IV. évfolyam 7-8. szám

K {S1954. november-december.

HÍRÜNK A VILÁGBANSzerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában

P. 0." Box 1005 Hungárián Bimonthly — Revista Húngara egész évre 4., fél évre 2. dollár.WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coup.

A MAGYAR IRODALOMAZ AMERIKAI ANGOLNYELVŰ VILÁGBAN

Irta: REMÉNYI JÓZSEF

A Magyar IrodalomA csillagtalan magyar téli éjbenMegálltam szobroí előtt ősi, szentElődöm és a csendben és setétbenErced szava nékem vigaszt izent.

(Juhász Gyula: Csokonai szobránál.)

Nem véletlen, hogy a fenti idézettel kezdem cikke-met; a magyar szellem kanyargó utján rendesen visz-szatérünk oda, ahonnan elindultunk; ahhoz a tudat-hoz, hogy akár a szó aranyművese a magyar irodalmialkotó, akár gladiátor a sors porondján, előbb-utóbbráébred arra, hogy a történelmi helyzet s a nyelvi el-szigeteltség határozza meg helyét a világirodalom-ban. Vigaszt azoktól kap, akik maguk is magányosakvoltak. Nem mi szűkítjük meg a világot, hanem a vi-lág szűkít meg bennünket.

Az irodalciinak a többi között az a célja, hogy azembert ne gismertesse önmagával s erre a magyarköltőnek s írónak tulgyakran honfitársai körébensincs alkalma s még kevésbbé a nagyvilággal valóviszonylatban. B a b i t s Mihály irja, hogy "a ma-gyar irodalomban igen nagy az olyan művek száma,amelyek bármily mélyek tartalomban s magasak for-mában, mégis csupán nekünk tudnak szólni s világi-rodalmi szerepre igényt nem tarthatnak." — Kijelen-tésében, sajnos, sok az igazság, ám annyira nemmennék, hogy a világirodalmi szerep igényét meg -tagadnám tőlük. Viszont kétségtelen, hogy a külföldikritikus vagy olvasó megítélésében a legkülönb ma-gyarművek sokszor nem látszanak "klasszikusnak."Hogy is irta Vergilius ? Quidqoid id est,timeo Dana-os et dona ferentes! Félni kellett a görögöktől, mégha ajándékot hoztak is s valahogyan igy vagyunk akülfölddel, amikor dicséretet hallunk. Vájjon csaku-gyan elismerés-e az ajándékba menó' megbecsülés ?Talán inkább vállveregetés ? Talán csodálkozás azexotikusnak feltételezett élményen, amelyről kide-rül, hogy kapu-kitáró értelme lehet egyetemes vonat-kozásban ? Hol is a hiba ? Bennünk ? Sajátos szo-morúságunkban ? Sajátos humorunkban ? A fordítá-

sokban ? Miért nem látják értékeinket azok sem, a-kik nem hunyják be szemüket az értékek jelenlété-ben s különbséget tudnak tenni a valódi s hamis drá-gakő között ?

Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre igyekszemválaszolni. Hadd állapítsam meg már most, hogy "i-degenségünk" ellenére tudok olyan esetekről, ami-kor a magyar irói mű— a fordítás lelki s technikai a-kadályait legyó'zve — méltó visszhangot keltett azamerikai olvasóban. Nagyjából azonban az a tény,hogy nem tudnak rólunk, esetleg keveset s felszíne-set, ami bosszantóbb a bevallott tájékozatlanságnál.Jelzem, a többi "kis nemzet" világirodalmi helyze-te nem igen előnyösebb, a skandinávok kivételével,-ami alighanem Ibsennek tudható be s G.B. Shaw Ib-sent propagáló műveinek, valamint annak, hogy aNobel-dijat Stockholmban osztják ki. John GassnerThe Masters of the Dráma c. munkájában néhány el-ismerő szóval adózik Madách Imrének s kihangsú-lyozza Molnár Ferenc "mondaine cinizmusát". Alengyelekről az a véleménye, hogy "gyógyíthatatlanromantikusok" s a lengyel társadalmi drámát "erőt-lennek" nevezi. Sienkiewicz világhíre (amelynek a-lapja nem a művészet, hanem a népszerűség) nemváltoztat azon, hogy a lengyel litteraturáról az ame-rikai kritikai fórumon általában tétova vagy semle-ges vélemények hangzanak el s még ritkábban talál-kozunk a cseh, román, jugoszláv, bolgár, finn, észt,litván, lett, újgörög irodalmak érdemleges értékelé-sével. Noha Írország "kis ország", az ir irodalom-ról sok szó esik; ennek természetesen az a magyará-zata, hogy Yeats, Synge, Joyce s a többi kiváló irköltő, regényíró és drámaíró angolul fejezte ki ma-gát.

Ben Jonson irja: "Speek,that I may see thee." Be-szélj, hogy láthassalak. Látható-e Ady angolul? Mó-ricz Zsigmond Fáklyó-ja, mely angol nyelven is meg-jelent, valóban őt beszélteti ? Az angol nyelvű ma-gyar költői antológiák, bár olykor visszhangozzákaz eredeti mű szépségét, igazi tükrei-e a magyar köl-tők közvetlenségének vagy tudatosságának ? Mik-száth mesélő kedvéből mi sarjad ki az angol szavak

Hirünk a világban

földjén ? Jókai eleven, változatos, érdekló'dést fel-csigázó elbeszélő' modora olyan tanulságokkal szol-gál-e, amely szerint a mot juste elvét melló'zó' iró-nakkönnyebb a külföldi olvasó szivét megfogni, mintannak az Írónak, aki — teszem fel Kemény Zsig-mond — a jellemzés és elemzés mú'vésze ? Egy spa-nyol barátom azt mondotta, hogy Federico GarciaLorca olyik angol forditásban ugy hangzik, minthaegy spanyol cigány folyékonyán dadogna egy nehe-zenmegtanult nyelven. Jean Anouilh L1 Invitation auChateau c. színdarabját Christópher Fry átültetésé-ben Ring around the^Moon cimmel játszották az ang-liai és amerikai színpadokon. Egy francia ismeró'sömmegjegyezte, hogy az "átdolgozás" azért kellett,mert a színdarab szószerinti forditásban lapos volna.Nyilvánvaló, hogy olyan "nyugati" nyelvek, mint aspanyol vagy a francia, bensó' zenéjükkel és színük-kel tiltakoznak a "hűséges" fordítás ellen. A ma-gyar nyelvvel kapcsolatban a problémák sokszoro-zottak. Dehát tudunk megbízható magyar Shakespeare

fordításokról s Shakespeare esetében tagadhatatla-nul lényeges a kifejezés hitelessége. Zsukovszkij,a 19-ik századbeli orosz iró szerint a fordító riváli-sa az eredeti alkotónak; ebből észszerűen arra kö-vetkeztethetünk, hogy mint "r ivál is" egyenrangúnaktekintendő a teremtő' szellemmel. Arról volna szó,hogy a magyar művek forditói nem művészei az angolnyelvnek ?

Vannak műfordítók, akik nem ismerik a szó fele-ló'sségét. Nyelvi s esztétikai érzék nélkül fordíta-nak. Meggyó'zó'désem, hogy az amerikai kritikusok solvasók a művészieden fordítások miatt is melló'zika magyar műveket. Persze tudomásul kell vennünkazt is, hogy a kiadók üzleti szempontból Ítélik mega könyv értékét. Nemrégiben W.H.F. Lamont, az a-merikai irodalomtörténész, a Books Abroad nevű fo-lyóiratban rámutatott arra, hogy jónéhány kitűnő' kül-földi regényt nem fordítottak angolra; ugyanabban aa folyóiratban Monroe Stearns, a Prentice-Hall nevűismert könyvkiadó cég egyik vezető' tagja válaszoltneki, kijelentvén, hogy „a kiadó nem lehet "önzet-len" a fordítandó művek kiválasztásában (a múltbanaz amerikai kiadó nem egyszer az volt) s figyelembekell vennie a kereskedelmi szempontokat. Szóval akülföldi regény legtöbbször "rossz üzlet". Stearnsmegjegyzi, hogy kevesebb hasznot hoz, mint az ame-rikai regény. — De függetlenül ettól a "gyakorlati"kritériumtól, a magyar irodalmi művek angol nyelvűelhelyezését illetőleg hadd utaljak a következő' ne-hézségekre:

1. A fordító hiányos angol nyelvtudása. Egy nyel-vet akkor tudunk, ha vérünkké válik; a nyelven ját-szani kell s álmodni. Ez a nyelvismeret lényege.Sokan (nem éppen fordítók) nagyszerű angol nyelvis-meretet tulajdonítanak maguknak, mert az amerikai-ak jóakaratból hajlandók dket megdicsérni. A fordítóbarbár nyelvérzékének a lefordított mű adja meg azárát. Figyelembeveendó' az is, hogy európai magyarkultúránkban az angol nyelvnek alig volt szerepe; sakik a nyelvet birták, az "English English"-t be-szélték s nem az amerikai angolt. Mark Twain vagyRing Lardner szókincse sokban eltér az angliai an-

goltól. Móra Ferenc vagy Tamási Áron tájszólásairanincsenek művészileg megfelelő' " s lang" kifejezé -sek.

2. Zárkózottságában vagy nyíltságában világvi-szonylatban a magyar lélek regionalista természetű-nek látszik. Mennél urbánusabb egy iró, annál Ke-vésbbé bonyolult feladat műveinek átültetése, nohailyenkor is számolnunk kell-árnyalatokkal (ebben apillanatban Márai Sándorra gondolok), amelyek a for-dítást megnehezítik. A magyar végzet mivoltából kö-vetkezik, hogy Urában, elbeszélő' hangban, rhetori-kában s drámai megnyilatkozásban az iró egyénisé-ge s a nemzet lelke szorosan egymáshoz tartozik. A-kár romantikus vagy realisztikus az iró, akár "haza-fias" vagy "kozmopolita", műveinek vonatkozásai-ból alig lehet kikapcsolni a magyar fátumot. Ami amagyarnak érték, az amerikainak legfeljebb különöss nem is különös érdekfeszitó' értelemben. Példaké-pen hadd említsem, hogy Zilahy Lajos regényei in-kább tárgyi, mint kifejezetten művészi szempontbólérdeklik az amerikaiakat. Ugy Ítélik meg óTcet, minta jobbfajta "best seller"-eket s a komoly kritikusoka "tiszta irodalom" elvét elvétve alkalmazzákrájuk.

3. Az amerikai kritikusok bizonyos elisrre résseladóznak a Broadway és Hollywood magyar színműíró-inak; technikai ügyességüknek s ötletességüknek.Babits Mihálynak az a megállapítása illik rájuk, hogy" a határokon az ügyesség megy át és nem a zseni."Nagyjában modernizált Seribére emlékeztetnek "wellmade play"-szerű színdarabjaikkal. A fordítások sátdolgozások az amerikai közönség ízléséhez s igé-nyeihez mértek.

4. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogyaz elmúlt három évtizedben az amerikai szépiroda-lom és kritika óriásit fejló'dött. Ma már ott tartunk,hogy európai regényírók, fóTcént olaszok, de franci-ák is, Faulknért, Hemingwayt és Dos Passost utá-nozzák. Ilyen körülmények közepette a fordított mun-kák esetében nem elegendő' az európai "zománc",hanem fontos, hogy művészileg megüssék a mérté-ket 'összemérve a hasonló jelentó'ségű amerikai mű-vekkel. A költőit közül John Crowe Ransom, AllénTaté, Róbert Frost s mások nemcsak Angliában, ha-nem az európai kontinensen olyan tekintélyre tettekszert, amely nevetségessé teszi a leereszkedő' véle-ményt azok részéről, akik még mindig "kezdetleges"amerikai kultúráról fecsegnek. Az amerikai regényí-rók, elbeszéló'k s színműírók, mint lélekbúvárok stársadalomrajzolók s mint stiluskisérletezólc figye-lemreméltó teljesítményekre hivatkozhatnak; s akárelfinomodott a magyar író, akár ó'szinteségében nyers,akár világfi, akár a valóság meg nem alkuvó ábrázo-lója, "handicap"-pel indul, mert olyan kultupán ne-velődött, mely sokszor homlokegyenest ellenkezikmindazzal, amit az amerikai irók kívánatosnak s azamerikai olvasók érdekesnek minó'sitenek. Még Tho-mas Mann, Hermán Hesse, André Gide vegy MarcelProulst esetében is — pedig ők világhírűek — a mű-veltebb amerikai olvasó óvatos álláspontra helyez-kedik; leginkább a képzett kritikusok vagy rokonlel-kek méltányolják óTcet kellóicéppen.

5. Mit mondjak a magyar klasszikusokról ? Balas-

Hirünk a világban

sálról, Zrínyiről, Csokonairól, Vörösmartyról, Arany-ról, só't Petőfiről ? A 1 -ik századbeli Sir John Bow-ring fordítások a költői gyalogjáróra emlékeztetnek;a 20-ik században Watson Kirkconnell több ízbenmegbirkózott súlyos feladatával; fordításában Budahalála fölényes költői alkotás. Am jellemző, hogya magyar klasszikusok művei — Madách hatalmas al-kotásának kivételével — csak "anyagi támogatás-s a l " jelenhettek meg, szóval az "üzletileg érdekeltkiadók" nem törődtek műveikkel. Tiszteletreméltótörekvéseiket hangoztatva pár más fordítót is említ-hetnék, de a legtöbb fordításból hiányzik a nyelvbensősége, az eredeti mű varázsa, a sorsleleplező sfeltáró eró'.

6. Cinizmusra vagy dogmatikus pesszimizmusramégsincs okunk. Igaz, egyenló're keveset tudnak ró-lunk; egyenlőre meztelen fájdalmainkat s anekdótásvidámságunkat alig értik. Am tévedés volna tudatosnembánomságról, vagy ellenszenvről beszélni. Ma-nap mindenütt nagyok az életproblémák s magától ér-tetődően az amerikaiakat elsősorban saját problémá-ik foglalkoztatják. Biztató viszont, hogy mindinkábbolyan tünetek mutatkoznak, amelyekből arra követ-keztethetünk, hogy nemcsak politikai, gazdasági éstársadalmi téren, hanem esztétikai téren is tágul azamerikai látóhatár. Ha arra gondolunk, hogy odaát aszülőhazában milyen közömbösek voltunk mondjuk adélamerikai nemzetek irodalmát illdtőleg, akkor ko-rántsem meglepó', hogy a magyar hit, kétely és le-mondás irodalmi kifejezése nem kivételes jelentó'sé-gű élmény az amerikai szellemi életben. S ahogy Ba-bits Mihály is megjegyezte a magyar irodalomnak vi-lágirodalmi szerepével foglalkozó tanulmányában,kevés az olyan magyar irodalmi alkotás, (a tudato-san művészi és népi gazdagság ellenére), amely afordítást megokolttá tenné, bárha mi magunk szeret-jük is ezeket a műveket. Gottfried Keller Der GruneHeinrich-je a mai napig nem kapott angol tolmácso-lót, pedig világnyelven, azaz németül Íródott, s ami-kor Tolsztoj Háború es Béke című műve eló'ször je-lent meg angolul, ez a mesteri mű untatta az angololvasókat. Finn-ugor nyelvünk feltétlenül gátló kö-rülmény, bármennyire szines és dallamos. Akiknekangol az anyanyelvük, azok ritkán tudnak magyaruls a magyarok között kevesen akadnak, akik művészibiztonsággal kezelik az angol nyelvet. A nyelv mél-tóságának olyan az életösztöne, hogy a maga törvé-nyéhez ragaszkodik. De bíznunk kell abban, hogy ami

rendszerint couleur locale-t jelent az amerikaiaknakaz angolra fordított magyar műben, előbb-utóbb érez-tetni fogja a helyi szin egyetemes horizontját. Hogyez bekövetkezzék, annak egyik elkerülhetetlen felté-tele, hogy a magyar alkotók mennél különb regénye-ket, elbeszéléseket, költeményeket és színdarabo-kat Írjanak.

Befejezésképpen még «nnyit: remélhető, hogy amagyar elődök amerikai ivadékainak világában kifej-lődnek olyan tollforgatók, akik kulturális betyárbe-csületből, a nyelv tökéletes birtokában, legszebb é-letfeladatuknak tekintik a magyar klasszikusoknakés az ujabb idők tehetséges magyar Íróinak s költői-nek angol tolmácsolását. Bennük kell bíznunk, angolnyelvük tisztaságában, érzésük fennköltségében,megértésük akaratában, szemléletük érettségében.Jóllehet Amerikában nó'ttek fel s az újvilágban gyö-kerezik kultúrájuk, a lélek titkos szálai odafú'zik ő-ket ahhoz a múlthoz, ahonnan a szegénység vagy apolitika elűzte szüleiket, de ahhoz a múlthoz is, a-mely a művészileg kifejezett értékek kincsesháza.

EGY VÉLEMÉNY A VASFÜGGÖNY MÖGÜL

Veres Péter: "Annak, hogy a magyar irodalom ilyennemzeti sorsirodalom volt, ennyire magyar közügy-irodalom volt, nemcsak előnyei, hanem hátrányai isvoltak. Azt hiszem, a túlságosan különálló és ne-héznek minősített magyar nyelv mellett ez is egyikoka volt annak, hogy ez a szép és erős magyar iro-dalom nemigen jutott a nagyvilág elé. Túlságosanbelügy volt, túlságosan magunkról és magunknakszólott. A nagyvilágnak, értve a másfélszázad ótauralkodó európai polgárságnak, ha már az üzletentul valami más is érdekelte az elmaradottabb, gyar-mati sorsban élő népek életéből, inkább csak a kuri-ózum, az érdekesség kellett és nem a nemzeti sor-sok költészete, nem a népélet hiteles ábrázolása.Még kevésbbé kellettek neki a leigázott és pusztu-lásra itélt népek drámái, siralmas vagy hó'si énekei.Még Jókaiból is csak a kuriozitás és az érdekes me-se kellett és nem a nemzeti sors-lira..."

(Irodalmi Újság, 195á, október 9.)

AZ AMERIKAI MA6YAR REFORMÁTUS EGYESÜLET1801 " P " Street, TV. W. — Kossuth House — Washington «. D. C , VSA.

Az egyetlen magyar testvérsegitő egyesület.melyet az Egyesült Allamok kongresszusa látottel charterral. 6 millió dollár vagyonunk, 30 millió dollár érvényben lévő biztosításunk van.Felveszünk az USA területén élő és 55 évesnél nem idősebb személyeket. Adunk élet-, baleset-,

betegsegély-, valamint egyéni és családi kórház- bistositást.

KÉRJEN TÁJÉKOZTATÓT!

Hírünk a világban

Ankétünk: "A magyar irodalom világirodalmi helyzete"

GONDOLATOK

A MŰFORDÍTÁS PROBLÉMAIRÓLIrta: SZIKLAY ANDOR

Három évvel ezelőtt megjelent, de még az utóbbiidőben is sokat vitatott " H a l o t t i b e s z é d "c. versében M á r a i Sándor, egy típusként megje-lenitett amerikai konzulról szólva, keserű retorikaikérdést vetett fel: "Ki volt neki Ady?"

Azt felelhetnénk, hogy ugyanaz volt "neki" Ady,mint Dr. Iksz Ipszilon m.kir. konzulnak Whitman. E-gyikük és egyikünk sem vetheti az első követ; ke-ressünk és támogassunk műfordítókat, akik létezővé,hozzáférhetővé, megérezhetővé és megérthetővé ké-pesek tenni Adyt errefelé, Whitmant amarra.

Költőnemzedék műfordító nemzedékffaltörő kosainélkül nem juthat keresztül hazája és nyelve falainaz egyetemes kultúra nyelvszigetek között hullámzóóceánja felé. Innen kívülről nézve, "uj idők uj dala-ival ' ' Dévénynél betörni helyiérdekű esemény csupán,ha a magyar kultúra megismertetése és hírnevéneknövelése a cél. Már pedig abban, hogy cél ez éshogyfontosabb, mint valaha, mindenki testvériesen egyet-ért édes anyanyelvünknek ma a szülőföldön kivülfekvő területén. A magyar szellemiség, sőt a magyarlét, csak annyiban valóság — emigránsoknak és e-migrálni vágyóknak — álmain tul, amennyiben élőmivolta és jövőre termettsége a szabad világ előtt bi-zonyítható. A bizonyítás pedig magyar nyelven csakpusztába kiáltott szó.

Cs. Szabó L&szlónak a "Magyar__versek Aranvtólnapjainkig" (Anonymus kiaJS", Roma,~T553Teribe Irtnagyszabású bevezető tanulmánya elektromos hatás-sal van az emberre elragadóan megfestett panorámá-jával, mesteri s mégsem magiszteriális" elemzéséveleredeti szempontjaival, pallérozott magyar nyelve-zetével. Van benne egy és más, amit alapos vita nél-kül nehéz elfogadnirészben, vagy egészben; de többmint húsz év óta itt Amerikában Cs. Szabóénál kü-lönb magyar irodalmi értekezést nem olvastam.

Annál inkább kedvetlenitett el egy-két megállapí-tása a tanulmány végén, ahol ezt mondja:

"Még a világnyelveken megszólaló vers se tud ki-törni az eredeti fogalmazás burokjából; még a francia,spanyol, olasz, német, angol és orosz vers is a fran-ciák, spanyolok, olaszok, németek, angolok és oro-szok kizárólagos birtoka marad, akárhány nyelvre ül-tetik át akármilyen nagy költők... Nemcsak a magyarköltő néma a nagyvilág előtt, a görög is az, Homerosis az, hiába fordították le angolra, franciára, német-re országos hirű költők..." (LXlI.lap.)

Tulajdonképpen igaza van, még akkor is, ha a bir-

tokjog kérdése a költészet egyetemességében kicsi-nyes kérdés és még akkor is, ha a fájdalomra vala-melyes csillapitószer az, hogy végtére "nemcsak amagyar költő" lelkét és torkát fojtogatja a földrajzihatárokon és nyelvi korlátokon tul hebegésre, vagyépp némaságra kárhozottság. Ámde hogyan lenne el-fogadható az a távolabbi következtetés, amelyre Cs.Szabó innen jut el ?

"Ahhoz, hogy a magyar költő is hallható legyen anagyvilágban, az idegen olvasónak kell megtanulniamagyarul s nem a magyar szót kell átönteni idegennyelvek másfajta mintáiba. Talán ennek is eljönegyszer az ideje. Nem sürgó's, amig a magyar emberbecsüli és ápolja a magyar szót. Mert a költőt csakhonfitársai érdeklik igazán." (LXIII. lap.)

Akár szárnyaló magyar verseknek gyalogjáró ide-gennyelvű változatai, akár magyar prózai remekmű-veknek kontároktól való át-, fel-és kifordításai inge-relték fel a kiváló írót, kár, hogy föntebbi négy mon-data négy téveszme magvait hinti el:

a.) Nem kell az idegennek magyarul megtanulniaahhoz, hogy "a magyar költő is hallható legyen anagyvilágban." Csak ahhoz kellene, ha lehetne, amagyar nyelvet — s mellé minden egyebet, ami a ma-gyart magyarrá teszi — megtanulnia, hogy egészenugy érezze és értse a magyar költő nyelvét és sza-vát, mint a művelt magyar olvasó. Ne kívánjuk a" le-hetetlent; nyújtsuk a lehetőt. Termeljünk műfordító-kat, terjesszünk műfordításokat.

b.) Minden utópiánál kevesebb köze van a való-sághoz az olyan várakozásnak, hogy "talán ennekis eljön egyszer az ideje" — mármint annak, hogyParisban, Rómában, New Yorkban, hogy ne mondjukDjibouti-ban, Kalamazoo-ban, Benares-ben, magyarulolvassák klasszikusainkat a művelt bennszülöttek,vagy hogy majdan a tatatóvárosi, debreceni, buda-pesti olvaspk eredetiben olvassák Shelley-t, Bal-zac-ot, Cervantes-t. Ennek a kulturális leányálom-nak megvalósulási feltételei még számosabbaknak snehezebbeknek tűnnek, mint azé a megjövendölt ál-lapoté, amelyben majd "lakozik a farkas a bárány-nyal." Az utóbbi hiten nyugszik; az előbbi önámitá-1

son.c.) Nemhogy "nem sürgős": életbevágóan sürgős

és fontos mindén erőfeszítés, amellyel "a magyarszót kell átönteni idegen nyelvek másfajta mintáiba"— és viszont — a mai nagy magyar diaszpórában,még mielőtt elmeszesednének az erek a magyar szó-kincs és a szabad világban ma dolgozó, vagy ezután

Hírünk a világban

fellépőműforditóink között. Magyarországon ma nincsfelnövekedőiben magyar műfordító nemzedék; az e-migrációban is legfeljebb annyibán, amennyiben alegfiatalabb korosztály még átitatható magyar iro-dalmi nyelvvel és eléggé mélyenjáró magyar szel-lemiséggel.

d.) A költóV'csak hpnfitársai érdeklik igazán' '-?Éppenséggel a költőt és a prófétát nem. Honfitársuka ma élő és a rég holt és a még meg sem született.Petőfi "világszabadság"-ot irt legnagyobb álma lo-bogójára és Shakespeare-t fordította, mint Arany ésVörösmarty is, pedigmég csak a tengert seláttasohaegyikük sem. Adynak "magyar, oláh, szláv bánatmindigre egy bánat" volt és Paris az ő Bakonyatudott lenni. Hiba — "több, mint bűn ' — lenne fel-sőbbségérzet formáját oltó' olyan kisebbségérzeteterőszakolni a magyarra, amely méltatlan az "egynemzetnél sem alábbvaló"-hoz, Zrínyi szavaival, ésamelytől elsőrendű kultúrája teljes biztonsággal véd-heti meg. Az olyan "kulturfölény", amelynek mot-tója az, hogy a magyar költőt csak a magyar érdekliigazán, nem egyéb fölényes begubózásnál és mégmint propagandaszólam is csak bumeráng. A rendkí-vüli tehetségű és szorgalmú magyar fajta kultúrájá-nak egyenjogúsága viszont joggal követelhető, mertoly fényesen bizonyítható a jogcím, hogy a magyarirodalmat megilletőszellemi rang nem tagadható megképviselőitől az idők végezetéig. Megfelelő anyag-nak megfelelő nyelveken és színvonalon való meg-ismertetésére kell megtalálni a módot, a helyet, azösszeköttetéseket; ez a missziós munka vár a mű-fordítóra. Neki kell kiverekednie valahára, hogy necsak — mint Babits panaszolta — " a romantikát lás-sák a magyarban, bennünk, akik oly régóta, oly ki-tartóan, oly szent vággyal akarunk Európa lenni";ne csak "az exotikus miliőt, ahova fantázia-vágyu-kat legelni hajthatják..."

Mi a műfordítás?Milyen lehetőségekkel bír azokona demarkációs vonalakon belül, amelyeknél a terem-tés örök misztériumával s atökéletes ujra-teremtesmerő lehetetlenségével találjuk szemben magunkat?

Altalános érvényű meghatározásokat nem enged etéren felsorakoztatni a józan ész karhatalma. Tulsok vitára adnának okot, akár színéről, akár fonák-járól vennénk azt, amit egyszer egy agyafúrt irodal-már ugy fogalmazott meg, hogy "minden általánosí-tás érvénytelen, ezt sem véve k i . " Annál, hogy aműfordítás micsoda, könnyebb körülírni azt, hogy —mi nem. Nem hitestolmácsi munka aszaltán termettgyümölcse; nem diplomáciai jegyzékek s egyéb ok-iratok hivatalos szövegének hivatalos érvényű alter-egója más nyelven. Nem az eredeti szöveg és szel-lem önkényes formájú és mértékű felhasználásávalelőállított munka; ha az, akkor nem műfordítás a szóitt alkalmazott szoros értelmében, legyen egyébkéntbármilyen szép.

Alegművészibb, legjobb műfordítás értéke sem le-het soha egyenlő az eredetiével. Nem is lehet ezmásként mindaddig, amíg egyazon gyermeket csakegyszer lehet megszülni és még egyszer is csak a

kínok kínjaival. Égy Mona Lisa másolat még akkorsem lenne MonaLisa, ha Michelangelo másolta volna.Boucher, Madame Pompadour kedvenc festője, sajátrajzait másoltatta tanítványaival s az olyan másola-tot, amelyet tökéletesnek ítélt, "eredeti"-vé tetteugy, hogy ellátta aláírásával. A másolat mégsem e-redeti, noha magának az eredetinek megteremtője e-melte arra a rangra. "Vojtina'^' szavait kiforgatva:a műfordítás "nem az eredeti: annak földi mása."

A műfordítás értéke az eredetinél okvetlenül kisebblévén, a kérdés az, hogy mennyivel. Vájjon az érték-különbséget az a fok jelöli, amely fokig egy máskonstellációban a műfordító képes lett volna az e-redeti művet megalkotni? Ijesztőerre gondolni, de —műfordításra vállalkozni is az. Akit a feladat nemijeszt, az nem műfordító, hanem hitestolmács — ésmég jó, ha hites. Akit a feladat végzése nem gyö-nyörködtet, az csak írnok az irodalom bürokráciájá-ban. Akit pedig félelem nélkül gyönyörködtet, azszéplelkű dilettáns csupán. A "Hirünic a világban"irodalmi ankétjában nemrég mutatott rá BarankovicsIstván, hogy "ritka kivétel az olyan műfordító, akicsupán fordításaival örökítette meg a nevét, de-anya-nyelvén eredetit nem alkotott." Cs. Szabó pedig aztjegyezte meg, hogy " a költői teremtéshez parányiméretekben éppen olyan belső gazdagság és kitar-tás kell" mint nz egyetemes világteremtéshez; a köl-tészet egy gyűsztfnvi világteremtés" (XL. lap). Ép-pen ennélfogva: a fényességből, amelyben a költé-szet honol, talán néhány sugárka megilleti a műfor-dítót is, akinek kezén-lábán olykor a tövis koszorúsköltó' stigmái mutatkoznak.

Magyar könyvek, hangle-mezek, csomag- és pénz-küldés. K E L E N Y-cég. 3650 St.Laurent Blvd.MONTREAL

A műfordítás taiáh akkor érné eí sikere tetőpontj-ját egy-egy adott esetben, ha olyasminek felelnemeg, mint, mondjuk, Chopin Cisz-moil keringó'je C-mollban. Ha sántit is a hasonlat, szükséghelyzetben"tauglich". A transzponált változat egész formájaés tartalma azonos marad az eredetiével, csupán ahangrezgések fekvése, a zengzet, változik meg; még-csak olybá is tűnhetik ez a változat, ha ugy tetszik,mint az eredeti alkotás maga,— egy félhanggal lejebbhangolt, vagy tudomásunk nélkül félhanggal lehango-lódott zongorán. Ugyanaz a Chopin beszél és ugyan-azt mondja, mint az eredetiben. Csak a hangja válto-zott meg kissé. Az abszolút zenei hallással bíró ter-mészetesen azonnal észreveszi a hangváltozást. Vi-szont aránylag igen kevés embernek van abszolút ze-nei hallása.

Kár, hogy a műfordítás elvégzése nem oly könnyűmunka, mint hangjegyeknek egy vonalkával feljebb,vagy lejebb másolása.

Hírünk a világban

Régi levelek közt keresgélve, múltkoriban kezem-be került egy 1938-beli levélváltásomWatsonfCirck-c o n n e 11 tanárral, magyar versek lelkes angol for-dítójával, aki most a kanadai Acadia-egyetem elnö-ke. Arról diskuráltunk akkoriban posta utján, hogyi-degen nyelvről magyarra azt fordítsuk, ami szüksé-ges, magyarról idegen nyelvre pedig azt, amit lehet.Az én szűk magángyakorlatomban azokban az évek-ben olyan szónoklatok magyarra fordítását végeztem,amelyeket Kossuth angolul mondott el s amelyek ad-dig magyarul meg nem jelentek, tehát a Kossuthianaegy fontos része zárva volt a magyarság elől. Az é-tem másik oldalát meg többek közt Omar Khayyám"Rubaiyat"-jának fordításával igyekeztem bemutat-ni, kb. kétszerannyi versszakkal magyarul, mint a-mennyi akár angolul is megjelent. Arra azonban kivállalkoznék, hogy ilyesmit fordítson idegen nyelvre:

"Előre, tökszár, simpolya, doromb,madár-kelepcze és repedt kolomp,fel, hagymabördő, fűzfasip, bürök,lyukas kulcs, mely süvit, kanásztülök,czirokhegedü és hasadt fazék,hadd zengjen a föld és zengjen az ég!"

( A r a n y )Értelme sem lenne olyasmit próbálnunk átültetni,

amit már hovatovább magyarról magyarra kell fordí-tani.

A műfordítás területén a hamiskártyás nem feltét-lenül csirkefogó. Szépet, értékeset alkothat, amel-lett s annak ellenére, hogy tudatosan hamisít. Kitű-nő műfordítók olykor ugy csalnak, mint sokan sport,vagy szerelem lázában. Nem egy magyar műfordítószámos olyan kínai és egyéb exotikus verset "fordí-tott" magyarra, amelynek a magyar szöveg egybenaz egyedül eredetije. Kosztolányi is megtette eztnéha, bár ugy hiszem egészen ártatlanul, mert a lu-das ebben az esetben valószínűleg valamely külföl-di volt, akinek "fordítására" azután Kosztolányi amagáét alapozta. Róla állapítja meg Cs. Szabó, hogy'fordításai gyakran csupán ujjgyakorlatok s ugy ha-

sonlítanak az eredeti vershez, mint egy népszerűsítő'cikk a szigora matematikai képlethez."(XXXIX.lap.)Meggondolandó azonban, különösen az olyan nagypoétánál, mint Kosztolányi, hogy a költő néha rakon-cátlankodiks olyan módszerrel, olyan formában akar-ja kifejezni magát, aminő bár ilyen-amolyan kifogásalá eshetik, az ő érzése szerint az ő számára akkorés ott egyedül alkalmas — és a költőnek az ő vilá-gán belül mindig igaza van.

*Különös elmélet alapján készített "műfordításo-

kat" az Amerikában emlékezetes körülmények közöttmegkergült Ezra P o u n d, aki politikailag feltétle-nül bolond volt és hogy elmegyógytanilag szintén-e,— amely megokolással intézetbe került — szakértőkdolga. Pound valamilyen sajátságos Gestalt-elméletalapján készített fordtitásokat. Guido Cavalcanti szo-nettjeinek angolnyelvű fordításai elé bevezetőt irt,amelyben kijelentette, hogy azokban Cavalcanti "rit-musainak minó'ségét" akarta éreztetni, "nem sorról-sorra, hanem ugy, hogy angol szövegemnek a magaegészében mutatkozzék a költőt jellemző erő." A

gyakorlatban ez egy sorozat olyan lélektani módsze-rű, ösztönre épitett fordítást eredményezett, amely-nek tárgyhoz, szöveghez, formához, stílushoz jobba-dán kevés a köze és amely nagyjából csak Poundsaját hangulatát tükrözi.

Ha Pound-módra nem szavakat, nem mondatokat^hanem indulatokat és vélt al- és felhangokat "fordí-tunk", a latin Juvenalis-magyarul ugy fog hangzani,mint a litván Maironis, a japán Takeda, vagy a ro-mán Eminescu, — általán: bárki ugy, mint bárki más,csupán a fordító széles kedvétől függően. Ez pedigholmi költészetpolitikai Gleichschaltung kényszer-zubbonyával fenyeget, holmi műfordítási marxista di-alektjka tévelygéseibe sodor.

Angol nyelvű, magyar vonatkozású könyveitszerezze be a WESTERN BOOK SETtVICE-itói.új és használt könyveit nagy -választékban. Kér*

je ingyen arjegyzékftBfcet.WESTERH BOOK SERVICE

P. O. BOX 9 6 9Moöterey CaJiíornia

Abból, hogy a műfordítás tökéletes nem lehet, ter-mészetszerűleg következik, hogy a műfordítónak ké-szen kell állnia lelkiismeretes megalkuvásra. Széppélda erre John Ciardi ezidén megjelent angolnyelvűD á n t e-forditása, mely valóságos deákferenci kie-gyezéssel vált lehetővé. Háromsoros szakaszokbóláll ugyan, mint az eredeti, és ugyanúgy az első és aharmadik sor rímel, de a középső sor, amely Dante-nál összekötőhid a következő terzina-hoz, nem töltibe az eredeti szerepet; más sorokhoz rímek tekinte-tében semmi köze nincs. Ez azt jelenti, hogy az ere-deti rimek száma egyharmaddal csökkent. Az angol-nyelvű változat ennek az engedménynek árán lett mástekintetekben hivebb, mint egyébként lehetett volna.Hiába, a műfordítás, mint a diplomácia, "the art ofpossible"; a lehetségesnek művészete, nem pedig,mint a kortespolitika, a lehetetlennek Ígérete. Annálinkább a magyar nyelv és zsenialitás dicsősége,hogy B a b i t s aző Dante-forditásánál nem kény-szerült ilyen megalkuvásra.

Dante-ból az összes rimek egyharmadát feláldozni:nagy áldozat, műfordítónak és olvasónak egyaránt.De még dantei színvonalon alul is mennyit tud nyúj-tani egy-egy sikerült rím, mennyit tud elvonni egy-egy formai, kifejezésbeli változtatás! George Salis-bury irta, hogy a világirodalomban csak két négysza-vas "igazgyöngyöt" ismert: A Hamlet-ból a "therest is silence" sort és Sappho-tól az "ego de monakateudo"-t. Ót kis szóval pedig már az "Ember,küzdj és bizva bizzál" — fárosza világítja be amindenséget. P o e egyetlen szóval, sötét madará-nak "Nevermore"-jával, el bírta feketiteni aze-get.

Nincs félelmetesebb vadon, mint az, amely a köl-tő lázas lelke és egy darab fehér papír között terülel. Oka van, hogy a műfordító megreszket, amikorműhelye csen'djében egy-egy szóval szembenéz.

(Ankétunkat köv. számunkban folytatjuk.)

Hirúnk a világban

Magyarok JapánbanIrta: HOGYE MIHÁLY

Uj, ismeretlen világba érkezve, magyarokkal talál-kozva, az ember, ki tudja hányadszor, megint azonkezd tűnődni: hogyan jutott belőlünk mindenhová éshogyan tellett mindenre...

E pár sor célja távolról sem az, Hogy teljes képetadjon a Japánban élő magyarokról, inkább csak be-mutatni szeretne közülük néhányat mintegy ujabb il -lusztrálására annak, hogy valóban mindenhova jutottés mindenre tellett...

A Japánban élő magyarok közül ma minden bizony-nyal H a a r F e r e n c és felesége a legismerteb-bek.

Haar Ferencné tulajdonosa Tokyo egyik legked-veltebb éttermének a New Yorki-i Broadwayhoz ha-sonlítható Ginza nevű" városrészben, az egyik leg-nagyobb japán napilap, a Yomiuri, székháza közvet-len szomszédságában. Az Irene's Hungária nevű ét-terem gyakori találkozóhelye a japán politikai ésszellemi élet vezető köreinek.

Haar F e renc a Film Tokyo Corporation igazgatójaés elismerten az egyik legjobb művészi fényképészés filmrendező ma Japánban. 1908-ban született Ma-gyarországon. Tanulmányait a budapesti Képzőmű-vészeti Főiskolán és Parisban végezte. 1937-banhagyta el végleg Magyarországot feleségével együtts egy ideig Parisban éltek. A Vogue, a Corönet ésUS Camera számára dolgozott. Első feltünéstkeltősikere a londoni Victoria és Albert múzeumban ren-dezett fényképkiállitása volt. 1940 óta élnek Japán-ban s ma a japán művészet legtehetségesebb inter-pretálójának tartják. Könyvei közül (My Country Hun-gary, Japanese Theaters in Highlight stb.) a Best ofOld Japán cimű képeskönyv érte el a legnagyobb si-kert, filmjei közül pedig az Árts of Japán akritiku-sok egybehangzó véleménye szerint eddig a legsike-rültebb film, ami a japán művészetről készült.

A katolikus missziókban több helyen lehet találnimagyarokat. Közülük valószínűleg N a g y J ó z s e fszerzetes tanító él legrégebben Japánban. Az ott töl-tött több mint húsz év alatt tökéletesen megtanultjapánul nemcsak beszélni, hanem írni és olvasni is,viszont magyar beszéde, ha néha keresnie kell is azujabb kifejezéseket, ma is olyan ízes, mintha csaktegnap jött volna az Alföldről.

Az ujabban érkezettek közül való dr. B a r t h aK á r o l y szaléziánus atya, aki Nagasaki-ban tanítaz egyik iskolában. Az öt év alatt, amióta Japánbanél, szintén megtanult japánul, ami igen nagy telje-sítménynek számit s egyben oly közel került a japánnéphez, hogy az ember nem tudja mit csodáljon in-kább: azt-e, hogy japánul tud, vagy azt, hogy a nyelvmögött a le'ket is érti.

Nagasaki-ban egyébként nem Bartha Károly dr. azegyetlen magyar. D o b o s I m r e dr. személyébenaz atombomba sérültjeit vizsgáló amerikai intézet ezév áprilisában magyar származású vezetőt kapott.

Dobos Imre dr. a budapesti egyetemen szerezte ok-levelét 34 évvel ezelőtt, majd utána nemsokára azEgyesült Allamokban telepedett le. Mint patológusigen jó nevet szerzett s a Coloradói- Denverben voltvagy két tucat orvost foglalkoztató laboratóriuma.Fontos Nagasaki-i megbízatását misszióként vállal-ta, ami minden bizonnyal nagy segítségére lesz ab-ban, hogy megnyerje a lakosság bizalmát. Igen jó ér-zés volt vele beszélgetni s tapasztalni a nagy meg-értést és "rokonszenvet, amivel a japán nép iránt vi-seltetik.

Japánban tartózkodik április óta V á l y i F é l i xdr., a buddhizmus egyik legjobb ismerője, négy éviindiai tartózkodás után érkezett Japánba, hogy előa-dásokat tartson a különböző' egyetemeken az indiaigondolkodásról s a buddhizmus eredetéről a legújabbkutatások alapján. Vályi dr. most van másodszor Ja-pánban, Kelet nagy problémája, hogy hogyan lehet amodern reformokat összeegyeztetni a régi kultúrávala régi Kelet hatalmas spirituális örökségének eláru-lása és elpusztítása nélkül. Vályi dr. véleményeszerint a japán az egyetlen keleti nemzet, mely azelmúlt 80 év folyamán sikeresen egyesitette a mo-dern tudományt és technikát régi kultúrájával. Epénezért szerinte India többet tanulhat Japántól a mező-gazdaság és ipar terén, mint pl. Európától. [Egyéb-ként lelkes hive a két ország közötti kölcsönös meg-értés és együttműködés gondolatának és gyik ala-pitója a calcuttai Indo-Japán Baráti társaságnak.

Végül Japánban járt áprilisban és onnan indultvégzetes indokinai útjára C á p a (Friedman) Ró-bert világhírű magyarszármazásu amerikai fotóripor-ter. A legnagyobb japán napilap, a közel 6 milliópéldányszámú Mainichi hivta megs negyven napi tar-tózkodása alatt főleg a Shizuoka prefektura területénlévő kikötők mozgalmas halpiacairól készített fény-képtanulmányokat.

Sté. Colimpex45, rue d' Hauteville, Paris X.

Magyar klasszikusok, remekírók, modernek. Ver-ses kötetek, antológiák. Ifjúsági és gyermek-könyvek. Szakkönyvele, nyelvkönyvek, szótárak.Művészi albumok. Könyvritkaságok, bibliofil ki-adványok.

Kedvezményes részletfizetéses akciónk kere-tében mindezekből az Oflt érdeklő anyagot kivá-logathatja* és megrendelheti 33 %-os kedvez-ménnyel folytatólagos szállításra. így anyagigond es utánjárás nélkül pótolhatja magyarkönyvtárát. Megbízhat bennünket bármely Bu-dapesten, vagy a külföldön megjelent magyar ki-advány beszerzésével. Gyorsan és pontosan bo-nyolítunk.

Kérje katalógusainkat az Önt érdeklő témakörökmegjelölésével!

Sté. Colimpex45, rue d' Hauteville, Paris X.

Hírünk a világban

NYUGATI FIGYELAMERIKAI EGYESÜLT ALLAMOK

Bartók Béláról

közölhosszu cikket ("Lemezek:Bar-tók távlatban") a New York Times(54.X.17.). "A Bartók-stúdió általkiadott hét lemezből álló sorozat,mely az elhunyt magyar mester ter-mését a XX. század elejétől halálaidejéig felöleli, egy uj zenei pers-pektívát nyit meg, amilyenről mos-tanáig ritkán lehetett hallani ebbenaz országban",— ezekkel a szavak-kal kezdó'dik a tanulmány, mely bő-ven tárgyalja a Két Képet, a KétPortrét, A fából faragott királyfit, Acsodálatos mandarint, a Két rapszó-diát hegedűre és zenekarra és l Brá-csaversenyt.

A karácsonyi ajándékul ajánlottlemezek közt

a New York Times (54. XI.21.) 12magyart sorol fel. A 207 lemez közt5 Bartók, 4 Liszt, 2 Lehár és 1 Ko-dály szerepel. A többi keleteurópainemzetet 5 Chopin, 3 Dvorzsák és2 Sibelius képviseli. Ezt a listát alemezgyárak állították össze. A lapsaját listáján 2 Bartók, 2 Liszt és1 Lehár található4 Dvorzsák mellett-.

A N G L I A .

Molnár. Ferenc "Qlympiájá"-t

előadták a londoni televízión. ATimes (54.X.27.) helyesli a szinre-hozatalt, mivel az kellemes válto-zatosságot biztosit a televízióprogrammnak.

ARGENTÍNA.

A budapesti német énekkar voltkarnagya

Z w i n z Károly 54.VI. 13.-án a bu-enos airesi Német Palszövetséghangversenyén vezényelt kom oly si-kerrel. Zwinz jelenleg a Buenos AiresiMagyar Dalárda karnagya. Töbnémet dalkörnek is az élén áll.

SikH Béla

melbournei hangversenyéről a Chris-ttan Science Monitor (54.X.9.) eztirja: "Egészében véve inkább mintesztéta és filozófus gyakorolt ha-tást semmint mint zenészt."

AUSZTRIA.

K álmán Imréről

jelent meg, éppen halála hónapjá-ban, életrajz Bécsben. (Oesterrei-cher Rudolf: Emerich Kálmán, DerWeg eines Komponisten, Wien, A-malthea-Verlad, a Meister der Ope-retté sorozatban). A könyv zeneiu-tószavábanHans Arnold Kálmán ma-gyarságát nagyrészt elismeri, migLehárt teljesen a bécsi operett mű-fajába sorolja.

Az életrajz érdekes statisztikátközöl a Kálmán-operettek világsike-réről. Mig(I926-tg) Offenbach f>SzépHeléná"-ja 1474, "Orfeusz"-a 2078előadást ért meg, Planquette "Cor-nevillei harangok" c. műve 1025-ötAudran "A baba" c. műve 2982-ó't,a "Csárdáskirálynő" 4906-ot (1931-ig kb. 7000-et!), a ^"Farsangi tün-dér" 3338-at, az"Ószi manőver"1590-et, a ''Cigányprímás" 1054-et.

BRAZÍLIA.

Hevesi Hevessy György Nobel dijas

magyar tudós, a stockholmi egyetemtanára, 54.VIII.14.-én előadást tar-tott a sao paulói Könyves KálmánSzabadegyetemen. Hevessy 1922-ben felfedezte a Hafniumot és 1943-banmegkapta a kémiai Nobel-dijat.

CSEHSZLOVÁKIA.

Egy nagy szlovák Petó'fi-antológia

jelent meg Jan Smrek fordításábanaki ezért a munkájáért kaptámé^1954-ben a csehszlovák államdijat.

"A kiváló szlovák költő — írja aMagyar Nemzet (54.VII.31.) - né-hány éve foglalkozik műfordításokkészítésével. Jól tud magyarul, magyár költőket tolmácsol. Előbb Adyt,utána József Attilát. Ady és JózsefAttila-antológiája is fordítói remek-mű. Elénk bizonysága annak, hogynagy költőket csak a költői szó nagy

művészei tolmácsolhatják igazi si-kerre. Smrek a Petőfi-fordításokkaltette fel a koronát minden eddigifordítására... A szlovák jegyzetek-be való anyagot Illyés Petőfi-köny-véból válogatta ki... Kiváló nyelv-művész egyesül benne Petőfi min-denszavának tiszteletével. Nincsennyelvi, szerkezeti, ritmusbeli ésrimbeli nehézsége. Egyformán cso-dálnivaló az a könnyedség, amely aszlovák népdal formájában megjele-nitett Petőfi-daloknál látható, vagyaz a ritmusbeli leheletnyi hűség sazonos szóiz, ami a nagy költemé-nyeknél érezhető'. A Szeptember vé-gén-t két verzióban, kétféle ritmus-ban is közli, jeléül annak, mily ma-gasra vitte feladatát és közlési vá-gyát a szlovák nyelv művésze. Ha-sonlóan cselekedett a Hirös városaz Alföldön Kecskemét esetében is.Annak második hangzása szlováksárosi tájszólásban roppant sikerültnyelvi játék. Petőfi költészete tel-jes és érvényes szlovák formábanlélekzikmost már és köti össze elv-ben, érzelemben a szlovákot a ma-gyarral.

FRANCIAORSZÁG.

Magyar hangverseny.

A Centre de Documentation deMusique Internationale sorozatoshangversenyeket rendezett 12 or-szág zenéjéből. Anglia, Olaszor-szág és Magyarország l-l teljes es-tet kaptak a 10 estből, mig Francia-ország kettőt. A magyar hangver-senyről irta a New York Times:

"Az est sokkal érdekesebb lettvolna, ha Bartók és Kodály szerze-ményeinek szentelték volna, de nem

Hírünk a világban

ezt a könnyű utat követték a rende-zők. Ehelyett a valóban kíváncsi pá-risi kóstolót kapott a Magyarorszá-gon ma készüld zenéből, Farkas Fe->renc, Szervánszky Endre, LajthaLászló és Ránki György műveiből.Ez a zene orosz eredetű. FarkasbanMagyarország ugy látszik megtalál-ta a maga Hacsaturjánját. Szerván-szky müve viszont... bármely avas-függönyön inneni ügyes zenei mes-terember munkájaként szerepelhetettvolna. Tarjáni Tóth Ida cimbalom-szólója jelentette az exotikus jelle-get a hangversenyen."

HOLLANDIA.

Kerényi Károly

"Európa szellemi utja"cimmel elő-adást tartott Hágában. A bevezetőszavakat mondó hires holland pro-fesszor, F.J.J. Buytendijk kiemel-te, hogy Kerényi munkáiban eszköztlát arra, hogy az ókori kultúrát anyugateurópai emberben ismét fellehessen ébreszteni. (Nieivwe Rot'terdamsche Courant, 54.X.9.)

I N D I A .

Nagy Ferenc előadókörúton

járt Hőgye Mihállyal, melynek so-rán India minden nagyobb városát,New Delhit, Bombayt, Madrast, stb.meglátogatta. Az egész indiai sajtótöbboldalas cikkekben számolt beútjáról s igy Magyarország helyze-te széles körökben ismertté vált.Nagy Ferenc tárgyalt Nehru minisz-terelnökkel is.

INDOKÍNA.

Róbert Cápa,a hires magyareredetű fotoriporteiaknára lépett s meghalt — irja egyhanoi-i jelentés. "Ez a magyar, akifelvette az amerikai állampolgársá-got, valójában csak Franciaország-ban szeretett élni ."(Le Monde, 54.54.V.27.) Cápa haláláról megemlé-kezett az egész amerikai sajtó is; aTime szerint ő volt az elmúlt hábo-rú legkitünó'bb fotóriportere.

I Z R A E L .

Carelli Gábor és Fricsay Ferenc

jártak tavasszal hangversenykörut-

on Tel-Avivben és más izraeli vá-rosokban.

KELET-NÉMETORSZÁG.

' 'Pe to fi-olvas ókönyv''

jelenik meg Kelet-Németországban.Egy magyar elbeszélés-antológianemrég jelent meg. (Szabad Ifjúság,54.IV.4.)

K Í N A .

A "Talpalatnyi földet"

két hét alatt mintegy 416.000 embernézte meg, a "Felszabadult földet"366.000-en. A magyar filmek bemu-tatása során előadták a "Ludas Ma-tyit is. (Szabad Ifjúság, 54.IV.4.)

NYUGAT-NÉMETORSZÁG.

Ferdinándy Mihály

nyáron Berlinben tartott előadásso-rozatot május 24 és június 25 kö-zött a hun birodalomról, Attiláról sa magyar-hun hagyomány problémái-ról. A délamerikai irodalomról spa-nyolnyelvű előadást tartott. Előadá-sait mint a Freie Universitat filozó-fiai fakultásának vendégprofesszoratartotta. A müncheni Südost-Institut-ban két előadása volt: "Staat undWeltbild bei den R eiternomaden" és"Die deutsche Ahnenwahl bei denArpaden", július 6.-án és 12.-én.

OLASZORSZÁG.

Bartók-tanulmányok

gyűjteménye jelent meg ezév elejénD. Capitelia szerkesztésében. A kö-tethez Kodály Zoltán irt előszót.

S V Á J C .

Magyar film Locarno-ban.

A tiz napig tartó nemzetközi film-bemutató keretében július 6.-án elő-adták a "Rákóczi hadnagya"-t. AzEurópa és Amerika legkülönbözőbbtájairól összeverődött közönség hi-degen fogadta a filmet. Előadásaközben többen elmentek.

A tessini sajtó futólag említi afilmet, A Bellinzonában megjelenőDoveré napilap "tanulságos törté-neti film"-nek minősiti. A Luganó-ban megjelenő' Giornale del Popolo

filmkritikusa elismerően nyilatkozika színes, művészies felvételekrőlés a tartalomhoz azt a megjegyzéstfűzi, hogyafilmben felcsendülő', lel-kes Rákóczi-induló meg a magyarszabadság zászlajának lengetése,amai magyarok szivében valószínű-leg nem éppen az osztrák vagya né-metellenes hangulatot fogja felidéz-n i .

SZOVJETUNIÓ.

25 könyv jelent meg

magyar szerzőktől 1953 folyamán aSzovjetunióban, összesen 1,280.000példányban. (Szabad Ifjúság, IV.4.)

•Csuvas nyelven

jelent meg Nagy Sándor "Megbéké-lés" c. novellája 3000 példányban.(Magyar Nemzet, 54.V.20.)

TANGER.

A La Dépeche Marocaine de Tanger

54.VII.8.-i számábanhosszabb cikk-benszámol be "Aux entretiens cul-turels de Tanger — Les élémentspsychologiques dans l'economie"cimmel Auer Lászlónak a tangeriNuevo-Club-ban előkelő közönségelőtt tartott előadásáról. A lap"brilliáns és világos expozé"-naknevezi az előadást.

VENEZUELA.Bandó Gyula caracasi hangverse-nyerői

irja az El Universal: "Örömmel hal-lottuk, hogy a Venezuelai Szimfoni-kus Zenekar karmesteri pálcáját me-gint Bandó Gyulának nyújtották át.Jól ismerjük Bandó Gyulát, aki akarmesteri dobogón most époly kivá-ló művésznek mutatkozott, mint elő-ző szereplései alkalmával."— Egymásik venezuelai újság, az El Naci-onal igy ir: "Bandó Gyula az euró-pai zenekultúrát plántálta át a vene-zuelai trópusokra. Nagy hatása volta fiatal venezuelai művészekre, aki-ket uj utakon indított el a zene vi-lágába." Bandónak, aki egyébkéntzeneszerző is,most jelenik meg egykönyve, a "Könny és Mosoly", Bu-enos Airesben.

Anyagunk nagyobb részét következőszámunkban közöljük.

10 Hírünk a világban

A magyar sport külföldi elismerésérőlIrta: Dorogsághy Dénes

Emigrációs tapasztalataink igazolni látszanak azta sokak részéről mái korábban hangoztatott feltevést,hogy az érvényesülési lehetőségek terrénumai közüla zene es a sport azok, amelyeién keresztül elért si-kereink nyomán a nyugati világ bennünket, magyaro-kat némileg ismer.

A viszonylagos hírnevünk ez utóbbi komponensé-ről beszélve, szeretném a figyelmet felhívni arra afeltűnő változásra, amelyet az elmúlt év folyamán akülföldi sajtó mutatott.

A magyar sportsikerek hosszú időre nyúlnak visz-sza. Mi és mi előttünk az idősebb generációk, akikfigyelemmel kisértük a különböző sportágakban el-ért kiváló eredményeket és akik tisztában voltunkazzal, hogy versenyzőinka gazdagabb nyugati orszá-gok versenyzőihez képest aránylag mostoha körülme-nyek között vivták ki sikereiket, valamint mérlegel-tük azt a kedvezőtlen adottságot is, hogy Magyaror-szág népessége messze alul maradt számos eredmé-nyekben lényegesen szegényebb képet mutató euró-pai, vagy más kontinensbeli ország népességénél,következésképen realizáltuk azt a tényt, hogy spor-tolóink általánosságban a világ legjobbjai közöttfoglalnak helyet. Azonban sohasem hallottuk, hogyezt a külföld elismerte volna. Külföldi újságokban,szaklapokban itt-ott olvashattunk ugyan beszámoló*kat, sőt méltatásokat egyes kimagasló eredményt el-ért magyar sportolóról, vagy csapatról, de nem Ma-gyarországról, mint sportnemzetről. Az soha egyikkülföldi kritikusnak sem tűnt fel, hogy a különbözősportágakban szereplő aránylag sok kiemelkedőenismert név, mint Hajós, Pillér, Pelle, Bárány, Barna,Csik, Sárosi, stb. stb. egyugyanazon nyolc milliósország fiainak a neve. Nem régebben, mint két évvelezelőtt, a Helsinkiben tartott olympiai játékok befe-jezése után az egyik emigrációs újságunk a követke-ző cimet volt kénytélen adni az Olimpiász magyarszempontból való méltatásának: Elsők között az o-limpiai játékokon és utolsók a nyugati sajtóban.

A külföld figyelme sporton keresztül 1953 őszénterelődött ránk, a magyar futball együttesnek az an-golok feletti győzelme után, majd folytatódott továb-bi magyar futball sikerek nyomán. Ettől az időtőlkezdve a külföldi sporttudósitók határozottan többodaadást tanúsítanak magyar eredmények felfedésé-ben, közlésében és méltatásában.

így 1954 tavaszán számos francia, holland, németés délamerikai újságcikk jelent meg kiemelve a ma-gyar versenyzőknek egyik vagy másik sportágban va-ló elsőrendú'ségét. Ide sorolható pl. a C e S o i r e-gyik cikke, mely szerint a kardvívás (csapat) az e-gyetlen sportág, amelynek az eddig lebonyolításra ke-rült összes világbajnokságát mindvégig ugyanazonnemzet (Magyarország) nyerte meg.

A magyar sport-sikerek .ily hirtelen és rohamosfelfedezése kétségtelenül a W o r l d S p o r t augusztusi (1954) számában éri el csúcspontját.

Ez a hivatalos havi angol sportösszefoglaló "Hejr;days for Hungary" cimű cikkében az európai úszó;bajnokságok előestéjén a következőket irta: "Vaj-jon be fogja-e ismét váltani Magyarország azt az i-gényét arra, hogy jelenleg a legnagyobb sportolónemzet a világon, (néparányát tekintetbe véve.)"Azóta a bajnokságok már lezajlottak és a magyarversenyzők a lehetséges 33 helyezésből 18-at biz-tosítottak a maguk számára. (A Szovjetunió követ-kezett ezután 11 helyezéssel.) Ennek méltatása kap-csán a W o r l d S p o r t októberi számában a kö-vetkezőket olvashatjuk:

"Magyarországnak és a keleti országoknak a do-mináló szerepe az Európai Uszóbajnokságokon, —amelyeket ragyogó körülmények között tartottak megTorinóban — oly nagy volt, mint aminőt vártunk."Továbbá: " . . . a magyarok versenye az úszásban csak-nem belügyükké vált és a bajnokság vége felé min-denki kívülről tudta már a magyar nemzeti imádságot,tekintve, hogy kilencszer játszották."

Ennél többet valóban nem kívánhatunk. En azon-ban a fenntí idézet " jelenleg" kifejezésével kap-csolatban szeretnék utalni arra a,körülményre, hogya magyar sport/Sikerek a maihqz hasonlóak voltakmár akkor is, amikor az edzés és versenyzés Magyar-országon még nem volt kormányzatilag irányítva. Hi-vatkozom itt elsősorban a párizsi, amszterdami, los-angelesi, főképen a berlini, s végül a londoni olym-piai játékokon elért eredményekre, valamint a fentebbemiitett hegemóniára a kardvívásban (majdnem ha-sonlóképen a vizipolóban) a tornára, úszásra, asz-tali teniszre, boxolásra és nem utolsósorban a há-ború előtti magyar futballra. Ez utóbbit illetően át-adom a szót a "Die Presse" c. bécsi újságnak, a-melyik a nov. 16.- i számában "Die Gründe der Nie-derlagen gegen Ungarn" cimű cikkében, miután amagyar futball egy weekenden belül hatszoros győ-zelmet aratott az osztrákok felett, a következőketirja: "Az osztrák futball elvesztette a hatfrontosküzdelmet Magyarországgal szemben. Helytelen len-ne efelett búsulni, mert Magyarofszág ma is, mintezelőtt a világ legerősebb futball nemzete."

Ezek az elismerések remélhetően további serkentőhatást fognak gyakorolni a világ minden táján küzdőmagyar sportolókra.

Olvassa az OCCIDENTAL PRESSmost megjelent könyveit!

Hírünk á vilégbaa 11

Kertész István könyvének nemzetközi viszhangja

Tavaly jelent meg Kertész Istvánnak, az indianaihires Notre Dame egyetem államtudományi profesz-szorának a könyve "Diplomacy in a Whirlpool —Hun-gary between Nazi Germany and Soviet Russia" ci-men, az egyetem kiadásában.

A könyv élénk feltűnést keltett szakkörökben ésaz amerikai és egyéb folyóiratok hosszan foglalkoz-tak vele. A bírálatok többsége kedvezően fogadta akönyvet. Az ismertetések, kritikák érdekesebb ész-leteit az alábbiakban közöljük:

"A könyv első része, mely Magyarország külpoli-tikai kapcsolatait tárgyalja 1919 és 1944 között,szükségképen nagyon vázlatos és nagyon kevés o-lyat tartalmaz, ami nem lenne már ismert, azonbanadatai pontosak és —bár nyilvánvalóan magyar szem-pontból mutatja be az eseményeket, — korrekt ésmérsékelt. A második részt Magyarország történeté-nek szovjet megszállás alatti idejét tárgyalja a bé-kekonferenciáig. Itt a szerző megindító képet ad amagyar antikommunisták kétségbeesett küzdelmérőlaz ország szabadságának megőrzésére kommunistatársaik támadásával szemben, melyet a szovjet ha-tóságok támogattak, és a nyugati hatalmak tehetet-lenségéről, közömbösségéről és stupiditásáról. E-zek a fejezetek sok olyasmit tartalmaznak, mely új-donságként fog hatni a legtöbb olvasó előtt és érté-kes lesz a jövő történészei számára." (InternationalAffairs, 1954.1.1.)

" E könyv, mely egy kis ország helyzetét irja le,amely áldozata lesz hatalmasabb szomszédainak, ér-tékes bár szánalmat keltő dokumentum. Szánalmatkelt nemcsak azért, mert Európa egyik leghősiesebbkis nemzetének szomorú sorsával foglalkozik, ha-nem azéi't is, mert megvilágítja a sorozatos nyugatihibákat, melyek nagy mértékben felelősek ezért asorsért. Egyidejűleg ez a szovjet politikának az e-gyik legtanulságosabb eset-története a gyengébbszomszéd-országok meghódítására vonatkozólag...Ennek a könyvnek az elolvasása azok számára, aki-ket különösen érdekel Keleteurópa, feltétlenül szük-séges."(Naval Institutes Proceedings)

" E z a rövid, jóldokumentált tanulmány Magyaror-szág küzdelméről politikai fennmaradása érdekében1938 és 1945 között. ..egy nemzetnek boldogtalan tör-ténete, mely két agresszív birodalom közé szorult svereséget szenvedett mind félig őszinte szövetségesorán Hitlerrel, mind a Szovjet elleni ellenállásá-ban... A tengely veresége után a Szovjet a Yalta-iegyezmény értelmében szabad választásokat enge-dett, melyek a kommunizmusnak leghatásosabb elu-tasítását eredményezték Keleteurópában... Ezután akommunista kisebbség elpusztította ellenzékét. A-zonban Magyarország végső eltűnését nem lehet ki-zárólag külső tényezőknek-tulajdonitani, ahogy Ker-tész sejtteti. Az 1919-es békeszerződés, a csehekhajthatatlansága, és a müncheni megalkuvók gyengí-

tették ugyan Magyarországot, de ezek a tények nemfelelősek azért, hogy nem teremtettek az országbandemokratikus társadalmat, vagy nem reformálták mega gazdasági rendszert." (Saturday Roviow of Lite-ratura, L953. XII. 19.)

"Dr. Kertész tanulmánya nagyobb részét e szeren-csétlen országnáci és szovjet okkupációjának szen-telte... A szerző, akárcsak legtöbb kortársa Közép-es Keleteurópában, nem tudja megtartani objektivi-tását, amikor el akarja vitatni országa hozzájárulá-sát a náci háborús célokhoz... Bár dr. Kertész haj-lik arra, hogy Magyarország 1920 utáni külpolitika -jának legtöbb hibáját a nagyhatalmak tettei vagy mu-lasztásai mögé rejtse, könyve megérdemli valameny-nyi Magyarország történetét tanulmányozó kutató fi-gyelmét." (Foreign Service Journal, 1954, VII.)

"Hogy Moszkva csatlósországaiban a teljes hata-lomátvétel módszere és taktikája meglepően egyfor-ma volt, újra megerősítést nyer Kertész István ma-gyar diplomata könyve nyomán... 1945 végefelé Bu-dapesten, majd az egész országban megtörténtek azutolsó valódi vála3 ztások, s miközben a kisgazdákabszolút többséget nyernek mindenütt, a kommunis-ták a szavazatok dgyhatodavalkell hogy megeléged-jenek. Mindenki, aki a kommunizmust elutasítja, aztreméli, hogy sikerül Magyarország különállását meg-óvni és hasonlóképen reagálnak Nyugat budapestiképviselői... De a kommunisták egy baloldali blok -kot alakítanak a kisgazdák ellen és megosztják ezta pártot, a Vörös Hadsereg nyilt pressziója által tá-mogatva; egyedül ők rendelkeznek világos program-mal és követelik is azt minden etikai megkötöttségnélkül." (Rheinischer Merkúr, 1954.111.12.)

"Ennek a beszámolónak az értéke az élethú1 rész-letekben rejlik, amelyekben a szerző leírja a Szov-jetunió és a nyugati demokráciák közti háborús ésháboruutáni kapcsolatainak hatását Magyarországbel- és külpolitikájára. A szerző ügyesen mutatja beazt a módot, ahogyan a Szovjet befolyás a kommu-nistákat hatalomra segítette." (The American Histo-rical Review, 1954.IV.)

"Van egy regi magyar néptánc, a Kállay-kettős,amelyben a táncosok két lépést tesznek előre és az-után kettőt hátra. Amikor Kállay Miklós lett a ma-gyar miniszterelnök, minden lehetőt megtett náciNémetország növekvő igényeinek meghiúsítására.Nyíltan engedményeket tett ugyan, de mindig tudta,hogyan kell azokat hatástalanítani. Budapesti ifjság-irók nemsokára K állay-kettősnek nevezték el ezt azügyes manőverezést... 1947 nyarán azonban a ma-gyar kormárty biztosan Rákosi ügynökeinek kezébenvolt és a kommunista parancsokat nem lehetett töb-bé kijátszani. A Kállay-kettősnek vége szakadt; smost következett a haláltánc..." (The New Leader,1954, IV.26.)

12 Hírünk a világban

"A szerzó' bizonyítékokkal szolgál, hogy Magyar-ország nagy többsége szemben állt mindkét hóditó-val. E z a jp_ar_ excellence nem-ideológiaá beállított-ságú ország, mely riemzétíleg mind a német, mind aszláv (orosz) néptói idegen, nem kívánta egyik ujrendet sem, amit két gigantikus szomszédja egymás-után ráerőszakolt.

A szerző elbeszélésének legérdekesebb részei a-

zok, amelyek a Nyugat szerepét tárgyalják a magyareseményekben. Ez aj II. világháború eló'tt és alattegy majdnem tökéletes negativizmusbannyilatkozottmeg a magyar közeledéseket és akciókat illetőleg,majd a Szovjet atrocitások és beavatkozások idejénelképesztő közömbösségben és tehetetlenségben."(The American Slavic and East European Review —1954.IV.)

Magyar sportsikerek 1945-benAz 1954-es év a magyar sport legsikeresebb éve

volt.Bár a futballcsapat kétszeres győzelme után az

az angolok felett fájdalmas meglepetésként hatott asvájci világbajnokságokon szenvedett vereség a né-met csapattól, a második hely is jelentős sikernekszámit. A világsajtó pedig általában elismerte, hogya magyar csapat — a vereség ellenére is — a legjobbegyüttes ma a világon.

Az ugyancsak Svájcban rendezett atlétikai Euró-pa-bajnokságokon a magyar csapat második helyenvégzett, illetve a női számokat is beleszámítva, anegyediken. Ez alkalommal az amerikai sajtó is fog-lalkozott európai sportproblémákkal s pl. S z e n t -g á l i 800-as győzelmét a New York Times (54.VIII.29.) sportmellékletének első oldalán ünnepelte. AzEurópa-bajnokságokon elért eredmény főleg azértfontos, mivel eddig az atlétika terén Magyarországnem volt a legelsők közt.

Már Svájc előtt is megmutatkozott a magyar atléti-ka kiválósága a svédek ellen kivívott győzelemben."Az európai atlétika történetében először" — irta aL e M o n d e (54.VII.30.) - "Magyarország győze-delmeskedett Svédország felett. A magyaroknak ez agyőzelme annál érdekesebb, mivel azt az ellenfél sa-ját területén, Stockholmban érte el... Jelenleg Ma-gyarország olyan csapatot tud kiállítani, mely képesbármely európai ellenfelét legyőzni, kivéve talán aSzovjetuniót..."

Nyár folyamán a magyarok a kenu és kajak világ-bajnokságokon értek el döntő sikereket. "Magyaror-szág a világbajnokságok nagy győztese" — adta be-számolójának cimül a L e M o n d e (54. VII.28.).Hét első dijat vitt haza a magyar csapat, a másodikSvédország volt öt első díjjal.

A torinói ú s z ó és v í z i l a b d a Burópa-baj-nokságokon a 18 számból 9-ben magyarok győztek. Abajnokok: N y é k i Imre, C s o r d á s György (két-szeres), T u m p e k György, S z ő k e Kató, S e b őÁgota, 4-szer 200-as férfistaféta, vízilabdacsapat,4-szer 100-as női staféta.

A Budapesten megrendezett ö t t u s a világbaj-nokságokon Magyarország nyerte a csapatversenyt,mig az egyéniben egy svéd lett az első, S z o n dyharmadik helyen végzett. Érdekes, hogy a svéd öt-tusabajnokságokonmagyarok nyerték mind a csapat-,mind az egyéni versenyeket.

Egy szeptember 11.-i kimutatás szerint 1954-ben15 világbajnokságot és 6 Európa bajnokságot rendez-tek szeptember elejéig. A világbajnokságok 80 szá-ma közül az oroszok 21 első helyet szereztek, va-gyis a legtöbbet, mig Magyarország 13-at. Kajako-zásban hatot, vívásban négyet, tornában kettőt, asz-taliteniszben egyet. Az Európabajnokságok 70 szá-mában szintén az oroszok szereztek legtöbb első he-lyet, 28-at, mig a magyar atléták.4-et.az úszók 9-et,összesen L3-at. (IViagyar Nemzet, 54JX.11.)

SZÜLÖK!Mi történne gyermekeitekkel, ha Ti nem volnátok?!Idejében gondolnotok kell minden eshetőségre.

Jó alkalom adódik erre a"CSALÁDVÉDELMI ESZTENDŐ"

alatt kibocsátott biztosítási formáink útján.NE KÉSLEKEDJETEK!

VÁRUNK BENNETEKET.

AZ AMERIKAI MAGYARREFORMÁTUS EGYESÜLETKossuth House, 1801 P. Street, N. W.,

Washington* D. C.

EstudioSIMON—TEXLO

Cangallo 1133.T. E. 35—82^9Buenos Aires

Dr. SZII.y IMREügyvéd

CORRENTES 1373T. E. 37—6921 - 38—4767

38—9162Buenos Aires

Hírünk a világban 13

Magyarország egy hollandi lexikonbanIrta: BONÉ GYULA

Hollandia egyik legrégibb és legnagyobb könyvki-adó vállalata, az amsterdami Elsevier-cég kiadásá-ban jelenik meg 1947 óta a Wink|er Prins Encyclo-pedia "hatodik, teljesen uj kiadás "-a, amelynek u-tolsó kötete a folyó 1954-es évben lát majd napvilá-got. Az Encyclopaedia Amsterdamban és Brüsszel -ben kerül kiadásra a németalföldi nyelvterület (Hol-landia, Flandria) számára. 1951 nyarán jelent meg aH-betüs kötet, amely Hongarije cimszó alatt hazánk-kal foglalkozik. E, kötetben a következő, nagyon el-gondolkoztató hibákat találjuk:1. A földrajjzi_nevelc úgyszólván mind németek: Ö-denburg, (Jüns, ÖTener-gebergte, Waitzener gefergte,Raab, Theiss, Eipel, Veszprim, Mária Theresiopelstb.2. A történelmi leírásban ilyesmiket olvashatunk:

a.)_Ij_István I. Sjrlvester£áp_a által_királlv_á koro-náztattá""magáT."TÍ(JöT).

b.) A Zsigmond halálát követő korszakokban mind-jobban előtérbe került a román Hunyadi János. (Ezazért figye lemreméltó, miveT az önalToHoIIandTa meg-teremtője, Hallgatag Vilmos oránia-nassaui hercegNémetországban, a hesseni Dillenburgban született,s a hollandi himnusz igy kezdődik: "Nassaui Vil-mos, némst vérből való vagyok.")

c.)Erdély függetlenné lett Zápolya János vajda a-latt, aki magát "Magyarország királya"-nak is__ne-v£zÍ£i "" "

d.) Nyugat-Magyarország a Habsburgokhoz került,Erdély a vajdái alá, Közép-Magyarország egy török-basa alá, aki Budapesten székelt. Mivel a törökökés az erdélyi vajaak^íürelmesek voltak a_J>ehatolókálvinizmus es lutheranízmus tekintetében, ezért a16. szazáéiban"Magyá7Srszag"ké7~eszé'Tcö1zött vallá-si ellentét is keletkezett. (Elmulasztja azonban el-mondani, hogy az erdélyi fejedelmek nemcsak hogytürelmesek voltak, de Erdélyben mondták ki Európá-ban 3 lőször a vallásszabadságot 1557-ben, majd1571-ben a r.k., ref., evang., sőt a szentháromságta-gadó unitárius vallást is államvallássá nyilvánítják,s igy Erdély századokkal megelőzi Európa többi or-szágát.)

e.) A Habsburg- és Zápolva-ház közti háború to-vábbfolyt: 1593-1606-ig ánosszuTíáboru dúlt, amelyÉrdél y függetlenségének visszanyerésével végző-dött egy uj dinasztia-alakító, Bocskav_István alatt.Ennek fia, G"á"6rléT BetEIenTarömszor v"iseTtTía3átácsászárral és kétszer egész Magyarország királyáváválasztották. Az erdélyi vajdáknak a magyar alföl-dön gyakorolt felsősége folytán Gábor fia, I. R_ákó-czi_Györgyis megköthette a linzfEekit'.'TX'Z'apolyaEa"z ~íí>7i-ben János Zsigmonddal kihalt, Bocskayés Bethlen gyermektelenek voltak, Bethlennek anevével sincs tisztában a cikkíró, s nem tudja, hogyErdélynek fejedelmei voltak önállósága idején.)

f.) II. Rákóczi Ferenc (1704-1711) alatt felkelés

tört ki, midőn az osztrák kormány a magyarok vallá-£Lés.^°iÍt.í^2Í.eI?Í2S21.it korlátoz^TceszuItTTTénatá"ríoT*mífsem tü37" nogy"7nCIpoT"a magyar nemzetetteljesen megsemmisítve, németté akarta olvasztani,s Rákóczi az ősi magyar alkotmányért, nem pedig e-lőjogokért fogott fegyvert.)

g.) Midőn a márciusi forradalom elűzte BécsbenMetternichet, a rendi tábla Pesten épp Kossuth egyjavaslatát fogadta el, amely"míüuszteri felelősségetkivánt. Ferdinánd császár engedett és Batthyánytkormányalakítással bizta meg. Ám a magyarok sike-re a határmenti lakosságot elmagyírösltassaríen^e;£ette. IA~ magyar országgyűlés Pőzsonyb"an~uTese-zett. Az 1848-as kormány a nemzetiségek számáramár 1848 szeptemberére elkészítette korát messzemegelőző nemzetiségi törvényét. Wesselényi Miklóspedig már 1843-ban a Habsburg monarchiának konfö-derativ, alkotmányos állammá való átalakítását java-solja "S z ó z a t"-ában.)

h.) Jellachichothorvát bánná nevezték kies midőnismételten összeütközésbe került Budapesttel, Ma-gyarország hadseregfőparancsnokává, mialatt a ma-gyar országgyűlést feloszlatták. Ez_természetesenpoj^árhábonihoz_yezetett. (Minden m7ts""mertek"a3o"TexiEon függetlenségi es szabadságharcnak nevezie küzdelmünket.

i.) Újra kormánvcsapatok hatoltak be Magyaror-szágra. (EÍíeTe^Thőzz atenni, hogy osztrák kormány-csapatok, annál is inkább, mivel íenteTíb megírjaBatthyány kormányalakítását.)

j.) A deákista Andrássy 1866-1871-ig megalakítjaaz első felelős minisztériumot. (Ismételt tévedés,hisz"SattKyány Icörmányalálcítasat megírta már.)

k.) A trianoni bé_ke megfosztotta az országot Ju-goszlávia javara egész Horvátországon és Szlavó-nián kivül még Bajától és Mária Theresiopeltől is.

1.) 1946 február 1.-én Magyarország népközjtarsa-sá£_létt7"(Ez~csak~T9"?9"aug. 2O.-ával törten~ine"g7r"

"m.l f§47j[ulius 2.-án_ ratifikálta a Nemzetgyűlés aTildy elnoKaItaT*T9"4"8. augusztus 8.-án Parisban asz ö"vetsegeseT£k"érk"ötöttTeket • TA~EeEeT"T5ÍTTéEru-ár 10.-én Gyöngyössi János külügyminiszter irta aláParisban.)

A legújabb eseményeknél hiányzik az összeeskü-vési perróf, Kovács Béla elhurcolásáról, Nagy Fe-renc lemondásáról, Varga Béla szökéséről, s az1947. augusztusi kommunista választási csalásrólvaló beszámolás, amelyek pedig igen fontos állomá-sai a bolsevista penetrációnak.

3.) A^négesség a lexikon szerint az utolsó nép-számlálás alapján 93_ i2.agxar, 5_%_ német]

J A ^ Í 5 á ü g v i i é l azt irja, hogy van egy Me-zőgaz3asági~F?isTcöla, amelyet 1945-ben alapítottakés 1948 óta egy Közgazdasági Főiskola.

50 A_magv_ar képzőművészetről szóló részt a ma-gyar ToícTay ?liáito"1nüítorT|nes"z" irta, aki azonban

14 Hírünk a világban

teljesen elfelejti Munkácsy Mihály megemlítését!Utánanézve az Encyclotmedia előző kiadásában

(1932-1938, 9. kötet: 1935) kiderül, hogy a jelenlegikiadás a történelmi részt változatlanul átvette a ko-rábbiból, amelyben Dr. J.S. Bartstra ismert hollanditörténész szerepel a történelmi rész szerzőjeként.

E lexikon hibái ismét csak felhivják a figyelmetarra, hogy a ma szétszórtságban éló" magyarságnakmennyi tennivalója akad világbeli hirünk megjavítá-sa terén.Különösen fontos ez ott, ahol, mint Hollan-diában, a magyarság a segítség, és rokonszenv annyitanujelét tapasztalhatta társi dalmi téren a trianonielesettségből való kiláboláshoz. Fájdalmasak ezekaz eló*forduló, bennünket sokszor egész rossz szin-ben beállító hibák, mivel Hollandiával a magyarság-nak kulturkapcsolatai is voltak, és vannak máig is.Felelősség terheli az egykori magyar külképvisele-t'eket is, akik elmulasztották, hogy annakidején ide-

jében megtegyék észreve teleiket a lexikon szerkesz-tőségének. Es még zavaróbb, hogy ha mi magyarokfeledkezünk meg cikkírói minőségben magyar érté-kek megnevezéséről. Trianon nagyrészben velünkszemben ellenséges érzületű és sorsunkat intéző ál-lamok félrevezetettségéből született meg. Mindez in-tő példa legyen arra, hogy miként kell egy jobb ma-gyar jövendő előfeltételeit megteremteni helyes köz-vélemény tájékoztatás utján.

A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy Hollandiamásik, de sokkal kisebb példányszámban megjelenő"és kisebb jelentőségil lexikona, az utrechti Oost-hoek-Encyclopaedia általában helyes képet ad ha-zánkról.

A Winkler Prins Encyclopaedra szerkesztőségemegbízásából e sorok írója végezte el a szükségeshelyesbítéseket, amelyek majd Erratum-ként kerül-nek kiadásra.

A 77 evesDohnányi Ernő"Ernst von Dohnányi" — irta a New York Times

(54.VII.25.) - "kedden ünnepli 77. születésnapját,még pedig azzal, hogy megkezdi 1945-ben komponáltII. szimfóniájának áthangszerelését.Tallahassee-berfog dolgozni, ahol jelenleg él..."

Részletesen beszámol Dohnányi e nevezetes szü-letésnapráról a Tallahassee Democrat (54.VII.25.):

"Nincs még egy szimfónia, melynek különösebbtörténete lenne. A II. világháború utolsó éveiben író-dott, amikora magyar zeneszerzif menekült náci-meg-szállta hazájából (!). Menekülés alatt is irta, majdnagyobb részét Bécsben készítette el, zongora nél-kül és miközben bombák hullottak körülötte. Öt évemutatták be Londonban. Nagy műnek kiáltották ki,de Dohnányi sohasem volt megelégedve vele... Csakegy nagy zeneszerző', aki tökéletesre tör, kész újrahozzányúlni egy ilyen gigantikus műhöz, mely mármegjelent és elő is lett adva... Dohnányi egyike volta 9 uj tiszteletbeli doktornak, akiket múlt hónapbaj)avattak az Ohio-i Egyetem 150 éves évfordulóján. 0volt az egyetlen, akinek zenei diplomát nyújtottakát... A diploma indokolása kiemeli, hogy már Brahmselismerte róla, hogy 'nagytehetségű fiatal zenész'...'Az alkotó zene terén —folytatja az indokolás— meg-alkuvás nélkül ragaszkodott a nagy mesterek legjobbhagyományaihoz'..."

A legnagyobb amerikai lapok beszámolnak legú-jabb hangversenyeiről is. A mikrobarázdás Dohná-nyi-lemezek száma már több mint egy tucat<Az ujab-bak közt szerepel Desz-dur vonósnégyese, Esz-mollZongoraötöse, D-dur Szerenádja (NYT, 54, XI.7.)

A Brahms- és Dvorzsák-rajongó, az egyszerű me-lodikus dallamvezetést a problémákkal viaskodó slegalább a maga idején forradalmi irányok zenei ki-fejezése elé helyező, lényegében konzervatív ameri-kai zenei közvélemény számára Dohnányi már életé-bennépszerű zeneszerző lett, s ezáltal, valamint an-nak következtében, hogy kora egyik legnagyobbBeethoven-interpretálója, a magyarság külföldi hír-nevét jelentős mértékben gyarapítja.

Érdekes jelenség, hogy a jelenlegi magyarországizenei közvélemény, mely — az u.n. szocialista rea-lizmus tanai alapján — szintén a közérthetőségettartja a művészet egyik legfontosabb kellékének,most mikor az "uj szakasz" liberálisabb légköre apolitikai szempontok egyeduralmát feloldotta, Doh-nányit ismét ms gszólaltatta.

' 'A hiányolt szerzők közt szerepelt eddig Dohná-nyi is — irta a M a g y a r N e m z e t (54.X.21.) e-gyikkritikájában — ujdonságszámba ment teháta Tát-rai-vonósnégyes október 12.-Í műsorán a magyarszerző op. 1. zongoraötöse, amelyet 18 éves korá-ban irt és amelyre Brahms akkor megjegyezte: 'Eztmagam sem tudtam volna jobban megírni.' A Dohná-nyi-ötös az 'opus 1' jelzés ellenére is mestermű ésezenfelül könnyen érthető, már első hallásra meg-nyerő kamaramuzsika. Természetes, hogy néhol erő-sen érzik rajta a Brahms-hatás, általában a schu-mann-brahmsi örökség, de ilyen hatásokat sohasemsorolhatunk egy mű gyengéi közé... Ugy érezzük,hogy Dohnányinak e műve és valószínűleg még többmás opusza is kedvelt műsorszáma lesz jövő hang-versenyeinknek." (S.) _

A KOSSUTH KIADÓelhatározta, hogy a magyar társadalom szerveze-teinek, sajtójának és áldozatkész magánosoknakközrevonásával a világon szerteszét élő magyarifjuságnaka tökéletes magyar beszéd, irás, fogal-mazás elsajátít ás ára, a magyar kultúra megisme-résére tankönyvsorozatot bocsát a rendelkezésé-re-. A tankönyvek ára 1 és 2 dollár között lesz.

A munkálatokat vezeti és pedagógiai szempont-ból felülbírálja a Tankönyvszerkesztő Bizottság,melynek elnöke Marczell Árpád, titkára TaligaMiklós.

Bár a tankönyvekhez szükséges papirt egy eu-rópai jóléti intézmény ingyen bocsátotta rendel-kezésre, jelentős összegre van szükség a nyom-da* költségekre, a postai szállítási költségekre.A tankönyvek egy részét az iskolák és a sze-génysorsu családoknak ingyen kell eljuttatni. Ép-pen ezért a Kossuth kiadó számit az idegenbenélő magyarság hathatós támogatására.Póstacim:3903, Bridge Ave., Cleveland 13-Ohio.

15

NOTRE REPUTAT1ON DANS LE MONDER é s u m é f r a n g a i s

Dans ce numero, le Profésseur Joseph Reményiet M, Andor Sziklay contribuent á notre discussionsur la position dqlittérature hongroise a l'Etranger.

Le Profésseur tleményi démontre que la situationde la littérature d'autres petites nations" n'est nul-lement meilleure, á part pour les pays scandinaves;ce qui est probablement du a Ibsen, a G.B. Shaw, etau fait que le Prix Nobel est donné a Stockholm.Dans son livre intitulé "TheMasters ofthe Dráma",John Gassner dit quelques mots d'appréciation surImre M a d á c h et souligne le ' 'cynicisme mon-dáin" de Ferenc M o l n á r . D'aprés son opinion,les Polonais sönt des romantiques incorrigibles, etil traite le dráma de société polonais de faible. Larenommée mondiale de Sienkiewicz ne change pasle fait que l'opinion publique americainese comporteenvers la littérature polonais de maniére hésitanteou neutre. Nous ne trouvons guére de critique posi-tive des littératures tchéque, roumaine, yugoslave,bulgare, finlandaise, estonienne, lithuanienne ougrecque.

Dernierement, conthue le profésseur Reményi, W.H.F. L a m o n t aindiqué dans la periodique BooksAbroad , que beaucoup d'excellent auteurs etran-gers ne sontjamais traduits en anglais; dans lemérneperiodique, Monroe S t e a r n s, un des directeursds i la maison d'édition Prentice-Hall, répond qu'unéditeur ne peut pas étre "altruiste"lorsqu'ilsélectéce que devrait étre traduit; car il dóit aussi consi-dérerl ' angle commercial.

Lorsqu'on essaye de fairé placer la littératurehongroise dans le monde parlant anglais, on ren-contre generalement les difficultés suivants:

1. L' anglais insuffisant du traducteur.2. Sur le plán international, l'esprit hongrois ap-

parait étre de nature régionale. La destinée hongro-ise a provoqué le phénomene que le " m o i " de l'au-teur de l'esprit national sönt étroitement liés. Et cequi est interessant pour un Hongrois, n'est que cu-rieux pour un Américain.

3. La littérature et la critique américaines ontfait de grand progres lors des dernier 30 ans. Enconséquence, le vernis européen ne suffit pas; ilfaut absolument étre a la hauteur.

4. Les traductions des classiques ne rendent pasle sentiment de la langue, ni le magique de l'ori -ginal.

5. Pour l'instant, l'áme hongrois n'est pas com-prise. Mais ne parlons pas d'indifférence ou anta-gonisme. Partout aujourd'hui, les épreuves de la viesönt grandes, et les Américains sönt preoccupés parleurs propres problémes. N'oublions pas que "Dergruene Heinrich" de Keller n'a toujours pas trouvéd'interprete en anglais, bien que cetté oeuvre ait étéécrite dans une des langues" principales de l'Europe,et que les Anglais furent d'abord ennuyé par "Guerreet Paix" de Tolstoi.Le hongrois, cetté langue finno-

ugrique, est un facteur peu engagent, merne si lalangue ellewnéme est plastique et-mélodieuse. Ceuxdönt la laague maternelle est Panglais, savent rare-mentle hongrois, et il y a peu de Hongrois qui soientcapablede se servir de l'anglaisavec une assuranced'artiste.

II faut espérer ^ue parmi les descendants d'an-cestres hongrois il pourront se developper des ta-lents littéraires qui consideront comme but de leurvie d'interpréter en anglais les oeuvres littéraireshongroises.

Andor Sziklay contribue a la discussion en pré-sentant quelques idées se rapportant a la traductionlittéraire. D'apres lui, traduire est un travail de mis-sionaire. Le traducteur dóit trouver la méthode, lelieu et les relations pour introduire en langue adé-quate auxlecteurs étrangers.Il faut, pour cela, dres-ser un inventaire des sujets, d'apres un systeme deprioritás. Ceci et la traduction proprement-dite pour-rait étre specialement bien faits en organisant un" p o o l " de travail.

Le Rev. Michel Hőgye rapporte de ses rencontresavec des Hongrois lors de son voyage au Japon; leDr. Jule Boné indique les erreurs que contient uneencyclopedie hollandaise, et Denis Dorogsághy dé-crit les succés sportifs hongrois.

Le Livre du Professzeur K e r t é s z (La diplo-matie dans un tourbillon — La Hongrie entrel'Álle-macne Nazi et la Russie Soviétique) recut un echo>international interessant. Notre Journal discute lescritiques de ce livre.

Ernst von D o h n á n y i dönt la musique estfórt populaire en Amerique, a celebré son soixante-dix-septiéme anniversaire á Tallahassee, Fia., ou ilenseigne la musique á l'Université de Floride. Enjuin dernier, Dohnányi a recu un diplome honorairelors de PAnniversaire Sesquincentenal de l'Univer-sité d'Ohio. Cet automne, il fit une tournée de con-certs et de conférences trés réussie dans le Mid-West.

Cetté année, les champions sportifs hongrois ontgagné bien des tournois; le team hongrois a remportéen Italíe la victoire au championnat européan de na-tation. En Francé, les Hongrois se sönt classéchampions mondiaux en kenu et en kayak. EnSuisse,l'equipe de football a pris la seconde place lors duchampionnat mondial, et la quatrieme place lors duChampionnat Athl etique d'Europe.

Reconnaissant le róle éminent du sport hongrois,le périodique officiel de sport en Grande-Brétagne aécrit a l'aübe dés championnats européens de nata-tion: "La Hongria va-t-elle souligner ses prérogati-ves d'etre (par rapport a la population) la plus grandnation sportive, dans le monde d'aujourd'hui ?" Peuapres, la Hongrie gagnait dans se merne champion-nat, neuf premiers prix sur dix-huit.

16 Hírünk a világban

OUR REPUTATION IN THE WORLDE N G L I S H S U M M A R Y

By Géza B. Grosschmid, Duquesne Univer sity.

Joseph i t e m é n y i and Andoi S z i k 1 a y contribute in this number to our discussion on the posi-tion of Hungárián literature abroad.

Prof. R e m é n y i contends that the position ofthe literature of other sraall nations is not any bettereither, with the exception of the Scandinavian. Thelatter's success can probably be attributed to Ibsen,the works of G.B. S h a w on Ibsen, and tp the factthat the N ő b e 1-prize is annually awarded in Stock-holm. John Gassner in his "The Mastersof the Drá-ma" says a few appreciative words about I m r eM a d á c h and underlines the "mondaine cyni-cism" of Ferenc M o 1 n á r. In his opinion, thePoles are incorrigible romantics, and he labels thePolish society dráma as weak. The world fame ofSienkiewicz does not altér the fact that Americanpublic opinion is hesitant or neutral about Polishliterature, and we can hardly ever find positive cri-ticism of Czech, Rumanian, Yugoslavian, Bulgárián,Finnish, Estonian, Lithuanian, or Greek literalures.

One usually encounters the following difficultiesin an attempt to place Hungárián literature in Eng-lish:

1. The inadé quate English of the translator,2. Internationally speaking, the Hungárián spirit

appears to be of régiónál nature. It follows from theessence of the Hungárián fatum that the ego of thewriter and the nation's spirit are closely connected.And anything that is interesting to a Hungárián, ap-pears to be only odd to an American.

3. American literature and criticism progressed agreat deal during the pást three decades. Conse-quently, the European veneer is not enough, but itis imperative that they meet the present high stand-ard.

4. Translations of the Hungárián classics lackthe feeling of the language and the charm of theoriginal.

5. For the time being Hungárián sóul is hardlyunderstood at all. But we musn't talk about indiffer-ence or antagonism. Thetrials of life are great every-where today, and Americans are pre-occupied bytheir own problems. We must not forget, that Keller's"Der gruene Heinrich" could still not find an Eng-lish interpreter, although it appeared in a world lan-guage, and the British were first bored by Tolstoi's"War and Peace." — Hungárián, this Finno-Ugriclanguage is a forbidding factor, no matter how plas-tic and melodicit may be.Those whosemothertongueis English, very seldom know Hungárián, and thereare very few among the Hungarians who can handlethe English language Wth an artistic assurance.

It is to be hoped that in the world of English des-cendents of Hungárián ancestors such liter ati willdevelop who will look upon the English interpreta-tion of Hungárián literary works as their life's goal.

Andor S z i k 1 a y contributes to the discussionfcy presentíng somé ideasin connection with literarytranslation. He believes that transiating is mission-ary work. The translator has to find the method,place, and contacts in order to introduce adequatematériái in adequate languages to foreign readers.One should take an inventory of the subject matterby a priority systp.in. This and the wprk of transla.tíon could best be dann byorganizingaworking póol.

Rev. Michael H o g y e ieports on his encounterswith Hungarians on his trip in Japán, Dr. Gyula Bo-né points out the mistakesof a Holland encyclopedia,and" Dénes Dorogsághy writes about Hungárián suc-cesses in s p o r t.

Prof. Stephen K e r t é s z ' book(Diplomacy in aWhirlpool, Hungary betweenNazi Germany and ScmetRussia) got an ínterssting international echo. Thisperiodical brings a digest of the reviews on thebook.

Ernstvon D o h n á n y i , whose music is popularin America, celebrated his 77th birthday in Tallahas-see, Fia., where he teaches music at the FloridaState University. Dohányi received an honorary doc-torate in June at Ohio University's SesquicentennialComme ncement. This fali, he had a very successfulconcert and lecture tour in the Midwest.

Hungárián sportsmen succeeded in this year towin many championships: the Hungárián team wonthe European championship of swimming (in Italy),Hungarians became world champions in canoe andkayak (in Francé), Hungary's soccer team got thesecond place in the world championship (in Switzer-land), and first place in Modern Pentathlon WorldChampionship fin Hungary.)

Recognizing the outstanding role of Hungáriánsport, the official British sport monthly, W o r l dS p o r t , wrote before the European championship ofswimming: "Would Hungary enhance her claim to bethe greatest sporting nation (considering her popula-tion) in the world today?" Shortly after, Hungary wonnine first prizes out of eighteen in the same cham-pionship.

HÍRÜNK A VILÁGBANHungárián Bvmonthly

Szerkeszti:CSICSERY-R6NAY- ISTVÁN

Megjelenik kéthavontaSzerkesztőség és kiadóhivatal:

P. O. BOX 1005, WASHINGTON 13. D. C. USA