Baráti Kristóf és vendégei Kim Kashkashian, Várdai István, Jean-Efflam Bavouzet

2015. április 8.Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

mupa.hu

Müpa rádió

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n!

Bar

áti K

ris

tóf

és v

endé

gei

8 April 2015Béla Bartók National Concert Hall

Kristóf Baráti and guests

Kristóf Baráti – violinKim Kashkashian – viola

István Várdai – celloJean-Efflam Bavouzet – piano

J. S. Bach: Partita for solo violinin D minor, BWV 1004

Beethoven: Trio for piano, violin and cello in D major (“Ghost”), op. 70, No. 1

Martinů: Three Madrigals for violin and viola, H. 313

Fauré: Piano Quartet in C minor, No. 1, op. 15

2015. április 8.Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráti Kristóf és vendégei

Baráti Kristóf – hegedűKim Kashkashian – brácsaVárdai István – csellóJean-Efflam Bavouzet – zongora

J. S. Bach: d-moll partitaszólóhegedűre, BWV 1004

Beethoven: D-dúr („Szellem”) triózongorára, hegedűre és gordonkára, op. 70, No. 1

Martinů: Három madrigálhegedűre és brácsára, H. 313 Fauré: I. (c-moll) zongoranégyes, op. 15

The English summary is on page 15.

3

Baráti Kristóf

Bar

áti K

ris

tóf

és v

endé

gei

Baráti Kristóf:„A zene és a zeneszerző szolgálata nagyon hamar megtermi a közös nevezőt”

– Baráti Kristóf és vendégei – azt sejteti e cím, hogy a házigazdára és vendégeire bejön a közönség. Kinek az ötlete volt?– Várdai Istvánnal és Várjon Dénessel, akikkel közösen Körner Tamás által imp- resszált művészek vagyunk, felvetettük neki a kamara-hangversenyek fájó hiányát. Úgy éreztük, a Művészetek Palotája a műfajnak is rangot adhat, és örömmel látom, hogy falai közt mindinkább gyökeret ver a kamarazene. – A ma esti társakat Te választottad?– Igen. A Müpa azt kívánta, hogy ne csak István és én legyünk a reménybeli közönség által ismertek, hanem a külföldiek is húzónevek legyenek. Így esett a választás Jean-Efflam Bavouzet zongora- és Kim Kashkashian brácsaművészre. Ők a nagyvilágban is megfellebbezhetetlen nevek, s a hazai publikum is rendsze-resen találkozhat velük. A külföldieket tekintve nem mondhatjuk, hogy „zenész barátaimmal” lépek föl ezen az estén, hiszen Kashkashiannal és Bavouzet-val is először fogunk együtt dolgozni, de talán úgy egymásra találhatunk, hogy legkö-zelebb már barátokként hirdethetjük egymást.– Ha nem volt is eleddig zenei érintkezésed a külföldi vendégekkel, alighanem is-mered a felvételeiket, és azok alapján nincsenek aggályaid az együtt muzsikálást illetően.– Bavouzet mind személyesen, mind felvételei révén gyakorta hallható Magyar-országon, és ahhoz képest, hogy a brácsa szólisztikusan mennyivel ritkábban jelenik meg a zongoránál, Kashkashian is „bevezetett márka”. Szándékosan nem annak alapján kerestem, filtereztem a szóba jöhető zenész vendégeket, hogy mennyire illenék hozzám a zenei ízlésük, felfogásuk. Sokkal inkább arra töre-kedtem, hogy egyéniségeket találjak, akiknek közös pódiumra hozása valami ér-dekeset nyújthat, semmint hogy egymással mindenben egyetértő muzsikusok sima együttzenélését szervezzük meg. Persze az egyetértés is lehet inspiráló: így kapcsolódunk egymáshoz Várdai Istvánnal. Vele szinte szólnunk sem kell egymáshoz a próbán, mert tudjuk, mit gondol a másik, még akkor is, ha éppen valamiben nem értünk egyet.

5

– Milyen természetű ellentéteitek adódhatnak Istvánnal? Az egy húron pendülés pedig közös zenei neveltetésre vezethető vissza?– Róla úgy gondolom, s ez Kashkashianra és Bavouzet-ra éppúgy áll, hogy noha mindegyikük a hangszere virtuóza, nem elsősorban ezt domborítják ki, nem ma-gukat akarják előtérbe helyezni. Ez akkor is könnyíti a kamarazenei munkát, ha egyébként nem feltétlenül értünk egyet tempókban, apróbb zenei megoldások-ban, ha kisebb értelmezésbeli különbségek mutatkoznak. A zene és a zeneszerző szolgálata nagyon hamar megtermi a közös nevezőt.– Hogyan állt össze a műsor? Te „komponáltad meg”?– Körner Tamással dolgoztunk együtt. Az volt a cél, hogy mindannyian kiegyen-lítetten vegyünk részt a játékban. Én vagyok az összeállítás „gravitációs pontja”, de senki sem korlátozódhatott egyetlen színpadra lépésre, vagy kevésbé jelentős feladat ellátására.– A műsor első fele – különösen a Bach-partita, de kamarazene-kedvelők számára a Beethoven-trió is – ismert repertoárnak számít, a második fele viszont különleges- ségnek nevezhető.– Beethoven „Szellem” (Geister) trióját játszottuk már a Tavaszi Fesztiválon Várdai Istvánnal és Várjon Dénessel. Nagyon jótékony hatású, ha legalább az egyik part- nerrel előzőleg közösen átélt produkcióhoz csatlakozik új társ, már csak a korláto- zott próbaidő kihasználása okán is, amely e terebélyes műsorra rendelkezésünkre áll. Fauré I. (c-moll) zongoranégyese még teljesen ismeretlen előttem. A zongora- négyes – nem igazán frekventált – apparátusa kellett, hogy a mai estét összproduk- cióként megkoronázza.– „Nagy ígéret” korod óta követem pályádat, de most már beteljesült ígéretet regiszt- rálhatunk. A csúcson érzed magad?– Egy művész számára mindig fontos kérdés, hogy a külvilág lelkesedő vagy éppen bíráló véleményétől függetlenül önmaga mit szeretne mutatni. Azok a szakmai célok lebegnek a szemem előtt, amelyek a sikereim előtt megfogalmazódtak bennem. Ezek közé tartozik, ami éppen ma este is megvalósul, de amiből még nem volt nagyon sok: az, hogy jelentős külföldi zenészpartnerekkel játszhassam együtt. Ilyen alkalmakat még jócskán szeretnék, miként a világ élvonalbeli zene-karaival muzsikálni is. Ez a művészi fejlődés legfelső foka az én gondolataimban. Nem a díjak, az elismerő kritikák mentén értékelem a pályámat.– De ugye a belső siker érzete nem marad el külső sikereid tapasztalatától?– Ez az, aminek terén a legkevesebbet változik egy művész. Nem egy mű elját-szása a cél: a művészi munka igazán ott kezdődik, amikor egy művet el tudunk

6

Bar

áti K

ris

tóf

és v

endé

gei

játszani. A színpad nem a kérdőjelek felmerülésének helye. De előadás után na- gyon is meg kell kérdeznem magamtól, hogy csakugyan úgy érdemes-e játszani a darabot, az-e az értelme, azok-e a legmegfelelőbb tempók – sokkal inkább analiti-kusan kell szembenézni az interpretációval, mintsem jóllakott tekintettel vonulni az öltözőbe.– Mennyire változik a felfogásod művekről, stílusokról? Hogyan viszonyulsz korábbi teljesítményeidhez? A magával hamar elégedetlenné váló, mindig más szellemű–hangulatú interpretáció felé rugaszkodó művész típusához tartozol-e?– Mindig minden változik, így a zenészben is az idők, a karakterek koncepciója. Talán a szólóművek szabadságában érzem leginkább a spontaneitás szüksé-gességét, különösen a gyakorta előadottakban, mint a ma esti Bach-partita. Hangversenyről hangversenyre folyamatosan alakul bennem, ha nem is alakul át gyökeresen. Amőbaszerűen változnak az időzítések, a hangerők, az ismétlések értelmezése – hogy másodjára esetleg épp az ellenkezőjét játsszam annak, amit elsőre. Ezek néha a pódiumon születnek meg. Fontos, hogy ne konzervételt tá-laljunk a közönségnek. A betonbiztos koncepciókra a művész is hamar ráun, s a publikum is túlságosan kiszámíthatónak fogja érezni. Szeretek még a próbához képest is nyitva hagyni kisebb különbségeket. Ezektől válik élővé a zene.– Ezek szerint nem azoknak a művészeknek a sorába tartozol, akik túlontúl kritiku-sak elmúlt produkcióikkal, akik irtóznak meghallgatni korábbi lemezeiket?– Ez nem jellemző rám. Karakteremnél fogva szeretem előre elgondolni, mit vár-hatok magamtól, az akusztikától, együtt mindenestül a koncerttől, így nemigen ér meglepetés. Számításba veszem, hogy az adott körülmények, az utazások fára- dalmai között mit lehet éppen elérni.– Nem vagy a historikus zenélés irányzatának képviselője, ezért a Bach-mű kapcsán adódik a kérdés: hatott-e rád a régizenélés felfogása, ízlésvilága?– Érdekes kérdés: mi a historizmus? A korhű hangszereken való játék elegendő-e a fogalom kimerítéséhez? Nyilván másfajta kottaolvasás és -értelmezés tartozik hozzá. Bach azonban szerintem mindenképpen kilóg e szempontrendszer alól, miként a barokk trendből is. Például a g-moll szonáta nyitó Adagio tételében pon- tosan kiírja a díszítéseket, ez nem jellemző a barokkra. Akkor jár jól előadó és közönség egyaránt, ha az interpretáció nem zenetudósi munka terméke: nem azt kell dokumentálni, mennyi mindent olvasott az előadó a zeneszerzőről, vagy az adott előadásmódról, hanem minden megszerzett információt felhasználva, de az előadás pillanatában elfelejtve zenét kell létrehoznia.

7

Várdai István

Bar

áti K

ris

tóf

és v

endé

gei

Várdai István:„Megfontoltsággal kell a harmóniátelőtérbe helyeznem”

– Baráti Kristóf barátjaként vagy a „Körner-akolba”’ tartozó művészként kerültél a ma esti „vendégségbe”?– Is-is, és még annak apropóján, hogy Jean-Efflam Bavouzet-val már korábban kellemesen zenéltünk együtt.– Kim Kashkashiannal is játszottál már?– Nem, de a legutóbbi Kronbergi Fesztiválon diákjaimmal beültem a próbáira.– Miképp jellemeznéd Kristóffal való eddigi zenei kapcsolatodat?– Polarizáljuk egymást. Ellensúlyozzuk is, s ami a kamarazenélésben a legfon- tosabb: tudunk olyasmit mondani, amivel kibillentjük egymást a gondolatme- netünkből, vagy épp megerősítjük abban. Hasonló zenei nyelvet beszélünk, de a különbségekkel is erősítjük egymást.– Milyen polarizálódásra célzol?– Hangszerünkből adódóan más a szerepünk, s ez talán személyiségünkre is kihat. Nekem, a csellistának kamaradarabokban az alapot kell megteremtenem. A fö- löttem felépülő szerkezet ettől állhat stabilan. Megfontoltsággal kell a harmóniát előtérbe helyeznem. A hegedűs is tisztában van ezzel, de neki brillíroznia kell, s ha megfeledkezne valamiről „a nagy hegedülésben”, figyelmeztetem. Ő viszont engem óv attól, hogy túlságos komolyságba süllyedjek. Ez az életben is mintha jellemző volna ránk.– A cselló fundamentumként meghatározza a többiek mozgásterét?– Ha nem vagyok elég stabil, az olyan a partnereimnek, mintha valaki alatt húzo-gatni kezdenék a szőnyeget.– A csellótól önfeláldozó ez a kiszolgáló szerep?– Nem kiszolgáló, hanem szolgáló. Karmesterben is a szolgálót tisztelem, nem a kiszolgálót. Nincs ebben önfeláldozás. Egy nagy „információtartályból” éppen azt veszem ki, amire szüksége van a darabnak. Ez a „tartály” részben bennem, rész-ben a hangszer adottságaiban van.

9

– Hogyan építetted ki az információtartályt? Minden kamarazenélő csellistában kiépül?– A koncertezés során sokféle művészmentalitással való találkozásban szerzett tapasztalat, a művésztársakkal való kapcsolat lélektana, zeneelméleti alapok, a zeneszerzés, a kreáció megértése – miért épp azok a hangok állnak a kottában, honnan jönnek – mindez a tartály tartalma. Minél inkább ismerek egy darabot, annál szerteágazóbbak a lehetőségek, de a keretekből nem nagyon kell kitörni akarni. Ma, sajnos, erős tendencia ez, amitől az interpretáció erőtlenné, súlytalanná és nemegyszer ízléstelenné válhat.– Van-e különbség a cselló fundamentumszerepében a zongorás és a zongora nél- küli kamarazenében?– A zongora szerepe mindig a legkomplexebb. Illúzió, hogy a vonósok bármit tud-nak kezdeni, ha a zongorista azt nem akarja. A zongora irányító szerepéhez nem fér kétség, ugyanakkor a kamarazenélésben az a legszebb, hogy a közös célért mindenkinek vissza kell vennie magából.

Az est műsoráról

Johann Sebastian Bach szólóhegedűre írt három partitája közül a d-moll különlegessége az, hogy a szokásos tánctételek (Allemanda,

Corrente, Sarabanda, Giga) végén egy ezek összterjedelmét meg-haladó Ciacconát hallunk. Ez a makacsul ismétlődő basszusra épülő

variációsorozat ¾-es lüktetése ellenére kilép a tánckarakterből. Nagy virtuozitást igénylő hangszertechnikájával, valamint az effajta

variációs formába ékelődő dúr szakasz hangulati ellentétével drámai kompozíciót hoz létre, amelyet gyakran önállóan is játszanak a hege-

dűsök, sőt átiratok is készültek belőle.

10

Bar

áti K

ris

tóf

és v

endé

gei

Ludwig van Beethoven D-dúr triója a második tétel sejtelmes hangulatáról kapta a „Szellem” elnevezést. Az V. és VI. szim-

fónia korszakában keletkezett alkotás a hangszerek jelentős szín- és effektusbeli gazdagodását mutatja, különösen a he-

gedű kezelésében jelezve szerzője fejlődését.

Bohuslav Martinů a dvořáki hagyománytól jut el a 20. szá- zad zenei nyelvezetéig. New York-i tanársága idején, 1947-

ben Joseph és Lilian Fuchsnak ajánlott Három madrigálja hegedű és brácsa magasrendű polifóniáját valósítja meg,

értően aknázva ki a két hangszer minden technikai lehetősé-gét. A mű nem rikítóan, de jól hallhatóan támaszkodik a cseh

népzene hangvételére, talán innen származtatható a madrigál cím is.

Gabriel Fauré két zongoranégyese közül az elsőt (c-moll, op. 15.) akkor írta, amikor ötévi udvarlás után eljegyezte

Marianne Viardot-t, ám a lány négy hónap után, nagy fájdal- mat okozva Faurénak, felbontotta a jegyességet. A három

gyors és egy lassú tételből álló vérbeli romantikus kamara-zene fináléját szerzője kilenc évvel a mű komponálása után

átírta, az eredeti változat el is veszett.

Írta és az interjúkat készítette: Hollós Máté

11

Baráti Kristóf Budapesten született, de gyerekkora nagy részét Venezuelában töltötte. Ötéves kora óta hegedül,

nyolcévesen már Venezuela legjobb zenekaraival lépett fel, tizenegy éves korában pedig meghívták Montpellier-be,

a Francia Rádió Fesztiváljára. A budapesti Zeneakadémián Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos tanítványa volt, s Párizsban

képezte tovább magát Eduard Wulfsonnál. Már diákéveitől je-lentős nemzetközi versenyek díjait nyeri el: 2010-ben a moszkvai

Paganini Versenyen lett első helyezett. Európa és Japán élvonal-beli zenekaraival és olyan dirigensek vezényletével koncertezett,

mint Kurt Masur, Jurij Tyemirkanov, Jiří Bělohlávek, Charles Dutoit, Jukka-Pekka Saraste, Marek Janowski, Pinchas Steinberg, Fischer

Iván, Kocsis Zoltán és Gilbert Varga, s bemutatkozott karmester-ként is. Művészetét Kossuth-, Bartók–Pásztory-, Liszt- és Prima-

díjjal ismerték el. A Chicagói Stradivari Társaság által rendelkezésére bocsátott 1703-as „Lady Harmsworth” Stradivarin játszik.

Várdai István a budapesti Zeneakadémián Mező László, a bécsin Reinhard Latzko növendéke volt. 2010-től Kronberg-

ben Frans Helmersonnál tanult, Natalia Gutman, Schiff András és Starker János mesterkurzusait látogatta. 2008 óta nyer

díjakat nagy versenyeken: tavaly az ARD müncheni Nemzet- közi Csellóversenyének győztese lett. Nagynevű külföldi zene-

karok és karmesterek sorával játszott, rangos fesztiválokon szerepelt (Santander, Schleswig-Holstein, Schwetzingen,

a szentpétervári Gergijev, a spanyolországi Pablo Casals és a Francia Rádió Montpellier-i Fesztiválja), s debütált már

a bécsi Konzerthausban és a New York-i Carnegie Hallban is. Junior Prima-díjas és a Prix Montblanc nyertese. Egy 1720-as

Montagnana-mesterhangszeren játszik.

Fotó © Strammer Jacqueline

Bar

áti K

ris

tóf

és v

endé

gei

Kim Kashkashian, az örmény származású, Detroitban született művész mesterei között tartja számon Végh

Sándort, Kurtág Györgyöt és Rados Ferencet. Elhivatott tolmácsolója a 20. századi zenének, tavaly Ligeti–Kurtág-

lemezzel nyert Grammy-díjat. Az elmúlt évadokban a leg-nagyobb zenekarokkal lépett fel szólistaként New Yorkban,

Berlinben, Bécsben, Londonban, Milánóban, Münchenben és Tokióban, Ricardo Chailly, Christoph Eschenbach és Riccardo

Muti irányítása alatt. Életének fontos részét képezi a kortárs zeneszerzőkkel – Gubajdulina, Penderecki, Kancheli, Kurtág,

Mansurian, Pärt, Eötvös, Tihanyi – folytatott munka, amely-nek gyümölcseként egyre gyarapszik a brácsairodalom. Tanít az

indianai Bloomington Egyetemen, a freiburgi és a berlini konzer-vatóriumban, valamint Bostonban. 2007 nyarán a szombathelyi Bartók Fesztivál brácsa-mesterkurzusát vezette.

Jean-Efflam Bavouzet, a Solti György által felfedezett, több nagy nemzetközi versenyen díjnyertes francia zon-

goraművész az idei évadban amerikai turnén vett részt a Londoni Filharmonikusokkal és Vladimir Jurowskival.

Fellépett Cincinnati, Hongkong, Sydney, São Paulo, Luxem-burg szimfonikus zenekaraival, a Francia és a Skót Nemzeti

Zenekarral, a BBC Filharmonikusokkal, a japán NHK Zene-karral, s szólóestet adott a Louvre-ban, a Wigmore Hallban,

Melbourne-ben, Brisbane-ben, Münchenben, Tallinnban és Lyonban. Korunk egyik legjelentősebb Ravel- és Debussy-elő-

adójának tartják. Tucatnyi nagy nemzetközi lemezdíj elnyerése után az öt Prokofjev-zongoraversenyből készített felvétele

tavaly Gramophone-díjat kapott.

Fotó © Steve Riskind

Fotó © Paul Mitchell

13

Kristóf BarátiPhoto © Jacqueline Strammer

KrIS

Tóf

BAr

áTI A

ND

GuES

TS

SummaryKristóf Baráti emerged as a child prodigy and now performs with the world’s top orchestras and conductors, attracting rave reviews from around the world – most recently following his appearance at the Carnegie Hall. He also holds Hungary’s highest state and artistic honours and frequently plays with István Várdai, whose equally resounding international successes include his recent first prize at the 2014 ARD International Music Competition in Munich.Kim Kashkashian lists Sándor Végh, György Kurtág and Ferenc Rados among her mentors, and her connections to the international cream of contemporary composers have also led her to debut works by Hungarian composers Péter Eötvös and László Tihanyi. Jean-Efflam Bavouzet, considered one of the most important interpreters of Ravel and Debussy of our time, is an equally frequent guest on the Hungarian concert stage, but this is the first occasion both he and Kim Kashkashian will perform with Baráti and Várdai.Johann Sebastian Bach’s Partita in D minor is among the pinnacles of the violin canon with the Ciaccona following the dance movements of particular beauty. The latter frequently features as a standalone piece on account of its length and dramatic quality. Composed at the time of his fifth symphony, Ludwig van Beethoven’s “Ghost” Trio earned its nickname for the eerie quality of its second movement. Three Madrigals by Bohuslav Martinů had an important role to play in 20th century Czech musical literature despite the composer being domiciled in America, and this subtle polyphonic piece serves as a declamation of Czech folk music. The piece to close the concert calls all the evening’s performers to the stage. Piano Quartet No. 1 in C minor was written by Gabriel Fauré amidst the sorrow of the break-up of a four-day engagement that had followed a courtship lasting five years. Yet the work is far from programme music and not even its tone reflects the composer’s disenchantment. Instead, we are able to enjoy a brilliant work of the late romantic period performed by four outstanding musicians whose careers we are sure to still be following decades from now.

15

Elena MosucFotó © Suzanne Schwiertz

Várdai István

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLKirill Petrenko és a Bayerisches Staatsorchester

2015. április 19.

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEKVárdai István és a Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel2015. május 3.

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLTeatro di San CarloVerdi: Luisa Miller

Koncertszerű előadásVezényel: Daniele Rustioni

2015. április 26.

előzetes, AJáNLó

Ránki Dezső zongoraestje2015. május 19.

Signum Saxophone QuartetPhoto © Nadine Targiel

Hollerung Gábor

RISING STARSMatosinhos String QuartetSignum Saxophone Quartet

2015. május 21.

Budafoki Dohnányi ZenekarA szerelem arcai – A magasztos

Vezényel: Hollerung Gábor2015. május 10.

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEKVárdai István és a Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel2015. május 3.

Müpa jeggyelmég több élmény!

mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

Kiadta a Müpa Nonprofit Kft.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgatóSzerkesztette: Várnai PéterA címlapon: Baráti Kristóf Címlapfotó: Strammer JacquelineTervezés: Hammer Advertising Kft.A Müpa fotóit Csibi Szilvia,Pető Zsuzsa,Posztós János és Kotschy Gábor készítette.A szerkesztés lezárult: 2015. március 24.A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000

A MüPA TÁMOGATóJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK: