Jövőálló társadalom - · PDF fileP Planning Horizons no.2 | Jövőálló társadalom | 2017 Február Miért kell a tervezőknek élen járniuk az éghajlati és demográfiai változások

PLANNING

Planning Horizons no.2 | Jövőálló társadalom | 2017 Február

Miért kell a tervezőknek élen járniuk az éghajlati ésdemográfiai változásokkezelésében?

Jövőállótársadalom

Thinking Spatially | June 2014 | Economy 3

Az RTPI elnökének előszavaBüszkeséggel tölt a tudat, hogy 2017-ben a Royal Town Planning Institute (RTPI: Királyi Várostervezői Intézet) elnöke lehetek. A szervezet világszerte 24000 tagot számlál, és csak az Egyesült Királyságon és Írországon kívül 1300 tagunk van. Az RTPI sok éve dolgozik már együtt Európa- és világszerte más országok tervezői intézményeivel.

Az RTPI 1914-ben alakult meg. A települések tervezését önálló szakmaként a kor kihívásainak való megfelelés szándéka, és a szilárd meggyőződés hívta életre, hogy a világnak szüksége van tervezésre. Egy évszázaddal később, 2014-ben a centenáriumi rendezvénysorozat részeként időszerű volt, hogy ismét számvetést készítsünk a mai kor azon kihívásairól, melyek a következő 100 évben nagy valószínűséggel átformálják a tervezői szakmát.

A Planning Horizons sorozatunkban azt keressük, hogy a tervezésnek milyen válaszokat kell adnia a 21. század legmeghatározóbb kihívásaira. Ezek a megoldandó feladatok – hogy mindenki részesülhessen a gazdasági növekedésben, hogy elősegítsük a jobb városi egészséget, vagy az éghajlatváltozásra adott válaszok kitalálása és a környezeti fenntarthatóság kérdése – már ma is részei a mindennapoknak. Hogy ezek mennyire fontos feladatok, azt az Egyesült Nemzetek Szervezete által rendezett Habitat III (Quito, Chile; 2016) konferencián elfogadásra került Új Városi Agenda nemzetközi egyezmény is demonstrálja.

A sorozat második része a társadalmainkra váró két legkomolyabb kihívást vizsgálja meg. Mindkettő olyan sokszorosan összetett, globális problémát jelent majd a következő évszázadban, melyre a tervezés művelőinek - hívjuk azt várostervezésnek, területi- és településtervezésnek vagy urbanisztikának - világszerte helyi, regionális, országos és nemzetközi szinten is életképes választ kell találnia. A tanulmány a világ minden tájáról vett példákkal illusztrálja, hogy a tervezők milyen módon közelítették meg ezeket a kihívásokat.

Nagy örömmel támogattam a Magyar Urbanisztikai Társaság és a Planning Horizons sorozatot fordító önkéntes csapat munkáját és szívesen járultam hozzá a Jövőálló társadalom magyar nyelvű kiadásának megjelenéséhez.

Stephen Wilkinson MRTPI RTPI Elnök 2017

Borító: Gát a Temzén,London Fotó: Martin Deutsch, Flickr.

2

A MUT elnökének előszavaNagy öröm a Magyar Urbanisztikai Társaság számára és személy szerint nekem is, hogy közzétehetünk egy, a szakemberek és remélhetőleg a társadalom - jelentős részének - érdeklődésére számot tartó kiadványsorozatot, amely átfogóan közelíti meg a térbeli tervezés, s rajta keresztül az emberiség alapvető kérdéseit. Különösen örvendetes ez annak fényében, hogy a Társaság közelmúltját és jelenét – híven a szakmában betöltött újító szerepvállalásához – a mindenkor fennálló viszonyok jobbításában való a különféle szakterületeket a térbeliség alapján integráló szakmai gondolkodás hangsúlyozása fémjelezte.

Magyarország történelmileg a német nyelvterülethez kötődik – és ezen a létező szocializmus 45 éve sem változtatott számottevően -, és bár az elmúlt évtizedekben egyre erősödik orientációnk az angolszász világhoz, talán éppen e területen sokan úgy gondolják, hogy lehetetlen rövid úton adaptálni az ottani módszereket, hiszen azokhoz több évszázados társadalmi fejlődés is hozzátartozik. Ezért különösen örvendetes jelen esetben, hogy olyan művet ajánlhatunk tanulmányozásra, ami általános kérdéseket, az emberiséget érintő folyamatokat mutat be, tesz érzékletessé, a térbeli, helyi viszonyoknak, sajátosságoknak megfelelő megoldások előtérbe helyezésével.

A Holt költők társasága c. nagyszerű film főhősének javaslatát követve mindent érdemes megtekinteni a mienktől eltérő szemszögből. Ehhez segíthet ez a most magyarra átültetett kiadvány. Már egymás közt, akár a családban is megtapasztaljuk, hogy két ember – két nézőpont – erőteljesebb perspektívában látja a világot, s annak nagyobb szeletét képes felfogni, érzékelni, ezért biztos vagyok abban, hogy a más viszonyok, hagyományok és folyamatok között született gondolatok megtermékenyítően hatnak saját problémáink megoldásában, helyzetünk javításában.

Kívánok minden olvasónak elmélyülést ezen aktuális témájú művek tanulmányozásában, s jóízű párbeszédeket, diskurzust azok megértésében és adaptálásában.

Körmendy Imre

MUT elnök

Thinking Spatially | June 2014 | Economy

A fordítók előszava folytatás

A szakma művelői a planner-ek, akik többek közt város és regionális tervezők, geográfusok, közgazdászok, közlekedésmérnökök, tájépítészek vagy akár építészek is lehetnek. A tervek egy-egy helyi közösség (local community) számára készülnek, ami azonban az esetek nagy részében valójában egy több településből álló térséget jelent. A térségi szint a helyi önkormányzat (local council) szintje is, amely geográfiai kiterjedését tekintve lehet egy kisebb megye, vagy például a fél Skóciát elfoglaló skót Felföld önkormányzata is. Az önkormányzati hivatal (local authority) saját maga készíti a terveket, házon belüli tervező csapata segítségével. A tervezési hatósági (planning authority) jogkörrel bíró tervezési osztályok három nagy részre tagolódnak: a tervkészítők (development planning); a fejlesztési menedzserek (development management) és az építési hatósági ellenőrök (building control). Az tervezés felelős vezetője pedig nem a főépítész, hanem a főtervező (Head of Planning).

A tervek műfaja a landuse planning, azaz a területfelhasználasi módok tervezése, amelyet az adott térség gazdasági, társadalmi, közszolgáltatási és környezeti megfontolásai mentén határoznak meg, s így törekednek arra, hogy a „jó fejlesztéseket, jó helyen” legyenek megvalósítva, valamint megfeleljenek az épített és a természeti környezettel kapcsolatos elvárásoknak is. A tervek nem normatívak, végig veszik a számításba jövő helyszíneket és az önkormányzat, a lakosság illetve az üzleti élet szereplőinek - a stakeholder-ek - érdekeit figyelembe vételével jelölik ki őket valamilyen funkció betöltésére.

A tervdokumentumok két fő részből állnak: a planning policy-ból, azaz az írott általános és tematikus irányelvekből és az egyes, fejlesztésre kijelölt ingatlanok és területek (development site) részletesebb előírásaiból. Ez a design brief, ami egy nagyon részletes és ingatlanonként eltérő, vázrajzokat és speciális kritériumokat tartalmazó csomag, amely nem közvetlenül befolyásolja az építészeti tervezést (pl. kötelező beépítési vonal), hanem közvetetten (pl. előírja, hogy passzív ház legyen, vagy legyen a publikum által látogatható a földszint). Ennek ismeretében készítik a fejlesztők számára a magánszektorban tevékenykedő tervezők a mestertervet, azaz masterplan-t, amely gyakorlatilag egy beépítési terv dokumentációból és hozzá tartozó sokrétű hatásvizsgálatból áll.

A policy mást is jelenthet, mint például stratégia, program, szakpolitika, irányelv, szakpolitikai intézkedés, ez esetben az segíthet, hogy mennyire ágazat/szektor specifikus a kibocsájtó saját viselkedésének kritériumait leíró dokumentum. A legszélesebb értelemben véve pedig közpolitikáról beszélünk. Akik ezekről döntenek, azok a politikaformálók és döntéshozók (policy and decision-maker), a kormányzási struktúra, valamelyik a helyitől az országosig tartó szintjén található intézményének, szereplőjének a képviselői. A governance esetében a kormányzás szót használtuk (és nem a magyar irányítás szót), mert autonóm, önálló cselekvési jogkörrel bíró magán, civil és állami/önkormányzati/ágazati szereplőkről beszélünk, akik valamilyen intézményesített formában, általában helyi partnerségi szervezet formájában vesznek reszt a programalkotásban és megvalósításban. Így a planning framework, azaz a tervezést meghatározó dokumentumokban foglalt előírások, irányelvek alkotta keretek kialakításában is.

A fordítók előszavaSokat lehetne mesélni azokról a kalandokról, kellemes és kellemetlen tapasztalatokról, melyek a Planning Horizons sorozat magyarra történő átültetése közben megestek az önkéntesekből álló fordítógárdával. A 2015-ben kezdődött és két éven át tartó projekt során többen áldozták idejüket arra munkájuk mellett, hogy a sorozat öt kötete magyarul is napvilágot láthasson. Az önkéntes csapat tagjaként Zsigmond László, Vajdovich Visy Erzsébet, Soóki-Tóth Gábor, Láposi Roland és Láposi Miklósné, Gauder Péter mindannyian hosszabb-rövidebb ideig részt vettek a munka egyes fázisaiban, hol fordítóként, hol lektorként, olvasó- és kiadványszerkesztőként vagy szponzorként. Úgy, ahogy kedvük és energiájuk engedte. Rajtuk kívül két kulcsszereplőn múlt, hogy a Planning Horizons magyar kiadása elkészüljön, Richard Blyth (RTPI) és Ongjerth Richárd (MUT) nyugodtan mondhatott volna nemet az ötletre, amikor a csapat tagjai minden előzmény nélkül megkeresték őket és a támogatásukat kérték. Részben rajtuk múlott az is, hogy a magyar vonatkozású fejezeteket nélkülöző könyvsorozat mellé, a jövőbeni Magyarország urbanizációs, demográfiai, éghajlat-változási, gazdasági és társadalmi változásairól, valamint a változások következményeképp megváltozó urbanista szakmáról szóló konferencia is szerveződött: a még50év.

De leginkább az angol és a magyar tervezői szakzsargon közötti különbségekről szeretnénk mesélni, amelyek jól megvilágítják a két tervezői iskolát. Hogy mi az eltérés a szabályozó (magyar), és a fejlesztő (brit) típusú tervezés között, azt már sok a tanulmány leírta (pl. MUT, 2010). Mi ezért inkább azon kifejezésekről szólunk, ahol a magyarban szokásos használattól eltérő szó mellett tettük le a voksunkat. Azért, hogy az adott szó hangulatával, ízességével is érzékeltessük a koncepcionális különbséget, amelyek például egy magyar és egy brit tervező párbeszéde során biztos, hogy felszínre kerülne.

Az angol „tervezés” szó, a nagybetűs Planning, a magyar terület és település rendező-fejlesztő szakma brit megfelelője, amit jobb híján összefoglaló néven urbanisztikának neveztünk, vagy csak simán tervezésként utalunk rá. Jól ismert és elismert szakterület, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy rendszeresen az újságok címlapján szerepel, a lakásellátottság megoldatlanságának elsőszámú bűnbakjaként. Kétféle elnevezése van használatban, a tradicionálisabb fejlesztési típusú tervezés (development planning) és az elmúlt évtizedekben tért foglaló spatial planning, amit térbeli tervezésnek fordítottunk. Ez az, amelyet a magyar szakirodalom jobbára területi tervezésnek aposztrofál, azonban a hangsúly ez esetben nem a területi dimenzión van, hanem az egyes helyek és helyszínek (place), illetve a rajtuk folytatott tevékenységek (activities) egymáshoz való térbeli (spatial) kapcsolatán. A place kifejezés is sokrétű, mert jelentése a hely vagy helyszín mellett a szövegkörnyezettől és földrajzi léptéktől függően egy teret vagy akár egy egész településrészt, települést vagy más karakteres lokációt is magába foglalhat.

Vajdovich Visy Erzsébetterületi tervező

Láposi Miklósnéönkéntes

Gauder Pétervárostervező urbanista

Soóki-Tóth Gáborvárosfejlesztési szakértő

Láposi Rolandtelepüléstervező

Zsigmond Lászlótelepüléstervező


A képen látható Makoko bádogváros egy terjeszkedő informális település Lagosz (Nigéria) tengerparti részén. Makoko, a ma több tízezer embernek otthont adó egykori (XVIII. sz-i) halászfalu - a Lagosz-lagúnára épült, és épületeinek többsége ma is cölöpökön áll. A települést egyre inkább veszélyeztetik a lezúduló felhőszakadás-szerű esőzések, és a tengervíz emelkedő szintje. A nigériai kormány 2013-ban erővel lerombolta és fejlesztési területként újrahasznosította Makoko egy részét: ez ma az exkluzív vízparti negyed. Lagosz város ugyanis – melynek Makoko csak az egyik nyomornegyede – a világ egyik leggyorsabban növekvő városa, a népesség akár évi 275 ezer emberrel is nő. Míg az 1950-es években csak 290 ezer lakosa volt, ma már 21 millió a becsült lélekszám, ezzel Lagosz az afrikai kontinens legnagyobb városa. Fotó: Rainer Wozny, Flickr

Két XXI. századi kihívás,amely veszélyezteti jövőnket: az éghajlatváltozás és a népességváltozás

A ránk váró próbatételek némelyike olyan jelentős léptékű és olyan hosszútávon fejti ki hatását, hogy csak alapvetően átformált szerveződésű és működésű társadalmi intézményrendszerek mellett nézhetünk szembe velük.

Világszerte kis- és nagyvárosok, falvak szembesülnek a mind gyakoribb árvizekkel, míg mások egyre súlyosabb aszályokkal kénytelenek megbirkózni. Az éghajlatváltozásnak olyan más, kevésbé nyilvánvaló következményei is vannak, mint például a biodiverzitás drámai csökkenése, az éhezés térnyerése, az elsivatagosodás, és az erőforrások (például a víz) birtoklásáért létrejövő egyre gyakoribb konfliktusok. Amíg a világ egyes részein, különösen a rurális vidékeken egész régiók szenvednek a csökkenő népesség és az elnéptelenedés következményei miatt, máshol a mindinkább túlzsúfolt városokba tömörülő, gyorsan növekvő lakosság okoz gondot.

E kihívások megoldásában, kezelésében a városi és vidéki területek tervezése kritikus szerepet játszik. Tanulmányunkban a világ számos pontjáról mutatunk be példákat arról, hogy a különféle helyzetekkel szembenéző, gyakran teljesen más kontextusokban tevékenykedő tervezők miként reagálnak a kihívásokra.

Természetesen a tervezés egymagában közel sem képes a ránk váró feladatokat megoldani, de a kihívások léptéke és összetettsége miatt lényeges összetevője a megoldásnak. A kor nagy kihívásaira adott válaszokban a tervezők arra is példát mutatnak a szakpolitika formálóknak és a döntéshozóknak, hogy van mód megnövelni országaink társadalmainak ellenálló -képességét, rezilienciáját – , mondhatni jövőállóvá tenni a társadalmainkat.

6-7 Összefoglaló

Klímaváltozás:

10-11 Szélsőséges és változékony időjárás

12-14 Súlyosbodó felhőszakadások és áradások

15 Vízellátás

16-17 Energia- ellátás és fogyasztás

Demográfiai változás:

20-21 Kisebbek a háztartások, de többen vannak

22- 23 A változó korösszetétel

24-25 A társadalmi kohézió és a közösségek

Hogyan válaszoljunk felkészülten a XXI. század nagy kihívásaira?

28-31 A megnövelt ellenállóképesség (reziliencia)

32 Információ

33-34 Intézmények

35-36 Emberek

76

Vezetői összefoglaló

Ezeket a feladatokat sohasem lehet teljesen „megoldani”, de azt sem tehetjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk, vagy letagadjuk őket. Arra azonban van lehetőségünk, hogy a következményeik hatását mérsékeljük. Arra is, hogy a társadalom válaszadó képességét és az elkerülhetetlen helyzetekre való felkészülést eredményesebbé tegyük - hogy növeljük a társadalmi tűrő, helyreállító és ellenálló képességet, azaz rezilienciát.

A területi- és várostervezés, mind szabályozó, mind pedig a fenntartható fejlődés érdekében fejlesztési stratégiákat, jövőképeket kidolgozó szerepkörében nagyon fontos alkotó elem az ellenálló- tűrő és helyreállító- képesség növelése. Amelyre pedig szükségünk lesz, azért hogy együtt tudjunk élni a kor változásaival. A hatékony fellépés érdekében ugyanis jóval nagyobb figyelmet kell arra fordítanunk, hogy miképp szervezzük koherensen és koordináltan a területhasználati módokat, hogy hogyan és hol élünk és dolgozunk, milyen módon közlekedünk, termeljük meg és osztjuk el az energiát. Mindezek pedig részei azoknak a kérdéseknek, melyekre a tervezés során keresünk a válaszokat.

Tanulmányunk abban is segít, hogy megmutassa, milyen úton-módon játszik szerepet a térbeli tervezés a jövendő kihívások kezelésében. A tervezésen keresztül formáljuk ugyanis a rurális vagy városi fejlődés mintázatát, így tudunk védekezni a növekvő árvízveszéllyel szemben, de ez által tudjuk csökkenteni az energiaszükségleteket vagy az épített környezet karbon kibocsájtását is. A tervezők mindezt elérhetik azzal, hogy a fejlesztések során magasabb minőségi követelmények betartását írják elő, vagy például támogatják a fenntartható és integrált közlekedési és energiafogyasztási módok alkalmazását.

A tervezés egyszerre több tervezési szinten és földrajzi dimenzióban operál, miközben a közösségek és településeik kohéziója és fenntarthatósága érdekében létrehozza és megvalósítja a hosszú távú gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés kereteit adó programokat, terveket. Pont a sokszínűsége miatt interdiszciplináris és integráló, és kapcsolatot teremt a különféle megoldásra váró gondok között (pl. lakhatás, közlekedés, közszolgáltatások). Arra is rávilágít, hogy egy adott helyen, településen, térségben hogyan adódnak össze az egymástól független szakpolitikai (ágazati) döntések, s mihez vezet a

közös hatásuk. Arra is törekszik, hogy az egymással versengő érdekeket a közösség számára, a legmegfelelőbben, egyúttal átláthatóan és elszámoltathatóan menedzselje. A tervezők munkájuk során az érintettek és érdekeltek széles palettájával dolgoznak együtt, azért hogy fejlesszék, jobbá tegyék és megóvják az épített és rurális környezetet.

Könyvünk példákat hoz arra is, hogy a világ, különböző pontjain, a köz vagy a magánszektorban dolgozó tervezők, milyen gyakorlati megoldásokkal állnak elő. Nyilvánvaló, hogy a tervezés és a tervezői szakma egyedül nem fogja tudni megoldani a ránk váró kihívásokat. Akkor azonban komoly eredményeket érhet el, ha a kormányzatok más szakpolitikai és fiskális intézkedéseivel összehangolva működik. Pontosan az éghajlat és a demográfiai változás léptéke és a kiváltott mélyreható hatások mutatják meg, miért van szükségünk a tervezésre, azért, hogy a XXI. században segítsük az ellenálló társadalmak, helyi közösségek kialakulását.

Az alkalmazkodó- tűrő- ellenálló- és helyreállító-képesség, a reziliencia azaz a változó környezeti viszonyokkal való megbirkózás képessége azt jelenti, hogy az olyan dinamikusan változó környezeti faktorok jelentette bizonytalansághoz alkalmazkodunk, mint a klímaváltozás, a népességnövekedés és a migráció. Azt is fel kell ismernünk, hogy nincs egyedül üdvözítő megoldás, s flexibilitásunkat és tanulási képességünket igába fogva kell, újra és újra megváltoztatni a hagyományos és bevett gyakorlatunkat. Ehhez pedig jóval nagyobb mértékben lesz szükség az integrált gondolkodásmódra, hogy felismerjük és megértsük a társadalmi, gazdasági és környezeti rendszerek közötti, sokszor egyáltalán nem nyilvánvaló kölcsönkapcsolatot. Ilyen például az, amikor az újabb és újabb területek beépítésével gyengítjük a közösségek energiabiztonságát, ami viszont sérülékenyebbé teszi őket az éghajlatváltozás hatásaival szemben.

A társadalmi-, gazdasági- és éghajlati változások problémái miatt egyre inkább a civil és az üzleti szféra, valamint a kutatók látóterébe kerül a reziliencia, a tűrőképesség, helyreálló/regenerálódó képesség fogalma. De nem csak e szektorok stratégiái, hanem más ágazati szakpolitikák is jobban járnak, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek a regenerálás növeléséhez szükséges gondolkodásmód elsajátítására.

Az adaptációhoz vezető legjobb út a hely szerepének mélyebb megértésén keresztül vezet, ahogy azt a sorozat első, Térben gazdálkodva c. részében bemutattuk. Sajnos azonban a különböző szakpolitikák - különösen országos szinten - gyakran elsiklanak a tér (space) és a hely (place) kapcsolatának együttes kezelése felett. Elmarad tehát annak a felismerése és kezelése, hogy milyen hatást gyakorolnak együttesen a különböző ágazati szakpolitikák, az egyes szektorok szereplőinek stratégiái, valamint a különböző beavatkozások, intervenciók egy adott földterületen vagy ugyanazon helyen (a sorozat további részei veszik górcső alá az urbanizáció és egészségügy, illetve a gazdasági növekedés és kormányzás témáit). Ha az ellenálló képességet térben gondolkodva értelmezzük, s a tervezés során jobban megértjük a hely szerepét is, sokkal jobban tudjuk majd támogatni a szakpolitikák formálóit és a döntéshozóikat a nagyobb fenntarthatóságra törekvő stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában, legyen szó bármilyen szakpolitikai ágazatról. Ami cserébe támogatná a tervezőket is abban, hogy a települések ellenálló képességét lokális szinten is megnöveljék.

Az ellenálló képességre való törekvésben a szakpolitika alkotóknak és a döntéshozóknak együtt kell dolgozniuk a tervezőkkel, a vállalkozássokkal, a civil szervezetekkel és a helyi közösségekkel ahhoz, hogy :

• bátran és kreatívan válasszanak a lehetséges opciók közül, amikor a fenntartható fejlődés jövőképét megalkotják társadalmai(n)k, közösségeik számára.

• az általában rövidtávú politikai napirendeken, agendákon túlnyúló, hosszútávon végrehajtandó cselekvési terveket hozzanak létre.

• olyan rendszereket és végrehajtási mechanizmusokat alkossanak meg, amely a terveket tényleg megvalósítja.

• intézményi, ágazati és közigazgatási választóvonalakon átívelő tervalkotás és együttműködés valósuljon meg, mely integráltabb szabályok és gyakorlati eljárások kifejlesztését és szervesülését eredményezi.

• olyan piaci környezetet kreáljanak, melyben lehetséges a nagyobb ellenálló képességre, rugalmasságra való törekvés.

• közérdek – és a jövő generációk – érdekében döntsenek a meglévő érdek(eltség)ek felől.

Vannak országok, ahol létezik országos szintű térbeli (vagy területi) terv vagy keretterv rendszer, mely tartalmazza a klímaváltozás és a népességváltozás hatásainak ellensúlyozására szolgáló megfontolásokat. Más államokban van ellenálló-képességi stratégia, azonban lényegesen nagyobb térbeli információgyűjtésre

lenne szükség. Számos országban a tervezési tevékenység főleg regionális vagy a szubregionális szinten történik. De tulajdonképpen a térbeli tervezési szint és az eljárás menete bármilyen lehet, amíg tervkészítés integrált marad. Tehát a felölelt terület nagyságától függetlenül a térbeli szempontok integráltan történő figyelembe-vétele az ellenálló képességre törekvő tervezésben azt eredményezné, hogy:

• érthető lenne, hogy a klímaváltozás és a demográfiai átalakulás aktuális és egyben jelentős veszélyforrás (kihívás) a települések élhetőségére es közösségek fenntarthatóságára nézve.

• azonosíthatóvá válna, hogy mely problémák igényelnek szakmák és intézmények közötti összehangolt cselekvést.

• kiderülne, hogy melyik a legsürgetőbb beavatkozás, de az is, hogy az egyes helyszíneken, milyen típusú beavatkozás szükséges.

Az ilyen típusú ellenálló képességi tervezésére gyakran ott lenne a leginkább szükséges, ahol a meglévő intézményi háttér és szakmai kapacitás a legkevésbé alkalmas rá. A fejlődő világ számos pontján, amelyek a legsérülékenyebbek a klíma- és a demográfiai változás (vagy ezek kombinációja) hatásaival szemben, a kormányzás és a professzionális területi és települési tervezés a legkevésbé fejlett. Ilyen körülmények között, ha felismerik annak a szükségességét, hogy a térbeli ellenálló képességet fejleszteni kell, az egyúttal a tervező szakma fejlesztésének ügyét is előremozdíthatja. A tűrőképességre, helyreálló/regenerálódó képességre irányuló tervezésben és plusz erőforrások mozgósításában a nemzeti kormányok mellett, világszerte, még a nemzetközi fejlesztési ügynökségek töltenek be kiemelkedően fontos szerepet.

Az éghajlatváltozásra és a demográfiai kihívásra való felkészülés során a szakpolitikai (ágazati) döntéshozók és a tervezők legnagyobb felelőssége abban rejlik, hogy megóvják a közösségeket az elkerülhető kockázatoktól, veszélyektől, másrészt megpróbálják mérsékelni és menedzselni az el nem kerülhető kockázatokat. Ezeket szem előtt tartva kijelenthető, hogy a tervezés és annak minden dimenziója alapvető fontosságú a XXI. sz. kollektív biztonságának megvalósításában.

A Planning Horizons sorozat jelen kötete az éghajlatváltozás és a demográfiai változás három – három aspektusára koncentrál: fő témája a szélsőséges időjárás, a vízellátottság és az energiaellátás. valamint a népességnövekedés, az elöregedés, és a társadalmi összetartó erő. A klímaváltozás jelentősége, s közösségeinkre, országainkra gyakorolt hatása a világban egyre jobban megértett és elfogadott Ugyanilyen súlyos problémát okozhat a demográfiai változás, hiszen a fejlett és fejlődő világ országaiban számos közösség fenntarthatóságát, és élhetőségét veszélyezteti a népességrobbanás vagy éppen jó néhány városban és régióban pedig a népességcsökkenés.

Jövőálló társadalom | 2017 Február | Összefoglaló 98

Klímaváltozás

A világ hőmérséklete az 1900-s évektől számítva 0,9–l°C-al nőtt, melyből 0,7°C-nyi hőmérsékletnövekedés az 1950-s évektől kezdve történt1. A legutóbbi előrejelzések szerint a bolygó átlaghőmérséklete 2100-ra legalább 2,0°C fokkal lesz az ipari korszakot (pre-indusztriális) megelőzőhöz viszonyítva magasabb. Ennek ellenére az üvegházhatást fokozó CO2 kibocsájtás folyamatosan nő. Egyedül 2012-ben 35 milliárd tonnányi kibocsájtás volt, ami maga is rekord2. Ilyen körülmények között a cél, hogy a hőmérsékletnövekedés a folyamat visszafordíthatatlanságát jelentő 2°C fokos emelkedés alatt maradjon, egyre kivitelezhetetlenebbnek tűnik3.

Az éghajlatváltozás már most is befolyásolja a mindennapi életünket, kezdve az ivóvíz és az élelmiszerellátástól, az energiatermelésen és elosztáson át és azt is, ahogy dolgozunk, vagy ahogy közlekedünk. Mindegyik ország más mértékben és módon tapasztalja majd meg a klímaváltozás következményeit, annyi azonban biztos, hogy előre láthatólag az alacsony és közepes bevételű országok szenvedik el majd a legdrámaiabb hatásokat, amely hatások sok esetben megsokszorozzák a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség mértékét.

A területi és települési tervezés szerepe kritikus annak biztosításában, hogy a legjobban informált beavatkozások kerüljenek végrehajtásra a klímaváltozás hatásaival való küzdelemben. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének legutóbbi jelentése alapján az urbanizált térségekre esik a fő fókusz, mivel ezeken a helyeken található a legnagyobb népsűrűség és gyakran tengerpartok vagy felszíni vízrendszerek közelében vannak.

Két 2014 májusában publikált tanulmány szerint a Nyugat- Antarktiszi jégtakaró nagy részének összeomlása, azaz a teljes elolvadása immár megfordíthatatlan4. Amelynek következtében a világtengerek szintje 1 méterrel is emelkedhet, illetve ha a Nyugat-Antarktiszi jégmező további része is eltűnne, az akár 3-5 m tengerszint növekedést is okozhat a következő két évszázadban. Amennyiben ez a jelenség valóban bekövetkezik, az globálisan több millió ember lakhelyének eltűnésével jár majd, akiket majd máshová kell tudni elhelyezni. Fénykép: Marius Kluzniak, Flicker

1110

Szélsőséges és változékony időjárás

Térségek válnak forróbbá és szárazabbáAmióta csak feljegyzések készülnek a 2013-s év volt a hatodik legforróbb év. A valaha is előfordult 14 legmelegebb év közül 13 ebben az évszázadban fordult elő5. A hőmérséklet emelkedésének súlyos következményei vannak a vízellátottságra és a jelenleg alkalmazott mezőgazdasági művelési módok sikerességére nézve, amely mind az állatállomány, mind a növénykultúrák szempontjából súlyos következményekkel jár majd. Világszerte vannak példák melyek, jól illusztrálják a folyamatokat: Kaliforniában szükségállapotot hirdettek ki a harmadik éve tartó szárazság miatt, Ausztráliában, (Victoria, Új Dél – Wales) és Tasmánia tavalyi nyári rekord hőmérséklete kiterjedt bozóttüzeket okozott, Európa egyes részein az erdőtüzek mellett az elsivatagosodás is felütötte a fejét6.

A hőség egészségügyi ártalmak kialakulását is elősegíti. A forrósodó éghajlat okozta alultápláltság világszerte milliók megélhetését veszélyezteti és a halálesetek egyik fő oka7. A szélsőséges forróság velejárója sok esetben rossz közérzet, az idő előtti elhalálozás is, mely több mint 600 halálesetet okozott az Egyesült Királyságban a 2013. év júliusi hőhulláma során8. Az épített környezet kemény felületeinek hőfelvevő képessége és lassú hő-leadása a városokban hő-szigetek (urban heat island) kialakulásához vezet, mely jelenség még inkább fokozza az eredendően is melegebb városi hőmérsékletet9. Az éghajlatváltozás okozta egészségügyi hatásokat a Planning Horizons sorozat az Egészséges Városok Népszerűsítése (2017. február) című könyve tárgyalja részletesen.

Az emelkedő tengerszintekHa az 1990-s évek tengerszintjét vesszük alapul, egyedül Nagy-Britanniában 12-76 cm-s vízszint növekedés is előfordulhat az évszázad végére11. Az USA–ban évente 24km2-nyi földterületet hódit el a tenger, mely Louisiana állam esetében például azt eredményezte, hogy a partvonal gyorsabban változik, mintsem a térképeket újra lehetne rajzolni12.

Egyre fontosabbá válik tehát minden olyan tevékenység, amely potenciálisan érintett közösségek figyelmének felkeltését célozza, hiszen a tengerek szintje tovább emelkedik13. Ebbe beleértendőek az olyan intézkedések is, amelyek arra irányulnak, hogy tervezett módon menedzseljék a már kiépített -s jelen állapotukban csak drágán karbantartható és helyreállítható - védőművek tudatos átalakítását. Nagy-Britanniában a beruházások ilyen módon történő újragondolása a becslések szerint 180-380 millió angol font megtakarításához vezethetne. Ehhez még úgy 80-280 millió font értékű hozzáadott–értéknövekedés is társulna, mely többek között a rekreációs funkciók bővülése és a természetes élővilág helyzetének javításából adódna14. Amikor az USA keleti partját elérte a Sandy hurrikán, a New Yorktól keletre eső Long Beach szigetről (mely a metropoliszt is védi a tenger felől) több mint 37000 lakost kellett kitelepíteni. Ma már az emelkedő tengerszintek kezelésére alkotott hosszú távú, - és az ellenálló képességet is szem előtt tartó - stratégiai terv része a menedzselt

A klímaváltozás egyre szélsőségesebb időjárási körülményeket okoz. A hőmérséklet növekedése olyan - régóta beállt - regionális időjárási jelenségek hirtelen módosulásához vezet, mint a monszunesők vagy az El Nino. De növekszik a szélsőséges időjárási jelenségek okozta aszály és áradások gyakorisága is, mint például 2013-ban a Fülöp szigeteki Haiyan tájfun, 2014-ben Afganisztánban végzetes fölcsuszamlások és szűnni nem akaró szárazság Kaliforniában. Az előrejelzések szerint az ilyen esetek előfordulásának gyakorisága tovább növekszik az eljövendő években. Mindeközben a gyorsan növekvő népességű Dél –Kelet Ázsiában, ahol több mint egy milliárd ember vízellátása, mezőgazdasága és hidroelektromos áramtermelése függ a monszun esőtől, a monszun időszakban leesett csapadék az 1950-s évek óta csökken.

Miben játszhat szerepet a térbeli tervezés?Az energiaigény mérséklésében kiemelkedő szerepet tölthet be az, hogy hogyan vannak a települések és városok tervezve (pl. szélesebb körben elterjesztett, fenntarthatóbb közlekedés, kevesebb utazási szükséglet, kisebb távolságok) ami az alternatív energiaforrások és üzemanyagok előtérbe helyezését is segítheti. A magán- és állami- (közigazgatási) szektorokban dolgozó tervezők, a fejlesztések menedzsmentjét kiszolgáló rendszereken (eljárásokon) keresztül tudják befolyásolni a beruházások építészeti-műszaki terveit oly módon, hogy azok a kiszámíthatatlan éghajlathoz jobban legyenek adaptálva és enyhíteni tudják az szélsőséges időjárás hatásait. A térbeli tervezés (azaz a települési és területi tervezés) mindezen túl arra is alkalmas, hogy megvédje és megerősítse a természeti környezetet, mely végezetül nagyobb karbon megkötési arányt eredményez (például az erdők, parkok növényállománya által) s amelyek ezáltal a városokban is hozzájárulnak a hőmérséklet és a mikro klimatikus viszonyok hűtéséhez.

1991-2012. évek közötti átlag hőmérséklet globális változása

Forrás: Zoi Environmental Network, Flickr.

Tervezni az árvízi kockázattal: Adjunk teret a folyónak, Hollandia16

Hollandiában 9 millió ember él poldereken, - olyan a tengertől elhódított területeken, melyek a tengerszint alatt fekszenek - ahol a kormányzatok a nemzeti határokon átívelő együttműködésben dolgoznak az árvízveszély csökkentésén17. A „Room for the River” projekt keretein belül Hollandia Franciaországgal és Németországgal, egy olyan, - határokon átnyúló és a Rajna folyó torkolatvidékét lefedő - árvízvédelmi mestertervet dolgozott ki és valósított meg, amely az értékes földterületek elöntése nélkül növelte meg a folyam vízszállítási képességét. Felhasználva az éghajlat-változási előrejelzéseket a terv 30 helyszínen javasolt nagyobb árteret átengedni a Rajnának, így csökkentve a folyásirányban lévő árvízvédelmi műtárgyakra nehezedő terhelést. A terv területi és településrendezési tervi elemekkel kapcsolta össze a vízügyi beavatkozásokat, és az érintett településeken akció területi városregenerációs programokat is tartalmazott. A projektet 17 partner szereplő valósította meg, melyek központi koordi-nációjáért egy külön kormányzati osztály volt felelős. A mesterterv megvalósítása 9 évet vett igénybe és 2015–ben zárult le.

A mesterterv (masterplan) típusú tervezés: Az urbánus hősziget hatás csökkentése Tokióban0

A városi hő-sziget hatás csökkentésére Tokió metropolisz kormányzata speciális építészeti és városépítészeti előírásokat épített be a város mestertervébe. Tokió önkormányzatának terve elősegíti a várost át szellőztető széláramlatok kialakulását és a nem hőelnyelő, nedvesség áteresztő járdafelületek alkalmazásával, az utcák mentén fasorok ültetésével és a falak, valamint a tetők zöldítésével törekszik a hőmérséklet és ezáltal a forróság okozta halálesetek számának csökkenésére.

visszavonulás is, mely egyrészt a kulcs fontosságú közlekedési csomópontok köré szervezi a lakóterületi fejlesztéseket, másrészt egy önkéntes ingatlan felvásárlási program keretén belül megkísérli előkészíteni a lakosság áthelyezését (relokációját) a tengerpartról15.

Miben játszhat szerepet a térbeli tervezés?A tervkészítés folyamata és a tervezési dokumentumok alkotta keret többféleképpen nyújthat segítséget a kihívások kezelésében. Azonosíthatja azokat az árvízzel érintett és/vagy part menti a ingatlanokat és vagyontárgyakat - különösen a folyótorkolatok és torkolati térségek közelében – melyekre a parti menti erózió, a viharkárok, és a tengerszint emelkedés miatt egyre nagyobb kockázat vár. A tervezés folyamán életre hívhatók olyan partnerkapcsolatok is, melyek mentén a partnerek együttműködve dolgoznak ki a part menti fejlesztési területek kijelölését vagy a már beépített területek relokációját irányító hosszú távú jövőképet.

Az olyan események, mint a Katrina hurrikán, az Indiai-óceáni földrengés és 2014 karácsonyán lesújtó csendes-óceán cunami után - kiemelkedő a tervezők szerepe abban, hogy rávilágítanak ezekre a problémákra és, hogy az újjáépítésre tett erőfejlesztések ne tévesszék szem elől a nagyobb ellenálló képesség szempontját. Ilyen szellemben készült például Christchurch város (Új-Zéland) újjáépítési terve (Recovery Plan) is, mely a várost letaroló 2011-s földrengés után készült.

1312

Fotó: Shutterstock

Jövőálló társadalom | 2017 Február | Klímaváltozás

Súlyosbodó felhőszakadások és áradások

A fejlődő világ folyó- és tenger-part menti városainak kiterjedt városrészei kerülnek rendszeresen víz alá, sajnos leginkább azok, ahova a legszegényebb és legsérülékenyebb közösségek szorulnak vissza. A Mekong folyó melletti Ho-Si-Minh város (Vietnám) és a Bengál folyam torkolatában lévő Dakka (Banglades) példája drámai módon illusztrálja a folyóvízi ár és tengerár következményeit18. A világbank becslése alapján az éghajlatváltozás okozta károk költségeinek 75%-a az alacsony jövedelmű, szegény országokat terhelti majd19. Még az olyan nemzetközi jelentőséggel bíró part menti városokban, mint Mumbai és Kalkutta, (India), Sanghaj (Kína) és Mombasa (Kenya), vagy a kínai Gyöngy folyó deltában lakó 45 millió embernek otthont adó Hongkong, Shenzhen és Guangzhou városokban is kiterjedt városrészek vannak kitéve a tengerszint emelkedés, az áradó folyók és a szélsőséges időjárási körülmények - például a hurrikánok, cunamik és a kísérő jelenségként fellépő ivóvíz hiány - okozta veszélyeknek20.

Az áradások gazdasági következményeiA világ 136 part menti kikötővárosát vizsgáló 2013-as tanulmány szerint, az áradások következtében 6 milliárd dollár gazdasági veszteséget vagyunk kénytelenek elkönyvelni. A jelenleg alkalmazott árvízvédelmi intézkedések fenntartása mellett ez a veszteség előreláthatólag évi 60-63milliárd dollárra is emelkedhet, de a költség akár az 100milliárd dollárt is elérheti, amennyiben nem sikerül testre szabott védelmi intézkedéseket életbe léptetni és folyamatosan felülvizsgálni21.

Nagy-Britanniában nagyjából 3,6 millió otthont és üzlethelységet, másként fogalmazva minden hetedik ingatlant fenyeget az árvízi kockázatok valamely válfaja.

Egyedül Angliában 1millió ingatlant érint a belvízzel való elöntés, mely szám akár meg is négyszereződhet 2080.-ra22. Ennek következtében az épületekben és más ingatlanokban okozott kár is a többszörösére nő majd, azaz 2080-ban, a 2012-s évi kár tízszerese várható, mely ekkor közel évi 12milliárd angol fontnyi költséget is kitehet22. Ez azonban nem minden. Az ingatlanok mellett az Egyesült Királyság energiaellátó és közlekedési infrastruktúra hálózatát is jelentősen fenyegeti az árvízveszély. A víztisztító telepek és erőművek gyakorta települnek folyók vagy a tenger mellé, csak Angliában az elektromos infrastruktúra 14 %-a, a gáz 28 %-a, és az úthálózat 10%-a található árvízveszélynek kitett területeken23.

A gazdasági növekedés lassulása és az árvizek közötti kapcsolatot - kutatások által megalapozott - bizonyítékok igazolják. Egy, az európai nemzeteket célzó tanulmány alapján, a szélsőséges felhőszakadással sújtott területek kiterjedésének 1 %-nyi növekedése 1,8%-l csökkenti a GDP növekedését (s még ennél is súlyosabb az aszály hatása, mely2,7%-l csökkenti a GDP növekedés ütemét) 24.

Lakásállomány és árvízi kockázatAz alábbi térkép azon ingatlanok számát mutatja meg Angliában - helyi önkormányzati szinten-, melyeket nagy valószínűséggel elönt az árvíz, valamint feltünteti azon térségeket, melyekben 2012-ig lakásállomány bővülése előre láthatólag meghaladja az átlagot, azaz nagyobb lesz, mint 11%. A leginkább bővülő Észak- Somerset, Kelet- Lindsey, Boston, Windsor és Maidenhead, illetve Leeds, Runnymede, és Waltham Forest közigazgatási egységein belül, egyenként több mint 5000 ingatlan van árvízveszélyes helyzetben.

Árvízveszély és lakásállomány bővülése Angliában

Forrás: University of Manchester.25

Számos országban tapasztalható, hogy különösen az egyre szélsőségesebb erősségű viharok és a növekvő intenzitású esőzések nyomán, a nagy mennyiségű csapadék hirtelen lefolyása miatt keletkező árvízveszély jelentősen megnövekedett. A lezúduló eső mennyisége ugyanis gyakran meghaladja a felszíni vízfolyások, csatornarendszerek szállítási kapacitását, így belvizek jönnek létre, illetve a természetes vízfolyások visszaduzzasztása kiöntéshez vezet. A Nagy-Britannia és Írország déli részén, 2013-2014 telén bekövetkezett áradások tökéletesen demonstrálták, hogy az árvíz milyen pusztító hatással lehet egész helyi közösségek életére, különösen az infrastruktúra hálózatokra; legfőképpen az út- és vasúti hálózatra (a jobb felkészültségnek köszönhetően kevesebb otthon került víz alá, mint az ezt megelőző 2007. évi nagy áradásnál).

1514

A nagymértékű lakáspiaci fejlődés elé néző területek árvízi kockázatkezelésére szolgáló szakpolitika kidolgozása

Az Egyesült Királyságban, London néz szembe az egyik legmagasabb árvízi kockázattal. A felszíni vízfolyások, burkolt térfelszín és talajvíz okozta áradások által, már így is jelentősen érintett Sutton londoni megye, az éghajlatváltozásnak köszönhetően a következő évtizedekben fokozott árvízveszélyre számíthat. A megye területének mintegy 5%-a fekszik magas és további 5%-a található közepes árvízveszélynek kitett zónákban. A felszíni vízfolyások kiáradásával fenyegetett részek többsége a Wandle folyó mellett, Hackbridge település szuburbiájában található, ahol az ártér 80%-a már beépült. A beépült területek felszíni burkolatai olyan kiterjedt felületeket képeznek, melynek vízáteresztő képessége minimális, így az esővíz nem nyelődik el a talajban.

Annak ellenére, hogy a megyei kormányzat a Nemzeti Tervezési Szakpolitikai Keretterv (National Planning Policy Framework) által előírt „szekvenciális megközelítés”, azaz a legmegfelelőbb helyszínek elsőbbségét biztosító tervezési logika alapján, a legkevésbé áradásveszélyes területeket jelöli ki a lakáscélú fejlesztéseknek, a térség lakáshiánya alapján meghatározott lakásépítési célszám elérése miatt elkerülhetetlen hogy az új lakóterületi beruházások egy része ne nagy árvízi kockázatú területen valósuljon meg. A helyi szabályozási terv (Local Plan) a lakásállomány az elkövetkező 10-15 évben tervezett bővítésének nagyjából 20%-t a Hackbridge –i körzetben helyezi el.

A kereslet kielégítésére alkalmas övezetek kijelölésén túl a Tanács olyan építésügyi előírások sorát is bevezette, amely a fejlesztési engedélyeket elbíráló hatósági eljárásban (development management) a legmagasabb színvonalú fenntartható építészeti- műszaki tervezés és kivitelezés megvalósulását segíti elő. Ezek a szabályok úgy vannak kitalálva, hogy minimalizálják az áradást okozó állapotok létrejöttét, és adekvát útmutatást tartalmazzanak a klímaváltozásra való felkészüléshez – például zöldtetők kialakításával - amelyek integrált részét képezik az építészeti tervezésnek és az alaprajzi kialakításoknak.


A látszólag kis beavatkozások is jelentős kihatással járhatnak, ha összeadódnak. Ilyen például, amikor a zöld felületekre aszfaltborítás kerül, hogy a lakók tudjanak hol parkolni. Ebben az esetben a víz természetes körforgása megszakad és az intenzív esőzések idején megrekedő felszíni víztömeg okoz komoly áradásveszélyt. Norwich városa ennek megelőzésére egy nagyon egyszerű, mégis innovatív intézkedéssel reagált. A mesterséges borítás mennyiségének csökkentésese érdekében kiadott egy színkóddal jelölt térképet, melyen a leggyakoribb talajtípusok és azok elszivárgási képességét tüntették fel, s ehhez kikötötték, hogy az építési engedély kiadható –e vagy sem 26.

Miben játszhat fontos szerepet a térbeli tervezés?Ahogy a 2008-s Pitt jelentés megfogalmazta: éppúgy ahogy a fejlesztők és tervezők is megfelelő figyelmet kell, hogy fordítsanak ezekre a kockázatokra, a veszélyeztetett zónákban lévő (árvíz/földcsuszamlás/barlang beomlás) ingatlanok bérlőinek és lakóinak is tisztában kell lennie velük. A tervkészítés és a tervezés során hozott döntések pedig azt teszik elkerülhetővé, hogy nem odavaló fejlesztések valósuljanak meg a veszélyeztetett területeken, így csökkentve a jelenlegi és jövőbeni árvízi kockázatnak való kitettséget28. Számos ország tervezési rendszerben a beruházásra alkalmas alternatív területek azonosítása mellett arra is hangsúlyt helyeznek, hogy a kockázatokat mérséklő műszaki megoldások alkalmazása esetén akár veszélyeztetett területeken is lehessen építkezni .

A stratégiai léptékű vízelvezetési tervek kidolgozása arra is jó alkalmat nyújthat a tervezőknek, hogy más szakágakkal együttműködve, azonosítsák azokat a csatornahálózatokat, amelyek kapacitása elégtelen a megnövekedett intenzitású felhőszakadások csapadék mennyiségének elvezetésére. De kihasználhatják a természeti környezet adottságait is, például a magasban fekvő területek a rekultiváció után nemcsak nagyobb arányú karbon-megkötésére képesek, de az esővíz „felszívására” és visszatartására is, illetve új rekreációs funkciók is elhelyezhetők rajtuk.

Mivel a tervezők jártasak a közösségek és egyének bevonásában, ahhoz is hozzá tudnak járulni, hogy a szélesebb publikumot és a különböző szintű és szakágú fejlesztéspolitika alkotókat és döntéshozókat is megismertessék az árvízi kockázatok kezelésének és a problémák gyakorlati megoldásainak fortélyaira.

Többszörös előnnyel bíró innovatív építési technológiák Zöldfalak és zöldtetők

Van mód arra, hogy a burkolt térfelszíneken összegyűlő vizek okozta kiöntéseket mérsékelő technológiák jelenjenek meg a tervekben. A londoni Victoria városrészeken lévő Rubens Hotel például, növényzet borította zöld fallal épült, melynek öntözésére a tetőn összegyűjtött esővizet használják fel, evvel is csökkentve a burkolt felszínre lezúduló víz mennyiségét, mivel annak lehetősége van elszivárogni. Együttesen a zöld falak s tetők látványosan csökkentik a burkolt térfelszíneken kialakuló kiöntések mértékét. Kutatások igazolják, a tetők mintegy 10%-s zöldítése 54%-l csökkenti a közvetlen környezetben, és 2,7%-l a vízgyűjtő területen megrekedő víz mennyiségét27. Az egy főre jutó zöld tetők koncentrációja tekintetében Bázel (Svájc) jár az élen. Bár a zöldtetők már az 1870-s évek óta népszerűek, az utóbbi időben - az építési szabályozások és pénzügyi ösztönzők együttes kombinációjának köszönhetően, mely 2002 óta előírja, hogy mind az új, mind felújított lapos tetőkre növényborítást kell elhelyezni ,- egyre inkább teret nyernek. A városnak zöld tető szakértője is van, aki a nagyobb, összetettebb projekteknél tanácsadással áll rendelkezésre.

Vízellátás

A 2050-s évekre az Egyesült Királyság bizonyos területein a felszíni vízfolyások által szállított éves vízmennyiség 15%-al, míg néhány vízgyűjtő területen akár 80%-al is csökkenhet a nyári időszakokban, miközben télen sokkal több csapadék hullik majd30. Mindez a népességnövekedéssel összhangban és a forróbb periódusokban (jelentősen) megugró vízigény következtében több mint 3 millió liter/nap vízhiány kialakuláshoz vezethet.

A változó klíma nemcsak a víz természetes körforgását, de a vízellátó rendszer minden elemét is érinti. Éppúgy befolyásolja a kivehető víz mennyiségét és minőségét, az otthonok és jövedelem-termelő létesítmények ellátására szolgáló infrastruktúra hálózat kiépítését, mint a minőségi követelmények teljesítéséhez szükséges víztisztító létesítményeket és eljárásokat.

A megoldás részben a vízfogyasztás mérséklésében rejlik, hiszen a napi 150 liter/fő (London esetében 161 liter/fő) országos vízfogyasztási átlag magasan a globálisan átlagos 52 liter/fő/nap felett van31. Egy átlagos Egyesült Állambeli lakos még ennél is többet, napi 400 liter/fő vizet használ el. Az Egyesült Királyságban az öregedő félben lévő vízhálózat is sokat ront a helyzeten, mert a rendszerből úgy 20%-nyi víz szivárog el, mielőtt eljutna a háztartásokhoz, annak ellenére, hogy az utóbbi években csökkent a vízveszteség28.

A fellépő vízhiány nem csak a háztartásokat és az egyéneket érinti hátrányosan, de a vállalkozásokat is. A Carbon Trust szerint a vállalkozásoknak a vízhiány kezelésére nagymértékben szükséges növelni a képességüket (pl. gyártási folyamatokban használt üzemi víztárolással), mert a vízkivétel és a szükségletek közötti különbség 2030-ra 40% is lehet32.

Miben játszhat fontos szerepet a térbeli tervezés?A tervezés és a beruházási- és fejlesztési- döntések menedzselése hozzájárul ahhoz, hogy az adott területek vízellátása s vízigénye közötti egyensúly megmaradjon. A tervezett beruházások és fejlesztések ismeretében a tervezők előre meg tudják becsülni a növekvő vízigényt s a társ szakágak képviselőivel együtt dolgozva, jobb megoldást tudnak kitalálni. Olyat, mint pl. téli víztározási kapacitás megnövelése, hogy tározókban fogják fel a megnövekedő téli csapadék mennyiséget és felkészüljenek a nyári aszályos időszakra. Más esetekben a szakági tervezőkkel együtt olyan építési előírásokat alkothatnak meg, melyek betartása a lakás- és egyéb más célú beruházásoknál limitálja a kárba vesző víz mennyiségét. Nagyobb lépték estében a tervezők közreműködése összekapcsolhatja a magasabban fekvő vízgyűjtő területek menedzselését és az erdőgazdálkodási stratégiai intézkedéseket, segítve hogy a biodiverzitás az alsóbb folyószakaszokon megőrződjön és a vízjárás és vízhozam ingadozás kiegyenlítettebb legyen.

Az éghajlatváltozás alapjaiban befolyásolja, hogy hol, mikor és mennyi csapadék esik. Az évszázad végére főleg Észak-Afrikában, a Mediterráneumban, a Közel-Keleten és Ázsia egyes részein, akár 500 millió ember is élhet majd állandó vízhiányban, és további 1milliárd ember tapasztalhatja meg a szűkös vízhozzáférést29.

1716

400 liter

Vízfogyasztási átlagok

161 liter

52 liter

150 liter

London átlagVilág átlag

Egyesült Királyság

átlagEgyesült Államok átlag

Fotó: Gayle Wootton

Sok kicsi (beavatkozás) sokra megy


Új energiaforrásokE cél elérése érdekében az Egyesült Királyság törvényben kötelezte el magát arra, hogy az energiaigényét 2020-ra 15%-t megújuló forrásból elégítse ki34. Skócia még ennél is tovább ment, itt az elektromos energiafogyasztást 100%-ban megújuló forrásokból akarják fedezni. A Királyság felkarolta a tengeri szélturbina35 telepek építését és az írországi intelligens-szélenergia hálózatokkal együttműködve, azon dolgozik, hogy ír szélenergiát biztosítson az Ír-tengeren keresztül36. Skóciában olyan nagy kiterjedésű szélenergia termelő projektek kapnak fejlesztési és építési engedélyt, mint pl. a Glasgow közeli Eaglesham Moor-i Whitelex széltelep, amely 180 szélturbinája segítségével 188000 háztartást lát el. Ugyanitt 88 km hosszúságú kiránduló utat is kiépítettek, hogy

EnergiafogyasztásAz éghajlatváltozás gazdasági következményeit elemző „Stern - jelentés” rámutatott arra, hogy épületeink és más művi infrastruktúráink jobb műszaki- építészeti tervezése csökkenti a szénkibocsájtású energiahordozóktól való függést. Azonban az energiahatékonyság leginkább az új beruházásoknál központi kérdés, pedig csak Nagy-Britanniában a következő évszázadban hasznosítható épületállomány 85%-a már most is áll38. Sajnos ennek a már öregedő félben lévő épületállománynak a túlnyomó többsége már a mai kor szennyezőanyag kibocsájtási sztenderdjeinek sem felel meg. Nem is beszélve a későbbi évtizedekben várhatóan szigorodó követelményekről.

Ahogy területhasználati módok szerkezete változni fog, úgy majd az energiafogyasztást is csökkenteni kell a karbon kibocsájtás csökkentésére tett vállalások megvalósulásához. Jelenleg még vitatott, hogy sűrűbb beépítettségű urbánus térségek mennyiben járulhatnak hozzá a teljes karbon-emisszió csökkentéséhez. A gyakorlatban ezeket térségeket tartják az alacsonyabb emissziójúnak, mert elvben itt alacsonyabb a gépkocsi használat mértéke, ami azt sugallja, hogy a magas emisszióval járó életmód legjelentősebb tényezője az autóhasználat, mivel az összes kibocsájtás 1/5-e utazásból (beleértve a gépkocsi használatot is) keletkezik39. Ezért az új fejlesztések jóval több figyelmet kell, hogy fordítsanak az emberek közlekedési lehetőségeire. Hogy ezt miképp próbáljuk meg kezelni, az mindig a lokális kontextusoktól függ. A fejlett országokban és az Egyesült Királyságban is adott a lehetőség, hogy az egyre elterjedtebb egy-fős háztartások számára építendő otthonok, lakásokat a városközpontoktól kifelé telepítsük, s így magasabb népsűrűséget érjünk el. Természetesen a városi központok által biztosított közszolgáltatások, rekreációs és munkahelyi potenciálok megőrzése mellett.

A globális energiafogyasztás mértékének trendjét rohamosan növelték a BRIC országok is, ahogy a gazdasági fejlődéssel és az urbanizációval párhuzamosan a lakosság egyre nagyobb arányban éri el a fogyasztói társadalmak életszínvonalát, ami szükségképpen a

a látogatók élvezhessék a telep környezetének - máskülönben - érintetlen táji, természeti környezetét. Más országok sok esetben - ahogy a zöld gazdaság (green economy) előtérbe kerül - még készségesebbnek bizonyulnak a megújuló technológiák alkalmazásában..

A helyi szintű tervezés és fejlesztéspolitika alkotás sok új ötletet produkálhat a tervezési szakma egésze számára. Jó példa erre a Merton szabály, amely előírta, hogy minden új fejlesztés energiaszükségletének 10%-a megújuló forrásból legyen biztosítva. Az irányelv arról a londoni Merton-megyei önkormányzatról kapta a nevét, amely elsőként fejlesztette ki és foglalta be a szabályozásába. A szabály 2004-ben az angol nemzeti tervezési segédletbe (planning policy guidance), azaz a tervezési előírásokra iránymutatásokat megfogalmazó kézikönyvbe is bekerült, habár ma már nem része ennek.

Miben játszhat fontos szerepet a térbeli tervezés? Elsősorban azért, mert nagymértékben tudja támogatni a lokálisan, azaz a helyben generált megújuló energiatermelést az energiapolitikával és a pénzügyi és viselkedési (fogyasztói szokások) ösztönzőkkel együtt, illetve a helyi szabályozás új ötleteket vihet a tervezési alrendszerekbe. Az állami, magán, és non-profit szektorban dolgozó tervezőknek ráadásul sok esetben lehetősége nyílik, hogy a helyi közösségek, lakosok részéről a megújuló energia beruházások iránti, nem egyszer valós kétségeit, aggodalmát is megválaszolják, illetve a tervezés során, proaktívan készüljenek fel e problémák megoldására.

magántulajdonban lévő autók számának növekedését, és a még erőteljesebb gépkocsi használatot hoz majd magával.

Miben játszhat fontos szerepet a térbeli tervezés?Például biztosíthatja, hogy a városok és más települések emberi léptékben, fenntartható módon urbanizálódjanak, figyelemmel követheti a beruházások beépítési sűrűségét és a helyszínét, valamint népszerűsítheti a gyaloglást, a biciklizést és a tömegközlekedés használatát, miközben negatív ösztönzőket alkalmaz a magán autóhasználat visszafogására. A tervezés rendszere, azaz a tervekben szereplő előírások alkotta keret és a tervezési folyamat alkalmat nyújt arra is, hogy a már meglévő épületek és lakások, illetve az új építmények energiahatékonyságával kapcsolatos építészeti és műszaki követelmények is kidolgozásra kerüljenek. A tervezők azon lakástulajdonosok, vállalkozások vagy közösségek támogatásában is kiemelt szerepet tölthetnek be, akik szeretnék a saját ingatlanaik és településük klímaváltozással szembeni ellenálló képességét javítani.


A napfénytervezők: Cornwall szolárenergia tervezőcsapata

A cornwalli önkormányzat nemrégiben úgy döntött, hogy proaktívan menedzselni fogja a közigazgatási területén megvalósítandó szolár farmok fejlesztését. Az Angol Nemzeti Tervezési- Fejlesztéspolitikai Keretterv felhatalmazza a tervezési hatóságokat (a térségi önkormányzatok saját tervező csapatukkal készítetik és menedzselik a szabályozási és fejlesztés politikai terveket), hogy azonosítsák a potenciális megújuló energiatermelő fejlesztési lehetőségeket, és pozitív, támogató stratégiát készítsenek a kiaknázásukra.Cornwall ezért egy különálló szolár-energia tervező részleget állított fel, amely együtt dolgozva a fejlesztőkkel, segíti őket, hogy elérjék a kívánt megtérülést, a magas szintű, jól elhelyezett, (és) műszakilag megtervezett, beruházásokon keresztül. A tanács tervezőcsapata ehhez kidolgozott egy a szolár-energiával kapcsolatos tervezési kézikönyvet is, ami később; országosan és nemzetközileg is elismert lett. Erőfeszítéseik következtében 2011-ben Cornwallban magában több fotovoltaikus naperőművet állítottak fel, amint az azt megelőző évben, 2010-ben az egész királyság területén. Ez pedig több mint 100 millió angol fontnyi beruházást indukált a térségben37.

Fogyasztás csökkentése: A 2000 watt társasága

A Svájci Szövetségi Technológia Intézet (Swiss Federal Institute of Technology Zürich) által kezdeményezett „2000 Watt Társasága” projekt arra tesz kísérletet, hogy minden, a fejlett világban élő állampolgár átlagos áramfogyasztását 2000 Wattra csökkentse az életminőség megtartása mellett40. Személyenként most, átlagosan évi 17500kW/h energiát használunk, ami a 2000 Watt folyamatos biztosításának felel meg, igaz ennek elosztása jelentősen eltérhet (Nyugat-Európában 6000 Watt, míg ez Indiában csak 1000 Watt).Az építészek és a tervezők eleget tettek a „2000 watt” energiafogyasztási limit célkitűzésnek, s így terveztek városfejlesztési beruházásokat. A zürichi városközpontban egy villamos remiz tetejére épített - Kalkbreite néven ismert projekt - például egy olyan 90 lakásos lakásszövetkezeti beruházás, amely nemcsak hatékony építőanyag felhasználási és kivitelezési módszereket, valamint megújuló energiaforrásokat használ, hanem azt is előírja, hogy a lakóegységek kis helyigényűek legyenek - csak 35m2/fő - és a beköltözőknek vállalni kell, hogy nem lesz autójuk.

Enegia-ellátás és fogyasztásAz éghajlatváltozást okozó tényezők egyik leglényegesebbike az üvegházhatást okozó gázok, amelyek kibocsájtásáért a szénhidrogének – kőolaj és származékai – elégetése a felelős. Régóta ismert az előrejelzés, hogy elérjük az olajfelhasználás csúcsát (peak oil), azonban ennek ellenére, a világ energiafogyasztása ezzel együtt szénhidrogén fogyasztása fokozatosan növekszik, nagyjából 2,5%-al évente33. Emiatt a fejlesztéspolitikák egyre inkább előtérbe helyezik az energiabiztonság (energy security), azaz az energiaellátás biztonságának

1918

Mivel az összes emisszió egyötödéért a közlekedés a felelős, az új fejlesztéseknél sokkal több figyelmet kell fordítani az elérhetőségre és az emberek jövőbeni közlekedési lehetőségeire.

2120

Demográfiaiváltozás

2011-ben 7 milliárdan éltünk a Földön. Az évszázad végére feltehetőleg már több mint 11 milliárd ember él a bolygón41. A legnagyobb arányú népességnövekedést a fejlődő országok produkálják, ahol a fiatalok és a munkavállaló korú népesség gyarapszik a leggyorsabban. Ezzel egyidejűleg világszerte több mint 200 ezer ember költözik a városokba minden egyes nap.

A gyors népességnövekedés következtében a városok egyre zsúfoltabbak. A bolygó lakosságának több mint a fele városokban él, ám ez az arány 2050-re az előrejelzések szerint elérheti a 70%-t is. A gyors népességrobbanás óriási nyomást gyakorol arra, hogy hogyan nyújtsunk elégséges lakhatást, miként biztosítsunk infrastruktúra ellátottságot és megélhetést a lakosok számára.

Az Európai Unió országai közül többen épp az ellenkezője játszódik le. A népesség öregedik és fogy, az évszázad közepére a régiók 60%-ban hanyatlik és kevesebb lesz majd a népesség. Az Egyesült Államok néhány városa, mint Detroit is,

a népességfogyás és elvándorlás és az alulfinanszírozott infrastruktúra fejlesztés ördögi körében találta magát.

A fejlődő világ számos városa eközben oly mértékben terjeszkedik, hogy óriási kiterjedésű informális települések – nyomornegyedek – veszik körbe periférián. Ezek a településrészek legtöbbször lejtőkre vagy emberi lakhatásra egyáltalán nem alkalmas területekre zsúfolódnak össze, amelyek majdnem, vagy teljes egészében nélkülözik az alapvető infrastruktúrákat.

A sokrétű, szélsőséges demográfiai változások, több fontos szerepvállalást kívánnak meg a tervezéstől. A tervezésben élen kell járni majd a jövőbeni népesség- előrejelzések és forgatókönyvek felrajzolásához szükséges bizonyító erejű adatok összegyűjtésében, a megfelelő lakásellátottság megvalósításában, a beépített, a mezőgazdasági és természetes területek közötti egyensúly fenntartásában, a környezeti terhelések mérséklésében, és a társadalmi igények kielégítésében a munkahelyek és közszolgáltatások biztosításával.

A képen Brazília legnagyobb favellája, azaz informális települése Rocincha (Rio de Janeiro) látható. A jelenlegi favellák az 1972-s években kezdtek gomba módra szaporodni, amikor a jómódú városnegyedek építéséhez szükséges munkaerőhiány elindította Brazília rurális térségeiből, s egyben szegényebb régióiból az (építő) munkások városszélre történő költözését, beáramlását. Becslések szerint több mint 11 millió ember, az Brazília népességének kb. 6%-a lakik nyomornegyedekben. A brazil favellák növekedési aránya meghaladja az ország (formális) városainak növekedését, azonban e területekre a mélyszegénység, a nagyarányú egyenlőtlenség és a kizsákmányoltság is jellemző. 2013-ban Brazília népessége már meghaladta a 200 milliót.

Fotó: Crystal Davies, World Resources Institute, Flickr.

Kisebbek a háztartások, de többen vannak

Anglia és Észak-Írország nagy, Wales és Skócia jóval kisebb arányú népességnövekedésnek néz elébe 2051-ig45. Az előrejelzések szerint, Kelet-Anglia és London népessége növekszik majd legjobban – 8,9% és 13,0% várható - mialatt Anglia többi része kisebb mértékben nő majd, Északnyugaton 3,6%, Északkeleten 2,9%, és Középnyugaton 5,6% népesség növekedési arány várható46.

Ezzel ellentétben a Királyság más részein, már most is a tetten érhető népességfogyás marad a jellemző. A Hebridák szigetein, a Skót Felföld, azaz a Highlands területein (Caithness és Sutherland) a népességfogyás a lakosság elvándorlásával is párosul. Ahogy az emberek az olyan térségi központokba, központi városokba költöznek, mint Stornoway (Hebridák), Lerwick (Orkney szigetek), és Inverness (Felföld) a népesség átrendeződik. Az ország népességének problematikája tehát, nem csak az összlakosság mennyiségi változásaira szorítkozik, de arról is szól, hogy az emberek hol és hogyan akarnak majd élni. Ami pedig lényegesen befolyásolja a megfizethető lakások (affordable housing), azaz; az adott területre jellemző piaci ár alatt elérhető otthonok utánpótlását is, melyek arányát a tervezés során írják elő47.

Hasonló folyamatok zajlanak le Európa szerte a jövőben. Amíg a kontinens teljes népessége szerényen növekszik (5%) majd 2040-ig, addig az egyes országok demográfiai trendjei között jelentős eltérés mutatkozik majd48. Egyes országok akár 46%-s növekedést is megtapasztalhatnak, mások népessége – közöttük Magyarországé is – akár 27%-l is csökkenhet. A XX. század közepe óta közel 50 európai nagyváros saját népességének egytizedét már így is elvesztette49.

Kisebb háztartásokManapság világszerte igaz, hogy egyre kisebb háztartásokban élünk, ami egyre több lakóegységet igényel. Nagyobb az építkezés és berendezés, a fűtés és hűtés nyersanyag szükséglete is. Az 1800-s évek végén Európa és az Egyesült Államok háztartásaiban, átlagosan 5 ember élt együtt, míg ma kb. 2,5 fő50. Az Egyesült Királyságban 7 millió ember lakik egyedül. Ha a jelenlegi trend folytatódik, az ország népességének 18%-a él majd egy-fős háztartásokban, melyek 45%-ban 65 évesnél öregebb emberek élnek majd egyedül (lásd a túloldalon)45. A háztartások lassú elaprózódása megy végbe a fejlődő országokban is, plusz terheket róva majd a kiépített elektromos- és vízhálózatokra, hiszen egyre több háztartási eszközt fognak használni az emberek.

Házon innen - házon túl?Mindez azt is jelenti, hogy a hiányzó lakásszám biztosítása nem elegendő cél, még akkor se, ha ez maga is jelentős kihívás. Nem csak az a fontos ugyanis, hogy hány új lakásra/házra van szükség, de tekintetbe kell vennünk a lakások típusait, a lakásfejlesztések térbeli sajátosságait és elhelyezkedését, illetve a gazdaság fejlődésével való viszonyt éppúgy, mint a közszolgáltatásokra gyakorolt hatásokat, az erőforrás- és anyagigényeket; és az olyan fontos infrastrukturális vonatkozásokat, mint a közlekedés és szállítás.

Kifejezetten helye van az alapos megfontolásnak, amikor a növekvő lakásszám által a környezeti fenntarthatóságra és karbon kibocsájtásra gyakorolt hatásokat, a beépített –urbanizált- területek és az élelmiszertermelésre alkalmas földek közötti egyensúlyt, vagy az életképes, összetartó és fenntartható közösségek létrehozásának kérdéseit, vesszük számba. Ahogy az a sorozat első Térben gondolkodva című részében, illetve a további kiadványokban is említésre kerül, jóval határozottabban, és integráltabb módon kell foglalkoznunk a földterületekkel, a hellyel és a térrel.

Miben játszhat fontos szerepet a térbeli tervezés?Az urbanizáció, a népesség növekedése és migráció miatt szükséges lakások és a mindennapi élethez kapcsolódó szolgáltatások biztosításában kritikus szerepe van a tervkészítésnek. Hogy ez tényleg megtörténjen, szilárd d bizonyítékokon alapuló „jövőbeni népesség” előrejelzésekre és a jövőt felvázoló szcenáriókra –forgatókönyvekre van szükség53. A tervkészítés abban is segít, hogy ne csak a lakások megépítésére koncentráljunk, de a fejlesztéseket és beruházásokat, tágabb kontextusba értelmezve kezeljük. Ilyen lényeges körülmény lehet például fejlesztés közszolgáltatásokra és más infrastruktúrákra (beleértve a közlekedést is) gyakorolt hatása, vagy az életképes, összetartó és fenntartható közösségek létrehozásában elengedhetetlen a gazdaságfejlesztési és a fenntarthatósági célok teljesülésében játszott szerepe.

Az Egyesült Királyság népessége 2011 –ben 68,3 millió fő volt, amely a várakozások alapján2035-ben elérheti a 75 millió főt is42. Az Európai Unió országai közül várhatólag a Királyság lesz a legnépesebb ország 2060-ra, megközelítőleg 79 millió lakossal43. A jövőbeni népesség becslésekor a nemzetközi migráció (bevándorlás) a legnagyobb bizonytalansági tényező, a 2050-ig tartó előrejelzések értékei között, emiatt majdnem 10 millió főnyi eltérés is előfordulhat44.

Jövőálló társadalom | 2017 Február | Demográfiai változás

Karbon semleges negyedek: Malmöi Vastra Hamnen (Nyugati kikötő) – 100 -%ig helyben termelt megújuló energia52

Svédországban, Malmö város Vastra Hamnen kerületében valósul meg Európa első karbon-semleges városn-egyede, köszönhetően az intelligens fűtési- és hűtési rendszer és a megújuló energiaforrások használatának. A „Holnap Városaként” is emlegetett negyed a hajógyár területének regenerációjával jött létre 2001-ben. Ma már 4000 ember nevezheti otthonának. A beruházás példája azt bizonyítja, hogy akár egy egész városnegyedet is lehetséges 100%-ig helyben generált, megújuló energiaforrásokból ellátni. A Vastra Hamnen negyed életképes alternatívát jelent arra, hogy a lakók fenntarthatóan éljenek, kihasználják a tömegközlekedést és még gazdasági előnyt is kovácsoljanak a helyi adottságokból.

2322

A közszférában és a magánszektorban tevékenykedő tervezők abban is tudnak segíteni, hogy az egyes fejlesztések és beruházások mindinkább alkalmazkodjanak az átfogó tervekhez. A kormányok szerepe is jelentős, hiszen pénzügyi ösztönzőkkel és finanszírozási mechanizmusokkal, illetve az országos tervezési irányelvek és követelmények, szakpolitikák rendszerével támogathatják a lakásépítési beruházásokat54. A lakásügyi fejlesztéseket az infrastruktúrafejlesztési beruházásokkal összekapcsoló szemlélet párosulva a közigazgatási határokon átívelő együttműködéssel pedig, másképp elérhetetlen potenciális fejlesztési területeket is megnyithat. A tervezők pedig függetlenül attól, hogy a privát vagy a közszférában dolgoznak, bármikor felemelhetik szavukat, hogy a megfelelő otthonok, a megfelelő helyeken, és a megfelelő időben létesüljenek.

Fotó: Photocity of Malmӧ

Változó korösszetétel

A népesség változásával kapcsolatos előrejelzésekhez hasonlóan az egyes országok és régiók népességének korösszetétele is eltérő módon változik. Az országon belül Skócia előrevetített népességnövekedése kisebb, mint az Egyesült Királyság többi részén, viszont az elöregedés nagyobb, gyorsabb léptékű. Skóciában 2010-2035 között, a nyugdíjasok száma előre várhatóan 2,9%-l nő meg, szemben az ország többi részén végbemenő 1,7%-s növekedéssel57. A városi populációval összevetve a rurális térségek népessége gyorsabban öregedik el, különösen Walesben, ahonnan hosszú évek óta a legtöbb fiatal költözik el58.

Mire 2050-t írunk globális mértékben több 60 évesnél idősebb ember él majd a Földön, mint 15 éven aluli, de fejlődő és feltörekvő országok erős urbanizáción átmenő városaiban a városi fiatalság lesz a domináns korosztály59. További következmény lesz az is, hogy számos országban, ahol nem léteznek, vagy fenntarthatatlanok a népjóléti rendszerek; az időskori ápolás felelőssége (és költsége) a családokra, ezen belül is a nőkre és a kamaszkorú leányokra hárul, akik emiatt kisebb eséllyel tudnak dolgozni, tanulni, vagy a családjuk felnevelésében részt venni60.

Az épített környezet hatása az öregedő félben lévő népességreAz eljövendő változásokra való felkészülés meglehetősen összetett feladat, mert nemcsak az idős közösségek helyzete lesz nagyon eltérő, de az is, ahogyan az emberek régiós, de akár városnegyed szinten is átélik az öregedést61. Ami biztos, hogy a megváltozó korösszetétel miatt, az épített környezet minden szegmensét felölelően kell majd reagálnunk az új helyzetekre. A legnyilvánvalóbb tervezési feladat lesz annak meghatározása, milyen típusú otthonokra lesz szükségünk (legyen könnyebben karbantartható és takarítható, jobb biztonságérzetet

Miben játszhat fontos szerepet a térbeli tervezés?A tervezők hangot adhatnak annak, hogy az olyan demográfiai változások – mint az idősödő népesség- mit jelentenek a gyakorlati életben, milyen következményeik lehetnek a lakhatásra és az infrastrukturális ellátottságra nézve, s hogy miképp lehet ezeket az összetett kérdéseket kezelni vagy megoldani, különböző térbeli léptékekben. Abban is segíthetnek, hogy ezt mások számára is értelmezhetőbbé tegyek, egyszerűen és példák segítségével A tervezési rendszer előírhatja, hogy a demográfiai adatokat és trendeket vegyék figyelembe tervezési

nyújtó, a társasági életet elősegítő) és a meglévő lakások adaptációja az elvárásokhoz (pl. nagyobb energiatakarékosság). Ez nagyon nagy feladat, hiszen például csak az Egyesült Királyság 4,8millió ingatlant tartalmazó lakásállományának 35%-a, melyekben időskorúak (háztatások) laknak a „ nem méltó” (non decent) kategóriába tartozik62.

Községeink és városaink sok tulajdonságát újra kell gondolnunk, kezdve az utcákon való könnyebb tájékozódástól, egészen a sokkal kompaktabb városi központok létrehozásáig, ahol egyre gyakrabban közlekedik gyalogosan vagy a tömegközlekedéssel a lakosság. Az idősödő lakosság további terheket ró a közszolgáltatásokra is; emellett az olyan mindennapos szolgáltatást nyújtó helyek, mint pl.bankok, boltok, posták könnyű elérhetőségének fontossága is megnövekszik. Több olyan programra is szükség lesz, amely az összes korosztályt bevonja a városi tevékenységekbe, mint pl. az ausztráliai Joondalup város „Megöregedni –Veszélyesen Élni” (Growing Old - Living Dangerously) kezdeményezése, ami lehetővé teszi az idős emberek számára, hogy részt vegyenek csoportos rekreációs elfoglaltságokban. Hasonló megközelítéssel élt Edinburgh városa is, a „Minden Korosztály Városa” (City for all Ages) program megalapításakor, amely az idősebb korosztályok teljes társadalmi és gazdasági befogadását célozza meg. A program olyan intézkedéseket tartalmaz, mint pl. az öregek bevonása az idősek otthona és a helyi szórakozási - kikapcsolódási lehetőségek közötti- buszközlekedés megtervezésébe63.

Az emberi életminőség javításának és a közszolgáltatásokra nehezedő terhek csökkentésének a kulcsa, a proaktív szemléletben, azaz a megelőzésben rejlik. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan fizikai és szolgáltatási környezetet hozzunk létre, ami lehetőséget ad, hogy aktívan és egészségben öregedjünk meg.

A közegészségügy egyik legnagyobb vívmánya az, hogy a brit népesség átlagéletkora emelkedik. Az ország lakosságának több mint a negyede éri meg majd a 65 éves kort 2061-ben, de a 85. év kor feletti életkorú emberek száma nő majd a leggyorsabban55. Ám ez azt is jelenti, hogy a gazdaságilag aktív 16-64 életkor közötti korosztálynak több időskorú embert kell majd eltartania. 2037-re várhatóan a dolgozó korú és a nyugdíjban lévő emberek aránya a mai 3,2 főről, 2,7 főre csökken, azaz 2,7 fő/ember befizetéseiből lesz majd a nyugdíjas korúak népjóléti kiadása fedezve56.

A fenti kép a városok korosztály barátságának kulcs fontosságú elemeit mutatja meg. A fejlődő és a fejlett világ 35 városában végzett kutatáson alapján olyan tulajdonságokat sorol fel, mint az épített környezet, közszolgáltatások, társadalmi részvétel.

Forrás: WHO64

Az öregedés és a velejáró egészségügyi hatások a sorozat Egészséges városok című részében kerülnek részletesebb kifejtésre

2524 Jövőálló társadalom | 2017 Február | Demográfiai változás

A korosztály barát város jellemzői

eljárások és a döntéshozás során. A fejlett és fejlődő világ országainak tervezési előírásai és tervezői sokat tehetnek azért, hogy a társadalom megértse és elfogadja az idősödő népességgel velejáró kihívásokat és alkalmazkodjon hozzá.

Például azzal, hogy a tömegközlekedés által jobb elérhetőséget biztosít a köz- és privát szolgáltatás helyszínéül szolgáló települési és városi központokhoz. A helyi tervek és tervezési előírások azt is megfogalmazhatják, hogy mik a közösség korosztály barát jövőképének kívánalmai, s az egyes tervekben tehetnek érte, hogy ezek meg is valósuljanak.

Az USA városaiban végzett felmérés szerint az idősebb korosztály tagjai ugyanazt igénylik, mint a fiatalabb társaik: a rendőrség jelenlétét a közterületeken, a lakásállomány sokféleségét, az iskolák és üzletek közelségét65

Társadalmi kohézió és a közösségek

A közelmúlt alacsony gazdasági növekedése, és a recesszió, számos európai országban vezetett pénzügyi megszorításokhoz és ennek folyományaként a közszolgáltatásokba történő befektetés erőteljesen csökkent. Mindez magával hozta a társadalmi problémák fokozott megjelenését, a szociális kiegyensúlyozatlanság növekedését, amely fokozatosan igényelné a társadalmi összetartó erőt és a közösségeket. A népességbeli változások és az elöregedés egyre inkább felszínre hozhatja a szűkös erőforrások felhasználásával kapcsolatos generációs ellentéteket, hiszen sokszor olyan döntéseket kell meghozni, hogy inkább az oktatási esetleg az egészségügyi, vagy a szociális / ápolási kiadások növekedjenek. A nyugat európai országokban mindez kiegészül a bevándorlást övező vitákkal, s a beérkező népesség nagyobb mértékű integrációjának kérdésével is.

Az erős közösségekre nem csak az a jellemző, hogy biztosítottak a munkahelyek és lehetőségek, de fontos szerepet játszik a társadalmon belüli kapcsolat -fenntartás és hálózatosodás- a közös civil büszkeség érzése is, éppúgy, mint a helyi környezet formálásában való aktív részvételi igény. A fordított helyzetben lévő térségek, ahol a társadalmi interakció és a társadalmi részvétel is –idesorolva az idős generációkat is- korlátozott, hajlamosak arra, hogy stagnáljanak, miközben a valóban jelentős, - vagy annak érzékelt - antiszociális viselkedéstől és bűnözéstől szenvednek. Ugyanakkor az új kommunikációs technológiák lehetővé teszik a virtuális közösségek kialakulását, és az abban való részvételt. A fizikai valójukban létező közösségek kulcsfontosságúak az élet adta lehetőségek megragadásában, illetve az egészségünk és a jól létünk tekintetében.

Fenntartható közösségek tervezése: Bath város helyi tervezési előírása a több háztartásos lakóegységekről (multiple occupancy) 67

Bath és North East Somerset települések tervező csoportjai a lakásügyi kollégáikkal azon dolgoznak, hogy kifejlesszék a több -háztartásos lakóegységekre (HMO: Houses in multiple occupation) vonatkozó szabályozási környezetet. Bath városa ugyanis közkedvelt a diákok és a pályakezdő fiatalok körében, akik pénzügyi helyzetük és a magas kereslet által indukált; relatíve drága lakásbérletek miatt többen állnak össze, hogy ki tudják fizetni az albérletet. Azonban a város egyes térségeiben aggodalomra adhat okot az így felboruló társadalmi egyensúly, mivel az életmódbeli különbségek és a lakáspiaci összetétel, azaz a lakások mérete, elosztása, és bérleti-eladási ára miatt megnőtt a kockázata, hogy a helyben élő családok egyszerűen kiszorulnak majd.

Az Egyesült Királyság Lakásügyi Törvénye (2004) lehetőséget adott a helyhatóságok számára, hogy korlátozzák az ilyen típusú lakóegységek mértéktelen elburjánzását. Egyrészt a tulajdonosoknak engedélyt kell kérni ahhoz, hogy belső változtatásokat hajtsanak végre a lakásban. Másrészt, a tervezési eljárások során a hatóságok írják elő hogy hol helyezhetők el HMO lakások. A Tanács 2013-ban adta ki a Kiegészítő Település Tervezési Kézikönyvet (Supplementary Planning Guidance). Amely előírja, hogy a HMO egységek aránya maximum 25%-a lehet az egyes statisztikai körzetek (Super Output Area = 1000-3000 és 400-1200 háztartást felölelő geográfiai egység) lakásállományának. A tervezők rendelkezésére áll az összes HMO lakást tartalmazó térinformatikai rétegterv (layer), amely segítségével követni lehet a használati módok változását. Nemcsak azt hogy az engedélykérelem helyszíne belesik-e a 25%-s zónába, hanem azt is látni lehet, hogy kisebb helyi léptékben, azaz a 2 perces gyalogos távolságban az ingatlanok egy negyede már most is HMO vagy sem.

Fenntartható közösségek tervezése: Northampton vallás vizsgálat68

Az új fejlesztési - tervezési terv (Local Plan) készítése során a Northamptoni Vallásközi Fórum (Northampton Inter-Faith Forum) és a Northampton Megyei Tanács együttesen adott megbízást a hívő vallási közösségek vizsgálatára. Ahhoz, hogy feltárják Northampton vallási közösségek összetételét, a vallásgyakorlás jelenlegi és jövőbeni létesítmény szükségletét, számos másodlagos adatbázis került tanulmányozásra, valamint GIS térképi feldolgozás is megtörtént.

Az adatelemzést kiegészítően széleskörű, társadalmi bevonásra épített folyamat is lebonyolításra került, internetes felmérésekkel, műhelybeszélgetésekkel és személyes interjúkkal. A megye vallási közösségeinek mélyebb ismerete birtokában a Tanács számára is lehetővé vált, hogy hatékonyabban tervezze a jövőbeni fejlesztési igényeket. Ráadásul az, hogy a projekt társadalmasítása során a vallási csoportok is bevonódtak, segítséget nyújtott a megye Fenntartható Közösségi Stratégiájának (Sustainable Community Strategy) kifejlesztésében

Fotó: Northampton Borough Council

Miben játszhat fontos szerepet a térbeli tervezés?A tervkészítés folyamata biztosíthatja, hogy a lakáscélú fejlesztések, – legyen az új lakások építése vagy felújítása, már meglévő épületek átalakítása– és szolgáltatások, egészségügyi s egyéb létesítmények, városközpontok és a vonzó közterületek iránti igény közötti viszony, koordinált legyen. A tervezőknek arra is lehetősége van, hogy egy térség közös jövőképének kialakítása során, minden stádiumba bevonják az ott élő közösséget, mialatt felmérik a jövőbeni fejlesztések együttes hatását a már ott lakókra. Illetve a többi közösségekre. A fejlesztések és beruházások engedélyezésekor pedig csak ahhoz járulnak

hozzá, amely előrébb visz a kitűzött vízió megvalósításában. A leglényegesebb az, hogy a konzultációs szemlélet hassa át a tervezést, mivel az egyes közösségek is szívesebben támogatják új lakások építését a közvetlen közelükben, ha a helyi szolgáltatások elérhetősége és minősége nem szenved hátrányt. Azaz akkor, ha a szükséges infrastruktúrák fejlesztése is megtörténik, valamint a házak építészeti tervezése is jó és illeszkedik a környék identitásához, építészeti jellegéhez69. Általánosságban fogalmazva, a tervezési rendszerek és folyamatok olyan eszközt jelentenek, amelyek képesek az egymással versengő igények feletti viták igazságos és méltányos megoldásában. Ugyanúgy, mint ahogy a párbeszéd segít a közösségek szerveződésében és fejlődésében.

2726

Ezek a viták gyakran olyan társadalmi aggodalmakat, félelmeket tesznek a közbeszéd részévé, melyekkel a tervezők nap, mint nap találkoznak, mint pl. a megfizethető lakhatás, a közszolgáltatásokkal való ellátottság, és helyi infrastruktúrák minőségének problémái. Az épített környezet kialakításának is meghatározó szerepe van a közösségen belüli erősebb társadalmi összetartozásban, például a közösségek élhetőségének és vonzerejének javításán, a jól megtervezett közterületeken, a mindenki számára egyöntetűen elérhető helyi közszolgáltató és munkahelyi helyszíneken, és a közösségi rekreációs és egyéb más infrastruktúra elérhetőségeken keresztül66.

Jövőálló társadalom | 2017 Február | Demográfiai változás

A tervezés és a gazdasági növekedés a Planning Horizons sorozat Hozzunk jobb döntéseket a helyekről/terekről (2017. március) című részében kerül részletesebb kifejtésre.

Future-Proofing Society | June 2014 | Climate change

Sok település, közösség és helyi ökoszisztéma fenntarthatósága, - mi több - fennmaradása szempontjából perdöntő lesz, hogy hogyan készülünk fel az eljövendő próbatételekre. Mindehhez ugyanis sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy milyen módon osztjuk fel és használjuk a földterületeinket, a tájat. Hogyan élünk lakóhelyünkön, közösségeinkben. Miképp termelünk energiát, mire használjuk fel azt, hogyan közlekedünk, és hogyan használjuk fel a rendelkezésre álló vizet; ráadásul koherens és koordinált módon.

A települési és a rurális térségek tervezése kritikus szerepet fog játszani, nem csak a fejlesztések szabályozásában, azaz szabályozói szerepkörben-, hanem a fenntartható fejtődéshez nélkülözhetetlen stratégiák – jövőképek és cselekvési programok – megkreálásában és megvalósításban is. Bizonyos értelemben ez a tervezés tradicionális értékeihez és az eredeti céljához való visszatérést is jelenti, amely eredendően az, hogy a városokban és településeken élő emberek számára jobb életkörülmények megteremtését segítse elő. A XXI. században azt is jelenti majd, hogy sokkal ellenállóképesebb, reziliensebb közösségeket alakítsunk ki.

A képen Medellin látható, Kolumbia második legnagyobb városa. A város hatalmas bevándorlási hullámot élt át. Melyet magas munkanélküliség, a legszegényebb negyedekben a szolgáltatások elégtelensége, és sok városrészben súlyos utcai erőszak követett. 2013-ban mégis Medellint választották a világ leginnovatívabb városának, köszönhetően a politikában, oktatásban, szociális fejlődésben elért haladásának. A rákövetkező évben, 2014-ben a város adott otthont az ENSZ Habitat VII. Világ Városi Fórumának (World Urban Forum), és a Rockefeller Alapítvány 100. éves évfordulója alkalmából tartott versenyen a száz legellenállóképesebb város – 100 Resilient Cities- közé választották be70. Az Alapítvány által 2013-ban útjára indított kezdeményezés azért jött létre, hogy lehetővé tegye a városoknak, hogy a XXI. század növekvő megrázkódtatásaival és feszültségeivel jobban megbirkózhassanak. Ennek következtében, Medellin kinevezte Oscar Santiago Uribe Rochát, a város jobb ellenálló képességéért felelős főtisztviselőjének (Chief Resilience Officer).Forrás: Ivan Erre Jota, Flickr

Hogyan válaszoljunk felkészülten a XXI. század nagy kihívásaira

2928

Megnövelt ellenállóképesség (reziliencia)

Ugyanilyen egyértelműen fogalmaz az Éghajlatváltozási Kormányközi Panel (IPCC Intergovernmetal Panel on Climate Change) is jelentéseiben. A demográfiai változás is hasonlóan súlyos következményekkel jár például a társadalmi összetartó erőre, vagy az elöregedő népességek kezelésére nézve. E kihívásoknak az a közös jellemzője, hogy a megfelelő ellenlépések nélkül az általuk kifejtett hatás, és az okozott pénzügyi károk jelentős növekedése várható. Egészen addig a pontig, amikor már nem leszünk képesek tenni ellenük és egészen egyszerűen maguk alá temetnek minket.

Az is egyértelmű, hogy képtelenek leszünk elkerülni a változásokat. Lakóhelytől függően- többé- kevésbé, jól-rosszul, de mindenkit érintnek majd. Ezért a reagálásunk módjának arra kell összpontosítania, hogy képessé tegye társadalmainkat az előrelátásra és felkészülésre, illetve arra, hogy legkönnyebben felépülhessenek az események megtörténte után. Ezt nevezzük ellenálló képességnek, alkalmazkodó- tűrő- és helyreállító-képességnek avagy rezilienciának.

De mi is az az ellenállóképesség (reziliencia)?Az ellenállóképesség alatt általában két fő tevékenység- csoportot értünk: a felkészülést és tervezést, valamint a válasz reakciót és helyreállítást. Az államigazgatásban eredetileg a rezilienciát a lakossági krízis- és vészhelyzetekkel kapcsolják össze. Az Egyesült Királyságban pl. a kormány Nemzeti Biztonságpolitikai Stratégiája (National Security Strategy) rögzíti a biztonságos és ellenálló Egyesült Királyság célkitűzéseit, kezdve az árvízi eseményektől egészen a terrorista-támadásokig. Azonban a reziliencia fogalma egyre inkább tágabb értelmet nyer, és egyre többen – vállalkozások és nem kormányzati szervezetek, civilek- és kutatók is – alkalmazzák, amikor a klímaváltozás enyhítéséről és annak hatásaihoz való alkalmazkodásról, vagy jelentős gazdasági és társadalmi változásokkal szembeni fellépésről beszélnek.

A humanitárius segélynyújtás és nemzetközi fejlesztés terén az „reziliencia-növelés” lett az ENSZ, az adományozó donorok és a civil társaságok új vezérelve. Mégpedig azért, hogy elejét vegyék az elfogadhatatlan emberi szenvedésnek, és csökkentsék a vészhelyzetekben való beavatkozás költségeit. Ebbe immár beletartozik az éghajlatváltozás is; azért hogy az adaptáció részévé váljon a fejlesztések, beruházások általános gyakorlatának. A tárgyalt kihívások korábban olyan címszavak alá tartoztak, mint a fenntartható fejlődés, sérülékenység és katasztrófa megelőzés, azonban így a ellenállóképesség fogalma új értelmezési keretet kapott71.

A reziliencia fogalmát a természetes ökoszisztémák jellemzésére is használjuk. Az ökológiai ellenállóképességként ismert fogalom – ebben az értelemben – a megrázkódtatások és terhelések elviselését, és a felépülésre való képességet jelenti. A szociálpolitikában ugyanez a társadalom rugalmasságát, reagálásra való képességét jelöli, amikor oly változásokkal kell megbirkózni, mint a gazdasági recesszió és a munkahelyek megszűnése, melyek során a közösségek összetartó ereje, kohéziója és a társadalmi tőke (social capital) különösen fontos szerepet játszik. Az üzleti életben a tervezésen és döntéshozáson keresztül vált elfogadottá a reziliencia elve, mivel sokkal proaktívabb megközelítést eredményez, mint az egyszerű kockázat kezelés vagy elévülés72.

Az ellenállóképesség ma már azt a kollektív képességet jelenti, amely a dinamikus rendszerekkel kapcsolatos változások és bizonytalanságok menedzselésére irányul (ilyen az éghajlat, de a népesség növekedés és a vándorlás is). Azt kell felismerni, hogy nincs optimális, minden esetben alkalmazható megoldás, és azt is át kell gondolnunk, hogy miként alakítjuk át a megszokott megközelítési módjainkat. Ez pedig sokkal nagyobb rugalmasságot és tanulási kapacitást kíván meg, mind az egyes szervezetektől, mind pedig a szervezetek között73. Mindeközben sokkal integráltabban gondolkodva kell, hogy értékeljük a társadalmi, gazdasági és környezeti rendszerek közötti kölcsön- kapcsolatokat is.

A jövőbeni kihívások léptékének és potenciális következményeinek nagysága - sok szakértő és kommentátor számára nyilvánvalóvá teszi-, hogy a társadalmaink biztonságát és fenntarthatóságát komolyan fenyegető kérdésként kell kezelni. Az USA kormánya például a 2014-ben publikált Nemzeti Klíma Vizsgálat (National Climate Assessment) című jelentésben a klímaváltozást „egyértelmű és létező” veszélyforrásként kategorizálta.

Többek között ilyen annak a megértése, hogy miképp okozhat a nyakló nélküli urbanizáció hirtelen élelmiszer árnövekedést, ami cserébe megnöveli a közösségek sérülékenységét a klímaváltozás hatásaival szemben74.

Sajnos sok olyan jelenlegi intézkedés, amely erősíteni szeretné az ellenálló képességet, pont ezeket a problémákat felejti el koherensen összefogni és integráltan kezelni. Így sok esetben hiányzik pl. az éghajlat-változási politika összekapcsolása a lakásüggyel, a közlekedéssel, vagy a gazdaságfejlesztéssel. És éppen ezért számít a térbeliség, hiszen jóval hangsúlyosabb térbeni kiterjedésben való gondolkodással felismerhetők a gondok közötti rejtett kapcsolatok.

Tanuljunk a tervezésről - a hely és a térbeli kiterjedés fontossága

A Planning Horizons első, Térben Gondolkodva című része azt fogalmazta meg, hogy szakpolitika alkotás és döntéshozás során sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hely és térbeli kiterjedés viszonyára. Különösen sürgető szükség van erre abban az esetben, ha a különféle szakpolitikai intézkedések és stratégiák együttes és egyszerre érvényesülő hatását nézzük, azaz azt, hogy az egyes helyeken, milyen következményekkel járnak. Ugyanis adottságaiktól függően mindegyik helyen – legyen az térség, település, vagy akár egy környék – más, más hatások kombinációja érvényesül. Az integrált és koordinált megközelítés hiányában csak „csőlátású” szakpolitikai reakciókra van lehetőségünk, miközben a könyvünkben tárgyalt jelentős kihívások szinte mindig a helyi, regionális vagy országhatárokon túlnyúlóan fejtik ki hatásukat. Ami egyben azt is jelenti, hogy a csupán lokálisan megoldani kívánt problémák tartósan velünk maradnak, s hosszú távon nagyobb kárt okoznak, és több ráfordítást igényelnek.

Angliában pl. a „Nemzeti Adaptációs Program” fekteti le, (NAP- National Adaptation Programme) hogy mit kell a kormányzati, üzleti és a társadalmi szférának megvalósítani, hogy klímabarát legyen9. A program arra hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat, hogy a közösségekkel –települési szinten- együttműködve tervezze meg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a klímaváltozás enyhítésének módjait, miközben teljes mértékben vegye figyelembe az árvízi kockázatokat, a tengerpart változását, illetve vízellátás és igény viszonyának helyzetét. Azonban a

NAP alig foglalkozik az árvízveszélyen túl mutató jelenségek jelentette adaptációs kihívásokkal, talán csak a magasabb hőmérséklet egészségügyi hatásának a sérülékenyebb korosztályokra gyakorolt hatásának kivételével. Így az erre épülő helyi tervek is elmulasztják figyelembe venni pl. a népességváltozás okozta hatásokat vagy kezelésükre a térbeli-területi tervezésben rejlő lehetőségeket..

A NAP, de olyan más dokumentumok is, mint a Nemzeti Biztonságpolitikai Stratégia (National Security Strategy), az Egyesült Királyság Infrastruktúra Terve (UK Infrastructure Plan)75 vagy a Nemzeti Kockázati Regiszter (National Risk Register) gyakorlatilag térbeli –területi megfontolások nélküli dokumentumok, melyekben alig pár lokáció és helyszín kerül említésre. A jövőbeni próbatételekre vonatkozó stratégiai jövőképet pedig egyáltalán nem tartalmaznak. A jövőbeni fejlesztések és beruházások integráltabb és jóval koordináltabb tervezésében megfizethetetlen lenne az ellenállóképesség növelését szolgáló térbeli vízió, amely többek között az energia és közlekedési infrastruktúrahálózatok, az élelmiszerellátás, mezőgazdaság, a regeneráció, valamint a szociális intézkedések és az társadalmi kohéziót támogató szakpolitikák kérdéskörét is magába foglalná.

Az a szemlélet, amivel a tervezők reagálnak a felmerülő, megoldandó feladatokra, példát mutat arra, hogy a szakpolitika- alkotók és döntéshozók, milyen szellemiséggel tudnák tágabb értelemben véve ellenállóvá tenni társadalmainkat, - hogyan tudnák - az országok „jövőállóságát” elősegíteni a XXI. században. Gyakorlatilag az ellenállóság tervezésének térbelivé-tételére van szükség, mégpedig a nemzeti szinttől a regionális, és a szubregionális szinten át a helyi szintig, a megfelelő területi dimenzió figyelembe vételével.

A különböző térbeli léptékű, hosszú távú kereteket állít fel a gazdasági, szociális és környezeti fejlődés számára, melyek megvalósításaival tevőlegesen támogatja a települések közösségeinek kohézióját és fenntarthatóságát. A tervezés tehát szükségképpen interdiszciplináris –szakágak, szektorok között mozog- és integráló. Összekapcsolja az olyan témákat, mint pl. a közszolgáltatások iránti igény, lakásépítés és a közlekedés. A tervezés azt is figyelembe veszi, hogy mi lesz a különböző döntések egyes helyekre gyakorolt együttes hatása, mint ahogy átlátható és elszámoltatható módon menedzseli a konkurens érdekeltségeket is, a közérdeket helyezve előtérbe.

Jövőálló társadalom | 2017 Február | Hogyan válaszoljunk a XXI. század nagy kihívásaira 3130

Mindegy, hogy a köz-, a magán-, vagy az önkéntes szférában dolgozik-e a tervező, mindig az érintettek, az érdekeltek s az különböző érdekek széles palettájával kooperál azért, hogy az épített és a természeti környezetet fejlessze, javítsa és megóvja. Amibe az is beletartozik, hogy készen álljanak érvelni a - magasabb normák / sztenderdek betartásával járó - jótétemények mellett, a fejlesztések során. A tervezőnek is szüksége van szilárd bizonyítékokon alapuló adatokra, de arra is, hogy képesek legyenek a rendelkezésre álló adatok és előrejelzések korlátait is észrevenni, s ennek megfelelően cselekedni. A közösségek érdekében a tervezők tudnak mit kezdeni a gyakorlati, de az embereket megragadó kollektív jövőképekkel - függetlenül attól, hogy azok „fentről vagy lentről” erednek –mint ahogy tudnak segíteni is azok kidolgozásában és végrehajtásban is. Márcsak azért is, mivel végső soron a közösségeknek dolgoznak, és akiknek a helyzetéért felelősek.

Mindezt figyelembe véve, a tervezők és mások is, kézzelfoghatóan hozzá tudnak járulni a szakpolitika formálók és döntéshozók számára abban, hogy:

• bátran és kreatívan válasszanak a lehetséges opciók közül, amikor a fenntartható fejlődés jövőképét megalkotják közösségeink, társadalmaink számára.

• az általában rövidtávú politikai napirendeken túlnyúló, hosszútávon végrehajtandó cselekvési terveket (framework for action) határozzanak meg.

• Olyan rendszereket és végrehajtási mechanizmusokat alkítsanak ki, amelyekkel a terveket meg is valósíthatják.

• (az) intézményi, ágazati és közigazgatási választóvonalakon átívelő tervalkotás és együttműködés valósuljon meg, mely integráltabb szabályok és gyakorlati eljárások kifejlesztését eredményezi.

• olyan piaci környezetet kreáljanak, melyben lehetséges a nagyobb ellenálló képességre, rugalmasságra való törekvés.

• A közérdek – és a jövő generációk – érdekében döntsenek a meglévő érdekek felől.

Ebben az esetben a mindinkább térségben történő gondolkozás valóban segédkezet nyújtana a jövőre vonatkozó fenntartható stratégiák megfogalmazásában és megvalósításában. Méghozzá úgy, hogy evvel párhuzamosan a lehető legmagasabb szintű ellenálló képességet is elérhetnénk.

Stratégiai léptékű, térbeli ellenállóképesség tervezéseMinden országban más az államigazgatási, kormányzati és jogszabályozási rendszer. Így nincs olyan minta, vagy adott tervezési szint, melyet vakon követve kellene a térbeli ellenálló képességet tervezni. Van olyan ország, ahol létezik országos szintű térségi (vagy területi) terv vagy keretterv rendszer, mely tartalmazza a klímaváltozás és a népességváltozás hatásainak ellensúlyozására szolgáló megfontolásokat. Ugyanakkor – ahogy a „Térben gondolkodva” c. kötet már kifejtette- nem mindig az országos szintű területi terv a legjobb választás. Más államokban van az ellenálló képességet célzó stratégia, azonban az igazi eredményességhez lényegesen nagyobb térbeli információgyűjtésre lenne szükség.

Ahhoz, hogy a tervezők –projekt és terv szinten is – „teljesíteni” tudjanak közösségeink számára, minden esetben olyan, az egyes országokat, vagy régiókat lefedő, magas szintű térbeli jövőkép, vízió kell, ami bemutatja miként lesz kialakítva az éghajlatváltozással és a demográfiai változásokkal szembeni ellenállóképesség, reziliencia. Függetlenül a választott tervezési szinttől, azaz terv által lefedett földrajzi terület nagyságától, minden kontextusban hasznos lehet az ilyen szemléletben készített dokumentum.

Számos országban a tervezési tevékenység főleg regionális vagy a szubregionális szinten történik. De a térségi tervezési szint és az eljárás menete tulajdonképpen bármilyen lehet, amíg a tervkészítés integrált folyamat marad. Tehát a felölelt terület nagyságától függetlenül a térbeli aspektus figyelembe vétele a nagyobb ellenállóképesség tervezése során azt eredményezné, hogy:

• láthatóvá válna, hogy melyik kihívás jelent aktuális és egyben szignifikáns veszélyt, valamint az is, hogy milyen multidiszciplináris és intézményi és szektorok közötti fellépésre lenne szükség.

• közigazgatási határokon keresztül is alkalmazható és átültethető lenne.

• kiderülne, hogy melyik a legsürgetőbb beavatkozás, de az is, hogy az egyes helyszíneken, milyen típusú beavatkozás szükséges.

Az ilyen módon kidolgozott jövőkép bebiztosítaná, hogy a döntéshozók felismerjék és alaposan megértsék a térségük funkcióját és szerepét, melyet a jelentkező kihívások kezelésében tudnának hasznosítani.

Megértenék például azt, hogy egy adott térség fejlesztése, mit is jelent a karbon kibocsájtásra vagy a természeti környezet védelmére nézve, függetlenül attól, hogy fenntarthatóan fejlődő zónáról vagy egy menedzselt visszavonulást megkívánó térségről van szó. A térbeli ellenállóképesség megerősítéséhez több adatra és jobb információértékelésre van szükség, illetve lényeglátásra, “látnoki”-képességekre, mozgósításra, forrásmenedzselésre. Ahogy az alábbiakban kifejtjük, erre csak akkor van lehetőség, ha megváltozik az intézményi rendszerek szereplőinek és az ellenállóképesség-növelés érdekében valóban tenni tudó, különböző szinten dolgozó emberek viselkedése.

3332

Fotó: Thomas White (Thomas White Photography).

Az Afrikai Éghajlatváltozási Ellenállóképesség Szövetsége (African Climate Change Resilience Alliance), az éghajlatváltozás való életre gyakorolt hatásaira reflektáló szituációs játékot használ Etiópiában, Ugandában, és Mozambikban a különböző országrészekért (district level) felelős hivatalnokokkal.

Koordinációs programok a többszörös jótétemények learatására: Lewes körzet helyi fejlesztési keretterv rendszere

Lewes, a klímaváltozáshoz való adaptációt, a helyi fejlesztési keretterv (LDF: Local Development Framework) rendszer készítése során dolgozta ki. A klímaváltozás már 1999 óta része a tanács környezetgazdálkodási rendszerének, de a hatóság úgy gondolta, hogy jobban integrált és stratégiaiabb megközelítésre van szükség.

Lewes önkormányzata 2004 -ben csatlakozott az EU által indított „Managing Urban Europe”, azaz Európa urbánus területeinek menedzsmentjéről szóló projektbe, amely egy integrált menedzsment rendszer (IMS- Integrated Management System) kidolgozását célozta. Ehhez az LDF; azaz fejlesztési és szabályozási dokumentumok és tervek alkotta stratégiai kerettervet használták, hogy az egész körzetre kiterjedő legyen a kezdeményezés.

Az új irányelveknek köszönhetően a legfontosabb közszolgáltatások és munkahelyek 30 percen belül megközelíthetőek gyalog, tömegközlekedéssel vagy biciklivel az összes a közelmúltban befejezett nagy beruházás helyszínéről. A környezetvédelmi ügynökség által jóváhagyott árvízvédelmi kockázatkezelési terv nélkül egy fejlesztési, azaz a fejlesztési szándékot engedélyező engedély (planning permission) sem került kiadásra, és ugyanígy előírás volt, a megújuló energiaforrások beépítése a beruházásokba, melynek következtében az egy főre jutó széndioxid kibocsájtás is folyamatosan csökken76.

A tervezőknek olyan magas szintű térségi jövőkép, vízió kell, ami bemutatja, hogy az adott ország, vagy régió hogyan fogja az éghajlatváltozással és a demográfiai változásokkal szembeni ellenállóképességet kialakítani.

Jövőálló társadalom | 2017 Február | Hogyan válaszoljunk a XXI. század nagy kihívásaira

Információ

A tervezésben dolgozó szakemberek együttesen nagyban befolyásolhatják a munkájuk során felhasznált adatforrások bővülését. Az olyan országos adatforrások, mint pl. a népszámlálás, felbecsülhetetlen információkat nyújtanak azokról a folyamatokról, amelyeket az előrejelzések készítésénél veszünk alapul. Hasonlóan értékesek a regionális adatok, éppúgy, mint az olyan eredendően más célból készült tanulmányok, mint a fenntarthatósági értékelések (Sustainability Appraisal), vízgyűjtő menedzsment tervek (River Basin Management) és a halmozott hátrányossági indexek (Indices of Multiple Deprivation). Azért mert utóbbiak is tartalmaznak az egészségügyi, a társadalmi és a gazdasági egyenlőtlenségek megértéséhez alapvető információkat. De ezen túl is sok egyszerű fortély áll rendelkezésre, mellyel a jobb döntéshozást segíthetjük elő, például a szintvonalas területhasználati térképek használata, amellyel felismerhetjük az elöntésre hajlamos területeket és az árvízi kiöntés várható mélységét, kiterjedését.

Azért, hogy a fejlesztési javaslatokat megalapozó hatásvizsgálatok eredményesebb legyenek, a tervezők részt vehetnek a várható kockázatok és következmények kutatásában, illetve a vizsgálati technológiák megválasztásában is. Erre nagyon jó és egyre többet idézett törekvés a természeti tőke értékének felbecsülése, melynek az a lényege, hogy az olyan nem piacképes környezeti tényezők pontos értékét meghatározzuk, mint a talaj vagy a víz minősége. Ez mind figyelembe vehető a döntéshozás során és abban is segíthet, hogy az érintett szakemberek jobban megértésék a területhasználati opciók következményeit, például az árvízveszély kezelése szempontjából. A brit kormány által kinevezett független Természeti Tőke Bizottságának jelentése szerint, a természeti vagyon fenntartásából és jobbításából jelentős gazdasági előny származhat, de annak is komoly gazdasági következményei vannak, ha menedzselésük nem fenntartható módon történik77.

A jelentős és hosszútávon ható kihívások megértéséhez mind a szakpolitika formálók, döntéshozók, mind pedig a tervezők és más szakemberek is jobb, aktuálisabb, kutatásra és adatelemzésre alapozott térségi információt igényelnek. Azért, hogy olyan jól informált fejlesztéspolitikai döntések szülessenek a különböző térségi szinteken, amelyek valóban hozzájárulnak az ellenállóképességhez.

3534

A fenálló árvízi kockázatok hosszú távú menedzselése: Bristol város stratégiai árvízveszély kockázat elemzése (SFRA Strategic Flood Risk Assessment)

Bristol városa a helyi fejlesztési és szabályozási terv (Local Plan) kidolgozásával párhuzamosan végezte el az árvízveszélyből adódó stratégiai kockázatok elemzését. Az elemzés a jövőbeni árvízi kockázati tényezők közé sorolta az éghajlatváltozást is. A település jövőbeni fejlődését és növekedését irányító terv 2026-ig tartó időtartamával szemben, a kockázatelemzés a nem lakáscélú és a lakáscélú ingatlanok átlagos élettartamát alapul véve, a 60. és 100. évre kitekintve vizsgálta a felszíni vizek kiáradásának és a szökőárak előfordulásának kockázatát. Az elemzés a csúcs vízállásra illetve, a tengerszint 20%-s emelkedésére is tartalmazott forgatókönyvet.

A 2008-s alapszintű árvízi kockázat elemzés rávilágított arra, hogy a magas vízállás veszélyezteti a városi infrastruktúrát és a fejlesztésre kijelölhető területeket, ezért egy részletes SFRA2 jelentés is készült később, hogy a térségben jellemző árvízi kockázatokat alaposabban felmérjék. Ez a jelentés már az árvíz összes megjelenési formáját tartalmazta, azaz magába foglalta a felszíni vizek, a tengeri szökőárak, a belvíz és a talajvíz, valamint a szennyvíz és víztározók árvízi kockázatáról szóló információkat is.

A jelentés a település jövőjére vonatkozó terveket készítő tervezőket tekintette célközönségnek, különösen azért, mert ők éppen a város terveinek kidolgozásával foglalatoskodtak ez idő tájt. Az elemzés eredményei így bekerültek a helyi tervbe, ami lehetővé tette a tervezőknek, hogy a jövőbeni fejlesztési területüket kijelölhessék, és ne tervezzenek lakáscélú beruházásokat a majdan árvízzel fenyegetett övezetekben.

Intézmények

A jövendő kihívásaival való megbirkózás során a városoknak integrált megközelítést kell alkalmazniuk. A helyi önkormányzatok nem lesznek képesek ugyanis az összes szükséges beavatkozást egyszerre finanszírozni és végrehajtani. De az rajtuk múlik, hogy az épített környezetet érintő kérdésekben a települési tervdokumentumok rendszere a legjobb – az üzleti élet, a közösségek és polgárok által meghozandó – döntések meghozatalát segítse elő. A helyi tervek alkotta keretnek többek között az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez, és a természeti környezet értékének meghatározásához, szükséges megfontolásokat is tartalmaznia kell. Például olyan a fenntartható életmódokat támogató stratégiát kell megfogalmaznia, amely nem vezet alacsony beépítettségű és népsűrűségű szuburbiák kialakulásához.

Annak is nagy jelentősége van, hogy a nemzeti szintű kormányzatok és államigazgatási intézmények, hogyan választják el egymástól a különféle területekért általában felelős szakágakat és igazgatási funkciókat. Az Egyesül Királyságban pl. a kormány Közlekedési Minisztériumának fenntartható és integrált közlekedési stratégiája egyáltalán nem találta szükségesnek, hogy megemlítse a települési és területi szintű területhasználatot tervező szakemberekkel való együttműködés fontosságát; annak ellenére, hogy a használat módjára nagy befolyással bírnak. Ugyan nemcsak a nemzeti kormányok felelőssége, de azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az országos stratégiák és cselekvési programok zöme többé-kevésbé szűklátókörű. S ahogy a példák is mutatják, számos esetben elsikkad a szakágak közötti koordináció.

A települések és országok ellenállóképességének növelését célzó víziók megalkotásában résztvevő emberek számára elengedhetetlen, hogy ismerjék és megértsék a legújabb kutatási eredményeket. Azonban a jövő kihívásait célzó kutatásokat publikáló akadémiai intézmények által alkalmazott tudományos eljárások és a vizsgált adatok komplexitása és mennyisége sokszor zavarba ejtő és nyomasztó. Ezért olyan, a

kutatási eredmények és a gyakorlati élettapasztalatok megosztásán alapuló tanulási mechanizmusokat, azaz tudásmegosztási rutinokat kell kifejlesztenünk, amelyek a demográfiai- és az éghajlat-változási adaptáció különböző aspektusai köré szerveződve, egy platformra hozzák az intézményeket, és az egyes személyeket, evvel is erősítve az ellenállóképességet.

Részben emiatt, a döntéshozók és a külső szervezetek viszonya, és az általuk végzett tevékenység megismertetése és kommunikálása, igencsak jobbításra szorul majd. A területhasználati módokat meghatározó tervek készítése során például ez azt jelenti, hogy nagyobb mértékben használjuk, és jobban megértjük az olyan más térbeli típusú terveket, mint például a vízügyben használtak: az ivóvíz szolgáltató társaságok hálózatbővítési tervei, a tengerpart/vízpart menedzsment programok (Shoveline Management Plans) és a vízgyűjtő területi vízgazdálkodási tervek (River Basin Management Plans).

A kormányzás – azaz, ahogy a tervezést érintő döntések, a megfelelő térbeli léptékben, területi szinten megszületnek, - a Planning Horizons sorozat (Making Better Decisons for Places) című részében vannak kifejtve.

Az egyes intézményeknek úgyszintén nagy felelőssége van a fenntarthatóság ügyének pártfogásában. Erre jó példa a Királyi Várostervező Intézet (RTPI) maga. Az Intézet 2009-ben alkotta meg - és alkalmazta önmagára nézve (így a tervezői szakmára is) - az éghajlatváltozással kapcsolatos manifesztummát saját kötelezettségvállalásairól. Ebben tudatosította, hogy a tervezés a fenntartható jövőt célzó, pozitív jövőkép eléréséről szól. Az intézet minden további szakmai tevékenysége ezen az értékválasztáson alapul. Így azon, hogy elősegíti a megújuló energiaforrások használatát, a karbonfogyasztással járó utazási szükséglet csökkentését, a természeti erőforrások felélésének mérséklését, valamint a már meglévő helyek és helyszínek (beleértve a településeket is) promotálását, ahelyett, hogy újak épüljenek.

Minden szinten lehetőség van arra, hogy a kormányzatok és más ügynökségek együttműködjenek a térbeli ellenállóképesség érdekében. Helyi szinten a települési önkormányzatok felelőssége lesz, hogy a demográfiai és az éghajlati változások hatásai következtében szükségessé váló adaptációs váltás nagy részét megtervezzék és menedzseljék.


A helyi önkormányzati tervezőirodák közötti együttműködés: Skócia stratégiai fejlesztési tervei

A Glasgow és a Clyde - Völgy Stratégiai Fejlesztési Tervező Hatóság nyolc helyi önkormányzat tervezőirodáját fogja össze, hogy együtt dolgozzák ki az azonos nevű stratégiai régió klímaadaptációs stratégiáját. A nyolc helyhatóság területet felölelő stratégiai fejlesztési terven alapuló akcióterv kimondja, hogy szükség van a városrégió fejlesztési tevékenyégének és a szénlábnyom (carbon foodprint) minimalizálására, a klímaváltozással kapcsolatos szennyezőanyag kibocsájtási célértékek megvalósítására, s legfőképp az alacsony szénfelhasználású, fenntartható gazdaság irányába való törekedésre79.

A Dundee és Perth városok térségét tömörítő stratégiai fejlesztési terv a Tayplan (a nevét a Tay folyó vízgyűjtő területéről kapta), ugyanúgy kimondja a régió térbeli jövőképének leírása

során, hogy a ”klímaváltozás hatásainak mérséklése és az adaptáció az emberiség legnagyobb egyidejű kihívása a jelen korban”. A terv a partmenti erózióval, áradásveszéllyel és a tengerszint emelkedésével érintett, s ezért sérülékeny területek fejlesztése, beépítése ellen foglal állást. Emellett az új fejlesztéseket és a meglévő közösségi infrastruktúrák integrációját szorgalmazó előírásokat fektet le. A fejlesztéspolitikai értékválasztások közé tartozik az is, hogy a területhasználat és a közlekedés integrációja redukálja az utazási szükségleteket. Az épületek tájolásán és építészeti tervein, az anyaghasználaton és az alacsony vagy zéró szénkibocsájtással járó energiatermelő technológiák alkalmazásán keresztül is biztosítja, hogy a beruházások, fejlesztések erőforrás és anyaghasználati hatékonysága is magas szintű legyen80.

Ez az illusztráció nem egy tervalap a tervdokumentumból! Az ábra a tervkészítés előzetes véleményezési fázisában készülő fő problémákat tárgyaló jelentés (Main Issues Riport) konzultációján felmerült fejlesztéspolitikai lehetőségeket, s azok tovább gondolásait mutatja.

Forrás:Tayplan – MIR, 2014.Odinance Surrey - Királyi Korona szerzői joga fenntartva, engedélyszám 100053960/2014.

Emberek

Az igazság az, hogy a térségi ellenállóképesség tervezése egyáltalán nem csak a tervezői szakma feladata és felelőssége. A szakágakban és a különböző szektorokban éppúgy, mint a tervezésben, sokkal több interdiszciplináris megközelítésre és hangsúlyos vezetői képességre van szükségünk. Ahhoz, hogy megbirkózzunk a jelentős népességnövekedés elé néző térségeken kifejtett várható hatásokkal, fontos, hogy értsük és értékeljük az olyan geográfiai és ökológiai fogalmakat, mint a természeti tőke és az ökoszisztéma. Emellett ugyanígy tisztában kell legyünk például: az árvízterek mibenlétével vagy a környezet terhelhetőségének korlátaival.

Ahhoz, hogy legjobban teljesítsünk, minden egyes helyi szintű döntésnél mérlegelni kell, hogy mennyiben járulnak hozzá a 21. század nagy kihívásainak kezeléséhez, és nem csak nemzeti, de nemzetközi szinten is. Nagy szükségünk van a stratégia helyi szemléletére, irányításra (strategic localism)81, azaz arra, hogy a helyi szintű vezetés valóban segítsen a nemzeti szintű célok elérésében. Hiszen máshogy nem lehet 80%-l csökkenteni a környezetkárosító anyagok kibocsájtását, egyidejűleg reagálni a demográfiai változásra. A fenntartható fejlesztésnek, „igazán” fenntarthatóvá kell válnia.

Ez nem fog megtörténni, amennyiben a szakpolitikai és a végrehajtó szakágak nem kapnak jóval hangsúlyosabb térségi jelleget működésük során. Számos különböző szakterület gyakorló szakembereit, szakpolitika alkotóját és döntéshozóját, és persze a tervezőket is fel kell ruháznunk olyan fortélyokkal, képességekkel és tudatossággal, amely szükséges ahhoz, hogy a köz alapvető érdekeit szem

előtt tartva válaszolhassunk, a térségi(leg) és stratégiailag előttünk álló és gyorsvonati sebességgel közeledő feladatokra.

Nem tudhatjuk, hogyan mennyire leszünk sikeresek a jövőben abban, hogy mérsékelni tudjuk a bekövetkező változások hatásait, mint hogy azt sem, hogy miképp lehet a legjobban felkészülni rájuk. Az azonban biztos, hogy a szakma művelőinek folyamatosan képezniük kell magukat, lépést tartva az új ismeretekkel. Meg kell osztaniuk tudásukat más érintettekkel és közösségekkel. Tekintve, hogy a kutatás mindig a való élet mögött van egy lépéssel, képesnek kell lennünk arra, hogy rugalmasan reagáljunk.

Azonban a legfontosabb annak a megértése és felvállalása, hogy ezek a nagy és alapvető változások, - legyen az éghajlat- vagy népességváltozás- nem valamikor a távoli jövőben öltenek testet, hanem már most is zajlanak, és azonnali fellépést – cselekvést igényelnek.

A tervezésnek újra kell definiálni magát, nem a változást kell megtervezni, (planning for change), hanem a folyamatosan változó környezetre (planning in change) kell tervezni!

Ahogy a politikában a vezetés fontossága széles körben elismert, ugyanúgy a professzionális szakterületen is jelentős szerepet tölt be vezetői képesség. A tervezőknek fel kell ismerniük, hogy milyen domináns pozíciót tölthetnek be a jövő kihívásaival való szembenézés során az ellenállóképesség növelésére szolgáló törekvések irányításában, népszerűsítésében. De ehhez az szükséges, hogy a tervezők az új környezeti, társadalmi és gazdasági realitásokat szem előtt tartva átalakítsák saját szakmájukat.

3736 Jövőálló társadalom | 2017 Február | Hogyan válaszoljunk a XXI. század nagy kihívásaira

3938

A tervezők, fejlesztéspolitika írók és döntéshozók számára mindez nehéz, konfliktusokkal teli döntések meghozatalát is jelenti, amikor egyes közösségek és települések helyéről, fejlesztéséről, dizájnjáról vagy akár fenntarthatóságáról határoznak. A szintér tagjaként a tervezőknek (területi és településtervezők) befolyásolóként, szószólóként, közművelőként és tanácsadóként is helyt kell állniuk. Hiszen jó részt rájuk hárul majd a feladat, hogy áthidalják a kihívások, - mint amilyen a klímaváltozás és az öregedő népesség súlyos problémája - elfogadása,

Az éghajlatváltozással szemben fellépő közösségek: Bosham egyházközség lakóközösségi terve (neighbourhood plan)

A lakóközösségi alapú tervezés a várostervezés relatíve újonnan bevezetett formája Nagy-Britanniában, amikor is a tervet teljes egészében egy település, vagy egy településrész közössége írja. Ennek jelentősége az helyi szintű kormányzás modelljében rejlik, mivel az önkormányzat és a „hivatal” területi, azaz sok település, illetve több település alkotta térségeket, egyházközséget is magába foglalhat. Az egyes települések és térségek rendelkeznek választott képviselettel, azaz önkormányzati képviselővel, aki a területi önkormányzat képviselő testületében kap helyet, de „városrészi” testületet is felállíthatnak. Bosham esetébenben Chichester kerület a területi önkormányzat, Bosham egyházközség pedig a Bosham falut is magába foglaló térség, mely városrészi tanácsa nem régiben kezdte el egy az egyházközségben elhelyezkedő falu lakóközösségi tervének készítését. Elfogadása után ez a terv is része lesz a hatályban lévő tervek alkotta hierarchiának. Bosham Ez a - West - Sussex területén található - tengerparti falu, minden évben kénytelen az árvízzel szembe nézni. Szennyvíz hálózata a teljesítőképessége határán van, miközben a falu lakásigénye egyre növekszik. A térség képviselő testülete nem találta jónak a helyi - a térséginél nagyobb - területi önkormányzat fejlesztési javaslatait, ezért élve az új szomszédsági terv adta lehetőséggel három olyan terület kijelölését javasolta, amelyeken a lakásigény 2/3-t ki tudják elégíteni. Anélkül, hogy a csatornahálózatot jelentősen fejleszteni kellene, vagy az árvízveszély növekedne.

Példájuk azt mutatja, hogy egyes közösségek, hogyan tudják kihasználni saját erőforrásaikat, amikor az éghajlatváltozás és a népességnövekedés hatásait figyelembe véve „saját házuk táját” tervezik meg!

tudomásul vétele és a felelős cselekvés közötti szakadékot (beleértve annak azonosítását is, hogy egyáltalán ki képes hathatósan cselekedni).

Ugyanakkor a tervezőknek tanulniuk is kell majd a közösségektől, akik esetleg előrébb járnak, mint a szakemberek és a fejlesztéspolitika felelősei. Például abban, ahogy a megváltozott szokásokra, életvitelre, kihívásokra reagálnak, legyen az a helyi élelmiszertermelés támogatására vagy a gépjármű használat csökkentésére tett erőfeszítések.

.

19 World Bank. Cities and climate change: an urgent agenda (Washington: World Bank, 2010).

20 David Satterthwaite, Adapting to climate change in urban areas: the possibilities and constraints in low-and middle-income nations (London: IIED, 2007).

21 Stephane Hallegatte et al., “Future flood losses in major coastal cities,” Nature climate change 3, no. 9 (2013): 802-806.

22 HM Government, UK Climate Change Risk Assessment: Government Report (London: DEFRA, 2012).

23 Environment Agency, Flood and coastal risk management in England: A long term investment strategy (Bristol: Environment Agency, 2009).

24 Casey Brown, Robyn Meeks, Yonas Ghile, and Kenneth Hunu. “Is water security necessary? An empirical analysis of the effects of climate hazards on national-level economic growth.” Philosophical Transactions of the Royal Society A: Mathematical, Physical and Engineering Sciences 371, no. 2002 (2013): 20120416.

25 Data from: Department for Communities and Local Government, Household interim projections in England, 2011 to 2021, (London: DCLG, 2013), and Environment Agency Flooding in England - a national assessment of flood risk (Bristol, EA, 2009).

26 Norwich City Council. Advice note for changes in permitted development rights on paving over gardens in Norwich. 2008. http://www.norwich.gov.uk/planning/pages/planning-pavingfrontgardens.aspx

27 Jeroen Mentens, Dirk Raes and Martin Hermy. “Green roofs as a tool for solving the rainwater runoff problem in the urbanized 21st century?.” Landscape and urban planning 77, no. 3 (2006): 217-226.

28 Committee on Climate Change. “How well prepared is the UK for climate change”. (London: CCC, 2010): pxiv.

29 “More than 500 million people might face increasing water scarcity”, Potsdam Institute for Climate Impact Research. http://www.pik-potsdam.de/news/press-releases/more-than-500-million-people-might-face-increasing-water-scarcity.

30 Environment Agency, Water resources in England and Wales (Bristol: Environment Agency, 2008).

31 “Domestic Water Use” worldmapper.org. 2004. www.worldmapper.org/posters/worldmapper_map324_ver5.pdf

32 Carbon Trust, Opportunities in a resource constrained world (London: Carbon Trust, 2014).

33 Dan Bailey, “The argument for de-sensitising the UK economy from oil through energy diversification is compelling”, British Politics and Policy, 14 May 2013, http://blogs.lse.ac.uk/politicsandpolicy/archives/33412?utm_content=bufferc3e17&utm_source=buffer&utm_medium=twitter&utm_campaign=Buffer

1 Intergovernmental Panel on Climate Change, Final Draft Technical Summary (Stockholm: IPCC, 2013).

2 EurActiv. “Study: World set for record 36 bn tonnes of CO2 emissions this year”. EurActiv, 19th November 2013. http://www.euractiv.com/science-policymaking/study-world-set-36-tonnes-co2-em-news-531776

3 “Key Points and Questions”. Research and Analysis. Department of Energy & Climate Change, 13 April 2014. https://www.gov.uk/government/publications/ipcc-report-key-points-and-questions/ipcc-report-key-points-and-questions

4 See Ian Joughin, Benjamin E. Smith, and Brooke Medley, “Marine Ice Sheet Collapse Potentially Under Way for the Thwaites Glacier Basin, West Antarctica”, Science 344, no. 6185 (2014): 735-738; and Eric Rignot, Jeremie Mouginot, Mathieu Morlighem, Helene Seroussi and Bernd Scheuchl, “Widespread, rapid grounding line retreat of Pine Island, Thwaites, Smith and Kohler glaciers, West Antarctica from 1992 to 2011”, Geophysical Research Letters (2014).

5 Alex Morales, “World had sixth-hottest year on record in 2013, UN agency says,” Business Week. 5 February 2014.

6 Flemming Thornæs, Adaptation of Climate Change in Town and Country Planning. 2014 (unpublished).

7 HM Treasury, Stern Review: The economics of climate change. (London: HM Treasury, 2006).

8 Dim Coumou and Alexander Robinson, “Historic and future increase in the global land area affected by monthly heat extremes,” Environmental Research Letters, 8 (no. 3).

9 Department for Environment, Food and Rural Affairs, National Adaptation Programme (London: DEFRA, 2013).

10 Cynthia Rosenzweig, ed. Climate change and cities: first assessment report of the Urban Climate Change Research Network (Cambridge: Cambridge University Press, 2011).

11 “Adapting to Climate Change”. Committee on Climate Change, No date. http://www.theccc.org.uk/tackling-climate-change/preparing-for-climate-change/

12 Stephanie Garlock, “Louisiana’s Coastline is disappearing too quickly for mappers to keep up”. Atlantic Citylab (Washington DC) 4 March 2014. http://m.theatlanticcities.com/technology/2014/03/louisianas-coastline-disappearing-too-quickly-mappers-keep/8544/

13 Joseph Rowntree Foundation, Impacts of climate change on disadvantaged UK coastal communities (York; JRF, 2011).

14 Committee on Climate Change, “Chapter 5: Regulating services” (London: Committee on Climate Change, 2013).

15 Russell, James S. “Post Sandy, Designers are forced to imagine asking people to move. Atlantic Citylab (Washington D.C.) April 25th 2014. http://www.theatlanticcities.com/design/2014/04/post-sandy-designers-are-forced-imagine-asking-people-move/8950/

16 “Room for the River programme”, Rijkswaterstaat Ruimte voor de Rivier. http://www.ruimtevoorderivier.nl/meta-navigatie/english/room-for-the-river-programme/

17 Perry de Louw, Ype van der Velde, and Sjoerd van der Zee, “Quantifying water and salt fluxes in a lowland polder catchment dominated by boil seepage: a probabilistic end-member mixing approach.” Hydrology & Earth System Sciences Discussions 8, no. 1 (2011).

18 Mark Scott, “Living with Flood Risk,” Planning Theory & Practice 14, no. 1 (2013): 103-140.

Lábjegyzetek és források

Fotó: Shutterstock


Lábjegyzetek és források52 Gan Pei Ling, “Europe’s ‘First Carbon Neutral Neighbourhood’: Western Harbour”, The Great Energy Challenge, 3 July 2012, http://energyblog.nationalgeographic.com/2012/07/03/europes-first-carbon-neutral-neighborhood-western-harbour/

53 Neil McDonald and Peter Williams, Planning for Housing in England: Understanding recent changes in household formation rates and their implications for planning for housing in England (London: RTPI, 2014).

54 RTPI, Delivering Large Scale Housing: Unlocking Schemes and Sites to Meet the UK’s Housing Needs (London: RTPI, 2013).

55 RTPI, Extra Care Housing: Development planning, control and management (London: RTPI, 2007)

56 “News”, International Longevity Centre UK, 27 November 2013 http://www.ilcuk.org.uk/index.php/news/news_posts/press_release_ilc_uk_calls_for_cross_party_commission_on_demographic_change

57 Scottish Parliament, Demographic Change and an ageing population (Edinburgh: Scottish Parliament, 2013).

58 Royal Commission on Environmental Pollution, Demographic Change and the Environment (London: RCEP, 2011): 25.

59 Duncan Green “The state of the world’s older people: A smart new index on a rising development priority” From Poverty to Power, 19 December 2013 http://oxfamblogs.org/fp2p/the-state-of-the-worlds-older-people-a-smart-new-index-on-a-rising-development-priority/

60 International Organisation for Migration, _Population Dynamics in the Post-2015 Development Agenda: Report of the Global Thematic Consultation on Population Dynamics_ (No location: IOM, 2013).

61 Department for Communities and Local Government. Towards Lifetime Neighbourhoods: Designing sustainable communities for all (London: DCLG, 2007).

62 International Longevity Centre, Sustainable Planning for Housing in an Ageing Population, (London:ILC, 2008)

63 The UK Urban Ageing Consortium, Creating Age-friendly places (Manchester: BJF, 2013): 18.

64 World Health Organisation, Global Age-friendly Cities: A Guide (Geneva: World Health Organisation, 2007).

65 AARP Public Policy Institute, What Is Livable? Community Preferences of Older Adults (Washington DC: AARP, 2014)

66 Crispin H. Cooper, David L. Fone, and Alain J. Chiaradia, “Measuring the impact of spatial network layout on community social cohesion: a cross-sectional study,” International Journal of Health Geographics 13, no. 1 (2014): 11.

67 “Houses in Multiple Occupation in Bath” Bath and North East Somerset Council. 2013. http://www.bathnes.gov.uk/services/planning-and-building-control/planning-policy/houses-multiple-occupation-bath-article-4-dir

68 “Northampton’s Faith Communities: A profile and Places of Worship Audit and Needs Assessment submitted by LUC, CAG Consultants, Northampton Borough Council and Northampton Inter Faith Forum” RTPI. 2014. http://www.rtpi.org.uk/events/awards/rtpi-awards-for-planning-excellence-2014/shortlist-2014/leading-the-way-in-planning-for-community/northamptons-faith-communities/

69 Shelter, Policy Briefing: Little Boxes, Fewer Homes (London: Shelter, 2013).

34 “Increasing the use of low carbon technologies”, Department of Energy & Climate Change. https://www.gov.uk/government/policies/increasing-the-use-of-low-carbon-technologies

35 Hugh McNeal, “UK still leads the race in harnessing power of offshore wind”, DECC Blog, 19 February 2014, http://blog.decc.gov.uk/2014/02/19/uk-still-leads-the-race-in-harnessing-power-of-offshore-wind/.

36 Mark Scotta and Eoin O’Neill, “Displacing wind power across national boundaries or eco-innovation? Spatial planning implications of UK-Ireland renewable energy trading,” Planning Theory and Practice, 14, Issue 3 (2013): 418-424.

37 Matthew Rhodes, “How local authorities can use the new planning policy framework to accelerate creation of a low carbon built environment”, Encraft Viewpoint, 15 May 2012. http://www.encraft.co.uk/viewpoints/how-local-authorities-can-use-the-new-national-planning-policy-framework-to-accelerate-creation-of-a-low-carbon-built-environment/

38 Ramachandran Kannan and Neil Strachan, “Modelling the UK residential energy sector under long-term decarbonisation scenarios: Comparison between energy systems and sectoral modelling approaches,” Applied Energy 86, no. 4 (2009): 416-428.

39 Felicity Carus, “UK Carbon Emissions Data by Local Authority” The Guardian 18th September 2009.

40 “2,000 watt society” Stadt Zürich, 2014, https://www.stadt-zuerich.ch/portal/en/index/portraet_der_stadt_zuerich/2000-watt_society.secure.html

41 “World Population Prospects: 2012 edition” United Nations, 14 May 2014 http://esa.un.org/wpp/index.htm

42 “Population”, Office for National Statistics, No date. http://www.ons.gov.uk/ons/taxonomy/index.html?nscl=Population

43 Eurostat, Population Projections 2010-2060 (Luxembourg: Eurostat 2011).

44 Office for National Statistics, National Population Projections, 2012-based Extra Variants Report (London: ONS, 2013).

45 Foresight, Land Use Futures: Making the Most of Land in the 21st Century (London: Government Office for Science, HMSO, 2010).

46 Office for National Statistics 2012-based Subnational Population Projections for England (London: ONS, 2014).

47 Royal Commission on Environmental Pollution, Demographic Change and the Environment (London: Royal Commission on Environmental Pollution, 2011).

48 European Commission, 2012 Ageing report (Brussels: European Union 2012).

49 Merten Nefs et al., “Shrinking cities as retirement cities? Opportunities for shrinking cities as green living environments for older individuals.” Environment and Planning A 45, no. 6 (2013): 1455-1473.

50 Mason M. Bradbury, Nils Peterson and Jianguo Liu, “Long-term dynamics of household size and their environmental implications,” Population and Environment (2014): 1-12.

51 Office for National Statistics. Households and Household composition in England and Wales, 2001-2011. (London: ONS, 2014)

70 See http://100resilientcities.rockefellerfoundation.org/

71 Department for International Development, Defining Disaster Resilience: A DFID Approach Paper (London: DFID, 2011).

72 For example, climate change is increasingly influencing global investment decisions, as highlighted by Global Investor Coalition on Climate Change, Global Investor Survey on Climate Change, 3rd Annual Report on Actions and Progress (No location: Global Investor Coalition on Climate Change, 2013).

73 See for example Marina Alberti, Planning Under Uncertainty: Regime Shifts, Resilience, and Innovation in Urban Ecosystems. January 22, 2013 http://www.thenatureofcities.com/2013/01/22/planning-under-uncertainty-regime-shifts-resilience-and-innovation-in-urban-ecosystems/

74 See http://www.unisdr.org/

75 HM Treasury, National Infrastructure Plan (London: HM Treasury, 2013).

76 Lewes District Council. Annual Monitoring Report (Lewes: LDC, 2013). http://www.lewes.gov.uk/Files/plan_AMR_2013_Complete.pdf

77 Natural Capital Coalition, State of the Natural Capital (London: NCC, 2013).

78 Department for Transport, Door to Door Action Plan: Progress Report November 2013 (London, DfT, 2013).

79 Glasgow and Clyde Valley Strategic Development Planning Authority, Glasgow and Clyde Valley Strategic Development Plan Proposed Plan: Action Programme (No location: GCVSDPA, 2011).

80 TAYPlan, Strategic Development Plan 2012-2032 (No location: TAYPlan, 2012).

81 Philip Ireland and Katharine McKinnon, “Strategic localism for an uncertain world: A post-development approach to climate change adaptation,” Geoforum 47 (2013): 158-166.

4140 Jövőálló társadalom | 2017 Február | Lábjegyzetek és források


PLANNING

A Planning Horizons sorozatrólAz RTPI-t száz évvel ezelőtt hívták életre.

Bizonyos értelemben ugyanolyan kihívásokkal nézünk szembe, mint akkoriban. Elég csak a minőségi és megfizethető lakások vagy a jobb közegészségügy iránti igényre, és a gazdasági fejlődés illetve a környezet védelme közötti egyensúly megteremtésére gondolnunk.

Más szempontból azonban egészen új, megoldandó feladatok is várnak ránk, mint például az éghajlatváltozás, a demográfiai változások (beleértve az öregedő társadalmakat is), az „életmódfüggő betegségek” megjelenése, vagy a globalizálódó világ növekvő társadalmi egyenlőtlensége és az erősödő versenyhelyzet.

A RTPI centenáriumára 2014-ben kiadott Planning Horizons sorozat hosszútávon gondolkozva és globális szemszögből járta körül a térbeli tervezést, s azt hogy a tervezés miként tud hozzájárulni a 21. század kihívásaihoz.

A Planning Horizons sorozat kötetei:

Térben gondolkodva (2016. január)

Jövőálló társadalom (2017. február)

Egészséges városok (2017. február)

Gazdaságilag sikeres helyek és települések létrehozása (2017. február)

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről (2017. március)

A tervezők szerepe mindezen problémák kezelésében kritikus. Ahogy a szükség a tervezői szakma és a kapcsolódó tudomány területek megjelenéséhez vezetett száz évvel ezelőtt, úgy a következő száz év kihívásai is új eredményeket igényelnek a szakmán innen és túl.

Ezt a tanulmányt az RTPI két munkatársa, Gayle Wootton és Michael Harris készítette. Az RTPI Planning Horizons projektjét Michael Harris menedzselte.

A tanulmányt Láposi Roland ültette át magyarra, és Gauder Péter, valamint a MUT részéről Ongjerth Richárd lektorálta. A kiadványszerkesztés Zsigmond László munkája. Az Planning Horizons magyar kiadás projektet és a fordító önkéntes csapat munkáját Láposi Roland menedzselte. A sorozat kiadója a MUT.

Az RTPI köszönetet mond Cecilia Wongnak és Brian Webbnek (University of Manchester) a naprakész tematikus térképekért, valamint a tanulmány részét képező Map for England projektért.

www.rtpi.org.uk/planninghorizons

Documents

Jövőálló társadalom - · PDF fileP Planning Horizons no.2 | Jövőálló társadalom | 2017 Február Miért kell a tervezőknek élen járniuk az éghajlati és demográfiai változások