合 気

Kyojun hírlevélL A PS ZÁ M:

10 2 0 10 .

o k t ó b e r 合気道恭順道場

道 恭 順 道 場

Tartalom Orsi hazajönne.……………………………………….……..……….. . 1. oldal

Sumo, II. rész……………………………………………………………. 2. oldal

Küzdősportolók sérülései II. rész.……….….….….…... .4. oldal

A sikeres vizsgázók névsora………..….…….….…………... 7. oldal

Emberek és korszakok……………………….…….….…….….…. 8. oldal

Edzésszám összesítő……………………………………………..…..9. oldal

Fotós kirándulás a Cserhát hegyei közé.…….………..11. oldal

Brüsszeli üdvözlet…………………………………………………. . 14. oldal

A Shinsengumi igaz története………………………………..15. oldal

Bemutatkozó rovat..…………………………………………………..Hátoldal

1. oldal Nyomozóirodánk jelenti:

„Orsi hazajönne, mert a nyomor elviselhetetlen!”

合気道恭順道場

Alig van mit ennünk, jóformán éhezünk. Itt, a világ tetején még a tányért és az evőeszközt sem ismerik. Szörnyű!

Mindezt egy mogorva közösségben kell elfogyasztanom, egy lepukkant menzán.

Az adagok nagyon kicsik. Alig tudunk talpon maradni. Annyi energiát sem tudok belőle nyerni, hogy az asztaltól felálljak.

Kerékpárokat kell lopnunk, hogy fenn tudjuk tartani magunkat.

Nincsenek jó arcok, akikkel barátkozni tudnék. Amióta itt vagyok, 10 évet öregedtem, nem ismernétek rám. Egy nor-mális mosoly még nem hagyta el az arcomat. Most zárom soraimat, mert meg kell etetnem az itt kóborló jegesmedvé-ket. Az előző lányt ugyanis széttépték. Aztán megyek vissza bányába, és ledolgozom a 18 órás műszakomat. a

Puszi mindenkinek „Orsi”

2. oldal Sumo II

相撲 合気道恭順道場

Szerző: www.szumo.hu Sumo a korai középkorban

A Nara-korszakban (710-794) alakult ki a "szumó-szemlélés" (szumai-no-szecsie) udvari szertartása. A szumó-tornákat magában a császári palotában tartották. Szertartássá vált a császárnak és kíséretének megjelenése a díszhelyeken, valamint a birkózók és a bírók bevonulása a küzdőtérre.

A Heian-korszakban (794-1185) már rendszeresen folytak a tornák, a császári udvarban többet is tartottak

egy évben, de a 7. hónap 7. napján (a mai naptár szerint augusztus elején) volt a legfontosabb torna, ezt a Nomi no Szukune és Taima no Kehaja közötti mérkőzés emlékének tiszteletére rendezték meg ugyanis. Igaz, az idő múlásával ezt a dátumot már nem vették figyelembe olyan szigorúan. A birkózókat, akiket akkor szumaibitóknak neveztek, szerte az egész országból válogatták. A toborzók a

császári gárda legmagasabb rangú tagjai voltak, akik minden torna előtt elutaztak Japán legtávolabbi szegleteibe is, hogy kiválogassák a legerősebb harcosokat, a szumaibitókat.

Ebben az időben már kialakult a tornák rendje, a mérkőzések és a bíráskodás szabályrendszere. A torna napján a birkózókat két részre osztották - "jobb oldalra" és "bal oldalra" (a Császár jobb és bal keze

felé eső részre). Az első szakaszban a "jobbosok" és "balosok" csak egymás között mérkőztek. Minden egyes szumaibito körülbelül 20 mérkőzést vívott a torna során. Dohjó (küzdőtér) akkor még nem volt. A küzdelem egy semmivel sem határolt térségben folyt, és az volt a

győztes, aki az ellenfelét a földre tudta kényszeríteni. A birkózóknak tilos volt az ellenfél haját megragadni, ököllel ütni a fejét, vagy az ellenfelet megrúgni. A tornagyőztes az volt, aki – akárcsak manapság – a legtöbb győzelmet tudta felmutatni. Ha két

szumaibitónak ugyanannyi győzelme volt, akkor egy döntő mérkőzésen vívtak meg egymással. A bírókat akkoriban idzsinek hívták, és ők voltak az egyedüli és legfőbb döntnökök. Ugyanakkor, ha a

Császár úgy látta, hogy a mérkőzés végkimenetele kétséges, az ő jelzésére a gárda parancsnoka utasítást adhatott a mérkőzés újrajátszására (torinaosi). Már ekkor létezett a felkészülés, a startpozíció (neri-ai) és a megismételt kezdés (sikiri-naosi) fogalma. A

bíró köteles volt figyelemmel kísérni a birkózók összehangolt startját, és sikiri-naosit elrendelni, ha valaki téves kezdést követett el. Ebben az időszakban állt össze a torna rituáléja is, és szabályozták a szumaibitók felszerelését is. A

mérkőzéseken a birkózók ágyékkötőben jelentek meg (toszagi), igaz, az nem ismeretes, hogy úgy kötötték-e fel azt, mint ma, vagy egyszerűen csak a derekukra kötötték. A torna előtt a Császár szeme láttára történő bevonuláskor minden szumaibito ünnepi "vadászkimonót"

(kariginu) öltött, a fejére pedig hollószárny színű, hegyes végű fejfedőt (ebosi) tett. A jóval későbbi időkben a kariginu és az ebosi az udvaroncok ünnepi öltözékének, majd később a szamurájok rendje köznapi ruhaviseletének elemeivé vált. A modern szumóban pedig a bírók (gjódzsi) ruházatának alapeleme lett.

A továbbiakban a katonai rend (busi) megerősödése és a császári hatalom meggyöngülése az egyes tornák közötti egyre nagyobb szünetekhez vezetett, és a Sóan-korszak negyedik évében (1174) a "szumószemlélés" mint udvari szertartás utolsó alkalommal lett megtartva. A császári rituálék ezen fejezete négy évszázadra le lett zárva.

3. oldal

合気道恭順道場

Sumo a feudális Japánban

Az első kamakurai sógunátus (1185-1392) megalapítása után a szumó mindinkább a harcosok által gyakorolt harcművészetté vált. Minamoto no Joritomo (1148-99), a korszak leghíresebb sógunja nagy szumórajongó volt, aki a curugaokai Hacsimangú templomnál (ma kedvelt kirándulóhely Kamakurában) egyéb hadgyakorlati formák, mint például a lovas íjászok (jabuszame) versenye mellett a szumót is figyelemmel kísérte. Lehetséges, hogy ő maga is részt vett ezeken a versenyeken.

Jóval ezután, már a Muromacsi-korszakban (1392-1568), amikor az Asikaga sógunok dinasztiája uralkodott, a Hacsimangú templom körül még speciális papok, szumósokuk is megjelentek. Ők feleltek a szumó-tornák megrendezéséért. Tökéletesedtek a torna szertartásai, a küzdelem és a bíráskodás szabályai, és tulajdonképpen ekkor kezdték el lerakni a professzionális szumó alapjait.

A birkózás ezen hadi fajtájával párhuzamosan országszerte terjedni kezdett a "népies" szumó, amely eredetét a legősibb rituális mérkőzésekhez vezeti vissza, s amelyet az isteneknek mutattak be áldozatul, hálából a jó termésért. Japán minden részében rendeztek szumó-tornákat a betakarítások, építkezések megkezdése vagy hídavatások

alkalmából. Az esetek többségében ezek úgynevezett szumó-áldozat-bemutatások voltak. A szumaibitók küzdelmei a jó termésért fohászkodó ima részei voltak, vagy éppenséggel rituális hálaadások. Később jótékonysági tornákat is rendeztek, amelyeken út- és hídépítésre és egyéb társadalmi munkákra gyűjtöttek pénzt. Ezeken a tornákon parasztok, kézművesek, kereskedők és egyéb köznépek vettek részt. A mérkőzéseket

gyakran a városok és falvak utcáin és terein rendezték meg, és ezek megszámlálhatatlan bámészkodót vonzottak. Ezeken a mérkőzéseken nem volt sem dohjó, sem bíró, a birkózók sem viseltek rituális öltözéket. A győztes kilétét a legdemokratikusabb módszerrel állapították meg, az lett a győztes, aki a földre döntötte ellenfelét, vagy a nézők közé kilökte azt. Az Asikaga-sógunátus uralkodásának második felében, az úgynevezett Szengoku Dzsidai (háborúzó

tartományok időszaka, 1467-1568) idején vált a szumó igazi tömeglátványossággá. Virágzott mind a lovagi, mind a "népies" szumó. A nagy földesurak, a daimjók igyekeztek egymáson, de még a sógunon is túltenni, fényűző, nagyszabású szumótornákat rendeztek váraikban, ezeken több száz szumótori vett részt egyszerre. Egyedül 1568-ban két hatalmas tornát rendeztek, az egyiken, Omie tartományban 300, a másikon, Kiotóban 1500 szumaibito gyűlt össze. A birkózók nemcsak nagylelkű adományokat kaptak, de szamuráj rangot is. Továbbá ünnepi kötényt viseltek,

amelyre a nagyúr nevét hímezték. Egy ilyen támogatás jólétet biztosított, így sok ígéretes rikisi küzdött azért, hogy egy daimjó felfigyeljen rá. A ranglista inkább a hűbérbirtok nevét tüntette fel, mint a rikisik valódi születési helyét.

A korszak végén megjelentek a szumótorik első hivatásos egyesületei, melyek lényegében a mai hivatásos klubok (heják) előfutárai voltak. Saját szabályzataik is voltak, de még alacsony volt a létszámuk, 8-10 ember tartozott egy egyesülethez, és anyagilag nagyban függtek a helyi daimjók támogatásától.

- Folytatjuk -

Sportsérülések megelőzése

A legtöbb ember számára a sport az egyik egyetemesen elfogadott módja annak, hogy hogyan tartsuk magunkat formában, és remek kezdet az egészséges életmód felé. Viszont a szervezett sportolásnak és szabadidős tevékenységeknek is vannak néha nem kívánt velejárói; ezek a sérülések.

Vizsgálatok figyelmeztettek arra, hogy azok, akik sportsérülést szenvedtek, nagyobb arányban szereztek hosszútávon újabb sérüléseket, így fontos, hogy már első alkalommal ésszerű lépéseket tegyünk a sérülések megelőzése érdekében. Az alábbiakban néhány hasznos tanácsot olvashatnak, amelyekkel a sérülések megelőzése mellett a legtöbbet lehet kihozni a sporttevékenységünkből.

Miért fontos a megelőzés?

A fokozott teljesítmény iránti igény magával húzta a sérülések gyakoriságának növelését is. Az egészség minél korábbi helyreállításának igénye új utakat, új megoldásokat hívott életre. A mozgásterápia és a fizikai aktiválással megvalósított rehabilitáció mind fontosabb szerepet játszik a sportorvoslásban, elsősorban sportkardiológiában és a traumatológiában.

Szorosan véve akár azt mondhatjuk, hogy a sport egymaga megfelel egy komplex betegség megelőző rendszernek.

A megelőzés azonban nem csak és kizárólag az egyén szintjén fontos, hiszen a megelőzés társadalmi összefogással a közösség általános egészségi állapotát is képes kedvezően befolyásolni. Minél fejlettebb egy országban a sportélet, annál inkább megvalósul a testedzés betegségmegelőző funkciója.

A tömegsport esetén a prevenciónál is többről van szó! Korunk divatos terminus technicus-ainak egyike a "health promotion", azaz az ezt megközelítő magyar fogalom: az egészségmegőrzés. Nem véletlenül!

Ma már tudományosan igazolt tétel, hogy a tudatosan rendszeres fizikai aktivitás, a sport javítja az élet minőségét, és számos népbetegségnek tekinthető kórkép esetén betegség megelőző hatású. A sport hatása nemcsak a testi szinten érvényesül. A mozgásterápiát sikerrel alkalmazzák számos mentális, lelki betegség kezelésében is.

A fizikai aktivitás ugyanis sokféle kölcsönhatás révén erősíti a testi-lelki egészséget, ellenálló képességet.

Röviden összefoglalva: az edzettség szilárd egészségi állapotot jelent, magas fokú alkalmazkodó képességet a külső és a belső környezet változásaihoz.

A túlzott folyadékvesztés megelőzése

Bármilyen sportot is űzünk, alapvető fontosságú a szervezet folyadékegyensúlyának fenntartása annak érdekében, hogy a túlzott mértékű folyadékvesztést megelőzzük. Ne bízzunk abban, hogy a szomjúság jelzi majd a folyadékhiányt, próbáljunk folyamatosan inni a sportolás megkezdése előtt. A sportolás után történő folyadékfogyasztás biztosítani fogja, hogy a folyadékhiány következtében kialakult súlyvesztést pótoljuk.

Ne feledjük, hogy az alkohol-, és koffeintartalmú italok fogyasztása a folyadékvesztés fokozódásához vezethetnek!

Próbáljunk hozzászokni ahhoz a helyhez, és azokhoz a körülményekhez, amik a sportolásunkat meghatározzák, ez biztosítja a szervezetünknek, hogy megfelelően reagáljon.

Ha szabadtéri sportot űzünk, soha ne feledkezzünk meg a megfelelő napvédelemről, és próbáljuk az aktivitásunkat a nap legmelegebb időszakában, délelőtt 10 és délután 2 óra között szüneteltetni.

Küzdősportolók sérülései II. Szerző: Molnár József

4. oldal

合気道恭順道場

5. oldal

A bemelegítés 合気道恭順道場

A bemelegítés fontossága

A legnagyobb kárt az edzések során azzal tehetjük, ha nem fordítunk kellő figyelmet a bemelegítésre és a nyújtásra. Ezek hiányában veszélyesebb lehet a testmozgás, mintha ki sem mozdulnánk a számítógép mögül.

A sportmozgások elengedhetetlen velejárója, a mozgást megelőző bemelegítés, mintegy ráhangolódás a következő nagyobb megterhelésre, mind fizikailag, mind pedig lelkileg, valamint a mozgásfolyamat lecsendesítést szolgáló levezetés, nyújtás.

Ezek a folyamatok szerves részét kell, hogy képezzék az edzéseknek minden alkalommal.

Ezekkel az elvesztegetettnek tűnő percekkel a későbbiekben nagyon sok időt lehet megspórolni. Ugyanis aki itt szeretné lefaragni az edzésre szánt időt, az a későbbiekben fogja törleszteni ennek az elmaradását, mert az izmok nem felejtenek. A folyamatos hidegen járatás korai kopás illetve húzódással fog járni, míg a levezetés nélküli, a topon abbahagyott edzés az izmok rövidüléséhez vezet, míg pszichésen egy magas stresszes állapotban maradt szervezet negatívan befolyásolja az azt követő állapotunkat is.

A bemelegítés

‐ segít ráhangolódni az edzésre lelkileg és fizikailag egyaránt,

‐ felkészíti a szervezetet az edzésre, elindítja a nyugalmi állapotból a terhelésre való átállást,

‐ csökkenti az izom- és izületi sérülések esélyeit

‐ segít fellazítani az utolsó edzés óta nem teljesen regenerálódott, merev izmokat.

Ha elmarad a bemelegítés, a szervezetet hidegindításra késztetjük. A hajszálerek többsége még zárva tart, miközben a szervezet a hirtelen indítás miatt már igényelné a nyitott hajszálereket. Így az izomsejtekbe nem jut elegendő oxigén – a szervezet hirtelen fáradással válaszol.

A hirtelen elkezdett nagy intenzitású mozgás keringési rendellenességet okozhat, aritmiát, vagy isémiát (a szív elégtelen vérellátása). Ráadásul bemelegítés nélkül a vérnyomás is hirtelen megemelkedhet.

Nyugalmi állapotban a vázizomzat a teljes véráram mindössze 15%-át kapja, míg a főbb szervek (belek, máj és agy) a többit. Intenzív mozgás közben az arány megfordul, az izmok követelik a véráram kb. 80%-át. A hajszálerek megnyitása is időt vesz igénybe, és az izmok teljesítményét gátolja, ha a maximális igénybevétel a mozgás túl korai szakaszában jelentkezik.

Bemelegedett állapotban az izmokban több hajszálér nyílik meg, így javul az izmok oxigénellátása. A salakanyagok is, mint pl. a tejsav is hatékonyabban szállítódnak, ez pedig pozitívan hat a teljesítményünkre.

Mindezen túl a vázizomzat bemelegedve rugalmasabbá válik, és kevésbé van kitéve sérüléseknek. Éppen ezért különösen fontos, hogy bármilyen komolyabb nyújtó gyakorlatot csak bemelegítés után végezzünk!

A bemelegítés különösen fontos télen, hideg időjárás esetén, amikor a test még lassabban hangolódik rá a terhelésre. Végül, de nem utolsó sorban, a bemelegítés javítja az ín-ideg-izom koordinációt, amely pedig elősegíti a gyakorlatok szabályos végrehajtásának lehetőségét.

A helyes bemelegítés

A kockázatok minimálása érdekében minimum 5 perc belemelegítés ajánlott, ez alatt az idő alatt nyugalmi állapotból a szívritmus maximum 50-60%-ára fel kell tornáznunk magunkat. Ez az idő elegendő kell, hogy legyen a test számára ahhoz, hogy vér jusson az izmokba, a tüdőbe, a bőrbe és a szívbe.

Idősebbeknek, vagy kezdő sportolóknak meg kell nyújtaniuk a bemelegítés idejét, és finomabb mozgássort kell alkalmazniuk.

A bemelegítésnél is érvényes a fokozatosság elve. Lassan, nyugodtan kezdjük, fokról fokra növeljük a mozgás intenzitását. Fokozatosan felpörög a szívműködés, a légzés, a vérkeringés, az izmok bemelegednek, a hajszálerek kitágulnak. A vérkeringés beindításának tünete a kimelegedés, az izzadás. Érdemes néhány percnyi sima sétával, páros lábbal szökdécseléssel kezdeni, amivel a szervezetet fizikailag és pszichikailag is felkészítjük az intenzív mozgásra. Ennek a kezdeti belemelegítésnek a végén jöhetnek a dinamikusabb gyakorlatok, amelyeket a fej mozgatásával kezdjünk, fentről lefelé haladunk. A gyakorlatoknak fokozatosan be is kell kapcsolnia az egyes izomcsoportokat a mozgásba. Figyeljünk arra is, hogy a bemelegítés és az edzés megkezdése között a lehető legkevesebb idő teljen el. Ha túl sokat várunk, az izmok kihűlnek, és az előkészület nem ér semmit.

6. oldal

合気道恭順道場

Levezetés

Az edzés utáni levezetés ugyanolyan fontos, mint a bemelegítés. Az AIKIDO során lábaink, mint egy-egy kisegítő pumpa működnek, a felső- és alsótest közötti véráramlást segítik. A lábizmok összehúzódásakor az erek is összepréselődnek, s így vér tolódik a szívbe. Amikor hirtelen hagyjuk abba a mozgást, a vér a lábunkban gyülemlik fel, az izmok pumpálása egyik pillanatról a másikra megszűnik, a szívbe és az agyba is kevesebb vér jut, ami adott esetben szédüléshez, esetleg ájuláshoz is vezethet.

Különösen az anaerob edzések után - mint a testépítés - kap óriási jelentőséget a levezetés. Elegendő 5-10 perc aerob tevékenységet végezni - gyalogolni, laza futás, stb. - ahhoz, hogy a megterhelt izmokban lévő megnövekedett mennyiségű vénás vért továbbmozdítsuk, csökkentsük a vérnyomást. Így elkerülhető a szédülés, hányinger kialakulása.

Az aerob munka legyen alacsony intenzitású. Az oxigénszegény vénás vért így visszakeringetjük a szívbe, ahol ismét feltöltődik oxigénnel, az oxigénben dús vér pedig máris megkezdi regeneráló munkáját: az oxigénnel együtt tápanyagokat juttat azokra a helyekre, ahol a leginkább szükség van rá: a mikrotraumás, lassan izomlázba forduló, sérült izomrostokhoz.

Különös fontosságot kap a vér által szállított glükóz, amely újra tankolja az izmok glikogénraktárait, valamint az aminosavak, melyek a rostok gyógyulását szolgálják és az izomnövekedésért felelősek.

A levezetés végére érdemes beiktatni óvatosan végrehajtott, statikus – kitartott – nyújtógyakorlatokat, különös tekintettel az erősen igénybevett izomcsoportokra. Ez segíteni fog az izomláz enyhítésében, hiszen feltöri az apró, mikrotraumából – azaz mikroszkopikus izomrostszakadásokból adódó – rostfelületi összetapadások jó részét. Ez alig néhány perccel az edzés befejezése után máris megkezdi az izom regenerálását.

A Nyújtás (stretching)

A nyújtás (stretching) a levezetés fontos része. Az izmok még melegek, ez a legmegfelelőbb pillanat a nyújtásra és a légzőgyakorlatokra.

A nyújtás lazítja az izomzatot, segít az izomláz megelőzésében, növeli a mozgáslehetőséget, segít a mozgáskoordinációban, csökkenti a sérülésveszélyt, segít az izmoknak elviselni az átlagosnál nagyobb terhelést. Fontos szerepe van a testérzet tudatosításában, és így a jobb közérzet elérésében.

A nyújtásnak is különböző típusai vannak:

‐ ballisztikus nyújtás

‐ dinamikus nyújtás

‐ aktív nyújtás

‐ passzív nyújtás

‐ statikus nyújtás

‐ izometrikus nyújtás

‐ PNF nyújtás

Általában minden igénybe vett izomcsoport az összehúzódások során kissé megrövidül. Ezért lényeges, hogy miután végeztünk a levezetéssel, a megrövidült izmokat nyújtsuk meg. A streching lassú, kitartott feszítéssel jellemezhető, amely néhány másodpercig (max. 15-20 mp-ig) tart. Ahogyan az izom nyúlik, úgy növelhető a nyújtás ereje és a mozdulat mélysége. Törekedni kell arra, hogy az izomzat soha ne fájjon.

Ha nyújtás során figyeljük a légzésünk ütemét, akkor a gyakorlatsor és a regenerációs hatás fokozottabb lesz.

Folyamatos légzés mellett a kilégzés erőkifejtéssel, a belégzés, pedig ernyesztéssel történjen. A légzés legyen nyugodt, mélysége nem kapkodó. A gyakorlatokat mindig kilégzéssel kell kezdeni.

A mozgás előtti streching az izomzat rugalmasságát fokozza, ezáltal segít az esetleges sérülések kivédésében. A sportolás után végzett streching azért hatékonyabb, mert ekkor az izmok vérellátása jobb, hőmérséklete magasabb.

A sérült izomzatot tilos nyújtani! Ahhoz, hogy a sport sokáig örömöt tudjon okozni, mindenképpen meg kell tanulnunk, és tudnunk kell értelmezni testünk

jelzéseit, válaszait.

- folytatjuk -

合気道恭順道場

A sikeres vizsgát tett tanulók névsora

A VII. Kyojun szemináriumon és egyéb harcművészeti ágakban sikeres vizsgát tett tanulóink névsora.

合気道 aikido

9.kyu

Fodor Brúnó

8-7.kyu

Balog Bálint

Balog Barnabás Nagy Géza Bócz Viktor

Teráz Ágoston

6.kyu

Hartyáni Zsolt

7. oldal A sikeres vizsgázók

arcképcsarnoka

合気道恭順道場

Fodor Brúnó

Balog Bálint

Balog Barnabás

剣道 kendo

shokyu

合気道恭順道場

Csörgő Barbara

Csörgő Barbara Venczel Szilárd

Nagy Géza

居合道 iaido

Venczel Szilárd

1.kyu Bócz Viktor

Janik Zsolt

Janik Zsolt

Központi kyu-vizsga magasabb fokozatúaknak:

2010. november 14., Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

Teráz Ágoston

Kezdés időpontja 10:00

Gyertek el minél többen, hogy ezzel is biztassuk a helyszínen vizsgázó társainkat! Hartyáni Zsolt

Mindenkinek szívből gratulálok a sikeres vizsgához!

8. oldal

合気道恭順道場

Emberek és korszakok

Földesúr az Ashikaga korszakból

Földesúr az Ashikaga korszakból, amely a 14. század végén kezdődött, és kiterjedt egészen a 16. század közepéig. A földesúr köntöse a Kariginu, a Fujiwara Ho egy módosított változata, amelyet addig csak utazások alkalmával használtak, ettől az időtől fogva azonban a katonai osztály ünnepi öltözetévé vált. Különlegességét az ujjak végén található kötők adták, amelyek lehetővé tették az ujjak szoros rögzítését vagy felkötését, amennyiben tulajdonosának erre szüksége volt.

9. oldal

合気道恭順道場

  Jan  Feb.  Márc.  Ápr.  Máj.  Jún.  Júl.  Aug.  Szept.  Okt.  Nov.  Dec. 

Aigner Zoltán  12  12  18  10  10  9  4    7  11     

Both János  8  8  13  7  6  5  6    5  4     

Csonka H. András  3  1  4  4  4  5  4    0  0     

Csörgő Barbara  9  11  15  5  8  8  6    8  14     

Csulák Noémi  12  10  18  12  9  9  7    6  11     

Eker Nóra  4  7  13  7  7  4  2    7  9     

Fodor Brúnó  3  7  9  5  6  6  0    6  11     

Gere Péter  8  6  4  6  7  8  2    6  2     

Gere Zsuzsa  8  5  13  8  5  9  3    8  9     

Gúth Gábor    5  2  5  6  9  5    5  4     

Hoppál Dóra  12  12  18  12  10  9  5    7  10     

Horváth G. Attila  2  8  13  9  2  0  0    2  0     

Kassai Henrik  6  5  6  6  4  3  2    5  6     

Kiss Orsolya  6  8  9  8  7  5  5    0  0     

Kocsis Tibor  0  6  7  7  7  5  6    7  8     

Kovács Gergely  10  8  12  6  10  1  0    1  0     

Molnár András  2  5  13  9  4  7  9    5  0     

Molnár Gáspár  9  12  16  9  9  4  0    0  0     

Molnár József  2  0  0  2  5  6  9    8  4     

Perduk Sándor  7  1  12  9  8  5  0    5  2     

Rajnai Gábor  3  3  0  0  0  0  0    2  1     

Sárossy Péter  6  5  9  4  5  4  4    6  1     

Simó István  5  5  10  5  2  7  3    2  1     

Szász Ferenc  2  8  13  7  2  5  2    0  2     

Venczel Szilárd  6  9  11  5  6  8  5    4  12     

Bajor Zoltán            2  5    6  6     

Balázs Norbert  11  7  9  7  6  3  0    3  2     

Fodor Sándor  10  10  6  7  7  2  0    1  3     

Keczely Dávid  11  11  13  8  5  3  0    3  0     

Bősze Beatrix  2  7  8  6  8  7  2    2  0     

Szendrői Márta    7  10  5  5  6  1    1  0     

Baán Tamás      3  6  4  0  0    1  1     

Végh Antal          7  8  5    4  4     

Végh Diana          8  6  4    4  4     

Végh Lilla          7  8  2    5  3     

Balog Bálint          9  7  8    5  11     

Balog Barnabás          9  4  0    8  11     

Nagy Géza          6  9  9    9  13     

Novák Norbert          4  8  8    7  11     

Edzésszám összesítő havi lebontásban a 2010-es évreKyojun Aikido Dojo

  Jan  Feb.  Márc.  Ápr.  Máj.  Jún.  Júl.  Aug.  Szept.  Okt.  Nov.  Dec. 

Bánhegyesi Zsolt                    4     

Friedrich Péter                    7     

Kállai Olivér                    0     

Szebeni Dóra                    6     

Kiss Ferenc                    4     

Vásáros Ildikó                    9     

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

                         

10. oldal

合気道恭順道場

Egy kis történelem mindenkinek A Shinsengumi vezetése, alapszabálya

A Shinsengumi parancsnokai Kondou Isami és Serizawa Kamo voltak. Serizawa alá tartoztak: Shinmi Nishiki (parancsnokhelyettes), Hirayama Gorou, Hirama Juusuke, Noguchi Kenji, Araya Shingorou és Saeki Matasaburou. Kondou csoportjába pedig: Hijikata Toshizou (parancsnokhelyettes), Inoue Genzaburou, Okita Souji, Nagakura Shinpachi, Saitou Hajime, Harada Sanosuke, Toudou Heisuke, Yamanami Keisuke. Kémek: Shimada Kai, Yamazaki Susumu. A Shinsengumi szabályzatát Hijikata Toshizou írta. A szabályzat 5 pontja szerint tilos volt:

1. A szamuráj kódextől (Bushidou) való eltérés 2. Kilépni a Shinsengumi-ből 3. Személyes célra pénzt gyűjteni 4. Mások perében eljárni 5. Személyes harcokba keveredni

Ezen pontok megszegése seppuku-t vont maga után. Még egyéb dolgokat is meghatározott a szabályzat. Pl.: ha az egység vezetője halálos sebesülést szerez a harcban, akkor az egység minden tagja köteles folytatni a harcot és meghalni a helyszínen, ha kell, illetve hogy még a sok halálos áldozattal járó harcban sem engedélyezett az elesettek testét magukkal hurcolni, csak és kizárólag az egység vezetőjének a testét. Az egyik legkiemelkedőbb szabály az, amely által, ha valaki szolgálat közben vagy azon kívül harcba keveredik egy idegennel, megsérül, és nem tudja megölni ellenfelét, hanem futni hagyja, a büntetése seppuku. Hijikata rendkívül szigorú szabályokhoz kötötte embereit, nem hiába tartották őt az emberei démonnak.

- Shinsengumi igaz története a 15.oldalon olvasható -

11. oldal Fotós kirándulás a Cserhát hegyei közé

Szerző: Molnár József 合気道恭順道場

A városi zsongástól menekülve, az ember természetes vadászösztönétől hajtva mentünk el a hétvégén, hogy a nyár és az ősz határán, szeptember végén megörökíthessük az elmúlót és valaminek a kezdetét.

Feltankolva étellel, jóféle férfias italokkal – és persze az élmények megörökítésére alkalmas fotós felszerelésekkel - péntek délután, még a sötétedés beállta előtt indultunk Cserhátsurányba, ahol a szállásunkat foglalták le.

Kicsivel több, mint másfél órás utazás után ránk sötétedett, mire elhelyezkedtünk az olcsó, ámde kifejezetten kényelmes és elegánsan berendezett szállásunkon. (1)

Mosolygós házinénink - aggódva az éjszakai hideg miatt - befűtött, úgyhogy pillanatok alatt jó meleg is lett a szobánkban. Mi is aggódtunk a hideg miatt, ezért gyorsan felbontottuk a magunkkal vitt gyümölcslét, és kényelembe helyezkedve le is hörpintettük az első kupicát. Jóleső melegség öntött el minket, és megnyugodva szélesre tártuk az ablakot, hogy halljuk a szarvasok bőgését, ahogy a csajoknak udvarolnak – hiszen a fő célunk, elsősorban az volt, hogy a szeptember végi szarvasbőgésen szarvasokat fotózzunk.

Szombat reggel nem siettük el a felkelést. Kényelmesen megreggelizve a magunkkal hozott elemózsiából, fél tíz körül indultunk el a szomszédos falu, Cserháthaláp közelében lévő gyönyörű, nádasokkal tarkított horgásztóhoz.

Hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy körbesétáljuk a tavat. (2, 3, 4)

Mint utóbb kiderült, igen bátor gondolat volt. Ugyanis egy viszonylag széles patakot duzzasztottak fel, amiből ez a mesterséges tó kialakult. Jó két óra sétálás után úgy döntöttünk, hogy irány vissza a kezdetekhez. Mivel már dél körül járt az idő, és a kiadós séta után jól meg is éheztünk, ideje volt valahol megebédelni.

A körülbelül 15 kilométerre levő Hollókőre esett a választásunk, hiszen fotós szempontból jobb helyet nem is kívánhattunk volna magunknak. Kifejezetten kellemes ebéd után elindultunk fel a várba. (5,6)

3 1

4 2

6 5

4

12. oldal

Hollókő Magyarország egyetlen olyan faluja, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján, és így világszerte ismert. A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökségek listájára.

7合気道恭順道場

A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tesz eleget, hogy a 17–18. században kialakított falu a tradicionális építészet és a 20. századot megelőző falusi élet olyan páratlan ötvözete, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. (7)

A várból lefelé sem unatkoztunk. Az elmúlt napok csapadékos időjárása megtette a hatását. Rengeteg gombát láttunk. Persze volt közöttük olyan is, amit csak egyszer lehet megenni, de a zöme így is rendkívüli csemege lehetett volna – feltéve, ha a gombaszedésre fel is készültünk volna. De, hogy stílusos legyek: eső után köpönyeg. Ezt elcsesztük. ☺

Késő délután kedves kötelességünknek tettünk eleget, amikor Cserháthalápon meglátogattuk a vendéglátónkat, Zolit a központi kulturális szórakozóhelyen – a kocsmában. Végtelenül kedvesen fogadott bennünket, úgyhogy sem a Vilmoskörte párlatot, sem a Jégert nem tudtuk visszautasítani. A problémák akkor kezdődtek, amikor az ő ismerősei is kezdtek beköszönni, és akkor megint illetlenség lett volna visszautasítani a Vilmost és a Jégert. Majd az ismerősök ismerősei is megtisztelték asztalunkat. Hogy a végén, amikorra elfogytak az ismerősök, hogyan kerültem ágyba, már nem igazán emlékszem. De nagyon kedves és bűbájos emberek a Nógrádiak!

Vasárnap volt az utolsó napunk arra, hogy a szarvasok nászát megörökítsük, így hát igen korán keltünk. Még sötét volt hajnali öt óra tájt, amikor ébredés és gyors mosakodást követően már felszerelkeztünk egy korai cserkelésre. Az előző este, a vadászokkal történt hosszas és kölcsönös élménybeszámolókból az derült ki, hogy a Cserháthaláp feletti domboldalon igen erős szarvasbőgést hallani reggel és este, úgyhogy arra vettük az irányt. Persze elkezdett cseperegni az eső, úgyhogy arra számítottunk, hogy a szarvasok csak későn, úgy hét óra tájt jönnek ki az erdőből. Még szürkületben értünk a domb aljára, de már láttuk, hogy az utat a szántás szélén tengelyig érő komoly víztócsák borítják. Nem mertük kockáztatni az elakadást, ezért kiszálltunk és elindultunk a dombon felfelé, ahonnan beláthatjuk a völgyet. Jó egy órát ücsörögtünk a szemerkélő esőben, a hihetetlen mennyiségű szúnyogok örvendező zümmögése közepette, amikor is feladtuk. Szarvas ide, őz oda, meneküljünk, amíg van még egy csepp vérünk. Elszállt minden reményünk, hogy az idei első fotós kiránduláson szarvasokat vagy őzeket fotózzunk. Szemerkélő esőben, de még a vadászösztöntől hajtva lassan poroszkáltunk vissza a szállásunk felé.

Azonban nem voltunk egyedül, akik kifejezetten a fotózás miatt keresték fel a festői szépségű tájat.

13. oldal

合気道恭順道場

Talán fél útig értünk, amikor mozgásra lettünk figyelmesek a közeli domb oldalában. Szarvasok! Az autót leállítva, előkaptuk a gépeket és egy gyors objektív csere után már a keresőben lestük a legjobb pillanatot. Nem sokkal utánuk megjelentek az őzek ...

… meg a vadászok is. Talán félórás fotózás után tértünk vissza a szállásunkra, ahonnan kissé fáradtan, csatakosan, de elégedetten vettük az irányt Budapestre. Az úton hazafelé, kissé eufórikus hangulatban állapítottuk meg, hogy ezt érdemes lenne megismételni. Kis hazánkban rengeteg szép látnivaló akad, amelyet érdemes lefotózni. Igaz, hogy nem vagyunk profik, de a tőlünk telhetőt megtettük, és hatalmas élményekkel lettünk gazdagabbak. Úgyhogy várjuk a legközelebbi túránkra azokat, akik nem rettennek vissza a szúnyogok siserehadától, a hajnali keléstől és a vidéki emberek mérhetetlenül kedves vendégszeretetétől. Közös kirándulással kapcsolatban keressétek Simó Istvánt vagy Molnár Józsefet.

14. oldal Nyomozóirodánk jelenti:

Brüsszeli üdvözlet 合気道恭順道場Szerző: Gere Péter

Kedves Kyojunkák!:) Üdvözletemet küldöm Nektek Brüsszelből. :) Sokáig gondolkoztam, hogy mivel kezdjem a levelet, de a lényeget szeretném leírni Nektek, amit már többször éreztem életemben, amikor hosszabb időre mentem külföldre: "Amikor az ember belép egy aikido dojoba és rálép a tatamira, akkor hazaér"... Első dolgom az volt, hogy kerestem néhány lehetséges dojo-t még otthonról. Szombaton kiértem, s kedden már a 2 legközelebbi edzést meg is látogattam. A második nagyon megtetszett, s azóta már részt is vettem több edzésükön. Az ember bármilyen távol lehet barátaitól, szeretteitől, egyben biztos lehet: az aikidos közösség mint család mindenhol és mindenkor egy biztos támaszt adhat. Befogadó, segítőkész, jóindulatú emberek, az ember úgy érzi, mintha "otthon" lenne. Ezek után a nagy, "magasztos dolgok" (hehe...) után a hétköznapokról: szerencsére a lakásunk szuper, a munka közel van, és ott is nagyon kedvesek, sok a munka, de a pozitív munkalégkör nagyon fontos és nagymértékben befolyásolja a szabadidőt is. Brüsszel nagyon szép, megnéztük, lefényképeztük a nevezetességeket, s a következő hétvégéken megnézzük a környező városokat is. :) Meglepő volt számomra egyébként, hogy mennyire közel vagyunk mindenhez. Párizs 1óra 15 perc, Köln talán kevesebb, London 2 óra 5 perc, és Amszterdam is itt van a közelben. A városnak viszont elég heterogén az összetétele. Szerencsére jó környéken lakunk, de amikor az ember felszáll egy metróra és a külváros felé megy, akkor sokszor kellenek a Budapesten edzett idegek. :))))) Az időjárás kicsit esősebb, de hasonló. Az egyetlen, néha frusztráló tény, hogy nem értem a helyiek anyanyelvét. :) Itt minden ki van írva franciául és hollandul – a kettőből azért össze lehet rakni mindent, hogy mire is gondolhatnak – no de ha bárki megszólal...:D No, az nem egyszerű. Köszönöm Sensei-nek a lehetőséget, hogy ez az üzenet megjelenhet a hírlevélben, Mindenkinek kívánok további sikerekben gazdag edzéseket és minden mást, s december 20-án este már én is a közelben leszek, s utána mindenképpen mesélek sokat. Üdvözletem: Peti 2010.10.20

Egy kis történelem mindenkinek A Shinsengumi igaz története

15. oldal

合気道恭順道場

Történelmi előzmények: A Tokugawa Korszak (1603-1868) nevet kapta a Japán történelem azon időszaka, mikor a Tokugawa shogun-ok uralták az országot. 1600-ban Tokugawa Ieyasu megnyerte a Sekigahari csatát, mellyel vége szakadt az addigi háborús időszaknak (Sengoku Jidai) és bár további 3 évébe telt, mire megszilárdította helyzetét, ő vált a legbefolyásosabb földesúrrá. A császár shoguni címet adományozott neki, és Ieyasu a katonai központot Edoban (a mai Tokyo-ba) hozta létre. Edo-i kastélya a 3. Tokugawa shogun idejére Japán legnagyobb erődítményévé nőtte ki magát. A tényleges hatalom a shogun kezébe került, a Birodalmi Fővárosban lévő császári udvar pedig bábkormánnyá lett, az uralkodó csak erőtlen figura volt. Mindazonáltal a shogunátus ideje alatt az emberek fellélegezhettek kissé, mert az országban 265 évig viszonylagos béke honolt. Ezen időszakban több száz földesúri birtok (han) volt, azok vezetői pedig a földes-urak (daimyo-k)voltak. A Tokugawa Kormányzat, más néven Bakufu létrehozott egy új rendszert: Közvetlenül a shogun alatt helyezkedett el a Tokugawák 3 ága (a shogun gyermekeinek házai). Ha a shogun utód nélkül maradt, az örököst e három ház valamelyikéből választották. Alattuk volt a 20 rokonságban lévő ház, Ieyasu fiatalabb fiainak a leszármazottaival. Alattuk pedig az örökletes urak, akiknek felmenői támogatták Ieyasu-t a Sekigaharai ütközetben. Ők kapták meg a legfontosabb kormányzati posztokat.

Akik nem támogatták őt, vagy akiket Ieyasu legyőzött, azok voltak a külső földesurak. (Ide tartozott Choushuu is, akinek később még fontos szerepe lesz). 1635-ben a shogun elrendelte, hogy földesurainak egyik fele mindig Edo-ban tartózkodjon, ezáltal szemmel tudta tartani őket. Egy Edo-i rezidencia fenntartása igen szép összegbe került, így a Házaknak nem volt lehetőségük nagyobb mennyiségű pénzt félretenni és felfegyverkezni a shogun ellen, valamint a földesurak, míg távol voltak Edo-tól, feleségüket és örökösüket a központban kellett hagyniuk – gyakorlatilag foglyokként. Az ország 1635-ben zárkózott el a külvilágtól, és egészen 1853-ig elszigeteltségben élt. Ezen időszak alatt a világ más tájain óriási változások mentek végbe, gondoljunk csak az iparosodásra. A gőzhajó 19-ik századi feltalálását követően megkezdődött a kolonizáció, melynek következtében 1818-ban Nagy-Britannia gyarmatosította India nagy részét. 1842-ben a Nanking-i Egyezménnyel véget vetettek az ópiumháborúnak, megszerezve ezáltal Hong Kong megalapítását. 1853. július 8-án Matthew C. Perry az amerikai haditengerészet kapitánya nehéz fegyverzetű hadihajójával kikötött az Edo-i öbölben. 1854-ben a japánok aláírták a békéről és baráti viszonyról szóló egyezményt az amerikaiakkal, és megnyitottak előttük két kikötőt. Sok szamuráj ezt megaláztatásként könyvelte el és úgy gondolták, hogy a Bakufu gyáva volt, és az idegenek kényszeríthették rá az egyezményre. A lakosság 2 táborra szakadt: az egyik tábor a Kaikoku (kb. „megnyitni az országot”), a másik a Joui („a barbárok kiűzése”) mellett érvelt – míg a nyugatiak valószínűleg éppen a japánokat tekintették barbároknak.

16. oldal

A Shinsengumi:

Choushuu, Satsuma és Tosa egy Tokugawa ellenes csoportot hozott létre, a Sonno Joui-t, melynek lényege a császár uralmának helyre állítása és a barbárok kiűzése volt. 合気道恭順道場

A császári udvar tartott tőle, hogy az idegenek még komoly fenyegetést jelenthetnek az országra nézve, tekintettel arra, hogy még a nagy Középső Birodalom, Kína is fejet hajtott előttük, de mivel sosem mozdult ki Kyoto-ból, így nem láthatta a nyugatiak hajóit Edo partjainál, és nem mérhette fel, mekkora a szakadék Japán és az idegenek technikai fejlettsége között. Az uralkodót dühítette, hogy a shogun nem tud zöld ágra vergődni az idegenekkel. 1858. júniusában a shogun kereskedelmi egyezményt kötött a nyugatiakkal a császár beleegyezése nélkül. Az egyre nagyobb feszültség 1862-ben hágott a tetőfokára, amikor is az országon eluralkodott a káosz. A ronin-ok (gazdátlan szamurájok) a Császári Hűség nevében elhagyták Házaikat, és kardot rántottak azzal a szilárd elhatározással, hogy megdöntik a shogun hatalmát. A gyilkosságok mindennapi eseménynek számítottak. Megöltek sok idegent, és azokat a japánokat is, akik kapcsolatba léptek a barbárokkal. Levágott fejüket bambuszbotokra tűzték, és a Kamogawa folyó partjára állították. A hatóságok elhatározták, hogy tesznek valamit a kialakult helyzet ellen. Létrehozták a Roushigumi-t, a Shinsengumi elődjét. Ronin-okat béreltek fel, hogy megvédjék a 14. shogun-t, Tokugawa Iemochi-t, és Kyoto-ba utazása idején biztosítsák a császári főváros védelmét. A Roushigumi-ból kivált 13 tag alapította meg a Shinsengumi-t, azaz az Újonnan Létrehozott Alakulatot, amely Japán történelmének legrettegettebb biztonsági szolgálata volt. A tagokat lényegében felhatalmazták arra, hogy öljenek.

Bár hivatalos küldetésük a shogun védelme volt, arra törekedtek, hogy ezen felül eltávolítsák azokat a ronin-okat is, akik véget akartak vetni a shogun kormányzatának. Az alakulat tagjai Kyoto mellett, Mibu-ban szállásolták el magukat a Shintokuji templomban, míg a tisztek a Yagi rezidenciában laktak. Egyenruhájuk egészen különleges, és a világoskék haori ujjainál látható fehér, hegycsúcsokra emlékeztető mintázatával már messziről észrevehető volt. Vörös alapon fehér zászlajukra a Makoto, azaz az őszinteség kanji-ját festették.

Járőröztek és letartóztattak mindenkit, aki egy kicsit is gyanúsnak bizonyult. Bekerülni a Shinsengumi-ba nem volt egyszerű feladat. Mielőtt bárkit is felvettek volna az alakulatba, bizonyítania kellett, hogy arra érdemes személy, hogy rendelkezik a kellő mértékű bátorsággal és harci kedvvel, valamint be kellett mutatni harci stílusát és a gyilkolásra való hajlandóságát. Részt kellett vennie egy kivégzésen, vagy asszisztálnia kellett egy seppuku-nál (rituális öngyilkosság).

Ha az illető mutatott egy grimaszt, vagy akár csak egy kicsit is elfehéredett a vér láttán, nem ment át a teszten. Ha viszont átment, akkor is csak ideiglenes státuszt kapott mindaddig, amíg éles helyzetben nem bizonyította a rátermettségét. Ha megfelelő szakképzettsége, bátorsága és gyilkos hajlama által helytállt, akkor hivatásos katona válhatott belőle. Ha nem, akkor vagy az ellenség kezei által halt meg, vagy kivégezték a szabályzat megsértése miatt. Rangtól és előélettől függetlenül bárki csatlakozhatott. Kegyetlenségük miatt az emberek féltek tőlük, és Mibu Roshi-nak vagy Mibu farkasainak nevezték őket.

Sárossy Péter 1. Dan Aikikai Aikido

Jamabiko dojocho

合気道恭順道場

A sport szeretete és gyakorlása meghatározó része volt életemnek kisgyermek koromtól kezdve. Viszonylag könnyű volt akkoriban kapcsolódni valamely kínálkozó lehetőséghez: én kajakozni kezdtem, és szorgalmasan át is lapátoltam magamat az általános iskolai éveken. Később rendszeresen úsztam, ekkor már nem versenyszerűen, hanem inkább a „magam elvárásai szerint”. Ez utóbbiak azonban szigorúbbnak bizonyultak egy, a parton szócsővel kiabáló edzőnél… Ami a harcművészeteket illeti, elsőként – talán a filmek hatására – a karatét választottam még középiskolában, de igazán nem fogott meg. Emlékszem, sokkal később, 2000-ben ismerkedtem meg az aikidóval, akkor még a sok lehetőség egyikeként: azon a héten, mikor először lementem a Somogyi Béla utcába, Tóth Imre (3. dan) éppen megnyitott dojo-jába, beprogramoztam egy wing chun edzés, illetve – egy tetszetős falragaszon fellelkesülve – egy másik harcművészeti stílus megtekintését is. Szóval, több-kevesebb meggyőződéssel vettem részt életem első aikido edzésén... hogy aztán később annál inkább a hatása alá kerüljek, sőt, e hatás alól meg se tudjak szabadulni többé… E „rátalálás” aztán magával vont minden mást. Emlékezetes edzőtáborokat Fujita Masatake, Peter Bacas és Michel Gollo sensei vezetésével, később másokkal: Tamura sensei-jel, Tissier, Jaff Raji, Kobayashi és Masuda sensei-jel. És persze emellett nem csak a hétvégéket kellett „átprogramoznom” az életemben, hiszen egyre több edzésre jártam: a Kyojun Dojo-ba 2004-től Zsolthoz, azaz „Századoshoz” (3. dan), illetve szerda „hajnalonként” fegyveres edzésekre Szabó Balázshoz (5. dan). A 7-kor kezdődő edzés egyébként igen hasznos dolog: különösen edzi az akaraterőt, főleg, ha messziről kell odaérni… A Kyojun dojo-t, azt hiszem, nem kell külön bemutatnom. A „dojocho” tehnikai tudása és a pozitív légkör engem már az első pillanattól kezdve itt tartott, s itt tart ma is. A fentieken kívül jártam egyébként egy ideig Gollob Szabolcshoz is jodo-ra, ami „a bot művészete a szamuráj kardjával párosítva”. Saját aikido dojo-mat, a Jamabiko Dojo-t 2006-ban nyitottam meg Rómaifürdőn. Motiváló dolognak bizonyult: azóta elvégeztem az aikido edzői tanfolyamot a Semmelweis Egyetemen (TF, 2009). Dojo-m egyébként folyamatosan gyarapodik, most már kb. húszan vagyunk. Sokat tanultam itt a tanítással, és bizonyára fogok is még, hiszen – és ezt komolyan hiszem – a harcművészetben „maga az úton járás a cél”.