MAGYAR KÉPZŐMŰÉSZETI EGYETEM TÁRGYRESTAURÁTORKÉPZŐ INTÉZET

SZILIKÁT SZAK

MATRICA HASZNÁLATA A KERÁMIA ÉS ÜVEGTÁRGYAKON

Készítette: Pájer Károly Témavezető: Hamar Edina Készítés éve: 2006

TARTALOMJEGYZÉK

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS.................................................................................... 3

1. BEVEZETÉS .......................................................................................................... 4

2 TÖRTÉNETI HÁTTÉR .................................................................................... 6

3 A MATRICA TIPUSAI .......................................................................................... 8

3.1 A MATRICÁK KÉSZÍTÉSTECHNIKÁJA ...................................................... 8

3.2 MATRICA FELISMERÉSE NAGYÍTÓVAL ................................................ 10

3.3 ADOTT GRAFIKA BEMUTATÁSA A TERVEZÉSTŐL AZ ÉGETÉSIG 11

3.4. RESTAURÁLÁSI ALKALMAZÁSOK.......................................................... 12

4. ÖSSZEFOGLALÁS ............................................................................................. 13

6. FÜGGELÉK ......................................................................................................... 14

7. FELHASZNÁLT IRODALOM .......................................................................... 40

9. KÉPEK .................................................................................................................. 41

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönet Kovács Ferenc matricakészítőnek, aki a szitakészítés technikai részleteire megtanított, és a Sericol Kft technikai tanácsaiért, és az Interkeram technikai vezetőjének Tóth Lajosnak a szitafestékek használatával kapcsolatban.

1. BEVEZETÉS

1.1 A matrica technika ismertetése A kerámia és üveggyártásnál a felület díszítésére olyan matricázási technikát használnak, ahol az ismétlődő minták gyorsabb elkészítése érdekében a mintákat nyomdai eljárással sokszorosítják, egy speciális papírra felvitt emulzió és festékminta elkészítésével. A lapok könnyen tárolhatóak, kivághatóak, és nedvesítés után fel lehet húzni a tárgy felületére, és kiégethető.

1.2 A matrica szerkezete papír ( speciális nedvszívó fényesített papír), máz ( sűrű olajban oldott alacsony hőfokon olvadó

máz), hordozó emulzió ( ami a papír eltávolítása után egyben tartja a mázat, és az égetésig ragasztja a felületkor, 200 fokon elillan nyomtalanul a felületről)

1.2 A matrica kezelése és felrakása a felületre A matrica használata egyszerű és könnyű, ha követjük az alábbi tanácsokat.

1. A mintázott kerámia tiszta és mosott és pormentes legyen. Válasszuk szét a lapokat és vágjuk ki a használandó formát. Ne fordítsuk arccal szembe, mert a nedvességtől könnyen összeragad. Mindig tiszta kézzel dolgozzunk, portalan helyen, mert kerámiára került por ráég a kerámiára, és onnan többé nem távolítható el.

2. Kéz meleg ioncserélt vízbe dobjuk be a kívánt lapot, hagyjuk benne fél, 1 percig. Ha elmozdul az alapról, vegyük ki a vízből. Tegyük szívópapírra az alappal együtt. Mindig csak egy matricával dolgozzunk.

3. Mozdítsuk el óvatosan a matricát a hordozó alapról, és csúsztassuk át simán a kerámia felületére. Jobb kézzel húzzuk a matricát, és bal kézzel húzzuk ki alóla a papírlapot.

4. Egy megfelelő gumi simítóformával ( rakkel) simítsuk ki a felesleges vizet és levegőt a matrica alól.

5. Igazítsuk a megfelelő helyre a matricát. Az átfedéseknél a száraz matricát ollóval szabjuk ki a megfelelő formára. Hagyjuk 6 órán keresztül száradni égetés előtt. Mielőtt betesszük, ellenőrizzük feltétlenül, hogy maradt-e levegőbuborék a matrica alatt, azt mindenképp lyukasszuk ki, mert csúnya lyuk keletkezhet az égetés során.

nedves matrica felhúzása a mázas felületre

1.3 Matrica égetése

Ha gondosan járunk el az égetés a legkönnyebb része a matricázásnak. A matricával díszített vázát a teljes száradás és ellenőrzés után helyezzük be a kemencébe, lehetőleg tiszta kiporszívózott elektromos kemencébe. A kerámiák ne érjenek össze. Az üveget a gyárilag megadott 550-600°C fokon, a kerámiát 700°C-on égessük. A felfűtési hőmérséklet ne legyen 30°C/óránál magasabb. Ez azért szükséges, mivel a készreégetett tárgyakban az újraégetésnél káros feszültségek keletkezhetnek, és ez később repedéshez és töréshez vezethet. Ugyan ez ok miatt az égetés után csak 60 fok alatt nyissuk ki a kemencét, még akkor is ha nagyon kíváncsiak vagyunk. Így sok bosszúságot és kárt előzhetünk meg. Égetés közben a kemence légterét szellőztessük, mert a kiégő emulzió és a mázból távozó elégő sűrűolaj egészségtelen a szervezetre.

1.3 A matrica tartós?

Igen. A régen égetett kerámia matricás tárgyak még mindig színükben és mintázatukban is hibátlanok. De az alábbiakra ügyelni kell: érzékeny a karcolásra felület, éles acélszerszám a kiégetett mintát megkarcolhatja. A modern mosogatógépek mosószerei és a magas hőmérséklet ( 70-80°C) minden égetett mintát leszed a felületről.

1.4 Milyen mintát lehet felvinni?

Szinte nincs határa a minták felvitelének. Amit nyomdai úton meg lehet jeleníteni, azt fel is lehet vinni a kerámiára. A fotótól kezdve a szabadkézi festett vagy rajzolt grafikáig. Van lehetőség arany és direkt színek közvetlen matricakészítésre. Mi a határ? A nyomda lehetősége adja a határt. A nyomdai képek apró pontokból állnak, amik látszódnak az égetés után is, kivéve a direkt színeknél, illetve, ha túlégetjük a matricát 20-50°C-kal, akkor a rácspontok nem láthatóak. A cél mindig meghatározza a lehetőségeket és korlátokat.

1940-ből tányér matrica kézi felülfestéssel

2 TÖRTÉNETI HÁTTÉR

korai rézmetszetes transfer matrica

Wedgwood 1765

Angliában a wegwoodi gyárban írásos emlékek bizonyítják, hogy 1765-ben már sorozatban készítettek exportra sokszorosított mintákkal díszített edényeket. Angolul ezt „decal” vagy „transferprint” elnevezéssel használták. Technikájáról részletesen a matricák típusainál írom le. A straffordshire-i műhelyekben csináltak belőle a legtöbbet az amerikai piacra. Wedgewood kezdte el csinálni 1773-ban, Straffordshire-ben. Az ötször tíz mérföldes Straffordshire Kerület a csúcsot 1829-ben érte le, több mint 50 000 keramikussal. 1837-re már hanyatlott. Tüdőbetegségek és ólommérgezés gyakori volt a munkások között, 30%-uk meghalt 15 éves korára, 90%-uk pedig 45 éves korára. A munkák magas fokú gazdasági specializálódást mutattak mind külsőleg, mind belsőleg. A belső specializálódások magukba foglaltak megkülönböztetéseket, mint például nőket alkalmaztak transzferálóként. Nagyon felelősségteljes munka, a mintát kellett ráilleszteni a vázára és rárakták a készítő emblémáját. A külső specializáció megjelenik a másik cégben, aki tervezte és készítette a nyomtató kliséket, amiket a minta átvitelnél használtak. Ebben az iparágban a cégek nem csak hogy gyakran lemásolták egymás mintái, hanem eladták ugyanazt a konstrukciót különböző keramikusoknak.

korai Wegwood csésze

A technika, amivel készítették a matricákat változáson ment keresztül az első húsz évében a 19.

századnak. Először a rézmetszetes mintaátvitelt használták papírra, ami a mintákban vastag és széles

vonalas rajzot adta a kiégetés után. 1803 után áttértek a vékony papír használatára, ami lehetővé tette a vékony vonalak és árnyékok megjelenését.

vékony vonalas technika A pontozásos eljárás a rézmetszéses technikában finom átmenetek és lágy kontúrok

megjelenését hozta.

pontozásos technikájú matrica

Az alábbi táblázat a leggyakrabban használt színeket mutatja. Hozzávetőleges adatok a matrica színek alkalmazásáról fehér cserép alapon Tipus Gyakoriság csúcsa Gyártási idő Csúcs Sötétkék 1820-1830 1820-1860 1845 Világoskék 1827-1828 1826-1831 1829 Kék kézifestéssel ---- 1840-1860 1850 Vörös 1829-1839 1829-1850 1840 Barna 1829-1839 1829-1850 1840 Zöld 1829-1839 1829-1850 1840 Fekete ---- 1830-1850 1840 Rózsaszín 1829-1839 1829-1860 1845 Rózsaszín festve ---- 1840-1860 1850

Szürke festve ---- 1840-1860 1850 Vörös és zöld 1832-1838 ---- 1835 Túlégetett kék és fekete 1840-1849 1840-1860 1850 Olvasztott virágos 1870-1879 ---- 1875

A jegyzetben mindegyik típusból bemutatok részleteket 6.4.

Az 1870 évekre Európában a legtöbb gyár alkalmazza a tömegtermelésben a matrica használatát. ( Milton Gyár Anglia- Willow mintás tányér) Ezt a nagy vásárlási igény, és a szaniter tárgyak minőségben való tömeggyártása hívta életre. Ezáltal az egyedi és kiemelkedő formák olcsón tudtak a középréteg asztalára kerülni. Mindezek mellet a nagy gyárak ragaszkodtak a kézfestéses tárgyakhoz, hogy kiszolgálják a drága luxusigényeket továbbra is. A 20. században teljesen elfogadott lett a matrica, és minden fajta kerámia tárgyra használják, a csészéktől a padlólapok díszítéséig. 3 A MATRICA TIPUSAI Elhelyezkedés szerint: Máz feletti, máz alatti, két máz között. Készítés szerint: Közvetlenül a felületre nyomott, átvivő eszközre nyomott. Színek szerint: Direkt színű, több színű, négy szín kolor

közvetlenül felületre nyomott minta

3.1 A MATRICÁK KÉSZÍTÉSTECHNIKÁJA

Milyen módon lehet a grafikát olyan állapotba hozni, hogy belőle lehúzható matricát készíthessünk. A alábbi felsorolás olyan grafikai eljárások, amik kézi illetve fényérzékenyített technikával kerül a máz a hordozó felületre. 1. Cinkográfia 2. Autótipográfia 3. Rézmetszet

3.1. Rézmaratás 3.2. Hidegtű 3.3. Pontozó 3.4. Poncoló 3.5. Borzolt felület

4. Fotó gravűr 5. Tamponnyomás 6. Szita Cinkográfia

(domboredzés, kémiagrafia). Eberhard által 1804 körül Magdenburgban felfedezett az az eljárás, mely szerint tollrajzok vagy kéziratok sokszorosítására, alkalmas cinklemezekre vihetők át. A C.-t kezdetben csak a kősajtóknál alkalmazták, később azonban mindinkább tökéletesítették, és a rajznak domboredzése által a lemezeket a könyvnyomtatásnál is alkalmazhatóvá tették. A C.-nál a rajz v. kézírás kémiai tussal magán a csiszolt lemezen is alkalmazható, vagy pedig arra alkalmas másoló-papírról is átvihető a lemezre. A könyv- és kőnyomatokról valamint a rézmetszetekről is átvihetők a rajzok cinklemezekre, de ez már csak a fotográfia segélyével történhetik (fotocinkografia). Az átnyomat - mely higított festékbe mártott szivaccsal, gummioldattal erősíttetik meg a lemezen - oly módon eszközöltetik, mint a foto-, ill. tipolitografiánál. Ha a lemez a gummitól megszáradt, egy viasz-, gyanta- és aszfaltból álló finom porkeverékkel szórják be, melyet mérsékelt melegség által a tapadásig feloldanak, a lemez rajzmentes helyei és a rajz közötti hézagok pedig szeszből (alkohol) és sellakból álló oldattal dörzsölik be. A lemez maratása szurokkal bevont faedényekben, körülbelül 2 cm.-nyi magasságú, 40 rész esővíz és 1 rész salétromsavból álló oldatban történik. A lemezt azután két perc múlva tiszta vízben leöblítik s ha megszáradt, az odatapadt gyantaport feloldják, de ezúttal úgy, hogy az a rajzfestékkel együtt könnyen lefolyhasson. A lemezt végül egy kevés gyantát és viaszt tartalmazó nyomdafestékkel (bőrhenger segélyével) vonják be. A maratási eljárás megerősített, illetve megujitott marató folyadékban hatszor ismételtetik. A hatodik maratás után a festék terpentin segélyével, éles kefével a lemezről eltávolíttatik. A C.-t azután forró hamuzsiroldatba viszik és megszárítják s az olyan nagyobb távközök, amelyeknek a nyomás alól fehéren kell kijönniök, a lemezből kivágatnak v. kifürészeltetnek. Ezután következik befezésül a tiszta edzés. Ha klórsavat használunk a maratáshoz, szép, fényes lemezeket, tiszta rajzot nyerünk általa. Ámbár sikerült már a C.-t nagy tökélyre vinni, mindamellett ez a fametszést csak ott helyettesíti, ahol nem annyira az illusztráció művészi kivitelére, mint inkább annak gyors előállítására van a fősuly fektetve.

cinkográfiávak készült matrica 1890-ből saját anyag

Autotipográfia a kéziratok fakszimiléinek, rajzoknak stb. sokszorosítása könyvnyomdai úton. A

sokszorosítandó kézírást vagy rajzot kémiai tussal átviszik simított papira, a teljesen tisztára csiszolt horganylemezre átnyomják, mely után a megszokott módon higított salétromsavval domborúra maratják, vagyis a tussal be nem vont helyeket kimaratják, úgy hogy végül csak az írás vagy rajz domborodik ki a lemezen. Rézmetszet

(chalkographia), vörösrézlemez simára csiszolt fölszínébe akként bevésett rajz, hogy a rajz vonalai, ellenkezőleg a fametszettel (l. o.), szélesebb és keskenyebb barázdákat alkotnak. Ha e barázdákat fekete nyomdafestékkel betöltjük és a lemezre megfelelő eszközzel, p. sajtóval (l. Réznyomás) erős nyomást gyakorlunk, akkor az alája helyezett papiroslap benyomódik a barázdákba, s az azokban levő festék egy része rátapad. Ekként a lemezbe vésett rajznak hű mását nyerjük a papiros lapon. A lemezzel több lenyomatot állíthatunk elő, vagy a rajzot sokszorosíthatjuk. Tehát a rézmetszés is sokszorosító művészet és pedig valamennyi közt a legtökéletesebb, a legnemesebb. Hogy a R. a művészeti követelményeknek megfeleljen, annak legelső föltétele a rézlemez anyagi mivoltában rejlik. Megkívántatik, hogy a rézlemez állománya egyenletes és kellő keménységű, fölszíne pedig gondosan csiszolt, tükör simaságú legyen. Ha a lemez szerfölött lágy, vagy alig észrevehetően hólyagos, szálkás, eres, a legművészibb metszés is sikertelenné válik. A lemez állományának egyenletességét azelőtt

hengerelés és kalapálás által iparkodtak elérni, most a galvanoplasztikai eljárás biztos módja az egyenletes állomány előállításának. A lemez további kikészítése, u. m. az alapozás, az alapnak befehérítése stb., valamint a metszésnél használt eszközök is a metszési eljárások szerint különfélék.

További információ a jegyzetben (6.1.)

rézmetszetes késői 1910-ből

Fotógravűr

Amikor egy felpolírozott fémlemez felületét fényérzékennyé teszik, ami fényre vagy UV-re érzékeny és, erre a felületre exponálnak be egy fekete fehér filmről a grafikát. A kimélyített mélyedésbe viszik be az oldott mázat, és emelik ki hengerléssel, vagy nyomással ( mély vagy magas nyomással) a papírra. Tamponnyomás

Amikor az elkészített fém vagy műanyag negatív kliséből gumival kiemelik a mázat, és ezzel a gumival viszik fel közvetlenül a kerámia felületére a mintát. Nincs szükség hordozó papírra, és védő emulzióra, de körülményesebb a használata. Szita

A nyomósablon (szita) egy megfelelő nagyságú keretre (fára, fémre) felfeszített poliészter szövet. Ezt bevonjuk egy emulziós fényérzékeny réteggel, majd az 1:1 méretű filmet rávilágítjuk. A fény hatására a fényérzékeny réteg, ahol fényt kapott megszilárdul (polimerizálódik), kitölti a szita szöveteit, és nem engedi át a festéket. A többi rész vízzel kimosható, itt „kilyukad” a sablon, és lesz rajta festékáteresztő réteg.

a híres „willow pattern” mintájú Milton gyár angol tányér 1890-ből szitás matrica

3.2 MATRICA FELISMERÉSE NAGYÍTÓVAL

A képek jegyzékében olyan közeli fényképeket láthatunk, ahol határozottan felismerhetőek a különböző matricák minták pontjai és jellegzetességei. Általános szabály nem adható, mivel a túlégetett és a direkt színes matricánál nincsen raszterpont. Inkább az mondható el, hogy a kézi festés ismerhető fel a jellegzetes ecsethúzás végekről. Illetve a matrica „ túl egyenletes”, nincs a festéknek esetlegessége, vastagsága, mindenütt egyenletesen vastag.

látható a képen a raszter

3.3 ADOTT GRAFIKA BEMUTATÁSA A TERVEZÉSTŐL AZ ÉGETÉSIG

Tervezés A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy milyen tárgyra kerül majd a minta, hogy az sík plasztika, vagy domború felület Előre szabásmintát kell készíteni, ahol eldöntjük már a térkitöltés befoglaló keretét, és milyen módon helyezkednek el a minták a kész tárgyon, milyen módon kapcsolódnak. El kell dönteni hogy direkt színeket használunk-e, megadni annak pontos panton számát, hogy nyomáskor ne legyen félreértés. Ha több szín adja össze a véglelges látványt (CYMK), figyeljünk, hogy mik azok a színek amik mindenképp torzulnak, és nem jelenik meg nyomtatásban tökéletesen.

Forma és színterv Ekkor készítjük el azokat a kartonokat, amiket a díszítendő tárgyra helyezünk. Ha megfelelő a formája, akkor ezekre a kartonokra készítjük a grafikát, vagy festményt. A minta finomságánál vegyük figyelembe, hogy a szita milyen vékony vonalakat tud maximum visszaadni ( 0,1 mm). Ha megfestettük a mintát, helyezzük újra a tárgyra és nézzük meg a minta folytonosságát, és a térkitöltés arányosságát.

Szkennelés és felbontás Ha számítógéppel végezzük a felbontást, akkor olyan szkennert válaszunk, ami 300 dpi felbontás felett képes digitalizálni, hogy minél finomabb rajzolatot kapjunk, és ne vesszen el a rajzunkból semmi részlet. A beszkennelt grafikát egy grafikai programmal ( Gimp , Corel, Photoshop) szerkesszük tovább.

RGB és CYMK Alapból minden grafika a számítógépben RGB színformátumba kerül, ahol a színek a piros zöld és kék színek keverékéből állnak össze. Ezért konvertálni kell CYMK színekbe, ahol a cián sárga magenta és fekete színekből keveri ki a nyomda a színeket. Ezért mentsük el a grafikát TIF ( nem tömörített formába) 300 dpi felbontással, és CYMK színnel. Ebből a grafikából a levilágító ( filmkészítő) 4 db fekete fehér filmet készít. A mellékelt ábrák megmutatják , hogy milyen módon adja vissza a színeket az RGB és a CYMK, és mik a határai, mennyivel kevesebb színt ad vissza. A mellékletben részletes tájékoztató van a két szín kezelésének problémáiról.( 6.2.)

Levilágítás A nyomdai előkészítő stúdiók az adott tiff állományból a színre bontott 4 db filmet készít, ha szükséges raszter felbontást is csinál. Tájékoztatni kell, hogy szita filmre van szükségünk, így a filmen rajta lesz a megfelelő raszter és azok szögben való elforgatásuk. Szita elkészítése és lehúzás papírra A mellékletben részletesen olvasható a Sericol Kft matrica készítési technikai útmutatója, ahol a legfontosabb lépéseket, szita fajtákat, anyagokat és hibalehetőségeket sorolja fel. Ezzel segítséget szeretnék adni annak, aki maga akar elkezdeni szitázni.

(részletes technikai leírást mellékelek hogy akit részletesebben érdekel, az pontos információkkal rendelkezzen)( 6 .3.)

3.4. RESTAURÁLÁSI ALKALMAZÁSOK Vajon mindezeket a technikatörténeten túl tudjuk –e alkalmaznia restaurálásban? Vannak olyan rekonstrukciók, ahol szükséges lehet minták sokszori alkalmazása. 1. A Milleniumi Földalatti Vasút egyik megállójában levő kerámiaburkolat megsérült a felújítás során, és megsemmisült. Az eredeti kerámia táblák vizsgálat a alapján felismerhető, hogy matricával vitték fel a bordűr díszeket, valamint a feliratot, direkt színes matricával. A meglevő mintákat lefényképeztem, majd meghatároztam panton kártyával a színét. A fénykép alapján elkészítettem a minta grafikáját megfelelő méretben, és elkészítettem a matricát, és az Alföldi porcelángyárban gyártott mérethű csempére ráégettem a mintát. Ez került beépítésre. 2. A Gresham palota csempedíszei nagy mennyiségben megsemmisültek, és ennek pótlására dolgoztam ki ezt az eljárást. Erre azért volt szükség, mivel a keveredő több színű máz olyan effektett hozott létre az eredeti csempéken, amiket a Zsolnay gyár készített, amit ma nem tudtak legyártani. Az eredeti csempét digitalizált képéből matricát készítettem, és selyemfényű átlátszó mázra ráégettem ezt a dekort. A digitalizált képet grafikai programmal lehetett manipulálni, hogy többféle színváltozatot lehetett elérni. Ezáltal az eredetihez közelítő felületet lehetett elérni, amivel nagy felületeket lehet eredményesen kitölteni. Sajnos a megrendelő anyagi megfontolások miatt nem ezt a változatott választotta.

eredeti Zsolnay csempe a Gresham passzázs faláról

matricával kiégetett sarokelem

4. ÖSSZEFOGLALÁS A dolgozatomban összefoglaltam az matricázás technikáját, a történetét, valamint olyan technikai útmutatót adni, amivel sikerülhet ilyen speciális készítési technika megvalósítása. Több olyan kérdésre is kitértem, mint az RGB és CYMK színkezelés, amivel mint restaurátorok is találkozunk, akár kiadványszerkesztésnél, akár egy dokumentációs fénykép színhelyességénél.

6. FÜGGELÉK 6.1. Rézmetszet (részlet a Révai lexikonból)

„A rézmetszésnél követelt eljárások, melyeket modornak (maniere) is szokás nevezni, ezek: 1. A vésővel készített tulajdonképeni R. (gravure au burin, gravure en taille-douce); 2. a rézmaratás v. karcmaratás (gravure a l'eau forte); 3. a hideg tűvel készített R. (gravure a la pointe seche); 4. a pontozó eljárás (gravure au pointillé); 5. a poncoló eljárás (gravure au maillet); 6. a krétarajzot utánzó eljárás (gravure dans le genre du crayon); 7. a hántoló eljárás (gravure en maniere noire); 8. a födözgető eljárás (gravure au lavis); 9. a szineket utánzó eljárás (aquatinta).

1. R.-nek vésővel való előállítása kétségtelenül a legrégibb eljárás, egyszersmind a legfontosabb is, leginkább bír az igazi művészet jellegével. A rézmetsző az ábrázolásnak a rajzolatát előbb bemaratja a lemez fölszínébe, azután eltávolítván a maratáshoz megkívánt aszfaltréteget, az ábrázolást alkotó vastagabb, vékonyabb, egyenes, hajlított, egymást keresztező vonalakat mélyebb vagy sekélyebb barázdákként vésővel bevési a lemezbe. Ekként visszaadja a formáknak, a fény és árnyék hatásának, a domborúság, a vonal- és légtávlat látszatának utánzatát. A részletekben kevésbé kimunkált metszetet kartonmetszetnek nevezik. Az ismétlődő szabályos vonalakat, p. a háttér párhuzamos vonalait, arra szolgáló géppel szokták bevésni. Végül a bevésett barázdák szélein támadt szálkákat eltávolítják és a lemez fölszínét kiegyengetik. Az ekként kimunkált lemezzel készülnek a lenyomatok. Többszöri lenyomás után legnagyobb óvatosság mellett is a finomabb vésetű vonalak barázdái mind kevesebb és kevesebb festéket fogadnak be, utóbb egészen eltűnnek és a további lenyomatokon a mély árnyék átmenet nélkül uralkodóvá lesz. Ezen javítgatással lehet ugyan segíteni, mindazáltal az ezután készült lenyomatok nem oly tökéletesek mint az előbbiek. Ebből következik, hogy mig a fametszettel majdnem korlátlan számú lenyomatot készíthetünk, addig a R.-tel készített lenyomatok száma korlátozott. Következik továbbá, hogy az első lenyomatok tökéletesebbek, tehát becsesebbek a későbbieknél. A kevéssé avatott szem könnyen fölismeri a jó és gyöngébb lenyomatot. A legelső néhány lenyomat rendszerint durvább. A következők a legjobbak. A XVII. és XVIII. sz.-ban és mostanság is a legjobb lenyomatok ismertető jele, hogy nincsen rajtuk irás. Ezek az irás előtti lenyomatok (épreuves avant la lettre). Legújabb időben szokássá vált ezen lenyomatokat is osztályozni. Az irás előtti legjobb lenyomatokra ugyanis a metsző irónnal irja a nevét. Ezek a művész lenyomatai (épreuves d'artiste). Hellyel-közzel a metsző a lemezbe valamely mondást vés, azzal néhány lenyomatot készít és a mondást lecsiszolja. Ezek a jegyzéses lenyomatok (épreuves de remarque). Legszebbek a khinai papirosra nyomott példányok. Ezután következnek az irásos lenyomatok. Az irás a metsző nevét és az ábrázolás tárgyát jelöli meg. Morghen Rafael rézmetsző L. da vinci által festett Utolsó vacsora-metszetének irásából: Amen dies vobis, quia unus vestrum me traditurus est, a vesszőt kihagyta és csak későbben pótolta. Ennél fogva azok a példányok, melyeknek irásából a vessző hiányzik, becsesebbek. A lenyomatok becse tekintetében ritkaságukon és szépségükön kivül jó állapotuk is nagy fontosságu. A jelesebb R.-ek teljesen ép példányaiért az árveréseken nagy összegeket fizetnek, megrongálódott példányok ellenben igen olcsón kaphatók.

2. A rézmaratás (rézkarc) akként készül, hogy a megmelegített rézlemezt viasz, masztix, kolofonium és aszfalt keverékéből álló folyadékkal bekenik. Ez a marató alap, mely ha megkeményedett gyertya lángja fölé tartják, hogy megkormosodjék. Ezután fanyelü finom acéltűvel az alapba bekarcolják az ábrázolást, ugy hogy a bekarcolt barázdák a lemez felszinéig érjenek, de a tű a rezet meg ne karcolja. Az igy elkészült rajz barázdái mentén viaszból csekély magasságu karimát raknak, azután választóvizzel és salétromsavval leöntik, mely behatol a barázdákba s megmarja a lemez azon helyeit, ahonnan a tűvel a rákent anyagot eltávolították. A lemezen ekként keletkező barázda annál mélyebb, minél tovább marja a sav. Ezután letisztítják a lemezt, a finomabb vonalakat pedig befödik, ott pedig, ahol mélyebb barázdák kivántatnak, újból maratják a lemezt, amit esetleg többször ismételnek. Ahol szükséges, ott utólag tűvel vésnek ki egyes helyeket. Ez az eljárás legközelebb áll a rajzoláshoz és a tulajdonképeni metszethez képest kevésbbé korlátozott. Állítólag Hopfer Dániel augsburgi metsző (megh. 1556.) alkalmazta volna először. Utóbb Dürer, Rembrandt és számos festő gyakorolta, mint legalkalmasabb eljárást rajzolt ábrázolásaik sokszorosítására. Az olyan művész, aki saját műveit sokszorosítja, az u. n. peintre-graveur, azaz festő és metsző egy személyben.

3. Hideg tűvel készített metszet az, melynél a metsző véső helyett finom acéltűt használ. Minthogy ezzel a szerszámmal metszett vonalok igen sekélyek és finomak, azért az ilyen lemezzel csak csekély számu lenyomat készíthető.

4. A pontozó eljárás egy módja a maratásnak, azzal a különbséggel, hogy vonalak helyett finom pontokat váj a marató alapba.

5. A poncoló eljárás szerint az ötvösök által használt ponccal apró pontokat vernek a lemezbe.

6. A krétarajzot utánzó eljárás szintén egyik módja a maratásnak. Abból áll, hogy vagy több hegyü tűvel vagy kis kerékkel, melynek fölszinéből tűk állanak ki, fölszaggatják a marató alapot, de nem a rajz vonalait, hanem a világosabb és árnyékolt részeket pontozzák ki.

7. A hántoló eljáráshoz érdes fölszinü lemezt használnak, amely ily állapotban lenyomva csakis árnyékot adna vissza. A metsző teendője itt abból áll, hogy hántoló szerszámmal az árnyék egy részét eltávolítja és világos meg félárnyékos részeket állít elő. Tehát az eljárás éppen fordítottja az előbbieknek, amennyiben az árnyékos részek nemmélyednek be a lemez fölszinébe.

8. A födözgető eljárással készült lemez lenyomatai a szopiával vagy tussal festett ábrázoláshoz. Az ábrázolás rajzát előbb a lemezbe maratják, azután megtisztítják a lemezt, majd ecsettel velencei fornászt raknak ama helyekre, melyeknek a lenyomaton világosaknak kell maradni. Az elkészített lemezt aztán választóvizbe mártják, mely megmarma a firnásszal nem födött helyeket.

9. A szineket utánzó eljárás szintén egyik módja a maratásnak, hasonlít a födözgető eljáráshoz, azzal a különbséggel, hogy a födözgetés kolofoniumporral történik, mely a megmelegített lemezen apró szemekbe olvad össze és födi a lemez egyes helyeit, mig a szabaddá vált helyeket a sav megmarja.

Sokat vitatkoztak a fölött, hogy hol és mikor találták föl a rézmetszést. Számos emlék bizonyítja, hogy már az ókorban is véstek rézbe ábrázolásokat, ilyenek p. az u. n. etruszk tükrök stb. Ezek alkalmasak lenyomatok előállítására is, amit azonban a régiek nem kisérlettek meg. Kétségtelen, hogy a rézmetszés az ötvösök műhelyében keletkezett, és pedig ugy, hogy vésett lemezekkel, mielőtt a rajz barázdáit niellóval kitöltötték volna, próbalenyomatot készítettek. Az ilyen lenyomatoknak azonban nem sokszorosítás volt a céljuk. Minthogy olasz ötvösök műhelyében készült több efféle lenyomat maradt fönn, az a vélemény keletkezett, hogy a rézmetszésnek mint sokszorosító eljárásnak az olaszok a feltalálói. Név szerint Tommaso Finiguerra firenzei ötvöst emlegették. Sokszorosítás céljából készült R. eddig ismert legrégibb lenyomata 1446-ból való, Krisztus kinszenvedését ábrázolja, hat lapból álló sorozat, most a berlini metszetgyüjteményben van. Ezt követik 1451-52-ből való német metszetek. Németországban legelül jártak a R. művelésében. Az E. S. jegyü metsző (1464 és 1466), Schongauer Márton (megh. 1488.), a vetélő jegyet használó metsző legelsőkül jeleskedtek a művészet ez ágában. Olaszországban a XV. sz.-ban kiváló mesterek Andrea Mantegua, Antonio Pollajzolo, Giovanni Antonio da Brescia, Girolamo Mocetto s még többen. A XVI. sz.-ban Németországban Dürer nagy tökéllyel űzte a rézmetszést. Tanítványai követték. De csakhamar hanyatlás állott be. Ellenben Olaszországban Marcantonio Rajmondi, Németalföldön Lejdai Lukács még nagyobb tökélyt értek el. Franciaország és Angolország szintén több jeles metszővel dicsekszik. A rézmaratást a hollandiai festők űzték, köztük utolérhetetlen mester Rembrandt.

A fölsorolt eljárások, melyeket jobbára a XVII. sz.-ban találtak föl, e században feledékenységbe merültek. A rézmetszésnek és a rézmaratásnak az újabb időben fölmerült fotocinkográfia és egyéb kémiai sokszorosító eljárások versenye dacára számos hivatott művelője és kedvelője van. V. ö. Majer István, A rézmetszetek műtana (Buda 1847); Klinger M., Malerei und Zeichnung; Singer H. W., Geschichte des Kupferstiches (Magdeburg 1895). A többit l. Fametszet.”

6.2. Az RGB és CYMK közötti eltérés megértése (az ábrák az XARA színkezelésből származnak www.xara.com/online)

Hogy megérthessük az eltérést a rgb és a cymk között vissza kell emlékezni a festés s észinek alapfogalmaira. Van az szín, amit a tárgy hoz létre a visszavert fényből, és van a fény ami az összes spektrumot tartalmazza, és ha hiányzik belőle, akkor látunk színt. Ha az összes színt összekeverjük a palettán, sötét színt kapunk, míg ha az összes színes fényt összekeverjük színtelent látunk. A számítógép képernyője rgb színekből adódik össze, mint az ábra is mutatja, de a szemünk az apró pontokat összeolvasztja folyamatos képpé

Az rgb színeket ebből a három szín intenzitáskülönbségéből látjuk. Az rgb fény.

A képernyőn látható kép a kialakult szín pixeleiből áll össze

A cymk színmódszert a nyomdák alkalmazzák, mikor színes nyomatot akarnak létrehozni. A cymk szín, ne fény.

Mivel a cián sárga magenta nem ad teljes fedést, mert átlátszó festékek, hogy az alatta levő festék is látszódjon, ezért használják a feketét negyedik festékként. Ezek raszteresen jelennek meg, és hogy a pontok ne interferálódjanak, ezért a rácsokat festékenként elforgatják.

Az alábbi ábra szemlélteti hogy mik ezeknek a transzformációknak a határai és hátrányai

A teljes háromszög a látható fény, a pantotn skála a direkt kevert színeket mutatja, beljebb az rgb, és legbelül a cymk. Látható, hogy milyen sok rész visszaadhatatlan nyomdai módszerekkel.

6.3. A négy színnyomás elve ( az Interkeram Kft. engedélyével közzétéve, kézirat Tóth Lajos)

Az emberek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a különböző hullámhosszú és frekvenciájú fényt meghatározott színingerként érezzék. Minden színt az elnyelés (adszorpció) és visszaverődés megfelelő aránya határoz meg.

A négyszín nyomás esetén a kívánt motívum raszter pontokra lesz felbontva, és a négy alapszínnel -úgy mint sárga, cián, magenta, fekete- reprodukálva. A különböző színhatások visszaadása ilyen kevés alapszínnel két dolgon alapul:

a szín hasonulás elvein és az

emberi szem erősségeinek és gyenge tulajdonságainak kihasználásán

A színkeverés elméletéből ismert, hogy a kék, vörös és zöld színek additív keverése által minden látható szín előállítható. Igy adódnak a következő színek:

kék + vörös = magenta

vörös + zöld = sárga

kék + zöld = cián

Ezen három alapszín keverési arányainak változtatásával különböző köztes árnyalatok érhetők el. Ha mindhárom szín meghatározott keverési arányban jelen van, akkor a szem fehér színt érzékel.

Fordított módon az un szubsztraktív (kivonó) színkeverés az alábbi színhatásokat eredményezi:

sárga + cián = zöld

magenta + cián = kék

sárga + magenta = vörös

A sárga, a magenta és a cián keveréke feketeként érzékelhető. (a gyakorlatban egy ilyen kombináció azonban túl gyenge feketét eredményez, ezért a feketét mint negyedik színt alkalmazzák a négy szín nyomásban)

A négy szín nyomás a szubsztraktív színkeverésen alapszik. A színkeverés elvei azonban egyedül nem lennének elegendőek, hogy négy, vagyis tulajdonképpen három színnel -sárga, cián és magenta- egy átfogó színspektrumot állítsunk elő.

A négy szín nyomás rendszerben a keverék színek okozta színhatást a sárga, magenta, és cián alapszínek raszterpontokban felvitt kombinációjával érjük el. Egy "tökéletes szem" ezeket a raszter pontokat mindig különálló színpontokként érzékelné, függetlenül azok nagyságától. Mivel azonban az emberi szem csak korlátozott élességgel rendelkezik, ezért a különböző színű raszter pontok egy adott területen belül egy meghatározott színhatássá állnak össze. Így működik a sárga és cián raszterpontokból álló felület "zöld"-ként. Ahhoz, hogy ez a hatás létrejöjjön, a raszterpontok nagyságának és a szemlélő tárgytól való távolságának megfelelő arányban kell állnia.

A szerves festékekkel történő négy szín nyomáshoz szabvány színeket határoztak meg, ezek Európában az EURONORM-festékek, az USA-ban az SWOP-standard festékek.

2. Négy szín nyomás kerámiára

kerámiára való négy szín nyomású motívumok készítéséhez az alábbi lépések szükségesek:

1. A reprodukálandó motívum kiválasztása

2. Az alkalmas bázis színek, nyomó médium és lakk kiválasztása

3. A nyomat minta bevitele scannel-lel

4. Képfeldolgozás

5. A sárga-, cián-, magenta-, és fekete film előállítása

6. A húzási sorrend megállapítása

7. Színvizsgálat

8. A sziták elkészítése

9. A festékek pasztásítása

10. Teszt nyomat készítés

11. A kész példányok húzása

2.1. A reprodukálandó motívum kiválasztása Elvileg fényképek, képek, diaképek és sok egyéb szolgálhat a négy szín nyomású motívumok mintájául. Már a motívum kiválasztásakor lerakhatjuk az "alapkövét" a helyes reprodukciónak. Néhány ajánlás:

egyenetlen felület az eredeti motívumon ill. érdes papírminőség hatása megtalálható lesz a kerámia festékekkel készült négyszín motívumon is. Ha ez nem kívánatos, javasoljuk először egy dia készítését, ami a bázisa lesz a további képmegmunkálásnak.

Intenzív rikító vörös színű motívumok nem alkalmasak négyszín nyomással történő reprodukcióra. Adott esetben a vörös - az alkalmazott festéksorozat függvényében- mint járulékos dekorszín húzható.

Kevésbé intenzív felületek (Telítettség érték: 0-20%) és a nagy telítettségi értékek tartományában kis eltérésekkel rendelkező motívumok esetén a kerámia négyszín festékek alkalmazása problémás lehet. A kerámia festékek szitanyomásakor a maximális árnyalati értékek 10 - 90% között állíthatók elő. Színsorozatoktól függően ez a tartomány még szűkebbre is korlátozódhat. (pl. mázba süllyedő négyszín festékek)

2.2 Az alkalmas bázis színek, nyomó médium és lakk kiválasztása

2.2.1. Bázis színek

A kerámia színek általában kevésbé intenzívek és világítóak, mint a szerves festékek. Ezért a kerámia négyszín festékek nem érik el a szerves szabvány festékek standard értékeit. Ez különösen azokra a színárnyalatokra igaz, amelyeket magenta festékkel kell elérni, azaz a narancs, vörös vagy kékes ibolya. Egy motívumhoz szükséges festékek kiválasztásánál a következőkre kell ügyelni:

A kiválasztott négyszín festékeknek lehetőleg közelíteniük kell a nemzetközi szabványokhoz (EURONORM, SWOP). Ezenkívül minden egyes festéknek nagy mértékben színállandónak kell lenni gyártási adagról gyártási adagra, ez fontos minőségi kritérium. Minden egyes Heraeus által gyártott festék adag LAB értékei elektromosan mérve vannak,

és a közepes színeltérés (D E) kiszámításra kerül.A maximális színeltérés a Heraeus négyszín

festékeknél D E = 1,5.

A négyszín festékek további minőségi jellemzője a maxmális szemcsenagyság és a szemcseeloszlás (D90, D99). Mindkét faktor jelentős befolyással van az alkalmazható legnagyobb szitafinomságra. Ökölszabály, hogy a csomótávnak 2-3 x olyan nagynak kell lenni, mint a használt festék maximális szemcsenagysága. (Ajánlott a D90 vagy D99-re megadott maximális szemcsenagyságra tekintettel lenni.) Negyedik színként minden esetben a feketét kell használni a kontraszt és az intenzitás megerősítésére Olyan esetekben, amelyekben a dekorálandó tárgy felülete a motívum romlásához vezetne, vagy ha a reprodukálandó motívum önmaga különleges fehér árnyalatokat tartalmaz, javasoljuk egy fehér, szín nélküli festék járulékos használatát. Néhány motívumnál hasznos egy vagy több dekorfesték kiegészítő húzása. (pl. egy intenzív vörös esetén a motívum eredeti hűségű reprodukálásához szükséges)

2.2.2 Nyomó médium

Az alkalmazott médiumnak éles nyomatot kell adnia az ismételt húzások során, a félárnyék raszter értékek megtartása által. A finom félárnyék raszter értékek film hűségű visszaadása feltétlenül szükséges. Ezért a négyszín festékek pasztásításához olyan médiumot kell alkalmazni, amely kifejezetten a raszter nyomásra lett kifejlesztve.

Ajánljuk a tixotróp Nr. 221/thix 2.2 médium alkalmazását.

2.3. A minta scannelése

Az eredeti kép rendszerint egy scanner segítségével egy elektronikus képfeldolgozásra alkalmas komputer rendszerben lesz tárolva, és a négy alapszínre felbontva.

Mivel a kerámia festékek , mint már említettük, csak közelítően sorolhatók be az Euro-szabvány színek közé, a további kép kidolgozásnak döntő jelentősége van a motívum kerámia festékekkel történő reprodukálásának minőségére.

A képkidolgozás keretében az alkalmazandó raszterről dönteni kell.

2.4. Kép kidolgozás

A motívum optimális reprodukálhatósága érdekében a scannel-lel bevitt motívumot rendszerint át kell dolgozni. A kép felépítésében leggyakrabban a következő beavatkozások szükségesek:

szín korrektura

kép retusálás (pl. maszkírozás, élesség rajzolat, áttöltés stb.)

célzott árnyalati korrektura

illesztések

esetleg további dekorfesték bevonása

( különösen intenzív narancs és piros, hús szín, nagyobb egységes festék felületek)

Ezek a tényezők jelentősen hozzájárulhatnak a motívum eredeti hűségű reprodukciójához.

2.4.1. A raszter megállapítása

A teljes motívum egy szabályos geometriai raszterben lesz felbontva.A raszter pontok száma a kép minden egyes részén állandó, felületegységre vonatkoztatva. (ld. 1. ábra) A raszter pontok felületegységenkénti száma, pl. centiméterenként, két faktorral lesz meghatározva.

a szitanyomat technikai határai miatt a maximális raszter mintegy 56 raszter pont centiméterenként

a szokásos szemlélési távolság a tárgytól. A szemlélőnek a raszteres felületet a szokásos szemlélési távolságból felületnek, nem pedig színes pontok halmazának kell észlelnie.

Kerámiából vagy üvegből készült tárgyak esetén a szemlélési távolság általában kevés, ezért javasoljuk a 40-es vagy 56-os raszter használatát.

2.4.2. Az árnyalati értékek megállapítása

A 48-as rasztert alapul véve négyzetcentiméterenként 48 raszter pont lesz nyomtatva. Ezzel azonban még nincs rögzítve, hogy az egyes raszter pontok milyen nagyok. Ennek rögzítésére az árnyalai érték szolgál. Az árnyalati érték meghatározza a raszter pontok tényleges nagyságát, viszonyítva a lehetséges színezett felülethez, 100 %-os színezettségű raszterezett felület esetén. (ld. 2. ábra)

Ez azt jelenti, hogy az árnyalati érték segítségével lehet meghatározni egy raszter felbontású szín intenzitása.

A kerámiai gyakorlatban csak a 10 - 90 % árnyalati értékű árnyalatok nyomtathatók.A minimális színpont nagyságát a szitaszövet behatárolja, azaz a legkisebb színpontnak is esélye kell legyen arra, hogy a szitán fennakadjon. Nem helyezkedhet el csak egy szálon, és nem lehet teljesen a szálak között sem. ("nem eshet át") (ld. 3. ábra)

A maximális pont nagyság a kerámia nyomatokban maximálisan elérhető kontúr élesség révén van meghatározva. Egy bizonyos felületi fedettség felett a raszter pontok egymásba folynak, és 100%-os felületet adnak.

Itt látszik, mekkora a jelentősége egy tixotróp szita médiumnak, amely rendkívül exakt, éles kontúrokat eredményez, valamint az optimális festék- olaj keverékarány meghatározásának.

2.4.3. A raszter szögek meghatározása

A szokásos módon elhelyezett raszter pontok átfedése interferncia mintákat képezhet. Ezt a jelenséget Moiré-effektusnak nevezik.

Ezt a nem kívánatos jelenséget a raszter pont sorok megfelelő szögben történő elhelyezésével lehet korrigálni. Egy minden motívum elhelyezésre érvényes szögbeállítást sajnos nem lehet megadni. Egy motívum optimális szögállásait csak saját kísérletekkel lehet megközelíteni. Vannak azonban alapelvek, amelyeket követni kell:

a jelző színeknek, -cián, magenta és a fekete - legalább 30°-al egymáson kívül kell esni

a nem jelző sárga 15° távolságban lehet a jelző színektől. A függőleges képtengelyen kell feküdnie.

Példa: sárga = 0°, magenta = 15°, cián = 75°, fekete = 45°

2.5. A film készítése

A képfeldolgozás végén rendelkezésre állnak a kész filmek a négyszín nyomáshoz.

2.6. A húzási sorrend megállapítása

A négyszín nyomású motívum húzási sorrendjét az egyes festékek olvadási sorrendje határozza meg, a nehezen olvadótól a könnyen olvadó felé haladva. A festékek közötti olvadási különbségek azonban csak csekélyek lehetnek.

Először a sárgát húzzák, utoljára a feketét. A magenta és a cián választás szerint másodikként vagy harmadikként lesz húzva.

Ha a felületi fényességet növelni akarjuk, az egész motívumot felül lehet húzni egy flusz réteggel. Elővigyázatosnak kell azonban lenni a flusz megválasztásával. A nem megfelelő flusz színeltolódást okozhat (különösen a purpur árnyalatoknál, valamint tűszúrásosságot a kiégetett dekoron.

Még két speciális tipp:

Ha a négy alapszínhez járulékosan még fehéret is kell nyomni, javasoljuk azt negatívként a sárgához, első színként nyomni.

Nyomdatechnikai szempontból hasznos, ha a fluszt - pasztásítva egy hígfolyós médiummal- a sárga vagy a cián után köztes rétegként húzzuk. Ezáltal egy lezárt felületet kapunk, amely a következő magenta és fekete húzását megkönnyíti.

2.7. Színvizsgálat

A mintanyomat elkészítése előtt a színbontást megfelelő módszerrel ellenőrizni kell (pl. chromalin, Proof)

2.8. A szita elkészítése

2.8.1. A szitaszövet kiválasztása

Elvileg mind az acél, mind a műanyag szövet megfelelő. A gyakorlatban legtöbbször 130-165T (330-420 mesh) poliészter szövetet, vagy ennek megfelelő acélszövetet használnak.

Sajnos a szitaszövetetk nincsenek szabványosítva. Ez azt jelenti, hogy például a szálvastagság, a csomók közötti nyílás és ezáltal az elvileg felhordható festék egy 150T jelű szita esetén szitakészítőnként változó lehet. Ezen kívül a tényleges festékfelhordást nem csak a szövet csomószáma határozza meg, hanem az emulzió rétegvastagsága, a rakel beállítása felhordáskor és a rakel állapota. Emiatt valamennyi szitára vonatkozó adat a nyomás valamennyi fázisában csak közelítő értékként kezelhető.

A Heraeus Keramische Farben a négyszín nyomású motívumok készítéséhez rendszerint 150SX-poliészter szövetet használ.

2.8.2. A szövet beterítése festékkel

A terítés módja ugyanolyan nagy jelentősséggel bír a négyszín motívum minősége szempontjából, mint a szövet kiválasztása. Túl csekély réteg nem kielégítő színintenzitáshoz és a raszter pontok egyenetlen felületi eloszlásához vezet.

2.9. A festék pasztásítása

A négyszín festékek pasztásításakor a következő elvekre kell ügyelni:

a médium arányát a pasztában festékről festékre egyedileg kell beállítani

az elsőként húzandó festéket úgy kell pasztásítani, hogy a felhordott festékréteg kielégítően telítve legyen médiummal. Ez leegyszerűsíti a második festék húzását. A szükséges színintenzitás miatt a rendszerint elsőként húzott sárgánál a keverési arány általában 100:55 és 100:65 között van. (festék:médium)

A keverési arányokra vonatkozó részletes ajánlások megtalálhatók az egyes színsorozatok négyszín festékeire vonatkozó további műszaki információs lapokon.

A pasztásított festékeket minden esetben hengerszékkel kell homogenizálni.

2.10. Teszt nyomat

2.10.1. A motívum húzása

A próbanyomásnak ugyanolyan körülmények között kell történni, mint a sorozatban készülő esetén. Ez különösen az alábbi paraméterekre érvényes:

rakel keménység (ajánlott: 65-75 shore)

a rakel metszése és szöge (ajánlott: 15-25°)

rakel nyomás

leválás a szitaszövettől függően

passzer

húzási sebesség

a festékek pasztásítási viszonyainak állandósága

a szín pozíció és színtelítettség ellenőrzése egy szín scanner segítségével, valamint az árnyalati értékek ellenőrzése denzitométer alkalmazásával.

2.10.2 A próbanyomat kiégetése

Az égetési körülményekre vonatkozó részletes ajánlások az egyes festéksorozatokhoz kiadott műszaki információs lapokon olvashatók.

2.10.3. A kiégetett motívum ellenőrzése

A kiégetett motívumot össze kell hasonlítani az eredetivel színhelyesség szempontjából. Jelentős színeltérések esetén újra kell kezdeni a képfeldolgozást.

Négy festékrétegnél többet nem lehet egymásra nyomni, mert nagy lesz a lepattogzás veszélye.

Ha a motívum megfelelő, indítható a sorozatgyártás.

2.11. Sorozatgyártás

Sorozatgyártás esetén az alábbiakat ajánljuk:

1. A standard festékekből egyidejűleg kontroll raszter felületet nyomni (sárga, cián, magenta, fekete, piros, zöld, narancs)

2. Szürke árnyalati rasztert egyidejűleg nyomni (sárga, cián és magenta felületeket 10-től 90 %-ig terjedő árnyalati értékekkel.

Mivel a nyomandó standard szinek emberi szemlélő általi vizuális megítélése sok mindentől függ (hangulat, környezet, időpont, a használt fényforrás), javasoljuk, hogy a kontroll raszter felületek színállandóságát egy spectralscanner segítségével CIE-Lab rendszerben ellenőrizzék.

A tolerálható D E értékek előzetesen rögzítve vannak.

A CIE-Lab rendszer a következő kifejezésekkel ad meg egy színfelületet:

L = világosság (fekete = 0, fehér = 100)

a = piros-zöld érték (piros érték: +a, zöld érték: -a)

b = sárga-kék érték (sárga érték: +b, kék érték: -b)

3. Gyakrabban fellépő hibák, okok, valamint útmutató a hiba megszüntetéséhez

Gyakrabban fellépő hibák, okok, valamint útmutató a hiba megszüntetéséhez

Hiba Lehetséges ok Útmutató a hiba kiküszöböléséhez

A dekor színhűsége eltér a mintától

-Nem kielégítő képkidolgozás

-A húzási paraméterek nem voltak megfelelően

összehangolva (szita, raszter, árnyalati értékek, pasztásítási

arány)

- Alkalmatlan flusszal volt felülnyomva a dekor

- Túl nagy a D E értéke az egyes festékeknél

- A tárgy saját színe meghamisítja a színhatást

-A képet újra fel kell dolgozni

-A húzási paramétereket felülvizsgálni és módosítani

- Másik fluszt kell használni

- Az érintett festékből más gyártási adagot kell használni.

- Fehér szín kiegészítő húzása a sárga filmhez komplementerként

A dekor raszter pontjai könnyen

leválnak

Túl vastag a festék felhordás, mert:

-túl durva a szita

-túl vastag a szita beterítése festékkel

- finomabb szitaszövetet kell használni

- kevésbé vastagon terítsük be a szövetet

A raszter pontok könnyen elkenődnek

- túl nagy a hordozó médium aránya a pasztában

- alkalmatlan szitaolajat használnak

- a lehúzó rakel éle túl kerek

- hibás rakel szög

- a médium arányát redukálni kell (ld. a Műszaki informá-ciós lapok ajánlásait az

egyes festék sorozatokra)

- thixotróp szitaolajat kell használni pl. Nr.221/thix 2.2

- a rakelt meg kell köszörülni

- a rakel szögállására 15 - 25o javasolt

A raszter pontok láthatók normál

szemlélési távolságból

Túl nagy rasztert alkalmaztak

Finomabb rasztert alkalmazni! A raszter nagyság, a szemcsenagyság eloszlás és a

szitaszövet finomsága egymással összhangban kell legyen

Magasabb telítettségi értékeknél nincs színelkülönülés

-A telítettségi érték a választott szitaszövettel és raszterrel már

nem előállítható

-Alkalmatlan hordozó médiumot használtak

- A szitaszövet, a raszter, a telítettségi érték és a használt festék szemcsenagysága

egymáshoz illeszkedő legyen! Ügyeljen az adott Heraeus négyszín festék széria

használati útmutatójára!

- thixotrop szitaolajat kell használni, pl. Nr.221/thix 2.2

Moiré-effektus (interferencia minta)

A szabályszerűen elhelyezett raszter pontok átfedése

A szövet szögállását felül kell vizsgálni. Ügyeljen az útmutató 2.3.4. pontjára!

Alacsonyabb telítettségi értékek

nem nyomhatók

- túl finom raszter

- a használt festék túl nagy szemcsés

- túl finom szitaszövet

- A szitaszövet, a raszter, a telítettségi érték és a használt festék szemcsenagysága

egymáshoz illeszkedő legyen! Ügyeljen az adott Heraeus négyszín festék széria

használati útmutatójára!

A szita túl hamar eltömődik a sorozat

húzásakor

-túl finom szitaszövet használata

-az alkalmazott festék szemcsemérete túl nagy a

használt szitához

Ügyeljen a Müszaki információs lapban közölt, szitaszövetre vonatkozó ajánlások

betartására.

A húzott négyszín dekor felülete

nyugtalan hiányzik a flusz felülnyomat Ajánlott egy bevonó flusz réteg húzása

A SERICOL Kft segédanyaga a szitakészítés elkezdéséhez.

Szitanyomás kezdése

Az alapvető szitanyomás egy keretből áll, amelyre egy szitaszövet van ráfeszítve az egyik oldalon, csuklósan kapcsolva egy alaplaphoz, és egy

rugalmas rákelgumiból, amely keresztül kényszeríti a festéket a szita tiszta területein, rá az alaplapra helyezett anyagra.

A keretek készülhetnek fából, könnyűacélból vagy alumíniumból, és árban a típus és méret szerint változhatnak. A fakeret az a típus, amellyel a legtöbb ember elkezdi. Egy 32cm x 42cm méretű kerettel 24cm x 32 cm méretű terület nyomható, és ez ideális méret a kezdéshez.

Abszolút kritikus, hogy a keret erős és merev legyen, és a sarkok megfelelő szögben legyenek rögzítve, ellenkező esetben a szita és a festősablon egyaránt instabil lesz, nyomás során lehetetlenné téve a színillesztést. Manapság minőségi anyagok széles tartománya áll rendelkezésre, a keretek készen kaphatók a Sericol cégtől fából vagy fémből, és bár drágább, egy jó alumínium keret évekig fog szolgálni, és kevésbé valószínű a vetemedése vagy elgörbülése.

A keret borítása szitaszövettel A Sericol mindegyik vevőszolgálati központján keresztül kínál keretborítási szolgáltatást. Bármilyen méretű és típusú keretre tetszőlegesen választott szitaszövet feszíthető rá. Kezdőként, ha a saját kereteit önállóan akarja feszíteni, csak kövesse az itteni útmutatásokat.

Vágja méretre a szitaszövetet, kb. 3 cm átfedést lehetővé téve a keret mindegyik oldalán. Amikor hozzácsatolja a szövetet, kapcsozza keresztül egy vékony kártyacsíkon, hogy elkerülje a szitaszövet elszakadását.

A kapcsozást a szita egyik oldalának közepétől a sarkok felé végezze, feszesen húzva a szövetet, ahogy dolgozik. A kapcsokat szögben helyezze el a keret oldalán keresztül.

Ismételje meg az eljárást a keret ellenkező oldalán, úgy, hogy a szitaszövet feszesen legyen kinyújtva a keret szélességén keresztül. Ugyanolyan módon rögzítse le a többi oldalakat is.

Használjon ollót vagy kést a kilógó többlet szitaszövet levágására a keret szélei körül. A szitaszövet kapcsozásának alternatívája, és most a kereskedelmi nyomdászok szabványa a ragasztó használata a szitaszövet rögzítésére a kerethez. Különösen fontos az erős állandó kötés létrehozása a szitaszövet és a keret között, és változatos speciális szitafelszerelő ragasztók léteznek. A fő csoportok a reaktív ragasztók és a kontakt ragasztók, amelyek mindegyike katalizátort és bázist alkalmaz. A ‘Serifix’ a Sericol márkaneve erre a típusú ragasztóra, és az általuk szállított bármely feszített keret ezt a módszert használja a szitaszövetnek a kerethez rögzítésére. Gyakran költséghatékonyabb egy kereskedelmi szállítót használni a keretek ráfeszítéséhez, ugyanakkor, ha a sajátját akarja elkészíteni, a következő szakasz megadja az alapvető információkat a helyes szitaszövet megválasztására a munkához. Helyes szitaszövet kiválasztása A megfelelő szitaszövet megválasztása egy speciális munkához ugyanolyan kritikus lehet, mint a megfelelő festék megválasztása. A szitaszövet elsődleges célja, hogy megtámassza a festősablont, de ezen túlmenően a szitaszövet megválasztása jelentős befolyással van a nyomat képélességére, a festékfelhasználásra és a festősablon tartósságára. A Sericol disztribútora a precíziós szövésű Saati szitaszövetcsaládnak. Az egész család szintetikus anyagokból készül, mindegyik saját egyedülálló tulajdonságokkal és felhasználással. A szitanyomók által jelenleg használt anyagnak három fő típusa van - monofilament nylon, poliészter és kisebb mértékben multifilament poliészter. Különböző tulajdonságaik miatt mindegyik anyagnak megvannak a speciális felhasználásai. Monofilament nylon A Nylon erős, rugalmas, és rendkívül visszaugró anyag. Egy hibától eltekintve, ideális anyag lenne a szitaszövetekhez; elnyeli a vizet, és ezért a páratartalom változása befolyásolja. A Nylon ugyanakkor jól használható egyenetlen felületekre történő nyomáshoz, magas nyújthatósága lehetővé teszi a deformálását szabálytalan felületek fölé.

Multifilament poliészter A multifilament poliészter szitaszövetben az egyes szálak szorosan összesodort poliészter szálakból állnak. Ezek igyekeznek enyhén szabálytalan szitaszövet-nyílásokat képezni, és így a nyomat végső képélessége nem olyan magas, mint a monofilament szitaszövettel. Monofilament poliészter A poliészter lényegesen stabilabb, mint a nylon. Nyújtható, de eléggé rugalmas hozzá, hogy lefedje a legtöbb anyag normál szabálytalanságait. Az összes szitanyomási alkalmazás körülbelül 80%-a bízik a monofilament poliészterben és a Saati által gyártott típus neve Saatilene. Ez csaknem az ‘univerzális’ szitaszövet, mivel az időjárási körülmények alig befolyásolják. A Saatilene Hitech sokkal magasabb feszítéseket képes fenntartani, és nagyobb a méretstabilitása, mint a rendes Saatilene anyagé. A Hitech akkor az igazi, amikor nagyon szoros tűrésű nyomásra van szükség.

Szövés A színt követő ‘P’ betű jelzi, hogy a szövetet különleges vászonkötéssel szőtték-e, pl. 150.34UOP- val.

Vászonkötés

110-es szitaszövetsűrűségig minden szövetet automatikusan vászonkötésként szőnek - egyik szálat a másik fölé.

Szövetazonosítás A Saati szöveteket egy kódsorozat azonosítja a következő módon: Márkanév / Szitaszövetsűrűség / Fonalátmérő / Szitaszövet színe / Szövés például: Saatilene 140.34UOP - de ez mit jelent?

Szitaszövetsűrűség A márkanevet követő szám a szitaszövetsűrűség. Ez a fonalak centiméterenkénti számára vonatkozik, pl. 90, 120, 165 stb. Fonalátmérő A jó festősablon elérése azon alapul, hogy a festősablont a szitaszövetről kiállva tartsák. Ezért közvetlen festősablonokhoz vékonyabb szitaszövet kategóriák célszerűek. A közvetett és kapilláris festősablonok ezt rendszerint bármilyen kategóriájú szitaszöveten képesek elérni, mivel a film vastagsága úgy választható meg, hogy megfeleljen a szitaszövetnek.

Sávolykötés

A 120-astól kezdődő és finomabb szöveteket általában sávolykötésként szövik, egy fonalat a másik kettő fölé, vagy akár egy fonalat három fölé is a legfinomabbak esetén.

A szitaszövetsűrűséget követő szám a szövet szövéséhez használt fonal átmérőjét jelzi:

120.40 = 40 mikron fonalátmérő 120.34 = 34 mikron fonalátmérő 120.31 = 31 mikron fonalátmérő

Ezek egyenlők lennének a HD-vel (nagyteljesítményű), T-vel (vékony fonalas szövés) és S-sel (sávolykötés). Van egy trend a vékonyabb szövetek használatának irányában azzal az előnnyel, hogy a festősablonnak jobb a képélessége a szélen, és ezért magasabb minőségű nyomat kapható.

Szitaszövet színe A vonalvastagságot követő betű a szitaszövet színét jelzi, W = Fehér/színezetlen szövet UO = Ultra narancsra színezett szövet Miért lehet fontos a szín? A színnek tulajdonképpen jelentős hatása van a szita exponálására. Ha közvetlen festősablont készítenek fehér szövetre, az exponálás során az átmenő UV fény minden irányba szóródni fog, mivel találkozik a szitaszövet szálaival. Ez alámaratáshoz és a finom részletű területek betöltődéséhez, és a rákövetkező rossz nyomatminőséghez vezet. Ezt a problémát oldja meg a szövet színezése. Az ultra-narancs színt óvatosan választották ki az UV-sugárzás visszaverése vagy áteresztése helyett körülbelül 85 százalékának elnyelésére. Közvetett sziták, mint például az Autotype Five-Star esetén lényegtelen a szitaszövet színe. Ahol festősablonokat készítenek a szitaszöveten, azaz emulziókat vagy kapilláris rendszereket, javasolt az ultra-narancs. Érdemes emlékeztetni rá, hogy festősablon színezett szitaszövetre exponálásakor az exponálási időket valami 50 százalékkal meg kell növelni. 62 vagy finomabb szitaszövetsűrűségű szövetek ultra-narancsra színezetten készen kaphatók; a durvább szöveteket rendszerint csak fehérben szállítják.

A szövési technológia fejlődésével már lehetséges legfeljebb centiméterenként 150 fonalat tartalmazó szöveteket készíteni, 34 mikron fonalátmérővel vászonkötésben. A vászonkötésű szövet sokkal vékonyabb, mint a sávolykötésű változat, és alacsonyabb a nyílt területének a százalékaránya is. Ez viszont alacsonyabb festéklerakódáshoz vezet. A vászonkötésű szövet magas képélességű nyomatot készít, és megvan az a további előnye, hogy csökkenti a moaré hatást a négy színes féltónusos nyomásban. Félig simított Az szitaszövet színét követő ‘SC’ betűk azt jelentik, hogy a szitaszövet félig simított.

A félig simított szitaszövetet a szövet egyik oldalon történő lesimításával készítik. A félig simított rendelkezik azzal a hatással, hogy csökkenti a szitaszövet vastagságát és nyílt területét, és ezért annak elméleti festéktérfogatát. A nyomott festéktérfogat tovább szabályozható attól függően, hogy a szitaszövetet melyik oldallal fölfelé használják - a simított oldal a rákelgumi vagy az anyag felé néz-e, az utóbbi esetben elért minimális festéklerakódással. Szitaszövet kezelése Magas minőségű képek készítésére képes tartós sziták gyártásához fontos, hogy a kereten a szövet feszes és jól kinyújtott legyen, és gondoskodni kell a szitaszövet megfelelő kezeléséről a festősablon alkalmazása előtt. A Sericol magas minőségű szitakészítő vegyi anyagok teljes családját szállítja, amelyek úgy lettek tervezve, hogy a szitákat a szitaszövet károsítása nélkül készítsék elő és újítsák fel. (Lásd a listát a 9. oldalon). A kinyújtott szövetnek feldolgozás előtt tisztának kell lennie. A szitaszövet olajat tartalmaz, amelyet a festősablon alkalmazása előtt el kell távolítani.

Jelenleg három külön festősablon-típus van használatban: Közvetett film, kapilláris közvetlen film, és közvetlen emulziók; ezek mindegyike különböző, és különböző kezelési módszereket igényel. A kezelés lényegében három részre osztható: a szitaszövet zsírtalanítása és tisztítása, lekoptatása, előnedvesítése.

Zsírtalanítás és tisztítás Az oldószer/mosószer kombináció, mint például a Serisolve használható az olajok és a légköri szennyeződések leküzdésére, mivel a szita utána vízzel bepermetezhető, hogy az ilyen szennyeződéseket diszpergálja, eltávolítsa, és teljesen lemossa. Az előző gyártási szériák festékmaradványai a szita szennyeződésének fő oka, amely esetben a Serisolve használata létfontosságú. Ennek oldószer/mosószer kombinációja abszorbeálódik a festékbe, sokkal hatékonyabbá téve a kimosást. Rendkívül nehéz foltok és maradványok esetén szükséges lehet a Seripaste használata, amely egy erős lúgos tisztító paszta, együtt a Serisolve-val.

A szitaszövet zsírtalanítása: A szitaszövetet zsírtalanításra kell kondicionálni, és biztosítani kell a belefogazódást a festősablon számára. Az itt használt kondicionáló-típust törlőruhával dörzsölik rá és hőszárítják.

Lekoptatás A közvetett film festősablonoknak tapadniuk kell a szitaszövet felületéhez, úgy, hogy a kiegészítő film az előhívás során könnyen eltávolítható legyen, rajtahagyva a zselatin képet a szitaszöveten, és a teljes nyomási széria alatt jól kell tapadniuk a szitaszövethez. A tapadást segíti a szitaszövet enyhe lekoptatása, hogy a felülete mattá váljon és olyan felületet adjon, amelybe a festősablon belefogazódhat. Túl durva koptató anyag használata túldurvított, legyengített szitaszövetet fog eredményezni, és a koptató anyag részecskék beleékelődhetnek a szitaszövet nyílásaiba, tapadást vagy nyomási hibákat okozva. A Seriprep 101 speciálisan kiválasztott finom koptató anyagot tartalmaz egy oldószerkeverékkel együtt, hogy pontosan a megfelelő összefogazódást adja.

Nedvesítés A poliészter szitaszövet jellemzője, hogy még teljesen zsírtalanítva is természetesen hidrofób, azaz vízlepergető. Másrészt a festősablonok hidrofilek - vonzzák a vizet.

A szitaszövet lekoptatása ebből a szempontból segít, de messze hatékonyabb a felület kémiai átalakítása víztaszítóból vízvonzóvá. A kémiai átalakítás fontos tulajdonsága az olyan termékeknek, mint a Seriprep 102, Seriprep 300 és az Univerzális szitaszövet-előkészítő. Szitakitöltés A festék elszivárgásának megakadályozásához a keret és a szitaszövet között a festősablon területén kívülre, szitakitöltőt vagy szalagot kell használni a keret belső széleinek és alsó oldalának tömítésére.

Rákelgumi Ez az alap nyomószerszám, amely egy fém vagy fa fogantyúba beültetett poliuretán pengéből áll. Különböző típusok állnak rendelkezésre, kézi vagy gépi nyomáshoz konstruálva. A rákelgumi hosszát a keret belső szélessége határozza meg, bár meg kell engednie tűrést a penge mindkét végén az egyenletes nyomási művelet megkönnyítéséhez. Ahhoz, hogy meg lehessen tartani az egyenes 90°-os nyomóélet a rákelgumin, amely a legtöbb célra eléggé megfelelő, a pengét végig kell csiszolni egy csiszolópapírral, vezetősínként egy merőleges fadarabot használva.

Festősablonok A szitanyomás egy festősablonos eljárás, és a szitaszövet területei kizárásának elvén alapul, hogy meg lehessen akadályozni a festék keresztüljutását, mialatt tiszta nyitott területek vannak hagyva, amelyek keresztülengedik a festéket. A festősablonnak két alaptípusa van, a közvetlen és a közvetett. A közvetlen festősablonokat a szitaszöveten készítik, míg a közvetett festősablonokat külön dolgozzák fel, és egy későbbi lépésben ragasztják a szitaszövethez. A harmadik típus a kapilláris, amely a két típus kombinációja. Közvetlen festősablonok A legtöbb közvetlen festősablon egy kizáró anyag a szitaszöveten. Ehhez végig kell vizsgálni a dizájnt, amelyet enyhén szeretne a szitaszövetre. A terület, amelyet nem akar megnyomni, ezután kizárásra kerül egy szitakitöltő anyaggal. Ez felvihető ecsettel, kártyával vagy ujjal, a kívánt textúrától függően. Ez a nyitott dizájnt nyomásra készen hagyja. Győződjön meg róla, hogy a nyomófesték ellentétes típusú, mint a használt kitöltő. Például, ha vizes bázisú kitöltőt használ, akkor oldószeres bázisú festéket kell használnia. A kizárt területen előforduló bármely tűszúrásszerű lyuk könnyen betölthető.

A legtöbb kereskedelmi nyomdász és a higanygőzlámpások manapság közvetlen fényképezéses festősablon emulziót használnak, mint amilyen a Dirasol® a Sericoltól.

Ezeket közvetlenül viszik fel a kereten levő szitaszövetre, megszárítják, és kiteszik egy fényforrásnak, egy pozitív filmmel vagy egyéb maszkkal a fény blokkolásához. A megfelelő exponálás után a festősablont vízzel finoman lemossák, és a kimaszkolt területeket kimossák, hogy lehetővé tegyék a festék keresztüljutását a szitaszöveten. Ez a festősablon-típus nagyon tartós és a magas minőségű nyomatok az egészen hosszú nyomási szériák során is könnyedén elérhetők. Kézi szabású festősablonok A közvetett festősablonok a szitától távol, a szitaszövettől külön készülnek.

A kézi szabású festősablon filmek különböző kereskedelmi nevek alatt kaphatók, de mindegyiknek közös tulajdonsága, hogy jó minőségű képeket lehet velük készíteni. Legtöbbjük a festősablon anyagának vékony bevonatából áll egy ideiglenes tartón, mint például átlátszó papíron vagy átlátszó műanyagon, amely lehetővé teszi, hogy dizájn átlátszódjon, ezáltal megkönnyítve a szabást. A lehúzás egyszerű, és a véletlenül eltávolított területek könnyen kicserélhetők. Némelyik típus vizes bázisú, és ezeket könnyű a szitához rögzíteni egy nedves szivaccsal vagy puha rákelgumival. Mások víz és metilezett alkoholok keverékét használják, a harmadik típus pedig rávasalással rögzül a szitához.

Mindegyik típusú festősablon elkészítési módszere egészen egyszerű. A festősablon filmet/papírt a dizájn fölé kell helyezni alatta a kiegészítő lappal. Festősablon-kést használva csak a felső rétegről vágja le a dizájnt. Vigyázni kell, nehogy túl erősen vágjon, mivel a kiegészítő lap behorpadhat, és ez befolyásolja a festősablon tapadását a szitaszövethez. Húzza le a nyomni kívánt területeket, a vágott szélek felemeléséhez a kést használva. Tegye a kész festősablont egy olyan darab kartonra, amely valamivel kisebb, mint a keret belső mérete. Fektesse fölé a keretet, győződjön meg róla, hogy a film érintkezik a szitaszövet alsó oldalával, és középpontosan helyezkedik el. Két puha ruhaköteget használva, az egyiket nedvesítse meg a javasolt ragasztó folyadékkal, és egy kis rész egyetlen átfutással töröljön át, majd a másik köteggel azonnal szárítsa meg, enyhe dörzsölő mozgást használva, amíg az összes folyadék el nem párolog. Ezt folytassa a festősablon teljes területén, csak egy irányban dolgozva, hogy elkerülje a ráncolódást. Amikor a festősablon száraz, lassan húzza le a kiegészítő lapot a felfordított keretről.

Kézi szabású festősablon készítése

1. Tegye a festősablon filmet a matt oldalával felfelé és vágjon bele a felső rétegbe egy szikével, hogy elkészítse a mintát, az átlátszó kiegészítő filmet érintetlenül hagyva. 2. Húzza le a kivágott formákat a kiegészítő filmről, a széleket óvatosan felemelve a szikével. 3. Helyezze a festősablont egy sík munkafelületre és helyezze rá a szitát, a nyomási oldallal lefelé. Paskolja meg a szitaszövetet tiszta nedves vattával, amíg a festősablon teljesen a szita alsó oldalához nem tapad.

4. Alaposan szárítsa meg a szitát, azután húzza le az átlátszó kiegészítő filmet, a festősablont szita szitaszövetén tartva. 5. Használjon egy kartondarabot az Xtend kitöltő szétterítéséhez a szövet csupasz területein a festősablon körül. Amikor a kitöltő megszáradt, a szita kész a nyomásra.

Fényképezéses festősablonok A fényképezéses festősablon fényérzékeny, úgyhogy ha ultraibolya fénynek teszik ki, az megkeményíti a felületet, azt okozva, hogy áthatolhatatlanná válik akár oldószer, akár a víz számára. A festősablon anyagát egy pozitívon keresztül teszik ki az UV-fénynek. A pozitív kép az, amely a szó szoros értelmében a negatív ellentéte. Azaz, a nyomó kép nem átlátszó, hanem átlátszatlan. Ezeket egy átlátszó alap hordozza, amely lehetővé teszi, hogy a fény keresztüljusson a festősablonnak azokhoz a részeihez, amelyek a végső előhíváskor keménnyé válnak. Mosáskor a festősablon puha területei (amelyek az átlátszatlan kép miatt nem lettek a fénynek kitéve) lemosódnak, így a kép világosan definiált. Ez az alapelv minden fényképezéses festősablonra vonatkozik, akár közvetlenül viszik rá a szitára, akár a szitától távol hívják elő és rögzítik rá később. Van egy harmadik eljárás, ennek a kettőnek a kombinációja, amelyben egy közvetett filmet impregnálnak bele a szitaszövetbe.

Közvetlen fényképezéses festősablonok A kereten levő szitaszövetet bevonják a fényérzékeny emulzióval, és száradás után egy pozitív átlátszó anyagon keresztül kiteszik egy fényforrásnak.

A pozitív átlátszatlan területei, amelyeknek a nyomaton meg kell

Közvetett fényképezéses festősablonok

4. Exponálás után mossa ki a szitát vízzel. Az emulzió megkeményedett a fénytől, de a pozitív képpel védett területek lemosódnak.

jelenniük, megvédik az emulziót, így az puha marad és lemosható. A fénynek kitett területek megkeményednek, így a festék számára áthatolhatatlanná válnak.

Közvetlen fényképezéses festősablon készítése

1. Töltsön keresztül egy bevonatot fényérzékeny emulzióval. Húzza a vályút a szita fölött olyan szögben, a szitaszövetre egy egyenletes emulzió-bevonatot fektessen.

2. A bevont szitát sötét szobában szárítsa ki. Helyezze a pozitív fényképet az exponáló egységre az írásos oldalával jobbra, hogy ránézve olvasható legyen.

3. Helyezze a fényérzékeny szitát a pozitívra. Zárja le az exponáló egységet, és a megfelelő ideig tegye ki a szitát ultraibolya fénynek.

A közvetett festősablonok a korábban említettek szerint a szitától távol készülnek, és ahhoz az exponálás és előhívás után kapcsolják hozzá. Gyorsan feldolgozhatók és képesek a finom részletek és féltónusok reprodukálására. Bármelyik közvetett festősablon használata esetén az alkalmazási technika lényegében ugyanaz marad. A festősablon rendszerint egy kétrétegű film formájában van. Az egyik réteg emulzióból áll, a másik réteg egy átlátszó kiegészítő lap, amelyet exponálás után eltávolítanak. A pozitív emulziós oldalát érintkezésbe hozzák a festősablon kiegészítő lapjával. A festősablon filmet ezután fénynek teszik ki a pozitívon keresztül, ami után hidrogén-peroxid oldatban hívják elő. Ez az előhívási eljárás tovább keményíti azokat a területeket a festősablonon, amelyeket UV-fénynek tettek ki. Érdemes megjegyezni, hogy vannak fényképezéses festősablon filmek, mint például a Novastar az Autotype cégtől, amelyek nem igényelnek kémiai keményítést vagy forró vizes kimosást.

A festősablont a lágy területek eltávolításához lemossák, amelyek alakja lesz a nyomat területe. A szitát azután rásüllyesztik a festősablonra, és minden fölösleges vizet eltávolítanak szarvasbőrös vagy tiszta újságnyomó papíros felitatással. A szárítás hideg ventilátorral végezhető. Amikor a festősablon teljesen száraz, a műanyag kiegészítés lehúzható. Közvetlen/közvetett módszer Ennek a technikának az az előnye, hogy kombinálja a közvetlen fényképezéses festősablon tartós minőségét a közvetett fényképezéses festősablon film pontosságával és finom részletével.

Az alkalmazási módszer viszonylag egyszerű. A szita szövetét a festősablon film tetejére, amelyet magát az emulziós oldallal felfelé fektettek le. Ezután egy átvivő közeget sajtolnak keresztül a szitaszöveten a filmre. Ezt téve a szitaszövet impregnálódik a filmmel. A rendes közvetett módszernél a film csak a szárítási eljárással kapcsolódik. Amikor az átvivő közeg megszáradt, a kiegészítő lap eltávolítható, és a szita készen áll az exponálásra. Ettől kezdve a szitát ugyanazon a módon dolgozzák fel, mint a közvetlen fényképezéses festősablonnál.

A nyomóasztal A legalapvetőbb esetben a keret csuklósan hozzákapcsolható egy sík táblatömbhöz, amely elég nagy ahhoz, hogy tartsa a nyomandó anyagot, tegye lehetővé az illesztést ragasztófülekkel az alaptáblához, hogy az anyagot mindegyik nyomathoz ugyanarra a helyre lehessen elhelyezni.

A csuklórúd A ‘belépési szintű alap’ szitanyomó berendezéseknek (lásd a listát a 10. oldalon) sok szállítója van, de egy jó kerettel és egy jó sík táblához csavarozott csuklópánt párral, és az anyagot a nyomás során az alaptáblán tartó alacsony tapadósságú ragasztó használatával is elfogadható eredményt lehet elérni.

Csuklós összeállítás esetén fontos, hogy a keret alja és az alaptábla közötti rés állítható legyen. Ez lehetővé teszi a nyomást különböző vastagságú papírokra. Ennek lehetővé tételére a legjobb mód az alaptáblához rögzíteni egy, a kerettel megegyező méretű fából készült csuklórudat. Ha szárnyas anyás csavarokat használ, a csuklórúd beállítása egészen egyszerű. Csatlakoztassa a keretet a csuklórúdhoz és amikor ezt megtette, használjon benyomócsapszeges csuklókat. A csapszegek eltávolíthatók, és a keret könnyen levehető tisztításhoz, stb. Kartonra vagy vastag műanyagra nyomáskor a csuklórúd a keret és az alaptábla közé berakott tömbbel felemelhető.

Rögzítse a csuklórudat az alaptáblához. A rúd végein a csavar és a szárnyas anya szükség esetén lehetővé teszi a felemelést.

A keretet benyomó csapszegekkel kell csuklósan csatlakoztatni Ezután a keret a csapszegek kihúzásával könnyen eltávolítható.

A nedves nyomat eltávolításának és az anyagnak a nyomás előtti pozícionálásának segítésére jó ötlet készíteni egy alátámasztó rudat a keret egyik oldalához. Ez készülhet kb. 10 cm hosszú fából vagy fémből, úgy téve rá a keretre, hogy 45°-ban állhasson.

A kereten belüli oldalirányú mozgás minimalizálásához és a helyes illesztés biztosításához az alaptáblába rögzítsen egy kb. 5 mm-re kiálló rövid csapot. Fúrjon lyukat a keret alsó oldalába, hogy amikor nyomáshoz leengedi, a csapszeg rögzüljön.

Nyomás Ha a festősablon elkészült, készen áll a nyomásra, és nem számít, melyik festősablontípust használta, van egy a nyomás előtt követendő alapvető eljárás.

Először ellenőrizze az illeszkedést. Ez a szita pozícionálása ahhoz az anyaghoz viszonyítva, amelyre a képet nyomni kell. Ideális esetben minden festősablonnak tartalmaznia kell illesztőjeleket (egyenes szögű keresztek), amelyeknek az összes nyomószín minden szita festősablonján és pozitívján meg kell jelennie egy munka esetén. Szükségszerű, hogy a keresztek mindegyik új szín esetén tökéletesen illeszkedjenek. Előny, hogy a legtöbb szitaszöveten át lehet látni, és az iparban sok nyomóasztal a vákuumágy és a csuklóhajtómű precíziós mozgatását magába foglaló illesztő rendszereket alkalmaz. A papír ugyanakkor nem stabil, és a gyártási széria során végzett rendszeres ellenőrzések ellenére egészen nehéz lehet fenntartani az illeszkedést, különösen, ha az egymás utáni színek nyomását több nap alatt hajtják végre.

Ahhoz, hogy tiszta, éles nyomatot lehessen elérni, a szitaszövet nem érintheti az anyag felületét, amikor a keretet leeresztették a nyomási helyzetbe, hanem kell lennie némi hézagnak, hogy megakadályozza a nedves festék hozzákapcsolódását a szitához, miután a rákelgumi keresztül kényszerítette a színt. Ez a hézag, vagy ‘visszaugrási távolság’ a keret alá rögzített kartoncsíkokkal, vagy a magasság beállításához a keret sarkaihoz rögzített állítható csavarok használatával érhető el.

Mozgás szempontjából ellenőrizze a keretet, és győződjön meg róla, hogy a csuklóegységben nincs játék. Horpadások vagy törések szempontjából ellenőrizze a rákelgumi élét. Vizsgálja meg, nincsenek-e tűszúrásszerű lyukak, kopás vagy egyenetlen területek a festősablonon, és a szitaszöveten nincsenek-e dugulások. Végül nézze meg, alaposan össze vannak-e keverve a festékek, és a kívánt árnyalatúak és konzisztenciájúak-e.

Hosszú széria nyomása előtt tanácsos néhány ellenőrző példányt húzni, hogy lehetséges legyen a szín és az illesztés minőségének és pontosságának ellenőrzése. Bármely kisebb szín- vagy illesztési beállítás így még a gyártási széria tényleges megkezdése előtt elvégezhető.

A nyomási eljárás viszonylag egyszerű. Emelje fel a szitát, és az anyagot nyomja neki az illesztősíneknek. Ezután süllyessze le a szitát az alaptáblára vagy az asztalra. Öntsön festéket a szitába az egyik végén, hogy az egyenletesen terüljön szét a keret egyik szélétől a másikig. Helyezze a rákelgumit a festék mögé és közelítse a kerethez. Ezután az ellenkező végen állva húzza kb. 45° szögben maga felé, állandó sebességet tartva, és a penge szögének változtatása nélkül. Keresse meg azt a sebességet, hogy a szitaszövet visszaugorjon a nyomat felszínéről a rákelgumi áthaladását követően. Ha a nyomat túl lassan engedi el a szitaszövetet, akkor állítani kell a keret magasságán és meg kell változtatni a rákelgumi szögét. Durva útmutatásként a vízszinteshez közeli szögekkel történő húzás vastag festéklerakódást ad, növelve annak a valószínűségét, hogy a nyomat hozzátapad a szitaszövethez, és a szél képélességének hiányát okozva. A túl függőleges szögben történő húzás nagyon vékony, egyenetlen festékréteget rak le, és a rákelgumi remegését okozhatja. Miután a rákelgumit a keret teljes hosszán végighúzta, enyhén emelje fel a szitát, és tolja a rákelgumit és a festéket a szita háta felé. Ez egy terítő festékbevonatot rak le, ami biztosítja a megfelelő festéklerakódást a következő húzáshoz. Végül távolítsa el a nyomatot és helyezze szárítóállványba.

A szitaszövet semmilyen körülmények között nem kerülhet érintkezésbe a nyomópapírral, ha a keret rá van fektetve a nyomás előtt. A szitaszövet és a papír között körülbelül 0,5 cm résnek kell lennie. Ez alól a szabály alól általában az egyetlen kivétel a gyapjúszövetek nyomása. Nyomáskor a rákelgumit körülbelül 45° szögben kell maga felé húznia.

A legbonyolultabban nyomható kép az, amely folyamatos tónusokat tartalmaz. Az egyetlen mód, ahogyan ezt meg lehet tenni, ha a tónusos képet pontokra darabolják, a nyomat sötétebb területei nagyobb pontokból készülnek, a világosabb területek pedig kisebb pontokból állnak, amelyek a papír nagyobb részének kilátszását teszik lehetővé. Ahhoz, hogy ezt a lefordítást egy folytonos tónusból pontok rendszerévé el lehessen érni, a nyomni kívánt képet rendszerint egy levilágítóra kell küldeni ‘Féltónusként’. A folyamat befejezésekor a filmen pozitív kép lesz, amelyről közvetlen vagy közvetett festősablon készíthető.

Ha féltónusokat tartalmazó többszínű képeket akar készíteni, akkor ismét a feldolgozó kamerát kell használni. A kamera úgy képes elkülöníteni a színeket, hogy a féltónusok nyomása négy cián, bíbor, sárga és fekete külön színnel történik, amelyek felülnyomás esetén kompozit négyszínes képet adnak.

Mit kell elkerülni

1. A keret széle vagy az ujj körüli elmaszatolódást annak következtében, hogy vigyázatlanul emeli fel a nyomatot.

2. A nyomat szélének elárasztását, amelyet a túl vízszintesen tartott rákelgumi okoz.

3. A túl függőlegesen tartott rákelgumi okozta elégtelen festékeződést.

4. Az eldugult festősablont a szitaszövetből nem megfelelően kimosott zselatinnak köszönhetően.

5. Az eltolódott kettős képet, amelyet a nedves nyomatra süllyesztett szita okoz.

A szita tisztítása A nyomás befejezése után meg kell tisztítani a szitát. Viseljen gumi védőkesztyűt, mivel némelyik oldószer irritálhatja a bőrt. Egy kartondarab használható a fölösleges festék kimerésére és a dobozba rakására. A rákelgumit függőleges helyzetben kell tartani a doboz fölé, és óvatosan le kell kaparni a kartonnal vagy egy spatulával, lehetővé téve a fölösleges festék megmentését. A keret lecsatolható és megtisztítható.

A lakkbenzin eltávolítja az oldószer bázisú festékeket. A nehezen olvadó megkeményedett festékek könnyen letisztíthatók egy univerzális szitamosó használatával, mint amilyen például a Sericol által szállított ‘Seriwash’.

Ha a szita rajtamarad az alaptáblán, először tegyen alá régi kartont vagy újságpapírt, és dörzsölje a belsejét oldószerrel átitatott törlőkkel, mindaddig kicserélve az újságpapírt, amíg már csak nagyon kevés festék marad. Használjon egy tiszta átitatott törlőt a szita alsó oldalán ellentétes mozgással, mint amivel a belső szitaszövetet dörzsölte. Addig ismételje, amíg már nem marad festéknyom a törlőn. Az alsó oldal dörzsölésénél vigyázni kell, különösen, ha a festősablon nem közvetlen emulzió, hanem film, mivel ez az a felület, amelyhez a festősablon ragad.

A szita tisztítása

1. Tartsa a rákelgumit függőlegesen, és festőkéssel kaparja le a festéket a pengéről. A rákelgumi tisztára törléséhez használjon hígítókat.

2. Egy kartondarabbal merjen ki minden többlet festéket a szitából.

3. Törölje ki a szita és a szitaszövet belsejét hígítókkal és tiszta törlőkkel. A szitát tegye újságpapír lapokra, és addig dolgozzon, amíg a szitaszövet teljesen festékmentessé nem válik.

Xtend Szita-előkészítő termékek

Screenfix - Szitafelszerelő ragasztó Speciális 2 darabos kiszerelésű szitafelszerelő ragasztó az optimális ragadáshoz minden kerettípusra. Kombinálja a növelt eltarthatóságot és a kitűnő ecsetelhetőséget a gyors stancolási idővel és az oldószereknek ellenállással.

Prep® 101 - Szitaszövet előkészítő paszta Az új szita biztonságos és munkatakarékos előkezelése közvetett festősablon filmek használata esetén. Kombinálja a felület koptatását a zsírtalanítással, minden szitaszövethez alkalmas. Csak egyetlen kezelés szükséges, a második és a rákövetkező festősablonok előtt használja a Prep 102-t.

Prep® 102 - Zsírtalanító és emulgeáló koncentrátum Ideális szitaszövet előkezelő közvetlen emulziókhoz, kapilláris és közvetlen/közvetett filmekhez, új és használt szitákon egyaránt. Egyformán alkalmas közvetett festősablon filmekkel az eredetileg Prep 101-gyel kezelt szitákon. Konzisztens tapadást biztosít, kiküszöböli a sztatikus feltöltődést, a halszemeket és a tűszúrásszerű lyukakat.

Prep® 300 - Permetezhető zsírtalanító koncentrátum Elsődlegesen automata szitatisztító gépekhez és nagy szitákra történő kézi alkalmazáshoz tervezett vízzel keverhető zsírtalanító, de amely szivaccsal is felvihető. A Prep 300 hatékonyan távolít el minden zsírt és hasonló szennyezőanyagot az összes szitaszövetből. Poliészter szitaszöveteken ezen túlmenően antisztatikus tulajdonságokat ad.

Filler WR - Vízálló szitakitöltő Egyszerűen alkalmazott, oldószerben oldható szitakitöltő, vízálló festősablonok maszkolásához és kitakarásához. Erősen rugalmas és tartós. Vizes bázisú grafikai festékekhez használható, ha szitatisztítóként Serisolve Aqua-val együtt használják.

Sericure - Festősablon vízmentesítő reagens Megbízható és gyorsan ható kémiai keményítő extra vízálló festősablonok készítéséhez.

Dirasol Super Hardener - Utókeményítő rendszer Kétcsomagos kiszerelésű kémiai rendszer az össze Dirasol emulzió utókeményítéséhez. Az utókeményítés tovább térhálósítja az előzőleg exponált emulziót, olyan festősablonokat létrehozva, amelyek az oldószeres és vizes bázisú festékekkel szemben maximális ellenállással, valamint jobb kopási ellenállással rendelkeznek.

Protolac - Élvédő lakk Kétcsomagos kiszerelésű termék a feszített keret állandó védelmére. Festősablon maszkként vagy festősablon erősítőként is használható. Külön bázist és keményítőt tartalmaz, egyszerűen egyenlő mennyiségekben összekeverhető és ecsettel könnyen felvihető.

Xtend szita-bevonatmentesítő termékek Strip Powder® - Festősablon bevonatmentesítő koncentrátum Nagyon hatékony és gazdaságos festősablon bevonatmentesítő koncentrátum, amely nem reagál a kemény vízzel, ezáltal biztosítva, hogy az aktív alkotórészek teljesen oldatban maradjanak a festősablon megtámadásához. Strip® Liquid - Festősablon bevonatmentesítő koncentrátum Olyan festősablon bevonatmentesítő koncentrátum, amelyet különösen az automata szitatisztító gépekben történő felhasználásra terveztek. Folyadékként nincsenek szilárd szennyezőanyagai, amelyek eltömhetnék, vagy korrodálnák a gép szórófúvókáit, és használat előtt vízzel könnyen hígítható. 1:20 arányban hígítva egyenértékű a teljesítménye az 1%-os Seristrip Por oldatéval. Xtend Szitatisztító termékek Screen Cleaner SV - Aktív szitatisztító Aktív oldószerek egyedülálló keveréke egy emulgeáló mosószerrel. A festősablon bevonatmentesítését megelőzően eltávolítja a festékmaradványokat és segít a szita regenerálásában/tisztításában. Screen Cleaner HF - Aktív szitatisztító Az alkalmazások ugyanazok, mint a Serisolve esetén. Óvatosan kiválasztott környezetbarátabb, ciklohexán-mentes alacsony szagú oldószerek keverékét tartalmazza. Magas lobbanáspontja/alacsony párolgási rátája biztosítja az optimális gazdaságosságot a használatban. Screen Cleaner MC - Active Screen Cleaner Minden oldószer, vizes bázisú és UV festékmaradványok automata szitatisztító gépekben történő gyors és hatékony eltávolítására kialakított aktív szitatisztító. Magas lobbanáspontja/alacsony párolgási rátája biztosítja az optimális gazdaságosságot a használatban. Screen Cleaner Aqua Vizes bázisú grafikai festékeknek a Serifil WR szitakitöltő eltávolítása nélküli gyors eltávolítására konstruált alacsony oldószer-tartalmú vizes bázisú szitatisztító. Antistain Paste - Lúgos tisztító paszta Többcélú tisztító - zsírtalanítja a szitát és eltávolítja a festősablon és festékmaradványok által okozott szellemképeket. Zsírtalanítja és kémiailag felérdesíti az alumínium kereteket; előkészíti a körszitákat, rézhengereket és a mélynyomó hengereket. Antistain Rapid - Lúgos folteltávolító Egycsomagos kiszerelésű folteltávolító a festékfoltok minden típusú szitaszövetből történő eltávolításához. Egységes konzisztenciája könnyűvé teszi az alkalmazását, és biztosítja, hogy ne elegyedjen szét a dobozban, ezáltal garantálva a mindenkori optimális teljesítményt. Antistain - Diazo folteltávolító Diazo folteltávolító. A SeriClean festékfolt eltávolítási teljesítményének optimalizálására és gyorsítására használható. Az Antistain Ultra gyorsan ható, gélszerkezetű, le nem csöppögő alkalmazás esetére. Antistain Cream - Nemlúgos folteltávolító (szabadalmazott) Minden típusú festékfolt eltávolítására konstruált nemlúgos termék. Kombinálja a jelentős biztonsági előnyöket, és az Antistain-nel együtt a kitűnő univerzális teljesítményt.

Kezdeti segítségként a következő táblázat éppen csak néhányat sorol fel a Sericol család festékei közül.

A Sericol az oldószeres bázisú, vizes bázisú, plasztiszol és UV-szárításos festékek teljes skáláját gyártja - minden alkalmazáshoz megfelelően.

Papír & Karton Műanyag Textil

Trikromatikus Texiscreen Texopaque

Festékcsalád Colorstar CS Seristar SX Colorjet CO Polyplast PY Multijet LO Plastijet TG MattPlast MG Aqua AJ Classic OP MultiTran XM Nylobag NB Felület Satin Gloss Matt High Gloss High Gloss High Gloss Matt – – – –

Anyagok

Poszterpapírok * ° * ° ° ° ° ° ° ° ° Bevont papírok * * * * * ° * ° ° ° ° Kartonok * * * ° ° ° ° ° ° ° ° Fa * * * ° ° ° ° ° ° ° ° ʻPolyartʼ * * ° ° ° ° ° ° ° ° ° ʻTyvekʼ * ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° PVC ° ° ° * * ° * ° ° ° ° Polisztirol ° ° ° ° * * * ° ° ° ° Polikarbonát ° ° ° * * * * * ° ° ° Ak ril lemez ° ° ° * * ° * ° ° ° ° ABS ° ° ° * ° ° * ° ° ° ° CAB ° ° ° * ° ° * ° ° ° ° Hornyolt poliolefin ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° Polipropilén lemez ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° Fröccsöntött poliolefin ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° 100% Pamut ° ° ° ° ° ° ° • • • • • • • • • • • • 50/50 Pamut/poliészter ° ° ° ° ° ° ° • • • • • • • • • • • • Poliészter ° ° ° ° ° ° ° • • • • • • • • • † Akrilszövet ° ° ° ° ° ° ° • • • • • • • • • †

Nylon ° ° ° ° ° ° ° • • • ° • • •

† Színcsaládok PANTONE® Keverő rendszer – Igen – Igen Igen – Igen Igen Igen – – Seritone keverő rendszer Igen Igen Igen Igen Igen – Igen – – – –

Ólommentes alapszínek 27 34 26 29 14 – 27 – – – –

Ólomtartalmú alternatívák 4 – 5 6 – – 4 – – – –

Fluoreszkálók – – – – – – – 5 5 – –

Átlátszók – – – 3 – – – 15 7 – –

Fémesek – – 2 2 – – 2 2 – – –

Trikromatikusak – – – Igen – – – Igen Igen Igen –

Extra fényálló (EL) – – – – – 4 – – – – –

Fedett – – – – – – – 1 – – –

Extra Fedettek – – – – – – – – 24 14 14

Fedett fluoreszkálók – – – – – – – – 5 5 5

• • • Kiváló • • Kitűnő • Jó * Javasolt ° Nem javasolt † Kétcsomagos kiszerelésű rendszer Bármely Sericol festékcsaládra vonatkozóan a teljes információért látogassa meg a www.sericol.hu honlapot

Bevonat

Festősablon emulzió hibakereső

Probléma Ok Megoldás

Tűszerű lyukak Por vagy szennyeződés a szitán vagy a bevonaton át. • Tartsa tisztán a területet.

• Zsírtalanítás Xtend Prep 102/300 használatával • Használaton kívül tegye vissza a fedelet az emulzióra. • Tartsa a bevonatot tisztán és lefedve.

Túl gyorsan bevont szita által okozott légbuborékok, • Lassítsa le a bevonási ütemet a súrlódás könnyítésére vagy az emulzióba keveredett levegő a bevonóvályú és a szitaszövet között.

• Felkeveréskor hagyjon elég időt a buborékok távozására. Túl vékony emulzóbevonat a szitaszövetsűrűséghez. • Értékelje újra a bevonat vastagságát, adjon hozzá másik emulzióbevonatot.

Halszemek Zsír és olaj maradt a szitaszövetben a rossz zsírtalanítás miatt. • Használjon Xtend Prep 102-t vagy 300-at és alaposan öblítse le. Vegyszer fröccsent a mosótartályból vissza a • Zsírtalanítás után vízzel jól öblítse le. szitára. • Csökkentse a víznyomást.

Csíkok vagy vonalak Sérülés a bevonaton . • Használjon másik bevonatot. a bevont szitákon • Ne használjon csiszolópapírt. Egyenetlen szélet hoz létre.

Kondenzáció az emulzió dobozában. • Finoman keverje fel használat előtt az emulziót, hogy légbuborékok ne keveredjenek bele.

Régi kép a szitán. • Használjon Antistain és Antistain Krém/UV szitatisztítót. • Feszítse újra a szitát új szitaszövettel.

Egyenetlen bevonat Rosszul megfeszített szita. • Használjon jól megfeszített szitákat. Egyenetlen bevonat. • Cserélje ki a bevonatot. A bevonóvályú túl nagy a szitához. • Használjon megfelelő méretű bevonóvályút legalább

4cm hézagot hagyva a szita mindegyik oldalán.

Szemcsés vagy Az emulzió megfagyott. • Tárolja a termékinformációs lapon magadottak szerint. csomós emulzió

Ellenőrzés

Probléma Ok Megoldás

Rossz felbontás A lámpa túl közel van a stencilhez. • A lámpának legalább 1x olyan távolságra kell lennie, mint (a finom részlet elvész) a bevont terület átlós mérete.

Az emulzió alkalmatlan a finom részletekhez. • Válasszon a szükségeihez illő emulziót. Rossz érintkezés a szita és a pozitív film között. • Ellenőrizze a vákuumos érintkezést. ʻFényszóródástʼ okozó fehér szitaszövet. • Használjon színezett szitaszövetet. A képet illetően helytelenül választott szitaszövet. • Értékelje újra a szitaszövetsűrűséget és annak képességét

a kép reprodukálásához. A képet illetően helytelen emulzióvastagság. • Állítsa be az emulzióvastagságot. Túlexponálás. • Állítsa be az exponálási időt (használjon expozíció-kalkulátort). A pozitívnak nem elég a denzitása. • Értékelje újra a filmelőhívást. Az elégtelen kimosás az exponálatlan emulzió • Exponálás után biztosítsa a megfelelő kimosást. rajtamaradását okozza a képterületen (habzás). A fényforrás nem megfelelő a kép követelményeihez. • Frissítsen egyetlen fényforrásra. Nem megfelelő emulzióvastagság. • Növelje meg az emulzió-bevonatot, használjon több szilárdanyag-tartalmú

emulziót. Rossz érintkezés a szita és a pozitív film között. • Ellenőrizze a vákuumos érintkezést. ʻFényszóródástʼ okozó fehér szitaszövet. • Használjon színezett szitaszövetet. A fényforrás nem megfelelő a kép követelményeihez. • Frissítsen egyetlen fényforrásra. Alulexponálás. • Értékelje újra az exponálási időt a festősablon teljes megkeményedéséhez.

Rossz képélesség (szél élességének hiánya)

Nem megfelelő emulzióvastagság. Rossz érintkezés a szita és a pozitív film között. ʻFényszóródástʼ okozó fehér szitaszövet. A fényforrás nem megfelelő a kép követelményeihez. Alulexponálás.

Regenerálás

Probléma Ok Megoldás

A festősablon nehezen regenerálható

Az oldószerek ʻbezárjákʼ az alulexponált szitát. • Teljesen exponálja a szitákat. Olajos oldószer használata. • Zsírtalanítsa a szitát a regenerálás előtt. Vízálló festősablonon használt agresszív oldószer. • Ne használjon agresszív oldószert (lakkhígítót, vinylmosót)

vízálló festősablonon.

Exponálás és kimosás

Probléma Ok Megoldás

A bevont szita hozzátapad a pozitívakhoz és a vákuumkerethez

Festősablon tönkremenése. Tűszúrásszerű lyukak, rétegenkénti elválás stb.

A képterület nehezen mosható ki

Nyomás alatt

Túlzott hő a vákuumüveg keretén. • Ellenőrizze a hűtőrendszert. Elégtelenül megszáradt emulzió/magas páratartalom. • Tegye lehetővé a bevont szita teljes megszáradását.

• A szárítási fázisban növelje a levegő cirkulációját, használjon páramentesítőt, fűtse a szitaszárító területet,

Helytelen zsírtalanítás. • Használjon Xtend Prep 102-t vagy 300-at és alaposan öblítse le. Alulexponálás. • Értékelje újra az exponálási időt a festősablon teljes megkeményedéséhez

• Ellenőrizze a lámpa korát, típusát és márkáját. Helytelen kimosás. • A víz túl meleg (ne haladja meg a 40°C-t).

• Csökkentse a víznyomást. Egyenetlen bevonat. • Használjon jól megfeszített szitát.

• Győződjön meg róla, hogy a bevonat egyenes és sima. A szitaszövet-sűrűséget illetően helytelen bevonat. • Értékelje újra a bevonat vastagságát. Helytelen Diazo keverék a diazo vagy kettős szárítású • Alaposan keverje össze. emulziókban. A emulzió eltarthatósági ideje lejárt. • A dátum, amikor fényérzékennyé tették - tárolja a

termékinformációs lapban megadottak szerint. Az emulziók exponálás előtt nem szárazak. • Tegye lehetővé a szita alapos száradását exponálás előtt.

• Szabályozza a páratartalmat a szitaszobában szárítódoboz és/vagy párátlanító használatával.

Szennyeződés vagy por gyűlt össze a bevonaton a száradás során. • Tartsa a szárító területet tisztán és pormentesen, amennyire csak lehet. Szennyeződés vagy por a pozitívon vagy a vákuumkeret üvegén. • Javasolt tisztítóval tisztítsa meg a pozitívokat és az üveget. Túlexponálás. • Állítsa be az exponálási időt (használjon expozíció-kalkulátort). A festősablon túlzott UV-fénnyel elő-exponálódott. • Használjon biztonsági világítást a szárító és előexponáló területeken.

• Ellenőrizze a fényszivárgást. A pozitívoknak nem elég a denzitása. • Értékelje újra a filmelőhívást. A bevont sziták túlzott hőnek vannak kitéve • Ne szárítsa 35°C-ot meghaladó hőmérsékleten. (diazo típusok). Rossz érintkezés a szita és a pozitív film között. • Ellenőrizze a vákuumos érintkezést. ʻFényszóródástʼ okozó fehér szitaszövet. • Használjon színezett szitaszövetet.

Probléma Ok Megoldás

Festősablon tönkremenése (tűszúrásszerű lyukak)

Lásd Festősablon tönkremenése/exponálása és kimosása. Helytelen emulzió a festék kémiájához és/vagy • Használjon kompatibilis festéket és festősablon rendszereket. a szitamosáshoz. Túlzott rákelgumi-nyomás. • Értékelje ki a körülményeket, amelyek túlzott rákelgumi-

nyomást igényelnek, és hozza helyre azokat, pl. hígítsa a festéket, használjon megfelelően megfeszített szitákat, csökkentse az érintkezést, élezze meg a rákelgumit.

39

Merev festősablon Alacsony páratartalom. • Szabályozza a páratartalmat a nyomdában.

Nem nyomó ʻnyitottʼ Az elégtelen kimosás az exponálatlan emulzió • Exponálás után biztosítsa a megfelelő kimosást. területek a sablonban rajtamaradását okozza a képterületen (habzás).

A pozitívoknak nem elég a denzitása. • Értékelje újra a filmelőhívást.

40

7. Felhasznált irodalom -Tamás Ferenc: Szilikátipari kézikönyv, Műszaki könyvkiadó 1982 Bp. -Bernd Pfannkuche: Handbush der Keramik Glasur, Du Mont , 1984 Köln -Révai Nagylexikon hasonmás kiadás Révai nyomda 1911 Bp. -Josef Haschik: Steinzaug, Verlag der Kunst 1978 Dresden -Szabó Erzsébet: Kézi gyártású finomüvegek, Műszaki könyvkiadó 1980 Bp. -Iparművészet Könyve ( szerkesztette: Ráth György )

Wartha Vince: Az agyagművesség Atheneum 1905 Bp. -Luca Melegati : A porcelán Officia’96 1997 Bp. -Pankaszi István: Sokszorosított grafikai technikák Victoria Gem Jegyzet 1999 Bp. -Tóth Lajos: Négszínkolor matricázás Interkeram jegyzet 2003 Kecskemét -Lenville J Stelle: An archeological guide to historic artifacts, Parkland Collage Illinois, jegyzet 2003 Illinois Champaign - Szitakészítés gyakorlati kérdései Sericol Kft jegyzet 2005 Bp.

41

9. KÉPEK