get, és úgy beszéltek, úgy mozogtak,mintha csak a nézők szegényes történelmiismereteit akarták volna gyarapítani, nempedig színdarabot előadni. A modorosságuralkodott el a színpadon, még azoknál is,akikre korábbi alakításaik alapján joggalfigyeltünk föl.

Végül, az évadban utolsóként, SzinetárMiklós osztálya a kamarateremben egyverses-zenés-táncos Lorca-összeállítással,majd a második részben Lorca DonPerlimplin é s Belisa szerelme a kert-bencímű darabjával vizsgázott, Gali Lászlóvégzős hallgató rendezésében. Azelőadásból csak a műsor második fele, az„erotikus halleluja" tetszett. Az ezt játszóhat negyedikes hallgató nagyszerűenátérezte Lorca szürrealizmusát, tragikusélethelyzeteit, tragikummal ötvözöttlíráját, fintoros humorát és délszakierotikáját. Lorca egyébként kedvencszerzője a főiskolának, és teljes joggal,mert az elmélyült szerepértelmezés lehe-tőségét, az i zzó szenvedélyek drámaiábrázolását, a mozgáskultúra sokszínű-ségét kínálja. A Don Perlimplinnek aPinter-egyfelvonásossal több ponton ro-kon - bár ott komikumban föloldott, itttragikus végkifejletű - gondolatait értő-en, jó szakmai biztonsággal, a súlyossötétség tompa színeit is érzékeltetveadták elő a vizsgázók. Rosszabbul sike-rült a műsor első része, a Lorca költőiműveiből készült összeállítás, amelymeglehetősen hevenyészettnek hatott.Teli volt a műsor álmodernkedéssel,hamis érzelgősséggel, izzadsággal ki-csiholt műkedvelő irodalmi színpadieffektusokkal. Ezt az előadást, amelyremár kifáradva, a szezon végén került

sor, így nem lett volna szabad a nézők elébocsátani. Valószínű, hogy ha a hallgatókpusztán néhány Lorca-verset mondanak, azeneileg iskolázottabbak pedigmegzenésített Lorca-költeményeket éne-kelnek, mindenféle erőltetett szcenírozás,pantomimikus mozgás, koreográfia nél-

kül, a hatás erőteljesebb lett volna. Akészületlenség más színházban talán csakenyhe fejcsóválást vált ki a nézőből, de afőiskolán - és itt nemcsak Lorca-műsorra,hanem más produkciókra is lehetgondolni - lényeges pedagógiai kérdésséválik. A mesterség tiszteletére akkor lehetigazán nevelni a színész-jelölteket, demég azokat is, akik az alacsonyabbévfolyamokon a végzősök produkciójátárgus szemmel figyelik, ha amegmunkálatlan nyerseség, a kidol-gozatlan játék nem kerülhet a nyilvános-ság elé.

3

Mindez persze csak szubjektív vélekedés,a tévedés jogának fenntartásával. ASzínház- és Filmművészeti Főiskolaigazgatósága azonban nagyrészt kikü-szöbölheti a véletlent, az esetlegességet,ha műsorválasztásában tudatosabban tö-rekszik valamennyi - hangsúlyozzuk:valamennyi - végzős hallgatója képes-ségeinek, egyéniségének, alkatának sok-oldalú bemutatására. Ez is színészpeda-gógia, és a négy év nevelő munkája vala-hol itt fejeződik be, a személyekhezszabott műsorpolitikában és a hajlékonyszereposztásban.

RÓNA KATALIN

Megszelídül-e a kertészkutyája?

Lope de Vega komédiája Szegeden

Közönségcsalogató komédiával nyitottameg az új évadot a Szegedi NemzetiSzínház. A nyár derűje, vidámsága utánkönnyed szórakozással ígért szelíd át-menetet a keményebb, remélhetjük,gondolatgazdagabb színházhoz.

A színvonalas műsorpolitikai tervezés aspanyol aranykor büszkeségének, adrámairodalomnak egyik legsűrűbbenjátszott, legnépszerűbb komédiájával kí-vánt a szegedi színház közönségénekkellemes, színes estét szerezni. A vidám-ság, a nevettetni akarás mögött nem rejtve,nem titkolva a klasszikus komédiaszatirikus társadalomszemléletét, jobbítószándékát. A kertész kutyája szegedi be-mutatása - Gáspár Endre rangos for-dításában - ismét arról győzött meg, nemokvetlenül kell az értéktelen, szín-vonaltalan művek között keresgélni akkor,ha egy színház önfeledten, jó-ízűenszórakoztatni akarja a nézőket. S azelőadás megerősítette bennünk azt ameggyőződést, hogy a klasszikus víg-játékakkor is élő, nemesen élvezetes maradhat,ha nem dúsítják föl modernizálásnak véltkiagyalt ötletekkel.

Belfor szépséges grófnője, a magátférfigyűlölőnek hirdető Diana, aminttudomást szerez írnoka, Teodoro ésszolgálólánya, Marcela között szövődőszerelemről, féltékenységében szeszélyesszerelmi játékba kezd. Magába bolondít-jaTeodorót, majd ellöki, hogy aztán ismétszerelmet valljon neki, s utána újraeltaszíthassa. Amint a példázat mondja:„Szép mese. Hőse »a kertész kutyája«. /Nem kér a koncból e különös eb, / De amiennél is különösebb, / Hogy más eb kapjameg, azt sem akarja, j S ha csak közel jön,elugatja, marja." De vajon Teodorovalóban szereti a gróf-nőt, vagy csupánelhatározta, hogy szeretni fogja, s idővelmár maga is hiszi szerelmét? Nyilvánvaló,mindenki tudja a választ, az egyetlenlehetséges választ. Teodorót sem faragtákszilárdabb anyagból, mint asszonyát. Nálais született mára földön állhatatosabbjellem ... ezért is csapong, sodródikmindvégig úrnő és szolgálója között. Agrófnőt és írnokát vezeti-segíti-gúnyolja azelmés, furfan-

Jelenet a Kabaré főiskolai vizsgaelőadásából (MTI fotó)

gos szolga, Trisztán. Köröttük mindenszerepjátszás, csalfaság, hazugság. Ko-médiázik a grófnő. Szerelemről álmodozik,s közben szerelmesét tagadja meg. Két nőközött alakoskodik, hol engedelmességet,hol keménységet színlelve az írnok. Cselteszel ki, hamisságot sző a szolga. S mindezmiért? A rangért, a címért, mely látszólag aszív szavánál is fontosabb.

Giricz Mátyás biztos kézzel, pontosankörvonalazott rendezői koncepcióval nyúl -a színpadi világától, ideáljától, ahogyeddigi munkái alapján megítélhetjük -látszólag idegen komédiához. Egészségeshumorú, friss, eleven elő-adásban vitteszínre A kertész kutyáját. A klasszikusvígjátékok legjobb hagyományaihoz hűenvezette a játékot, kerülve minden csábítóharsányságot, rikító színt. Színészeinekfergeteges tempót diktált, s ironikus-tréfáskacsintással fosztotta meg a melodrámátólaz afelé hajló néhány jelenetet.

Cseppnyi keserű irónia keveredik a Lopede Vega-i befejezésbe. A szerelmesek deusex machinának tűnő jótétemény-ként végülis egymásra találnak, mindenki boldoganmosolyog elnyert párjára. Boldogan?Lehet. De milyen áron! Csel, hazugság,alakoskodás az ár, hisz Diana pontosantudja, hogy férje nem igazi gróf, mégis úgydönt, elég, ha a világ nemes embernektartja. A kertész kutyája tehát látszólagmegszelídült. De megszelídült-e vajon?Mindegy. Derüljünk, vigadjunk... hakedvünk tartja.

Giricz Mátyás pontosan megérezte ekínálkozó belső tartalmi lehetőséget, akomédia komolyra fordulásának mélyenrejtőző motívumát. A rendezői munkábanélt is vele, ám legnagyobb érdeme, hogynem élt vissza vele. Nem kívánt fölösleges,valójában nem is létező tragédiamagotelőbányászni a dráma mélyéből. Nemakarta divatosan a tragédia látszatát kelteni,ott, ahol igazában nincs is tragédia.„Csupán" felkiáltójelet tett az előadásvégére, mindenki láthatja: itt égbekiáltó,vérlázító csalfaságok történtek, csakhogymindenkinek jobb, ha nem beszélnek róla!

A kertész kutyája szegedi előadásán aszínészi munka színvonala, a játékstílusegysége, a szép szövegmondás segítisikerre a rendezői elképzelést.

A színpadi események bravúros játék-mestere Nagy Zoltán Trisztánja. Fel-szabadult játékos kedve az előadás erős-sége. Úgy játssza el a szolga figuráját,hogy igazi komédiásösztönnel megérez-

Lope de Vega: A kertész kutyája (Szegedi Nemzeti SzHernádi Oszkár felv.)

teti benne a drámairodalom elkövetkezőlépését: Trisztán nem más, mint Figaro 17.

századi őse. A színész különösen elemébenvan, amikor Trisztánnak alkalma nyílikintézkedni, szervezkedni. Szélsebesen,egyre fokozni tudó ragyogó tempóban építiszerepét, tökéletesen megtalálva a figuramagával ragadó, „száguldó" egyéniségét.Sok árnyalatú, bensőséges humor áradbeszédéből, mimikájából, szélesgesztusaiból. S egyszerű eszközeivel,rokonszenves természetességévelmeggyőzően mutatja meg azt a Trisztánt,aki eredetiségével, penge-éles szellemével,örök jókedvével magasodik ki társai közül.

Dianát Vajda Márta játssza. Érett színésziteljesítménnyel mutatja meg a férfinemtőlbüszkén elfordulni igyekvő, elkényeztetett,szeszélyes, gőgös, ám szerelmében-féltékenységében esendő gróf-nőt.Szenvedélyes és szelíd, játékos és ördögi,vidám és komor, harmonikus és csapongószínekből, hangulatokból építkezik.

Ifj. Újlaky Lászlóé talán a legnehezebbfeladat. Teodoro egyik ámulatból a má-sikba eső, egyik szerelemből a másikbasodródó, hol illúziókat kergető, hol avalóságot szemlélő, egyszer győztes,szilárd és fölényes, máskor vesztes, ön-érzetében megtépázott alakja nem kis

pÚlpsd

vhJk

mé1

fmjmLLktteateiskm

ínház). Garay József és Nagy Zoltán (

róbára teszi a színészi képességet.jlaky mindvégig helytáll, győzi lendü-

ettel a darab és a rendezés diktálta tem-ót. Kettőse Vajda Mártával a sziporkázózerelmi csatákban, az ádáz acsarko-ásokban éri el a tetőpontot.Marcela alakítója, Raszler Ildikó nai-itásában bájos. A gyilkos terveket szövő,oppon maradt kérők szerepeiben Mentesózsef és Bagó László szórakoztatja aözönséget.Gyarmathy Ágnes ismét figyelemre-éltóan magas színvonalú színpadképei

s jelmezei pompásan érvényesültek. A7. századi nápolyi palota gazdag-ságát-ényét ötvözte a kor szellemi at-oszférájával, egyszerre teremtve meg a

ól kihasználható színpadi játékteret és aű megkívánta könnyed hangulatot.átványosságra, dekorativitásra tör -ope de Vega szellemében, ugyanakkor aülönböző szintek kialakításával bővíteniudja a játékteret. Gyarmathy Agneservezőegyénisége ezúttal is együtt halad,gyütt gondolkozik a művel, az elő-dással. Á díszlet és a jelmez egységeservezői szelleme sokban hozzájárult azlőadás egységes stílusához. Egyúttal azts ismételten hangsúlyozta, hogy egyzínházi alkotás látványelemeinek egyézben tartása jól szolgálja a műhely-

unkát.