3

Katedra Dobogó

Szerencsésen ivódott be a köztudatba, hogy március a könyv hónapja, s ez az idő-szak valóban jó alkalom arra, hogy eltű-nődjünk az olvasás fontosságáról, a könyv szeretetéről és olvasási szokásainkról (már ha vannak)… A világháló használata s a könyvek, sajtótermékek digitalizálása okán külön-féle helyen kongatták már meg a vészha-rangot, miszerint a nyomtatott sajtónak és könyvnek befellegzett. Megint mások azt mondják: „Jó, jó, ha létezik is még az online változat mellett ropogós újság és nyomdaszagú alkotás, csak idő (és generá-cióváltás) kérdése, hogy mindezeket teljesen kiszorítsák a digitalizált kiadások”. A téma hosszan boncolgatható, de felhozható egy párhuzam: vajon a valóságos találkozá-sokat pótolhatják-e valaha a közösségi portálok „barátai”? Ki áll mellettünk a kezünket megszorítva? Teljesen más em-bertársunk szemébe nézni, rámosolyogni, sokatmondóan rátekinteni, gesztikulálva beszélni, hozzábújni, mint kapcsolatainkat a gép előtt „ápolgatni”. Szerintem nem be-szélhetünk generációs különbségekről, ha a könyvről, jövőjéről van szó. Az olvasási szokások a kornak megfelelően változnak, de a könyv ifjúnak és idősnek egyaránt mindig könyv marad! Egy jó könyvvel a fotelba süppedni, s az olvasólámpa fényé-ben a főhőssel világot megváltani, rajonga-ni, lesújtó drámákat és szárnyaló magassá-gokat megélni egészen más, mint a vibráló képernyő előtt kattintgatva „szörfözni”. A baráttal találkozni kell, a könyvet megérin-teni, mielőtt belemerülnénk… Persze a világháló lehetőségeit kihasz-náló tájékozódás, a képernyőről való ol-vasás is mindennapjaink része, hiszen számos színvonalas irodalmi folyóirat, honlap, dokumentum és könyv érhető el a neten keresztül – olyan dolgok, amiket nem lenne sem időnk, sem anyagi lehető-ségünk beszerezni. Emellett mégis megmaradnak a köny-vesboltok és könyvtárak, s öröm látni, hogy a könyvek ajándékként is megújult érdeklődésre számíthatnak. A múlt év no-vemberében Pozsonyban megrendezett Szlovákiai Magyar Bibliotékai Napokon többször elhangzott az a megállapítás, miszerint a szlovákiai magyar kiadóknál megjelent könyvek forgalmazása sajnos elég nehézkesnek mondható. Egyfelől örömteli módon vannak és léteznek (!) az olvasói igények, másfelől ennek megfele-lően bő és sokszínű a szlovákiai magyar könyvkiadók termése (ezt könyvkiállítás-sal is prezentálták az említett eseményen), s mégis akadozik az újonnan napvilágot lá-tott kötetek könyvesboltokba való eljutta-tása, mivel nincs átgondolt, szisztematikus forgalmazás.

Embert olvasmányáról...

tarta

lom

Az olvasási szokások bizonyára annyi-félék, ahányféle olvasó van. Ahogy az írót is sokféleképpen „definiálják” az olvasók: „Író az, akinek olvasótábora van”, vagy: „Az nevezhető igazi írónak, akinek könyvét az olvasó szívesen teszi az éjjeliszekrényére.” A korabeli irodalomkritika értékel, beso-rol, ez a dolga, az olvasó pedig saját ízlése szerint választja ki olvasmányait. Mindig voltak alkotók, akiket a hivatalos ítészek le akartak söpörni az irodalmi palettáról, ám mégis ott maradtak az olvasói köztu-datban – műveik időtállónak bizonyultak. Ez fordítva is érvényes: sok „ünnepelt”, ba-bérkoszorús írót feledett el az utókor. Az átlagolvasó manapság a médiasztá-rok köteteit favorizálja. Minél ismertebb valaki a tévéből, annál kapósabb a köny-ve. Feltűnően hódítanak a meghökkentő „vallomás-kötetek”, s a gazdag képvilághoz szokott olvasóhoz mért, cifraságokkal tar-kított, fantáziadús művek. „Fecseg a fel-szín, s hallgat a mély” – juthat eszünkbe, ha azokra a „sikerkönyvekre” gondolunk, melyekből nagyrészt hiányzik az esztéti-kum. De hogy hol húzható meg a határ az értékes és a selejtkönyv között, azt a mű-velt olvasó bizony meg tudja határozni, mert belülről érzi a különbséget. Az olva-só attól lesz igazi olvasóvá, ha véleményét önállóan formálja, el tudva dönteni, hogy mit kíván a könyvpiacról beszerezni és „fogyasztani”. Az egészséges táplálkozással foglalkozó könyvekben az állóképességünk és egészségünk kapcsán ez áll: „Az vagy, amit megeszel.” A táplálkozáskultúrából a könyvek világába átlopva e megállapítást, azt mondhatjuk, hogy olvasmányainktól (is) függ, kik vagyunk és leszünk! Ennélfogva sem érdemes elhanyagolni iskoláinkban az olvasóvá nevelést! Ez pe-dig nem szorítkozhat csupán a „kötelező olvasmányok” megkövetelésére, hanem elsősorban az olvasás megszerettetésére. A családokban, iskolákban csak az képes az olvasás iránti érdeklődést felkelteni, aki maga is betűszerető, rendszeresen olvasó ember! Magánkönyvtárunk személyisé-günkről árulkodik. Az elolvasott könyvek hatnak ránk, de igaz ez fordítva is: vala-hogy mi magunk is „bennük maradunk”. Legértékesebb könyveim között tartom számon azt a többrészes, agyonhasznált zsolozsmáskötetet, mely egy régebben megboldogult, egykor köztiszteletnek örvendő lelkipásztor napi olvasmánya és imádságos könyve volt. Érzem, hogy e kötetnek „lelke van”, s nem csupán azért, mert bibliai szövegeket tartalmaz, hanem, mert Isten szolgája naponta forgatta, rajta maradt az ujjnyoma, benne élnek fohászai, hálája és reménysége… Amikor kinyitom a könyvet, előző gazdájára gondolva meg-érzem: az élők és holtak lelke Istenben ösz-szeér. Ez adja a kötet misztikumát!A jó könyvnek titkai vannak! Feltárulnak előttünk, hogy aztán a mi személyes titka-inkat is magukba rejtsék. Olvasmányaink barátainkhoz hasonlóan tükröznek ben-nünket. Madarat tolláról… Az embert ol-vasmányáról ismerni meg!

Jakubecz Márta

Legkedvesebb mesefilmem - A Shrek-univerzum 2

Dobogó - Embert olvasmányáról 3

Szaktantárgyakon túli diszciplínák 4

Ismeretlen fogalom a fejlesztőpedagógia? 7

A jótékonykodás az iskolaprogram része 9

Gondolkodó iskola 10

Tanulás és tanítás másképp 12

Iskola az internet korában 14

Rám a szülőföldemen volt szükség - beszélgetés Jakab István nyelvésszel 16

A beszédfogyatékosságról 18

Legális kábítószerek használata a várandósság alatt 19

A funkcionális nyelvtan szerepe az idegen nyelv oktatásában 20

Szülői szemmel 21

Pedagógusnap - Rektor bácsi 22

Az erdőpedagógiától a környezetpedagógiáig 24

Zrínyi Ilona Matematikaverseny Kassán / Comenius segédtanár a Pázmány Péter Gimnáziumban 25

Berlin és az „Eltűnt szomszédok” 26

Londonban van számos utca… 27

A kőóriások titkai 28

Vírusok – az alattomos élősködők 30

Vámbéry Ármin ifjúkora (180 éve született a sánta dervis) 32

Keresztrejtvény 35

Házunk tája 36

Balogh Bettina kiállítása 38

Katedra

4

Alma materek

Kedves Katalin, ön mióta tanít eb-ben az iskolában? Tizedik éve tanítok itt, és való igaz,

ahogy említette, elsősorban a műszaki tantárgyak miatt jönnek ebbe az isko-lába. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy a humán tantárgyak, a nyelvek, az irodalom, a történelem tanítása háttér-be szorulna. Sőt, egyfajta kihívásnak is tekinthetjük, mi, magyar szakosok. El-mondhatom, nagyon sok diákról derül ki, akiről az alapiskolában a pedagógu-saik nem is sejtették, hogy a fizikát vagy a matematikát kedvelő diák esetleg jó versmondó, színjátszó, érdeklődik a történelem, az irodalom, a költészet iránt. Ezeket a rejtett dolgokat felhozni, ez lenne a mi feladatunk. Ha szólhat-nék még azokról a dolgokról, amelyek-be a gimnáziumokhoz hasonlóan mi is bekapcsolódunk… Minden évben részt vesznek tanulóink a Tompa Mi-hály Vers- és Prózamondó Versenyen, szereplői vagyunk a Szép Magyar Be-széd versenynek. Az iskolában nagyon sok kulturális programot szervezünk, az évfordulók alkalmából diákjaink műsorokkal kedveskednek a pedagó-

Szaktantárgyakon túli diszciplínákBeszélgetés Tóth Katalinnal, a komáromi Ipari Szakközépiskola magyar–történelem szakos tanárával

Egy ipari szakközépiskolában humán tantárgyakat tanítani talán izgalmasabb feladat, mint mondjuk egy hagyományos középiskolában vagy gimnáziumban. Itt ugyanis többnyire olyan gyerekek tanulnak, akik a műszaki dolgok iránt ér-deklődnek, a fizika, a matematika, a gépészet, elektromosságtan izgatja őket, de vajon van-e érdeklődés a magyar nyelv és irodalom, vagy a történelem iránt?

gusgárdának, és a történelmi évfordu-lókról is rendre megemlékezünk.

Ez talán el is várható, de mégis, ahogy már az imént jelezte, hogy gyakran rejtett „tartalékokat”, képes-ségeket fedeznek fel. Sok esetben ki-derül, hogy a tanuló nemcsak a szak-tantárgyak iránt mutat érdeklődést, hanem a humán tárgyak iránt is. De hát így teljes a képzés, a tanulás és ta-nítás, meg az egész emberi élet. Még-is, hogyan tudják ezeket a gyereke-ket, fiatalokat arra ösztönözni, hogy verset mondjanak, netán valamilyen csoportot hozzanak létre, érdeklőd-jenek a történelemtudomány iránt, amely bizonyos értelemben fontos le-het az ember életében, hiszen ha nem tudjuk a múltunkat, akkor hogyan tudnánk gondolkodni a jövőnkről… Ezeket a tárgyakat hogyan lehet be-leilleszteni a tanítási folyamatba, a tanrendbe? Természetesen a tantervek szerint

haladva nekünk, humán szakosoknak a feladatunk, hogy a kiszabott, megha-tározott tanterv kereteiben még bele-

illesszünk a tananyagba valami olyan pluszt, amivel felkelthetjük a diák ér-deklődését. Nagy sikerrel működik is-kolánk irodalmi színpada, a színjátszó kör, s Péntek kollégám segítségével a történelemből tavaly az országos múlt-idézőn a szakközépiskolák kategóriá-jában a pálmát hoztuk el, a Palóc Tár-saság pályázatán Borsó Ákos valamint Kovács Dávid diákjaim dobogós helye-zést értek el. A történelemoktatásban sem ragaszkodunk csak a tananyag-hoz, hanem komoly régészmunka is folyik. A folyosón található kis múze-umnak elnevezett vitrinben már évek óta gyűjtjük a diákokkal a régiségeket, azokat a tárgyakat, amelyeket esetleg a csallóközi, a mátyusföldi, vagy pedig a Garam menti falvakból hoznak a gye-rekek. Így megvan a viszonyuk a múlt-hoz, és felkeltve az érdeklődésüket, a szaktantárgyak mellett szinte felüdülés nekik búvárkodni akár a történelem-ben, akár az irodalomban.

A pedagógusok gyakran járnak szakmai továbbképzésekre, tapasz-talatcserére más iskolákba, esetleg Magyarországra, és a diákokkal is el-jutnak olyan helyekre, ahol nemcsak a műszaki jellegű tudnivalók, látvá-nyosságok a mérvadók, érdekesek, hanem más dolgok is. Nagyon sok baráti kapcsolatunk van,

külföldi, és magyarországi iskolákkal. Igyekszünk a gyerekeket olyan irányba terelni, hogy ne csak a műszaki dol-goknál ragadjanak le, hanem másfelé is orientálódjanak. Erre jó példa a 2011 októberében a Szakképzés a határon túl cím alatt lefutott látogatás. Diákjaink szakmai képzésen vettek részt Budapes-ten, szabadidejükben látogatást tehettek a Terror Házában, a Csodák Palotájá-ban, és több történelmi nevezetességet is megtekinthettek, így nem csak egy irányba történik a szellemi fejlődésük.

Tóth

Kata

lin ta

nárn

ő(a

szer

ző fe

lvéte

lei)

5

Katedra Alma materek

Az iskola épülete csaknem szem-közt van a Jókai Színházzal, alig 100 méterre vannak egymástól. Gondo-lom, a közelség, a hely szelleme is hat az iskolában folyó munkára. Való igaz, gyakori látogatói, bérlete-

sei is vagyunk a színháznak, a diákok általában az osztályfőnökökkel szok-ták kiválasztani, hogy melyik előadás tetszene nekik, és gyakran figyelembe vesszük a színházlátogatásoknál azt is, hogy vajon a tananyag mennyiben függ össze az előadandó színdarabbal nagyon sokszor megelégedett gyerek-közönség hagyja el a Jókai Színházat, ugyanis mindenki talál valami szépet, érdekeset a színdarabban. Lehetősége-ink szerint igyekszünk kihasználni a színház, valamint a Duna Menti Mú-zeum közelségét. Ezenkívül nagyon jó az együttműködésünk a helyi Zsidó Kultúra Központjával valamint a töb-bi komáromi múzeummal, a Monos-tori erőddel. Amikor testvériskoláink látogatóba jönnek, néhány diákunk is segít a kalauzolásban, nagyon büszkén visszük végig a vendégeket Komárom-ban, megmutatva a város történelmi és irodalmi nevezetességeit.

A magyar irodalom és a történe-lem tárgyát illetően milyennek tű-nik a közeljövő? Ami a pályaválasztást illeti, nagyon

színes a paletta. Való igaz, hogy diák-jaink nagy része a műszaki egyeteme-ket célozza meg, s ez természetes, de vannak olyan végzősök is, akik ter-mészettudományi karra jelentkeztek, és olyanok is akadnak, akik a magyar szakot választják a bölcsészkaron. Van olyan végzettünk, aki történelem sza-kon tanul tovább, mostani diákjaim közül többen a színművészetire ké-szülnek.

Tehát tarka a kép még akkor is, ha a legtöbben műszaki pályára készül-nek, s ilyen egyetemekre jelentkez-nek, de ez így van rendben... Az iskolát ajánlom minden olyan

diáknak, aki esetleg nem érez ked-vet a gimnáziumi továbbtanuláshoz, ugyanis itt nálunk a szaktantárgyak mellett ugyanúgy felkészítjük a tanu-lókat a humán tárgyakból is, és ezen a területen azt a pluszt is megkapják a gyerekek, mint bármely más közép-iskolában, gimnáziumban. Ezenkívül a szaktantárgyak, a gépészet, a villa-mosságtan, a közgazdaságtan az elhe-lyezkedésnél óriási előnyt jelentenek minden végzős iparista számára.

-lacza-

Szabadidődben mi mindennel fog-lalkozol? Olvasok, társaimmal, barátaimmal

rendezvényeket szervezünk, s itt-ott egy kis szórakozás is belefér ebbe, de a legfontosabb természetesen az iskola.

Tehát olyan jó tanuló lennél, hogy minden belefér az életedbe, s mindezt még meg is tudod szervezni magad-nak? Nem mondanám, hogy a legjobb ta-

nuló lennék, egy picivel azért többet kellene tanulnom, van mit javítani ma-gamon.

Egyébként milyen szakon tanulsz a komáromi ipariban? Gépésznek tanulok, ami nagyon ér-

dekel, egyszerűen azért, mert érdekes.

De téged más, a történelem is vonz. Mióta foglalkozol vele behatóbban? A történelem már az alapiskolában

érdekelni kezdett, mert akkori mento-rom, tanítóm, s most már azt is mond-hatom, barátom, Samu István vezetett be a történelem rejtelmeibe. A tör-ténelemtudományon belül a magyar történelem, pontosabban a hadtörténet foglalkoztat. Szerencsére sok könyvből okosodhat az ember, rengeteg a jó ki-advány, s amikor módomban áll, akkor különböző folyóiratokat is böngészek és tájékozódom.

Mely korszakok állnak hozzád közel? Corvin Mátyás és kora, a török idők, a

huszárság, a forradalom és szabadság-

Ákos – és gondolatai az irkafirka-irkábanBorsó Ákos harmadikos diákja a szakközépiskolának, és a szaktantárgyakon kívül a magyar nyelv és irodalom, s a történelem is foglalkoztatja, és érdeklő-dik a közélet, a közügyek iránt is.

harc ideje, valamint a két világháború, haditechnikai szempontból. Mivel még él a dédnagymamám, aki 91 éves, „száj-hagyomány” által is sokat megtudtam a történelmi eseményekről, például a kitelepítésről, stb. Ettől függetlenül azt tapasztalom, hogy a társadalom ke-veset törődik önmagával, mintha az egymással való törődés kiveszett volna az emberekből, a felgyorsult világ, a globalizáció nem adna elég teret arra, hogy többet foglalkozzunk egymással.

Harmadikos középiskolás vagy és komoly dolgok érdekelnek a szaktan-tárgyakon kívül is. Te még abban a korban vagy, amikor a legtöbb társa-dat a szórakozás, a bulik foglalkoztat-ják. Te hogy is vagy ezzel? Ami a szórakozást illeti, én sem va-

gyok azért kivétel, de nem is tudom, hogy alakult ki bennem az affinitás a közéleti dolgok iránt. Számomra is sokszor nagy dilemma…A korosztá-lyos társaimtól sokszor hallom, hogy hát miért és minek… Én sem tudom, de sokszor egy ilyen megmagyarázha-tatlan belső erőt érzek… Nekem ez már születésem előtt meg lett „írva”, hogy ilyen dolgokkal kell foglalkoznom. Egyszerűen állandó késztetést érzek arra, hogy bizonyos dolgokkal gondo-latban foglalkozzam.

Akkor ezek szerint a génekben kere-sendő mindez, a családban benne van ez a szemléletmód, közéleti érdeklődés? Nem mondhatnám, hiszen mi úgy-

mond egyszerű polgári életet élünk.

Bors

ó Áko

s

Katedra

6

Alma materek

Tóth Norbert mit „gyártott le”, s egyáltalán, a tervezésbe is beleszólt a zsűri? A zsűri meghatározta a feladatot.

Kaptunk egy kétdimenziós rajzot, amelynek alapján el kellett készíteni a művelettervet és legyártani a tárgyat. A műveletre negyven percünk volt, a le-gyártásra három óra.

Neked mit kellett megtervezned és legyártanod? Ez egy tengelyszerűség volt, több

funkcióval, és amíg elkészült esztergál-ni, fúrni, faragni, menetet vágni és még sok dolgot kellett elvégezni.

Ez egy elképzelt alkatrész volt, de a négy év alatt sikerült más dolgokat is létrehozni, mi mindent? Tavaly az iskolában is el kellett készí-

teni négy dolgot, például egy széket, egy emelő berendezést, meg más tárgyakat is. A gépészet szakon van egy tantárgy, és annak keretében negyedévenként kapunk egy munkát, megvannak az időpontok, hogy mikorra kell az adott tárgyat elkészíteni, úgymond legyárta-ni, a dokumentációban mit kell meg-csinálni, megrajzolni.

Ezt házi feladatként is felfoghat-juk…

Jegyet is kapunk rá, és fontos, hogy az ember az elméleti tudását kamatoztat-hassa a gyakorlatban is. Mindez beleszá-mít a bizonyítványba is. Olyan, mint egy dolgozatírás, csak bonyolultabb, és van rá egy negyedévünk.

Ezeket a tárgyakat az iskolában készí-titek, vagy otthon is van rá lehetőség?

Többnyire az iskolában készítjük, de attól is függ, az idő mennyire engedi, de az iskola adja az anyagot, és a kész mun-ka itt is marad az iskolában, hogy az utá-nunk jövő diákok is megnézhessék.

Otthon, szabadidődben nem barká-csolsz? Nem szólnak neked a szüleid, ha szükség van valamire?

De igen, régen a motocross is érdekelt, de most már nem igen foglalkozom vele, elsősorban azért mert nagyon drága sport. A motorozáshoz is nagyon sok al-katrészt készítettem.

A jövőben sem tervezed, hogy vissza-térsz hozzá?

Majd ha sok pénzem lesz, esetleg ak-kor…

Itt vagyunk az ipariban, te nemso-kára érettségizni fogsz, nem izgulsz? Izgulok, mint mindenki, remélem,

meglesz. Inkább többet kellene tanul-nom.

Mi akadályoz meg ebben? Mindig valami más…

Ezt most ne firtassuk tovább… Ha majd elvégezted az iskolát, leérettsé-gizel, tudod, hogy mihez kezdesz? Győrben szeretném a Széchenyi Ist-

ván Egyetemen tovább folytatni a ta-nulmányaimat. Beadom a jelentkezést, és az érettségin próbálok minél jobb eredményt elérni.

Ha már így az iskoláról beszélge-tünk, négy év után hogy érzed, milyen volt itt tanulni, s milyen érzésekkel hagyod majd itt az alma matert? Az elején egy kicsit nehezebben ment

a beilleszkedés, a tanulás, de belejöttem és most már azt mondhatom, hogy jó volt itt, tetszett az iskola, és nem bán-tam meg, hogy itt tanultam.

-la-

Nem tudom, talán a gének… elgon-dolkodtató, hogyan alakul ki valakiben ifjúkorban egyfajta gondolkodásmód, vagy affinitás közéleti és más kérdések iránt.

Feltételezem, hogy téged nemcsak a történelmi múlt, hanem a közeljövő is érdekel. Tehát a pályaválasztás. A hová, merre kérdése és dilemmája… Mindenképpen tovább szeretnék ta-

nulni, de most úgy érzem, nem műsza-ki irányultságú szakon, gondolkozom rajta, hogy a komáromi Selye János Egyetemre jelentkezem majd, történe-lem–magyar szakra, s ezen a területen szeretnék majd az életben maradandót alkotni.

Voltak már e téren sikerélményeid? A Palóc Társaság által meghirdetett

esszéíró versenyen elég jól szerepeltem, nemzetközi téren kiemelt első helye-zett lettem. Mitől magyar az ember – én erről írtam, és sokan kérdezték, hogyan sikerült megírnom a munkát. El kell mondanom, hogy a leadás előtt egy nappal jött meg az „ihlet”, s akkor egyben ki is írtam magamból a témát három-négy oldalon. Hogy mitől ma-gyar az ember? Nos, én csak egy igen rövid „lábjegyzetben” fejtettem ki, hisz a téma kidolgozásához egy élet is kevés lenne.

Ezek szerint, ha váratlanul „rádtör” az „ihlet”, akkor papírra vetsz sok mindent. Miről is írsz, ha írsz egyál-talán?

Otthon írogatok saját magamnak. Van egy irkafirka füzetem, ami tele van az én gondolataimmal. Egyelőre még ódzkodom attól, hogy megosszam őket másokkal, mivel nem szeretném, ha megkritizálnának. Legfeljebb megje-gyeznék, hogy igen, ez jelent valamit, hogy valaki tizenévesen ilyesmivel fog-lalkozik.

S arra nem gondoltál, hogy gon-dolataiddal esetleg mások szemlélet-módján változtass? Igen. De kérdés, kinek mi a helyes

irány, szemléletmód. Szerintem az, hogy éljünk egyszerűen, magyarul, ne szégyelljük, hogy magyarok vagyunk, mert „magyarnak lenni büszke gyö-nyörűség”.

-cz-

Tóth

Norb

ert

Egy leendő mérnök tervei Tóth Norbert Gútáról jár Komáromba az Ipari Szakközépiskolába, végzős fiák a gépészet szakon, bekapcsolódott a Zenit versenybe, ahol a kerületi fordulón második lett. Ez egy szakirányú megmérettetés, amely a gépészet tárgyköré-ben addig tanultakat fogja egybe, s nagy kihívás a versenyzőknek. Van egy, vagy negyven kérdést tartalmazó elméleti és egy gyakorlati része. Ez utóbbi egy műveleti rajzot feltételezett, amelynek alapján le lehetett gyártani egy al-katrészt, s a harmadik feladat maga a gyártás volt.

7

Katedra Fejlesztőpedagógia

Van-e szükségük a féli, esetleg más óvodás gyerekeknek fejlesztőpedagó-gusra? Erre nem lehet egy mondatban egy-

szerűen válaszolni. Többségében nagyon jó képességű gyerekekről van szó, de mint persze mindenhol, itt is vannak kicsit gyen-gébbek, akik segítségre szorulnak, ah-hoz hogy majd a későbbiekben ők is utolérjék társaikat, de mindenképp a

Ismeretlen fogalom a fejlesztőpedagógia?Beszélgetés Major Tekla gyógypedagógussal, fejlesztőpedagógussal Major Tekla gyógypedagógus, tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanár, fejlesztőpedagógus. Egy magyarországi általános iskolában dolgozik, tanulásban akadályozott tanulók oktatásával, valamint részképes-ség-zavaros gyermekek iskolai fejlesztésével foglalkozik. Mindezt számos, a gyógypedagógiában kiemelten fontos területekre kifejlesztett szakmódszerta-ni ismeretek birtokában, melyeket továbbképzéseken, szakmódszertani tanfo-lyamokon sajátított el. Ilyenek többek között az Ayres-terápia, mely a szenzo-ros integráció kiemelt fejlesztésre ad lehetőséget, valamint a Sinelar–Zsoldos program, mely komplex megoldást nyújt a részképességzavarok kezelésre. Kiemelt fontosságúnak tartja a korai gondozásba vételt, prevenciót, amely-nek keretében az óvodáskorú gyermekek körében végzett fejlesztőfoglalko-zásoknak köszönhetően az esetlegesen nem megfelelő ütemben fejlődő, az életkori sajátosságoktól elvárható szintnél alacsonyabb fejlettségi szinten lévő tanulást, ismeretelsajátítást segítő úgynevezett tanulási és gondolkodá-si kompetenciák alapját képező részképességek a kívánt szintre hozhatók. Ez nagymértékben meggátolhatja az iskolai kudarcok kialakulását, mely az egész iskoláskor megkeserítője lehet, ezáltal egy életre determinálhatja a gyerekek tanulási sikereit illetve sikertelenségét.

lemaradásukat a társaiktól minimálisra tudjuk csökkenteni.

Minden gyerek külön lélek, külön-böző problémák, hiátusok indokolják részképességeik fejlesztését… Az óvodában ezt a foglalkozást inkább

iskolaelőkészítő-foglalkozásnak nevez-ném, mivel nagyon sok olyan feladatot végzünk – fontos megemlítenem, hogy „szigorúan” játékos formában, és nem

„iskolásdit” játszunk –, amelyek-kel az iskolába lépéshez feltétlenül szükséges képességeket fejlesztünk. Ahhoz, hogy a gyerek az iskola-érettség kritériumainak megfelel-jen, nagyon sok dolgot kell elsajátí-tania. A sikeres iskolai teljesítmény alapjait már óvodáskorban meg kell alapozni, hiszen a későbbiekben „használt” képességek már óvodás-korban nagyon jól fejleszthetőek. E képességek fejletlensége okoz-za majd az iskolás korban bizonyos tanulási zavarok kialakulását, mint például a diszlexia. Igaz, hogy óvo-dáskorban még nem beszélhetünk róla, mivel ez az olvasási zavart je-lenti, de bizonyos jelek egyértelmű-en utalhatnak rá. A foglalkozások végén az adott témakörben minden alkalommal kapnak a gyerekek házi feladatot, melyeket otthon, szüleik segítsé-gével sikeresen gyakorolhatnak, megírhatnak, megoldhatnak. A szü-lő is képet kap róla, hogy az adott probléma milyen típusú feladatok segítségével javítható, fejleszthető. Ezenfelül rendszeresen konzultációs lehetőséget biztosítok a szülőknek, melyen lehetőségük van a gyerme-kükről érdeklődni, előmenetelétét megismerni, és az esetleges problé-mákat megbeszélni. A beszédfejlesztés minden óra szerves része, minden órán folya-matosan végzünk beszédfejlesztő feladatokat, melyek segítségével nemcsak a hangalakítást, a beszé-det, hanem a szövegemlékezetet, szövegértést fejlesztő feladatok is előtérbe kerülnek.

Major Tekla

(illusztrációs felvétel)

Katedra

8

Fejlesztőpedagógia

Sindelar–Zsoldos program egy komplex fejlesztőprogram, melynek célja a tanulási zavar megelőzése, megakadályozása.Figyelem – (vizuális, auditív)Észlelés – (vizuális, auditív) Intermodális kódolás – (észlelési terüle-tek összekapcsolása)Emlékezet – (vizuális, auditív) Szerialitás – (sorrendiség)Téri tájékozódásA Sindelar-program két csoportot céloz meg, az óvodásokat és az általános isko-lásokat.Ayres-terápia Fejleszti és pontosítja a nagymozgásokat, tudatosabbá teszi a tempó, a ritmus és az irányok kontrollját.Fejleszti a finommotorikát.Fejleszti a szem-kéz koordinációt.Fejleszti a tér, az irány és a formaészle-lést.Erősíti a testsémát és a testtudatot. Tavaly március közepe óta foglalkozom a féli gyerekek egy csoportjával. Ami-kor ide jöttem, minden kisgyermekről kaptam pszichológus által írt szakvéle-ményt. A fejlesztés mindig erre épül. A gyerekek között voltak olyanok, akinek több területen is fejlesztést javasoltak, és voltak olyanok is, akikről a szakvéle-mény összegzésében az állt, hogy képes-ségeik megfelelnek az iskolaérettség kri-tériumainak, de ennek ellenére a szülők mégis úgy gondolták, hogy ők is kihasz-nálják ezt a lehetőséget.

Mikor volt az első eredmény? Azoknál a gyerekeknél, akiknél iga-

zából nem volt számottevő lemaradás, nagyon hamar érezhető volt a fejlődés. Ezzel ellentétben azokkal a gyerekek-kel, akik nagyobb lemaradással kerül-tek hozzám, természetesen lassabban indult meg a javulás, de ők is nagyon szépen haladtak, haladnak. Egy konkrét esetet is megemlíte-nék: az egyik kisfiú szakvéleményé-ben tíz fejlesztendő terület került megjelölésre. Tavaly, mikor elkezd-tem vele foglalkozni, nagyon nehe-zen, sőt mondhatom alig sikerült vele még a kapcsolatot is kialakítanom, és abszolút nem jött szívesen a fog-lalkozásokra sem. Ennek oka nagy valószínűséggel az is volt, hogy látta a társait, nekik jobban megy a felada-tok megoldása, és azt hitte, nálam is csak sikertelenségek érik. Pár hónap múlva a legnagyobb meglepetésemre ő is kezdett ragaszkodni hozzám. Így már nekem is könnyebb volt „munká-ra” bírni, és a kezdeti sikertelenségek után is szívesen jött hozzám. Ez már nagy eredmény volt nála, – amit az anyukájával meg is beszéltünk–, hogy a feladat és kötelességtudat kezdett kialakulni. Ezek után nagyon hamar más területeken is érezhető volt a ja-vulás. Majd egy, a fejlettségi szintjé-hez mérten nehéznek számító feladat során hibátlanul teljesített, ami szá-momra is meglepetést okozott, mivel

messze meghaladta a feladat megol-dásához szükséges képességek szintje a gyereknél korábban tapasztaltat. És ez az, amikor mindenkinek el kellene gondolkodni azon, hogy igen-is érdemes ezekkel a gyerekkel foglal-kozni, segíteni őket, hogy kibonta-koztathassák képességeiket. Mi a szülők véleménye? A szülők többsége támogat, elfo-

gadja, hogy segítségre van szüksége a gyermekének. Érdeklődnek, mit és hogyan tudnának ők is a gyermekük-nek segíteni a siker érdekében, hogy könnyebben jobb tanulmányi ered-ményeket tudjanak elérni. Ezek az érdeklődő szülők, akik szem előtt tar-ják gyermekeik tanulmányi előmene-telének fontosságát, s így biztosítják gyermekük számára, hogy képessége-ik a megfelelő szintre fejlődjenek, és a feladatok végzése révén az életkori sajátosságoknál magasabb szintet ér-jenek el. Ezzel egyfajta akcelerációs folyama-tot indítanak el a gyermeküknél. Ami nagy előnyt jelenthet a későbbiekben belépő ismeretek elsajátításának sike-rességében. Sajnos van egy kis ellentábor is. Szerintem ők igazából a fejlesztőpe-dagógia fogalmával és tevékenysége-ivel, terápiáival nincsenek tisztában.

-lg-

(illusztrációs felvétel)

9

Katedra Alma materek / Óravázlat

A Pázmány Péter Gimnázium isko-laprogramja a 2011/2012-es tanévtől az önkéntes munka tervezetével bővült. Ez a kezdeményezés nem teljesen új, az alapokat már évekkel ezelőtt elhelyezte Horváth Tamás tanár úr, aki vezetésé-vel iskolánk immár harmadszor adott otthont egy olyan, ajándéktárgyak áru-sításával egybekötött kiállításnak, me-lyet az ÚSMEV szociális intézménnyel közösen rendeztünk meg. A kiállított ajándéktárgyak különböző techniká-val, és anyagok felhasználásával készül-tek a karácsonyra várás jegyében, ezek megvásárlásával diákjaink a szociális intézményt látogató, hátrányos helyze-tű gyerekeket támogathatták nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is, mert ezáltal is elfogadóbbá, mások problémái iránt érzékenyebb emberekké váltak. A pozitív visszajelzésekre alapozva a jótékonykodás immáron az iskola-program hivatalos része is. Gimnázi-umunk második évfolyamos diákjait ismerteti meg Érsekújvár város szoci-ális intézményeinek munkájával, mi-vel az iskolaprogram egyik alappillére a multikulturalizmusra való nevelés, ezen belül pedig a társadalmi gon-dokkal való közelebbi megismerkedés is. Diákjaink sikeresen bizonyították: nem idegen tőlük a tolerancia fogalma, a szociális érzékenység és a másság el-fogadása. December 16-án a II. A és VI. G osztályok tanulói egynapos szolgálatot teljesítettek a város különböző szociális intézményeiben: az autista gyermekek magániskolájában, a „Vek nádeje“ szo-ciális otthonban és az állatmenhelyen. Délután a főtéri plébániatemplom előtt – immár harmadik alkalommal étel- és ruhaosztásra került sor a város hajlék-talanjai és szociálisan rászoruló polgár-

A jótékonykodás az iskolaprogram része

társaink részére Horváth tanár úr szer-vezésében. Az alábbiakban a diákok foglalják össze a nap eseményeit: Tóth Réka és Galla Scarlett (VI. G): „2011.december 16-án mi, a Pázmány Péter Gimnázium VI. G és II. A osztály tanulóiból álló kis csoport, ellátogat-tunk az újvári állatmenhelyre. Megta-pasztalhattuk, hogy telik itt egy nap, és közelebbről megismerkedhettünk la-kóival. Rengeteget foglalkoztunk a ku-tyusokkal, amelyeknek, annak ellenére, hogy megérdemelnék, nincs gazdájuk. Megtudtuk, hogy az itt dolgozó embe-rek munkája nem reggeltől kb. este 6-ig tart, mint egy átlagos emberé, hanem a nap huszonnégy órájában szükség van rájuk, mert rengeteg állattal kell foglalkozniuk, amelyeknek nem min-dennapi múltjuk van. Mindannyian felnézünk ezekre az emberekre, akik kis létszámuk ellenére önként vállalták ezt az áldozatot annak érdekében, hogy segítsenek. Végezetül egy beszélgetés során megtudtuk, hogy sok terméket, amelyeket nap mint nap használunk, ezeken a kis állatokon tesztelnek. Erről az információról, az itt élő állatokról és a menhelyről többet megtudhatnak a következő oldalon: www.utuloknz.sk.“ Csányi Márk (VI. G): „Egy élménydús délelőttöt tölthettünk el az autista gyer-mekek magániskolájában. Elsőként az intézmény igazgatónője köszöntött, aki ezután körbevezetett minket az iskolá-ban. Bemutatta a diákokat és az osztá-lyokat. Meglepő volt számunkra, meny-nyire színesek, gazdagon díszítettek az osztálytermek, mintha újra az óvodába csöppentünk volna. A gyerekek kedve-sen, mosolyogva fogadtak minket, egy-általán nem voltak zavarban a tucatnyi

ismeretlentől. A nap folyamán meg-ismerkedhettünk a tanárok oktatási módszereivel, megtudhattuk, hogy néz ki egy átlagos tanítási nap egy speciá-lis intézményben, miben különbözik a számunkra megszokottól. Ezután mi is részt vehettünk a karácsonyi készü-lődésben. Ostyákat, gyertyákat és más díszeket készítettünk közösen a gyere-kekkel, akik élvezték a közös munkát, akárcsak a későbbi, Hófehérke és a hét törpe történetét feldolgozó angol nyel-vű meseelőadást, amelyet gimnáziu-munk diákjai elevenítettek meg. A nap végén rengeteg tapasztalattal gazda-godva térhettek haza a gyerekek és mi is.” Sztrecsko Boglárka (II. A): „2011. decemberében iskolánk diákjai részt vehettek egy önkéntes programban, ami Érsekújvár 3 helyét célozta meg, a kutyamenhelyet, az autista diákok iskoláját, és az idősek otthonát. Az idő-sek otthonába velem együtt 8 tanuló látogatott el, és csoportokra osztód-va meglátogattunk pár idősebb nénit, akikkel először félve, majd felbátor-kodva beszélgettünk. Észre sem vettük, hogyan telik az idő, annyira jól éreztük magunkat. Lelkesen, izgalommal telve kérdezősködtünk, beszélgettünk velük, körbevezettek minket, elvittek a közös termeikbe, ahol együtt szokták elütni az időt, benéztünk a szomszédaikhoz, fel-ajánlottuk segítségünket, sok új dolgot megtudtunk tőlük. Volt közöttük olyan, aki már 20 éve ott lakik, de akadt olyan is, aki csak nemrég költözött az ott-honba. Magunk sem gondoltuk volna, hogy egy ilyen élvezetes napot töltünk el velük, és jó érzés volt látni, örültek annak, hogy ott voltunk, segítettünk, beszélgettünk velük. Élményekkel gaz-dagon távoztunk, remélve, hogy más-kor is meglátogathatjuk őket.”

Szabó Révész AnitaPázmány Péter Gimnázium,

Érsekújvár

(illusztrációs felvétel)

Katedra

10

Óravázlat

1. BEVEZETő réSZ: EVOKÁcIó

SZABAD írÁS

cél: a tanítási rész témájának felvezetéseLeírás: A diákok 3 percig írnak a „Mit tennél, ha 10 millió eurót nyernél/kap-nál?” témára – a gyengébbek írhatnak magyarul is, a lényeg, hogy az írás folya-matos legyen. A három perc letelte után tegyék le a tollat (a megkezdett gondo-

A XVII. Komáromi Pedagógiai Napok szakmai rendezvénysorozata a kreativitás jegyében telt. Minden eli-smerésem a szervezőké, hiszen erről a részéről az oktatásnak elvétve, vagy inkább szórványosan hallunk, illetve foglalkozunk vele. Pedig a mostani változó iskolarendszerben és a vele párhuzamosan sokkal jobban változó gazdasági társadalomban épp a krea-tivitás az, ami versenyképessé teszi az embert. Az intézményvezetők szak-mai fórumán bemutatkozó iskolák gazdag – többnyire tanítás utáni vagy helyetti – tevékenységükkel mutatták be kreativitásukat és bizony egy cso-mó ötlettel megrakodva tértem haza. Fantasztikus, amit tanáraink képesek kitalálni, hogy az iskolai életet att-raktívvá, szerethetővé és élvezetessé tegyék. A képzés záróbeszédében Fo-dor Attila, a comenius Intézet mun-

katársa bizony fején találta a szöget, mikor hangsúlyozta, hogy a kreativi-tással mindenki tanítás után, illetve mellett foglalkozik, míg tanítás köz-ben valahogy elfeledkezünk a dolog-ról. Pedig talán épp ez lenne a fontos! Ezen gondolkodva jutott eszembe, hogy bizony a mi iskolánkban azért kellene, hogy kicsit jobban felszínre hozzuk diákjaink ötletességét, talá-lékonyságát, hiszen kétéves képzésen vett részt az egész tanári kar! Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ha teret kapunk, akkor már a letanított óravázlatokon keresztül bemutatjuk, hogyan is folyik nálunk a tanítás. A kétéves képzés a kritikus gondolko-dást és a bennünk lakozó leleményessé-get fejlesztette. Minden módszert elő-ször saját magunkon próbáltunk ki, majd 1-2 hónap alatt a diákokon is. A következő összejövetelen minden

tanár beszámolt sikerélményeiről, tapaszatalatairól, hogy melyik mód-szer hogyan vált be. Amennyiben nehézségek adódtak, azokat mindig megbeszéltük. A képzés elején so-kunknak nem tetszett, hogy ennyire „elhúzódik” az okítás, de idővel rá-jöttünk, hogy valójában csak így vá-lik vérünkké az átadott módszertani „csomag”. A második év végén mind-annyian elismertük, nemcsak hasz-nos volt, de kimondottan élvezetes is. A következő óravázlat egy konkrét tankönyv szövegére vontakozik, de egy kis leleményességgel bármilyen más szövegre vagy akár tantárgyra is alkalmazható. Az időbeosztást szán-dékosan nem jelzem, mivel ha isme-retlen módszerekről van szó, amelye-ket a tanár és diákok sem alkalmaztak eddig, sokkal több időre lesz szükség a gyakorlatok kivitelezésére. Ezzel számoljon a kedves kolléga, viszont gyakori használattal rutinossá válnak mindkét fél számára.

Tantárgy: angol nyelvTéma: emberi tulajdonságok (New Opportunities, Pre-Intermediate, Modul 7)évfolyam: középiskola 1. évfolyamaOrganizáció: dupla óra, vagy 2x45 percIntegrált tantárgyak: etikai nevelés, irodalomOktatási–nevelési célok:Az olvasási képesség fejlesztéseA szövegértelmezés képességének mélyítéseA szókincs bővítéseNyelvtani jelenségek begyakorlása (2. típusú feltételes mondatok)A diákok összetartásának támogatásaAz aktív együttműködés megerősítéseSegédeszközök: szöveg, feldarabolt szöveg (5x – vagy csoportszámtól függően), papírívek előre elkészített kérdésekkel (csoportszámtól függően), tiszta papírívek, színes filctollak.

A tankönyvben található történet John Steinbeck amerikai író A gyöngy című mesenovellájának rövidített változata. Kínáról, a halászról, feleségéről, Juanáról és kisgyerekükről, Coyotitóról szól. A bűbájos történet azt taglalja, hogy a jóság, a tisztesség és a szeretet a mégoly nagy tragédiák fölött is győzedelmes lehet, és hogy nemcsak a hír és a gazdagság nem minden, de az életnél is vannak fontosabb dolgok. Bármilyen más, hasonló tematikájú szöveggel lehet dolgozni.

latot befejezhetik), a papírt tegyék félre, szükség lesz rá a későbbiekben. A szabad írás (free writing vagy stream-of-consciousness writing) jellegzetessége, hogy nem fogalma-zást vagy pontosan behatárolt mon-datokat, kifejezéseket vár el az írótól, hanem a diákok gondolatmenetét hivatott papírra vetni. Nem kell ke-resgélni a szavakat, azt kell leírni, ami eszébe jut. Ha értelmetlen, nem

baj. Ha lényegtelen, az sem baj. Ez az írás arra szolgál, hogy a diák fejében zsongó belső hangok szövegét papírra tegye, és így jobban megértse. Ami-kor leírjuk a kusza gondolatokat, rá-kényszerülünk, hogy végiggondoljuk őket. Ezzel elveszítik erejüket a régi, szükségtelen, káros szuggesztiók. Ha ismétlődnek témák, annál jobb! Ezek biztosan megoldásra várnak. Ha nem jut eszébe semmi, akkor írja folyama-tosan: „nem jut eszembe semmi, nem jut eszembe semmi”. Néhány sort tele-ír ezzel, és garantáltan eszébe fog ötle-ni valami fontos dolog. A szabad írásnak van néhány speci-fikuma, amelyet illik betartani ahhoz, hogy meghozza a kívánt hatást és el-érjük vele célunkat (ráhangoljuk a di-ákokat az óra témájára). A kéz mindig dolgozzon, tehát ír-jon. Ha igazán semmi nem jut a diák eszébe, akkor firkáljon a papír szélére, amíg valami gondolat eszébe nem jut. A helyesírás és a nyelvtani szerke-zetek betartása nem fontos. A gondo-latok folytonossága és azok leírása a lényeges. Minden gondolat kerüljön a papír-ra, még akkor is, ha nem a témával kapcsolatos. Ne húzzon át semmit, ez-zel csak elvonja figyelmét az alapgon-dolattól. Ha nem jut eszébe semmi, akkor így is írja le: nem jut eszembe semmi, nem jut eszembe semmi…, de most az jutott eszembe, hogy …

Gondolkodó iskola?

11

Katedra Óravázlat

A papíra vetett gondolatokat nem szabad értékelni (sem jeggyel, sem szó-val)! A diákokat meg kell tanítani nem félni a gondolatok szabad leírásától. Nagyon fontos, hogy elhiggyék, majd meggyőződjenek róla, hogy szabadon írhatnak és ezt az írást a tanár értékelni fogja (tehát a tanárnak is meg kell len-nie győződve a szabad írás fontosságá-ról). A diákokat arra kell vezetni, hogy sok kérdésre sok lehetséges válasz/megol-dás létezik, és az ő ötleteik ugyanolyan fontosak mint bárki máséi. Ha azt szeretnénk, hogy diákjaink kritikusan gondolkodjanak, kell hogy visszacsatolást kapjanak saját produk-ciójukra vonatkozóan, illetve azt meg-beszéljék osztálytársaikkal. Az adott témára írjon a tanár is a diákokkal. Ezzel nemcsak a technika fontosságát mutatja be, hanem így el-kerüli az esetleges kérdéseket, amelyek megzavarnák mások gondolatmenetét.

2. Fő réSZ: A LéNyEG TuDATOSíTÁSA

A szabad írás után, amennyiben van hangfelvétel, hallgassák meg a szöve-get, ha nincs, olvassák fel. Az idegen szavakat is ekkor beszéljék meg.

Sorrendbe állítás (story sequencing)cél: a szöveg mélyebb megismeréseLeírás: A diákokat 3-4-es csoportokba osztjuk. A tanár előre elkészíti a tör-

ténetet rövid mondatokban papírcsí-kokra (ajánlatos nem több mint 12-15 papírcsík). A csoportok ezeket kapják meg és közösen megpróbálják időren-di sorrendbe állítani az eseményeket. Használhatják az eredeti szöveget is. Amennyiben valamelyik csoport elké-szül, váltakozva mondják el egymásnak a történetet egy-egy papírcsík letakará-sával vagy próbálják meg kiegészíteni az eseményeket. A szöveg feldolgozásá-nak ez a rész a lényege, minél többféle módon dolgoznak a részlettel a diákok, annál jobban marad meg bennük a tör-ténet. A csoportokra való osztás azt a célt szolgálja, hogy minél több diák be-széljen, – dolgozzon a szöveggel EGY-SZERRE. A beszédnél ne a nyelvtani hibák kijavítása legyen a fontos, hanem a diák beszédkészségének fejlesztése.

3. BEFEJEZő réSZ: rEFLEXIó, ISMéTLéS

Innen kezdve nem szükséges egy tanítási órába besűríteni a feladatokat. Amennyiben nem futja rá az időből, vissza lehet térni a gyakorlatokra akár egy hét múlva is.

rotációs ismétléscél: kérdésektől függően – racionali-zálni a szereplők cselekvését, feleleve-níteni a mesében történteket, elmélyí-teni az egyes részeket.Leírás: Ismét csoportokra osztjuk a di-ákokat, mindegyik csoport kapjon más színű filctollat. Papírívekre készítsünk

kérdéseket, amelyek magasabb kogni-tív gondolkodásra késztetnek, pl. Miért döntött XY úgy? Hogyan lehetséges, hogy...? A diákok megadott ideig (1-2 perc) írhatják válaszaikat, majd egy megadott jelre – taps – továbbadják íveiket a tőlük jobbra levő csoportnak, aki elolvassa a kérdést és a választ is. Amennyiben egyetértenek a leírtakkal, kipipálják azt és továbbadják. Ameny-nyiben nem teljes mértékben elégedet-tek a válasszal, egészítsék ki, vagy írják át. A feladat végére vizuálisan is látható lesz a tanár és a diákok számára, melyik csoport hogyan dolgozott – a filctollak színétől függően. A végén persze rövi-den értékelje a tanár a válaszokat.

Dramatizációcél: feleleveníteni a történetet, kibon-takoztatni a diákok művészi hajlamait.Leírás: A diákokat 3-4-es csoportokba osztjuk. Beszéljék meg egymás közt, miről is szólt a történet (esetleg ha volt hiányzó a csoportban, ő is ismerje). Vá-lasszanak ki közösen egy részt, amelyet eljátszanak a többieknek – szavak nél-kül. Amint bemutatják egyes csoportok minijátékukat, a többiek feladata felis-merni, melyik részről is van szó.

Házi feladat Írják meg a diákok, hogyan végző-dött volna a történet, ha... – bármelyik szereplő máshogyan dönt, mint ahogy azt az eredeti történetben tette. A fel-adatnál használják fel saját ötleteiket, amelyek az óra elején, szabad íráskor felmerültek.

illusztrációs felvétel

Katedra

12

Tanulás és tanítás másképp

A TANíTÁS és TANulÁS egyszerű és egyben bonyolult volta különleges körülmények közöttBeszélgetés Eötvös loránddal, az Eötvös Cirkuszigazgatójával

Hogy oldják meg, ha történetesen elfogy az élelem, megbetegszik valaki, vagy az úton kívánkozik a világra egy gyermek?

Minden csak akarat kérdése, mindent meg lehet oldani, manapság már nincse-nek olyan helyek, ahol ne lenne lehetőség arra, hogy élelmiszert vásároljon az em-ber. Inkább nagyobb városokban lépünk fel, a közönség száma miatt, ott pedig minden megvan.

A meleg étel, a főzés... A cirkusz negyven tagja általában

különböző családokhoz tartozik, min-denkinek megvan a saját kis családja és mindenki főz magának, illetve önellátó e tekintetben. Van egy konyhánk is, ami a műszaki személyzeté, s van ott egy sza-kácsnő, aki főz nekik. Ez is meg van oldva. Az állatok – elefántok, lovak, stb. – élel-mét szállítjuk, ez általában széna, zöldség, gyümölcs...

Jó sok lehet... Sok, naponta két bála szénát megesznek,

ez vagy ötszáz kiló, tehát ezt le kell nekik szállítani. Ezt időben mindig felkutatjuk, meghozzuk nekik. Ha valaki megbeteg-szik... ahol éppen vagyunk, ott elmegyünk az első orvoshoz, kórházba. A szülés már egy kicsit problematikusabb, otthon azért van egy saját orvosunk... De ha esetleg mondjuk Pozsonyban kellene valakinek szülnie, akkor felkutatjuk a megfelelő or-vost, szülészetet. Tehát mindent megol-dunk, amit lehet.

Ehhez nem fér kétség... Nos, milyen itt a gyerekek élete a cikuszban?

Olyan, mint annak idején a miénk is volt. A gyerekeknek itt az a dolga, hogy játssza-nak, főleg, amíg picik. Később, hat-nyolc éves korukban már elkezdünk velük fog-lalkozni. Játékosan tanítjuk őket bizonyos dolgokra a cirkusz elemeiből. Ez nem üt-közik nehézségbe, ugyanis a gyerekeknek tetszik ez a dolog, mert látják a szüleiket, hogy fellépnek és utánozni szeretnék őket. Játékos módon vezetjük őket rá arra, hogy mit lehet csinálni a cirkusz világában. Aztán amikor már egy kicsit nagyobbak, komolyabbra váltunk. Intenzívebben gya-korolnak, sikerélményük lesz, s megjön a kedvük is a munkához.

Vannak-e itt ilyen gyerekek? Vannak. Sok gyerek van itt, ugye az

olasz vendégművészeknél van három gye-rek, akik Olaszországban tették le iskolai vizsgáikat nemrégen. Magántanulóként tanulnak, illetve télen, amikor otthon vannak Olaszországban, akkor iskolába járnak. Ezenkívül a magyar gyerekek kö-zül is vannak itt. A nővéremnek van egy kisfia, aki tízéves, ő a lovon gyakorol most, mint lovas akrobata. Ő is leteszi az iskolai

Az Eötvös cirkusz nem is olyan régen a magyarlakta helyeken is fellépett, töb-bek között Dunaszerdahelyen, de másutt is, nem beszélve a fővárosról, ahol két helyen is felverték hatalmas sátrukat. Eötvös Lorándtól, aki a cirkusz igazgatója és egyben kiváló zsonglőrje is, megtudtuk, hogy a név nem véletlen. Az Eötvös család ezen (cirkuszi) ágának a története visszanyúlik egészen az ezernyolcszázas évek végére, amikor egy cseh cirkuszdinasztia aktuális társulata, a Vinický cirkus érkezett az akkori Magyarországra. Az egyik előadás alkalmával egy fiatal kadét, egy nemesi származású fiatalember, báró Eötvös Ferenc látogatott el a cirkuszba, és beleszeretett az ifjú művésznőbe, Vinický Johannába. Össze akartak házasodni, de a nemesi család erről hallani sem akart, mert rangon aluli frigynek tartották volna. De a szerelem erősebb volt. A fiatalember, Ferenc megszökött a cirkusszal, feleségül vette Johannát, és így került be a cirkusz világába az Eötvös név. Ferenc először mint üzletkötő vette ki a részét a munkából, később pedig egyensúlyo-zóként kápráztatta el a közönséget. Szerelmükből egy gyermek született, Eötvös Nándor Aladár. Később ez az Eötvös Ferenc, amikor a cirkusz számára elment elő-re intézkedni, felderíteni a terepet, sajnos, többé nem tért vissza. Soha többé nem tudták megállapítani, mi történt vele. Egyszerűen eltűnt, mintha a föld nyelte vol-na el. Lehet, hogy megölték, vagy elment egy másik nővel, esetleg visszatért a régi, nemesi családjához, de ezek csak találgatások. Nyomoztak utána, és vagy tizenöt év múlva kaptak felőle hírt, hogy meghalt, de a maradványait sosem találták meg. Tehát így tűnt el Eötvös Ferenc, de a fia élt és virult, és kezdetben a nagypapája cir-kuszánál, a Vinický cirkusnál dolgozott. 192o-ban, miután részt vett az első világ-háborúban, a frontról hazatérve magalapította a saját cirkuszát. A cirkusz máig él, és közben sokan „beépültek” a családba. Eötvös Loránd igazgató elmondása sze-rint az ő ereiben már sokféle „cirkuszi vér” kering, a magyaron kívül cseh, szerb, francia... Egy nagy családként élnek, s életformájuk, a folytonos vándorlás termé-szetes a számukra, de van azért állandó lakhelyük is, egy biztos pont Budapesten. De az igazi otthonuknak a lakókocsikat tartják, hiszen az évből tizenegy hónapot töltenek ott. Van ugyan házuk, de az otthonuk ott van, ahol éppen tartózkodnak a lakókocsiban. Beszélgetésünkkor, sok minden más mellett, azt is megkérdeztük az igazgató úrtól, hogy miként történik például a gyermekek nevelése, taníttatása ilyen körülmények között.

13

Katedra Tanulás és tanítás másképp

vizsgákat. Vannak még más magyar gye-rekek...

Mi érdekli a gyerekeket a legjobban? A számítógép... hahaha... nehéz elránci-

gálni őket előle, de azért tudják, mi a köte-lességük. A picik között ott az én lányom, aki kétéves, van még egy kisbabánk is, az olasz elefántidomárnak szintén van egy pici lánya.

óvoda: nincs. Iskola: nincs... Ha még több gyerek lenne a cikusznál,

akkor lehetne egy óvodát vagy iskolát fenntartani, de így, néhány gyerekért nem igazán célszerű. Óvodába úgy szoktak jár-ni a gyerekek, hogy ahol éppen vagyunk, oda bevisszük őket az óvodába. Az iskolá-ba is így jártak régen... Én nem, mert én a nagymamámnál voltam nyolc évig, mert abban az időben, amikor a szüleim külföl-dön dolgoztak, nem volt megoldható, hogy én folyamatosan velük legyek. De a többi cirkuszos gyerek Magyarországon oda járt iskolába, ahol éppen voltak. Ez nem túl jó, mert volt olyan város, ahol előbbre voltak a tanulással, a tananyaggal, máshol hát-rébb, és a gyerekeknek ez nem igazán felel meg. A legjobb az a cirkuszos világban, ha a gyermek magántanuló. A mai világban interneten megkapja a leckéket, és csak vizsgázni mennek haza illetve télen, ami-kor otthon vannak. Akkor járnak iskolába a barátaikkal együtt.

Eötvös Loránd nemcsak cirkuszigaz-gató, zsonglőr, konferanszié és porond-mester is egy személyben, hanem sok-szor tolmács is, hiszen vendégművészei is vannak a cirkusznak, ezúttal olaszok. Nemcsak velük kell beszélni anyanyelv-ükön, hanem olykor másokkal is. Egyál-talán hány nyelven tud?

Nagyon fontos, hogy a cirkuszos ember több nyelven beszéljen. Olaszul tökélete-sen beszélek, ezt a nyelvet még gyerekko-romban elsajátítottam, franciául is majd-nem kitűnően tudok, de németül, angolul is, egy picit oroszul, megértetem magam románul, lengyelül, most már szlovákul is értek pár szót, de ez még nagyon kevés. Az emberre ráragadnak a nyelvek. Régebben, amíg nem saját cirkusszal utaztunk, kül-földön léptünk fel cirkuszoknál, és egy-egy évad alatt nagyon hamar meg lehetett tanulni egy nyelvet. Például Németország-ban egy év után már németül, Angliában angolul beszéltünk. Rávisz minket a kény-szer, hogy megtanuljunk, és akinek jó a nyelvérzéke, annak gyorsan megy.

Egy dolog cirkuszigazgatónak lenni, egy másik pedig zsonglőrnek. Milyen képességeket örökölhetett felmenőitől, szüleitől, nagyszüleitől, s egyáltalán, miért éppen zsonglőr lett?

Egyszerű a válasz. Amikor gyerekek va-gyunk, a szüleink kezdenek tanítani min-ket. Mindenre, nemcsak zsonglőrködésre, hanem kézenállásra, akrobatikára, erre, arra, mindenféle dolgot megpróbálunk elsajátítani, amit a cirkusz világa kínál. És kialakul az érdeklődésünk. Igazából mi gyermekként észre sem vesszük, de a szü-leink igen, hogy mi az, amihez tehetségünk van. Persze hiába erőltetik a zsonglőrözést annak, akinek egyszerűen nem megy, mert leejti a labdát, nem bírja pörgetni a karikát, de másra alkalmasabb lenne. Én zsong-lőrként azt tudom mondani, hogy nekem ehhez volt tehetségem, hamar jöttek a sikerélmények, s ezek még jobban előre vittek a tanulásban, gyakorlásban. Mivel gyorsan fejlődtem, egyre nagyobb kedvem lett hozzá. S minél nagyobb kedvem volt hozzá, annál jobban fejlődtem. Szerintem ez másnál is így lehet. Ez egy ilyen körfor-gás volt. Lehet, hogy ha a kézenállást eről-tették volna, és abban nem tudtam volna annyira fejlődni, mert nem volt hozzá any-nyi tehetségem, mint a zsonglőrködéshez, akkor hamar megunom. Tehát a szülők dolga, nem is az, hogy eldöntsék, hanem lássák, megfigyeljék, tapasztalják, mihez van a gyereknek képessége, és nem erő-szakkal, de okosan afelé tereljék, amihez érzéke van. Utána a gyerek dolga, hogy ki-hozza magából a tehetséget, hogy fejlessze magát. Nagyon sok tényezőből áll össze az, hogy valaki sikereket érjen el. Először is roppant nagy akaraterő, kellő hozzáál-lás kell, ambíció, hogy igenis én ezt sze-retném valóra váltani, szeretnék valahová eljutni. Természetesen tehetségre is szük-ség van, és nagy-nagy kitartásra. Ha ezek mind megvannak a gyermekben, plusz a megfelelő szülői ösztönzés, s a feltételek a fejlődéshez, akkor viheti valamire. Ugye a „valamire vivést” abban az értelemben kell érteni, hogy valaki elérjen egy olyan szin-tet, amiről már mások is beszélnek a szak-mában, hogy „hú, ez nagyon jó, ez nagyon ügyes”. Nekem annyiból volt szerencsém, meg a tehetségem is megvolt hozzá, hogy különböző fesztiválokon felléphettem és díjakat nyertem, illetve a Magyar Köztár-saságtól a Hortobágyi Károly-díjat is meg-kaptam, amely kiemelkedő artistaművészi tevékenység elismerésére minden évben adományozható állami kitüntetés. Ez egy nagy elismerés, de korántsem értem el azt a szintet, amit nagybácsikám, Eötvös Gá-bor, aki Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Magyar Köztársaság aranykoszorúval dí-szített Csillagrendje kitüntetettje volt.

ő volt a híres zenebohóc, aki mindig más hangszert előhúzva mondta, hogy: „Van másik…”

Fantasztikus karriert futott be, ami na-gyon ritka és nehéz utolérni.

A felmenők között ki volt a zsonglőr? Apukámék voltak zsonglőrök, csoport-

zsonglőrszámot csináltak buzogányokkal, karikákkal. Szólózsonglőr volt ugyan az egyik nagybácsim, Eötvös Tibor, és ő egészen ügyes volt, de aki a legnagyobb hírnevet szerezte zsonglőrként… az én voltam…

Ezt úgy mondja, minta mentegetni akarná magát… s ráadásul még csak 37 éves… Mit mutat be a közönségnek?

Körül tudom írni… Fellépésem során karikákkal és buzogányokkal dolgozom. A buzogány kicsit olyan, mint egy kuglibábu, csak hosszabb nyele van. Ezekkel zsong-lőrködöm. Kezdetben hárommal, négy-gyel, öttel, mindegyik elemnél különböző trükköket mutatok be. Tehát különböző variánsokat. Ami nagyon nehéz a produk-ciómban, a vége, amikor hét buzogánnyal zsonglőrözök egyszerre a levegőben. Ma-gyarországon én voltam az első, aki ezzel fellépett, most már majdnem húsz éve csinálom, és szerte a világon, meg otthon mások is. Ez egy nagyon nehéz produkció. Különböző buzogányt a levegőben tartani úgy, hogy ne ütközzenek össze, illetve ne essenek le, elég nehéz, de nem lehetetlen.

Ezzel aratott sikert külföldön is? Így van, ezzel a párizsi fesztiválon nyer-

tem, illetve a budapesti cirkuszfesztiválon is nyertem vele.

Azt mondják, amíg egy szám kiforr, tíz év. Persze embere, artistája válogatja…Mikorra lett a produkció tökéletes?

Kezdetben, amikor elkezdtem zsonglőr-ködni, másfél év után beálltam a csoport-zsonglőrszámba a szüleim mellé eleinte mint statiszta, aztán bevettek egy trükkbe, majd még egybe, és szép lassan beépül-tem a produkcióba. Később, amikor már felfejlődtem, már rám építették a számot. Nekem az volt a szerencsém, hogy először beépülhettem egy csoportba, mert ha va-laki mindjárt szólózsonglőrként akar kez-deményezni, másfél év nem elég, legalább három-négy év kell ahhoz, hogy porond-képes legyen. De persze ez is a tehetségtől függ. Van, aki három- négy év után már fel tud lépni a porondon, van, akinek ez hat év után sem megy még. Ez változó. At-tól függ, ki mennyire tehetséges és kitartó. Hogy valaki tehetséges és szorgalmas, az még nem biztos, hogy elég, mert lehet, hogy a közönséget nem tudja megfogni, mert unalmas. Tehát kell egyfajta előadó-képesség is, ami az emberből fakad, vagy van, vagy nincs. Tehát mindennek együtt kell lennie, a tudásnak, az előadó-képes-ségnek, egy nagyon jó koreográfiának, amibe a zene is beletartozik, és még sok minden másnak, hogy sikeres legyen az ember.

-lacza-

Katedra

14

Iskola az internet korában

A múlt év legvégén egy vacsora al-kalmával egy, a Harvardon tanuló or-vostanhallgató fiatal hölggyel beszél-gettem. Kiderült, hogy iPadon, egy tablet számítógép segítségével olvassa a tankönyveit. „Egyébként nem tudom, mire használnám az iPadet, de erre na-gyon jó” – mondta a diák – „mert így nem kell húsz kiló könyvet magammal cipelnem, mindig minden nálam van, és a képernyőn is tudok a lapok mar-gójára írni, valamint aláhúzhatom a szöveg fontos részeit.” Családomban is észlelem, hogy a fiatal generáció, ha azt hallja, hogy egérről van szó, a számító-gép egerére gondol először. Ujjaik töké-letesen kezelik a kis műszert, gyorsan és magabiztosan navigálnak az internet alternatív világában. Az okostelefonok érintőképernyőit két perc alatt tudják kezelni, a tabletek számukra az élet ter-mészetes részei. De hogy tükröződik a modern tech-nika és technológia az iskolákban? Mennyire kell, hogy jelen legyen az oktatásban? Segít-e a tanulásban, vagy inkább hátráltat? Egy 2009-es, az amerikai kongresz-szus által finanszírozott kutatás szerint, amely tíz matematikai oktatást segítő

Iskola az internet korábanszoftverprogramot tesztelt, a tíz prog-ramból kilenc nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket és a szoftvert hasz-náló diákok matematikateszt-eredmé-nyei nem lettek jobbak a klasszikus tankönyvet használó diákokénál. Nem csoda, hogy az ilyen számító-gép-alapú oktatóprogramok gyártói promóciós anyagaikban félrevezetik a nagyközönséget, hiszen az üzletág évente több mint kétmilliárd dollárt zsebel be iskoláktól és egyéni felhaszná-lóktól. Egy másik érdekes pszichológiai csapda, amibe tanárok és iskolaigazga-tók egyaránt beleesnek az, hogy ami-kor egy szoftver nem válik be, azonnal egy másik, újabb, jobban reklámozott programra váltanak, és nem kérdőjele-zik meg azt, hogy szükséges-e, vagy ha igen, milyen mértékben és milyen mó-don számítógépes szoftvert használni az oktatásban. A New York Times tavaly szeptem-berben egy Arizona állambeli alapisko-láról írt, ahol a gyerekek úgy tanulnak Shakespeare-t, hogy egy-egy színdarab szereplői szempontjából írnak blogot, vagy Facebook-oldalt létesítenek. Ez a Chandler városban található iskola egyesek szerint a jövő iskolája, mivel a

modern technológia minden eszközét azonnal integrálja az oktatási folyamat-ba: a diákok laptopokon dolgoznak, a tantermekben nagy interaktív kép-ernyőkön folyik az oktatás és sokféle szoftver teszteli a diákok tudását. Az iskolakörzet 2005 óta 33 millió dollárt költött a legmodernebb technológiára, de sajnos a matematika- és olvasás-teszteredmények a körzetben azóta stagnálnak, ellenben állami szinten át-lagban az arizonai gyerekek matemati-kában és olvasásban javultak. A modernizálás mellett szól, hogy egy laptop vagy tablet által minden gyerek olyan gyorsan, vagy lassan ha-lad a tanulásban, ahogy az neki megfe-lel. Így nem kell a gyorsabban tanulók-nak a lassabban haladókra várniuk, és a lassabban haladók nem érzik úgy, hogy állandóan lemaradnak. Egy másik érv a technológia korai elsajátítására az, hogy a mai alapiskolások mind a szá-mítógép és egyes alapvető szoftverek használatának ismeretét megkövetelő munkát fognak végezni – mai, jól fize-tett gyári munkások például bizonyos specializált gépek szoftverjét kezelik, nem a gépet, mint olyat, és az ilyenfajta gyártás egyre elterjedtebb lesz. Az ellenérvek szerint nem ajánlatos olyankor dollárok millióit számítógé-pekre költeni, amikor a költségvetési hiány miatt tanárokat bocsátanak el, ráadásul a drága technológia nem ja-vítja a diákok teszteredményeit, sőt,

Molnár Miriam

(illusztrációs felvétel)

15

Katedra Iskola az internet korában

támogatja az állandóan jelenlévő mé-dia által sugallt rövid koncentrációs ké-pességet. Az internet által hozzáférhető különböző szórakozási lehetőségek sokkal vonzóbbak, mint a tanulás, és az ilyen kihívással szemben a fegyelem és a figyelem vereséget szenvednek. Marianne Rossant, aki eddig az ok-tatásügyben dolgozott és jövőre egy, a hátrányos helyzetű fiatalok számára lé-tesített középiskola igazgatója lesz, így vélekedik a modern iskolákról: „Azt vettem észre, hogy mivel az USA-ban az iskolák decentralizáltak, a számítógépek használatát és az online oktatást is ad hoc csináljuk, amit én nem helyeslek. Szerintem az lenne a helyes, ha már a tanárképző iskolák-ban, a leendő tanárok megismerked-nének a piacon lévő lehetőségekkel, ha ez ügyben kutatásokat folytathatnának és a problémakört részletesen tanul-mányoznák, hogy felkészülten tudják használni mindazt, amit a modern technológia kínál.” Arra a kérdésemre, hogy az új kö-zépiskolában, amelyet vezet majd, mi-lyen módon képzeli el a számítógépek és az internet integrálását, a következő-ket válaszolta: „Ha megfigyeljük a mai legsikere-sebb cégek működését, azt látjuk, hogy a dolgozók csoportokban beszélik meg a problémákat és utána mindenki a sa-

ját helyén vagy megoldások után kutat, amelyeket később újból a csoport elé visz, vagy feladatokon dolgozik. Úgy gondolom, hogy a jövőben is így lesz. Célom, hogy a diákjaimat megtanítsam így gondolkodni és dolgozni, hogy mire a munkapiacra kerülnek, már rutinná váljon számukra ez a fajta projekt cent-rikus problémamegoldás. Ezzel szem-ben a virtuális iskolák trendje az ellen-kezőjét szorgalmazza, és nem hiszem, hogy ez a helyes út, mert a virtuális is-kolákban a diákok egyedül vannak egy képernyő előtt és sosem tanulják meg a csoportban dolgozást. Kíváncsiságból nemrég befizettem egy online tanfo-lyamra és nagyon csalódtam, amikor azt tapasztaltam, hogy tovább tudtam lépni anélkül, hogy elsajátítottam volna a tananyagot. Az biztos, hogy ezt a fajta online oktatást nem ajánlom majd a di-ákjaim számára.” Viszont van egy weboldal, ame-lyet Marianne feltétlenül minden ta-nár és diák figyelmébe ajánl: a Khan Academy. A weboldalt egy ma 35 éves fiatalember, Salman Khan alapította. Az ötlet hat éve született meg, amikor Khan a YouTube-on egyik rokonának akart rövid videókkal matematikai ta-nulmányaiban segíteni. Ma 2700 videó áll az internettel és számítógéppel fel-szerelkezett tanárok és diákok rendel-kezésére, ráadásul – a Gates alapítvány,

a Google és más szponzorok által – ingyen. A diákok apró lépeseket tesz-nek komplikált matematikai feladatok megoldásában és minden helyesen megoldott feladatért pontokat kapnak. A tanárok egy virtuális osztályt teremt-hetnek a weboldalon és figyelhetik, melyik diák, vagy diákcsoport éppen hol tart, milyen eredménnyel oldot-ta meg az aktuális problémát. A Khan Akadémia videóit naponta több milli-óan veszik igénybe.Végül nézzük meg, hogy azok, akik a laptopokat, a tableteket és az interaktív táblákat fejlesztik, és agresszív módon akarják eladni az amerikai iskoláknak, milyen iskolába adják saját gyerekei-ket. A kaliforniai Los Altosban egy Waldorf iskola a Google, az Apple, a Yahoo és a Hewlett-Packard dolgo-zói gyermekeivel van tele. A diákok papírt és ceruzát használnak, kötnek, rajzolnak, és különféle kézimunkákkal foglalkoznak. Számolni úgy tanulnak meg a legkisebbek, hogy almát dara-bolnak fel. A tantermekben nincsenek számítógépek, az iskolában nincs szá-mítógépes labor. A szülők, akik e drága magániskola tandíját pont a legmo-dernebb technológia használatával és fejlesztésével keresik, úgy gondolják, hogy gyerekeiknek alapiskolában nem kell számítógép, sem internet. Ezek a gyerekek otthon sem használnak elekt-ronikát, esetleg moziznak a hétvégén. Nyolcadik osztálytól ismerkednek meg a diákok a legújabb ketyerékkel. Az amerikai Waldorf-iskolák szövetsége szerint 1994 és 2004 között érettségi-zett diákjaik 94 százaléka valamilyen egyetemen folytatta tanulmányait. Persze hozzá kell tenni, hogy azok, akik megengedhetik maguknak, hogy gyermekeiket egy drága magániskolá-ba adják, eleve nagy hangsúlyt fektet-nek a tanulásra és otthon is támogatják a tanulási folyamatot. Kaliforniában, ahol a legtöbb hi-tech cég székel, 40 Waldforf-iskola működik, míg az USA egész területén összesen 160. Kell-e tehát számítógép és internet az iskolában? A dolgok mai állása szerint még nem tudunk végleges választ adni a kérdésre. Az eddigi kutatások azt mu-tatják, nem lehet egyértelműen bebi-zonyítani, hogy a modern technológia használata a hagyományos módszerek-nél jobban segít a diákok tanulásában. Egy jó iskolában, egy jó tanár kezében valószínűleg az internetes tanfolyam-ok, a videók és a számítógép is jó esz-közzé válik a diákok előrehaladásában. A rossz iskolán és a rossz tanáron a leg-modernebb és legokosabb technológia sem segít.

(a szerző felvételei)

Katedra

16

Stafétabot

Nekem sem tetszik a módszer – mondja Jakab tanár úr –, de mire me-gyünk azzal, ha elítéljük? Hiszen azok már megjelentek. Inkább hasznosítsuk! Én ezeknek a felhasználására adtam tanácsot: azt ajánlottam, hogy ezeket a magyar nyelvbe szükségtelenül beto-

Rám a szülőföldemen volt szükségBeszélgetés Jakab István nyelvésszel, nyugalmazott egyetemi docenssel

Egy időben sokat foglalkoztam a tekintélyelvűség káros hatásával az isko-lában, amit főleg idősebb kollégáim, mivel rosszul értelmezték a fogalmat, szóvá is tettek nekem, mondván, még azt a kevés tekintélyt is el akarod tőlünk venni, ami eddig megmaradt? Eszem ágában sem volt, sőt, éppen fordítva, azt szerettem volna elérni, hogy az arra érdemeseket őszintén tiszteljék neveltjeik. Hogy mi ennek az előfeltétele, nem én találtam ki, hanem kiváló pszichológu-sok és pedagógusok, én csak adaptálni próbáltam, helyesebben, meghonosíta-ni az általam irányított iskolában. Azt is meg kell vallanom, több kollégám is akadt, akinek eleve olyan volt az emberi alkata, hozzá a szakmai felkészültsége is, hogy akarva sem tudott volna autoriter lenni. Akárcsak a jó szülő, minden megnyilvánulásában autoritatív volt. A két fogalom között áthidalhatatlan a különbség. Nem tudom, Jakab István (van-e, aki e nevet nem ismeri?) mennyire foglalko-zott pedagógiaelmélettel, azt viszont állíthatom, ha a neve szakmai társaság-ban fölmerül, a megszólaló nem mulasztja el mellé tenni: tanár úr. Szerencsére nem ő az egyedüli, aki évtizedeken át hatékony szerepet vállalt a szlovákiai magyar pedagógusok pályára való felkészítésében, de ő ennél is többet tett. Idős kora ellenére még ma is újságok, szaklapok hasábjain fiatalos hévvel irtja a mondatainkba befurakodó – találóbb kifejezés híján – gyomszavakat. én (nem is) egy kicsit neheztelek azokra a magyar nyelvészekre (újságírókra, írókra), akik eltűrik, mi több, még elismeréssel is szólnak a határon túli ma-gyarok rohamosan romló anyanyelvhasználatáról. Sőt, még azt is megtették „határtalanítás” okán, hogy több mint kétszáz szlovák szót, azzal az ürüggyel, hogy azok már „meggyökeresedtek nyelvünkben”, belecsempésztek az értel-mező kéziszótár legújabb kiadásába. Ezt azért is látom ártalmasnak, mert e nyelvészek többsége leendő tanítókat, tanárokat képez, akik a nevelő-oktató munkájukban az ő álláspontjukhoz igazodnak.

lakodott szavakat szlovakizmusokként kell kezelni, s elkerülni a használatukat. Még abból a szempontból hasznosak is lehetnek, hogy nyilvántartja őket az a bizonyos szótár, nincs már szükség a feltárásukra. Így is fel lehet fogni a kér-dést.

Több rólad szóló tájékoztatóban is az olvasható, hogy kandidátusi értekezé-sedben „az egyik legproblematikusabb magyar szófaji kategóriának, az igekötő-nek tüzetes vizsgálatát” végezted el. Miért tartod az igekötőt a legproblematikusabb szófajnak?

Azért, mert sokarcú elem. Részben önálló szó, valódi határozószó jellegű, ugyanakkor praefixum (összetételi előtag), egyik vagy másik jelleg túlnyomó volta szinte szavan-ként változik. Nehéz az egész kategóriára érvényes, jó meghatározást megfogalmazni. A fel-, le-, tovább- erősen határozószó-sze-rű, de a meg- (megérkezik, meglát) a cse-lekvésnek, történésnek valamilyen állapot-beli minőségét határozza meg, tehát inkább jelentésmódosító elem. Észrevehetően mást jelent az igekötő például a becsap igében, ha az ajtó becsapásáról vagy az ember be-csapásáról van szó. Az állományuk meg-határozása sem egységes. Vannak szerzők, akik határozószókat is bevesznek az igekö-tők állományába, a helyesírási szabályzatok azonban igyekeznek ezeket elkülöníteni a határozószóktól, illetve állományukat elkü-lönítve is közölni.

Ezenkívül, mint nyelvész, még mivel foglalkoztál behatóbban?

A jelzős szerkezetek összevonásának (re-dukciójának) ügyéről kellene szólnom. Né-hány év egyetemi tanítás után tapasztaltam, hogy a hallgatóim gyakran tévednek, ha a jelzős szerkezetek összevonása folytán ke-letkezett szóalakok szófaji és mondatrészi minősítéséről van szó. Hamar megállapítot-tam, hogy erről a kérdésről vagy kérdések-ről szó sincs a magyar nyelvtanban. Vagyis: naponta több jelzős szerkezetet vonunk ösz-sze egyetlen szóvá, csak éppen erről a mód-szerről mit sem tudnak a magyar nyelvta-nok. Én akkor nekiültem, s feldolgoztam a kérdést, tanítani is kezdtem. Körülbelül há-rom évig tanítottam is, sőt nemcsak a nap-pali tagozatos, hanem a levelező hallgatók számára is anyag lett, amikor Deme Lász-ló egy nyitrai nyári tanfolyamon bejött az előadásomra, s nagyon meglepődött, hogy olyan témáról hall előadást, amelyről még soha nem hallott. Az előadás végén meg-tudta tőlem, hogy az anyagot a „saját kút-fejemből” vettem, s kijelentette: „Ezt pedig meg kell írnod!” Majd hazafelé menet egy szegedi kollégájával bevitték Lőrinczének, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének azonnali közlésre. Meg is jelent rögtön – 12 oldalon feldolgozva a téma. Én nyugodtan tanítot-tam ezt éveken át, de a közleményem – már lassan 40 éve – a Magyar Nyelvőrben pihen. Mert irányadó nyelvtankönyvbe, az aka-démiai nyelvtanba már nem került be (az már előbb megjelent), 2000-ben a Magyar grammatikából meg kimaradt. De mivel az én elméletem alapján sikerült bebizonyíta-ni, hogy az értelmező és az értelmezett tag

Csicsay Alajos

(a szerző felvétele)

17

Katedra Stafétabot

nem alá-, hanem mellérendelő viszonyban van egymással (a könyv 455. lapján mindkét felfogást közlik is), és mivel azóta már azt is elhatározták, hogy az „értelmező jelző” mint tananyag már nem kerül be a nyelvtan új kiadásába, talán van remény arra is, hogy a jelzős szerkezetek redukciójáról nem fe-ledkeznek meg. Én már sürgetem a Magyar Nyelvtudományi Intézetet is, segítsenek bevinni a magyarországi iskolákba a jelzős szerkezetek redukcióját, mint tananyagot, s arra kérem Karcsi fiadat is, tartsák ők is me-legen ezt a kérdést nálunk, a magyar iskolák tanterveinek szerkesztésénél.

Sejtem az okát, de azért megkérdezem, miért nem lehettél – mint sok más arra érdemes magyar főiskolai, egyetemi ok-tató Szlovákiában – professzor?

Kezdem azzal, hogy a politikával, pon-tosabban a pártpolitikával nekem egész életemben bajom volt. Már sárospataki diákként sem tudtam szimpatizálni vele, viszont pozsonyi egyetemi hallgatóként kénytelen voltam belépni a pártba, ugyan-is az Új Szó szerkesztőségében kültagként végzett jó munkám jutalmaként felaján-lották nekem a párttagságot, amit ha visz-szautasítok, nagyon pórul járhattam volna. Csakhogy Husák hatalomra jutása után, mint sok más értelmiségi, én is „törvény-szerűen” párton kívüli lettem, s az effajta pártonkívüliség sok hátránnyal járt. Töb-bek között azzal, hogy 29 évig dolgoztam az egyetemen adjunktusként, nem enged-ték megszerezni a docensi fokozatot sem. Csak a rendszerváltás utáni első köztársa-sági elnöktől kaphattam meg azt a fokoza-tot – politikai rehabilitációval. Ezután ke-rült csak szóba a professzori habilitációm kérdése, de akkor már csak két évet tölt-hettem az egyetemen mint munkahelyen. Vagyis, még meg sem szerezhettem volna a rangot, már nyugdíjállományba kellett vol-na mennem. Tehát semmi értelme nem lett volna, amit azok is beláttak, akik a profesz-szori fokozat megszerzésében támogattak. Viszont a docensi fokozatommal nyugdíjas koromban több mint 15 évet dolgoztam külsősként a komáromi református teoló-gián és a később létrejött Selye János Egye-tem két karán.

Volt valamilyen kötődésed a teológiá-hoz?

Inkább csak közvetve. Említettem, hogy már pataki diákkoromban is problémám akadt a kommunista pártpolitikával. Ez úgy történt, hogy én már 1941 szeptembe-rében, szüleim jóvoltából a nagyhírű sáros-pataki gimnáziumba kerültem. Negyvenöt után, mint sok más felvidéki diáknak, ne-kem sem volt más választási lehetőségem, mint vállalni az országhatáron való illegá-lis átkelések kockázatát. Az iskola helyet és lehetőséget biztosított a tehetséges vagy

rászoruló tanulóknak, még annak ellenére is, hogy az új rendszer az e célra fordított anyagi forrásait, pontosabban a vagyonát államosította, de magát az iskolát nem. Így hát az iskola szellemének demokratizmusa később is megmaradt, sőt még fokozódott is. Nyolcadikos koromban a diákönkor-mányzat engem választott meg elnökének. Mi nem tartoztunk a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Diákszövetségének hatása alá. Igyekeztünk is döntéseik ellen védekezni, de minden közös akcióból mégsem vonhat-tuk ki magunkat, így az általuk szervezett „békenagygyűlésre” való meghívásukat is el kellett fogadni. Én ugyan sejtettem, mi készül, és a gyanúmat, hogy Mindszenty-ellenes tüntetésre akarnak elvinni bennün-ket, közöltem a gimnázium igazgatójával, mire ő azt mondta: „Minket békenagygyű-lésre hívtak, tehát arra megyünk. Ami a tüntetésen való részvételt illeti, arról min-denki maga dönt; azt mindenkinek a lelki-ismeretére bízom.” A gyűlésre elmentünk, de amikor a rendezők részéről elhangzott a javaslat, hogy menjünk tüntetni a szom-szédos plébánia elé Mindszenty hercegprí-más és Bartha plébános ellen, közöltem ve-lük, hogy a pataki református gimnázium ifjúsága nem fog tüntetni a katolikus főpap ellen. Aztán kissé furcsa módon (én a ma-gas kőkerítést átugorva) otthagytuk őket. Másnap az egyik diáktársam, aki nem a mi pártunkon állott, közölte velem, ne számít-sak arra, hogy Magyarországon felvesznek valamelyik főiskolára vagy egyetemre. Vi-szont a kollégium vezetősége egy ingyenes helyet ajánlott fel számomra a teológián. Megköszöntem, és egy évet töltöttem ott. De úgy éreztem, a szülőföldemen nagyobb szükség volna rám, mint Magyarországon. Egyébként sem voltam biztos abban, hogy lelkész akarok lenni. Erre különben azt a választ kaptam: „Ha az Isten azt akarja, hogy pap légy, úgyis az leszel, ha meg nem akarja, úgysem leszel az.”. Ezzel részükről le volt zárva a kérdés…

Úgy tudom, sőt emlékszem is rá – hiszen az ötvenes évek végén én is a Nagymegyeri járásban tanítottam –, hogy kedves felesé-ged is tanár volt.

Neki is ugyanolyan egyetemi-főiskolai

képesítései vannak, mint nekem, ő is ab-ban a megyeri tizenegy éves, majd általános középiskolában tanított magyar nyelvet és irodalmat valamint történelmet, amelynek én voltam az alapító igazgatója. Pozsonyba költözésünk után ő is jött velem, de csak a somorjai alapiskolában kapott tanári állást. Innen a pozsonyi pedagógiai kutatóintézet-be került, ahol a középiskolák nyelvtantaní-tásával foglalkozott, később pedig a rádió magyar adásainak nyelvi szerkesztője lett. Jelenleg – mint nyugdíjas – a Komáromi Öregdiák című lap szerkesztőbizottságának a tagja. Nagyon sok általa feltárt nyelvhe-lyességi hibát kaptam tőle, amelyeket té-maként én is feldolgozhattam nyelvművelő munkáimban.

Volt-e valaki a felmenőid között, akitől átvehetted a tanári stafétabotot?

Édesapám szorgalmas földműves volt, édesanyám pedig háztartásbeli. Szülei-met a nagyráskai református kántortanító, Szombathy Sándor igyekezett meggyőzni arról, hogy az elemi iskola negyedik osz-tálya után engem taníttassanak. Szüleim az anyagi helyzetüket nem érezték biztosított-nak ahhoz, hogy továbbtaníttatni tudjanak, jórészt ezért kerültem Sárospatakra.

Ha már a stafétabotot hoztam szóba, ki-nek tudtad továbbadni?

Hogy van-e folytatója munkámnak? Ta-nítványaim egyike-másika javítgat lapokat, de igazi folytató kevés akad. Talán Misad Katalin, aki most a pozsonyi magyar tanszé-ket vezeti, neki jelennek meg jó nyelvműve-lő munkái, de inkább azoktól várok valamit, akik az iskolaügyben (is) tevékenykednek, mint például Karcsi fiad. Nem tudom, mek-korák a lehetőségeik, de ha kevés is, rájuk hárul, hogy előbbre lendítsék a dolgokat. Azt nehéz megmondani, mennyire függ a tanártól, hogy diákjai ne csak el tudjanak igazodni a témakörökben, hanem igényük is legyen tudásuk folytonos gyarapítására. Eb-ben ugyanis nem csupán a tanárnak, hanem a diáknak az igényeit is számításba kell ven-ni. Az a tanár biztosan hat a volt diákjára, akinek vannak ilyesfajta igényei. A hatásfok felmérése azonban nem egyszerű kérdés.

(illusztrációs felvétel)

Katedra

18

Gyógypedagógia

A köznyelvben általában mindenkit, aki valamilyen beszédproblémával küzd, beszédhibásnak nevezünk. A beszédhi-bák a beszéd legkülönfélébb szerkezeti területeit érinthetik, amelyek a beszéd-felépítés, a rendezett beszédfolyamat, vagy a hangzásbeli beszédnormák lét-rehozásának zavaraiként jelentkezhet-nek. Az öröklött, veleszületett, szerzett és organikus (centrális vagy perifériás), funkcionális, pszichés és környezeti okok következtében kialakult beszédhi-bák illetve hang-, beszéd- és nyelvi zava-rok a legenyhébb artikulációs eltéréstől az egész kommunikációt érintő súlyos zavarig terjedhetnek. Míg azonban a beszédhiba nem más, mint a beszéd valamely tényezőjének enyhébb zavara, a beszédfogyatékosság ezzel szemben a beszédfejlődési zavar súlyos formája. Minthogy a beszéd az egyik legösz-szetettebb funkcionális rendszer, tágabb értelemben minden fogyatékosság be-szédfogyatékosság is. A gyógypeda-gógia tevékenységi területére tartozó fogyatékosságok tünetei között pedig a beszéd valamilyen jellegzetes sérülése, rendellenessége mindig megtalálható. Beszédfogyatékos az a tanuló, akinél veleszületett vagy szerzett idegrendszeri működési zavarok és a környezeti ha-tások következtében jelentős mértékű a beszédbeli akadályozottság. Ennek következtében átmeneti, illetve tartós zavarok léphetnek fel a nyelvi, kommu-nikációs és tanulási képességekben, a szociális kapcsolatok kialakításában. Az akadályozottság megmutatkozhat a be-szédhangok helyes ejtésének, a beszéd-észlelés és -megértés zavaraiban, a be-szédritmus sérülésében, a grafomotoros és a vizuomotoros koordináció éret-lenségében, valamint az általános be-szédgyengeséggel együtt járó részké-pesség-kiesésben. A különböző jellegű diszfóniák, a hangadás kóros elváltozá-sai szintén a beszédfogyatékosság köré-be sorolhatók.

A beszédfogyatékosságról A beszédzavarok legfőbb oka lehet a központi idegrendszer funkcióinak fejlődési zavara (figyelem, emlékezet, analízis-szintézis terén), a hallási diszk-rimináció fejletlensége (pl. zöngés, zön-gétlen megkülönböztetése), a perifériás beszédszervek veleszületett organikus ( ajak/és vagy szájpadhasadék, gótikus szájpad) és funkcionális rendellenessé-gei, motoros fejletlenség és koordináci-ós zavarok, valamint a nevelő környezet inadekvát és elégtelen hatásai (pl. túl-zottan védő környezet, vagy ellenkező-leg, ha nincs elvárása a szülőknek). A beszédfogyatékosságnak vannak egyértelműen megnyilvánuló tünetei (pl. artikulációs), látens tünetei (be-szédértési, beszédészlelési probléma) és a kommunikációs nehézségből fakadó másodlagos pszichés tünetei (magatar-tási zavarok). A beszédfogyatékosság osztályozásánál a tünetekből kiindulva beszélhetünk megkésett beszédfejlődé-sűekről (retardált beszédfejlődésűek és aláliások), pöszékről, orrhangzósokról, dadogókról, hadarókról, afáziásokról (vagy annak társtüneteiben szenvedők-ről). A beszédfogyatékosság fajtái a követ-kezők: a beszéd és nyelvi fejlődés zava-rai (megkésett, akadályozott beszédfej-lődés, diszfázia, súlyos beszédészlelési és beszédmegértési zavar), artikulációs zavarok (pöszeség, orrhangzós beszéd), beszédritmuszavarok (hadarás, dado-gás), centrális zavarok (afázia, dizartria), a hangadás rendellenessége (diszfónia), a kialakult beszéd zavara (mutizmus), parciális teljesítményzavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia). A beszédza-varok egy-egy tanulónál halmozottan is előfordulhatnak. A beszédzavarok kezelésének tulaj-donképpeni megkezdése előtt szük-séges megvizsgálni, hogy nincsenek-e szervi okok a háttérben. A szervi okok megoldása után sor kerülhet a logopé-diai kezelésre. A beszédfogyatékosok

kezelése gyógypedagógiai (logopédiai) tevékenység során a szülők bevoná-sával, otthoni gyakorlatok előírásával logopédiai ambulanciákon, logopédiai óvodákban és iskolákban egyéni és/vagy csoportos formában történik a beszéd-fogyatékosságtól, annak súlyosságától és egyéb (külső) körülményektől függő-en. A beszédfogyatékosok döntő több-sége teljesen rehabilitálható, másoknál a tünetek csökkenthetők. A beszédfogya-tékos tanuló iskolai fejlesztésében, spe-ciális nevelési igényeinek kielégítésében elsőbbséget kell biztosítani az ép beszélő környezetben integráltan történő okta-tásnak a különleges gondozási igény fel-tételeivel is rendelkező többségi általá-nos iskolában. Nagyon súlyos esetekben – főként az intenzív rehabilitáció érde-kében – szükség lehet a beszédfogyaté-kos tanuló elkülönített, az e célra léte-sített gyógypedagógiai intézményben, osztályban történő iskolai nevelésére, oktatására. A külön iskolákban töreked-ni kell arra, hogy a tanuló minél előbb visszakerüljön a többségi oktatásba, és különleges gondozása az intenzív reha-bilitáció után, integrált oktatása mellett legyen biztosítva. A beszédfogyatékos tanulók fejlesz-tésében törekedni kell a pszichológiai és fiziológiai tényezők összhangjára. A módszerek megválasztásakor az életkor, a pszichikai sajátosságok, a beállítódás, az értelmi képesség, a beszédhiba típu-sának és súlyosságának, és a korrekció adott szakaszának figyelembevétele szükséges. A fejlesztésében meghatá-rozó a sokoldalú percepciós fejlesztés, melynek során a kinesztéziás, a hallási, a látási, a beszédmozgási benyomások egymást erősítve fejlődnek. A beszéd-fogyatékos tanulók nevelése, oktatása megköveteli az egyéni és csoportos fog-lalkozások változatos szervezeti kerete-it. A súlyos beszédfogyatékos tanulók fejlesztése intenzív és folyamatos, a fej-lesztést pedig a szülők támogató együtt-működése segíti. A beszédhibák azonfelül, hogy zavart okoznak a kommunikációban, a beszé-lőt félénkké, szégyenlőssé tehetik, meg-nehezíthetik az idegenekkel való kap-csolatfelvételt vagy a mások előtt való szereplést. A gyerekek gyakorta csúfol-ják és kiközösítik beszédhibás társukat. Beszédfogyatékosság esetén az érintett nem képes megfelelően kifejezni gon-dolatait, ezért előfordul, hogy még az érdekeit sem tudja helyesen képviselni. A környezet részéről nagyon fontos az ilyen egyénekkel szembeni türelem, empátia és elfogadás, mely megelőzheti nemcsak a kisebbrendűségi érzés kiala-kulását, hanem akár a későbbi teljes el-szigetelődést is.

Bohuniczký-Dömény Andrea

(illusztrációs felvétel)

19

Katedra Egészségvédelem

A felvilágosítás elsődleges célja a nem kívánt terhesség elkerülése. Abban az esetben, ha ez mégis bekövetkezne, a leendő édesanya előtt több lehetőség is áll, melyeket korábbi cikkeim során már vázoltam, mint ahogyan azt is, mi-lyen tünetek hívhatják fel a legkoráb-ban a figyelmet a várandósságra. Mindez azért fontos, mert a mai ti-nédzser korosztály nagyon sok olyan legális és illegális szert használ, melyek károsan befolyásolhatják a magzat fej-lődését. Sok fiatal, sőt sajnos még idő-sebb nő sem hagy fel ezek használatá-val, még akkor sem, ha már tisztában van az állapotával. Ezeknek az embe-reknek a csoportját két táborra oszthat-juk. Az egyik fele, állítása szerint nem tudja, milyen káros következményei lehetnek a szenvedélyének, a másik csoportot pedig nem is érdekli. Úgy gondolom egy nő felelősséggel tartozik a magzatért, aki növekszik benne, és igenis tisztában kell lennie milyen ha-tása van cselekedeteinek. Talán a koffein az egyik olyan szer, melyről sokan nem is sejtik, hogy ne-gatív reakciókat válthat ki a későbbiek során. A koffein teratogén hatása be-folyással van a születési súlyra. Akár 4, 6-szor magasabb a kockázata a kis

legális kábítószerek használata a várandósság alatt

születési súlynak. Nő a szív teljesítmé-nye, a mellékvese működését fokozó hatás miatt is nő a vérnyomás, foko-zódik a légzőközpont ingerlékenysége is. Koffein fogyasztása a harminckettő és harminchatodik terhességi hét kö-zött a legveszélyesebb, ugyanis ebben az időszakban az anya kávéfogyasztá-sára fokozódik a rövid idejű és átlagos szívfrekvencia-variabilitás, nő a mag-zati légzőmozgások és izommozgások száma. A hozzáférhető epidemiológiai adatok nagy része arra utal, hogy nincs probléma, ha a napi bevitel 300 mg alatt van. Nyitott kérdés maradt az ennél na-gyobb mértékű rendszeres bevitel hatá-sa a terhességre és az utódokra, mivel a terhesség alatt lassul a koffein-metabo-lizmus. Azoknál a gyermekeknél, akik koffeintartalmú italokat fogyasztanak, ez olyan átmeneti viselkedészavarokat eredményezhet, mint a fokozott éber-ség, ingerlékenység, idegesség vagy a szorongás. A nikotin az alkohollal együtt a vá-randós nők körében a leggyakrabban elterjedt pszichoaktív szer. A dohány-füst majd 4000 összetevőjéből a niko-tin, a cyanid és a szénmonoxid jelenti a legnagyobb veszélyt a magzati fejlő-désre. Az időben abbahagyott dohány-

zással kiküszöbölhetők a károsító ha-tások, nagyobb lesz az újszülött súlya, a koraszülés esélye csökken. A terhes-ség bekövetkezte utáni, sőt a terhesség harmadik harmadában abbahagyott dohányzás is jelentősen javíthat a hely-zeten. Számos kutatás fényt derített már a dohányzás és csecsemőkori hirtelen halál közti közvetlen összefüggésre. Az elszívott cigaretták száma egyenes arányban van a magzati növekedés el-maradásával is. A dohányzás következtében fellépő veszélyek, a terhesség későbbi szaka-szában: a méhen belüli elhalás valószí-nűsége, a spontán abortusz rizikójának növekedése, a korai burokrepedés és koraszülés veszélye, az átlagban 250 grammal kisebb születési súly, a kisebb fej-körfogat, és bizonyított, hogy a do-hányzás okolható minden második kis súlyú újszülött súlyveszteségéért. A várandós nők dohányzása nem ki-zárólag a magzat súlybeli elmaradásá-val jár. Több megfigyelés szól amellett, hogy ezekben az esetekben gyakoribb a spontán vetélés, és magzatjaikban eset-leg több a csontváz-rendelleneség is. Bonyolult etikai probléma annak meghatározása, hogy meddig terjedhet az egyén szabadsága saját egészségé-nek megkárosításában. Ehhez képest viszonylag egyszerűbb állást foglalni abban a kérdésben, hogy szabad-e do-hányoznia a gyermeket váró nőnek. A válasz elég egyértelmű: Nem!

lukács Mária

(illu

sztrá

ciós

felvé

te)

Katedra

20

Szlovák nyelv

Előző számunkban – figyelembe véve a modern nyelvdidaktikai szemponto-kat – igennel válaszoltunk arra a kér-désre, hogy vajon második nyelvként/idegen nyelvként oktassuk-e a magyar tannyelvű iskolákban a szlovákot. E rö-vid megerősítő felelet nyomán azonban újabbnál újabb kérdések merülhetnek fel a szlovák szakos pedagógusokban, közülük talán a leggyakoribb a mit és a hogyan tanítsunk. Vagyis ha az ide-gennyelv-oktatás célja a kommunikatív kompetencia kialakítása a tanulóban, tanítsunk-e egyáltalán nyelvtant? S ha igen, milyen módon tárjuk fel, miként rendszerezzük? Mit tanítsunk az elvont szabályok, csoportosítások, osztályozá-sok helyett? Mindenekelőtt azt kellene tudatosíta-nunk, hogy a nyelvoktatás nem egyenlő a nyelvtanoktatással, s hogy a modern nyelvoktatás a nyelvet nem elvont sza-bályok rendszerének tekinti, hanem az emberi tevékenység egyik megnyil-vánulási formájának, amely konkrét beszédhelyzetekben jelentkezik. Me-részség lenne azonban azt a következ-tetést levonnunk, hogy a nyelvtan mára elveszítette a nyelvoktatásban eddig elfoglalt fontos helyét. Sokkal inkább az történt, hogy megváltoztak a nyelv-oktatásnak a grammatikával szemben támasztott követelményei: egyre erő-teljesebben fogalmazódik meg például az az igény, hogy a nyelvtani szabályok

A funkcionális nyelvtan szerepe a második nyelv/idegen nyelv oktatásában

Misad Katalin

Az alábbi írás vitaindító jellegű. Arra kérjük az alapiskolák alsó és felső tago-zatában, valamint a középiskolákban oktató szlovák szakos pedagógusokat, szóljanak hozzá a témához. írják meg véleményüket a jelenlegi helyzetről, s gondolkozzunk együtt azon, hogyan emelhetnénk a szlováknyelv-oktatás színvonalát a magyar tannyelvű oktatási intézményekben.

hűen tükrözzék a nyelv működését, s ne a nyelvnek, a nyelvhasználatnak kelljen igazodnia a sok-sok évvel ez-előtt felállított, esetenként elavulttá vált szabályokhoz. Az új cél megjelenésével a második nyelv/idegen nyelv oktatásában mind a tananyag tartalmának, mind a tananyag felépítésének tekintetében szükségsze-rűvé vált a korszerű szempontok és módszerek érvényesítése. A kommu-nikatív kompetencia fejlesztését célzó módszer – hétköznapi társalgási hely-zeteket teremtve – a változatos, szóbeli közlés nyelvi fordulatait, szokványos szerkezeteit kívánja beépíteni a tanulók nyelvi kompetenciájába. Éppen ezért az autentikus, élőnyelvi szövegek kreatív feldolgozását, értelmezését helyezi elő-térbe, hiszen a nyelvtanulóknak a min-dennapokban előforduló beszédhely-zetek megoldásához kíván használható tudást biztosítani. A modern nyelvoktatásban már leg-alább két évtizede alkalmazott módszer a nyelvtan tanításában is érvényesül. Legfontosabb alaptétele, hogy a nyel-vet – anyanyelvet és második nyelvet/idegen nyelvet egyaránt – nem a leíró nyelvtanok leírási módszereit, meg-állapításait követve kellene tanítani. Hogy miért nem? Mert míg a leíró nyelvtanok kategóriákba sorolják és formai szempontok alapján jellemzik a nyelvhasználatból elvont nyelvi ele-

meket, addig az oktatásban a nyelv mű-ködőképes szabályrendszerére kellene helyezni a hangsúlyt, vagyis az egyes nyelvi jelenségeknek a nyelvhasználatot rendszerszerűen tükröző leírása lenne a célravezető. A funkcionális szemlélet lényege tehát az, hogy a nyelvet nem statikus, hanem dinamikus rendszeré-ben, működésében írja le, melynek kö-vetkezményeként előtérbe kerül a nyelv közlési funkciója. A fenti szempontokat figyelembe véve a jelenleg használt alap- és közép-iskolai szlováknyelv-tankönyvek mód-szertanilag többé-kevésbé elavultak, éppen ezért nem alkalmasak a szlovák mint második nyelv/idegen nyelv haté-kony oktatására. A nyelvtani szabályo-kat hagyományos, direkt módszerrel közvetítik: előbb megfogalmazzák az elvont szabályt, majd néhány gyakorlat révén lehetőséget adnak a bemutatott nyelvtani jelenség begyakorlására. A konkrét beszédhelyzetektől elvonat-koztatott példamondatok közben nem nyelvhasználati, hanem leíró nyelvta-ni kérdéseket fogalmaznak meg: arra ösztönzik például a tanulókat, hogy a megadott mondatokban keressék meg az állítmányt/alanyt, s állapítsák meg, milyen szófajú szavakkal vannak kife-jezve stb. Az ilyen típusú gyakorlatok egyrészt nem fejlesztik a kommunika-tív kompetenciát, hiszen nem nyelv-használati jellegűek; másrészt olyan szabályszerűségeket sajátíttatnak el is-mételten a tanulókkal, amelyeket azok – a hagyományos anyanyelvi nyelvtan-oktatásnak köszönhetően – már ismer-nek. A funkcionális szemlélet az anya-nyelv és a második nyelv/idegen nyelv közötti átjárást is megkönnyíti: ha kor-szerű ismeretekkel frissítjük fel diák-jaink hagyományos leíró szemléleten alapuló anyanyelvi tudását, megköny-nyítjük számukra az idegennyelv-ta-nulást. A funkcionális megközelítés egyértelművé teszi a tanulók számára azokat a logikai-nyelvtani kategóriákat, amelyek alapján konkrét beszédhelyze-tekben a mondanivalójukat rendezik, ugyanakkor megismerteti velük azokat a szabályszerűségeket és eljárásokat, amelyek alapján a tanult nyelv szava-it megnyilatkozásokká fűzik össze. A magyar nyelvtan funkcionális szemlél-tetésére jó példa Hegedűs Rita Magyar nyelvtan. Formák, funkciók, összefüggé-sek (Tinta Könyvkiadó, Budapest 2004) c. könyve, a szlovák nyelvtan oktatásá-hoz pedig Jana Pekarovičová Slovenči-na ako cudzí jazyk – predmet aplikova-nej lingvistiky (Stimul, Bratislava 2004) c. munkája adhat új támpontokat.

(illusztrációs felvétel)

21

Katedra Szülői szemmel

Ha az ember felnevel néhány gyerme-ket, sok mindent maga is megtapasztal közben az évek során, s a szülő is bizo-nyos értelemben pedagógussá lesz, bár mindenképpen hiányzik belőle az elfo-gulatlanság, a kellő távolságú rálátás a dolgokra. A nők, legyenek bármilyen korúak, kis- vagy nagy gyerekek szü-lei, szívesen megbeszélik egymás között mindennapi nevelési gondjaikat, persze olykor csak módjával. Nos, a közelmúlt-ban az egyik kedves ismerősömmel be-szélgetve arra terelődött a szó, hogy kezd belőlünk kiveszni a türelem, mert lassan semmire sincs idő. Akinek van mun-kája, mindent elkövet, hogy megtart-sa, s pluszmunkákat is vállal, akinek meg nincs, járja a hivatalokat, keresi a lehetőséget az elhelyezkedésre. A ro-hanásban pedig elfogy a türelem, s ez megmutatkozik az élet minden terüle-tén, az iskolában is. De így volt ez ré-gen is, emlékezett vissza ismerősöm az antivilágra, felnőtt gyerekei iskolás ko-rára. Akkor nem volt annyira sietős a dolgunk, mégis sok volt a türelmetlen ember, mondja, s elmesél egy történe-tet, amelynek szerencsére jó lett a vége. Legidősebb, ma már felnőtt, diplomás leánygyermeke elsőbe menvén már tu-dott olvasni, jó képességű volt, szeret-

Csak türelem...Molnár Nóra

te az iskolát. Az első két évben kitűnő tanítónő vezette be őket a tudás biro-dalmába, amíg el nem ment szülni. A tanítóváltásnak a gyermek szempont-jából érdekes folyománya lett, amit az édesanya kezdetben nem értett. Egy szép napon ugyanis arra lett figyelmes, hogy az addig kitűnően artikuláló, szé-pen beszélő gyerek időnként dadogni kezd. A jelenség igen szokatlan volt, s az édesanyát módfelett idegesítet-te, mert nem tudott rájönni az okára, hisz otthon semmi nem változott, s a gyerek korábban a legkisebb jelét sem adta annak, hogy egyszer még dadog-ni fog. A gyermekkel való beszélgeté-sek során azonban „kitudódott”, hogy az új pedagógus ideges típus és rend-kívül türelmetlen. A gyerekektől az órán azonnali és gyors feleletet várt, s ha a feleltetett gyermek két szó között egy gondolatnyi szünetet tartott, sür-getni kezdte, vagy azonnal leültette. Egyszerűen nem volt türelme megvár-ni, amíg egy-egy kisdiák összeszedi a gondolatait. A kis nebulók pedig min-den egyes feleléskor gyorsan akartak beszélni, nehogy leültessék őket, vagy erélyesen rájuk szóljanak, s valószí-nűleg ez az igyekezet okozta a szóban forgó kislánynál a mondatkezdéskor

összetorlódó szótagokat és szótagis-métléseket. Ilyenkor az anyja kedvesen rászólt, hogy mondja el még egyszer, nyugodtan, s ez általában sikerült is neki. Ismerősöm szülőként tehetetlen-nek érezte magát, hiszen egy sejtéssel mégsem állíthat be a pedagógushoz, nem beszélheti meg vele a dolgot, nem vádolhatja meg türelmetlenséggel, hi-szen igazából nem bizonyosodott meg felőle, hogy ez-e a dadogás kiváltó oka. A sejtés akkor vált bizonyossággá, amikor a következő tanévben ismét pedagógusváltásra került sor, s a „tü-net”, az átmeneti beszédzavar azonnal megszűnt. Nem mondok semmi újat, ha azt állítom, hogy nem könnyű a pedagó-gusok munkája, nem volt az a múltban sem, most meg kiváltképpen nem az, s valóban csak csodálni lehet azokat, akik egy-egy kisdiák szünetekkel tar-kított feleletét kedves mosollyal, bizta-tó szavakkal és tekintettel „asszisztálja” végig úgy, hogy a gyermek fejecskéjé-be közben tudnivalókat „exportál”. A türelem nagyon fontos, mert üze-nete van. Azt üzeni: figyelnek rám, biztonságban vagyok, segítenek, ha kell, nem haragszanak rám… hanem, talán, szeretnek…

(illusztrációs felvétel)

Katedra

22

Pedagógusnap – tanítómúlt

Bizonyára régen volt. Még a régiek-nél is régebben. Már én is alig emlékszem rá, pedig vízhordórúddal tanított valamikor a tudományra. Hát még azok, akiket csak mogyorófavesszővel oktatgatott!...– No gyerekek, jöttök-e velem falura? Ti négyemeletes nagy iskola-palo-tákba jártok, szörnyű sok tudományt játszva megtanulni. Mi egy régen le-rombolt zsúpfödeles falusi kis házban, régen elhantolt öreg rektor bácsikánk-tól, négy, öt év alatt csak egy kis írást-olvasást, meg számvetést tanultunk. Azt is milyen nagykeserves, erős mun-kával! Még akkor drágábban mérték a tu-dományt! Gyertek csak, nézzetek be, a mi iskolánkba. Kicsi a falu, egy utcája van összesen. Apró, fehér falú, bogárszemű házak sorjáznak a hatalmas diófák, ákácok, szomorúfüzek, alma, szilva, barack és kőrisbogártermő fák alatt. Az iskolát messziről meg lehetett is-merni. Kiugrott az utca közepéig. Talán azért, hogy az iskolakerülő gyerek is belebotoljék. Már az igaz, hogy itt ne-héz megszökni az iskola elől.

Móricz Zsigmond

Rektor bácsi

A rektor bácsi szobájából két ablak nyílik. Az egyik északra, a másik dél-re. Az egyikből végiglátni az alvégen, másikból a felvégen. Az első kaputól az utolsóig, minden udvarra belát a rektor bácsi ebben a mi fatornyos kis falunk-ban. Kivált, ha felteszi a mennydörgette vér okuláréját, miről azt mesélte a „pulyáknak”, hogy a falon is átlát vele. Ilyenkor ránézett a szemközti falra, ahol sok betű elején egy öreg A is fel volt pingálva. Mondom, mitől kezdve kihasadt a hajnal, az öreg rektor bácsi ott ül a két ablak közt és várja a maga csemetéit. Nálunk nem úgy volt ám, hogy „d. e. 8-11-ig és d. u. 2-4-ig iskola”, hanem úgy, hogy mikorra kivirradt, minden gyereknek az „iskolába” kellett lenni. Aki legelőször jött, almát kapott, aki legutoljára, virgácsot. Az utcán szépen kellett menni, mert mikor feltarisznyázva, palatáblázva, édesanyánk csókjával homlokunkon, kiléptünk a kiskapun, attól kezdve a rektor bácsi szeme előtt voltunk. Az okuláré látatlanul úgy leskelődött ránk, mint a szemüveges kígyó a bokor mö-gött. Aki félrelép, halál fia. Rektor bácsi csakugyan ott számol-gatta az ujján az ablakban:– Fó-ri Pes-ta nagy-lus-ta!... Máté Rozi dógozik!... Azt a kis rongyos Pap Zsu-zsit meg már megint kilelte a hideg... Az elejét lassan mondta, a végit sza-porázva. Így okoskodott rajta, ki miért késik az iskolából. Szép kis unokájának, Sárikának szo-kott aztán így szólni végül: – Sááára!... Menj csak a vásárra!... Mondd meg azoknak a kölykök-nek, hogy mindenki lakatot tegyen a szájára!... Mert megyek a gazok elnáspágolására. És ez minden reggel így ment. Így gyűjtögetett minket a rek-tor bácsi, mint a kotlós csibécskéit. Az iskola alacsony kis ház volt. A tete-jén nádfedél, amiben tömérdek volt a nádméz. A csűr teteje szalmazsúp, eb-ben meg veréb volt szörnyű sok. Ennek a kettőnek a kedvéért is érde-mes volt iskolába járni. A verebet ki le-hetett szedni a fészkéből, a nádszálakat meg valami pompás élvezet volt húz-gálni az ereszből: melyiknek a végébe rakott mézet egy kóbori kisméhecske. De azért ám haragudott a rektor bá-csi. A ház fedelét az eklézsia reperáltatta, s ez azt jelenti, hogy ott csorgott be az eső a padlásra, ahol jólesett neki. El-lenben az udvaron két irdatlan nagy vadkörtefa állott. Erre szabad volt fel-mászni, rajta ruhát nyúzni – ezt az édes szülénk foldozta. Esetleg lepottyanva

róla, nyakunkat szegni – ezt édes ma-gunk hevertük ki. Ha a repedt ruha, vagy kificamodott láb miatt lamentált a szülő, bölcsen fe-lelt a rektor bácsi:– Úgy kell neki. A peniperdának. Mért nem ügyes. Még a csillagot is szedje le az égről, csak akkor él meg. Az életre oktatott rektor bácsi mindig. Mikor feladtak bennünket az iskolába, mindenkinek keresztül kellett esni a „szoktatáson”. Az első napokon nyájas volt, mint egy dirmegő medve. Egyszer aztán minden ok nélkül elővett és jól pofon csapott. A gyerek visítva megy a helyére. Rektor bácsi nem szól. Mikor aztán elcsitul a rücskölés és közeledik a dél, megszólal azon a vas-tag gordonkahangján:– No te kutyafülű! Látod-e, hogy ki-kaptál, mikor semmit sem vétettél is. Hát még akkor mi lesz, ha hibázol? Tu-dod mi!? ... Fel-a-kasz-talak! Lábodnál fogva! Így tesznek veled, ha felnősz is, csakhogy akkor a nyakravalód helyére teszik a kötelet... Nem is hibáztunk aztán. Nem addig!... Ha mégis hibába esett valaki, két büntetés várt rá. Egyik az ellazsnakolta-tás, másik a bocsánatkérés. Az elsőt mogyorófapálcával osztogat-ta, sajnos, többször, mint jólesett. S rá-adásul azt tartotta, hogy ha a gyereket mindig egy helyen verik, úgy hozzászo-kik, mintha simogatnák. Aztán jött a bocsánatkérés. Ezt jobban kellett tudni, mint a mi-atyánkot. Állott pedig a következő szó-noklatból: „Hőn szeretett tanító uramtól töredel-mesen engedelmet kérek, amiért vétkezni s rossz cselekedetemmel kellemetlenséget szerezni mertem. Hálás szívvel köszö-nöm, miszerint jó tanító uram példás büntetéssel a jó útra térített, és szentül ígérem, hogy soha többé bűnben leledze-ni nem merészkedek.“ Ha megtartottuk volna! A rektor bá-csi nagyon büszke volt erre a mondóká-ra, s aki szépen, értelmesen elmondta, diót kapott jutalmul. Az a huncut Gazsi Jóska, ha dióra vásott a foga, csak rendetlenkedett, míg a rektor bácsi meg nem büntette. Akkor aztán oly szívrehatóan mondta el a „bo-csánatot“, hogy legalábbis egy marok dió volt a jutalma... A világon senkit se tisztelt a rektor bácsi, csak a kurátort meg a papot, no meg a vizitátorokat, a „vaskalaposo-kat”. A kurátor fiának mindig kedvébe járt, azt sohase büntette meg; annál

23

Katedra Pedagógusnap – tanítómúlt

többször lepte meg egy-egy szép piros almával. Kurátor Lajcsi szokta aztán akár-hányszor megmenteni az egész iskolát egy-egy nagyszerű kikapástól. Mikor már sokan voltak felírva a táblára a lár-mázók, akkor a fiúk nekiestek Kurátor Lajosnak és rávették, hogy ő is lármáz-zon. Lajcsika igen szelíd fiú volt, sose za-vart vizet, de ilyen önfeláldozásra azért kész az iskola jóvoltából. Akkor aztán a felíró őt is odapingálta a táblára, mégpedig legelőre, legnagyobb betűvel; meg lejjebb kétszer-háromszor.Kezdődött aztán heje-huja, de milyen! a falu túlsó végén is kiállottak csudájára az emberek. Mikor aztán rektor bácsi nagy dü-hösen, paprikásan, botosan berohant, mindenki a pad tetejéről ugrált le.– Na most lesz, ami sose volt! – menny-dörögte rektor bácsi. – Hadd lássuk csak, ki volt a főlármázó? – s félelmesen markolta a nagy botot. Olvassa aztán, hogy: Kósa Lajos... Kósa Lajos... Kósa Lajos... ez a kurátor Lajcsikája. Dühös lesz. A botjával üt a padra, mint az ágyúdörgés.– Hitvány peniperdák! Gazok! Hétbőrű cigányok. Még ezt a kis bárányt is meg-vadítják ... Na, gyere kisfiam, ne félj, nem ütlek agyon az akasztófák miatt ...Az akasztófák pedig huncutul kacsinta-nak egymás szemébe. S nyugodtan kez-dődik a lecke.* A lecke. Meg a tanulás: A tornácon akkora gödrök voltak, hogy ha beleült egy ábécés, csak a szemével látott ki be-lőle. Itt szoktuk órákon, napokon, hónapo-kon, éveken át dalolni az Arany ábécét: A. Ami tnemki vánszma gadnak, Tese teddem bortár sadnak, Bö: Bánnyaházi cselédekkel Mindi gugymin tercbe rekkel... (Kap egy barackot, aki megfejti, mit jelentenek ezek a kínai versek. Mi bi-zony, nem tudtuk annak idején!) És milyen hosszúak ezek az arany-szabályok! ... Egész délelőtt lehet fújni. És milyen szép dallamuk van! Csak egy nótát ismerek, amelyik hosz-szabb és dallamosabb: a kétszerkettőt. Négy-öt esztendőn át, négy-öt óráig da-loltuk naponként. De meg is tanultuk úgy, hogy ha azt kérdezte valaki:– Mennyi 7×8? – csak elkezdtük a nóta hetedik versszakát: 7×1, az 7 7×2, 14 7×3, 21 ... s a nyol-cadik sorból mindjárt megtudtuk, hogy 7×8 az 56! Ma is bámulok rajta, hogy tudott va-laki megtanulni a rektor bácsi iskolájá-ban olvasni. Nekem könnyű volt a dolgom, en-

gem édesanyám tanított meg rá. De a rektor bácsi módszere az volt, hogy az ábécistákat felosztotta a na-gyobbak közt, s aki már tudott olvas-ni, az mindennap megtanított egyet a tudatlanok közül egy-egy betűre. A leckézést aztán ellenőrzés kedvéért egy másik nagyfiú végezte. Én már elsőosztályos koromtól kezd-ve dolgoztam a közműveltség fejleszté-sén. Már akkor rám bízta rektor bácsi a szomszédomnak, a csordás kisfiának tanítását. Sohasem felejtem el a könny szagát. Palkónak mindig ázott tőle a mocskos kis arca. Az ujjai olyan mere-vek voltak, mint a palavessző és olyan feketék is. Én fogtam ökölre a kezét, s rajzoltam vele keservesen a betűt... ...Palkó! Palkó! Őrizvén valahol a Ti-szaháton a falu kondáját, tudod-e már írni az i betűt? ... Minek tudnád, Palkó, úgyis szaktekintély vagy az egész falu előtt minden magad dolgában. S ha bunkós végével földön csúszó fütykö-söd egy öreg Á-t kanyarít, alattvalóid szépen megértik a napiparancsot! az öreg ártány éppen úgy, mint a fiatal süldő... Így gyűjtöttük mi a tudományt. Rektor bácsinak csak egy nemzedéket kellett valaha megtanítani, ez a fárad-sága bőven kamatozott azóta. A tudós gyerekek az ő legmagasabb felügyelete mellett nevelték a tudatlanokat maguk-hoz hasonló okos emberekké. Csak magyarázott néha rektor bácsi. Nem olyan unalmasan, mint a könyvben van, hanem gyönyörűen. Nincs az a mese, ami olyan érdekes vol-na, mint az ő magyarázatai. Elmondok egyet közülük. Hogy is ma-gyarázta meg Amerika felfedezését? Így:– Csend legyen! „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, úgy híjták, hogy Spanyolvi-aszk ország.

Vót ott egy szegény ember, úgy híjták, hogy Kolompos Kristóf. Ez a Kolompos már gyerek korában szeretett hajókázást játszani, ha eső esett az utcán, papírcsó-nakkal lábolt a vízbe. Sokat felfenekelte miatta az anyja. Hanem hát a pulya megnő. Ember lett belőle. Még akkor is nagyon szere-tett a tengeren hajókázni. Hát egyszer kapja-fogja magát, kedve szottyant, oszt aszondja, hogy ő felfedezi Amerikát. Fel ám! ha olyan szegény ember nem vóna, mint a templom egere. De vót ha-jója? Nem baj. Gondolt egyet. Elment a ki-rályhoz, oszt aszondja neki:– Felséges királyom, életem-halálom – én fel akarom fedezni Amerikát, de nincsen hajóm. Gyalog meg nem tudok átmenni a tengeren.– Ha csak e kell – aszondja a király –, egyet se búsulj. Lesz hajó. De hány kell?– Kéne vagy három, uram király, mert az út soká tart, ennivalót is kék vinni magunkkal. Hát a király adott három hajót. Azt megrakták üveggalárissal, hogy legyen mit adni a vadaknak. Agyút is tettek a hajóra, hogy majd avval ijesztgessék a vörösbőrűeket. No jó. Elindultak. Mentek, mendegél-tek a három hajóval. Négy napig meg se álltak. Mindig mentek. Akkor aztán es-tére földet vettek észre.– No itt megháljunk – aszondja Kolompos –, reggelre aztán majd kiszállunk a partra. Úgy is vót. A parton egy vörösbőrű ember ácsor-gott. Megszólítja Kolompos.– Adj‘ isten, atyafi! Mondja csak, nem Amerika-e‘?– De b‘zon, hogy a. Hogyne vóna, mikor a. Tán kend az a Kolumbus? – Én ám!– Teringettét! Hászen akkor fel vagyunk fedezve.”

illusztrációs felvétel

Katedra

24

Recenzió

A könyvvel való első találkozás alkalmá-val érzi az ember, hogy minőségi, egyedi, „igen jól kivitelezett” művet tart a kezében. Kováts-Németh Mária, a Nyugat-Magyar-országi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Neveléstudományi Intézet igazgatójának könyve „Az erdőpedagógiától a környezet-pedagógiáig” a fenntarthatóság pedagógi-ája szakmai területén kalauzol bennünket, egy nagyon tetszetős, igényes, szemet gyö-nyörködtető művel. A megnyugtató zöld színvilág, az elegáns „külcsín” rögtön jelzi a komoly közvetítésre szánt tartalmat. De ekkor még fel sem is ütöttük a könyvet és még nem is vetettük be magunkat a sorok közé, még nem olvastunk bele a fejezetek-be, melyeket lineárisan, vagy akár egyen-ként olvashatunk a megértés sérülése nél-kül. Tehetjük ezt azért, mert a könyv egyes fejezetei önmagukban is kerek egészet alkotnak. Szakmai tartalmuk mellőzi a re-dundanciát. Ez a tartalom, melyet Kováts-Németh Mária oly nagy szakértelemmel, hozzáértéssel gyűjtött, rendszerezett és írt le, az emberiség egyik legnagyobb kihívá-sát tárja az olvasó elé, ami nem más, mint a fennmaradás kérdése! Képes-e az emberiség szembenéz-ni hibáival, és ha igen, képes lesz-e változtatni önnön viselkedésén, felül-emelkedni kicsinyes, önző és rövidlátó gondolkodásán? Mi az az eszköz, mi az a forrás, ami segíthet, ami talán az egyetlen kiúttal kecsegtető megoldás? Ezekre a kérdésekre kapunk választ Kováts-Németh Mária könyvéből. A válasz pedig az oktatás, a nevelés útvesz-tőin keresztül vetül elénk. A környezet-pedagógia, mely már több mint 100 éve jelen van az oktatásban, más-más névvel ugyan, helyenként más-más tartalommal is, de azonos céllal. A cél, amely nem más, mint olyan emberek nevelése, akik felelő-sen, átgondoltan, környezetközpontúan élnek; akik nem tobzódnak emberként az

Kováts-Németh Mária

Az erdőpedagógiától a környezetpedagógiáig(Comenius Oktató és Kiadó: Kft. Pécs, 2010)

Varga Péter

isteni mindenhatóság bűvöletében, akik nem emelik magukat a természet fölé, nem akarják erőszakkal azt igájukba haj-tani, hanem annak részeként, vele együtt, és teljes harmóniában érette akarnak és tudnak élni. Az erdőpedagógia, a környe-zetpedagógia tématerületen ezt a kérdés-kört járja körül a szerző. Távolról köze-lítve indít a világban zajló eseményekkel, konferenciákkal, egyezményekkel, majd szűkíti a kört, a hazai kezdeményezések-re fókuszál, azután a helyi adottságokra kihegyezett programokkal zár. A Patrick Geddestől származó „gondolkozz globá-lisan, cselekedj lokálisan” elv tökéletesen végigvonul a könyvön, mintegy gerincét adva a fejezeteknek, melyek megőrzik mindemellett egységes szerkezetüket. Az egyes fejezetek előtt idézetek találhatóak, melyek az aktuálisan következő tartal-mak mottójaként, kvintesszenciájaként értelmezhetők, ugyanakkor elgondol-kodtatják, töprengésre is késztetik az ol-vasót. Az idézetek alkalmazása jellemző-je a könyvnek. Konrad Lorenz és Ernst F. Schumacher halhatatlan mondatai, már-már szállóigéi, sebészi pontossággal let-tek beleöltve a mű testébe, hangsúlyozva, kiemelve, aláhúzva a mondandót. A könyv egyben kronológiai össze-foglaló, elméleti és gyakorlati ötlettár is. Ahogy Solymos Rezső akadémikus írja a könyv ajánlásában: „Ebben a té-makörben itthon és külföldön számos publikáció jelent meg az elmúlt két évszázad folyamán… de a teljes prob-lémakört átfogó korszerű kiadványok közül ez az első.” (12. old.) A könyv iránytű és térkép is arra nézve, hogy ugyan merre is kell mennünk, mer-re van a fenntartható út a jövő felé. De útikalauz is, ugyanis ha tudjuk már, hova akarunk eljutni, akkor elmondja, hogyan tudunk odaérni. Kell is az útmutatás, mert a fenntarthatóság ösvénye igen keskeny,

de ez az egyetlen út vihet csak a jövőbe. A szerző összefoglal, rendszerez, kijavít és épít. Ezt mind olyan stílusban teszi, olyan nyelvezettel, ami nemcsak a szakmabeli-eknek érthető, hanem az átlagembernek is. Mindezt a megértést segíti a mű végén elhelyezett fogalomtár és a további elmé-lyülést ösztönző és elősegítő gazdag iro-dalomjegyzék is, amely megfelelő egyen-súlyt tart a régi és az új ismeretek között. A mű nem száraz, magasröptű pedagó-giai értekezés. Érezni rajta, hogy szeretet-tel, tisztelettel, nem pedig kényszerből ír-ták. Minden sorából érződik a téma iránti elkötelezettség, a törődés, a pozitív, opti-mista szemlélet, mely nélkül a pedagógiát ugyan lehet, de nem érdemes művelni. Ez hatványozottan érvényes a környezetpe-dagógiára! Néhol ugyan tetten érhető a könyvben az indulat és néha a keserűség is, de egy ilyen végzetesen fontos terüle-ten, mint a fenntarthatóság kérdése ez teljes mértékben helyénvaló. A könyvben nagyon jól érződik, hogy a környezetpe-dagógián belül a szerző szívügye az erdő. A szerző – teljes joggal – erkölcsi megújulást sürget, értékmentést, átér-tékelést szorgalmaz. Fókuszál mai vi-lágunk romboló eszmei áradataira és megmutatja, hol kell/kellene változtat-ni, például a családi hierarchiában. Konkrét iránymutatást ad: „A felelős ember önálló, szabad és döntésképes. Önállósága megnyilvánul a mértéktartásban, a segítőkészségben, s az alapvető tájékozottságban a környezetről. Szabadsága lehetővé teszi kiteljesedését, mert felismeri, hogy az együttműködés feltétele a fegyelmezettség, a rend, a sza-bályok, a normák ismerete, alkalmazása. Nem uralja környezetét, a természetet, hanem cselekszik azért. Döntéseiben hu-mánus, kompromisszumra és probléma-megoldásra törekszik.” (269. old.) Ezek az elvek az egész könyvön vé-gigvonulnak. Kezdve a vadászat résztől egészen a projektmódszer bemutatásá-ig. Érezhető, hogy amit a szerző papírra vetett, azt életével is példázza. Az erdőpedagógiától a környezetpe-dagógiáig című könyvet szívből ajánlom mindenkinek, diákoknak, tanároknak, kutatóknak és a szülőknek. Ugyanis ez a mű amellett, hogy a környezetpedagógia nélkülözhetetlen kézikönyveként ke-rül majd be a köztudatba, a pedagógusi pálya megbecsülésének előmozdítója is egyben. Aki végigolvassa, láthatja, hogy a pedagógia nem egyszerűen tanítás, nem az ismeretek átadása, hanem sok-kal, de sokkal több annál. Mint ahogy Ernst Christian Trapp és Johannes Amos Comenius is megálmodta, a pedagógia tudomány, sőt művészet. Ennek a művé-szetnek gyakorlását, kiteljesedését jelen-ti napjainkban ez a könyv.

illusztrációs felvétel

25

Katedra Beszámoló

Zrínyi Ilona Matematikaverseny

Kassán A Matematikában Tehetséges Gyer-mekekért – /MATEGYE/ Alapítvány az idén is meghirdette a Zrígyi Ilona matematikaversenyt. Résztvevői a ma-gyarországi és határon túli magyarul beszélő 3 –8. osztályos tanulók lehet-nek.2012. február 17-én pénteken 14 órától iskolánk, a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázi-um ismét helyszíne volt e neves verseny kerületi fordulójának. 167 ifjú matematikabarát látogatott el Kassára a nagykaposi, királyhelmeci, buzitai és a vajáni alapiskolákból.Kassán a verseny szervezője és koor-dinátora, Lejko Edit matematikatanár (aki évek óta nagy rutinnal és hozzáér-téssel vezényli le a versenyt) vezetésével a kísérő tanárok jelenlétében közösen nyitották ki a lepecsételt feladatlapo-kat. A harmadik és negyedik osztályo-soknak 25 feladatot 60 perc, az ötödik és hatodik osztályosoknak 25 feladatot 75 perc, valamint a hetedik és nyolca-dik osztályosoknak 30 feladatot 90 perc alatt kellett megoldani – 5 válasz közül kellett kiválasztani a helyes lehetősé-get. A verseny befejeztével a kassaiak a kitöltött kódlapokat a sajószentpéteri megyei szervezőkhöz szállították, akik ezeket továbbították Kecskemétre. A számítógépes javítás után minden ver-senyző a kódja alapján megtekintheti elért pontszámát a MATEGYE Alapít-vány honlapján. Az ünnepélyes eredményhirdetés: márciusban Kassán, ahol minden év-folyam első három helyezettje tárgyi jutalmat kap. Majd a kerület első he-lyezettjeinek a legjobbika képviseli ré-giónkat az országos döntőn – az idén Debrecenben.

Tóth Mónika

A Comenius program már 2007 óta tartalmazza a segédtanári tevékenysé-get is (Szlovákiában 2008-től), amely 2 részre tagolódik: frissen végzett le-endő tanárok pályázhatnak külföldi munkatevékenységre szakmájukon belül és iskolai intézmények, óvodák pályázhatnak külföldi szakképzett vendégtanárra. Gimnáziumunk elő-ször 2009-ben pályázta meg sikere-sen, és azóta már a harmadik segéd-tanárt „koptatjuk”. A program az iskolai oktatás erősítését, illetve szinte minden iskolához közel álló személyt (diák, szülő, tanár, szülői szövetség, más iskolák és azok diákjai) hiva-tott szolgálni. Nem titkolt szándéka a programnak Szlovákiában az ország népszerűsítése külföldön.

Iskolánkban az asszisztens nemcsak a tanítási órákon vesz részt és segíti a nyelvszakos tanár munkáját, hanem rengeteg szabadidős tevékenységet ta-lál ki diákjaink számára. Ezzel elősegíti nyelvtudásuk fejlődését és növeli moti-vációjukat a további nyelvtanuláshoz, a tanársegéd országának és kultúrájá-nak megismeréséhez. A 2011/2012-es tanévre Németországból érkezett a frissen diplomázott Julia Karnebogen, aki az angol és német nyelvi órákon először bemutatta saját régióját, szoká-saikat, nyelvjárásukat, ételeiket és más helyi jellegzetességeiket. Fontos volt számára, hogy a diákok tudatosítsák, nemcsak Bajorország létezik, hanem Németország igazán sokoldalú és ren-geteg kulturális élményt és természeti szépséget kínál.

Amint megismerkedtek Juliával a diákok és persze a tanárok is, elkez-dődött a szervezett munka. Julia segíti a nyelvtanárok munkáját az ún. al-kalmazott egynyelvűség (enlightened

Comenius segédtanár a Pázmány Péter Gimnáziumban

monolingualism) módszer használatá-val. Wolfgang Butzkamm, aki jelenleg az aacheni egyetem nyelvészprofesz-szora, az anyanyelv széles körű bevo-nását szorgalmazza az idegen nyelvek oktatásában. Hangsúlyozza, a hibázás szükségszerű, sőt: a hibaelemzés is a tanulást szolgálja. Nagyon fontos-nak tartja a spontaneitás jelenlétét, a saját vélemény, továbbá a személyes témák beemelését. Ez a módszer első-sorban intelligens megfigyelési kész-séget, kreativitást, továbbá folytonos kontrasztivitásra való törekvést vár el az óra résztvevőitől.

Intézményünkben a diákoknak le-hetőségük van megszerezni a Deuts-che Sprachdiplom Stufe I és II német nyelvi oklevelet. E képzés aktív részese a segédtanár is – a német nyelvi DSD lektor és saját nyelvi tanáraink mellett, aki segít a diákoknak témát választani a szóbeli vizsgára és felkészíti őket a ki-dolgozott projekt prezentálására.

A nyelvi órákon kívül is szeretett volna Julia a diákokkal foglalkozni, de csakhamar rájött, hogy a szlovákiai iskolarendszer eltérő a némettől, a di-ákokat nehezebb tanítás utáni aktivi-tásra ösztönözni. Így igazán attraktív foglalkozásokat kellett kitalálnia, hogy rávegye a mai diákságot a nem formá-lis tanulásra. Minden pénteken hatodik óra után (!) egy kisebb csoporttal tea mellett angol nyelvi játékokat játszanak és megbeszélik az elmúlt hét eseménye-it. Ez önkéntes alapon működik, akit érdekel, bármikor csatlakozhat a cso-porthoz. Ezúton is próbálja a diákokat rávenni az idegen nyelv használatára, hiszen ez teljesen eltér az osztályban kialakított elméleti és mesterkélt hely-zetektől – az ilyenkor betanult párbe-szédek gyorsan felejtődnek.

(a szerző felvétele)

(a szerző felvétele)

Katedra

26

Beszámoló

A 2011/2012-es tanévben az egész országban 12 Comenius segédtanár – Európa különböző országaiból – erősíti az iskolák munkáját. Ezek a fiatal taná-rok kapcsolatban vannak egymással, tanácsokkal látják el egymást, illetve közös projektet is kitaláltak. Mindenki egy kis csoport diákkal dolgozik egy megadott témán két hónapig, pl. ün-nepségek és szokások az országodban, majd megosztják egymással munkájuk eredményét, amely nemcsak prezen-táció, hanem kisfilm, fényképtörténet vagy bármi más lehet.

Julia legutolsó ötlete a Hulladék-pro-jekt, amely nemcsak aktuális, hanem teljes mértékben reflektál a gimnáziu-munk iskolaprogramjában meghatá-rozott célokra, amelyek egyike a kör-nyezettudatos nevelés és ekoLOGIKUS gondolkodás fejlesztése. A projekt első fázisában adatokat gyűjtenek a diákok, milyen és mennyi hulladékot is dobnak ki, melyek azok, amelyeket szerintük újra lehet hasznosítani. Ezeket foko-zatosan összegyűjtik, majd dekorációt, bútordarabot vagy más hasznos dol-got készítenek belőlük. Így nemcsak környezetünkön segítenek, de a fog-lalkozások kreatív gondolkodásra, csoportmunkára és művészi hajlamaik kiélésére is buzdítják őket.

A felsorolt pár tevékenység és a diá-kok pozivít visszajelzései tanúsítják a Comenius segédtanár jelenlétének fontosságát és megalapozottságát in-tézményünkben. Minden iskolának megvan a lehetősége, hogy éljen ezzel a programmal (Hosťovanie asisten-ta) – minden évben január 31-ig lehet kérvényezni a www.saaic.sk honlapról letöltött kérvénnyel.

Peternai Zsuzsa és Julia KarnebogenPázmány Péter Gimnázium Érsekújvár

Berlin és az „Eltűnt szomszédok“ A Pázmány Péter Gimnázium iskolaprogramja az idegen nyelvek elsajátításá-ra, az ekologikus gondolkodás és életforma erősítésére és a multikulturalizmusra épül. Ez utóbbi elengedhetetlen része a toleranciára való nevelés, a másság megis-merése és elfogadása, a xenofóbia, holokauszt, rasszizmus, etnikum és más fogal-mak megismertetése a diákokkal. Ezt a fajta nevelést nem lehet mindig beépíteni a tanórák menetébe, ezért minden évben – különböző formában – szentelünk pár órát, egy napot vagy akár egy hetet ezen ismeretek átadására. Az idei iskolévben a holokausztról nemcsak szeptemberben emlékeztünk meg, hanem a pozsonyi székhelyű Milan Šimečka Alapítvány mellett mű-ködő Holokauszt Dokumentációs Központ jóvoltából 2011 novemberében Benkő Tímea, magyar–szlovák szakos tanárunk Berlinben járt egy holokauszt-továbbképzésen. A Wansee-i Konferencia Ház szemináriumán további 14 szlová-kiai pedagógus társaságában vett részt. A történelmi színhelyen előadások és workshopok keretében boncolgatták a megrázó történelmi-politikai kérdéseket. 1942. január 20-án ugyanis ott zajlott a wansee-i konferencia, amelyen Reinhard Heydrich birodalmi vezető és SS-tábor-nok elnökletével a résztvevők megtervezték a „zsidókérdés végleges megoldását.” Ennek a konferenciának a jegyzőkönyve fennmaradt, és ez ma az egyik legismer-tebb holokauszt-dokumentum. Ott-tartózkodásuk idején rengeteg gyakorlati, módszertani kérdést is megtár-gyaltak, és felkeresték a helyi emlékműveket. Jártak Berlin belvárosában a Meg-gyilkolt Európai Zsidók Emlékművénél és alatta az Információs Központban, a Terror Topográfiája Emlékmúzeumban, valamint a Grunewald állomáson, ahon-nan az első helyi transzportok indultak. A holokauszt ténye és lefolyásának megismertetése még mindig aktuális és minden évben emlékezni és emlékeztetni kell rá diákot, felnőttet. Ezért is dön-tött úgy az iskola vezetősége, hogy otthont ad az „Eltűnt szomszédok” (Zmizelí sousedé) kiállításnak 2011. december 1-jétől 20-ig. A projekt indítványozója a Prágai Zsidó Múzeum és az Elfeledettek (Zampomenutí) Polgári Társulás, amely középiskolás diákok segítségével kutatta fel a második világháború során eltűnt ismerősöket, rokonokat. A projekt módszertani inspirációként szolgált a cseh pe-dagógusoknak, akik hozzánk hasonlóan küszködnek e tananyag alapos feldolgo-zásával a megadott oktatási szinteken a nemzeti kerettanterv alapján. Nemcsak modern tanítási módszerek (csoportos tanulás, projektkészítés, aktív tanulás) al-kalmazásával készültek a beszámolók, de a diákok önállósága, döntésképessége, szelektív információgyűjtése is csiszolódott (nem ezek a kulcskompetenciák?). A kutatás eredményeit először egy tanulmányban jelentették meg, majd filmet ké-szítettek, végül 12 panelből álló kiállítást hoztak létre, amely fokozatosan ki lett egészítve húszra. 2008-ban elnyerte az Európai Komisszió Aktív európai polgár-ság aranycsillaga díját, decemberben pedig minden iskolának az érsekújvári régi-óban megvolt a lehetősége, hogy megtekintse a Pázmány Péter Gimnáziumban.

Peternai Zsuzsa és Benkő TímeaPázmány Péter Gimnázium, Érsekújvár

(a sz

erző

felvé

tele

)

(illusztrációs felvétel)

27

Katedra Diákszemmel

(illusztrációs felvétel)

A múlt év végén három, élményekben gazdag, csodás és nem utolsósorban tanulságos napot töltöttünk el Anglia varázslatos fővárosában, Londonban egy újabb konferencián az afganisztá-ni oktatást segítő, fejlesztő, támogató Twin School projekt keretében. Ez a konferencia volt a 4. és egyben az utol-só is, amelynek célja a Manifesto-levél átadása volt. Miután megérkeztünk a szálláshe-lyünkre, teadélutánt tartottunk a rég nem látott ismerősökkel. Nagy öröm volt, hogy újra találkozhattunk azok-kal az emberekkel, akikkel már pár közös élményt sikerült begyűjteni, jó érzés volt újra beszélgetésbe ele-gyedni velük, ápolni a kapcsolatot, de ugyanúgy jó, hogy új kapcsolatokra is sikerült szert tenni. Miután kibeszél-tük magunkat, ideje volt lepihenni, mert másnap hosszú nap állt előttünk. Mindannyian izgalommal vártuk, hogy London belvárosába utazzunk, ugyanis a másnapi helyszín a londoni

Sztrecsko Boglárka, II. APázmány Péter Gimnázium, Érsekújvár

londonban van számos utca…parlament volt. Délelőtt előadásokon vettünk részt, majd később átgyalo-goltunk a Trafalgar Square-en keresz-tül a parlamenthez. Útközben a téren megnéztük, pontosan hány nap is van még hátra a nyári olimpiáig, csodál-tuk a londoni piros buszok tömkele-gét, a híres jellegzetes telefonfülkéket, a londoni taxikat, amikből akadt egy kedvenc is. Miután megérkeztünk a parlamenthez, átmentünk az ellen-őrzésen, a Westminster csarnokban vártuk, hogy fogadjanak minket. A fogadás után elvezettek a „House of Commons” nevű terembe, ahol a kon-ferenciát lezáró ülés zajlott. A jelenlé-vők közül ott volt többek között Rory Stewart, brit politikus, aki vezette az ülést, továbbá az afgán oktatásügyi miniszter Farooq Wardak, Zarghuna Kargar afgán írónő, illetve a projekt-ben részt vevő diákok Angliából, Svédországból, Észtországból, Szlová-kiából. Az egyes országból kiválasztott diákok feltehették a képviselőkhöz írt

kérdéseiket, amelyek többek között az afgán oktatás fejlődéséről, mun-kájáról, az eddigi sikerekről, jövőbeli tervekről szóltak. Szóba került azon-ban a könyvek, írószerek, megfelelően képzett tanárok és a biztonság hiánya is, és az a hosszú út is, ami az iskoláig vezet. A kérdések után az afgán diá-kok egy videoüzeneten keresztül üd-vözletüket küldték, majd ezzel lezárult a konferencia. A közös fotók készítése után elindultunk vissza a hotelbe. Kö-vetkező nap már csak városnézés ma-radt hátra. Ez alatt a pár élvezetes nap alatt ismét rádöbbenhettünk arra, hogy nekünk itt mennyivel másabb a hely-zetünk, mennyivel könnyebb itt egy diáknak, mint Afganisztánban, hiszen az ottani tanulók nap mint nap szem-besülnek az élet nehézségeivel, amit mi talán meg sem érthetünk. Mi, a projekt résztvevői a mindent megtet-tünk azért, hogy könnyítsünk a hely-zetükön, és örülünk, ha segíthettünk.

Katedra

28

Tudomány

A kőóriások titkai 1798 tavaszán Napóleon több mint 330 hajóból álló flottája kifutott a touloni kikötőből és elindult a Kelet kapujának tartott Egyiptom meghódí-tására. A korzikai nem is nagyon titkol-ta, hogy a legendás makedón hadvezér, Nagy Sándor babérjaira vágyik, aki vagy 2100 évvel korábban egészen In-diáig jutott el. Ehhez azonban előbb az angolok érdekeltségébe tartozó Egyip-tomot kellett elfoglalnia, s július 21-én már Kairó előtt, a piramisok lábánál táborozott 40 ezer főt számláló seregé-vel. Ezen a napon hangzott el szájából a szállóigévé vált mondat: „Katonák! Negyven évszázad tekint le rátok!” Ne-héz lenne megmondani, hogy a hosz-szú sivatagi bolyongás után elcsigázott gárdisták közül hányan tudatosították a pillanat nagyságát, de valószínűnek tűnik, hogy a hatalmas kőgúlák látvá-nyánál jobban izgathatta őket a Nílus, amelynek hűsítő vizében megmoshat-ták fáradt tagjaikat. Az egyiptomi hadjárat, tudjuk, Napóleon kínos megfutamodásával végződött, de az egyiptológiának jó reklám volt, olyannyira, hogy a pira-misokról azóta is minden gyermek tanul az iskolában. Ezeket a rendkí-vüli méretű és kétségtelenül impozáns építményeket ma is sok turista keresi fel, s alig múlik el esztendő, hogy vala-

ki könyvet ne írjon róluk. Azt viszont már jóval kevesebben tudják, hogy a fáraók birodalmától több ezer kilomé-ternyire, de szinte egyidőben, Európa északnyugati területein más népek is hatalmas építményeket emeltek halot-taik emlékére vagy éppen ünnepélyes összejövetelek színhelyéül. Ezekről a több tonnányi kődarabokból össze-rakott alakzatokról még ma is kevés bizonyosat tudunk, építőikről meg szinte semmit. Mivel Írországban és Svédországban éppúgy megtalálhatók, mint Franciaországban vagy a Föld-közi-tenger számos szigetén, például Korzikán vagy Máltán, nyugodt lelki-ismerettel kizárhatjuk, hogy egyazon kultúrájú, ugyanazt a nyelvet beszélő nép hozta volna létre őket. Természe-tesen azt sem hallgathatjuk el, hogy az egyes objektumok keletkezésének időpontja is bizonytalan. A régészek sokáig úgy képzelték, hogy Kr. e. leg-feljebb 1000 – 1500 évvel állíthatták fel ezeket a kőkolosszusokat, a modern kormeghatározási módszerek (pl. a radiokarbon-eljárás) segítségével azonban egyik-másik alakzatról meg-állapították, hogy még a gizehi pirami-soknál is korábban, Kr. e. a 6. évezred-ben épültek. Ennek ellenére akadnak jó néhányan, akik közös zsákba do-bálják a különböző építményeket és a

címkére odabiggyesztik: megalitikus kultúra. A görög eredetű megalit ma-gyarra fordítva nagy követ jelent, de valójában egy vagy több, rendszerint megmunkálatlan vagy csak durván megmunkált kőtömbből álló őskori emléket jelöl. Így megalitnak tekintik az olykor több méter magas és akár 20 – 40 tonna súlyú magányosan álló szik-ladarabot is, amelyet valamilyen céllal eredeti helyéről nem kevés fáradsággal elszállítottak, majd ismét felállítottak. Ezeket a kőoszlopokat menhireknek nevezik a szakemberek. Gyakran cso-portosan találhatók, s attól függően, hogy sorokba vagy körökbe rendezték őket, alignement, illetve kromlech a nevük. Az egymás mellé állított kőosz-lopokra olykor egy harmadik kőlapot helyeztek, ez a kőkapura emlékeztető trilit vagy triliton, amely állhat magá-ban is, de többnyire folyosó szerű épít-ményt, esetleg sírkamrát alakítottak ki belőlük vagy éppen egy kör mentén helyezték el őket, mint azt a legna-gyobb hírnévre szert tett megalitikus építménynél, a dél-angliai Wiltshire grófságban található Stonehenge-nél megfigyelhetjük. A több függőleges és a rajtuk fekvő kőtömbökből álló mes-terséges alakzatot dolmennek nevezik. Hogy a piramisok fennmaradtak, azt sokan magától értetődőnek találják,

lacza Tihamér

29

Katedra Tudomány

Nyugat-Európa különböző területe-in sok ezer magányosan álló vagy ki-sebb-nagyobb csoportokba rendezett menhir és dolmen található. Ezeket a népi hiedelem általában az óriásokkal hozta kapcsolatba s különösen Német-országban emlegették őket előszeretet-tel egy-egy hatalmas sír, „kőágy”, pince, vár stb. kapcsán. Az óriás egyik német elnevezése: der Hüne, amely eredetileg a kóborló hunokra utalt. (Csak az ér-dekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a cseh obr, illetve a szlovák obor = óri-ás szó egyesek szerint az avar népnév-ből ered.) A német Hünenbett vagy a holland hunebed általánosan használt szakkifejezés a megalitokkal foglalkozó kutatók körében és szó szerinti fordí-tásban hun (vagyis: óriás) ágyat jelent. Mindezzel csak azért hozakodtam elő, mert a mai Ukrajna területén, a Dnye-per és a Don folyótól a Fekete-tengerig húzódó területen az elmúlt századok-ban gyakran bukkantak különböző, olykor tekintélyes méretű kőszobrok-ra, amelyeket népvándorláskori no-mád népek, mindenekelőtt a hunok és avarok alkotásainak tekintettek. A 19. század negyvenes éveiben egy lelkes hazánkfia, Jerney János (1800 – 1855) Kőrösi Csoma Sándor példáján felbuz-dulva elindult megkeresni a magyarok őshazáját. Az akkori háborús viszo-nyok miatt csak az Azovi-tengerig ju-tott el, s lényegében a ma Levédiának és Etelköznek tartott vidéket járta be. Ő is felfigyelt ezekre a gyakran már kapuk-ba, templomfalakba beépített szobrok-ra, amelyekről feltételezte, hogy a Kár-pát-medence felé igyekvő ősmagyarok állították. Több ilyen szobrot saját költ-ségén haza is hozatott és a Magyar Tu-dományos Akadémiának ajándékozott. 1851-ben, ismét csak saját költségén adta ki két kötetben úti beszámolóját (Jerney János keleti utazása a magya-rok őshelyeinek kinyomozása végett

azon viszont nem győznek csodálkoz-ni, hogy a megalitok ilyen szívósaknak bizonyultak. Ha meggondoljuk, ebben van is valami, elvégre egy hatalmas és funkciótlan gránit- vagy bazalttömb könnyen építőanyaggá válhat, de sok-szor a vallási fanatizmusnak is áldozatul eshet, ahogy az számtalanszor megtör-tént. A megalitok rendszeres kutatása csak a huszadik században kezdődött, de az első részletesebb híradások és beszámolók jóval korábbiak. Egy 12. századi angol krónikás – Geoffrey Monmouth – Stonehenge-t a legendás Merlin varázslóval hozza kapcsolatba. Állítólag ő volt az, aki a természetfö-lötti erőkkel szövetkezve mai helyére röpítette Írországból az Óriások tán-cának nevezett megalitegyüttest. Mint minden legendában, ebben is van némi valóságelem. Stonehenge kőtömbjeit ugyanis nem a környéken található kő-zetekből hasították ki; ilyen összetételű anyag csak 250 kilométernyire északra fordul elő, ezért a több tonna súlyú la-pokat valamiképpen a helyszínre kel-lett juttatni. A szállítás és a felállítás módja, az építmény keletkezési ideje és funkciója, az építők kiléte – csupa olyan kérdés, amelyekre megnyugta-tó válaszok mindmáig nem születtek. Természetesen feltevés szép számmal akad, egyik-másik nagyon meggyőző-en is hangzik, de igazából biztosra nem mehetünk még a legkézenfekvőbb ma-gyarázat esetében sem. A középkor hajnalán még úgy hitték, hogy óriások és más mesebeli lények vagy a pokol ördögei építették ezeket a fura építmé-nyeket, amelyek tövében pogány szer-tartásokat rendeztek. De már akkor is felvetődött az a lehetőség, hogy egy-fajta gyülekezőhelyek (templomok?) lehettek, ahol a törzsfők alattvalóikhoz szóltak vagy a törzs tagjai ünnepélye-sen búcsút vettek halottaiktól. Számos megalitikus emlék belsejében emberi csontokat találtak, ezért valószínűnek látszik, hogy temetkezési helyül szol-gáltak. Csak az a zavaró, hogy sok he-lyen a végtagcsontok száma jóval több, mint a hozzájuk rendelhető koponyák száma, s még az évezredeken át há-borítatlan kamrákban is össze-vissza hevertek az elhunytak maradványai. A németországi megalitok első tudós kutatójának a 16. század első felében élt Nicolaus Marschalk rostocki pro-fesszort tekinthetjük, aki aprólékosan feljegyzett minden tárgyat és csontot, amit a sírkamrákban talált. Az utókor is hajlik arra, hogy a megalitokat ösz-szekapcsolja a halottak kultuszával és eltemetésével, de éppen a leghíreseb-bek egyike, Stonehenge nem illik ebbe a képbe.

Etelköz kőszobraicímmel), s ebben olvashatjuk a követ-kezőket: „olly nagy számmal tűntek itt föl a kőszobrok, miszerint hat órai huzamos vizsgálodás után sem valék képes a folyam mellett messzi nyuló fa-luban mind egyről egyig megszemlél-ni; csak a nyilvánosb helyeken föltünő s hozzáférhetőbbeket rajzolgatám le vázolatban. Illyenek: A) a közönség-háznál némi istállószinben jászolynak alkalmazva találtam 3 nagyot. 1-ső női szobor, 1 öl hosszú 1 1/2 láb széles; 2-dik férfié, 4 láb magos, 2 láb széles, de már fej nélkül. 3-dik szintén férfit ábrázol, 5 láb magos, 2 láb széles, ismét fej nélkül. B) Dividenko házánál a falu déli részében, 3 darab. 1-ső háza falá-nak tövéhöz ásva az ereszet alatt épen a pitvarnál, sárga agyaggal bepasztva; colossalis nagyságú lehetett, minthogy a kőldökön fölüli kilátszó rész maga 4 lábnyi. 2-dik a szin sarkánál gerendák közt. 3-dik a házelőtti kapunál földszint fekszik, szintén durvább mű... Abbe-li tudakozódásimra: honnan kerül-tek tulajdonkép ezen kőszobrok? – A steppékből, a mohillákról (halmokról) lőn egyhangúlag válaszuk. Mivoltuk iránt pedig ekkép fejezék ki magukat: hogy azok vétkeikért lakoló kővé vált emberek lennének. Dividenko külö-nösen azt adá elő, hogy a pitvaranál levőnek betapasztása után a mázoló le-ányka e kameni-babától megrontatván, sok ideig kézfájásban szenvedett”. Jerney János kőszobrai természetesen jóval később keletkeztek, mint a német-országi kőemlékek. Alkotóikról nem tudunk semmi bizonyosat; lehet, hogy valóban a Levédiában és az Etelközben bolyongó őseink állították őket, de más népek szerzőségét sem zárhatjuk ki. Érdekes, hogy ilyen ember formájúvá megmunkált menhirszobrokkal Korzi-ka és Szardínia szigetén is találkozha-tunk, ezek keletkezési idejét azonban a Kr. e. 3. évezredre teszik.

Katedra

30

Biológia

Állatot fertőző vírusok okozta megbetegedések Embert fertőző vírusok okozta megbetegedések

száj- és körömfájás influenza herpesz

sertéspestis bárányhimlő méhnyakrák

baromfipestis rózsahimlő (rubeola) májrák

veszettség kanyaró orr-garat rák

mumpsz szemölcs

agyhártyagyulladás fertőző májgyulladás

agyvelőgyulladás AIDS

gyermekparalízis (-bénulás)

Vírusok – az alattomos élősködőkA vírusok különböző sejtek örökí-tőanyagából kimaradt részek, melyek az evolúció során önállósodtak. Műkö-désükhöz feltétlenül szükséges a gazda-sejt, amelybe bejutva élősködő (parazi-ta) életmódot tudnak folytatni. Mivel életjelenségeket csak a gazdaszervezet-be juttatva mutatnak, nincs saját anyag-cseréjük és önálló mozgásra is képte-lenek, leginkább az élő és az élettelen határára állíthatjuk őket. Apró mérete-ik miatt (20–200 nanométer) fénymik-roszkóppal nem, csak elektronmikro-

szkóppal vizsgálhatók. Mesterségesen három nagy csoportot alakítottunk ki a gazdasejt jellege szerint. Az első a bak-tériumokat fertőző vírusok (bakteriofá-gok) csoportja, továbbá a növényekben élősködő növényi vírusok (pl. mozaik-vírusok, gyűrűfoltosságot okozók) és az állati sejtekben (tehát állatokban és az emberben) megtelepedő állati víru-sok. A vírusrészecske burokfehérjébe (capsid) csomagolt vírusgenom (DNS vagy RNS – ezek a molekulák képviselik a genetikai információt). Néhány vírust

a capsidon kívül egy külső fehérje- és lipidburok is fed. Sok helyütt azt az információt talál-tam, hogy törzsfejlődéstanuk ismeret-len. Az egyetemes vírusadatbázis (The Universal Virus Database) azonban fellelhető a http://www.ncbi.nlm.nih.gov/ICTVdb/ weboldalon, ahol 2003-as publikációk adnak pontosabb képet a legmodernebb rendszerezési törek-vésekről, tájékoztatva a vírusgenomok szekvencia-analízisének eredményeiről is.

Bogár Gabriella

(illusztrációs felvételek)

31

Katedra Biológia

Röviden szólva, a vírus a gazdasejt-be jutva, annak működését módosítva több százezer példányban is lemásol-hatja magát, ezzel a gazdaszervezet megbetegedését, károsodását okozva. A vírus egyik létezési formája a virion – a sejten kívüli részecske, vagyis a passzív állapotban levő vírus (nagyon sokáig szaporodóképes ma-rad). A másik létezési forma azonban a replikatív vírus, amely fertőz. Első lé-pésként megtapad a sejtfelszínen, majd örökítőanyaga és enzimei bejutnak a gazdasejtbe. A vírus RNS-e egyszá-lú, majd kétszálú DNS-sé íródik át. Ez a DNS beépül a gazdasejt DNS-ébe, és a beépült DNS alapján a gazdasejt el-kezdi „gyártani” a vírus alkotórészeit, melyekből az összeáll. Tulajdonképpen átveszi az irányítást a gazdasejt felett, „átprogramozza” arra, hogy ne az eddi-gi feladatát végezze, hanem saját anya-gából termeljen vírusokat (önmaguk ugyanis nem képesek a szaporodásra). A kész vírusok kiszabadulnak a sejtből

Napjainkban talán ezzel a csoporttal illetve altípussal érdemes itt foglalkoz-ni, aktualitása miatt. Említettük, hogy a vírusok fehérjeburka körülvehet RNS-t illetve DNS-t. Az RNS-vírusok közé tartozik az influenza betegséget okozó influenza A, influenza B és influ-enza C vírus. Az utóbbi két típus kisebb járványokat (influenza B) illetve enyhe

A vírusok „stratégiája”

(több százas, sőt ezres nagyságrendben és pontos másolatai az eredeti vírus-nak), az pedig általában elpusztul. A vírusok jelentősége igen nagy töb-bek közt biológiai fegyverként, a bak-tériumok elleni védekezésben (bakte-riofágok) és leginkább talán az ember számára veszélyes betegségek formájá-ban. A védekezés azért nem egyszerű, mert a vírus sejten kívül semmilyen

anyagot nem vesz fel, az átprogramo-zott saját sejtet pedig a gyógyszer kép-telen megkülönböztetni az egészséges saját sejttől. Szerencsére már léteznek antivirális szerek, ezekkel egyes vírus-fertőzések megelőzhetők és kezelhe-tők, de ezen a területen még rengeteg kutatásra van szükség. Maga a szer-vezet hőemelkedéssel és interferonok kibocsájtásával próbál védekezni.

Az A típusú influenzavírus és a H1N1

megbetegedéseket (influenza C) okoz, az influenza A felelős azonban a világ-méretű járványokért. Ebbe a csoportba tartozik a H1N1 is. Mindhárom (A,B,C) típus RNS-ét fehérjeburok veszi körül, ebből pedig glikoproteinek nyúlnak ki: hemagglutininek és neuraminidázok. Az influenza A hemagglutininjéből 16 altípus ismert, a H1N1 vírus a H1 típust hordozza, hasonlóképp a 9 neuraminidáz közül pedig az N1 tí-pust, innen a H1N1 altípus elneve-zés. A gazdaszervezet immunrend-szere eme glikoproteinek alapján ismeri fel a kórokozót, amikor a vírus – hemagglutininje révén – kapcsoló-dik a légúti hámsejtek megfelelő re-ceptoraihoz. Ezután a vírus bekerül a sejtbe. Lényeges momentum, hogy az immunrendszer a vírusrészecske hemagglutininjét és neuraminidázát testidegen anyagként (antigénként) ismeri fel, ellenük antitesteket termel. Az antitestek csökkentik a fertőzés valószínűségét, a betegség súlyosságát és a beteg fertőzőképességét. A járvá-nyok alapja pedig az, hogy a felszíni glikoproteinek megváltoznak és a gaz-daszervezet az új típusú vírust nem ismeri fel. A glikoproteinek változásá-nak két módja van, az egyik az antigen drift. Az így megváltozott felszínű vírus megbetegítheti a korábbi változat ellen

védett egyedet, de a betegség lefolyása enyhébb. A másik mód az antigen shift, ezt a jelenséget csak az A típusú influ-enzavírusoknál figyelték meg, pont ez a magyarázata az influenza A nagyfokú járványokozó képességének. Az antigen shift esetében többféle vírus fertőz meg egy sejtet, a sejtben ezen típusok ge-netikai információja keveredik és új változatok bukkannak fel, melyek ellen a szervezet még nem védett. A H1N1 egyik törzse okozta a spa-nyolnátha pandémiát 1918 és 1920 kö-zött, ez volt az emberiség történetének egyik legpusztítóbb járványa, 50–100 millió emberáldozattal járt. Egy másik változat, az „influenza A(H1N1)v” („v” mint variáns) 2009 áprilisában okozott először haláleseteket Mexikóban, ekkor óriási híráradat indult meg az új vírus-sal kapcsolatban. Igaz, hogy az antibiotikumok nem hatásosak a vírusok ellen, ezért joggal merülhet fel bennünk, mi okból ír fel az orvos effajta gyógyszert influen-za esetén. Nos, a fertőzés alatt csök-ken a légutak védekezőképessége más kórokozókkal szemben, így gyakori-ak az egyidejű bakteriális fetőzések (pl. Streptococcus, Staphylococcus, Haemophilus influenae). Az egyik ma-gyarországi áldozat halálát például fel-ső légúti bakteriális fertőzésből kiala-kult tüdőgyulladás okozta.

Katedra

32

Vámbéry Ármin

Hasznos lenne mindjárt az elején tisztázni egy lexikonról lexikonra ha-gyományozódó, makacsul ismétlődő tévedést Vámbéry Ármin szülőhelyével kapcsolatosan. Igaz, ebben leginkább saját maga ludas, hiszen több helyen is Dunaszerdahelyt említi, mint szülő-városát, noha valójában a Pozsonyhoz közeli Szentgyörgyön látta meg a nap-világot 1832. március 19-én. Tény, hogy öntudatra eszmélésének és gyermek-korának színhelye az előbbi poros te-lepülés volt, de Vámbéry számára ked-vesebb volt ama Szentgyörgynél, amely bár szabad királyi város volt hajdanán, a németföldi Bambergből elvándorolt zsidó Bamberger (később: Wamberger) család ide vetődött sarjának nem sok jót kínált. Wamberger József, az édes-apa – mert róla van szó –, szabómester és talmudista volt, és abban reményke-dett, hogy rabbi helyettesként valamit lendíthet sorsán. Egy morvaországi vá-roskából, Lundenburgból (ma: Břeclav) származó 18 éves lányt vett el feleségül. A kis Wamberger Ármin már nem ismerhette édesapját, mert az 1831-es nagy kolerajárvány elragadta. A 22 évesen megözvegyült édesanyának két pici gyermekről kellett gondoskodnia, ezért nem csodálkozhatunk azon, ha mihamarabb szeretett volna ismét férj-hez menni. Addig is minden lehetősé-get megragadott, hogy anyagi helyzetét rendbe hozza, és mivel Szentgyörgy a

Vámbéry Ármin ifjúkora180 éve született a sánta dervis

Kis-Kárpátok déli lejtőjénél fekszik, ahol kiváló borok teremnek, az újonnan megnyílt Wamberger kocsma és boros-pince hamarosan elég jól jövedelmezett, így két évvel a kis Ármin megszületését követően napirendre kerülhetett a há-zasság is. Ebben Vámbéry anyjának már korántsem volt olyan szerencséje, mivel választottja, egy dunaszerdahelyi zsi-dó kocsmáros, bizonyos Fleischmann jólelkű fia, nem volt valami gyakorla-tias ember. Vállalkozásai rendre balul ütöttek ki, felesége összekuporgatott pénze pedig ezzel arányosan egyre apadt. Végül úgy döntöttek, hogy in-kább Dunaszerdahelyen próbálnak szerencsét, de a Fleischmann-kocsma is tönkre ment időközben, és a család anyagi helyzete mind siralmasabbá vált. Vámbéry mostohaapja kétségbe-esésében mindenféle üzletbe beleka-pott, többek között piócákkal is házalt a felföldi városkák patikáiban, de ebből még a napi betevőre is alig futotta. Maga Vámbéry később így emlékezett mind-erre: „A Fleischmann testvérek összevá-sárolták a sok piócát, amelyet a parasz-tok a környék töméntelen mocsarában gyűjtöttek, és szétválogatva eladogatták Felső-Magyarország gyógyszertáraiban. E szerint én is hamarosan megismer-kedtem az üzlet minden csínja-bínjával. A piócák nagyságuk szerint, körülbelül negyven centiméter hosszú vászonzacs-kókba voltak szétosztva, és minden hu-

szonnégy órában kétszer meg kellett őket füröszteni. A munkának ebben a részé-ben segíteni kellett a gyermekeknek is, s nekem különösen sok bajomba került, míg leküzdhettem a nyálkás testű férgek iránt érzett utálatomat. Néha megesett, hogy a piócák éjnek idején kiszabadultak nem elég erősen bekötözött vászonzacs-kóikból, és szertekúsztak a szobában, mely közös alvóhelye volt a családnak; minthogy pedig mi, gyermekek, elegendő ágy hiányában a földön háltunk, hol az egyikünk, hol meg a másikunk riadt fel álmából rémült kiáltással, mert az éhes állatkák a bőrünkre akaszkodtak és ízi-ben szívni kezdték a vérünket. Ilyenkor természetesen általános riadó támadt a szobában, a vérszopókat a mécs világa mellett össze kellett keresgélni és újra zsákba kötni. Mi, gyermekek nagyban derültünk az éjszakai jelenetek nevet-tető izgalmain.” Az ilyen és ehhez ha-sonló tapasztalatok Vámbéry számára később, a közép-ázsiai pusztákon ván-dorolva bizonyára nagy segítséget je-lenthettek, hiszen kellemetlenkedő ge-rinctelenekből, mérges ízeltlábúakból és hüllőkből arrafelé is jócskán akadt. A piócaárusítás tehát sok gonddal járt, és az egyre népesebb család sokat nélkülözött. Ráadásul a kis Ármin há-roméves korában egy nap arra ébredt, hogy rettenetesen fáj a bal lába, amelyre aztán élete végéig sántított. Azóta is so-kan próbálták megállapítani Vámbéry sántaságának az okát. Minden bizony-nyal későbbi kezelőorvosának, a világ-járó Gáspár Ferencnek a diagnózisa lesz helytálló, aki az A fehér ember útja c. kétkötetes munkájának Vámbéryról szóló fejezetében a következőket írja: „valamely lassan fejlődő, de annál ma-kacsabb betegség (alighanem: Coxitis) következtében az egyik lába megsántult. A coxitis magyarul csípőízületi gyulla-dást jelent, amely nem jár bénulással, tehát a Vámbéry bénaságára történő utalások nem helytállóak, de követ-kezményei így is nagyon kellemetle-nek, és akkoriban ezt a betegséget még nem tudták gyógyítani, ráadásul azok a szakszerűtlen beavatkozások, ame-lyekre a sántaság súlyosbodásakor sor került, csak tovább rontottak Vámbéry állapotán. Hogy képet alkothassunk a korabeli „csodadoktorok terápiájáról”, idézném Vámbéry visszaemlékezését: „Egyszer egy katolikus pap személyében Rudnón támadt egy ilyen csodadoktor, és anyám, alighogy hírét meghallotta, a rokonok oltalmára bízta a családot és felkerekedett a hosszú, fáradságos útra Rudnó felé. Minthogy vasútnak akkortájt még híre sem volt, hol gyalogszerrel, hol meg szánakozásból felvéve, megrakott parasztszekerek hátán hosszú napokon

lacza Tihamér

33

Katedra Vámbéry Ármin

át tartott az út, míg végre megérkeztünk a községbe. (...) Ám a fekete reverendás úr nem csinált sok teketóriát a betegével. Megnézte, amúgy felületesen, a béna lá-bamat, írt egy receptet, mert a patikári-us társa volt a szent üzletben, és a közeli gyógyulás reményével útnak bocsátott bennünket (...) Még el sem felejtettük a rudnói orvosszer hiábavalóságát, mi-kor Nyitra megye Grób községéből híre kelt egy új csodadoktornak (...), s mert Dunaszerdahely borának jó hírét hallot-ta, kész volt rögtön velünk tartani, hogy szüleim házánál vessen alá a kezelésnek. Kezelést mondok, de barbár módon ke-gyetlen és durva kezelés volt, aminőt jó-érzésű ember az állaton sem vitt volna végbe. Miután a lábamat öt napon át minden reggel egy ideig a forró gőz fölé tartották, hogy az inaim és a porcogóim, mint a paraszt mondotta, meglágyul-janak, a hatodik napon végre eljött az ideje az ortopédia csodás műveletének. Anyámat elküldték hazulról, engem pedig lefektettek, és miután két markos cigány – ők voltak a segédorvosok – vál-lamnál és lábamnál fogva megragadott és keményen a földre szorított, a paraszt testének egész súlyával reánehezedett szinte derékszögbe összezsugorodott be-teg térdemre. Borzasztó roppanás követ-kezett ezután, és én elájultam.” Vámbéry – sántasága ellenére – egészséges és életvidám gyermekként jellemzi önmagát, ráadásul testi fogya-tékosságát, amely miatt sokáig mankó-val járt, rendkívüli szellemi képességei kielégítően ellensúlyozták. Édesanyjá-nak – akit szeretettel és tisztelettel em-leget – remek emlékezőtehetsége volt, és ezt az adottságát Ármin szinte hatvá-nyozottan örökölte. Már két-háromszo-ri elolvasás után könnyen megjegyzett minden szöveget, és a dunaszerdahelyi zsidó iskolában, később pedig a refor-mátus elemiben is a tanítók mindig vele dicsekedtek és példálóztak. De milyen hely is volt akkoriban az a település, amelyet Vámbéry szülőváros-aként emleget? „Keresztény polgára vaj-mi kevés volt a városnak, mert túlnyomó részében zsidó volt a lakosság. Meg is látszott ez félreismerhetetlenül az utcák képén. A zsinagóga előtt egy lakatra járó vaskarika lógott láncon. Ebbe a kariká-ba csukták a nyakát egész napra annak a bűnös zsidónak, ki vétséget követett el a vallás törvényei, vagy ami ezzel egyre ment, a társadalmi rend érdekei ellen. (...) A dunaszerdahelyi zsidóság kal-márnép volt a legszegényebbtől a legmó-dosabbig. Foglalkozott pénzüzletekkel is a gazdagabbja, de a túlnyomó rész csir-kével, tojással, veteménnyel kereskedett Bécsbe, Pozsonyba. Mindamellett nem lehetett volna azt mondani, hogy a túl-

ságos jómód felveti a dunaszerdahelyi zsidóságot. Emeletes háza csak egy volt a városnak, az is keresztény kézen volt: egy Kondé Ignác nevű birtokos ember volt a tulajdonosa. A dunaszerdahelyi nyelvjárás ennélfogva kezdetben egy-szerűsítés okából, utóbb hagyomány-ból kondégnácos háznak mondotta az emeletes házat, s amikor idő múltán Pozsonyba kerültem és megláttam a sok emeletes házat, belőlem is így tört ki a csodálkozás: Ejnye, de sok kondégnácos ház van itten!”

A nyomorúságos viszonyok, a sok nélkülözés és éhezés jó iskola volt Vámbéry számára a későbbi viszon-tagságokkal teli utazásaihoz, de nem kevésbé volt hasznos az is, amit a val-lásának gyakorlása során elsajátított, mert mint önéletírásában elmondja: „Az a vallás, mely zsinórmértékkel szol-gál hívének a legkisebb részletkérdésben is, amely kioktatja róla, hogy miképpen egyék, igyék, álljon, aludjék, ruházkod-jék, miképpen gondozza testét kívül és belül, hogyan érintkezzék a nőkkel és hogyan viselkedjék a természet különbö-ző jelenségével szemben – az olyan vallás mélyen hat az ifjú lelkivilágára, lenyűgö-zi a serdülő gyönge lényt, hatalmába ve-szi minden érzelmét és gondolatát éppen úgy, mint ahogy évek múltán, Törökor-szág és Perzsia muzulmán ifjúságán is tapasztaltam. Ott is, mint itt, voltakép-pen külsőségekben nyilatkozik meg a hit; szertartásokban, melyekhez szigorúan alkalmazkodnak. Nem csoda tehát, ha érettebb korában a zsidó fiú éppúgy, mint a moszlim, a szabad kutatás által felvilágosítva, könnyűszerrel veti le ma-gáról a hit béklyóit, és szabadgondolko-dó válik belőle.”12) Ázsiai utazásai során Vámbéry később gyakran szembesült azzal, hogy a moszlimok hite jobbára a formalitásokban merült ki, de a vallá-suk által előírt szertartásokat igyekez-

tek következetesen betartani, még azok az útonállók is, akik mielőtt rabolni in-dultak, előbb valamelyik sejktől fatihát (áldást) kértek. „Közép-Ázsia, Perzsia és Törökország városaiban – írja Vámbéry – a nagyturbános szent férfiak között leltem a legcégéresebb huncutokat és gonosztevőket, míg az egyszerű üzbég és oszmánli, ki a vallást csak külső formái szerint ismeri, tele van jósággal és igaz-lelkűséggel. Az iszlám egész világában Mekka és Medina a legundokabb fertője minden bűnnek, ott éli világát csak iga-zán a rablás, a gyilkosság és a parázna-ság.” Megállapításait aligha vonhatjuk kétségbe, hiszen utazásai közben min-denféle vallás képviselőivel találkozott és tanulmányai során az elméleti kér-dések vizsgálatában is alaposan elmé-lyedt. Abban, hogy a szinte kizárólag val-lási ismereteket, valamint Mózes öt könyvét és a Talmudot oktató zsidó iskolából a világi tudományok előtt is kaput nyitó keresztény iskolába ke-rült, elsősorban édesanyja elhatározása játszott szerepet, aki ösztönösen felis-merte fia képességeit és arra buzdítot-ta, hogy a tudományok révén emel-kedjen ki a környezetéből. Vámbéry emlékirataiban hosszan időzik iskolai tanulmányainál, mi azonban csak táv-irati stílusban összegezzük ezeket az esztendőket. A református elemi iskola befejezése után a továbbtanulást anya-gi nehézségek bonyolították. Először szabóinasnak állt, közben belekóstolt a házi tanítóskodásba, ami később évekig a megélhetést is biztosította számára. Női szabó persze sosem lett belőle, bár a mesternél ellesett tudást vándorlásai során kamatoztatta, amikor szakadt ruháját kellett megvarrnia, vagy fon-tos tárgyakat kellett elrejtenie a kön-töse varrásában. 13 évesen, amikor a Barmicva ünneppel „férfikorba” lépett, a sors visszavezette szülővárosába, Szentgyörgyre, ahol a piaristák gimná-ziumában kezdte meg kosztos diákként középiskolai tanulmányait. A szállás és a rendszeres étkezés persze állandó gondot jelentett, sokszor osztálytársai szánták meg, akik felváltva hívták meg ebédelni. Emlékiratában két diákkori barátját név szerint is említi (Vajmárt, aki később sikeres ügyvéd lett, vala-mint Hieronymi Károlyt, akit jó 35 év-vel később kereskedelmi miniszterként látott viszont). Mint szegény diáknak, egyebek mellett a tanárok cipőjének és ruhájának a tisztítása is a feladatai közé tartozott, és zsidó származása miatt egyébként is sok gúnyolódás-nak, sőt megaláztatásnak volt kitéve, az emberek többségét még sántasága és az a körülmény sem hatotta meg,

Vámbéry Ármin

Katedra

34

Vámbéry Ármin

hogy Vámbéry mankóval járt. Ennek ellenére megmaradt vidám, jó kedélyű fiúnak, de közben azt tervezte, hogy Pozsonyban folytatja a gimnáziumot. Az 1845-ös nyári szünidőben először járt a koronázó városban, majd onnan egy gyorskocsi farában utazva Bécsbe ment, ahol egy kalapgyáros rokona is élt, és ő látta vendégül néhány napig. Vámbéry beszámol arról, hogy egyszer városnézés közben még Ferdinánd csá-szárt is láthatta a régi bástyákon sétál-va, sőt utána futott, mire az uralkodó jóságosan megfeddte őt vakmerősége miatt. Bécsből vonaton utazott édes-anyja lundenburgi rokonaihoz, de ez a kiruccanás kis híján dugába dőlt: „Első utazásom volt ez a vasúton, és mert bő-ven akartam ellátni magam útravalóval, töméntelen gyümölcsöt vásároltam ösz-sze, hozzá nyalánkságot, és ami külö-nösen kedves falatom volt, úgynevezett Butterkipfel-t is. De ahogy a vasúti pénztár ablaka előtt álltam, arra a meg-döbbentő tapasztalásra kellett jutnom, hogy nagyon is sok pénzt költöttem: tíz vagy tizenöt vajaskiflivel többet ettem a kelleténél. Beteljesedett hát rajtam az arab közmondás, mely azt mond-ja, hogy: Minden bajnak a gyomor a kútforrása – és a legkínosabb zavarba jutottam. Mit voltam teendő? Feldúlt ábrázattal közöltem bajomat a vasúti pénztárossal; ez nagyot nevetett és az-zal a tanáccsal szolgált, hogy a hiányzó összeget kérjem latin szóval a csarnok egyik sarkában álló uraktól. Minthogy közeledett az indulás ideje, összeszed-tem minden bátorságomat, odamentem az urak csoportjához és jó konyhalatin-sággal így szóltam hozzájuk: – Domini spectabiles, rogo humillime, dignentur mihi dare aliquantos cruciferos qui iter ferrarium solvendi mihi carent. (Tekin-tetes uraim, alázatosan kérem, adjanak

egynéhány krajcárt, melyre még szüksé-gem van, hogy fizethessek a vasúton.) – A sánta és tömzsi gyereknek ez a latin beszéde megtette hatását; az urak ha-marosan összeadtak számomra egy fo-rint és húsz krajcárt, én megváltottam jegyemet, és vígan ugrálva át a váró-termen, fölszálltam a vasúti kocsira és útra keltem Lundenburg felé.” Ez a hely-zet Vámbéry életében később még sok alakban megismétlődik majd, csak az adakozók lesznek mások és Vámbéry is más-más nyelven szólítja meg őket. Már 15 évesen folyékonyan beszélt né-metül, héberül és magyarul, és elég jó volt a szlovák és a latin nyelvtudása is. Hamarosan újabb nyelvekkel ismerke-dett meg, ezek – mint többször is utal rá önéletírásában – szinte bogáncsként tapadtak rá. Szentgyörgyöt odahagyva Pozsony-ban folytatta – egyre inkább lankadó érdeklődéssel – a gimnáziumi tanul-mányokat, ezeket azonban a hatodik évfolyamban abbahagyta és később sem sikerült soha eljutnia az érettsé-giig. Sőt, még a hatodik osztály elvég-zését igazoló bizonyítványát sem tudta kiváltani, mert mire sort keríthetett volna rá, elköltötte az erre szánt ösz-szeget. Jobban szerette önmagát ké-pezni, és magánszorgalomból újabb és újabb nyelvek tanulásában mélyedt el. A pénzkeresésnek, illetve az ingyen koszthoz jutásnak egy sajátos formáját is kialakította: szerelmes cselédlányok és szakácsnők nevében leveleket íroga-tott, és ők ezt néhány fillérrel vagy jó étellel hálálták meg. Vámbéry olykor még a trubadúr szerepét is elvállalta, gitárjátékkal kísérve énekét. Ennek a „szolgáltatásnak” hamarosan híre ment a pozsonyi zsidóság körében, és az is ki-derült, hogy Vámbéry ügyes nyelvtanár, akinél franciául és latinul tanulhatnak

az érdeklődők. Ez elegendő pénzt ho-zott a konyhára, amiből rendszeresen étkezhetett, sőt olcsó ruhára és cipőre is futotta. A Pozsonyban diákoskodó Vámbéry egyébként szemtanúja volt az 1848-as események számos epizódjá-nak: „Az országgyűlés vitái megragad-ták az eleven értelmű gyermekifjú ér-deklődését. Hallottam hévvel szónokolni Kossuthot, láttam elnöki székében a ná-dort és körülötte az erejének tudatára ébredő nemzet nagy fiait. A szabadság-harc kitörése előtt, 1846 és 1848 között, tanúja voltam annak a külsőségeivel is nevezetes udvari ebédnek, melyen talán a diéták megnyitása alkalmából, talán más alkalomból, magánál látta V. Ferdi-nánd király az ország rendjeit. De nem volt Pozsonyban olyan nagy terem, mely a rendek összességét magába foglalni ké-pes lett volna. Úgy segítettek hát a bajon, hogy az utcán állították fel a fehér aszta-lokat a Vörös ökör fogadótól le egészen a német színház öreg épületéig. Hatalmas egy asztal volt az. Gyerekcimboráimmal ott bámészkodtam én is e szokatlan ud-vari ebéd nézőközönségében. Az asztal-főn ült a király, körülötte udvaroncai, és nekem úgy tetszik, mintha még most is látnám a jelenetet, ahogy a díszruhás magyar urak felkeltek az asztal mellől és pohárral a kezükben sorra oda vonultak a felséges úrhoz, ki nyájasan koccintott hű alattvalóival.” Leginkább a forradalmi események hangulata ragadta magával, ezek le-írása oldalakat tölt meg már többször is idézett könyvében, de beszámol ar-ról is, hogy szemtanúja volt számos jeles magyar hazafi – többek között Mednyánszky báró és Gruber nevű hadsegéde, Rázga Pál lutheránus lelki-pásztor és mások – kivégzésének.

(részlet egy hosszabb tanulmányból)

Perzepolisz

35

Katedra Rejtvény

Nehéz selyemszövet

Énekek... (a Biblia

része)

A meg-fejtés

1. része

A megfejtés 3. része

Levél küldője

Olasz film-zeneszerző

Sporteszköz

A megfejtés 2. része

Út eleje!

... szigete (Margit-sziget) Német

teniszező (Tommy)

KihajítLantán Egyen!

Sáncol (sakkban)Amely

időben

Afrikai állam

Garas Dezső szerepe (Ede)

Orrocska

Latyak

Invesztor

Hokibot része!

Sajnálá

Többesjel

Kis vízfolyás Város Ma-rokkóbanPáratlan

nívó!

Keleti szőttes

Fluor

Egynemű egér!

SzemélyemGyomai

nyomdász (Izidor)

A sugár jele

A sivatag hajója

Labdát lábbal

továbbít

Férfinév

... és pokol (dalcím)Az utcára

taszító

Szurkolók helye

Múló

Pipa belseje!

Bútorpánt

Színész (Iván)

Megdorgálá

Magyar szerzetesrend

Tiltás

Én, te, ...

Állapot, latinul

Banán-darab!

Passzíroz

Pózna vége!

Európa Kupa

Több szintes (ház)

Stratford-...-Avon

(angol város)

Csattanó, meggyőző

(id.kif.)Gombafajta

Balatoni település

Cselekedet, angolul

Ételt ízesít

Csekken pénzt küldő

Színész (Áron)

Sapienti ... (a bölcsnek

elég)

Ételízesítő

Norvégia sportjele

Római 6

Házasított bor

A múlt idő jele

Forgács Péter

rejtvénye

Egyszólamú liturgikus

ének

És, németül

Díszcserje

Megvételre ajánl

A nyomás egysége volt

Az Uránusz holdja

Las ... (USA-város)

Névelő

Óvóhely

Csomó, szlovákul

Amper

Körhöz húzott

egyenesAmerícium

Színész volt (Pál)

Spanyol autójel

Női név

Belül tömör!

Párosan lebben!

Részedre

Telefon, röviden

Parkoló jeleRaliver-senyző

(Sébastien)

Kérdő-szócska

Képi meg-jelenítés

Robbanó-anyag

Egyiptomi napisten

Angström

A keresztrejtvény készítője: Forgács Péter

A megfejtéseket, kérjük, április 22-ig postázzák, de villámpostán is elküldhetik!Postacímünk: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská StredaE-mail: katedra@katedra.sk

A februári helyes megfejtés: Valaki fölzokog, s a rázúduló éjszakában magához szorít egy didergő csillagot.

(Ozsvald Árpád)

Nyertes: Pócsik Valéria (Nyitracsehi)Nyereménye: könyvjutalom

Márciusi lapszámunkban Balázs F. Attila egyik verséből idézünk.

KatedraHázunk tája

A nyilvánosság számára elérhető a http://vs.ideu.sk komplex, informáci-ós portál, amely részletesen tájékoztat a felsőoktatási képzésről, az egyes fel-sőoktatási intézményekről, olyanok-ról is, mint amilyen a friss diplomá-sok munkanélkéliségi aránya, illetve a nemrég végzettek fizetése. A portál tájékoztat a felvételi követelményekről és vizsgákról is, az évi tandíjakról és egyéb díjszabásokról, a diákok mobi-litásáról, a külföldi grantok egy diák-ra eső nagyságáról, a végzett diákok arányszámait, illetve véleményüket az egyes felsőoktatási intézményekről is közli. A portál a már korábban meglé-

vő absolventi.ideu.sk kibővítése. Ez a portál korábban kizárólag csak a friss diplomások bérezéséről közölt infor-mációkat. Eugen Jurzyca oktatásügyi

Az oktatási minisztérium hírei

miniszter az új portál bemutatásakor elmondta: A portál létrehozásával nem-csak az volt a célunk, hogy csökkent-sük az információs egyenlőtlenséget, hanem az is, hogy biztosítani akartuk az oktatási színvonal és eredmények nyilvános kontrollját. Emellett azon igyekeztünk, hogy a portál informá-cióit közérthető módon tegyük közzé, hogy a portált felkeresők gond nélkül tájékozódhassanak. Az új portál lehetőséget ad az egyes

oktatási intézmények, s ezen belül az egyes karok, tanszékek összehasonlí-tására. A portál információit kiegészí-tették a 2010 – 2011-es tanítási évekre vonatkozó olyan adatokkal, amelyek a végzettek elhelyezkedési lehetősé-geiről adnak képet, s az egyes elhe-lyezkedési trendeket vizsgálják orszá-gos valamint regionális szinten. Akik

Az oktatásügyi minisztérium bemutatta új internetes portálját, amely a felsőoktatásba jelentkezőket hivatott eliga-zítani, információkkal ellátni.

A Kerekasztal honlapja A hazai civil szervezeteket össze-fogó társulás, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kerekasztal.org néven indí-tott új honlapot. A weboldal célja, hogy információkat nyújtson a civil szerveze-teknek, valamint összehangolja munká-jukat. Ennél azonban többre is hivatott.

A Kerekasztal szeretne párbeszédet kialakítani az egyes civil szervezetek kö-zött, összegyűjteni, valamint vélemény-cserére bírni azokat az aktivistákat, akik érdemben tesznek valamit közösségü-kért. A honlap előnyei között az egyik legfontosabb, hogy lehetőséget ad a szlo-vákiai magyar közösség problémáiról folytatott vitára, ehhez pedig szakmai hátteret is biztosít. Az egyes felvetődő kérdésekhez háttéranyagokat is találnak az érdeklődők, elérhető a honlapon pél-

a nyilvános adatokkal tovább szeret-nének dolgozni, lehetséges a letöltés az Excelbe. A minisztérium a portál révén nyil-

vános adatokat közöl mind az állami, mind a magán felsőoktatási intézmé-nyekről. Ezzel kapcsolatban felhasz-nálta a Szociális Biztosító adatbázisát. A portál a tesztelés stádiumában van, s a beérkező vélemények, javaslatok, bírálatok alapján még módosítható. A minisztérium azt reméli, hogy a

vs.ideu.sk portál nemcsak a felsőok-tatási intézményekben továbbtanulni akaróknak lesz hasznos információfor-rás, hanem a munkaadók számára is, hiszen képet kapnak arról, milyen bé-rezéssel tudnak elhelyezkedni az egyes oktatási intézmények friss diplomásai a munkaerőpiacon.

dául a korábban már nyomtatásban is megjelent Anyanyelv-használati útmu-tató, vagy a Hatékony Érdekérvényesí-tést címet viselő kiadvány. Az új weboldalra látogatók olyan témákhoz is hozzászólhatnak, mint a kisebbségek finanszírozása, vagy a polgári engedetlenség, idővel pedig más, fontosnak vélt témák is terítékre kerülnek. A polgári engedetlenség ak-ciói, a magyar közösség jogainak védel-mére hívták fel a figyelmet, a kétnyel-vűséget követelő matricák felragasztása pedig a sajtóban is nagy teret kapott. A kerekasztal.org lehetőséget ad arra, hogy bárki elmondhassa véleményét az ilyen és hasonló kezdeményezések kapcsán, vagy tájékozódjon a témában. A Kerekasztal a a civil finanszírozás kérdéseivel foglalkozó cikkében a köz-hasznú szervezetek helyzetéről és lehe-

tőségeiről szándékozik bővebb képet adni.

A honlap a modern kommunikációs lehetőségeket is használja, a Facebook és Twitter közösségi oldalakon is jelen van. Ezzel is azt kívánja elősegíteni, hogy a lehető legtöbben kapcsolódjanak be a magyar közösséget és a civil szférát érintő vitába.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala egységesen szeretné képviselni a hazai magyar civil szféra érdekeit. Új honlap-jának hosszú távú célja, hogy tartalmas vitákon keresztül felszínre hozza a ma-gyar közösség legfontosabb problémáit, megoldást találjon rájuk és fellépjen a megvalósítása érdekében, akár a politi-kusokat is rádöbbentve a téma fontos-ságára. Ehhez viszont a nagyközönség aktív közreműködésére is szükség van!

37

Katedra Házunk tája

A Diákhálózat a szemesztert egy elnökségi üléssel nyitotta, melyre 2012. február 3. és 5. közt került sor Paláston. Az eseményen a DH szű-kebb vezetősége vett részt, vagyis az elnök, az alelnökök és az egyes programok koordinátorai. Az ülés során az őszi Hallgatói Parlamenten megválasztott új vezetőség tagjai be-hatóbban is megismerhette egymást. Ez a személyes találkozás, valamint a pozitív emberi kapcsolatok kiépítése elengedhetetlen a Diákhálózat mű-ködéséhez, illetve működtetéséhez. A háromnapos ülés során több olyan témát érintettünk, melyek a Di-ákhálózat jövőképét befolyásolják, il-letve igyekeztünk definiálni és re de-finiálni azokat a pontokat, melyekhez magunkat tartva elérjük a DH további fejlődését. Megvitatásra kerültek azok a szempontok, melyek az éppen futó, illetve a szervezés szakaszában álló programok szempontjából fontosak. A programkoordinátorok beszámol-tak munkájukról, tapasztalataikról, és röviden összefoglalták érzéseiket, véleményüket és ismertették a Diák-

Ülésezett a Diákhálózat vezetőségehálózatban folytatott munkájukat, és az általuk vezetett programok sike-rességét. Először is megbeszélték a SzakGyak idei kínálatát, mely az előző évekhez képest változatosabb lesz. Majd pon-tosították az Alma Mater megjelenési dátumát, mely várhatóan márciusban kerül az olvasók elé. A lap a követke-ző számában a társadalmunkat érintő fontos közéleti dolgokról számol be, mint például a felerősödő civil kez-deményezések Szlovákiában vagy a választási kampányok, illetve a lapot színesíti majd különböző művészeti tartalom is. Ezenkívül megvitatták a DiNaMit első körének tapasztalatait. A DiNaMit – Diákok, na mit csinál-junk? – névre elkeresztelt program immár harmadik alkalommal került megrendezésre, és a szlovákiai ma-gyar középiskolák aktív tanulóinak és diák-önkormányzati (DÖK) képvise-lőinek a nem formális képzését szol-gálja. Továbbá tisztázták azokat a krité-riumokat, melyeknek a 2012-es Fel-

vidéki Tudományos Diákköri Konfe-rencia mindenképpen meg kell, hogy feleljen. A diákok ebben az évben a magyar nyelv mellett szlovák illetve angol nyelven is beadhatják munkái-kat. Az októberi konferencián viszont a munkák megvédésére csak magyar nyelven lesz lehetőségük. Ez a kora februári hétvége, úgy érzem, előremozdította a Diákháló-zatot, hiszen sokszor egy-egy prog-ram megvitatásakor szükség van a Diákhálózat egész vezetőségére, mi-vel a közös „ötletelés” segíti az egyes programok fejlődését. Az egyéni, és a közös munka ezután bizonyára gördülékenyebb lesz, és így a Diák-hálózat jobb minőségű programokat kínálhat az egyetemisták számára. A Diákhálózat emellett fontosnak tart-ja, hogy a jövőben a széles közönség is megismerje tevékenységét, hiszen alapvetően a szlovákiai magyar egye-temisták érdekeit képviseli.

Sörös Márta,

a Diákhálózat alelnöke

Katedra

38

Beszámoló

Szerzőink:Bárány János, újságíró (Komárom); Benkő Tímea, pedagógus (Érsekújvár); Bogár Gabriella, biológus (Csákány); Bohuniczký-Dö-mény Andrea, író, pedagógus, diplomás nővér (Dunaszerdahely); csicsay Alajos, író, nyugalmazott pedagógus (Párkány); Jakubecz Márta, író, publicista, pedagógus (Felsőszeli); Julia Karnebogen, Pázmány Péter Gimnázium (Érsekújvár); Lacza Tihamér, újságíró, szerkesztő, tudománytörténész (Pozsony); Lukács Mária, doktorandusz hallgató (Hegyéte); Misad Katalin, nyelvész, tanszékvezető (Pozsony); Molnár Miriam, újságíró (New York); Molnár Nóra, szülő (Párkány); Peternai Zsuzsa, iskolaigazgató (Érsekújvár); Sörös Márta, egyetemi hallgató (Pozsony); Szabó révész Anita, pedagógus (Érsekújvár); Sztrecsko Boglárka, diák (Érsekújvár); Tóth Móni-ka, pedagógus (Kassa); Varga Péter, doktorandusz hallgató (Nyitra)

Balogh Bettina kiállítása

2012. február 9-én a kassai szob-rász szülőházában, a Löffler-villában, a Márai Sándor Gimnázium 4. A osztá-lyos diákjának, Balogh Bettinának volt az ékszerkiállítása. A kiállítást a Rovás Akadémia igaz-gatója, Mgr. Kovács Ágnes nyitotta meg. Ezután Bettina osztályfőnöke, Bumbák Gabriella is büszkén méltatta

tanítványának munkáit. Szerinte Bet-ti csodát hoz a hétköznapokba, s jó példája annak, hogy a fiatal generáció mennyire kreatív, törekvő és példamu-tató. Bettina ékszereit kétfajta stílusban készítette. Az egyik teremben a népi ékszerek voltak kiállítva, a másikban pedig a modernebbeket tekinthettük meg. Igaz, legjobban a szép modellek, Bettina barátnői nyakán érvényesültek.A kiállítás megtekintése után a király-helmeci Henry Hudson rockbanda adott egyórás koncertet.

A Márai Sándor Gimnázium tanárai és diákjai mindannyian büszkék va-gyunk Bettinánkra, aki egyetemi tanul-mányait Budapesten szeretné folytatni. Biztos vagyok benne, hogy fényes jövő vár rá. Óriási megtiszteltetés egy fiatal pá-lyakezdő művésznek, ha egy ilyen ne-ves alkotócsoport, mint a Rovás, lehe-tőséget ad a bemutatkozásra, egy önálló kiállításra. Bettina kiállítását február 29-ig lát-hatta a nagyérdemű.

Tóth M.

Megjelent a Mizujs?

márciusi száma!!!