SZIRMAY ENDRE

VÁLOGATOTTVERSEK

1944–1999

KAPOSVÁR, 2000

Köszönetemet fejezem ki azoknak, akik anyagi és erkölcsitámogatásukkal segítették a könyv megjelenését:

Kaposvári Nyomda Kft., Kaposvár,Somogy Megyei Önkormányzat,

Kaposvár M. J. Város Oktatási Tudományos és KulturálisBizottsága,

Városi és Megyei Könyvtár, Kaposvár

ISBN 963-640-439-9

Készítettea Kaposvári Nyomda Kft. – 200055

Felelõs vezetõ: Pogány Zoltán igazgató

Fotó:CSONKA BÉLA

Technikai szerkesztõ:FARKAS BÉLA

SZIR

MA

Y E

ND

RE

• V

ÁL

OG

AT

OT

T V

ER

SEK

194

4–19

99

SZIR

MA

Y E

ND

RE

• V

ÁL

OG

AT

OT

T V

ER

SEK

194

4–19

99

FORRADALOM

„In diebus tribulationis”(a szorongattatás éveiben)

1944–1960

6

7

VÁNDORÚTON

Amióta anyám kezén vezetve megtanultam a lépéstés ordas sziklákon csodák világa felé ûzött a vágyam,járom az utat külsõ és belsõ törvény parancsa szerint;

porban poroszkált, iszapot kavart, köveken vérzett a lábam,de visszafordulni a ködön át sehonnan, sohase vágytam,sorsot terelõ járatlan utakra lobogó vér tüze vitt.

Ám az élet egyre többször vágott arcomba sárviharával,társaim lettek a csönd, a döccenõ gödrök, az örvénylõ gond,az engesztelés vízesése fehérre fürdette a csontom;

a gyermekkor fényeitõl háborúk halálmenet ûzött,hajsza, menekülés, vad rohanás derékba törte a ritmust,hörgõ üvöltés rémemlékeit most is torkomra fojtom.

Végigtiportam az évek semmibe veszõ útjait rendre,elvergõdtem a vak tilalmak lélekvesztõ zegzugain áta szabad homlokú emberiség sugárút rengetegébe;

mert innen mérik mindenki szívéhez a friss életütemet,innen terelik a tegnap és holnap acélívei alattminden álmunkat, ami ezután szemünk sarkába se fér be.

Útitársaim lettek immár csalhatatlanul valahányan:a tejízû reggel, a sós nappalok, a frissen szántott este,a fésûs szél, a doromboló vizek, a bölcsen konok hegyek;

és úttalan utakon is mindig feszesen lépem a ritmust,elébe vágok a morc halálnak, hogy végigjárhassam a sort,és tévelygés nélkül, dudorászva elõre megyek, csak megyek.

8

EMBER A PARTON

Vár az ember a nyüzsgõ élet partján,az idõ – a víz – meg hömpölyög, folyik,omlasztja, tölti, rontja a partokat,de az ember csak vár – és álmodozik.

Nincs soha apály, nincs soha dagály,a víz szüntelen és egyformán folyik,a part omlik, fogy, itt-ott beszakad,de az ember csak vár – és álmodozik.

Arról álmodik talán – hogy egyszermegáll az örök, sorsterelõ folyam,Megáll. És ez a mozdulatlanságtalán megindítja majd a partokat.

1945.

KI TUDJA, MIÉRT?

Indulnom kéne, de – nem merek,marasztalnak, mégsem maradok,állok a küszöbön; az emberekadnak néha egy-egy falatot,de leginkább száraz kenyeret,mert azt hiszik, hogy koldus vagyok;. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .pedig már nincs szemem – nincs kezem se,alamizsna vagyok – és száraz kenyér,a szemem kiapadt – a kezem elfonnyadtés a szívemben megalvadt a vér...

9

ELKÜLD, DE VISSZAVÁR

Az õszi ködben csak ketten vagyunk,akik az õsszel el nem hervadunk:te – a tiszta fény és én – a sugár...

a némaságban egy lett a szavunk,a bánatokban egy a bánatunk:mert te vagy a víz és én a pohár.

Megsárgulhat a fákon a levél,a tisztaságunk patyolatfehér;elboríthat mindent az õszi sár,a mi lábunk napsugárban jár...

mert te vagy a fény – és én a sugár,akit a csillag elküld – s visszavár.

ÕSZI REGGEL

Szeptember van, õszi virradat,még bágyadt a nyirkos pillanat;

búcsúzik az éji sötét,felölti tépett köntösét,

harmat csillog a fák lombsátorán,benyit a fény a felhõk ajtaján...

megrebbenti az ébredõk szemét,mint az anya csókja alvó gyermekét;

A csönd riadtan összerezzen,és összesúg a félelemmel;

10

szél sóhajt a vén hegyek felõl,húrok bongnak tompán, remegõn;

valaki nagyon messze, halkan,botorkál a zongorán egy dallal;

A ,,Für Elise” lágy melódiájaelmerül az õszi zokogásban...

VIHAR

Jött a vihar –fojtó leheleteelzsibbasztottaa szemem...

démoni erõktörtek a világra,megszállta lelkema félelem.

Sápad a fény,nyögnek a fák,sír a levél,törik az ág,

fut a homok,kavarog a por,fodrok habzanaka sima tavon;

mozdulatlanoka barna földek,a bús barázdákegymásnak dõlnek,

félve megüla madársereg,elnémulnakaz énekesek;

nekifeszülveszáguld a szél,elnyújtott testeföldet se ér,

villámostorvillan a nyáj fölött,a riadt csordazúgva hömpölyög;

a bokrok némánösszebújnak,a fû dárdáiellapulnak,

az árnyékok isösszefutnak,a völgy aljáigalig jutnak;

11

a világ némánlehajtja fejét,megadással várjaa beteljesedést.

1947.

az égen sötétfelhõnyáj nyargal,versenyt bömböla szélviharral,

SCHLESWIG

Terpeszkedõ, nyirkos rétek és mezõk,csengõ csönd; sok fázós, kuporgó halom,elszórt tanyák, pohos, pléhtetejû pajták,minden tanya szélén ormótlan szélmalom.

Az ég felhõs, kedvetlen; tarajos, borús,a zord tenger felõl mindig fúj a szél,az emberek szõkék, magasak, mogorvák,szeretetrõl soha, senki sem beszél.

Eseménytelenül múlik el az élet;hogyha születik vagy meghal valaki,hírlõ harangszót sohase hallani...

nem tartanak semmit semmivel se többre,mint mikor a ködös, esti rétekenegy tehén búsan belebõg a ködbe.

1945. augusztus

A SZABADSÁG HÍVÓ SZAVÁRA

Menekülõ csizmák huppogása,ugató lövegek feleselése,sárban és vérben fürdõ napsugárs a csontozó szél metszõ sziszegése

készítette a szabadulást.

12

Mert megjár a földnek, ami a földé,szabad gondolat az embereknek –Rozsdás remények fagyott rögei köztvágyak és véres hullák hemperegnek

a történelem árkaiban.

Mégis tavasz lett. És mi levetettünkhalált, félelmet, mozdulatlanságot;megtöröltük szánkat; sáros homlokunkárnyékából szemünk is felsugárzott

a szabadság hívó szavára.

FORRADALOM

Fények nyugtalan surrogása,aszaló gond, szótlan szánalom;a szegénység zöldellõ penészevirágzott, hogy sorsuk eleméssze;

így kezdõdött a forradalom.

A messzeségre rátérdelt a csönd,a fájdalomra kristálynyugalom;szerelmes hitünket szívünk dédelgette,néma ajkunk jogos panaszunk perelte;

így készülõdött a forradalom.

A tárnák földobták szívüket,elámult a gyáva tilalom;lüktetõ gyökerek ropogtak,vágtázó ménesek dobogtak;

és közeledett a forradalom.

Csókkal, öleléssel engesztelõdötta sebek mélyén búvó borzalom;

13

vigaszból és bizalomból szõtte,hívta, sürgette, hittel elõzte

eszmélõ jövõnket – a forradalom.

Álmokkal vívódó emberiség,csodaszülõ, gyõztes hatalom;dübögj, robogj rakétazúgás,világölelõ szabadulás

szülõanyánk: forradalom.

BONTAKOZÁS

Emléke sincs a zsibbadásnak,nyoma sincs már a régi sebnek,a gödrökben virágok nyílnakés az örömrõl énekelnek.

Töri a szél a görbe fákat,gyöngyseprõvel sepri a vizet,a szõke csöndet csörtetõ zaj,a nyugalmat mozgás szüli meg.

Mosolyt ringat a kék messzeség,csengõ dal csókolja a szádat,a nevetés fehér vitorlájabékét röptet a fényben utánad.

SZABADSÁGKÖSZÖNTÕ

Szerelmes Szabadság!Te vagy éltetõ hitem szívemig zengõ ragyogása,Te vagy a bizonyosság holnapjaim dübörgõ rengetegében,Te vagy a fény a szikkadt reménység fakó felhõi mögött,Te vagy az ígéret az alvó földnek, a bizakodó magnak,

14

és Te vagy az engesztelõ ölelésminden megálmodott és elvesztett szépségekért.

Mert íme, beérett az idõ;s az ember csalhatatlanul magára ismert.

Döng az erõ a hegyek vihar dobolta gerincein,szabad áramlással iramlik az élet gyermektiszta vágya,zengõ szóval árad az igazság a biztos gondolat útjain erre,s a béke teremtõ tüzeit tiszta lobogással

bizton élteti a gyõztes szerelem.

Mert az emberiségegy boldog élet harmóniáját zengeti sorsa

orkeszterében,amely csak egyetlen karmester intésének

engedelmeskedik,s az ezüst pálca többé ki nem esheta szabadság erõs kezébõl.

Messze zengenek életünk szépségének tiszta harmóniái,s mire a hajnal elsõ madara szárnyat bont a friss ragyogásban,mindenki tudja, hol szálltak le a csillagok a csönd tengerében

és mennyi még elõtte az út.

SZÓ ÉS MUZSIKA

A szóolykor csak koppanmint a kõvagy sír,mint szélben a homok,amit nem hallanaksem a vakondok,sem a csillagok.

Máskor talána láz tüzeli testétés úgy esik mellédszíved rétjein, élettelenül,mint az árnyék,mely lucskos fénybe merülés várja a halált.

15

de mégis itt vans messze, hol a fény örök,a csönd jeges csúcsaina viharral cimboráls a páncélja megzörög.

A szó hatalma nagy!

De mindezeken túlvan még valami más;a szónál is több,teljesebb varázs;megbékítõ,megszépítõharmónia:a muzsika!

Dobban a szíved,zokog az ajkad,sírni szeretnélvagy nevetnek rajtad

s fellázad bennedaz örök emberi...– dala csengése,a szív ölelése,hegedûk sírása,lelked zokogása,ahogy a világotátöleli.

Némaságod méla csöndjétújra eldalolja,forrongásod zúgó vérétfeketén vádolja;párnás keze meg-megrebben,

Ha kér a szóteste fátyolos remegés,sovány ajakánmotyogó neszezés,s eléd zuhanvádló csöndje,féltett titkokvak göröngyeelámít...

Vádol – vagy lázad?Földübörögkráterek torka,és üstökösökfénye villan mega tejutakon;minden vézna reménysután és vakonrettegve megáll.

Ha szárnyat bonta barna gondés elgöröga földi rögaz éj gödrébe esve,maga marada bús magány,összecsuklika lomha szárnys odasimul a testre.

Mégis –mintha visszalesne...szeme lángjameg-megvillan,itt sincs már,

16

Ész és szív viharjahevíti, gyúrja,sodorja, marja,tépi, ostromoljaa mindenséget,a félelmetes ismeretlent,a szomjú tudást,a tudni vágyó embert,– gránitsziklákat,a lomha tengert,és összebékítia gondolatot,ahol már egyekaz élõ, a halott;a végtelen világés az örök ember.. . . . . . . . . . . . . . . . . . .A kimondott szóaz ész gyõzelmea szívben, az agyban,a való világban;a muzsikateljes emberi felnyílás,feloldódása harmóniában.

1956. február 20.

mikor sóvár reményednekszárnyait kibontja.

Veled van,ha senkid sincsen,mindened,ha semmid sincsen,ha árva vagyédesanyád,otthonod,ha nincsen hazádmindenütt...

Zakatol az élet,dübörög a ritmus,világ a világbanújra születik most...harsos hangjazúgó orkána mindenségzengõ torkán;tiszta, ringatódallamaaz alkotás diadala,csodája.

Íme: a muzsika...

17

FOHÁSZKODÁS

Biztass, biztass gyõzködõ reménység,borzongat a karcos esti szél,settenkedõ árnyak csapatábana tornyos magány most kerül elém;elmehetnék más úton, de mégsem,most is hevít még a régi láz,a nyugtalan tüzek parazsánálmég a gyõztes gyermekkor vigyáz.

Biztass újra ölelõ reménység,hisz te tudod: mit sem ér a szó,a barna sziklát zöld moha vakítja,megrokkan a hegyekben is a hó;az este vérzõ szemére hamut hinta kegyeletbõl élõ megszokás,nincs már többé újabb lehetõség,se varázslat, se dal, se ámítás.

ARÁNY ÉS MÉRTÉK

,,Nem az énekes szüli a dalt:a dal szüli énekesét.”

(Babits Mihály)

1960–1970

20

21

BETEMETETT UTAK

Messzeség;ezüst ormok, ködpipáló völgyek,

tiszta fényû dal, feketítõ szégyen,zsémbes szegénység szikkadt vágyai,

betemetett utak...Te mindig tudtad,

hogy merre mégy el,akár sírt az esõ,

akár dalolt a szél,tudtad, a jövõ

gyógyító hitévelhonnan érkezik

a fény.

VARÁZSLAT

A táltos messzeségek,a denevérszárnyú álmokelvarázsoltak,most megigézve álloka távolságok zöldtengere elõtt...lehámlott rólamminden átok,veletek biztosanhazatalálok,erõs kéz tartjamár az evezõt.

22

PRELÚDIUM(egy párbeszéd nyitánya)

Keresem a mértéket szívemnek és agyamnak;latolgatom – mennyit bír el a kéz,tapiskolom – meddig visz el a láb,mérem, hogy szenvedélyeim mit akarnak.

Mérték nekem a méreg és a méz,megszûri a szám az ízt és a szót,az idõ rengetegében szabad utat nyitnaka rámcsodálkozó szempárvillanások,és utamat állja vörös zuhatagávala forró vér lobogó szenvedélye.

Nincs maradásom. – Jöttem és megyek,velem mozdulnak a vizek, a hegyek,a felhõk alján lapuló sunyi esték,amelyek minden vágyamat kilestékés beverték hideg sárral a bõröm– azóta is emlékeimben õrzömminden anyag kimért harmóniáját;fölvettem minden szennyet, minden álmot,megöleltem azt, aki sohase látottégõ kazlakat, ásító vermeket,se véres kést, se penészes kenyeret,se tántorgó öreg embereket,se magános erdei virágot.

Tudom, neked nem kell se láz, se panasznem vagy folyó, inkább forrás maradsz,és bújsz meleg ölén a földnek,mert tudod, a partok sose jönnekeléd; pedig neked kell törnöd az utat,mégis várod, hogy téged, alvó kutatfölfedezzenek és fölhozzanak a napra,

23

akkor majd arcod a felhõk elé tartvafényt akarsz inni – de szemedrekorom hull és magány, fekete pernye,s ahogy bizonyosságért markol a kezed,nem fogsz semmit; csak az emlékezettereli eléd, ami volt és a vágyadbiztat, bátorít; nem a halál vágtatszemben veled, csak mérkõzõ sorsod,te fegyveredet homlokodon hordodés fényt gyújtasz fönn, a sziklagáton,hogy minden megtévedt, balga lélekeligazodjék ezen a világon.

NEM FELEJT...

A tündöklõ víz mélyén ezüst sziklájú csönd;a valóság végtelen tükre alattaz emlékezés gyûrûzõ hulláma nyugtalanul villog;

mert nem felejt engem az utak hideg sara,a gesztenyesor ernyõje a kõkerítések mellett,az éhség vonítása a vályogházak pitvara elõtt,a hársak bódult ringása a májusi éjben;és nem felejti bõrömet a repedt fa metszõ szilánkja,

a fanyar kökényés a nyers sóska emléke a számban,a gyermekkor csalhatatlan íze,s az idõben megkövült üzenet.

24

SZEDERINDA

Amikor születtemfeketén függtek a képek a falon,vért izzadott az akác tüskéje,duhogva hullt a völgybe a kõzuhatag,törött szárnnyal vergõdött a madár a vízenés a szájnak nem volt ereje sikoltani sem.

Most, hogy férfi lettemragyognak a házfalak az éjben,ezüst források zuhognak elõ a mélybõl,ménesek patája dübög a legelõkön,a galambok versenyt turbékolnak a fényben,és szívünk bizakodással szárnyal a holnap elé.

Ha majd megöregszemúj képek helye tüzel a falakon,kevesen járnak az éjben az úton,csak a szem keresi a hegycsúcs magasát,szikla a mohával szelíden összesimul,s a szederinda tovább kúszik az árokparton.

FEKETE SZIVÁRVÁNY(a bolyongás éveibõl)

Fekete tûz lobog a távoli égen,amit ígértél, már visszavetted régen.

Fekete nyoma kél lábodnak a sárban,mégsem találtalak, akármerre jártam.

Fekete por lepi kõvé fagyott arcod,amelyre az idõ pókhálókat karcolt.

25

Fekete víz fölött ködbõl ácsolt csónakúgy lebeg, mint mikor teste sincs a szónak.

Ha visszatalálnál újra ide, hozzám,elvesztenél mindent, amit visszahoznál.

Fekete szivárvány fogja át az eget,nincs más menedéked – csak az emlékezet.

CSÖNDESEN MESÉL

Hetvenöt csontos év zörög mögötte,sajgó lába megjárt sok sáros utat,az örömtõl a kín sokszor félrelökte,vagy a bánat ásott szemében mély kutat.

Két világháború tört be életébe,öt gyermeket szült, temetett sok rokont,vágyakért vágyakat adott el cserébe,másokért mindig szó nélkül robotolt.

És jött az új kor: szabad szív, szabad föld,s a tavasz neki is nyitott orgonát,a férje sírján megzsendült a friss zöld,és Õ azóta már sorol tíz unokát.

Most is alkot. Szelíd mosolya rebben,s ha dalol is – mereng, akár az esti szél,üzenetet vár messzirõl. S a kertbena virágos fáknak csöndesen mesél.

26

A SZEKERES

Sok utat bejártam és még sokfelévisz el a vágy, a láz, a szenvedély,de csak egy útitárs volt igazán társam:egy néma szekeres, akit elnyelt az éj.

Apámnak tudtam, hûséges barátnak,testvérnek – aki õs-rokon velem,és úgy jár örökké csontos, vén lovával,mint most az én lovam, az én szekerem.

Sose hívott, de mentem én utána,komor titkait õrizte a közöny,szótlan szegénységét álmos, kék szemébenkigyöngyözte a visszafojtott könny.

Aztán egyszer nem állt meg a szekér,és táltossá vált a csontos, sárga ló,nem szállt le apám a megrokkant bakról,nem mondta többé: Sárga, hóha, hó!

Azóta megy elõttem a homályban,csonka ostorával csillagokat terel,s én megyek utána makacs elszánással,pedig tudom, már sohasem érem el.

Megyünk: õ elöl, én utána lassan,az út már véget többé sosem ér,nõ a homály, a morc magány, az alkony,s elõttem a ködben ballag a szekér.

27

TANÍTVÁNYAIM

Két éve tanítom õket – szívem szerint;az örvénylõ idõben együtt sodor már minket a hullám,szándékok, hitek és kétség-örvények morajló forgatagábanaz árnyak odvaiból is bizalom száz-színû sugara hull rám,mert az ember minden vágyában újra csak él.

Eszméket, szót, törvényt vagy sorsot faggatunk;tudom, mit leplez szájuk szélén a bujkáló, hetyke mosoly,hallom a csönd rianását a szóáradat néma förgetegében,hiszen az élet érvet, kemény szigort és szívetegy kohóba hord...mert az ember minden tettében újra csak él.

Érkezésre váltjuk már a készülõdést;állomás, tiszta szem, biztos út örökre köteles társunk,bizonyosság, munka, akarat életünk karcsú törzsú, fiatal fái,minden meder, minden part és zuhatag árán erre vártunk,mert az ember minden örömben újra csak él.

SZAVAK I.

Szerelmes szavak;barna zsongású, dongó darazsak,az emberiség óta kóboroltok,úttalan erdõkbõl mindig visszaszóltok,mikor a moha szõnyegén fülelvemegállnak bámészkodni az õzek.

Lázító szavak;fekete üszökben izzó parazsak,sorsot fordító véres forradalmak

28

egyre ontják a friss acélt a harcnak,s rácsapnak a gyáva messzeség ködére,mikor a jéghegyek csöndje sziszeg.

Békítõ szavak;lomha homályból felbuzgó patak,a tisztesség ezüst sodrása alattgyémánttá csiszolja a kavicsokat,hogy együtt dajkáljuk engedelemreaz anyag lázadó, vak erõit.

Szárnyaló szavak;vörös torkú, kék szárnyú madarak,a holnap fényeit hívó fecskeraj,gyermektisztaságú, áradó zsivaj,a gondolat szabad útjait terelõigazság és szépség muzsikája.

KEZDJÜK ELÖLRÕL

A gödröket õsszel feltölti a víz...szélhordta falevelekkel,fénylõ bogártetemekkel,korhadt fûvel, törött ággal,költözõmadár kiáltással,kaviccsal, homokkal, szeméttel,elnémult gyermeknevetéssel –

mintha a sodrás medret keresne,hogy az öröm is megférjen benne.

A gödröket télen befújja a hó...jéggé dermed minden horpadás,elnémul minden riadt horkanás,megcsontosodnak a vonalak,ködbe bújó síkra váltanak,

29

mozdulatlan a lázadó szándék,kristálytükör – csak a fényre vár még –

síknak tudjuk, mégis félünk tõle,hogy újra csak gödör lesz belõle.

Õsszel vagy télen – a gödörnek mindegy...foglalatot ad emlékeinknek,megtöltjük, ha úgy hozza kedvünk,hogy beletúrva majd gyöngyöt leljünk,vagy elegyengetjük kínnal, hévvel,sorsot idézõ küszködéssel,s mire úgy látszik, kész a munka,kezdjük elölrõl; – talán csak a szél volt

mely egy életen átkacatjainkkal telehordta.

HAZÁM

Kárpátok nekem a zselici dombokés zúgó Tisza, a lomha Kapos,sorsom sodrának megtisztuló árjaemléket és vágyat szelíden összemos;messzeség és mélység partok közt feszül,hogy ne maradjak soha egyedül.

Téged kerestek a nélküled volt álmokérted vérzett elõször a szám,odaadtam mindent, hogy benned visszakapjamés megtaláljam végre a hazám.

A szép szó szerelme itt nyitott virágot,a gyáva gyermek harcot itt tanult,a kövek ereje itt adott nyugalmat,s a fanyar füsttel messze szállt a múlt;félszeg parasztból tiszta szemû embert

30

itt kovácsolt az edzett értelem,a tétovaság itt tanult fegyelmet,a biztatásra nyílt mosoly felelt.

Ez a táj fésült viharból engedelmet,s ha összesúgtak csonka ágú fák,a sápadt örömök villogó vásznaitelém teregették a csöndes tanyák.

Ha szíven ütött a fekete irigység,s néha bekormozta arcomat a bánat,a sugaras holnap szépülõ reményeengesztelõ kézzel küldött el utánad.

A föld, az emberek, gyermek, feleség,a nyárfák közt bujkáló messzeségígy ért hozzám egészen testközel,minden hitem most már csak téged biztat,minden szerelmem már csak téged ringatés el nem csukló karral átölel.

Hazám voltál, mikor nem láttalak még,s hazám leszel, ha én már nem leszek rég,törvény ez bennem megbonthatatlanul,sorsom lettél, ritmus a dalomban,összhang és szépség ezüst nyugalomban,nem félek, ha a vad szél szembefúj.

VÖRÖSLENEK MÁR...

Vöröslenek már a húsos gesztenyék;eres kezed ellenzõt tart a szemnek,csorba fogad köztkeserû homok csikorog;csípõs szél vág a hegyek felõl

31

és tüzet szít a kormos felhõk alján;az ég rubin korsóibólmeleg ragyogás ömlik szívedre,s elhallgatnak minda tompa ritmusúfekete dobok.

SZIPORKÁZÓ CSÖND

Zúzmarával, faggyal mérem napjaim,s a napok süvítéssel mérnek engem,minden percért újra kell csatáznom,hogy megvédhessem megtartó szerelmem.

Jéggel sziporkázik a gyöngyözõ idõ,szenvedély és vágy útjai összefutnak,füstölve lobog emlékeim tüze,társaim régen elveszettnek tudnak.

Mindenki elmegy. Végig az útonköd szitál a lépegetõ csöndben,kiáltanom kell, hogy csattanjon a jég,és téged hallgatnom, hogy fölmelegedjem.

UTOLSÓ PILLANAT

Lábam elõtt tört kések szikráznak,vörös virágok nyílnak a kövön,az üvegajkú csönd már nem sziszeg,pókhálókon leng a fényözön,

és behálózza fölöttem az eget,amit kisöpört a lelkiismeret.

32

Fejem fölött felhõcsapat suhog,tépett szárnnyal is száll a madár,számon tartalak a némák között,de a hangod mindig visszajár,

s emlékeztet: ami megmaradt,talán ez az utolsó pillanat.

NYÁRI UTAZÁS(útban Szeged felé)

Bokrok, vizek és lomha madarak,aranyhajú mezõk és méla fák,bámész birkák a tikkadó rétens a tájra csorgó zsíros lomhaság.

Az út porát suhanc szél szitálja,perzselt szárnnyal gunnyaszt a szürke ég,a tüll-felhõk sejlõ fátyolán átfel-felködlik a kócos messzeség.

Lustán fordul a terülõ térség,egy asszonyt visz a selyemréten át,piros kendõjén meghalkul a napfény,s ringatja karján az idõ kosarát.

SIENÁBAN

Tégla, kõ és márvány foglalatbanõrködik a múlt a völgyek felett,Romulus farkasa vonít a dombok alján,az ifjak ajkán kürtök zengenek.

33

Karcsú szentek lépnek le a képrõl,messze vad lovasok árnya kavarog,a sikátorokban lángol a homály,etruszk lándzsás kopog a falakon;

csonka tornyok, árva templomhajók,gigászi tervek kõbe törött szárnya;torzó város ez! – minden történelmeaz ember hõsi vágyait példázza.

Mintha otthon járnám a zselici erdõt,vagy Fonyódnál hallgatnám a vizet;történelem mozdul minden moccanásban,de a mi múltunk nem kõvel üzen;

nem toronnyal, szelíd freskóképpel,elsöpört itt mindent az áradat;csak szívünk õrzi emlékét és vágyát,ami Sienának itthon megmaradt.

HAZAÉRT A HAJÓ(emlékezés Juhász Gyulára)

Huszonöt éve már néma a szíved,de Anna szerelme még egyre dalol,Dózsa haragja – a gyökerek alólmég fölsüvít, hogy védje minden híved.

Új tüzek égnek az égi tanyákon,és új dalok ringnak a szõke Tiszán,szépséget terem már a gyümölcs a fán,nem borongunk a bús magyar magányon.

Nézd, mind elhullott a sápadt lápvirág,és minden titok már testközelbe lép,hogy ne szenvedjen többé ez a nép;

34

Új emberségre szépül a világ!Földtámadt Dózsa! És Anna is szeret!A Tiszán a hajó hazaérkezett...

1962.

PRÁGA

Zöld homlokú tornyok, szõke fényharangok,hízelgõ muzsika, szelíd rózsakertek;

fekete hidakon királyok és szenteknem õriznek már a múltból semmi rangot.

A vértezet-csöndben sörözõ polgárok,éneklõ beszédû, termetes asszonyok

mozdulataiból játékos dallamokgyöngyöznek szét a fényben, hogy erre járok.

Kõ, víz és virágok itt-ott összebújnak,hogy helyet adjanak a százarcú újnak,

a város szélén új tornyok peckesednek;

az õsi vár mereng a régvolt csodákon,de friss a hajtás bokrokon, buja fákon,

a Moldván tacskó hullámok kötekednek.

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF EMLÉKEZETE

Kaposvár dajkálta, Párizs lázította,hogy megbéklyózzon egy-egy életvillanást,lázasan kutatva mindig valami mást,amitõl korának közönye tiltotta.

Utcák kövezetén, emberek szemébenolykor meg-meglibbent elõtte a szépség,

35

s ahogy babusgatta: bánat és reménységösszebékültek a kiterülõ térben.

Hazát, humánumot keresett a mester,aki mûvész volt és büszke értelemmelfigyelt az életre, ahogyan kitárja

dús ditkai rendjét, mint egy ó-varázslat,hogy találkozhasson a sejtelmes távlats a színek gazdag, zengõ szimfóniája.

MIT ÉR...?(egy fanyar embernek)

Az érdes évek ellen harcba kezdtél,mindent lemértél, mindent elrendeztél.A megszokottat közöny-ládákba tetted,nem gyomlálod a múltra nyíló kertet,a nembánom gaz fonnyadt levele mármind-mind lehullott, árván zörög a szár.Felhõs vágyaidat – az újat, a régit,fanyarkás, bús mosollyal méred végig;komor, szótlan lettél, merev, kimért, hideg,a te életedet – ugyan ki érti meg?!Nem készülsz már lázasan harcba szállni,haza, jóbarát, eszme – akármineked már mindegy, nem tüzeli véred,te büszke hallgatással is beéred;unottan dolgozol, sokszor dohogva,mintha már nem is a te dolgod volna.Megtagadtad mind, ami hitványnak látszott,– Mit ér az életed, ha ezt csinálod?

36

SZÍVÁTÜLTETÉS

– Fokvárosban egy beteg fehér emberegészséges félvér szívet kapott,az emberiség gyõztes tudományaújabb nagyszerû diadalt aratott.Ennyi a hír a szívátültetésrõl.Kés alszik, fény cseng; és most is úgy doboga félvér szív a fehér testközegben,mint régen, mert tudja: akkor boldogokaz emberek, ha szerelem, szépségés igazság gyõztes ritmusa dalol,ha szegény, ha gazdag, mindegy az a szívnek,tiszta dalt zeng a kemény bordák alól.

Néha még emlékszik, hogy a másik testelázas volt, félt, örült vagy lihegett,de ez a test is retteg, ujjong, lángol,és szólongatja a gyõztes életet.

A sejtek szigorú köztársaságábanminden vágy az õ kérdésére felel,táplálékot, hitet és emléketcsak vele küld és általa terela vér – s a tudat legtávolabb zugábanaz emberiséget is õ dobogja át,a réteket a csönd lágyan elringatja,az anya csókjával védi a fiát.

– Cseréljetek fácskát! – régen így daloltaka ligetekben játszó gyerekek,most, hogy szívet is cserélhet az ember,senki sem fojtja el a gyõztes éneket.

37

ARÁNY ÉS MÉRTÉK

Az elmúlást halállal mérniszokásból sem lehet,nem az a süket, aki nem hallottmég soha éneket,nem azért dõl össze a torony,mert rokkant a lába,csak az retteg, aki tudja már,hogy minden hiába.

Kürtökkel terelni a csöndetjátékból sem lehet,attól senki sem halhatatlan,hogy mást eltemet;örvényben is némán vívódnaka tátogó halak,naponta szétszórlak a fényben,hogy megtarthassalak.

Az életet idõvel mérniszépítgetõ remény,nem az a nincstelen, akireazt mondjuk, hogy szegény,akinek bõ patak a könnye,elmossa a bánat,soha nem kell félned az úton,ha jönnek utánad.

Arányt, mértéket csak az ismer,aki nem vak, gyáva,csak a szabadság szülte mûnekgyõz az igazsága;a megtaposottak szerelmeis dalol a porban,s az értelem tûzbontó vágyazeng, zeng egyre jobban.

38

MIÉRT MAGYARÁZZAM?

Miért magyarázzam, hogy édesebb a vér,mint az adakozó, szelíd anyatej,hogy tisztább a férfi szemében a könny,mint a kút mélyén a csillagtalan víz,zengõbb az igazság érces hallgatása,mint a vad viharba öltözött természet;miért magyarázzam, hogy minden változásmindenkinek, mindig diadalmas élet;

miért magyarázzam?Te így is érted!

NYÁRUTÓ

Rendeket terít életed rétjeinnyugtalanul kaszáló szemed,a púpos hegyek árnyékai felõlsziszegõ üzenet érkezett;gyûjtögeted már sóhaj-gereblyékkelboglyákba a nyári gondokat,hogy szérûre hordja szelek kocsijánaz ismeretlen erejû fogatmind, mind a termést. Szíved kalászábólbarázdákért sóhajt már a mag,vágyaid földjén, végtelen táblákonaz idõgépek zúgva szántanak.

ODA IS FÖLEMEL

A mohos idõ ködfuvalló útjaparcellákra bontja a végtelen teret,hogy vérrel, hittel, csókkal, gondolattalfelépíthesd benne sorsos életedet.

39

Tónyugalom és hegybizonyosságszemed tükre és izmos karod,nem dúlhatja szét szenvedélyviharaz életedet, ha te nem hagyod.Mondd ki a szót! Ha gyáva is, ha vézna,így kap testet a gyötrõ gondolat,hogy összekapcsoljon múlttal és jövõvelaz új titkokra táruló tudat.Tapadj a tények bizonyosságához,fúrd be magad a kõbe, vasba, fába,ne zárkózz be a magány tárnáiba,lépj ki a nyüzsgõ, nyugtalan világba!Suhogj a széllel, áradj a fénnyel,s ha érzed, hogy korhad a buja avar,ágyazd be a magot jól a televénybe,nehogy elsodorjon a téli vihar!Gyûjts öblös kancsókba áfonyát és mézet,ha az érlelõ nyár terméssel üzen,és ha sír a láng az õsz ködkályháiban,véred melegével szítsd fel a tüzet!S ha a képzelet új bolygókra szólít,jeges, ismeretlen csillagokba fel,kezed nyomán az engedelmes anyagszárnyat bont – és oda is fölemel.

ÚT

Sárga homokon sárga virágokvigyáznak rám, ha arra járok,ahol a fény, a víz és a messzi út,a ringató csöndben elaludt.

Eltûnõdöm: hány esztendõ telt elvirág nélkül, édes gyötrelemben;

40

mennyi konok szikla törte lábam,amíg ezt az utat megtaláltam.

Nem tudom, hogy ki járt már elõttem,s látott-e itt virágot a földben;gondolt-e rá, hogy zsibbadó lábamiért éppen ezt az utat járja?

Mit dalolt a föld a vándoroknak,hogy gyógyított, mikor megbotlottak;hol született ez a makacs szándék,amely minden sötét gödröt átlép?

Sárga homokon sárga virágokterelnek utamon, ha arra járok,ahol egyek az út, a föld, a virágés a sorsukban zengõ harmóniák.

A BÁTORSÁG KEVÉS

Az értelem pókhálós üvegérõltöröld le gyöngyözõ, tegnapi álmod;köd és por fátyolozza szemed,a jelzõ csúcsokat, a magános fákatmár emlékeidben sem találod.

Tavak és folyók fölhasogatjáka távolságok csillogó rétjeit mind,de mögöttük gyõztesen emelkedik a Nap;a reménykedés fehéren ringó sirályabelevijjog a rozsdás némaságbaés bizakodó szívvel szárnyra kap.

Kitárul elõtted minden,magaddal is meg kell vívnod végre.

41

A tények szigonya,az érvek kése:jövendõ századok érkezése.

A sodrással együtt zuhogó szenvedélyedösszeroppantja, ami szürke semmi.A bátorság kevés az élethez;tegnap is, holnap is, ma iscsak a gyermekjövõért érdemesakarni, bízni és cselekedni.

SZEMÜVEGBEN – SZEMÜVEG NÉLKÜL

Két csiszolt, homorú üvegdarab,kemény, józanul tiszta és hideg,a világ ködben úszó fényeitokos törvények szerint szûri meg;

hogy én is mindig az igazat lássam,társamnak tudjam azt, aki társam.

Hiába hull szememre szürke fátyol,fehér üvegem elûz minden rémet,s elém teríti a kék szelídségbenharmóniává szépült messzeséget;

a távol törvénye nekem mindig az,ami szívetekben nektek is igaz.

Ó, ha nektek is minden sötét árnyata józan ész mindig így fésülne át,nem ismernénk a kínok késelését,a hazug álmokat s annyi vad csatát;

ha az emberséghez szívünk hû marad,szemüveg nélkül is látjuk az igazat!

42

VÍZI VARÁZSLAT

Hogy fölfakadtak a lomha vizek,csivogni kezdtek a sárga csízek,

útra keltek a villogó halak,meg egy zöld lány a hínár alatt;

az egyik ezüst hal csontos szárnyabeleakadt a leány hajába;

– rebbenõ vágyak sodrába került,a vízre pikkelyes fényszõnyeg terült;

és azóta zenélnek a habok,tükrözõdnek a vaksi csillagok,

engesztelõdik a vizek szerelme;a zöld lány és a hal estelente

csodák vitorláit hajtja a vízenés sohasem hallott dalokkal üzen.

GYERMEKTÁNC

Cirren a cincér,szökken a szöcske,hopp ide, pajtás,hopp ide, körbe,

gyihó, hahó!

Ugrik a nyuszka,hussan a szárcsa,hopp ide, pajtás,hopp ide, táncba,

gyihó, hahó!

43

Fény, fény lobogtass felhõket, fákat,vidd, vidd messze a lappangó árnyat,nekünk öröm kell, biztató ének,zengnek a szívek, csengnek a fények,

zeng, zúg a dal,zeng, zúg a dal.

Lebben az örömkendõbe kötve,hopp ide, pajtás,hopp ide, körbe,

gyihó, hahó!

Dobban a csizma,perdül a lányka,hopp ide, pajtás,hopp ide, táncba,

gyihó, hahó!

HÓEMBER

Nem élõ hús-vér, csak cukorfehérragyogó hókristály a testeahogy készült, pajkos gyermekekvizsla szeme csodálkozva leste;

milyen furcsa, hogy a vágy egyszerrea kéz és gondolat nyomán testet ölt,szeme, szája – szén,orra – sárgarépa,béna lába – engedelmes föld.

Nem mérhetjük csak játékméretekkel;ha hóból is van – azért mégis ember.

44

Mosolyog, mert rá is mosolyognak,szeretik, hisz õ is jóbarát,hallgatni kell? – hát egy szót se szól,ha zsivaj van, õ is kiabál.Annyira száj a szája,annyira szív a szíve,amennyire csak meggyúrjuk a havat,bogár szeme kacsint,seprûs kezével int,és máris megáll a pajkos pillanatbámészkodni a téli játszótéren...csitul a szél a lompos felhõk alatt,a szürkeség már halványzöldre éled.

VÍZ ÉS PART

A kíváncsiság zöld villanásaibólhálót köt vizsla szemem, hogy bekerítseaz ezüsttestû, cikkanó, gyors halat,és a szél hullámaiból kimerítse,amit megúsztat a futó pillanat

a valóság villogó vizén.

A parton kõ, csönd, iszap és remény;sár szaga szállong; püffedt televényemészti a gyermekkor bársony lépteit,de a vér virága most is kérkedik

a messzeség meleg mosolyával.

Ezüst madár köröz az alvó víz fölött,a csönd üvegburkát felhasítja csõre,fekete csónakok ázott árbocainfehér zászló köszönt minden érkezõre

a kikötõ kongó ködében.

45

Gyakran vízre szálltam, hogy tudjam a partot,és fényvitorláson érted suhanhassak;üzenetet hoztam! Úgy szeretnék szólni,hogy még idejében bátran elhallgassak,

ha átölelsz az áldott fák alatt.

JÉGMADÁR

Hó, jég, fagy bilincsei fognak,befelé fordít bénaságom,így jobban hallom szívem verését,ez a csönd az elámulásom;ez tud elvarázsolni végképp,és megfürdetni hótisztára,megváltalak ezzel a csönddel,nem reménykedtél hiába.

Ölelj át jég- és hóvilág,gyûjts erõt tavaszra bennem,hogy a szivárványos jégmadárragyogó szárnnyal fölemelkedjenés fölérkezzen abba a magasba,ahol csak viharszépségek zengnek,és nem lüktetnek vadul, véresenfojtogató, fekete szerelmek;emelj föl engem is a fénybeszínes mégmadár-szárnyon,hogy átröpülhessem a viálgot

és mindig tudjam,hol szabad leszállnom.

MAROKNYI SORS

,,Jelképek erdején át visz az ember útja...”(Baudelaire)

1970–1980

48

49

A FÉNY MAGASÁIG

Csak ne ugyanúgyahogy eddig formálta az ajkad,

csak ne ugyanaztami halálig vigasztalhat,

csak ne ugyanannyitamennyit felfog a józan elme,

csak ne ugyanúgyahogy lángol a lét szerelme;

ne csak azérthogy a gonoszság megigazuljon,

ne csak annyithogy a földobott kõ visszahulljon,

ne csak addigamíg az évek térdre nem buknak,

ne csak annakakinek mindig béklyók jutnak;

mert – jaj – nem lehetmindig megszokott ritmusra lépni,

új szív, új hit kellveled és hozzád hazaérni,

új csodák hitehogy szerelmünk újra megválthasson,

új bizonyossághogy a Föld embernek megtarthasson,

tiszta szavakfölkiáltani a fény magasáig

és biztos szárnyakestére együtt szállni hazáig.

50

ARANYMADÁR

A szelídülõ ég alattvillan a parázs pillanat,dong a darázsló nyári ég,kong a varázsló messzeség.

Hajad söpri a kék eget,ajkad ringatja éneked,a por fölsepri lépteid,puhán szitálja fényeit.

S az ég alatt, a víz felettúgy göngyölöd a felleget,hogy szárnyára vegye a nyár,s röptesse az aranymadár.

RÁD EMLÉKEZEM

Rád emlékezem; s követ dobok a vízbe,hogy megidézzen a lomha csobbanás,fehér homokot szórok feléd a szélbe;hogy tisztára szitáljon a porvarázs;csillagot futtatok érted fenn az égen,hogy ragyogásodat az éj fölmutassa,barlangot kongatok érted a mélyben,hogy a visszhang arcodat megmosdassa.

Viszlek, hozlak, hívlak, idézlek,könnyel bûvöllek, csókkal igézlek,elhagylak, hogy hozzám hû maradhass,ölellek, hogy magamnak visszaadhass,veled ringat a fény millió csillagágon,s együtt ámulunk a kavargó tarkaságon.

51

Rád emlékezem; s követ dobok a tóba,lebegek veled a vízen elmosódva,ködök szárnyán zizegve forgunk körbe,együtt szállunk a szomszéd üstökösre,s mire szívünk csöndje megfürdik a hóban,márványló arcunk mosolyog elalvóban.

GYÓGYULÁS

A kórterem falán a csöndtûnõdve legelészik,fölkapják fejüket az õzek; vérzikaz erdõ alatt a forrás tükre;a reménységezüstbe játszó fekete üszkeleszáll az iszap hideg mélységeibe;a sárga csõrû, kék tollú mdárhangtalanul bukott le ide,meghûsíteni vérzõ torkátés fölhessenteni a fény ringó bokrát,hogy szabadon szállhasson messzeerdõ zsongású fellegekbehajnal zengésû arany szárnyon,túlszállva béna ájuláson,vágyakon, híváson túlemelkedve,az élet gyõztes hitét énekelve –és szárnyalni feljebb, egyre feljebb,hogy védõ, tisztító mosolyodbanvégre biztos gyógyulást leljek.

52

BETAKARNA

Levetettem az évek takaróját,a fény tüzes csomóit,a zajok szövevényét,a gyermekkor megszeppenéseit,a gyáva és bujkáló vágyakat,a becézett és kiuzsorázott ígéreteket,a félelmet, ami megzabolázott,az áhítatot, ami megbénított,az emlékezést, ahogy a múlt visszahívott;a kutat, az eget, a sziklát, a vihart,a sebet, a csontot, az ájult álmokatmind levetettem már.

Ez a sors, ez a rend,Itt belül dörömböl a csend,s ha a világ meg is tagadna,lelkiismeretem tiszta melegemegvédene és betakarna.

ÁT A RÉVEN

Ki visz engem át a réven,a lángoló messzeségen,

hogy letegyen élve-halvaölébõl a túlsó partra;

az örvénylõ idõ felettátszáll-e az emlékezet,

hogy rendezze szépen, sorba,mintha minden igaz volna?

53

szárnyam sincsen, mégis szállok,vágyam sincsen, mégis vágyok

szelíd szépre, igaz szóra,ember szíve szülte jóra;

s mire átérek a partra,számat a csönd összevarrta;

úgy zuhanok le a földre,mint az ág, ha szél letörte.

AZ A MADÁR

Az a madár, hogyha volna,engem sose panaszolna,

megetetne, megitatna,puha szárnnyal betakarna;

de valaki elvesztette,tõrbe csalta, megkötözte,

meghurkolta gyönge torkát,megszaggatta fényes tollát.

Nincsen, aki ennem adjon,nincsen, aki elringasson,

csak a vágyak biztogatnak,szép remények vigasztalnak;

54

dünnyögök az õszi széllel,mely a szívem alól kél fel,

az a madár sose szól már,üres erdõn hideg szél jár.

ÖKÖRNYÁL

Már készül az õsz...már hullatja lombját a varjakat károgó erdõ,már tuskókat görget a tisztások szélin a csönd;sárgul a sarjú a harmatot gyöngyözõ réten,és lángoló arccal ködbe buknak a fák;villog az úton a sárban a didergõ tócsa,kései napfényt isznak az ökrök a vályún,s panaszos bõgésük messzire dobja a szél;m é g i s –nézd csak: a szívem hogy izzik újra a ködben,hogy biztogat újra a szárnyaló, régi remény;– mert itt van az õsz.

KASZÁSOK A RÉTEN

Az erdõk alatt kaszások járnak,szélkaszával füstöt kaszálnak,s mire mécseit fölgyújtja ránk az este,tündérek szállnak az arany Hold felélátomásokká fényesedve...

Az erdõk alatt kaszások járnak,szélkaszával ködöt kaszálnak,s mire lámpását fölemeli a hajnal,asztagok úsznak a csönd holt vizénméltósággal – és diadallal.

55

MEGFEHÉRSZIK

Átbuknak rajtam mind a fények,fölmorzsolnak a rozsdás zajok,veszejtõ vágyak hívnak visszaés elszabadult indulatok.

Tüzes viharral perzsel a szél,izzó parazsat vág szememnek,tán hunyásnyi pihenést ígéra csönd az ájult szerelemnek.

Messze a rétek gyöngy-ködén túla tiszta fény még legelészik,dong a duruzsoló darázsraj,– s a hajam lassan megfehérszik.

KARÁCSONY

Emlékszel?...omló fények, szitáló ragyogás,kalácsmeleg mosoly, gyermektiszta béke,gyertyák, fenyõillat, barmok szelíd szeme,bukdosó vágyaink mezítelensége.

Nézd!...a félelem szeget ütött tenyerembe,fogadj el mégis oltalmazó társnak,s ha nem hiszed, amit szívem kidobol,szegõdj el te is messiásnak!

56

CSAK ÍGY

Csak,csak akkor, csak azért,csak azért is,mert állkapcsod makacsul fogva tartja,ahogy a csönd karma kikapartaa szót.Nem és nem!pedig üvölteni kénearra az üszkös messzeségre,amely bilincsbe vert.Félted az életed?Már senki sem szánja oda magát,csak a testvérét vagy a mostohátkiszolgáltatvaa lelkiismeret feketepiacánmagamagát.Lássuk! Talánkijátsszuk a halált?Se önámításnak,se csalatásnakne hívjuk a mát –hogy a holnapvalahogy mégis megmaradjon.Másképp már nem lehet:mindenki daloljonszívébõl szólótiszta éneket;csak így lehet,hogy a holnap kivirágozzékmindenkinek;csakés csak így lehet.

57

DÓZSA

Megvallatott ötszáz esztendõ már;a vérünk áztatta förgetegbente maradtál nekünk: a forradalmár.Az egyetlen,aki közülünk emelkedett felszembe szegülni a lehetetlennel;aki konokul vállaltad a harcot,s a gyilkos töprengés õrtüzei fölöttremény harmatában fürdetted az arcod;vad elszánásod lázította véred,hogy az emberségre szépülõ jogotakár életed árán számon kérhesd!Hitted néped keserû igazát,s mint akit nem is anya szült – táltos,látnoki szívvel vitted a sáros,szörnyû buzogányt a reménytelen harcba,szíveddel cserélted föl a keresztet –így írtál nekünk igaz történelmet.Dózsa György! Hallod?Kondítsd meg újra érces hangod!Felelj hittel hívõ szavunkra!Emeld magadhoz vacogó szívünketaz elpusztíthatatlan forradalomba!

A BETELJESEDETT JÖVENDÖLÉS

Mióta márhogy vágyaid szüntelen égnekés büszke szellemedkristályutat vágott a mindenségnek

Vitéz Mihály,

58

s ahogy érik az idõ,a csillagok fénye szikrázva lobog,neked üzennek parázsló szívvela megbékéltek és a boldogok.

Lelked szabaduló népet álmodott,akinek legfõbb törvény az értelem;hittel hirdetjük és tudva tudjuk,õ igazít el minden harcokon,s vele tisztul a zengõ végtelen;és leomlik minden denevér babonaa tiszta homlokú szándékok elõtt,hogy köszönthessük – mai harcosok –elkésve is – a korán érkezõt.

Oltalmazz minket szent garabonciás,szívünk szavának versed legyen a mérték,s aki a szépségbe egykor belehaltál,maradj meg nekünk buzdító reménység!

A jövendölés beteljesedett,az új helikon szívünkben készen áll,hogy bátorsággal, tiszta értelemmelmiénk maradhass, Vitéz Mihály.

CSENDVIRÁG

A források mélyén ezüstöt virít a csend.Ismered-e a várakozás kínjátmeg a gyötrõ sejtést szívedben idebent?

Ki ad rád tiszta ruhát holnap,ki szegi meg napjaid szikkadt kenyerét,ki fényesíti meg arcod elõtt a Holdat,és ki törli le ajkadról a vért?

59

Valaki némán int a túlsó partról,ködöt emel a ballagó vizek háta;a gyanakvás hidegen szívedbe markol.

Este van. A gyermek leteszi játékát,homokvárba tündérlányt álmodik;révész nélkül a túlsó partrólteérted is átjön a ladik.

BÚCSÚZKODÓK(Bellyei Lászlónak)

Az elmenõk mindig köszönneka csöndet gyöngyözõ idõnek;

a múlás selymét elsimítják,szívüket a végtelenre nyitják,

csodát valóra igazítanak,hogy ragyoghasson minden pillanat;

sorsokkal mérik, mi következik,tett a tettel bennük szövetkezik,

s ahogy éveiken átzuhog a fény,kiteljesedik minden szép remény,

mert tudják: mind, akik itt maradtak,megtartják minden pillanatnak

szándékaik sziklatömbû mását,emberségük ember-tisztaságát.

60

MAROKNYI SORS

A felhõk fölött nem röpül az ég,és nincs szomorúság a csillagközi ûrben;csak szemed méri meg, hol a messzeség.

Magad mértéke: békítõ alázat;a valamettõl valameddig útbeporoz minden fehér csigaházat.

Mihez mérjem maroknyi sorsom?Naponta mérkõzöm a magánnyals kötött kévéimet szérûre hordom.

PORLÓ EZÜST– Sipos Gyula halálára –

Akik megelõztek a halálban,azokat mind ki tudom engesztelni,fekete ajkukon a málló csöndnem enged ugyan énekelni;de hozzá igazítom sovány szavama tisztesség porló ezüstjéhez,hogy elvégezhessem szándékom szerint,amit az ember életében végez.

61

A HOLNAP ELÉ

vagy miért ne hinném:azoké a holnap,akik a tudásértéletet áldoznak;

hiszem és akarom,hogy szívünk szerelmemindenki szívéhezszólón énekelne;hiszem és vallom, hogycsak azok virulnak,akik másokért ismaguk igazulnak.

Tegnapom cserélemholnap bizalmára,a didergõ magánytengesztelõ társra,a sanda gyanakvásttiszta emberségre,kimért világomata végtelenségre.

Cserélem a régita biztató újra,a szél holnapjainkfriss zászlóit fújja,idõ az idõnekmutatja a mását,lélek a léleknekszárnyas fordulását;

cserélem a vágyamsziklakõ valóra,bukdosó szándékomigazodó jóra,szép szavaim rendjétdiadalmas hitre,mely már bizonysággalrég be van kerítve;

mért is ne hihetnémhogy a fény a fénynektükröt tart, mint embermás ember szemének

62

EMBEREK JÁRTAK...

Jelet hagyni, hogy egykor voltunk,és úgy szólni, hogy ha már szóltunk,szavunk századok múlva is zengjen,hitet hirdessen, örömöt teremjenés bizonyosságot; az egyetlen életnekünk a mindenséggel is felérhet,ha tudjuk:

sorsunkra áldozattal vártak;villognak a fény ezüst zászlai,az úton elõttünk emberek jártak.

SZELÍD REMÉNNYEL

Már nem tudok menekülni szívedlángjától, hited parazsától,és nem tudom, mit áldozzak föl érted,hiszen te sohase kértedaz áldozatot;

veled vagyok és magamban; így együtttenyerünkben a ráncokba felgyûrtszigorú esztendõk harca,múltunk, mint a Hold szálló arcafölöttünk úszik a ködben;

csak egy bizonyos;immár végképp szabadok lettünk,az évek tüzétõl szelídült szerelmünkarcunkon ragyog tiszta fénnyel;biztat az idõ – és szelíd reménnyeldúdolgatjuk a régi dalt.

63

ÖRÖKRE IDEKÖT

A vörös forrás titkát csak te tudtad,kutya a kenyeret csak tõled vette el,

mióta elmentél, elapadt a forrás,de a hold az erdõn terólad énekel.

A holt füzesben még láttál víziembertés tudtad, mért hullanak le a csillagok;

hány régi utat hagyott el béna lábad,s most minden bejárt út bennem kanyarog.

Bölcsességed görcsös gyökerek táplálták,nyugalmadat égõ csend gyöngyözte ki,

makacsul hitted, hogy egy új világban,a szolgaságtól egyszer megment valaki.

S hogy õsz fejeden a remény glóriájátfekete kendõbe kötötte a halál,

elrejtõztél a hársfák árnyékába,de vizslató szemem most is rád talál.

Bár megnémult már hangod a messzeségtõl,mégis bizonyosság vagy – mint ez a föld,

amely lábad nyomát porával fölitta,de szerelmével örökre ideköt.

64

TÖRVÉNY ÉS ENGEDELEM

Már tudom:nekem kell számot adnom

helyetted is minden pillanatnak,s úgy kell a szerelmet dédelgetnem,amikor majd téged elsiratlak,hogy láztól sebes ajkam kimondhassaami belül még sistergõ örvény– mert tudom, mi a szelíd engedelem,

és mi az ember szabta törvény.

BARANGOLÓ

Bebarangoltam Európát;zuhogó fényeit megcsodáltam,romjainál és óutcáiban jártam– a múlt arca hûvösen sugárzott.

Porát és füstjét fölkavartam;s ha néhány törött szót elhadartam,nem sejtették, hogy mit akartam– éreztem, most is hideg a kõ.

Nyüzsgõ terek és álmos templomhajókívei fölött – ha fuldoklott a kék,hazám egének szelíd fényeinélmelengettem a fázós szobrokat.

A szenvedély szava messzire futott;s hitünk lángja úgy fölragyogott,hogy népünk véres tüzû álmainEurópa is elcsudálkozott.

65

ÕSZ AZ IDÕ

Már õsz az idõ; a rétekájultan feketéskékek,fakó a lomb,ezüstöt szórnak a fények,s oszlopot emel az égnekmessze a domb.

Lelkemben lucskosra ázotta tegnap tájra bogárzottmézragyogás,bánatot kormoz az este,szétrezgõ árnyék a teste,vak lobogás.

Jövendõ szárnyalás álmagyökérbe, magba bezárvacsöndben borong,születõ tavaszok vágyabiztató melegre várvaszívemben zsong.

HÛSÉGGEL

Hûség a földhöz és a fákhoz,a gyökerekhez, az indákhoz,a rügyekbõl kibukó szóhoz,a virágbontó szándékokhoz,az ágak ringó szövevényéhez,a lombok fölött ragyogó éghez,a sorsunkkal viselõs maghoz,esõhöz, naphoz, szélviharhoz;hûség az öröm és bánat szülte rendhez,hûség a harchoz, az engedelemhez,

66

hûség az értelem kristályrendjéhez,minden igaz és szívünk szerinti széphez;hogy minden népek sorsa kiteljesedjenés az élet gyõztesen ragyogjon, zengjen!

FARSANGOLÓ

Dunna-dáré, hoppla-hopp,ezt táncoljuk, ez a jobb;itt a farsang vidám napja,félreáll a hold kalapja,itt a móka, itt a tánc,jól teszed, ha közénk állsz

– zeng, zeng a dal.

Dunna-dáré, hoppla-hó,ezt táncoljuk, ez a jó;emeld jobban csámpás lábod,ha a táncot velünk járod,ami maradt, bánatoda kutyáknak eladod,

– jöjj, hív a tánc!

TAJTÉK

Kivetett a víz haragja,szívem, lelkem holtra marja;mert kiittam a bánatát,fölszürcsöltem a mámorát,bemocskoltam gyöngy-fényeit,átúsztam hullám-kényeit,fölkavartam tükör-arcát,megszaggattam homokpartját,mélyét, magasát bejártam,

67

locsogását megtréfáltam;– az életem is csak hullám,

fehér hajú tajték hull rám.

NÉVNAPI KÖSZÖNTÕ(Fodor Andrásnak)

Kedves Bandi,neved napján szívbõl köszösztlek; itthonmég borong az õsz azon az õsi titkon,hogy a rétek ködfútta, ezüst szárnyain szállvaeligazodik-e a sorsunk majd valahára...pedig õrzi a rög; ringó zenéje messzebizakodással távol utakra zengvea soványka emlék, a botorkáló szavakvarázslatával mind arról vallanak,hogy látták a nyárfák fölött égni az arcod,– mi tudjuk: nem felejted el a régi harcot,mely mosollyal gyõzi sorsa kínjátés újjászüli minden társát, aki itt járt,s nem volt elég bátorsága, hogy karmakésõ reményét a fagyból kikaparja...tudom, fölkél a nap ragyogva újra,a friss szél a lompos felhõt messze fújja,az idõ nem ellenedre száll feletted,amit lehetett – te szíved szerint tetted;csodák hite – és hitek csodája elmúlt,a csönd a kilincsen csak-csak megcsikordult,s a leírt szó zengõ szín-bizonyosságaismét fölemel az õszi ragyogásba.

Köszöntelek,emlékeimbõl tûnõdve ólmot öntök,hogy kifürkésszem eljövendõ sorsunk,és higgyem: az emberség õrtüzeitfölszítják újra szelíd szavú költõk.

68

SEHOVÁ

Biztosan tudtam: hajnalban egyszer elmégy;fekete cipõd hidegen kopog a kövön,ezüst hajadról arcomra csorog a csönd;ujjaid bütykén árva remények kuporognak,felhõt tartanak a fázós, kullogó holdnak,a fény arcod barázdái közt még melegszik,a békesség fájós lábad elé fekszikés néma szád hidegen fölkiáltja a csendet:kegyetlen sors – tõled csak ennyi tellett? –törékeny árnyadat körülfolyja a bánat,s elmossa az emlékek árnyéktócsáiban,amit babusgatott a gyermekvarázslat.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Kuporgó falvak és zsongó városokminden ajtaja nyitva van elõtted,

anyám,de már nem térhetsz be többé sehová.

KENDERTÁNC

Zizeg a kender;csak csupa tesze-tuszaálmatag embertéblábol ide-oda,mint hogyha soha, sohanem tudná, merre, hovaárad a tenger.

Törik a kender;ropog az ága-boga,és a sok emberhajladoz ide-oda,füstöl a munka pora,

69

gyûlik a kévék sora,mormol a tenger.

Ázik a kender;jár-kél csak ide-odamind a sok ember,nincs többé zenebona,szél hordja, fújja tova,s ki tudja, merre, hovaárad a tenger.

NEM SZÁLL LE TÖBBÉ...(Váci Mihály halálára)

Neked a szó már jeges valóság,nekünk még vajúdó gyötrelem,tudom és hiszem, amit eddig mondtál,idõn és halálon túllépõ jelen;itt feszül, itt lebeg fényes igazávala villogó, lüktetõ pillanatban,most is mondod tovább konok némasággal,hallgatásodban zeng a kimondhatatlan.

A szegénység gyapjas felhõi elszállnak,jegenyék hárfáznak, zsong az egész határ,zuhog a fény – mégse száll le többé,hogy új dalt daloljon a zsezse-madár.

A LÁTSZAT ELLEN

Naponta meg kell küzdenema látszat ellen. Létezemharcok és békességek árán,kínok és gyönyörök határán,

70

mert minden mosoly csapdája ellena tisztesség vasa vértezett fel,egyetlen fegyverem: a létems általa gyõztes reménységem.

Naponta újjászületek;szívem ritmusában szüneteka nagy csöndesség viharaira kongnak,s ha elkékül az ajkam – a kezemmindig kezetekbe teszemés megbékélek a sorssal.

Naponta föl-föltámadok;gyávaságommal lázadokaz együgyûség béklyói ellen,s megszépítek a szerelemmelminden tiszta szándékú embert– s minden alávalót.

Mindent mindig helyére teszek,hogy rend legyen, ha elmegyek,halállal, csókkal már nem játszom;nehogy egyszer majd annak higgyenek,aminek látszom.

PARASZTZSOLOZSMÁK

1. FOHÁSZKODÓ

Haja, haj! Merre talállak, anyám?Haja haj! Merre keressem hazám?

Véredbõl fölbuzgó élet – én vagyok anyád!Szerelmed nevelõ határa – én vagyok hazád!

71

Haja haj! Gyere vissza hozzám!Haja haj! Engem föloldozzál!

Hívlak, kereslek, kérlek – az árnyékok futnak,Várlak, ölellek, védlek – szíveink újulnak.

Haja haj! Kerüljön a baj!Haja haj! Hagyjon el a jaj!

Hagyjon el a szenvedés – szüless újra bennem,engesztelõ gyöngyvirágom – lelkedzõ szerelmem.

2. RAGYOGTATÓ

Nap szülte a fényességet,fényesség a békességet,

békesség a világokat,sétálgató csillagokat,

csillag gyújtott arany tengert,tenger termett szegény embert,

szegény ember szép éneket,a szép ének szerelmeket,

a szerelem hószín békét,szívünk, lelkünk fényességét.

72

3. HÍVOGATÓ

Hessa héja! Gyer velem, virágom!Danna déja! Csillagom se látom!

Csak arra, csak erre – kora szerelemre,csak erre, csak arra – hirtelen viharra.

Hessa héja! Nem adom a csókom!Danna déja! Szívemet eloldom!

Csak annak, csak ennek – bánat a tengernek,csak ennek, csak annak – sohase siratlak.

Hessa héja! Magad vissza hozzad!Danna déja! Ajkad harmatozzad!

Csak ide, csak hozzám – szívemet áldoznám,csak hozzám, csak nekem – gyönyörû szerelem.

4. BÁJOLÓ

Kösse gúzsba szél a kezed,ha testvéred fenyegeted,

penész fogja be az ajkad,ha igazad elhallgattad,

szemed kékje vessen lángot,ha a szépet meg nem látod;

szíved lobogjon a jóra,parázs ajkad tiszta szóra,

73

hogy ragyogjon végre béke,csillag röptessen az égre,

ahonnan, – ha muzsikálnak –szép tündérek hazajárnak.

5. BIZTOGATÓ

Élnék életeddelvolnék világoddal

szólnék te szájaddallátnék te szemeddel

lábalnék lábaddalosztanék kezeddel

dobognék szíveddelhinnék te hiteddel

élnék életeddelhalnék haláloddal.

RÁOLVASÁSOK(kelések és hideglelés ellen)

Jó reggelt, bodzabokor, segíts!Védj meg a gennyes kelésektõl,a kínoktól, a megaláztatástól,a hátamba mártott kések hidegétõl,a kérkedéstõl, a hazugságtól –jó reggelt, bodzabokor, segíts!

74

Jó reggelt, tiszta forrás, segíts!Védj meg a hidegleléstõl,a világ fortyogó mocskától,a gonosz szemmel veréstõl,a tüzes vágytól, az elárulástól –jó reggelt, tiszta forrás, segíts!

Szilvafa, én megrázlak téged!Fehér szárnyú virágemelj föl a felhõkkel a fénybe,vigyázz, a vén fejsze kivág,s nem maradsz meg reménykedésre –szilvafa, én megrázlak téged!

Almafa, én megáldalak téged!Az elsõ sárga lábú madár,amely erre száll: röptessen fel,tevéled mosolyog a határ,békíts meg hát az életemmel –almafa, én megáldalak téged!

MINDIG VISSZAVÁRJA

Ha vízre száll– gyöngyöt iszik a madár

ha földre hull– a csönd fénye szétgurul.

Hol az öröm– repesõ gyönyöröm,

hol a titok– mit a szíved nyitott?

75

Aki tudja– nincsen visszaútja,

aki járja– mindig visszavárja.

MINDENNAPI HARC

A tények sziszegve visszacsapnakaz ágaskodó pillanatnak,

s ha nem tudod, ki miért harcol,a sejtés éle belédkarcol,

és szíved arcán úgy vág végig,hogy lángra gyúl és szinte vérzik

a valóság remegõ bõre –és seb nyílik a kételkedõre,

hogy kibuggyanjon gondjaink véretüzet gyújtva napjaink egére,

ahol a kormos szemû fényekfeleselnek a messzeségnek.

SZÁLFAMONDÓKA

Hõce-hóca, kabóca,derekamból kis lóca,kerek asztal, kicsi szék,eresz alá illenék,

tenyerembe marokrabalta nyele befogva,s ha fokával odavág,csudálkozik a világ.

76

Tilim-tolom, talárom,ágamat se találom,mind lehullt a levelem,csak virágom nevelem,

leszek bölcsõ, koporsó,öreg rokkán kis orsó,míg derekam megtelik,pöröghetek estelig.

ISPILÁNG

Megbéklyóztak már a mogorva,öregedõ évek,nem véd meg többé a csupaszív,tiszta gyermekének.

Botos, görbe hátú anyácskáktartják derekadat,ispiláng-nótákat dúdolvamosdatják arcodat.

Hisz te vagy az ágon a hajtás,amit ciróka szélkibont, hogy újra ragyoghassona gyémántarcú ég.

Szívvel és mosollyal mértedengesztelõ hited,olyan jó, hogy el nem árultálmég soha senkinek.

77

ÖREGEK

Estére mindig otthon vannak,bólintanak a pillanatnak,

gondjuk küszöbét általlépik,a mosolyban gázolnak térdig,

s ha valaki szemükben kutat,megköszörülik a torkukat,

elülnek a homályban kicsit,mintha várnának még valakit,

aki a hegyrõl erre téved,s ölében hozza a messzeséget.

KISIMUL

Ha búcsúzóul visszatérhetszcsak legalább egy pillanatra,gyere csak bátran, biztasd mégszívedet reményre, harcra;mert mire kicsorbulnak a tárgyak,az emlékek összetöpörödnek,és kisimul szelíd mosollyalemberarca a gyûrött földnek.

PÁRBESZÉD = KETTÕS PORTRÉ

,,A Szép: igaz s az Igaz: szép! soseáhítsatok mást, nincs fõbb bölcsesség!”

(Keats)

1980–1988

81

RÖPTETÉS

Indítom, röptetem sólymomat a szélnekezüstben szárnyaló, tornyos messzeségnekhadd suhogjon tolla borzas széllel szembebirkózzon viharral nekikeseredveés ha beröpülte a kijelölt pályátkarma közé fogva hozza el zsákmányáttérjen vissza hozzám oltalmazó révbea felkínált ököl biztos menedéke– bár rabszíjra fûzve tanulta a harcot

érdem szerint kapja mind a hadisarcot.

Indítom, röptetem a szavamat a szélnekezüst harangszavú, tornyos messzeségnekértelme feszüljön zúgó széllel szembebirkózzon közönnyel nekikeseredves ha mindenkit elért, akinek csak szántammert mindegyikükkel nagyon csínján bántamkeltse föl a tüzet mindenki szívébenszítsa föl a lángot a vacogó télben– s ha tüzes nyilával titánokkal harcolt

mosdasson simára minden gyûrött arcot.

82

ÁLDOZÓK(Illyés Gyulának)

boldogok, akik szárnyalni tudnak,de boldogabbak, akik a földön járnak

ragyognak, akik fennszóval énekelnek,de méginkább, akik hallgatni erõsek

igazak mind, akik a harcban forgolódnak,de igazabbak, akik békében élnek

tiszták, akik a szépségért lelkesednek,de tisztábbak, akik áldoznak is érte

ADY

Szó vagy nekünkamely igaz

szenvedély, melymindig vigasz

tett vagy bennünkamely lángol

készülõdésmely varázsol

sors vagy, konokamely végzet

józanság, melymegigézett

tiszta szándékamely maradmérhetetlen –a pillanat

83

amelyben, hael is égünkmegõrizzükemberségünk.

VARÁZSLÓ

Mottó helyett:Régi történet egy kínai festõrõl...

A mester – hogy közeledett a százhoz,szelíden hajolt az elmúláshoz;ecsetjét a csönd fehér habjába mártvaúgy álmodott, hogy feszülõ vásznakilengett a tér hûvös peremére,hegyeket gyûrt a gõgös messzeségre,folyót kígyóztatott méltósággalszembe az idõ pezsdítette árral,s a távlatok szárnyakat bontvavonalat húztak a horizontra;zengett a csönd – fejét lehajtvaeltöprengett egy pillanatra:hol a közel s a messzi tájék,mely a szívünk varázsára vár még,és honnan távolodik a pillanat,amely a vásznán nekünk itt maradt?

Tudta a titkot a mester már régen;és hangtalanul

belépett a maga alkotta képbe,s elszállt az ezüst messzeségbe.

84

VIGYÁZÓ SZÉPSÉG(Nagy László halálára)

Siratjuk a tüzekkormoló hunyásátfekete csillagokparázsló hullásátzöld csikók patáina kopogó nincsethalál-osztogattavégleges bilincsetsiratjuk jaj-szavunkkongó visszhangjávalsorsunk sápadásátsárba hullásávaltépõ fájdalmainkfekete fényévelpõrén perbe szállunka hunyorgó éggelsiratunk, hogy nem vagya csukódó szárnyakzúgnak fejünk fölöttmert te már csak árny vagyde minden szavaddalamit eldaloltálszívünk szerelméhezoly emberül szóltálhogy amíg a vizeka tengerig érnekte maradsz meg nekünkvigyázó szépségnek!

(1978. január 31.)

85

ÜVEGVIRÁGOK

Tudod-e? –lepergett már minden órák homokjapedig mindnyájunknak az volt a gondjahogy a követ keményen pattintsuk a kõhözés az igazságot hozzámérjük a földhöz.

Látod-e? –fátyolos szemünk hidegen hunyoríta messzeségbe pólyálja a kínta bizakodás – az égõ önérzetelrendelés nekünk és végzet.

Tudod-e? –az utakon mindig vándorok mennekbiztatást visznek a szerelemneks mire az üvegek elpattannakgyöngyöt virítanak a kelõ Napnak.

ANYÁM KARÁCSONYA

Elveszejtõen szép voltami mögöttem

a vattás hóhullásban szárnyra keltés elzsongít

ami burrogva felviharzika megnyugvásos fehérségekig;

mert minden bilincsés minden parázsló tilalom

felizzó ellenszegülésénátvetettem lázadó szándékaimat;

nézdaki már elhamvadtál a tûzön

halldaki zománc urnába zárva porladsz

86

hogy semmi sem volt hiábavaló!tudnod kell

hogy az átkaidból és fohászaidbólfelcsapódó szenvedély tüze

meggyújtotta szárnyas álmaidat;megváltottad a szegényeket

megengesztelted a gyanakvókatmegmérted a messzeségeketés szabadon útra engedtedbotladozó gyermekeidet;

ó karácsonyi örömhasadjon meg

fejünk fölött az égés allelujázzon

minden messzeség!

FEGYVERTELENÜL

Elhagytak az évek és a gondok,letisztultak a kínok,pihennek a kések,

és itt forgatomhûsítõ nyelvem alatt

néhány parázs kérdésemüszkét.

Áteveztem a csöndbõl a csöndbe,a reménykedéstõl a kételkedésig,

s eljutottamaz úttalan utakról az egyetlen útra,

a hökkenettõl a hökkenetig;napok törmelékei

vigyázzák maradék idõmet;íme, itt állok:

fegyvertelenül.

87

PERUGIA

A guelf oroszlán a fényben lustán léptet,Perugia büszke griffje kéken szárnyal,zsivaj pöröl a kongató magánnyal,múltak varázsa ragyogtat minden szépet.

Az Etruszk kapun Augustus neve fénylik,Pisanóék kútja hûsítõ zene,Talán így sugallja Dante szelleme,hogy zengjen ezüstje századokon végig.

Vágyak, szerelmek, szenvedélyek tornyaárnyékot vet a hûvös völgyszorosra,– hajdan volt népek emlékeznek velem,

titkokat lobogtat a szálló idõ,– elámul minden ide érkezõ,s arany fényben ragyog a történelem.

RAVENNA

Róma, Bizánc, gótok és longobárdokemelték fényes híre büszke tornyát,a mozaikok ma is tüzes pompátvillogtatnak, míg új csodákra várok.

A lagúnákat elöntötte a bús iszap,Teodóra koronája sápadt,de Belizár vívja a vad csatákat,a szenvedély lángja újra csak kicsap.

88

Templomok, paloták, mauzóleumok,vallások, háborúk, mártíriumokõrzik, és míg dúl az erõk csatája,

áll az õsi város – szemben az idõvel,falai közt szenttel, császárral, hõssel– a történelmi korszakok kriptája.

MÉG ELÕTTED

Az idegengyanakodva megállt;hidegenkérdezte: ugyan miérttagadod meg szavadtól a vért?hiszen annyi kölöncöt hordtálugyan mineksorstársaidnak a fordított oltárminek a lenyelt szó mérgeminek a remény foszló kérgehiszen mögötted lezuhant az ég!igazmég elõtted ködlik e messzeség.

SUGARAK ZÁPORÁBAN

Üvegbe öntött a csönd;átszáll sóhajod szívemen,nyitott tenyerem megbukó fényerávillan az álmos messzeségreés csontos arcodon megpihen.

89

Még nem ismerek minden örömöt,amely a földhöz idekötözött,szemem üvegének tükre sem maradt,átbocsátott minden sugarat –s egyre zuhog a fény.

VELÜNK VILÁGÍT(150 éve halt meg Kazinczy)

A ,,Jót s jól” véres igazáttõled tanultam; szeretni a hazát

veled és általad tudom,szent lobogásodat most is áhítom,

újra teremtem hitedet,eszméket gyújtó, okos énekedet,

forradalmadat, hogy az emberszabadító szavával védekezzen

a gyávaság sötétje ellen,amely sorsot, jövendõt temetett el,

de most újra szárnyal az ének,hogy új hazát teremtsen jó-hitének,

mert az igaz bennünk terem meg,velünk világít a történelemnek.

90

ANYANYELVEMEN

Az eszmélés, a tudás titkabenned suhog szárnyakat nyitva,

te vagy az anyai ölelés,a biztatás, a megszeppenés,

a sorsokat megváltó vigasz,a meg nem alkuvás, az igaz,

a haza, a tisztesség szava,az otthontalanok otthona,

a történelmi elrendelés,árva gondjainknak mind kevés,

de bõségesen osztakozó,messze lángoló, õszinte szó,

harcaink villámló fegyvere,vágyainkkal szárnyaló zene,

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

te voltál az elsõ szerelem,utolsó fohászom te leszel.

ESTI KÖSZÖNTÉS

Jó estét kívánok!– Az álmosodó utcánmosolyogva köszönnek rám a lányok,s amit a szám felel és a szívem érez,nem mérhetõ máshoz, csak zenéhez;muzsikához, amely elömlik lágyanaz utcát seprõ szelíd ragyogásban.

91

De a fény csóváin átködlik, átzenga pajkosság, ami senkit se bánt meg;ím a deresedõ, tisztes ragyogáseredmény és emlék – meg tán valami más,visszahozhatatlan, megismételhetetlen,amit csak egyszer érhet meg az ember,ami sors – és talán beteljesülés,ingovány, tenger – és a szikla,amely messze magasodik, nyitvaés vigyázva saját anyagát,a holnapot, a tegnapot, a mát.

S mert a kövek nem zengenek hiába,visszaköszönök a csöndesedõ utcán:jó estét, lányok! – holnapi reményeknyíljon kedvetek színes virága!

VERGILIUS(kétezer éve halott)

Praeclarissimus omnium – hirdette rólad a mesterbár már kétezer éve, hogy ajkadon néma az énekgyémánt szavaid pengéje most is villog a harcon;

Silenus mezõin pásztori béke õrzi a csöndetAeneas csatáin gyõztesen lángol a régi dicsõségs betöltve sorsa parancsát honol a büszke vezér;

jövendõ gyermekrõl nekünk is szólott egykor az éneks most, hogy az úton Dantéval némán ballag egy férfiámulva látom:

Brindisibõl jövet csak te lehetsz.

92

AZ ÉLET NEVÉBEN

,,A magyar kultúra öngyilkosságnemzõkultúra.”

– (Buda Béla pszichiáter,Kossuth Rádió, 1980. október 27.)

Nem hiszem!Ez a nép nem halálra termett;bár pusztították förgeteg hadakés elpazaroltunkvágyat, hitet, szerelmet –de újra meg újra föleszmélve tudjuk,hogy legfõbb törvényünk az életneki tartozunk engedelemmelez a végsõ és szigorú ítélet.

Ha mégis valaki önkezével pusztultokát nem magunk termeltük önmagunkbannem szellemünk árnyékában fogantés nem önpusztító ,,kultúrtudatunkban”.

A szó komor, a tények fenyegetõekde nem hiszem, hogy az éltetõéletet fásultan megtagadnánk –virágzó jövõt nyitunk a holnapokraakkor is, ha ezer katakombaa múltból sötét örökséget hagy ránk!

MIND MEGIGAZUL

Úgy kell minden esendõ szót kimondanomhogy bármikor bátran felelhessek értea nagy nyugalomnak most is csönd a vértjemert mindig az igazat kell megvallanom

93

hiába vártam, hogy cserélhessek veledmindig, mindenütt csak önmagam maradtam– s ha lázas kérdéseimet elhadartam

ami bennem lángolt, mind a te meleged

így azonosulhatunk csalhatatlanulbiztató szemedben mind, mind fölszabadulami bennem tévedés volt valaha is

biztat a mindenség tört harmóniájamosolyra szelídül a csönd hideg szájaés mind megigazul az egykor oly hamis.

MEGTÖRTÉNHET...

Még megtörténhet,hogy döbbenten elhallgatsz,amikor tiltakoznod kéne,

még megtörténhet,hogy dühösen fölcsattanszszót sem érdemlõ semmiségre,

megérheted még,hogy gúzsba kötöd magad,pedig szabadon kell cselekedned,

megérheted, hogymások bûne rád marad,s neked kell mindent jóvá tenned;de amit egyszer átéltél máraz megmásíthatatlan,ha megrakták egyszer a tüzet,fölforr a katlan.

94

KÉSZÜLÕDÉS

Naponta azzal is beéremha egy biccentéssel igazat adtokfélszegségemen el-elmulattoks nem érzitek, hogy hûl a vérem

sorsát mindenki azzal követihogy a végzettel naponta csatázikvirágát – ha még nem is virágziktársa lába elé leteheti

adunk annak is, aki semmit se kérmérünk ahhoz is, ami semmit sem értépelõdésünkbe burkolózunk állig

osztozkodunk az idõ tornyai alattelfogadjuk, amit ad a pillanatés lázasan készülõdünk – mindhalálig.

PIHÉS MESSZESÉG

Bizakodásom két üzenet közöttfekete sziklába ütközött

lábamnál véres forrás fakadtés görgette a fuldokló szavakat

zúgott, dübögött a vörös ármíg a partjára leszállt a madár

csõrében szikrázó Hold aranyávalszárnyai alatt a vihar dalával

95

és a lángolás lágy dallá lohadtmegkönnyeztette a csillagokat

a csönd ágain hullámzik az égés száll veled a pihés messzeség.

KIMÉRT KÖRÖKBEN

Megúszva az Acheron sötét hullámaitDis falai elõtt

megadón vállalva minden buta kíntés átszárnyalva a Styx véres tavát

mentem makacsul – hatvanszor pörögvea fájdalom zúgó mélyére lökõdvelefelé szûkülõ fekete körökben

mert biztosan tudtamfény van odaát.

S hogy megtettem hatvan inferno-körömtudom mi az igaz s az éltetõ öröm

– a jeges kútból följutottam a fényretenyérnyi sorsommal védett tisztességre

és egyre ígéretesebbenjelzi utamat a csillagszemû ember

aki, ha föl is száll a zengõ szférákighûséges marad – emberhûségû

mindhalálig.

96

MÉG MEGÖLELHETSZFeleségemnek

Lábamra kígyók tekeredtek az útonde te még eljöhetsz hozzám

nyelvemet titkok csapdái bénítjákde te még igazat szólhatsz hozzám

számat a szél kötötte gúzsbade te még dalolhatsz nekem

karomat az idõ nehezékei húzzákde te még megölelhetsz engem.

CSILLAG-VALÓSÁG

Mint mikor két virágfej összebiccen,villanásnyira megrebben az arcod,a part nem görget már csak csöndet,bátran megvívtad szabadító harcod.

Öleld össze szálkás kétségeidet,köss szívós göböt a bizonyosságnak,kévéid megadóan összesimulnak,és kazlat raknak a csillag-valóságnak.

AKKOR IS...

A víz – bármeddig lappang a föld alattegyszer csak föltör, mikor a pillanatelérkezik, és felcsillanó tükrefelragyogja, amit a mélység büszkehallgatással eddig eltakart

97

hadd tudja mindenki, hogy a tárnákcsöndben összegyûjtik, amit az árvákmagukkal vittek a csontjaikbanés fölmutatják a verõ fénynekhogy öröme is lehet a szegénynek

akkor isha olykor nyomasztó álma van.

KORATAVASZ

Játékosan karikázik a fényszínesedik a fûz zsenge ágatócsákban fürdik az álmos rétremény a barázdák bukkanása

a kígyózó utak messzeségénpárállik a föld ígéreteliláskéken púposodik a hegya hullámzó tó lüktetõ zene

a csodálkozás ezüstje lágyanvárakozó szemünkre havazsejtések neszeznek arcodonhalk fuvolaszó – ez már a tavasz.

98

FONYÓD

Fönn a hegyen korábban kél a Nap,és keményebben fú az északi szél;zöld vízbe mártódzik a felhõ,a messzeség nyugalmat zenél;itt a fák már terebélyesebbek,águk csontosabb – mint a koponyák –minden göcsörtnél – ahogy a mélységmakacsul fordul egyet az ág;akár a konok, kemény akaratvigyázza a hegy baljós sorsunk,mert ha lelépünk a csönd padkájáról,vak, fekete szakadékba omlunk.

BALATONI TRIPTICHON

HAJNALA virradat szürkéllõ köderáhömbörödött a tóra,a lebegõ pára a neszeketátszûrte suttogóra,az álmok zöld fátyola lassanszétfoszlott a hab-messzeségen,várakozás emelte tornyátTihany fölött az égen,aztán – mint az acél sziszegéseegy sápadt sugár magasba röppent;a gyõztes Nap elõl lustán hátráltaz éjszaka a hullámzó ködben.

DÉLMézaranyban úszik a víz és a part,Poseidon árnyas mélységben borong,a víz zölden olvadó fényes tükör,

99

s az ágakon rezzenetlenül feszül a lomb;alszik a szél az utak forró porában,vándorok lábnyoma parázslik a kövön,délibábot játszik szárnyaló reményünk,s a felhõtlen égbõl zuhog a fényözön.

ESTEEste – ha nyirkos, lanka szélráül az álmos tóra,fölszítja az árnyak parazsátzöldeskék ragyogóra,s a villódzó víztükör fölöttszélesen feszülõ szárnnyalföltûnik az öreg halásznapszítta, barna bárkájával,leereszti ködvitorlájáts mielõtt kilépne a partra,fehér szakálla visszavillanpillanatra a hunyó napba.

MONOKRÓM VERS

Zöld szél kószál kócos hajadban,zöld vágy füstöl villó pillanatban,zöld tükröt tart a tó az égnek,és zöldellnek a tört messzeségek.

Szemed sugara zöldet játszik,a kíváncsiskodás zöldre válik,s mire elomlik a csöndek zöldje,zöld köd szitál a szenderedõ földre.

100

ÕSZI VARÁZS

Õsszel mindig megjönnek a ködökvalakit mindig magukkal visznekcsöndet terítenek a színes avarbólaz útra imbolygó szekereiknek

õsszel mindig megjönnek a szelekés mindig bánattal fújnak szembede lángra lobbantják a csipkebogyótés a halk vágyat érett szerelemre

õsszel mindig megfakulnak a fényekmajd áttûnnek egy csöndes ragyogásbaés zümmök szárnyán lomhán átsuhognaka békét mézelõ õszi varázsba.

RÖGÖK ÚTJAIN

A csönd a rögek közt botladozés a rögek szélnek eredneka szél szárnyai szitakötõkénta bokrok fölé emelkednekviszik a ragyogás ágkoronájáta levelek meg-megsuhannakszétnyílnak a rebbenõ felhõks utat nyitnak a zuhatagnakmert a felhõk felett a magasmindent villogva sziporkázika sziporkák fölött a kékségáttetszõ fényfátyollá válikaztán már a fátyol is ellebega messzeség már néma ünneps mikor a végtelen megremega rögekre árnyékok dûlnek.

101

ALTATÁS

A szakadék szélén lomha köd hullámzika mélység vak verme egyre feketébbsúlytalanul lebeg köröskörül mindenami sürgetett vagy csitított elébba hangok vigyázó, sebes madaraielröptették már a fülledt suhogástárnyékokká folynak össze a tárgyakrõt hamuba ül a sápadt lobogásaztán már se hang, se fény, se mozgáscsak kábító, bizsergetõ melegömlik el rajtam – végül alámerülveaz ölelõ mélység puhán megremeg.

BÉKEKÖTÉS

Kezed melege még fénylik a kilincsenmegbukó hangodnak már visszhangja sincsenrebbenõ szemedbõl nem száll föl a madárfutó utad porát elnyeli a határelõtted, utánad nem imbolyog árnyéknem találnám társad, akármerre járnék –most a láz páncélja cserepezi ajkadkonok sorsod átka többé nem fog rajtadezüst hited szárnya már ki van terítveemelne a fénybe – de be vagy kerítvesuta a lendület, nem visz a magasbamegbéklyózott sorsod parancsszava vasbade mégis bizakodsz – hiszen megtanultadmikor a hideg sár útját megfutottadhogy az ígéretek rõt ködöt szitálnaka sudár szándékok gyökércsonkká válnak

102

s most, hogy szárnyra kelnek a lomha göröngyökömlenek szemedbõl a csillogó gyöngyökbékét köthetsz – ha kell – másokkal, magaddalzaklatott sorsoddal – vagy a pillanattal.

TÖPRENGÕ ÖREGEK

Szakállt ereszt a csöndbottá merevül a magánykõvé kopik a gondhegyet pipál az árny

gyûrött tenyeredben hideg kuporogfogatlan szádban sziszeg a szószemed parazsa gyémántot játszikrozsdás aggodalmad hiábavaló

áldj meg teremtõ békességgelöleljen át reszketõ kezedoldozd föl minden keserû bûnömha árvaságod ellen vétkezett.

MAJD AZ ÖRÖM...

A fél tetõ, a fél ereszmegrokkant

– most már kajla leszami deres fejem felettmegtámasztja majd az eget.

De még tartja– ha jön a szél,

a korhadt léc nyögve remél;az unokám majd hazajön,s felpolcolja a friss öröm.

103

IGAZAT FÉNYLIK

Tétovázol...?hiszen nincs vesztenivalóda töprengést éppúgy ismerhetedmint keresztre feszítve a szóts ha az akarat ellángol majda szürke hamu lábadhoz perega galambszárnyú öröm rebbenésénelámulnak a sápadt emberek.

Csodálkozol...?a szavak nem némák sohaigazat fénylik muzsikájukpedig a száj néha mostohade akit egyszer megigéz a dalaz a holtakat már nem siratjahisz mindnyájunkat megvált az idõamikor árnyékunkat visszaadja.

A VALÓSÁG SZIGORÚTÖRVÉNYRENDJE

Jelen van minden törött tárgybana tárgyak áramló csapatábanaz éppen készülõ mozdulatbana visszahökkenõ pillanatbanaz összefüggések kuszaságábanaz azonosságban és a másbana kimondott szó lüktetésébena szenvedélytõl fölhabzó vérbenaz összefeszülés erejébena sötétségtõl feltörõ fényben –

104

s ami az ismeretlenségen átragyoga valóság szigorú törvényrendje

hogy ne tévesszenek utata csillagok.

AZ ÉLET IGAZSÁGA– Gyergyai Albert halálára –

Le kellett hajolnod a tükrözõdõ vízhez,mikor üdítõ forrásból akartál inni;a tudományt kellett vallatóra fognod,ha az éltetõ szépséget akartad hinni.

Mikor meghal egy okos öregember,borzong a vigyázó jegenyék kopasz ága;csönd ezüstözi az idõ tüskés tornyát,hogy tisztán ragyogjon az élet igazsága.

ÕSZELÕ

Tüzes nyilaivalátverte szívemet a nyár;lángcsikói megtiportak

perzselõ szelecserepet vágott az ajkamon;

csak a szempillámmalárnyékolom lázas gondolataimat;

aztán szelídülés felhõsen csöndesedik minden;

csontos magvaivalitt dörömböl

a kavargó porban az õsz.

105

ÕSZI FÁK

Készülnek a fák a télre –de nem állnak soha félremindig helyükön maradnakõrt állnak a pillanatnakarcuk lombját földre vetikágkezüket fölemelikszélben ring a koronájuk– ha vadmadár kiált rájukkapaszkodnak gyökerükkelnekifeszülnek törzsükkelminden vihar zúgásánakjégnek, fagynak, tépázásnak– s ha a sugarak majd hagyják

a tavaszt is fölmutatják.

FÁRADT VÁNDOROK

Az öregek néha szárnyra kelnek,megfürdenek az õszi ragyogásban,szavaik üszke még fölparázslika múltat idézõ szelíd varázsban.

Aztán leszállnak valahol pihenni,még félhomályban is messze látnak,dobog az út szívük szavára,hitük meleg fényt gyújt a magánynak.

Emlékeikbõl jól feltarisznyáznak,mert szól a kakas hajnalban indulóra,s ha fölkerekednek az omló köd felé,szemük még visszavillan – búcsúzóra.

106

MINDIG

Mindig váromhogy megérkezzem majd valahová

mindig óhajtomhogy megérkezzen majd valaki hozzám

mindig sejtemhogy nem sok már elõttem az út

mindig áhítomhogy sok utam legyen még hozzád;

sohase vártamhogy a végsõ állomásra elérjek

mindig reméltemhogy elindulhatok újabb utakra

sohase vártamhogy utolsót kondítson az óra

mindig reméltemhogy tiszta arccal kél föl a hajnal.

VÁNDORTARISZNYA

– Száradó, öreg fa a szélben –tudom, már megferdült a vállam

de a sebhelyes törzs most is egyenesáll keményen

az éveket emésztõ szárazságban.

Tarisznyámban éhes gyermekkoromtólvelem van semmi útravalóm

és arctalan sorsomaz évtizedek sáros kölönceit

elvesztettem márcsak súlyukat hordom.

107

A hármas útnál– mit is tehettem volna –

anyám eres kezénekintését követtem

a rengeteg felé vettem utamatkeményen markolva foltos zsákomat

a fény és az álmok után eredtem.

Hanem azótaa hollók megették a sápadt Napota források csurgója véreset vizelt

elkaszálták botladozó lábama fogságból senki sem üzent

szemembõl kék búzavirág nõttde mosolyát a jég elverte

az utak elfutottak, a bokrokat kivágtáks a szálló idõt

a közöny pora betemette.

Csak a gyermekkor tarisznyáját viszem márhamuban sült pogácsám elmorzsolódottálmaim megszöktek a vászon szövetén át

az évek súlya vállamra rakódottmeggörbültem; hogy könnyítsek a terhen

tarisznyám egy száraz ágra kötöttemtalán erre téved egyszer majd egy vándor

– lehet, az lesz a vágya –hogy az én sorsommalõ is feltarisznyázzon.

EGYSZERÛEN

Megcsontosodnak a régi szokások;a mozdulat koreográfiájaismétli a régi mozdulatok

108

árnyékait holnapra, mára;megfelhõsödnek a szemek aljána tompuló villanások,egy-egy visszanézõ emlékoly egyértelmû, mint a ráncok,megfakulnak a tûnõ vágyaka fel-felizzó szenvedélyben,elmosódnak a fáradt hangokés a botlás már nem is szégyen;fényt fésülünk omló homállyal,komorodásokat hótisztasággal,hogy föllobogjon régi kedvünk,– töprenkedve, mint a guggos bokroks a szálas fák szívós gyökerei –hogy egyszerûen emberek lehessünk.

FOHÁSZ

Legyen áldott az életedmely könnybõl, mosolyból vétetett:

a vágyad, amely biztatottszelídséggel ragyogtatott

a szemed, amely felittaha a csöndnek volt is titka

a hajad, mely omló selyemkezed, amely az én kezem

bánatod, mely engem gyötörtlázad, ha tékozolt gyönyört

109

hited, mely napjaink fényeemberségünk teljessége;

áldott legyen az életedamely sorsod és végzeted.

NINCS ALKU

A gyûrûzve futó hullámoktalán elrezegnek az emlék vizéna csönd ezüst kése meg-megvillanha denevérszárnyon ránk zuhan az éjtalán sejtjük még bátyadtan suhannianyánk hajdani fáradt sóhajátés reméljük, hogy ami fölparázslikaz tüzet gyújthat egyszer odaátvagy netán a vágyak kongó odújábana lehetõségek megborzonganakés úgy látunk mindnyájan csodákatahogy csodákat láthatna a vak;ne tétovázz! amit kimondunkabból minden hang szívedig rezeg

nincs alkusem a nyüzsgõ világban odakintsem a lelked mélyén idebent.

FEHÉR SZEGECS

Csak a csillagok magánosakmeg a gödrök szélén

a kifordult kõ.Átölel az idõ;

a mozdulat üstököslángjaa holnapok felé mutat.

110

Tenyeremben baráti parolák melege,sejtjeimben az õsök tüzes szándéka

versenyt lobogaz elmúlással.

Hitetek tüzénél melegszem,csontjaimban fehér szegecsként

izzik az akarat;titeket várlakkitakart szívû

holnapi fiatalok.

MEG NEM ÖREGSZEL

Életeden átzuhog az idõ.De te még most is emlékezel:az ifjúság fényküllõs robogására,anyád megbocsájtó, halk, okos szavára,– egy virág vergõdésére a szélben –fáradt kiáltásra õszi erdõszélen,fel-felvillanó zöldesszürke szemre,szembeszegülésre és engedelemre,véres háborúk fekete borzalmaira,a tegnap lágy kenyerére – meg a maira,fülzúgató, görnyesztõ erõfeszítésre,a józan napban tiszta nevetésre,bizalomra és hasznos tettekre,halálra és gyõztes szerelmekre;mindent õrzöl sejtjeidben; ezzelhadakozol – és meg nem öregszel.

111

IGÉZÕ JÁTÉK

Gyermekjátékaim közt legkedvesebb voltaz abroncs, mely a talpakat kerékké fogtaha az alkonyi fény felhõin futottunk együtta szálló port anyám mosolya beragyogta.

Ûzöm most is a rozsdás vasabroncsothajtom, ahogy vezérlõ utam csak hagyjale a völgynek – vagy fölfelé a dombonahogy szerencsém s kedvem kézre adja.

MIRE A HOLD FÖLSZÁLL

Madár, madár – megkopott a csõröd,amivel a kék csöndet felõrlöd;feszítsd ki még felhõröptû szárnyad,hogy a fényes egeket bejárhasd.

Gyöngyöm, gyöngyöm – hol a koszorúcskám?sípom, dobom elnémult, nem szól már,napsugaram, szemem kék bogáracsöndet kötött tar ágak bogára.

Haja, haja – vigasztalj anyácska,készülök már hosszú utazásra;mire a Hold fölszáll a nagy égre,gyújts föl engem tiszta fényességre.

SZABAD A MADÁRNAK...(népdal-variációkból)

Útra kél a madár, hogy messzire szálljon,igyekszik, hogy este nyugovást találjon;

112

tündöklik a kék ég, mit bejár a madár,botladozik szavam, mikor hozzád talál;

elég a madárnak egy sudár fa ága,de nekem nem elég szavad biztatása;

a nagy erdõ felett megvirrad a hajnal,én már nem indulok a madárcsapattal;

nem lehet viharban tépett szárnyon szállni,nem lehet a szépet sebes szájjal szólni.

SZÁRNYALÁS

Madár voltál – elrepültélutad voltam – elkerültélsebes szárnyon – messze szálltálkérleltelek – meg nem vártál. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .most már nem kell – visszajönnöda Hold útját – felsöpörnödnincsen ág már – megpihennedszállnod kell és – továbbmenned.

KÓDISÁLLÁS

Tudom, ide is be kell még kopognom,hiába várok, már nem válaszolnak,életnyi utak gödre, pora sürget,már koppanni sincs ereje a szónak;

a tegnap és holnap meszelt oszlopa köztsóhajtásnyi tetõ vigyáz fölöttem,a gerendák boronafogakká fogódznak,mint a tisztességem – mitõl ember lettem.

113

SZEMBEN A MESSZESÉGGEL

Ne csak újévkor – napontakezdjünk el újra mindent,az évek konok szikláibólvéssük ki emlékeinket,akaratunkból és hitünkbõlépítsünk biztos sáncokat,hámozzuk ki szemünk késévela kevésbõl az elég sokat;aztán a testvériség melegévelosszuk szét, ami majd elég,hogy emberek maradjunk mindig,s ne nyeljen el a messzeség!

KÉT FA

Hömpölyög a síkság végtelenje,a horizont ködében két csonka fa áll,mintha egy szétesett fejfa árválkodna

emlékeim temetõudvarán.

MEGNYUGVÁST REMÉL

Szélgereblyével gyûjtögeti az õszaz emlékektõl átvérzett avart,zümmögõ sugarak fényözöne leng áta szitáló idõn – a gond örvényt kavart,megcsillantva hajdan volt arcok fényétés õrtüzek füstjét – amit a bamba ködszétzilált az álmok ólmos, vak vizén,ahol a csönd hullámzón hömpölyög,

– beérett a zsongó tavaszok szerelmeés a vérpezsdítõ, aranyhajú nyár,

114

kerekedik a dombok termékeny öle,termést kínál a takarodó határ,összebújnak a súnyó árnyékok mind,kopasz ágakon citeráz a szél,fáradt hazatérõk baktatnak az úton,az õszi világ megnyugvást remél.

MÁRCIUS

Kopasz ágakat ostoroz a szél;kéreg, rög és moccanatlanság

a föld fagycserzett arca,csak a láthatatlan mélybenmozdul valami kimondhatatlan

feszítõ lehetõség;habot ver a patak sietõs vize,szélkiáltó rikolt a tó fölött,fiú és leány szeme összevillan,

térdre bukik elõttünk a zsenge sugár;megmérhetetlen messzeségekbõl

medveálmú horkanásokkalegyszerre elõviharzik

a megújulás.

SZÁRNYAT BONT

A jelképsokkal több annál,

mint amit maga mond;a madár nem madár

amíg a földön ül,csak mikor szárnyat bont.

115

HOGY FÖLEMELJÜK ÚJRA...

Kezdeni – és újrakezdeniévente – és naponta,minden percben és pillanatbanami még nincs ízekre bontva,de a súlyok sötét nehezülésea lekiismeret bukdosása,megbékélt emberségünk fényebizakodásunk bátor szárnyalása,mind, mind elénk feszíti isméthittel hívõ, fényes igazunkat;

reményünk fölmutatjuk a szemhatárig,hogy fölemeljük újra önmagunkat.

EGY KÉP ELÕTT

Vidáman virít a kék a képens a háttérbõl az ezüstbe fagyott szürkeúgy dereng, mint a hunyó parazsak üszkevagy mint a zöldhátú légy a mézen

majd szárnyra kél a kék a szürkeségbõla színek puhán összemosódnakárnyak és szárnyak összefogódznakés zümmögõ csend ragyog a messzeségbõl.

ÜZENET

A tornyok és felhõk fölöttaz ég ezüstbe öltözött

s a ködön tisztán csillogta áta békéltetõ harmóniát;

116

a bámészkodókra idelentsiketítõn zuhant a csend

és elomlott az esti fénytócsáiban a halk remény;

vártam, tudtam – te majd üzenszpárákon, csöndön áttüzelsz

hiszen szemedben most is éga lebírhatatlan messzeség;

tudom, a két sebes madártõled ide, vállamra száll

hisz én úgyis – bárhol járokhozzád mindig eltalálok.

SZÁLLÓ NYÁRFÁK

Szállnak a varjak a szélbenalighogy lebben a szárnyuka szemük fekete ébenkusza a szétfutó árnyuk

állnak a nyárfák az útongödröket ölel a lábukhátukra feszülõ púponimbolygó, fekete bábuk

bánattól némák az árvák– ezüst a gyermekek álmaszállnak a szélben a nyárfákfekete varjakká válva.

117

FELSZABADULTAN

Leszámolniminden elcsukló sóhajjal,

minden érzelmes tekintettel,minden hamis filozófiával,

és belehallgatni az esti csöndbe,és fütyörészni a hajnali ködben,és várni a kövek konokságával,

s bólintani a józanságnakfelszabadultan.

PÁRBESZÉD

1.PRELÚDIUM

Emeld föl arcodat a földrõl!– az ember igazán a földön ragyog,

itt születnek a legszebb csillagok;

nem szárnyal a por a szenvedélytõl!– értelem és lélek – én ember vagyok.

Ember? Mi szerint – mi a mértéked?– nincs korlátom – szabály vagy törvény

nekem szabadság nyitotta ösvény.

Mégis – honnan jössz, hová tartasz?– mögöttem az idõ hullongó köde

elõttem a remény sugárözöne;

talányosságoddal megriasztasz,– csak fölcsillantom a fény sziporkáit,

hogy az is lásson, aki nem világít.

118

2.KÉRDÉSEK

Az ember évezredek óta kérdezi:ki a boldog és ki mikor az,ha hisz, ha alkot – ha ügyeskedik,mi a biztatás és mi a vigasz?

Az ember évezredek óta kérdezi:ki a szabad és mikor szabad,ha korláttalan, ha végtelenben ég el,vagy tilalmak ellen hadakozik szava?

Az ember évezredek óta kérdezi:mi az igazság és ki az igaz,aki hûségesen igazodik az észhez,de gyõz-e a jó és pusztul-e a gaz?

– Boldogok és boldogtalanok,szabadok és rabszolga lelkek,ember emelte gátak és falak közt

görgetve terelteklelkünkbõl lelkedzett gyönyörû szerelmek;

Testvéreimröptessétek föl lángoló szíveteket

boldog-szabadítón!

3.FORRÁSOK

Fodor Andrásnak

Az örvénylõ idõ viharzik bennünk– mikor a források buggyanva fölfakadnak

akkor van emberarca az égõ pillanatnak;

119

a lobogó szándék áldozó szerelmünk– valami mindig újra elkezdõdik

és a forgatagban sorssá rendezõdik;

eszméink szerint mérjük a tisztességet– ami ragyog az éjben tiszta-e mind,

jogos-e ítélni érzékeink szerint?

gondolat és vágy egyformán porrá éget– ami a mélybõl magától fölbuzog,

viruló ígéret, mint a mirtuszok;

a kezdet mindig reménnyel tölt el– a dal íve innen magasan szárnyal

és büszkén emelkedik a sugárral;

a messzeség szemedben biztatóan zöldell– arcod meleg fényû csillagot játszik

szemedben a remény tüzesen bogárzik.

ELSÕ DIALÓGUS

Még van idõd, talán még nem késtél el,ha gondolod – még megbeszélheted velem,amit bennem õriz s velem hitelesít majda megmásíthatatlan történelem.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hát mondd: mi érvényes itt kétezer éve,múltunk igazából mi maradt velünk,megõrizhetjük-e híven, amit kaptunk,mit gyújt föl szemünkben szikrázó szellemünk?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

120

Adj tiszta szóval szárnyaló szépséget,adj sziklát, amely visszazengi a szót,adj vihart, mely a szenvedélyig lángol,és fehérre mossa a vérszagú valót.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Túl közel van hozzám a messze,és túl messze van szemed parazsa,csak tegnap volt, hogy ajkad elbocsátott,és ma újra szólít a szabadító haza.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hol, mikor, miért, miféle hatalomrendeli úgy, hogy bukdosó szavamonáttörjön az emlékezés vére...?Születtem ember módra

– ez is a halálom,s egyúttal életem lobogó reménye.

MÁSODIK DIALÓGUS

Szólj hozzám futó felhõk szavávalreménnyel szitáló szárnyalással

szólj hidegen koccanó kövekkelájultan aláhulló rögekkel

szólj a makacsok véres dühévelcsöndet gyöngyözõ verítékkel

földönfutók fülledt magányávaligazakhoz igazuló társsal

némák megszállott rettenetévelelátkozottak igézetével

121

szólj a hívõk lángoló hitévelüldözöttektõl jajgó üldözéssel

szabadulj szabadok szavávalbizakodj buzduló hazáddal

mert majd minden alázuhan egyszerés hétrét görnyedsz a végzeteddel.

AZ ÉVEK EZÜST FÜZÉRE

Mikor a Holdfelül a kopasz fákraés dudorászezüstté elmosódvamikor a sejtésvillan a jeges ágonés megrebbena ködön átcsapódvaa gyermeki múltbólolajmécses szagahullong felém az estbens vörösen fölcsapa lángokban feltornyosodósziporkaszárnyú testben –anyám arcátvélem suhanni messzea jégharangú éjszakábaním elcserélleka talánokból szõttvas-bizonyossággalamikor vérszegény vágyaktérdre buknaka fagyos földöntudom, hogy éveimet

122

lázadva nem érted töltömhanem az emberekért

akiketmegvigasztal majdkarcos, szikár szavam...hideg vantehetsz a tûzreaz évek ezüst füzérenem dísz, nem játékszer –a málló idõnekkülön parancsa van.

VIRÁGOT VÉRZIK

Mindenki igyekszik valahovámindenki visz valami terhet

– hol hagytad a kíváncsiságodataz éveidet – mondd – hová tetted?

Valamit mindenki tud mondanivalamit mindenki elõkészít

– eltipródik a futó utakonamit a szél éjszaka épít.

Mindenki elér majd valahovátestvéröleléssel fogadja a csöndet

– virágot vérzik vágyaink bokraszerelem ringatja az anyaföldet.

123

EGYÜTT VAN VELÜNKDobossy Lászlónak

Egy vagyok én is a sok között,akit a véres vihar elsöpörtszülõföldemrõl...

s ma már csak az emlékhomályában motozok– mintha otthon lennék,

megszólítom a fákat, a mezõt,a hegyek felõl hazaérkezõt,

néma fõhajtással köszöntöm, minthacsupán ez lenne kettõnk titka;

pedig történelem ölel át minket,halottainkat és szeretteinket;

eszmék, sorsunk együtt vannak velünk,csak így szólal meg tisztán énekünk.

NEM MOZDULNA...

A hallgatás sohasem felela ki nem mondott szónak,nem vigasz a távolódó úta csöndben távozónak,

az üldözöttnek nincs nyugvása,ha néma is a fegyver,a parázs akkor is éget, haeltapossa az ember,

124

a homokot nem a szél hordja,a fény sepri az útra,vágya kényszeríti röpülni,különben nem mozdulna.

BESZÉLGETÕ

Kõ a kõnek azt dünnyögi – meddig?víz a partoktól azt kérdezi – hová?fény a fénynek ragyogja – erre!hang a hangnak zuhogja – soká!

kéz a kéznek azt mondja – testvér!szem a szemnek ragyogja – végre!lélek a léleknek lükteti – remélj!ember az embernek azt, hogy – béke!

ELKÖTELEZETTSÉG

A völgybõl senki sem fog már visszahívni,szívemre nem pólyál csöndet senki,akit a közösség kése megbélyegzett,annak a becsület útján kell menni;nekem sem maradt más törvényem,csak amit rendelt népem sorsa,véremben döngõ fekete dobolásaz eleve elrendelést ostorozza;nincs más igazam csak a tett,tisztességemre igennen felelsz rég,ha láng-szenvedélyem szárnyára vesz majd,megszelídít – az elkötelezettség.

125

HA VÁLASZOLUNK

Ha vívódunk: pörölõ szánkatbeperzselik a fekete lángok

ha engesztelünk: tiszta torkunkbanlázadó tüzek krátere tátong

ha elviseltük, ami ránk roskadthiggyünk a testvér ígéretének

ha dalolunk, úgy zengjen a szómindent gyújtson föl az az ének

ha kérdezünk, a kíváncsi csöndbenutánunk vascipõben járhatsz

ha válaszolunk, történelmileglegyen érvényes az a válasz!

ÚJSÁGOLVASÁS KÖZBEN

Tegnap harmincat áthelyeztek– tûzvész...gázrobbanás

az új árszabályozók rendje– készült valami más

az adóhivatal följegyezte– csillag a Saturnus-udvaron

már a neutront is elfelezte– átment az autók közt vakon

visszahívta – és összeégett– nézett, várt, hívott, sürgetett

több kilométer autósztrádát– kagylót, mûszálat, kerteket

126

leváltották – és kinevezték– tiltakozott és nevetett

eltemették – mûködni kezdett– meghalt, s tán sose szeretett.

Mindent harsogva trombitál szét– mohó világ, vad forgatag

pedig csak papír, nyomdafesték– és kissé élet-szaga van.

A VÉGSÕ LEHELETIG

Békéltessetek meg magammala fülledt, fuldokló pillanattala szíven ütött csönd szavávala nyelvünkre esett parázzsalhogy mindig csak az igazat mondjuks ha rongyos zászlónkat kibontjukmég tudjuk, mi emeli magasbaaz értelmet – befogván rozsdába, vasbaés ha feltör fojtott, szilánkos szavunksebeinkrõl gyógyuló fohászt mondhatunkmert itt minden törött emlék a hazánkezt szidja és ezt védelmezi szánkés ha megzúgatjuk a zengõ harangotaz idõ kongatta, szívverte hangot

valljuk és vállaljukhogy amíg erõnkbõl telik

mondjuk, csak mondjuk szüntelenülszándékainkat

a végsõ leheletig.

127

BIZTATÁS(Válasz Bertók Lászlónak)

Ne félj! Hû emberként szeress,hogy a köveknél több lehess.

Ne törõdj bombával, késsel,közönyös rádköszönéssel.

Minden fa majd erdõ lehet,te is dalold az éneked!

Oszd ki magad mindenkinek,különben farkas enne meg.

Szavaid árja ránk zuhog,nem vagy magad, te is tudod.

Érted mozdulunk és veled,ha halljuk tiszta éneked.

A történelem – ha rabul ejt,testvéred akkor sem felejt.

Puszta tárgyak és elemekemberként meg nem védenek.

Tudnod kell, nem hiába vársz,ha hozzánk jössz, hazatalálsz.

ÚJABB PILLANAT

Õsszel egyformák mind a napokkopottak, ázottak, egykedvûeka tévedezõ fény ha fölcsillámlik

128

vibrálnak a vak utcakövekbágyadt remegés cikáz az utcáncsapzott madarak árnyéka suhogfáradt bólintással üzennek egymásnaka boldogtalanul is mindig boldogok;

mert ez a kis kócos szomorúságha fanyar is – sosem boldogtalanöreg parasztházak zárt ablakainakintegetõ, meleg fénye van –s ha a fiatalok tavaszváró szemenem is töri a tar ágakataz öregek messzenézõ vágyatudja, hogy az égen a Hold áthaladt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .visszhangra a gond, rebbenésre a vágyés minden percre újabb pillanat.

SZÍVBÕL NEVETNI

Arccal a nyílt tenger felé,arccal a kelõ Nap felé,

szembe a szösszenõ szélzizegéssel,szembe a gonddal, a gúnnyal, a késsel,

nekifeszülni konok vállal,pörölni álmos megalkuvással,

betörni a fény vakító ablakát,hadd ömöljön a vér,

a fénysugár,

minden mai gondunkat ölbe venni,megengesztelõdniés szívbõl nevetni.

129

MIT HAGYUNK ÖRÖKÜL?(Egy vita margójára)

Mogorva gondok, sebek, erõszak,pucér csönd, magány és halál,enyészet, dac, ferde fintorok,objektív és szubjektív talány...Ez van. Ezt éltük át eddig– a bõrünkbõl ki nem bújhatunk –

jó – ha ez van, ez van,de a jövõnek

örökségül majd mit hagyhatunk?

MONDD MÉGIS!

Mit érnek a szavak?hisz minden némaságomban

téged hallgattalak;hát nem kell már kimondanod

azt, ami neked is igaz,pedig tudjuk mindketten

régen:a vigasztalan szómégiscsak vigasz.

Mondd hát ki mégis!a szóval kifordul a szádból

parázs is, jég is;minden, aminek neve van

valósággá tornyosul elõtted,hogy bebarangolhasd

a csillagok világátés átrepülhesd

a Földet.

130

SZAVAK II.

Szavak, szavak,ne a halhatatlant harsogjátok,védelmezzétek a védtelen álmotés gyógyítsátok, amit véresre mart

az égõ pillanat.

Szavak, szavak,ne a csalhatatlant hirdessétek,nem a széptõl lesz hiteles az ének,mondjátok mindig, mindenki szemébe

a konok igazat.

Szavak, szavak,ti vagytok a kezdet, a vég, a folytatás,a villódzó jelen, a biztató varázs,bennetek lángolok – és újra szítom

az alvó parazsat.

KETTÕS PORTRÉ

Csillagszikrát vetett bennünk a világ,az együttlobbanás enyém és tiéd,lüktetõ fény tereli sorsunk sodrát,a szó és a szín tündérvarázst ígér.

Létünk ebben az ölelõ kötésbenlángot és tündöklõ virágot virít,akik reményünket föllobogózták,szívükbe zárják most is az igazit.

131

A csodálkozás, a hitetlenkedésarcomba véste mély barázdáit,ragaszkodásod végképp megbénított,tisztaságod most is elámít.

A hûséget, a szépség szent hitétkínálom néked most is cserébe,így oldozhatom föl béklyóimat,te meg így juthatsz csöndes révbe.

ÉSZ ÉS IGAZSÁGBerzsenyire emlékezve

Újra csak hallom, hallom a muzsikát,zúg a viharban gránit szikla-szavad,de nem zeng vissza senkitõl, sehonnan

válasz a csöndbõl.

Ithaka partja – hazaérkezésünk,ûzött hajónk majd ringatózva pihen,és lázadásod sorsunkban megbékél

szelíd hullámon.

Értelem, erkölcs tiszta ragyogásahívja népünket most is Nikla felõl;förgeteg múltán eszményünk újra csak

Ész és Igazság.

MOST IS FÖLFÉNYLENEK– 100 éve született Kosztolányi –

Szabadka most is visszahív mégmint a vén Üllõi úti fákszemed kíváncsi pipacsvirágsejtéseidnek mért ne hinnél?

132

A szegény kisgyermek-panaszbólbús férfi panasza zengettaz eszterlánc körtánca mellettEsti Kornél tündért varázsolt.

Versed boldog, szomorú éneka vágyott kincs ragyog az égneka színes tinták szétömlenek...

a lelkek béklyóit leoldvaa föld porában botladozvarímeid most is fölfénylenek.

BÉKE ÉS HÁBORÚ KÖZTBabits Mihály emlékére

Mint Jónás – a gazda rest szolgája – hajdanhirdetted: a soha-meg-nem elégedés,az élet és az ész hatalma még kevésahhoz, hogy elrejtõzz bujkálva a halban.

Hisz tudtad: a mû fölnyitja a világot;védted a szent harcot, a testvériséget,a lélek igazát és a bölcsességet,a békét, a sorsunkkal nyíló virágot.

Ami szép, az nehéz. Alázattal hitted,Ninivén túl szólni volt igazi tiszted,hogy szavad a véres csöndet megszaggassa;

a harc és pusztulás prófétája lettél,s fuldokló szíveddel gyõztes próbát tettél,hogy Jónás imáját népünk meghallgassa.

133

CSODÁKON MERENGSZTiszteletadás Tóth Árpádnak

Halk szépségek míves mesterénektiszteleg ím a megkésett utód,a hideg csönd már elvásta a szót,de ajkadról most is száll az ének.

Véres tajtékok békés hajósaúj, ismeretlen csodákon merengsz,szemünk fényében biztatásra lelsz,bár a titkoknak van még adósa.

Az árnyból szõtt lelkek összetörtek,illanó örömök meggyötörtek,de az utódok még gyõztesen hordják

a dédelgetett remények hitét,az Orionnal szálló esti fényt,,,utolsó álmod: boldog Magyarország!”

BENNÜNKET IS GYÁSZOLIllyés Gyula halálára

Az Acheron vizén – mely most zúgó örvényCháron ladikja veled átsuhant márnem kell ítélet – régen kész a leltárharcod és sorsod nekünk eleven törvény

Beatrice – kiben az óhajtott erényveled is, ott túl is biztatón ragyogbennünk ezzel gyújt föl minden csillagotaz embert költõvé nemesítõ eszmény

134

a hajszálgyökerek – ha meg is pattantakmûved védõbástyát tart a pillanatnakRácegresrõl messzi Párizs is világol

anyanyelved élõ hazát adott nékedEurópát veled hódítja meg népedajkad némasága bennünket is gyászol.

Kaposvár, 1983. április 18.

TUDOM, NINCS MENTSÉGÜNK...– Válasz Fodor Andrásnak –

Idefigyelj,te

hadd mondjam azért én is,megérte mégis

félresöpörni a hitványságokat;a jelet a világ nem felejtette el:

,,...mene, mene, tekel...”Ezért sorra mind, mind leomlanaka szavak késével körüldobált falak,

és emberségedenáttüzel a kristálytisztaság.

A késdobáló félelemkörülsziszegte életeda silányuló vakvilág

kúszó kígyóival,de neked

pontosan tudnod kell,ki a jobb,ki a bal...

Immár bizonyos:a hûség hullongó bûneit

nem Isten fiaként

135

igaz emberkéntte már megváltottad,

mert velünk együtt tudtad,ügyünk sohasem bukhat el;

a jóságnem önámítás, nem menekülés

– bár tudom, nincs mentségünk –hisz az igazság olykor még kevés,

hogy testvérünk legyen minden ember,biztató társunk a valóság.

HEGYMAGASBÓLKáldi János levelére

Hegymagasból – ha széttekintünka völgyben csupa káprázat mindenidõködök, emlékvillanásokbenõtt utak, kései virágoks az avarban szélkígyó szisszen.

Ha erre téved egy-egy emberrokon, ellenség vagy régi barátmegrázzák kontyukat a bokroka tócsákban szétfutó fodrokvillódzásait bámulják a fák.

Hegymagasból – ha föltekintünkott úttalanul szabad már mindenmás törvény szerint lüktet a végtelen– öröm szikrázik egy könnyû énekens a gondolat testetlen tovalibben.

136

VISSZAJÁR– Papp Árpádnak –

Itt mindegyik kõneked még emlék

nemrégmég kacsáztattadõket a víz felett

és válladra vetteda lyukas felleget

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .ám azóta játék-köveid

selymes iszapban ülnekszárnyaló, habos felhõid

a semmiben repülnekmessze, messze már...Itt minden lábnyom

neked még zeneúgy kellene

tudni a titkos utakataz évek benõtt ösvényeit

hiszena rebbenések, a villanások

a megsápadt hajdani álmokmind, mind a tieid...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .az emlék bársonyzöld mohán

itt-ott gyöngyözve illans amit gyermekként hittél

vigyázva virraszt– még most is itt van –vagy vissza-visszajár.

137

VIRTUS – EMBERSÉGBÕL– Ilisznek –

Tudod, barátom:mindig

a teljes igazságot kell kimondani,mert az igazság egynegyede

innen megalkuvás, onnan torzítás –s ha messzirõl mégis azt hallani:csak ez a hegy a hallgatás hegye,

tudjuk: a példa az egyetlen tanítás;

zakatol velünk az idõ vonata,a generációk pedig példát akarnak:

merre fusson a folyóa gátnak

vagy a beszakadt partnak –mi az igaz – s a népnek mi a jó,

mi a szép – és mi a biztató?

Vállalni keményen azt, ami hûség,vallani azt, ami sors, jog, szerelem;

létünk virága az ember-egyszerûség,s reményünk, holnapunk – az engedelem.

VÖRÖS TULIPÁNOK

A halászházak portái elõtt asuha szélben zörögnek a szákokvigyázzák – mint sápadt gyermekkorunkat

a vörös tulipánok

mócognak múltunk falusi hangjainem fogott rajtunk a fekete átokaki vártál, tudja: mért védenek meg

a vörös tulipánok

138

a gyáva a másik gyávára mutatszégyentelenül minden vétket ráfoga porban is dühös csóvát vetnek

a vörös tulipánok

bíbor levelük nesztelenül lehullde estükben is fölcsapnak a lángokhogy fölkiáltsák kormos panaszunkat

a vörös tulipánok

reggelre csak barna szárak meredezneka szélben a múlt varjúraja szállongemlékkertjeinkben most is ringanak

a vörös tulipánok.

ESTI MERENGÉS

Naponta – ha már esteledikkibámulok az ablakon

a városrakábultan, félig vakon

csak hogy lássam, odalennaz emberek mennyire sietnek

de velemitt nem történik semmisem,

a tömegbennem fordul vissza senki

hogy felkiáltson:hé, te ott – te vaksi

te álmodozó, te révetega hited

vagy a lelked beteg...?miért bámulsz mozdulatlanul

nézd, itt alulmindenki tülekedik, siet

139

van tennivalója mindenkinek!te meg mit csinálsz

vársz?kit? – talán a Messiást?Gyere le, ide, közénk

harcolni, küzdenia cselekvés, a tett, az valami!

de csak bámulnimás igyekezetét

az manapságbizony édeskevés!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Csak hallgatsz, nézel

egészen úgy teszelmintha bölcs lennél

akit nem érdekela hétköznapi ember

baja, gondjaitt lenn a tengerezer bolondja...

De ott a te fönségesmagasságodban

minden nyugodt és tisztakristályos csönd van;

mintha túl lennélminden örömön, kínonhallgatsz, mosolyogsz

minden talányon, titkon;tán nem is akarsz

közösködni velünkbarátunk se vagy

sem ellenfelünk...?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Szitál a köd, a füst

a város felettegyre áttetszõbbek

140

lenn az emberekösszemosódnak

a tárgyak, a tömeg...megfordulok hát

– újra ismert közeg. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .De mintha jönnének

fölfelé a lépcsõnsietek ajtót nyitni

az ismeretlenhozzám igyekvõ

valakinek.

BIZTOS RÉV

Gondolataim – öreg, döngölt falakrepedezettek – de híven tartanakfölöttem sóhajnyi felhõt, kék eget

bûnös-e, aki sohase vétkezett –bitanggá vált, aki cserélt hazátmert nem találta békéjét odaát...?

A ház leomlik, a vályog szétesika gyermekmesékre ráesteledikés a hûség erõs bástyákat emel

ne felejtsd el anyád altató dalátépíts magadban naponta új hazátakkor mindig biztos révbe érkezel.

141

TAVASZELÕ

A fûzfa kopasz ága megremegtavaszt álmodnak a sápadt emberek

barkát lobogtatnak, aranyló selymetfényben csillogó kiskacsa-pelyhet

kócos szél karikázik az útona nap elõl nem tudja, merre bújjon

minden nyugtalan, mocorog, feszülföltámad, iramlik – elnehezül

újjászületni mindig oly csodásvilágra nyíló lázas lobogás

s mire az ág rügye kipattanminden elszárnyal a pillanattal.

EURIDIKÉ

Lehethogy makacsságom

ad menleveletvívódón magunknak

vagy mindnyájunknak...?bár nem is tudom

ki vagyok én neked?!Hádész törvényeivelnémán pörlekedemkegyetlen harc ez

már csak te vagy velem!Nézd Euridikékíváncsiságom

142

csaknem elveszejtettde szerencsére

fölértünk a fényreés szívünk márgyönyörûségetverejtékezettmeg hûséget;

Euridikéte is tudod – az árnyak közé

egyszer majd mi is lezuhanunks nem marad más csak a dalunkhívó, kérlelõ, biztató szavunk –hát emberi örökkévalóságodat

velem együtt zengd elcsönd nem lehet soha

mert ha elhallgat egyszer a dalelpusztul minden megálmodott csoda!

SZIKRÁZÓ PILLANAT– a fiatalabbaknak –

Akit elfelejtünk, az nincs többéde nektek már nem szabad felejtenetek

amiben nem hiszünk, az sincs többéde ti nem élhettek már hitetlenül

amit nem szeretünk, az örökké máséde ti nem élhettek szeretetlenül

143

amit megkoplaltunk, mind elsorvadtde ti éhezitek a szépségeket...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .a rücskös közönyt szaggatja a szél

de a köd mögött õrt áll az ifjúság

csak felejteni – azt sosem szabadminden reményünk szikrázó pillanat.

ÚTRA KÉSZEN

Sokáig készültem az útrama már a csönd is hideg

többé sehová sem készülök

reményem korsója összetörtvédõ árnyékot keresek

tört szomorúfûz alatt ülök.

Összekuszálódtak az utaktöbbé se kezdet, se vég

hívó szót már nem is hallani

mennék, mennék; de így: egyedül?arcomat sárgán fürdetik

az ég zsizsegõ csillagai.

KÖNNYEKKEL VAN TELI

Tudtamegyszer majd elérkezik az õsz

amikor a tar ágak körülsuhogják emlékeinketa csípõs szél ködfátyolt terít arcunkra

s a délre húzó madarak kiáltására

144

az árnyékból már senki sem felel...Nem is sejtem

hol tékozoltam ela fölvillanó gyöngyház-szépségeket

a lehetõségek melengetõ fényétvívódó társaim siheder reményét...a hegyek felõl hírnök nem érkeziks a bumfordi kövek nem kérdezik

még mire várok...lépteimet az árok

maga terelis riadt szemem

könnyekkelvan teli.

ÖRÖMÖT SUGÁRZÓK

Ti virág-szemû asszonyokholnapot varázslók,

vigyázzatok – ne hulljanaksárba a virágok!

Ti parázs-szemû asszonyokmost is tündérszépek,

vigyázzatok – a világotföl ne égessétek!

Ti napfény-szemû asszonyokörömöt sugárzók,

õrizzétek a végtelentinnen alig látszót!

145

KI TUDJA...(Ligeti nyárfák)

Hallod, mirõl muzsikál ez a nyárfa?A tûnt napok ködlõ csodáin ámul,töpreng, remél – a végtelenbe bámul,s borzong a szélben mozdulatlansága.

Tudja, társai vigyázzák magányát,õk is már a semmi peremén vannak,nem is biccentenek a pillanatnak,ismerik a magános lelkek árnyát...

Ma még vagyok. Holnap? Ki tudja, lesz-elángoló vágyamban tûzgyújtó gyönyör,hogy tajtékos kedvét útnak eressze:

folytatódom-e majd valaki másban,– vagy elmos az ár, elnyel a vak gödör,s emlékké töppedek az elmúlásban?

KIKÖTÕBEN

Az évek kéklõ Balatonjánindulni készül a hajó;a messzeség ígér biztos tanyát– találok-e túl boldog hazát? –a bizalom fénye – az a jó.

Az évek áldott Balatonjánszabadon siklik a hajó;sorsunk, otthonunk meleg fénye,a csöndes rév biztos reményea gazdag fölnyílás – az a jó.

146

Az évek felhõs Balatonjánnem indul útnak a hajó;párállik a messzi horizont,a vén hajós vitorlát nem bonta védett kikötõ – az a jó.

MEDITÁCIÓ

Az õszmegbocsájtó és könyörtelen

szelíd ölelésû és megszokhatatlanvár: kimért idejét megosztja velem

hisz tudja – ha felforrt a katlanmegfakul minden napfény-szerelems a száraz kéregrõl sercegve lepattan

az összetartó engedelem.

Emlékeitekbena megérkezés is észrevétlenfejet hajt a fû, a bokor, az ága súnyó árnyék lobog útra készennem fordul velünk vissza a világ!

Mégisa beérés kemény kaloda

a sorshoz nincs se kulcs, se kilincsa rejtély meg nem oldható

– a hárfázó szél halk muzsikaszó –egyszerûsége múlhatatlan csoda.

147

TALÁN JÖN MAJD

Aki velem még útra kélszáraz kenyéren is megél

akit bennem ringat a tájannak többé semmi se fáj

szólhat hozzám a csönd szavaaz elnémított ballada

csak a vizek fénye dalolaz emlékek partja alól

akit reménykedve vártammindig itt volt árnyéktársam

most – hogy süvít az õsz szelemerre induljak el vele?

a végtelen poros útjaködbe vész – már õ sem tudja...

csak lépkedünk, reménykedünktalán jön majd más is velünk.

PORBAN SZÁLL...

Az a szép, hogy csúnya isaz az igaz, hogy hamis

nem mozdulhat, ha táncolszándéka úgy leláncol

148

kérdezõ nagy, kék szemecsodálkozás tengere

hallgató, durcás szájaa csönd kútját kivájja

a földön jár, csúnya, szépporban száll a fényes ég.

TÚL ÉS INNEN

A parton túl és a parton innentõled és hozzád hírt kell vinnem

Fonyód alatt ködlik a Balatontúl vörös az ég, õrt áll a Badacsony

nem mondhatom, hogy többé nem jövökmert újra rám törtek sanda ördögök

fekete patájuk tompán dobbanhomok sziszeg örvénylõ, parti porban

jaj annak, akitõl vámot remélnekaz árnyékok is mohó lánggal égnek

és fönn a parton õrök vigyázzákazok sorsát, akik veled is árvák;

túl a parton és a parton innenreményeinket révbe kell vinnem

149

ne várj tõlem semmi talmi kincsetszavak titkát fölnyitó kilincset

Fonyód alatt örvénylik már a víztajtékos habja magasba-mélybe visz.

BIZTATÓBB

Oly gyötrelmestüzes fájdalmak közt vergõdve

meghalni

de gyötrelmesebbhit nélkül kongatni a harangot

és élni.

Oly megalázóa reménykedõk közt szétosztani

szeretetünket

de megalázóbbéjjel hideg szélben, esõben

senkire se várni.

Mégiscsak biztatóhívni az elsuhant gyermekkor

arany fényeit

még biztatóbbtudni, hogy a barátság õrtüzei

nem hunytak ki egészen.

150

MEGTALÁLJUK

Mióta eszmélekerre a napra vártam

erre a pillanatras az ünnepi, szárnyas áhítatlett sorsunk szélfútta arca

s most – látod – itt van.

Tudom, innen már nincs visszautamnézd: anyám szeme fölröppent a Napba

apám kahogása szaggatja a ködötés a szél – a nyirkos, a simogató

halott testvérem ajkán furulyaszó– gondját szegény pajtársaira hagyta

meg a rokontalanokra.

Íme a pillanatamikor rátaláltam éledõ reményeinkre

az elvesztett, az elsiratott kincsreígy lettem a ti társatok is immár

árnyék, amely áradón tereli fényétbiztatás, hogy a szépség mégis legyõzia hatalmaskodók kegyetlenkedését –

mert a pillanat egyszermindenkinek fölvillantja

a beteljesített csodák igazáthogy megtalálhassukhogy fölépíthessük

mindnyájan a hazát.

151

TALÁN

Eddig mégnem ért utol a botladozó

foltokat vérzõ árnyéks a messzeség pásztora lehetekhogy õrizzem az emléketeket

mert ti tanúságtevõknektegnapról vagytok itt

mosolyogtokpedig néha fojtogatnak a gondok

de íme a botamire biztosan támaszkodhatok;

Lüktet sok le nem írttöprengõ mondatom

kezem és szám között õk a hídvívódásaim

mindig megidéznek valakithívó szemetekbenmost is úgy ragyog

a tisztára mosdott reggelamit a boldogok reménye áhítés ringatja az értünk aggódók

tûnõ szivárvány-álmait:bizakodom

talán még mondhatoknektek is valamit.

BARKAÁRUS

A napsütötte házfal mellettbarkaágakkal a kezébenegy öregasszony álldogál...hitébõl már csak erre tellettmereng, mereng a messzeségensóhaja ezüst pókfonál.

152

Ma sem vásárolt tõle senkicsak a csönd redõzi ruhájátbarátkozik a némasággal...talán nem is tud hova lennicsucsorítja fogatlan szájátszótlan vitázik a halállal.

SZAVAKBA ÖLTÖZÖTTEN

Csatakos árnyékok csapata mögöttködös emlékek özöne hömpölyögkik, meddig, miért, merre mennek...?

fonnyadt levél lebeg a száraz ágonfátyolos csönd remeg most is a szádona töprengõk egymásnak mit felelnek...?

A messzeségek búgva harangoznaka vándorok fáradtan vándorolnakmennek, mennek botozva, elgyötörten...

mint mikor a költõ deres magányakilép a csöndbõl a vak éjszakábas borzong – hûvös szavakba öltözötten.

A MÉLYSÉGEK FÖLÖTT

Amit régen mondtunk egymásnakegyre súlyosabb

a sistergõ örvény felszínénvisszamarad a hab

s mire körbefutnak az erõvonalaka valóság vizén

tudjuk, hogy ami fölül csillogott

153

csupán csalóka fénye z é r t

ami a mélyben konok elszánássalvitázik, fordul, feszül

fölemelhet biztosan majd a fényrehogy ne maradjunk többé egyedül...a belsõ törvények szigorú parancsahidat épít a vak mélységek fölötthogy mindig átjussunk a túlsó partraa fojtó kétség bárhogy meggyötört.

NE FELEJTS EL...(halottak napján)

Messzi nyarak sápadt csapatánaktudnál-e még valamit mondani –megjöttek a korai fagyok márne felejts el gyertyát gyújtani!

Itt a november. Omló ködébõlmég talán int távolról valami –az esti szél ha meghunyászodikne felejts el gyertyát gyújtani!

Akik elmentek, õrzik minden álmuknevüket már meg sem tudják vallani –jeltelen sírban névtelen nyugvókértne felejts el gyertyát gyújtani!

Az elfolyt vér, a mezítelen csontoktán új világot fognak indítani –az ismeretlen katona sírjánálne felejts el gyertyát gyújtani!

154

Az idõfolyam összemossa sorsunkelhalkulva fojtott sóhajt hallani –süppedõ sírok korhadt fejfájánálne felejts el gyertyát gyújtani!

HUNYOROGNAK

Este mostanában sírnak a szelekpanaszkodnak a száraz falevelek

meg-megroppannak a fákon az ágaklustán suhognak tépett varjúszárnyak

mintha valaki segítséget kérnemintha a ködben árva gyertya égnevagy csak lidércfény villog a lapályon

mintha remény venne erõt a magányonpanaszkodnak a szelek mostanában

csikorogva fordul meg a kulcs a zárbande az ajtó mögött csak szürke köd tátong

minden magányos embert szívbõl szánokés mire az ajtók újra becsukódnak

a csatakos égen szikrák hunyorognak.

MAJD ÚJRA

Ugye, kedvesõsszel nálatok is borzong a világés némán könnyeznek a petúniák...

az árnyakon túl bukdosik a bánatha kérõ szavam küldöm el utánad...

a szél hárfáin vágyaink zönögnekés dér gyöngyeit hintik szét a földnek...

155

így a magára maradt árva madártépett szárnyán is hozzád – hazatalál...

te is tudod: egyszer, valamikora halk esõben sárrá dagad a por...

hogy bölcsõt tartson az álmodó magnakreményt ringatva a jövõ tavasznak...

mikor a fények majd újra születnekés az élõknek lángokkal üzennek.

HULLÓ ÉVEK NYOMÁN(Érettségink 45. évfordulóján)

Régena vértarajos és remény ragyogta égentündöklött felénk ígéretes sorsunk...

hitünk, vágyunk, szenvedélyeinkbalgaságaink és izzó erényeink

barázdáiból homlokunkon hordunktanúként bizonyosságot és kétségeket...

– mert ki mérte és ki értette meghogy a mi nemzedékünk mit akar?

mire hivatott? – a vak zivatarszétsöpörte minden biztató álmunk

reccsenve szakadt le zölden gyönge águnkés a metszõ csöndet

sziszegve falta föl a förgeteg, a vihar.Látod – testvérem –

most is lobog a véremhogy fénylõ szemedbe nézhetek újra

õszülõ hajamat hûvös szél fújjaés ráncos kezem vén csontja betakar

minden egykori bûnt, fonákságot

156

szemetek biztatása kisimítja a ráncotamit az évek ránk varrtak – mit akar

az elõlünk hátráló történelem...?nem elég engesztelés szinte fél évszázad?

halkuló énekemfények, sorsok igazát emeli egyre feljebbhogy együtt higgyek és együtt énekeljek

mindnyájatokkalmert ha be is telt velünk az idõ

bármit kérdezhet a fulladt hírvivõmi tudjuk, hogy áldozattal, becsülettel

igazítja sorsát minden közülünk való ember– és mire a fény vitorlát bont az égen

a lappangó, lomha szürkeségenrozzant hajóink elõttünk úsznak, messze...tudjuk, hogy tisztességre és engedelemre

szépíti békülõ arcunkat a végzetés népünk jövõjét

a konok hit, a biztató ígéretegyetértõen eligazítja

tiszta emberségre és szelíd szerelemre.

1984. június 27.

VISSZATÉREK

Az idõvillogó ekéje

a múlás lomha göröngyei köztbizakodásunk szántóföldjeit

hideg vasával fölhasítjahogy kijelölje útjáta messzeségnek:

már békét kötöttemdaccal, kínnal

157

lázadással, könnyelés szülõföldemhezszelíden parázsló

örömmelcsöndes kérleléssel

ím visszatérek.

VÁRD MEG!

Már újra itt a karácsonyemlékek rõt tüze táncol...

hol az a régi mosolygyermekarc: tiszta, komoly

kíváncsi, égõ szemeksenkit sem tévesztenek

sorsod most naponta másúj jászol, új messiás

hófelhõk, békeharanghol van az egykori hang...

ne azt hívd: sorsod felettúj tüzû láng érkezett

régi vagy új a karácsonyvárd meg, majd újra varázsol!

158

MÁRCIUS VIRÁGA

Árad a víz túl a parton, réten,útjaidat én sohase kérdem:

árad a fény résülõ szemedbõl,fut a sugár féltõ szerelemtõl.

Honnan jönnek szeleburdi felhõk,üzent nékem, aki veled nem jött?

ha nem üzent, mért zsongatja vágyad,mért fogja le szólni nyíló szádat?

Játszik a szél, megcibál, megforgat,holnap éjjel elsöpri a Holdat:

arany por száll seprõje nyomába,rászitál majd nagyanyám kontyára.

Üveggyöngyben titkok csilingelnek,hajnalfényû titkot énekelnek:

megvonaglik a kopasz fa ága,reggel virul március virága.

IGAZI VARÁZSLAT

Jelen van minden törött tárgybana tárgyak áramló csapatábanaz éppen készülõ mozdulatbana visszahökkenõ pillanatbanaz összefüggések kuszaságábanaz azonosságokban és a másbana kimondott szó lüktetésében

159

a szenvedélytõl fölhabzó vérbenaz összefeszülés erejébena sötétségbõl feltörõ fényben –s ami az ismeretlenségen ragyogva áthata valóság hûségtõl megejtett igézete

igaz varázslat.

HOGY A MÛ VISSZARAGYOGJA(Egy portrékiállítás megnyitására)

A színek szárnyas fáklyái föllobognak,fényben fürdetnek szándékot, sorsot, vágyat,

és fölragyogtatják kérdõ szemünkneka szépséget zengõ harmóniákat;

békét ölel a világ;az ember – mint a virág

reménykedve a holnapra gondol,szívében szelíd vágy dorombol,biztatásunktól zsonganak a fák;

engesztelõdve elénk terül minden,sugarak tûnnek át lázas kérdéseinken,

a tér, az idõ, a tett, a gondolat,– a törékeny, vaskos, elgyötört kezek

formába forduló végzetek –még simogatnak, még ölelnek,

lehanyatlanak, integetnek –a révedõ, parázsló, hívó szemek

kérdeznek, biztatnak, elmerengenek,– és akik innen már messze járnak,

visszafelelnek a csukott szájnak:életek, szándékok, sorsok,örömök, bánatok, gondok

elibénk toppannak és szólnak hozzánk,

160

úgy, mintha mi is nekik szólnánk,s mintha ismernénk egymás titkait,

mindig üzenünk egymásnak valamit.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A tér, a szín, a gondolat, a formasugárzik itt nyitott keretbe zárva,mint a búcsúzó, aki visszaint még,

de már nincs semmi külön kívánsága,csak fölmutatni és láttatni akar

a mélység titkait napfényre hozva,hogy a világ ragyogja be szemünket,

s a mû az igazat visszaragyogja.

OKTÓBERI ETÛDÖK

1. Arcodon halk, õszi fényekkései bíbora leng,szemednek szitáló árnyánbukdosó bánat dereng.

Pedig még fölötted szállóvillogó felhõcsapatörömök biztató híréthirdeti: nincs alkonyat!

Várjuk, hogy kongató csöndekelmondják, mi még a hír,aranyló lombkoronájánúj reményt lángol a nyír.

2. Vacog a harmatok gyöngye,zörög a száraz levél,homlokod eresze aljánfázósan dünnyög a szél.

161

Költözõ évek csapatjatavasszal visszajöhet,szavaid vaskalapácsamegtöri még a követ.

Kopogva kihull a rostánami már értéktelen,õrzöm a vágyaid: hisz mégreményed itt van velem.

3. Ködfátyol-zászló az ágon,borzong a kopasz bokor,mit vegyen sorsod magára,mitõl lett arcod komor?

Az idõ száradó kérgéngyûrötten zsizseg a múlt,kutató szemed parazsánreményed tüzeket gyújt.

Biztass még! Ágaid árnyánszándékod rejtekezõ,aranylik október arca,megérett már az idõ.

KENYÉR ÉS SZÓ

A kenyérnemcsak lisztbõl és kovászból

vízbõl és kemencelángbólkél fel

kenyér a szó isamely az igazság hitévela meggyõzõdés erejével

ér fel

162

az okos szóa gondolat rubint virágasejtéseink fölszárnyalása

hírhozó, híradóút és nekikészülõdésa tér és az idõ hídja

ha ajkunk õszintén mondjaami való.

ÖSSZEBÉKÜL

Megszólaltak már az augusztusi tücskökesténként pürrögnek, cirregnek vontatottanfeleselnek a rongyos felhõkkel, a Holddalpörölnek boldoggal, boldogtalanokkal:de aki egyszer kéretlen dalba kezdettel is kell annak hallgatnia végülfátyolt borít a felhõ a sanda Holdraa gond a késõ vágyakkal összebékül.

MEGTALÁLOM

Barátaimmal már ritkán vitázom,de magammal szabad még szembeszállnom;forgandó sorsunk az egyetlen vitám,mi volt akkor, mi lesz majd ezután,mit tettem és mit tehettem volna,– ha élne apám, ugyan mit is szólna –

terveim suhogó madárcsapatamessze röptetett – csak a szülõhaza

163

vár bizakodva és türelemmel,mert biztos már,

hogy megbékélve a renddela halálon innen és túl a halálon

a visszatérés útját megtalálomm i n d n y á j a t o k h o z.

MÁJUSFA

májusbanfehér füzéreket virítanak a felhõk

és ígéretet dudorász a szélvirág a gond

virág az útszéli bodzas ha tavak vizét kócos szél fodrozzaszemed tükrében reménység zenél

májusbanminden tört ablak kinyílik

és minden kéz lobogó zászlósugár az út

sugár a futó évek szivárványas ami tegnapról megmaradt mára

csupa gyöngyözõ, biztató varázsszó

májusbanpuha ölelés a játszó messzeség

csupa selyem, muzsika, igézet a világragyogás a hajnal

ragyogás minden harmatok fényeminden arc bukdosó vágyaink reménye

bízó mosolyunk le nem hulló virág.

164

NYÁR

Gyöngyözõ szenvedéllyelarcunkra hulló perzselésselsápadt felhõk surrogásávalkészülõdéssel, nekiszánássala fák menekülõ árnyékaivalduruzsoló vizek hullámaivalzizegõ, begyes búzakalásszallustán körözõ vadmadárral

vigyázza napjainkata n y á r

tétova mozgássalszinte kábulatban

zsong, izzika határ.

VIHAR A FEKETE-TENGEREN

Süvít a szél, tajtékzik a tengersós párát, homokot kavar a vihara hullámzó messzeségek térdre buknakaz égnek piszkos gyöngyház-fénye van

sirályok rebbenõ, vitorlázó szárnyánnagyon messzirõl üzenet suhoga Dunántúlról intenek talána fényes örömök, a tört bánatok

a felhõk között lila párák lebegnekHunyadi lova nyerít újra talánmorzsolódik a kék kövek homlokavisszhang bukdácsol Neszebár falán.

Neszebár, 1982. IX. 11.

165

GYÕZELMET LOBOGTAT

A város széli szeméttelepenés a vak gödrök bizonytalan mélyén

leglucskosabb a hajnalnem zizeg a papír

nem kong a rozsdás bádoga csatakos magány

a neszezõ patkányokárnyéka összemosódik a gazzal

mert itt mindentermészetesen viseli sorsát

hiszen a szenny is terem olykor szépetmint az a labdarózsabokor

a gödrök mélyén – látván az egészetföldobta hószín gömbjeit a Napnak

– mert innen is van fölszárnyalása málló tárgyak lomha szutykán

gyõzelmet lobogtat az élni akarás.

SZABADULÁS

A hajdani szegénység árnyékain túlaz éhség farkasainak vonításán túl

a megaláztatások megkékült sebhelyein túla ki-tudja-mire-jó arculcsapásain túl

a te szemed ködébõl kelt föl végre a Naphát tudhatod: csak így lettem szabadszabad ember – szabad gondolat

a mindenkor szabad és szabadító érzés;a csönd csigái elkúsztak mára harmatban borzongó rétek

homályba hulló útjaina fák suhogva nyújtóztak

166

a fekete csikók patáival verttüzes csillagok sziporkái felé

és lombkötényükbe fogták reményeinket;tudhatod: így lettem szabad;

a körém kerített tilalmak kötelékeitelszaggatta a vihar

s én fölépítettem magamban s bennetekh a z á m a t

az adakozót, az éltetõtaz édesanyát.

ÖRÖMÖK NÉLKÜL

Aki örömök nélkül megöregszikmind kiszárad

csontjai széthullnak a szélbentörött szárnyak

aszalt bõrét ráncba szedi az idõelhasznált rongyot

kétség gubanca kuszálja a fénytamely kibomlott

rászitálva a gond repedt harangjáramely már megsüketült

a z t á nmint az elfelejtett ének

a némaság mélyére merült.

167

ÚJ DALT HALLANI

A karcos szélbenkígyózva csapkodnaka csupasz ágak,bõrük borsódzva remeg,földre szegett fejjeldurcás rögek köztfázósan botorkálnakkíváncsi emberek:

de a didergésen túla rügyek melegétpuhán zsongatvakészül már újra valami,a lüktetõ idõ suhogásánvonuló madarakkiáltásain átfriss, új dalt hallani.

HOLDUDVAR

Udvara van a Holdnakfölkelnek szívembõl a holtaksziszeg a súlyos éj –körülfolynak a gyermekkori árnyakkörülsuhognak lomha, puha szárnyaknézz csak vissza, ne félj!

Sápad már udvara a Holdnakálmomban gyermekek dalolnaka hegy, a víz, a fák –asztalkendõnk már föllebbent az égrekrumplilángos lett a Hold sárga fényes szemed harmatvirág.

CSÖNDES FOHÁSZ

,,Légy hû magadhoz, olyanokatalkoss, ne fogja a halál!”

(Illyés Gyula: Ars poetica)

1988–1992

171

ERDÕZSONGÁS(történelmi vázlat)

Harmat, torzsos idõ, odvas fákszép – jó – igaz

lelkemnek mégis az a vigaszhogy a kivénhedt erdei fákdödögve magukban beszélnekvagy éppen elsuhogják a szélnek

titkaikatmert népünk erdõ-történelmébena vének végül ledõlnek egészen– ölelõ ággyal vár rájuk a föld –s lombjuk – az egykor üdezöld

most a sárbanrozsdafeketén vérzik a mában

tépett cafatokban...

Dárdás napsugár – vad viharokszép és rút – igaz és hamis

lelkemnek csöndes vigasz az ishogy hiszem és tudom: az erdõkújra fölnõnek; fények és felhõkbársonya, nedve tavasszal kicsaljaamit eltakart a korhadék aljahogy jöjjön és nõjön és törjön magasba– mert legyõzhetetlen az élet hatalma –és népünk rügyei, zsenge ágaihite, szándékai, szárnyaló álmaitörzset nevelnek, ágat, lombotés lehántanak minden sanda gondotmegzúgatva gyötrött népünk igazáterdõvé zsongatják a tépelõdõ mátamit tisztességünk virága kinyit– összeölelni a holnap reményeit.

172

BÉKÉN HAZAJÖTTEM

Gondjaimat már útnak eresztettemde te õrizz még, tarts vissza engem

nincs már kedvem aggódva visszanéznivívódást reményt harcokat megidézni

akinek vándorbot van a kezébenannak nyugtalanság a csizmája régen

az életem könyörtelen menetcsak így foghatok ki a végzeten

de biztosan tudom, te jössz mögöttemútjaimon – hát békén hazajöttem.

A MINDENSÉG FELÉ

Tudhatnád – itt az ideje mára töredezett hogy-is-volt-csakszéthullt cserepeit fölszedniaz idõ hamujából; holnaphiába matatod a sárbabelevegyült szilánkok, roncsokfényvesztett üzenetét. Árvanapra kényszerített vakondokmódján kerengünk botorkálva.

Tudhatnád – az ember szabta térbenszabad vagy – mégsem tiéd az érdemhogy a gondolatnak nincs határaa korlátok közt vergõdõ világraúj törvényeket kényszerít az ember– keményebb, ridegebb lett az élet

173

jól teszed, ha elszántan védeda szépségeket, a harmóniáts az alkotással épülõ hazáthogy amit formált a történelemmegvédje az érett értelem.

Eljött bizony az ideje márhogy végre menjünk a fényres forduljunk a mindenség feléés találjunk rá az emberségre!

DIDERGÕ

Lompos õszi szélnekvásott vitorlájacafatokban hull ráa didergõ tájraelszöszög az erdõnelmatat a dombonmegtépett szárnyakkalherseget a lombonnyûvi kopasz ágáta vacogó fáknakaz álmos, fázósandidergõ világnakmár mindenki tudjahamarosan tél leszhóba burkolóznakmind a messzeségek.

Nyirkos, õszi szélneksírós muzsikájaa távol kóborlótújra hazavárjarókavakogással

174

varjúkárogássalbotorkáló hangokborzongatásával;lelkedben, szemedbenfüstös tüzek égnekködöt göngyölgetnekfonnyadt reménységnekpedig a zúzmarásjégszínszemû berkekdalában biztatótavasznóták kelnek.

LESZNEK-E MÉG?

A vén temetõt a gaz benõtte már,herseg a száraz kukoricaszár...

Dombokon, mezõn sehol egy ember,sunnyog a köd – madár se rebben;

Még virraszt a múlt – de láthatatlan,nem ég a tûz, nem lobog a katlan;

A bokrokon napfény már nem dereng,az ágak hegyén száraz levélke leng;

Se mozdulat, se hang;, a lefogott életemlékeinkben õs titkokat becézget.

Lesznek-e még elkésett érkezõk,hogy láthassák – mit tanúsítanaka domboldalban az elhagyott temetõk?

175

KI ÕRKÖDIK?

Elcserélnémbánataimat örömeidre

közönyömet gyémánt könnyeidremegaláztatásomat bocsánatokramezítlábomat rongyos bocskorokraa véremet lángokra cserélnémfájdalmamat üszkösre égném– baráti kezed biztató ígérethallgatásod gondokkal tetézettszóló számat véresre rágomhogy megoltalmazzam igazságom. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

hát monddki õrködik fönn, tornyaink fokánha majd bekerít a jeges magány...?

CSAK ÚGY ÉRDEMES

Mert nemcsak azok szenvednekakik az ételt-italt meg nem kapjákazoknak is tüzes seb a szíveakik nem hiszik, hogy van igazság.

Az éhezõk nyáladzó vágyaa koldusok kemény vezeklésede megalázottabb az a koldusakinek csupa rongy a tisztessége.

Lehet szenvedni gennyes sebekkelha még tudunk szépen beszélnide ha nem hiszünk az igazságbannem érdemes már tovább élni.

176

TÉL ELÕTT

Vége a nyárnak;még visszavágnak

a perzselõ vágyak, az emléksugarak,õsz lesz talán

aranyló, adakozó, szelíd õsz?– a végsõ számadás télire marad.

Nincs m á r és nincs m é gminden közbülsõ kajla, bizonytalan,

ránc az arcon, kézfejen, bõrön,aki néma, annak igaza van!?

Mire a számadás szavai megszólalnakminden hang hidegen kopog,

az öntudat melegén jég virít fehéren,kinek hajtanak fejet a boldogok?

IDÕ-TRIPTICHON

I.Kimért idõm most arra való,hogy kivárja elhallgatásomat,aztán beteljesítse álmaimatcsitítja a te idõd hullámait,s némán elmossa a törõdött szavak

tûnõ árnyékait.

II.Az életem olyan, mint a mese;nincs kezdete és nincs vége se,minden megtörténhetik benne;virraszt ünnepi csöndje már,

mintha vége lenne...

177

III.Most, ahogy lassan megöregszem,megint csak hozzád törekszem,mint egykor a próbák tüzébente lettél végsõ menedékem;bõkezûen megengeszteltél,lázas álmaim örököse lettél,így jutottam veled – magamhozörömeimben – az acsargó dachoz,– a megbékélés kibuggyant véreráömlött sorsunk szövetére,mert az egész tüzes, fekete folt,

és párállik, mint a mese:hol volt, hol nem volt...

MÉG ÉNEKELHET

Mint akinek csak egy története vanegy lehetõsége – és egyetlen titkaaki menne a hívó úton bátrande a szabadság kapuja most sincs nyitvavárna egy társra, biztató baráti szórade a csöndbõl sehonnan, senki sem felelvágyainak kincses reménye ködbe fúlvatört némasággal szinte énekel.

Mint akinek egyetlen szerelme vanegy reménye, egy otthona, egy menedékeakitõl elvették féltett igazátakit kifosztott a háború réme;de még dajkálja a szépség szent hitéthogy emberarcú világot teremthethogy a pusztító árnyékok fölött méga béke kórusában énekelhet.

178

AZ ÖREGEK ZSÖRTÖLÕDÉSEI

Már megint mit dünnyögszmit kereselveled csak az Istenfelesel;keserû a hullóévek poracsak hadd lázadozzonaz ostoba;neked már tudnod kellaz öreg fábanmagány és szú lakikegymagában;az emlék halk tüzemég melegítútvesztõk csapásáneligazítvégül elbotorkálszönmagadhozfáradt szíved gyáva mára harchoz;köss békét sorsoddalbölcsen – meg velemez a dohogás ismég szerelemha nem is terem mára deres virágbékére szelídültõle a világ;megõrzi titkunkatnéma szemünka kongó csönddelmajd üzenünk.

179

KÁNTÁLTAM IGAZÁN

Az álmok jégvert mezõincsak fekete virágok nõttekés véres lábnyomok mutatták

az utat a késõn érkezõknek;

az emlékek kútásó fiaitündérlányokról énekeltek

sorsunk árva koporsóinálhalottlátó vének térdepeltek;

pedig te ismered a homlokomonegyetlen tüzes hamu-jelem

a ,,memento homo” néma imájaa mindétig szigorú szerelem;

az utak végén mégiscsak vártaka bánat kocsiján vitték anyám

s mikor csillagútra tért a négy keréka dalt csak én kántáltam igazán.

MESSZE ÉS KÖZEL

A csöndbõl izzó szenvedély lövellminden oly messze van

és minden oly közel...– a panaszok tüzes szavai elhallgatnakvéreres márvány tükre a pillanatnak– az öröm fáklyái tán még sisteregneka fákon száraz levelek zizegnek– az élet egyszerre bölcsõ és koporsópereg, pereg – aztán megáll az orsó...– a sors hajszálfonala láthatatlannincs már holnapra ereje – elpattan

180

– aztán csak a köd – a döbbenet csöndjeezüstöt hint a megszégyenült földre;

a némaságból tüzes fájdalom lövellminden oly messze van

és minden oly közel...

MESSZE ZENGÕ BALLADA

A lélek õszi tájainnem robog már a zivatar,az erdõk ûzött vadja mindbújik, vackot, gödröt kapar,tudja, hogy jön a fagy, a téls nem ér tavaszt, aki ma fél.

A lélek õszi tájainnem lüktet már, sima a tó,vihart, szenvedést kiállvamegbékélt ajkunkon a szó,õrzi tört fényû igazát,legbelül épít új hazát.

A lélek õszi tájainárva tûzhelyek lángja ég,a szemek lázas útvesztõinkeresztülvág a messzeség,népünk magánya is erõ– vacog a hazaérkezõ.

A lélek õszi tájaina békesség harangja szól,szava sziklákat visszhangoz,

181

halk sóhaj lebeg valahol,aki árva igazát hitte,köddel, dérrel van beterítve.

A lélek õszi tájaina véneknek van-e társa...?megsápadt már ifjúságunkmegkésett bizakodása,a józanság acélszavamost messze zengõ ballada.

KARIATIDÁK

Létem csarnokában méltósággal tartjákaz idõk ívét a kariatidák

így tudom védeni mozdulataikkalaz áhított rendet, a harmóniát

szándékom szerint így vállalhatom csaka magaméval is a ti sorsotokat

hogy nem hiszem mindig az elhihetõts veletek kérdezek – ha kell – elég sokat;

a mozdíthatót mozdulatlannal állommint feszes derékkal a görög leányok

viharzik az idõ – hunyorgó szemembenföl-föllobognak a kékes tûzvirágok.

182

VERONA

Paloták, templomok, türelmes kövek,a nyílt színen gazdag történelmi tárlat,a tûnõ idõ ködös egén a távlattobzódó színek pompájával ölel.

A signoriák terén Dante csak mereng,Rómeó sírjánál még virraszt Júlia,tudja, szerelméért százszor kell halnia,a titkok fehér emlékfátyola leng.

A honi táj szinte ideköltözött,tán Tihany temploma ködlik a hegy fölött,az Adige túlsó partján a Badacsony...

örök mûvészet és örök szerelem,vezérelj, biztass és ünnepelj velem,Verona szelleme csillogva ránk ragyog.

MEMENTO

A múltata megmásíthatatlantlehet tagadni, torzítani,de a tények – mégis tények,hiába ferdítik elkorunk hatalmasai.

A történelmeta tornyosuló idõtlehet másként érteni-hallani,de a cselekvés kövei,a tettek varázsöveia nemzetrõl fognak vallani.

183

Az igazságota megfellebbezhetetlentolykor meghazudtolják,de a megmaradt hamucsalhatatlanul mutatja,ki volt a tûz és ki a láng.

ARABESZK

Röpülnek a fáka madarak földbe gyökereznek

süvít a magánya sokaság végtelen hómezõ

úsznak a hegyeka folyók láncokba fonódnak

a hitem csupa zsombéka szigetek sosem találkoznak.

II.

Aki értem kiáltottaz mindenkiért hallgat

visszhang veri az arcomatutaim szegélye csönd

vályogok száradnak a szélbentündérek tánca a fény

a messzeség tornyai égnekbiztat a koldus-remény.

184

HÛSÉGES SZAVAK

Nemcsak az igazat, a tévedést isföl kell írni felhõre, kõre, falra,hogy emlékeztesse majd a jövendõtbiztatva, lobogva – élve vagy halva.

Szavad hulló szilánkok sziszegése,sejtésed lázas seregelõ csapat,vajúdó álmod nyugtalan látomás,derûs ébredés felnyíló igazad.

Az INNEN szakadt árnyékai mögöttjózanul villog a féltett ODAÁT –szárnyára veszi végsõ menedéküla meggyötört szép szó igazát.

A CSÖND ÖBLEIBEN

Ha a magam törvényeirebólintásoddal némán helyeselsz,szélvédett szavaim csöndjébenbiztosan oltalomra lelsz.

Úgy léptem ki én a világbatudtam: mögöttem vártál a múlt,mint a megvert állat szemébengyáva fények füstköde lapult.

Most meg – hogy végigjártam az utat,szívemet odvas nyugalom tölti be,tudom, az idõ tisztásain túlegyedül érkezem a csönd öbleibe.

185

INNEN ÉS TÚL– testvérsirató –

A faragott kõ is formáját vesztia szakadékon túl véget ér az úta tajtékzó hullám csöndes révbe futa szél a felhõ kontyát elereszti

a fájdalom, az öröm közös bennünksorsunk medrét a történelem vájtaszabad röptünknek nem volt erõs szárnyaígy lett más a hitünk, más a szerelmünk

az egykori szándékok tûzvarázsátanyánk álmainak felködlõ másátcsak omló emlékeim közt találom

magaddal vitted szakadt hátizsákodsorsod minden titka útipoggyászodte már túl vagy – én innen a halálon.

OLSZTYN

A gótikus várablakok alattmereng a szláv-prusz gránitszobor,kõarcán beszédes fényû por,mely belepte a rokkant kõfalat;

a toronyban Kopernikusz töpreng,– keresztes lovagok közelednek,s hogy útját állják a vad seregnek,kõzáporuktól a völgy is megremeg;

186

A Lyna vize holtakat görget,a várvédõk elszántan küzdenek,féltett otthonuk bevehetetlen –

a vér vörösre festi a földet,– a kopernikuszi láng-szellemettáplálja a sereg – rendületlen.

MÉGIS

Szöszvirágok és karcos szelekporában napfény hentereg

pocsolyákon riogatja áthullámiramú táltosát

esõbõl, sárból, napsugárbólvágy feszül föl a vakvilágból

színek, zsongások muzsikálnaktitkokat súgnak az alvó fáknak

beleborzong az ágak bõreköd kúszik föl a hegytetõre

láthatatlan az egész varázsmégis tüzet fog az alvó parázs.

187

VERÕFÉNYBEN

Ragyog a nyár; harmatos hajnalokonzengnek a fény szikrázó kürtjelei,cseng-bong a sugár az álmos tó fölött;– a táj tündére zöld ködbe öltözött,halk mosolya az alvók arcát ellepi.

Rezzen a szél; suhog a selymes levél,a kígyózó ág rejtelmeket ringat,a virágok szirma már a fûben hever;– a konok idõ mindent a földre ver,porló fénye messzi utakra biztat.

VAKVEZETÉS

Már ismerem az éltetõ világota magam sorsátmeg mások árnyékba bukó arcáts a viruló, fekete virágot;

Már behunyt szemmelelõre nyújtott keresõ kezek nélkülbiztonságosan lépkedek bennebizakodással, türelemmel;

Már tudommi vár rám legvégén az útnakahol a fények a fákkal összefutnak

és hazajutok...

Az évek okosan megtanítottakbiztonsággal lépkedni át a gödrökönörvendezni sápadt örömökön– s még nem is sejtettemmennyi szépet láthat meg az emberha egyedül bandukol az úton

végképp lehunyt szemmel.

188

MEGKÖVESEDETT LÁBNYOM

Emlékeink – a foltos, tört kövek,vágyaink – a búgó, álmos patakok,reményünk – az ülepedõ hínár,gondunk erdeiben szél katatol.

Hidegek már a szikladarabok,a tuskók tövén fekete moha,suhogva szálló idõket idéza múlt megkövesedett lábnyoma.

KÉT TISZTES ÖREG

Az öregember

Szemed hunyorog a penge-fényben,arcod csupa ránc, fekete gödör,az idõ átszitálta pókháló-hajad,fintorod most is csikorgó öröm;orrod száraz jegenyék rücske,foghíjas szád vonagló panasz,ha majd felbukik a gond bokraiból,a csönd álmos árnyékban maraszt;

ím itt õrzöm a csorba késeket,rajta alvadt idõ a véres arasz,dühös darazsak dongnak csapatostul,– most már végképp egyedül maradsz.

189

Az öregasszony

Az arca csupa ránca múltja csupa sebhunyorító szememár egyre véresebb;

a szája néma vádjárása csoszogásfélrehajtott fejesuta álmodozás;

nyújtja bütykös kezétmost már békét kérhetkét karral ölelia feketeséget.

METAMORFÓZIS ÉS VARIÁCIÓKA francia forradalom 200. évfordulóján

1. FORRADALOMBAN

Vér párállik a fodrozódó ködbenöntudatunk lázas arca csupa sár

reménykedésünk új biztatásra vára megroppant derék már hétrét görnyed

Bár az igazság zászlaja vezérelmásnak is boldogulását akarom

az erõszak most is gyáva hatalompedig oltalmazzák ármánnyal vérrel

190

az idõ mégis nekünk nyit virágotvelünk szítja föl a lappangó lángothogy el ne bukjunk a vak viadalon

útmutató fény száll a szemhatárongyõz az értelem minden balgaságonújra felkél velünk a forradalom.

2. TÖRTÉNELEM

Az idõ szikláin Ádám botladozsorsán páncélja a múlt fáradt pora

Éva szemében a jövõ bíboratüzel – amit sejtelmes álma hordoz

szolgaság, szabadság, gyõztes szerelemhit, erõ, remény, konok akarat

védelmez és rombol minden pillanatamely elhagyott – és megmaradt velem

az árban most is mind együtt sodródunkakár gyávák akár tán bátrak voltunkbuktat sodor az örvény könyörtelen

visz az ismeretlen végsõ cél feléhogy eljussunk sorsunk bírája elé

beteljesedésünk a történelem.

3. A TUDÁS FÉNYKÖRÉBEN

De sokszor tévelyegtünk a homálybana megsejtés fénye oly bizonytalan

a jószándéknak gyarló hatalma vanhogy eligazítson a nyüzsgõ mában

191

a varázsvilág új csodákat termettlázasan vallattuk mind a titkokat

ajándékoztunk gazdagon és sokatkutattunk minden csodát és förtelmet

a porból már a csillagokig szállunka végtelenség titkaira vágyunktudásunk bennünk harmóniát teremt

akár másik világ – akár a földisoha meg nem járt utunkat betöltia föleszmélés fénye – az ismeret.

4. AZ ÖRÖK EMBERI

Kemény próbákat vállalt emberségünkhit és tisztesség el nem hagyott soha

s ha végigvágott gyalázók ostoravédelmet megtorlást sohase kértünk

tudtuk, hogy a béke és a harc örökvagy Gábriel vagy Lucifer véd meg

tartópillére vagyunk az egészneka jövõ útja rajtunk át dübörög

sorsunk mértéke magunk formálta rendaz alkotás eszményt életet jelentamint szabadságunk hídját emeli –

része vagyunk az örök küzdelemnekvágyaink velünk új hazára lelnek

tisztuló életünk örök emberi.

192

NINCS MÁS MENTSÉGED

Hiába bizonygatod szenvedélyesen,hogy a rózsák a fagyban megfeketednek,fürdetheted szemed gyémántsugarakban,és megbocsáthatsz – gyáván – a vétkeseknek;a jel akkor is könyörtelenül éget,már nincs mentséged! nincs menedéked!

Hiába fohászkodsz a józan észhez,ami tisztességes, nem hagyhatod cserben,az érdekek mind sunyi közkatonák,az alázat saját fegyverével ver meg;ha az ígéretekkel mégis beéred,már nincs mentséged! nincs menedéked!

Hiába pörölsz a kishitûekkel,felhõbõl nem köthetsz árbocodra zászlót,amit vállaltál, teljesítened kell,hiába várod az ígért varázsszót,jószándékod is eredendõ vétked,már nincs mentséged! nincs menedéked!

ZÚGNAK A JEGENYÉKüzenet Kerék Imrének

Vagyuk és várunk rád szüntelenzord idõk parazsa hûtelenfiának fölgyújt egy csillagotjázmin és bodzaág itt hagyotttitkokat – májusok illatátteríti arcodra – õz nyomátvizslató szemed már nem lelicsikorgó ezüst hó ellepikék tavak tükrével múltadat

193

sikolt az elmetszett pillanatsorsod az otthonod a hazádzsongató éveid dallamátölelõ hûségünk védi meg– párálló szemekkel kérditek

vár-e majd valaki haza még?– zúgnak csak zúgnak a jegenyék.

Kaposvár, 1988 õszén

ÁLDOZATVÁLLALÁS

Dalol a szél, bús barmok a jászol elõtt,dús ajándékkal biztat a várakozás,elnémít az idõ, ha most nem cselekszel,reményednek mikor születik messiás...?

Ének és jászol és betlehemi csillagaz üldözöttek megváltásához kevés,ha nem vállalod az áldozat keresztjét,nincs többé megváltás, nincs újjászületés.

1988 karácsonyán

PADOVA

Gótok, longobárdok, magyarok hadátólmég visszhangzanak a történelmi utak,Gattamelata arcán gõg, öntudat,büszkén tekint szét fekete lováról.

Giotto szellemében dantei sugallat,emberarcú Krisztus néz szembe velünk,az apostolok, a katonák hevültszenvedélye panaszt, tiltakozást hallat.

194

Antal, a szent most is megszállottan lázad,– a világban te is találd meg hazádat,a valóság izzó tüze föl-föllobog...

a harcokat szelíd századok követik,béke és tudomány egymást ölelik,és ránk mosolyognak mind a boldogok.

TORZÓ

A részek sejtetik az egykor teljeset,a töredékek az õsi harmóniát,a varázslatot, a mágiát, a szent csodát,amit a szellem áhítata teremtett.

A részek nekünk csak akkor igaz kincsek,ha tudjuk, a vergõdõ vágy mire való,ha halljuk, hogy kinek szól a muzsikaszó,és hisszük, hogy a remények nem bilincsek.

A végzet ege alatt még összeállhata sorstanúsító történelmi távlat,hogy gyõzelmessé tegye az igazságot,

a napfényes réten nem bújhat meg árnyék,veled poklokon át is hazatalálnék,hogy hazámnak tudjam az egész világot.

195

A FÛ LEHAJLIKSütõ Andrásnak

Az idõ – igazodás a rendbena történelem csak egy pillanata remény úgy lángol a szemedbenhogyne hinnéd megcsúfolt igazadaz árulók zászlókat kötözneka józanokat ki vértezi fel?az áldozat megbocsájt a földnekszegény a koldusét sosem veszi el...a vak viharok egymást követikse vigasz, se bölcs engesztelõdésa sodrást biztos hidak át nem kötikjövõ sorsunk örökös gyötrõdés.

Tudnod kell, hogy nincs más lehetõségakár néped, akár árva magadmérkõztök – csak hited az erõsség,,a fû lehajlik a szélben

és megmarad”.

VÉGKÉPP ITT MARASZTA 60 éves Fodor András köszöntése

Még csak hatvanés máris hatvan...

miféle erõ van hatalmadbanhogy az idõ árkait így léphetted át– ha meghallottad a jegenyék daláttudtad, hogy Mérõben merre jár a Napvagy Fonyódon a zöld víz partra csap.

196

A dalt, a ritmust sosem vétetted elidõd és hited verseddel énekels lettél a szépség mágus-hírnökevérzõ remények sejlõ égövemert Bartóktól tanultál diszharmóniáts a somogyi földtõl szeretni a hazát.

Az emlékek gyakran megejtenekgyémánttá tört zsongító énekedfélre hajtott fejed józan megadásez a hatvan év villogó varázs– a szülõhaza most is fogva tartszavaid szárnyán messzire szállhattálde szerelmed bilincse végképp itt maraszt.

MÉG ÉRDEMES

Könyörtelen szerelemben élnilátod – még érdemes

a tárgyak megkopott arcasárgásan ráncos, véreresidõnk fakuló tulipánjait

belepte már a hósóhajaink cinege-pittyegésemegcsöndesedõ muzsikaszó...

Látod, menekülõ ifjúságunkkristálypatakja messze fut

– villogtatja a lányka ég-szemétés biztatgatja a báva fiút –a kamasz szél parazsat szít fellüktet az öl, a csípõ, a szájtörténelem vagyunk a semmi partjánerek és izmok rángása nem is fáj...

197

Mégsem buktunk föl. – Az árnyék mögülelõcsaltuk a sorvadt fényeket

megnémult ajkunk gyáván dadogjaa szépnek hitt hajdani éneket

s mikor a falak otthonná zsugorodtakagyunk és hitünk épített hazát

születõ fiaink eszmélõ nevetéseaz idõ árkait bátran léptette át...

SOROLÓ

Fekete hétfõn fekete reggelgúzsba kötöttél könyörülettel

fájdalmak keddjén véres a nyelvemmondanám újra – de néma lettem

fekete szerdát zuhog a szívemki vigasztal meg – marad-e hívem?

bánat-csütörtök – kezed levágtáksimogatásod hiába várták

fekete péntek – az évek rabjaéveid láza – remények habja

kongató szombat tudod-e dolgod?bánat-énekkel leszel majd boldog

jött a vasárnap – a szemed lángoldalolhatsz bátran – a némaságról.

198

TETRALOGIA

A RÉTEK

A réteken, a végtelen rétekendong, zenél a csönd,

a réteken, a védtelen rétekenzsibbadtan piheg a föld...

tágas határait, ölelõ birodalmáttitkait nem ismeri senki,

élõ törvényeit, zsongató vágyaitviharait nem ismeri senki;

a fûszálakat, a virágokat, az árkokategy-egy õrszem-bokor tereli,

lengõ ringatását, osztozó illatátegy-egy bóklászó bogár neszezi;

lüktetõ hulláma ringató tenger árjadüdörész, dönög a szélben,

szerelem-csírák, kígyózó szárakkelnek át az ölelkezõ réten;

források sehol, utak sehol, korlátok sehol,csak átutazik erre a sebes szárnyú madár,pillog a hajnal, perzsel a dér, kormoz az este,fényben, reményben, bánatban dúskál a határ;

madárnak fészke, állatnak vacka, embernek szabaduló vágyamindig, mindenütt találkozik egyszer valahol benne;

a csöndet nem zaklatja semmi, nem borzolja, nem rázzaa szél,

nem tudhatja soha senki, hogy születik, hogy hal meg a rét;

199

utak nem szabdalják, kövek nem kongatják, árkok nemszaggatják,

egysége mi vagyunk, reménye mi vagyunk, a sorsa mivagyunk...

bennünk terül szét, bennünk hullámzik, bennünkmuzsikál,

bennünk árad, kígyózik, ömlik, omlik, fohászkodik– aztán

felhõrajokká foszlik – és száll bennünk és a ködbenszüntelenül;

nekünk õ a szabadság színtere, a lehetõségek birodalma,az élet keletkezõ, viruló, elmúló, szent birodalma...õ a mi létünk, õ a mi sorsunk; õ a mi reményt ringató

hazánk...

A VIZEK

Örvény-sötétségek, sodródó valóság, ködlõ jövendõ lüktetése,hömpölygõ lehetõségek, hullámzó reménységek,

csillogó vágyak özönlése,az indulás, a tisztulás, a permetezõ gyöngyözés,a virulás, a pezsdülés, a csillagigézõ tündöklés,

az ömlõ, az omló, az éltetõ, a tápláló, az enyhet adó áradás:a víz... a víz... a víz...

Ismeretlen mélységek fényes zenéje, titkok borzongatóvarázsa,

szunnyadó szándékok alvó tigrise, rajokban dongó darázsa,források, tengerek, tócsák, zuhatagok álmokat terelõ útja,áldott ölelések, forrongó kétségek feketén hallgató kútja,a csillogás, a lüktetés, a szunnyadás, az ébredés muzsikája:

a víz... a víz... a víz...

A Styx, az Acheron fekete vizének fájdalom-hulláma,Meotis meséi, Balaton regéi múltakat idézõ köd-világa,a Tisza, a Maros, a Duna, a Kapos dajkáló kórus-zenéje,

200

vízesések, habzó örvények, szelíd hullámok lüktetése,az üzenet, a biztatás, a jövõt dicsérõ változás ringatózása

a víz... a víz... a víz...

Minden titkoknak, halkuló szitkoknak föloldó muzsikája,szomjazó gyökerek, tüzes sziklakövek lázakat enyhítõ

simogatása,mélységes-mély vermek benne útra kelnek jövendõ csillagot

látni,terülõ térségek, égõ messzeségek kígyózó útjait járni;tisztítjuk a forrást, az iszapolódást – tükrök fényességehírleli holnapunk, áldó, szelíd szavunk ezüst tündöklése

a víz... a víz... a víz...

Tápláló nedveink, csorduló könnyeink nyugtató-éltetõ vágya,morajló tengerek zúgása átremeg: erõ és hatalom ágya,üdítõ, hûsítõ, ringató-rengetõ, kékellõ-zöldellõ kincsünk,várunk és hívunk, hiszünk és bízunk, záport és harmatot

hintünk,erõ és hatalom, végzet és oltalom, öröm és fájdalom

áradó dallama... a víz... a víz... a víz...

AZ ERDÕK

Erdõ, erdõ – titkaink termékeny tára,álmaink kincsõrzõ háza – fogadj be és szeress,anya vagy, testvér és barát,õrzöd a varázst, a csodát – amíg csak érdemes.

Erdõ, erdõ – millió gyökered ágaemésztõ talajba zárva – munkál a mélyben, lenn,hogy viruljon fönn a levél,amely, ha borzolja a szél – sorsunkról énekel.

A fák, a fák – egymást ölelõ, hû társak,bükkök és tölgyek és hársak – testvéri közösség,nem járhatnak – mégis mennek,fénnyel, árnyékkal üzennek – lombos végtelenség.

201

A bölcsõjük – csupa moha, omló avar,múltat, jövõt mind betakar – szelíd ringatással,az oltalmuk, az otthonuk,kürtszó benne minden szavuk – áldott áldomással.

Konok törzsek – építkezõ, védelmezõbiztos falak, acél erõ – õrt áll a többiért,gyûrûi, kérge öleli,tápláló nedvvel élteti – gyûjti mindnek a vért.

Ágak, ágak – a ringató, az altató,az ölelõ, a nyugtató – millió karolás,az ösztönzõ, a biztató,az õrizõ, a titkoló – élet-adakozás.

Levél, levél – dús illatot lehel a szád,simogató a muzsikád – ha meglebbent a szél,zöld zászló vagy, gyõzedelmes,fénynek, árnynak engedelmes – lágy húrokon

zenélsz.Erdõ, erdõ – életet termõ õserõ,

velünk, bennünk kerekedõ – csoda, örök titok,naponta halál, születés,lázadás és engesztelés – szenvedõk, boldogok.

Erdõ, erdõ – veled élek, veled halok,örömök, sajgó bánatok – birodalma lettél,rokonaim körben a fák,testvérem minden kacska ág – minden rügy és levél.

A HEGYEK

A hegy alatt, a hegy felettködök õrzik a végtelent,

a csönd zászlója fehér,bodor felhõkkel sasok köröznek,a kék árnyékok lilára törnek,

mire mindenki hazaér.

202

A magány öble kõtorony,vad kõlavina-zátonyon

halál vigyázza az utat,valahol marmota füttyög,sóhajod nem vet ki üszköt,

az esti szél nyirkot fuvat.

A messzeség védõ falaa ködbõl nem is látszana,

a fény szakadékba zuhant,a fal végsõ megérkezés,harangos csönddel kérdezés,

a kövek közt már nem kutat.

Fák és bokrok elmaradnak,nyirkos zuzmók ránk tapadnak,

kemény bilincs a jég, a fagy,a völgyben egy patak fecseg,fönn tán omló szikla recseg,

láthatatlan páncélban vagy.

Tenger, síkság nem is sejlik,hideg sziklákra telepszik

méltóság, hatalom, erõ;sorsokat fordító csúcsok,csillag-sziporkákat fújtok,

lásson a késõn érkezõ!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hegyek, büszke hegyek,segítsetek állni az idõk viharát,

megõrizni a mindig biztató csodát,táplálni a tüzet, ami még bennem él,

vállalni a harcot, mely gyõzelmet remél,és hinni a csodát,

ami mindnyájunkra vár majd odaát...

203

CSÖNDES FOHÁSZLüktet az idõ...

lompos felhõk mögülarcomba fú a történelemédes-keserûn újra belémsajdula gyermekkor védte szerelemkomor világával a falumsár, hideg, kökény, szederindafutó patak, vályogos falaksározott szobák nyirkos piszkaa föleszmélés, a bódult pillanathogy itt, ebben a hazában talánén maradtam árván, egyedül...minek dörömbölni Európa falán?– a bogáncs közt toporgó szegénységbõl

darázs szárnyakon szitál a magánytüzel a Nap, sír a kárpáti szélaz ölyvek szárnya rezzenetlen szállhelyet keres, biztos menedékethogy meghûsüljön a lázas gondolatember, magyar e forrongó világbancsak a szabadságtól várhat elég sokat.És elég biztatást.De hogy a zivatarmessze söpört – s nem tudommit akarúj otthonom, családom, gyermekem.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .érti-e a kedves, szemem árnyékábanmit õriz a hajdani szerelem?

Lángol az idõ...a falum csupa üszök

még izzik az emlékek parazsade korom ül a házra, fára, rétremár elnémult a Hernád zúgó szavamint Pompei – még õrzi szívem

minden út, minden kõ, minden kerítésemlékét, ahogy nyújtózik a fényre– akár szülõ asszony, akár temetésbelekövült az idõbe vágyaim szárnyaés komoran kongat üresen a csönd– a gyermekkor poros virága

száraz, hideg zizegéssel köszönt.

Ködlik az idõ...de még látom, a pernye alatt

izzik a parázs – biztat a pillanatelõvillan a gyermekkori varázsés a temetõdomb fölé emelkedveújra szárnyal a régi szerelem– testvéreim, régi barátaim

maradjatok mindvégig velemhadd legyen élõ hitem, makacs erõmfölszítani újra – ha sír is – a tüzetés sorsommal, versemmel továbbadnimit a történelem

mindnyájunknak üzent.

HULLÓ CSILLAG– az emlékezet koromszemcséi –

Megannyi ránc az emlékezet arcánmegannyi buktató, báva hit, reménya hideg sár hulló csillagot idézdalos tündérek táncát a televény;

fátyolos mosoly pihen a gödrökbenfátyolos csönd lobog néma sírokonaki itt élt, itt járta sorsunk táncátminden könnyével, sóhajával rokon;

megannyi vágy az örvénylõ idõbenmegannyi áldozat emésztõn-kevésmég hallom puha lépésed a porbanelvillan a csillag, bong a feledés.

205

ÁRNYÉKOT SEM VET...

Egy-egy tört szó, futó szemvillanás iselég a hallgatáshoz –

ha nem találod magad békességétmiért menekülsz máshoz?

múltat, jövendõt mind egymásra tornyoza lüktetõ idõ

nem is várhat kétségeire választa gyáva kérdezõ;

a legvégsõ szót elmormolja a csöndhívõnek, kétkedõnek

árnyékot sem vet a magány az útraa késõn érkezõnek.

MÁR RÉGEN KIALUDTAK...

A madár tépett szárnyamég mindig röpíti a testet

csapkodmert ösztöne egyre ûzi, hajtja

a tajtékos habzó vizekelöntöttek már minden szigetet

látszika végtelen áradás korláttalan úr

a felhõk pereme fölvöröslikha a réseken visszasüt a Nap

de a tüzekmár mindenütt régen kialudtak.

206

KI AD FÖLOLDOZÁST?– a megalázottaknak –

Az anyát, két gyermekét és a papotszívenlõtték; a szemük meg se rebbentaztán széttépették farkaskutyákkalmind a négy öntudatlan-tehetetlent.

Ez most Európa? – A huszadik század?,,Kelet” zsarnokának vad pribékjeiöntudattal ölnek; az imperátormosolyog – mellén kitüntetései.

Pedig az erdõk egyszer megindulnaka meggyilkoltak csapata útra kélminden igazság majd napfényben ragyog

az alvó tüzek váratlan fölgyúlnak– a megalázott már semmitõl se fél –s angyalok hirdetnek bûnbocsánatot.

1989. április 10.

MEGHÁTRÁLT

Nézem felfénylõ tekinteted –miféle életsors tündöklik benneszegénység, hit, áldozat, küzdelem?igazság, szépség emberi vágyamintha szüntelen énekelne...

Gyûjtöttél és bõven adakoztálszépségfáklyákkal utad kijelöltedigaz emberré nõttél az alkotásban –magad csillaga ha fölragyogott másban– még a halál is meghátrált elõled.

207

MÁSKÉPP ÉNEKELNEK

Az idõ meg-meglocsogtatjasorsom partjait, köveita múlás hullámzik, lüktetbéklyóba ver – és fölszabadít.

Miféle álmokat örököltemmit õrzök és mit viszek tovább?– az okosok hidegen hallgatnakbátorságunk a legmostohább.

Adj egy korty italt! szomjazomha meghalok, új dalok születnek

a véneket elborítja a köda széprõl már másképp énekelnek.

A TÁRGYAK TERMÉSZETE

A tárgyaknak nemcsak árnyéka vansúlya, emléke – talán álma ismakacsul õrzik az azonosításthisz a különbözés annyira hamis

a valót elállják a szégyenkezéstõlmegbilincselik a hiedelmeketnem ismerik a szenvedések kínjátés nem ringatnak soha éneket;

szánják az embert – a legtörékenyebbetakinek az árnyéka is bizonytalana pillanat szisszenését érzikhisz annak is tárgyi természete van.

SZÓSZÓLÓ

,,Idõ az ember angyala”(Schiller)

1992–1996

211

MEDDIG VÁRHAT...?

Kavicsok, kövek, sziklák – elszánásokhulltak lábam elé – mégsem hitték mások

hogy az igazságot szomjaztam szüntelens vártam, hogy csoda történjék velem...

téglát téglára raktam, hogy a lélekotthont építsen biztos menedéknek

s kemény tégláim hirdették: a falakminden kísértésnek ellenállanak...

de éveink múltán mállottak a kövekporladt a tégla, korhadt minden cövek

a falak már alig tartják a tetõtnem várja senki a hazaérkezõt...

meddig élteti még hitem a hazáta lélek meddig várhat új csodát?

ARANYAT VÉRZIK

Hogy pereg õsszel a fákraa párálló, hideg esõaz idõk szolga-szaváracsak ámul a kincskeresõ;senki se gondolná rólahogy õ az a sohase hõsmegborzong; mihamar tél lesza barna csönd oly ismerõs.

212

Aranyat vérzik az erdõknapfénytõl kábuló szívelüktet a kopárló dombokvölgyében a múlás színeszél hegedûje siratjaha jött is – most mennie kelléveink messzi mezõinaz elmúlás ködöt lehel.

FÛZFOHÁSZ

Ága, ága fûzfa ágabánat hajlik a világra

kornyadt ága, súgó lombjamintha szomorúság volna

lehajlik a földig mélyentán, hogy bocsánatot kérjen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .ága, ága fûzfa ágagyújts reményt a vakvilágra

ne szövetkezz gonosz széllelamit a sandaság bérel

biztass, zúgass, hisz a világcsupa tüzet gyújtó virág

a reménység égõ fáklyaeligazít a világba.

213

A VERS ÖRÖK

Ha föllángol a gondolatdobol a lázas pillanats legbelül szenvedélyözön –kimért idõd törvény nekedbûvöl igézõ énekedcsoda a szó; a vers örök!

a vers akkor sem hallgat elha a dalnok nem énekelvagy megfakult már a hangja –csak másképp szól; ritmusa másidõt oldó, áldott varázsmely csak a szépet akarja.

A SZÍNEK SZIMFÓNIÁJA(B. E. jubileumi kiállításán)

Áldott a szem, amely szépségeket látotts az alkotás tüzét fáklyává hevíti,áldott legyen a kéz, mely elénk terítia szellem röptét, a tûnõ valóságot.

Zeng a színek ünnepi szimfóniája,térbe simul a közel és a távol,az arcokról jellemek fénye világol,némaságukat megélt sorsuk kiáltja.

A látványból szabadon szálló képzeletfelel arra, amit értelmünk kérdezett,így bont virágot a mûvészetek fája,

214

gazdag szépségekig emeli föl fejét,hirdeti a mûvek teremtõ erejéta mûvészet glóriás harmóniája.

MINDIG KIGYÚL A FÉNY

Úgy, ahogy egykor látni véltedahogy álmaid – vagy a végzetragyogtatta az idõk során

anyád emlékét úgy idézd mega csodát ráadással ne tetézd megs az igazsággal ne bánj mostohán.

Úgy, ahogy egykor naponta láttada szent varázslót – amint fáradhogy a te szíved könnyû legyen

gyermekeid álmát úgy becézzeda vért, a kínt sohase nézzed– mindig kigyúl a fény túl a hegyen.

SZÍVEDBEN HORDOD(A 80 éves Takáts Gyula köszöntése)

Kedves Gyula,most, hogy a zord idõ peremére léptélBece-hegy kövei óvnak és vigyáznakvéd a pannon táj fölszárnyaló derûjeés a moccanatlan kõangyal szárnyak

szavad most is hasznos szépséget sugározharmóniát rendez geometriájaritmusod eszmények lüktetését éliálmod – az örök mûvészetek álma

215

a miértekre mûvekkel válaszoltálkész feleleted volt mindig a hogyanraamikor tüzét nem kell táplálnod márhited túlmutat az idõn túli partra

nyitják verseid a rejtekezõ egészthisz boldog a kor, amelyben Dante álmaa pokloktól a szférákig fölszárnyalhatigazat és jót hirdetve valahára

innen és túl a Heszperidák kertjéna magyar valóság vigyázza sorsodSomogy aranyat termõ csodafáiminden gyümölcsét a szívedben hordod.

VAN HITELE MÉG

Tud-e a líra ma is válaszolnikorunk kérdéseire...talál-e a beteg gyógyírt a szóvalsajgó sebeire...?Elnémítja-e a líra kristályhangjaa fegyverek zaját...kétségeinket oldja-e a ritmusha zengi a csodát...?

Igazat hirdet-e a harsogó választiszta érzést a dal...vagy csak mágiára esküszik az éjbenaki tüzet akar...?

A szépségnek most is van hitele mégbár vérzik a világ...a végtelenség vadvizein zengnekmost is harmóniák.

216

A SZAVAK ÜNNEPI TORA

Mi lesz veled, ha majd elfúl a hangodés széles tenyered szemed elé tartod

hogy ne vakítson a fénya lompos árnyékok gödrökben lapulnaknincsen csapása már semmiféle útnak

porba hull minden remény.

A hallgatás szobra elibéd térdelnémaságával fohászkodni kérlel

s te csak merengsz a csodána szótalanság egyszerre fölzokogs már veled dalolnak mind a boldogok

a szavak ünnepi torán.

Az idõm lejár:de szívem lüktetésemost is muzsikál

Igézõ csodák;a vad viharban földighajolnak a fák

Vágyom a szépet;a simogató csöndethiába kérded

Emlékszel még rám?kõvé dermedtem, mikorvillant a villám

Gyötör a magány;röptet a hûvös szélbenegy fekete szárny

Árnyék a fénnyelegyütt a teljesség;gond a reménnyel

KILENC HAIKU

MADRIGÁL-VARIÁCIÓK1.

Zengjétek szavam a csöndben:vágyak és remények mindigre várnakörömök, bánatok, kavargó árnyak

szürkeség zenél a ködben...Zengjétek szavamat újra

titkokat old meg a szárnyas idõnem felel, hallgat a késlekedõ

dalomat borzas szél fújjafújja csak, fújja csak, fújja.

2.Voltam és leszek magányos;

pedig a vérem feketén dübörögelragadja mind, ami vak és örök

hallgat a falu, a város...Voltam és leszek álmodozó

az én tengerem titka nem mérhetõbotorkáló szavam félve kérdezõ

titkokat értõ, adakozócsak osztó, csak adakozó.

3.És kerekednek az álmok:

bár a lehetõség egyre kevesebbfogy a fény és a szó mindig revesebb

de nyitnak újabb virágok...

A történelem:titkokban, végzetekbenégõ szerelem

A sudár fenyõõrzi emlékeinketmint a temetõ

Van-e még hited?baljós félelmeimetti még értitek.

218

A messzeség egyre donogbágyadt hangjukon vajon kik üzenneka reménykedõk most mit énekelnek

oly tétovák a boldogokaz álomlátó boldogok.

NE LEGYEN TÖBB GONDJA...Hetvenen túl az emésztõ idõ egyetlen áradata lüktetés, az örvény, a sodrás örökül megmaradts a források ezüst emléke nagy-messze, törten ragyogaz ifjúság fölfénylõ bizalma – mint a csillagoklobog, köröz a sors-forgatta szándékhoz kötöttenfojtott sóhajjal lángoló vágyak reménye szösszens ahogy görbe hátunkat egyengeti a büszke önérzetdünnyög a sejtés – akár a goromba, vaksi végzet.

Hetvenen túl begyógyul a legtöbb seb, véres emléka biztatás a túléléshez már csupán ócska kellékmert aki elhagyott már fényeket, örömöt, árnyatreménykedést, sötét kétséget, torzító vágyattudja, hogy az önérzet, ha föl is emeli fejétsejti az út végét, de olykor nem látja már az elejétés csak vár, vár, hogy az idõ majd magával sodorjas ne legyen több kétsége, baljós félelme, gondja.

MEGVÁLTJA MAJD...Szurokba fúlt az éj, a szél süvíta fagy, a jég meggyötri szívünketalázuhant minden sötétségereinkben csak a vágy lüktet.

Változni és változtatni kellkegyes hazugság kerít be mindentmetszõ fagyok bilincse csak zörög– a szó deleje újulást hirdet.

219

Jönni kell egyszer idõnek, hitnektörvénynek és igaz szándékoknakmikor népünk minden árvájáértáldoznak majd – és fohászkodnak.

A megújulás lehetõségefölemel a jeges sárból minketerõnk, erkölcsünk gyõztes hatalmamegváltja majd béklyós bûneinket.

SZÓ ÉS SORS

A szóelmondja azt is,hogy hozzád tartozom,meg panaszolja azt is,hogy elvesztettelek;

a szóelhallgatja azt is,hogy a szépség örök,meg siratja azt is,hogy nincs igazság.

Sorsunkfázósan melengetiüres tenyerünket,meg tüzet rakszemünk éjszakáiban;

sorsunkhavas hegytetõkrõlszéttekint velünkés látja: alászáll minden úta völgyek ködös mélységeibe.

220

JELFÁK ÁRNYÉKÁBAN

Mit tartogat nekünk a jövõ még,mire kényszerít majd a holnap?– halottaink makacsul hallgatnak

de a fejfák még visszaszólnak.

Az élõk sohase kérdezték tõlem,mire való a vállalt áldozat?– honnan a tüzet tápláló erõ,

a lobogás élteti a lángokat?

Még sohasem rosszallottam, hogyhatitkaidról nem beszéltél nekem,– erõnk a tudást szolgáló hitünk

s az alkotást ösztönzõ szerelem.

A holnap komor felhõi mögöttaz élet gyõztes fényei lobognak,– a bizakodás élteti népünket

a tisztesség szánandó magunkat.

SZÉCHENYI ÖRÖKSÉGE

1.

EGYMÁSRA UTALVA

A történelem bizonyságot tett márarról, hogy minden nép másképp éli átbelsõ harcait – vagy a harmóniátmikor megújító változásra vár.

A múltat megtagadni – mellet verve –vagy nem akarni a születõ jövõtegyaránt balgaság – a késlekedõtnem várja senki – társakat keresve.

221

Adj bizonyságot – hogy az emberiségtestvérközösség! Legtöbbet így ígérjövendõ sorsunk – legjobbat akarva...

Tiszteld a másikat! Tõle csak így várhatszviszont-becsülést – s emelt fõvel járhatsz.Tudnod kell: egymásra vagyunk utalva!

2.

ALKOTÓ ELMÉK

Ismerni a múltat – tisztesség és erényátélni az újat – szándékaink nagyok...ha szemetekben cselekvésvágy ragyogvalósággá lesz a tündér-tünemény.

Tudásunk a nemzet büszke zászlajahirdeti: elõttünk szabad minden útaz a gyõztes, aki újítani tudvele révbe ér a töprengõk raja.

Tudni és akarni – erõ, hatalomhittel hirdeti fölszárnyaló dalom:az alkotó elme lángoló varázs

vívódó népek sorsa újul velegazdagodik minden ember szellemea többet tudás – biztató alkotás.

222

3.

ÍVELNEK, SZÁRNYALNAK

A hitek, a vágyak magukban árváka part nem ível a szakadékon átsenki sem ismerné a harmóniátha a kulcsoló szándékot nem látnánk.

Építsünk a mélységek fölé hidatkapcsoljuk össze a múlttal a jövõtlánc vagy ölelés a hozzánk érkezõtviszi magával, merre a vágy mutat.

Az emlékek egén – ha megidézlektüzet gyújtanak a messzeségeks ívelnek, szárnyalnak a lengõ hidak;

megalkottad – ami kell a magyarnaktépelõdések többé nem zaklatnakmeggyõzõdésed itt mindvégig kitart.

4.

A SZABADSÁG ZÁLOGA

Fölemelkedni – béklyónkat letépveépíteni egy új Magyarországotgyõztes eszmékkel táguló világotalkotásunkhoz hû népet remélve.

Megcsitul lassan a véres zivatar;emberméltóságunk biztató tudásközös hitünk a fölvilágosodásidegen helyett szebben szól a magyar.

223

Mûveltségünk a szabadság záloganemzetet nevelõ gyõzelmes csodavele gazdagítjuk az újuló hazát;

ápoljuk õsi hagyományainkathirdetjük hírelõ szándékainkatépítünk iskolát – Akadémiát.

5.

BÉKE CSAK ÚGY TEREM...

Modern Magyarország – álmaid hazájaszelíd szándékkal, mûvelt emberfõkkelszabad világot alkotó erõkkelfölvirágzik a Kárpát-medence tája.

Népünknek tisztítótûz a forradalom– a tobzódó önkény mindig ostobamegmentõnknek tûnik – mégis mostohavívódó hazánknak halálos oltalom.

Áldozatok nélkül soha sincs gyõzelem;a szomszéd népekkel béke csak úgy teremmíg egy a másiktól testvérpéldát nem vesz;

minden tragédiát magadra úgy vettélhogy eszméidbõl semmit nem feledtél,tudtad: ,,Magyarország nem volt, hanem lesz”.

224

UTÓHANG

Te töretlenül önmagad maradtálaz idõk sodra már nem ragadhat elhitedben, a szenvedély lázábaneszméid harca a lángoló jelen;

bárhogy alakult véráztatta sorsodértékeidet idõn túl is hordod.

Döblingben a fölvillanó fegyverhideg csattanását már nem is hallania kételkedõk sunnyogó szaváraválaszként mi mást lehetett mondani?

háborgó lelked azóta is tüzela lobogó láng mindnyájunknak üzen.

Lázadás, szerelem, becsület, erkölcskormányzott mindig – bármit cselekedtélnemzetünk jövõje, magad tisztességevolt a törvényed, akármit is tettél;

megtisztított a forradalmi viharhát ezért lettél a ,,legnagyobb magyar”.

MÁR FÖL NEM EMELEM...

Állok a Hernád partján és nézem...a habzó, örvénylõ ár nem a véremcsak egykor-volt pazarló ifjúságom...

állok a Kapos partján és várom...a sötétlõ hullám nem a halálomcsak kétségem, esendõ tétovaságom.

225

A régi dalt már nem énekelemaz idõ dobol lassuló szívemensejted vagy tudod is, mi lesz velem?

szállong kanyargó útjaim poraéveim árnya fekete gondolade az evezõt már föl nem emelem...

A FÁK

A fák...a fák egymást ölelõ titkainrügyek és virágok álmainág és levélerein átgyöngyözvekúsznak az éltetõ nyiroknedvek –a langyos sugarak átderengnekés áttûnnek – mint a lehetõségsorsunk kiégett rétjei fölötthiszen a valóság horizontján túlraa bizonyosság ködbe öltözött...

Sorsom – a fák sorsa...lüktet a futó évek sodrazeng a virág- és a lombzenes mire a vágy terméssé ériksorsunk már emlékektõl vérzikha elér az õsz borzongató szele;szakad a gyökér; szárad az ágárván marad az õszi világ.

Védjetek meg társaim, ti fákkordába fogott a konok világ.

226

BIZAKODÓ FÉNY

Már újra õsz lett... Látod, újralompos kedvünket karcos szél fújjabelefurakodik bõrünk réseibemegborzongat, alig hallik idea költözõmadár rekedt kiáltásamélázó szemed tükrözõdõ másaszétfolyik a tócsák gyûrûzõ vizénakár te borongsz – akár, ha éntudjuk, a múló idõ hatalmaemlékeztet, hogy sorsunk birodalmavéges birtok – a holnap reményeaz elmúló nyár bizakodó fénye.

BÚJDOSÓ TÜZEK KÖZT

A hófoltok már elolvadtakszétfolyt a víz a fagyos földön– vágyaim ködöt kondítanakaminek jönni kell – hát jöjjön.

Sejtjük már: nekünk nemsokáravirágbontó tavasz lesz újrahiszed vagy nem: süket füledneka friss szél a pezsdülést fújja.

Ne nézz hátra; jégcsap már seholaz út sarában vacog a fényaz árnyak csupasz bokrai közttüzet gyújt a didergõ remény.

227

NOVEMBER

November...pattognak a szélben a csupasz ágaksuhognak a fekete varjúszárnyakvillog a dér...lelkem oda vackolódik hozzádhogy megenyhítse didergõ szomjátveled hazaér...

November...vágyaink végre már csendesülnekmegtömik álmos zsákjait a csûrnekjöhet a tél...az idõ termést gyûjtött mindnyájunknaka ködben árva árnyak összebújnakhûvös szél zenél...

November...ringass, becézz, ölelj – hogy ne fázzakne perzseljenek föl lobogó lázaka gond is megüla fekete felhõk sötét csónakokálmaink halk vágya biztatón ragyogés beteljesül...

EZÜST NYUGALOM

A téli táj sikoltó fehérségebelehasít a szuszék nyugalombakongat a mélység, a magánygondot púpoz fekete halomba;

228

keserû füst csapja meg az arcomvalaki nedves avart égetnyugtalan varjak káró csapatafölveri a lusta messzeséget;

töprengsz tétován: mi lehetértelme a tûznek, a füstnektavaszi álmok, rügyek, levelekszürke hamuja messze tûnnek;

memento homo; hull az árnyékaz emlékek gödre mélyülmegédesedik a füst a számbana csönd ezüst nyugalommá szépül.

FÖLDRE SZÁLLOTT ÁLMOK

Szertefoszlott már a tegnapi álom;csak a csonka türdérszárnyak vázamaradt mementóként. A józanságraõk emlékeztetnek. Pedig a felhõs égenmost is ott suhog minden reménységem:hogy szárnyalás nélkül is nemsokárahazaérkezhetek hozzád, valahára.

Az álmok sáros földön is derûsek;a gravitáció törvénye bilincsmozgásterünkben mégis õ a kincsmert lehetõséget ád. Talán egyszermegvívok makacs végzetemmel;álmaimat sorsommal betöltvepihenni fekhetek az ölelõ földre.

229

ÁLOM ÉS VALÓ

Az álmok felhõin mindig valóság lebeg;seholsincs tájak – sosemvolt ködkép-emberekvarázslatain csak ámulunk, csodálkozunkólom a karunk, a lábunk – mészkõ a szavunk;útra kelnek az erdõk, a rétek, a vizeka tárnák mélyén zöldtestû kígyóhad sziszega fekete égen nem szárnyal sebes madárember és természet nem látott csodákra vár.

Az álmok felhõin sápadtan bukdos a fényseholsincs tájakra találni álomreménybár tüzes sziklák zuhognak alá a mélybemagányért testvért kívánunk mindig cserébe– a szelek szárnyán ringató muzsika szólérchangú kórusok csapata bennünk dalol– álom és valóság összefonódva lebegcsuda-látomást ringatnak az álom-tengerek.

BÕ TERMÉST ÍGÉR

Az évek arca nem vaslemez-tükörselymes lomb – vagy villogó sugárígéretes jövõ tornyai hírleneka törõdött jelen csupa holnapi nyár.

Európa... még messze... lompos ködbenátüt a fátyolon az áldozati vérsüvít a csönd a lehetõségek sáncána vágy virága bõ termést ígér.

230

MAGÁNY

Az erdõk magánya muzsikáló csönd– de nekünk az erdõ csuda-titkot dalola hegyek magánya hûvös hallgatás– de lábunk nyomán megszólal a kõ;szerelmesek szíve társidézõ zene– az öregek magánya bölcs egyetértés.

VADGALAMBSZÓ

Helyettem villognak és hunyorognaka bágyadt napsugár meg az álmos árnyékvelem dudorász a kárpáti hetyke széla szakadékoktól a kék Adriáig;lustán elömlik sorsom ártereinés nekem dünnyög a sodró vizek árja– a visszhangos erdõk igézõ csöndjébenegy vadgalamb burukkol egymagába!

ALKONYUL

Lebeg a ködben az ökörnyálfonálleszakad az ágról, lustán tovaszáll

ezüstöt tündöklõ hulláma: reménypuhán dédelgeti a halk õszi fény

végül a rozsdás fûszálakra hullmegpihen; már lassan alkonyul.

231

MINTHA CSODA VOLNA...

Bókol a bodza suhogó bokrará-rábiccent a nyugtalanokra

a csodák mellett hogy elsiettekmeg sem ismertek, észre sem vesztek

fehér virágom kéklõ termésevarázslatok hajnal-ébredése

lobogó lázban elfuttok messzemintha mögöttem rút árnyék lesne

pedig látszat-mozdulatlanságomörök folyamat, amely varázsol

ezért bókolhatok mosolyogvahallgatásom – mintha csoda volna.

NEM HISZI SENKI SEM

A régi álmok mindig másokmint a mostani álmodások;régen a képzelet színesenszárnyalt, de elszállt – már híre semmaradt. – A felõrlõ holnapoknem is látják, hogy még itt vagyoklátomásos álmok nélkül; itta valóság-bilincs valamitolykor még sejtet velemde már nem marad eleven hitem;álmaimat nem hiszi senki sem.

232

MA IS ÉNEKELEM

Mert egykor tõled kaptam énhát csak neked hozhatom vissza...magányom töredék korsójábólvágyam most nyugtalanságát issza;elnyelné az idõ vak örvényefordított tükör-fényeitzaklatott álmaim látomásábankövetem a fülledt valóság rémeitahogy körülrajzanak – s a hallgatástudatom mélyére süllyedvefekete gödröket ás.

Mert tõled tanultam egykorhogy csüggedni sosem szabademlékeim láncára fûzömminden biztató, parázs szavadés az örvényekbõl kimenekítvevágyaim védõn ideölelem –társas magányom megosztott öröméttöretlen hittel ma is énekelem.

VOLTAM – VAGYOK – LESZEK

VOLTAM lobot vetõ szikraa jövendõ álmos titka

lehetõség alvó magbanreménység a pillanatban

s hogy a tüzek föllángoltakdalok többé már nem szóltak

csak a csönd vigyázta õketlobogásra készülõket.

– – –

233

VAGYOK, mint a kövek, a faaz ég homályló csillaga

messzeség vagy idõfolyószavak ritmusát titkoló;

csak nem tudom, majd mire nõa többi fa, a többi kõ

pillog-e még a csillagomha a földet majd itt hagyom.

– – –LESZEK tanú, hogy tudjátoknem fogott rajtunk az átok

ugyan megsápadt a vérünkde most végül hazaérünk

akik jönnek majd utánunklássák, nem hiába vártunk

fáklyaláng volt szegény-sorsunkpedig hulló csillag voltunk.

IDÕVARÁZSLAT

A pillanat, amely játszik velemmeddig jelen, mikor történelem?

mert a hatalmak – bárhogy is szeretnéktudják, az idõ nem történelmi kellék...

a mutatókat eligazítaniannyi, hogy a ,,talán” most már ,,valami”

234

a reflektorok az idõ színpadánmúlást varázsolnak a mai csodán

a pillanat, ha enyeleg is velemvéres valóság – örök történelem.

HÉTKÖZNAPI KÜZDELEM

Megszállt a hulló idõk kormaráncokat rajzolt a homlokomraszáradó, csonka, öreg fa vagyok– majd betemetnek a hétköznapok.

Ködök borongnak a szemem elõttalig látom a hozzám érkezõta homály mögött ballagdál a csönd– a hétköznapok raja majd beföd.

Mögöttem a füst, elõttem a tûza szenvedély szelleme egyre ûzigazat, szépet vívni – s okosat– hogy elfelejthessem a hétköznapokat.

OTT LÉPKED...

Rendelt útjaimat majdhogynem bejártamgödrökön, sziklákon átvergõdött lábamhitem ezüstjével megfizettem mindigtürelemmel vártam csöndben – ahogy illik;a titkok mélyén visszhangzott a tárnas mintha a gyermek csak csodára várna,– reménykedtem, hogy egyszer majd nekem

beteljesedést hoz a régi szerelem.

235

Sohasem tudtad, mi az igaz kincsem;azt hitted

már vigaszom, balga reményem sincsenpedig éveim porában rejtekezõnláthatatlanul, mégis megsejthetõn

görbe hátam mögöttott lépked mosolyogva az Isten.

KÓRTEREMBENDr. Rozsos Istvánnak

Hajnallik...nyögés, szuszogás, sóhajokhomályban úszó fekete hajókmeztelenül várnak a sötét vizena túlpartot nem látja senkisem;zsibbasztó, altató gyógyszerekbizakodással fölnyíló szemeka holnapot várják, a mûtét-holnapotkíntól szabadító gyógy-varázslatota hajnal árbocát friss fény lengeti

– a fájdalom tompa görcseialázuhannak – hogy fölragyogjanaka gyógyulás gyõztes fényei.

A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN...

A Kárpát-medencébenkinek, minek hihetünk igazán...?annak, hogy az ártérben jó búza teremhogy a sziklák mohos koponyája kopárs aki mosolyog, biztosan visszaváregy sápadt emléket, amely történelem;s amikor hallgatunk

az már sötét folyam.

236

A Kárpát-medencébenmi vagyunk az ember-mérte idõs mikorra kibogozzuk kétségeinkettalán el is felejtenek minket;minden hívõ, minden kétkedõfejet hajt a végzet parancsának– itt hazára lel az üldözött, a vándor

a bizalommal hozzánk érkezõ.

VAK HATÁR

Az éjszakában zöld tüzek égnekcsöndet göngyöl a nyirkos messzeséga remény kupolája kiégettüszkös a föld, kormot szitál az ég.

Aztán minden tüzek kialszanaka lehetõség új szikrára várse áhítat, se vágy, se szent haragfénytelenül virraszt a vak határ.

TÜRELEM, TÜRELEM

Kedves Barátom,jól tudod, utam mindighittel, bizalommal járomde egyre kevesebben maradnak velemmondd: így aztán mit ér az életem?csöndjeim egyre süketebbekvisszavonítanak a türelemnekhisz túl minden hazán és határona megérkezés lehetõségét várom

s tudomte most is itt vagy velem

237

én meg álmaim lázát csillapítvarebegem: türelem, csak türelem.

Kedves Barátom,sejted már? – a letisztult csöndetaz engesztelõ megértést vágyombár körülöttem minden gyanakvó, sanda– lázongó kétségek örvénylõ morajaterül szét sorsom tisztásainismerek minden megejtõ érvetakár bizonygatod, akár csak kérded

mert tudombarátságod erõsebb tán a halálnáls ha engem majd az emlékeknek szánnála szülõföld lágy ölelése elringata szépség reménye ösztökél, biztat

s tudomnem történhet semmi rossz velemcsak bizakodjak: türelem, türelem.

KIVILÁGLOTT

Naponta gyertyát szoktam gyújtanimeglobogtatok minden emléklángotmementómat nem fújja szét a szélélteti – ami sorsomból kiviláglott.

ARCCAL A FALNAK

Többé senki el nem igazít...magad még mondanál valamitvége minden vigasságnak, dalnak...a teljesség irgalomra taníta holnap többé nem nyugtalanít

csonka szobor vagybefordítottak arccal a falnak.

238

ITT – FONYÓDLIGETEN(Balaton-parti impressziók)

A bokrok, a fák, itt Fonyódligetencsodálkozva állnak, mint az idegenaki sorsom kapujához tévedtés csak vár – nem érti az egészet;miért suhognak a sötétedõ árnyakmiért kummognak a didergõ vágyak

hiszen az utakonsenki se jött és senki se megy el

csak a sejtelmes idõméltósággal lépked és halkan énekel.

A bokrok, a fák itt, Fonyódligetenlombjukat hullajtják – a szél hidegenegyütt dünnyög a víz morajával– holnapot sejtet a motyogó mávalszavuk bizonytalan elmosódiks ha egy enyhe fuvallat adódik

fázósan borzong az idõmint mikor a távolodó úton

egy csivitelõ gyerekcsapat megy elés néhány kamasz hamisan énekel.

LOBOGÓ NYÁRHabzik a hõség –harsos kiáltások hullámaithömbörgeti a víz fölött a szél

sugarak sisteregnekúszó gyermekcsapat szertelenségeitajtékot vetnek a villogó vizen

hökken a csönd –hegyek hûvöslõ ormai mögöttvihar veri a fekete dobokat

239

a fény tornyai csúcsántûnõ örömök tüzes sziszegésétlobogtatja felénk a balatoni nyár.

ÁG VAGYOKHajlékony ág vagyok az élõ nemzet fájána gyökér, a törzs együtt táplálnak szüntelenkiteljesítem, amit elgondolt a mélység

tündöklõ virágom, zúgó levélzetemelzenéli – amit a kúszó gyökér lenn megálmodott.

KI TUDJAVajon ki tudja majd neked megmondanisorsod csoda volt-e – vagy valamivégzetes, szélfútta, sáros tévedés –a némaság értelmezésnek oly kevésmint az üvöltés lázadó panasznakhisz emlékeidben ma is ott laknaka véres vádak, a félszeg remények– más sem jut már korunk emberének

hogy elfogadja vagy tagadja sorsátdrága kincsét vagy mocskos koncát.

Vajon ki tudja majd neked megvallanitalán a szerelem – az a valamiami értelmet ad hitnek, vállalásnak– s ajándékba viszed magadat másnak

hogy a teljességet véljed magadénaktartalmat adván a formázó héjnakmagadra találsz – s ahogy majd lehetszentnek és öröknek hiszed az életet.

Vajon ki tudja majd, hogyan és mikorlobogás vagy – fényes, parázsló szigorbüszke szárnyalás – elfeledett énekkitagadottja tán egy nemzedéknek.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

240

Pedig nem vagy titok, csak lázas emberaki szembeszegülsz torzó végzeteddela vért, a csömört, a tévedéseketaz áldozatokat, a vádló vétkeketmagadat – s mindazt, ami mertél lenniakár hõs, akár meghátráló senkiaki emberségbõl mindent odaadtáls aki õszintén ember maradhattál.

ÚJJÁSZÜLETÉS

A súlyosuló gonda vibráló sejtésvirágot bontakkor is, ha lelkünkerdejébõl eltûnta dús, zöld lombés rendre mindaz eleven arcú fák –mégisvan bontakozásalkotóteremtõ újulásmert a büszkefiatalokbana parazsak üszkea hûség õrevirrasztrendületlenül –s az áldozatokbanigézõ, teremtõgondolatokbanújjászületikígéretes világunkott kívüls itt belül.

241

MIÉRT VAGYUNK?

Miért a remény, ha nincs hitünkhitetlen mért reménykedünk?Miért élünk, ha meghalunks ha nem leszünk, miért vagyunk?

MEGVÁLTÁS

Vártad, hogy megtérjen a vakvilághitted, hogy fölkél, aki elesettKérted a béke harsos kürtszavátáldozatul adtad életedet.

A közöny, a bánat megtagadtakitt a fájdalom – a csönd odaátha elfogy egyszer hited erejeveled váltom meg az örök csodát.

VISSZHANGOS LÉPÉSEK

Hogy megfényesedett a jövõ égboltjaa múlt ablakában üszkös a homályami lesz – csupa csillogó igézetami volt – göcsörtös csontjaimban fáj.

Konganak a visszhangos lépésekde az úton nem érkezik senkiaz árnyékok tócsákba fulladnakkivel lehet most már hazamenni?

242

A BIZALOM FÉNYE

A ködlõ idõbõl hogy visszaszólsz méga borzongó hangod erdõk muzsikájaa hangzás mélyén semmi korhadékemléked fénye tiszta maradt mára.

Szavad melegét tovább menekítemhadd csodálja a holnap is zenéjétvarázslatodat eléjük terítemtáplálják tovább a bizalom fényét.

ANTAGONIZMUSOK

1.Volt: vak sorsát követvemeghalt még életébenelnémult minden szavasüket: hiába kérdem.

Minden fonákra fordula való önnön torzaaz árnyék halk fényre válta fény halálát hordja.

2.A szép is csúffá válhata csúf is megszépülheta jó bitangba meheta rossz nemeset szülhet.

A tagadás megigazulhataz igazat olykor tagadjuka semmi mindent mutathata mindent semminek adjuk.

243

HA GYÖNYÖRÛT LÁTHAT

Vártad, hoztad, kértedma már ne hozd, ne várdrég volt – tévedésedremélte a csodát.

Kopott tisztaságodrozsdállik a fénybennem terem virágotkormos szegénységben.

Régi utak visznekgyalogösvényekrevadon erdõn nem lelsztestvéremberekre.

Várhatsz, még remélhetszmegváltó csodákatcsillog még a szemedha gyönyörût láthat.

TÖPRENGÕ

Mondd – mivel tudod mérnisorsom moccanásaiban a régihitet, a reményt, a tüzet...látnok lettél, aki újra üzent

hogy ne forduljak vissza az útonmert vérzõ lábbal is el kell jutnoma lélek áldott, napos tisztásaira...hiszen a vágy magában oly kevésmint a gyermeki naiv reménykedéshogy fölmentést adhassak önmagamnak –mert a forradalmak akkor is forradalmak

244

ha már kicsorbult minden fegyver...és szemedbõl – mint a panasztengernémán ömlik a könnyek keserû árja...

lesz-e megbékélés itt, belülés mi lesz majd népünk sorsa...?

holnapjaink bokraringat-e oly jövõt, amely várjaa régen remélt kiteljesedést...vajon ráragyog-e a Nap a boldogokra?

Mondd – hisz te még bizonyságot tehetsznemcsak sejted, tanúként éleda lelkesedést – meg a szürkeségetde csak a magad útján mehetsz...!ezt rendelte neked a végzet...

s mire utunk végén megpihenünkmegbékélünk. Ez volt az életünk?!

HA VERS...

Megszoktad; ha vers, akkor biztosan lükteta rövid vagy hosszú szótag; a nyomatékzenél a szavak, képek áradatán...s a szimfónia adagio tételénvillan egy-egy rím – s lebegve, könnyedénrendet simít a szóképek kóchaján.

De bent – a szavak, színek árnyékábanahol a fény már alig, alig derengvirraszt a gondolat – mely nélkül a verscsak szalagdíszes, lakodalmas szekér

245

mely – ha az ünneplõk kapujához érlehullajtja minden díszét – a gondolatmûvé varázsolja – a lakodalmasokat.

Megszokhattad: rímek, ritmusok, képekforgatagában – csak a teremtõ gondolat

formálja meg a mûvészi egészet.

POGÁNY FOHÁSZ

Szirmay Endre voltam;ha olykor valakihez fönnhangon szóltambólintottak a fák, csobbant a víztõlem az út hozzád visszaviszs mert testemet magába issza majd a földa fény játéka barna vagy üdezöldvillogtatja sápadt reményeimet –ha netán az enyém vagy éppen a tiedés lobogtatja a szépség igazáta tört erényeket, a vajúdó hazát;– ez volt a sejtésem, a vágyam, a hitemengem többé már nem vált meg senkisem!

HÛSÉG

,,Csak az erõs szabad,és így csak az erõs boldog”

(Széchenyi)

1996–1998

249

BALATONI DIALÓGUS

1. a hullámnaponta veri a partot –

te most is révednek tartoda hazát?

a határinnen is, onnan is béklyótilalom, ígéret, szép szó

ma már...

a víznekmindig van valahol partjas általa mederben tartja

sorsát

a szitkokelfúlnak most is a fényben

tudod, hogy õrzöm már régena titkod.

– – –

2. a hullámnaponta veri a partot –szívedet elibénk tartod

a fegyvert?

a törvényereje, hatalma régi

hajónk majd egyszer eléria tengert

a vizekpartoktól partokig futnakcsituló vágyakkal jutnak

a révbe

250

reményünkátbukik a mohás kövöns szelídül a tüzes öröm

estére.

– – –

3. a hullámnaponta veri a partot

szüntelen vívod a harcodvégzeted ellen?

tudod, hogyhitemet nem tékozoltam

igazat fennhangon szóltamamikor kellett

a vizekmindig új hullámot vetnektudhatod, akik szeretnek

mind, mind gazdagok

a harcokegyszer majd csak véget érnek

szívünk a tisztuló égnekfénylõn fölragyog.

TÖPRENGÕ ÖREGEK

FEKETE MADARAK

Az öregdödögõ szavai hulló kövekle a sötét völgybe feketén zuhognakvicsorítanak a Napnak, a Holdnakfénytelen fénnyelárnyéktalan árnnyal

251

zuhanó madarak megtöretett szárnnyalmementóként emlékvillanásokálmok és hitek és visszavágyásoka gyemekkor selymes mezõire– mágusok vigyáznak a múlt õrzõire –amikor a tudásöröm volt, nem átokés szülõföldet ringtak a virágoka titkok arcát ölelés övezteés a Minden volta szépség meleg testeaztán... csak elnyeltékvágyak, vádak, gondokés a csodavárók – mint a félbolondokazt hitték, megválthatják a világot...pedig csak az idõ fekete hamujaszállta meg a friss életvirágotés most hogy zuhognak a dödögõ szavakjaj nélkül... zúgó kábulatbanvergõdõ álmok... fekete madarak.

KÉVÉBE KÖTÖTTÉK

Az öregpárálló szemével kíváncsian követminden menekülõ, tört szárnyú álmotamely nem válthatta meg a világot;s most belezuhan a semmi tengerébea villogó zöldbe, a biztató kékbes a csönd harangjait félve megkondítjamegapad sötétlõ bánatai kútjamert a futó idõ arra is kevéshogy sebeivel védje a reménykedésrubin könnyeit. Nem is vár biztatástölelõ meleget, ámító varázst

252

amely elbûvöli a megejtõ jelents a búcsúzás elõtt belsõ békét teremt;az õ békéje a szikrázó tudatmely égõ szívében árnyakat mutathogy szárnyain a fény felé röpítseahol a végtelen gyémánt-sugaránragyog a megváltott, szelídülõ békemelynek az ígéret még olyan kevésmint sorsának a biztos beteljesedés...álmai a fény útjait felsöpörtékés minden reményét kévébe kötötték.

A MEGBÉKÉLÉSIG

Az öreg az út végére érvekészül elköszönni

sejti, ahova indul onnan márnem fog visszajönni

mocog az ajka, de nincsen hangjatán maga sem hiszi

hogy érdemes valamit mondani...hát jobb, ha elviszi

minden titkát; a szeme még villogmisztikus beszéd

a csönd harangja szótlanul borongkongatja a veszélyt...

az itt maradók még nem is sejtikneki meddig az út

mely minden vak kátyún átdöcögvea végtelenbe fut...

õ meg innen már egy-szál egyedülmegy az úton végig

tán tudja, hogy nemsokára eléra megbékélésig.

253

ÜZENETED

Aki a bánat árnyékkörében éltélmég védelmezheted társaidat

Aki elfogadtad sorsod törvényeitfölnyitottad a jószándék zsilipjét

S mert állhatatos voltál az áldozatbanszövetséget köthetsz végzetünkkel

Te tanúsítod a szépség hatalmáthát bocsáss meg az eltévelyedõknek

Makacsul hiszed az igazság gyõzelméthát megigazíthatod kétségeinket

Te, aki láttad a sárban is a fényttestvére lehetsz embertársaidnak

neked lángot vetett a fekete rózsahát messiást küldhetsz a véres világnak.

VISSZANÉZÕ

Emlékszem...akkor szendergõ éveim egénleskelõ ölyvek lustán köröztek;a réteken árnyékok imbolyogtakés túl a bokrokon varázstündérektáncoltak hullongó ködbe öltözötten.

254

Emlékszem...akkor a falumban éjszakánkéntlusta tüzek fojtó füstöt faltak;a lángot már nem táplálta senkiminden józanság, balga reménységbefordult a nyirkos vályogfalnak.

Emlékszem...akár nyûtt cipõd kopogott a kövönakár sóhajod szárnyalt a galambokkaltudtam: sorsunk törvénye így közös;– elvásta az idõ cipõdet, tüdõdetmás ritmus köszönti a most érkezõketsejtik-e, ki a szerencsés örökös...?

NEM UGYANAZ...

Ha ketten dúdolják ugyanazt a daltnem ugyanaz hangzik

ha ketten álmodnak – ereikben a vérmásképpen iramlik

ha közös terv szerint együtt készülõdnekidõ-regulákra

az arcok, a szemek mindig másképp néznekszületõ csodákra.

Hogyha ketten róják ugyanazt az utatnem ugyanúgy lépnek

ha friss hangzásúak a zöngetett dalokvagy fáradtak, vének

zivataros sorsuk megapadó tüzeaz idõben kihuny

bizonyos, hogy végül minden száj megbéküllassan már alkonyul...

255

TÖRETLEN HITTEL– Takáts Gyula 85. születésnapján –

Szavaid fénye a szellem tornyán messze világolhirdeti híven harmóniáid összezengését

Pannóniában véres viharok áradatán túlmegvédted mindig a hasznos szépség megejtõ titkát

Tartsd föl az árban teremtett mûvek gyõztes igazáthogy szolgálhassuk árva hazánkat töretlen hittel.

ÜZENET JÓZSEF ATTILÁNAK– a költészet ünnepén –

Külvárosaid bennünk füstölögnekvirágot nyitnak a véres földnekmost a Mama nekünk tereget ruháteszméleted mibennünk költ csodáta szépség koldusa nálunk kéregetfiatal életek indultak el veled...ha kiáltasz, a föld most is düböröga legszegényebbek bánata örökplakátarcúak csapata jön felédhogy meghallgassa a kozmosz énekétcsörömpölõ szavad bensõdbõl vezéreltforradalmaidat tovább vívjuk érteda nincsnek bennünk termett újra bokravilágunk mégsem hullt szét darabokraemberség, magyarság csak-csak megadatottboldogabb éneked dalolja a valóta szép szó szerelme titkokat nyitottúj életet terem: ami van, ami volt.

256

FÖLFÉNYLÕ CSILLAGOK

Rozzant szekerek, méltóságos hajók, szárnyaló fecskerajporlepte utak, háborgó tengerek, kéklõ levegõégesendõ vágyak, hajdani reménység, tornyos messzeségekmind, mind vívódó életünk sorsot terelõ mozdulatai;

mert az álmok leggyönyörûbb beteljesülésea tettek leglobogóbb együtt-lángolása

a hiedelmek legfényesebb csillagragyogásavelünk, bennünk és általunkaz áldott mindenkori jóság.

Ezért boldogok az igazság védelmezõimert velük az út a szívekhez vezet

ezért boldogok a szépség szerelmeseimert velük zengenek a harmóniákezért boldogok a békességszerzõk

mert oltalmazzák a lelkek nyugalmát;

mert az idõben fölfénylenek minden csillagoka sötét felhõk forgatagában

és ünnepi dallal köszönti az ember tisztességeminden hívõ lelkeket együtt.

FORRADALOMUNK– az 1956-os forradalomra emlékezve –

Ellened, ellenem – magunkért, magamértmindenütt, mindinkább – mindig, mindenkiértnépemért, hazámért – a szabadságunkérttettekkel áldozok – testvérért, barátért;lázítok, lázadok, követelek, kérekszenvedélyem lángja a lappangó méregvágyammal, hitemmel, szüntelen hirdetemhogy kiteljesedjen forrongó életem.

257

Rombol, újat teremt a vágy, a szerelemsorsommal, sorsunkkal nem pörlekedhetemember ellen soha, semmit sem akartamse hazug, se vádló, véres zivatarban...tegnapért, holnapért áldozom erõmetéletet teremtek – és nem temetõket;a jót, az igazat hiszem és akaroméltet, lázít, buzdít a forradalom.

BIZTOSAN TUDTAM

Ma estenem nyíltak ki a csillagok felettemszándékaimatajtód elé a korhadt küszöbre tettemkedves dalodatnem dudorászták a csavargó szeleksiettükbennem köszöntek rám bóka emberekmikor megálltamhegyek hömbörödtek a lábam eléa döbbenetlegurult a csönd pincéi felészám szélénnémaságra csorbultak a szavakaz egykedvûségtapogatott, mint az utcán a vakde ahogy sápadt kezeddela jelet a fülledt éjben fölmutattadbiztosan tudtamnem kell többé aggódnom miattad.

258

PENTAMETEREK HANGJÁN

TAVASZ

Újulást gyöngyöz március fénye a fákonrügy alatt búvik a harmatos, zsenge reményemeld föl arcod; lágy szelek fátyola lebbenholnapok zászlaját lengeti messze a szél.

TÁRSA MARAD

Varjú a varjúnak mért adná kölcsön a színétmindegyik madár – és mindegyik éjfekete;szegény a szegénnyel sohasem cserélhet sorsotember az embernek mindigre társa marad.

FÉNYE LOBOG

Ittál a magány mély kútjának néma vizébõl?bánatod tornyát nem gyújtja lángra a fény;tárnák vak mélyébõl szíveddel lüktet a sejtéstestvér-mosolyban hitünknek fénye lobog.

ÖREG

Eljön a nap, mikor rádtör a csönd zokogásacserepes ajkadon nem motoz többet a szó;tudod már: nem szabad semminek szembe szegülniegyetlen érved a megértõ, néma mosoly.

259

ÉNEKESMADARAK

Rólatok szól most jajszavak panaszaa gubbasztó gondok meggyötört csapatahogy együtt szítsuk föl vágyaink parazsátesendõ sorsunkat – az elárvult hazáts makacs magányunkat – a társtalanságotaz igézeteket – a sok vadvirágotéletre cseréljük, konok akarásras magányunkat átválthatjuk társra

hiszen maholnapletaszítjuk a felhõkbõl a Holdatés a dalt csak mormoljuk mint az imáts holnap-vágyainkra cseréljük a mátmert az idõbõl ti is csak kiléptekmint az árulók, a szajhák és a szépek– s a forgatagban ki hisz majd nekünk

fölszabadul-e gyötrött nemzetünk...?A csöndben jajszavak sikoltanak

és fáradt lábunk elé hullanaka fagyott énekesmadarak.

MADÁRDAL

Hej – ha én madár lehetnéknagy fennszóval énekelnékkidalolnám a világnakhogy mindenek csak csodálnakszárnyalnék a lanka széllelhívnálak a kéklõ éggelsiratnám a bánatodatkócolódó gondjaidat

260

s ha bejártam a világothoznék szerelemvirágoteste csöndben ringatnálakmert már fáradtak a szárnyaks mikor megvirrad a hajnalköszöntnélek madárdallal.

NEM KÉRDEZEL

Amikor volt és vanmiért nincsen...?neszezõ vágy matata kilincsen

az esetlegességcsak igézeta mindent semmireelcseréled...?

ami elõtted voltláz és látszatcsak a kormozó csöndszáll utánad...

mikor a van és leszkörülölelmindent megérteszs nem kérdezel.

261

CSILLAGGYÚJTÁS

A valóság sárfoltos mezénátragyog szívedrõl a fény

szerelmed szárnyalni készülörömöt kínál menedékül

hisz a föld, az ég együtt egészsorsunk a nekünk rendelte rész

akarod-e hát a belsõ békéta holnapok biztató reményét...

a jövendõt most még megválthatodgyújtsd föl bátran sápadt csillagod.

CSILLAGRAGYOGÁS

Ha sorsomnak majd megadom magamfejfám lesz minden elárvult szavam

velük majd õrt áll múlt, jelen, jövõmegõrzik híven a rejtekezõ

világot vívó igazságokathitet, vágyakat, véres gondokat

megvallják majd miért, meddig, hogyandaloltak velem búsan, boldogan

s mikor a rejtett szépség megejtetthittem: az ember bátran énekelhet

262

parázs szívvel, messze zengõ hangonnem bénít meg a borongó alkony;

a tiszta szavak csillagragyogásatestvérmeleget áraszt a világra.

ÁRAMLÁS

Szabadonahogy a szél száll

az indulat és a fény fodrain áta szó keményen dübörög

a fekete csöndbõlföl a messzeség zengõ viharáig

s az összekuszálódott szavakfehéren szabaduló sikolya süvít –

az útra bocsátott remény pedigtérdre bukva hidegen koppan a kõre;

egy marék csöndet merítettem arcod nyugalmábólhogy elûzzem vele az erdõk ünnepi magányátés letegyem lelkem porát megnémult lábad elé.

LÁZAD ÉS FELESEL

Ki törli le fátyolos szemedrõla tompító homályt

ki simítja el arcodon a ráncotamit a kín kivájt?

Megbocsájtja-e morc hallgatásodata hátráló idõ

hisz visszafordul elhagyott utadróla késõn érkezõ.

263

Visszatérsz te is a hûs talányokhoza múltad betemet

csak a kövek, a por, az álmos közönyõriz emlékeket...?

Te most virraszthatsz: a lobogó vágypoklok fölé emel

tudod, akarod – a nemes szándéklázad, felesel...

Minden sötét fájdalommal, gonddalmegharcol a lelked

a könnyet, a kínt ölelõ örömmelmár félreseperted.

VILLOGÓ NYÁRELÕ

Buzdít, biztat, ösztökél, noszogat– tegyem tûzre a gyötrõ gondokat...hozzád és tõlem biztos út vezetszakadékokon át – az emlékezet...

Fürödtem fényben, szándékokbanmégis bénultan csonka voltambánatok görcsébe fuldokoltamfülledt szavakkal hát nem szóltam;hiszen a fény, a láz, az öröm mindperzselt, lobogott, égetett, tüzeltsajgó sejtjeim fülledt rendszerébenvarázslatos jelekkel úgy üzenthogy a nyár, a láng a vibráló melegégre sziszegõ lángokat lövelltés reményeink gyémánt-ragyogásátvisszacsillogták a bús utcakövek.

264

SZÁRNYALÓ REMÉNY

Forr, lüktet, lángol, sodor, dobol a ritmusma újra daloljuk hittel, harsonásana líra áradó, lobogó, szárnyaló szavátés föl nem cseréljük soha, semmi mással

– mert mi túlzengjük a hársak lombzenéjétviharok zúgó förgeteg-szenvedélyétszembeszegülve minden torzító szóvalsejtelmes hanggal, sötét lobogóvals hirdetjük, védjük a SZÉP igaz szavátvers-mûvek szülte gyõztes igazát...

És holnap...?Új források buzognak föl a fényreúj dallamot dudorász majd a széla diadalmas szépség kórusaibanúj ritmust ringat a szárnyaló remény.

EMBERSÉGRE ENGEDELEMRE– a millecentenáriumra –

Hová és kihez tartozom...hol a hazám, az otthonom...?Mint ezeregyszáz éve máregyütt munkáló hitre vára Dunatáj... a Tiszatáj...

A föld, a víz, a fák, a rétteremtõ munkás emberétáldozni magához vettes vérével megteremtettemindeneknek itt a hazát...amely dajkál – és véglegeserõs, szabad, ígéretes

265

szívünk heve, lelkünk szárnyaerkölcsi erõnk hozománya– hazug nem élt meg itt sohaez a tisztesség otthona.

Hangtalan morzsolja a számesendõ sorsunk is – hazámcsak veletek és bennetekvirulnak teljes életekrégvolt magyar elõdeimtiszta szívû utódaimegyütt lépjük át az idõtáldozunk vágyat, tetterõts építjük, gondozzuk egyrea hazát bennünk és általunkemberségre, engedelemre.

MOZDULATLAN ZÁSZLÓK– Apáczai Cs. Jánosra emlékezve –

Szavaid sötét árnyékbokrai köztlappang-e még derû,ringat-e dallamot foszló húrjaina vén hegedû...?

Visszanézõ szemed látja-e mégmúltunk eszményeit...?az idõ hava fehér fátyolávalmindent beborít.

A hit biztatása olyan fohászmely megbizonyosít,a mozdulatlan zászlók némaságaenyhíti a kínt.

266

A szavak és fények közzenéjétmég most is hallani,a valóságõrzõ történelemtud még tanítani.

HATÁROK, SORSOK, ÁLMOK

Határok...tilalmak, vermek, vizesárkok...mert itt nem lehet, ott nem szabad– alig hallom akadozó szavad –s ha már itt sem, talán odaátépíthetsz új, szabadabb hazátszeretteidnekmert õk a valóságnak hiszneks nem várják a megígért csodát.

A sorsunk...hej, mikor fiatalok voltunkazt ígérte: az alkotóerõaz egyetlen teremtõ értéktetteinknek útmutató mértékringató bölcsõ, békés temetõ.

Az álmok...beteljesülést ígérõ ideáloka vágyakat valóságra cserélikveled maradnak életeden végigs mikor éveid télbe fordulnánakgrimaszt mutatnak a virágos nyárnak;– álmok, remények, hitegetésekmind, mind széthullanak...az õrtüzek sehol sem égnek.

267

KI VÉD MEG...?

Hívtak – vagy õk küldteknetán magadtól mentélszenvedélyed vágtagödrös utad mentén

hogy elérkezhess majdabba a hazábaamelybõl igazánnem voltál kizárva

de vad szakadékokbuktak át utadonnem tudtad, hol vár abékesség, nyugalom

fekete árnyékokbénították lelkedtudtad: igazadatjó úton kerested

vijjogó sirályokföltépték az egetjól hitted: az véd megaki nem vétkezett.

CSONKA EGÉSZ

Már-már elnyelt az örvény;de külsõ kényszer – és a belsõ törvényparancsa bilincsbe vert – és miattad– vagy éppen õmiattaa láz rózsáit arcomra elõhívattatanúságot tenni, hogy

268

az árnyék szava vagy a fény virágamegigézett – és úgy idézett a világrahogy végsõ tanúságtételem kincsemindent megér. – A SEMMI nincseminden VAN-ban világokat viszsorsom elé; – és vágyaimnak hiszés megcsendesít minden jajtminden lázathiszen vállalom sorsomat, hazámatamely örök és egyszeri ember-létemmagyarságom – és csonka egészem.

A BÉKE ÕSZI FÉNYEI

Áldott a fények szelíd ragyogásaa ringató szél halk duruzsolásaa révbe érkezésbár olykor szitál a hûvöskés esõbízvást oltalmaz a megcsöndesedõhívõ reménykedés.

Áldott az érés kiteljesedésea fáradt vándor hazaérkezésejó, hogy együtt vagyunkszándékainkat minden vágyunk tudjabefejezzük, hogy elkezdhessük újrabéke minden szavunk.

Amit a tavasz láza belénk oltottérleltünk termést, sorsfordító gondots elértük a partota sodró idõ lüktetõ hullámátbékítjük sorsunk szelídülõ álmátnem kezdünk több harcot.

269

NE FÉLJETEK!– István királyra emlékezve –

Egy tiszta költõ mondta valaha:aki fél, az nem élhet emberiéletet – mert lelkében a hazacsupa láng, csupa vér, csupa árnyékbenne a hit megújulásra vár réghiszen majd egyszer születik oly csodaamely fölmutatja, hogy nincs félelemsunyiság, gyötretés a lelki életenés bátorítja szívünket szabadonmert a jövõnk bízó, hívõ lángolásárnyék nélküli megújító varázs– és szemünk a szabad holnap felé ragyoghát ne féljetek meggyötört magyarok!

MINT A MÁSIK

Akik még tanúnak megmaradtunktudjuk, hogy a tisztesség, a hittöbbet jelent, mint ha valamitaranyba öntenek;

a néma kõzetekmegcsillannak az idõ fényébenés szótlanul õrzik a múltatamirõl késõbb ritkán szólnakteljesen igazat;

aki még itt maradtlátja, hogy váltanak színt a tényekhogy születnek árnyból erények– s a tévedés igaznak látszik

bizony, bizony...az egyik olyan, mint a másik.

270

ÁTTÜZESÍTJÜK

Szólongatlak a csönd szavávala béke ezüst mosolyávalmegidézlek naponta százszormoccanásaimba belejátszol...szeretetbõl táplált reménnyelzuhog át véreden a véremrámlelkedzik lelked virágamintha színes fölnyílásra várnaés fényesen lobogna messzea hit tüzes virága – meg az eszmeegyütt az emberség igazávala tegnappal, a holnappal és a mával...– mert minden holnap föllobog egyszerha áttüzesítjük szerelemmel.

AZ IDÕK VÉRE

Nézd, hogy folyik az idõk vérekimért éveim peremére...nem köti el senki, piroslik melegennémán sápadozó életemen;

aztán egyszer csak csöndben csillapula fölbuzgó seben elömlik a múltvöröslõ jaj-színe feketére váltjelzi a közelgõ, engesztelõ halált.

EGY VERS SZÜLETÉSE

Mert a jót a széppel átszõve ismeremszívem fölhevíti a zubogó katlantbéna szájjal feltöröm a süket csöndethogy így kimondhassam a kimondhatatlant.

271

TÖPRENGÕ HÁROM TÉTELBEN

BOLDOGSÁG

Ne gondoldcsak az a boldog

aki nevet, énekel, táncolaz is megéli a csodát

akit az ámulat mozdulatlanságaleláncol.

REMÉNYSUGÁR

Meg-megvilan a fények késeaz öntudat metszõ tündöklésea múlás sötét felhõi mögöttlustán szitál napjaink kormade a remény fölcsillanó ormalángoló bíborba öltözött.

A TITKOK NYITJA

Amirõl egykor azt hittem: rejtélyvagy ámító, kivételes titokmost már tudom, hogy mindennapi tényhát szívemben bátran ajtót nyitok.

272

SORS-SZONÁTA

1. tétel: Akik háttal álltak – most szembefordulnaka ferde szájúak – tán igazat szólnak

aki versenyre kelt a múló idõvelnem tudta, hiába birkózik a kõvel

a késlekedõk – mintha nem vártak volnabiztogatnak – mintha lélekharang szólna.

2. tétel: Csillagpihék gyémánt ragyogásagyermekszemek tündöklõ varázsameglátják mind, ami volt és lesz majdcsukló sírást vagy könnyebbült sóhajtvád, helyeslés örvényként zuhognakátélték mind az élõk, a holtak.

3. tétel: Az érthetetlen érthetõbbé válika régi seb bõre mind lehámliks a gyûlölet megértésre tisztulaz embert már tettei vezérlika hihetetlen hihetõvé ériks a tétova vándor hazaindul.

1996. JANUÁR 1.– este nyolc órakor –

Pillog az anyanyelv a gyertyalángonkorma átkígyózik hét határon

zenéje lükteti a megcsúfolt jogotéltet, biztat koldust, boldogot

273

mert a tiszta szó mértéke az emberesendõ bûnökkel, lázas szerelemmel

hinni, megnevezni a jót, az igazatcsak anyanyelveden érvényes a szavad!

FÖLZENG A KÖLTEMÉNY

A csatakos hajnali rétek fölöttkorai köd borongszitálja a szél ezüstszürke szárnyánamit terel a gondáttûnik a messzeség nyirkos álmána régi, esendõ reménys a hegyek mögül a derengõ napbanfölzeng a költemény.

A HOLNAP REMÉNYSÉGE

Szélmuzsikás, hidegdudássok a jeged, pólyás havadezüstfehér bilincsbe verés megbénít fagyos szavad

hókócoló, ködkergetõvan-e vágyad, selymes álmoda sejtések árkain túlbékességed megtalálod?

tél is, hó is, te is, én isegyütt vagyunk harc és békejégsziporkák a szívedenholnapjaink reménysége.

274

VÉGRE HAZAÉRKEZETT

Jegenyék, büszke nyárfasorok...ifjúságom emlékeit terelõünnepi menet...méltósággal zúgnak a szélbenés villognak vibráló fénybenévek, ágak, falevelek...s ha köztük lépkedekvisszafogom a lélegzetemet;megállok az idõ kapujábanés várok, mint akit hívtaks végre hazaérkezett.

LOBOGÓ SZENVEDÉLY

Mint aki látja már, hol ér véget az úttiszta tekintete ködös párába fut

madár-vágyait még röpteti fönn az égesendõ sorsa itt sárfoltos semmiség

megpihen. Majd újra dünnyögve kezdi elmegbéklyózott vágya rekedten énekel

s akik a szépséget igazán nem hittékbalgaságukat a túlvilágra vitték

a vihar-villámok villogó késea megszállottak lobogó szenvedélye.

275

IDÕ-ROMOK

Volt, akit még sohasem láttammégis tudtam róla: szívbéli rokonaki meg mindig itt botorkáltcsak omló ködalak idõ-romokon.

SZÍVEMBEN HORDOM

Törötten, borzas tüskék védelmébenõrzöm a remény biztatását;megborzongok – a meztelen szegénységvigyázza lelkem minden moccanását.

Hisz nemcsak a valóság álma vagyoka beteljesülést hirdeti sorsom;a holnap sejtelmes éjszakáibanaz eleven lángot szívemben hordom.

EGY CSEPP BELÉNDEK

Tûz volt; még soká lobogott– hogy ízlett a beléndek...?Barázdált, büszke homlokodragyogó napra ébredt.

Biztatgasd csüggedt lelkedet– napfény a csonkok írja;sebesült, lázas szívedeta béke meggyógyítja.

276

EGYETLEN RÖPPENET

Állok a partonszembõl a szél vágmeg a történelem forgataga –megadón odatartomvágyaktól gyûrött arcomés birkózunk elszántan

mint valaha.

Föld béklyózza a lábamde bizakodás bont virágot a fénybenmessze, odafent...így érlelõdik emberségemegyetlen röppenet lobogó reményems ezzel ívelem át a végtelent.

EGY EZREDÉV

Ha egyszer valami volt mármindenképpen nyoma maradakár sziklatömbakár egy pillanat

hogy fényt vagy emléket írjonaz idõ törékeny üvegén;

egy rebbenés: egy ezredévnyi áloms minden elmúlás: egy ezredév.

277

NEKIVÁGUNK

Tegnap még tudott dalolni ez a népõrtüzeit vigyázta a sárkányde mióta útra kelt az ég ismegsápadt a csillogó szivárvány;maradt a sejtés meg a hideg kõmeg botladozó makacsságunkmaradék hitünkkel, vad elszánássala véres történelemnek nekivágunk.

RAGYOG

Ha virít a téli erdõk ágafagyot zörget a száradó avarvarjút röptet a messzeség homályas a szitáló csönd árnyakat kavar.

Emlékeid vackolódnak a hóbanbizonyosság villog szemed bogaránremény fürdik a tékozlódó jóbanés ragyog hitünk a holnap aranyán.

BÉKATÓ

Békatóban békalencse– zöld szemedben szép szerencse

hintázik a vágyak tükrénnád suhog át hajad fürtjénkedved lebukik az árbacsíkkal, rákkal találkáragólya, sikló hadd keressengond hínárja elrejthessens ha szelídül a víz sodra

278

kiülsz velem a sásosba;itt a Hold aranyló fényecsorog rá a békanépreszitál a csönd a nyárfákras szelíd dalod ráköszöna kuruttyoló éjszakára.

DÜNNYÖGÕ

Ág az ággalcsak a szélben tud összekocódniöregek szívétvarjúkárogás röpteti meg.

Sorsod útjaitmosolyod ezüstje ragyogjacsönded estéinmesszire lobog a fény.

A véres földrõlrokkant hegyeket emel a vállada völgyek feléfekete sziklákat görget a vágy.

HA HAZAÉR

A szemem csupa szögaz ajkam csupa rög

a nyelvem csupa sebnémán még vétkesebb

a csontom óezüsta hangom kígyófüst

279

tenyerem néma szóvágyat latolgató

szavam – ha hazaéra szívem csupa vér.

MEGSZÓLALÁS

Egymásba omlanak csöndjeinkmint homokfalak a bányaszélenmetszõ, halk, sárga zizegéssustorog át a zöld örvényens az ajkunkra száradt tikkadásbana szándék selyme fényét veszti– a fölocsúdó, szikár szavakmély zengését útnak ereszti.

ELJUTUNK-E...?

Lobogjatok villogó vásznakropogjatok recsegõ tárgyakzuhogjatok forrongó vizeksikoltsatok szétfutó sínekcsikorogjatok lángoló fékekkönnyûljetek ránk dõlt nehezékekmert nem tudni, hogy mi mennyit ér...holnapig még táplál-e a vér...– Akik emberül élhettünk idáig

eljutunk-e holnap a sóhajtásig...?

280

A DIADALMAS ÉLET

Elfelejtették már a daltmind, akik tõled üzenetet hoztaka fény és a csönd zuhatagábanlélekcserélõn szitkozódtak;s a gyõzködésben fölsikoltó kezekvak görcse némán feketéllettmert minden halál csontfehér csöndjétfölgyújtotta a diadalmas élet.

A KÖLTÉSZET SZIMFÓNIÁJA

Anyám megbocsátó, szelíd mosolyábansuhogó füvekben, bokrokban és fákbanzenélõ vadvizek tört hullámfényébenölelõ kedvesünk engesztelésébensoroló holnapok vágyakozásábanteremtõ jövendõnk tûzragyogásábanhiteket, eszméket, hazát, forradalmatigazat, vágyakat, föloldó hatalmatálmokat igézõ tiszta emberségbenvalóságot vívó, világszülõ szépbenáramlik, muzsikál, ujjong és düböröga költészet szava – halhatatlan, örökszent szimfóniája.

MINDEN ÚT

Minden halál megszólítja a csöndetés minden csönd némán panaszló harangaz idõn túl az árnyak erdejébenminden fénynek derengõ vérfoltja van.

281

Minden halál gyõztes életet hirdetés minden élet fényes holnapra vára reménység tört igézetek sodrabiztató bizalmunk ösztönöz ma már.

Minden halál az álmok kusza álmaa valóság felé fordul minden útmegyünk a végzet rendelése szerintés minden út majd mibennünk visszafut.

HARMÓNIA

,,Most már tudom, hogynincs mód futni tõled”bejártam hegyeketlángoló mezõketúttalan utakonéjszaka vagy nappalzuhogó napfénybenvéres zivatarbanmentem, menekültemtestvérrel vagy társsalhitetõ hitekkellázadozó vággyal...mégis, mindhiába –ha másképp akartambeszakadt minden útmellettem, alattambárhogy igazodtamrohantam, futottamvégül mégis, mindigcsak hozzád jutottamújra csak látnom kellbár görnyedt a vállamigazán tebenned

282

magamra találtam;egység és különbséga mi harmóniánkbennünk békére lela megbolydult világ.

DÜNNYÖGVE SÖPRI SZÉT

Ahogy a karcos szél velem végigmértea sápadt, véreres, õszi réteketbogozgattam balga álmaim közötttõlem a szél vajon mit kérdezett...?hisz tudtam, most is hiú ábránd lennevágyakon merengni – hogy mi lenne jó –s várni, mikor dagadnak a vitorlákhadd ússzon tovább a megkopott hajó– mert nem tudom már, meddig fú a szél

a múló idõ még meddig kavarogmert csak veletek együtt érdemesmegvívni mindazt, amit akarok

hisz aztán...a szél majd dünnyöve söpri széta semmi élet minden rendszerét.

AKI MEGBOCSÁTHAT

A XX. század vak katorgáibanúj Divina Commédia készülhalottaiból föl kell támadniaaki mindent megbocsáthat végül.

Hívnak a lélek inferno-köreide átjutunk-e a remény-tengerekreott angyalok szárnya hajtja a hajónkata megtisztulást ígérõ hegyekre.

283

A fényre valódi Beatrice viszvele a legfelsõ szférákig jutunkahol a szeretet harmóniájávalbelsõ békénkhez elvezet utunk.

HITTEL, IGÉZETTEL

A múlt örvényein kusza képekközött már nincsenek épekmind szakadt, elmosódott, törött– kíváncsi szemedre gyász költözöttés jeges üvegszilánkjai a csöndneksziszegve zsörtölõdnek– tán már semmi sincs, ami örök...?Hullonganak, lüktetnek a lehetõségek

félekaz aggodalom tanyát vert szívembenmi lenne jó az elfogadott rendben...?sejtelmesen pipálnak a hajnali ködök...

Pedig elkerülhetetlen a változásegy-egy villó sejtés mind valami másmint ami a tudat peremére szorult– az engesztelõ idõ csak alkonyulthogy holnap lángjával újra fölírhassaa gyõzelem jelét szívre, kõre, vasramert ádáz harcában szövetséget kötötthittel, igézettel – s ami megválthat még

a tiszta szándéknekünk még örök.

284

TÉR ÉS IDÕ

A TÉRkörülvesz – ölel – emel – eligazítitt és ott, velem és veled, lent és fönt, közel és messze;– a vizek forrásainkból folynak tovább, messzire, egyre– a hegyek lábunktól indulva emelkednek

szemünk sziklás magasságai fölé –a fák, a bokrok körbefutják emlékeinkkel a szülõföldet;a füvek elõttünk hajladoznak – és mögöttünk száradnaka fények szemünket és vágyainkat kontúrozzák;a csillagok a felhõk fölött szállnak hunyorogvaaz életünk a Kárpát-medencét Európáig teríti szét;aztán minden széthull sorsunkkal a végtelenbe.A téren túl

– a tér a nincstelenbe hull.

AZ IDÕringat – biztat – kísér – sodor és behatárola tegnap szürkületében még anyai simogatás;ma az izmok, a töprengések, az agysejtek gyürkõzéseholnap: a mindig és soha; a most és mindörökkékezünk – hunyorgó szemünk elõtt –

a csillagok ragyogását árnyékolja;aztán minden a sistergõ mozdulatlanságba zuhan;– és beleringanak az állandóságbaés fölködlenek az örökkévalóságba

sorsunk gyûrött mindennapjai.

285

ÉGÕ MEZÕK

Már nem vagyok rájukkíváncsi – a szájukkorhadt korlátokkalkörülvett verem...engesztelve tánmegvédem õketaz égõ mezõkrõlhazaérkezõketellenük –sohasem vétkezem.

Már nem vagyok velüksorsuk nem érdemüka reménység tornyaimind porba dõlteka valóság – vérttükröket villogtata lángoló napota sápadó holdata messzeség csöndjétaz égõ mezõket.

MINT A DISZTICHONOK

– Éveid vad viharábanéltet még egy lehetõség:

jövõdnek fölmutatodamit a szíved akart.

– Küzdelem, áldozat együttéletünk értelmes harca;

õsszel bár lehull a lombtavasszal zöldell az ág.

286

– Veletek s általatok majdteljesül egykori álmunk:

szétesett részekbõl állössze a gyõztes egész.

MEGBÉKÉLTETÉS

Naponta morzsolom az árnyakmeg a fények villó rezdülését– a gyanakvás köszörüli kését

sziszegnek a megalázó vádak.

Mindent hittem egykor mindenkinekha szívvel, ha ferde szájjal mondta– a mocskot elástam a homokba

társaimhoz most is reményt viszek.

Minden ígéret szent engesztelésszemetek fénye fáklyának kevés– minden sírra viszek friss virágot

a lázadást elmossa az idõbennem ég el a tûzhöz érkezõhogy megbékéltessem a világot.

ÚJRA KIVILÁGLIK

A minden és a semmi határánfegyvertelenül állok a vártán

jelkép vagyok vágy és remény közöttgond és öröm szívembe költözött

287

lehetõség lettem – határesethogy teljes legyen, ami szétesett

semmibõl a mindenig elérekbizakodom, mint a szolganépek

hogy reményem valósággá váliks vak világunk újra kiviláglik.

VARÁZSEREJE VAN

Engesztelnek újra az õszi csodáka vizek, a rétek, a bokrok, a fákkörülölelnek, szelíden becéznekfények szárnyalnak föl a messzeségnekkarcos szél fuvoláz békítõ zenéthogy beválthassa majd õs-ígéretétmert a vágyak tüze szüntelen lobog– és duruzsolja a fáradt vándoroknak

akár megtörettek, akár boldogokgyötretõ bánatot már nem panaszolnak.

Sejtettük, tudtuk a folyamat titkáta hegyen túlról örvénylõ üzenettavaszt váltott meg a lángoló õszbenamely szemed tükrében érkezettés hirdette – biztató reménnyela beteljesülés igézõ hevébenhogy az õsz után jön újabb tavaszmikor majd a fények lázas seregénekújjáteremtõ varázsereje van.

288

VISSZAVÁRJA

Váltig korholtál – s oly sokathogy már rémület fojtogatpedig, hogy megválthassalakledõltek mind a vályogfalak

és fölragyogott fönn az ég...hisz minden testvérem halotts aki reményt biztatva szóltszavainkat elfojtottamintha már hitünk se volna

s lángot vetett a messzeség.

Most már gyáva szavam sincsennem maradt már talmi kincsems akik tanácsokat adtakmegnémultak, elhallgattak

mégis zúg az idõk árja...szegény maradt, aki cseréltkopott szavunk véres szemétpedig hûségem a példa– becsületem nem lett préda

s békességét visszavárja.

MIT DONG A NÉMASÁG...?

Nem hallottál meg, pedig hozzád szóltama zûrzavarban csöndet varázsoltam...

vele kiáltottam visszhangba fogódzvahiszen hozzád szólt és teveled dalolta

soha be nem váltott ígéreteinketletépte véres vállunkról az inget

289

és a meztelen csont hûvös kocódásaígért reményeink megsápadó mása.

Te mégsem hallottál, pedig neked mondtama süvítõ csöndben békét varázsoltam.

tudtam: hallgatásod csöndemre a válaszbánatomra jeges semmivel kiáltasz

így nõ párbeszéddé a sosem hallhatóbukdosó, tévelygõ ember-õszinte szó;

beszélgessünk tovább, hisz mindenki halljamit dong a némaság fekete moraja.

HÛSÉG

Testvéremadd meg mindenkorra a lehetõségethogy utolsó vérig hûséges maradjaka szépség igaz igézetéhezés a fuldokló, béna hazáhozamelyet úgy fojtogat a végzet...és csak a szelídség véd meghogy meg ne tépjem árulóidatés föl ne égessem az utolsó hidatamely átvihet a túlsó partra– bár a hûség feketére martaszándékaimat.

Hûség...hûség...vak örömökbe fészkelt keserûséglángoló Napba fulladó, derûs égemlékek, hitek árnyékcsapataa vagy-ot a talán-t füstben fölmutatja

290

a termõ föld szaga, szelek simogatásavonuló vadludak kiáltozásaaz igaz társak kemény helyeslésea tévedés görcse, a vádak késeaz elbotló ember halk panaszszava– se virág, se dal, se táncballadacsak az egyszerûség nyílt ígéretea tisztesség biztató igézete– anyám álmainak szárnyas csapata –a beteljesülés, az egyetemes HAZAa tûz, a fény, a csönd, a ragyogása hûségben nõtt óriás-varázsmindig ad új erõt, hitet, szenvedélythogy elûzhesse szívünkrõl az éjt.És hûség...hûség...hûség.

ENGESZTELÕ VERS– üzenet Csoóri Sándornak –

Túl a leskelõk csapata mögött– ha cipõd orrán megpihent a Holda koccanó kés hangjára riadvahallhatod – a gyávák szava szólt

halódó, bûnös világok közöttIsten és testvérek színe elõtta suta szavak vajon mit mormolnak– Te ismered még az öreg temetõt

ott még olyan mécsesek égnekmelyek szenvedésbõl máglyát raktaka duruzsos szél fáradt muzsikájareményt varázsol – a halottaknak

291

mert

kormosan fuldoklik a hûség lángja– akik cserélnek morált és hazátazt hiszik, a Tisza sebes vizénátúszva újjászületnek – odaát

a sandaságokon túl tavasz kél felaz igazságot nem lehet eltemetnihiába készülnek díszes ravataloka halottasházba nem jött be senki

Te tudod: csak az él, az áldozhataki magához is hûséges maradtszíved hatalma velünk él továbbmegvédhet ez az utolsó pillanat.

MEMENTÓ – EURÓPA

Európának mi – önmagunkkal együtta közös Európa-sorsot adtukaz egytestvér-szellem hagyományasistergõ örvényt kavart alattunkévszázadokon át,vállalásunk, hitünk táplálta a varázstamit lobogva fölgyújtott a vérakár sólymok suhogtak a légbenakár tört szárnyú denevér;az együttélés hazát épített velünkés bennünk Európában – ezer új csodátjövendõt formált gesztusainkkala Duna-partján – s a hegyeken odaát

292

s egy évezred után sápadt csillag-útjánvágyainkkal most is föllobog a fényreményeket tornyoz minden mementónaka pillogó tûzzel terhes televény;

Európa szellem-varázslatávalmindnyájunk otthona;

ahogy a tiétek – úgy a miénk.

VELED VAGY NÉLKÜLED

Mert kételkedtem s kétségeim homályánnem ösztökél más csak torzó rémületa kételkedés a bizonyosságomez a látlelet – vagy tán kórtünet.

Hinni kellene, de most kinek higgyekértelmes érvek, törvény vagy hatalomgyöngéd megadás, parancs, vad erõszakakár tûröm – akár tagadva akarom.

A szépet és a jót együtt szeretnémvelük védhetem meg sorsom igazátmagányom véres béklyóit leoldvaa harmóniában lelem meg a hazám.

Töprengésem, kétségeim homályánelnyújtva vonít a fojtott rémületcsak egy bizonyosság van: tovább élninem lehet nélkületek – vagy nélküled.

KÖLTEMÉNYEK PRÓZÁBAN

,,Számomra az életem nagy misztériuma...hogy anyanyelvem a gyönyörû magyar,az egyetlen nyelv, amelyen mindent eltudok mondani, ami érthetõ és érthetetlenaz életben. És hallgatni is csakmagyarul tudok arról, ami számomra becses.”

Márai Sándor

1996–1998

295

KÕZENE

– Minden tengernek, minden erdõnek, minden embernek,minden felhõnek megvan a maga titka. Az egyik vagy a másikigazában mindig más, mint a társai. Csak önmagával azonos.

– Szikla a hegyek, a tûzhányók sziklája – vagy a víz mélyéresüllyedt szikla. Mindegyiknek megvan a maga sorsa, a magavégzete – a maga históriája. Mindegyik néma – de van ember,aki hallja hangjukat.

– Az ember önmaga kövülete. Olykor a saját hangját semhallja, olykor a kövekét is fölismeri.

– Beleszerettél a kõzenébe! Pedig a múlt csak önmaga hang-ját hallatja; akár a vulkánokban, akár a tengerekben – vagyéppen az emberek emlékezetében.

– De az ember a másságot nagyon szeretné megismerni. Ta-lán azzal jobban boldogulhat, mint az önismerettel.

– Ehhez tudnia kell az önmagából kilépés titkát, misztériu-mát.

– Csakhogy az ember önmagából igazán sohasem léphet ki.Sem a múltjából, sem a jövõjébõl. – Jelene pedig szinte nincs is.

– De a múlt örökké változik. Ma más rész szakad ki a faku-ló esztendõ-idõk rétegeibõl. Holnap ismét más múlt-tüzek lo-bognak. S a folyamat szinte belevész a füstködbe.

– Az egyik fáklya is te vagy – a másik árnyék is.– De másképp vagyunk ma az egyik – mint holnapután.– Így lehetsz netán önmagaddal azonos.– Hanem a kövek muzsikája miféle idõfáklyák tüzének felel?– Ha már tisztán hallod a kõzenét, csak csalhatatlanul föl-

ismered a dallamot; az elsüllyedt sziklák segítenek abban, hogymindig önmagad légy!

– De mi lesz, ha egyszer minden kõ a vizek mélyére süllyed?– Akkor majd meg kell ismerned sorsod új harmóniáit.

Majd visszatérsz álmaidhoz, megsimogatod a kövek moháit, azerdõk nyugtalan árnyait – és fejet hajtasz az örömök szelídparancsának. Ringatod majd minden sziklák, minden ember-ség muzsikáját.

296

EMBERFARKAS

– Amikor a fegyverek megszólalnak, a humanizmus márrégen halott.

– A harcokban csak az embertelenség él – a küzdelmekneklehetnek humanista motívumai.

– Tisztességes harcot csak az állatok vívnak egymással. Min-den háború tisztességtelen.

– De van úgy, hogy az ember állattá válik.– Csak nem az emberfarkasokra gondolsz? Hiszen az bal-

ga hiedelem, antik babona, középkori mítosz.– Hátha ma is él...– Bár Herodotos, Plinius és Vergilius is emlegeti õket – de

igazán egyikük sem hitt ennek a misztikus átváltozásnak lehet-séges valódiságában.

– Ha nincs is farkasfoguk, karmaik, farkasbundájuk – pusz-tításuk esztelenebb a farkasokénál.

– Ez csak afféle ráolvasás, hiedelem, vízió...– De hát a tank eltiporja a kislányt, ha lelövik az apja vál-

lán nézgelõdõ kisgyereket, aztán a folyóba dobják... ilyet csakaz emberfarkasok tehetnek.

– Õk mindig farkasok voltak; emberek soha. Farkas volt aszándékuk, vágyuk, szimatuk, mozgásuk. Csordákban kóborol-tak; ha falni kellett, szaggattak; ha szólni kellett, vonítottak.

– Hát az ember? Mert tud gondolkodni, mert lehet erkölcs-rendje? Mert fényeket gyújthat az éjszakában...? Akkor márnem is farkas...?

– Amikor egy édesanya megszüli embergyermekét, a síráshangja sohasem lobbantja lángra a vért...

– A farkasok vonítanak a Holdra; az ember hallgat – vagycsöndesen dalol.

297

KÉT ÖREG

A múló idõ ráncolódik a kérgen, zsugorodik a levélen. Másdimenzióban bütykösödik a csontokon, megfakul az emléke-zetben. S mire lehull a levél, megbilincsel a feledés – és való-jában minden összeölel a föld sorsával. A termõ, a simuló, azengesztelõdõ rögökkel. És csönd harangoz az idõk tornyában.

* * *Az öreg szomorúfûz harminchárom éve néz farkasszemet a

vízzel és a túlsó parttal. Konokul állja a perzselõ napot, a szag-gató szelet. A hasgató fagyot, a simogató esõt. Sokszor hallottzúgó hullámverést és nyögetõ viharokat. Gyermeknevetést ésmesszeséget ringató dalokat. – Egy koranyári vad vihar szélro-hama kettéroppantotta derekát. Azóta ugyan nevelt már újsátorkaréjt, de a törések helyén szuvasodik, hegesedik, barnul.Aggályosan nézeget át a túlsó partra. Némelyik sérült ága márszárad és árnyéktalan vonalakat ír a földre.

* * *Az öregasszony csoszogva hozza a kisszéket a fûzfához.

A törzs mellé támasztja, leül és krákog egyet. Mintha monda-ni akarna valamit. Körbejáratja barna szemét a faágakon, aködlõ vízen, aztán ölébe ejti két bütykös kezét. Összefogja uj-jait, mintha imához készülne.

Emlékezik a régi idõkre, amikor gyökereztette ezt a csonkafûzfát. S most ráncos keze, arca olyan meggyötört, mint a fûzfáradtan imbolygó árnyékcsoportja.

Vajon meddig vizslatják így ketten a párálló alkonyatban aködös túlpartot?

* * *Kettõt fordult az esztendõ kereke. Se fûzfa, se öregasszony.

Az egyik teste elhamvadt a tûzön, a másik darabjai ellobban-tak a lángok tengerében. Az egyik is, a másik is csak lágy ha-mut hagyott maga után emlékeztetõül. Addig, amíg az idõkszele el nem hordja nyomtalanul.

298

A vízparton gyerekek hancúroznak. Az egyik feje fölöttmeglibben egy éhes halászcsér karcsú szárnya. Hirtelen oldaltfordul és lecsap a vízre; csakhamar újra fölemelkedik. Csõré-ben csillogva vergõdik egy ezüst testû, karcsú kishal. A madársebesen elszárnyal zsákmányával.

A gyerekek vidáman kergetõznek tovább.

ADÓGARAS– Ez meg mi?– Az adógaras.– Az igazi krisztusi – vagy a Tizian festette mû?– Egyik sem. A XX. századi. Váltópénz és lelkiismeret egy-

formán. Vér, életnedved ára. Meg egyetemes emberi sors.– Kinek tartogatod?– Nincs aki elfogadja. Se így, se úgy.– Akkor ez már nincs is.– De mennyire hogy van! Elégeti a nyelvem, a gyomrom, a

lelkem, a tisztaságom. Maszatos fehér foltokat hagy maga utána múltból – és ráncokat gúzsol a jövõre.

– Nem értelek. Hiszen te nem választottál soha császárt.– Nem én. De helyettem és nekem választottak. S el kellett

fogadnom, illetõleg tudomásul kellett vennem.– Hát a kényszer-választott elfogadta-e?– Nem teheti, mert nincs már sehol. Elsöpörte a történelem

vihara.– Akkor ajánld föl Istenednek.– Õt meg nem találom már régi helyén. Naprendszereket

teremtõ fényzuhatagai partra dobják az efféle semmiségeket,mint egy adógaras...

– Akkor most mi következik?– Üres marad és kihûl a tenyerem. Megfakul a hangom,

meghályogosodik a szemem, meghalkul a szívem lüktetés-rit-musa. Az adógaras csengésének a visszhangja elfúl a tornyo-suló idõk ködében.

– Évezredek múlva senkisem emlékszik majd rá.

299

FOLYAMAT – MÚLÁS(mintha párbeszéd lenne)

Eljutottál ím a vizek partjára, de sehol sem látsz hidat, ha-jót vagy révészt. A túlpart ködében meleg fények zsonganak.Közben pedig a víz suhogó, zuhogó sodra hirdeti, hogy múlik,egyre múlik az idõ.

Jön, érkezik, egy sóhajtásnyit villan, aztán már a messzesé-get göngyöli – és eltûnik a szemed elõl.

Minek jöttél hát a múlás partjaihoz? Talán látni akarod abizonyosság szikláit a másik parton?

Azok a rideg kövek ott, a bizonyosság?Kongatásukat elnyeli a köd, de szilárdságuk a fény billentyûit

is szóra bírja – szikrákat gyújtva.De minek incselkedsz azzal, ami igazában nincs is? Hiszen

az idõt csak azért teremtettük, hogy legyen mozgásterünk gon-dolataink, vágyaink világában.

Tudom, már Lucretius megállapította: ,,...idõt nem is érzé-kelhet az ember – másképp, csak mozgás révén...”

Ez a mozgás az élet teljessége. Fénylõ idõ és homályba me-rülõ múlt egyúttal a legígéretesebb jövõ. A jelen csak a lehe-tõségek villogása. Tengernyi idõ a parttalan hullámzásban. Ésa lüktetõ ár olykor elmos mindent.

– Azért az ember nem hagyja magát. Mindenki megismeriés kiméri a maga idejét; ha másképp nem, hát ösztönösen.

S amíg értelme gyõzi, meghódítja a jelent önmagának.Ez kevés. Az idõt egész valóságában élnünk kell; sõt át kell

élnünk mindenestül.Én már nem kötözködöm sem a múlással, sem az idõ korlá-

tozó erejével. Nem akarok senkit legyõzni – legföljebb önma-gamat. Nem áhítozom semmiféle dicsõségre. Az állandóságpartjain megvetem a lábam – a víz meg hadd folyjon szabadon.S ha majd az ár alámossa a partokat, beszakad alattam a jelenbizonyossága.

Hiába kongat már ezután a harang – tudom, szava már nemhozzám szól. Bennem és köröttem már csönd van.

300

Az idõt nem méri sem a harangszó, sem a csönd. Hiszen nemis vesszük észre, mikor léptünk be az idõbe; de azt sem, mikorlépünk ki varázskörébõl – az idõnkívüliségbe.

* * *Az idõt nem mi múlatjuk – csak mi mozgunk a végtelen fo-

lyamatban. Ám gyakran alig érzékeljük, hogy bennünk és ve-lünk mikor ballagdál az idõ vagy mikor szágult vad iramban.Nem ismerjük a mértéket, csak sejtjük. A belsõ idõ sugallatá-ra. – S arcunk legtöbbször a biztató holnap felé fordul.

A holnap az ember örök álma – és az ember álmaiban mindighûséges marad önmagához.

Örüljetek, fiatalok, mert álmaitok a világ kiteljesedése!A tegnapok fényei megszürkülnek, hiszen méhükben hordjáka holnapok végtelen csapatát.

Olyan holnapok utasait, akiknek arcán sápadt holdfény im-bolyog. De mennek határozottan és együtt az úton, az ígére-tes holnapok felé.

Vissza vagy elõre – mindig ugyanazt az utat járjuk; akár té-tova a léptünk, akár testtelenül sodródunk az idõvel. Ugyanaza sors, ugyanaz a pillanat igéz meg.

Az Út sohasem ugyanaz! A szándék, a ritmus, a környezetnagyon hasonló.

Emlékeztet és biztat. A kövek, a kimért távolságok ugyan-olyannak látszanak – mégis mások.

– Mondd: mi a legkedvesebb idõtöltésed? Foglalatossága-id mögött mindig fölismerik igazi arcodat? Mosolyával, finto-raival együtt? Félárnyékban, félragyogásban... Hiszen, amiténykedésedben van – az már soha többé nem lesz. Még akkorsem, ha valaha valóságosan volt.

Szándékunk és hitünk türelemmel várja a maga teremtõ új-raszülõ idejét. Mert egyszer mindennek eljön a maga pillana-ta, a saját ideje, önálló korszaka.

S akkor a hullámok megcsitulnak; csak a sodrás áramlik amélyben. És minden újra meg újra más formát ölt.

Madáchra emlékezvén? ,,Nem az idõ halad: mi változunk.”

301

TENGEREK...TENGEREK

Az álomtenger legbensõ világom örök lüktetése, terelõ vég-telensége. Körülölel, mint egy oltalmazó és simogató sós-me-leg takaró. Bebarangoltam minden kikötõjét, ismerem mindenbárkáját. Láttam zöld, szürke és fehér tarajú fényszikráit; hal-lottam morajlását, dübörgését és dajkáló csöndjét. Pihentemanyáskodó hullámaiban – és menekültem háborgásaitól. Meg-barátkoztam felszíni csillogásával és mélységének merülõ tit-kaival. A vitorlázó álmok merész cikkanásai közömbös szürke-ségeket tükröztettek – aztán méltósággal elnyújtóztak. Úgyzuhogott újra meg újra önmagába vissza, mint a látomások ígé-retének és a valóság roppanásainak örök forgataga.

Az álmok sejtése és a józanság kiteljesedése derûs megér-kezés az élet sziklás vagy simogató, becézõ selyem-homokúpartjaihoz. Zenéje ígéret és engesztelés.

Itt biztonságban vagyok, de nem sejtem, hogy gátat, révetvagy kikötõt építek-e lüktetõ terveimmel, hullámzó szándé-kaimmal. A jövendõ évek szitakötõ-zizegései álmaim vala-mikori beteljesülését ígérik. Társban és igézetben, gondbanés vízióban, muzsikában és csöndben a kikötõk messze vi-lágló fényeinél. S az álmok beteljesedése a valóság szürke ho-mokját szitálja egyre. A Balti-tenger lázadozó, nyugtalan zöld-je a háború utáni megbékélést tornyozta tudatom partjaira.Még emlékszem, hogyan fogadta a foszforos bombák tûzlo-bogóit és hogyan sistergett, nyögött a halált terelõ lángok éskétségbeesett, rekedt kiáltások füstje alatt. Csak nagysokáratudott megbékélni az esõk és szelek pólyáinak védelmében.– Mikor aztán a szótlan halászok ismételten megkövették,szelídülõ hullámai ontották az ezüsttestû halakat és a vörös-barna rákokat. Így lett gazdagabb a véres és fekete kenyér.S mikor a sirályok puha szárnycsapásokkal versenyre kel-tek a széllel, a kattogó szélmalmok vitorlái tükröt tartottak aködlõ tengermesszeségnek. A nyugtalan víz pedig elringattaés megbékéltette a halottakat s megvigasztalta a hazavá-gyókat.

302

A zöld hullámok fehér tajtéka reményt hirdetett a partonkószálóknak – a hazavágyóknak. Kíváncsi tekintetek és a csil-lapodó szél vigaszt nyújtott az árváknak és a bizakodó magá-nosoknak. Ez a tenger morajló múltjával összeölelte a haláltés a békét. Fönségesen, méltóságosan, megfellebbezhetetlenül.

A Tirrén-tenger kék derûvel, sugaras bizalommal köszönt ráaz odatévedõre. Tudja, hogy õ nemcsak ölelés meg szerelem,becézés meg tanúságtétel, hanem hit és bizonyosság is. Ragyo-gás, gyöngyházfényû remény. Csillámló sziporkái az örömöt, aszellemi fölemelkedést és a harmóniát szárnyaltatják a méltó-ságos hullámok fölött. Forró sziklák, ünnepélyes ciprusok,melegen simogató víz. Engesztelés, mélység és magasság; ár-nyék és fény egymásra találása. Eüridiké alvilágot járt igézete,akit Orfeusz lángoló, türelmetlen pillantása örökre elveszített.És Beatrice szelíd, simogató mosolya, hogy a vándor rátaláljonaz áhított és sejtett harmóniák szférájára.

A párálló messzeség föl-fölvillanó, buzdítóan buja muzsiká-ja. A kimért utak megérkezése. Az olajfák leheletének hullám-zó illata; varázslatokat, misztikumokat és meséket göngyölge-tõ csobogása. A reménység és szelídség engesztelõdése. Csön-des sóhaj a megértett és elfogadott béke ünnepén.

A vágyak tengere idõt ringat a messzeség ölén. Összekarol-ja az álmokat, a valóságot, a beteljesülés reményét, meg azomladozó hitet. Hiszen õ a beteljesedés, a megvalósulás lük-tetõ varázslata. Partjain muzsikál a simogató csönd, a biztatóígéret nyugalma. Hullámai fölött selymes szárnyú madarak rin-gatóznak az áramlásban. Távoli kikötõk hívogató fénye a meg-érkezés nyugalmát ígéri. A várakozás viharai után a megcsil-lapodást. Csak a jövõ megvalósulása ködlik fátyolozottan. Eza tenger békéltetõ zene; szívem ringató muzsikája.

Hazaérkezés.

303

MERRE VAGYTOK...?(fohászmonológ)

Merre kóboroltok melengetõ emlékeink csapatával, ti régihitek, vágyak és sejtések, kócos álmok és buzdító remé-nyek...

Merre jártok, ti botladozó évek, lángoló bizonyosságok,borzongató félelmek, biztató pezsdülések...

És hová tûntek a kormos tûzhelyek félhomályában ringató-dzó dudorászások, dalok, mesék, történetek – meg a harangoshallgatások...

Hallod-e még az anyai altatók méla dallamát és a morzso-lódó szavak, hümmögések bizalmas helyesléseit...

Merre omlottak szét a testvérek, pajtások incselkedõ, kötõ-dõ mukkanásai, zsörtölõdései. S a mögöttük settenkedõ más-napi lehetõségek...

Van-e még, élnek-e még benned és veled az elindulások re-ményei, a megérkezés meghitt bizonyosságai, meg a testvériembercsoportok ölelései...

Van-e még nyugtalanító, erõfeszítõ tennivágyásod fölemel-kedni a gúzsolódó közöny béklyós szorításából. S vele fölköd-lik-e a lehetetlenségek zsibbasztó kudarcélménye...

Hallod-e még a bokrok, a fák, a vizek meghitt szólítását ésa szárnyaló madárseregek selyem-suhogású röptét. Látod-emég a zubogó vizek halainak cikkanását, az erdõk vadjainakrobogó menekülését – és az õszi ködben morcosan pipáló he-gyeket. Követi-e most is a szemed – a szíved õket...

Látod-e még álmaidban az egykor sírba szállottak igenlõ,hívó tekintetét – meg unokáid nyílt arcának bizonyító derûjét...a titoktudó öregek megértõ mosolyát...

Érzed-e még a nevelõ közösségek, a családok biztató erejét,fölemelõ varázsát, buzdítását...

Tudod-e, hogy a hegyeken és tengereken túl ugyanígy élnekboldog-boldogtalan emberek, akikkel te sohasem találkozhatsz.Talán sejted ösztönzõ – olykor titokzatos – üzenetüket...

304

Van-e még tisztessége, becsülete az öreg fának, a magánostavak lüktetõ hullámzásának – a megsántult kóbor ebeknek ésa loncsos, magános koldusoknak...

Észreveszed-e a kényszerû mosolyok és eltorzult arcok fer-deségeit – meg az üres, bütykös kezek reménytelenül kérõ hall-gatását...

* * *A sistergõ kérdészuhatagban egyetlen lehetséges válasz

emelkedik az idõforgatag habjai fölé:látom, hallom, tudom, hiszem... szeretném...Íme, a sorsom, az életem minden szándékával, vállalt csele-

kedeteivel, tévedéseivel és jóindulatával – minden hitével éskishitûségével, reményeivel és a beteljesítés vágyával...

Mert az ünnepélyesen szárnyaló életmuzsika harmóniájanem halottsirató vagy zengõ oratórium. Csupán a teljességrevágyakozó ember mindenkihez szóló örömódája.

Hiszen nem az az erõs lélek, aki ellenfeleit legyõzi – hanem,aki önmagán is erõt tud venni.

A HELYÉN VAN MINDEN...

A vizek a messzi tengerek felé folytak, a fák a terülõ ég felényújtóztak. Arcán kígyózva kúsztak a ráncok.

Látta, hogy az agyag hûségesen tapad a kapához. A vésõ a fábahasít, s a lovak feje egykedvûen bókol, ha nagyobb terhet kellvontatniuk. A denevérek soha nem ütköznek a házfalakba, s amalacok sohasem sivalkodnak, ha anyjuk mellettük fekszik. –Minden természetesnek tûnt. Õ meg tovább vizsgálgatta a kutyákhûséges szemét – és az asszonyok lépésének lágy muzsikáját...

De mi értelme van a töprengésnek, a csodálkozásnak...?A lüktetõ idõ árnyékokat söpört a fények mögött. A fájda-

lom és az öröm bénán bukdosott a múltak sejtelmes mezõin.Nem hitte, hogy az emlékek vérfoltjai feketéllõ hegekkel örök-re ott tarkállanak szándékai bõrén. És a forgatagban senkisemszólt hozzá. Pedig lett volna – kérdeznivalója is.

305

Hogy minek, miért, hogyan és mikor...?A gyermekkor félszeg sutaságai már-már elmosódtak a sze-

me elõtt. Még látta ugyan testvérei fintorait, és érezte anyjameleg simogatását.

Szeretett volna szabadon, megkötöttségek nélkül élni. Éseljutni valahová. Ahol ölelõ, simogató a nyugalom. S ahol föl-tétlen bizonyosság honol.

Oda, ahol a jó szép is, ahol a zene ünnepélyes szárnyalásabéke is, kenyér is. Neki is, másnak is. És minden forrásból ihat-na félelem nélkül.

De elõtte, mögötte – mellette és körülötte megjelentek ahatalmasok. S nem mert nekik ellentmondani.

Közönnyel és kérlelhetetlenül irányítottak mindent. Kijelöl-ték az utakat – és megtépették hajunkat a szélben. Az árnyé-kok mögött úgy rendeztek mindent, hogy egy kis, sovány ke-nyér, egy-egy meleg krumpli jusson azért mindenkinek. S ahosszú kések ünnepnapokon még a szalonnából is vághattak.Bár csak egy-egy vékony szeletet.

Elõírták a fohászok szövegét, a szerelem módját, tüzét ésalkalmait, a csodálkozás csöndjét és a tiltakozások elnémulá-sát. Mindenki úgy bólinthatott vagy mosolyoghatott, hogy atükrök csillogása be ne mocskolódjék.

A szavak zenéje egyformán monoton volt reggel és este, ta-vasszal és õsszel. A szándékoknak, a regényeknek és a vágyak-nak pontosan kimért menetrendje volt. Bár az álmok néha föl-tépték béklyóikat. S akkor az ember embernyire nõtt – és oda-hajolt a virágokhoz. Õk meg nem értették: miért nem a lepkék,a méhek vagy a darazsak látogatnak hozzájuk...

Az alkotás és a képzelet – a remény és a vágy mindig megpi-hentek a gémeskút káváján – a szemek sarkában vagy a parazsaküszkében. Hiszen ebbõl a lüktetésbõl, abból a szív szerinti ritmus-ból nem lehetett kimaradni. Sehová sem lehetett oldalt lépni.

De minek is? A példák végtelen sora, a lépések monotóniája,a megszokás és a hõkölések... – mindig mindent ugyanúgy mutat-nak. Emlékezete rongyait gyûrögetve látta, hogy minden feszesen,kimérten és emberformán – akkor is, most is a helyén van!

306

Változóan – változatlanul és végérvényesen. S ha majd ki-lép a körbõl – az õ helye üresen marad. És senki sem akar ahelyére lépni.

Hiszen a helyén van mindenki és minden...

JEGENYÉK

SOROK... nyárfasorok... dárdás jegenyék. Akár Lengyeltó-ti, akár a kassai öregtemetõ felé terelitek kíváncsi tekintetün-ket – ti vezetitek az emlékezet porosodó útját. Ti vagytok azösszeölelõ, a fölnyíló gesztusok õrzõi, a moccanó idõ pásztor-botjai, védelmezõ karjai.

Gyermekkorom óta ti vagytok a mezsgye város és falu kö-zött, kíváncsiság és felismerés falai között, a múló idõ szaka-dékai elõtt. Ma is õrzitek a májusi cserebogarak donogássalkísért röpte-útjait – meg a júliusi vihar villámcsapásának kéreg-hántoló sistergését. Megbocsájtó biccenésekkel kísértétek út-ján a magasan föltornyozott szénásszekerek sorát, meg a ko-szorúkkal, csokrokkal körülterített halottaskocsi néma kopor-sóját. Messzire dobtátok lombfüggönyötök karéjából akomorkodó hegyek felõl érkezõ szélkiáltásokat – meg az orma-itokon hintázó varjak fekete szárnyrebbenéseit.

Feszes ágaitok között olykor fészkelõ madarak meghitt csi-vogása otthonoskodott; barázdáskérgû törzseitek árnyékábanszerelmesek ölelése biztogatta lázongó életünket. S ha tavasz-ba fordult a rügyek és virágok ígéretes illata, a jövendõ fényeithirdették a harmatcseppeken megcsillanó, reménységeket te-rítõ lehetõségek. A meztelen ágak meg szégyenkezve billegtekaz ismeretlen holnapok zátonyai elõtt. A már száradó, halottágak tavalyról tûzre szánt reménytelensége kegyetlen sorsokatdobolt. És a szél suhogó, repesõ szárnyán testvérfákról – isme-retlen testvérekrõl zsongattak üzenetet. Mégis, ezt a jelbeszé-det valamennyien megértettük.

Sorok... nyárfasorok... õrizzétek büszke koronáitokkal azidõfolyamat jelzõfényeit, lombsuhogásotokban közös sorsunk

307

emlékzenéjét. Tanúsítsátok a hûség teremtõ erejét; a mindnyá-junkat gazdagító hitet, az állhatatosság diadalát.

Ha ti terelitek útjainkat – mindnyájan hazaérkezünk egyszer.

KUTAK – MAGASSÁGOK

Az indulás lehetõsége és a megadott kibontakozás együtt él.A mélységek a magasságoknak észrevétlenül is üzenhetnek.A sötétségek a ragyogásnak. A csobbanó csönd a felkiáltások-nak. Onnan, a reménytelennek tûnõ vívódásból és töprengés-bõl a derûs föleszmélések magasába. Az ön-kibontakozásba.

Ki száll le hozzánk és ki emelkedik föl velünk...? A lefátyo-lozott titkok és a derûs megvilágosodás. A rejtõzködések és afölnyílások. Az elfojtott álmok és a tárulkozó derû. Az ellen-tétek föloldódása – az esetlegességek harmóniája.

Meríthetünk a lélek mélységeibõl – és a hullámzás szabadiramodásából. Tudást és emlékeket – csillogó fölszárnyalá-sokat.

A szendergõ iszap nyirkos kövekkel körülbástyázza a közöm-bös lehetõségeket. Az ígéreteket és a kiteljesítést. Az észrevét-len bezárkózást – a sugaras fölemelkedéssel együtt.

Üdítõ esetlegességek, szándékok zuborognak és csillogóbizakodás dalol. Úgy tûnik: temetkezik a harangszó és tisz-tul a reménykedés. Mereng a sötétlõ hallgatás – de száll, emel-kedik, szárnyal a bizakodó zene. A harmóniák kórusegysége.

Rejtõzködik a tisztaság – de utat találnak a ragyogás lehe-tõségei. Egyéni tónusokban – meg általánosságban.

A mohos, zöldesbarnás kövek, fadarabok az elnyelt csobba-nások emlékeit õrzik. Hogy egyszer majd fölszabadíthassákõket a fényre, a tiszta magasságokba.

A titkok gyûrõdzõ, agyagos-nyirkos üzenetei borongnak azéltetõ csöppek hûs nyugtatgatásán.

Itt a vándorok mindig megállnak és enyhüléssel, frissülõ bi-zakodással indulnak a jövõ lehetõségei felé. Amíg van szándé-kuk, útjuk és hitük.

308

Ha már megtanulták, hogy a mélység dolgai, jelenségei – ésa dolgok, jelenségek mélységei mind jelen vannak.

Minden mélységnek saját hatalma, ereje, varázsa van. Min-den összefüggésben esetleges lehetõsége, hogy szabadon fel-színre törjön. A fényre, a ragyogásra, a bizonyosságra. A velünkés bennünk fölnyíló titkokat, vágyakat föltáró teljességre.

S ha azonosulni tudunk velük – magunkra találunk.

MAGÁNYBAN

A suhángok együtt iperedtek, lombosodtak, terebélyesedtek.S mert erdõt öleltek – riadt vadaknak, szegény embereknekenyhet adó menedéke lettek. Aztán egy télen jöttek a sivítófûrészek, s mind leterítették a derekas fákat. Csak egy maradtállva; amelyiken a legtöbb sebet ejtették a viharok – s amelyikeligazítja a vándort. Jelezvén: mettõl meddig és honnan hová.Mint a magános jelfák.

Az egyébként zsivajos tornácon egyedül üldögél az öreg afejõszéken. Görbe hátát nem kívánja megtámasztani. Hunyor-gó szemével az elsompolygó nyolcvan esztendõ árnyékai köztkutat, és kõnyugalommal szemléli a láthatatlant. Lába elõttborzas, vén macska fekszik – annak sincs kedve dorombolnimár. Egere javát rég elfogyasztotta. Már csak az öregasszonyszuszogására ügyel. Hisz még most is sejti, mi következik majda kamrában, a konyhában vagy a padkán. Az esti tûz hamarabbkihuny mindegyikük szemében.

A legelõ szélén árva gémeskút. Káváján moha zöldell. Ostor-fája közönyösen himbálódzik a lusta szélben. Nemlétezõ vödrenyomán a mélységeket kémleli. Csillog is valami a mélyben, nemis. Olykor a koloncon vagy az ágas villáján – estefelé – megpi-hen egy tépett tollú réti héja. Néha ott is éjszakázik. De korahajnalban reszelõs kiáltással útrakél – hogy megossza magányáta vidékkel. Árnyéka nyomán nem létezõ társát keresi.

A réten át a faluszéltõl az erdõ felé gyalogút kígyózik. Ho-mokszemcséi, rögei-gödrei közt az iramló idõ eseményemlékeit

309

õrzi. A favágók hajnali, kemény lépéseit, a kaszások és a gyûj-tõk kíváncsi igyekezetét, az ebédet vivõ kislány súlyos kosará-nak, kannájának gazdag ígéretét. – S a lépések, iramlások, szor-goskodások és tétovaságok mögött mindenütt settenkedik afelejtés meg a távolodók árnyékserege. A gyalogúton lépdelõkhajdani csapata egyre messzebb jár. A fûszálak, a torzsok, arögek mind kevesebb próbát állnak ki. Az út egyre többször ésegyre hosszabb idõre egyedül marad. Üresen.

A szándékok és sejtések ugyancsak tétovák lettek. Sem a fü-vek, sem a vizek, sem az emberi sorsok nem társultak a jövõ biz-tató hitével, szándékaival. Mindegyikük õrzi a másikkal valókapcsolat emlékét. De már egyikük sem tudja, lesz-e új sarjadás,születõ remény, új erõpróba. S ha az esti harangszó meg-meg-libben a hûvösödõ szél szárnyán, mindegyikük érti az üzenetet,a tiszta szavakat. S külön-külön válaszolnak is az üzenetekre.

Csak az öregasszony válasza marad el. Mert az élõk közülnincs kinek üzennie, a holtakat meg minek háborgatná. Tár-sai pedig pontosan értik fáradt szemének sugárüzenetét.

Egyetlen hû társa maradt: az emlékezõ magány.

SZONATINA

Amikor két tenyerem falát arcom elé emeltem, valaki-vala-mi megszólított. Visszafordultam. Láttam, hogy a múlt ködé-nek hûvösébõl elõ-elõvillan egy-egy szempár, arc, mozdulat, táj.Ájult szavak, szakadozott mondatok, tört gesztusok figyelmez-tetnek a hátráló idõre, a sápadó emlékek hullámzására.

Ami mögöttem tornyosul, az megmásíthatatlan. Vállalt, kény-szerû vagy megtagadott sors. De vajon csak az enyém? Csak énéltem át mindezt így, ennyi hittel, vággyal, sejtéssel, félelemmel?Csak bennem sajgott a hazátlanság érzése, a hazatalálás remé-nye? Csak az én szándékaim vívódtak a lázas törekvésekkel?Velem packáztak a szélhámosok – vagy csak engem biztattak atestvérek, rokonok, barátok, szeretõk? Az életem mindenkitõlés mindentõl független, egyetlen, megmásíthatatlan élet...?

310

Igen: egyetlen, megismételhetetlen és egyedi. Láthatatlanszálakkal kötõdik az ölelõ teljességhez, a mindentõl és min-denkitõl független egészhez. Az én sorsom, a mi sorsunk eb-ben az egységben, ebben a folyamatban átfogó értelmû, föl-emelõen szárnyaló, egyetemesen emberi – és magyar. S azörök törvények szerint zárt, bonthatatlan valóság. Hiszen szá-mos arca még vak, sok hangja néma. Vagy csak megbillentet-te a szél a lángot, elmosta a fakó hangokat...? Mintha egymagára maradt, szomorú leány dúdolgatna egyedül a lompos,õszi szélben...

Lehet, hogy meghallja valaki. Hiszen olyan simogató, melen-getõ a dallam – s olyan borongón õszinte.

S ha két tenyerem falát ismét arcom elé emelem – már alig-alig szólnak, sejlenek hullámzanak az emlékek árnyai. A villa-nó szempárok megfakultak, az arcok elmosódtak, a tört moz-dulatok szétestek.

A valóság, az egyetemes egység – mintha darabokra törtvolna. A hátráló idõ utolsó szava, lüktetése lassan elhal – mintegy szerelmi szonatina utolsó tétele.

VADGESZTENYÉK

Zömök törzsek, göcsörtös ágak, dús levélkoszorú. A húsoslevelek körülveszik és belepik a szárakat – mint az emlékek amúltat. Az árnyékok hullámzanak, megsûrûsödnek. Már nemis tudni pontosan, mit takarnak. A szegénység eszmélkedõ gyer-mekéveit? A lázadásokat és a megnyugvásokat...? A poros uta-kat, a zizegõ napfényt...? A kullogó estéket, a bakacsin éjsza-kák hallgatását...? Ki tudja már...

Az elsõ gesztenyesor – az igazi gyermekkor. Az ámuló kíván-csiság, a védelmezõ terebélyesség és a biztos menedék; ég ésföld összeölelõje. Az álmok sátra, a szél kemencéje. Innen is,onnan is a megszokott arányok, az eligazító sorolás. A gyermek-ség útjainak vonalzói. És a készülõdés. Mert innen mindenkieljut egyszer valahová.

311

Mégis el kellett hagyni õket. – Vagy õk vesztenek el minket?– Mert az igazi gesztenyesor ma is zsong, ma is dudorász, csaka mi gyermekségünk foszlott köddé.

Emlékeink pontosan tudják minden roppanásukat. Féltik,babusgatják, védik õket. És íme; évente kivirítanak bennünk,s minden õszre megteremtik a megálmodott csodát. Csak azárnyékuk nem a régi már. Valahogy fakóbb, valahogy folto-sabb. Mintha mind levetni készülnének az emlékek köntösét.Hogy ágaikon át láttassák a sejlõ messzeség szelíd ragyogásúarcát.

Mert ahogy telnek az évek, a gesztenyék úgy varázsolódnakát. Lesz belõlük zöld szitakötõ és fekete madár, fújtató bika északatoló vízimalom; a gond bányája és az öröm tornya. S hafülledt júliusi éjszakákon nem kél fel üstökük mögött a bronz-arcú Hold – az árnyékok mélyén valaki halkan dudorászik.

A második gesztenyesor – a háború! Az indulatok féktelennekivadulása. Az esztelenség tombolása, a könyörtelen pusz-títás. Mert ha letörik az ág, a virágnak lehetõsége sem marad.Elvész a testvér, a biztonságos törzs, a tápláló anyaföld. Nincshaza többé! Nincs szülõföld – és nincs otthon. Az ág nem si-mulhat össze többé társaival. A levél nem suttoghat, nemlappoghat a többiekkel. Elfonnyad, elszárad, letörik, lehull –minden életerõ. Nem marad más, csak a gyökér a föld alatt. Azegyetlen lehetõség, hogy újra kezdhessünk elölrõl mindent.

Mire hazaér a tüzes derekú nyár, lábunk elé gurul a harma-dik gesztenyesor gazdag termése – a kiteljesedés. Az asszony-érés, a férfikor. Még javában ragyog a fény, de a tüskés gubómár lobogó ígéretû termést ölel. Védi és kínálja. Készíti azõszre, amely az újjászületés anyaöle.

Az ágak még szívósak, rugalmasak, de belül feszül már va-lami üveges szigorúság. A levelek arca puha, zöld bársony éssimogató engedelem. Csak az erek mentén vibrál valami nyug-talanság. A szélben ezüstöt szitál a délután, és a bizonyosságcsöndje körülrajzolja a földre kuporodó árnyékokat.

S aki áthalad a sötétedés tócsáján, már tudja, hogy a negye-dik gesztenyesor következik: az öregkor.

312

Még látszólag minden a régi, de már nincs biztatás, nincsszépítgetés. A levelek ernyedtebbek, az ágak koccanása kemé-nyebb. A ferdén érkezõ sugár élesen kirajzolja az ága ujjait,amelyek a tûnõ fény arca elé szitát tartanak. A tisztaság egy-szerûséggé vedlik. A földre koppanó termés a gyökér vonula-tát keresi. Bebocsátást kér az ölelõ föld ajtaján. Bizonyos ben-ne, hogy oda kell visszatérnie.

Amióta tudom, hogy van anyaföld, vannak utak – mindigvelem vannak a vadgesztenyék. Úgy ismerem õket, hogy máregyszerre õk is vagyok, meg én is. Sátoros virágkupolájuk re-ménységem pagodája, amit villogó ágak nyugtalanul ringó rit-musával a felhõk fölé emelnek.

Õk nekem a messzeség kékje, meg a földbe fogódzó való-ság ringatása.

Kedves gesztenyéim: ne hagyjatok el soha!

HAZÁM... HAZÁM...

Mikor a közösség és a magam sorsa az élet-halál teljességé-ben szabaddá válik, mikor a vágy, a hit és a valóság egymásratalálnak cselekedeteinkben – megszületik bennem a haza.A vállalásban és az azonosulásban megjelenõ életszíntér. A maiés a mindenkori haza. Az egyetlen.

Haza a föld, az éltetõ, tápláló talaj. A barázdák omló rögei,a kertek ápolt gazdagsága. A vízmosások nyirkos lehelete, adombok álmatag hullámzása. A kövek szótlansága, vártálása,õrködése. A por finoman szitáló selymes lisztje, az avar keser-nyés, õszi illata.

Haza a vizek sürgetõ sodrása, hûsítõ ölelése. A tavak mély-ségének titkokat fölvetõ tükre. A források jóízû, biztató üze-nete, a mélységek tápláló bölcsessége.

Haza a fények árnyakat ûzõ csillogása, a szelek cirógató, fé-sülõ dorombja. A táj anyásan ölelõ, becézõ ringatása. A szülõ-vidék fölnevelõ szelídsége, a csönd józanságot érlelõ szava.

313

Haza az utak lüktetõ futása, az indulás és a megérkezés egy-mást ölelõ körpályája. Szárnyalás a ködbõl a nyílt terek felé.A beteljesülés lehetõsége, a remények megvalósulása.

Haza a vágyak fáklyáinak messze villogó tüze, a lobogó szán-dékok biztatása. Az esetlegességek és a valóság ütközése.

Haza a kibontakozás szenvedélye, a lehetõségek és a meg-valósulás embeformáló egysége. A beteljesülések gazdag szín-tere, a történelmi kórusok messze zengõ éneke.

Haza a föleszmélés, a fölemelkedés, az emberré válás lehe-tõsége és kivirágoztatása. Önmagam fölismerése, boldogulá-som ígérete, embertársaim megbecsülése.

Haza az anyanyelv varázsa, tündöklése, ereje, gazdagsága.A gondolat és az érzés világot átfogó megjelenése. A tér és azidõ mérhetetlen távlatainak szárnyalása, átölelése. Önkifeje-zés és kapcsolatteremtés a világgal.

Haza a történelem eszméltetõ és emlékeztetõ tanítása.A múltak áldozatainak és tévedéseinek eligazítása; a jövõt for-máló szándékok útmutató ereje. Amfiteátrum, ahol az igazakés a bátrak gyõzelmi zászlót emelhetnek a magasba.

Haza az életünk színtere. Az elsõ mosoly biztató fölvillaná-sa, az elsõ sírás keserûsége. Az elsõ lépések – az elsõ megfuta-modások. A józan megbékélés komolysága; a felelõsség bátorvállalása. Mélyükön ott zsong az anyai bölcsõdal, ott villog a gyer-mekkori mesék tündérvarázsa, ott komolykodik a felnõtté ser-dülés felelõssége; ott lobog az érett ember áldozatos hûsége.

Haza a becsület fölmérése, boldog elfogadása. Igazodás atisztesség fényeihez. S hirdetjük mértékeink rendjét, a küzde-lem józanságát, a másokért vállalt aggodalmat és oltalmazóáldozatot.

Haza a szabadság jelzõfénye, izzó parazsa, termõ és terem-tõ gazdagsága. A jövõ akadályos útjainak fölszabadítása, a fej-lõdés, a kibontakozás lobogó tüze. A lehetõségek közül min-deneket megbizonyosító erõ, a mával megalapozott jövõ.

Haza a béke tündöklése, ragyogtatása. A tétlenségek, a kö-zöny, a langyos semmittevések félresöprése, a tehetetlenségszenvedélyes cáfolata. A tettekben megjuhászkodó bizonyta-

314

lanság fölfényesedése, a teremtõ gondolatok, az áldozatosmunkáskezek éneke.

Haza a szerelem otthona, melege, fészke, tisztasága. A ked-ves, a társ, a barát, a család fölemelõ, õszinte megvallása ésvállalása. A múltak tanúságaival a jövõ meghirdetése és elfo-gadása. A teljesség emberi kivirulása másban és magunkban.

Haza a megérkezés, a küzdelmek biztos, oltalmazó réve.A hitványságok szétfoszlása, a gyávaság szétporlása, a sohasem-elég bizonyossága, a közösség hívó zászlainak súlyos suhogása.

Haza az egyéni felelõsség fölismerése. A tisztességesek nyílttoborzása a közösség javára. A megbizonyosodás, hogy az énmunkámból meg álmaim kivirulásából épül föl mindnyájunkigazi otthona.

Haza a munka, az alkotás értelme, haszna, öröme. A dolgoskéz ásófordítása, a kalapács lüktetõ ritmusa, a lézersugarakterelése, az okos szó melege, az értelem fölszárnyalása. Azemberi szellem teremtõ hite; példamutató, sorsfordító bátor-sága.

Haza a véglegesnek hitt igazságok harangszava. A mindnyá-junk boldogulására egy emberként vállalt cselekedetek bizta-tása. A szándékok és tettek összecsengése. Az embert szolgá-ló alkotások gazdagodó sora. A nép, az emberiség java.

* * *A haza nem adatott; nem kényszerû korlát. A hazát választ-

juk és vállaljuk (vagy nem vállaljuk) egész valónkkal, meggyõ-zõdésünkkel, életünkkel.

A haza fölemeli arcunkat, szárnyra veszi lelkünket s megta-nít nézni és látni, vissza és elõre, föl és magasan – messze.

Haza a terület, a nyelv, az eredet, a történelmi múlt akarat-ban és cselekvésben kifejezésre jutó egysége. Az emlékek, az ér-zelmek, a szokások, a hagyományok emberformáló és közösség-teremtõ ereje. Lehetõség a sokféleségben. Azonosulás mindaz-zal, amit a haza nekem adhatott-adott, s fejlesztése, kimunkálá-sa, megõrzése és továbbhagyományozása mindannak, amit meg-tartottam, gazdagítottam, építettem – mindnyájunk javára.

KÉSEI ÕSZ

,,Mindennek van mértéke”(Horatius)

1998–1999

317

SORS-SZONETTEK

I. BALLAG A VILÁG

Ezüst csönd ragyog a múló idõ feletta gond árkait még átköti a reményszemed parázs tüze acélosan keménymint aki már a biztos révbe érkezett

a múlás lappangó fénye még parázslikne hidd, a nyájas szépség majd újra virulölel a reménység – bár lassan alkonyulaz érett ragyogás biztatón bogárzik

aztán a csönd mögött fölgyúlnak a fáklyák– noha kételkedõk talán nem is látjákmit kormoz be a füst, mit emészt el a láng

belepik szándékom a tajtékos habokindulataim most rabok vagy szabadokegykedvûen ballag mellettünk a világ.

II. MINDEN HATÁRON TÚL

Mind: ami volt, ami lesz – a forgatagbanakár makacs valóság, akár csak áloma kiteljesedést sehol sem találomsemmilyen babonás, villó pillanatban.

mind: ami hit, ami vágy – a zengõ énektúlszáll jámbor sejtésen, hûvös szándékonmegadón leroskad puszta omladékon– és csak ködöt pipálnak a messzeségek

318

talán a mindenség vagy a sívó semmiejtett rabul – már nem tudok visszamennihogy összeöleljem életem-halálom

hittel hírelem, nem fordulhatok visszatöprengek; a kín gondjaimat felisszamert zeng az idõ túl minden vak határon.

III. VIRÁGBA ÖLTÖZÖTT

A szálló idõ törvények szabta rendjétmindig tiszteltem – bár szívem föloldoztas ahogy vágyam sodra a viharral hoztaszétroppantotta fenn feszülõ keresztjét

de az évek mögött elfogytak az utaka vak magány velem már önmagába térelcsitul minden láz, lassan kihûl a vérlázas kincskeresõ többé már nem kutat

az árnyékok mind a semmibe zuhannakelnémul harsos zengése a dalnakválaszthatok remény és álmok között

félreteszek minden könnyû ígéretetés megbocsájtom mindnek bár, ha vétkezetthisz a mindenség már virágba öltözött.

319

IV. UTAS-CSILLAG

Álomlátások vagy fegyelmezett tudatösszekötnek – olykor meg elválasztanaksziklává formáznak, gyönggyé porlasztanakhogy tudjuk a tõlünk-hozzánk vivõ utat

néha már az ismert csapásokon járunkmáskor magunk vágunk a sûrûben rendetzenévé oldjuk föl a zsivajt, a csendetakár ujjongunk vagy fojtogat a gyászunk

Fölnyílt elõttem minden lehetõségösszetett valóság, szerény egyszerûségboldogan élek, mert mindig úton vagyok

nem is gondolhatok arra, hogy megálljaks biztos, befejezõ úticélt találjakelõttem az örök utas-csillag ragyog.

V. ÉL A HAZÁM

Ez itt a FÖLD, mely otthonom volt mindigez meg a FORRÁS, mely enyhítette szomjama biztatástok, hogy mindig bátran mondjamhitem igazát, mely elkísér a sírig

itt éltem át, amit szerelemnek mondunkitt tapasztalom – az érzékeny türelemönzetlen áldozat – ha társam ölelemközös minden vágyunk, örömünk és gondunk

320

erkölcstörvényeim parancsolta munkámbensõmbõl ösztönöz – akármennyi jut ráma szépség szerelmét élem át, mint anyám

buzdító örömök – csöndes, büszke bánatátszõtte sorsomat – titkokat, csodákatveletek, bennetek bizton él a HAZÁM.

VI. MENNI TOVÁBB

Fölnyíltam, reméltem, láttam, jöttem, hittemvágyban és örömben, könnyben és mosolybanmunkában, fohászban, vigasságban, torbanáldoztam, vállaltam, öleltem és vittem

gondom, reménységem, titkom és sejtésemfohászom és vágyam – bizonytalanságomgyöngeségem, harcom – bátor szárnyalásomszikla-szilárdságom, gyötretõ kétségem

együtt ez a sorsom; a meredek széléna semmi árnyait bizonyosnak vélvéntépelõdöm: ennek mindig így kell lenni...

hogy önmagamhoz majd végképp elérkezzem...?már meg sem állhatok, csak ezt lehet tennemkönyörtelen parancs: menni, tovább menni.

321

VALÓSÁGGÁ KÖVÜLT– a szabadságharcos Petõfire emlékezve –

Az eszmék pengéi hidegen összecsaptaka történelmi idõk csatamezõinelfolyt a vére minden pillanatnakde versed szavai hûséggel õrzika forradalom és a szabadság hitét– a tûzpiros rózsát, a sápadt estikét –teremtõ vágyakat, tüzes reményeketbüszke katonákat, árva szegényeketnépünk álmainak ígéretes fényétlázadó sorsunkat és a belsõ békét...mert tudtad, a velünk föllobogó idõnem az elbotlott, a késõn érkezõ...remélted, hogy messze hangzó szavadkiteljesíti majd megtépett igazad.

A történelmi idõk csatamezõina te verseid most parancsszavakhited igazával gyõzelemre visszükminden reményed, minden igazad– s ahogy álmodtad a szépet, gyönyörûtesendõ sorsunkkal valósságá kövült.

1998. március

ÖRÖK FORRADALOM– Petõfire emlékezve –

A tûnõ idõben gyakran megidézneka véres rögök, tajtékos hullámokmeg a forradalom fölcsapó lángjainyomán a lázas, fölszárnyaló álmok.

322

Megidéznek újra, sokszor a reménységés a szent szabadság lobogó eszméi– az öntudat viharzó csatamezõinszenvedélyes harcunk még most is a régi.

A haza szüntelen, nagylelkûen áldozhogy megvédje vérben fürösztött arcátszerelmes szívek dübörgõ csapataszüntelen vívja most is vállalt harcát.

Minden szavad biztató bátorság– a harc utáni csöndet fájlalom –mert él a hit, akarat, áldozat:HAZA, SZABADSÁG, VILÁGFORRADALOM.

1997. december

A HOLNAP MENEDÉKE

Megváltod-e az eltévelyedõketakik úttalan utakon járnaktudsz-e gyógyírt a lombjavesztettmegszaggatott, útszéli fáknak...?

Megvilágítod-e a vaksötétbenfázós magányban tévelygõketsugárzol-e tápláló melegeta didergõ, száradó földnek...?

Adsz-e biztató reménységetés hitet az elfáradóknakakik gyötrõ gondban töprengenekvagy megtörten, lemondón szólnak...?

323

Itt a karácsony, a szeretet-ünnepaz újjáteremtõ messiási békeha tudsz cselekedni, áldozni és hinnite lehetsz a holnap menedéke.

1997. december

KAPOSVÁR– városunk jeles ünnepén –

Köszöntlek, Város!– a történelmi idõk útjainsorsod küzdelmes vagy éppen virágosmúltat, eseményt, erényeketörömöt, árnyakat, reményeketsorakoztatott polgáraid elé– s ahogy az idõ fordult a fény feléteremtõ szellemed, áldozatodépített, mûvelt, alkotott

a jövendõnekmely az ígéretes, meghitt holnapé.

Köszöntlek, Város!aki megküzdöttél ármánnyal, gonosszallakóid reményét fürdetted a fénybenhívõkkel, bátrakkal és igazmondókkalközös akarattal biztattad testvéred;szavad teljesülõ ígéretet hirdetgazdag jövõt nyitunk a közösségeknekés Somogy lelkét tisztán fölmutatjukaz új Európát építõ rendeknek.

1998. január

324

CSÖNDES KÖLTEMÉNY– Üzenet Fodor Andrásnak –

Lángol a szellem...még vagy, még élsz, még dolgozol...goromba tényekkel öklelõdsztöprengsz...álmodozol...tépett szárnyad alig emel márde még röptet a vágyvéres szavaid lucsokban úsznakde most is intenekvigyázz...vigyázz...hisz ha kikerülsz az örvénybõla forgás peremén a habtüzes üledéke vöröslõnsistereg, sziszeg és lángra kapmert vétkeinket félve is megváltjaa bukdosó reménysugárvilágunk megengeszteli bûneinketa néma föld ölébe zár...– a szellem tüze ki nem éghetbár lángokban áll az egész határörök a harc, de él még a remény...mert helyetted is megszólal újraez a borongó, csöndes költemény.

1997. július

PIHENNEK MÁR...– Fodor Andrásra emlékezve –

Néma ajkadon tüzel, parázslikezüstösen sistereg a hab...mégis halljuk, most értjük igazánminden elfulladt, ki nem mondott szavad.

325

Az évek torlódó hullámaintört emlékek úsznak el veledés összemossák a reménységeknémaságán elhalkult éneked.

Mennyit áldoztál a szépségekérts már nem zenged a zsolozsmák szavátde sorsoddal hittel hirdeted méga harmóniák megtépett igazát.

Mert a bukdosó árnyékok mögöttma is vígan dalolnak a fények– megadóan elsimult arcodonpihennek már a gyémánt messzeségek.

1997. szeptember

MEGNEVEZHETEM

Mikor a valóságotazt hiszem: pontosan értemés nevén nevezemráeszmélek – mégsemazonosulnak a tények velem...a megfogalmazáson túlhomályban marad a lényeg:a valóság legmélyebb titka– és az sem ritkahogy a pontos megnevezés mögöttaz önazonosító lényegmint a teljesség jelentésemögöttes árnyékba öltözött;

pedig a titkok föloldása nekemleginkább azhogy a valóságot megnevezhetem.

326

VISSZAVÁR

Csönd van. Bár hozzám a tönkök is beszélnekrégi, régi dalt dörmögnek a szélnekcsonka gallyak, fonnyadt levelek rajtahalotti tort idézõ – mai ballada.

Csönd van. – Az ájult álomcsapatokföltámasztják, aki már rég halottmetszõn süvít a morc idõk szelea könyörtelen elmúlás szelleme.

Csönd van. Csak én hallom már a zenétaz önazonosulás bágyadt énekét– elszállt már mind a költözõmadárde minket még a szülõföld visszavár.

LASSAN PIRKAD

Cihelõdnek az õsi álmoka talányok ködcsapatábana tegnapot varázsló mábanúj megvalósulást találok;

szárnyat bonthat-e a valóságmegigéz-e új titkok fényeszerelmünk lángoló reményevágyainkba ötvözött jóság;

a bujdosó fény oly biztatóhívó melege tiszta szómelynek nyomán reménység virrad

a bontakozás bennünk indulmegújító tudattá tisztul– fölnyíló sorsom lassan pirkad.

327

ELZENGENI

Az ormokon ezüst fény ragyoglángolnak a tüzes virágok– reménységem útjait járom

és harangos csöndet hallgatok.

Az idõ szívünkig emelia derengõ, sejlõ titkokat– a kevésbõl részeltem sokat

a csönd sorsom szavát feleli.

Kivirult a vágy és föléledtölelni minden messzeségetmely sorsunkban kiteljesedett

kimondani minden igazat– siratni az áldozatokats elzengeni minden éneket.

NÉMÁN HULLANAK

Egymásra torlódtak az évek;f é l e k

mert a titkok tündéreimeg a grimaszkodó törpékmár szilánkokra törték

vágyainkat...sakálok vonítanaka sívó pusztaságbanés a vak magánybanseholsem talállaknem találhattalak;

pedig tudommost is velem vagya semmibe veszõ úton

328

s amikor majd célhoz érekösszeroppannak

a kiüresedett évekés a megbékélés örömkönnyei

némán hullanak.

ÚJ COMMÉDIÁK

Innen már régi a színtér – odaátmár készítik a lázító csodát

iramló idõmet aggódva méremlázongásaimért ennyi a bérem

a volt, a lesz lázas gesztusain túlszinte minden süket, semmi se mozdul

mert ismét új Commédia készülpusztulásul – vagy épp menedékül.

Vajon unokáim majd mit élnek átha netán keresik a harmóniát...?

HAZATALÁLUNK

Álmok és vágyak teremtetteka senkibõl valaki lettemde viharok zúgtak felettema szívemre jajok hengeredtek;

aztán a hit formálta sorsomreméltem gyémánt igazatvédett a kivérzõ pillanatreményem tört szívemben hordom.

329

Ki tudja, még meddig bolyongokmeddig gyötörnek kínzó gondoksoká kell még egymásra várnunk...?

vagy már rendelt révünkbe jutunkreményt, titkot már együtt tudunk– így biztosan hazatalálunk.

IGAZ MESÉK

Gyermekként minden szép mesébenmegtaláltam minden igazatmajd a színes felhõ szétszakadts már nem láttam csak ürességet.

Felnõttként nem hallgatok mesétami célszerû, csak azt teszemszívem irányít, meg józan eszemés segítem a remény vesztesét.

Már látom – a színes felhõkönnem szabad báván tépelõdnömhiszen ott túl már üres az ég...

terjed, pusztít a farkasvakságegyre több a mesés igazságés ritkulnak az igaz mesék.

330

MOSTOHA

Repedt törzsû fáknéma sorokbanterelik az utat a jövõ feléa múlt pora szitál a messzeségenaz emlékezõ tekintet elé –csikorgó némaság ömlik el a tájonembernek sehol sincs nyomaaz üresség köde rettegésre válta bizonytalanság kegyetlen mostoha.

VOLT – NINCS

Csikorog az ajtó, rozsdás a kilincscsak arról énekelhetekami volt – ami nincs

kopárak a rétek, hervad a kikericscsak azt sirathatomami volt – ami nincs

Emberséged hite az egyetlen kincsalig-alig ködlikami volt – ami nincs.

331

ZENGÕ VERSEK– A Költészet Napjának ünnepén –

Lázasan lüktet a szóés röpteti, hirdeti lángjaesendõ szépségek hitéttetteiben tûnõ végzetétahogy az alkotás szülte világra...mert minden véres vágyat, igazatamit teremtett a lázas pillanatés dajkált a robotos idõa tépelõdõ, szívünkhöz érkezõhogy védjük a lelkünk szerinti szépetúj világokat szülõ emberséget...s a szellem fénye virágokat nyitottamelyek mind áradó dalba kezdtekhitünk messze lobogó lángjávalés mûvészetükkel megengeszteltek...– hisz egykor Szárszón a döbbeneten túl

a szépség zászlaja lebegettélni és szólni tanított, hívotts áldozatával mindnyájunknakörökül hagyta a zengõ verseket!

332

A HARMÓNIÁK TITKA– Tornai Józsefnek –

Szenvedélyes hitek szelíd poétájaaki megzenged a szép igaz szaváttudod, mit õriz a harmóniák titkaismered, mi van itt, mi van odaát.

Lobos lelked szikla-igazságot hirdeta véres valóság villó fényeitszíved hevével bátran fölmutatoda tetszõ hamisat, a szentes igazit.

Nincs sok idõd. De mi még reméljükés védjük veled a szépség varázsáthitünk szerint valljuk törvényeinketa lázadó ember messiásos mását.

VERS-AFORIZMÁK

– Hideg komputer ma már a világa gépek mögött ember foga rág! –

* * *– Ismernem kell a tárgyak lényegét

hogy értsem az ember szemében a fényt. –

* * *– Már nem készülsz? Jöhetnél velem

mért nem indulsz – én nem kérdezem... –

* * *– Lángoló vértócsák felett

lobogva virraszt az emlékezet. –

333

– Csak az marad végképp egyedülaki a tények szorítása elõlegykori múltjához menekül. –

* * *– Emlékeinkbe senkit be nem avattunk

a múló idõben tanúnak itt maradtunk. –

* * *– Egyszerûsödik már minden bonyolult

akár megvirradt, akár ha alkonyult... –

* * *– Csak azok ismerik a titkok titkát

akik tudják, hogy a vak most mit lát. –

ÚJRA KEZDENI

Az õszi égen vadlibák vonulnaklenn a gesztenyesor sárban tocsorogaz úton roskatag öregek botoznakmögöttük hancúros, vidám fiatalokmindegyikük jelkép saját sorsa szerintútjukat a múló idõ rendezi– bármennyi üszkös év sorol mögöttünk

naponta újra el kell kezdeni.

Hazaballag a nyáj – de holnap kihajtjáka szél elalél – hogy holnap ismét fújjoncirreg a bús tücsök, dala rokkant bánatkötelessége – hogy holnap fölviduljon;a múlás ritmusa minden vonulónakaz idõ sodrában a közöst rendeli– bármennyi üszkös év sorol mögöttünk

naponta újra el kell kezdeni.

334

Akik egyszer majd kidõlnek a sorbólõket hunyó tüzük már nem perzselihisz minden folyamat újra csak lezárula fény az árnyakat csapatban tereliaztán csak fogy a sor: az újból a régi...nincs megállás – örök törvény rendeli– bármennyi üszkös év sorol mögöttünk

naponta újra el kell kezdeni.

KÉSEI ÕSZ

Teríti már rozsdás, hûvös selymét az õsz– sápadt tavasz-árnyak gyûrött, puha álma

megadón roskad elétek, mintha várnamég örömtüzeket – ahogy most elidõz.

Megfakult nevek, fáradt szándékok, vágyakhívó csodát várnak, szelíd engeszteléstgazdag-sokat hisznek – és soványka kevést– s holnapig röptetnek a megtépett szárnyak.

Túl hiten, vágyakon, megfáradt álmokonpor lepi a sorsomra ájult feledéstde a lappangó láng még gyújt megújulást

törött szándékaim lázadással rokonharccá szítják újra a végsõ remegést– a megadóan vállalt, lelkes lobogást.

1999. január

335

SZIRMAY ENDRE ÚTJAI

A költõ verseit olvasva jutott eszembe, hogy nem jártam mégHernádzsadányban, viszont a Hernád partján többször megfor-dultam (s kisgyerekként meglehetõsen félelmetesnek láttam).Így – némi túlzással – azzal kezdhetném, hogy útjaink szükség-képpen keresztezõdtek, hiszen egyazon táj nevelt föl bennün-ket. Kassa, Szirmay Endre iskolavárosa és Miskolc, ahol én ju-tottam el az érettségiig, szinte nem tudtak meglenni egymásnélkül. Mielõtt ismét és erõteljesebben a szükségszerûségre hi-vatkoznék, nem feledkezhetek meg arról, hogy a tér, a táj alig-ha írható le az idõ nélkül.

Az idõ pedig nemcsak ezt mutatja, hogy – bár térben nem nagyvolt a távolság közöttünk – Szirmay Endrének meg kellett küzde-nie anyanyelvéért és azért a szókincsért, ami nélkül versei meg semszülethettek volna. Magam alig múltam kétéves, amikor Szirmayfelnõtt fiatalemberként – nyilván nem önszántából – Schleswigbenjárt. Ez az út nem tetszett az ifjú poétának, mert borús, ködös,kedvetlen jelzõk uralják az élményeirõl írott versét.

Az út – a sors kegyelmébõl – visszavezette Budapestre, aholmagyar–olasz szakos tanári diplomáját megszerezte. Ettõl aponttól már nem feltételezés, ha Szirmay Endre útjaiban pre-desztinációt látunk. Miért? Mert Pesten ismerkedett meg asomogyi, pontosabban szentlászlói leánnyal, akivel 1948 júliu-sában házasságot kötött. A lány a Képzõmûvészeti Fõiskolántanult, s ebben is van eleve elrendeltség, hiszen így mindket-ten egy másik mûvészeti ág (a testvérmúzsák) vonzásába ke-rültek. Az említett évben az ifjú házaspár útja déli irányba for-dult, Dombóvárra kerültek középiskolai tanárnak. Onnan pe-dig jó tíz év elteltével Kaposvárra. Ez sok minden mellett aztis jelentette, hogy Szirmay Endrének át kellett értékelnie akorábbi képét a hazáról. Jól érzékelteti ezt egy részlet a hatva-nas években írt Hazám címû költeményébõl:

Kárpátok nekem a zselici dombokés zúgó Tisza a lomha Kapos,sorsom sodrának megtisztuló árja

336

emléket és vágyat szelíden összemos,messzeség és mélység partok közt feszül,hogy ne maradjak soha egyedül.

Külön elemzést érdemelne itt a lírikus szóhasználat, amelyösszebékíteni igyekszik a kis (köznapi) és a nagy (morális) kér-déseket. Szirmay – nyilván a miliõ hatására – hamar és kiváló-an átvette a dunántúli költészet elemeit, mint: a tájhoz valóragaszkodás, a pannon derû, a szelíd szókimondás hajlama.Emellett föltûnik az is, hogy Szirmaynak különös érzéke van aköltõi eszközök használatára, költeményeiben gyakori az egyé-nítõ metafora (az idõ kosara), az alliteráció (bokrokon, bujafákon), illetve szünesztézia (meghalkul a napfény).

A példákat utazási élmények nyomán született versekbõlidéztem. Ezek azt is bizonyítják, hogy Szirmay útjai során min-dig törekedett megörökíteni az élményeit, a látottakat. S nem-csak õ. Ennyi késleltetés után le kell írnom a feleség, Sz. BayerErzsébet festõmûvész nevét. Közös pályájuk példázza a toll ésaz ecset – Rippl-Rónai által is vallott – elválaszthatatlanságát.Szirmayék együtt utaztak 1966-ban Prágába, s a királyi városmindkettõjüket megihlette; a tornyok, a vár, a hidak, a Mold-va. Sz. Bayer Erzsébet színellentétekbõl komponált Prágai vá-rosrész a Károlyi-hídról címû képével szép összhangot mutatSzirmay Prágája. A költõ színei: a zöld, a szõke, a fekete. S ezekmind láthatók a festményen.

Többször jártak együtt Itáliában is. Siena címû versében írtaSzirmay: ,,a sikátorokban lángol a homály”. A lángoló vörös azegyik alapszíne Sz. Bayer Erzsébet Utca Sienában képének.A párhuzamok még bõven folytathatók lennének, hiszenSzirmay törekedett is a kettõs portréra. A párhuzamok mellettés a mûvészeti ágak különbözõségén túl egy jelentõs különb-ség még szembeötlik Szirmay Endre verseit olvasva: a hazagon-dolás. Sienában a zselici erdõre, a fonyódi parton csobogó víz-re gondolt. Veronában is úgy látta: ,,A honi táj szinte ide költö-zött, / tán Tihany temploma ködlik a hegy fölött, / az Adige túlsópartján a Badacsony...”

337

Szirmay Endre útjai még sokfelé elvezettek. Néha együtt isutazhattunk a Fonyódi Helikonra, mezõkövesdi Somogy-est-re. Õ mértéktartó volt, én fegyelmezetlen. Egyik utunk sorána meglepetést mégis õ okozta; elárulta, szemellenzõs balolda-linak tartott hosszú ideig. Ha nincs a közös utazásunk, akkortalán még mindig ezt hinné. (Voltak más, képletes útjainkKardzsaliba, Tverbe, Ciechanówba. Azaz, Szirmay Endre ké-résemre mindig szívesen fordított bolgár, orosz, lengyel szer-zõk mûveibõl.) Útjaink során tisztáztuk, én is szeretem a Ba-latont, s ismerem néhány helyét. Õk legjobban Fonyódligetet.Nyaranta gyakran találkozunk a kaposvári vagy a fonyódi ál-lomáson, s a költõ ilyenkor mindig elmondja, mit látott, érzetta parton. Mindezek szép versbeli példája az Itt – Fonyódligeten:

A bokrok, a fák, itt Fonyódligetencsodálkozva állnak, mint az idegenaki sorsom kapujához tévedtés csak vár – nem érti az egészet,miért suhognak a sötétedõ árnyakmiért kummognak a didergõ vágyak

hiszen az utakonsenki se jött és senki se megy el

csak a sejtelmes idõméltósággal lépked és halkan énekel.

A leírtakat meghatározó impresszionisztikus látásmódSzirmay Endre lírájának egyik legfontosabb eleme. Költésze-tében azt a hagyományt folytatja, amelynek kiemelkedõ mûve-lõje volt Juhász Gyula és Tóth Árpád. Nyomdokain haladvakezdte Kései õsz címû szonettjét így Szirmay Endre: ,,Teríti márrozsdás, hûvös selymét az õsz.” A telitalálatos metafora céloz azidõ múlására. Ugyan Szirmay Endrét útjai gyakorta viszik sok-felé Kaposvárról, de érzi és tudja, hogy az idõvel egyre inkábbszembesülnie kell.

LACZKÓ ANDRÁS

339

TARTALOM

Rippl-Rónai Józsefemlékezete / 34

Mit ér...? / 35Szívátültetés / 36Arány és mérték / 37Miért magyarázzam? / 38Nyárutó / 38Oda is fölemel / 38Út / 39A bátorság kevés / 40Szemüvegben – szemüveg

nélkül / 41Vízi varázslat / 42Gyermektánc / 42Hóember / 43Víz és part / 44Jégmadár / 45

MAROKNYI SORS1970–1980

A fény magasáig / 49Aranymadár / 50Rád emlékezem / 50Gyógyulás / 51Betakarna / 52Át a réven / 52Az a madár / 53Ökörnyál / 54Kaszások a réten / 54Megfehérszik / 55Karácsony / 55Csak így / 56Dózsa / 57A beteljesedett jövendölés / 57Csendvirág / 58Búcsúzkodók (B. L.-nak) / 59Maroknyi sors / 60Porló ezüst

(Sipos Gy. halálára) / 60A holnap elé / 61

FORRADALOM(In diebus tribulationis)(a szorongattatás éveiben)1944–1960

Vándorúton / 7Ember a parton / 8Ki tudja, miért? / 8Elküld, de visszavár / 9Õszi reggel / 9Vihar / 10Schleswig / 11A szabadság hívó szavára / 11Forradalom / 12Bontakozás / 13Szabadságköszöntõ / 13Szó és muzsika / 14Fohászkodás / 17

ARÁNY ÉS MÉRTÉK1960–1970

Betemetett utak / 21Varázslat / 21Prelúdium / 22Nem felejt... / 23Szederinda / 24Fekete szivárvány / 24Csöndesen mesél / 25A szekeres / 26Tanítványaim / 27Szavak I. / 27Kezdjük elölrõl / 28Hazám / 29Vöröslenek már... / 30Sziporkázó csönd / 31Utolsó pillanat / 31Nyári utazás / 32Sienában / 32Hazaért a hajó / 33Prága / 34

340

Ravenna / 87Még elõtted / 88Sugarak záporában / 88Velünk világít

(150 éve halt meg Kazinczy) / 89Anyanyelvemen / 90Esti köszöntés / 90Vergilius / 91Az élet nevében / 92Mind megigazul / 92Megtörténhet... / 93Készülõdés / 94Pihés messzeség / 94Kimért körökben / 95Még megölelhetsz

(Feleségemnek) / 96Csillag-valóság / 96Akkor is... / 96Koratavasz / 97Fonyód / 98Balatoni triptichon / 98Monokróm vers / 99Õszi varázs / 100Rögök útjain / 100Altatás / 101Békekötés / 101Töprengõ öregek / 102Majd az öröm... / 102Igazat fénylik / 103A valóság szigorú

törvényrendje / 103Az élet igazsága

(Gyergyai Albert halálára) / 104Õszelõ / 104Õszi fák / 105Fáradt vándorok / 105Mindig / 106Vándortarisznya / 106Egyszerûen / 107Fohász / 108Nincs alku / 109Fehér szegecs / 109Meg nem öregszel / 110

Emberek jártak... / 62Szelíd reménnyel / 62Örökre ideköt / 63Törvény és engedelem / 64Barangoló / 64Õsz az idõ / 65Hûséggel / 65Farsangoló / 66Tajték / 66Névnapi köszöntõ / 67Sehová / 68Kendertánc / 68Nem száll le többé...

(Váci Mihály halálára) / 69A látszat ellen / 69Parasztzsolozsmák / 70

1. Fohászkodó / 702. Ragyogtató / 713. Hívogató / 724. Bájoló / 725. Biztogató / 73

Ráolvasások / 73Mindig visszavárja / 74Mindennapi harc / 75Szálfamondóka / 75Ispiláng / 76Öregek / 77Kisimul / 77

PÁRBESZÉD =KETTÕS PORTRÉ1980–1988

Röptetés / 81Áldozók (Illyés Gyulának) / 82Ady / 82Varázsló / 83Vigyázó szépség

(Nagy László halálára) / 84Üvegvirágok / 85Anyám karácsonya / 85Fegyvertelenül / 86Perugia / 8

341

Most is fölfénylenek (100 éveszületett Kosztolányi) / 131

Béke és háború közt(Babits Mihály emlékére) / 132

Csodákon merengsz (TiszteletadásTóth Árpádnak) / 133

Bennünket is gyászol(Illyés Gyula halálára) / 133

Tudom, nincs mentségünk...(Válasz Fodor Andrásnak) / 134

Hegymagasból(Káldi János levelére) / 135

Visszajár (Papp Árpádnak) / 136Virtus – emberségbõl

(Ilisznek) / 137Vörös tulipánok / 137Esti merengés / 138Biztos rév / 140Tavaszelõ / 141Euridiké / 141Szikrázó pillanat

(a fiatalabbaknak) / 142Útra készen / 143Könnyekkel van teli / 143Örömöt sugárzók / 144Ki tudja... (Ligeti nyárfák) / 145Kikötõben / 145Meditáció / 146Talán jön majd / 147Porban száll... / 147Túl és innen / 148Biztatóbb / 149Megtaláljuk / 150Talán / 151Barkaárus / 151Szavakba öltözötten / 152A mélységek fölött / 152Ne felejts el...

(halottak napján) / 153Hunyorognak / 154Majd újra / 154

Igézõ játék / 111Mire a Hold fölszáll / 111Szabad a madárnak... / 111Szárnyalás / 112Kódisállás / 112Szemben a messzeséggel / 113Két fa / 113Megnyugvást remél / 113Március / 114Szárnyat bont / 114Hogy fölemeljük újra... / 115Egy kép elõtt / 115Üzenet / 115Szálló nyárfák / 116Fölszabadultan / 117Párbeszéd / 117

1. Prelúdium / 1172. Kérdések / 1183. Források(Fodor A.-nak) / 118

Elsõ dialógus / 119Második dialógus / 120Az évek ezüst füzére / 121Virágot vérzik / 122Együtt van velünk

(Dobossy L.-nak) / 123Nem mozdulna... / 123Beszélgetõ / 124Elkötelezettség / 124Ha válaszolunk / 125Újságolvasás közben / 125A végsõ leheletig / 126Biztatás

(Válasz Bertók L.-nak) / 127Újabb pillanat / 127Szívbõl nevetni / 128Mit hagyunk örökül? / 129Mondd mégis! / 129Szavak II. / 130Kettõs portré / 130Ész és igazság (Berzsenyire

emlékezve) / 131

342

A csönd öbleiben / 184Innen és túl (testvérsirató) / 185Olsztyn / 185Mégis / 186Verõfényben / 187Vakvezetés / 187Megkövesedett lábnyom / 188Két tisztes öreg / 188

– Az öregember / 188– Az öregasszony / 189

Metamorfózis és variációk– A francia forradalom200. évfordulóján / 1891. Forradalomban / 1892. Történelem / 1903. A tudás fénykörében / 1904. Az örök emberi / 191

Nincs más mentséged / 192Zúgnak a jegenyék

(üzenet Kerék Imrének) / 192Áldozatvállalás / 193Padova / 193Torzó / 194A fû lehajlik

(Sütõ Andrásnak) / 195Végképp itt maraszt (A 60 éves

Fodor András köszöntése) / 195Még érdemes / 196Soroló / 197Tetralógia / 198

– A rétek / 198– A vizek / 199– Az erdõk / 200– A hegyek / 201

Csöndes fohász / 203Hulló csillag / 204Árnyékot sem vet... / 205Már régen kialudtak... / 205Ki ad föloldozást? / 206Meghátrált / 206Másképp énekelnek / 207A tárgyak természete / 207

Hulló évek nyomán (Érettségink45. évfordulóján) / 155

Visszatérek / 156Várd meg! / 157Március virága / 158Igazi varázslat / 158Hogy a mû visszaragyogja / 159Októberi etûdök / 160Kenyér és szó / 161Összebékül / 162Megtalálom / 162Májusfa / 163Nyár / 164Vihar a Fekete-tengeren / 164Gyõzelmet lobogtat / 165Szabadulás / 165Örömök nélkül / 166Új dalt hallani / 167Holdudvar / 167

CSÖNDES FOHÁSZ1988–1992

Erdõzsongás(történelmi vázlat) / 171

Békén hazajöttem / 172A mindenség felé / 172Didergõ / 173Lesznek-e még? / 174Ki õrködik? / 175Csak úgy érdemes / 175Tél elõtt / 176Idõ-triptichon / 176Még énekelhet / 177Az öregek zsörtölõdései / 178Kántáltam igazán / 179Messze és közel / 179Messze zengõ ballada / 180Kariatidák / 181Verona / 182Memento / 182Arabeszk / 183Hûséges szavak / 184

343

Hétköznapi küzdelem / 234Ott lépked... / 234Kórteremben

(Dr. Rozsos Istvánnak) / 235A Kárpát-medencében... / 235Vak határ / 236Türelem, türelem / 236Kiviláglott / 237Arccal a falnak / 237Itt – Fonyódligeten

(Balaton-parti impressziók) / 238Lobogó nyár / 238Ág vagyok / 239Ki tudja / 239Újjászületés / 240Miért vagyunk? / 241Megváltás / 241Visszhangos lépések / 241A bizalom fénye / 242Antagonizmusok / 242Ha gyönyörût láthat / 243Töprengõ / 243Ha vers... / 244Pogány fohász / 245

HÛSÉG1996–1998

Balatoni dialógus 1. / 249Balatoni dialógus 2. / 249Balatoni dialógus 3. / 250Töprengõ öregek / 250

– Fekete madarak / 250– Kévébe kötötték / 251– A megbékélésig / 252

Üzeneted / 253Visszanézõ / 253Nem ugyanaz... / 254Töretlen hittel / 255Üzenet József Attilának / 255Fölfénylõ csillagok / 256Forradalomunk (az 1956-os

forradalomra emlékezve) / 256

SZÓSZÓLÓ1992–1996

Meddig várhat...? / 211Aranyat vérzik / 211Fûzfohász / 212A vers örök / 213A színek szimfóniája / 213Mindig kigyúl a fény / 214Szívedben hordod (A 80 éves

Takáts Gyula köszöntése) / 214Van hitele még / 215A szavak ünnepi tora / 216Kilenc haiku / 216Madrigál-variációk / 217Ne legyen több gondja... / 218Megváltja majd... / 218Szó és sors / 219Jelfák árnyékában / 220Széchenyi öröksége / 220

1. Egymásra utalva / 2202. Alkotó elmék / 2213. Ívelnek, szárnyalnak / 2224. A szabadság záloga / 2225. Béke csak úgy terem / 223– Utóhang / 224

Már föl nem emelem... / 224A fák / 225Bizakodó fény / 226Bújdosó tüzek közt / 226November / 227Ezüst nyugalom / 227Földre szállott álmok / 228Álom és való / 229Bõ termést ígér / 229Magány / 230Vadgalambszó / 230Alkonyul / 230Mintha csoda volna... / 231Nem hiszi senki sem / 231Ma is énekelem / 232Voltam – Vagyok – Leszek / 232Idõvarázslat / 233

344

Békató / 277Dünnyögõ / 278Ha hazaér / 278Megszólalás / 279Eljutunk-e...? / 279A diadalmas élet / 280A költészet szimfóniája / 280Minden út / 280Harmónia / 281Dünnyögve söpri szét / 282Aki megbocsáthat / 282Hittel, igézettel / 283Tér és Idõ / 284Égõ mezõk / 285Mint a disztichonok / 285Megbékéltetés / 286Újra kiviláglik / 286Varázsereje van / 287Visszavárja / 288Mit dong a némaság...? / 288Hûség / 289Engesztelõ vers

(ÜzenetCsoóri Sándornak) / 290

Mementó – Európa / 291Veled vagy nélküled / 292

KÖLTEMÉNYEKPRÓZÁBAN1996–1998

Kõzene / 295Emberfarkas / 296Két öreg / 297Adógaras / 298Folyamat – múlás / 299Tengerek... tengerek / 301Merre vagytok...?

(fohászmonológ) / 303A helyén van minden... / 304Jegenyék / 306Kutak – magasságok / 307Magányban / 308

Biztosan tudtam / 257Pentameterek hangján / 258

– Tavasz / 258– Társa marad / 258– Fénye lobog / 258– Öregek / 258

Énekesmadarak / 259Madárdal / 259Nem kérdezel / 260Csillaggyújtás / 261Csillagragyogás / 261Áramlás / 262Lázad és felesel / 262Villogó nyárelõ / 263Szárnyaló remény / 264Emberségre engedelemre

(a millecentenáriumra) / 264Mozdulatlan zászlók

(Apáczai Cs. Jánosraemlékezve) / 265

Határok, sorsok, álmok / 266Ki véd meg...? / 267Csonka egész / 267A béke õszi fényei / 268Ne féljetek! / 269Mint a másik / 269Áttüzesítjük / 270Az idõk vére / 270Egy vers születése / 270Töprengõ három tételben / 271Sors-szonáta / 2721996. január 1. / 272Fölzeng a költemény / 273A holnap reménysége / 273Végre hazaérkezett / 274Lobogó szenvedély / 274Idõ-romok / 275Szívemben hordom / 275Egy csepp beléndek / 275Egyetlen röppenet / 276Egy ezredév / 276Nekivágunk / 277Ragyog / 277

345

Pihennek már... (Fodor Andrásraemlékezve) / 324

Megnevezhetem / 325Visszavár / 326Lassan pirkad / 326Elzengeni / 327Némán hullanak / 327Új Commédiák / 328Hazatalálunk / 328Igaz mesék / 329Mostoha / 330Volt – nincs / 330Zengõ versek / 331A harmóniák titka

(Tornai J.-nek) / 332Vers-aforizmák / 332Újra kezdeni / 333Kései õsz / 334

Laczkó András: Szirmay Endreútjai / 335

Szonatina / 309Vadgesztenyék / 310Hazám... Hazám... / 312

KÉSEI ÕSZ1998–1999

Sors-szonettek / 317I. Ballag a világ / 317II. Minden határon túl / 317III. Virágba öltözött / 318IV. Utas-csillag / 319V. Él a hazám / 319VI. Menni tovább / 320

Valósággá kövült / 321Örök forradalom

(Petõfire emlékezve) / 321A holnap menedéke / 322Kaposvár (Városunk jeles

ünnepén) / 323Csöndes költemény / 324

347

BETÛRENDES TARTALOM

A tárgyak természete / 207A tudás fénykörében / 190A valóság szigorú

törvényrendje / 103A vers örök / 213A végsõ leheletig / 126A vizek / 199Az a madár / 53Az erdõk / 200Az élet igazsága / 104Az élet nevében / 92Az évek ezüst füzére / 121Az idõk vére / 270Az öregasszony / 189Az öregember / 188Az öregek zsörtölõdései / 178Az örök emberi / 191

Ág vagyok / 239Áldozatvállalás / 193Áldozók / 82Álom és való / 229Áramlás / 262Árnyékot sem vet... / 205Át a réven / 52Áttüzesítjük / 270

Balatoni dialógus 1. / 249Balatoni dialógus 2. / 249Balatoni dialógus 3. / 250Balatoni triptichon / 98Ballag a világ / 317Barangoló / 64Barkaárus / 151Bájoló / 72Bennünket is gyászol / 133Beszélgetõ / 124Betakarna / 52Betemetett utak / 21Békató / 277Béke csak úgy terem / 223

A bátorság kevés / 40A beteljesedett jövendölés / 57A béke õszi fényei / 268A bizalom fénye / 242A csönd öbleiben / 184A diadalmas élet / 280Adógaras / 298Ady / 82A fák / 225A fény magasáig / 49A fû lehajlik / 195A harmóniák titka / 332A helyén van minden... / 304A holnap elé / 61A holnap menedéke / 322A holnap reménysége / 273A Kárpát-medencében... / 235Aki megbocsáthat / 282Akkor is... / 96A költészet szimfóniája / 280A látszat ellen / 69Alkonyul / 230Alkotó elmék / 221Altatás / 101A megbékélésig / 252A mélységek fölött / 152A mindenség felé / 172Antagonizmusok / 242Anyanyelvemen / 90Anyám karácsonya / 85Arabeszk / 183Aranyat vérzik / 211Aranymadár / 50Arány és mérték / 37Arccal a falnak / 237A rétek / 198A szabadság hívó szavára / 11A szabadság záloga / 222A szavak ünnepi tora / 216A szekeres / 26A színek szimfóniája / 213

348

Béke és háború közt / 132Békekötés / 101Békén hazajöttem / 172Bizakodó fény / 226Biztatás / 127Biztatóbb / 149Biztogató / 73Biztosan tudtam / 257Biztos rév / 140Bontakozás / 13Bõ termést ígér / 229Búcsúzkodók / 59Bújdosó tüzek közt / 226

Csak így / 56Csak úgy érdemes / 175Csendvirág / 58Csillaggyújtás / 261Csillagragyogás / 261Csillag-valóság / 96Csodákon merengsz / 133Csonka egész / 267Csöndesen mesél / 25Csöndes fohász / 203Csöndes költemény / 324

Didergõ / 173Dózsa / 57Dünnyögõ / 278Dünnyögve söpri szét / 282

Egy csepp beléndek / 275Egyetlen röppenet / 276Egy ezredév / 276Egy kép elõtt / 115Egymásra utalva / 220Egyszerûen / 107 _Együtt van velünk / 123Egy vers születése / 270Eljutunk-e...? / 279Elkötelezettség / 124Elküld, de visszavár / 9Elsõ dialógus / 119

Elzengeni / 327Ember a parton / 8Emberek jártak... / 62Emberfarkas / 296Emberségre engedelemre / 264Engesztelõ vers / 290Erdõzsongás / 171Esti köszöntés / 90Esti merengés / 138Euridiké / 141Ezüst nyugalom / 227Égõ mezõk / 285Él a hazám / 319Énekesmadarak / 259Ész és igazság / 131

Farsangoló / 66Fáradt vándorok / 105Fegyvertelenül / 86Fehér szegecs / 109Fekete madarak / 250Fekete szivárvány / 24Felszabadultan / 117Fénye lobog / 258Fohász / 108Fohászkodás / 17Fohászkodó / 70Folyamat – múlás / 299Fonyód / 98Forradalom / 5Forradalom / 12Forradalomunk / 256Földre szállott álmok / 228Fölfénylõ csillagok / 256Fölzeng a költemény / 273Fûzfohász / 212

Gyermektánc / 42Gyógyulás / 51Gyõzelmet lobogtat / 165

Ha gyönyörût láthat / 243Ha hazaér / 278

349

Harmónia / 281Határok, sorsok, álmok / 266Ha válaszolunk / 125Ha vers... / 244Hazaért a hajó / 33Hazatalálunk / 328Hazám / 29Hazám... Hazám... / 312Hegymagasból / 135Hétköznapi küzdelem / 234Hittel, igézettel / 283Hívogató / 72Hóember / 43Hogy a mû visszaragyogja / 159Hogy fölemeljük újra... / 115Holdudvar / 167Hulló csillag / 204Hulló évek nyomán / 155Hunyorognak / 154Hûség / 287Hûség / 289Hûséges szavak / 184Hûséggel / 65

Idõ-romok / 275Idõ-triptichon / 176Idõvarázslat / 233Igazat fénylik / 103Igazi varázslat / 158Igaz mesék / 329Igézõ játék / 111Innen és túl / 185Ispiláng / 76 _Itt – Fonyódligeten / 238Ívelnek, szárnyalnak / 222

Jegenyék / 306Jelfák árnyékában / 220Jégmadár / 45

Kaposvár / 323Karácsony / 55Kariatidák / 181

Kaszások a réten / 54Kántáltam igazán / 179Kendertánc / 68Kenyér és szó / 161Kettõs portré / 130Kezdjük elölrõl / 28Kérdések / 118Kései õsz / 315Kései õsz / 334Készülõdés / 94Két fa / 113Két öreg / 297Két tisztes öreg / 188Kévébe kötötték / 251Ki ad föloldozást? / 206Kikötõben / 145Kilenc haiku / 216Kimért körökben / 95Ki õrködik? / 175Kisimul / 77Ki tudja / 239Ki tudja, miért? / 8Ki tudja... / 145Kiviláglott / 237Ki véd meg...? / 267Kódisállás / 112Koratavasz / 97Kórteremben / 235Költemények prózában / 293Könnyekkel van teli / 143Kõzene / 295Kutak – magasságok / 307

Laczkó András: Szirmay Endreútjai / 335

Lassan pirkad / 326Lázad és felesel / 262Lesznek-e még? / 174Lobogó nyár / 238Lobogó szenvedély / 274

Madárdal / 259Madrigál-variációk / 217

350

Magány / 230Magányban / 308Ma is énekelem / 232Majd az öröm... / 102Majd újra / 154Maroknyi sors / 47Maroknyi sors / 60Májusfa / 163Március / 114Március virága / 158Már föl nem emelem... / 224Már régen kialudtak... / 205Másképp énekelnek / 207Második dialógus / 120Meddig várhat...? / 211Meditáció / 146Megbékéltetés / 286Megfehérszik / 55Meghátrált / 206Megkövesedett lábnyom / 188Meg nem öregszel / 110Megnevezhetem / 325Megnyugvást remél / 113Megszólalás / 279Megtaláljuk / 150Megtalálom / 162Megtörténhet... / 93Megváltás / 241Megváltja majd... / 218Memento / 182Mementó – Európa / 291Menni tovább / 320Merre vagytok...? / 303Messze és közel / 179Messze zengõ ballada / 180Metamorfózis és variációk / 189Még elõtted / 88Még énekelhet / 177Még érdemes / 196Mégis / 186Még megölelhetsz / 96

Miért magyarázzam? / 38Miért vagyunk? / 241Mindennapi harc / 75Minden határon túl / 317Minden út / 280Mindig / 106Mindig kigyúl a fény / 214Mindig visszavárja / 74Mind megigazul / 92Mint a disztichonok / 285Mint a másik / 269Mintha csoda volna... / 231Mire a Hold fölszáll / 111Mit dong a némaság...? / 288Mit ér...? / 35Mit hagyunk örökül? / 129Mondd mégis! / 129Monokróm vers / 99Most is fölfénylenek / 131Mostoha / 330Mozdulatlan zászlók / 265

Ne felejts el... / 153Ne féljetek! / 269Nekivágunk / 277Ne legyen több gondja... / 218Nem felejt... / 23Nem hiszi senki sem / 231Nem kérdezel / 260Nem mozdulna... / 123Nem száll le többé... / 69Nem ugyanaz... / 254Némán hullanak / 327Névnapi köszöntõ / 67Nincs alku / 109Nincs más mentséged / 192November / 227

Nyár / 164Nyári utazás / 32Nyárutó / 38

351

Oda is fölemel / 38Októberi etûdök / 160Olsztyn / 185Ott lépked... / 234

Ökörnyál / 54Öreg / 258Öregek / 77Örök forradalom / 321Örökre ideköt / 63Örömök nélkül / 166Örömöt sugárzók / 144Összebékül / 162Õsz az idõ / 65Õszelõ / 104Õszi fák / 105Õszi reggel / 9Õszi varázs / 100

Padova / 193Parasztzsolozsmák / 70Párbeszéd / 117Párbeszéd = kettõs portré / 79Pentameterek hangján / 258Perugia / 8Pihennek már... / 324Pihés messzeség / 94Pogány fohász / 245Porban száll... / 147Porló ezüst / 60Prága / 34Prelúdium / 22Prelúdium / 117

Ragyog / 277Ragyogtató / 71Ravenna / 87Rád emlékezem / 50Ráolvasások / 73Rippl-Rónai József

emlékezete / 34Rögök útjain / 100Röptetés / 81

Schleswig / 11Sehová / 68Sienában / 32Soroló / 197Sors-szonáta / 272Sors-szonettek / 317Sugarak záporában / 88

Szabad a madárnak... / 111Szabadságköszöntõ / 13Szabadulás / 165Szavak I. / 27Szavak II. / 130Szavakba öltözötten / 152Szálfamondóka / 75Szálló nyárfák / 116Szárnyalás / 112Szárnyaló remény / 264Szárnyat bont / 114Szederinda / 24Szelíd reménnyel / 62Szemben a messzeséggel / 113Szemüvegben – szemüveg

nélkül / 41Széchenyi öröksége / 220Szikrázó pillanat / 142Sziporkázó csönd / 31Szívátültetés / 36Szívbõl nevetni / 128Szívedben hordod / 214Szívemben hordom / 275Szonatina / 309Szó és muzsika / 14Szó és sors / 219Szószóló / 209

Tajték / 66Talán / 151Talán jön majd / 147Tanítványaim / 27Tavaszelõ / 141Társa marad / 258Tengerek... tengerek / 301

352

Tetralogia / 198Tél elõtt / 176Tér és Idõ / 284Torzó / 194Töprengõ / 243Töprengõ három tételben / 271Töprengõ öregek / 102Töprengõ öregek / 250Töretlen hittel / 255Történelem / 190Törvény és engedelem / 64Tudom, nincs mentségünk... / 134Túl és innen / 148Türelem, türelem / 236

Utas-csillag / 319Utolsó pillanat / 31Utóhang / 224Új Commédiák / 328Új dalt hallani / 167Újabb pillanat / 127Újjászületés / 240Újra kezdeni / 333Újra kiviláglik / 286Újságolvasás közben / 125Út / 39Útra készen / 143

Üvegvirágok / 85Üzenet / 115Üzenet József Attilának / 255Üzeneted / 253

Vadgalambszó / 230Vadgesztenyék / 310Vak határ / 236Vakvezetés / 187Valósággá kövült / 321

Van hitele még / 215Varázsereje van / 287Varázslat / 21Varázsló / 83Vándortarisznya / 106Vándorúton / 7Várd meg! / 157Veled vagy nélküled / 292Velünk világít / 89Vergilius / 91Verona / 182Verõfényben / 187Vers-aforizmák / 332Végképp itt maraszt / 195Végre hazaérkezett / 274Vigyázó szépség / 84Vihar / 10Vihar a Fekete-tengeren / 164Villogó nyárelõ / 263Virágba öltözött / 318Virágot vérzik / 122Virtus – emberségbõl / 137Visszajár / 136Visszanézõ / 253Visszatérek / 156Visszavár / 326Visszavárja / 288Visszhangos lépések / 241Víz és part / 44Vízi varázslat / 42Voltam – Vagyok

– Leszek / 232Volt – nincs / 330Vöröslenek már... / 30Vörös tulipánok / 137

Zengõ versek / 331Zúgnak a jegenyék / 192