A M A G Y A R O R S Z Á G I M E T O D I S T A E G Y H Á Z

P É C S I K Ö R Z E T E

H Í R L E V É LXXI. évfolyam 1. szám 2017. január

„A te szavadra mégis kivetem a hálókat.” Lukács 5:5

2

É v i J e l i g e 2 0 1 7 .„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek.” Ez 36,26/a

E g y h á z u n k 2 0 1 7 . É v i J e l i g é j e : „Értsétek meg, mi az Úr akarata!” Efézus 5,14.

T e r v e z e t t j a n u á r i p r o g r a m j a i n k :

1-én vasárnap Szövetségmegújító és úrvacsorai istentisztelet8-án vasárnap Tusakodás az imában (Kol 4,12)8-15. Aliansz imahét (Témája a hit, a Biblia, a kegyelem egyedülálló-

sága - ezek a reformáció gondolatai).15-én vasárnap A bűnbánat áldásai (Apcsel 3,19)15-22. Ökumenikus imahét (Az imahét anyagát a németországi ke-

resztyén testvérek állították össze, amelynek a központi igéje: „…Krisztus szeretete szorongat minket…” 2.Kor 5,14-20)22-én vasárnap A lelki erő titka (Zsolt 66,10-12)28-án szombaton hajléktalan szolgálat lesz29-én vasárnap Házasság - család - életmód (Ámósz 8,11)

R e n d s z e r e s p r o g r a m j a i n k :

Szerdán 17 órakor házicsoport van (változó helyszínnel) Szerdán 19 órakor ifjúsági óra vanCsütörtökön 17 óra bibliaórát tartunk HidasonVasárnap 1000 órakor istentisztelet van Pécsett, 1500 órakor HidasonElső vasárnapokon Úrvacsorai istentisztelet van. Minden harmadik vasárnap Siklóson 18 órakor istentisztele-

tünk van az evangélikus imaházban.Az esetenkénti időpontváltozásokról lelkészünknél lehet érdeklődni.

*-*-*-*-*-*-*Szemed, Uram, áthatol mindazon a sötétségen, amely minket körülvesz.

Tudod, hogy mi nyomaszt és terhel minket, és hogy mire vágyódunk. A Te szemeid előtt nem kell megjátszanunk magunkat. Fényedben ragyog fel az életünk.

A . d e V r i e s

33

S z ü l e t é s n a p o s o k n a k

Urunk, adj nekünk olyan szeretetet amely megszégyeníti az értelmünket. Adj nekünk szeretetet, amely elébe vág számí-

tásainknak. Adj nekünk szeretetet, amely a fenntartásainkat tarthatatlanná teszi. Adj

nekünk szeretett, amely hozzád illő.B. Neuser

Kívánjuk, hogy tapasztalják meg ezt a mindennapjaikban!

I s t e n v e z e t

Szememmel én vezetlek téged,Amerre mégy, veled megyek.Utat török, s nem árthat nékedSötét völgy, vagy zordon hegyek,Járj szárazon, vagy víz felett,Orcámnak fénye hűn vezet.

Szememmel én vezetlek téged,Kegyelmem is hűn támogat;Nem engedem inogni lépted,Bátran rám bízhatod magad,Pusztákon át a mennybe felErős karom hordoz, emel.

Szememmel én vezetlek téged,Beváltom az ígéretet,Ha napra nap jön, évre évek,Ha szép napot ború követ,Míg élted földi útja tart.Megláthatsz színről-színre majd.

f o r d . Va r g h a G y u l á n é

4

Ú j é v i i m á d s á g

Ó szelíd és alázatos Jézus, hallgass meg.

Mások megbecsülésének a kívánásától szabadíts meg Jézus.Mások szeretetének a vágyásától szabadíts meg Jézus.Mások dicséretének a kívánásától szabadíts meg Jézus.Az elsőbbségben részesítés kívánásától szabadíts meg Jézus.A tanácsom kikérésének a vágyásától szabadíts meg Jézus.Mások helyeslésének a kívánásától szabadíts meg Jézus.

Azon félelmemtől, hogy megaláznak, szabadíts meg Jézus.Azon félelmemtől, hogy semmibe vesznek, szabadíts meg Jézus.Azon félelmemtől, hogy megszidnak, szabadíts meg Jézus.Azon félelmemtől, hogy bírálgatnak, szabadíts meg Jézus.Azon félelmemtől, hogy megfeledkeznek rólam, szabadíts meg Jézus.Azon félelmemtől, hogy nevetségessé tesznek, szabadíts meg Jézus.Azon félelmemtől, hogy igazságtalanul bánnak velem, szabadíts meg

Jézus.Azon félelmemtől, hogy meggyanúsítanak, szabadíts meg Jézus.

Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy másokat szeressenek jobban, mint engem.

Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy másokat becsüljenek többre, mint engem.

Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy a világ szemében má- sok növekedjenek, én pedig legyek kisebb.

Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy mások legyenek kivá- lasztva, én pedig legyek félretéve.

A s s i s i F e r e n c o l a s z s z e r z e t e s ( 1 1 8 1 – 1 2 2 6 )

G y ü l e k e z e t i k ö r z e t ü n k r ö v i d t ö r t é n e t e

A pécsi metodista gyülekezet története Pécstől 35 km-re, Borjád köz-ségben kezdődött, ahol 1923. április 12-én Reichert Gyula metodista prédi-kátor 7 személyt vett fel próbatagnak az idősödő Schaden János független

5

háziköréből. Ez évtől Marquard Ede végezte a szolgálatot borjádi szék-hellyel Pogányban és Átán is. 1932-re már Pécsett és Villányban is hirdet-ték az igét, 41 tag, 17 próbatag volt a körzetben. A borjádi gyülekezetben kórus és fúvószenekar is működött. 1938-tól dr. Szalós Artúr lelkész már pécsi székhellyel folytatja a munkát, Kisbicsérdre is kijárt (a mai Bicsérd községbe). A háború forgatagában, és az utána következő évek folyamán a pécsi gyülekezet majdnem teljesen megszűnt. Németségük miatt kite-lepítették a borjádi gyülekezet teljes tagságát. (Itt kívánjuk megjegyezni, hogy több metodista gyülekezetet is súlyosan érintett a Németországba való kitelepítés. A Szovjetunióba un. „malenkij robotra” hurcolt, és on-nan visszatértekből később néhányan gyülekezeteink tagjai lettek.)

A háború utáni években Pécsett és Bicsérden háziköri szinten folyt a szolgálat. Kaposvári, dombóvári lelkészek szolgáltak.

Hidason a Metodista Egyház tevékenysége 1946-ban indult el. A munkát Löbel János metodista lelkész kezdte, aki az 1910-es években már evangélikus elemi iskolai tanítóként működött a faluban. A metodista egyházi szolgálat a mai metodista imaházban (Hidas Petőfi u 9.) vette kezdetét, amely addig a szinte teljes létszámban Németországba kitelepí-tett baptista gyülekezet otthona volt.

A missziós munkát indokolta, és az evangélium iránti fogékonyságot több tényező segítette elő: A háború után szinte nem volt olyan család, amelyből ne hiányzott volna valaki, német ajkú lakosság döntő többségét kitelepítették Németországba, ill. kb. 100 főt elhurcoltak a Szovjetunióba

„malenkij robotra”, a németséggel és annak anyanyelv használatával szem-beni állami tilalmakat csak Löbel János merte figyelmen kívül hagyni. Így csak a metodista istentiszteleteken hallhatták az itthon maradt német ajkú evangélikusok és reformátusok anyanyelvűkön az igehirdetést (leg-többjük még társalgás szintjén sem beszélték a magyar nyelvet). Löbel János visszaemlékezése szerint: „nyakamba vettem a falut, és rövidesen összehoztam húsz embert”. A gyülekezet építés fontos momentumai vol-tak a téli hónapokban megrendezett evangelizációs esték. Ezekre kézzel írott és házhoz vitt meghívókon invitálták az embereket. Az evangelizá-ció vendég lelkésszel és a váraljai baptista gyülekezet fiataljainak ének és zenekara közreműködésével folyt. Több ember egyházunk döbröközi és györkönyi nyári csendesnapjain (un. konferenciáin) tért meg, és lett az egyház szolgáló tagja. Az istentiszteletet rendszeresen látogatók száma ez

6

időben 25-30 fő körül volt. A kizárólagosan használt német istentiszteleti nyelv később akadálya lett a gyülekezeti munka kibővülésének.

A gyülekezetben számon tartották a falu szociálisan rászoruló lakosait, akik közül egyeseket alkalomszerűen látogattak, élelemmel, fűtőanyaggal támogattak, esetleg karácsony esti énekléssel és szerény ajándékkal ked-veskedtek nekik. A hidasi gyülekezet - mivel 1960-ban Hidasra költözött Hecker Frigyes lelkész, így itt volt a lelkész állandó lakása – lett később bázisa a pécsi és a bicsérdi metodista munkának is. Hecker Frigyes 1961-ig, Wladár Antónia pedig 1961-1966-ig folytatta így a munkát.

A hidasi gyülekezet számbeli leépülésében a második kitelepítési hul-lámnak és a gyülekezeti fiatalok elköltözésének volt meghatározó szerepe, de nem maradt nyomtalanul a lelkész Pécsre költözése sem. A 1980-as évekig Pécsről kijárva fiatalok által gyermek és ifjúsági munka is folyt a gyülekezetben, és kívülálló gyermekek között is. Ma már csak néhány idős, de hűséges tagból áll a gyülekezet, akikre az összetartás, a derű és a hűséges hívogató szolgálat a jellemző. A hidasi gyülekezetre a kezdetektől jellemző volt az ökumenikus nyitottság és -közösség gyakorlása.

Most is rendszeres istentiszteletek, ökumenikus jellegű bibliaórák, közös ünnepségek (pl. reformációs megemlékezések, aratási hálaünnep, ökumenikus imahét) és időszakos evangelizációk keretében folyik a szol-gálat. Céljuk, törekvésük az egyházaktól elidegenedett emberek megkere-sése az örömhír üzenetével.

Amikor a Pécs Tompa Mihály utca 52. szám alatti ingatlant megvette az egyház, Wladár Antónia Pécsre költözött, és a továbbiakban innen látta el Pécsen kívül Hidast és Bicsérdet. Pécs lett a körzet központja, bár a hidasi gyülekezet még sokáig nagyobb volt, mint a pécsi.

1972-ben Hecker Frigyes lelkészi szolgálata idején, az ő aktív kezdemé-nyező és szervező munkája nyomán épült az imaterem az udvarban, mely ma már egyre szűkebbnek bizonyuló színtere a gyülekezeti életnek.

A 80-as években fellendült a gyermek -és ifjúsági szolgálat. A 90-es években a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) egyetemi szolgálatával alakult ki jó kapcsolata a gyülekezetnek. Azóta is egyre erősödik az egyetemisták jelenléte a gyülekezet életében.

1997. márciusban jelent meg az első gyülekezeti hírlevél, mely havi rendszerességgel készül papír alapon és elektronikusan is az egyre növek-vő olvasótábor részére.

7

2004-ben a körzet szolgálati területe Siklós felé bővült, felvetődött az igény, hogy teremtsünk több igehirdetési és evangélium hallgatási lehető-séget azoknak az alkoholbetegeknek, akik a gyógyulás útját Krisztusban keresik. Hecker Márton kezdte el az istentiszteletek megtartását a siklósi evangélikus imateremben, mely havi rendszerességgel ma is folytatódik.

Pécsett 2012-től a Támasz alapítvány hajléktalan lábadozóján főzéssel és istentisztelettel szolgálunk.

2016-tól a PTE ÁOK Pszichiátriai Klinikán bibliakör keretében segít-jük a betegeket.

A gyülekezeti körzet lelkészei voltak: Pécs Újvilág u 12. lakással:Dr. Szalós Artúr (1937-1938) Hidasi lakással:Löbel János (1946-1960), Hecker Frigyes (1960-1961), Wladár Antónia

(1961-1966) Pécsi lakással (Tompa M. u): Wladár Antónia (1966-1969), Hecker Frigyes (1969-1975), Hecker

Ádám (1975-1979), Sztupkai Mihály (1979-1992), Hecker Márton (1992-2005), Gyurkó József (2005-2015), Kurdi Zoltán (2015-)

E m b e r n e k l e n n i

Luther Márton, a nagy reformátor sokat gondolkodott és írt Istenről és a hitről. Kiadott irodalmi műveinek teljes terjedelme 127 kötetet, - egy teljes könyvállványt - tesz ki. A számára legfontosabbat azonban Luther egyszer egyetlen mondatban foglalta össze? „Emberek legyünk, és ne Isten!” Az, hogy emberek vagyunk, és nem Isten azonnal világos szá-munkra. De az, hogy így éljünk és gondolkodjunk is, ez annál nehezebb. Mert el kell fogadnom, hogy van valaki, aki felettem áll. Ez azt jelenti, hogy: nem én vagyok az életem szakértője, hanem valaki másnak több fogalma van róla, mint nekem magamnak. Ezt nem egyszerű megtanulni, és ez minden nap foglalkoztat minket. Minél jobban sikerül azonban, annál nagyobb lesz a tehermentesítés is: nem kell Istennek lennem. Nem tőlem függ, hogy életemnek és ennek a világnak jó vége legyen. Erről szerencsére Isten gondoskodik.

N e u k i r c h e n e r K a l e n d e r 2 0 1 6 . n o v e m b e r 2 4 . F o r d í t o t t a S c h a u e r m a n n H e n r i k

8

T a l á n e g y é v i g

A kiáltó szava elhallgatott,repedt nádakat ingat a szél.Nem zeng az ének az Olajfák Hegyén,a kertekben fehérlik a dér,

„a fejsze a fák gyökerén“!

– Nem halljátok,milyen csikorogvafordul az esztendő a tengelyén?Ítélettel teljes a jövő,annak, aki csak magának él,dús lombozattal,de gyümölcstelenül:

„a fejsze a fák gyökerén!“Mindegy az, hogy minek álcázzukönzésünk üde zöld leveleit,a Gazda jár a szőlőskertekbenés megjelöli a fák törzseit…Ha a Vincellér elébe nem állkönyörgő szóval:

„Hátha terem még?!“– vajon esztendő virradna-e még?

Átszegzett kezed tartja vissza– talán egy évig –tőlünk a fejszét!

L u k á t s i V i l m a

A M i a t y á n k - e g y z s i d ó i m á d s á g

A zsidó imádságokhoz való közelség a Miatyánk éppen azon kérésében jut kifejezésre, amelyek talán idegenszerűnek tűnhetnek számunkra, ne-vezetesen az első háromban, amelyekben teljesen Istenről és az Ő ügyéről van szó. Erre vonatkozóan az un. Kaddis-imádságban találhatunk egy nagyon feltűnő párhuzamot. A mai zsidóságban a fiú-gyermek mondja

9

el halotti imaként az elhalálozott apjáért. Eredeti formájában a zsinagó-gában, az oktatói előadás lezárásakor mondják el. A kezdete így hangzik:

„Tegyék naggyá, és szenteltessék meg az Ő nagy neve a világban, amelyet Ő teremtett akarata szerint.

Terjessze ki királyi uralmát életetekben, napjaitokban, és egész Izrael há-zának életében, gyorsan és a közeli jövőben.”

A Miatyánk első kéréseihez való közelség kézzel fogható: Isten ne-vének megszentelése, az eljövendő Isten-ország felépítése kerül szóba, és felmerül Isten akaratának motívuma is. Szinte úgy tűnik mintha az első két Miatyánk kérés a Kaddis-imádság kezdetének rövidített formá-ja lenne. Nem tudjuk azonban, hogy Jézus idejében ennek fix formája lehetette-e már. Mindenesetre ezek a kérések világosan bizonyítják azt, hogy Jézus imádsága a zsidó imádság formájába ágyazódik bele, amely-ben nem a saját szükségletek kerülnek az első helyre, hanem elsőnek Isten ügyét hozzák szóba. Azt, hogy ez nem csak az idézett imádságban van így, a zsidóság másik fontos és nagyon régi imádsága is szemlélteti. Az un. Tizennyolc-kérés Imának harmadik dicsőítésében, amely szintén az újtestamentumi időkre nyúlik vissza, azt olvassuk: „Te szent vagy, és a Te neved szent, és a szentek minden nap dicsőítenek Téged. Sela! Légy dicsérve Te örök és szent Isten!”

Nem található azonban közvetlen párhuzam a kenyérre vonatkozó ké-relemhez. Úgy tűnik, hogy az, hogy a szükséges kenyeret először csak a mai napra vonatkozóan kérjük el, és ne kelljen aggodalmaskodni a hol-nap miatt, Jézusra volt jellemező.

Ezzel szemben - mint ahogy az másként nem is várható - a megbo-csátásra vonatkozó kérést illetően a zsidó imádságokban megtalálhatók a párhuzamos helyek.

Idézzünk itt is egy kérést a Tizennyolc-kérés Imából „Bocsáss meg nekünk Atyánk, mert vétkeztünk, bocsáss meg nekünk

Királyunk, mert bűnt követtünk el, mert Te kegyelmes vagy és megbocsátasz. Dicsértessél, Te Örökkévaló, aki kegyelmesen újra és újra megbocsátasz” (6. kérés).

Jézusra azonban jellemző, hogy összeköti a bűnbocsánatra vonatkozó kérést azzal, hogy mi is készek legyünk megbocsájtani, Bár ez az össze-függés nem idegen a zsidó gondolkodástól, azonban nincs példa olyan imádságra, amelyben ez a két dolog ilyen szoros kapcsolatban állna egy-mással. Jézus, aki egyfelől mindig Isten feltétel nélküli kegyelmét hir-

10

dette és követte életében (ehhez vegyük szemügyre a tékozló fiúról szóló példázatot a Luk 15.-ben), ugyanakkor nem az olcsó kegyelmet prédikálta. Megbocsájtást kérni, és azt elfogadni, ennek az emberek közötti kapcso-latban is következményei vannak. Ezt a keményszívű adósról szóló példá-zatban nagyon világossá tette, amely sok kapcsolatot mutat a „Miatyánk” 5. kérésével. (Lásd Máté 18:25-35)

Az utolsó két kérésre vonatkozóan is léteznek párhuzamok a zsidó imádságokban. Az egyik qumrani iratban pl. található meg a következő mondat: „Semelyik Sátán se győzzön le engem, ne térítsen el a Te utadról!” Egy qumrani zsoltárban ez áll: „Ne engedd, hogy kihágásban botladozzak. Ne engedd, hogy egy Sátán, vagy egy tisztátalan lélek uralkodjon rajtam!” És kicsit általánosabban, ismét a Tizennyolc-kérés Imádságban:

„Tekints le a nyomorúságunkra, vezesd a harcunkat, és szabadíts meg minket hamar a Te neved kedvéért, mert Te erős megváltó vagy. Dicsértessél Te örökkévaló, aki megváltja Izraelt.” (7. kérés).

A zsidóság körében is elterjedt volt az a tudat, hogy saját erőből nem tudunk megállni a kísértésben, és hogy Istennek kell megmentenie min-ket a gonosz hatalmak uralmából, és megvédelmeznie támadásaitól. Jézus ezt imájában tömören és lelkigondozói módon foglalja össze.

Utolsó, és nem lényegtelen kérés ebben az összefüggésben, hogy a zsi-dóság körében milyen mértékben terjedt el Isten Atyaként való megszólí-tása, és mennyire használták azt az imádkozás során.

Ezt a kérdést nem könnyű megválaszolni, mert egyrészt Izraelben is hálásan beszélnek Istenről, mint a „mi Atyánkról”. Már Ézsaiás 63:16-ban a nép szinte szemrehányóan szólítja meg Istent: „Hiszen Te vagy a mi Atyánk”, (ugyanígy a 64:7-ben is). Sirák 23:1-ben így fohászkodik az imádkozó Istenhez: „Uram, Atyám és életem Gazdája” (hasonlóan 23:4-ben), és egy későbbi korból származó imában minden kérés azzal a megszólítással kezdődik: „Mi Atyánk, mi Királyunk” (Abinu Malkenu). Tehát ez egy nagyon mély zsidó meggyőződés, hogy mindazok, akik Isten népéhez tartoznak, Róla, mint atyjukról beszélnek, azok így is szólíthat-ják meg Őt.

Másrészt éppen Istennek ez a bizalmas, „Abba”-ként való megszólítása az, ami a lukácsi megfogalmazás egyszerű „Atyánk” kifejezés mögött rej-lik, amelyhez hasonló eddig nem fordult elő a zsidó imairodalomban. Ez vonatkozik arra a tényre is, hogy mindkét megfogalmazásban az egyszerű

„Atyánk” megszólítás egyedül áll, és nincs más megszólítási formák által

11

alátámasztva, megmagyarázva, vagy éppen relativizálva. Az erre a meg-szólításra való koncentrálás nyilvánvalóan a bizalom teológiájának olyan kifejezése, amely Jézus (ige) hirdetésének jellemzője volt, és a zsidó ke-gyességben különleges hangsúlyt jelentett. Ezen közben Isten atyai lété-nek hangsúlyozása nem áll ellentétben Isten lényében és cselekedeteiben az anyai oldal felismerésével sem; éppen az „Abba” megszólítás családias jellege foglalja ezt magában.

Az az útmutatás, amelyet Jézus az imádkozáshoz ad, Izrael imáin alap-szik, és mégis saját akcentust mutat fel. Ezek ismeretében figyeljük meg, ahogy Jézus saját embereit az „Ő” imádságának szavain keresztül tanítja meg imádkozni. (Folytatás a következő hónapban.)

W a l t e r K l a i b e r : „ B e s z é l g e t é s I s t e n n e l” c í m ű k ö n y v é b ő l - F o r d í t o t t a S c h a u e r m a n n H e n r i k

A m á s o d i k f o r d u l ó

Valahányszor megpillantom a Székesegyházi Plébánia nyugati hom-lokzatán egykori hittanárom, Petrovich Ede emléktábláját, mindig eszembe jut egy történet.

Hittanóra előtt két osztálytársunk összeverekedett. A földön hempe-regve püfölték egymást, mi meg üvöltve bíztattuk őket. Közben becsen-gettek, de csak akkor lett dermedt csend a teremben, amikor az ajtóban megjelent az ő reverendás, szikár alakja. El voltunk készülve a legrosszabb-ra: az ilyesmiért akkortájt szigorú büntetés járt, nem csak a verekedőknek, hanem az egész osztálynak. Ő azonban kedvesen ránk mosolygott, és csendesen így szólt: „Elnézést, fiúk, hogy megzavartam a mérkőzést. Ki lett volna a győztes, ha nem szakad félbe a küzdelem? Mondtuk, hogy a Kefe. Ő erre a másik fiú elé lépett, kezét a vállára tette, és sajnálkozva ezt mondta neki: „Akkor te, fiacskám, kiestél. Menj szépen a helyedre.”Aztán a Kefének nevezett nagy darab fiúhoz fordult: „Te viszont tovább jutottál, és most velem játszod a második fordulót.” Néhány szóval ismertette a játékszabályokat, majd letette a szemüvegét, felgyűrte a reverendája ujját, és elkezdődött a mérkőzés. Kefe erős, és a verekedésben járatos gyerek volt, mégis hamarosan alul maradt. Akkor ő felsegítette, sportszerűen ke-zet fogott vele, és mosolyogva ezt mondta neki: „Gratulálok fiam, nagy-szerűen küzdöttél.” Aztán tejes nyugalommal visszagyűrte reverendája

12

ujját, feltette a szemüvegét, és csak ennyit mondott: „Akkor most kezdjük el az órát. Imádkozzunk!”

Máig sem tudom, hogy véletlen volt-e, vagy ő rendezte úgy, de azon az órán éppen Isten mindent megbocsátó, irgalmas szeretetéről volt szó.

D o b o s L á s z l ó „ P á r b e s z é d a k e r é k p á r r ó l” c í m ű f ü z e t é b ő l

S z e g e z d a t e k i n t e t e d I s t e n v á l t o z h a t a t l a n I g é j é r e„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdag-

sága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)

Az emberek tanácstalannak, tehetetlennek érzik magukat az állandó-an változó világban.

Bekapcsoljuk a tévét és ezt halljuk: „Ez a háború az egész világot vál-ságba fogja taszítani.” Kinyitjuk az újságot és ezt olvassuk: „A munkanél-küliek aránya elérte az eddigi legmagasabb számot.”

Kedvesem, Isten nem akarja, hogy gyámoltalannak érezd magad, mert te nem a világból való vagy (János 17:16). Te Istenhez tartozol, ezért nem kell a világi sémák szerint élned. Bármit is mutat a világ helyzete, ne félj, mert „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”

Figyeljük csak meg, hogy ez az ige azt mondja, hogy „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket”. Nem azt mondja, lehet, hogy betölti némely szükségeteket. Azt is mondja, hogy Isten „az ő gaz-dagsága szerint” teszi ezt, nem pedig az Ő gazdagságából. Ha egy mil-liomos száz dollárt ad neked, akkor a gazdagságából ad. Azonban, ha a gazdagsága szerint ad, az milliókat is jelenthet.

Végül, ez a bibliavers azt is mondja, „az ő gazdagsága szerint dicső-séggel a Krisztus Jézusban”. Tehát nem a céged gazdagsága szerint, vagy aszerint, hogy a gazdaság milyen jól teljesít. Nem, Isten gazdagsága sze-rint dicsőséggel, a Krisztus Jézusban!

Tehát, hogyan tudod megtenni, hogy ne érezd magad tehetetlennek és kiszolgáltatottnak ezekben a bizonytalan időkben? Úgy, ahogy én meg tudtam tenni, hogy ne legyek tengeri beteg, amikor hajóval utaztam. Azt tanácsolták nekem, hogy ne a körülöttünk lévő hullámokat nézzem, ha-nem a távoli horizontot. Amikor tekintetemet a mozdíthatatlan horizont-

13

ra szegeztem, már nem éreztem a tengeri betegséget, noha a hajó ide-oda hánykolódott a hullám-zó tengeren.

Barátom, ne a körülményeid-re nézz, vagy a világban lévő rossz dolgokra, mert belebetegszel. Inkább tekints Isten változhatat-lan, mozdíthatatlan, örökkévaló Igéjére. A szíved így szilárd helyet talál, és meg fogod látni, ahogy Isten be fogja tölteni minden szükségedet az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban!

J o s e p h P r i n c e

K a p c s o l j k i„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!

Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” (Zsoltárok 46:10)

Egyik nap leültem az irodámba a számítógépem elé dolgozni. Mindig bekapcsolva hagyom, így csak meg kell mozgatnom az egeret, mire be-kapcsol a képernyő és a gép munkára kész. Ezen a napon viszont semmi sem történt, amikor megmozgattam az egeret.

Hiába próbáltam újra és újra. Végül felhívtam egy számítógépes szak-embert, aki adott néhány ötletet, hogy mit csináljak, de újra nem történt semmi. Akkor azt mondta, hogy húzzam ki a gépet a konnektorból, vár-jak egy kicsit, hogy az elektromosság és a régi információk kimenjenek, majd dugjam vissza. Pontosan ezt tettem, és a számítógép tökéletesen működött.

Miközben munkához láttam, arra gondoltam, hogy az életünk is ugyanígy túl lehet terhelve, mint a számítógép. Ilyenkor több mindennel próbálkozunk, hogy „újraindítsuk” magunkat, de amire igazából szüksé-günk van, az egyszerűen az, hogy kikapcsoljunk és elengedjük mindazt, ami túlterhel. Szükségünk van rá, hogy elcsendesedjünk az Úr előtt, és engedjük Neki, hogy „újraindítson” minket.

Éreztél már úgy, keményen dolgozol, de a munkádnak nincs nagyon eredménye? Vagy esetleg úgy érzed, hogy körbe-körbe jársz, és közben nem jutsz sehová? Elveszítetted a békességedet? Akkor pontosan annak

14

van itt az ideje, hogy kikapcsolj, és belépj Isten jelenlétébe. Talán azt mondod: „Én túl elfoglalt vagyok ehhez!” „Egyszerűen nincs időm!” De gondolj csak bele, Jézus milyen elfoglalt volt! Sehova sem mehetett anélkül, hogy a tömeg ne követte volna. Küldetése volt, amit teljesítenie kellett. Azonban tudta, hogy létfontosságú számára, hogy minden tevé-kenységétől visszavonulva időt töltsön az Atya jelenlétében. Ha Jézusnak szüksége volt erre, akkor nyilván nekünk is!

Próbálj meg időt találni és kiiktatni mindent, ami elvonja a figyelme-det. Kapcsolj ki a tevékenységeidből, és csendesedj el Isten jelenlétében. Hagyd, hogy megújítson, helyreállítson, feltöltsön erővel, győzelemre ve-zessen.

V i c t o r i a O s t e e n

A s á m l i

A sámli szürkén, személytelenülkuporgott benn a leghomályosabbsarokban… ott a fényes bútorokhonában eltűrt senki volt az árva.A pianínó szinte meg se látta,az intarziás szekrény gőgösenillegetett fején egy hetyke vázát,kuncogva álltak tarka szőnyegena karcsú lábú székek: büszke pávák.

Mikor a szöszke kisfiú belépett,felé fordultak hívón mosolyogva.De ő szaladt az elhagyott sarokba,és átölelte szótalan a sámlit,kicipelte a szoba közepére,s hozzásimult, mint hűséges barát…

– És betöltötte lassan a szobáta kicsinyek különös dicsősége.

F ü l e L a j o s

15

M i k o r a z e g e k

Mikor az egek beborulnak, és az élet is havat hoz ránk, és nem leljük Felé az utat, az ISTEN MAGA jön el hozzánk.

F ü l e L a j o s : N a p i c s e n d e s s é g e k 3 6 5 n a p o n

G a z d á l k o d j o k o s a n a z i d ő d d e l !

Az idő könyörtelen dolog. Nem tárolható, egy irányba halad, nem kölcsönözhető. Nagyon demokratikus, mert ugyanannyi van belőle egy nap a miniszterelnöknek és Önnek is, kedves Olvasó. Ám ha jól gazdál-kodunk vele, akkor az urai lehetünk, nem pedig a rabszolgái.

A közelmúltban olvastam Zsindelyné Tüdős Klára „Isten markában„ című könyvét, amelyben (a 80-as évek elején!) arról panaszkodik, hogy mennyire rohannak az emberek, és senkinek semmire sincs ideje. Pedig mai szemmel nézve azok még a lomha szocializmus évei voltak, ma pedig tényleg őrült tempót diktálunk. Folyton ide-oda szaladgálunk, minde-nütt meg akarunk felelni, közben ezer helyről áramlik felénk a feldolgo-zandó információ…

Emiatt igyekszünk úgy rendezni az életünket, hogy egyszerre több dolgot is tudjunk csinálni, mert az időnk valahogy vészesen elfogyott. Érdemes megfigyelni, hogy azok, akik igazán nagy dolgokat érnek el az életben, általában megválogatják, hogy mivel-kivel töltik az idejüket, és mindig teljes mértékben jelen vannak ott, abban és azokkal, ahol, amiben és akikkel éppen vannak. Ha mi is erre vágyunk, akkor reális célokat kell kitűznünk magunk elé, és ezek szerint kell beosztanunk az életünket.

Előre a fontosat!Egy szemléletes kísérlet szerint ha egy hagyományos befőttesüveget

szeretnénk néhány nagyobb kővel, egy maroknyi kisebb kaviccsal és egy marok homokkal megtölteni, akkor ez csak egy módon lehetséges. Ha először a homokot, aztán a kavicsot, majd a köveket próbáljuk meg bele-tenni, akkor nem fog sikerülni. Ha azonban először a köveket helyezzük bele, ezután az apróbb kavicsokat, majd ezt az egészet körbefolyatjuk a homokkal, akkor minden el fog férni. Így van ez az időbeosztásunkkal

16

is. Először a nagyon fontos sarokpontokat kell lefektetnünk, majd a köze-pesen fontos dolgokat elhelyeznünk, végül a maradék helyekre a kevésbé lényegeseket elrendeznünk. Másképp sajnos nem boldogulunk.

Az ókori olimpiákon volt egy olyan versenyszám, ahol a futóknak úgy kellett a fáklyával a lehető leggyorsabban célba érniük, hogy az mind-végig égve maradjon. Ilyen az életünk is: nem csupán végig kell szalad-nunk rajta, hanem jól kell gazdálkodnunk vele, különben teljesen kiégve, elkeseredve érünk a végére. Nem elég hatékonynak és eredményesnek lennünk, fontos, hogy az életünket az Isten által jónak mondott értékek mentén éljük le. Ennek tükröződnie kell az életstílusunkban, a kommu-nikációnkban, a céljainkban és az időbeosztásunkban egyaránt.

Néhány praktikus ötlet:1. Nincs értelme időbeosztásról beszélni anélkül, hogy ne lennének

céljaink. Tűzzünk ki rövid, közép- és hosszú távú célokat, és írjuk fel ezeket! Minden tervezésnél vegyük figyelembe őket.

2. Vegyük számba, hogy mivel töltjük egy napunkat, hetünket; még a legapróbbnak tűnő dolgokat is jegyezzük fel! Meg fogunk lepődni, hogy mennyi felesleges dolog akad közöttük.

3. Készítsünk napi és heti teendőlistákat, és ezek legyenek mindig a kezünk ügyében! Csoportosítsuk a feladatainkat kötöttség szerint: van, amihez egy adott helyen kell lennünk; van, amit csak napközben végez-hetünk; van, amit este is meg tudunk tenni. Akadnak olyan teendők, amelyeket gyorsan el tudunk végezni, ha váratlanul időhöz jutunk (pél-dául felhívni valakit, elolvasni valamit, átgondolni bizonyos részleteket stb.). A gyorsan végrehajtható rutinfeladatokat érdemes a pihenősebb időszakokra tenni, mert a komolyabb koncentrációt igénylő munkák után felüdülésként fognak hatni.

4. Minden napot értékeljünk ki! Néhány percre csendesedjünk el, és nézzük át, hogy mit végeztünk el aznap, és mit nem. Mi volt az oka? Szívleljük meg a tanulságokat!

5. Évente legalább egyszer szánjunk egy egész napot arra is, hogy át-tekintsük, merre halad az életünk: összhangban van-e a Mester tervével? Ha nem, akkor merre kell a kormánylapáton fordítani, hogy újra a jó irányba haladjunk?

6. Ha ki kell mozdulnunk otthonról vagy a munkahelyről, akkor pró-báljunk meg több dolgot is felfűzni ugyanarra az útra. Gazdálkodjunk

17

ügyesen a várakozási időkkel, például olyankor menjünk postára vagy hivatalba ügyet intézni, amikor kevesen szoktak lenni.

7. Mindig legyen nálunk egy kis jegyzetfüzet és toll vagy ceruza, hogy felírhassuk, ha valami fontos eszünkbe jut! (Használhatjuk erre a célra a telefonunkat vagy a számítógépünket is.) A jegyzeteinket időről időre nézzük át, és a feladatokat vezessük át a teendőlistánkra. Így jó eséllyel emlékezni fogunk minden lényegesre.

8. Ha egy feladathoz szükség van a kreativitásunkra, és hirtelen öt-letrohamunk támad ezzel kapcsolatban, akkor igyekezzünk mindent fél-retenni és vele foglalkozni. Ha többre nincs lehetőségünk, legalább az alapgondolatokat, illetve a gondolatmenetet jegyezzük fel a későbbi ki-dolgozáshoz. Az ihlet ugyanis könnyen elszáll, és lehet, hogy soha többé nem jut eszünkbe az a jó ötlet.

9. Közhelyesen hangzik, de igaz: ha elfáradtunk, pihenjünk. Fáradtság és túlterheltség esetén jelentősen lecsökken a munkabíró képességünk; az, ami amúgy tíz perc alatt elvégezhető lenne, gyakran órákig tarthat. Előzzük meg ezeket a helyzeteket!

10. A nagyobb feladatokat osszuk fel apróbb lépésekre. Így már nem tűnik olyan megmászhatatlan hegynek, és a haladásunkat is jól láthatjuk. Ha a teendőinket ügyesen rangsoroljuk, és a listánkon lépésről lépésre haladunk végig, akkor kevésbé fogjuk túlterheltnek érezni magunkat.

11. Ne frusztráljuk magunkat teljesíthetetlen elvárásokkal és lehetetle-nül telezsúfolt napirenddel! Tűzzünk ki reális célokat.

12. Csökkentsük a zajt körülöttünk! Ne lógjunk állandóan az inter-neten, kerüljük az értelmetlen, időpazarló elfoglaltságokat, korlátozzuk magunkat azokban a tevékenységekben, amelyek miatt rendszeresen el szoktunk csúszni (például ott ragadunk a számítógép előtt, hazafelé hosz-szasan cseverészünk az ismerősökkel, stb.). Kikapcsolódásként igyekez-zünk értékes zenét hallgatni: talán nem is vesszük észre, hogy a rádióból állandóan ömlő zene mennyire fárasztja az agyunkat.

13. Ismerjük meg a személyiségünket! Elmélyülők vagyunk, vagy im-pulzívak, akik nem tudnak egy dolog mellett hosszabb ideig megmarad-ni? Spontán módon éljük az életünket, vagy olyan tudatosan, hogy a sváj-ci vasúttársaság is gyenge kezdő hozzánk képest, ha szervezettségről van szó? Minden személyiségtípusnak más irányba kell indulnia. Van, akinek strukturálnia kell az életét, és van, akinek meg kell tanulnia engedélyt

18

adni önmagának a kikapcsolódásra, lazításra, a barátaival, családjával töltött minőségi időre.

Jelen sorok szerzője is csupán tanuló az időbeosztás iskolájában, és nem tudósként próbálja az elefántcsonttoronyból hinteni a bölcsességet. Azonban a céltudatos időbeosztás iskolájába mindannyiunknak érdemes beiratkozni, hiszen csak nyerhetünk vele: boldogabb, megelégedettebb, nyugodtabb élet lehet osztályrészünk.

K a p o c s A t t i l a - F a m i l y m a g a z i n 2 0 1 4 . j a n u á r

David Allen tanácsadó az „Intézz el mindent!” című könyvében azt javasolja, hogy kategorizáljuk a teendőinket a következőképpen:

• elvégezni,• elhalasztani,• delegálni,• „kuka”.Ha valami a beérkezés után nagyon gyorsan – öt percen belül – elvé-

gezhető, akkor essünk túl rajta! Így nem kerül fel a teendőlistánkra, és nem terheli a tudatunkat sem. Ha nem lehet ennyi idő alatt megcsinálni, akkor vagy tegyük félre – de előtte feltétlenül jegyezzük fel, hogy ne fe-lejtsük el! –, vagy delegáljuk valaki másnak. Végül vannak olyan dolgok, amelyekkel felesleges bíbelődnünk, ezek mehetnek a „kukába”.

Ha ezt a módszert követjük, nem kell folyton azon aggódnunk, hogy valamit elfelejtünk, mert mindent kategorizáltunk és feljegyeztünk; tud-juk, hogy honnan hová tartunk. A felgyülemlett teendőkkel pedig min-dig koncentráltan, tudatosan foglalkozzunk az arra alkalmas időben.

F a m i l y m a g a z i n 2 0 1 2 / 3

É v v é g é n

Az évnek vége.A naptár lapján ismét a december. Téli szélben fázik állat, s emberA nap az égen alacsonyan jár.

19

Éltünk útján egy szakaszt bejártunk.Jó is, rossz is jött együtt velünk.A megtett útra jó, ha visszanézünk,De abból arasznyit sem ismételhetünk.

Homokórán lepergett maroknyi,Mennyi van még, csak az Úr tudhatja.Egy a biztos, hogy ami már lepergett,Jó, vagy rossz volt, vissza nem forgatható.

Szerető Urunk tervezte meg az utunk,Hozzá időt, erőt, s kegyelmet adott.Szándékát keresni készek voltunk?Léptünk sora ösvényén haladt?

Fáj, hogy gyakran engedetlen voltam,Önzőn sokszor saját utam jártam, Talentumodat jó mélyen elástam.Bocsáss meg kérlek jó Uram ezért.

De előttünk az új év, új kezdet, új remény.Ígérted, hogy velünk leszel, s el nem hagysz soha.Engedelmesen követhessünk téged,Ehhez adj az új esztendőben új erőt Urunk!

S c h a u e r m a n n H e n r i kH o n l a p

Ajánljuk a pécsi gyülekezet honlapját, korábbi hírlevelek is olvasha-tók ott, egyéb információkkal, hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu Ezután istentiszteleteink hanganyaga is meghallgat-ható a honlapon! A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a

schauermannok@gmail.com email címre lehet eljuttatni.

T á m o g a t á sAmennyiben adományával támogatni szeretné a Magyarországi

Metodista Egyház Pécsi Gyülekezetét, ezen a számlaszámon megteheti:10402427-50485348-54531009

20

B é k é s , I s t e n t ő l m e g á l d o t t ú j e s z t e n d ő t k í v á n u n k !