56 57országépítő • 2014 | 2 országépítő • 2014 | 2

sedtek, vagy siralmas állapotba kerültek19 (7. ábra). Ezek után a „nyers” színház, és vele a közönséges, harsány város még mindig a legel-fogadhatóbb változat (8. ábra). Mert ez az élet, a zaj, a színek, a szagok és a látványok színháza: az őszinte és mindennapi örömö-ké. Természeténél fogva ellentéte a „szent” városnak és mindenfé-le reprezentációnak. Ami pedig a „közvetlen” színházat illeti, Peter Brook egy olyan ideális színházról beszél, ami a téma, a darab, a rendező, a színész, a díszlet- és jelmeztervezés, a világítás stb. pár-beszédéből alakul ki – vagyis egy folyamat eredménye (9. ábra). A

„közvetlen” város is egy folyamat: a helyi kultúra, a döntéshozók, a résztvevők, építők, a lakosok és a sétálók párbeszédének eredmé-nye kellene hogy legyen. Ezért nem lehet elvárni egy máról hol-napra tervezett és megépített városrészről, hogy olyan legyen, mint egy régi. Ami pedig a „díszleteket” illeti, azok a mindennapi élet fizikai kereteihez, talán a „patternek”-hez hasonlíthatók. Peter Brook szerint a rendezői – és analóg értelemben a „településren-dezői” – gondolkodáshoz hozzátartozik a negyedik dimenzió, az idő is: nem színpadi festményt, hanem eleven, mozgó képeket

kellene alkotni. Peter Brook szerint a jó díszlettervező elképzelése csak lépésről lépésre, fokozatosan ölthet formát, mert együtt halad a rendezővel. A „közvetlen” város is talán elsősorban az, amit az utca kíván, aminek „díszleteit” csak tér-időben lehet kibontani. A könyv végén a szerző egy egyszerű „egyenletet” állít fel: a közvetlen színház = RRA. A jó színház a repetition (R), a representation (R) és az assistance (A) egysége. A repetition, vagyis az ismétlés veszélye az, hogy utánzássá válik, vagyis tagadja az élőt – mégis nélkülöz-hetetlen. A környezet alakításában a patterneknek alapvető szere-pük lehet, de a „tipizálásnak”, a mechanikus ismétlésnek, a klónozás-nak nincs helye. Az ellentmondásra a representation adja meg a választ: a bemutatás inkább megjelenítés legyen, amikor a tradíció nem másolássá, hanem újraértelmezéssé válik. Végül az assis tance szó a francia nyelvben a közönségre, a nézőkre is utal: a rendező

– vagyis a várostervező – a nézőket: a lakókat képviseli, nekik „asz-szisztál”. Mert ha így van, akkor „… a szemek, a nézőpontok, a vágyak, az összpontosított figyelem asszisztálásával – valóban megjelení-tés lesz az ismétlésből”.20

A település jelentésrétegei kimeríthetetlenek. Az építészeti ré-tegelméletek közt figyelemre méltó Heinz Tesar rétegelmélete.21 Ő ugyan csak épületekről beszél, de értelemszerűen utcákra, városok-ra, illetve települési tájakra is gondol – sőt, kifejezetten ajánlja, hogy járjunk a városban, és közben rajzoljunk, mert a puszta nézés nem elég: mozgásban és manuálisan is át kell élni a látványt.22 A lehet-séges rétegek közt megemlíti a földtani rétegeket és a földrajzi környezetet, az anyagok rétegét, a történelmi idő lenyomatait, az egyes korok gondolkodását, a közösség jelenlétét, és magát az építészetet mint látható és láthatatlan természetű szellemi és érzé-ki rétegződést, miközben rámutat arra, hogy a német nyelvben a történelem (die Geschichte) és a rétegzettség (das Geschichte) szavak

7. ábra • A szent színház

8. ábra • A nyers színház

9. ábra • A közvetlen színház

19 „Azért nem értjük meg a katarzist, mert azonossá vált egyfajta érzelmi gőzfürdővel. Azért nem értjük meg a tragédiát, mert összekeveredett a hősök hősködésével. Mágiát akarunk, de összekeverjük a hókuszpókusz-szal, és reménytelenül összekutyultuk a szerelmet a nemiséggel, a szépséget az esztétizálással.” (Id. mű, 120. oldal)

20 Id. mű, 197−198. oldal.21 Heinz Tesar-szövegek Gyöngy Katalin fordításában olvashatók Rétegek

címen in: Magyar Építőművészet 1989/4. Két kiváló elemzés: Kovács Péter: TesaRétegek in: Magyar Építőművészet 2009/6 (53.), valamint Berta Erzsé-bet in: Disputa 2009/07−08., Fórum.

22 „Keresztülmenni a városon, a városban rajzolni, helyben rajzolni, ezek a legfontosabb dolgok, amiket meg kell tenni, mielőtt épít az ember. Az emberek, akiket a városban ismerünk, az élmények, amiket talán koráb-ban a városban szereztünk, számomra éppoly fontosak. Az építészet a város történelmének és az egyének konfrontációja. Ezeket a pólusokat kell összeegyeztetni, azaz ezt a dualitást szóra bírni. Ezáltal jöhet létre az építészet.” (Gyöngy Katalin fordítása az idézett helyen.)

csak nemükben különböznek egymástól. Míg a hely szellemének fogalmát meg teremtő Hei-degger azt állítja, hogy az alkotás hozza létre a helyet, Norberg-Schulz szerint fordítva: a hely az alkotás alapja, addig Tesar foly tatja a helyet, és szerinte az építészetnek a meglévő rétegek kompozitumát mindig egy új réteggel kellene gazdagítania. Érdemes idézni Mako vecz Imrét:

„Nehéz megérteni, hogy a műveltség egy táj – metatermészet, amely ben közlekednünk kell, ismernünk kell az összefüggéseket, a jeles sze-mélyek gondolatait, azok kapcsolatát más sze-mélyek, csoportok gondolataival.”23 Az idé zet meg is fordítható: minden táj egyben művelt ség is. Talán ez az, ami az élhetőség alapja: legalább-is az, amiért érdemes egy adott helyen élni.

Tamás Meggyesi: THE IDENTITY OF THE CITYWhat are the conditions for a liveable city? This issue is inherently inseparable from the identity and the character of a settlement. All settlements have irreplaceable individual characters, with their own right to existence, which is not restrict-ed to their economic and technical foundations or even to the quality of the physical environ-ment. The conditions of liveability are rooted deep in the nature of our humanity, the deterio-ration of which cannot be therefore remediated with external means. Large cities are unliveable to the extent that our present-day culture is alien-ated. It must be considered that if a place loses its spirit, not only will that result in the spiritual impoverishment of our surroundings, but it also influences liveability. Besides that, the author discusses the world models developed by Hamvas and Karácsony and tries to find answers through theatrical and linguistic analogies.

Imre Makovecz wrote: „It is difficult to under-stand that culture is a landscape; a sort of meta-nature in which we must pass through, recognize the correlations, the thoughts of eminent persons and the correlation of those with the thoughts of other people and groups.” The quote can be re-versed: all landscapes are cultures of their own as well. Maybe this is what constitutes liveabil-ity; or at least this is why it is worth living at any given location.

23 Makovecz Imre: Írások, 1989. In: Magyar Építő-művészet, 2011/5, 3. oldal.

Szent István Egyetem, Állatorvostudományi Kar, a főbejárat környezetének

KERTÉPÍTÉSZETI MEGÚJÍTÁSA

Szilágyi Éva, Vincze Attilafotók: Szilágyi Éva

A magas színvonalú építészeti alkotások mellett nem téveszthetjük szem elől az igé nyes, művészi ihletettségű környezet ki alakítását. Ehhez bátor és kitartó kert- és tájtervezőkre, jó megbízókra, és nem utolsósorban becsületes kivitelezőkre van szükség. Manapság minden sztenderdizá lódik, a lelkünk éppen ezért igényli az olyan finom, vidám, érzékeny, egyedi alkotásokat, amelyek figyelembe veszik a történel-mi hátteret, a város szövetének adottságait, a megbízó és a használók igényeit. Az Or szágépítő folyóirat határozott szándéka, hogy a jövőben az ilyen alkotásokat Ol-vasóink is megismerhessék.

Herczeg Ágnes

A magyar állatorvosképzés története 1787-ig nyúlik vissza. Ekkor kezdte meg műkö-dését a Pesti Egyetem Orvosi Karán az Állatgyógyászati Tanszék és Állatgyógyintézet. Több költözést követően 1879-ben ke rült az intézmény a mai campusra, amelynek terveit Steindl Imre készítette el. Hét olasz reneszánsz stílusú pavilon épült fel, angol ízlésű fásított kerttel. Steindl a kivi telezésbe bevonta állandó partnereit: a pavilonokat Zsolnay-kerámiák díszítik. Az egyes épületeken az ott oktatott tárgyhoz illő ábrázo-lások (állatfejek, kémikusok, állatcsontok, mikroszkóp, könyv stb.), a kerítésen állat-fejek láthatók. Az emeletes főépületet Róth Miksának tulajdonított ólom üveg ablakok díszítik. Az idők folyamán jelentősen bővült az intézmény területe és épületeinek száma. A II. világháború után a járóbeteg-forgalom is átalakult, ekkor már főként csak lovak és kutyák érkeztek. A gyógyítás egyéb szegmenseinek tanulmányozásá-hoz tangazdaságot kívántak létrehozni a hallgatóknak. A hetvenes években a campuson több épületet elbontottak, helyükre újak kerültek. Ekkor épült fel példá-ul az aulának, tornacsarnoknak, étteremnek helyet adó, többszintes, közismert fő-épület. Az állandó helyhiány miatt a kilencvenes években megszületett a második campus terve az üllői Dóra-majorba. Ebből azonban végül csak a nagyállat-klinika és a kapcsolódó központi épület valósult meg Makovecz Imre tervei alapján. Az István utcai campus ezzel párhuzamosan kisállat klinikával, hallgatói központtal és új elő-adóval bővült. A napjainkban a Szent István Egyetem önálló karaként működő intéz mény 1897-ben kialakított angol ízlésű, szobrokkal ékesített, fásított kerttel rendel kezik, amely máig őrzi eredeti szerkezetét.

A jelenlegi főbejárat korábban az egyetem egyik hátsó bejárata volt. Itt hajtották be az állatokat, s ehhez nagy, burkolt területet alakítottak ki. A főbejárat eredetileg a ma könyvtárként funkcionáló főépületnél volt, a Rottenbiller utcában. Később a Beth len utcai modern épületszárnyon keresztül lehetett gyalogosan bejutni az egyetem területére. Az autóforgalom növekedésével az István utcai bejárat jelentő-sége foko zatosan felértékelődött. Környezetét a 80-as évek végén rendezték, ekkor állították fel Domonkos Béla bronzból készült, Magyar szürke bika című szobrát, amely azóta az egyetem életében meghatározó szimbólummá vált. A bejárati rész 2012 decemberéig építészetileg és kertépítészetileg nem fejlődött. A szobor egy elha-

A képeket a szerző bocsátotta rendelkezésünkre.

58 59országépítő • 2014 | 2 országépítő • 2014 | 2

nyagolt, kitapo sott zöldfelületen állt, mö-götte kiöregedő, megdőlt kínai nyárfák sorakoztak. A többször foltozott, töredezett aszfaltburkolatú tér szervezése kaotikus volt, a forgalomterelést a korszakra jellem-ző műkő virágládákkal oldották meg.

Az egyetem vezetése 2012-ben döntött arról, hogy a főbejárat funkcióját is betöltő területet reprezentatív térré alakítja. Több tervváltozat is készült, amelyek közül a megrendelővel közösen választottuk ki a kerthez leginkább illő szerkezetet és for-mavilágot. A különböző stílusú vázlatok közül az íves vonalvezetésű burkolatokra és a téglaépületek hangulatához igazodó, angolos stílusú, hullámzó bukszusokkal beültetett zöldfelületekre esett a választás. A koncepcióterv tartalmazta a meglévő bikaszobor mögött található elöregedett kínai nyárfasor eltávolítását, illetve magá-nak a bikának a homokpusztát megidéző környezetbe állítását, valamint két oldalról, a puszta hullámzását idéző burkolt útvo-nallal történő megközelíthetőségét. A kis-állatklinika homlokzata elé csepp alakú, hullámzó kontúrú zöldfelületek kerültek, melyeknek íves formavilága illeszkedik az épületen megjelenő kerámiaelemekhez. A korábbi sík terep megmozgatásával, dom-bok kialakításával kívántuk hangsúlyozni a tervezett homokpusztai hangulat forma-

világát. A járdák térkő, a terek nagy, illetve kis kockakő burkolatot kaptak. Válogatott pusztamiskei kavicsokból készült a szobor megközelítésére szolgáló gyalogosfelület kavicsmozaik burkolata.

A tervezett növényzet jellegében elkülö-nülő, karakteres elemekre tagolódik. Ha belépünk a főbejáraton, a legfőbb látvány-elem a bikát körbeölelő „homokpuszta”. Az ehhez illő hangulatot dísznövényekkel ala-kítottuk ki. Jellemzően különböző magas-ságú és színű díszfüvek alkotják a pusz ta-gyepet, közéjük pedig virágos kétszikű fol-tok kerültek. A másik jellegzetes növényze-ti elem a hullámzó felületet adó nyírott bukszus, amelyet évszakonként változó növénydíszek egészítenek ki. A harmadik karakteres elemet a bokorfák és a szoliter liliomfacserjék elrendezése adja.

A térre a növényágyakba illeszkedő, egye-di tervezésű kecskelábas csapolású tölgyfa ülőkockákat helyeztünk el. Az egykori istál-lókból megmentett tardosi vörös félmár-vány etetőkből a madarak és a várakozó ebek számára készültek állatitatók. A néhai lóállásokat elválasztó, műemléki szempont-ból is értékes öntöttvas oszlopokat a meg-bízó kérésére felhasználtuk az átalakítás során. Jelenleg pollerfunkciót látnak el a tér több pontján. A területre állatszobrok

elhelyezését javasoltuk, melyek témájuk-ban kapcsolódnak az egyetem tevékeny-ségéhez, formájukban pedig illeszkednek a hullámzó vonalú zöldfelületekhez. Az állatszobrokra Gerstenkorn Román szobrász-művész adott javaslatokat, kivitelezésük még várat magára.

Összegezve: tevékenységünk ha tékony és sikeres projektnek könyvelhető el; igazi csapatmunka alakult ki a megbízó, a terve-ző és a kivitelezők között. A diákok már az átadás előtt örömmel foglalták el az új teret, amelyet az ott dolgozók is szeretnek.

MAIN ENTRANCE TO THE FACULTY OF VETERINARY MEDICINEThe art of creating graceful environments is part of architecture. Nowadays standards reign over all, making our soul long for indi-vidual landscapes and garden arrangements which sensitively reflect the historical back-ground, the couleur locale and the needs of the users. In view of this, the campus' ne-glected main entrance was transformed into a representative space which revamps sev-eral objects of cultural heritage by reestab-lishing the harmony between the metro-politan environment and the bull sculpture which reflects the spirit of the plains.

Gerstenkorn Román szobrászművész vázlatai Fotók: Szilágyi Éva