KÖRNYEZETJOG - tankonyvtar.hu...ALAPFOGALMAI ÉS TÖRTÉNETE 1. 1. A környezet és a környezetvédelem A környezetjogi szabályozás rövid történetének áttekintését meg

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

KÖRNYEZETJOG

Bándi, Gyula

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

KÖRNYEZETJOG Bándi, Gyula Szerzői jog © 2011 Szent István Társulat

ISBN 978 963 277 254 7

Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök

Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom

1. A KÖRNYEZETVÉDELEM ALAPFOGALMAI ÉS TÖRTÉNETE ............................................ 1 1. 1. A környezet és a környezetvédelem .................................................................................. 1 2. 2. A környezetvédelem jogi szabályozásának története ........................................................ 2 3. 3. AZ 1995. évi LIII. törvény ................................................................................................ 9

2. A KÖRNYEZETJOG ELVEI ....................................................................................................... 12 1. 1. Az elvek fontossága és csoportosítása ............................................................................. 12

1.1. 1.1. A környezetpolitika elvei ................................................................................. 12 1.2. 1.2. Szakterületi elvek ............................................................................................ 15 1.3. 1.3. A környezetjogi elvek ...................................................................................... 16

2. 2. A megelőzés elvei (forrásnál való fellépés, elővigyázatosság, helyreállítás) .................. 19 2.1. 2.1. Megelőzés ........................................................................................................ 20 2.2. 2.2. Forrásnál való fellépés elve ............................................................................. 21 2.3. 2.3. Az elővigyázatosság elve ................................................................................. 21

3. 3. A harmonikus vagy fenntartható fejlődés, illetve az integráció elve ............................... 25 4. 4. A tervszerűség elve ......................................................................................................... 28 5. 5. Az állam kötelezettség- és felelősségvállalása ................................................................ 33 6. 6. A társadalmi részvétel ..................................................................................................... 36

6.1. 6.1. Alapozás .......................................................................................................... 36 6.2. 6.2. Információhoz jutás ......................................................................................... 38 6.3. 6.3. Az EU Bíróság gyakorlata az információhoz jutás jogáról .............................. 46 6.4. 6.4. Részvétel a jogalkotásban ................................................................................ 47 6.5. 6.5. Az egyedi döntéshozatalban való részvétel ..................................................... 49 6.6. 6.6. Jogorvoslat ....................................................................................................... 51

7. 7. Az együttműködés elve ................................................................................................... 53 8. 8. A „szennyező fizet” vagy a felelősség elve ..................................................................... 55

3. KÖRNYEZETHEZ VALÓ JOG .................................................................................................. 61 1. 1. Elvi alapozás ................................................................................................................... 61 2. 2. Környezethez való jog az emberi jogok nemzetközi rendszerében – ENSZ ................... 62 3. 3. Lehetséges konfliktusok más emberi jogokkal ................................................................ 66 4. 4. Európa ............................................................................................................................. 68 5. 5. Környezethez való jog és Magyarország ......................................................................... 72 6. 6. Elvi összegzés ................................................................................................................. 78 7. 7. A 2011. évi alkotmány tervezet ....................................................................................... 80

4. A KÖRNYEZETJOGI SZABÁLYOZÁS MÓDSZERTANA ..................................................... 82 1. 1. A szabályozási módszerek csoportosítása ....................................................................... 82 2. 2. A környezetjog belső és külső integrációja ..................................................................... 84 3. 3. A jogi, állami befolyás érvényesülésének módszerei ...................................................... 86

3.1. 3.1. A hagyományos szabályozás módszere, a közigazgatás közvetlen beavatkozása 87 3.2. 3.2. A gazdasági szabályozás .................................................................................. 89 3.3. 3.3. Az önszabályozás módszere ............................................................................ 91

4. 4. A környezethasználat elfogadható mértéke ..................................................................... 92 4.1. 4.1. Mértékrendelkezések ....................................................................................... 93 4.2. 4.2. A környezethasználat technikája, technológiája .............................................. 94

5. 5. HOGYAN ALKALMAZZUK A SZABÁLYOZÁSI MÓDSZEREKET? ..................... 96 5. EU KÖRNYEZETJOG ................................................................................................................. 99

1. 1. Az Európai Unió környezetpolitikája – akcióprogramok ................................................ 99 1.1. 1.1. Az EK környezetpolitika kezdetei ................................................................... 99 1.2. 1.2. Az ötödik akcióprogram ................................................................................ 101 1.3. 1.3. A hatodik akcióprogram (2002–2012) ........................................................... 103

2. 2. Az Európai Unió környezeti jogának alkotmányos alapjai ........................................... 106 2.1. 2.1. A Római Szerződés és az Egységes Európai Okmány között ........................ 107 2.2. 2.2. Az önálló környezetvédelmi jogalapok rendszerének áttekintése (az Egységes

Európai Okmánytól Nizzáig) ....................................................................................... 109 2.3. 2.3. A Lisszaboni Szerződés ................................................................................. 112

3. 3. Az elsődleges jog környezetvédelmi szabályozásának elvi szempontjai ...................... 115 3.1. 3.1. Célok .............................................................................................................. 115

KÖRNYEZETJOG

iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

3.2. 3.2. Elvek .............................................................................................................. 116 3.3. 3.3. A környezetvédelmi döntések megalapozása ................................................ 117 3.4. 3.4. Nemzetközi együttműködés ........................................................................... 117

6. EGYES ÁLTALÁNOS JOGELVEK AZ EU-JOGBAN ............................................................ 120 1. 1. LEGKISEBB SZIGOR VAGY VÉDELMI ZÁRADÉK .............................................. 120 2. 2. Szubszidiaritás .............................................................................................................. 122 3. 3. Az arányosság elve ........................................................................................................ 125 4. 4. Közvetlen hatály ............................................................................................................ 128 5. 5. Egyéb általános jogelvek ............................................................................................... 131

7. AZ EU MÁSODLAGOS JOGA ÉS A HAZAI KÖRNYEZETJOG INTÉZMÉNYEINEK VÁZLATA

133 1. 1. A másodlagos jog forrásai ............................................................................................. 133 2. 2. A környezetjog intézményei, eszközei a másodlagos jogban ........................................ 136 3. 3. A hazai környezetjog intézményeinek, eszközeinek vázlatat ........................................ 140

8. ÉRTELMEZÉST SEGÍTŐ ESZKÖZÖK ................................................................................... 143 1. 1. Alapvetés ....................................................................................................................... 143 2. 2. Preambulum és célok .................................................................................................... 144 3. 3. Hatály (és fogalmak) ..................................................................................................... 147

3.1. 3.1. Tárgyi hatály és fogalmak ............................................................................. 147 3.2. 3.2. Időbeli hatály ................................................................................................. 150 3.3. 3.3. Területi hatály ................................................................................................ 151 3.4. 3.4. Személyi hatály .............................................................................................. 153 3.5. 3.5. Szervi hatály .................................................................................................. 153

9. ÁLTALÁNOS, TERVEZÉSI SZABÁLYOK ............................................................................ 155 10. A MEGELŐZÉST SZOLGÁLÓ KÖZIGAZGATÁSI JOGINTÉZMÉNYEK ........................ 160

1. 1. A bejelentés ................................................................................................................... 161 2. 2. Az engedély általános keretei és a szakhatósági hozzájárulás ....................................... 163 3. 3. Integrált szempontú környezetvédelmi engedélyek ...................................................... 166 4. 4. A környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedély kialakulása, esetkörei

169 5. 5. Előzetes vizsgálati eljárás, előzetes konzultáció ........................................................... 172 6. 6. A környezeti hatásvizsgálati eljárás .............................................................................. 175

6.1. 6.1. Nemzetközi környezeti hatásvizsgálati eljárás .............................................. 179 7. 7. Az egységes környezethasználati engedély ................................................................... 180 8. 8. A környezetvédelmi felülvizsgálat és teljesítményértékelés ......................................... 182

8.1. 8.1. Teljesítményértékelés .................................................................................... 185 8.2. 8.2. Változásjelentés ............................................................................................. 185

9. 9. A felszámolási eljárás és végelszámolás környezetvédelmi követelményei ................. 185 10. 10. Határértékek .............................................................................................................. 186 11. 11. Környezetvédelmi minősítés ..................................................................................... 188 12. 12. Osztályozás ............................................................................................................... 189 13. 13. Nyilvántartás ............................................................................................................. 190

11. A KÖZIGAZGATÁS KÖZVETLEN BEAVATKOZÁSA ...................................................... 192 12. A GAZDASÁGI SZABÁLYOZÁS ESZKÖZEI ..................................................................... 196

1. 1. Elméleti alapok ............................................................................................................. 196 2. 2. A gazdasági eszközök általános csoportosítása ............................................................. 198 3. 3. Az eu bíróság gyakorlata a gazdasági eszközök terén ................................................... 201 4. 4. A gazdasági eszközök a mai magyar jogban ................................................................. 203

13. ÖNSZABÁLYOZÁS, KÖRNYEZETI MENEDZSMENT ...................................................... 209 1. 1. Önkéntes megállapodás ................................................................................................. 209 2. 2. A környezeti menedzsment lehetőségei ........................................................................ 213 3. 3. Ökocímke, környezetbarát termékjelzés ....................................................................... 218 4. 4. CSR (a vállalatok társadalmi felelősségvállalása) ......................................................... 220

14. AZ ELLENŐRZÉS ................................................................................................................... 222 15. FELELŐSSÉG – KÖZIGAZGATÁSI JOGI FELELŐSSÉG .................................................. 227

1. 1. Felelősségi szabályok az EU-jogban ............................................................................. 227 1.1. 1.1. Követelmények a tagállami felelősségi rendszer felé .................................... 227 1.2. 1.2. Felelősség az Unió irányában ........................................................................ 228 1.3. 1.3. Szankció, bírság ............................................................................................. 229 1.4. 1.4. Ideiglenes intézkedések ................................................................................. 230

KÖRNYEZETJOG

v Created by XMLmind XSL-FO Converter.

2. 2. A közigazgatási felelősség általános kérdései ............................................................... 231 3. 3. A környezeti károk megelőzése és helyreállítása .......................................................... 232 4. 4. A környezetvédelmi bírság ............................................................................................ 237 5. 5. Szabálysértési felelősség ............................................................................................... 238

16. A KÖRNYEZETVÉDELEM ÁLLAMI SZERVEZETRENDSZERÉNEK ALAPJAI ............ 240 1. 1. Szervezeti elvárások az EU-jogban ............................................................................... 240 2. 2. Környezetvédelem az állami szervek rendszerében Magyarországon .......................... 243

2.1. 2.1. Országgyűlés ................................................................................................. 245 2.2. 2.2. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa .................................................... 245 2.3. 2.3. Kormány ........................................................................................................ 247 2.4. 2.4. Országos Környezetvédelmi Tanács .............................................................. 247 2.5. 2.5. Környezetvédelmi biztos ............................................................................... 248 2.6. 2.6. Ügyészség ...................................................................................................... 248 2.7. 2.7. Bíróságok ....................................................................................................... 249 2.8. 2.8. Minisztériumok .............................................................................................. 249 2.9. 2.9. A környezet- és természetvédelem, illetve a vízügy szervezeteinek rendszere a

minisztériumi szint alatt ............................................................................................... 251 3. 3. Önkormányzati környezetvédelmi feladatok és hatáskörök .......................................... 252

17. POLGÁRI JOG ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM ....................................................................... 258 1. 1. Alapozás ........................................................................................................................ 258 2. 2. A személyek jogi védelme és az iparjogvédelem .......................................................... 259

2.1. 2.1. Iparjogvédelem .............................................................................................. 260 3. 3. Szomszédjog és birtokvédelem ..................................................................................... 261 4. 4. A kártérítés a hazai jogban ............................................................................................ 263 5. 5. Egyezmény a környezeti károk megtérítéséről .............................................................. 266

18. A KÖRNYEZET BÜNTETŐJOGI VÉDELME ...................................................................... 271 1. 1. Bevezetés és EU-jogi követelmények ........................................................................... 271 2. 2. Környezetkárosítás ........................................................................................................ 272 3. 3. Természetkárosítás ........................................................................................................ 273 4. 4. A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése .............................................................. 274 5. 5. Halmazat és a jogi személy büntethetősége .................................................................. 274

19. NEMZETKÖZI KÖRNYEZETJOG ........................................................................................ 276 1. 1. A Nemzetközi környezetjog története ........................................................................... 276

1.1. 1.1. A kezdetekről az ENSZ megalakulásáig (1945) ............................................ 276 1.2. 1.2. Az ENSZ megalakulásától Stockholmig (1945–1972) .................................. 276 1.3. 1.3. Stockholmtól Rióig (1972–1992) .................................................................. 277 1.4. 1.4. Rió után (1992-től) ........................................................................................ 278

2. 2. A nemzetközi környezetjog forrásai .............................................................................. 278 3. 3. A nemzetközi környezetjog elvei .................................................................................. 280 4. 4. Jogintézmények, jogi eszközök ..................................................................................... 283 5. 5. Áttekintés a nemzetközi szervezetek szerepéről ........................................................... 285 6. 6. A nemzetközi környezetjog egyes szabályozási területei .............................................. 287

6.1. 6.1. Tengerjog, tengeri környezet védelme ........................................................... 287 6.2. 6.2. Légkörszennyezés, levegőszennyezés ........................................................... 290 6.3. 6.3. A szárazföldi vizek védelme .......................................................................... 293 6.4. 6.4. Természetvédelem, biodiverzitás ................................................................... 297 6.5. 6.5. Vegyi anyagok, hulladék ............................................................................... 298 6.6. 6.6. Kulturális, immateriális örökség .................................................................... 301 6.7. 6.7. A környezetegészségügy mint az új utak példája .......................................... 303 6.8. 6.8. Nukleáris tevékenység és anyagok ................................................................ 305

20. A KÖRNYEZETJOG EGYES SZABÁLYOZÁSI TERÜLETEI ............................................ 307 1. 1. Területfejlesztés, területrendezés .................................................................................. 307 2. 2. Településrendezés, az épített környezet alakítása és védelme ....................................... 310

2.1. 2.1. Településrendezés .......................................................................................... 310 2.2. 2.2. Az építésrendészet ......................................................................................... 312

3. 3. Földvédelem .................................................................................................................. 313 4. 4. A természet védelme ..................................................................................................... 316

4.1. 4.1. Természetvédelem az EU jogban, Natura 2000 területek .............................. 316 4.2. 4.2. Természetvédelem Magyarországon ............................................................. 320

5. 5. VÍZgazdálkodás, vízvédelem ........................................................................................ 324

KÖRNYEZETJOG

vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

5.1. 5.1. Az EU vízügyi politika keretei ...................................................................... 325 5.2. 5.2. A vizek mennyiségi védelme ......................................................................... 327 5.3. 5.3. A vizek minőségi védelme ............................................................................. 328 5.4. 5.4. A felszíni vizek védelme ............................................................................... 329 5.5. 5.5. A felszín alatti vizek védelme ........................................................................ 331 5.6. 5.6. Egyes vízminőségi célok és határértékek ...................................................... 333

6. 6. Levegőtisztaság-védelem .............................................................................................. 335 6.1. 6.1. EU jogi alapok ............................................................................................... 335 6.2. 6.2. A hazai szabályozás mai helyzete .................................................................. 337 6.3. 6.3. Egyes szennyező anyagok és tevékenység levegőminőségi szabályai ........... 339 6.4. 6.4. Üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása ........................................ 340

7. 7. Hulladékgazdálkodás .................................................................................................... 342 7.1. 7.1. A szabályozás alapjai, alapintézményei ......................................................... 342 7.2. 7.2. A hulladék fogalma és más alapvető fogalmak ............................................. 344 7.3. 7.3. Tervezés, engedélyezés, felelősség ................................................................ 348 7.4. 7.4. A veszélyes hulladékok szabályozása ............................................................ 350 7.5. 7.5 A települési hulladékok szabályozása ............................................................. 351 7.6. 7.6. A hulladékok határokon túli mozgása ........................................................... 352 7.7. 7.7. A hulladékra vonatkozó egyes különös szabályok ........................................ 353

8. 8. Vegyi anyagok, ipari baleseti kockázat, biotechnológia ............................................... 355 8.1. 8.1. Vegyi anyagok és készítmények .................................................................... 355 8.2. 8.2. Állatkísérletek ................................................................................................ 360 8.3. 8.3. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés ....... 361 8.4. 8.4. Biotechnológia ............................................................................................... 363

9. 9. A zajártalom és a rezgések elleni védelem .................................................................... 365 21. AJÁNLOTT IRODALOM ....................................................................................................... 370

1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

1. fejezet - A KÖRNYEZETVÉDELEM ALAPFOGALMAI ÉS TÖRTÉNETE

1. 1. A környezet és a környezetvédelem

A környezetjogi szabályozás rövid történetének áttekintését meg kell előzze legalább két alapvető fogalom

bemutatása, a környezet és a környezetvédelem fogalmainak legalább általános ismerete nélkül aligha

kezdhetünk mondandónkhoz. Egyik fogalom esetében sem törekszünk sem teljességre, sem kizárólagosságra,

hiszen egyes szerzők, egyes tudományágak, egyes források másként és másként fogalmaznak, és az eltérő

megközelítések között nem szándékozunk igazságot tenni.

Az e tekintetben nemzetközi téren is kiemelkedő hazai tudományos vállalkozás, a Környezet- és

Természetvédelmi Lexikon1a környezet fogalmát négyféle módon is definiálja:

1. Az élő szervezeteket körülvevő fizikai, kémiai és biológiai körülmények összessége;

2. A valakit körülvevő személyek összessége;

3. A biológiai, ökológiai környezet (az élőlény vagy társulás életfeltételeit megszabó külső tényezők, amik az élőlényre, társulásra hatnak);

4. Az a tér, terület, amelyben az ember és kisebb közösségeinek élete zajlik.

A négy meghatározás valójában együtt adja meg a környezet teljes fogalmát, de talán a jogászi gondolkodás

számára kissé túl bonyolult módon, hiszen nem feledkezhetünk meg arról, hogy a fogalmaknak a jogalkotás és

jogalkalmazás során is fontos szerepük lehet. Ezért közvetlenebb, hasznosíthatóbb és általánosabb az a

megfogalmazás, amit az Európa Tanács a környezetre veszélyes tevékenységekkel okozott károkkal kapcsolatos

polgári jogi felelősségről szóló egyezménye tartalmaz (Lugano, 1993): „A környezet magában foglalja a

természetes erőforrásokat, legyenek azok élők vagy élettelenek, mint amilyen a levegő, a víz, a talaj, a flóra és a

fauna és mindezek közötti kölcsönhatások; ugyancsak idetartoznak mindazok a vagyontárgyak, amelyek a

kulturális örökség részeit alkotják; illetve a tájkép meghatározó jellemzői.”

Ez a definíció éppen elegendő ahhoz, hogy a környezettel kapcsolatos jogi szabályozást jobban megértsük. A ma

hatályos hazai környezetvédelmi törvény – 1995. évi

LIII. törvény – egy ehhez hasonló megfogalmazást ad: „4. § E törvény alkalmazásában: 1. környezeti elem: a

föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá

ezek összetevői; 2. környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete;”

A környezet fogalmával kapcsolatban elöljáróban még az ökológia jelenkori tudományának egyik érdekes

személyiségétől, Barry Commonertől is érdemes idéznünk egy rendkívül plasztikus képet, amely egyszerű

szavakkal próbálja mindenki számára érthetővé tenni a környezet jelentőségét. A következő magyarázat – mert

fogalomnak ezt nem nevezhetjük – távolról sem jogi megközelítésű, de a jogászok számára is nélkülözhetetlen

értelmezést közvetít: „A környezet egy nagy, hihetetlenül komplex élő gépezet, amely a Föld felszínén vékony,

dinamikus réteget alkot, ahol minden emberi tevékenység e gépezet integritásától és megfelelő funkcionálásától

függ. A zöld növények fotoszintetizáló aktivitása nélkül nem lenne oxigén gépeink, kohóink, erőműveink

számára, nem is beszélve az emberi és állati életről. A növények, állatok és a bennük élő mikroorganizmusok

működése nélkül nem lenne tiszta víz folyóinkban és tavainkban. A termőtalajban évezredek alatt végbement

biológiai átalakulások nélkül nem lennének növényeink, sem olajunk, sem szenünk. Ez a gépezet a mi biológiai

tőkénk, az a bázis, amelyen az egész termelésünk alapul. Ha leromboljuk, a legelőrehaladottabb technológiánk

is haszontalanná válik, és minden gazdasági és politikai rendszer, amely erre épül, eltűnik. A környezeti válság a

közeledő katasztrófa jele.”2

A környezetfogalom definiálásának részletkérdéseit a továbbiakban nem elemezzük, hanem a fenti egyezmény

megközelítését elfogadhatjuk kiindulópontnak. A környezet fogalmát azért is a lehető legtágabb értelemben

1Második kiadás, 2002, Akadémia Kiadó. 2COMMONER, Barry: The Closing Circle. New York, 1971., 16-17. old.

A KÖRNYEZETVÉDELEM ALAPFOGALMAI ÉS

TÖRTÉNETE


kell használni, mert minden további pontosítás, értelmezés a környezettel kapcsolatos elképzeléseinket meg

nem engedhető módon szűkítheti. (Ha például a víz fogalmát a természetes vizekre próbáljuk szűkíteni,

felvetődhet a kérdés, hogy a mesterséges tavak vize és az ottani élővilág vajon része-e az ilyen értelemben vett

környezetnek, avagy csupán egyszerű vagyontárgy.) A környezetvédelem fogalmát is sokszor és sokat

használták a környezet megőrzésére irányuló aktív tevékenységek összefoglaló neveként. A Környezet- és

természetvédelmi Lexikon szerint: „A környezetvédelem olyan céltudatos, szervezett, intézményesített emberi

(társadalmi) tevékenység, amelynek célja az ember ipari, mezőgazdasági, bányászati tevékenységéből fakadó

káros következmények kiküszöbölése és megelőzése az élővilág és az ember károsodás nélküli

fennmaradásának érdekében. E tevékenység tudományos alapjait elsősorban műszaki tudományok, alkalmazott

természettudományok és az ökonómia képezik. Hatékonyságát és működőképességét a használók felelősségén

alapuló törvényi szabályozás és intézményrendszer biztosítja.”

A hatályos környezetvédelmi törvény már általánosabb fogalmat használ: „4. § 32. környezetvédelem: olyan

tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának,

szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet

megelőző állapot helyreállítása;” Ugyanezt a törvényi fogalmat veszi át az MPKP körlevele3is.

A környezetvédelem fogalma ugyan tovább finomítható, de megfogalmazása inkább elvi, mintsem gyakorlati

jelentőségű. A környezet fogalmának tartalma ugyanakkor jogi jelentőséget is kaphat, ha a környezetet érő

károkat kívánjuk meghatározni – ekkor ugyanis tisztában kell lenni azzal, meddig is terjed a környezet. Ezzel

szemben a környezetvédelem nagyon leegyszerűsítetten nem más, mint mindaz a magatartás, amely e

környezet állapotát fenntartja, javítja stb. Éppen ezért e tankönyvben a környezetvédelmi jog helyett a sokkal

szélesebb értelmű környezetjog fogalmát alkalmazzuk, utalva egyben a környezetre mint egészre irányuló

átfogó megközelítésmódra.

2. 2. A környezetvédelem jogi szabályozásának története

Mai szemmel nézve a környezetvédelminek mondott szabályoknak számos előzménye megtalálható – akár

Platón Törvények című művében –, amelyek azt igazolják, hogy az ember, amióta a földön él, egyre

határozottabb befolyást gyakorol környezetére, és a különböző korokban egyképpen szükséges volt a káros

környezeti hatások elleni fellépés4. A szabályozás történetének elemzése során megismerkedhetnénk az 1581-től

jegyzett székely falutörvényekkel, amelyek közül számosan részletesen szabályozzák pl. az erdőhasználatot

(Gyergyóújfalu, Zalán, stb.)5A csábító történeti kalandozás lehetősége ellenére e kötetben csupán a XX. század

közepétől vizsgáljuk a környezeti szabályozás történetét, amikor egyre erőteljesebb jelei mutatkoztak a

környezeti ártalmak sokasodásának (ilyen volt pl. a hírhedt londoni szmog 1952-ben6).

A környezetvédelmi gondolkodás történetét vizsgálva nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a világhírt szerzett

levelet, amelyek Seattle indián főnök írt az Államok elnökének 1854-ben7. Az itt megfogalmazottak jól

jellemzik azt, amit az elmúlt szűk két évszázad rohamos változásai hoztak az ember és környezet viszonyába:

„Tudjuk, hogy a fehér ember nem érti a mi gondolkodásunkat. Számára, az egyik földdarab olyan, mint

bármelyik másik, mert ő idegen, aki éjszaka jön, és elveszi a földtől, amire csak szüksége van. A föld neki nem

testvére, hanem ellensége, és ha meghódította, továbbmenetel. … Mohósága el fogja nyelni a földet, és nem

marad utána más, mint a pusztaság. …

A levegő különösen értékes a vörös ember számára, hiszen minden részesedik belőle: állat, fa, ember. A fehér

ember mintha nem is venne tudomást a levegőről, mint ahogy a hosszú ideje haldokló ember már nem érzékeli a

bűzt. …

3Felelősségünk a teremtett világért – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről, 2008. 4Különösen szép példákat olvashatunk erre vonatkozóan BAKÁCS Tibor Magyar környezetjog című könyvében. Budapest, 1992, Springer Hungarica. 5Lásd erről bővebben: IMREH István: Rendtartó székely falu. Faluközösségi határozatok a feudalizmus utolsó évszázadából. Bukarest, 1973. 61952. december 5-től kezdődően egyre sűrűbb füstköd – szmog – telepedett Nagy-Britannia fővárosára. A látástávolság néhány tíz méterre csökkent, a gyilkos légszennyezés pár nap alatt négyezer ember életét követelte. – http://www.katasztrofak.abbcenter.com 7A történet szerint a ‟washingtoni nagy fehér főnök‟ ajánlatot tett, hogy indián földeket vásároljon, megígérve egyben, hogy létrehoznak egy

rezervátumot a bennszülött lakosság számára. A szöveget teljes terjedelemben először a Seattle Sunday Star jelentette meg, 1887. október 29-én.


TÖRTÉNETE


A fehér ember, a hatalom ideiglenes birtokosa, Istennek képzeli magát, aki birtokolja a Földet. De hát hogyan

birtokolhatná az ember a tulajdon anyját? …

A fehér emberekre is elmúlás vár, talán még előbb is, mint az összes többi törzsre. Csak szennyezzétek tovább

tulajdon ágyatokat: egy éjjel majd saját piszkotokban fulladtok meg. … Ami az állatokkal történik, az történik

rövidesen az emberrel is. …

Minden összefügg mindennel.”

A különböző jövőképek jelenkori helyzettel való összevetésével és a jövőkép felvázolásával foglalkozó

tudósokból álló társaság, a Római Klub megalapítója, Aurelio Peccei írta még a hetvenes években: „A

változások gyökereinél az anyagi világ forradalmait találjuk – az ipari, tudományos, majd a technikai

forradalmakat. Az utóbbi, amelyik az előzőek egyesített hatásait gyűjti össze… még teljes lendületben van, és

folyamatosan lendületbe jön… Azt mondhatjuk leegyszerűsítve, hogy egészen az elmúlt néhány évtizedig a

világ három egymásra ható, de viszonylag állandó elemből állt, ezek: a Természet, az Ember és a Társadalom.

Manapság negyedikként az emberi rendszer egy rakoncátlan összetevője emelkedik fel, és ez a Technika.”8Az

emberi fejlődésnek és e fejlődés erősödő gazdasági-technikai vetületének így szinte kikerülhetetlen

velejárójaként, nemkívánatos melléktermékeként jelent meg a környezeti értékek károsítása, szennyezése,

veszélyeztetése, hiszen a mára világossá vált következményekkel évtizedekkel ezelőtt még senki sem számolt.

Ennek megfelelően a környezettel kapcsolatos válságjelenségekkel szembeni fellépésre sem kerülhetett sor

addig, amíg ennek egyértelműen káros és az emberi létet mennyiségében és minőségében egyképpen fenyegető

hatásai nem váltak tartósan és mindenki számára érezhetővé.

Az emberi fejlődés felgyorsulásának és a technika előretörésének hatásai révén a környezetet érő hatások

jellemzői közül számos olyan elemet ragadhatunk ki, amelyek együttesen meghatározói az egész témakör

jelenlegi és majdani kezelésének. Az alábbiakban néhány ilyen jellemzőt idézünk fel, távolról sem a teljesség

igényével, hanem a jogi szabályozás irányainak bemutatása érdekében:

• Az ember környezeti befolyása a kezdetektől megfigyelhető, de szemben az egykor elszigetelt, csak az egyes környezeti összetevőket, elemeket érintő hatásmechanizmussal, a mai emberi beavatkozás szinte teljességgel

áthatja a környezet természetes és mesterséges összetevőit.

• A káros, veszélyes környezeti hatások térben is szinte korlátlanul terjednek, területi határokat nem ismerve. A környezet válságjelenségei így előbb regionálissá, majd globálissá válnak, sőt lassan még a Föld határain is

túllépnek.

• Az együtthatások, a térbeli korlátlanság mellett harmadikként jelenik meg a káros környezeti következmények időbeli elhúzódása, mely tovább erősíti a veszélyhelyzeteket, és nehézzé teszi az azokkal

szembeni fellépés vagy azok kivédésének, megelőzésének, a káros következmények enyhítésének esélyeit.

• Az előbb említett áttételek, együtthatások, térbeli és időbeli kiterjedtség újabb következménye a várható hatások prognosztizálásának, kiszámíthatóságának nehézsége is. A keletkező hatásmechanizmusok

eredményét nem lehet előre látni, legalábbis kevéssé lehet felmérni.

• A technikai eszközök, az alkalmazott technológiák, a környezetben elő nem forduló anyagok környezeti következményeinek három értelemben is nem kellő kiszámíthatósága mellett növekszik az emberi

mulasztások, hanyagság révén előidézett veszélyhelyzetek vagy káresemények lehetősége, sőt a szándékos

magatartással előidézett károk súlya is. Az előbb említett tényezővel együtt értékelve pedig egyre

kedvezőtlenebb helyzetekre számíthatunk.

• Ugyancsak növekszik a balesetek előre ki nem számítható következményeinek potenciális környezeti veszélye. (E két utóbbi tényezőre volt példa a 2000 eleji tiszai ciánszennyezés vagy a 2010. évi vörösiszap-

katasztrófa.)

• Végezetül nem feledkezhetünk meg még egy emberi tényezőről sem, mégpedig a fejlődéssel szoros összefüggésben állóan: az egyes emberi értékek, érdekek rangsorolásáról, amelyen belül a környezeti értékek

nem jelennek meg kellő súllyal. Az MKPK körlevele szerint: „22. Egész gazdasági berendezkedésünk a

korlátlan növekedésen és az ezt megteremtő kíméletlen piaci versenyen alapul. … Mivel a gazdasági,

pénzügyi logika diktálja a politikai döntéseket és gyakran társadalmi értékítéleteinket is, ezért hajlamosak

8PECCEI, Aurelio: The Human Quality. Oxford, New York, Toronto, Sydney, Párizs, Frankfurt, 1977., 17. old.


TÖRTÉNETE


vagyunk eltekinteni a gazdasági növekedés azon közvetett költségeitől, amelyek más területeken, a természeti

környezetben vagy a szociális szektorban hosszú távon jelentkeznek.”9

A környezetvédelem mint követelmény ugyan már megjelent az ötvenes években, sőt jogi szabályozásának

egyes kezdeményei is fellelhetőek a fent már említettek szerint akár századokkal ezelőtt is, mégis, ha a fenti

együttes hatások eredményeképpen e szabályozási terület tényleges erősödésétől követjük nyomon a környezet

érdekeinek védelmét, akkor az szűken az elmúlt ötven évet jelenti. Nemzetközi téren az ENSZ 1972-es

stockholmi környezetvédelmi világkonferenciája számítható fordulópontnak, nem csoda, hogy számos

újabban érvényesülő tendenciát ehhez az évszámhoz viszonyítanak. A konferencia idején a részes országok

többségében már létezett valamiféle környezetvédelmi szabályozás, de a komplexitás igénye nélkül. A

környezetvédelem eme kezdeti lépéseit a problémák és megoldások szektorális kezelése fémjelezte, inkább az

orvoslást segítő, mint a megelőzést szolgáló eszközökkel. A környezeti szabályozás e kezdeti szakaszának

minősítésére a „csővégi” (end-of-pipe) kifejezést alkalmazhatjuk. (Igaz, hogy a környezetvédelmi szempontból

nem igazán fejlett országok jelentős részében még ma is e megközelítés jellemző.) E rendszerben például a

hulladékot kezelik, lerakják, égetik, de az olyan megelőzésre épülő gondolkodásmód, mint például a „bölcsőtől

a sírig” folyamat, a hasznosítás preferálása alapvetően hiányzik. Az 1972-es konferenciának jelentős hatása volt

az egész probléma kezelésére, és a fejlődés újabb tendenciák mentén indult meg. (A nemzetközi jogról szóló

fejezetben külön szólunk a stockholmi konferenciáról.)

Húsz évvel később, 1992-ben az ugyancsak az ENSZ égisze alatt szervezett környezet és fejlődés

világkonferencia Rio de Janeiróban egy alapvetően megváltozott környezetvédelmi szemléletet tükrözött,

melynek jellemző kulcsfogalma a „fenntartható fejlődés”, tehát a gazdasági fejlődés olyan formája, amely

tekintettel van a környezet érdekeire, sőt azokkal együtt értelmezhető csupán. A fejlődés és a felfogások

változásai tehát sokkal dinamikusabbak, mint a társadalmi-gazdasági élet vagy az ahhoz kapcsolódó jogi

szabályozás bármely más területén. Nem csoda, ha a fenntartható fejlődés gondolatát, de különösen az ebből

származó következményeket még ma is jobbára csak ízlelgetjük, illetve ennek másik végleteként, egyre

gyakrabban alkalmazzák, minden tényleges tartalom nélkül.

Újabb 10 év elteltével került sor a következő környezetvédelmi csúcstalálkozóra, Johannesburgban, amelynek

a fenntartható fejlődés gondolata nem csupán következménye, hanem címe is. Az előkészítő dokumentumok

elismerik, hogy a Rióban elfogadott egyezmények, programok végrehajtása a vártnál lassabban halad, és ennek

legalább négy oka van:

• Továbbra sem működik a környezetvédelem integrációjának elve;

• A világ sokkal több erőforrást használ fel, mint amit az ökoszisztéma elviselne;

• A pénzügy, kereskedelem, beruházás és technológia terén hiányoznak az összefüggő politikák és a hosszú távú szemlélet;

• Kevés a végrehajtáshoz szükséges pénzügyi erőforrás.

A csúcstalálkozó egyik vezérmotívuma a globalizáció okozta következmények megválaszolása, illetve e

folyamat környezetvédelmi célú felhasználása volt. A johannesburgi tanácskozás lényeges kérdése volt, hogy a

jelenlegi fenntarthatatlan erőforráshasználat előidézői, a fejlett államok hajlandók-e a szükséges vállalásokra,

megszorításokra, de sajnos ebben a kérdésben nem született eredmény. A konferencia legfontosabb

dokumentuma a közel öt oldalas politikai nyilatkozat, valamint a több mint 50 oldalas cselekvési terv. A

politikai nyilatkozat 37 pontjának lényege, hogy a fenntartható fejlődést minden kultúra és civilizáció fontos és

közös feladatának definiálja, melynek megoldásáért együtt kell cselekedni. A nyilatkozat lényeges eleme a

szegénység felszámolása, a globalizáció egyenlőtlen költség- és haszonviselésének kiegyenlítése, a pusztuló

környezet védelmének hangsúlyozása. A politikai nyilatkozatban is említett 50 oldalas cselekvési terv legfőbb

vállalásai a következőkhöz kapcsolódnak: egészséges ivóvíz, modern energiarendszerek terjesztése, az

energiahatékonyság fokozása, a megújuló energiák használatának növelése, a vegyi anyagok emberi egészséget

veszélyeztető hatásainak kizárása, a mezőgazdaság kiemelt támogatása, a biodiverzitás csökkenésének

megállítása, illetve a fenntartható termelésről és fogyasztásról szóló 10 éves program indítása.

Az új minőségű hatások új minőségű reakciókat váltottak ki, s ezek közé kell sorolni a jogi szabályozást is.

Amíg a környezetvédelmi problémák valójában nem is jelentek meg, csupán mai szemmel nézve mutathatunk rá

egyes jogszabályokra, állami beavatkozásokra mint a mai környezetvédelmi jog előfutáraira, addig ilyen

9Lásd: 3. sz. lábjegyzet.


TÖRTÉNETE


értelmű önálló környezetvédelmi jellegű szabályozásra nem volt szükség. Így a ma környezetvédelminek

tekintett szabályok akkoriban más célok szolgálata mellett, mellékesen voltak környezetvédelmi jellegűek is. III.

Károly 1729. évi dekrétuma például megtiltotta a vadászatot és madarászatot a szaporodási idő alatt, de ez még

nem feltétlenül a természetvédelem, sokkal inkább a vadászat érdekeit szolgálta. Ugyancsak inkább az ipar

megfelelő fejlődése mellett volt környezetvédelmi vonzata az 1884. évi XVII. törvénycikknek, mely

iparhatósági telepengedély kiadásához kötötte az olyan üzlettelepek felállítását, melyek fekvésük vagy az üzlet

minősége révén a szomszédos birtokosokat, lakókat vagy a közösséget háboríthatják, megkárosíthatják,

veszélyeztethetik. Noha így a környezetvédelem gyökereit századokkal vezethetjük vissza, mégis a tényleges

szabályozásról csak akkor ejthetünk szót, ha az részben a problémakör egyszerre több elemére vonatkozik, és

nem marad elszigetelt szabályozás, részben pedig közvetve vagy közvetlenül sajátosan a védelem érdekeit

szolgálja, és nem csupán más tartalmú szabályozások mellékvágánya. A környezeti válságjelenség

komplexitásának fentebb ismertetett elemeire vetítve úgy is mondhatjuk, hogy attól kezdve szólhatunk a

környezetvédelem szabályozásáról, amióta a károsító hatásokra, jellemzőkre próbál a jog valamiképpen

reagálni.

A környezetvédelem gyökerei tehát elsőként a természetvédelem, a vízjogi szabályozás, az iparhatósági

követelmények körében jelentek meg, és csak sokára, a XX. század második felében beszélhetünk a

környezetvédelmi jog mindjobban megkülönböztethető sajátosságairól. Ennek jele a mindinkább önállósodó

szabályozás megjelenése, amely eleinte esetenként, később egyre inkább függetleníti magát az egyéb jogi

rendelkezésektől. Ugyanakkor számos területen a másodlagos jelleg megmarad – gondolhatunk itt a

földvédelemre, amely tipikusan a mezőgazdasági művelésű földre koncentrál (még ma is), vagy az erősen

vízgazdálkodás-függő vízvédelem sorsára. Az első évtizedekben hiányzott a környezet mint egész

összefüggéseinek felismerése, a mindenoldalú fenyegetettség érzete és ennek megfelelően az átfogó védelem

iránti igény is.

A környezeti ártalmak az évek múltával nem csupán sokasodtak, hanem egyre nagyobb potenciális veszélyt is

jelentettek, mind összetettebbé váltak, s mind kevésbé maradtak meg keletkezésük helyén. Ehhez járult számos

egyéb ún. globális válságtünet, mint amilyen egyebek között a népességnövekedés, magával hozva a

környezeti veszélynek kitett embertömegek gyarapodását és az őket érő káros hatások erősödését; a vegyi vagy

a nukleáris háború veszélyének lehetősége, felvetve a már eddig felhalmozott, egyelőre csupán passzív

fegyverzetből származó baleseti veszélyek növekedését is. A gazdaság és a technika fejlődése, a társadalom

igényeinek növekedése hatványozott mértékben jelentkezik, és ezzel a lehetséges veszélyforrások száma és a

veszély mértéke is hatványozott. Ilyen pl. a genetikailag módosított szervezetek terjedése a mezőgazdaságban,

amelynek egyik okaként a jobb élelmiszer-ellátást szokták az ebben érdekeltek emlegetni. A környezetet érő

hatások szabályozott keretek között tartása így nem maradhatott esetleges és elszigetelt, hanem annak egységes,

integrált kezelése közvetlen szükségletté vált. Mindez igaz hazai és nemzetközi értelemben egyaránt.

Az egyes országok társadalmi-gazdasági fejlettsége eltérő időpontokban kívánta meg a környezetvédelem

önállósodását. Az Egyesült Államok nyitotta a sort 1969-ben, amely nemzeti környezetpolitikai törvényével

(NEPA) az első igazán meghatározó jelentőségű környezetvédelmi szabály. Az EK 1967-ben a veszélyes

anyagok szabályozásával kezdődő környezetjogi szabályozása révén nem maradt le a sorból. A hetvenes

években sorra születtek a környezetvédelmi törvények; Magyarországon 1976-ban. A hazai környezetvédelmi

törvény évszáma viszonylag korai, mégsem ekkor kezdődik a tényleges környezetvédelem története, hanem már

idesorolhatjuk a hatvanas években alkotott egyes jogszabályokat is.

Akárcsak a nemzetközi, európai jogfejlődésben, a környezetjogi szabályozás első időszaka itthon is a

széttagoltság, az egyes szabályozási területek (föld, víz, természet, stb.) eltérő fejlődési körülményeinek

sajátosságaival jellemezhető. A környezet, mint egész, védelmének érdekei jobbára másodlagosként jelentek

meg. Nem csoda, ha már 30 évvel ezelőtt felmerült az egységesítés gondolata, megfelelve az akkori évek

tendenciáinak10. Az elképzelést követte az 1976. évi II. törvény, az emberi környezet védelméről, amely

egészen 1995-ig elvileg a környezetügy központi „alapokmánya” maradt, gyakorlatilag azonban aligha hozott

érdemleges változást a vonatkozó szabályozási területen, hiszen kevés kivétellel nélkülözte a közvetlenül

értelmezhető kötelező rendelkezéseket. A törvény így közbenső állomásnak tekinthető, amelyet megelőztek

tehát egyes környezetvédelmi tárgyú jogszabályok, még többen pedig kö vettek, anélkül azonban, hogy a

közöttük lévő összefüggés vagy összhang nyilvánvalóan kimutatható lenne. Az 1976-os környezetvédelmi

törvény jelentősége az elvi megközelítésben rejlik, amely alapvetően ugyan helyes úton járt, de további

tényleges jogkövetkezmények nélkül. Az intézményes szabályozás részben a különböző környezetvédelmi

szakterületek keretében történt, amikor tehát a szabályozás célja közvetlenül környezetvédelmi, illetve számos

10A korszakra meghatározó módon hatott az ENSZ Stockholmi Környezetvédelmi Konferenciája, 1972. június 5–19.


TÖRTÉNETE


olyan más irányú szabályt sorolhatunk fel, melyek egyebek mellett környezetvédelmi célt is szolgálnak, a

földtörvénytől a polgári jog egyes rendelkezéseiig.

A környezetvédelem jogi szabályozását az 1976. évi II. törvény tájékán és azt követően, egészen a

kilencvenes évek elejéig a következők jellemezték:

• Jogtechnikai szempontból általában törvénynél alacsonyabb szintű szabályozás

• valójában a környezetvédelmi törvényen túl más nem kapja meg a törvényi szinten –, ami számos esetben inkább miniszteriális jogalkotást jelent. Ez a helyzet egyrészt a védett érdek tényleges súlyára utal, másrészt

sajnálatos módon megfelel a hetvenes, nyolcvanas évek jogalkotási szokásainak.

• A környezetvédelmi kérdések egyáltalában nem integrálódtak más szabályozási területek – különösen a gazdasági életre gondolunk – keretei közé, hanem attól jobbára elkülönítetten, gyakran gyökértelenül és

összefüggéseik nélkül jelentek meg, de legjobb esetben is párhuzamos érdekként. A környezetvédelem

„ágazati” politika, a szónak olyan értelmében, amely egy kissé az egyedülállóságot is jelzi.

• A környezetvédelem részkérdései (az alaptörvény hat környezeti elemet különböztetett meg: föld, víz, levegő, táj, élővilág, települési környezet) eltérő mélységű megközelítése és eltérő részletességű szabályozása,

általában egymásra tekintet nélkül. Nincs tehát meg a környezetvédelem ún. „belső” integrációjának

lehetősége, a környezeti hatások együttes kezelésének szempontrendszere.

• Számos fontos szabályozási terület alig-alig mutatkozott a kilencvenes évek, sőt esetenként az ezredforduló előtt – az egyik legsúlyosabb lemaradás e téren a hulladékgazdálkodásban érzékelhető, ahol a veszélyes

hulladékra vonatkozó viszonylag korszerű jogszabályok mellett más hulladéktípusokra szinte semmit sem

találhattunk. Ugyancsak figyelmen kívül maradtak a veszélyes anyagok, az ipari baleseti kockázatok kezelése,

stb.

• A megelőzési vagy a közvetlen beavatkozásnak teret engedő szemlélet gyengesége, sokszor hiánya. Ennek legjobb mutatója az engedélyezés jogintézményének általános, illetve a sajátos környezetvédelmi

engedélyezési követelmények szinte teljes negligálása. Az építési engedély pedig nem képes minden

szempontot pótolni. Amúgy pedig a környezetvédelmi szabályozás inkább a felelősségi eszközökre kíván

összpontosítani. Mindez az akkor szokásos „csővégi” megoldások alkalmazását jelenti.

• Annak ellenére, hogy a felelősségi eszközök jelentik a szabályozás túlsúlyos elemét, világosan érzékelhető ezeknek részben a szabályozásban is megmutatkozó, részben a gyakorlat hiányosságain alapuló erőtlensége.

A felelősségen belül is kiemelt figyelem jut a környezetvédelmi bírságnak, ami inkább a hatékony

szabályozás helyetti alibi, semmint visszatartó erő.

• Végezetül számot kell adni arról is, hogy a kortárs európai környezetvédelmi jogi szabályozásban alapvetőnek mondható, nemcsak közvetlenül a környezeti érdekeket érintő háttérintézmények hiányoztak, de

legalábbis nagyon kezdetlegesek – ilyen pl. a társadalmi nyilvánosság, a megfelelő információhoz való jog, a

közigazgatás és a környezethasználó közötti együttműködés intézményesülése, stb.

Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a fentiek elsősorban a közigazgatás szabályozására

jellemzőek, amely ugyan meghatározó jelentőségű a környezetvédelem mindennapjaiban, de nem kizárólagos.

A polgári jog és büntetőjog számára az 1976-os környezetvédelmi törvény már megfelelőbb utat jelöl ki. A

kártérítést a környezeti kárra vonatkozóan a veszélyes üzemi felelősség mintájára objektív felelősségként

határozza meg, illetve ugyancsak megjelenik az első büntetőjogi tényállás. A polgári jog egyébként is alkalmas

a környezeti érdekek befogadására – a birtokvédelem és szomszédjog, a személyek jogi védelme mind

megfelelő keretet adnak a környezeti jogok, érdekek védelméhez. A továbbiak itt már a joggyakorlatban dőlnek

el, amihez természetesen szükséges az egész környezetvédelmi szabályrendszer egyre intenzívebb működése is.

A rendszerváltás a környezetjog terén valójában nem hozott előrelépést. A hetvenes-nyolcvanas években a

környezetvédelmi problémákat azért nem kezelték kellő súllyal, mert ez főként állami tulajdonban lévő

gazdaság számára járt volna komoly korlátozásokkal, illetve átalakulási kényszerrel. A kilencvenes évek pedig

azzal a gondolattal indultak, hogy helyre kell állítani a piacgazdaságot, amelynek a környezetvédelem

kellemetlen korlátokat jelenthet, sőt jelentős anyagi erőt is igényel, ezért még további türelmi időt kell

hagynunk. A kilencvenes években az új környezetvédelmi törvényig (1995) mindössze két érdemleges változás

történt: az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjának bevezetésével (1992) egy eddig ismeretlen gazdasági

eszköz jelent meg a hazai szabályozásban, illetve a környezeti hatásvizsgálat végre ténylegesen is kötelezővé

vált (1993). A hatásvizsgálat két szempontból is hangsúlyozott: általa erősödik a megelőzési lehetőségek


TÖRTÉNETE


tárháza, illetve nagy lépést tettünk az integrált, egységes környezetvédelmi szemléletmód irányában. Egy-két

más területen is történt előrelépés, nem közvetlenül csak a környezetvédelem érdekében – pl. a közérdekű

adatok nyilvánossága az adatvédelmi törvényben11.

A kilencvenes években egyre nagyobb szükség van az áttekinthető, preventív, világos és integrált jogi

szabályozásra . Sajnálatos módon azonban ez még ma sem mondható el a jelenlegi magyar környezeti jogi

szabályozásról. Ennek alátámasztására álljon itt egy-két gondolat a környezetvédelmi törvény indokolásából. Az

indokolásban foglalt kritikus értékelés ugyan csupán utal egy akkor meglévő helyzetre, de ugyanúgy tanulságul

szolgálhat a mára: „A környezetvédelmi szabályozás megújítása elsődlegesen a környezetbarát jogrendszer

fogalmával jellemezhető. E fogalom lényege, hogy a törvényalkotás illetve törvényszerkesztés tekintettel van a

környezet védelme érdekeire… Nem létezhet párhuzamosan egymás mellett a környezetvédelmi jogterület és a

rajta kívüli minden más jogterület. Ennek ellentmondásait a hatályos jog érvényesülésének érzékelhető zavarai

igazolták.” Tegyük hozzá: igazolják ma is.

A kilencvenes évek közepe tehát jelentős változást hoz, melynek legfőbb tényezője a környezetvédelem

általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, melyet tekinthetünk a szabályozás újabb korszaka

meghatározó termékének. A törvény részben összegzi a környezetjog elvi alapjait – preambulum, elvek –

részben pedig áttekinti a legfontosabb jogintézményeket, közöttük elsősorban a környezetvédelmi igazgatást

meghatározó jogintézményeket, de összegzi a felelősségi intézményeket is. A másik meghatározó tendencia az

európai integrációhoz való csatlakozás, amelynek közvetlenebb hatása ugyancsak ekkoriban válik

érzékelhetővé.

A kilencvenes évek közepén elfogadásra került a környezetvédelmi törvény, a vízügyi törvény, a

természetvédelmi törvény, majd három-négy év érdemi jogalkotási szünetet követően aránytalan módon

felgyorsult a jogalkotás, mégpedig elsősorban a közelgő EU csatlakozás nyomása alatt. 2000 őszétől 2002

végéig mennyiségében is több és a szabályozott területeket illetően pedig még látványosabb módon terjedelmes

jogalkotási dömpingnek lehettünk tanúi. Valójában két év alatt igyekeztük pótolni az EU követelményekben

érzékelhető lemaradást – hulladékgazdálkodási törvény, felszín alatti vizek védelme, levegőtisztaság-védelem,

stb. Mindez figyelemre méltó akkor, ha megemlítjük, hogy még a 2000. évi ún. országjelentés még a

következőket állapította meg: „Mindeddig csak korlátozott eredményt értek el ezen a területen.”12

A kérdés persze az, vajon a jogalkalmazói gyakorlat és a jogszabályok alkotása azonos nehézségi fokot

jelent-e. Ettől az időszaktól válik nagyon jellemzővé a közösségi környezetjog érvényesítésére kiadott

kézikönyv megállapítása: „A jogszabályokat végrehajtani gyakran nehezebb mint megalkotni.”13Nem újkeletű

felismerés a jogalkalmazás, a jogérvényesítés fontossága. „Lemaradásunk elsősorban a törvények és előírások

alkalmazása (implementációja) terén van. Ez többnyire tudati, vagy pénzkérdés. … Gyakran hibás jogpolitikai

döntés, szándékhiány, szervezetátalakítási elmaradás, vagy információhiány áll az alacsony fokú implementáció

mögött.”14

A kilencvenes években és a csatlakozási időszak alatt kettős feladattal kellett megküzdeni:

• Az egyes környezeti szabályozási területek korszerű védelmi szükségleteinek való megfelelés, amely nem egy esetben az alapok és a részletek együttes fejlesztését jelentette;

• A szabályozási rendszer megelőzési irányba fordítása és különösen az integrált szemléletmód meghonosítása, kiegészítve újabb módszertani felfogást tükröző elemekkel (mint a BAT – l. később), és mindez új

jogintézmények rendszerbe állítását követelte meg és szemléletváltást a jogalkalmazásban.

Összességében a magyar környezetjogi szabályozás és jogalkalmazás rendszere jól érzékelhetően a többi

európai jogrendszer hasonló fejlődési irányával együtt halad egy megelőző jellegű, integrált környezetjogi

rendszer felé, de attól még valamelyest távolabb áll, mint az EU tagállamok legtöbbje. Az alábbiakban rövid

áttekintést adunk arról, mi is történt a környezetvédelmi törvény elfogadása óta eltelt időszakban a környezetjog

rendszerének kialakítása érdekében:

111992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról. 12A Bizottság 2000. évi jelentése Magyarország csatlakozási előrehaladásáról, 2000. november 8. 22. fejezet: környezetvédelem, Összesített

elemzés. 13Handbook on the implementation of EC Environmental Legislation, 2000, kiadja az EK Bizottsága, 2. ‟Implementation and the accession

process‟ c. fejezet, 11. old. 14Magyarország az ezredfordulón, MTA Stratégiai Kutatások ZÖLD BELÉPŐ EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata 59. szám: KEREKES Sándor – KISS Károly: EU-csatlakozásunk környezetvédelmi feltételei és következményei, 1998, 10. old.


TÖRTÉNETE


• Gyakorlatilag a környezetvédelem minden, Európában szabályozott területe megjelent hazánkban is, a hulladékgazdálkodástól a genetikailag módosított szervezetekig. Mindez jobbára az EU jog legtöbbször

formális átvétele volt, kevésbé átgondolt fejlesztés, így a hazai sajátosságok nem kaptak kellő figyelmet.

• A megelőzés lehetőségeire nagyobb hangsúlyt fektettünk, így különösen kiemelendő, hogy az engedélyezés nálunk is alapvető követelménnyé vált. A flexibilisebb keretengedélyezés alkalmazásáig viszont nem

jutottunk el, terhelve ezzel a hatósági jogalkalmazást, sőt nem élünk megfelelően a bejelentés hasonló

tartalmú eszközével sem.

• Az egyes szabályozási területek közötti belső integráció megteremtésére alkalmas jogintézményeket is átvettük, noha ezek tényleges jelentősége, alkalmazásukban rejlő értékek még nem kellően felismertek.

• A külső integráció megteremtése jelenti a legnagyobb problémát, tehát a környezeti követelmények és a gazdasági-társadalmi szabályozási területek közötti egyenrangúság, harmónia megteremtése, vagyis a

fenntartható fejlődés. E téren minden jogrendszer jelentős elmaradással küzd, mi egy kicsit még kevésbé

alkalmazzuk a rendelkezésre álló lehetőségeket. Gondolhatunk pl. a vizsgálati elemzés elhanyagolására,

annak megfelelő kihasználása helyett15.

• A külső integráció egyik lehetőségét jelentik a gazdasági eszközök, amelyek alkalmazása terjedőben van, noha e téren sem a meglévő gazdasági-pénzügyi eszközök

• pl. adók – környezetvédelmi tartalommal való megtöltését preferálja a hazai jog, hanem új, sajátos eszközök – termékdíj, környezetterhelési díj, stb. – alkalmazását. Megjelennek a legújabb jogi eszközök is, mint a

kibocsátási jogok kereskedelme, anélkül azonban, hogy alapvető kérdéseket tisztáztunk volna – pl. mi a jogi

jellege a kibocsátási egységnek?

• Az önkéntesség, önszabályozás felé mutató jogintézmények ugyancsak megjelentek a hazai jogban – környezetbarát termékjelzés (ökocimke), környezeti management és audit rendszerek (EU EMAS rendszer),

mediáció vagy a közigazgatási szerződés – hatósági szerződésként.

• A társadalmi részvétel feltételei teljességének hazai jogba integrálása jelentős eredmény volt, és ez egyben jelentős változás a jogállamiság irányában. Ennek egyes elemei – a már említett közérdekű információ

nyilvánossága vagy a társadalmi szervezetek ügyféli joga – a kilencvenes években folyamatosan erősödtek,

míg összesített módon az Aarhus-i Egyezmény törvénybe iktatásához vezettek, amihez azonban más

eszközök is társultak. A társadalmi részvétel szélesedő gyakorlata egyebek között kiváltotta az ezzel

kapcsolatos jogegységi határozat elfogadását is.

• A közigazgatási felelősség intézményei jobbára változatlanok maradtak, de az előző időszakhoz képest nagyobb választékot jelentenek, különösen a környezetvédelmi bírság, amelynek számos változata van, de

még mindig nem alkalmazkodik kellőképpen a cselekmények súlyához. Alkalmazása mechanikus, nem

követeli meg pl. a környezetkárosítással szerzett előny elvonását, illetve nem teszi lehetővé a megfelelő

enyhítés alkalmazását is, helyreállítás vagy jogkövető célú beruházás esetén. A felszíni vizek minősége

védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet önmaga négyféle bírságot ismer, anélkül,

hogy élne azzal a lehetőséggel, hogy a bírság összegét visszatartva azt fejlesztésre fordíthatná a

környezethasználó. Ezzel valójában a bírság proaktív jellegét teljesen negligáljuk.

• A polgári jog környezetvédelmi vonatkozásai viszonylag változatlanok, megfelelve a lehetséges elvárásoknak, ami azonban nem mondható el a jogalkalmazásról. A polgári jog, a mellérendeltségi

jogviszonyok működőképessége elsősorban tehát a jogérvényesítő szerepek ellátásának mikéntjétől függ – a

jogalanyok reakcióitól, a jogsérelem felismerése és eltűrése készségétől, a jogalkalmazásban szinte

kizárólagos szerepet játszó bíróságok új kihívásokhoz való alkalmazkodó képességétől –, és nem a polgári

jogi viszonyok alapvető jogi megjelenésétől. Természetesen a jogalkotás révén a polgári jogi viszonyok

alkalmazási lehetőségét elmozdíthatjuk némileg a megvalósítás irányába, de éppen a túlzott szabályozás az,

ami leértékelheti a polgári jog eddig elmondott rugalmasságát. Segítségül jelentek meg a környezetvédelmi

törvényben az egyetemlegesség és vélelem szabályai a tulajdonos és használó viszonyában, a környezeti

15Megjelenésekor az integráció megvalósíthatósága szép példájának tartottuk a környezetvédelmi törvény 43–44. §-aiban megjelenő

vizsgálati elemzés intézményét, amely „a környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban és más állami döntésekben” alcímmel jelent

meg. Ennek értelmében a környezetre várhatóan hatást gyakorló jogszabálytervezetek vagy országos, illetve regionális hatást eredményező döntések elfogadása előtt azok potenciális környezeti hatásait is fel kellett volna mérni, majd ezt az elemzést az Országos Környezetvédelmi

Tanács elé tárni. A gyakorlatban erre szinte soha nem került sor, illetve csak formálisan, egyes környezetvédelmi szabályok elfogadása előtt,

holott a célzott szabályozási tárgy nyilván nem ez volt. Az EK követelmények megjelenésével a környezeti vizsgálat került a vizsgálati elemzés mellé, amelynek lehet nagyobb gyakorlati szerepe.


TÖRTÉNETE


terhek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének lehetősége. Szintén garanciális szerepe lehet a biztosítás vagy

biztosítékadás követelményének, amely azonban nem kapott megfelelő jogi hátteret egészen a legutóbbi

időkig, így nem számolhatunk be ennek tényleges érvényesülési gyakorlatáról.

• A büntetőjogi tényállások terén elsőként a kilencvenes években beszélhetünk komolyabb fordulatról – a veszélyeztetési tényállások bevezetésével –, majd 2005. szeptember 1-én lépett hatályba a Btk. jelenlegi

rendszere, amelyik már a megelőzést jobban szolgálja, illetve igazodik az EK csatlakozáshoz. A

környezetkárosítás (Btk. 280. §) új szabályozása, amely a büntethetőséget kizárja vagy a büntetés korlátlan

enyhítését teszi lehetővé, ha az elkövető megszünteti a veszélyt, illetve helyreállítja a károsodott környezetet.

A gyakorlat e téren is a gyenge pontot jelenti.

• Az elmúlt években – különösen 2000 második felétől – soha nem látott mértékben gyorsult fel a szabályozás, amelynek oka továbbra is az EU tagságból eredő felé tett jogközelítési feltételek teljesítése. Számos új

szabályozási területen értünk el eredményeket – ezek között kiemelkedően fontos a hulladékgazdálkodás –,

míg számos más területen átalakult, megújult, alapvetően átrajzolódott a jogi szabályozás képe. A

tömegméretű jogalkotásnak természetesen nem csupán előnyei, hanem hátrányai is szép számmal akadnak,

hiszen az egyes környezeti jogterületek megfelelő harmóniájának, összerendezésének lehetősége fel sem

merült – ez a következő időszak alapvető feladatát jelentheti –, illetve a számos új követelmény végrehajtása,

alkalmazása körében sincs meg minden feltétel. A jogalkalmazás erősítése így nem csupán az EU 2002–2012

közötti prioritása, hanem legalább ennyire a hazai környezetjogé is.

A fentiekről a most hatályos Nemzeti Környezetvédelmi Program16hasonlóképpen gondolkodik: „Az

Európai Közösséggel kapcsolatos jogközelítési feladatok teljesítéséből adódóan az utóbbi évtizedben

Magyarországon is felgyorsult a környezetjogi szabályozás fejlesztése. A környezetet érő hatások

szabályozásának alapvetően két fő iránya alakult ki: a közvetlen (engedélyező-tiltó, korlátozó jellegű) és a

közvetett (gazdasági) szabályozási módszer. … A környezetvédelmi szabályozórendszer sok új területre terjedt

ki, számos más területen pedig átalakult, megújult. A hazai és a közösségi jogalkotás szintjén ugyanakkor a

továbbiakban is szükséges – a kialakult rendszer vívmányainak megtartása mellett – az egyes környezeti

jogterületek közötti összhang javítása, valamint a végrehajthatóság, alkalmazhatóság feltételeinek biztosítása.

A hazai szabályozási rendszerben több területen történt előrelépés a környezeti szempontok integrációja

érdekében, azonban továbbra is szükséges a szabályozási tárgyak, célok áttekintése és a korrekciós döntések

meghozatala. Az elővigyázatosság és a környezeti felelősség elvét szem előtt tartva a Program célja, hogy a

környezeti szempontok beépüljenek a hazai jogrendszer egészébe, azaz a környezetet érő hatások

szabályozása ne elszigetelt maradjon, hanem annak egységes, a kölcsönhatásokat figyelembe vevő, integrált

kezelése alakuljon ki mind a szakpolitikák, mind azok megvalósítása szintjén. Szükséges továbbá egyes

eljárások „ügyfélbarátabbá” tétele, az eljárások lehetőség szerinti egyszerűsítése és gyorsítása, amely azonban

nem jelentheti a tartalmi követelmények fellazítását. További feladat a szabályozók szükség szerinti

felülvizsgálata, korszerűsítése is.”

3. 3. AZ 1995. évi LIII. törvény

A környezetvédelmi törvény a már mondottak szerint elvi jelentőségű kérdéseket próbál tisztázni, illetve

rendszerezi az alkalmazott jogintézményeket, elsősorban a közigazgatás terén. A törvény egyes

részkérdéseinek bemutatására a következő fejezetekben, azok témáinak megfelelően kerül sor, de legfontosabb

elemeit már most kiemelhetjük, hiszen jól jellemzik az elmúlt években a környezetjog alakulásában

bekövetkezett változásokat. A törvény kiemelést érdemlő részei:

• a preambulum, amely alapvető elvi kérdéseket tisztáz;

• a környezetjog szabályozási rendszerének vázlata a kapcsolódó jogszabályok előzetes listájával;

• az alapfogalmak, amelyek azonban túlzottan nagy számuk miatt kevés gyakorlati szerepet töltenek be;

• a környezetvédelem alapelveinek felvillantása, a preambulum által vázolt elvi alapozás folytatásaként, a környezetjog rendszerszemléletét bizonyítandó;

• az egyes környezeti elemek, illetve az azokat veszélyeztető egyes tényezők felsorolása az általánosság szintjén;

1696/2009. (XII. 9.) OGY határozat a 2009–2014 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról.


TÖRTÉNETE


• az állami szervek és önkormányzatok feladatai és kötelezettségei, nem egy új tételt szabályozva;

• a Nemzeti Környezetvédelmi Program, a környezetvédelmi tervezés átfogó alapintézménye;

• a környezetvédelmi információ kezelése és nyilvánosságával kapcsolatos egyes jogosítványok;

• a legfontosabb gazdasági eszközök listája, csupán a kereteket tartalmazva;

• a környezetvédelmi igazgatás jogintézményei – ezen belül is kiemelkedik a környezeti hatásvizsgálat, az egységes környezethasználati engedély, a környezetvédelmi felülvizsgálat, illetve az ezekhez kapcsolódó

eljárási szabályok rendezése;

• külön fejezet szól az állampolgári részvétel alapvető jogosítványairól, és ez általában a közigazgatási eljárásokhoz képest megkülönbözteti a környezetvédelmi eljárásokat;

• végül a felelősség egyes területeit is külön fejezet tartalmazza, a teljesség igénye nélkül, a közigazgatási jogi és polgári jogi felelősségre koncentrálva.

A törvény fenti vázlatának egyes elemeire tehát külön-külön visszatérünk, de a preambulumra most kerítünk

sort. A törvények elvi tartalmát összefoglaló előszó vagy preambulum része ugyan a jogszabálynak, de általában

nem fűződik hozzá tényleges jogi kötelezettség, nem jelent igazi normaszöveget. Amikor azonban egy megújuló

szabályozási területtel állunk szemben, érdemes figyelmet fordítani a preambulum rendelkezéseire is, hiszen itt

sűrítetten jelenik meg a jogalkotó szándéka, melynek a későbbi jogalkotási folyamat, illetve a jogértelmezés

megfelelő alakítása szempontjából lehet súlya. Az alábbiakban először felidézzük a preambulum szövegét,

kiemelve a külön is hangsúlyozásra érdemesnek tartott részeket. „Az Országgyűlés tekintettel arra, hogy a

természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megőrzése és védelme,

minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából; enélkül nem

tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen

generációk egészségét, a jövő generációk létét és számos faj fennmaradását, ezért az alkotmányban foglaltakkal

összhangban a következő törvényt alkotja:”

A fent kiemelt három elem közül a legelső a nemzeti vagyon fogalmának kiterjesztett értelmezése. A

környezeti értékek megfelelő védelmének egyik legnagyobb korlátja éppen az, hogy számos esetben uratlan

dolognak, legalábbis tisztázatlan tulajdoni tartalmat hordozó, esetleg vagyoni értékkel nem is bíró dolgoknak

tekintették azokat – a levegő szennyezése látszólag nem sért tulajdoni érdekeket, a tájkép változása nehezen

fordítható át vagyoni viszonyokra stb. Piacgazdaság esetében ennek a mostoha helyzetnek még szembetűnőbb

hátrányai vannak, éppen a piaci ösztönzés eszközeinek alkalmazását nehezítve.

A környezeti elemek pusztulása így nem jelentett feltétlenül vagyoni értékromlást, miközben a piaci értékmérők

szerint a környezeti értékeket pusztító tevékenység sok esetben növelte – legalábbis látszatra – a nemzeti

össztermék értékét. A ma uralkodó gazdaságossági szempontokkal szembeni példaként említhető, hogy a

bármely tulajdoni formában működő gazdálkodó szervek által működtetett üzem vagy létrehozott termék

gazdasági eredményéből, ha az környezetszennyező, le kell vonni a szennyezett környezet értékét, mert csak

ebben az esetben állapítható meg, mennyi a tényleges eredmény. Ez különösen igaz nemzetgazdasági szinten. A

nemzeti vagyon elméletének megjelenése így az első lépés lehet a gazdasági hatékonyság mércéinek

átalakításához, a reális értékelési szisztéma megteremtéséhez. A nemzeti vagyon nem azonosítható egyik

tulajdoni formával sem, így nem azonos az állami tulajdon fogalmával sem, hanem magában foglalja az

ország, a nemzet szempontjából meghatározó értékeket, függetlenül attól, hogy kinek a tulajdonában állnak. A

nemzeti vagyon keretei nélkül például nem lenne jogalap a magántulajdonban álló műkincsek adásvételének

vagy az országból való kivitelének korlátozására. A nemzeti vagyon tehát elméleti keret, amely kiemeli az állam

mint a nemzeti vagyon kezelőjének felelősségét is.

A nemzeti vagyon fogalmának megjelenése a fentiek mellett még egy nem elhanyagolható következménnyel jár,

hiszen muníciót szolgáltat a társadalmi részvétel erősödéséhez. Amikor nemzeti vagyonról van szó, akkor az

kétségen kívül a nemzet és az azt alkotó társadalmi összesség tulajdona, mellyel az állam gazdálkodhat ugyan,

de nem korlátlanul. Az államnak a nemzeti vagyonnal úgy kell sáfárkodnia, hogy azzal bármikor

elszámoltatható legyen, és a nemzeti vagyon használata során a közösségi érdekekre messzemenően tekintettel

kell lenni. Az sem lehetetlen, hogy a nemzeti vagyon fogalmán alapulva bővül a társadalom vagy annak egyes

környezetvédelemben aktív csoportjai közvetlen beavatkozási, igényérvényesítési joga.

A preambulum megjeleníti a harmonikus fejlesztés elvét, illetve a fenntarthatóság gondolatáról sem feledkezik

meg. Mindezeket részletesebben kifejtjük az elvek között, így ismételt tárgyalásukra nincs szükség.


TÖRTÉNETE


A preambulum harmadik kiemelkedő eleme a jövő generációk védelmének törvényi kinyilvánítása. A jövő

generációkra való hivatkozás arra is utalást tartalmaz, hogy a környezetvédelmi törvény újfajta szabályozási

filozófiát honosít meg az eddig alapvetően a most élő generációk jelenkori érdekeit védő szabályozási koncepció

mellé és talán annak helyébe. Az elmúlt húsz évben a szabályozási filozófiáknak három alaptípusát lehetett

megkülönböztetni. Ezek a „filozófiák” egyben jellemzik a szabályozás fejlettségi szintjét, egy szűkre szabott

értelmezéstől a komplexebb és perspektivikusabb megközelítési módokig. A szabályozási filozófiák

természetesen megjelennek a jogalkotásban is, mert egyébként csupán elméleti megfontolások maradnának. A

három koncepcionális különbséget is hordozó elmélet a következő:

a. A hagyományos antropocentrikus (emberközpontú) megközelítés az uralkodó szabályozási elképzelés a környezeti jog rövid történetének eddigi legnagyobb részében. Ez a koncepció a jelenlegi nemzedékek

érdekeire koncentrál, és mindent a felismert emberi érdekekhez próbál mérni.

b. Az emberközpontú felfogás szélesedésének újabb állomása a jövő generációk, jövő nemzedékek védelmének elfogadása. E filozófia elvi alapja az, hogy egyetlen nemzedéknek sincs joga ahhoz, hogy a

következő nemzedékeket megfossza mindazoktól a környezeti adottságoktól, amelyekkel saját maga is

rendelkezik.

c. A szabályozási filozófiák tárgyalása során találkozhatunk egy harmadik nézettel is, amely a környezet vagy egyes környezeti tényezők önmagukban való védelmére, megőrzésére vonatkozik. A környezet olyan

saját értékekkel rendelkezik, amelyeket nem feltétlenül szükséges sem a jelen, sem a jövő nemzedékek

érdekeihez viszonyítani. Ennek megfelelően nincs jogunk ahhoz, hogy bármely emberi szempontból

értékrendeket állapítsunk meg, hanem kötelességünk a környezet meglévő értékeinek megóvása, minőségük

fenntartása, sőt lehetőség szerinti javítása. Ennek egyik első elismert példája a Rio de Janeiróban 1992-ben

elfogadott Biológiai Sokféleség (biodiverzitás) Egyezmény volt.

A jelenlegi hazai jogrendszer egyértelműen a legszűkebben vett antropocentrikusság eszméjére épül, és ez

még akkor is igaz, ha 2007-ben bevezettük a jövő generációk jogain védelmére hivatott országgyűlési biztos

intézményét. Ezt bizonyítja a megelőzést szolgáló eszközök szűk köre, a különböző igények, határértékek és

jogkövetkezmények időnkénti felülvizsgálatára irányuló kötelezés hiánya, az integrálási lépések kivételkénti

megjelenése, stb. A preambulum tehát, legalábbis gondolati tartalmában, tesz egy lépést a szélesebb jogi

szabályozási eszmerendszer irányába, amely már a jövő generációk életfeltételeit is magáénak érzi.

Természetesen a preambulum megfogalmazása és a környezetjog rendszerének változása nem azonosítható, és

nem is történhet egyidejűleg. Közismert mondással zárva17: „A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem

gyermekeinktől kaptuk kölcsön.”

17Seattle indián főnök már idézett 1854-es leveléből.


2. fejezet - A KÖRNYEZETJOG ELVEI

1. 1. Az elvek fontossága és csoportosítása

A korszerű környezetvédelmi szabályozás elvárásait megfelelő elvi megalapozással lehet tartósan kialakítani.

Ennek több, egymással szorosan összefüggő oka van. Elsősorban tudnunk kell, hogy a környezetjogi

szabályozás alig fél évszázados múltra tekint vissza, ha pedig csak az első közösségi jogszabályt tekintjük,

akkor is alig több mint 40 éves a történet, így távolról sem lehet megállapodottnak tekinteni ezt a jogterületet.

Emellett a szabályozás nehézségeit az is adja, hogy az újabb és újabb megoldási módok által előidézett

folyamatos fejlődés, változás következtében is a környezetjog állandó mozgásban van. Sok más érv mellett egy

harmadik szempont a környezetvédelmi problémák körének egyre jobban kiszélesedő és egyre összetettebb

megközelítése. Mindez és még több más hasonló érv az elvi alapozást különösen indokolttá teszi. Nem

mellőzhetőek az elvek sem a jogalkotás, sem a jogalkalmazás, sem az oktatás és kutatás számára.

Az elvi keretek keresése minden olyan jogi szabályozás esetében igaz, amelyik rendszerben építkezik, de

különösen fontos akkor, ha a fentiek szerint is e rendszer még kialakulóban, a folyamatos fejlődés állapotában

van. A környezetvédelmi sajátosságok érvényesülése és a gyakorlattá formálódás menetében betöltött szerepük

alapján alapvetően három nagy csoportba sorolhatók az elvek:

• a tágabb értelemben vett környezetpolitika elvei, amelyek csak részben a

Documents

KÖRNYEZETJOG - tankonyvtar.hu...ALAPFOGALMAI ÉS TÖRTÉNETE 1. 1. A környezet és a környezetvédelem A környezetjogi szabályozás rövid történetének áttekintését meg