mannlicher másfél évszázada
BÁLINT ELEMÉRrovatvezető
Ferdinand Ritter von Mannlicher Otto Schönauer
PUSKA, OPTIKA, FELSZERELÉS
2014/augusztus 523
rendszeresítették az első ismétlőket is! A minden ha-ditechnikai újítás iránt melegen érdeklődő porosz nagyvezérkar idejében felfi gyelt egy bizonyos Johann Nikolaus von Dreyse retesszel záró, gyútűs puskájára és azt 1840-ben a porosz hadseregben titokban rendszeresítette. Az osztrák sereg königgrätzi katasztrofális vereségének egyik oka a Dreyse puska nagyobb tűzgyorsaságában és az en-nek megfelelő taktikában rejlett (v.ö.: Nem lőnek olyan gyorsan a poroszok – német közmondás). Az osztrák és magyar katonák még a jóval lassúbb, jóval körülménye-sebben, csak álló helyzetben újratölthető elöltöltős pus-kákkal voltak felszerelve, ezzel jó célpontot nyújtottak az ellenséges lövészeknek! A keserves tanulságokat levonva, a császári hadvezetés 1867-ben a Josef Werndl által felkí-nált Werndl-Holub-féle, a szakirodalomban gerendely- vagy hengerzárású puskaként emlegetett fegyvert rend-szeresítette az Osztrák-Magyar Monarchia haderejénél és ez a puska egészen az első világháború végéig hűségesen szolgált. Sok XIX. századvégén játszódó magyar vadászel-beszélésben is szerepet kap a Werndl puska.
A hirtelen megnövekedett igényeket kielégítendő, tő-kebevonásra volt szükség, ezért 1869-ben Josef Werndl megalapítja az OEWG-t (Österreichische Waff en fabrik s-gesellschaft), amely 1926-ig a világ egyik legnagyobb fegy-vergyárává fejlődik. A viharos sebességű műszaki haladás a jól bevált, de csak egylövetű, fekete lőporral töltött pat-ront tüzelő Werndl-Holub puskát hamar elavulttá tette. Erre válaszul 1886-ban a Monarchia hadereje rendszeresítette a Ferdinand Ritter von Mannlicher konstruálta, töltőke-rettel tölthető egyenes zármozgatású puskát. A közel hét változatban gyártott hadipuskát Argentínától Hollandián keresztül Dél-Afrikáig a világ 23 országának hadserege vásárolta meg és az M 1895-t a budapesti FÉG is gyártotta. Dédapáink és nagyapáink, éppen száz éve, ezzel a gyalog-sági és karabély változatban gyártott puskákkal vonultak az első világháború mészárszékeire.
E sorok szerzője egyszer egy könnyelmű pillanatában a Frankoniában szemet vetett egy Budapesten készült M 1895-ös karabélyra, amelyet azonnal az üzlet lőterén ki-próbált. A ismeretlen előéletű, 1915-ban gyártott veterán 80 méteren, nyílt irányzékkal, 1938-ban készült töltények-kel, három lövésből elképesztő 3 cm-es szórást produkált! Jóllehet a Steyr a vadászoknak is gyártott egyenes zármoz-gatású ismétlőket, ennek ellenére 1903-ban jelentették meg a legendás forgó-tolózáras Mannlicher-Schönauer puskát, amelyet minden létező kaliberben és kivitelben egészen 1973-ig gyártottak. A gyári legendárium szerint még az amerikai irodalom halászó-vadászó fenegyereké-nek, Hemingwaynek is volt egy mannlichere. Az első vi-lágháború utáni saint-germaini békekötés Német-Auszt-riának is megtiltotta a fegyvergyártást, új termékek után
kellett nézni, és hasonlóan, mint az ősi versenytárs, a Mauser, de annál jóval sikeresebben, a Steyr az autógyártásban kama-toztatta tudását. Német-Ausztria a náci Németország ál-tali bekebelezése után az akkori Steyr-Daimler-Puch AG-t a Hermann Göring Birodalmi Művek kaparintja meg és a második világháború évei alatt az M 98k karabélyokon kívül repülőgépmotorokat, járműveket és csapágyakat szállít a Wehrmachtnak.
A háború után, 1950-ben a megszállók ismét engedé-lyezik a keresett Mannlicher-Schönauer vadászpuskák gyártását, majd a hatvanas években színre lépnek a Ma-gyarországon is méltán népszerű új generációs Steyr-Mannlicherek, a már jól ismert műanyag csigatárral, a zár-dugattyú végében (3x2) szemölccsel reteszelő forgó-toló zárdugattyúval. 1989-ben a fegyvergyártást leválasztják az anyavállalatról. Tizennyolc évvel később, 2007-re a lehar-colt gépekkel dolgozó cég megérett a szanálásra, mint Dr. Ernst Reichmaier, társtulajdonos megállapította: – Semmi sem maradt a jó hírnéven kívül. A Steyr-Mannlichert ekkor osztrák bankhitellel Dr. Ernst Reichmaier és Mag. Gerhard Unterganschnigg, mint új tulajdonosok élesztik újra. A ha-gyományos Steyr-Mannlicher Classic mellett megjelennek az új fejlesztések, a Mannlicher Duett bockbüchs és az SM 12® ismétlő.
A 150 éves jubileumi ünnepségeket közel 400, a világ minden tájáról érkezett vendéggel ez év májusában tar-tották a Steyr-Mannlicher kleinramingi üzemében.
Az M 85 1885, töltőkerettel
A 150 éves, jubileumi ünnepség csúcspont-jaként a dolgozók átnyújtották a szenvedélyes zerge-vadásznak, Reichmaier úrnak az erre az alkalomra elkészített, 10 kilós bockbüchsöt
1903-ban jelentették
meg a legendás forgó-tolózáras
Mannlicher-Scönauer puskát, amelyet egészen 1973-ig
gyártottak
524 2014/augusztus
Extrák félpénzenA fotós körökben, mint a kisméretű fényképezőgépek jó hírű gyártójaként, a vadászkörökben pedig, mint a kivá-ló ár/teljesítmény arányú keresőtávcsövek gyártójaként ismert MINOX, 2011-ben mutatta be a szakmai közön-ségnek az akkor még ZA jelű, elsősorban a tengerentúli vadászoknak készült céltávcsöveit. Az amerikai sikeren felbátorodva, tavaly hivatalosan is bemutatták a MINOX, európai vadászok igényeihez készült, ZE 5 is (Nem elütés az „is” a típusjelzés része!) jelölésű, 4 különböző gyújtó-távolságú és fényerejű, háromféle világító irányzójellel választható céltávcsöveit. Szerkesztőségünknek teszte-lésre a MINOX egy ZE 5 is 3-15x56 SF típusú céltávcsövet bocsátott rendelkezésre. Az első meglepetés a céltávcső kicsomagolásával kezdődött, ugyanis napjaink csoma-golási divatozásaival ellentétben, a távcsövet egy formás, fából készült skatulyában szállították! A hagyományoknak jobban megfelelő szalma helyett azonban a céltávcsövet méretre szabott habszivacs védte a rázkódásoktól.
A következő meglepetés a gombelem behelyezésekor következett, ugyanis a tubus baloldalán lévő kicsavarható tartóba egy tartalék elemet is el lehet helyezni és így az elem lemerülése esetén még a magaslesen azonnal ki le-het cserélni. A 11 fényerősségi fokozatban szabályozható megvilágítás 3 óra elteltével kikapcsol. Az elem erejének hanyatlására pedig a villogó irányzójel fi gyelmeztet, ha ezek után valaki mégis „harcképtelenné” válik, az már csak saját magát hibáztathatja – „nadrágtartó és derékszíj”!
A viszonylag kis fedésű irányzójel, illetve a szálkereszt közepén lévő pont fényerősségének 11 lépcsős sza-bályozása a gyakorlatban a legváltozato-sabb fényviszonyok mellett is
elegendő volt és a távoli lövéseknél sem fedték el zavaróan a célt. Mint minden jól tervezett, nagy lőtávolságokra szánt céltávcső, így a ZE5 is 3-15x56 SF is fel van szerelve az 50 métertől végtelenig állítható parallaxis kiegyenlítéssel. Ez ebben az árfekvésben nem megvetendő extra! A lencsék 21 rétegű, M* bevonatot kaptak, amelyek a látható fény tartományában, a különböző fényhullámhosszoknál is ga-rantálják a kontrasztos, éles és színhelyes képalkotást. Ezt az állítást később a gyakorlati tapasztalatok, azaz a hold-fényes vagy szürkületi lesek mindenben igazolták! A víz-hatlan céltávcső a belső lecsapódások megakadályozására argon gázzal van feltöltve. A nagyítási tartomány az okulá-ron elhelyezett kellemes tapintású gumigyűrűvel állítható, miközben a II. képsíkban lévő irányzójel mérete állandó marad. A céltávcső háza a repülőgépgyártásban alkalma-zott nagyszilárdságú alumínium ötvözetből készült.
A céltávcső egy oldható, kétrészes Leupold Quick Release szerelékkel, a 10 cm-s pupillatávolságot fi gyelem-be véve, egy Mauser M 12-re került. A 30 mm-es tartógyű-rűk pontos tűrése miatt elegendő volt a csavarok egyen-letes, feszültségmentes meghúzása. Ezek után a céltávcső bombabiztosan állt a helyén, ragasztani felesleges lett volna. A lőtéren, a 100 méteres pályán a maximális nagyí-tás mellett, köszönhetően a világító irányzójel kis fedé-sének és nem utolsó sorban a .308 Win. kaliberű Mauser M 12 kiváló minőségének, 20 mm átmérőjű szórást adott.
A vadászatok során a legvál-tozatosabb fényviszonyok
és lőtávolságok mellett a ZE 5 is 3-15x56 SF
igen jól vizsgázott, csak néhány róka, vaddisznó és őz lát-ta kárát.
A valódi „Made in Germany” céltáv-
cső 320 000 forintos ára kevesebb, mint a fele egy márkás optikai gyár-tó, hasonló optikai jel-
lemzőkkel és extrákkal felszerelt termékének, de
ez a vadászat élményét és eredményességét nem csök-
kenti a felére! Mint azt a MINOX-tól megszoktuk, ismét egy igen
jó ár/érték arányú termékkel jelent meg a versenytársaktól hemzsegő, közepes árfekvésű
céltávcsövek piacán.Bálint Elemér
A vadászatok során
legválto-zatosabb
fényviszonyok és lőtávolságok
mellett a ZE 5 is
3-15x56 SF igen jól
vizsgázott, csak néhány
róka, vaddisznó és őz látta
kárát
PUSKA, OPTIKA, FELSZERELÉS
2014/augusztus 525
Biztosan sok bíráló kritikát kapok azoktól, akik nem úgy értelmezik az írásom, mint amilyennek én szántam. Ha valaki meg van elégedve azzal a kaliberrel, amivel va-dászik, az ég szerelmére, meg ne váljon tőle, mert ezek szerint ő abban bízik és ez a bizalom maradjon is meg. Kétségtelen, hogy vannak úgynevezett divatkaliberek és olyanok is, amelyekről már alig hallani, vagy Uram bocsá’, már muníciót sem gyártanak hozzá, pedig haj-danán büszkén meséltek „tetteikről”. Még egy lényeges dolgot említenék meg. Valóban vannak távlövő puskák, speciális céltávcsövekkel szerelve és ezek 600-700 mé-terről is célba találnak. Pedig még a 300 méterre lévő cél is nagyon messze tud lenni. Mérjék csak ki a távolságot! Sokszor hallani, ahogy nagy büszkén mesélik, hogy 300 méterről lőttem nyakon a bakot. Lehetséges, de való-színű, hogy igen nagy szerencsével. Egy jól lövő „sima” golyós puskának 300 méteren közel 10 cm-ig terjedhet a szórása. Ha belegondolunk, hogy milyen széles az őz-bak nyakán a találati pont, nos, akkor könnyebb elhin-ni, hogy ilyen távolságú lövésekhez (nyakra) kell egy kis szerencse is. Még annyit, hogy az alant felsorolt kalibe-reket a mai napig használom, valamennyi Mannlicher Schönauer.
Talán kezdjük az egyik kedvenccel, a 6,5x54-el. Ugye alig találkozni ilyennel manapság, pedig neves elődeink, Széchenyi, Draskovics, Nádler, Károlyi, Julius Komarek és még sorolhatnám, nagyon sok nagyvadat ejtettek el az ilyen puskákkal. Arról nem is beszélve, hogy majdnem minden vadászó grófkisasszony is ilyet használt, mivel a 2,8 kg-os súlya és a 45 cm-es csőhossza miatt nagyon
kezes „női puskának” bizonyult, mindamellett, hogy komoly teljesítményekre volt képes. 10,3 g-os hosszú lövedéke nagyon jó ölő hatást váltott ki, a jó helyen ta-
lált vadra. Gyártani már nem gyártják ezeket a fegyvere-ket, mert úgy tudom, hogy
a háború után a teljes MSch. gépsort elvitték Európából. Érdekes, hogy
a méretben hozzá közel álló 6,5x55-ös Karl Gustav a svédek ismert és elismert kalibere, ha
lassan is, de még mindig egyre terjed.Öbnagyságban kicsit nagyot ugorva, meg kell emlí-
tenem a 8x57 IS-t. Ez a németek hadi kalibere volt, de egy időben nagyon elterjedt a vadászok körében, min-denki megelégedettségére. Ilyet használt a régi rend-szerben nagyjaink zöme. Érdekes, mégis volt egy nagy hullámvölgy, amit az is jelzett, hogy a Steyr gyár pár éven keresztül nem is gyártotta ezt a kalibert. Csupán érde-kességként megemlítem, hogy ez volt az egyetlen kali-ber a pályafutásom alatt, amire nem hallottam panaszt. Pontosabban igenis volt rá panasz, de mind olyanoktól, hogy lerítt róluk, nem sokat fújta meg őket a szél. Sze-rintük ezzel a kaliberrel csupán csak 100-120 méterre lehet ellőni. Merem állítani, hogy vadászias távolságon belül addig el lehet vele lőni, mint bármelyik másikkal. Már csak azért is, mert az édesapámtól örökölt ilyen puskámmal közel 2000 nagyvadat lőttem és higgyék el, azért akadtak távoli lövések is. A MSch. az elején gyár-tott 8x56 R és 9x56 kaliberű fegyvereket is. Nekem az utóbbi van a tulajdonomban. Nem egyszerű a muníció beszerzése, de nem lehetetlen. Ezt is sokan használták megelégedettséggel. Phillipovitz ismert kárpáti vadász jó pár bikát, medvét és kant ejtett el kedvenc puskájá-val. Én természetesen közel sem lőttem annyit vele, mint édesapáméval, de a hatásával meg vagyok elégedve.
Utoljára hagytam a 8x60-ast. Sejtelmem sincs, hogy miért nem terjedt el a mai napig ez a kaliber. Nem, hogy nem terjedt el, hanem szinte teljesen a feledés homályá-ba merült. Bár az RWS készít hozzá DK-maggal szerelt töltényeket és újabban a szerb Partizán gyár kínálatá-ban is szerepel, de mindez aligha változtat a szomorú valóságon. Régi vadászújságokat lapozgatva pedig gyakran megemlékeznek róluk, mint egy-egy vadászat „főszereplőiről”. A sajátom eddigi teljesítményével teljes mértékben meg vagyok elégedve, de ne az én vélemé-nyemre hallgassanak, ennek a kalibernek a védelmé-ben, hanem hadd idézzem Széchenyi Zsigmondot, aki Ünnepnapok című nagyszerű könyvében gyakran utal a kárpáti szarvas szívósságára, minthogy azt keményebb fából faragták. Ennek a könyvnek Dédai diadalok című fejezetéből szeretnék egy idézetet kiemelni: „S ha meg-tette jávorszarvasra, grizzly medvére, oroszlánra, tigrisre, miért ne tette volna meg kárpáti szarvasra.” Nos, kétlem, hogy akadna olyan magyar vadász, aki a fenti idézetet meg merné kritizálni. Azt, hogy a fegyver és tölténygyá-rak miért nem gyártják? Valószínű, hogy nem olvasták ezt a könyvet.
Zilai János
S ha megtette jávorszarvasra,
grizzly medvére,
oroszlánra, tigrisre, miért ne tette volna meg kárpáti
szarvasra
Kalibersirató
FO
TÓ: P
OLS
TER
GA
BRIE
LLA
526 2014/augusztus
Első saját kutyája, mint minden rendes kezdő vadászkutya vezetőnek, neki is egy kotorékeb volt. Aztán hosszú éve-kig maradt még a tacskós korszak. Egyik legjobb tacskóját Eppel Jánostól kapta és már fi atalemberként komolyan gondolta a kotorékkutyák kiképzését. A pályaválasztásnál nem volt kérdés, hogy mindenképpen a kutyák vagy a va-dászat, esetleg mindkettő együttes irányába indul.
Ezek után csak és kizárólag a hivatásos vadászi pálya jöhetett szóba, igaz, előtte volt még egy kisebb kitérő. Első munkahelyén, egy szekszárdi kisállat klinikán állat-egészség-őrként dolgozott, és eközben végezte el Debre-cenben a főiskolát. Hivatásos vadászként a Kanizsai Gábor
nevével fémjelzett Hunnia vadászatszervező irodánál kez-dett dolgozni, ahol közismerten nagy becsben tartják a jó kutyát és a hozzáértő kutyavezetőt.
A Hunnia után a Bóly Zrt. következett, ahol inkább a nagyvad került előtérbe. Jelenleg a Kunbajai Vadaskert Vadásztársaság területét kezeli fővadászi beosztásban. A munkahelyek, beosztások az évek folyamán változtak, de ami Gábor életében örök, azok a kutyái, akik háztól-há-zig kísérik. Az első komoly vadászkutyás sikereit Méregke-verői Hanna nevű, rövidszőrű német vizslájával érte el. Ez a kutya Fejes József tenyészetéből került hozzá és amel-lett, hogy minden vizsgája megvolt, igazán a vércsapa, pontosabban a nehezített vércsapa versenyeken jeleske-dett. A Siófokon rendezett Nemzetközi Német Vizsla Vizs-gán (IKP) is elindult, amely köztudottan az egyik legrango-sabb vizsgája a nemzetközi német vizsla szövetségnek.
Közben voltak próbálkozások néhány magyar vizslával is, de Gábor rendre visszatért a német vizslához, hisz ez már-már hagyomány a Klem családban.
A fi atal kiképző következő kutyája egy elit családból, a Visnyei-Vadász kennelből került ki. Kacér, a rövidszőrű német vizsla szuka szintén eljutott az IKP-ra, ezen felül Baján egy vízi-mezei versenyen CACT címet szerzett. A te-nyésztéssel is megpróbálkozott, magyar, valamint német vizsla almok jelzik a tenyésztői munkáját, de mint mondja, nem igazán tenyésztő típus. Inkább a kiképzés, a vizsgára, a versenyre és főként a vadászatra való felkészítés az, ami igazán közel áll hozzá. A Bácsalmáson található szolgálati lakás udvari kifutóit jelenleg egy német vizsla és három sa-ját alomból származó magyar vizsla kölyök tölti meg.
Hivatásos vadászként kutya nélkül el sem tudja képzelni az életét. A vadászat és a kutya számára egyet jelent. Mint mondja, ha nem vadászhatna, biztosan nem kutyázna, és ha nem kutyával vadászna, akkor biztosan nem is vadász-na. Ez akár a mottója is lehetne egy tehetséges fi atal va-dászember szakmai hitvallásának, bár az is igaz, hogy volt kitől örökölni ezt a szemléletet.
Ezek után az sem véletlen, hogy a családban mindhárom fi útestvér vadászik, igaz, csak Gábor az, aki hivatásszerűen is erre a mesterségre adta a fejét. Ebben az is közrejátszott, hogy vannak olyan emberek, akik csak úgy tudják elkép-zelni az életüket, pontosabban a vadászpályafutásukat, ha mindig van mellettük egy hű társ, egy jó kutya, akire az erdőn mindig számíthatnak.
AGYAKI GÁBORrovatvezető
Vadászcsaládba született, édesapja ismert vadászkutya kiképző, számtalan jó kutyát vezetett a ha-zai és a nemzetközi versenyeken, vizsgákon. Ezek után nem véletlen, hogy Klem Gábor már gyer-mekként a vadászat és a vadászebek felé fordult. Édesapja mellett állandóan ott „lábatlankodott” a négylábú vadásztársak közelében.
Tacskótól a vizsláig
VADÁSZKUTYA
2014/augusztus 527
Németkér, azon belül a Betérő fogadó a köz-pontja annak a vadászkutya-vezető tanfolyam-nak, amelyet a Tolna megyei Vadászszövetség és az Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezetének Kynológiai Bi-zottsága szervezett. A tanfolyam célja, hogy segítséget nyújtson a vadászkutya tartási, nevelési, kiképzési és idomítási feladatainak ellátásához.
Március 29. és július 12. között havi egy al-kalommal találkoznak a kutyások, ami össze-sen öt tanfolyami napot jelent. Az előadók
igen nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati bemutatókra és a fő cél a VAV vizsgára, va-lamint az Őszi Tenyészvizsgára (ŐTV) való felkészítés, illetőleg a gyakorlati vadászatba való bevezetés.
Az ötletgazdák elégedettek lehetnek, hisz huszonnégy kutya gazdája jelentkezett, lemorzsolódás pedig szinte nem is volt. A résztvevők többsége kontinentális vizslá-kat vezet, a német és a magyar vizsla külön-böző szőrváltozataiban, emellett labrador, sőt még egy tacskó is igyekszik lépést tarta-
ni hosszabb lábú társaival. A tanfolyam ve-zetője Eppel János, a Tolna megyei Vadász-kutya Szakbizottság elnöke, segítője pedig Záborszky Zoltán, aki egyben a házigazda szerepkörét is elvállalta.
A szervezők a sok gyakorlati tanács mel-lett oktatófi lmekkel, kiképzési tervekkel és komoly szakirodalommal segítik az otthoni felkészülést. Bár a vizsga még odébb van, úgy tűnik, a tanfolyam már elérte a célját, ami nem más, mint növelni a felkészült, fele-lős vadászkutyás vadászok táborát.
TANULÓ VEZETŐK
Június 22-én hobbikutyások találkoztak a Pá-kozd-Sukorói Arborétumban Demény, a köz-kedvelt „vizslablogger” és a VADEX Zrt. közös programján. Az állami erdők kezelői közül elsőnek a VADEX Mezőföldi Erdő és Vadgazdálkodási Zrt. tette lehetővé, hogy a hobbikutyások szabadon élvezhessék a természetes erdőterületek, a kirándulóhelyek és sétaösvények kínálta csodálatos élményeket. A cél az volt, hogy bemutassák: lehet felelősségteljesen, de sza-badon „kutyázni” az erdőben is! Deménynek, a magyar vizslának és támoga-tóinknak köszönhetően kitűnő kirándulás várta a résztvevőket a Pákozd- Sukorói Arbo-rétumban. Az I. Deményista Piknik sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a számok: több mint 180 ember, illetőleg kutya vett részt az „összeröff enésen”.
A Mecsekerdő Zrt. sasréti területén június 1-jén megtartott nehezített mesterséges vércsapa verseny részletes eredményei:1. Babály Csaba és Kis Pipin Apeh (bajor szu-
ka) – 200 pont 2. Kozma József és Hidegvölgyi Bori (hanno-
veri szuka) – 200 pont 3. Imre Norbert és Rábaparti Nyomkereső
Aisa (bajor szuka) – 200 pont
DEMÉNYISTA PIKNIK SASRÉTI EREDMÉNYEK
FO
TÓ: G
ÖBL
YÖS
PÉTE
R, V
IZSL
AFO
TÓZÁ
S
528 2014/augusztus
HOLDNAPTÁR AUGUSZTUS 31 NAP
újhold, növekvő, telihold, csökkenő
1 P Boglárka 5.21 20.18 10.53 22.25 2 Szo Lehel 5.22 20.17 11.55 22.54 3 V Hermina 5.24 20.15 12.59 23.25 4 H Dominika 5.25 20.14 14.04 0.02 5 K Krisztina 5.26 20.12 15.09 0.46 6 Sze Bettina 5.27 20.11 16.12 -- -- 7 Cs Ibolya 5.29 20.09 17.11 1.38 8 P László 5.30 20.08 18.05 2.40 9 Szo Emőd 5.31 20.06 18.52 3.50 10 V Lőrinc 5.33 20.04 19.33 5.06 11 H Zsuzsanna 5.34 20.03 20.09 6.25 12 K Klára 5.35 20.01 20.43 7.44 13 Sze Ipoly 5.37 19.59 21.15 9.01 14 Cs Marcell 5.38 19.58 21.47 10.17 15 P Mária 5.39 19.56 22.20 11.29 16 Szo Ábrahám 5.41 19.54 22.55 12.38 17 V Jácint 5.42 19.53 23.34 13.43 18 H Ilona 5.43 19.51 0.17 14.43 19 K Huba 5.45 19.49 -- -- 15.37 20 Sze Áll. Ünnep 5.46 19.47 1.04 16.25 21 Cs Sámuel 5.47 19.45 1.55 17.08 22 P Menyhért 5.49 19.43 2.49 17.45 23 Szo Bence 5.50 19.42 3.46 18.18 24 V Bertalan 5.51 19.40 4.45 18.47 25 H Lajos 5.53 19.38 5.44 19.14 26 K Izsó 5.54 19.36 6.44 19.40 27 Sze Gáspár 5.55 19.34 7.45 20.05 28 Cs Ágoston 5.57 19.32 8.46 20.31 29 P Beatrix 5.58 19.30 9.48 20.58 30 Szo Rózsa 5.59 19.28 10.50 21.28 31 V Erika 6.01 19.26 11.54 22.02
A h
ó na
pja
A h
ét n
apja Nap Hold
kel
(óra
.per
c)
kel
(óra
.per
c)
nyug
szik
(óra
.per
c)
nyug
szik
(óra
.per
c)
A napnévnapja
MIRE SZABAD VADÁSZNI?Augusztusban: őzbakra, mufl on kosra, vaddisznóra, tőkés récére*, örvös galamb-ra*, balkáni gerlére*, rókára, aranysakálra, nyestre, pézsmapocokra, nyestkutyára, mosómedvére, borzra, házi görényre, dol-mányos varjúra, szarkára, szajkóra
*augusztus 15-től
Igazságügyi szakértői munkát
vállalok erdészeti-, vadászati-,
vadkárbecslési és erdőérték-,
erdőkárérték témakörökben.
Dr. Balázs Istvánwww.erdoertek-szakerto.hu
+36-30/492-8962
Felhívás!VALAMENNYI VADÁSZATRA JOGOSULT FIGYELMÉBE!
A rókák veszettség elleni, szájon át történő ta-vaszi immunizálásának eredményességét ellen-őrző mintagyűjtés a vakcinázott területeken 2014. május 15-től szeptember 30-ig tart. A nem vakcinázott területeken nincs mintagyűjtés.
Kérjük a vadászatra jogosultakat, hogy ezen idő alatt a területileg illetékes állategész-ségügyi hatóság által kiadott határozatban rögzített számú felnőtt rókát juttassák el vizsgálatra. A hatályos elszámolási rend szerint eljárva, a vadászatra jogosult állítja ki a szám-láját a Hubertus Kft. felé (7000 Ft/felnőtt róka + 27% áfa összegben, amelynek kötelező melléklete az Immun rókaminta átvételi elismervény eredeti példánya). A számlát és mellékletét kérjük, hala-déktalanul küldje el a HUBERTUS Kft. (2100 Gö-döllő, Dózsa György út 28.) címére.
A tavaszi mintagyűjtési időszakban elej-tett rókákról szóló számláikat 2014. október 15-ig tudjuk befogadni.
A fenti határidőt követően beérkező számlá-kat nem áll módunkban teljesíteni! Kérjük, hogy a mintagyűjtésre és az elszámolásra megállapí-tott határidőket a zökkenőmentes és pontos el-számolás érdekében szíveskedjenek betartani!
További információk a www.hubertus.com honlapon állnak rendelkezésére.
HUBERTUS Kft.
HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK
2014/augusztus 529
Kulturális örökségek
A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Va-dászati Múzeuma mára a vadászati kultúra egyik fellegvára lett. A múzeum igazgatója, Tóth Csaba ezúttal a solymászokat kérte fel egy nagyszabású találkozóra, hogy népsze-rűsítse ezt a vadászati módot, amelyről még maguk a vadászok is csak nagyon keveset tudnak. Mivel a solymászat 2010-ben felke-rült a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére, természetes volt, hogy a talál-kozón bemutatkozási lehetőséget kapnak más, hasonló státuszú közösségek is. Így va-lósult meg ez a kétnapos rendezvény július 5-6-án, amelyen a Győrff y-Villám András, Lóki György, Lóki Bálint és Gasztonyi Dániel
által megtartott solymászbemutatók közötti szünetekben a látogatók táncolhattak a bu-sókkal, mindenki megkóstolhatta a híres bajai halászlevet és a karcagi birkapörköltet, a molnárkát, megismerkedhetett a dunai halászat eszközeivel, a halászháló-készítés fortélyaival, és ha valakinek kedve támadt, kipróbálhatta a korongozást is. A múzeum épületében két új időszaki kiállítás várta az érdeklődőket: Meszlényi Attila festőmű-vész tárlata, valamint a világszerte elismert solymász, Lelovich György életét bemutató emlékkiállítás. Az ünnepélyes megnyitón Pálinkás Róbert, a Kastélymúzeum igazga-tója köszöntötte a résztvevőket, majd Rácz Fodor Gábor, a Földművelésügyi Minisz-térium Erdészeti és Vadászati Főosztályá-nak közigazgatási főtanácsadója méltatta a rendezvényt. Ezután Csonka Takács Esz-ter, a SzKÖ igazgatója mondott néhány szót a mozgalomról, amelynek elsődleges fel-adata a nemzeti jegyzék gondozása, vagyis a listára felkerült közösségek, csoportok te-vékenységének megőrzése és megismerte-tése. Turcsányi Zoltán, a Magyar Solymász Egyesület elnöke a solymászok bemutat-kozási lehetőségét köszönte meg, Duhay Gábor, a Bechtold István Alapítvány elnöke Lelovich György életútját foglalta össze, Ambrózy Árpád, az alapítvány alelnöke a te-vékenységükről szólt, míg Lelovich Krisztina, a kivételes tudású solymász unokája a kiállí-tás megvalósításáért mondott köszönetet, majd Hubert G. Wells, hollywoodi állatido-már elevenítette fel a Lelovich Györgyhöz fűződő fi lmes emlékeit.
Polster
530 2014/augusztus
Diana Vadászbolt8600 Siófok, Szent László u. 39.Tel.: 84/312-352, 30/237-1046
E-mail: [email protected]
Három Csúcs Kft.6724 Szeged, Ősz u. 27.
Tel.: 30/943-9555E-mail: [email protected]
Jagdrevier Vadászbolt9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 101.
Tel./Fax:96/212-840, 20/944-6383 E-mail: [email protected]
www.jagdrevier.hu
Refl ex Vadászáruház4400 Nyíregyháza, Tünde u. 20.Tel.: 42/507-116, 30/207-2882
E-mail: info@refl exbolt.huwww.refl exbolt.hu
Stefán Vadászcentrum7100 Szekszárd, Kossuth u. 32.Tel.: 74-510 995, 30/957-6667E-mail: [email protected]
Seeland Vadászáruház1188 Budapest,
Nagykőrösi út 24/aTel.: 1/291-8889, 30/922-1322
E-mail: [email protected]
Szerdahelyi Kft.6500 Baja Árpád tér 1.
Tel.: 79/424-929, 30/299-2237E-mail: [email protected]
Szerdahelyi Kft. – Diana Vadászbolt
1077 Budapest, Rózsa u. 21Tel.: 1/322-4002, 30/507-3793
E-mail: [email protected]
Trófea Vadászbolt3000 Hatvan, Tabán út 5.
Tel.: 57/540-953, 30/9246 277E-mail: [email protected]
Vadex Zrt.8000 Székesfehérvár, Tolnai u. 1.Tel.: 22/510-518, 30/628 1580
E-mail: [email protected]
MÁRKAKERESKEDŐK:
EGYSÉGES EURÓPAI BLASER FOGYASZTÓI ÁRLISTA
Az EU négy szabadságelve közül az egyik kimondja:
„A tagországok vállalatai számára biztosítani kell a lehető-séget, hogy egyenlő értékesítési feltételekkel induljanak a többi tagország piacán, ugyanakkor arra is fi gyelemmel kell lenni, hogy a tagországoknak jogukban áll biztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmi vagy etikai megfonto-lásból valamely termékeket nem beengedi a piacára, vagy éppen adót róhat ki rá.”
A magyarországi fegyverkereskedők nap, mint nap szembesülnek azzal, hogy ugyanazon fegyver ajánlott fo-gyasztói ára között jelentős eltérést tapasztalnak, összeha-sonlítva egy német, osztrák vagy szlovák üzlet áraival. Ez a különbség nem azt jelenti, hogy a magyarországi fegyver-kereskedők nagyobb árréssel dolgoznának.
Ez az eltérés a különböző országok különböző mértékű áfájából ered.
Kereskedő partnereinkkel egyetértésben a Blaser Magyar-ország Kft. és a Blaser Jagdwaff en GmbH 2014. 07. 01-től egy-séges európai fogyasztói árlistát érvényesít a magyarországi piacra is. Ily módon Németországban, Ausztriában, Szlovákiá-ban és Csehországban a fogyasztói árak azonosak.
Ezzel az egységes árlistával szeretnénk a magyarországi Vevőket arra ösztönözni, hogy itthon vásárolják meg Blaser fegyvereiket. A magyarországi vásárlás további előnye, hogy egy olyan szakmailag képzett kereskedői hálózat partnereinél vásárolhat, ahol a vevői igények kielégítése, az esetleges meghibásodások gyors és szakszerű lebonyolí-tása alapvető elvárás.
Árlistákért, egyéb információkért forduljanak bizalommal márkakereskedő partnereinkhez!
Blaser Magyarország Kft.
MEGBÍZHATÓ MINŐSÉG, MEGBÍZHATÓ ÁRON – ITTHON IS
HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK
2014/augusztus 531
RANGOS ELISMERÉS
Marghescu Tamás, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) vezérigazgatója a Magyar Érdemrend lo-
vagkeresztjét vehette át június 20-án, Magyarország vadászati, vadgazdálkodási hírnevének nemzetközi szintű
elismertetése érdekében végzett tevékenységéért.
Duna-parti tisztelgés
19. alkalommal rendezték meg Nagyma-roson, június 21-én a Kittenberger Kálmán Napot, amellyel évről-évre a neves Afrika-kutatóra és vadászra emlékeznek. Az egybe-gyűlteket Petrovics László polgármester kö-szöntötte, majd Kemenes Miklós, az OMVK Fővárosi és Pest megyei Területi Szerveze-tének alelnöke méltatta Kittenberger mun-kásságát. Ezt követően az önkormányzat, a környékbeli vadásztársaságok, a magyar és a szlovák vadászati szervezetek, illető-leg a vadászújságok képviselői helyezték el emlékkoszorúikat az egykori Nimród-főszer-kesztő szobránál. W.P.
Eldőlt...
Június végén lezárult az az internetes vokso-lás, amely arról volt hivatott dönteni, hogy melyik faj legyen 2015-ben az év madara. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979 óta választja ki, illetve sza-vaztatja meg az év madarát, három javasolt faj közül. A több mint ötezer leadott javaslat alapján végül a búbos banka lett a befutó, a kattintások 38 százalékát „begyűjtve”, meg-előzve a vörösbegyet és a feketerigót.
Állat tárlat
…címmel nyílt meg az Altamira Egyesület kiállítása július 2-án, a „Holnemvolt Parkban”, a régi Vidám Park területén, amely a közelmúltban került a Fővárosi Állat-és Növénykert kezelésébe. A csaknem félszáz természetrajongó művész alkotásait a szépszámú látogató a hullámvasút műemléképületének felújított kiállítótermében tekinthette meg. Szemadám György, Munkácsy díjas festőművész, az idén húszéves, kerekévfordulós egyesület alapító tagja megnyitójában beszélt a tárlat tematikus gyűjteményéről, a természetet szerető, tisz-telő és ábrázoló alkotó képzőművészek rangos „együttesének” lelkes munkásságáról. A ter-mészet értékeihez forduló, és nevében is sokatmondó Altamira egyesület, amelyet egykor elsősorban festőművészek hozták létre, mára kibővült más társművészeti ágakkal is. A kiál-lítás megnyitó ünnepsége szerény fogadással végződött, ami az érdeklődők és a megjelent művészek kötetlen, baráti beszélgetéseivel zárult. A kiállítás nyár végéig, augusztus 24-ig látogatható. hy
Csergezán Pálra emlékeztek
A magyar vadász- és természetfestő tiszte-lői, barátai évről évre összegyűlnek a Pilisi Parkerdő Zrt. Budakeszi Erdészete területén, a Vadászok Szoborparkjában, hogy megko-szorúzzák Csergezán Pál mellszobrát. Idén június 23-án tisztelegtek a művész emléke előtt a panteonban, majd síremlékénél az An-na-laki vadászház mellett. A három óra után nem sokkal kezdődő, a Vadász Könyvklub Egyesület által szervezett megemlékezésen elsőként Ádám Jenő, a telki Maderspach Em-lékszoba gondozója köszöntötte az egybe-gyűlteket. A mellszobor – Farkas Pál alkotása – mellett ezúttal egy portré is helyet kapott, ez dr. Kun Edit munkája, amely az egyetlen Csergezán Pált ábrázoló festmény. A művész szellemét Homonnay Zsombor, egykori kol-légája idézte meg. Mint mondta, idén június 6-án volt a neves festőművész születésének 90. évfordulója, ám a megemlékezés nem ehhez kötődik. Csergezán minden évben megünnepelte barátaival a névnapját, és ezt a hagyományt viszik tovább minden eszten-dőben Péter és Pál napja közeledtével.
-fa F
OTÓ
: TU
RÓC
ZI A
NET
T
532 2014/augusztus
Káprázatos látkép
Tavalyi indította útjára „A jövő a kezünkben van” című nagy-szabású beruházási programját a VERGA Zrt., amely révén hazánk erdei iskolákkal, arborétumokkal, tanösvényekkel, illetőleg szá-mos más látnivalóval lett gazda-gabb. Az erdőgazdaság legújabb „attrak-ciójának” – a Fekete István nevét viselő kilátónak – bemuta-tására július 16-án, ünnepélyes keretek között került sor.
A Dél-Bakonyban található építmény tetejéről festői környe-zet tárul a kirándulók elé. A 37 és fél millió forint értékű beru-házás átadóünnepségén beszé-det mondott dr. Bitay Márton, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtit-kára, valamint Tengerdi Győző, a VERGA Zrt. vezérigazgatója, aki hangsúlyozta: az erdőgazda-ság küldetése a közjó szolgálata oly módon, hogy a kezelésében
lévő állami tulajdonú erdők, va-lamint a fejlesztések során létre-hozott látnivalók szépségüknek és értéküknek megfelelő helyen szerepeljenek a társadalom és a szakma megítélésében. A nap folyamán egy másik jelentős be-jelentés is elhangzott: a társaság a társadalmi felelősségvállalás jegyében 10 százalékkal csök-kentette a tűzifa, valamint a do-lomitmurva árát. -km
HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK
2014/augusztus 533
Közös ünnep
A Tolna megyei vadászkamara a pecásokkal karöltve tartotta meg a megyei Horgász- és Vadásznapot. A megnyitóra a paksi „Ürge-mezőn” felállított nagyszínpadon került sor, amelyen Hajdú János, Paks város polgármes-tere, Kocsner Antal, a megyei vadászkamara elnöke és Gecse Lajos, a megyei horgász-szövetség elnöke köszöntötte a megjelen-teket, majd Tóth Ferenc kormánymegbízott nyitotta meg az eseményt. A Vadászkamara Kürtegyüttes koncertjét követően kulturális és művészeti programok szórakoztatták a va-dász és a „civil” látogatókat.
KitüntetettekMagyar Vadászatért Érdemérem: Tóth FerencHubertus Kereszt arany fokozat: Béres JózsefHubertus Kereszt ezüst fokozat: Márkus József, Ledneczky LászlóHubertus Kereszt bronz fokozat: Polácsi Ferenc, Simondi JózsefNimród Érem: Vajda József, Gyergyói József, Fazekas Péter
Varju Ildikó
Két arany, két ezüst
Az idei évben az ausztriai Zeillernben rendez-ték meg az egyetlen hivatalosan kiírt nem-zetközi vadászkürtös versenyt június 13-15. között. A versenyre rekord számú nevezés érkezett, egy híján száz csapat mérte össze tudását. A fellépő együttesek között, az oszt-rákok mellett német, szlovén, lengyel, cseh és magyar csapatok is részt vettek a rangos minősítő versenyen. Hazánkat a Vadásza-ti Kulturális Egyesület Magyar Vadászkürt Egyletének élcsapatai képviselték. A magyar
indulók között ott volt a Baranya Vadász-kürt Együttes, a Soproni Lővérek Vadászkürt Együttes, a Pipacs Vadászkürt Együttes, vala-mint a Vadászkamara Kürtegyüttes. A magyar csapatok jól szerepeltek, két együttes, a Bara-nya Vadászkürt Együttes és a Vadászkamara Kürtegyüttes arany minősítéssel zárta a ver-senyt, míg a Lővérek és a Pipacs ezüst minő-sítést értek el. A nemzetközi versenyek kiírása szerint minden induló csapatnak négy köte-lező szignált kellett bemutatni, valamint egy szabadon választott művet, amely minimum huszonnégy ütemből állt. A. G.
A VKE Diana Vadászhölgy Klub tagjai az idén is megko-
szorúzták Isabella főherceg asszony mellszobrát a Ge-
menc Zrt. karapancsai vadászkastélyának kertjében.
Utána Zilai János fővadász tárlatvezetésével megte-
kintettük a Kiskastély múzeumának gazdag anyagát.
PG
Mesél az erdő címmel nyílt kiállítása Bencze
László csontfaragó művésznek július 4-én, Nagy-
atádon a Városi Múzeumban, amelyet augusztus
végéig tekinthetnek meg az érdeklődők.
Keszthelyi Jenő intarziaművész vadászati témájú
életképeiből és portréiból nyílik kiállítás augusztus
28-án, 18.00 órakor, Lentiben, a Művelődési Köz-
pontban. A tárlat szeptember végéig látogatható.
Szarvasagancsot vásárolnánk!
Trófeát és hullajtottat is.
Telefonszám:
06-20/493-4607
VADRIASZTÓKCégünk nagy teljesítményű vadriasztó ágyúk gyártásával, tervezésével foglalkozik. A készü-lékek vezérlése mikroprocesszoros, melynek köszönhetően 4 program állítható be egy LCD kijelzőn keresztül. Programonként az időtartam, ciklusidők, lövések száma, lövések közti szünetek szintén beállíthatók. Multi vagy egyszeres időzí-tés. A készüléket magas minőségű bevonat védi az időjárástól, nem igényel karbantartást, optima-lizált energiafogyasztás, GSM modulbővítési lehe-tőség. VT –nek további kedvezmények!
+36-30/250-0436 [email protected] www.wildcontrol.hu F
OTÓ
: SIK
LÓSI
KÁ
LMÁ
N F
OTÓ
: GER
ZSEI
ZO
LTÁ
N
534 2014/augusztus
AVENZOR VADRIASZTÁSCervacol Extra:tű- és lomblevelű erdészeti kultúrák, gyümölcs- és díszfák téli vadkár elleni védelmére.
WAM Porocol:a sokoldalú „szagsorompó”. Minden mezőgazdasági-, kertészeti-, szőlésze-ti-, erdőgazdasági kultúra új, folyékony vadriasztószere, amely hatását párolgás-sal fejti ki. Gazdaságos, hosszú ideig hat.
Vadóc (megújult hatással): mezőgazdasági, kertészeti, szőlészeti és erdészeti kultúrák szaghatáson alapuló, tasakos vadriasztó szere kétféle szaggal.
Repellovit:vaddisznó-riasztó granulátum. A riasztó hatása specifi kusan csak a vaddisznóra hat csípős szaga és íze miatt.Makk- és más vetések védelmére, egyéb kártételek megelőzésére kitűnően bevált.
SILVACOL-T:megújulva, ismét forgalmazva.1992 óta az egyik legsikeresebb szagriasztószer. Minden növényi kultúrában alkalmazha-tó. Textilt átitatva könnyen kijuttatható. Hosszantartó hatással. CERTOSANNAL kombinálva
MINDEN VADKÁRMEGELŐZÉSÉRE VAN
MEGOLDÁS!Szállítás postán
Székhely és adminisztráció: 1124 Budapest,
Koszta József u. 28.Tel./fax: 06-1/319-6578
Megrendelés és szállítás:5540 Szarvas, Vajda Péter út 25.
Tel./fax: 06-66/313-301,06-30/911-7064
e-mail: [email protected]
HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK
2014/augusztus 535
Medvék Hevesben is
Öten is láttak medvét a Heves megyei Er-dőkövesd mellett – adta hírül július 9-én a heol.hu. A megyei portál szerint munkából Istenmezeje felé hazaindulók vették észre az állatot az akácosban. A környékbeli vadá-szatra jogosultak már nem csak kóbor láto-gatóként tekintenek a nagyragadozóra.
A medve két vadászatra jogosult területét járhatja. Az egyik, a pétervásári Vadászati Földtulajdonosi Közösség Közös képviselő-je, Kaszab Balázs érdeklődésünkre elmond-ta, hogy ők nem találkoztak még sem az állattal, sem a nyomaival. Ő maga hiszi, ha látja – fűzte hozzá, ezzel együtt a hivatásos vadászoknak kiadta, hogy az esőzések után különösen fi gyeljék az esetleges nyomokat. Hozzátette: ők nem örülnének a medve je-lenlétének, attól tart, hogy károkat okozna.
Az Istenmezeje Vt. hivatásos vadásza, Nagy Krisztián viszont többször is találko-zott medvenyomokkal a terület különböző részein, és ezeket le is fotózta – tájékoztatta lapunkat Horváth László, az egyesület elnö-ke. A vadásztársaság vezetősége már felhív-ta a tagok fi gyelmét arra, hogy sebzett vadat
éjszaka ne keressenek, és egyedül lehetőleg ne is menjenek a területre. Mint mondja, egyelőre nem tudnak többet tenni ennél, gyűjtik a tapasztalatokat. Hozzátette: a fotó alapján a lábnyom körülbelül 27 centis, egy felnőtt kantól származik, de anyamedvéről és bocsokról is tudni vélnek a környékbeliek.
Ha ez igaz, akkor kérdés, hogy amennyiben a bocsok a területen jöttek a világra, akkor elmennek-e, illetve a vélhetően Szlovákiából átkóborolt kan visszamegy-e északi szom-szédunkhoz. Akárhogy is, az elnök szerint fel kell készülni a nagyragadozók – így a farkas vagy a környékükön is fel-feltűnő hiúz – tar-tós ittlétére.
Az istenmezei egyesülettel szomszédos te-rületet kezelő Egererdő Zrt. közleményt adott ki a medveészleléssel kapcsolatban. Eszerint a társaság munkatársai mindennapi mun-kavégzésük során, helyszíni járőrözéseken is fi gyelik az elmúlt hónapokban megjelent medve nyomait, mozgását. Ha jelenlétére utaló jelet találnak, a szükséges intézkedé-seket haladéktalanul megteszik. Az erdőgaz-daság egyben kér mindenkit, akinek meg-bízható információja van a nagyragadozóval kapcsolatban, hogy értesítse a Pétervásárai Erdészetet a 06-36/568-090 telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen.
Medvenyomokat egyébként Nógrádban, a szlovák határnál található Cereden, a heve-si észlelés helyétől légvonalban körülbelül 15 kilométerre is találtak.
-fa
Palócok és vadászok
Két tízéves forma kisbíró köszöntötte az ér-deklődőket július 12-én, Parádon, a 23. Heves megyei vadásznap megnyitóünnepségén. A terítéken fekvő mufl onkos behozatala után Mudriczki József polgármester, Farkas Lász-ló Márton vadászszövetségi elnök, valamint Győrff y Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara országos elnöke mondott beszédet. Annak ellenére, hogy a rendezvény előtti napok bőséges esőt hoztak és még a va-dásznap reggelén is csepergett, igen sokan látogattak el a településre, amely ezzel egy időben a 28. Palóc Napoknak is helyt adott. A vadétel-főző versenyen harminc csapat indult, s a zsűri elnöki tisztségét – immár ha-gyományos módon – Benke László, Oscar-dí-jas mesterszakács töltötte be. A programok között vadászkürtös térzene, Szent Hubertus mise, vadászkutya-, solymász- és vadászíjász bemutató szerepelt, s külön érdekességként szolgált Valaczkai Erzsébet festőművész tár-lata mellett az a gyermekrajz-kiállítás is, ame-lyet az erre az alkalomra meghirdetett, nagy-vad témájú pályázat anyagából állítottak össze. A kiírásra több mint 700 rajzot küldtek be az általános iskolai nebulók. W.P.
KitüntetettekMagyar Vadászatért Érdemérem: Dr. Koren János Gróf Nádasdy Ferenc Emlékplakett: Siroki Földtulajdonosi VadásztársaságHubertus Kereszt arany fokozat: Varró Magdolna, Cserna István, prof. Dr. VasasJoachim, Petrény Csaba, Dobre-Kecsmár Csaba, Dudás Béla, ifj . Nagy Károly, Dr. Bali István, Petrov László, Hadobás Dezső
Hubertus Kereszt ezüst fokozat: Deme József, Ferencz Mihály, Horváth JózsefHubertus Kereszt bronz fokozat: Bartók László, Kormos János, Berecz Mihály, Kis Imre, Kovács István, Lipkovics István, Simon Dávid, Tuza MiklósKamarai Aranyérem: Kaló LászlóNimród Érem: Tóth István, Birincsik Gyula, Dr. Bús András, Nagy Szabolcs, Dr. Rácz Zoltán, Simon György, id. Uvari István
Medvenyomok az Istenmezeje Vt. területén,
mellettük .30-06-os lőszer
FO
TÓ: N
AG
Y KR
ISZT
IÁN
536 2014/augusztus
Vadászvizsgára felkészítő
és vadhívó tanfolyamokat indítunk
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN, SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG és HAJDÚ-BIHAR megyékben
Vadászvizsga négy hosszú hétvégi (péntek, szombat, vasárnap) – normál kurzus –, vagy akár két hét intenzív
felkészülés után – intenzív kurzus. A tanfolyamok 100 órásak. A 70 órás elméleti képzés után
30 órás – 4 napos – terepi gyakorlat a Gömöri Vad Tanulmányi Vadásztársaság területén,
Szuhafő üdülőfaluban és oktatási központban, Aggtelek mellett.
A tanfolyamokon más megyékben élő érdeklődőket is szívesen fogadunk!
KÉPZÉSI HELYEK ÉS IDŐPONTOK:
NORMÁL KURZUS
Mátészalka – 2014. július 25. – augusztus 19. között
Szerencs – 2014. szeptember 05. – szeptember 30. között
Debrecen – 2014. október 10. – november 20. között
INTENZÍV KURZUS
Szuhafő – 2014. szeptember 08. – szeptember 23. között
ŐZHÍVÓ TANFOLYAM terepi bemutatókkal SZUHAFŐN:
2014. augusztus 8–10.
Részvételi díj, két éjszakai szállással: 28 000 Ft.
SZARVASBŐGŐ TANFOLYAM terepi bemutatókkal SZUHAFŐN:
2014. október 3–5.
Részvételi díj, két éjszakai szállással: 28 000 Ft.
Részletes tájékoztató és jelentkezési lap honlapunkon:
www.vadaszkepzofogado.hu
GYEREKEKNEK
Herman Ottó
A fenyvesbőlBeléptem a fenyvesbe. Földje az
elhalt tűlevelek millióitól rőt: han-gulata komor, mert sudara sűrűn egymás mellé sorakozik, s helyen-
közön félhomállyá mérsékli a világosságot. Ez a félhomály megöli az apróbb növénye-ket, a talaj tehát puszta lenne, ha a termé-szet nem gondoskodnék más szervezetek-ről, amelyeknek éppen a félhomály kedvez, e szervezetek pedig a gombák, a fenyves „virágai”.
De ahol a fenyőkoronák közt, ha csak a nap bizonyos szakában is, tehát rövid idő-re, egy-egy napsugár belopózik, ott már más növényélet is támad, leggyakrabban a ked-ves, pillangós levelű nyúltáskának hol sma-ragd-, hol Nílus-zöldje kacag felénk. Ezeknek a belopódzó napsugaraknak pompás fény-hatásuk van éppen a félhomályban, hason-ló ahhoz, mely akkor támad, midőn a nap tornyos felhők közül kévékben lövelli szerte
sugárözönét, s a vetést, a nádast, a tó tükrét foltonként világítja meg.
Megállok. Egy darab ideig minden csön-des, annyira, hogy a lehulló fenyőtoboz is messze hallható zajt okoz. Ekkor a magasból hullani kezdenek a tobozpikkelyek, előbb egyenként s ritkán, majd sűrűn egymás után: ez a keresztcsőrű madár munkája, ki csőré-nek keresztbe álló, éles kampóival pikkelyt pikkely után szaggat le, hogy kiszedhesse a tövén rejlő magot. A vörös, zöld, sárga és szürke mester nagy akrobata, alig enged a mesterségben a kajdácsnak*: sokszor fejjel lefelé függve fosztogatja a tobozokat, amel-lett fürge mozgású, víg fi ckó.
Kisvártatva megmozdul az erdő talaja, legalább úgy rémlik a szemnek: megmoz-dult a császármadár, melynek rőtbarnás, szennyes-fehérrel vegyes köpönyege egé-szen arra való, hogy az erdő talaja elnyelje. Kerek, barna szemét félénken szegezi a jö-vevényre, pilláját sem mozdítja, veszteg megáll, s jól oda kell nézni, hogy a talajtól folytonosan megkülönböztessük. Felröp-pentjük, de nem röpül messzire, jele, hogy csirkéit vezeti: dehogy ezek hová bújtak, azt csak a jó vizsla orra mutathatná meg.
Ismét egy lenge ág hajlik meg, mindjárt rá a szomszéd fáé s így tovább, fáról fára. Ez a bozontos farkú barna mókus, amelyet egy vörös társa kerget – pár perc eltűnnek a ko-ronák sűrűjében.
Hosszúra nyújtott vijjogás hallatszik, a ta-laj napos foltjai itt-ott árnyékot mutatnak: fölpillantva észrevesszük, hogy a kőszáli sas megkezdte keringését, mozdulatlanul kiter-jesztett szárnyakkal, mind magasabbra.
Itt óriási hangyaboly, melynek népsége fáradhatatlanul cipeli a fenyőtűket, ott vad-disznó túrása, őzcsapás, ritkán medvenyom, míg a fenyves fölötti havas réten, ahol a bocskoros juhász legelteti nyáját, s forrás forrás után fakadoz, még az ürge is felágas-kodva bámul az idegenre.
Hanyatt fekszem, nézem a Tátra felhőinek lassú alakváltozásait; a csöndes levegőben kis legyek űzik játékukat: majd helytállva donganak, majd nyílsebes rándulással eltűn-nek, hogy ismét az előbbi helyen megjelen-jenek. Az anyatermészetben minden a régi nyomokon jár, s mikor majd a dér, a fagy vál-
toztat rajta, csak azért teszi, hogy a tavaszi napsugár mindent újból feltámasszon.
Kedves gyerekek!
Újságunk gyerekrovatában ezentúl egy-egy me-sét, történetet találhattok klasszikus vadászíróink tollából. És ha már elolvastátok, egy kis játékra, pályázatra invitálunk benneteket: nincs más dolgo-tok, minthogy papírt, ceruzát, festéket vagy éppen zsírkrétát ragadni, lerajzolni a történet egy olyan pillanatát, ami számotokra a legkedvesebb, a hát-oldalra pedig írjátok fel a neveteket, címeteket és hogy hány évesek vagytok. Utána irány a posta és adjátok fel szerkesztőségünk címére (1031 Budapest, Rozália u. 59/a.). Cserébe minden hónapban a tíz legjobb rajz elkészítőjének egy-egy, a Budakeszi Vadasparkba szóló családi belépőt küldünk. És, hogy még egy ráadással is kedveskedjünk nektek – azonfelül, hogy a nyertesek rajzait feltesszük az in-ternetes oldalunkra –, annyit még megígérhetünk, hogy ezekből a rajzokból jövőre, szintén a Budakeszi Vadasparkban egy kiállítást rendezünk, ahol viszontláthatjá-tok alkotásaitokat.
Jó olvasást és rajzolást kívánunk
538 2014/augusztus
VOLIERHÁLÓ
UV stabil PE 3 x 7szál csomózott 100 m x 30 m (3000m2) 150 m x 40 m (6000 m2)
Hálószembőség 60 mm x 60 mm 0,46 euro/m2 + Áfa
Megrendelhető: +36-30/637-9838
KollathHunting Consultant
since 1989
AFRIKAI SELEJTEZŐ VADÁSZATOK:Antilop selejtezés, Dél-Afrika 2x1: 2650 USD/vadászAntilop selejtezés, Namíbia 2x1: 2990 USD/vadászKaff er selejtezés, Zambia 2x1: 9000 USD/vadász
Fekete lóantilop selejtezés, Zambia 2x1: 8000 USD/vadászKaffer és fekete lóantilop selejtezés 2x1: 14 500 USD/vadász
ZAMBIA:Kaff er bika (trófeás) vadászata 2x1: 12 150 USD/vadászKaff er bika és fekete lóantilop csomag: 17 950 USD
AUSZTRÁLIA:Vizi bivaly vadászat: 11 400 AUS$
OROSZORSZÁG:Téli jávorbika csomag
(motoros szánon): 7000 EUR + trófea díjakSíketfajd, nyírfajd csomag, normál: 1500 EUR/vadászSíketfajd, nyírfajd csomag, VIP: 2000 EUR/vadász
Marco Polo csomag: 7500 EUR + trófea díjakMaral, ibex, szibériai őzbak csomag: 4500 EUR + trófea díjak
KANADA:Jávorbika csomagok 2014 berepüléssel 2db: 13 750 USD/vadász
Jávorbika csomagok 2015(!): 12 000 USD/vadász
GRÖNLAND:Pézsmatulok kutyaszánon 2015(!): 4060 EUR
Pézsmatulok + karibu csomag: 6080 EUR
SPANYOLORSZÁG:Spanyol ibex/sörényes juh csomag: 4000 EUR
Kollath, skype: kotorikerti, +36-30/921-1562
KUKORICA-ESŐAz automata vadetetők használatával időt,
pénzt és fáradtságot takaríthat meg.
Az általam szabadalmaztatott, kétéves garanciával rendelkező vadetetők
megvásárolhatóak kompletten és alkatrészenként.
További tájékoztató a www.vadeteto.hu honlapomon.
Soltész Károly épületgépész és villanyszerelő mester2000 Szentendre, Irinyi Dániel utca 25.telefon/fax: +36-26/313-789mobil: +36-20/951-3427e-mail: [email protected]
2014/augusztus 539
A keresztrejtvény megfejtését (dr. Végh Endrétől átvett idézetet) 2014. augusztus14-ig várjuk szerkesztőségünk címére
vagy a [email protected] e-mail címre. (E-mailben küldött megfejtések esetén kérjük a címét is!)
A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki.
Előző havi megfejtés: „Ha van egy kis eszed, időnként lősz Anyucinak
egy csokor mezei virágot.”Nyertesek: dr. Józsa Csaba (Szekszárd),
Zsiga József (Hatvan),Tóth Tamás (Debrecen)
Nyakunkon az ősz – és vele a vadászat legszebb ünnepe, a bőgés, a gímszarvasok nászidőszaka. Aki még nem döntötte el, hol szeretné élete egyik legnagyobb élményét, a hazai erdők királyának vadásza-tát átélni, annak segítségére lehet alábbi összeállításunk.
Bár megdrágítja a vadászatot, ha nincs olyan ismeretségi körünk, ahonnan biztos információkat kaphatunk egy-egy ígéretes ajánlattal kecsegtető társaságról, érdemes irodára bízni a szervezést, nehogy később rossz szájízzel gondoljunk vissza arra a ködös hajnalra…
Csapos bikát lehet a legolcsóbban elejteni: akár 100 euró alatti aján-latokra is rá lehet bukkanni, de egy kisebb, 2 kiló körüli agancssúlyú bikát is lőhetünk már 170 euróért. A felső határ pedig a csillagos ég: egyes helyeken egy kapitális, 12 kiló fölötti agancsért akár 18-20 000 eurót is elkérhetnek. Ha a méret helyett az élmény számít inkább, és egy közepes, 7-8 kiló körüli trófeával is megelégszünk, akkor ezt 1500 -2000 eurótól megkapjuk. Adott súly felett 10 grammonként ál-talában további 3-50 euró felárat kell kifi zetnünk.
A legtöbb helyen a kísérő vadász (a szerződés szerint) 10-15 száza-lékos eltéréssel becsülheti a várható agancssúlyt. A trófea kifőzése és bíráltatása 30 euró, de a nyúzásért és a bőr elviteléért egyes helyeken még plusz 20-100 eurót is kiszámlázhatnak.
A terepjáró-használati, valamint kísérési díj 8-25 euró/nap vagy 1-2 euró/km, míg a fogatos barkácsolás 15-50 euró/óra. Ha nem a jo-gosultnál szállunk meg, akkor plusz szervezési díjat számolnak fel, ez a szállásdíjon felül még további 25-150 euró.
Van, ahol a hibázást is ki kell fi zetni: ez golyólövésenként 20, de akár 260 (!) euróba is kerülhet. Emellé jön még a vérebes utánkeresés díja, amely akár 40 euró/órára is rúghat. Sebzés esetén általában a kísérő által becsült trófeasúly 50 százaléka fi zetendő.
Csomagos vadászatoknál a gímbikák elejtési tarifájából 5-15 szá-zalék kedvezményt adnak, de létezik „lesbérleti csomag” is: ilyet egy évre már 670 eurótól vehetünk, ám ebben az árban nincs benne a tró-feás vad ára, amit a mindenkori listaár szerint külön kell kifi zetni.
Egyes területeken kapitális bika elejtésekor ingyenes vaddisznó-vadászattal is csábítgathatnak minket, de amire talán érdemesebb fi gyelni, azok az utóbőgési kedvezmények. Ezek októbertől vagy novembertől, 10-25 százalékos engedményt jelentenek a listaárhoz képest. Az úgynevezett pausál ajánlatok jellemzően az utóbőgés idő-szakában vehetőek igénybe, egy közepes bika elejtését – a szállás, ét-kezés, kísérés díjával együtt – tartalmazó csomag összességében akár 20 százalékkal olcsóbb is lehet az árjegyzék tarifáihoz képest. S. J.
MIKOR MI MENNYIÉRT
Gímbika vadászat
540 2014/augusztus
ÍZVÁLASZTÓ
2014/augusztus 541
Most pedig lássuk az őzgerincet az őzgerincben:
A szépen lehártyázott őzgerinceket lemosom, azután szárazra törlöm, és már jöhet is a fűszerezés. Ehhez fokhagymát, bazsalikomot, őrölt fekete borsot és őrölt zöld borsot használtam, no meg egy kis meté-lőhagymát. (A húsok minden porcikáját jól átmasz-szíroztam ezzel a fűszerkeverékkel.) A gerincet ebben a fűszerbundában hagyhatjuk pihenni 1-2 órát, ha már pácolni nem volt időnk.
Amíg a husink pihen, előkészülhetünk az összes töb-bi hozzávalóval. A gomba egy részét vékony szeletekre vágom, a másik fele majd boros fürdőbe kerül a hús mellé. 2-3 közepes sárgarépát pucoljunk meg és kari-kázzuk fel. Az újburgonyát mossuk át, és ezt már el is kezdhetjük főzni. Úgy, ahogy van, a héjában. És most jöhet a trükk! A befűszerezett húsokat sózzuk meg és fordítsuk össze úgy, hogy közéjük rakjuk a felszeletelt gombát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Ha ez megvan, szorítsuk össze a két darab gerincet egy spárgával. Kicsit babramunka, de megéri… Erre azért van szükség, mert így könnyen körbe tudjuk sütni kb. 8 dkg vajon és nagy lángon. Figyeljünk arra, hogy minden oldala a fehéredésig bekerüljön a forró vajba.
Eztán helyezzük az őzgerincformánkat egy megfelelő-en hosszú tepsi közepébe, öntsünk a formába 1-1,5 deci vörösbort, és még vagy 1,5-2 decit a gerincforma mellé, a tepsibe is. A húst fektessük bele a formába, öntsük rá azt a vajat, amelyben körbesütöttük, majd a húst ta-karjuk be a vékonyra szelt füstölt szalonnával. A hús melletti bort egészítsük ki 2 dl alaplével. Ide, ebbe a lébe kerül a maradék egész gomba és a karikára vá-gott sárgarépa, meg néhány szem borókabogyó. Most már nincs más dolgunk, mint az egészet letakarni alu-fóliával és mehet is a sütőbe 2 órára, 180 fokon, lég-keveréssel. A fóliát én nem vettem le egészen a sütés (párolás) végéig és még locsolgatni sem kell, hiszen így a hús a vajas, boros fürdőben a szalonnával a tetején nem fog kiszáradni, ellenben fi nom, puha lesz. Amikor már csak 10-15 perc van hátra, jöhet a körte. A meg-mosott, kimagozott körtét kockázzuk fel, és egy kis mézen kezdjük karamellizálni. Vigyázzunk, hogy ne égessük el a mézet, mert egy pillanat alatt megbarnul! Az egész tényleg csak néhány másodperc. Aztán jöhet a vörösbor, amivel még néhány percig pároljuk, miköz-ben megszórjuk chili pehellyel. Ha a vörösboros, mézes körténk elkezd sűrűsödni, már kész is. Én a héjában főtt burgonyát még 15 percig beraktam a sütőbe a tá-lalás előtt. Fokozottan fi gyeljünk a spárgára, hogy ne kerüljön az ételbe, és ne felejtsük el a tepsiben maradt gyönyörű, barna szósszal meglocsolni a husit.
Hogy próbáljak idényszerű lenni, nyilván egy őzhúsból készült étellel kell előrukkolnom, de ez nem is olyan egy-szerű, főleg ha az ember olyan területen jár, ahol szinte kivétel nélkül ígéretes fi atal bakok lófrálnak az erdőszéli tisztásokon...
Így hát három nap cserkelés és néhány körtelefon után be kell, hogy valljam, egy vadhúskereskedőnél kötöttem ki. Van úgy, hogy az ember befi zet, de nem táncol! Mégis úgy érzem, meg kell osztanom mindenkivel a formában sütött őzgerinc receptjét, hiszen így ez az egyébként ké-nyes, könnyen kiszáradó hús mindenki számára egysze-
rűen elkészíthető lesz, folyamatos locsolgatás nélkül. És ha már a locsolgatásnál járunk, fontosnak tartom meg-jegyezni, hogy bármikor ezt látjuk egy receptben, akkor a locsolgatást nem úgy kell értelmezni, hogy egy kanál lével leöntjük a húst, amitől néhány másodpercig ugyan csillog, de igazából ez olyan, mint halottnak a csók. A lo-csolgatásnak akkor van értelme, ha a húst hosszasan lo-csoljuk szinte addig, amíg az összes levet magába szívja, hogy aztán idővel újra kisüljön belőle, ezáltal szaftossá és omlóssá téve azt. Minél többször ismételjük ezt a folya-matot, a húsunk annál fi nomabb lesz.
SÁGI SZILÁ[email protected]
Amikor elhagy a bakszerencse
Hozzávalók: kb. 1 kg őzgerinc (csont nélkül) 3 szép körte 15-20 dkg füstölt szalonna 1 kg újburgonya fél kilogramm gomba (én barna csiperkét hasz-náltam, de természetesen bármilyen erdei gomba kiválóan alkalmas) 2-3 sárgarépa 2 dl alaplé bazsalikom só 3-4 gerezd fokhagyma fekete bors zöld bors metélőhagyma vaj 5-6 szem borókabogyó 3-4 evőkanálnyi méz chilipehely (vékony szeletekre vágott chili v. piros-paprika is megteszi) egy üveg jó fajta vörösbor
542 2014/augusztus
Az alaptípust, a Mauser M 03 elnevezésű ismétlőjét 2003-ban vezette be a Mauser Jagdwaff en GmbH és azóta leg-alább kilenc alapváltozatban gyártják a Mauser rajongók nem kis megelégedettségére.
Az M 03-at kézbe véve azonnal feltűnik a puska fajsú-lyosabb volta. Napjaink fegyverdivatjával ellentétben, az M 03 tokja békebeli acélból készül a hagyományokat kedvelő vadászok kedvéért. A nagyobb súlyt a fegyver kisebb „rúgása” jótékonyan kiegyenlíti, ami a magnum kalibereknél nem jelent hátrányt.
Az első cserélhető csövű Mauser a német „gazdasági csoda” ismétlője, a legendás teleszkópzáras M 66-os volt. Az M 03, mint minden építőszekrény rendszerű, felső ka-tegóriás puska mini, médium és magnum kaliberekben a váltócsövek széles tárházát kínálja különböző csőhosz-szokkal és átmérőkkel, bordázott vagy sima csőprofi lok-kal, közel 20 kaliberben. A Mauser felár fejében az egyedi kaliberigények kielégítését is vállalja – gyári egyeztetés után! Az előagy alján két, belső kulcsnyílású, elveszíthe-tetlen csavar rögzíti a csövet. Ezek a fegyverhez mellé-kelt Torx-kulccsal könnyedén kicsavarhatók; így az M 03 egy „take down” rendszerű puskának is tekinthető. A cső le-, vagy felszerelése után, vagy egy másik kaliberű cső felszerelésekor azonban érdemes egy próbalövést tenni.
A zárdugattyú oldalra lehúzható feje 3x2 reteszelő sze-mölccsel zár a csőfarban. Minden kalibercsoporthoz különböző méretű zár-fej tartozik. A zárdugaty-tyú hátsó végén található a régi billenős villanykap-csolókra emlékeztető biz-tosító karocska. A biztosító baloldali állásában, alap-helyzetében az ütőszeg rugója feszítetlen.
A lövő kezünk hüvelyk-ujjának jól kézre álló kap-csolót jobbra húzva, kis erővel az ütőszeg-rugó megfeszíthető és a puska tűzkész állapotba hozható. A feszítetlen ütőszeg-ru-gójú puska akár még cső-re töltve is biztonságosan hordható, biztosítottan a zárdugattyú nem nyit-ható ki, de az ürítéshez a biztosító karocska balra nyomásával a zárdugattyú
zárása feloldható és a fegyver biztonságosan, feszítetlen ütőszeg-rugóval üríthető.
A balkezeseknek készített kivitel mindenben az előb-biek tükörképe! A kombinált elsütés alaphelyzetben minden kúszás nélkül süt, a gyorsító ellenállása a mellé-kelt imbuszkulccsal ízlés szerint állítható. A már említett kilenc alaptípus némelyike a sokak által esztétikai szem-pontból vitatott, de vitathatatlanul praktikus műanyag tussal készül, mint például a PH, azaz Professional Hunter – a Hivatásos Vadász – vagy az állítható tusháttal rendel-kező, elsősorban sportcélokat szolgáló M 03 Target, azaz Célpont. A közép-európai vadászhagyományok tisztelő-inek, a műanyag tusok esküdt ellenségének viszont bát-ran ajánlható az M 03 Alpine modell. Az alpesi vagy bajor megjelölésű puska szinte valamennyi gyártó repertoár-jában szerepel, még a bajor hagyományokkal aligha ren-delkező amerikai Dakota Arms-nál is. Az M 03 alpesi stí-lusban, szépen erezett diófából készült puskatust a hátra lefelé ívelt, szakszóval „disznóhátnak” nevezett tusahát, a kettő vagy három egyenes lezárású bajor pofadék és a német nyelvterületen elterjedt elnevezés szerinti, úgynevezett, ívelten előrehajló, igen jó fogást biztosító „császármarkolat” jellemzi. Az előagyat az alpesi hagyo-mányok jegyében tulipán alakú ébenfa berakás zárja le. A császármarkolat valószínűleg II. Vilmos német császár udvari puskaműveseinek találmánya lehet.
A krónikák szerint a császár balkeze egy születésekor elszenvedett sérülés miatt csökevényesen fejlődött, de mindez nem akadályozta meg a német uralkodót va-dászszenvedélyének maradéktalan kiélésében. Fél kéz-zel, mind golyóval, mind pedig söréttel kiválóan lőtt! Így könnyítette meg II. Vilmos „gyógyászati segédeszköze” a vadászok későbbi generációinak az elsütő billentyű pontos kezelését.
A Mauser M 03-at, a sváb alpinistát egy ausztriai zer-gevadászat kivételével, ahol szintén kitűnőre vizsgázott 6,5-284-es kaliberben, jobbára Magyarországon hasz-náltuk és többedmagunkkal ízlelgettük 9,3x62, illetve 6,5x55 kaliberben. A 9,3x62 kaliberű, 47 cm hosszú bor-dázott csövével akadálytalanul lehetett „manőverezni” a hajtóvadászatokon és a telefonfülke méretű, fedett magaslesen is. A 6,5x55 kaliberű, 52 cm hosszú cső több alföldi őzbakvadászaton – köszönhetően a kaliber és puska összhangjának – a távoli lövéseknél tett igen jó szolgálatot. A Mauser M 03 Alpine bátran ajánlható minden közép-európai vadászati hagyományokon ne-velkedett és ezeket a hagyományokat tiszteletben tartó vadásznak. A szépen erezett bajor tussal és császármar-kolattal a történelem egy darabját vesszük kézbe.
Bálint Elemér
Egy alpinista a síkságon
