PhD ÉRTEKEZÉS

Dr. Cserbáné Dr. Nagy Andrea

MISKOLC 2012.

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR DEÁK FERENC ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

Dr. Cserbáné Dr. Nagy Andrea

A házassági jog kodifikációi (PhD értekezés)

Deák Ferenc Állam- és Jogtudomány Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Bragyova András A doktori program címe: A magyar állam- és jogrendszer, jogtudomány továbbfejlesztése, különös tekintettel az európai jogfejlődési tendenciákra Tudományos vezető: Dr. habil Wopera Zsuzsa egyetemi docens

MISKOLC 2012.

TARTALOMJEGYZÉK

Rövidítések jegyzéke 1

Bevezetés 2

I. Elméleti alapvetés 6

1. A családjog és a magánjog egymáshoz, valamint a polgári

eljárásjoghoz való viszonya 6

2. A házasság fogalma 9

II. Történeti előzmények a magyar házassági jog szabályozásában 19

1. A polgári házassági jog kezdetei 19

2. Az 1894. évi XXXI. törvénycikk megalkotásának előzményei 23

3. Az 1894. évi házassági törvény házassági perekre vonatkozó

szabályai 26

A.)A házassági akadályok rendszere 27

B.) A házasság érvénytelenségének jogkövetkezményei 32

C.) A tilos házasság 34

D.) A házasság felbontása 35

E.) A házassági bontó okok 36

F.) A felbontást kizáró körülmények 40

G.) A házasság felbontásának jogkövetkezményei 41

H.) Az ágytól és asztaltól való elválás 43

I.) A házasság felbontásának eljárási szabályai 45

J.) Az 1911. évi I. törvénycikk 58

K.) 1919 és 1945 közötti változások főbb irányai a házassági

jog területén 72

4. 1945 utáni szabályozás 74

5. A Csjt. és a Pp. megalkotásának előzményei 76

6. Az 1952. évi IV. törvény 78

7. Az 1974. évi I. törvény, a Csjt. első átfogó módosítása 88

8. Az 1986. évi IV. törvény, a II. Csjt. novella 91

9. Polgári Perrendtartásunk és változásai a házassági perek

vonatkozásában 96

10. Az I. és a II. Pp. novella 105

11. A III. Pp. novella 109

12. Az 1986. évi IV. törvény eljárásjogi rendelkezései 110

13. Következtetések 113

III. A hatályos magyar szabályozás és bírói gyakorlata 119

1. A házassági perek 119

A.)A házasság létezésének vagy nem létezésének

megállapítása iránti per 119

B.) A házasság létezésének és nemlétezésének megállapítása

iránti per különös szabályai 121

C.) A nem létező házasság jogkövetkezményei 122

2. A házasság érvénytelensége 123

A.)El nem hárítható házassági akadályok 124

B.) Elhárítható házassági akadályok 125

C.) A házasság érvénytelenségét eredményező alaki hibák 126

D.) A házasság érvénytelenítése iránti eljárás szabályai 127

a. Felek a házasság érvénytelenítési iránti perben 127

b. Perindítási határidők 129

c. Az érvénytelenség jogkövetkezményei 129

3. Házasság felbontása iránti per 130

A.) A házasság tényállásos felbontása 131

B.) A megegyezésen alapuló bontás 133

4. A házassági bontóper eljárási szakaszai 136

A.) A per megindítása 136

B.) Az első tárgyalás speciális szabályai 144

C.) A folytatólagos tárgyaláshoz kötődő speciális szabályok 152

D.) Házassági vagyonjogi kereset elbírálása 156

E.) Különleges szabályok a bizonyítás körében 159

F.)Vétkességi elemek a hatályos szabályozásban 163

G.) Határozathozatal 167

H.) A bíróság határozata elleni jogorvoslat 171

IV. A családjogi kodifikáció eredményei 173

1. Útban a kodifikáció felé 173

2. A kodifikáció koncepcionális kérdései 174

3. A családjogi kodifikáció hatása a házassági jogra 176

A.) Alapelvek a Családjogi Könyvben 176

B.) A házasság megkötése 177

C.) A házasság megkötésekor fennálló hiányosságok

jelentősége 179

D.) A házasság megszűnése 180

E.) A házasság felbontása 181

4. Összegzés 192

V. Határon átnyúló házassági ügyek szabályozása, különös

tekintettel az uniós jogra 194

1. A joghatóság szabályozása házassági ügyekben 194

A.) A joghatóság kérdésköre az 1979. évi 13. törvényerejű

rendelet alapján 195

B.) A külföldi határozatok elismerésére és végrehajthatóvá

nyilvánítása az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet alapján 200

2. A 2201/2003/EK rendelet alkalmazási területei 204

A.) A 2201/2003/EK rendelet házassági ügyek joghatósági

kérdéseire vonatkozó rendelkezései 204

B.) 2201/2003/EK rendelet szerinti határozatok elismerése 211

3. A házasság felbontására alkalmazandó jog meghatározása

az 1259/2010/EU rendelet és a magyar szabályozás szerint 212

A.) Az 1979. évi 13 törvényerejű rendelet szerint alkalmazandó jog 213

B.) A házasság felbontására alkalmazandó jog az 1259/2010/EU

rendelet alapján 215

VI. Kitekintés az egyes európai országok házassági bontóperi

szabályozására 222

1. Németország 222

2. Ausztria 230

3. Olaszország 235

A.) Különválás 235

B.) A házasság felbontása 241

C.) A házasság felbontásának joghatásai 245

VII. A kutatás eredményeinek összefoglalása, javaslatok de lege ferenda 248

Felhasznált szakirodalom 261

Magyar nyelvű összefoglaló 269

Summary 271

Szerzőségi nyilatkozat 273

Rövidítések jegyzéke

AB. Alkotmánybíróság BGB Német polgári törvénykönyv - Burgerliches Gesetzbuch BH Bírósági határozat CC. az olasz Polgári Törvénykönyvben - Code Civile Csjt. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény Csjté. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény életbe léptetéséről szóló 1952. évi 23. törvényerejű rendelet I. Csjt. novella 1974. évi I. törvény II. Csjt. novella 1986. évi IV. törvény EBH A Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű bírósági határozata HT . A házasságról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk OPTK Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch, azaz az Osztrák Polgári Törvénykönyv Nmjt . A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet PKKB Pesti Központi Kerületi Bíróság Plósz-féle Pp. 1911. évi I. törvénycikk a Polgári Perrendtartásról Pp. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény I. Ppn. 1954. évi VI. törvény a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról II. Ppn. 1957. évi VIII. törvény a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról III. Ppn. 1972. évi 26. törvényerejű rendelet az 1952. évi III. törvény módosításáról X. Ppn. 2005. évi CXXX. törvény Ptk. A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény Rendelet A Tanács2201/2003 EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve a 1347/2000 EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Róma-III. A Tanács 1259/2010/EU rendelete a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról ZPO. 1877. évi német polgári perrendtartás, Zivilprozessordnung

Bevezetés

Egy évszázada megfigyelhető jelenség, hogy világszerte nő a házasságkötések száma, de

viszonylag még erősebben nő a válásoké. A házasságok felbontásának folyamata különösen

felgyorsult a XX. század elejétől, az I. és főként a II. világháború utáni időszakban, mivel

Európa szerte könnyebbé és szabadabbá vált a válás. Századunkra a szabad és önálló akaraton

alapuló házasságkötés joga mellett a válás is alapvető emberi jog lett.

A modern családok struktúrája jelentősen különbözik a korábbi századok modelljétől.

A családjog alapvető feladata a családok életének megszilárdítása. A családi élet zavarainak

középpontjában a házassági kötelék felbomlása áll. A történelem, a szociológia, a

pszichológia mellett a jognak és jogalkalmazásnak is szerepe van a házassági viszonyok

alakulásában. A közvélemény olyan jogi megoldásokat vár, amelyek hatásosan és preventív

módon lépnek fel a családellenes magatartásokkal szemben. Ezen elvárásnak a házassági jog

tulajdonképpen önálló törvényi szintre emelésétől, azaz 1894-től nem tud megfelelni.

Ezt igazolja a házassági bontóperek fokozatosan növekvő száma is, mely abból a

szempontból szintén aggasztó, hogy a házassági perek számának növekedésével stagnál,

illetve csökkenő tendenciát mutat a házasságkötések száma, mind Európában, mind

Magyarországon. Az 1970-es évek végétől kezdve minden évben több házasság szűnt meg,

mint amennyit kötöttek. Kimutatható az is, hogy jelenleg majdnem minden második (az

összes 45%-a) házasság válással végződik. A polgári peres eljárások döntő része a helyi

bíróságok előtt indulnak, e perek mintegy kétharmada családjogi ügy, s az összes per

egyharmada házassági bontóper.

A jogviták rendezésével a felek érdeke az ügyek lehető leggyorsabb lezárása. Ez

érthető is, mivel a házassági bontóper két ember közös élete zátonyra futásának utolsó

fejezete, s ezt a házastársak minél hamarabb, kevesebb fájdalommal szeretnék átvészelni.

Ezzel az óhajjal ellentétes a törvényi szabályozás, mely az eljárás menetébe olyan

"gondolkodási időket" épít, melyek a pertartam jelentős elhúzódásához vezet. Az ügyben

érintettek általában az eljárás lassúságára panaszkodnak: statisztikák alapján a házassági

bontóperek 90%-a egy éven belül befejeződik, de ha azt is megnézzük, hogy az ügyek 90%-a

első fokon emelkedik jogerőre, már nem olyan kedvező ez az adat.

Jogalkalmazásunknak nem csak a hazai házassági perekkel kell megküzdenie, hanem

egyre jelentősebb számban jelentkeznek a határon átnyúló házassági ügyek. Uniós adatok

szerint évente több mint 2.400.000 házasság kötettik, ebből 307.000, azaz az összes házasság

13 %-a nemzetközi házasság. Ugyanakkor évente körülbelül 1.047.427 házasságot bontottak

fel, melyből 136.000, azaz az összes bontás 13 %-a rendelkezett nemzetközi jelleggel.1A

nemzetközi házasságok és válások száma azonban nem arányosan oszlik meg az egyes

tagállamok között. A nemzetközi házasságok közel 60%-a, míg a bontások 65%-a négy nagy

tagállamhoz (Franciaország, Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság)

köthetőek.

Ezek alapján is megállapítható, hogy a házasság felbontásának kiemelkedő társadalmi

jelentősége van, amelyet a jogalkotó, a jogalkalmazók, valamint a jogtudomány sem hagyhat

figyelmen kívül. Megkülönböztetett szerepe egyrészt a házassági perek egyéb perek közötti

nagy számaránya, másrészt szabályozásának a tárgya adja, tekintettel arra, hogy a házassági

jog a peres feleket – és gyermekeiket – érintő legbensőbb viszonyokat szabályozza.

A házasságok fennállására nem csak a házassági bontóperek nagy aránya jelent

veszélyt, hanem egy másik viszonylagosan új, de egész Európában (és a világon) jelentkező

folyamat, az élettársi kapcsolatok – házassággal szembeni – megerősödése és teljes értékű

párkapcsolati formaként való elismerése. Ez egyrészt az élettársi kapcsolatok egyre emelkedő

számában mutatható ki, másrészt abban, hogy az elmúlt években az élettársi kapcsolatok

intézményesített formája számos tagállamban családjogi jogviszonyként nyert szabályozást.

A házassági perek szabályozásának időszerű kérdéseinek felvetését, nem csak a

polgári peres eljárások között elfoglalt „előkelő helye”, hanem az új Polgári törvénykönyv

kodifikációjának a családjogra, szűkebb körben a házassági jogra és a házasság felbontására

gyakorolt és gyakorolható hatása indokolja.

A fenti tények vezettek arra, hogy dolgozatom témájául a házassági jogot, ezen belül a

házassági bontójogot válasszam. A házassági bontójog interdiszciplinális helyzete miatt, -

mivel magában foglalja a házasság felbontására vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályok

összességét -, értekezésem - terjedelmi és szerkesztői korlátok okán – nem törekszik, és nem

is törekedhet a teljes joganyag bemutatására.

1 Ezek az adatok az EU 2007-es statisztikájából származnak, azonban álláspontom szerint az irányok és tendenciák bemutatására teljességgel alkalmasok. In: Comission staff working document IMPACT ASSESSMENT Accompanying document to the communication from the commission to the Europian Parliament, the Council, the European Economic and Social Committe and the Committe of the regions. Brussels, 16.3.2011. SEC(2011)327 FINAL 66.-76.o.

Kutatásom fő területe a házasság felbontására vonatkozó eljárási szabályok vizsgálata,

azonban megkerülhetetlen a házasság létrejöttének és a házasság megszűnésének anyagi jogi

feltételeinek áttekintése. Emellett azonban az egyéb anyagi jogi kérdéseket csak szűkített

körben, abból az aspektusból vizsgálom, hogy az anyagi jogszabályok alkalmazása milyen

befolyással bír a házasság felbontása iránti per lefolytatására.

Ugyanakkor a házasság felbontása iránti per elemzése csak akkor lehet teljes, ha a

bontóper intézményét a házasság befejezésének egyéb módjaival, - mint például a házasság

megszűnése, érvénytelensége, nem létezése iránti eljárásokkal – is összevetem.

Kutatásom határvonalát nem csak a hazai, hanem az Európai Unió családjoga

vonatkozásában is indokolt meghúzni. Az európai polgári eljárásjog, és ezzel együtt az

európai családjog fejlődése az elmúlt tíz évben felgyorsult, mely azt is eredményezi, hogy e

területek kutatása önálló monográfiák feladata. Azonban a határon átnyúló jogviták egyre

erősödő szerepe mindenféleképpen indokolja e jogterület szűkített körű feldolgozását.

Kutatásom célja, egyrészt, hogy választ keressek arra, hogy a hatályos szabályozáshoz

képest, jogszabályi változtatásokkal hogyan lehet elérni – ha egyáltalán el lehet érni - a

házasság felbontása iránti perek számának csökkentését.

Amennyiben ez a cél teljesíthető, milyen irányú változtatásokat von maga után. A

házassági jog szabályainak szigorítása eredményre vezethet-e, és ha igen szükséges-e az állam

ilyen – valószínűleg - erőteljes beavatkozása a házastársak legbensőbb érzelmi viszonyaiba.

Illetve ezzel ellentétes módszert választva, a házasság felbontásának szabályainak

liberalizálásával, egyszerűsítésével érhető-e el a napjainkban megrendült, de alaptörvényi

szinten védett házasság intézményének megerősítése. E körben hogyan lehetne a házassági

perek szabályozását elmozdítani, annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyük a házasságot, mint

intézményt az élettársi kapcsolatokhoz képest.

Kutatásom célja annak vizsgálata is, hogy a házassági perek magyar kodifikációs

megoldásai alkalmasak-e arra, hogy a történelmi gyökerekből kiindulva kiszolgálják a XXI.

századi családjogi modell által támasztott igényeket.

Célkitűzéseim közé tartozik a családjogot is érintő polgári jogi kodifikáció

eredményeinek elemzése és értékelése, annak megállapítása, hogy a házasság felbontásának

megreformált szabályozása kielégíti-e az intézménnyel szemben támasztott követelményeket,

felhívva a figyelmet a szabályozás hiányosságaira is.

A kutatási célok megvalósításában a kutatás menetének meghatározása nyújt

segítséget. Először elméleti előkérdésként tisztázom a dolgozatomat érintő három jogterület a

családjog, magánjog és a polgári eljárásjog egymáshoz fűződő viszonyát, valamint az

alapvető elméleti kérdésként a házasság fogalmát.

Ezt követően a házasság és a házasság felbontásának történeti – történelmi gyökereit

és joganyagát dolgozom fel, az ebből eredő magyar sajátosságok és jelenlegi

alkalmazhatóságuk aspektusából.

Két fejezetben ismertetem és elemzem a hatályos magyar szabályozás joganyagát és

joggyakorlatát, valamint a várhatóan közel jövőben elfogadásra kerülő új Polgári

törvénykönyv Családjogi Könyvét.

A hatályos joganyag feldolgozásához szorosan kapcsolódik az Európai Unió –

értekezésemet érintő – európai polgári eljárásjogi, valamint európai családjogi normáinak

bemutatása és feldolgozása.

Álláspontom szerint a házassági bontójog reformja nem csak a magyar szabályozás

talaján állhat, hanem szükséges egyes külföldi államok szabályozási megoldásainak értékelése

és a hazai joganyaggal való összevetése is, melyet a VI. fejezetben három ország

vonatkozásában dolgozok fel.

Az értekezés befejező része a kutatásom eredményeinek összefoglalását, és de lege

ferenda javaslataimat tartalmazza.

Az értekezés összetettsége is azt indokolja, hogy az egyes fejezetek kutatási módszere

eltérő legyen. Így a dolgozatom egyik hangsúlyos, és továbbható fejezete, a történeti rész

kutatási módszere történeti – leíró módszeren alapul.

A hatályos szabályozás körében elsősorban, - célkitűzéseimet a legjobban segítő és

alátámasztó – leíró – jellegű módszert választottam. A nemzetközi szabályozási tendenciákat

jogösszehasonlító kutatási módszerrel dolgoztam fel.

A kutatás forrásaként a korabeli, a hatályos magyar és európai uniós, valamint az

egyes országok ismertetésénél felhasznált jogi normákat jelölöm meg, melyet széles körű

jogirodalom és joggyakorlat felhasználásával dolgoztam fel.

I. Elméleti alapvetés 1. A családjog és a magánjog egymáshoz, valamint a polgári eljárásjoghoz való

viszonya

A Ptk. kodifikációs munkálatai irányították rá a figyelmet ismételten a családjog és a

polgári jog egymáshoz való viszonyára, ezen belül is arra a kérdésre, mely szerint a családjog

önálló jogág, ezáltal önálló szabályozásra tarthat igényt, vagy a magánjog részének tekinthető,

és a családjog szabályanyaga békésen megfér az egyéb magánjogi rendelkezések mellett.

Ez a kérdés fel sem merülne abban az esetben, ha az 1945 utáni jogalkotásunk nem a

szovjet mintát követte volna, ugyanis korábban egységes volt a jogtudomány abban, hogy a

családjog a magánjog, a polgári jog elválaszthatatlan részét képezte.

A magyar magánjog egésze tulajdonképpen 1959-ig szokásjogként élt, mivel a korábbi

kodifikációs törekvések céljukat nem érték el. Először az 1848. évi XV. törvénycikk rendelte

el az ősiség eltörlésének alapján polgári törvénykönyv elkészítését, de a szabadságharc bukása

megakadályozta a megvalósítását. A kiegyezés után 1871 és 1892 között több résztervezet

készült, melyek alapján 1900-ban született meg az első átfogó tervezet, amelynek átdolgozott

változatát törvényjavaslatként 1913-ban az országgyűlésnek is benyújtották. Az I. világháború

és Trianon után a törvénykönyv előkészítésének munkálatai 1922-ben kezdődtek el újból, s

ezek eredményeként született meg az 1928. évi Magánjogi Törvény Javaslat. Ez a tervezet

sem vált törvénnyé, így számos megoldását a bírói gyakorlat szokásjogi úton alkalmazta.2

A magánjog először a családjog területén nyert törvényi szintű szabályozást az 1894.

évi XXXI. törvénycikk megalkotásával, mely törvény kizárólag a házassági köteléki jogot

tartalmazta, a vagyonjogi kérdéseket nem.

A családjog első átfogó jellegű kodifikációjára - mely egységes rendszerbe foglalta a

családjog anyagának szabályozását -, a magyar jogban 1952-ben – szovjet mintára - került

sor.3

Ezt követően vált a családjog a magyar jogtudományban és a joggyakorlatban a

polgári jogtól fokozatosan elkülönülő, önálló jogterületté,4olyannyira, hogy Nizsalovszki

Endre már 1949-ben a Magyar családi jog c. könyvében a családjog önálló jogágisága mellett

2 Vékás Lajos: Magánjogi kodifikáció; In: Magyar Jog 2008. 7. szám 450.o. 3 Pap Tibor: A házasság intézménye a népi demokratikus jogban; Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Budapest, 1969. 49.o. 4 Weiss Emília: Az új Polgári Törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása; In: Polgári Jogi kodifikáció 2000. II/2. 5. o.

foglalt állást,5 mely nézet a jogtudományban 1990-ig szinte töretlenül érvényesült. A

családjog önállóságát erősítette a házassági ügyek bírósági szervezetrendszerben elfoglalt

kiemelt szerepe is azáltal, hogy polgári ügyekben – szinte – egyedüli módon fennmaradt az

ülnökbíráskodás rendszere.6

A rendszerváltozást követően merült fel a korábbi jogági határok feloldásának

gondolata. Ennek a lehetőségét először Kecskés László vetette fel, amikor megállapította

egyrészt, hogy a szocialista család álelvei a jövőben már nem vehetők figyelembe, másrészt

azt, hogy a családjog klasszikus polgári jogi jelei sokasodnak.7

Ugyancsak a családjog önálló jogági besorolását kérdőjelezte meg Bíró György és

Lenkovics Barnabás is, mikor – elismerve a családjog egyes sajátosságait – azt, a polgári jog

egy viszonylagos specifikumokkal rendelkező részterületének tekintik.8

Erre a következtésre jutott Lábady Tamás is, megállapítva, hogy a családjog és a

polgári jog által szabályozott személyi viszonyoknál fellelhető eltérés, de a családjog által

szabályozott vagyoni viszonyok polgári joghoz tartozása megkérdőjelezhetetlen, ugyanis azon

különbségek melyek a családjog és a polgári jog között fellelhetőek, nem adnak alapot arra,

hogy mesterségesen elválasztott részeket szakítsunk ki a magánjog területéből.9

A családjog önállósága mellett következetesen kiáll Weiss Emília, mivel a házasság és

a család intézményére más jogintézményeknél erősebben jellemző, hogy ezek elsődlegesen

nem jogi normákkal rendezettek, és kevésbé tűrik a jogi beavatkozást.10A családjog

szankciórendszere általában eltér a polgári jog szankciórendszerétől.

E mellett azonban kiemeli, hogy a családjog önállósága nem jelenti annak zárt, más

jogágaktól elszigetelt voltát, több kapcsolódási pontot is megjelöl a polgári joggal. Így a

polgári jog egyik fő alapelve, a rendeltetésszerű joggyakorlás a családjogban is érvényesül,

akár szerepel a Csjt.-ben, akár nem. Ugyanakkor a családjogot önálló alapelvek is uralják,

mely szintén a családjog önállóságát igazolja.

A kodifikációs munkálatok megkezdésekor a jogtudomány nem volt egységes a

családjog különállóságának a megítélésében. Ennek ellenére már az 1998-as

5 Az 1959. évi Ptk. megalkotásakor már fel sem merült az egységes szabályozás lehetősége. 6 1995-ig. 7 Kecskés László: A civilisztika és a gazdasági jogalkotás viszonyáról; In: Magyar Jog 1991. 4. szám 202.o. 8 Bíró-Lenkovics: Általános Tanok; Novotni - alapítvány Miskolc, 1996., 25. o. 9 Lábady: A magyar magánjog (polgári jog) általános rész; Budapest-Pécs, 1997. 36.o. 10 Weiss Emília: Az új Polgári Törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása; In: Polgári jogi kodifikáció 2000. II/2. 7. o.

kormányhatározat megszületése után kialakult egységes kodifikátori álláspont alapján a

családjog teljes normaanyaga beillesztésre kerül az új Polgári Törvénykönyvbe. Ezáltal a

családjog magánjogi hátterének és összefüggéseinek a jelenleginél hangsúlyosabb érvényre

juttatását teszi lehetővé.11 Ez lehetőséget teremt arra, hogy a családjog átvegye a polgári jog

azon szabályait, melyek a hatályos Csjt.-ben egyáltalán nem vagy csak hiányosan vannak

rendezve, illetőleg, hogy polgári jogban és a családjogban meglévő egyes indokolatlan

ellentmondások feloldhatóvá váljanak.12 Azaz a javaslat sem határozza meg egyértelműen a

családjog és magánjog kapcsolatát.

Véleményem szerint a történeti hagyományokat nem lehet figyelmen kívül hagyni

akkor sem, ha e két jogterület 50 évig külön fejlődött, a családjog, a polgári jog szerves

részének tekinthető. Az eltérő fejlődésnek köszönhető sajátosságai nem hordoznak annyi

megkülönböztető jegyet, melyek a családjogot önálló jogági rangra emelnék, azonban ezen

specifikumok megtartása indokolt.

Megállapítható, hogy a családjog és polgári jog között sokkal több az azonosság, mint

a különbözőség, a családjog számos területen kapcsolódik a polgári joghoz.13 A polgári jog

egyes alapelvei - mint ahogy azt Weiss Emília is megállapította -, korlátlanul érvényesülnek a

családjogban is. Ilyen például a jóhiszeműség, tisztesség és együttműködés elve, a

rendeltetésszerű joggyakorlás elve és a joggal való visszaélés tilalma.

Kiemelendő, hogy a házassági vagyonjog – annak egyes elemeinek

megszaporodásával – egyre összetettebbé vált, mely kérdések rendezése a magánjog (pl.

társasági jog, biztosítási jog, tulajdonjog) nélkül nem lehetséges. A magánjogi normák e

területen való érvényesülése a jogalkalmazásban több évtizedes gyakorlat, azonban mely

közvetlenül sohasem, hanem a Legfelsőbb Bíróság által kifejlesztett jogértelmező

tevékenység útján hatottak.

A családjog magánjogi kódexbe való inkorpolása lehetőséget nyújt arra, hogy a

magánjog klasszikus alapelvei közvetlenül érvényesüljenek a családjogi ügyekben. E mellett a

családjogban érvényesülő kevés számú, de annál nagyobb jelentőségű alapelveinek

fenntartása indokolt a Negyedik Könyv Első részében.

11 Szerk.: Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez; In: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008. 393.o. 12 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Szakértői Javaslata. 13 Ld. Barzó Tímea: A családjog és a polgári jogi kodifikáció; In: Magyar Jog 2000. 5. szám 288.-292.o.

Amikor a házassági jogviták keletkeznek, ezek megoldása általában az eljárásjogra

hárul. Az eljárásjog az anyagi jog szolgálóleánya, azaz az eljárásjog célja az anyagi

jogszabályok érvényre juttatása. Az eljárásjog azonban lényegesen befolyásolja az egyes

eljárások kimenetelét. Így az eljárásjogi szabályokon múlik például a házasság felbontása

iránti perek egyszerűsítése, vagy éppen túlbonyolítása.

A házassági bontóper eljárási szabályai mutatják meg, hogy a jogalkotót e pertípushoz

milyen kapcsolat fűzi. Kifejezi-e rosszallását a házasságok felbontása miatt, így elnehezíti-e,

meghosszabbítja a per befejezését, vagy éppen hagyja, hogy a házastársak, mint megfontolt,

felnőtt emberek hosszas átgondolás után különösebb nehézség nélkül bontsák fel

házasságukat.

2. A házasság fogalma

Dolgozatom témája, - a házasság felbontásának szabályozása – miatt elengedhetetlen, hogy

először a házasság fogalmát tisztázzam.

Míg a házasság fogalma az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül a

hazai és az európai jogalkotásban, az egyes országok tendenciái eltérőek. A házasság

fogalmát a HT. nem definiálta, azonban az állam, mint a házasság intézményét védendő

kiemelkedő érdeket szem előtt tartva, a házasságkötésnek, a házastársak jogainak és

kötelezettségeinek, valamint az érvénytelenségi okok szabályainak megalkotásával a házasság

jogi alapfeltételeit teremtette meg. A HT. elfogadása megalkotta a házasság intézményének

máig ható belső, anyagi tartalmát, és külső formáját, a házasság megkötésének eljárását.

A HT. a házasságkötés vonatkozásában a korábbi természeti rendet elfogadva

megtartotta a házasságkötés alaptételeit olyan eljárási rend keretei között, melyek minimális

feltételei szerinti eljáráshoz fűződhetnek az érvényes házasság jogkövetkezményei. Az

érvényes házasság létrejöttének anyagi feltételei között első helyen áll, hogy házasságot

kizárólag férfi és nő köthetett, így egyértelműen kizárta az azonos neműek házasságát.14

Ebből az is következik, hogy házasság csak két ember között jöhetett létre, vagyis a HT. nem

ismerte el a többnejűséget, vagy többférjűséget.

További anyagi jogi feltétele az érvényes házasság létrejöttének, hogy azt a felek

egyező akaratnyilvánítással, szabad beleegyezés alapján kössék, mely csak akkor lehetséges,

14 Látszik, hogy ez nem csak a jelenben felmerülő kérdés, mivel már a HT. elfogadásakor számos jogelméleti munka hangsúlyozza ki a házasságkötés ezen elemi feltételét. Ld.: Tóth Gáspár: A magyar házassági jog rendszeres kézikönyve, Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1896. 11. o.

ha a fél birtokában van ítélőképességének, nyilatkozatai jogkövetkezményeinek, azaz a fél

cselekvőképes. A szabad beleegyezés azt is magában foglalja, hogy a felek házasságkötési

nyilatkozatukat nem köthetik sem időbeli, sem más feltételhez.

A harmadik – igaz feltételes - követelménye a házassági kötelék létrejöttének, annak

„elhálása” volt.15

Megállapítható, hogy 1894-től kezdődően a házasság fogalmának eljárási alaptétele,

hogy a házasság a polgári tisztségviselő előtti megkötése.

A házasság HT. által felállított fogalmának lényeges eleme az állandóság is, mivel a

házasság kizárólag a házastárs halálával, vagy annak – szűk körben lehetséges – felbontásával

szűnhetett meg, így mindenféleképpen állandó életviszonynak volt tekinthető.

Összegezve a fent előadottakat a HT. által felállított fogalom szerint a házasság jogilag

akkor létesült, ha különböző nemű, cselekvőképes két személy, egyező akarattal, sem

feltételhez, sem időhöz nem kötötten kijelentette az állam által szabályozott formák mellett,

az illetékes polgári tisztségviselő előtt, hogy egymással házasságot kötnek.16

Hazai jogalkotásunkban a házasság fogalmának fentiek szerinti megalkotása óta a

házasság belső viszonyaiban, a házastársak egymáshoz fűződő jogaiban és kötelezettségeiben

következett be változás. Tekintettel arra, hogy a HT. nem foglalta magában a házassági

vagyonjogi szabályokat, és nem született egységes polgári jogi kódex sem, így a házastársak

egymáshoz való viszonyát, jogaikat és kötelességeiket jórészt a régi szokásjog tartalmazta. Ez

alapján annak ellenére, hogy a házasság a felek egyező, befolyásmentes akarat-

elhatározásával jött létre, a házastársak a házastársi kapcsolatban nem voltak egyenlőek. Így

megmaradt a férj főhatalma a felesége és a gyermeke felett, különösen a családi vagyon feletti

rendelkezés és kezelése körében.

Ezzel szakított az 1949. évi XX. törvény, amikor kimondta17 a nők és férfiak

egyenjogúságának, valamint a házasság és a család intézményének a védelmét.18 Ezzel

emelték először alkotmányos védelem alá a házasság intézményét, mely alkotmányos

védelem később csak erősödött 1972-ben azáltal, hogy a házasság intézményének védelme az

Alkotmány I. fejezetébe került, ellensúlyozni próbálva a társadalmi változásokat. Azonban a

házasság alkotmányos jogfogalmát nem határozta meg.

15 Azért feltételes, mert érvénytelenségi okként lehetett erre a hiányra hivatkozni, de csak akkor, ha a másik fél a házasság megkötésekor nem tudta, hogy házastársával az együtthálás lehetetlen. 16 Tóth Gáspár: A magyar házassági jog rendszeres kézikönyve, Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1896. 12. o. 17 Alkotmány 50.§. (1). bekezdése 18 Alkotmány 51. §

Az Alkotmány elfogadásának évében Nizsalovszky Endre az alábbiak szerint határozta

meg a házasság fogalmát: „a házasság egy férfi és egy nő között a törvényben megszabott

alakszerűségeknek megfelelően létrejött szerződéssel keletkező az a jogviszony, amelynél

fogva a szerződő felek feltétel kikötésével vagy időhatározással nem korlátozható időtartamra,

életközösség folytatására vannak kötelezve, oly módon, hogy e jogviszonyuk fennállása alatt

harmadik személy irányában hasonló jogviszonyra nem léphetnek.”19

A házasság intézményének védelme nem a konkrét házasságok védelmének, - így a

válások megakadályozásának – állami kötelezettségét jelenti, azonban a házasságok jogi és

tényleges stabilitása alkotmányos érték.20

A házassági jog részletes szabályait az 1952. évi családjogi kódex alkotta meg, már

magában foglalva a házastársak jogainak és kötelezettségeinek tételeit is. A házasság

fogalmát – hasonlóan az 1945 előtti tendenciákhoz – a jogtudomány és a bírói gyakorlat

dolgozta ki. A Legfelsőbb Bíróság 3. számú irányelvében kimondta, hogy a szocialista

erkölcsi felfogás szerint a házasság a szabad és egyenlő jogú férfinek és nőnek kölcsönös

vonzalomra alapított, a családi kapcsolat alapját alkotó jogilag szabályozott tartós közössége.

Ez alapján a házasság egy férfi és egy nő egyenjogú, szabad, önkéntes szövetsége, amely

családot létesít, házastársi jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, és amely a törvényben

meghatározott szabályok megtartásával jött létre.21

A hangsúly – a korábbiakhoz képest - a felek egyenjogúságára helyeződött át,

kihangsúlyozva az érzelmi kötelék szerepét, a házasság céljaként a család létesítésének

megjelölése mellett. A házasság akként való meghatározása, hogy az a házastársak önkéntes,

szabad szövetsége, háttérbe szorította a házasság szerződéses jellegét, elutasítva a vagyonjogi

érdekek mentén való házasságkötést.22

A házasság fogalma tovább formálódott az elmúlt évtizedekben, részben azáltal, hogy

a rendszerváltozást követően a házasságot nem a „szocialista erkölcsi felfogás” szerint

határozták meg.

A jogirodalomban ma sem alakult ki egységes álláspont a házasság fogalmának

meghatározásában, a fogalom körét egyes szerzők tágabban, mások szűkebben határozzák

meg. Az eltérések egyrészt az életközösség tartósságának a megjelölésében, illetőleg az

akaratszabadság kihangsúlyozásában lelhetőek fel.

19 Nizsalovszky Endre: Magyar Családi jog; MEFESZ Jogászkör kiadása Budapest, 1949. 22. o. 20 Schanda Balázs: A házasság intézményének védelme a magyar alkotmányjogban. Elhangzott a PPKE JÁK 2008. május 14-én megtartott „A házasság intézményének védelme egykor és ma” című konferencián. 21 Pap Tibor: Magyar Családi Jog; Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. 73. o. 22 Szerk.: Szigligeti Viktor és Bacsó Jenő: A családjogi törvény magyarázata; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1971. 33. o.

A házasság egy férfi és egy nő között, az arra kijelölt állami hatóság előtt személyesen

tett és kölcsönös, kifejezett nyilatkozattal létrejövő kötelék, amely a törvényben

meghatározott személyi és vagyoni joghatásokkal jár. Célja, – általában – tartós életközösség

létrehozása és a családalapítás.23 Ebben a definícióban két problémát látok. Egyrészt a

házassági vagyonjogban nem számol azzal a lehetőséggel, hogy a felek a Csjt.-től eltérő

módon szabályozzák a házastársi vagyoni viszonyaikat. Másrészt álláspontom szerint a

házasságnak elengedhetetlen eleme, céljának a tartós életközösség fenntartásának a

kimondása.

A házasságnak viszonylag leegyszerűsített fogalmát adja Szeibert Orsolya, aki a

házasságot a férfi és a nő közötti olyan szabad szövetségnek tekinti, amely jogszabály által

meghatározott módon jön létre, és amelyhez a jogszabály által megjelölt jogok és

kötelezettségek kapcsolódnak.24 Ez a meghatározás éppen a letisztultsága miatt nem alkalmas

a házasság meghatározására, mivel éppúgy ráillik az élettársi kapcsolatra, mint a házasságra,

és nem tartalmazza a házasság intézményesített jegyeit.

Teljes mértékben a házasság jelenleg is érvényes definíciójaként tartom

elfogadhatónak az alábbi meghatározást, mely szerint a házasság egy férfi és egy nő házassági

életközösséget létrehozó kapcsolata, amely a házasság megkötésével családot létesít,

házastársi jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, és amely a törvényben meghatározott

szabályok megtartásával jön létre.25E fogalom meghatározásból hiányzik a kölcsönös

érzelmeken alapuló jelző tekintettel arra, hogy házasság létrejöttéhez ez nem feltétlenül

szükséges. Ugyanakkor ellentétben az előző meghatározással, a házasságban élő feleket már

családnak tekinti, és nem csak alkalmasnak a család létrehozására.

A fenti fogalmak összehasonlításakor az alábbi közös elemeket találhatjuk. A házasság

intézménye monogám, és csak férfi és nő között jöhet létre. A házasság további fogalmi

eleme az életközösség létrehozása. Jellemzően csak meghatározott állami eljárási rend keretei

között jön létre, azonban ekkor számos joghatást vált ki, házastársi jogokat és

kötelezettségeket keletkeztet.

23 Erdős Katalin: A házasságkötés; In: Szerk.: Kőrös András: A családjog kézikönyve I. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2000., 21. o. 24 Szeibert Orsolya: Házasság – Házasságon kívüli partnerkapcsolat – család a nemzetközi emberi jogi egyezmények, az Alkotmány és az alkotmánybírósági gyakorlat tükrében. In: Szerk.: Sajó András: Alkotmányosság a magánjogban; Complex kiadó Budapest, 2006. 245. o. 25 Filó Erika: A házassági jog; In: Csiky Ottó – Filó Erika: Magyar családjog 2. átdolgozott kiadás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 2003., 40. o.

A házasság intézményének a védelmét az Alkotmányon túlmenően egyes nemzetközi

egyezmények is kiemelik. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata deklarálta a családhoz, a

házassághoz való jogot, kimondva, hogy a férfiak és a nők szabadon (fajra, nemzetiségre,

vallásra tekintet nélkül) köthetnek házasságot fejlett koruk elérését követően, és egyenlő

jogaik vannak a házasság tartama alatt és a házasság felbontása tekintetében.26

A család és ezzel együtt a házasság védelmének biztosításának a szükségességéről

rendelkezik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye is biztosítja a házasságkötéshez való jogot és a

házastársak egyenjogúságát.27Az Egyezményen alapuló bírósági gyakorlat a házasságnak

kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a többi párkapcsolati formához képest, és védi annak

intézményét, megállapítva, hogy házasság két, egymástól eltérő nemű személy között jöhet

létre.28A Bíróság 2006-ban még arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak ellenére, hogy

egyes államok joga elismeri az egyneműek házasságát, az azonos neműek házasságkötési joga

nem vezethető le az Egyezmény által garantált jogok értelmezéséből, így a Bíróság

jogvédelme kizárt e körben.29 A házastársak fogalma a gyakorlatban az elmúlt évtizedben

jelentős változáson ment keresztül. Az időközben bekövetkezett szemléletváltozásra

tekintettel a házasság fogalmának dinamikus értelmezésével elfogadta az azonos neműek

házasságkötését,30odáig menve, hogy 2010-ben kimondta, hogy házasságkötéshez való jog

nemcsak a különneműeket, hanem az azonos neműeket is megilletheti.31

Az Európai Unió Alapjogi Chartája - tekintettel az Unión belül fennálló nemzeti

szabályozásbéli különbségekre - csak annyit mond ki, hogy: „A házasságkötéshez és a

családalapításhoz való jogot, az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint,

biztosítani kell.”32 A Charta tehát nem tiltja meg az azonos neműek házasságkötését, de

számukra házasságkötéshez való jogot sem biztosít, a megoldást a nemzeti jogrendszerekre

bízza.

Az Európai Bíróság gyakorlata a házasság fogalmának meghatározásában nem túl

kiforrott. Azonban annyi mindenesetre leszögezhető, hogy az elmúlt években - tekintettel a

26 Többek között e hivatkozással semmisítette meg az Alkotmánybíróság azon jogszabályi rendelkezést, mely a fegyveres erők házasságkötését előzetes engedélyhez kötötte. (22/1992. (IV.10.) AB. Hat.) 27 12. cikk: A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint. 28 Grád András: A Strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve; Strasbourg Bt Budapest, 2005. 382.o. 29 R. and F. v. The United Kingdom 35748/05., Decision of 28 November 2006. 30 Halmai – Polgári – Sólyom – Uitz - Verman: Távol Európától. Kiemelt védelem alacsony színvonalon In: Fundamentum 2009. 1. szám 99.o. 31 Schalk and Kopf v. Austria 30141/04., Judgement of 24 June 2010. 32 Európai Unió Alapjogi Charta 9. cikk.

tagállamok szabályozásának változásaira -, a házasságot már nem egyértelműen egy férfi és

egy nő kapcsolataként határozza meg.33

A házasság intézményének védelmének megvalósításában, és új tartalommal való

megtöltésében kiemelkedő szerepe volt és van az Alkotmánybíróságnak, amely számos

határozatával fejlesztette tovább az alkotmányos védelmet.

Az AB. már 1990-ben kimondta, hogy a társadalmat alkotó polgárok legalapvetőbb és

legtermészetesebb közössége a házasság és a család, melynek védelme a jogalkotási eljárásra

is kötelezettségeket tartalmaz, ezért a házasságról, a családról és a gyámságról szóló

módosítása alkotmányerejű törvény meghozatalát igényli.34

A házasság intézményének alkotmányos védelme körében az AB. kifejtette, hogy az

Alkotmány egyben garantálja a házasságkötés szabadságát, mint az önrendelkezési jog egy

részét.35

Már az 1990-es évek elején megjelent a házasság hagyományos fogalmának védelme

az AB. jogfejlesztő tevékenységében, mikor az élettársi kapcsolattal párhuzamba állítva, ott

megengedte, de a házasság intézményénél egyértelműen kizárta az azonos neműek ilyen

jellegű intézményesített kapcsolatát. Indokolása szerint, a házasság intézménye kultúránkban

és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös

gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza amellett, hogy a házastársak

kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete.36 A gyermekek nemzésére és

szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a házasságnak, de a házasság

eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság

intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a

házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata

annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát a házasság és a család

intézményét.37

33 A D. és Svéd Királyság v. az Európai Unió Tanácsa ügyben (C-122/99 és C-125/99 egyesített ügyek) az Európai Közösségek Bírósága 2001-ben még kimondta, hogy a tagállamok által általánosan elfogadott definíció szerint a házasság fogalma két különnemű ember unióját jelenti. 34 4/1990. (III.04.) AB. határozat 35 22/1992. (IV.10.) AB. határozat és ld. 23/1993. (IV.15.) AB. határozatot. 36 A házasság és a család intézményének összefonódását hangsúlyozza a 18/2001 (VI.01.) AB. határozat is, mely hivatkozik arra, hogy a gyermek születésének elősegítése mesterséges vagy művi beavatkozás útján olyan esetekben, amikor a házaspárnak természetes úton nem lehet gyermeke, erősíti a házasság intézményét, és lehetővé teszi a tulajdonképpeni család (a gyermekkel bíró házaspárok) létrejöttét. 37 14/1995. (III.13.) AB. határozat.

E döntését az AB. többször is megerősítve, az azonos neműek közötti

házasságkötésének engedélyezésére kiírt népszavazási kezdeményezés ügyében hozott

határozatában megállapította, hogy a legfontosabb emberi jogi nemzetközi egyezmények

szövegezéséből is az következik, hogy a házasságot férfi és nő életközösségeként fogják fel: a

házasságkötés szabadságát a férfi és a nő jogaként határozzák meg. Az AB. ezen

határozatában kifejtett értelmezése szerint a házasság intézményét a férfi és nő

életközösségeként védi az Alkotmány, ezért az Alkotmány tartalmi módosítását

eredményezné az azonos neműek házasságkötésének lehetővé tétele kérdésében tartandó

népszavazás.38

Lényegében ezen indokok alapján utasította el az AB. a poligámiára irányuló

népszavazási kezdeményezést is.39

A házasság intézményesített védelmét az AB. legmarkánsabban a bejegyzett élettársi

kapcsolatról szóló törvény40 részleges alkotmányellenessé nyilvánításakor fogalmazta meg.

Az AB. kihangsúlyozta, hogy a párválasztás szabadsága, a házasságkötés, valamint a

családalapítás joga, és a házasság, mint társadalmi intézmény védelmére vonatkozó

alkotmányi kötelezettség szoros összefüggésben állnak.

Az állam kötelezettsége a házasságkötéshez való jog biztosítása körében elsősorban és

minimálisan arra terjed ki, hogy a házasságkötés és családalapítás feltételeit, jogi kereteit

megteremtse. Ebből következően a jogalkotó a házasság intézményét nem szüntetheti meg, a

házasságkötést nem teheti lehetetlenné, és a házasság esetleges feltételeit, akadályait is

rendkívüli körültekintéssel kell meghatároznia.

Azonban az állam nem teremthet olyan törvényi helyzetet sem, amely a házaspárokat

összességében hátrányosabb helyzetbe hozza a nem házas személyekkel, párokkal szemben,

hanem éppen ellenkezőleg olyan jogi környezetet kell teremteni, amely arra ösztönzi

polgárait, hogy a lehetséges együttélési formák közül a házasságot válasszák és családot

alapítsanak. A határozat elvi éllel állapította meg, hogy a jogalkotó a házasságot a versengő

életmodellekkel szemben csak úgy tudja hatékonyan védeni, ha az attól eltérő modelleket

valóban eltérően is szabályozza. Ugyanakkor az AB. azt is megállapította, hogy az

Alkotmányból nem a házassági kötelék, mint együttélési forma „egyedüli,” kizárólagos,

hanem a „különös” kiemelt, alkotmányos szintű védelme vezethető le, vagyis az alaptörvény

38 65/2007. (X.18.) AB. határozat 39 75/2007. (X.19.) AB. határozat 40 2007. évi CLXXXIV. törvény

nem zárja ki más, a házasságtól eltérő párkapcsolatok törvényi szintű oltalmát, azonban ezek

joghatásainak eltérőnek kell lennie.

A bejegyzett élettársi kapcsolat eredeti szabályozásának problémája abban állt,41 hogy

„ quasi házassággá” és valódi családjogi intézménnyé vált volna, ezáltal a házasfeleket

megillető jogok a bejegyzett élettársakat is megillették, ezzel párhuzamosan pedig a

házastársakat terhelő kötelességek is terhelték volna a bejegyzett élettársakat. Általános

jelleggel a bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásai azonosakká váltak volna a házasságéval.

Az AB. a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat között kifejezetten fenntartott

különbségek egyike sem volt releváns. Ezáltal a jogalkotó által választott jogi megoldás

következtében a férfi és nő házasságának valódi konkurenciát jelentett volna a bejegyzett

élettársi kapcsolat.

Az Alkotmány alapján a házasságot tartalmi jellemzői tekintetében is - nemcsak az

elnevezésében - valóságos védelem illeti meg. Az Alkotmány a legmagasabb szintű jogforrás

a jogrendszerben, törvényi szinten tehát nem lehet alkotmányos intézményekkel azonos, új

intézményeket létrehozni.42

Ezzel ellentétes és egyszemélyes álláspontot fejtett ki Bragyova András a határozathoz

fűzött különvéleményében. Megállapította – mellyel egyetérthetünk -, hogy az alkotmány

házasságfogalma a társadalom házasságról alkotott felfogását tükrözi, azaz a házasság

alkotmányos védelme a mindenkori társadalmi erkölcs szerinti házasság intézményi

biztosítéka. Ebből következik, hogy a házasság alkotmányos fogalma változhat, sőt változnia

kell, ha a társadalomban uralkodónak elfogadott házasság és családfelfogás megváltozik,

melynek követése a törvényhozó feladata.

Bragyova András alkotmánybíró szerint a házasság alkotmányos védelme nem lehet

államcél, mivel az államnak egyenlően kell kezelnie a házasság mellett döntő és a házasságot

kötni nem kívánó esetleg házasodni nem is tudó polgárait. Az egyenlőség pedig kizárja a

házasság intézményének jogi eszközökkel történő ráerőltetését vagy kedvezményekkel való

ösztönzését is. Ez azonban a házasság alkotmányos intézményesített védelmét szüntetné meg,

mely ellentétes az elmúlt évtizedek tendenciáival.

Ugyanakkor – Bragyova Andrással ellentétben - álláspontom szerint vannak olyan

alkotmányos alapjogok és intézmények, melyek fennállása és védelme nem függhet a

41 A bejegyzett élettársi kapcsolat alkotmányos problémát csak különböző nemű élettársaknál vethet fel, mivel azonos nemű személyek házasságot nem köthetnek, így nem is válhat az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata a házasság „konkurenciájává.” 42 154/2008. (XII. 17.) AB. határozat: e határozattal részletesen foglalkozik Jakab András: Az Alkotmánybíróság határozata a bejegyzett élettársi kapcsolatról – A házasság védelme és a jogbiztonság című munkájában; In: JeMa 2010/2. 9.-16. o.

társadalom többségének pillanatnyi az értékítéletétől, és ezen védendő intézmények közé

tartozik a házasság is.

Áttekintve az alkotmánybírósági határozatokat megállapítható, hogy az AB. kialakult,

töretlen és változatlan álláspontja, hogy a házasság intézményének védelme nem egyeztethető

össze az azonos neműek házasságával.43

Számos európai országban az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatán

túlmenően az azonos neműek házasságát is lehetővé tették.44 Először a világon a

Hollandiában engedélyezték az azonos neműek számára a házasságkötést 2001. április 1-jén,

mely lassú, de szerteágazó növekedést indított el nemcsak Európában, hanem az Európán

kívüli országokban is. Jelenleg 7 európai országban, és 3 Európán kívüli országban

legalizálták az azonos neműek házasságkötését.45

Az azonos neműek házasságkötése előtt a kaput a regisztrált élettársi kapcsolatok

bevezetése tárta szélesre. Az azonos neműek közötti kapcsolat legalizálásával csökkent e

párkapcsolati forma miatti társadalmi ellenállás. A bejegyzett élettársi kapcsolatok és a

házasság joghatásai közötti különbségek csökkenésével vált bevezethetővé, és az adott

országokban elfogadhatóvá az azonos neműek házasságkötése.

Azt is ki kell emelni, hogy általában azon országokban, ahol megengedett az azonos

neműek házasságkötése, joghatásában általában a különneműek házasságával egyezik meg,

azonban bizonyos kérdésekben a bejegyzett élettársi kapcsolathoz hasonlít. Mindkét

házasságnál megegyeznek a házasságkötésre, a házastársak jogaira és kötelezettségeire, a

házasság vagonjogi hatásaira és az öröklési joghatásaira teljességgel azonos szabályok

vonatkoznak. Eltérő joghatások érvényesülnek Belgiumban46 és Svédországban, ahol az

azonos neműek házassága apasági vélelmet nem keletkeztet.47

43 Az Alkotmánybíróság által felsorakoztatott elvek alapján az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága 2007. november 6-ai ülésén utasította el az azonos neműek házasságkötését megengedő törvényjavaslatot, melyet ezt követően nem is vettek elő újra. Ld.: Hámori Antal: Az azonos neműek házasságáról szóló törvényjavaslat alkotmányjogi reflexiója; www.vigilia.hu letöltés dátuma: 2011.11.12. 44 Ld. bővebben: Ian Curry-Sumner: Same-sex relationships in Europe: trends towards tolerance? In: Vol.3, No. 2. (2011) Amsterdam Law Forum 43.-60. o. 45 2003-ban Belgium, 2005-ben Spanyolország, 2008-ban Norvégia, 2009-ben Svédország, 2010-ben Izland, és Portugália, míg az Európán kívüli országok közül 2005-ben Kanada, 2006-ban Dél-Afrika, 2010-ben Argentína, és néhány (hat) Egyesült Államokbeli szövetségi állam lépett be az azonos neműek házasságát megengedő országok közé. 46 Belgiumban továbbra is csak a házasság, mint intézményesített párkapcsolati forma eredményezi a személyállapot megváltozását, és teremt a felek között kölcsönös támogatási kötelezettséget. Ezáltal a házasság intézményének továbbra is primátusa van, csak a házasság egyik tartalmi eleme, a felek személye változott meg. 47 Szeibert Orsolya: Házasság és házasságon kívüli partnerkapcsolatok: élettársak és bejegyzett élettársak; In: Családi Jog VIII. évfolyam 2010. december 25.-31. o.

Ez a folyamat ugyanakkor megtorpanni látszik például az USA-ban, ahol 1996-ban

szövetségi törvényt fogadtak el a házasság védelméről - Defense of Marriage Act -, amely a

házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként határozza meg. Jelenleg több mint húsz

szövetségi állam alkotmánya kifejezetten tiltja az azonos neműek házasságának elismerését.

Ezek sorába lépett 2008. november 4-én Kalifornia, ahol népszavazás kiegészítette az

alkotmányt azzal, hogy „házasságot csak egy férfi és egy nő köthet” és ezzel megsemmisítette

az azonos neműek házasságkötésének fél évvel korábbi, a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság

általi engedélyezését.

A fentiek alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a haladás útja, és az Európai Unió

kívánalma lenne az azonos neműek házasságának a legitimálása.

Mindenesetre Magyarország Alaptörvénye továbbra is kiáll a házasság intézményének

a védelme mellett, melyet mint férfi és nő közötti, önkéntes elhatározás alapján létrejött

életközösséget határoz meg. Ezzel megalkotta az Alaptörvény a házasság első alkotmányban

foglalt definícióját, továbbra is elzárva az azonos neműeket a házasságkötés lehetőségétől.

Álláspontom szerint e fogalom meghatározás pontatlan és elnagyolt. Nem tartalmazza

a házasság megkötésének módjára való utalást, így az Alaptörvény alapján akár az egyházi

szertartást is önálló házasságkötési formának tekinthetnénk. Ugyanakkor ez a

házasságfogalom neutrálisnak tekinthető, mivel semmilyen pozitív tartalommal nem tölti meg

a fogalmat. Nem emeli ki, hogy a házasság célja a felek tartós együttélése.

Az Alaptörvény definíciója csak a korábban meghozott alkotmánybírósági döntésekkel

összhangban értelmezve érheti el a szándékolt jogalkotói hatást.

A házasság intézményével együtt az Alaptörvény védi a családot, mint a nemzet

fennmaradásának alapját. A család és a házasság intézményének fontosságát azzal is

hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény első fejezetében, az „Alapvetések” közé helyezte, és

szabályozását a sarkalatos törvényekre bízta.

II. Történeti előzmények a magyar házassági jog szabályozásában

1. A polgári házassági jog kezdetei

A házasság felbontásának polgári szabályai a polgári házasságkötés intézményének létrejöttével és fejlődésével alakultak ki. A polgári házasság történeti előzményei Magyarországon II. Józsefig (1741-1790) nyúlnak vissza. II. József 1781-ben kiadott ún. „Türelmi rendelete” a nem katolikus felekezetek számára szinte teljes vallásszabadságot biztosított, mely alapot teremtett későbbi házassági pátensének.48 II. József 1783. január 13-án kiadott pátensében49 először nevezte a házasságot „polgári szerződésnek”, ezáltal a házassági jogi kérdésekben a katolikus világi társadalom függetlenült a pápai kúriától. Nem dogmatikus elhatárolódást hozott a pátens, inkább racionálisabb és egységes szabályozást kívánt bevezetni. Legelőször a diszpenzáció kérdését szabályozta, és a 3. és 4. fokú rokonságot már nem tekintette tiltó akadálynak, és alóla felmentést adott, függetlenül attól, hogy a felek kizárólag katolikus vagy vegyes házasságot köttettek.50 Ezt követően 1786. évi házassági pátense gyökeres változásokat idézett elő azzal, hogy felismerte, hogy egyik egyházi jogot sem lehet ráerőltetni a többi felekezetre. II. József pátense a házassági jog egészére állami szabályozást vezetett be. Valamennyi felekezet vonatkozásában egységesen állította fel a házasság megkötésének anyagi és formai kellékeit, azzal, hogy kimondta a katolikus papok a nem katolikus felek közötti házasságkötésnél, mint polgári tisztviselők jártak el, és a házasságkötésnél nem a saját egyházi jogukat, hanem a pátens rendelkezéseit kellett alkalmazniuk. Megtiltotta ezáltal, hogy saját egyházjogukban meglévő, de a pátensben nem szabályozott házassági akadályra hivatkozva megtagadják a házasságkötést. A pátens másik nagyon fontos új eleme az volt, hogy a házassági pereket királyi (állami) bíróságok elé utalta,51eltörölve házassági ügyekben az egyházi bíráskodást, megteremtette a házassági jog egységes, polgári jogon alapuló szabályozását. II. József halálát megelőzően valamennyi, így „Türelmi rendeletét” is visszavonta. II. József halálát követően az egyház fokozatosan nyerte vissza a házassági perek feletti bíráskodás jogát.52 II. Lipót sok más kérdés mellett vallási és házasságjogi problémákkal is foglalkozott, felemás eredménnyel. II. Lipót valamennyi II. József által kiadott intézkedést felfüggesztette, és a felekezetek számára biztosította a házassági ügyekben való bíráskodás során a saját felekezeti joguk szerinti eljárást. Az 1790-1791. évi országgyűlésen hozott törvények átmenetileg rendezték a házassági joggal kapcsolatban felmerülő vitás kérdéseket. Az 1790. évi 26. törvénycikkben „mindkét vallású evangélikusok” összes házassági ügyeit saját egyházi bíróságuk elé utalta. Azonban ezen szabályt sohasem alkalmazták, így a protestánsok ügyeiben továbbra is állami

48 Király Eszter: A polgári házasság története Magyarországon; In: Jogtudományi Közlöny 1997. május. 221-228.o. 49 Magyarországon és Erdélyben a házassági pátens rendelkezései csak 1786-ban nyertek kihirdetést. 50 Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus; In: A magyar protestantizmus történetének forrásai Bp., 1939 Sylvester Nyomda Rt. 51 Azzal a megszorítással, hogy a katolikusok házassága továbbra is felbonthatatlan maradt. 52 Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet 513. sz.

törvényszékek ítélkeztek. A vegyes házasságok átkerültek a katolikus egyházi bíróságok hatáskörébe, akik a kánonjog szabályai szerint jártak el. A jogbizonytalanság elkerülése érdekében II. Lipót rendezte II. József rendeletének hatálya alatt a polgári bíróságok által hozott, házasságot felbontó ítéletek jogi sorsát, kimondva ezen ítéletek hatályban maradását. A törvények végrehajtását azonban a katolikus és a protestáns egyház állandó konfrontációja kísérte. A reformkori országgyűléseken (1832-36,1838) ismét felvetődött a protestánsok igénye a vegyes házasságok „szabad” megkötése iránt, amely a katolikus egyház ellenállása miatt nem valósult meg. Újabb változást az 1844. évi III. törvény53 hozott, amely törvényessé tette - visszamenőleges hatállyal - az 1839. március 15. után evangélikus lelkipásztor előtt kötött vegyes házasságokat. Ezzel a protestáns felekezetek szabadon köthettek nemcsak egymás között, de vegyes házasságokat is. Az „örökös tartományokban” már 1812. január 1-jétől alkalmazott Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch (azaz Osztrák Polgári Törvénykönyv, a továbbiakban: OPTK.) Magyarország vonatkozásában az 1852. november 29-én kiadott császári paranccsal, 1853. május 1-jei hatállyal lépett életbe.54 Az OPTK. szerint a házasság létrejöttekor két különböző nemű személy kinyilatkoztatja azon akaratát, hogy „elválhatatlan közösségben élnek, gyermekeket nemzenek, azokat nevelik, s egymást kölcsönösen segélik.” Ezen rendelkezések érvényesek voltak vallási különbségek nélkül, bármely – elismert - házasságra, azzal, hogy vegyes házasság esetén a nem katolikus fél kérésére saját lelkésze is jelen lehetett a katolikus papon kívül a házasság megkötésénél. A keresztény és nem keresztények közötti házasságot azonban továbbra sem támogatta, de eltűrte azáltal, hogy ezen házasságok megkötését kormányszéki engedélyhez kötötte. Az OPTK. rendelkezett a házasság bírói úton történő érvénytelenné nyilvánításáról, a válásról, és az ágytól-asztaltól való elválásról is.55 A válást csak a nem katolikus vallású felek a holttá nyilvánítása, vagy a halála esetén tartotta megengedhetőnek. Annak ellenére, hogy az OPTK. külön fejezetben foglalkozott a házassági joggal, éppen ezen fejezetet csak bizonyos megszorításokkal lehetetett alkalmazni Magyarországon. Ugyanis a római katolikusok, az egyesült görög és nem egyesült görög szertartású és a katonai törvényhatóság alá tartozó állampolgárokra nem voltak alkalmazhatóak a házasság érvényes megkötése, az érvénytelenség megállapítása iránti tárgyalás, az ágytól-asztaltól való elválás, és a házasság felbomlásának szabályai.56 Az 1861-es országbírói értekezlet után az OPTK. csak Erdélyben maradt hatályban, így Magyarországon egyre erősebb igény mutatkozott az új szabályozásra. Ennek első lépése az 1868. évi XLVIII. törvény volt, amely a vegyes házassági válópereket az alperes „illetékes bírósága” elé utalta, azzal a sajátossággal, hogy miután az alperes illetékes bírósága jogerősen kimondta a házasság felbontását, a per átkerült a felperes bírósága elé, amely fórum a felperes felett hozott ítéletet saját hitelvei szerint.

53 Az 1844. évi III. tv hatályát az 1848. évi XX. tv. kiterjesztette a nem egyesült görög vallásúakra is. 54 Erdélyben 1853. május 29-ei nyílt paranccsal vezették be. 55 1853-ban az OPTK mellett ideiglenes polgári perrendtartást is bevezettek – többek között - Magyarországon, amely részletesen tartalmazta a peres eljárás szabályait, azonban a házassági perek vonatkozásában egyedül ”az evangelikus hitsorsosok házassági ügyeibeni eljárásról” rendelkezett a 30. fejezetben. In.: Ideiglenes Polgári Perrendtartás Magyar-, Horvát-, Tótország, Szerbvajdaság és temesi bánság számára; A cs.k. udvari és álladalmi nyomdából Bécs, 1852. 56 Rájuk továbbra is az egyházjogi szabályok voltak érvényesek, ügyük az egyházi bíróságok elé tartoztak.

A fentiek alapján az evangélikus felekezeteknél állami, míg a római katolikus, egyesült görög és nem egyesült görög, valamint a két erdélyi evangélikus, és az unitárius felekezetnél egyházi törvényszék járt el. A különböző vallási szertartások „egységesítésének” következő lépése az 1868. évi

LIII. törvény volt, amely a törvényesen bevett keresztény felekezeteknél a vegyes

házasságokat bármely felekezet papja előtt megköthetővé tette.

A vallási házasságkötések átjárhatóvá tétele mellett megjelent 1869-ben Irányi Dániel országgyűlési képviselő vallásszabadságról szóló törvényjavaslata, mely már a polgári házasságkötést és a házassággal kapcsolatos eddigi egyházi törvényszéki ügyek peres polgári bírósági elbírálását tartalmazta. A törvényjavaslat azon felvilágosodás - korabeli eszmét tükrözte, mely szerint a házasság polgári szerződés, melyet a házastársak erre irányuló közös akarata hoz létre, és amely közös akarattal a házasságot meg is lehet szüntetni. A törvényjavaslatot a képviselőház nem fogadta el, mivel a polgári házasság kérdését külön törvényben kívánták rendezni. A polgári házasságkötés újabb javaslata 1870-ben báró Eötvös József miniszter nevéhez kötődött. A javaslat57 abból indult ki, hogy az állam, - a vallási különbségek ellenére - a házasság polgári érvényességét nem kérdőjelezheti meg, az állam a házasságot polgári szerződésnek tekinti. A javaslat e mellett nem kérdőjelezte meg az egyes vallási felekezetek saját jogát a házasságok elismerése tekintetében. Sajnálatos módon a javaslat Eötvös halála miatt nem került tárgyalásra. A polgári házasság kérdése csakhamar újból felszínre került, amikor 1873. február 27-én a Képviselőház elfogadta Irányi Dániel újabb határozati javaslatát, mely a Kormányt a szabad vallásgyakorlásról és a polgári házasságról szóló törvényjavaslat mielőbbi beterjesztésére kötelezte.58Azonban hol a Kormány, hol a Főrendiház ellenállása miatt csak 1890-ben indult meg a házassági jogról szóló törvényjavaslat kidolgozása Szilágyi Dezső igazságügy-minisztersége idején.

2. Az 1894 évi XXXI törvénycikk megalkotásának előzményei

A polgári házasság bevezetésének eszméje ettől kezdve a jogászi közvéleményt is erősen áthatotta,59mely hatást gyakorolt a kormányzatra is. Szapáry Gyula kormánya 1890-ben meghirdette az egyházpolitikai reformokat, közöttük a kötelező házasság programját is.60 A vallásügyi reformokhoz a kormány nem kapott uralkodói jóváhagyást, ezért 1892-ben lemondott. A törvény megalkotásához vezető 57 A javaslat tulajdonképpen a „a vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról” szólt, mivel a vallásszabadság velejárójaként tekintették a polgári házasságkötést. 58 Grosschmid Béni: A Házasságjogi törvény (1894. XXXI.t.-cz.). Politzer-féle Könyvkiadó Vállalat Budapest, 1908.7.o. 59 1873-ban a IV. Magyar Jogászgyűlés megtárgyalta a házasság felbontásának a kérdését, és ezt követően 1880-ban Sztehlo Zoltán törvényjavaslatot készített a házasság megkötése és felbontása kérdésének rendezése körében. A vita (egyik) középpontjában a megegyezésen alapuló válás bevezetése állt, melyet inkább gyakorlati okokból támogattak, a becsületében sérelmet szenvedett fél érdekében. A javaslatban tehát nem a házasság polgári szerződési jellege miatt került megszövegezésre a megegyezésnek, mint bontó oknak a szabályozása. 60 Barzó Tímea: A magyar családjog múltja, jelene, jövője; In: Családi Jog 2006. március, IV. évf. I.szám.3. oldal

folyamat tehát országos botrányt robbantott ki, amely kormányválsághoz és váltáshoz vezetett. Az új kormány Wekerle Sándor miniszterelnök vezetésével továbbra is kiállt a polgári házasság (és válás) intézményének megszilárdítása mellett. A Wekerle-kormány az egyházpolitikai reformok körében meghirdette a kötelező polgári házasság programját. A házassági jogról szóló törvényjavaslatot 1893. december 2-án terjesztették be a Képviselőház elé, mely alapján az elfogadott törvényt 1894. december 9-én szentesítette az uralkodó. A polgári házasság programja együtt járt a házasság felbontása szabályainak újragondolásával. Amíg a polgári házasság kérdésköre hatalmas politikai vitákat robbantott ki, addig a válás kérdésköre inkább a jogászi közvéleményt mozgatta meg. A házassági törvény elfogadásakor a következő nyolc - vallási alapú - házassági jog volt érvényben az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királysághoz tartozó részein: a római katolikus egyházi jog, a görög-keleti román és szerb egyház joga, a protestánsok egyházi joga, az erdélyi reformátusok és az erdélyi evangélikusok egyházi joga, az unitáriusok házassági joga, a magyarországi izraeliták joga, valamint az erdélyi izraeliták joga,61melyek közül az első hat számított „bevett vallásnak”. A házasságkötés jogát minden bevett vallás a saját egyházi törvényei szerint gyakorolta, és döntött a házasság megszüntetése, érvénytelenítése kérdésében is. A különböző vallású házastársak házassága és az ahhoz kapcsolódó viták tekintetében különböző – egyházi, illetőleg állami - joghatóság alá tartoztak. Tisztázatlanok voltak különösen a vegyes házassággal, és az ezekből szárazó gyermekekkel kapcsolatos szabályok, valamint nem volt rendezve az izraelita vallásúak házassági joga sem, mivel azt az állam nem ismerte el.62 Abban sem volt egységes állásfoglalás, hogy mi lesz azokkal a polgárokkal, akik egyik bevett egyházhoz sem tartoztak. A házassági jog reformját szükségessé tette a vallás szabad gyakorlásának és az izraelita vallás bevételének elve. Ennek keretében meg kellett szüntetni a házasság megkötéséhez szükséges felekezeti kényszert és a cultus disparitas akadályát is. Nélkülözhetetlen volt a reform azért is, mivel nyolc egymás mellett élő házassági jog kaotikus állapotokat eredményezett már önmagában is, de a vegyes házasságok tekintetében fennálló kettős jog és kettős – egyházi - bíráskodás a házasság intézményének szilárdságát rendítette meg.63 Ez a folyamat nem volt egyedüli a kontinensen, mivel a XVIII. század második felében elindult magánjogi kodifikáció Európa legtöbb államában az addigi kánonjogi alapokon nyugvó házassági jogot is az állami szabályozás tárgyává tette.64 Mindenki érezte a reform szükségességét, azonban ennek ellenére komoly döntés előtt állt a jogalkotó, mivel az ezeréves hagyomány azt is diktálhatta volna, hogy a fennálló felekezeti jogok rendszerét fejlesszék tovább következetes, koherens rendszert alkotva, ahelyett, hogy egységes nemzeti házassági jogot, polgári eljárást és állami bíráskodást hozzanak létre, megfelelve ezzel az európai jogfejlődési tendenciáknak. Ez utóbbit választva, az 1894. évi házassági törvény egységes – mindenkire kiterjedő és kötelező - polgári házasságkötésre vonatkozó jogi szabályozást állapított meg, mellérendelve az anyakönyvezés intézményét, meghatározva azon bírói fórumot, amely előtt kizárólagosan tárgyalhatóak a polgári formában kötött házasságokkal kapcsolatos jogviták.

61 Tóth Gáspár: A magyar házassági jog rendszere kézikönyve; Budapest, 1896. Eggenberger-féle könyvkereskedés 5.o. 62 E helyzet rendezését kísérelte meg az udvari kancellária 1863:15940.sz. rendelete, valamint az OPTK. hatályának kiterjesztése e kérdésben az erdélyi izraelitákra. 63 A törvény ministeri indokolása szerint. 64 Szabó István: Az állami házasság megjelenése és a házasság felbonthatóság kérdése; In: Iustum Aequum Salutare. IV. 2008/3. 49.o.

Ugyanakkor meghagyta az egyházak szabadságát is, azzal hogy a hívők saját szertartásuk, tanaik alapján járhattak el: megtehettek mindent, amit a vallásuk előírt és nem voltak semmire sem kötelezhetőek, mely a vallásukkal ellentétes, azonban intézkedéseikhez polgári joghatás már nem kötődött. A házassági jogot tartalmazó törvény az állam és az egyház szekularizációját valósította meg, mind a házasságok megkötése, mind a megszüntetése tárgyában, egységes – felekezetekre való tekintet nélküli - állami jogot alkotott. Összegezve, a jogalkotó a kötelező polgári házasság útját választotta: azaz a vallási kötelezettségeket érintetlenül hagyva egységes, kötelező házassági formát és e jogviszonyból származó ügyekre állami iurisdictiot vezetett be.65 Ezek szerint másféle törvényes házasság nincs, csak amelyet az 1894. évi házassági törvény rendelkezési alapján polgári hatóság előtt kötöttek; más bíróság házassági ügyekben nem ítélhetett, mint amely hatóságát az állam nevében, az állami törvény alapján gyakorolta. Így a kizárólag egyházi törvényeknek megfelelően kötött házasság az állam szempontjából nem tekintendő házasságnak, valamely egyházi testület ítélkezése az állampolgárok jogaira kihatással nincs.66 Ez az elgondolás hazánkban annyira új volt, hogy a századfordulón jogi könyvek tömege jelent meg a házassági joggal kapcsolatban magyarázva részben a szakmának, részben a „jogkereső közönségnek” a szabályozás lényegét. Az 1894. évi XXXI. törvény a házassági jogról (a továbbiakban: HT.) 1895. október 1-jén lépett hatályba,67 és több lényegi módosítással, formálisan egészen 1952. december 31-ig maradt fenn.68

3. Az 1894. évi házassági jogi törvény házassági perekre vonatkozó szabályai

Ezen alfejezetben célom áttekinteni a HT. házassági perekre vonatkozó szabályait. E körben megvizsgálom a házassági perek alatt a törvény szerint értendő egyes eljárásokat.

A HT. egységes anyagi jogi szabályozást teremtett, azonban az nem tartalmazta az egész házassági jogot, kizárólag a házasság megkötésének és megszüntetésének a szabályait (azaz a házassági jog személyi részét), kihagyva a házassági vagyonjogi rendelkezéseket. A mellőzés indoka az volt, hogy a házassági vagyonjogi szabályokat a jogalkotó a készülő polgári törvénykönyvben egységes elvek alapján kívánta elhelyezni.69

A HT. részben magába foglalva az eljárási szabályokat is, mivel az ideiglenesnek szánt 1868. évi LIV. törvény polgári peres eljárási szabályai nem rendelkeztek és nem is rendelkezhettek a házassági perekről. Különleges pertípusként csak 1911-ben, az új polgári perrendtartásba lettek beiktatva, megtartva a szabályozás kettőségét. 65 Király Eszter: A polgári házasság története Magyarországon; In: Jogtudományi Közlöny 1997. május 221-228.o. 66 Tóth Gáspár: A magyar házassági jog rendszere kézikönyve; Budapest, 1896. Eggenberger-féle könyvkereskedés 6.o. 67 1895.06.29-én kelt 2020. számú miniszterelnöki rendelet határozta meg. 68 Az uralkodó, Ferenc József nézetei miatt csak 1894. december 10-én szentesítette és a következő év október 1-jei hatállyal léptette életbe, annak ellenére, hogy az Országgyűlés már 1894. június 21-én elfogadta. A polgári házasság és válás miatti országos vita, valamint az uralkodó álláspontja a Wekerle-kormány leváltásához vezetett. 69 Barzó Tímea: A magyar családjog múltja, jelene és jövője 1. Rész; In: Családi Jog 2006. március, IV. évfolyam 1. szám 3.o.

Lényegi változást eredményezett, hogy a törvény hatályba lépését követően házasság

kizárólag állami törvény alapján jöhetett létre érvényesen, és amennyiben a házasság létrejöttére vonatkozó polgári anyagi és alaki feltételek bármelyike is hiányzott, házassági akadály állt elő. Dolgozatom jelen alfejezetében bemutatom a házassági akadályok rendszerét, mely azért is jelentőséggel bír, mert a jogkereső közönség ez időben házasság felbontási szándékát egy-egy házassági akadály mögé rejtette. A HT. volt az első, amely a házassággal kapcsolatos érvénytelenségi okok között különbséget tett a semmisség és megtámadhatóság között a tekintetben, hogy a házasság megkötéséhez szükséges szabad akaratnyilvánításra képes állapotban kötötték-e a házasságot vagy sem. Az elfogadott HT. „az arany középutat” képviselve betagozódott az európai jogalkotásba. Már a törvény elfogadásakor egyik legnagyobb kritikájaként fogalmazódott meg, hogy nem tette lehetővé a felek megegyezésén alapuló bontást, melyet praktikus – és nem elvi -70 okokból javasoltak a megegyezés hívei annak érdekében, hogy a vétlen házastársat megvédjék a további sérelmektől, illetőleg a korábbi sértések újabb felelevenítésétől. Ugyanakkor a teljesség érdekében fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a XIX. század végén még számos európai országban (Spanyolország, Portugália, Olaszország, részben Franciaország)71egyáltalán nem volt megengedett a házasság felbontása. A HT. a házasság megkötésének és megszűnésének szabályait foglalja magába, mely 10 fejezetből áll. A HT. megalkotásakor a házassági perek alatt a házasság érvénytelenítése, semmissé nyilvánítása iránti pert, a házassági bontópert és az ágytól asztaltól való elválasztást értették, melyekhez még „a házasság létezése vagy nem létezése, valamint érvényessége iránt a házasság fennállása alatt támasztható perek járulnak.”72 Ezt követően házasság érvényesen kizárólag az állami törvény alapján jöhetett létre, és amennyiben a házasság létrejöttére vonatkozó polgári anyagi és alaki feltételek bármelyike is hiányzott, házassági akadály állt elő.

A.) A házassági akadályok rendszere

A törvény által felállított házassági akadályok rendszerében megkülönböztethetjük egyrészről azokat, melyek kizárják érvényes házasság létrejöttét, másrészről azokat, amelyek a házasság érvényességére és fennállására külön befolyást nem gyakorolnak. A HT. a házassági akadályok (impedimenta matrimonii) kétféle nemét állította fel az érvénytelenítő és tiltó akadályok meghatározásával.73

70 Ez alól szinte egyedüli kivételként Sztehlo Zoltán bírálata állt, aki a házasság – vétkességi ok nélküli felbontását – azért támogatta, mert a törvény nem alkalmas arra, hogy megakadályozza a házasságok tényleges megromlását, hanem az a rendeltetése, hogy eszközöket adjon a tűrhetetlen életviszonyok rendezésére. Ez a kor liberális házasságfelfogásában gyökerezett, mely szerint a házasság egy szerződés, amelyet a felek szabadon megköthetnek és meg is szüntethetnek. Ld. Katonáné Soltész Márta: A válás intézményének története; In: Jogtudományi Közlöny 1985. február hó. 63.o. 71 Az 1804-ben elfogadott Code Civile lehetővé tette a házasság felbontását, amelyet 1816-ban (a restauráció következtében) megszüntettek. Az állami házasságok bontása ezt követően csak 1884-ben vált lehetővé. 72 In. A Magyar Polgári Perrendtartás Törvényjavaslatának indokolása (közzétette a magyar királyi igazságügy-minister 1902, Grill Könyvkereskedése, Budapest, 420. o.) 73 Egyes szerzők, mint pl. Kolosváry Bálint az érvénytelenítő akadályokat „bontó” akadályoknak definiálták. Jelen mű szerzője e kérdésben Tóth Gáspárral ért egyet, aki szerint „ez akadályok megjelölésére a szokásos

Az érvénytelenítő akadályok (impedimenta dirimenta) kizárják érvényes házasság létrejöttét, „a házasságkötés lényeges kellékeinek hiányában állanak, részint oly tényeken és viszonyokon alapulnak, melyek magával a házasság lényegével vagy erkölcsi természetével ellenkeznek.”74 Az érvénytelenítő akadályok egy része mindenkivel szemben hatályos volt, abszolút érvényű, más részük csak meghatározott személyek viszonylatában, relatíve érvényesültek. Az érvénytelenségi okok a szerint is változtak, hogy lehet-e valamilyen orvoslásnak, kimentésnek a lehetőségével élni vagy sem. Az érvénytelenségnek két fajtája ismert, a semmisség és a megtámadhatóság. Az érvénytelenség jogi következménye és hatálya azonos mindkettőnél, a házasságot csak akkor tekintették érvénytelennek, ha azt polgári bíróság mondta ki, még a házasság egyéb okból történő megszűnése előtt. A HT. volt az első, amely a házassággal kapcsolatos érvénytelenségi okok között különbséget tett a semmisség és megtámadhatóság között a tekintetben, hogy a házasság megkötéséhez szükséges szabad akaratnyilvánításra képes állapotban kötötték-e a házasságot vagy sem. A házasság érvénytelenné nyilvánításának okai közül jó néhány visszaköszön a mai szabályozásban. Semmisségre bárki, határidő nélkül hivatkozhatott. A semmis házasságot a törvény nem tekintette érvényes házasságnak, akkor sem, ha azt megszűnése előtt senki nem támadta meg, a házasfelek ebben az esetben tényleges, de nem jogi viszonyt folytattak.75 Az érvénytelenítés ez esetben közérdek volt, tekintettel a fennálló házassági akadály súlyos voltára. Megtámadhatóság estén csak a törvényben meghatározott személyek, az ott megjelölt – és később ismertetésre kerülő - határidő alatt indíthattak pert. A megtámadás oka a házasságot a per megindítása előtt nem érintette, tehát az, mindaddig érvényes volt, amíg ennek ellenkezőjét a bíróság meg nem állapította. A házasság semmisségéhez vezethetett bizonyos alaki, formai hiba ejtése. Ilyen okok, ha a polgári tisztviselő76előtt kötött házasságot nem a tisztviselő illetékességi területén kötötték,77 vagy a házasuló felek nem voltak együttesen jelen, ha a házassági kijelentés bármelyik fél ellenére történt,78vagy két tanú együttes jelenlétének hiányában kötötték a házasságot. Nem vált semmissé a házasság, ha a házasulók úgy tudták és a közhiedelem is azt tartotta, hogy a polgári tisztviselő szabályosan jár el – kivéve, ha mindkét házasuló tudta, hogy ez nem így van - illetve, ha a polgári tisztviselő tévedésből nem a saját illetékességi területén, hanem pl. a szomszédos kerületben működött közre. Feloldotta a házasság semmisségét a polgári tisztviselő előtt, de tanúk nélkül kötött házasság után az egyévi férj-feleségként való együttélés is.

bontó elnevezés el nem fogadható, mert nem tartalmazhatja ama főtulajdonságot, mely ezekez az akadályokat jellemzi. Eme főtulajdonság ti. az érvénytelenítő hatály. A házasság bontó okairól csak akkor lehet szó, ha a felbontásnak van tárgya, mely csak mind anyagi, mind alaki szempontból kifogástalan, jogilag érvényes házasság lehet.” In: Tóth Gáspár: A magyar házassági jog rendszere kézikönyve; Budapest, 1896. Eggenberger-féle könyvkereskedés 20. o. 74 Kolosváry Bálint: A Magyar Magánjog Tankönyve II. kötet; Budapest, Politzer Zsigmond és fia Könyvkereskedése 1904. 334.o 75 Tóth. i.m. 76.o. 76 Polgári tisztviselő a törvény alapján: az anyakönyvvezető, a törvényhatóság első tisztviselője, a főszolgabíró, a rendezett tanácsú város polgármestere és a Monarchia diplomáciai képviselője, konzulja. 77 Ha nem polgári tisztviselő előtt kötetett a házasság, azt a jog nem létező házasságnak tekintette. 78 HT.39.§ szerint a házassághoz az együttesen jelenlévő házasulók két tanú jelenlétében, személyesen tett, a házasságkötésre irányuló nyilatkozata szükséges.

A törvény a tisztviselő ilyen irányú szabályszegését büntetőjogi kategóriaként kezelte és büntetni rendelte.79 Semmisséget eredményezett a cselekvőképtelen házasulandók házasságkötése is.80 Cselekvőképtelennek számított a 12 éven aluli gyermek és az, aki elmebetegség vagy egyéb okból „eszük használatától meg van fosztva,”81amíg ez az állapot fennállt. Orvoslási lehetőség e semmisségi oknál is volt: nem vált semmissé a házasság, ha azt a cselekvőképtelen fél, annak megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása előtt jóváhagyta. (Bár ez még nem tette megtámadhatatlanná a házasságot, mivel azt az arra jogosultak a házasuló fejletlen volta, illetve a törvényes képviselő beleegyezésének hiányára hivatkozva megtámadhatták) Semmisséghez vezetett, ha a házasság közeli rokonok között jött létre,82 így ha a házasságot vérrokonok egyenes ágon, testvérek, testvér testvérének vérszerinti leszármazójával, az egyik házastárs a másik házastársnak egyenesági vérrokonával köti. A rokonsági fok csak a tényleges vér szerinti rokonoknál volt kizáró ok, ezért a féltestvérek közötti is, azonban a mostohatestvérek szabadon házasodhattak. A vérrokonsági akadály eseteiben a leszármazás törvényes vagy törvénytelen volta nem játszott szerepet. A vérrokonság és az egyenesági sógorság bontó akadályát elhárítani egy eset kivételével nem lehetett. Egyedül az igazságügy miniszter előterjesztése alapján volt lehetőség a kimentésre, ha testvér testvér vérszerinti leszármazójával kötött házasságához a király hozzájárult. Semmisségi ok, és így házassági akadály a már létező házasság fennállása is.83 Szabályai nem sokat változtak az elmúlt csaknem 120 évben. Új házasság érvényesen csak akkor jöhet létre, ha az előző házasság megszűnt, vagy érvénytelenné nyilvánították. Amíg ez utóbbi két feltétel közül valamelyik nem következett be, a jogrend az első házasságot tartotta érvényesnek, az teljes jogi hatályában fennmaradt, a második házasság pedig érvénytelennek minősült. Semmisséget eredményező bontó akadályt a HT. kizárólag az érvényes házassághoz fűzött. Abban az esetben, ha az első házasság időközben megszűnt, vagy érvénytelenné nyilvánították, a második házasság érvényessé vált. Ha az első házasság nem volt érvényes, akkor a második házasságot csak tiltottnak tekintette a jog, ahhoz egyéb joghátrányt nem fűzött. Semmisséget eredményezett továbbá az is, és erkölcsi alapelv érvényesüléseként nem köthettek házasságot a házasulók, akik közül az egyik a másikkal egyetértve, saját házastársának vagy a másik házastársának az életére tört.84 Az impedimenta dirimenta megtámadhatósági okai közé tartozott, azaz megtámadható volt a házasság, ha valamelyik házasfél fejletlenkorú volt.85 A kor szabályai szerint a férfi 18. évének, a nő 16. életévének betöltéséig nem köthetett házasságot. Ezen akadály alól az

79 A HT. nemcsak a tisztviselőt büntette a fenti esetekben, továbbá akkor, ha valamely házassági akadályt figyelmen kívül hagyva kötötte meg a házasságot, hanem azon lelkészt is, aki a polgári kötés igazolása nélkül az egyházi házasságkötésnél közreműködött. (HT.123. §) 80 HT. 6.§. 81 A cselekvőképtelen állapot a kor jogirodalmában használatos általános kifejezése. Ld. Főrendiházi irományok 1892. VIII. kötet 409.-425. 432.o. 82 HT. 11.§ 83 HT. 12.§ 84 HT. 13.§ 85 HT. 7.§

igazságügy-miniszter adhatott felmentést, ha a közérdekkel ellentétben nem álló, sokkal fontosabb magánérdek forgott fenn. Megtámadható volt a házasság akkor is, ha valamelyik házasfél kiskorú volt,86és a törvényes képviselője beleegyezése, illetőleg jóváhagyása nélkül kötöttek házasságot. A törvényes képviselő rendszerint a kiskorú atyja volt, tehát az ő beleegyezése volt szükséges az érvényes házasságkötéshez.87 Amennyiben a házasulandó gyermek a huszadik évét nem töltötte be és nem a szülője a törvényes képviselő, házasságához, a törvényes képviselő beleegyezésén túl a szülő beleegyezése is szükséges volt, ha pedig a szülő már nem élt, akkor a szülő beleegyezését a gyámhatóság jóváhagyása pótolta.88 Megtámadhatósági ok állt fenn akkor is kényszerre hivatkozással, ha a házasságot valamelyik házasfél fenyegetéssel előidézett alapos félelem következtében kötötte.89 A törvényi szabályozás még kazuisztikus jellegűen tartalmazta a tévedés miatti megtámadhatóság eseteit, felölelve a kor erkölcsi kívánalmait.90 Így tévedés miatt megtámadhatóvá volt a házasság, ha az egyik házasfél egyáltalán nem akart házasságot kötni és nem tudta, hogy kijelentésével házasságot köt, vagy ha az egyik házasfél mással kötött házasságot, mint akivel akart és nem tudta, hogy a személy más. Itt természetesen a személyazonosságban való tévedés lehetett kellő alap, és nem például a személy tulajdonságaiban való tévedés. Tévedés miatt megtámadható volt a házasság abban az esetben is, ha az egyik házasfél már a házasság kötésekor állandóan képtelen volt a házassági tartozás teljesítésére és a másik házasfél ezt nem tudta, sem a körülményekből nem következtethette. Ugyanez áll fenn, ha az egyik házasfél halál, börtön, fegyházbüntetésre volt ítélve és a másik házasfél ezt nem tudta, azzal, hogy ha tudja a házasságot nem kötötte volna meg. További megtámadási ok, ha a nő a házasság megkötésekor mástól, házasságon kívül gyermeket várt és ezt a férj a házasság megkötésekor nem tudta. Kivételt képezett ez alól, ha a nő a házasság megkötése előtt szült, illetve özvegy volt és a tilalmi időszak (a házasság megszűnésétől számított 10 hónap) alatt ment férjhez. Tévedésre hivatkozva lehetett a házasságot megtámadni, ha a holttá nyilvánított házastárs az új házasság megkötése után jelentkezik és az új házastársak a házasság megkötésekor nem tudták, hogy a holttá nyilvánított életben van. A kényszer és tévedés mellett megtámadhatósági okként szerepelt a megtévesztés is, ha a megtévesztés a másik házastársnak lényeges személyi tulajdonságaira vonatkozott és a megtévesztést a másik házastárs maga idézte elő, vagy tudott arról, hogy a megtévesztést

86 A teljes nagykorúság a 24. életév betöltésével kezdődött. 87 Ez alól kivételt jelentett, ha a szülők ágytól és asztaltól voltak elválasztva, vagy házasságukat felbontották, vagy a gyermek törvénytelen kapcsolatból származott, a gondviselése alatt álló gyermekre nézve az anya a törvényes képviselő. Ugyancsak az anya vált a törvényes képviselővé, ha az atya testi vagy elmebeli fogyatkozás vagy távollét miatt tartósan gátolva volt, vagy az atyai hatalomtól, avagy a gyámságtól megfosztották a szülőt kivéve, ha a megfosztás vagyonkezelés okából történt, nem létezőnek kell tekinteni. 88 A gyámhatóság szerepe azonban nemcsak erre korlátozódott, ugyanis, amennyiben a törvényes képviselő a beleegyezését nem adta a házassághoz, azt a gyámhatóság pótolhatta nyilatkozatával. 89 A Debreczeni Táblabíróság gyakorlata szerint megvalósult a kényszer, amikor egy 16 éves lányt édesanyja szobájába bezárt és addig nem engedte ki, amíg a házasságot meg nem kötötte. 90 1894. évi XXXI. tc. 54.§-a

harmadik személy idézte elő, kivéve, ha a megtévesztett házasfél a házasságot a megtévesztés nélkül is megkötötte volna.91

B.) A házasság érvénytelenségének jogkövetkezményei

Az érvénytelenség jogkövetkezményeinél különbséget kell tenni a jogkövetkezmények kezdő időpontja tekintetében a semmisség és megtámadhatóság alapján érvénytelen házasságok között. Semmisség esetén a házasság érvénytelenségének jogkövetkezményei annak megszűnése után, vagy érvénytelenné nyilvánításával jutottak kifejezésre, a házasság megkötésének időpontjára visszaható hatállyal. Megtámadhatóság esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeit a házasság megtámadása után történt megszűnése, vagy érvénytelenné nyilvánítása, illetve megszűnése után pedig bejelentéssel való megtámadása után alkalmazhatták, de ezen időpont után a házasságot olyannak kellett tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. A semmis házasság az érvénytelenség következményeinek beálltáig, mint de facto fennálló, de jogi alapot nélkülöző házasság volt, ezzel szemben a megtámadhatóság esetén az érvénytelenség megállapításáig a házasság de facto és de iure is fennálló érvényes házasság volt.92 Az érvénytelenség megállapítása után azonban mindkét esetben a házasság megkötésének időpontjára visszahatóan váltak a házasságok érvénytelenné. A házastársak vonatkozásában az érvénytelenség megállapításának egyik jelentős jogkövetkezménye volt, hogy a házastársak közötti családi kötelék megszűnt, egymással szemben sem házastársi jogaik, sem kötelezettségeik nem álltak fenn. Az érvénytelenített házasságnak joghatásai nemcsak a jövőre, de a múltra nézve is megszűnnek. Így például az ilyen házasságból származott gyermekeket nem tekintette a jog törvényes gyermeknek, a házassági szerződések hatályukat vesztették, az érvénytelen házasságon alapuló sógorság nem vált házassági akadállyá. Az érvénytelen házasságok néhány jogkövetkezménye vonatkozásában a HT. különbséget tett aszerint, hogy a házastársak érvénytelen házasságuk megkötésekor jóhiszeműen vagy rosszhiszeműen jártak-e el. Amennyiben a házastársak jóhiszeműek voltak a házasságuk megkötésekor, házasságukat a HT. „vélt házasságnak” nevezte. Vélt házasság esetén, amennyiben kívülálló harmadik személyek a házasság törvényességében bízva kötöttek jogügyletet a házastársakkal, a jogügylet vonatkozásában a házasságot érvényesnek kellett tekinteni.93 A HT. azonban további rendelkezéseket nem tartalmazott a jóhiszeműen kötött érvénytelen házasságra, azok jogkövetkezményeit a jogirodalom dolgozta ki. Így „a jóhiszeműleg érvénytelen házasságra lépett fél részesítendő mindazokban az előnyökben, melyek az érvényes házasság alapján megilletik, a rosszhiszemű viselje az összes terheket és a rosszhiszeműségnek minden hátrányos következményeit.”94

91 Megtévesztési ok volt például valamilyen súlyosabb betegség (epilepszia, elmebetegség, nemzőképtelenség) elhallgatása, származásra, anyagi helyzetre, erkölcsös életmódra vonatkozó hamis előadások. Megtévesztésnek minősült az is, ha a másik fél előtt valamilyen bontó akadályt elhallgatott a házasfél. 92 Tóth. i.m. 136.o. 93 HT.133.§. 94 Tóth. i.m. 140.o.

A jogtudomány alakította ki az érvénytelen házasságból született gyermekek jogállását is, mely szerint a vélt házasság a gyermek születésére, vagyoni és jogi igényeire nézve az érvényes házassággal egyenlő hatállyal bírt.95 A vélt házassággal kapcsolatos jogok a házastársakat a házasság érvénytelenségének megállapításáig illették meg, az érvényesség a jövőre nézve már nem hatott ki.

C.) A tilos házasság

A HT. a semmisségi és megtámadhatósági okok mellett „harmadik kategóriaként” bevezette a tilos házasság fogalmát is, ehhez azonban egyéb jogkövetkezményt nem fűzött, az a házasság érvényességét nem érintette, inkább erkölcsi rosszallását fejezte ki e szabályozásában a jogalkotó. Egyedüli büntetőjogi szankció e házasságok megkötésénél közreműködő hivatalnokkal szemben volt érvényesíthető. Ennek indoka, hogy e tilalmak ellenére kötött házasságnál a kötés által meghiúsult a tilalom célja, és a megkezdett házassági együttélést követően fontosabb volt a házasság fenntartása. Ilyen, tilos házasságnak minősült az elmebeteggel kötött házasság,96 ha a házasságkötés időpontjában még nem állt gondnokság alatt, de a gondnokság alá helyezési eljárása már folyamatban volt, illetve az örökbefogadás hatálya alatt az örökbefogadónak az örökbe fogadottal, ezek házastársával és vér szerinti leszármazójával kötött házasság.97 Ugyancsak tiltotta a jogalkotó a gyámsági viszony fennállása alatt a gyám, illetve leszármazójának a gyámolttal való házasságkötését,98 valamint a korábbi semmis, és még a második házasság megkötésekor meg nem szűnt házasság mellett újabb házasságkötést.99 Tilos házasságnak volt tekintendő azon második házasság, ahol az első házasság olyan holttá nyilvánítással szűnt meg, amelyben a vélelmezett halál időpontjától eltérő a tényleges halál időpontja és erről a házasulandók közül valamelyik fél tudott, illetőleg a szülő beleegyezése nélkül a 20. életévét betöltött kiskorúnak a házassága.100 Tilalmas volt a házasságkötés az unokatestvérek között,101 de ez alól az igazságügy-miniszter felmentést adhatott. Felmentést adhatott a király az igazságügy-miniszter előterjesztésére a házasságkötésre azoknak, akiket a házasságot felbontó ítélet házasságtörés miatt az egymással való házasságkötéstől eltiltott.102 Tilos volt a házasságkötés az egyik házastársnak azzal, aki a másik házastárson elkövetett gyilkosság, szándékos emberölés vagy ezeknek kísérlete miatt, mint tettest vagy részest – akár nem jogerősen is - elítéltek.103 Tilos házasságnak minősült a nőnek házasságának megszűnésétől vagy érvénytelenné nyilvánításától számított tíz hónapig az újabb házasságkötése.104 Elhárult ez az akadály, ha a nő időközben szült. Nem lehetett az egyházi felsőbbség engedélye nélkül házasságot kötni,105 ha a házasfél az egyház szabályai szerint, egyházi rend vagy fogadalom okából házasságot nem köthetett.106 95 Tóth. i.m. 140.o 96 HT. 14.§ 97 HT. 18.§ 98 HT. 19.§ 99 HT. 21.§ 100 HT. 22.§ 101 HT. 17.§ 102 HT. 20.§ 103 HT. 23.§ 104 HT. 24.§ 105 HT. 25.§

Ugyancsak tilos volt a nősülési engedély nélkül kötött házasság,107illetve ha azt szabályszerű kihirdetés mellőzésével kötötték.108

D.) A házasság felbontása

A HT. elfogadásakor annak legnagyobb vívmánya mégsem az érvénytelenségi okok részletezése és rendszerezése, hanem a házasság megszüntetetésének „új” eljárása, a házasság felbontásának a bevezetése volt. A házasság megszűnésének esetei közé tartozott a HT. alapján az egyik házastárs halála, vagy holttá nyilvánítása,109és a házasság felbontása. A házasság célja az életközösség, mely a házastársak kölcsönös vonzalmát, támogatását és odaadását feltételezi. Amennyiben e feltételek nincsenek meg, akár a házastársak egyikének, akár mindkettőjük hibájából a kölcsönös vonzalmat és támogatást kizáró oly tények merülnek fel, melyek az életközösséget elviselhetetlenné és lehetetlenné teszik, akkor a magánérdek a házasság felbontását követeli. A házasság fenntartása erkölcsi és tényleges alap nélkül az állami érdekkel is ellenkezik.110 Ezen jogelvek alapján engedte meg a HT. a házasság bírói ítélettel való felbontását. Míg a házasság érvénytelenítésének okai, mint házassági akadályok, már a házasság megkötése előtt, vagy – érvénytelenítési októl függően - a házasság megkötésekor fennállottak, addig a bontó okok a házasság létrejötte után keletkeztek. Az érvénytelenített házasságot úgy kellett tekinteni, mintha meg sem kötötték volna, jogi hatályai megszűntek, és csak a házasság tényleges következményei maradtak fenn. Ezzel szemben a felbontott házasság – annak felbontásáig - érvényes és jogilag létező házasság jogkövetkezményei a házasság felbontása után is fennmaradtak. A házasság érvénytelenítése mindig közérdekből történt, a házasság felbontása pedig kizárólag a felek magánérdekét szolgálta. Ezért a HT. a házasság felbontásának okait, feltételeit részletesen meghatározta.

E.) A házassági bontó okok

A HT. annak ellenére, hogy a korábbi magyar joggyakorlathoz képest haladóbb szabályozást vezetett be, mégis a kor színvonalán is konzervatív szellemiségű volt abban a tekintetben,

106 Ezt egyes szerzők akként értékelik, hogy az állam és egyház szekularizációja nem valósult meg teljes körűen, csak a házasság kötés szabályainál. Ld.: Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs: Az egyházi házasság, mint államilag elismert házassági kötelék; In: Jogtudományi Közlöny 2002. április hó, 185. o. 107 HT. 26.§ A nősülési engedélyt a hadköteles előtti korban a harmadik korosztályból való kilépésig kellett kérni azoknak, akik még nem voltak katonák. 108 HT. 27.§ A kihirdetés az anyakönyvvezető feladata, ha a házasulók bizonyították, hogy nincs akadálya a házasságkötésüknek. A hirdetmény kifüggesztése a község hirdetőtábláján történt 7 napra, mely időpont leteltét követő 3 nap múlva lehetett házasságot kötni. Kivételesen, pl. az egyik házastárs közelgő halála esetén, kihirdetés és felmentés nélkül is megköthető volt a házasság. (HT. 36.§) 109 1868. évi LIV. tc. alapján holttá nyilvánítani csak azt az eltűnt személyt lehet, akinek születésétől számított 80 év eltelt, és hollétéről 10 éve nincs adat, vagy korára tekintet nélkül, ha 30 éve eltűnt, vagy háborúban nehéz sebet kapott, vagy hajótörést szenvedett, vagy más módon életveszélyben volt, és hollététről 3 éve nem tudnak. Holttá nyilvánítás esetén is csak akkor szűnt meg a házasság, ha a házastárs új házasságot kötött. 110Tóth.i.m. 93.o.

hogy a házasság felbontása kizárólag a vétkességi elv alapjain állt,111a vétkesség elvét követte. A házassági bontó okok a házastársnak házastársa ellen elkövetett olyan szándékos cselekedete, vagy mulasztása volt, amely vagy önmagában tartalmazta a házasság fennállását megtámadó, vagy azt veszélyeztető jelleget. A házassági bontó ok olyan magatartás vagy tény volt, amelyből a házasság fenntarthatatlanságára lehetett következtetni. A házastárs ezen magatartása ugyanis nemcsak a házastárs, hanem a házasság ellen is irányult, és a házastárs vétkessége alapján a másik, vétlen házastárs kérhette a házasság felbontását. Tehát a házasság felbontását csak a vétlen házastárs a bontási okot elkövető házastársnak a törvényben meghatározott bontási okot képező vétkes cselekménye és annak bizonyítottsága alapján kérhette. A törvény a házassági bontó okok teljes körű taxációját adta meg, megkülönböztetve az abszolút („feltétlenül bontó”) és relatív hatályú („viszonylagos bontó”) okokat. Az abszolút bontó okoknál a bíróság a bontó ok bizonyítottsága esetén nem mérlegelhette a házasság felbontását, azt a törvény erejénél fogva kellett felbontani. Általános, a gyakorlatban is teljes körben elfogadott jogelv volt, hogy abszolút bontó okra hivatkozva kizárólag a vétlen házastárs kérhette a házasság felbontását.112 Az abszolút hatályú bontó okok közül az első helyen a házasságtörés113állt, mely okot a bírói gyakorlat megszorító módon értelmezett. A házasságtörés a házassági életközösség megsértésének legsúlyosabb esete volt, melynek első okként való megjelölését nem az elkövetésének a gyakorisága, hanem erkölcsileg elítélendő volta indokolta. A HT. a házastársak egyenjogúságának elve alapján nem tett különbséget a férfi és a nő házasságtörése között, azonban a házasságtörésnek szándékosnak és bizonyítottnak kellett lennie. A házasságtörésre, mint bontó okra csak akkor lehetett hivatkozni, ha a házassági életközösség a házasságtörés miatt szakadt meg. A házasságtörés szabályait alkalmazták a természet elleni fajtalanság esetére, illetve arra az esetre, ha a házasfél újabb házasságot köt annak ellenére, hogy tudta, hogy előző házassága még fennáll.114 Abszolút hatályú bontó oknak minősült a házastársnak jogos ok nélkül való elhagyása, az ún. hűtlen elhagyás115is. Erre hivatkozva akkor lehetett a házasság felbontását kérni, ha az egyik házastárs a másikat szándékos és jogos ok nélkül elhagyta, és bírói felhívás ellenére a házassági életközösséget nem állította helyre. Jogos oknak tekinteni a hivatásszerű távollétet, és a házasságot érvénytelenítő vagy bontó okot lehetett, csak ezek fennállása esetén költözhetett el jogszerűen a vétlen házastárs. A jogos ok nélkül eltávozott házastársnál az életközösség felbontására irányuló akaratot a bírói gyakorlat alapján a távollét időtartama bizonyította. A távollét időtartamát a HT. két esetben határozta meg. Amennyiben a házassági életközösséget megbontó házasfél ismert helyen tartózkodott, az elköltözésétől számított 6 hónap elteltével116a távollévő házastárs bírói határozattal kötelezhette a másik házastársat a

111 Már a HT. törvényjavaslatának megjelenésekor többen bírálták zárt, vétkességi rendszerét. Bírálói között volt pl. a korábbi törvényjavaslat benyújtója Sztehlo Kornél és Weszter Imre is. 112 A bírói gyakorlat szigorú értelmezése alapján, csak az egyoldalú vétkesség vezethetett a házasság felbontásához. A bontást kérő fél erkölcsileg súlyosabb magatartása, vagy mindkét fél felróható magatartása esetén a házasság nem volt felbontható. 113 HT. 76.§ 114 Egyes bíróságok a házasságtörés esetén megkívánták a tettenérést is. 115 HT.77.§ 116 A hat hónap időtartamot közösségi bizonyítvánnyal kellett igazolni a bírói gyakorlat szerint.

visszaköltözésre.117 Az ismeretlen helyre távozó házastárs esetében, ha a házastárs legalább 1 éve ismeretlen helyre költözött, a másik házastárs kérhette, hogy a bíróság hirdetmény útján hívja fel a házastársat, hogy 1 év alatt állítsa helyre az életközösséget. Abban az esetben, ha a bírói határozatban megszabott határidőben a másik házastárs nem állította helyre az életközösséget, a vétlen házastárs kérhette a házasság felbontását. A házasság felbontásának jogi szabályozásának kidolgozásában nemcsak a jogalkotásnak, hanem a jogalkalmazásnak is kiemelkedő szerepe volt. A kor igényeinek megfelelve a jogalkalmazás éppen a hűtlen elhagyást „választotta” annak érdekében, hogy „rést üssön” a vétkességi elven, megnyitva az utat a közös megegyezés irányában. Tekintettel arra, hogy a törvényben meghatározott időtartamú különélés elégséges volt a házasság felbontásához, a házasság felbontásában és az ezzel kapcsolatos kérdésekben megállapodni képes felek ügyvédjeik segítségével megjátszották e bontó okot, és a bíróság a házasfelek egységes akarata (tulajdonképpen közös megegyezése), és „színjátéka” alapján felbontotta házasságot. További abszolút bontó okként került szabályozásra a házastárs élete ellen törés, valamint a házastárs súlyos bántalmazása.118A házasságtörés a házasság erkölcsi, míg a házastárs élete, testi épsége elleni cselekmény a házasság természetes alapjait ingatja meg. Egyik esetben sem volt elvárható a vétlen házastárstól a házasság fenntartása. A bontó ok fennállását a házastársnak bizonyítania kellett, azonban a házasság felbontásához nem volt szükséges a vétkes házastárs esetleges büntetőjogi felelősségre vonása. A bíróságnak nem volt mérlegelési köre akkor sem, ha a házastársat a házasság megkötése után halálra, vagy legalább 5 évi fegyház-, vagy börtönbüntetésre ítélték.119A házasság felbontásának az előfeltétele volt a büntető ítélet jogerőre emelkedése. A házasság felbontását csak akkor kérhette a házastárs, ha a súlyos cselekményt a házastársa a házassági kötelék fennállása alatt követte el. Amennyiben a cselekményt a házastárs még a házasságkötés előtt hajtotta végre, a vétlen házastárs akkor élhetett a házasság felbontásával, ha a házasságkötésükkor nem tudott e körülményről. Ezen bontó ok alapja egyrészt a házastárs által elkövetett cselekmény súlya miatti erkölcsi rosszallás, másrészt a házassági különélés várható hosszú időtartama volt. A relatív bontó okok esetében már a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozott azon kérdés eldöntése, hogy a hivatkozott bontó ok fennállása mellett a házasság fenntartása elviselhetetlenné vált-e a vétlen házastársra nézve. A bíróságnak e körben meg kellett győződnie a házasfelek egyéniségének és életviszonyainak gondos figyelembe vételével, hogy a bontó ok következtében a házasság „annyira fel van dúlva”, hogy a felbontást kérő félre a további életközösség fenntartása elviselhetetlenné vált. A relatív bontó okokat a törvény csak látszólag szabályozta szigorú taxáció alapján. Valójában a bontó okok egy része ténylegesen körülírt tényállású volt, míg más részük generálklauzula jellegű szabályozásukkal a bírói mérlegelés körébe utalták annak eldöntését, hogy a házastárs követett-e el olyan vétkes magatartást vagy mulasztást, amely az adott házasság tekintetében bontó okként figyelembe vehető.

117 A HT. a bíróság által a visszaköltözésre nyitva álló határidőt nem szabályozta, annak megállapítását bírói mérlegelésre bízta. A törvényjavaslat még 1 éves határidőt tartalmazott. 118 HT.78.§ 119 HT.79.§

Relatív bontó ok volt különösen, ha az egyik házasfél a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette ugyan, de a sérelem az abszolút bontó okok egyikének az elemeit sem tartalmazta.120 A házassági kötelezettség ilyen súlyos megsértésének tekintette a joggyakorlat a házasságtörés vélelmét, a házastárs támogatásának, gyámolításának, segélyezésének, eltartásának a megtagadását. Ezekben az esetekben, a házastársakban a bontó ok következményeként általában „engesztelhetetlen gyűlölség” alakult ki,121 amely a házassági életközösség fenntartását lehetetlenné tette. Relatív bontó ok volt továbbá, ha a házastársak családjához tartozó gyermeket bűncselekmény elkövetésére, vagy erkölcstelen életre bírta rá. Ugyancsak relatív bontó oknak számított a házastárs erkölcstelen életmódja, vagy a házasság megkötése után 5 évnél rövidebb fegyházra, vagy börtönre, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt fogházra ítélése.

F.) A felbontást kizáró körülmények

A házasság felbontásához vezető okok bizonyítása főszabályként elegendőek voltak a házasság felbontására. Azonban bizonyos esetekben a bontó- és válóokok joghatás kiváltására alkalmatlanok váltak, vagy valamely körülmény miatt nem érvényesülhettek. Kizárta a bontó ok érvényesülését, ha a bontó ok alapjául szolgáló cselekménybe a házastárs beleegyezett, vagy abban részt vett. Ha a házastársak kölcsönös vétkessége ugyanazon bontó oknál merült fel, a bontó okra egyik házastárs sem hivatkozhatott. Azonban ha mindkét féllel szemben állt fenn bontó ok (de nem ugyanaz) mindkét felet megillette a kereseti jog, mivel az egyes bontó okok közötti „beszámítást” (compensatiot) a HT. nem engedte meg.122Ez csak az abszolút bontó okoknál érvényesült, a relatív okoknál a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozott a házasság fenntarthatóságának vagy fenn nem tarthatóságának az elbírálása.123 Az idő múlásával a HT. több évtizedes joggyakorlatának alakulása magával hozta egyes szabályok felpuhulását. Az előző fejezetben ismertetett bontó és válóokok általában alkalmasak voltak a házasság felbontására, még akkor is, ha a felhozott bontó okban vétlen házastárs ellen is felhozható volt bontó ok, tekintettel arra, hogy a vétkesség kölcsönössége a felbontás iránti kérelem jogát nem szüntette meg.124 Nem hivatkozhatott a házastárs a bontó okra, ha annak elkövetését megbocsátotta. A megbocsátott bontó okra hivatkozással a bontás vagy elválasztás később már nem volt kérhető. A megbocsátás két esetét különböztette meg a kor szakirodalma: a nyílt és a hallgatag megbocsátást. Nyílt megbocsátás esetén a felbontást kérő fél a kérelmét kifejezetten visszavonta. Hallgatag megbocsátásnak tekintették viszont, ha a házastársak az ágytól és asztaltól való különélés ideje alatt az életközösséget helyreállították, és a felbontás kérelmezésre jogosított fél a különélésre megállapított bírói határidő leteltét követő 3 hónapon

120 HT.80.§ 121 Képviselőházi napló 1881. XIII. kötet 288. o. 122 HT. 81.§. 123 Kolosváry i.m. 441.o. 124 Tóth. i.m. 122.o.

belül nem kérte a felbontást.125 Ugyancsak megbocsátásnak értékelték, ha a separatio (ágytól és asztaltól való elválasztás) időtartama alatt a házastársak visszaállították az életközösséget, és ezt az eljáró bíróságnak közösen bejelentették. A megbocsátás azonban nem zárta ki egy másik bontó ok miatt a házasság felbontását. A megbocsátással élni egészen a bontóper jogerős befejezéséig lehetett. Ugyancsak annulálta a bontókereset megindításának lehetőségét a házasság felbontására irányuló kereseti jog elévülése. A felbontást - a hűtlen elhagyás kivételével -, a bontó okról való tudomásszerzéstől számított 6 hónapon belül lehet kérni. A tudomásszerzést a vétlen házastárs a bontó okról való teljes és részletes ismerete jelentette. Amennyiben a házastárs a per megindításában – cselekvőképtelensége, vagy más erőhatalom126 miatt - akadályoztatva volt, az akadály elhárulásáig az elévülési idő nyugodott. A vétkes cselekmény elkövetésétől számított 10 év elteltével a bontó okra akkor sem lehetett már hivatkozni, ha vétlen fél tudomására az csak később jutott. Elévült bontó ok a házasság felbontásának alapja többé nem lehetett.

G.) A házasság felbontásának jogkövetkezményei

A házasság felbontásának a jogkövetkezménye a házasság megszűnése, amely a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedésével állt be. A házasság felbontása tehát a jövőre nézve szüntette meg a házastársak egymás felé fennálló jogait és kötelezettségeit. A felbontó ítélet jogkövetkezményeként a házastársak házastársi jogaikat többé nem gyakorolhatták, a házastársi kötelezettségeiket teljesíteni nem kellett. Így megszűnt a házasság felbontásával a házastárs halála esetén a vagyonra vonatkozó öröklési jogi és özvegyi jogi igény is. Az egyik legfontosabb következménye a házasság felbontásának az új házasság kötésének a lehetősége volt. Ez alól kivételt képezett, ha a HT. alapján hozott bírói ítéletben a házasságtörésben vétkes házastársat eltiltották az új házasság létesítésétől azzal, akivel a házasságtörést elkövette.127 A házasság felbontásának hatásai között kell említést tenni a vétkességhez tapadó hátrányos jogkövetkezményekről is. A vétkes házastárs köteles volt visszaadni a házasság alatt, vagy a házasságkötés előtt, a házasság reményében kapott ajándékot, vagy annak értékét – gazdagodása erejéig - megtéríteni. Ezen ajándékok visszaadási kötelezettsége nem ipso iure álltak be, hanem csak abban az esetben, ha azt a vétlen fél visszakövetelte. A visszakövetelés a vétlen fél személyes joga volt, mely 1 év után elenyészett.128A házasság megszűnésével hatálytalanná vált a vétlen házastárs házasság előtt vagy annak tartama alatt tett ajándékozási ígérete is. Amennyiben a házasság felbontására a feleség vagy mindkét fél vétkes magatartása miatt került sor, ipso iure hatálytalanná váltak a házassági vagyonjogi szerződés azon rendelkezései, melyek a házasság megszűnése esetére nagyobb vagyoni juttatást helyeztek kilátásba a feleség számára. A vétlen nő házastársától tartásra tarthatott igényt, mely tartást a férj vagyoni és a társadalmi helyzetéhez viszonyítottan állapította meg a bíróság. A vétlen nőt életében tartás

125 HT.100.§ 126 Más erőhatalom miatt a házastárs akkor volt akadályoztatva, ha például tartósan beteg volt, vagy hosszú ideig külföldön tartózkodott. 127 A HT. hatályba lépése előtti jogszabályok alapján hozott házasságkötéstől eltiltó ítéletekhez fűződő joghatást e vonatkozásban a HT. 140.§.-a eltörölte. 128 HT. 85.§

mindaddig megillette, míg újabb házasságot nem kötött. A tartási kötelezettség kiterjedt a férj örököseire is a hagyaték tiszta értékének erejéig.129 Ezzel szemben a vétkes nőnek sem a vétlen, sem a vétkes férjétől nem járt nőtartás.130 A vétlen nőt megillette a házasság megszűnését követően is a férj nevének viselésének joga. A vétkes nő azonban férje nevét nem viselhette.131 Házasságtörés esetén a vétkes házastársat a házasságot felbontó ítéletben eltiltották az azzal való házasságkötéstől, akivel a házasságtörést elkövette. A vétkességnek a gyermek elhelyezése kérdésében azonban már a HT. is kisebb jelentőséget tulajdonított, ettől fontosabb szempont volt a gyermek gondozására, ápolására való alkalmasság. Az uralkodó felfogás a gyermek nevelésére való alkalmasságot a gyermek kisebb korában egyértelműen az édesanyának tulajdonított. A vétkesség figyelembe vételének a gyermekelhelyezésnél kizárólag a gyermek idősebb korában volt lehetőség, akkor is kizárólag abban az esetben, ha a szülők a gyermek elhelyezése kérdésében nem állapodtak meg. Ezek alapján a gyermekek 7 éves korukig az édesanyjuknál nyertek elhelyezést, e koruk felett pedig a nem vétkes házastársnál. Mindkét szülő vétkessége esetén a fiúgyermeket az apánál, leánygyermeket az anyánál helyezték el.132 A felbontott házasságnak voltak azonban a jövőre nézve is joghatásai. A felbontott házasságból származó gyermekek a felbontás ellenére is törvényes gyermekek maradtak. A felbontott házasság után változatlanul maradt a sógorsági viszony is, amely a felbontott házasság alapján keletkezett, és megmaradt érvénytelenségi akadályként.

H.) Az ágytól és asztaltól való elválás (separatio a thoro et

mensa)

A HT. felbontás esetén a házasságot tehát de facto és de iure is megszüntette. Ez azonban csak a végső megoldás volt, mely nem mindenki számára volt elfogadható, lelkiismereti meggyőződés vagy vallási okokból, illetve azért, mert még esélyt láttak idővel a házassági életközösség visszaállítására. Ezért a HT. – részben a katolikus egyháznak tett engedmény jegyében - fenntartotta az ágytól és asztaltól való elválás intézményét. Ez az intézmény azért is érdekes, mert számos európai országban (pl. Olaszország) ma is élő jogintézmény, mely elősegíthetné hazánkban is a házasságok fennmaradását. Az ágytól és asztaltól való elválás a házassági együttélésnek tényleges és jogszerű, bíróság általi megszüntetését jelentette.133 Az ágytól és az asztaltól való elválás nem a házasságot, hanem kizárólag a házastársi együttélést szüntette meg, fenntartva a házassághoz fűződő egyéb, így például a vagyonjogi joghatásokat. Az ágytól és asztaltól való elválás intézménye magában hordozta az ideiglenes jelleget, mivel a házastársak az életközösségüket bármikor helyreállíthatták. Az életközösség együttes elhatározással történő helyreállítását be kellett jelenteni a perben eljárt bíróságnak. A

129 HT. 90.§-93.§ 130 Ettől a felek megállapodásukkal szabadon eltérhettek. 131 HT. 94.§ 132 Nemcsak a HT. adott lehetőséget e szabályozástól való eltérésre a felek megállapodása esetén, hanem a bírói gyakorlat is egyre kevésbé vette figyelembe a gyermekelhelyezésnél azt a tényt, hogy melyik házasfél vétkes magatartása miatt került sor a házasság felbontására. 133 Tóth i.m. 106.o.

bejelentéssel az ágytól és asztaltól való elválás összes jogkövetkezménye megszűnt, és az alapjául szolgáló bontó okra később a házastárs már nem hivatkozhatott.134 A separatio kérdéséről a bíróság mindig kérelemre határozott, mely kérelem alapján elrendelt különélés a per egész tartama alatt tartott, mely alatt a házassági per zavartalanul tovább folyt. Az ágytól és asztaltól való elválasztást a bíróság csak akkor mondhatta ki, ha a relatív hatályú bontó okok valamelyike fennállt,135 azonban ebben az esetben nem volt a bírónak mérlegelési jogköre, amennyiben a bontó ok fennállásáról meggyőződött. Tehát a bontó ok fennállását a separatio előtt mindig bizonyítani kellett. Az abszolút hatályú bontó okok esetén mellőzhette a bíróság az ágytól és asztaltól való elválást, ha a bíróság nem látott esélyt a kibékülésre. Akkor is mellőzhette a bíróság a separatiot, ha azt akár belföldi, akár külföldi bíróság már elrendelte.136A külföldi bíróság separatioról való döntése a felekre mindaddig érvényes volt, amíg a felek a magyar állampolgárságot el nem nyerték.137 Ágytól és asztaltól való elválás iránti kérelmet a felperes kereseti kérelemként, az alperes viszontkereseti kérelemként is előterjeszthetett, a perben az ezirányú kérelmét többször is megismételhették.138 A bontó és válóokok azonossága tette lehetővé, hogy a perben az elválasztási kérelem bontóperré az elsőfokú bíróság előtt bármikor átváltoztatható volt mindaddig, amíg az elsőfokú bíróság nem hozott ítéletet. Az „elválás” helyett a házastársak az elválás bírói kimondását követően is dönthettek a házasság felbontása mellett. Ha az elválás már legalább 2 éve tartott, bármelyik házastárs kérhette, hogy a bíró az ágytól és asztaltól való elválást kimondó ítéletet felbontó ítéletté változtassa át. Amennyiben a bíróság kimondja a felek ágytól és asztaltól való elválasztását, az ítéletben – ideiglenesen - rendelkezni kellett a nőtartásról, a közös kiskorú gyermek elhelyezéséről, tartásáról, gondozásáról, neveléséről, valamint a feleség részére egyes tárgyak kiadásáról. Az ágytól és asztaltól való elválasztás vagyonjogi hatásai megegyeztek a házasság felbontásának vagyonjogi hatásaival.139

I.) A házasság felbontásának eljárási szabályai

A HT. hatályba lépésével az eljárási szabályok forrásai a HT., annak végrehajtására vonatkozó 27.241/1895. (VI.19). sz. igazságügyi miniszteri rendelet és az 1868. évi LIV. törvény.

134 HT. 106.§ 135 Ennek ellenére az ágytól és asztaltól való elválás esetén nem bontó okokról, hanem válóokokról beszélünk. 136 Kolosváry Bálint: A magyar magánjog tankönyve II. kötet; Poltzer Zsigmond és fia könyvkereskedése Budapest, 1904. 447.o. 137 Kúria 1899. ápr. 14. 1935. 138 HT. 104.§ 139 Az ágytól és asztaltól való elválástól meg kell különböztetni az ágytól és asztaltól való különélés bírói elrendelését, mely olyan ideiglenes rendelkezés, melyet a bíróság a házasság felbontás előtti ítélet meghozatala előtt vagy a házastárs védelmében, vagy az érvénytelenítés illetve felbontás kimondása előtt a házasság fenntartása céljából, a házastársak kibékítése érdekében alkalmazott. A különélés ideiglenes jellegét az is hangsúlyozza, hogy a különélés időtartama pontosan megszabott volt: 6 hónap és 1 év közötti időtartamban határozhatta meg a bíróság, mely időtartamot a bíróság a felek kérelmére meghosszabbíthatta. A különélés időtartama a per folyását felfüggesztette, a különélési időtartam letelte után a per tovább folytatódott. Azonban, ha ezután a felperes 3 hónapon belül nem kérte a házasság felbontását vagy érvénytelenné nyilvánítását, a pert megszüntették.

A HT. bevezetésével kapcsolatos jogértelmezési problémákat, és az esetleges jogalkotói hiányosságokat a királyi Kúria eseti döntéseivel, és az ezek alapján megalkotásra került Táblai Szabályzattal oldották fel. Mind a házasságra, mind a házassági perekre vonatkozó szabályokat csak a HT. hatályba lépése után kötött házasságokra lehetett alkalmazni. A törvény visszaható hatálya csak kivételes esetekben érvényesült.140 A törvény életbe lépése előtt kötött házasságok alaki és anyagi érvényességére a korábbi jogszabályok vonatkoztak, azonban a korábban hatályban lévő törvények alatt létrejött és érvénytelen házasságok ellen a HT. hatályba lépését követően érvénytelenítési pert a HT. eljárási és anyagi szabályai szerint, és csak akkor lehetett indítani, ha az érvénytelenítési ok a HT.-ben is szerepelt, vagy ennek hiánya esetén, ha a korábbi törvényben az érvénytelenségi akadály elhárítása alól felmentésnek (dispensationak) nem volt helye. Ugyanez az elv érvényesült a „régi jog” alapján kötött házasságok felbontására is, melyek alapján a házasságot a HT.-ben megjelölt bontó okok alapján lehetett felbontani. A HT.-ben nem szereplő, de a „régi jog” által ismert bontó okokra annyiban volt megengedett hivatkozni, hogy a HT. alapján bontást kérő fél vétkességét is megállapítsa a bíróság. Amennyiben valamely korábbi rendelkezés a házasságot felbontó ítéletben valamelyik fél házasságkötési képességét korlátozta, ezen korlátozás (a házasságtörés kivételével) a HT. hatályba lépésével hatályát vesztette. Abban az esetben, ha a „régi jog” szerint megítélt ágytól- és asztaltól való elválás legalább 2 évig tartott, és az elválás oly tények alapján lett kimondva, amelyeket a HT. bontó okként elismert, bármelyik fél kérhette az ítéletnek végleges felbontássá való átváltoztatását. A törvény visszaható hatálya érvényesült a vegyes házasságokat felbontó ítéletek vonatkozásában is abban a tekintetben, ha a korábbi bontó ítélet a vegyes házasság megszűnését kizárólag az egyik házasfél vonatkozásában állapította meg, a másik fél is kérhette az ítélet hatályának reá való kiterjesztését. A házassági jogok érvényesítésére nyitva álló határidőket is a HT. alapján kellett számítani akkor is, ha a korábbi törvények - a HT.-től eltérően - hosszabb határidőt állapított meg. A magyar bíróságok – mai szóhasználatával élve - joghatósága141 kizárólagos jelleggel kiterjedt a magyar állampolgárok házassági pereire. Ezen szabály érvényesült akkor is, amikor a kivándorolt magyar állampolgár ellen a bontópert a feleség indította meg, ha a férjét külföldre nem követte. Külföldi bíróság magyar állampolgár házassági ügyében érvényes ítéletet nem hozhatott.142 Magyar bíróság külföldiek házassági perében abban az esetben ítélkezhetett, ha az ítéletet a külföldi állam elismerte. Amennyiben a házasság külföldi és magyar állampolgár között köttetett, magyar bíróság akkor járhatott el a házassági perben, ha a férfi volt a magyar állampolgár, illetve ha a nő volt, akkor házastársát a házasság megkötése után külföldre nem követte. Az 1894-es szabályozás szerint a házassági ügyek első fokon a királyi bíróságok (a törvényszék) elé, másodfokon a királyi ítélőtáblák elé, míg harmadfokon a királyi Kúria elé tartoztak.143

140 Kolosváry Bálint: A Magyar Magánjog Tankönyve II. kötet; Budapest, Politzer Zsigmond és fia Könyvkereskedése 1904. 329.o 141 A HT. az illetékesség kifejezést használta. 142 HT. 114.§ 143 Az 1868-as szabályozás a házassági pereket a törvényszék elé utalta. A bíróságokat a 27.241/1895.(VI.19.) számú igazságügyi miniszteri rendelet határozta meg.

Házassági perek alatt a HT. az érvénytelenítési-, a bontó-, a válópert, az elválasztó ítéletnek bontó ítéletté való átváltoztatása iránti pereket, a honosítottak ügyeiben előbbi joguk alapján hozott elválasztó ítéletek bontó ítéletté való átváltoztatása iránti pereket, a honosítottak honosításuk előtt létrejött tények alapján indított bontópereit, az ágytól és asztaltól való elválasztottak bejelentését, hogy az életközösségüket visszaállították, a megtámadható házasság érvénytelenségének a házasság megszűnése után történő bejelentése iránti eljárást, a kihirdetésnek, vagy a házasságkötésnél való közreműködésnek a megtagadása elleni eljárást értette. Az első hét pertípusban a vétlen házastárs a vagyonjogi igényeit is érvényesíthette, továbbá valamennyi pernél a fő kereseti kérelemmel összekapcsolt kereseti kérelem lehetett a vétlen házastárs által adott ajándékoknak, vagy ezek értékének visszakövetelése, a nem vétkes nőnek a vétkes férj ellen támasztott tartási igénye, a tartásdíj felemelése, vagy leszállítása, a házasságból származott gyermekek elhelyezése, tartása, valamint egyéb vagyonjogi igények érvényesítése. A pert a házasfeleknek az állandó és utolsó közös együttlakásuk helye szerinti törvényszéken kellett megindítani. Hűtlen elhagyás alapján a végelválás iránt indított pert az alperes lakóhelye szerinti bíróságon, ennek ismeretlensége esetén a felperes lakóhelye szerinti bíróságon kellett megindítani.144 Kisegítő szabályként, amennyiben a felek utolsó közös lakóhelye külföldön volt, a bíróság illetékességét a felek lakóhelye, illetve tartózkodási helye határozta meg, tekintettel arra, hogy magyar állampolgár házasságával kapcsolatos házassági per csak magyar bíróság előtt volt lefolytatható. Ezen rendelkezés érvényesülését biztosította a bíróküldés intézménye is, amennyiben egyik kisegítő illetékességi szabállyal sem járhatott volna el magyar bíróság. Az 1868-as szabályozás, az Ideiglenes Törvényszéki Rendtartás alapján a házassági perekben nem volt helye az illetékességtől való eltérésnek, az illetékességét a bíróság a per egész tartama alatt hivatalból vizsgálta, és amennyiben az elsőfokú bíróság a kizárólagos illetékességi szabálytól eltért, a felsőbíróság hivatalból megsemmisítette az ítéletet.145 A házasság semmisségének megállapítása iránti per megindítására nyitva álló határidő nem volt. A per megindításának egyedüli időbeli korlátja a házasság létezése, mivel megszűnt házassággal szemben semmisségi pernek nem volt helye. A semmisségi perek között volt szabályozva az ún. megállapító per, melynek akkor volt helye, ha a házasság már megszűnt és annak semmisségének utólagos megállapításához jogi érdek fűződött. A semmisséget megállapító pert bárki (akinek jogi érdeke fűződött hozzá), önálló perként megindíthatta, de ezen kereseti kérelmet össze lehetett kapcsolni egy másik, a fennállott házasság érvényességétől vagy érvénytelenségétől függő jog iránt indított más perrel is, tekintettel arra, hogy a kereset elbírálásának előfeltétele a házasság semmissége. Az érvénytelenségi perek másik részét a megtámadhatóságra alapított igények alkották. Az eljárási szabályok jórészt megegyeztek a semmisségi perek szabályaival. A különbségek – az érvénytelenség jogi természetéből fakadva - a perindításban keresendők, mivel eltérő volt a perindításra jogosultak köre, és a perindítás határideje. A megtámadásra jogosultak köre egyes megtámadási okoknál eltérő volt. Házasság megtámadása iránti perben felperes lehetett a házastárs fejletlen korára alapított megtámadási 144 Az 1868. évi LIV. tc. 36.§-a. 145 Az 1881. évi LIX. tc. 39.§-a.

ok esetén - az igazságügy-minisztertől nyert felhatalmazás alapján - a királyi ügyész addig az időpontig, amíg a házastárs fejletlen korban volt, azt követően kizárólag a házastárs.

A kiskorúnak törvényes képviselője beleegyezése nélkül kötött házasság esetében perindításra a fejlett korát elért kiskorú házastárs volt jogosult, és amíg kiskorúsága tartott, gyámhatóság is. A gyámhatóság a megtámadás jogát az árvaügyész útján gyakorolta. Azonban, ha a házastárs, a fejlett korának elérése után a házasságot helybenhagyta, azt ezen ok miatt nem támadhatta meg. A királyi ügyész, illetőleg a gyámhivatal által indított perben a házastárs fejlett korúvá válásával, illetve nagykorúvá válásával a per a védendő házastársra szállt. Kényszerre, tévedésre és megtévesztésre hivatkozással érvénytelenség megállapítása iránti pert kizárólag a kényszerített, tévedésben lévő, vagy megtévesztett házastárs indíthatott. Házassági pereket a házastárs csak személyesen indíthatta meg, a törvényes képviselőt e jog nem illette meg. Házassági perekben a keresetlevél és a fellebbezés benyújtása ügyvédi ellenjegyzéshez volt kötve. A megtámadás határideje egy év volt, amely a királyi ügyész vonatkozásában a házasság megtámadhatóságáról való hivatalos tudomásszerzésétől kezdődött; a házastársnál pedig, amely napon fejlett korát elérte. A gyámhatóság tekintetében attól a naptól kezdődött, amikor a házasság megkötése hivatalos tudomására jutott, a házastárs vonatkozásában, amely napon a házasságot kötötte, ha pedig ekkor még fejletlen korú volt, amely napon fejlett korát elérte. A gyámhatóság tudomásával egy tekintet alá esett a törvényes képviselő vagy szülő tudomása. A pert a gyámhatóságra nyitva álló határidő alatt megindíthatta az a törvényes képviselő vagy szülő is, akinek a beleegyezése a házassághoz még hiányzott. A megtámadás azonban hatályát vesztette, ha a gyámhatóság hivatalos értesítésétől számított három hónap alatt azt nem tette meg.

Az egyéves megtámadási határidő tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés esetén attól a naptól kezdődött, amelyen a házastárs a kényszer hatása alól felszabadult vagy a tévedést, a megtévesztést felismerte. A megtámadásra nyitva álló határidő nyugodott mindaddig, amíg a házastárs a megtámadás megtételében erőhatalom vagy cselekvőképtelenség miatt gátolva volt. A megtámadási jog elenyészett, ha a megadott határidőn belül az arra jogosult fél ezen jogát nem érvényesítette. Ugyancsak nem lehetett pert indítani megtámadás jogcímén, ha annak oka beleegyezés, jóváhagyás hiánya volt, és azt az arra jogosult pótolta. E cselekmény végső határideje egyrészt az érvénytelenségi per megindítása, másrészt pedig a házasság megszűnése volt, megtámadási pert is csak meg nem szűnt házasság ellen lehetett indítani.146 Amennyiben a megtámadási jog elenyészett, a házasságot érvényesnek kellett tekinteni. A megtámadható házasságot megtámadás esetében megszűnése előtt érvényesnek kellett tekinteni mindaddig, amíg a bíróság azt érvénytelennek nem nyilvánította.

146 Megszűnt házasság esetén a „bejelentés” intézményét tartotta fenn a HT. Eszerint megszűnt házasságot a megtámadásra nyitva álló 1 éves határidőn belül lehet a bejelentéssel megtámadni, akkor, ha a házasság a megtámadásra nem jogosult házastárs halálával szűnt meg. A bejelentés az illetékes törvényszékhez benyújtott visszavonhatatlan nyilatkozat arról, hogy a bejelentő fél a megszűnt házasságát érvénytelennek tekinti. Ezt követően, akinek jogi érdeke fűződött a házasság érvénytelenségének megállapításához, erre perben hivatkozhatott.

A házasság érvénytelensége iránti pert felperesként megindíthatta az állam, ha az érvénytelenséget semmiségi okra hivatkozva kérte megállapítani. Az államot a perben királyi ügyész képviselte. Felperes lehetett továbbá az igazságügy-miniszter és a gyámhatóság is. A miniszter a fejletlen korú személy által - az igazságügy-miniszter engedélye nélkül - kötött házasságot a házastárs fejletlen korúsága alatt, míg a gyámhatóság a kiskorú által engedély nélkül kötött házasságot az ún. árvaügyész által támadhatta meg. A törvényes képviselő is gyakorolhatta a gyámhatóság mellett a megtámadási jogát, ha a megtámadási jog éppen a törvényes képviselő hiányán alapult.147 Végül, de nem utolsó sorban perindításra jogosult volt a házastárs is. Semmisségi per megindítására jogosult volt továbbá az, aki a házasság semmisségéhez fűződő jogi érdekét valószínűsítette. Ilyen, kívülálló harmadik személy lehetett különösen: a korábbi házastárs és a későbbi házastárs, valamint az, aki a későbbi házasság érvényességének fennmaradásában jogilag érdekelve volt. Házassági perekben az alperesi alanyi oldal is kötött volt, házassági pert csak a házastárs ellen lehetett megindítani. Amennyiben az alperesi házastárs cselekvőképtelen volt, akkor nevében törvényes képviselője járt el. Előfordult, hogy az érvénytelenítési perben mindkét házastárs alperes volt – kényszerű pertársként -, amennyiben a pert más személy indította. Bármely fél képviselője csak ügyvéd lehetett.148 A HT. hatályba lépésekor már ismerte a jog a házasságvédő intézményét (defensor matrimona).149A házasságvédőt – felekezettől függetlenül - minden házassági perben ki kellett rendelni a törvényszék székhelyén lakó ügyvédek sorából, akinek feladata - a közérdek védelmében - elsődlegesen a házasság fennállásának védelme volt.150 Amennyiben a házasság nem volt tarthatatlan, a házasságvédő kötelessége volt a házassági kötelék fenntartása iránt határozott kérelmet előterjeszteni. A házasságvédőnek kötelezettsége volt védeni a házasságból származó kiskorú érdekeit, őrködni az anyagi és eljárási szabályok betartása felett és megfellebbezni a házassági köteléket felbontó ítéletet.151 Speciális perképességi szabály alapján a cselekvőképességében korlátolt házastárs a házassági perben perképes volt,152a cselekvőképtelen alperes helyett törvényes képviselője járt el. A speciális perképességi felhatalmazás a perben kizárólag a házasság érvénytelensége, a házasság felbontása és a válóper vonatkozásában előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában állt fenn, ezért e kereseti kérelmekkel előterjesztett egyéb kereseti kérelmek tekintetében az általános perképességi szabályok érvényesültek, tehát a korlátozottan cselekvőképes személy önállóan nem járhatott el.

147 Semmisségi perben egyebekben pedig ellátta az atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt álló személy képviseletét. 148 Az 1895. évi 27.198. sz. igazságügy-miniszteri rendelet. 149 A házasságvédő intézménye sem a HT.-ben, sem annak végrehajtására vonatkozó igazságügyi miniszteri rendeletben nem szerepelt. A házasságvédő intézményét a bírói gyakorlat a kánonjogi peres eljárásból vett át. Először egy 1895-ös kúriai döntés írta elő, majd a Táblai Szabályzat 13.§-a is rendelkezett róla. i.m.: Tóth 155.o., és Barzó Tímea: A magyar családi jog szabályozásának fejlődéstörténete; In: A civilisztika fejlődéstörténete Szerk.: Miskolczi Bodnár Péter Bíbor Kiadó, Miskolc 2006. 16.o. 150 Nem kellett házasságvédőt kirendelni a hűtlen elhagyás esetében, és akkor sem, ha a HT. hatályba lépése előtt keletkezet egyoldalú bontó ítélet másik félre történő kiterjesztése iránt folyt a per. 151 Táblai Szabályzat 26.§. 152 Elmebeteg házastárs nevében törvényes képviselője kérhette a gyámhatóság hozzájárulásával a házasság felbontását. A házasság felbontásához a gyámhatóság a felhatalmazást csak akkor adhatta meg, ha az, az elmebeteg házastárs nyilvánvaló érdeke.

Az érvénytelenség iránti perekbe, aki a per megindítására is jogosult vagy ebben érdekelt volt, az elsőfokú bíróság ítéletének meghozataláig a perbe beavatkozhatott, e lehetőségről a bíróság hivatalból értesítette a beavatkozót. A házassági perekben benyújtandó keresetlevél, és annak kötelező tartalmi elemei szinte a mai szabályozás korabeli mása. Házassági perekben a bíróság főszabály szerint csak erre irányuló kérelem alapján járt el. A kérelemhez kötöttség elve alól kivétel a semmisségi, vagy a királyi ügyész által indított megtámadási perekben a különélés elrendelése volt, mely kérdésben a bíróság hivatalból is dönthetett. A bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet tartalmazó keresetlevelet írásban, három példányban és egy „felzettel” kellett az illetékes törvényszék elé terjeszteni.153 A keresetlevélben elő kellett adni a peres felek vezeték és keresztnevét, polgári állását, lakóhelyüket, a házastársi együttélés utolsó helyét, a házasságkötés-, és a különválás idejét, a HT.-ben meghatározott valamely bontó (vagy érvénytelenítő) okot, és az azt alátámasztó tényeket, a házasságból született gyermekek adatait, a gyermekek nevelése, tartása körében kötött esetleges megállapodást, a nőtartási és egyéb vagyonjogi igényeket.154 A keresetlevélhez mellékelni volt szükséges a házasság megkötését tanúsító anyakönyvi kivonatot, a gyermekek megszületését, elhalálozását tanúsító anyakönyvi kivonatot, gyermektelenség esetén az anyakönyvvezető bizonyítványát arról, hogy a nőnek a házasság alatt nem született gyermeke, a házastársak utolsó közös lakóhelyéről kiállított helyhatósági tanúsítványt és az okirati bizonyítékot. A keresetlevél nem nélkülözhette a házasság érvénytelenítésére, felbontására vagy az elválásra irányuló határozott kereseti kérelmet sem. A perben egyes kereseti kérelmeket összekapcsolhatták akként is, hogy egyetlen eljárásban kérte a felperes a házasság érvénytelenségének a megállapítását és a házasság felbontását.155 Kereseti kérelemként adta elő a felperes az elválasztó ítéletnek bontó ítéletté való átváltoztatása iránti, a honosítottak ügyeiben előbbi joguk alapján hozott elválasztó ítéletek bontó ítéletté való átváltoztatása iránti kérelmeket. A fenti kereseti kérelmeket a felperes összekapcsolhatta a gyermekkel kapcsolatos, valamint a nő tartására, férje nevének viselésére, hozományi tárgyainak kiadására, egyéb vagyonjogi kereseti kérelmekkel. A felperes a keresetét az elsőfokú ítélet meghozataláig változtathatta meg, akár úgy is, hogy egyik bontó okról másikra térhetett át.156 A Táblai Szabályzat 16. §-a szerint az alperes is terjeszthetett elő viszonkeresetet az elsőfokú ítélet meghozataláig, mind a házassági kötelék, mind az egyéb kérdések körében. Nem kereseti kérelmet, hanem ún. kérvényt kellett előterjeszteniük feleknek az ágytól és asztaltól való elválasztásnál annak bejelentése iránt, hogy az életközösségüket visszaállították, a megtámadható házasság érvénytelenségének bejelentése iránt a házasság

153 Ez alól kivételt csak a kihirdetést, vagy a házasságkötésnél való közreműködést megtagadó határozat elleni eljárás képezett. 154 A HT. hatályba lépése előtt a keresetlevélben fel kellett tüntetni a házastársak vallását is, azonban a polgári házasság és bontás bevezetésével ez oka fogyottá vált. 155 A Kúria 1895. november 6-án 7234. sz. döntésével erősítette meg a HT. hatályba lépése előtti régi gyakorlatot. 156 Ez alól kivételt a hűtlen elhagyás képezett, mely bontó okot más bontó okkal együtt érvényesíteni, erről vagy erre áttérni nem lehetett. Kolosváry i.m. 444. o.

megszűnése után, valamint a bontóperben elrendelt bírói különélés határidejének lejárta után legfeljebb 3 hónapon belül a házassági bontóper folytatása iránt. A házassági perekben a felperes a keresetét, az alperes a viszontkeresetét a per jogerős befejezéséig visszavonhatta, amely alapján a bíróság a pert megszüntette. Ha a perben alsóbb bíróságok már ítéletet hoztak, ezen ítéleteket az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte.157 A keresetlevél beérkezését követően a bíróság a fél beadványát hivatalból megvizsgálta.158 E körben a fél keresetét visszautasíthatta, ha hatásköre a perre nem terjedt ki, vagy nem az arra jogosult személy terjesztette elő a keresetet.159Amennyiben a kereset hiányos, azt a bíróság hiánypótlásra adta vissza „rövid, záros határidővel.” A határidőn belül, kijavítva beadott keresetlevelet úgy kellett tekinteni, mintha eredetileg is helyesen adták volna be.160 A bíróság ezt követően kirendelte a házasságvédőt, majd a bíróság megkísérelte a személyesen megjelent felek békéltetését.161 A házasság semmisségi okra való hivatkozással történő érvénytelenítése iránti perben békéltetés intézménye nem került bevezetésre. Ugyancsak nem kellett a feleket békéltetésre idézni, ha az egyik házastárs ismeretlen helyen tartózkodott. Amennyiben a fél ismeretlen helyen tartózkodott a bíróság a részére ügygondnokot rendelt ki, és a bírósági felhívást - mely az ismeretlen személy felkutatására irányult - hírlapban tetette közzé. A feleknek csak a békéltetésnél kellett személyesen megjelenniük, az eljárás egyéb szakaszainál (mint pl. bizonyítás, vagy a tárgyalás) nem. Amennyiben a békéltetésen az alperes nem jelent meg, a bíróság ezt akként tekintette, mintha a házasság felbontásába beleegyezne. Felperes személyes megjelenése nélkül békéltetést nem tarthattak. A felperes igazolt távol maradása esetén új határnapot tűzött a bíróság a békéltetésre, míg az igazolatlan távollétet a felperes keresetének visszavonásaként értékelte.162 A hűtlen elhagyás kivételével valamennyi bontó ok esetén az eljárásban kétszer kísérelte meg a bíróság a békítést. Először az első tárgyalás előtti békítésen. Ezt követően az első tárgyaláson a bíróság elrendelte a felek ideiglenes különélését, mely határidő letelte után kérhették a felek 3 hónap alatt az eljárás folytatását. Ha a felek kérték a bontóper folytatását, akkor a kérelem következtében kitűzött tárgyaláson a bíróság ismét megkísérelte a felek kibékítését. A bírói békéltetés a törvényszék bírói tanácsa előtt történt, melyről jegyzőkönyvet készítettek. A békéltetés eredménytelensége esetén a bíróság a per érdemben való tárgyalására határidőt tűzött, melyre a peres feleket és a házasságvédőt megidézte. A tárgyaló bíró feladata volt a peres felek és a házasságvédő nyilatkozatai és bizonyítási indítványai alapján a tényállás felderítése és megállapítása. A Táblai Szabályzat az egyes házassági pereknél kötelezően „kinyomozandó” feladatokat is előírt az eljáró bíróságnak.163Így például a házasság semmissége iránti perben a 157 Táblai Szabályzat 18.§. 158 A keresetlevél beadása a házassági érvénytelenségi és bontó okok elévülésére vonatkozó határidőket megszakította. 159 Táblai Szabályzat 12.§ 160 1893. évi XVIII. tv. 17.§ 161 1868.LIV. tv 269.§ 162 Táblai Szabályzat 32. § 163 Táblai Szabályzat 22.§ Tóth i.m. 176.o.

bíróság kötelezettsége volt az érvénytelenítési ok teljes feltárása. Házassági bontóperben a bíróságnak meg kellett győződnie arról, hogy a felperes a bontó ok alapjául felhozott cselekményben nem egyeztetett-e az alperessel, abban nem volt-e részes. A bíróságnak meg kellett azt is állapítani, hogy melyik fél volt a vétkes a bontó okban. Amennyiben kiskorú gyermekek származtak a házasságból, a bíró feladatai közé tartozott a felek között, a gyermekre vonatkozó kérdések körében az egyezségkötés megkísérlése. Mielőtt a bíróság a házassági per érdemében határozott volna, a per tárgyalása után a házasfeleknek különélését rendelte el. A különélés elrendelését a bíróság ideiglenesen alkalmazta, vagy az ítélet meghozataláig valamely házastárs védelmében, vagy a kibékülés reményében a házasság fenntartása érdekében. A különélés ideje alatt a házastársak együttélésre nem voltak kötelezve. A különélést a bíróság a házastárs kérelmére rendelhette el, azonban az érvénytelenítési perek esetében fennállt a lehetősége a hivatalból való elrendelésnek is. Amennyiben az érvénytelenítési per alapja semmisségi ok volt, a bíróságnak a különélést hivatalból kellett elrendelnie. Ennek indoka, hogy a semmiségi okok fennállása esetében a házasság érvénytelenítése „közérdek” volt. A házassági bontóperben a HT. előírta a házasság felbontása előtt a különélés kötelező elrendelését, melyet csak akkor lehetett mellőzni, ha a házastársak kibékülésére nem volt remény. Ugyancsak a kibékülés reményében az érvénytelenítési perek másik csoportjánál, a megtámadhatósági okoknál csak a házastárs kérelmére lehetett elrendelni a különélést. A különélés ideiglenességét jelzi, hogy a HT. meghatározta annak időtartamát is, mely 6 hónapnál rövidebb és 1 évnél hosszabb nem lehetett,164mely határidő a házastársak kérelmére meghosszabbítható volt. A különélést a bíróság ítélettel rendelte el, mely tartalmazta az ítéletekre vonatkozó általános kellékeken túlmenően a peres felek nevét, a házasság megkötésének az időpontját, az élő kiskorú gyermekek nevét és életkorát, a kiskorú gyermekek tartására és neveltetésére vonatkozó ideiglenes intézkedéseket, a különélés időtartamát, a nő tartásáról ideiglenes, és a nő részére a szükséges tárgyaknak a kiadásáról való rendelkezést. A végleges jogi hatályú felbontó ítéletnek a fentieken kívül tartalmaznia kellett továbbá azt is, hogy kinek a hibájából kellett a házasságot felbontani. Amennyiben mindkét fél hibájára visszavezethető volt a bontó ok, akkor a bíróság mindkét felet vétkesnek nyilvánította. Házasságtörés miatti felbontás esetén az ítéletnek tartalmaznia kellett a vétkes fél eltiltását az újabb házasságkötéstől azzal, akivel a házasságtörést elkövette. Az ítélet kötelezte a vétkes házastársat a házasság alatt kapott ajándékok visszaadására, illetve a vétlen házastárs ajándékozásra tett ígéretét hatálytalanította. Az ítélet rendelkezett a vétlen nő tartásáról és névviseléséről, a közös kiskorú gyermekek elhelyezéséről és tartásáról, valamint a peres költségek, az ügyvédi- és a házasságvédő díjak megállapításáról és viseléséről. A fentiek közül a vétkesség, a házasságkötési képesség és a kiskorú gyermekek vonatkozásában a bíróságnak mindig hivatalból kellett döntenie. A felbontáson, az ideiglenes különélésen túlmenően a házasság érvénytelenítése, és az ágytól és asztaltól való elválasztás körében is ítélettel határozott a bíróság.

164 HT. 99.§.

A többi kérdésben végzéssel zárta le a per tárgyalását, így végzéssel döntött akkor is, ha a felek bejelentették, hogy az ágytól és asztaltól való elválasztás után az életközösséget helyreállították. A bíróság által hozott ítéletet a feleken kívül közölni kellett az anyakönyvvezetővel, és kiskorú gyermek érintettsége esetén a gyámhatósággal. Az érvénytelenséget megtámadási ok alapján kimondó ítélet – ugyanúgy, mint a házasságot felbontó ítélet - csak a perben állókkal szemben volt hatályos, ennek ellenére a házasság megszűnése után bárki érvényesíthette a házasság érvénytelenségéből eredő, vagy erre épülő jogait. A semmisségi okra alapított érvénytelenséget megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos volt. A házassági perekben a jogorvoslatokra az 1911. évi I. törvény hatályba lépéséig a 1881. évi LIX. törvény rendelkezései voltak az irányadóak a Táblai Szabályzatban foglalt eltérésekkel. Néhány kivétellel az általános szabályok szerint alakult a jogorvoslat. A házassági perekben ugyancsak háromfokú volt az eljárás, de a bíróságnak a házasságot felbontó, illetve az azt érvénytelenítő ítéletét – elbírálás végett - akkor is fel kellett terjeszteni a másod-, illetve harmadfokú bírósághoz, ha fellebbezéssel senki sem élt. A másod-, illetve harmadfokú bíróság hivatalbóli felülvizsgálta az ítéletet a házassági kötelék felbontása és azon a kérdések vonatkozásában, amelyekben a bíróságnak hivatalból kellett döntenie. Az egyéb kérdésekben a felsőbb bíróságok az ítéletnek csak a fellebbezéssel támadott részét vizsgálták felül. Nemcsak a másodfokú bíróságnak kellett kötelezően felülvizsgálnia az elsőfokú bíróság ítéletét, hanem a harmadfokú bíróságnak is a másodfokú bíróságét. Ebből következik, hogy az ítéletnek a hivatalbóli felülvizsgálandó része csak akkor emelkedett jogerőre, ha azt a harmadfokú bíróság is elbírálta. A kötelezően előírt felülvizsgálat azonban nem zárta el a feleket és a házasságvédőt a fellebbezés jogától akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság ítélete vonatkozásában. Az ideiglenes különélést elrendelő határozat ellen nem volt fellebbezésnek helye. A végzések elleni jogorvoslat, a felfolyamodás165lehetősége a házassági perekben is fennállt azoknál a végzéseknél, amelyeknél a jogorvoslatot a törvény nem zárta ki. Így a felfolyamodás megengedett volt például a különélési kérelmet megtagadó, a keresetet hivatalból visszautasító, az életközösség visszaállításának bejelentését visszautasító, az életközösség helyreállítását elrendelő, a nőtartás vagy a gyermektartás biztosítását elrendelő vagy megtagadó végzéseknél. A házassági kötelék vonatkozásában sem az érvénytelenségi pereknél, sem a házassági bontóperben nem volt megengedett a perújítás,166ez azonban nem zárta ki, hogy az egyéb kérdések vonatkozásában a felek bármelyike perújítással éljen. A fő kérdés, a házassági kötelék tekintetében a perújítás kizártságának indoka több szálra vezethető vissza. Egyrészt a házassági bontóperben az elutasított házastársak a pert újból megindíthatták. Másrészt jogbizonytalansághoz vezetett volna, ha a házassági kötelék felbontása vagy érvénytelenné nyilvánítása után a házastársak új házasságot kötöttek, de a perújításra nyitva álló akkori 10 év alatt az előző házasságot vissza lehetett volna állítani.

165 Táblai Szabályzat 39.§. 166 Táblai Szabályzat 44.§.

Egyebekben pedig a 10 éves perújítási határidő alatt a bontó okok hat havi, és az érvénytelenítési okok egy éves érvényesíthetőségi ideje is elévült. A szabályozást először – az 1902-es törvényjavaslat elvetése után - 1907-ben módosították az 1907. évi XVII. törvénnyel, megszüntetve a „hivatali fellebbezés” intézményét. Ezentúl az elsőfokú bíróságnak nem kellett megküldenie a házasságot felbontó, megsemmisítő vagy érvénytelenítő ítéletet a másodfokú bíróságnak, fellebbezés hiányában, annak felülvizsgálta érdekében. Ezen kívül a módosítás szűkítette a királyi ügyész és a házasságvédő fellebbezési jogkörét, azáltal, hogy azon perekben, amelyekben az ügyész nem vett részt, csak hatáskörre vonatkozó fellebbezéssel élhetett, a házasságvédő pedig a másodfokú határozat ellen egyáltalán nem élhetett jogorvoslattal.

J.) Az 1911 évi I. törvénycikk

A házassági perek szabályozását tekintve a következő lényeges határkő a Plósz-féle, 1911. évi egységes Polgári Perrendtartás (a továbbiakban: Plósz-féle Pp.) bevezetése volt. A HT. megalkotásával egyidejűleg külön törvénytervezet készült a házassági ügyekben követendő eljárásról is, mely szintén Plósz Sándor nevéhez fűződött, azonban elfogadására nem került sor. Az egységes Polgári Perrendtartás bevezetése a házassági perek tekintetében is kívánatos volt, mivel az 1868. évi ideiglenesnek szánt eljárási szabályok még a HT.-ben elhelyezkedő szabályanyaggal együtt sem feleltek meg a kor színvonalának. A Plósz-féle Pp.-nek napjainkig tartó hatása van. Vizsgálata azért is indokolt, mert hatályos eljárási törvényünk egyes alapvető intézményeit és eljárási cselekményeit ezen első polgári perrendtartásunk teremtette meg. Ugyanakkor a Plósz-féle Pp. és az 1952. évi III. tv. azonosságai mellett, a legtöbb különbséget éppen a házasság felbontásának szabályozásában találhatjuk. Ez a különbözőség abból (is) adódik, hogy a házasságot az adott kor embere mennyire tekintette megbonthatatlannak és sérthetetlennek. Az eljárás a házassági ügyekben két részre oszlott. Az első rész a tulajdonképpeni, vagyis a HT.-n alapuló házassági perek, nevezetesen a házasság semmisségét, megtámadását, a felbontást és az ágytól és asztaltól való elválasztást tárgyazó pereket szabályozza, melyekhez még a házasság létezése vagy nem létezése, valamint érvényessége iránt a házasság fennállása alatt támasztható és a semmisségi perhez egészen hasonló természetű perek járulnak.167 A második rész a házassági perben érvényesíthető vagyonjogi keresetekről szól, célszerűségi szempontoktól vezérelve. A Plósz-féle Pp. nem érintette a házassági törvény anyagi szabályait és meghagyta alapvető eljárási szabályait, azonban egy egészen új eljárást vezetett be. A Plósz-féle Pp. 1915. január 1-jén lépett hatályba, és az ezt követően indult ügyekben kellett alkalmazni. A Plósz-féle Pp. területi hatálya a házassággal kapcsolatos perek vonatkozásában a magyar állam területére terjedt ki. Kiterjedt továbbá a Magyarországon községi illetőséggel bíró

magyar állampolgárnak Horvát-Szlavonországokban, mint Szent István koronája alatt Magyarországgal egy és ugyanazon államközösséget képező területen kötött házasságára,

167 Az 1911. évi I. tc. indokolása.

továbbá Horvát-Szlavonországokban „községi illetősséggel”168 bíró, mint ezen országok külön joga alatt álló magyar állampolgárnak Magyarország területén kötött házasságára. Magyar állampolgár házassági perében csak magyar bíróság ítélete volt hatályos, tehát a magyar bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezett. A törvény egyéb törvénycikkekkel együtt a mai joghatósági kérdéseket illetékességi kérdésként kezelte. A házassági pereket a Plósz-féle Pp. továbbra is törvényszéki eljárásra utalta a bírósági hatáskör változatlanul hagyása mellett. A bíróság illetékességét pontosította, egyrészt azzal, hogy meghatározta az alább ismertetésre kerülő, kizárólagos illetékességi szabályok alkalmazásának körét az egyes pertípusok felsorolásával, másrészt kisegítő illetékességi szabályokat vezetette be. Elsődleges kizárólagos illetékességi okká vált a törvény hatályosságának területén levő, házastársak utolsó közös lakóhelye. Amennyiben magyar állampolgár házasság semmisségének kimondását, megtámadását, felbontását és az ágytól és asztaltól való elválást tárgyaló perekben belföldi utolsó közös lakóhely hiánya miatt nem lehetett magyar bíróság előtt a pert megindítani, kisegítő – de kizárólagos - illetékességi okként a nő a házasság megkötése előtti utolsó lakóhelyét, ennek hiányában Budapest IV. kerületét jelölte meg. A házastársak közül a feleség lakóhelye illetékességi okként akkor játszhatott szerepet, ha a férj magyar állampolgár volt és a bontó okként szolgált tény elkövetése után más állam polgára lett, de a neje őt külföldre nem követte, és ezáltal a magyar állampolgárságát megtartotta.169 Ugyanezen vagylagos illetékességi ok szerinti bíróság előtt, de kizárólag a házasság semmisségének kimondása vagy megtámadása iránt, a magyar állampolgárságú nő, aki Magyarország területén, külföldivel kötött házasságot, indíthatta meg a pert a férje ellen belföldi bíróság előtt, ha a férjét külföldre nem követte. Kivételesen a magyar bíróság eljárhatott külföldiek házassági pereiben,170 mely ügyekre a házasfelek közös lakhelyének, ha pedig a házasfeleknek a lakhelye saját hazai törvényeik szerint nem ugyanaz, az alperes lakhelyének a bírósága az illetékes. Külföldiek házassági pereiben az utolsó közös lakhely vagylagos illetékességi okként szerepelt hűtlen elhagyás esetén, és akkor is, amikor a házasság felbontásának, vagy az ágytól és asztaltól való elválásnak oka a lakhely megváltoztatásakor már fennforgott. Ezáltal a hágai nemzetközi egyezményben megállapított illetékességi szabályokat emeli –kétszeresen - törvény erőre. A polgári perrendtartás elfogadását szinte azonnal követte a házasság érvényességének előfeltételeire vonatkozó 1902. június 12-ei Hágában kötött nemzetközi egyezmény kihirdetése is az 1911. évi XXI. törvény formájában.

Az egyezmény az aláíró államok állampolgárainak házasságára vonatkozó szabályokat állapított meg annak érdekében, hogy az egyes államok házassági joga közötti eltérések ne adjanak alapot a megkötött házasság érvénytelenítésére. Ennek elősegítése érdekében kimondta, hogy a házasulók személyes jogát kell alkalmazni az érvényesség megállapítása érdekében. Amennyiben valamely állam joga szerint

168 A községi illetőség a polgári korszak közigazgatásának egyik alapvető fogalomköre volt, amely leginkább a mai állandó lakóhelyhez lenne hasonlítható. Az illetőség típusai voltak az 1886. évi XXII. tc alapján: eredeti, öröklött, felvétel által vagy hallgatólagosan szerzett. 169 A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. tc. 26.§-a a kérelemre történő állampolgársági kötelékből való elbocsátást, míg a 32.§-a a 10 évig tartó miniszteri engedély nélküli külföldön tartózkodás esetén az állampolgárság elvételéről rendelkezik. 170 1894. évi XXXI.tc. 116.§

a megkötött házasság érvénytelen, ez a házasság érvényességét a többi állam tekintetében nem érinti, ha az érvénytelenségi ok vallási jellegű. Érvényesnek kellett elismerni azt a házasságot, amelyet annak az országnak a törvényei szerint kötöttek, ahol a házasság létrejött. Ugyancsak érvényesnek kellett tekinteni azt a házasságot, amelyet diplomáciai tisztviselő kötött saját joga szerint és felhatalmazása alapján. Érvénytelenségi okot küszöbölt ki az a rendelkezés is, mely szerint, ha a házasság alaki tekintetben érvénytelen volt, abban az országban, ahol megkötötték, a többi ország azt még érvényesnek fogadhatta el, ha saját szabályaik szerint az alakiságot megtartották.171 A hágai egyezményhez csatlakozó államok más állam által hozott – házasságot érintő - ítéletét csak a fenti illetékességi szabályok megtartása mellett ismerték el. Ezt erősítette a HT., amely szerint külföldiek házassági perében a magyar bíróság csak akkor járhatott el, ha az ítélete hatályos abban az államban, melynek a házasfelek polgárai. A Plósz-féle Pp. egyetlen kivételt engedett a külföldiekre vonatkozó házassági perek szigorú joghatósági szabályai alól. Ha a külföldi házasfelek valamelyikének korábbi házassága meg nem szűnt, vagy nem volt érvénytelenné nyilvánítva, és a korábbi házastárs magyar állampolgár, a későbbi házasság megsemmisítésének kimondása iránti per a későbbi házasfelek bármelyikének lakhelye szerinti bíróságnál is megindítható volt. Ezek alapján akkor is kimondható volt a házasság érvénytelenítése - a magyar állampolgárságú első házastárs védelmében -, ha az ítéletet külföldön nem ismerték el. A fenti szabályozás, amely joghatósági és illetékességi kérdésekre is kiterjedt, kizárólagos jellegű volt, mely betartásáról a bíróságoknak – köztük a felsőbb bíróságoknak is - hivatalból kellett gondoskodniuk. A bíróság illetékességét kizárólag csak az elsőfokú eljárásban vizsgálta hivatalból, a fellebbezési és a harmadfokú eljárásban csak akkor lehetett az illetékesség hiányát figyelembe venni, ha erre nézve a fél kérelmet terjesztett elő.172 Ennek indoka az volt, hogy ha az első bíróság végig tárgyalta az ügyet és határozatot is hozott, jelentősebb hátránnyal járna, ha a bíróság valamennyi cselekménye (békéltetés, előkészítés, különélés elrendelése, bizonyítási eljárás lefolytatása) hatályát vesztené „csak azért, mert a bíróság nem volt illetékes.” „Az a körülmény, hogy a perben nem éppen az illetékes törvényszék határozott, általában nem olyan nagy jelentőségű, hogy e miatt az eljárást hivatalból is hatálytalanítani kellene.”173 Eltérést jelentett a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a házassági perek közül a megtámadásra irányuló, a bontó vagy válókeresetet semmisségi, vagy a házasság létezésének vagy nem létezésének megállapítása iránti keresettel összekapcsolni, sem ilyen igényeket ezek tárgyalása során akár keresetként, akár viszonkeresetként érvényesíteni nem lehetett. A Plósz-féle Pp. a házassági perek szabályai közé emelte – most már nevesítve is - a megállapítási pereket. Nevezetesen a házasság létezésének, nem létezésének, érvényességének megállapítását. A megállapítási perekre is a semmisségi per szabályait kellett alkalmazni. A nem létező házasságok kérdése izgatta a kor jogászait, ugyanis a polgári esküvő kizárólagos érvényességi feltétellé tétele a környező, régebbi modellt követő monarchiák

171 Ezt az egyezményt egészítette ki az 1923-as egyezmény, melyet Magyarországon az 1926. évi XX tc. iktatott be, kiterjesztve a csatlakozás lehetőségét más országokra is. 172 Kivételt képezett ez alól a Pp. 640. és 641. §.-aiban foglalt illetékességi okok, melyek fennállását a bíróságnak a jogorvoslati eljárásban is vizsgálnia kellett. 173 Térfy Gyula: A Polgári Perrendtartás törvénye és gyakorlata II. kötet. 235.oldal. Dr. Plósz Sándor igazságügy miniszter úr indokolása; Budapest, 1927., Grill Károly Könyvkiadó vállalata, hetedik kiadás

házasságait, ha az egyik fél magyar állampolgár volt, érvénytelenné tette. De nemcsak a kizárólag egyházi esküvőt nem ismerte el, hanem az Oroszországban, a szovjetek által kötött házasságot sem.

A házassági perekre a törvényszéki eljárást alkalmazták, így ezen

pereknél is kötelező volt az ügyvédi képviselet.174 Házassági pert továbbra is

csak személyesen, ügyvédnek a házassági per vitelére szóló különös

meghatalmazással lehetett indítani, és a perképességre vonatkozó rendelkezések

is változatlanok maradtak.

A perindításra jogosultak köre általános felhatalmazás alapján bővült, mivel házassági perekben a királyi ügyész abban az esetben is részt vehetett, ha a fél nem lehetett a perben. A királyi ügyész szereplését a közérdek védelme indokolta. Semmisségi perekben a királyi ügyész abban az esetben is teljes körűen gyakorolhatta a fél jogait és mind a házasság érvényessége, mind érvénytelensége érdekében felléphetett, ha a keresetet nem ő indította. A királyi ügyész vette át a házasságvédő szerepét is. A királyi ügyész jogosítványainak kiterjesztését az 1907-es hivatalbóli felterjesztés eltörlése indokolta.175 Házasság létezésének vagy nem létezésének a megállapítása iránt a házastársak egymás ellen indíthattak pert. Ezen túlmenően a házasság nem létezésének megállapítása iránt a királyi ügyész is indíthatott pert a házastársak ellen, ha házasság nem létezéséhez fűződő jogi érdekét valószínűsítette. Megtámadási, valamint házasság felbontása és a válóperekben a közérdek védelme csak arra terjedt ki, hogy érvényes házasságot ne nyilvánítsanak érvénytelenné, valamint a házassági köteléket törvény ellenére ne bontsanak fel.176 A királyi ügyész részvétele miatt szükséges volt minden határnapról hivatalból értesíteni, valamint a feleknek kézbesítendő iratokat és határozatokat vele is közölni. A királyi ügyész a per iratait korlátozás nélkül megtekinthette és önálló fellebbviteli jogával élhetett. A királyi ügyész jogosult volt bizonyítási és egyéb indítványokat tenni, a tényeket a bíróság elé tárni. A királyi ügyész pervesztessége esetén a perköltséget az államkincstár viselte. A Plósz-féle Pp. a semmisségi per megindítására jogosultak körét nem változtatta meg, azonban egyértelművé tette az alperesi pertársaságot, az ügygondnok- és gondnokrendelést. Semmisségi pert a házastársak egymás ellen, ha a házastárs cselekvőképtelen, akkor a törvényes képviselője ellen kellett megindítani. A királyi ügyész, vagy kívülálló harmadik személynek a pert mindkét házastárs, illetőleg a házastárs törvényes képviselője ellen volt szükséges megindítani. Amennyiben a házastárs törvényes képviselője a perben érdekelt, akkor helyette a gyámhatóság a cselekvőképtelen félnek gondnokot rendelt, és a gondnok került alperesi pozícióba. A per megindításáról a bíróság a házasságból

174 Az eredeti törvényjavaslat még nem tartotta szükségesnek a házassági perekben a kötelező ügyvédi képviseletet, azt csak a Képviselőház Igazságügyi Bizottságának a javaslatára vették bele. 175 Kovács Marcell: A Polgári Perrendtartás Magyarázata 9. Füzet; Budapest, 1930. ATHENEUM Rt, második kiadás, 1292. o. 176 Térfy Gyula: A Polgári Perrendtartás törvénye és gyakorlata II. kötet. 245.oldal. Dr. Plósz Sándor igazságügy miniszter úr indokolása; Budapest, 1927., Grill Károly Könyvkiadó vállalata, hetedik kiadás

származott gyermekeket, ha pedig a gyermekek törvényes képviseletre szorultak, illetékes gyámhatóságukat értesítette. A perképesség szabályai sem változtak. A korlátozottan cselekvőképes házastárs teljes cselekvőképességgel rendelkezett a semmisségi, megtámadási és a házassági bontóperben. Ezen túlmenően a fejlett korát elért kiskorúnak a házasságot megtámadó perben teljes cselekvőképessége volt. A cselekvőképtelen házastársat törvényes képviselő képviselte. Azonban elmebetegsége miatt cselekvőképtelen házastárs perindításához a törvényes képviselő eljárásán túlmenően a gyámhivatal hozzájárulása is szükséges volt. A gyámhivatal a házasság felbontása iránti per megindításába csak akkor egyezhetett bele, ha az, az elmebeteg házastárs nyilvánvaló érdekében állt.177 A Plósz-féle Pp. új intézményként bevezette a bontó- és válóperekben keresetlevél beadása előtti, pert megelőző előzetes békéltetés178 lehetőségét, melynek célja a házasság fenntartása volt. Ezt a kérelmet a perre egyébként is illetékes törvényszéknél lehetett előterjeszteni. Nem volt helye előzetes békéltetésnek, ha az alperes ismeretlen helyen tartózkodott, vagy bármely fél elmebetegségben szenvedett. Az előzetes békéltetés időtartama alatt a váló- és bontó ok érvényesítésére nyitva álló határidő nyugodott. Az előzetes békéltetésre a bírói tanács elnöke vagy az általa megbízott bíró határnapot tűzött, melyre mindkét házasfelet személyes megjelenési kötelezettséggel idézte. A békéltetés rendszerint a felek együttes jelenlétében történt, kivételes esetben azonban lehetőség volt a megkeresett bíróság előtti, vagy a felek nem együttes jelenlétében való meghallgatásra.179Más személy (pl. ügyvéd, hozzátartozó) a békéltetésen nem vehetett részt. Ha a békéltetés után remény látszott a felek békülésére, a bíró újabb határnapot is tűzhetett a békéltetés folytatására. Amennyiben a kitűzött napon a kérelmező nem jelent meg, ezt a kérelme visszavonásaként kellett értékelni, míg ha a kérelmezett házastárs maradt távol, a békéltetést nem sikerültnek tekintették. Amennyiben a békéltetés nem vezetett eredményre, erről a bíróság végzéssel határozott, mely végzés ellen nem volt helye jogorvoslatnak (felfolyamodásnak). A bontó- vagy válókeresetet végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül kellett benyújtani. Hűtlen elhagyás180 esetén az elhagyott házastárs, illetve annak törvényes képviselője előzetes eljárás keretében kérelmezhette a házassági perre illetékes bíróságnál, hogy a bíróság a házassági életközösséget megbontó házastársat kötelezze annak helyreállítására.181 A kérelemben elő kellett adni – azok valószínűsítése mellett - az elhagyásra vonatkozó tényeket és a külön költözés óta eltelt időtartamot. A bíróság a kérelem megvizsgálását követően végzésben kötelezte a kérelmezett házastársat az életközösség helyreállítására, melyre a végzésben legfeljebb 30 napos határidőt is szabott. A határidő akkor lehetett ettől több, de legfeljebb 90 nap, ha a házastárs távolabb költözött, vagy egyéb okból a hosszabb határidő célszerűnek mutatkozott. Az életközösség helyreállítására kötelező végzés ellen felfolyamodásnak nem volt helye. Amennyiben az életközösséget a bírósági kötelezés ellenére – az abban foglalt

177 HT. 87.§ 178 Történeti előzménye a HT. hatályba lépéséig életben lévő lelkészi békéltetés volt. 179 Erre a fél betegsége, vagy más fontos ok miatt volt lehetőség. 180 HT. 77.§ a) pontja. 181 Ez az előzetes eljárás előfeltétele volt a házasság felbontására irányuló bontó- vagy válókeresetnek.

határidőn belül - nem állították helyre, a házasság felbontása iránt a kérelmező házastárs indíthatta meg a pert. A fentebb ismertetett eljárás csak az ismert helyen tartózkodó házastárssal szemben volt lefolytatható. Amennyiben a házastárs ismeretlen helyre költözött, a kérelemnek tartalmaznia kellett az ismeretlen helyen lévő házastárs utolsó ismert tartózkodási helyét, valamint annak valószínűsítését, hogy az elhagyó házastárs tartózkodási helye legalább 1 éve ismeretlen. A bíróság, amennyiben a kérelemben foglaltakat elegendőnek találta, ügygondnokot rendelt ki a távollévő házastársnak, és hirdetményt tett közzé, melyben felhívta a távollévőt, hogy az életközösséget 1 év alatt állítsa vissza és jelentse be lakóhelyét, mert ellenkező esetben a házasságuk felbonthatóvá válik.182 Amennyiben a házastárs az idézhető címét nem jelentette be, az eljárásban kirendelt ügygondnok képviselte a megindításra kerülő bontóperben is.183 A közzétételt elrendelő végzés ellen sem volt helye jogorvoslatnak. Bontó- vagy válókeresetnél a keresetlevélnek a fenti előzetes eljárásra is utalni, és a felperesnek nyilatkoznia kellett arról, hogy az előzetes békéltetés megtörtént-e. A korábban ismertetetteken túlmenően a keresetlevélben elő kellett adni a házasság megkötésére, és az abból származó gyermekekre vonatkozó adatokat is,184 és mellékelni volt szükséges az ezeket igazoló okiratokat. A beérkezett keresetlevelet a bíróság megvizsgálta, és döntött a hiánypótlásról, a kereset visszautasításáról. Amennyiben a keresetlevél megfelelt a jogszabályi előírásoknak, a bíró intézkedett az előzetes békéltetés iránt. Az általános szabályokon túlmenően185 a kereset visszautasításának volt helye akkor is, ha a felperes a kereset előterjesztésére nem volt jogosult, vagy hűtlen elhagyásnál a fenti előzetes eljárást a felek nem folytatták le, illetőleg amennyiben a bíróságnak nem volt illetékessége. A perindítás hatályai fennmaradtak, amennyiben az elutasító végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a felperes a keresetlevelet újból benyújtotta. A házasság felbontása iránti, illetve a válópernél a Plósz-féle Pp. új intézményként vezette be az előzetes békéltetés intézményét. Ez kötelezően igénybe veendő jogintézmény volt abban az esetben, ha a keresetlevél beadását megelőzően nem volt békéltetés a felek között, vagy az nem vezetett eredményre, és a pert megelőző békítési kísérlet és a keresetlevél beadása között több, mint 30 nap telt el. Nem volt helye az előzetes békéltetésnek, ha bármely házastárs elmebeteg volt, vagy ismeretlen helyen tartózkodott. A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozott a békéltetési eljárás mellőzése, ha az ellenfél külföldön tartózkodott, vagy annak lebonyolítása különösen nagy nehézségbe ütközött. Az előzetes békéltetést a tanács elnöke, vagy az általa kijelölt bíró folytatta le. A békéltetésre kitűzött határnapon csak a békéltetés zajlott le, más perbeli cselekménynek nem volt helye. Ennek indoka az volt, hogy ha a felek a békéltetéskor még nem is békültek ki, utána még volt idejük átgondolni házasságukat, és esetlegesen helyreállítani az

182 A hirdetményt a törvényszéken és a hivatalos hírlapban kétszer kellett közzétenni, de lehetőség volt akár külföldi lapokban is hirdetni. A határidő a hivatalos lapban való második közzétételét követő naptól kezdődött. 183 HT. 77.§ b) bekezdése. 184 Mellékelni kellett a gyermek születéséről, esetleges haláláról szóló anyakönyvi kivonatot, és azt is igazolni kellett, ha a házasság gyermektelen volt (gyermektelenségi bizonyítvány). Az erről szóló igazolást a községi elöljáró állította ki. 185 A Plósz-féle Pp. 141.§-a szerint a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül visszautasítja, ha a pert nem lehetett volna megindítani (pergátló körülmény miatt), ügyvédi képviselet hiánya esetében, pótolhatatlan hiányosság, vagy hiánypótlásra való felhívást követően ismét hiányosan terjesztette elő a keresetlevelet.

életközösséget.186 Az előzetes békéltetés eljárási szabályai megegyeztek a keresetlevél beadása előtti békéltetés szabályaival azzal az eltéréssel, hogy itt amennyiben a felperes a békéltetésre kitűzött határnapot elmulasztotta, a bíróság a felperes kérelmére újabb határnapot tűzött. Ezen második határnap elmulasztása esetén a keresetet be nem adottnak tekintették. A békítés sikertelensége, vagy hiánya esetén a bíróság intézkedéseket tett a tárgyalás előkészítésére. A szóbeli tárgyalás előkészítésére részletes szabályokat rögzített a Plósz-féle Pp., bevezetve az előkészítő tárgyalás fogalmát.187 Célja az volt, hogy a felek meghallgatása után, előadásaik és nyilatkozataik alapján hivatalból is gondoskodjon a bíró a tényállás kiderítéséről és a bizonyítékok beszerzéséről. A szóbeli tárgyalást az elnök által kinevezett kiküldött bíró készítette elő. Az előkészítő eljárásra a bíróság egy vagy több határnapot tűzött, melyen a bírónak a tényállás felderítése végett a házasfeleket személyesen meg kellett hallgatnia,188 s a szükséghez képest meghallgathatta a felek törvényes képviselőit és a szülőket, valamint más személyeket is. A házasfél személyes meghallgatása mellőzhető volt, ha az ügy eldöntésére jelentősége nem volt, vagy az nagy nehézségbe ütközött. A meghallgatás nem volt nyilvános. A felek mulasztása az előkészítő tárgyalás megtartását, az eljárás lefolytatását nem akadályozta, a fél mulasztásának nem volt jogkövetkezménye, azonban a mulasztó fél nem kérhette az eljárás megismétlését. Bizonyítást az előkészítő eljárás vezetésével megbízott bíró rendszerint nem vehetett fel, csak az előzetes bizonyítás esetkörében, ha valószínűsíthető volt, hogy a bizonyítást a rendes eljárás keretében már nem lehetett volna lefolytatni, illetve az nagy nehézségekbe ütközött volna. Az előkészítő eljárás addig tartott, amíg a bíró a tényállást teljes körűen felderítette, bizonyítékokat beszerezte, és ezáltal az ügy megérett a döntésre. A bíróságnak azon körülményeket is tisztázni kellett, amelyektől a házasfelek különélésének az elrendelése és annak időtartama függött. Az előkészítő eljárásban a bírónak meg kellett kísérelnie a felek közötti egyezség létrehozását a gyermek elhelyezése és a vagyoni kérdések körében. Az előkészítő eljárás befejezése után a bíró a jegyzőkönyvet és a többi iratokat bemutatta az elnöknek, illetőleg megküldte a törvényszéknek. Az elnök csak ezután tűzött határnapot az ügy szóbeli tárgyalására.189 A szóbeli tárgyalás kezdetén a felek kérelmeik előterjesztése után előadták az előkészítő eljárás eredményét, és pergátló kifogásaikat. Megtámadási perekben a törvény lehetővé tette a keresetmódosítást és kötelezővé tette a bíróságnak a felek kibékítésének a megkísérlését. A házassági pernek ebben a szakaszában kerülhetett sor az ágytól és asztaltól való különélés elrendelésének,190 melyről a bíróság mindig végzéssel határozott. A végzésben meg kellett pontosan határozni a különélés időtartamát. A végzés ellen felfolyamodásnak csak akkor volt helye, ha különélést a bíróság úgy rendelte el, hogy azt a HT. alapján egyáltalán nem lehetett volna elrendelni, vagy a végzésben megszabott különélési idő meghaladta a törvényes időtartamot.

186 Térfy Gyula: A Polgári Perrendtartás törvénye és gyakorlata II. kötet. 261.oldal. Dr. Plósz Sándor igazságügy miniszter úr indokolása; Grill Károly Könyvkiadó vállalata, hetedik kiadás, Budapest, 1927. 187 Az előkészítő eljárás fogadtatása nem volt egységes, mivel abban az eljárás elhúzódásának a lehetőségét látták. Térfy Gyula: A Polgári Perrendtartás törvénye és gyakorlata II. kötet. 263.oldal. Dr. Plósz Sándor igazságügy miniszter úr indokolása; Grill Károly Könyvkiadó vállalata, hetedik kiadás, Budapest, 1927. 188 Akár az ellenfél távollétében való meghallgatást is elrendelhette a bíróság. 189 1915 évi VIII. tv. 19.§-a már lehetővé tette az előkészítő eljárás és a szóbeli tárgyalás egy napon való megtartását. 190 A HT. 76.,78. és a 79. §-aiban meghatározott bontó okoknál általában, a 80. §.-ban meghatározott bontó okoknál mindig el kellett rendelni a különélést.

A bontópert csak a különélés időtartamának leteltét követően, kizárólag felperesi vagy alperesi - a különélés utolsó napjától számított 3 hónapon belül előterjesztett - kérelmére lehetett folytatni191 és szóbeli tárgyalást tűzni.192 A felperes keresetétől az ítélet jogerőre emelkedéséig az eljárás bármely szakában az ellenfél beleegyezése nélkül is elállhatott, de az eljárást folytatni kellett, ha a keresetet a per megindítására szintén jogosított, és az eljárásban részt vett felek valamelyike magáévá tette az erről szóló értesítéstől számított 15 napon belül. Azonban a megtámadást csak a házasság megszűnéséig lehetett visszavonni. A felperesi elállás az alperesi viszontkereseti kérelem tárgyalását nem akadályozta. A felperes nemcsak elállhatott a kereseti kérelmétől, hanem azt az elsőfokú eljárás berekesztéséig módosíthatta is, új bontó okot is felhozhatott. E körben előzetes békéltetésre nem volt szükség. Házasság felbontása, váló- és megtámadási perekben a bíróság a peres eljárás egész tartama alatt megkísérelhette a felek kibékítését. Semmisségi perekben a bíróság hivatalból is figyelembe vette a keresettel összefüggő összes, a házasság érvényességére vonatkozó tényeket és bizonyítékokat, melyről a feleket a határozathozatal előtt meg kellett hallgatnia. A megtámadási perben azonban csak azokat vehette figyelembe hivatalból a bíróság, melyek a házasság érvényességét támasztották alá. Az általános peres eljárási szabályaihoz képest a felek rendelkezési joga semmisségi perekben korlátozva volt, így nem lehetett az általános jogkövetkezményeket alkalmazni a jogelismerésre, joglemondásra, a beismerésre és a felek mulasztására. Ugyanezen szabály érvényesült, a házasság fenntartása érdekében a házassági bontó- és válóperben is. Ez az eltérés a házassági ügyek természetéből, nevezetesen az anyagi házassági törvény azon szabályaiból következett, amelyek a házassági viszony tekintetében a felek rendelkezési jogosultságát a közérdek szempontjából nagymértékben megszorították193annak érdekében, hogy a felek nyilatkozatai és mulasztásai ne köthessék meg a bíróságot a bírói meggyőződés kialakításában. A Plósz-féle Pp. a felperes és alperes mulasztásával kapcsolatos szabályait szinte teljes egészében követte és követi a mai szabályozás. Az alperes tárgyalásról való távolmaradásának semmilyen jogkövetkezménye nem volt, a bíróság folytatta a tárgyalást. A felperes tárgyalásról való távolmaradása azonban olyan mulasztásnak minősült, mely alapján a bíróság a pert végzéssel megszüntette.194 A pert megszüntető végzés hatályát vesztette, ha a végzés kézhezvételétől számított 15 napon belül a felperes (vagy más perindításra jogosult) új határnap kitűzését kérte. Amennyiben a felperes az így kitűzött tárgyalást is elmulasztotta, újabb tárgyalási nap kitűzését nem kérhette, azonban mulasztását igazolással kimenthette. Házassági perekben az igazolás határideje tizenöt nap volt, amely az elmulasztott határnaptól, illetőleg a határidő utolsó napjától számított. Az ítélet is csak e határidő elteltével emelkedett jogerőre.

191 Ezen 3 hónapos határidő elmulasztása jogvesztéssel járt, és többé a házastárs a perben előterjesztett bontó okra nem hivatkozhatott. 192 Kivételt képez ez alól, ha a körülmények változása miatt a házastárs olyan új bontó okra hivatkozott, melynél nem volt szükséges a különélés időtartama. 193 Térfy Gyula: A Polgári Perrendtartás törvénye és gyakorlata II. kötet. 275.oldal. Dr. Plósz Sándor igazságügy miniszter úr indokolása; Grill Károly Könyvkiadó vállalata, hetedik kiadás, Budapest, 1927. 194 Amennyiben semmisségi per felpereseként a királyi ügyész mulasztotta el a tárgyalást, a bíróság hivatalból tűzött új határnapot.

Az új szabályozás ideiglenes intézkedésként már nem csak a különélés elrendelését, hanem a gyermekek elhelyezésének és tartásának, a nőtartás és a nő részére szükséges ingóságok kiadása iránti kérdésében való döntést is megengedte. Ideiglenes intézkedés elrendelésének a per megindítása, vagy az előzetes békéltetés iránti kérelme benyújtását követően,195egészen a per jogerős befejezéséig kerülhetett sor.196 A kérelemben kellett adni az ideiglenes intézkedés elrendelésének okait, és a tényeket valószínűsíteni volt szükséges. Az ideiglenes intézkedésről - amennyiben a késedelem veszéllyel nem járt - a felek meghallgatását követően a perbíróság határozott.197 Ezen kérdésekről végzéssel döntött, mely végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak volt helye, azonban a határozat a jogorvoslatra tekintet nélkül előzetesen végrehajtható volt. A bíróság a per későbbi szakaszában – a felderített és megváltozott tényállás alapján – meghozott végzését módosíthatta. Amennyiben a per alatt valamelyik házastárs elhalálozott, a pert meg kellett szüntetni, és az esetleg hozott – nem jogerős - ítéletet hatályon kívül helyezni. Azonban, ha a házasfél a felülvizsgálati tárgyalás befejezése után halt meg, a határozat jogerejét már a halál nem érintette, a határozatot az elhalt házasfél helyett az ismert örökösöknek és az ismeretlenek részére kinevezett ügygondnoknak kellett kézbesíteni. Nem változott a jogorvoslati rendszer az elbíráló fórumok tekintetében. A fellebbezési eljárásban már sem a kereseti kérelmet, sem a viszontkereseti kérelmet módosítani, új viszontkereseti kérelmet előterjeszteni nem lehetett, a fellebbezést az ítélőtábla mindig tárgyaláson bírálta el.198A fellebbezéshez a másodfokú bíróság nem volt kötve, a pert a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira való tekintet nélkül tárgyalta le és bírálta el, tekintettel arra, hogy a felek nem rendelkezhettek szabadon a kötelék kérdésében. Megszüntette a Plósz-féle Pp. a házassági perek hivatalbóli felülbírálatát. Ennek indoka az volt, hogy az évenkénti 4880 házassági per hivatalbóli felülvizsgálata a királyi táblákat és a Kúriát óriási és igen nagy részben felesleges munkával terhelte meg, mert a házassági perek túlnyomó részét kitevő bontóperek rendkívül egyszerűek voltak, melyekben a fellebbezést „nyugodtan” rá lehet bízni a felekre és a királyi ügyészre.199 A házasság érvénytelenségét vagy felbontását, az ágytól és asztaltól való elválást kimondó ítélet ellen a házasság fennállásának a kérdésében perújításnak nem, csak új per indításának volt helye. A semmisségi keresetet elutasító ítélet elleni perújítás nem volt határidőhöz kötve. A perújítás alapján indult új perben békéltetési eljárást már nem kellett lefolytatni. A házassági perek közül a semmisségi-, megtámadó-, bontó- és válókeresetet, valamint a házasság nem létezésének a megállapítása iránti kereseti kérelmet - a gyermek elhelyezése, tartása és nőtarás iránti kereseti kérelmek mellett - leggyakrabban a házassági vagyonjogi keresettel kapcsolták össze, illetve ezen vagyonjogi igényeket viszontkereseti kérelemmel érvényesítették.

195 A kereseti illetve a békéltetési kérelem benyújtásáig a kiskorúak elhelyezése és tartása ügyében a gyámhatóság döntött. (1912. évi LIV. tc. 21. §) 196 A per befejezését követően a gyermekkel kapcsolatos kérdésekben szintén a gyámhatóság döntött. 197 Amennyiben nincs per vagy előzetes békéltetés folyamatban, akkor is lehetőség volt ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztésére, de ebben az esetben a férj lakhelye, illetve tartózkodási helye szerinti járásbíróság járt el. 198 Ez alól kivételt a pergátló kifogások, és perköltség (összege, viselésének módja) elleni fellebbezésnek az elbírálása jelentette. 199 Térfy Gyula: A Polgári Perrendtartás törvénye és gyakorlata II. kötet. 231.oldal. Dr. Plósz Sándor igazságügy miniszter úr indokolása; Grill Károly Könyvkiadó vállalata, hetedik kiadás, Budapest, 1927.

Házassági vagyonjogi kereset alatt a házassági jogviszonnyal összefüggő valamennyi vagyonjogi igényt (hozományt, közszerzeményt) értették. A vagyonjogi kereseti kérelem és viszontkereset elbírálására már az általános eljárási szabályok voltak az irányadóak. Így nem vonatkoztak rá a házassági perekben érvényesülő speciális perképességi szabályok sem. Ebben a perben a korlátozottan cselekvőképes házastársat törvényes képviselőnek kellett képviselnie. A törvényes képviselő hiánya a vagyonjogi igény egyéb bírói utalását vonta maga után. Lehetőség volt arra is bármely fél kérelmére, hogy ha a vagyonjogi kereset tárgyalása a házassági perben való döntést késleltette volna, hogy azt a bíróság csak a házassági perben hozott ítélet meghozatala után tárgyalta. A házassági vagyonjogi kérdésekben hozott ítélet végrehajtását csak kötelék kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedését követően lehetett foganatosítani. Ennek alapján amennyiben a bíróság a házassági perben előterjesztett kereseti kérelmet elutasította, azaz a házasság továbbra is fennállt, a vagyonjogi kereset tárgyában a pert – érdemi döntés nélkül – meg kellett szüntetni. A vagyonjogi ítélet elleni jogorvoslatoknál – ugyanúgy, mint az általános perekben - vagyoni értékhatár érvényesült, mely szerint fellebbezni csak az 1600 pengő, felülvizsgálatot csak az 5.000 pengő pertárgyértéket meghaladó ítéletek ellen lehetett benyújtani.

K.) 1919 és 1945 közötti változások főbb irányai a házassági jog terén

A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács rendeletben200jelentősen megkönnyítette, és részben a bírói útról elterelte a házasság felbontását, és az újabb házasságok kötésénél sem a HT. rendelkezései szerint járt el. A házassági bontójogot új elvi alapokra helyezték, a házasság felbontását nem vétkességi alapon, valamely vétkességi bontó ok fennállása esetén lehetett kezdeményezni. A vétkességi elv eltörlésével a házasság felbontásának két módját határozta meg. Egyrészt a házasság felbontását a felek közös megegyezéssel kérhették, mely önálló bontó okként szolgált. Közös kérelem esetén a bíróságnak nem volt mérlegelési jogköre, hanem ipso iure fel kellett bontani a házasságot. Másrészt a házasságot felbonthatták bármely házastárs egyoldalú kérelme alapján is. Ebben az esetben a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozott annak megítélése, hogy a felek viszonyában olyan körülmény állott-e be, mely bármely házasfél vonatkozásában lehetetlenné tette a házastársi kötelezettségek teljesítését. Itt annak már nem volt jelentősége, hogy melyik házastárs magatartására vezethető vissza ez állapot, azaz a „vétő” fél is kérhette a házasság felbontását. A Tanácsköztársaság bukását követően a fenti szabályozás számos problémát szült, melynek rendezése érdekében a Magyar Kormány két rendeletet alkotott. Az 5166/1919. sz. rendelet elvi éllel mondta ki, hogy a Tanácsköztársaság fennállása alatt felbontott házasságokat továbbra is érvényes, fennálló házasságnak kell tekinteni, kivéve, ha az új házasság megkötésével, vagy egyéb ok miatt megszűnt. Ezzel párhuzamosan a rendes bíróságok szünetelése alatt hozott házasságot felbontó bejegyzéseket hivatalosan is törölték az anyakönyvből.201

200 1919 : XCIX sz. rendelet 201 35.831/1920. BM rendelet

A rendelet szigorát enyhítette azon rendelkezés, amely megkönnyítette a feleknek házasságuk (újbóli) felbontását, amennyiben a Tanácsköztársaság idején házasságukat egyező akaratnyilvánítással „bontották” fel, és azóta a házastársak különváltan éltek. A nagyobb problémát nem is a Tanácsköztársaság idején felbontott házasságok jelentették, hanem azok, amelyeket akkor kötöttek. Ezen házasságok megkötése a hatályban lévő HT. szerint csak akkor volt szabályos - a többi alaki és tartalmi kellék megtartása mellett -, ha azt polgári tisztviselő kötötte, melyek száma elenyésző volt a 133 nap alatt. Ezért kisegítő szabályként202a kormány 1918. október 31. és 1919. augusztus 31. között kötött azon házasságokat is érvényessé nyilvánította, amelyek megkötésénél olyan személy működött közre, akit a közhiedelem tisztviselőnek tartott, de csak akkor, ha a házasságot bejegyezték az anyakönyvbe.203 Az 1920-as évektől kezdve a békeidő alatt a házassági jog vonatkozásában helyreállt a régi rend, mind az anyagi, mind az eljárásjog tekintetében. Lényeges módosítás ezután 1941-ben, 1944-ben, majd a rezsimváltást követően következett be. Az 1941. évi XV. törvény a HT.-t két helyen módosította. Egyrészt a házasságkötés kihirdetéséhez további feltételt támasztott, azzal, hogy a házasulandóknak tisztiorvosi igazolást kellett csatolniuk egészségi állapotukról (fertőző betegségre, vagy elmebetegségre vonatkozóan). Újabb megtámadási okként, ezzel párhuzamosan bevezette, hogy ha a házastárs a fenti betegségre vonatkozóan a megtévesztést tudva, azt maga idézte elő akár házastársa, akár a tiszti orvos előtt, a másik fél a megtámadás általános szabályai szerint fordulhatott a házasság ellen. A megtévesztés mellett megtámadhatóvá vált a házasság tévedés miatt is, ha az egyik házasfél már a házasságkötéskor gyógyíthatatlan elmebetegségben szenvedett és a másik házasfél ezt nem tudta s a körülményekből sem következtethette. Másrészt 70 év után újból származásra vonatkozó házassági tilalmat vezetett be azzal, hogy megtiltotta nem zsidónak zsidóval a házasságkötést. A tilalom ellenére kötött házasság megtévesztés miatt megtámadható volt, ha a megtévesztés olyan ténykörülményre vonatkozott, amely a házastárs személyi állapotának megítélése szempontjából lényeges, s a megtévesztést a másik házastárs maga idézte elő, vagy tudott a megtévesztésről, amely egy harmadiktól ered. A HT.-nek a házasság megtámadására vonatkozó rendelkezéseit ilyen esetben is megfelelően alkalmazni kellett.204 Az anyakönyvvezető és a polgári tisztviselő, aki ilyen házasságkötésnél közreműködik büntetendő volt. Szintén büntetendő volt a megtévesztő fél, és az is, aki a cultus disparitas ellenére kötött házasságot. Az 1944. évi IX. törvénycikk a családjogi határozatok és a holtnak nyilvánítások kölcsönös elismerése tárgyában Berlinben az 1942. október hó 2-án aláírt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről rendelkezett, a magyar és német joggyakorlat egységesítését célozta, de gyakorlati jelentősége elhanyagolható volt.

202 6870/1921. M. E. rendelet 203 Hasonló szabályozást vezetett be a kormány a Szerb-Horvát-Szlovén állam hadereje által kiürített délvidéki területeken a megszállás alatt kötött házasságokra. 204 A törvény több típusú szankciót állított fel a megtámadási okon kívül is. Így például a tilalom megszegésével kötött házassága következtében a zsidókkal esik egy tekintet alá a házasságból született gyermek és az a házastárs is, aki keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt.

A házassági ügyekben hozott határozatait a két szerződő állam elismerte, ha a

házasfelek abban az időben, amikor a határozat jogerőre emelkedett, magyar vagy német

állampolgárok voltak. Rendelkezett a perfüggőségről is azzal, hogy valamely házassági

ügyben a korábban elkezdődött eljárást köteles a bíróság lefolytatni, a másik állam pedig az

eljárást befejező határozatot tudomásul venni.

4. 1945. utáni szabályozás

A II. világháborút követően bekövetkezett politikai és társadalmi változások miatt szükségessé vált a HT. teljes megreformálása. Azonban az ezt követő évek jogalkotásának nem ez volt a legfőbb indoka, hanem a „burzsoá” családjog teljes kiirtása, illetőleg a „demokratikus”államrendnek megfelelő átalakítása. Ennek első jelentős lépése a 6800/1945 ME. rendelet205 megalkotása volt, mely a

házasság felbontását leegyszerűsítette, azt gyorsabbá és olcsóbbá tette. Megtartva a HT.

vétkességi elvén nyugvó bontó okait, a bontó okok körét három további okkal egészítette ki.

Szakított a korábbi szabályozással annyiban, hogy korábban a házasság felbontását pusztán a

vétkes házastárssal szemben tette lehetővé, addig a 1945-ös szabályozásnál fel sem merült a

vétkesség kérdése.

Bármely fél kérelmére felbontotta a bíróság a házasságot, ha a házassági életközösség

megszakadása és a házasság felbontása között legalább öt év eltelt.

A bíróság a felek közös megegyezése és közös kérelme alapján a házasságot

felbonthatta, ha a házasságkötés napjától már legalább két év eltelt. A házasság felbontására

irányuló közös szándékukat két tárgyaláson kellett megerősíteniük. Az eljárásban kötelező

maradt az ügyvédi képviselet.

Az okiratba foglalt közös megegyezésnek tartalmaznia kellett a házasság felbontása

iránti szándékuk mellett, a nőtartásban és névviselésben való megállapodást, de kiterjedhetett

a vagyonjogi kérdések rendezésére is.206

Amennyiben a kérvényt a házastársak szabályszerűen terjesztették elő az illetékes

bíróságnál, a bíróság a felek személyes meghallgatására tárgyalást tűzött. Amennyiben a

tárgyaláson a felek megerősítették – alapos megfontolást követően - megállapodásukat, vagy

azt csak a járulékos kérdésekben módosították, a bíróság a tárgyalást 30-60 napra

elhalasztotta. Abban az esetben, ha újabb tárgyaláson a felek ismét megerősítették

205 Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. augusztus 16-án fogadta el. 206 A közös gyermek elhelyezésére, tartására a megállapodás nem terjedhetett ki, ezekben a kérdésekben az ítélet felbontását követően a gyámhatóság döntött. Ennek indoka az volt, hogy a bíróság az egyszerűsített eljárásban, kizárólag a felek előadása alapján határozott, így nem volt alkalmas az eljárás a kiskorú gyermek vonatkozásában a körülmények kellő feltárására.

egyezségüket, a bíróság ítélettel felbontotta a felek házasságát, és az egyezség alapján

rendelkezett a járulékos kérdésekről is. A megegyezésen túlmenően a felek békéltetésének,

valamint különélésük elrendelésének nem volt helye.

Részletesen szabályozásra került a per megszüntetése iránti eljárás is: így ha bármelyik

fél, vagy jogi képviselőjük elmulasztotta a kitűzött tárgyalást, a bíróság a pert megszüntette.

Ugyanígy határozott, ha a felek nem tettek egyértelmű nyilatkozatot, vagy a megegyezéstől

elálltak.

Harmadik új bontó okként rendelet megengedte a házasság felbontását, ha az egyik

házasfél a házasság fennállása alatt már legalább 3 év óta állandóan, vagy időszakonként

visszatérően elmebeteg volt, és gyógyulására nem volt remény.

1945-ben további jogszabályok is napvilágot láttak, melyek megpróbálták rendezni a házassági viszonyokat. Így a 200/1945. ME rendelet eltörölte az 1941 évi XV. törvény zsidókra vonatkozó házasságkötési tilalmakat. A 7600/1945. ME rendelet a felekezeti házasságkötéseket polgári tisztviselő előtt megkötöttnek ismerte el. A 8600/1945. ME rendelet pedig visszaható hatállyal érvényesnek tekintette a Szovjetunióban kötött házasságokat.

Az ezt követő jogszabályok megalkotásának legfőbb célja a családjog „teljes

megreformálása” lett, azonban 1952 előtt ez meglehetősen provizórikusan és kazuisztikusan

történt.

Az Elnöki Tanács megalkotva az 1949. évi 18. törvényerejű rendeletet, mely megváltoztatta a HT. által bevezetett kihirdetés intézményét. E helyett a házasulandóknak az anyakönyvvezetőnek kellett bejelenteniük a házasságkötési szándékukat és nyilatkozniuk arról, hogy házasságkötésük vonatkozásában házassági akadály nem állott fenn. A bejelentést követő 30 napon túl, de egy éven belül kellett a házasságot megkötni, ellenkező esetben a bejelentés hatályát vesztette. Végül a 1950. évi 18. törvényerejű rendelet végleg eltörölte a házasságkötést megelőző kötelező kihirdetés intézményét. Ezt követte az 1950. évi 45. törvényerejű rendelet, amely a HT. által felállított

házassági akadályok rendszerén enyhített egyrészt azáltal, hogy a fejletlen korúak által, a

testvér testvér vérszerinti leszármazójával kötött, valamint az unokatestvérek közötti

házasságkötést a tanács végrehajtó bizottságának előzetes engedélyéhez kötötte. Eltörölte

továbbá az örökbefogadó és az örökbefogadott vérszerinti leszármazójának, illetve annak a

volt házastársára vonatkozó házassági akadályt is. Az 1952. évi 7. törvényerejű rendelet

eltörölte az 1941. évi XV. törvény alapján felállított, és az 1950. évi 45. törvényerejű

rendelettel módosított kötelező egészségügyi orvosi vizsgálatot.

5. A Csjt. és a Pp. megalkotásának előzményei

Az 1952. év rendkívül kiemelkedő év volt a családjog és a polgári eljárásjog számára. Ez évben született meg – nem véletlenül - a családjog, és ezzel együtt a házassági bontójog anyagi jogi és eljárási szabályozása. A házasság felbontásának anyagi és eljárásjogi újraszabályozása előtti első lépés az 1949. évi XX. törvény, az Alkotmány elfogadása jelentette, mely kimondta, hogy a Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét. Ez az alapelv azóta is töretlenül él a magyar jogéletben, azonban napjainkban számos vita alapját képezi. Az Alkotmány deklarálta először a nők és a férfiak egyenjogúságát is. Így az Alkotmány meghatározta az állam viszonyát a családhoz, és tisztázta az „új” társadalmi rendben a család helyzetét, mint olyan intézményét, amely a társadalmi fejlődés során fontos szerepet hivatott betölteni.207 Az Alkotmány által meghatározott úton elindult a családjogi kodifikáció, mely mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi szabályozásra kiterjedt. Az átfogó kódexek megalkotásáig azonban számos, a házasságkötés és ezzel együtt a házasságok felbontását könnyítő szabályozás született.208 Tekintettel arra, hogy az Alkotmány rendelkezései ellentétben álltak a hatályos bontójogi szabályozással, így a bírói jogalkalmazásra nehéz szerep hárult. Az alaptörvénnyel összhangban álló szabályozás megteremtéséig a bíróságok feladata volt, hogy a jogalkalmazásban elsődlegesen az Alkotmányban foglalt alapelveket érvényesítsék, figyelembe véve az országban végbement politikai, társadalmi, gazdasági és a családi viszonyokat is érintő változásokat. A bíróságok tágan értelmezték jogfejlesztési tevékenységüket, és nem a HT.-n, hanem az Alkotmányon alapuló ítélkezést folytattak. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta a Kúria által hozott teljes ülési határozatokat, jogegységi döntvényeket és elvi határozatokat.209E felülvizsgálat eredményeképp kimondta a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsa, hogy a család és a házasság intézményének védelme érdekében a házasság csak olyan komoly és alapos ok fennállása esetében bontható fel, amely mellett a házasság fenntartása ellentétben állnak a kommunista erkölcsökkel. A Legfelsőbb Bíróság szerint az Alkotmány rendelkezéseiből nem következik a valóban megromlott házasságok fenntartása. Az új Polgári Perrendtartás és a Családjogi törvény kodifikációs munkálatai egymással szoros összefüggésben, egymásra tekintettel 1950-ben kezdődtek el. Ennek számos jogdogmatikai, jogpolitikai és gyakorlati indoka volt. Egyrészt a HT. által kialakított rendszer alapján természetesnek tekintették, hogy a házasság felbontására (és annak érvénytelenítésére, létezésének vagy nemlétezésének megállapítására) irányuló eljárási szabályok részben az anyagi jogszabályok, részben az eljárási jogszabályok között találhatóak. Másrészt az 50-es évek elejére – a korábban lezajlott társadalmi, gazdasági és büntetőjogi változások miatt – a klasszikus polgári jogi perek száma jelentősen lecsökkent. Ezáltal a házassági perek számaránya az összes polgári perhez képest megnőtt, azt is mondhatnánk, hogy a házassági perek váltak a polgári perek meghatározó csoportjává. Nem véletlen tehát, hogy a családjogi ügyszakon ítélkező bírák számára kiemelkedő fontosságúvá

207 Pap Tibor: Magyar családjog Tankönyvkiadó Budapest 1979. 64.o. 208 Ld. előző fejezetben 209 A 4438/1949. MT rendelet 9. § (1) bek alapján a rendelet hatálybalépése előtt hozott kúriai teljes ülési és jogegységi döntvényeket és a hivatalos gyűjteménybe felvett kúriai elvi határozatokat az igazság-ügyminiszter kezdeményezésére a Legfelsőbb Bíróság Elvi tanácsa az 1950. évi december hó 31-ig felülvizsgálta. A felülvizsgálat arra vonatkozott, hogy az említett döntvények szellemükre tekintettel megfelelnek-e a magyar népi demokrácia célkitűzéseinek és hogy időszerűségük még fennáll-e. Azokat a döntvényeket, amelyek hatályban tartása a most említett szempontok alapulvételével nem mutatkozik indokoltnak, az Elvi tanács hatályon kívül helyezte, azokat pedig, amelyek nem estek kifogás alá, hatályban tartotta.

váltak az eljárási szabályok, és az eljárásjog is kiemelt figyelmet fordított a családjogi bíráktól érkező igényekre.210 Harmadrészt a kor jogirodalma szerint az egymásra figyelő szabályozás kielégíti a szocialista családjogi törvényekkel kapcsolatos elvárásokat, és a két kódex ugyanazt a politikai intézményes rendet szolgálta. A jogalkotói akarat ekkor mind a házasságok létrejötte, mind a házasságok felbontása vonatkozásában a szabályok enyhítése, egyszerűsítése irányába hatott. A következő fejezetekben áttekintem az 1952. évi III. törvény házassági perekre vonatkozó alapszabályozását, valamint az 1952. évi IV. törvény házassági anyagi jogi szabályait és az azt módosító leglényegesebb változásait, tekintettel arra, hogy az anyagi jogi szabályok nélkül az eljárásjogi szabályok áttekintése céltalan.

6. Az 1952. évi IV. törvény

A családjogi törvény (a továbbiakban: Csjt.) megalkotásával megszületett az első átfogó jellegű, a házassági és a családi jog minden vetületét egységes szerkezetbe foglaló jogszabály,211 mely részben a korábbi különálló normákban fellelhető szabályozást, részben a II. világháborút követően kialakult bírói gyakorlat által kimunkált joganyagot ötvözte. Ezzel a jogalkotó a szocialista jogfejlődést választva, szakított azon jogdogmatikai hagyománnyal, mely a családjogot a polgári jog részének tekintette, és több mint 60 évig elzárta a lehetőségét egy egységes polgári jogi kódex megalkotása elöl. A Csjt.-t 1952. június 6-án hirdették ki, és 1953. január 1-jén lépett hatályba.

Az 1945. utáni jogalkotási tendenciát tovább folytatva a Csjt. szakított a korábbi

szabályozással. A törvény miniszteri indokolása szerint a Csjt. megalkotása azért volt

szükségszerű, mert „azok az alapvető változások, amelyek a felszabadulás óta gazdasági és

társadalmi életünkben végbementek, átalakítóan hatottak az állampolgárok házassági és

családi életére is. A házasság, amelyet a kapitalista gazdasági rendben rendszerint gazdasági

megfontolások hoztak létre, és amely a nő alárendeltségén, függőségén, kiszolgáltatottságán

épült fel, egyre inkább szocialista házassággá, tehát, két szabad és egyenlő ember kölcsönös

vonzalomra alapított önkéntes közösségévé alakul át. Ennek a kapcsolatnak a szocialista

erkölcsön alapuló célja az, hogy a házastársak valódi és teljes életközösségre lépve, egymást

támogassák és gyermekeiket a szocialista társadalom építésére és továbbfejlesztésére képes

emberekké növeljék. Ezzel a család szilárd és harmonikus közösséggé válik, amely a maga

részéről is kifejezi a szocialista embereknek egymáshoz és a társadalomhoz való új viszonyát.

210 Gyekiczky Tamás: Családjogi perek és politikai jogalkotás In: Ami a múltból elkísér – A Családjogi törvény 50 éve Szerk.: Gyekiczky Tamás Gondolat – Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Budapest 2005. 78. o. 211 A Csjt. az új házassági jogot, családi jogot és gyámsági jogot tartalmazta. A gondnokságot nem szabályozta, mivel - a törvényjavaslat indokolása szerint – a gondnokság célja ugyanis a jogi cselekvőképesség hiányának pótlása, ezért ez az intézmény nem a családi jog, hanem a személyi jog körébe tartozik.

A házasság és a család intézményének tényleges átalakulását azonban eddig nem

követte nyomon írott jogunk fejlődése, annak ellenére, hogy államunk a házasság és a család

intézményének nagy fontosságot tulajdonít, amint ez az Alkotmányban is kifejezésre jut.

Házassági jogunk alaptörvénye még ma is az 1894: XXXI. törvény, amelynek csak a

legkiáltóbb hiányait pótolta és a legszembetűnőbb korszerűtlenségeit törölte el a 6800/1945.

(VIII. 22.) ME rendelet, illetőleg az 1946: XII. törvény. Családjogunk nagy része ma is

szokásjogon alapul; ezen a téren is csak a legszembeszökőbb igazságtalanságok

megszüntetése történt meg az 1946: XXIX. törvénnyel. Gyámsági és gondnoksági jogunk az

1877: XX. törvényen alapul; a 10.470/1945. (XI. 6.) ME rendelet a gyámsági jog terén

hasznos újításokat is hozott ugyan, de az elavult törvény alapvető rendelkezéseit nem

érintette.”

A fenti indokolásnak némileg ellentmond, hogy a Csjt. a bontójog elveiben csak részben hozott újdonságokat, és bizonyos szempontból még visszalépést is jelentett a korábbi 6800/1945 ME. rendelethez képest. A Csjt. házasság felbontása kérdésében teljesen szakított a vétkességi elvvel, és a házasság felbontását akkor tartotta megengedhetőnek, ha a házasság fenntartása a jövőben a házasfelektől nem volt elvárható. A házasságot komoly és alapos ok esetén bármelyik házastárs kérelmére - az erre megszabott előkészítő eljárás és per lefolytatása után - fel kell bontani.212 Azaz a házasság felbontásánál a házasság feldúltságának volt (és van) szerepe, és nem annak, hogy melyik fél vétkes magatartása idézte azt elő. Ezáltal annak sem lett jelentősége – ellentétben a HT.-vel -, hogy a házasság megromlását magatartásával előidéző házastárs kéri-e a házasság felbontását, a házasság bármelyik fél kérelmére felbonthatóvá vált. A házastárs vétkességének egyedüli relevanciája az ún. „különilleték” kiszabása volt, melynek megfizetésére a bíróság a házastársi kötelességet megsértő, és a házassági kötelék felbontását magatartásával előidéző házastársat kötelezte. A Csjt. szabályozásában a fentiek miatt nem találhatóak taxatíve felsorolt abszolút és relatív hatályú bontó okok. A korábbi szabályozás az abszolút bontó okok esetében kötelezővé tette a bíróság számára a házasság felbontását, a relatív bontó okoknál viszont fontos és alapos okok ellenére sem adott erre lehetőséget, illetőleg ok nélkül rendkívül hosszúra nyújtotta a felbontásra irányuló eljárást. A Csjt. – a törvényjavaslat indokolása szerint - ezzel szemben minden esetben a körülmények gondos mérlegelésének eredményétől teszi függővé, hogy a házasság fenntartása vagy felbontása mutatkozik-e indokoltnak. A házasság felbontásának egyedüli lehetősége az volt, ha a felek bizonyították, hogy a házasságuk alapos és komoly ok miatt nem tartható fenn. A bíróságnak az alapos és komoly okot mindig az eset összes körülményeire tekintettel, mérlegelési jogkörében kellett elbírálnia, különösen szem előtt tartva a házastársak gyermekeinek az érdekeit. Szemben a 6800/1945. ME rendelet szabályozásával a Csjt. nem tekintette a felek házasság felbontására irányuló közös megegyezését olyan oknak, mely alapján a bíróság minden további vizsgálat nélkül felbonthatta volna a házasságot.

212 Csjt. 18. § (1) bekezdés

Ezen túlmenően a házassági jog szabályozásánál a Csjt. teljes mértékben érvényesíteni

kívánta a nők egyenjogúságának Alkotmányban biztosított elvét. Így a házasélet ügyeiben

megszüntette a férj kiváltságos helyzetét és biztosította a felek egyenjogúságát. A feleség

számára nem kötelezettségként, hanem lehetőségként állapította meg, hogy férje nevét viselje,

de lehetővé tette emellett azt is, hogy kizárólag saját nevét használja.

A fenti elvet nemcsak a névviselésben, de a házassági vagyonjog terén is érvényesítette azáltal, hogy megalkotta a házassági vagyonközösség általános definícióját, amellyel a házasság tartama alatt a házastársak teljes egyenlőségen alapuló valóságos vagyonközösségét valósította meg. Egyszerűsítette továbbá a házasság megkötését213 és a házasság érvénytelenségével kapcsolatos szabályozást is. A Csjt. a házasság érvénytelenségi eseteinek megállapításánál kizárólag

„érvénytelenségi” okokat határozott meg, - a HT.-vel ellentétben - nem tett különbséget az ún.

semmisségi és megtámadási okok között, mert „a megkülönböztetésnek gyakorlati jelentősége

nincsen.”214

Az érvénytelenségi okok közül törölte a kényszer, tévedés és megtévesztésre való

hivatkozást, mivel egyrészt a kényszerítés a „szabad emberek szocialista társadalmában aligha

fordulhat elő” 215, másrészt a tévedés és megtévesztés hatása alatt kötött házasságok száma

elenyésző. Ezért ebben az esetben nem érvénytelenség megállapításának, hanem az ily módon

létrejött házasság felbontásának volt helye.

Az érvénytelenségi okok körét szűkítve érvénytelenségi okként kizárólag a fennálló

házasság, a vérrokonság, a cselekvőképességet kizáró gondnokság és gyermekkori teljes

cselekvőképtelenség, kiskorúnál gyámhatóság engedélyének hiánya, házasságkötéskor

gondnokság alá helyezés nélkül fennállott teljes cselekvőképtelenség valamint az egyes alaki

szabályok meg nem tartása maradt fenn, és kiegészült az egyik házastárs külföldi

állampolgársága esetén az engedély hiánya miatti érvénytelenségi okkal.

A korábbi szabályozással ellentétben a Csjt. megszüntette az újbóli házasságkötés

kötelezővé tételében jelentkező formalizmust azzal, hogy a korábbi házasság megszűnése

213 A Csjt. mellőzte a házasságkötési szándék tudomásulvételére vonatkozó eljárást is, és csak azt kívánta meg, hogy a felek a házasságkötést megelőzőleg az anyakönyvvezető előtt jelentsék ki: házasságkötésüknek a legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya, egyszersmind igazolják a házasságkötés törvényes előfeltételeinek fennállását (3. §) 214 Idézett a törvény miniszteri indokolásából. 215 Idézett a törvény miniszteri indokolásából.

vagy érvénytelenné nyilvánítása esetére az újabb házasságot már ennél fogva, tehát ismételt

megkötése nélkül is érvényesnek tekinti.216

A vérrokonok (egyenesági rokonok és testvérek) házassága továbbra is feltétlenül

érvénytelenné vált. A HT. szabályozásától eltérően azonban az ún. egyenesági sógorság

akadálya nem vált ipso iure érvénytelenné, mivel a testvérnek testvére vérszerinti

leszármazójával és a házastársnak volt házastársa egyenesági rokonával kötött házasságánál a

helyi tanács végrehajtó bizottsága akár a házasságkötés előtt, akár utóbb a házasság fennállása

alatt felmentést adhatott.217

A cselekvőképességi hiányossággal küszködő házasságkötésnél is módosult a

szabályozás, különös módon a Csjt. megalkotásakor még meg sem született törvényre, a

Polgári Törvénykönyvre való hivatkozással. Így rendelkezett a cselekvőképességet kizáró

gondnokság alatt álló házasságkötési képtelenségéről, egybefogva a HT. fejletlen korú és a

gondnokság alatt álló személyek házassági akadályait. A gondnokság alatt álló személy által

kötött házasság csak akkor vált érvényessé, ha azt a házastárs gondnokság alá helyezésének

megszüntetése után a házasság fennállása alatt helybenhagyta.218Ugyancsak érvénytelen volt a

teljesen cselekvőképtelen a tizenkettedik életévet még be nem töltött személy házasságkötése

is.

A Csjt. a korlátozottan cselekvőképes kiskorú házasságához egyedül a gyámhatóság

engedélyét kívánta meg, így egyszerűsítette ezen házassági akadály alóli mentességet is219. A

gyámhatóság az engedély megadása kérdésében a törvényes képviselő meghallgatása után

határozott. A törvény lehetővé tette a kiskorú érvénytelen házasságának érvényessé válását

azzal, hogy megengedte a nagykorúság korhatárának elérése előtt az engedély pótlólagos

megadását, e korhatár elérése után pedig azt, hogy a kiskorúsága alatt házasságot kötött

személy helybenhagyással maga emelhesse érvényre házasságát.

A Csjt. fenntartotta a HT. azon rendelkezését is, mely szerint érvénytelen annak a

házassága is, aki a házasság megkötésekor a teljes cselekvőképtelenség állapotában volt,

jóllehet ilyen hatályú gondnokság alatt nem állott. Az ilyen okból érvénytelen házasság

216 Csjt. 7. § 217 Csjt. 8. § 218 Csjt. 9. § 219 Csjt. 10. §

azonban érvényessé vált, ha a házasság megkötésekor cselekvőképtelen fél cselekvőképessé

válása után a házasságot annak fennállása alatt helybenhagyta.220

Az alaki hibák miatt221 fennálló érvénytelenségi okok csak külön érvénytelenségi

perben váltak megállapíthatóvá. Ezzel szemben, ha a házasság érvényességének egyéb alaki

kelléke hiányzott, (pl. a felek nem jelentették ki, hogy házasságot kötnek), akkor ennek

joghatása nem érvénytelenség, hanem ún. nem létező (non existens) házasság volt. Ebben az

esetben a tévesen házasságkötést tanúsító anyakönyvi bejegyzést államigazgatási úton is

töröltetni lehetett.

A korábbi szabályozás szerint abban az esetben, ha a valamely oknál fogva semmis

házasság az egyik fél halála vagy felbontó ítélet folytán megszűnt, nem lehetett mindenkivel

szemben hatályos bírói ítéletet hozni a házasság semmissé nyilvánítására, hanem ha valakinek

jogi érdeke fűződött ennek megállapításához, ezt a kérdést a bíróság a jogi érdeke

érvényesítése iránt indított (pl. örökösödési) perben előkérdésként kizárólag a felekre

kiterjedő hatállyal döntötte el. Ilyen módon lehetséges volt, hogy a bíróság több perben is

kimondotta, hogy valamely házasság semmis, ennek ellenére a házasságot az ezekben a

perekben félként nem szereplő személyek irányában érvényes házasságnak kellett tekinteni.

A Csjt. ezen szabályozással is szakítva kimondta, hogy a házasságot csak akkor lehet

érvénytelennek tekinteni, ha azt érvénytelenítési kereset folytán hozott bírói ítélet mindenkire

kiterjedő hatállyal érvénytelennek nyilvánította.222 Ellentétben a korábbi szabályozással,

érvénytelenségi per megindítására a házasság megszűnése után is lehetőség volt, azonban

előkérdésként pl. örökösödési perben a bíró már a házasság érvényessége ügyében nem

dönthetett, hanem az érdekelt felet az érvénytelenítési per megindítására kellett utasítani.

A szinte korlátlan perindítási lehetőséget a Csjt. kizárólag az alaki érvénytelenségi

okok tekintetében korlátozta azáltal, hogy e miatt érvénytelenségi keresetet csak a

házasságkötéstől számított hat hónap alatt, és kizárólag a házasság megszűnéséig lehetett

indítani.

A Csjt. a perindítási jogosultságot a HT.-hez hasonlóan állapította meg. Az

érvénytelenségi kereset megindítására való jogosultsággal a törvény a házastársakon felül az

220 Csjt. 11. § 221 Az anyakönyvezető nem hivatalos minőségben történt eljárása, vagy a házasulandók együttes jelenlétének hiánya miatti házasságkötésnél. 222 Csjt. 14. §

ügyészt és általában mindazokat felruházta, akik a házasság érvénytelenné nyilvánításához

jogi érdeke fűződött.

Kizárólag a házastárs kérhette a házasság érvénytelenné nyilvánítását, ha a

házasságkötéskor teljesen vagy korlátozottan cselekvőképtelen volt, mégpedig a

cselekvőképességének visszaszerzésétől, illetőleg megszerzésétől számított hat hónapon

belül.223

Továbbra is fennállt a személyes perindítási kötelezettség, mivel a házasság

érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset a jogosult legszemélyesebb joga, ezért

azt személyesen kellett gyakorolni.224 Amennyiben a keresetindításra jogosult nem

valamelyik házastárs volt, a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges volt perindításhoz,

nehogy annak eldöntése, szükség van-e valamely jogi érdek védelmére, kizárólag egy

korlátoltan cselekvőképes személytől függjön. A cselekvőképtelen fél helyett a keresetet - a

gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő indíthatta meg. Amennyiben a

házasságot cselekvőképtelen kiskorúval kötötték, keresetindításnak a cselekvőképtelenség

megszűnése előtt csak akkor van helye, ha előbb a cselekvőképtelen házastársat gondnokság

alá helyezték.

A Csjt. hatályba léptetéséről az 1952. évi 23. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Csjté.) gondoskodott. Ez a jogszabály leszállította a cselekvőképesség felső korhatárát a korábbi 20 évről 18 életévre, míg a korlátozott cselekvőképesség alsó határát 12 évben állapította meg. A Csjté. rendezte a HT. hatálya alatt kötött házasságok felbontásának és érvénytelenségének az eljárását. A Csjt. hatályba lépését követően csak a Csjt.-ben meghatározott érvénytelenségi ok alapján vált a házasság megtámadhatóvá, kivéve, ha a keresetet a Csjt. hatálybalépése előtt megindították.225 A házasság felbontása iránti pernél is ugyanez az elv érvényesült, vagyis a Csjt. hatálybalépése előtt keletkezett tény miatt csak akkor lehetett felbontani a házasságot, ha a felbontásnak a Csjt. 18. §-ában meghatározott komoly és alapos oka megállapítható volt.226 Ugyanakkor a Csjté. – a katonákra vonatkozó eljárási szabályok kivételével – hatályon kívül helyezte a korábbi, házassági kötelékre vonatkozó jogszabályokat, többek között a HT.-t és a 6800/1945. ME. rendeletet is. Már a Csjt. hatályba lépését követően a jogtudomány és jogalkalmazók számára egyértelművé vált, a Csjt. egyes rendelkezéseinek módosításának, illetve kiegészítésének szükségessége. Ehhez a bírói gyakorlat is jelentős mértékben hozzájárult jogértelmezési tevékenységével, egyrészt azáltal, hogy az egyes kérdésekben értelmezve magyarázta

223 Csjt. 15. § 224 A kereseti jogosultságot tehát átruházni nem lehetett, s abban öröklésnek sem volt helye. Személyesen indíthatta meg az ilyen keresetet a korlátozottan cselekvőképes személy is. 225 Csjté. 51. § 226 Csjté. 52. §

intézményeit. Másrészt, bizonyos kérdésekben a bíróságok gyakorlata sem volt egységes, így ezen esetekben a Legfelsőbb Bíróság jogfejlesztő, jogértelmező tevékenységére volt szükség. A Csjt. hatályba lépésétől kezdődően nem volt egységes a bíróságok joggyakorlata a felek a házasság felbontására irányuló közös akarat elhatározásának a megítélésében. Ugyanis az alsóbbfokú bíróságok fenntartották a 6800/1945 ME. rendelet által felállított közös megegyezésen alapuló bontás gyakorlatát, és a házasság felbontására irányuló közös megegyezést olyan alapos és komoly oknak tekintették, mely alkalmas volt a házasság felbontására. E perekben hozott döntések általában első fokon jogerőre emelkedtek, azonban némely esetben mégis a Legfelsőbb Bíróság elé kerültek.227 Az alsóbbfokú bíróságok joggyakorlatával ellentétben a Legfelsőbb Bíróság tartotta magát a Csjt. új szabályozásához és erre vonatkozóan széles ítélkezési gyakorlatot alakított ki. Több alkalommal kimondta, hogy a peres felek megegyezése önmagában nem elegendő a házasság felbontásához. A házasság felbontása nem függ a felek akarat-elhatározásától, és a felek erre irányuló megegyezése sem nyíltan, sem burkoltan nem szolgálhat a bontásnak egyedi alapjául.228 Tehát a felek közös megegyezése esetén is szükséges volt kutatni az elhatározás komolysága és megfontoltsága mellett a mögöttes indokokat, amelyek a közös megegyezéshez vezettek. Azaz – ahogy azt Csiky Ottó is megállapította – a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata a házastársak belső indítékainak külső, objektív tényekben való lecsapódásának tulajdonított döntő jelentőséget.229 A Legfelsőbb Bíróság másik eseti döntése230ettől is továbbmenve megállapította, hogy a bontás alapjául szolgáló tényeket akkor is bizonyítani kell, ha az ellenfél azokat beismeri, mivel e nélkül lehetővé vált volna a házasságnak közös megegyezéssel való bontása olyképpen, hogy az egyik fél által előadott tényeket a másik fél beismerte. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyáltalán nem értékelte a felek közös megegyezését. A felek megállapodását egy bizonyítékként tekintette, mely arra utal, hogy a felek között az egyetértés tartósan megromlott,231és annak ellenére, hogy az egyező akaratnyilvánítás önmagában nem lehet alapja a döntésnek, de az összes egyéb körülmény mellett erre tekintettel kell lenni.232 Az alsóbb bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata közötti különbség, és az elsőfokú bíróságok által kialakított joggyakorlat következtében a közös megegyezésen alapuló bontás intézményét és lehetőségét mind a jogirodalom, mind a polgári kollégiumok állásfoglalásai egyre jobban elfogadhatónak találták. E folyamat eredményeképp, a bírósági joggyakorlat egységesítése érdekében alkotta meg 1964-ben a Legfelsőbb Bíróság a 3. számú irányelvét, mely (újból) bevezette a közös megegyezéses bontás intézményét és szabályait, ezáltal részben szakított a korábbi legfelsőbb bírósági gyakorlattal. A közös megegyezésen alapuló bontás elfogadását nem tekintette ellentétben állónak a házasság általános védelmét kimondó alkotmányos alapelvvel, mivel a reménytelenül megromlott, társadalmi rendeltetésének betöltésére alkalmatlanná vált házasság fenntartása sem közösségi, sem egyéni érdekeket nem szolgál. A Legfelsőbb Bíróság

227 Például amikor a házasság felbontásában vétkes felet a bíróság különilleték megfizetésére kötelezte, és a fellebbező fél nem értett egyet a kötelezéssel, vagy a büntető illeték mértékével. 228 Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 23.472/1953. számú eseti döntése 229 Csiky Ottó: Bontójogunk problémái; In: Magyar Jog 1990. 5. szám 417.o. 230 Pf. III. 22.554/1953. 231 Pf. III. 22.554/1953. 232 Pf. VI. 20.897/1954.

kimondta, hogy a házastársaknak a házasság felbontására irányuló szabad, befolyásmentes, komolyan megfontolt, végleges elhatározásán alapuló közös akaratnyilvánítása a házasság felbontása szempontjából lényeges körülmény. Ezen túlmenve az irányelv indokolása szerint a közös megegyezés akkor tekinthető a bontási szándék végleges, teljes és megfontolt voltának, amennyiben a felek a bontás kérdése mellett a járulékos kérdésekben (gyermek elhelyezése, tartása, a házastárs tartása, közös lakás használata, vagyonközösség megszüntetése és a névviselésben) is meg tudtak állapodni. Ebből az egyéb tények figyelembe vétele mellett arra lehetett következtetni, hogy a házasság véglegesen és teljesen megromlott. Ugyanis amennyiben a felek az életközösséget megszakították és az „együvé tartozást” minden vonatkozásában felszámolták, azt mutatja, hogy a felek válási szándéka megfontolt és végleges.233 Ezzel az irányelvvel a Legfelsőbb Bíróság nem emelte a közös megegyezést bontó okká, nem fogadta el azt a bontás kizárólagos alapjának, hanem az addig is hatályban volt Csjt. 18. §-át töltötte meg tartalommal. Nóvuma abban állt, hogy a házasság felbontására irányuló akarati egységet megfelelő súllyal értékelve elismerte, hogy az a házasság feldúltságának teljes értékű bizonyítéka, mely csak többnyire, és rendszerint vezethetett arra, hogy ebből a házasság végleges és teljes megromlására lehetett következtetni. Ezáltal a közös akarat-elhatározáshoz, és így a házasság megromlásához vezető okok feltárása szükségtelenné vált, így annak bizonyításával a házasság felbontása iránti pert nem kellett elnehezíteni. A bíróságnak továbbra is kötelezettsége volt a közös akarat-elhatározás befolyásmentességének és véglegességének a vizsgálata. Amennyiben azt állapította meg, hogy a házasság felbontására irányuló nyilatkozatot valamely házastárs tévedés, kényszer vagy megtévesztés hatására tette, akkor már csak a házasság megromlásához vezető okok részletes feltárása és bizonyítása alapján volt helye a kötelék felbontásának. Az irányelv a fentieken túlmenően a közös akarat-elhatározás mellett értékelte a házastársak különélését is a házasság végleges és teljes megromlásának a megállapításakor, kiemelve azt, hogy a házasság felbontásánál nem a különélés időtartamának van döntő jelentősége, hanem annak, hogy a különélés tényéből, tartamából és a kialakult tényleges helyzetből, azaz az egyéb körülményekből arra lehet-e következtetni, hogy nincs remény az életközösség helyreállítására. Azonban nem tartalmazott utalást a különélés időtartamára, mint figyelembe veendő tényezőre. Ezen hiányosságot már az irányelv meghozatalakor bírálta a kor jogtudománya,234amely kívánatosnak tartotta volna, hogy a házasság felbontásának – a kirívó esetek kivételével - legalább 6 hónapi különélés legyen az előfeltétele. További negatívumként említették, hogy a Legfelsőbb Bíróság az akarati egyetértést emelte ki a kapcsolt kérdésekben való megegyezés helyett, mely jobban igazolta volna a felek kapcsolatának végleges megromlását. A Legfelsőbb Bíróság jogegységesítési törekvései mellett a Csjt.-t egyéb jogszabályok is alakították. Így 1952 és 1955 között átfogóan rendezték az anyakönyvezést, a gyámügyi eljárást, a névváltoztatást, a gyermek- és az anya védelmében több jogi normát alkottak. A jogalkotási folyamatban jelen dolgozatom témáját az 1957. évi módosítás érinti, mely a Népköztársaság Elnöki Tanácsának engedélyéhez kötötte magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötését. Az ilyen engedélye nélkül kötött házasság

233 Legfelsőbb Bíróság 3. számú irányelve 234 Pap Tibor – Csiky Ottó: A megegyezés jelentősége a bontás szempontjából a külföldi és a hazai szocialista családi jogban; In: Jogtudományi Közlöny 1963. 5. szám 262.o.

érvénytelen volt, mely elhárítható érvénytelenségi akadályként érvényessé vált, ha az Elnöki Tanács az engedélyt utóbb, a házasság fennállása alatt megadta.235

7. Az 1974. évi I. törvény, a Csjt. első átfogó módosítása

A családjogi kódex elfogadásától számított 20 év alatt bekövetkezett gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai változások szükségessé tették a törvény első, átfogó jellegű módosítását. A Csjt. számos rendelkezése időtállónak bizonyult, nem találta szükségesnek a jogalkotó új törvény alkotását, hanem csak annak módosítását és kiegészítését. A módosítás azonban olyan nagy terjedelmű volt, hogy az áttekinthetőség érdekében célszerűnek látszott a módosító javaslatokat a törvény hatályban maradó szövegével egységes szerkezetben összefoglalni. Az 1945 utáni jogalkotás egyrészt arra irányult, hogy eltörölje a házasságkötés előtt álló „régi” jogi akadályokat, ezáltal megkönnyítve az „érett korba lépő” felek házasságkötését. Másrészt jelentősen könnyítette a házassági kötelék felbontását is, különös tekintettel az 1964-ben kiadott 3. számú irányelvre, mely jogalkalmazói szinten szentesítette az akarati egyetértésen alapuló bontást. Ez a kétirányú szabályozás ahhoz a társadalmi méretű problémához vezetett, hogy az 1970-es évekre jelentősen és egyenletesen növekedett a válások száma: 1960-ban 16.590 volt, mely 1970-re 22.841-ra emelkedett.236 Fő célkitűzése a házasság intézményének fokozott védelme, a házasulók és a házastársak egymás, és a társadalom iránti felelősségének növelése volt. A jogalkotó ebben az időszakban még a házasságkötések meggondoltabbá tételében látta a házasságok „megmentésének” a lehetőségét. Előtérbe került a családi kapcsolatok, a családi közösség további erősítésének előmozdítása, a családtagok felelősségének növelése, valamint a női egyenjogúság elvének további fejlesztése a családon belül. Végül, de nem utolsó sorban továbbra is kiemelt szerepet kapott a gyermek érdekeinek fokozott védelme, családi környezetben való nevelésének hatékonyabb biztosítása, testi és szellemi fejlődésének segítése. A fenti célok elérése érdekében a Csjt. novella a házasságkötési szándék bejelentése és a házasság megkötése között legalább harminc napos várakozási időt vezetett be, amely alól csak kivételesen indokolt esetben lehetett felmentést adni. Ezzel egyidejűleg módosította a házasságkötési korhatárt, az a férfiaknál a betöltött tizennyolcadik, nőknél pedig a betöltött tizenhatodik életévre emelkedett, mely korhatárt a gyámhatóság két évvel leszállíthatta. Újjáalkotta a nők névviselésére vonatkozó eddigi szabályozást is azáltal, hogy az eddigi lehetőségek mellett a feleség a férje családi nevéhez a saját utónevét is hozzákapcsolhatta, egyben jelentősen korlátozta az elvált nőt volt férje névviselésének eltiltásának a jogát. Egyszerűsítette a házassági vagyonközösség megszüntetésére vonatkozó korábbi szabályozást. A bírói gyakorlatot törvényerőre emelve, az abban kifejlesztett elvek alapján lehetővé tette a házasság közös akaratnyilvánítás alapján történő felbontását. „A házasságot bármelyik házastárs kérelmére - a házassági bontóper lefolytatása után - fel kell bontani, ha a házasélet

235 Külföldivel való házasságkötésre vonatkozó korlátozó rendelkezések és érvénytelenségi ok 1957. szeptember 30-ig voltak hatályban. Hatályon kívül helyezte az 1957. évi VI. tv. 236 Csiky Ottó: Bontójogunk problémái In: Magyar Jog 1990. 5. szám 421. o.

közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Erre utal különösen a házastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása, feltéve, hogy a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és a gyermek közötti érintkezés, továbbá a házastársi tartás, valamint a közös lakás használata kérdésében megegyeztek, egyezségüket a bíróság jóváhagyta, illetőleg e kérdésekben a bíróság a házasság felbontásával együtt - kérelmükre - dönt.”237 Az egyező akaratnyilvánítással történő házasság felbontása három konjuktív feltétel együttes bekövetkezése esetén vált lehetővé. Egyrészt a felek közös akarat-elhatározásának véglegesnek, egyezőnek és befolyásmentesnek kellett lennie, mely tények továbbra is bizonyítást igényeltek. A hangsúly azonban a második feltételre, a felek egyezségkötésére helyeződött át. A feleknek a törvény által meghatározott járulékos kérdésekben való megállapodása előkérdése lett a házasság felbontásának. Lehetőség volt arra is, hogy a házasfelek a házassági vagyonjogi kérdésekben is megegyezzenek, azonban ez nem volt kötelező eleme az egyezségnek, mivel a „gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy ez nem minden esetben lehetséges, és nem lehet ettől függővé tenni az olyan házasság felbontását, amely már csak névlegesen áll fenn.” 238 Harmadik feltételként a megállapodást a bíróságnak kellett benyújtani, aki azt felülbírálta, és ha azzal egyetértett, jóváhagyta az egyezséget. E körben a gyermek érdekét a bíróságnak mindig figyelembe kellett venni. Ez nemcsak a gyermek tartásának, elhelyezésének, gondozásának, nevelésének helyes megválasztásában jelentkezett, hanem annak vizsgálatában is, hogy a házasság felbontása hogyan hatott ki a gyermekre. Amennyiben bármelyik feltétel hiányzott, a házasság felbontásának csak annak eldöntése alapján volt helye, hogy a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és a házasság fenntartását sem a házasfelek, sem a gyermek, sem a társadalom érdekei nem kívánják. A korábbi szabályozással ellentétben a „komoly és alapos ok” helyett a házasélet végleges és teljes megromlása szolgált a házasság felbontásának alapjául. A módosítás ezáltal is kiemelte, hogy a házasság felbontását nem egy meghatározott ok idézte elő, hanem az okok láncolata folytán előállott olyan helyzet, amely a házasságot tarthatatlanná tette. A járulékos kérdésekben való egyezségkötés, mint bontási feltétel új elemként jelentkezett a magyar szabályozásban, mely olyan kérdésekben kívánta meg az egyezségkötést, melyek szükséges, de elégséges feltételek ahhoz, hogy a felek a számukra lényeges viszonyokat rendezzék. Az I. novella még nem támasztotta feltételként az ingó vagyon megosztásában való megállapodást, mely szabályozás irányt mutathat a jelenlegi jogalkotás számára is. Ezen felvetésből származó következtetéseimet, de lege ferenda javaslataim között vezetem le. Annak ellenére, hogy a kapcsolt igények rendezésének kötelezettsége a házasság felbontása iránti eljárást elnehezítette, a joggyakorlat tapasztalatai azt mutatták, hogy ehhez a válni kívánó házastársak viszonylag gyorsan alkalmazkodtak, a bontóperek száma, még kevésbé az akarati egyetértésen alapuló bontások száma nem csökkent, hanem növekedett.239

8. Az 1986. évi IV. törvény, a II. Csjt.novella

237 Csjt. 18. § (1) bekezdés 238 Az 1974. évi törvény indokolása 239 Csiky Ottó: Bontójogunk problémái; In: Magyar Jog 1990. 5. sz. 420. o.

A Csjt. következő átfogó jellegű módosítása 1986-ban következett be.240 Ezen módosítást a jogalkotó – a két kódex megalkotása óta először – összekapcsolta a Pp. szabályainak változtatásával, és mindkettőt egy jogszabállyal, az 1986. évi IV. törvénnyel módosította,241remélve, hogy az anyagi jogszabályok változtatása eredményesebb lesz az eljárási rend alkalmasabbá tételével. A novella szintű módosítás arra volt visszavezethető, hogy a család és a házasság intézményének a tekintélye az 1974-es szigorítások ellenére nem állt helyre, a házassággal szemben egyre többen választották az élettársi kapcsolatot, és e mellett tovább emelkedett a házasságok felbontásának aránya is. A házasság intézményének a megerősítése, a válások számának visszaszorítása érdekében a módosítás egyrészt kibővítette a kódex alapelveit, másrészt módosította a házastársak jogait, harmadrészt szigorította házasság felbontásának a szabályait. Ez tette indokolttá a családjogi törvény eddigi elveinek megerősítését és a törvény egyes rendelkezéseinek a továbbfejlesztését. A törvénymódosítás legfontosabb célja a családi kapcsolatok további erősítése, a család tagjai egymás iránti felelősségvállalásának növelése, a házastársak egyenlőbb teherviselésének biztosítása és a gyermekek fokozottabb védelme volt. Az alapelvi szinten erősítette meg a II. Csjt. novella a Csjt.-ben foglalt jogok és kötelezettségeknek a rendeltetésszerű joggyakorlásának a kötelezettségét, melyet a társadalmi és az egyéni érdek összehangolásával kellett megvalósítani. Ezáltal nem kapott jogvédelmet az a házastárs, aki magatartásával megsértette a közösség érdekeit, valamint az sem, aki valamely jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, azaz jogával visszaélt. Ezzel, és a házasságkötés szabályainak módosításával a házasságkötések meggondoltabbá tételét kívánta elérni annak a reményében, hogy a meggondoltabb házasságkötések miatt csökken majd a válások száma is. A házasságkötés bejelentési határidejét 30 napról 3 hónapra emelte, nem érintve azonban a várakozási idő alóli felmentés lehetőségét. A hosszabb várakozási idő célja a házasságkötési szándék alaposabb megfontolásának, a családi életre való fokozottabb felkészülésnek az elősegítése volt. Ugyancsak a házasságkötések meggondoltabbá tétele érdekében törvényi szintre emelte a házasságkötés előtti tanácsadást.242 A házasság érvénytelenségének szabályait tovább finomította azáltal, hogy kimondta, hogy házasságot érvényesen cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személlyel nem lehet kötni. Ezen túlmenően a nők és a férfiak egyenjogúságából eredeztethetően egységesítette a kiskorúak házasságkötésének szabályait azáltal, hogy mindkét nem vonatkozásában kizárólag a 16. életévüket kiskorúak köthettek gyámhatósági engedéllyel házasságot. A fenti szabályok megsértése miatti érvénytelenségi pert a nagykorúság elérése után, illetőleg a gondnokság megszüntetése után kizárólag az a házastárs vált jogosulttá indítani, akinek személyében az érvénytelenség oka fennállott. Ezt a pert a jogosult csak a

240 Kisebb módosítások többször előfordultak, mely dolgozatom témáját nem érinti. Ez alól kivétel képezett az 1983. évi 26. tvr., mely az érvénytelenségi okoknál a testvér testvér vér szerinti leszármazójával, illetve a házastárs volt házastárs leszármazójával kötött házassági tilalmát azzal enyhítette, hogy ezen házasságkötéseket a tanács végrehajtó-bizottságának az engedélyéhez kötötte. 241 A változások 1987. július 1-jén léptek életbe. 242 5/1973. (XII. 05.) számú EüM rendelet állapította meg a szabályait, mely alapján a házasságkötés előtt ezen minden 35. év alatti magyar állampolgár házasuló köteles volt részt venni, kivéve, aki korábbi házasságkötése előtt ilyen tanácsadáson már részt vett, vagy külföldön kötött házasságot. A tanácsadást orvos végezte, aki a házasulókat családtervezési kérdésekben világosította fel és adott tanácsokat. A tanácsadáson való részvételről a tanácsadást végző orvos igazolást állított ki, mely igazolást a házasságkötést megelőzően az anyakönyvvezetőnek kellett bemutatni. A tanácsadás már törvénybe iktatásakor sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, később intézménye teljesen kiüresedett.

nagykorúság elérésétől, illetőleg a gondnokság megszüntetésétől számított hat hónap alatt indíthatta meg. A II. Csjt. novella tovább részletezte a házassági vagyonjogi szabályokat, bevezetve a házassági szerződés intézményét. Ezen túlmenően – a jelenlegi állapotoknak megfelelően – szabályozta a lakáshasználati jog kérdését, a gyermekkel kapcsolatos szülői felügyeleti jogok rendszerét, illetőleg módosította a névviseléstől eltiltás, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, valamint a rokontartás rendelkezéseit. A Csjt. – dolgozatomat is érintő – legjelentősebb módosítását a házasság felbontása szabályainak részletezése és szigorítása jelentette, azonban továbbra is fenntartva a házasság felbonthatóságának objektív elvét. A házasság felbontásának tehát megmaradt feltétele, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott és a kiegyensúlyozott házaséletre már nincs remény, azaz a házasság már nem tudta betölteni a funkcióját. Ebből az is következik, hogy a bíróság köteles volt vizsgálni, hogy teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasság felbontását kérik-e a felek, s csupán a megromláshoz vezető okok feltárását - az e körben szükséges bizonyítást – mellőzhette, függetlenül attól, a házasság felbontását akár valamelyik házasfél, akár mindkettő egybehangzóan kérte.243 Ugyanis csak a felek konfliktusának ismeretében volt lehetőség az érdemi békítésre, melyet a bíróságnak minden esetben kötelessége volt megkísérelni.244 A fenti alapon megmaradt a házasság felbontásának két formája, a közös akarat-elhatározáson alapuló bontás, és az egyik fél kérelmére való bontás. Az utóbbi szabályozása nem változott, a II. Csjt. novella az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás szabályait érintette és építette be a korábbi joggyakorlat tapasztalatait. A közös megegyezéssel történő bontásnál a módosítás két tényállást szabályozott. Egyrészt fenntartotta – bizonyos változtatásokkal – a járulékos kérdésekben való megegyezési kötelezettséget, másrészt bevezette az ún. tartós különélés fogalmát. Az egyezségen alapuló bontásnál a felek által kötendő egyezség tárgyi köre kibővült, mely alapján már csak akkor lehetett a felek házasság felbontására irányuló akarat-elhatározását véglegesnek tekinteni, ha a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata mellett a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében is megegyeztek az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésének kivételével -, és egyezségüket a bíróság jóváhagyta.245 Az egyezségkötésnek nem kellett érintenie a házastársi életközösség alatt szerzett ingatlan tulajdonjogi kérdéseit. Álláspontom szerint az egyezségi elemek ilyen mértékű kibővítése 1986-ban még megfelelt a kor követelményeinek, és nem nehezítette tovább – a jogalkotó szándékával ellentétben – a házasság felbontását. Ezt jelzi az is, hogy ezen jogszabályhely alapján történő házasság felbontás továbbra is általános és elsődleges maradt. Azonban a mai viszonyok között ez a szabályozás már elavult, és nem szolgálja felek érdekeit a teljes ingó vagyoni kör rendezése miatt. Már az 1974-es bevezetése után foglalkoztatta mind a bírói kart, mind a jogirodalmat annak a problematikája, hogy a felek a kapcsolt kérdésekben való egyezségkötése a felek tényleges akaratát tükrözi, illetőleg, hogy az a felek befolyásmentes elhatározásán alapult, vagy csak látszólagos rendezését jelentette a jogvitának.

243 A törvény miniszteri indokolás 244 Csiky Ottó téves felfogásnak tartja ezt, és az ebből eredő azon joggyakorlatot is hogy minden esetben fel kell tárni a házasság megromlásának az okát. Álláspontja szerint erre csak akkor van szükség, ha a bíróságnak aggálya van a kapcsolt igények rendezése és egyéb körülmények alapján, elsősorban a különélés terjedelmére is tekintettel az egyetértés véglegessége, befolyásmentessége tekintetében. 245 Csjt. 18. § (2) a) pontja

Mind Petrik Ferenc, mind Weiss Emília egyetértett az egyező akaratnyilvánítással való bontás intézményének a bevezetésével és fenntartásával, azonban számos kritikát is megfogalmaztak. Petrik Ferenc véleménye szerint a megegyezésre alapított bontás inkább a bontás orvosló jellegének felel meg, és jelentősen korlátozza a bíróságot abban, hogy a nevelő funkcióját betölthesse.246Míg Weiss Emília, még a II. novella elfogadása előtt, 1986-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyezségkötés mögött nem egyszer fenyegetés és zsarolás húzódott.247 Az egyezségkötés megítélése a bíróságok feladata, és a bíróságnak kell meggyőződnie, hogy a felek közötti egyezség ténylegesen a felek akaratát tükrözi-e, az végleges és befolyásmentes. Erre a felek személyes meghallgatása alapján van módja. A Legfelsőbb Bíróság által kialakított joggyakorlat alapján nélkülözhetetlen, hogy az egyezség törvényes és méltányos legyen. Az ún. tartós különélés szabályozását sok kritika fogadta, ugyanis nem számolt a társadalmi realitásokkal, a kor színvonalán szinte teljesíthetetlen feltételeket támasztott. Közös megegyezésen alapuló bontásnak akkor is helye volt, ha a házastársak között legalább 3 éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték.248 A legalább három évig tartó külön lakásban való életvitel a házasság felbontására irányuló szándék véglegességét további feltételek hiányában is általában valószínűsíti, és a felek végleges és befolyásmentes szándékát jelzi az a körülmény, ha a kiskorú gyermeket érintő valamennyi lényeges kérdésben meg tudtak állapodni. Ebben az esetben a bíróságnak csak azt kellett vizsgálni, hogy a felek megállapodása a kiskorú gyermek érdekeit szolgálja-e. Az egyezségkötés átgondoltabbá tétele érdekében született azon új rendelkezés is, mely szerint a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól - az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is - csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.249Kiemelendő, hogy e korlátozás kizárólag a tartós jogviszonyt - a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás,250 a házastársi tartás, a közös lakás használata - érintő kérdésekre vonatkozik, a házassági vagyonmegosztásra nem. A II. Csjt. novella tárgyalásával véget ér a történeti részt, és az ezt követő módosításokat a hatályos szabályozással együtt dolgozom fel.

9. Polgári Perrendtartásunk és változásai a házassági perek vonatkozásában

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) megalkotását a kor társadalmi, politikai és ezáltal a joganyag radikális és átfogó változása

246 A családjogi törvény magyarázata; In: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1989. 233.-239.o. 247 Weiss Emília: A Családjogi Törvény tervezett módosításához; In: Jogtudományi Közlöny 1986. 3. szám 120.o. 248 Csjt. 18. § (2) b) pontja 249 Csjt. 18.§ (3) bekezdése 250 E kérdésben hozott jogerős bírósági ítélet, illetőleg a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezség végrehajtása, valamint az ezen alapuló láthatás módosítása a gyámhatóság hatáskörébe tartozott.

tette szükségessé. A jogalkotás számára az elsődleges irányt az Alkotmány mutatta meg, mely előre vetítette a teljes bírósági szervezetrendszer, az igazságszolgáltatási alapelvek, a bíróság feladata és ezzel a peres eljárás szabályainak teljes átalakítását. Emellett – dolgozatom témáját követve - a Pp. mellett párhuzamosan készülő családjogi kódex is irányt szabott a házassági perek újrakodifikálásának, mindkét jogszabálynál a jogalkotó vezérfonalként a szabályozás egyszerűsítését emelte. Így a házassági perekre vonatkozó szabályozás változásai egyrészt az általános részben, másrészt a különleges eljárási rendelkezések között találhatóak. A törvény legfontosabb céljának tekintette annak megteremtését, hogy az igazságszolgáltatás eljárási szabályai teljes biztosítékot nyújtsanak az állampolgárok személyi és vagyoni jogaik érvényesítéséhez, melyet a bíráskodásban a „dolgozók” széles köreinek közvetlen részvételével valósítottak meg. Ugyancsak a szemléletváltozást mutatta a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a peres ügyek eldöntésének alapjává az anyagi igazság kiderítése vált. „Ezek a követelmények szükségessé teszik, hogy a felszabadulás előtt alkotott és jelenleg még hatályos polgári perrendtartási törvény helyett - amely ugyan népi demokráciánk fejlődéséhez képest szerkezetében és tartalmában már eddig is jelentősen átalakult - új, egységes, minden vonatkozásban demokratikus és a perjogi biztosítékokat teljes mértékben megvalósító perrendtartási törvényt alkossunk.”251 A polgári perrendtartás azokból az alapelvekből indult ki, amelyeket az Alkotmány a bírói szervezetet és eljárást illetően korábban már megállapított. Az Alkotmány – a kor többi „népi demokratikus” országához hasonlóan - kifejezetten biztosította a dolgozó népnek az igazságszolgáltatásban való közvetlen részvételét.252 Ennek jogi eszközeként megteremtette az ülnökbíráskodás rendszerét, kimondva, hogy a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkezzenek. Az Alkotmány rendelkezéseiből következően, a Pp. feladatává vált az ülnökrendszernek a polgári bíráskodásba való bevezetése és általánossá tétele. Mind az első-, mind a másodfokú eljárásban eltérő számarányban, de részt vettek az ülnökök a bírósági eljárásban. A perjogi szabályok könnyebb megértését és alkalmazását segítette elő a köznapi nyelvhez közelebb álló, egyszerűségre és világosságra törekvő szövegezés is annak érdekében, hogy a peres eljárás joganyagát egyrészt a jogkereső közönség, másrészt a bíráskodásban részt vevő ülnökök minden különösebb probléma nélkül elsajátíthassák. A másik érdemi változás a rendelkezési elv új felfogása volt, amely alapján a polgári peres eljárásban a jogvita feltétlenül az anyagi igazság kiderítése útján vált eldönthetővé, és éppen ezért a bíróságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, hogy a feleket a megfelelő tájékoztatással ellássa, s mind a pervezetés, mind pedig a bizonyítás körében megtegye mindazokat a rendelkezéseket, amelyek az anyagi igazság kiderítéséhez szükségesek. A Plósz-féle Pp. által felállított és szigorúan értelmezett kérelemhez kötöttség elvétől való elfordulás számos változást eredményezett a Pp.-ben. Az anyagi igazság kiderítésének kötelezettsége magával vonta a bíróságok teljes kioktatási kötelezettségét, és az eljárás közvetlenebbé tételét a bíróságokkal való kapcsolattartás területén a kötelező ügyvéd-kényszer megszüntetésével. Ezzel párhuzamosan kihangsúlyozásra került a nyilvánosság elve, a szóbeliség, a közvetlenség, az igazmondási kötelezettség, a kétoldalú meghallgatás és a felek egyenjogúságának, valamint a tárgyalás egységének elve is. Az egyszerűsítési törekvések a fellebbviteli rendszer vonatkozásában is érvényesültek, mivel a polgári igazságszolgáltatás egész területén általánossá tette – szovjet mintára - az

251 Az 1952. évi III. törvényjavaslat miniszteri indokolása 252 Tekintettel arra, hogy az Alkotmány 2. §-a kimondta, hogy minden hatalom a dolgozó népé.

egyfokú perorvoslatot.253 Az indokolás szerint a kétfokú bíráskodás ugyanis megfelelően biztosította a meghozott ítéletnek magasabb bírói fórum által való alapos megvizsgálását és az első fokon eljárt bíróság esetleges tévedésének orvoslását, nem különben lehetőséget nyújtott a félnek arra, hogy perbeli mulasztásait az elsőfokú ítélet meghozatala után is jóvátehesse. A múltban érvényesült háromfokú bíráskodás viszont - anélkül, hogy az ítélkezés érdemi megjavítását előmozdította volna - az eljárás felesleges elhúzására vezetett. A kétfokú bíráskodás általánossá tétele mellett a jogerős határozatok orvosolhatóságának fenntartása érdekében megmaradt a perújítás intézménye, és az Alkotmány254 alapján biztosított joga alapján viszonylagosan új intézményként a legfőbb ügyész „perorvoslata a törvényesség érdekében”.

Már a Plósz-féle Pp. is hangsúlyozta a házassági perek jelentőségét, mivel külön fejezetbe foglalta szabályait. Ezt a Pp. tovább erősítette azáltal, hogy nemcsak külön fejezetet szentelt e pertípusnak, hanem megállapította a személyállapottal kapcsolatos perek közös szabályait is, azonban az – oly sokat hangoztatott - egyszerűsítés érdekében az egyes különleges pereket nem külön eljárásként szabályozta, hanem az általános szabályokat egészítette ki az e perekre vonatkozó megfelelő rendelkezésekkel. A személyállapottal kapcsolatos pereknél255 ez a szabályozási rend még jobban szembetűnik, mely perek az általános szabályoktól még nagyobb mértékű eltérést kívántak meg. Ezért került külön fejezetben összefoglalásra e perek közös, és az egyes perek különleges szabályai. A Pp. szerkezeti felépítése is azt a célt szolgálta, hogy megkönnyítse a perrendtartás rendelkezéseinek áttekintését, megértését és alkalmazását. Ezáltal a személyállapotra vonatkozó perekben256 a Pp. általános szabályait e perek tárgyául szolgáló jogviszonyok sajátosságaira tekintettel, meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Ez a szerkezeti tagolás a mai napig megmaradt, fenntartva a státuszperek önálló, különleges szabályozását, azonban általános alkalmazhatósága az elmúlt 20 évben csökkent, mivel a házassági perek szabályainak átvételét a többi státuszper vonatkozásban jórészt kizárta a jogalkotó. Ez a változtatás azonban megteremti annak a lehetőségét, hogy a házassági perek szabályozását átalakítsuk és kizárólag e perekre tekintettel módosítsuk, cizelláljuk. A Pp. a státuszperek közös pontjait az alábbiak szerint határozta meg. Valamennyi személyállapoti perben általános elvként mondta ki a magyar állampolgárok vonatkozásában a magyar bíróság kizárólagos joghatóságát, kivéve, ha külön törvény vagy nemzetközi

253 Az 1952. évi 46. tvr. már a perek jelentős részére bevezette az egyfokú jogorvoslati rendszert. 254 Alkotmány 42. §.-a 255 Személyi állapoton (státuson) azoknak a jogilag jelentős körülményeknek az összességét értjük, amelyek az embernek az államjogi, személyi jogi és családjogi szabályokon alapuló személyi minőségét és személyi jellegű kapcsolatait határozzák meg, szemben a vagyonjogi helyzetével. A személyi állapottal kapcsolatos perek körébe tehát a polgári pereknek azt a nagy csoportját soroljuk, amelyeknek tárgya nem valamely vagyonjogi igény, hanem az ember személyi állapotának ... olyan vonatkozása, amelynek védelme, vagy megváltoztatása polgári perútra tartozik. In: Magyar Polgári Eljárásjog szerk.: Beck Salamon és Névai László Tankönyvkiadó Budapest, 1979. 391.o. 256 Személyi állapotra vonatkozó perek a Pp. XV.-XVIII. fejezetében nyertek szabályozást, így személyállapoti ún. státuspernek tekintendő: a házassági perek, az apasági és származás megállapítási perek, a szülői felügyelet és visszaállítása iránti perek, valamint a gondnoksági perek. A jogirodalom még a státuszperekhez sorolja az örökbefogadás felbontása iránti pert és a névviseléstől el tiltást, azonban e perekben a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. In: A Polgári Perrendtartás Magyarázata II. kötet. Szerk.: Szilbereky Jenő és Névai László Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1975. 1268.o.

egyezmény ettől eltérően nem rendelkezett. Ugyanakkor ez nem jelentette azt, hogy a külföldi állampolgárok személyállapoti ügyében a magyar bíróság joghatósága nem állott volna fenn. Másik jelentős közös pont a személyállapoti pereknél a perben hozott ítélet jogerejének a meghatározása volt. Egyrészt szakítva a korábbi hagyományokkal a Pp. kimondta, hogy személyállapoti perekben hozott ítéletek nagy része mindenkivel szemben hatályos. Ennek különösen a házasság érvénytelenítése iránti perekben volt jelentősége, amikor a házasságot csak az ergo omnes bírói ítélet alapján lehetett érvénytelennek tekinteni, viszont ezt elég volt egy perben megállapítani. Ennek folyományaként a Pp. kötelezővé tette minden olyan per felfüggesztését, amelynek eldöntése házasság érvényességétől függ.257 Másrészt – ellentétben a vagyonjogi perekkel – jórészt – a kereseti kérelemnek helyt adó ítéletek - jogalakító ítéletek. Azaz a bíróság nem kötelezi a feleket valamely magatartás tanúsítására, hanem az ítélet hozza létre a személyi állapot megváltoztatását.258 Ugyancsak közös vonásként került rögzítésre, hogy a státuszpereknél kizárólag a jogszabályokban meghatározott személyek indíthattak pert, és kötött volt alperesi oldal is. A Pp. XV.-XVIII. fejezetére alkalmazható további közös eljárási szabályokat a házassági perek szabályainál, azok ismertetésénél külön jelzem. A házassági perekre vonatkozó részletes szabályozás kialakítása a házasság intézményének a védelme mellett a házasság elvi felbonthatóságát szolgálta. A házassági per fogalmát, már maga a Pp. adta meg, mely szerint a házassági perek a házasság érvénytelenítése, továbbá érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított pereket, valamint a házassági bontópereket kell érteni.259 A szabályozás azonban ettől eltért, mivel kizárólag a házasság felbontására és a házasság érvénytelenítésére határozott meg konkrét szabályokat és ez utóbbit rendelte alkalmaznia a házasság érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított perekben. 1952-ben a jogalkotó még törvényszéki, azaz megyei hatáskörben hagyta a személyállapoti, így a házassági pereket is, azonban a korábbi illetékességi szabályokon változtatott. Így alkalmazni rendelte a Pp. általános illetékességi szabályait, és a korábbi kizárólagos illetékességi szabályt, mely a felek utolsó közös lakóhelyén alapult,260 a vagylagos illetékességi szabályok közé emelte. Kisegítő, kizárólagos illetékességi szabályként, amennyiben sem az általános, sem a fent említett illetékességi szabályok esetén sem lett volna illetékes belföldi bíróság, akkor a perre a budapesti megyei bíróság volt illetékes. További – a mai szabályozással megegyező - kizárólagos illetékességi szabályként ugyanarra a házasságra vonatkozó újabb házassági per és házassági vagyonjogi per is kizárólag az első házassági per bírósága előtt vált megindíthatóvá. Ezen illetékességi szabályozás visszaköszön a házassági perek összekapcsolhatóságának szabályaiban. Ugyanis házassági per bírósága előtt a keresettel csak az ugyanarra a házasságra vonatkozó más érvénytelenítési vagy bontókeresetet, továbbá a házasfelek gyermekének származására, elhelyezésére és tartására vonatkozó keresetet, valamint a házassági vagyonjogi keresetet lehet(ett) összekapcsolni.261 A néprészvétel elve azáltal érvényesült, hogy az elsőfokú eljárásban egy szakbíró és 2 népi ülnök, míg másodfokon 2 szakbíró és egy népi ülnökből alakult tanács járt el. A

257 Bacsó Ferenc: Házassági jogunk az új családjogi kódex és az új polgári perrendtartás tükrében; In: Jogtudományi közlöny 1952. június hó 253.o. 258 Bacsó Jenő: Különleges eljárások In: A Polgári Perrendtartás Magyarázata II. kötet. Szerk.: Szilbereky Jenő és Névai László Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1975. 1269.o. 259 Pp. 276. § 260 Pp. 277. § (1) bekezdés 261 Pp. 282. §

házassági perekben az ülnökbíráskodás annyira élő jogintézménnyé vált, hogy az emberek többsége még mindig abban a hitben él, hogy a munkaügyi perek mellett a házasság felbontásánál is ülnökök tevékenykednek. Az ülnökbíráskodás e rendszere 1998. december 31-ig maradt fenn. Szakítva a korábbi szabályozással a házassági perben – a per fő tárgya vonatkozásában - a korlátoltan cselekvőképes házastársat teljes perbeli cselekvőképességgel ruházta fel a jogalkotó, azonban fontos kiemelni, hogy ez a könnyítés kizárólag a házastársakra vonatkozott, más perindításra jogosultra nem. A felhatalmazás valamennyi perbeli cselekményre kiterjedt, azaz a házastársnak sem a per megindításához, sem egyetlen perbeli eljárásához nem volt szüksége törvényes képviselőjére.262 Az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek, valamint a per megindítására jogosult harmadik személynek pedig mindkét házastárs ellen kell megindítania. Ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége és közte, valamint törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, a bíróság a fél képviseletére ügygondnokot rendel ki.263 Tekintettel arra, hogy az eljárásjogi kódexünk nem választotta szét fejezetekre a házasság felbontását az egyéb házassági perektől, így az egyes házassági pereknél eltérő rendelkezéseket alkalmazott a pertársaságra, mely megegyezett a korábbi szabályozással.264 Más - más jogi indokolással, de a házassági perekben továbbra is fennmaradt az ügyész aktív szerepe egyrészt a per megindítása, másrészt a perben való fellépése körében. Az érvénytelenítési per keresetlevelét és a pert lezáró érdemi döntést kötelező volt az ügyésznek is megküldeni. Az ügyész az érvénytelenítési per iratait a perbe való belépés nélkül is bármikor megtekinthette, és kérelmére közölni kellett vele is a perben hozott mindazokat a határozatokat, amelyeket a feleknek írásban kézbesítettek. Az ügyész szerepe nemcsak a különös részben, de a Pp. általános részében is szabályozásra került, általános perindítási és perben való részvételi jogot biztosítva számára az állam és az egyes dolgozók érdekeinek a védelme érdekében.265 A kódex elfogadását követően a jogtudomány egyes szerzőinél felmerült, hogy az ügyész házassági perben való fellépési lehetősége kizárólag a Pp. 279. §-ának speciális, vagy a Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt általános felhatalmazáson is alapulhatott.266 Az ügyész általános perindítási lehetőségén alapuló eljárása az 1954. évi VI. törvény módosítását követően vált egyértelművé. Amellett, hogy az eljárásjogi kódex a házassági perekben is eltörölte a kötelező ügyvédkényszert, nem éppen az eljárások egyszerűsítése irányába hatott azon új rendelkezése, mely szerint a fél aláírását vagy kézjegyét a házassági per vitelére szóló meghatalmazáson közjegyzőileg hitelesíttetni kellett. A házassági perek közül a házasság felbontása iránti per egyik legjelentősebb változása az előkészítő eljárás bevezetése volt, mely eljárás tulajdonképpen a Plósz – féle Pp. pert megelőző békítési és a peres eljárást előkészítő szakaszának szabályait ötvözte. Az előkészítő eljárás, mint nemperes eljárás célja kettős volt: egyrészt a házasság felbontására irányuló szándék, azaz az akarat-elhatározás okait kívánta feltárni, e körben az összes körülményeket tisztázni, másrészt e szakban került sor a házastársak lehetőség szerinti kibékítésére is.267

262 Pp. 278. § 263 Pp. 281. § 264 A Pp. 9. § (1) bekezdése alapján a más által indított érvénytelenítési perbe az, aki a per megindítására maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként beléphet. A Pp. 9. § (2) bekezdése értelmében a házassági perbe beavatkozásnak helye nincs. 265 Pp. 2. § (1) 266 Bacsó Ferenc: Házassági jogunk az új családjogi kódex és az új polgári perrendtartás tükrében; In: Jogtudományi közlöny 1952. június hó 253.o. 267 Pp. 280. § (1)

Az előkészítő eljárás az általános illetékességű, vagy a házastársak utolsó közös lakóhelye szerinti járásbíróság hatáskörébe tartozott. A törvényjavaslat indokolása szerint „a bontópernek a járásbíróság előtti előkészítése a felekhez közelebb álló helybeli bíróság jobb tájékozottsága következtében sokkal alkalmasabb a bontási szándék valódi okainak és az ezzel összefüggő különböző körülményeknek a kiderítésére s esetleg a házastársak közötti béke helyreállítására is.” Az eljárás kérelemre indult, melyet bármely házastárs, illetőleg a házassági per szabályaitól eltérően a házastárs törvényes képviselője is benyújthatott. A kérelem alapján a bíróság tárgyalási határnapot tűzött, melyen a megjelent feleket részletesen kihallgatta, esetlegesen tanúbizonyítást is lefolytathatott. Ha a bíróság a tárgyalás eredménye alapján úgy találta, hogy a házastársak kibékülése remélhető, megkísérelte azok kibékítését. Kizárt volt a felek békítése, ha a másik házastárs ismételt idézés ellenére nem jelent meg, továbbá, ha valamelyik házastárs elmebeteg, ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodott. A bíróság az eljárást megszüntette, ha a kérelmező a tárgyaláson nem jelent meg, vagy a felek kibékültek. Amennyiben az eljárás megszüntetésének okai nem álltak fenn, a bíróság az előkészítő eljárást befejezetté nyilvánította, melyet a házasság felbontása iránti per követett. Ebben a végzésében a bíróság megállapította a házasság felbontására irányuló szándék feltárt okait, és a békítés eredménytelenségét. A házassági bontóperben a keresetlevelet annál a járásbíróságnál kellett benyújtani, amelyik az előkészítő eljárást lefolytatta. A járásbíróság a keresetlevelet az előkészítő eljárás irataival együtt a keresetlevélben megjelölt bírósághoz terjesztette fel. A keresetlevél kötelező tartalmi kellékei nem változtak.268 A nyilvánosságnak alapelvi szintű és általános alkalmazásának elvét törte át a házassági perek szabályozása, mivel ezen pereknél a fél kérelmére a nyilvánosságot akkor is ki lehetett zárni, ha ez a fél érdekében szükséges.269 A korábbi szabályozáshoz képest nem változott a felperes keresettől való elállásának és a felek személyes meghallgatásának a szabályozása. Függetlenül attól, hogy a Pp. bevezetette a bontóper előtti meghallgatás intézményét, a bíróságnak nemcsak a pert megelőző szakaszban, de a peres eljárás keretei között is meg kellett kísérelnie a felek kibékítését. A bontóperben a bíróságnak erre a per érdemi tárgyalásának megkezdése előtt, és az eljárás bármely szakában lehetősége volt. Nem volt szükség a fél személyes meghallgatására, ezáltal a békítési kísérletre sem, ha a házastárs elmebeteg, külföldön, ismeretlen helyen tartózkodott, vagy meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközött, illetőleg ha a bíróság előtt a házastárs az idézésre nem jelent meg. Az általános szabályozással ellentétben, a házassági perekben a Pp. nem tulajdonított különösebb jelentőséget a jogról való lemondásnak, az elismerésnek és a beismerésnek, ezekhez a házassági per bírósága kötve nem volt.270 A tényállást a bíróságnak hivatalból kellett felállítania, és ezzel összefüggésben a bizonyítási eljárást is hivatalból kellett lefolytatnia. Ezt a házasság intézményének, és ezáltal a közérdek védelme indokolta. A

268 A Pp. 280.-a alapján a házassági perben a keresetlevélben elő kell adni a házasság megkötésére és a házasságból származott, életben lévő gyermekek születésére vonatkozó adatokat, valamint a szükséghez képest azokat az adatokat is, amelyekből a keresetindításra való jogosultság megállapítható. A keresetlevélhez az előadott adatokat igazoló okiratokat mellékelni kell. 269 Pp. 284. § (1) bekezdés 270 Az 1957. évi VIII. tv. módosítását követően már a felek egyező akaratnyilatkozatára, vagy az egyik fél beismerésére sem alapíthatott önállóan a bíróság döntést.

közérdek ugyanis nyomatékosan megkívánja, hogy alaposan, minden részletében kiderüljön a házasfelek között felmerült vélt vagy valódi ellentétek oka.271 A korábbiaknak megfelelően szabályozta a hozzátartozó és az orvos tanú tanúvallomás tételi kötelezettségét, a felek mulasztásának a jogkövetkezményeit – kizárva a szünetelés intézményének az alkalmazhatóságát -,272fenntartotta az ideiglenes intézkedés intézményét,273 és a fél halála esetén követendő eljárást.274 A házassági perekben az officialitás elve nemcsak a Plósz-féle Pp.-ben, hanem a Pp.-ben is érvényesült. Ez a megállapítás nemcsak a per tárgyalására, hanem a perben hozott határozatokra is igaz. Házassági perben elsődleges kérdésként a kötelék vonatkozásában kellett a bíróságnak döntenie. Azonban a házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől - szükség esetében - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kellett.275 A bíróság az érvénytelenítési, illetőleg a bontókereset és a házassági vagyonjogi kereset felől külön is határozhatott, ebben az esetben mindegyik kérdésben külön ítélet hozatala vált szükségessé. Ekkor a vagyonjogi kereset tárgya vonatkozásában az érvénytelenítés, illetőleg bontás előkérdésnek számított, azaz a kötelék kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedése után lehetett folytatni az eljárást. Ugyancsak az általános szabályok alapján kereseti kérelem hiányában is döntött a bíróság a perköltség viseléséről is, mely kérdés a házassági bontóperben az általános szabályoktól eltérően alakult. A bíróságnak a perköltségről való döntésnél az összes körülményt figyelembe kellett vennie, és értékelnie, hogy melyik fél magatartására volt visszavezethető a házasság megromlása. A korán kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis a perköltséget annak a félnek kellett viselnie, akinek a magatartása a házasság felbontására kizárólag vagy túlnyomórészt okot szolgáltatott.276Ezek alapján dönthetett úgy is a bíróság, hogy mindkét fél viselje a saját költségét, vagy éppen mellőzte a perköltségben való marasztalást. Új intézményként a Pp. egyrészt kifejezve a házasságok felbontása iránti társadalmi rosszallást, másrészt visszatartó elemként bevezette az ún. külön illetéket. A bíróság a házasságot felbontó ítéletében a házasság megromlásában szerepet játszó - egyik vagy mindkét - felet - összes körülmények mérlegelése alapján - külön illeték fizetésére is kötelezhette, mely összege háromezer forintig terjedhetett. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedésének szabályozása megegyezik a hatályos szabályozással. Amennyiben a felek a házassági és a vagyonjogi keresetre egyaránt kiterjedő első fokú ítélet ellen kizárólag a vagyonjogi kérdés tárgyában éltek fellebbezéssel, ez a házasság kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedését nem érintette, s ehhez képest a fellebbezési kérelem vagy ellenkérelem erre a kérdésre utóbb sem vált kiterjeszthetővé. Mindkét rendkívüli perorvoslat a házassági perek vonatkozásában megengedett volt azzal a korlátozással, hogy perújítást kizárólag a járulékos kérdésekben lehetett előterjeszteni, a kötelék kérdésében nem. Míg a törvényesség érdekében előterjesztett perorvoslat folytán a jogerős határozatot a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó részében hatályon kívül helyezni nem lehetett, és a Legfelsőbb Bíróság csak a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott.

271 BH. 1953:88. 272 Pp. 288. § 273 Pp. 287. § 274 A Pp. 288. § (2) bekezdés alapján az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg. 275 Mely hatáskör 1945 után a 41.000/1950. (VI. 15.) IM rendelet 1. §-a (3) bekezdésével került vissza a bíróságokhoz. 276 BH. 1953: 126., BH. 1954:171.

10. Az I. és II. Pp. novella

Az első módosítást az 1954. évi VI. törvény277 iktatta be, melyet az I. Pp novellának is nevezünk, azonban ez a házassági perek szabályaiban csak kisebb korrekciót jelentett. Először is pontosította az ügyész eljárását a polgári perekben. A módosított szabályozás alapján az ügyész278az állam és az egyes dolgozók érdekében kizárólag akkor vált jogosulttá eljárni, amikor a jogszabály értelmében valamely jog nem csak kizárólag személyesen volt érvényesíthető. Az ügyészt az általa indított vagy abban az eljárásban, amelyben valamelyik fél érdekében fellépett, megillették mindazon jogok, amelyek a felet megillették a klasszikus rendelkező cselekmények kivételével. Ez alapján kikristályosodott, hogy az ügyész a házassági perekben mind az általános, mind az érvénytelenítési perekben foglalt különleges felhatalmazás alapján, de eltérő szabályok szerint járhatott el. A különleges perek rendelkezései ugyanis nem zárták ki a házassági perekben az ügyész általános szabályok szerinti eljárását. Az ügyészi perindítási joga az érvénytelenségi (és ezzel együtt a létezés és nem létezés megállapítására irányuló) perekre terjedt ki, mely perekben a fél jogállása illette meg. Nem indíthatott azonban házasság felbontása iránti pert, ennek ellenére a Pp. 2/A. §-a alapján – a törvényesség érdekében - ebben az eljárásban is felléphetett.279 E fellépése nem valamely fél helyettesítésére szolgált, hanem arra, hogy az eljárás folyamán védje és biztosítsa az eljárás törvényességét. A módosítás megváltoztatta a másodfokú eljárásban résztvevő tanács összetételét, ezt követően 3 hivatásos bíróból álló tanács ítélkezett a házassági perekben. Az I. Pp. novella korrigálta az előkészítő eljárás szabályait, eltörölve a kötelező előkészítő eljárást, valamelyik házastárs elmebetegsége, ismeretlen helyen vagy külföldi tartózkodása valamint szabadságvesztés büntetése esetén. Szükségtelen lett az előkészítő eljárásban a békítési kísérlet, ha a másik házastárs – ismételt idézés ellenére nem jelent meg -, vagy megjelenése elháríthatatlan akadályba ütközött. Részletezte az előkészítő eljárásban a járásbíróság feladatait, és lehetővé vált az előkészítő eljárás kiegészítése is. 1954-es törvény a keresetindítás szabályait is finomította, pontosítva az ügygondnok, és az eseti gondnok rendelés szabályozását, valamint 1 éves határidőben maximalizálta a keresetindítás és az előkészítő eljárás közötti időtartamot. Az I. Pp. novella bevezette törvényességi óvás intézményét, melynek alkalmazhatóságát - hasonlóan jogelődjéhez - korlátozta a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítéleteknél, mivel ezek vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott. A következő módosítás 1958. március 1-jén lépett hatályba az 1957. évi VIII. törvény elfogadásával. A Pp. megalkotása óta eltelt több mint öt év, valamint az I. Pp. novella alkalmazása óta eltelt több mint három év alatt előkerültek az új kódex hibái a bíróságok gyakorlatának tapasztalatai és a tudomány megállapításai alapján. Az Igazságügyi Minisztérium a jogalkalmazókra és a jogtudomány képviselőinek széles bázisára építve kezdte meg a Pp. rendelkezéseinek a felülvizsgálatát, mely átfogó módosításhoz vezetett. A házassági perek vonatkozásában első jelentős változásként a II. Pp. novella leszállítva a hatásköri szabályokat a házassági perek tárgyalását járásbírósági hatáskörbe

277 1954. augusztus 1-jén lépett hatályba. 278 Pp. 2/A. §. 279 Bacsó Jenő: Különleges eljárások; In: A Polgári Perrendtartás Magyarázata II. kötet. Szerk.: Szilbereky Jenő és Névai László Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1975. 1298.o.

utalta. A Pp. megalkotásakor a járásbíróság hatásköre vált általánossá és ez alól csak abban az esetben tett kivételt, ha ezt az ügy elintézéséhez szükséges különös szakértelem megkívánta. A személyállapoti perek különleges helyzete miatt 1952-ben még – több egyéb perrel együtt - a megyei bíróság hatáskörébe utalta e perek tárgyalását. Az idő múlásával bebizonyosodott, hogy a jogalkotó „elérte célját” a házassági perek „demokratikussá” tételével, az ún. státuszperek közül a házasság felbontása iránti perek száma jelentősen megemelkedett. Ez a megyei, és különösen a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság leterheltségét annyira megnövelte, a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának munkaterhét emelte, és már az elvi irányítás gyakorlását, továbbá irányelvek és elvi döntések meghozatalát veszélyeztette. A Legfelsőbb Bíráságnak ugyanis igen nagy számban olyan ügyekkel kellett foglalkoznia, amelyekben sem különösebb jogi problémák, sem pedig elvi jelentőségű kérdések nem merültek fel. Sőt a házassági perekben fellebbezést legtöbb esetben csak járulékos kérdésben – mint külön illeték, perköltség viselése vonatkozásában - nyújtottak be. Ugyanakkor e pereknek sem a természete, sem pedig egyéb szempont nem indokolta a magasabb fokú bíróság első fokon való igénybevételét. Egyrészt már korábban is egyes személyállapotra vonatkozó - így az apasági és a származás megállapítására vonatkozó – perek elbírálása járásbírósági hatáskörbe tartozott. Másrészt ezekben a perekben legtöbbször ténykérdéseket kellett elbírálni, a jogi kérdések pedig rendszerint nem voltak bonyolultak, így ezek elbírálására – a jogalkotó – a járásbíróságokat alkalmasnak tartotta. Azonban továbbra is kiemelten kezelve ezen ügyeket, - az egységes joggyakorlat fenntartása érdekében - a megyei bíróság székhelyén lévő járásbíróság vált kizárólagosan jogosulttá eljárni.280 Az illetékességi szabályokat is ehhez rendelte, így ha a házassági pernek nem volt illetékes belföldi bírósága, a perre a Pesti Központi Kerületi Bíróság vált illetékessé. Lényeges változtatást jelentett a házasság felbontását megelőző, a felek személyes meghallgatására és kibékítésükre irányuló nemperes eljárás kiiktatása, mivel ez a szabályozás a gyakorlatban nem vált be, számottevő eredményt nem hozott, mind a felek, mind a bíróság üres jogintézménynek tekintette. Indokolatlanná tette a fenntartását a hatásköri szabályozás változása is. A pert megelőző eljárás megszüntetésével a felek első tárgyaláson való személyes meghallgatására, és ezzel összefüggésben a békítésükre helyeződött a hangsúly. Amíg a békítési kísérlet eredménytelenségét meg nem állapította, addig bizonyítást csak annyiban folytathatott le, amennyiben az a békítés céljából szükséges volt. A bíróság a felek személyes meghallgatását, illetőleg békítésük megkísérlését csak akkor mellőzhette, ha valamelyik házastárs elmebeteg vagy ismeretlen helyen, illetőleg külföldön tartózkodott, továbbá a bíróság előtt való megjelenése más elháríthatatlan akadályba ütközött. A hatályos szabályozással egyezően kizárólag a fenti kivételek esetében kerülhetett sor már az első tárgyaláson a per érdemi tárgyalására. Amennyiben a bontóperben tartott első tárgyaláson a békítési kísérlet nem vezetett eredményre, a bíróság a tárgyalást elhalasztotta, és - ha a felperest költségmentesség nem illette meg - felhívta a feleket, hogy az illeték még le nem rótt részét harminc napon belül róják le, tekintettel arra, hogy amennyiben a békítés törvényi feltételei fennálltak, a keresetlevél benyújtásakor csak a házassági bontóperi illeték felét kellett leróni. Ha a felek az illetéket e határidő alatt nem rótták le, a bíróság a pert megszüntette. A bíróság a tárgyalás folytatására csak a harminc napos határidő eltelte után tűzött határnapot, 280 Ezt az 1961. évi 14. tvr. törölte el, és tette valamennyi járásbíróságot általános hatáskörű bírósággá a házassági perek körében.

mely időtartam is azt a célt szolgálta, hogy a felek a házasság felbontása iránti szándékukat átgondolják. Amennyiben a felperes az első tárgyaláson nem jelent meg, vagy a felek kibékültek a bíróság a pert megszüntette. A törvény szó szerinti szövege szerint ebben az esetben a bíróság megszüntethette a pert, bár álláspontom szerint ez kötelező volt. A II. Pp. novella eltörölte a külön illetéket. A külön illeték bevezetésének célja az volt, hogy megakadályozza a házassági bontóperek meggondolatlan és könnyelmű megindítását. Erre ez az intézmény nem volt alkalmas, a külön illeték lényegében bírság jelleget kapott, lényegében a társadalom rosszallását fejezete ki, amelyet arra a félre rótt ki a bíróság, aki a házasság felbontására komoly és alapos okot felróhatóan szolgáltatott.281 E mellett a korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően módosította a perköltség-viselési szabályokat, melyről a bíróság a pernyertességtől függetlenül az összes körülmények mérlegelése alapján határozott. A korábbi jogalkalmazási problémák kiküszöbölése érdekében néhány rendelkezés is finomításra szorult. Így vált konkrétabbá a nyilvánosság kizárásának, a keresettől való elállás esetén a per megszüntetésének,282a külföldön tartózkodó felperes mulasztásának283szabályozása.

11. A III. Pp. novella

A Pp. elfogadásától számított 20 év alatt bekövetkezett változások és a gyakorlati tapasztalatok indokolták, az újabb, átfogó jellegű, novelláris szintű módosítását, melyet az 1972. évi 26 törvényerejű rendelet284 hajtott végre.285 A módosítások egy része technikai jellegű volt, mint például a hangfelvétel útján történő jegyzőkönyvezés, másolatok készítése, más része a perek egyszerűsítését szolgálta (másodfokú bíróság tárgyaláson kívüli döntéshozatali és rövidített ítélet meghozatalának a lehetősége). Az egyszerűsítés a bírósági szervezetrendszerre is kihatott, mivel a III. Pp. novella jelentősen korlátozta a népi ülnök részvételét a peres eljárásban, főszabállyá emelve az egyesbíráskodást. Azonban a népi ülnökök közreműködése fennmaradt minden olyan perben, ahol a népi ülnökök közreműködése, élettapasztalataik hasznosítása szükséges,286így a családjogi perekben is. A módosítások érintették az ügyész polgári perben való részvételét is, azonban dolgozatom témáját tekintve az ügyész perindítási- és perben való fellépési joga nem változott a fentebb előadottakhoz képest, tekintettel arra, hogy az eddig a Pp. XV. fejezetében szabályozott ügyészi jogosítványok az általános részbe kerültek.287 Ugyanakkor kimondottan – az ésszerűséget szem előtt tartva - korlátozta az ügyészi részvételt a házassági bontóperekben azáltal, hogy mellőzte az elsőfokú ítélet ügyésznek való megküldési kötelezettségét, és ezzel megszüntette az ügyész fellebbezési jogát is. 281 Az 1957. évi VIII. törvény indokolása. 282 Pp. 284. § 283 Pp. 288. § (1) bekezdése 284 A III. Pp. novella módosításai 1973. január 1-jén léptek hatályba. 285 A III. Pp. novella és az 1986-os módosítás közötti időszakban bekövetkezett változtatásokat is jelen fejezetben tárgyalom. 286 Az 1972. évi 26. tvr. indokolása. 287 A Pp. 2/A. §-a szerint az ügyész keresetet indíthat fontos állami vagy társadalmi érdekből, illetőleg ha a jogosult a jogainak védelmére bármely okból nem képes, valamint a per bármely szakaszában felléphet a törvényesség érdekében. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szerv érvényesíthet.

A házassági perek különös szabályai vonatkozásában az 1972-es módosítás tette egyértelművé – a hatályos szabályozással egyezővé - a hatásköri szabályokat a házassági vagyonjogi perek vonatkozásában. Ezek alapján amennyiben a házassági vagyonjogi igényt –függetlenül annak pertárgyértékétől - a házassági peres eljárásban érvényesítették a felek, akkor arra a házassági per járásbírósága kizárólagos hatáskörrel rendelkezett. Ha viszont a házassági vagyonjogi keresetet - a kötelék kérdésétől függetlenül – önálló perben nyújtották be, a hatáskört a pertárgyérték határozta meg.288 Egyszerűsödött a meghatalmazásra vonatkozó szabályozás is, mivel a III. Pp. novella eltörölte az ügyvédi munkaközösség (ügyvéd) részére szóló és aláírt meghatalmazás közjegyzői hitelesítését. A III. Pp. novellát követően nyilvánvaló alaptalanságra hivatkozva keresetlevelet nem lehetett idézés kibocsátása nélkül elutasítani. Ilyen esetben mindig tárgyalás kitűzése vált szükségessé, fennmaradt azonban a perindításra való jogosulatlanság miatti elutasítási ok. A bírói gyakorlatot emelte törvény erőre a módosítás azáltal, hogy az ideiglenes intézkedés meghozatalát a tárgyalás elhalasztása esetén, „a szükséghez képest” hivatalból is megengedte, azonban az ideiglenes intézkedés tárgyi körét nem érintette. Rendelkezett a névviselés kérdésében való nyilatkozattételi kötelezettségről is. Amennyiben a feleség úgy nyilatkozott, hogy a nevét megváltoztatja, a névviselésről a bíróságnak az ítéletben kellett rendelkeznie. Amennyiben – bírói felhívás hiánya miatt - a feleség névviselés iránti kérelmet a bontóperben nem terjesztett elő, az újabb házassága megkötéséig – erre irányuló kereseti kérelem hiánya ellenére is - kérhette az ítélet kiegészítését.289 A Pp. alkalmazása körében felmerült problémák miatt, a korábbi tiltással ellentétben lehetővé vált az eljárás szünetelése is valamennyi házassági perben, azokban az esetekben, amikor az eljárás hirdetményi idézés szükségessége, vagy a felperes nem idézhetősége miatt folytathatatlanná vált. Ugyanakkor a házassági bontóper a felek közös kérelmére is szüneteltethetővé vált, mely rendelkezés bevezetése azért is indokolt volt, mert az eljárás szünetelése lehetőséget adott a házastársak kibékülésére, a házasság felbontására irányuló szándékuk megváltoztatására és az életközösség visszaállításának a megkísérlésére.

12. Az 1986. évi IV. törvény eljárásjogi rendelkezései

Nemcsak az anyagi jogban, de az eljárásjogban is fontos és szinte az egész XV. fejezetet érintő változást hozott az 1986. évi IV. törvény (a továbbiakban II. Csjt. novella). Összhangban a házasság intézményének anyagi jogi védelmével, az 1986-os módosítás eljárásjogi szabályai is az irányban hatottak, hogy elősegítse a házasság szilárdságának a fokozását, a nem kellően meggondolt válási elhatározások kedvező irányú befolyásolását és a felek békülését. Ugyanakkor egyszerűbbé és gyorsabbá kívánta tenni azoknak a véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságoknak a felbontását, amelyeknek fenntartása a házasfeleknek és gyermekeiknek felesleges szenvedést okozott.290 A II. Csjt. novella megváltoztatta a házassági bontóper szerkezetét, visszaállítva és kötelezővé tette a bontóper előtti meghallgatást,291 melyet csak abban az esetben lehetett

288 Azaz 300.000 forint alatt a járásbíróság, a felett a megyei bíróság hatáskörébe tartozott első fokon az ügy. 289 A névviselésre vonatkozó szabályok a PK. 292. számú állásfoglalásán alapultak. A névviselésre vonatkozó ismertetett rendelkezéseket az 1974. évi I. tv. helyezte hatályon kívül. 290 Az 1986. évi IV. törvény indokolása. 291 Pp. 280. §-a

mellőzni, ha a feleket a tárgyaláson sem volt szükséges személyesen meghallgatni.292 A házassági bontóper megindítása előtt kérelmet kellett benyújtani a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, bontóper előtti meghallgatásra. A bíróság egyes bíróként, népi ülnökök közreműködése nélkül járt el. A kérelemben a házasságkötésre, a házasságból származó életben lévő gyermekekre vonatkozó, valamint a kérelem benyújtására való jogosultságot alátámasztó adatokat kellett feltüntetni. A kérelem benyújtását követően a bíróság a házastársakat személyes meghallgatásra megidézte, mely meghallgatáson más személy nem lehetett jelen. A felek személyes meghallgatásának célja, a házasság felbontásának a közös átgondolása volt. E körben a bíróság tájékoztatta a feleket az eljárás jelentőségéről és a várható következményeiről, valamint megkísérelte a házastársak kibékítését is. A személyes meghallgatás főszabályként a házastársak együttes jelenlétében történt, de a bíróság akként is rendelkezhetett, hogy az egyik házasfél a másik meghallgatásánál ne legyen jelen. A meghallgatásról készült jegyzőkönyv a felek személyi adatain túlmenően csak az eljárás menetét, és az eljárás alatt hozott végzéseket tartalmazta, a felek személyes nyilatkozatait, vitáit, álláspontjait nem. Amennyiben a békítés eredményhez vezetett, vagy az eljárást kérelmező fél a meghallgatáson nem jelent meg, az eljárást a bíróság megszüntette. Békülés hiányában, illetve ha a kérelmezett nem jelent meg, a bíróság a meghallgatást végzéssel befejezetté nyilvánította. E végzést a feleknek kézbesíteni kellett. A bontóper előtti meghallgatás befejezetté nyilvánítását követően a házasság felbontására irányuló pert a meghallgatást követő harminc napon belül meg kellett indítani, mely határidő elmulasztása esetén 15 napon belül igazolásnak volt helye. Ezt követően a bontóper előtti meghallgatás hatályát vesztette. A bontóper előtti meghallgatás bevezetése – hasonlóan a Pp. hatályba lépésekor irányadó szabályaihoz –, nem mentesítette a perbíróságot a felek személyes meghallgatása, - és amennyiben arra esélyt látott -, a felek békítésének a megkísérlése alól. A peres eljárásban fokozott volt a bíróság békítési kötelezettsége, ha a bontóper előtti meghallgatáson az egyik fél nem jelent meg. Eredményes békítés esetén a perköltségben való marasztalás mellőzése mellett bíróság a pert megszüntette.293 Nem volt szükség a felek személyes meghallgatására, ha az egyik házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állt, ismeretlen helyen tartózkodott, vagy megjelenése egyéb elháríthatatlan akadályba ütközött.294 Lehetővé vált a házasfelek közös kérelmére - békülésük reményében, vagy házassági tanácsadás igénybevétele érdekében -, a tárgyalást elhalasztása. Az 1986-os módosítás megszüntette az első tárgyalási naphoz kötött érdemi tárgyalási tilalmat, így a bíróság már a felek személyes meghallgatásán és az esetleges békítési kísérleten túlmenően, az első tárgyaláson ítéletet hozhatott. Ehhez azonban továbbra is szükség volt a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának a bizonyítására, tekintettel arra, hogy a II. Csjt. novella sem tulajdonított jelentőséget a felek beismerésének, a felek egyező, vagy a másik fél által kétségbe nem vont nyilatkozatának. Amennyiben az első tárgyaláson ítélet nem született, a bíróság a tárgyalást elhalasztotta. A tárgyalás elhalasztása esetén hivatalból hozható ideiglenes intézkedések tárgyi körét a módosítás kibővítette és pontosította akként, hogy a bíróság hivatalból, szükséghez képest határozhatott a gyermek elhelyezése és tartása mellett, a szülői felügyeleti jogok gyakorlásáról, és a gyermekkel való kapcsolattartásról is.

292 Abban az esetben azonban, ha alaptalanul mellőzték a bontóper előtti meghallgatást, akkor azt – az illeték lerovását követően – a perbíróságnak kellett lefolytatnia. 293 Pp. 285. § 294 Ezt követően bármely fél külföldi tartózkodása a személyes megjelenési kötelezettsége alól nem mentesítette a felet (felperest).

Már az I. Csjt. novella bevezette az egyező akaratnyilvánítással való bontásnál az ún. járulékos kérdésekben való egyezségkötés lehetőségét, azonban részletes peres szabályai törvényi szinten nem kerültek kidolgozásra. Ezt a hiányt pótolta, illetőleg az eddig is alkalmazott szabályokat295 fejlesztette tovább a II. Csjt. novella, amikor elhatárolta egymástól az egyező akaratnyilvánításon nyugvó bontóperben és az egyéb házassági bontóperben az ítélethozatal feltételeit. Így kizárta az egyező akaratnyilvánításon való bontóperben a részítélet meghozatalának a lehetőségét, azaz a bíróság a házasság felbontása felől csak az esetben dönthetett, ha az összes származékos kérdésben a felek egyezséget kötöttek, és azt a bíróság jóváhagyta. Ebben az esetben a kérelmezett névviseléstől való eltiltásról is a köteléket felbontó ítéletben kellett rendelkeznie. Az egyik fél kérelmére indult házassági bontóperben részítélet hozatalának lehetősége továbbra is fennállt. A II. Csjt. novella Pp.-t érintő, házassági perekre vonatkozó módosításait a hatályos szabályozás körében ismertetem majd.

13. Következtetések

„Csak az a jogfejlődés egészséges, melynek gyökere a múltban van, mely a történelmi jog

szilárd talaján áll.” Sztehlo Kornél e megállapítása a házassági perek vizsgálatánál különösen

igaz. A családjogi – és az ehhez kapcsolódó - eljárásjogi intézmények beágyazódtak a hazai

jogtudatban, és e történelmi hagyományok ma is élnek a jogkereső közönségben.

Áttekintve az elmúlt 200 év történeti fejlődését, megállapítható, hogy a családjognak,

és ezen belül a házasság létrejöttének és megszűnésének (ide értve a házasság

érvénytelenítését is) különleges helyzetét, társadalmi fontosságát jogalkotásunk mindig

elismerte, a házassági jog szabályai a jogalkotás és a jogalkalmazás egymásra gyakorolt

hatása folyamán alakultak és fejlődtek.

Az egyes jogintézmények közül még ma is figyelemreméltó a HT.-ben szabályozott

ágytól és asztaltól való elválás intézménye, mely a házasság kereteit fenntartva alkalmazta a

házasság felbontásának egyes jogkövetkezményeit. A házastársak egymástól különválva

éltek, külön gazdálkodtak, a férj - amennyiben mentesülési ok nem állt fenn – köteles volt

asszonyáról tartás fizetésével gondoskodni. Azonban a házassági kötelék fennmaradt, és ezt a

feleknek továbbra is tiszteletben kellett tartaniuk. Az ágytól és az asztaltól való elválás

tartama alatt ugyanakkor a feleknek lehetőségük maradt a házasságuk „újraélesztésére”, a

házassági életközösség helyreállítására.

Álláspontom szerint a házassági bontóperek számának – nemcsak statisztikai -

csökkentésének egyik eszköze lehetne az ágytól és asztaltól való elválás intézményének

visszaállítása. Megfelelő megoldást jelentene egyrészt azon idősebb házastársak számára, akik

295 7/1974. /VI. 27.) IM. Rendelet.

már nem akarnak „új életet” kezdeni, de mégsem szeretnék a házassági élet-, és különösképp

a vagyonközösséget fenntartani.

Ugyanakkor a házasság felbontása elkerülésének egyik lehetséges verziójává válhatna

azon házastársak számára is, ahol a közös kiskorú gyermekek érdekeire (is) tekintettel

kevésbé drasztikus megoldással is megelégednének, mint a házasság felbontása.

Az ágytól és asztaltól való elválásnál a házassági kötelék fennmarad, amely mégiscsak

egy kapocs, közös pont a különvált házastársak számára, mely alapján idővel esély

mutatkozhat a házassági életközösség helyreállítására.

Vitathatatlan, hogy a HT. a házasság felbontását kizárólag vétkességi elv alapján

tartotta elfogadhatónak, azonban a bontás intézményénél fokozatosan helyeződött át a

hangsúly a vétkességi elvről a feldúltsági elvre.

Már a HT. bontási okai között szereplő „hűtlen elhagyás” alkalmat teremtett a

jogalkalmazóknak arra, hogy a vétkességi elv szigorú szabályozásán enyhítve, azt áttörve,

fennálló bontó ok hiányában is felbonthatóvá váljon a házasság.

Véleményem szerint a hűtlen elhagyáson alapuló bontás átmenetet képezett a vétkességi és a feldúltsági elv között, egyrészt azért, mert a hűtlen elhagyás bontó okként való alkalmazása esetén a felek házassága viszonylag „könnyen” felbonthatóvá vált. Másrészt azért, mert a hűtlen elhagyásnál megjelenő különélési idő (6 hó és 1 év), vagyis a távollét időtartama bizonyította az életközösség felbontására irányuló akaratot, ezáltal azt is, hogy a házassági életközösség helyreállítására nincs remény. Így elmosódott a határvonal a házasság ezen bontó ok alapján, vagy pusztán a házasság teljes megromlása miatti felbontása között. A feldúltsági elv egyre nagyobb térnyerését a 6800/1945 ME rendelet mutatja, mely meghagyva a vétkességi elven alapuló bontást, kizárólag a házastársak különélésének 2, 3 illetve 5 éves időtartamának, illetve megegyezésüknek tulajdonított jelentőséget, mely különélési idő illetőleg egyezségkötés jelezte a házassági életközösség helyreállíthatatlanságát. A feldúltsági elv győzelmét – igaz más jogi megoldással, mint a 6800/1945. ME. rendelet – a Csjt. elfogadása jelentette, mely megteremtette hatályos bontójogunk alapjait. Látható, hogy a házassági életközösség helyreállíthatatlanságának egyik jelének a

házastársak tartós különélése bizonyult. A HT. hatályba lépése óta azonban az egyes

családjogi rendelkezések váltakozó jelentőséget tulajdonítottak a különélés időtartamának. A

HT. bontójogi rendszere az előbb említett hűtlen elhagyás esetén 6 hó, illetve 1 éves

különélést, míg a 6800/1945. ME. rendelet – egyéb feltételek fennállása esetén – 2, 3 vagy 5

éves időtartamot határozott meg, mely alkalmassá vált a házasság felbontására. Ugyanakkor a

Csjt. hatályba lépésekor, - és azt követően még 34 évig - a különélés időtartamának nem

tulajdonított semmilyen jelentőséget, arra csak a később kialakult bírói gyakorlat utalt, mint a

házasság feldúltságának egyik bizonyítékára. Az 1945-ös szabályozást követően a különélés,

mint tényállási elem először csak 1986-ban jelent meg, - máig hatóan - 3 évben rögzítve azt az

időtartamot, mely megalapozza a házasság felbontását. Ebből is kitűnik, hogy a különélés

időtartama 6 hónaptól akár 5 évig is terjedhetett a jogalkotói koncepcióktól függően, és a

jelenleg hatályos 3 évet akár „törvényi középmértéknek” is tekinthetnénk. Elgondolkodtató

azonban, hogy mai viszonyaink között a 3 éves különélés szolgálja-e a legjobban a

házastársak érdekeit.

A házasság feldúltságának másik iránymutatója az elmúlt évtizedekben a felek

egyezségkötési szándéka volt. Az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás, és az

egyezségkötés kérdéséhez is eltérően viszonyultak az egyes jogszabályok.

Összehasonlításomat ismét a 6800/1945. ME. rendelettel kezdem, tekintettel arra, hogy a

Plósz-féle Pp. a HT. alapján nem ismerte a házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló

felbontását, és a felek bíróság előtti egyezség kötésének a lehetőségét is kizárta. (Ugyanakkor

meg kell említenem, hogy a felek a bíróság mellőzésével megállapodhattak, és meg is

állapodtak bizonyos kérdésekben. Így például a hűtlen elhagyás, mint bontó ok megegyezéses

alkalmazása esetén, az ennek következtében a vétkességet vállaló felet terhelő szankciók

mentesítése érdekében.)

A 6800/1945. ME. rendelet vezette be először annak lehetőségét, hogy a házasság a

felek közös kérelmére és meghatározott kérdésekben való egyezségkötése esetén

felbonthatóvá váljon. Az egyezséggel rendezendő kérdések köre korlátozott volt, kizárólag

kötelezően a nőtartásra, a névviselésre terjedt ki, és eshetőlegesen - a felek akaratától függően

- a házassági vagyon körére.

A Csjt. megalkotásakor nem rendelkezett az egyező akarat-elhatározáson alapuló

bontásról, és nem határozott meg olyan kérdésköröket sem, amelyekben való megállapodás a

felek házasságának a felbontásának elősegíthette volna. Ennek ellenére a bírói

jogalkalmazásban megnyilvánuló joggyakorlatot 1964-ben általánossá téve a Legfelsőbb

Bíróság 3. számú irányelve elfogadta a közös megegyezésen alapuló bontás lehetőségét.

A családjogi kódexbe e bírói joggyakorlatot az I. novella ültette be, mely módosítás

lehetővé tette a házasság felbontásának egyszerűsítését, amennyiben a felek közös

megegyezéssel kérték a házasság felbontását, és megegyeztek a gyermek elhelyezése, tartása,

kapcsolattartás, közös lakás használata és a házastársi tartás kérdésében. Ezt követően csak a

megállapodás egyes tárgyai tekintetében következett be módosulás, az egyezségkötés körét a

II. Csjt. novella kiterjesztette a házastársi közös ingóvagyon megosztására is.

1974-től kezdődően visszafordíthatatlanná vált a felek közös akarat-elhatározásán és

a törvényi minimumkérdésekben való egyezségkötésen nyugvó vélelmezése a házasság

feldúltságának. Áttekintve a megállapodással érintett kérdéseket, megállapítható, hogy

jogalkotásunk a megkötendő egyezség körét folyamatosan bővítette, mely mindig megfelelt

az adott kor kívánalmainak, társadalmi viszonyainak. Azonban – álláspontom szerint – az

1986-os szabályozás jelenleg már nem alkalmazható kritika nélkül, mivel az elmúlt 26 évben

bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások, a házassági közös ingó vagyon körének

átrendeződése, az ebből származó jogviszonyok bonyolultabbá válása meghaladottá tették az

egyezségkötés tárgyainak mai rendezését.

Végig tekintve az elmúlt másfél évszázad szabályozásán, egységesebb jogalkotói

szemléletet találunk a bíróság békítési kötelezettségének a megítélésében, mivel valamennyi

családjogi törvényünk egyik alapvető feladata a házasság intézményének a védelme. Ennek

egyik eszköze az átgondolatlanul indított bontóperekben a házasfelek kibékítése. Fontos

kiemelni, hogy a HT. hatályba lépése óta a bíróságnak nemcsak lehetősége, de kötelezettsége

is a békítési kísérlet, melynek elősegítésére néhol intézményesített formával találkozhatunk.

Így a Plósz-féle Pp.-ben a bíróság előtti békítésnek három eljárása volt. Egyrészt a felek még

a per megindítása előtt békéltetési eljárást kezdeményezhettek. Másrészt a házassági bontóper

megindítását követően a bíróságnak kötelezettsége volt az előkészítő eljárásban a felek

békítésének a megkísérlése, illetve harmadrészt később az egész per folyamán - amennyiben

megítélése szerint esélyt látott rá- a bíróságnak lehetősége volt a békítésre.

A Pp. is fenntartotta a kötelező békítési kötelezettséget, azonban annak formáit

megváltoztatta. A Pp. hatályba lépését követően egészen 1957. évi módosításáig a békéltetés a

pert megelőző kötelezően igénybe veendő nemperes eljárásban zajlott. A II. Pp. novella ezt

nemperes eljárást megszüntette, és a kötelező békéltetési kísérletet a per első tárgyalására tette

át, mely békéltetés eredménytelenségének a megállapítását követően lehetett csak a per

érdemi tárgyalását lefolytatni. Hasonlóan a mai szabályozáshoz a bíróság természetesen a

teljes per tartama alatt kísérletet tehetett a felek kibékítésére. A II. Pp. novella által felállított

rendszert az 1986. évi IV. tv. módosította, ismételten bevezetve a bontóper előtti meghallgatás

intézményét, mely 1995-ig volt hatályban.

Hasonlóan közös vonás családjogi szabályozásunkban a polgári perektől oly idegen

officialitás fennmaradása és továbbélése, melyet a házasságok magasabb szintű védelme

indokolt. A bíróság a házassági perekben a per megindítását követően hivatalból járt el,

hivatalból állapította meg a tényállást mind a házasság érvénytelensége, mind a házasság

felbontása vonatkozásában, e körben hivatalból folytathatott le bizonyítást. A tárgyalás

elhalasztása esetén már a Plósz-féle Pp. alapján hivatalból hozhatott a bíróság ideiglenes

intézkedést, mely döntési jogkörét családjogi tárgyú törvényeink folyamatosan bővítették.

A bíróság nemcsak ideiglenes intézkedés körében dönthetett hivatalból, hanem kereseti

kérelem nélkül is rendezhette a felek közötti jogviszonyt a kiskorú gyermeket érintő

kérdésekben. Tulajdonképpen már a bíróság békítési kötelezettsége is az officialitás talaján

állt.

Ezzel összefüggésben szükséges kiemelni az ügyész fellépését. Megállapítható, hogy a

házassági perben fellépő ügyésznek széles jogköröket biztosított a HT. elfogadása óta

valamennyi házassági törvényünk. Az ügyészi részvétel korlátozására kizárólag a házassági

bontóperek fellebbezési eljárásában volt példa, először a Plósz-féle Pp.-ben, majd a Csjt.-ben.

Ugyanez manifesztálódott az 1952. évi eljárásjogi kódexünk által bevezetett külön

illeték intézményében. A bíróság 3.000,- Ft külön illeték megfizetésére kötelezte azt a

házastársat, akinek a magatartására visszavezethető volt a házasság felbontása. Annak

ellenére, hogy a Csjt. szakított a vétkességi elvvel, és a házasság feldúltságát tekintette

egyedül a házasság felbontásának elengedhetetlen feltételének, mégis kifejezte a társadalom

rosszallását a házassági kötelezettségeket megsértő házastárssal szemben. Tehát a külön

illeték kirovásával tulajdonképpen a vétkes felet büntették. A jogalkotás koncepciója szerint a

külön illeték összegének nagysága magában visszatartó erőt jelentett a házasság

megromlásában vétkes házastárs számára annak érdekében, hogy próbálja meg a házasságát

helyreállítani. Ezzel szemben a külön illeték magas összege nem vált visszatartó erővé, a

házassági bontóperek számát nem befolyásolta. Hatástalansága miatt 1957-ben eltörölték.

Az officialitás „hozományaként” viszonylagosan egységes szabályozás érvényesült a

felek rendelkezési cselekményeinek korlátozásában, csorbításában is. Az e fejezetben

áttekintett teljes időszakban a fél joglemondásának, beismerésének, közös előadásának vagy

az egyik fél – másik fél által kétségbe nem vont – nyilatkozatának, sőt az alperes

mulasztásának a jogalkotó az általános szabályokkal ellentétben különösebb jelentőséget nem

tulajdonított, a felek tényelőadását egyéb bizonyítékokkal volt szükséges alátámasztani.

A házassági bontóperek szabályozásánál kettős tendenciát figyelhetünk meg. Egyrészt

a II. világháborút követőn a korábbi HT. és a Plósz-féle Pp. szigorú szabályozását követően,

részben a társadalmi elvárásoknak, részben a külföldi irányvonalaknak megfelelve a

jogalkotás célja a házasságok megkötésének és felbontásának egyszerűbbé tétele volt. Ezt

sikerült is elérni, olyannyira, hogy a társadalmi folyamatokat felerősítve a házassági

bontóperek száma az 1970-es évek elejére jelentősen megemelkedett.

Ennek hatására a jogalkotási tendencia megfordult, és a házasság intézményének

védelme érdekében, mind a házasságok megkötésére, mind a házasságok felbontására

vonatkozó szabályozást szigorították. A szigorítások azonban nem hathattak odáig, hogy a

házastársakat arra kényszerítsék, hogy a reménytelenül megromlott, ténylegesen feldúlt

házassági kötelékben éljenek továbbra is, ezért fenn kellett tartani egy egyszerűbb, gyorsabb

eljárást is. Az is megállapítható, hogy ezen szigorítások a kívánt eredményt nem érték el, a

házasság felbontása iránti perek szám nem csökkent, sőt éppen a házasságok számarányához

képest tovább emelkedtek.

Ebből levonható az a következtetés, hogy társadalmi folyamatokat nem lehet pusztán a

jog eszközeivel megállítani, vagy éppenséggel megfordítani, esetlegesen befolyásolni.

Különösen azokon a területeken, ahol a hagyományos erkölcsi felfogást át meg átszövi a jogi

szabályozás folyton változó eszközrendszere.

III. A hatályos magyar szabályozás és bírói gyakorlata

1. A házassági perek

A házassági perek szabályozásánál nemcsak a jelenlegi szabályozást indokolt megvizsgálni, hanem az előrehaladott állapotban lévő Ptk. kodifikáció eredményeképp született Családjogi Könyvet, mely várhatóan 2013. július 1-jén lép hatályba. A történeti hagyományokat követve a hatályos szabályozás is a Pp. negyedik részébe, a különleges eljárások közé utalta a házassági pereket. A különleges eljárásokban az általános rész szabályait a különleges eljárásokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, mely eltéréseket az egyes pertípusok közötti különbözőségek, az eljárás hatékonyabbá, néhol gyorsabbá, egyszerűbbé tétele indokolja. A házassági perekben a Pp. I-XIV fejezet, tehát az általános szabályok rendelkezéseit a Pp. XV. fejezetének a házassági perekre vonatkozó eltérő, speciális rendelkezéseinek hiányában lehet alkalmazni.

A házassági per gyűjtőfogalma sem változott, melyen a házasság érvénytelenítése, továbbá érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított pereket, valamint a házassági bontópereket kell érteni. Az egyes házassági perek egységes szabályozása mellett is érvényesülnek olyan szabályok, amelyek csak az egyes pertípusokra vonatkoznak, annyi azonban leszögezhető, hogy a házasság érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított perekben az érvénytelenítési perre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A házassági bontóperektől eltekintve az egyéb házassági perek száma a hazai joggyakorlatban elhanyagolható, ennek ellenére például a nem létező házasságok megítélése érdekes kérdéseket vet fel.

A.) A házasság létezésének vagy nem létezésének megállapítása iránti per

A házasság létezésének megállapítása iránti per a bíróság általi annak a kimondása, hogy a házasság a szükséges alaki kellékek megtartásával,296szabályszerűen jött létre. A házasság

296 A Csjt. 2. § (1) bekezdése alapján a házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulók az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek.

létezésének bírósági megállapítása nem jelenti azt, hogy a házasság érvényes is, annak megállapítására újabb kereseti kérelem alapján kerülhet sor.297

A házasság nemlétezésének megállapítása iránti per annak megállapítására irányul, hogy a házassághoz szükséges olyan alaki kellékek hiányoznak a házasság megkötésekor, amelyek érvénytelenségi okot nem keletkeztetnek. Ebben az esetben a házasság létre sem jön (non existens).298

A házasság három, minimális alaki feltétel megvalósulása esetén jön létre.299 Ezek az anyakönyvvezető közreműködése, a házasulók személyes jelenléte, és a házasságkötésre irányuló személyesen tett kifejezett és határozott nyilatkozata. Bármelyik feltétel hiányában a házasság nem létezőnek minősül.

Ilyen nem létező házassághoz vezető ok különösen, ha nem anyakönyvvezető működik közre a házasság megkötésekor, vagy a házasulók nem tettek a házasság megkötésére irányuló kijelentést, illetve nem személyesen voltak jelen. A hazánkban megkötött házasságoknál viszonylag egyszerűen kijelenthető, hogy nem létező házasságnak minősül a kizárólag egyház által megkötött házasság, valamint tekintettel arra, hogy házasságot ma egy férfi és egy nő köthet a hatályos szabályozás szerint, az egyneműek házassága is.

Árnyaltabb képet mutat a külföldön kötött házasság létező vagy nem létező voltának megítélése. Megállapítható, hogy az alaki feltételek megítélése az adott állam eljárási rendjéhez igazodik. Ez alapján azon külföldön kötött egyházi házasság létező (és érvényes) házasságnak tekinthetőek, ahol a megkötés helye szerinti jog az egyházi házasságkötést elismeri.300

Ugyanakkor az egyneműek külföldön kötött házasságának megítélése már a házasságot kötők személyes jogától függ. Egyfelől amennyiben mindkét fél személyes joga – mint ahogy az európai országokban egyre növekvő tendencia - megengedi az egyneműek házasságkötését, akkor a külföldi állam joga szerint kötött házasság létezőnek tekintendő.

Másfelől ez felveti annak a problematikáját, hogy a külföldön a házasulandók személyes joga alapján kötött egyneműek házassága Magyarországon elismerhető-e, és ezáltal joghatás kiváltására alkalmas-e. Hazánkban - mint ahogy azt az Elméleti alapvétés fejezet 2. pontjában részletesen kifejtettem -, mélyen gyökerező és megszilárdult tétel, hogy házasságot kizárólag férfi és nő köthet. Nemcsak a korábbi Alkotmány, de az Alaptörvényünk is kimondta a férfi és nő között kötött házasság intézményének védelmét, a házasságot a magyar társadalom egyik alapintézményének tekintve. Ez a házasság intézményét és annak védelmét az alkotmányos alapelvek felé helyezte. Álláspontom szerint a külföldön kötött egyneműek közötti házasság elismerése a magyar Alaptörvénybe ütközik, azonban ennek hatályos szabályozása rendezetlen.

B.) A házasság létezésének és nemlétezésének megállapítása iránti per különös

szabályai

E pertípusban kevés különleges szabály érvényesül. Általában e perekre az érvénytelenségi per szabályait kell alkalmazni. Követve a korábbi szabályozási rendet a házassági perekben nem a Pp., hanem a Csjté. szabályozza, hogy ki lehet fél akár a felperesi, akár az alperesi oldalon. A házasság létezése és nemlétezésének megállapítása iránti perekben általános, de

297 Szerk.: Szilbereky Jenő és Névai László A Polgári Perrendtartás magyarázata II. kötet; In: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 1975. 1279.o 298 Ld.Csjt.12.§ 299 Ezek a létező házasság és nem az érvényes házasság feltételei. Az érvényes és létező házassághoz szükséges még az anyakönyvvezető hivatalos minősége, és a házastársak együttes, személyes jelenléte. 300 1979. évi 13. tvr. 37. § (2) bekezdése

határozott perindításra jogosulti kört határoz meg, mely szerint felperes bármelyik házastárs, az ügyész, illetőleg az is lehet, akinek a megállapításához jogi érdeke fűződik. A jogi érdeknek itt is közvetlennek kell lennie, és annak vonatkozásában kell fennállnia, aki keresetet kíván előterjeszteni. A keresetindításra alapot adó ilyen jogi érdek lehet a döntéstől függő felperesi öröklési igény, vagy származási, családjogi, tartási igények.301A házastársak közösen is indíthatnak ilyen pert.

A keresetet a házastársnak a házastársa, az ügyésznek és a jogi érdek alapján perlő harmadik személynek mindkét házastárs ellen kell előterjesztenie.

Amennyiben a házastársak közösen indították a pert, a keresetet az ellen a személy ellen kell a házastársaknak benyújtani, aki a házasság érvényességét, illetőleg létezését kétségbe vonta. A házasság nemlétezésére bárki, határidő nélkül hivatkozhat, mind peres, mind közigazgatási eljárásban. A házasság nem létezése nem függ annak bíróság általi kimondásától. A bírói út igénybevétele általában hagyatéki ügyekben, illetve újabb házasság kötése esetén merül fel.

A perindításra jogosult a keresetében annak megállapítását kérheti, hogy a házasság egyáltalán nem jött létre, illetve azért nem létező, mert annak megkötésére a Csjt. 2. §-ában meghatározott, és érvénytelenségi oknak nem minősülő alakiságok betartása nélkül került sor.

A házasság létezésének, nemlétezésének a megállapítása iránti per megindítása nincs határidőhöz kötve, azt bármikor, a házasság megszűnése után is meg lehet indítani. Amennyiben a házasság az alakiságok megtartásával jött létre, akkor vizsgálható, hogy valamely érvénytelenséget eredményező ok hiányában érvényesnek lehet-e a házasságot tekinteni. A létezés kategóriája tehát megelőzi az érvénytelenség vizsgálatát. Ezért, ha egy házasságról azt lehet megállapítani, hogy nem létező, akkor már nincs szükség érvénytelenségi per indítására.302

A házasság létezésének illetve nemlétezésének megállapítása iránti perben hozott, keresetnek helyt adó ítélet megállapítási ítélet, ellentétben, a többi státuszperben hozható ítélettel.

C.) A nem létező házasság jogkövetkezményei

Jelen cím félrevezethető lehet, mivel nem létező házasságnak nincsenek jogkövetkezményei. Azaz a nem létező házasságban élő vagy élt felek olyannak tekinthetők, mint akik élettársi kapcsolatban élnek. Még a jóhiszemű házastársakra sem alkalmazhatóak a vélt házasság joghatásai.

Ebből következően a nem létező házasság nem eredeztet házassági jogokat és kötelezettségeket, az ilyen házastársak jogviszonyára a Ptk., és nem a Csjt. szabályait kell alkalmazni.

Így a nem létező házasság nem jogosít fel névviselésre, házastársi tartásra, és nem keletkeztet házastársi vagyonközösséget sem.303

A nem létező házasságból született gyermekek sorsa is rendezetlen, mivel nem érvényesülnek a házassághoz tapadó apasági vélelmek. Természetesen teljes hatályú apai elismeréssel, bírói ítélettel vagy utólagos házasságkötéssel fel lehet állítani az apai vélelmet.

301 Amíg a házasság érvénytelenségének megállapítása a házasságon fennálló apasági vélelmet nem érinti, addig a nem létező házasság kimondása igen. 302A Családjogi törvény magyarázata; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1988., I. kötet 37.-38. oldal 303 Közös vagyon létrejöhet a Ptk. 578/G. §-a alapján, azonban a közös vagyon a szerzési arányban oszlik meg a felek között.

Tekintettel arra, hogy a nem létező házasságnak nincsenek jogkövetkezményei, így házassági akadályként sem minősülnek, és a nem létező házasságban élő felek nincsenek elzárva attól, hogy esetlegesen létező és érvényes házasságot kössenek. 2. A házasság érvénytelensége

A házasság érvényességének megállapítása iránti per annak a megállapítására irányul, hogy a házasság érvénytelenségét eredményező valamely érvénytelenségi ok304 nem áll fenn, és ezáltal a házasságot érvényesnek kell tekinteni.

A házasság érvénytelenségének megállapítása iránti perben, az előbbi ellenkezőjének a megállapítása a célja, tehát valamely érvénytelenségi ok fennállása miatt a házasság érvénytelenségének a kimondása.

A házasság érvénytelenségének okait a Csjt. taxatíven sorolja fel, és nem tesz különbséget a semmisség és megtámadhatóság között. A házasság érvénytelenségét eredményezheti valamely házassági akadály fennállása, vagy a házasság megkötésekor fennálló súlyosabb alaki hiányosságok. Az érvénytelenségi okok nagy része orvosolható.

A Csjt. az érvénytelenség orvoslására széles körű, differenciált szabályozással ad lehetőséget. Kizárólag az egyenesági rokonok és a testvérek között létrejött érvénytelen házasság nem orvosolható. Az érvénytelenségi okok fennállása ellenére kötött, ehhez képest érvénytelen házasság érvényessé válhat az érvénytelenségi ok utólagos elhárításával (pl. házassági akadály alóli utólagos felmentés megadása) vagy elhárulásával (pl. kettős házasság esetén az első házasság megszűnésével), illetőleg a perindításra meghatározott idő elteltével.

A házassági akadályokat a szerint különböztethetjük meg, hogy egy előzetes eljárással elháríthatóak-e vagy sem. A házassági akadály elhárításának még a házasság megkötése előtt kell megtörténnie, és ha azt, az előzetes eljárással „elhárították” a felek érvényes házasságot köthetnek. Amennyiben az engedély megadására jogosult szerv a hozzájárulását a házasság megkötését követően adja meg, a házasság a megkötésének időpontjára visszaható hatállyal érvényes lesz.

Amennyiben házassági akadály fennállása ellenére kötnek a felek házasságot az érvénytelen lesz. Ennek ellenére a házassági akadályok egy része az időmúlással orvosolhatóak azáltal, hogy a perindításra nyitva álló határidőn belül, a perindításra jogosult fél a házasságát nem támadja meg. A.) El nem hárítható házassági akadályok Felmentéssel, engedéllyel el nem hárítható házassági akadályok fennállása esetén az anyakönyvvezető köteles a házasság megkötésekor a közreműködést megtagadni. Ilyen akadálynak minősül a már létező házasság,305mely házassági akadály az első házasság a megszűnéséig, - azaz a házastárs haláláig, vagy annak felbontásáig - áll fenn.306 Ebben az esetben az érvénytelen házasság is házassági akadálynak tekintendő, mert az ilyen házasság is fennáll az érvénytelenséget megállapító jogerős ítélet meghozataláig. Ha a korábbi házasság megszűnik, vagy azt érvénytelenné nyilvánítják, az újabb házasság érvényessé válik. Az érvényesség azonban nem visszaható hatályú, azaz az újabb házasság nem a megkötésének időpontjától kezdődően válik érvényessé, hanem a házassági akadály elhárultával.

304 Ld. Csjt. 7.-12. §-a 305 Csjt. 7.§ (1) bekezdés. 306 A házastárs halálával esik egy tekintet alá, ha a házastársat a bíróság peren kívüli eljárásban jogerős végzéssel holttá nyilvánította, illetve halálának tényét megállapította.

El nem hárítható házassági akadály az egyenesági rokonok,307 az örökbefogadó és örökbefogadottak, valamint a testvérek, féltestvérek házassága.308 E szoros hozzátartozói körön belül kötött házasságok közül egyedül az örökbefogadó és örökbefogadottja közötti házasságnál érvényesül mentesülési lehetőség, mivel a házassági akadály kizárólag az örökbefogadás fennállása alatt érvényesül. Az örökbefogadás felbontásával a házassági akadály előzetesen elhárítható. Érvénytelen a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy házassága is, ezért az ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett gondnokolt nem köthet házasságot.309E körbe tartozik az is, ha gondnokság alá helyezési perben a bíróság a házasuló felet ideiglenes hatályú gondnokság alá helyezte. Ezen érvénytelenségi ok orvoslására lehetőség van, tekintettel arra, hogy a gondnokság alá helyezett házassága érvényessé válik, ha azt a gondnokság alá helyezésének megszüntetését követő 6 hónapon belül, a házasság fennállása alatt nem támadja meg. Ugyancsak elháríthatatlan házassági akadályt képez a tizenhatodik életévét be nem töltött kiskorú házasságkötése, ezt az életkort el nem érő kiskorú házasságkötése érvénytelen.310Hasonlóan a cselekvőképességet kizáró gondnoksághoz, ez a házasság is érvényessé válik, ha a kiskorú házastárs nagykorúvá válásától számított 6 hónapon belül, a házasság fennállása alatt a házasságot nem támadja meg. Nem köthet házasságot az a házasuló sem, aki bár nem áll cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt, de állapotánál fogva nyilvánvalóan cselekvőképtelen.311Az érvénytelenségi ok orvoslásának módja, hogy a cselekvőképtelen állapotba került fél a cselekvőképessé válását követően a házasságát helybenhagyja. Mindhárom, tulajdonképpen a cselekvőképesség hiányán alapuló érvénytelenségi okot kizárólag (az időmúlással, illetve a házasság helybenhagyásával) kizárólag a házasság fennállása alatt, azaz a megszűnéséig lehet kiküszöbölni. B.) Elhárítható házassági akadályok A házassági akadályok másik csoportja felmentéssel, engedéllyel háríthatóak el. Így elhárítható házassági akadály a testvérnek testvére vérszerinti leszármazójával kötött házassága.312 Nem köthet házasságot a házasság megszűnése (a házastárs halála, a házasság felbontása) után sem a házastárs a volt házastársa egyenesági rokonával.313 E házassági akadályok alól bármelyik házasuló lakóhelye szerint illetékes önkormányzat jegyzője előzetesen vagy utólag felmentést adhat. Előzetes engedély esetén nyilvánvalóan a felek már érvényes házasságot kötnek. Az utólagos engedéllyel a házasság érvénytelensége orvosolható, azaz a házasság a megkötésének időpontjára visszaható hatállyal érvényessé válik. E két házassági akadály erkölcsi akadály, mely amellett, hogy a társadalom rosszallását fejezi ki, az első esetben genetikai okai is vannak. A tizenhatodik életévét már betöltött, de még nem nagykorú házasuló csak a gyámhivatal előzetes engedélyével köthet házasságot.314Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő (törvényes képviselő) meghallgatása után határoz. Az engedély nélkül kötött házasság érvénytelen. A házasság érvényessé válik, ha a kiskorú

307 Ez független attól, hogy az egyenesági rokonságot mely vélelem keletkeztette. 308 Csjt. 8.§ (1) b.) pontja. 309 Csjt. 9.§ (1) bekezdése. 310 Csjt.10.§ 311 Csjt. 11.§ 312 Csjt. 8. § (1) c) pontja 313 Csjt. 8. § (1) d) pontja 314 Csjt. 10. § (2) bekezdése

házastárs nagykorúvá válásától számított 6 hónapon belül, a házasság fennállása alatt a házasságot nem támadja meg.

C.) A házasság érvénytelenségét eredményező alaki hibák

A házasság kötésekor előírt alaki kellékek hiányának jogkövetkezményei eltérőek a szerint, hogy az alaki hiányosság milyen súlyú. A legsúlyosabb hibáknál, amennyiben a házasságkötés a minimális alaki feltételeknek sem felel meg, a házasság létre sem jön.

Vannak alakszerűségek, amelyek kisebb jelentőségűek és a házasság érvényességét nem

érintik, csupán az anyakönyvvezető felelősségre vonásához vezetnek. Ilyen például, ha a házasságkötésre két tanú jelenléte nélkül kerül sor, vagy a házasuló nem a saját nevét felhasználva köt házasságot.315

Az alaki hibák harmadik esete, ha az alakszerűségek megszegése ellenére létező

házasság jön létre, de az alaki hiányosságokra hivatkozva az érvényteleníthető.316 E körbe tartozik, ha az anyakönyvvezető nem hivatalos minőségében járt el a házasság megkötésekor. Szintén érvénytelenséget eredményez a házasulók együttes jelenlétének hiánya a házasság megkötésére irányuló nyilatkozat megtételekor.

Az érvénytelenítési per a házasságkötés alakszerűségének meg nem tartása miatt csak a

házasság megkötésétől számított 6 hónapon belül a házasság megszűnéséig indítható. Tehát ezen érvénytelenségi ok is orvosolható az idő múlásával. D.) A házasság érvénytelenítése iránti eljárás szabályai317 a. Felek a házasság érvénytelenítési iránti perben Az érvénytelenítési per felperesi oldala a szerint változik, hogy mely érvénytelenségi ok miatt lehet a házasságot megtámadni. Alapesetben érvénytelenítési per megindítására bármelyik házastárs, az ügyész és az jogosult, akinek a házasság érvénytelenné nyilvánításához jogi érdeke fűződik.318Ha a jogosult, aki a pert megindította, meghal, a perben helyére bármely másik perindításra jogosult beléphet.

A házastársak általános perindítási jogosultsága független attól, hogy az érvénytelenségi ok mindkettőjük vagy csak az egyik házasfél személyében áll fenn. A keresetindítás szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek sem, hogy a házastárs a házasság megkötésekor tudott-e vagy sem az érvénytelenségi ok fennállásáról.

Az ügyész feljogosítása a perindításra indokolt, mivel az ügyész általi perindításra általában akkor kerül sor, ha a házastársak nem érdekeltek az érvénytelenségi ok feltárásában, illetőleg az érvénytelenítésből folyó jogkövetkezmények vállalásában. Az ügyész perindítási jogosultsága mind az érvénytelenségi, mind a létezés, nemlétezés megállapítási perekben nem a Pp. 2.§ (2) - ének általános felhatalmazásán nyugszik, hanem a Csjt. különös rendelkezésén. Ezért az ügyészt ezekben a perekben a fél jogállása illeti meg, annak teljes rendelkezési szabadságával együtt. Az ügyész minden nyilatkozatot megtehet, ide értve a

315 Ilyenkor a házasság az azt ténylegesen megkötő felek között jön létre, és nem azok között akik a házassági anyakönyvbe be vannak jegyezve. 316 Szerk.: Kőrös András: A Családjog Kézikönyve I. kötet. In: HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2000. 58. o. 317 A házassági perek szabályainak jelentős részét a házassági bontóper szabályaival együtt tárgyalom, itt kizárólag azon szabályokat ismertetem, melyek későbbi ismertetése esetlegesen zavaró lehet. 318 Csjt. 14.§ (1) bekezdése.

rendelkező cselekmények triászát is, tehát egyezséget köthet, jogot ismerhet el, és jogról mondhat le.

Más jogosult csak akkor indíthat pert, ha a házasság érvénytelenítéséhez közvetlen jogi érdeke fűződik és ezt a perindításkor a keresetlevélben előadott tényekkel, adatokkal valószínűsíti. A jogi érdeknek közvetlennek kell lennie, és annak vonatkozásában kell fennállnia, aki keresetet kíván előterjeszteni. A keresetindításra alapot adó ilyen jogi érdek lehet a döntéstől függő felperesi öröklési igény, vagy kettős házasság esetén a harmadik fél.

Az általános perindítási jogosultság korlátlanul érvényesül egyes érvénytelenségi okok fennállása, így a kettős házasság, a hozzátartozói viszony és a házasságkötés alakszerűségeinek meg nem tartása miatti okok esetén.

Más érvénytelenségi okok általános perindítási jogosultságot kizárólag az érvénytelenségi okok fennállása alatt, azaz azok elhárulásáig keletkeztetnek. Kiskorúak engedély nélküli házasságkötése, és a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló által kötött házasság érvénytelenítése iránt kizárólag a nagykorúság eléréséig, illetőleg a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés jogerős ítélettel való megszüntetése hatályának beálltáig indíthat pert a házastárs, az ügyész, és az, aki jogi érdekét valószínűsíti. Az érvénytelenségi ok elhárulásáig a kereset előterjeszthető a házasság fennállása alatt és annak megszűnése után is. Ezen érvénytelenségi okoknál az érvénytelenségi ok elhárulását követően a perindítási jog tovább korlátozódik, mivel csak az a házastárs indíthatja meg a pert, akinek a személyében az érvénytelenség oka fennállt. A perindítási kör az érvénytelenség teljes tartama alatt (és utána is) korlátozott a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állás nélkül is teljesen cselekvőképtelen állapotban kötött házasság esetén. Itt kizárólag az a házastárs indíthat érvénytelenítési pert, aki a házasságkötéskor teljesen cselekvőképtelen állapotban volt, a cselekvőképtelenség megszűnése után. Más jogosult számára a törvény nem biztosítja a perindítás lehetőségét. Amennyiben a házastárs cselekvőképességének visszanyerése előtt meghalt, a házastárs halálától számított hat hónap alatt a házasság érvénytelenítése iránt az ügyész indíthat pert.

Ellentétben a felperesi oldallal az érvénytelenségi per alperesi körét a Pp. határozza meg. Az érvénytelenítés iránti keresetet a házastársnak a házastársa ellen kell benyújtania. Amennyiben az alperesnek nincs perbeli cselekvőképessége, a kereset vele szemben csak törvényes képviselője útján terjeszthető elő. Ha a házastárs és törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, a bíróság a házastárs részére ügygondnokot rendel. Ugyancsak a bíróság által kirendelt ügygondnokkal szemben kell az eljárást lefolytatni, ha a házastárs már nem él.

A pert az ügyésznek, illetőleg a jogi érdek alapján perlő harmadik személynek mindkét házastárs ellen meg kell indítania. Ebben az esetben alperesi – kényszerű - pertársaság jön létre. Ha csak az egyik házasfél van életben, kizárólag ellene kell a keresetet benyújtani, tehát az ügygondnok kirendelésére nincs szükség, mert azoknak a tényeknek a perbeli megállapítása, amelyek a házasság érvénytelenítése iránti döntéshez alapul szolgálhatnak, az életben lévő házastárs perbevonásával is teljesen megnyugtatóan megtörténhet.319 b. Perindítási határidők Az érvénytelenség megállapítása iránti pereknél általában a perindítás nincs határidőhöz kötve. A perindítási jog határidő nélküli a kettős házasság, valamint a rokoni viszony, sógorsági kapcsolat alapján fennálló érvénytelenségi ok esetén.

Az egyéb érvénytelenség iránti pereknél - a gyámhatósági engedély nélkül kiskorúság miatt, a gondnokság megszüntetése után a gondnokság alatt állás miatt, illetőleg a 319 A Polgári perrendtartás magyarázata In: Kapcsos Könyvek Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1976. II/1304.

cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állás nélkül is teljesen cselekvőképtelen állapotban kötött házasság esetén - a jogosult az érvénytelenítési pert a nagykorúság elérésétől, a gondnokság megszüntetésétől, a cselekvőképesség visszanyerésétől, vagy a házastárs cselekvőképesség visszanyerése nélkül bekövetkezett halálától számított hat hónap alatt indíthatja meg.

Mindkét esetben az eljárás megindítható a házasság fennállása alatt és a házasság felbontással, vagy a házasfél halálával történő megszűnése után is.

Az alaki hiba miatti érvénytelenség iránti perindításra a törvény kettős időbeli korlátot ír elő, mert a perindításra jogosult a keresetet csak a házasság megkötésétől számított hat hónapon belül, és kizárólag a házasság fennállása alatt terjesztheti elő.320

A keresetindításra nyitva álló határidő anyagi jogi természetű, jogvesztő határidő, ezért elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs.

c. Az érvénytelenség jogkövetkezményei

Önmagában a nem orvosolható, vagy az el nem hárult, illetőleg el nem hárított érvénytelenségi ok fennállásának ténye a házasságot még nem teszi érvénytelenné. A házasságot ugyanis kizárólag akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha az erre irányuló külön perben a bíróság jogerős ítélettel a házasságot érvénytelenné nyilvánította. A házasságot érvénytelenné nyilvánító ítélet jogalakító ítélet, mely mindenkivel szemben hatályos. A házasság érvénytelenné nyilvánítása esetén az ítélet a megkötés időpontjára visszaható hatállyal állapítja meg a házasság érvénytelenségét.

A házasság érvénytelenítésének jogkövetkezményeként a felek visszakerülnek a házasságkötés előtti családi állapotukba. Az érvénytelenítés viszont nem érinti az anya házassági köteléke alapján keletkezett apasági vélelmet, és a volt feleséget továbbra is megilleti a névviselési jog.

Az érvényes házasság vagyonjogi következményei azonban csak a vélt házasság esetén alkalmazhatóak. Érvénytelen, de vélt házasságról akkor beszélhetünk, ha a felek jóhiszeműen, az érvénytelenség okáról nem tudva kötöttek házasságot.

3. Házasság felbontása iránti per

A házassági bontóper célja, hogy a létező és érvényes házasságot a bíróság a jövőre nézve, a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napjával szüntesse meg. E szempontból az elnevezése megtévesztő, mivel a felbontás, mint a szerződés megszüntetésének egyik módja a szerződési jogban mindig visszaható hatályú a szerződés megkötésének az időpontjára, azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a felek kötelesek az eredeti állapotot helyreállítani.

Házassági bontópert csak létező házasság esetén lehet indítani. Ugyanakkor, ha a házasság érvénytelensége és felbontása iránti perindítás lehetősége is fennáll, a jogosult választásától függ, hogy melyik pert indítja meg. Amennyiben a bíróság megállapította a házasság érvénytelenségét, ugyanazon házasság felbontása iránt házassági bontópert már nem lehet indítani.

A feldúltsági elv alapján a bíróság a házasságot kérelemre akkor bontja fel, ha a felek házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.

A bontási rendszerünk jellegzetessége, hogy objektív, a feldúltságon és nem a házastársak vétkességén alapul. Bontási rendszerünk sajátosságaiból következik, hogy a felbontására irányuló kereset elbírálásakor azt vizsgálja a bíróság és - ehhez képest a bizonyítás is arra irányul -, hogy a házasság ténylegesen, helyrehozhatatlanul és végleg

320 Csjt. 13. § (3) bekezdése.

megromlott. Ennek megállapítása a bíróság feladata, annak értékelésére bízva, tág teret engedve az ügy egyedi sajátosságai érvényesülésének.321

E körben a házasság felbontásának két fajtája alakult ki, melyek elhatárolását a jogirodalom és a jogalkalmazók már régen megtették, azonban a jogalkotás e körben adós maradt. A két eljárást nemcsak a gyakorlatban, de az eljárási szabályozásban is célszerű lenne világosan elhatárolni, megteremtve egy egyértelmű szabályozás lehetőségét. A jelenlegi szabályozás túlnyomórészt közös szabályokat tartalmaz a két eljárás vonatkozásában.

A.) A házasság tényállásos felbontása

Tényállásos bontóperben a felek, vagy magának a házasság felbontásának a kérdésében, vagy a járulékos kérdésekben nem tudnak megállapodni, így a bíróságnak a járulékos kérdésekben való döntésen túlmenően fel kell tárnia a házasság megromlásához vezető okokat, annak bírói megállapítása érdekében, hogy a házassági életközösség véglegesen megszakadt.

A házasság tartós, helyrehozhatatlan és végleges megromlása körében a bíróságnak széleskörű bizonyítási eljárást kell lefolytatnia. A bizonyítás kétirányú: egyrészt vizsgálni kell azt, hogy a házasság felbontásának feltételei fennállnak-e, másrészt fel kell tárni a házasság megromlásának okait. A házasság felbontásának ezen mindenre kiterjedően kötelezően lefolytatandó bizonyítási eljárást kötelezővé tevő esetét a joggyakorlat „tényállásos bontópernek”322 hívja.

A házasság megromlásához vezető okok tisztázása azt mutatja, hogy továbbél a II. Csjt. novella által hatályon kívül helyezett a Legfelsőbb Bíróság 9. számú irányelvének azon tétele, mely szerint nincs olyan különleges ok, mely fennállása esetén a bíróságnak minden további vizsgálat nélkül fel kellene bontani a házasságot, mivel a házasság megromlása általában nem egy okra, hanem az okok következményi láncolatára, és ezeknek a házastársakra gyakorolt hatására vezethető vissza. A házasság megromlásának okainak feltárása szoros összefüggésben áll annak a megállapításával, hogy a házasság teljesen megromlott, és a házassági kötelék fenntartására már nincs reális lehetőség, mivel a házasság megromlása önmagában nem elégséges feltétel annak felbontásához.

Nemcsak a házasság megromlásához vezető okokat szükséges a bíróságnak feltárnia, hanem azt is meg kell állapítania, hogy melyik fél magatartására vezethető vissza a házasság megromlása. Csiky Ottó álláspontja szerint a Csjt. a „vétkességnek” mint szankciós elvnek az alkalmazását olyan értelemben sem ismeri, hogy a bíróságnak kötelessége lenne az ítélet rendelkező részében annak kimondása, hogy melyik házastárs felróható magatartása, „vétkessége” vezetett a házasság megromlásához.323 Álláspontom szerint azonban megállapítható, hogy annak kötelező kimondása, hogy melyik fél a hibás a házasság megromlásában, mindenféleképpen a vétkességi elv bizonyos szinten való továbbélését jelenti, még akkor is, ha a bíróságnak e megállapításait nem az ítélet rendelkező része, hanem az indokolásnak kell tartalmaznia.

A házasság megromlásához vezető folyamat végén általában valamely házastársi kötelezettséget súlyosan sértő ok áll, mint például az alkoholizmus, a családon belüli erőszak, súlyosabb bűncselekmény elkövetése, vagy éppen a házastársi hűséget sértő magatartás. A folyamatot azonban teljes egészében szükséges vizsgálni, áttekintve azt is, hogy a másik

321 BH 1976. 261.: A házasság felbontásánál a tartós különélés mellett jelentősége van annak is, hogy a különélés tényéből, tartamából, a kísérő körülményekből kétségtelenül következtetni lehet-e arra, hogy nincs többé remény az életközösség helyreállítására. 322 A jogalkalmazók népszerűbb, de nem helyes elnevezéssel „vétkességi” bontópernek nevezik. 323 Csiky Ottó: A házasság megszűnése; In: Szerk.: Kőrös András: A családjog kézikönyve 2007. I. kötet. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007. 65. o.

házastárs mennyire vett részt a súlyos kötelezettségszegő magatartás kiváltásában.324 Előfordul az is, hogy a házassági életközösség megszakadását nem egy meghatározható bontó ok idézte elő, hanem a házasság egyszerűen kihűlt, a házasság elveszítette funkcióját.

A házasság megromlásának alapjául szolgáló ok megközelítése mindig szubjektív. Nem azt kell vizsgálni ugyanis, hogy a házastárs által tanúsított kötelezettségszegő magatartás általában alkalmas-e a házassági életközösség végleges megszakítására, hanem azt, hogy az milyen hatást váltott ki a másik házastársból, az idézte-e elő a házasság megromlását.

A tényállásos bontópernek egyik esete, amikor az alperes nem kéri a házasság felbontását, sőt ellenzi.

A teljes körű bizonyítással történő házasság felbontásának a másik esete, amikor mindkét fél kéri a házasság felbontását, azonban a járulékos kérdésekben nem tudnak megegyezni.

A feldúltsági elvből következik, hogy bármelyik házastárs kérheti a házasság felbontását, a felperes a házasság megromlásáért elsősorban vagy kizárólag felelős házastárs is lehet. A kötelességsértő magatartást tanúsító házastárs egyoldalú kérelmére, a házasság megromlásában "vétlen" házastárs esetleges ellenzése ellenére is fel kell bontani a házasságot, ha egyébként annak feltétele - a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlása - megvalósult.

Ha azonban a házastárs a bontást kérő másik házastárs kötelességsértő magatartását megbocsátja, a házasság fenntartásához ragaszkodik és még van remény a házasság megmentésére, akkor a keresetet el kell utasítani.325Az adott ügy egyéb körülményeit is feltárva és mérlegelve - így a bontást kérő házasfél érzelmeit, a házasság korábbi minőségét, a feleknek a különélés alatt alakult életvitelét, a különélés idejét és tartalmát stb. - kell eldönteni, hogy van-e reális remény a házasság megmentésére, avagy a házasság megromlása helyrehozhatatlan.

Erre azért is szükség van, mivel ha a súlyosan felróható magatartást a másik házastárs nem hajlandó elviselni, általában önmagában is elegendő a feldúltság megállapításához, és a felróható magatartást tanúsító házasfél ellenzése a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának a megítélésében csaknem közömbös.

Tehát a hatályos Családjogi törvény nem ad tételes, de még példálózó felsorolást sem az ún. "bontó okokról". Ennek indoka, hogy valamely magatartást vagy körülményt önmagában véve nem lehet szükségképpen a házasság felbontására alapul szolgáló oknak tekinteni. Csak a különböző, egymással összefüggő körülmények és ezeknek a házastársakban kiváltott hatásai vezetnek végeredményben olyan helyzetre, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.326

B.) A megegyezésen alapuló bontás

A házasság teljes megromlására utal a házastársaknak a házasság felbontására irányuló egyező és befolyástól mentes nyilatkozata. Nem szükséges a házasság megromlásának az okait vizsgálnia a bíróságnak, ha a felek az ún. járulékos kérdésekben327 egyezséget kötnek. Az egyezség kötés és a felek nyilatkozata házasságuk felbontása iránt, nem jelenti a bírói mérlegelés alapvető korlátozását, csak azt erősíti és bizonyítja, hogy a házasság felbontásának a feltételei fennállnak. A végleges jelleg megítélése szempontjából tulajdonképpen a befolyásmentességre is következtetni lehet a járulékos kérdések békés és mindenre kiterjedő

324 Pl. a bántalmazásnál nem viselkedett-e provokálóan és kötekedően, a házastársi hűtlenség nem a felek több évig tartó elhidegülésének az eredménye-e. 325 Legfelsőbb Bíróság 19. számú irányelvével hatályon kívül helyezett 9. számú irányelve 326 Legfelsőbb Bíróság 19. számú irányelvével hatályon kívül helyezett 9. számú irányelve 327 Csjt. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontja

közös rendezéséből, avagy a nyilvánvaló tartós különélésből - a gyermek sorsának az ő érdekének megfelelő egyetértő rendezése mellett. Ezt hívja a jogirodalom az ún. "megegyezésen" alapuló bontásnak.

A megegyezésen alapuló bontás esetén egy egyszerűbb eljárási rend alapján kerül sor a házasság felbontására, mivel a bíróságnak nem kell feltárnia a házasság megromlásához vezető okokat, és e körben bizonyítási eljárást sem kell lefolytatnia. Ehhez azonban szükséges az ún. járulékos kérdésekben való megegyezés.

Nem egyértelmű azonban a kialakult bírói gyakorlat alapján, hogy a felek közötti egyezségkötésnek már a keresetlevél benyújtásakor, vagy a peres eljárás tartama alatt kell megtörténnie, annak ellenére, hogy a Csjté. ezt kötelezően előírja.

Ugyanakkor a megegyezésen alapuló eljárásnak is több típusa van, a szerint, hogy a feleknek van-e közös kiskorú gyermeke, vagy sem, illetőleg, hogy a felek – bizonyíthatóan – mennyi ideje élnek külön lakásban.

A megegyezéses bontóperben kötött egyezség tartalma a házastársak különélésének időtartamától is függ.

Az egyezséggel rendezni kell a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdését.

Amennyiben a házastársak között legalább 3 éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték, szintén az ún. „megegyezésen” alapuló bontásnak lehet helye.328

Az ingatlan közös tulajdonának a megszüntetésén kívül - kötelező valamennyi, az adott ügyben felmerülhető járulékos kérdésben a feleknek egyezséget kötniük ahhoz, hogy a bíróság az egyezséget jóváhagyja, és a házasságot felbontsa.

Amennyiben nincs mód valamennyi járulékos kérdés bírói végzéssel jóváhagyott egyezséggel történő rendezésére, a megegyezéses bontás nem, csak az ún. "tényállásos" bontás lehetséges. Ilyenkor a bontó ítéletnek a feldúltsághoz vezető folyamat teljes feltáráson kell alapulnia, és a felek megegyezése a bontás tekintetében csak eljárásjogi egyetértésnek minősülhet. Ha a megegyezéses bontásnak az akadálya az, hogy nem lehet valamennyi járulékos kérdést a törvényi feltételként megkívánt módon rendezni, a tényállás feltárása mellett, az egyezség jóváhagyásának a megtagadása után, a vonatkozó kérdésben is a bíróságnak kell ítélettel döntenie.

Egyezségkötés esetén a feleknek meg kell jelölniük, hogy az adott esetben - a törvényi rendelkezésekhez képest - mire terjedhet ki az egyezségkötési kötelezettségük. Már az egyezség megkötés előtt a keresetlevélhez csatolni szükséges a házassági vagyonjogi igények rendezésével kapcsolatos megállapodást is. Ez alól kivétel, ha a közös vagyon csak ingóságokból áll, és az ingóságok megosztása a felek között már ténylegesen foganatba ment és egymással szemben semmilyen további egyéb ingóságokra vonatkozó házassági vagyonjogi igényük nincs, akkor az egyezségben elegendő erre a tényre utalni.

Az egyezségnek át kell fognia az ingóságok vonatkozásában a házassági vagyonjogi igények egészét, így pl. az aktív és passzív vagyont, megtérítési igényeket, különvagyoni követeléseket.

328 BH1976. 261.: A házasság felbontásánál a tartós különélés mellett jelentősége van annak is, hogy a különélés tényéből, tartamából, a kísérő körülményekből kétségtelenül következtetni lehet-e arra, hogy nincs többé remény az életközösség helyreállítására.

Az egyezségnek a felek szabad elhatározáson alapuló és végleges egyező akaratnyilvánítással kell megtörténnie, ugyanis csak ennek van bizonyítóereje.329 Az egyezség megkötése esetén is vizsgálnia kell a bíróságnak a befolyásmentességet akkor, ha a perben ennek ellenkezőjére nem merül fel adat. Természetesen a felek bontásra irányuló egyező akaratnyilvánításának a megítélése a személyes meghallgatásukat nélkülözhetetlenné teszi. A házasfelek személyes nyilatkozata nélkül nem lehet sem elhatározásuk befolyásmentességére, sem véglegességére megalapozott következtetést levonni.330

Tekintettel arra, hogy a személyes nyilatkozat az elsődleges bizonyítási eszköz a megegyezéses bontás törvényi feltételeinek tisztázására, a felek személyes megjelenése és meghallgatása nélkül a megegyezéses bontás kizárt.331

Az egyező akaratnyilvánítással történő házasság felbontására nemcsak a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg van lehetőség, hanem végig az egész eljárás alatt. A felek "áttérhetnek" a tényállásos bontásról a megegyezéses bontásra.

A házasság felbontása iránti per teljes tartama alatt és az ítélet meghozatalakor is feltétlen kötelezettsége a bíróságnak a közös kiskorú gyermek érdekének a figyelembevétele. A kiskorú gyermek érdeke nem feltétlenül a házasság fenntartása. A kiskorú gyermek érdeke a harmonikus családi közösség, azonban ha az már a házastársak által nem biztosítható, és a házasság nem tartható fenn, arra kell törekedni, hogy a gyermek számára minél kisebb megrázkódtatással szűnjön meg a házassági kötelék. Ezt az eljárás gyors és a gyermek érdekét minden szempontból figyelembe vevő lefolytatásával, a járulékos kérdések a gyermek érdekét szem előtt tartó rendezésével lehet elérni.332

Ilyen értelemben az úgynevezett megegyezéses bontás - feltéve az egyező akaratnyilvánítás végleges és befolyásmentes jellegét és azt, hogy a járulékos kérdésekben a szülők valóban a gyermek érdekének a legmegfelelőbb módon egyeztek meg - a kiskorú gyermek számára előnyösebb, mint a feldúltsághoz vezető folyamat teljes feltárásához és a gyermek sorsát érintő kérdések megnyugtató eldöntéséhez szükséges, sokszor hosszadalmas és a házastárs-szülők indulatait gyakran óhatatlanul felkorbácsoló, ezáltal a szülői együttműködést károsan befolyásoló bizonyítási eljárás. 4. A házassági bontóper eljárási szakaszai A házassági bontóper egyes eljárási szakaszain nemcsak a házassági bontóper, hanem valamennyi házassági per szabályozását kívánom bemutatni azzal, hogy a valamennyi házassági perre vonatkozó szabályanyagnál e kifejezést használom.

A.) A per megindítása

1998. december 31-ig a bíróság egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban járt el a házassági ügyekben. 1999. január 1-jétől a házassági perekre is az általános szabályok érvényesülnek, tehát a perben egyesbíró ítélkezik első fokon.333

329 BH1985. 63.: Az akarategység kifejezését - amelynek határozottnak és egyértelműnek kell lennie - azonban a törvény nem köti alakszerűséghez. 330 Az egyezség, bíróság általi jóváhagyását, a bíróságnak az ezzel felmerülő kötelezettségeit ld. e fejezet határozatok részénél. 331 BH1983. 120. 332 BH1976. 263.: A gyermek elhelyezése iránt indított perben minden esetben a gyermek érdekét kell gondosan vizsgálni, és a döntésnél ezt kell főszempontnak tekinteni. 333 Több szerző ezzel a módosítással a családjogi perek fontosságát látta megkérdőjelezni, amikor így a családjogi perek a többi polgári peres üggyel „egy kalapba helyeződtek”. Vö. Csányiné Hajnal Erzsébet: Néhány

Házassági perekben az általános illetékességi szabályok az irányadók. Az általános illetékességen túlmenően valamennyi házassági perre kisegítő, vagylagos illetékességi okként továbbra is fennmaradt a házastársak utolsó közös lakóhelyére alapított illetékességi szabály.334 E szerint a felperes választása szerint a pert megindíthatja az általános illetékességi okok alapján vagy a házastársak utolsó közös lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt.

A kialakult bírói gyakorlat szerint az utolsó közös lakóhely az a hely, ahol a házasság fennállása alatt a házasfelek legutoljára életvitelszerűen együtt laktak. Az illetékesség szempontjából közömbös az életközösség fennállása, és az is, hogy az együttlakás mennyi ideig tartott az utolsó közös lakóhelyen. A felperesnek a keresetlevél beadásakor az utolsó közös lakóhelyet - ha a személyi igazolványból nem állapítható meg - hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia.335

Az áttétel szabályait336 a bírói gyakorlat érdekesen alakította. Amennyiben a felperes az illetékességet az alperes lakóhelyére alapította, nincs akadálya annak, hogy a bíróság a házassági perben előterjesztett keresetlevelet az alperes kérelmére az alperes munkahelye szerint illetékes bíróságához tegye át. Azonban az utolsó közös lakóhelyre alapított különös illetékességgel szemben az alperest az áttétel lehetősége már nem illeti meg, azaz az utolsó közös lakóhely szerint illetékes bíróság előtt megindított házassági per nem tehető át az alperes munkahelye szerint illetékes bírósághoz.337 A házassági perrel együtt indítható egyéb perekre is a házassági perek illetékességi szabályai vonatkoznak, azonban ugyanez a tétel fordítottan nem érvényes. Ezáltal nem lehet a gyermek elhelyezésével összekapcsolt házassági bontópert a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt megindítani.338 Tekintettel a házassági perek személyállapoti jellegére és kiemelkedő jelentőségére ezekben a perekben is érvényesülnek kizárólagos, de kisegítő illetékességi szabályok. Ha a házassági pernek az általános és vagylagos illetékességi szabályok szerint339nincs illetékes belföldi bírósága, a perre a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) kizárólagosan illetékes. Így a PKKB jár el, ha a felek magyar állampolgárok, de külföldön kötöttek házasságot és külföldön laknak vagy olyan magyar állampolgárok házassági pereiben, akiknek nincs Magyarországon lakóhelyük, illetve tartózkodási helyük.

Ha házassági per van folyamatban, kizárólag annak bírósága előtt indítható az ugyanarra a házasságra vonatkozó újabb házassági per és házassági vagyonjogi per. A házassági perrel együtt, vagy tartama alatt indított más házassági, vagy vagyonjogi perekre irányadó kizárólagos illetékességi szabály alapján csak a perbíróság előtt indítható ugyanarra a házasságra vonatkozó újabb házassági per és házassági vagyonjogi per.

Ha a bíróság észleli, hogy ugyanarra a házasságra vonatkozóan más bíróság előtt

házassági per már folyamatban van, az előtte indított házassági per, vagyonjogi per

keresetlevelét köteles azon bírósághoz áttenni, amely előtt a házassági per korábban indult. A

bíróság áttételi kötelezettsége, kizárólag a tartama alatt indított a házassági perre, perekre áll

fenn. Így nincs áttételi kötelezettsége a bíróságnak, ha az előtte folyamatban lévő vagyonjogi gondolat a csalásjogi perekről; In: Magyar Jog 2000. évi 10. sz. 623. o. Én ezzel nem értek egyet, mivel a népi ülnökök részvétele semmilyen érdemi kihatással nem volt e perek elbírálására. 334 Pp. 277.§ (2) bek. 335 PK.211. állásfoglalás 336 Pp. 129. § 337 PK.134. állásfoglalás 338 BH 1982.53. 339 Pp. 29. §, és 277.§ (2)-(3) bekezdése alapján.

per korábban indult. Ha a másik bíróság előtt korábban indítottak házassági vagyonjogi pert, a

bíróságnak az előtte később előterjesztett vagyonjogi igényt tartalmazó keresetlevelet

perfüggőség okán340el kell utasítani.

Ugyancsak nincs áttételi kötelezettsége a bíróságnak, ha a házassági per megindítása előtt a házastársi tartás iránti per már folyamatban volt. Ilyenkor a házastársi tartás iránti kereset kizárólag az első fokú eljárás befejezéséig és a tartást kérő indítványára tehető át a házassági per bíróságához. A különélő házastárs házastársi tartásának megszüntetése iránt előterjesztett kereset bármelyik fél indítványára át kell tenni az utóbb indult házassági per bíróságához. Azonban a folyamatban lévő házassági per alatt előterjesztett házastársi tartásra irányuló keresetet a bíróság az indítványtól függetlenül köteles áttenni a házassági per bíróságához.341

A házasság felbontása iránti keresetet csak az egyik házastárs terjeszthet elő a másik házastárssal szemben. Ellentétben a házassági perek többségével, ebben a perben más fél nem vehet részt, így azt nem indíthatja meg sem az ügyész, sem pedig egyéb érdekelt. Ha a házassági per iránti keresetet nem a törvényben meghatározott perindításra jogosult terjesztette elő, vagy a perindításra jogosult a pert nem a meghatározott személy ellen indította meg, és a megfelelő alperest a bíróság felhívása ellenére nem vonta perbe, a bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania,342 illetőleg amennyiben a bíróság a keresetlevél elutasítási okot nem észlelte időben, a pert meg kell szüntetnie.343

A házasság felbontása iránti per indítása nincs határidőhöz kötve, egyetlen időbeli korlátja a per megindításának, hogy csak fennálló házasság felbontását lehet kérni.

Minden házassági pert a jogosultnak személyesen kell megindítania. A házastárs vagy az a harmadik személy, akinek a házasság érvénytelenítéséhez jogi érdeke fűződik, a pert csak személyesen indíthatja meg. A személyes megindítás iránti kötelezettség nem zárja ki azt, hogy a jogosult nevében a perben meghatalmazott járjon el.

Meghatalmazottként az általános szabályok szerint felsoroltak344közül a fél hozzátartozója,345 a házassági bontóper kivételével a fél pertársa, az ügyvéd és az ügyvédi iroda járhat el. Ezen túlmenően az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében is eljárhat, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható.346Tekintettel a személyi állapottal kapcsolatos perek jelentőségére, az ítélet mindenkivel szemben hatályos volta és jogalakító jellegére, a fél által nem ügyvéd vagy ügyvédi iroda részére adott meghatalmazáson az aláírást, illetőleg a kézjegyet közjegyzővel hitelesíttetni kell. A külföldön kiállított meghatalmazás pedig csak a hitelesítés (felülhitelesítés) megléte esetén szabályszerű.347

340 Pp. 130.§ (1) d.). A Polgári perrendtartás magyarázata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1976. II/1288. 341 PK 180. szám 342 Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján. 343 Pp. 157. § a) pontja alapján. 344 Pp. 67.§ (1) bekezdés. 345 Hozzátartozónak az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, a jegyes és az élettárs, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa minősül. 346 Pl. Elvált Apák Egyesülete. 347 Pp. 198. § b) pontja

Házassági perekben a polgári jog szabályai szerinti cselekvőképes fél, természetesen teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. Ez az irányadó akkor is, ha a fél éppen a perben megtámadott házasságával vált nagykorúvá és cselekvőképessé, ugyanis amíg a házasság érvénytelenségét bírói ítélet nem állapította meg, addig érvényesnek kell tekinteni minden jogi hatásával együtt. A házasságkötés nagykorúsító hatása tehát mindaddig fennáll, amíg a bíróság jogerős ítéletével a házasságot cselekvőképtelenség vagy a házasságkötéshez szükséges előzetes gyámhivatali engedély hiánya miatt érvénytelenné nem nyilvánítja. A házasság nagykorúsító hatását pedig egyéb érvénytelenségi ok - a kettős házasság, a rokoni kapcsolat, sógorsági viszony vagy az alaki hiba - miatti érvénytelenné nyilvánítás nem érinti.

A házassági per jellege miatt, házassági perben – a per fő tárgya vonatkozásában - a korlátozottan cselekvőképes személyekre speciális perképességi, ezen belül is cselekvőképességi szabályok érvényesülnek.

A korlátozottan cselekvőképes házastárs348teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik házassági perben. A korlátozottan cselekvőképes házastárs a pert törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül maga indíthatja meg és járhat el, a perbeli cselekvőképesség valamennyi perbeli nyilatkozatára és cselekményére kiterjed.

Kiemelendő, hogy a teljes perbeli cselekvőképesség a házastársat kizárólag a házassági és a házassági perek szabályait háttérszabályként alkalmazó személyállapottal kapcsolatos perekben illeti meg akkor, ha egyébként cselekvőképességét korlátozó gondnokság hatálya alatt áll, a házassági perrel összekapcsolható egyéb perekben és kereseti kérelmek elbírálásakor nem. Ilyenkor a fél törvényes képviselője útján járhat el.

Ez a speciális perképességi szabály csak a házastársra vonatkozik, ezért amennyiben a felperes nem a házastárs,- tehát az, akinek a perindításhoz jogi érdeke fűződik -, és korlátozottan cselekvőképes, a pert személyesen, de csak törvényes képviselőjének hozzájárulásával indíthatja meg. A törvényes képviselő hozzájárulása kérdésében a gyámnak, a gondnoknak és a szülői felügyeletet együttesen gyakorló mindkét szülőnek személyesen kell nyilatkoznia. Ha a szülő, a gyám vagy a gondnok és a korlátozottan cselekvőképes harmadik személy között érdekellentét áll fenn, a törvényes képviselő nem járhat el. Ilyen esetben a gyámhatóság a korlátozottan cselekvőképes személy részére eseti gondnokot rendel.

Amennyiben a perindításra jogosult a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, a pert nevében kizárólag a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselője indíthatja meg. A per tartama alatt már az általános szabályok szerint a törvényes képviselő jár el a fél helyett, a gyámhivatal nem vesz részt az eljárásban.

A felperes a keresetlevelet vagy írásban a Pp. általános szabályai szerint nyújthatja be,

vagy bármely helyi bíróságnál szóban jegyzőkönyvbe mondhatja. Házassági perekben a felperes jegyzőkönyvbe mondott szóbeli keresetét a bíróság akkor sem tárgyalhatja azonnal,349 ha ennek egyéb feltételei fennállnak. Ugyanígy nincs mód a felek a házassági per megindítása előtt egyezségi kísérletre való idézésének.

Ennek indoka, hogy a személyállapot egyezségkötéssel nem változtatható meg, ahhoz bírósági ítélet szükséges.350 Az eljárás időtartamát lerövidítendő szóbeli kereset azonnali tárgyalására pedig azért nincs lehetőség, mert a feleknek érett, megfontolt döntése szükséges a házasság felbontásához, vagy egyéb házassági per megindításához.

A felperesnek a házassági perben az általános szabályok szerinti kötelező tartalmi elemeken túlmenően a keresetlevélben elő kell adnia a házasság megkötésére vonatkozó adatokat, így a házastársak hol és mikor kötöttek házasságot, illetve a házassági perrel

348 A házastárs cselekvőképességét perindítás szempontjából csak az ilyen hatályú gondnokság alatt állás korlátozhatja. 349 Pp. 127. §-a szerint. 350 Ez a tilalom kizárólag a házassági kötelékre vonatkozik, az egyéb járulékos kérdésekre nem.

támadott házasságuk hányadik házasságuk. A keresetlevélnek tartalmaznia kell a házasságból származott, életben levő gyermekek születésére vonatkozó adatokat, meg kell jelölni a vér szerinti és az örökbefogadott gyermekek nevét, születési idejét, helyét. Valamint azon adatokat is, amelyekből a keresetindításra való jogosultság, illetőleg a jogi érdeke is megállapítható.

Ezen túlmenően az érvénytelenség iránti perben a felperesnek a perindítási jogosultságán felül igazolnia kell azt, hogy a keresetindításra a törvényben előírt anyagi jogi jogvesztő határidőn belül került sor.

A házassági bontóper megindítása esetén meg kell jelölni a házassági életközösség

megszakadásának az időpontját,351 és a keresetlevélből ki kell tűnnie, hogy a felek a házasság

felbontását egyező akaratnyilvánítás alapján, illetőleg a megromlásra vezető okok feltárásával

kérik. Amennyiben a felperes a kötelék felbontása iránti kérelemmel egyidejűleg több kereseti

kérelmet terjeszt elő, akkor a keresetlevélnek a rövid tényálláson felül tartalmaznia kell a

jogviták eldöntéséhez szükséges bizonyítékok megjelölését is.

A keresetlevélhez az előadott adatokat igazoló okiratokat mellékelni kell, kivéve, ha

azok személyi igazolvánnyal igazolhatók, erre a keresetlevélben azonban utalni kell. A keresetlevélhez csatolni kell a kialakult bírói gyakorlat szerint a házasság megkötését tanúsító anyakönyvi kivonatot és szükség szerint a gyermekek születési anyakönyvi kivonatát.

A házasság létezésének, nemlétezésének megállapítása iránti perekben, ahol éppen az anyakönyvi kivonat hiánya indokolja a perindítást, az arra jogosultat értelemszerűen nem terheli a házassági anyakönyvi kivonat csatolására vonatkozó kötelezettség.

A házassági peres eljárás illetéke egyes pertípusonként változik. A házassági bontóper

illetéke a házasság felbontása iránt előterjesztett kereseti kérelem tárgyában tételes az illeték. Sem ez, sem az nem változott a Csjt. elfogadása óta, hogy a lerovandó illeték mértéke nem jelent visszafogó erőt a per megindítására. Ez jelenleg is így van, mivel az illeték összege a kötelék felbontása vonatkozásában 30.000,- Ft,352míg a bontóperben a házasság felbontása iránt előterjesztett viszontkereset illetékmentes. Házassági bontóperben – a kötelék felbontására irányuló kérelemre - a fél részére illetékfeljegyzési jogot nem lehet engedélyezni.353

A házassági perrel összekapcsolt kereseti kérelmeknél az általános szabályok szerint van helye illetékkiszabásnak, azonban a lakáshasználat rendezése iránti igény, valamint az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontóperben előterjesztett házastársi közös vagyon megosztására irányuló igény esetén a pertárgy értékét nem lehet külön figyelembe venni,

351 BH1976. 450: Annak vizsgálatánál, hogy a házastársak között megszakadt-e az életközösség, azt kell figyelembe venni, hogy az életközösség közös háztartást, közös gazdálkodást és benső házaséletet jelent a házastársak között, megszűnése pedig csak akkor állapítható meg, ha valamennyi vonatkozásban megszűnik a felek együvé tartozása. Hosszabb, zavartalan házasélet után, amelyből gyermek is született, egymagában a nemi kapcsolat megszakadása - különöseképpen, ha azt az egyik fél betegsége idézte elő - nem jelenti az életközösség megszakadását. 352 az Itv. 43. § (1) bekezdése alapján. 353 az Itv. 61. § (4) bekezdés a) pontja alapján.

annak illetéke „beleolvad” a tételes illetékbe.354 Ezáltal egyfajta kedvezményt biztosít a jogalkotó az egyező akarattal történő bontás esetére.

Amennyiben nem tudnak a felek a járulékos kérdésekben megegyezni, és a bíróságnak ítélettel kell döntenie a perben a járulékos kérdések vonatkozásában is, a fél egyéb vagyonjogi igénye esetén, az illetékalap355után 6% mértékű illetéket kell megfizetni, azonban a járulékos kérdések vonatkozásában már az egyéb költségkedvezmények érvényesíthetőek.

Az egyéb házassági perekben, valamint a házassági perben érvényesített vagyonjogi igényre a meg nem határozható perérték utáni kereseti illetékre,356a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.357

Valamennyi házassági perrel összekapcsolt, a közös kiskorú gyermek származására, törvényen alapuló tartására, a gyermek elhelyezésére és átadására irányuló kereseti kérelem tárgyi költségfeljegyzési jogot élvez.358

A házassági per bírósága előtt a keresettel csak az ugyanarra a házasságra vonatkozó

más érvénytelenítési vagy bontókeresetet, a házasság érvényességének, létezésének és nemlétezésének megállapítása iránti keresetet, továbbá a házasfelek gyermekének származására, elhelyezésére és tartására vonatkozó keresetet, valamint a házassági vagyonjogi keresetet lehet összekapcsolni.

Az összekapcsolás egyrészt azt jelenti, hogy a felperes azonos bíróság előtt többféle keresetet terjeszthet elő, illetőleg a perben az alperes viszontkeresettel érvényesítheti meghatározott igényeit a felperessel szemben.

Másrészt azt is jelenti, hogy a bíróság kizárólag az összekapcsolható perek egyesítését, illetőleg más bírósághoz történő áttételét rendelheti el.

A házassági perrel csak a házasfelek közös gyermekére vonatkozó keresetek, azaz a gyermek elhelyezése, tartása és származási kereset kapcsolhatók össze. A gyermek elhelyezésével kapcsolatos igény érvényesítésekor adott esetben perbe kell vonni azt a személyt, akinél a gyermeket korábban elhelyezték. Ebben az esetben azonban a per tárgyalását a házassági bontópertől el kell különíteni, mivel ebben a perben a pertársaságnak nincs helye.

A házassági perben érvényesíthető gyermektartásdíj megfizetése, valamint a már korábban megállapított gyermektartásdíj felemelése, leszállítása és megszüntetése iránti igény is.

A házassági perben a származási keresetek közül csak a közös gyerekre vonatkozó

apaság vélelmének megdöntése iránti igény érvényesíthető. A házasság érvénytelensége az

apaság vélelmét nem érinti. A házasságból való származás vélelme pedig mindaddig fennáll,

amíg az arra jogosult keresete folytán jogerős bírói ítélet a vélelmet nem dönti meg. Ezért az

apaság megállapítása iránti igény a házassági perrel nem kapcsolható össze.

354 Utalnék a Csongrád Megyei Bíróság Polgári Kollégiumának 1996/2. számú elvi véleményére, mely kimondta, az egyező akaratnyilvánításon alapuló házassági bontóperben még a közös ingatlanvagyon pertárgyértékét sem lehet az illetékalap kiszámításánál figyelembe venni, hogy ha a járulékos kérdéseket rendező egyezségi megállapodás terjedt ki az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére. 355 Itv. 39. § (1) bekezdése 356 Itv. 39. § (3) a) pontja 357 Itv. 62. § (1) bekezdés d) pontja 358 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a), c), d), és e) pontjai alapján.

Az érvénytelenítési és a bontókereset a házassági viszonnyal összefüggő vagyonjogi keresettel is összekapcsolható, illetőleg az ilyen vagyonjogi igény viszontkeresettel a házassági perben is érvényesíthető.

B.) Az első tárgyalás speciális szabályai

A bíróság a keresetlevél beérkezésétől számított 30 napon belül megvizsgálja a keresetlevelet annak megállapítása érdekében, hogy van-e helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításnak,359 a per áttételének vagy hiánypótlásnak.

További kötelezettsége a bíróságnak, hogy az érvénytelenítési per megindításáról a keresetlevél egy példányának megküldésével az ügyészt is értesítenie kell. Tekintettel arra, hogy az érvénytelenség iránti perekben az ügyészt önálló perindítási jog illeti meg,360 így perindítása hiányában pertársként a perbe beléphet.

A jogszabályi feltételek fennállása esetén a bíróságnak meg kell vizsgálnia az ügygondnok rendelés lehetőségét. A felperes kérelmére, vagy a bíróság észlelése alapján a házasság érvénytelensége iránti perben, ha az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. Ügygondnok rendelésnek van helye abban az esetben is, ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége és közte, valamint törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn.

A házassági perekben a pertársaság létrejötte erőteljesen korlátozott, amelyet a

felperesi és alperesi kör meghatározott volta eredményez. Ebből következik, hogy a felperesi oldalon egységes pertársaság jöhet létre, ha a házastárs által indított érvénytelenítési perbe az ügyész perbe lép, vagy ha az első fokú eljárásban részt nem vett ügyész az ítélet ellen fellebbezéssel él. Ugyancsak pertársaság jön létre, ha a perbe a perindításra jogosult, jogi érdekét valószínűsítő harmadik személy lép be a perbe a felperesi oldalon a házastárs, vagy ügyész mellett.

Alperesi pertársaság keletkezhet, ha az ügyész indít érvénytelenítési pert a házastársak ellen. Pertársaság keletkezik akkor is, ha a perben addig részt nem vett ügyész az ítélet ellen –az alperesi oldalt támogatva - fellebbezéssel él.

Fogalmilag kizárt a házassági bontóperben a pertársaság keletkezése, mivel abban a peres felek kizárólag a házastársak lehetnek. A bontóperrel együtt érvényesített vagyonjogi igény azonban adott esetben más személyek perben állása nélkül nem bírálható el (pl. ingatlan közös tulajdonának esetében, ha az ingatlannak van más tulajdonostársa, vagy haszonélvezője), ezért az összekapcsolt házassági perben létrejöhet a pertársaság. Ilyenkor a házassági vagyonjogi kereset tárgyalását a bíróság elkülöníti a házassági felbontása iránti kereseti kérelem tárgyalásától.

Valamennyi házassági perben a beavatkozás lehetőségét a per tárgyának személyes

jellegére figyelemmel a törvény kizárja,361tekintettel arra, hogy az érvénytelenség iránti pert az is megindíthatja, akinek jogi érdeke fűződik annak megállapításához.

A perbeli jogutódlás kérdésében is eltérő a szabályozás az érvénytelenségi, illetve a házassági bontóperben. Házasság érvénytelensége iránti perbe a felperes halála esetén, a helyére csak a perindítására általában jogosult (másik házastárs, vagy az ügyész, illetőleg az,

359 Tipikus elutasítási ok a joghatóság, vagy perindítási jogosultság hiánya, illetve ha a jogosult az érvénytelenségi pert a jogszabályi határidőn túl indította meg a pert. 360 Pp. 283.§ (3) bekezdése 361 Pp. 279. § (2) bekezdése

aki a perindításhoz fűződő jogi érdekét valószínűsíti) léphet. Az alperes halála esetén a bíróság a meghalt alperes helyett ügygondnokot rendel ki.

Bontóperben perbeli jogutódlásnak nincs helye, mivel a házastárs halála esetén házasság a törvény erejénél fogva megszűnik, és így a bíróságnak a pert meg kell szüntetnie.

A bíróság a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el. Házassági perekben

a nyilvánosság kizárására az általánostól eltérő szabályozás érvényesül.362 Ennek indoka, hogy ezek a perek a házastársak legszemélyesebb, olykor legintimebb kapcsolatait is érinti. A tényállás eredményes feltárása, a per lezárása nagymértékben a felek őszinte és mindenre kiterjedő nyilatkozatától függ. Nem lehet elvárni a felektől, hogy a családi életük belső, személyes ügyeiről hallgatóság előtt tegyenek részletes nyilatkozatot.

Ezért a házassági per tárgyalásáról pusztán a fél kérelmére, a nyilvánosságot feltételek és mérlegelés nélkül is ki lehet zárni. Erre a bíróság a feleket köteles figyelmeztetni akkor is, ha jogi képviselővel járnak el. A nyilvánosság kizárására vonatkozó figyelmeztetés elmaradása olyan súlyos eljárásjogi szabálysértés, amely a perben meghozott ítélet hatályon kívül helyezését is eredményezheti. Amennyiben a bíróság a nyilvánosság kizárását elrendelte, ez abszolút hatályú, és ezért a zárt tárgyaláson a bíróság tagjain, valamint az idézett feleken kívül más személy semmilyen indokból nem lehet jelen.363 Azonban a bíróság a tárgyalás során hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha az azt megelőző tárgyalásokon a nyilvánosságot kizárta.364Ez a rendelkezés a jelen formájában azért is vitatható, mert az ítélet indokolásában éppen olyan megállapítások szerepelhetnek, amelyek a házastársak személyiségi és egyéb jogait sértheti. Célszerűbb lenne e körben a korábbi szabályozást részben visszaállítva, a nyilvánosságot kizárólag az ítélet rendelkező részének kihirdetésére korlátozni

A felperes házassági perben keresetétől az eljárás bármely szakában az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat. Házassági perekben az elállásnak nincs korlátozó feltétele, mivel a személyi viszonyokat érintő perek lefolytatását nem lehet az ellenérdekű fél akaratától függővé tenni. Különösen vonatkozik ez a házasság felbontása iránti perekre, ahol az elállás rendszerint a házasság fenntartásának szándékát fejezi ki. Az elállást tartalmazó nyilatkozat nem vonható vissza.

Ha a felperes az elsőfokú eljárásban áll el a keresetétől és az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő vagy pedig az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányul, a felperes elállására figyelemmel a pert meg kell szüntetni. Ebben az esetben az alperes a házasság felbontása iránt már viszontkeresetet nem terjeszthet elő.

Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az alperes ellenkérelme mindössze annyi, hogy védekezni nem kíván és a házasság felbontását nem ellenzi.

Ha az alperes azt az ellenkérelmet terjeszti elő, hogy ő maga is kéri a házasság felbontását és kétséges, hogy ez az ellenkérelem viszontkereset-e, az alperest fel kell hívni annak a bejelentésére, hogy ellenkérelmét viszontkeresetnek tekinti-e, azaz a házasság felbontását maga is kéri, vagy a felperes kereseti kérelmének teljesítését nem ellenzi. Igenlő

362 Pp. 284.§ (1) bekezdése 363 A korábbi rendelkezések a bíróságnak lehetőséget adtak arra, hogy megengedje egyes hivatalos személyeknek a zárt tárgyaláson való jelenlétet. Hivatalos személynek minősültek, „akiknek a tárgyaláson való jelenléte ügykörükből folyó hivatalos kötelezettségük ellátása, vagy az ügy természete folytán vagy a bíróság működésével kapcsolatosan indokolt.” 364 Pp. 5.§.(3) bekezdése alapján a korábbi szabályozásban a bíróság a nyilvánosságot nem csak a tárgyalásról, de a határozat kihirdetéséről is kizárhatta.

esetben a pert ennek alapján folytatni kell, ellenkező esetben pedig a pert meg kell szüntetni.365

Amennyiben a felperes a keresetétől az első fokú eljárás befejezése után, de még az ítélet jogerőre emelkedése előtt áll el, az ítéletet az iratoknak a fellebbezés folytán való felterjesztése előtt az elsőfokú, egyébként a másodfokú bíróság helyezi hatályon kívül és szünteti meg a pert a házasság felbontása iránti kereset tekintetében.

Fontos megjegyezni, hogy a felperesre vonatkozó, általánostól eltérő, könnyített szabályok kifejezetten csak a házassági perekre vonatkoznak, a házassági perrel esetlegesen összekapcsolt egyéb kereseti kérelmekre nem.

Felperesi pertársaság esetén az egyik felperes keresettől való elállása permegszüntetési oknak csak akkor minősül, ha valamennyi felperes eláll a keresetétől, ennek hiányában a pert a másik felperes kereseti kérelme alapján tovább kell folytatni.

Házassági perekben a felek részletes személyes meghallgatása általában nem mellőzhető. Házassági perben főszabályként, a bíróság köteles a házastársakat személyesen meghallgatni,366akkor is, ha a fél jogi képviselővel jár el, illetve a kereseti kérelmében hosszú, részletes tényállást ad elő. A házastársak őszinte befolyásmentes előadását biztosíthatja az a lehetőség, hogy a bíróság a házastársakat - a jogi képviselők jelenlétében -, de egymás távollétében is meghallgathatja.

A személyes meghallgatás a házassági per egyik legfontosabb mozzanata. Ugyanis a bíróság ekkor szerez hiteles tudomást a felek tényleges akaratáról, a házassággal kapcsolatos egyéb igényekről, a házasság létrejöttére, érvénytelenségére, megromlásához vezető okokról.

A házassági perekben a feleket bármely tárgyaláson meghallgathatja a bíróság személyesen. A házassági bontóperben a törvény kötelezettségként azonban már az első tárgyalás vonatkozásában előírja a felek személyes meghallgatását, melyen a bíróságnak a házasfeleket részletesen meg kell hallgatnia. A tárgyaláson a bíróság a felek békítésén túl meggyőződhet arról, hogy a házasfelek házasság felbontására irányuló elhatározása őszinte, végleges és minden befolyástól mentes. Erre utal a kialakult bírói gyakorlat szerint, ha a felek a járulékos kérdésekben meg tudtak állapodni, és személyes meghallgatásuk alkalmával ezt szóban is megerősítik.367 A bíróságnak azonban törekednie kell a felek tényleges akaratának a feltárására.

A házasság egyező akaratnyilvánítás alapján történő felbontására irányuló nyilatkozatot a feleknek személyesen kell megtenniük. Nem elég, ha az alperes a kereseti kérelemre úgy nyilatkozik, hogy a házasság felbontását nem ellenzi.368

A házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánításra vonatkozó nyilatkozatot a törvény alakszerűségekhez nem köti. A nyilatkozatnak azonban kifejezettnek és egyértelműnek kell lennie.369 Ebből következik, ha a fél személyesen a tárgyaláson nem jelenik meg, a házasság felbontására egyező akaratnyilvánítás alapján nincs lehetőség.

A felek kötelező személyes meghallgatása lehetőséget ad a lehetséges kereseti kérelmek felmérésére és arra, hogy a bíróság felhívja a felek figyelmét a még szükséges kérelmek előterjesztésére. Tájékoztatni kell a feleket arról is, hogy a házasság felbontása esetén a bíróság erre irányuló kereset hiányában is köteles a közös gyermek elhelyezése és tartása tárgyában határozni.

365 PK 212. szám 366 Kivételt képez ez alól Pp. 285.§ (1) bekezdése. 367 Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felek az első tárgyaláson már egyezséget is köthetnek, illetve azt sem, hogy a felek valamely későbbi, folytatólagos tárgyaláson ne egyezhessenek meg. 368 BH1983. 120. 369 BH1985. 63.

A felek személyes meghallgatásán sor kerülhet a házassági életközösség megszakadása időpontjának a tisztázására. Az életközösség megszűnésének időpontja szempontjából annak tartalmi elemeit a felek életviszonyával összefüggésben, a házasságuk sajátosságainak megfelelően kell értékelni.370

Az életközösség megszűnése szempontjából a tartami elemek egyikének sem lehet önmagában ügydöntő jelentőséget tulajdonítani, hanem azt kell vizsgálni, hogy mikor következett be a házastársak között az ő sajátos együvé tartozásukban az a döntő fordulat, ami végső soron a sajátos együvé tartozásuk végleges, teljes és visszavonhatatlan felszámolásához vezetett.

A személyes meghallgatásra vonatkozó kötelezettség a bíróságot és a felperest köti. Az alperes távolmaradásához hátrányos jogkövetkezmény nem fűződik még akkor sem, ha őt a bíróság személyes megjelenésre kötelezte idéző végzésében. Így a bontóperben az alperes megjelenésre nem kényszeríthető, a bíróság - törvényi rendelkezés hiányában - a mulasztó féllel szemben kényszerítő intézkedéseket (pénzbírság, elővezetés) nem alkalmazhat. Amennyiben az alperes az idézés ellenére ismételten, többször nem jelenik meg, a bírói gyakorlat ezen magatartását, a házasságával kapcsolatos közömbös magatartásként értékeli. Alperes sorozatos távolmaradása a házasság felbontását nem akadályozhatja, de annak már egyező akaratnyilvánítással történő felbontására nem kerülhet sor.

Amennyiben a felperes szabályszerű idézés ellenére az első tárgyaláson személyesen nem jelenik meg, és előzetesen alapos okból nem kérte a tárgyalás elhalasztását, a pert meg kell szüntetni. A per megszüntetése csak akkor következhet be - hasonlóan az elállás szabályaihoz -, ha az alperes az első tárgyalásig viszontkeresetet nem terjeszt elő.

A házastársak személyes meghallgatásának mellőzésére nem mindig az alperes

rosszhiszemű magatartása miatt, hanem objektív okokból is sor kerülhet. A mellőzés okai egyrészt objektív, a fél megjelenését akadályozó okok, másrészt szubjektívak, amikor a fél meghallgatása eleve céltalannak mutatkozik.

Nem kötelező a fél személyes meghallgatása, ha valamelyik házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll. A korábbi szabályozás az elmebetegséget tartotta meghallgatást kizáró oknak, tehát nemcsak a gondnokságot, hanem a cselekvőképtelen állapotot is. A jelenlegi bírói gyakorlat azonban nem teszi kizárttá a cselekvőképtelen személy meghallgatását, ha képes arra, hogy házasságával összefüggő kérdésekben nyilatkozzon.

Ugyancsak nem kötelező a fél személyes meghallgatása, ha az ismeretlen helyen tartózkodik. A házastárs ismeretlen helyen való tartózkodásának a tényét megfelelően igazolni kell. Erre akkor van lehetőség, ha a házastárs bejelentett lakcíméről nem idézhető, továbbá, ha más eszközökkel is valószínűsíti az ellenérdekű fél a másik fél elérhetetlenségét.371 Amennyiben az alperes már a keresetlevél benyújtásakor ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetlevelet hirdetményi kézbesítés útján kell közölni,372és részére ügygondnokot kirendelni. Ha a fél lakóhelye az eljárás folyamán ismertté válik, a perben a személyes meghallgatása nem mellőzhető.

Nem kell a felet személyesen meghallgatni akkor sem, ha a bíróság előtt való megjelenése más elháríthatatlan akadályba ütközik. Elháríthatatlan akadálynak számít a fél rendkívül súlyos, vagy járványos fertőző betegsége, egészségügyi zárlat, a természeti katasztrófa, az esetleges külföldi tartózkodás. Ezeknél az okoknál a bíróságnak körültekintően kell vizsgálnia, az ok jellegére, időtartamára tekintettel, hogy az eljárás egész tartam alatt

370 BH. 2011.105. 371 Pl. a szomszédokkal igazolja, hogy évek óta nem járt a lakásban. 372 Pp.101.§-a alapján.

akadályba ütközik a fél megjelenése a bíróság előtt, vagy csak az első tárgyaláson nem tud jelen lenni, és a tárgyalás elhalasztásának van helye.

Amennyiben a házassági bontóperben tartott első tárgyalásra személyes megjelenés

kötelezettségével megidézett felperes a tárgyalást elmulasztja, a személyes megjelenés hiánya a per megszüntetését eredményezi, függetlenül attól, hogy a perben meghatalmazott képviselővel rendelkezik-e, és ő jelen volt a tárgyaláson. Nem szükséges a felperes jelenléte az első tárgyaláson akkor, ha a fél személyes meghallgatása az első tárgyaláson nem kötelező.

A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti a felek békítését.373 A házassági

bontóperben a békítés megkísérlésének az eljárás bármely szakaszában nagy jelentősége van. Egyéni és társadalmi szempontból is védendő érdek fűződik a házasság fenntartásához, különösen akkor, ha abból gyermek származott.

A házasság és a család stabilitásának a fenntartásában a jog eszközei korlátozottak, és semmiféleképpen nem nevezhetjük elsődlegesnek sem, mivel a bíróság a feleket már egy elmélyült és általában tartós konfliktusban találja. Azonban a jog redukált eszközeit is fel kell használni a házassági életközösség helyreállításához. Erre leginkább akkor van lehetőség, ha a felperes a házassági bontóper megindítását „csak” figyelmeztetésnek szánja, vagy a felek egymáshoz, illetve a házasságukhoz való kötődése még erős.

A felek kibékítése a hatályos szabályozás szerint továbbra is a bíróságok monopóliuma maradt. Ez azért is kifogásolható, mert jelenleg a házassági perekben polgári, általános ügyszakos bírák ítélkeznek minden pszichológiai, mediátori képzettség nélkül, és kizárólag a családjogi ítélkezésben eltöltött évek alatt szerzett gyakorlat jelenthet segítséget a békítési kísérlet lefolytatásakor.

A békítés általában az első tárgyalás jellemzője, tekintettel arra, hogy a felek az első tárgyaláson vannak együtt személyesen jelen. A békítés ma már nem kötelező a bíróság számára, azt, az eset körülményeire tekintettel, mérlegelési körében dönti el, hogy megkísérli-e vagy sem, illetve az eljárás melyik szakaszában teszi. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a bíróságok „békítési missziója” továbbra is élénken él. Ha a békítés eredményre vezet, a bíróság a pert megszünteti, a perköltségben való marasztalást azonban mellőzi.

A házassági bontóper első tárgyalásán főszabály szerint a bíróság az ügyet érdemben

nem tárgyalhatja, azon kizárólag a felek személyes meghallgatása, kibékítésük megkísérlése, esetleg bizonyítási eljárás lefolytatása történhet. Ennek indoka, hogy a felek a békítés elől ne zárkózzanak el, az első tárgyalást ne nehezítsék el egyéb peres igényérvényesítésükkel.

Amennyiben a felek az első tárgyaláson nem békülnek ki, az alább felsoroltak kivételével a bíróság a tárgyalást elhalasztja, egyben felhívja a feleket, hogy három hónapon belül írásban kérhetik az eljárás folytatását, ellenkező esetben a per megszűnik. Az első tárgyalás elhalasztásának célja, hogy a felek átgondolják a tárgyaláson elhangzottakat, és ezzel együtt a válási szándékukat. Ennek érdekében a bíróság a következő tárgyalási határnapot sem tűzheti ki. A bíróság új tárgyalási határnapot kizárólag a felek kérelmére tűzhet, a kérelem benyújtását követő 30 nap eltelte utáni időpontra. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 nap elteltével igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.

Bizonyos esetekben a bíróság már az első tárgyaláson is érdemben tárgyalhatja a

kereseti kérelmeket a házasság felbontása iránti perben. Ebben az esetben amennyiben a tényállás tisztázott, és az ügy megérett a döntésre, ítéletet is hozhat.

373 A bíróság békítő tevékenységére 17. számú Irányelv I. pontja tartalmaz iránymutatást.

A házasság az első tárgyaláson akkor bontható fel, ha a fél személyes meghallgatása sem kötelező, mivel ekkor a tárgyalás elhalasztásától eredmény nem várható, ezért a bíróság békítési kötelessége is annulálódik.

A házasság az első tárgyaláson érdemben tárgyalható akkor is, ha a felek között a házassági életközösség legalább három éve úgy szakadt meg, hogy külön lakásban élnek, és igazolják azt, hogy a közös gyermek elhelyezését, tartását a gyermek érdekében rendezték.374 A tartós különélés ellenére a bíróság megkísérelheti a felek békítését, és az érdemi tárgyalást csak ennek eredménytelensége után kezdheti meg. Ezt követően azonban már a felek által kötött egyezséget jóváhagyhatja, és ítéletet is hozhat.

A békítési kísérletet követően érdemben tárgyalható a per akkor is, ha a felek házasságából közös kiskorú gyermek nem született.

Az első tárgyaláson való érdemi tárgyalás lehetőségének a fenti esetekre való leszűkítését sok kritika éri, mivel ezen szabályozás a házassági bontóperek jó részénél csak az eljárás elhúzódását eredményezi. Álláspontom szerint indokolt lenne az érdemi tárgyalás lehetőségét megadni azon peres feleknek is, akik – dolgozatom későbbi részében említett szűkítéssel - valamennyi járulékos kérdésben már az első tárgyalás előtt megállapodtak. Ez azonban nem zárná el a bíróságot a felek tényleges és befolyásmentes szándékáról való meggyőződési kötelezettségtől.

C.) A folytatólagos tárgyaláshoz kötődő speciális szabályok

Az ideiglenes intézkedésnek, mint azonnali jogvédelemnek a gyökerei a Plósz-féle Pp.-re nyúlnak vissza. Az ideiglenes intézkedésnek egyik legnagyobb gyakorlati jelentősége éppen a házassági perekben körében van. Házassági perekben ideiglenes intézkedés elrendelésének bármely fél kérelmére, de hivatalból is lehetősége van a bíróságnak. Ideiglenes intézkedés a házassági perben nemcsak a házassággal kapcsolatos kereseti kérelem vonatkozásában, hanem szinte valamennyi, e pertípussal összekapcsolható kereseti kérelem esetén helye van. A házassági perekben hozható ideiglenes intézkedések köre fokozatosan bővült. A X. Pp. novella375teremtett lehetőséget arra, hogy nemcsak a kiskorú gyermek érdekében, hanem a házastársak egymáshoz való viszonya alapján is elrendelhetővé vált ideiglenes intézkedés a lakás használata vonatkozásában. A gyakorlatban a legtöbbször a kiskorú gyermek elhelyezésével, tartásával, a kapcsolattartással, illetve az utolsó közös lakás használatával kapcsolatban kerül sor ideiglenes intézkedés meghozatalára. Azonban indokolt lenne e körben a kialakult bírói gyakorlatot szélesíteni a háztartáshoz kapcsolódó, a személyes és a különvagyonhoz tartozó ingóságok kiadása vonatkozásában is. A bíróság kérelemre ideiglenes intézkedést az általános szabályok szerint rendelheti el, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása, vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket.376

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elő lehet terjeszteni már a keresetlevélben, vagy a viszontkeresettel együtt, illetve az eljárás során bármikor, külön erre irányuló

374 Csjt. 18. § (2) bekezdés b) pontja szerint. 375 2005. évi CXXX. tv. 15. §-a 376 Pp. 156.§-a.

kérelemmel.377 Az ideiglenes intézkedést megalapozó tényeket valószínűsíteni kell. A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában a keresetlevél benyújtását követően, már az első tárgyalás megtartása előtt, a végleges döntés meghozataláig bármikor határozhat.

Ideiglenes intézkedés hozatalára nemcsak a per aktív tartama alatt, hanem annak szünetelése idejében is sor kerülhet a gyermek- és házastársi tartás vonatkozásában, ha egyébként annak a feltételei fennállnak.378

A bíróság hivatalból is hozhat ideiglenes intézkedést, a tárgyalás elhalasztása esetében a kiskorú gyermek379elhelyezése és tartása,380a szülői felügyeleti jogok bővítése vagy korlátozása, illetve a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás kérdésében. Erre akkor van lehetősége, ha a végleges döntésre még nem érett a peranyag. Ideiglenes intézkedés kizárólag a jogosult, a kiskorú gyermek érdekében hozható.381

Az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróság soron kívül határoz. A bíróság döntése előtt a feleket személyesen meghallgatja, illetve lehetővé teszi, hogy a kérelemre írásban nyilatkozzanak. A felek meghallgatása csak rendkívül sürgős esetben, valamint akkor mellőzhető, ha a fél a meghallgatásra kitűzött határnapot, illetve határidőt elmulasztja. Az ideiglenes intézkedésre vonatkozó döntéssel kapcsolatban bizonyítás lefolytatásának csak akkor van helye, ha a kérelem e nélkül érdemben nem bírálható el.

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a bíróság végzéssel határoz, amely ellen külön fellebbezésnek van, felülvizsgálatnak nincs helye.382 A bíróság kérelemre, illetve ha a felperes a keresetét leszállítja, hivatalból, a végzést maga is megváltoztathatja.

A teljesítési határidő - ha a bíróság másként nem rendelkezik - a végzés írásbeli közlését követő napon kezdődik. A végzés előzetesen végrehajtható, és mindaddig hatályban marad, amíg azt a bíróság a felek bármelyikének kérelmére - a másik fél meghallgatása után - hozott végzésével vagy ítéletében hatályon kívül nem helyezi.383 Ha az elsőfokú bíróság az ideiglenes intézkedésről szóló határozatát ítéletében vagy permegszüntető végzésében nem helyezte hatályon kívül, az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedésével az ideiglenes intézkedés a hatályát veszti.

Házassági perben az alperes mulasztásának nincsenek jogkövetkezményei, akár első, akár folytatólagos tárgyalását mulasztja el, azaz távolmaradását nem lehet úgy tekinteni, hogy a kereseti kérelem, a felajánlott bizonyítás teljesítését nem ellenzi, a felperes előadását nem vonja kétségbe. Házassági perben kizárt bírósági meghagyás kibocsátása.

A felperes mulasztása esetében a bíróság a pert megszünteti. A folytatólagos tárgyalás mulasztását a törvény már nem a fél személyes megjelenéséhez köti, mert ha a fél ugyan személyesen szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, de képviselője a tárgyaláson jelen van, a tárgyalás nem tekinthető elmulasztottnak. A fél akkor mulasztja el a tárgyalást, ha sem ő, sem pedig képviselője a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg.

Ennek ellenére egyes bíróságoknál kialakult gyakorlat, hogy a felperest valamennyi tárgyalásra személyes megjelenési kötelezettséggel idézi, mely elmulasztása esetén a per megszüntetésének jogkövetkezményét alkalmazza.

377 A VI. Pp. novella hatályba lépéséig már a keresetlevél benyújtása előtt is lehetőség volt ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtására. Ld.: Wopera Zsuzsa: Hatékony jogvédelem a magyar és az Európai Unió polgári eljárásjogában; Bíbor Kiadó Miskolc, 2007., 78. o. 378 BH. 1995.39. 379 A vér szerinti, az örökbefogadott és a házasság felbontásával érintett nevelt gyermek. 380 BH1987. 241.: Gyermek elhelyezése iránti perben az ideiglenes intézkedés hozatalának szempontjai. 381 Pl. a korábban jogerős ítélettel, vagy egyezséggel megállapított gyermektartásdíj mértéke a házassági bontóperben ideiglenes intézkedéssel történő leszállítására nem kerülhet sor. 382 BH1997. 342. Nincs helye felülvizsgálatnak az ideiglenes intézkedést elrendelő, illetőleg az ideiglenes intézkedés elrendelését megtagadó végzés ellen. 383 Pp. 156.§ (8) bekezdése

Az a felperes, akinek lakóhelye külföldön van, kérheti, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg. Amennyiben az ügyész a felperes, a mulasztásának a jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni, a bíróság a tárgyalást elhalasztja és hivatalból új határnapot tűz ki.

Az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított

tizenöt napon belül lehet igazolással élni. A 15 napos igazolási határidő objektív határidő, mivel annak elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg. A fellebbezési tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.384

A házassági perekben a per szünetelésére csak korlátozottan, akkor van lehetőség, ha a felperes a megadott lakcímről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre költözött, és az alperes hirdetményi idézést nem kér, vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz. Szünetel az eljárás akkor is, ha hirdetményi idézésnek volna helye, és a fél ezt nem kéri. Házassági bontóperben ezen felül még a felek közös, erre irányuló kérelmére is szünetel a per. A szünetelés a határidők folyását nem érinti. Bármely fél kérheti az eljárás folytatását a szünetelés 6 hónapos tartama alatt, ennek hiányában 6 hónap elteltével a per megszűnik. A permegszüntetés általános okain385túlmenően valamennyi házassági perben további pert megszüntető ok, ha a felperes akár az első, akár a folytatólagos tárgyalást mulasztja el.386A házasság felbontása iránti perben különleges, további permegszüntető ok a házastárs halála. Amennyiben valamelyik házastárs a házassági bontóper jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a pert a perköltségre vonatkozó határozathozatal nélkül megszünteti, és a perben esetleg már hozott ítéletet hatályon kívül helyezi. Ennek indoka, hogy a házassági bontóper célja a házasság megszüntetése. Azonban a házasság a fél halálával is megszűnik.387A fél halála miatt a folyamatban lévő házassági bontópert a bíróságnak meg kell szüntetnie, mivel a per okafogyottá vált, mert hiányzik a per tárgya, a házasság megszüntetésének lehetősége.

Ha a fél az ítélet meghozatala után, de annak jogerőre emelkedése előtt hal meg, a bíróságnak a per megszüntetésével egyidejűleg az ítéletet is hatályon kívül kell helyeznie.

A kötelék tekintetében permegszüntetésnek van helye akkor is, ha a házastárs a fellebbezési határidő utolsó napjától számított 15 napon belül hal meg.388

Előfordulhat az is, hogy a felperes már nem élő házastársa ellen indítja meg a házasság felbontása iránti pert. Amennyiben a bíróság a folyamatban lévő bontóperben észleli, hogy az egyik házastárs már a perindítás előtt meghalt, a pert meg kell szüntetni.389

Házasság felbontása iránti perben előterjesztett egyéb kereseti kérelmek tárgyában a bíróságnak az alábbiak szerint kell döntenie.

A házastárs halála esetén a házassági bontóperrel összekapcsolt, és a házastársak személyéhez kötött igények - a gyermek elhelyezés, házastársi tartás, lakáshasználat - tárgyában is meg kell szünteti a pert.390 Ugyanis például a szülőnek az a joga, hogy a 384 BH. 1995:225. 385 Pp. 157.§-a 386 A részletes szabályait és a különbségeit az egyes házassági perek között fentebb részleteztem, a felperes mulasztásának jogkövetkezményeinél. 387 Csjt. 17. § (1) bekezdés a) pontja értelmében. 388 BH1996:597 389 Pp. 157. § (1) bekezdés a) pontja alapján 390 BH1990:341.

gyermeknek nála való elhelyezését igényelheti olyan jog, amely a jogutódra nem száll át.391 A fél halála kizárja a lakáshasználati jog ellenértékének a jogutód részére való megítélését is.392

A bontóperrel összekapcsolt és nem a házastárs személyhez kötött, a házastársi közös vagyon megosztása iránti igények tekintetében a perbeli jogutódlás szabályai szerint kell eljárni, és a törvényi feltételek esetén folytatnia az eljárást.393

D.) Házassági vagyonjogi kereset elbírálása

Házassági perben a kiskorú gyermekkel összefüggő kereseti kérelmeken túlmenően a leggyakoribb összekapcsolt per a házassági vagyonjogi per. Házassági vagyonjogi per alatt a házastársi közös vagyon megosztása, a közös vagy különvagyoni szerzésre alapított tulajdonjog megállapítása iránti kereset, a házastársi közös lakás használatára, a lakáshasználati jog ellenértékére, a házastársi tartásra, és a házastársak között vagyoni viszonyaik rendezése körében kötött szerződés teljesítésére vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló igényt értjük.394

Amennyiben a felek a járulékos kérdésekben nem állapodnak meg, és bármely fél a bíróság döntését kéri a házastársi közös vagyon megosztása körében, az eljárásjogot is érintő általános bírói gyakorlat, hogy a bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie, azaz valamennyi vagyonjogi igényt együttesen és véglegesen kell elbírálnia. Egyes kiragadott tételekre (vagyontárgyakra, jogokra, kötelezettségekre) nézve pert indítani nem lehet.

Ha a felek házassági vagyonjogi igényei közül a perben csak egyes igényeket érvényesítettek, a bíróságnak oda kell hatnia, hogy valamennyi igényüket abban a perben terjesszék elő.395

Ahhoz, hogy a bíróság valamennyi házassági vagyonjogi igényről döntsön, nincs szükség tételenkénti külön-külön keresetre, illetőleg viszontkeresetre. Ha a felperes keresettel, vagy az alperes viszontkeresettel kérte a házastársi közös vagyon megosztását, a bíróságnak hivatalból kell számításba vennie minden vagyontárgyat, jogot és kötelezettséget és erre irányuló külön kereseti és viszontkereseti kérelem nélkül is hivatalból kell rendelkeznie az elszámolás eredményeként a feleket vagyontárgyban, vagy pénzben megillető értékről.

A különvagyoni tárgyak kiadása a vagyonközösség megosztásától függetlenül kérhető. Ha azonban a különvagyoni tárgyhoz valamilyen közös vagyoni igény tapad, például közös vagyonból történt beruházás, a keresetet nem lehet valamennyi házassági vagyonjogi igény együttes rendezése nélkül elbírálni.

A vagyonjogi igények együttes és végleges rendezésére vonatkozó követelménnyel összhangban, a keresetlevélben fel kell állítani a tételes vagyonleltárt, mert e nélkül a közös vagyon megosztása tárgyában nem lehet dönteni. A felperesi és ezt követően a bírói vagyonmérlegnek tartalmaznia kell az életközösség megszakadásának időpontjában meglévő közös ingó vagyon állományát, és az akkori állapotuk szerinti értékét, valamint azt, hogy a vagyontárgy az életközösség megszakadásakor melyik fél birtokában maradt. A vagyonleltárban kell feltüntetni a közös vagyonhoz tartozó ingatlanokat, melyek értékét a keresetlevél benyújtásának időpontjában fennálló tényleges forgalmi értékhez igazodva kell megjelölni.

391 PK 167. számú állásfoglalás 392 BH1996:597., BH1990:341. 393 Ld. félbeszakadás 394 "Polgári Eljárásjog - Kommentár a gyakorlat részére" HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 1997. D/11. 395 BH1982:518.

A keresetlevélhez – az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően - csatolni kell az ingatlanra vonatkozó 30 napnál nem régebbi hiteles tulajdoni lap másolatot, egyrészt az ingatlan jogi állapotának (tulajdonosok, haszonélvezeti jog jogosultak, terhek) megállapítása, és ezzel párhuzamosan az esetleges alperesi pertársaság felállítása érdekében. Az ingatlanra vonatkozó közös tulajdon megszüntetése esetében általában valamennyi tulajdonostársnak perben kell állnia. A felperesnek perbe kell vonnia az özvegyi jogra, más haszonélvezetre, használatra jogosultakat, a bejegyzett tartási és életjáradéki jog jogosultját, s ha a jelzálogjog nem az egész ingatlant terheli, akkor az ilyen jognak a jogosultját is. Ez utóbbi esetekben természetesen szintén nem lesz helye a vagyonjogi per házassági kötelékkel való együttes tárgyalásának.

Fel kell venni a vagyonmérlegbe a házastársak – házastársi életközösségük megszakadása időpontjában fennálló - követeléseit és tartozásait a jogcím megjelölésével.

A vagyonleltárnak tartalmaznia kell a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a külön vagyonból a közös vagyonba történt beruházások, valamint kezelési költségek megtérítésre irányuló igényét és annak összegét. A megtérítés általános módja az egymással szembeni igények elszámolása után pénz fizetése.

A felperesnek határozott kereseti kérelmet kell előterjesztenie arra, hogy a házastársi

közös vagyon megosztását, a közös tulajdon megszüntetését milyen módon kéri. Amennyiben a volt házastárs a közös tulajdon megszüntetését eltérő módon kéri, erre irányuló nyilatkozata mellett külön viszontkeresetet nem szükséges előterjesztenie.

A bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz, és arról, hogy a házastársak vagyonrészét lehetőleg természetben adja ki.

A bíróságnak a vagyonmérleg összes tételét egységes egészként kell elbírálnia, ezért az egyes tételek tekintetében nincs részjogerő.396

Házassági vagyonjogi perben általában nincs helye közbenső ítélet hozatalának, a vita ugyanis a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest annak alapján megillető követelés összege tekintetében nem különíthető el.

A házastársi közös vagyon megosztása, ennek keretében a közös tulajdon megszüntetése iránti vagyonjogi perben a perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét.397 Az ettől való eltérés akkor indokolt, ha arra a felek magatartása okot ad.

Az első fokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az ítéletet teljes terjedelmében felülbírálja. Ez csak akkor mellőzhető, ha a fél kizárólag a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezést sérelmezi.

A felülvizsgálati eljárásban az egységes vagyoni rendezés elve azonban már nem érvényesül.

E.) Különleges szabályok a bizonyítás körében

A bizonyítás a feleknek, a per egyéb résztvevőinek és a bíróságnak az a tevékenysége, amellyel valamely tény fennállásáról, vagy fenn nem állásáról, illetőleg valamely tényállítás valóságáról vagy valótlanságáról az ítéletet hozó bíróság meggyőződését kialakítani törekszik.398 A bírói meggyőződésnek a bizonyosság fokára kell törekednie.

396 BH1977:282.: A házastársi vagyonközösség megszüntetése iránt indult perben a vagyonmérleg összes tételét egységes egészként kell elbírálni, s ezért az egyes tételek tekintetében nincs részjogerő. 397 1/2008 (V.19.) PK vélemény alapján. 398 Szerk.: Szilbereky Jenő és Névai László: A Polgári Perrendtartás magyarázata I. kötet. In: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1976. 881. o.

Általában a bizonyítás annak a félnek a feladata, így a bizonyítási kötelezettség azt a felet terheli, akinek érdekében áll valamely tény vagy tapasztalati tétel, bíróság általi elfogadása. A bizonyítási kötelezettség mellett a bizonyítási teher szabályai azt állapítják meg, hogy a bizonyítatlanság következményei melyik félnek a terhére esnek, hátrányára szolgál.

A bizonyítás tehát általában a felperes kötelezettsége, mert neki kell bizonyítani a keresetlevélben előadottakat, ekkor főbizonyításról, vagy rábizonyításról beszélünk. Amennyiben ez sikerrel jár, vagyis a bizonyításra köteles fél meggyőzte a bíróságot az általa állított tény valódiságáról, akkor a bizonyítás teljes.

A felperes mellett lehetősége van az alperesnek is bizonyításra függetlenül attól, hogy a felperesnek az általa állított tényt sikerült-e bizonyítani. Az alperes (vagy ellenérdekű fél) bizonyítását ellenbizonyításnak nevezzük.

A bizonyítás mellett a valószínűsítésnek is jelentősége van a házassági perekben meghozandó ideiglenes intézkedéseknél.

A bizonyítás általános szabályai szerint a peranyag-szolgáltatási kötelezettség a feleket terheli, ezért a bíróság hivatalból csak akkor rendelhet el bizonyítást, ha ezt a törvény lehetővé teszi. A házassági perekben törvényi felhatalmazás alapján a tényállás teljes felderítése érdekében a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti.

A házassági perekben a tényállás tisztázása fontos érdek, különös tekintettel arra, hogy az e körben hozott bírósági határozat mindenkivel szemben hatályos, így az nem múlhat kizárólag a felek akaratán.

A bizonyítás kiinduló pontja a felek megfelelő részletességű személyes meghallgatása, amely jelentőségénél fogva - bizonyos kivételektől eltekintve - a bíróságnak kötelezettsége is.

Ellentétben a korábbi szabályozással a házassági perekben a bíróság bizonyítás nélkül is megállapíthat nem vitatott tényeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az általános szabályokhoz hasonlóan a felek rendelkező cselekményei korlátok nélkül érvényesülnek.

Ugyanis a fél beismerése, az egyező előadás, vagy az ellenfél által kétségbe nem vont előadás alapján megállapítandó tényeket a bíróság kizárólag akkor fogadja el ítélkezésének alapjául, ha nem merül fel kételye a nyilatkozatok befolyásmentessége és a felek tényleges szándékával való egyezősége vonatkozásában.

Házassági perekben a bíróság a bizonyítás nélkül megállapítható tényekre hivatalból is elrendelheti a bizonyítást, ha az egyező előadás őszintesége, befolyásmentessége tekintetében kételye merül fel. A bíróság hivatalból köteles elrendelni a bizonyítást,399 ha nincs meggyőződve arról, hogy a gyermek elhelyezésére, tartására vonatkozó egyező előadás és az ehhez igazodó tervezett egyezségkötés maradéktalanul megfelel a gyermek érdekeinek.400 Ezen túlmenően a bíróság a kiskorú gyermek elhelyezése, tartása, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás tárgyában akkor is elrendelhet hivatalból bizonyítást, ha azokról nem házassági perben kell döntenie.401

Házassági perekben általában nem csak a feleket hallgatja meg a bíróság, hanem a házastársak kiskorú gyermekét, mint érdekeltet, vagy személyesen, vagy pszichológus szakértő útján. Amennyiben a bíróság a gyermek meghallgatásáról döntött, indokolt esetben egyidejűleg a gyermek részére ügygondnokot rendel ki. A bíróság úgy is határozhat, hogy a gyermeket a házastársak távollétében hallgatja meg. E szabályok vonatkoznak a gyermek elhelyezésével kapcsolatos perekre is. A Csjt. ide vonatkozó rendelkezései kimondják, hogy a

399 BH1984:226.: Gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perben is alapvető és döntő szempont a gyermek érdekének védelme. Ezért a bíróságnak hivatalból is kötelessége az elhelyezés szempontjából minden lényeges körülmény feltárása 400 Részletesen ld. a Legfelsőbb Bíróság 17. sz. irányelvét. 401 BH 2009:77.

kiskorú gyermeket elhelyezés kérdésében 14. életévének betöltését követően meg kell hallgatni,402azonban e kor alatt a bíróság belátására és a felek indítványára van bízva a kiskorú gyermek meghallgatása, mivel a kiskorú gyermeket a szülők házasságának a felbontása mélyen érinti, helyzetének rendezésében, mint az eljárásban érdekelt felet kell tekinteni.403

Házassági perben a tanú a hozzátartozói kapcsolatra hivatkozással a tanúvallomást nem tagadhatja meg, és az orvos is kihallgatható tanúként olyan tényekre, amelyek egyébként titoktartási kötelezettség alá esnek.

A házassági bontóper bizonyítási szabályai eltérőek attól függően, hogy a bontásra a felek egyező akaratnyilvánítása alapján, vagy a házasság megromlásához vezető okok feltárásával kerül sor.

A bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítás esetén a bíróság a házasság megromlásához vezető okokat nem vizsgálhatja. A házasság azonban csak akkor bontható fel, ha a bíróság meggyőződött a bontásra irányuló szándék véglegességéről, befolyástól mentességéről, az életközösség tényleges megszakadásáról és arról, hogy a felek házassága teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Az egyező akaratnyilvánítás nem igényli a széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását. Azonban, ha a bíróságnak kételye merül fel, az egyező akaratnyilvánítás ellenére, az általa szükségesnek tartott bizonyítást hivatalból is lefolytathatja. Az egyező akaratnyilvánításra alapított nyilatkozatot a az eljárás bármely szakaszában indokolás nélkül visszavonhatja.

Előfordul, hogy az egyik fél a házasság fenntartását kívánja. Ilyen esetben a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a bontást ellenző félnek a házasság fenntartásához fűződő ragaszkodása mennyiben őszinte és megalapozott. A bíróság nem segíthet annak a félnek, akinek valós szándéka a másik fél új életre való berendezkedésének megakadályozására irányul.

Az ún. tényállásos bontásnál a felek a bíróságtól kérik a járulékos kérdésekben való döntést. Még akkor is a bíróságnak kell döntenie, amennyiben mindkét fél kéri a házasság felbontását, de közöttük a megromlásra vezető okok, illetőleg a bontóperben eldöntendő gyermekelhelyezés, illetve egyéb járulékos kérdések tárgyában is vita van.

Ezekben az esetekben a bíróságnak széles körű bizonyítást kell lefolytatnia az objektív valóságnak megfelelő tényállás megállapítása érdekében.

Ehhez azonban valamennyi kérdésben pontos tényállást kell felállítani, mely csak a lefolytatott részletes bizonyítási eljárás eredménye lehet.

A bizonyítási eljárás szabályait a járulékos kérdések vonatkozásában az anyagi jogszabályok alakítják. A bizonyítási teher az általános szabályok szerint alakul a házassági perekkel összekapcsolható egyéb kereseti kérelmeknél. A járulékos kérdéseknél is általában érvényesülnek a bizonyítás, illetőleg a rábizonyítás szabályai, azaz annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll tényállításának elfogadása.

A házasság létezése, nem létezése, illetőleg érvénytelensége megállapítása iránti pereknél szükségképpeni bizonyítási eszköz a házassági anyakönyvi kivonat, illetőleg annak hiánya. Valamennyi házassági pernél a korábban előadottak szerint kiemelkedő szerepe van a felek személyes meghallgatásának és a tanúk vallomásának.

Értékes adatokat szolgáltathat a gyermekelhelyezés és a gyermekkel való kapcsolattartás kérdésében való döntéshez a környezettanulmány, a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye, megfelelő esetekben a pszichológiai szakvélemény. Ennek beszerzése különösen akkor indokolt, ha a kellő alapossággal felderített tényállás alapján - az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilága, a családban kialakult légkör stb.) is figyelemmel - várható, hogy a pszichológiai szakvélemény elősegíti a gyermek érdekét

402 Csjt. 74. §. 403 Kis Éva: A gyermek jogairól szóló Egyezményből adódó feladatok a Családjogi törvény módosítása kapcsán. In: Magyar Jog 1993. 9. sz. 525. o.

szolgáló helyes döntést,404különösen – megállapodás hiányában – a nevelési alkalmasság kétségbe vonása esetén.405

A gyermektartásdíj megállapításánál szintén sor kerülhet szakértő bevonására annak meghatározása érdekében, hogy a kötelezett életvitele, életmódja milyen összegű jövedelem mellett folytatható. Ebben az esetben becsléssel állapítják meg a kötelezett tartásdíj fizetési kötelezettségét.

Megegyezés hiányában a szakértői bizonyítás szinte elkerülhetetlen a házassági vagyonjogi pereknél. Sor kerülhet ingó- és ingatlan forgalmi szakértő igénybevételére a vagyontárgyak életközösség megszakadásakori értékének megállapítása érdekében. Igen gyakori, hogy nemcsak az egyes vagyontárgyak értéke vitatott, hanem az ingatlanon végzett beruházások elszámolása is. Ebben az esetben ingatlan műszaki szakértő részvétele a perben nélkülözhetetlen.

Bonyolult kérdéseket vethet fel a társasági részesedések értékének a meghatározása is, amelyben a segítséget könyvszakértő nyújthat.

A házassági életközösség alatt szerzett vagyontárgyaknál fennáll a közös vagyon vélelme. Amennyiben valamely házastárs különvagyoni szerzésre hivatkozik, a vélelemmel szemben neki kell bizonyítania.406 Ugyancsak azt a házastársat terheli a bizonyítási teher, aki a vagyontárgyak értékének megjelölésénél a magasabb értéket határozza meg.

Megosztott a felek között a bizonyítási teher a házastársi tartás iránti kérelem esetén is. A jogosultnak kell bizonyítania a tartásra való jogosultságát, míg a kötelezettnek a jogosult érdemtelenségét.

F.) Vétkességi elemek a hatályos szabályozásban

Annak ellenére, hogy bontójogunk a feldúltság elvén áll, bizonyos kérdésekben fontos szerepet játszik – amennyiben a felek nem egyeznek meg a járulékos kérdésekben -, hogy melyik fél magatartására vezethető vissza a házasság megromlása, mivel a joggyakorlat nem maradhat közömbös a dominánsan kötelességsértő házastársi magatartásokkal szemben.407Ez az elv a Csjt. hatályba lépését követően folyamatosan kisebb-nagyobb súllyal érvényesül. A hatályos szabályozás kizárólag a házastársi kötelezettséget súlyosan sértő magatartásokat szankcionálja. A családjogi kódexünk megalkotása óta többször merült fel mind a jogirodalom, mind a jogalkalmazók körében annak a lehetősége, hogy nyíljon ismét mód – a házastárs erre irányuló kérelme esetén - a bontóperi ítéletben való vétkessé nyilvánításra, függetlenül attól, hogy a házastársak közös megegyezéssel kérik a házasság felbontását.408Ez a tétel jogi normává nem vált, mivel jelentősen elnehezítené a felek viszonyát, és a házasság felbontása iránti pert, ha közös megegyezés esetén is szükséges lenne – ha csak az ellenérdekű fél kérelmére is – annak a bírói megállapítása, hogy melyik fél játszott közre a házasság megromlásában. A vétkességnek kiemelkedő szerepe van a házastársi tartásra való érdemtelenségben. A házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül

404 Legfelsőbb Bíróság 17. sz. irányelve 405 BH 2000:204.: Pszichológus szakértői vélemény beszerzésének indokoltsága a szülők nevelési alkalmasságának tárgyilagos és több szempontú megítéléséhez. 406 BH1980. 336.: A házastársak vagyonközösségébe tartozó valamely vagyontárgy különvagyonba utalását a közös vagyon mellett szóló vélelemre tekintettel a külön vagyoni jelleggel állító félnek kell bizonyítania. 407 Csiky Ottó: Felróható magatartás értékelése a Csjt. bontási rendszerében; In: Magyar Jog 1989. 12. szám 1070. o. 408 Weiss Emília: Vétkesség – feldúltság – és a házasfelek közös megegyezése a múlt és a mai magyar házasság bontójogában; In: Jogtudományi Közlöny XXXVI. új évfolyam XI. szám, 1981. november, 912. o.

rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. A házastárs köteles a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastársát, ha arra nem érdemtelen - az egyéb feltételek megléte esetén - különvagyonából is eltartani. A házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne.409 Az érdemtelenség elbírálása során a bíróságnak nemcsak egyes tényeket, hanem a házasság egészét kell mérlegre tennie. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó házastárs magatartását is.410 Meg kell vizsgálnia azt is, hogy az a házastárs, akitől a tartást igénylik, olyan magatartást tanúsított-e, amely feljogosítja őt arra, hogy házastársának magatartását felróhassa, nem terheli-e őt magát is hiba a házasélet megromlásának, házastársa magatartásának kialakítása terén.411 Nem lehet figyelembe venni azon magatartást, amely a felek házaséletének felbomlásánál nem hatott közre. Mindennek megítélésénél nem a házastársak szubjektív szempontjainak, hanem annak van döntő jelentősége, hogy a társadalmi megítélés a házastársak egymással szembeni magatartására figyelemmel a tartásra kötelezést az érintett házastárs méltánytalan megterhelésének tekintené-e. A házastársi tartásra való jogosultság elbírálása során a bíróság a házastárs érdemtelenségét csak akkor vizsgálhatja, ha erre a másik fél hivatkozik. Az érdemtelenség megállapításához ugyanis nem fűződik olyan társadalmi érdek, amelynek védelme a másik házastárs kívánságán túlmenően indokolt volna.412 Kisebb súllyal,413 de a gyermekelhelyezésnél is hangsúlyt kap a házastárs a házasság megromlásában játszott szerepe.414 A házastársi hűséget sértő magatartás akkor értékelhető a gyermek elhelyezése körében, ha az a családdal szembeni felelőtlenséget, önzést, közömbösséget juttatja kifejezésre. A családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs, a gyermek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy ez a szülő rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal.415 A Legfelsőbb Bíróság irányelve a joggyakorlatot egységesítette, mely alapján számos eseti döntés született. Töretlenné vált a joggyakorlat annak megítélésében, hogy a családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs indokolatlan megszégyenítése és ennek rendszeres ismétlődése olyan magatartás, amelynek megállapítása esetén kétségessé tehető, hogy az adott szülő rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal.416

409 Legfelsőbb Bíróság XLI. számú PED.-vel módosított V. számú Polgári Elvi Döntése 410 BH1984:21: Házastársi tartásra érdemtelenséget nemcsak a tettlegesség vagy a házastársi hűség megsértése valósíthat meg, hanem egyéb magatartás is alkalmas lehet az érdemtelenség megállapítására. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni és mérlegelni kell a peres feleknek a házasság fennállása alatt tanúsított és a házasság felbontásához vezető magatartását is. 411 BH 2000:17.: Az érdemtelenség körében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a harminc évig tartó házasság utolsó éveit megelőzően az alperes a családja érdekében mindent megtett, férjét és gyermekét kifogástalanul ellátta, a felperest törekvéseiben támogatta. A másodfokú bíróság mérlegelési jogkörében helyesen járt el, amikor az alperes korábbi életvitelét, magatartását a betegsége közrehatásával összhangban a házasság teljes időtartamára vizsgálta, és megállapította, hogy az alperest a jelenlegi helyzete kialakításában önhiba nem terheli, és a tartásra sem vált érdemtelenné [1952. évi IV. törvény 21. §-ának (1) bekezdése]. 412 Legfelsőbb Bíróság XLI. számú Polgári Elvi Döntése 413 Weiss Emília mindig óvta a gyakorlatot ennek a túlértékelésétől, azonban ő is úgy látta, hogy amikor a két szülő egyaránt alkalmas a gyermek nevelésére, e kérdésnek nagyobb szerepe lehet. 414 BH1982. 193.: A bíróságnak az ügyben irányadó valamennyi jelentős tény együttes értékelése alapján kell eldöntenie, hogy a gyermek elhelyezése melyik szülőnél kedvezőbb. Ennek során értékelnie kell a szülőknek a házasélet felbomlásáért való felelősségét is 415 Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelve 416 BH1999. 72.

Akkor kerül értékelésre a gyermekelhelyezésnél a házassági kötelezettség megszegése, ha gyermek abban az életkorban van, amikor a környezeti hatásokra egyre fokozottabb mértékben reagál, ezek a környezeti hatások egyre jobban befolyásolják őt életszemlélete kialakításában, amikor a felnőtt példakép általános, s ezen belül erkölcsi tulajdonságait igyekszik a maga személyiségébe beépíteni. Ugyanúgy, mint a házastársi tartásnál a bíróságnak törekednie kell annak felderítésére, hogy milyen előzmények vezettek az életközösség megszakadására. Ha ugyanis a visszamaradó házastárs szeretet nélküli, tűrhetetlen magatartásával, netán tettlegességgel vagy esetleg a házastárs számára elviselhetetlen más magatartással maga idézte elő a házasság megromlását, a másik házastárs távozását, ez éppen ennek a szülőnek a nevelésre való alkalmatlanságára szolgálhat bizonyítékul. A családjogi felróhatóság kérdése a házassági vagyonjog területén is érvényesül, az ajándék visszakövetelése iránti igényeknél. A joggyakorlat szerint nem követelhető vissza az ajándék, illetve az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás lapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó, illetőleg annak a felróható magatartása okozta, akire tekintettel az ajándékozás történt.417 Az ajándék visszakövetelésére volt házastársak esetén csak akkor nem kerülhet sor, ha a házasság megromlását kizárólag az ajándékozó házastárs felróható magatartása idézte elő.418 A tartós házasság reményében adott ajándék nem követelhető vissza, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta.419 Így nem követelheti vissza téves feltevés címén az ajándékot az a házastárs, aki a házasság tartósságát maga hiúsította meg azáltal, hogy házastársával szemben tettleges, durva magatartást tanúsított.420 Következetes ítélkezési gyakorlat alakult ki abban,421 hogy ajándék visszakövetelése esetén a házasélet megromlására vezető okok feltárása akkor is szükséges lehet, ha a házastársak a házasság felbontását egyező akaratnyilvánításuk alapján kérik, és nem követelhető vissza a házastársnak adott ajándék, illetőleg a helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó házastárs felróható magatartása okozta.422 A házasság megromlásában való közrehatásnak a perköltség megállapításánál is jelentősége van. Az általános szabályoktól eltérően a perköltségviselésről a bíróság az összes körülmény mérlegelésével határoz. Az általános szabályok alkalmazása méltánytalan lenne arra a félre nézve, aki a házasság felbontására okot nem adott, mégis pervesztessége (a házasság felbontása) esetén őt terhelné a perköltség viselése. Házassági bontóperben – megegyezés hiányában - a perköltséget annak a félnek kell viselnie, akinek a magatartása a házasság felbontására kizárólag vagy túlnyomórészt okot adott.423

417 Csiky Ottó: Felróható magatartás értékelése a Csjt. bontási rendszerében; In: Magyar Jog 1989. 12. szám 1076. o. 418 BH. 1995: 464. 419 BH. 1998:279. 420 BH. 2010: 67. 421 A Legfelsőbb Bíróság PK. 76. számú állásfoglalása alapján 422 BH. 1982:191. 423 BDT2001:484. A házassági bontóperben nincs annak akadálya, hogy a bíróság a felperesi keresetnek helyt adás ellenére a felperest kötelezze a teljes perköltség viselésére, ha a házasság felbontása az ő magatartására vezethető vissza.

G.) Határozathozatal

A felperes általános rendelkezési jogát korlátozzák, illetve a bíróság kereseti kérelemhez való kötöttségének az elvét törik át a házassági perek ide vonatkozó rendelkezései. A házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől - szükség esetében - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell.424

A bíróság a házasság felbontása felől – amennyiben azt a felek egyező akaratnyilvánítással kérték - addig nem dönthet, míg az ott meghatározott valamennyi kérdésben egyezség nem jött létre, és azt a bíróság jogerős végzésével jóvá nem hagyta.425

A járulékos kérdésekben megkötött egyezség jóváhagyása előtt a bíróságnak tájékoztatni kell a feleket a kiskorú gyermekek és saját jogaikról, amelynek különösen akkor van jelentősége, ha a tervezett egyezség valamelyik félre vagy a gyermekre hátrányosnak tűnik.426 A hatályos szabályozás alapján a bíróságnak a jogi képviselő nélkül eljáró felet kizárólag az eljárási jogaira kell kioktatni. A bíróság tájékoztatási kötelezettségét nem lehet szorosan értelmezni, hanem a családjogi perek sajátosságaihoz - a vonatkozó anyagjogi és eljárásjogi szabályokhoz - kell igazítani.

A bíróság a felek által kötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az, mind az anyagi, mind az eljárásjogi jogszabályoknak megfelel, és a kiskorú gyermekek érdekét szolgálja. E körben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az egyezség nem ütközik valamely eljárásjogi rendelkezésbe, vagy a Csjt., az ahhoz kapcsolódó bírói jogalkotás, a családjogi tartalmú egyéb jogszabályok, továbbá a családjogi jogviszonyok rendezésével szorosan összefüggő, de szűk értelemben más jogághoz tartozó szabályaiba.

A bíróság által jóváhagyott egyezségnek a bírói ítélettel azonos hatálya van. Ebből következik, hogy jogi eszközökkel szükség esetén kikényszeríthetőnek, illetőleg önkéntes teljesítéskor is végrehajtásra egyértelműen alkalmasnak kell lennie. Így a jóváhagyásnál a végrehajthatóság elengedhetetlen szempont. Bármennyire is keretjellegűek a családjogi szabályok és tág a mérlegelés, illetőleg a felek rendelkezési jogának a lehetősége, jóváhagyni csak határozott, konkrét, egyértelmű és végrehajtható egyezséget lehet.427

Az egyezség akkor végrehajtható, ha abban pontosan meg van határozva a kötelezettség és a teljesítésének a határideje, és ne tartalmazzon bizonytalan, teljesíthetetlen, vagy lehetetlen feltételeket.

A jóváhagyásnál a körültekintés azért is indokolt, mert az első fokon jogerőre emelkedett végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak,428annak megváltoztatása csak szűk körben, perújítási eljárásban kérhető,429vagy külön perrel támadható meg a jognyilatkozat.

Az egyezségek jóváhagyásánál a kiskorú gyermek érdekét különös gonddal kell vizsgálni.430A bírói gyakorlat általában úgy foglal állást, hogy a gyermek akaratára a szülők egyetértő nyilatkozatából is megalapozott következtetés vonható. Azonban, ha a szülők

424 BH. 1998:26. 425 BH. 1978:30.: Ha a felek házasság felbontását egyező akaratnyilvánítással kérték, a bíróság addig nem dönthet a házasság felbontása felől, amíg a Csjt. 18. §-ának (1) bekezdésében említett valamennyi kérdésben nem jött létre egyezség, és azt a bíróság nem hagyta jóvá, illetőleg amíg ezek a kérdések döntésre nem váltak alkalmassá. Az utóbbi esetben a házasság felbontásával együtt kell dönteni az említett kérdésekben. Ld. továbbá a BH 1976. 260 és 490. számú döntéseket. 426 BH1981:68.: A bíróság a házasság felbontása iránt indított perben nem hagyhatja jóvá azt az egyezséget, amely az egyik félre nyilvánvalóan hátrányos. 427 BH1992:252., BH1983:120., BH1992:178. 428 Pp. 271. § (1) a) pontja 429 Pp. 262. §: mivel egyezség esetén perújítást csak olyan tény, vagy bizonyíték alapján lehet, amelyet a perújító fél az egyezség megkötésekor nem ismert. 430 BH1982:144., BH1988:107., BH1989:18., BH1992:586.

egyező nyilatkozata a gyermek óhaját illetően a per adatai alapján kétséges, akkor a gyermek - szakértő általi vagy közvetlen - meghallgatását is foganatosítani kell.

A házassági bontóperben – a felek megegyezése esetén - a bíróság ítéletet az egyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedése után hozhat. Az ítéletnek ebben az esetben csak a házasság felbontásáról és a perköltség viseléséről kell rendelkeznie, a többi, járulékos kérdésre az ítélet indokolásában, az egyezségkötés tényére, és annak tartalmára való utalással kell kitérni. A felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól - az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is - csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.431 A volt házastársak tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatásának feltételeit az annak jóváhagyásától számított két éven belül előterjesztett kereset esetén a bíróság akkor is a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdésében megszabott többletfeltételek alapján vizsgálja, ha döntését később hozza meg.432

Amennyiben a felek a házasság megromlásához vezető okokat is feltárták, és

megegyezni nem tudtak, bíróságnak az ítéletében a felek közös kiskorú gyermekének érdekére figyelemmel kell valamennyi kereseti kérelemről, az ítélet rendelkező részében dönteni.

A házassági perben hozott ítéletnek a személyállapotra vonatkozó sajátosságok miatt az általános szabályok mellett különös rendelkezéseket is tartalmaz.

Az ítélet rendelkező részében elsődlegesen a kötelék kérdésében kell a bíróságnak határoznia, pontosan meghatározva a házasságot, és a határozott döntést. A házastársak névviseléséről akkor kell rendelkezni, ha erre irányuló kérelem alapján eltiltotta a felet a házastársa névviselésétől.433A rendelkező részben kell határozni a gyermek elhelyezése, tartása, és a másik féllel való kapcsolattartás kérdésében, valamint erre irányuló kérelem esetén a házastársi tartásról is. A házassági közös vagyon megosztásáról is a bíróság a rendelkező részben határoz a perköltségviseléssel együtt.

Az ítélet indokolásában a bíróságnak meg kell határoznia a házasság megromlásához vezető okokat, meg kell állapítania, hogy melyik – esetlegesen mindkét – fél magatartására vezethető vissza a házasság megromlása, és mikor szakadt meg a házassági életközösség.

Ha a bíróság az érvénytelenítési, illetőleg a bontókereset és a házassági vagyonjogi kereset felől külön határoz, mindegyik kérdésben külön hoz ítéletet (részítéletet). Ilyen esetben az eljárás a vagyonjogi kereset tárgyában csak az érvénytelenítés, illetőleg bontás kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedése után folytatható.

Ha a házassági perben a névviseléstől való eltiltás iránti kérelmet is előterjesztettek, arról a bíróság a házasság felbontásával, illetve érvénytelenné nyilvánításával egyidejűleg dönt. Részítélet hozatalának egyik kérdésben sincs helye.

Ha a felek a házassági és vagyonjogi keresetre egyaránt kiterjedő első fokú ítélet ellen kizárólag a vagyonjogi kérdés tárgyában éltek fellebbezéssel, ez a házasság kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedését nem érinti, s ehhez képest a fellebbezési kérelem vagy a csatlakozó fellebbezés erre a kérdésre utóbb sem terjeszthető ki.

431 Csjt. 18. § (3) bekezdése 432 BH1998:132. 433 Csjt. 26. § (2) bekezdése alapján a volt férj kérelmére csak akkor van lehetőség, ha a volt feleséget a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt szabadságvesztésre ítélték. A jelenlegi szabályozás nem követi a névviselésre vonatkozó rendelkezéseket, mivel ma már a férj is felveheti a feleség nevét.

A perköltségviselés szabályai az érvénytelenség iránti pereknél az általános szabályok szerint alakulnak. Ezzel szemben a bíróság a házassági bontóperben a perköltség viseléséről a pernyertességtől függetlenül az összes körülmények mérlegelése alapján határoz. Egyező akaratnyilvánítással történő házasság felbontása iránti perben a bíróság eltérő kérelem hiányában akként rendelkezik, hogy mindegyik fél viseli a maga költségét.

Ha a felek a házassági bontóperben a házasság felbontását a közöttük a járulékos kérdésekben létrejött egyezségre tekintettel kérik és a bíróság egyezségüket legkésőbb az első érdemi tárgyaláson jóváhagyja, a járulékos igények pertárgy-értékét az illeték megállapításánál nem lehet külön figyelembe venni. Ha a járulékos kérdésekben az első érdemi tárgyaláson nem jön létre egyezség, a járulékos igények után - a lakáshasználat rendezése iránti igény kivételével – a teljes illetéket meg kell fizetni.

A gyermeket érintő, nem vagyoni jellegű kérdésekben - gyermek elhelyezése, átadása, a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás - az eljárási illeték alapját - a gyermekek számától függetlenül nem meghatározható pertárgyérték szerint kell számítani. A gyermek elhelyezése és a gyermekkel való kapcsolattartás - együttes érvényesítésük esetén - illetékjogi szempontból egy igénynek számítanak.434

Házassági perekben az ítélet jogerőre emelkedésének az időpontja eltér az általános szabályoktól. Az eltérés csak az elsőfokú eljárásban hozott, és fellebbezéssel nem támadott ítéletekre vonatkozik.

Az elsőfokú bíróságnak fellebbezéssel meg nem támadott ítélete csak a fellebbezési határidő utolsó napjától számított tizenötödik nap elteltével emelkedik jogerőre. Az ítélet jogerőre emelkedésének az időpontja az igazolási kérelem beadásához fűződő jogvesztő 15 napos határidőhöz igazodik. Ennek indoka, a házassági perben hozott ítélet jogkövetkezményében rejlik, vagyis a házasság felbontása, vagy érvénytelenné nyilvánítása esetén kötendő új házasságot ne tegyen szabálytalanná egy igazolási kérelemmel később benyújtott fellebbezési kérelem pozitív elbírálása.

Amennyiben a felek az ítélet kihirdetésekor lemondanak a fellebbezési jogukról, az ítélet – az általános szabályok szerint -, a fellebbezési jogról való lemondásnak a bírósághoz való érkezését követő napon emelkedik jogerőre. Az általános szabályok érvényesülnek a másodfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedésénél, azaz a másodfokú ítélet a kihirdetéssel emelkedik jogerőre. A házassági perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos. A jogerős ítéletet meg kell küldeni az illetékes anyakönyvvezetőnek, illetve a budapesti V. kerületi anyakönyvvezetőnek, ha házasságot külföldön kötötték, és Magyarországon nem anyakönyvezték, amennyiben az ítélet a házasságot felbontotta, valamint az ügyésznek, ha a perben félként részt vett, illetőleg ha az első fokú ítélet ellen fellebbezéssel élt.

H.) A bíróság határozata elleni jogorvoslat

A bíróság a házassági perben meghozott elsőfokú ítéletét valamennyi perben részt vevő féllel írásban közli, illetve a házasság érvénytelenítése iránt indított perben hozott ítéletét az ügyésszel akkor is közölnie kell, ha a perben nem vesz részt. Az ügyésznek azért kell megküldeni az elsőfokú ítéletet, mert az ellen önálló fellebbezési joggal élhet.

A házassági bontóperben hozott elutasító határozatot az alperes akkor is megfellebbezheti, ha az első fokú eljárás során a házasság felbontását ellenezte.435

434 3/2008. (XI. 24.) PK. vélemény 435 PK 210. szám

Azonban amennyiben az elsőfokú bíróság köteléket felbontó ítélete ellen egyik fél sem élt a fellebbezési jogával, a másodfokú bíróság lényeges eljárásjogi szabálysértés esetén sem helyezheti hatályon kívül az első fokú bíróságnak házasságot felbontó jogerős ítéleti rendelkezését.

A házasságot felbontó vagy az érvénytelenséget megállapító rendelkezés részjogerejét az első fokon eljárt tanács elnöke az iratoknak a másodfokú bírósághoz történő felterjesztése előtt köteles megállapítani.

A házasságot felbontó, vagy érvénytelenségét megállapító jogerős ítéletet követően a volt házastárs újabb házasságot köthet. Ezért a kettős házasság elkerülése érdekében, a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet rendelkezésével szemben az érvénytelenítés vagy felbontás kérdésében perújításnak helye nincs.

Ezt a megszorító rendelkezést szorosan kell értelmezni, az kizárólag a házassági per házassági kötelékre irányuló ítéleti rendelkezésére vonatkozik. Ebből pedig az következik, hogy a házasságot felbontó vagy érvénytelenítő ítélet egyéb rendelkezése, így a perköltség kérdésében hozott rendelkezés ellen perújításnak helye lehet.436

Törvényi kizárás hiányában nincs akadálya a házassági perekben érvényesíthető kereseti kérelmek - így pl. a gyermek elhelyezése, tartása, házastársi közös vagyon megosztása - tekintetében az általános szabályok szerinti perújításnak.

Egyebekben a perújításra az általános szabályok az irányadóak ugyanúgy, ahogy a felülvizsgálati kérelemnél is, ahol szintén a házasságot felbontó, vagy érvénytelenségét megállapító jogerős ítélet rendelkezése ellen, valamint a házasság megromlását, illetve az érvénytelenségét eredményező indokok tekintetében felülvizsgálati kérelemnek sincs helye.

436 PK 216. szám

IV. A családjogi kodifikáció eredményei

1. Úton a kodifikáció felé

Polgári Törvénykönyvünk teljes felülvizsgálatának a gondolata már a rendszerváltozás

évében, 1989-ben felvetődött, amikor az Igazságügyi Minisztérium felállított egy kodifikációs

bizottságot, mely bizottság – személyi összetételében mindenféleképpen – a későbbi

kodifikációs munkálatok előfutárának tekinthető.437

A tényleges kodifikációs munkálatok 1998-ban kezdődtek, amikor megszületett

1050/1998. (IV. 24.) Kormányhatározat, mely a polgári jog, ezen belül a Polgári

Törvénykönyv átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését tűzte ki feladatul. A

felülvizsgálat közvetlen célja egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is

megfelelő Polgári Törvénykönyv megalkotása, amely a gazdaság alkotmányaként, a

civilisztika alaptörvényévé válik.438

2007. szeptemberéig a kodifikációs munkálatokat a Kormány által megbízott Polgári

Jogi Kodifikációs Főbizottság és Szerkesztőbizottság irányította. A Szerkesztőbizottság 2002-

ben közzétette az új Polgári Törvénykönyv koncepcióját,439 majd 2003-ban annak a beérkezett

észrevételek alapján átdolgozott változatát.440

A Szerkesztőbizottság elkészítette, majd 2006-ban folyamatosan könyvenként

közzétette az új Ptk. szövegének indokolt tervezetét, mely anyagot a Szerkesztőbizottság nem

tekintette véglegesnek, hanem az arra beérkezett észrevételek alapján kívánta a második,

átdolgozott tervezetet elkészíteni. Erre azonban már nem került sor. Ugyanakkor ez a 2006-os

tervezet a mai törvénytervezet alapja.

2007. szeptemberében – idő előtt - az IRM. magához vonta az első tervezet

átdolgozásának feladatát,441 és 2007. október 29-én már közzé is tette a honlapján az

átdolgozott változatot, melynek szakmai fogadtatása nem volt pozitív.442 Ennek ellenére ezt

alakította tovább a második minisztériumi szövegtervezet is, mely alapján végül a 2009. évi

437 A bizottság társelnökei Harmathy Attila és Vékás Lajos voltak. 438 A kormányhatározat szövege szerint. 439 Közzétéve a Magyar Közlöny 2002. évi 15/II. kötetében. 440 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája címen. Megjelent a Magyar Közlöny 2003. évi 8. számában. 441 Vékás Lajos: Az új Ptk. Szakértői Javaslatának elvi kérdései; In: Magyar Jog 2008. 2. szám 65.o. 442 Az IRM átdolgozott változata mellett a korábbi Szerkesztőbizottság elkészítette a 2006-os tervezete alapján Szakértői Javaslatát. Ld.: Szerk.: Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez; In: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008.

CXX. törvény az új Polgári Törvénykönyvről, elfogadásra került 2009. november 9-én.443Az

új kódex 2010. május 1-jén, ötven évvel a Polgári Törvénykönyv hatálybalépését követően

lépett volna hatályba, bár egyes részek esetében a hatálybalépésre csak 2011 januárjától,

illetve 2015 januárjától került volna sor. Hatályosulása az Alkotmánybíróság határozata444 és

a 2010. évi LXXIII. törvény445 elfogadásával végleg meghiúsult.

Ezt követően az 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozata újra Vékás Lajos által vezetett

Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságot bízta meg az új Polgári Törvénykönyv

tervezetének elkészítésével, a Szerkesztőbizottság a 2006-os tervezetét és kiadott Szakértői

Javaslatát (a továbbiakban: Szakértői Javaslat) dolgozta tovább. Jelenleg a kodifikációs

munkálatok lassan a végéhez közelednenek, tekintettel arra, hogy 2011. december 16-án a

Főbizottság elfogadta a végleges tervezetet (a továbbiakban: Javaslat), és 2012. március 05-én

megkezdődött a tervezet közigazgatási egyeztetése.

2. A kodifikáció koncepcionális kérdései

A polgári jogi kodifikáció első koncepcionális kérdése egyáltalán annak az eldöntése, hogy

szükség van-e új polgári törvénykönyvre, illetőleg, ha igenlő választ adhatunk-e kérdésre,

milyen körben kerüljön sor a szabályozásra.

Az új polgári törvénykönyv szükségessége már az 1998-as kormányhatározat

meghozatalakor megkérdőjelezhetetlen volt, melynek okát a Ptk. elfogadásának

körülményeiben és a rendszerváltást követő gazdasági viszonyok átalakulásában találhatjuk

meg. A jelenlegi Ptk. egy olyan korban - 1953 és 1959 között - formálódott és született meg,

amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom

természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont.

Az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi

változásai következtében - kiemelkedő szakmai színvonala ellenére - a Ptk.-t több mint

félszázszor kellett módosítani. A polgári jog absztrakt normái lényeges társadalmi változások

túlélésére is képesek, azonban az elmúlt években lejátszódott folyamatok mégis olyan

mértékű és horderejű módosulásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy

azok jogi rendezése átfogó reformot igényel, és egy új Polgári Törvénykönyv megalkotását

443 A törvényjavaslatot élesen bírálta a kodifikáció korábbi irányítója, Vékás Lajos is a törvénytervezet annak hiányosságai, elvtelen kompromisszumai és helytelen nyelvezete miatt. Ld.: Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kormányjavaslatához; In: Magyar Jog 2008. 9. szám 577.-590.o. 444 51/2010. (IV.28.) AB határozat 445 E törvény 1.§-a kimondta, hogy a "A Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény nem lép hatályba."

teszi szükségessé.446Az átfogó jellegű szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy a magánjogi

joganyag teljes átdolgozása indokolt volna, ezért a tervezet megtartja a Ptk.-nak azon

rendelkezéseit, amelyek megfelelnek az átalakult viszonyoknak, nem szorulnak

változtatásra.447

Elvi jelentőségű módszertani kiindulópontnak tekinthető az is, hogy nem választ

kifejezett külföldi modellt, de bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból. A nemzeti

kódexeken kívül a Ptk. reformja épít a nemzetközi jogalkotás eredményeire.448

A javaslatba szervesen beépítésre került az Európai Unió jogalkotása is, azonban e

körben a sokszor kazuisztikus magánjogi irányelvek részletszabályait külön törvények

tartalmazzák majd.449

A javaslat koncepcionális eszméje az, hogy az új Polgári Törvénykönyv ténylegesen

váljon magánjogi kódexszé azáltal, hogy a lehető legszélesebb körben integrálja a külön

törvényekbe foglalt magánjogi szabályokat. A cél egy kellően absztrahált, rendszerbe foglalt,

azaz kodifikált norma megalkotása, mely alkalmasabb az életviszonyok gyors változásainak

követésére, mint az egymást sebesen kergető és a részletekbe vesző egyedi és eseti

jogszabályok áttekinthetetlen tömege.450Ennek érdekében a Polgári Törvénykönyvben

szabályozandó életviszonyokat lehetőség szerint magában a Kódexben kell rendezni, a

Kódexen kívül maradó magánjogi szabályok vonatkozásában a Kódex szubszidiárius jellegű,

háttér - joganyagot képezi majd.

Egy egységes magánjogi kódex módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység, a

tömörítés és rövidítés lehetősége megkönnyítik a jogalkalmazást. Azonban a szabályok

egyazon törvénykönyvbe foglalása addig célszerű, amíg az összefoglalandó normák

módszerbeli egysége fennáll.451 Ezen az elvi alapon kerül sor az újabb magánjogi fejezetek –

családjog, társasági jog - kódexbe illesztésére.

A szabályozási mód egyik alaptétele, hogy a kódexben eljárási vagy igazgatási

szabályoknak nincs helye. Ez az elv maradéktalanul éppen a családjog területén nem

érvényesül.

446 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója. 447 Vékás Lajos: Az új Ptk. Szakértői Javaslatának elvi kérdései; In: Magyar Jog 2008. 2. szám 67.o. 448 Pl. támaszkodik a Bécsi Vételi Egyezmény, a UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts, továbbá a The Principles of European Contract Law (I-II: 1999, III: 2002) elveire. 449 Vékás Lajos: Az új Ptk. Szakértői Javaslatának elvi kérdései; In: Magyar Jog 2008. 2. szám 67.o. 450 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója 451 Vékás Lajos: Az új Ptk. Szakértői Javaslatának elvi kérdései; In: Magyar Jog 2008. 2. szám 69.o.

A családjogi jogszabályok átdolgozásánál nem volt szándék, annak gyökereiben való

megváltoztatása, inkább „fontolva haladás” elvét követve a köztudatba beívódott joganyag a

mai kor kihívásainak megfelelő átdolgozása.

Az új Polgári Törvénykönyv Könyvekből, Részekből, Címekből és Fejezetekből épül

fel. A Kódex élén, a részletes szabályokat tartalmazó Könyvek előtt Bevezető rendelkezések

foglalják össze a Törvénykönyv célját és alapelveit, kiváltva ezzel az Általános részt. Ezzel a

szerkesztési eljárással lehet az egyes Könyvek sajátos, csak arra a viszonyra vonatkozó

alapelveit megfogalmazni. A javaslat szerint a családjog szabályanyagát a Negyedik könyv

tartalmazza.

3. A családjogi kodifikáció hatása a házassági jogra

A.) Alapelvek a Családjogi Könyvben

A házassági jog vonatkozásában a kodifikációs munkálatok eredményeit 3 dokumentum - a

2006-os Szakértői Javaslat, a 2009 évi CXX. törvény, valamint a jelenleg közigazgatási vitára

bocsátott Javaslat - útján kívánom - a Javaslatra fókuszálva - áttekinteni.

A családi jognak a polgári törvénykönyvbe való iktatása változásokat hoz az alapelvek

vonatkozásában. Egyrészt azzal, hogy a Családjogi Könyv nem ismétli meg a polgári jog azon

alapelveit, melyeket az Első könyv tartalmaz, mint például a jóhiszeműség és tisztesség,

joggal való visszaélés tilalma, saját felróható magatartásra való hivatkozás tilalma, és nem

rögzíti a családjog alkotmányos alapelveit sem.

Ugyanakkor elengedhetetlen a Családjogi Könyv élén azon alapelvek

megfogalmazása, melyek kifejezésre juttatják a családi viszonyok elsődlegességét.452 A

családjogi alapelvek közül dolgozatom témáját a házasság és család védelmének az elve,

valamint a házassági perben elsődlegesen a gyermekek érdekének védelme érinti, de emellett

meg kell említni a házastársak egyenjogúságának, a méltányosság, valamint a gyengébb fél

védelmének az elvét is.453

A Szakértői Javaslat még nem tartalmazta a házasság és család törvényi szintre emelt

védelmét, e helyett a családi kapcsolatok védelmét emelte ki, mivel annak elkészítésekor még

legmagasabb szintű jogforrásként, az Alkotmány 15. §-a alkotmányos alapelvként rögzítette.

A házasság és család védelmének az alapelvét a 2009. évi CXX. törvény emelte be a 452 Kőrös András: A családjog jövője; In: Családi Jog 2009. március 1. o. 453 Ld. Negyedik Könyv 4:1.§ - 4:4.§.

Családjogi Könyv Első részébe, annak ellenére, hogy elfogadásakor még a korábbi

Alkotmányunk hatályban volt.

A 2006-os Szakértői Javaslattal ellentétben a Javaslat megtartotta ennek az alapelvnek

a Családjogi Könyvben való külön rögzítését, melynek indoka az azóta bekövetkezett

jogszabályi változásokban keresendő.

Az Alkotmány helyett hatályba lépett Alaptörvény a házasság alkotmányos védelme

mellett külön sarkalatos törvényre bízza a családok védelme elvének fenntartását.454

Ugyanakkor tekintettel arra, hogy az új Polgári Törvénykönyvet, annak megalkotói a

jogforrás hierarchiában közvetlenül az Alkotmány helyébe lépett Alaptörvény alá helyezik,455

minden más jogszabályt megelőzően, így logikusnak tűnik és érthetővé válik a házasság és a

család törvényi védelmének ismételt, egységes kimondása.

3.1. A házasság megkötése

A Javaslat - dolgozatomat érintő - szabályozási rendszere nem tér el a hatályos

szabályozástól. Így egy Részben, Címenként taglalja a házasságra vonatkozó jogi normák

összességét, mely magában foglalja a házasság megkötésére, érvénytelenségére,

megszűnésére, a házastársak személyi viszonyaira, a házastársi tartásra és házassági

vagyonjogra vonatkozó joganyagot.

A családjog újraszabályozásával ismét előtérbe kerültek olyan viták is, melyeket már a

HT. egyértelműen lezárt. A kodifikációs munkálatok során felmerült az egyházi

házasságkötésnek a polgári házasságkötéssel való egyenjogúsítása, azaz annak a lehetősége,

hogy az egyházi házasságnak ugyanolyan hatálya legyen, mint a polgárinak.456 Azonban a

magyar jogban az állami és az egyházi házassági jog 1894-es szétválasztása mély gyökereket

eresztett, a magyar társadalom gondolkodásába primátusként beépült, az állami és egyházi

házassági jog több mint egy évszázados teljes elválasztásától való eltérés nem indokolt.457

Tekintettel arra, hogy a polgári házasságkötés szerepe nem kizárólagos, azaz a magyar

jog nem tiltja az egyházi házasságkötést, így lelkiismereti szabadságukkal élve a felek saját

454 Az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. Míg (3) bekezdése a családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza. 455 Ld. erről részletesen Szerk.: Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez; In: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008. 59.o. 456 Ld. erről Ferenczy Rita: Az egyházi házasság, mint államilag elismert házassági kötelék; In: Jogtudományi Közlöny 2002. április 188. o. 457 Szerk.: Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez; In: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008. 399.o.

egyházi szertartásuk szerint is megerősíthetik kapcsolatukat, mely egyházi szertartás az adott

felekezet belső jogában meghatározott relevanciával bír.458

A fentiek alapján továbbra is nem létező házasságnak minősül a kizárólag egyház által

kötött házasság.

A Javaslat a 2006-os Szakértői Javaslathoz, és a 2009. évi CXX. törvényhez hasonlóan

pontosította a létező házasság létrejöttének a feltételeit,459 bármely feltétel hiánya esetén a

házasságot nem létezőnek kell tekinteni. A hatályos szabályozás és a Javaslat közötti legfőbb

különbség e körben, hogy a Javaslat a létező házasság feltételeként írja elő a házastársak

együttes jelenlétét a házasságkötésnél, míg ez jelenleg csak érvénytelenségi okként szolgál.

Álláspontom szerint ez nagyon fontos különbségtétel annak ellenére, hogy gyakorlati

jelentősége – az esetek kis száma miatt - elhanyagolható.

A létező házasság megkötésének e pontosított meghatározásával a fogalom

valamennyi elemét a kódexbe emelnék, megszüntetve az egyes elemek eltérő szintű

szabályozását.460

Mindhárom dokumentum egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy létező házasság

kizárólag férfi és nő között jöhet létre, mely mára az Alaptörvény elfogadásával egyelőre

megkérdőjelezhetetlenné vált.

A korábbi utaló rendelkezéssel ellentétben a Javaslat egyértelműen szabályozza – a

joggyakorlattal megegyező módon - a nem létező házasság jogkövetkezményeit, illetve annak

érvényesítésének a lehetőségeit.461

A házasság megkötésével kapcsolatos eljárási rend megfelel a hatályos szabályozásnak

azzal az eltéréssel, hogy az új Ptk. igazgatási jellegű szabályokat általában nem foglal

458 Szuromi Szabolcs – Ferenczy Rita: Újabb szempontok az államilag elismert egyházi házasság kérdéséhez; In: Jogtudományi Közlöny 2011. június 338. o. 459 Negyedik könyv 4:5.§ (1) Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. A nyilatkozat feltételhez vagy határidőhöz nem köthető. 460 Jelenleg e kérdéskört az 1987. évi 17. az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló tvr. 25/A§.-a szabályozza. 461 Negyedik könyv 4:6.§ (1) Ha a házasság létezése vagy nemlétezése közigazgatási eljárásban nem tisztázható, a házasság létezésének, valamint nemlétezésének megállapítása iránt bármelyik házastárs, az ügyész vagy az jogosult pert indítani, akinek a megállapításhoz jogi érdeke fűződik. (2) A pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek vagy a per megindítására jogosult más személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell előterjeszteni. (3) A házasság létezését vagy nemlétezését megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

magában, így az nem rendelkezik a házasság megkötése előtti gondolkodási időtartamról

sem.462

C.) A házasság megkötésekor fennálló hiányosságok jelentősége

A házasság nemlétezése mellett a házasság érvénytelenségének szabályai is pontosításra

kerülnek, szűkítve annak esetkörét. Így nem válik érvénytelenné az ún. egyenesági sógorság,

azaz a házastárs volt házastárs egyenesági rokonával kötött házasság.463

A hozzátartozói házasságok engedélyezése ezen túlmenően is szabatosabb

szabályozást kap azáltal, hogy a jegyző a testvérnek a testvére vér szerinte leszármazójával

kötött házassága előtt vagy tartama alatt, felmentést adhat, amennyiben a létrejövő kapcsolat a

születendő gyermek egészségét nem veszélyezteti.464 A felmentés feltételeit korábban nem

tartalmazta a Csjt., így e szabályozás a jegyzői hatáskört kizárólag a genetikai prevencióra

szorítja, mellőzve e rokonházasságok társadalmi rosszallásának a kifejezését.

A Javaslat fenntartja a kettős házasság tilalmát is, e körben a két házasság egymáshoz

való viszonyának - a jogtudomány és a joggyakorlat által kidolgozott - tételeit törvényi rangra

emelte.465

Megállapítható, hogy az érvénytelenségi okok között továbbra sincs akarati hibára

visszavezethető ok, tekintettel arra, hogy nem indokolt a meglevő jogtól való eltérés,466 mivel

ebben az esetben a házasság felbontásának is helye van.

462 Jelenleg és a jövőben is a házasság megkötésének részletes szabályait az anyakönyvi eljárásról szóló jogszabályok tartalmazzák. Így azon tény, hogy a kódexből kimaradt a házasságkötés előtti, jelenleg 30 napos várakozási idő, nem jelenti azt, hogy az új Ptk.-val el is törlik azt, csupán azt alsóbb, igazgatási jellegű szabályozás körében hagyják. 463 A Szakértői Javaslat még fenntartotta ezen érvénytelenségi okot – a hatályos szabályozástól eltérően szűkített tartalommal - azáltal, hogy érvénytelennek tekintette a házastársnak a volt házastársa olyan leszármazójával kötött házasságát, akit tartósan saját háztartásában nevelt. [3:13. § (1) d.)] Ezt a 2009. évi CXX. tv. is átvette. 464 E körben a 2009. évi CXX. tv. részletesebb szabályokat tartalmazott azzal, hogy a jegyző kizárólag genetikai orvos-szakértői vélemény alapján adhatott volna felmentést, illetőleg ha a feleknek már gyermekük született, akkor a feleket tájékoztatni kellett volna a szakértői vélemény eredményről, annak érdekében, hogy a felek tisztában legyenek házasságuk genetikai veszélyeivel. 465 Az újabb házasság a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésének időpontjától érvényessé válik. Ha a bíróság a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenségét állapította meg, az újabb házasság megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik.[4:13.§ (2)] 466 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Szakértői Javaslata.

D.) A házasság megszűnése

A házasság megszűnésének esetei a hatályos szabályozás szerint kerültek a Javaslatba, így a

házasság megszűnésének továbbra is két esete az egyik házastárs halála és a házasság bírósági

felbontása.

Emellett, mind a Szakértői Javaslat, mind a 2009. évi CXX. törvény a hagyományos

megszűnési esetek mellett harmadik, új okaként bevezetésre szánta az egyik házastárs

nemének megváltoztatását is.467 Az új szabályozást a kor tudományos kihívásaira válaszolva

az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezte, tekintettel arra, hogy évente növekszik azon

transzszexuális személyek száma, akik nemüket műtéttel változtatják meg, mivel egy új

magánjogi kódexnek fel kell készülnie arra az esetre, amikor a nem megváltoztatásának

orvosi, etikai és jogi feltételei fennállnak. E megszűnési ok bevezetését támasztotta alá az

Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete is, amikor az, az Emberi Jogok Európai

Egyezménye 8. cikkének sérelmét állapította meg, mert a hatóságok nem voltak hajlandóak

elismerni a nemet változtató tényleges nemét és végrehajtani az általa kért anyakönyvi

módosításokat.468

Mindkét tervezet szerint ebben az esetben a házasság a megváltozott nem

anyakönyvezésének napján szűnt volna meg, mivel az azonos neműek házassága nem létező

házassággá válna, mivel a nemét megváltoztató személy, nemének megváltoztatásával a

házasság létezési feltételét szüntetné meg.

A Szakértői Javaslat számára még eldöntendő kérdés volt, hogy a házasság

megszűnésének megállapítását bírói útra terelje vagy sem, erről a kérdésről nem rendelkezett.

A 2009. évi CXX. törvény külön jogszabályban meghatározott eljárási rendre utalta

azzal, hogy amennyiben a házastársak a házasság megszűnésével egyidejűleg a járulékos

kérdésekben469 nem tudnak megállapodni, úgy ezekben a kérdésekben a házasság felbontására

vonatkozó rendelkezések alkalmazását írta elő. E körben arról is rendelkezett, hogy

amennyiben a házasság az egyik házastárs nemének megváltoztatása miatt szűnik meg és a

házasság megszűnése után a korábbi házastársak kilencven napon belül bejegyzett élettársi

467 Ez nem vált volna példa nélkülivé Európában, mivel Olaszországban a házasság megszűnésének egyik eseteként már szabályozásra került. 468 Szerk.: Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez; In: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008. 411. o. 469 Járulékos kérdésnek tekintette a 2009. évi CXX. tv. a közös gyermek tekintetében a szülői felügyeleti jogok gyakorlásában, vagy ennek hiányában a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásban, a gyermek tartózkodási helyének, tartásának a rendezését, valamint a közös lakás használatát és a házastársi tartást. [3:21.§ (4)]

kapcsolatot létesítenek, akkor a jogok és kötelezettségek fennállása szempontjából a házasság

és a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartama együtt veendők figyelembe.470

E megszűnési ok magánjogi kódexbe való beiktatásának a lehetőségét több kritika

érte. Egyrészt azért, mert a természetes igazságot, létminőséget megfordító egyéni akaratot a

javasolt szöveg úgy kezeli, mint emberi méltóságunkból folyó természetes jogot, amelyet a

társadalom és a nemét megváltoztató családja elfogadni tartozik.

Másrészt azért, mert a házasság megszűnésének ebben az esetében a járulékos

kérdések rendezésénél a bírói út általános jellegű alkalmazását kizárta.471

Álláspontom szerint is helyes volt a házastárs nemének megváltoztatása miatti

megszűnési okot kivenni a Javaslatból, azonban nem a fenti elvi megfontolás miatt, hanem

azért, mert az elmúlt évtizedben előfordult néhány eset jelenleg nem indokolja annak kódex

szintű szabályozását.472

A házasság házastárs halála miatti megszűnése a hatályos szabályozással

megegyező.473

E.) A házasság felbontása

A Ptk. kodifikáció abból az alapvetésből indul ki, mely szerint mára a házasság felbontása

nem a házasság alapvető erkölcsi értékeit sértő jogellenes erkölcsi magatartás „szankciója”.474

A feldúltsági elv a házasság felbontása alapjának a házasság végleges, helyrehozhatatlan

megromlását, feldúlttá válását tekinti, amelyben nincs jelentősége annak, hogy feldúlttá

válásra valamelyik házastárs „vétkes” magatartása, vagy egyéb okok vezettek.

A bírói gyakorlat alapján a házasságok felbontására a felek közös megegyezése

alapján kerül sor a legtöbb esetben, a vita általában a járulékos kérdésekben való megegyezés

körül bontakozik ki.

470 2009. évi CXX. törvény 3:21.§ (5) bekezdése. 471 Zlinszky János: Viszontválasz dr. Gadó Gábor észrevételeire, a Ptk. tervezetnek a házasságot megszüntető okokkal kapcsolatban írott cikkéhez; In: Magyar Jog 2009. 8. szám 470. o. 472 A tervezetek megalkotóinak ezzel kapcsolatos zavarát a szabályozás átgondolatlansága és következetlensége is megmutatja. 473 4:20.§ (2): A házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi bejegyzés, a halál tényét megállapító vagy a holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az újabb házasságkötéskor egyik házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be. (3) A házasság megszűnése időpontjának az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés esetében azt a napot kell tekinteni, amelyet a halotti anyakönyvi bejegyzés vagy a bírósági határozat a halál napjaként feltüntet. 474 Weiss Emília: Az új Polgári Törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása; In: Polgári Jogi Kodifikáció 2000. évi II/2. szám 9. o.

A Családjogi Könyv a házasság felbontása anyagi jogszabályainak részbeni

változtatásaival próbál megoldásokat találni az elmúlt évek jogalkalmazói dilemmáira, a

jogkereső közönségben felmerülő problémákra.

Az első kérdés magának az eljáró fórum meghatározásához kapcsolódik. A családjogi

kodifikáció a jogtudományt és a jogalkalmazókat régóta foglalkoztató kérdésben - a házasság

megszűnésének a megállapítását bírói úton hagyja-e, vagy más útra terelje – foglal állást. A

bírói út kizárhatatlansága mellett szól, hogy a kötelék felbontása Magyarországon

hagyományosan bírósági hatáskörbe tartozik, és az, hogy a házasság ezen megszűnéséhez a

személyi állapot megváltozásán túl egyéb jogkövetkezmények is kapcsolódhatnak,

rendezetlen járulékos kérdések maradhatnak hátra, melyek eldöntésére részletes bizonyítási

eljárás lefolytatását követően ítéleti hatályú, végrehajtható határozattal kerülhet sor. Annak az

eldöntése, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, illetőleg az

egyezségkötés a felek befolyásmentes és egyező akarata alapján történt szintén bírói

mérlegelést igényel.

Mindhárom tervezet fontosnak tartja kihangsúlyozni a házasság felbontásánál a bírói

út megtartását, melyet a Szakértői Javaslat azzal támasztott alá, hogy nem lenne indokolt a

bírói úttól eltérő, vagy vagylagos (kevert) rendszer bevezetése a közel jövőben. Nem

honosodott meg még Magyarországon azon jogi kultúra, amely egy olyan alternatív rendszer

bevezetését megengedné, amely az eljárást egyszerűbbé, gyorsabbá és mindenféleképpen az

állam számára is olcsóbbá tenné.

A bírói út egyeduralmának fenntartása a kodifikációs folyamat során nem volt mindig

megkérdőjelezhetetlen tétel. Az elmúlt évek jogszabályi változásai más fórum, a közjegyző

hatáskörébe utalta - a házasság egyező akaratnyilvánítással történő felbontásával rokon

jogintézmény -, a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűntetését, amennyiben a felek a

járulékos kérdésekben megegyeztek.475

Ezt alapul véve a 2009-es törvénytervezetben még szerepelt a házasság közjegyző

általi megszüntetésének a lehetősége, ha azt a házastársak befolyásmentesen, közösen kérik,

475 Ld. 2008 évi XLV. tv. 36/A. § (1): A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének

akkor van helye, ha a) azt a bejegyzett élettársak befolyásmentesen, közösen kérik, b) egyik bejegyzett élettársnak sincs olyan gyermeke, akinek tartására a bejegyzett élettársak közösen

kötelezettek, és c) a bejegyzett élettársak az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás

használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a bejegyzett élettársi közös vagyon megosztása kérdésében közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan megegyeztek.

nincs közös kiskorú vagy tartásra jogosult gyermekük, és ha a házastársak az őket egymással

szemben terhelő tartási, lakáshasználati kérdésekben, és a közös vagyon megosztásában -

közjegyzői vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban foglaltan - megegyeztek. Számos

kritika miatt azonban a 2009. évi CXX. törvény már elvetette a közjegyzői bontás

lehetőségét.476

Annak ellenére, hogy számos európai országban477 bevált intézménnyé vált, a Javaslat

nem tartja indokoltnak a házasság felbontásának nemperes eljárásra való utalását sem, mivel

az az eljárást nem gyorsítaná, és nem egyszerűsítené le.478

A Javaslat – a korábbi tervezettekkel összhangban – alapvetően nem változtat a

magyar bontójog Csjt. által felállított rendszerén, azonban a házasság felbontásának anyagi

jogi szabályait jelentősen finomítja, azokat az elmúlt évtizedek tapasztalataihoz és a

társadalom elvárásaihoz igazítja, megtartva a már bevált hagyományos elemeket.

Az egyező akaratnyilvánításon alapuló és a nem megegyezésen alapuló bontás

szabályozását a mainál élesebben választja szét,479 ugyanis jelenleg sem a hatályos Csjt., sem

a Pp. nem ad teljesen világos választ a kétfajta bontás közötti különbségre.480Ugyanakkor a

kétfajta bontás szabályai közül részletesen kizárólag a megegyezésen alapuló bontással

foglalkozik.

Kerettényállásként, mindkét esetben a bíróság bármely házastárs kérelmére akkor

bonthatja fel a házasságot, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.481 A „bármely

házastárs” szóhasználat kiemeli, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben nem indokolt közös

kérelemről beszélni, mivel eljárásjogunk nem ismeri az ellenérdekű fél nélküli polgári per

intézményét, így a házassági pernek sem lehet két felperese.

E körben nem értek egyet a Szakértői Javaslat indokolásával, mely szerint a

„bármelyik házastárs” kifejezésben benne van, hogy a bontásra az egyik házastárs, valamint a 476 Nem gyorsítaná a közjegyzői út igénybe vétele a házasságok felbontását, mivel ezen feltételek fennállása esetén a bíróság is egy tárgyaláson felbontja a házasságot. Ráadásul a felek a közjegyzői eljárásról áttérhetnek a bírósági eljárásra, és a közjegyző határozata a bíróság előtt megtámadható. Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kormányjavaslatához; In: Magyar Jog 2008. 9. szám 580.-581. o. Ld. még: Jobbágyi Gábor: A Kormány Ptk. tervezetéről; In: Magyar Jog 2009. 2. szám 98.-103. o. 477 Mint például az olasz, a spanyol és az osztrák szabályozásban. 478 Szerk.: Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez; In: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008. 414. o. 479 Nem megegyezésen alapul a házasság felbontása, ha az egyik fél kéri a házasság felbontását, a másik fél pedig ellenzi azt, és akkor sem, ha a felek a járulékos kérdésekben nem tudnak megállapodni, vagy az egyikük nem kívánja mellőzni a házasság megromlásához vezető okok feltárását. 480 Így pl.: a törvény szövegében a házastársak megegyezése csupán, mint a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának bizonyítéka, a járulékos kérdésekben való egyezségkötés pedig a véglegességet hivatott bizonyítani. A nem megegyezéses bontásnál a törvény még példálózva sem említi meg, hogy a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása körében mely tényezőket kell figyelembe venni. In: Polgári törvénykönyv koncepciója Harmadik Könyv 2006. március 31-ei lezárása 3:22§ -hoz fűzött indokolása 481 Javaslat 4:20.§ (1) bekezdése.

házastársak külön – külön vagy együttesen előterjesztett kérelmére is sor

kerülhet.482Álláspontom szerint a házasság felbontása kizárólag az egyik házastárs kérelmére

kerülhet sor. Amennyiben mindkét fél külön – külön terjeszti elő a házasság felbontása iránti

kérelmet, azaz a keresetet, abban az esetben a Pp. szabályainak megfelelően az elsőnek

érkeztetett keresetlevél alapján kerül sor a per tárgyalására, míg a később benyújtott

keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítják.

Nem változtatott azon a gyakorlaton a Javaslat, mely szerint a bíróságnak kell

meggyőződnie arról, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A Javaslat a

korábbi bírói gyakorlatot emelné törvényerőre, azáltal, hogy kimondja: a házasság teljes és

helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak

között az életközösség megszűnt és annak helyreállítására - az életközösség megszűnéséhez

vezető folyamat, és a különélés időtartama alapján - nincs kilátás.483

Ezáltal a „teljesen” a házasélet valamennyi elemére történő kihatást, míg a

„helyrehozhatatlanul” szó a visszafordíthatatlanságot fejezi ki.484A korábbi gyakorlatnak

megfelelően életközösség visszaállításának kilátástalanságát a bíróság az életközösség

megszűnésére vezető folyamat és a különélés időtartama alapján az eset összes

körülményeinek mérlegelésével állapíthatja meg.

A Javaslat leegyszerűsíti, világosabbá teszi a megegyezésen alapuló bontás feltételeit,

kimondva, hogy a végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezés esetén a

bíróságnak a házasságot a megromlás okainak, folyamatának tényleges és végleges

megromlásának vizsgálata nélkül fel kell bontani.485 A bíróságnak továbbra is kötelezettsége

marad a felek személyes meghallgatása útján tisztázni a felek tényleges szándékát, a

megegyezésre vonatkozó akaratnyilatkozatainak befolyásmentességét, azonban amennyiben a

felek között az egység fennáll a házasság felbontása és a járulékos kérdésekben való

megegyezés kérdésében, ez önmagában elegendő a házasság felbontására.486

Szakítva a korábbi hagyománnyal dogmatikai jelentőségű szemléletváltással a Javaslat

vélelmet állít fel a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása mellett, ellentétben a

hatályos szabályozással, mely szerint ez „csak” egy bizonyíték. Álláspontom szerint ez azért

482 Szerk.: Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez; In: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008. 415. o. 483 Javaslat 4:21. (1) bekezdése. 484 Kőrös András: „Fontolva haladás” – az új Ptk. Családjogi Könyve 2. Rész: A házasság megszűnésének szabályai; In: Családi Jog III. évfolyam 3. szám, 2005. szeptember 16. o. 485 Javaslat 4:21.§ (2) 486 Ugyanez a szabályozási mód már a 6800/1945 ME. rendeletben megtalálható.

vélelem és nem bontó ok, mivel a bontó ok a házassági életközösség fennállása alatt

keletkezik, és nem az életközösség megszűnése után.

A megegyezésen alapuló bontásnak minden jogrendszerben további feltételei vannak

azon túlmenően, hogy a házastársak egyetértenek házasságuk felbontásában. Általában a

további feltételek egyik eleme azon kérdések meghatározása, melyekben a feleknek kötelező

megállapodniuk. A megegyezésen alapuló bontás alapulhat a házastársak különélésének

időtartamán is.

A Javaslat elveti a házasság felbontásának azon lehetőségét, mely a házastársak

különélésének – jelenlegi 3 éves - időtartamára épül, mivel erre a bírói gyakorlatban

elenyészően kevés esetben került sor.487 Az indokolás szerint a gyakorlatban ugyanis nagyon

kevés azon perek száma, ahol a bíróság ez alapján bontotta fel a peres felek házasságát. Ennek

egyik indoka a magyar lakásviszonyok sajátosságában, másik indoka pedig a felek

türelmetlenségében, és a házasság intézményének leértékelődésében rejlik, mivel általában a

házassági életközösség megszakadását követő pár hónapon belül már el is indítják a peres

eljárást.

Ezáltal a szabályozás nyitva hagyja azt a problémát, amikor a felek tartósabb

különélésére tekintettel kizárólag az egyik házastárs szeretné a házasságot felbontani. E

körben a bíróságnak nem lenne más lehetősége, mint a házasság megromlásához vezető okok

feltárása.

Ugyanakkor számos nemzetközi példát találhatunk arra, hogy a tartós különélés, a

különélés időtartamától függően, önállóan, vagy bizonyos feltételek fennállása esetén is

alapot adhat a házasság végleges, teljes és helyrehozhatatlan megromlásának a

megállapítására.

A német szabályozás egyetlen okot fogad el, amely tulajdonképpen azonos a házasság

teljes és helyrehozhatatlan megromlásával. A házasság akkor bontható fel, ha a házastársak

között a házassági életközösség megszűnt, és annak helyreállítása sem várható.488 A házasság

teljes és végleges megromlását vélelmezni kell, ha a házastársak 1 éve különélnek, és

mindketten kérelmezik a házasság felbontását, vagy a másik fél a felbontásba beleegyezett.

Ugyancsak vélelmezni kell az életközösség végleges megszakadását, ha a felek

legalább 3 éve különélnek. A törvény a háromévi különélés esetén már nem köti mindkét fél

hozzájárulásához a házasság felbontását, bármelyik fél kérelmére a bíróság a házasságot

487 Kőrös András: „Fontolva haladás” – az új Ptk. Családjogi Könyve 2. Rész: A házasság megszűnésének szabályai; In: Családi Jog III. évfolyam 3. szám, 2005. szeptember 17. o. 488 BGB. 1565. §

felbontja. E vélelmek a házassági életközösség megszakadásától eltelt időtartamra építő

megdönthetetlen vélelmek, azaz az ellenérdekű fél nem élhet a házasság helyrehozhatósága és

fenntarthatósága vonatkozásában bizonyítással.

Az osztrák szabályozás szerint a házasság felbontásának 3 fajtáját különbözteti meg. A

vétkességi elv mellett ismeri és alkalmazza a feldúltsági elv szabályozását is. A házassági

életközösség végleges megszakadásának tekinti az osztrák jog, ha a felek legalább 3 éve nem

élnek házastársi közösségben, vagy a házastársak legalább fél éve külön élnek, és a

házastársak egyezően kérik a házasságuk felbontását, mivel a házasságuk végleges

megromlásában egyetértenek.489

A tartós különélés, mint a házasság felbontásának egyik alapja 1986-os bevezetése óta

elterjedt a köztudatban, és mint látható számos európai országban megtalálható.490

Álláspontom szerint nem volt megalapozott döntés a megegyezéses bontás e formájának

elvetése, és továbbra is indokolt lenne megtartani tartós különélés esetén azt a lehetőséget,

hogy a bíróság a felek valamennyi járulékos kérdésben való egyet nem értése esetén is a

házasság megromlásához vezető okok feltárása nélkül bontsa fel a házasságot. Eltörlése

helyett inkább a tartós különélés jelenlegi 3 éves időtartamát kellene leszállítani, és így annak

szabályait a magyar valósághoz igazítani.491

A Javaslat jelenleg előterjesztett állapotában a megegyezésen alapuló bontás egyedüli

lehetősége a járulékos kérdésekben való megállapodás. A Javaslat csökkenti azon járulékos

kérdések számát, melyekben a feleknek meg kell állapodniuk. A rendszerváltást követően a

vagyoni viszonyok egyre bonyolultabbá váltak, és ezt a Csjt. szabályai nem megfelelő

formában követték. Már az 1986-os módosításnál kimaradt az ingatlan vagyon megosztási

kötelezettsége járulékos kérdések köréből, mivel a jogalkotó nem kívánta egy gyorsabb válás

lehetőségét olyan bonyolult kérdéssel megnehezíteni, mint az ingatlanon fennálló közös

tulajdon megszüntetése.

A gyakorlatban ugyanilyen éles ellentét forrása, pl. egy gazdasági társaságban való

részesedés, befektetés vagy éppen tartozás, vagy a házassági vagyonközösséghez tartozó

valamennyi ingóság megosztása.

489 EheG. 55a. § 490 Angliában és Ciprusban 5 évi, Franciaországban 6 évi, Írországban 4 évi, Görögországban 2 évi különélés önmagában megalapozza a házasság felbontását. 491 A Szakértői Javaslat előterjesztéséig még nyitott kérdés volt a tartós különélés bontási lehetőség megmaradása. Ld.: Kőrös András: „Fontolva haladás” – az új Ptk. Családjogi Könyve 2. Rész: A házasság megszűnésének szabályai; In: Családi Jog III. évfolyam 3. szám, 2005. szeptember 17.-18. o.

Tekintettel arra, hogy a megosztás körében nemcsak a közös vagyon - különvagyon

elhatárolása, hanem azok értéke és a közös tulajdon megszüntetése vonatkozásában is

egyezségre kell jutni, ezen ingóságok megosztásában való megállapodás a gyakorlatban vagy

teljesen ellehetetleníti az egyezségkötést, vagy időben jelentősen elodázza. Ez pedig nem

szolgálja a közös kiskorú gyermek és a házastársak érdekeit sem.

Ugyanakkor tapasztalati tény, hogy a (volt) házastársak függő jogviszonyaikat a

házasság felbontását követően könnyebben rendezni tudják, mivel a felek kizárólag vagyoni

kérdésekben való megállapodását nem nehezítik el a házasság felbontása körüli érzelmi

nézeteltérések.

A fentiekből is megállapítható, hogy a járulékos kérdések körének meghatározása a

házassági bontóper szabályozásának egyik legneuralgikusabb pontja, mivel ezzel a jogalkotó

ténylegesen és jelentősen képes befolyásolni a házassági per időtartamát, a házasság

felbontásának bonyolultságát. Az egyezségkötési kötelezettség széles köre meg is

akadályozhatja a felek megegyezését.

Ezen indokokat figyelembe véve határozza meg a Javaslat azon kérdések körét,

melyekben a házastársaknak meg kell egyezniük ahhoz, hogy a bíróság a házasságukat közös

megegyezéssel bontsa fel.

A járulékos kérdések meghatározása az egyik legképlékenyebb része a családjogi

kodifikációnak. Az már a munkálatok kezdetekor egyértelművé vált, hogy változatlanul nem

maradhat a járulékos kérdések szabályozása, és e körben a vagyonjogi kérdések kivétele

indokolt.

Ugyanakkor alaptételként érvényesülnie kell a kiskorú gyermek érdekei védelmének,

így továbbra is szükséges a gyermeket érintő kérdések rendezése. A gyermek érdekeinek

védelme fokozottan jelenik meg a Családjogi Könyvben, egyrészt alapelvi szinten, másrészt a

részletes szabályozásban. A gyermekek érdeke eltérően jelentkezik a bontóperben attól

függően, hogy szülei válásáról, vagy az őt közvetlenül érintő járulékos kérdések rendezéséről

van szó.

A bíróságnak a gyermek érdekét már akként is mérlegelnie kell – egyebek mellett -,

hogy felbontsa-e a házasságot, azonban arra kell törekednie, hogy a házasság felbontása a

gyermek számára a lehető legkisebb megrázkódtatással járjon. A gyermeket érintő járulékos

kérdések megítélésénél a gyermek érdeke már nemcsak egy szempont a többi között, hanem

elsődlegesen a gyermek érdekeinek kell érvényesülnie.492Ezt segítheti elő a gyermek

492 Szerk.: Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez; In: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008. 417. o.

közvetlen, vagy pszichológus szakértő általi közvetett meghallgatása, tekintettel arra, hogy az

ENSZ Gyermekjogi Egyezményének493 12. cikke alapján biztosítani kell az ítélőképessége

birtokában lévő gyermek számára azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon

kinyilváníthassa a véleményét.494

Az egyszerűbb bontási eljárást választó feleknek a közös gyermek tekintetében a

szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek

tartása, a házastársi közös lakás használata és ez iránti igény esetén a házastársi tartás

vonatkozásában kell megállapodniuk.495

A hatályos szabályozás Javaslathoz képesti többleteleme a kiskorú gyermek

elhelyezésében való megállapodás.

Tekintettel arra, hogy a szülői felügyelet valamelyik szülő általi kizárólagos

gyakorlása vonatkozásában történő egyezség magában foglalja a gyermek elhelyezését is, erre

nem indokolt külön kitérni. Közös szülői felügyeleti jog esetén azonban meg kell határozni a

gyermek lakóhelyét, viszont a kapcsolattartást továbbra sem szükséges szabályozni.

Az egyezségkötés körét szűkíti a Javaslat azáltal is, hogy a közös lakás

használatának496 rendezése mellett mellőzi a lakáshasználati jog ellenértéke vonatkozásában a

megállapodást.497

Főszabályként nem kötelező rendelkezni a házastársi tartásról sem, kizárólag akkor,

amennyiben ezt valamelyik fél kéri.498Ezáltal, ha a házastárs igénye a tartás iránt felmerül, az

erről való megegyezés továbbra is kötelező tartalmi kelléke a megállapodásnak. Ezzel

szemben mind a Szakértői Javaslat, mind a 2009. évi CXX. törvény szerint a házastársi tartás

kérdésében meg kellene állapodnia a feleknek.

Álláspontom szerint az egyezségi kör ez irányú szűkítésének gyakorlati jelentősége

elhanyagolható lesz, és az egyezségkötést sem könnyíti meg. Tekintettel arra, hogy

amennyiben a házastársi tartás feltételei nem állnak fenn, illetve a házastárs tartást nem

igényel, ez eddig is nemleges módon került feltüntetésre a megállapodásban. Fennáll annak a

veszélye e rendelkezési kötelezettség elhagyása esetén, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró, a

493 Az 1991. évi LXIV. törvénnyel került kihirdetésre. 494 Kozák Henriette: A gyermekek bíróság által történő meghallgatásának gyakorlata; In: Családi Jog 2011. március IX. évfolyam 1. szám 23. o. 495 Javaslat 4:21.§ (3) bekezdés. 496 Közös lakás az, amelyben a házastársak egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak. [4:76.§] 497 A Javaslat alapján lakáshasználati jog ellenértéket a lakást elhagyó házastárs kérelmére ítélhet meg a bíróság. [4:84.§] 498 Javaslat [4.21.§ (3)]

házastársi tartásra jogosult házastárs nem szerez tudomást a tartási igényének érvényesítési

lehetőségéről.

Amennyiben a feleknek nincs közös, tartásra szoruló gyermeke, a feleknek kizárólag a

közös lakás használatában kell megállapodniuk.

A járulékos kérdések minimum eseteinek meghatározása nem jelenti azt, hogy a

házastársak egyéb járulékos kérdésekben nem egyezhetnének meg. Továbbra is lehetőség van

teljes vagyoni elszámolásra is.

A Javaslat szerinti, erőteljesen leszűkített egyezségi kör nem feltétlenül szolgálja a

házastársak érdekeit. Felmerül az a kérdés, hogy a házastársak későbbi viszonyát hogyan

befolyásolja, és a gyermek érdekeit mennyiben szolgálja, ha például a közös lakásban lévő, a

háztartáshoz tartozó ingóságok megosztását a közös lakás használatával, és a gyermek

elhelyezésével együtt nem rendezik.

E körben figyelemre méltó a német szabályozás, mely szerint a házastársaknak meg

kell állapodni a közös kiskorú gyermekek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlásáról, a

különélő szülő és gyermek közötti kapcsolattartásról, gyermek tartásáról, a házastársi

törvényes tartásról és a közös lakás használati- és ingóságait érintő jogviszonyról. Ez utóbbi

kifejezetten a „háztartás” körébe tartozó vagyontárgyakat érinti.

A házasság felbontásának másik útja, a nem megegyezésen alapuló bontás körében a

Javaslat nem tartalmaz részletes szabályokat, nem határozza meg, hogy a bíróságnak a

házasság végleges és teljes megromlása vizsgálata az egyetlen feladata. Ez hiányosságként

nem róható fel, mivel az eljárási szabályokat nem a magánjogi kódexnek, hanem a Polgári

Perrendtartásnak kell magában foglalnia.

A Javaslat indokolása alapján a bontóper e formája továbbra is megmarad ún.

tényállásos bontópernek, azaz a bíróság kötelezettsége marad a házasság megromlásához

vezető okok megállapítása is.

A Szakértői Javaslat és a 2009. évi CXX. törvény szükségesnek tartotta a két pertípus

közötti átjárhatóság kimondását,499 melyet a Javaslat már mellőz. Álláspontom szerint ez nem

jelentheti azt, hogy egyező akaratnyilvánítással való bontásról nem lehet majd áttérni az ún.

499 2009. évi CXX. tv 3:22 § (3) Az (1) bekezdés szerint indult bontóper során a házastársak közös kérelmére a bíróság az eljárást a (2) bekezdés szabályai szerint folytatja és a házasságot ennek megfelelően bontja fel. A (2) bekezdés szerint indult bontóperben pedig bármelyik házastárs kérheti az (1) bekezdés alkalmazásával a házasság felbontását.

tényállásos bontásra, illetőleg a nem egyező akaratnyilvánítással történő bontásban ne lehetne

egyezséget kötni.

Megszüntetné a Javaslat a házasság felbontása körében kötött egyezség két éven

belüli, bírói úton történő megváltoztatásának a korlátait, kiemelve, hogy az egyezség

megváltozatásának jelenleg is a kiskorú gyermek érdekét kell szolgálni, az egyéb kérdésekben

pedig a polgári jog általános szabályai válnak irányadóvá.

A Javaslat külön kiemeli a családjogi jogviták rendezése, feloldása érdekében a

közvetítői eljárás igénybe vételének lehetőségét, melynek célja nem a házassági per

helyettesítése, felváltása. A bírósági eljárásba épített családi mediáció500 legfőbb célkitűzései

között szerepel, hogy elkerülje a pereskedés okozta hátrányos következményeket, hogy az

éles konfliktusokat enyhítse és a szülők felelősségérzetét növelje a gyermekkel kapcsolatos

döntések meghozatalában.

Közvetítői eljárás lefolytatását bármelyik házastárs, illetőleg a bíróság is

kezdeményezheti egyrészt a házasság, másrészt a házassággal összefüggő jogviták

megegyezésen alapuló rendezése érdekében.501

A házasság felbontása iránti perekben, a perek előtt, vagy azok tartama alatt

lefolytatásra kerülő közvetítő eljárás megkönnyítheti, gyorsabbá teheti a bírósági eljárást, és

részben levenné a bíróságokra hárított „békítési kötelezettség” terhét.502 Másrészt segítséget

nyújthat a feleknek a megegyezést közelítő megoldások kialakításában,503 különös tekintettel

a kiskorú gyermekkel kapcsolatos kérdések rendezésénél. A közvetítői eljárás bevezetésével

lehetőség nyílik arra, hogy a felek nyugodt és diszkrét körülmények között, szakember

segítségével, de saját érdekeik figyelembe vételével hozzák létre megállapodásukat.504

500 A családi mediáció a családi kötelék létrehozását, illetve újbóli felépítését célzó eljárás, amely a házasság megromlásában és az életközösség megszakadásában érintett párok párbeszédét és konfliktusfeloldását segíti elő családi mediátor közreműködésével. Ld.: Gyengéné Dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban; In: Magyar Jog 2009. 11. szám 684.-685.o. 501 Javaslat 4:22. § 502 Csiky Ottó már 1990-ben felvetette a házastársi konfliktusok bíróságon kívüli szervezetek általi rendezésének a szükségességét. Ld. Csiky Ottó: A bíróság békítő tevékenysége a házassági bontóperekben; In: Jogtudományi Közlöny 1990. január hó 30. o. 503 Weiss Emília: A családjogi munkacsoport 2000. november 9-i, november 16-i és december 12-i üléséről; In: Polgári Jogi Kodifikáció 2001. III. évfolyam 1. szám 32. o. 504 Somfai Balázs: Közvetítés a gyermek érdekében; In: Családi Jog 2009. március, VII. évfolyam 1. szám 11. o.

A közvetítői eljárás azonban csak akkor lehet eredményes, ha az önkéntes, azaz nem

kötelező a felek számára.505

A mediációs eljárás eredményeképpen létrejött megállapodást a felek perbeli

egyezségbe foglalhatják, és ennek megfelelően – bírósági jóváhagyás esetén – az egyező

akaratnyilvánításon alapuló bontás alapjául szolgálhat.

A mediáció eljárási szabályainak kidolgozása azonban az eljárásjogra vár. A pert

megelőző közvetítői eljárásról jelenleg is nyilatkozni kell a keresetlevélben, e körben

módosítás nem szükséges.

Amennyiben közvetítői eljárás a felek között a per előtt nem volt folyamatban, az első

tárgyaláson szükséges lenne a bíróság kötelezettségévé tenni a közvetítői eljárás lehetőségéről

történő tájékoztatást. Amennyiben a felek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, ez

megteremthetné a házassági bontóperben a szünetelés speciális okát, mely az általános

szabályok szerint már beiktatásra került.506

A Családjogi Könyv annak ellenére, hogy az új Ptk. tervezetének része és ezáltal a

házassági jognak a rendezésére lenne hivatott, számos eljárási kérdést is felölel.

A kodifikációs lehetőségek átgondolása körében a kodifikációs munkacsoport ülésein

többször felvetődött a házassági perek szabályainak alkalmazásának a kiterjesztése a

gyermekekkel kapcsolatos egyéb pertípusokra. Ez nem lenne helyes, mivel a gyermekek

érdekeinek szem előtt tartását és védelmét az anyagi jogszabályok betartása, és nem a

különleges eljárási szabályok alkalmazása hivatott biztosítani.507

Ugyancsak felmerült, hogy a családjogi perekben speciális jártasságot szerzett bírák,

bíróságok ítélkezzenek a családjogi ügyekben hozott államigazgatási határozatok

felülvizsgálata körében. Azonban ez alapvető dogmatikai és jól bevált hatásköri szabályokat

érintene, nem is szólva a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó

speciális szabályok alkalmazásáról és a jogorvoslat lehetőségről. Jelenleg is az egyes ügyek

kiszignálásánál figyelembe veszik az ítélkező bírák orientációját, mely a jövőben még

505 Az önkéntesség mellett a családjogi közvetítés alapelvei: a felek egyenrangúságának az elve, a gyermek érdekének védelme, a felek együttes személyes jelenlétének és a jövőre irányultság elve. Ld. erről: Nagypál Szabolcs: A családjogi közvetítés (mediáció) alapelvei és sajátosságai; In: Családi Jog 2011. Március IX. évfolyam 1. szám 18.o. 506 Ez a megoldás a német szabályozásban fellelhető. A bíróságnak a feleket személyesen meg kell hallgatnia. A személyes meghallgatásnak ki kell terjednie a házassági bontóperrel érintett valamennyi kérdésre. Ezen kívül a bíróságnak fel kell hívnia a felek figyelmét a mediációs eljárás lehetőségére. 507 Weiss Emília: A családjogi munkacsoport 2000. november 9-i, november 16-i és december 12-i üléséről; In: Polgári Jogi Kodifikáció 2001. III. évfolyam 1. szám 34. o.

egyértelmű lesz, amennyiben a jogalkotó a házassági vagyonjogi perek körét kiveszi a

házassági bontóperrel való együttes elbírálási kötelezettségi köréből.

4. Összegzés

A polgári jogi kodifikáció a magánjog minden, így a házassági jog területén is érdemi hatást

váltott ki, annak ellenére, hogy nem tűzte ki célul a családjogi szabályozás gyökeres

megváltoztatását. A módosítási javaslatok inkább arra irányulnak, hogy a házasság felbontását

(és ezzel együtt a házasságot is) a kor követelményeihez igazítsa.

Ez a törekvés helyesnek bizonyult, tekintettel arra – mint arra már korábban utaltam -,

hogy a családi jog és ezen belül a házassági jog mély történelmi hagyományokból felépülő

tradicionális intézményrendszere a társadalom köztudatába beépült, mely állandóság a

jogbiztonságot is erősíti.

Éppen ezért a Javaslat fenntartotta és megerősítette a házasság felbontásának két

módját, az egyező és a nem egyező akaratnyilvánítással történő bontást. A megegyezésen

alapuló bontásnál azonban megváltoztatva a jelenleg élő elvet, a felek járulékos kérdésekben

való egyezségkötése esetén vélelmet állít fel a házasság teljes és végleges megromlása

mellett.

A megegyezésen alapuló bontás másik fontos változtatása a járulékos kérdések

körének redukálása, mely mindenféleképpen a házassági bontóperes eljárás

egyszerűsítéséhez, és ezzel együtt a pertartam csökkenéséhez vezet. E körben azonban

hiányérzetem megmaradt, mivel álláspontom szerint nem létezik (vagy legalább is nagyon

ritka) a felek viszonyát tartósan rendező olyan egyezség, mely a gyermekkel és az utolsó

közös lakás használatával járó kérdések mellett nem rendezi legalább a háztartáshoz (a közös

lakáshoz) kötődő ingóságok megosztását.

A Javaslat szakít a kizárólag tartós különélésen alapuló házasság felbontásával, mely

álláspontom szerint jelentős visszalépés a mostani szabályozáshoz képest.

A családjogra és ezen belül a házassági jogra vonatkozó azon kodifikációs

elképzelések, melyek a „fontolva haladást” támogatják, megakadályozzák, hogy az egyes

európai országokban élő és alkalmazott, valamint az 1945 előtti magyar jogban is ismert

olyan eljárások, mint például az ágytól és asztaltól való elválás (különválás) bevezetését,

melyek a házasság intézményét erősítik, elterelve a házastársakat a házasság felbontása iránti

eljárásról.

A kodifikáció kínálta lehetőséggel élve szükséges lenne a HT. által létrehozott

„eljárási szabályok az anyagi jogban” gyakorlattal szakítani. Álláspontom szerint eljárásjogi

törvényünkre, és nem az anyagi jogi kódex szabályai közé tartozna a peres felek személyének,

illetőleg az ítélet hatályának meghatározása.

A Ptk. átfogó reformja megfelelő alkalom lenne egy új eljárásjogi kódex

megalkotására is. Azonban addig – témámra fókuszálva - szükséges a Pp. házassági perekre

vonatkozó szabályainak újragondolása, a kodifikáció és a joggyakorlat által felvetett

eljárásjogi kérdések megválaszolása annak érdekében, hogy a bontóperi szabályok

megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak, és másodlagosan a házasság intézményének

megerősítésében is szerepet játszanak.

A kodifikáció által mutatott utat követve szükséges a házasság felbontása két módja –

azok specifikumainak figyelembe vételével - eljárási szabályainak a szétválasztása is,

természetesen fenntartva a két pertípus közötti átjárhatóság lehetőségét. Az eljárásjogra vár a

közvetítői eljárás beiktatása a bontóper menetébe, megteremtve annak a lehetőségét, hogy a

felek egyáltalán értesüljenek a családjogi mediációról.

A kodifikáció által megszabott jogalkotási törekvések mellett egyéb módosítások is

indokoltak, melyeket de lege ferenda javaslataimmal együtt a VII. fejezetben foglalom össze.

V. Határon átnyúló házassági ügyek szabályozása, különös tekintettel az uniós jogra

1. A joghatóság szabályozása házassági ügyekben

Jelen fejezetben a polgári eljárásjog, és ezen belül is a házassági ügyek nemzetközi

vonatkozásait508 a magyar állampolgárságú felekre szűkített spektrumát vizsgálom, és e

körben érintem az uniós joganyagot is. Ennek indoka egyrészt az, hogy dolgozatom témája

főképp a hazai szabályozás feldolgozására, és annak továbbgondolására irányul, másrészt az,

hogy az uniós joganyag bemutatása terjedelmi korlátok miatt is akadályokba ütközik, és e

körben számos – kitűnő - monográfia született.509

A joghatóság fogalmát ma már a jogirodalom szinte egységesen adja meg annak

ellenére, hogy az elmúlt 150 évben mind eljárásjogi, mind nemzetközi magánjogi, egymástól

eltérő fogalom meghatározásokat ismerhettünk meg.510 Hatáskört jelent az ún. joghatóság

is,511 amely azt a kérdést dönti el, hogy valamely ügyben vagy perben melyik állam hatósága

vagy bírósága hivatott eljárni,512 vagyis a joghatóság az ügyek megosztását jelenti az államok

között.513 A joghatósági kérdések vizsgálatánál szándékosan nem használom a „bírói” jelzőt,

tekintettel arra, hogy különösen a házassági perek nem feltétlenül bírói, hanem más hatóság

hatáskörébe tartoznak a jogviták rendezése.

A joghatóság kérdése egyre nagyobb szerepet játszik a házassági perek

vonatkozásában is, mivel felgyorsult világunkban egyre gyakoribbak azon házasságok,

melyek nemzetközi elemet tartalmaznak akár úgy, hogy nem azonos állampolgárságú

személyek kötnek házasságot, akár akképpen, hogy az azonos állampolgárságú házasfelek egy

másik országban élnek. Ezekben az esetekben nagy a jelentősége annak, hogy a perindító fél

mely állam bírósága előtt kezdeményezheti a perindítást.

508A polgári eljárásjognak akkor vannak nemzetközi, külföldi elemei, ha vagy az eljárás tárgyát képező anyagi polgári jogviszonyban, vagy magában az eljárásban, az eljárás folyamán létrejövő eljárási jogviszonyokban külföldi elemek találhatóak. Ld.: Szászy István: Nemzetközi polgári eljárásjog; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest,1963. 16.o. 509 Mint például Kengyel Miklós és Harsági Viktória Európai polgári eljárásjoga c. munkája, valamint kizárólag a családjogi kérdésekkel foglalkozó Wopera Zsuzsa: Európai családjog c. könyve. 510 Ld. erről részletesebben Juhász Imre: Gondolatok a Brüsszeli Egyezményről; In: Magister Artis Boni et Aequi. Studia in honorem Németh János, Budapest 387.-414.o. 511 Mint az a történeti részből kitűnt, az 1911. évi I. tv.-ünk, még illetékességi okként rendezi a joghatósági kérdéseket. A joghatóság, hatáskör, illetékesség közötti különbségtételről ld. Szászy István: Nemzetközi polgári eljárásjog; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest,1963. 512 A Polgári Perrendtartás Magyarázata; Szerk. Szilbereky Jenő és Névai László: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1976. 232.o. 513 Polgári Perjog Általános Rész; Szerk.: Wopera Zsuzsa KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest 2005. 88.o.

A jogbiztonság általános érvényű követelménye miatt elengedhetetlen annak tisztázása

tehát, hogy a felek hol és milyen feltételek mellett indíthatják meg a házassági jogviszonyukat

érintő peres eljárást.

A személyi állapottal kapcsolatos ügyekben a joghatósággal kapcsolatos szabályok

változásait két nagy részre tagolhatjuk. Az időbeli határvonal itt is, mint sok más jogi

területen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontja.

Az Unióhoz való csatlakozással kettévált a külföldi elemek szabályozása a tekintetben

is, hogy az Unió területén szokásos tartózkodási hellyel illetőleg állampolgársággal

rendelkezőkre a nemzetközi magánjogi kódexünk mellett a közösségi jogi normákat

alkalmazzuk, míg az egyéb külföldi állampolgárok viszonyait bi- és multilaterális

egyezmények és az államok között kialakult viszonosság szabályozza.

A.) A joghatóság kérdésköre az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet alapján

A házassági perekre vonatkozó joghatósági szabályokat az Európai Unióba történő

belépésünkig kizárólag az 1979. évi 13. a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű

rendelet (a továbbiakban: Nmjt.) rögzítette ún. belső jogforrásként. A Nmjt. novelláris szintű

módosítását végrehajtó 2000. évi CX. törvény a nemzetközi magánjogi kódexünket már az

európai uniós joganyag figyelembe vételével módosította. Ezáltal a tvr. rendelkezéseit kell

alkalmazni a magyar állampolgárok egymás közötti, és a nem magyar állampolgárral kötött

házassági ügyeiben, amennyiben a házastársak szokásos tartózkodási helye Magyarország,

vagy az Európai Unión kívül helyezkedik el.

A joghatósági kérdéseket külső jogforrásként a Magyar Köztársaság, e tárgykörben

kötött nemzetközi szerződései rendezik. A nemzetközi szerződések mellett ki kell emelnie

azon nemzetközi – családjogi tárgyú - egyezményeket, melyekhez Magyarország csatlakozott.

Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november

4-én kelt egyezményt hazánk az 1993 évi XXXI. törvénnyel hirdette ki.514

A házasságkötéshez szükséges kölcsönös beleegyezésről, annak alsó korhatáráról és az

anyakönyvezésről szóló, New Yorkban 1962. december 10-én kelt egyezményt az 1976. évi

7. Törvényerejű rendelet hirdette ki.515

514 A házassági rendelkezéseit az előző fejezetben ismertettem. 515 Emellett – dolgozatom témáját nem érintő - de szintén családjogi tárgyú egyezmények, melyeknek hazánk részese: a tartásdíjak külföldön való behajtásáról New Yorkban 1956. június 20-án kelt egyezmény, a gyermektartási kötelezettség tárgyában hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról Hágában, 1958. április 15-én aláírt egyezmény, a férjezett nők állampolgárságáról szóló New Yorkban 1957. február 20-án kelt

A nemzetközi szerződések a házassági perek joghatósági szabályait rendezik bi- vagy

multilaterális szinten, meghatározva az adott állam által a házasság vonatkozásában hozott

határozat elismerésének és – esetleges - végrehajtásának a rendjét. Ezen egyezmények még a

rendszerváltozás előtt születtek, azonban egy részük - az Európai Unióhoz történt

csatlakozásunkkal az Uniós országok közötti egyezmények kivételével - még a mai napig

hatályban van.516

Az önálló Nmjt. szabályozásának az indoka, hogy a magyar polgári perrendtartás –

ellentétben számos külföldi eljárásjogi kódexszel - nem tartalmaz joghatósági szabályokat.

A joghatóság hiánya esetére az eljárásjogi törvényünk azonban már nagyon szigorú és

egyértelmű szabályokat tartalmaz. A joghatóság hiányának eljárásjogilag két lényeges

következménye lehet. Egyrészt a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja,

vagy későbbiek folyamán a pert megszünteti, ha a magyar bíróságnak a perre törvény, vagy

nemzetközi egyezmény alapján kizárt a joghatósága. Amennyiben a magyar államnak nincs

joghatósága (de nem kizárt) a bíróság a pert csak akkor szüntetheti meg, ha az alperes nem

bocsátkozott perbe, vagy joghatósági kifogást emelt.517

A Nmjt. célja a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak

meghatározása, hogy milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi

elemet tartalmazó jogvitában.518

A Nmjt. rendelkezései azonban csak szubszidiárius jelleggel érvényesülnek abban a

tekintetben, hogy nem lehet alkalmazni olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés

egyezmény, valamint a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. október 25-én aláírt egyezmény. 516 Magyarország 17 nemzetközi egyezményt kötött e tárgykörben. pl: - 1986. évi 32. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Budapesten, 1986. június 3-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről; - 1986. évi 8. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság között a polgári, a családjogi és a bűnügyi jogsegély tárgyában Hanoiban 1985. évi január hó 18-án aláírt szerződés kihirdetéséről; - 1984. évi 4. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság között a

polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában Havannában, az 1982. évi november hó

27-én aláírt szerződés kihirdetéséről;

- 1983. évi 6. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Ecuadori Köztársaság között, Quitóban, 1981. november 18-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről. 517 Az alperesi perbebocsátkozással megalapítható joghatóság intézményét a 2000. évi CX. tv vezette be a Brüsszeli- és a Luganoi Egyezmények hatására. 518 1979. évi 13.tvr 1.§

szabályoz.519 Ezáltal minden nemzetközi egyezmény elsődlegességét garantálja. E szabadság

kereteit az állam által – e körben - kötött nemzetközi egyezmények adják, melyek száma nem

volt jelentős. Fontossága azonban ezen rendelkezésnek abban áll, hogy a később kötött

egyezményekkel lehetett és lehet módosítani a Nmjt. tartalmát a joghatósági szabályai

vonatkozásában.

A házassági perekre, mint személyállapoti perekre a nemzetközi magánjogról szóló

jogszabály kizárólagos joghatósági szabályokat tartalmaz. Az állam az egyes

jogviszonyokban való érdekeltsége alapján dönti el azt, hogy a belőlük eredő jogvitáknak az

elbírálását milyen mértékben vonja a saját joghatósága alá.520 Tekintettel arra, hogy

személyállapottal összefüggő jogkérdésekről döntenek, irányadó az állam kizárólagos

joghatósága. Kizárólagos joghatóság alapján, néhány kivétellel figyelmen kívül kerülnek

mind az általános, mind a vagylagos és speciális joghatósági okok.

A Nmjt. 2000. évi módosítása előtt a kizárólagos joghatósági szabályok a magyar

állampolgársághoz voltak kötve.521A külföldi bíróság vagy hatóság határozatának az

elismerésre pedig csak akkor volt lehetőség, ha a magyar állampolgár lakóhelye külföldön

volt.522

Kisegítő szabályként a magyar bíróság joghatóságát megalapozta a Nmjt. azáltal, hogy

kimondta nem magyar állampolgárok között személyi állapotukra vonatkozó perben - a

gondnoksággal kapcsolatos per kivételével - magyar bíróság eljárhat, ha az egyik fél

lakóhelye Magyarországon van.

Nemzetközi polgári eljárásjogunk jelentős lépése volt az 1988. szeptember 16-án

megkötött Luganoi Egyezményhez való csatlakozásunk előkészítése, mely áttételesen, de

kihatással volt a házassági perekben alkalmazható szabályanyagra is,523mivel a határozatok

519 1979. évi 13.tvr 2.§ 520Kengyel Miklós: A nemzetközi polgári eljárásjog új szabályai; In.: Polgári eljárásjog a XXI. században Tanulmányok Farkas József emlékére Pécs 111.-123.o. 521 Az 1979. évi 13. tvr. 54.§-a szerint kizárólag magyar bíróság, vagy más hatóság járhatott el magyar állampolgár személyállapotára vonatkozó eljárásban, kivéve, ha külföldi bíróság vagy más hatóság ilyen kérdésben hozott határozatát e törvényerejű rendelet értelmében el kellett ismerni. 522BH1982. 516. Ha a külföldi bíróság a külföldön lakó magyar állampolgár házasságát felbontja, e határozatot a magyar jog szerint el kell ismerni [1979. évi 13. sz. tvr. 71. § a) pont, 75. § (3) bek.]. 523 A Luganói – egyezmény kizárta alkalmazási köréből a természetes személyek személyállapotára vonatkozó eljárásokat.

elismerésére és végrehajthatóvá nyilvánítása vonatkozásában nemzetközi jogi kódexünk

általános jelleggel vette át a szabályozást.524

A joghatósági szabályokat érintő átfogó és jelentős változás a 2000. évi CX.

törvénnyel következett be. A módosítás „virágzó nemzetközi gazdasági, kereskedelmi

kapcsolatokra csak olyan jogi közegben lehet számítani, amely a gazdaság szereplőinek

igényérvényesítését, és a jogvitákban hozott határozatok külföldi végrehajtását kellően

garantálva,”525új alapokra helyezte a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és

végrehajthatására vonatkozó szabályozást.526

Magyarországnak a bírósági joghatóságot, valamint a meghozott határozatok

kölcsönös elismerését és végrehajtását garantáló - nemzetközi egyezményeken, illetőleg

viszonossági gyakorlaton alapuló - kapcsolatrendszere nem volt széleskörű, és főleg nem

felelt meg a magyar külgazdasági prioritásoknak és integrációs törekvéseknek. Míg ugyanis a

korábbi évtizedek külpolitikai preferenciáinak megfelelően Magyarországot a bírósági

határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását lehetővé tevő jogsegélyegyezmények fűzik

több Európán kívüli volt szocialista országhoz, addig mindössze négy nyugat-európai

ország527 volt, amelyekben nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján lehetőség van

magyar bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására.

Minderre tekintettel a törvény alapjaiban változtatta meg az általános joghatósági

szabályt, mely szerint a magyar bírói fórumok eljárásának igénybevételét alapvetően azzal a

feltétellel teszi lehetővé, ha az alperes lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye belföldön

van. Ez egyezik a Luganoi Egyezmény szemléletével, továbbá a legtöbb állam általános

joghatósági szabályával, és a Pp. általános illetékességi szabályaival is.

A házassági perek vonatkozásában is egyértelművé váltak a külföldi felek

magyarországi perindításának a lehetőségei. A módosítás főszabályként kizárta a magyar

bíróságok és más hatóságok joghatóságát a nem magyar állampolgárok személyi állapotát

érintő ügyekben.

Miután megszüntette a magyar bíróságok általános joghatósági felhatalmazását,

kimondta, hogy a magyar bíróság magyar állampolgársággal nem rendelkező felek

524 Ennek szükségességét Kengyel Miklós már 1992.-ben felvetette. Ld.: Kengyel Miklós: Az európai polgári eljárásjog és a magyar jogfejlődés; In: Jogtudományi közlöny XLVII. évfolyam, 1992. április 3.-4. szám 166.-171.o. 525 2000. évi CX. tv. indokolása. 526 Ezt azzal a nyilvánvaló céllal tette, hogy a tvr. normái megfeleljenek a Luganoi Egyezménynek, és ezzel együtt az Európai Unió tagállamai között e tárgyban érvényes szabályoknak. Ld. Vékás Lajos: Nemzetközi polgári eljárásjogunk reformjához; In: Magister Artis Boni et Aequi. Studia in honorem Németh János, Budapest 313.-930.o. 527 Németország, Franciaország, Görögország és Ciprus.

vonatkozásában főszabályként nem járhat el, vagyis először állapította meg a Nmjt.

megalkotása óta, a magyar állam kizárt joghatóságát (bizonyos kivételekkel) e körben,

megszüntetve a korábbi exorbitáns joghatósági okot.

Fennmaradt a magyar állam joghatósága a nem magyar állampolgárok meghatározott

személyállapoti ügyeiben, ha az ügynek bizonyos belföldi vonatkozása van. Ilyen, a magyar

joghatóságot megalapozó belföldi elem, ha a felek egyikének lakóhelye vagy szokásos

tartózkodási helye belföldön van.

A módosítás továbbra is az állampolgárság kapcsolóelvéből kiindulva rendezte a

joghatóságot a személyállapoti ügyekben. A Nmjt. minden esetben biztosítja a magyar fórum

igénybevételének lehetőségét személyi állapottal összefüggő, így házassági ügyekben is, ha az

érintett magyar állampolgár, vagy magyar állampolgársággal is rendelkezik.

A magyar állampolgár személyi állapotát érintő eljárásban a magyar bíróságok vagy

más hatóságok joghatósága főszabályként kizárólagos maradt. Nem érvényesült és jelenleg

sem érvényesül a kizárólagos joghatóság - azaz külföldi határozat elismerésének is helye van -

a jelenlegi szabályozás szerint a külföldön lakó magyar állampolgár házasságának felbontása

iránti eljárásban, ha a magyar állampolgár házasságának felbontása iránt indul külföldön

eljárás, és a magyar állampolgárságú félnek, illetőleg ha mindkét fél magyar állampolgár,

legalább azok egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy

más hatóság államában van.528

Új elemként a módosítás célszerűségi, pergazdaságossági megfontolásokból házassági

per bíróságához telepíti a házassági perrel összekapcsolt egyes keresetek, járulékos kérdések

tárgyalásának a lehetőségét, mint pl. a tartási kötelezettség megállapítását, a gyermek

elhelyezését, valamint a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozását,

továbbá a házassági vagyonjogi kérdések rendezését is. Ezeknél a vagylagos joghatósági okok

alapját az egyes eljárások közötti tárgyi összefüggés képezi.

B.) A külföldi határozatok elismerésére és végrehajthatóvá nyilvánítása az 1979. évi

13. törvényerejű rendelet alapján

A joghatósági szabályok „betartatására szolgálnak” a külföldi határozatok elismerésének és

végrehajtásának a szabályai is. A házassági kötelék kérdésében egyedül a külföldi határozat

elismerése vizsgálatának van jelentősége, tekintettel arra, hogy annak végrehajthatóvá

528 1979.évi 13. tvr. 62/B. §

nyilvánításáról rendelkezni nem kell.529 Az elismerés azt jelenti, hogy a külföldi bíróság vagy

hatóság által hozott határozatát a magyar bíróság vagy hatóság határozatával azonos

hatályúnak kell tekintetni.530

Általános alapelv, hogy amennyiben külföldi bíróság vagy más hatóság olyan ügyben

hozott határozatot, amelyre a magyar törvény értelmében magyar bíróságnak kizárólagos

joghatósága áll fenn, a határozat belföldön történő elismerése, és végrehajtásához állami

kényszer nyújtása nem lehetséges. Ebben az esetben ugyanis a magyar szabályozás alapján

nem lett volna helye a külföldi bíróság érdemi eljárásának és határozathozatalának.

Előfordulhat, hogy magyar állampolgár házasságával kapcsolatos keresetét külföldi

bíróság bírálja el. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar bíróságnak széles körben

kizárólagos joghatósága van, nem minden esetben ismeri el a magyar állam a külföldi

határozatot.531

Külföldi bíróság akkor járhat el házassági ügyben, ha a magyar állampolgár

házasságának felbontása iránt indul külföldön eljárás, és a magyar állampolgárságú félnek,

illetőleg ha mindkét fél magyar állampolgár, legalább azok egyikének lakóhelye vagy

szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van.532

A gyakorlatban a személyi állapotot érintő ügyek közül a házassági bontóperek azok,

amelyek tömegesen fordulnak elő. Az a körülmény, ha valamely magyar állampolgár

házasságát felbontó külföldi határozatot pusztán azért nem lehetett elismerni, mert az érintett

lakóhelye belföldön volt - és így az ügy kizárólagos magyar joghatóság alá tartozott -,

esetenként rendezetlen, felemás jogviszonyokat eredményezhetett, ennél fogva súlyos

következményekkel járt az érintettre nézve. E felemás helyzetek elkerüléséhez nagyobb érdek

fűződött és fűződik, mint a kizárólagos magyar joghatósághoz történő feltétlen

ragaszkodáshoz, annál is inkább miután a személyi állapoti ügyekre vonatkozó kizárólagos

joghatóság éppen a magyar állampolgár védelmét célozza.533

529 Ld. Szőts Tibor: Bírósági határozatok külföldön történő végrehajthatóvá nyilvánítása Európában, különös tekintettel a Luganoi Egyezményre; In: Magyar Jog 44. évfolyam 1997. 4. szám 238.-243.o. 530 Kengyel Miklós: A nemzetközi polgári eljárásjog új szabályai; In.: Polgári eljárásjog a XXI. században Tanulmányok Farkas József emlékére Pécs 2002., 122. o. 531 1979.évi 13. tvr. 62/B.§ 532Nem szükséges a külföldi határozat elismeréséhez az, hogy mindkét fél lakóhelye külföldön legyen. El kell ismerni a külföldön lakó magyar állampolgárnak a házassági bontóperében külföldi bíróság által hozott határozatot (az egyéb feltételek fennállása esetén) attól függetlenül, hogy a másik házastárs lakóhelye külföldön vagy belföldön van-e (PK 117. szám). 533 2000. évi CX. tv. indokolása.

2000. évi CX. törvény hatályba lépésével vált elismerhetővé a magyar állampolgár

házasságát felbontó külföldi határozatot olyan esetben is,534 ha kizárólagos magyar joghatóság

állt fenn - azaz az érintett magyar állampolgár lakóhelye a keresetindításkor belföldön volt - ,

feltéve, hogy a külföldi bontóhatározat elismerését maga az érintett magyar állampolgár kéri

és a törvényben felsorolt megtagadási okok egyike sem áll fenn.535

Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak a határozata akkor válik elismerhetővé, ha

az eljárt külföldi bíróság vagy más hatóság joghatósága a magyar törvényben megállapított

joghatósági szabályok valamelyike alapján megalapozott volt, és a határozat azon állam joga

szerint, amelyben azt meghozták, jogerőre emelkedett.

Akkor is el kell ismerni a határozatot, ha Magyarország és a határozatot hozó bíróság,

vagy hatóság állama között viszonosság áll fenn,536azonban a viszonosság fennállása nem

feltétele a hazai elismerésnek a személyi állapotot érintő külföldi határozat esetében.

A fenti feltételek fennállása esetén sem ismerhető el a határozat, ha az, akinek terhére

a határozatot hozták, az eljárásban sem személyesen, sem meghatalmazott képviselője útján

nem vett részt, azért mert az idézést és a keresetlevelet vagy az eljárás megindításának

alapjául szolgáló egyéb iratot részére lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén nem

kézbesítették szabályszerűen és olyan időben, hogy a védekezésre módjában állt

felkészülni.537

Nem lehet elismerni azt a határozatot sem, mely olyan eljárás eredményeként került

meghozatalra, amely a magyar eljárási jog alapvető elveit súlyosan sértette.538Ezen általános

jogelv alapján a külföldi anyagi vagy eljárási jog nem alkalmazható, továbbá a külföldi

polgári eljárás jogi hatása, a külföldi bírói hatása, a külföldi bírósági határozat és joghatóság

nem ismerhető el, ha ezek a közrenddel, azaz az „ordre public”-kal ellentétben állnak.539 Ez a

klauzula hivatott arra, hogy a jogrendszer gazdasági, politikai, erkölcsi alapjait közvetlenül

védje, és ezáltal az adott társadalmi – jogi berendezkedés alapvető értékrendjét kifejezésre 534 Ide értve a 2001. május 1-jét megelőzően jogerőre emelkedett határozatokat is. Határozat alatt nemcsak a bírósági ítéleteket, hanem a végrehajtás alapjául szolgáló végzéseket, közokiratokat és egyéb végrehajtási határozatokat is érteni kell. Ld.: Harsági Viktória: A külföldi okiratok joghatását érintő szabályozás az Európai Unió egyes dokumentumaiban; In: Európai Jog 2005/1. szám 39.-46.o. 535BH1982. 516. Ha a külföldi bíróság a külföldön lakó magyar állampolgár házasságát felbontja, e határozatot a magyar jog szerint el kell ismerni. 536 A viszonosság fennállásáról az igazságügy-miniszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelező nyilatkozatot. 537 A Lugánói Egyezmény 1. sz. Jegyzőkönyvének IV. cikk (2) bek.-e alapján hazánkban a peres és peren kívüli iratok kézbesítésére a többoldalú és kétoldalú egyezmények előírásai az irányadóak, mely alapján nem lehet a peres és peren kívüli iratokat közvetlenül a bíróságnak megküldeni, hanem azokat az igazságügyért felelős minisztérium útján kell kézbesíteni. 538 Több szerző ezen általános el nem ismerési ok törvényi kimondását szükségtelennek tartja a többi elismerési megtagadási ok mellett. Ld. Vékás Lajos Nemzetközi polgári eljárásjogunk reformjához; In: Magister Artis Boni et Aequi. Studia in honorem Németh János, Budapest 928.o. 539 Szászy István: Nemzetközi polgári eljárásjog; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1963. 195.o.

jutassa,540azáltal, hogy a közrendbe ütköző külföldi jogszabályokat nem alkalmazza, illetőleg

az azon alapuló határozat elismeréséhez és végrehajtásához jogsegélyt nem ad.

A házassági jogi alapvető elvek és szabályok az egyes országokban – vallási,

történelmi, kulturális különbségek miatt - nagymértékben eltérőek. Ha csak a házasság

felbontásának rendszereit tekintjük, van olyan állam, ahol 2011-ig egyáltalán a bontás

intézménye sem volt megengedett. A bontás feltételeinek szigorúságában is olyan

különbségek mutatkoznak, melyek miatt az adott jog már összeegyeztethetetlen az alkalmazó

állam jogrendjével, ezért azt az adott állam a saját közrendjébe ütközőnek tekinti, és

korlátozza alkalmazását.

A magyar szabályozásban a közrendi klauzula három területen érvényesült541 a

házasság felbontása iránti pereknél. Így a házasság felbonthatóságának a talaján állva,

kimondta a feltétlen bontó okok kizártságát, és a vétkességen alapuló bontás tilalmát.

A házasság felbontására irányadó külföldi jogot azzal a korlátozással lehetett

alkalmazni, hogy a házasságot akkor is fel lehet bontani, ha a külföldi jog a házasság

felbontását kizárja, vagy a bontás feltételei a külföldi jog szerint hiányoznak, de a magyar jog

szerint megvannak.

A külföldi jogban meghatározott feltétlen bontó ok fennállása esetében is vizsgálni

kellett, hogy a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, azonban a házasság

felbontása nem alapulhat vétkességen. Ezekben az esetekben a külföldi jogot a magyar joggal

együtt kellett alkalmazni, a két jog egymást kiegészítve érvényesült. A magyar szabályozás

ott lépett előre, ahol a tvr. nem engedte alkalmazni a külföldi jogot.

Meg kell tagadni a határozat elismerését, ha ugyanabból a ténybeli alapból származó

ugyanazon jog iránt azonos felek között magyar bíróság vagy más hatóság előtt a perindítás

hatályai a külföldi eljárás megindítását megelőzően beállottak, vagy ugyanabból a ténybeli

alapból származó ugyanazon jog tárgyában magyar bíróság vagy más hatóság azonos felek

között korábban jogerős érdemi határozatot hozott.542

A perfüggőség és az ítélt dolog kérdését a házassági perekben külön kell választani.

Mindkét intézményt az eljárás alanyai és tárgya vonatkozásában szükséges áttekinteni.543 A

540 Vékás Lajos: A külföldi jog alkalmazása; In: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 1997. 117.o. 541 Egészen a 1259/2010/EU rendelet alkalmazásáig, azaz 2012. június 20-áig. 542 E szabályozást a később ismertetésre kerülő 2201/2003/EK rendelet kiegészítette. 543 Az eljárás alanyi és tárgyi azonossága kérdésében, bár nem a házassági perek vonatkozásában, de itt is alkalmazható következtetéseket tartalmaz: Wopera Zsuzsa: A perfüggőségről a bírósági joghatósági szabályok

házassági kötelék vonatkozásában valamennyi olyan eljárás, melyet az eljáró állam joga

ismer, a perfüggősség szempontjából jogi relevanciával bír. Így a házasság vonatkozásában

indított házasság létezése, nem létezése, érvénytelenségének megállapítása iránti, és a

házasság felbontása iránti per perakadályt képez ugyanazon házasság vonatkozásában indított

további, a házassági köteléket támadó pereknél, így a házassági bontópernél és a különválás

bírói megállapításánál.544

Ugyanakkor az ítélt dolog vonatkozásában több szempontú vizsgálat indokolt a

ténybeli alap vonatkozásában. A házassági kötelék annulálása esetén, tehát a házasság

nemlétezésének vagy érvénytelenségének megállapításnál újabb házassági per megindításának

nincs helye.545 A korábbi elutasító ítélet vonatkozásában azonban lehet más tényre hivatkozni,

ez nem esik az ítélt dolog tilalma alá, ahogy az sem, ha az adott állam jogrendszerében a

korábban elutasított hivatkozott ok alapján helye van a házassági kötelék megszüntetésének.

Értelemszerűen a házasság felbontását követően sem lehet ismét ugyanazon vagy más

bontó okra hivatkozva házasság felbontása iránti pert kezdeményezni,546azonban nincs

akadálya ezt követően sem a házasság érvénytelenségének vagy nemlétezésének a

megállapításának. Különválást kimondó ítélet nem jelent ítélt dolgot, így ugyanazon házasság

felbontása iránt később pert lehet indítani.

Amennyiben a magyar állampolgárra vonatkozó külföldi bontó ítélet elismerése

akadályba ütközik, előtérbe lép a hazai bíróság joghatósága. A külföldi határozat elismerése

külön eljárást nem igényel. Az elismerhetőség kérdését jogszabály eltérő rendelkezése

hiányában az a bíróság vagy hatóság vizsgálja, amelynek eljárásában ez felmerül,547de külön

eljárás hiányában lehetőség van nemperes eljárás keretében is az elismerésre. A külföldi

határozat érdemi felülvizsgálatának nincs helye, azaz a revision au fond tilalma érvényesül. A

határozat belföldi elismeréséhez megkívánt feltételek fennállását hivatalból kell vizsgálni.548

2. A 2201/2003/EK rendelet alkalmazási területei

uniós egységesítése kapcsán; In: Novotni Alapítvány, Miskolc, 269.-280.o. Ld. még: Tiefenthaler, Stefan: Perfüggőség a Lugánói Egyezmény 21. cikke alapján; In: Magyar Jog 46. évfolyam, 1999. 7. szám. 428.-436.o. 544 A különválás iránti eljárásnál azon országokban, ahol e jogintézményt ismerik, újabb különválási eljárás indítása szintén perfüggőséget eredményez. 545 Ez alól kivételt a közrendi klauzula alkalmazása jelent. 546 Ez alól kivételt a közrendi klauzula jelent. 547 Erre általában akkor kerül sor, amikor a fél folyamatban lévő ügyben hivatkozik a perfüggőségre vagy ítélt dologra, vagy a határozat végrehajthatóvá nyilvánítását kéri. In. Kengyel Miklós: A nemzetközi polgári eljárásjog új szabályai; In: Polgári eljárásjog a XXI. században Tanulmányok Farkas József emlékére Pécs 2002., 121.o. 548 Az 1979. évi13.tvr. 72. § (2) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott feltételek kivételével.

A.) A 2201/2003/EK rendelet házassági ügyek joghatósági kérdéseire vonatkozó

rendelkezései

A 2201/2003./EK rendelet (a továbbiakban Rendelet)549tárgyi hatályának két területe egyrészt

a házasság felbontása, különválás és a házasság érvénytelenítése,550 másrészt a szülői

felelősség megállapítása, gyakorlása, átruházása, korlátozása vagy megszüntetése.551

A Rendelet nem határozza meg a tárgyi hatály körében a házasság felbontása,

különválás és a házasság érvénytelenítése fogalmát,552azt a nemzeti jogalkotásra bízza. A

rendelet megalkotásakor egységes volt a jogtudomány és a joggyakorlat álláspontja abban,

hogy házasság a férfi és a nő közötti, tartósnak szánt, közös életvitelt célzó olyan kapcsolat,

mely az adott állam nemzeti joga szerinti alakszerűségek megtartásával jött létre.553 Azonban

azóta a tagállamok sora emelte jogszabályi rangra az azonos neműek házasságát, mely tényt

nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tekintettel arra, hogy az Európai Bíróság a házasság

fogalmának meghatározásával is ez idáig adós maradt, a rendelet szövegének szigorú

értelmezéséből kiindulva, nem lehet sokáig halogatni annak megállapítását, hogy a Rendeletet

a nemzeti jog alapján az azonos neműek házassági kötelékére is alkalmazni szükséges.554

Most már valamennyi tagállam nemzeti joga ismeri a házasság felbontásának555 és

érvénytelenné nyilvánításának az intézményét. A különválás intézménye a legtöbb tagállam

jogában fellelhető,556melyek szabályozásban közös vonás, hogy a házastársak egymás

549 Ezen rendeletet a jogtudomány Brüsszel-II, illetve Brüsszel-II.a.-nak nevezi. A jogirodalom az 1968-as Brüsszeli Egyezmény „mintájára” felépülő 44/2001/EK rendeletet Brüsszel-I. rendeletként hivatkozza, míg Brüsszel-II. rendeletként a 2201/2003/EK rendeletet. Azonban egyes szerzők a hatályba nem lépett 1347/2000/EK rendeletet hívják Brüsszel-II.-nek., így lett a 2201/2003/EK rendeletből Brüsszel-II.a. rendelet. 550 Annak ellenére, hogy a rendelet kifejezetten nem említi, de a többségi álláspont a rendelet hatálya alá sorolja a házasság létezése és nem létezése iránti eljárásokat is. Ld.: Harsági Viktória Az ún. Brüsszel-II.a. rendelet hatálya; In.: Tanulmányok az Európai Polgári Eljárásjog köréből Szerk.: Kengyel Miklós és Simon Károly László Dialóg Campus Kiadó Pécs, 2005. 11.-26.o. Vö.: Szeibert Orsolya: Az Európai Unió jogalkotása a családjog területén; In: Európai Jog 2005/6. szám 32.- 40.o. 551 Tekintettel arra, hogy dolgozatom kizárólag a házassági perekre szorítkozik, ezért a rendelet további részeinek bemutatását mellőzöm. 552 Ld. erről részletesen Harsági Viktória Az ún. Brüsszel-II.a. rendelet hatálya; In.: Tanulmányok az Európai Polgári Eljárásjog köréből Szerk.: Kengyel Miklós és Simon Károly László Dialóg Campus Kiadó Pécs, 2005.11-26.o. 553 Nagy Csongor István: Az Európai Unió nemzetközi magánjoga – Határon átnyúló jogviták az EU-ban; HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2006. 337.o., valamint Harsági Viktória. Vö.: Kengyel Miklós – Harsági Viktória:Európai Polgári Eljárásjog; Osiris Kiadó Budapest, 2006. 104.o. 554 Az azonban továbbra is egyértelműnek mutatkozik, hogy az új típusú párkapcsolatokra, mint például a regisztrált partnerkapcsolatokra nem. 555 A tagállamok között utoljára Málta vezette be a házasság felbontásának az intézményét 2011-ben. 556 Belgium, Írország, Németország, Luxemburg, Franciaország, Görögország, Málta, Olaszország, Lengyelország, Hollandia, Portugália, az Egyesült Királyság és Spanyolország házassági jogában is élő intézmény.

irányában fennálló házastársi jogait és kötelezettségeit szünteti meg a házassági kötelék

felbontása nélkül. A legtöbb tagállamban a különválás a házasság felbontásának első, de nem

szükségszerű lépése. A különválás intézményét nem szabályozó tagállamok jogában is vannak

a különválás egyes joghatásait kiváltó jogi eljárások, azonban ezekre a rendelet nem

alkalmazható.557

A Rendelet hatálya házassági ügyekben valamennyi házasság felbontására irányuló

eljárásra kiterjed, függetlenül attól, hogy a tagállam bontójoga a feldúltsági elven, vagy a

vétkesség alapján áll. Házasság felbontása alatt a házasság jövőre nézve történő

megszüntetését kell érteni, mely megszüntetés oka mindig a házasság tartama alatt, és nem azt

megelőzően keletkezett.558 A Rendeletet a házassági kötelék megszüntetésével együtt járó

egyéb kérdés (házassági vagyonjog, a házasság megromlásáért felelős fél megállapítása)

elbírálására nem lehet alkalmazni a szülői felelősség és a tartás kivételével.559

A Rendeletet a határokon átnyúló – azaz több államra kiterjedő - házasságok

(jogviták) esetén lehet alkalmazni,560 amikor legalább az egyik házastárs szokásos

tartózkodási helye az Európai Unió területén van, vagy állampolgársága valamely

tagállamhoz köti.561 Határon átnyúló házasság esetén a Rendelet alkalmazása a tvr.-hez képest

elsődlegessé válik.

A fenti házassági eljárások joghatósági szabályai érvényesülhetnek a szülői

felelősséggel kapcsolatos kérdésekben is,562 amennyiben az egyik házastárs rendelkezik a

gyermek feletti szülői felelősséggel és a házastársak, illetőleg a szülői felügyelet gyakorlója a

bíróság joghatóságát elfogadták, valamint, ha ez szolgálja a legjobban a gyermek érdekeit.

Megszünteti a házassági ügy szerinti állam joghatóságát, ha a házassági kötelék kérdésében

jogerős érdemi határozat születik, vagy az eljárást a bíróság egyéb módon befejezi.

557 Pl. hazánkban a Csjt. 31.§.-a alapján lehetőség van külön nemperes eljárásban a házastársi vagyonközösséget megszüntetni. 558 Harsági Viktória: Az ún. Brüsszel-II.a. rendelet hatálya; In: Szerk.: Kengyel Miklós – Simon Károly: Tanulmányok az európai polgári eljárásjog köréből Dialóg Campus Kiadó Pécs, 2003. 15.o. 559 Már a 44/2001 EK rendelet is megengedte a tartási igény összekapcsolását a házassági perrel, amennyiben a tartás előkérdése a személyállapotot érintő döntés volt. Ebben az esetben a személyállapoti eljárás joghatósága kiterjedt a tartási keresetre is, kivéve, ha az kizárólag az egyik fél állampolgárságán alapult. Lényegében ezt a szabályozást vette át 4/2009 /EK rendelet, most már egyértelműen meghatározva vagylagos joghatósági okot teremtve annak a bíróságnak, amely saját joga alapján a személyi állapottal kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik, kivéve, ha ez a joghatósági ok kizárólag valamelyik fél állampolgárságán alapul. Fontos hangsúlyozni, hogy e kereseti kérelmek összekapcsolására csak akkor van lehetőség, ha a tartás kérdése járulékos jellegű. Ld. részletesen: Wopera Zsuzsa: Európai családjog; In: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, 2009. 560 Wopera Zsuzsa: Az európai családjog időszerű kérdései; In: Családi Jog 2010./ I. évf. 66.o. 561 Ld. részletesen: Kengyel – Harsági: Európai polgári eljárásjog Osiris Kiadó, Budapest 2010. 562 Azonban az már nem feltétele a közös joghatóság létrejöttének, hogy azonos fórum bírálja el a két kérdést.

Amennyiben a szülői felelősség kérdésben a házassági per befejezésekor még folyamatban

van, akkor az adott állam joghatósága ezen eljárás befejezésig fennmarad.

A házasság érvénytelenné nyilvánítására – a házasság felbontásával ellentétben- már a

házasság megkötésekor fennálló hiba miatt, a felek életében kerülhet sor, mivel bármely fél

halálát követően indult eljárásokra nem terjed ki a rendelet hatálya.

Az egyes házassági ügyekkel szemben az egyedüli kritérium, melyet a rendelet

támaszt, hogy a házassági per polgári ügy legyen, de annak, hogy az peres vagy nemperes

eljárási formában kerül szabályozásra, nincs jelentősége.

Tekintettel arra, hogy az egyes tagállamokon belül eltérő szabályozás érvényesül az

eljáró fórumok tekintetében, ezért a Rendelet „bíróság” alatt, a tagállamok valamennyi, a

rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező állami, így közigazgatási

hatóságot is érti, ezáltal „bíró” alatt nem csak a tényleges bírókat, hanem az olyan állami

tisztviselőket is, akik a rendelet hatálya alá tartozó ügyekben állami hatáskörrel

rendelkeznek.563

Így a Rendelet nemcsak a bírói határozatokra, hanem közokiratokra és a felek által

kötött egyezségekre is kiterjed. Az eljárás keretében meghozott határozat elismerés kérdése

akkor merülhet fel, ha a határozat pozitív tartalmú, azaz a házasságot felbontja, érvénytelenné

nyilvánítja, vagy elrendeli a házastársak különélését.564

A Rendelet tárgyi hatálya kizárólag az állami eljárásokra vonatkozik, nem terjed ki a

vallási jellegű szabályozásra.565

A Rendelet célja az volt, hogy a joghatósággal rendelkező fórumok megfeleljenek az

objektív követelményeknek, összhangban legyenek a felek érdekeivel és a rugalmas szabályai

lehetővé tegyék a mobilitási kérdések kezelését. A felállított joghatósági szabályok azonban

éppen ezen céloknak nem feleltek meg, és ezért sok kritika érte e szabályozást.

A Rendeletben meghatározott joghatósági okok objektívek, vagylagosak és

kizárólagosak.566 A kizárólagosság jelen esetben azt jelenti, hogy kizárólag a rendeletben

meghatározott joghatósági okok alapján lehet az eljárást megindítani, azonban a rendelet

alkalmazása kötelező mindazon eljárásokban, melyre a joghatósága fennáll. A taxatíve

563 A tagállam területén hivatalosan elismert közigazgatási eljárások is a rendelet hatálya alá tartoznak. 564 Negatív tartalmú, azaz a kezdőkérelmet elutasító határozat elismerésének nincs értelme, mivel a házasság továbbra is fennáll. 565Ez alól kivételt képez Portugália, Spanyolország, Olaszország és most már Málta a katolikus egyházzal kötött konkordátumai által szabályozott kérdésekben. 566 Magyarázó jelentés az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján a házassági jogi ügyekben a joghatóságról, valamint az ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményhez; Szerk.: Dr. Alegría Borrás In.: az Európai Közösségek Hivatalos Lapja 1998.07.16. L.221. szám (a továbbiakban: Borrás – jelentés)

felsorolt joghatósági okok vagylagosak, tehát egyik sem élvez elsőbbséget a másikkal

szemben.

E joghatósági okok valóságos kapcsolatot tételeznek fel az érintett fél és az eljáró

állam között, egyenrangú kapcsolóelvként részben a joghatóságot a szokásos tartózkodási

helyre, részben az állampolgárságra alapította, azonban nem határozta meg a szokásos

tartózkodási hely fogalmát, és azt nem utalta a nemzeti jog szabályozása alá sem. Ez azt is

jelenti, hogy a szokásos tartózkodási hely fogalmának meghatározását a tagállami bíróságok

jogalkalmazóira bízta.

Álláspontom szerint azonban a szokásos tartózkodási hely fogalmának kidolgozása azért is

fontos, mert azóta több rendelet használja e fogalmat, annak tartalmának pontos

meghatározása nélkül, mely jogalkalmazási problémákhoz vezethet.

A házasság felbontásával, különválással vagy a házasság érvénytelenítésével

kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek

területén a házastársak szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek, vagy a házastársak

legutóbb szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben az egyikük még mindig ott

tartózkodik. Joghatósággal rendelkezik azon állam is, ahol az alperes szokásos tartózkodási

hellyel rendelkezik, illetve közös kérelem esetén, amelyben a házastársak egyike szokásos

tartózkodási hellyel rendelkezik. Ez az első négy eset megfelel az „actor sequitor” elvén

alapuló általános jogalapnak, így ezek elfogadásához nem volt szükség különösebb

kompromisszumokra.

Eljárhat továbbá azon állam szerinti fórum is, ahol a kérelmező szokásos tartózkodási

hellyel rendelkezik, ha a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább 1 évig ott

tartózkodott, vagy amelyben a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, ha a

kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább 6 hónapig ott tartózkodott,567 és vagy

az adott tagállam állampolgára, vagy az Egyesült Királyság és Írország esetében ott van

„domicile”-ja.568

E két utóbbi joghatósági ok elfogadásakor nagyobb vitákat kavart, mert felmerült

annak a lehetősége, hogy éppen a házassága megromlását követően a másik tagállamba

„haza” költöző, és az eljárást megindító házastárs új szokásos tartózkodási helye a kérelmezett

házastársat méltánytalan helyzetbe. Ezért vált szükségessé, egy politikai kompromisszum

567 Mindkét esetben a fél tagállamban való tartózkodásának tartósnak, és az életvitel szempontjából megszakítás nélkülinek kell lennie. 568 Rendelet 3.cikk első bekezdés.

eredményeképp a 6 hónapos, illetve 1 éves ott tartózkodás kikötése. Az így kialakított

megoldás figyelembe veszi az tagállamba visszatérő házastárs helyzetét, de nem alapít

kizárólag a kérelmező oldalán joghatósági okot. Az állampolgárság, illetve a 6 hónapos „ott

tartózkodás” arra utal, hogy előzetes kapcsolat állt fenn a tagállam és a kérelmező között,

mely kapcsolat fennállását a bíróságnak kell vizsgálnia.

További kompromisszumok eredményeképp annak a tagállamnak a bíróságai is

rendelkeznek joghatósággal, amelynek mindkét házastárs állampolgára, illetve az Egyesült

Királyság és Írország esetében mindkét házastárs ott rendelkezik „domicile”-lal.569Ezen

joghatósági okot csak akkor lehet alkalmazni, ha mindkét házastárs azonos állampolgársággal

vagy „domicile”-lal rendelkezik.

Az állampolgárságra alapított joghatósági oknál felmerül annak a kérdése, hogy a fél

kettős állampolgársága esetén lehet-e a közös állampolgárságra alapítani az adott tagállam

joghatóságát. Sem a Rendelet, sem a Borrás-jelentés a kettős vagy többes állampolgárságról

nem rendelkezik. A kérdésre a választ éppen egy magyar vonatkozású ügyben lefolytatott

előzetes döntéshozatali eljárásban adta meg az Európai Bíróság. A bíróság megállapította,

hogy a rendelet nem tesz különbséget, és nem állít fel sorrendet a házastársak egyes

állampolgárságai között, ezért arra a nemzeti bíróságok sem jogosultak. Amennyiben a felek

ugyanazon két állam állampolgárságával rendelkeznek, mindkét közös állampolgárság

megalapíthatja az adott állam joghatóságát.570

A Rendeletben szabályozott joghatósági okok sérelme nélkül a különválásról

határozatot hozó tagállam bírósága rendelkezhet a határozatnak a házasság felbontássá történő

átváltoztatására abban az esetben, ha azt a tagállam nemzeti joga megengedi.571 Ebben az

esetben tehát a házasság felbontását mind a 2. cikk alapján joghatósággal bíró állam bíróságai

előtt, mind annak az államnak a bíróságai előtt lehet kezdeményezni, amely a különélésről

ítéletet hozott. Ugyancsak joghatósággal rendelkezik a bíróság a házassági kötelékkel

kapcsolatos viszontkereset elbírálására, ha az alapperben fennáll a joghatósága.

Annak érdekében, hogy a 2201/2003/EK rendelet alkalmazása teljes legyen, az

esetleges nemzeti jogok eltérő jellegéből adódó anomáliák kiszűrésére kisegítő szabályokat is

569 Rendelet 3. cikk 2. bekezdés. 570 Ld. részletesen:Wopera Zsuzsa:A Hadadi-ügy – A kettős állampolgárság megítélése; In: JeMA 2010/1. 66.-76. o. 571 Ennek indoka, hogy a különélés egyes államokban a házasság felbontását megelőző kötelező lépés, és a különélés és a házasság felbontása között általában meghatározott időtartamnak kell eltelnie.

tartalmaz a rendelet az egyes joghatósági okok alkalmazása tekintetében. Azon házastárs

ellen, aki valamely tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy

valamely tagállam állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország tekintetében

„domicile”-lal rendelkezik az utóbbi tagállamok egyikének területén, más tagállamban

kizárólag a rendeletben a házassági perekre vonatkozó joghatósági okok alapján indítható

eljárás.

A joghatósági szabályoknak ez a korlátozása nyújt lehetőséget a fennmaradó

joghatóság alkalmazására. Ennek megfelelően, amennyiben az Egyesült Királyság az állandó

lakóhely, Spanyolország pedig az állampolgárság feltételét fogadja el, a Spanyolország

területén állandó lakóhellyel rendelkező brit állampolgárságú, Brazíliában szokásos

lakóhellyel rendelkező házastárs ellen csak e joghatósági szabály alkalmazásával indítható

házassági pert.572

Ezáltal a rendelet ún. zárt joghatósági rendszert hozott létre. A „fennmaradó

joghatóság” alkalmazásával „zárul a kör” mivel ha egyetlen tagállam bírósága sem

rendelkezik joghatósággal a Rendelet alapján, akkor a joghatóságot minden tagállamban az

adott állam joga határozza meg. Ennek a lehetőségnek az igénybevételére azonban a rendelet

földrajzi korlátokat állít fel. Tehát a fennmaradó joghatósági szabályt csak akkor lehet

alkalmazni, ha a kérelmező valamely tagállam állampolgára, és ezzel egyidejűleg egy másik

tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.

A nemzeti bíróságnak a joghatóságát hivatalból kell vizsgálnia, a joghatóság alapjául

szolgáló feltételeknek az eljárás megindításakor kell fennállnia. Amennyiben a bíróságnak a

rendelet alapján nincs joghatósága, meg kell állapítania joghatóságának a hiányát, ha más

tagállam bíróságának a joghatóságát ugyancsak a Rendelet alapján meg lehet állapítani.

Nemzeti polgári eljárásjogunk még nem követi teljes mértékben a fenti szabályozást,

ugyanis a Pp. 130.§ (1) a.) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kell

elutasítania, ha a magyar bíróság joghatósága kizárt. Amennyiben a magyar bíróságnak nincs

az adott ügy elbírálására joghatósága, és az alperes sem bocsátkozik perbe az 1979. évi 13.

tvr. 62/H pontja alapján, a pert Pp. 157./A. § szerint meg kell szüntetni.

Az imént ismertetett joghatósági szabályok megalkotásával az Unió célja egy egységes

joghatósági rendszer létrehozása volt, melyet már megalkotását követően sok kritika ért.

A házassági perekre vonatkozó joghatósági szabályok hierarchia nélkülisége,

vagylagossága lehetővé teszi a „forum shopping” intézményének szabad alkalmazását,

572 Borrás-jelentés (45) pontjához fűzött magyarázata.

önkéntelenül elősegítve az egyes fórumok közötti versengést. Ugyanis amennyiben a felperes

választja meg az eljáró fórumot, életszerű, hogy ha lehetősége van rá, azon nemzeti bíróságot

választja majd, amelyik gyorsabb, vagy olcsóbb, vagy amelyik előtt kedvezőbb elbírálásra

számíthat.573Az először bírósághoz forduló fél, az eljáró állam megválasztásával a

befolyásolhatja az eljárásban alkalmazandó jogot, melynek már komoly egyéb, a járulékos

kérdésekre is kiható hatása lehet.

További hiányossága a fenti szabályozásnak, hogy az eljárásjogi egységesítés mellett

azonban legalább olyan jelentősége van az alkalmazandó jogról szóló szabályok

harmonizálásának, amellyel az Európai Unió sokáig adós maradt. Azonban az már e rendelet

megalkotásakor látszott, hogy a családjog területén az anyagi jogi szabályok egységesítésének

nem, kizárólag azok harmonizációjának van reális esélye.

B.) 2201/2003/EK rendelet szerinti határozatok elismerése

Házassági perben csak a kötelék vonatkozásában (az esetlegesen ezzel együtt tárgyalt egyéb

kérdésekre nem) alkalmazható e rendelet, így itt is csak a határozat elismeréséről,574 és nem

annak végrehajthatóvá nyilvánításáról beszélhetünk.

A házassági perben hozott jogerős határozat automatikus elismerése vált kötelezővé,

azaz a határozat elismerése csak kivételesen és kizárólag akkor tagadható meg, ha a

rendeletben taxatíve meghatározott megtagadási ok áll fenn.

Házassági ügyben hozott jogerős határozat elismerését csak akkor lehet megtagadni,

ha az elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az

elismerést kérik. A közrendi klauzula továbbra is élő intézmény maradt az Európai Unió

polgári eljárásjogában is,575melynek szabályozását a korábban ismertetettek szerint a hatályos

573 Wopera Zsuzsa: A Tanács 2201/2003 EK/rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve a 1347/2000 EK rendelet hatályon kívül helyezéséről; In: szerk.: Wopera Zsuzsa és Wallacher Lajos: Polgári eljárásjogi szabályok az Európai Unió jogában Complex Kiadó Kft. Budapest, 2006. 574 Az elismerés egyes kérdéseiről ld. részletesen: Harsági Viktória: A házassági és szülői felelősségi ügyek különös szabályai; In: Kengyel - Harsági: Európai polgári eljárásjog Osiris Tankönyvkiadó Budapest, 2006. 563.o. 575 Több szerző, így pl. Kengyel Miklós is kívánatosnak tartotta volna a közrendi klauzula kiiktatását a tagállamok közötti eljárásban, azonban ez csak akkor válik időszerűvé, ha az egyes tagállamok nemcsak eljárásjogukat, hanem anyagi jogi szabályozásukat is közelítik egymáshoz. Ld. Kengyel Miklós: Magyarország a Luganoi Egyezmény kapujában; In: Magyar Jog 1999/6 338.o.

tvr.-ünkben is fennmaradt. A közrendi klauzula nemcsak hazai jogunkban maradt élő

intézmény.576

A házassági kötelékkel kapcsolatos határozat elismerésének további megtagadási oka,

ha a határozatot az alperes távollétében úgy hozták meg, hogy az alperes a védelmének a

felkészülésére nem biztosítottak megfelelő időt. Az eljáró hatóság mulasztását orvosolja, ha

az alperes az így meghozott határozatot tudomásul vette,577 az azonban feltételezi azt is, hogy

az alperes tudott a határozatról.

Meg kell tagadni a határozat elismerését, ha az összeegyeztethetetlen egy olyan

határozattal, melyet ugyanazon felek közötti eljárásban, abban a tagállamban hoztak,

amelyben az elismerést kérik. Az összeegyeztethetetlenség esete áll fenn akkor is, az

elismerni várt határozat egy olyan korábbi – az elismerést kérő tagállam joga szerint

elismerhető - határozatba ütközik, amelyet ugyanazon felek között más tagállamban vagy

harmadik államban hoztak. Az összeegyeztethetetlenség kérdését házassági perekben nem

csak az ítélt dolog szűk keresztmetszetén keresztül szükséges vizsgálni, tekintettel arra, hogy

házassági perben nem feltétlenül teremt ítélt dolgot a kötelék kérdésében való jogerős

döntés.578 Az előbbi esetben irreleváns a tagállami határozat meghozatalának az időpontja,

míg az utóbbinál feltétel, hogy az elismerni kért határozat későbbi időpontban szülessen a

másik határozattól.

A Borrás – jelentés logikáját követve579 álláspontom szerint csak pozitív tartalmú, azaz

a köteléket megszüntető határozatoknál vizsgálható a házasság kötelék vonatkozásában az

összeegyeztethetetlenség kérdése, így azt nem lehet vizsgálni, ha a házasságot az egyik

tagállam bírósága felbontotta, a másik tagállam ahol az elismerést kérték nem.580Így ez utóbbi

tagállamnak el kell ismernie a házasságot felbontó ítéletet, különös tekintettel arra is, hogy 576 Svédországban pl. általánosan elfogadott volt a Rendelet hatályba lépése előtt, hogy azok a külföldön hozott határozatok, amelyek a vétkességi elvet alkalmazzák a házasság felbontásakor, nyilvánvalóan ellentétesek a svéd jogrenddel, és nem ismerhetőek el. Ld. Wopera Zsuzsa: A házassági és szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek új eljárási szabályai a bővülő Európai Unióban; In: Magyar Jog 2004. 8. szám 486.-495.o. Ld. e körben még: Harsági Viktória: A házassági ügyekben, valamint a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban hozott határozatok elismerése az Európai Unióban; In: Magyar Jog 2006. 3. szám 171.o. 577 A tudomásul vételnek mindenféleképpen aktív magatartásnak kell lennie, az alperes passzivitása pl. a fellebbezés elmulasztása, nem jelenti egyértelműen a tudomásul vételt. 578 Ld. e körben a perfüggőség kérdésénél kifejtett álláspontomat. Így a házasságot felbontó ítélet nem akadálya a házasság érvénytelenségének vagy létezésének a kérdésében hozott ítélet elismerésének. A házastársak különválását elrendelő határozat meghozatala után is lehetőség van a házasság felbontásának vagy éppen érvénytelenségének a kimondására. Ugyanakkor a már érvénytelenített házasság felbontására nincs jogi lehetőség, csakúgy, mint a házasság felbontását követően a különválás elrendelésére. 579 A Borrás – jelentés a rendeletet kizárólag a pozitív, azaz a házasságot felbontó, érvénytelennek nyilvánító, vagy a különélést elrendelő határozatok vonatkozásában tekintette alkalmazhatónak. 580 Ezzel ellentétes álláspontot képvisel Nagy Csongor István In: Az Európai Unió nemzetközi magánjoga – Határon átnyúló jogviták az EU.-ban; HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2006.382.p.

valamely határozat elismerése nem tagadható meg amiatt, hogy annak a tagállamnak a joga,

ahol az elismerést kérik, azonos tényállás mellett nem tenné lehetővé a házasság

felbontását.581

3. A házasság felbontására alkalmazandó jog meghatározása az 1259/2010/EU rendelet

és a magyar szabályozás szerint

Külföldi elem jelenléte esetén az eljáró fórum meghatározása mellett nagy jelentősége van

annak is a házassági perekben, hogy mely állam anyagi joga kerül alkalmazásra. A házassági

jog vonatkozásában a házasság felbontása esetén alkalmazandó jogot érintő szabályozás

szinte semmit nem változott a tvr. hatályba lépését követően, egészen az 1259/2010/EU

tanácsi rendelet elfogadásáig.

A.) Az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet szerint alkalmazandó jog

Nemzetközi magánjogi kódexünk a házassági perek vonatkozásában három kérdéskört

szabályoz. Egyrészt a házasság és annak érvényessége, másrészt a házasság személyi és

vagyoni kérdéseit, harmadrészt a házasság felbontásának szabályait.

A házasságkötés létezése és érvényessége alaki kellékeinek a megítélésében a tvr. a

nemzetközi elveknek megfelelően a „lex loci celebrationis” elvét követve a házasságkötés

helye és ideje szerinti hatályos jogot tekinti irányadónak.582Így a házasságkötés helye szerinti

állam házassági joga határozza meg, hogy szükséges-e a házasulandók együttes jelenléte,

vagy tanúk részvétele a házasságkötésnél. 583

A házasság érvényességének, illetve létezésének és nem létezésének anyagi jogi

feltételeit584 a házasulandóknak a házasságkötés idején fennálló közös személyes joga585

581 Ez alól kivételként csak állhat, ha az elismerő tagállam nem ismeri az elismerni kért jogintézményt (különválás). 582 Nmjt. 37.§ (2) 583 2002 előtt lehetőség volt arra, hogy magyar állampolgárok, külföldön a magyar külképviseleti hatóság előtt kössenek házasságot. Ebben az esetben az ilyen házasságot Magyarországon kötöttnek kell tekinteni, és érvényességére, vagy létezésére a magyar családi jog rendelkezéseit kell alkalmazni. 584 Nmjt. 37.§ (1) 585 A személyes jogot a Nmjt. 11. §-a határozza meg: az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. Ha valakinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, személyes joga a magyar jog. Akinek több állampolgársága van és egyik sem magyar, valamint a hontalan személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén lakóhelye van, illetőleg a magyar jog, ha Magyarországon is van

szerint kell elbírálni. Ez viszonylag egyszerű megítélés alá esik, ha a házasságkötéskor már

azonos volt a házasulandó személyes joga.586

Amennyiben a házasulók személyes joga a házasságkötés idején eltérő volt, a házasság

csak akkor válik érvényessé, ha ennek anyagi jogi feltételei mindkét házasuló személyes joga

szerint megvannak. Ezzel a szigorú szabályozással vált elkerülhetővé az, hogy ugyanazt a

házasságot az egyik állam érvényesnek, míg a másik érvénytelennek tekintené.

Ebből a szabályozásból az a következtetés is levonható, hogy a Nmjt. a házasságkötés

alaki kellékeit eljárási kérdésnek tekinti, és az adott állam jogát - mint valamely joghatósági

szabályt - rendeli alkalmazni, addig a házasság megkötésének anyagi feltételeit anyagi jogi

kérdésként kezeli, és főszabályként az állampolgársághoz köti az alkalmazandó személyes jog

kiválasztását. Ez látszólag egyszerűen kivitelezhető a joggyakorlatban, azonban az egyes

országok házassági joga nem egységes a házasság megkötésének anyagi és alaki feltételeinek

rendszerezésében.

A tvr. szabályozza a magyar állampolgárnak külföldön, illetve a külföldi

állampolgárnak Magyarországon kötendő házasságára vonatkozó eljárást. Kiemelhetjük, hogy

nemzetközi magánjogunk megengedő e körben. Lehetőség van arra, hogy magyar állampolgár

külföldön, illetőleg, hogy külföldi állampolgár hazánkban kössön házasságot.

Ha magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan külföldön kíván

házasságot kötni, akkor – jelenleg a Kormányhivataltól kért – tanúsítvánnyal igazolhatja,

hogy a házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya.587 Ha magyar állampolgár

lakóhelye külföldön van, a tanúsítványt a magyar külképviseleti hatóság állítja ki. A

tanúsítvány egyrészt igazolja, hogy nincs házasságkötésnek érvényességi akadálya, illetve

házasságkötését a magyar jog létező házasságnak tekinti. Ehhez természetesen ismerni

szükséges a leendő házastársra vonatkozó adatokat. Így nem állítható ki tanúsítvány, ha a

házasulandónak már egy vagy több érvényes házassága áll fenn (poligámia), vagy azonos

neműek közötti házasságkötéshez kérik a tanúsítvány kiállítását.

Ha nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni, igazolnia kell,

hogy a házasságkötésnek személyes joga szerint nincs akadálya.588A házasságot

Magyarországon nem lehet megkötni akkor sem, ha a házasságkötésnek a magyar jog szerint lakóhelye. Akinek külföldön több lakóhelye van, személyes joga annak az államnak a joga, amellyel kapcsolata a legszorosabb. Akinek személyes jogát az előzőek alapján nem lehet megállapítani és nincs lakóhelye, személyes jogát szokásos tartózkodási helye határozza meg. Akinek több szokásos tartózkodási helye közül az egyik Magyarországon van, személyes joga a magyar jog. 586 Jelen esetben az nem számít közös személyes jognak, ha a fél éppen a házasságkötéssel szerzi meg házastársa személyes jogát. 587 Nmjt. 38.§. 588 Az igazolás alól jelenleg a Kormányhivatal adhat felmentés.

elháríthatatlan akadálya van. Az elháríthatatlan akadályon itt nemcsak a házassági jog

klasszikus, nem orvosolható érvénytelenségi okait kell érteni, hanem mindazon akadályokat,

melyek nem egyeztethetőek össze a házasság hazai fogalmával, és védendő intézményével.

Ezen intézményt imperatív jellegű, közrendi klauzulák védik. A magyar állam nem ad

jogsegélyt azon házasságok megkötéséhez, melyek eleve érvénytelenek, vagy nem létezőek

lesznek, mivel a házasságkötés alaki szabályait a házasságkötés helye szerinti jog határozza

meg.

A házastársak személyi és vagyoni viszonyait a tvr. egységesen kezelve, mindkettőre

ugyanazon jogot, mégpedig az ügy elbírálása idején irányadó, a házastársak közös személyes

jogát rendeli alkalmazni.589Ezzel kikerüli azon jogi kérdéseket, mely szerint a házassági

részjogosítványok egyes nemzeti szabályok szerint személyi vagy vagyoni jellegű jognak

tekinthető.590 Ugyanakkor a házastársak jogiszonyai közül – példálózó jelleggel – kiemeli a

házastársi névviselést, tartást, valamint a házassági vagyonjogi megállapodást is, melyre

szintén a házastársak közös személyes jogát szükséges alkalmazni.

Amennyiben a házastársak személyes joga az elbírálás idején különböző, - kisegítő

szabályként - utolsó közös személyes jogukat, ennek hiányában annak az államnak a jogát

kell alkalmazni, amelynek területén a házastársaknak utoljára közös lakóhelyük volt.

Ha a házastársaknak nem volt közös lakóhelyük, az eljáró bíróság, illetőleg más

hatóság államának jogát kell alkalmazni.

A házastársak személyes jogának megváltozása nem érinti a korábbi jog alapján

megállapított névviselést, továbbá az érvényesen létrejött vagyonjogi hatásokat, ideértve a

tartást és a házassági vagyonjogi megállapodást is.

B.) A házasság felbontására alkalmazandó jog az 1259/2010/EU rendelet alapján

A házasság felbontásánál alkalmazandó jog szabályozása az elmúlt két évben jelentős

változásokon ment keresztül az Európai Unió jogegységesítési törekvéseinek köszönhetően,

melynek eredményeképp megalkotásra került a 1259/2010/EU tanácsi rendelet (a

továbbiakban: Róma-III.), mely 2012. június 21. napjától lesz alkalmazható.

589 Nmjt. 39. § (1) bek. 590 Eltérő szabályozási mód esetén ez problémákhoz vezethet, mint pl. a tartási ügyekben hozott 4/2009/EK rendelet alkalmazásánál.

A 2201/2003/EK rendelet megszületése mérföldkő volt az európai polgári eljárásjog és

ezen belül a házassági perek vonatkozásában.591 A Rendelet megalkotásával a korábban

megkezdett egységesítési folyamat nem zárult le, hanem éppen ellenkezőleg újabb kihívások

elé állította a jogalkotókat. Ugyanis azzal, hogy a Rendelet egységes szabályozást teremtett a

házassági ügyekre nézve az eljáró fórum meghatározása körében, éppen csak megmutatta a

követendő utat, mivel már a rendelet elfogadásakor nyilvánvaló volt, hogy a joghatósági

szabályok egységesítése csak az első lépés.

A Rendelet alapján felállított joghatósági rendszer számos újabb problémát és kérdést

vetett fel. Ennek indoka, hogy a Rendelet nem tartalmaz szabályozást az alkalmazandó jogra,

így amennyiben egy házassági pert valamely tagállam bírósága előtt megindítanak, az

alkalmazandó jogot ezen tagállam nemzeti kollíziós szabályai határozzák meg.

Éppen ezért a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben az alkalmazandó jogra és

joghatóságra vonatkozón a bizottság egy hatásvizsgálatot készíttetett. Ez a hatásvizsgálat azon

problémákat mutatta be, amelyek nemzetközi házaspárok esetén házasságuk felbontásával

kapcsolatosan felmerülhetnek, és meghatározta a javaslat politikai célkitűzéseit: a

jogbiztonság és kiszámíthatóság erősítését, a rugalmasság és a felek autonómiájának

növelését, valamelyik házastárs bíróságra rohanásának megelőzését, valamint a bírósághoz

való hozzáférés biztosítását.592

Abból, hogy a Rendelet kizárólag a joghatósági szabályokra tartalmaz kötelező

rendelkezéseket, és nem rendelkezik az alkalmazandó jogról, az is következik, hogy azáltal,

hogy a feleknek előírja, hogy mely tagállamok bíróságai rendelkeznek joghatósággal a

házassági perre, még nem jelenti azt, hogy az adott, az eljárásra kiválasztott állam jogát is kell

alkalmazni a perben. Az alkalmazandó jog vonatkozásában ugyanis fennmaradtak a korábbi

nemzetközi magánjogi szabályok.593 Ezáltal a házastársak nehezen tudják kiszámítani, hogy

mely jog lesz az alkalmazandó ügyükben.594

További problémaként vetette fel a hatástanulmány azt, hogy a felek a házassági

ügyekben csak a Rendeletben felsorolt vagylagos joghatósági okok közül választhatnak, és

nem biztosítja a feleknek a közös választás lehetőségét, és ezáltal nem biztosít a feleknek

591 Mint láthattuk ez a rendelet teremtette meg a lehetőségét általános és átfogó jelleggel egy egységes eljárási szabály alkalmazásának házassági ügyekben. 592 European Policy Consortium (EPEC) által készített „Study to inform a subsequent Impact Assesment ont he Comission proposal on jurisdiction and applicable law in divorce matters” 593 Az alkalmazandó jog meghatározása mindig eltérő az egyes államokban, mivel a kollíziós szabályok alapján az alkalmazandó jog kiválasztásának egyik lehetősége, hogy az eljárás állama szerinti jogot kell alkalmazni, míg a másik lehetőség, hogy a házastársak személyes joga az alkalmazandó jog. 594 A nemzetközi vonatkozású házassági perekben a házastársak nehezen tudják előre kiszámítani, hogy melyik jogot kell alkalmazni ügyükben, mivel jelenleg 24 nemzeti kollíziós szabályrendszer él az Európai Unióban.

„megfelelő rugalmasságot” az eljáró tagállami bíróság és az alkalmazandó jog

megválasztásában.

Már a Rendelet megalkotásakor is felmerült,595hogy a rendelet által felállított

joghatósági rendszer elősegíti, hogy a felek meggondolatlanul, elsőként „rohanjanak” a

bíróságra. Így a Rendelet a házassági perekben ellentétes hatást váltott ki az uralkodó

jogalkotói szándékkal, mely alapján éppen meg kellene akadályozni a meggondolatlan

házassági pereket, a feleknek időt adva a békülésre.

A Rendelet nehezen adott választ arra a kérdésre is, hogy a harmadik államban élő,

különböző állampolgárságú párok esetében mely tagállam bírósága rendelkezik

joghatósággal.

A hatástanulmány nemcsak felvetette a megoldandó problémákat, hanem javaslatot

tett választási lehetőségek felállításával. A hatástanulmány által felállított választási

lehetőségeket értékelve a Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy egyik választási lehetőség

sem nyújtana átfogó lehetőséget a probléma megoldására, hanem ezek együttes, kombinált

alkalmazása lenne indokolt.596A hatástanulmány alapján a Bizottság 2006. július 19-én

előterjesztette javaslatát a Tanács számára a Tanács Rendelete a 2201/2003/EK rendeletnek a

joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra

vonatkozó szabályok bevezetéséről. A javaslat előterjesztését az is indokolta, hogy maga az

Európai Tanács is két alkalommal hívta fel a figyelmet a házasság felbontásával kapcsolatos

ügyekben alkalmazandó jog kérdésére.597

Az alkalmazandó jog kérdését eredetileg a 2201/2003/EK rendelet módosításával

kívánták rendezni, azonban 2008. év közepére be kellett látni, hogy egyes tagállamok komoly

ellenállása miatt azonban egyre távolodik annak az esélye, hogy minden tagállamra kiterjedő,

egységes szabályozást vezessenek be. Két út maradt a tagállamok előtt, vagy elvetik a

rendelet módosítás tervezetét, vagy az addig még egyszer sem alkalmazott megerősített

együttműködés keretében alkotnak kötelező jogi normát.598Azonban ez csak úgy vált

595 Többek között Borrás professzor is felvetette Zöld könyvében. 596 A Bizottság szervezeti egységeinek munkadokumentuma-összefoglalás a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat hatásvizsgálata (2006. július 19.) 597 Először a 1998. december 3-án elfogadott Bécsi cselekvési tervben fogalmazódott meg, hogy az Amszterdami szerződés hatálya lépését követő 5 éven belül lépéseket kell tenni a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben az alkalmazandó jog szabályozására, majd a 2004. november 4-5-én elfogadott Hágai Program alapján a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy 2005-ben készítsen Zöld könyvet a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben alkalmazandó kollíziós szabályokról. Ezen kötelezettségének a Bizottság 2005. március 14-én eleget is tett. 598 Elhangzott a Miskolci Egyetemen 2011. február 17-én Wopera Zsuzsa „Az európai családjog eredményei és jövőbeli kihívásai” című habilitációs előadásán.

lehetségessé, ha a Rendelet - módosítást feladva, szétválasztják a joghatósági szabályok

pontosítását az alkalmazandó jog meghatározásától.

Ezt felismerve 10 tagállam megerősített együttműködést kívánt létrehozni egymás

között az alkalmazandó jog területén, melyhez később további tagállamok csatlakoztak.599Ez

alapján a Tanács 1259/2010/EU rendeletben szabályozta az érintett tagállamok

vonatkozásában az alkalmazandó jog meghatározását.600Ezáltal – remélhetőleg – a részt vevő

tagállamok számára egyértelmű és átfogó jogi keretet nyújt házassági ügyekben, és ezáltal

biztosítja a jogbiztonságot, rugalmasságot, kiszámíthatóságot és a bírósághoz fordulás

lehetőségét, megakadályozva a „bírósághoz rohanást”.

A Róma - III. területi hatálya azon tagállamokra terjed ki, amelyek csatlakoztak a

megerősített együttműködéshez, mely tagállamok száma jelenleg 14.

A Róma - III. tárgyi hatálya megegyezik a 2201/2003/EK rendelet házassági ügyekre

vonatkozó hatályával, azzal a további szűkítéssel, hogy a házasság érvénytelenségével

kapcsolatos eljárásokra nem lehet alkalmazni.601

A Róma - III. legfontosabb változtatása, hogy a házasság felbontásával és

különválással kapcsolatos ügyekben az alkalmazandó jog meghatározásában egy egységes

eljárást vezet be.602 A Róma - III. egységesen alkalmazandó jogi szabályokat vezet be a

házasság felbontására irányuló, határokon átnyúló eljárásokra. Ezen rendelkezések

univerzálisak, vagyis azokat minden határokon átnyúló bontóperben alkalmazni kell, akkor is,

ha az eljárás nem másik EU-tagállamot, hanem harmadik államot érint. Az egységes uniós

kollíziós jogi rendelkezések váltják fel a megerősített együttműködésben résztvevő

tagállamok belső jogából az e jogterületre vonatkozó nemzeti kollíziós jogi szabályait.

Az alkalmazandó jog megjelölése mindig az anyagi jogot jelöli, tehát azon

jogszabályok összességét, amely alapján a házasság felbontásával és különválással rendezhető

599 A megerősített együttműködésben részt venni kívánó tagállamok az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása szerint: Belgium, Bulgária, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia. Görögország később együttműködési szándékát visszavonta. 600 A rendelethez bármely tagállam csatlakozhat, a részes tagállamoknak azonban kötelező teljes körben alkalmazni a szabályait. 601 A zöld könyvre adott válaszok többsége itt sem támogatta a házasság érvénytelenségével kapcsolatos eljárásokra való kiterjesztését, és így az alkalmazandó jog megválasztásának a lehetőségét. Ezáltal nem lehet alkalmazni a jogképességgel, házasság létezése-, érvényessége- vagy elismerése-, házassági vagyonjogi igényekkel, névvel, tartással, szülői felelősséggel kapcsolatos vagy egyéb járulékos kérdésekre. 602 A megerősített együttműködés e körben visszalépést jelent a korábbi rendeletjavaslathoz képest, mivel az megengedhetőnek találta az alkalmazandó jog választása és szabályozása mellett a joghatósági kikötést is, és rendelkezett a házasságkötésekre vonatkozó szabályokról is.

jogviták eldönthetőek. Az alkalmazandó jog alapján újabb nemzetközi magánjogi szabályokat

alkalmazni nem lehet.

Az alkalmazandó jog meghatározásánál a kiinduló pont a felek választása, azonban a

felek is csak olyan anyagi jogot választhatnak, mellyel szoros kapcsolatban állnak. Tehát a

házastársak megállapodhatnak a házasság felbontására és különválásra alkalmazandó jog

kijelölésében, mely csak a felek tudatos választásának az eredménye lehet.

A házastársak szokásos tartózkodási helye603 szerinti, illetve amennyiben egyikük még

mindig ott tartózkodik az utolsó közös szokásos tartózkodási hely szerinti állam jogát

választhatják. Kiköthetik a felek ezen túlmenően bármely házastárs állampolgársága szerinti

állam jogát, vagy az eljáró bíróság államának jogát.604

A felek az alkalmazandó jog kijelöléséről szóló megállapodást a bírósági eljárás

megindításáig köthetik meg, illetve módosíthatják azt. Erre később csak akkor van

lehetőségük, ha azt az eljáró bíróság joga megengedi. Hazánkban a felek az alkalmazandó jog

megválasztásának a lehetőségével a bíróság által az első tárgyaláson tűzött határidőig

élhetnek.

Az alkalmazandó jog választásának ilyen irányú időbeli kitolásának az indoka, hogy a

házastársaknak legyen módjuk megválasztani az alkalmazandó jogot abban az esetben is, ha a

bíróság előtti eljárásban válik számukra egyértelművé, hogy - a korábbi szabályozással

ellentétben - nem a közös, vagy egyikük állampolgársága, hanem más kapcsolóelv, mint pl. az

utolsó közös szokásos tartózkodási hely határozná meg azt.

A felek megállapodása csak írásban, mindkét fél által aláírtan, keltezéssel ellátva

érvényes.605

Amennyiben a házastársak nem állapodnak meg az alkalmazandó jog vonatkozásában,

a megerősített együttműködés egy egységes, egymásra épülő szabályozást vezet be az

alkalmazandó jog meghatározása érdekében, amellyel jogbiztonságot és kiszámíthatóságot

biztosít a felek és a bíróságok számára.

603 A megerősített együttműködés fenntartja a 2201/2003/EK rendelet szokásos tartózkodási helyre alapított kapcsolóelveit, azonban annak fogalmát ezúttal sem adja meg, így arra továbbra is a korábban előadottak az irányadóak. 604 A rendeletjavaslat ettől lényegesen szélesebb körben engedte volna meg a jogkikötést, mint pl. a házasságkötés szerinti jog. 605 A rendelet a korábbi jogalkotási folyamatból átvette azon kitételt, melyet korábban a Parlament állásfoglalása tartalmazott. Az alkalmazandó jog kikötése nem sértheti a házastársak jogait és esélyegyenlőségét. Ezért a nemzeti bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a felek tisztában vannak a megállapodásuk következményeivel.

A felek jogválasztása nélkül elsődlegesen a házasság felbontására és a különválásra

azon állam joga alkalmazandó, amelyben a házastársak közös szokásos tartózkodási helye

található.

Ennek hiányában azon állam joga az irányadó, amelyben a házastársak utolsó közös

szokásos tartózkodási helye volt, amennyiben egyikük még ott tartózkodik. Amennyiben ilyen

állam nincs, annak a jogát, amelynek mindkét házastárs az állampolgára, ennek hiányában,

pedig amelyben a házassági kötelék vonatkozásában a kérelmet benyújtották. Az

alkalmazandó jog meghatározásánál a bírósághoz fordulás időpontja az irányadó.

Ezzel a rendszerrel nagymértékben csökkenthetővé válik a „bírósághoz rohanás”

veszélye, mivel az eljáró fórum megválasztása függetlenné vált az alkalmazandó jogtól.

Fontos kiemelni azt is, hogy az alkalmazandó jog nem feltétlenül tagállami jog, az bármely

állam joga lehet, amelyre a fenti feltételek fennállnak.

Várhatóan, mivel általában az alkalmazandó jogot a házastársak szokásos tartózkodási

helye határozza meg, ezért az esetek többségében a tagállam bírósága a saját nemzeti jogát

alkalmazza majd.

Amennyiben a felek által megnevezett jog nem ismeri el a különélést, vagy a válást,

illetve ha a házastársak valamelyikére nézve hátrányos módon ismeri csak el, akkor a kikötött

jog helyett az eljáró tagállam jogát kell alkalmazni. Ugyanakkor az eljáró tagállam nem

kötelezhető olyan házasság felbontására, amelyet saját joga szerint érvénytelennek tekint.

Nem ad választ azonban arra a kérdésre, hogy azon tagállam, mely nem ismeri a

különválás intézményét, köteles e lefolytatni ezt az eljárást. Álláspontom szerint ugyanúgy

nem kötelezhető ezen eljárás lefolytatására, mint azon tagállam, amely a házasság felbontása

intézményét nem ismeri.606

Főszabályként az eljáró bíróság nem bírálhatja felül az alkalmazandó anyagi jogi

szabályokat. Azonban a bíróság eltekinthet a kollíziós szabály által kijelölt külföldi jog

szabályaitól, ha a külföldi jognak az adott ügyben történő alkalmazása ellentétes az eljáró

bíróság államának közrendjével. Ebben az esetben a külföldi jog alkalmazását nem teljes

körűen szükséges mellőzni, hanem kizárólag a közrenddel ellentétes szabályait. Ugyancsak

nem határozza meg a javaslat a külföldi jog helyett alkalmazandó jogot, amely helyébe

vélelmezhetően az eljáró bíróság nemzeti joga lép.

A megerősített együttműködéssel létrehozott anyagi jogi kollízió nyilvánvalóan egy

erősen kompromisszumos megállapodás eredménye, azonban jelentősége nem vitatható el,

606 Nyilvánvalóan a (26) bek. Málta korábbi szabályozása miatt született, és ez a következtetés vonható le a 13. cikkből is.

tekintettel arra, hogy ez a rendelet alkotott először kötelező normákat házassági ügyekben az

alkalmazandó jog területén.

Megállapítható, hogy a 2201/2003/EK rendelettel felállított joghatósági rendszer –

minden kritika ellenére – megfelel a kor követelményeinek, és valamennyi élethelyzetre kínál

megoldást. A megerősített együttműködéssel hozzácsatolt anyagi jogi szabályozás nagy

előrelépést és kiutat mutat a korábbi, kizárólagos joghatósági szabályozás alapján előforduló

problémákból, elvéve például az élét a bírósághoz rohanás taktikájának. A Róma – III. előnye

az általa felállított jogi szabályozás, mely alkalmas arra, hogy a felek a hozzájuk legközelebb

álló anyagi jogi szabályokat alkalmazhassák házassági ügyeikben.

Hiányossága azonban, hogy a Róma-III. tárgyi hatálya megegyezik a 2201/2003/EK

rendeletével, mely azt is jelenti, hogy így továbbra sem foglalkozik az anyagi jogi szabályok

harmonizálásával, és ezáltal a házassági perek egyik legjelentősebb kérdéskörére, úgy mint a

házastársi közös vagyon megosztására továbbra is a nemzeti és nemzetközi magánjogi

szabályok az irányadóak. Ennek következménye pedig az, hogy továbbra sem lehet egy

perben tárgyalni, és egy jogerős ítéletben összefoglalni a házasság felbontásának, vagy a

különválásnak az összes lényeges kérdését.607

607 Gyakorlatilag ugyanerre a következtetésre jutott az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. december 13-án előterjesztett véleményében, amely összességében támogatta a javaslatot. A házassági vagyonjogi kérdések Uniós szinten történő rendezéséhez feltétlenül szükséges házassági vagyonjogi rendszerek közötti kölcsönös elismerése, illetőleg a perben alkalmazandó jog megválasztásának a lehetősége. E körben 2006-ban már Zöld könyv is született, és 2011-ben a Tanács elfogadta a rendeletjavaslatok tervezetét.

VI. Kitekintés az egyes európai országok házassági bontóperi szabályozására

1. Németország:

A német bontójogi rendszer - a legtöbb európai országhoz hasonlóan - kizárólag a feldúltsági

elv alapjain áll, nem tulajdonítva jelentőséget a házasság megromlásáért vétkes fél által

tanúsított magatartásnak.

A német szabályozás egyetlen bontó okot fogad el, amely tulajdonképpen azonos a

házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásával. A házasság akkor bontható fel, ha a

házastársak között a házassági életközösség megszűnt, és annak helyreállítása nem várható.608

A házasság teljes és végleges megromlását vélelmezni kell, ha a házastársak 1 éve

különélnek,609 és mindketten kérelmezik a házasság felbontását, vagy a másik fél a

felbontásba beleegyezett.

Ugyancsak vélelmezni kell az életközösség végleges megszakadását, ha a felek

legalább 3 éve különélnek, ebben az esetben már nem szükséges mindkét fél hozzájárulása a

házasság felbontását. E vélelmek megdönthetőek.

A német polgári törvénykönyv (Burgerliches Gesetzbuh, a továbbiakban: BGB.) a

közös megegyezést tehát nem tekinti önálló bontó oknak, hanem annak bizonyítéka, hogy a

házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.

A háromévi különélés esetén kizárólag a 3 évi különélés tényét kell bizonyítani, amely

elégséges a házasság felbontásához.

Az elhamarkodott, meggondolatlan bontóperek megelőzésére a német bontójog két

megoldást alkalmaz. Az 1 évnél rövidebb ideje fennálló házasságot csak abban az esetben

lehet felbontani, ha a házasság fenntartása a házasság felbontását kérő fél számára a másik fél

személyében rejlő ok miatt aránytalan hátrányt jelentene.

A másik szűrőt közös megegyezésesetén a házastársak járulékos kérdésekben való

kötelező megegyezése jelenti. A német szabályozás szerint a házastársaknak meg kell

állapodni a közös kiskorú gyermekek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlásáról, a különélő

szülő és gyermek közötti kapcsolattartásról, gyermek tartásáról, a házastársi törvényes

tartásról, a közös lakás használatáról és az abban lévő ingóságok megosztásáról. 608 BGB §1565. 609 A BGB § 1567. szabályozza a különélés fogalmát, mely szerint a házastársak akkor élnek külön, ha köztük nem áll fenn a gazdasági, ún. háztartási közösség, és a házastárs azt nem is akarja létrehozni, mert nem kívánja helyreállítani a házassági életközösséget. A német szabályozás szerint a különélés megvalósulhat egy lakáson belül is.

A házasság felbontását a német szabályozás kiemelkedő jelentőségű kérdésnek tekinti,

amely abban is megmutatkozik, hogy a házassági pereket kizárólag bíróság, az ún. Családügyi

Bíróság610 bírálja el.

A házassági bontóperben a 2201/2003/EK rendelet joghatósági szabályai mellett a

BGB további joghatósági okokat rögzít. E szerint a német bíróság általános joghatósággal611

rendelkezik akkor is, ha valamelyik házastárs német állampolgár, vagy a házasság

megkötésekor német állampolgár volt, vagy mindkét házastárs szokásos tartózkodási helye

belföldön van. Ugyancsak általános joghatósága van a német államnak, ha az egyik házastárs

hontalan és a szokásos tartózkodási helye belföldön van, illetve ha az egyik házastárs

szokásos tartózkodási helye belföldön van, kivéve, ha a meghozandó döntést nyilvánvalóan

egyik állam joga szerint sem ismernék el, amelynek a fél állampolgára.

Az eljáró bíróság illetékessége612 főszabályként, általános illetékességi okként a

házastársak szokásos tartózkodási helyéhez igazodik. E szerint házassági bontóperben az a

bíróság kizárólagosan illetékes, amelynek területén a házastársak közös szokásos tartózkodási

hellyel rendelkeznek. Ha ilyen, közös tartózkodási hellyel a perfüggőség beálltakor belföldön

nem rendelkeznek, akkor az a bíróság illetékes, amelynek területén a házastársak egyikének a

közös kiskorú gyermekkel együtt szokásos tartózkodási helye van.

Amennyiben ez sem adott, - kisegítő illetékességi okként - az a bíróság illetékes,

amelynek területén a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye volt, ha a

perfüggőség beálltakor a házastársak egyike ennek a bíróságnak a területén szokásos

tartózkodási hellyel rendelkezik.

Ha ilyen sincs, akkor az a bíróság illetékes, amelynek területén az ellenérdekű fél

szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy ha ilyen belföldön nincs, akkor az a bíróság

jár el, melynek illetékességi területén a házasság felbontását kérelmező fél szokásos

tartózkodási hellyel rendelkezett.

Ha mindkét házastárs keresetet nyújtott be, az a bíróság jogosult az eljárást lefolytatni,

amelynél a perfüggőség előbb állt be. Amennyiben egy időben állt be a perfüggőség, akkor a

másodfokú bíróság jelöli ki az eljáró bíróságot.

610 Familiengericht 611 ZPO. § 606a. 612 ZPO. § 600.

Ha a fenti rendelkezések szerint sem határozható meg az illetékesség, akkor a Berlin

Schöneberg mellett működő családjogi bíróság, mint helyi bíróság az illetékes.

A peres felek613perképességére vonatkozó szabályok szinte megegyeznek a magyar

szabályozással. Így a házasság felbontása iránti perben a peres felek kizárólag a házastársak

lehetnek. Amennyiben olyan kérdés is a per tárgya lenne, amely kívülálló harmadik személy

perbelépését igényelné, akkor e körben a per tárgyalását el kell különíteni a házassági

bontópertől.

A házassági perben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező fél teljes perbeli

cselekvőképességgel rendelkezik. A cselekvőképtelen személy törvényes képviselője által

indíthatja meg a pert,614illetve vehet részt az eljárásban.

A házasság közös megegyezéssel történő felbontása iránt előterjesztett kereseti

kérelemben elő kell adni,615hogy a másik házastárs is beleegyezik a házasság felbontásába,

vagy a házasság felbontását ugyancsak kérelmezni kívánja, és csatolni kell a felek –

fentiekben ismertetett – járulékos kérdésekben való megállapodását.

A házasság felbontásába való beleegyezést a házastárs az elsőfokú ítélet meghozatalát

megelőző tárgyalás berekesztéséig visszavonhatja. A beleegyezést és a visszavonást a bíróság

előtt írásban, vagy a tárgyaláson szóban is jegyzőkönyvbe lehet mondani. A bíróság a bontási

kérelemnek csak akkor adhat helyt, ha a házastársak a járulékos kérdések tekintetében

végrehajtható módon rendelkeznek.

A házasság felbontása iránti pert összekapcsolni, viszontkeresettel élni kizárólag a

házassági életközösség helyreállítására, a házasság felbontására és érvénytelenítése iránti

perekkel lehet.

Ezen túlmenően a német szabályozás lehetővé teszi ún. kapcsolódó ügyek elbírálását

is, melyek körében szintén bírósági döntés szükséges.616A családügyi bíróság a házasság

felbontásával együtt dönthet a közös gyermek szülői felügyelete,617a közös gyermekkel való

kapcsolattartása, illetve az egyik házastárs kapcsolattartásának szabályozása a másik házastárs 613 A házasság felbontása iránti perben a peres felek elnevezése eltérő az általános szabályoktól. A felperest itt kérelmezőnek, míg az alperest ellenérdekű félnek nevezik. (§ 622 (3) BGB) 614 Cselekvőképtelen fél törvényes képviselője útján történő perindításához szükséges a Vormundschaftsgericht hozzájárulása. 615 ZPO § 630. 616 Ezen ügyek legtöbbjében azonban nem a peres eljárás, hanem a nemperes eljárásokra vonatkozó Gesetz über die Angelegenheiten der freiwilligen Gerichtsbarkeit törvény előírásait kell alkalmazni. 617 Amennyiben a 2201/2003 EK rendelet és a BGB. alapján a Családügyi Bíróság illetékességgel rendelkezik.

gyermekével, a szülői felügyelet alatt álló gyermek – házastársak közötti - kiadása, a közös

gyermekek részére teljesítendő törvényi tartás kérdésében.

Ezen kívül a bíróság – erre irányuló kérelemre - rendelkezhet a házastársi tartás, a

házasságban nyújtott teljesítés kiegyenlítése,618a házassági vagyonjogi igények, a szülési

költségek és az anya temetési költségei megtérítése szerinti igények rendezése körében.

A fenti ügyek közül a gyermekkel kapcsolatos eljárásokban a házasság felbontását

tárgyaló bíróságnak kizárólagos illetékessége van.

Házassági bontóperben a gyermek, a házastársi tartás és a vagyonjogi igények körében

is döntést kell hoznia a bíróságnak, - amennyiben ezt a kérelmező házastárs kéri -, a házasság

felbontásának kérdésével egy időben kell tárgyalni és határozatot hozni.619

A házasság felbontása iránti perben a bármely fél előterjesztheti azon igényét, hogy a

gyermekkel kapcsolatos kérdésekben is határozzon a bíróság. Azonban a másik házastárs

kérelmére a bíróságnak ezen kapcsolódó ügyek tárgyalását el kell különítenie a fő kérdésben

való döntéshozataltól, és önálló kérelemként kell tárgyalnia. Mindkét esetben a kapcsolódó

ügyekben az eljárást a házasság felbontása iránti perben az elsőfokú ítélet meghozatalát

megelőző tárgyalás berekesztéséig meg kell indítani.

A fenti eseteken túlmenően a bíróság maga is dönthet hivatalból az ügy házassági

bontópertől elkülönült tárgyalására, amennyiben a gyermek érdekei veszélyben vannak.

Házassági perben a pert megindító fél számára kötelező a jogi képviselet. Az

ellenérdekű fél számára a jogi képviselet nem kötelező, azonban amennyiben a házasság

felbontásával együtt ún. járulékos kérdéseket is el kell bírálni és a bíróság megítélése szerint

az ellenérdekű fél jogainak védelme érdekében feltétlenül szükséges, a bíróság hivatalból

ügyvédet rendelhet ki részére.

A bíróságnak a feleket személyesen meg kell hallgatnia.620 A személyes

meghallgatásnak ki kell terjednie a házassági bontóperrel érintett valamennyi kérdésre. Ezen

kívül a bíróságnak fel kell hívnia a felek figyelmét a mediációs eljárás lehetőségére is.

618 BGB § 1587. szerint, ha a házasság alatt az egyik házastárs nyugdíjbiztosítása alapján nagyobb összeg várományosa, mint a másik házastárs, akkor a kettő közötti különbözetet meg kell térítenie az előnytelenebb helyzetben lévő házastárs számára 619 Amennyiben ezen kérdések harmadik személy eljárásban való részvételét kívánják meg, akkor ennek a kapcsolódó kérdésnek tárgyalását még is el kell különíteni a házasság felbontásától. 620 BGB § 613. Amennyiben a személyes meghallgatás akadályba ütközik, megkeresett bíróság előtt is meg lehet hallgatni a feleket.

A kereseti kérelem alapjául előadott tényelőadásokat és indokokat az elsőfokú ítélet

meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig lehet megváltoztatni. Ugyanezen időpontig

lehet a kereseti és viszontkereseti kérelmeket visszavonni. A visszavonás a járulékos

kérdésekre is kihat, kivéve, ha a szülői felügyeleti jog megszüntetése a gyermek érdekeinek

veszélyeztetettsége miatt szükséges. Ebben az esetben ezt a kérelmet önálló családjogi

ügyként bírálják el. Ugyancsak önállóvá válnak azon járulékos kérdések elbírálására

vonatkozó kérelmek, amelyek ilyenként való tárgyalását bármely fél kéri.

A házassági bontóperben, de kizárólag a kötelék felbontásának a kérdésében széles a

bíróság hivatalbóli eljárásának a lehetősége. Így a per tárgyalását fel kell függesztenie, ha

esélyt lát a házassági életközösség helyreállítására. E körben fel kell hívnia a felek figyelmét a

házassági tanácsadó igénybe vételének a lehetőségére. A bíróság szabad mérlegelésének

egyetlen korlátja, ha a felek már több mint egy éve különélnek, akkor mindkét házastárs

tiltakozása ellenére az eljárást nem lehet felfüggeszteni. A felfüggesztés időtartama legfeljebb

egy év, háromévi különélés esetén fél év lehet.

A bíróság elutasíthatja azon bizonyítási indítványokat, melyeket elkésetten nyújtott be

a fél, ha a bíróság megítélése szerint ez a jogvita elintézését késleltetné, és a késedelem a fél

számára felróható volt.

Ugyancsak a bíróság széles jogkörét mutatja, hogy a bíróság – a házassági kötelék

felbontása körében - hivatalból is rendelhet el bizonyítást, és döntése meghozatalakor olyan

tényeket is figyelembe vehet, amelyeket nem a felek tártak a bíróság elé.621

A bíróság kérelemre széles körben hozhat ideiglenes intézkedést, mely részben

megegyezik a magyar szabályozással, azonban jobban alkalmazkodva a gyakorlat

követelményeihez látja el gyengébb házastárs védelmét.622 A bíróság kérelemre

ideiglenes intézkedéssel rendezheti a közös gyermek szülői felügyeletét, az egyik szülő

gyermekkel való kapcsolattartását, a gyermek kiadását a másik szülő részére, kiskorú

gyermek részére történő tartási kötelezettséget, a házastársak különélését, a házastárs tartását,

a házastársi közös lakás és berendezés használatát, az egyik házastárs vagy gyermek

621 Bontóperben, házasság érvénytelenítésére, házassági életközösség létrehozására irányuló perben a házasság felbontását kívánó, vagy helyreállítását megtagadó fél ellenkezése ellenére, az olyan tényeket, amelyeket nem terjesztettek a bíróság elé, csak olyan mértékig lehet figyelembe venni, ameddig azok alkalmasak arra, hogy a házasság fennmaradását szolgálják. 622 Ld. bővebben BGB § 620 a.)-g)

személyes használatára rendelt dolgok kiadását és használatát, távoltartást, a házassági és

ahhoz kapcsolódó ügyben költségelőlegezés nyújtására való kötelezést.623

Ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg, vagy

előtte a per megindításához szükséges költségkedvezmények igénybe vétele iránti kérelemmel

együttesen lehet előterjeszteni.

A kérelem általában írásban terjeszthető elő, de a bíróságon jegyzőkönyvbe is

mondható. A kérelmezőnek az intézkedés iránti kérelmet indokolni, az annak feltételéül

szolgáló tényeket valószínűsítenie kell.

A gyermekkel kapcsolatos kérdések körében a tartásdíj megállapítása kivételével, a

gyermeket és az Ifjúsági Hivatalt624 is meg kell hallgatni. Ha ez, az ügy különös

halaszthatatlansága miatt nem lehetséges, a meghallgatást haladéktalanul pótolni kell.

Az ideiglenes intézkedés elrendelésére az elsőfokú bíróság, ha a házassági ügy

fellebbviteli bíróságnál van folyamatban, akkor a fellebbviteli bíróság illetékes.

Az ideiglenes intézkedésről a bíróság indokolással ellátott végzéssel dönt. Az

ideiglenes intézkedésről hozott határozat ellen főszabályként nincs helye jogorvoslatnak Ez

alól kivétel a közös gyermek szülői felügyelete, a gyermek másik szülő részére történő

kiadása, távoltartás, vagy a házastársak közös lakásának használata iránti kérelem elbírálása,

valamint a szóbeli tárgyaláson hozott intézkedések, mert ezen határozatok ellen

jogorvoslatnak van helye.625

Azonban az ideiglenes intézkedést a bíróság – kérelemre - felfüggesztheti vagy

megváltoztathatja. A bíróság hivatalból dönthet, ha az intézkedés a közös kiskorú gyermek

szülői felügyeletére vonatkozik, vagy ha az intézkedést az Ifjúsági Hivatal meghallgatása

nélkül hozták.

Az ideiglenes intézkedés hatálya a házassági perben hozott érdemi határozat jogerőre

emelkedéséig tart. Megszűnik az ideiglenes intézkedés hatálya akkor is, ha a házasság

felbontására vagy érvénytelenítésére irányuló kérelmet vagy a keresetet visszavonják, vagy

azt a bíróság jogerősen elutasítja, vagy a pert egyéb úton megszünteti.626

Eltérő a német szabályozás a hazai szabályozástól az ideiglenes intézkedés iránti

eljárásban keletkezett költségek viselése körében. Az ideiglenes intézkedéssel felmerülő

költségeket – pernyertességétől függetlenül – az a fél viseli, akinek magatartására

623 ZPO. § 620. 624 Jugendamt 625 ZPO. § 620.c 626 ZPO. § 620.f

visszavezethető az ideiglenes intézkedés elrendelésének a szükségessége, illetve amely fél azt

alaptalanul kérte.627

A BGB. házasság felbontása iránti perben a felek rendelkezési jogát bizonyos

mértékben korlátozza.628Általában a házassági kötelék és a kapcsolódó kérelmek

vonatkozásában a bíróság a tárgyalás berekesztését követően egyidejűleg, ítéletben határoz.629

Amennyiben a bíróság a házasság felbontására irányuló kérelmet elutasítja, akkor az ahhoz

kapcsolódó kérdésekben sem kell határoznia. Ez alól kivételt képez az, amikor a szülői

felügyeleti jog megszüntetése a gyermek érdekeinek veszélyeztetettsége miatt szükséges.

Ebben az esetben ezt a kapcsolódó ügyet önálló családjogi ügyként bírálják el.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az általános szabályok szerint van helye

jogorvoslatnak.

A jelenleg hatályos bontójogi szabályokat az 1977. január 1-jén hatályba lépett

„Házassági és Családjog reformjáról szóló első törvény”630alakította ki.

A törvény azonban, - mint ahogy az előbb ismertetett szabályozásból kitűnik -, nem

alkotott meg egységes bírósági eljárást, hanem a házassági bontójog eljárásjogában

keverednek egymással a felek rendelkezési jogának alávetett polgári eljárás, a hivatalbóli

bizonyítás által jellemzett vizsgálati elvű eljárás, a nemperes eljárás és a „Háztartási rendelet”

szabályai,631mely egy bonyolult és ellentmondás szabályozást alakított ki.

Ezért egyre erősebb szándék Németországban is egy egyszerűsített bontási eljárás

kialakítása, amely azonban egy nagyobb törvénytervezet része.632

627 ZPO. § 96. 628 BGB.§ 617: Az elismerés következményeiről, a tények vagy az okiratok valódiságáról való nyilatkozatok elmaradásának vagy megtagadásának következményeiről szóló rendelkezéseket, a félnek az ellenfél, tanúk, szakértők megesketéséről való lemondásáról szóló rendelkezéseket, és a bíróság előtt tett vallomás következményeire vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.

629 BGB.§ 628 A bíróság a bontás iránti kérelemnek a kapcsolódó ügyekben való döntés előtt helyt adhat, ha: -a 6., vagy 8. pontja szerinti kapcsolódó ügyben való döntés a házasság felbontása előtt nem lehetséges, -a 6. pontja szerinti kapcsolódó ügyben az eljárást felfüggesztették, mert kiegyenlítendő tartás jogalapjának vagy összegének kérdésében másik bíróság előtt jogvita van folyamatban, -az 1., 2. pontja szerinti kapcsolódó ügyben az eljárást felfüggesztették, vagy -a kapcsolódó ügyben való egyidejű döntés a bontás kimondását oly szokatlan mértékben elhúzná, hogy a halasztás a kapcsolódó ügy jelentőségét figyelembe véve is túlzott hátrányt jelentene. Azonban a házasság felbontásáig a kapcsolódó ügyekben hozott döntések nem hatályosulnak. BGB.§ 629. (d) 630 14.6.1976,BGBl I 1421. 631 FamFG, A családügyi- és a nemperes eljárások reformjáról szóló törvény” kiegészített tervezete (állapot: 2006. 2.14.) (a továbbiakban: FamFG) 331.o. 632 A FamFG 760. oldalas; összesen 87 törvényt fog módosítani. A házassági ügyeket a §§ 126-140, a következményeket a §§ 141-158 szabályozza; a kiskorúak tartásáról szóló egyszerűsített eljárást is újraszabályozza : §§ 260-271.

Válni akaró közös gyermekkel nem rendelkező házastársak választhatják ezt az

eljárást közjegyző által hitelesített okiratba foglalt közös nyilatkozatukkal, ha – ugyancsak

közjegyző által hitelesített okiratba foglalva – rendelkeztek a házastársi tartásról, és – alakiság

nélkül – a háztartásról és a közös lakásról is megegyeztek.633 Emellett a bírósági bontás iránti

eljárásban nem kell magukat ügyvéd által képviseltetniük. A szóbeli tárgyalást fenntartja az

egyszerűsített eljárás.634

Az egyszerűsített bontási eljárás iránti nyilatkozatot a bontást kimondó határozat

hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig vissza lehet vonni. Amennyiben az egyszerűsített

bontás feltételei meghiúsulnak, az eljárást az általános szabályok szerint kell lefolytatni.

E szabályozási rend bevezetése a házasság felbontásának egyszerűsítésére irányul,

hasonlóan jelenlegi magyar tendenciákhoz. A FamFG. a házastársakat arra akarja ösztönözni,

hogy az ún. lényegesebb kérdéseket a házastársak még a per megindítása előtt, közös

megegyezéssel rendezzék. Ennek indoka az, hogy a jelenlegi szabályozásnak „köszönhetően”

a házastársak a költségek csökkentése érdekében az ún. járulékos kérdésekben nem törekedtek

tényleges megegyezésre a házasság felbontásával egyidejűleg. A nem létező, homályos vagy

érvénytelen megállapodásokból eredő jogviták a házasság felbontása után új peres eljárásokat

eredményeztek.

Az eljárási szabályok könnyítésétől, az ügyvédkényszer eltörlésétől a jogalkotó a

bíróság tehermentesítését, és a bírósági eljárás költségeinek csökkenését várja. A FamFG.

szerint a költségcsökkentés nemcsak a bíróságok, hanem a felek számára is érezhető előnnyé

válik.

A költségcsökkentés mellett a FamFG. továbbra is fontosnak tekinti a hátrányosabb

helyzetben lévő fél védelmét, de ezt a védelmet azáltal szolgáltatja, hogy a bírósághoz

benyújtandó megállapodást közjegyző előtt kell kötni.

633 § 143 FamFG A döntést egyszerűsített bontásra irányuló eljárásban hozza a bíróság, ha

1. nincsenek közös gyermekek 2. a kérelmező a kérelemhez csatolja, a) közjegyző által hitelesített okiratban mindkét házastárs nyilatkozatát arról, hogy az egyszerűsített

bontásra irányuló eljárást kérik, b) egy közjegyző által hitelesített megállapodást a házasságon alapuló tartásról, c) érvényes megállapodást a házastársi lakásról és a berendezési tárgyakról, és a házasságban való

teljesítés kielégítésén kívül több kapcsolódó ügy nincs folyamatban. 634 FamFG 346.o.

A FamFG. számos kritika érte, és folyamatosan a viták össztüzében áll.635Sokan már a

FamFG. alapvető célkitűzésével sem értenek egyet, amikor is egyszerűbbé, gyorsabbá akarja

tenni a házasságok felbontását.

Kétséges a költségcsökkenés várható mértéke is, különösen a felek szempontjából. Az

ügyvédkényszer eltörlése még nem jelenti azt, hogy a felek ténylegesen ügyvéd nélkül

járnának el, a bírósági pert megelőző közjegyzői megállapodás teljes körű és mindkét fél

számára megnyugtató rendezésében bízva.

A közjegyzőhöz kötött egyezségnél a jogalkotó az alakiságból következtet a

tartalomra, amely azonban nem garantálja a mindkét fél számára méltányos megegyezést.

Ugyanis a pártatlanságra kötelezett közjegyző egy személyben nem tud a felek eltérő érdekei

között megfelelő arányosságot elérni. A közjegyző feladata a szerződés okiratba foglalása,

amelyek tartalmát lényegében a felek adják meg. A felek eltérő erőviszonyai - amelyek

fakadhatnak gazdasági, vagy éppen pszichés okokból -, által diktált tartalom mellett előre

vetíthető az önállóan kialakított megállapodás egyenlőtlensége.

2. Ausztria Az osztrák házassági jog a német házassági törvény bevezetése, 1938. augusztus 1.-jétől636

engedi meg a házasság felbontását, melyet a „válás” szóval fejez ki. Az osztrák Ptk.637

(ABGB.) a házasságot szerződésnek tekinti, melyben a külön nemű házastársak arra vállalnak

kötelezettséget, hogy elválaszthatatlanul együtt élnek, gyermekeket nemzenek és nevelnek és

egymást kölcsönösen támogatják.

A házasság felbontásának osztrák szabályozásában – Európában már szinte kivételes

módon – egymás mellett él a feldúltsági - és a vétkességi elv alkalmazása.638

A házassági törvény (a továbbiakban: EheG.) megkülönbözteti a házasság vétkességi alapon

történő felbontását, egyéb okból történő bontást és a házasság teljes és helyrehozhatatlan

megromlására alapított válást.

635 Az igazságügy-minisztérium, az ügyvédi kamara is számos vitát indított a tervezetről, de megszólalnak az ügyben a jogirodalom és a jogalkalmazás kiválóságai is. Ld. bővebben: Dr. Winfried Born: Vereinfachtes Scheidungsverfahren- Lockvogelangebot oder ernsthafte Alternative? In: Zeitschrift für das gesamte Familienrecht 2006., Heft 12., 829-836.o. 636 1938. 08.01. § 46-60 Ehegesetz- Gesetz zur Verenheitlichung des Rechts der Eheschließung und der Ehescheidung im Lande Österreich und im übrigen Rechtsgebiet. 1938. július 6. DrGBl. I S 807/1938, GBLÖ Nr. 244/1938. 637 44. §-a 638 Vétkességi bontó okok még Angliában (és Walesben), Belgiumban, Romániában, Ciprusban és Máltában találhatóak az Európai Unió tagállamaiban.

A házasság felbontásának vétkességen alapuló okai az EheG-ban, egy egységes

tényállásban, „a házassági kötelezettségek súlyos megszegése”639 alatt szerepel.640 A

házastársi kötelezettség súlyos megsértésének minősül a házasságtörés, a testi erőszak

kifejtése és a súlyos lelki sérelem okozása.

Ezen túlmenően a bírói gyakorlat a házastársi kötelezettségek további súlyos

megszegésének minősítette a házassági hűség megszegését, a házastárs tudta nélküli

mesterséges megtermékenyítést, a nemi érintkezés ok nélküli és tartós megtagadását, a

házassági életközösség jogtalan felbontását, gyermeknevelés súlyos elhanyagolását, a

házastárs vagy a közös gyermekekkel szemben a tartási kötelezettség megtagadását, a nemzés

állhatatos megtagadását, a feleség kórházban való nem látogatását a gyermekágy ideje alatt,

súlyos alkoholfogyasztást is.

Hasonlóan az 1945 előtti magyar szabályozáshoz, csak a vétlen fél kezdeményezheti

valamely ok fennállása alapján a házasság felbontását, és csak akkor, ha ez az ok vezetett a

házasság megromlásához. A házasság megromlásában szerepet játszó fél vétkességi alapon

nem kezdeményezheti a házasság felbontását. (Azonban az elől nincs elzárva, hogy a

házasság feldúltságára hivatkozva kezdeményezze a bontást) Ugyancsak hasonlóan, az

osztrák szabályozás is ismeri a bontó ok elévülését, azaz a házastársnak a bontó okról való

tudomásszerzéstől számított hat hónap áll a rendelkezésére a bontóper megindítására. E

mellett a perindítási határidő a házassági életközösség megszakadásakor kezdődik, azaz a

házastárs házassági életközössége fennállása alatt vétkességi alapon sem indíthat pert.

Azonban a bontó ok beálltától számított tíz év elteltével, e bontó okra hivatkozással házasság

felbontása iránti per nem kezdeményezhető.641

Az egyéb okból történő bontást elmezavar miatti házasságellenes

magatartás,642elmebetegség,643 vagy az egyik fél a fertőző vagy undort keltő betegsége644miatt

mondhatják ki. Ezekben az esetekben azonban az alperest megilleti az ellentmondás joga, ha a

házasság felbontása rendkívül méltánytalan lenne a számára.

639 § 49. EheG. 640 1999-ig még a tényállás címében szerepeltek a bontó okok úgy, mint a „házasságtörés”, „az utódnemzés megtagadása” és „az egyéb házassági kötelezettségek súlyos megszegésének”. 641 § 57. EheG. 642 § 50. EheG. 643 § 51. EheG. 644 § 52. EheG.

A házasság felbontása okainak harmadik csoportja a házasság végleges feldúltságához

kötődik, mely a házastársi életközösség megszűnte miatti,645 valamint a megegyezéses bontást

foglalja magában.646

Mindkét esetben a házasság felbontásának az alapja, a házasság teljes és

helyrehozhatatlan megromlása. Az osztrák jog ezt vagy hosszabb különélési idő alapján, vagy

rövidebb különélési idő mellett a házastársak meghatározott kérdésekben való megállapodása

alapján vélelmezi.

Bármelyik házastárs kérheti házassága felbontását, ha a felek közötti házassági

életközösség legalább 3 éve megszakadt. A bíróság itt általában nem vizsgálhatja a házasság

megromlásához vezető folyamatot, csak akkor, ha az alperes kifogásként hivatkozik a felperes

házasság megromlásában játszott közreható magatartására, és e körben a járulékos kérdések

vonatkozásában vagyonjogi igénnyel lép fel.

Rövidebb különélési időtartam is elégséges a közös megegyezéses bontáshoz,

amennyiben az alábbi feltételek együttesen teljesülnek. Ha a házassági életközösség a

házastársak között legalább hat hónapja megszűnt, és mindketten egyetértenek a házasság

helyrehozhatatlan megromlásával és ezáltal, annak felbontásával, a járulékos kérdésekben

egyezséget kötnek, akkor a házastársak közösen kezdeményezhetik házasságuk felbontását.

A házastársaknak írásban kell megállapodniuk a gyermek tartózkodási helyéről vagy a

közös gyermek feletti felügyeletről, a gyermekkel való kapcsolattartásról, a gyermektartásról,

valamint a házastársi tartásról és a vagyoni igényekről. A felek megegyezését a bíróság e

tárgykörben hozott korábbi ítélete kizárja.

A megállapodásnak – hasonlóan a német szabályozáshoz – nem teljes körű

vagyonrendezést kell tartalmazni, kizárólag a közös lakáshoz kapcsolódó vagyontárgyakat, és

az azokhoz kapcsolódó adósságot kell megosztania a feleknek.

A járulékos kérdések között különleges szabályozással találkozunk a házastársi tartás

vonatkozásában. Alapvetően a felek megállapodása határozza meg a házastársi tartásdíj

alapját és mértékét.

A nem közös megegyezésen alapuló bontás esetén a tartásdíj jogalapja és

összegszerűsége a házastárs házasság felbomlásában játszott szerepéhez, azaz a vétkességéhez

igazodik. A jórészt vagy teljes egészében vétkes és keresőképes házastárs köteles megfelelő

tartást nyújtani házastársának.

645§55. EheG. 646§ 55a. EheG.

Amennyiben mindkét fél vétkes volt a házasság megromlásában, általában nem

érvényesíthetnek tartásdíj iránti igényt. Ez alól csak a házastárs méltányosságon alapuló

kérelme jelent kivételt.

Ugyancsak méltányosság alapján részesülhet a házastársi tartásban a háromévi

különélésre alapított bontás esetében az alperes, illetve a vétkesnek nyilvánított, de kiskorú,

legfeljebb öt éves, közös gyermeket gondozó házastárs.647

Az eljárásjogi szabályokat a Zivilprocessordnung (a továbbiakban: ZPO.) tartalmazza.

A házassági ügyekben, és a házastársak közötti más, nem pusztán vagyonjogi viszonyból

eredő vitákban a – magyar szabályozáshoz hasonlóan - különös rendelkezések érvényesülnek.

A feleknek az első tárgyaláson személyesen kell megjelenniük. Az első tárgyalás nem

nyilvános. Amennyiben a felperes nem jelenik meg a tárgyaláson, akkor a bíróság - az

alperes kérelmére - a keresetet úgy tekinti, mintha azt a felperes vonta volna vissza. (Ez

azonban nem jelenti azt, hogy a felperes – akár vétkességi bontóper esetében sem -, újból az

igényét ne érvényesíthesse.)

A tárgyalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az általános tartalmi elemeken túl, a

felek születési idejét és vallását, a gyermekeik számát és életkorát, és a házasságkötésük

időpontját, és azt is, hogy kötöttek-e házassági szerződést.

Az osztrák eljárásban nem kötelező az ügyvédi képviselet, azonban ha a felet nem

képviseli ügyvéd, a bíróságnak a fél meghallgatásával tájékozódnia kell arról, hogy milyen

ismeretekkel rendelkezik a házasság felbontásának következményeiről ideértve a

társadalombiztosítási jogi következményeket is.648 A bíróságnak tájékoztatnia kell a felet a

megfelelő tanácsadási lehetőségekről.

Amennyiben a fél nyilvánvalóan rendelkezik ilyen ismeretekkel, akkor kérelmére a

tárgyalást el kell halasztani, hogy lehetősége legyen tanácsadás beszerzésére, kivéve, ha az

összes körülmény gondos mérlegelése alapján arra lehet következtetni, hogy a tárgyalás

elhalasztására irányuló kérelem kétségkívül az eljárás elhúzását célozza.649

647 § 66. EheG. 648 E mellett be kívánják vezetni a bontás jogkövetkezményeiről történő kötelező tájékoztatást, mely az ügyben résztvevő ügyvéd, közjegyző vagy házassági tanácsadó feladata lenne. Ld.: Szeibert Orsolya: Az utóbbi évek legfontosabb fejleményei a szlovén, a horvát, az osztrák és a portugál családjogban; In: Családi Jog 2009. június VII. évfolyam 2. szám 40. o. 649 A házastársak társadalombiztosítása a házasság felbontását követően bonyolultan alakul. Előfordul, hogy a házasság megszűnését kimondó döntés által a fél elveszíti a törvényes betegbiztosítás által nyújtott védelmet, mivel kizárólag a házastársa jogán vált biztosítottá. Ebben az esetben a bíróság - a fél hozzájárulásával - értesíti az illetékes társadalombiztosítót. Az értesítésnek tartalmaznia kell a nevet, születési időt, lakcímet és házasfél tb számát. A TB szervnek a házas fél számára a házasság felbontásának társadalombiztosítási következményeiről információt kell nyújtania, és tájékoztatnia kell a társadalombiztosítási jogviszonya folytatásának lehetőségéről.

A házasság bontására irányuló kereset esetén a szóbeli tárgyalás megkezdésekor a

bíróságnak először a felek békítését kell megkísérelnie, és emellett az eljárás minden

szakaszában a békülést tevékenyen elő kell segítenie.

Ha a házastársak közötti békülés a tárgyaláson nem látszik lehetségesnek, akkor a

bíróságnak a felek meghallgatásával tájékozódnia kell arról, hogy a felek milyen segítséggel

juthatnak megegyezésre, és tájékoztatni kell őket a mediáció lehetőségéről. Amennyiben a

felek a mediációs eljárást igénybe kívánják venni, a felek közös kérelmére a tárgyalást el kell

halasztani.

A korábbi magyar szabályozáshoz hasonlóan a bíróság nem alapíthat ítéletet

joglemondásra vagy elismerésre, a felek tényleges szándékát mindig vizsgálnia kell.

Ha a felek egyike az ítélet jogerőre emelkedése előtt meghal, a pert meg kell szüntetni,

a már meghozott ítélet hatályát veszti. Hazai jogalkotásunk számára is megfontolandó azon

rendelkezés, mely szerint a házastárs kérelmére a bíróság a házasság felbontásáról szóló

ítéletről kivonatos másolatot állít ki, amely nem tartalmaz indokolást.

Az osztrák szabályozás szerint ugyanazon házasság vonatkozásában egyszerre több

bontóper is indítható. Ha a bontásra irányuló kérelmet közös megegyezéses alapján terjesztik

elő, a házasság felbontása iránt folyamatban lévő egyéb eljárást fel kell függeszteni.

Amennyiben a közös megegyezés iránti kérelemnek helyt ad a bíróság, úgy a nem

megegyezésen alapuló bontás iránti korábbi kérelmet – a végzés jogerőre emelkedésével -

visszavontnak kell tekinteni.

Ha a bontás iránti kérelmet visszavonják vagy jogerősen elutasítják, a felfüggesztett

bontópert – kérelemre - folytatni kell.

3. Olaszország

Olaszország házassági joga több szempontból is kiemelendő. Egyrészt azért, mert az olasz

bontójogban élő intézmény a különválás, azaz ágytól és asztaltól való elválás. Ennek fő

indoka, hogy a házasság felbontása csak viszonylag későn – hasonlóan Spanyolországhoz – a

XX. század második felében vált választható – de nem annyira népszerű - alternatívává.

A. Különválás

Az olasz házassági joganyagot az olasz Polgári Törvénykönyvben (Code Civile, a

továbbiakban: CC.) tartalmazza. A jogirodalom650 a különválásnak két formáját különbözteti

meg. A házasság érvénytelenségét megállapító bírói ítélet függőben léte alatt a bíró által

engedélyezett különválás651 formája mellett ismerik a házastársak tényleges különválását is,

amikor közös megegyezéssel, bírói részvétel nélkül és általában véglegesen válnak szét a

házastársak. Ez utóbbi a házasságra külön joghatással nem bír, azonban a tényleges

különélés ténye nem lehet teljesen irreleváns tekintettel arra, hogy a tényleges különélés

időtartamára hivatkozással kizárólag erre alapozva kérelmezik a házastársak, hogy mondják ki

a korábbi különválás megtörténtét.

A különválás hatályos szabályozását az 1975. május 19-i 151. novella teremtette meg,

gyökeresen megváltoztatva a korábbi rendelkezéseket.652 Eltörölte az ún. vétkességi alapon,

meghatározott okokra hivatkozással történő különválás kizárólagos jellegű alkalmazását

(házasságtörés, szándékos elhagyás, kegyetlen bánásmód, súlyos testi sértés, fenyegetés),

amely jellegét tekintve a házastársak alapvető kötelezettségének valamely házastárs általi

megsértésének esetén, a vele szemben alkalmazható büntető jellegű intézkedésnek minősült.

Ezzel együtt bevezette a bírói úton történő különválást.653

Ez utóbbi azon a ténymegállapításon alapul, hogy – akár a házastársak egyikének vagy

mindkettőjének akaratától függetlenül is – a további együttélés elviselhetetlenné vált, vagy a

további együttélés a gyermek nevelése szempontjából súlyos hátránnyal jár.654

Emellett változatlanul fennmaradt az a lehetőség, hogy a házastárs által megvalósított,

a házasságból fakadó kötelezettségeket megszegő magatartás jogi értelemben vett felelősséget

vonjon maga után. Kifejezetten erre irányuló kérelem esetén a bíróság az ítéletben

megállapíthatja, hogy melyik házastársnak róható fel a házasság megromlása. Az ilyen

megállapításnak elsősorban a vagyonjogi kérdések vonatkozásában van lényeges

650 92. o. 651 A CC. I. könyve VI. címének V. fejezetében szabályozott. 652 Az 1975. évi novellával bevezetett bírói úton történő bontóper szabályozásával kapcsolatban lásd bővebben: VETTORI, L’unità della famiglia e la nuova disciplina della separazione giudiziale fra i coniugi (in Rivista trimestrale di diritto e procedura civile, 1978, I, 71. o.); FURGIELE, Libertà e famiglia, Milano, 1979; BESSONE, Residenza familiare, doveri derivanti dal matrimonio e principio di parità dei coniugi (in Dir. fam. 1979, 1096. o.); FERRANDO, I presupposti della separazione giudiziale. Analisi di alcuni modelli giurisprudenziali (in Giur. merito, 1981, 533. o.); CORONA, Convivenza intollerabile e separazione dei coniugi, Napoli, 1984. 653 93. o. 654 CC. 151. §.

következménye. A bírói úton történő különválási eljárásban655 kizárólag a házastársak

jogosultak eljárni.

Hasonlóan a magyar jogfejlődéshez az olasz eljárásban is változott a felek

nyilatkozatai vonatkozásában a bíróság megítélési kötelezettsége. Kezdetben a bíróságnak azt

kellett vizsgálnia, hogy a házasság fenntartása ténylegesen elviselhetetlenné vált. A

különválás iránti keresetben a házasság megromlásához vezető tényeknek objektíve

ellenőrizhetőnek és értékelhetőnek kell lenniük. A házastársaknak pusztán a házasság

felbontására irányuló olyan akarata, amely nincsen semmilyen objektív, és így bírói úton

értékelhető ténnyel alátámasztva, nem elegendő a kereset érdemi vizsgálatához. Az idő előre

haladtával a bírák fokozatosan távolodtak el a tények szigorúan objektív felfogásától,656és a

kialakult joggyakorlat alapján a bíróságnak azt kell értékelnie, hogy – legalább a házastársak

egyikének a szubjektív megítélése alapján – a tények szerint valóban elviselhetetlen-e a

helyzet.657

A tényleges különélés – további okok vizsgálata nélkül, önmagában is –

megalapozhatja a különválás bírói úton való felbontásának kimondását,658 sőt, ez abban az

esetben is kimondásra kerülhet, amennyiben a házastársak egyike ellenzi az együttélés

folytatását.659

A házasság elviselhetetlenné válása mellett a különválás másik oka, ha olyan

körülmények állnak fenn, amelyek a gyermek nevelése szempontjából súlyos hátránnyal

járnak. Mindazonáltal nehéz olyan helyzetet elképzelni, amelyben a házasság válsága a nélkül

veszélyeztetné a gyermek testi-lelki jólétét, hogy az ne eredményezné a házastársak további

655 A bírói eljárást azért tartom fontosnak kiemelni, mert Olaszországban lehetőség van a katolikus egyház által, az egyház által kötött házasságok különválasztására is. 656 E tekintetben lásd bővebben: GRASSETTI, Dello scioglimento del matrimonio (in: CIAN, OPPO, TRABUCCHI (szerk.), Commentario alla riforma del diritto di famiglia, Padova, 1977, 682. o.); A. FINOCCHIARIO e M. FINOCCHIARIO, Diritto di famiglia, Milano, 1984, 495. o.; BIANCA, Diritto civile, II, La famiglia. Le successioni, Milano, 1985, 128. o.; ZATTI, I diritti e i doveri che nascono dal matrimonio e la separazione dei coniugi (in. Tratt. Rescigno, III, Torino, 1982, 141. o.). Az említett szerzők azon a véleményen vannak, hogy a házastársak együttélése folytatásának elviselhetetlenné válását mindig az adott házastársak konkrét történetének a fényében lehet csak megállapítani. Ezzel szemben SCARDULLA (La separazione personale dei coniugi ed il divorzio, 4a ed. (4. kiadás), Milano, 2003, 111. o.) véleménye szerint a házasság felbontásának okához vezető tényeket a házasságból fakadó kötelezettségek megszegésével kapcsolatban lehet csak azonosítani. 657 A leccei bíróság (Tribunale di Lecce) 1994. október 14-én hozott ítélete (in Dir. fam., 1995, 1047. o.) 658 A paviai bíróság (Tribunale di Pavia) 1987. október 16-án hozott ítélete (in Giur. merito, 1988, 482. o.) 659 A firenzei bíróság (Tribunale di Firenze) 1980. október 25-én hozott ítélete (in Dir. fam., 1981, 541. o.)

együttélésének ellehetetlenülését.660Hozzátéve azt, hogy a szétválás iránti kérelmet kizárólag

házastárs terjesztheti elő, így a gyakorlatban ritkán fordul elő.

A bírói úton történő különválás iránti per keretében, erre irányuló kérelemre kerülhet

sor házassági válságot előidéző házastárs felelősségre vonására. Ez most már nem

nélkülözhetetlen feltétele a különválás peres úton való kimondásához, ráadásul az a

különválást kimondó bíró diszkrecionális mérlegelésének van alávetve.661

Ugyanakkor jelenleg inkább a házastárs felróhatóságáról és nem vétkességéről lehet

szó, mivel korábban pontosan és taxatíve meg voltak határozva azok az okok, amelyek

relevánsak voltak a házasság felbontása tekintetében.

A CC. a házasságból fakadó kölcsönös jogok és kötelezettségek teljesítésének

hiányára általános jelleggel utal, mindazon magatartás relevánsnak minősül, amellyel a

házastársak egyike megsérti a házastársi hűségre vonatkozó kötelezettséget, az együttélési

kötelezettséget, az erkölcsi és anyagi támogatás nyújtására vonatkozó kötelezettséget, a család

érdekében való együttműködési kötelezettséget és a család szükségleteihez való hozzájárulási

kötelezettséget.

Ugyanígy, a házasságból fakadó azon pontosan meghatározott kötelezettségek

megsértése, amelyek a gyermekekkel szemben állnak fenn, szintén alkalmas a bírói

mérlegelés során a felróhatóság megállapításához.

Fontos kiemelni, hogy a házasság megromlásában a vétkes házastárs magatartásának

tudatosnak kell lennie, és lényeges szerepet kell játszania.662

Lehetőség van arra is, hogy a felek közös megegyezéssel kérjék a különválás

kimondását, mely a házasság bírói úton történő felbontásának nem peres alternatívája, amely

660 ZATTI, I diritti e i doveri che nascono dal matrimonio e la separazione dei coniugi (in. Tratt. Rescigno, III, Torino, 1982, 148. o.), BIANCA, Diritto civile, II, La famiglia. Le successioni, Milano, 1985, 130. o., A. FINOCCHIARIO e M. FINOCCHIARIO, Diritto di famiglia, Milano, 1984, 492. o. 661 E kérdéskör tekintetében lásd bővebben: RUNFOLA TESTINI, In tema di addebitabilità, della separazione tra coniugi e di affidamento della prole (in Rass. dir. civ., 1982, 231. és azt követő oldalak), COMO, Dalla separazione per colpa alla separazione con addebito (in Dir. e Giur., 1977, 367. és azt követő oldalak), GALOPPINI, Note in tema di infermità mentale e addebito della separazione (in. Dir. fam., 1991, 155. ésazt követő oldalak), LOJACONO, Sulla violazione dei doveri parentali e ai fini della scelta del coniuge affidatario e della dichiarazione di addebito (in Dir. fam., 1980, 127 .o), COLUCCI, Sull’addebito nella separazione dei coniugi (in Dir. fam., 1985, 1056. és azt követő oldalak), DI MARTINO, Dovered i fedeltà e dichiarazione di addebito (in Giur. merito, 1983, I, 939. o.), MEZZANOTTE, Osservazioni in tema di separazione personale dei coniugi: addebito e colpa (in Giur. merito, 1981, 810. o.) DOGLIOTTI, Colpa ed addebito nella sepaazione non sono la stessa cosa! (in Giur. merito, 1983, 114. o.), SERVETTI, Sulle condizioni di addebitabilità della separazione (in Fam. e Dir., 1994, 528. o.) 662 101.o.

szintén a házastársak elvált státuszát eredményezi.663 A különválás ezen formája már az 1975.

évi reform előtt is létezett, és akkor is, valamint most is előnyben részesítik a gyakorló

jogászok, éppen amiatt, hogy a házastársak közti konfliktust – ami a családi kapcsolatok

jellegéből fakadóan gyakran emelkedett szintű – kiiktatja, vagy annak a szintjét mérsékli.

Ez az eljárás lehetővé teszi a különválás kimondását a házastársak puszta beleegyezése

alapján, amely azonban kizárólag a törvényben taxatíve meghatározott, a házasság

felbontásához vezető okok fennállása esetén alkalmazható.664

A bírói joggyakorlatban kialakult iránymutatás szerint a házastársak által adott

beleegyezés egészen addig visszavonható, amíg a bíró nem adja jóváhagyását a házastársak

közös megegyezéssel való különválásához,665és az a bíróság jóváhagyásával hatályosul.

Mindazonáltal a bíróság által jóváhagyott közös megegyezés semmissé nyilvánítását is lehet

kérni, amennyiben az csalás, erőszak vagy tévedés következtében lett megadva.666

Az 1975 előtt a nem vétkes házastárs a különválás után is megtartotta mindazon

jogokat, amelyek számára a házastársi státuszból fakadtak, és amelyek nem

összeegyeztethetetlenek a különvált státusszal. A házastársi hűségre vonatkozó kötelezettség a

szűk értelemben vett együttéléshez kötődik, és mint olyan, nem egyeztethető össze a

különválással. A különválást illetően kizárólag vagyonjogi jellegű jogok és kötelezettségek

maradnak fenn, és ez alól kiváltképpen ki van zárva a kölcsönös hűségre vonatkozó

kötelezettség.667

Önmagában a különválás nincs hatással a feleség névviselésére, hiszen azt főszabály

szerint a házastárs egészen a haláláig használhatja. Ez alól kivételt képez, ha a bíró eltiltja a

663 CC. 158. §. 664 114. o. 665 Lásd pl. a santa maria capua veterei bíróság (Tribunale di Santa Maria Capua Vetere) 1995. október 3-án hozott ítéletét (in Fam. e Dir., 1996, 336. o.), a bari fellebbviteli bíróság (Corte di Appello di Bari) 1993. augusztus 13-án hozott ítéletét (in Foro it., 1994, I, 589. o.), a milánói bíróság (Tribunale di Milano) 1991. július 11-én hozott ítéletét (in Dir. fam., 1991, 1056. o.), a nápolyi bíróság (Tribunale di Napoli) 1989. február 14-én hozott ítéletét (in Vita notar., 1989, 1236. o.). 666 120. o. 667 Az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1997. július 17-én hozott ítélete (n. 6566, Rep. Foro it., 1997). Ugyanilyen értelemben került ugyanezen bíróság 1994. december 7-én hozott ítéletében (n. 10512, in Foro it., 1995, I, 1202. o.) egyértelműen kimondásra került, hogy az elvált házastársak között nem állnak fenn a házasságból fakadó, nem vagyonjogi jellegű kötelezettségek, így az együttélés újraélesztésének kötelezettsége sem. Ezt nem sokkal megelőzően azonban több olyan ítélet is született, amelyben éppen ennek az ellenkezője került kimondásra, vagyis az, hogy még az elvált házastársak között is fennmaradnak a személyes jellegű kötelezettségek, ezek között elsősorban a házastársi hűség kötelezettsége. Lásd pl. az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1977. május 9-én hozott ítéletét (n. 1785, in. Mass. Foro it., 1977), és ugyanezen bíróság 1983. november 29-én hozott ítéletét (n. 7156, in. Giur. it., 1984, I, 1208. o.), valamint a perugiai fellebbviteli bíróság (Corte di Appello di Perugia) 1994. április 8-án hozott ítéletét (in Rass. giur. umbra, 1994, 593. o.).

feleséget a férje nevének viselésétől, ha a név további használata súlyos hátránnyal járna a férj

számára, és a feleséget is feljogosíthatja arra, hogy ne használja a férje nevét, amennyiben az

súlyos hátránnyal járna rá nézve.668

Hasonlóan a magyar szabályozáshoz a névviseléstől eltiltást a különválást követően,

önállóan is be lehet nyújtani, amennyiben a különválást követően kialakult tények ezt

indokolttá teszik.669

A házastársak együttélésének megszakadásával járó összetett családi kapcsolatok

újrarendezése tekintetében talán a legnagyobb jelentőségű és legérzékenyebb kérdés a

szétválni kívánó szülők kiskorú gyermeke sorsának rendezése.

A gyermekre vonatkozó rendelkezések meghatározása során a bírónak kizárólag a

kiskorú gyermek lelki és anyagi érdekeit kell szem előtt tartania, és azon szülőre kell rábízni

őt, aki a legalkalmasabbnak tűnik arra, hogy a családi egység felbomlásából fakadó károkat a

lehető legkisebb mértékűre csökkentse, és aki a gyermek személyiségének fejlődését a

legjobb módon tudja biztosítani, de ennek során köteles figyelembe venni a házastársak

esetleges megállapodását.670

A kiskorú gyermek érdekének a mérlegelése tehát kizárólag a bírót illeti meg. Azt is el

kell kerülni, hogy a gyermek elhelyezésével – még akkor is, ha fennállnak az egyik házastárs

felróhatósága kimondhatóságának a feltételei – ne az egyik vagy a másik házastársat

büntessék.671

A különválás tárgyában eljáró bírónak a kiskorú gyermek elhelyezése mellett

rendelkeznie kell a tartásáról, a különélő szülővel való kapcsolattartásáról is. E körben a bírót

egyedül az köti, hogy a kiskorú gyermek – nyugodt, kiegyensúlyozott testi-lelki növekedését

szolgáló – érdekei szerint kell eljárni.

668 CC. 156. §. 669 F. FINOCCHIARIO, Del matrimonio, Bologna-Roma, 1993, 453. o., GRESSETTI, Dello scioglimento del matrimonio e della separazione dei coniugi (in CIAN, OPPO, TRABUCCHI (szerk.), Commentario alla riforma del diritto di famiglia, Padova, 1977, 309. o.), SANTOSUOSSO, Il matrimonio (in Giur. Sist. Bigiavi, Torino, 1987, 1073. o.), GRASSI, La separazione personale dei coniugi nel nuovo diritto di famiglia, Napoli, 1975, 188. o., TAMBURRINO, Lineamenti del nuovo diritto di famiglia, Torino, 1976, 279. o. A bírói joggyakorlat tekintetében pedig lásd: az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1980. április 28-án hozott ítéletét (n. 2784, in Dir. fam., 1980, 849. o.). 670 Az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 2002. április 19-én hozott ítélete (n. 5714, in Arch. civ., 2002, 904. o.). Illetve analógiával élve lásd még ugyanezen bíróság 1991. március 16-án hozott ítéletét (n. 2817, in Giust. civ., 1992, I, 1061. o.), valamint 1992. július 16-án hozott ítéletét (n. 8667., in Mass. Foro it., 1992). 671 125. o.

A különválás joghatásait megszakítja a felek kibékülése, mely történhet a kibékülésre

irányuló magatartás tanúsításával, vagy erre irányuló jognyilatkozat megtételével.672A

kibékülés két módja közötti – az okokat tekintve – lényeges különbség az, hogy csak a

házastársak tényleges magatartása (vagyis a házastársak közti lelki és anyagi életközösség

teljes, feltétek nélküli visszaállítása) hordozza magában a kibékülés lényegi jegyeit, míg a

nyilatkozat olyan esetben is alkalmas a szétválás megszakítására, amennyiben azt nem követi

a családi egység tényleges helyreállítása.673

B. A házasság felbontása

Olaszországban a bontás jogintézményének bevezetését két ellentétes tényező jellemezte.

Egyrészről, a házasság felbonthatatlansága hagyományához való hűség, amely hagyomány

Olaszországban különösen mélyen gyökerezik, és amely az erős katolikus vallás, valamint a

katolikus egyház állami politikában való befolyásából is következik, illetve másrészről a

házastársak részéről a házassági kötelékből szabadulni kívánó igények megfékezésének

lehetetlensége.

Olaszországban a 898/1970. sz. törvény elfogadásával nyílt meg az út a házasság bírói

úton való felbontása előtt, mely törvényt a katolikus egyház is megerősítette, amikor

megállapították, hogy a lateráni egyezmények értelmében – nincs akadálya annak, hogy az

állam a saját rendszerén belül szabályozza a házasság szentségének jogkövetkezményeit.674

A válásról szóló törvény alapján kettős feltétel bekövetkezte szükséges a házasság

felbontásához, arra kizárólag a házastársak lelki és anyagi közösségének tényleges

megszűnése és valamely, a törvényben meghatározott – és a túlnyomó többség véleménye

szerint taxatívnak tekintendő675 – okok egyikének a fennállása esetén kerülhet sor.676

Tehát a házassági életközösség megszakadása önmagában nem elegendő a házasság

felbontásához, ehhez további, különleges ok megléte is szükséges. Azonban ezen különleges

ok sem mentesíti a bírót a házastársak lelki és anyagi közössége tényleges megszűnése

672 Lásd bővebben ebben a témakörben: M. FINOCCHIARIO, A proposito della riconciliazione espressa dei coniugi legalmente separati (in Giust. civ., 1979, I, 1195. o.); RUNFOLA TESTINI, Osservazioni sugli effetti della riconciliazione (in Giur it., 1981, I, 1, 996. o.); M.G. BRANCA, Su alcune questioni in tema di riconciliazione dei coniugi separati (in Giur. merito, 1982, 66. o.); LIPARI, Riconciliazione dei coniugi, separazione con e senza addebito e garanzie costituzionali dell’unità familiare (in Giust. cost., 1983, I, 440. o.). 673 CC. 157. §. 674 185. o. 675 DOGLIOTTI, Le cause di divorzio, (in FERRANDO (szerk.), Separazione e divorzio), Torino, 2003, 438. o. 676 188. o.

kérdésének vizsgálata alól,677azaz valamelyik feltétel hiányában a házasság nem bontható fel.

A törvényben megnevezett érdekek fennállásának bizonyítása érdekében a bíró hivatalból

jogosult eljárni a válás feltételei fennállásának vizsgálata érdekében.678 A gyakorlati

tapasztalat azt mutatja, hogy meglehetősen utópisztikus annak a feltételezése, hogy a bírósági

eljárás keretein belül a bíró ellenőrizni tudja a házastársak életközösségének fennállását, és

így az imént említett értelmezésből fakadó elv kevés gyakorlati haszonnal jár.679

Ugyanakkor – hasonlóan a különváláshoz - a családi egység helyreállíthatatlan

felbomlásának megállapításához általában elegendő csak az egyik házastárs egyoldalú

akarata, hiszen a házastársi életközösség folytatása mindkét házastárs tényleges akaratát

feltételezi. Ebből következik, hogy a válás lehetőségének ellenőrzése gyakorlatilag kimerül

annak a vizsgálatával, hogy a felsorolt okok egyike fennáll-e.

A bírói praxisban leggyakrabban előforduló bontási ok, amikor a bontóperben hozott

ítélet alapját egy korábbi, a különválást kimondó – akár bírói, akár közös megegyezéses –

jogerős ítélet alapozza meg, amennyiben a bíróság elnöke előtti személyes megjelenés óta

legalább három év eltelt, és ezen időszak alatt a különválás töretlenül fennállt.680

Olaszországban az említett jogszabályhely alapján került sor a válások legnagyobb

részének kimondására, statisztikailag nézve a válások több, mint 90%-a681 ezen ok alapján

kerül kimondásra.682

A jelenlegi szabályozás értelmében a házastársak lelki és anyagi életközösségének

megszűnése akkor tekinthető véglegesnek, ha a házastársak a bíróság elnöke előtti békéltetés

céljából való megjelenése óta eltelt a legalább három éves időtartamú, halasztó határidő.

Ezen három éves időszak alatt a különválás nem szakadhat meg, vagyis a házastársak

nem állíthatják fel újra – még időszakos jelleggel sem – a lelki és anyagi életközösséget. A

különválás tekintetében csak az minősül releváns félbeszakadásnak, ha a cél a családi egység

677 Az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1975. október 30-án hozott ítélete (n. 3692., in Mass. Foro it., 1975), illetve ugyanezen bíróság 1976. szeptember 3-án hozott ítélete (n. 3079, in Mass. Foro it., 1976), és 1986. november 6-án hozott ítélete (n. 6485, in Mass. Foro it., 1986). 678 Az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1976. szeptember 3-án hozott ítélete (n. 3079, in Mass. Foro it., 1976) 679 190. o. 680 898/1970. törvény 3 cikk. (2) b.) pontja 681 191. o. 682 Ebből a szempontból is jelentős a 74/1987. sz. törvényben szabályozott azon módosítást, amely amellett, hogy – öt évről három évre – leszállította a bontóper iránti kereset előterjesztésének halasztó határidejét, jelentősen egyszerűsítette a szabályozást azáltal, hogy eltörölte azon korábbi szabályokat, amelyek értelmében a tárgyaláson megjelent házastárs ellenkezése esetén a bontóper iránti kereset előterjeszthetőségét még hosszabb időben lehetett megállapítani (az egyik házastárs felróhatósága alapján történő szétválás esetében legfeljebb 7 évben, illetve a tényleges szétválás, valamint az olyan közös megegyezéses szétválás esetén, amelyet a bíró a válás jogintézmények bevezetését megelőzően hagyott jóvá, legfeljebb 6 évben).

tényleges újbóli felállítása,683a békülés, illetve az együttélés újbóli felállításának puszta

megpróbálása önmagában véve nem elégséges a szétválás félbeszakadásának

megállapításához.684

A különválást kimondó bírósági határozat – a különválást kimondó részének - jogerőre

emelkedésének hiánya685 a bontóper iránti kereset előterjeszthetősége akadályának minősül,

csakúgy, mint a törvényben meghatározott valamely másik feltétel hiánya, azonban a

különválást kimondó ítéletet követő időtartamnak – még ha az 18 évig is tart – nincs

jelentősége a kereset előterjeszthetősége szempontjából.686

Ami a válásról szóló törvény 3. cikke 2. bekezdésének b) pontjában előírt második

feltételt, vagyis a szétválás legalább három éven át – és töretlenül – való tartását illeti,

megállapítható, hogy még a joggyakorlatban sem vetett fel problémát a határidő számításának

alapjául szolgáló kezdőnap meghatározása, hiszen ez azzal a nappal esik egybe, amikor a

házastársak megjelentek a bíróság elnöke előtt.

A házasság felbontásának második esete a katolikus egyházi jogból átvett el nem hált

házasság.687A házasság el nem hálása nem automatikusan hivatkozható ok, hanem – a bontás

alapjául szolgáló többi tipikus okhoz hasonlóan – ezt is kísérnie kell a házastársi életközösség

újbóli felállítása lehetetlenségének megállapításának.688 Ezen ok alkalmazásának legnagyobb

akadályát a bizonyítás nehézsége jelenti.

A házasság felbontásának okai között szerepel a házastárs nemének

megváltoztatása,689 melyet az 1982. április 14-i, 164. sz. törvény (legge 164/1982) vezetett be.

Ezáltal a születési anyakönyvi kivonatban foglaltakkal ellenkező nem ténye miatt lehet kérni a

683 Az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1993. november 26-án hozott ítélete (n. 11722, in Arch. civ., 1994, 289. o.), illetve ugyanezen bíróság pl. 1983. augusztus 9-én hozott ítélete (n. 5324, in Foro it., 1984, I, 177. o.). 684 Az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1983. augusztus 9-én hozott ítélete (n. 5324, in Foro it., 1984, I, 177. o.). 685 A Legfelsőbb Bíróság egy nem túl régi ítéletében azt is pontosította, hogy nem képezi akadályát a bontóper iránti kereset előterjeszthetőségének az, ha a szétválást kimondó ítélet ellen csak a felelősséget megállapító részét tekintve fellebbeztek, vagyis e tekintetben a szétválás iránti kereset független a felelősség megállapítása iránti keresettől. Ld pl. a reggio emiliai bíróság (Tribunale di Reggio Emilia) 1995. július 10-én hozott ítéletét (in Foro it., 1995, I, 3321. o.), vagy a bari fellebbviteli bíróság (Corte di Appello di Bari) 1993. november 13-án hozott ítéletét (in Foro it., 1994, I, 225. o.) 687 898/1970. törvény 3 cikk. (2) f.) pontja 688 A nápolyi bíróság (Tribunale di Napoli) 1980. július 16-án hozott ítélete (in Dir e Giur., 1981, 402. o.). Ezzel ellentétes értelmezésért, vagyis hogy nem szükséges a házastársi életközösség helyreállíthatóságának hiányát megállapítani, lásd pl. szintén a nápolyi bíróság (Tribunale di Napoli) 1989. április 3-án hozott ítéletét (in Giust. civ., 1989, I, 2717. o.), amelynek értelmében a válás kimondásához elégséges a feleség szűz állapota. 689 898/1970. törvény 3 cikk. (2) g.) pontja

személyi státuszra vonatkozó adat kijavítását. Az említett törvény eredeti szövegének 4. cikke

az ilyen tárgyú határozat joghatásai között említette, hogy az a házasság megszűnését

eredményezi, azonban valamely nemhez való tartozás megváltoztatása önmagában véve nem

jár automatikusan a házasság megszűnésével, hanem a házastársak lelki és anyagi

életközösségének felbomlásául szolgáló tipikus okok egyikének minősül.

Ebből következik, hogy amennyiben a házastársak egyike sem fordul bírósághoz a

házasság felbontása érdekében, a házastársi kapcsolat továbbra is fennmarad az ugyanazon

nemű személyek között, ellentmondva ezáltal azon olasz jogrendszerbeli alapelvvel, hogy

nem lehetséges azonos nemű személyek házasságkötése. Éppen emiatt többen is

megpróbálták az ezen érvelléssel ellentétes tételt kimondani.690 Ennek a szabályozási módnak

a hibáira már a IV. fejezetben felhívtam a figyelmet.

Megoldási lehetőséget nyújt e tekintetben az a döntés, amely szerint a nem

megváltoztatásának engedélyezéséről szóló határozat – kérelem esetén – magában foglalhatja

a házasság polgári jogi joghatásai megszűntetésének elrendelését.691

A bontó okok negyedik csoportját az ún. „büntető jellegű” okok alkotják. A válásról

szóló törvényben több olyan, a válás alapjául szolgáló tipikus ok is felsorolásra kerül,

amelyek természetüket tekintve „büntetőjogi” vonatkozással is bírhatnak. A büntető jellegű

okok egy része, olyan, a házastárs által megvalósított bűncselekményeket tartalmaz, amelyet

bírósági ítélet mondott ki, és amely esetén az elkövető házastárssal szemben kérni lehet a

bíróságon a házasság felbontását, másik része pedig az olyan tényállásokra is kiterjeszti ezt,

amelyek tekintetében a büntetőeljárás nem végződött a házastárs elítélésével.

Megengedett és jogszerű a házasság felbontását kérni az olyan házastárssal szemben,

akinek a büntetőjogi felelősségét bírósági úton állapították meg, és ítélték el vérfertőzés, testi

sértés, nemi erkölcs elleni bűncselekmények, szexuális bűncselekmény elkövetésére való

kényszerítés, prostitúcióra való rábírás, a prostitúcióra való kényszerítésből származó haszon

húzása, illetve a prostitúció támogatása bűncselekmények elkövetése miatt.692

Ezen bűncselekményeken túl, a házastárs vagy a gyermek ellen elkövetett a házasság

felbontását, amelyért bírósági ítéletben ítélték el az egyik házastársat emberölés, emberölés

kísérlete, súlyos testi sértés, a családon belüli segítségnyújtási kötelezettség megszegése,

családon belüli erőszak bűncselekmények elkövetése miatt.

690 SCALISI e LA TORRE, Le cause civili di divorzio (in FERRANDO, FORTINO, RUSCELLA (szerk.), Famiglia e matrimonio, I, 2, Separazione, divorzio, Milano, 2002, 1191. o.) 691 A fermoi bíróság (Tribunale di Fermo) 1996. február 28-án hozott ítélete (in Foro it., 1997, I, 1656. o.) 692 898/1970. törvény 3 cikk. (1) bekezdése.

A házasság megkötése előtt elkövetett bűncselekményeket is figyelembe lehet venni,

amennyiben a bűncselekmény elkövetését megállapító ítéletet a házasság megkötését

követően hirdették ki, illetve azt követően vált jogerőssé. Azonban nem szolgálhat a

bűncselekmény a bontás alapjául, ha a házassági életközösség tovább folytatódik.

Ugyanakkor a házastárs vagy a gyermek ellen elkövetett testi sértés, a családon belüli

segítségnyújtási kötelezettség megszegése, családon belüli erőszak bűncselekmények

elkövetése esetén, a bírónak egy előzetes vizsgálatot kell lefolytatni annak a megállapítása

érdekében, hogy a családi életközösség fenntartása vagy újrakezdése nem lehetséges, azaz

hogy az elítélés alapjául szolgáló tények – az elítélt házastárs személyiségének a fényében –

nem csak elszigetelt epizódnak tekinthető.

A fenti bűncselekmények vonatkozásában a bontóper iránti kereset nem terjesztheti

elő az házastárs, aki az adott bűncselekmény elkövetésében együttműködött.

C.) A házasság felbontásának joghatásai

A házasság felbontását kimondó ítélet tartalmát tekintve megállapító ítélet, meghatározza a

házassági kötelék felbomlásának fő joghatását, és ezen kívül rendelkezhet a személyi és

vagyoni kiegészítő joghatásokról.

A bontás legfőbb joghatása a házassági kötelék megszűnése, mely magában hordozza

a személyi státusz módosulását (házastársból egyedülálló személy válik), a kiegészítő

joghatások pedig a volt férj vezetéknevének a volt feleség általi használatára, valamint a

vagyonjogi kérdésekre vonatkoznak.

A magyar szabályozással ellentétben a gyermekkel kapcsolatos rendelkezések –

gyakorlatilag – nem a bontást kimondó ítélet joghatásainak minősülnek, hiszen bár a házasság

felbomlásából következően szükséges e rendelkezések meghatározása, azonban ezek

nincsenek kihatással a szülő - gyermek kapcsolatra.693A házasság felbontásának tényéből

következik, hogy az egyik házastárs és a gyermek tekintetében megszakad az együttélés.

Az olasz jogrendszer alapelvei értelmében a házasság felbontásáról szóló ítélet jövőre

néző (ex nunc) hatályú, az, az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődik, a volt házastársak

kívülállókkal szembeni jogviszonyai vonatkozásában az ítélet anyakönyvbe való

bejegyzésének a napjától kezdődik.694 Vagyis az ítéletnek az anyakönyvbe való bejegyzése

csak a harmadik felek tekintetében bír joghatással, míg maguk a felek tekintetében a joghatás

693898/1970. törvény 6. cikk (1) bekezdése. 694 898/1970. törvény 10. cikk.

az ítélet jogerőre emelkedésével áll be.695Az anyakönyvi kivonatba való bejegyzés pusztán

deklaratív joghatással bír, míg az egyedülálló státuszt a házasságot felbontó ítélet jogerőre

emelkedésével nyerik vissza a felek, azaz ebből a szempontból az ergo omnes hatály a

bejegyzéssel jön létre.696

Tehát a házasság felbontásának legfőbb jogkövetkezménye mindkét házastárs

tekintetében az egyedülálló státuszhoz kapcsolódó összes jog visszaszerzése. Az egyedülálló

státusz nélkülözhetetlen előfeltétele az új házasság megkötésének,697 azonban a nő helyzetét

tekintve továbbra is fennáll azon korlát, mely szerint a nő a házasság felbontását követő

háromszáz napig nem köthet új házasságot. Hasonlóan a magyar szabályozáshoz ez a tiltás az

apasági vélelem miatt áll fenn, azonban nem alkalmazandó azokban az esetekben, ha maga a

vélelem sem alkalmazható, mivel a bontás a korábbi különváláson, vagy pedig a házasság el

nem hálásán alapul.

A különválással ellentétben házasság felbontása esetében - annak

jogkövetkezményeként-, a nő automatikusan elveszíti a jogot a férj vezetéknevének

használatához. Azonban bontást kimondó ítélet felhatalmazhatja a nőt a férj vezetéknevének

megtartására és annak sajátja melletti további használatára abban az esetben, amennyiben azt

a nő vagy a gyermek méltányolható érdekének védelme szükségessé teszi.

A házasság felbontásáról szóló ítéletben szükségszerűen rendelkezni kell a kiskorú

gyermekek felügyeletéről, illetőleg a különélő szülő kapcsolattartásáról és a gyermek

tartásáról, még abban az esetben is, ha erre vonatkozóan egyik házastárs sem terjeszt elő

kérelmet. A gyermek felügyeletére vonatkozó rendelkezéseket – csakúgy, mint a gyermekre

vonatkozó összes többi rendelkezést – kizárólag a gyermek lelki és anyagi érdekeit alapul

véve lehet meghozni. A bontóperes bírót azonban nem kötik a különválást kimondó bíró által

jóváhagyott, korábbi határozatokban foglalt feltételek.698

Tekintettel arra, hogy a gyermekek felügyeletére vonatkozó rendelkezések a válást

kimondó ítélet kötelező tartalmi elemeinek minősülnek, a közös megegyezésen alapuló

695 Lásd ebben az értelemben pl.: MENGONI, Successione per causa di morte. Successione legittima (in Tratt. Cicu-Messineo, Milano, 1983, 134. o.), illetve ezen értelmezést kétkedve véve pl.: F. FINOCCHIARIO, Matrimonio civile, 3a ed. (3. kiadás), Milano, 1997, 134. o. 696 Lásd az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1992. augusztus 4-én hozott ítéletét (n. 9244, in Mass. Foro it., 1992). 697 CC. 86.§. 698 Az olasz Legfelsőbb Bíróság (Corte di Cassazione) 1988. február 26-án hozott ítélete (n. 2043, in Mass Foro it., 1988), és ugyanezen bíróság 1988. február 11-én hozott ítélete (n. 1466, in Mass. Foro it., 1988).

bontóper iránti kereset nem elfogadható, amennyiben a feleknek nem sikerült megegyezniük a

gyermek felügyeletének módját illetően.699

A bíró a házastársak kérelmétől eltérő módon is dönthet a gyermek felügyeletének

tárgyában, a szülőknek a gyermek elhelyezésére vonatkozó kérelme pusztán javaslatnak vagy

sugalmazásnak minősül, nem pedig klasszikus értelemben vett kérelemnek. E körben

hivatalból bizonyítási eszközöket is igénybe vehet, és elrendelheti a kiskorú gyermek

meghallgatását.

A szülők közti megállapodás hiányában a bíró hivatalból fakadó jogköre teljes

mértékűnek tekinthető, a szülők ellentétes véleménye esetén a bíró jogosult eldönteni, hogy

mi szolgálja a legjobban a gyermek érdekét. A bíró dönthet közös vagy megosztott szülői

felügyeleti mellett is.

699 A nápolyi bíróság (Tribunale di Napoli) 1988. március 15-én hozott ítélete (in Foro it., 1989, I, 554. o.).

VII. A kutatás eredményeinek összefoglalása, javaslatok de lege ferenda Értekezésem megírásakor legfőbb célul azt tűztem ki, hogy rámutassak a házassági bontójog

esetleges átalakításának irányaira. Erre egy olyan összefoglaló mű megalkotásával tettem

kísérletet, melyet mind az elmélet, mind a jogalkalmazás szakemberei hasznosíthatnak.

Ennek érdekében részletesen foglalkoztam a házassági bontójog elméleti kérdéseivel,

történeti előzményeivel, melyet olyan aspektusból is vizsgáltam, hogy a korábbi

jogintézmények közül, melyek átvétele, továbbélése járulna hozzá a házasság intézményének

megerősítéséhez, a házassági bontóperek számának tényleges csökkenéséhez.

Ezt segítette a házassági bontójog hazai joggyakorlatának széles körű feldolgozása,

valamint néhány – hasznosítható – külföldi példa bemutatása.

Kutatásom általános célkitűzése annak megállapítása volt, hogy a hatályos

szabályozáshoz képest, jogszabályi változtatásokkal hogyan lehet elérni – ha egyáltalán el

lehet érni - a házasság felbontása iránti perek számának csökkentését. E körben meg kellett

határoznom a szabályozás irányát abban a vonatkozásban, hogy a házassági jog szabályainak

szigorítása vezethet-e eredményre, vagy a házasság felbontásának liberalizálásával,

egyszerűsítésével érhető-e el a napjainkban megrendült, de alaptörvényi szinten védett

házasság intézményének erősítése.

Az első megoldási mód további kérdésként vetette fel, hogy szükséges-e az állam

ilyen – valószínűleg - erőteljes beavatkozása a házastársak legbensőbb érzelmi viszonyaiba.

A második megoldásnál a vizsgálatom fókuszában az állt, hogyan lehetne a házassági

perek szabályozását elmozdítani abban az irányban, hogy vonzóbbá tegyük a házasságot, mint

intézményt.

Kutatásom célkitűzéseinek megfogalmazásában, illetőleg az általuk felvetett kérdések

megválaszolásában jelentős befolyással bírt az új Polgári törvénykönyv – még le nem zárult -

kodifikációjának a családjogra, szűkebb körben a házassági jogra és a házasság felbontására

gyakorolt és a jövőben gyakorolható hatása.

Ennek szem előtt tartásával kutatásom céljává vált annak vizsgálata is, hogy a

házassági perek magyar kodifikációs megoldásai alkalmasak-e arra, hogy a történelmi

gyökerekből kiindulva kiszolgálják a XXI. századi családjogi modell és a jogalkalmazók által

támasztott igényeket. Ezért elemeztem és értékeltem a családjogot is érintő polgári jogi

kodifikáció eredményeit, és hatását a házassági bontójogra.

Az általam feltett kérdések megválaszolásával dolgozatom elsődleges feladatává

annak megállapítása vált, hogy a házassági bontóperek szabályozását mely körben és módon

szükséges megváltoztatni, és ennek érdekében de lege ferenda javaslatokat tenni egy olyan

szabályozási rend megalkotásával, melyek megfelelnek a fenti követelményeknek.

De lege ferenda javaslataim megfogalmazásakor először abban a kérdésben kellett

állást foglalnom, hogy azokban a házassági perek szabályainak átfogó jellegű

megreformálására, vagy egyes szakaszainak módosítására teszek kísérletet. E kérdés felvetése

azért is indokolt, mivel mind a jogtudomány képviselőiben, mind a jogalkalmazókban

igényként merült fel az új Polgári törvénykönyv kodifikációs munkálatainak összekapcsolása

a Pp. átfogó felülvizsgálatával és egy új Polgári perrendtartás megalkotásával. Azonban Ptk.

kodifikációval összefüggésben a Pp. teljes megreformálása nélkül is lehetőség nyílik a

házassági perek megreformálására, mely a házassági bontóper szabályainak teljes

átgondolását igényli.

Álláspontom szerint különösen a családjog területén nincs szükség gyökeres

változtatásokra, így a házassági perek szabályainak átfogó jellegű módosítására sem. Ennek

indoka, hogy a több évtizedes szabályozási rend, éppúgy, mint az öröklési szabályoknál,

beivódott a köztudatba, így – akár a fejlődés irányába mutató, de mélyre ható – változások a

jogbizonytalanság felé hatnának.

Kutatási eredményeim alapján az azonban megállapítható, hogy szükséges a házassági

bontóperek szabályainak szűkebb körű módosítása, melyet a családjogi kodifikáció

mindenképpen indokol, egyrészt az anyagi szabályok változása – mint például a családjogi

mediáció bevezetése -, másrészt a jogtudomány és a jogalkalmazás elvárásai miatt.

A fentiek alapján de lege ferenda javaslataimban a házassági perek egyes szakaszainak

módosítására teszek ajánlásokat.

Kutatási eredményeim alapján arra az álláspontra jutottam a szabályozás irányának

meghatározásakor, hogy indokolt a házassági bontóperek szabályait liberalizálni, azokat az

egyszerűsítés felé közelíteni. Ez azonban véleményem szerint csak látszólag ellentétes a

házasság intézményének alaptörvényi védelmével.

A házassági bontóper jelenlegi szabályozása arra az elvre épül, hogy a házasságok

felbontásának meggondoltabbá tételét szolgálhatja a perbe beépített eljárási fékek rendszere.

Megállapítható, hogy a jelenlegi szabályozás egyrészt e perek elhúzására irányul annak

érdekében, hogy a házastársaknak minél több idejük legyen a házasság felbontása iránti

szándékuk megváltoztatására, másrészt azért, hogy amennyiben - sikeres e jogalkotói törekvés

és – a házastárs feladja bontási szándékát, akkor a lehető legegyszerűbben kerüljön sor a per

megszüntetésére.

Álláspontom szerint e jogalkotói szándék idejét múlt, és a hatályos szabályozás a

gyakorlati tapasztalatok tükrében nem alkalmas a válások meggondoltabbá tételére. A felek

békülésével végződő bontások kis száma nem indokolja a hatályos szabályozás ez irányú

fenntartását, mely a perek túlnyomó többségében elnehezíti a felek kapcsolatát, mivel a

házassági bontóper két ember közös élete zátonyra futásának utolsó fejezete, s ezt a

házastársak minél hamarabb, kevesebb fájdalommal szeretnék átvészelni.

Véleményem szerint a házastársak általában jól megfontolt és átgondolt döntése vezet

a bontóper megindításához, melyet a peres felek általában végig is visznek. Ugyanakkor

amennyiben a házasság felbontása túl bonyolult, nehézkes és költséges, ez elriaszthatja a

feleket a házasság megkötésétől is, az élettársi közösségben élő párok egy részét a házasságtól

éppen annak felbontásának a nehézsége riasztja el. Ezért nem is indokolt a házasság

felbontásának szabályozásának szigorítása, az állam a felek legbensőbb viszonyaiban való

mélyebb, a jelenleginél erőteljesebb beavatkozása.

A házasság intézményének védelmét az eljárási fékek fenntartásától hatásosabban

szolgálná egy régi – és külföldön több országban élő – jogintézmény, az ágytól és asztaltól

való elválás visszaállítása.

A fenti megállapításokra, és a dolgozatomban megfogalmazott szempontokra és

észrevételekre tekintettel az alábbiak szerint tartom szükségesnek - konkrét normaszöveg

megalkotásával - a házassági perek, ezen belül is a házassági bontóper szabályainak

megváltoztatását. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy a házassági bontójog eljárási és anyagi

szabályok összessége, így javaslataim egy része a Csjt., másik része a Pp. módosítására

irányul.

A hazánkban megkötött házasságoknál nem létező házasságnak minősül az

egyneműek házassága is. A külföldön kötött házasság létező vagy nem létező voltának

megítélése vonatkozásában jelenleg a házasság helye szerinti eljárási rend, és a házasságot

kötő személyek személyes joga az irányadó. Ez alapján azon külföldön kötött egyházi

házasság létező (és érvényes) házasságnak tekinthetőek, ahol a megkötés helye szerinti jog az

egyházi házasságkötést elismeri.

Az egyneműek külföldön kötött házasságának megítélése már a házasságot kötők

személyes jogától függ. Egyfelől amennyiben mindkét fél személyes joga – mint ahogy az

európai országokban egyre növekvő tendencia - megengedi az egyneműek házasságkötését,

akkor a külföldi állam joga szerint kötött házasság létezőnek tekintendő a hatályos

szabályozás szerint.

Másfelől ez felveti annak a problematikáját, hogy a külföldön a házasulandók

személyes joga alapján kötött egyneműek házassága Magyarországon elismerhető-e, és ezáltal

joghatás kiváltására alkalmas-e. Hazánkban mélyen gyökerező és megszilárdult tétel, hogy

házasságot kizárólag férfi és nő köthet. Nemcsak a korábbi Alkotmány, de az Alaptörvényünk

is kimondta a férfi és nő között kötött házasság intézményének védelmét, a házasságot a

magyar társadalom egyik alapintézményének tekintve.

Ez a házasság intézményét és annak védelmét az alkotmányos alapelvek felé helyezte.

Álláspontom szerint az egyneműek között kötött házasság elismerése – jelenleg – a magyar

Alaptörvénybe ütközik, azonban azt nem létező házasságnak a Nmjtvr. alapján nem lehet

tekinteni, a hatályos szabályozás nem rendezi ezt a kérdést.

Ezért javaslom a Csjt. II. fejezetét – annak új 5. § beiktatásával - egy, a családjog

számára új, de a polgári jogban létező és használt jogi fogalommal, a házasság

hatálytalanságának fogalmával kiegészíteni. Ezt a Polgári törvénykönyv kodifikációjával

kialakuló egységes szerkezet is alátámasztja. E mellett a polgári jog alapelvei és egyes

intézményei eddig is hatottak a családjogra, és alakították annak szabályait.

A hatálytalanság azonban nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy az azonos

neműek érvényes házassága joghatás kiváltására alkalmatlanná válna, a házastársak egymás

közötti belső viszonyát, egymással szemben fennálló jogaikat és kötelezettségeiket ez a

szabályozási mód nem érintené. Ezáltal fennmaradna az újabb házasságkötési és bejegyzett

élettársi kapcsolat létesítésének a tilalma is. A hatálytalan házasság legfontosabb

következmény az lenne, hogy hazánkban nem válna kezdeményezhetővé ezen házasságok

felbontása.

Csjt. 5. § Hatálytalannak kell tekinteni a külföldön kötött azonos neműek érvényes házasságát.

A hatálytalanság a felek személyes joga szerinti jogait és kötelezettségeit nem érinti.

Szintén a Csjt.-t érintő és a gyakorlatban sokkal jelentősebb módosítási javaslatom az

egyező akaratnyilvánítással történő házasság felbontását érinti. Értekezésemben áttekintettem

és értékeltem e körben mind a hatályos szabályozást, mind az új Polgári törvénykönyv

tervezetét. Mára egyértelművé vált, hogy az egyező akaratnyilvánítással történő házasság

felbontásának egyezségkötéssel érintett köre a jelenlegi társadalmi és tulajdonviszonyok

között nem tartható fenn, a házastársak vagyoni viszonyai egyre bonyolultabbá váltak, és ezt a

Csjt. szabályai egyáltalán nem, vagy nem megfelelő módon követték.

Tekintettel arra, hogy a megosztás körében nemcsak a közös vagyon - különvagyon

elhatárolása, hanem azok értéke és a közös tulajdon megszüntetése vonatkozásában is

egyezségre kell jutni, ezen ingóságok megosztásában való megállapodás a gyakorlatban vagy

teljesen ellehetetleníti az egyezségkötést, vagy időben jelentősen elodázza. Ez pedig nem

szolgálja a közös kiskorú gyermek és a házastársak érdekeit sem.

Tapasztalati tény az is, hogy a házastársak függő jogviszonyaikat a házasság

felbontását követően könnyebben rendezni tudják, mivel a felek kizárólag vagyoni

kérdésekben való megállapodását nem nehezíti el a házasság felbontása körüli érzelmi

nézeteltérések.

A fentiekből is megállapítható, hogy a járulékos kérdések körének meghatározása a

házassági bontóper szabályozásának egyik legneuralgikusabb pontja, mivel ezzel a jogalkotó

ténylegesen és jelentősen képes befolyásolni a házassági per időtartamát, a házasság

felbontásának bonyolultságát. Az egyezségkötési kötelezettség széles köre akár meg is

akadályozhatja a felek megegyezését.

Megállapítható, hogy az egyezségkötési kérdéseket mindenféleképpen szűkíteni kell.

Ezt a jogalkotó is felismerte, mivel a Javaslat is csökkenti azon járulékos kérdések számát,

melyekben a feleknek meg kell állapodniuk. Azonban nem értek egyet egyrészt a szűkítés

körével, másrészt azzal a jogalkotói állásponttal, mely szerint a megegyezésen alapuló bontás

egyedüli lehetősége a járulékos kérdésekben való teljes körű megállapodás.

Éppen ezen indokokat figyelembe véve határoztam meg az általam szükségesnek

tartom módosításokat, melyek a Csjt. 18. § (2) bekezdésének a.) és b.) pontját is érintik. Az

(1) bekezdés jelenlegi módosítása nem indokolt, mivel alaptételként továbbra is érvényesülnie

kell a kiskorú gyermek érdekei védelmének, így szükséges a gyermeket érintő kérdések

rendezése. A gyermeket érintő járulékos kérdések megítélésénél elsődlegesen a gyermek

érdekeinek kell érvényesülnie. Ezen kérdések szűkítése a jelenlegi szabályozási környezetben

nem indokolt.

Az egyezségkötési kör meghatározásánál azt kell szem előtt tartani, hogy melyek azon

kérdések, ahol a megállapodási kötelezettség szűkítése indokolt, és amely érdemben

megkönnyíti a felek egyezség kötését, és ezáltal a házasság felbontását. A Javaslattal

ellentétben nem tartom célravezetőnek a házastársi tartás kérdésében az egyezségkötési

kötelezettség mellőzését. Ugyanis az egyezségi kör ez irányú szűkítésének gyakorlati

jelentősége elhanyagolható lenne, és az egyezségkötést sem könnyítené meg. Tekintettel arra,

hogy amennyiben a házastársi tartás feltételei nem állnak fenn, illetve a házastárs tartást nem

igényel, ez eddig is nemleges módon került feltüntetésre a megállapodásban. Fennáll annak a

veszélye is, hogy e rendelkezési kötelezettség elhagyása esetén, hogy a jogi képviselő nélkül

eljáró, a házastársi tartásra jogosult házastárs nem szerez tudomást a tartási igényének

érvényesítési lehetőségéről.

Természetesen nem hagyható el a közös lakás használatának rendezése sem, mivel ez

a házastársakon kívül, a házasságban élő kiskorú gyermek szempontjából is lényeges.

Azonban nem tartom szükségesnek a lakáshasználati jog ellenértékében való kötelező

megállapodást. Ennek indoka, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének meghatározása

különleges szakértelmet igényel, ebben a kérdésben a felek egyezségkötés esetén általában

nemlegesen állapodnak meg.

Jelentős módosítási ajánlással az egyezséggel érintett vagyoni kör vonatkozásában

élek. Sem a jelenlegi, sem a kodifikációs Javaslat megoldását nem találom kielégítőnek. Meg

kell találni azon szabályozási módot e körben is, amely a felek és a kiskorú gyermek érdekeit

a leginkább szolgálja. Felmerül az a kérdés, hogy a házastársak későbbi viszonyát hogyan

befolyásolja, és a gyermek érdekeit mennyiben segíti, ha például a közös lakásban lévő, a

háztartáshoz tartozó ingóságok megosztását a közös lakás használatával, és a gyermek

elhelyezésével együtt nem rendezik.

Álláspontom szerint szükséges jelentősen szűkített körben, de meghatározott - a közös

lakáshoz tartozó - ingóságok vonatkozásában az egyezségkötési kötelezettséget fenntartani.

A fenti szabályozási mód kialakításával amennyiben a feleknek nincs közös, tartásra

szoruló gyermeke, a feleknek kizárólag a közös lakás használata, az ahhoz tartozó ingóságok

és a házastársi tartás kérdésében kell megállapodniuk. A járulékos kérdések minimum

eseteinek meghatározása nem jelenti azt, hogy a házastársak egyéb járulékos kérdésekben

nem egyezhetnének meg. Továbbra is lehetőség van teljes vagyoni elszámolásra is.

A hatályos szabályozással szakítva azonban a bíróság mérlegelési jogköréből

kivenném az alábbi egyezség megkötése és bíróság általi jóváhagyása esetén annak az

eldöntését, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul, véglegesen romlott-e meg. A

felek egyezségkötése esetén e vélelem felállítását szükségesnek és fontosnak tartom.

A fentiek alapján a Csjt. 18. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi

rendelkezést javaslom beépíteni:

18. § (2)A házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlására utal a házastársaknak a

házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező

akaratnyilvánítása. Vélelmezni kell a házasélet teljes és helyrehozhatatlan, végleges

megromlását akkor, ha

a) a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti

kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint az ahhoz tartozó

ingóságok megosztása kérdésében megegyeztek és egyezségüket a bíróság jóváhagyta;.

Az egyező akaratnyilvánítással történő bontás másik hatályos útjának, az ún. tartós

különélés szabályainak átgondolása indokolt. A tartós különélés, mint a házasság

felbontásának egyik alapja 1986-os bevezetése óta elterjedt a köztudatban, és mint látható

számos európai országban megtalálható. A Ptk. Javaslat elveti a házasság felbontásának ezt a

lehetőségét, mivel erre a bírói gyakorlatban elenyészően kevés esetben került sor. Az

indokolás szerint a gyakorlatban ugyanis nagyon kevés azon perek száma, ahol a bíróság ez

alapján bontotta fel a peres felek házasságát. Ennek egyik indoka a magyar lakásviszonyok

sajátosságában, másik indoka pedig a felek türelmetlenségében, és a házasság intézményének

leértékelődésében rejlik, mivel általában a házassági életközösség megszakadását követő pár

hónapon belül már el is indítják a peres eljárást.

Álláspontom szerint nem volt megalapozott döntés a megegyezéses bontás e

formájának elvetése, és továbbra is indokolt lenne megtartani tartós különélés esetén azt a

lehetőséget, hogy a bíróság a felek valamennyi járulékos kérdésben való egyet nem értése

esetén is a házasság megromlásához vezető okok feltárása nélkül bontsa fel a házasságot.

Eltörlése helyett inkább – külföldi példák alapján - a tartós különélés jelenlegi 3 éves

időtartamát kellene leszállítani, és így annak szabályait a magyar valósághoz igazítani.

Álláspontom szerint az 1 éves különélés már feltételezi a házasság teljes, helyrehozhatatlan és

végleges megromlását, valamint azt, hogy a felek az egymás közötti, a közös tartásra szoruló

gyermeket érintő kérdéseket rendezték. Fontosnak tartom, hogy ebben az esetben nem kell a

feleknek a bíróság előtt egyezséget kötni, hanem csak igazolni a felek között kialakult, a

gyermek érdekeit szem előtt tartó gyakorlatot.

A fentiek alapján a Csjt. 18. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe az alábbi

rendelkezést javaslom beépíteni:

18. § (2) b) a házastársak között legalább 1 éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön

lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a

gyermek érdekeinek megfelelően rendezték.

Kutatásaim eredményeképp arra a következtetésre jutottam, hogy a múlt

jogintézményei közül még ma is figyelemreméltó a HT.-ben szabályozott ágytól és asztaltól

való elválás intézménye, mely a házasság kereteit fenntartva alkalmazta a házasság

felbontásának egyes jogkövetkezményeit. A házastársak egymástól különválva éltek, külön

gazdálkodtak, a férj - amennyiben mentesülési ok nem állt fenn – köteles volt asszonyáról

tartás fizetésével gondoskodni. Azonban a házassági kötelék fennmaradt, és ezt a feleknek

továbbra is tiszteletben kellett tartaniuk. Az ágytól és az asztaltól való elválás tartama alatt

ugyanakkor a feleknek lehetőségük maradt a házasságuk „újraélesztésére”, a házassági

életközösség helyreállítására.

Álláspontom szerint a házassági bontóperek számának – nemcsak statisztikai -

csökkentésének egyik eszköze lehetne az ágytól és asztaltól való elválás intézményének a kor

követelményeihez igazított visszaállítása. Megfelelő megoldást jelentene egyrészt azon

idősebb házastársak számára, akik már nem akarnak „új életet” kezdeni, de mégsem szeretnék

a házassági élet-, és különösképp a vagyonközösséget fenntartani.

Ugyanakkor a házasság felbontása elkerülésének egyik lehetséges verziójává válhatna

azon házastársak számára is, ahol a közös kiskorú gyermekek érdekeire (is) tekintettel

kevésbé drasztikus megoldással is megelégednének, mint a házasság felbontása.

Az ágytól és asztaltól való elválásnál a házassági kötelék fennmarad, amely mégiscsak

egy kapocs, közös pont a különvált házastársak számára, mely alapján idővel esély

mutatkozhat a házassági életközösség helyreállítására. Másrészt e jogintézmény

alkalmazásával a házastársaknak elégséges idejük lenne az egyezségkötésre, valamennyi

kérdés megnyugtató rendezésére.

Tekintettel arra, hogy a mai magyar bontójog a feldúltság elvén áll, így kizárólag ezen

az alapon kerülhet sor az ágytól és asztaltól való elválás kimondására. Annak ellenére, hogy

az ágytól és asztaltól való elválás elnevezése pontosan kifejezi magát a jogintézményt, és

annak hatását, úgy gondolom, hogy ez az elnevezés régies hangzása miatt már nem lenne

visszaültethető a magyar szabályozásba, így a külföldi példák alapján de lege ferenda

javaslatomban különválásnak nevezem el.

Fontosnak tartanám e jogintézmény megismertetése és megkedveltetése érdekében

bevezetésével együtt illetékkedvezmény biztosítása akként, hogy a különválás illetéke a

házassági bontóperi illeték fele, melyet a különválás tartama alatt indított házassági

bontóperes eljárás illetékébe be kellene számítani.

A különválás intézményének bevezetéséhez szükségessé válik, mind a Csjt., mind Pp.

módosítása. Azonban figyelemmel arra, hogy ez a Csjt. és a Pp. eljárásában teljesen új

jogintézményként funkcionálna, ezért javaslatomat egybe foglalom:

1.§ (1) A házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlása esetén, amennyiben a házastárstól

a házasság fenntartása nem várható el, vagy a kiskorú gyermek érdekeire tekintettel

szükséges, bármelyik házastárs kérelmére a bíróság ítélettel elrendelheti a házastársak

különválását.

(2) A házasélet teljes és megromlására utal a házastársaknak a házasság felbontására

irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása.

Vélelmezni kell a házasélet teljes és helyrehozhatatlan, végleges megromlását akkor, ha

a) a házastársak közötti életközösség legalább 6 hónapja megszakadt,vagy

b) a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti

kapcsolattartás, a házastársi tartás kérdésében megegyeztek és egyezségüket a bíróság

jóváhagyta.

(3) A különválás tartama alatt a házassági kötelék fennmarad. A különválás elrendelését

kimondó ítélet jogerőre emelkedésének napjától a házassághoz egyéb joghatás nem fűződik.

2.§ (1) A különválás tartama alatt, annak elrendelésétől számított 6 hónapon belül a házasság

felbontása iránti per nem indítható.

(2)A különválást megszünteti a házassági életközösség helyreállítása, és az (1) bekezdésben

foglalt határidő elteltét követően a házasság felbontása.

A Csjt. módosítása mellett álláspontom szerint érdemi változást idézhetne elő a Pp.

házassági perekre vonatkozó szabályainak részleges, szűkebb körű módosítása. A Pp. hatályos

szabályozását követve tekintem át e körben de lege ferenda javaslataimat.

Házassági perekben a nyilvánosság kizárására az általánostól eltérő szabályozás

érvényesül. Ennek indoka, hogy ezek a perek a házastársak legszemélyesebb, olykor

legintimebb kapcsolatait is érinti. A tényállás eredményes feltárása, a per lezárása

nagymértékben a felek őszinte és mindenre kiterjedő nyilatkozatától függ. Nem lehet elvárni a

felektől, hogy a családi életük belső, személyes ügyeiről hallgatóság előtt tegyenek részletes

nyilatkozatot.

Ezért a házassági per tárgyalásáról pusztán a fél kérelmére, a nyilvánosságot feltételek

és mérlegelés nélkül is ki lehet zárni. Erre a bíróság a feleket köteles figyelmeztetni akkor is,

ha jogi képviselővel járnak el. Amennyiben a bíróság a nyilvánosság kizárását elrendelte, ez

abszolút hatályú, és ezért a zárt tárgyaláson a bíróság tagjain, valamint az idézett feleken kívül

más személy semmilyen indokból nem lehet jelen.

Azonban a bíróság a tárgyalás során hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki,

ha az azt megelőző tárgyalásokon a nyilvánosságot kizárta. Ez a rendelkezés a jelen

formájában azért is vitatható, mert az ítélet indokolásában éppen olyan megállapítások

szerepelhetnek, amelyek a házastársak személyiségi és egyéb jogait sértheti. Célszerűbb lenne

e körben a korábbi szabályozást részben visszaállítva, a nyilvánosságot kizárólag az ítélet

rendelkező része kihirdetésére korlátozni.

A fentiek alapján a Pp. 284. § (1) bekezdését az alábbiakkal egészíteném ki:

284. § (1) A házassági per tárgyalásáról a fél kérelmére a nyilvánosságot az 5. §-ban foglalt

feltételek nélkül is ki lehet zárni. Erre a bíróság a feleket köteles figyelmeztetni. A

nyilvánosság kizárása esetén az ítélet indokolásának kihirdetése szintén zárt tárgyalás

keretében történik.

Álláspontom szerint ugyancsak át kell gondolni a házassági perben adható

meghatalmazások alakiságára vonatkozó szigorú szabályozást is. A nem ügyvéd vagy ügyvédi

iroda részére adott meghatalmazás közjegyzői hitelesítése ma már nem jelent különösebb

akadályt, mégis elnehezíti azon házastárs perlési lehetőségét, aki hozzátartozóját kívánja

megbízni a peres eljárásban való képviseletével.

Ugyanakkor ez a speciális szabály a házassági perrel összekapcsolható egyéb perekre

nem alkalmazható, így ezért is értelmetlen ez a különbségtétel.

A fentiek alapján javaslom a Pp. 279. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezését,

ezáltal a meghatalmazásra az általános szabályok válnak irányadóvá.

Kutatásaim alapján arra az álláspontra jutottam, hogy a házassági peres eljárás

hatékonyabbá és szakszerűbbé tételét és a felek védelmét szolgálhatja a kötelező

ügyvédkényszer bevezetése, illetve visszaállítása. Ez segítséget nyújtana a peres feleknek az

eljárási jogaik gyakorlásának elősegítésében.

A kötelező jogi képviseletet azonban kizárólag a felperes számára tenném kötelezővé,

ebben az esetben az alperes mérlegelve helyzetét eldöntheti, hogy igénybe veszi-e ügyvédi

segítséget.

A kötelező jogi képviselet már a Plósz – féle Pp.-ben is teret kapott, és a jelenlegi

jogalkotási tendencia is a kötelező jogi képviselet körének kiterjesztésére irányul. Nem idegen

az ügyvéd kényszer egyes európai országok eljárásjogában sem, így például a német

házassági perben a pert megindító fél számára kötelező a jogi képviselet.

Amennyiben a kötelező jogi képviselet bevezetésre kerülne, indokolt lenne ezt

valamennyi házassági per vonatkozásában azok súlya miatt bevezetni.

E körben de lege ferenda javaslatom a következő. A Pp. 73/A § (1) c) pontja helyébe

az alábbi módosítási javaslattal élek (az eddigi c) pont d) pontra változna).

Pp. 73/A. § (1) A jogi képviselet kötelező:

c.) a házassági perekben;.

Kutatásaim során egyértelművé vált, hogy ahogy az anyagi jogban egyre inkább külön

válnak a gyakorlatban az egyező és a nem egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás

szabályai. Ezt az elválasztást célszerű lenne az eljárásjogban is megtenni.

Ennek legfontosabb elem, hogy nem tartható fenn továbbá az a jogi szabályozás,

amely lehetővé teszi a házassági bontóper hasztalan elhúzását. Különösen az egyező

akaratnyilvánítással történő bontás körében indokolatlan az első tárgyalás pusztán a felek

személyes meghallgatására való korlátozása.

Amennyiben a felek – legkésőbb az első tárgyaláson - egyezséget kötöttek a járulékos

kérdésekben az első tárgyaláshoz kapcsolódó érdemi tárgyalás korlátja nem szolgálja sem a

felek, sem a közös kiskorú gyermek érdekeit. De nem egyeztethető össze a perhatékonyság

elvével sem. Az egyezségkötésnek azonban szükségesnek látom bizonyos garanciális

szabályok beépítését, különösen akkor, ha a járulékos kérdések számának csökkenése várható.

Ebben a körben javaslom, hogy a felek az egyezségüket ügyvéd által ellenjegyzett

magánokiratba foglalják.

Véleményem szerint meggondolandó az első tárgyalást követő folytatólagos tárgyalás

kitűzésének az általános szabályoktól eltérő rendjének kiiktatása. A jogalkotó azon feltevése,

hogy esetleg a felek ez idő alatt kibékülnek, és így hagyják „meghalni” a házasság

felbontására irányuló pert, a gyakorlatban nem igazolódott be. Ugyanakkor az sem indokolja

az általánostól eltérő szabály fenntartását, hogy a felperes a per bármely szakaszában az

alperes hozzájárulása nélkül elállhat a keresetétől.

Ugyancsak az első tárgyaláshoz kötődő módosítási javaslatom a családjogi mediáció

bevezetésével áll összefüggésben. A közvetítői eljárás lehetősége házassági perben mind a per

megindítása előtt, mind a per tartama alatt fennáll. Azonban a felek ezeket a lehetőségeket

még nem ismerik. Ezért szükségesnek látnám e jogintézmény megismertetését, melyet a

korábban, a közvetítői eljárás bevezetésekor alkalmazott a jogalkotó.

A pert megelőző családjogi mediáció fontos és hasznos lehet egyáltalán a házassági

bontóper megelőzése, másrészt az egyezségkötés előkészítése és megkötése érdekében.

Ezért a házassági bontópert megelőző családi mediáció igénybe vételéhez

illetékkedvezményt kapcsolnék. Tehát amennyiben a felek a házassági bontóper előtti

családjogi közvetítői eljárást vesznek igénybe, akkor a házasság felbontása esetén az illeték az

egyébként lerovandó peres eljárás illetékének fele.

Ugyanakkor amennyiben közvetítői eljárás a felek között a per előtt nem volt

folyamatban, az első tárgyaláson szükséges lenne a bíróság kötelezettségévé tenni a közvetítői

eljárás lehetőségéről történő tájékoztatást. Amennyiben a felek élni kívánnak ezzel a

lehetőséggel, ez megteremthetné a házassági bontóperben a szünetelés speciális okát.

Kutatásaim alapján a házassági bontóper első és folytatólagos tárgyalásához

kapcsolódó szabályai módosítása körében az alábbi javaslatot teszem.

Pp. 285. § (1)

(3) A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti a felek békítését. Ha a békítés

eredményre vezet, a bíróság a pert megszünteti, a perköltségben való marasztalást azonban

mellőzi. A bíróság tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás igénybe vétele lehetőségéről.

Amennyiben a felek közvetítői eljárást kívánnak igénybe venni a bíróság – közös kérelmükre –

megállapítja a per szünetelését a 137. § (1) bekezdésének a) pontja alapján.

(4) Ha a bontóperben tartott első tárgyaláson a felek nem békülnek ki, a per tárgyalását

érdemben folytatja az (1) bekezdésben meghatározott esetekben, valamint ha a felek a

házasság felbontását a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény

(Csjt.) 18. §-a (2) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján kérték, és egyezségüket ügyvéd által

ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

E mellett szükségessé válik a Pp. 285. § (4) bekezdésének hatályon kívül helyezése.

Az egyező és a nem egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás eljárásának a

szétválasztása indokolja e peres eljárások illetéke közötti különbségtétel alkalmazását.

Véleményem szerint indokolatlan, hogy egy, legfeljebb két tárgyalási napon elbírálásra kerülő

peres eljárás illetéke megegyezzen a házasság megromlásához vezető okok feltárásával együtt

járó, hosszadalmas perével. Ugyanakkor az egyes eljárások közötti illeték különbség is a

megegyezésre sarkalhatja a feleket. Javaslom, hogy a megegyezésen alapuló bontás illetéke a

fele legyen a nem megegyezésen alapuló bontási eljárás illetékének. Amennyiben a felek

legkésőbb az első tárgyaláson nem kötnek egyezséget a tárgyalás elhalasztásával együtt a

bíróságnak fel kell szólítani a felperest az illeték kiegészítésére.

A fenti javaslatok elfogadásával megvalósulna a házasság felbontása két típusának a

peres eljárás szabályaiban való megkülönböztetése, figyelembe véve az egyes eljárások

sajátosságait.

Felhasznált szakirodalom

BACSÓ Ferenc: Házassági jogunk az új családjogi kódex és az új polgári perrendtartás

tükrében; In: Jogtudományi közlöny 1952. június hó 249.-257. o.

BACSÓ Jenő: A Polgári Perrendtartás tankönyve; Grill Károly Könyvkiadó vállalata

Budapest, 1917. 263.-283. o.

BARATTA , Roberto: Vitatott kérdések a személyi és családi állapot EK-n belüli kölcsönös

elismerésével kapcsolatban; In: Magyar Jog 2009. 3. szám 174.-179.o.

BARZÓ Tímea: A magyar családjog múltja, jelene és jövője 1. rész; In: Családi Jog 2006.

március, IV. évfolyam 1. szám 1.-10. o.

BERGERFURTH , Bruno: Das Eherecht – Eingehen und Auflösen der Ehe, Güterstand,

Schlüsselgewalt; 9. Neubearbeitete Rudolf Haufe Verlag, Freiburg 1990. 252.-261. o.

BRÁVÁCZ Ottóné - SZŐTS Tibor: Jogviták határok nélkül HVG-ORAC Budapest

BORN, Winfried: Vereinfachtes Scheidungsverfahren – Lockvogelangebot oder ernsthafte

Alternative? In: Zeitschrift für das gesamte Familienrecht (FamRZ) 2006, 12.füzet, 829-

836.old.

CSÁNYINÉ Hajnal Erzsébet: Néhány gondolat a csalásjogi perekről; In: Magyar Jog 2000.

évi 10. szám 623.-624. o.

CSEH – SZOMBATY László: A mai magyar család típusai és ezek működése; In:

Jogtudományi Közlöny 1981. július hó, 561.-567. o.

CSIKY Ottó: Családjogunk fejlődésének újabb tendenciái; In: Jogtudományi Közlöny, 1981.

július hó, 553.-561.o.

CSIKY Ottó: Felróható magatartás értékelése a Csjt. bontási rendszerében; In: Magyar Jog

1989. évi 12. szám 1070.-1076. o.

CSIKY Ottó: A bíróság békítő tevékenysége a házassági bontóperekben; In: Jogtudományi

Közlöny 1990. január hó 27.-31. o.

FERENCZY Rita - SZUROMI Szabolcs: Az egyházi házasság, mint államilag elismert

házassági kötelék; In: Jogtudományi Közlöny 2002. április hó, 184.-189.o.

GROSSCHMID Béni: A Házasságjogi törvény (1894. XXXI. T.-cz) I. kötet; Politzer-féle

Könyvkiadó vállalat 1908.

GYEKICZKY (szerk.): Ami a múltból elkísér – A családjogi törvény 50 éve; Gondolat –

Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Budapest 2005.

GYENGÉNÉ Dr. Nagy Márta: Mediáció és/vagy kapcsolatügyelet családjogi kérdésekben;

In: Családi Jog III. évfolyam 1. szám 2005. március 26.-30.o.

GYENGÉNÉ Dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban; In: Magyar Jog 2009. 11.

szám 681.-692.o.

HARSÁGI Viktória: A polgári eljárásjog harmonizációja, különös tekintettel a Storme –

jelentésre; In: Magyar Jog 48. évfolyam. 2001. 7. szám 418.-424. o.

HARSÁGI Viktória: A külföldi okiratok joghatását érintő szabályozás az Európai Unió egyes

dokumentumaiban; In: Európai Jog 2005. évi 1. szám 39.-46.o.

HARSÁGI Viktória: Az ún. Brüsszeli-IIa. Rendelet hatálya; In.: Tanulmányok az Európai

Polgári Eljárásjog köréből Szerk.: Kengyel Miklós és Simon Károly László Dialóg Campus

Kiadó Pécs, 2005. 11-26. o.

HARSÁGI Viktória: A házassági ügyekben, valamint a szülői felelősségre vonatkozó

eljárásokban hozott határozatok elismerése az Európai Unióban In: Magyar Jog 2006. évi 3.

szám 169.-176.o.

HARSÁGI Viktória: Házassággal kapcsolatos eljárásjog kérdések az Európai Unióban In:

Iustum Aequum Salutare IV. 2008/3. 75.-90. o.

HERGER Csabáné: Hűség vagy szabadosság? Történeti adalékok a házassági fogalmi

meghatározásához a társadalmi elvárás és a jogalkotói felelősség tükrében; In: Magyar Jog

2009. 4. szám 207.-210.o.

JOBBÁGYI Gábor: A Kormány Ptk. tervezetéről; In: Magyar Jog 2009. 2. szám 98.-103. o.

JUHÁSZ Imre: Gondolatok a Brüsszeli Egyezményről; In: Magister Artis Boni et Aequi.

Studia in honorem Németh János, Budapest 387.-414. o.

KATONÁNÉ SOLTÉSZ Márta: A házassági jog fejlődésének új szakasza a fejlett tőkés

országokban és ennek tanulságai; In: Jogtudományi Közlöny 1981. július hó. 623.-634. o.

KATONÁNÉ SOLTÉSZ Márta: A válás intézményének története; In: Jogtudományi Közlöny

1985. február hó. 57.-64.o.

KENGYEL Miklós: Az európai polgári eljárásjog és a magyar jogfejlődés; In: Jogtudományi

Közlöny 1992. 4. szám

KENGYEL Miklós: A nemzetközi polgári eljárásjog új szabályai; In: Polgári eljárásjog a

XXI. Században Tanulmányok Farkas József emlékére Pécs 2002. 111.-123.o.

KENGYEL Miklós: Magyarország a Luganoi Egyezmény kapujában; In: Magyar Jog 46.

évfolyam 1999. 6. szám 329.-338.o.

KENGYEL Miklós: A „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma az európai polgári

eljárásjogban; In: Magyar Jog 2005. 8. szám 485.-494.p.

KENGYEL Miklós – HARSÁGI Viktória: Európai Polgári Eljárásjog; Osiris Kiadó

Budapest, 2006.

KIS Éva: A gyermek jogairól szóló Egyezményből adódó feladatok a Családjogi törvény

módosítása kapcsán; In: Magyar Jog 1993. 9. szám 521.-528. o.

KOLOSVÁRY Bálint: A magyar Magánjog Tankönyve II. kötet; Politzer Zsigmond és fia

Könyvkereskedése Budapest, 1904.

KOVÁCS Marcell: A Polgári Perrendtartás Magyarázata (második kiadás); Atheneum

Irodalmi és Nyomdai Rt Budapest, 1930.1278.-1348.o.

KOZÁK Henriette: A gyermekek bíróság által történő meghallgatásának gyakorlata; In:

Családi Jog 2011. március IX. évfolyam 1. szám 23.-30. o.

KŐRÖS András: „Fontolva haladás” – az új Ptk. Családjogi Könyve 2. Rész: A házasság

megszűnésének szabályai; In: Családi Jog III. évfolyam 3. szám, 2005. szeptember 12.-19. o.

MÁDL – VÉKÁS Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga;

Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1997.

MESZLÉNY Arthur: Házassági jog és bírói gyakorlata; Magyar törvények Grill-féle kiadása

Budapest 1930.

NAGY Andrea: A házassági perek; In: Wopera Zsuzsa (szerk): Polgári perjog különös rész;

KJK KERSZÖV, Budapest 2004. 25-62.p.

NAGY Andrea: A házassági perek; In: Wopera Zsuzsa (szerk): Polgári perjog különös rész;

KJK KERSZÖV, Budapest 2005. 25-61.p.

NAGY Andrea: Visszatekintés a házassági bontóper; 50 évére In: Wopera Zsuzsa (szerk): 50

éves a Polgári Perrendtartás; Novotni kiadó Miskolc 2003. 98.-103.o.

NAGY Andrea: A házassági perek Csjt.-beli szabályozásának történeti előzményei; In:

Gyekiczky Tamás (szerk): Ami a múltból elkísér; Gondolat Kiadó, Budapest 2005.

NAGY Andrea: KJK Kerszöv CD. Jogtár Kommentár Pp. XV. fejezet, 2006, 2007.

NAGY Andrea: Összehasonlító jogi kitekintés a német bontójogi rendszerre; In: Harsági

Viktória - Wopera Zsuzsa (szerk.): Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. Században;

HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, 2007. 259.-269. o.

NAGY Andrea: A házassági perek joghatósági szabályainak változásai a rendszerváltozástól

napjainkig; In: Publicationes Universitatis Miscolcinensis 2006. 427.-438. o.

NAGY Andrea: A házassági perek szabályozása az 1894. évi XXXI tc. hatályba lépését

követően; In: Publicationes Universitatis Miscolcinensis 2007. 635.- 654. o.

NAGY Andrea: Az üzletrészek forgalmi értékének meghatározása a bírói gyakorlatban a

házastársi közös vagyonmegosztása körében; In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis

2008. 629-635. o.

NAGY Andrea: A házassági perek joghatósági szabályainak változásai és módosítási

törekvések az Európai Unióban; In: Advocat 2008. 3-4. szám, 1-6.o.

NAGY Andrea: Az üzletrészek forgalmi értékének meghatározása a házastársi közös vagyon

körében; In: Cég és Jog 2009. május. XVII. évf. 5. szám 11-14. o.

NAGY Andrea: Jogalkotási törekvések a házassági perek körében az Európai Unióban; In:

Wopera Zsuzsa – Asztalos Zsófia (szerk.): Egységesülő polgári eljárásjog Európában, HVG-

ORAC Kiadó, Budapest, 2009. 100-105 o.

NAGY Andrea: Néhány gondolat a német bontójogi szabályozásról; In: Acta Conventus de

Iure Civili, Tomus VII., a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Polgári

Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszékének kiadványa, Lectum Kiadó, Szeged 2007. 167-179.o.

NAGY Andrea: Házassági perek Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.

törvényhez, CompLex DVD Jogtár kommentár, 2009., 2010, 2011, 2012.

NAGY Andrea: Az üzletrészek forgalmi értékének meghatározása; In: Szikora Veronika

(szerk): Kihívások és lehetőségek napjaink magánjogában; Debreceni Egyetem Állam- és

Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékének kiadványa, Debrecen 2009. 305-313. o.

NAGYPÁL Szabolcs: A családjogi közvetítés (mediáció) alapelvei és sajátosságai; In:

Családi Jog 2011. Március IX. évfolyam 1. szám 17.-22. o.

NIZSALKOVSZKY Endre: Magyar Családi jog MEFESZ Jogászkör kiadása; Budapest,

1949. 22. o.

OSZTOVITS András: Kettős állampolgárság megítélése a házassági perek joghatósági

szabályaiban; In: Családi Jog VII. évfolyam 4. szám 2009. december 24.-28. o.

PAP Tibor: A házasság intézménye a népi demokratikus jogban; Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó Budapest 1959.

PAP Tibor: Magyar családi jog Tankönyvkiadó Budapest 1966.

PAP Tibor: Magyar Családjog Tankönyvkiadó Budapest 1979.

SÁRFFY Andor: Magyar Polgári Perjog; Grill Károly Könyvkiadó vállalata Budapest, 1946,

484.-521. o.

SCHANDA Balázs: A házasság intézményének védelme a magyar Alkotmányban; In: Iustum

Aequum Salutare IV. 2008/3. 65.-73. o.

SOMFAI Balázs: Közvetítés a gyermek érdekében; In: Családi Jog 2009. március, VII.

évfolyam 1. szám 11.- 17. o.

SZABÓ István: Az állami házasság megjelenése és a házasság felbonthatóságának kérdése;

In: Iustum Aequum Salutare IV. 2008/3. 49-54. o.

SZALAI Márta: A házasság és más együttélési modellek magánjogi tartalmának közeledése;

In: Iustum Aequum Salutare IV. 2008/3. 75.-90. o.

SZEIBERT Orsolya: Az Európai Unió jogalkotása a családjog területén; In: Európai Jog

2005/6. szám 32.- 40. o.

SZEIBERT Orsolya: Azonos neműek házasságát, regisztrált partnerkapcsolatát érintő

változások Európában; In: Családi jog IV. évfolyam 4. szám 2006. december 31.-36. o.

SZEIBERT Orsolya: Az utóbbi évek legfontosabb fejleményei a szlovén, a horvát, az osztrák

és a portugál családjogban; In: Családi Jog 2009. június VII. évfolyam 2. szám 36.-43. o.

SZILBEREKY Jenő és Névai László (szerk.): A Polgári Perrendtartás Magyarázata; In:

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1976. 232.o.

SZŐTS Tibor: Bírósági határozatok külföldön történő végrehajthatóvá nyilvánítása

Európában, különös tekintettel a Luganoi Egyezményre; In: Magyar Jog 44. évf. 1997. 4.

szám 238.-243. o.

SZUROMI Szabolcs – FERENCZY Rita: Újabb szempontok az államilag elismert egyházi

házasság kérdéséhez; In: Jogtudományi Közlöny 2011. június 331.- 338. o.

TARZIA , Giuseppe: Polgári eljárásjog határok nélkül; In: Magyar Jog 47. évfolyam 2000. 5.

szám 293.-297. o.

TÉRFY Gyula: A Polgári Perrendtartás törvénye és Joggyakorlata II. kötet; Grill Károly

Könyvkiadó vállalata Budapest 1927. 227.-302.o.

TIEFENTHALER , Stefan: Perfüggőség a Lugánói Egyezmény 21. cikke alapján; In:

Magyar Jog 46. évfolyam, 1999. 7. sz. 428.-436. o.

TÓTH Gáspár: A magyar házassági jog rendszeres kézikönyve; Eggenberger-féle

könyvkereskedés Budapest, 1896.1.-187. o.

VÉKÁS Lajos: Nemzetközi polgári eljárásjogunk reformjához; In: Magister Artis Boni et

Aequi. Studia in honorem Németh János, Budapest 913.-930. o.

VÉKÁS Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kormányjavaslatához; In: Magyar

Jog 2008. 9. szám 577.-590. o.

VÉKÁS Lajos: A nemzetközi magánjogi törvény módosításáról; In: Magyar Jog 2009. 6.

szám 321.-326. o.

WEISS Emília: Vétkesség, feldúltság és a házasfelek közös megegyezése a múlt és a ma

magyar házassági bontójogában I.; In: Jogtudományi Közlöny XXXVI. új évfolyam VII.

szám, 1981. július , 571.-583. o.

WEISS Emília: Vétkesség, feldúltság és a házasfelek közös megegyezése a múlt és a ma

magyar házassági bontójogában II; In: Jogtudományi Közlöny XXXVI. új évfolyam XI.

szám, 1981. november, 901.-919. o.

WEISS Emília: Grosschmid családjogi és öröklési jogi munkásságáról; In: Jogtudományi

közlöny 1999. november 475.-479.o.

WEISS Emília: A családjogi munkacsoport 2000. november 9-i, november 16-i és december

12-i üléséről; In: Polgári jogi kodifikáció 2001. III. évfolyam 1. szám 32.-35. o.

WOPERA Zsuzsa: Polgári Eljárásjog - útban a jogegységesítés felé? In: 50 éves a Polgári

Perrendtartás Kiadó: Novotni Alapítvány a magánjog fejlesztéséért Miskolc 2001. 130.-143.o.

WOPERA Zsuzsa: Polgári Eljárásjog-útban a jogegységesítés felé? In.: 50 éves a Polgári

Perrendtartás; Novotni Alapítvány a magánjog fejlesztéséért Miskolc 2001. 130.-143. o.

WOPERA Zsuzsa: A házassági és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek új eljárási

szabályai a bővülő Európai Unióban; In: Magyar Jog 2004. 8. sz. 486.o.

WOPERA Zsuzsa: A családjogi ügyekben való igazságügyi együttműködés tendenciái az

Európai Unióban; In: Csalási Jog II. évfolyam 3. szám 2004. szeptember 7.-12. o.

WOPERA Zsuzsa (szerk.): Polgári Perjog Általános Rész; In: KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti

Kiadó Kft. Budapest 2005. 88.o.

WOPERA Zsuzsa: A perfüggőségről a bírósági joghatósági szabályok uniós egységesítése

kapcsán; In: Novotni Alapítvány, Miskolc, 269.-280. o.

WOPERA Zsuzsa (szerk.): Polgári Perjog Általános Rész; KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti

Kiadó Kft. Budapest 2005 88.o.

WOPERA Zsuzsa: a Tanács 2201/2003 EK. rendelete a házassági ügyekben és a szülői

felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és

végrehajtásáról, illetve a 1347/2000 EK Rendelet hatályon kívül helyezéséről; In: Polgári

eljárásjogi szabályok az Európai Unió jogában szerk.: Wopera Zsuzsa és Wallacher Lajos,

Complex Kiadó Kft. Budapest, 2006.

WOPERA-WALLACHER (szerk.:) Polgári eljárásjogi szabályok az Európai Unió jogában;

Kiadó: Complex Kiadó Kft. Budapest, 2006.

WOPERA Zsuzsa: Hatékony jogvédelem a magyar és az Európai Unió polgári eljárásjogában

Bíbor Kiadó Miskolc, 2007.

WOPERA Zsuzsa: Európai családjog; In: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest,

2009.

WOPERA-ASZTALOS: Egységesülő Polgári Eljárásjog Európában; HVGORAC Lap- és

Könyvkiadó Kft., Budapest, 2009.

WOPERA Zsuzsa: Az európai családjog időszerű kérdései; In: Európai Jog 2010/2. 11.p.- 17.

o.

ZLINSZKY János: Viszontválasz dr. Gadó Gábor észrevételeire, a Ptk. tervezetnek a

házasságot megszüntető okokkal kapcsolatban írott cikkéhez; In: Magyar Jog 2009. 8. szám

470. o.

Konferencia a családjogi ítélkezés aktuális kérdéseiről (1993. április 26.) In: Magyar Jog IV.

évf. 2. szám 1994. 2. szám 83.-91. o.

Összefoglalás

Az elmúlt évszázadban világszerte nőtt a házasságkötések száma, de viszonylag még

erősebben nőtt a válásoké. A házasságok felbontásának folyamata különösen felgyorsult az

elmúlt 30 éves időszakban. Ennek magyarázata, hogy Európa szerte könnyebbé és szabadabbá

vált a válás, megállapítható, hogy a szabad és önálló akaraton alapuló házasságkötés joga

mellett a válás is alapvető emberi joggá vált.

A családjog alapvető feladata a családi jogviszonyok szabályozásával a családok

életének megszilárdítása. Amennyiben a családi életközösség felbomlik, ez a házasság

megromlásával, és végső soron a házassági kötelék felbomlásával jár. A házassági bontóper

szabályozásának ezért nemcsak a jogi, hanem egyéb történelmi, szociológiai, pszichológiai

vetületei is vannak. A közvélemény olyan jogi megoldásokat vár, melyek hatásosan és

preventív módon lépnek fel a családellenes magatartásokkal szemben, mely elvárásnak a

házassági jog tulajdonképpen önálló törvényi szintre emelésétől, azaz 1894-től nem tud

megfelelni.

Ezt igazolja a házassági bontóperek fokozatosan növekvő száma is, mely abból a

szempontból kiemelendő, hogy a házassági perek számának növekedésével stagnál, illetve

csökkenő tendenciát mutat a házasságkötések száma, mind Európában, mind

Magyarországon. Jelenleg majdnem minden második házasság (az összes párok 45%-a)

válással végződik.

Azonban a jogalkotásnak és jogalkalmazásnak nemcsak a házassági perek hazai,

hanem nemzetközi vonatkozásait is figyelembe kell vennie, mivel egyre jelentősebb számban

jelentkeznek a határon átnyúló házassági ügyek.

A házasság felbontásának kiemelkedő társadalmi jelentősége van, amelyet a jogalkotó,

a jogalkalmazók, valamint a jogtudomány sem hagyhat figyelmen kívül. Megkülönböztetett

szerepe egyrészt a házassági perek egyéb perek közötti számaránya, másrészt

szabályozásának a tárgya adja, tekintettel arra, hogy a házassági jog a peres feleket – és

gyermekeiket – érintő legbensőbb viszonyokat szabályozza.

A házasság intézményét új, egész Európában (és a világon) jelentkező folyamat, az

élettársi kapcsolatok – házassággal szembeni – megerősödése és teljes értékű párkapcsolati

formaként való elismerése is meggyengíti.

A házassági bontóper jelenlegi szabályozása azt a célt szolgálja, hogy a peres eljárás

elhúzásával, és különféle akadályok beiktatásával (pl. az első tárgyalás utáni 3 hónapos

szünetelés, első tárgyaláson az érdemi tárgyalás hiánya) megakadályozza a megfontolatlanul

indított házassági bontóper „eredményes”, a házasság felbontásával járó befejezését. Ezen

eljárási akadályok azonban a legtöbb esetben nem érik el céljukat, mivel a házastársak nem

első felindulásukból, hanem jól átgondolt megfontolásból kezdeményezik házasságuk

felbontását.

Jelenlegi jogalkalmazásunkban további probléma, hogy a Pp.-ben nincs elhatárolva a

házassági bontóper két fajtájának az egyező akarat-nyilvánítással történő és a tényállásos

bontás szabályai. A jogalkalmazás több évtizedes gyakorlata ezen elhatárolási kérdéseket már

tisztázta, azonban mindenféleképpen szükséges a normaszöveg ez irányú módosítása.

E tendenciák figyelembe vétele indokolt az új Polgári törvénykönyv kodifikációjának

munkálatainál, a családjogi, szűkebb körben a házassági jogi és a házasság felbontása iránti

szabályok újragondolásában.

Azonban sokkal szerencsésebb helyzetet teremtett volna, ha a Polgári törvénykönyv

újraszabályozási munkálatait összekapcsolták volna (összekapcsolnák) a Pp. átfogó

felülvizsgálatával, melyre jelenleg kevés remény mutatkozik.

A Ptk. kodifikációval összefüggésben a Pp. teljes megreformálása nélkül is lehetőség

nyílik a házassági perek megreformálására, mely a házassági bontóper szabályainak teljes

átgondolását igényli.

Azzal egyet kell érteni, hogy különösen a családjog területén nincs szükség gyökeres

változtatásokra. Ennek indoka, hogy a több évtizedes szabályozási rend, éppúgy, mint az

öröklési szabályoknál, beivódott a köztudatba, így – akár a fejlődés irányába mutató, de

mélyre ható – változások a jogbizonytalanság felé hatnának. Ezt a hatályos szabályok

felülvizsgálatánál szem előtt kell tartani. Ugyanakkor azt figyelembe kell venni, hogy a

jelenlegi szabályozás a perek elhúzására irányuló jogalkotói szándék idejét múlt.

Ezzel összefüggésben az nyilvánvaló, hogy a házassági bontóperek szabályainak

szűkebb körű módosítását a családjogi kodifikáció mindenképpen indokolja, egyrészt az

anyagi szabályok változása – mint például a családjogi mediáció bevezetése -, másrészt a

jogtudomány és a jogalkalmazás elvárásai miatt.

Summary During the last century, the number of marriages has increased all over the world; however,

the increase in the number of divorces was even more considerable. The process of dissolving

marriages was significantly accelerated in the previous 30 years. Its underlying reason is that

divorce became easier and more free throughout Europe, thus, it can be stated that besides the

right to get married, the right to divorce evolved as a fundamental human right.

The core task of family law is to consolidate family life by regulating family

relationships. If family relations are disrupted, it results in the breakdown of the marriage and

then in the dissolution of marriage. Therefore, the regulation of actions for the dissolution of

marriage does not only have legal, but also historical, sociological and psychological aspects

as well. Public opinion expects legal solutions, which prevent or effectively react on anti-

family behaviour; however, the matrimonial law is unable to meet this requirement since

1894, so from the date of its first inclusion into a separate act.

It is also justified by the increasing number of divorces, which is also troublesome

from that point of view that in comparison with the number of divorces, marriages are equal

with this number, or they are fewer both in Europe and in Hungary. Currently, almost every

second marriage (45% of all couples) ends up with divorce.

It should also be emphasized that legislation and jurisdiction have to take not only

national, but also international tendencies into account, as cross-border matrimonial matters

occur more and more frequently.

The dissolution of a marriage bears outstanding social significance, which cannot be

ignored by legislation, jurisdiction and jurisprudence. Its distinguished role is due to the rate

of matrimonial proceedings among all types of actions, and the object of it, with regard to the

fact that matrimonial law regulates the most intimate relationships affecting the parties and

their children.

The institution of marriage is also weakened by a new process, evolving throughout

Europe (and all over the world): the consolidation of domestic partnerships at the expense of

marriages and their recognition as an equal form of relationship.

The current regulation of the action for the dissolution of marriage serves the aim of

hindering the ’successful’ completion of the ill-considered actions, so the dissolution of

marriage, by delaying the proceedings and by incorporating different obstacles into it, such as

the lack of hearing the case on the merits during the first hearing, suspension of proceedings

for three months after the first hearing, etc. However, these procedural obstacles do not fulfil

their goal in most cases, since the married couple does not initiate the dissolution of the

marriage as a sudden idea, but it is a deliberate action to file the statement of claim at the

court.

It is a further problem of our current jurisdiction that the rules concerning the two

types of the action for the dissolution of marriage (dissolution based on the common will of

the parties or based on facts, the complete and irreparable breakdown of marriage) are not

separated in the Act on Civil Procedure. Although the practice of jurisprudence has clarified

these distinctions, the modification of the wording of the legal act is indispensable.

Taking these tendencies into account is justified during the codification of the new

Civil Code, upon the reconsideration of family law, or more specifically, matrimonial law and

provisions concerning the dissolution of marriage.

It would have been even more preferable if the re-codification of the Civil Code had

been (was) associated with the comprehensive supervision of the Act on Civil Procedure –

which is, however, of little hope currently.

In connection with the codification of the Civil Code, the reforming of the actions for

the dissolution of marriage can be accomplished without the complete reform of the Act on

Civil Procedure, which requires the reconsideration of provisions regarding divorce.

However, we agree that in the field of family law, there is no need for fundamental

changes. Its underlying reason is that the regulatory system of more decades became widely

known and acknowledged, therefore, severe modifications, even progressive ones, could

cause legal uncertainty. This approach should be taken into account while revising the rules in

force. At the same time, it should be given consideration that the intent of legislator to delay

proceedings, under the current rules, is obsolete.

In this context, it is also obvious that the narrow amendment of actions for the

dissolution of marriage is undoubtedly justified by family law codification, due to explicit

reasons (such as in the field of family mediation) or due to the expectations of jurisprudence

and jurisdiction.