Közjegyzők Közlönye (2012. április-május)

2012. május-június

dr. Balogh Zsigmond:A közjegyzői közokirat záradékának a törlése

a Vht. 211.§ (2) bekezdése alapján

dr. Ferenczy Réka:A deviza alapú kölcsönről szóló szerződés

végrehajtási záradékolásának problematikája

dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc:Fizetési meghagyásos eljárás II. rész

Csíziné Dr. Schlosser Annamária:Esztergomi közjegyzők 1875-1949

Dr. Imre Miklós-Korom Ágoston: A kényszernyugdíjazásra vonatkozó uniós szabályok

A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek

Nemzetközi sajtószemle

Tartalomjegyzék

dr. Balogh Zsigmond:

A közjegyzői közokirat záradékának a törlése

a Vht. 211.§(2) bekezdése alapján .............................................................................................. 4

dr. Ferenczy Réka:

A deviza alapú kölcsönről szóló szerződés

végrehajtási záradékolásának problematikája ........................................................... 17

dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc:

Fizetési meghagyásos eljárás II. rész ................................................................................. 25

Csíziné Dr. Schlosser Annamária:

Esztergomi közjegyzők 1875-1949 ......................................................................................... 39

Dr. Imre Miklós-Korom Ágoston:

A kényszernyugdíjazásra vonatkozó uniós szabályok .......................................... 57

A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek ................................................................... 66

Nemzetközi sajtószemle ................................................................................................................ 72

2012. 3. szám * KözjegyzőK Közlönye

A közjegyzői közokirat záradékának a törlése a Vht. 211.§(2) bekezdése alapján

A közokirat záradékolásának 2010. június 1. napjával közjegyzői hatáskörbe „történt

telepítése” nem „új” hatáskör, úgy is mondhatnák, hogy nincs új a nap alatt. A

bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet (tvr.) szerint 1980.

január 1. és 1991.december 31. között az állami közjegyző hatáskörébe tartozott a tvr.

15. §-a alapján a 16. §-ban foglalt okiratok záradékolása és így a(z állami) közjegyző által

készített okiraté is1. A tvr. alapján amennyiben a közjegyző az általa záradékolt okiratra a

tvr. 15-20. §-ában foglaltak megsértésével vezette rá a záradékot, a végrehajtási záradékot

törölni kellett.

A közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása és a záradék törlése

jelenleg ismét közjegyzői hatáskörbe tartozik2. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi

LIII. törvény (Vht.) 224/A. § értelmében, amennyiben a bírósági végrehajtás elrendelése

a közjegyző hatáskörébe tartozik, akkor a végrehajtást elrendelő bíróságon a közjegyzőt,

a végrehajtást elrendelő bíróság által hozott határozat alatt a közjegyző által hozott

határozatot kell érteni.

A közjegyző által készített közokirat végrehajtási záradékának közjegyző általi

törlése az alkotmányosság próbáját is kiállta, mikor az alkotmánybíróság 1245/B/2011.

AB számú határozatában kimondta, hogy „a közjegyző által – nemperes eljárásban –

1 A közjegyző jogköre korábban szélesebb volt, a tvr. 25-26-§ alapján közvetlen közjegyzői letiltást is kiadhatott.

2 A Vht. 22.§-a alapján záradékot még ma is kiállít a bíróság.

— 4 —

KözjegyzőK Közlönye * 2012. 3. szám

törvényes jogkörében elkészített okirat meghozatalát, valamint annak végrehajtási

záradékkal történő ellátását ugyanolyan garanciális eljárások előzik meg, mint a

bírósági határozatokét”. A végrehajtási záradék törlésére irányuló kérelem elbírálása

során a közjegyző határozata ellen a törvényszékhez lehet fordulni, így a tisztességes

eljárás követelményének a hatályos Vht. ezen rendelkezései megfelelnek.

A Vht. a jogorvoslatok körében szabályozza a végrehajtási záradék törlését /Vht.

211. § (2) bekezdés/ akként, hogy amennyiben a bíróság (esetünkben a közjegyző) az

okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a végrehajtási záradékot

törölni kell3. A szabályozás mind a közjegyző által záradékolt okiratokra, mind pedig a

bíróság által a Vht. 22.§-a alapján záradékolt okiratokra vonatkozik.

A közjegyzői közokirat végrehajtási záradékkal történő ellátásakor a végrehajtást

kérő kérelme alapján vizsgálja meg a közjegyző, hogy a közokirat alkalmas-e arra,

hogy záradékkal lássa el, vagyis, hogy mind az általános feltételek4, mind pedig a Vht.

23/C. §-ban5 megkövetelt kritériumok fennállnak-e. A Vht. nagykommentár a 19.§ (1)

bekezdéshez fűzött indoklása alapján az okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásáig

az adósi pozíció betöltetlen, ugyanis éppen arról születik a döntés, hogy az adósként

megjelölt természetes személlyel, jogi személlyel, satöbbivel szemben van-e helye

záradékolásnak. A végrehajtási eljárás megindulásáról az adós – a Vht. 36.§ (1) bekezdése

alapján – akkor szerez tudomást, amikor „a végrehajtó a végrehajtás foganatosításának

megkezdésekor a helyszínen átadja a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal

felhívja őt az azonnali teljesítésre”. Vagyis az adós ekkor kerül abba a helyzetbe, hogy

a közjegyzői okiratnak az esetlegesen törvénysértő záradékolása ellen a jogorvoslati

lehetőségeket gyakorolni tudja. A végrehajtási záradék törlésére irányuló kérelem a

3 A ’záradék törlése’ megfogalmazás kissé félreérthető, hiszen a közjegyző nem az okiratra vezeti rá a záradékot, így azt nem is onnan törli, hanem amennyiben a végrehajtási záradék törléséről rendelkezik, akkor ezt végzés formában teszi meg.

4 Vht. 13. §

5 Itt jegyezném meg, hogy a közjegyzőnek az okirat záradékolásakor a Vht. 14.§-ában foglaltakat is figyelembe kell vennie, vagyis ha a záradékolni kért közokirat alapján tartásdíj behajtására kérik kiállítani a záradékot, azonban a kérelem a lejárt, 6 hónapnál régebbi tartásdíjrészleteket is megába foglalja, a kérelmet (mint részben alaptalant), a Vht. 19. § (2) bekezdése alapján meg kel tagadni. Ám ha a záradék a kérelemmel egyező tartalommal lett előterjesztve, és így az a Vht. 14. §, a 14.§ a) és b) pontjába ütközik, a záradékot mint törvénysértőt, törölni kell.

— 5 —


végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslat. A Vht. megfogalmazásában a ”törvény

megsértése” fordulat szerepel. A végrehajtás elrendelése pedig akkor törvénysértő, ha

azt a végrehajtás feltételeinek hiányában rendelik el. Nem volt törvénysértő a közjegyzői

okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása azon az alapon, hogy az adós Kft. később –

az okirat záradékolása után – felszámolás alá került Ezen az alapon a záradék törlésének

nincs helye, a végrehajtást majd a foganatosító bíróságnak kell megszüntetnie. Az adós

végelszámolása esetén pedig ugyancsak nincs helye a záradék törlésének, mivel a 1991.

évi IL. törvény 38.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezéshez hasonlót a végelszámolást is

szabályozó 2006. évi V. törvény (Ctv.) nem tartalmaz.

Az adósnak a végrehajtási záradék törlésére irányuló kérelmét nem elnevezése,

hanem tartalma alapján kell a közjegyzőnek elbírálnia. A tartalmi elbírálás alapján

előfordulhat, hogy az adósi kérelem olyan kérelmet tartalmaz, amely nem a záradék

törlésére illetékes közjegyző hatáskörébe tartozik.

A hatásköri összeütközés esetei:1. közjegyző és a végrehajtó között:

• Az adós a beadványában arra hivatkozik, hogy a követelést már teljesítette6.

Az ilyen bejelentés elintézése a végrehajtó hatáskörébe tartozik7.

• Az adós a kérelmében a Vht. 52.§-ába tartozó okot jelent be. A végrehajtási

eljárás szünetelésének a megállapítása a Vht. 53. § (1) bekezdése alapján a

végrehajtó hatáskörébe tartozik A Cstv 11.§(2) bek c) pontjának értelmében

2012. II.29.-ig szünetelési ok volt, ha az adós csődeljárás alá került8. A

Cstv 11.§(2) bekezdésének c) pontja 2012.III.01. napjától azonban akként

változott meg, hogy az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása

– a Cstv 11.§ (1) bekezdésben foglalt követelések kivételével – szünetel, és

végrehajtásuk elrendelésének nincs helye, ez szerintem azonban a már –

6 A közjegyző a végrehajtás elrendelésekor a tartozás fennállását, összegét nem vizsgálhatja.

7 Az adósnak a teljesítését okirattal kell valószínűsítenie, az okirat akár közokirat, akár teljes bizonyító erejű magánokirat is lehet. A végrehajtásban a végrehajtó további eljárását a Vht. 41.§-a határozza meg.

8 BDT2011. 2454 A csődeljárás elrendelése nem zárja ki azt, hogy a hitelező végrehajtás elrendelését kérje az adós ellen. Az így megindult végrehajtás azonban a csődeljárás befejezetté nyilvánításáig vagy megszüntetéséig szünetel.

— 6 —


2012. III.01. napját megelőzően – elrendelt végrehajtást nem érinti, mert az

nem törvénysértően lett elrendelve.

2. a közjegyző és a foganatosító bíróság között:

• Az adós kérelme tartalmában a végrehajtás megszüntetése, korlátozása

iránti kérelmet tartalmaz /Vht. 52.§ (1) bekezdés a) pont/.

• Az adós kérelmében a végrehajtási záradék törlése okaként arra hivatkozik,

hogy személyi körülményei miatt nem tud eleget tenni a közokiratba foglalt

kötelezettségvállalásának. Ez valójában a Vht. 48. § (3) bekezdésében

szabályozott végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem, melynek elbírálása

a foganatosító bíróság hatáskörébe tartozik.

• Az adós a végrehajtó törvénysértő intézkedése ellen él kifogással, például

hogy a végrehajtó végrehajtás alól mentes ingóságát foglalta le9.

3. A közjegyző és az „elrendelő” bíróság között:

• Ha a közjegyzőtől olyan okirat végrehajtási záradékának a törlését kérik,

amelyet a Vht. 22.§-a alapján látott el a bíróság végrehajtási záradékkal.

• Olyan esetben ha a közjegyzői okirat záradékolására irányuló eljárás még

2010. június 01. napja előtt indult, de a végrehajtási záradék törlése iránti

kérelem – mivel az határidőhöz nincs kötve – már akkor lett előterjesztve,

amikor a közjegyzői okirat záradékolása (és így a záradék törlése is)

közjegyzői hatáskörbe tartozik. A hatályba léptető jogszabály rendelkezései

szerint a közokirat záradékolására vonatkozó szabályokat a módosításról

rendelkező a hatálybalépése után indult eljárásokban kell alkalmazni,

vagyis 2010. június 1. napján indult ügyekben. Ez ésszerű is, hiszen a

záradékot még a bíróság állította ki, a kiállításához szükséges iratok a

bíróságon lelhetők fel, így a közjegyző legfeljebb a záradék törlése iránti

kérelemmel rendelkezik.

Előfordulhat olyan eset is, hogy a végrehajtási záradék törlése iránti kérelem

tartalmában végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti per, vagy igényper

9 Vht. 89.§-90.§

— 7 —


„keresetlevelének” felel meg, amely a bíróság hatáskörébe tartozik10

. Ilyen esetben

személyes véleményem szerint a kérelmet, mint alaptalan végrehajtási záradék törlésére

irányuló kérelmet el kell utasítani; és az adóst vagy a kérelmet előterjesztő esetleges

harmadik személyt pedig a végzés indokolásában tájékoztatni kell, hogy az általa

előadottak alapján a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránt pert, igénypert indíthat

a bíróságon11

.

Illetékességi összeütközés két közjegyző között merülhet fel, amennyiben az adós

a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmét nem az okiratot záradékoló közjegyzőnél

terjeszti elő. A végrehajtási záradék törlésének kérdésében pedig az a közjegyző illetékes

dönteni (a Vht. 225. § (7) bekezdése alapján), aki a végrehajtható okirat kiállítására

jogosult. A végrehajtható okirat kiállítására pedig a Vht. 23/C § (1) bekezdése alapján az

okiratot készítő közjegyző jogosult.

A Vht. 212. § (1) bekezdése alapján a záradék törlése iránti kérelmet csak a

végrehajtást kérő, vagy az adós terjesztheti elő. Így nem kérheti a feleken kívül harmadik

személy, de még a végrehajtó sem, az általuk előterjesztett kérelmet el kell utasítani12

. A

végrehajtónak önálló jogorvoslati joga csak a Vht. 218. § (2) bekezdésében meghatározott

esetekben van, azonban erre, mivel a törvény végrehajtási kifogásnak való helytadás

eseteit rögzíti, mindig csak a foganatosító bíróság előtt tud sor kerülni. A végrehajtási

záradék előterjesztésére irányuló kérelem nincs határidőhöz kötve, szemben például a

végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy mulasztása elleni jogorvoslati lehetőséggel

(kifogás) 13

.

Amennyiben a kérelem nem a közjegyző hatáskörébe tartozik, a közjegyző

hatáskörének a hiányát – a Vht. 9.§-a alapján alkalmazandó – Pp. 129.§-a alapján

10 Pp. 367. § A végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást elrendelte; ha pedig a végrehajtási eljárást a törvényszék vagy a munkaügyi bíróság, illetve a közjegyző rendelte el, kizárólag az adós lakóhelye szerinti helyi bíróság illetékes.

11 A peres út helyett azonban a Vht. 217.§-a alapján a „harmadik személynek”, mint más érdekeltnek, a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének ellen lehetősége van végrehajtási kifogást előterjeszteni a végrehajtást foganatosító bírósághoz.

12 A Vht. 212. § (1) bekezdése alapján a végrehajtónak csak „jelentési” lehetősége van arra vonatkozóan, hogy a záradékolásra a törvény megsértésével került sor.

13 Vht. 217. § (2)–(3) bekezdés

— 8 —


kell megállapítania egy fellebbezhető végzéssel14

. A végzés meghozatala előtt (akár

hiánypótlás keretében is) tisztázni kell, hogy ki lesz a hatáskörileg illetékes, ha ez magából

a kérelemből nem derül ki. Azonban ekkor sem lehet a teljesen alaptalan kérelmet

elutasítani, ha annak elbírálása nem a közjegyző hatáskörébe tartozik. Az áttételről

rendelkező végzést mindkét fél részére kézbesíteni kell azzal, hogy az adós részére

megküldött végzéshez a záradék egy példányát is csatolni kell. A kérelmet csak az áttételt

elrendelő végzés jogerőre emelkedése után lehet áttenni a hatáskörrel és illetékességgel

rendelkezőhöz. Az áttételt elrendelő végzést – a fellebbezés felterjesztéséig – a közjegyző

maga is megváltoztathatja15

.

A végrehajtási záradék törlésének mind kérelemre, mind hivatalból van helye.

Néhány érdekesebb eset a gyakorlatból:

Egy ügyben a végrehajtási záradék törlését azon az alapon kérték, hogy a felmondás

közokiratba foglalásakor a hitelezőt olyan személy képviselte a közjegyző előtt, aki az

ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 25. §-ában foglalt összeférhetetlenségi szabályok

miatt nem volt jogosult a nyilatkozat megtételére, így a közjegyzői okiratba foglalt

felmondás érvénytelen. A végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási záradék törlése

iránti kérelmet elutasította. A határozat indoklásában kifejtettek szerint a végrehajtási

eljárás keretében sem a közjegyzői okirat érvénytelenségét, sem egy felmondás

érvénytelenségét, illetve hatálytalanságát nem lehet vizsgálni. Az akkor hatályos

Vht. 21. § (2) bekezdése tekintetében az elrendelő bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy

létezik-e olyan közokirat, amely a feltétel vagy időpont bekövetkezését tanúsítja. Fentiek

alapján megállapíthatjuk, hogy a végrehajtási záradék törlésére irányuló eljárás során a

közjegyzőnek ugyanolyan szűk körben van mozgási lehetősége, mint az okirat záradékkal

történő ellátása során. Vagyis amennyiben az adós a felmondás érvénytelenségére

hivatkozik a közjegyző előtt a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmében, ez

meghaladja a közjegyző vizsgálati jogkörét. A kérelmet el kell utasítani, az adóst pedig

tájékoztatni kell, hogy végrehajtás korlátozása, illetőleg végrehajtás megszüntetése iránt

14 Nem a hatáskör hiányát kell megállapítani, ha fél a közjegyzőnél pusztán jegyzőkönyvbe mondja a kérelmét, és kéri annak a végrehajtó részére történő megküldését.

15 Az áttételt elrendelő végzés elleni fellebbezés illetékmentes az Itv. 57. § (1) bekezdésének j) pontja alapján.

— 9 —


pert indíthat és e perben hivatkozhat arra, hogy az alaki követelményeknek megfelelő

közokirat semmis, illetve érvénytelen.

A végrehajtási záradék törlésénél előfordul, hogy az adós nem csupán a záradék

törlése iránt terjeszt elő kérelmet, hanem a végrehajtás során a végrehajtást kérő

javára addig már behajtott összegek visszatérítését is kéri. A Vht. a visszvégrehajtást

nem a jogorvoslatok körében, hanem a végrehajtás megszüntetése körében, a Vht. 56.§

(2) bekezdésében szabályozza. Ezért könnyen helyezkedhetünk arra az álláspontra,

hogy a végrehajtási záradék törlése esetén visszvégrehajtást a közjegyző kérelemre se

rendelhet el16

, az ilyen irányú kérelmet el kell utasítani. Azonban ha kissé kutakodunk

a bírósági ítéletek tárában, találunk olyan ügyet, melyben miután a záradék törlése

tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedett, a visszvégrehajtásról rendelkezett a Városi

Bíróság. Az ügyben az adósok a záradék törlése és az eredeti állapot helyreállítása iránti

kérelmet azért nyújtották be a Cs. Városi Bírósághoz, mert a bíróság által záradékolt

okirat nem közokirat, az adósok által tett tartozáselismerő nyilatkozaton a közjegyző

csupán a nyilatkozattevők aláírását hitelesítette. A városi bíróság a visszvégrehajtás

iránti nem peres eljárásban a Pk.50.387/1994/41/I számú végzéssel a végrehajtást kérőt

22.732.021 forint összeg visszafizetésére kötelezte. A végzés ellen benyújtott fellebbezés

eredményeként a Cs. Megyei Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte,

és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. A végzés indoklása szerint a

végrehajtási záradék törlése folytán a törvénysértéssel elrendelt végrehajtási eljárás során

foganatosított végrehajtási cselekményekhez (köztük az árveréshez) jogi hatály nem

fűződhet. A hatálytalan eljárási cselekmények megsemmisítésére nincs szükség, azok

külön határozati rendelkezés nélkül sem joghatályosak. Ezért a bíróságnak rendelkeznie

kell az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések vonatkozásában az eredeti állapot

helyreállításáról, pénzegyenérték fizetésére pedig a végrehajtást kérő tulajdonszerzés

hiányában nem kötelezhető. A visszvégrehajtást a városi bíróság az időközben indult

perre tekintettel kérelemre felfüggesztette.

Az okirat záradékolása és a törvénysértő záradék törlése közötti időben a végrehajtó

által folytatott végrehajtási cselekmény következtében az árverésen a végrehajtást kérő,

16 A Pp. kérelemhez kötöttségének elve a végrehajtási eljárás során előterjesztett kérelmeknél is alkalmazandó.

— 10 —


mint árverési vevő az adós vagyonához tartozó ingatlanokon tulajdonjogot szerzett, majd

ezeket időközben értékesítette. Az adósok az eredeti állapot helyreállítása iránt pert

indítottak, a keresetet a Megyei Bíróság elutasította, melyet Sz. Ítélőtábla hatályában

fenntartott. Az ítélőtábla határozata indokolásában kifejtette, hogy a végrehajtást

kérő árverési vevőként eredeti jogszerzéssel jutott az ingatlanok tulajdonjogához,

ebből következően az eredeti állapot helyreállítására akkor kerülhetett volna sor,

ha a bíróság a végrehajtási eljárás során előterjesztett jogorvoslat következtében a

végrehajtási cselekményt, az árverést határozattal megsemmisíti. Rámutatott arra, hogy

a visszvégrehajtás a végrehajtást kérő ellen az ilyen minőségében részére behajtott összeg

visszafizetése iránt folyhat17

.

Fentieket összevetve megállapíthatjuk, hogy a visszvégrehajtásban az eredeti

állapot nem állítható helyre, ugyanis törvénysértő záradék törlésénél fogva a végrehajtási

cselekményhez fűződő joghatások akkor háríthatók el, ha erre az adós kifogást is

előterjeszt. Ekkor lesz már ugyanis a foganatosító bíróság abban a helyzetben, hogy

az árverést határozattal megsemmisítse. Ha ilyen kérelmet az adós nem terjeszt elő, a

törvénysértő végrehajtási cselekményhez fűződő joghatások továbbra is fennmaradnak.

Kiemelendő, hogy a fenti esetben a végrehajtást kérő, mint árverési vevő szerzett

tulajdonjogot az ingatlanokon, a visszvégrehajtás pedig a végrehajtást kérő ellen, a

részére az ilyen minőségében behajtott összeg visszafizetése iránt folyhat. A végrehajtást

kérőnek a záradék törlése esetén lehetősége van az igényét perben érvényesíteni. Így ha

a visszvégrehajtásról rendelkező végzés meghozataláig már rendelkezésre áll a jogerős

ítélet, akkor azt figyelembe kell venni a végrehajtást kérővel szembeni visszvégrehajtásról

rendelkező végzésben meghatározandó összeg megállapításakor. Vagyis a végrehajtást

kérőt megilleti a Ptk. alapján azon jog, hogy a követelését beszámítsa a visszavégrehajtás

során. A kérdés azonban még mindig ott maradt: vajon a közjegyző, aki érdemi „ítélkező”

tevékenységet nem végezhet, jogosult-e visszvégrehajtást elrendelni a végrehajtást

kérővel szemben?

17 Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 365/2003. számú eseti döntés, közzétéve: Bírósági Döntések Tára 2004/3/33., Ítélőtáblai Határozatok 2004/1/29.

— 11 —


A gyakorlatban gyakran fordul elő, hogy egy közokiratban több kötelezettségvállalás

is történik az adós részéről, azonban a végrehajtást kérő csak az egyikre terjeszti elő a

záradékolás iránti kérelmét.

Az alábbi esetben is ez okozta a problémát.

A Városi Bíróság által záradékolt közokirat szerint az adós 45.000.000,-Ft összegű

kölcsönt kapott, mely összeg visszafizetésére az adós „legfeljebb két részletben vállalt

kötelezettséget akként, hogy

-9.000.000,- forintot a c-i, … hrsz-ú, 4.000.000,-forintot pedig a c-i … hrsz-ú

ingatlan értékesítéséből befolyó vételárból az értékesítéssel egyidejűleg, de legkésőbb

2005. május 15. napjáig, míg

-a fennmaradó 32.000.000,- forintot a c-i … és …. hrsz-ú lakások értékesítéséből

befolyó vételárból az értékesítéssel egyidejűleg, de legkésőbb 2005. december 31. napjáig

köteles a jogosult részére megfizetni18

”.

A végrehajtási záradék iránti kérelem 9.039.636 forint és járulékai megfizetésére

lett előterjesztve. A bíróság végzésével a késedelmi kamat mértéke és a végrehajtás

elrendelésével járó költség vonatkozásában a kérelemtől eltérően állította ki a végrehajtási

záradékot, a tőkeösszeget változatlanul hagyta.

Az adós a Városi Bíróság által kiállított végrehajtási záradék törlését kérte,

vitatva a végrehajtási záradék kibocsátása feltételeinek a fennállását. A kérelmének

indokaként azt adta elő, hogy a közjegyzői okirat II/2. pontjában meghatározott fizetési

kötelezettség esedékessé válásának két konjunktív feltétele van: az, hogy a megjelölt

ingatlanok értékesítésén felül a vételár az adós részére kifizetésre kerüljön. Álláspontja

szerint a közjegyzői okirat nem tanúsítja ez utóbbi feltételt, ezért jogszabálysértő a

záradék kibocsátása. Vitássá tette azt is, hogy az eljáró bíróság mi alapján állapította

meg, hogy a végrehajtást kérő záradékolási kérelme melyik tartozásra irányul. Az adósi

álláspont szerint az, hogy a záradékolni kért okiratban több kötelezettségből az egyiknek

a naptár szerint megjelölt teljesítési határideje letelt, még nem elegendő ok annak

megállapításához, hogy a két tartozás közül melyikre kérte a jogosult a záradékolást.

18 Anonim ítéletek tára: Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság P.20.075/2007/11.

— 12 —


Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította az adós törlési kérelmét azzal indokolva,

hogy a közokirat tartalmazta a Vht–ban megkövetelt feltételeket, s tekintettel arra, hogy a

teljesítési véghatáridő (2005. május 15.) lejárt, szükségtelen volt annak vizsgálata, illetve

közokirattal igazolása, hogy ténylegesen sor került-e az ingatlanok értékesítésére, vételár

megfizetésére. A feltételek – álláspontja szerint – nem konjunktív, hanem vagylagos

feltételek.

A bíróság egyértelműen megállapíthatónak tartotta, hogy a hivatkozott közjegyzői

okirat II/1. pontjában megjelölt tartozás egy része került záradékolásra 2005. december

1. napján, és tekintettel arra, hogy ekkor már eltelt a teljesítési határidő, a bíróságnak

nem kellett további feltételek bekövetkezését vizsgálnia. A fellebbezés folytán eljárt

másodfokú bíróság a II/2. pontbeli tartozással kapcsolatban pedig akként foglalt állást,

hogy e vonatkozásban nincs végrehajtási eljárás elrendelve.

Az indokolásból kiderül, hogy a záradék kiállításakor a bíróságnak nem feladata,

hogy bizonyítást vegyen fel, és nyilatkoztassa a feleket, hiszen ez az eljárás elhúzódásához

és éppen a végrehajtási eljárás céljának meghiúsulásához vezetne. Az elbíráláskor

hatályban volt Vht. 21.§ nem tartalmaz olyan negatív kikötést, miszerint nem állítható

ki záradék olyan okiratra, melyben foglalt tartozás kifizetése már teljesedésbe ment.

Amennyiben tehát az adott közokirat alkalmas a záradékolásra, mert rendelkezik a

törvényi tartalmi elemekkel, az eljárás ezen szakaszában már nem akaszthatja meg a

végrehajtást az sem, ha az adós kétséget kizáróan igazolja a tartozás megfizetését. Az

adósnak több jogorvoslati lehetősége is van, melyekkel adott esetben élhet: így pert

indíthat a végrehajtás korlátozása, vagy megszüntetése iránt, illetőleg a Vht. 41.§-a

szerint bejelentheti a tartozás megfizetését. Az elbíráláskor hatályban volt Vht. 21.§ (2)

bekezdése csak akkor alkalmazandó, illetve akkor vizsgálandó, ha a kötelezettséget egy

további feltétel bekövetkezése keletkezteti. A dátum kikötésének megfogalmazásából („de

legkésőbb 2005. május 15./ december 31. napjáig”) megállapíthatónak találta a bíróság,

hogy az nem konjunktív, hanem vagylagos feltételt jelent; vagyis a felek szándéka arra

irányult, hogy amennyiben az értékesítések nem vezetnének eredményre, ez esetben

is legyen egy végső határidő, amikorra a kölcsönt az adósnak vissza kell fizetnie. Azzal

pedig, hogy a vagylagos feltételek közül az egyik bekövetkezett (tehát a naptárilag

meghatározott teljesítési határidő eltelt), szükségtelenné tette a további vizsgálódást

akörben, hogy a másik teljesítési feltétel megvalósult-e. Mivel a teljesítési határnapot a

— 13 —


felek a hivatalos naptár (a Gergely-naptár) alapján határozták meg, ennek bekövetkeztét

természetesen nem kell közokirattal igazoltatni.

Fentieket összegezve, amennyiben a záradékolni kért közjegyzői okiratban

több kötelezettségvállalás is történt az adós részéről, az okirat záradékoláskor

célszerű a végrehajtást kérő egyértelmű nyilatkozatát arra beszerezni, hogy melyik

kötelezettségvállalásra is kéri az adóssal szemben az okirat záradékolását. Ugyanis

a közjegyző ezt követően kerül abba a helyzetbe, hogy az adott kötelezettségvállalást

megvizsgálva dönthessen arról, hogy a záradékoláshoz elegendő-e az előterjesztett

közokirat, vagy olyan feltétel szükséges, mely a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében

meghatározott közokirat csatolását teszi szükségessé. Az adósi teljesítés sosem képezheti

a záradékolásnál vizsgálat tárgyát, így utóbb sem lehet a záradékot azon az alapon törölni,

hogy az adós okirattal igazolja, hogy a záradék kiállításakor tartozása a záradékolni

kért közokirat alapján már nem állt fenn a végrehajtást kérő irányában; ez nem teszi

törvénysértővé a közjegyző által kiállított záradékot.

Vizsgálandó az is, hogy hány végrehajtási záradékot kell kiállítani a végrehajtás

kérő kérelmére, így ha azonos adóssal szemben, de több közjegyzői okirat záradékolását

kérik, külön-külön kell a záradékot okiratonként kiállítani. Személyes véleményem

szerint, ha egy közjegyzői okiratba foglaltan egy adóssal szemben, de több egymástól

elkülönülő jogviszonyból eredően kérik a záradék kiállítását, megint csak több záradékot

kell kiállítani. Több záradékot kell kiállítani abban az esetben is, ha a közokiratba foglalt

követelés több végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást

kérőkre eső része a közokiratban pontosan meg van jelölve.

Gyakran előfordul, hogy az adóst képviselő személy és az, aki a készfizető

kezességet vállalja, ugyanaz. Ez esetben elegendő, ha egyszer írja alá az okiratot, azonban

az aláírásánál fel kell tüntetni mindkét minőségét. Így ha erre nem kerül sor (például:

készfizető kezesként az adósi társaság ügyvezetője nem írta alá az okiratot, és az okirat

— 14 —


szövegéből sem derül ki egyértelműen mindkét minősége), vele szemben az okirat

záradékolásának nincs helye, a törvénysértő záradékot törölni kell.

A közjegyzői okiratban gyakran találunk utalást az ÁSZF-re, kérdésként merülhet

fel, hogy van-e helye a záradék törlésének azon az alapon, hogy az ÁSZF rendelkezései

a közokiratba nem kerültek át, hiszen tartalmazhat olyan rendelkezést is, amire

figyelemmel a végrehajtást kérik (pl.: kamat mértéke). Ez jelenleg is élő probléma, a

kérdést jogalkotói szinten lehetne megnyugtatóan rendezni. A bírói gyakorlat a közjegyzői

okirat záradékolásánál nem követelte meg, hogy a közokirat az ÁSZF-et is tartalmazza,

így álláspontom szerint amennyiben a záradék törlése iránti kérelem is emiatt lett

előterjesztve, azt a közjegyzőnek el kell utasítania. (Ha az ÁSZF-et is a közokiratba

kellene belefoglalni, a közjegyző egy nap csak egy okiratot tudna elkészíteni.)

Gyakran előfordul, hogy a kölcsönszerződésben ügyleti kamat kikötése nem

történik meg, és a késedelmi kamat fizetésére kötelezettséget az adós a késedelembe esése

esetére nem vállalt, a végrehajtást kérő azonban a záradék kiállítása iránti kérelmében

ezirányú kérelemmel is él. Egyik oldalról megvizsgálva a kérdést azt láthatjuk, hogy nincs

adósi kötelezettségvállalás az okiratban késedelmi kamat fizetésére, azonban a másik

oldalon eszünkbe jut az, hogy „a bírósági határozatban megszabott teljesítési határidő

lejártától esedékes késedelmi kamatot a végrehajtást kérő kérelmére akkor is fel kell

tüntetni a végrehajtási lapon, ha erről az ítélet nem rendelkezett” (2-H-PJ-2007-40.). Ez

utóbbi személyes véleményem szerint közokirat záradékolásakor nem alkalmazható, így

hiába áll be az adós késedelme, kötelezettségvállalás hiányában a végrehajtási záradékon

nem lehet feltüntetni a késedelmi kamatot, ezért az adós ilyen irányú kérelme alapján a

törvénysértő záradékot törölni kell.

A végrehajtási záradék törlése iránti kérelem elbírálása hosszabb időtartamot is

felölelhet, ezért érdemes megvizsgálni a végrehajtás felfüggesztésének a lehetőségét. A

közjegyző felfüggesztheti a végrehajtást, ha a végrehajtási eljárásban a végrehajtható

okirat19

ellen az általa elrendelt végrehajtási eljárásban jogorvoslatot terjesztettek elő.

19 E törvényi megfogalmazást célszerű személyes véleményem szerint tágan kezelni, így akkor is fel lehet felfüggeszteni a végrehajtást, ha az adós nem a záradékolt közokiratot, hanem a felmondás közokiratba foglalásának (BH 2002.491. kontra EBH 2008/1786) az elmaradását támadja.

— 15 —


A végrehajtás felfüggesztésének ugyanis az a jogi hatása, hogy a felfüggesztés az azt

elrendelő határozat meghozatalának időpontjában beáll, ahhoz nem szükséges annak

felekkel történő közlése. A felfüggesztést elrendelő végzést célszerű a végrehajtóval rövid

úton (faxon) is közölni a további végrehajtói cselekmények foganatosításának az elkerülése

érdekében. A felfüggesztést elrendelő határozat elleni jogorvoslatnak a felfüggesztésre

nézve halasztó hatálya nincs.

Amennyiben a végrehajtási záradék törlése iránti kérelem jogerősen elutasításra

került, a felfüggesztés megszüntetéséről ugyancsak határozatot kell hozni, hiszen enélkül

a végrehajtás nem folyik tovább. A végzés fellebbezhető, annak jogerőre emelkedéséig a

végrehajtást nem folytatható.

A végrehajtóval a nem jogerős végrehajtási záradék törlését kimondó végzést nem

kell közölni, a végrehajtóra csak a jogerős végzés tartozik. Amennyiben a végrehajtási

záradék törlése tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedik, arról a feleket a Pp. 230/A. §

(3) bekezdésének első mondata alapján értesíteni kell.

A végrehajtási záradék jogerős törlésének jogkövetkezménye a végrehajtási eljárás

megszűnése. Az eljárás költségei a végrehajtást kérőt terhelik, így arról külön rendelkezni

– szemben a Vht. 56.§ (1) bekezdésében foglaltakkal, amikor a végrehajtást elrendelő

bíróság az eljárás megszüntetéséről dönt – nem kell.

dr. Balogh Zsigmond

közjegyző-helyettes

— 16 —


A deviza alapú kölcsönről szóló szerződés végrehajtási záradékolásának problematikája

A deviza alapú – azaz devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és

forintban visszafizetendő – kölcsönszerződés megkötésével, illetve a törlesztéssel

kapcsolatos végrehajtási eljárásra vonatkozó kérdések időszerűsége nem igényel

különösebb magyarázatot, ahogyan az sem, hogy miért aktuális a közjegyző szerepének

feltérképezése ebben a folyamatban. Az alábbiakban megkísérlünk átfogó képet nyújtani

a devizaalapú kölcsönről szóló szerződés végrehajtási záradékolásának gyakorlatáról,

illetve az eljárás során felmerülő gyakorlati problémákról.

1. A deviza alapú kölcsön folyósításának általános szabályai a kölcsön felhasználása, illetve a szerződő bank szabályzata függvényében

Az UniCredit Bank szabályzata alapján a deviza alapú ingatlanvásárlásra fordítandó

kölcsönről szóló szerződésben a bank, mint hitelező és a magánszemély, mint adós az

ingatlant terhelő önálló zálogjog fedezete mellett nyújtandó hitelkeret összegét svájci

frank devizanemben határozzák meg. A bank oly módon nyújt az adósnak meghatározott

összegű svájci frank kölcsönt, hogy a kölcsön forint ellenértékét folyósítja az adósnak a

banknál vezetett forint bankszámláján jóváírásával, mégpedig a szerződéskötés napján,

a bank által a magánszemélyekre vonatkozó folyósítási devizaárfolyam alapulvételével

kiszámítva a hitelkeret terhére egy összegben, a szerződés hatályba lépésének napján.

A bank a kölcsön nyilvántartása keretében a kölcsönt és kamatát, a törlesztőrészletet, a

kezelési költséget, valamint a tartozás összegét – ideértve a lejárt tőke- és kamattartozást,

— 17 —


valamint azok késedelmi kamatát, a felmondott kölcsön összegét – devizában tartja

nyilván, míg az adós arra vállal kötelezettséget, hogy a kölcsönt és annak járulékait a

kölcsönszerződés lejáratáig annak (a bank által alkalmazott, az esedékességük napján

érvényes, a magánszemélyekre vonatkozó devizaárfolyam alapulvételével kiszámított)

forintértékében megfizeti a hitelező részére. A hitelező a kölcsönszerződést a Ptk. 525.

§-ában foglalt, valamint a kölcsönszerződésben megjelölt okok alapján azonnali hatállyal

felmondhatja, ezzel a teljes tartozás egy összegben esedékessé válik, amennyiben a bank

a felmondásban más időpontot nem határoz meg.

A CIB Banknál szabad felhasználás céljából kötött svájci frank alapú

kölcsönszerződésben a kölcsön kondíciói körében a felek abban állapodnak meg, hogy a

kölcsön összege a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett

devizavételi árfolyamon számolt svájci frank ellenértékének megfelelő forintösszeg, míg

a kölcsön havi törlesztőrészletének összege a folyósítás napját megelőző második banki

napon a bank által jegyzett deviza-eladási árfolyamon számolt CHF forintban számított

ellenértéke. A hat havi törlesztőrészletnek megfelelő óvadékot valamennyi forintnak a

folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett deviza-eladási

árfolyamon számolt CHF ellenértékében határozták meg. Az adós fizetési kötelezettségét

tehát forintban köteles teljesíteni devizakölcsön esetén, mégpedig úgy, hogy az esedékes

összeggel a hitelező megterheli az adósnak a banknál (CIB Bank) vezetett számláját.

Az ÁHF (Általános Hitel és Finanszírozási Zrt.) szerződésében a kölcsönszerződés

szerinti felmondási események bármelyikének vagy azok közül többnek a bekövetkezése

különösen azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az adós összes, a hitelezővel szemben

fennálló tartozása a felmondásra vonatkozó értesítés adós általi kézhezvételének napján

lejárttá és esedékessé válik, és legkésőbb ettől a naptól kezdődően a hitelező részére

késedelmi kamat jár. Amennyiben az adós a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit

nem szerződésszerűen teljesíti, vagy a kölcsönszerződés az adós érdekkörében felmerülő

okból a futamidő lejárata előtt megszűnik, úgy az adós köteles megfizetni a szerződésből

eredő valamennyi még ki nem egyenlített, lejárt illetve a szerződés felmondása miatt

lejárttá váló kötelezettségét (úgy is, mint a tőke és kamattartozását, módosítási vagy

egyéb díjat, költséget, a késedelmi kamatokat, a kölcsönszerződéshez kapcsolódó egyéb

lejárt, vagy esedékessé váló költségeket, a fizetési felszólítás küldésének díját, a rendkívüli

felmondást kiváltó ok bekövetkezését követő hónap első napjától problémás ügykezelés

költségét stb).

— 18 —


A fenti példák vizsgálata után tehát általánosságban elmondható, hogy:

• deviza alapú kölcsönszerződés alapján a bank a hitel összegét svájci

frankban tartja nyilván. A szerződésben a felek ezt pontosíthatják úgy is,

hogy a kölcsön összege: … forintnak a folyósítás napját megelőző második

banki napon a bank által jegyzett devizavételi árfolyamon számolt svájci

frank ellenértéke.

• a bank a kölcsönnek forint ellenértékét folyósítja az adós részére. E körben

a felek a folyósítás módját rögzíthetik akként, hogy a kölcsön összegének a

forint ellenértékét a hitelező a kölcsönszerződés hatálybalépésének napján

az adósnak a banknál vezetett forint bankszámláján jóváírja.

• az adós a kölcsön visszafizetését forint pénznemben vállalja. A teljesítést

ezen túlmenően szövegezhetik úgy, hogy a devizában nyilvántartott

követelést, havi rendszerességgel, esedékességkor forintban fizeti vissza.

Azonban a felek ebben a kötelmi viszonyukban arról kifejezetten nem

rendelkeznek, hogy az adós a kölcsönszerződés felmondása esetén a lejárttá

és esedékessé tett tartozást – a részletekben történő teljesítéstől eltérően

– nem forintban, hanem más devizanemben fizetné vissza. Ha pedig a

szerződés erre irányuló akaratot nem rögzít, akkor a szerződés teljes

szövegének értelmezése után az a következtetés vonható le, hogy az adósnak

az esedékessé és lejárttá tett követelést – a felmondás kézbesítését követő

napon vagy a felmondásra vonatkozó értesítés adós általi kézhezvételének

napján de – mindenképpen forintban kell megfizetnie. A hitelező jogosult

az így kiegyenlített tartozásnak svájci frank ellenértékét jóváírni, noha

a felek erről korábban nem is rendelkeztek, de az adóst még ennek okán

nem szoríthatja arra rá, hogy a svájci frankban nyilvántartott tartozását

a felmondáskor svájci frankba fizesse meg. A felmondást követő önkéntes

teljesítés és esetleges végrehajtás kezdeményezése esetén sem.

— 19 —


2. A kölcsönszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a végrehajtási záradék

A bank és az ügyfél közötti magánokiratban megkötött szerződés alapján az adós nem

vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén a bank egy esetleges bírósági (peres vagy nem

peres) eljárásban érvényesítheti követelését az adóssal szemben. Az eljárás költséges és

hosszú ideig tarthat, perben pedig a banknak bizonyítania kell állítását. Ezzel szemben a

közjegyzői okirat záradékolásával a hitelező elkerülheti az évekig is eltartható pereskedést

és végrehajtási eljárásban követelése viszonylag rövid időn belül kielégítést nyerhet. Éppen

ezért foglalja a közjegyző a felek felkérésére közjegyzői okiratba a kölcsönszerződést,

továbbá az adós egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatát, amelyben vállalja, hogy

az általa elismert, okiratban megjelölt, kölcsönszerződés alapján a részére folyósításra

kerülő, svájci frankban nyilvántartott, kölcsön jogcímen fennálló tartozását a szerződés

szerinti részletekben, a kölcsönszerződésben meghatározott járulékokkal együtt, és a

kikötött végső lejárattal visszafizeti a bank részére.

A közjegyzői okiratot tehát, erre irányuló kérelem esetén, az okiratot készítő

közjegyző végrehajtási záradékkal látja el. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII.

törvény (Vht.) 23/C. § (1) bekezdése szerint a közjegyzői okirat akkor záradékolható,

ha az tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú

kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét

(összegét) és jogcímét, és a teljesítés módját és határidejét.

A kérelemből egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy a végrehajtást kérő az

okiratban is vállalt fizetési kötelezettség elmulasztása miatt kéri az adóssal szemben a

végrehajtást.

3. A végrehajtási záradékban megjelölt devizanem, valamint árfolyam fontossága

A devizaalapú kölcsönből származó követelés esetén gyakori, hogy a végrehajtást kérő

a végrehajtási záradék formanyomtatványon svájci frankban megfizetendő tőke- és

járulékai végrehajtását kéri. Ha azonban a szerződésben az adós forintban történő

teljesítést vállalt, a Vht. fent ismertetett rendelkezései közül nem valósul meg az, hogy

a közokirat tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú

— 20 —


kötelezettségvállalást, mert a végrehajtási kérelemben hivatkozott szolgáltatásra, vagyis

meghatározott összegű svájci frank pénztartozás megfizetésére, az adós nem köteles.

Vagy más oldalról megközelítve: azzal a törvényi rendelkezéssel nem áll összhangban

a kérelem, hogy rögzíti a kötelezettség mennyiségét (összegét), hiszen a közokirati

adóstól a záradék alapján svájci frank visszafizetése várható. A végrehajtás kérő tehát

akkor terjeszt elő megalapozott, a közokiratban foglalt követelés végrehajtására irányuló

határozott kérelmet, ha a tartozás pénznemét a kölcsönszerződés szerint rögzítetten forint

pénznemben jelöli meg. Ellenkező esetben a kérelem alapján az okirat nem záradékolható,

mert az adós svájci frank tőke- és járulékai megfizetésére nem vállalt kötelezettséget.

A végrehajtást kérőnek így kérelme benyújtásakor valamely időpontban

alkalmazott valamely devizaárfolyam alapján kiszámított forint követelést kell

érvényesítenie. A végrehajtást kérő bankok álláspontja e kérdés tekintetében rendszerint

az, hogy a kérelmükben foglalt svájci frank követelést a végrehajtó fogja átszámolni

forintra. Hivatkozásul a Vht. 163/A. § (1) bekezdését citálják, amely szerint a végrehajtás

során befolyt összeget a kifizetés napja szerint érvényes, a végrehajtói letéti számlát vezető

hitelintézet által jegyzett devizavételi árfolyam figyelembevételével, a végrehajtható

okiratban foglalt pénznemben kell a végrehajtást kérőnek kifizetni. A kifizetést az adós

részére forintban kell eszközölni, kivéve a lefoglalt külföldi pénzt (98. §).

A végrehajtási gyakorlatban megjelenik az az érvelés is, mely szerint mivel az

adós tartozásának nyilvántartása devizában történik, és a forintra való átszámítás csak

a teljesítéskor (vagyis a gyakorlatban a havi törlesztőrészlet fizetésekor) történik meg,

valamint magában a felmondásban is devizában lett meghatározva a követelés, az lesz az

irányadó a továbbiakban is.

Ez az álláspont azonban több okból is problematikus és megkérdőjelezhető.

1) A kölcsönszerződésben a felek kifejezetten kikötötték, hogy a bank a

kölcsönt és kamatát – ideértve a felmondott kölcsön összegét is – devizában tartja

nyilván; az adós pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy a devizában nyilvántartott

követeléseknek forint ellenértékét fizeti meg a bank részére. Ezért a végrehajtást kérő nem

hagyatkozhat arra, hogy a svájci frank követelésre előterjesztett kérelme alapján majd a

végrehajtó fogja forintban az adóssal szemben érvényesíteni a tartozást. A végrehajtandó

okirat egyébként sem tartalmaz a végrehajtó felé olyan utasítást, hogy forintban hajtsa

be a tartozást az adóstól vagy, hogy a végrehajtást kérőnek a követelését forintban fizesse

— 21 —


ki. A végrehajtási záradékot a közjegyző svájci frank követelésre állítja ki, ennek alapján

a végrehajtónak is kötelessége svájci frank devizanemű tartozásra foganatosítani a

végrehajtást, ezt beszedni az adóstól és ebben a devizanemben kifizetni a végrehajtást

kérőnek. Mivel a végrehajtási záradékban svájci frank összeg szerepel, a végrehajtó nem

számolhatja át a követelést. Ha a kölcsönszerződésben a felek kifejezetten nem kötötték

ki azt, hogy a felmondott kölcsön összegét az adós svájci frankban köteles megfizetni, sőt

egyes esetekben éppen arra szerződtek, hogy a felmondott kölcsön összegét is forintban

kell teljesíteni, akkor a svájci frank követelés végrehajtására előterjesztett kérelem nem

lehet alapos.

2) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.) 200/A. § (1) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy ha pénzügyi intézmény

a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett

(a továbbiakban: deviza alapú) lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést vagy pénzügyi

lízingszerződést kötött, akkor

a) a kölcsön folyósításakor a kölcsön,

b) a havonta esedékessé váló törlesztőrészlet, valamint

c) a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék

forintban meghatározott összegének kiszámítása – ha a pénzügyi intézmény nem

határoz meg saját deviza-középárfolyamot – a Magyar Nemzeti Bank által megállapított

és közzétett, hivatalos devizaárfolyam alapján történik.

A (2) bekezdés alapján pedig:

Ha a pénzügyi intézmény meghatároz saját deviza-középárfolyamot, akkor az (1)

bekezdés a)-c) pontjaiban felsoroltak forintban meghatározott összegének kiszámítása a

pénzügyi intézmény választása szerint

a) a pénzügyi intézmény által megállapított és közzétett, saját deviza-

középárfolyama vagy

b) a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos

devizaárfolyam

alapján történik.

A törvény magyarázata szerint „az intézkedések figyelembe veszik, hogy

a hitelszerződés olyan gazdasági tranzakció, ami ugyan kockázatokat rejt, de a

hitelfelvevőnek és a hitelnyújtónak közösen kell viselni e kockázatokat. Ezért szükséges

— 22 —


az adósok és a hitelnyújtók közötti egyenlőtlenségbe több ponton is az adós védelmét

szolgáló garanciákat beépíteni a jogviszonyba.

Devizaalapú, vagy devizában nyújtott, de forintban törlesztett hitelek esetében

a pénzügyi intézményeknek ezentúl kötelező lesz az általuk meghatározott deviza

középárfolyam, vagy ennek hiányában, illetve választásuk alapján a Magyar Nemzeti

Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazása.

E hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával (pénzügyi intézmény által történő

folyósítás, ügyfél általi elő-, vagy végtörlesztés és díjak megfizetése) az egyes devizanemek

bankok által meghatározott átváltási, illetve eladási árfolyamai közötti jelentős különbség

miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik. A törvény ezért

az átváltásokat a pénzügyi intézmény által meghatározott deviza-középárfolyamhoz,

illetve ennek hiányában, vagy a bank választása esetén, a Magyar Nemzeti Bank által

megállapított és közzétett, hivatalos devizaárfolyamához köti. A bank az átvállalással és

számítással összefüggésben külön költséget, díjat vagy jutalékot nem számolhat fel.”

A hitelezőnek a kölcsönszerződés megkötésekor joga van választani, hogy az általa

meghatározott deviza középárfolyam, vagy a Magyar Nemzeti Bank által megállapított

és közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazása mellett írja jóvá az adós forintban

történő teljesítését. De a végrehajtó árfolyama szerinti átszámolásban a Hpt. rendelkezése

alapján sem reménykedhetne megalapozottan.

3) További lényeges kérdés, hogy mely időpontot veszi alapul a bank ahhoz, hogy

a kölcsönszerződés szerinti kikötésben foglaltak alapján az általa meghatározott deviza

középárfolyam alkalmazásával a svájci frankot forintba átszámolja.

A kérdés megválaszolásához ismernünk kell a bank szemléletmódját. A bank

a követelést sok esetben azért nem kívánja forint pénznemben előterjeszteni, mert

pl. egy 2010. augusztus 8. napján felmondott kölcsönszerződés alapján lejárttá tett

tartozás végrehajtására 2011 októberében benyújtott kérelem esetén, az esedékesség és

a végrehajtás kezdeményezése közötti időszak alatt szükségszerűen bekövetkezett az

árfolyam-növekedés, amely összegszerűen is kifejezhető, és amelynek viselésére az adós

köteles.

A kölcsönszerződésben foglaltak alapján „a hitelező a kölcsönszerződést Ptk.

525. §-ában foglalt, valamint a kölcsönszerződésben megjelölt okok alapján azonnali

— 23 —


hatállyal felmondhatja, ezzel a teljes tartozás egy összegben esedékesség válik. A

jogkövetkezmények – amennyiben a bank a felmondásban más időpontot nem határoz

meg – a felmondás kézbesítését követő napon állnak be.” A Polgári Törvénykönyvről

szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 321. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy aki

szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez

intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti.

A felmondás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a

szerződést ex nunc hatállyal, tehát a jövőre nézve megszünteti. Éppen ezért a bank a

kölcsönszerződésen foglalt kikötés és a jogszabály alapján is, a felmondással esedékessé

tett követelést a felmondás kézbesítését követő naptól érvényesítheti. Nem követelheti azt

az árfolyam-különbözetből eredő és kiszámítható összeget, amely abból származik, hogy

nem érvényesítette a számára engedélyezett időben, akár végrehajtás útján a követelését.

Mivel a felmondással a felek közötti kölcsönszerződést megszüntette, a végrehajtást kérő

semmilyen követelést nem támaszthat az adóssal szemben, amely a felmondás napján

esedékessé tett követelés összegét tovább növelné. Különös tekintettel arra, hogy a

végrehajtást kérő kockázata, ha a követelést később érvényesíti, s ennek következménye,

hogy a forintban kiszámolt svájci frank tartozás a végrehajtás megindításáig növekedett

vagy éppen csökkent az árfolyamváltozás miatt.

Késedelmes teljesítés esetén a hitelező az adóstól legfeljebb a Ptk. 301. § (1)

bekezdés szerinti késedelmi kamatot követelheti. A Ptk. 301. §-a szerint pénztartozás

esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kötelezett a késedelembe esés

időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző

utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha

a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a

kötelezett késedelmét kimenti.

Erre tekintettel a hitelező legfeljebb a késedelmi kamatot számíthatja fel a

felmondást követően még ki nem fizetett tartozások vonatkozásában, mégpedig a kifizetés

napjáig.

dr. Ferenczy Réka


— 24 —


Fizetési meghagyásos eljárás II. rész

A Közjegyzők Közlönyének előző számában megkezdett cikksorozat folytatásaként,

jelen részben a képviselet, az egyes beadványok előterjesztésével valamint a fizetési

meghagyás kibocsátása iránti kérelem alaki és tartalmi kellékeivel foglalkozom, továbbra

is fenntartva azt, hogy nem célom az adott téma teljes mélységű feltárása, hanem inkább a

gyakorlatban felmerülő kérdések vizsgálata.

KépviseletCsoportosításaA képviseletet többféle szempontból lehet osztályozni.

Az egyik szempont szerint megkülönböztetünk anyagi jogi és eljárásjogi képviseletet.

Anyagi jogi képviseletről beszélünk, ha az a képviselőt a polgári jogi jogviszonyokban

a képviselt nevében jognyilatkozat tételére, szerződéskötésre jogosítja. Ennek leggyakrabban

előforduló szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) és a

gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) tartalmazza.

Az anyagi jogi képviselet alapulhat törvényen (törvényes képviselet), illetve

szervezeti szabályzaton (jogi személy törvényes képviselete = szervezeti képviselet) valamint

jogügyleten (meghatalmazáson, megbízáson = ügyleti képviselet). Törvényes (szervezeti)

képviselő csak az lehet, akit a törvény erre feljogosít, ügyleti képviselet ellátására pedig

„bárki” meghatalmazható.

Eljárásjogi képviseletről beszélünk akkor, ha a képviselő a per vitelére vagy egyes

perbeli cselekmények megtételére van feljogosítva.

Ezen belül is megkülönböztetjük a törvényes képviseletet, mert a jogszabály a

törvényes képviselőt peres képviseletre is feljogosítja.

Emellett az eljárásjogi képviselet is lehet ügyleti, ha meghatalmazáson alapul,

azonban kiemelendő, hogy a peres képviselet szűkebb körű az anyagi jogi képviseletnél,

— 25 —


mert az anyagi jogi ügyleti képviselővel szemben a meghatalmazott nem lehet „bárki”1,

csak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. §-ában

taxatíve meghatározott személyek.

Erre figyelemmel nem képviselheti a fizetési meghagyásos eljárásban a felet olyan,

magát „aláírás szolgáltatónak” nevező cég, aki a beadványokat az „aláírás szolgáltató”

elektronikus aláírásával látja el, a félnek nem a Pp. 67. §-a alá tartozó „meghatalmazása”

alapján.

Az eljárásjogi képviselet harmadik fajtája az ügygondnok, amely kirendelésen alapul.

Törvényes képviselő hiányában a fél részére a bíróság az ellenfél kérelmére

ügygondnokot (74. §) rendel. Az ügygondnokra – amennyiben a törvény másként nem

rendelkezik – a per vitelére meghatalmazott jogállását szabályozó rendelkezéseket azzal

az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügygondnok a bíróság külön felhatalmazása nélkül a

peres pénzt vagy dolgot nem veheti át, továbbá egyezséget csak akkor köthet, s a vitás jogot

csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha ezáltal az általa képviselt

felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg.

Ez alapján kérdésként merül fel, hogy ügygondnokként csak olyan személy

rendelhető-e ki, akit a meghatalmazott jogállása megillethet (lásd Pp. 67. §), vagy a

közjegyző bárkit kirendelhet?

Törvényes képviseletA Pp. 49. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége (azaz

a polgári anyagi jogi szabályok szerint cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes2

= cselekvőképességet érintő gondnokság: szülő3, a gyám

4, a gondnok

5), valamint akkor is, ha

a fél jogi személy, nevében törvényes képviselője jár el.

1 anyagi jogi képviselő „bárki” lehet, még korlátozottan cselekvőképes személy is.

2 Aki a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes az a perben (nemperes eljárásában) általában cselekvőképtelen. Ez alól három kivétel van, amikor a korlátozottan cselekvőképes törvényes képviselő nélkül is eljárhat, azaz teljes perbeli cselekvőképessége van: a 14. életévét betöltött kiskorú munkával szerzett keresményével kapcsolatos perek, a személyállapotra vonatkozó perek, valamint a személyhez fűződő jogok érvényesítése iránti per.

3 Lásd Csjt. 86. § (1), (3) bek.

4 Lásd Csjt. 93. §, 101. § .

5 Lásd Ptk. 14. §, 14/B. §, 15. §.

— 26 —


Törvényes képviselője jár el annak nevében is, akinek részére a cselekvőképesség

érintése nélkül rendelt gondnokot a gyámhatóság, de csak akkor, ha személyesen nem lép fel

(cselekvőképességet nem érintő gondnokság6).

A jogi személyek törvényes képviseletének a legfontosabb esetei a következők:

a helyi önkormányzat képviselő-testületét a polgármester [a helyi önkormányzatokról

szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 9. § (1) bek.], a megyei önkormányzatot a

közgyűlés elnöke képviseli [Ötv. 72. §],

az állami vállalatot az igazgató képviseli, aki ezt a jogkörét esetenként vagy az ügyek

meghatározott csoportjára nézve a vállalat dolgozójára ruházhatja át [Ptk. 31. § (6) bek.],

a költségvetési szerv képviseletét a szerv vezetője látja el, aki ezt a jogkörét esetenként

vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a szerv dolgozójára ruházhatja át [Ptk. 36.

§ (2) bek.],

a szövetkezetet az igazgatóság elnöke (igazgatóság hiányában: az ügyvezető elnök),

valamint az igazgatóság tagjai képviselik harmadik személyekkel szemben, továbbá

bíróságok és más hatóságok előtt [a Szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (Szövetkezeti

törv.) 41. § (1) bek.],

a jogi személyiségű gazdasági társaságok közül a közös vállalatot az igazgató, a

korlátolt felelősségű társaságot az ügyvezető, a részvénytársaságot az igazgatóság tagjai

képviselik [Ptk. 55. §],

a közhasznú társaságot az ügyvezető képviseli [Ptk. 57. § (2) bek.],

az alapítvány képviselője a kezelő szerv vagy szervezet [Ptk. 74/C. §],

az egyesületet az alapszabályban erre feljogosított szerv képviseli [hatályon kívül

helyezett egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 6. § (2) bek. és 11. § (3) bek.],

az államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik

az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter képviseli [Ptk. 28. § (1) bek.].

Az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter alatt a Magyar Köztársaság

minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének jb)

pontja szerint az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért és az állami vagyon

6 Pl.: ügyeinek vitelében akadályozott személy (távollevő) gondnoka [Ptk. 224. §], eseti (pl. méhmagzat) gondnok [Ptk. 225. §], ideiglenes gondnok [Ptk. 18/A. §], zárgondnok [Ptk. 18. §]

— 27 —


felügyeletéért való felelősséggel kapcsolatos feladatok tekintetében Nemzeti Fejlesztési

Minisztériumot, illetve nemzeti fejlesztési minisztert kell érteni.

Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 3. §-ának (1) bekezdése szerint

az állami vagyon felett a Magyar Államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek

összességét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az állami vagyon felügyeletéért felelős

miniszter gyakorolja, aki e feladatát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő

Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.), a Magyar Fejlesztési Bank, illetve a (2)

bekezdés szerinti tulajdonosi joggyakorló szervezet útján látja el.

A (2) bekezdés szerint a miniszter e törvény felhatalmazása alapján – a 2. §-ban

meghatározott célok hatékonyabb elérése érdekében, miniszteri rendeletben, az ott

meghatározott állami vagyoni kör tekintetében, meghatározott időtartamra – e törvény

keretei között, a joggyakorlás egyes szabályainak meghatározásával – az (1) bekezdés alapján

őt megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességének, illetve azok meghatározott

részének gyakorlóját az Áht. szerinti központi költségvetési szervek, ezek intézménye,

továbbá a 100%-ban állami tulajdonban álló gazdasági társaságok közül kijelölheti.

E törvény 17. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében az MNV Zrt. az állami

vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyokban – jogszabály eltérő rendelkezése

hiányában – képviseli a Magyar Államot.

Jogi személyiség nélküli jogalanyisággal rendelkező szervezet törvényes képviselője

• Bt. esetén az üzletvezető,

• Kkt. esetén az üzletvezető,

• Társasháznál a közös képviselő.

Amennyiben a társasházat korábban képviselő Kft. ügyvédje bejelenti és a közgyűlési

jegyzőkönyvvel igazolja, hogy a Kft. a megbízási szerződést a fizetési meghagyás kibocsátását

megelőzően felmondta és a felmondási idő letelt, akkor tekintettel arra, hogy a fizetési

meghagyás kibocsátásakor a Kft. képviseleti joggal már nem rendelkezett, és így képviseleti

jog hiányában a fizetési meghagyás nem tekinthető a társasház részére szabályszerűen

kézbesítettnek a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megállapító határozatot hatályon

kívül kell helyezni, a végrehajtási lapot a Vht. 211. § alapján vissza kell vonni. Figyelemmel

arra, hogy a jogosult jognyilatkozata alapján a társasháznak nincs közös képviselője, a fizetési

— 28 —


meghagyást a közjegyző által kirendelt ügygondnoknak kell kézbesíteni. Az ügygondnok

díját, a kirendelést megelőzően köteles a jogosult felhívásra előlegezni a közjegyző erre a

célra rendelt számlájára.

Véleményem szerint ügygondnokot kell kirendelni és részére kell kézbesíteni a fizetési

meghagyást abban az esetben is, ha a kötelezett társasháznak ugyan van közös képviselője, de

a közös képviselő az, aki a társasházzal szemben jogosultként igényt érvényesít. A társasház

közös képviselője ugyanis nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő

maga7.

Erre a megállapításra jutott a bíróság8 is abban az esetben, amelyben kimondta, hogy

az ügyvezető által a cég ellen indított perben analógia alapján alkalmazható az 1988. évi VI.

tv. 44. §-ának (3) bekezdésében írt azon rendelkezés, amely szerint az ügyvezetők által a

cég ellen indított perben a céget a felügyelő bizottság egy tagja, annak hiányában a társaság

részére kirendelt ügygondnok képviseli. Ezért a felperesek által benyújtott kereset alapján

az elsőfokú bíróságnak folytatnia kell a per tárgyalását, melyben az alperest – a felek sajátos

perállására tekintettel – szükség esetén ügygondnoknak (Pp. 74. §) kell képviselnie. (Legf.

Bír. Gf. II. 31.575/1998. sz.).

7 Ptk. 221. § (3) bek.

8 BH.2000. 121

— 29 —


Ügyleti képviseletA perben meghatalmazottként a Pp. 67. §

9-ában meghatározott személyek járhatnak el.

Perbeli (eljárásjogi) képviseletre meghatalmazást a fél, illetőleg törvényes képviselője

adhat.

Tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban a beadványokhoz

meghatalmazás nem csatolható, a beadványnak tartalmaznia kell a meghatalmazott azon

nyilatkozatát, hogy az ügyben érvényes és hatályos írásbeli meghatalmazással rendelkezik.

Az Fmhtv. 10. §-ának (4) bekezdése szerint a fél a nem jogi képviselőnek adott

meghatalmazást a közjegyzőnél szóban is előterjesztheti.

9 67. § (1) A perben meghatalmazottként eljárhat: a) a félnek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója; b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja; c) az ügyvéd és az ügyvédi iroda; d) közigazgatási szerv, egyéb költségvetési szerv vezetője vagy alkalmazottja a szervnek a tevékenységével

kapcsolatos, valamint az alkalmazott a szerv vezetőjének az őt e minőségében érintő pereiben; e) az önkormányzatokat (azok szerveit) érintő perek közül: ea) a helyi önkormányzat pereiben: a helyi önkormányzat képviselő-testületének (közgyűlésének)

a tagja, a polgármester (főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke), a jegyző (főjegyző) és a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatalának) alkalmazottja;

eb) a polgármesternek (főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének, a kerületi hivatal vezetőjének) az őt e minőségében érintő pereiben: a helyi önkormányzat képviselő-testületének (közgyűlésének, a kerületi képviselőtestületnek) a tagja, a jegyző (főjegyző) és a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatala, kerületi hivatal) alkalmazottja;

ec) a jegyzőnek (főjegyzőnek) az őt e minőségében érintő pereiben: a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatala, kerületi hivatal) alkalmazottja;

ed) a helyi önkormányzat szerveinek, valamint e szervek vezetőinek az őket e minőségükben érintő pereiben: a szerv alkalmazottja, a jegyző (főjegyző) és a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatala, kerületi hivatal) alkalmazottja;

ee) a nemzetiségi önkormányzatnak, valamint annak vezetőjének az őt e minőségében érintő pereiben: a nemzetiségi önkormányzat tagja, a nemzetiségi önkormányzat szervének vezetője és alkalmazottja;

ef) a nemzetiségi önkormányzat szerveinek, valamint e szervek vezetőinek az őket e minőségükben érintő pereikben: a nemzetiségi önkormányzat tagja, a nemzetiségi önkormányzat szervének vezetője és alkalmazottja;

f) a szakszervezet a saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben; g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a

szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható; h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben; i) a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet (396. §) alkalmazottja munkáltatójának gazdasági

tevékenységével kapcsolatos pereiben, a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja;

j) akit erre külön jogszabály feljogosít. (2) A perben a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd

jogállása illeti meg.

— 30 —


Kiemelendő, hogy amennyiben a fél nevében törvényes képviselője jár el, úgy nem

kell a felet hiánypótlás keretében a nyomtatvány képviseleti jog igazolására vonatkozó

nyilatkozatának megtételére felhívni. Ezt ugyanis a félnek csak meghatalmazás esetén kell

megjelölni, mert az „…illetve képviseleti jogosultsága az ügyben jogszabály alapján fennáll.”

fordulat arra az esetre vonatkozik, ha a jogtanácsos nem meghatalmazás alapján, hanem

munkaviszonya alapján látja el a képviseletet.

Beadványok előterjesztéseA beadványokat a fél szóban, papír alapon és elektronikus úton terjesztheti elő.

Elektronikus iratbenyújtásA jogi képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás

10 és egyéb jogi személy beadványát

kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő11

kivéve, ha a jogszabály kifejezetten megengedi

a más módon történő benyújtást.

A teljesség igénye nélkül a jogszabály alapján az alábbi kivételek léteznek az

elektronikus benyújtás alól:

- azon beadványok, amelyekhez az Fmhtv. alapján mellékletet lehet csatolni12

,

- költségkedvezménnyel együtt benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti

kérelem13

,

- a jogutódlás megállapítása iránti kérelem alapjául szolgáló okiratok, valamint a

követelés későbbi kielégítésének veszélyeztetettségét valószínűsítő okiratok papír alapon

10 Pp. 396. §: E törvény alkalmazásában vállalkozás az olyan – a cégnyilvántartásban nyilvántartott – jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jött létre.

11 Fmhtv. 11. § (3) bek.

12 Fmhtv. 10. § (3) bek.: „költségkedvezmény iránti kérelem, az igazolási kérelem, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem, részletfizetés és fizetésre halasztás engedélyezése iránti kérelem, valamint a félbeszakadással összefüggő beadványok kivételével – ha e törvény vagy e törvény felhatalmazása alapján az igazságügyért felelős miniszter rendeletében másként nem rendelkezik – a beadványokhoz mellékleteket csatolni nem lehet.”

13 Lásd Fmhtv. 50. § (2) bek. A költségkedvezmény iránti kérelem nem melléklete a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek,

hanem önálló beadvány, a törvény mégis kizárja az elektronikus úton történő benyújtást, annak ellenére, hogy a közjegyző a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek a MOKK rendszerében történő rögzítését megelőzően dönt a költségkedvezmény iránti kérelemről [Lásd Fmhtv. 50. § (3) bek.].

— 31 —


csatolhatók a beadvány előterjesztéséhez rendszeresített elektronikusan benyújtandó

űrlaphoz14

,

- a fellebbezéshez csatolt melléklet, melyet kizárólag papír alapon, az ügyben eljáró

közjegyzőnél lehet benyújtani.15

Megjegyzem, hogy az Fmhtv. csak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem

elutasítása [Fmhtv. 24. §-a (1) bek. k) pont] valamint az ellentmondás elutasítása [az Fmhtv.

36. § (5) bekezdésének 2012. március 15. napjától hatályos c) pontja] tekintetében tartalmaz

kifejezett elutasítási okot. Ez alapján kérdésként merülhet fel, hogy a törvény rendelkezése

hiányában egyáltalán van-e lehetőség a többi alakilag hiányos beadvány elutasítására, vagy

azt tartalma szerint kell elbírálni16

?

Kiemelendő továbbá, hogy az elektronikus iratbenyújtásra köteles fél nem csak a

fizetési meghagyás kibocsátása, végrehajtás elrendelése valamint a biztosítási intézkedés

elrendelése iránti kérelmét, hanem valamennyi elektronikus beadványát csak űrlapon

terjesztheti elő, figyelemmel az Fmhtv. 10. §-ának (1) bekezdésben foglalt felhatalmazás

alapján, a fizetési meghagyásos eljárásban és a fizetési meghagyás végrehajtásának

elrendelése iránti eljárásban alkalmazandó papír alapú és elektronikus űrlapokról szóló

22/2010 (V.7.) IRM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja által rendszeresített „egyéb

kérelmek benyújtásához alkalmazandó elektronikus űrlap”-ra.

Ez természetesen nem vonatkozik azokra a fent felsorolt beadványokra, amelyek

kivételek az elektronikus benyújtás alól, tekintettel arra, hogy „egyéb kérelmek benyújtásához

alkalmazandó elektronikus űrlap” csak az elektronikus eljárásra van rendszeresítve.

Fontos hangsúlyozni, hogy a MOKK rendszere a kérelmek elektronikus

vizsgálatát végzi el, de azt tartalmilag nem vizsgálja, így például átenged olyan fizetési

meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, amelyen a jogosult a kötelezett például címeként

Székelyudvarhely települést jelöl meg, feltéve, hogy azt magyarországi irányítószámmal

rögzíti.

Papír alapú kérelem benyújtása

14 22/2010. (V. 7.) IRM rendelet 13. § (2) bek.

15 Fmhtv. 39. § (2) bek.

16 vö.: Pp. 95. §-hoz fűzött NAGYKOMMENTÁR „A beadvány visszaadása – figyelmeztetés” részben foglaltakkal.

— 32 —


Ebben a formában a vállalkozásnak nem minősülő jogi személyiséggel nem rendelkező

jogalanyok és a természetes személyek nyújthatják be ebben a formában beadványaikat.

Az Fmhtv. 10. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint:

A beadványokat – a beadvány szóban történő előterjesztését kivéve –

űrlapon kell benyújtani, ha az igazságügyért felelős miniszter rendelete az

adott beadványra űrlapot rendszeresít.

Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy a végrehajtási kérelem, valamint a biztosítási

intézkedés iránti kérelem esetén az Fmhtv. kizárja a szóban történő benyújtás lehetőségét,

így azokat csak az erre rendszeresített űrlapon, papír alapon vagy elektronikus úton lehet

benyújtani [Fmhtv. 52. § (1) bek.].

Véleményem szerint annak azonban nincs akadálya, hogy a Pp. 7. §-ára figyelemmel

a jogi képviselő nélkül eljáró felet a közjegyző ellássa a felet az űrlap kitöltéséhez szükséges

eljárásjogi tájékoztatással.

Az Fmhtv. 13. §-ának (2) bekezdése alapján a kérelmeket és egyéb beadványokat

3 munkanap alatt kell rögzíteni a MOKK rendszerben. Ilyenkor a fizetési meghagyás

kibocsátása iránti kérelem esetén a megjegyzés rovatban célszerű feltüntetni a kérelem

beérkezésének dátumát17

.

A fizetési meghagyás kibocsátása, végrehajtás elrendelése valamint a biztosítási

intézkedés elrendelése iránti kérelmeken felül egyéb beadványok esetében egyelőre nincs

űrlap, de a jogszabály felhatalmazása alapján a MOKK bármikor rendszeresíthet.

A papír alapú beadványok kezelésével kapcsolatban, a fizetési meghagyásos eljárás,

a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése során érvényesülő ügyviteli és iratkezelési

szabályokról szóló 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet 8. §-ában foglaltaknak megfelelően kell

eljárni:

17 Kivételesen releváns lehet a postára adás dátuma pl. Mt. 202. §.

— 33 —


8. § (1) A közjegyző az általa hozott határozatokat a MOKK rendszerének

alkalmazásával állítja elő.

(2) A beadványok és az eljárás során keletkezett papír alapú iratok közül – a

(3) bekezdésben meghatározott kivétellel – minden esetben szkennelés útján

kell a MOKK rendszerében rögzíteni:

a) a végzés elleni fellebbezések felterjesztése esetén a közjegyzőnél lévő

felterjesztendő papír alapú iratokat,

b) az ellentmondást tartalmazó papír alapú beadványt, ha az ellentmondás

tartalma a beadványból aggálytalanul nem állapítható meg,

c) a közjegyzőnek papír alapon megküldött másodfokú határozatot,

d) a közjegyzői kamarához beérkezett tértivevényeket,

e) szükség esetén, vagy bíróság megkeresésére egyéb olyan beadványokat

is, melyek a MOKK rendszerében még nem kerültek rögzítésre és

f) a költségkedvezmény iránti kérelem jogszabály által meghatározott

mellékleteit.

(3) Nem kell beszkennelni a

a) nem jogszabály által rendszeresített A4-es formátumot meghaladó

méretű,

b) nem különálló lapokból álló vagy

c) tíz oldalt meghaladó

beadványt.

Fentiekre tekintettel tehát a jogszabály nem tiltja, hogy minden beadványt

szkenneljen a közjegyző, és így minden iratot az aktanyomat részévé tegyen.

Ha a beadvány határidőhöz kötött eljárási cselekményt (pl. fellebbezést, igazolási

kérelmet) tartalmaz, akkor a levélborítékot is szkennelni kell.

Folytatólagos eljárásban papír alapú utóiratot csak az eljáró közjegyzőnél lehet

benyújtani. Amennyiben a fél a papír alapú beadványt nem az eljáró közjegyzőnél nyújtotta

be, az, akihez a beadványt benyújtották, haladéktalanul meg kell, hogy küldje az eljáró

— 34 —


közjegyzőnek anélkül, hogy azt a MOKK rendszerében rögzítené. A beadványt majd az eljáró

közjegyző rögzíti a MOKK rendszerében.

Szóbeli kérelemEbben a formában a vállalkozásnak nem minősülő jogi személyiséggel nem rendelkező

jogalanyok és a természetes személyek nyújthatják be ebben a formában beadványaikat.

Tekintettel arra, hogy a kérelem előterjesztéséhez nem szükséges, hogy a kérelem

hiánytalan legyen, mert erre szolgál a hiánypótlás jogintézménye, a jogalkotó kiemeli a

hiányok közül a díjfizetést, azzal, hogy az Fmhtv. 46. §-ának (1) bekezdése értelmében

olyan szóbeli kérelem előterjesztése esetén, amely díjköteles, a kérelem mindaddig nem

rögzíthető a MOKK rendszerben, amíg annak előterjesztője díjfizetési kötelezettségének

eleget nem tett18

. A gyakorlatban mégis rögzíteni kényszerül a közjegyző a díjfizetés nélkül

érkezett kérelmet, hogy az iktatást követően az eljárási díj megfizetésére hívja fel a kérelem

előterjesztőjét, mert iktatás hiányában ugyanis a végzésnek nem lenne ügyszáma.

Ha nem iktatja a közjegyző a fenti hiányos kérelmet, úgy véleményem szerint

függetlenül attól, hogy a kérelem csak a díj megfizetését követően kerül rögzítésre, a kérelem

előterjesztésének a joghatályai (például az elévülés megszakítása) a hiányos benyújtással

állnak be, nem pedig a rögzítéssel.

Figyelemmel arra is, hogy a szóbeli kérelmet a MOKK rendszerben azonnal

rögzíteni kell, az eljárási díj meg nem fizetése esetére vonatkozó fent hivatkozott törvényi

szabályozásból az vezethető le, hogy a jogalkotó szándéka az lehetett, hogy a díjköteles

kérelem a MOKK rendszerben való rögzítéssel minősül előterjesztettnek, azaz amíg a

kérelmező nem fizeti meg az eljárási díjat, addig a kérelem beadásához fűződő jogi hatályok

sem állnak be. Ezt erősíti az, hogy nem lenne logikus, ha egy korábban érkező díjhiányos

beadvány későbbi ügyszámot kaphatna, mint egy később érkezett hiánytalan beadvány.

Ennek ellenére véleményem szerint még attól is függetlenül, hogy az ügyintézési

határidő is a MOKK rendszerben történő rögzítéssel veszi kezdetét, a kérelem benyújtásához

fűződő joghatályok a szóbeli kérelem díjhiányos benyújtásával, az „érkezéssel” állnak be.

A kérdés azonos abban az esetben is, ha a szóbeli kérelmet nem az ügyben eljáró

közjegyzőnél terjesztik elő. A jogszabály szerint az ilyen formában előterjesztett beadványnak az

eljáró közjegyző részére történő megküldésére a kérelem adatainak a MOKK rendszerébe történő

18 Fmhtv. 46. §. (1)

— 35 —


rögzítésével kerül sor19

. Az Fmhtv. kimondja, hogy az eljáró közjegyzőre vonatkozó ügyintézési

határidő a beadvány adatainak a MOKK rendszerében történő rögzítésével kezdődik meg.

Ha nem az eljáró közjegyző rögzíti a szóbeli kérelmet, úgy annak adatait a MOKK

rendszerben „önálló jegyzőkönyv” parancs kiválasztásával kell felvinni és az „Áttétel az

eljáró közjegyzőhöz: / Ügyszám:” mezőben feltüntetni az eljáró közjegyző ügyszámát, akinél

a kérelem azonnal megjelenik.

A szóbeli kérelem rögzítéséről a közjegyző a félnek igazolást ad.

Tekintettel arra, hogy az igazolásra a Pp.-nek a jegyzőkönyvre vonatkozó szabályait20

kell megfelelően alkalmazni, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése

esetén két megoldás lehetséges:

Az egyik szerint a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet a rendszerben

a közjegyző rögzíti, majd a „jegyzőkönyv” parancs kiválasztásával jegyzőkönyvbe foglalja a

kérelmet és így hozza létre az igazolást.

A másik szerint a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet a rendszerben

a közjegyző rögzíti és a megjegyzés mezőben feltünteti, hogy a kérelem a jogosult szóban

előterjesztett beadványa alapján készült, majd azt a közjegyző kinyomtatja és a jogosulttal

azt írja alá.

Egyéb módon benyújtott beadványokJogszabályban meghatározott módon előterjesztett a kérelem, ha a fél szóban, papír alapon

valamint a MOKK rendszerén keresztül elektronikusan nyújtja be.

Véleményem szerint a „nem jogszabályban meghatározott módon”, például e-mailen,

faxon előterjesztett beadvány olyan alakisági hibában szenved, amely miatt a beadványt

mellőzni kell.

Ha jogszabályban meghatározott módon előterjesztett kérelem valamilyen alakisági

hibában szenved, tehát nem felel meg a Pp. 93. §-ának (3) bekezdésében foglalt alaki

követelményeknek figyelembe veendő, iktatandó és elbírálandó.

Azaz, ha egy jogszabályban meghatározott módon előterjesztett beadvány hiányos,

akkor a közjegyző a hiánypótlást elrendelő végzésben a pótlandó hiányokat felsorolja, és e

végzésben egyben figyelmezteti a felet a hiánypótlás elmaradásának jogkövetkezményeire.

19 Fmhtv. 14. §.

20 Lásd Pp. 115-118. §.

— 36 —


Ha a fél figyelmeztetés ellenére a beadványt újból hiányosan nyújtja be, vagy nem

nyújtja be, a közjegyzőnek azt el kell utasítania, illetve hiányos tartalma szerint kell elbírálnia.

Mivel azonban a Pp. csak a keresetlevél és a fellebbezés vonatkozásában21

, tartalmaz

az alakszerűség hiánya, illetve a hiánypótlás nemteljesítése miatti elutasításra kifejezett

rendelkezést, míg az Fmhtv. az ellentmondás elutasítására vonatkozóan kimerítő felsorolást

tartalmaz22

, nincs lehetőség az alakilag hiányos ellentmondás elutasítására, hanem azt

tartalma szerint kell elbírálni.

Szintén nem lehet a természetes személytől érkező papír alapú ellentmondást

arra hivatkozással elutasítani, hogy az nem az ellentmondás előterjesztésére jogosulttól

származik, azért, mert a beadványról hiányzik a két tanú aláírása.

A „nem jogosulttól való származás”, mint elutasítási ok csak akkor alkalmazandó,

ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy az ellentmondást valóban nem az arra jogosult

terjesztette elő, így például akkor, ha harmadik személy neve és aláírása szerepel az iraton,

és ez a személy nem rendelkezik az arra jogosulttól származó érvényes meghatalmazással.

Ettől teljesen eltérő jogintézmény a valódiság kérdése, azaz az, hogy az ellentmondás

valóban az abban feltüntetett kiállítójától ered-e, azt az arra jogosultként feltüntetett kiállító

írta-e alá a saját nevében vagy sem.

A Pp. 197. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a magánokirat valódiságát csak

akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a

bíróság szükségesnek találja.

Az ellentmondás valódisága tehát csak bizonyítási eljárás keretében tehető vitássá az

ellenfél vagy a bíróság részéről, így az ellentmondás esetleges hamis volta, az ellentmondás

hivatalbóli elutasítása körében nem vizsgálható, egyben a fizetési meghagyásos eljárás

keretein túlmutat. A bizonyítási eljárás során a magánokiraton levő aláírás valódiságát

(valódi-hamis okirat) vagy a szöveg meg nem hamisított voltát (valódi, de hamisított okirat)

ugyanis – kétség esetében – más olyan írással való összehasonlítás útján lehet megállapítani,

21 Eszerint a bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül, a fellebbezést a Pp. 237. §, illetve a Pp. 240. § (1) bekezdése alapján hivatalból – érdemi vizsgálat nélkül – elutasítja.

22 Fmthv. 36. § (5) bek.: a közjegyző az ellentmondást hivatalból elutasítja, ha a) az elkésett, b) nem az ellentmondás előterjesztésére jogosulttól származik, vagy c) a jogi képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás vagy egyéb jogi személy fél azt nem elektronikus úton terjesztette elő, és a 10. § (3) bekezdésében meghatározott eset sem áll fenn.

— 37 —


amelynek valódisága nem kétséges, illetve a bíróság evégből íráspróbát rendelhet, s azt a

szükséghez képest írásszakértővel is megvizsgáltathatja.

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem alaki és tartalmi kellékeiA fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem adattartalmaA fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem adattartalmára vonatkozóan az Fmhtv. 20.

§-ában, valamint a fizetési meghagyásos eljárásban és a fizetési meghagyás végrehajtásának

elrendelése iránti eljárásban alkalmazandó papír alapú és elektronikus űrlapokról szóló

22/2010. (V.7.) IRM rendelet mellékletében találhatunk rendelkezést.

Jelen alcímben eltekintek a két jogszabályban megtalálható valamennyi tartalmi

elem felsorolásától, hanem csak a két jogszabály összevetése alapján azokat az adatok

kívánom felsorolni, amelyek hiányában is helye van a fizetési meghagyás kibocsátásának:

• természetes személy kötelezett születési helye és ideje, anyja neve,

adóazonosító jele és személyi azonosítója,

• szervezet kötelezett nyilvántartási száma és adószáma,

• a kötelezett képviselőjének neve, címe, feltéve, hogy olyan képviselő nevét

és címét nem tüntették fel a kérelemben, akinek a megjelölése nélkül is

joghatályosan lehet kézbesíteni a fizetési meghagyást. Az Fmhtv. 20. §-a

(1) bekezdésének a) pontja nyilvánvalóan arra az esetre irányadó, ha olyan

képviselő nevét és címét nem tüntették fel a fizetési meghagyás kibocsátása

iránti kérelemben, akinek a megjelölése nélkül a keresetlevelet a félnek

joghatályosan kézbesíteni nem lehet, pl. a kiskorú fél törvényes képviselője,

avagy a gondnokság alatt álló személy gondnoka23

,

• a perben illetékes bíróság megjelölése,

• a bankszámlaszám megjelölése,

• tényállás (a kérelem indokai) rövid előadása és a bizonyítékok megjelölése.

dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc


23 Lásd BH. 2003.377.

— 38 —


Esztergomi közjegyzők 1875-1949

Nagyszüleim, dr. Hinléder-Fels Iván és dr. Hinléder-Fels Ivánné született

Zsámbéky Marianne, valamint dédapám, dr. Hinléder-Fels Jenő emlékének

KöszönetnyilvánításDr. Rokolya Gábor, Dr. Sarusi Kiss Béla, Erdélyi Szabolcs, Csizi István, Pifkó Anna, Pifkó

Péter, Divéky Zsuzsanna, Divéky István, Klinda Magdolna, Klinda Ilona, Becse András,

dr. Csillag Attila, Hajdú Mónika, Horváth Vera, Kántor Klára, Dr. Fiedler Ernő, Dr.

Horváth István,

Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, esztergomi

Duna Múzeum, Országgyűlési Könyvtár, Magyar Parlamenti Gyűjtemény, Esztergomi

Kegyeleti Kft.

Az esztergomi polgári közjegyzői székhely és iroda történeteEsztergomban a polgári közjegyzőség hazai létrejövetelétől kezdve folyamatosan

működött közjegyző. Az esztergomi székhely kamarai hovatartozása igen érdekesen

alakult. A királyi közjegyzőség megalakulásakor a m. kir igazságügyministernek

valamennyi kir. biróság és ügyészség vezetőjéhez a közjegyzői kamarák számát,

székhelyeit és kerületeit illetőleg 13356/1875. sz. a. intézett körrendelete értelmében a

Budapesti Királyi Közjegyzői Kamarához tartozott, dr. Pisuth István a kamara alapító

tagja volt.

A közjegyzői kamarák illetékességükben a törvényszékekhez igazodtak. Azonban

még 1875-ben, az elsőfoku királyi biróságok ujabb szervezéséről szóló 1875. évi XXXVI.

törvénycikkel átalakult a törvényszéki rendszer, a m. kir. ministerium 1875. évi 2722.

I.M.E. sz. 1875. július 31. napján kelt rendeletével megszűnt 20 törvényszék, köztük az

esztergomi (és a szolnoki), illetékességi területét a komáromihoz (utóbbiét a karcagihoz)

— 39 —


csatolták. Az igazságügyminiszter fent említett rendeletét a 31.831/1875. sz. 1875. október

25. napján kelt rendelettel módosította, a rendelet a budapesti kamara illetékességébe

tartozó törvényszékek felsorolásából kivette az esztergomit és a szolnokit. A Komáromi

Törvényszék területe továbbra is a Pozsonyi Királyi Közjegyzői Kamarához (a karcagi

a debreceni kamarához) tartozott így utóbbi rendelet hatálybalépésével az esztergomi

közjegyzői állás a pozsonyi kamarához került.

A trianoni békeszerződést és területvesztést követően az esztergomi királyi

közjegyzői székhely újra a budapesti kamarához került vissza.

A vármegyében Esztergomon kívül még Párkányban létesült egy közjegyzői

székhely 1939-ben, elsőként dr. Wlcsek Ferenc, 1943-ben dr. Vajta Ferenc, 1943-tól dr.

Tamásfalvy Thury Géza töltötte be.1

Az államhatár-változások és az átszervezések miatt a mai Komárom-Esztergom

megye területén 1875-1949 között működött közjegyzők és kamaráik iratanyagát két

országban, legalább öt városban, öt levéltárban kell keresni. Az esztergomi közjegyzők

iratai a Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban vannak, sajnos rendkívül törekedésen

maradtak fent. A párkányi közjegyző iratanyagának lelőhelye jelenleg ismeretlen,

valamelyik felvidéki levéltárban, valószínűleg más megjelölésű igazságügyi tárgyú

irategységben van (talán Nyitrán).2 A kamarai anyagok a Budapest Fővárosi és a Pozsonyi

Fővárosi Levéltárban találhatók. A volt Komárom vármegyei közjegyzők iratait magyar

részről szintén a Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban, szlovákiai részről a Nyitrai

Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltárában őrzik.

Sajnos jelen tanulmány elkészítéséhez nem volt lehetőség a pozsonyi levéltárban

kutatni, az 1918. előtti esztergomi királyi közjegyzők pályájának teljesebb megismeréséhez

ez szükséges lenne. Dr. Janits Imre királyi közjegyző tevékenységének jelentősebb

korszaka már budapesti működése, és ő az itt tárgyaltak közül, akinek munkáját dr.

Rokolya Gábor könyvében részletesebben tárgyalja. Az itt bemutatott közjegyzők közül

dr. Mike Lajos családja ma is a városban él, unokái több értékes tárgyi emléket megőriztek

vele kapcsolatban, dr. Divéky István családtagjai pedig Budapesten őriznek részletes

1 Dr. Rokolya Gábor közlése.

2 A párkányi közjegyzőnek nincs külön fondja a megjelent jegyzékben: NOVÁK Veronika: A Kárpát-medence levéltári forrásai I. Fond- és állagjegyzékek 1. A szlovákiak levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918- ig és 1938-1945 között. Budapest 2004

— 40 —


családfát és rendkívül érdekes fényképeket. Az esztergomi polgári közjegyzői irodáról

korabeli fénykép a kutatás során eddig nem került elő.

Az esztergomi közjegyzői irodát 1875. júliusában nyitotta meg dr. Pisuth István,

kezdetben a Lőrinc utca 20. szám alatt működött. Később az iroda az esztergomi

főkáptalan épületébe költözött, amely egyúttal lakóhelyül is szolgált dr. Mike Lajos királyi

közjegyzőnek és családjának. A szép barokk palota 1730-as években épült, ma műemlék, a

Duna Múzeumnak ad helyet. Az épületben mint a káptalan és a királyi közjegyző egykori

működési helyében megtestesül a hiteles helyi tevékenység és a közjegyzői munka

folytonossága, ennek ez egy ritka példája. Az épület történetének különleges mozzanata

még, hogy a Szent Koronát II. József uralkodásának végén, az 1790. február 20-ról 21-re

virradó éjszaka ide menekítették, tehát a magyar államiság történetének is mementója.

A házban jelenleg sem a káptalanra, sem a királyi közjegyzőkre nem utal semmi, méltó

volna az épület falán emléküket táblával megörökíteni.

1908-ban a Királyi Közjegyzők Közlönyének cikke az 1896 és 1905 között ügyvédek

által elnyert székhelyek kapcsán a „legjövedelmezőbb közjegyzői állások” között említi az

esztergomit.3

A Közlöny 1918. évi 2-3. számában közzétett ügyforgalmi adatok alapján

elmondható: vidéki viszonylatban az esztergomi közjegyzőé meglehetősen nagy forgalmú

iroda volt. Nagyságrendjében közelítette a komáromit, de utóbbinál kb. harmadával több

hagyatéki ügyet intézett. A számszerű adatok: összesen: 362 ügy, névaláírás hitelesítés:

80, hagyaték: 658, másolathitelesítés: 143, óvás: 52, bírói megbízás: 6, letét: 5, fordítás

nem volt, magánbeadvány: 93.

Dr. Divéky István közjegyző idején az iroda a káptalani épület földszintjén két

tárgyalóhelyiségből és egy váróból állt. A korábbi időkben általában kettő, a 30-as 40-es

években négy hivatalnok (Schimics Béla helyettesítése idején öt is) állta alkalmazásban.

Főleg diktálásra dolgoztak, de szövegmintákat is használtak. A munka nagy részét a

hagyatéki ügyek tették ki, amelyhez képest az okiratokból és hitelesítésekből adódó

3 A Magyarországi kir. közjegyzőhelyettesek országos egyesületének emlékirata a közjegyzői kinevezések tárgyában. In: Királyi Közjegyzők Közlönye 1908. (XI.)/9. (318-323.) 321.

— 41 —


feladat kevesebb volt.4 Sajnos az esztergomi közjegyzői irodáról eddig korabeli fénykép

nem került elő.

Az esztergomi királyi közjegyzők mellett a legutolsó éveket leszámítva (ld. dr.

Hirkó Boldizsárnál) tartósan nem dolgozott helyettes vagy jelölt, de alkalmilag, főleg

üresedés esetén, illetve a közjegyzők betegsége vagy pihenése idején, gyakran feltűntek

helyettesek. A róluk ismeretes adatokat is közlöm (kivéve közülük a máshol működő

közjegyzőkét, az ő életrajzuk inkább saját székhelyük történetéhez tartozik).

Röviden emlékezzünk meg az újabb esztergomi közjegyzőkről is. Az állami

közjegyzők: dr. Bélafalvy Albert (1950. január 1.- 1960. március 15.), dr. Németh Béla

(1957. október 1.-1962. szeptember 16.), dr. Németh Kálmán (1962. szeptember 18.- 1963.

május 14.) dr, Mátyásfalvy Erik (1960. november 3.- 1961. szeptember 22.), dr. Solti Lajos

(1963. június 1.- 1969. augusztus 31.), Asztalosné dr. Vad Lídia, (1969. július 1.- 1978.

december 31), dr. Tarjáni Katalin (1978. május 1.-1983. március 31.), Szikingerné dr. Tóth

Ágota (1981. január 16.-1991. december 31.), dr. Székely Ákos (1984. január 1.- december

28.) voltak.5

1992-től dr. Tóth Ágota folytatta tovább magánközjegyzőként tevékenységét, majd

1997-től dr. Tarjáni Katalin kapott az 1. számú székhelyre kinevezést. 1992-ben létesült

a 2. számú közjegyzői székhely is, elsőként Bakos Ferencné dr., az Esztergomi Városi

Bíróság korábbi elnöke töltötte be, 2011. óta pedig dr. Beke Kamilla. A 3. számú székhelyet

2004-ben hozták létre, ide dr. Dévényi Norbert közjegyző kapott kinevezést. A városban

2010-ben emlékezetes kirándulást tett a visegrádi közjegyzői kollokvium nagylétszámú

közönsége.

4 Felhasznált forrás: dr. Hinléder-Fels Ivánné született Zsámbéky Marianne (1922-2008) közlése 2006-2007-ből, aki 9 évig volt titkárnő Mike – Divéky – Hirkó közjegyzőknél. Kedves érdekességek vele kapcsolatban, hogy későbbi férjével, aki akkor fiatal ügyvéd volt, a közjegyzői irodában találkoztak először. Nászajándékba Hirkó Boldizsártól egy ezüsttálcát kapott ajándékba. Dr. Hinléder-Fels Iván (1908-1985) szintén dolgozott közjegyzői irodában: 1938-39-ben közjegyzőjelölt volt Lázár Ferenc budapesti közjegyzőnél, a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara Elnökénél (később ügyvéd, majd jogtanácsos lett). A családi emlékezet egyetlen, de jellemző és máig igen tanulságos emléket őrzött meg ezzel kapcsolatban: a fiatal közjegyzőjelölt neheztelt főnökére, amiért az egy ingatlannal kapcsolatos okirat aláírása előtt újra elküldte őt a földhivatalba megnézni a tulajdoni lapot, pedig már az előző napon is megtette ugyanezt. Rögtön felismerte az óvatosság jelentőségét, amikor meglátta: az ingatlan tulajdoni lapjára azóta újabb terhet jegyeztek be! Dr. Hinléder-Fels Iván édesapja, dr. Hinléder-Fels Jenő dr. Hirkó Boldizsár közjegyző mellett volt helyettes, lásd a 6. részt is.

5 Ld. KÁNTOR Klára: Fejezetek a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságok történetéből 1872-2009. Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, 2009. c könyvében található archontológiát.

— 42 —


1.DR. PISUTH ISTVÁN6

(vezetéknevét többnyire ebben formában használta, de előfordul a Pissuth és a Pisúth

forma is)

Született: Esztergom, 1827. október 8. – meghalt: Esztergom, 1901. december 5.

Esztergomi közjegyzői működése: 1875-1903

Felesége: Paál Jozefa.

Gyermekeik: Paula, aki Pranovszky Ferenc prímási uradalmi intézőhöz ment

feleségül Kemencére; Izabella (ifj, Feichtinger Sándorné); Rezső; Maria; Amália (Sólyom

Lajosné); Kálmán; Aladár; Ilona (dr. Fiedler Ferencné).

Római katolikus vallású volt.

Középiskoláit Esztergomban és Győrött végezte, jogi tanulmányait Győrött és

Budapesten. 1848-as honvéd volt, részt vett az ácsi ütközetben.

Az 1860-as évek elején ügyvédi irodát nyitott Esztergomban. 1862-ben a város

tiszti főügyészévé nevezték ki. Kollár Antal polgármestersége idején, 1868-ban helyettes

polgármesterré választották, három évig töltötte be e tisztségét, a helyi lap „nagy lelkes

munkásságáról”, „sok fontos újításról” szólt. 1872-től 1875-ig Deák-párti országgyűlési

képviselő. Választási beszéde 1872-ből az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Majer

Gyűjteményében fellelhető. 1872. július 11. napján Lászy Vilmos díszelőadást rendezett

a tiszteletére, Hennequin: Három kalap című három felvonásos vígjátékát mutatták be.

1875. augusztus 1-től királyi közjegyző, a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara

alapító tagja. Irodáját a Lőrinc utca 20. szám alatt nyitotta meg. 1867-ben a Lőrinc

utca 7. számú házban tulajdonos volt. Kinevezését követően is tagja volt a városi

képviselőtestületnek, a városi kaszárnyaépítés körül kibontakozott vita után visszavonult

a közélettől

1888-ban a nem művelt dorogi barnaszénbánya társtulajdonosa, meghatalmazottja

veje, dr. Fiedler Ferenc. 1893-ban 30. a megyei virilis7 listán. A városi virilis listán a

hivatalnokok közül hosszú ideig megtartotta vezető helyét.

6 Az 1.-5. számú életrajzokhoz felhasznált forrás: Pifkó Péter és Pifkó Anna helytörténészek publikálatlan adattára, a 2-6.-hoz a közjegyzői kamarai névkönyv és személyi táblázatok. Az 1. számú életrajthoz továbbá az Esztergom és Vidéke 1901. december 8. számának 3. oldalán megjelent nekrológ.

7 A legtöbb adót fizető polgárok választó névjegyzéke.

— 43 —


Az irodájában készüli közjegyzői okiratok közül egy érdekes darab az 1881. évi

177. ügyszámú, Simor János bíboros részére a Prímási Palotában készült meghatalmazás.

Hosszú szenvedés után hunyt el. Halálakor Esztergom Város közgyűlése

jegyzőkönyvileg fejezte ki őszinte fájdalmát és részvétét, és erről értesített a családot.8

Temetése december 7-én volt, a gyászmisét a ferences templomban mondatták érte,

sírhelye az esztergomi belvárosi temetőben Esztergom Város Önkormányzata 43/2005.

(X.25.) számú rendelete alapján védett sír, mint Esztergom Város története szempontjából

jelentős szerepet játszott személyiség nyughelye.

Veje – Ilona leánya férje – dr. Fiedler Ferenc, köz- és váltóügyvéd, prímási ügyész.

1881-ben a nyári hónapokban közjegyzőjelöltként helyettesítette apósát. A család sírboltja

az esztergomi belvárosi temetőben szintén védett sír. A Fiedler jelentős jogász-dinasztia,

a család mai tagja Dr. Fiedler Ernő, Budapest XV. kerületi közjegyző.

Dr. Pisuth István élete alkonyán betegeskedése miatt helyettesítésre volt szükség

az irodában. A helyettesként kinevezett Markovics Jakabot 1901. augusztusában Helcz

Antal, volt esztergomi polgármester váltotta fel.9 Helcz Antal Pisuth halált követően is

eleinte tovább helyettesített a székhelyen.

Helcz Antal született Esztergomban, 1843-ban, elhunyt ugyanott 1910. május 30-

án. A középiskolát az esztergomi bencés főgimnáziumban végezte. Papnak tanult, majd

jogot végzett. A városi törvényszék jegyzője volt, 1876-tól városi tanácsnok, 1881-tól

tiszti főügyész volt. 1886-1895 között a város polgármestere. Elnöke volt az Esztergomi

Dalárdának és a városi Kaszinó vezetőségének tagja volt. A belvárosi temetőben

nyugszik.10

1902. május-decembere között dr. Pottyondy Béla közjegyzőhelyettes, későbbi

szombathelyi királyi közjegyző, a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara elnöke

működött az esztergomi közjegyzői székhelyen tartós helyettesként.11

8 Esztergom és Vidéke 1901. december 8. 2.

9 Esztergom és Vidéke 1901. augusztus 29. 3.

10 MAGYAR György: Esztergom polgármesterei. 1808-2006. Biográfia. Esztergom, 2006. 37-39.

11 Életrajzát ld. ROKOLYA 218-219.

— 44 —


2.DR. JANITS IMRE12

Született: Felsőelefánt, 1856. október 25. – meghalt: Budapest, 1933. február 3.

Édesapja klopódiai Janits István tekintélyes Nyitra vármegyei földbirtokos volt,

családja 1845-ben kapott nemesi címet.

Gyermekei: Margit és Károly.

A nyitrai Kegyesrendi Gimnáziumban tanult, majd Bécsben és Budapesten

végezte a jogot. 1880-ban doktorált, 1882-ben tette le ügyvédi vizsgáját. Ugyanebben

az évben Nyitra vármegye központi járásában főszolgabíróvá választották. 1892-től

Nyitra vármegyei főjegyző. Jelentős közéleti tevékenységet is folytatott: az 1892-1896-

1901-es parlamenti ciklusokban Nyitra vármegye országgyűlési képviselője, 1896-

ban ellenszavazat nélkül egyhangúlag választották meg. A képviselőház közigazgatási

bizottságának tagja volt. Budapesti lakáscíme a Dohány u. 88. sz. alatt volt.13

Esztergomi

királyi közjegyzővé való kinevezése miatt mondott le parlamenti mandátumáról.14

A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület ügyvivő alelnöke. Nyitra vármegye

törvényhatóságának tagja, a közigazgatási bizottságban állandó központi választmányban

vett részt.

Közjegyzői irodáját 1903. február végén nyitotta meg.

A Párkányi Hitelbank Rt. társasági elnöke volt 1908-ban A Nemzeti Munkapárt

elnöke 1910-ben. 1912-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1910-es években a városi

virilislistán 20. helyen szerepelt.

Adatok vannak ifj. dr. Fray Ágoston 1912. évi helyettesi tevékenységére

Esztergomban15

. Róla annyit tudni, hogy 1907-ben végezte az esztergomi érseki

tanítóképzőt. 1945. februárjától 1947. tavaszáig Budapest XI. kerületében kinevezett

szociáldemokrata párti elöljárója. Működése részleteinek megismeréséhez a pozsonyi

levéltári anyagok kutatása lenne szükséges.

12 Jelen részhez felhasznált forrás ROKOLYA Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete 1875-1949. MOKK, Budapest, 2009. kötetének 179. oldalán szereplő életrajz, valamint a Magyar Országgyűlési Almanach 1901-1906. kötete

13 Az 1896-1901 Országgyűlés képviselőinek sematizmusa Szerk. TASSY Károly, Budapest, 1900. 28.

14 Képviselőházi Napló 1903. február 3.

15 Ld. KÁNTOR i.m. archontológia

— 45 —


Dr. Janits Imrét 1914. februárjában Budapest IX. kerületébe helyezték át.

Az Esztergom és Vidéke így adta tudtul a hírt: „Dr. Janits Imre Budapesten és az

Ferencvárosban kapott dusabb jövedelmű közjegyzőséget, akinek ebbeli kineveztetését

a hivatalos lap szombati száma már közölte is. Az esztergomi kir. közjegyzőségre máris

megindult a protekció-hadjárat, a miniszterek előszobájában.”16

Az esztergomi székhelyet 1914. márciusában dr. Tuba János komáromi királyi

közjegyző látta el kirendelt helyettesként.

Dr. Janits Imre helyére dr. Krasznay Gábor kisújszállási közjegyzőt helyezték át,

májusban már ő járt el.

Dr. Janits Imre esztergomi működését követően 1923-ban a Magyar Királyi

Közjegyzői Közjegyzők Nyugdíjintézetének elnöke. Dr. Charmant Oszkárt követően 1925-

től haláláig a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara elnöke (tisztségében utóda dr. Lázár

Ferenc volt). Elnöki tevékenységét ismerteti dr. Rokolya Gábor.17

1927-ben királyi kormányfőtanácsosi címet kapott.

1933-ban bekövetkezett halálakor az Esztergom és Vidéke is közölt nekrológot18

. A

Kerepesi temetőben nyugszik.

16 Esztergom és Vidéke 1914. január 4. 6.

17 ROKOLYA uo. és 56., 69., 110. , fotók is.

18 Esztergom és Vidéke 1933. február 9. 2.

— 46 —


3.DR. KRASZNAY GÁBORSzületett: Kemecse, 1862. július 7. – meghalt Esztergom, 1928. június 3.


Krasznay (krasznai) Kraszna vármegyei eredetű régi nemesi család. Dr. Krasznay

Gábor édesapja, Ádám (1823-1894) 1848-49-as nemzetőrtiszt, 1872. évtől Szatmár

vármegye aljegyzője, 1875. évtől árvaszéki ülnöke, 1885. évtől helyettes elnöke.

Édesanyja Uray Johanna, a hat gyermek közül Gábor a negyedik volt.19

Felesége: zsarolyáni Márton Irma, 1887-ben kötöttek házasságot.

Gyermeke: Irma Mária Gabriella 1893. március 12-én született Debrecenben,

Weeber Ede, tüzérszázados felesége volt.

Dr. Krasznay Gábor középiskoláját Szatmáron végezte, majd tanulmányait

a debreceni egyetemen folytatta. Szatmár vármegye tiszteletbeli aljegyzője, majd

tiszteletbeli ügyésze volt. Ügyvédként is működött. Kisújszállásra nevezték ki királyi

közjegyzőnek. A Debreceni Királyi Közjegyzői Kamara titkára volt, illetve választmányi

tag több éven keresztül. 1911-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara által az „ügyvéd-

közjegyzők” létrehozására tett javaslat kapcsán a Debreceni Királyi Közjegyzői Kamara

közgyűlése által felállított bizottság tagja. Nyelvi jogosítványa nem volt.

1914-ben Kisújszállásról Esztergomba helyezték át.

Külön aktaként szerepel a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara fennmaradt

iratanyagában az ún „Sümeghi-Pekker-Krasznay-féle ügy”20

Az 1921-ben Bécsben elhunyt

néhai herceg Metternichné Sándorné Sándor Pauline hatalmas értékű hagyatéki ügyében

dr. Sümeghi László budapesti, valamint dr. Pekker Emil bicskei közjegyzők és Krasznay

között keletkezett vita. A pestvidéki járásbíróság a hagyaték leltározásával Sümeghit bízta

meg, aki a leltározást egységesen, a bicskei, esztergomi és tatai járásbíróságok területén

fekvő hagyatékra is kiterjedően folytatta le, melynek alapján a pestvidéki járásbíróság

átadta a hagyatékot. Pekker panaszt tett az igazságügyminiszternél a járásbíróság

és a bicskei közjegyző eljárása ellen azzal, hogy azok megsértették az illetékességi

19 KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok 6. kötet. 264-268.

20 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: BKKK )1923. Kamara

— 47 —


szabályokat. A panaszhoz Krasznay is csatlakozott, Pekker panaszát később visszavonta.

A miniszter a budapesti kamarát hívta fel, hogy az ügyet vizsgálja meg, és intézkedésre

tegyen javaslatot, a kamara dr. Kőrössy Bertalan budapesti közjegyzőt bízta meg az ügy

kivizsgálásával. Sajnos a kamara javaslata nem lelhető fenn a levéltári iratanyagában.

Dr. Krasznay Gábor 1924-ben terjedelmes, 8 gépelt oldalas állásfoglalást küldött a

kamara részére az örökösödési eljárás reformtervezetéről21

Hivatalnokai az 1926-ban: Czeizler Erzsébet és Nagy Mária voltak.22

Irodáját 1926.

április 20. napján Csernoch János u. 25. szám alatti saját házába helyezte át.23

1927-ban kormányfőtanácsosi címet kapott.

Halálakor a helyi lap egyebek között mint a ”magyar góthai almanach és a történelmi

dátumok pontos ismerőjéről” és „a magyar, minden izig nemzeti liberalizmusnak

tagja”-ként emlékezett meg róla.24

1928. június 5. napján helyezték örök nyugalomra

az esztergomi belvárosi temetőben, gyászmiséje a belvárosi plébániatemplomban volt.

Sírhelye ma már nem lelhető fel.

Dr. Krasznay Gábor betegeskedése alatt, majd halálát követően 1928. áprilisa

és 1928. december 31. között ifj. dr. Fésűs György esztergomi közjegyzőhelyettes volt a

székhelyre kirendelt helyettes.

Ifj. dr. Fésűs György, született: Budapest, 1893. május 8., felesége: Füle Piroska.

Édesapja id. dr. Fésűs György, fiumei, majd ceglédi királyi közjegyző volt. 1914-1918.

között katonai szolgálatot teljesített, a harcokban többszörösen kitüntette magát, 1920-

ban szerzett jogi doktorátust, az ügyvédi vizsgát 1923-ban tette le. Németül, olaszul,

franciául beszélt, német nyelvi jogosítvánnyal rendelkezett. Két évi ügyvédjelölti munka

után 1922-től 1929-ig közjegyzőjelölt, illetve közjegyzőhelyettes volt. Az esztergomi

székhelyre sikertelenül pályázott, számos más pályázaton való részvétel után 1929.

májusában Kiskunhalasra nevezték ki közjegyzőnek, 1939-ben áthelyezték Vácra.

21 BFL BKKK 1924. Igazságügyminisztérium

22 Esztergomi Kalendárium 1926. Szerk: HOMOR Imre.

23 Esztergom és Vidéke 1926. április 18. 2.

24 Esztergom és Vidéke 1928. június 7. 1.

— 48 —


4.DR. MIKE LAJOS25

Született: Komárom, 1877. augusztus 1.- meghalt: Esztergom, 1942. augusztus 9.


Édesapja: Mike Károly, komáromi ügyvéd.

Édesanyja: Kosztka-leány volt (Csontváry-Kosztka Tivadar rokona), a szülők

Komáromban nyugszanak, de a korábbi családi díszsírhely már nincsen meg a temetőben.

Testvére, Imre nagyatádi királyi közjegyző volt.

Családja 1629-ben szerzett nemesi címet.

Dr. Mike Lajos középiskoláit Győrött végezte, egyetemi tanulmányait Budapesten,

Londonban, Párizsban, Lipcsében folytatta. Londonban váltójogi vizsgát is tett. A külföldi

egyetemekre mint a budapesti tudományegyetem első hallgatóját, a közoktatási miniszter

küldte ki. Joghallgatóként munkájával pályadíjat nyert. Az 1. világháború alatt önkéntes

szolgálatot teljesített tizedesi rangban tolmácsként, Szerbiában, Montenegróban,

Albániában, elismeréssel. 1900-ban doktorált a budapesti tudományegyetemen. Ügyvédi

oklevelét 1902-ben szerezte Budapesten. Angol, francia, német, orosz, olasz nyelveken

beszélt, német és angol közjegyzői nyelvi jogosítvánnyal rendelkezett

Felesége: Jánosi Anna, 1903. november 9. napján kötöttek házasságot, az 1940-es

évek végén halt meg.

Házasságukból négy leánygyermek született. Anna (Klinda Istvánné), Ilona

(férje Klinda Károly, reálgimnáziumi tanár, cserkészparancsnok), Erzsébet (dr. Nyiredy

Istvánné) és Mária.

Tanulmányai után ügyvédként tevékenykedett Komáromban. Komárom városa

és Esztergom vármegye tiszteletbeli főügyészi címet kapott. 1908-tól az esztergomi

főkáptalani ügyésze, 1916-tól Esztergomi Hitelbank ügyésze volt.

Az 1928-as esztergomi közjegyzői álláspályázaton óriási versenyben lett

eredményes: az állásra 4 közjegyző, 18 közjegyzőhelyettes, 16 ügyvéd, 1 ügyész és 2 bíró

pályázott!26

25 Jelen fejezethez felhasznált forrás: a szerző által készített interjú dr. Mike Lajos unokáival, Klinda Ilonával és Magdolnával, 2012. januárjában, a családi fényképgyűjtemény, valamint A magyar társadalom lexikonja 1930. 531. oldalán szereplő életrajz.

26 BFL BKKK 1928 Pályázatok

— 49 —


1929. január 1.-i irodanyitásáról hirtelen bekövetkezett haláláig töltötte be az

esztergomi királyi közjegyzői hivatalt. Kiemelkedő szakember volt, cikkei jelentek meg

pl. a Jogtudományi Közlönyben, pl.: „Az eljegyzés a magyar házassági jogban” címmel

(Jogtudományi Közlöny 1902. 43. sz.).

Esztergomban a család először a Bajcsy-Zsilinszky úton lakott, több helyen is, majd

a káptalanházban kaptak lakást. A közjegyzői iroda a földszinten működött, a szépen

berendezett lakás az emeleten volt. A házhoz tartozó nagy kertet a család használhatta,

méheket tartottak itt, a gyerekek lovagolhattak a káptalan itt tartott lovain. A ház

berendezéséből a család tulajdonában van Mike címeres névtáblája, hivatali íróasztala

és a zongora, amelyet Ilona leányának vásárolt. A családnak saját kertje is volt a mai

Gesztenyés úton.

Mike Lajos a családi emlékezet szerint nagyon sokat dolgozott. Az emeleten

időnként hangoskodó gyerekeket gyakran, de türelemmel kérte, hogy ne zavarják

munkájában. Az iroda és a lakás világa meglehetősen szigorúan elkülönült.

Dr. Mike Lajos a társadalmi életben is jelentős szerepet játszott, tagja volt a

vármegyei törvényhatóságnak és a városi képviselőtestületnek, a Keresztény Gazdasági

és Szocialista Párt elnöke, az Esztergom és Vidéke Méhészeti Egyesület, az Esztergomi

Méhészeti Egyesület elnöke, 1923-tól az Esztergomi Sakkör első elnöke, az Országos

Méhészeti Egylet alelnöke volt.

Lányai mind érettségit szereztek, Ilona magánúton végezte a gimnáziumot, majd

kertészeti főiskolát Putnokon.

Dr. Mike Lajos kedvteléseit tekintve is sokoldalú ember volt: szeretett rádiózni,

méhészkedni, méheivel vándorolt is és maga építette a kaptárakat. Szívesen tőzsdézett,

sakkozott, szeretett a Központi Kávéházba járni (amely a 2. világháború előtt valóban a

város társasági életének központja volt). Unokáját latinra tanította. A család katolikus

hitét gyakorolta, a vízivárosi templomba jártak, a családban több katolikus pap is volt.

Halála után családja a Bajcsy-Zsilinszky úti lakásba költözött vissza. Mária, a

legkisebb leány, aki a méhészkedésben édesapja jobbkeze volt, maradt édesanyja mellett.

Végső nyughelye esztergomi belvárosi temetőben van.

— 50 —


5.DR. DIVÉKY ISTVÁN27

Született: Alsókubin, 1880. február 14.- meghalt: Esztergom, 1956. október 29.


Édesapja: dr. Divéky Ágost az Árva vármegyei Alsókubinban született 1842. április

8-án, meghalt ugyanott 1920. október 23-án, ugyanott 1875-1919-ig királyi közjegyző, a

Kassai Királyi közjegyzői Kamara alapító tagja, jelentős szereplője a vármegyei közéletnek.28

A divékújfalusi és kisbossányi Divékyek igen régi nemesi család. Nagy Iván a

család eredetét a XIII. századig vezeti vissza.29

Édesanyja: Wieland Klára, született Ábrámfalván, 1860. március 13-án, meghalt

Esztergomban, 1939. november 23-án, a szülők Ménhárdon 1879. január 27. napján kötöttek

házasságot, három fiú- és három leánygyermekük közül István volt a legidősebb gyermek.

Felesége: Huszár Margit, születetett 1882-ben, meghalt Dorogon, 1964. október 13.,

Budapest IX. kerületében 1908. január 17. napján kötöttek házasságot, amelyből hat gyermek

született. Közülük kettő kisgyermekként meghalt, Gusztika fél, Istike négy és fél évet élt.

Tamás 1935-ben leszármazó nélkül meghalt, Egyed katolikus pap, hittanár, 1946-ban halt

meg, egyetlen leányuk Katalin (Kummer Jánosné) két gyermeket, legkisebb gyermekük, Tibor,

ügyvéd, jogtanácsos szintén két gyermeket hagyott hátra. Tibor 1947-ben tett ügyvédi vizsgát.

Dr. Divéky István állam- és jogtudományi doktorátusát 1902-ben Kolozsvárott

szerezte, 1901. decembertől 1902. májusáig közjegyzőjelölt volt. 1911-ben szerzett ügyvédi

oklevelet Budapesten. Németül, szlovákul tudott. Pályafutását Alsókubinban kezdte.

1914. augusztus 1-től 1916. februárjáig főhadnagyi rangban teljesített katonai szolgálatot

a 2. lovagló tüzérezrednél. 1902-1938. között vármegyei szolgálatban aljegyző, majd

másodfőjegyző, árvaszéki elnök, tiszti főügyész volt.

1919-ben családjával átköltözött a csonka Magyarország területére, legkisebb fiúk

út közben, Győrben született meg. 1924-től az egyesített Komárom-Esztergom vármegyék

tiszti főügyésze lett.

27 Jelen fejezethez felhasznált forrás: a szerző által készített interjú Divéky Zsuzsannával, 2012. januárjában, és Divéky Istvánnal, 2012. februárjában valamint a Divéky-család családfája, fényképei és családi kalendáriuma.

28 Divéky Ágostról részletesebben fotóval ld: ROKOLYA 75.

29 NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal III. kötet 321. Pest, 1857-1865.

— 51 —


1921-1942. között ügyvédként is működött. 1942. július 11-től közjegyzőhelyettes.

Esztergomban a Csarnok utca 3. szám alatt laktak, két telkük is volt a város mellett.

Idős édesanyja is hozzájuk költözött, Esztergomban hunyt el. Tagja volt az esztergomi

Széchenyi Kaszinó Egyletnek, a Hajós Egyletnek, a Balassi Bálint Körnek. Az Esztergomi

Hitelszövetkezet elnöke volt.

Tagja volt az esztergomi vízivárosi katolikus egyházközség képviselő testületének.

Felesége evangélikus volt, fiait katolikusnak, leányait evangélikusnak keresztelték, de

később a család nőtagjai is áttértek a katolikus hitre.

Kedves, jólelkű embernek tartották. Szegény ügyfeleinek igen gyakran elengedte a

munkadíjat, sokszor mondták neki, hogy „így sosem fog meggazdagodni.”. Szeretett pipázni,

nevezetes pipatóriumának egyes darabjai ma is a család tulajdonában vannak. Precízen

állította össze családfáját. Unokáik a nagyszülőket „Ápapának” és „Ámamának” becézték.

1945-ben dr. Divéky Istvánt a Budapesti Közjegyzői Kamara Igazoló Bizottsága

az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a fasiszta pártok és egyesületek feloszlatásáról szóló

529/1945. ME. sz. rendeletében felsorolt egyesületben felsorolt tagság miatt a hivatalából

felfüggesztette, és állásától megfosztotta. Az esztergomi politikai rendőrség házkutatás

tartott nála és őrizetbe vette.30

A kihallgatások során bizonyára bántalmazták is, mert

a családtagok emlékei szerint a rendőrségen véres volt az arca. Az Igazoló Bizottság a

népügyészséghez tette át az ügyét, amely nem emelt ellene vádat. A családnak el kellett

hagyni lakását (először Csárszki kanonoknál kaptak lakást az ún. kanonoki házsorban, majd

Hamza fogorvosnál a Kossuth Lajos utcán, végül a Kölcsey u. 14. sz. alatt). Divéky öt évig állt

rendőri ellenőrzés alatt, még Dorogra a leányához is csak rendőri engedéllyel mehetett át.

Dr. Divéky István felfüggesztése után az irodában először dr. Rudolf Béla, majd

ugyanebben a hónapban dr. Schimics Béla (volt zsibói) közjegyző járt el kirendelt állandó

helyetteseként.

Hivatala elvesztése után haláláig visszavonultan élt. A forradalom napjaiban halt

meg az esztergomi kórházban, rövid betegeskedés után, az események miatt még szűk

családjából sem tudott mindenki eljutni a temetésére.

Sírja az esztergomi belvárosi temetőben van.

30 BFL XVII. 500. BKK Igazoló Bizottság

— 52 —


6.DR. HIRKÓ BOLDIZSÁR31

Született Monor, 1906. január 6.-meghalt ?


Édesapja: Hirkó Béla, árvaszéki ülnök.

Édesanyja: Fuchs Olga.

A Hirkó székely lófő (primipilus) család, melyből 1678-ban András és két fia, Jakab

és János, továbbá András fivére, György, ármálist kapott. E család tagja volt – a jászói

konventi levéltár adatai szerint – a XVII. századi ellenreformátor jászói barát, Hirkó

páter. Dr. Hirkó Boldizsár apai nagyapja, az 1908-ban elhunyt dr. Hirkó László, 1861-

től 1906-ig Pest vármegye főorvosa volt, két fia Béla és Ferenc, kik közül előbbi 1906-tól,

utóbbi 1908-tól volt árvaszéki ülnök.32

Dr. Hirkó Boldizsár feleségére, gyermekeire nincs adat, 1946-ban még nőtlen volt.

Középiskoláit és a Budapesti Tudományegyetemet jeles, illetve kitüntetéses

eredménnyel végezte, 1923-ban szerzett államtudományi, 1925-ben jogtudományi

doktori címet. Ugyanettől az évtől kezdve dr. Milassin Jenő kalocsai királyi közjegyzőnél

közjegyzőjelölt volt, a kötelező ügyvédi gyakorlati időt dr. Holle László budapesti

ügyvédnél teljesítette. 1928-ban egy bécsi közjegyző irodájában töltött el egy fél éves

gyakorlatot. 1929. júliusában kitüntetéssel tette le ügyvédi vizsgáját, ettől kezdve

közjegyzőhelyettesként dolgozott Budapesten, először dr. Band Lajos közjegyzőnél,

halálát követően utódjánál, 1931-38-ig dr. Barcs Bélánál, akinek halála után 1939.

szeptemberéig a székhelyre kirendelt helyettes volt. Ezután dr. Somogyi Béla, majd dr.

Haller Károly közjegyzők helyettese volt, 1943. januárjától dr. Lázár Ferencé. Németül

beszélt, német közjegyzői nyelvi jogosítványa volt, keveset tudott angolul és franciául

is. 1931 és 1942 között a Magyarországi Közjegyzők Országos Egyletének másodtitkára

volt. A Közjegyzők és Közjegyzőjelöltek Nyugdíjintézetének ellenőrző bizottsági tagja, a

Közjegyzőhelyettesek Országos Egyletének választmányi tagja volt. 1939. szeptemberétől

megszakításokkal teljesített hetes katonai szolgálatot a budapesti I. sz. Honvéd

31 Jelen részhez felhasznált forrás dr. Hirkó Béla önéletrajza BFL BKK 1949.

32 KŐSZEGHY Sándor: Pest vármegye nemesi családjai. (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai) 1910. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0015/7.html

— 53 —


Híradós Zászlóaljnál tizedesként, majd a Honvéd Erődítési Parancsnokság VII. Híradó

csoportjánál. 1942-től a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara másodtitkára, önéletrajza

szerint 1944. márciusában a Sztójay-kormánnyal való kamarai együttműködés elleni

tiltakozásul mondott le e tisztségéről. 1938-43 között többször rendelték ki helyettesként

üres székhelyekre, önéletrajza szerint „ezzel akarván kárpótolni kinevezésem

elmaradásáért.” Csakugyan rendkívül sokszor, kb. 30 alkalommal pályázott közjegyzői

állásokra sikertelenül, bár gyakran szerepelt az elsők között.33

1945. áprilisától részt vett a

közjegyzőség háborút követő újjászervezésében, a vezető szerveket pótló intézőbizottság

titkára.

1946. augusztusában Egerbe, a 2. számú székhelyre nevezték ki közjegyzőnek.

1946. szeptemberében a Budapesti Közjegyzői Kamara titkárává választották. 1947.

januárjában Esztergomba kérte áthelyezését, hogy könnyebben elláthassa titkári

teendőit. 34

A közjegyzői iroda fennmaradt iratanyaga 1945. és 1949. között jól tükrözi a

viszontagságos történelmi körülményeket

Dr. Divéky István felfüggesztését követően először dr. Rudolf Béla, majd dr.

Schimics Béla korábbi zsibói menekült közjegyző mint dr. Divéky István Budapesti

Közjegyzői Kamara által kirendelt helyettese látta el az irodát. Dr. Hirkó Boldizsár

kinevezését követően dr. Schimics Béla még 1947. januárjában is dolgozott, mint dr.

Hirkó Boldizsár közjegyző kamara által kirendelt állandó helyettese. Februártól már

dr. Hirkó Boldizsár is ténylegesen működött. Február végétől járt el dr. Hinléder-Fels

Jenő (személyéről ld. a lentebb írtakat) mint dr. Hirkó Boldizsár kamara által kirendelt

helyettese (őt 1947. február 7. napján jegyezték be a névjegyzékbe). Majd egészen 1949-ig

működött mint dr. Hirkó Boldizsár közjegyző helyettese.

Hirkó a fővárosból járt le Esztergomba dolgozni. Apránként megvásárolta hivatali

elődjének irodai bútorait.

Kiemelkedő volt szakírói tevékenysége, a Királyi Közjegyzők Közlönye egyik

állandó munkatársa volt. 1947-ben cikket közölt a Jogtudományi Közlönyben az új öröklési

jogszabályokról „Az 1946: XII. és XVIII. Törvénycikkekről” címmel (Jogtudományi

Közlöny 1947. 2. évf. 1-2. sz.)

33 BFL BKKK 1930-1946 Pályázatok

34 A kamara utolsó közgyűlésén mondott beszédét idézi: ROKOLYA 59f.

— 54 —


A csupán három évig működő utolsó esztergomi polgári közjegyző szakmailag és

emberileg is jó benyomást hagyott hátra magáról a helyiek emlékezetében.

Dr. Hinléder-Fels Jenő, született: Sepsiszentgyörgy, 1875. június 8., meghalt:

Esztergom, 1959. július 14. Régi és jelentős erdélyi szász jogász-értelmiségi család sarja,

édesapja, dr. Hinléder-Fels Guido, királyi bíró, ügyvéd. Felesége: szentgericei Jakab

Erzsébet, Jakab Gyula, Kovászna vármegyei alispán leánya. Gyermekeik: Jenő, Zoltán,

és Iván. 1899-ben szerzett jogi diplomát a kolozsvári tudományegyetemen, ügyvédi

vizsgáját 1903-ban tette le Marosvásárhelyen, majd ügyvédként működött. 1919-ben

családjával a csonka Magyarországra menekült, Budapesten telepedtek le. 1938-tól

Komárom vármegye tiszti főügyésze volt. Komáromból 1945. júniusában költözött

családjával Esztergomba. Fiai közül Iván folytatta a jogászi hivatást, közjegyzőjelölt is

volt. (ld. a 4. lábjegyzetet).

1949-et követően az esztergomi állami közjegyzői állásra dr. Bélafalvy Albert

közjegyzőhelyettes kapott kinevezést.

— 55 —


ÖsszegzésAz esztergomi királyi, illetve magánközjegyzők a fennmaradt adatok alapján úgy tűnik,

munkájukat szakmailag kifogástalanul látták el. Tiszteletreméltó, jó hírnevű polgárai

voltak a helyi közösségnek, a helyi társadalmi élet többnyire igencsak aktív résztvevői. Az

utolsó, dr. Hirkó Boldizsár kivételével – aki egyébként is csak három évig dolgozhatott a

városban és kamarai tisztsége is Budapesthez kötötte – működésük idejére Esztergomban

telepedtek le. Az egyetlen esztergomi születésű közjegyző dr. Pisuth István volt, ő,

Krasznay, Mike és Divéky közjegyzők is halálukig a városban éltek.

Jó kapcsolatot ápoltak a helyi civil, politikai és közjogi szervezetekkel,

pénzintézetekkel, gazdasági társaságokkal, gyakran vállaltak ezekben tisztséget. Ezekhez

társult – nyilván a város mint vallási központ sajátosságaként – hogy jó viszony fűzte őket

a katolikus egyházhoz, közülük azok, akiknek vallási hovatartozására adat van, gyakorló

katolikusok voltak. Kinevezésük előtt ketten is (Divéky, Mike) az egyház alkalmazásában

álló jogászok voltak. Feltételezhető, hogy a kinevezési gyakorlatban szempont lehetett,

hogy Esztergomba lehetőleg katolikus vallású közjegyző kerüljön. Érdekes, hogy mind a

hat esztergomi közjegyző nemesi származású volt.

Megfigyelhető, hogy míg az első két királyi közjegyző az országos politikában is

jelentős személy volt, már az 1910-es évektől kezdve inkább közjegyzői kamarai tagok

(Krasznay, Hirkó), és jónevű, tapasztalt helyi jogászok (Mike, Divéky) kaptak kinevezést.

Meglepő viszont, hogy csupán dr. Hirkó Boldizsár volt kinevezése előtt huzamosabb

ideig közjegyzőjelölt, illetve helyettes. A Budapest Fővárosi Levéltárban fennmaradt

pályázati anyagokból úgy tűnik, 1928-ban a pályázók számára rendkívül kívánatos volt

az esztergomi közjegyzői állás, 1942-ben viszont már csekély volt az érdeklődés iránta.

A betöltött kamarai tisztségek miatt dr. Janits Imre és dr. Hirkó Boldizsár tűnik ki

a hat polgári esztergomi közjegyző közül, jogtudósi (elsősorban publikációs) tevékenysége

dr. Mike Lajosnak és dr. Hirkó Boldizsárnak is említésre méltó. Dr. Mike Lajos kiváló

tanulmányi eredményei, nyelvtudása, két nyelvi jogosítványa, sokoldalúsága által is

kiemelkedik.

dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc


— 56 —


A kényszernyugdíjazásra vonatkozó uniós szabályokAz Európai Unió Bíróságának a 2000/78 EK irányelvre vonatkozó gyakorlata

Bevezetés

Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma –álláspontunk szerint

– nehezen illeszkedik a – szinte tisztán gazdasági jogként fejlődött – uniós jog

rendszerébe.

Az uniós jogrendben az „európai gazdasági közérdek”, azaz a termelési tényezők

szabad áralmásának garantálása esetenként ellentétes lehet1 a tagállamok gazdasági

közérdekével. Az egységes belső piac kiépítéséhez, és fenntartásához szükség van az

Európai Bíróság sajátos ítélkezési gyakorlatára. Az európai jogrend nem „hiszi el”, hogy2 a

négy szabadságba tartozó területeken a tagállamok által bevezetett korlátozások valóban az

általuk megjelölt, az európai jogrend szempontjából is elfogadható közérdekekre irányulnak.

Ezért az Európai Unió Bírósága a négy szabadság érvényesülésével összefüggő

területeken a tagállami rendelkezéseket nagyon szigorú követelmények alapján

vizsgálja meg. Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés területén, valamint a

nyugdíjazással összefüggő kérdésekben nyilvánvalóan nincs szükség ilyen fokú kontrollra,

ami álláspontunk szerint az integráció mai állapotában nem is lenne lehetséges.

1 Denys Simon: Le systeme juridique communautaire, puf, Paris, 1997, P 92

2 Jean-Bernard Auby: in Administrative Law, 2010, Bruylant, Bruxelles, P 97

— 57 —


Az Európai Unió Bírósága – az uniós jogrend többi területéhez képest – egy

hibrid rendszert alakított ki. Ennek értelmében minden életkoron alapuló hátrányos

megkülönböztetés az uniós jogrend hatáskörébe tartozik.

Az Európai Bíróság állandó gyakorlata alapján bármilyen életkoron alapuló

hátrányos megkülönböztetés csak abban az esetben egyeztethető össze az uniós

joggal, ha az megfelel a Bíróság által kialakított kritériumoknak. Az életkoron alapuló

hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó uniós rendelkezések minden munkavállalóra

vonatkoznak, tekintet nélkül arra, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint egy adott

foglalkozás gyakorlásának feltételeként a tagállam megkövetelheti saját állampolgárságát.

Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetések igazolására alkalmas szociálpolitikai,

és foglalkoztatáspolitikai célkitűzések, valamint az ezek megvalósítására alkalmas

eszközöket illetően az Európai Bíróság igen széles mozgásteret tett lehetővé a tagállamok

számára.

Az Európai Bíróság ugyanakkor ezen a területen is alkalmazza az uniós jogrend

sajátosságait, és szigorúan megvizsgálja a tagállamok által az életkoron alapuló hátrányos

megkülönböztetést érintő intézkedéseket. A Bíróság „felülvizsgálati szempontjai”

elsősorban arra irányulnak, hogy az intézkedések megfelelnek-e a szükségesség elvének,

alkalmasak-e a célkitűzések eléréséhez, illetve konzisztensen, azaz logikai ellentmondás

nélkül valósítják-e meg a kitűzött célokat.

Az Európai Bíróság gyakorlata alapján a vonatkozó irányelv csak az életkoron

alapuló hátrányos megkülönböztetés kereteit határozza meg, ezért ezen a területen –

mint az uniós jogban számos terület esetében – a Bíróság joggyakorlata a meghatározó.

— 58 —


Az Európai Bíróság a Petersen ügyben hozott ítélete3

Az alapügyben az Európai Bíróság egy német rendelkezés a 2000/78/EK irányelvvel

való összeegyeztethetőségét vizsgálta meg. A vitatott nemzeti rendelkezés a

társadalombiztosítóval szerződésben álló fogorvosi tevékenység ellátásához állapít meg

maximális életkort (a 68. életév betöltését). Ezt a nemzeti bíróság szerint az indokolta,

hogy ezen életkorról kezdve a fogorvosok teljesítőképessége vélelmezhetően csökken,

ezért az intézkedés a páciensek egészségének védelme érdekében került bevezetésre.

A Bíróság szerint az a tény, hogy a páciensek 90%-a kötelező társadalombiztosítási

rendszerbe tartozik, és ebben a 68. életévüket betöltő orvosok nem végezhetik tovább

a tevékenységüket (a kötelező társadalombiztosításon kívül tovább folytathatják

e tevékenységüket) alkalmas arra, hogy csökkentse az általuk kínált szolgáltatás

iránti keresletet. Ezért ez a korlátozás az irányelv alkalmazási körébe tartozik, mivel

érinti az önálló vállalkozáshoz való hozzájutás feltételeit, valamint az alkalmazási, és

munkakörülményeket.

A jogalkotó a hátrányos megkülönböztetés további indokaként megemlíti a

generációk közötti munkamegosztásra, valamint a német egészségügyi rendszer pénzügyi

egyensúlyának megőrzésére vonatkozó célkitűzéseket.

A vitatott nemzeti rendelkezés nem csak a páciensek egészségének védelmére

irányul – a fogorvosok teljesítőképességének szemszögéből nézve – hanem a

társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzését is célozza. A Bíróság

joggyakorlata alapján e célkitűzések összeegyeztethetőek az uniós joggal.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy a 68. életév betöltése elég magasnak

tekinthető ahhoz, hogy a tagállam a betegek egészségének védelme érdekében

megállapítsa ezt a korhatárt. A szükségesség elve azonban megköveteli, hogy az adott

cél eléréséhez szükséges eszközök koherensek legyenek, és ne vezessenek a célkitűzéssel

ellentétes eredményre.

3 C-341/08

— 59 —


Az alapeljárás tárgyát képező célkitűzések közül léteznek kivételek, amelyek

értelmében a társadalombiztosítási rendszerben a 68. életévüket betöltött orvosok is

kezelhetik a betegeket. Erre akkor van lehetőség, ha az adott régióban orvoshiányhiány

tapasztalható, vagy az orvosok szabadasságon vannak, illetve szakmai továbbképzéseken

vesznek részt.

A Bíróság szerint a fent rögzített kivételek nem sértik a betegek ellátását, épp

ellenkezőleg. A társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyát sem veszélyeztetik, mert

jellegüknél fogva nem idéznek elő túlkínálatot. Fontos megjegyezni, hogy a vitatott

nemzeti rendelkezés hatálya alól kivételt képeznek azok a fogorvosok, akik a 68.

életévük betöltésekor még nem rendelkeznek elég szolgálati idővel a nyugdíjjogosultság

megállapításához.

A Bíróság megjegyezte, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés csak a

társadalombiztosítási rendszerben praktizáló fogorvosokat érinti, az e rendszeren kívül

praktizáló fogorvosok ugyanis tovább folytathatják tevékenységüket. Ebből következik,

hogy ez az intézkedés nem tekinthető elengedhetetlennek az egészségvédelemhez, ugyanis

igen széles körben teszi lehetővé kivételek alkalmazását, amelyeket pedig megszorítóan

kell alkalmazni. E kivételeket pedig megszorítóan kell alkalmazni.

Ezért a Bíróság szerint, ha a páciensek egészségének védelmét vizsgáljuk, e

célkitűzés nem egyeztethető össze az uniós joggal. A Bíróság álláspontja szerint pedig

annak eldöntése, hogy a társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának

megőrzésére irányul-e a vitatott nemzeti intézkedés, a nemzeti bíróság hatáskörébe

tartozik.

A német kormány, illetve a Bundessocialgericht is arra hivatkozik, hogy a vitatott

nemzeti rendelkezés az álláslehetőségek generációk közötti megosztására is irányul.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy azon foglalkoztatáspolitikai célkitűzések,

amelyek arra irányulnak, hogy egyes munkavállalói rétegeket az aktív keresők körébe

bevonják, vagy arra, hogy a fiatalok megkezdhessék a fogorvosi hivatás gyakorlását

a társadalombiztosítási rendszer keretében, legitim célkitűzésként értelmezhető. Ezt

— 60 —


követően meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott eszközök szükségesnek, és megfelelőnek

tekinthetők-e.

A Bíróság szerint nem tűnik ésszerűtlennek az a célkitűzés, hogy a tagállamok

olyan korhatárt alkalmazzanak, amely az idősebb fogorvosok a munkaerőpiacról való

távozását eredményezi, ezáltal lehetővé teszi a fiatalabb szakmabeliek foglalkoztatását. A

Bíróság szerint a 68. életév elég magasnak tűnik ahhoz, hogy határként szolgáljon.

A Bíróság szerint azonban, ha olyan a munkaerő piaci helyzet, hogy a fiatalabb

szakmabeliek elhelyezkedése megoldott az idősebb fogorvosok távozása nélkül is, akkor

a vitatott intézkedés nem megfelelő, de nem is szükséges az adott cél eléréséhez. A

német kormány kifejtette, hogy ezt a fajta mérlegelést alkalmazzák is, anélkül, hogy e

kijelentését bárki is vitatta volna.

Az Európai Bíróság a Felix de Villa ügyben hozott ítélete4 Az alapügyben egy olyan nemzeti rendelkezés uniós joggal (konkrétan a 2000/78/EK

irányelvvel ) való összeegyeztethetőségét vizsgálták, amely lehetővé teszi, hogy egy

kollektív szerződésben megállapítanak olyan kikötéseket, amelyek a kényszernyugdíjazás

előfeltételéül csak azt írják elő, hogy az érintett betöltötte a 65. életévét, illetve az adott

személy teljesítette a járulékfizetésen alapuló öregségi nyugdíjra vonatkozó jogosultság

feltételeit.

A Bíróság szerint e rendelkezésre úgy kell tekinteni, mint amelyik közvetlen

hátrányos megkülönböztetést vezet be a 65. életévüket betöltött személyekkel szemben.

Tudniillik eltérő kategóriaként kezeli ezeket a munkavállalókat a dolgozók más,

aktív csoportjaihoz képest. Ugyanakkor a hátrányos megkülönböztetést megvalósító

intézkedések ésszerű, és – az uniós jogrend logikája alapján – legitim célkitűzések alapján

kerültek bevezetésre, valamint a cél eléréséhez alkalmazott eszközök szükségesek, és

megfelelőek.

4 C-411/05

— 61 —


A Bíróság megemlítette a Főtanácsnok érvelését, miszerint a munkavállalók

kényszernyugdíjazásáról szóló nemzeti rendelkezések a szociális partnerek javaslatára

átmenetileg kerültek csak be a kollektív szerződésekbe. Ennek célja a munkához jutás –

nemzedékek közötti jobb elosztása – révén történő elősegítése.

A Bíróság számításba vette, hogy a kényszernyugdíjazás intézménye 1980-ban

került bevezetésre, a magas munkanélküliség következtében. Az intézkedést 2001-ben

hatályon kívül helyezték, majd 2005-ben ismét bevezették.

A Bíróság értelmezése szerint a foglalkoztatás elősegítésének célja mindenképpen

jogszerűnek minősül. Ezt a 2000/78/EK irányelv, és az EK szerződés 2. cikke is

alátámasztja, amelyeknek megfelelően a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítása

szerepel az Unió célkitűzései között.

A Bíróság hivatkozik arra is, hogy az adott intézkedés tekintettel van a

kényszernyugdíjazott munkavállalók jogos elvárására. Ugyanis a szóban forgó

szabályozás nem csak egy meghatározott életkoron alapul, hanem figyelembe veszi,

hogy az érintettek pályafutásuk végezetével megfelelő ellentételezésben, azaz öregségi

nyugdíjban részesülnek.

Egyetemi tanárok kényszernyugdíjazása5

Az címben hivatkozott ítéletben főként annak a kérdésnek eldöntése volt fontos, hogy

ellentétes-e az európai joggal egy olyan nemzeti szabályozás, amely az egyetemi tanárok

68. életévük beöltését követően kötelező nyugdíjazását írja elő. A tagállami jogszabály ezen

kívül azt is rögzítette, hogy a 65. életévüket betöltött egyetemi tanárok tevékenységüket

kizárólag egy éves időtartamú, legfeljebb kétszer meghosszabbítható határozott idejű

szerződések keretében folytathatják.

A Bíróság megállapította, hogy a fent említett helyzetek a 2000/78 EK irányelv

alkalmazási körébe tartoznak. A nevezett intézkedések ugyanis hátrányosabb helyzetbe

hozzák az érintetteket a fiatalabb munkavállalókkal szemben.

5 C-250/09

— 62 —


A Bíróság értelmezésében a felsőfokú oktatásban a tanári állások – különösen

fiatalabb oktatók bevonása révén való – jobb elosztása legitim célként ismerhető el.

Az Európai Bíróság már a Palacios de la Villa ügyben hozott ítéletében

megállapította, hogy az alkalmazás elősegítése vitathatatlanul a tagállamok szociál,

vagy foglalkoztatáspolitikája jogszerű céljának minősül, különösen akkor, ha annak

elősegítéséről van szó, hogy a fiatalok megkezdhessék valamely foglalkozás gyakorlását.

Ezért a felsőfokú oktatásban a fiatalok részére történő állások felkínálása jogszerű

céloknak minősül.

A Bíróság álláspontja szerint a 68. életév alkalmazása elég magasnak tűnik ahhoz,

hogy határként szolgáljon a bizonyos foglalkozások gyakorlásának engedélyezéséhez (a

fogorvosokkal kapcsolatban kifejtett Bírósági álláspont alapján). E más ítéletben hozott

megállapítás a Bíróság szerint az egyetemi tanárokkal kapcsolatban is releváns, ugyanis

az állások korlátozottságából következően megüresedő statuszra van szükség ahhoz,

hogy egy tanárt fel lehessen venni. Ezért korhatár rögzítése foglalkoztatáspolitikai

célokból kifolyólag összeegyeztethető az uniós joggal. Mindenesetre az Európai Bíróság

álláspontja szerint nemzeti bíróságok feladata a körülmények vizsgálata.

Az Európai Bíróság figyelembe vette azt a tényt is, hogy az érintett munkavállalók

viszonylag hosszú ideig folytathassák pályafutásukat (68. életévükig). A szóban

forgó szabályozás nem csak egy meghatározott korhatáron alapul, hanem figyelembe

veszi az érintettek jogos elvárását is azzal, hogy az egyetemi tanárok pályafutásuk

befejeztével olyan öregségi nyugdíj jogosultságot szereznek, amelyet az adott tagállam

nyugdíjrendszere előír.

Annak vizsgálata, hogy a szabályozás valóban koherens, és szisztematikus módon

próbálja-e meg a kitűzött célokat elérni – az Európai Bíróság értelmezése szerint – a

nemzeti bíróság feladatát képezi. Ennek értelmében a Bíróság úgy foglalt állást, hogy a

nemzeti bíróságnak kell megvizsgálni azt a tényt, hogy a szóban forgó szabályozás tényleg

különbséget tesz-e a docensek és az egyetemi tanárok, másrészt az egyetem többi oktatója

között oly módon, hogy az utóbbiak esetében nem írja elő a kötelező nyugdíjazást.

A nemzeti bíróságnak továbbá meg kell vizsgálnia, hogy egy ilyen különbségtétel az

— 63 —


elérendő célokra, illetve az oktatók egyéni jellemzőire tekintettel szükséges-e, vagy

ellenkezőleg, olyan ellentmondásra enged következtetni, amely kizárja az európai joggal,

azaz a 2000/78 EK irányelvvel való összeegyeztethetőséget.

Az Európai Bíróság figyelembe vette, hogy az érintett szabályozás esetében nem

csak az életkor betöltése mérvadó. Meghatározó tényező az, hogy az érintett személyek

jogosulttá válnak-e az öregségi nyugdíjra, másrészt a szabályozás lehetővé teszi, hogy

azon oktatók, amelyek számára határozott idejű munkaszerződést ajánlanak fel, tovább

dolgozzanak. A Bíróság szerint az a tény, hogy a szabályozás alapján van lehetőség

maximum két alkalommal, egy éves időtartamú, határozott idejű munkaszerződés

aláírására, bizotítja, hogy összehangolják mind az egyetemek, mind a tanárok igényeit.

A „ kényszernyugdíjazással” kapcsolatos uniós szabályokA vizsgált ítéletekből kitűnik, hogy a tagállamok viszonylag széles mozgástérrel

rendelkeznek az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés igazolására alkalmas

célok megválasztásában, valamint a „legitim” célkitűzések előmozdítására alkalmas

eszközök kiválasztásában.

Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó Bírósági

gyakorlat értelmében a nyugdíjkorhatár elérése önmagában nem alkalmas e hátrányos

megkülönböztetés igazolására. Ennek fennállását a Bíróság joggyakorlatában kifejlesztett

szempontok alapján kell megvizsgálni.

Egyik igazolási lehetőség az lehet, hogy egy bizonyos életév betöltését követően

– biológiai okokból- csökken a munkavállalók munkavégzési képessége. Ebben az

esetben a Bíróság gyakorlata alapján a vizsgált nemzeti rendelkezés csak akkor lesz

összeegyeztethető az uniós joggal, ha e kikötés minden hasonló helyzetben lévő

munkavállalóra vonatkozik.

További feltétel, hogy e szabályozás csak azokra a munkavállalókat érintse,

akik rendelkeznek az adott nemzeti szabályozás által előírt, az teljes jogú öregségi

nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges szolgálati idővel.

— 64 —


Másik uniós jog által elfogadható indok lehet a munkaerő piaci helyzet javítása.

Azonban ez az érvelés csak akkor egyeztethető össze az uniós joggal, ha minden

munkavállalóra vonatkozik, így segítve elő a fiatalok munkába állását. Ebben az esetben

is követelmény, hogy a kényszernyugdíjazásra vonatkozó rendelkezéseket rendszeresen

vizsgálják felül a munkaerő piaci helyzet alakulásának függvényében. Ehhez kapcsolódó

követelmény, hogy a „kényszernyugdíjazásra” vonatkozó rendelkezéseket csak a teljes

jogú nyugellátáshoz szükséges szolgálati idővel rendelkezők esetében alkalmazzák.

Felhasznált irodalom • Denys Simon: Le systeme juridique communautaire, puf, Paris, 1997

• Kecskés László: EU-JOG és joghatmónizáció, hamadik kiadás,

HVG-ORAC, 2009

• Revue trimestrielle de droit européén, 2011/1, P 41-81

• Administrative Law, Analyses de droit comparé, Bruylant, Bruxelles, 2010

Dr. Imre Miklós, Közszolgálati rektorhelyettes, tanszékvezető főiskolai tanár, NKE

Korom Ágoston, tanársegéd, Közigazgatási, és Európai Jogi Tanszék, NKE

— 65 —


Engedményezés és végrehajtás1) Az engedményezett követelés terjedelme és a végrehajtás

Az I. rendű felperes a 2007. január 19. napján megkötött kölcsönszerződés alapján

33.320.929 forint kölcsönösszeget vett át az alperestől. A szerződő felek az ügyletet –

továbbiak mellett – a II. rendű felperes ingatlanát érintő vételi joggal, továbbá a felperesek

közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatával biztosították. Az ugyanaznap

közjegyzői okiratba foglalt, mindkét felperes által aláírt tartozáselismerő nyilatkozat 5.3.

pontja szerint azonnali hatályú felmondás esetén a felpereseknek az említett ingatlant

– az alperes kérésére – „sértetlen, a szerződés-kötéskori eredeti állapotnak megfelelő,

kitakarított, szeméttől megtisztított, bentlakó személyektől és ingóságaiktól kiürített

üres állapotban” át kell adniuk az alperes, vagy a megbízottja részére, a kölcsönszerződés

megszűnésétől számított öt naptári napon belül.

Az alperes 2007. július 16. napján – közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával

- azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, majd követelését 2007. december

18-án a B. Zrt-re engedményezte. Az engedményezési szerződés 2. pontja rögzíti, hogy

kizárólag a pénzkövetelés engedményezése történt meg. A Zrt 2007. december 21-én

a követelést tovább engedményezte a K. Kft.-re, amely kft. a 2007. október 16. napján

az alperessel kötött megállapodás alapján a vételi jog gyakorlására is jogosult volt, s e

jogának gyakorlásával 2008. januárjában megszerezte az ingatlan tulajdonjogát.

Az alperes 2008. novemberében az előbbiekben említett közjegyzői okiratok

záradékolásával az ingatlan kiürítése iránt végrehajtást indított a felperesek ellen.

A felperesek keresetükben az alperes által ellenük az ingatlan kiürítésére indított

végrehajtási eljárások megszüntetését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a végrehajtást nem

az arra jogosult kezdeményezte, hiszen amikor a végrehajtási eljárások megindultak,

az ingatlan tulajdonosa már nem az alperes, hanem a kft. volt. Előadták azt is, hogy

tartozásuk a vételi jog gyakorlásával megszűnt, s amíg meg nem történik az elszámolás

(amelynek körében az ingatlan értékének a tartozásukat meghaladó részének a

megfizetését igényelték), az ingatlan kiürítésére nem kötelesek. Az alperes érdemi

ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

— 66 —


Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, a másodfokú bíróság az

ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolásában kihangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a

2007. december 18. napján aláírt engedményezési okirat szerint az alperes kizárólag

a pénzkövetelést engedményezte, az őt megillető további jogosultságokat nem. Mivel

a szerződő felek a felperesek ingatlan kiürítési kötelezettségét a kölcsönszerződés

felmondásához kötötték, és a felmondás kétségtelenül megtörtént, az alperes végrehajtási

joga megnyílt. A másodfokú bíróság további indokai szerint több okból sincsen lehetőség

a felperesek követelésének beszámítására: amellett, hogy a követelések nem egyneműek,

nem állapítható meg a felperesek követelésének ténye sem, s mivel a felek nem állapodtak

meg egyidejű teljesítésben, az elszámolás iránti igény (az értékkülönbözet követelése)

nem érinti a kiürítési kötelezettséget.

A jogerős ítélet ellen – mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül

helyezése és a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, költségeik megtérítése végett

– a II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint az ingatlan

kiürítési kötelezettségének és a vételi jognak a kikötése egyidejűleg történt, így az alperes

akkor indíthatott volna végrehajtást, ha ezzel egyidejűleg él a vételi jogával. Megismételte,

hogy nem történt meg az elszámolás, az alperes pedig a végrehajtás megindításakor nem

volt a felperesek hitelezője: egyrészt követelését 2007. december 29. napjától a kft.-re

engedményezte, másrészt adósi pozícióba került, mert a vételár fizetése nélkül szerezte meg

az ingatlan tulajdonjogát. További érvei szerint az engedményezés nem jött létre érvényesen;

kétoldalú jogviszonyban nem követelhet teljesítést az, aki szolgáltatásával maga is tartozik;

a vételi és a végrehajtási jog egyidejű alkalmazása pedig joggal való visszaélés.

A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, az alábbi

indokok szerint.

Helytálló a perben eljárt bíróságok álláspontja abban, hogy az alperes jogosult

az ingatlan kiürítése iránti végrehajtási eljárások megindítására, a kiürítés iránti igénye

nem idő előtti, és nem függ a vételi jog gyakorlásától (mint feltételtől), illetve a vételi jog

gyakorlása kapcsán történő elszámolástól.

A tartozáselismerő okiratban a felperesek azt vállalták, hogy felmondás esetén kiürítik

és elhagyják az ingatlant. Mivel az alperes e jogát nem engedményezte, az ingatlan kiürítését

illetően jogosult maradt a közjegyzői okirat záradékoltatására. Ekkor az ingatlan tulajdonosa

már valóban a Kft volt, azonban az ingatlan használatba illetve birtokba vételének joga nem

— 67 —


feltétlenül az ingatlan tulajdonosát illeti meg. A tulajdonjog e részjogosultságai nem csak a

tulajdonos által gyakorolhatók: a tulajdonos a használat és a birtoklás jogának gyakorlását

kötelmi megállapodással másnak átengedheti; a jelen esetben az ingatlan tulajdonosa (a II.

rendű felperes) és az alperes ilyen tartalmú megállapodást kötöttek.

A Pp.270.§ (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati eljárásban annak

vizsgálata történhet meg, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő-e. Mivel ez a rendelkezés

egyúttal megszabja a felülvizsgálat kereteit is, a II. rendű felperes nem hivatkozhat

felülvizsgálati kérelmében olyan tényre, körülményre, vagy jogi indokra, amelyet az eljárás

korábbi szakaszaiban nem említett. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozhatott

érdemben a felülvizsgálati kérelem azon érvelésével, hogy az engedményezés alaki vagy

egyéb okból érvénytelen-e.

Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb

Bíróság hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv.I.20.146/2010. szám)

2) Az engedményezés érvénytelensége és a végrehajtás megszüntetéseAz I. rendű felperes az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt

kölcsönszerződés szerint 1,2 millió forint kölcsönt vett fel a pénzintézet D. Rt.-től, a

jogügylettel kapcsolatban a II-III. rendű felperesek készfizető kezességet vállaltak. A

kölcsön visszafizetésének határideje 1993. augusztus 31. napja volt, az ügyleti kamat

mértéke 36%. Mivel a felperesek nem kezdték meg a törlesztést, a D. Rt. 1995-ben a

közjegyzői okirat záradékolásának útján végrehajtás indított ellenük. Az I. Kft. 1995.

március 20-án megvásárolta a követelést, majd 2001. május 2-án a magánszemély

alperesre engedményezte azt. A végrehajtást foganatosító bíróság mindkét esetben

jogerős végzéssel állapította meg a jogutódlást.

A felperesek 2006-ban a követelés elévülésére hivatkozással pert indítottak a

végrehajtás megszüntetése iránt; keresetüket azonban a bíróság 2006. december 14.

napján jogerőre emelkedett ítéletével elutasította.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) 2007.

augusztus 8-án meghozott határozatában megállapította, hogy az alperes engedély

nélkül, üzletszerűen és ellenérték fejében, nyereség illetve vagyonszerzés céljával vásárolt

követeléseket – többek között a perbeli követelést is – és eltiltotta az engedély nélkül

végzett pénzügyi szolgáltatás folytatásától.

— 68 —


A felperesek ilyen előzmények után 2008. márciusában indították meg a jelen pert.

Többször módosított, a Pp.369.§ a) pontjára alapított keresetükben azzal az indokkal

kérték a végrehajtási eljárások megszüntetését, hogy a 2001. május 2-i engedményezési

szerződés - a PSZÁF határozatára is figyelemmel - jogszabályba ütközik, semmis, és

emiatt az alperesnek velük szemben követelése nem áll fenn.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a PSZÁF

csak a jövőre nézve tiltotta el a pénzügyi szolgáltató tevékenységtől, azonban a felperesek

egyébként sem hivatkozhatnak az engedményezés érvénytelenségére, mert ez nem

befolyásolja fizetési kötelezettségüket.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet; a másodfokon eljárt bíróság

az ítélet fellebbezett rendelkezését részben, mégpedig az elsőfokú eljárással kapcsolatos

költség és illeték vonatkozásában változtatta meg, egyebekben helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Pp.369.§ a) pontjának megfelelően a végrehajtás

megszüntetése iránt indított perben az adósnak azt kell igazolnia, hogy a követelés

érvényesen nem jött létre illetve létre sem jött, viszont a jelen ügyben a követelés a felperesek

és a D. Rt. között létrejött kölcsönszerződésen alapul, amelynek érvénytelenségére maguk a

felperesek sem hivatkoztak. A felperesek végrehajtási eljárásban, a jogutódlás megállapítása

kapcsán nem jelezték az engedményezés érvénytelenségét, így a jogutódlást megállapító

végzés jogerőre emelkedett, vitatására a jelen perben nincsen lehetőség. Kihangsúlyozta

a másodfokon eljárt bíróság, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben a bíróság

a Pp.368.§-ában valamint a 369.§-ában előírt feltételek megvalósulását vizsgálhatja; a

végrehajtást kérő személyében bekövetkezett változás nem érinti a végrehajtás alapjául

szolgáló követelés érvényességét, ezért emiatt nincsen mód a végrehajtás megszüntetésére.

Mindezeket követően csupán megjegyezte a másodfokon eljárt bíróság, hogy a felperesek

nem rendelkeznek perbeli legitimációval az engedményezési szerződés érvénytelenségét

illetően, mert az csak az engedményezés alanyaira hat ki, nem érinti a felperesek fizetési

kötelezettségét, így nincsen olyan jogvédte érdekük, amely perbeli legitimációjukat

megalapozná; az engedményező egyébként sem áll perben és perbevonására nincsen

lehetőség. Végül utalt arra is a másodfokon eljárt bíróság, hogy a más jogágak kötelező

szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor lenne érvénytelen, ha a

másik jogági törvény ezt kifejezetten kimondaná, vagy a szerződés érvényességét ne

kívánná megengedni, de ilyen szankciót a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) nem fűz a jogosulatlan pénzügyi

— 69 —


tevékenység körében kötött szerződésekhez; az ezzel kapcsolatos bűncselekmény miatt az

alperes elítélése nem eredményezi a szerződés polgári jogi semmisségét.

A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és elsősorban a keresetnek

helyt adó ítélet meghozatala, másodsorban az „ügyben eljárt bíróság” új eljárásra utasítása

végett - az I-II-III. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Okfejtésük

szerint a „követelés” valóban létrejött, azonban „a végrehajtási eljárásbeli követelés” nem,

hiszen az alperes jogosultságának alapja – az engedményezési szerződés – jogszabályba,

mégpedig a Hpt-be ütközik illetve bűncselekmény eredményeként jött létre. Az alperes

az évi 36+6% kamat realizálására törekszik, visszautasítja a teljesítési szándékot. A

jogerős ítélet indokolása nem ad választ a Hpt és a Ptk. viszonyára: nem jelöli meg, hogy

a Hpt. melyik jogágba tartozik, és e jogág mely szabályai írják felül a Ptk. semmisségre

vonatkozó rendelkezéseit. Tény, hogy az engedményezés időpontjában az alperes nem

rendelkezett a PSZÁF engedélyével, emiatt az engedményezés jogszabályba ütközött,

így semmis; perbeli legitimációjukat pedig jogvédte érdekük alapozza meg. Jelentőséget

tulajdonítottak annak is, hogy az alperest időközben jogerősen elítélték, hiszen a büntető

bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor az engedményezési szerződés semmisségét „a

bíróságnak meg kell állapítania”. Végül megjegyezték, hogy semmis szerződés esetén az

eredeti állapot helyreállításához szükségtelen a korábbi jogosult perbenállása.

A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Döntését a

következőkel indokolta.

A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésének megfelelően az engedményezés megállapodás

a követelés átruházásáról a követelés jogosultja, mint engedményező és az engedményes

között, amely megállapodás eredményeként megváltozik a jogosult személye. A Ptk.328.§

(3) bekezdése szerint a kötelezettet értesíteni kell az engedményezésről, mégpedig annak

érdekében, hogy ne legyen kétsége atekintetben, kinek a kezéhez kell teljesítenie. Az

értesítést követően a kötelezett Ptk.328.§ (4) bekezdése értelmében csak az új jogosultnak

(azaz az engedményesnek) teljesíthet.

Amennyiben per indul az engedményezés érvénytelenségének megállapítására,

mindaddig, amíg a bíróság jogerős ítéletében meg nem állapítja az engedményezés

érvénytelenségét, a kötelezett joghatályosan továbbra is csak az engedményes javára

teljesíthet (esetleg a Ptk.287.§ (1) bekezdésének megfelelően a kötelezettséget bírósági

letétbehelyezéssel is teljesítheti). Ha a bíróság a perben megállapítja az engedményezési

szerződés érvénytelenségét, a megállapítás az engedményezési szerződés alanyainak a

— 70 —


jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményét a köztük fennálló jogviszonyban

kell levonni, az engedményezés érvénytelenségének a megállapítása semmilyen módon

nem befolyásolja a kötelezett fizetési kötelezettségét (a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak

Hivatalos Gyűjteménye 2003/1. számú kötetében 868. számon közzétett elvi határozat).

Az adott esetben a felperesek ellen végrehajtási eljárások indultak, így a felperesek

keresetükben ezek megszüntetését kérték, az engedményezés érvénytelenségére

hivatkozással. A végrehajtás megszüntetése iránti perben – a jogerős ítélet indokolásában

már idézett – Pp. 369. §-a a) pontjának megfelelően azonban a felperesek (azaz a

végrehajtási eljárás adósai) az adott per kereteire tekintettel csak akkor kérhetnék

alappal az ellenük indult végrehajtás megszüntetését, ha a végrehajtani kívánt követelés

érvényesen nem jött volna létre; ezt pedig a felperesek maguk sem állították.

Helytálló ezért a másodfokon eljárt bíróság álláspontja abban, hogy a végrehajtani

kívánt követelést az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés

alapítja meg, amelynek érvénytelenségére a felperesek nem hivatkoztak, az engedményezési

szerződés érvénytelensége viszont nem hat ki a végrehajtás alapját képező jogviszony – tehát a

kölcsönszerződés – érvényességére, s ilyen módon nem ad alapot a végrehajtás megszüntetésére.

A felperesek tehát a végrehajtás megszüntetésére irányuló perek indítása

feltételeinek eltérést nem engedő törvényi szabályozása következtében nem

szabadulhatnak az ellenük indított végrehajtás alól a követelés engedményezésének

érvénytelensége kapcsán, akkor sem, ha az engedményezés jogszabályba ütközik,

s ezáltal a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis, illetve akkor sem, ha az

engedményezés jogosulatlan banki tevékenységet jelent, amely miatt bíróság az alperes

büntetőjogi felelősségét jogerősen megállapította. Az előbbiekben kifejtettek miatt

a végrehajtás megszüntetése szempontjából annak sincsen jogi jelentősége, hogy az

engedményezés mely jogterület mely rendelkezésébe ütközik, és annak sem, hogy az

engedményezés érvénytelenségének megállapítása iránti perben (amely nem a jelen per)

mely személyeknek kellene perben állniuk.

Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, hanem megfelel a

Pp. 369. § a) pontja helyes értelmezésének, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal

támadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.764/2009. szám).

dr. Kőrös András

kúriai tanácselnök

— 71 —


Nemzetközi sajtószemle

Öröklés Európában – 27 európai ország öröklési joga 23 nyelven

/Forrás: www.successions-europe.eu/

Az Európai Bizottság társfinanszírozásában létrehozott, és a CNUE (az Európai

Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa) valamint az ENN (Európai Közjegyzői Hálózat)

által közösen működtetett Öröklés Európában honlap: www.successions-europe.eu

öröklési jogi kérdésekben nyújt segítséget mind a jogi szakmákban dolgozók, mind a

tagállamok állampolgárai számára.

A honlapra 27 európai ország (Dánia kivételével minden EU-tagország, valamint

a csatlakozás előtt álló Horvátország) öröklési jogának rövid összefoglalója került fel, az

alábbi kérdésekre adott válaszok formájában:

• Mely hatóság hatáskörébe tartozik az örökség rendezése? Kihez

fordulhatok?

• Mi az alkalmazandó jog? Megválaszthatom öröklés esetére az alkalmazandó

jogot?

• Végrendelet hiányában ki örököl és mennyit?

• A végrendelkezési szabadság korlátai (kötelesrészre jogosultság)

• Milyen módon készíthető végrendelet és vajon nyilvántartásba vehető-e?

• Mikor és hogyan válik valaki örökössé?

• Mekkora összegű adót/illetéket kell fizetnem az örökség után?

Az egyes összefoglalók 23 nyelvre lefordítva olvashatók a honlapon, ami

a közjegyzői szakma számára kiváló lehetőséget nyújt az európai kollégák által

alkalmazandó joganyagba történő betekintésre.

— 72 —


Néhány érdekesség a magyar olvasóknak:

Görögország, a görög jog – többek között – a következő végintézkedési formákat ismeri:

- közvégrendelet: közjegyző által közokiratba foglalva három tanú, vagy egy

további közjegyző és egy tanú jelenlétében;

- a végrendelkező által készített, és közjegyzőnél letétbe helyezett végrendelet;

- az ún. holográf végrendelet, amit a végrendelkező teljes egészében saját kezével

ír és aláír.

Görögországban a közjegyzők az általuk készített vagy letétbe vett végrendeletek

adatait bejelentik a az illetékes másodfokú bíróságokon, ahol azokat nyilvántartásba veszik.

Svédországban a hagyaték nem száll át automatikusan az örökösre. A hagyaték olyan,

mint egy jogi személy, amit a végrendeleti végrehajtó, a kijelölt kívülálló adminisztrátor,

vagy az örökösök együtt képviselnek.

Az örökösöknek a halálesetet követő három hónapon belül hagyatéki leltárt

(”bouppteckning“) kell készíteniük.

Ezt követően, a fennállt házassági vagyonjogi rendszer felszámolásra kerül.

Svédországban a törvényes házassági vagyonjogi rendszer az ún. eltérő vagyonközösség

rendszere (”giftorättsgemenskap“).

Végül, az örökhagyó tartozásainak kifizetése után a hagyaték fennmaradó

része felosztásra kerül. A hagyaték elfogadásához nem szükséges kifejezett elfogadó

nyilatkozatot tenni.

Végrendeletet a következőképpen lehet készíteni Svédországban:

- írásban (de nem szükségszerűen kézzel írva) az örökhagyó által aláírva,

- az örökhagyó aláírása két tanú jelenlétében történjen, vagy előttük elismerten. A

végrendeletet a tanúknak is alá kell írniuk.

A házastársak közös végrendelete is elfogadott.

Az Egyesült Királyságban különböző öröklési jogi szabályokat találhatunk, ha Anglia,

Wales, Skócia vagy Észak-Írország jogát vizsgáljuk.

Az angol és az észak-ír jog pl. nem biztosít meghatározott részt (kötelesrészt) a

hagyatékból az örökhagyó házastársának vagy leszármazóinak.

— 73 —


Ugyanakkor, ha az örökhagyó lakóhelye halálakor Angliában, Walesben vagy

Észak-Írországban volt,

- az elhunyt házastársa,

- vagy az elhunyt gyermeke,

- vagy bármely más személy, akit az elhunyt közvetlenül a halála előtt teljesen vagy

részben eltartott, a bírósághoz fordulhat azon az alapon, hogy az elhunyt hagyatékából

részére végrendelet alapján vagy törvényes öröklés folytán juttatott rész nem megfelelő

mértékű. A bíróság a kérelem alapján rendelkezhet a nettó hagyatékból pénz kifizetése

vagy tulajdon átruházása iránt.

Skóciában a túlélő házastárs vagy élettárs és a gyermekek a következő törvényes

jogok kielégítésére jogosultak az elhunyt ingó vagyonából (az ingatlanból nem!):

A túlélő házastárs kapja az elhunyt ingó vagyonának harmadát, ha az elhunyt után

maradt gyermek (vagy felét, ha az elhunyt után nem maradt gyermek).

A gyermekek kapják az elhunyt ingó vagyonának harmadát, ha az elhunyt után

maradt házastárs vagy élettárs (vagy felét, ha az elhunyt után nem maradt házastárs vagy

élettárs). Minden gyermek azonos részre jogosult.

Lengyelországban az alkalmazandó jogot az örökhagyó állampolgársága határozza meg.

Az öröklésre alkalmazandó jog valójában azon állam joga, melynek az örökhagyó halála

pillanatában az állampolgára volt. A lengyel jog nem enged eltérni ettől a jogtól, így az

öröklés esetére alkalmazandó jogot nem lehet szabadon megválasztani.

Az írásbeli formák mellett a lengyel jog is ismeri a szóbeli végrendelet

jogintézményét (két tanú jelenlétében, fenyegető életveszély esetén), azonban az írásbeli

végintézkedések nyilvántartásba vételére jelenleg a lengyeleknél még nincs lehetőség.

Belgiumban a hagyatéki ügyekben teljes egészében a belga hatóságok jogosultak eljárni

abban az esetben, ha az elhunyt utolsó szokásos tartózkodási helye Belgiumban volt. Ezzel

ellentétben a külföldi ingatlanhagyaték tekintetében a belga hatóságok nem jogosultak

eljárni. Belgiumban, főszabályként, a hagyaték átszállása automatikus, külön eljárás

nélkül történik, azonban:

- vitás hagyatéki osztály, vagy bizonyos osztályos egyezségek megkötése esetén a

bíróság jár el,

— 74 —


- a pénzügyi hatóságok által megkívánt, ún. öröklési nyilatkozatot a közjegyző

állítja ki.

A belga öröklési illetékekről: a feltételek (kivételek és kedvezmények) és az

adókulcsok megyénként erősen változnak (Wallonie, Flandre, Bruxelles-Capitale). Az

adókulcsok függenek a rokonsági foktól, és egészen 80%-ig mehetnek, ha nincs rokonsági

kapcsolat. Megyénként szintén változóan, de a törvényes élettársak, vagy akár az egyszerű

de facto élettársak – néhány feltétel teljesülése esetén – olyan mértékű, kedvezményesebb

illetéket fizethetnek, mint a házastársak.

Franciaországban, ha a hagyatéki vagyonban egy vagy több ingatlan található, a

hagyatéki ügyintézés miatt közjegyzőhöz kell fordulni, azonban ilyen vagyontárgyak

hiányában is tanácsolt közjegyzőt felkérni. Bármelyik, általunk kiválasztott közjegyzőt

felkérhetjük az eljárásra, aki intézni fogja a hagyatéki eljárás további lépéseit.

Először, a közjegyző megállapítja az örökösként érdekelt személyek listáját, és

az ő jogaikat. A közjegyző felveszi továbbá a hagyatéki vagyontárgyak becsült leltárát,

az aktívumokat (bankszámlákat, ingóságokat és ingatlanokat) és a passzívumokat, az

örökhagyó tartozásait.

Ezt követően, a közjegyző intézkedik a halálesethez kapcsolódó zálogjogi és

adózási kérdések rendezése végett: az ingatlanok vonatkozásában tanúsítvány elkészítése

és kézbesítése a zálogjogi hivatal felé; az öröklésjogi nyilatkozat elkészítése és ha

szükséges, a halálesettől számított 6 hónapon belül az illeték megfizetése az adóhivatal

felé; fizetési felszólítások, stb.

A francia jog szerint végrendelet hiányában a következő, öröklési rendre vonatkozó

szabályok érvényesülnek:

- Ha az örökhagyó nem volt házas és gyermekei sem maradtak: ha még élnek az

örökhagyó szülei, az örökhagyó testvéreivel konkurálva ők örökölnek.

- Ha az örökhagyó után nem maradt házastárs csak gyermekek, a gyermekek

örökölnek, fejenként egyenlő arányban.

- Ha az örökhagyó után csak házastársa maradt, a túlélő házastárs egyedüli

örökössé válik, ha mellette az örökhagyó után csak oldalági hozzátartozók maradtak. Ha

az örökhagyó után szülei is élnek, a hagyaték fele részét ők öröklik, a másik felét pedig a

túlélő házastárs örökli.

— 75 —


- Ha az örökhagyó után házastárs és gyermekek is maradtak; ha a gyermekek a

házaspár közös gyermekei a túlélő házastárs választása szerint a hagyaték haszonélvezetét,

vagy egy negyedrészt örököl. Ha a gyermekek nem a házaspár közös gyermekei a teljes

hagyaték egy negyedrészét a túlélő házastárs örökli.

- A regisztrált vagy nem regisztrált élettársaknak nincs törvényes öröklési joguk,

ellenben végintézkedés alapján ők is örökölhetnek.

50 éves a közjegyzői kamara – Baden - Württemberg /NOTAR – 12/2011. szám/

2011. szeptember 30-án rendezték meg Stuttgartban a Kamara születésének

évfordulóját. A köszöntőbeszéd után méltatták a tartományban még működő állami

közjegyzőséget. Különösen kiemelték a manapság szükséges alkalmazotti továbbképzésre

való törekvést.

A cikkben dr. Andreas Schwab, európai parlamenti képviselő beszédét idézik,

melyben a közjegyzőség érdemeit, az Európai Unió joggyakorlatában betöltött szerepüket

méltatta.

„Baden-Württembergben a közjegyzőség a közjegyzői kamara 50 évvel ezelőtti

megalapításáig sikeres történelemre tekinthet vissza. A közjegyzők itt mindig is nagy

hangsúlyt fektettek a bizalomra és a jogforgalom biztonságára. Ennek a tartománynak

a polgárai tehát mindig is magas szolgáltatásokat élvezhettek. Olyan erények, mint a

spórolás, előrelátás a pénzügyi döntéseknél, valamint a fejlődési képesség, nagymértékben

hozzásegítették a tartományt, sőt az egész déli területet a gazdaság fejlődéséhez.

A jövőbe tekintvén azt mondhatjuk, hogy Baden-Württembergben a közjegyzőség

a Szövetségi Parlament 2010-es évi határozata óta immár a változások küszöbe előtt

áll. 2018-tól kizárólag ún. „szabad közjegyzők” fognak itt tevékenykedni. A mindenütt

jelenlévő hivatali közjegyzőség lecserélése szabadfoglalkozású közjegyzőségre a

törvényhozók akarata szerint az egész tartományban tartósan egy működőképes és nagy

teljesítményű közjegyzőség biztosítását tűzte ki célul.

Tehát pont a polgárok és a felhasználók számára időnként nehezen érthető

különbségek a fennálló baden-württembergi közjegyzőség, a badeni hivatali közjegyzőség,

valamint a württembergi kerületi közjegyző között már néhány év múlva megszűnik. Egy

— 76 —


ilyen reformot persze – ami egy 150 éve fennálló struktúrát megváltoztat – nem könnyű

kialakítani. Ez főleg akkor érvényes, ha a régi szerkezet sikeres volt. Mégis ez a reform

összességében sikeres vagy legalábbis elfogadható.

Hölgyeim és Uraim, mivel én az Európai Parlament tagja vagyok, valamint belső

piaci politikus, fontosnak tartom, hogy vessünk egy pillantást az európai belső piac és

a fogyasztóvédelem megvalósítására Európában. A beszédemben ezért is helyezem a

közjegyzőt, mint fogyasztóvédőt a beszédem központjába. Ebben az évben nem csak a

baden-württembergi közjegyzőség alapításának évfordulója van, hanem a szövetségi

közjegyzői rendtartás megalkotásáé is. Ezen kívül a következő évben már a birodalmi

közjegyzői rendtartás 500 éves történelmére tekinthetünk vissza.

De a beszédem, ahogy már említettem a közjegyzők szerepéről szól abban

a konfliktusban, ami a fogyasztóvédelem és a hivatali kötelesség gyakorlása között

felfedezhető. Természetesen a német jogra vonatkozó fogyasztóvédelmi modellből

indulok ki – a közjegyző azonban egyre inkább, mint a fogyasztói érdekek megőrzője

illetékes, amelyekről európai törvényhozói szinten döntenek. Engedjék meg, hogy azzal a

kérdéssel is foglalkozzak, hogy a közjegyzők Németországban milyen szerepet játszanak

a fogyasztóvédelemben.

A német „okiratba foglalási” törvény szerint a közjegyző a feleket az adott

jogügyletről felvilágosítja és kioktatja. Így a közjegyzői tevékenység szerződéskötéshez

vezet, melynek az összes ügyfél tudatában van, és a következményekbe beleegyeznek. Az

okiratba foglalás így védelmet biztosít az elhamarkodottsággal és a meggondolatlansággal

szemben, mialatt egy sima – csak az aláírásokkal ellátott – szerződés gyorsan és

talán meggondolatlanul is aláírásra kerülhet. Ezen kívül a közjegyzőnek vissza kell

utasítania egy olyan okiratba foglalási eljárást, ami a hivatali kötelezettségével nem

összeegyeztethető. A közjegyző a hivatali kötelességében eljárva kezességet vállal, hogy

az előírásokon keresztül nemcsak a jogvédelem, hanem az azok alapjául szolgáló eljárás is

védett. Az „okiratba foglalási” törvény 2002-es változásain keresztül a fogyasztóvédelem

a közjegyzői tevékenység központi elemévé vált. A szerződések okiratba foglalásánál,

amikor is legalább egy fogyasztó és egy vállalkozó részes, a fogyasztó ezek után még

sokkal jobban védett lett.

Beszédem végén visszatérnék a kezdetekhez. A közjegyzőség immár 500 éve

létezik. Törekednünk kell arra, hogy az eddig sikeres latin és főleg a német közjegyzőség

modellje Európában és a világ többi részén továbbra is erős maradjon.”

— 77 —


Jogszolgáltatás a München Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából /NOTAR – 2/2012. szám/

A halálon túl érvényes meghatalmazás a végrendelet végrehajtása mellett önállóan

is megállhat

A Döntés alapja: Az örökhagyó 2009-ben egy közjegyzői végrendeletet készített,

amiben a fiát tette meg örökösnek és elrendeltette a végrendelet végrehajtását is. Az élettársára

illetve későbbi férjére többek között egy ingatlant hagyott. Ugyanazon a napon egy átfogó

gondnoki meghatalmazást is adott, aminek érvényessége a halála után is fennmaradt.

Az örökhagyó halála után a férj az érvényes meghatalmazás felhasználásával az

ingatlant önmagára ruházta át. A Földhivatal azonban kérte a végrendeleti végrehajtó

beleegyezését, mivel a rendelkezési jogosultság átszállt rá is, és nem kizárható, hogy a

felesége a meghatalmazást időközben visszavonta volna.

Ezt a köztes rendelkezést azonban a müncheni bíróság érvénytelenítette. A

határozatában megállapította, hogy a meghatalmazás a végrendeleti végrehajtás mellett

is megáll és a meghatalmazottnak önálló, az örökhagyótól eredő jogosultságot ad. A

tény, hogy az örökösök rendelkezési jogosultsága korlátozott, nem jelenti azt, hogy a

meghatalmazás felhasználhatósága is az lenne.

A Müncheni Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben elutasította azt a jogirodalomban képviselt

felfogást, hogy a meghatalmazás mindig is érvényes, illetve, hogy legalábbis korlátozások nélkül

lehet vele élni, amennyiben a végrendelettel egy időben vagy utána született. Így tehát abból kell

kiindulni, hogy az örökhagyó több személynek - akik egymást zavarhatják - egymástól különböző

felhatalmazást nem adhat. A meghatalmazást és a végrendeletet tehát úgy kell készíteni, hogy kinek

milyen joga lehet, ahol is a jogosultságok részben fedhetik is egymást. A konkrét esetben a bíróságnak

semmi kétsége nem volt afelől, hogy az ingatlantulajdon átruházása a meghatalmazás körét lefedte.

Megjegyzés: A határozat egy nyilvánvaló – de néhány kételkedő bírósággal

ellentétben mégis hasznos – igazolása annak, hogy a halál után is érvényes meghatalmazások a

meghatalmazást adó halála után ingatlan átruházásra is alkalmazhatók, az öröklési sorrend

meghatározása és a telekkönyvbe való bejegyzés előtt. Az alkalmazással még a visszavonás sem

áll szemben, és hogy a tipikus gondnoksági meghatalmazás nem csak egy „szükségmegoldás”,

hanem a vagyonjogi területen tipikusan egy átfogó általános meghatalmazást tartalmaz.

dr. Horváth Gyöngyi, MOKK ügyvezető

dr. Varga Krisztina, MOKK ügyvezető

— 78 —


*

Kiadja: a Magyar Országos Közjegyzői Kamara1026 Budapest, Pasaréti út 16.

Telefon: (+36-1) 489 4880, Fax: (+36-1) 356 7052E-mail: [email protected]

Felelős kiadó: dr. Tóth Ádám a MOKK és a szerkesztőbizottság elnökeFőszerkesztő: dr. Rokolya Gábor

A szerkesztőbizottság tagjai:dr. Juhász Ivett, dr. Kőrös András, dr. Steiner Erika

Előfizetési díj egy évre: 18 000 FtA folyóirat előfizethető a kiadó címén.

Megjelenik kéthavonta.

Grafikai szerkesztés: Konemara Consulting Kft.Felelős vezető: Sipos István ügyvezető

Nyomás: MO CARD’S Print Kft.Felelős vezető: Molnár C. László

A Közjegyzők Közlönye tartalma szerzői jogilag védett információt tartalmaz.A folyóiratban közölt anyagok bármilyen formában történő átvételéhez,

felhasználásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.

ISSN 1416-7883

2012. május-június

LIX. /3.

A folyóirat példányonkénti ára: 1 500 Ft

Documents

Közjegyzők Közlönye (2012. április-május)