Komiszar Lajos Viragkoteszeti Alapismeretek

VIRÁGKÖTÉSZETI ALAPISMERETEK

TANULMÁNYI SEGÉDLET

- KÉZIRAT RÉSZLETEK -

ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE:

KOMISZÁR LAJOS

A SZERKESZTŐ MUNKATÁRSAI: CSÁSZI KATALIN

HONFI PÉTER CZIGÁNY KRISZTIÁN

BUDAPEST, 2008.

Forrás: http://www.doksi.hu

1

Mottó: „… A virágkötészeti mű anyagszerűsége is azt kí-vánja, hogy alkotója úgy vágja, úgy fektesse, csa-varja, lágyítsa vagy támassza a növényeket, hogy ne érezzük, miszerint egy hóhér kezébe kerültek volna azok e műben, ami – bármit mondjanak is – az élet és a halál virágmisztériuma…”

Balogh András, 1999.

VIRÁGKÖTÉSZET

FOGALMA, JELENTŐSÉGE, FELADATAI, SZINTJEI

A virágkötészet a kertészeti lexikon leírásában, a dísznövények egyik felhaszná-

lási módja. Általában vágott virágok és levélzöldeknek is nevezett vágott zöldek, ritkáb-ban élőnövények feldolgozásával foglalkozik, ezek elrendezésének művészete.

Más meghatározás szerint, a virágkötészet a virágdíszítő művészet legfejlettebb ága, vagy másféle megfogalmazásban, a környezetkultúra talán legkifinomultabb eleme. Lényegre törőbb az olyan meghatározása, hogy a dísznövénytermesztés által előállított virágokból, gyűjtött növényekből ipari segédanyagokat felhasználva hoz létre kedvező esztétikai hatású virágkötészeti munkákat.

Költői megfogalmazásban: a virágkötészet olyan néma alkotó tevékenység, amely mélységben, tartalomban és általánosságban, csak magával a természettel hasonlítható össze (Balogh 1999.).

A virágkötészet fogalma, a meghatározása, talán a legáltalánosabban az is lehet, hogy a különféle virágok és egyéb növényrészek, valamint az egyéb hozzávalók – kellé-kek – igényes elrendezése.

A jelentősége, hogy képes növelni az általa felhasznált virágok és egyéb növény-részek, valamint más anyagok, kellékek esztétikai és pénzbeni értékét. Oly módon, hogy egyben hozzájárul az ember szép iránti, vagyis esztétikai igényének a kielégítésé-hez. Ez az életszínvonallal együtt változik, ha nő az életszínvonal, akkor növekszik a vi-rágkötészeti munkák keresettsége is, és fordítva.

A feladatai sokrétűek. Közülük a következők a legfontosabbak: - az emberi sorsfordulók, mint a születés, a ballagások, a házasságkötés és az elha-lálozás alkalmával az illő virágdíszítés,

- a családi, a vallási, a társadalmi és egyéb ünnepek virágokkal is meghittebbé, ünnepélyesebbé tétele,

- az igényes virágkötészeti munkákkal: o a közízlés fejlesztése, o az embertársaknak örömszerzés, o az ember környezetének barátságosabbá, kellemesebbé tétele.


2

Nem virágkötészet (még), az ismeretei legalább alapszintű/en elsajátítása nélkül, az elvárásainak emiatt sem megfelelő virágos készítmények – bármilyen jóhiszeműség-gel, naivan-készítése.

Szakiparos tevékenység a virágkötészet, - legalábbis attól kezdve – amikor a ké-szítményei,- minimálisan az alapismeretei akárcsak betanítással elsajátításának ered-ményeként (is) – az elvárásait legalább már elfogadhatóan kielégítik.

Kézművesség a virágkötészet, ha az elsajátított ismeretek alkalmazásával és akár csak némi szakmai gyakorlattal, leginkább a kereskedelmi tevékenység keretein belül, sajátos egyéni és művészeti jellegek nélküli, tömeges virágkötészeti készítményeket állít elő. Erre szinte mindenki képessé válhat, legalább valamennyi gyakorlással (Horváth 2000., Hegyi 2005.)

Alkalmazott iparművészet a virágkötészet legalábbis akkor, amikor a virágkötő szakma mesterei egyedi alkotásokat - hoznak létre, virágok és más növényi részek, va-lamint egyéb, hozzájuk illő anyagok felhasználásával (Szabó, 2005.). A többi, hagyomá-nyos alkotástól a virágkötészeti alkotást leginkább az különbözteti meg, hogy él és így változik; de legalábbis a változatlanul megmaradó száraz virágkötészeti – készítményt – alkotást is szinte lehetetlen mégegyszer megismételni, újra ugyanúgy létrehozni (Kuhn 2005.).

Művészet a virágkötészet, amikor a készítménye - az alkotása, nemcsak az alapve-tő szabályoknak és a szokásos elvárásoknak felel meg, hanem van olyan egyéni sajá-tossága, amiáltal egyedi és eredeti is, van mondanivalója, ezt kifejezőereje és ezek együttese által művészeti hatása. Ehhez, a jó felkészültség, vagyis a szakismeretek ala-pos elsajátítása, ezek alkalmazásának képessége, készsége és a kellő gyakorlat mellett, nélkülözhetetlen a jó ízlés, érzék, fantázia, rátermettség, kitartás és az elhivatottság is. (Balogh – Nagy 1978., Elekné Ludányi – Császi 1999.)

A virágkötészetben jól haladás emberi – humán – feltételei – bármelyikük hiánya vagy elégtelensége

elakaszthat, megbéníthat, mégoly korszerű „szekeret” is!

Alapvetőek: • az ízlés – első kerék, • az érzék – második kerék, • a kitartás – harmadik kerék, • a tudás – negyedik kerék;

Kiegészítőek: • a fantázia – motor, • a gyakorlás – üzemanyag, • az igény – indító-kulcs, • a mértékletesség – fék, • az önbizalom – tengelykapcsoló, • az önképzés – sebességváltó • a tehetség – kormány, • a törekvés – gáz.


3

A VIRÁGKÖTÉSZET TÖRTÉNETE HONFI PÉTER LEÍRÁSÁBAN, NAGY, 1966; GALLUS, 1989; HILLIER, 1990; KLINCSEK, 1990;

ELEKNÉ LUDÁNYI ÉS CSÁSZI, 1999; ARNOLD, 2000; HORVÁTH 2000; SZABÓ, 2008. NYOMÁN

Az emberiség története és a virágok felhasználása ismereteink szerint egyidősnek tekinthető: a szocializálódott ember a kezdetektől kapcsolatban állt a virágokkal, noha vi-rágkötészetről, a virágok tudatos elrendezéséről természetesen ekkor még nem beszél-hetünk. Az első – egyes források szerint bizonyítható, mások szerint feltételezett – virág-kötészeti alkotások a Kr. e. 3000-400 között virágzó, fejlett kertkultúrával rendelkező, Szemirámisz királyné függőkertjéről híres Mezopotámiában jelentek meg, a belső terek dekorációját virágfüzérekkel, girlandokkal, gyümölcstálakkal és vázadíszekkel oldották meg, temetkezési helyeiket rózsával és örökzöld cserjékkel borították be.

A virágok kompozíciókba rendezésének első vitathatatlan emlékei az ókori Egyip-tomhoz kötődnek, Kr. e. 2500-ból származó falfestményeken és domborműveken talál-kozhatunk az első virágos alkotásokkal. Történelmi feljegyzések szerint az ókori egyip-tomiak a virágokat már különleges tartóedényekbe, a vázák őseibe rendezték, a virágok kultúrájuk fontos elemei voltak, virágdíszeket használtak temetések, felvonulások alkal-mával, vagy egyszerűen az asztal, a lakás fő díszeként. A virágtartók anyaga leggyak-rabban arany vagy ezüst volt. A termek falait virágfüzérekkel díszítették, a vendégeknek csokrot vagy egy-egy szál virágot nyújtottak át. Egy fennmaradt írás szerint az egyik ün-nepre 40 000 virággal gazdagon díszített rúdcsokrot rendeltek, emellett virágtálakat és kézben, függesztve vitt girlandokat is készítettek. A felhasznált virágok kiválasztásában hangsúlyos szerepe van azok szimbolikus, főként vallási jelentésének. Például az Isis is-tennőt jelképező, és „a napisten felé forduló” lótuszvirág az egyiptomi kompozíciók gya-kori virága, de előszeretettel alkalmazták a gyakorta kötegcsokorba kötött papiruszsást is. A nagyobb rendezvények résztvevői parókájukat is lótuszbimbókkal vagy lótuszvirág-okkal ékesítették, emellett virágkoszorúkat, csokrokat, füzéreket viseltek. A piros virágú lótuszból font koszorú a szerelem titkos jeleként szolgált, de az isteneknek bemutatott vi-rágáldozat főszereplője is a lótusz volt. Más virágokat is termesztettek dísz-, illetve gyógynövényként, elterjedt volt a gránátalma, a búzavirág, mimóza és a mákfélék hasz-nálata. A hölgyek gránátalma virágjából, lótusz sziromból, olajfa és mirtusz levélből ké-szült nyakláncot, és diadémszerű fejkoszorút viseltek.

A temetkezésben is fontos szerepe lett a virágoknak: az elhunytat kedvenc virágaitól is elbúcsúztatták, a múmiák az ún. halotti virágokból (búzavirág, mákvirág, mályva, sáf-rányos szeklice, szarkaláb stb.) készült koszorút viseltek.

III. Ramszesz fáraó Amon isten tiszteletére 500 virágoskertet létesíttetett a papság-nak, és számtalan virágkoszorút adományozott a templomok díszítésére is, ami alátá-masztja azt a tényt, hogy már ebben a korai időszakban kimondottan virágkötészetre specializálódott szakmának is léteznie kellett, emellett külön temetőkertész és zöldség-kertész szakma is létezett.

Az ókori görög civilizációban (Kr. e. 1100-300) szintén fontos szerepet töltöttek be a virágok, sőt, az antik népek közül talán a görögök virágkötészete volt a legfejlettebb. Igaz, többnyire nem csokorba kötve használták fel a virágokat, sokkal gyakrabban készí-


4

tettek füzéreket és koszorúkat belőlük, az istenek szobrait ezekkel díszítették, de koszo-rúval jutalmazták művészeiket, nyertes atlétáikat, és csatáik hőseit is, gyermekek szüle-tésekor az ajtóra függesztették, frissítő díszként a saját fejükre is tették, de a kegyeleti kötészetben is ennek a készítménytípusnak jutott a legnagyobb szerep. (Nem közismert, de a koszorúk használatát kis-ázsiai népektől vették át.) Az egyiptomiakhoz hasonlóan a virágok és egyéb növényi díszek kiválasztásánál a görögök esetében is saját szempont-ok érvényesültek. A legnépszerűbb felhasznált levéldíszek a tölgyfalevél, a babér, a bo-rostyán, valamint az illatos fűszernövények voltak, a görögöknél ezek közül kiemelkedő szerepe volt a fény istenének, Apollónak szentelt babérnak. (A babérlevélből font tömör alapú koszorúk ma is görög koszorú néven ismertek.)

Az egyes virágok egy-egy istent jelképeztek, ezt a hagyományt a római kultúra is át-

vette: Növény Görög isten Római isten Hedera helix (borostyán) Dionüszosz Bacchus Laurus nobilis (babér) Apolló Apolló Myrtus communis (mirtusz) Aphrodité Vénusz Olea europaea (olajfa) Athéné Minerva Papaver (mák, pipacs) Demeter Ceres Quercus (tölgy) Zeusz Jupiter Rosa (rózsa) Aphrodité Vénusz A legkedveltebb virágok a rózsa, a jácint, a loncfélék, az ibolya és a liliom voltak, de

különböző színű és formájú tulipánokat, szarkalábakat és margarétákat is szívesen al-kalmaztak. A sírra mirtuszkoszorúk és liliomszirmok kerültek. A papok és papnők virág-koszorúkat viseltek a fejükön, és a népszónokok fejére is mirtuszkoszorút fontak. A gö-rög menyasszonyok fehér rózsakoszorút viseltek (később ezt a rómaiaknál a hajba tűzött narancsvirág váltja fel). A lakomákon a férfiak fejüket, karjukat rózsakoszorúkkal díszítet-ték, a terített asztalon megjelentek az első virágkötészeti asztaldíszek.

A tűzött virágtálak őseinek kialakulása is ekkorra tehető, a görögök előszeretettel helyeztek virágokat színes kerámiatálakba. A vázadíszek felhasználása leggyakrabban az esküvőkön volt szokás. Az említett koszorúk, girlandok, füzérek mellett gyakran hasz-náltak tirzus-botot és botcsokrokat is. A tirzus (thyrsos) borostyánnal, termésekkel, sző-lővel és szalagokkal díszített bot volt, amely a csúcsán egy szőlőfürtöt jelképező fenyő-tobozt viselt, és a bor istenének, Dionüszosznak (rómaiknál Bacchusnak) a jelképe, az istenség tiszteletére tartott ünnepségek, a Bacchanáliák elengedhetetlen kelléke volt.

A rómaiak (Kr. e. 800. – Kr. u. 476) – más kulturális területekhez hasonlóan – a vi-rágkultuszt is görög mintára alakították ki, a fő eltérés a felhasznált virágok mennyiségé-ben volt megfigyelhető: a Római Birodalomban sokkal nagyobb tömegben alkalmazták a virágokat, állítólag volt olyan lakoma, ahol olyan sok rózsaszirmot használtak fel, hogy a vendégek egy részét rosszullét kerülgette. Ekkorra tehető az árukertészetek megjelené-se mellett a virágkötészet mint kézműves iparág megjelenése is, bár egyes karthagói és


5

athéni leletek tanúsága szerint a görögöknél is létezett a korabeli „virágbolt” intézménye. A készítmények köre hasonló a görögöknél említettekhez, gyakrabban találkozunk azon-ban vázadíszekkel, melyekben a főszerepet a rózsa és a liliom játszották, de a szegfű el-terjesztésében is a rómaiak játszották a főszerepet. A virágfüzér (girland) és a virágsző-nyeg a rómaiak körében is nagy népszerűségnek örvendett, a lakomák, ünnepek hely-színét ezek mellett virág- és gyümölcskosarak, vázák is díszítették. A győztes hadvezé-reket a lábuk elé szórt virágszirom-szőnyeg fogadta, de a rómaiak előszeretettel szórtak virágszirmokat az ágyra is. A szerelmesek szintén a rózsát részesítették előnyben: több-nyire rózsakoszorú díszítette homlokukat.

A nyitott fejkoszorúkat arany- vagy ezüstszállal átfonva rangot és kitüntetést jelző készítményt kaptak, melyek mindig babér- vagy tölgylevélből készültek. A koszorú római neve (corona) változatlan formában maradt fent a későbbi uralkodói jelvény neveként.

Fontosabb ókori görög és római virágkötészeti készítmények Név Készítménytípus Felhasznált anya-

gok Felhasználás

Corona civica koszorú tölgylevél, makk nagy tisztelet jelképeként átadott koszorú

Corona radiata koszorú tölgy, babér, arany-szállal

istenek és hősök koszo-rúja

Corona natalitia koszorú borostyán, babér, petrezselyem

gyermek születésekor aj-tóra akasztva

Corymbus csokor levelek, borostyán termés

szobrok díszítésére

Encarpa félkoszorú (füzér) gyümölcsök, virá-gok

szobrok és festmények díszítésére

Serta koszorú vegyes virágokból házak, templomok, oltá-rok ünnepi díszítésére

Mirtuszkoszorú koszorú mirtusz városvezetők, győztes olimpikonok (görög), köl-tők, harcias játékok győz-tesei (római) viselték

Babérkoszorú koszorú babér hadjáratok győztesei, akadémikusok (görög)

Taenia füzér babér, tarkón leom-ló szalagpánttal

hadjáratok győztesei, akadémikusok (római)

Cipruskoszorú koszorú ciprus kegyeleti felhasználás: a halott házának bejárata fölé helyezték

A május elején megtartott Floraria, a virágok ünnepe volt az az alkalom, ahol a leg-

nagyobb mennyiségben készültek virágdíszek, az ezekkel felvonuló tömeg a nyár köze-


6

ledtét ünnepelte. Erre az alkalomra gyakran jellegzetes és drága rózsakoszorút készítet-tek fejdíszként: a rózsa szirmait háncsra varrták.

Az egyiptomiak mellett az ókori kultúrák történetében a kínaiak játszották a legna-gyobb szerepet a virágkötészet kezdeteiben. Történelmi emlékek szerint az ősi Kínában a Han-korszak alatt (Kr. e. 207-től Kr. u. 220-ig) már foglalkoztak a virágok elrendezésé-nek művészetével. Ez alatt az időszak alatt a virágok fontos szerepet töltöttek be a vallá-si nevelés és a gyógyászat területén. A buddhista, a taoista és a kunfuciuszi tanok köve-tői egyaránt virágokkal díszítették vallásuk oltárát a Kr. u. 618-906 közötti időszakban. A vágottvirágok vízbe való állítása, a vallási szertartásokon és a gyógyászatban betöltött szerep mellett, az ókori kínaiak szeretetüket és elismerésüket is gyakran virágok ajándé-kozásával, vagy virágok más módon való ábrázolásával (festmények faragványok, hím-zett elemek létrehozásával) mutatták ki. Mivel a buddhista tanítások tiltják az élet bár-mely formájának elvételét, a vallási célra csak igen „takarékosan” vágtak virágot, jellem-ző volt (főleg kezdetben), hogy minden összeállításban csak egyféle virágot használtak. A kompozíciók összeállításánál mindenkor tekintetbe vették az adott virágok, levelek szimbolikus jelentését. A bambuszág, az őszibarackfa és a körtefa virágos ága például egyaránt jelképezte a hosszan tartó életet. Más virágok, mint a tigrisliliom, a gránátalma és az orchideafélék a termékenységet jelképezték. A legnagyobb tiszteletnek mindazo-náltal a „virágok királya” nevet is viselő peóniák örvendtek, melyek a gazdagságot, a jó szerencsét és a társadalmi elismerést jelképezték. Az egyes évszakoknak is megvolt természetesen az uralkodó virága, így a tavaszt a pünkösdirózsa és az őszibarackvirág, a nyarat a lótusz, azt őszt a krizantém, a telet pedig a kínai kajszi virága és a fehér nár-cisz uralta.

Az 500 és 1453 közötti időszakban a Bizánci Birodalmat kell megemlítenünk a vi-rágdíszek felhasználásának történetében, amelynek a Római Birodalom bukása után nagy szerepe volt a római kultúra virágkötészeti művészetének továbbvitelében. A bi-zánci kultúrkörben a kúp alakú formák voltak a legjellegzetesebbek, ami a virágkötészet-ben is megnyilvánult. A kúpszerű alakot kirajzoló zöld leveles ágakat kelyhekben vagy urnákban helyezték el, majd gazdagon díszítették feltűnő színű virágokkal és termések-kel. A leggyakrabban alkalmazott növények a margaréták, a liliomok, a szegfű és a kü-lönböző ciprusok, fenyőfélék voltak. A bizánci kultúrában találkozhatunk először a színes szalagok virágkötészeti felhasználásával.

A virágok kompozíciókba való rendezésének szokása Európa nyugati részén csak kb. Kr. u. 1000 körül, a középkor „legsötétebb” korszakának elmúlásával honosodott meg. A népvándorlás évei nem kedveztek a kertkultúrának, ezen belül a virágkötészet-nek sem. A román kor (X-XII. század) időszaka alatt a virágok termesztése és a virágdí-szítés is a kolostorokba szorult vissza, és még sokáig a legnagyobb szerepe a templo-mok és kolostorok kertjeinek, illetve a várkerteknek volt, ahol ebben az időszakban nö-vényeket élelmezési és dekorációs célokra egyaránt termesztettek. A keresztes hábo-rúkból visszatérő hódítók érdekes és új növényeket hoztak magukkal a Közel-Keletről, ennek eredményeként az európai országok lakosai olyan növényekkel is kísérletezhettek a virágkötészetben, amelyeket korábban nem is ismertek. A felhasznált virágok köre


7

nagy változáson ment át, jó példa erre, hogy a rózsa és a liliom – a pogány világ fontos motívumai – hogyan vált eleinte tiltott növényből később egyházi szimbólummá.

A gótikus művészeti korszakban (XII-XV. század) a virágszimbolika további fejlő-dése volt megfigyelhető, amit az ember és a virágok a kolostor- és várkertekben kialakult szorosabb kapcsolatával magyaráznak. Néhány ekkor kialakult jelentéstartalom napjain-kig is fennmaradt, a liliom (főleg a fehér liliom) a tisztaságot, erényt, a mimóza az érzé-kenységet, a mirtusz a szüzességet és a szeretetet, míg az ibolya a szerénységet, tiszte-letet jelképezi.

A kertművészetben valódi nagy fellendülést csak az olasz reneszánsz hozott, ugyanakkor a virágkötészet csak kissé lemaradva követte ezt a folyamatot, ez volt az a korszak, amikor a legtöbb klasszikus virágkötészeti stílus első csírái megjelentek. A XV-XVI. század fordulójára a virágkötészeti alkotások a mindennapok részévé váltak, és a virágokat a legkülönbözőbb anyagokból készített edényekbe és tálakba állították. Gyako-ri volt a márvány, a velencei kristály és a bronz használata. A gazdagon díszített vázákat elsősorban a firenzei kerámiaüzemek készítették, köztük kimondottan a virágoknak ki-alakított, különböző furcsa, csöves vázákkal. Az üvegedények ma is egyik leghíresebb műhelye Muranóban alakult meg ebben az időszakban. Teljesen új elemként jelent meg ebben az időszakban a trópusokról származó termések (ananász, gránátalma, eper, díszalmák) virágkötészeti felhasználása, mellyel többek között a színkontrasztok hatása is hangsúlyozható volt. A legfontosabb ebben a korszakban használt virágdíszek a bok-réták, fejkoszorúk és virágfüzérek voltak, a legkedveltebb virágok pedig a rózsa, a liliom, a rozmaring, a szegfű és a viola.

A koszorúkötés tulajdonképpen a lovagkorban vált általánossá Európában: a rózsafüzérkészítéssel együtt az erkölcsi nevelés része volt. A XV. század végén már több, mint 20 koszorúnövényt használata volt divatban közülük sok kimondottan illatos volt (majoránna, rozmaring, menta, levendula, viola, szegfű, liliom, rózsa stb.).

A barokk korszakban (XVII-XVIII. század) kertművészetét a szabályos, geometri-kus elrendezés hatotta át, a művészeti kor jellemzője az igen gazdag díszítés, szinte túl-zó szín- és formagazdagság jellemezte. Mindez természetesen a virágkötészetben is je-lentkezett: a paloták belső tereinek díszítését grandiózus, színekben és formákban tob-zódó csokrokkal, kosarakkal oldották meg.

XVII. századra fontos szerephez jutnak a szárazvirágok is: elsősorban az illatos, aromás virágokból és levelekből kötött csokrokat hordtak magukkal az emberek, hogy „távol tartsák a bajt”, de már ekkor megjelenik a ma „pot-pourri”-nak nevezett illatos zsá-kok szekrények illatosítására való felhasználási módja is.

A XVIII. században már sokféle virágtartót készítettek, többek között ekkorra jelen-tek meg az azóta is gyakran alkalmazott asztali porcelánvázák, melyekben a fényűző vi-rágcsokrok elsősorban az arisztokrácia otthonait díszítették. Ebben az időszakban ala-kult ki a vázák kandallópárkányra – illetve nyáron a tűztér elé – való helyezésének szo-kása, ugyanakkor többnyire a lakás középpontjában elhelyezett asztalokat is csokrok dí-szítették.

A felhasznált virágok, növények köre természetesen országonként némileg változó volt, Angliában például a rózsák, szegfűk, nőszirmok, pünkösdirózsák, szarkalábak, si-


8

sakvirágok és mályvarózsák voltak a nyár legfontosabb virágai, az őszi időszak főszerep-lőjévé az erre az időszakban Európában is elterjedt krizantém csak körülbelül egy évszá-zaddal később vált.

A klasszizmus korszakához, illetve városi polgárság életstílusához kapcsolódóan ezzel párhuzamosan jön létre a biedermeier irányzat, ami a virágkötészetben is fellen-dülést hoz, sajátos stílusirányzatot kialakítva. Jellemzője a formakötészet hangsúlyozá-sa, mely merev, mesterkélt formákhoz ragaszkodik. A virágok egyedileg nem érvénye-sülnek, csak tömegükben, a teljes készítmény formájával adnak díszítő hatást. A készít-mények közül gyakran alkalmazott a virágokkal letűzött tömör görögkoszorú-alap, a fél-gömb for,ájú csokor, a süveg- és tányércsokrok, valamint a virágokból megformált füzé-rek, tárgyak, állatok, karneváli díszek, melyeket tüllel, szalaggal gazdagon díszítettek.

Nagy fellendülést kapott a szárazvirágok használata is, ami elsősorban a nagy uta-zások alkalmával készített herbáriumok, préselt virágok ihlette szép házi gyűjtemények készítésében nyilvánult meg, ekkor készültek el az első szárazvirág-csokrok. Az alkal-mazott szárazvirágok sokfélesége később folyamatosan csökkent, és csak a XX. század vége felé indult újra fejlődésnek.

A XIX. század közepén, a romantika stíluskorszakában a korábbi szabályos, merev formákat a lazább, természetesebb elrendezésű csokrok és kosarak váltották fel. A laza, fesztelen kompozíciók nagy részére a grandiózus méretek voltak jellemzőek.

Újabb lendületet vett a távoli földrészekről behozott egzotikus növények felhaszná-lása és nemesítése, a választék folyamatosan alakult és bővült. Egyre nagyobb jelentő-séghez jutottak a ma klasszikusan vezető kultúrának számító rózsa, szegfű és krizan-tém.

Ugyanebben a korszakban kezdett (újra) elterjedni az egyféle virágból álló kompozí-ciók készítése, melyet ekkor már a mai vágottzöldek elődjeivel, néhány szál fűvel, sással vagy akár páfránylevéllel együtt helyeztek a vázába. Divatosak voltak a feltűnő színkont-rasztok is.

Ekkorra számos virágkötészeti témájú könyvet is kiadtak, melyek elsősorban a kü-lönleges alkalmakra előállított kompozíciókkal (virágfüzérek, asztaldíszek) foglalkoztak.

A XIX. és XX. század fordulóján az eklektika stíluskorszaka köszöntött be, ami a vi-rágkötészetben a neobarokk makart-csokor megjelenésével és elterjedésével járt (a név Hans Makart bécsi festőnek állít emléket). Ezekben a készítményekben a legszembetű-nőbb a csokor mozgalmassága, változatossága. A nagyméretű csokor mindig sokféle (honos és egzotikus) virágot és levelet tartalmazott, kedvelt kelléke volt a pálmalevél, a pávatoll, de gyakran trópusi lepkékkel, kagylókkal is díszítették.

A XX. század elején beköszöntő szecesszió, és ennek jegyében a hagyományokkal való szakítás a virágkötészetben gyakorta érzelgős, „hatásvadász” munkák megjelené-sében tükröződött. Ezekben az előszeretettel alkalmazott népies motívumok mellett gyakran művi hatású figurákat, tárgyakat helyeztek el (pl. lant, óra, galamb stb.).

Az Amerikai Egyesült Államok területén is egyre komolyabb teret hódított a virágkö-tészet, az európai mintát új fajokkal tarkították (pl. dáliák, sarkantyúvirágok, azáleák, ka-méliák). A főállású háziasszonyok körében egyre divatosabb lett a műkedvelő virágköté-szet, így a virágcsokrok hamarosan minden otthonban megjelentek.


9

A II. világháború utáni időszakban a virágkötészet fejlődése – érthető módon – meg-torpant egy időre, majd az 1950-es években megalakult német virágkötő iskolák jelentő-ségének megnövekedésével indult újra. A több évszázados múltra visszatekintő, dekorá-ciós szemléletű kötészet Moritz Evers hatására mellett létrejött az ún. vegetatív stílus, amely honos növények felhasználását szorgalmazta, és így egy időben, azonos élőhe-lyen megtalálható növények felhasználásával készült kompozíciók létrehozásában mu-tatkozott meg, fő jellemvonása a természetes megjelenés volt.

Az 1950-es, 1960-as években jön létre a ma is használatos spirálkötési technika. Az 1960-as évekre Európában is egyre inkább teret hódított az ún. vonalas-grafikus köté-szeti stílus, mely a japán ikebana jegyeit közvetíti, és kevés, de feltűnő díszű anyaggal dolgozik. Ezzel rokon hatást képvisel az 1960-as évek végén megjelent paralel stílus, mely párhuzamos vonalakra építi fel kompozícióit, amit egyenes szárú virágok és erre merőlegesen álló levelek felhasználásával alakít ki. Fontos szabály, hogy az alapanya-gokat nem szabad például drótozással megváltoztatni, ami a felhasználható növények körét nagyban leszűkíti.

Az 1980-as évektől egyfajta kísérletezés indult a virágkötészetben, ennek egyik eredménye az ún. struktúra stílus létrejötte. Ennek fő jellemvonása, hogy a virágokat foltszerűen, szerkezetben használták fel, térben kissé megmozgatva. Ebből az alapból emelkedtek ki a vonalas elemek, illetve indák, melyek összekapcsolták a szerkezeti ré-szeket.

Az 1990-es években az íves formák divatja terjedt el, a technikák közül pedig – a meleg ragasztópisztoly 1980-as, majd a hideg ragasztó 1990-es megjelenésével) egyre nagyobb teret nyert a ragasztásos technika, a hagyományos drótozás rovására, ezzel együtt a dekordrótok díszítőelemként jelennek meg a kompozíciókban.

A XXI. század elején, napjainkban a virágkötészet további fejlődését elsősorban a dísznövénytermesztő és kellékeket forgalmazó cégek évenként változó trendjei, új irány-zatai befolyásolják, a felhasznált virágok, növényi részek egy része folyamatosan válto-zik, új és új kultúrák jelennek meg a piacon, ami szintén nem marad hatás nélkül. Jel-lemző, hogy az új kialakítási formák, a modern és posztmodern irányzatok mellett klasz-szikus stílusjegyeket viselő készítmények is gyakorta feltűnnek, a stílusok szinte egymás mellett élnek a mai virágkötészetben. Az új ötletek, új irányzatok megvalósításának, a vi-rágkötészet változásának, fejlődésének gyakorlatilag nincs határa. Vagy ha mégis, akkor az emberi fantázia határával esik egybe.


10

A VIRÁGKÖTÉSZET ESZKÖZEI

1. BETŰSABLON 2. CELLUX-TÉPŐ 3. ECSET 4. HŐLÉGFÚVÓ 5. ÍRÓESZKÖZÖK

5.1. Íróceruzák, -tollak 5.2. Rostironok – színesek 5.3. Vízállóan írók

6. KÉZI PERMETEZŐ 7. MÉRŐESZKÖZÖK

7.1. Hőmérő 7.2. Mérleg 7.3. Mérőhenger 7.4. Mérőszalag 7.5. Páratartalom-mérő 7.6. Vonalzó

8. MŰANYAGFÓLIA-HEGESZTŐ 9. ÖNTÖZŐKANNA 10. PILLANATSZORÍTÓ 11. SZALAGTARTÓ ÉS –VÁGÓ 12. SZERSZÁMTARTÓ-TÁSKA 13. TÁROLÓEDÉNYEK 14. TISZTÍTÓESZKÖZÖK

14.1. Cirokseprű 14.2. Szemétlapát 14.3. Tollseprű

15. TŰZŐKAPOCS-BEÜTŐ 16. VIRÁG/CSOKOR FOGADÓ-TARTÓ ÁLLVÁNY 17. VIRÁG/CSOKOR TARTÓ – asztali vagy másmilyen mikrofonállvány is lehet


11

A VIRÁGKÖTÉSZET SZERSZÁMAI

1. KÉZI SZERSZÁMOK 1.1. KÉS. Többféle is lehet: 1.1.1. Háztartási –konyha kés 1.1.2. Kertész kés – hajlított pengéjű-kacor 1.1.3. Speciális kés – szárak 45 fokos vágásához 1.1.4. Tapétavágó kés – Schnitzel-kés 1.1.5. Tűzőhab-vágó kés 1.2. OLLÓ. Többféle kivitelben is kell: 1.2.1. Fémvágó olló 1.2.2. Közönséges vagy papírvágó olló 1.2.3. Metszőolló 1.2.4. Virágkötész olló (az univerzális típusa az előbbieket is kiválthatja) 1.3. FOGÓ. A választékból többféle is megfelelő: 1.3.1. Csípőfogó 1.3.2. Harapófogó 1.3.3. Kombinált fogó 1.4. FŰRÉSZ. Többféle is lehet: 1.4.1. Fafűrész 1.4.2. Fémfűrész 1.4.3. Lombfűrész 1.4.4. Derék-szögvágó fűrész 1.5. FÚRÓ. Legalább egyféle kell: 1.5.1. Csigafúró 1.5.2. Spirálfúró 1.6. CSAVARHÚZÓ 1.7. CSIPESZ (fogorvosi- hajlított hegyű) 1.8. FAVÉSŐ 1.9. KALAPÁCS 1.10. RAGASZTÓPISZTOLY (lehetőleg hőszabályzós) 1.11. RÓZSATÜSKÉTLENÍTŐ 1.12. SZIKE 1.13. ÜLTETŐKANÁL 1.14. ÜVEGMOSÓ 1.15. VÁGÓPENGE


12

2. GÉPI SZERSZÁMOK – kisgépek 2.1. ELEKTROMOS FÚRÓGÉP 2.2. KOSZORÚALAP-KÖTŐ GÉP 2.3. SZÁRDRÓTOZÓ GÉP 2.4. SZÁRTISZTÍTÓ GÉP 2.5. SZÁRVÉG KIHEGYEZŐ GÉP 2.6. SZÚRÓFŰRÉSZ GÉP 2.7. TŰZŐGÉP 2.8. VIRÁGÁRUSÍTÓ AUTOMATA 2.9. VIRÁG/CSOKOR SZÁLLÍTÓ GÉP-JÁRMŰ 2.10. VIRÁG/CSOKOR TÁROLÓ HŰTŐ-GÉP

A VIRÁGKÖTÉSZET MUNKAHELYEI, HELSZÍNEI

1. DÍSZNÖVÉNYTERMESZTŐ ÜZEM – TELEP 2. NAGYBANI VIRÁGPIAC 3. VIRÁG ÉS KELLÉK NAGYKERESKEDÉS 4. ZÖLDNÖVÉNYT, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁGOT IS ÁRUSÍTÓ ÜZLETLÁNC

ÜZLETE 5. ZÖLDNÖVÉNYT, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁGOT IS ÁRUSÍTÓ BEVÁSÁR-

LÓKÖZPONT 6. ALKALMI ZÖLDNÖVÉNY, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁG ÁRUSÍTÁSI HELY 7. VIRÁGÁRUSÍTÓ HELY – „STAND” (utcán, vásárcsarnokban, piacon és máshol) 8. KERTÉSZETI ÁRUDA 9. KERTÉSZETI ÁRUHÁZ 10. VIRÁGÜZLET 11. VIRÁGSZALON 12. „VIRÁGSTÚDIÓ” 13. SZÓRAKOZÓHELY 14. ÉTTEREM 15. SZÁLLODA 16. KÖZINTÉZMÉNY 17. MAGÁNINTÉZMÉNY 18. TEMPLOM 19. SZÍNHÁZ 20. RENDEZVÉNY 21. KIÁLLÍTÁS 22. VIRÁGKÖTÉSZETI VERSENY 23. VIRÁGKÖTÉSZETI OKTATÁS 24. VIRÁGKÖTÉSZETI BEMUTATÓ 25. VIRÁGKÖTŐ MŰHELY


13

VIRÁGKÖTÉSZETI ANYAGOK ÉS ALKALMAZÁSUK

A virágkötészeti anyagok mindazok a különböző anyagféleségek, amelyek valami-

lyen formában és módon, a virágkötészetben felhasználásra kerülnek. Ezek ezzel rend-szerint el is „használódnak”, mint az anyagok általában. Csak kivételes alkalmasak és kerülhetnek többszöri felhasználásra. Már nagyon sokfélék és mind újabbakkal is gyara-podik a számuk, bővül a választékuk.

A virágkötészeti anyagok csoportosítása, a sokféleségük miatt is szükséges és ez könnyíti meg az eligazodást közöttük. A csoportosításuk nem is csak egyféleképpen lehetséges:

● Beszerzésük – biztosításuk, előteremtésük – módja szerint lehetnek: ●● gyűjtött virágkötészeti anyagok: nem védettek és nem természetvédelmi terüle-

ten, a természetes lelőhelyükről kerülhetnek begyűjtésre. Ilyenek még, az akár már egy más célú termesztés, tenyésztés vagy kézműves előállításuk ill. ipari gyártásuk során is, - anélkül, hogy ez az így előállításra kerülő értékeket veszélyeztetné – és méginkább ezek melléktermékeiként, valamint a hulladékaikból, virágkötészeti hasznosításra ki, - le - ill. összeszedhető anyagok. Mint a vadon termő gombák, növények és a zuzmós gallyak, a vízparti kavicsok, a szigetelőhab hulladékok, a tégla- és üvegtörmelékek is,

●● saját előállítású virágkötészeti anyagok: szintén az akár legegyszerűbb, házi-lagos kivitelezésű termesztésből, tenyésztésből vagy gyártásból – előállításból – már közvetlenül az előállítójuk, vagy közvetetten, a megbízottja/i által virágkötészeti felhasz-nálásra. Ilyenek leginkább a maradványokból házilag szárítva előállított száraz virágkö-tészeti anyagok, és a mohagolyó is.

●● vásárolt virágkötészeti anyagok: bel- vagy külföldi, kis- vagy nagykereskedé-sekből kerülnek beszerzésre; és ha eredetileg gyűjtöttek is, mint az ún. erdei vagy erdé-szeti melléktermékek – már kereskedelmi áruként kerülnek forgalomba, forgalmazásra. Ilyenek a termesztésből, tenyésztésből, a kézműves, valamint a kis- és nagyüzemi gyár-tásból, meg a kereskedelmi gyűjtésből kikerülő virágkötészetben használt anyagok. Mint a termesztett vágott virágok, a tenyésztett kalitkás dísz-madarak, valamint a gyártott dró-tok, festékek és hasonlók is.

● Eredetük szerint alapvetően kétfélék: ●● természetes eredetű virágkötészeti anyagok: eredete, vagyis a létrehozója, a

szülője közvetlenül, de legalábbis közvetetten a természet. A létrejöttük így adódó módjai szerint lehetnek: ●●● természetben létrejövő és innen környezetkárosítás nélkül gyűjthető termé-

szetes eredetű virágkötészeti anyagok, pl.: a kagylók, a mohák, a zuzmók, ●●● termesztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: pl.: a dáli-

ák, a flamingóvirágok, a lepkeorchideák, ●●● tenyésztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: pl.: a

dísz/baromfi és –madár tojások, tollak, ●●● természetben és termesztve, ill. tenyésztve is létrejövő természetes eredetű

virágkötészeti anyagok: a borsóvarjúháj, a gyöngyvirág, az éticsiga-ház,


14

Az állapotuk szerint a csoportosításuk aszerint történik, hogy milyen állapotban kí-nálkoznak virágkötészeti felhasználásra is. Eszerint lehetnek:

●●● élő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a természetes eredetükön túlmenősen, még élő állapotban kerülnek virágkötészeti felhasználásra .Ezek a követke-zők:

- élő növények: szabadgyökerűek, vagy edényesek – cserepesek, 1,5-2 litertől kon-téneresek is – és ritkán földlabdásak,

- élő növényrészek: - élő száras virágok vagy virágzatok: az ún. szálas virágok, festettek is lehetnek, - élő száratlan virágok vagy virágzatok: az ún. virágfejek, részben az ún. koszo-

rúvirágok, - élő leveles földfeletti növényrészek: az ún. vágottzöldek, - élő, legalább terméses földfeletti növényrészek: a tartósan fenn-, ill. megmara-

dó termésűek, - élő, de levél-, virág- és termés- nélküli földfeletti növényrészek: vesszők, galy-

lyak, ágak, törzsek és darabjaik - látványosan repedezett, paraléces, színes héjkérgűek vagy csavarodottak, torzultak és másféleképpen mutatósak;

- élő termések vagy terméscsoportok: még nem szárazak, többnyire húsosak és színesek,

- élő levelek és darabjaik: mutatós formájúak vagy legalább érdekes színűek, - élő gyökérmódosulások és darabjaik: leginkább gumók vagy répák, - élő földbeni szár-módosulások és darabjaik: leginkább hagymák és hagyma-

gumók, - „élő” talajok: helyi és hozatott ún. termőföld, - élő (kis)állatok: leginkább akváriumi halak, kalitkás madarak, terráriumi hüllők, - élő emberek: virágkötészeti alkotások viselői, ●●● élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a természetes erede-

tükön túlmenősen, már nem élnek a virágkötészeti fehasználásukkor, vagy eddig sem voltak élők – élőlények. Ezek akár még aszerint is csoportosíthatók, hogy milyen szár-mazásúak, ill. minek a származékai. Eszerint lehetnek:

●●●● növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: mindegyike olyan teljes növény vagy növényrész (lásd: az élőknél) amely már nem él; egyébként viszont még akár az eredeti – ún. natúr – kinézetű. Ezeknek a további csopor-tosítása lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan keletkez-tek. A keletkezésük szerint lehetnek:

●●●●● természetesen – elhalva – keletkezett növényi származású élettelen ter-mészetes eredetű virágkötészeti anyagok: élettelenek már, de az esetleges megtisztítá-sukon kívül, ugyan olyanok, ahogy maguktól a természetben, ill. a termesztésben kép-ződtek-keletkeztek, vagyis eredeti – ún. natúr – kinézetűek, megjelenésűek. Ilyenek:

●●●●●● elhalva szárazzá vált növényi származású élettelen, természetes erede-tű virágkötészeti anyagok: maguktól is képesek ilyenné válni és a leginkább gyűjtöttek, az ilyen eredeti – ún. natúr – kinézetükben. Pl.: a selyemkóró, a takácsmácsonya, a tobo-zok,


15

●●●●● mesterségesen előállított –ki/készített növényi származású élettelen ter-mészetes eredetű virágkötészeti anyagok: azonkívül, hogy már szintén nem élnek, az esetleges megtisztításukon felül, még legalább egyféle emberi beavatkozással – tartósító konzerválással, ill. preparálással vagy egyéb kezeléssel – készültek. Vagyis készítmé-nyek, az akár természetesen keletkezőkből is (lásd: előbb); Miközben azért legalább az alapanyagukban vagy egyébként is, többé-kevésé megmaradnak olyannak, ahogy ma-guktól, a természetben, ill. a termesztésben képződtek-keletkeztek. Közülük a fontosak a következők:

●●●●●● szárított növényi származású élettelen természetes eredetű virágköté-szeti anyagok: a kellő önszáradási képesség hiányában, vagy erre akár csak rásegítés-ként, még természetes vagy mesterséges szárításúak. Pl.: az egynyári és évelő sóvirág-ok, a jószagú cickafark, a sötétkék szamárkenyér;

●●●●●● fehérített növényi származású élettelen természetes eredetű virágköté-szeti anyagok: rendszerint már száraz, ill. szárított állapotukban sorrakerülő és még leg-inkább hypós vagy hidrogén-peroxidos fehérítő kezelés, valamint az ezutáni kinti – sza-badtéri – utánszárítás termékei. Pl.: gyökerek, szárazvirágok, toboz-termések,

●●●●●● festett – színezett – növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: többnyire még a szárításukat megelőzően kerülnek a keresett és akár az eredetileg hiányzó, vagy a meglévőt megerősítő színűre megfestésre, valamilyen festékszórással, méginkább bemártva – bemerítve – festék oldatába – ha egészen sűrű-be, az az ún. vakolás. Pl.: mákgubók, raffiaszálak, száraz-termések,

●●●●●● formázott – alakított – növényi származású élettelen természetes erede-tű virágkötészeti anyagok: leginkább még lédús állapotukban, csavarással, hajlítással többnyire csigavonalban kúpos, ill. öblös vagy spirálisan hengeres alakúra formáltak. Ez, az akár ezelőtti hántolásukat (lásd: később) követheti, vagy a még többnyire ugyancsak sorrakerülő szárításukat, valamint a fehérítésüket, ill. a festésüket is megelőzheti. pl.: hen-geresen vagy kúposan, ill. öblösen csavart végű szárak, vesszők és héjkéreg-darabok,

●●●●●● glicerinezett növényi származású élettelen természetes eredetű virágkö-tészeti anyagok; akár még élő állapotukban, általában negyedrész, de legalább egytized arányban glicerint tartalmazó vizes oldatban kerülnek egy napig vagy még hosszabban felszivatásra. Ezt követheti a szárításuk vagy még a fehérítésük, ill. festésük is. Pl.: szép színes levelek, beszínesedő levélzetű hajtások-vesszők és termések,

●●●●●● hántolt növényi származású élettelen természetes eredeű virágkötészeti anyagok: gyakran órákon át tartó előzetes vízben áztatással fellazított héjkérge, a leg-egyszerűbben, csak kézzel kerül lefejtésre. Ezt követően száríthatók, vagy még fehérít-hetők, ill. festhetők is. Pl.: csavart-mogyoró, spirálfűz vesszők,

●●●●●● maratott növényi származású élettelen természetes eredetű virágköté-szeti anyagok: leginkább az ehhez elég nagy és bőrszerű levelek, maró hatású, többnyi-re közel tömény mosószeres oldatban tartós főzésével vagy legalább áztatásával is lét-rehozhatók. Az akár levél érhálózatok, így elérhető feltárását, a szárítás követi. Ezelőtt még glicerines oldatban is felszívathatók, -áztathatók – hogy rugalmasabbak legyenek. Majd a fehérítésük, ill. a festésük is sorrakerülhet. Pl.: levél-hálók, lufatök „termés-hálózatok”.


16

●●●●●● préselt növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: szakszerűen, a szokásos módon, szépen préseltek. Ezek leggyakrabban a kü-lönféle mutatós formájú és jól préselhető, akár több levélkéből álló levelek, valamint a préselten ellapulva, mintegy szétterülő és így is különösen látványos virágfejek vagy vi-rágok kisebb-nagyobb darabjai, de még egyéb növényrészek is lehetnek. Pl.: árvácskavi-rágok, babér-, babérmeggy levelek és fűszálak;

●●●● állati származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már élettelenül kikészített – preparált – állatok vagy valamelyik részük, az akár még ere-deti – ún. natúr – állapotában – kinézetében. Ezeknek a további csoportosítása ugyan-csak lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan keletkeztek. A keletkezésük szerint lehetnek:

●●●●● természetesen – elhalva – keletkezett állati származású élettelen termé-szetes eredetű virágkötészeti anyagok: már élettelenek, de az esetleges megtisztításu-kon kívül, ugyanolyanok, ahogy maguktól a természetben, ill. a tenyésztésben képződ-tek-keletkeztek és így az eredeti – ún. natúr – kinézetűek is. Ezek egymástól nagyon el-térőek – különbözőek és sokfélék. A csoportjaik kerülhetnek csak felsorolásra a követke-zőkben:

- bőrök, - csigaházak, - csontok, - igazgyöngyök, - kagylóhéjak, - korállok, - szarurészek, - szőrök, - tollak; ●●●●● mesterségesen előállított – készített – állati származású élettelen termé-

szetes eredetű virágkötészeti anyagok: már ugyancsak élettelenek, valamint az esetle-ges megtisztításukon felül, még legalább egyféle emberi beavatkozással – tartósító kon-zerválással ill. preparálással, vagy egyéb kezeléssel – készültek. Vagyis készítmények, az akár természetesen keletkezőkből is. Többé-kevésbé megmaradnak olyannak, ahogy maguktól, a természetben, ill. a tenyésztésben képződtek-keletkeztek. Ilyenek: leginkább a természetesen – elhalva – keletkezőkből (lásd előbb) készült készítmények is.

●●●● egyéb szervesanyag-származékú élettelen természetes eredetű virágköté-szeti anyagok: korábban élt és elpusztult élőlények maradványai, ill. a származékai, az akár még eredeti – ún. natúr – állapotukban – kinézetükben. Ezeknek a további csopor-tosítása ugyancsak lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan keletkeztek. A keletkezésük szerint lehetnek:

● ● ● ● ● természetesen keletkezett egyéb szervesanyag-származékú élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már élettelenek, de az esetleges tisztításu-kon kívül, ugyan olyanok, ahogy maguktól a természetben képződtek-keletkeztek és így az eredeti – ún. natúr – kinézetűek is. Közülük a fontosak a következők:


17

- avar: legnagyobbrészt lehullott és a levegős körülmények közötti korhadással, akár már bomlásnak indult levelek,

- borostyánkő: főleg a balti-tengeri partvidéken előforduló, megkövesedett ősi fe-nyőgyanta,

- kókuszrost: a kókuszpálma, ill. gyümölcsének, a kókuszdiónak a külső fedő rost-anyaga, ún. téglák formájába préselve is forgalomba kerül,

- korhadék: szerves és főként növényi anyagok, baktériumok hatására, közönsé-ges hőmérsékleten és levegős körülmények között végbemenő bomlása, az ún. oxidációja nyomán keletkezik, és ezt fáknál, farontó gombák tevékenysége is megindíthatja,

- kőszén: a köznapi szóhasználatban szén, főleg növényi szerves anyagok átala-kulásával keletkezett kőzetkeverék,

- szalma: leginkább a szemtermést hozó növények termés-kinyerő cséplése után visszamaradó szárai, ill. szárrészei,

- tőzeg: túlnyomórészt növényi és csak csekély részben állati szervezetek, elhalá-suk után, víz alá jutva, emiatt csupán kevés levegő – oxigén – jelenlétében, lassú bomlása – humifikálódása – és elszenesedése – a tőzegesedés – útján keletke-zik. Olyan formában, hogy a növények egyes szálas részei többé-kevésbé felis-merhető állapotban ugyan megmaradnak benne, az anyaguk viszont megváltozik. Barna, sötétbarna, valamint akár egészen feketéig színeződött, könnyű, szivacs-szerű anyaggá válik a tömegük. Lápokban, mocsarakban képződik, rendszerint, többféle olyan rétegben, amelyek egymástól különböznek, a következők szerint: o kotu: lehet már a legfelső réteg. Ez a felszíni levegős körülmények miatt, tel-

jesen elbomlott, vagyis humifikálódott – oxidálódott ezért laza, porosodó és már alig van, vagy egyáltalán nincs jó rostos része, valamint fekete színű. Így leginkább csak földkeverék vagy másféle anyag adaléka;

o rostos tőzeg: felületi kotu réteg alatt is, a létrejöttének körülményei szerint, még ugyancsak többféle lehet:

felláptözeg: leginkább savanyú talajokon és hűvös, óceánikus, vagyis csapadékban gazdag, hűvös éghajlaton képződik. Az itteni ún. szfagnum-, ill. tőzegmoha- vagy más mohalápok, nagyobbrészt lombos moha növényállományának az elhalásával jön létre, egyaránt savanyú kémhatású és tápanyagszegény, kétféle rétegben: Ezek: • fehér tőzeg: a nevének is megfelelően világosbarna színű, felső,

egyben fiatal réteg, ezért nagyon kevéssé bomlott, alig humifikálódott, erősen rostos szerkezetű; A fokozottan levegőigé-nyes gyökérzetű dísznövények ültetéséhez is jó,

• fekete tőzeg: sötétbarnás színű, alsóbb helyzetű, egyben régebbi lerakódású és emiatt növényi maradványainak bomlása már előre-haladott, ezért akár alig rostos. Így csak az igénytelenebb dísznö-vények ültetéséhez jó.

síkláptőzeg: rétláptőzeg más néven és vízparton, méginkább feltöltődő állóvizes réti területeken jön létre. Az itteni jellegzetes tőzegképző növé-


18

nyek, mind a nád, a káka, a gyékény, a különféle sások és egyes fűfélék elpusztuló részeinek víz alatti, levegőtlen körülmények közötti rétegző-désével alakul ki. Már erősen elbomlott – humifikálódott – és ezért ke-véssé rostos is lehet. Ekkor ráadásul, a rendszerint magas tápanyagtar-talma mellett, többnyire csak semleges, méginkább meszes, lúgos kém-hatású. Emiatt így önmagában, ültetőanyagként, vagyis akár földpótló ún. termesztő, de még szaporító közegnek is, általában ritkábban jó, mint akár ezek előállításához alap-, ill. adalék-anyagnak.

Baltikumi, finn, litván, osli vagy egyéb származású rostos tőzeg fő tulajdonságai: - rostos, szálas részek formájában jól látszanak benne a növénymaradványok, - színe világosabb-sötétebb dohánybarna, - térfogatsúlya szárazon kicsi, - vízből, legalább súlyával megegyező mennyiséget tud megkötni, ill. a tömegének

minimálisan kétszeresét, - de a száraz-tömegének akár közel 8-12-szeresét is – képes felvenni és még nem válik levegőtlenné,

- bomlása még levegős körülmények között is lassú, ezért legalább 3-4 évig is jól megmaradhatnak benne növények,

- felületi megkötő-képessége jó, képes nagy tápanyagmennyiséget kicserélhetően, a növények számára majd hasznosíthatóan tárolni. A felületén a tápoldatok sói sem gyűlnek úgy össze, hogy zavart okoznának,

- kémhatása leginkább savanyú, - akár 3,5-5,5 pH értékű – és ez emelhető mesze-zéssel is, a növények igényének megfelelően,

- mentes legalábbis a veszélyesebb kártevőktől, kórokozóktól és többnyire a gyo-moktól is,

- nincsenek benne teljesen elbomlott, vagyis humifikálódott – kotsu – részek, - serkentheti a gyökérképződést is, - tápanyagtartalmát nem szokás figyelembe venni, - tartalmazhat bőségesen is, nitrogént és foszfort, de ezek a tápanyagok csak ké-

sőbb, levegő hatására alakulnak át a növények által felvehető tápanyagokká, - természtésben, növénytartásnál szaporítóközeg lehet önmagában és legalább

egyharmad arányban homokkal vagy más szaporítóközeggel keverve is. Ter-mesztő és fenntartó ültetőanyag – szintén lehet önmagában is, mésszel és táp-anyagokkal dúsítva. Föld nélküli, ún. tápoldatos növény-termesztés és tartás so-rán elsősorban magvetéshez, valamint másféle szaporításokhoz és cserepes, ill. edényes növények ún. kemokultúrás előállításához is jó;

- tépett vagy darált és zacskózott, zsákolt, bálázott vagy ömlesztett formában is, - alkalmas tőzegfalak és tőzeg alapú földek, ill. föld-, valamint másféle keveréke

készítéséhez is; - beszerezhető;


19

VIRÁGKÖTÉSZETI TARTÓK ÉS ALKALMAZÁSUK

A virágkötészeti tartók, amelyekbe vagy amelyekre a virágkötészet készítményei-

nek valamelyike készült, és ezt hivatottak tartani. Mindegyikük a bele-, ill. a rákerülő növények, növényrészek és egyéb anyagok, valamint a környezetük között helyezkedik el. Annyira sokfélék is, hogy pontosan még csak számba sem vehetők:

A virágkötészeti tartóknak a jellemzői: - arányos méretűeknek, elég szilárdaknak, ill. stabilaknak és szükséges esetben víztartónak is kell lenniük;

- díszes kivitelben is, inkább csak finoman díszítettnek, apró-mintásaknak, feltűnés nélkülieknek illik lenniük;

- formájuk az anyaguknak megfelelő kell, hogy legyen = anyaghűség. Hiszen min-den alapanyaguknak van, a belőle előállításra kerülő bármilyen készítmények formáját is meghatározó, akár több sajátossága. Emiatt se jó használni a virágkö-tészetben nem anyagszerű termékeket, tartóknak sem; (mint amilyenek a fém-utánzatú kerámiák, a műanyagból készült fa és kerámia utánzatok is);

- illeniük kell a környezetükhöz és méginkább mindahhoz a növényi és egyéb anyagokhoz, amit tartanak; különben a tartott készítményt még giccsessé is tehe-tik;

- megjelenítésük a kész készítményben is elvárt, legalább akkor, amikor a készít-mény feltűnő részévé is válnak amellett, hogy egyben különlegesen formázottak, mintásak, színezettek. Ilyenkor szokás ezek legalább egyikét-másikát a kész ké-szítményben is visszahozva, megjeleníteni;

- színük is szolid kell, hogy legyen. Lehetőleg semleges vagy pasztell színű. Nem pedig hivalkodóan élénk, harsogó és nagyon színes, ahogy inkább csak önma-gukban lehetnek szépek, mintsem virágkötészeti készítmény, vele jól harmonizáló tartói;

- tartaniuk kell a velük együtt használt tűzőhabot vagy egyéb rögzítő-anyagot, ill. az ültető – vagyis a szaporító vagy már termesztő és fenntartó- földet, földkeveréket, vagy az ezt helyettesítő – kiváltó közeget;

- védhetik is azt, amire rákerülnek. A virágkötészeti tartóknak a csoportosítása: a sokféleségük miatt ugyancsak szüksé-ges és ez könnyíti meg közöttük is az eligazodást. A csoportosításuk szintén nem is csak egyféleképpen lehetséges:

• alkalmazásuk – használatuk – szerint lehetnek: o virágkötészeti tartó-alapok: mindazok, amelyekre a virágkötészet készít-

ményeinek valamelyike készül, ill. rákerül. Közülük a fontosak a következők: ajándékdísz-tartó alapok: az ajándékokra rendszerint a díszcsomago-

lásukkal rákerülő kisebb-nagyobb díszítések tartó alapjai. Ma már leg-inkább öntapadósak. Pl.: az ún. Mini Deco;


20

autódísztartó alapok: sajátos kialakításúak is lehetnek és a vákuumos rögzítésűek, 40-50 km/ó gépkocsi haladási sebességnél is megbízha-tóan – stabilan – tartják a rájuk került autódíszt. Az eltávolításukkor sem sértik a gépkocsi fényezését és a vezető kilátását sem zavarják. Pl.: Oasis, Auto-Corso, Auto-Corso Mini, Auto Rondella;

csokortartó alapok: az ún. keretes csokrok módjára teszik lehetővé a kézben csokorkötést-készítést. Ezeket ma már nem szokás teljesen el-rejteni, ill. takarni sem. Az ún. modern csokrok akár a hangsúlyos ré-szei, sőt az egyik, ha nem éppen a legfőbb díszítő elemévé vál-nak/válhatnak. Készülhet/nek még mindig házilag is. Ilyenkor könnyen formázható – hajlítható –, vagyis nem túl vaskos, valamint lehetőleg mutatós felületű, szép színű hajlékony vesszőkből a kézben fogva, a lehető legkönnyebben jó tartást biztosító akár több drótlábbal, előre ki-gondolt formájú keret készülhet. Majd az ezáltal bezárt teret, vagy an-nak legalább egy részét, többé-kevésbé szabálytalanul szokás még behálózni, leginkább színes dekorációs dróttal, méginkább valamilyen elég mutatós szálas növényanyaggal, akár a ma divatos szizállal. Leg-alábbis a hálós szerkezetük, fantázia és szándék szerint, nagyon kü-lönböző anyagokból kerülhet kialakításra. Készen is beszerezhetők, rendszerint három vagy négy drótlábbal. Kialakításuk leggyakoribb boltív, bőségszarú, félhold, koszorú, tárcsa alakú keret formában. Rá-adásul nemcsak síkban, hanem térben formázottak is lehetnek. Ezáltal is növelt a változataik sokfélesége, a vágott virág – valamint zöld szá-lak, bármelyikükön viszonylag egyszerűen megoldható áthúzásához, és a különben szokott módon, már általában a spirálisan rendezve, összefogásukhoz. Alkalmazásuk alkalmi csokrok készítéséhez vált be leginkább.

egyedi készítményeket tartó alapok: jelképes – szimbolikus – alakza-tokban is, leginkább már előre elkészítettek, ill. készen is beszerezhe-tők. Fa, gyékény, moha, szalma, vessző és egyéb hasonló természetes vagy akár alátéttel társított kivitelezésű műanyag – a leggyakrabban tűzőhab alapanyagú – formák, vagyis testek. Pl.: állat, épület és egyéb figurák, Oasis Dekorette, Oasis Florasoil, Oasis Garnette;

faldísz alapok: segítik a falra rögzítést, egyben védik a falat a víztől és a rákerülő faldíszek esetleges egyéb szennyezésétől. Ezenfelül az ere-detitől akár független, vagy ezt kiegészítő és a virágok, valamint más díszítőelemek szépségét jól kiemelő hátteret is adhatnak. Pl.: falapok, fonatok, képkeretek;

fejdísz, fejkoszorú alapok: akár saját kivitelezésű, szalaggal takart nyi-tott drótváz-alapok is lehetnek. Pl.: menyasszony fejdísze, az ún. dia-dém alapok;


21

gyertyatartó alapok: amelyek legalább egy gyertyát tartanak és még vi-rágkötészeti díszítést is kaphatnak. Pl.: egyszerű és karos gyertyatar-tók;

hajdísz alapok: alkalmasak lehetnek kisebb-nagyobb hajkötegek, a fri-zura összefogására is. Pl:: beragasztózható alkalmas méretű hajcsat-ok;

ívdísz alapok: akár saját kivitelezésű, íves alakzatban hajlított drótvá-zasak és levélalapok is lehetnek. Pl.: csuklón hordozható menyasszo-nyi ívdísz-alapok, Oasis Bioline, Garland;

karácsonyi asztaldísz alapok: leginkább természetes eredetűek, de legalábbis ilyen alapanyagúak. Többnyire laposak, ugyan lehetnek töb-bé-kevésbé kiemelkedőek is. Pl.: ferdén fűrészelt és lehetőleg még szép kérgű fatörzskorongok, ill. –szeletek, az ún. fatalpak és gyökér-, kéreg-, törzsdarabok, szőlőtőke-részek;

koporsódísz-tartó alapok: az ún. koporsócsokor-tartók tarthatják a ko-porsóra kerülő díszt, ill. csokrot és kerülnek vele együtt a sírgödörbe. Nyél nélküli sírcsokor-tartók és már öntapadó tűzőhab-alapok is lehet-nek. Pl.: Oasis koporsódísz-tartók;

koszorúalapok: az ún. koszorútestek. Hagyományosan drótvázas ún. abroncsosak és még a többnyire vesszőfonatos ún. áttörtek, valamint a rendszerint mohaborítású vagy enélküli szalma, ezenkívül fenyőtoboz és műanyag – mégpedig a leggyakrabban fehérszínű hungarocell, újabban viszont már akár tűzőhab – alapanyagból készült, ún. tömörek is lehetnek. Egyben még rögzíthetnek is, leginkább a tömörek, és e funkciójuk miatt szerepelhetnek a rögzítő anyagok között is. Pl.: adven-ti, megemlékezési, temetési – gyász – koszorú valamint egyszerű vagy alátétes Oasis koszorú alapok;

koszorúfejrész-tartó alapok: a leggyakoribb ún. díszítő csokorrészes koszorúk díszítő csokorrészének az alapjukon jó tartására hivatottak, a koszorúmérethez illő nagyságban. Pl.: Oasis koszorúfejrész-tartó ala-pok;

menyasszonyicsokor-tartó alapok: a tűzéssel készülő menyasszonyi csokrok készítéséhez leghasználatosabbak. A csokorkészítést meg-gyorsítják és a felhasznált élő vágott virágokat és zöldeket hosszú ideig elláthatják vízzel. Rendszerint fehér színben, kézbeillő műanyag fogó-résszel és összefogó műanyag rácsba tett nedvesíthető tűzőhab-gallérral is kiegészülhetnek. Pl.: Oasis Lady és Princess, ún. mikrofo-nok;

növényfal alapok: az ún. virágos vagy virágzó, ill. zöld falak egyik leg-alkalmasabb alapjai. Lehetnek akár dróthálósak és lécvázasak a saját kivitelezésükkor is. Általuk kerülhet élő növény oda, ahol különben nin-csenek meg ennek a természetes feltételei, hiányzik a talaj vagy a víz-ellátás. Pl.: tőzegfalak;


22

ruhadísz alapok: az ún. kitűzők tartóiként is, használatosak a biztosító-tűk – az ún. ziherájsztűk – kisebb-nagyobb méretben, vagy ma már ezek inkább speciális kitűző tartó-alapok. Amelyek a vőlegény, a nász-nagy, a vendég kitűzők, valamint a kalap-, a mell-, az öv-, és a válldí-szek kialakításához, a mostmár rendszerint ragasztással rögzítve rájuk kerülő növényi vagy egyéb anyagokat megtartják. Így egyben könnyen rögzíthetők ruhához, vagy még virágnyakkendőként is alkalmazhatók. Pl.: az ún. Gala-Clips;

sírcsokortartó alapok: a tűzéssel készülő sírcsokrok, de akár hasonló más sír- vagy egyéb díszeknek is a készítéséhez használhatók. Általá-ban zöld színű műanyagból és többnyire fogórésszel kialakított tartó-ban, rácsos fejrésszel rögzített tűzőhab-betéttel készülnek. A munka-végzést megkönnyíthetik és nedvesíthető tűzőhab-alkalmazásukkor, a felhasznált élő vágott virágok és az ilyen zöldek, hosszan jó vízellátói is lehetnek. Pl.: Oasis sírcsokortartók;

szőttes alapok: leginkább vágott élő- vagy száraz-, ill. selyem- vagy művirágok felhasználásával, fonással készülő, szőttes-utánzatú virág-kötészeti készítmények alapjai. Leggyakrabban hajlékony fém-, mű-anyag vagy textil anyagú és különböző „szemméretű” hálók. Pl.: csibe-hálók, kerítésfonatok, netlon- és zsineghálók;

tartókeret alapok: sírcsokortartókkal megegyezők vagy legalábbis hoz-zájuk hasonlóan, szintén készülhetnek zöldszínű műanyagból és nyél-résszel is, tűzőhab befogadásához. Amit a nyílásán átfűzött takarósza-lag és ragasztás is rögzíthet, ezt kiváltó rögzítő rácsos fejrész hiányá-ban. Pl.: Oasis tartókeretek;

térkompozició alapok: térbeli, ill. térben készülő virágkötészeti készít-mények alapjai. Ezek különösen sokfélék lehetnek. Pl.: alaktartó fém és fa ágak, fonatok, állványzatok, emelvények – ún. podesztek – ki-sebb nagyobb fa ágak, törzsek és darabjaik, térelválasztó rácsok és polcok, polcrendszerek, valamint szekerek és más szállító járművek, ill. felépítményeik, vagy csak az utánzataik (modelljeik);

termés alapok: leginkább önmagukban is mutatós és elég nagy színes, húsos, valamint száraz termések, egyenként, akár félbevágva, szele-telve vagy másképpen feldarabolva, ill. többesével, tartó-alapként al-kalmazva. Pl.: almák, fenyőtobozok, kókuszdiók;

tűzőhab alapok: az ún. tűzőalapok, vagyis a tűzőhab formák, azaz alá-tétek. Valamint egybetartó fém vagy műanyag háló, ill. rács borításúak, vagy ezek nélküliek is lehetnek. Az egyedi készítményeket tartó ala-pokként is (lásd. előbb), éppen annyira alapok, mint ahogy egyben rög-zítők, és így a rögzítő anyagok között is szerepelhetnek. Éspedig leg-alább az alapvető – legegyszerűbb és hagyományos – ún. tégla formá-jukban. (lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben). Pl.: ajtó- és ablakívek, gömbök, korongok, kúpok, kereszt- és szívformák;


23

tűzőkorona alapok: az ún. pinholderek, a legismertebbek halványzöld színű műanyagból készült négyágú kis koronákként. Ezek szintén ép-pen annyira alapok, mint ahogy egyben rögzítők és így a rögzítő anya-gok között is szerepelhetnek. A talpukkal, száraz állapotukban, vízzel nem oldódó ragasztóval különösen jól rögzíthetők kívánt helyen. Hely-ben megmaradhatnak, a rájuk tűzve, általuk már jól tartott mohagolyó-ba vagy tűzőhab-darabba tűzéssel összeállított virágkötészeti készít-mény szétszedése után is; csupán a tűzőhab-részt kell rajtuk újra cse-rélni és így többször is, jól használhatók. Pl.: az ún. Oasis székek;

tűzőtüske alapok: a négybordás pár centiméteres tüskerészükön kívül, lényegében mindenben megegyezők a tűzőkorona alapokkal (lásd előbb). Pl.: Oasis tűzőtüske;

„újított” – többhasznú – tartó-alapok: még mindazok, amelyek az akár egyébként más módon szokásos alkalmazásukon túlmenően, és abból már mintegy kikopva – legalábbis némi találékonysággal - virágköté-szeti tartó-alapokként is jól hasznosítottak, vagy éppen újrahasznosítot-tak. Pl.: fedők, evőeszközök, szerszámfejek és –nyelek;

o virágkötészeti tartó-edények: mindazok, amelyekbe a virágkötészet ké-szítményeinek valamelyike készül, ill. belekerül. Vagyis minden, ami ilyen módon szerepel –funkcionál – virágkötészeti tartóedény. Nagyon sokfélék lehetnek:

bélésedények: az ún. betétedények, bár rendszerint nem szépek, azonban szükségesek lehetnek. Belekerülhetnek legalább a nélkülük vízáteresztő, de mégis víztartóként használni kívánt tartóedényekbe, a víztartással együtt, ezek állagának a védelmére is. Pl.: bádog, mű-anyag és üveg bélés-, ill. betétedények;

díszcserepek: emelhetik, kihangsúlyozhatják, a beléjük kerülő, vagyis az általuk befogadott növények szépségét, az esztétikai hatásait. Anyaguk csak hagyományosan égetett agyag, ill. kerámia, a még min-dig gyakori műanyag és az ennél alkalmasabb egyebek mellett. Formá-juk mindeddig, szokásosan, legalább megközelítően a hagyományos cserépforma. Víztartóak, felületükön se a vizet, se a tápoldatokat nem eresztik át, és a levegőt sem, de nem is szükséges a levegő-áteresztésük. Nem szennyezik a környezetüket. Színük legtöbbször egynemű, vagy mintásak és a felületükre tetszés szerint ráégethető máz. Csúnyán tarkává sem válik a külsejük az ún. sókivirágzástól. Ké-szülhetnek két vagy több anyag kombinálásával is. Alkalmazásuk so-rán, egyikükbe sem ajánlatos közvetlenül beültetni növényeket, (hanem inkább a porózus és így levegőt is áteresztő falú agyag virágcserepük-kel kerüljenek bele). Mivel nemcsak a felesleges öntözővíz gyűlhet ösz-sze bennük, hanem az oldalfalukon át levegő sem jut, a különben leve-gőigényes gyökerekhez és ez könnyen a pusztulását okozhatná. Pl.:


24

akár részleges fa vagy fonat borítással kombinált fém, kerámia és mű-anyag díszcserepek;

hidro-díszcserepek: az ún. hidrocserepek, az 1956-ban bemutatott „pilnitzi víztartó díszedény” nyomán, a tápoldatos dísznövénytermesz-tés, - nevelés módszerével, az ezesetben szükséges állandó és vi-szonylag magas tápoldat-szint biztosításához alakultak ki. Őseik lehet-tek „a jácinthagymák hajtatásához használt üvegek, vagy a táplálko-zás-élettani kísérleteket végző kutatók kísérleti növényeit, a gyökér-nyakuknál egy lapos betéttel rögzítő üvegedényei, amelyek pedig a legrégebbi víztartó edényekhez állnak közel.” Kétrészesek. A külső ré-szükbe kerül a tápoldat, de legalábbis víz és az ebbe belemerülő be-tétcserépbe meg akár több növény is, vagy az ezutáni gyökeresedésre képes egy vagy több növényrész. • Hidro-díszcserepek betétcserép-része: alakra a hagyományos vi-

rágcseréphez hasonló, vagy ettől kismértékben tér el, a henger, a kúp, vagy a négyszögletes keresztmetszetű oszlopforma felé. Mindegyikükben növények, a külső tápoldat-tartó edény-páruktól függetlenül, a nevelésükkel foglalkozó kertészek vizet át nem eresztő növényasztalain is gazdaságosan nevelhetők. Majd ezzel a betétcserép-részükkel együtt, átültetés nélkül, egyszerűen beleke-rülhetnek az alkalmas méretű külső tápoldat-tartó edénypár-részükbe, értékesítéshez. A gyökerek a kertészetben nevelkedés ideje alatt, az akár kavics borítású, víztartó növényasztalokra, a kül-ső tápoldat-tartó edénypár-részükbe átkerülésüktől kezdve pedig, annak az oldatába nőnek ki, a betétcserép-részükből. Ezért, ha a betétcserép-részük a hagyományos módon, égetett agyagból ké-szült, akkor ennek az alján legalább 3-4 viszonylag tág lyuk szük-séges, ha pedig műanyagból készült, akkor az alján, - akár kereszt-irányú elrendezésben – fúgák, ill. rések, vagy oldalhelyzetű hosz-szanti nyílások kellenek, a gyökerek ezeken át viszonylag akadály-talanul kinövéséhez. A fenékrészük még ki is üthető, ezt legfeljebb műanyagból készített ún. talprács helyettesítheti. A felületük pedig sima legyen, hogy a gyökerek ne nagyon tapadjanak rá. A nagysá-guk - méretük – a befogadó külső tápoldat-tartó edénypár-részük felső nyílásának átmérőjétől függ. Eszerint lehetnek 8-as, 10,5-es, 11-es és 12-es betétcserép-részek is. Jó megoldásúak a három, mind nagyobb méretű külső tápoldat-tartó edénypár-részbe is beillő betétcserép-részek.

• hidro-díszcserepek tápoldat-tartó külső edénypár-része: lényegé-ben betétcserép-rész befogadására alkalmas felső nyílású és több-nyire öblös alakú egyféle díszcserép (lásd előbb). Ez az egyszerű formájában is lehetővé teszik a szobai tartásra alkalmas növények föld nélküli, ún. hidrokultúrás nevelését, - tartását. Hátránya csak,


25

az ilyen esetben a tápoldatszint kissé körülményes megállapítása, amihez ki kell venni a betétcserép-részét. Ráadásul gyakran még túl kicsi a tápoldat-tartó része. A tápoldatszint-jelzős kivitelben, kémlelő-ablakrészének kialakításával vagy méginkább úszós folya-dék/ szintjelző beépítésével adódik a tápoldatszint biztonságos egy-szerű ellenőrzési lehetősége és emellett ezesetben még elég nagyméretű lehet a tápoldat-tartó része is.

hidro-nagy díszedények: az ún. vízkultúrás növénykádak és hasonlók alkalmasak a térben is célszerű elrendezésű, kisebb-nagyobb növény-csoportoknak (is) már a föld nélküli, korszerű ún. hidrokultúrában neve-léséhez, -tartásához. Ehhez a fordulópontot a már különböző méretben előállítható szintjelző, folyadékállás-mérő kifejlesztése jelentette, mert ezek kiegészítő beruházás nélkül tették lehetővé nagy tartóedények ilyen továbbfejlesztését. Ezt még nagyban elősegítette, az ilyen a hidrokultúrához korábban használatos kavicsnál és kőzúzaléknál sok-kal könnyebb, égetett agyag granulátum – az ún. grodan – megjelené-se, mint ehhez is kínálkozó korszerű, steril közeg. Ami a hidro-nagy díszedények mozgatását, szállítását is megkönnyítette. A szintjelzőjük pedig még egy feltöltő, ill. leeresztő-csapos csőrésszel is készülhet. Edénykombinációk az esetünkben is még ugyancsak lehetségesek. Éppen úgy ,mint az egyéb nagy tartóedényeknél szokásos (lásd ké-sőbb). Pl.: a hidro- vagy ún. vízkultúrás növényládák, padlóedények, vályúk;

fiolák: az előzetesen szálasvirág tartósító oldattal, de legalábbis tiszta, friss vízzel megtöltésük után kerülhetnek legalább az értékes vágottvirágok szár-aljára, - az itteni metszlapnak, akár csak hosszanti ferde vágással felújítása után. Az előzőleg betöltött és fogyásakor majd még utántölthető tartósító oldattal, ill. vízzel, segítik a hosszabban jól életbenmaradást, vagyis az ún. vázaélettartam meghosszabbítói is le-hetnek. Pl.: műanyag és üveg víztartó fiolák;

függő növény- vagy virágtartó edények: az ún. ampolnák, térbeli függyesztett növény-, ill. virágtartásra szolgálnak. Tartóedényük cse-rép, léc- és másféle kosár, ill. ún. kaspó is lehet. Készülhetnek drót, kö-tél, lánc és műanyagszálas függesztékekkel is. Függeszthetők lehetnek állványra, állványzatokra, rúdra, rudazatokra és a tér több irányába is. Pl.: függő cserepek és kosarak.

„mini-növényházak”: az ún. floráriumok és a palacküvegházak formájá-ban is a viszonylag kis, zárt lég-terükben, a környezetüknél sokkal pá-rásabb légter(ek)et képesek biztosítani, az ezt igénylő és egyben nem is túl termetessé váló, cserepes virágzó, vagy legalább levelűkkel díszí-tő, ún. levéldísznövényeknek. Rajtuk kívül vágott élő- de legalább szá-raz-virág összeállítás is készülhet, szinte bármelyikükbe. Formájuk a vékony rézbordás pagoda-alakzatoktól kezdve, a házikó és a piramis


26

formákon át, a gyümölcsutánzatokig, vagy éppen csak egyszerű befőt-tes üvegekig, a legkülönfélébb lehet. Méretük szintén nagyon változa-tos. Anyaguk vagy jól átlátszó és nem is túl vastag üveg vagy hasonló tulajdonságú műanyag. Áthelyezésük is egyszerű, akár ablak közelébe, vagy mindig oda, ahol éppen legjobban mutatnak. Pl.: öblös üvegedé-nyek, üveggömbök, virágpagodák;

konténerek: edények, minimálisan másfél-két literes űrméretben a leg-alkalmasabbak a szabadföldi évelő, valamint fásszárú növények beül-tetésére, az ezután már edényes továbbnevelésükhöz, ill. az ilyen mó-don való előnyös forgalmazásukhoz, értékesítésükhöz és még akár ezutáni fenntartásukhoz is. Anyaguk általában műanyag, ritkán préselt tőzeg-, ill. kókuszrost, vagy textil. Formájuk felfordított csonka kúp vagy csonka gúla, vagyis kör vagy négyszög keresztmetszetűek. Készülhet-nek belőlük, a nagyobb arányban már kemények, vagyis ún. merev-falúak és így akár egészen virágcserép jellegűek, valamint akár több-éves élettartamúak, vagy kisebb részben még, ún. lágyfalúak, ahogy leginkább zacskószerűek, és általában legfeljebb 2-3 éves élettartamú-ak. Kialakíthatók egyedileg és méretsorozatban is, valamint az aljukhoz közeli oldalrészükön is, vízkivezető nyílásokkal ellátva; A merevfalúak-nak pedig, a felső nyílásuk peremrészénél külső vagy belső merevítő, és az aljuk belsejében ún. gyökérterelő bordáik, valamint még a moz-gatásukat megkönnyítő fogó- fülrészeik is lehetnek. Pl.: polietilén fólia-zacskó és kemény PVC konténerek;

nagyméretű növénytartó-edények: teszik lehetővé az akár térkialakí-tásban is jelentős, már tekintélyes méretű és így önmagukban is muta-tós – ún. szoliter – növények, valamint az ilyen jellegű kisebb-nagyobb növénycsoportok – növényegyüttesek – kül-, vagy beltéri tartását. Ezen-kívül még leginkább arányosan elég nagyméretű vágott élő-, vagy leg-alább száraz-virág összeállítások tartóedényei is lehetnek. A jelentősé-gük egyre nő, a szilárd poliuretán műanyag megjelenése óta, ami lehe-tővé tette sokféle formában, méretben és színben, a nagy növénytartó edények nagybani előállítását. Anyaguk a műanyag mellett, mostmár csak ritkán másféle: eternit, márvány és műkő. Formájuk lehet egészen egyszerű, téglalap, ill. négyzet alapú is. Készülhetnek belőlük sarok-elemek, ívelt és önmagukban díszesek, különleges kialakításúak is. Társításuk, építőelemekként összeillesztésükkel, lehetővé teszi térhatá-roló, terelő funkciókra hasznosításukat is. Amellett, hogy az építőszek-rény elve alapján, akár még különböző mértani formákra és lépcsőzetes elrendezésben, vagy körszelet, hatszögletű méhsejt és másféle rend-szerekbe is összeállíthatók. Mozgatásuk görgős alátétekkel pedig szin-tén egyszerű. Fagyállók is lehetnek, mint többek között az olasz égetett agyag- és samottedények. Ezek a növényanyagukkal együtt, télen-


27

nyáron kint, szabadban is tarthatók. Pl.: növénydézsák, -kádak, -ládák, -vályúk;

növénykosarak: a kosarak bármelyike, amely az akár előzetesen víz-tartó fóliával vagy hasonlóval kibélelés, méginkább ilyen bélésedénnyel ellátása után, legalább egy élő, gyökeres növényrész, ill. növény befo-gadására és tartására alkalmas. Anyaguk mindeddig még a leggyak-rabban fűzvessző, ami hántolt és fehérített vagy másképpen színezett, ill. ún. antikolt, valamint majd lakkozott is lehet. Azonban gyakoriak másféle hajlékony szálas anyagból, mint bambuszból, gyékényből, mogyoróvesszőből és nádból valamint műanyag szálakból fonva is. Formájuk a szokásosakon kívül, még legtöbbször különféleképpen ke-helyszerű és ovális. Készülhetnek a bennük kialakításra kerülő virágkö-tészeti készítménybe illeszthető, vagy ellenkezőleg, szabadon hagyva érvényesülő egy, ritkábban több füllel vagy fül nélkül, valamint feltűnő-en vastag és akár hullámvonalú szegélyrésszel vagy anélkül. Méreteik a csak pár centiméteres alapmérettől indulnak és tartanak egészen a kisbútorokéig. Vagyis az apró kosárkáktól kezdve, a fáskosarakat is meghaladókig, a legkülönfélébb nagyságúak. Néha az aljukba helyez-hető súlyos kődarab vagy hasonló nehezék nélkül még borulékonyak is lehetnek. Pl.: fali és függő, valamint "padlókosarak";

növénytálak: legalább egy élő, gyökeres növényrész, ill. növény befo-gadására és tartására alkalmas, a magasságuknál általában jelentősen szélesebb, valamint rendszerint jó víztartó, (vagy –akár előzetesen víz-üveggel kikenve vagy bélésedénnyel ellátva, esetleg más módon-ilyenné tett), de az aljukon általában egy vagy több vízkivezető nyílás-sal is ellátott tartó-edények. Anyaguk leginkább égetett agyag, ill. ke-rámia, a műanyag mellett, ami általában a legkevésbé esztétikus. For-májuk a hagyományos tálon kívül, még legtöbbször csésze- és kehely-szerű. Méreteik legalább az apró süteményes tálkák és a legnagyobb leveses, méginkább húsos tálak méretei közöttiek. Pl.: mázas agyag és egyéb kerámia, valamint műanyag tálak;

növénytartós kisbútorok: legalább egy tál-tálca, vályú vagy egyéb ha-sonló kialakítású, rendszerint műanyagból készült és így víztartó része alkalmas egy vagy több, élő gyökeres növényrész, ill. növény befoga-dására-tartására is. Anyaguk, kivitelezésük és a formájuk is, színük igazodhat a társaiknak szánt egyéb berendezési tárgyakhoz. Gyakran többszintesek és görgős alátétekkel könnyen mozgathatók is lehetnek. Pl.: növénytartós kisasztalok, virágállványok;

rendezőtálak: tűzőhabbal is készülhetnek, leginkább kezdő virágkötők-nek, tömegmunkákhoz. Formájuk általában kerek és négyzet vagy tég-lalap alapúan szögletes, valamint talpas és még tartószáras, sőt hullá-mos szélű is lehet. Méretük többnyire kicsi, csak 8 cm körüli is lehet az átmérőjük, ill. az oldalszélességük, néhány cm-es oldalmagassággal.


28

Színük leggyakrabban fehér. Anyaguk hagyományosan kerámia vagy műanyag. Tűzőhabrögzítő tüskék is lehetnek a belső részük alján. Víz-tartók szoktak lenni. Bele kerülhetnek még igényesebb kivitelű tartó-edénybe is. Pl.: Oasis rendezőtálak;

tároló tartó-edények: lehetnek átmeneti tartóedények is, a készülő vi-rágkötészeti készítményeknek, a készítésük közben és ezt követően, az átadásukig vagy elszállításukig, ill. végleges elhelyezésükig. Amel-lett, hogy még leginkább vágott virágok és zöldek, ritkábban másféle anyagok szokásos befogadására és tároló tartására használhatók - szolgálnak. Vázaszerűek vagy vödrök is lehetnek. Formájuk is a lehető legegyszerűbb lehet. Kinézetük ugyancsak. Anyaguk hagyományosan bádog, újabban inkább műanyag és ha másféle, lehetőleg akkor se le-gyen törékeny, valamint nehéz és növényekre ártalmas anyagokat ma-gából kibocsátó sem. A víztartóak, a vágott élő virágok és zöldek tartá-sához alkalmasak. Hűtőben, munkatérben, raktárban vagy még szállí-táskor is használhatók lehetnek. Pl.: hordók, kádak, teknők, vödrök;

tartó-tölcsérek: lényegében kis vázaszerű tartóedények, leginkább ará-nyos méretű növényrészek befogadásához és a víztartóak, a még élő-kéhez is. Elhelyezésük és rögzítésük több szintes is lehet. Ez lehetsé-ges drótozás vagy ragasztószalag segítségével, ill. ragasztással és tű-zéssel is, akár tűzőhabba, különösen az ezt elősegítő alsó nyúlvánnyal rendelkezők esetében. Pl.: Oasis tartó-tölcsérek, sírdísztartó műanyag-tölcsérek;

virágcserepek: a növénytartó edények közül a legismertebbek, az élő gyökeres növények vagy még akár gyökértelen növényrészek befoga-dásához és ezeknek a kül-, méginkább a beltéri fenntartásához. For-májuk hagyományos akkor, ha azonfelül, hogy csonkakúp-szerűek, a felső átmérőjüknél jóval magasabbak, vagyis keskenyek és ezért köny-nyebben is borulnak, de az erős hosszúra nyúló és karó gyökereket fej-lesztő növényeknek a legalkalmasabbak lehetnek. Az ún. hanganövény cserepek viszont a felső nyílásátmérőjűeknél már szembetűnően, jóval alacsonyabbak, vagyis laposak, és ezért az elfekvő növényeknek jók. Szögletesek is lehetnek, legalább felül. Méretük a felső nyílásátmérő-ben mérve, legalább 3-4 cm-től a 40 cm-ig terjed. Az ún. végcserepek, amelyekben a leggyakoribb a növényértékesítés, és ezek leginkább 10,5 vagy 12 cm felső nyílásátmérőjűek szoktak lenni. A peremrészük minél szélesebb és vaskosabb, általában annál kevésbé hajlamosak a szétrepedésre. Vízkivezető nyílásuk van, legalább egy, az aljukon. Ké-szülhetnek jelcimke – az ún. tikett – és még támpálca vagy támasztó-rács befogadó résszel, valamint a függesztésükre alkalmas akasztók-kal vagy peremmel, lyukakkal és még felrögzíthető vízfelfogó alátéttel ellátva is. Anyaguk hagyományosan égetett agyag, újabban azonban inkább már csak műanyag. Eszerint a következők lehetnek:


29

• agyag virágcserepek: az ún. agyagcserepek, újra mind gyakoribbak növénytartó edényként is. Anyaguk iszapolt agyag, ami lehetőleg mészmentes, hogy a mésztartalma később se okozzon zavart. Ké-szülhetnek egyedileg, korongolással, leginkább a hosszabb for-mákban, és gyakran préseléssel. Kiégetésük is jó kell, hogy legyen, különben használat közben szétmállanak. Porózusak, az oldalfalu-kon át is elpárolog víz, a gyökerekhez viszont levegő juthat. Kiné-zetük gondos előállításukkor és újonnan, a kellemes terrakotta szí-nükkel, kifejezetten mutatós, díszes is lehet. Az első használatba-vételüket megelőző alapos áztatásuk vízben,- amíg belőle légbubo-rékok távoznak,- biztosíthatja az égetésükkor agyagfalukban meg-rekedő és a növényekre káros gázok ezzel kiszorulva eltávozását. Valamint azt is, hogy így vízzel eléggé telítődjenek és ne később vonjanak el ehhez vizet, a bármelyikükbe bekerülő növényektől, növényrészektől.

• műanyag virágcserepek: az ún. műanyagcserepek is nagyon elter-jedtek növénytartó edényekként. Anyaguk rendszerint kemény – többnyire PVC-műanyag. Készülhetnek különféle préseléssel és legalább az aljukon egynél több, viszonylag tág vízkivezető nyílás-sal, valamint az alattuk esetenként megrekedő vízből némi kiemel-kedésüket biztosító kisebb-nagyobb körív alakú, nyúlványszerű „lábrészekkel” is. Vízmélyedéses oldalfalúak is lehetnek, az öntöző-víz jobb hasznosítása érdekében. Nem porózusak a falrészeik, ezeken át nem is párolog el víz. Emiatt viszont hamar ártalmasan megrekedhet bennük feleslegesnek bizonyuló öntözővíz is. Színük az égetett agyagcserép természetes terrakotta – barnás – színét utánzón kívül, a legkülönfélébb lehet még, mintegy virágszínt „elő-rejelző” is. Kinézetük azonban csak legfeljebb közelíti a jó agyag-cserepekét. Előnyük a kis önsúlyuk és a viszonylagos olcsóságuk, valamint az is, hogy az agyagcserepeknél kevésbé törékenyek, „új-rahasznosításukhoz” könnyebben tisztíthatók, fertőtleníthetők. Pl.: Teku műanyagcserepek;

virágkosarak: a kosarak bármelyike, amely legalább egy szál száraz vagy, - az ehhez szintén, az akár megelőző kibélelésével, ill. betét-edénnyel ellátásával előzetesen víztartóvá téve – még élő vágott virág, ill. zöld befogadására és tartására is alkalmas. Az utóbbiakhoz szintén, az egyebekben már akár ugyancsak a növénykosarakkal megegyezőek (lásd előbb). Pl.: ún. díszkosarak, Florentin kosarak, színpadi kosarak;

virágládák: az ablak- vagy az ún. balkonládák formájában legismerteb-bek növény, ill. virágtartóként is. Leginkább ablakok,- balkonok és tera-szok, de akár más helyek díszítésére is alkalmas, főként egynyári virá-gos növények beültetéséhez valók. Aynaguk hagyományosan fél-három-negyed collos vastagságú gyalult deszka, fenyőfából, vagy más-


30

féle puhafából, ritkán keményfából. Újabban szinte kizárólag, a jobb térkihasználású kemény – általában PVC – műanyagól kerülnek előállí-tásra, akár fautánzatú kivitelben és még vízfelfogó alátét tálcával is el-látva. Formájuk a keresztmetszetük szerint, hagyományosan lefelé kis-sé keskenyedő fordított csonkagúla-szerű. Méreteik a keresztmetszet-ükben legalább 15×15 cm és a hosszúk, a készen beszerezhetők ese-tében általában 30-40 vagy 50-60 cm, de lehet 100-150 cm vagy még ezt meghaladó is, bár akkor a mozgatásuk is egyre nehézkesebb. Ké-szülhetnek akár a növényállományukkal együtt is jól kiemelhető fém vagy szintén műanyag betétrésszel. Színük legalábbis ne ritkítson és a virágállományuk tarkaságát se szárnyalja túl. Szomszédos elhelyezé-sük során, az elhelyezésükben, a méretükben és a színükben is elér-hető összhangjuk, szebb összhatást is eredményezhet. Pl.: akácfa, fe-nyőfa és műanyag virágládák;

virágtálak: minimálisan egy szál vágott élő, de legalább száraz – a nem víztartóak is – virág vagy zöld befogadására és tartására alkalmas, a ma-gasságuknál általában jóval szélesebb, valamint gyakran egy vagy több rögzítő tüskével is ellátott belsejű tartóedények. Egyebekben ezek is már megegyeznek a növénytálakkal, ill. a rendezőtálakkal (lásd. előbb);

virágvázák: legalább egy szál, már száraz, vagy – az ehhez eredetileg nem eléggé víztartók is, az akár előzetesen, belsejüknek vízüveggel bevonásával, vagy hasonló másféle kezelésével, ill. betétedénnyel ellá-tásukkal víztartóvá téve – még élő, vágott virág, ill. zöld befogadására is alkalmas, szélességüknél magasabb tartóedények. Anyaguk leg-gyakrabban valamilyen kerámia, de még nagyon sokféle lehet, melyek közül az esetükben is, a műanyag a legkevésbé esztétikus és a legne-hezebben tartható tisztán. Formájuk egyenes és így akár szögletes, méginkább ívelten bő- vagy szűknyakú, vagy csészeszerű, ill. egészen szokatlan – bizarr – is lehet. Méreteik az akár csak pár centimétertől kezdve, magasságban még az egy-másfél métert is túlhaladhatják. Pl.: asztali-, fali- és padlóvázák;

virágváza-pótlók: a virágvázákként, vagyis a virágvázák módjára is hasznosítható egyéb tartóedények. Különben lényegében már meg-egyeznek a virágvázákkal (lásd előbb). Pl.: kancsók, kupák, poharak;

„újított” többhasznú tartóedények: még mindazok, amelyek az akár egyébként más módon szokásos alkalmazásukon túlmenően – és ab-ból akár már mintegy kikopva – virágkötészeti tartó-edényekként is jól hasznosítottak, vagy ilyen módon éppen újra-hasznosítottak; akár csak némi találékonyság árán és persze még a jó ízlés határain belül. Ezál-tal mintegy át is változhatnak, új életre is kelhetnek. Pl.: fogasok, mo-zsarak, talicskák;


31

• eredetük szerint lehetnek: még szintén éppen ugyanolyan csoportjaik is, mint a virágkötészeti anyagoknak, (amelyek közé is tartoznak az anyagként szokásos alkalmazásukkor, lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben); Vagyis lehetségesek: o természetes eredetű virágkötészeti tartók: eredete, vagyis létrehozója - szü-

lője – közvetlenül, de legalábbis közvetetten a természet. A létrejöttük így adódó módjai szerint lehetnek:

természetben létrejövő és innen környezetkárosítás nélkül gyűjthető természetes eredetű virágkötészeti tartók. Pl.: beültetésre szánt csiga-házak, kéregdarab-alapok, üreges terméskövek;

termesztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti tartók: Pl.: alapként szolgáló díszfenyő-tobozok, szőlőtőkék, ún. zöldalmák;

tenyésztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti tartók. Pl.: alapként szolgáló baromfi tojások, tenyészkagyló-héjak;

o természetesen nem keletkező, vagyis mesterséges, ill. ún. ipari eredetű – előállítású – virágkötészeti tartók: mindegyikének, az ugyanilyen eredetű anyagokéval, (amelyek közé is tartoznak az anyagként szokásos alkalma-zásukkor, lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben) jel-legében megegyező az eredete, ill. a létrejötte. A létrejöttük így adódó mód-jai szerint lehetnek:

környezetbarát, -kímélő természetesen nem keletkező, vagyis mester-séges, ill. ún. ipari eredetű – előállítású – virágkötészeti tartók: egyike se és még a hulladékaik sem ártalmasak a környezetre, miután termé-szetes módon – úton – képesek ártalmatlan anyagokká elbomlani. Ezek közül a fontosak a következők: • fa tartók: egyre gyakoribbak és még önmagukban is mutatósak le-

hetnek. Anyaguk, a fa, a felületén, a természetes állapotában is, és méginkább feldolgozva, szép látványos rajzolatú szokott lenni. Ké-szülhetnek kézi vagy gépi formázással és ezutáni fényesítő csiszo-lással – polírozással – vagy az akár egyben vízhatlanító lakkozás-sal is. Pl.: fa tartó alapok: fa lapok, talpak, tálcák: fa tartó-edények: dézsák, kádak, ládák, vályúk;

• papír tartók: viszonylag még ritkák. Anyaguk különféle előállítású és kivitelű papír. Ez még vízhatlan, ill. vizet át nem eresztő, vagyis víz-tartó is lehet, ilyen hatású kezelésekor. Készülhetnek kézi hajtoga-tással is, amihez előre megfelelően kivágottak és szállításukhoz la-posan szétteríthetők is lehetnek. Pl.: kartonlapok, papír cserepek és poharak, valamint tálcák;

• parafa tartók: gyakran rusztikus hatásúak. Rugalmasak és gázálló-ak is. Anyaguk leginkább a paratölgy lehántott kérge. Készülhetnek kézi vagy gépi vágással és préseléssel formázva is. Pl.: parafa ko-rongok, lapok, kalapok;


32

• természetes szálasanyagból font tartók: többé-kevésbé rusztikusak. Anyaguk a faháncs, gyékény, juta, káka, kender, kukorica-csuhé, nád, pálmalevelek és rafia mellett még leginkább vessző, éspedig fűzvessző, ami használt lakkozással, valamint ún. antikoltan is. Pl.: font tartó-alapok: fonatok, korongok, rácsok; font tartó-edények: díszkosarak;

• tőzegcserép tartó-edények: leginkább ún. palánták és másféle még fiatal, de legalább kis gyökeres növények vagy ilyen növényrészek gyökérzetének befogadói. Oly módon, hogy velük együtt ültethetők el, akár nagyobb tartóedénybe vagy szabadföldbe is. Anyaguk rendszerint legalább alkalmas ragasztóanyaggal kezelt – kevert – jó minőségű rostos tőzeg. Készülhetnek egyedileg és szögletes for-mában csoportosan is, valamilyen préseléssel formázva. Pl.: Jiffy tőzeg cserepek és tálcák;

• vájtüregű fatörzs- és ágdarab-tartók: a legtermészetesebb kinéze-tűek szoktak lenni. Anyaguk többnyire még szép kéregborítással, ehhez elég nagy méretben, akár fűrészeléssel levágott és felfüggeszthető vagy leállítható vaskos törzs-, ill. ágrész. Készül-hetnek kézi faragással, véséssel, vagy gépi fúrással és házilagosan is, az erre alkalmas részükön legalább egy szál vágott virág vagy zöld, méginkább élő, gyökeres növény befogadásához és tartásá-hoz elég nagyméretű lyuk – üreg – kimélyítésével. Pl.: vájtüregű ágvillarészek, nyírfatörzs-darabok;

• vájtüregű kő-. ill. szikladarab-tartók: ugyancsak természetes hatá-súak lehetnek. Anyaguk leginkább viszonylag könnyen munkálható dolomit mészkő, -tufakő előnyös formájú, valamint billegés nélkül (is) megálló súlyos darabja. Készülhetnek ugyanúgy (is), mint a vájtüregű fatörzs- és ágdarab-tartók (lásd előbb). Pl.: „kiüregesített” márvány és mészkő, -kőtál, vályú;

környezetterhelő, -veszélyeztető természetesen nem keletkező, vagyis mesterséges, ill. ún. ipari eredetű – előállítású – virágkötészeti tartó: mindegyike és még a hulladékaik is, ártalmasak lehetnek a környezet-re, szennyezhetik, miután képtelenek ártalmatlan anyagokká elbomlani. Ezek közül a fontosak a következők: • fém-tartók: ritkák és viszonylag drágák is. Készülhetnek belső felü-

letükön plasztikfólia vagy más műanyag, ill. a növényeket nem ve-szélyeztető lakk bevonattal. Anyaguk szerint többfélék is lehetnek: o alpaka-tartók: ritkán használtak; o bádog-tartók: cinezettek, ill. horganyzottak és elég olcsók is le-

hetnek; Pl.: bádog tálak, teknők, vödrök; o bronz-tartók: alkalmilag, leginkább múlt idézésekor használato-

sak. Formáik, a hagyományosak is, nagyon illőek lehetnek vi-


33

rágkötészeti készítményekhez. Pl.: bronz kancsók, kupák, poha-rak;

o ón-tartók: leginkább matt, szürke felületűek. Formáik, szintén hagyományosak és meghatározók. Pl.: ón csészék, tálcák, tá-nyérok;

o eternit tartók: használata egyre ritkább, bár viszonylag könnyűek is lehetnek. Anyaguk hagyományosan azbesztcement, és ennek az egészségre veszélyes azbeszt-tartalma miatt is, már a leg-jobb tartózkodni az alkalmazásuktól. Formáik ugyan sokfélék le-hetnek. Méretük nemkülönben. Színük az egyszerű színezésük nyomán, az eredeti sivár szürkeségüket is jól feledtetheti, ill. el-fedheti. Készülhetnek még többrészes kivitelben is. Elég jó víz-tartóak és fagyállónak is bizonyulhatnak. Pl.: eternit ládák, tálak, vályúk;

o réz-tartók: még fényes vagy már patinás és ilyenkor már matt, valamint sötét felületűek és meleg színtónusúak. Anyaguk sár-ga- vagy vörösréz. Formáik keleti hatásúak is lehetnek, elsősor-ban a még fénylő sárgarézből formázottak esetében. Pl.: sárga-réz kancsók, kelyhek, tálcák;

• kerámia-tartók: edények szoktak lenni. Anyaguk más kerámiákkal megegyezően agyag, ill. agyag-tartalmú keverék, valamint más fém-oxid, ill. szilikát tartalmú nyersanyag. Készülhetnek bármelyik alap-, ill. nyersanyagúknak a vízzel alakíthatóvá keverése, formá-zása, szárítása és a szemcséik összesülésével bekövetkező meg-szilárdulásukat előidéző, különféle hőfokú égetésük munkaműveleti útján. Mintásan a mintájuk színével megegyező színű virágokkal mutathatnak. Formáik és más szerinti sokféleségük is ebből adódik. Változatosságuk miatt is sajátságos kialakítású – „mesterkéltebb” – virágkötészeti munkákhoz leghasználatosabbak. Mintásan a mintá-juk színével azonos színű virágokkal lehetnek a legharmonikusab-bak. A megkülönböztetésük – csoportosításuk – az égetési hőfokuk szerint szokásos. Az eszerint alakuló: o törésfelületük alapján lehetnek:

durva kerámia-tartók: durván szemcsés törésfelületűek. Fe-hér színben harmonizálhatnak modern környezettel is. Pl.: az ún. fajansz és porcelán edények;

o víztartóképességük alapján lehetnek: vízáteresztő kerámia-tartók: az ún. porózus kerámia-tartók, a

számtalan parányi pórusukon – nyílásukon – átengedik nem-csak a levegőt, hanem a vizet is. Hacsak nem kapnak ezt meggátló belső vízüveg-, vagy hasonló más – „vízhatlanító” – bevonatot, ill. bélelést, bélésedényt. Pl.: égetett agyag-


34

edények, máznélküli fazekasáruk, ún. paraszti kerámiák (ter-rakotta= égetett máztalan cserépedény);

víztartó kerámia tartók: szintén még többfélék lehetnek: • mázas, eredetileg vízáteresztő – ún. porózus – kerámia-

tartók: festett fémoxid mázbevonata, a díszítésükkel együtt, biztosítja az olyan víztartó képességüket is, ami víz tartására és így vágott élő virágok befogadására és megtartására is alkalmassá teszi közülük mindazokat, amelyek erre egyébként is megfelelőek. (Eltérően: a csak száraz virágkötészetben alkalmazható ún. földpát-mázas kerámia-tartóktól.) Pl.: ún. fajansz-ónmázas cse-rép tartóedények, ún. majolika=itáliai fajansz tartóedé-nyek;

• porcelán-tartók: a többi, porcelánból előállításra kerülő készítményekkel megegyezően, szintén víztartóan tömör felületűek, a nagyon kemények, a vegyi- és hőhatások-nak is ellenállnak; Valamint fehér alapszínűek és általá-ban kecsesek. Pl.: porcelán csészék, tálak, tányérok;

• tömör kerámia-tartók: az egyéb hasznosítású tömör ke-rámiákkal megegyezően, a magas hőfokon, barna vagy szürke színűre égetésük során, üvegszerűvé válnak; mi-után már egyáltalán nem engedik át a vizet. Pl.: ún. kő-edények;

• műanyag tartók: általában nem törékenyek, egyben könnyűek és kémiailag semleges hatásúak, valamint víztartóak. Anyaguk többfé-le lehet, de a leggyakrabban kemény – PVC – műanyag. Formáik nagyon változatosak. Készülhetnek tömegesen is, mivel könnyen előállíthatók – gyárthatók – is lehetnek. Színük gyakorlatilag szintén tetszés szerinti lehet ugyan, de a bármelyikükbe bekerülő egy vagy több növény, ill. növényrész színét, esztétikai hatását a leglátvá-nyosabb kialakításuk még színessége és formássága sem múlhatja felül. Pl.: műanyag tálak, vázák, virágládák, ún. vízkultúrás tartó-edények;

• műkő tartók: elég nehezek szoktak lenni. Anyaguk a szokásos ho-mok és márvány vagy más ún. nemes adalék tartalmú cementen kívül ugyan lehet ún. könnyűbeton, vagyis a kis önsúlyú perlit ada-lékanyagú beton-féleség is. Formáik is lehetővé teszik, az egyedi-leg, de az akár egymással kombinálva, építőkövekként mutatósan összeillesztve, a terelő és térhatároló funkciókra alkalmazásukat egyaránt. Készülhetnek nagy méretben és sima vagy rücskös felü-lettel is. Színük a leggyakrabban sárgás-szürke. „Fagyállók is szok-tak lenni.” Ezért a bennük lévő növényekkel együtt, télen is kint ma-radhatnak. Pl.: műkő „köblök”, tálak, vályúk ún. virágtartók;


35

• samott tartók: tűz- és fagyállóak is. Ezért a bennük lévő szabadföldi növényekkel együtt kint telelhetnek. Anyaguk agyag vagy kaolin. Formáik leginkább szokványosak vagy figurálisak. Készülhetnek többrészes kivitelben is. Pl.: samott tálak, vályúk, vázák;

• üveg-tartók: edények formájában szintén a leghagyományosabb vi-rágtartók. Törékenyek, kiváltképpen a vékonyak. A közülük vasko-sak pedig nehezek is lehetnek, különösen ha egyben nagyok is. Anyaguk eredendően a közönséges – normál – üveg. Készülhetnek viszont csiszolt, festett, kristály, maratott, muránói és másféle üveg-minőségben is lehetnek. Formáik alakulásával együtt, minél míve-sebb – díszesebb – kivitelűek, általában annál behatároltabb a vi-rágkötészeti alkalmazási lehetőségük. Méretük parányi és egészen nagy is lehet. Átlátszók, áttetszők vagy átlátszatlanok. Színük le-gyen legalább teljesen sötét akkor, amikor gyökeres növények vagy ilyen részeik tartós tartására szántak ill. erre kerülnek felhasználás-ra. Ez gátolja a kinézetüket elcsúfító algaképződést. Láthatók le-hetnek a bennük elhelyezett szárak és az esetleges merevítéseik, meghosszabbításaik – drótozásaik – is. Megtölthető rétegesen ezek takarására, „álcázására” is homokkal, kagylókkal, esetleg átlátszat-lan üveggolyókkal. Pl.: üveg palackok, poharak, tálak;

A virágkötészeti tartók és kapcsolatuk az általuk tartott virágkötészeti készítménnyel, ill. ennek az alkotóelemeivel, másutt kerül ismertetésre!


36

FORMÁK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN

A forma a virágkötészetben is, a felhasznált anyagok és az ezekből készült külön-féle virágkötészeti készítmények – alkotások, munkák – alaki – külsődleges – megjele-nésmódja. Ez a leghamarabb érzékelhető és különböző érzéseket kelthet. Elsődleges és közvetlen a hatása.

A „forma formái” – vagyis a változatai = variáció – a virágkötészetben is annyira sokfélék, hogy az áttekintésükhöz sem nélkülözhető a csoportosításuk.

A formák csoportjai a virágkötészetben a következők: ● jelleg = karakter vagy személyiség – megjelenési formák:

jellemzőik: a sajátosan jellegzetes = karakteres – személyiség jellegű – meg-jelenésükkel = formájukkal határozhatók meg és egyben különböztethetők is meg egymástól. Ezek a következők:

●● uralkodó = arisztokratikus jelegű = karakterű formák: jellemzőik: legdominánsabbak másokkal összetéveszthetetlenek, és előkelő-ek, feltűnőek, másfélékkel nem vagy nehezen társíthatók jól, ezek hozzájuk képest csak mellé- vagy alárendeltek lehetnek, - hatásuk: mindig erősen uralkodó, fennkölt, lenyűgöző, - jók: központi helyzetben, vezér elemnek, egyesével vagy legfeljebb pár-

ban, - ilyen uralkodó-formájú: vágottvirág pl.: a helikónia, a nagy flamingóvirág, a

papagájvirág, - - vágott zöld pl.: a banánlevél, a datolyapálma levél, a papagájvirág levél, - - cserepes levéldísznövény pl.: a lantlevelű és a szobafikusz, a szoba fe-

nyő, a törzses jukka, - - cserepes virág pl.: a kerti hortenzia, a mikulásvirág, a lovagcsillag,

●● pompás = látványos jellegű = karakterű formák; jellemzőik: erősen dominánsak, elegánsak, érdekesek - különlegesek, - hatásuk: némileg uralkodó, felülemelkedő, olykor egzotikus, - jók: önmagukban vagy másokkal úgy társítva, hogy egyedileg még jól ér-

vényesüljenek és súlypontot képezzenek, - ilyen pompás formájú: vágottvirág pl.: a katleja és a papucs orchidea, va-

lamint a szálas liliom, - - vágottzöld pl: a kroton levél, a nagy flamingóvirág levele, a színeslevelű

bunkóliliom levele, - - cserepes levéldísznövény pl.: a foltos buzogányvirág, a sárgaszegélyű

szanzevéria és a sárkányfa, - - cserepes virág: a gloxinia, a kis flamingóvirág, a lándzsarózsa,

●● nemes = tetszetős jellegű = karakterű formák; jellemzőik: legalább közepesen dominánsak, egyedien sajátosak és csino-sak, - hatásuk: kecses, megragadó, vonzó,


37

- jók: egyesével-hármasával is, de igazán többesével érvényesülnek, egy-más hatását erősítve,

- ilyen nemes formájú: vágottvirág pl.: a csónakorchidea, a gerbera, a szálas szegfű és rózsa,

- - vágottzöld: a fátyolaszparágusz, a kukoricalevél, a szobapáfrány levele, - - cserepes levéldísznövény: a csüngőágú fikusz, a királybegónia, a

tenyérarália, - - cserepes virág: az Elatior = hiemalis begónia, szobaciklámen, vitorlavirág,

●● mutatós = figyelemreméltó = szép jellegű = karakterű formák; jellemzőik: közepesnél kevésbé dominánsak, nem feltűnőek, legfeljebb mel-lérendeltek, - hatásuk: kellemes, megnyugtató, de egyedileg kevésbé, mint csoportosan, - jók: többesével önmagukban, méginkább másokkal társítva, alárendelten

oldalirányú térbeli meghatározókként, - ilyen mutatós formájú: vágottvirág pl.: a csokros krizantém, rózsa és szeg-

fű, valamint a dália, a kardvirág, a lizike, a nőszirom, - - vágottzöld: az arália levél, az eukaliptusz, a tömött aszparágusz-klárisfű, - - cserepes levéldísznövény: a csokrosinda, a márványlevél, a rákvirág, - - cserepes virág: a cserepes gerbera, rózsa és szegfű, valamint a

korállvirág, a szobai primula, ●● egyszerű = szerény jellegű = karakterű formák;

jellemzőik: nem dominánsak, nem tűnnek ki, leginkább alárendeltek, - hatásuk: barátságos, kedves, oldott, - jók: alap-, háttér, körítés képzésére, takarásra, térkitöltésre tömegesen

önmagukban és másokkal társítottan is, - ilyen szerény formájú: vágottvirág pl.: az egynyári és évelő fátyolvirág, a

gyöngyvirág, az oroszlánszáj, az őszirózsa, a rézvirág, - - vágottzöld: a klárisfű, a pünkösdirózsa levél, a rombuszpáfrány, - - cserepes levéldísznövény: a borsarc, a hálóslevél, a szobafutóka, - - cserepes virág: az afrikai ibolya, a mini ciklámen, a sokvirágú kankalin,

● mértani alapformák: jellemzőik: befogadóformák is lehetnek. Mértanból - geometriából – is ismert egyszerű sík vagy térbeli idomok. Ezek megközelítő pontossággal ta-lálhatók meg a természetben is. Még ha eredetileg síkban megjelenőek is, a virágkötészeti munkák során, legalább némileg térbelivé teljesednek ki, ez eredendően térbeliek módjára. Ilyenek a következők:

●● háromszög, eredetileg síkban és az akár csonka gúla vagy kúp térben meg-jelenő formák: - jellemzőik: a térbeli határozott mozgásirány és az, hogy a kibontakozásuk-

hoz szabad teret kívánnak, bezártan veszítenek hatásukból, - hatásaik: a felfelé irányulásukból eredő aktivitásuk mellett az is hogy tér-

foglaló hatásúak és formájúk, vagyis az ún. háromszögelés követelése hathat legharmonikusabbnak,


38

- megjeleníthetik: az erőt, a hatalmat, a kiegyensúlyozottságot, a tökéletes-séget,

- ilyen alapformák - formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a háromszög alakú- kontúrú csok-

rok, a készített karácsonyfácskák, a virág kúpok, - - a növények, növényrészek közül: felfelé mutatva: a kardvirágok, a jege-

nyefenyő tobozok, a nőszirom levelek; oldalirányba mutatva: a flamingóvi-rágok, a bokrétafa termések, a muskátli levelek; lefelé mutatva: az akác vi-rágzatok, a szivarfa termések, a repkényszőlő levelek,

- - a kellékek közül: a piramis gyertyák, a tűző-, tűzdelőhab kúpok, ●● a kör eredetileg síkban és a gömb térben megjelenő formák:

- jellemzőik: kerek, zárt alakzatok és a virágkötészetben is gyakoriak, - hatásaik: a lágyság, a nyugalom árasztása, valamint a gömbölyűségük kö-

vetkeztében barátságosak, simulékonynak is hatnak, - megjeleníthetik: a kör formák: az önmagukba visszatérő görbe vonalveze-

tésű formájukkal, az örök megújulást, az újjászületést, a végtelenséget, míg a gömb formájúak: a Nap, ill. a fény, a világosság megtestesítői,

- ilyen alapformák, - formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a kör alakot követő kerek csokrok, a

dísz- és kegyeleti koszorúk, valamint a szárazvirág gömbök is, - - a növények, növényrészek közül: a margaretta virág/zat, a mákgubó a

platánfa termése és sokféle színes bogyótermés is, - - a kellékek közül: a koszorú alapok, a gömb gyertyák, a gyöngy- és üveg-

gömbök is, ●● a körcikk az ellipszis eredetileg síkban és a keskenyebb-testesebb kifli, fél-

gömb gömbszelet, valamint csepp, viszont a térben ugyancsak megjelenő formák: - jellemzőik: hogy ha van is egyenes részük, kisebb-nagyobb mértékben

mindig íveltek, valamint viszonylag kis térigényűek és jól illeszkedhetnek másféle formákhoz,

- hatásaik: a lágyság, a simulékonyság, - megjeleníthetik: a kiforrottságot, a társulási készséget is, - ilyen alapformák, -formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a csepp alakú és az íves alakú –

kontúrú – csokrok közül a félhold csokor, valamint a feszton, - - a növények, növényrészek közül: a flamingóvirág virágzatának színes

spáthája, a holdviola termés-lemezkéi, a papagájvirág virágzata, - - a kellékek közül: fatörzs-szeletek, fonott körcikkelyes és ovális alakú ala-

pok, ●● a négyszög, a téglalap, valamint a körlap = korong, eredetileg mind síkban és

a kocka, a hasáb, valamint a henger, viszont térben megjelenő formák: - jellemzőik: a síkban két-két párhuzamos vonallal, a testeknél, térben há-

rom-három párhuzamos oldallal, a hengernél két körlap és hengeres oldal-


39

lal – palásttal – határoltak. Oly módon, hogy ezek a vonalak, ill. oldalak egymással kilencven fokos szöget zárnak be. Ilyen formában nagyon sza-bályos felépítésűek,

- hatásaik: a különféle magassági, szélességi és mélységi méreteik miatt is különbözőek. Amíg a hosszú, lapos hasábok nehézkesnek hatnak és nyu-galmat árasztanak, a vékony hasábok inkább határozottságot, a kockák pedig még merevséget is sugározhatnak,

- megjeleníthetik: a bezártságot, a büszkeséget, a magabiztosságot, a pon-tosságot, a rátermettséget,

- ilyen alapformák, -formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a díszcsomagolású dobozok, köny-

vek, palackok, a szárazvirágos képek és –virágoszlopok, - - a növények, növényrészek közül: a gyékény buzogányok, a szivartobo-

zok, a tartórács-támaszú növényféleségek, - - a kellékek közül: az oszlop gyertyák, a rácsos alapok, a tűző-, tüzdelőhab

téglák, ● összeállított – kombinált – formák:

jellemzőik: több, legalább közel egyforma vagy kisebb-nagyobb mértékben eltérő – ellentétes – formákból összeállítva jönnek létre. Középpontos vagy tengelyes szimmetriájúak és asszimetrikusak is lehetnek,

● spirál, a síkban is megjelenhet ugyan, de gyakoribbak a térbeli megjelenésű henger, kúp és fordított kúp alakú spirális formák: - jellemzőik: hogy leginkább egyforma vagy szabályosan táguló, ill. szűkülő,

de teljesen nem záródó és síkban: ívek, térben: körívek egymásba vagy egymásra illeszkedő, esetleg lépcsőzetes sorozatai,

- hatásaik: egy középpont felé vagy ettől éppen kifelé irányulónak is hathat-nak,

- -megjeleníthetnek: befelé fordulást, ki-, ill. feltörekvést, alulról felfelé kes-kenyedéskor nagyra törést, felülről lefelé keskenyedéskor bizonytalansá-got, visszafejlődést is,

- ilyen spirálformák, -formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a spirál-hajtásúak, -szálúak, - - a növények, növényrészek közül: a csavart-akác, -mogyoró, a spirálfűz

vesszők, gallydarabok, spirálisan nevelt sárkányfa hajtások, - - a kellékek közül: a spirálisan meghajlított huzalszálak, pálcák,

● stilizált – leegyszerűsített – formák: jellemzőik: többé-kevésbé bonyolult virág formáknak is, a fő jellemzőit, a lé-nyegét kiemelő leegyszerűsítésével jönnek létre - születnek. Főképpen rek-lám vagy még díszítő céllal is, leginkább árcédulákra, csomagolóanyagra és kirakati plakátra – grafikára – kerülhetnek;

● jelképes = jelkép, szimbolikus – formák (lásd. Jelképek – szimbólumok - a vi-rágkötészetben című részben is):


40

- jellemzőik: amellett, hogy stilizáltak – leegyszerűsítettek – is lehetnek, megjelenésükkel érzelmi jelentéshordozók, szimbolikus, vagyis átvitt, - jel-képes – értelműek is,

- hatásaik: érzelemébresztés, figyelemkeltés, néha ingerlés is, csoportok, népszokások, vallások és hasonlók egyetemes, ill. kultúrához kötött vagy vallási – szakrális – szimbólumai – jelképei,

- ilyen szimbolikus formák, formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: az alkalmiak, méginkább a kegyele-

tiek és az ünnepiek, - - a növények, növényrészek közül: a karácsonyfa, a mikulásvirág, az ún.

négylevelű lóhere, („hajtatott” madársóska) - - a kellékek közül: a különféle csillag, a kereszt és a koszorú alapok, vala-

mint a szív és sokféle ünnepi figura, ● szabad formák:

jellemzőik: alapformák és szerkesztett formák (lásd ezután) legalább némi átalakításával hozhatók létre. Leginkább akkor kerülhetnek virágkötészeti al-kalmazásra, amikor a felhasznált növény anyagok sem igénylik egy megha-tározott formához igazodásukat, ill. igazításukat. Keletkezésük szerint kétfé-lék lehetnek:

●● szerves – organikus – szabad formák: - jellemzőik: az eredendően, természetben fellelhetőkből is, mesterséges

beavatkozás, leginkább csavarás, darabolás, hajlítás, nyomás, nyújtás út-ján keletkeznek,

- hatásaik: a lendületesség, az oldottság, a természetesség, - megjeleníthetik: a felszabadultságot, a könnyedséget, a természetközelsé-

get, - ilyen szerves szabad formák, formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a fonatok legalább egy része, az át-

tört alapú koszorúk, - - a növények, növényrészek közül: a fonott ágazatúak-törzsűek, a kiemel-

kedő magvúak és tövűek, - - a kellékek közül: a kidomborodó díszítésű tartók, telt formájú kiegészítők,

●● véletlen vagy esetleges szabad formák: - jellemzőik: az előre meg sem határozható alakulásuk, megjelenésük. A

végső megjelenésük akár több műveletnek a váratlan eredménye. - hatásaik: az élénkítés, az izgatás, a megszokottság oldása, - megjeleníthetik: a felszabadultságot, a pillanatnyi hangulatot, a szertelen-

séget is, - ilyen véletlen vagy esetleges szabad formák, formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: az akár „festékpacával” színezett-

festett alap/hát-lapra ragasztott száraz virágkötészeti képek, a virágszirom-szórással asztaldíszítés,


41

- - a kellékek közül: a meggyúrt agyag és gyurma golyó, összegyűrt papír, textil és más dekorációs anyag,

● szerkesztett formák: - jellemzőik: mesterségesen és általában terv szerint, mértani pontossággal,

akár több egymást követő művelettel, éspedig leginkább „drótozással”, ra-gasztással, rajzolással, szegeléssel előállított alapformák; ill. belőlük meg-határozott szabályok szerinti szerkesztésű alakzatok, amilyen a csillag, a kereszt, a szív is. Szabályosak és mérhetőek is.

- hatásaik: a behatároltság, a meghatározottság, a merevség, a visszafo-gottság érzetének is a keltése,

- megjeleníthetik: a kiszámíthatóságot, a megszokottságot, a szabályossá-got is,

- ilyen szerkesztett formák, formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a dobozolt orchidea virágok és vi-

rágcsokrok, a „mini üvegházas” kompozíciók, az ún. palacküvegházak, a rámás száraz virágkötészeti térplasztikák – térkompozíciók,

- - a kellékek közül: a faládák, az előre gyártott ún. gyorsmasnik, a figurális tűző-, tüzdelőhabok, a hajtogatott papírdíszek,

- - a növények, növényrészek közül: a leginkább hajtogatással, kötözéssel, nyírással, vázszerkezettel teljesen szabványos – mértani – alakzatokra for-mázottak.

● vonalas – lineáris – formák: - jellemzőik: akár térben is mozgó rajzolatok; Mint egy gally, ami ágból kiin-

dulva, grafikai rajzolatként jelenik meg, egyben mozog is a térben. „Legki-finomultabban a japán virágkötő díszítőművészet, az ikebana alkalmazza a vonalakban rejlő hatásokat és ennek a jelentését” (lásd: ott); Ilyenek a kö-vetkezők:

●● a vonalak: - jellemzőik: a mértaniak – a geometriaiak – is, elválaszthatatlanok a moz-

gástól. Egy vonal szemmel követésének, általában mozgást szokás tulaj-donítani. E mozgás pedig különféle érzelmeket is kifejezhet – tükrözhet:

- - az egyenes vonalak közül: - - - a vízszintes vonalak: nyugalmat fejeznek ki, - - - a függőleges vonalak: feszültséget, nyugtalanságot fejeznek ki, - - - az átlós vonalak: mozgást fejeznek ki és ennek az irányát mutatják; va-

lamint biztosítják akár az átmenetet is, a vízszintestől a függőleges felé és érhető el így, az önmagában kiegyensúlyozatlanságot idéző átlóval, a ki-egyensúlyozottság – a harmónia;

- - a görbe vonalak: mozgásirányukat változtatják. Közülük: - - - a domború (konkáv) vonalak: leginkább záróvonalak kívánatos íveltsé-

gének a meghatározói, kirajzolói, - - - a homorú (konvex) vonalak: szintén főként záróvonalak kívánatos ívelt-

ségének meghatározói, kirajzolói,


42

- - - a hullám vonalak: kígyózóak. Közülük: - - - - a szabályos hullám vonalak: kiszámíthatóságot, megbízhatóságot fe-

jezhetnek ki, - - - - a szabálytalan hullám vonalak: kiszámíthatatlanságot, megbízhatatlan-

ságot fejezhetnek ki, - - - a csigavonalak: spirálisak. Közülük: - - - - a szabályos csigavonalak: szintén a kiszámíthatóságot, megbízható-

ságot fejezhetik ki, - - - - a szabálytalan csigavonalak: pedig szintén a kiszámíthatatlanságot,

megbízhatatlanságot fejezhetik ki, - - - az egyéb görbe vonalak közül: - - - - a szabályos irányvonalúak: ugyancsak a kiszámíthatóságot, a megbíz-

hatóságot fejezhetik ki, - - - - a szabálytalan irányvonalúak: pedig ugyancsak a kiszámíthatatlansá-

got, megbízhatatlanságot fejezhetik ki, - - a megtört vonalak: hirtelen, váratlanul, minden átmenet nélkül változtat-

nak irányt, (ahogy a megtört virágszárak, levelek, hajtások is) és a beletö-rődést, a kiábrándultságot, a lehangoltságot, a szomorúságot is kifejezhe-tik;

● természetes – adott formák: jellemzőik: a természetadta tárgyak, élőlények, mint a növények – virágok –, akárcsak a kész termékek mindegyikének még az eredeti, azaz a természe-tes megjelenési – kialakulási, növekedési, ill. kialakítású – alakjai = formái, habitusai. Vagyis amelyekben eredendően adódnak, megtalálhatók és lé-nyegesen meg sem változtatottak. Van térbe irányuló erő szerinti mozgásvo-naluk – irányuk – is. Amely szerint pedig, - már mint ún. mozgásformák is – még a következők lehetnek:

●● aktív természetes formák: jellemzőik: a nehézségi erővel legalább részben ellentétes mozgási iránnyal, kifelé irányuló látványt nyújtanak, nagy a térfoglalásuk, - igényük. Ezek is még alapvetően kétfélék lehetnek:

●●● felfelé irányuló aktív természetes formák: jellemzőik: a nehézségi erővel ellentétesen, nagyjából egyenes vonalban fel-felé tartanak. Ezek még háromfélék lehetnek:

●●●● hegyesen záruló formák: jellemzőik: felfelé keskenyedők és az oldalirányú kiterjedésük minimális: - hatásuk: ünnepélyes és bár kissé merev, mégis lazának hathat, - megjeleníthetnek: büszkeséget, célratörést, erőteljességet, - jók: vonalrendszerek képzésekor, kialakításához, - ilyen mozgás-formájú pl.: a gyékény-buzogány, szarkaláb, a tátika.

●●●● kerekdeden záruló formák: jellemzőik: határozott egyenes vonalban felfelé hatolásukat – irányulásukat – legalább némileg oldalirányba kiterjedő és íves csúcsrészük zárja,


43

- hatásuk: ünnepélyes, merev, zárt, - megjeleníthetnek: befelé-fordulást, zárkózottságot, - jók: alapelemek, -vonalak kialakításához, felfelé mind kisebb kibomlásua-

kat, átmérőjűeket választva, - ilyen mozgás-formájú pl.: az óriáshagyma, a szamárkenyér, a szalmarózsa

és a szegfű, ●●●● szétágazóan záruló formák:

jellemzőik: felfelé irányultságukat a csúcsi elágazásuk váltja fel, - hatásuk: fennkölt, nemes, - megjeleníthetnek: céltudatosságot, méltóságot, - jók: kiemelkedő, hangsúlyos elemeknek, - ilyen mozgás-formájú pl.: a flamingóvirág, a liliom, a papagájvirág,

●●● elhajló aktív természetes formák: jellemzőik: a nehézségi erővel legfeljebb részben ellentétesen, kisebb-nagyobb mértékben ívelt vonalban és többé-kevésbé oldalirányba tartanak. Ezek még négyfélék lehetnek:

●●●● oldalirányba elhajló formák: jellemzőik: egy tetszőleges oldalra „néző” egyirányú fejállásúak, - hatásuk: emelkedett, nyugtató, - megjeleníthetnek: elkötelezettséget, határozottságot, megállapodottságot, - jók: középpontból kifelé irányuló – „néző” – elemnek, - ilyen mozgás-formájú pl.: a gerbera, a lepkeorchidea, a nárcisz,

●●●● szétbomlóan elhajló formák: jellemzőik: egy csúcsi vagy középső pontból háromnál is többfelé válnak szét, - hatásuk: élénkítő, könnyed, lazító, térhatásnövelő, - megjeleníthetnek: érdeklődést, nyitottságot, őszinteséget, - jók: körbefogásra, térlezárásra, - ilyen mozgás-formájú pl.: az inkaliliom, a csokros krizantém, rózsa és

szegfű, ●●●● szertelenül elhajló formák:

jellemzőik: részben vagy teljesen legalábbis szabálytalannak tűnő elágazó-dásúak, hajladozásúak, - hatásuk: játékos, mozgalmas, pezsdítő, szórakoztató – mértéktelenül vi-

szont már az összevisszaság hatását keltik, - megjeleníthetnek: játékosságot, oldottságot, szertelenséget, - jók: lazításra, térkitöltésre, - ilyen mozgás-formájú pl.: az egynyári sóvirág, többféle fű kalásza,

●●●● törékeny elhajló formák: jellemzőik: eredeti, kiindulási mozgásirányuk megtörik, majd legalább kétfelé elágazódással, vagyis két vagy több elágazó vonalban folytatódnak és a mel-lékágak – mellékvonalak – olykor újbóli és akár még többszöri elágazódásá-val, finom, rövid oldalági részekkel végződnek,


44

- hatásuk: feloldó-lazító, de enyhén merev és kissé ünnepélyes, - megjeleníthetnek: érzékenységet, törékenységet, - jók: lazítónak, térkitöltőnek, - ilyen mozgás-formájú pl.: az egynyári és évelő fátyolvirág, a fátyolaszpará-

gusz, seprűzanót, ●● passzív természetes formák:

jellemzőik: a nehézségi erővel legalább közel azonos mozgási iránnyal, lefe-lé, ill. befelé irányuló, korlátozott látványt nyújtók. Ezek is még szintén kétfé-lék lehetnek:

●●● befelé irányuló – gyűjtő passzív természetes formák: jellemzőik: többnyire spirálisak- spirális irányultságúak, - hatásuk: központosító, összpontosító, - centripetális – erő érvényesítésével

is megnyugtató, - megjeleníthetnek: gyűjtési hajlamot, gyűjtő szenvedélyt, takarékosságot, - jók: középpont képzéséhez, stabilitás megteremtéséhez, fokozásához, - ilyen mozgás-formájú pl.: a dália, a kövirózsa, a szalmarózsa és több más

telt fészekvirágzatú virág, valamint a tündérrózsa, ill. tavirózsa virág, ●●● lefelé irányuló passzív természetes formák:

jellemzőik: akár egy növekedési pontból kiindulva felfelé irányulóan leomla-nak, - hatásuk: elegáns, feszültségoldó, könnyed, laza mozgalmas, - megjeleníthetnek: gyöngédséget, hajlékonyságot, kapcsolatteremtési

készséget, természetességet, - jók: körítésre, szegélynek, takaráshoz, terek kitöltésére és összekapcsolá-

sára, - ilyen mozgás-formájú pl.: a borostyán, a meténg és más leveles-virágos

indák, a szívvirág, a tőzike, Fontos lehet természetes = az adott vagy az eredeti mozgás/formák figyelembevé-

tele és az anyagok eszerinti felhasználása – alkalmazása, elhelyezése – a virágkötészeti készítményekben, – munkáknál.


45

FORMAI TÖRVÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN

A formai törvények – a formák ismerete mellett – segíthetik elő a leginkább a for-

máikban – formailag – is jó virágkötészeti készítmények készítését, - legalábbis addig, amíg ez önmagától adódó – automatikussá – nem lesz. Emiatt elengedhetetlen ezeknek a törvényszerűségeknek az ismerete, illetve az értelemszerűen kellő betartása, követé-se. Az érvényesülő forma a virágkötészetben:

- elemek – részek – esetében a forma, azaz alak: adott már, a felhasználásukkal ké-szítménybe bekerülésük előtt is önálló módon, saját magukra jellemzően, de bizo-nyos rendszer, illetve törvényszerűségek szerint,

- készülő készítmény/ek egésze esetében a forma, vagyis alak: újonnan alakul ki a ké-szítmény(ekk)el – kompozíciósan jön létre – az elemek – részek – elrendezésével, összegzésével -–kombinálásával -, a különbözőségeik rendszerezésével. Mindez/ek szintén bizonyos rendszerben, törvényszerűségek szerintiek.

A virágkötészetben is fontos formai törvények – melyekből levezethetők a többiek is (illetve a továbbfejlesztésük): ● formai arányosság: az elkészülő készítmény legalább egyes meghatározó formai

elemeinek – részeinek – méretviszonya – kellemes hatása, méretekben, ● formai alá-, fölé-, mellérendelés – dominancia viszony: uralkodó = domináns formájú

fő motívumhoz, nem ilyen formájú mellék motívumok alá- vagy mellérendelése, ● formai ellentét = kontraszt legalább két, egymástól formailag láthatóan látványosan

különböző elem – rész – együttese, illetve szembeállítva/ásukkal társítása, ● formai harmónia = összhang: a legalább formailag – formai szempontokból – kelle-

mes összhatás, ● formai ponthatások: ún. növekedési pont és súlypont = bázis formájában – révén –

is érvényesülése, ● formai részarányosság = szimmetria: az elkészülő készítmény legalább meghatáro-

zó formai elemeinek – részeinek – egy ponthoz – a középponthoz – vagy ún. szim-metria tengely(ek)hez képest – viszonyítottan – elhelyezkedésükben, illetve távolsá-gaikban – térközeikben – is megegyezése,

● formai részaránytalanság = aszimmetria: az elkészülő készítmény szembenálló elemeinek – részeinek – formailag látványos eltérése – különbözősége,

● formai ritmus: a formailag (az) akár hangsúlyosságuk mértékében is eltérő - különbö-ző – elemek – részek – szabályosan azonos térközökkel ismétlődése- váltakozása,

● formai el/rendezés: sík = terület- és térkitöltés: valamint „testöltés” a pont-, a vonal- és a testhatásokat együttesen érvényesítő térhasználat (Klincsek, 1990).

● Formai arányosság: a virágkötészetben is, az el/kész/ülő készítmény egyes elemei – részei – ill. a kész egésznek egyes rész(let)ei közötti helyes méretbeli arány. Ez alap-


46

vető elvárás. A térben, a szemlélőnek,- és így a virágkötészeti készítmény szemlélőjé-nek ugyanis sohasem a méretek, hanem elsősorban szintén az arányok fontosak.

Meghatározása – megtalálása – alapja: - az aranymetszés (sectio aurea) arány-szabálya, ami az európai művészetekben a leghasználatosabb, éspedig úgy, ahogy azt először, több mint 2000 évvel ezelőtt, az ókori görögök fölfedezték, az általuk legtökéletesebbnek tartott teremtmény, az atlé-ta alkatú ember arányos testén. Ahol is a fejbúbtól a köldökpontig tartó nagyobb rész (5) aránylik a köldöktől a talpig tartó kisebb részhez (3) és ez a rész aránylik a kettő összegéből adódó teljes magassághoz (8). A test többi része is, ugyanígy fel-osztható. És miután akkor mutatkozhat szépnek egy ember, ha testarányai meg-egyeznek az aranymetszés arányaival, ugyanígy a virágkötészeti készítmény is ak-kor lehet szép, arányos, ha az aranymetszés szabályának megfelelő.

Használata: vagyis az aranymetszés alkalmazása – hasznosítása – tudatosan, az e-tekintetben lehetséges összhang megteremtését segíti elő, illetve megvalósítani.

Kifejezhető: egy hányados, illetve aránypár formájában: 3:5 és 5:8 (3+5=8) vagy 5:8 meg 8:13 (5+8=13), és így tovább…

Leírható: számtanilag – matematikailag – úgy is, hogy a:b = b:c; Pl.: 3:5 = 5:8, Megfelelő arány-érték: kicsi és nagy rész között: ilyen módon általában – rendszerint –

legalább közel 1:1,6 körüli. (Mivel megközelítőleg az 1,6×3=5 és az 1,6×5=8.) Ez valóságos varázsszám pár arányosság tekintetében, a virágkötészetben is, amit minden egyes készítmény esetében be kell tartani!

Megfelelő pár-meghatározások: az aranymetszés szerint, az adott méreteket elosztva vagy megszorozva: - szakasz-egység esetében: 1,6-al, - terület-egység esetében: 2,6-tal, - térfogat-egység esetében: 4,6-tal.

Megfelelő arány-alakítás – alkalmazás: ilyen módon persze nem kizárólagos – abszolút – érvényű és nem szükséges eszerint mindig méricskélni, valamint előre mindent ki-számolni. Azonban az értékét legalább több-kevesebb eltéréssel be kell tartani, az e-tekintetben is tetszetős harmónia – összhang – eléréséhez. Megfelelő gyakorlat után, akár csak kizárólag a szemmértékre lehet hagyatkozni, minthogy akkor a „mérce” már a szemben van. (Szabó, 2008.) Vagyis a virágkötészeti készítmények kisebb részének általában úgy kell aránylania a nagyobbhoz, mint ahogy a nagyobb aránylik az egészhez. Ezt legalább még a közvetlen környezet viszonylatában sem nélkülözhető. Az aranymetszés emberközpontú arányosság és a virágkötészeti ké-szítmények végül is embernek kívánnak tetszeni (Klincsek, 1990.).

Ilyen módon adódik az is, hogy például: - vázába készülő-kerülő csokor, esetleg más készítmény esetében: - - a vázában legmagasabbra szánt, még hangsúlyos elem – rész – kinyúlása a vázából,

nem haladhatja/ná meg a vázamagasság mintegy másfélszeresét – 1,5-1,6-szorosát, - - a vázából az oldalirányú kinyúlás, még hangsúlyos elem – rész – esetében nem lehet/ne

nagyobb, a váza legnagyobb átmérőjének, mintegy a felénél – 0,5-0,6-szorosánál. - virág/tálba/n készülő készítmény esetében:


47

Klincsek, 1990., Elekné Ludányi – Császi, 1999., Szabó – V. Hegyi 2005. nyomán


48

Klincsek, 1990., Elekné Ludányi – Császi, 1999., Szabó – V. Hegyi 2005. nyomán


49

- - a tálból a legmagasabbra fel/nyúlás még hangsúlyos elem – rész – esetében általá-ban a tál szélessége – legnagyobb átmérője – és a magassága összegének másfél-szerese – 1,5-1,6-szorosa – legfeljebb kétszerese lehet/ne,

- - a tálból az oldalirányú kinyúlás, még hangsúlyos elem-rész – esetében, legmagasabb-ra felnyúlóhoz hasonló lehet/ne.

- további virágkötészeti készítmények esetében is – mint virágkötészeti díszcsomagolá-sok, koszorúk stb. – arányosság ugyancsak hasonlóképpen követelmény (lásd: ké-sőbb ott).

Az arányérzet befolyásoló, vagyis a látszólagos=optikai megítélés/e folyamatában közre-ható tényezők lehetnek: - a tartó- alap vagy edény/váza/ – anyaga: átlátszó, üveg anyag más arányérzetet

eredményez – vált ki –, mint a tömör kerámia, stb. … - a tartó – alap vagy edény/váza/ – formája: a karcsú, magashoz képest az ala-

csonyban, szélesben alacsonyabbnak tűnik ugyanaz a készítmény, - a tartó – alap vagy edény /váza/ – színe: fehér vagy világos szín megnyújtja, a fe-

kete, illetve sötét szín csökkenti a méretek érzetét, - a virágformák: az apró, könnyed virágúakhoz képest a nagy méretű, nehéz virá-

gokból készülő készítmény kétszerte magasabb tartót is kíván/hat, - a virágszínek: többek között a világos színűekhez képest magasabb készítmény

készíthető a sötétebb színű virágokból, - a rendezési mód, stílus: a dekoratív, tömören zárt készítményeknél magasabb le-

het a filigrán, vonalas-grafikus készítmény. ● Forma/i alá-, fölé- és mellérendelés, - vagyis dominancia viszonyok: a virágköté-

szetben szintén érvényesül/het/nek. Mint a legtöbb művészeti alkotás, a virágköté-szeti készítmény ugyancsak kifejezésre kell, hogy juttassa a készítője mondanivaló-ját is (már, ha van!). Ehhez viszont választani kell, a készülő készítmény indítéká-nak, alapgondolatának formailag is alkalmas díszítő elemet – részt-, vagyis fő formai motívumot, ami etekintetben a készítmény meghatározója és netán ismétlődik is benne. Ehhez kell választani a mellékmotívumokat, a mellé-, vagy alárendelésük-höz. Legalábbis főmotívumnak célszerű formailag, szerkezetileg – is uralkodó = do-mináns formájú és akár egyéb ilyen színű virágot választani (lásd: előbb, a Formák csoportosítása és később a Színek csoportosítása alcímű részekben is).

Hatása: meghatározza az elkészülő készítmény jellegét = karakterét és a mondanivalóját is. Alkalmazása: hasonló alá-, fölé- vagy mellérendelhető, vagyis megegyező dominanciájú

formai elemek – részek – se keveredjenek, vagy csak legfeljebb mérsékelten. ● Forma/i ellentét = kontraszt: a virágkötészetben szintén létrejön a formájukban leg-

alábbis közel azonos – megegyező – egy vagy több elemnek – résznek – a tőle/ük legalább észrevehetően eltérő formájukkal szembeállításával. Az enélküli készít-mény ugyancsak semmitmondó, unalmas lehet.

Kiváltói lehetnek: - eltérő alapformák: háromszög, kör, négyszög. (Pl.: hamisbanán vagy helikónia közel

háromszög, krizantém kerek, papagájvirág közel négyszög virágformája),


50

- eltérő jelleg = karakter – formák: egyszerű, mutatós, nemes, pompás, uralkodó. (Pl.: fá-tyolvirág egyszerű, csokros krizantém mutatós, szálas szegfű nemes, papucs orchi-dea pompás, nagy flamingóvirág uralkodó virág/zat/formája),

- eltérő mozgásformák: hegyesen záruló, kerekdeden záruló, szétágazóan záruló… (Pl.: szarkaláb hegyesen, szalmarózsa kerekdeden, papagájvirág szétágazón záruló vi-rágformája),

- eltérő terjedelmű (méretű, nagyságú formák: kis és nagy virágfejű virágok … (Pl.: kisvi-rágú csokros és nagyvirágú szálas krizantém ….),

- eltérő vonalas – lineáris – formák: vonalak (mértaniak - geometriaiak): egyenes, görbe … (Pl.: bambusz szár egyenes, maci/fű görbe – íves vonal – formája ….),

Hatása: a belső feszültséget is fokoz/hat/ja és megerősít/het/i a mondanivalót. Alkalmazása: minél több formai ellentét = kontraszt kiváltásával jár együtt, annál na-

gyobb esztétikai – látványbeli = optikai – élvezetet nyújt/hat. ● Forma/i harmónia = összhang: a virágkötészetben ugyancsak, a készülő készít-

mény egészét alkotó különböző alakú = formájú, illetve megjelenésű, valamint pont- és vonalhatású, stb… - elemeinek – részeinek – arányos egybeilleszkedése. Alapja ennek, az ilyen anyagú elemekből – részekből – is eredően, a természetes közeg. A színharmónia – a színek kiegyensúlyozottsága = összhangja – társaként, a kettőjük együtt, bonyolultan összetett, vagyis komplex módon érvényesül (lásd később is).

Hatása: a harmónia hiányon = diszharmónián úrrá lévő harmónia = összhang megterem-tésével, kiegyensúlyozottság, békés, megnyugtató érzés keltése.

Alkalmazása: szükséges amiatt is, hogy az ember ugyan bizonyos, viszonylag rövid ideig hajlamos átélni emelkedett, megrendítő, vagyis katartikus harmónia hiányokat, illet-ve diszharmóniákat. (Klincsek, 1990.) A mindennapjaiban azonban az ilyen látványt se szívesen fogadja, még virágkötészeti készítmény esetében sem!

● Formai pont/hatások: a virágkötészetben abból (is) adód/hat/nak, hogy még pont-formaként – módjára – is hat/hat/nak a virágkötészeti készítmények egyes elemei. Mégpedig leginkább a virágfejei, különösen, ha ilyen a főmotívumuk, akár uralkodó – domináns – módon, azáltal, hogy olykor a figyelmet is egy-egy ilyen pont ragadja meg, és: - a készítmény szerkezetét is meghatározza, a főmotívumot alkotó pontok együttese, - továbbá lehet: - - növekedési = gyűjtő pont: kialakító/ja: a pontok alkotóelemek mentén olyan vona-

lakká egyesülésével, melyek legtöbbször valahol metszik egymást; és ez az ún. növekedési pont, amelyből mintha az egész – elkészülő, létrejövő – készítmény – kompozíció – mintegy „kinőne”. Ez is még lehet:

- - - egy: az egy-növekedéspontú készítményeknél. Pl.: vázába készülő- kerülő ké-szítmények esetében, amelyeknél a száraik valahol a vázában keresztezik egy-mást,

- - - több: az ilyen több-növekedéspontú készítményeknél. Pl.: tálba készülő készít-mény lehet olyan is, hogy nem csak egy, hanem két vagy több növekedési pontból „nő ki” és válik ilyen módon kerek egésszé. Ez ad leginkább lehetősé-get, a tér mozgalmasabb, változatosabb kialakítására, illetve betöltésére vagyis


51

a készítmény térhatásának növelésére. Szélsőséges esete az ún. párhuzamos – paralel – vagy kiskert technika, mely esetben valamennyi elem – rész – önálló növekedési pontból indul ki.

● A növekedési pont helye: ●● szokásosan – normálisan rendszerint a tartóedény alsó harmada; Hatása: leginkább természetes. Mivel a tartóedény váltja ki jelképesen – szimbolikusan –

a földet, illetve a termőtalajt, ami a természetben a növényszárak növekedési = gyűj-tő pontjának természetes helye, hiszen hagyományosan – szokásosan – onnan in-dulnak ki.

Alkalmazása: a legbiztonságosabb, legalábbis a kezdőknek, megfelelő gyakorlat hiányában. ●● szokásostól eltérően – abnormálisan lehet: ●●● tartóedény alatt/i; Hatása: a készítmény biztos egyensúlyi helyzetét, vagyis a stabilitását növeli, a távlatát,

azaz a perspektíváját javít, és a térkapcsolatát bővíti. Alkalmazása: leginkább a sajátos hangulatkeltés, térhatás érdekében indokolt – kerülhet

sorra; A vegetatív stílusú készítményeknél is, a három vonaluk -/fő-, ellen és mel-lék,/ meghosszabbítása látszólag = optikailag jóval a tartóedény alatt találkozik,

●●● tartóedény felett/i – az ikebana kötészetben is, ahonnan ez átvételre került, Hatása: a készítményt lazábbá, könnyedebbé és a tér alakítását-képzését emelkedet-

tebbé teszi. Velejárója lehet viszont összhatásában borulékonyabbá válás, legalább-is látszólag-optikailag.

Alkalmazása: inkább (csak) már művészi kivitelezéseknél helyénvaló. Mivel csakis ilyen-kor kerülhető el, a könnyen túl magasra kerülése, előidézve ezzel a borulékonyságot és összhatásában a kívánt cél lerontását. (Klincsek 1990). - - súlypont: a virágkötészeti készítmény központi része – a mérleg középpontja – és

nem is csak egyféle lehet: - - - esztétikai = látvány vagy látszólagos = optikai súlypont: a szembetűnően is leg-

mutatósabb elem – rész kiemelkedése, - - - tényleges = valós, vagy valódi fizikai súlypont: az ennél alátámasztás, illetve fel-

függesztés esetén, kibillenés nélkül, tényleges egyensúlyt eredményező - biz-tosító – pont,

- - - ellen-súlypont = a tényleges, vagy legalábbis az esztétikai látszólagos – optikai súlypontnak a szintén legalább esztétikai – látszólagos = optikai ellentételezője,

Súlypont helye: ●● általában a készítmény tartóedénye és az e fölötti része találkozásánál van, ●● részarányos = szimmetrikus készítményeknél pontosan középen van, ●● részaránytalan = aszimmetrikus készítményeknél kissé oldalra eltolódik, ●● súlyos hatású, tömör tartó-edényűek esetében viszont az alsó harmadukban van, ●● térbeli és méginkább a botokon, pálcákon álló magas, modern készítményeknek le-

het a súlypontjuk a fölső részükben is, és ez az ún. kiemelt súlypont (Szabó 2008.). ●● függőleges mellett, az oldalirányú elhelyezés/e is fontos, mivel az elkészülő készít-

mény térbeli alakzat. Csakhogy, amennyiben a súlypont oldalra kerül, a készítmény


52

„billenékeny, borulékony” érzetet kelt/het – ilyennek tűnhet – vagy esetleg el is bil-lenhet, fel is borulhat, legalábbis az ezt (is) megelőzni képes ellensúlypont nélkül.

Alkalmazása: a nem részarányos = aszimmetrikus készítményeknél nélkülözhetetlen és a hatását ellensúlypont fokozhatja. Ha a tényleges- valódi = fizikai és az esztétikai – látszólagos = optikai súlypont nem ugyanaz az elem – rész, vagyis nem esnek egybe ak-kor az egymáshoz minél közelebb kerülésük az előnyös. Súlypontképzés lehetséges: ● formával: a súlypontban kerek, gyűjtő mozgásformájú virág, esetleg egyéb ilyen nö-

vényrész, termés vagy más elem – rész – elhelyezésével, ● nagysággal: a súlypontban a legnagyobb és akár fizikailag is a legsúlyosabb virág,

termés vagy egyéb növényrész, kivételesen más ilyen elem – rész – elhelyezésével, ● tömeggel: a súlypontban, az egy példányban még nem elegendő virágból, vagy ter-

mésekből, esetleg egyéb növényrészekből, esetleg- kivételesen- más elemekből – részekből – ehhez már elegendő egyedszámban, együtt elhelyezésével,

● színnel: a súlypontban az élénk, meleg, sötét színek uralmának – dominanciájának – biztosításával, a nem sötét készítmények esetében, a sötéteknél viszont a világos színek lesznek a hangsúlyosak és ezért a súlypontba valók (lásd: A színek és alkalmazásuk a virágkötészetben című részben).

Hatása: a biztos egyensúlyi helyzet, a statikailag kiegyensúlyozottság megteremtése. Mégpedig a megbillenés, a borulás tényleges veszélye, sőt ennek az érzése – látszata – nélkül, vagyis nemcsak valóságosan, hanem esztétikai – optikai – értelemben is.

Alkalmazása: a részaránytalan = aszimmetrikus készítményeknél nélkülözhetetlen; - „rásegítő” hatásfokozó lehet ellensúlypont képzése-kialakítása, - a súlypontképzési lehetőségek hasznosítása együttesen legeredményesebb szin-

te minden alkalommal; Ezért a súlypontképzéshez – vagyis a súlypontba olyan elem/eket –rész/eket érdemes választani, amelyek a formájukkal, a nagyságukkal vagy legalább a tömegükkel és nemcsak a színükkel, ténylegesen vagy szembe-tűnően is, eltérnek a többi, felhasználásra kerülő elemtől-résztől,

- rendezéskor felülre az akár legkisebb finom, könnyed valamint a legvilágosabb színű vékony virágok vagy egyéb ilyen elemek valók- kerüljenek. Viszont a kerek-dedek, valamint az akár legnagyobbak, továbbá a nem sötét készítmények eseté-ben a legsötétebbek is, alulra illőek. Azért is, hogy ez utóbbiak, legalább látvány-ban, látszólag = optikailag lejjebb vigyék a készítmény súlypontját.

- - Szemlélési = nézőpont: ahonnan szemlélve/nézve, a készülő készítmény a legjobban érvényesül – hat – vagyis a legjobb hatású, -kinézetű. Ez (is) lehet:

- egy-pontú: ha csupán egyetlen szemlélési/nézési helyzet, vagyis nézőpont lehetséges. Ahogy ez adódik az akár később – mint az átadásuk után vázába helyezésükkor is rendszerint – átrendezésre kerülő, valamint ideiglenesen el/lefektetéshez vagy hát-tér elé szánt, részaránytalan = aszimmetrikus és féloldalas, illetve egyoldalú készít-mények esetében (is). Éspedig úgy, hogy ilyen módon van mindegyiküknek „eleje” és „hátulja” is. Valamint a főmotívum/uk elől érvényesül és mondanivalójuk kifejezé-se is így történik meg.

Hatása: csakis az adódó egyetlen szemlélési/nézési pontból szemlélve/nézve teljes értékű.


53

Alkalmazása: rendszerint meghatározott céllal kerül sorra, vagy már eleve csak átmeneti megoldásnak szánt; (Mint a vágott virág eladásához készülő ún. vázacsokrok eseté-ben is.) Miatta se fordulhat/na elő azonban hátul sem elnagyoltság, kidolgozatlanság, még kevésbé „üresen maradás”, mivel akkor ettől teljesen kirakatszerű és sík hatás adódna. A hátoldalon a főmotívum szerényebb megismétlése, néhány kevésbé lát-ványos kiegészítő elemmel – résszel –, szükséges még, mintegy befejezésként is.

- körkörös: lehet a körüljárható helyre, illetve elhelyezésbe kerülő olyan körkörösen = suga-rasan részarányos – középpontosan szimmetrikus – készítményeknél is, amelyek leg-alábbis az ilyen esetben – helyzetükben – körös körül közel egyformán szemlélhetők.

Hatása: körben, minden oldalról legalább közel azonos, egyforma; Alkalmazása: szükséges legalábbis akkor, ha követelmény, hogy a készülő készítmény

minden oldalról egyformán mutasson – nézzen ki. Mint, például egyenrangú felekkel körülültetni kívánt kerek tárgyalóasztalra szánt készítmény esetében is.

- szűkített körű: szűk körű megközelítési, illetve akár emiatt előálló ilyen szemlélé-si/nézési helyzet – nézőpont esetében adódhat.

Hatása: csak az adódó szűk körű szemlélési/nézési pontból szemlélve/nézve teljes értékű. Alkalmazása: szükséges legalább akkor, ha követelmény, hogy a készülő készítmény a

teljes körnél szűkebb körűen mutasson – nézzen ki – egyformán. Mint például nem teljesen kör alakú tárgyalóasztalra szánt készítmény vagy vágottvirág árukínáló ún. vázacsokor esetében is ez lehetséges.

- rendezés során: a legjobb a végleges elhelyezés(e) helyszínén és helyzetében, de leg-alábbis ennek ismeretében, a már eleve olyan magasságban való készítés közbeni szemlélési nézőpont, amilyenbe kerül a készülő készítmény. Illetve a készítéskori szemlélési/nézési helyzetbe, - nézőpontba – azaz szemmagasságba kell majd elhe-lyezésre is kerülnie. Különben torzultan hozhatja csak az eredeti elképzelést: - - a magasabbra kerülésekor adódó, alulnézetben az ezzel együttjáró torzító ernyő-

hatás, - - az alacsonyabbra kerülésekor előálló felülnézetben pedig az emiatti torzító gom-

bahatás (Wenszky – Balogh, 1990.). ● Formai részarányúság = szimmetrikusság – szimmetria viszony – a virágköté-

szetben ugyancsak adódik, az alkalmazott formáknak legalább a látszólagos = optikai egyensúly megteremtésében játszott szerepe szerint is.

Ehhez figyelembe kell venni: - hogy miként; - - két azonos tartóedényt egy adott ponttól egyenlő távolságra látva, egyforma súlyúnak szokás érzékelni akkor is, ha csak az egyikük vízzel telt, valamint, - - látszólag = optikailag könnyebbnek tűnnek: - - - a tömegre különben ugyanakkor elemek – részek – közül: nemcsak az áttetszőek, a nem átlátszóaknál, és: - - - a fényes felületűek a fénytelen, - matt – felületűeknél, - - - a selymes felületűek a durva, rusztikus felületűeknél, - - - a világos színűek a sötéteknél, hanem - - ugyanígy még:


54

- - - az egybefogott formá/júa/k a szétszórtaknál, valamint - - - a hosszú, keskeny formá/júa/k a kerekdedeknél szintén látszatra könnyebbek; Ugyancsak amiatt hogy a látszólagos = optikai egyensúlyt a szem teremti meg az ember számára. A látszat így csal/hat is! A formai látszólagos – optikai – egyensúly egyike: - a formai részarányosság = szimmetria: a virágkötészetben is, az egy akár csak kép-zeletbeli adott ponttól – a középponttól – sugarasan vagy vonaltól, illetve vonalaktól – a szimmetria tengelytől,- tengelyektől – pedig legalább kétoldalt jobbra és balra illetve fent és lent, tükörképesen, egyelően azonos távolságra lévő, egyenlő nagyságú vagy azonos megjelenésű elemek – ezesetben formaiak – látványa. Ez a részarányos = szimmetrikus egyensúly teremtés az „egyenlő hosszú erőkarú mérleg elvén alapul”. Az azonosság pedig nemcsak két oldal irányába, hanem körbeforgatva is érvényes, lévén térbeli a részarányos = szimmetrikus virágkötészeti készítmény is. Vagyis minden oldalról azonos hatású. Bármely oldalról nézve érvényesül nála – benne – a részarányosság = a szimmetria, az eszerinti szigorúan szabályos elrendezési mód (Szabó, 2008.). A részarányosság = szimmetria az alapja szerint lehet: - középpontos = sugaras ami végtelen számú – egyre kisebb-vékonyabb – azonos részre osztás lehetőségét adja (körtorta felszeletelés módjára). Ez a természetben leginkább az alacsonyabb rendű állatok, a kristályok és a növények, de az utóbbiak esetében is in-kább csak a részeik – esetében adódik. A virágkötészeti készítmények közül leginkább a dekoratív stílusa, mint a hagyományos biedermeier és kerek csokrok, valamint a virág-gömbök készülnek a leggyakrabban középpontosan = sugarasan részarányos = szim-metrikus elrendezéssel. - tengelyes = tükörképes, és ez még lehet: - - egytengelyes = egy tükörképes, ami egyetlen hosszanti vagy a rövidebb (függőleges,

vagy vízszintes) ill. átlósan keresztirányú (egyenes) vonal = szimmetria tengely men-tén két azonos félre – részre – osztás lehetőségét jelenti. A nyújtott, csepp alakú cso-kor is készülhet egytengelyesen – egy tükörképesen részarányos = szimmetrikus el-rendezéssel. Kizárólagos az ilyen részarányosság = szimmetria a természetben a magasabb rendű állatok – ízeltlábúak, gerincesek- de az ember, esetében is. Vagyis a természet, ha részekben részarányos = szimmetrikus is, az egészben viszont álta-lánosan még csak egytengelyesen = egy tükörképesen sem részarányos = szimmet-rikus, hanem éppen inkább részaránytalan = aszimmetrikus szokott lenni.

- - kéttengelyes = két tükörképes, ami egy hosszanti (függőleges) és egy rövidebb (víz-szintes) illetve két átlósan keresztirányú – (egyenes) vonal = szimmetria tengely men-tén, összesen négy azonos részre osztás lehetőségét jelenti. A négyzet, a rombusz és a téglalap, valamint testjeik is ilyen részarányúak = szimmetriájúak. Az ellipszis alakú csokrok és koszorúk is készülhetnek kéttengelyesen részarányos = szimmetri-kus elrendezésével.

Hatása: kissé merev, de a szabályos tükörképszerűsége – megjelenítése – révén rend-kívül ünnepélyes is lehet. Olykor viszont, az ismétlődés hatását keltve, erőltetettnek, üresnek is hathat.


55

Alkalmazása: a nyújtott formájú és különösen az egyben ünnepi asztalok, valamint a ba-rokk és gótikus oltárok virágkötészeti készítményeinek készítésekor lehet a legindo-koltabb.

A formai látszólagos = optikai egyensúly másika: - a formai részaránytalanság = aszimmetria: a virágkötészetben is, az egy, akár csak képzeletbeli adott ponttól – a középponttól – vagy vonaltól, illetve vonalaktól – szimmetria tengelytől vagy tengelyektől – egyaránt különböző távolságokra lévő, valamint eltérő sú-lyú elemek – részek – és ez esetben szintén formaiak, látványa. Ez a részaránytalanság = aszimmetrikus egyensúlyteremtés – kialakítás – két, különböző hosszú erőkarú mérleg elvén alapul. (Ugyanis, ha az erőkar és a tömeg szorzata megegyezik mindkét oldalon, akkor egyensúly áll be.) (Szabó, 2008.). Előállhat ez ha: - - azonos elemek – részek – egy adott ponttól vagy legalábbis egy vonaltól = szimmetria tengelytől eltérő távolságokban kerülnek elhelyezésre, vagy - - különböző formai elemek – részek – kerülnek az akár csak képzeletbeli adott ponttól – a középponttól – vagy vonaltól = szimmetria tengelytől azonos – egyforma távolságba. A természetben: elemek – részek – esetében is elterjedt – gyakori – a részaránytalanság = aszimmetria, mint a királybegónia levele, a kánna és a papagájvirág virágzata eseté-ben is. Szemből nézve ugyan a részarányosságot = szimmetriát is megtalálni bennük. Az egész – teljes állat, ember, növény – esetében pedig már általánosan jellemző is a részaránytalanság = aszimmetria, mintha a természet e tekintetben nem részesítené előnyben, nem kedvelné a részarányosságot = szimmetriát. (Lásd előbb is.) A virágköté-szeti készítmények közül elsősorban a párhuzamos = paralel, a vegetatív és a vonalas-grafikus stílusúak készülhetnek részaránytalan = aszimmetrikus elrendezéssel. ● Formai ritmus: a virágkötészetben szintén a felhasználásra kerülő azonos, méginkább a legalább formailag eltérő hangsúlyú – különféleképpen hangsúlyos – és ezesetben for-mai elemek – részek – egyedeinek vagy kisebb-nagyobb egyöntetű csoportjainak egyazon térközökkel és így szabályszerűen ismétlődése – váltakozása. (Például a természetben azonos elemekből – részekből – álló ritmusos sorok, a bambusz ízekkel osztott szárai a szárakon átellenesen, keresztben álló levelek sora, - ahogy az építészetben az ornamenti-ka néven ismert díszítő művészet, relief elnevezésű, domború épület díszítései is.) Lehet: ●● kötött, zárt szabályszerűségű ritmus: részarányos = aszimmetrikus készítmények ké-szítésekor megszokott. (Pl.: kerek csokor és koszorú hangsúlyos, - mint a nagyobb fejű virág – és a hangsúlytalan, - mint a kisebb fejű virág, valamint vágott zöld – elemeinek – részeinek – a szabályosan, azonos térközökkel ismétlődése-váltakozása.) ●● nyitott, oldottabb szabályszerűségű ritmus: részaránytalan = szimmetrikus készítmé-nyek készítésekor a leggyakoribb. Azonban ez esetben is felismerhetők – mutatkozik – szabályszerűség. (Pl.: egyoldalas, illetve féloldalú = frontális csokor hangsúlyos, - mint a terjedelmes virág – és a hangsúlytalan, - mint az apró virág, valamint vágott zöld - ele-meinek leginkább csak megközelítően azonos térközökkel ismétlődése-váltakozása.) Hatása: elsősorban a hasonló és ez esetben formai elemekből – részekből – készülő ké-szítmények e nélküli egyhangúságának az elkerülése, illetve a megszüntetése.


56

Alkalmazása: legjelentősebb hosszú készítményeknél – gyertyákkal készülő, soros asz-taldíszítés, terméscsomós, virágfejes díszítésű füzér és hasonlók esetében is. Hatása: nem minden oldalról tekintve azonos és rendszerint kötetlenebb, legalábbis az ellentéténél, a részarányosságnál = a szimmetriánál. Általában ezért tűnik természetes-nek is, hacsak valamilyen okból, éppen nem az ellenkezője várt, (vagyis a részarányos-ság = szimmetria). Alkalmazása: a mai, modern virágkötészetben inkább helyénvaló, mint az ellentéte a részarányosság = a szimmetria. Amelynél sokkal szabadabb, változatosabb megoldáso-kat enged meg. Még ha az alaptörvény, azaz legalábbis a látszólagos = optikai egyen-súly megteremtése ez esetben sem maradhat/na el, az összképben (csak) elvárt egyen-súly érvényesüléséhez. Valamint a részaránytalan-aszimmetrikus elrendelés nemcsak síkban, hanem térben is szükséges. Az ilyen elrendezésben a fő motívumot elől érvé-nyesülve, de mindig a súlypont közelébe fontos kialakítani és ezt kell ellensúlyozni a mel-lék-, illetve ellenmotívumokkal, csoportokkal. Az ilyen módon kialakuló egyoldalú, illetve féloldalas = frontális készítmény/ek/nek lesz mindig „eleje” és „hátulja”, az ún. szemlélé-si/néző ponthoz viszonyítva is. (Lásd még előbb is.) Az aranymetszés szabályán alapul-hat mindezek mellett – a valamennyiük esetében – a harmonikus egyensúllyal együtt, még ugyancsak elvárt arányosság (is) (lásd korábban). ● Formai el/rendezés: a virágkötészetben is azt jelenti, hogy a készítmények elemekből – részekből – állnak össze egésszé. Éspedig helyesen – jól – csakis tudatosan alkalma-zott rendezési elvek és módon, vagyis törvényszerűségek alapján – szerint – , illetve ezek betartásával, követésével. A kialakuló alakzata – formája – vagyis térbelisége alap-ján a készülő készítmény el/rendezése lehet: ●● vonalas, illetve soros = egyirányú (egy dimenziós), ●● felületi, illetve síkban = kétirányú (két dimenziós), ●● térbeli csoportosítással, illetve térben = háromirányú (három dimenziós).

●● Vonalas, illetve soros elrendezés = egyféle, de legalább hasonló vagy különféle for-mai elemek – részek – egyvonalban, egymás melletti elhelyezése. Ez lehet:

●●● egyszerű vonalas, illetve soros elrendezés: egyvonalban, egymás mellé egyféle formai elemek – részek – egységesen elhelyezése. Pl.: folyamatos, azonos vastag-ságú girland, koszorúalap, virágcserép-sor, természetes: az ízekkel tagolt szár is.

Hatása: egységes, kiegyensúlyozott, nyugodt, változatlanságot sugárzó. Alkalmazása: minden formához illő azáltal, hogy kevés benne a mozgás. ●●● lépcsőzetes = súlypontos vonalas, illetve soros elrendezés: szintén egy vonalban,

egymás mellett, azonban nem azonos elemeknek-részeknek az elhelyezése, és kü-lönböző távolságokban meg is szakítva a folyamatos vonalat, egy-egy elem lépcső-zetesen kiemel(ked)ésével, de egy súlyponthoz kötődéssel. Pl.: feszton – ami két vé-gén vékonyabb, befelé haladva közepén a legvastagabb, Hogart-ív, - ami szintén kö-zepén a legtestesebb, virágdiadém- ami elől kiemelkedik, hátul elvékonyodik, termé-szetben: az amaránt és az aranyeső lépcsőzetesen leomló, elvékonyodó virágzata is.

Hatása: erőt, mozgást sugalló. Alkalmazása: súlyponttól lépcsőzetes forma-, illetve méretváltozással megfelelő.


57

●●● ritmikus vonalas, illetve soros elrendezés: ugyancsak egyvonalban, egymás mellett egyféle vagy különféle formai elemek – részek – azonos térközökkel ismétlődő el-helyezése. Pl.: girland, termés vagy virágcsomókkal díszítve, levélfüzér ugyanígy, sorba rakott különféle cserepes növények; természetben: a keresztes virágzatúak leveles szára, virágzata is.

Hatása: egyféle elemekkel – részekkel – megnyugtató, különfélékkel feszültségkeltő is lehet. Alkalmazása: a nagyobb elemcsoportokon – részcsoportokon – belül mindig egyféle

elemekkel – részekkel – kedvező. ●● Felületi, illetve síkban elrendezés, melynek nyomán az elemek – részek – és így akár

a felhasznált virágok is, felületként jelennek meg. Ez is többféle lehet: ●●● osztatlan felületi, illetve síkban elrendezés: még szintén lehet: ●●●● súlypontos: amikor a felületen csoportok kerülnek kialakításra, közülük egyesek

kiemelésével. Pl.: dekoratív csokor, koszorúalap-dísz szabályosan ismétlődő, kissé kiemelkedő nagyobb virággal, koszorúalap tobozdíszítéssel,

●●●● szórt: laza, rendszerezettség nélküli. Pl.: gömb bogyókkal borítva, koszorúalap párnamoha borítással;

●●● osztott felületi, illetve síkban elrendezés: a kialakuló felület = sík határozott vona-lakkal kisebb részekre osztása. Pl.: díszcsomagolás szalagdíszítéssel, száraz vi-rágkötészeti falikép szögletes elemekkel – részekkel – (akár a dekorációs textília-ként hasznosítható ún. foltvarrásos – patchwork – terítő vagy függöny mintázata.)

Hatása: a tér síkjait = kétdimenziós zárt egységeit a szemlélő számára is kedvező - kí-vánt – szempontok szerint oszthatja fel, a kész készítménynek az elhelyezéséhez is figyelemreméltóan. A készítmény hatáspontjai, vonalai síkokat is alkothatnak, ame-lyekkel a térbe kapcsolódik.

Alkalmazása: ún. háromszögelés lehet/ne leginkább, ahogy a legjobb a „terület” kialakí-tása is, oly módon, hogy az esztétikai, vagyis látszólagos = optikai súlypontok há-romszöge/ke/t alkotnak. A háromszögelés legjobb a lehetőleg minél tágabb értelem-ben, vagyis függőleges, ferde és vízszintes vetületben is alkossanak a súlypontképző elemek – részek – háromszögeket (Kilncsek 1990).

●● Térbeli csoportosítással = térben elrendezés: miként a tér (maga) is, hosszúság, il-letve magasság és szélesség, illetve mélység kiterjedésű (is). Ez eredményezheti egyben a körbejárhatóságot is. Pl.: térkompozíciók;

Hatása: kiegészítő, megosztó, mozgalmasságot keltő is lehet. Alkalmazása: a tájesztétikai szabályszerűségeknek is a helyes felhasználásával, a ren-

delkezésre álló teret esztétikailag – látszólag = optikailag, növelheti és szűkítheti is, természetesen az arányosság szabályainak ugyancsak a figyelembevételével. Ez azonban csakis egyben a látvány egyértelműségének elérésére törekvően megfelelő.

Általános érvényű: - csoportok összerakása, felületek elforgatása, a mozgások kihasználása mellett, a végleges felületi szerkezetet is meghatározva, az alkotó elemek – részek – állhatnak: - - lazán: látszanak a szárak és a mozgásirányaik is. Pl.: tűzött virágtálaknál.


58

- - tömören = zártan: amikor nem feltűnő a szárak találkozási helye. Pl.: adventi ko-szorú, köteg – párhuzamos=paralel csokor és szerkezeti struktúra csokor eseté-ben;

- hatnak: a terekben, éspedig eltérő módon még a különböző síkok, síkidomok is: - - hegyesszögek (ált. 10-80 fok között): cselekvésre késztető: aktív, - - a derékszög: semleges, - - a tompaszögek: nem tevékeny-passzív módon;

- tér és test összefüggése szerint, a virágkötészeti készítmény önmagában is valami-lyen testet ölt, amivel a térbe kapcsolódik (Pl. gömb, félgömb, gúla, kúp, szabályos test, szabálytalan test, stb. …);

- térhasználat során a pont, a vonal, illetve sor, a felület, illetve sík, a tér, illetve test hatások együttes módon érvényesülnek (Klincsek, 1990).

- természetes vagy mesterséges felületek formái – alakulása – a virágkötészetben, a készítmények készítésekor nem hagyható figyelmen kívül, a felhasználásra kerülő levelek, termések, virágok vagy egyéb növényrészek, valamint a kellékek és másféle hozzá/juk valók, továbbá még a lehetséges hátterük, illetve legalább a közvetlen kör-nyezetük felülete tekintetében – felületeként – sem. Ez jelentheti:

- közvetlenül a felületüket, de a - tömeghatásukat is, ami az így adódó megjelenésük, a csoportosan felhasználá-sukkor (Szabó, 2008.).

Lehetnek: ○Bársonyos-bolyhos felület/ű/ek: bársonyosak, filcesek, molyhosak, nemezesek, simulé-

konyak; Ilyen bársonyos-bolyhos felületű pl.: - vágott virág: bojtocska, lovagcsillag, tátika; - vágott zöld: gyapjas tisztesfű vagy nyuszifül, ráncoslevelű vagy örökzöld bangita, ten-gerparti aggófű vagy hamvaska, illetve ezüstlevél;

- termés: cserszömörce, erdei iszalag, gyapot; - cserepes levéldísznövény: cicafülü korallvirág, királybegónia, szarvasagancs, páf-rány;

- cserepes virág: afrikai ibolya, csuporka vagy gloxínia, papucsvirág; - kellék: gyapjú/szerű anyag, textilszalag, toll; Illő tartójuk: matt kerámia-edények, vesszőkosarak;

○Fémes felület/ű/ek: fényesek, kemények; Ilyen felületű pl.: - vágott virág: flamingóvirág, hamisbanán vagy helikónia, papagájvirág, - vágott zöld: arália, fényes rombuszpáfrány vagy rumóra, kukoricalevél - termés: csipkebogyó, madárberkenye, magyal, - cserepes levéldísznövény: fácánlevél vagy szanseviéria, márványlevelű törpebors vagy borsarc, rákvirág,

- cserepes virág: lándzsarózsa, ráncos sárkányfűzér vagy afelandra, vitorlavirág, - kellék: fóliák, dekor drótok, fém figurák; Illő tartójuk: fémedények;


59

○Rusztikus felületű/ek: durvák, érdesek, szálkásak, szárazak, szúrósak; Ilyen felületű pl.: - vágott virág: cickafark, napraforgó, rézvirág, - vágottzöld: klárisfű vagy tűlevelű aszparágusz, közönséges boróka, mahónia; - cserepes levéldísznövény: datolyapálma, jukka-pálma, palack-pálma, - cserepes virág: kerti cineraria, szobai kankalin, virágos valódi kaktuszok; - termés: borzaskata, fenyőtoboz/ok, takácsmácsonya, - kellék: vesszőfonatos gömbök és koszorú alapok, valamint alakzatok; Illő tartójuk: durva, tompa felületű kerámia edények és fa, háncs anyagú tartók;

○Selymes felületű/ek: áttetszőek, fényesek, finomak, könnyedek; Ilyen felületű pl.: - vágott virág: bazsarózsa, illatos lednek, lizike; - vágott zöld: fátyolaszparágusz, finomlombú vénuszfodorka-páfrány, bambuszpálma vagy gyompálma;

- termés: holdviola, selyemkóró, trombitafolyondár, - cserepes levéldísznövény: kétszínű kaládium és nyílgyökér vagy maranta, mimóza, - cserepes virág: kattleja orchidea, rózsa, szegfű – cserepesen, - kellék: dekorációs selyem textíliák, szalagok, zsinórok Illő tartóik: fénylő mázás kerámia, valamint porcelán és üveg edények;

○Porcelán és üveg felületű/ek: csillogóak, fényesek, törékenyek; Ilyen porcelán és üveg felületű pl.: - vágott virág: ibolya, jácint, liliom; - vágott zöld: eukaliptusz, kálla, kövirózsa/rozetta; - termés: fagyöngy, fakin, hóbogyó; - cserepes levéldísznövény: csodacserje vagy kroton, pozsgafa, tarka-levél vagy kaládium,

- cserepes virág: koszorúfutóka, sokvirágú jázmin, viaszvirág; - kellék: gyöngyök, karácsonyfa-díszek, üveggömbök, -edények. Illő tartóik: porcelán vagy porcelánszerű finom kerámia edények.

Hatásaik: felület-féleségként – csoportonként – különböző. Társításaikban: - egymáshoz közel állók: (társításban) harmonikus = összhangos hatásúak, - egymástól távol állók: (társításban) ellentétes = kontrasztos hatásúak;

Alkalmazásuk: az alkotó elemek – részek – , közöttük a virágok, a termések, a levelek, akárcsak a különféle díszítő anyagok mindegyikére, valamint a tartóra, de még az eset-leges háttérre, illetve környezetre vonatkozóan is lehet:

- önállóan: egyféle, egy készítmény esetében, - társítva: legalább kétféle, egy készítmény esetében, és ez is (még) lehet: fémes és rusztikus, valamint – ellentétes = kontrasztos társítás/ú, pl.: bársonyos-bolyhos és porcelán, vagy

- harmonikus = összhangos társítás/ú pl.: az egymáshoz közel álló bársonyos-bolyhos és rusztikus, vagy fémes és porcelán-üveg, valamint selyem felületek társításakor.


60

A SZÍNEK, CSOPORTJAIK, HATÁSAIK ÉS ALKALMAZÁSUK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN

A színek: a.) a színesek = a tarkák – színe az, ami visszavert a fehér szín/törésével a szivár-

vány színeire bomlásakor (és ami elnyelt, az nem látszik). Ezek az ún. kromatikus (valós) színek (Pl.: a sárgaszínű rózsavirág a fehérből csak a sárga hullámhosszú fényt veri vissza, a többit elnyeli - amelyek láthatatlanok).

b.) szürkék = a semlegesek – amelyek adódnak a fehér fény fel nem bomlásakor, amikor ez különböző mértékben visszasugárzott, ill. visszavert vagy elnyelt. Ezek az ún. akromatikus (nem valós) színek. (Pl.: fehér – teljes visszasugárzás-kor/visszaveréskor, és fekete- teljes elnyeléskor.)

A színes – tarka – színek ábrázolója a színkör. Ilyenből ismert többféle - tudomá-

nyosan megalapozott és ún. természetes – is. Az Ostwald-féle színkör 8 alapszín, (a 6 színes és a 2 szürke), 24 féle színárnyala-

ta együtt. A festők színmegnevezéseinek az alapja. Lényege: a két csúcs – a fehér és a fekete. Középvonalában helyezkednek el, a három elsőrendű – tiszta szín és az ezek különböző arányú keverésével létrejövő másodrendű-kevert színek összességét jelentő alapszínek. A közülük szorosan egymás mellettiek a szomszéd (kis eltérés a keverésben) és a kissé távolabb állóak pedig a rokon (nagyobb eltérések a keverésben) színek. Tőlük fölfelé haladóan egyre világosabb köztes színek, a világos színárnyalatok vagy –tónusok, a felső csúcson – póluson – lévő teljesen fehér szín eléréséig. Lefelé haladóan pedig egyre sötétebb köztes színek, a sötét színárnya-latok vagy –tónusok, az alsó csúcson – póluson – lévő teljesen fekete szín eléréséig. (Lásd még: a színekkel foglalkozó szakirodalmakat.)

Az egyszerűsített színkör 6 alapszíne a szivárvány színei – a színes = tarka színek (ibolya-lila, kék, narancs, sárga, vörös, zöld). A virágkötészetben is leghasználatosabb/ak. A színek érzékelése függ:

a.) a megvilágítástól, b.) az egymás melletti színek kölcsönhatásától, c.) az ember színlátási képességétől, képzettségétől.

A színek csoportjai és hatásaik: 1. alapszínek:

1.a. elsőrendű (vagy elsődleges = primer) – tiszta színek: kék, sárga, vörös; ame-lyekből hozhatók létre, fény hozzáadásával a fehér, valamint fény elvonásával a fekete szín, és amelyek nem keverhetők ki más színekből, de – azonos arányú – keverésükkel ezekből nyerhetők a:

1.b. másodrendű (vagy másodlagos = szekunder) – kevert színek: ibolya-lila, na-rancs, zöld (akárcsak a szürke a fehérből és a feketéből);


61

Megjegyzés: valamennyi szín, amit az emberi szem érzékel, előállítható három szín, a kék, a zöld és a vörös megfelelő arányban összekeverésével. A növények eredendő szí-ne természetes színtestek révén adódó igazi – valódi – szín – (Juhász Zs., 2004.)

Hatásaik: - a színes = tarka alap/színek – a szivárvány színek – hatásai: - - a legnagyobb teltségűeknek vagy/is a legvilágítóbbaknak – a legnagyobb világí-tóerejűeknek hatnak, a saját belső fényük mellett, a szín minőségét is jelentő színte-lítettségük – színtisztaságuk – következtében; - a fehér szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor:

1. feketével – szürkével tompítja, semlegesíti a színeket; 2. hidegebb hatásúvá tesz, 3. könnyed, könnyítő hatású, 4. méret/arányt látszólag növel – hosszabbít, 5. világítóhatást – világítóerőt csökkenti, 6. sötétít,

- a fekete szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor is: 1. méret/arányt látszólag csökkent- rövidít, 2. súlyos, nehezítő hatású, 3. világító hatást – világítóerőt növeli, 4. világosít,

- a szürke szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor: 1. gyöngítés, megszelídíti a színeket, 2. ritkító színellentéteket képes áthidalni, miközben megélénkül. 3. világítóhatás – világítóerőt semlegesíti – tompítja,

2. harmadrendű színek: egy első és egy másodrendű szín azonos arányú keverékei: Pl.: kékeslila, kékeszöld, sárgászöld, vöröseszöld;

3. színárnyalatok: az egyes színeken belüli színkülönbségek másik színbe átmenetek-nél, amelyek a szerint is különböznek, hogy milyen arányban van bennük az egyik ill. a másik színösszetevőjük:

3.a. sötét színárnyalatok = alapszínek feketével keverve; (Pl.: sárga feketével: kénsárga, óarany),

3.b. világos színárnyalatok = alapszínek fehérrel keverve, (Pl.: sárga fehérrel: tojáshéjszín, vajszín);

Hatásaik: - a sötétek súlyosnak tűnnek – nehéznek hatnak. - a világosak könnyűnek tűnnek – könnyednek hatnak,

Megjegyzés: az átlagos emberi szem közel 400 különféle színárnyalatot képes megkülönböztetni. (Elekné Ludányi - Császi 1999.)

4. színtónusok: a fehér, a fekete és a keverékük a szürke, valamint egy adott színes = tarka szín, (vagy színárnyalat) lehetséges saját belső fényének erőssége - intenzitása - szerinti sötétebb vagy világosabb átmenetei:

4.a. sötétebbek: azonosan sötét színek / színárnyalatok; (Pl.: mély piros, mély kék, mély citromsárga),


62

4.b. világosabbak: azonosan világos színek / színárnyalatok, (Pl.: halvány kék, halvány piros, halvány citromsárga),

Hatásaik: a színárnyalatokéval megegyeznek (lásd ott). 5. kiegészítő vagy kontraszt – ún. komplementer – vagyis a színkörön/skálán egymással szemben elhelyezkedő színes = tarka színek összetartozó párjai – „ellentét-színpárok”:

narancs – kék sárga – ibolya-lila sárgásnarancs – kékesibolya-lila

vörös – zöld vörösesnarancs – kékeszöld vörösesibolya-lila – sárgászöld

Hatásaik: a. egymás mellett a legvilágítóbbak = legnagyobb világítóerejűek b. megkívánják kölcsönösen a másik jelenlétét is, vagyis párjuk hiányában kiváltják,

hogy ezt az emberi szem önmaga mégis létrehozza – vörös színfoltot nézve, kö-rülötte zöldet látni és így tovább,

c. összetartozó párjaik keveredése fehér-szín- hatás létrejöttét eredményezi, d. „többes” keverékükben egymást már szürkévé semlegesítik;


63

LEEGYSZERŰSÍTETT SZÍNKÖRÖK (Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999 nyomán)

meleg színek

hideg színek

Első-, másod-, harmadrendű színek

Johannes Itten színköre


64

6. rokonszínek: egy alapszín színárnyalatai (pl.: lásd a következőkben); Hatásaik: eltérően más színekkel is már kedvezőtlenül ható, kiegyensúlyozatlan

színegyveleget idéz/het/ne elő. Rokonszínek – egy alapszín színárnyalatai – (példák)

Alapszínek Színárnyalatok A színesek = tarkák Ibolya-lila: padlizsánlila, püspöklila; Kék: égszínkék, jégkék, levendulakék, szilvakék, tengerkék; Narancs: barna, drapp, kakaóbarna, mogyorószín, mustársárga; Sárga: aranysárga, bézs, kanárisárga, krémsárga, napsárga; Vörös: barackrózsaszín, bordó, borvörös, korallpiros, tűzpiros; Zöld: fenyőzöld, fűzöld, keki, mohazöld, smaragdzöld; A szürkék = semlegesek Fehér: falfehér, hófehér, liliomfehér, mészfehér Fekete: ébenfekete, éjfekete, koromfekete, szénfekete Szürke: egérszürke, ezüstszürke, galambszürke, hamuszürke, ólomszürke

A színárnyalatok megnevezése: rendszerint valamivel való összehasonlításon alapul. 7. alapot – hátteret alakító vagy ún. közvetítő színek: alap- vagy háttérszínként szol-

gálnak és nem kerülnek a figyelem középpontjába. A legmegfelelőbbek ilyenféle-képpen is, általában a finom tompa-tört/matt színek (lásd később). Hatásuk: befogadva, körülvéve érvényesítenek, kiemelnek.

8. évszakok színei: a. tavasziak: a fehér, a tiszta kék, sárga színek.

Hatásaik: frissítők, derűárasztók, üdítők. b. nyáriak: az élénk-ragyogó tiszta meleg színek.

Hatásaik: élénkek, harsányak, meg/magukkal ragadók, vidámak. c. ősziek: a meleg barna és narancs színárnyalatok.

Hatásaik: bágyasztók, melengetők. d. téliek: a fehér, a barna, a zöld és egyéb hideg színek.

Hatásaik: lehangolók, reménykeltők. 9. hideg színek: ibolya-lila, kék, zöld és színárnyalataik – tónusaik, – háttérképző színek

is lehetnek; Hatásaik: a. alárendelt – nem domináns –csillapító – passzív –,hatásúak – tiszta színként pihen-

tetők, nyugalmat teremtők, -sugárzók, de az élénk meleg színek elnyomják őket, b. egyre világosabbnak hatnak, tűnnek csökkenő megvilágítottságban – fényintenzi-

tásnál és fordítva, c. hideg hatásúak – hideg érzet keltésével, d. távolító hatásúak – optikailag a valóságosnál távolabbinak tüntetik fel, azt aminek

a színét adják. 10. meleg színek: narancs, sárga, vörös és színárnyalataik – tónusaik, -előtérbe kerülő

kiemelkedő, súlypontképző színek is lehetnek,


65

Hatásaik: a. közelítő hatásúak – optikailag a valóságosnál közelebbinek tüntetik fel azt, ami-

nek a színét adják, b. egyre sötétebbnek hatnak – tűnnek csökkenő megvilágítottságban – fényintenzi-

tásban és fordítva, c. meleg hatásúak – meleg érzet keltésével, d. uralkodó – domináns – élénkítő – aktív –hatásúak – tiszta színként akár már drámai ha-

tást válthatnak ki, viszont a világosabb és sötétebb színárnyalataik visszafogottabbak. 11. érzelmi, pszichikai hatású, valamint jelképes, szimbolikus – színek és hatásaik:

Lásd. Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben. 12. „leg-” színek és hatásaik:

a. a leghidegebb hatású – a kékeszöld harmadrendű szín, és utána a kék: elsőrendű – tiszta szín,

b. a legmelegebb hatású a vöröses-narancs: harmadrendű szín, és ezután a na-rancs elsőrendű – tiszta szín,

c. a legkönnyebb: a fehér után az égszínkék – világos színárnyalat és ezután a kék elsőrendű – tiszta szín,

d. a legnehezebb a fekete után a „föld barna” – sötét színárnyalat és ezután a barna - a narancs elsőrendű tiszta szín, sötét színárnyalata,

e. a legsötétebbnek ható – az ibolya-lila másodrendű: kevert szín, f. a legvilágosabbnak ható – a sárga elsőrendű: tiszta szín.

13. telített – ragyogó (fényes-fénylő tiszta) színek: az alapszínek – a szivárvány színei; - a színes = tarka színek: ibolya-lila, kék, narancs, sárga, vörös, zöld; bennük nincs semmi fehér. Hatásaik: csillogás, elegancia, fényesség, ragyogás, ünnepélyesség és közelinek hatnak.

14. tompa – tört/matt színek: a telített – ragyogó/fényes-fénylő színek (lásd előbb) tom-pítva, megtörve: Az őket hidegebbé változtató, valamint könnyítő és a világító erejüket csökkentve sötétítő: - fehérrel, vagy a nehezítő hatású és a világító erejüket növelve világosító: - feketével, vagy a semlegesítve tompító: - fehérrel és feketével = szürkével, vagy a szürkítő: - kiegészítő vagy kontraszt – az ún. komplementer – szín/ükkel/párjukkal, vagy a - fénytelen, matt hatást kiváltó anyag/felület/minőséggel, pl.: bolyhos, nemezes,

rusztikus, szőrős felülettel. Hatásaik: gyöngítés, tompítás és távolinak hatnak.

15. világító (világos) színek: a sárga és árnyalatai; mivel a fehérből sok fényt vernek vissza, ahogy már csak közel ugyanennyit az emiatt kevésbé is, de még azért egy-formán világító piros és zöld ugyancsak; ellentétben az ilbolya-lila, valamint a kék színnel és árnyalataival = az ezért ún. sötét színekkel; Hatásaik: sötétben is feltűnőek, világosnak hatnak-tűnnek, valósággal világítanak.


66

A SZÍNEK HATÁSAINAK, HATÓEREJÉNEK BEFOLYÁSOLÓI

Színhatás, -hatóerő befolyásolója: a.: a szín anyag- alapja: vagyis a színt hordozó- viselő anyag-felület minősége azáltal

befolyásolhat, hogy egyazon szín, másképpen hat: átlátszó, áttetsző, bársonyos, csil-logó, matt, selymes, viaszos fényű és rücskös, ill. sima felületű anyagon – felületen;

b.: a szín divatossága: a legmeghatározóbb és így egyben a legbefolyásolóbb is lehet, az ún. színtrendek révén is;

c.: a szín érzelmi hatása(i) és jelképes jelentése(i) – ha van(nak) ilyen(ek): átté-teles módon befolyásol(hat)nak, az érzelmi – pszihikai hatásaikkal és jelentése-ikkel (is). Lásd.: Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben;

d.: a szín íve/lése: az időközbeni színváltozás, tetőzéssel (kulminációval) is, bizo-nyos mértékig előre láthatóan – a színprognózis szerint – befolyásol/hat ugyan-csak, a virágoknál a bimbófakadástól az elnyílásig éspedig a kötészeti készít-mények egésze - része, másrészt a szín majdani új viszonylatokban való beil-leszkedése és várható viselkedése tekintetében;

e.: a szín kedveltsége: 1. életkor szerint:

– fiatalok: a tiszta alapszíneket, a világos színárnyalatokat, tónusokat kedvelik, – idősebbek: a pasztell színeket, a sötétebb színárnyalatokat, tónusokat ré-

szesítik előnyben. 2. személyiség szerint:

– nyitott, kifelé forduló (extrovertalt) személyek a meleg és élénk-sugárzó szí-neket kedvelik,

– a zárkózott, befelé forduló (introvertalt) személyek a hideg és halvány-tompa színek kedvelői.

3. a hangulat szerint – derűs hangulatban is a meleg és élénk-sugárzó színekre szokott esni a választás. Borús hangulatban az ellenkezőkre;

f.: a szín kiterjedése = a folt-nagysága: értelemszerűen egyenes arányban befolyásolja; g.: a szín megvilágítás – megvilágítottság

• ereje – intenzitása: – módosíthatja: a színnek a sötétségi és világossági értékeit, ill. tónusait. Emi-

att előfordul(hat), hogy a színtónus: – – egyféle (= helyes): fényes nappali természetes vagy az ezt legalább

megközelítő mesterséges megvilágításban, – – másféle (= hamis): alkonyati természetes vagy az ezzel leginkább közel

azonos mesterséges megvilágításban is. – változtathatja: a szín-viszonylatot/okat úgy is, hogy:

– – csökkenő – alkonyati – fényben: – – – láthatatlan lesz: először a vörös, azután a sárga, végül a zöld szín, – – – látható marad: legtovább a kék szín, éspedig a minél világosabb,

annál hosszabban: – – – sötétebbnek hat: a narancs, a sárga, a vörös szín és minden árnyalatuk, – – – világosabbnak hat: az ibolya-lila, a kék, a zöld szín és minden árnyalatuk,


67

• fény/forrása – színtartománya: szintén és többféleképpen is befolyásol/hat: – teljes természetes nap/fényben: látszik csak olyannak a szín, amilyen való-

jában – jellemzően: – – a kék szín szürkésebbé változik, – – az ibolya-lila szín melegebb barnába, pirosba hajlik, – – a sárga szín elveszti az erejét, fehérbe hajlóan, sápadt lesz.

– más típusú világítótestek fényében: a szín még másképpen is módosulhat – „befolyásolt” lehet; Pl.: kékes fényű fénycsövek fényében a sárga és a vörös színek háttérbe szorulnak;

• iránya – többféleképpen befolyásol/hat: – átvilágító fényben: az anyag-hatás, – háttérfényben: a színhatás, – oldalfényben: a képlékeny – plasztikai – hatás, – szembefényben: a körvonalas – sziluett – hatás (lesz) az uralkodó – domináns;

h.: a szín szerepe: az ember egyéni életében, a hagyományokban, a közfelfogás-ban, a szokásokban;

i.: a szín társítása/i: fehérrel, feketével, vagy szürkével (lásd előbb) vagy színes-sel/tarkával (lásd később) egyaránt (a) mellé kerülő, egy vagy több színtársával létrejövő kölcsönhatás/ok által befolyásolható;

j.: a szín új környezetbe kerülése: a környezetével, vagyis akár a készítés helyéről az új és már véglegesnek szánt vagy majd még akár egy esetleg több másik helyre átke-rüléssel – áthelyezéssel, átrakással – áll/hat elő. Ez felborít(hat)ja, az ennek előrelátá-sa nélkül kialakított – kalkulált – színívelési – változási és egyéb ilyen szín(át)alakulási előtervet – programot – vagy előrejelzést – prognózist is (lásd később is). Kelthet – ki-válthat azonban még új hatást is – élénkülést, fényt és hasonlókat.

k.: a szín világítóerő értéke: még szintén befolyásol/hat. Azáltal (is), hogy az alapszí-neknek a kiegészítő vagy ellentétes – az ún. komplementer – párjukkal képzett párosai – az „ellentét-színpárok” – közül, csak a vörös-zöld páros két színének egyforma a vi-lágítóerő értéke. A narancs-kék páros esetében már a narancs szín világítóerő értéke a kék párjának a kétszerese, és a sárga-ibolya-lila párosnál, a sárgáé az ibolya-lila párjának a háromszorosa. Ezt pedig még az esetleg társuló fehér szín csökkentheti és a fekete szín növelheti (lásd előbb is).

Színkontrasztok Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999. nyomán

Kevert kontraszt Tompított kontraszt


68

Színkontrasztok Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999. nyomán

Mennyiségi kontraszt Szín aszimmetria és szimmetria

Színharmóniák

A komplementer színek harmonikus arányai A színek harmonikus mennyiségi köre

Harmonikus színegyüttesek

Távolálló színek harmóniája

– összhangja Szomszédos színek harmó-

niája – összhangja Azonos színek harmóniája –

összhangja


69

Színtörvények és alkalmazásuk a virágkötészetben

A színtörvények, a színek ismerete mellett (lásd előbb is), lehetnek a legjobb előse-gítői, a színekben is jó virágkötészeti készítmények elkészítésének, legalábbis addig, amíg ez is önmagától adódó – automatikussá – nem lesz. Ezért nélkülözhetetlen ezeknek a tör-vényszerűségeknek is az ismerete, ill. az értelemszerűen megfelelő betartása, követése. Szín-arányosság a virágkötészetben: legalábbis a nem egyszínű készítményekben ugyancsak az alkotóelemeknek – ezesetben a szín-elemeknek – elsődlegesen szintén:

- a méret-, vagyis a kiterjedés = folt – nagyság – viszonya (lásd: korábban) és emellett még akár egyben:

- a világítóerő érték-viszonya is lehet. Ez utóbbi pedig a sárga – narancs-vörös-ibolya-lila-kék-zöld alapszínek viszonylatában is úgy aránylanak mint a 9:8:6:3:4:6, (Ezek Goethe nyomán adódó közelítő értékek. Dönteni ugy/an/is ér-zéssel kell, ennek jó érzékeléséhez a szemet begyakorlással kellően érzékeny-nyé téve.)

Meghatározható: ugyancsak egy aránypárral, vagy hányadossal is lehet: - természetes arányok alapján: felezés, harmadolás, negyedelés is, valamint: - a nem természetes – egyéb arányok alapján: az előbbiektől eltérő/k is. Egyenlő arány = arányosság esetében is, mindig: - alárendelt – nem domináns – szín/hatásuk a hideg színek – az ibolya-lila, a kék,

a zöld és az árnyalataik – tónusaik, - uralkodó – domináns – szín/hatásúak a meleg színek – a narancs, a sárga, a vö-

rös és az árnyalataik – tónusaik; Színellentét-kontraszt a virágkötészetben (is): ugyancsak nélkülözhetetlen már amiatt is, hogy e-nélkül készítve, általában unalmas lenne a virágkötészeti készítmény.

Érzékelése: vagyis a színek közötti különbségtétel, csakis a színeknek az egymás mellé állításukkal – kerülésükkel – járó társításuk esetén lehetséges.

Hasznosítása során, egy meghatározott módja szerint is tiszta stílusban munkálko-dáskor – alkotáskor – az összes többi lehetőségét mellőzni szokás, vagy legfel-jebb visszafogottan, csak mellékesként szerepelhet/nek.

Hatása: élénkség, feszültség, tarkaság keltése, ki/hangsúlyozása, a színek általa ki-fejezőbb erejűek lesznek.

Mértéke: enyhébb ellentét kifejezője kis színeltéréseknél, és a színeltérés növeke-désével nő ez is, ill. a kontraszthatás is.

Megvalósítás elérése – a virágkötészetben is, ugyancsak többféleképpen (is) lehet-séges.

• Alap-színellentét-kontraszt / másoknál magábanvaló színkontraszt): adódik ez az-által (is), hogy az alapszínek esetében az ellentét-kontraszt: - legerősebb: a kék-piros-sárga között, - kevésbé erős: az ibolya-kék-narancs-zöld között, - egyre gyengébb: ahogy a három elsőrendűtől távolodnak a választott színek –

pl.: kékeslila, kékeszöld, sárgászöld és más harmadrendű színek esetében. Alkalmazása: leggyakoribb a népművészetben és lehetséges az akár ezt követő vi-rágkötészeti készítményekben – munkáknál is.


70

• Egyidejű-együttes – szimultán – színellentét-kontraszt: alapja az, hogy az emberi szem valamely szín meglátásával egyidejűleg, illetve együtt – vagyis szimultán mó-don – megköveteli – és ezért, ha éppen nincs, akkor magától – öntevékenyen – is létrehozza az ellentétes – az ún. komplementer – színt. Ez tehát valójában nincs is jelen, csak színérzetként keletkezik a szemben. Kiváltója ilyen módon, azonban nemcsak az, hogy: - valamennyi szín eképpen létrehozza a maga ellentétes – ún. komplementer -

színét, hanem még: - a szürke és valamennyi tiszta szín közötti feszültség, valamint az is; - ha két tiszta szín nem pontosan egymás ellentétei – ún. komplementer színei.

Ugyanis ilyenkor mindkét szín megkísérli a másikat a maga ellentétévé – ún. komplementerévé – kényszeríteni, miáltal általában elvesztik a valós jellegüket – karakterüket – és „új hatásokban ragyognak fel”.

Alkalmazása: csak mértéktartással nem kiábrándítóan megtévesztő és másfélekép-pen sem zavaró.

• Hideg-meleg (távolító-közelítő) színellentét-kontraszt: adódik abból (is), hogy: - az alapszínek közül leghidegebb hatású elsőrendű-tiszta szín, a kék és a legme-

legebb hatású, elsőrendű – tiszta szín, a vöröses, illetve – a két sarokpontot – pólust - képező leghidegebb hatású harmadrendű szín, a kékeszöld és a legme-legebb hatású harmadrendű szín, a vöröses-narancs színek közötti:

- egyéb – köztes – színek hideg-meleg érzete szintén függ attól (is), hogy mele-gebb vagy hidegebb színekkel kerülnek e össze, – állnak-e - ellentétes kontraszt hatásban. Pl.: ugyanaz a sárga szín hidegnek (is) hathat, melegebb színek mel-lett, és melegnek, amikor a mellette lévő színek hidegek.

Alkalmazása: a legegyszerűbb mindenféle virágkötészeti készítmény készítésekor. • Kevert színellentét, kontraszt: adódik: többes színegyüttesekben, a színkörön

egymással ellentétben elhelyezkedő színek olyan kiválasztásával, hogy az uralkodó – domináns – fő szín melletti egyik és a másik szín mellé, a középső fő színűek, esetleg másikuknak a kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színe, tehát az „ellentét színpárja” kerül. Pl.: a narancssárga uralkodó – domináns – főszín mel-letti aranysárga egyik, és a vörösesnarancs másik szín melletti szín az indigókék ki-egészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – szín, azaz a narancssárga „ellentét színpárja”. Alkalmazása: csakis jó színismerettel lehet sikeres.

• Kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színellentét-kontraszt: alapja, hogy az ilyen, vagyis a kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer színek – az „ellentét színpárok” – ha különbözőképpen is – de mindig ellentétesek – kontraszto-sak. (Lásd. korábban is.) Emellett egyben még valamennyiüknek megvan a maga különlegessége – sajátossága: - a kettős ellenszínű: a színkörön egymással szemben elhelyezkedő – álló – két

színnel ad/hat legnagyobb ellentétes – kontraszt – hatást; - a narancs- kék: erőteljes meleg-hideg ellentét/kontraszt képző (is); - a sárga-ibolyalila: erőteljes világos-sötét ellentét/kontraszt képző (is);


71

- a sárgásnarancs-kékesibolyalila: legerőteljesebb világos-sötét ellentét/kontraszt képző (is);

- a vörös-zöld: fényértékükben megegyeznek, egyformán világosak (is); - a vörösnarancs-kékeszöld: a legerőteljesebb meleg-hideg ellentét/kontraszt kép-

ző (is); - a vörösesibolya-lila-sárgászöld: a viszonylag leggyakoribb ellentét/kontraszt kép-

ző (is); - hasonló hatású: a szürke = semleges (kromatikus) fehér szín és egy/etlen akár-

milyen másféle, illetve színes-tarka (kromatikus) színnek az együttese is. Pl.: fe-hér-kék, fehér-piros, fehér-sárga, stb. kardvirágok együtt.

Alkalmazásuk: viszonylag egyszerű és emiatt is gyakori. • Mennyiségi színellentét-kontraszt: adódik arányellentét/kontraszt formájában, két

vagy több szín méretviszonya vonatkozásában, a szín/ek hatóerejének alapvető be-folyásolói közül: - a kiterjedés, a folt nagyság szerint: az együtt alkalmazott – ható színek mennyi-

ségi kiterjedése – folt nagysága – arányának az elcsúsztatásával is elérhető el-téréseikor is. Amikor egy/ik szín hangsúlyozott azáltal, hogy ennél, az egy vagy több másik mellérendelt szín, a kiegyenlítőnek minősülőnél – tekinthetőnél – is, csak csekélyebb kiterjedésű, illetve kisebb foltnagyságú. Pl.: eltérő mennyiségű vörös színű szegfű és zöld színű krizantém együtt/esében;

- a világítóerő szerint: aminek az értékei a sárga – narancs – vörös – ibolya – lila – kék – zöld alapszínek viszonylatában is úgy aránylanak, mint a: 9 :8 :6 :3 :4 :6 . (Ezek Goethe nyomán adódó közelítő értékek. Dönteni ugy(an)is érzéssel kell, ennek jól érzékeléséhez a szemet begyakorlással kellően érzékennyé téve. Va-lamint figyelembe véve azt is, hogy a szín világító-erő értékét az esetleg társuló fehér csökkenti és a fekete növeli (lásd előbb is).)

Alkalmazása: a virágkötészeti készítmények különféle színű virágokból készítésekor a leggyakoribb. • Minőségi színellentét-kontraszt: adódik a minőségük, vagyis a telítettségi és tiszta-

sági fokuk szerint megkülönböztethető: - telített –ragyogó (fényes-fénylő) színek (lásd korábban) és a - tompa tört/matt színek (lásd korábban) közötti ellentét/ek eredményeként - kö-

vetkeztében. Pl.: nőszirom fénylő kék virágú szálai és tátika kevéssé fénylő matt sárga virág szálai együtt/esében.

Alkalmazása: a „világító-tompa” színellentét/kontraszt hatás(a) viszonylagos voltával is számolva válhat be. Ugyanis ugyanaz a szín, amely a nála telítettebb – ragyogóbb (fé-nyesebb – fénylőbb), illetve világítóbb mellett, akár teljesen tompa-tört/matt jellegűnek mutatkozik egy tényleg tompa-tört/matt szín társaságában valósággal világíthat is. • Sötét-világos (árnyék-fény) színellentét-kontraszt: alapja az is, hogy amíg:

- az egyforma sötétségű vagy világosságú szín/tónusok, a színeket „egymással rokonítják”,

- az eltérő tónusú színek ellentét – kontraszt – képzők,


72

- a legerőteljesebb pedig a fehér és fekete viszonylatában, melyek között sok a szürke tónus. Pl.: fehér és ún. fekete tulipán szálak együtt/esében.

Alkalmazása: gyakori a különféle művészeti ágazatokban, de különösen a kelet-ázsiai művészetekben és legalábbis az ezek szerinti virágkötészetben. • Tompított színellentét-kontraszt: adódik akkor, ha a színkörben elhelyezett:

- egyenlő oldalú, vagy – még tompítottabban, mérsékeltebb ellentéttel, kontraszttal - egyenlő szárú háromszög csúcsainál elhelyezkedő színek kerülnek össze. Pl.:

kék-piros-sárga, (Δ) illetve kékeslila-liláspiros-sárga (Δ) kardvirág szálak együtt/esében.

Alkalmazása: szintén egyszerű és ezért is széleskörűen lehetséges; Még különösen jól társulhat az ún. háromszögeléssel is, (lásd. előbb). Színharmónia – összhang a virágkötészetben (is): az alkalmazott színek harmonizáló - összeillő hatásának az elérése, a színellentétek-kontrasztok közötti kapcsolat megterem-tésével. E nélkül sem lesz tökéletes a készülő virágkötészeti készítmény.

Megvalósítása-elérése a virágkötészetben szintén többféleképpen is lehetséges: • Azonos színek harmóniája – összhangja (monokromatikus színösszeállítás):

– Egy szín sötétebb és világosabb árnyalatai, különböző fényerejű (világosságú) tónusai (lásd korábban) egymás mellé állításakor – kerülésekor – jön (jöhet) lét-re; Pl.: narancssárga körömvirág, sárga mézvirág és sárgászöld oroszlánszáj, vagy sötét és világoskék őszirózsa virágszálak egy csokorba kötve: – – sokaknak szokatlan. – – nem kerülhetnek ezekhez már más színek, mert akkor zavaróan kiegyensú-

lyozatlan színkeverék / kavalkád keletkezne. – – a legmegnyugtatóbbak lehetnek, valamennyi színösszeállítás közül, nincse-

nek bennük olyan kifejezett kontrasztok, melyek már zavarnák a szemet. Alkalmazása: olyan helyeken szokásos, ahol meg kell tartani a környezet ki-egyensúlyozottságát, nyugalmat. – „Szín a színhez” (Ton in Ton) is a leheletfinom színátmenetek elsődlegessége esetén jön létre:

– – ez ily módon szintén egyetlen szín sötétebb és világosabb árnyalatainak, esetleg még a színek közötti átmenetek finomságának, vagy szomszéd színek együttesének megjelenítése; Pl.: különbözőképpen piros rózsa szé-lek együtt/esében

– – nem önálló stílus tehát, hanem akármilyen stílusú virágkötészeti készítmény készítésekor alkalmazható – követhető – színtársítás;

– – szemlélésekor (is) a meghatározója a színek, ill. a velük való játék hatása; – – általában nem szokás együtt használni határozott, kifejező – agresszív,

erős – formákkal; Alkalmazása: már mind gyakoribb;

• Szomszédos színek harmóniája – összhangja: – A színkörben / skálán egymáshoz közeli elhelyezkedésű – szomszéd – vagy

azonos alapszínből származtatott – rokon – és általában legalább három szín választásával – egymás mellé illesztésével – valósulhat meg – még kis ellentét-


73

tel, kontrasztosan. Pl.: narancs, piros és sárga virágszínű egynyári szegfű, oroszlánszáj, rézvirág szálakból kötött csokorban; Alkalmazása: kezd divatba jönni.

• Távolálló színek harmóniája – összhangja: – Kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színharmónia / összhang formá-

jában, vagyis a színkörön / skálán egymástól távoli elhelyezkedésű és emiatt egyben már akár erős ellentétet = kontrasztot is képző színek kiválasztásával, ill. társításával – egymás mellé illesztésével – valósul/hat meg, többféleképpen is: – – két szín együttese esetében kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer

színek, ill. színpárok lehetnek ezek is (lásd korábban a színellentéteknél –kontrasztoknál és a következőkben is). A harmóniájukat – az összhangjukat – az egyensúlyukat megtartva biztosító szín-felületméreteik – kiterjedéseik, illetve foltnagyságaik- mindegyikét, valamennyiük esetében, a világítóerő ér-tékeik – a fényértékeik alapján, ezek számainak az ún. „reciproka” ad/hat/ja meg. Pl.: a kétszerte erősebb világító erejű – fényerejű – virágzatokkal dí-szítő bársonyvirágnak fele akkora kiterjedése – foltnagysága – kell ,hogy le-gyen, mint a felényi világítóerejű – fényerejű – kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer kék színben virítva mellé kerülő bojtocskának, a kettejük színegyensúlya és ezzel a színharmóniájának – összhangjának – az eléré-séhez.

Kiegészítő vagy ellentétes –ún. komplementer – színpárok világítóerő értékei-nek az arányai eredetileg, valamint az ezek alapján „reciprok” módon meghatá-rozható szín-felületméreteinek – kiterjedéseinek, illetve foltnagyságainak az arányai egyensúlyra – harmóniára – törekvéskor a következők: sárga – ibolya-lila = 9:3 = 3:1 = 3/4:1/4 1 : 3 = ¼ : ¾ narancs – kék = 8:4 = 2:1 = 2/3:1/3 1 : 2 = 1/3 : 2/3 vörös – zöld = 6:6 = 1:1 = ½:½ 1 : 1 = ½ : ½ – – három szín együttese esetében: két szomszédos szín és harmadikként

szintén az egyikük kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – párja lehet harmonikus – összhangban lévő. Pl.: kék virágszínű bojtocska és a ki-egészítő – komplementer – narancs és sárga virágszínű bársonyvirág vagy rózsa együtt/esben.

– – négy vagy öt szín együttese esetében: a harmonikus, vagyis az egymással harmonizáló – összhangban lévő – színek is azok lehetnek, amelyek négy-szög (négyzet), ill. ötszög csúcsainál helyezkednek el a színkörön / skálán. Pl.: narancssárga virágszínű bársonyvirág vagy gerbera, kékeslila termés-színű és lilás pirosra/bíborlilára beszínesedő levélzetű julián borbolya, va-lamint zöldes-sárgán tarka lombú örökzöld kecskerágó csokorban;

– – ötnél több szín együttese esetében: a szín/harmónia – összhang – sem ér-vényesül/het amiatt, hogy ilyenkor a színhatás, ennek a kifejezőképessége már csökken.

Alkalmazása: öt színig szokásos, ötön felül viszont ritka;


74

Színek természetes – természetbeni – harmóniája – összhangja: a színeknek a természetben – eredendően – egymás mellé kerülésével (is) adódik (adódhat), – jön (jöhet) létre – mindig harmonikus érzetet is keltve. „Mivel harmonikusnak hat/hat minden természetben látott”, vagyis természetes eredetű színösszeállítás, – színegyüttes – illetve ilyen színösszeállítás-társítás is.

Alkalmazása: természetességre törekvéskor a legjobb (is lehet). Színek tudati/os = szubjektív harmóniája – összhangja (szubjektív színharmónia):

– meghatározásának is, az alakító alapja az, hogy az ember, - mint tudatos = szubjektív lény – az adottságai, a beállítottsága-befolyásoltsága, az életkora, a hangulata, az iskolázottsága-neveltetése, a tapasztalati, a temperamentuma-vérmérséklete szerint is, más és más színtársításokat érez/het – érzékel/het – harmonikusnak, ill. összhangban lévőnek; (lásd korábban is alszíneknél). Pl.: a kékeslila, a lila és a liláskék virágszínű egynyári vagy évelő szarkaláb virág-szálakból kötött csokor, egy még fiatal és kiváltképpen egyben vidám hangulat-ban lévő hölgy számára – szemében – kedves, „szín a színhez” (Ton in Ton) is lehet. Ugyanez, akár egyidejűleg viszont, egy már korosabb és arra kifejezetten érzékeny és különösen az egyben épp borús hangulatban lévő hölgyet fel is in-gerelhet/i.

Alkalmazása: legkiterjedtebb a jelképes – szimbolikus – színekre (lásd: Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben).

Szín-ritmus – színnel ritmus teremtés/e – a virágkötészetben: legalábbis a nem egyszí-nű készítményeknek ugyancsak a hangsúlyos és a nem hangsúlyos alkotó-elemei, - ezesetben az ilyen szín-elemei- egymással legalább közel szabályosan – akár egyforma térközökkel – váltakozása. Ez a nélküle és leginkább a hosszan, hasonló szín-elemekkel készülő virágkötészeti készítményeknél „fenyegető” szín/egyhangúságot előz/het/i, illetve szüntet/het/i meg. Szintén lehet:

– nem teljesen szabályos – kötetlenebb, oldottabb – váltakozású: az ún. aszim-metrikus készítményeknél. Pl.: ún. egyoldalas – frontális – csokorban élénk, sö-tét- arany – sárga és kék vagy legalább halványabb – citromsárga virágszínű jácint szálak egymással, legalábbis nem egészen szabályosan – akár nem tel-jesen azonos térközökkel – váltakozása;

– teljesen szabályos – kötött – váltakozású: az ún. szimmetrikus készítményeknél (általában). Pl.: kerek csokorban élénk, sötét – borvörös és kék vagy legalább halványabb – láng-vörös virágszínű őszirózsa szálak, egymással teljesen sza-bályosan – akár azonos térközökkel – váltakozása.

Alkalmazása: a leghatásosabb általában a formai ritmus alkalmazásával együtt. Szín-súlypont – színnel súlypont képzés/e – a virágkötészetben: legalábbis a nem egy-színű készítményeknek legalább az ún. látszólagos vagy optikai súlypontját jelentheti, il-letve eredményezheti. Ez szintén lehet/séges:

– általában, leginkább a súlypontképző színeknek is minősülő – tartott – meleg szí-nek – narancs, sárga, vörös és színárnyalataik – tónusaik – legalább egyikével és:

– sötét színű készítményekben: világos színnel – mivel ezesetben ez lesz – válik – hangsúlyos/sá.


75

Alkalmazása: azért (a) leggyakoribb az általában formai súlypontot is jelentő ke-rek és nagy virágokkal, mégpedig leginkább sötét szín-tónusúakkal, hogy ezek legalább látszólag – optikailag – a készítmény súlypontját lejjebb vigyék.

Szín-részarányosság = szimmetria-viszony a virágkötészetben: szintén kétféle lehet: Szín-részaránytalanság -aszimmetria: amikor legalábbis a nem egyszínű készítmé-nyeknek ugyancsak a szín-elemei, egymásnak nem a tükö rképe i . Még bizonyos szabályok szerint elfordítva is, elérhetetlen az egymással fedésbe kerülésük. Pl.: számos sárga virágszínű gerbera és akár csak pár szál kék virágszínű holland nőszirom együt-tes/ében.

Alkalmazása: szokásosan formai-részaránytalanság -aszimmetria alkalmazásával (is) társul/hat.

Szín-szimmetria: amikor legalábbis a nem egyszínű készítményeknek szintén a szín-elemei, egymásnak a t ükö rképe i . Vagyis legalább bizonyos szabály szerint elfordítva, a szín-elemek egymással fedésbe hozhatók-kerülnek. Pl.: Lido vagy más őszirózsa fajta-csoport kék, és piros vagy még sárga vagy ennél is több színű, olyan szál-együttese amelyben színenként a szálmennyiség és az egyébkénti megjelenés is már legalább kö-zel teljesen megegyező.

Alkalmazása: leginkább szín-sort képező fajta-sorozatok, ill. fajtacsoportok eseté-ben lehetséges.

Szín/ek alkalmazása a virágkötészetben: • egyéni ízlés és még inkább beállítottság, valamint ezek befolyásolása – vagyis a

befolyásoltság – szerint alakulhat, • figyelembe véve és betartva – követve – olyan alapszabályokat, amelyek érvé-

nyesülése – követése – is segít elkerülni már kedvezőtlen – bántó színalkalmazá-sokat – társításokat is – a virágkötészeti készítményekben.

Virágkötészeti színalkalmazás alapjai: • az alkalomnak is általában megfelelőnek kell lennie, a virágkötészeti készítmény

legalábbis meghatározó színeinek, • együtt használható és keverhető is bármely más, színes=tarka színnel, a fehér, a

fekete, valamint a keverékük, a szürke, miután ezek nem színesek= tarkák, ha-nem szürkék=semlegesek és az ellentetteik mindegyiküknek,

• előzetesen ellenőrizni is célszerű a várható színhatásokat, az alkalmazni kívánt színek tervezett felhasználásuk szerinti kipróbálásával. Annak a már biztos isme-retében, hogy milyenek a kívánatos – keresett – színek, kerülhet csak sorra - az ehhez is szükséges növényismereti tudással, - a szín szerinti növény-, illetve virágválasztás, majd a hozzájuk valóknak a kivá-lasztása,

• elvárás (lehet) egy többféle színű virágkötészeti készítmény színeinek illetve ár-nyalatainak vagy tónusainak a közép- vagy súlypontjától, ill. az alulról felfelé és ki-felé világosodása,

• harmonizálniuk kell – összhangban kell lennie – a virágkötészeti készítmények színeinek,


76

• igazodni szokás a virágkötészeti készítmény legalább meghatározó színeivel az évszakhoz is, (lásd előbb: az évszakok színeit és később: az évszak szerinti szín-társításokat),

• illeniük kell a virágkötészeti készítmény színeinek, az adódó- várható környeze-tünknek legalább a meghatározó színeihez, és megvilágítottságához is,

• a kevesebb ér/het többet a „színfélékből” is. Mivel a már túl sokféle szín, illetve színárnyalat vagy –tónus egymás mellett kifejezéstelenné válhat. Amiatt, hogy így egyikük sem érvényesülhet igazán, egyes színek még el is veszhetnek, mások meg túlzott fölénybe kerülhetnek,

• legalább mintegy félszáz – 50 körüli – színnel biztosan bánva, - ami nem is fed több ismeretet, az átlagember színismeretével – „bizony még csak az alapok sajátíthatók el”. Pontosabban ez a már nagyon ízléstelen virágkötészeti színösszeállítások elke-rüléséhez elegendő, de színösszeállításában is igényesebb, eléggé változatos – megragadó – készítmények készítéséhez kevés és ennél több szükséges.

• Meghatározó színalkalmazási szempont (lehet), ha adott az alap vagy a háttér szín/e is. Amennyiben pedig mindkettő, vagy akár csak az egyikük még megvá-lasztható, akkor ajánlatos elsőnek azt megtenni,

• pótolhatnak hiányzó növény-, illetve virágszíneket kellékek, kiegészítők, valamint tartók és hasonlók színei,

• a színérvényesülés érdekében is a legjobb, ha a virágkötészeti készítmény a vég-leges helyén vagy ennek adottságai ismeretében készül, nemcsak olyan magas-ságban és beállítottságban, hanem olyan megvilágításban is, amilyenbe várható-an kerül,

• a színmeghatározást segítheti, az ismert növényszíneket és az egyes színek pon-tos megnevezését is közlő – tartalmazó – Kertészeti színatlasz (Horticultural Color Chart). Ami Magyarországon az Országos Mezőgazdasági Könyvtárban is megtalálható.

Színtársítás: • fehér szín társítása: jó lehet csaknem minden más (virág)színnel.

o árnyékoltan valósággal világít. Ezért ideális „szín-társ” árnyékban is; o csökkenő megvilágításban – mint szürkületi fényben – is, a leghosszabban lát-

ható, élénk szín-„társszínként (is)”; o háttérbe szorul piros mellett, o ellentét – kontraszt – képző, ill. kiváltó (is), o árnyalatai: a tiszta, hófehéren felüli sokféleségéből, a kékkel, zölddel adódó ké-

kesfehér, az ezüst szín, valamint a sárgával előálló krém szín, nemcsak virá-gok, hanem gyakran termések, méginkább levelek színe is lehet.

Alkalmazása: kizárólagosan az árnyalataival „kerülendő”, • fekete szín társítása: leginkább sötétítésként lehetséges, • kék szín társítása: sárga színnel lehet a legsikeresebb,

o árnyékoltan: a fehérhez hasonlóan, szinte világító „szín-társ” is, o erős megvilágításban – teljes napfényben – viszont el/halványul, erőtlen lesz,

társításban is,


77

o árnyalatai közül: a kékeslilák bársonyosan lágy, puha hatásúak, a kékeszöldek ellenben rendkívül kontrasztosak – ellentétként hatók – lehetnek „szín-társakként” is.

Alkalmazása: alap, méginkább háttér képzésben legmegfelelőbb; • lila szín társítása: a kékkel megegyezően lehetséges (lásd ott), • narancs szín társítása: a sárgával megegyezően lehetséges (lásd ott), • sárga szín társítása: a kék színnel legkedveltebb. Ugyanis ez a legfigyelem-

felkeltőbb színtársítások egyike, bár egyben „eléggé nyers hatású” is, hacsak nem „természet-adta” módon jött létre; (a természetes elfogadott); o harmonikus – kellemes – viszont még különösen zölddel társítva, o árnyalatai társítása is, a kék árnyalataival bevált. Még jól harmonizálhatnak a

narancs és a zöld árnyalatokkal, ill. tónusokkal is. Alkalmazása: társítva is, a legnehezebb, ellentétben a közhittel. Azért is, mert ugyan óvatosan alkalmazva, fiatalos és üde, energiakölcsönző is lehet, viszont nagy arányban – mennyiségben – már erőteljes, nyomasztó és így fárasztóvá is válhat;

• vörös szín társítása: csaknem minden színnel jó lehet. Kiegészítő vagy ellentét – ún. komplementer – színe ugyanis a lényegében mindig jelenlévő zöldnek; o kiemelkedik a fehér szín mellett; o árnyalatai közül: a bordónak a kékkel keletkezése is utal, a vörösből a kékbe

való színátmenetek – és így a társítások – sikeres alkalmazhatóságára; o a mélybordó színárnyalat/tónus közelíti meg legjobban, a különben elérhetetlen

feketét is. Alkalmazása: óvatosan a legmegfelelőbb, az élénksége, a „harsogó erőssége és a mozgalmassága” miatt is;

• rózsaszín szín társítása: különösen jó lehet ezüst és kék (virág- és lomb-) színekkel, o émelyítő is lehet, nagy tömegben, sárgával együtt, o „üti” már a narancs és a vörös színt is, o fehérrel és halványzölddel megkapó szelídséget vagy már egyféle bágyadtsá-

got sugároz, o árnyalatai közül: legkedveltebb az a viszonylag erősen élénkebb kékes, amely

még ciklámen színként is ismert. Alkalmazása: a legjobb lehet, a pirostól a zöldig terjedő színátmenetekben - társí-tásokkal;

• zöld szín társítása: adódik abból is, hogy gyakorlatilag mindig jelenlévő növény-szín, o árnyalatai közül: bármelyik a mély-sötét és a halvány-világos közötti legkülönfé-

lébb tónusokban is természetes, jó hatású „szín-társ” lehet. Alkalmazása: a számtalan árnyalatában, az ugyancsak sokféle vörös árnyalattal lehetséges a leginkább.

• évszak szerinti színtársítások – összeállítások: ○ a tavasziak: tiszta, de halvány – pasztell – mintsem erős – érett – színek társítá-

sával – összeállításával – fejezhetik ki – jeleníthetik meg – a tavaszt. Amihez a leginkább jellemző, domináns színűk a rózsaszín, illetve ennek a nem kékes,


78

hanem kissé sárgába hajló árnyalata, a barackvirág és a lazac árnyalatok, me-lyek derűsek sugárzóak friss hatásúak

○ a nyáriak: élénk, erőteljes kissé agresszív színek társításával – összeállításával a meleget és egyben ragyogást is sugározva, a nyár kifejezői, megjelenítői,

○ az ősziek: a meleg színek bőséges- tobzódóan – gazdag-társításával, -összeállí-tásával és így, -bár már, ugyan kevésbé harsányan, vagyis lágyabban, a nyári színgazdagsággal is vetekedve az ősz kifejezői és megjelenítői.

○ a téliek: ragyogó hófehér valamint az ezzel ellentétes kontrasztos sötétebb színár-nyalatok és közöttük az erre az évszakra eső karácsonyi ünnepkörök színárnya-latok és közöttük a erre az évszakra eső karácsonyi ünnepkörök fényes, ragyogó arany-sárgája és sötétpirosa mellett, az élettelenséget sugárzó barnásfekete-sötétbarna – színek társításával – összeállításával – a tél kifejezői – megjelenítői.

Alkalmazásuk: – a szakiparos tevékenység szintjén is már szokásos, legalábbis betanítás szerint, – kézműves mesterség szintjén már önállóan is sorra kerülhet, legalább az alapos - biz-tos – ismeretükre alapozottan (megvalósításukkal) vagyis a megismert szabályaik, illet-ve törvényszerűségek követésével. – alkalmazott iparművészet szintjén és méginkább, – művészet szintjén, az etekintetben érvényes szabályoknak, törvényszerűségeknek, az ismeretük birtokában megfelelően érvényesítése – követése – csak önmagában, már nem elég, ezt túl kell haladni. A virágkötők és a virágkötészeti munkáik színekhez való viszonya ekkor viszont már inkább a divattervezők vagy akár festők szemléletével, leg-alábbis közel rokon. Ez már sokkal inkább a kevésbé kézzelfoghatóan, a megjelenítő – optikai – és az érzelmi – pszichikai – jó harmóniára – jó összhatásra – épül, mintsem ezek szabályain – törvényszerűségein alapul (Szabó J. Hegyi L. 2004)

Általános érvényű: • deríteni – világosítani lehet fehér szín alkalmazásával, túlságosan sötétnek mu-

tatkozó színtársítást – összeállítást, • sötétíteni lehet fekete szín alkalmazásával különben nagyon világosnak mutatko-

zó színhatást – összeállítást, • szín fénnyel társítva (nem mellette, hanem magába foglalva):

o legalkalmasabb háttérként, ill. hangulatteremtőnek, leginkább romantikusnak, o önálló felhasználása – alkalmazása – különleges alkalmak virágkötészeti ké-

szítményeire korlátozódik, hagyományosan karácsonyiakra, o hatása: változatos – elegáns, méltóságteljes, ünnepélyes is lehet, o eltúlozva: giccsbe hajlóan, természetellenes.

• társítani könnyebb: hideg színnel meleget és fordítva, mint hideget másik hideg színnel, vagy meleget másik meleg színnel, akárcsak egy sötét színt, egy másik sötéttel, vagy világost világossal ugyancsak; o a színek többségéhez társítható arany és bronz általában meleg, az ezüst pe-

dig hideg hatást kelt:


79

BIOLÓGIAI TÖRVÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN

A biológiai törvényszerűségek a virágkötészetben, az alkalmazott – használt -

növény-anyagoknak, közöttük a már életteleneknek is, a legalább természetes eredeté-ből (is) adódnak – fakadnak.

Az igény törvény, az élőnövény együttesek összeültetésének biológiai törvénye. Miszerint csakis a legalább közel hasonló biológiai – környezeti-igényű két vagy több élő, gyökeres növénynek a mindeddig még leginkább növénytálba – kosárba szokás közösen tartásához, együttessé akár összeültetése biztosíthatja az ezután (is) lehető leghosszabb ideig szépen díszítésüket. Különben viszont legalábbis valamelyikük idő előtt tönkre-megy, elveszti a díszértékét. Emiatt azután általában az egész együttesük már szintén, legalábbis veszít díszítőértékéből. A fény, a hőmérséklet, a talaj, ill. ültetőközeg, a táp-anyag, a víz és legfőképpen a pára igényüknek kell legalább közel megegyezőnek len-nie, tehát, a lombozatuk alakulásában, a növekedésükben, színükben és egyéb megje-lenésükben is egymáshoz illőeknek, az elég tartósan (jól) díszítő növényegyüttessé - összeültetéssé válásukhoz.

Alkalmazása: azaz vagyis a betartása – követése – a különféle élőnövény-együttesek – összeültetések-készítésekor, az ezek utáni megfelelő elhelyezésük és he-lyes ápolásuk melletti – sikerességének is előfeltétele;

A tájtörvény – japánoktól átvéve – a hiteles táj-megjelenítés törvénye. Eszerint az ehhez alkalmas növényekből vagy részeikből – a már nem élő állapotukban is -, az öko-morfológiájuk figyelembevételével, az élőhelyük, a származásuk alapján – szerint – is összetartozóknak, a természetes előfordulásuk módjainak ismeretében, az ennek megfe-lelően alkalmazása jelenít(het) meg hűen – különleges táj-részleteket is.

• Évszakok megjelenítése: szintén lehetséges és ugyancsak az előbbiek módjára – szerint (lásd előbb).

Alkalmazása: leggyakoribb a tájrészleteket is bemutató virágkötészeti készítmé-nyek, így az ún. biorámák készítésekor/kialakításakor.

A tartósság törvénye/i módjára érvényesülhetnek még a következők is: • Vágottan tartósság az ún. váza-élettartam közel egyforma mértéke elvárt (lenne)

még, az egyébként akár különféle élő vágott virágokból és zöldekből valamint esetleg más ilyen növényanyagokból készülő virágkötészeti készítmények eseté-ben is. Tartósak közé kevésbé tartósak, vagyis rövidebb váza-élettartamúak be-kerülése, az ilyenkor ezek elhalásával együttjáró korai-idő előtti díszérték veszté-se, az egész készítmény díszérték vesztését is kiválthatja. Pl.: élő- és száraz vagy glicerines felszívatással tartósított és e nélküli virágok, színes lombok együt-tese/ében.

Alkalmazása: az egyre elmélyültebb-pontosabb tartóssági és tartósítási ismeretek hasznosításával lehet mind hatékonyabb – sikeresebb.

• Társítások tartósság befolyásolása törvényszerű ugyancsak, legalábbis szá-mos esetben, (a gondoltnál többször is). Az, hogy a virágkötészetben alkalmazot-tak – felhasználtak – közül, melyik virág vagy egyéb növényrész ill. teljes növény,


80

melyik másikkal marad meg tartósan, vagy éppen sietteti annak a másiknak az elhalását, nagyban függ legalábbis az utóbbinak a korától, ill. a biológiai állapotá-tól, valamint a fajától vagy fajtájától és különösen ennek a bio-, ill. növénykémiai jellemzőitől. Eszerint lehetnek:

– – tartósságot – vázaélettartamot csökkentők és – – tartósságot – vázaélettartamot növelők (lásd a következőkben). Alkalmazása: az ezzel kapcsolatban is egyre gyarapodó ismeretek hasznosításával

lehet szintén mind hatásosabb. A biológiai törvényszerűségektől eltérés azonban már ugyancsak mind elfoga-

dottabb. Úgy, hogy (még élő) növények is „bármikor a legkülönfélébb variációkban” meg-jelenhetnek kötészeti készítményekben. Legalábbis a száraz és tartósított növények, va-lamint a mind tökéletesebb selyemvirágok egyre bőségesebbé is váló választéka ad – kínál – elegendő lehetőséget, a virágkötő-fantázia csapongásainak. Ennek kiélése is azért lehetőleg a választék bőségével kínálkozó szélsőségektől mentesen történjen, ügyelve – törekedve – a természetesség teremtette belső harmóniára (Szabó, 2005.)


81

JELKÉPEK – SZIMBÓLUMOK – A VIRÁGKÖTÉSZETBEN

A jelkép – a szimbólum – a virágkötészetben is meghatározott tartalom – fogalom - vagyis mondanivaló megjelenítése – prezentálása. Éspedig az ezt magába sűrítő olyan jelben = jelképben, szimbólumban, ami már hagyományos – hagyományozott – vagy éppen újonnan jött létre. Persze ez is, mint minden más, folyton változik, átalakul.

Megjelenítői pedig ezesetben elsődlegesen, az ilyen módon már jelképes – szimbo-likus formák, – az ugyanilyen jellegű – sajátosságú – növények, illetve virágok, számok és színek mellett. Amelyeknek vannak olyan nem valós, hanem képzelt vagy vélt tulaj-donságaik – hatásaik – is, melyek révén alkalmasak jelképek megjelenítésére. Így ér-zelmek, gondolatok, kívánságok, vágyak közvetett kifejezői és ingerlőek is lehetnek, de még üzeneteket is közvetíthetnek. Ezért sem nélkülözhető legalább a fontosabb forma, valamint növény ill. virág, szám és szín jelkép – szimbólum – ismerete.

Forma szimbólika: Jelképes – szimbólikus – formák a virágkötészetben is legin-kább szakrálisak, vagyis hit, ill. vallási – egyházi, felekezeti – jellegűek, tartalmúak. Ilyen volt rövidebb-hosszabb időn át, de legalábbis eredetileg, a másik nagy részük is. Ha stili-záltak, akkor többnyire különösen könnyen – jól – értelmezhetők, ill. felismerhetők, azo-nosíthatók is, lévén így eléggé egyértelműen meghatározottak. Részben már készen – kialakítottan - felhasználva, másrészt az alkotások velük való kialakításával hasznosul-nak a virágkötészeti munkákban is. Közülük a virágkötészetben is legjellemzőbbek és egyben leggyakoribbak kerülhetnek csak ezesetben ismertetésre, a következőkben (lásd: Klincsek P., 1990., Juhász Á., 2004. nyomán készült összeállításukat).

Jelképes – szimbólikus – növények, virágok a virágkötészetben rendre nem is csak egyféle jelkép – szimbólum – kifejezői, ill. megjelenítői lehetnek. Közülük, az ún. vi-rágnyelvben is legfontosabbak kerülhetnek itt ismertetésre, a következőkben (lásd: Klincsek P., 1990 nyomán készült összeállításukat).

Növény-virág szimbólika: jelképes – szimbolikus – számok a virágkötészetben, az életkort, évfordulót és más kiemelkedő esemény évszámát szokásosan közvetlen – di-rekt – módon kifejező - megjelenítő – számok mellett, még inkább csak a jelek – szimbó-lumok – megtestesítőinek is tartott alapszámok közül az ilyenként legismertebbek. Csu-pán az egy és a tizenhárom közötti alap számoknak alakult ki és maradt meg legalább részben mindmáig a különös, némelykor misztikus és többnyire nem is csak egyféle jelen-tése – szimbóluma. Velük minőségek és ideák, vélekedések is kifejezhetők. A közülük vi-rágkötészetben is a legfigyelemreméltóbbak kerülhetnek csak ezúttal ismertetésre a kö-vetkezőkben (lásd: Klincsek 1990, Horváth, 2008 nyomán készült összeállításukat).

Színszibólika: jelképes – szimbolikus – színek a virágkötészetben, többek között legalább részben azok is, amelyek közismerten egy-egy meghatározott növényhez – virág-hoz - kapcsolódnak (lásd előbb is). Ezeknek és a hasonlóaknak a sokszor nem is csak egy-féle szimbólikus jelentés tartalma leginkább a hozzájuk társuló – ragadt – sajátos és külön-féle képzeteken alapul. Bizonyos szerepe van ebben az öröklött kulturális – kultikus – és egyéb hagyományoknak, szokásoknak, valamint a színek optikai és még az életkorral is változó pszihikai hatásainak, érzelemkeltéseinek. Mindezekből is, itt csupán a virágkötészeti szempontokból legjelentősebbek kerülhetnek ismertetésre a következőkben (lásd: Klincsek 1990., Elekné L. Zs. – Császi K, 1999., és Horváth, 2000. nyomán készült összeállításukat).


82

A színek – színesek = tarkák (kromatikusak), meg a s z ü r k é k = s e m l e g e s e k (akromatikusak) vagyis az alapszínek, valamint az ún. harmadrendűek és egyben az „Oswald-színköriek” és mások,– érzelmi – pszihikai – hatásai és a jelképes – szimbo-likus – jelentéseik. (Klincsek 1990., Elekné L. Zs. – Császi K, 1999., és Horváth, 2000. nyomán.) Színek Érzelmi – pszihikai – hatásaik Jelképes – szimbolikus –

jelentéseik f e h é r felszabadító-könnyed, megnyug-

tató, olykor ünnepélyes hatású ártatlanság, erkölcsi győzelem, ma-gasztosság és tisztaság, tökéletesség

ezüst-fehér elegancia, emelkedettség kivál-tója lehet

erény (második a legjobbak közül, 25. évforduló)

f e k e t e elcsüggedés, olykor komolyság és komorság, szomorúság ki-váltója, egyes árnyalataiban ünnepélyes hatású

alázat, elmúlás, fájdalom, gyász, halál, lemondás, mesterség olykor megtisz-teltetés

kék frissítő vagy üdítő „hűsítő”, nyugtató/passzív, felismerést és szomorúságot kiváltó is lehet

anyaság, béke, csönd, hűség, igazság, lelki szeretet, megnyugvás-nyugalom, pártatlanság, remény, visszahúzódás

„enciánkék” (világoskék)

beletörődést, de legalábbis en-gedelmességet és fellélegzést, fel/megvilágosodást vagy ez-iránti vágy kiváltó is lehet

belátás, engedelmesség, hit, lebegés meghátrálás, megkönnyebbülés, szabaságvágy, világosság

„indigókék” közel ua., mint a kék közel ua., mint a kék „kékeslila” közel ua., mint a kék (és lila) közel ua., mint a kék „kékeszöld” közel ua., mint a kék (és zöld) közel ua., mint a kék „középkék” közel ua., mint a kék közel ua., mint a kék türkiz/kék önmegvalósítást, a szürkeség,

az egyenlősdi – az uniformizá-lás elutasítását erősítheti

függetlenségre törekvés, önkifejezés

„ultramarin” (kék, sötét-)

alkotó gondolkodást, állóképes-séget, elszántságot, kitartást, meggyőződést fokozhatja

álhatatosság, állandóság, erkölcs, el-kötelezettség és elszántság, hűség, szilárdság

ibolya (-lila) alázatosság, elgondolkodtató, emelkedettség, komolyság ki-váltója, nyugtató

fantázia, hit, lemondás, misztikum, hölgyek korossága, ünnepélyesség

„bíborlila” közel ua., mint a lila (és a vörös) közel ua., mint a lila „liláskék” Közel ua., mint a lila (és a kék) közel ua., mint a lila narancs barátságos, élénkítő/aktív, „me-

lengető”, serkentő életöröm, életszeretet, háziasság, a Nap

narancs-barna (bronz)

lehangoló, de nyugtató, „ottho-nos” vagy indulatkeltő (meleg-ség)

anyagszerűség, alázat, állandóság, harag, számkivetettség, szegénység (szeretet, harmadik a legjobbak közül)


83

Színek Érzelmi – pszihikai – hatásaik Jelképes – szimbolikus – jelentéseik

„narancs-sárga”

közel ua., mint a narancs (és a sárga)

közel ua., mint a narancs

sárga bíztató, élénkítő, élményre tö-rekvés, érdeklődés és tudatos-ság kiváltója lehet

derű, fiatalság, nap/fény, nyíltság, opti-mizmus, őszinteség, örökkévalóság, vi-lágosság, de féltékenység, hamisság is

„aranysárga” legfeljebb emelkedettség, ünne-pélyesség kiváltója – „óaranyként”

bőség-gazdagság, elsőség, győzelem, (kiválóság, méltóság, szerencse, első- a legjobbak közül, 50. évforduló, ünnep)

„citromsárga” fokozottan élénkítő elsősorban a féltékenység, hamisság, irigység,

„középsárga” közel ua., mint a sárga közel ua., mint a sárga „sárgászöld” közel ua., mint a sárga közel ua., mint a sárga vörös (piros) aktivizáló-buzdító, erősítő,

fel/hevítő, késztető, lelkesítő, mozgósító

energikusság, életerő, forradalom/iság, harc/osság, lángolás, melegség, szere-lem, szenvedély, tűz, tüzesség, tes-ti/szerelmi vágy és beteljesülése, vér, véráldozat, véráldozatra is készség

„bíborvörös” emelkedettség, méltóságteljes-ség kiváltója lehet

büszkeség, hagyománytisztelet

„cinóber” közel ua., mint a vörös (és a sárga)

közel ua., mint a vörös

„kármin/piros” közel ua., mint a vörös közel ua., mint a vörös „középvörös” közel ua., mint a vörös közel ua., mint a vörös (rózsaszín) csendes bágyadtságot, olykor

már melankóliát, vagy émelygést, de lányos könnyedséget, vidám ünnepélyességet is kelthet

bájosság, kedvesség, könnyedség, kis/lányosság, nemes egyszerűség szelídség, törékenység, vidámság, (leginkább akkor, ha halvány),

„vöröses-narancs”

közel ua., mint a vörös (és a na-rancs)

közel ua., mint a vörös, narancs

s z ü r k e belenyugvásra-, -törődésre, ösztönző, unalomkeltő lehet

egyformaság, félelem, szegénység, szerénység, szolgálás, szorongás, visszahúzódás, takargatás-leleplezés

zöld éltető, frissítő, reménykeltő, üdí-tő

béke/sség, csend, egészség, élet közeli-ség, felfrissülés, létezés, megújulás, nyu-galom, remény, természet/esség, -szere-tet (+ megengedő, szabad jelzés színe)

„középzöld” közel ua., mint a zöld közel ua., mint a zöld „levél/fű/zöld” közel ua., mint a zöld közel ua., mint a zöld „smaragdzöld” közel ua., mint a zöld közel ua., mint a zöld „tengerzöld” közel ua., mint a zöld közel ua., mint a zöld


84

Számok jelképes – szimbolikus jelentései – számszimbolika példák és a használa-tuk a virágkötészetben (Klincsek P., 1990.; Horváth Zs., 2000. nyomán)

1-esé pl.: az egyedüllét, a középpont, a magány, a páratlanság és a tett, a tökéletes-

ség is – virágkötészetben: kivételes,

2-esé pl.: ami már szinte elfeledett, hogy az élet vitele párban szokásos – virágkötészetben: nem kedvelt, nehéz vele jól dolgozni,

3-asé pl.: a misztikus rend – 2 szülő, 1 gyermek – (anya - apa - gyermek, múlt – jelen - jövő), teljesség, tökéletesség, – virágkötészetben: az aranymetszés, ill. arányosságok számainál is,

4-esé pl.: a négy évszak, a négy égtáj a négy főelem: fény, föld, levegő, víz és a ne-gyedelések, – virágkötészetben: ritkán használt,

5-ösé pl.: a jó minősítés (osztályzat), a népességet is gyarapító család – 2 szülő, 3 gyermek, az emberi érzékszervek és kézujjak, ötös lottóban a telitalálat, – virágkötészetben: gyakori virágszám csokor kötéskor,

6-osé pl.: a gyermekkor-forduló – iskoláskor elérése, a világteremtés hat napja, – virágkötészetben: nem kedvelt,

7-esé pl.: a hét napjai, a dinamikus tökéletesség, a világot alkotó hét őselem: fa, fém, föld, hold, nap, tűz, víz, a világteremtés hat napja után, a hetedik, a pihenő-nap, a népmesék hét próbája és hétfejű sárkánya, stb. – virágkötészetben: nagyon gyakran használt a kifejezésgazdag és mégis egyszerű választékosság érdekében,

8-asé pl.: a négy fő és a négy „köztes” égtáj együttesen és a nyolcosztályos általános iskola, – virágkötészetben: nem kedvelt,

9-esé pl.: a serdülőkor kezdete is lehet, – virágkötészetben: már fenntartás nélkül használt,

10-esé pl.: az egységnyi-kötegnyi leggyakoribb virágszál-mennyiség, a tízparancsolat és a tizedelés is, – virágkötészetben: gyakran használt,

11-esé pl.: a labdarúgás egyik büntetőrugása, – virágkötészetben: ritka,

12-esé pl.: az apostolok – Krisztus tanítványainak, az év hónapjainak és az egy tucat-ban lévő tárgyak száma, – virágkötészetben: keveset használt jelképesen – szimbólikusan,

13-asé pl.: az aradi vértanúk – kivégzett 1848-as tábornokok, a halál, a baljós: szeren-csétlenséget vagy szerencsét hozó szám, – virágkötészetben: inkább csak „szerencse-számként” használt.


85

Növények – virágok jelképes – szimbólikus – jelentései – növény-virágszimbolika („virágnyelv”) példák (Klincsek P., 1990; Juhász Á., 2004. nyomán)

Növények/virágok Jelképes – szimbolikus – jelentés alma bűnbeesés, életfa, halál és feltámadás, tiltott gyümölcs, babér bűnbocsánat, halhatatlanság, kiemelkedő művészi teljesítmény, borostyán (akárcsak gyakran más örökzöl-dek is)

állandóság, hűség, örök emlékezés,

citrom virág / bimbó (ál-talában a citrusféléké)

„lányosság”, szűziesség,

csarab - erika egyedüllét, elhagyatottság, magányosság, párnélküliség, fehér liliom ártatlanság, erény, erkölcsösség, érdem, szemérmesség, szűzies-

ség, tisztaság, tisztelet, flamingóvirág (és rokonai)

bujaság, érzéki ígéret, testi kapcsolatra felhívás, - vágyakozás,

gránátalma hatalom, szerelem, szeretet, termékenység/gyümölcse, hóvirág (a nem védett keleti is)

barátság, elfogadás kifejezése és megerősítése,

ibolya alázat, megilletődöttség, szerénység, tisztelet, kardvirág feltörekvés, férfiasság, mimóza érzékenység, túlérzékenység, mirtusz ragaszkodás, szeretet, szerelem(lelki), szűziesség,

krizantém, elhunytakra emlékezés, részvét mák (főleg vörösben) lángolás, szerelem, nárcisz féltékenység, önteltség, (egoizmus = befelé fordulás), törtetés, nefelejcs emlékeztetés, hűség, megbízhatóság, múltidézés, visszautalás, orchideák (mindegyike) bensőséges kapcsolat vagy erre utalás, érzékiség, gazdagság, sze-

relem (testi is), pálma (levél) és olajág béke, békesség, békülékenység, halál feletti diadal, vértelen győze-

lem, rozmaring hűség, kitartás, rózsa - fehér, bimbósan - fehér, kinyíltan - piros, bimbósan - piros, kinyíltan sárga színben

harmónia, szerelem, gyengédség, szülői szeretet, mulandóság, tisztaság, első szerelem, lángra lobbanás, remény belső – intim – érzelem, szerelem, szerelmi vallomás féltékenység, hűtlenség, hűvös kapcsolat, irigység, szolidság,

százszorszép tartózkodás, tartóztatás – a rámenősség, türelmetlenség, viharos-ság csillapítása – visszautasítása,

szegfű - piros színben - rózsaszínben

büszkélkedés (a megajándékozottal), elismerés, szeszélyesség, tisztelet, fellángolás, szerelem, „lányosság”, ünnepélyesség, vidámság,

tüzes liliom szerelem


86

Formák jelképes – szimbolikus – jelentései – formaszimbólika példák és a használatuk a virágkötészetben (Klincsek P., 1990 nyomán)

Címer – síkban vagy domborítottan készülő díszített – cizellált - forma, – jelképes – szimbólikus – jelentése: egy bizonyos család (nemzetség), la-

kóhely (kerület, megye, város) vagy nemzet és ilyen „tudat”, – virágkötészetben: a kivételes ünnepi alkalmakkor használt,

Csillag – többféle is lehet, az ágai számtól függően, – jelképes – szimbólikus – jelentése: – – a három és négyágú csillag esetében egyaránt legfeljebb alkalmi, mint

többek között egyesület, szervezet, testület, megkülönböztetéseként, – – az ötágú csillag eredetileg Salamon zsidó király csillaga volt, később

vörös színnel lett a munkásmozgalom, majd egyes pártok jelvénye, – – a hatágú csillag a választott nép (izrael) ősidőktől használatos nem-

zeti és egyben egységének, valamint összetartozásának is a jelképe, – – a nyolcágú csillag, a többágú csillagok közül még a legismertebb és

velük együtt szintén a fényesség, a megvilágosodás, az örökkévalóság és tündöklés jelképe,

– virágkötészetben: karácsonyi készítményeken kívül csak ritkán használt bármelyikük jelképesen – szimbólikusan,

Háromszög – a legegyszerűbb síkidom és így az összes többi alapja is: – jelképes – szimbolikus – jelentése: az egyensúly, a tökéletesség – kivált-

képpen a sajátos eseteiben, mint többek között a derékszögű, az egyen-lő oldalú és az egyenlő szárú is;

–virágkötészetben: a háromszög három pont összhangjában szintén a ki-egyensúlyozottságot, a tökéletességet és így a harmóniát eredményez-heti. – A háromszögelés ily módon a japán virágrendezés alapja is. – Amikor a hangsúlyos fő pontok háromszögben helyezkednek el és a többi elem is háromszög-kötésben csatlakozik a korábbiakhoz, aminek révén a térhez is jó lesz a kapcsolódás.

Figurális – síkban, domborítva vagy térben is kialakítható sokféle forma, – jelképes – szimbólikus – jelentése: – – újév köszöntés, jókívánságok pl.: gomba, kéményseprő, négylevelű ló-

here, szerencsepénz-érme, – – farsang hangulata pl.: álarc, csillám/por, flitter, lampion, – – nemzeti ünnep: március 15-e köszöntése, pl.: nemzeti színű szalag,

csokor/masni, kokárda, zászló, – – húsvét hangulata pl.: csibe, fészek, gomba, nyuszi, tojás, – – államalapítás és a kenyér ünnepe, augusztus 20-a köszöntése pl.: bú-

zakalász, - kéve, - koszorú, kenyér, nemzeti színű szalag, csokor/masni, zászló,

– – szüret hangulata pl.: hordó, kotyogó, prés, szőlőfürt, -levél, – – Mikulás nap hangulata pl.: ajándékkal teli cipő, csomag, puttony, vala-

mint szánkó, mikulással is, krampusz, virgács,


87

– – karácsony hangulata pl.: angyal, csengettyű-harang, negyed-hold, gyertya, fűzér, karácsonyfa és díszek,

– – szilveszter, óévbúcsúztató hangulata pl.: álarc, cilinder, évszám-pár, füzér, kereplő, kis-malac, kürt, pezsgős pohár és üveg, síp, trombita,

– – születés köszöntés pl.: bölcső, gólya, pólyás baba, – – születésnapi köszöntés pl.: évszám/ok, pezsgős pohár és üveg, – virágkötészetben: alkalomnak megfelelően használt/ak;

Kereszt – sokféle típusa közül a leggyakoribbak: az andrás (×), az egyszerű (+), az emelt ( ), a hordott ( ), a kettős (Т) és a talpas (†), – jelképes – szimbolikus – jelentése: – – eredetileg: a fény, a megvilágosodás, – – őskeresztényeknél – a Római Birodalomban: a bánat, az elmúlás, a

fájdalom, a megpróbáltatás, a szenvedés, a teher (a megváltás pillana-táig),

– – keresztény-tanok megjelenésétől: a kereszten meghalt Megváltó feltá-madásának hite révén visszanyerve az eredeti jelképes – szimbolikus – jelentését, újra a fény és a megdicsőülés, a világosság, - amiért viszont az embernek bánatot, fájdalmat, megpróbáltatást, nehézséget, szenve-dést, terhet is el kell viselnie, le kell küzdenie – és így egyben:

– – a keresztény hit – a megváltás hitének – jelképe is; – a virágkötészetben: keresztény egyházi események, ünnepek, gyász-

szertartások, temetés kapcsán a leggyakoribb, Kör-gömb – a végtelenített véges,

– jelképes – szimbolikus – jelentése: – – ősidők óta: a fény, a Nap, a világosság és ebből fakadóan: – – ugyancsak régóta: a dicsőség, az elmúlhatatlanság - halhatatlanság, a

megújulás, az örök fényesség, az örökkévalóság, a végtelenség, – virágkötészetben: e forma jelentéseinek is legkifejezőbb megjelenítői

mindmáig a különféle koszorúk készítése, használata; jelképezve mind-egyikükkel egyúttal a kerek egészet, az adventi koszorúnak is a koszo-rúalapjával, a kerek egy esztendőt és az advent négy előhetének megfe-lelő négy gyertyájával, az elkövetkező négy évszakra jelképesen ugyan-csak utalva.

Négyszög – szabályos egyszerű, síkidom, mértani forma, – jelképes – szimbólikus – jelentése: a négy évszak, olykor a négy fő égtáj /is, – virágkötészetben: viszonylag ritkán használt (még leginkább tartóedé-

nyeknél), Spirál/is – hajlékony alakzat,

– jelképes – szimbólikus – jelentése: az élet, a haladás, a lendületesség, a lüktetés, a mozgás,

– virágkötészetben: a mozgalmassága – a külön mozgást kölcsönzése oldhat, anélkül már unalmas egyformaságot, egyhangúságot és túlzott feszességet, merevséget is,


88

Szív – íves síkidom vagy domborított, ill. térbeli alakzat, – jelképes – szimbólikus – jelentése: a szívbeli szeretet (átnyilazva: a gyöt-

rődés, a mártírság, szenvedés, vértanúság) – virágkötészetben: legillőbb az anyák napi és a Bálint, ill. a Valentin napi

készítményekbe, Üstökös – csóvás égitest forma,

– jelképes – szimbólikus – jelentése: a fellángolás, a rövid életűség, a pil-lanatnyi tündöklés,

– virágkötészetben: legfeljebb karácsonyi készítményekhez használatos,


89

VÁGOTTVIRÁG KEZELÉSEK

Vágottvirágok kezelése az előzetesen tisztára mosott vázába vagy másféle tartó-edénybe töltött, lehetőleg kéz-meleg és lágy vízbe beállításuk előtt is, még nagyban hoz-zájárulhat ahhoz, hogy az adott körülmények között, majd a lehető leghosszabban, de legalább minél szebben tovább viruljanak.

A virág szárvégének visszavágása kerüljön legalább mindig sorra a vízbeállítást megelőző, vágottvirág előkezelési munkaműveletként. Ez lehetőleg éles késsel és ferde szögben, valamint sohasem ízrésznél történjen. Azért, hogy minél hosszabb legyen az így kapott új, friss metszési felület, a vízfelvételhez. Legalábbis némely rózsát a víz alatti vágással megoldott ilyen szárvég felújítása tehet tartósabbá.

Az alsó levelek eltávolítása, vagyis a várhatóan vízbemerülő szárrészről, a rajta még meglévő levelek, akár csak a csonkjaik, lefelé húzó mozdulattal, a maradéktalanul leszedése, még ugyancsak kerüljön sorra. Különben ezek majd valósággal belerohadnak a vízbe. Viszont ettől se sérüljön számottevően a virágszár, mivel a roncsolt részekben már akadozna a további vízszállítás.

A tüskék eltávolítása se maradjon el, a tüskés szárak esetében, a könnyebb ke-zelhetőség, illetve sérülések megelőzése érdekében. Ehhez kés használható, ha nem pattinthatók le könnyen, kézzel.

A száralj megkaparása, pontosabban a szárvégen a külső rész, - a bőrszövet, illet-ve héjkéreg – lehántása mintegy 5 cm hosszan, éles késsel, esetleg olló élével, segítheti elő még a hatékonyabb vízfelvételt. Ez különösen keményebb szárnál előnyös.

A szárvég felhasítása hosszában, akár késsel, közel 5 cm hosszan bemetszésével, még ugyancsak segítheti a vízfelvételt. Ez kiváltképpen megkaparással társítva és a már fás szárak esetében hatékony. Ha ettől felkunkorodna a szárvég két vége, akkor tőlük mintegy körömnyi magasságban felfelé 1-2 cm hosszan két-három helyen, még függőle-gesen is bekarcolható.

A szárvégroncsolás főleg fás vagy fásodó virágszárak esetében vált már szokássá is, a fás szárvég lehetőleg fakalapáccsal vagy háztartási klopfolóval, esetleg harapófo-góval 4-5 cm hosszan elroncsolásával. Azért, hogy ettől a szárvég hosszirányban több helyen megrepedjen, és ezzel nőjön akár többszörösére is, az így ugyancsak jó vízfelve-vőnek tartott sebzési felület. Ez ma már csak legfeljebb a nagymértékű szétroncsolás és az ellapítás előidézése nélkül ajánlott eljárás.

A kitisztító vízbeállítás, a jácint, a nárcisz és az egyéb, sok nyálkát vagy tejnedvet tartalmazó szárú – tőkocsányú – virágok tartósságát fokozhatja. Ha így mintegy elvérez-tetve, a nyálka, illetve tejnedv feleslegük kifolyhat és nem marad vissza a víz útját elálló tömítőanyagként. Ehhez az ilyen szárakat, illetve tőkocsányokat, a végük visszavágása után 40-50 °C-os vízbe kell beállítani, hogy a nyálka, illetve tejnedv feleslegük ebbe ki-follyon. Csak azután kerüljenek át friss vízbe.

A szárvég megperzselése is, a sok nyálkát vagy gyantát és a tejnedvet kibocsátó szárú – tőkocsányú – virágoknál bizonyulhat tartósságot növelő hatásúak. Ez lehetőleg az előzetes szárvég visszavágást és az alsó levelek eltávolítását követve, a szárvégnek 5-10 másodpercre forrásban lévő vízbe mártásával, méginkább égő gyufa vagy gyertya


90

lángja feletti némi elszenesítésével is jól megoldható. Eközben a virágszár többi részét, a rajta lévő leveleket és a virágrészeket, az előzetesen papírba vagy fóliába becsomagolá-suk, de legalább a szár kellően ferdén tartása óvja, nehogy a gőz vagy a láng megcsapja őket. Az így elszenesedő szárvég, illetve a szövetei, olyan szűrőként hatnak, amelyen már akadálytalan a vízbeáramlás.

Az alkoholos szárvégkezelés, legalább roncsolást vagy perzselést követően, de önmagában is, még szintén tartósságnövelő lehet. Ehhez a szárvég 4-5 percig kerüljön beállításra tömény alkoholba, ami denaturált szesz éppen úgy lehet, mint valamilyen erős pálinka, és csak ezt kövesse a vízbeállítás.


91

VIRÁGKÖTÉSZETI SZÁRMEREVÍTÉSEK, -HOSSZABBÍTÁSOK, -PÓTLÁSOK ÉS -TAKARÁSOK

A szár merevítése, megerősítése, az ún. drótozás a virágkötészeti felhasználás-

hoz önmagukban gyenge, vagy kétes állóképességű, rossz tartósságú, és emiatt gyak-ran már eleve kedvezőtlenül elgörbülő, elpattanó szárú vágottvirágok megerősítésére, megtartására szolgál, ugyanerre a célra használható vágottzöldek esetében is. Hason-lóan használható a már meggörbült, ill. elpattant virágszár javítására, korrigálására.

Szintén fontos, szinte elkerülhetetlen a szármerevítés alkalmazása olyankor, ha a szárnak egy adott helyzetbe kell kerülnie, illetve ott is kell maradnia. Ezzel az elvárással pl. egyes füzérek, menyasszonyi csokrok és fejdíszek, valamint templomi padok díszítő csokrai esetén találkozunk. Szárazvirágok esetében azért is célszerű ezt a módszert al-kalmazni, mert ezek szára kimondottan törékeny, és nemegyszer túlságosan rövid is.

A drótozás előnye – a szár nem kívánt elhajlásának megakadályozásán felül –, hogy az így merevített szár (adott keretek között) szinte tetszőleges irányba hajlítható, beállítható, ami a megfelelő szálelrendezést is leegyszerűsíti. Szintén előny, hogy a me-revített szárak alakja és helyzete a továbbiakban számottevően nem változik, valamint, hogy a drót a kívánt módon és mértékben meghosszabbíthatja a virág szárát.

Szármerevítésre hagyományosan a kellő hosszúságú, lehetőleg hegyesre levágott végű, rendszerint kötegelten forgalmazott ún. vágott vasdrótok (huzalok) alkalmazha-tók. Közülük – a merevítendő szár erősségének megfelelően – különböző vastagságúak állnak rendelkezésre, többnyire az ún. 6-os, 8-as és 10-es (azaz rendre 0,6, 0,8, ill. 1,0 mm átmérőjű) drótokat szokás használni. A zöld műanyag bevonatú, ill. a zöldre, barnára vagy esetenként más színűre festett drótok előnye, hogy a kompozícióban kevésbé lát-szódnak, nem annyira szembetűnők.

A szármerevítések mindegyikénél fontos, hogy a lehető legkevésbé látszódjék. Ál-talában elegendő, ha a drótozás csak a szár felső kétharmad részéig tart, így nem ér be-le a váza (vagy egyéb tartóedény) vizébe. Esetenként csak a hajlítani kívánt szárrészen vagy a virág feje alatt van szükség szármerevítésre. A drótszálnak közel egyenletesen és épp elég szorosan kell illeszkednie a virág szárára, amit a szár ütemes forgatásával, a huzal a szárra való mintegy feltekerésével érhető el.

A szár merevítésének módjai változatosak, közülük az adott célra leginkább megfe-lelőt kell alkalmazni, de az is fontos, hogy az adott technikában megfelelő gyakorlattal rendelkezzen az alkalmazója.

- Szármerevítés alulról való felszúrással. Az egyik legegyszerűbb drótozási mód-szer, melynél a kellő vastagságú drót egyik hegyes végét a szár legfelső részén keresz-tül vagy közvetlenül a virágfejbe szúrják, vigyázva arra, hogy csak a virágfej alsó („csé-sze”) részébe érjen, felül ne bukkanjon elő. Ezután a drótot a száron nyújtott csigavonal-ban lefelé vezetve mintegy rátekerik arra, vigyázva, hogy a száron lévő leveleket ne sért-sék meg, és a drót minél jobban a szárhoz simuljon. Drótozás közben a szárat óvatosan kell kezelni, csak nagyon kis mértékben szabad hajlítani, nehogy megtörjön, elpattanjon.

- Szármerevítés a fejrészen való átszúrással. Az előző módszertől annyiban kü-lönbözik, hogy a drótot ebben az esetben teljesen át kell szúrni a fejrészen is, a felül elő-


92

bukkanó drótvégre pedig apró kampót hajlítva visszahúzni a virágfejbe, és ott kissé ösz-szenyomni.

- Szárpótlás („szárassá alakítás”). Az előbbi módszert alkalmazva akár teljesen szártalan, letört virágokat és lágy terméseket is elláthatunk „szárral”. Többek között szalmarózsa virágzatának felhasználásakor gyakran alkalmazott eljárás.

- Szármerevítés a fejrész aljának kampóba illesztésével. Ennél a módszernél a megfelelő vastagságú drót egyik végére a virágfej alsó részéhez (kerületéhez) illeszkedő méretű kampót formálnak, melynek síkja a drótra merőlegesen áll. Ezután a virágfejet belehúzzák a kampóba, amit kissé megnyomva rögzítenek a virágfejen. Maga a drótszál ebben az esetben is a szárral közel párhuzamosan fusson végig, hogy ezután a száron lefelé nyújtott spirál, ill. csigavonalban elég szorosan körbe lehessen tekerni. A száron túlnyúló drótvég visszahajlítható a szárvégre, vagy levágható annak közelében.

- Szárhosszabbítás céljából a merevítő drót a szár alján túlnyúló részét a szüksé-ges hosszúságban meghagyják.

- Szármerevítés a szár belsejében. A vastag és üreges száraknál alkalmazott módszer. A megfelelő hosszúságú és vastagságú drótot az üreges szár aljához illesztik, majd óvatosan felfelé tolva teljes hosszúságában a szárba vezetik, anélkül, hogy közben kiszúrnák a szár oldalát. Ez a módszer a virág tartósságát, az ún. vázaélettartamot lerö-vidítheti, ezért inkább csak alkalmilag, rövid idejű díszítésre szánt vágottvirágok eseté-ben ajánlott.

- Szárhosszabbítás a szár belsejében végzett merevítés esetén is lehetséges, sőt, a hosszabbítandó szárral közel azonos kinézetű és állagú szárrész ezzel a módszerrel toldható a szárhoz, ami a szárhosszabbítás egyik legkevésbé szembetűnő módja.

- Szár-összeillesztésről akkor beszélünk, ha az előbbiekben leírt módon – esetleg ragasztással kiegészítve – akár több és méretében is eltérő szárdarabot illesztenek visz-sza a szárhoz.

- Szártörés korrigálása. A megtört szárrész korrigálásának legegyszerűbb módja – a sérülés feletti levágáson kívül – szintén a szár belsejében való merevítéssel történő összeillesztése (ld. ott). Ezzel a módszerrel javítva az eredeti szártörés alig észrevehető.

- Szármerevítés villás visszahajlítással. A megfelelő vastagságú drótszál egyik-végét legalább pár centiméter hosszan villásan (V-betűszerűen) visszahajtják, majd ezt egy kézzel hozzáfogják a merevítendő szár felső (nyaki) részéhez, rásimítva a szárra. Ezután a másik kézzel a drótszál másik végét három-négy menetben körbetekerik a szár felső részén, úgy, hogy az előzőleg hozzáfogott rövidebb drótvéget is körbefogja. A mű-veletet elég szorosan kell végezni, de ügyelni kell arra is, hogy a szár ne törjön meg köz-ben. Végül a drót hosszabb végét a száron lefelé az eddigiekben leírtak szerinti nyújtott csigavonalban tekerik a szárra úgy, hogy az előzetesen hozzásimított másik drótvéget is rögzítse. A drótozásnál ebben az esetben is ügyelni kell a száron lévő levelek, oldalágak sértetlenségére.

- Szárhosszabbítás a villás visszahajlítással történt szármerevítés esetén is lehet-séges, a fentiekben leírt módon elvégezve a drótozást a száron túlnyúló drótrész kívánt méretben való meghagyásával.


93

- Csokrok, ill. virágcsomók szármerevítése és szármeghosszabbítása szintén a villás visszahajlításnál leírtaknak megfelelően oldható meg legegyszerűbben (ld. ott). Ez-zel a módszerrel a legkisebb, akár csak két-három szálas, és egészen rövidre (1-1,5 cm hosszúra) kurtított szárú, csomónyi csokrok és vágottzöld-csomók éppúgy kezelhetők, mint a legnagyobb virágcsokrok.

- Vesszőknél, gallyaknál és erős szárú virágoknál a szárhosszabbítás és szár-merevítés célja elsősorban a rögzítés megkönnyítése, hiszen ezek önmagukban is jó tar-tással rendelkeznek, száruk meghosszabbítására azonban szintén szükség lehet. Erre a célra viszonylag vastag, 16-os, vagyis 1,6 mm vastag, 350 mm hosszú, vagy 18-as, va-gyis 1,8 mm vastag és 500 mm hosszú vágott vasdrótra van szükség. Az ilyen anyag drótozásánál a szokottnál szorosabban rögzítik a drótot, mert még a kellően száraz galy-lyak és vesszők is tovább zsugorodnak idővel. Ha a drótozandó gallyon elágazás vagy csomó (ízrész) található, célszerű a drótozást efölött végezni, így a drót a későbbiekben sem tud lecsúszni a gallyról. Szárhosszabbítás esetén a kiválasztott drótot félbehajlítják, és a gally ill. ág alsó részéhez illesztik, ráhurkolják, majd szorosan végigcsavarva rajta rögzítik. A drót az ágrészen túlnyúló két végét egymásra csavarva érik el a kellő hosszú-ságot.

- Virágzati – virágzathordozó – szár merevítése esetén a megfelelő vastagságú és hosszúságú drót végére kis kampót formálva beakasztják azt a virágzati szárrészre, lehetőleg a csúcshoz közeli részen, úgy, hogy a drótszál lefelé a szárral közel párhuza-mosan fusson tovább. Ezután a drótot a száron nagyon óvatosan tekerik körbe, először a virágzati szárrészen a virágok között, szükség szerint hajlítgatásokkal vezetve, majd a szár alsó részén is, a rajta lévő levelek megsértése nélkül. Egyebekben az előzőekben ismertetett szármerevítési módoknál leírtak az irányadók, ebben az esetben is ügyelni kell arra, hogy a drótot kell a szár köré tekerni, és nem fordítva.

- Levélnyél-merevítés, -drótozás. Szintén hagyományos módszer, melynél a meg-felelő, általában vékony, vágott drót egyik, előzetesen hegyesre vágott végét a felfordítva kézbevett levél lemezének fonáki (vagyis hátoldali) részén a tövétől körülbelül egyhar-madnyi távolságban, a főérhez közel óvatosan átszúrják. Nagyon kell ügyelni, hogy a drót a levéllemez színén a lehető legkevésbé látszódjon. Ezután a levéllemezen átfűzött drótszál visszahajlítása és esetleg enyhe összecsavarása után a főér mellé hajlítják, és lesimítják azt. A drót másik végét a levélnyél kezdetéig lehúzzák, és néhányszor ráteke-rik a levélnyélre, akár egészen a végéig, nyújtott spirál, ill. csigavonalban.

- Levélnyélpótlás drótozással. A letört, vagy már eleve hiányzó levélnyél pótlására szintén használható a drótozással való merevítés. Ehhez a drótot a levélnyél-merevítésnél leírtaknak megfelelően átszúrják és rögzítik a levéllemezen, majd a levél főerének alsó végződésénél, annak két oldalán a levéllemezt kissé bevágva az így sza-baddá váló főér-végre tudják a drótot néhány menetben rátekerni, lehetőleg szorosan, hogy még a későbbiek folyamán se csúszhasson le róla. Ezután a drót végét kiegyenesí-tik, vagy a visszahajlításos módszert alkalmazva mindkét drótvéget a levél főerének vé-géhez vezetve, arra, majd egymásra rátekerve rögzítik. Ha az így kialakított, pótolt levél-nyél rövidnek bizonyulna, az eredetileg választott drótnál vastagabb drótszál rátekerésé-vel megerősíthető és megtoldható.


94

- Levélnyélpótlás és -merevítés ragasztással. A levélnyél pótlása ill. merevítése úgy is megoldható, hogy a megfelelő hosszúságú és vastagságú drótot félbehajlítva rá-fektetik a levél fonákára, úgy, hogy legalább az egyik vége elég hosszan nyúljon túl a le-véllemez alján és simuljon rá a levélnyélre, vagy ennek meghosszabbításához nyúljon túl azon is. Az így rögzített drót levéllemez fonákára fektetett részére egy – lehetőleg zöld színű – ragasztószalagot is tesznek. Ha a fonák szőrözöttsége, porossága miatt a ra-gasztószalag nem tapad meg, hideg ragasztóval, vagy melegen, ragasztópisztollyal be-ragasztózott fonákú, az eredetinél kisebb levelet kell a merevített levélnyelű, drótozott le-vélre alulról ráragasztani. (Ha az eredetinél nagyobb levelet használnának, azt utólag még körbe is kellene vágni.) Utóbbi esetben a levéllemez hajlítását – amennyiben szük-séges – a ragasztás végleges megkeményedéséig lehet elvégezni.

- Levélnyél-hosszabbítás, akárcsak a szárhosszabbítás, toldás formájában is megoldható. Ennek hagyományos módja, hogy a meghosszabbítani kívánt levélnyél mel-lé egy alkalmas hosszúságú és vastagságú drótszál, pálca vagy vessző, emellé pedig egy vékonyabb drótszál kerül, utóbbinak a hosszabbik fele felfelé (a levél felé) irányul. A vékony drót hosszabbik végét ezután lehajlítva, nyújtott spirál mentén, ill. csigavonalban, legalább 10 cm hosszan körbecsavarják a levélnyélen és a vastagabb dróton ill. vessző-darabon. A drót maradéka végül levágható, vagy sűrűn körbecsavarva dolgozható el, így a drótfonat önmagát is rögzíti. Az így kialakuló pót-levélnyél, ill. levélnyél-toldás a szük-séges hosszúságú lehet.

- Szárak és levélnyelek meghosszabbításánál feltétlenül biztosítani kell, hogy a még élő levélnyél- ill. szárrész eredeti alja is kellő mélységben az éltető vízbe kerüljön, különben a meghosszabbított levélnyelű levelek, ill. meghosszabbított szárú virágok nem lesznek tartósak.

- A szárpótlás („szárassá alakítás”) az esetek többségében ragasztással tehető még egyszerűbbé. Ehhez a megfelelőnek ítélt hosszúságú és vastagságú vágott drótszál egyik végét karikára vagy más alkalmas formára hajlítják, és ehhez ragasztják hozzá ra-gasztópisztolyos meleg ragasztással vagy élő anyag esetén hideg ragasztóval mindazo-kat a virágfejeket, tobozokat, makkokat és más terméseket, amelyek drótszárat, ún. lá-bat igényelnek további felhasználásukhoz.

- Szártakarás, burkolás. Drótszárak esetében indokolt és rendszeresen használt eljárás, melynek során a megfelelő szélességű és színű takarószalag (ennek hiányában esetleg szigetelőszalag) egyik végét a csúcsával lefelé kézben tartott szár csúcsának tö-véhez fogják hozzá, majd feszesre húzzák, és a szárat pörgetve spirális vonalban ráte-kerik a drótszárra, ügyelve arra, hogy a takarószalag folyamatosan fedje a szárat. A sza-lag vége – megfelelően szorosan végzett burkolásnál – önmagát rögzíti.

- Terjedelmes, súlyos virágoknál, virágzatoknál és terméseknél a drótozásos szárhosszabbítás vagy szárpótlás a célra megfelelő hosszúságú és vastagságú vesz-sződarabbal vagy hurkapálcával kiegészítve oldható meg viszonylag egyszerűen. A vesszőt vagy pálcát az egyik végével a meglévő szárcsonk mellé kell illeszteni, illetve ha csonk sem áll rendelkezésre, a hegyesre faragott csúcsú vesszőt a szár helyén alulról legalább 1,5-2,0 cm mélyen a virág, virágzat, ill. termés aljába szúrva kell rögzíteni. Ez-


95

után a végleges rögzítést egy a virág vagy termés alján átvezetett, megfelelő vastagságú drótszál vessző, ill. hurkapálca köré való csavarása adja (ld. előbb).

- Tobozok tartószárának kialakítása. Leggyakrabban alkalmazott módja, hogy egy az erre a célra eléggé hosszú és vastag drótszálat a felső harmadában villásan vissza-hajlítanak, és a meghajlított végével átvezetik a toboz már megnyílt, legalsó pikkelysora fölött, a toboz tengelye mentén. (Ha a legalsó pikkelysor még nem nyílt meg, a pikkelyek előzetesen akár egy éles késsel is kifeszegethetők.) A drótszál vége mintegy kisujjnyi hosszan ki kell, hogy nyúljon a másik oldalon a tobozból. Ezután ezt a túlnyúló drótvéget szorosan visszahajlítják és a drótszál szabadon maradó másik végével összecsavarják. (Ezt a műveletet lehetőleg fogóval kell végezni, így lehet csak kellő erőt kifejteni ahhoz, hogy a drót szorosan – elmozdíthatatlanul – a pikkelyek alá illeszkedjen, így a tobozpik-kelyek takarásában maradjon.) Végül a drót szabadon maradt végét a toboz alja alá gör-bítve a tengelynek mintegy folytatását képezi, így a toboz befűzéssel vagy betűzéssel is rögzíthető a virágkötészeti készítményben.


96

MASNI A VIRÁGKÖTÉSZETBEN

A masni leginkább szalagból – ez az ún. szalagcsokor – és zsinórból, vagy ha-sonló szálas anyagból kötött csokor. Ez akármilyen kialakítású, valamilyen virágköté-szeti készítményre vagy bele kerülve, már ennek sem csupán a kiegészítője, hanem a szerves része.

Előállítása ugyancsak ősi és mindmáig gyakori a virágkötészetben is. Ez elkülönü-lő tevékenység is lehet. Az ún. készmasni előállítása pedig mindig ilyen.

Kialakulása azzal kezdődhetett el, hogy a valamilyen kötözőanyaggal szokásossá vált kötések rögzítő csomója után túlnyomó kötözőanyagrész, az eltávolítása helyett is, már díszítési szándékkal, legalább részben visszamaradt, bármiféleképpen visszahajt-va és burkolva vagy hasonló más módon. Az ókori római időktől fogva pedig már ismer-tek is, különféle díszítő masni alkalmazási módok, leginkább fejdíszeken és ruhákon. Et-től kezdve legalább virágok csokorba kötésekor is, sorra kerülhetett már díszítő masni készítése.

Jellemzői: - illenie kell, anyagával, formájával, méretével, színével egyaránt annak a virágköté-szeti készítménynek az egészéhez, amihez szánt, illetve felhasználásra kerül,

- súlypontképző legfeljebb kivételesen lehet, - társulhat viszont más súlypont-képzőhöz, - több azonos vagy eltérő kivitelű is lehet belőle, egy virágkötészeti készítményben. Alapanyaga: leginkább valamilyen szalag vagy zsinór, esetenként rafia és hosszú,

keskeny levél, valamint más hasonló szálas anyag. Anyagszükséglete: átlagosan és hosszában, a tervezett átlagos fülhosszúsága két-

szeresének és a fülek számának szorzata. Vagyis egy átlagosan 10 cm fülhosszúságú és 8 füles masni elkészítéshez legalább 160 cm hosszú és megfelelő szélességű masni-anyag kell. Ezen felül lehet, ha a füleken túlnyomó anyagrészek is kívánatosak, illetve szükségesek, az ezeknek adódó együttes hossza.

Készítése a virágkötészeti készítmény elkészítésének a végén, vagy legalábbis a végső műveletei egyikeként szokott sorra kerülni. Mindig kellő gondot kell még erre is fordítani!

Szalagból ún. szalagcsokor – masni készítésének módjai is különfélék: - azonos fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott szalagcsokor – masni készíté-se: a kiválasztott és ehhez kellő hosszúságban levágott vagy tekercsből a szabad végével kézbefogott szalagnak, a hosszában, a tervezett fülek kívánt hosszúsága kétszeresét elérő hosszúságú hurkokba összehajtogatásával indulhat. Majd az így kapott íves szalaghurkok közepét kell lefogni két újjal és itt megkötni. Ez megold-ható, félbehajlított, legalább négyes – 0,4 mm átmérőjű – drótszállal átfogva és a szálfelek egymásra is szorosan rácsavarásával, majd akár azonos kivitelű rövid kis szalagdarabbal ,a lefogott középrésznél szorosan megkötésével;

- eltérő oldalú szalagból szalagcsokor – masni készítése kerülhet sorra, vala-hányszor a felhasználásra szánt szalag oldalainak különböző a mintázottsága, de legalábbis a színe vagy csupán a fényessége. Ez még szalagcsavarással is meg-


97

oldható úgy, hogy végül kifelé egységes kinézet adódjon. A választott szalagnak, az első fülrészt képző hurokba fogása után, ennek tövénél, a szalag 180 fokban el-fordulását eredményező megcsavarása kell, hogy megelőzze, a másik oldalra, a soronkövetkező fület képező hurokrész kialakítását. Amit, az ismételt tőbeni csava-rást követően követhet, a sorrendben következő újabb fület képező szalag-hurokrésznek, az előző oldalra kialakítása. Ezután is így kell folytatódnia ennek, a kellő fülszám eléréséig. Amikor már szintén következhet, a szokásos középen megkötés;

- fülközépen meghajlított szalagcsokor – masni készítése: még különben az akár azonos fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott módjára is megoldható (lásd. előbb). Ez különösen jó térkitöltésű – ún. habos – szalagcsokrot, illetve masnit eredményezhet, ugyan a másféléknél némileg több idő és türelem árán, valamint legalább némi gyakorlás után (lásd. hajtogatási – origami – technikáknál is);

- hurkos szalagcsokor – masni készítése: az ehhez választott szalag egyik végé-nél kezdhető, ennek két helyen, mindkét kéz hüvelyk és mutató ujja közé össze-csípésével. A két kéz eközbeni távolsága, az így velük közrefogott szalagrész hossza határozza meg a hurok-, ill. a fülméretet. Majd bal kézbe fogva a két becsí-pett szalagrészt, kialakul a szalagcsokor – masni középpontja. A jobb kézzel pedig ismét becsípve a szalagot, készülhet el a második hurok, illetve fülrész, ami az előzővel megegyező méretű legyen. Folytatásban is, az azonos méretű fülképző hurok készítéséhez, a jobb kézzel becsípett szalagrésznek át kell kerülnie a bal kézbe, miáltal a szalag magától hurkot képez. Készülhet így összesen hat hurok is, hogy az elkészülő szalagcsokor – masni mindkét fele három-három fülképző hu-rokból álljon. Az utolsó hurok után a szokásos módon ferdén vágható le a folytató-dó szalagrész. Ezután jobb kézzel eligazíthatók, a még mindig szorosan a bal kéz hüvelyk és mutató ujjai között tartott hurokrészek, hogy ettől a szalagcsokor - mas-ni szimmetrikusan gömbölydeddé váljon. Egy levágott rövid szalagdarabot a jobb kézbe fogva, ezt kell a kialakult szalagcsokor – masni középpontja felett, a hurok találkozási pontjához helyezni. Majd lehetőleg segítséget is igénybevéve ehhez, vele kell jó szorosan átkötni a szalagcsokor – masni közepét. Ezután ismét el kell igazítani a fülképző hurkokat, hogy a szalagcsokor – masni tényleg szimmetrikusan gömbölyded legyen. Ezt követően a szalagcsokor – masni, akár a közepét össze-fogó kis szalagdarabbal, már a kívánt helyre is jól rögzíthető.

- kész szalagcsokor, ún. gyorsmasni készítése: már kézműipari tevékenység is le-het. Ez az eredetileg általában lapos szállítási és tárolási állapotából, ill. formájá-ból, a kinyúló összekötő – vezér – szálának meghúzásakor összehúzódva, veszi fel a kívánatos térbeli alakzatát;

- két- vagy még több szalagból szalagcsokor – masni készítése: szintén sorra ke-rülhet, a vele harmonizálva, így még mutatósabbá váló egyes virágkötészeti ké-szítményekhez. Ez az ehhez alkalmasnak talált, a méretükben, az esetleges min-tázatukkal és a színükkel egymáshoz is illő, legalább két különböző kivitelű szalag-ból, külön-külön szalagcsokor – masni kialakításával indulhat. Majd ezeket egymás fölé kell tenni, találó sorrendben úgy, ahogy a legjobban mutatnak. Ha méretükben


98

is különböznek, akkor felülre kerüljenek a kisebbek. Ezután már csak össze kell őket fogni és a szokásos módon, középen drótszállal áthurkolni, vagy hozzájuk illő rövid kis szalagdarabbal átkötve, rögzíteni;

- kivágott közepű szalagcsokor – masni készítése: az ehhez választott szalag szabad végének, a kívánt méretű fülnek megfelelő hurokban visszahajtásával kez-dődhet. Majd az így kialakuló hurokra hajtható még legalább négyszer egymásra, a szalag. Ennek mérete határozza meg a szalagcsokor – masni végső nagyságát. Az ilyen négyszeri hajtás, nyolchurkos, ill. fülrészes szalagcsokrot – masnit fog ered-ményezni, a hatszoros tizenkettest és így tovább. Az utolsó hurok után le kell vágni a szalag további részét. Majd ugyancsak ollóval, az összehajtott szalagrészeket középen, két oldalról, „v” alakban ki kell vágni, de a kettévágásuk nélkül. Ezt kö-vesse a kivágott közép részüknél a szorosan átkötésük lehetőleg azonos kivitelű, de keskenyebb szalag-darabbal. Ezután egyik kézzel az átkötött közepüket fogva, a másikkal már sorra különválaszthatók, az addig egymásra fekvő, összehajtoga-tott szalaghurkok, olyan módon, hogy végül már pompon-virágzathoz hasonlítson az így kialakuló szalagcsokor – masni;

- különböző fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott szalagcsokor – masni ké-szítése: az azonos fülhosszúságúéval alapjában megegyező is lehet. Csak az eh-hez használt szalagból először a kívánt legnagyobb fülhosszúságnak megfelelően nagy, majd fokozatosan egyre kisebb hurkokat kell egymás fölé kialakítani;

- nyolcasok formálásával szalagcsokor – masni készítése: úgy a legegyszerűbb, hogy az ehhez választott szalag végén egy szabad szakaszt hagyva, kerül belőle egy kívánatos méretű nyolcas megformálásra, valamint megtartásra is, mutató és hüvelyk ujjak között. Oly módon, hogy ezután a szalaggal bő hurkot vetve, az előző teteje fölé készülhessen újabb nyolcas forma a szalagból, szintén a hüvelyk és mu-tató ujjak közé befogva. Ezt esetleg követheti a szalagból még egy vagy több to-vábbi nyolcas forma kialakítása, a különösen látványos – ún. habos – szalagcsokor – masni készítéséhez. Majd az ujjakkal összefogásuk helyén, az így összecsípett szalagrészeket, még a szokásos módon, szintén szorosan, át kell kötni drótszállal vagy szalag-darabbal. Végül a másikkal közel azonos hosszúságú szabad véget hagyva, kell levágni a szalagot, az ezen túlnyúló részéről, ill. a tekercséről;

- széles szalagból szalagcsokor – masni készítése: lehetséges úgy is, hogy az el-ső, fülképző hurokrészének kialakítását, az ennek tövében – közepén – a szalag-rész harmonikaszerűen összehajtogatása és az így egybefogása, valamint az elté-rő oldalú szalagnak az egyben még az előzetesen megcsavarása is követi, az újabb fülképző hurokrészének kialakítását megelőzően. Ezután ezt is, a fülek meg-felelő számban kialakulásáig kell még folytatni;

- szokásos szalagcsokor – masni készítése: egyszerűen ujjak közötti szalagveze-téssel és hurkák hajtogatásával is lehetséges. Olyan módon, hogy az ehhez fel-használásra kerülő szalag szabad végének, az egyik kéz hüvelyk és mutató ujja közé, hurokba fogását követően, a szalagból a továbbiakban, ugyancsak kisebb-nagyobb méretben, egyforma vagy különböző nagyságú hurkokat képezve, kerül kialakításra szalagcsokor – masni.


99

Szalagvégek eldolgozása legjobb, tiszta és éles ollóval, akárcsak a lehetőleg hosz-szan, ferdére, vagy a félbehajtásuk után legegyszerűbben elérhető csúcsos vagy fordított „v” alakúra visszavágásukkal. Ez nemcsak a mutatósságukat fokozhatja, hanem az akár későbbi, kellemetlen foszlásukat is gátolja. Ezt követheti még a szabadon maradó sza-lagvég-részek, közöttük az átkötéshez használt szalag-darabok két szabad végrészének, vagy akár csak az utóbbiaknak, - amelyek egyébként ezért is, tetszőleges hosszúságúra hagyhatók -–kés vagy olló pengerészével finoman meghúzása. Ez legjobb a belső, rend-szerint kevésbé fénylő oldalukon -–felükön, az ún. fonákukon. Amitől általában maguktól és rendszerint látványosan be is pöndörödhetnek, ill. pödrőthetnek.

Zsinórból ún. zsinórcsokor – masni készítésének módjai is, részben a szalagcso-koréval – masniéval megegyezők (lásd előbb);

Rafiából és más hasonló szálas anyagból masni készítésének módjai is, részben a szalagcsokoréval – masniéval megegyezők (lásd előbb).

VIRÁGKÖTÉSZET TECHNIKÁI ÉS ALKALMAZÁSUK

A technika a virágkötészetben is, mint minden más esetben, az anyagok – és ez-

által a virágkötészeti anyagok – célirányos feldolgozási módja munkavégzéskor – eze-setben virágkötészeti munka során. Ez pedig többféle is lehet. Ezek az eddigi alkalma-zásuk gyakoriságának – az elterjedtségüknek – a sorrendjében a következők. A virágkötészet technikái:

Kötés: ősi, hagyományos és mindeddig gyakori. Kétféle lehet: - gépi kötés: vagy még csak kivételes – ún. egyen-virágcsokorok esetében is – vagy nagyon is elterjedt és a leginkább üzemszerűen követett a gépesített koszo-rúalap kötészetben,

- kézben kötés: a legősibb, a leghagyományosabb és mindeddig csaknem kizáróla-gos virágkötési mód – technika. Lényegében a virágszálak és a hozzájuk valók kézben elrendezése és megkötése. A leggyakoribb csokorkötéskor.

Fonás: rövidebb-hosszabb szálas-szalaggal történik. Háromféle is lehet: - gúzs-fonás: hagyományosan egyetlen szállal és legalább közel kör – karika – ala-kúra. Leggyakoribb egy szál hajlékony vesszőből álló koszorútest készítésekor;

- fonat fonás: legalább két szállal lehetséges kötél-, illetve hajfonatszerűen is. Leg-gyakoribb hosszú asztal, ablak, ajtókeret, falfelület díszítésére szánt rövidebb-hosszabb fonat készítésekor;

- „síkban, laposan” fonás: a korcolás is, egy vagy többféle szálas anyag számos, egymásra leginkább merőleges helyzetű szálaival szokásos, akár még bármilyen térbeli formában, ill. alakzatúra is. Leggyakoribb saját előállítású – kialakítású - tar-tók – alapok – készítésekor.

Fűzés: kisebb-nagyobb hosszúságú „rögzítő” szálas anyag egy szálára, vagy szál-pára közé, akár harmadik, ún. vezetőszál alkalmazásával – segítségével – rövidebb és


100

akár szintén szálas anyagok rögzítése, a kellő hosszúságban és vastagságban, valamint az elvárt keresztmetszeti formában. Leggyakoribb keskenyebb-szélesebben lapos aljú és többé-kevésbé félkörívesen domború füzér, valamint kisebb-nagyobb vastagságú és kö-zel kör keresztmetszetű, ún. girland készítésekor.

Tűzés: valamilyen rögzítő tűzőanyagba szúrva rögzítése a virágszálaknak, kellé-keknek és az egyéb hozzájuk valóknak. Leggyakoribb virágtálak, virágkosarak, virág-gömbök készítésekor.

Ragasztás: újabban mind gyakoribb, a korábbi technikák helyett is. Kétféle lehet: - hideg ragasztás: erre alkalmas, többnyire folyékony ragasztó anyagok valamelyi-kével. Leggyakoribb ragasztható élővirág-fejekkel készülő készítmények összeállí-tásakor,

- meleg ragasztás: ragasztópisztoly alkalmazásával. Leggyakoribb szárazvirágköté-szeti készítmények, virágkötészeti ajándékcsomagolások készítésekor.

Élőnövény összeállítások, összeültetések mindeddig a leggyakrabban. Ezek egész élő gyökeres növényekből, lehetőleg legalább az alapvető igényeik- valamint a megjelenésük, de akár növekedésük szerint is jól összeillőek közül minimálisan kettőnek, „társító” az összerakásával vagy még leginkább az ehhez megfelelő ültető anyaggal – közeggel – egy alkalmas kivitelű közös kosár illetve tál vagy üveg tartóedénybe összeül-tetésével késülő – létrejövő – kisebb-nagyobb növényegyüttesek. Ilyenek a virágköté-szetben is a legkülönfélébb elhelyezésre szánva, az ehhez alkalmas módon készülhet-nek.

Vegyes technika: az előbbi technikákból legalább kettő együtt alkalmazása. Leg-gyakoribb adventi koszorúk, karácsonyi készítmények és térkompozíciók készítésekor.


101

KÖTÖTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

A kötött virágkötészeti készítmények vágott szálas virág vagy akár csak másféle

elemei – részei – elrendezését követő rögzítése, összekötéssel történik meg. E kötést még kisegítheti a ragasztást is, ami azonban már mind gyakrabban ki is váltja.

Készítésük: hagyományos és mindeddig a legtöbbször kerül sorra a mindennapi – kereskedelmi – virágkötészetben is.

Kialakulásuk: egybeesik a virágkötészet kialakulásával. 4000 évnél is régebben, a korabeli mezopotámiaiak és egyiptomiak már kötöttek a ceremóniáikon, temetéseiken és az ünnepeik alkalmával használt virágcsokrokat (Szabó, 2008). Az ókorban készült egyiptomi falfestményeken nők kezében látható lótuszvirágok már csokorba kötöttek. Ilyenek voltak az ókori görögöknek, a templomlépcsőikre szánt és főként fűszernövé-nyekből készült csokrai is. Az őket követő rómaiak pedig a győzteseik kezébe adtak már rendszeresen összekötött virágköteget – fascicolum florum-ot. Majd a középkor óta, mind máig elterjedtek a különféle kötött virágkötészeti készítmények.

Jellemzőik: – csokrok hagyományosan és mindeddig a legtöbbször, a – a leggyakoribb virágkötészeti készítmények – is, mert a virágüzleteknek legalábbis

a többségében leginkább különféle kötött csokrokat készítenek forgalmazásra, – változóak, éspedig nemcsak koronként, hanem a divatnak is megfelelően. Típusaik és alkalmazásuk: – géppel kötöttek: virágszál vagy akár csak másféle elemeik – részeik – akár még

kézben elrendezését követően, az ezeknek legalább a szorosan összekötése, már géppel vagy minimum gép segítségével történik (meg). Pl.: gépi kötésű ko-szorúalapok, ún. egyen-csokrok (lásd később).

– kézben kötöttek, ill. kézi kötésűek: virágszál vagy akárcsak másféle elemeik – ré-szeik – kézben kerülnek elrendezésre és összekötésre is. Azaz kézben elrende-zettek és kézzel összekötöttek – valamilyen erre alkalmas kivitelű kötöző-anyag darabbal. Ezek (még) lehetnek: – – kézben kötött alapok: a tartó-alapok sokféleségéből, a leggyakrabban egy

vagy több különböző természetes eredetű szálas anyagból, kézi kötéssel ké-szülőnek. Pl.: kézi kötésű csokortartó és faldísz, valamint koszorú alapok (lásd később).

– – kézben kötött csokrok vagy kézicsokrok: a manapság is többségben lévők. Virágokból, levelekből, termésekből vagy másféle növényi, illetve kiegészítő, valamint anyagokból és a szárakból kialakuló száruk kézben összefogásával, majd kötöző anyag-darabbal kézzel összekötésükkel rögzítve létrejövő virág-kötészeti készítmények. Sokfélék.

– – – Alakjuk = formájuk, illetve megjelenésük szerint lehetnek: • biedermeier vagy kerek csokrok: a 19. század első felében, a romantika ko-

rai és kispolgári változataként, az európai területeken elterjedt polgári – átme-


102

neti – művészeti irányzatnak – stílusnak – a biedermeier fénykorában – 1820-50 között – tűntek fel és még ma is gyakoriak. A hagyományosnak számító ún. formakötészet (lásd: Stílusok, irányzatok és alkalmazásuk a virágkötészetben című részben) jellegzetes megjelenítői.

Jellemzőik: - formájuk szabályos félgömb, - virág-elemeik – részeik – különféle ellentétes – kontrasztos – színűek, és leg-alább közel azonos szárhosszúságúak,

- virágaik és az egyéb alkotó elemeik – részeik – színenként váltakozva, körkö-rösen és szorosan egymás mellett helyezkednek el,

- záró aljuk – részük – a szárakat közel az alsó harmaduknál gallérszerűen, - az ún. mandzsettaként – szintén körben, teljesen körülvéve fogja össze,

Készítésük: alapanyaguknak legalkalmasabbak az apró és gömbölyű virágok (pl.: bársonyvirág, csokros krizantém és rózsa, pompon dália, százszorszép), − az apró virágokat (a) legjobb előzetesen csomózni (lásd. korábban), − a középre helyezett viráguk köré virágféleségenként körkörösen 3-5 kör kerülhet, − szalagos díszítésükhöz szalagcsokor – masni – előre elkészítve és drótra tűz-

ve is rögzíthető az összekötés tervezett helyéhez, zárásuk alul legjobb vágott zöldek övével és belehelyezett hosszabb szárú virágokkal (pl. fátyolvirág, für-tös gyöngyike, gyöngyvirág, stb.). Helyettesíthető is így akár a különben a tor-tapapírból vagy tüllből szokásosan kialakítható záró gallér – mandzsetta – (is).

• francia csokrok: ugyancsak a biedermeier időkben, - az 1840-es években – lettek divatosak és esetükben még monogramok – ne-

vek kezdőbetűje – is kirakásra került, virágokból. Napjaink szárazvirágcsokrai-nak némelyike készülhet még így is. (Lásd később a Száraz virágkötészet cí-mű részben.)

Jellemzőik: - alig kiemelkedő középpontjuk körül szorosan helyezkednek el a további virágaik, - laposan, zárt formájúak, - záró aljuk hagyományosan csipke, de legalább tortapapír gallér – mandzsetta; • puszpángcsokrok: a 19. század közepén – 1850. körül – jöttek divatba. Meg-

jelenésükben leginkább a mai dekoratív csokrokhoz hasonlóak (lásd később). Jellemzőik:

- tölcsér alakjuk puszpáng ágakkal kialakított, - virágszáraik a puszpángágak közé kerülnek beszúrásra; • olasz csokrok – biedermeier bokréták: a 19. század közepét követően – az

1860-as években – alakultak ki, az eddigi mereven szabályos csokorformák lazább, természetesebb elrendezésükkel felváltására törekvéssel.

Jellemzőik: - kerekre formáltak és ennyiben még megegyeznek az elődeikkel, de már, - szabálytalanul laza a virágelrendezésük, - záró gallérjuk – mandzsettájuk – csakis természetes vágott zöldből készül,


103

• piramis vagy kúpos csokrok: a 19. század közepe után – az 1850-70-es években – nyertek teret. Eredményezte ez egyben ezidőtájt az egyik, függőle-gesen nyújtott (formában) hosszúkás csokorforma térhódítását.

Jellemzőik: - gerincszerű hossztengelyük egy bot végére erősített virággal, - körkörösen, a bot-tengelyük köré, dróttal felfűzöttek a virágfejek, - ilyen módon, jellegzetes lefelé szélesedő, tengelyesen szimmetrikus piramis

alakú lesz a formájuk,- és ez már idegen a mai kor ízlésvilágától, - a záró aljuk a francia a francia tányércsokrokéhoz hasonlóan, hagyományosan

csipke vagy tortapapír gallér-mandzsetta, • Pompadour csokrok: ugyancsak a 19. század második harmadában – az

1880-as években – váltak divatossá, gyakorivá. A báli-csokor hasonnevüket is adó korabeli bálokon, a hölgyek a karjukon hordták. Ilyen módon lettek ezek a koruk másik, bár inkább dekoratív jellegű és oldalra nyújtottan hosszúkás cso-korformái.

Jellemzőik: - drótra feltűzöttek ugyancsak a virágaik, - féloldalasan lapos formájúak, - hagyományosan sztaniollal díszített selyempapírba csomagoltak, a kézbentar-

tójuk ruhájának védelme érdekében is; • Makart csokrok: szintén a 19 század második harmadára – az 1880-as évek-

re – jellemzőek. Ihletői legalábbis egyike, a neobarokk hatására, fehérítetten és természetes színben, pálmaleveleket, pampaszfüvet, pávatollakat, trópusi lepkéket is, a festményein díszként alkalmazó bécsi festő – Hans Makart – ál-tal festett csokrok voltak.

Jellemzőik: - sokfélék az érdekes, különleges külhoni – egzotikus – és a honos virág vagy

más növényi elemeik – részeik –, eredeti, valamint festett színekben is, és ezek lazán összefogottak,

- több, különféle kellék található bennük és közöttük hagyományosan a tartósí-tott – preparált – pillangók, tollak, valamint hasonlók, vagy legalábbis ezeknek a mű-utánzatai.

• „Dekoratív csokrok” ősei: a 19. század vége felé – az 1890-es évek végén – tűntek fel, az eddigi merev csokorformáknak a már mindinkább fellazulásával.

Jellemzőik: - formailag is már változatosak, - a virágok mozgásformája bennük kezd érvényesülni;

− mai csokrok hasonmásai: a 20. század kezdetén – az 1900-as évek elején jelentek meg már a maiakhoz hasonlókként – hasonlítva. Ezek még a következők lehetnek:

●● egyoldalas = frontális csokrok: a 20. század első évtizedétől – 1910-től – számítható feltűnésük óta kedveltek.

Jellemzőik:


104

- aljuk fölött rendszeresen kiszélesednek, - általában csak egy oldalról, szemből érvényesülnek igazán jól és lesz ezáltal

is elejük, valamint hátoldaluk, - hátoldaluk ún. mindig egyszerűen, hangsúlytalanok, de ez sem lehet/ne soha-

sem befejezetlen = kidolgozatlan, - többnyire nyújtott háromszög alakúak- formájúak, és részaránytalan = aszim-

metrikus az elrendezésük, kialakításuk. Készítésük: főszálúknak legalkalmasabb valamilyen felfelé irányuló, aktív termé-

szetes formájú vágott virág (pl.: fáklyaliliom, oroszlánszáj, sárgaviola) esetleg ilyen vágott zöld (pl.: kukoricalevél, papagájvirág-levél, sárkányfalevél

- főszáluk szokásosan elsőként kézbe véve, kerülhet így majd végül a leghátulra, - az ún. arcukkal egy oldalra „nézve”, tehát frontálisan és a teret is betöltve állít-

hatók jól össze, az akár csak egyféle virágaik, a hozzájuk valókkal együtt, - közepüktől szélesedhetnek, - súlypontnak a legsötétebb, de legalábbis a legnyílottabb, illetve a legnagyobb

viráguknak, általában az alsó harmaduk felett, helyes az elhelyezése, - vágott zöldekből készülő hátoldallal, itt is kidolgozottak, befejezettek lesznek,

●● egyszerű csokrok: a 20. század második évtizedében – 1920 körüli – megje-lenésük óta nagyon elterjedtek és mindeddig gyakoriak a kereskedelmi virág-kötészetben is, általában 1-3-5 szál virágból összeállítva. Éspedig még az egy virágszálasok esetében is használva az összeállításukhoz kiegészítő zöldet, szalagot, valamint egyéb kiegészítőt. A több szálasak pedig már az elrende-zés szabályainak is általában megfelelőek.

Jellemzőik: - egyszerűségük lehet a nagyszerűségük, nem komoly alkotás létrehozására tö-

rekedve, a készítésükkor, - a kevés, és a páros szálszám esetében előnyös egyforma megjelenésű virá-

gaik társa egy-, legfeljebb kétféle térkitöltő, ill. lezáró vágottzöld, - lépcsőzetes virágelrendezésnél is általában nyújtott, vagyis háromszög, eset-

leg lapított gömb formájúak. Készítésük:

- 3-5 virággal (a) legjobb, a virágok egymáshoz képest már lentről felfelé, jobbra és balra, lépcsőzetesen csoportosításával,

- 5-nél több azonos virággal jó elrendezés, a legalább közel egyforma szárhosz-szúsággal valamint a lépcsők nélküli csoportosítás.

●● körkörös = kerek csokrok: a 20. század második évtizedében – 1920-ra – már ugyancsak színrelépésük után szintén tért hódítottak és gyakoriak mindmáig.

Jellemzőik: - félgömb vagy kúpos formájúak, mindig legalább közel kör alakú felülnézettel,

és így díszesek, mutatósak, - majd minden csokorkötési alkalomra megfelelnek, készülhetnek, - minden oldalról jól mutatnak, - többnyire részarányos = szimmetrikus kialakításúak,


105

- térkitöltésük egyenletes, - záró levélkoszorús gallér – mandzsetta – részük az optikai lezárásukkal ad

stabilitást is. Készítésük:

- félgömb formában/ra lehetséges; - - a főszáluknak eléggé egyenes és merev szárú, vagy valamely tulajdonságá-

ban kiemelkedő vágott virág szál, esetleg ilyen vágott zöld, méginkább termés kiválasztása után, ennek közepén/re elhelyezésekor,

- - a további és közöttük a csokorkötési helytől legtávolabbra „kiengedett” szálak hosszának pedig, az első szál hosszúságával mindvégig megegyezésének is a biztosításakor, (a minél szabályosabb félgömb forma elérése érdekében),

- kúpos formában/ra lehetséges, - - a főszáluk/nak, az ehhez egyébként is legmegfelelőbb leghosszabb szál kivá-

lasztása utáni középre elhelyezésekor, - - a további, a főszál/uk köré, a vágott zöldekkel vegyesen elhelyezkedésre kerülő

virágszálak hosszának pedig fokozatosan rövidülésével; Ahogy ezeknek az első-főszál köré elhelyezésére halad lefelé, az ezesetben is befejező = záró levél – mandzsetta – részük ezután még szintén szükséges kialakításának a helye felé,

●● tarka csokrok: a 20. század első harmadától – 1935-től – kedveltek, éspedig leginkább az olyan kerek, kisméretű mezei vagy ezt utánzó és akár kerti virá-gokból, amelyek a megjelenésükkel is idézik a népies bokrétát, ami szintén vi-rágcsokrot jelent; Hagyományosan azonban az efféle csokrocskákat hajdan a falusi legények tűzték a kalapjuk mellé, többnyire árvalányhajjal díszítve. (Itt tartva megjegyzendő, hogy a csokréta pedig a csokor és a bokréta elnevezés ötvözete, játékosabb megfogalmazása, Juhász, 2004).

Jellemzőik: - nagy az alak és színgazdagságuk, - kerek vagy részarányos = szimmetrikus és részaránytalan = aszimmetrikus

formájúak is lehetnek. • Vázacsokrok - múltbeliek: a korábbi századelőn, - az 1900-as évek elején –

a virágok akkor ugyancsak szokásos, közvetlenül vázákba „tűzködésével” ka-pott virág-együttesek korabeli elnevezése. Viszont a kézben kötött csokrok is – mind – bekerülhetnek vázába, sőt végül általában be is kell ebbe tenni őket, az élővirágosak számára legalább vizet is beletöltve, hogy „éltessen”, amíg az ilyen módon még lehetséges.

Történelmi csokrok gyűjtőnéven is számon tartott eddigi csokorféleségek- típusok még egyike sem volt eredetileg ún. spirális szárelrendezésű. A virágaik és alkotóelemeik - ré-szeik – összekötése is mindig sorra kerül(t), de akár folyamatosan és nem az összeállí-tásuk/rakásuk végén.

• Spirális szárelrendezésű csokrok: a 20. század közepén, - az 1950-es, 60-as években – váltak már ismertté. A legszebb kézben kötött csokrok, ha minden vi-ráguk még saját szárú és a száraik, egymást keresztezve, spirális elrendezésűek.

Jellemzőik:


106

- csokorszáruk is így a lehető legkeskenyebb, közel egyharmadával vékonyabb annál, amikor a szárak nem ilyen módon, hanem össze-vissza rakosgatottak,

- a legkeskenyebb ponton lehetséges az összekötésük, - fűzött és ragasztott elemeik, – részeik – is lehetnek, legalábbis közülük az ún.

kereszteseknek, - a száraik általában az alsó egyharmaduknál kereszteződve találkoznak, - a száraik egy-irányban állnak, azaz bal kézben fogva őket, mind arra is dőlnek, - a száraik, az időközbeni összeugrásuk után, az össze-kötésük helyén bármi-

kor elfordíthatók, szétnyithatók, az összekötésük előtt még könnyen ki- és be is húzhatók, a törődésük és a csokoralakjuk –formájuk, megváltozásának a veszélye nélkül,

- térkitöltők és nem lesznek egyoldalasan laposak. Ezek is lehetnek még:

●● dekoratív csokrok: a virág elemeik legalább két-háromfélék. A formáik, a szí-neik és a teljes szerkezetük szerint is tudatosan összeállítottak- komponáltak. Fokozottan igénylik ehhez a fantáziát és az ízlést is.

Jellemzőik: - díszítőik lehetnek, szalagok, csokorban – masniként – is, de természetesebb a

növény díszítésük, - együtt is akár, több különböző mozgásforma érvényesülhet bennük, - élénkek, látványosak, ötletesek, színesek, - nyári nagy virágbőség jó hasznosítói.

Készítésük: - legjobb drótozás nélkül, - a szál ill. szárelrendezés(ük)ben mindig fokozottan kell érvényesülnie a formai

és a színtörvényeknek is, - nagyobb méretű virágok, füvek, ágak, alkalmazása – „beválogatása” haszno-

síthatja különösen jól a különféle mozgás ill. növekedésformákat is, Ezek is lehetnek még: Horváth 2000. és Szabó 2005.,2008. leírása szerint: ●●● hosszúkás vagy nyújtott dekoratív csokrok: ma már nem olyan merevek,

szabályos elrendezésűek – kialakításúak – mint a 19. századi elődeik voltak (lásd korábban). Mostmár ezek kifejezetten lendületes hatásúak.

Jellemzőik: - alakjuk-formájuk zárt/an kúp/os, - felfelé törekvő virágaikat illeti a „vezető szerep”, - jellegzetes hatásúkat adja a többféle növekedési-, ill. mozgásformájú és szemé-

lyiségű – karakterű – és színű növényanyaguknak a harmónikus alkalmazása, - körvonaluk-kontúrjuk felülnézetben szintén kör, oldalnézetben háromszög,

térben pedig kúp formájú, - méret-, illetve részarányaik kialakítója, hogy a legszélső elemeik közötti távol-

ságból adódó szélességük (5) határozza meg a magasságukat (8=5×1,6), amibe a torzó-váza magassága is „beleszól”, a (csokor)szárak szokásos (3) részaránya mellett,


107

- mértéktartóan lehet gyöngy és más ilyen díszítésük is. Készítésük:

- a kezdő egy vagy több száluknak, felülre „kivezetőnek” mindig még egyenes szárú, hosszan kinyúló és akár uralkodó jellegű = karakterű, fölfelé irányuló aktív természetes formájú virágszál (pl. helikónia, kardvirág, korbácsliliom), kerüljön kiválasztásra és elhelyezésre, hogy ez megadja a lendületet és meg-gátolja a csokor felül lezárását,

- a követők, a kúposan szélesedő elrendezésben, a legalább pompás jellegű = karakterű, még mindig felfelé irányuló, de szétágazóan záruló formájúak (pl.: flamingóvirág, szálas liliom és orchidea). Ezek már belülre is kerülhetnek.

- az utóbbiak követői lehetnek az akár már csupán nemes vagy mutatós jellegű- karakterű, egyenes szárral felfelé irányuló, de kerekdeden záruló formájúak (pl.: óriás és kisebb díszhagyma, rózsa, szegfű);

- kerülhetnek – társulhatnak – már az utóbbiakhoz egyszerű = szerény jellegű = karakterű, valamilyen elhajló aktív természetes formájú virágok (aszter, fátyol-virág, esetleg csokros krizantém) lazító, ill. egyben térkitöltő elemekként = ré-szekként. (A lazítás azt jelenti, hogy a viszonylag nehezebb, de legalább na-gyobb fejű virágok között lévők, a teret apró kis virágaikkal fellazítják és így egyben el is választják őket egymástól. A tér(ki)töltés pedig azt jelenti, hogy betöltik, eltakarják az üres helyeket.);

- kissé lejjebb kerülhetnek még szintén egyszerű- szerény jellegű = karakterű és leginkább szertelenül elhajló formájú elemek – részek (pl.: többféle fű kalá-sza, levélzete) persze a természetes mozgásirányuknak megfelelően elhe-lyezve. Ezek ilyen módon, amellett, hogy látszólag – optikailag is kifelé hajló hatásúak lehetnek, az egyben hegyes végződésűekkel, még a folyamatos mozgásukat is tovább viszik és ezáltal/így nem zárul be a csokor, nincs vége oldalra sem, hanem ellenkezőleg, nyitott lesz;

- súlyponti rész alsó harmadban jó kiemeléséhez, legalább nemes jellegű- ka-rakterű és leginkább befelé irányuló-gyűjtő passzív természetes formájú (pl.: dália, szalmarózsa- akár többesével együtt) és lehetőleg a legnyitottabb, illet-ve legnagyobb felületű, és egyben a legsötétebb virág, illetve termés esetleg a pótlója kerüljön. Kiváltva ezzel egyben az egyenletes súlyeloszlatás legalább látszatát is, látványban, vagyis optikailag: szalag – masni – is kerülheti ide;

- lezárás szokásosan levél-gallér-mandzsettával még a stabilitást is fokozza, míg nélküle az együttes elrendezése üresnek, bizonytalannak hat;

- lefelé kerülhet még további ilyen természetes mozgásformájú elem –rész (pl.: lehajló fűszál, hosszabb-rövidebb inda, leveles hajtás-darab). Ez esetben is, az összes alkalmazott növényi elem – rész – az eredeti mozgásformájának megfelelő elhelyezésben kelt/het hiteles hatást;

Vázájuk: karcsú, arányosan felfelé keskenyedő is lehet. ●●● ívelt csokrok: szintén dekoratív besorolásúak, ill. ilyen stílusban és a közép-

ső – általában kerek csokor formájú- részükből, ennek a szűkülésével két el-


108

lentétes irányba kiinduló, majd folyamatosan keskenyedő ívűek, és ez ún. csokor-tartó keret használatakor igazán szép.

Jellemzőik: - arányaik az íveiknek a kihajlásától és a középső részük méretétől függenek, - íveik szélesebbek és szűkebbek, tengelyesen tükörképesek = szimmetrikusak,

valamint nem tükörképesek = aszimmetrikusak is lehetnek, aszerint, hogy mi-lyen a keretük vagy legalábbis mennyire hajlékonyak a virágaik, zöldjeik,

- méretarányaik megegyeznek a kerek csokoréval (lásd előbb, ott), csupán a szélességi méreteik az íveik legtávolabbi széléig tartanak,

- szélesen szétterjedő száraljaik miatt is, leginkább alul kiszélesedő gömb vá-zákba valók,

Készítésük: - az akár készen kínálkozókból választott vagy saját készítésű keretüket már a

középső részük kialakításához kézbe kell venni; ár az nem fontos, hogy ez majd belül is látszódjon, inkább az ívekben díszítsen,

- az általában legalább közel kerek formában kialakítandó – készülő – középső részükbe, több egyszerű megjelenésű, kitöltő vágott zöld is szükséges, az olyan hangsúlyos virágok mellé, amelyek ellensúlyozzák a kihajló íveket,

- az ívekbe valók leginkább az érdekes, különleges virágok, - az ívek még csüngő, de legalább lehajló alkotó elemeket – részeket – is kí-

vánnak, éspedig az eredendően – természetesen – ehhez nem kellően meg-hajlóknak, esetleg a drótozásával is elősegítve az eléggé ívesen kialakulást,

- az ívekbe szükséges kihajló szálak, szára, az ellenoldalon felemelkedik és emiatt is, ezek szintén csak kéveszerűen = spirális szárrendezéssel helyezhetők el jól.

●●● ívelt csokrok: szintén dekoratív besorolásúak,- illetve iylen stílusban készül-nek- és a középső, általában kerek csokor formájú- részükből, ennek a szű-külésével, két ellentétes irányba kiinduló, majd folyamatosan keskenyedő ívűek, és az ún. csokor-tartó keret használatakor igazán szép.

Jellemzőik: - arányaik az íveiknek a ki/hajlásától és a középső részük méretétől függenek, - íveik szélesebbek és szűkebbek, tengelyesen részarányosak = szimmetriku-

sak, valamint részaránytalanok = asszimetrikusak is lehetnek, aszerint, hogy milyen a keretük, vagy legalábbis mennyire hajlékonyak a virágaik, zöldjeik,

- méretarányaik megegyeznek a kerek csokrokéval (lásd előbb, ott), csupán a szélességi méreteik az íveik legtávolabbi széléig tartanak,

Készítésük: az akár készen kínálkozókból választott vagy saját készítésű keretü-ket már a középső részük kialakításához kézbe kell venni; Bár az nem fontos, hogy ez majd belül is látszódjon, inkább az ívekben díszítsen,

- az általában legalább közel kerek formában kialakítandó – ksézülő – középső részükbe több egyszerű megjelenésű, kitöltő vágott zöld is szükséges, az olyan hangsúlyos virágok mellé, amelyek ellensúlyozzák a kihajló íveket,

- az ívekbe valók leginkább az érdekes, különleges virágok,


109

- az ívek még csüngő, de legalább lehajló alkotóelemeket – részeket – is kíván-nak; Éspedig az eredendően – természetesen – ehhez nem kellően meghaj-lóknak esetleg a drótozásával is elősegítve az eléggé ívesen kialakulást,

- az ívekbe szükséges kihajló szálak, szára, az ellenoldalon felmelkedik és emi-att is, ezek szintén csak kéveszerűen = spirális szárelrendeződéssel helyez-hetők el jól.

Vázájuk: szélesen szétterjedő száraljaik miatt is, leginkább alul kiszélesedő gömbváza lehet.

●●● kerek dekoratív csokrok: kerek elnevezésük a francia bouquet – ejtsd buké – szóból ered, ma már szintén nem olyan merevek, szabályos elrendezésű-ek, mint a 19. századi elődeik voltak (lásd előbb). A most már nem vagy csak nagyon kevéssé „drótozott” hagyományos romantikus formájukban még zár-tabbak, mint a fiatalos, harmonikusabb hatásuk miatt is már divatosabb for-máikban, amikor a virágaik sem állnak szorosan egymás mellett, hanem az elrendezésükben lazábbak.

Jellemzőik: - készülhetnek egyféle vagy többféle virággal, - körvonaluk – kontúrjuk felülnézetből ugyancsak kör, oldalnézetből félkör, tér-

ben pedig félgömb vagy legalábbis fél-ellipszis-szerű forma, - méret-, illetve részarányaik, vagyis a (csokor) száruk (a) és az efölötti felső (vi-

rágos) részük (b) aránya, az összekötési helyüktől számítva: - - kisméretűeknél: általában a:b=1:1, - - nagyméretűeknél: leginkább a:b=5:3 (~5:1,6), és emellett a felső (virágos)

részük szélessége 8 (=5×1,6) - nagyságukat a szálaik – esetükben egyben általában egyforma – hossza és

száma együttesen határozza meg, - nem illik hozzájuk semmilyen szögletes dolog (csokorkeret, csomagolópapír,

díszítőkellék), - szerény megjelenési formájú elemek – füvek, kis virágok, indák - alkalmazá-

sával válhat játékosabbá, mozgalmasabbá a különben nyugodt, akár kissé már unalmas hatású formájuk,

- középpontosan részarányosak = szimmetrikusak. Készítésük:

- kerek és általában apróbb, valamint legalább közel egyforma méretű, de még nem túl hosszú szárú virágokból a legkönnyebb,

- a kezdő egy vagy több száljuk középre, a legmagasabb pontba kerüljön, itt alakuljon ki a látszólagos = optikai súlypontjuk is; ami hivatott elsőnek magára vonni a – figyelmet – tekintetet méginkább vonzhatja egy nyílottabb, szebb vi-rággal is hangsúlyosabbá tétele,

- a középponti virágot körbefogó termetesebb virágok hármas, ötös, vagy hetes kötésbe kerüljenek. Ezek valamint a vágott zöldek és a kitöltő anyagok is, mi-nél szorosabban illeszkedjenek egymáshoz, mivel annál könnyebb elérni a kí-vánt kerek csokor-formát,


110

- különösen fontos a készítés közbeni forgatás, hogy minden oldalra hasonló mennyiségű virág jusson,

- mindvégig folyamatosan ellenőrizni kell az alkotó elemek – részek - magassá-gát, mélységét, eloszlását, hogy a középrész körül a felhasználásra kerülő vi-rágok és minden más is, egyenletesen elosztott legyen és így minden oldal egyensúlyba kerüljön valamint létrejöjjön a látszólagos optikai egyensúly is,

- ne legyenek páros számban hangsúlyos elemek – részek – és kisebb virágok-ból álló – kialakított – csoportok sem, még az alkotói szabadságot is elfelejtve, ezesetben minden az összképnek legyen alárendelve; A kihajló, sajátos vona-lú vágott zöldek is visszafogottan és körülölelően szerepeljenek, hogy a ter-mészetesen még szintén alkalmazható indák és kellékek ugyancsak a körbe-futó mozgás elvágása vagy keresztezése nélkül.

- többféle növényanyag alkalmazásakor, ezekből csoportok is képezhetők, de a középpontos részarányosságot = szimmetriát a formák és a színek tekinteté-ben is meg kell tartani úgy, hogy ezek adják az arányos elrendezés alapját és a súlypontot (is),

- a szokásosan három egymástól eltérő nagyságú csoportjuk, az aránypárban szereplő számoknak – 3 : 5 : 8 – megfelelő arányban növekedjen és az elhe-lyezésük is ennek az aránynak megfelelően történjen,

- a lezárásuk legjobb a jellegtől függően egyszínű, nagy semleges vagy éppen könnyed, szeldelt, színes levelekből vagy egyéb ilyen anyagokból álló gallér-ral- mandzsettával – és ez szorosra alakítva alap lesz, szalaggal, filigran virá-gokkal fellazítottan pedig a csokor mozgását is tovább viheti.

Vázájuk: lehetőleg szűk nyakú és lefelé szélesedve kiöblösödő, illetve gömb ala-kú legyen. Azért is, hogy a megkötési helyük a váza nyakához kerülhessen, a szétálló száraljaik pedig szabadon szétnyílhassanak a vázatestben. (Amit vi-szont keskeny vázatest összenyomna és ezzel megváltoztatná a csokor-alakot, illetve formát is, ami így máris nem kedvezően kerek lenne, hanem egy kiábrán-dítóan zsúfolt virágköteggé válna!)

●●●● szorosan zárt, kerek dekoratív csokrok: a mostani kereskedelemben a biedermeier vagy rövid megnevezésükkel csak „bieder”-csokrok. Ezek az 1800-as évek körüli hagyományos (lásd korábban) biedermeier csokroknál (sokkal) egyszerűbbek.

Jellemzőik: - készülhetnek egyféle virággal is, - méret, illetve részarányaik megegyeznek a kerek dekoratív csokrok szokáso-

sakkal (lásd előbb) - virágszáraik szintén spirális elrendezésűek, - záró vágott zöld levelekből, termésekből organza szalagból vagy tortapapírból

kialakításra kerülő gallér = mandzsette részük, a zárásuk mellett teremt bie-dermeier-korabeli hangulatot is;


111

Készítésük: - lényegében az akár nagyon sokféle virág, termés és díszítő kellék (anyag) –

mint csiga, dekordrót gömb, kagyló, toll elemeik – részeik – egészen szoro-san, zárt felületet képezve, egymás után elhelyezése az ehhez alkalmasként kiválasztott és elsőként kézbevett fővirág köré. Éspedig a virágszálak eközbeni spirális szárelrendezésével, majd az aljukat akár csak csipkés papír – tortapapír – gallér = mandzsetta résszel zárva.

- A száraljaikból kialakuló (csokor)szárat takarószalaggal majd textilszalaggal vagy levelekkel is be szokás tekerni-borítani. Ez a szárakat összeszoríthatja, mert a virágok olyan szorosan helyezkednek el egymás mellett, hogy nem kell tartani a kedvezőtlen elmozdulásuktól és ezáltal csokor alak, illetve-forma megváltozásától sem.

Vázájuk: lehet egyenes falú vagy egy alkalmas kivitelű pohár is. ●●●● szorosan zárt, gömb formájú csokrok: is mind az 1800-as évekbeli ha-

gyományos (lásd korábban) biedermeier csokrok eféle mai- újabb forma-változata. Ezeknek a kötése ugyanis nem ér véget a szokásos beljebb elhe-lyezésével, majdnem egy teljes gömb alak- forma- eléréséig.

Jellemzőik: - formájuk, tényleg közel teljes gömb, - méret-, illetve részarányaik a gömbrészük és a (csokor) szárrészük arányában

általában 1:1, - szárelrendezésük szintén spirális, azért is, hogy be lehessen húzni az aljukra,

melyen hajlékony szárú virágokat, - száraljaik alul közel 180 º-os szöget zárnak be, vagyis az ellenkező – szem-

ben lévő – oldalon felérnek a virágokig, - záró gallérjuk = mandzsettájuk nincs.

Készítésük: - legegyszerűbb a kerek csokrok módjára (lásd előbb) látszólagosan=optikailag

zavaróan rezegnének-vibrálnának, - maradjon hosszan a (csokor)száruk, mivel az alsó virágok nem érhetik el a

vázát, amibe belekerülnek. Vázájuk: legjobb, ha üveggömb. Ebben kitöltő szerepet is kap a száruk, látszik, ezért is különösen tisztára kell megkötni.

●●● szerkezeti = struktúra csokrok: korszerűek, modernek és a virág, valamint az egyéb növényi alkotó elemeik – részeik – csoportosított és ezek az egy-máshoz viszonyítva térben is eltérő elhelyezkedésű csoportjaik együtt/ese az egész szerkezeti felépítésük, idegen szóval a struktúrájuk. Formájukat tekint-ve a kerek csokrokhoz hasonlítanak a leginkább.

Jellemzőik: - körvonaluk – kontúrjuk felülnézetben ugyancsak kör, oldalnézetben pedig

többnyire félkör, - felületük hagyományosan – rendesen – legalább közel zárt, a csoportosítá-

sukkal együtt, tömörítve szokásos növényanyag-elrendezéseikből is eredően,


112

- hatásuk, az elemeikből – részeikből – kialakított csoportjaik elhelyezkedésé-nek, ismétlődésének, nagyságának, színhatásának a változatosságától és rit-musától függ. - - méret-, illetve részarányaik megegyeznek a kerek dekoratív csokrokéval

(lásd előbb ott), Készítésük:

- általában a legegyszerűbb és a legsikeresebb is lehet, a csoportosan vagy az így is jól ható, egyszerű = szerény jellegű = karakterű virágok, levelek és ter-mések, esetleg más ilyen növényrészek sokféleségéből,

- egyes csoportok kialakíthatók virág helyett csak díszítő vagy esetleg más ilyen alkalmas, nem növényi anyagból, legalábbis szükségből, akár virághiány miatt vagy színesítésként, különösen az egymástól jól el is különíthető felületekkel,

- gyarapítható a csoportok mérete, a színességükkel együtt, közéjük illő, sok, előre, egy drótszálra felfűzött színes terméssel, amivel az egyetlen szál miatti szárvastagság – növelése sem számottevő,

- elsőként középre elkészülő csoport köré kell kialakítani a további csoportokat, éspedig a felületen egyenlően, részarányos eloszlásban ismétlődően elren-dezve, eltérő magasságokban: Valamint egymástól levelekkel vagy másféle vágott zöldekkel kell őket egymástól elválasztani. Mégpedig az elválasztó zöl-deket folyamatosan betéve közéjük, mivel ezek utólagos berakásakor elvesz-het az arányosság,

- hasznosul(hat)nak bennük/velük, a legalábbis közel egyformán, már nem egé-szen friss, de még nem hervadt virágok vagy más ilyen növényrészek is. (Mi-vel a belőlük kialakításra kerülő egyes csoportok jól összetartják egymást, és így nem látszik az sem, hogy nem éppen a legfrissebbek),

- kellő gyakorlat hiányában, legalábbis elméletben előre is, el-, ill. összerendez-hetők az egyes csoportjaik,

- kiemelésekkel, lesüllyesztésekkel még gazdagítható a szerkezet, - könnyíthető a kialakuló tömör és többnyire zárt csokorforma, a felületen át-

húzva, de a belőle kiinduló és vissza is térő mozgásformában megjelenő és így tömörséget, zártságot feloldó elemekkel (pl.: csinos indák, dekorációs dró-tok, zsinegek),

- különféle díszítő anyagok, mint ág-és gallydarabok, bőr, kéregrészek, levélhá-ló kötegek, textília és hasonlók felhasználásával, ezek felületképző hatásai is jól érvényesíthetők,

- megegyező felületű anyagokból terjedelmesebb csoportok kialakítása, meg-erősíti a hatásukat,

- színekből, árnyalatokból a színskálán egymáshoz közel állóak alkalmazása is segítheti a felületek könnyebb felismerését és jobb érvényesülését,

- zárni lehet (még) a csokor-aljat könnyed, szeldelt levelekkel vagy kiszélesedő és így nyugodtabb hatású levelek tövébe helyezett, kifelé hajló, játékos, lazító fűszálakkal vagy egyéb ilyen növényrészekkel.


113

Vázájuk: nemcsak a spirális elrendezésű virágaik száralját is magában foglaló (csokor)száruk állásának, hanem egyben még lehetőleg a többségben szereplő felületeiknek is megfelelő legyen.

●● Nyaláb- vagy kévecsokrok: ugyan már nem dekoratív besorolású spirális szárelrendezésű csokroknak az egyikeként még szintén újszerűek. Múltjuk vi-szont nagyon nagy, akárcsak a levágott gabona szálak átnyalábolásának és kévébe kötésének.

Jellemzőik: - formájuk leginkább kéveszerű, - kiemelve rendezhetőek önállóan is, a szokásos/an spirális szál-, ill. szárelren-

dezésben, az egyes vágott virág és zöld, valamint termés elemeik = részeik, - természetes anyaggal szokásos az össze-kötésük.

●● vegetatív = természetes csokrok: a 20. század közepétől – 1950-től – a természetes dolgok iránt ismét felfokozódott érdeklődés – érzékenység – mondhatni „újszülöttjei”. Formai kialakításuk alárendelt, a hozzájuk – előállítá-sukhoz – felhasznált növényanyagok természetes megjelenési formáinak, el-lentétben a dekoratív csokrokkal.

Jellemzőik: - az alkotó növényanyagok megtartják eredeti megjelenésüket, - állásuk, görbületük, hajlásuk, ívük sem kerül mesterségesen megváltoztatásra, - általában nincsenek bennük nem növényi eredetű díszítő és hasonló egyéb

anyagok, kellékek sem, - hagyományosan részaránytalanok = aszimmetrikusak, - jellegzetes természetes hatásúak, a hozzájuk felhasznált növényanyagok köre

és azoknak a természeteshez legalább közeli elrendezése következtében is, - szokásos spirális szárelrendezésük eredményeként (is), jó és változatos is, a

térkitöltésük. Készítésük:

- a legjobb szintén a mindjárt meghatározott „vázához” kötésük/kel, - egybe csakis olyan növényanyagok kerüljenek, amelyek a természetben is

egy helyen (tájtörvénynek megfelelően) és egy időben (évszaktörvénynek megfelelően) fordul(hat)nak elő – a külhoniak esetében is,

- előzetesen a levelektől megtisztítás csak olyan mértékű legyen, hogy az ösz-szekötés helyéhez és vízbe ne kerüljön belőlük semmi,

- elsőnek az alapjuk készüljön el, akár ágdarabok, gombák, kéregrészek, leve-lek, termések egyikét - másikát beletéve, ahogy a természetben is előfordul, a látszólagos – az optikai-stabilitás megteremtése érdekében is,

- a felsőrészük kialakításához felülre kerüljenek a természetben is magasra nö-vő növényanyagok, majd lépcsőzetesen vagy csoportos elrendezésben követ-kezhetnek az alacsonyabbak, míg alulra pedig a talajszinten vagy eközelében előfordulók valók- mintegy „kiskertet, erdőfoltot, tájrészletet alakítva” így ki, az összességükből,


114

- kiegészítőkként helyezhetők el még ágak vagy legalább füvek, az uralkodó – domináns – hatású virágok befolyásolása nélkül,

- kellően arányos formaképzés és növényalkalmazás még fő-, és mellék-, va-lamint ellenpontok kialakításával segíthető elő, megfelelő – (:5:3 - magasság-beli tagolódással (is),

- mértékkel ugyan, de erdőt-mezőt, parkokat járva, – sohasem védett területen –, gyűjthető természetes alkotórészeiknek alkalmas formás gallydarabok, le-velek, termések és egyéb ilyen növényrészek is, felhasználásra kerülhetnek,

- még legfeljebb természetes hatású textilszalag kerülhet hozzájuk, akár sza-lagcsokorban – masniként – is,

- az összekötés is legjobb természetes kötöző anyaggal (pl.: raffia, kender, zsineg), - a végső elrendezéssel érhető el a jó térhatás (is), ahogyan a kívánatos termé-

szetes megjelenés a legjobban elképzelhető. Vázájuk: durva – rusztikus – kerámiaanyagú vagy fonat borítású legyen.

●● vonalas- grafikus csokrok: kialakulása idején, a 20. század közepén, dere-kán, – az 1950-es években – aránylag kevés virágot termesztettek (még) és újra nagyon erős volt – akkor már a modern – japán virágkötészet, az ikebana hatása is. Formáikat tekintve tényleg egyféle kis ikebanákra hasonlítanak leg-inkább. Formai kialakításuk ilyen módon, ugyancsak alá is rendelt, az össze-tevőik mindegyikének, de közülük legalább valamennyi növényanyaguknak, az eredeti alakzatukban – megjelenési formájukban – megtartásának és az ilyen módon érvényesítésének. A dekoratív csokroktól – azok minden formájától – típusától – ebben még ugyancsak eltérően, sokkal filigránabbak, és természe-tesebb hatásúak.

Jellemzőik: - kialakítói, az előállításukkor a sajátos formák és vonalak tudatos alkalmazása,

valamint az erős ellentétek – kontrasztok – képzése, - az alkotó elemeik – részeik – a megmaradó természetes és eszerint csak

„összehangolt” alakzatukban érvényesülnek, - „drótozás” nélküliek, hiszen éppen legalábbis a virágaik sajátos görbületei ad-

ják többek között a „grafikusságukat”, - feltételezik, ill. igénylik a fokozott alkotókészséget és a szakmai felkészültsé-

get, (az esetünkben adódó egyedi – sajátságos – növényi – és más mozgás-formák, alakzatok és ezek játékának a jó kihasználásához, az ehhez alkalmas sajátos csoportosítási, elrendezési módokkal, a bizarr formáknak is, az együt-tesen sikeresen alkalmazásához),

- különlegességeket kedvelők igényeinek lehetnek leginkább a kielégítői, - meghatározóik is az alkotó elemeik – részeik – súlypontból kiindulóan leglát-

ványosabb mozgás-, ill. növekedési formái, - méret., illetve részarányaik szokásosan a hosszúkás vagy nyújtott dekoratív

csokrokéval (is) megegyezően – csokor-száruk 3 egysége mellett a szélessé-gük 3×1,6 ~ 5 egység és magasságuk 5×1,6=8 egység,

- végletekig kevés számú lehet a növényanyaguk – ikebana hatás (is).


115

Készítésük: - célszerű ugyancsak közvetlenül (egy), az ez esetben többynire „szolid” formá-

ban alkalmasnak ígérkező „vázához” kötésük/kel, - eredetileg is egyedi, érdekes formájú és sajátságos színű virágok, valamint

más ilyen akár szárított növényanyagok akár csak önamgukban, az egyszerű-ek pedig őket is különlegessé változtató formás gallydarabok, ágrészek, leve-lek, termések és díszítő anyagok közül választott kiegészítőkkel társítva lehet-nek a legjobb elemek- részek,

- ellensúlyozók is legyenek, nyugodt, gyűjtő formákból, - először szintén az alap készüljön el, töltőanyagokkal is, hogy az ennek is spi-

rálisan elrendezett szárai közé ezután beszúrható további növényanyagok és közöttük a többnyire hengeres szárú virágok se forduljanak majd el abból a helyzetükből, amibe kerülnek, és ahogy a legmutatósabbak,

- hátoldal kidolgozása se maradjon el, - kiegészítőik lehetnek hatásnövelő álló keretek, látványosan rajzolatos - grafi-

kai – mozgásformájú elemek – részek – is. Vázájuk: leginkább szerény megjelenésű, egyszerű geometrikus – mértani - for-mája lehet.

●● tartó-alapos keretes csokrok: a 20. század végén (az 1980-as években) mintegy „berobbantak” a csokorkötészetbe. Elődeik, az 50-60-as évek Ma-gyarországának is a legismertebb, máig népszerű menyasszonyi csokrai, a francia csokrok virágainak rögzítője is eredetileg egy itt-ott vesszőből készült váz. Csakhogy amíg azt a pusztán technikai szerepe miatt teljesen eltakarni, ellentétben a modern mostani keretes csokrokéval.

Jellemzőik: - az alkalmazott keretük segítve a virágoknak a megtartását, a virágok és levelek

között helyezkedik el, nem takart és a hangsúlyos, de legalábbis az egyik díszí-tő elemük – részük – is lehet, valamint még a meghajtástól, töréstől is véd,

- az áttetszően légies könnyedségük a legkülönfélébb alkalmakra megfelelővé – felhasználásra alkalmassá teszi őket,

- különösen jók lehetnek bennük a fűzött és ragasztott elemek – részek is, - legmutatósabbak aránylag kevés, de érdekesen jellegzetes = karakteres nö-

vényanyagból összeállítva, Készítésük:

- általában lehetséges, akár bambuszszálból, csirkehálóból, dekordrótból, gyé-kényből, szőlővenyigéből, stb., saját előállítású vagy az ennél még sokszor ol-csóbb, készen beszerzett kerettel egyaránt (lásd. bővebben: Virágkötészeti tartók és alkalmazásuk című részben), a keret, ha vele kerek csokor készül (lásd előbb), akkor kör vagy gömb alakzatban, viszont ha ívelt csokor (lásd előbb) készül, akkor hajlított palást, és ha párhuzamos = paralel csokor (lásd következőkben) készül, akkor pedig álló palást formájában is előállítható vagy készen megvásárolható. Mindenféleképpen nemcsak díszítő lehet, hanem megkönnyítheti a virágok megtartását és az el/rendezését is.


116

- még viszonylag kevés is elegendő lehet, a megfelelően jellegzetes = karakte-res növényi elemekből- részekből,

- a növényi anyagokhoz és a készítés alkalmához illően, külön is díszíthető a keret legalábbis egy része,

- a szálas vagy más növényi elemeik – részeik – is, a keretük hálós részén át-húzva, és ez alatt, meg felett, mintegy „úsztatva” a forma és a méret által meg-határozott súlypontba, száraikat szintén spirálisan rendezve foghatók jól össze,

- a szokatlan különleges hatás növelésére, legalábbis vesszőből formált keret esetében, általában lehetséges a súlyponttól távol is, könnyed növényrészek, vagy egyéb díszítő eleme – részek – függesztése, lelógatása,

- zárásként is alapot és így egyben stabilitást szintén nyugodt formák biztosítsa-nak, akár nagy, szép levelek szintén közel gallérszerű – mandzsettaszerű – al-kalmazásával – elhelyezésével. Le/záró levél-, esetleg más ilyen gallér- man-dzsetta- rész is, a keret, ill. hálós, szerkezete alatt kerülhet (még) kialakításra.

Vázájuk: anyaga is igazodjon a keretnek – a felhasználható virágokat, zöldeket ugyancsak nagyrészt meghatározó anyagához.

●● párhuzamos- parallel csokrok: a 20. század derekát követő (1960-as) évek-ben, feltűnésük után, mintegy két évtized elteltével, – 1980-tól – kezdtek egyre kedveltebbé és egyben mind ismertebbé is válni .Fő ismérvük, a virágszára-ik/nak sem a csavartan, spirális, hanem a párhuzamos/an elrendezése.

Jellemzőik: - általában legalább közel párhuzamosan és merőlegesen helyezkednek el, a

legalábbis a virág és levél, valamint termés elemeik – részeik - hagyományosan – rendesen – részaránytalanok = aszimmetrikusak, - hármas tagozódásúak, fő- ellen- és mellékvonalra – mint a természetes - ve-

getatív csokrok, - körvonaluk – kontúrjuk – felül – és oldalnézetben négyszög, ill. háromszög, - a leginkább egyenes szárú növényi részeik csoportos vagy lépcsőzetes elrendező-

désűek úgy, hogy mindegyiküknek saját mozgási kiinduló, ill. növekedési pontja van, - méret-, illetve részarányaik szokásosan úgy arányulnak, hogy a csokorszár az

összekötés helyéig 5, a felette lévő részek és a csokorszélesség 3 egység, - némileg merev, szokatlan hatásúak, a párhuzamos növény-elrendezésük miatt, - többfélék is lehetnek a párhuzamos növény elemeiknek – részeiknek – a tér-

beli és a felületükön elhelyezkedése szerint: - - függőlegesek = vertikálisak: amikor a növényi elemeik – részeik – egyenesen

felfelé állóak, - - rézsútosak vagy átlósak = diagonálisak: ha a növényelemeik – részeik - szintén

egyenesen felálló szárállása mellett, a virág/virágok és a levél/levelek, átlago-san mintegy fél-derékszögnyi hegyes szögben – kb. 45 fokban – hajlanak el,

- - vízszintesek = horizontálisak: mikor a növényelemeik-részeik szárai egyene-sek, de a virág/virágok vagy legalábbis a levél/levelek közel derékszögben – kb. 90 fokban – elhajlik/anak.


117

Készítésük: az alapelemeknek – részeknek is legalkalmasabb virágok a hosszan egyenes szárúak, vagy a kis hajlítgatással ilyenné tehetők, szármerevítő dró-tozás nélkül

- az alap készüljön el elsőként, – az esetünkben is –, ebbe való súlyosabb ele-mekből-részekből,

- egyenes szálaik az alapjukból mintegy előtörve, párhuzamosan kerüljenek egymás mellé elrendezésre, a párhuzamos = paralel forma eléréséhez - kiala-kításához, éspedig az eredeti mozgás, ill. növekedési formáik eközbeni meg-változtatása nélkül, inkább a jó kiválasztásuk, összeválogatásuk segítse elő a párhuzamosságot, ennek az elérését,

- egyféle elég hegyes szögben merőlegesen elrendezésükhöz a levelek, ill. nyélrészeik is, szükséges esetben még drót segítségével hajlítható meg jól,

- növényi elemeken – részeken – kívüli és akár esetlegesen díszítő anyagok hasonlóképpen kerülhetnek még alkalmazásra,

- végül a legerőteljesebb fő vonal és a második, ellen vonaluk után, a leggyen-gébbként, a mellék vonaluk létrejötte is elérhető, szintén az ehhez megfelelő formai- és színhatásokkal megjelenítve, valamint az arányaikban is megfelelő – 8:5:3 – magasságbeli tagolódással. Azért, hogy a legmagasabb, a középső és a legalacsonyabb helyzetű csoportok is kivehetők legyenek és így érvénye-süljenek.

●●● emeletes csokrok: (a) párhuzamos = paralel csokrok csoportjába - kategóri-ájába tartoznak, szintén a párhuzamos szárelrendezésük miatt. A hagyomá-nyos biedermeier (lásd korábban) csokrok elrendezési módjaira hasonlító el-rendeződésűek, csakhogy függőleges irányban.

Jellemzőik: - alul a legszélesebbek, - fentről lefelé mind szélesebb örvökben helyezkednek el a virágaik, - megfelelő méret-, illetve részarányaik a párhuzamos = paralel csokrokénál

szokásosan és így a (csokor) száruk az összekötés helyéig 5 egységnyi, a fe-lette lévő – nagyobb virágos – részük 8 egységnyi és ennek szélessége 3 egységnyi.

Készítésük: - lényege, hogy az egyes virágféleségek föntről lefelé egymást követő és egyre

szélesebb örvökben kerüljenek elrendezésre, - örvenként, a bekerülő virágoknak az elrendezését kövesse mindjárt a szárkö-

tegük szorosan átkötése, hogy ezután a virágok már ne mozdulhassanak el, - legfelülre való a legkisebb, középre a középtermetű, illetve súlyú és alulra a

legnagyobb, de legalábbis a legsúlyosabb – legnehezebb – virágok, annak megfelelően, hogy alul kell elérni a legnagyobb (csokor) szélességet,

- végül legalább két helyen szükséges még az átkötés, - zárás alul levélgallérral –mandzsettával – történjen meg.


118

●●● köteg csokrok: (a) párhuzamos = paralel csokrok csoportjába - kategóriájá-ba soroltak ugyancsak. Nevüknek megfelelően visszatérést jelenteknek a marokra fogott csokrokhoz, a köteghez.

Jellemzőik: - általában a lehető legegyszerűbben kötöttek, - kedvesek és olcsók is lehetnek, - a megfelelő méret-, illetve részarányaik a párhuzamos = paralel csokroknál

szokásosak is lehetnek, vagyis a (csokor) száruk, az összekötés helyéig 5 egységnyi, az efölötti részük 8 egységnyi és ennek a szélessége 3 egységnyi.

Készítésük: - szintén visszavezethető arra a technikai megoldásra miszerint egyszerűen

felmarkolva egy csomó virágot, az ezeknek még kevés vágott zölddel kiegé-szítését már követheti is az összekötésük,

- mutatósságuk, látványosságuk, vagyis az esztétikai értékeik fokozatos - növe-lése – érdekében széles levelekből vagy egyéb anyagokból, mint a jobb minő-ségű hálószövet, a karton-, méginkább krepp- vagy csak selyempapír, de akár rattan, szizál vagy más hasonló palást borítással is kaphatnak. Valamint még dekordrót, szalag, vagy zsinór díszítést is elláthatók.

Vázájuk: legjobb, ha csőszerű és a legnagyobb átmérője ne is haladja meg sok-kal a (csokor)száruk vastagságát .azért, hogy ne dőljenek el benne, hanem így a szárakat még fogja össze a váza is. Aminek aljába tölthető nehezéknek legalább elegendő kavics vagy üveggolyó is, hogy a súlypont esetünkben feljebb kerülése ellenére, biztosan megálljon. • Újszerű (modern-) kísérleti csokrok: legutóbbi többségükben nem is az al-

kotás újítási vágyának, hanem még inkább a vásárlóerő csökkenésének és az emiatt is egyre fontosabb üzleti rézéknek a „szülöttei”. Ezek lehetnek: - Szabó 2008. leírásában:

●● apró = miniatűr csokrok: ajándékozáshoz, asztaldísznek, beteglátogatásra köszöntésekhez is ajánlhatók, alkalmasak.

Jellemzőik: - megfelelő méret-, illetve részarányaik, az össze-kötésük alatti szár és az efö-

lötti részük arányában általában 1:1, esetenként 1:2, - hatásukat, különlegességüket (is) fokozzák a jelképes-szimbolikus – formájú és

színű kiegészítő, valamint a keresztbe elhelyezett elemeik-részeik (anyagaik), Készítésük:

- legjobb egy szín, árnyalat vagy legfeljebb két szín alkalmazásával, - lehet csak egyetlen szál vágott viráguk (pl.: akár mini gerbera, vagy csokros kri-

zantém, rózsa, szegfű) és ez vehető körül térkitöltőkkel, (pl.: fátyolvirág, ke-nyérből cickafark, sóvirág vagy aszparágusz), majd kis gallér - mandzsetta – formában zárhatók le (még) levelekkel (pl.: borostyán, bőrpáfrány, gyöngyvirág),

- különlegessé is tehetők, almák, katicabogarak, lepkék, szívek utánzatainak és hasonló kiegészítőknek az elhelyezésével,

- még egyes elemek – részek (anyagok) keresztben elhelyezése és rögzítése is


119

fokozhatja a hatásukat, - rendezésük csak kerek formában, szimmetrikusan és a kevés anyaguk miatt

is, szerkezeti – struktúra – felületjáték nélkül jó. Vázát helyettesítő kis kerámia tartóba, pohárba, mécsestartóba is kerülhetnek,

●● álló csokrok: dekoratív vagy bármilyen más virágkötészeti stílusban is ké-szülnek, rendesen tálba, tálcára vagy tányérra állítottak. Az alakjuk mellett, az arányaik változása és az ilyen sajátságosan álló helyzetben megjelenésük – bemutatásuk – mutatkozásuk – miatt adódik a külön csoportba elkülönítésük, az egyébként tőlük nem sokban különböző másféléktől (többiektől) is. Kialakí-tásuk módja szerint lehetnek: - Szabó 2009 leírásában:

●●● rövid szárakkal, spirális szárelrendezésű álló csokrok: kiegyensúlyozá-suk nehéz,

●●● hosszú szárakkal, spirális szárelrendezésű, magasan összekötött szárú álló csokrok: összekötésük alatti szárrészei(k) szabadon maradnak vagy fedhetik – takarhatják zöld fűszálak, levelek is,

●●● párhuzamos = paralel szárelrendezésű álló csokrok: az egyéb ilyen szár-elrendezésűektől eltérésük leginkább csak az álló helyzetük (lásd. párhuza-mos = paralel csokrok leírásánál),

Jellemzőik: - arányaikat befolyásolhatja a tartójuk szélessége is, - legalábbis a még élő virág száljainak és az ilyen zöldjeik, esetleg terméseik

mindegyikének a száralja egy szintben van, hogy a váza helyett, leginkább la-pos tálba, tálcába vagy tányérba szokásos elhelyezésükkel együttjáróan, csak viszonylag sekély vízbe vagy tartósító oldatba merülésük mellett – ellenére – is, ebbe mindegyikük beleérjen,

- megfelelő méret-, illetve részarányaik szerint, az összekötésük alatti szár ré-szük hossza 8 egységnyi, és az efölötti részük magassága 3, a szélessége pedig 5 egységnyi,

- összekötési helyeik jól látszanak és ezért is általában elég díszes, mutatós a kötöző-anyaguk,

- rögzítőjük Oasis tüske – akár előzetesen ragasztással rögzítve – vagy a már majdhogynem elfelejtett virágtűző tűpárna, az ún. kenzán, de még elég nagy ágdarab, kavics, kő és vesszőkből összefogott köteg is lehet. (Tűzőhab vi-szont azért sem, mert ezáltal már tűzött készítmények lennének.)

●● egy szálas „csokrok”: a vágott orchideák, rózsaóriások, és egyéb, hasonló-an különleges virágok térnyerésével, valamint a virágra fordítható pénz csök-kenésével kerültek ismét előtérbe.

Jellemzőik: - egyetlen (fő)virágszáluk megtartja sajátosságait, formájában, megjelenésében is, - díszítésük a viráguk értéknövelő kiegészítése, - sajátosságaiknak az alakítói fokozottan a fantázia és az üzleti érzék, - tartóedény-váza nélkül tovább tarthatók (lehetnek). Legalábbis a száraljukon,

vizet vagy tartósító-oldatot tartalmazó fiolával vagy kémcsővel ellátottak!


120

Készítésük: - lehetséges, akár saját lábán, meg(álló), kisebb-nagyobb ágdarabokkal, fűkö-

tegekkel, rafiaszálakkal mutatósan körülvett, valamint vizet, méginkább tartósí-tó oldatot tartalmazó fiolába vagy kémcsőbe elhelyezett egyetlen helikónia vagy éppen orchidea vágott virág szál és látványos fűszálak társításával is.

●● egyéb – másmilyen kialakítású „csokrok”: még ugyancsak lehetséges „új-szülöttjeinek szülői” a csokrokhoz-valók választékának folyamatos bővülése és még inkább a virágkötészettel foglalkozók fantáziájának szárnyalásai.

– – – Az alkalom – alkalmazásuk – szerint lehetnek: • Ajándék – illetve alkalmi csokrok: jelentős eseményhez kötődnek, ennek al-

kalmával/ból készülnek és kerülnek átadásra – átvételre (is): Alkalmi jellegüket fokozhatják is, az alkalomhoz illő és hangulatteremtő, valamint jelképes, va-gyis szimbolikus növényi, meg egyéb ilyen anyagaik, akárcsak a szám- és szín jelképek = szimbólumaik.

Jellemzőik: legalábbis a jók esetében: - alkalom „szerintiek” – céljának megfelelőek és illőek, - csak szárazvirágból készítésük mindeddig legfeljebb kivételes, szokatlan, - egyetlen szál vágott virágból elkészülhetnek egy szál vágott zölddel vagy csak

szalagcsokorral = masnival (is), - évszaknak is megfelelőek lehetnek, - fantázia, lelemény, mintsem pénz „tükrözői” - közvetíthetnek a „virágnyelven” (beszéd nélkül) érzelmet, gondolatokat, - megfelelnek a velük megajándékozott:

- - ízlésének – kedvenc virág, szín, stílus, esetenként illat is, - - korának – gyerekeknek játékos, tarka, fiataloknak élénkebb színben, idő-

sebbeknek sötétebb, tompább pasztell árnyalatokkal, - - nemének – hölgyeknek melegebb, élénkebb színekben, férfiaknak hidegebb

sötétebb színekben illőek, - - viszonyának az ajándékozóhoz- barátság, szerelem, szeretet, tisztelet érzé-

keltetői, - a szokásos minden másféle és köztük a szakmai, mint az arányosság, a har-

monikusság, a tartósság valamint az egyéb követelményeknek, elvárásoknak is megfelelőek!

Ezek szerint is, – függetlenül a formájuktól – még lehetnek: ●● anyák napi csokrok: a hagyományosan május első vasárnapján szokásos

köszöntéshez készülnek: Jellemzőik:

- anyagaik általában jó minőségűek, - gyakori bennük a piros szín és a szív-forma, - rendszerint tartósak.

●● ballagási csokrok: középiskolai vagy másmilyen ballagási alkalmakra készülnek Jellemzőik:

- általában egyoldalasak = frontálisak,


121

- karra fektethetők, - szokásos szalagdíszük viszonylag széles, sokszor színes és valamilyen idézet

van jókívánság van ráírva. ●● Bálint napi = Valentin napi csokrok: a február 14-e Bálnit, ill. Valentin na-

pon, a nemcsak családtagok, barátok, jó ismerősök, hanem akár főnökök és-pedig kivételesen mindkét nembeliek, nem rég óta és még inkább csak a vá-rosokban szokássá vált, akár alkalmi ajándékozást is jelentő köszöntéséhez készülhetnek.

Jellemzőik: - a piros, élénk árnyalataiban is a meghatározó, de legalábbis egyik elmaradha-

tatlan színük, - tartozékok, szív formák valamilyen kivitelben, méretben és leginkább piros

színben, - virágaik legtöbbször (még) ún. hajtatottak.

●● évfordulók csokrai: mindeddig leginkább házzaságkötési évfordulókra, vala-mint akár 5,10,15 éves és más jubileumok ünneplésére is készülhetnek.

Jellemzőik: - annyi szál virág is lehet bennük, ahányadik évfordulót ünneplik, - díszítésük szalaggal is szokásos, hagyományosan a 25. évfordulóra ezüst, az

50 évfordulóra arany színben, - szám-díszük is lehet.

●● beteglátogatáshoz való csokrok: kórházi vagy inkább szanatóriumi, mégin-kább otthoni beteglátogatás alkalmára készülhetnek.

Jellemzőik: - jó színeik élénkek, de még nem harsogók és főleg nem vörösek, valamint nem

is fehérek, ami esetünkben már bágyasztó, kifejezéstelen (lenne), - virágaik és az egyéb növényanyagaik közé sem valók az illatosak,

●● névnapi csokrok: legalább hölgyek névnapjára készülhetnek. Jellemzőik:

- a legkülönfélébbek lehetnek; ●● nőnapi csokrok: a hölgyek március 8-án szokássá vált köszöntéséhez ké-

szülnek. Jellemzőik:

- akár előre is elkészíthetők, legalább részben, - szokásosan egyszerűek, szolidak, - virágaik többnyire tavaszi, még ún. hajtatott vágott virágok.

●● születésnapi csokrok: a születés első évfordulójától az életből eltávozásig, a születésnapra köszöntéséhez – gratuláláshoz - készülnek.

Jellemzőik: - annyi szál virág is lehet bennük, ahányadik születésnapra szánták.

●● üdvözlő-köszöntő csokrok: az ún. jeles alkalmakon kívüli egyéb alkalmakkor is lehetséges vagy el is várt, kedves figyelmességeknek számító virág-csokorral üdvözléshez-köszöntéshez készül(het)nek.


122

Jellemzőik: - a legkülönfélébbek lehetnek, - önmagukban is lehetnek ajándékok és másféle ajándékokat is kiegészíthet-

nek, - értéküknél a róluk el nem feledkezés általában a jelentősebb, - a leggyakoribbak:

- - gyermekszületés köszöntéséhez, - - eljegyzéskor a jegyespár hölgytagjának köszöntéséhez, - - győztes köszöntéséhez, - - hosszú útról, -hosszabb távollét után – hazatérő/k köszöntéséhez, - - hivatalos vagy „csak” különösen kedves látogató fogadásához, - - keresztelő vagy névadó alkalmával, - - kismama köszöntéséhez - - kitüntetett köszöntéséhez, - - művészi teljesítmény elismeréséhez, - - tanárok tanév végi köszöntéséhez, - - vendéglátó háziasszony üdvözléséhez, megajándékozásához, - - versenyek legjobbjainak köszöntéséhez.

● esküvői csokrok: a házasságkötés/ek alkalmára készül(het)nek (lásd.: eskü-vői virágkötészet témakörben). Ezek lehetnek:

●● eldobó csokrok: mindegyik(ük) az eredetihez hasonló, csak kisebb méretű menyasszonyi csokor másolat. Ami azért készül, hogy a menyasszonynak le-gyen mit emlékbe eltennie akkor, amikor az eredetit szokásosan az őt körülál-ló még hajadon nővendégeknek háttal állva, közéjük eldobja – ugyanis ha-gyomány szerint, aki ezt elkapja, annak lesz soron következően az esküvője;

●● koszorúslányok csokrai: az ifjú párt kisérő koszorúslányoknak a kezében ke-rülő kisebb, szalaggal díszített, de a menyasszonyiéval nem vetekedő kerek csokrok;

●● menyasszonyi csokor: az esküvő napján szinte egész nap a menyasszony karján fekvő vagy kezében tartott csokor; szokásosan kifinomult virágkötészeti készítmény;

●● szülő köszöntő csokor: általában két teljesen egyforma és pár virágszálas, egyszerű csokor. Az ifjú pár szokta ezeket kölcsönösen egymás édesanyjának átadni;

● kegyeleti csokrok: elhunyt búcsúztatásakor és a róla megemlékezéseknél a kegyelet kifejezésére készülnek. (Lásd: kegyeleti virágkötészet témakörnél.) Ezek lehetnek:

●● részvét csokrok (kondoleáló = részvétnyilvánító csokrok): legalábbis, ha te-metkezésre meghívásnak nincs mód személyesen eleget tenni, a gyászoló hozzátartozónak – részvétnyilvánításként – elküldésükhöz készülnek. Általá-ban hosszúkásra – nyújtott vagy kerek formájúak és a mindennapi szokásos csokroktól csupán a virágaik összetételében (pl.: kála, krizantém, rózsa, szeg-fű) valamint a díszítésük kegyeleti jellegében eltérőek;


123

●● sírcsokrok: temetési szertatásra, búcsúztatásra, az elhunyt távolabbi rokona-ként vagy ismerőseként is vihetők vagy (csak) az elhunytról megemlékezések alkalmaira szántak.

● Vázacsokrok – maiak: szintén még legfeljebb a vágott virágok, áruként kíná-ló, vázában tartásának lényegében csupán egyféle formái. Ezek, akár kirakat felé, de az üzletben, a vásárlók számára is fontos, olyan - vázacsokroknak ne-vezett – virágegyüttesek, amelyeknek a tartója váza, valamint minden oldalról van elejük, és így valóban úgy néznek ki, mint egyetlen kisebb-nagyobb cso-kor. Más/különben ez a – vázacsokor – megkülönböztetés, indokolatlan, nem is létezik (Szabó, 2005.).

Jellemzőik: - bármelyik száljuk könnyen kiemelhető, vevő kívánságára is, - körben, legalább közel egyformán mutatnak, - összekötésük helyettesítője szokásosan a tartó-vázájuk legszűkebb átmérőjű

része, - sok virág látványos megjelenítői is lehetnek.

Készítésük: - együtt sok vágott virág, önmagában vagy akár csak némi vágott zölddel is,

szokásosan helyezhető el, a vízbeállításukhoz már előkészítésüket követően, az ehhez alkalmas és már ugyancsak jól előkészített vázába,

- a jó elrendezés, akár csak közelítően gömb vagy félgömb formában is, ered-ményezheti egyben, a végül minden oldalról, illetve teljes körben a mintegy „eleje” kinézetüket (is).

– – – Készítésüknek a módja szerint lehetnek: • ösztönös/en, még természetes kötéssel készülők: miként a virágszerető, a vi-

rágkötészethez még nem eléggé értő ember is össze szokta rakosgatni cso-korba az akár saját gyűjtésű vagy termesztésű, ill. vásárolt vágott virágokat, ilyen zöldekkel (is);

• tudatos/an, a már szakszerű kötéssel készülők: a hozzájuk-valók megfelelő ki-választását követően, az elrendezésük törvényeinek is megfelelően elkészülő csokrok;

Készítésüknek a stílusa, irányzata, ill. elrendezési forma szerint lehetnek: ● öt alaptípus és az ezek valamelyikének irányzataként kezelendő: ●● többi ismert stílus-irányzat szerintiek: (lásd: Stílusok, irányzatok virágköté-

szeti című részben). Ezek szerint lehetnek: ● dekoratív (díszítő) stílusúak: hosszúkás vagy nyújtott dekoratív csokrok,

gömb alakú- formájú – dekoratív csokrok, – kerek dekoratív csokrok. ●● amerikai stílus-irányzatúak: fellazított, laza kerek dekoratív csokrok, ●● angol stílus-irányzatúak: ívelt dekoratív csokrok, ●● biedermeier stílus-irányzatúak: biedermeier csokrok – szorosan zárt kerek

dekoratív csokrok, ●● francia stílus-irányzatúak: keretes dekoratív csokrok,


124

●● szerkezet(i) = struktúra stílus-irányzatúak: struktúra = szerkezeti dekoratív csokrok,

●● tányér stílus-irányzatúak: tányér csokrok, ●● paralel = párhuzamos stílusúak: paralel = párhuzamos csokrok, – emeletes

paralel = párhuzamos csokrok, – köteg paralel = párhuzamos csokrok, ●● vegetatív (természetes) stílusúak: – vegetatív (természetes) csokrok, ●● bozót stílus-irányzatúak: – bozót csokrok, ●● vízesés = zuhatag (Cascade-Wasserfall-) stílusúak: – vízesés menyasszo-

nyi csokrok, – zuhatag (Cascade= kaszkád) menyasszonyi csokrok, ●● vonalas grafikus vagy lineáris (formal - linear) stílusúak: hosszúkás vagy

nyújtott vonalas – grafikus vagy lineáris (formal linear) csokrok, ●● újszerű = modern kísérleti (konstruktív) stílusúak,- irányzatúak: – apró =

miniatűr új/szerű = modern – kísérleti (konstruktív) csokrok, – álló újszerű = modern – kísérleti (konstruktív) vagy dekoratív csokrok, - egy szálas új/szerű = modern (konstruktív) „csokrok”

– – – Növényanyaguk és kiváltóik jellege – „milyensége” szerint lehetnek: ● élővirág csokrok: még élő és ún. csokros = többvirágos vagy szálas = egyvi-

rágos vágott virágokból, valamint másmilyen hozzájuk valókból készülnek (lásd: előbb és később),

● száraz-virág csokrok: leginkább szárított és akár ún. drótszárú virágokból, termésekből, levelekből, valamint egyéb ilyen és másmilyen hozzájuk valókból készülnek (lásd: Száraz virágkötészet című részben),

● élő- és száraz-virág csokrok: élő- és száraz növényanyag társításával, egyébként viszont az előbbiek szerint készülnek (lásd. előbb),

● élő-, száraz- és selyem-virág csokrok: élő- és száraz növényanyag, vala-mint ún. selyem-virág anyag társításával, egyébként viszont az előbbiek sze-rint készülnek (lásd. előbb).

Készítésüknek (általános) jellemzői: Ideje: akár jóval megelőzheti a várható végleges felhasználásra vázába állításu-

kat is, hogy legyen belőlük készen elegendő, kínálkozó választéknak is, – le-hessen miből választani – méginkább pedig azért, hogy közülük választva, az egy vagy több a kiválasztottat azonnal lehessen csomagolni és vinni… - per-sze az élővirágosak esetében is, az ezután még legalább elfogadható, „tisz-tes” időtartamú „utóéletet”, vagyis, ún. vázaélettartam reményében.

Időtartama: akár nem is teljesen öt perc (lásd. J. Packer 2002. Virágcsokrok vil-lámgyorsan című könyve). Átlagosan leggyakrabban egy negyed- fél- órányi. Azonban még legalább a bő egy-másfél órát is meghaladja. Függ ez az előké-szítettségen, gondosságon és gyakorlottságon kívül még leginkább a követett elrendezési formától, illetve stílustól, valamint a mérettől és az ezekszerint fel-használásra kerülő anyagmennyiségtől (is).

Stílusa: az éppen ezesetben nagyon sokféle lehetséges stílus – irányzat, illetve kialakítási forma – közül, csakis egyetlen, a legcélszerűbbként kiválasztott. Ezt egyértelműen egyedüliként, a rá jellemző stílusjegyekkel következetesen vé-


125

gig is kell vinni, közben másikra át nem váltva, ami csak rosszul végződhet/ne. Egynél több stílus – irányzat – jellemzőinek együtt, vagyis különböző stílusje-gyeknek a közösen mutatkozása is, az ilyen módon stíluskeverés, -keveredés végeredménye legalábbis vitatható – hibás – esztétikailag és szakmailag egy-aránt. (Szabó 2005.) Bár az egyes stílusok – irányzatok – között nem éles a határ, mivel az egyéni kifejezőkészség, az egyre bőségesebb anyagválaszték és a kifejezésmód miatt ugyancsak, több kombináció is előállhat, így az átme-net az egyikből a másikba folytonos (Klincsek 1999.). A tényleges formai-, ill. stílusbeli hovatartozás, az ezzel kapcsolatos követelmények szerint is elvárha-tóan megmutatkozó legjellemzőbb forma-, illetve stílusjegyekből adódhat.

Készítésüknek az általános menete – műveletei: ● Igényfelmérés: akár „kikérdezéssel, piackutatással” (is). ● Előkészítés – előkészületek: ●● Tervezés: ●●● egyszerűbbek, gyakoribbak esetében: ez gyakorlottan alig egy perc alatt és

csak fejben is megtörténhet. A felhasználni kívánt összes virág és minden más, az alakjának, színének, mozgásformájának és még a követni kívánt egy-féle stílus szerint is megfelelő helyén jelenhet meg már a képzeletben.

●●● különlegesek, ritkábbak esetében: az elképzelés le is rajzolható és szükséges a fokozottan tudatos növényválasztás és elrendezés.

●● hozzávalók biztosítása: az elképzelés – terv, tervezés – szerinti mindegyiké-nek:

●●● összeválogatás: az esetenként hiányzók pótlásával vagy elhagyásukkal szá-moló újra átgondolással – tervmódosítással (is).

●● előkészítése: a felhasználásukhoz alkalmas állapotban amihez: ●●● szükség szerint: kozmetikázás, szárhosszabbítás, merevítés, pótlás, tisztítás

a levelektől, tüskéktől is, hogy összefogási- kötési pont alatt ne maradjanak vissza és majd vízbe se merüljenek valamint a száraljak legalább éles késsel ferdén, hosszan visszavágása és ezután vízbe vagy tartósítószeres oldatba állítva, felszivatásuk (lásd. korábban). Továbbá a szükséges rögzítő-kötöző anyagok megfelelő méretre vágva, valamint elég tartóedény előzetesen meg-tisztítva, feltöltve ugyancsak kézközelbe helyezése,

●●● besorolása: előrendezéssel, akár az elképzelt – tervezett – felhasználásuk sorrendjében egyenként sorba kirakva vagy csoportosítva éspedig legalább elméletben, aszerint is, hogy a formáik, színük és egyéb megjelenési módjuk figyelembevételével (is) melyikük alkalmas kiinduláshoz, melyikük súlypont-képzéshez, melyikük térkitöltésre, melyikük záráshoz,. Ezeket majd közben keresgélni ugyanis nem lehet! Megfelelő gyakorlattal viszont nem is kell, még az ehhez előzetesen besorolás, előrendezés nélkül sem.

● Megvalósítás – kötés: ●● kezdés: miután a hozzávalóknak az elrendezéséről és a felhasználásuk esze-

rinti sorrendjéről (is) kialakuló elképzelés véglegessé vált;


126

●● elrendezés: legszebb csokorformát eredményezheti a végén, az alkotó ele-mek- részek-, de legalábbis a virágszálak és a közéjük való vágott zöldek mindegyikének, a ma szokásossá vált, kéveszerűen = spirálisan, egymás utá-ni folyamatos elhelyezése – szárelrendezése – a párhuzamos = paralel csok-rok kivételével . Ennek következők a lépései:

- az elsőként elhelyezésre szánt virágszálat a bal kéz – természetesen a balke-zeseknél a leírtak tükörképe érvényes – hüvelyk, mutató és középső ujja közé kell fogni, a gyűrűs és a kis ujjal pedig rögzíteni, kitámasztani alulról is,

- a második szálat szintén átlósan és már nagyobb szögben kell a másodikra helyezni, valamint ennek az első harmada is ugyanoda kerüljön, ahová a má-sodiké került,

- a további szálakat – a még hátralévőket – ugyancsak átlósan és mindig egyre nagyobb szögben kell egymásra tenni, az alsó harmaduk pedig szintén oda kerüljön, ahová már az előzőeké is került,

- csomózhatók is előzetesen legalább a virágok, termések, esetleg levelek és más növényrészek közül, a kis méretük vagy csak törékenységük miatt enélkül, azaz szálanként, egyesével legalábbis nehézkesen használhatók, a könnyebben jól elhelyezésük, – elhelyezhetőségük – érdekében, akárcsak ak-kor, ha ez már súlypontképzéshez szükséges (lásd előbb).

- hátoldalra szálak elhelyezése, szintén a kévébe, illetve a spirál vonalban il-lesztve történjen – hátoldali kidolgozáskor, egyoldalas – frontális (csokor) for-mák esetében is. Éspedig lehetőleg ezesetben sem előzetesen megdrótozva a szárukat és ezt hajlítgatva, hanem a drótozás nélküli természetes formájuk-ban legyenek formálva a velük elérni kívánt alakzat kialakulásáig.

- vágott zöldek elhelyezése, folyamatosan, a virágszálakéval együtt és velük meg(is)egyezően történjen meg.

- lezárásként, a súlyponttal stabilitást adó alap vagy ún. gallér ill. mandzsetta, töltőanyaggal készüljön, hogy a belekerülő többnyire hengeres és sima szárú virágok se forduljanak majd el, abból a helyzetükből, amilyenbe belekerülnek és ahogy a legjobban is érvényesülnek. Teljes hiányában pedig, a csokor, alap nélkülinek, és így befejezetlennek, valamint még bizonytalannak – üres-nek is hathat – tűnhet.

- marokra fogás, az ujjak közül is ehhez átvéve marokba, a már több szár ösz-szefogását követheti, ezekhez továbbiak hozzáfogásának a folytatásához, de az újjak közötti fogáshoz eleve nehéz vagy vaskos szárak esetében pedig ál-talában már kezdettől csak ez lehetséges. A szárak azonban ilyenkor is az al-só harmadukban egy ponton érintkezzenek – találkozzanak egymással.

- igazítás a megkötést megelőzően, amikor még formatorzítás nélkül könnyű-szerrel be- és kihúzhatók a szálak, ismételten is, – és kerek csokorformára kö-téskor folyamatos körbeforgatás közbeni –elvégzése biztosítsa, hogy: - - felülre vagy középpontba bimbós, de legalábbis a legkevésbé nyílott vagy

máskülönben is a lehető legkisebb virágfejű egy vagy több virág kerüljön, és


127

lefelé, akárcsak kifelé fokozatosan a nyílottabbak és az akár emiatt egyre nagyobbak, legalább látszólag=optikailag nehezebbek=súlyosabbak;

- - súlypontokba vagy hozzájuk lehető legközelebb, a termések, vagy legalább a virágok közül a legnagyobb felületűek, de legalábbis a legsötétebb színű-ek és ez akár már csak emiatt is legalább látszólag legnehezebbek, legsú-lyosabbak kerüljenek: az így akár csupán optikai – látvány – hatásával sta-bilitást adó súlypont létrejötte érdekében (is): nehogy máskülönben – akár-csak súlypont teljes hiányában – „felbillenés” vagy a veszélyesnek legalább-is a látszata következzen be.

- - vágott (díszítő) zöldek ne takarják a virágok fejét és sokkal ne is nyúljanak túl rajtuk.

- - virágok fejrészei se kerüljenek egymás takarásába és egy szintre se, mivel legalábbis az esztétikai, azaz az optikai – látvány – súlypontot alkotók egy magasságba kerülésével óhatatlanul előálló sík, mintegy kettévágná az összképet is. Ráadásul egyben így kivétel nélkül, nagyon tömöttek és unal-masak is lennének. Ellentétben az egymástól akár virágfejnyi szintkülönb-ségekkel és térközökkel, térben is kedvezően elhelyezkedőkkel, térkitöltők-kel;

- - valamennyi virág/szál szára spirális kötésben, egy irányban is álljon – va-gyis bal kézben fogva őket, balra is dőljenek!

●● össze-kötés: - sorra kerülése: (csakis) az utolsó virág vagy zöld, esetleg éppen másmilyen

szál elhelyezését követően lehetséges: - helye:

- - spirális szárelrendezéskor: helyesen és szokásosan azon a legkeskenyebb ponton van, ahol eddig kézben voltak az alkotó elemek-részek-, a szálak. Ezek az ennél lejjebb kötés esetében széteshetnének, és feljebb kötéskor pedig, ettől összenyomódva, elveszne a spirális szárelrendezéssel (is) elért eddigi kedvező alakzat-forma,

- - párhuzamos szálelrendezéskor: lehet még leginkább virágfejek alatt, köz-vetlenül is, és esetenként terméscsomók-csokrok aljában vagy levelek nyél-részének lemez-tövi részénél ugyancsak, a különösen sűrűn tömött, zárt formában összefogásukhoz.

- kötöző anyaga: ehhez alkalmas kivitelű kellően erős és lágy, szálas, kötözésre használható anyagból elég hosszan levágott darab,

- módja: a kötöző-anyag darabnak az egyik végén a bal kéz hüvelyk ujjával le-szorítása és így folyamatosan feszesen is tartása mellett, a jobb kézzel jobbról balra tartó csavaró mozdulattal, - a szárakra, az őket végig szorosan áttekeré-se után,- akár így már a csokrot asztallapra letéve és esetleg másvalaki segít-ségének is az igénybevételével,- még egy-két csomóra vagy végül már masni-ra kötéssel szokásosan elvégzett szorosra kötése.

- megkötéssel egyidejű szál-, szár- összeugrás korrigálása: viszonylag ugyan-csak egyszerű, mivel a szálak szára a megkötés helyén általában bármikor el-


128

fordítható, szétnyitható és ilyen módon újra a kívánt kedvező alakzatra vissza-igazíthatók.

- díszítés céljából is, és esetenként egyben a hagyományosan leginkább leve-lekből szokásos kivitelezést vagy hasonló kialakítást is helyettesíthető - kivál-tó, pótló – egyféle záró alapként – az ún. gallérként, illetve mandzsettaként – és akár csak legalább egyszeri körbetekerésével vagy harmonikaszerűen haj-togatottan felkerülhet, még leginkább színes papír vagy celofán, illetve szövet, esetleg másféle anyag is. Ez szintén a megelőző szármegkötési ponton kerül-jön rögzítő megkötésre, szalaggal vagy mással (is). Máshol megkötése furcsa látványt nyújtana!

● Utóműveletek: ●● megkötés alatti rész ellenőrzése: akár ismételten (is) szükséges azért, hogy

ez levelektől, a csonkjaiktól is, valamint kidudorodásoktól, és minden más ilyen, az össze kötésnek a szorosan tartását is gátló, vízbe kerülve pedig még bomlás-, romlás-veszélyt is fokozó részektől mentes, és szükséges esetben pedig, legalább egy ekkori utótisztogatással még mentesítve legyen,

●●● szárvégek megkurtítása: megoldható akár marokban összefogva és egyenes-re, méginkább a vázába kerülve is jobb tartást elősegítő félkör alakban levá-gásukkal. Éspedig szokásosan a megkötési hely feletti felső csokorrész hosz-szának – magasságának – mintegy a felével megegyező, a kerek formájú csokroknál viszont akár vele közel azonos hosszúságúra, vágva – kurtítva –meg ezáltal a szárak megkötésen túlnyúló vég-részeit, a menyasszonyi csok-roknál pedig olyan rövidre, hogy éppen csak jó kényelmesen lehessen meg-fogni és ilyen módon kézben biztonságosan tartani, a szárvégek tenyérrészen számottevően túlnyúlása nélkül. Így felállítva, még akár a "saját" lábán is megállhat a csokor.

●● száraljak visszavágása: szintén akár már ismételten is, még sorra kell, hogy kerüljön. Ez legjobb lehet éles késsel, a vízfelvételt segítő hosszan ferde metszlappal megoldva, sohasem a víz felvételét gátló íz – nódusz – illetve bü-työk vagy csomós résznél.

●● készen, össze-kötve elhelyezés: szükséges még, éspedig lehetőleg napsü-téstől vagy erős fénytől és huzattól is védett, hűvös helyen, de legalábbis ha-ladéktalanul vízbe, méginkább tartósító oldatba beállítva, elég mélyen (és) akárcsak az ennek még hátralévő végleges módon való megoldásáig.

Csokrok csomagolása: - elmaradhat, - közvetlenül (is) követheti az összekötést, - az összekötésnél (akár) sokkal később is sorra kerülhet.

Jellemzői (ha jó): - alkalmazkodik a csokor-mérethez, - átfedései és az eldolgozásai egyébként is, hátoldalra kerülnek, - a kialakított csokorformát nem változtatja meg, nem lapítja le, nem nyomja

meg, nem szorítja össze és megcsavarodást, törődést sem idéz elő,


129

- lehet rajta virágüzleti vagy másmilyen logó, cím, piktogram vagy másféle tájé-koztatás és név- vagy üzenő-kártya, valamint kis tasaknyi vágottvirág tartósító készítmény is,

- mentes hozzá nem illő díszítésektől, - nyári melegben nem zárt annyira, hogy befülledést okozzon, - véd legalább némileg az időjárási ártalmaktól és egyéb viszontagságoktól.

Kivitelezése: alkalmasnak talált kivitelű – anyagú, mintázatú, színű vastagságú, stb. … – csomagolóanyagból, a teljes takaráshoz elegendőnél is, csak legfel-jebb másfélszer nagyobb darab szükséges,

- az elterített csomagolóanyag-darabnak, a lehetséges hosszabb vagy – ha cél-szerűbb – a rövidebb szimmetria-tengelye szerinti közepére kell elfektetni a csomagolásra kész csokrot, amennyiben van, akkor az ún. arcrészével lefelé fordított helyzetben,

- a hátoldalra a csomagolóanyag-darab két oldalról összehajtása is legfeljebb pár cm-es átfedéssel történjen. Ezután lehetséges a szétnyílás ellen, az egy vagy több helyen, átszúrt gombostűvel vagy cellux ragasztószalag-darabokkal esetleg tűző-kapoccsal vagy a másféleképpen szokásos rögzítése,

- a legalább kevéssel a csokorcsúcson is túlnyúló csomagolóanyag-résznek az esetenkénti lehetőleg finom redőzéssel összefogását, méginkább a szintén hátoldalra, és csak keskeny csíkban, egyszeri-kétszeri visszahajtását és eset-leg kétoldalt sarkosan is behajtását követheti, az akár szintén előbbiek szerinti rögzítése,

- mutatós zárógallér – mandzsetta – papírból, esetleg ún. kristályfóliából, de in-kább egyéb megfelelő(bb) anyagból, még ugyancsak készülhet. Ez a másféle-képpen csomagolást is kiválthatja és többféle lehet: - - kapni ehhez, a felsőnek szánt széle – éle vagy peremrésze – besodrásával

is, akár már előre elkészített krepp-papírt, tekercselve. Ennek, a csokor leg-alább egyszeresen teljes körbefogásához elegendő hosszan lemért és le-vágott darabja, jobb kézzel, kis hajtásokkal összeszedése után, a bal kézbe fogott csokorra, a nyakrészénél egyszerűen rátekerhető. Majd a csokor ösz-szekötési helyénél ez is szorosan megköthető, körülbelül az alsó harmadá-ban. Ezután lehetőleg néhány helyen egymásra húzva, össze is ragasztha-tó, akár cellux ragasztószalag darabokkal, rejtetten, hogy ez ne tűnjön fel. Végül még, takarásként is, papír vagy textil szalag (is) kerülhet a kötés-helyre;

- - kényszer-megoldása lehet még csupán a virágcserép dísz/ítő csomagolá-sához rendszeresített és sima – ép – vagy mélyebben-sekélyebben csipké-sen „karéjozott” szélű, kör formára vágott csomagolóanyagnak, - mint a többnyire nyomottan színes mintás ún. körcelofánnak vagy kristályfóliának,- szintén egyféle csokor gallér – mandzsetta – formában történő alkalmazása. Akár olyan módon, hogy ez, a közepén kivágott ehhez elég nagy nyílásán át, csak a szárával, vagyis az összekötése alatti száraljaival átbújtatott cso-


130

kor nyakrészénél kerül meg-, illetve összekötésre úgy, ahogy elfogadhatóan redőzését-hullámzását eredményező elrendezésével egyidejűleg;

- - saját kivitelezésű mutatós – díszes-záró gallér – mandzsetta – készítése ugyancsak lehetséges, méghozzá a legegyszerűbb selyempapír – az ún. kalappapír akár csak egy, de inkább két-három, ehhez elég nagy méretben, négyzet alakúra vágott darabjából is. Éspedig olyan módon (is), hogy az egyik átlója mentén háromszög alakban összehajlított papírdarab, az ösz-szehajtott részénél vékony redőzésekkel, harmonikaszerűen összehajtoga-tása után, ezzel a részével a csokor összekötési helyén körkörösen elhe-lyezve, az aljától pár centiméterre, szintén szorosan megkötésre kerül. Ez-után pedig a kötéséből kihúzása ill. kiesése és megszaggatása nélkül,- a kötés feletti részének az óvatos széthúzása közben, ezt ügyesen hajtogatva is, még látványosan -–mutatósan, - széthajtható a csokor alj fölött, legalább egynegyed- vagy félkörben,

- sorra kerülhet még, díszítéshez szánt, méretarányos, színében is harmonizáló – illeszkedő – szalag vagy szalagcsokor – masni -, esetenként díszes üzleti reklám embléma, illetve logó, valamint név vagy inkább megfelelő szövegű üzenő-kártya, sőt vágottvirág-tartósító készítményből egy adag elhelyezése és rögzítése is,

- védőcsomagolás is lehet, szükséges esetben a díszítő feletti -legalább több-rétegű selyem, illetve ún. kalappapír, vagy újságpapír borítás. (Ennek, akár-csak az át nem látszó díszcsomagolásának is az eltávolítása, átadás előtt, az átadó feladata!),

- tartósító hatású, igényes csomagolás; mint a Flower Bag virágtasak vagy ha-sonló biztosíthatja a hosszabb ideig tartó szállításkor is, a végcélig elég frissen eljut(tat)ást.

FONOTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

A fonott virágkötészeti készítmények is, a szálas anyagokból fonással készülő virágos alkotások. A kötés a kisegítő technika még leggyakrabban a készítésükkor.

Előállításuk: ma már viszonylag ritka. Bár legalább részben még jól „előre is gyárt-hatók”.

Kialakulásuk: a virágokból és gallyakból font formában való első megjelenésükkel kezdődhetett el. Azóta is lényegében csak az anyaghasználatuk színesedett, mind újabb anyagoknak a virágkötészetben is térnyerésével.

Jellemzőik: - anyagaik legalább részben viszonylag hosszú szálásak, - elegánsak és alkalmiak – tartósak csak azesetben, ha örökzöld, vagy toboz és más száraz növényrészekből, valamint egyéb nem élő anyagból készülnek,

- formájuk jellegzetes,


131

- kifejezik a felszabadultságot, az örömet, a vidámságot – a hozzájuk használt anyagoktól függően,

- munka és anyagigényesek. Típusaik és alkalmazásuk:

Kör formájúra fontak: a viszonylag gyakoribbak. Ezek lehetnek: - gúzs formájúra fontak: leginkább egyetlen szál hajlékony hajtás vagy vessző, eset-leg gally karikába hajtásával, hajlításával kialakítottak. Pl.: koszorútest, alap, meg-többszörözve: gúzs-köteg, függeszték, keret,

- koszorútest formájúra fontak: legalább két szál hajlékony hosszú hajtás vagy vessző, vékony gally, sás és más hasonló szálas anyaga, kötél készítéséhez, ill. hajkötegek fonatba fonásához hasonlóan, hajlítással, csavarással koszorúba - ko-szorúformára -–fonottak. Pl.: koszorútestek, - alapok készítéséhez (lásd: Virágkö-tészeti koszorúk és készítésük c. részben),

Vonalas formájúra fontak: vízszintesen, függőlegesen vagy ferdén egyenes és ívelt vagy hullámos vonalvezetéssel kialakítottak. Ezek akár tetszőleges, de még jól kezelhető hosszúságban, lehetnek:

- kötélszerű formájúra fontak: kívánt – kisebb-nagyobb – vastagsági méretben, leg-alább némileg íves vagy inkább kör (formájú) keresztmetszetűek. Pl.: fokhagyma fo-natok, valamint ajtók, ablakok, asztalok, belső és külső terek, dobogók, emelvények, falak, homlokzatok, kép és tükör keretek, kocsik, koporsók, oszlopok, ravatalozók, színpadok, szobrok és hasonló műtárgyak, templom belsők, urnák fonott díszei,

- szalagszerű formájúra fontak: kívánt – keskenyebb – szélesebb – szélességi mé-retben és közel vastag vonal formájú átmérővel. Pl.: mint az előzőek (lásd: kötél-szerű formájúra fonottaknál).

„Síkban, laposan” fontak: mint a korcolás is, és az alakzatra fonottak-formáltak szintén, rövidebb-hosszabb egyféle vagy több különböző szálas anyag, egymást legin-kább merőlegesen – derékszögben – keresztező szálai vagy kisebb-nagyobb vastagságú szálkötegei összefonásával kialakítottak. Pl.: akár saját készítésű alapok, tartók, testek.

Lehet még mindegyikük: - lombdíszes, - termésdíszes, - virágdíszes, - díszítő anyagokkal – kellékekkel – díszített, - vegyes díszítésű is.


132

Rafiafonat készítése

Koszorúalap vesszőből


133

FŰZÖTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

A fűzött virágkötészeti készítmények is, szálas, anyag legalább egy szálára, to-

vábbi egyéb, kizárólag vagy csak kisebb-nagyobb részben és akár szintén szálas növény anyagok fel-fűzésével készülő virágos alkotások. A kötés a kisegítő technika még, - leg-alább indítási és zárási műveletként -, a készítésük során.

Előállításuk: az egyik legősibb virágkötészeti munka, „virágkötészeti forma”. Rajzo-latként, stukkódíszként az építészetben is tért hódított.

Kialakulásuk: pontosan nem ismert. Az ókorban és a középkorban viszont már el-terjedtek voltak, termek és más belső terek, valamint épülethomlokzatok, utcák és egyéb külső terek legalább alkalmi díszeiként. Laza füzérek viselése is hagyományos a termé-szetközeli népek különféle kultikus ünnepein. Valamint több népszokás, népünnepély hagyományos díszei is a különféle füzérek. Fejdísznek vagy nyakba akasztott viseléshez a füzéreket olykor összekötötték és így alakultak ki belőlük a koszorúk is. Zöldség és más termésfüzérek forgalmazása is szokásos, mégpedig leginkább az akár már teljesen bepirosodott fűszerpaprika füzéreké.

Jellemzőik: a fonottakétól (lásd: virágkötészeti fonott készítmények és alkalmazá-suk c. részben) lényegében csak annyiban térnek el, hogy rövid – csonka – szárú vágott virágokból és a másra esetleg már alkalmatlan rövid leveles hajtásokból is készülhetnek. Vagyis szinte egyféle „hulladék-hasznosítók” is lehetnek.

Típusaik és alkalmazásuk: - feston: közepén a legtestesebb vagy legalábbis a legszélesebb, amitől akár egé-szen rövid „távon” és így rohamosan is vékonyodhat, az általában kissé ívesen fel-nyúló két végéig, ahol még bojtszerű kis zömök, csüngő résszel egészülhet ki. Pl.: függődísz leginkább ajtó, ablak vagy kapu nyílás tetején, homlokzati és más sza-bad felületeken,

- füzér: csak fűzötten és kötéssel is, többféle lehet: o „lapos” formában is kétféle lehet:

„fél=egy-oldalas” füzér: nyitott legyezőszerű, a kívánt és akár szabálytala-nul egyenetlen – hullámzó – szélességben. Pl.: ajtók, ablakok, asztalok, belső és külső terek, dobogók, emelvények, falak, homlokzatok, kép és tükör kere-tek, kocsik, koporsók, oszlopok, ravatalozók, színpadok, szobrok és hasonló más műtárgyak, templom-belsők, urnák „fél=egy-oldalasan” fűzött dísze,

„két-oldalas” füzér: nyitott madárszárny-szerű, a kívánt és akár szabály-talanul egyenetlen – hullámzó – szélességben. Pl.: mint az előbbinél (lásd: „fél=egy-oldalasnál”),

o „íves” keresztmetszeti formában szintén kétféle lehet: „részlegesen telt=teljes” füzér: legalább némi szélességben még sík – felfekvő – aljú és a kívánt, akár szabálytalanul egyenetlen – hullámzó – szélességű. Pl.: mint az előbbieknél (lásd: „fél=egy-oldalasnál”),


134

„telt=teljes” füzér=girland: leginkább hurkaszerűen a kívánt méretben közel egyenletesen vastag és legalább megközelítően szabályos kör, ill. keskenyebb-szélesebb ellipszis keresztmetszetű. Pl.: mint az előbbieknél (lásd: „fél=egy-oldalasnál”),

- Hogarth-ív: akár virág vagy másféle növényszárakkal alkotott – kirajzolt – lágyan elnyúló S betű alakú alapja a két vége felé fokozatosan elvékonyodik és a köze-pén – az S „hasa” – teltebb – kövérebb - , valamint gazdagabban is díszített. Így a megjelenésében romantikus, mértéktartó eleganciájú, egyben ünnepélyes, gaz-dagságra is utal, meghitt hatású, miután „magában hordja az ún. ölelő vonalakat”. Pl.: szabad felületek, oszlopok, templom-belsők dísze.

Lehet még mindegyikük: - lombdíszes, - termésdíszes, - virágdíszes, - díszítőanyagokkal – kellékekkel – díszített, - vegyes díszítésű is.


135

TŰZÖTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

A tűzött virágkötészeti készítmények tűzési technikával, tartóba vagy tartóra ké-szülő virágos alkotások. Más technikák kisegítő alkalmazása az esetükben sem kizárt.

Előállításuk: ma már nagyon gyakori a virágkötészetben. A kézzel kötött csokrok kivételével, mindenféle virágkötészeti alkotás készülhet ilyen módon. Legelterjedtebb szárazvirág-kötészeti anyagokkal.

Kialakulásuk: a japánok és kínaiak kenzán-tűpárnára alapozott „tűzéses” virágkö-tészeti kompozíció-készítési technikájának múlt századi ismertebbé válásával indulhatott el, az európai virágkötészetben. A mohagolyókat is kiváltó tűzőhabok megjelenése után válhatott a legszélesebb körűvé. Jellemzőik: - tartó-tűzőanyag az alapjuk: pl.: agyag, drótháló, gélanyag, gyurma, huzalgombóc, mo-hagolyó, tűzőhab.

- kell mindegyikükhöz befogadó tartóedény: pl.: leginkább kosár, tál, váza, vagy tartó alap: pl.: drótháló-idom, fali-tartó, fatalp, fonat, kenzán-tűpárna, koszorúalap, sírcsokor-tartó.

- tűzési – szúrási mozdulattal történik az anyagbehelyezés – rögzítés. Típusaik és alkalmazásuk: - élő- vagy szárazvirág tál. pl.: alkalmi-, asztali-, ünnepi dísz, árubemutató, - élő- vagy szárazvirág kosár, pl.: ajándék, húsvéti, köszöntő (Floreintin), - élő- vagy szárazvirágos tűzött vázadísz, pl.: kirakatdísz, virágbemutató, - élő- vagy szárazvirágos tűzött kegyeleti készítmény (lásd kegyeleti virágkötészetnél) - élő- vagy másolatban már selyemvirágos tűzött menyasszonyi csokor (lásd esküvői virágkötészetnél),

- élő- vagy szárazvirágos falidísz, pl.: ajándék, dekoráció, beltéri dísz, - élő- vagy szárazvirágos tűzött díszítésű életfa, gömb, koszorú, kúp és szív valamint egyéb hasonló alakzatok, formák-testek (lásd alkalmi virágkötészetnél).

Készítésük – kivitelezésük – általános munkaműveletei: - az előkészítés munkaműveletei, - a megvalósítás munkaműveletei:

o a választott tartó-edény előkészítése – alkalmazható / tiszta állapotban és kézközelben: a ki/tisztítása – ha szükséges és az élővirágokból, valamint más élő nö-

vényrészekből – a nem fiolás aljúakból – készülő készítmények – kompozí-ció számára előzetesen legalább tiszta vízzel alaposan ki is öblítve; méginkább fertőtlenítő hatású, akárcsak háztartási hypó és víz közel egyen-lő arányú oldatával ki is mosva, a tisztavizes kiöblítése előtt. Eközben lehet meggyőződni arról is, hogy jó víztartó, mert ha nem ilyen lenne, akkor:

víztartóvá is kell tenni, akár kibélelve fóliával, vagy pedig beleillő tartó-edényt behelyezve, hogy ne folyjék ki belőle a víz, a környezetet is szeny-nyezve,


136

o rögzítő-tűző-anyag választás, tűzőhabból lehetőleg nem sokáig tárolt, és emiatt elöregedett, valamint

mindig új, mintsem már használt választásával ,ami lyukacsos és ezért meggyengült a tartása, valamint baktériumokkal és gombákkal is fertőzött lehet, az előzőleg tartósan benne tartott virágok, vagy más növény anya-gok miatt.

o a választott rögzítő-tűzőanyag előkészítése: a nedvesíthetőnek felszivatása, lehetőleg a lapos, feliratos oldalával

vízfelszínre téve legalább 2-5 percig, hogy így magától teljesen átnedve-sedjen, belsejében, középen se maradjon száraz része, mert ez az élőanyag tartósságát csökkenti,

feldarabolása – a különben túl nagy méretűnek o a kellő méretűre vágása, faragása –formálása, – már pontosan – a rögzítő-tűző

anyag elég nagy méretű darabjának a választott tartóedénybe legalább két oldalával – a nedvesíthető esetében viszont víz vagy tartósító oldat utántöltéséhez egy he-lyen ehhez elég nagy hézagot is hagyva – szorosan illeszkedésének, vagy tartó-alapra illő –alkalmas nagyságának bepróbálásával,

o Ez tűzőhab esetében a legjobb: – akár hosszú pengéjű késsel vagy drótszállal, vágva, – a nedvesíthetőnek,- takarékosságból-, inkább a felszivatása előtti, még

száraz állapotában, – szokásosan legalább 1,5-2 cm-rel edényperemrész fölé nyúlásával, de fe-

lületi dísz készítésekor ellenkezőleg, 1-2 cm-rel edényperem alá süllyesz-tésével,

– szögletes sarok, felesleges szélei körben vékonyan levágásával –mivel úgyis letöredeznének-, és a tartó edényperemrészével találkozási helyei-nél a peremrésznél kissé mélyebbre levágásával, különben kivezetné ké-sőbb a szükséges utántöltéskor ráöntött vizet,

– vizet átengedő tartóba/edénybe, mint amilyen az alacsony hőfokon ége-tett kerámia anyagú és a terrakotta is, vagy a kosár, a behelyezéséhez a nedvesíthetőt előtte célszerű gumival vagy kötözőszállal összefogott többrétegű celofánba vagy műanyagfóliába csomagolni, hogy csak a fel-sőrésze maradjon szabadon, az így is már körülményessé váló vízután-pótláshoz (is),

szétesés elleni védelme akár nagylyukú vékony hálódarabbal egyszerű-en körülvételével,- sem hiábavaló óvatosság, legalábbis szétpréselését különösen könnyen kiváltó, nagy, nehéz, vastag szárú virágok, zöldek, termések felhasználásának tervebevételekor,

szilárdan rögzítése még szintén szükséges lehet. Ami viszont többféle módon is megoldható-történhet:

- - lapos tartó/edény aljába szokásos rögzítését Oasis tüske és ragasztó gyurma is biztosíthatja. Ehhez ragasztó gyurma darabkát kell az Oasis tüske aljára nyomni. Majd akár gyertyaláng fölötti megmelegítése után


137

nyomható jól rá, az ehhez előzetesen már szárazra és tisztára törölt – mi-vel porosan és nedvesen nem ragadna rá tartó/edény aljra (ahogy jobban hozzáragad). Ezután kerüljön az Oasis tüskére a kívánt méretben és for-mában előkészített tűzőhab-darab. Ezt legjobb még körberakni nagyobb kavics-szemekkel vagy más, nehezebb anyaggal, ami meggátolja a ké-sőbbiekben is, az elfordulását, valamint a szállítástűrést is elősegítheti;

- - szögletes tartó/edény esetében szokásosan, hasznosítható a tűző-rögzítőanyag rögzítés régi módja, a vessződarabokkal vagy drótszálakkal kitámasztását is,

- - vizet is álló ragasztóval rögzítése keresztben átragasztásával lehet még a viszonylag legegyszerűbb. Csakhogy látszik, takarni kell és annyiban nem eléggé biztonságos, hogy nedves felületen nem tapad meg elég jól.

o növényanyagokról gondoskodás, a betűzni kívánt, vagyis a felhasználásra tervezett és ehhez már előzetesen kiválasztott, összeválogatott és alsó levelei leszedésével, valamint más, szükséges módon elő is készített növényanyag legalább java részének, lehetőleg előrendezve, kézközelbe készítésével,

o a növényanyag betűzése: az elsőként betűzésre érdemes – illő – virágszál vagy más növényrész

kiválasztása formája, színe, nagysága, mozgásformája, állapota szerint is, és a követni kívánt kivitelezési mód, illetve stílus(a) – virágkötészeti irányzat – jellemzőinek is a figyelembevételével,

az elsőnek betűzésre választott virágszál, illetve növényrész „bepróbálá-sa” a tervezett – neki szánt – helyre és helyzetében: szintén az ezelőtti munkaművelet még ugyancsak érvényes – vonatkozó – szempontjait is figyelembe véve,

szárkurtítás az elsőként betűzésre kiválasztott virágszálnál vagy más növényrésznél, a „bepróbálásának” alapján is megfelelőnek talált - eldön-tött – helyének és helyzetének, valamint a betűzés 2-5 cm-es mélységé-nek is a figyelembevételével. Ez éles késsel és lehetőleg a minél na-gyobb vízfelvevő friss, sima vágásfelületet – sebfelületet – eredményező, hosszanti ferde vágással történjen meg. Akkor is, ha erre már egyszer, az előkészítéskor sor került. Ezt a jobb vízfelvétel és a könnyebb betűzés érdekében kell, akár ismételten megtenni, de sohasem íz-, ill. bütyökrészt átvágva, ahol nem jó az élő vágott virágok, vagy más ilyen növényrészek levágásuk utáni jó életbenmaradási időtartamát a szokásos körülmények között meghatározó vízfelvétele. Ráadásul az emiatt szélesebb szárré-szük túlságosan kitágítaná a rögzítő-tűzőanyagot, - közülük is leginkább a tűzőhabot-, és így mozoghatnak benne vagy ki is esnének belőle. Vastag szár így újonnan adódó alja még „ék alakúra is legyen vágva”, ami meg-gátolja, hogy a betűzése után a kívánt – beállított – helyzetéből, ill. irány-ból elforduljon. Ez egyben a rögzítő- tűzőanyag miatt a szétrepedésének veszélyét is csökkenti,


138

az újonnan kapott száralj megtisztítása: a kívánatos betűzési mélység-nek megfelelő részén, vagyis legalább 2 cm hosszan szükséges. Úgy, hogy itt se levelek, se tüskék vagy tövisek, de másféle kiágazódások se maradjanak vissza rajta – amik gátolnák a szoros betűzést,

az első szál betűzése: már lehetőleg olyan módon történjen, hogy a megtisztított száralja fölött, megközelítően abban a szintben, ameddig kí-vánatos a betűzése, vagyis 2-5 cm felett, két újjal megfogva, egy hatá-rozott, erőteljes nyomási mozdulattal kerüljön beszúrásra a rögzítő tűző-anyagba, az előzetes „bepróbálásával” is, számára megfelelőnek talált – eldöntött, kiszemelt - helyen és a meg/kívánt helyzetben,

a további szálak betűzése: ugyancsak az elsőnek betűzésre érdemesí-tett szál kiválasztási szempontjai szerinti kiválasztásukat követheti, szin-tén lehetőleg még a „bepróbálásukkal” is megfelelőnek talál – mutatkozó – helyeikre és helyzetükbe. Ez lehetőleg még csak ne is veszélyeztesse a már betűzött szál(ak) épségét és beállított helyzetét se változtassa meg; A beszúrások pedig anélkül, hogy a szárak keresztezik egymást, mindig lehetőleg a rögzítő-tűző anyag közepe felé rányuljanak, mert ezzel az egyirányú betűzéssel minden szár elfér,

- levél gallér = mandzsetta résszel tervezett készítmény készítése ennek az elkészítésével kezdődjön, majd következhet a váz felépítése – kialakí-tása és csak ezután kezdődjön el a kitöltése,

- egyszerre csak egyféle virág, kerüljön betűzésre, ami különösen a deko-ratív stílus követésekor – esetében – segítheti elő, az egységes virágel-oszlást is,

a szálbetűzések folytatása: az egymás után következő szálakkal, leg-jobb általában bentről kifelé és alulról felfelé haladva,

a fő motívum kialakítása: elsőként történjen meg, az ehhez alkalmas hangsúlyos virágszálakból, ill. növényrészekből,

mellék motívumok kialakulása: még szintén sorra kerülhet, a térkitöltő, lazító betűzések, a térkitöltésre, lazításra megfelelő virág-

szálakból, ill. növényrészekből, legalábbis a főmotívum kialakításáig ne kezdődjék el,

az alaplazító növényanyagok – virágszálak és egyéb növényrészek - be-tűzésével kezdés, legfeljebb kivételesen lehetséges, egyes stílusoknál – mint a vegetatív és a vonalas-grafikus stílus esetében.

- vízzel vagy inkább tartósító oldattal töltött szárvégi fiolájukkal illetve kém-csővel kerüljenek betűzésre is, legalább az ilyennel ellátott nagyvirágú flamingóvirágok és orchideák,

- zsinór, méginkább textília és szalag darabban, de szalagcsokor = masni formájában is, a megdrótozásánál lehetőleg celofánba vagy műanyag fó-liába burkolva – csomagolva – és ennek a részének majd akár levelekkel eltakarásával – kerüljön csak betűzésre nedves rögzítő-tűző aynagba és közvetlenül ne érintkezzen vele, nehogy kivezesse a vizet.


139

Utóműveletek: - a megvalósítás, - elkészítés – kivitelezés – végére érve, az alaposan - fi-

gyelmesen – átvizsgálás, körbenézés – az ennek helyesen már időköz-ben sorrakerülését követően is –már ismételten,

- a még mutatkozó ún. üres részek feltöltése, akár már csipeszt használva a betöltésükhöz is a még szükséges betűzések ilyenkor elvégzéséhez, - a korábban betűzöttek elmozdításának, törésének elkerülése érdekében,

- minden egyéb, még fellelhető hiányosság lehetőség szerinti megszünte-tése, az igazítani valók kiigazítása,

- végül a nedves rögzítő-tűző anyagú kész tűzött készítmény még lehetsé-ges utántöltése vízzel, vagy inkább tartósító oldattal.

Készítésüknek – kivitelezésüknek – (a) stílusa szerint a tűzött virágkötészeti készít-mények lehetnek (Szabó, 2008):

- dekoratív-részarányos = szimmetrikus (hosszúkás-nyújtott, kerek, kúp, szerkezeti-struktúra, vízszintes, zárt-biedermeier),

- párhuzamos = paralel, - vegetatív (bozót), - vonalas-grafikus – részaránytalan = aszimmetrikus (hosszúkás- nyújtott,

leomló, párna-vízszintes), - kísérleti (szabad formájú) tűzött (díszítésű) kosár, és tál, valamint váza

készítmény egyaránt (lásd később).


140

A tűzött kompozíciók elkészítési technikái (Elekné Ludányi Zs., - Császi K., 1999 nyomán)

Tűzőhab használata

Rögzítőanyag elhelyezése

Virágszárak ne keresztezzék egymást! Virágtál összeállítása


141

A tűzött kompozíciók fajtái

Körkörös és frontális készítmény

Függőleges és vízszintes elrendezés

Szimmetrikus és aszimmetrikus elrendezés


142

RAGASZTOTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

A ragasztott virágkötészeti készítmények hideg vagy meleg ragasztási techni-ka alkalmazásával készülő virágos alkotások. Közülük az élővirágosak és a másféle élő-anyagot hasznosítók legfeljebb kivételesen készülhetnek meleg ragasztási technikával.

Előállításuk: bár csak újabbkeletű szokás, azonban már elterjedt a virágkötészet-ben. A ragasztópisztoly terjedésével lett egyre gyakoribb is, a virágkötészeti munkák kö-rében.

Kialakulásuk: elkezdődött a meleg ragasztás lehetőségét megteremtő – biztosító – elektromos ragasztópisztoly megjelenésével – 1980-ban. Kereken tíz évvel később – 1990-ben már az élő növények, növényrészek ragasztására is alkalmas hidegragasztó megjelenése jelentett további nagy előrelépést, a ragasztott virágkötészeti alkotások ké-szítésében.

Jellemzőik: - egyébként már kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmazható növényi és más anya-gokat is jól hasznosíthatnak,

- legbiztosabb lehet a rögzítésük, - az alkotókedv, a fantázia kifejezetten jó megjelenítői lehetnek, - legalábbis a többségük más technika alkalmazásával is készülhet, - viszonylag gyorsan készülhetnek. Típusaik és alkalmazásuk: - a leggyakrabban – leginkább – ragasztottak:

o faliképek – főként szárazkötészeti anyagokból: pl.: ajándék, faldísz, o kis kiegészítő készítmények: pl.: hajdísz, kitűző, szalvétagyűrű, o térkompozíciók – leginkább szárazkötészeti anyagokból: pl.: bel- vagy kültéri

dekoráció, térleválasztó, kirakati és színpadi dísz, - még ragaszthatók, a más technikákkal készíthetők közül is elsősorban mindazok az egyéb virágkötészeti készítmények, amelyek nem élővirág vázadíszek vagy tá-lak és élőnövény összeültetések, valamint nem is kézben kötött virágcsokrok,

- az alkalmilag – ritkán – ragasztással készülők: pl.: a menyasszonyi csokrok, a te-metési virágkötészeti készítmények.

TELJES - ÉLŐNÖVÉNY ÖSSZEÁLLÍTÁSOK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN

Élőnövény összeállítások be-, illetve összeültetések ún. növény-aranzsmanok a virágkötészetben is a többségükben. Ezek mindig még egész élő (gyökeres) növények kö-zül, a lehetőleg igényeikben és megjelenésükben vagy még a növekedésük erőssége sze-rint is egymáshoz illőekből legalább kettőnek, a mindeddig leginkább egy közös tartóba/ra összeültetésével (társításával) készülő virágos alkotások. Éspedig a legtöbbször (még) az ehhez alkalmas ültetőanyaggal – közeggel – ún. növénytálban és kosárban vagy már üvegedényben kerülnek kialakításra. Készülnek még mind gyakrabban az ehhez akár elő-


143

re eléggé kivájt fatörzs darab vagy hasonló és másféle tartó alapokra, illetve edényekbe is. Kiegészítőik: lehetnek az anyagokból a vágott virágok és egyéb növény, valamint

más, - elsősorban díszítő – anyagok is. Másféle technikák társként/i legalább kisegítő al-kalmazására (még) szintén sor kerülhet.

Előállításuk: legalább alkalmanként kifejezetten virágkötészeti feladatnak minősül/ne (legalábbis sokak szerint). Általában az így alkalmazott növények hatásának ilyen módon leginkább csoportosításával és összeültetésével (is) lehetséges fokozása érdekében.

Kialakulásuk: legjelentősebb elősegítője, a kosarak után, a tálak virágkötészeti használatba már szintén bekerülése. Miáltal lehetővé vált már, egész élő gyökeres - cse-repes – növényeknek az eddig szinte kizárólagos egyedi alkalmazásánál, illetve elhelye-zésénél és tartásánál látványosabb – attraktívabb – együttes, azaz ún. kombinatív hasz-nosítása is.

Jellemzőik: - általában olyan eltérő díszhatású – esztétikai – értékű növények „társítói” többnyi-

re egy közös dísztő tartón vagy inkább tartóedényben, amely a jó megmaradá-sukhoz – díszítésükhöz – legalább közel azonos környezeti adottságokat – felté-teleket illetve ún. mikroklímát igényelnek,

- el/rendezésük magasságban, de térben is, az aranymetszés (lásd korábban) sza-bályai szerint megfelelő,

- három fő növekedési pontjuk is lehet, a virágkötészet vegetatív stílusa (lásd: Stí-lusok, irányzatok a virágkötészetben című részben) szabályainak - törvényszerű-ségeinek – figyelembevételével, illetve az ezek szerint szokásos kialakításuknak – készítésüknek – (is) megfelelően,

- a helyigényt csökkentik, - a látványt fokozzák, a növénytársak, illetve a társításra kerülő növények egyedi

szépségének kiemelésével is, méginkább megvilágításukkor vagy akár társítva vízzel – akváriummal – terráriummal, stb. …

- mozgásformákat is érvényesítenek, más virágkötészeti készítményekhez hason-lóan, (lásd korábban),

- a tartójuk/edényük meghatározó, a helyes arányaik megteremtésében, a méret-lehetőségeikben és a látványukban-mutatósságukban, vagyis azesztétikai megjele-nésükben ugyancsak. Ráadásul sajátos hatású is lehet; (Pl.: a fényes fémből készült elegáns, gazdagságot is sugalló, a hidrokultúrás korszerű-modern, a mázatlan-matt kerámia, méginkább a cserép-terrakotta szerény-visszafogott, míg a fertőtlenítésben is részesített vájt fatörzs vagy taplógombatestű természetesnek hat,

- a zöldfelületi hatást erősítik. Típusaik és alkalmazásuk: - tartásuk (várható) helye szerint lehetnek:

- - beltériek: a virágkötészetileg leginkább megvalósíthatók, - - kültériek: inkább csak a legalább részben zárt, körülhatárolt, mintsem a telje-

sen nyílt terekbe szántak, - valók - tartósságuk szerint lehetnek:


144

- - alkalmiak vagy ideiglenesek: leginkább csak egyetlen alkalomra, akár csak órák-ra vagy legfeljebb pár napon át/együtt/esen tartáshoz és díszítésre szántak (va-lók) Ezek esetében a látványos – esztétikus megjelenés törvények érvényesülé-sénél is. Ezeknek – a szébontásukat követően – különösen alkalmasak lehetnek legalábbis az egyes növényei a már egyedileg – önállóan – tovább tartásra.

- - tartósak: amelyek növényei, a formai, a növekedésbeni, a színbeli harmóniájuk = összhangjuk mellett, elsősorban még a biológia, illetve a környezeti igényei-ket tekintve is legalább közel egyformák – megegyezőek. Egyben így megfele-lőnek (is) kell lenniük a tervezett helyük várható környezeti, vagyis mikroklimati-kus, mint a huzat – a légkondicionálás is, - valamint a forgalmi, a fenntartható-sági, a belsőépítészeti adottságoknak és még akár a velük együtt élő szemé-lyek növényszeretetének vagy éppen utálatának, meg az egyéb személyi sajá-tosságaiknak egyaránt. Mégpedig éppen a további minél jobb tartósságuk és fenntarthatóságuk érdekében. Jóllehet, ehhez a kialakításra kerülő élőnövény összeállítások – együttesek – minden növény/elem/ének valamennyi igényét aligha lehet egyszerre figyelembe venni – és mégkevésbé ki (is) elégíteni. Ez azonban el sem maradhat/na legalább/is a közülük legfontosabbak esetében. Vagyis a fény, a hő, a víz, a tápanyag, de kiváltképpen a légnedvesség, illetve a pára iránti igény/ük legalább közel azonossága alapvető;

- tartójuk szerint (Lásd: Virágkötészeti tartók és alkalmazásuk című részben) külö-nösen sokfélék lehetnek: - - alkalmazása szerint lehetnek: - - - tartó-alapos, pl.: növényfal alapúak, - - - tartó-edényes; pl.: hidro-nagy díszedény, nagyméretű növénytartó-edény, nö-

vénytartó kosár tartójúak, - - anyaga szerint: a legkülönfélébbek; - - eredete szerint lehetnek: - - - természetes eredetű, pl.: kagylóhéj, szőlő-kék, üreges kő tartójúak, - - - természetesen nem keletkező, pl.: fa, kerámia, műanyag tartójúak, - - elhelyez/hetőség/e szerint lehetnek: - - - függeszthető/ek: éspedig: - - - - falra függeszthető: fali tartó/edény tartójúak, - - - - falra függeszthető: akasztós, illetve függő (kaspó) tartójúak, - - - - aljzatra = padozatra lehelyezhető, pl.: nagyméretű növénytartó edény és ko-

sár tartójúak, - - - - bútorra el/helyezhető, pl.: kivájt és növénytál, -kosár tartójúak, - - zártsága szerint lehetnek: - - - nyitott, pl.: növénykosár, -tál, üvegkehely tartójúak, - - - részben zárt, pl.: üveggömb –kád, -medence tartójúak, - - - teljesen zárt, pl.: „mini-növényház” mint az ún. florárium és palacküvegház

tartójúak, - - kialakítása, illetve beépítettsége szerint lehetnek:


145

- - - beépített pl.: ún. növény-ablak, (vagy ablakkert, illetve üvegház), -vályú, -vitrin, „tartójúak”,

- - - nem beépített = szabadon álló; pl.: növénytartós kisbútor, virágláda tartójúak, - - mozgathatósága szerint lehetnek: - - - mozgatható, pl.: görgős alátétű nagy (méretű) növénytartó edény, és növény-

tartós kisbútor, tál tartójúak, - - - mozdíthatatlan, pl.: ua. (is), mint a beépített (lásd ott),

- társított növényeink jellemző igénye szerint lehetnek: - - fényszegény helyre valók: kis fényigényű növényekből, pl.: rákvirág, sarlós ba-

bérpáfrány, vitorlavirág, - - jó fényellátottságú helyre valók: nagy fényigényű növényekből, pl.: kanári fő-

nixpálma, szobafikusz, viaszvirág, - - hűvös helyre szántak-valók: alacsony hőigényű növényekből, pl.: borostyánará-

lia, ciklámen, kanáriborostyán, - - meleg helyre valók: melegigényes növényekből: pl.: afrikai ibolya, buzogányvi-

rág, királybegónia, - - nedves légterű helyre szántak-valók: nagy páraigényű növényekből: pl.: csa-

varpálma, ciklámen, szoba- és szobafűpalka, - - száraz légterű helyre valók: a légszárazságot is elviselő növényekből, pl.: bu-

zogányfa, korállvirág, törzses jukka, - - szennyezett levegőjű helyre valók: a dohányfüstöt és a hasonló légszennye-

zettséget is tűrő növényekből, pl.: fácánlevél vagy szanzaviéria, kukoricalevél, narancsliliom,

- társított növényeik összetétele szerint lehetnek: - - egyféle növénycsoport növényeiből összeállítottak: pl.: ún. bromélia vagy epifi-

ta fák – broméliákból; kaktusz vagy pozsgás együttesek – kaktuszokból, ill. leg-alábbis pozsgásokból; páfrányos csoportok – páfrányfélékből,

- - többféle növénycsoport növényeiből összeállítottak: pl.: ún. arboflor - legalább-is kistermetű szakál-bromélia és ebből minimálisan egyetlen példánynak, az akár nyirkos mohaborítással egyszerűen feldrótozását követően, a már jó meg-tartására alkalmas – képes – arányosan vaskos és hosszú törzsszerűen levéltelen szárú törzses jukka vagy sárkányfa esetleg buzogányfa vagy másféle ilyen növény együttese; méginkább ún. virágkosár, egymáshoz illő virágszínű és alakú – formájú – valamint lobozatú és legalább közel egyidejűleg virágzó, különféle cserepes virágokból; ún. zöldnövénytál, összeillő megjelenésű és nö-vekedési erősségű – nehogy rövid idő alatt elnyomják egymást vagy arányta-lanná váljanak – valamint igényükben is közelálló, különféle levéldísznövé-nyekből.

Továbbiak mindezekről a dísznövény-kertészeti ismeretek között találhatók (lásd ott).


146

SZÁRAZ VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

A száraz virágkötészeti – és nem szárazvirág-kötészeti – készítmények, ma hasz-

nált, a korábbinál pontosabb és megfelelőbb meghatározás szerint nem csak száraz vi-rágok, hanem más száraz növényrészek, valamint egyéb, hozzájuk illő anyagok – a to-vábbiakban összefoglalva száraz kötészeti anyagok – felhasználásával készülő „száraz-virágos” alkotások. Messze nem csak szárazvirágok virágkötészeti hasznosításáról van tehát szó.

Előállításuk nagy múltú, hagyományos virágkötészeti munka, mely mára újra való-sággal „divatba jött”.

Kialakulásuk, a szárazvirágok hasznosítása a régmúltba vezethető vissza. Az ókori rómaiak a hervadhatatlan – amaranthus – és a halhatatlan – immortalis – szóhasználat nyomán immortella összefoglaló névvel illeték azokat a növényeket, amelyek száraz ál-lapotban is megtartották formájukat és színüket, vagyis a szárazvirágokat, melyekből ko-rukban még leginkább fonott koszorúk készültek. A klasszikus világ elmúltával is divato-sak maradtak az immortellákból készült koszorúk, sőt hosszabb idő után használatuk még általánosabbá vált, nemcsak koszorúkat készítettek belőlük, hanem igyekeztek ve-lük pótolni minden más virágdíszt is. A 17. századtól terjedt el a virágok szárítása, eleinte még illatosításhoz – ahogy szín- és illatösszeállítása miatt napjainkban is (újra) kedvelt a főként szárított, festett és illatosított virágokból és termésekből, valamint egyéb száraz növényrészekből álló ún. potpourii. A 18. századtól, az ekkor már számtalan formában kínálkozó virágtartókba is kerültek szárazvirágok. A 19. század derekán, Hans Makart terjedelmes szárított, színezett, trópusi eredetű növényekből készült színes csokrokat is megfestett, melyek azóta makart-csokor néven ismertek. A 20. század elején napvilágott látott leírások szerint a téli időszakban a magyar virágárusok kosarát is olyan szárazvirá-gok töltötték ki, mint a homoki gyopár és a sziki lapu, sokszor egészen élénk színekre festve. Ezután egyre csökkent az érdeklődés a szárazvirágok iránt. Egészen addig, amíg az 1970-es években fel nem lendült a virágok, levelek levegőn való szárítása, ami után a szárított növények választéka évről évre gyarapodott, és az érdeklődés is egyre nőtt irán-tuk, egy valóságos új iparág kialakulását eredményezve.

A szárazvirágok magyarországi forgalma az 1980-as évektől, húsz év alatt megtíz-szereződött. A glicerinnel tartósított növények bevezetése is nagyon szokat változtatott a szárazvirág-kötészet minőségén és lehetőségein. A száraz virágkötészeti készítmények ezáltal nemcsak egyre változatosabbá, hanem tartósabbá és szállíthatóbbá is váltak. Az elektromos ragasztópisztoly megjelenése és használatának terjedése 1980-tól pedig, számos munkaműveletet leegyszerűsítve, meggyorsítva, új technika térnyerését tette le-hetővé, valósággal forradalmasítva a szárazvirág-kötészetet, miáltal egyféleképpen tö-meg-termékké – áruvá – is váltak a termékei, a száraz virágkötészeti készítmények.


147

Jellemzőik: - alkalmazásukat az alkalom, a hely és a kialakult szokások korlátozzák leginkább: gyermekáldás, -születés alkalmából, leánykéréshez és nyári temetésre nem szo-kás száraz virágkötészeti készítményt vinni;

- anyagaik és maguk egyaránt, a természetes száradás vagy a mesterséges szárí-tás után sokáig megtartják kedvező, természetes tulajdonságaikat, törékenységük csökkenthető vízzel bepermetezve őket;

- anyagválasztékuk gazdag és egyre bővül, a velük jól társítható selyemvirágok kí-nálatával együtt;

- előre is „gyárthatók”, elkészíthetők; - fenntartásuk során lehetőleg védve legyenek a tartós nedvességtől és az erős köz-vetlen napsütéstől, mert előbbitől megpenészedhetnének, utóbbi pedig hamar kifa-kítja – „kiszívja” – elsősorban virágaik színét. Portalaníthatók tollseprűvel, vagy hi-deg levegő fújására állított hajszárítóval. Hajlakkal lefújva a készítmények új fényt kapnak, egyes elemeik, részeik rendszeres kicserélésével is megújíthatók, mintegy „renoválhatók”. Ezzel meg is változtathatók kisebb-nagyobb mértékben, ha már eredeti látványuk unalmassá vált volna;

- majd minden virágkötészeti készítménytípus elkészülhet szárazkötészeti anyagok-ból;

- választékukat bővíti a tűzési és ragasztási technikák alkalmazása; - a változatlanság, az időt álló formák megjelenítői; - tartósak, hosszú időn át megtartják díszítőértéküket, legalább egy évig, illetve a következő „szárazvirágos szezonig”;

- a tárgyiasult világhoz viszonylag közel állnak. Típusaik és alkalmazásuk valamint a készítésük sajátosságai:

- száraz virágkötészeti csokrok: a leggyakoribb száraz virágkötészet készítmé-nyek:

- a készítésük technikája szerint: - kézben kötött száraz csokrok:

- száralkalmazás szerint: - saját szárral kézben kötött száraz csokrok:

- kialakítási forma – stílus – szerint: - kerek vagy félgömb formájú saját szárral kézben kötött száraz csokrok: legin-kább a dekoratív, struktúra stílus irányzatnak megfelelő elrendezésben és te-metői megemlékezési vagy egyéb sírdísznek készülnek. Mégpedig a készíté-sükhöz legalkalmasabbnak tartott és ehhez előre összeválogatott, legalább kö-zepesen hosszú szárú szálas virágok, valamint esetleg más ilyen növényrészek felhasználásával. Szárukat fejrészüktől számítva mintegy 15 cm-ről kezdve, előzetesen teljesen le szokás tisztítani. Majd a száruk alsó harmadánál fogva, lehetőleg a már előre kigondolt elrendezésüknek megfelelő rendszerben és tö-möttséggel valamint a szokásos spirális szárelrendezést is követve, szokás vé-gül akár marokba összefogni és a száruk egy pontban találkozási helyénél ösz-


148

szekötni. ahova egyszerű vagy színes és akár masniban fogott szalag takarás is kerülhet. ezenfelül még leginkább színes krepp-papír mandzsetta díszítést kaphatnak.

- hosszúkás – nyújtott – háromszög formájú saját szárral kézben kötött száraz csokrok: álló, fekvő, vagy lelógatott, vagyis mennyezet-gerendára, falra, szek-rényajtóra függesztett felhasználásra is készülnek. A ritmikusságuk mellett, a növényi részek mozgásformáinak megfelelő elrendezésben a legjobbak. Még-pedig a méretükkel, formájukkal, a színükkel, a környezetbe is beillő és többnyi-re viszonylag hosszú szárú, különféle száraz virágokból összeállítva. Ezeknek a szárvégi megtisztításuk után kisebb-nagyobb nyalábjai, csomói, találó sor-rendben, egymás után lazán marokra szedve, kerülnek végül szorosan átkötés-re. Majd a kötéshelyet is takaró szalagdíszt kapnak, ha szükséges, függesztő akasztóhurokkal.

- vonalas-grafikus formájú, saját, kézben kötött száraz csokrok: ajándékok és méginkább szobadíszek lehetnek hozzájuk való száraz kötészeti anyagok vá-lasztékának már behozatallal is egyre bővülésével, mind nagyobb számban ké-szülnek. A formagazdagság és az ellentétek hatásán alapuló kialakításúak szoktak lenni.

- drót szárral kézben kötött száraz csokrok: - kialakítási forma – stílus – szerint:

- kerek vagy félgömb formájú, drót szárral, kézben kötött száraz csokrok: legin-kább dekoratív, struktúra elrendezésben és anyák napi vagy más alkalomra szánt ajándéknak készülnek. Közülük legalábbis a kisebb méretűek minden egyes szál száraz virág szál levele, termése, esetleg más növényi része, rövid-re visszavágott szárral kerül feldrótozásra a szokásos módon (lásd: Virágok és más növényrészek virágkötészeti előkészítése c. részben). Elkerülve ezzel a szárcsonkjaiknak a kialakított drótszáraik sorrakerülő összetekerésének helyére benyúlását. A drótozásuk mindig csak annyira lehet szoros, hogy ez törést még ne idézzen elő. A már jól megdrótozott növényszálakból, az előre kigondolt – megtervezett – elrendezésük szerint legbelülre, középre szántak közül elsőnek kettőt szokás szorosan összefogni úgy, hogy a fejrészük egyforma magasság-ban legyen. Majd ebben a helyzetükben kerül sor a drótszáraik lazán, elnyújtot-tan összetekerésére. Ezekhez ugyanígy hozzáillesztett és a drótszárával az összetekert drótszárukra rátekerve rögzített harmadik virággal alakul ki a cso-kor közepe. Ezt követően, már soronként körbe haladva, a fejükkel, az előzetes tervnek megfelelő sorrendben és tömöttséggel, vagyis többé-kevésbé szorosan egymás mellé téve a szálakat, „tekerhető fel” az egész csokor. Eközben gon-doskodva a fejek elhelyezése során, a csokorfelület egyenletes ívéről – „dom-borodásáról” és az egyes szálak felülethez képest merőlegesen – függőlegesen – állásáról egyaránt. A drótszálak feltekerése mindvégig annál jobb, minél vé-konyabb és a végén elkeskenyedő drótszár alakul ki általa. A csokoraljon kör-ben, a lezárás, a legalább egy sorosan, az ugyancsak előzetes drótozásukkal „drótszárúvá, -lábassá” tett – vált – levelek csokor-gallérként rögzítése. Ez egy-


149

szerű a drótozásukkal, vagyis a drótszáruknak, az eddig kialakult csokorrész drótszárára tekerésével. Az ezenfelüli ún. mandzsetta részük elkészítése a le-záró levélsoruk alatt is, a drótszáruk legalább maroknyi – kézfej – hosszan meghagyásával, az ezen túlnyúló részük egy szintben levágását, majd még le-hetőleg takarószalaggal betekerését követheti. Ez díszcsomagolóval, mégin-kább kézzel vagy géppel besodrott szélű, jó minőségű, illő színű és szélességű krepp-papír, két-három sorosan körbetekerésével és pár helyen rejtetten össze-ragasztásával is kialakításra kerülhet. Valamint ugyancsak illő szélességű, hosszúságú és színű, akár masnira kötött és drótlábukkal vagy ragasztással rögzített papír- vagy textilszalag díszítést is kaphatnak, a drótszáraik összecsa-varásának felső, kiindulás – átkötési – helyére és a belső szélükre is;

- hosszúkás-nyújtott háromszög formájú drót szárral, kézben kötött száraz csok-rok: lényegében a saját szárral, kézben kötöttek módjára készülnek (lásd ott).

- vonalas-grafikus formájú, drót szárral, kézben kötött száraz csokrok: esetleg a saját szárral, kézben kötöttekkel lényegében megegyezően készülnek (lásd ott).

- ragasztott száraz csokrok: ajándéknak, méginkább szobadísznek és sírdísznek is, a ragasztásos technika terjedésével, a kialakítási forma könnyebben megva-lósíthatóvá válásával, várhatóan egyre gyakrabban készülnek. Paralel és vege-tatív kialakításúak – stílusúak – is lehetnek.

- száraz virágkötészeti dísszel ajándék, valamint egyéb díszcsomagolások: gyakoriak és az élővirágosak módjára is készülhetnek, de sokkal tartósabbak lehetnek (lásd: Virágkötészeti ajándék, valamint egyéb díszcsomagolások című részben.);

- száraz virágkötészeti fali díszek: a virágos faldíszek közül a leggyakoribbnak és sokszor mintegy „sorozat-gyártásban” készülnek. Akárcsak az élővirágosak, - növényesek, leginkább szabad falfelületek terét jól kitöltő, figyelmet magukra irányító – vonó – díszei. Az alapjuk leggyakrabban kerek vagy másmilyen ala-kú- formájú – és kisebb-nagyobb méretű lapos fonat, vagy többé-kevésbé öblös kosár, tál; de ennél jóval több-féle alapjuk lehet. Legalább egy alkalmasnak tar-tott pontjára – részére –, arányos méretű mohagolyó kerülhet. Méginkább felső szélrészei szokásos, faragással lekerekítésén kívül, a szétrepedése ellen 3-4 pálcadarabbal is szegett vagy inkább hálóba kötött száraz tűzőhab darabot, ne-tán másmilyen tűző-rögzítő anyagot szokás, legalább két helyen megdrótozva vagy ragasztással felerősíteni. Ez tarthatja meg jól rögzítetten a rákerülő dísz-nek – csokorrésznek – az összeállítására szánt valamennyi szárazkötészeti anyagot. Az ehhez összeválogatott és előző nap vízzel megpermetezve, a tö-rékenységüket csökkentő enyhén nyirkos állapotuk így biztosításával is előké-szített növényanyagból legalábbis a szárasakat, a szokásos módon előzetesen pár centiméter hosszan megtisztított és ferdére vágott aljú szárukkal is lehet rögzíteni. Két újjal megfogva a szárvégük felett mintegy 2 cm-re, egy határozott mozdulattal, 1,5-2,0 cm mélyen betűzve a tűzőanyagba, a tervezett helyükre és helyzetükben, rögzíthetők a legegyszerűbben. Különben akár pár szálas cso-


150

mókba fogva, vékony drótból vágott 4-6 cm-es darabok félbehajlításával kapott U alakú drót hajtűkkel, az aljuknál leszúrva is rögzíthetők a tűzőanyagra. A vé-kony dróttal szokásos drótozásukkal kapott drótszárukkal is betűzésre kerül-hetnek. Még ragasztással is jól rögzíthetők. Mindezzel is, a legjobb a lehetőleg már előre jól megtervezett olyan elrendezést követni, ami mindig a kívánatos, legalább közel egyenletesen domború díszített – csokor – felületet eredménye-zi. Akasztó jó elhelyezéséhez, az elkészülte után, először körülbelül középen fogva, lógatni szokás. Így meghatározható az a felső helyzetű pontja, ahol egyensúlyba kerül és ahova az akasztó is való illetve rögzíthető dróttal vagy ra-gasztással.

- az elkészült díszítés – csokorrész – és a tartó alap kiterjedési méretének az aránya szerint:

- 1:2 arányú: vagyis a tartó alap egyharmad részére kiterjedő díszítésű szá-raz virágkötészeti fali díszek: a szokásos módon nagy felületű tartó alapra készülnek,

- 2:1 arányú: vagyis az egészhez képest egyharmadnyi tartó részű száraz virágkötészeti fali díszek: a szokásos módon, a dísz – csokorrész - ki-emelésének igényével és kis felületű vagy takarást kívánó tartó alapra készülnek;

- száraz virágkötészeti fonatok: alkalmasak minden olyan felhasználásra, amire általában a fonatok, és ezek szerint is készülnek (lásd: A virágkötészeti fonott készítmények és alkalmazásuk című részben),

- száraz virágkötészeti füzérek: szintén alkalmasak minden olyan felhasználásra, amire általában felhasználhatók a füzérek, és ezek szerint is készülnek (lásd: A virágkötészeti fűzött készítmények és alkalmazásuk című részben), – a száraz virágkötészeti fonatokkal egyetemben – a száraz anyagaikból általában adódó tartósságuk és a jó előre elkészíthetőségük is.

- száraz virágkötészeti kosarak: ajándéknak, lakásdísznek és hagyományosan kihajló szélű, hosszú fülű, ún. florentin-kosarakba készülnek. Bármilyen a vá-lasztott kosár, a szokásosan száraz tűzőhab belehelyezésekor, a tűzőhabbal teljesen kitöltése helyett, takarékosságból elegendő az aljába csak egy kisebb kockát rögzíteni, akár ragasztással- Majd efölé egy legalább 2 cm vastagságú, akkora darabot is ami lehetőleg szorosan befedi a kosarat, valamint 1,5-2,0 cm-t túlnyúlik a kosár szélén. Ahol a sarkai, élei szokásos módon lekerekítése után, a közepe maradjon magas az oldalról jó betűzésekhez. Lehet a kosár szélénél két centiméterrel alacsonyabban is a tűzőhab teteje, drótból hajlított hajtűkkel – haklikkel rögzített törmelékes moha borítással. Miután ekkor nem kell a tűzőha-bot teljesen takarnia a beleszúrt növényrészeknek. A kosarat, mint a bőség jel-képét, teljesen tele szokás rakni, kissé magasítva is, hogy túlcsorduljon. Betű-zését a legszélső gallérozó levelek betűzésével, vagy legalábbis ezután már a kosárfül alatt, a legmagasabb résznél szokás kezdeni, ahol még a virágfejek is felfelé nézzenek. Haladva ezzel a kosár szélei felé, a fejek állása alakítja ki a domború felületet, a szükség szerint bekerülő tömítő csomókkal. Minden szál


151

anyag végére ragasztóanyag is kerülhet a beszúrása előtt. A kiegészítő sza-lagdísz, akárcsak az esetleges krepp-papír, vagy tüll csokorgallér és a kosár színe, lehet a benne lévő anyagok színének egyike is. Akár az is, amelynek méretéhez a virágok méretén kívül, elég a díszítő szalag szélességének még úgy igazodnia, hogy kisebb kosarakhoz 8 mm széles, nagyobbakhoz 15 mm széles szalag illik leginkább.

- száraz virágkötészeti koszorúk: advent idején ajtóra, asztalra vagy falra kerülő vendégváró dísznek, egyébként pedig lakás díszítéséhez, télen gyakran meg-emlékezési koszorúknak készülnek. A leginkább tűzéssel vagy ragasztási tech-nikával, egy-egy körben közel azonos nagyságú gombvirággal, papírvirággal, szalmarózsával, vagy borzaskata termésekkel, akárcsak más hasonlókkal jól fedett, vagy enélküli, az így is mutatós alapjuk. Az ilyen alapjuk még önmagá-ban is, vagy ezen lévő díszítéssel – csokorrésszel – készítve, az ehhez főmotí-vumként felhasznált színes száraz virágokkal és termésekkel, esetenként leve-lekkel, évszakonként más és más színhatásúak is lehetnek.

- száraz virágkötészeti vázadíszek: viszonylag ritkán készülő készítmények: - a készítésük technikája szerint:

- kézben kötött csokorrészes – csokrú – és tűzött gallérú száraz virágkötészeti vázadíszek: akármilyen erre érdemes váza díszítésére és leginkább a dróto-zott szárú, vagyis kerek vagyis félgömb formájú kézben kötött száraz virág kötészeti csokor módjára kialakított csokorrésszel készülnek. Ehhez moha-golyó, még inkább száraz tűzőhab elég nagy darabja kerül csak a választott váza szájnyílásába beragasztásra. Ez 1,5-2,0 cm-t kinyúlik, a drótozott leve-leknek a majd gallérszerűen betűzéséhez. Eközben a váza szájnyílásához hajlításukkal kerülhető el, a drótszárak benyúlása középre. Ahová való a be-ragasztott tűzőhab közepének némi kifúrása után, a drótozott szárú csokor módjára (lásd kerek vagy félgömb formájú kézben kötött száraz virágköté-szeti csokrok-nál) elkészült csokorrész. Ami a szárának meleg vagy hideg ragasztóval bekenését követően, az ezt megelőző próbák szerint legmegfele-lőbbnek mutatkozó helyzetben beszúrásával és még szükség szerint igazítva rajta, pontosan középre kerül – ahova illik.

- tűzött száraz vázadíszek: bármely erre alkalmasnak talált váza díszítésére, az ehhez előzetes terv szerint, színük, formájuk, méretük szerint is jól össze-válogatásukat követően, felhasználásra kerülő növényanyagok saját száruk-kal betűzésével készülnek. A választott váza szájrészébe kerül csak szoro-san mohagolyó, méginkább tűzőhab. Amely alul, a nyakrészéig beleér, a vá-zának a nyíláspereménél pedig 1,5-2,0 cm-rel magasabb. Az itteni körülvá-gása, – hogy a vázanyílás peremén belül maradjon –, majd az éleinek szo-kásos közel domborúra faragása után, még a körbe ragasztása rögzítheti jól, a vázanyílásból kifordulása ellen. A dísznek szánt növényrészeknek, a lehe-tőleg előre eltervezett rendszerben sorra kerülő betűzésekor – beszúrásakor – pedig a szárvégük legalább 1,5-2,0 cm hosszan megtisztítása és ferdére


152

vágása utáni, hideg ragasztóba mártása vagy meleg ragasztóval bekenése biztosítja, a betűzésük után szilárdan helyben maradásukat.

- száraz virágkötészeti tálak: az élővirágosak módjára is készülhetnek. Azon-ban akár sokkal hosszabb időn át díszíthetnek. Viszont nem a nedvesíthető, hanem a száraz tűzőhab a legalkalmasabb, a tűzött technika alkalmazásával leggyakoribb készítésükhöz. Tartó-táljuk nem kell, hogy vizet megtartson és különösen gyakran lehet, egyébként más célra használatos, vagy abból már kikopott is. Legalább a különben másra használatosba nem is szokás bera-gasztani a bele illő méretű száraz tűzőhab darabot sem. Hanem ezt elég, akár csak ragasztószalag darabokkal a tál-szélhez, lehetőleg több helyen rögzíteni;

- száraz virágkötészeti alakzatok: - formájuk szerint:

- száraz fa formájú alakzatok: kisebb-nagyobb stilizált karácsonyfa vagy gömb koronás, esetleg másmilyen, akár absztrakt koronaformájú fa formájában, esetenként pedig ligetszerűen mutatkozó facsoportként készülnek. Az ehhez leginkább kínálkozó terrakotta cserép vagy egyéb mutatós tartóedény - kas-pó – a tartójuk. Az ebbe beleszorított, vagy bele is ragasztott száraz tűző-habba tűzve, méginkább gipszbe öntve rögzített, a tartóedényével együtt a fa nagyságot meghatározó, arányosan rövidebb-hosszabb és a fatörzs szerepét is betöltő, legalább ceruzavastagságú vessző- vagy gallydarab „törzsrészük”. Ennek kihegyezett és ragasztóanyaggal bekent felső végére szúrva - nyár-salva rögzített a többnyire száraz tűzőhabból, akár házilagos faragással ki-alakított keskenyebb-szélesebb kúp, az 5-30 cm közötti átmérőben besze-rezhető gömb, vagy esetleg egyéb fa formát adó alakzat. Azért, hogy ennek megjelenése, kiterjedése lényegében ne változzon meg, a ráerősítésnek szánt, összeválogatott virágok és más növényrészek is, az előzetesen ferdén rövidre visszavágott szárukkal tűzhetők be. Vagy kis csomókba fogva, a szo-kásosan, vagyis vékony drót 4-6 cm-es darabjainak félbehajlításával kapott U alakú drót hajtűkkel – haklikkal – a tövüknél tűzhetők le. Esetleg a tövükre a szokásos módon, azaz vékony drótból felcsavarva képzett, rövid, 2-3 cm-es drótlábukkal betűzve, vagy az enélküli egyszerűbb hideg vagy meleg ragasz-tásukkal lehetnek jól rögzítve. Ekkor is, a jó rögzítési szög a formára simuló és nem arra merőleges, mert így haladósabb a munka és kisebb az anyag-szükséglet. A felületborító anyagrögzítés a szokásos módon, alulról felfelé végezve és tetőcserépszerűen, legalább némi átfedésekkel szokott a leg-megfelelőbb lenni. Ezenfelüli lehet még a kis szalaggal vagy az ebből készült apró masnikkal díszítés. A tartó cserép – edény – felső nyílásrészét, a fácska töve körül szép zöld szálas moha, vagy gyöngykavics, agyaggranulátum, kó-kuszrost, kéregapríték, szizál, esetleg levelek borítása is mutatósan fedheti.

- száraz gömb formájú alakzatok: Mozart-gömbök névvel is illetve, - a hason-ló formájú édesség után – leginkább belső terek és különösen kirakatok, lép-csőfordulók téli díszítésére készülnek. Alapjuk mohagolyó vagy már inkább


153

száraz tűzőhab. Ez 12-15 cm átmérőjű vagy más méretű. A felfüggesztés-éhez, a belsejében átvezetett vékony, 6-os vagy 8-as dróttal vagy ragasztás-sal rögzítve, és a kisebbek esetében keskeny, a nagyobbaknál szélesebb, valamint a gömb-átmérő átlagosan 2-3-szorosát elérő hosszúságú színes szalag vagy zsinór darab – pánt – kerülhet rá felerősítésre. A felületére az ál-talában pár szálas kis csomókba fogott szárazvirág csokrocskák, jól rögzíthe-tők rövidre vágott saját szárukkal, 1,5-2,0 cm mélyen betűzve. Még a tövük-nél drót hajtűkkel – haklikkal – letűzve, vagy az aljukra tekert vékony huzallal kialakított rövid drótszárukkal leszúrva is rögzíthetők. A szár nélküli virágfe-jek, akár gombostűvel átszúrva kerülhetnek rögzítésre. Vagy méginkább enélkül, hideg vagy meleg ragasztással jó a rögzítésük, ugyancsak szorosan egymás mellé. Ezzel alulról felfelé szokás haladni, akár a szín és forma sze-rint körkörös – ún. geometrikusan gyűrűs – vagy spirális, vagy másféle min-tás elrendezés követésekor is. Eközben mindig megtartva természetesen a gömb formát, a lehetőleg rá-simuló és nem tőle elálló, betűzési szöggel is. Az ehhez legalkalmasabb rózsa, százszorszép, szegfű és más hasonló, a gömb kialakítását magukon hordozó kerek típusú virágok felhasználásakor is, ezeknek az ugyancsak jó kiegészítője több, akár különféle színű apró masni vagy kis vékony, színes szalag díszítés, dróttal vagy ragasztással rögzítve. Egy adott térben, belőlük több, különböző hosszúságokban – szintekben – felfüggesztve, különösen jó térkitöltő és játékos, vidám összhatású lehet.

- száraz fűzött, gömbszerű formájú alakzatok: az általában viszonylagos termetességük miatt is, leginkább egy lépcsőforduló vagy szabad szobasa-rok-rész betöltéséhez és karika akasztórésszel készülnek. Munkavégzés szempontjából kényelmes felakasztott, legalább 3-4 cm átmérőjű fa vagy in-kább fém függöny karikára legegyszerűbb feltűzni, az ehhez felhasználni kí-vánt és összeválogatott, előzetesen le is tisztított aljú, legalább közepes szárhosszúságú szálas száraz virágokat és esetleg egyéb ilyen növényré-szeket. Ezek legalább pár szálas csomóit a szokásos módon, a letisztított szárvégüknél szorosan, de nem túl hosszan összedrótozásuk, méginkább a tovább száradásukkor is eléggé szorító gumigyűrűvel többszörösen átfogása után, tekercselt fűző dróttal lehet sorra felfűzni a függönykarikára. Ez legjobb hozzá közeli szárvégállással és egymás után aszerint, hogy az így kialakuló gömbforma melyik részébe szántak. Végül csak csomók eligazítása, némi át-rendezése szükséges. Mielőtt a kiszemelt helyen sor kerülne a felfüggesztés-re úgy, hogy a tartó függöny karika is teljes takarásba kerül.

- száraz betű és év-szám formájú alakzatok: leginkább évfordulós ünnepekre, jubileumokra és szárazvirágokból készülnek. A betű, illetve szám vázának elkészítése, - éspedig többnyire lábrésszel vagy akasztórészt is hagyva – a legegyszerűbb kemény kartonlapból, méginkább hungarocell lemezből, elő-rajzolása utáni kivágásával. A váz megformálásához még leghasználatosabb két vagy több összefogott, esetleg csak egyetlen, ehhez elég vastag - alak-tartó – drótszál, ami legalább kombinált fogó segítségével formálható megfe-


154

lelően, hajlításokkal. Az elkészült vázat be szokás tekerni szorosan, az el-csúszása ellen ragasztással is rögzítve, papírcsíkokkal, méginkább takaró-szalag két-három rétegével is, úgy, hogy a rétegek eltolódva legyenek egy-máson. Ezt a váz borításához tervezett és összeválogatott szárazvirágok és esetleg egyéb növényrészek szárának rövidre kurtítása követi. A szokott mó-don, aljukra vékony drót felcsavarásával kapott drótszáruk feltekerésével, vagy kisebb-nagyobb csomókba fogva, tekercselt fűző dróttal többszörösen áthurkolva legegyszerűbb a vázra felerősítésük. Még ragasztással is rögzít-hetők, minden más, nem drótozható anyaggal, kiegészítőkkel együtt. Olyan számban szükségesek, hogy a vázát teljesen és elég szélesen – vastagon – be is fedjék, a találó elrendezésben.

- száraz fészek formájú alakzatok: leginkább húsvétra és a díszes tojásoknak, de másokkal, mint szép színes gyümölcsökkel vagy éppen bonbonszemekkel díszítésükhöz, húsvét utánra is készülnek. Lehetnek lapos vagy gyékény, esetleg másféle anyagból készült kosár, vagy fa korong, tálca aljúak, de e nélküliek is. Szőlővenyigék, fűvesszők, iszalag vagy másféle indák, egyetlen kör alakúra hajlított szálára, további rátekerésével legszokásosabb fészek-szerű alakzat kialakítása. A biztosabb formatartása érdekében, meghajlított mogyoró vagy som vessző is bekerülhet az ilyen fészket formázó kötegbe. A díszítésre szánt száraz virágok, levelek és egyéb növényrészek, az előre ki-gondolt rendszerben, a szokott drótozásukkal kapott drótszárukkal befűzve és föltekerve, vagy ragasztással rögzíthetők a megfelelő helyzetükben. A fé-szek-középbe kerülhet kisebb-nagyobb csomónyi raffiaszál, esetleg kóc, méginkább szizál-szál. Kitölthetik húsvétra különféle húsvéti díszek, közöttük csokiból vagy másból készült csibe és nyuszi figurák, valamint tojások. És-pedig akár olyanok, amelyek különféle méretben, papírból vagy mohából, fagypontból formázottak, tekercselt fűző dróttal sűrűn körbedrótozva és a fe-lületükön levelekkel beragasztva vagy színes pamutszálakkal teljesen körül-tekerve, szépen fedettek. Ezenfelül szalagok, masnik, is díszíthetik. Mindeh-hez még maradék anyagok is jól hasznosulhatnak, masnik is díszíthetik. Mindehhez még maradék anyagok is jól hasznosulhatnak, az ötletes alkal-mazásukkal.

- száraz gömbökön kívüli szabályos és stilizált formájú alakzatok: sokolda-lú díszítési és felhasználási lehetőséget kínálva már nemcsak bizonyos al-kalmakhoz illő ajándéknak vagy dísznek készülnek. Bár a száraz virágköté-szeti anyagokból is, újévre gomba, a malac, a négylevelű lóhere, a patkó ,a február 14-ei Valentin napra a szív, akárcsak a május első vasárnapján tar-tott Anyák napjára, a március 15-ei Nemzeti ünnepre, a kitűzhető kokárda, húsvétra a csibe, a nyúl, a tojás, az augusztus 20-ai Alkotmány ünnepére az állami címer, a búzakalász, a kenyér, a november 2-ai Halottak napjára a ke-reszt, a december 6-ai Miklós napra a mikulás és csizmája, valamint már a karácsony előtti negyedik héten kezdődő adventtől kezdve, az angyalka, a fenyőfa, a gyertyatartó, a harang, a hold, a karácsonyi csillag utánzatú - for-


155

májú alakzatok készítése még a legjellemzőbb. Azonban a különböző gyü-mölcsformák és legalábbis egyes állatfigurák, másokkal együtt, viszont már akár egész éven át is készülhetnek száraz virágüzleti anyagok felhasználá-sával.

• az alakzatuknak megfelelő alapformák elkészítése: általában többféle eljárásmód – technika – követését kívánja meg. ●● az egybefüggő sík és lapos alakzatúak alapformájának az elkészítése: legegy-

szerűbb, az előre lerajzolását követően, vastag kartonlapból ollóval, vagy hunga-rocell, esetleg vékony fa lapból fűrésszel kivágásával. Erre, szükséges esetben, még papír vagy textil, esetleg más kivágásával. Erre, szükséges esetben, még papír vagy textil, esetleg más alkalmas anyagok maradékából, méginkább szizálból, esetleg rafiából különféle domborulatok is felkerülhetnek, tekercselt kö-töző dróttal sűrű átkötésekkel vagy ragasztással rögzítve; a majd két, vagy eset-leg több oldalról is láthatók, valamennyi ilyen oldalán.

●● a vázas sík vagy térbeli alakzatúak alapformájának elkészítése: legkönnyebb drótszálakból hajlítással és esetleg még forrasztással vagy hegesztéssel. Lehet szükséges számú hurkapálcikából vagy elég hosszú és vastag bambusz, fa, eset-leg fém, netán műanyag rudakból is. Ezek összeállítása után, a találkozási pon-toknál, majd legalább takarószalaggal elfedésre kerülő sűrű, szoros drótozással, méginkább hideg vagy meleg ragasztással rögzítve kialakítása is elég egyszerű. Akkor is, ha legalább részben fedve lesz, vagy fedetlen marad.

●● adott – meglévő – test alakzatúak alapformájának az elkészítése: mér annak so-rán megtörtént, hogy ez más célból előállításra került, mint bábú, cserép, dob, doboz, hasáb, henger, hordó, kocka, láda, orsó, palack, tálca és más hasonló. Közülük az éppen alkalmasként kiválasztottnak a kiürítésén, tisztításán kívül, még leginkább az előszínezésére vagy lakkozására, valamint a felületének papírral vagy szövettel, esetleg mással beborítására szokott sor kerülni.

●● a figurális, - vagyis konkrét – test alakzatúak alapformájának az elkészítése: tu-lajdonképpen a testük kialakítása, ami legegyszerűbb hungarocellből, méginkább száraz tűzőhabból vagy hasonlóan faragható egyéb hab-, netán másféle anyag-ból, akár a házilagosan, éles késsel kifaragásával. Legalább a szabályosan szög-letes formájúak, vastag kartonlapból vagy fém- netán műanyaghálóból, a megfele-lő kivágásokkal és hajtogatásokkal is, viszonylag egyszerűen megformázhatók. Ezenkívül még leginkább gyűréssel tömörített, enyhén nyirkos újságpapírból vagy fagyapotból, ennek a tömörítésével formálhatók meg jól. Az utóbbi esetben, még tekercselt kötöző dróttal úgy szokás a sűrűn áttekerésük, hogy eközben, - a vég-leges test alakzatuknak a létrejöttéhez – a drót különböző erősségű meghúzásá-val, e test alakzatuk egyes részei kiemelésre, illetve szükség szerinti után igazí-tásra vagy javításra is kerülnek.

• az alakzatuknak megfelelő formára kialakított alapformájuk felületborítása: legkedvezőbb szép szálas zöld mohával vagy a szokásos módon tetőcserépszerűen némileg átfedő levelekkel, esetleg más hasonlóan jól borító anyagokkal. Ezeket a


156

díszítő dróttal vagy raffiával sűrűn átkötésük, betekerésük vagy ragasztásuk rögzít-heti jól.

• az alakzatuknak megfelelő formára kialakított és már beborított felületű alap-formájuk díszítése: az erre szánt száraz virágok és más növényrészek, valamint egyéb anyagok, kellékek, lehetőleg már előre jól átgondolt elrendezésben felragasz-tásával a legegyszerűbb. Esetenként némelyiküknek az egymásra is ragasztása fo-kozza még jól a térhatást is. Befejezésül díszítő drót és más ilyen szálakkal beteke-résük pedig a látványosságukat fokozza. Felfüggesztéshez, kívánt hosszúságúra hagyott, illők kialakítású – kidolgozású – , színű és szélességű szalag alsó, arányos méretű masnira kötött vége kerülhet még, valamely erre alkalmas pontban rögzítés-re, dróttal vagy ragasztással. − száraz virágkötészeti „illatósítók”: a sokféle potpourri = franciából fordítva:

egyveleg, keverék, az illatárasztó lakásdíszek iránti ismét egyre növekvő keres-letnek az ilyenféleképpen kielégítésre készülnek. Legtöbbször fantázia néven kerülnek forgalomba, számtaaln illat kombinációban, többféle, külöböző színű és illatú összevetővel. A régebben szokásos, edényben, sóval összekeverve és így megerjedve erős illatot árasztó virágszirmok alakulásánál is jobbak. Miután a ké-szítésükhöz felhasználásra kerülő különféle növényrészek szárítása és festése mellett, már inkább illat-eszencia/olaj hozzáadásával, az illatanyagok így még pótlólagosan is megoldható adagolásával érhető el velük a kívánt hatás, a szo-kásosan mutatós kerámia vagy üveg tartóedényben tartásuk során. Ehhez a szárításuk után is sokáig illatozó, illóolajat tartalmazó fűszer- és gyógynövény magvakon kívül, még számtalan növény, illetve része alkalmas. A közülük legin-kább alkalmazható, a gyöngyvirág, az ibolya, a levendula, a liliom, a rózsa, a szegfű, a viola, éppen megnyíló bimbós állapotban már leszedve, lehetőleg szá-raz időben, miután más a harmat is fölszáradt.

− száraz virágkötészeti képek: leginkább falfelületek díszítésére készülnek. Egye-sek szerint mintegy „térbeli festmények”, mivel három dimenziósak, minimálisan annyiban, hogy a síkból legalább a készítésükhöz alkalmazott – felhasznált – anyagok vastagságának mértékében elválnak – kiemelkednek. A befogó méret növekedésével a síkból kilépés mértéke és így egyben a látványuk érvényesülé-séhez nagyobb tér is szükséges. Más virágkötészeti munkákhoz hasonlóan, a kivitelezésük ugyan tetszőleges stílusú lehet. Azonban a legsikeresebbek a struktúra, a vonalas-grafikus, a vegetatív és a paralel stílusokban készülhetnek. Az alkalmazott növények vagy részeik eredeti, rajzos mozgásformái már megha-tározzák a lehetséges vonalrendszert. Őket a hozzájuk illő, mértékkel, visszafo-gottan használt egyéb díszítő anyagok, kellékek egészítik ki, lehetőleg a termé-szetes anyagok előnyben részesítésével. A természetes színükben, anyagsze-rűségükben a növényekhez jól illő fa, fém még inkább textil maradványok, hulla-dékok is jól hasznosulhatnak a készítésükhöz. A jó színalkalmazás inkább har-monikus nem túl élénk, amihez nehéz jó színű környező fafelületet választani, találni. Befejezésként a színtelen lakkozás legfeljebb módjával megfelelő, mivel az összes anyagnak azonos fényt ad és így a lényeges részek nem válnak el a


157

lényegtelenektől. A keretesek kerete, ennek fa, fém vagy másmilyen anyaga, il-letve színe, mérete, kialakítása, vagyis kinézete is meghatározó. Nemcsak en-nek és a kép méreteinek, formájának kell az adott helyhez megfelelően megvá-lasztottnak lennie, hanem a kivitelezésének, technikájának is. Nagyon sokféle módon kivitelezhetők, - alakíthatók ki – készülhetnek el. A közülük leggyakorib-bak:

− kialakításuk, elkészítésük szerint: − képkeret tartójú száraz képek: − hátlap nélküli, üres képkeret tartójúak: az elkészítésükhöz szolgáló szabad,

egyszínű falfelület „hátlapkénti” – háttérkénti – hasznosításával készülnek, − semleges hátlapú képkeret tartójúak mindig semleges hatású műanyag vagy

fém fólia, de inkább csak karton-papír vagy zsákvászon, esetleg más hasonló textil-anyag hátoldalú képkerettel készülnek,

− színes hátlapú képkeret tartójú képek: legalább egy feltűnő színnel és akár min-tásan színezett hátoldalú képkerettel készülnek,

Mindhárom képkeretnek leggyakrabban az alsó részén és legalább egy pontban – helyen – szokás mohagolyót, méginkább száraz tűzőhab darabot, esetlege másféle, tű-zési, ragasztási technika alkalmazását biztosító tűző- rögzítő anyagot felerősíteni, a leg-többször drótozással, szögeléssel vagy inkább ragasztással. Erre kerülhetnek betűzésre vagy ráragasztásra, vagy a kettő kombinálásával, ritkán még kötéssel és fonással, fű-zéssel is, a lehetőleg előre kialakított terv szerint összeválogatott és már szoksásosan elő is készített száraz kötészeti anyagok és egyéb hozzávalók. Felfüggesztéséhez tartó karika elhelyezése, a száraz virágkötészeti faldíszekével legalább közel megegyező le-het (lásd ott).

− hátlapra ragasztott száraz képek: tetszőleges nagyságú és alapanyagú, alak-tartó – merev – ,vagy kellő nagyságú keretre feszítve, majd akár rászögelve vagy ragasztással rögzítve, kimerevített anyagdarabokra, – mint alapokra – a száraz kötészeti és más hozzávaló anyagok felrasztásával készülnek. Az eh-hez felhasználni tervezett anyagok legalább java részének összeválogatását és a még szükséges előkészítését követő, terv szerinti kirakása és a már tényleg jónak talált elrendezése után szokás csak hozzálátni a felragasztásukhoz. Oly-módon, hogy az éppen ragasztani kívánt anyagnak, az egymagában és akár kis csipesz segítségével megfogása, majd a fonákának - a hátoldalának - hi-deg vagy meleg ragasztóval bekentése után, az előrendezés szerinti eredeti helyére kell visszakerülnie, kicsit még az előzőleg ragasztott anyagot is jó meg-nyomkodni és ha kell, meg is igazítani néhányszor, mert különben rendszerint félrenyomódik, elnyomja magát a ragasztási felülettől,- vagyis az alaptól – és a ragasztóanyagtól egyaránt. A tudatos mellett is, legalább némileg érzés szerinti anyagelhelyezéssel történő elrendezés hagyja érvényesülni elég szabadon az alkalmazott anyagok mozgás-formáját, nagyságát, színét. Elsőnek legszebb vagy legérdekesebb anyag-darabot szokás a legjobbnak mutatkozó helyére és helyzetben felragasztani. A következők már hozzá viszonyítva kerülhetnek


158

olyan messze vagy közel jól elhelyezésben, egyenként felragasztásra, ahogy a legjobban mutatnak.

− színalkalmazás szerint: • semleges, egyszínű hát-lapra, mint alapra - ragasztottak: fehér vagy nem túl

élénk teljesen egyszínű lapra, ragasztással készülnek. A felragasztott anyagok színe érvényesül – dominál;

• színezett-festett hát-lapra, – mint alapra – ragasztott képek: olajfestékkel, illet-ve spray-vel, temperával vagy zsírkrétával egyenletesen vagy éppen foltokban, pöttyökben, sávokban vagy előre-rajzolva figurálisan, netán ötletszerű össze-visszaságban már előre vagy csak utólag színezett lapra ragasztással készül-nek. A túl élénk alap-színezés már elnyomhatja a természetes anyagok eredeti szépségét. Az önmagukban jelentéktelen elemek is érdekesebbé válhatnak a színezéssel. Ilyen módon mértéktartó színezés alkalmazásával még hétköznapi száraz virágkötészeti anyagokból is kedvesek lehetnek e készítmények:

• színezett-festett anyagokból hát-lapra, - mint alapra – ragasztottak: az al-kalmazott – felhasznált – anyagok legalább egy részének megfestésével készül-nek. Hiszen: „a pontos gondolat kifejtéshez hozzátartozhat a festékek használa-ta”;

• féldombormű hatású – háromdimenziós – száraz képek: a síkból legalább némileg kiemelkedő vagy a hát-lap, - mint alap - , illetve keret zárt vonalain is túlhaladó anyagalkalmazással készülnek;

• száraz virágkötészeti levelezőlap-kollázs készítmények: üdvözlőlap jelleggel is, ragasztással és leginkább préselt száraz virágokból készülnek. Szépen pré-selve szárított virágok egyedileg vagy virágrészekből, virágokból és más préselt száraz növényrészekből összeállított csokorkombinációk formájában, levelező-lapnak is megfelelő kartonlapra kerülhetnek ízlésesen ötletes elrendezésben fel-ragasztásra;

− száraz virágkötészeti térplasztikák – térkompozíciók: − szerkezetük szerint: − rámás száraz térplasztikák – térkompozíciók: térbeli díszítő függesztésekhez és

térelválasztásra is készülnek. Képkeret két oldalának, méginkább fa, fém, eset-leg másféle anyagú rámáknak a beüvegezésével legegyszerűbb a kialakításuk. Éspedig a ráma-mélységgel megegyező szélességű, száraz tűzőhab alappal, a beltér szabadon kihasználhatósága érdekében. Elkészülhetnek akár függőle-ges vagy vízszintes elrendezésben, esetleg másféleképpen, még absztrakt megoldásokkal is, a tűzés mellett, kötés, méginkább ragasztásos technikával,

− ráma nélküli száraz térplasztikák – térkompozíciók: talpon szilárdan álló vagy térben kikötött, esetleg másmilyen alkalmas módon rögzített formában készül-nek. Kialakíthatók száraz tűzőhab, több szinten és szintenként is különféle mó-don elhelyezésével, a tűzésen kívül kötés vagy inkább ragasztás és vegyes technika alkalmazásával.

− száraz virágkötészeti biokollázs készítmények: leginkább bel- vagy kültéri díszí-tésekhez – dekorációnak – és térelválasztásra készülnek. Szárazzá vált ágak,


159

gallyak, kérgek és más hasonló száraz virágkötészeti anyagok, másféle, for-mailag és színben is érdekes növényrészekkel kerülnek összedolgozásra, akár az eredeti formájuk megtartásával és mintha összetartoznának. A fantázia, az ötletesség és még leginkább a különleges formai és színhatások érvényesítői. Természetesen szintén a kötés, a fonás, a fűzés, a ragasztás vagy a vegyes technikai megoldásaik szembetűnése – kiütközése – nélkül kell elkészülniük.

− száraz virágkötészeti szőttesek: díszes egyszínű vagy inkább tarka színes terí-tőként, asztalra, alacsony bútor tetejére, méginkább szabad falfelület díszítésé-hez felfüggesztésre, néha ablakdísznek készülhetnek. Különféle kivitelezésűek lehetnek. Nemcsak száraz virágokból vagy másmilyen növényrészekből, ha-nem, legalábbis részben, még különböző színű és anyagú szálakból, fonalak-ból, valamint beszínesedő vesszőkből, színezett pálcákból, továbbá minden egyéb eléggé hajlítható, hálónyílásokon is áthúzható szálas száraz virágköté-szeti anyagokból is elkészülhetnek. Alapjukként leghasználatosabbak a négy-zet vagy hasonló rácsozatú és lehetőleg réz vagy műanyag bevonatú fémhálók, vagy kellően alaktartó műanyag, esetenként textil anyagú hálók is. Bármelyi-küknek a megfelelő méretben, a kívánt alakzatúra vágott darabja, legalább alul és felül vízszintes zárószál végződéssel. Az ezzel egy vele megegyező hosz-szúságú, valamint minimálisan ceruzavastagságú farúd, méginkább bambusz-szál a darabra, legalább fél-háromnegyed menetben rátekerve, majd tekercselt fűző dróttal többszörösen átfűzve, vagy a hátoldali ragasztásával, már bizton-ságos rögzítésű, falra felfüggesztéséhez is. Lehetőleg előre jól átgondolt és legalább nagyjából papírra is lerajzolt terv szerint, a hálónyílásokon átbujtatá-sukkal vezetve szokás a széles anyagok ezesetben beszövése. Az így nem rögzíthető anyagoknak pedig a ragasztással felrögzítése is lehetséges, szintén a kívánt elrendezésben és helyzetben. A széleken zavaróan túlnyúló anyagré-szek éles késsel vagy ollóval egyenesre levágása még a szokásos záróművelet,

− száraz virágkötészeti vendégváró-kínáló készítmények: leginkább a stílszerűen száraz ropogtatnivalók, de másfélék kínálásához is készülnek. Az alapjuk több-nyire fa vagy fonott tál, tálca, esetleg lapos kosár, éspedig nem is túl kicsi mé-retben, hogy sokminden elférjen benne. A választott, előkészített alap és a ter-vezett összeállítás tervbevett nagyságához igazodó méretű mohagolyót, méginkább száraz tűzőhab darabot, az alapnak az alkalmasnak talált részére drótozással vagy tűzőkorong segítségével, illetve ragasztással szokás rögzíte-ni. Ebbe a díszítés összeállításához felhasználni kívánt növényrészek, az elő-zetesen megtisztított és ferdére vágott aljú saját szárukkal egyszerűen beszúr-hatók. Egyébként a ragasztással rögzítésük a szokásos. Ez minden esetben a lehetőleg előre eltervezett rendben lehet a legjobb, a szabadon maradó kellő nagyságú alaprész tölthető ki a mindenkori kínálnivalókkal.

− száraz virágkötészeti viseleti, viselhető, - hordozott, hordozható készítmények: és akárcsak az ilyen élő virágosak, növényesek, valamilyen sajátos alkalomra, annak ünnepélyességét kifejező dísznek készülnek. Az ilyen kiegészítő szere-


160

pük figyelembevételével, a növényanyag, a kellékek és más hozzájuk valók mindegyikének, valamint ezek színének kiválasztása is, a kialakításukkal együtt, elsősorban a majdani viselőjük személyiségéhez igazodónak kell lennie. Az alkalom, amire készülnek, valamint az akkori haj- és ruhaviselet mellett, még főképpen a viselőjük viselkedési szokása – temperamentuma – és az egész személyisége határozhatja meg még leginkább a kialakításukat. A ke-cses vonalvezetésük mellett a díszítésük, vagyis a használatuk szükséges, il-letve várható időtartamának megfelelő tartóssága virág és egyéb növényré-szek, valamint kellékek használata is a jellemzőjük. Kidolgozásuk viszonylag aprólékos valamint precíz – pontos – és eldolgozott is kell, hogy legyen és még könnyen viselhetőnek – hordozhatónak is kell lenniük. Készülhetnek szokáso-san drótszárra fűzött – drótszárassá tett – növényi anyagokból, és esetleg még vizes vattázással, kézben kötéssel, vagy már inkább ragasztásos technikával. Használatuk a leggyakoribbnak számító esküvői alkalmakon kívül, bálok, fod-rász, ruha és egyéb bemutatók, valamint fogadások alkalmával is már mind megszokottabb, A viselésük módja – helye – szerint: − haj és fejdíszek: − a kialakulásuk szerint: − fejkoszorúk: a fej vonalát követő, olyan apró virág és más növényrész,

valamint kellékek füzérek, amelyek leginkább szalaggal borított, nyitott drótalapra, rendszerint ragasztással készülnek. A szokásos anyagelren-dezésük ritmikusan szimmetrikus.

− diadémok: a homlokot övező és végig egyenletes szélességű vagy kö-zépen kiszélesedő fejdíszként készülnek. Készítésük a fejkoszorúkéhoz legalábbis hasonló (lásd előbb).

− virágcsatok: hajcsatokra ragasztással rögzített és aszimmetrikus virág-díszként készülnek. Ezek egyben frizurát is képesek összetartani;

− ruhadíszek: − a kialakulásuk szerint: − kitűzők: az esküvők alkalmával szokásos vőlegény, násznagy és vendég

kitűzők mellett, más alkalmakra is, mell-, váll- és kalapdísznek készülnek. Szokásosan kecses, könnyed vonalvezetéssel, aszimmetrikus elrendezé-sűek. A tartójukként már leghasználatosabb Gála Clips különösen jól megtartja a ráragasztott alkotórészeiket és könnyen rögzíthető ruhához;

− kalap, ruha, táska díszek: ezek kifejezetten díszítésre készülnek. Leginkább vászon, még gyakrabban szalma kalapra, táskára és ruha levehető zsebré-szének felületére, ízléses, találó elrendezésben, legalább préselten szárított virágok ragaszthatók fel hasonlóan, mint az ilyen képek (lásd ott is);

− virágnyakkendők: a kívánt nyakkendő-formára és leginkább ragasztás-sal készülnek. A legtöbbször már Gála Clips a tartórészük, vagy ez kar-tonlapból kivágott forma. Apró virágokból és más ilyen növényrészekből, valamint kellékekből, lapos, de mozgalmasan látványos felületkialakítá-súak. Tépőzáras szalagrésszel ellátva, egyszerű a nyakba rögzítésük.


161

ÜNNEPI VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

Az ünnepi virágkötészeti készítmények az adott ünnep hangulatának virágos ki-

fejezői, bármilyen ünnepre is készüljenek. Előállításuk kezdete az ünnepekével, az ünneplés szokásaival legalább közel egy

időre nyúlik vissza, azóta is az ünnepek számbeli gyarapodásának és átrendeződésé-nek, valamint hagyományaiknak, jellegüknek és sajátosságaiknak követője.

Kialakításuk a különféle családi (személyes) és társadalmi, valamint vallási ünne-pekkel kapcsolatos. Alakulásuk az anyagválaszték változásán kívül leginkább az ünne-pek alakulásával függ össze.

Jellemzőik - a régi és új keletű hagyományok őrzésének és ezek továbbfejlesztésének eszközei, részei;

- a formai, színbeli és növényanyagban megmutatkozó szimbolika árnyalt fel-használása, jelképek megjelenítése (lásd: a Jelképek – szimbólumok – a vi-rágkötészetben című részben is);

- az adott ünnep jellegzetes hangulatának megjelenítése a virágok és más nö-vényi részek és a hozzájuk illő kellékek felhasználásával;

Az ünnepek számontartása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezeket virágossá te-gyük, ezáltal formálhassuk: e nélkül nem lehet rájuk megfelelően előkészülni. Az ünne-pek többsége hagyományosan sem nélkülözi a virágdíszeket, az ezeken kívüliek pedig kitartással és kellő kreativitással ugyancsak „virágdíszessé” tehető.

A hagyományosan virágdíszeket alkalmazó („virágdíszes”) ünnepek nagyobb részben meghatározott naphoz – naptári időponthoz – köthetőek, ami megfelelő előké-szítésük szempontjából is előnyös. (A legfontosabbakat lásd az ezekről készült összeállí-tásban.) A legfontosabb naptári naphoz kötött „virágdíszes” ünnepek:

- a kiemelkedő női névnapok, a még mindig nagy számban viselt – választott – női keresztneveké (lásd az ezekről készült összeállításban),

- az évfordulók, megemlékezések napjai, a születésnapok. A nem meghatározott naphoz kötött „virágos” ünnepek közül a legfontosabbak

sem szoktak visszatérően ugyanabban az időpontban lenni (felsorolásukat ld. az erről készült összeállításban).


162

A legfontosabb meghatározott naphoz kötött virágos ünnepek január 1. Újév február 14. Valentin-nap március 8. Nőnap március 15. Nemzeti ünnep márc. 22. – ápr. 25.* Húsvét május első vasárnapja Anyák napja máj. 3. – jún. 6.** Pünkösd augusztus 20. Szent István ünnepe október 23. Nemzeti ünnep november 1. Mindenszentek november 2. Halottak napja november 30. után Advent négy hete december 6. Mikulás december 24-26. Karácsony A kiemelkedő női névnapok január 16. Piroska január 21. Ágnes február 16. Julianna február 19. Zsuzsanna március 10. Ildikó április 18. Andrea június 10. Margit július 26. Anna, Anikó augusztus 5. Krisztina augusztus 18. Ilona szeptember 8. Mária („kis Mária”) szeptember 12. Mária („nagy Mária”) október 15. Teréz november 13. Szilvia november 19. Erzsébet november 25. Katalin december 12. Gabriella december 24. Éva

* A tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni első vasárnap és hétfő. ** Húsvét után 7 héttel (vasárnap és hétfő).


163

A legfontosabb nem meghatározott naphoz kötött virágos ünnepek Évszakhoz kötődőek: - aratási ünnepek - majálisok - szüreti mulatságok Alkalmiak: - avatások - ballagások: - középiskolákban: április közepén - általános iskolákban: május közepén - családi – személyes – ünnepi alkalmak: - áldozás - bérmálás - gyermekszületés - házasságkötés - keresztelés - kitüntetés - egyes egyházi ünnepi események: - búcsú - templomszentelés - jubileum - névadó


164

VIRÁGKÖTÉSZETI AJÁNDÉKCSOMAGOLÁS ÉS EGYÉB DÍSZCSOMAGOLÁSOK

Virágkötészeti ajándék- ill. díszcsomagolás a csomagoláshoz, díszítéshez leg-

alább egy szál virág, vagy esetleg más növényi rész felhasználásával készülnek. (Az egyéb csomagolástípusok nem ehelyütt tárgyaltak.)

Előállításuk ún. védőcsomagolással is társulhat. Mai formájukban leginkább kiegé-szítő szolgáltatásként jelennek meg a virágkötészetben, alkalmi jellegűek, és leginkább az ünnepekkel kapcsolatosak, az ünnepek idején visszatérő, gyakori virágkötészeti fel-adatok.

Kialakulásuk feltehetőleg akkor kezdődött, amikor a szép iránti igény növekedésé-vel az addig szokásos, lepellel való fedést valamilyen látványosabb borítás váltotta fel. Az, hogy ez pontosan mikor történt, nem ismert, mindazonáltal már az ókori legendás mózeskosárra is állítólag lótuszvirágok között lebegve leltek rá megtalálói. Miután az ókori rómaiak virágkultusza, szépre való fogékonysága, igényessége is jelentős volt, va-lószínűsíthető, hogy az ajándékként átadott tárgyakat - feltehetőleg akkor is alkalmi jel-leggel – nemcsak díszesen csomagolták, hanem szép virágokkal, vagy más mutatós nö-vényi részekkel is díszítették. A régi népszokások egyike-másika is őrzi a becsomagolt ajándékokra virágokkal való ékesítésének hagyományát. A csomagolópapír előállításá-nak kezdete óta, és annak fejlődésével a virágkötészeti ajándék- és díszcsomagolások is egyre igényesebbé váltak. A csomagolópapírok kínálatának változásai, divatirányzatai és a virágkötészeti stílusirányzatok együttesen hatnak a csomagolási módok fejlődésé-re. Jellemzőik

- Díszítők, vagyis esztétikus hatásúak, ez az elsődleges szerepük, minden más funkciójuk csak ez után következik.

- Védelmi, reklám és tájékoztató funkciót is betölthetnek. - Értéknövelő hatásúak (legalább esztétikai értelemben). - Valódi érzelmek megjelenítésére is alkalmas, tartalmi és formai kiegészítője a díszcsomagolásnak az alkalmazott növény-, illetve virágdísz.

- A lényeget, az értéket a becsomagolt ajándék, illetve egyéb tárgy képviseli, min-denféle kiegészítésnek vele kell összhangban lennie. Vagyis a csomagolás módja, a csomagolóanyag kivitele, minősége, színe és esetleges mintázottsága, valamint a hozzá választott szalag vagy zsinór, akárcsak a növény-, illetve virágdísz, és ezek tulajdonságai ahhoz kell, hogy illőek legyenek, amit a csomagolás rejt.

- Helyes méretbeli arányt kell érvényesíteni készítésüknél, vagyis a becsomagolt ajándék vagy egyéb tárgy mérete és a virágkötészeti díszcsomagolás, illetve az ennek súlypontját képező növény- vagy virágdísz mérete arányos kell, hogy le-gyen. Ennek során a növény-, illetve virágdísz:

- terjedelme a látható csomagolt felület egyharmadánál ne legyen nagyobb,


165

- túlterjedése legfeljebb csekély mértékben haladja meg a becsomagolt ajándék körvonalait,

- magassági kiterjedése se haladja meg számottevően az ajándék alap-magasságának másfélszeresét.

- Fordított, ún. inverz arányt alkalmaznak apró, de értékes ajándék ese-tén. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben maga a becsomagolt tárgy mé-rete képezheti az egész méret egyharmad részét, és az esetben ún. fog-lalatnak nevezett virágdísz adja a teljes méret kétharmadát.

- A felhasznált virág- ill. növénydísz - általában nem lehet hivalkodó, túlságosan cifra vagy jóval értéke-

sebb a becsomagolt ajándéknál – az ilyen (aránytalanul) értékesebb vi-rágdíszt jobb inkább külön, önmagában ajándékozni, az eredeti ajándék mellé,

- ne különüljön el, ne éljen úgymond önálló életet, - meghatározó kell, hogy legyen a technikájának megválasztásában, kivi-

telezésében becsomagolt tárgy alakja, jellege, nagysága, színessége és átadásának alkalma, sőt adott esetben a megajándékozott személy beál-lítottsága, elvárásai, igényessége vagy még akár az allergiás vagy egyéb érzékenysége is.

Minden esetben további elvárás:

- A felhasznált csomagolóanyag nagysága a teljes fedéshez szükséges méret legalább másfélszerese legyen.

- A csomagolóanyag felületborítása elég feszes legyen, vagyis az anyag simuljon rá az ajándék felületére, a sarkoknál se maradjanak kiálló részei, ha szükséges, ragasztással kell rögzíteni.

- A csomagolóanyag egymást fedő részei, és az adott esetben látható ragasztá-sai ne zavarják a díszítési elemeket, soha ne szembetűnő és ezért díszítendő felü-letre kerüljenek, hanem legfeljebb oldalra, vagy még inkább az ún. hátoldalra. Át-látszó csomagolás esetén a „láttatni érdemes”, ún. címlapi vagy címke részre sem kerülhet ragasztás vagy akár a csomagolóanyag átfedése, visszahajtása sem – ki-véve díszesen hajtogatott csomagolóanyag esetén.

- A rögzítés legyen szilárd, mind a csomagolóanyag, mind a növény-, illetve virág-dísz esetében.

- A használt rögzítőanyagok lehetőleg láthatatlanok, illetve takartak legyenek. - Kicsomagolásnál az ajándék akár úgy is kivehető legyen a díszcsomagolásból, hogy az ajándékozott a növény- illetve virágdísz megbontása nélkül legalább egy rövid ideig önmagában is megtarthassa azt.

- A díszcsomagolást szükség esetén kiegészítésül védőcsomagolással is el kell látni, legalább időlegesen, de szükség esetén egészen az átadásig. (Közvetlenül átadás előtt a védőcsomagolás – pl. egy egyszerű papír- vagy nejlonzacskó – fel-tétlenül eltávolítandó.)


166

Típusaik

A csomagolási mód – a „csomagoltság mértéke – szerint A nem teljes, vagy nem zárt (ún. nyitott) csomagolások: csak részben

borító (fedő) csomagolással készülnek. Az alkalmazott csomagolóanyag átlátszósága szerint lehetnek:

- át nem látszó nem teljes csomagolások: át nem látszó csomagoló-anyaggal, de csak részben fedő csomagolással készülnek, a cso-magolt tárgy a csomagolóanyaggal nem fedett részének esztétikai értéke is érvényesül,

- átlátszó nem teljes csomagolások: legalább bizonyos részein át-látszó csomagolóanyaggal és csak részben fedő csomagolással készülnek, így a csomagolt tárgy nagyobb részének esztétikai ér-téke is érvényesül.

- A teljes, vagy zárt csomagolások: teljesen takaró csomagolással készül-nek. Az alkalmazott csomagolóanyag átlátszósága szerint lehetnek:

- át nem látszó teljes csomagolások: át nem látszó csomagoló-anyaggal, teljesen takaró csomagolással készülnek, a csomagolt tárgy esztétikai értéke egyáltalán nem érvényesül,

- átlátszó teljes csomagolások: legalább bizonyos felületein átlátszó csomagolóanyaggal és teljesen takaró csomagolással készülnek, így részben a csomagolt tárgy esztétikai értéke is érvényesül.

Az alkalmazott – felhasznált – csomagoló- és díszítőanyagok jellemzői szerint

- Harmonikusak: azonos felületű, és egy színhez tartozó színárnyalatú, pasztell színű csomagoló- és díszítőanyagokkal készülnek, hatásukban visszafogottak, szolidak, szerények.

- Kontrasztosak: sima-rusztikus, fényes-matt, vastag-vékony és anyaguk-ban akár más módon is különböző, valamint ellentétes (narancs-kék, vö-rös-zöld vagy egyéb kiegészítő ún. komplementer) színű csomagoló- és díszítőanyagokkal készülnek. Hatásuk élénk, feltűnő, megragadó, de szo-katlanságukkal is figyelemfelkeltőek lehetnek.

A csomagolt ajándék csomagonkénti száma szerint

- Egy darabosak: egyetlen ajándéknak vagy más tárgynak a felhasználá-sával készülnek, az ilyen csomagolás tekinthető tipikusnak.

- Több darabosak: egynél több ajándék vagy más tárgy közös becsoma-golásával és díszítésével készülnek. Az együtt becsomagolandó darabo-kat semleges hatású közös alátétre téve, vagy cellux segítségével szokás egymáshoz rögzíteni, hogy együtt maradjanak, számottevően ne tudjanak elmozdulni. Ezután a díszcsomagolás, díszítés már leginkább a fantázián és ötletességen múlik.


167

Növény-, illetve virágdíszük elkészítésének technikája szerint - Kézben kötött: drótozással, takarószalagos fedéssel és vizet vagy tartó-

sító oldatot tartalmazó, díszített vagy eltakart fiola alkalmazásával. - Fonott: kör formában, vagy gyakrabban vonalas formára, síkban fonás-

sal kialakított díszítéssel. - Fűzött: leggyakrabban arányos hosszúságúra kialakított füzér dísszel. - Tűzött: drótozással vagy ragasztással rögzített mohagolyó, vagy gyak-

rabban nedves, illetve száraz tűzőhab-darab és ezt rögzítő tüskés tartó (Oasis szék vagy tűzőkorona, ill. pinholder, Oasis Mini Deco), vagy gyur-ma, ill. Oasis-fix alkalmazásával.

- Ragasztott: ragasztópisztolyos meleg ragasztással, vagy – az élőrészek esetén inkább – hideg ragasztóval.

- Vegyes technikával készült: az előbbiek közül legalább kétféle technika együttes alkalmazásával.

A rögzítést szolgáló díszítőszalaggal vagy zsinórral, ill. más szálas anyaggal való átkötésük vezetésének módja szerint

- Egyszeres vezetésű: * tengelyesen hosszirányú (függőleges) * tengelyesen keresztirányú (vízszintes) * átlós * hullámos

- egyenletesen hullámos - egyenlőtlenül hullámos

* csavart - csigavonalban - spirálisan

- Többszörös vezetésű: * ua., mint az előzőekben (ld. ott)

átkötésük helye szerint - Egymagában:

* középen, * oldalt, * sarkon,

- Többszörözötten: * ua., mint az előzőekben (ld. ott)

- Társítottan: * hagyományosan szalagból (vagy más hasonlóból) készült masni-

val, * többnyire hozzá társuló növény-, illetve virágdísszel is társítva.


168

átkötésük módja szerint - Középpontos átkötésűek; többnyire egyben a masni és a virág- ill. nö-

vénydísz is középpontos elhelyezésű, a szalagvezetés középpontosan tengelyes.

- Oldalpontos átkötésűek; többnyire egyben a masni és a virág- ill. nö-vénydísz is oldalpontos elhelyezésű, a szalagvezetés keresztirányú.

- Sarokpontos átkötésűek; többnyire egyben a masni és a virág- ill. nö-vénydísz is oldalpontos elhelyezésű, a szalagvezetés átlós irányú.

középpontos átkötésű szalagdíszek

b) oldalpontos átkötésű szalagdísz

c) sarokpontos átkötésű szalagdísz

d) szalagdísz készítése

e) orchideadoboz díszítése szalaggal

Ajándékdobozok szalagdíszei (Elekné Ludányi Zs. – Császi K. (1999): Virágkötészet)


169

Ajándékdobozok néhány csomagolási módja (Elekné Ludányi Zs. – Császi K. (1999): Virágkötészet)


170

A HÚSVÉT, VALAMINT ÜNNEPKÖRE VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEI ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

A húsvét, valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei, a vele vagy a húsvét-

tal, ill. a tavasz köszöntés, – „az újraéledés visszatarthatatlanságának, az optimizmus-nak” – ünnepével kapcsolatos virágos alkotások. A karácsonyiak fontosabbak csak ná-luk! (Azokat lásd később.)

Előállításuk: is, a kezdetétől, mindmáig, leginkább hitéleti – szakrális – hagyomá-nyok és népszokások, jelképeit – szimbólumait – is alkalmazó, ill. kifejező, virágkötészeti megformálása. Erre még a szokások és a divat változásai is hatással vannak.

Kialakulásuk: leginkább azzal kapcsolatos, hogy világszerte ünnepelt a beköszöntő tavasz. A keresztények pedig az egyik legfontosabb – legnagyobb – ünnepükként élik ezt meg, Jézus Krisztus feltámadásának évfordulójaként. Az alakulásuknak befolyásolói, szintén még leginkább az anyagválaszték időközbeni változása, gazdagodása.

A húsvét, valamint ünnepköre ideje úgy alakul, hogy március 22-e és április 25-e között – változóan – van húsvét napja, ami ezen ún. mozgó ünnepek csúcs,- ill. központ-ja. Mivel ennek, a 8. századtól már általánossá vált egységes időpontja a tavaszi napéj-egyenlőség – március 21-e utáni holdtöltét követő vasárnap. Farsang vasárnapja ezt hét héttel előzi meg. Virágvasárnap, az ún. fekete vasárnapot követően, a húsvéti vasárnap-ja előtti vasárnap, amikor szokásos az ún. barkaszentelés is. Pünkösd pedig húsvétot követő 50 nappal van, a Szentlélek eljövetelének ünnepeként.

A magyar neve – a húsvét – kapcsolatos az ilyenkor szokásos 40 napos nagyböjt befejezésével. Miután már húst is fogyaszthatnak az ennyi ideig húst sem fogyasztva böjtölő hívők.

A húsvét ünnep létrejötte tekintetében meghatározó, hogy a korai kereszténység idejében, III. században már ünnepelték. Előzményei az ókorba is visszanyúlnak. Csírái nemcsak a zsidó, hanem más közel-keleti ókori vallásokban is megtalálhatók (pl.: Adonis-ünnep).

A húsvéti ünnep tartalma az élt újrakeletkezésével kapcsolatos. A húsvéti tojás, a katolikus vallás jelképtárában – szimbólikájában – a sírjából feltámadó Krisztust is jelké-pezi. Valamennyi vallás és nép, amely tart húsvéti ünnepet, az élet megújhodásának gondolatát, ill. reményét ünnepli ezzel, más-más jelképekkel – szimbólumokkal.

A húsvét népszokásai is sorra alakultak vele – a húsvéttal – , a tavaszi megújulás ünneplésével kapcsolatosan. Ezek ma már számosak is, és különféle népeknél - etniku-moknál sokféleképpen ismert.

– Az ételszentelések alkalmával, a népszokások közül, a termékenységvarázzsal kapcsolatosakat alakították így nagyon sokáig, a felszentelt bárány, sonka, tojás és egyéb ételeknek tulajdonított mágikus hatás alapján.

– A feltámadás megjelenítése, a passiojátékok ezelőtt, szintén népi és liturgikus, vagyis szertartásrendi elemek kapcsolódása, ugyancsak a termékenységvarázslattal kapcsolatosan. Ilyenek a locsolás különböző változatai és határjárás szokása is.


171

– A határjárással hajnalfa-állítás, a ma is előforduló májusfa-állítás elődjeként vált szokássá. Ezt a határkerülésből hajnalban hazatérő legények állították, ill. tűzték a lá-nyos házak kapujára. Ez fenyőág volt, amelyet színes szalagokkal és hímes tojásokkal díszítettek.

A húsvét, valamint ünnepköre hatásai a virágkötészetre, vagyis a virágkötészet-tel is kapcsolatba hozható húsvéti népszokások, a hajnalfa állítással együtt viszont, már csak kivételesek.

– A húsvéti ajándékozás, a hagyományos ún. komakosarak küldésének, valamint a keresztgyerekek megajándékozásának a szokásán már túlmenően és egyben vidéken-ként eltérően is, alakulhat. Így adódhatnak a húsvéti virágkötészeti ajándék, valamint egyéb díszcsomagolások.

– A húsvéti locsolkodás, a lányok hagyományosan vízzel leöntéséről mára jelképes, kölnivízzel történő locsolássá változott – szelídült – formájában is, már új keletű, polgári eredetű szokás. Locsolók és más alkalmi vendégek fogadásához, kínálásához is készül-hetnek ilyenkor virágkötészeti készítmények.

– A húsvéti mulatságok – huncutságok – húsvét hétfőn, már a felszabadult örömün-nep jegyében kerülhetnek sorra. A párválasztás legjelentősebb elemei is lehetnek néhol ezek, a fiatalok közös játékaiként. Virágkötészeti készítmények tehetik ehhez is hívoga-tóbbá, meghittebbé a környezetet.

– A húsvéti tojás festése és ágakra aggatása, szintén a velük kapcsolatban igen vál-tozatos – egyben változó – népszokásokban gyökereznek és lehetnek még a modern vi-rágkötészettel is kapcsolatban. A különféle módon díszített tojások inkább a keleti, az egyszínűre festettek pedig, nyugati eredetűek.

A húsvét, valamint ünnepköre virágkötészeti megjelenítése, a készítményei minden formájában, szintén leginkább a sajátos hangulatának megteremtése, a jelképei – szimbólumai - alkalmazásával is. Mondanivalója, tartalma pedig összekapcsolt az élet újrakeletkezésével, és legalább az európai földrészen, a természet újjáéledésével is, ahol a húsvét a tavaszi napforduló idejére esik. Amikor jellemző, hogy az ezelőtti der-medtség, mozdulatlanság, szinte tetszhalott állapota után, a természet is, mintegy újra életre kel és adódik így a megújulásnak a hangulata. Jellemzőik:

– meghatározók bennük, az élet újra keletkezésének, a természet tavaszi megújulá-sának jelképei – szimbólumai,

– az előbbiek kihangsúlyozó az olyan jellegzetes húsvéti kellékei, - amelyek lehet-nek akár ún. ipari segédanyagok is – mint, a katolikus vallásúaknak a feltámadó Krisztust is jelképező, ill. a belőle kikelő élet miatt, a megújulást, a termékenységet, vagy termé-kenység-varázslást megjelenítő tojások festetten és hímes tojásokként, vagy más módon díszítve is. Társulhatnak hozzájuk az állatok, de inkább csak állatfigurák közül, leginkább a bárány, a csibe, a kakas, a kotlóstyúk, a nyuszi, a múltbeli paraszti élet húsvéti hangu-latainak idézőiként is. Kiegészítőik még a színes húsvéti mintás szalagok, zsinórok és a tojásgyertyák.


172

– növényanyagaik kiválasztása, alkalmazása során, az adott évszak, a kora tavasz és a praktikusság szempontjainak érvényesítése mellett, elmaradhatatlanok a jelképesek – szimbólikusak is. Úgy, hogy a közismerten hagyományos húsvéti növényanyagok közül az ún. barkák, a közel-keleti keresztényeknél ilyenkor kézben hordozott szokásos pálma-levelet hivatottak kiváltani, helyettesíteni, a magyarországi viszonyok között is; Emellett, a hasonlóan korán rügyező és kivirágzó cserjék, fák vesszői, vagy gallydarabjai, ill. az ilyen évelő és más virágok, jelképezhetik még ugyancsak leginkább a természet tavaszi magújulását,

– a növényhasználatuk kapcsolódik a szokásos barka-szentelés, húsvét vasárnapja előtti Virágvasárnap, hagyományához:

– – a legmegfelelőbb barkák ehhez: – – – elsősorban a kecskefűz (Salix caprea) és – – – még másféle, kisebb-nagyobb barkájú füzek (Salix-ok), valamint a rezgőnyár

(Populus termula), esetleg az égerek (Alnus-ok), a mogyorók (Corylus-ok) és a nyírek (Betula-k) porzós virágú = barkás vesszei, gallyai,

– – a legmegfelelőbb egyéb növények még: – – – a lombhullató cserjék, fák közül az egyéb, szintén korán rügyezők, ill. már a

lombfakadásuk előtt virágzók, mint az aranycserjék (Forsythia-k), a barackok, cseresz-nyék, mandulák, meggyek, szilvák (Sorbus-ok, Prunus-ok) is,

– – – az évelő virágok közül a tavasszal virágzó hagymások, mint a jácint (Hyacinthus orientalis), a nárciszok (Narcissus-ok), a tulipánok (Tulipa-k) is, valamint az egyéb tavaszi virágzásúak, mint az ibolyák (Viola-k), a kankalinok (Primula-k), a meténgek (Vinca-k) is,

– – – az ún. növényházi cserepes és vágott virágok közül, a fréziák (Fresia-k), a ker-ti hortenzia (Hydrangea macrophylla), a liliomok (Lilium-ok), a rózsák (Rosa-k), a szegfűk (Dianthus-ok) és még mások is, amelyek éppen ekkor kaphatók,

– a színek alkalmazása, használata során, ez esetben is, a fehér az ártatlanságot, a tisztaságot, a sárga pedig a fényt, a megvilágosodást és a zölddel együtt ,a tavaszt meg-jelenítő színjelképek. Ezek egymás hatását ilyenkor is erősíthetik.

Készítésük stílusa a virágkötészeti stílusok bármelyike lehet (lásd: Stílusok, irány-zatok a virágkötészetben című részben). Kötetlenül, bármelyikük szerint készülhet az alapjuk és végezhető el ennek a díszítése is,

Technikája leggyakrabban tűzés – tűzdelés – és fonás vagy fűzés. Valamint közülük bármelyiknek vagy többnek is, a ragasztással társításával adódik a vegyes technika le-hetősége. A kötés leginkább csak társul hozzájuk,

Húsvét valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei, típusai és alkalmazásuk, készítésük

- Húsvéti ajándék és hangulatteremtő díszek: készülhetnek nemcsak különböző

alakú, anyagú, méretű és színű virág-tálak és kosarak, hanem horganyzott lemezből elő-állított vödrök vagy virágtartó edények és hasonlók tartóként felhasználásával is. Élő-,


173

selyem- és szárazvirágos dísz egyaránt kialakítható bennük. Választékgazdagítók az akár kézi festéssel színezett cserepek és fa valamint háncs ládák is. Ezekbe még hajta-tott hagymás és más egyéb, éppen viruló virágok is ültethetők, akár többesével is. Ki-egészítő díszeik lehetnek a barkák, a húsvéti mintás szalagok, a díszzsinórok, sőt még műállat figurák is. Készítésük lehetséges olymódon is, hogy tartósaknak is bizonyuljanak. Elhelyezhetők asztalon, akárcsak egyéb alacsony bútoron, ill. polcon és háttér elé is, akár többesével.

- Húsvéti ajándékcsomagolások és díszítések: dobozos desszert, könyv, palack, valamint már tárgy és csomag húsvéthoz illő díszcsomagolása (lásd: Virágkötészeti aján-dék csomagolás valamint egyéb díszcsomagolások és készítésük című részben).

- Húsvéti „biokollázsok”: készülhetnek különböző természeti tájak tavaszi éledé-sének hangulati megjelenítőiként. Készítésük alapanyagai, a hagyományosak és szoká-sosak mellett, rendszeresen még a csirkeháló darabok, háncsrészek, mohalapok, ill. –párnák, nádszálak, szalmanyalábok, tőzegcsomók, valamint más hasonlók is.

- Húsvéti fali díszek: készülhetnek akár korong vagy kosár alakúra és koszorú alap, ill. tojásformára font vesszőfonat alapra is. Kiegészítő díszeik lehetnek legalább a selyemvirágok és az ízléses művirágok is. Készítésük akasztórész – szem - kialakításá-val is lehetővé teheti, a falon jól elhelyezésüket.

- Húsvéti függő díszek: készülhetnek, akár tartó kampó vagy szem segítségével, ablakba, ajtónyílásba és másféle bel- vagy kültérbe felfüggesztéshez is. Készítésük leg-gyakoribb fűz vagy egyéb hajlékony vesszőkből font, néha másból és másképpen kiala-kított koszorú vagy tojás formájú alapra, legalább barka és szalagcsokor, ill. masni díszí-téssel.

- Húsvéti koszorúk: készülhetnek fészek formában, vesszőfonatos alappal, bozon-tosan, bozót stílusban is. Előállításuk különösen egyszerű és gyors is lehet, ilyen termé-szetszerű alappal. Amit, a még akár ugyancsak keresztül-kasul vezetve befűzött hajlé-kony vessződarabokból kialakított aljjal ellátása után, a legjobb ki is bélelni, elég nagy csomónyi rafiával vagy szizállal, esetleg más hasonló szálas anyaggal, ill. hánccsal, hogy így különösen fészket idézővé váljon. Készítésük során az így vagy akár más mó-don elkészülő ún. fészek részük, kétségtelen a tavasz és így a húsvét egyik legjellem-zőbb, a polgári díszítésekben szokásossá vált megjelenítése. Ez egyben hozzásegít, az egyéb hagyományos jelképek, szokásos szimbólum-hordozók, mint a bárány, a csibe, a nyuszi, a tojás formájú figurák és társaik sikeres alkalmazásához, még a modernebb összeállításokban is.

- Húsvéti templomdíszek: készülhetnek a templomok legalább egyes gyertyatartói, valamint a keresztelőmedencéi, a fő-, méginkább a mellékoltárai, a szobortalapzatai és karzatai, valamint mellvédei díszítésére is. Illően, visszafogottan elegánsak, fennköltek és könnyedek, légiesen áttetszők, mintsem harsányan hivalkodók és önálló életet élők. Készítésük hagyományos virágai a fehér liliomok, rózsák és szegfűk, a hortenziákon kí-vül. Elegánsak és elég tartósak is ehhez még, a hófehér vagy csontszínű flamingóvirá-gok, lizikék, ill. harangtárnicsok, szálas vagy csokros krizantémok és szegfűk, valamint tulipánok. Kiegészítő díszeik lehetnek a gerberák, a holland nőszirmok, ill. íriszek, a jácin-


174

tok és a nárciszok is. Változatosabbá teheti még mindezeket, a vágott fátyol-aszparágus, pálmalevelek és egyéb ilyen zöldek színárnyalatokban is gazdag használata.

- Húsvéti vázadíszek: készülhetnek igazán könnyen és gyorsan is, csak pár szál levágott rügyező-bimbozó, vagy már virágos vessző-, ill. gallydarab, ehhez elég nagymé-retű és illő formájú, színű, valamint víztartó vázában mutatós rendben elhelyezésével. Kiegészítő díszeik lehetnek, pár szál harmonizáló formájú és színű, valamint kellően nagy méretű virágon kívül, még inkább néhány díszes – festett vagy hímes – tojás is, rá-juk felaggatva, mintegy ún. tojásfaként.

A KARÁCSONY, VALAMINT ÜNNEPKÖRE VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEI ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

A karácsony valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei az év talán leg-

hosszabb, de mindenképp legbensőségesebb ünnepkörének virágos alkotásai. Ez az András naphoz (november 30.) legközelebbi vasárnaptól egészen vízkeresztig (január 6.) tartó időszak. A várakozás – advent – négy hetes időszaka után a karácsony az ün-nepkör csúcspontja.

Előállításuk kezdettől fogva napjainkig hitéleti (szakrális) hagyományok jelképeit is tükrözi, ezek virágkötészeti megjelenítését napjainkban a divat befolyásolja nagy mér-tékben.

Kialakulásuk kezdetét azzal is összefüggésbe hozzák, hogy ebben az időszakban (a téli napfordulón, illetve az azt megelőző időben) az ünnepkör már a természeti népek-nél és később a nagy világvallásokban is megtalálható, mint az életbe és annak megúju-lásába vetett hit ünnepköre. Az ünnepkör virágkötészeti készítményeinek kialakítási módját pedig leginkább az anyagválaszték módosulása, bővülése befolyásolta.

A karácsony és ünnepköre ideje is a római mitológia ünnepeiből származtatható. December 25-ét már i. sz. 325 óta ünnepelik Jézus születése napjaként, aki a keresztény vallás szimbolikája szerint az isteni fényforrás, az örök nap megtestesítője. (Ezt az idő-pontot tekintik a Jézus születési időpontja körüli vita lezárásának is.) Ez az ünnep azután a korabeli keresztények között hamar elfogadottá vált és elterjedt, szertartásrendjükben (liturgiájukban) pedig kialakult a karácsonyi előkészület ideje, az advent és az ünnep előnapja (vigiliája) december 24-e is. Később az ünnep jellemzői germán szokásokkal is gazdagodott, a családiasság, az érzelmesség kapcsolódott a karácsonyi ünnepkörhöz.

Sok – a mai napig többé-kevésbé megváltozott formában élő – népszokás alapja is karácsony ünnepéhez, annak szimbolikájához kötődik. Ilyenek a szintén római eredetű karácsonyi ajándékozás, ami különösen elterjedt szokás, valamint az általánosan ismert aprószenteki korbácsolás, betlehemezés és a háromkirályok köszöntése. Fontos eltérés, hogy a rómaiak még nem december 25-én, hanem Kalandae Januariae, vagyis január első napján küldtek egymásnak ajándékot. A középkorban még egy időpontra esett a ka-rácsony és az Újév, ezért ezek az ünnepek nem is választhatók el élesen egymástól.


175

A karácsony családi ünneppé válása, ami a XVII. századtól, a protestantizmus el-terjedésével következett be, az ajándékozási szokásokat is átalakította, úgy, hogy már főként a szülők ajándékozták meg a gyermekeiket. Ez időtől létezik az a gyermeki hiede-lem is, hogy az ajándékozó valamilyen földöntúli lény.

A mikulás, az amerikaiak „karácsony apója”, az oroszok „fagyapója” egyenes folyta-tása annak, a német alföldön ajándékozóként megszemélyesített Szent Miklósnak, akit azután ugyancsak a protestantizmus elterjedése szorított ki a német területeken és he-lyette egy 1601-es németalföldi ábrázoláson már feltűnt Szent Kristóf, vállán ülve Jézus (Jézuska, Kis Jézus), mint ajándékozó.

Magyarországon is fennmaradt mindkét ajándékozó; Miklós (Mikulás, Télapó) de-cember 6-án és Jézuska (Kis Jézus) december 24-én. Sőt, velük együtt még „az angyal” is szerepel ajándékozóként.

A karácsonyi ünnepkör hatásai a virágkötészetre: - a karácsonyi ajándékozás és az ezzel együtt járó ajándékcsomagolás, -díszí-tés mellett

- a várakozás, vagyis az advent és az erre időszakra szánt adventi koszorú és ajtódísz, illetve kopogtató készítések, majd

- az eljövetelt köszöntő karácsonyfa állítása és díszítése, valamint - a karácsonyi ünnepi asztal, a díszítésére való asztaldísz, vagyis karácsonyi váza- vagy inkább táldísz, az ún. aranzsman készítés, és

- az egyéb karácsonyra szánt díszítések, végül - az óév búcsúztatását követő újév virágosan köszöntésének szokásaival érvé-nyesülnek leginkább, a fentiek tehát a karácsonyi ünnepkör hagyományos vi-rágkötészeti készítményei.

A karácsony valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei, megjelenítése, elsősorban hangulatának megteremtésében, illetve szimbólumainak megjelenítése, kife-jezésre juttatása terén régóta igen ötletgazdag, változatos és várhatóan az lesz a jövő-ben is. Mondanivalója Európa-szerte mindig a tél megjelenítésével is összekapcsolódik. Miután a karácsony az európai földrészen a téli napforduló idejére esik, ilyenkor a fagy, a mozdulatlanság jellemző, a természet is mintegy megdermed, akár az elmúlás hangulata is felmerül – utóbbinak kimondott ellenpontja a karácsony mint az élet megújulásának jel-képe.

Jellemzőik

- Bennük az elmúlás, az enyészet és a diadalmas élet jelképeinek kell társulnia, éspedig úgy, hogy az előbbiek képezzék a hátteret, legyenek alárendelt helyzet-ben.

- Az előbbieket kell kidomborítani, hangsúlyossá tennie az olyan jellegzetesen ka-rácsonyi kellékeknek – ipari segédanyagoknak – is, mint a gyertya, a karácsony-fadíszek, színes szalagok.

- A színek alkalmazásában, használatában a fehér, a piros és még inkább a sár-ga, mint a fény, a megvilágosodás, az arany, és különösen az óarany, az ünne-pélyesség, a diadalmaskodás, az ezüst az ártatlanság, a boldogság megjelenítő


176

színe, jelképe. Ezen kívül újabban az évente megjelenő trendek - színalkalma-zási irányzatok – alakíthatják az éppen divatos színhatásokat;

- A növényanyag kiválasztásában, alkalmazásában az időszak – az évszak – és a praktikusság szempontjai mellett a szimbolikus szerepek érvényesítése sem ma-radhat el. Így a hagyományosan karácsonyi növényanyagok közül a csupasz és zuzmós gallydarabok, kéregrészek az elmúlást, addig az áttelelő, méginkább az örökzöld lomblevelű cserjék és fák, de leginkább a tű- és pikkelylevelű, vagy csak tűlevelű fenyők az életfát, a tudásfát, a lombtalan gallyrészek, vesszőré-szek a termőágat, a különféle és többségében színes termések, valamint a to-bozok a halhatatlanságot, a termékenységet jelenítik meg.

- A növényhasználathoz (pl. a karácsonyig kivirágoztatható húsos somhoz, mo-gyoróhoz, valamint a lencse és a búza csíráztatásához) kapcsolódnak az olyan jeles napok, mint az András-nap (november 30.), a Borbála-nap (december 4.) és Luca napja (december 13.), melyekhez pogány eredetű jóslatok, varázslatok kötődnek.

- A szilveszteri és újév napi növényhasználat legmegfelelőbb az olyan, gazdagsá-got is jelképező növényekkel, mint a csírázó, zöldellő gabonafélék, a gomba, a négylevelű lóherét mintázó, meghajtatva levelesre előnevelt madársóska (Oxalis). Ezekhez a növényekhez az év végi vidámsághoz és az újévi hagyomá-nyos szerencsekívánságokhoz, kötődő figurális szimbólumok, a kéményseprő és malac figurák, a szerencsepénz érmék is kapcsolódnak.

- Az egyéb jelkép-alkalmazások közül a Nap, az életet adó, vagy pusztító, ősi eredetű fényisten, a Hold a Naptól függő változások, az újjászületés, az ötágú, betlehemi és a háromágú, Dávid-csillag a hősök és az istenek, a csengő az ég és a föld közötti közvetítés, a gyertya, illetve a gyertyaláng fénye a meleg, az örök élet megjelenítője. Mindegyikük szerepelhet egyesével vagy többesével, és má-

sokkal társítva is. - Alap- és háttérképzőkként leginkább az élet jeleit a télben is megőrző örökzöld növények kisebb-nagyobb részei használatosak, valamint azok, amelyek akár hajtatással lombosodtak be, illetve virágoztak ki. Ezeket egészítik még ki a szí-nes termések és tobozok, esetenként magvak.

- Előtérbe valók az igazi színkontrasztot adó és a Megváltó, Jézus születése feletti örömöt, a karácsony vidám ünnepét szimbolizálni hivatott és így súlypontképzés-re is alkalmazható, élénk színű, szép virágok. Ezek társaiként olyan karácsonyi kellékek, ipari segédanyagok alkalmazhatók, mint a gömbdíszek, gyertyák, kará-csonyfát mintázó díszek és hasonló egyéb figurák, valamint a színes szalagok.

- Díszítő anyagaik mindegyikének (általában még az élőknek is) a használat egész ideje alatt díszítenie kell. Ehhez a legmegfelelőbbek:


177

Örökzöldek Lomblevelű örökzöldek babérmeggy (Prunus laurocerasus) borostyán (Hedera helix) japán kecskerágó (Euonymus

japonicus) magyal (Ilex aquifolium) mahónia (Mahonia aquifolium) puszpáng (Buxus sempervirens)

Tű- és pikkelylevelűek (jó lombtartó fenyők) borókák (Juniperusok) duglászfenyők (Pseudotsuga) erdeifenyő (Pinus sylvestris) életfák (Thuják) hamisciprusok (Chamaecyparisok) jegenyefenyők (Abiesek) Leyland-ciprus (× Cupressocyparis leylandii) selyemfenyő (Pinus strobus) tiszafák (Taxusok)

Egyéb növények, növényrészek Színes, húsos termések, ezek-kel teli vesszők, gallyrészek (a télig is jól megmaradók) almák (Malus) fagyalok (Ligustrum) fagyöngy (Viscum album) fakín (Loranthus europaeus) homoktövis (Hippophaë rhamno-

ides) hóbogyók (Symphoriicarpos) kecskerágók (Euonymus) lampionnövény (Phisalis

alkekengi) lilabogyó (Callicarpa bodinieri) madárbirsek (Cotoneaster) orbáncfüvek (Hypericum) rózsák (Rosa) tűztövisek (Pyracantha) Színes héj-kérgű vesszők

(gallyrészek) boglárkacserjék (Kerria) fűz fajták (Salix) magaskőris fajták (Fraxinus

excelsior) nyírek (Betula) som fajták (Cornus) zanótok (Cytisus)

Száraz termések, ezekkel teli vesszők, gally-részek toktermések: császárfa (Paulownia tomentosa)

felfújt termések: csörgőfa (Koelreuteria paniculata) dudafürt (Colutea arborescens) hólyagfa (Staphylea pinnata)

diók (Juglansok) mandula (Prunus amygdalus) mogyorók (Corylusok) vadgesztenyék (Aesculusok) szelídgesztenye (Castanea sativa)

érmeszerű termések: erdei holdviola (Lunaria rediviva) hártyamag (Ptelea trifoliata)

hüvelytermések: lepényfa (Gleditsia triacanthos)

csüngő termések: platánok (Platanusok) szivarfák (Catalpák)

A száraz termések eredeti (natúr) formájukon kívül fehérítettek, festettek és lakkozottak is le-hetnek, akárcsak a következőkben felsorolt to-bozféleségek.

Legalább részben egyben maradó tobozok égertobozok (Alnusok) fenyőtobozok

- apró rózsatoboz: a törpefenyő (Pinus mugo) toboza - kis rózsatoboz: az erdeifenyő (Pinus sylvestris) toboza - nagy rózsatoboz: a feketefenyő (Pinus nigra) toboza - hasítótoboz (hasítható toboz): a selyemfenyő (Pinus strobus) toboza


178

- szivartoboz: a közönséges luc (Picea abies) toboza - apró szivartoboz: a szerb luc (Picea omorika) toboza - puha pikkelyű szivartoboz: a szúrós luc, az ún. ezüstfenyő (Picea pungens f.

glauca) toboza - nyelvszerűen kilógó pikkelylevelektől „borzas” tojás alakú toboz a duglászfenyők

(Pseudotsugák) toboza - a pikkelylevelek vaskos peremétől „rücskös” felületű tojás alakú toboz: a mamut-

fenyő (Sequoiadendron giganteum) toboza - sima felületű, tojás alakú és nagyságú toboz: az atlaszcédrus (Cedrus atlantica)

toboza - széles, kis tojás alakú toboz, ami a tűlevelek őszi lehullása után is megmarad a

gallyrészen, a vörösfenyő (Larix decidua) toboza

Széteső tobozok (szétesés előtt vághatók) jegenyefenyők toboza (Abiesek)

Buga vagy kalászvirágzatok (akár teljesen száraz állapotban télen is mutatósak) díszfüvek és egyéb füvek kalászai gabonafélék szárított kalászai nádak és rokonaik bugáinak kis részei

Készítésük:

- Bármilyen virágkötészeti stílusú lehet (lásd: Stílusok, irányzatok című rész-ben). Kötetlenül, bármely stílusban készülhet alapjuk és ennek díszítése is, a tűzött és ragasztott készítmények szempontjait is figyelembe véve. (lásd: a Tűzött virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, valamint a Ragasztott vi-rágkötészeti készítmények és alkalmazásuk című részekben).

- Díszítő anyagaik megjelenése, hatása is ünnepélyes kell, hogy legyen, ke-rülve ugyanakkor a komor, lehangoló hatást.

- Díszítő növényanyagaik és egyéb díszeik, kellékeik rögzítése az előre megtervezett helyre és helyzetbe lehetséges saját szárukkal, vagy szükség esetén drótszálra való felerősítés után (lásd a Virágkötészeti szármerevíté-sek, -hosszabbítások, -pótlások és -takarások című részben). Rögzíthetők közvetlenül az alapba tűzve, vagy pedig (egyesével vagy kis csokrokba fogva) az alaphoz leszorítva és hajtűalakba meghajtott drótot rászúrva, il-letve vagy tekercsdróttal folyamatosan haladva legalább egy ráhajtással (lásd a Virágkötészeti koszorúk és alkalmazásuk című részben). Tűzés he-lyett a ragasztással való rögzítés is alkalmazható.

- Díszítő tobozaik lakkozása – többnyire még felhasználás előtt – akkor szükséges, ha a tobozok pikkelyeit melegítéssel nyitották fel. (Ennek szo-kásos módja, hogy a zárt pikkelyű tobozt a meleg fűtőtest fölé helyezik.) A lakkozott tobozok később hűvös, párás levegőben sem záródnak össze. A lakkozáshoz lehetőleg színtelen és matt (nem fényes felületet előidéző) lakkot használjunk, egyenletesen befújva vele a tobozokat.


179

- Élő vágottvirág-díszeik elhelyezéséhez – főként az érzékenyebb virágok esetén: a virágszárra friss, minél hosszabb, ferde metszlapot vágnak amire vízzel vagy virágtartósító oldattal töltött fiolát húznak. Ezt a fiolát tűzik, eset-leg ragasztják a virágkötészeti készítmény alapjába (lásd: a Vágottvirágok és -zöldek virágkötészeti felhasználásra való előkészítése című részben).

- Gyertyáik rögzítése többféleképpen oldható meg: - Betűzés a tűzőalapba. A tűzőalapba (mohagolyóba, tűzőhabba) való

betűzés akkor jó megoldás, ha az ehhez akár aljukon kissé meg is fa-ragott gyertyák, 3-4 cm mélyen az alapba tűzve is kellően stabilan áll-nak a tervezett helyen és helyzetben, és ezáltal a tűzőalap sem sérül olyan mértékben, hogy a többi díszítőanyag ne legyen rögzíthető, illet-ve elegendő hely marad ezek betűzéséhez.

- Drótlábbal való betűzés. A gyertyák rögzítésére általában ez a legjobb megoldás. Kivitelezéséhez legalább 10-es drótszálból 6-8 cm hosszúsá-gú darabot vágnak, és egyik végét kombinált fogóval megfogva a másik végét gyertyalángba tartva felizzítják, majd ezután 2-3 cm mélyen a gyer-tya aljába nyomják, ügyelve arra, hogy a gyertya ne repedjen szét. Ha a drótszál beszúrása közben a gyertyában üreg keletkezne, ezt legegysze-rűbb egy égő gyertya megolvadt anyagával – parafinnal – kitölteni, ami kihűlés után megszilárdul, és a beszúrt drótot is kellően rögzíti. A gyer-tyák elfordulásának megakadályozása érdekében egy-egy gyertyába egymástól némi térközzel két vagy több drótdarab is beszúrható. Ugyan-ez érhető el, ha egy sasszeg módjára meghajlított drótszálat szemrészé-nél felizzítva szúrnak a gyertya aljába, úgy, hogy a gyertya aljából leg-alább 3-4 cm hosszan szabadon kiálló két drótvég V-betűszerűen szétáll-jon. Az így előkészített gyertyát a drótlábbal tűzik a készítmény alapjába.

- Drótozás. Hosszú és vékony gyertyáknál a legegyszerűbben kivitelez-hető rögzítési mód. Ehhez egy 8-as vagy 10-es vas drótszál közel arasznyi hosszú darabját háromszor-négyszer körbetekerik a gyertya-aljon, így mintegy spirális tartóhüvelyt képezve a gyertya aljának. A drótszálnak legalább az egyik végét szabadon hagyják és a gyertya-testtel ellenkező irányba hajlítják, amivel a gyertya az alapba tűzhető.

- Gyertyatűre való felszúrás és szögre való rögzítés. A gyertyatűre való felszúrás, vagy a fatalpon, ágdarabon átütött szögre való felszúrás ak-kor gyors és megbízható rögzítésmód, ha a gyertyába előzetesen fúró-val pontosan a tű ill. szög méretének megfelelő lukat sikerül fúrni, és így a gyertya alja a szög ill. gyertyatű felizzítása nélkül sem reped szét.

- Ragasztással való rögzítés. A gyertyák ragasztással való rögzítése – fő-ként a ragasztópisztolyos, meleg ragasztás – csak akkor szokott elég sta-bilan rögzíteni, ha mind a gyertya, mind az alap felülete teljesen száraz.

- Tűzőkoronás rögzítés. A gyertyát tűzőkoronára ragasztva és ezzel be-tűzve rögzíthetjük a leggyorsabban és legbiztonságosabban, ha van mibe szorosan és stabilan beszúrni a tűzőkorona lábas alját.


180

A KARÁCSONY VALAMINT ÜNNEPKÖRÉNEK VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYTÍPUSAI ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK

- Adventi koszorúk: laza vagy tömör, kész vagy készített koszorúalappal és ha-gyományosan négy gyertyával vagy már gyertyacsoporttal, adventre készülő dí-szek, díszkoszorúk.

- Adventi asztaldíszek: tartóedénnyel vagy természetes alappal és négy gyertyával vagy gyertyacsoporttal díszítik az asztalokat adventkor.

- Karácsonyfák: valódi – vagyis kivágott vagy gyökeres, illetve edényes - karácso-nyi fenyőfák vagy mű utánzataik felállításával – de újabban csúcsukkal vagyis „fej-jel” lefelé felfüggesztésével és feldíszítésével készített díszek.

- Ajándékcsomagolások és –díszítések: dobozos desszert, könyv, palack vagy más tárgy, ill. csomag, kosár karácsonyhoz illő díszcsomagolása, növénydísszel.

- Karácsonyi ajtódíszek: bejárati ajtók füzér, ív, koszorú formájú vagy súlypontos díszei.

- Karácsonyi asztaldíszek (aranzsmanok): kosárral, tálal, vázával vagy egyéb tar-tóedénnyel, illetve természetes alappal és legalább egy gyertyával az ünnepi asz-talok díszei karácsonykor.

- Karácsonyi fali díszek: beltéri, ritkán kültéri szabad falfelületek és képek, tükrök ke-retező díszei.

- Karácsonyi függő díszek: ablakok, belső terek, kirakatok függesztett díszei. - Karácsonyi gyertyatartók: egy vagy több gyertyát tartó, növénydíszítéssel ké-szült díszek.

- Másféle karácsonyi díszek: az eddig felsorolt, szokásos díszek kiegészítői a bel-ső terekben, kirakatokban és a külső terekben pl. lámpafüzérek, girlandok.

- Karácsonyra készített fák: fácskák, karácsonyfát is helyettesítő, azt pótló és az élet fáját (életfát) jelképező díszek, melyek kúp koronával készítve a karácsonyfa kis méretű és egyszerű változatának is tekinthetők.

- Karácsonyi növénydíszek: belső vagy külső terek leginkább karácsonykor kapha-tó cserepes virágos és levéldísznövényei vagy másféle növény díszei.

- Szilveszteri-újévi díszek: az óévbúcsúztatás vidámságának és az újévköszöntés alkalmából szokásos szerencsekívánságoknak a gazdagság hagyományos jelké-peivel megjelenő díszei.

Adventi koszorúk: Hagyományos díszkoszorúk. Az ünnepvárás e díszei eredendő-

en jelképes tartalmat is hordoznak, a koszorútestük kör alakjával és ennek a szokáso-san,- a négy évszak vagy a négy égtáj szerint is-, egyforma térközökkel, a várakozás – az advent – karácsonyt megelőző négy hetét jelképező négy gyertya vagy az akár már négy gyertyacsoport kiegészítésével. Hagyományosan a gyertyákból 3 a bűnbánatot jel-képező lila színű, 1 meg a bűnbocsánatot jelképező rózsaszín színű és minden vasárnap eggyel többet kell meggyújtani belőlük. Ilyen módon eredetileg a keresztény vallásban a megváltó megszületésére (való) várakozást jelenítették meg, ezt az örömteli várakozást szimbolizálták. Ma már viszont inkább egyszínű – piros, rózsaszín, sárga- vagy éppen el-


181

térő színű, az akár már nem is 4 gyertyájuk esetleg gyertyacsoportjuk és jelképes-szimbolikus jelentés nélkül, ajándékként, illetve szobadíszként is gyakran használhatják őket, a szeretet ünnepére, az év végi ajándékozásra való várakozás idején.

Előállításuk: ahhoz igazodik, hogy a hagyomány szerint már az adventi időszak kezdetétől, tehát a várakozásnak – adventnet – a karácsonyt megelőző négy hetén át tartó ideje alatt alkalmazzák őket. (Általában november utolsó hétvégéje már advent első vasárnapja.)

Kialakulásuk: kezdete 1860-ra tehető, amikor Johann Wichern hamburgi lelkész el-készítette az első ilyen koszorút, amelyen még 24 gyertya volt, és nem templomba ke-rült, hanem „családja, gyermekei örömére” a lelkész lakásában függött. Későbbi eredetű a 4 gyertya megjelenése. A koszorú önmagába visszatérő vonala a feltámadást, az örökzöld növények pedig (melyek a kezdetben alkalmazott fagyöngyalapot fokozatosan leváltották) a természet örök körforgását jelenítik meg. Az adventi koszorúk felfüggesz-tésének szokása feltehetően abból adódik, hogy a templom kupolája alatt felfüggesztve minden templomba látogató jól láthatta, a feje felett „érezhette” a koszorút. A hívők szá-mára a koszorún égő gyertyák lángja az isteni világosságot jeleníti meg. A termékenysé-get jelképező növények és díszek, majd ezek utánzatai – Kredits J., Nagy B. és Szabó J. (2005) szerint – a későbbiekben díszként kerültek a fokozatosan polgári hangulati deko-rációvá váló adventi koszorúkra. Az ilyen növényi díszek közé tartoznak a különféle kalá-szosok, mint az Úrtól várt következő évi kenyér jelképei és a mákgubó, a termékenység szimbóluma. Szintén ebbe a csoportba sorolható a gránátalma, az alma, majd a betle-hemi csillag és a templomharangok utánzatai is, melyek mind visszatérő elemei lettek az egyre díszesebbé váló adventi koszorúknak, és ma is gyakran előfordulnak rajtuk, jólle-het napjainkban többnyire jelentéseiket elveszítve, a nagyhatású ünnepi díszek része-ként. Jellemzőik: (Horváth Zs. 2000 nyomán)

– gyertyáik hagyományosan egyforma méretűek és azonos formájúak, ma már azonban mind nagyságban, mind alakban eltérhetnek egymástól.

– koszorúalapjuk sokféle lehet (ld. Virágkötészeti koszorúk alkalmazásuk és készí-tésük c. részben), közülük a leggyakoribbak:

- hungarocell koszorúalap: zavaró fehér színét átfedéssel rátekert széles sza-laggal vagy színes krepp-papírból vágott pár centiméter széles papírcsíkkal lehet eltakarni,

- mohaborítású koszorúalap: vízpermetezéssel felfrissíthető, zöld színével üdítő látványt nyújthat, a belekerülő élő növényi részeket némileg éltetheti,

- szalma koszorúalap: jelképesen a nap melegét hozza a télbe, - toboz- és tobozpikkely-borítású koszorúalap: leggyakrabban száraz díszítő-anyagokkal díszíthetők,

- tűzőhab koszorúalap: a díszítőelemek betűzése ennél az alapnál a legegysze-rűbb,

- nedves tűzőhab koszorúalap: a betűzött növényi részeket a legtovább életben tartani képes alap,


182

- száraz tűzőhab koszorúalap: leginkább száraz virágkötészeti anyagokkal díszíthető,

- vessző fonat vagy füzér koszorúalap: többnyire a legtermészetesebb díszha-tást adó koszorúalap.

– méretük a koszorúalap átmérőjét tekintve többnyire fél méter körüli, de ennél na-gyobb is lehet, betartva a koszorúkra érvényes az átmérő, a vastagság, a díszítő-elemek és egyéb kellékek nagysága között érvényesülő általános arányossági szabályokat (ld. Virágkötészeti koszorúk és alkalmazásuk c. részben).

– színviláguk, a színek alkalmazása az esetükben többféle lehet: - klasszikus (hagyományos): arany, piros és zöld színekkel, - liturgikusan jelképes: lila, rózsaszín és violaszínű színekkel, - ma már szokásos: leginkább egyszerű piros, sárga vagy rózsaszín, - színtrend szerinti: az adott év bizonyos meghatározott trend-színével, -színei-vel, vagyis a színtrend követésével.

Készítésük: – bármely stílusban (lásd Stílusok és irányzatok a virágkötészetben című részben)

készülhetnek, mégpedig kötéssel, tűzéssel vagy vegyes technikával, – díszítő élő növényanyagaik mindegyikének különösen tartósnak kell lennie, mivel

hosszan, legalább négy héten át díszíteniük, mutatniuk kell (lásd: Karácsony vala-mint ünnepköre virágkötészeti készítményei és alkalmazásuk című részben előbb),

– díszes koszorúalapúak esetében az alapjuk díszértékének érvényesítése csak úgy lehetséges, hogy a felületének csupán egy része kap borítást, illetve díszítést,

– díszítésük legalább a gyertyáik környékén szükséges, anélkül azonban, hogy gyertyaláng közelébe kerülne bármi, ami tüzet okozhatna. Ez a koszorúalap ré-szük egy tetszés szerinti helyén indítva, az íven belülről kifelé haladva kell, hogy folytatódjon a kiindulási helyig, kihagyva eközben a gyertyahelyeket és a közvet-len környéküket,

– gyertyáik elhelyezése, a koszorúalapjuk díszítése után lehet önálló/szoliter vagy csoportos, valamint a kettő kombinációja, illetve tengelyesen részarányos = szimmetrikus vagy súlypontosan részaránytalan = aszimmetrikus. Rögzítésük szokásos módja:

– dísz-szalagjaik nyújtott csigavonalban (spirálban) közel egyenletesen körbevezet-ve, a koszorúalapjukat (legalább a gyertyák aljánál) körülölelhetik és ezzel a gyer-tyák rögzítése is elrejthető. Lehet a szalagokat a koszorútesttől kifelé mutatva és hangsúlyos díszítéssel társítva a gyertyatövekhez is tűzni.

Típusaik és alkalmazásuk: A szimmetriaviszonyaikat és díszértéküket is meghatározó elhelyezésük szerint le-hetnek (Horváth Zs. 2000 nyomán):

- asztalra helyezhető adventi koszorúk: díszítésüknek felülnézetből kell legin-kább érvényesülnie, mutatnia és a szimmetriaviszonyuk szerint lehetnek:

- szimmetrikusak: gyertyáik és díszítésük legalább egy tengelyre szimmet-rikus elrendezésű,


183

- aszimmetrikusak: gyertyáik és egyéb díszeik elrendezése, kialakítása aszimmetrikus, ami akár súlypontosan, fő- és ellenpontos módon is kivite-lezhető.

- felfüggeszthető adventi koszorúk: díszítéseiket a koszorúalapjuk oldalán szo-kás levezetni, vagy csak itt elhelyezni, miután rendszerint szemmagasságba, vagy efölé kerülnek, hagyományosan a mennyezetre, vagy még gyakrabban a csillárra függesztve. Ennek megfelelően legalább a gyertyák, a fő növény- és szalagdíszek elrendezése mindig (többnyire középpontosan) szimmetrikus. A koszorútestre a gyertyák között négy pontban megkötött, kellő hosszúságú, erős, a koszorú díszítésével harmonizáló színű szalaggal vagy vastag zsinór-ral függeszhető fel. A felfüggesztés helyét és magasságát úgy kell megválasz-tani, hogy a koszorú ne legyen útban, de látványa jól érvényesüljön, feltétlenül el kell kerülni a baleset- és gyulladásveszélyes elhelyezést!

Karácsonyi ajtódíszek: Ezek az ajtóív vagy kopogtató néven is ismert, és a bejárati ajtókat díszítő karácsonyi díszek. Szintén akár már a karácsonyt megelőző négy hetes, adventi időszakban is alkalmazhatók, vendégvárónak, a vendég tiszteletére készülnek. Kezdettől fogva, és napjainkban is azt jelképezik, hogy az ajtó minden betérni szándékozó előtt nyitva áll, „tessék kopogtatni!”.

Előállításuk: időszerű már az adventi időszak elejére. Jellemzőik: - nagyságuknak az ajtó-mérettel arányosnak kell lennie, - szükség esetén akár a kinti és viszontagságos időjárást is jól kell tűrniük egy hó-napon át, hiszen többnyire ilyen hosszan az ajtón maradnak,

- a karácsonyi ünnepkör hangulatát idéző élő növényanyag, vagy ezek mű utánza-tának felhasználásával is készülhetnek,

- a készítésükhöz alkalmazható anyagokat leginkább formájuk és az elérni kívánt hatás határozza meg,

- függesztettek, ezért szemből is jól láthatók, ebből az irányból is jól kell mutatniuk.

Típusaik és alkalmazásuk Ajtófüzérek: lapos vagy íves keresztmetszetű formájú, az ajtó fölé vagy az ajtó köré egyaránt felfüggeszthető füzérek.

Ajtóívek: vesszőfonat vagy tűzőhab alappal készült díszek, melyekre legalább fenyő hajtásdarabokat, valamint még néhány más díszítőelemet (pl. tűzéssel) felerősíte-nek és az ajtó fölé, két-három pontban függeszthetjük fel.

Ajtókoszorúk: az ajtó felületére és általában közel a közepére vagy a felső harma-dába legalább egy pontban felfüggeszthető, legfeljebb közepes méretű, karácsonyi díszítésű koszorúk.

Súlypontos ajtódíszek: hagyományosan szép leveleivel és piros bogyóterméseivel díszítő magyalhajtásból, illetve borostyán vagy más hasonló örökzöld cserje, elég hosszú hajtásaiból közel kör alakúra formált alappal készülő díszek, színes sza-laggal, tobozzal díszítve és az ajtófelület közepére vagy annak felső harmadába függeszthetők fel.


184

Karácsonyi asztaldíszek (aranzsmanok): a karácsonyra megterített ünnepi asztal hagyományos díszei, melyeket napjainkban gyakran ajándékként adnak, és lakás-díszként is felhasználnak – gyakran már az adventi időszakban is.

Előállításuk: - ajándéknak és lakásdísznek korábban is előállíthatóak, akár már a várakozás – advent – első vasárnapjára,

- az ünnepi asztalra kirakott dísznek elkészítésük közvetlenül karácsony előtt sem késő. Jellemzőik: - meg kell jeleníteniük a karácsonyi ünnepkör jelképes tartalmát, ennek szimbóluma-it is felhasználva;

- használhatóknak kell lenniük, a díszítő hatás mellett egyéb funkcióval is rendel-keznek;

- egy vagy több gyertyát tartalmaznak, ennek is meggyújthatónak kell lennie, leg-alább kétharmad részében (vagyis ha meggyújtják, legalább az alsó harmadáig gond nélkül éghessen, ne álljon fenn a többi dísz meggyulladásának veszélye);

- a gyertya nagyságát általában úgy kell megválasztani, hogy az alap legnagyobb méretének a másfélszeresénél-kétszeresénél ne legyen hosszabb, vastagsága pedig az elkészülő tömör díszítés magasságával egyezzen meg;

- a bennük álló karcsú, és világos színű gyertyák magasabbnak tűnnek, mint az ugyanolyan magasak, de testesebb és sötét színű gyertyák;

- a gyertya, illetve gyertyák lehetséges rögzítési módjai azonosak az adventi koszo-rúkba kerülő gyertyákéval (lásd ott);

- műhóval vagy parafinnal való (részleges) befújásuk bár némileg tartósíthatja a vágottzöld díszítőelemeket, többnyire ízléstelennek hat, akárcsak a teljes asztal-dísz egységes színezése.

Típusaik és alkalmazásuk: – Tartóedény alapú karácsonyi asztaldíszek (aranzsmanok): kosár, tál, váza vagy hasonló edény az alapjuk. Ha az alap – eredendően vagy bélelése, illetve más ke-zelés után – víztartó, az aranzsmanok nedves tűzőalappal is készülhetnek, ami növeli a beléjük helyezett élő növényanyagok, köztük a víztartó fiola nélkül alkal-mazott vágottvirágok élettartamát. Az elő növényi díszek mellett az aranzsmannak mindig része egy vagy több (a díszbe illő formájú és méretű) gyertya, emellett ará-nyos méretű gombák, gömbdíszek, szalagok, illetve masnik, valamint tobozok, szí-nes termések és esetleg egyéb szárazvirág-kötészeti anyagok díszíthetik, melyek előkészítése és rögzítése a szokott módon lehetséges.

Készítésük: - tűzésük első lépés/e a szokott módon előzetesen vízben felszívatott, majd mé-

retre szabott tűzőhab alap a tartóba vagy a tartóra való rögzítésével kezdődik, ennek során a tűzőhabot tenyérrel, teljes felületén nyomva kell rögzíteni. Ezután a kiválasztott gyertya vagy gyertyák előkészítése és a tervezett helyre és hely-zetbe való beállítása, illetve általában csak „bepróbálása” következik.


185

- az alapot díszítő növényanyagok tűzéssel vagy más módon rögzítése az alapba a peremrészről a gyertyahely felé haladva, többnyire körkörösen, legalább egy teljesen záródó körben szükséges. Az így kialakuló, lágyan lefelé ívelő növény-felület a díszítőértékkel nem rendelkező tartóból (alapból) is takarhat annyit, hogy az teljesen alárendeltté, akár teljesen láthatatlanná váljon. Ezt követi a gyertya, illetve gyertyák körüli rész díszítése, a szokásos módon. (lásd: adventi koszorúknál is)

– Természetes tartóalapú karácsonyi asztaldíszek (aranzsmanok): alapjuk leggyak-rabban lapos, például sikkesen ferdén fűrészelt és lehetőleg szép kérgű fatörzs-szelet (-korong), vagy olyan némileg kiemelkedő fatörzs- és gyökérdarabok, szőlő-tőke-részek, taplógomba-testek, amelyek leállítva nem billegnek.

Készítésük: Az alap esetleg szükséges alakítgatása vagy csak megtisztítása után leggyakrabban ragasztással (esetleg dróttal, szöggel vagy csavarral) akár több he-lyen is rá kell rögzíteni a megfelelő helyzetbe rendezett, arányos méretű, szétesé-se ellen lehetőleg műanyaghálóval is körbevett tűzőhab-darabot, esetleg mohago-lyót. Az ebbe tűzött vagy legalább részben ráragasztott díszítő anyagok már több-nyire kellő stabilitásúak lesznek. Ezek elrendezésének formája a szokásos módo-kon lehetséges (lásd: Karácsonyi virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk című részben).


TARTALOMJEGYZÉK

Fogalma, jelentősége, feladatai, szintjei ................................................................1 A virágkötészet története........................................................................................3 Virágkötészet eszközei...........................................................................................10 Virágkötészet szerszámai ......................................................................................11 Virágkötészet munkahelyei, helyszínei ..................................................................12 Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk...............................................................13 Virágkötészeti tartók és alkalmazásuk ...................................................................19 Formák a virágkötészetben ....................................................................................36 Formai törvények és alkalmazásuk a virágkötészetben.........................................45 A színek, csoportjaik, hatásaik és alkalmazásuk a virágkötészetben ....................60 Biológiai törvények és alkalmazásuk a virágkötészetben ......................................79 Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben......................................................81 Vágottvirág kezelések ............................................................................................89 Virágkötészeti szármerevítések, -hosszabbítások, - pótlások és – takarások .......91 Masni a virágkötészetben.......................................................................................96 Virágkötészet technikái és alkalmazásuk...............................................................99 Kötött virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük .........................101 Fonott virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük ........................130 Fűzött virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük.........................133 Tűzött virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük.........................135 Ragasztott virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük .................142 Teljes - élőnövény összeállítások a virágkötészetben ...........................................142 Száraz virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük .......................146 Ünnepi virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük .......................161 Virágkötészeti ajándékcsomagolás és egyéb díszcsomagolások..........................164 Húsvét, valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei és alkalmazásuk,

készítésük.........................................................................................................170 A karácsony, valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei és alkalmazásuk,

készítésük.........................................................................................................174 Virágkötészeti koszorúk, alkalmazásuk és készítésük...........................................186


Documents

Komiszar Lajos Viragkoteszeti Alapismeretek