Walter Isaacson

STEVE JOBS

Walter Isaacson

STEVE JOBS

A fordítás alapja: Walter Isaacson: Steve Jobs

First published in the USA in 2011 by Simon & Schuster

First published in Great Britain in 2011 by Little, Brown

© Walter Isaacson, 2011

Fordította:

© Garamvölgyi Andrea, Igaz Katalin (1–6. fejezet), 2011

© Somogyi Ágnes (12–18. fejezet), 2011

© Stern Gábor (7–11., 26–33. fejezet), 2011

© Szalai Virág (34–35., 37–39. fejezet), 2011

© Takács Zoltán (19–25., 36., 40., 41. fejezet), 2011

Szerkesztette: Koncz Gábor

Szaklektor: Kékesi Zsuzsanna

Borítófotó © Albert Watson

Hátsó borító fotó © Norman Seeff

Belső borító fotó © Diana Walker/Getty Images

Fotó a szerzőről © Patrice Gilbert

Borító adaptáció: Tabák Miklós

HVG Könyvek

Kiadóvezető: Budaházy Árpád

Felelős szerkesztő: Török Hilda

Kiadói szerkesztő: Szűcs Adrienn

ISBN 978-963-304-065-2

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni,

adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti

úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2011

Felelős kiadó: Szauer Péter

www.hvgkonyvek.hu

Nyomdai előkészítés: Sörfőző Zsuzsanna

Nyomás: Dürer Nyomda Kft.

Felelős vezető: Kovács János

„Akik elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék, meg tudják

változtatni a világot – azok tényleg meg is teszik.”

Az Apple „Th ink Diff erent”

1997-es reklámkampányából

TARTALOM

SZEREPLŐK 9

ELŐSZÓ • Hogyan keletkezett a könyv? 13

1. GYEREKKOR • Az elhagyott és kiválasztott 19

2. FURCSA PÁR • A két Steve 38

3. KISZAKADÁS • Egyetem és ellenkultúra 48

4. AZ ATARI ÉS INDIA • A zen meg a játéktervezés művészete 59

5. AZ APPLE I • A számítás technikája 72

6. AZ APPLE II • Egy új kor hajnala 88

7. CHRISANN ÉS LISA • Akit egykor elhagytak… 102

8. A XEROX ÉS A LISA • Grafi kus felhasználói felület 108

9. IRÁNY A TŐZSDE! • A gazdag és híres ember 118

10. A MAC SZÜLETÉSE • Forradalom a javából 125

11. A VALÓSÁGTORZÍTÓ MEZŐ • Akire nem vonatkoznak a szabályok 134

12. A GÉP ESZTÉTIKÁJA • Az igazi művész egyszerűsít 142

13. A MAC MEGÉPÍTÉSE • Az út maga a jutalom 153

14. SCULLEY BELÉP A KÉPBE • A Pepsi-érzés 166

15. ÍME, ITT VAN! • Ami nyomot hagy a világegyetemben 177

16. GATES ÉS JOBS • Amikor két bolygó pályája keresztezi egymást 190

17. IKAROSZ • Ami fölszáll, az előbb-utóbb… 201

18. A NeXT • A megszabadított Prométheusz 234

19. A PIXAR • Technológia és művészet találkozása 262

20. EGY ÁTLAGOS FICKÓ • Szerelem és család 273

21. TOY STORY – JÁTÉKHÁBORÚ • Buzz és Woody akcióba lép 303

22. A MÁSODIK ELJÖVETEL • „S hogy – ideje jővén – miféle vad…” 312

23. A NAGY VISSZATÉRÉS • Újra az Apple trónusán 324

24. „THINK DIFFERENT” • Jobs mint iVezérigazgató 346

25. DIZÁJNALAPELVEK • Jobs és Ive, a tervezőpáros 358

26. AZ iMAC • Helló (újra)! 365

27. A VEZÉRIGAZGATÓ • Még mindig őrült 374

28. APPLEBOLTOK • Genius Bar és sienai homokkő 386

29. A DIGITÁLIS KÖZPONT • Az iTunestól az iPodig 396

30. AZ iTUNESBOLT • A legális letöltések lehetősége 413

31. A MUZSIKA HANGJA • Élete fi lmzenéje 431

32. A PIXAR BARÁTAI • …és ellenségei 446

33. XXI. SZÁZADI MAC • Mások, mint mások 464

34. ELSŐ MENET • Memento mori! 472

35. AZ iPHONE • Három forradalmi termék egyben 485

36. MÁSODIK MENET • A rák visszatér 496

37. AZ iPAD • Mi jön a PC után? 509

38. ÚJ CSATÁK • …és a régiek visszhangja 530

39. A VÉGTELENBE • A felhő, az űrhajó és azon túl 544

40. HARMADIK MENET • Küzdelem a végsőkig 557

41. ÖRÖKSÉG • A képzelet legtündöklőbb ege 576

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 587

FORRÁSOK 589

FELHASZNÁLT IRODALOM 591

JEGYZETEK 593

NÉV ÉS TÁRGYMUTATÓ 617

SZEREPLÔK

AL ALCORN: Az Atari főmérnöke, aki megalkotja a Pong, azaz a „tévéfoci”

videojátékot és alkalmazza a vállalatnál Jobsot.

GIL AMELIO: 1996 és 1997 között az Apple vezérigazgatója. Az irányítása

alatt vásárolja fel a cég a NeXT-et, ezzel hozza vissza Jobsot.

BILL ATKINSON: Az Apple egyik első alkalmazottja. A cégnél töltött tizen-

két év alatt többek között grafi kai programokat tervez a Macintoshra.

CHRISANN BRENNAN: Jobs barátnője, akivel a Homestead középiskolá-

ban ismerkedik össze. Jobs lányának, Lisának az édesanyja.

LISA BRENNAN-JOBS: Jobs és Chrisann Brennan lánya, 1978-ban születik.

New Yorkban élő újságíró.

NOLAN BUSHNELL: Az Atari alapítója, Jobs egyik példaképe az üzleti

életben.

BILL CAMPBELL: Az Apple marketingvezetője Jobs első Apple-beli kor-

szaka alatt, majd az igazgatóság tagja és Jobs bizalmasa az 1997-es vissza-

térését követően.

EDWIN CATMULL: A Pixar társalapítója, később a Disney egyik felső veze-

tője.

KOBUN CSINÓ: Kaliforniai sōtō zen mester, Jobs spirituális tanítója.

LEE CLOW: Reklámguru, az Apple „1984” reklámjának kitalálója. Három

évtizeden át dolgozik Jobsszal.

DEBORAH „DEBI” COLEMAN: A Mac-csapat egyik legelső tagja, később

ő vezeti az Apple gyártási részlegét.

TIM COOK: Az Apple nyugodt és megbízható operatív igazgatója, akit

Jobs 1998-ban alkalmaz. 2011 augusztusától ő veszi át Jobstól a vezér-

igazgatói posztot.

EDDY CUE: Az internetes szolgáltatásokért felelős vezető az Apple-nél,

Jobs szárnysegédje a tartalomszolgáltatókkal való tárgyalások során.

10

ANDREA „ANDY” CUNNINGHAM: Sajtós a Regis McKenna marketing-

ügynökségnél, hozzá tartozik az Apple a Macintosh beindításakor.

MICHAEL EISNER: A Disney energikus vezérigazgatója. Nevéhez fűződik

a Pixar-szerződés. Később összetűzésbe kerül Jobsszal.

LARRY ELLISON: Az Oracle vezérigazgatója, Jobs személyes jó barátja.

TONY FADELL: Vagány mérnök, 2001-ben kerül az Apple-höz, hogy segít-

sen az iPod kifejlesztésében.

SCOTT FORSTALL: Az Apple-mobilkészülékek szoftvereiért felelős ve-

zető.

ROBERT FRIEDLAND: A Reed hallgatója, majd egy almafarmon létesített

kommunát igazgat. A keleti spiritualitás iránti érdeklődése nagy hatással

van Jobsra a korai években. Később bányatársaságot alapít.

JEAN-LOUIS GASSÉE: Az Apple franciaországi igazgatója. Ő veszi át a

Macintosh-részleget, amikor 1985-ben Jobsot menesztik.

BILL GATES: A másik 1955-ös születésű számítógépes csodagyerek.

ANDY HERTZFELD: Vidám és közvetlen szoftvermérnök, Jobs barátja az

eredeti Mac-csapatban.

JOANNA HOFFMAN: Eredeti Mac-csapattag, aki elég bátor, hogy szembe-

szegüljön Jobs akaratával.

ELIZABETH HOLMES: Daniel Kottke barátnője a Reeden. A korai évek-

ben munkatársként csatlakozik az Apple-höz.

ROD HOLT: Láncdohányos marxista, Jobs 1976-ban veszi fel az Apple II-

höz villamosmérnöknek.

ROBERT IGER: 2005-ben Eisnert követi a Disney vezérigazgatói székében.

JONATHAN „JONY” IVE: A formatervezési részleg vezetője, Jobs közeli

barátja és bizalmasa.

ABDULFATTAH „JOHN” JANDALI: Jobs és Mona Simpson vér szerinti apja.

Szíriai születésű, Wisconsinban tanul, majd a Reno melletti Boomtown

kaszinó étkeztetési vezetőjeként dolgozik.

CLARA HAGOPIAN JOBS: Örmény bevándorlók lánya. 1946-ban férjhez

megy Paul Jobshoz, akivel örökbe fogadják Steve Jobsot röviddel szüle-

tése után.

ERIN JOBS: Steve Jobs és Laurene Powell középső gyermeke.

EVE JOBS: Steve Jobs és Laurene Powell legfi atalabb gyermeke.

PATTY JOBS: Két évvel Steve örökbefogadását követően adoptálja Paul és

Clara Jobs.

PAUL REINHOLD JOBS: Wisconsini születésű tengerész a Parti Őrségnél.

Feleségével, Clarával 1955-ben örökbe fogadja Steve-et.

Steve Jobs

11

REED JOBS: Steve Jobs és Laurene Powell legidősebb gyermeke.

RON JOHNSON: 2000-ben veszi fel Jobs, hogy kiépítse az Apple-bolthá-

lózatot.

JEFFREY KATZENBERG: A Disneynél a fi lmstúdió vezetője, míg össze-

tűzésbe nem kerül Eisnerrel és fel nem mond. 1994-ben társalapítója a

DreamWorks SKG-nek.

DANIEL KOTTKE: Jobs legközelebbi barátja a Reeden. Együtt zarándo-

kolnak Indiába. Az Apple egyik első alkalmazottja.

JOHN LASSETER: A Pixar társalapítója és kreatív motorja.

DAN’L LEWIN: Jobs marketingvezetője az Apple-nél, később a NeXT-nél.

MIKE MARKKULA: Az Apple első nagybefektetője és elnöke. Jobs számára

apafi gura.

REGIS MCKENNA: PR-guru, az első időkben sokat segít Jobsnak, és később

is bizalmas tanácsadója marad.

MIKE MURRAY: A Macintosh-részleg marketingigazgatója a korai évek-

ben.

PAUL OTELLINI: Az Intel vezérigazgatója. Segít abban, hogy a Macintosh

processzorát Intelre cseréljék. Az iPhone-ba már nem az ő cége szállítja

a processzort.

LAURENE POWELL: A Pennsylvania Egyetem elvégzése után a Goldman

Sachsnál helyezkedik el, majd visszamegy tanulni a Stanfordra. Az intel-

ligens és jó humorú lány 1991-ben megy hozzá Jobshoz.

GEORGE RILEY: Jobs memphisi születésű barátja és ügyvédje.

ARTHUR ROCK: Legendás technológiai befektető, az Apple egyik első

igazgatósági tagja. Jobs számára szintén apafi gura.

JONATHAN „RUBY” RUBINSTEIN: A NeXT-nél együtt dolgozik Jobsszal,

aki 1997-ben rábízza az Apple hardverrészlegét.

MIKE SCOTT: Markkula 1977-ben hozza az Apple-höz elnöknek, hogy

megpróbálja irányítani Jobsot.

JOHN SCULLEY: A Pepsi egyik vezetője, akit 1983-ban Jobs felvesz az

Apple-höz vezérigazgatónak. 1985-ben összetűzésbe kerülnek és me-

neszti Jobsot a cégtől.

JOANNE SCHIEBLE JANDALI SIMPSON: Steve Jobs és Mona Simpson

wisconsini születésű, vér szerinti anyja. Fiát örökbe adja, lányát viszont

felneveli.

MONA SIMPSON: Steve Jobs édestestvére. Regényíró. 1986-ban fedezik fel

rokoni kapcsolatukat, ezt követően kerülnek közel egymáshoz.

ALVY RAY SMITH: A Pixar társalapítója, összetűzésbe kerül Jobsszal.

Szereplk

12

BURRELL SMITH: Az eredeti Mac-csapat briliáns programozója. A ’90-es

években skizofréniát állapítanak meg nála.

AVADIS „AVIE” TEVANIAN: A NeXT-nél együtt dolgozik Jobsszal, aki

1997-ben rábízza az Apple szoftverrészlegét.

JAMES VINCENT: Zenerajongó brit. Az Apple reklámügynökségének fi atal

munkatársa Lee Clow és Duncan Milner mellett.

RON WAYNE: Jobsszal az Atarinál ismerkedik össze. Jobs és Wozniak első

üzlettársa lesz az épp induló Apple-ben. Nem túl bölcsen, pár nappal a

cégalapítás után kilép a cégből.

STEPHEN WOZNIAK: A Homestead középiskola eminens zsenije. Jobs

találja ki, hogyan csomagolja és értékesítse fantasztikus áramköreit.

Közösen alapítják az Apple-t.

Steve Jobs

ELÔSZÓ

Hogyan keletkezett a könyv?

2004 nyarán Steve Jobs felhívott. Ismertük egymást már korábbról, ugyanis

alkalmanként szükségesnek érezte felvenni velem a kapcsolatot. Különösen

olyankor, ha új termékkel rukkolt elő, és szerette volna, ha az a Time cím-

lapjára kerül, vagy beszámol róla a CNN. De azt követően – hogy már egyik

cégnél sem dolgoztam – nem sokat hallottam felőle. Amikor 2004 nya-

rán felhívott, beszélgettünk egy kicsit az Aspen Intézetről, ahova akkortájt

kerültem, és meghívtam, hogy tartson egy előadást a nyári kurzusaink ide-

jén, Coloradóban. Azt mondta, szívesen eljönne, de szerepelni nem szeretne.

Helyette egy közös sétát javasolt, hogy közben beszélgethessünk.

Ez egy kicsit furcsának tűnt. Akkor még nem tudtam, hogy hosszú séták

során szokta a komoly témákat megvitatni. Azt szerette volna, hogy írjam

meg az életrajzát. Nem sokkal azelőtt jelent meg Benjamin Franklinról

szóló könyvem, és éppen Albert Einstein biográfi áján dolgoztam. Az első,

félig vicces gondolatom az volt, nyilván úgy véli, hogy most természetszerű-

leg ő következne a sorban. Mindemellett azt hittem, izgalmas életének még

csak a derekánál járhat, sok hullámhegy és hullámvölgy előtt, ezért kiko-

saraztam. Ezért azt válaszoltam, térjünk vissza erre egy-két évtized múlva,

amikor majd visszavonul.

1984 óta ismerem, azóta, hogy a manhattani Time-Life Buildingben

együtt ebédelt a szerkesztőkkel, hogy az új Macintoshát dicsőíttethes-

se. Még ebben a helyzetben is tudott veszekedni. Rátámadt a Time egyik

újságírójára, mert szerinte megsértette őt egy túlságosan leleplező cikkében.

Amikor aztán alkalmam nyílt vele elbeszélgetni, megnyerő lelkesedésével

engem is levett a lábamról, ahogy oly sokakat az évek során. Kapcsolatban

maradtunk azután is, hogy eljött az Apple-től. Amikor szerette volna, hogy

beszámoljunk valamiről – legyen az a NeXT legújabb számítógépe vagy

a Pixar soron következő mozifi lmje –, ismét fi gyelmének középpontjába

14

kerültem. Ilyenkor elvitt egy manhattani szusibárba, hogy megossza velem:

éppen most készült el a legjobb dolog, amit valaha is készített. Mindig is

kedveltem őt.

Amikor visszakerült az Apple trónusára, a Time címlapjára tettük. Rövid-

del ezután elkezdett javaslataival ostromolni, hogy kik kerüljenek bele az

évszázad legbefolyásosabb embereiről szóló sorozatunkba. Előtte indult

útjára a „Th ink Diff erent” reklámkampány, amelyben sok olyan híresség

emblematikus képe szerepelt, akikre mi is gondoltunk. Jobs lenyűgözőnek

találta azt az ötletet, hogy ezen kivételes személyiségek történelmi hatását

elemeztük.

Egyszer-másszor hallottam azért felőle azt követően is, hogy kitértem

életrajzának megírása elől. Egy alkalommal emailben megkérdeztem tőle,

igaz-e az, amit a lányomtól hallottam, hogy az Apple-logó egyfajta tisztel-

gés Alan Turing előtt. A brit matematikus a számítástechnika egyik atyja

volt, segített a németek háborús kódjainak feltörésében, majd úgy követett

el öngyilkosságot, hogy ciánnal átitatott almába harapott. „Bárcsak gon-

doltam volna erre – válaszolta –, de nem.” A kérdés nyomán levelezésbe

kezdtünk az Apple kezdeti éveiről, és azon kaptam magam, hogy anyagot

gyűjtök a témához arra az esetre, ha egyszer talán mégis megírom az élet-

rajzát. Amikor megjelent az Einsteinről szóló kötetem, eljött a Palo Altó-i

könyvbemutatóra. Félrevont, és bizonygatta, hogy az ő élete is igazán jó

anyag lenne.

Kitartását különösnek tartottam. Köztudott volt, hogy a magánéletét

megtartja magának, és semmi okom nem volt feltételezni, hogy bármelyik

könyvemet olvasta volna. „Majd egyszer, talán” – mondtam neki akkor is.

2009-ben azonban a felesége, Laurene Powell keresett meg: „Ha valaha is

könyvet akarsz írni Steve-ről, ne halogasd tovább!” Jobs akkor volt második

betegszabadságán. Megvallottam Laurene-nak, hogy amikor Steve először

felvetette az ötletet, fogalmam sem volt arról, hogy beteg. „Szinte senki sem

tudta – magyarázta Laurene. – Pont az előtt hívott fel téged, mielőtt rákkal

megoperálták, de abban az időben még titkolta.”

Akkor határoztam el, hogy megírom ezt a könyvet. Meglepett, hogy Jobs

készséggel elfogadta feltételeimet: nem ellenőrizheti, sőt még csak bele sem

nézhet a kéziratba, mielőtt nyomdába menne. „Ez a te könyved – mondta –,

még csak el sem fogom olvasni.” Később, az ősz folyamán úgy tűnt, meg-

gondolta magát. Nem tudtam, hogy komplikációk léptek fel a betegségé-

ben. De mivel nem fogadta a hívásaimat, és ő sem hívott fel, egy időre én is

félretettem a könyvet.

Steve Jobs

15

Majd váratlanul, 2009 szilveszterének késő délutánján felhívott. Otthon

volt Palo Altó-i házában húgával, Mona Simpsonnal. Felesége és három

gyerekük rövid időre síelni mentek, de ő nem volt elég jól ahhoz, hogy velük

tartson. Beszédes kedvében volt. Több mint egy órán át mesélt. Visszaem-

lékezett, amikor tizenkét évesen frekvenciaszámlálót akart készíteni, ezért

kinézte a telefonkönyvből Bill Hewlett, a HP alapítójának telefonszámát,

majd felhívta, hogy alkatrészeket kérjen tőle. Elmondta, hogy élete elmúlt

tizenkét éve – amióta visszatért az Apple-höz –, a legtermékenyebb kor-

szaka volt, legalábbis új termékek tekintetében. Azt is megosztotta velem,

hogy legfontosabb célja az, hogy elérje azt, amit Hewlett és barátja, David

Packard, azaz sikerüljön egy olyan vállalatot létrehoznia, amelyet annyira

átitat az innovatív kreativitás, hogy az képes túlélni alapítóit.

„Kiskoromban inkább humán beállítottságúnak gondoltam magam, de

szerettem az elektronikát is – mondta. – Aztán olvastam valahol, hogy

egyik példaképem, Edwin Land, a Polaroid fényképezőgép feltalálója sze-

rint milyen fontosak azok az emberek, akik a bölcsészettudományok és a

természettudományok találkozásánál állnak. Elhatároztam, hogy én is ilyen

szeretnék lenni.” Mintha az életrajzához akart volna vezérfonalakat ajánlani

(és ez utóbbi valóban telitalálat volt). Amikor ugyanis Franklin és Einstein

életrajzán dolgoztam, leginkább az a téma foglalkoztatott, milyen hatalmas

kreativitást eredményezhet az, ha egy erős személyiségben párosul a bölcsé-

szettudományok és a természettudományok iránti érzék. Meggyőződésem,

hogy ez lesz a XXI. század innovatív gazdaságainak kulcseleme.

Megkérdeztem Jobsot, miért pont velem akarja megíratni az életrajzát.

„Azt hiszem, te képes vagy megszólaltatni az embereket” – felelte. Erre

a válaszra nem számítottam. Tudtam, hogy olyan emberekkel kell majd

beszélnem, akiket kirúgott, kihasznált, cserbenhagyott, vagy egyéb módon

haragított magára, és pont attól tartottam, hogy nem örül majd, ha szóra

bírom őket. Eleinte tényleg felhúzta magát, amikor a fülébe jutott, hogy

éppen kikkel készítek interjút. Néhány hónappal később azonban bátorítani

kezdte az embereket – még haragosait és volt barátnőit is –, hogy beszélges-

senek velem. Nem volt olyan téma, amelyet került volna. „Sok dolgot követ-

tem el, amire nem vagyok büszke. Mint például, hogy huszonhárom éves

koromban teherbe ejtettem a barátnőmet, amit nem kezeltem a legszebben

– mondta. – De nincs semmi olyan sötét titkom, amely ne kerülhetne a nyil-

vánosság elé.”

Végül majdnem negyven alkalommal beszélgettem vele. Készültek for-

mális interjúk a Palo Altó-i házának nappalijában, de voltak olyanok is,

Elszó

16

amelyekre hosszú séták vagy autózások közben került sor, vagy telefonon

folytattunk. Látogatásaim másfél éve alatt egyre intimebb és kitárulko-

zóbb lett, de néhány esetben annak a jelenségnek lettem áldozata, amelyet

régi Apple-beli kollégái valóságtorzító mezőnek neveztek. Volt, hogy csak

a memóriája csalta meg, ami bármelyikünkkel megeshet, de előfordult,

hogy a valóság egy általa alkotott verzióját próbálta velem és magával is

elhitetni. Élettörténetének ellenőrzésére és kiegészítésére több mint száz

baráttal, rokonnal, versenytárssal, ellenféllel és munkatárssal készítettem

interjút.

Felesége, Laurene, aki segített a projekt megszervezésében, szintén tel-

jesen szabad kezet adott. Ahhoz sem ragaszkodott, hogy megjelenés előtt

láthassa a könyvet. Sőt biztatott, hogy őszintén írjak Jobs hibáiról éppúgy,

mint az erősségeiről. Laurene az egyik legokosabb és legtalpraesettebb

ember, akivel valaha találkoztam. „Az az igazság, hogy vannak Steve életé-

ben és személyiségében rendkívül csúnya dolgok – mondta rögtön az elején.

– Ezeket nem szabad eltussolni. Nagy mesemondó, de tényleg fi gyelemre

méltó az élettörténete. Szeretném, ha ez a valóságnak megfelelően kerülne

leírásra!”

Az olvasó ítéletére bízom, sikerült-e teljesítenem ezt a küldetést. Biz-

tos vagyok abban, hogy e történet szereplői egyes eseményekre másképp

emlékeznek, és néha biztosan engem is beszippantott Steve valóságtorzító

mezője. Jó felkészülés volt erre a munkára a Henry Kissingerről írt köny-

vem, ugyanis interjúalanyaimnak olyan szélsőségesen pozitív vagy negatív

érzelmei voltak vele kapcsolatban, hogy nyilvánvalóan működött az ún.

Rasómon-eff ektus. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy az egymásnak

ellentmondó beszámolókat elfogulatlanul kezeljem, és a felhasznált forrá-

sok is világosak legyenek.

Ez a könyv egy olyan ember eseményekben gazdag életéről szól, akinek

páratlan kreativitása, tökéletesség iránti szenvedélye és fékezhetetlen lelke-

sedése hat ágazatot forradalmasított: személyi számítógép, animációs fi lm,

zene, telefon, táblaszámítógép és a digitális könyvkiadás. Ehhez még hozzá-

adhatunk egy hetediket, a kiskereskedelmet, amit ugyan Jobs nem forradal-

masított, de új dimenziókba emelt. Ezen felül új piacot nyitott a digitális

tartalmak számára, amelyek inkább az alkalmazásokra, mint a honlapok-

ra épülnek. Mindeközben nem csupán nagy hatású termékeket alkotott,

Steve Jobs

17

hanem második nekifutásra olyan fenntartható, az egész lényével átitatott

céget hozott létre, amely tele van kreatív dizájnerekkel és zseniális mérnö-

kökkel, akik képesek tovább vinni elképzeléseit.

Reményeim szerint ez a könyv az innovációról is szól. Egy olyan világban,

amelyben a társadalmak a digitális kor gazdaságát építik, Jobs a találékony-

ság, a képzelőerő és a fenntartható innováció legnagyobb ikonja. Felismerte,

hogy a XXI. században az értékteremtés igazán hatékony módja a kreati-

vitás és a technológia összekapcsolása, s ezért olyan vállalatot hozott létre,

amelyben a határtalan képzelet egyedülálló mérnöki teljesítménnyel páro-

sul. Az Apple-nél ő és a munkatársai képesek voltak másképp gondolkod-

ni: nem fókuszcsoportos kutatásokra alapozva fejlesztettek apró lépésekben,

hanem olyan termékekkel és szolgáltatásokkal voltak képesek előrukkolni,

amelyekről a fogyasztók még nem is tudták, hogy szükségük lesz rájuk.

Nem volt mintafőnök, élete nem volt hibák nélkül való. Jobs a vele kap-

csolatba kerülőket könnyen az őrületbe kergette. De szenvedélyes személyi-

sége annyira elválaszthatatlan a nevéhez fűződő újításoktól, ahogy az Apple

számítógépe az operációs rendszerétől. Így Steve Jobs élettörténete egyszer-

re példaértékű és tanulságos. Tele leckékkel innovációról, jellemről, vezetés-

ről és értékekről.

Shakespeare V. Henrikje – amely arról szól, hogy a makacs és éretlen

hercegből szenvedélyes, de érzékeny, kemény, de érzelgős, nagy hatású, de

korántsem tökéletes jellemű király válik – egy fi gyelmeztetéssel kezdődik:

„Láng-múzsát, oh! nekem, ki felszökell / A képzelet legtündöklőbb egébe.”*

V. Henrik egyszerű helyzetben volt, mert neki csak egy apa örökségével

kellett megküzdenie. Steve Jobs számára ez „a felszökellés a képzelet leg-

tündöklőbb egébe” két pár szülővel kezdődik egy olyan völgyben, ahol még

csak tanulták, miként kell szilíciumból aranyat csinálni.

* Shakespeare: V. Henrik király. Bevezetés. Lévay József fordítása.

Elszó

A Los Altos-i ház a legendás garázzsal, ahol

az Apple megszületett

Paul Jobs a kis Steve-vel, 1956

A Homestead középiskola

évkönyvében, 1972

Az iskolai csíny „SWAB JOB”

feliratú zászlója

Fotók: Steve Jobs hozzájárulásával

1. fejezet

GYEREKKOR

Az elhagyott és kiválasztott

Az örökbefogadás

Amikor a II. világháborút követően Paul Reinhold Jobs leszerelt San Fran-

ciscóban az Egyesült Államok Parti Őrségétől (United States Coast Guard,

USCG), fogadást kötött matróztársaival, hogy két héten belül talál magának

feleséget. Jó kiállású, több mint 180 cm magas gépész volt, tele tetoválásokkal,

és egy kicsit hasonlított James Deanre, mégsem jó megjelenésének köszön-

hette, hogy randizhatott Clara Hagopiannal, örmény emigránsok aranyos

lányával. Paul és a társai szereztek autót aznap estére, azok viszont nem,

akikkel a lány eredetileg szórakozni indult volna. Tíz nappal később, 1946

márciusában Paul eljegyezte Clarát, és megnyerte a fogadást. Boldog házas-

ságban éltek több mint negyven évig, míg a halál el nem választotta őket.

Paul egy tejgazdaságban nőtt fel a Wisconsin állambeli Germantown-

ban. Annak ellenére, hogy apja alkoholista volt, és néha erőszakoskodott is,

cserzett bőrű, ám szelíd, nyugodt természetű férfi vá érett. A középiskolát

otthagyta, és a Közép-Nyugaton vándorolva gépészként, alkalmi munkák-

ból élt, mígnem tizenkilenc évesen belépett a Parti Őrséghez, noha úszni

sem tudott. A USS M.C. Meigs nevű hajón állt katonai szolgálatba, és a

háború nagy részét azzal töltötte, hogy csapatokat szállított Olaszországba

Patton tábornoknak. Gépészként és tűzoltóként mutatott teljesítményéért

többször is dicséretben részesült, de alkalmanként kisebb-nagyobb balhék-

ba keveredett, és nem tudott kiemelkedni a közlegényi sorból.

Clara New Yerseyben született, ahova a szülei Örményországból, a törö-

kök elől menekülve érkeztek, majd kislány korában San Francisco Mission

negyedébe költöztek. Clarának volt egy titka, amiről szinte senki sem tudott:

egyszer már megházasodott, de férje elesett a háborúban. Így azon az első

randiján Paul Jobsszal eltökélte, új életet kezd.