Rád gondolok - Angol szerelmes versek

Rád gondolokAngol szerelmes versek

Válogatta és az előszót írta: Baranyi Ferenc

Tartalom:

Előszó (Baranyi Ferenc)

Edmund Spenser: Homokba írtam kedvesem nevétMichael Drayton: Búcsú a szerelemtőlChristopher Marlowe: Első látásraWilliam Shakespeare: LXXXIII. Szonett

LXXXV. SzonettXC. Szonett

John Donne: Elégia a vetkőzésrőlBen Jonson: Lusta bájRobert Herrick: Kedveseinek elvesztéséről

A venyigeAndrew Marwell: Vonakodó kedvesemhezWilliam Blake: MadárszerelemRobert Burns: Korai még a konty nekem

John Anderson, szivem, JohnFalusi randevú

William Wordsworth: TüneményThomas Moore: A májusi holdGeorge Gordon Lord Byron: Inezhez

A waterloo-i csata előestéjePerry Bysshe Shelley: A szerelem filozófiája

Indián szerenádJohn Keats: Csitt, csitt!

Mikor elcsüggesztElizabeth Barrett-Browning: Mondd újra

Rád gondolok!Robert Browning: Az elveszett kedvesDante Gabriel Rossetti: FényvillanásChristina Georgina Rosetti: emlékezzAlgernon Charles Swinburne: Tenger és alkonyég közöttThomas Hardy: A férfi temetésénOscar Wilde: Madonna miaWilliam Butler Yeats: Ha ősz leszel s öregThomas Stearns Eliot: A könnyező lány szobráhozWystan Hugh Auden: Kedves, tedd alvó fejed

2

ELŐSZÓ

Az egyik pályatársam, aki leginkább orosz verseket fordít, azt mondta nekem egyszer, hogymesélni talán oroszul lehet a legjobban. Ironizálni viszont franciául - tette hozzá nyomban.Vitatkozásra és szószapora csevegésre viszont az olasz nyelv a legalkalmasabb.

Az angol főleg üzleti tárgyalásokra való. Ökonomikus nyelv: a legtöbb tárgyat, fogalmat egy-tagú szóval jelöli. Gyors, lényegre törő megbeszélésekre tehát valóban a legmegfelelőbb. Ésfurcsa módon szerelmi vallomásokra is, éppen emiatt. Mert - ahogy már írtam valahol - azigaz szerelem sohasem bőbeszédű.

Vallomás - angolok esetében? Az ember úgy hinné, hogy a hidegvérű brit lovag inkább csakközli, mintsem megvallja szerelmét. Tárgyszerűen, röviden. Egytagú szavakból álló kurtamondatokban. Nálunk még ez a fajta tényközlő szerelmi vallomás is legalább kétszer annyiideig tartana. Az angol főnevek, igék magyar megfelelői ugyanis rendszerint többtagúak. Ezértaztán bajban van az, aki formatartó szigorral fordít angol verseket magyarra.

Istennek hála, sokan vállalták - és vállalják ma is - a veszélyt. S az ilyenek előtt csodálatosbirodalom tárul fel, mint ahogy a befogadók előtt is. Újra megbizonyosodhatnak arról, hogy aköltészetre csak a saját öntörvényei érvényesek. Ennek a jól nevelt, szigorúan erkölcsös,alapjában véve konzervatív népnek is megvoltak a maga botrányt botrányra halmozó,polgárpukkasztó fenegyerekei, mint Lord Byron, a szülői akarattal szembeszegülő, romantikusszerelmesei, mint Elizabeth Barrett és Robert Browing - vagy éppenséggel az érzelmi „más-ságot” dacosan vállaló lázadói, mint Oscar Wilde. És nemcsak a szabadosabb századokbanmár, hanem sokkalta előbb: Christopher Marlowe éppen olyan korhely, bűnözőkkel cimborálókocsmatöltelék volt a tizenhatodik században, mint a francia Villon az előzőben. Haszerelemről van szó, a legendás angol hidegvér is éppen úgy felforr alkalmasint, mint alobogásban sohasem lankadó latinok vére.

Angol - pontosabban brit - költők szerelmes verseiből kínálunk önöknek egy karcsú váloga-tást. Azért pontosítok, mert például a skót Burns éppen úgy helyet kap benne, mint - mondjuk- az ír Yeats. Meglepve tapasztalják majd, hogy a világ szerelmi lírájának slágerversei közülmily sokat „szállított” a ködös Albion.

Melengessenek bennünket ezek a ködön át érkező sugarak is az általános világhűlésben.

Baranyi Ferenc

3

EDMUND SPENSER(1552?-1599)

Homokba írtam kedvesem nevét

Homokba írtam kedvesem nevét,de jött a hullám s rajzom elsöpörte:leírtam újra minden betűjét,de jött a dagály s munkám eltörölte.Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölvea lány - megfogni a pillanatot,hisz magam is így omlok egykor összeés nevemmel együtt elpusztulok.Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,ami porba hal, az csak földi lom,szépséged a dalaimban lobogs dicső neved a mennybe fölírom.S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,örökké él s örökké megujul.

Szabó Lőrinc fordítása

4

MICHAEL DRAYTON(1563-1631)

Búcsú a szerelemtől

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;megtagadlak, már nem vagyok tied;gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,hogy ledobhattam bilincseimet.Egy kézfogás még, - töröld eskünkets ha találkoznak sorsunk útjai,ne árulja el se szó, se tekintet,hogy a volt vágyból maradt valami.Most, bár szerelmünk már-már alig él,s ravatalánál zokog a hüségés utolsót lüktet a szenvedélys a tisztulás lefogja a szemét,

most még, noha mindnyájan elsirattákfel tudnád támasztani, ha akarnád.


5

CHRISTOPHER MARLOWE(1564-1593)

Első látásra(a Hős és Leander-ből)

Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,mert vágyad vize hajt, s az végzetes.Ha két futó feszeng verseny előtt,te választasz már vesztest vagy nyerőt.S ha két egyforma aranyrúd világít,úgy érzed, az egyik szebben világlik.Szemünkön át hatol belénk a villám:a vágy, hiába töprengünk a titkán.A habozás csak a szerelem árnya;ki szeretett valaha, s nem első látásra?

Csillag Tibor fordítása

6

WILLIAM SHAKESPEARE(1564-1616)

LXXIII. Szonett

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákonmár nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb,mint romtemplom didergő karzatán, holnemrég édes madárkórus dalolt.Nézz engem, mint nyugati szemhatáronfoszló alkonypírt, mikor a setétéji lassú-lassan csukja le az álomszemhéját, mint koporsó fedelét.Lásd bennem a már-már húnyó lidércet,ki ifjúságom hamuján lebeg,halálos ágyán, mert tüze kiégett,s ami táplálta, az emészti meg.

Ezt forgasd elmédben, s növeld szerelmedaz emberért, ki nemsokára elmegy.

Faludy György fordítása

LXXV. Szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyérs tavaszi zápor fűszere a földnek;lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;csupa fény és boldogság büszke elmém,majd fél: az idő ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,majd, hogy a világ lássa kincsemet;arcod varázsa csordultig betölts egy pillantásodért is sorvadok;nincs más, nem is akarok más gyönyört,csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagonrészeg vagyok és mindig szomjazom.


7

XC. szonett

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most;most, míg a világ célomban keresztez,társulj csak a balsorshoz, és taposs,ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez:jaj, ne utóvéd légy, ha már szivemátúszott romjain, s a gyászt legyőzte;elszánt csatába most kezdj ellenem,ne hozz esős reggelt a szeles éjre.Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,ne ha már végzett ezer törpe bánat;de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj,a legkeserűbb ízt, mely éri számat;

és semmi lesz a gond, ha rám pereg,ahhoz képest, hogy elveszítelek.


8

JOHN DONNE(1572-1631)

Elégia a vetkőzésrőlJöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.S mint harcos, ha ellenségre talál:lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.Öved délkörét oldozd meg hamar:minden tájnál szebb földövet takar.Pruszlidat vesd le, olyan feszesentapad; más nem lát bele, de nekemhadd suttogja a susogó selyemesése, hogy most lefekszel velem.Fűződre régtől féltékeny vagyok,de megnyugtató, mikor kikapcsolod.Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:kibukkanó nap nyári kert felett.Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágytalpadat nászi templomunk, az ágy.S le fejdíszed filigrán, csupa fényhálójával; hajad szebb diadém.Ily fehér ingben égi angyalokszállnak a földre; magaddal hozodazt, mit Mohamed Paradicsomaígér nekünk, örök gyönyört, nohaa kísértet is vászoningben jár,de főleg égnek nem a hajam áll.Engedd szabaddá szeretőd kezét,hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.Amerikám! Frissen fölfedezettföldem, melyet bejárok, fölfedek,aranybányám, országom, hol mohókényúr vagyok, egyeduralkodó,s boldog pionír, miközben sötétkincseskamrádon ujjam a pöcsét.A lélek úgy teljes, ha testtelen,s a test akkor egész, ha meztelen.Az ékszer nem kell, az csak elvakít,mintha Atlanta kincseket hajít,s a bolond férfi szeme ottragadgyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,ami képkeret, könyvön díszkötés,amatőr-öröm. De ennyi kevés.Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:a szeretőnek a nő teste kell.A bűn nem bűn, és itt nem incselegaz ördög sem. Engedd le ingedet.Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogyföléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.Mezítelenül is gondoskodom rólad,vagy nem elég egy férfi takarónak?


9

BEN JOHNSON(1573-1637)

Lusta báj

Csinos vagy, gonddal öltözött,mint ünnepélyre érkezők.Rizspor felhőz s jó illatok,de tudd meg, Hölgyem, bárha sokfogásod szinte rejtelem,mindez nem illő, szertelen.

Oly arcra várj, oly szemre less,mely egyszerű, s azért kecses.Lágy, lenge fürt, bő öltözet:e lusta báj százszorta szebb,mint ravasz piperéd, hiszenaz szemre hat csak, szívre nem.

Szemlér Ferenc fordítása

10

ROBERT HERRICK(1591-1674)

Kedveseinek elvesztéséről

Szép, törékeny kedvesemhány hagyott itt hirtelen:a gyönyörű Júlia,Sapphó, szivem asszonya,Anthea, a hű, szerény,kinek bőre égi fény,s Elektra, az édes, ésMyrrha, lant- és dalmüvész,és Corinna: szellemvolt mennyei kelleme!és Perilla: mindegyikelment, - csak én vagyok itt,hogy sirassam őket, ésazt, hogy minden sírba vész.


A venyige

Azt álmodtam éjjel, hogy testemátváltozott: szőlőtő lettem,rügyet neveltem, lombot, szárat,s beleptem velük Lúciámat,indáimmal combját és pöttömlábát is átöleltem többször,majd sok mohó, de lágy kacsommalhátulját is magához fontam,koszorúnak sok zöldessárgafürtöt aggattam homlokára,míg úgy állt mellettem a drágalány, mint venyigék közt mezítlen,fiatal, ittas bacchus isten.Csavarodó indákkal közbenkezét-lábát is megkötöztem,hogy zsákmányommá lett a rablányminden testrésze: s mikor aztánlevéllel fedtem ama részét,mit másnak nem mutat a szépség,kirázott a gyors kéj, s egyszerrenem voltam többé puha, szende,jámbor venyige: sokat akaróvesszőm felállt, mint a szőlőkaró.


11

ANDREW MARWELL(1621-1678)

Vonakodó kedvesemhez

Ha sok időnk lenne e földtekén:vonakodásod nem rühellném.Töprengenék, hol töltsem el veleda végtelen szerelmi éveket.A Gangesz-parton, hol rubin terem,járnál te: én a ködös Humberenszenvelgenék. Ha száz év elszaladt,felkérnélek: add végre meg magad,mire te addig húznád az időt,míg megkeresztelkednek a zsidók.Szerelmem folyton nőne, oly nagyonlassan, mint egy világbirodalom.Tíz évig lesném homlokod; tizetadnék, hogy feldicsérjem szép szemed,mindegyik fehér mellednek huszat,százezret annak, ami fennmaradt;minden testrészednek egy korszakots az Újkort, ha szívedet megadod.Ezt érdemelné, hölgyem, glóriád,s hidd meg, szerelmem nem adná alább.De folyton hallom, hogy hátam mögöttaz Idő szárnyas fogata zörög,s tekints előre: lábaink alattjön a jövő, az üres sivatag.Márványkriptád mélyében elveszikszépséged, s szépségeddel verseimvisszhangja is. És szűziességedet,mit úgy féltettél, féreg fúrja meg;s a por elfekszik - ugyanaz a por -erényeden meg bujaságomon.A sír privát szállás, ahol kevésalkalmat kínál a szeretkezés.Ezért, míg az ifjúság s az örömharmat módjára csillog a bőrödön,s készséges, vágyó lelked, mint a lángbukkan fel tested minden pórusán:tekintsük egymást prédának, akárkét felgerjedt ragadozó madár,hadd használjuk a percet, ahelyett,hogy elkenődve lötyögjek veled;hemperegjünk, míg édességed s vaderőm egyetlen, görgő gombolyag,aztán nyergeljünk és a kéj lovánvágtázzunk be az élet kapuján,s mivel megállítani az Időtlehetetlen, kergessük mi meg őt.


12

WILLIAM BLAKE(1757-1827)

Madárszerelem

„Hol a hazád, mondd, madár!s este milyen tanya vár?Milyen fészek, milyen lomb?Oh te rétek dísze, mondd!”

„Áll egy szép fa társtalan:ott búsulok egymagam.Hajnal issza könnyemet,este nem hoz örömet.”

„Én meg téged kivánlak,kincse-hangja a nyárnak;nappal erdőn kószálok,éjszaka sirdogálok.”

„Énérettem sirdogálsz?Engem kivánsz? Engem vársz?Bánatomnak vége hát!Óh szerelmes jóbarát!”

„Gyere hí csöpp lugasom,zöld falomb közt, magoson.Öröm szárnyán röpülünk,virág alatt megülünk.”

Babits Mihály fordítása

13

ROBERT BURNS(1759-1796)

Korai még a konty nekem

Gyöngécske lány vagyok még,ijeszt is fű-fa uram;férfi ágyában engema hideg rázna, uram.

Korai még, korai még,korai még a konty nekem,korai még… bűn lenne ám,ha elcsavarná a fejem.

Anyám varratta új ruhám,templomba mék megáldani,ha lefeküdnénk, jó uram,hová lennének fodrai?

Régen elmult már Mindszent,hosszú a téli éj, uram.Hogy én egy ágyban önnel?Jaj, nem merek, nem én, uram.

Süvít a szél és lombtalan,tar ágakat csupál, uram;de hogyha nyáron erre jár;idősebb leszek már, uram.

Kormos István fordítása

John Andreson, szivem, JohnJohn Anderson, szivem, Johnkezdetben, valahahajad koromsötét volts a homlokod sima.Ráncos ma homlokod, John,hajad leng deresen,de áldás ősz fejedre,John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,együtt vágtunk a hegynek,volt víg napunk elég, John,szép emlék két öregnek.Lefelé ballagunk márkéz-kézben csöndesen,s lent együtt pihenünk majd,John Anderson, szivem.


14

Falusi randevú

Van itt valaki? Ki kopog? -Én vagyok, mondta Findlay.Takarodj, senki nem hivott! -Ugyan már, mondta Findlay.Lopni indultál? Mit csinálsz? -Megsúgom, mondta Findlay.Valami rosszban sántikálsz. -Nem rossz az, mondta Findlay.

Ha most kinyílna ez a zár -Csak nyílna, mondta Findlay.Nem alhatnék el újra már. -Nem bizony, mondta Findlay.Ha benn volnál, szobámban, itt -Bár volnék, mondta Findlay.Itt rostokolnál hajnalig. -Hát hogyne, mondta Findlay.

Ha itt maradsz ma éjszaka -Maradok, mondta Findlay.Vigyázz, hogy épen juss haza! -Vigyázok, mondta Findlay.S bármi essék is idebenn -Hadd essék, mondta Findlay.Mindhalálig titok legyen -Titok lesz, mondta Findlay.


15

WILLIAM WORDSWORTH(1770-1850)

Tünemény

Mikor először tűnt elém,drága volt, mint egy tünemény,kit azért küldött életem,hogy egy perc dísze ő legyen.Szeme mint alkony csillaga;s az alkony hozzá a haja:csak ennyi benne az, aminem májusi és hajnali.Vidám kép, édes könnyűség:meglep, megállít és kísért.

De többször látva: látományvolt ő, és mégis földi lány.Lépése szűzi és szabad.Házias minden mozdulat.Alakja nyájas, tiszta fény.Nyomában emlék és reménykelt: mivel ő sem állt a szívmindennapi és primitívéhei, kis búk, örömök,csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt,s lesem élete ütemét.lelket lélegző drága lény:útitárs a Halál felé.Szilárd ész, gyengéd akarat,szívós erő halk báj alatt.Valódi asszony, jó s igaz,intés, parancs, derű, vigasz.Asszony, és mégis valamifényt érzek, ami angyali…


16

THOMAS MOORE(1779-1852)

A májusi hold

A májusi hold csupa láng ma, szivem,lámpást visz a földi bogárka, szivem;a bércek alattszáz út csalogat,mikor álom esőz a világra, szivem!Ébredj, tündöklik az ég, gyönyöröm,üdvünk sose volna elég, gyönyöröm,s mert napja rövidlegjobb, ha kicsitmeglopjuk utána az éjt, gyönyöröm!

Már alszik a föld megigézve, szivem,csak a Csillagász les az égre, szivem,meg én, de nem intoly fényt neki, minta te szép szemed isteni fénye, szivem.

Jöjj hát, míg nem kel a nap, gyönyöröm,a Tudós szeme mást kutat, gyönyöröm,s ha csövébe befog,majd azt hiszi, hogyte is ég szeme, csillaga vagy, gyönyöröm!


17

GEORGE GORDON LORD BYRON(1788-1824)

Inezhez(a Chile Harold-ból)

Ne mosolyogj sötét szemembe;hisz vissza nem mosolyoghatok:ó adja ég, ne sírj sosem te,ha könny nem enyhíti bajod.

Kérded, minő sötét talányokmarják e bús, ifju szivet?Hiába - nyitját nem találod,búmat te meg nem enyhited.

Nem gyűlölet, nem szerelem hajt,nem bárgyú hírt esdeklek én,hogy ócsárlom most a jelen bajts a kincseim mind elvetém:

de minden elfáraszt meg untat,mit nézek, érzek, hallgatok.A Szép se vigasz lomha búmnak;szemed sugára is halott.

Ez az a szivós bú, mi zordulüldözte a bolygó zsidót;mely nézni sem mer a síron tuls nem várhat addig semmi jót!

Elfutni vágyom enmagamtól!Messzire vinném átkomat,de sarkon űz egy vad kalandor,a lét-üszök - a Gondolat.

Gyönyörben fürdik még a víg nép,mit én eluntan hagytam el;bár álmodozna lázba mindég,s ne kelne a valóra fel!

Száz új vidéken kell törődnöm,s bút látok a megjárt uton;csak az vigasztal, hogy a földöna legszörnyübbet már tudom.

Mi ez? Ne kérdd, szánj meg, sugár lány,ne bánts te, jobb, ha álmodol:ne tépd le szívemről a lárvám,alatta tátong a pokol.

Kosztolányi Dezső fordítása

18

A Waterloo-i csata előestéje(A Chile Harold-ból)

Vidámság zengte be az éjszakát -szépség s nemesség éjét. Mulatotta belgák székhelyén az ifjuság:hős férfiak közt bájos angyalok.Mindenki szíve lángra gyúlt legotts minden szempár szerelemről beszélt,a zene mámorítón harsogott -lakodalomban vígad így a nép.De csitt! Baljósan megkondul a messzeség.

Halottad-e? - Nem én. - Szél volt, ne félj,vagy kocsi zörgött utcaköveken,táncolj! Boldog s határtalan az éj,gyönyör s ifjúság nem szunnyad sosem -az órát űzi fergetegesen.De hallga! Új dörej hasít leget,s mintha visszhangja kelne, hirtelenvésztjóslóbban szól s egyre közelebb.Fegyverre, fel! Hisz ez csak ágyúszó lehet!

A bálterem ablakában borongBraunschweig zord hercege, kit legelébbért el az ünnepségen az a hang,mellyel jövendölőn üzent a vég,s bár mosolyogták érzékeny fülét:ő bizton tudja, mit jelent e zaj,csak vér olthatja bosszuja tüzétapjáért, kit már szemfedő takar -a harctérre rohant, el is esett hamar.

Mindenki lót-fut már s fegyverre kap,a búcsú könnye ég a szemeken,fakóra vált egy pillanat alattminden bóktól-kigyúlt arcocska benn,olyan nehéz elválni hirtelen!Lehet: az élet szívükből kifoly,ajkukon sóhaj többé nem terem,s szemeznek-é vajon valamikor?Varázsos éj után a reggel oly komor!

S nyeregbe pattannak a férfiak,hömpölyögnek a lovak, csapatok,a zörgő szekerek - s egy perc alattszabályosan felsorakoznak ott.S a hang a távolban csak zúg, morog,emitt ébresztő harci dob pereg,hogy talpra szökjön, ki elszunnyadott.Fakóra rémül a civil tömeg:Jön az ellenség! Jön! Bármikor itt lehet!

19

S a cameroni riadó rivall,Albyn hegyei közül Lochielüzen a pirboch hangján, zeng a dal,melyet a szászok sem feledtek el -vad, sürgető hang! Sípba úgy lehela hegyvidéken levegőt a skót,ahogy eláraszt emlékeivela hősi múlt most minden hegylakót -Evan s Donald híre a legbátoritóbb.

Már az Ardenneken vonulnak áts az erdő harmatcseppet könnyezik,sírnak értük szív nélkül is a fák,hisz a harcból nem tér meg mindegyik,testüket - mire beesteledik -földbe tapossák, mint ők a füvet,mely egyelőre alattuk virít,de fölöttük zöldell ki majd, hideghant fojtja vakmerő, tüzes reményüket.

Délben még heccelődtek, este abálban szédítették a szépeket,éjfélkor felharsant a kürt szava,a reggel riadóra érkezett -s nappal hadrendben állt már a sereg.Viharfelhő jelent meg odafenn,mely sűrű porral mindent belepett,porukra is rápergett csöndesen.Lovas, ló, ellenség, barát együtt pihen.

Baranyi Ferenc fordítása

20

PERCY BYSSHE SHELLEY(1792-1822)

A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,folyó az óceánba;az egeknek folyton özönlikvegyülő suhogása;magány sehol; isteni jels rend, hogy minden tüneménykeveredjék valamivel -Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,habot hab ölel, szorít, átfog;egymást ringatva, becézvehajlonganak a virágok;a földet a nap sugara,a hold a tengereket:minden csókol… - S te sohaengemet?


Indián szerenád

Első álmom rólad volt,első álmom elröpült.Még az esti szél nyögött,még az égen csillag ült.Lábaimban lakik egyszellem: az rejtélyesenhúzott, hozott, vezetettablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyónillet és szél úgy alél,mintha mákos álmokattépegetne ott az éj.Apadoz a zokogása csalogány csöpp szivén,mint ahogy a tiedenkell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl a füből!Halk! Hullok! Ájulok!Szórja csókkal szám-szememszerelmed, mint záporok!Arcom fagyos és fehér,szívem dobzörgése vad:szorítsad szíved fölé,talán ott majd megszakad…


21

JOHN KEATS(1795-1821)

Csitt, csitt!

Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!Alszik az egész ház, de leselkedik rád,édes Izabellám, a kopasz féltékeny,hiába is húztad fejére a sipkát -hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

A levél se rezzen, a patak se csobban -csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,halálra bűvölve, halk éjjeli zene.Az őrködő hold is eltün szemem elül,gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,édes Izabellám, csak ajkad és szemed.

Nyisd ki a kilincset! de az égre - halkan!Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak.Végre! - s most ajkadat virágos ágyadban -aludjon az öreg, szikrázzon a csillag,mirólunk álmodik a szunnyadó rózsa,tüzünktől bimbózik első kakasszóra.Tojást költ a galamb, dala ideröppen,míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben.


Mikor elcsüggeszt

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,s nem gyűjti majd be termését agyam,s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot -feltornyozott könyvhalmokban magam;s mikor eszembe villan, hogy a sorsvarázskeze már nem soká segítlefesteni nekem a csillagosmennybolt regényes, nagy jelképeit;s mikor felrémlik, hogy többé talánnem látlak már, te illanó csoda,s bűverejét nem sugározza rámegy mondhatatlan érzés - akkor avilág partján megállok s figyelem,mint süllyed el a hírnév, szerelem.


22

ELIZABETH BARRETT-BROWNING(1806-1861)

Mondd újra(a Portugál szonettek-ből)

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,hogy szeretsz! Bár az ismételt szavakkakukknótához hasonlítanak,emlékezz rá, hogy se mező, se dombnincs kakukknóta nélkül, ha a lombújul tavasszal s kizöldül a mag.Egyszeri szó, mint szellem hangja, vaksötétben zeng el és kétség borongnyomában. Ismételd…szeretsz… Ki fél,hogy a rét túl sok virággal veress az ég túl sok csillaggal ékszeres?Mondd, szeretsz, szeretsz… Hangod úgy zenélmint ezüst csengő, újrázva… Beszélj:de ne feledd, hogy némán is szeress…


Rád gondolok!(a Portugál szonettek-ből)

Rád gondolok! - Úgy indázlak közülgondolattal, mint vadszőlő a fát:nagy levelek, s a szem semmit se láta zöldön túl, amely a törzsre ül.De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevülgondolatért - a szebb valót magátkívánom: Téged! Jössze-, jössze-háthozzám, de tüstént?! Mezítelenülálljon derekad, s minden ágadatzúgasd, erős fa, s lombos köteledszaggasd el s dobd a földre, mert e vadörömben: - látlak, hallak s új legetkortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -nem gondolok Rád - itt vagyok veled.

Kardos László fordítása

23

ROBERT BROWNING(1812-1889)

Az elveszett kedves

Nos, vége! s bármily fájó íz is,úgy fáj-e, mint hivém?Ejh! jójszakát cseveg a csíz ismár a tornác ivén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,így láttam én ma még,de holnap mind pattanva kelyhes- s lásd, minden szín kiég…

Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óhnyúljak kezed után?S barát legyek? csak barát már? - jó!de annak is jut ám

egy nézés, ében fénnyel villanó! -Szivem hadd őrzi görcsösen -s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -lelkemből nem múl sohasem!

De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,csak tán csöppnyit puhább,s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,csak tán picinyt tovább…

Tóth Árpád fordítása

24

DANTE GABRIEL ROSSETTI(1828-1882)

Fényvillanás(Az Élet háza című ciklusból)

Már jártam itt, igen!Mikor is volt? Ki tudja már!Ott künn a fű nem idegen,s az illatár,a sóhajtás, a part sok fénye sem.

Enyém voltál. Igen.Vajon mikor is lehetett?Egy fecske röppent odafenn,fordult fejed,fátylad lehullt - de rég volt, Istenem!

Így volt? S így lesz? Igen?Legyőzve évek távolátvisszatalál a szerelema gyászon át?Jön még nap s éj, amely gyönyört terem?


25

CHRISTINA GEORGINA ROSSETTI(1830-1894)

Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messzea hallgatag országba érkezem,s nem foghatod meg többet a kezem,és nem fordulhatok el tévedezve.Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,késő tanács, imádság, minden eszme.De ha felejtesz, s aztán valahogyemlékezel reám, ne búslakodj,mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélytnem ölte meg, mely hajdan bennem élt,százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,semmint emlékezz és egy könnyet ejts.


26

ALGERNON CHARLES SWINBURNE(1837-1909)

Tenger és alkonyég között

Tenger és alkonyég közötta szerelem hozzámszökött.Örömre bú jött, napra éj,a hosszú vágyra kurta kéj,s óh, szerelem, reád mi jötttenger és tengerpart között!

Tenger és kikötő közöttaz édesből keserű lett,a vágyból könny, a könnyből láng,holt kéjből új vágy, új fulánk:s a szerelem így font-kötötta tenger és homok között.

Tenger és napnyugat közöttegy órát köztünk font-kötött,de már suhant is, fürge láb,a tegnapok után továbbaz arany vízen; jött s szökötttenger és tengerhab között.

S tenger fölött és part alattminden vágy meghalt, elszunnyadt.Az első csillag látta, mígkettőnk egy lett; a másodikcsak engem látott magamat,tenger fölött és part alatt…


27

THOMAS HARDY(1840-1928)

A férfi temetésén

Viszik nyugodni - csöndesenvonúl a gyászmenet vele;én hátúl megyek, idegen;ők, család, s én, a kedvese.

Az én ruhám élénk maradt,övékén éjsötét a szín;de szemük könnyet nem mutat,s engem tűzként emészt a kín!


28

OSCAR WILDE(1854-1900)

Madonna mia

Liliom-lány, e földre nem való,lágy barna haj takarja el fülét,szemében könnyektől fakóbb a kék,akár eső-függöny mögött a tó.

Vágy bélyege arcán nem látható,bezárja - csóktól tartva - ajkait,nyaka galamb-fehérséggel vakít,ere: márvány-mezőn bíborfolyó.

Bár magasztalja egyre őt a szám:lábát se merném megcsókolni én -beföd szárnyával súlyos áhitat,

mint Dantét, Beatrice oldalán,az égő Oroszlán szügye alatta Hetes Kristály Arany Lépcsején.


29

WILLIAM BUTLER YEATS(1865-1939)

Ha ősz leszel s öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyedpillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,s imádták hű vagy hamis szerelemmel,de én zarándok lelkedet szerettemés változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,suttogd, kicsit fájón: hogy elszökötta Szerelem, suhan a hegy fölött,s elrejti arcát fátylas csillagokba.


30

THOMAS STEARNS ELIOT(1888-1965)

A könnyező lány szobrához

Csak állj a lépcső legfelső kövére -hajolj a kert urnáira -hajadat fesse a napkelte vére -öleld magadhoz csokrodat halk döbbenettel -vágd földhöz, és szikrázzon aszemed szökevény szerelemmel:hajadat fesse a napkelte vére.

Bár ilyen könnyen hagytad volna el,bár ilyen könnyen hagyott volna el,ilyem emberi-tisztán,mint lelked száll ki a fonnyadt tetemből,ha többé nem emel föl.

Hiszen találnékkibúvót, egyedi fényt, mint a villám,valami mindkettőnknek jó megoldást,hamis mosolyt, ha már a hűséget kioltják.

És elfordult a lány, de őszi szélbenképzeletemet tűnt napokba rántja,napokba s tűnt pillanatokba:haja vállára hull, kezében liliom van,s elrévedek: hogy ölelt annyi éjjel!Póz és gesztus rémlik fel elmosódva.Ma is megráz az emlékezet álmazavart éjfélkor s déli Nap-mosolyban.


31

WYSTAN HUGH AUDEN(1907-1973)

Kedves, tedd alvó fejed

Kedves, tedd alvó fejedHűtlen, halandó szívemre;Kör és láz elperzseliSok merengő gyermekarcSaját báját. És a sírGyermek-múlást bizonyít.Mégis - hajnalig simuljÉlő lényeddel reám:Földi, vétkes vagy, - de lám,Nekem hibátlan remek.

Test és lélek végtelen:Két szerelmesnek, ki hitványAléltságban nyúlik elFönt a szent varázshegyen,Vénusz ad nagy látomást:Világ-nagy gyönyört s reményt;Míg az elvont mélybe tettPillantás felkölti néhaKő és jég közt az aszkétaVad, érzéki mámorát.

Hűség, biztonság kiszáll,Hogyha már éjfélre kong,Mint a harang halkul el,S kényes úrfiak henyén,Fontoskodva esküdöznek:Mindent magam fizetek,Bármit mond a szörnyű kártya.Ám ma éjjeltől egyetlenGondolat vagy suttogás,Sem egy csók már el ne vesszen!

Szépség, álom, éj kimúl; -Hadd: a hajnal lágy szeleÁlmodó fejed körülLegyen oly nap hírnöke,Mely szemet-szívet vidít,Érd be hát a földi léttel!Kínok csúcsán is legyélVáratlan erőktől edzett,Bántalom éjét virraszd átÖrök földi szerelemben!

Franyó Zoltán fordítása

Documents

Rád gondolok - Angol szerelmes versek