Szociálpszichológia tételek

Szociálpszichológia tételek

1. A szociálpszichológia kialakulása, vizsgálati módszereiTárgya:

A társadalomba tartozó egyén – személyiség viselkedésének tanulmányozásaA társadalmat mozgató erők tanulmányozásaAz egyén és a csoport kapcsolataA csoportok tagjainak viszonya, a csoport alakulása, befolyásoló tényezők

Források: utilitarianizmus: az egyéni jólét – az egyén egoizmusa a legkorlátlanabbul érvényesültömeglélektan

Történet:Csoportok szerveződése, működése (1908-1917)attitűdök mérése (Thurstone), előítéletet mérő skála (Bogardus)(1918-1929)Mead (szociális interakció) (1930-1939)Lewin (csoportdinamika) (1940-1949)Allport (előítélet), Sherif (csoportközi viszonyok) (1950-1959)kognitív szociálpszichológia, Festinger (kogn. disszonancia) (1960-1969)megújult csoportlélektan: Rogers; attribúció kutatása; interakció kutatása (Goffman)

Interdiszciplináris. A szociálpszichológia: magyarul társadalomlélektant jelent. A szociálpszichológia elnevezés annyit elárul, hogy határtudománnyal a szociológiával és a pszichológiával közösen kialakult tudományos kérdéseken a vizsgálatára szerveződött, amelyek tudományozására egyedül sem az egyik sem a másik tudomány nem vállalkozhat. Olyan társadalmi témák ezek, amelyeknek lélektani vonatkozásuk is van.Tárgya: különböző szociális egységekben végbemenő folyamatokat vizsgálva tanulmányozza.Szociális egység: ember, tömeg, csoport.Internalizáció: befogadom a társas hatásokat.Externalizáció: én is kivetülök ebből a csoportból.Szociálpszichológia: foglalkozik a társadalmi valóság 4 területével:- az egyénnel ( szocializáció, szociálisan meghatározott személyiségjellemző és szociálisan befolyásolt pszichológiai jelenségek.)- társas kapcsolatokkal- csoportokkal- tömeggel és ezeket a lélektani témákat vizsgálják.

Magánszféra: - jellemző a magánszférára – gondot okoznak az emberi kapcsolatok, feladata ennek a kezelése.

Hivatalos szféra: - termelő szféra csökken, szolgálati szférába mennek át.

A szociálpszichológia eredményeit a modern társadalomban ma már széles körben hasznosítják. Nemcsak a tudományágakban hanem a gyakorlati élet különböző területein is. Az egyéb kérdéssel kapcsolatban feltárt társadalomlélektani ismeretek egyre nagyobb hatással vannak a közgondolkodásra.A szociálpszichológia történeti fejlődése: XIX. század végeA szociálpszichológia elméleti forrásai Eu-ból származnak és első művelői is eu-i kutatók voltak, önálló tudománnyá válása mégis az Am-i Egyesült Államokban köv. be. A társadalom megjavításához szükségesek voltak iránymutatások, módszerek amelyeket a társadalom a tudománytól várta. Erre a problémákra azonban amelyek interdiszciplináris megközelítésű vizsgálatokat igényeltek külön-külön sem a szociológia sem a pszichológia nem vállalkozhatott. Olyan tudományág kialakítására volt szükség amely a kettős szemléletmódot egyesíteni tudta. Így jött létre a szociálpszichológia. - néplélektani irányzat Wundt és Lazarus nevéhez fűződik.- Tömeglélektani irányzat Le Bon nevéhez fűződik.- Ösztönelméletek Mc.Dougall (akinek az egyén volt a kiindulási alapja az előbbiekben a társadalom)

Hedonizmus: (örömszerzés hajlama)Egoizmus: ( önző, én érvényesítő hogy boldog legyen ahhoz hatalmat kell szerezni)Altarizmus: ( önteltség, vele született ösztön a jó tevés)

1930. irányzatok- individuálpszichológia: Allport

1


( motívumokra vezeti vissza pl. kíváncsiság, önérvényesítés)- behaviorizmus ( viselkedés lélektan – jutalmazás és büntetés szerepét hangsúlyozza ki)

- alaklélektan: Kurt Lewinn ( a belső reprezentációk meghatározzák)- kognitív pszichológia: ( hogy megértsük a társas viselkedést, ahhoz az kell, hogy jól tudjam a bennem és másokban lejátszódó kognitív folyamatokat)1960-ban Mo-on nem támogatott szakterület volt a szociálpszichológia. A 70-es években Hunyadi és Budai Béla vállalt fontos szerepet nemzetközi eredmények terjesztésében.Kutatási módszerei a szociálpszichológiának:- szociometria módszere- attitüd skálázás- tartalom és helyzetelemezés alkalmazására történnek a szociálpszichológiai kutatások.Kutatómunka főbb kritériumai:

1, - érvényesség (validitás): kiválasztott módszerek alkalmasak-e a kutatási téma alkalmazására

2, - megbízhatóság (reliabilitás): a később megismételt vizsgálat során is ugyanazt az eredményt kell kapnunk ( ha pl. a megkérdezett személy helyzete időközben megváltozott, a megbízhatóság kisebb lesz)Módszerek:

1, - megfigyelés: tapasztalati adatok gyűjtésére, jelenségek, folyamatok nyomon követésére és eredet feltárására alkalmas módszer. A megfigyelés lehet közvetlen (személyes) amely történhet passzív szemlélődéssel vagy aktív ténykedéssel nyíltan és leplezett formában és közvetett vagyis eszk-et alkalmazó.

2, - kísérlet: valamely konkrét jelenség új rejtett összefüggésének feltárását különböző feltételektől való függőségének megállapítását célzó módszer. A kísérlet történhet természetesen és mesterségesen kialakított körülmények között. A kísérletnél az eredmények megbízhatósága sokkal nagyobb, mint a megfigyelés esetében.

3, - kikérdezés (exploráció): a szociálpszichológiai kutatások egyik leggyakrabban alkalmazott módszere amely alkalmas érzelmi viszonyulások, tudatállapotok, értékelő beállítódások , vélemények közvetlen megragadására illetve értékelésére. A kikérdezés történhet szóban és írásban tudásra, véleményre, motívumokra egyaránt irányulhat.

4, - dokumentumelemzés: fontos információforrás hiszen a tartalmi, nyelvi formai elemek tájékozódásban is jó szolgálatot tehet. Az elemzés céljára hivatalos és személyes dokumentumok egyaránt felhasználhatók. Tehát a dokumentumelemzés a múltban készült vagy kurrens írásos anyagok meghatározó szempontok szerinti feldolgozása.

5, - tartalomelemzés: a dokumentumelemzéssel rokon módszer. Vizsgálja, hogy bizonyos fogalmak, gondolatok, érzelmi reakciók milyen gyakorisággal fordulnak elő a vizsgálati személy beszédében. A tartalomelemzés mint módszer akkor igazán hatékony, ha elegendő összehasonlító adat áll a kutatók rendelkezésére.

6, - helyzetelemzés: nem más, mint a hatásrendszer elemzés. Ezt a módszert leginkább a tevékenységek elemzésére alkalmas módszerként tartják számon. A tevékenységelemzés a köv. tényezők vizsgálatára terjed ki: a cél, a környezet, a tevékenység jellege, követelményszint, eszk-k, a tevékenység haszna, hasznossága.

7, - A szociometria: a csoport érzelmi szerkezetének és e szerkezeten belül az egyes csoport tagok elrendeződésének a feltérképezésére alkalmas módszer. A módszer kidolgozása Jacob Moreno nevéhez fűződik. A szociometriai felmérés eredményeként kapott adatokat a kutatók táblázatban összesítik, amelyből egy-egy egyén szociometriai helyzete jól leolvasható. Az adatokból sokféle statisztikai mutató képezhető. A szociometriai adatok grafikus ábrázolását szociogramnak nev. A szociometria módszerének továbbfejlesztésében jelentős szerepet játszott Mérei Ferenc aki hazánkban kísérletezett a gyakorlati alkalmazásával.

2


2. Az emberi kommunikációA kommunikáció egyszerre több funkciót is betölt. Alapvető funkciója az információközlés, eszköze a kapcsolattartásnak, a partner befolyásolásának, a kölcsönös egymásra hatásnak, és a kapcsolat minősítésének. A kommunikáció folyamatában 4 tényező szerepel: a közlő (adó), a fogadó (vevő, célszemély), a közlemény (üzenet, információ), és a továbbító közeg (csatorna). A kommunikáció történhet: nyelvi jelekkel (szavak közvetítésével) és egyéb más nem szóbeli formában, az előbbit verbális, az utóbbit nem verbális (illetve ha ez nem tudatos szabályozott akkor meta-) kommunikációnak nev.A verbális kommunikációban a szavak töltik be az információközvetítő szerepet. Torzító hatású lehet a verbális kommunikációban a felek közötti alá-fölérendeltségi viszony. A beszéd tartalmából értesülhetünk a közlő személy törekvéséről, érdeklődéséről, gondolatairól, értékítéleteiről, érzelmeiről. A nem verbális kommunikáció azoknak a beszédet kísérő másodlagos megnyilvánulásoknak az összessége, amelynek a szóbeli közlés tartalmi oldalát minősítik, jelentését árnyalják, közvetve kifejezik a kommunikálónak a partnerhez való viszonyulását. A bennünk rejlő kommunikációs lehetőségek száma rendkívül nagy. Olykor a másodlagos közlések sejtetik, hogy mennyire őszinte a direkt közlés. Minthogy a másodlagos jelzések biológiai eredetűek, önkéntelenül is megnyilvánulnak, ha azonban tudatosan szabályozzuk megjelenésüket, akkor viszont színlelhetők is, s így alkalmasak lehetnek a partner megtévesztésére. A nem verbális kommunikáció 3 síkon bonyolódik. Ezek a testbeszéd (arcjáték, szem kontaktusváltás, tekintet, taglejtések, testtartás, érintés és térközszabályozás), a vokális csatornához kapcsolódó elemek (hangerő, hanglejtés, beszédtempó), és a szimbolikus csatornán folyó közlés (hajviselet, díszek, ékszerek, jelvények). A nem verbális kommunikáció 4 dimenzióban ad visszajelzést a közlőnek a befogadóhoz való viszonyáról pl. a közlés tartalmáról, a közlés szituációjáról és a közlés jellegéről. Az arcjáték (mimika) által közvetített jelek a legkifejezőbbek ezért v.mennyi nem verbális jelzés közül a legfontosabbak. Az arcjátékok elsősorban az érzelmi viszony tükrözői. Az arcjátékot a szemek, a szemöldök és a száj mozgásai képezik. A szemöldök mozgása a partner szavainak folyamatos kommentátora. A legtöbb ember képes arra, hogy a partner mimikáját helyesen értelmezze. A tekintet az arcjátéktól csak nehezen különíthető el. Ennek ellenére olykor önálló életet is élő, de mindenképpen fontos jelzéseket közvetítő forrás. Az emberek szemezésének hátterében mindig az érdeklődés áll. Önkéntelenül is keressük a másik ember tekintetét, hogy visszajelzést kapjunk az általunk közöltek fogadásáról. a tekintet könnyíti meg a helyzet feletti kontrollt. A taglejtések (gesztusok) jelentős információforrások. Az ujjak mozgatása a tárgyak babrálása szorongást, az ökölbe szorított kéz agressziót, a szájhoz ill. az archoz emelt kéz belső feszültséget zavart fejez ki. A szóbeli kifejezést magát is segíthetik. A gesztusok között is akad jó néhány forma pl. intés, hívás, helykínálás, leintés. Ezeknek persze csak meghatározott kultúrkörben van azonos jelentésük. A testtartással összefüggő jelzések közül a fej, láb és deréktartásnak van jelentős információértéke, ezek sem mindig teljesen egyértelmű jelzések. Általános testtartásunk és mozgásunk jelezheti érzelmi állapotunkat de a partner iránti attitüdünket sőt és énképünket is. A testtartás szintén lehet barátságos és ellenséges is. A testi kontaktus az ölelés, a simogatás, a szeretet, a vonzalom, olykor pedig az együttérzés. A térközszabályozás (proxemika) az álatok ún. területi viselkedésénél is jól megfigyelhető.Edward Hall 4-féle távolságot regisztrált: a bizalmas, a személyes, a társasági és a nyilvános távolságot. A bizalmas távolság az érzelmileg szorosan kötődő személyek között fordul elő. A személyes távolságban a partnerek nagyjából karnyújtásnyira vannak egymástól. A társasági távolságot ismerőseinkkel tartunk fenn. A nyilvános távolság pl. az előadó és a hallgatóság között van. Ez már a személyes vonatkozások körén is kívül esik. Minél nagyobb egy távolság annál nagyobb jelentőséget kap a testtartás és a taglejtés. A térközszabályozás nemzeti hovatartozás és műveltségi kör szerint is eléggé nagy eltéréseket mutat.

3


A kommunikációnak a verbális és nem verbális változatán kívül természetesen eszköze lehet az írás a rajz és a kép is. Ezek azonban jelentőségükben nem érnek fel a beszéddel, de még a nem verbális elemekkel sem, nem képesek ugyanis azok többleteit visszaadni.

A kommunikáció szociálpszichológiai funkcióiBales:

Kifejezhet: szolidaritást (a partner státusát emeli, segít, jutalmaz) feszültségcsökkentést (tréfálkozik, elégedettséget fejez ki, nevet) egyetértést (megért, aláveti magát valaminek, elfogad)

Szolgálhat: javaslattal (a másik autonómiájának elismerésével irányít) véleménnyel (értékel, elemez, belső tartalmakat fejez ki) útmutatással (informál, ismétel, megvilágít)

Kérhet: útmutatást véleményt javaslatot (a cselekvés lehetséges irányának kijelölését)

Jelezhet: véleménykülönbséget (nem segít, passzívan elutasít) feszültséget (egyezséget kér, kerüli a vitát) ellenséges érzelmeket (gyengíti a másik státusát, erősíti a sajátját)

4


3. Személyközi kapcsolatok és típusai

Az emberek közötti kapcsolatok okai: A világ megértése – kontrollálása Összetartozás érzésének megélése (jutalom) Endogén(személyes)/exogén (szerepszerű)

Típusai: formális/ informális pozitív / negatív

Kialakulásának magyarázó elvei: hasonlóság / ellentét (kiegészítés - komplementaritás) csereelmélet (költség / haszon)

Folyamata: térbeli – időbeli együtt-egzisztálás egyoldalú észrevétel kapcsolatfelvétel (formális/informális) kölcsönösség

közös tevékenység önfeltárás intimitás

kizárólagosság „intézményesült” kapcsolat (közösen szervezett világ)

A társas kapcsolatok keletkezése, indítékaiA kapcsolaton általában v.milyen összeköttetést, érintkezést, ismeretséget, viszonyt értünk. Társas kapcsolaton pedig személyek között kialakult köteléket, amely többnyire közvetlen (személyes jellegű) de közvetett is lehet pl. amikor telefonon keresztül teremtünk kapcsolatot, vagy levelezés útján érintkezünk v.kivel. A társas kapcsolatok szükségességét az ember veleszületett biológiai késztetéseivel magyarázzák, öröklött késztetéseink (ösztöneink, biológiai szükségleteink) a kapcsolatalakításnak. Társas viszonyainkat nem elsősorban ezek, hanem sokkal inkább a szociális szükségleteink határozzák meg. A kapcsolatok létesítésének és fenntartásának igénye döntően az ember társas lény mivoltából fakad, a kapcsolatok ugyanis a társadalmi élet nélkülözhetetlen kellékei. Életünk során sokféle kapcsolatot alakítunk ki: futó ismeretséget kötünk közös utazás, üdülés alkalmával idegen személyekkel, szorosabb partnerkapcsolatban állunk munka-társainkkal, közvetlenebb kapcsolatot tartunk fenn rokonainkkal, barátainkkal, a legmaradandóbb kapcsolat házastársunkhoz, legközelebbi hozzátartozóinkhoz fűz bennünket. Az emberek között létesült különféle kapcsolatokat a társadalomlélektan személyek közötti idegen szóval „interpeszonális” kapcsolatnak nevezi.A kapcsolat két vagy több személy között többnyire nem véletlenszerűen alakul ki. Kapcsolatot rendszerint mindenki saját vagy kölcsönös kezdeményezés, illetve egy harmadik személy közreműködése hoz létre. Az ok akár tudatos akár nem minden esetben ugyanaz valamely konkrét szükséglet kielégítésének az igénye. A társkeresés illetve a kapcsolatfel-vétel egyik igen fontos motiváló tényezője a fizikai közelség. Ennek mértékétől függ, hogy a környezetünkben előforduló emberek közül egyáltalán kit fogunk észrevenni. Fontos motiváló hatást fejt ki a fizikai vonzerő. Jelentős szerepet tölt be a kapcsolat létesítésében a társadalmi és a demográfiai hasonlóság. Az esetek többségében olyan személyekkel igyekszünk kapcsolatba lépni akiknek családi (szociális) háttere hasonló a miénkhez. Az egyének elsősorban saját státusszintjükön vagy ahhoz közeli szinten lévők közül választanak partnert. A hasonló attitüdökkel rendelkezőkhöz általában jobban vonzódunk. Az embernek fontos, hogy olyan partnerei (barátai) legyenek akik elfogadják őt, akik pozitív hatással vannak, akik szociális szükségleteit képesek kielégíteni. Minden társválasztás végső soron tehát a másik

5


emberhez való vonzódáson alapul. A vonzalom legfontosabb determinánsa a közelség, a rokonszenv érzése. Vonzalmat kiváltó szerepe van a viszonosságnak is. Ha ugyanis úgy tapasztaljuk, hogy valaki kedvel bennünket, jó véleménnyel van rólunk, minket választ, akkor mi is pozitívan viszonyulunk hozzá, rokonszenvessé válik számunkra.A kapcsolatok fajtáiA kapcsolat kétféle alapon jöhet létre: a társadalmi munkamegosztás kezdeményeként, vagyis szervezés útján illetve egyéni érdekből vagyis érzelmi alapon spontán kötődés útján. Az előbbit formális az utóbbit informális kapcsolatnak nev.A formális kapcsolat társadalmi kényszerhelyzet amelyben a partnerek viszonyát az érdekekben való egyezés a közös cél szabályozza. A formális kapcsolatban állók együttműködése éppen ezért normákhoz kötött. Formális kapcsolat minden szervezeti és alkalom-szerű kapcsolat pl. a munkatársi, az orvos-beteg, az ügyintéző-ügyfél kapcsolat.Az informális kapcsolatok a baráti, szerelmi, házastársi kapcsolatok amelyek közös értékszempontokon nyugvó bizalmas (intim) kapcsolatok amelyekben a felek viszonya kötetlen, közléseiket teljes nyíltság, őszinteség jellemzi.A kapcsolatok fejlődéseMinden kapcsolat a felszínes ismeretséggel és érintkezéssel indul. További alakulását azonban már meghatározott szabályszerűségek jellemzik. A társas kapcsolatokkal foglalkozó kutatók több fázist különböztetnek meg: az ún. egyoldalú észrevétel, a felszínes kapcsolat és a kölcsönösség.

1, - Az egyoldalú észrevétel esetén csupán az egyik fél van tudatában a másiknak (azaz csak ő veszi észre a másikat) és egyoldalúan reagál rá pl. amikor az utcán egy számunkra szimpatikus ember jön velünk szemben, észrevesszük őt, majd elhaladunk mellette anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk vele.

2, - Csekély az elkötelezettség és minimális a személyes bevonódás a felszínes kapcsolatban is. A partnerek ezen a szinten szigorúan ragaszkodnak a szerepüknek megfelelő viselkedéshez, ezért viszonyuk jobbára még személytelen pl. a bolti eladókkal, az újság árusokkal való érintkezés során.

3, - A kölcsönösség szintjénél már tényleges bevonódásról beszélhetünk. Ez esetben már bizonyos mértékű intimitás is kialakul, a partnerek többé-kevésbé ugyanazt érzik és gondolják, ugyanúgy cselekednek mint a másik. A kölcsönösség létrejöttének legfőbb mozgatója a partnerek közötti érzelmi kötődés, amely egyre szorosabbá válik.A kapcsolatok természetesen nemcsak fejlődhetnek, hanem negatív irányt is követhetnek, lazulhatnak, sőt teljesen fel is borulhatnak. A kapcsolatok természetes velejárói a konfliktusok amelyek egyre szaporodnak. A bomlási folyamat egy idő után teljes szakításhoz vezethet. A kapcsolat megszakítását illetően különböző stratégiákkal találkozhatunk. A fiatalabb korosztályokhoz tartozók gyakran közvetlenül, viszonylag rövid úton viszik döntésre a kérdést. Az idősebbeknél a visszahúzódás, a leépítés általában hosszabb időt vesz igénybe, és többnyire fokozatosan megy végbe. Vannak olynak is, akik hosszabb-rövidebb ideig ámítják egymást, a végsőkig kerülik a megbánást az összeütközést.

Levinger a kapcsolatok fejlődéstörténetének elemzése során kitért az egyes társas viszonyok speciális sajátosságaira is. Megemlítette a 1, - házastársi kapcsolatokat melyben a házastársak közös tulajdonnal, közös gyermekkel rendelkeznek. Mindezek miatt nagyfokú az elkötelezettségük, de ugyanilyen lehet az elégedettségük is. 2, - A barátság az előbbi kapcsolatnál kevésbé szoros, még akkor is ha egyébként a felek érzelmi kötődése nagyon mély. Ez a viszony lényegesen könnyebben szüntethető meg különösebb formalitások nélkül. 3, - rokoni kapcsolat az érintkezések gyakorisága általában jóval kisebb, a közös érdeklődés, a fizikai közelség ugyancsak kisebb mértékű mindezek miatt a kapcsolat kisebb jelentőségű. 4, - A munkatársi kapcsolat formális a legtöbb esetben inkább csak a közös feladatokban való együttműködés jellemzi. A munkatársi kapcsolat azonban még ilyen esetekben is gyengébb és sérülékenyebb, mint akár a baráti , akár a rokoni kapcsolat.

6


4. Az én és a másik megnyilatkozási területei. szimbolikus interakcionista felfogás – szociális szerepek.

Két személyről akkor mondhatjuk el, hogy kapcsolatot létesítettek ha megvan a lehetősége annak, hogy egymás viselkedését (cselekedeteit) befolyásolni tudják. Ezt a kölcsönös egymásra hatást interakciónak nev. Az interakció minden társas kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele, olyan folyamat, amelyet közösen egyeztetett jelentések szabályoznak. A cél végül is kapcsolat ésszerű, haszon alakítása. Ahhoz, hogy az interakció sikeres legyen, rendelkeznünk kell a viselkedés pontos észlelésének, értelmezésének a képességével, ismernünk kell a társas élet szabályszerűségeit és nem utolsósorban jó kell kommunikálnunk. A korai ún. felderítő jellegű interakciónak fontos szerepük van a kapcsolat további alakulásában. A szituáció ugyanis, amelyben az első érintkezés létrejön, bizonyos viselkedéséi mintáknak kedvez, másokat viszont eleve kizárhat. Az interakció rendkívül szelektív folyamat, mint az azt megvalósító személyek, mind pedig annak tárgya szempontjából. Az interakciók az egyénre nézve különféle következményekkel járnak. Bizonyos kapcsolatok jobban, mások kevésbé elégítik ki az egyént. A legtöbb hétköznapi interakciók szabályosan visszatérő epizódok keretében zajlik. Az epizódok milyenségét a helyszín és a partnere közötti kapcsolat jellege határozza meg. Az interakció eszközeiA partnerek kölcsönös egymásra hatása döntően a kommunikáció, az ún. társas készségek alkalmazása, valamint együttműködés révén valósul meg.

1, - Kommunikációnak mint interakciós eszköznek két alapvető funkciója van: a, kontroll megoszlása és a kapcsolatra jellemző b, affiliációs üzenetek szintje.

A, a kontroll mindazon megszólításoknak a konstellációja, amelyeket az emberek egy-mással szemben alkalmaznak a kontrollt sok különálló viselkedési elemből építjük fel pl. többet vagy kevesebbet beszélünk, többet kérdezünk.

B, affiliáció a másokkal való baráti kapcsolat, együttműködés igényét, vagyis a társas szükségletet jelenti. Az affiliációt a fizikai közelséggel, a szemkontaktussal, az érintéssel, a nyitott testhelyzettel fejezzük ki. Az affiliációnak olyan szintre kell eljutnia, hogy az a felek számára megelégedettséget jelentsen.

2, - A társas készségek, más néven: taktikai viselkedés módok, azoknak a reagálás módoknak, spontán és tudatos megnyilvánulásoknak a gyűjtőneve, amelyekkel kapcsolatainkat (partnerünkkel való érintkezésünket) szabályozzuk, illetve, amelyekkel partnerünkre (és a kommunikációs folyamatra) befolyásoló hatást gyakorolunk. Alapjukat a megfelelően összehangolt verbális és nem verbális jelzések képzik. Valamennyi taktikai viselkedésmódunk a szociális tanulás eredménye. Aki a társas érintkezésben, a kommunikálásban ezeket szakértelemmel és megfelelő hatékonysággal tudja alkalmazni, azt interperszonálisan kompetensnek nev. A társas aktusban ezt követően hosszabb-rövidebb „közös problémamegoldás” következik. A felek megpróbálják a kapcsolatot úgy fenntartani, hogy az mindkettőjük számára kielégítő legyen. A választásban azonban korlátozó tényezőként hat a másik fél hasonló törekvése. Az egyik fél a másikat azzal is igyekszik „magához kötni”, hogy mindenben igazat ad neki és kívánsága szerint cselekszik. Ezzel a magatartással azonban átengedi a döntést a tekintetben, hogy milyen legyen kapcsolatuk jellege. A nemverbális jelzések intenzívebb hatásúak mint a szavak. Aki tényleges befolyást akar gyakorolni a másikra, annak mindenképpen irányítania kell a kapcsolatot, a kommunikációt még úgy is, hogy az nem mindenben tartozik a partner tetszésével. Hogy ez a körülmény ne okozzon zavart, a dominanciára törekvő félnek az irányítás fenntartása mellett megnyerőnek kell maradnia. Ez elérhető közvetett módon (finom, rábeszélő eszközök) és direkt módon is (jutalmazási eszköz alkalmazásával). A társas készségek szinkrónba hozását magunk az általános udvariassági szabályok is segíthetik.

3, - Az együttműködés a kölcsönösség 3 kulcskérdésének: a bizalomnak, az összehangoltságnak és az alkudozásnak az együttes megoldottságát feltételezi az együttműködés mindig a kölcsönös igyekezet eredményeként valósulhat csak meg. A feleknek tehát mindenekelőtt bíznunk kell egymásban. A fejlett társadalmakban az egymás iránt megnyilvánuló bizalom szinte már társadalmi norma. Ahol ugyanis a bizalom nem funkciónál, ott a gyanakvás lesz úrrá, az egyes emberek kapcsolatában és együttműködésében is komoly zavarokat idézhet elő. Interakciós függőségekAz interakció lényeges formai sajátossága a résztvevők között kialakuló függőség. Edward Jons szerint 4 féle függőségi viszony alakulhat ki az interaktív kapcsolatokban: 1, - az álfüggőség, 2, - az aszimmetrikus függőség, 3, - a reaktív függőség, 4, - kölcsönös függőség.

7


1, - Álfüggőségről akkor beszélhetünk, amikor a személyes elemek a háttérbe szorulnak és a partnerek viselkedését konkrét külső előírások határozzák meg.

2, - Aszimmetrikus függőség esetén az egyik fél kiszolgáltatott, azaz csak arra van lehetősége, hogy a kezdeményező fél viselkedésére, megnyilvánulásaira reagáljon, viselkedése tehát kikényszeríttet engedelmesség.

3, - A reaktív függőségi viszony jellemzője, hogy a partnerek egymás viselkedésének a figyelembevételével kénytelenek megnyilatkozni, mivel reagálás módjukat a helyzet kényszere szabja meg.

4, - Kölcsönös függőségi viszony a felek viselkedését az összehangoltság jellemzi. Ezért ezt a függőségi viszonyt teljes interakciónak is nevezik. A kölcsönösség érdekében a felek az interakció kezdetén igyekeznek felderíteni egymás szabályképzeteit, és sajátos alapfolyamatban megállapodásra jutni egymással. Önfeltárulkozás az interakcióban

Az önfeltárulkozásnak különösen a kapcsolat alakulásának harmadik fázisában (a kölcsönösség szintjén) van igazán jelentősége. A fokozatosság azonban itt sem elhanyagolható követelmény. Nem ajánlatos ugyanis „idő előtt” feltárnunk személyiségünk valamennyi lényeges oldalát, hiszen ez esetben érdektelenné válhatunk, sőt egyenesen kiszolgáltatottá is.Szerep-elmélet

Mead: Egy adott szituációban sajátos célokat követő szabályszerű viselkedéskomplexum, mely társadalmi normák által meghatározott.

Linton: meghatározott társadalmi és kulturális struktúrában zajlik, a társadalomban betöltött pozícióhoz – státuszhoz kötött.

Buda: Sajátos reagálási mód, szokás, legtöbbször öntudatlanul zajló viselkedési lánc, mely jellemző szociális attitűdök, emóciók, én-azonosulások közepette megy végbe.Összetevők:

szerepelvárás: egy adott státust betöltő személy viselkedését meghatá rozó tényezők, melyek a szerep-partnerek viselkedéséhez igazodnak

típusai: kann-elvárások (csekély szankció); illem – jómodorsoll-elvárások (közösségi szankció); kiközösítés, megbélyegzésmuss-elvárások (törvények általi szabályozás) büntetőjog

szerepküldés :a „társ” üzenetei kommunikációs eszközökkel az elvárásokról szerepnyomás: az elvárástól való eltérés szankcionálásaszerepkészlet: komplementer szerepek összessége (tanár – diák; tanár – tanár; tanár –

szülő)szerepkomplexum: egy adott időszakban a különböző státuszokhoz tartozó szerepek

összessége szereptípusok: velünk-születettek (nemi; gyerek)

szerzett – megharcolt, kivívott (foglalkozás, barát, feleség, apa) véletlenszerű – szituációs szerepek (beteg, vásárló)

szerepkonfliktus: szerepek közötti (anya – tanár) szerepen belüli (igazgató, művezető)

személyiség – szerep (introvertált – tanár)Szerepkonfliktus elviselése:- Figyelem megosztása: egyszerre egy szerep- Ideológiakovácsolás- Kompromisszumképzés- Kábítás- Menekülés

8


5. A személypercepció és a burkolt személyiség-elméletBonyolult folyamat, értelmi tevékenység. Sok tényező által befolyásolt folyamat. Emberismerettel kapcsolatos, pszichológusok végzik ezeket a tevékenységeket. Tényeket, tapasztalatokat gyűjtünk össze, hétköznapi vagy laikus emberismeret.A személyészlelés eredményeképpen másokról benyomásokat szerzünk, ezeket értelmezve ítéleteket alkotunk, következtetésekre jutunk, majd pedig mindezekből egységes összképet: személyiségképet alkotunk. A személyészlelés legnehezebb értelmi tevékenységeink egyike. A személyiségészlelés néhány tekintetben megegyezik a tárgyi észlelés jellemzőivel. A személyészlelés során sokkalta nagyobb a hibalehetőség, nehezebb az ítéletalkotás, és problematikusabb a korrekció is. Továbbá, hogy nem vagyunk elfogulatlanok embertársainkkal szemben attitüdjeink, szimpátiánk nagymértékben befolyásolhatják a helyes ítéletalkotást, a következtetést.A konkrét személyiség megnyilvánulásai nemcsak változatosak, hanem álcázottak, esetenként ellentmondásosak is. A személyiséghez másként közelit a tudomány és megint másként a mindennapi gyakorlat. A tudomány elsősorban az általánosabb sajátosságok megragadására összpontosít. A gyakorlati életben a személyészlelés legalkalmasabb módszeri: a megfigyelés és a beszélgetés.A megfigyelés jelenségek lényeges jegyeinek tervszerű és rendszeres feltárása, amely magában foglalja a tények értelmezést, az okok és körülmények mélyreható elemzését. A megfigyelés többnyire a külső jegyek, attitüdök és általában a viselkedés vizsgálatára terjed ki. Pl. a megjelenés, a mozgás, a fellépés és valamennyi alkati sajátosság. A külső jegyek árulkodóak, mégis könnyen félrevezethetik a szemlélőt, ha a megfigyelt tudatosan szabályozza őket. A személyészlelés pontosságát a felfogott információk megbízhatóságát számos objektív és szubjektív tényező és körülmény befolyásolhatja. Szubjektíve értelmezzük: a felfogott inf-ók értékelését nagymértékben befolyásolhatja a megfigyelő szem. és a megfigyelt szem. hasonlósága, az életkor és az észlelő neme. A férfiak és a nők észlelése között is vannak különbségek. A személypercepcióban nem lehanyagolható szubjektív tényező az észlelő pillanatnyi hangulata és empátiás képessége. A vizsgálatok tanúsága szerint a jó hangulatban lévő észlelő sokkal inkább hajlik arra, hogy pozitív tulajdonságokat feltételezzen a másik emberben. A tekintélytisztelet, holdudvarhatás (más ember belső tulajdonságát megismerem akkor az egészre vonatkoztatom), elsőbbségi hatás (itt elsősorban az első hatásnak van nagyobb szerepe), elvárás hatás (önmagát teljesítő hatás) A személyészlelés pontosságát befolyásoló objektív tényezők közül különösen a környezet, a megfigyelhetőség, az időbeliség és az észlelő által alkalmazott értékelő skála szerepe.Az észlelés pontossága nagyban függ attól, hogy a megfigyelő mennyire támaszkodik leegyszerűsítő sémák alkalmazására, melyekkel tájékozódásunkat igyekszünk gyorsítani és magát a folyamatot időben lerövidíteni. Egyik elterjedt változata a: Sztereotipizálás: adott kultúrkörben elfogadott, az emberek v.mely csop.jára, rétegére vonatkoztatott általános megítélés. Pl. a fajokkal, etnikumokkal, szakmákkal kapcsolatban kialakult sztereotípiák. A sztereotipizálás éppen ezért gyakori forrása a pontatlan, torz percepciónak, különösen akkor, ha a séma ráadásul előítéletes elemeket is tartalmaz.A személypercepció folyamatának lényeges mozzanata a felfogott és értelmezett következtetések levonása, legfőképpen annak eldöntése, hogy miért viselkedett valaki adott módon, mi lehetett viselkedésének tényleges oka. Az okságra való következtetést a szociálpszichológiában oktulajdonításnak ill. attribúciónak nev. Fritz Heider arra a következtetésre jutott, hogy a lehetséges külső és belső okok gondos elkülönítése után először mindig a külső okot keresnek a viselkedés magyarázatára és csak akkor következtetnek belső okokra, ha nyilvánvaló külső okot nem találtak. Harold Kelly kutató szerint a viselkedés szándékát az észlelők az eredménytől visszafelé haladva igyekszenek megállapítani. Kelly azt is hangsúlyozta, hogy az átlagemberek rendszerint csak a szokatlan

9


(váratlan) megnyilvánulásokra keresnek magyarázatot. Az attribúció eredményét sok egyéb tényező is befolyásolhatja, többek között a sorrend ahogyan az információkhoz hozzájutottunk. Az elsőként észlelt tulajdonságokat minden továbbinál fontosabbnak tartjuk.Igen elterjedt és valamennyi közül talán a legnehezebben kiiktatható hiba az előítéletes megítélés. Az előítélet mélyen rögzült meggyőződést nélkülöző olyan negatív értékelő beállítódás, amely megelőzi a valóság tényleges megismerését, a tényeknek és a logikus érvelésnek ellenáll, azok elöl elzárkózik. Az előítélettől vezérelt személyészlelés éppen ezért nemcsak elhamarkodott, de elfogult is, hiszen az észlelő kész feltételezésekkel eleve megfogalmazott ítéletekkel közelít a másik emberhez.A személyiségről alkotott összkép megformálásaAz összegyűjtött inf-ókat, következtetéseket, ítéleteket igyekszünk egységes struktúrába rendezni, vagyis az illetőről egy egységes képet kialakítani. Ez minden észlelés és megismerés végső célja. A személyészlelés hosszabb időt igénylő folyamat. A képalkotás már az észlelés kezdeti szakaszában megkezdődik. A központi lényeges vonás megváltoztatása az egész személyiségkép megítélését is alapvetően megváltoztatja. A megfigyelt személyről alkotott kép az észlelt benyomások egyszerű átlagolásából középértékéből kerekedik ki. Ha tehát a pozitív vonásokból van több, a személyiségkép pozitív, ha pedig a negatívakból van több akkor negatív személyiségkép alakul ki a személyről, egyénről.

SZEMÉLYPERCEPCIÓ(A SZOCIÁLIS MÁSIK ÉSZLELÉSE)

FORRÁSOK: fizikai megjelenés (szépség, öltözködés, frizura, testalkat…) nonverbális jelzések (kinezika, mimika, tekintet…) viselkedés (tevékenység – beszéd)

IMPLICIT (rejtett, burkolt) SZEMÉLYISÉG-ELMÉLETSzituatív viselkedésből következtetünk személyiség-sajátosságokraElső benyomás kialakítása:

összegzési formula pozicióhatás + centrális zulajdonságokA percepciós torzítás okai:

elvárások (előzetes információk; szociális státusz) motívumok (együttműködés – konfliktushelyzet) hangulat (projekció) kontextus (konzisztencia, alternativitás) hozzáférhetőség (mely szem.sajátosság „aktív”) megfeleltetési torzítás (az ember olyan, ahogy cselekszik)

10


6 Attitűdök rendszere, jellemző sajátosságokFogalma: A világ élő, élettelen dolgaival, jelenségeivel kapcsolatos beállítódásunk,

vélekedésünk, az ezekhez való viszonyulásunk, melyek értékekkel kapcsolódnak össze.

Atttitüd: angol szó, akcióra való képesség.Attitüd fog., keletkezése: Tapasztalatokon keresztül szerveződött mentális (belső értelmi) idegi készenléti állapot. Olyan készenléti állapot amely irányítja, dinamizálja az embernek a környezetére irányuló magatartását. Szerkezete szempontjából 3 összetevője van: A, affektív (értelmi) oldal amely az értékelő viszonyulásokat tartalmazzaB, kognitív (megismerés) amely az attitüdtárggyal kapcsolatos ismeretek, vélemények, elképzelések körét fogja át.C, konatív: amelyhez a viselkedési szándékok, cselekvéstendenciók tartoznak. A 3 összetevő együttesen pozitív akkor kozisztens, ha pedig negatív akkor inkozisztens.Tárgya: A, empirikus (tapasztalati) úton nem ismerhetőek meg. Pl. hit, vallás, világnézet- szoc. attitüd.B, empirikus úton megismerhetőek pl. autómárka Dimenziói: - érzelmi, értékelési tartomány - intenzitás - relevanciaKatz, White, Mc.Guire szerint az attitüdök 4 funkcióját említik:1, - alkalmazkodási funkció: ami az egyént segíti a nehézségeinek elkerülésében, céljai elérésében.2, - önvédelmi vagy énvédő funkció: ami az egyént pozitív vonásainak erősítésével tartják távol a negatív érzésektől.3, - értékkifejező funkció: amikor mások a tényleges egyéni értékek érvényességét erősíti. 4, - ismereti vagy tudásfunkció: amelyek lehetővé teszik, hogy az új élményeket a már meglévő értékelő dimenziók mentén kategorizálhassuk.

Az attitüdök többféleképpen mérhetőek:1, - önregisztrálással: rendkívül szubjektív és őszintétlen lehet.2, - külső elbíráló általi regisztrálás interjúkra adott válaszok értékelésére épül.3, - skálarendszer esetében értékelő jellegű megállapítások elfogadásából vagy elutasításából formálnak képet. Maga a skála egy többdimenziós metrikus vonatkoztatási rendszer. Skálafajták: Thurston, Likert, Guttmann skála.

Az attitüd és érték: társadalmi, történelmi termék amely a változó környezet hatására alakulnak ki, nem a dolgokban lévő tulajdonságokban.

11


7. Értékek rendszere, kapcsolata attitűdökkel:Érték definíciója: A világ élő és létettelen dolgai, elvont fogalmai, amelyek birtoklásáért tevékenységet vagyunk hajlandók folytatni.Értékek funkciói:

világhoz való viszonulás –tájékozódás szükséglet – társadalmi meghatározottság (kultúra, ideológia) Én-azonosság Komplex világ értelmezés(hova tartozom) Egyénnek motivációs bázis

Társadalmi értékrendszer: A társadalom elvárja, hogy értékként hangozzanakSzemélyes értékrendszer: a tényleges, mely kiolvasható cselekedeteinkbőlÉrtékek problémái:

mimikri: olyan emberek, akik meg se tudják nevezni értékeiket kamuflázs: tudják az értékeiket, de nyilvánosan nem vállalják fel. hipokrízis: tökéletesen tudják mik az értékeik, de tudatosan más értékeket sorolnak fel.

Értékek csoportosítása: Cél-eszközérték (a boldogság elérése a cél, boldog leszek, ha elfogadnak, munkabeli sikersség, anyagi biztonság (eszközérték)stabil (10 parancsolat)dinamikus (szabadság)szolidaritás (emberek közötti kapcsolatokkal kapcsolatosteljesítmény (munkával kapcsolatosstabil teljesítmény: minőségi munkadinamikus teljesítmény : kreatív gondolkodás, ötletességdinamikus szolidaritás: versengés, kooperáció- együttműködés

12


8. Kognitív disszonanciaA kognitív disszonancia (felismerem, hogy az attitűdöm,s a viselkedésem ellentmondásban van)Kognitív disszonancia - Festinger:Azt hangsúlyozza, hogy az emberek ellentmondásmentes világképre törekszenek. E világkép kognitív elemekből épül fel, melyet relevancia kapcsol össze egymással. Az egymásra nézve releváns elemek ellentmondásmentes és ellentmondó (disszonáns) alakzatokban fordulnak elő. -Általában a kognitív komponens, az érzelmi, viselkedési komponens ellentmondásba kerül (dohányzás káros mégis rágyújt)-feszültség csökkentése disszonancia redukcióJ. Brehm kísérleteHáziasszonyok mennyire szeretik a háztartási gépeketCarlsmith – Festinger kísérleteunalmas fa. – gombolyag tekerésA kognitív disszonancia átélésének előfeltételei:

Az attitűdnek nem megfelelő viselkedésnek káros következményei lehetnek Tetteinkért felellőséget kell vállalnunk Fiziológiai arousalt kell átélni Saját tettemnek következményeként élem át az arousalt.

kognitív disszonancia csökkentésének módozatai; Megszüntetés módjai: Összehangolás (viselkedés összehangolása az attitűddel) Átértékelés (a viselkedéshez igazítjuk a vélekedésünket) Védelmezés (viselkedésünket jóváhagyjuk, s meggyőzzük magunkat, hogy nem okozunk károkat) Kétségbevonás (azt vonjuk kétségbe, hogy valakinek kárt okozunk)

13


9. Az attribúció elmélete:Forrás:

Figyelemfelkeltő inger – esemény (Taylor&Fiske) Meglepetés – váratlanság (Weiner)

Oklátás ≠ tényleges okság fenomenális okság:Egyszeri, azonnali reagálást tesz lehetővé.

Heider&Simmel: geometriai alakzatokSzemélyészlelés – szándéktulajdonítás (külső – belső ok)

attribúciós hibák – tozítások: Belső ok túlbecsülése, külső ok lebecsülése Személyes érintettség Racionalizálás – énvédő mechanizmusok

Kelley: disztiktivitás:deviáns esemény, viselkedés a kiváltó okkonzisztencia:ritkán előforduló esemény: külső okgyakran előforduló (várt): belső okkonszenzus:mások, hasonló helyzetben mit tennének(alacsony konsz.: egyedi reagálás – belső ok)

Attribúció-elmélet: azokkal a szabályokkal foglalkozik, amelyeket akkor alkalmazunk, amikor megpróbálunk oksági következtetéseket levonni a megfigyelt személy viselkedéséből.ATTRIBÚCIÓ : Az a szükségletünk, hogy valamiféle indokot keressünk a másik ember viselkedésére. (oktulajdonító ítéletek, oksági következtetések.)

14


10. Személyközi kapcsolatok alakulása:A kapcsolatok fajtáiA kapcsolat kétféle alapon jöhet létre: a társadalmi munkamegosztás kezdeményeként, vagyis szervezés útján illetve egyéni érdekből vagyis érzelmi alapon spontán kötődés útján. Az előbbit formális az utóbbit informális kapcsolatnak nev.A formális kapcsolat társadalmi kényszerhelyzet amelyben a partnerek viszonyát az érdekekben való egyezés a közös cél szabályozza. A formális kapcsolatban állók együttműködése éppen ezért normákhoz kötött. Formális kapcsolat minden szervezeti és alkalom-szerű kapcsolat pl. a munkatársi, az orvos-beteg, az ügyintéző-ügyfél kapcsolat.Az informális kapcsolatok a baráti, szerelmi, házastársi kapcsolatok amelyek közös értékszempontokon nyugvó bizalmas (intim) kapcsolatok amelyekben a felek viszonya kötetlen, közléseiket teljes nyíltság, őszinteség jellemzi.A kapcsolatok fejlődéseMinden kapcsolat a felszínes ismeretséggel és érintkezéssel indul. További alakulását azonban már meghatározott szabályszerűségek jellemzik. A társas kapcsolatokkal foglalkozó kutatók több fázist különböztetnek meg: az ún. egyoldalú észrevétel, a felszínes kapcsolat és a kölcsönösség.

1, - Az egyoldalú észrevétel esetén csupán az egyik fél van tudatában a másiknak (azaz csak ő veszi észre a másikat) és egyoldalúan reagál rá pl. amikor az utcán egy számunkra szimpatikus ember jön velünk szemben, észrevesszük őt, majd elhaladunk mellette anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk vele.

2, - Csekély az elkötelezettség és minimális a személyes bevonódás a felszínes kapcsolatban is. A partnerek ezen a szinten szigorúan ragaszkodnak a szerepüknek megfelelő viselkedéshez, ezért viszonyuk jobbára még személytelen pl. a bolti eladókkal, az újság árusokkal való érintkezés során.

3, - A kölcsönösség szintjénél már tényleges bevonódásról beszélhetünk. Ez esetben már bizonyos mértékű intimitás is kialakul, a partnerek többé-kevésbé ugyanazt érzik és gondolják, ugyanúgy cselekednek mint a másik. A kölcsönösség létrejöttének legfőbb mozgatója a partnerek közötti érzelmi kötődés, amely egyre szorosabbá válik.A kapcsolatok természetesen nemcsak fejlődhetnek, hanem negatív irányt is követhetnek, lazulhatnak, sőt teljesen fel is borulhatnak. A kapcsolatok természetes velejárói a konfliktusok amelyek egyre szaporodnak. A bomlási folyamat egy idő után teljes szakításhoz vezethet. A kapcsolat megszakítását illetően különböző stratégiákkal találkozhatunk. A fiatalabb korosztályokhoz tartozók gyakran közvetlenül, viszonylag rövid úton viszik döntésre a kérdést. Az idősebbeknél a visszahúzódás, a leépítés általában hosszabb időt vesz igénybe, és többnyire fokozatosan megy végbe. Vannak olynak is, akik hosszabb-rövidebb ideig ámítják egymást, a végsőkig kerülik a megbánást az összeütközést.

Levinger a kapcsolatok fejlődéstörténetének elemzése során kitért az egyes társas viszonyok speciális sajátosságaira is. Megemlítette a 1, - házastársi kapcsolatokat melyben a házastársak közös tulajdonnal, közös gyermekkel rendelkeznek. Mindezek miatt nagyfokú az elkötelezettségük, de ugyanilyen lehet az elégedettségük is. 2, - A barátság az előbbi kapcsolatnál kevésbé szoros, még akkor is ha egyébként a felek érzelmi kötődése nagyon mély. Ez a viszony lényegesen könnyebben szüntethető meg különösebb formalitások nélkül. 3, - rokoni kapcsolat az érintkezések gyakorisága általában jóval kisebb, a közös érdeklődés, a fizikai közelség ugyancsak kisebb mértékű mindezek miatt a kapcsolat kisebb jelentőségű. 4, - A munkatársi kapcsolat formális a legtöbb esetben inkább csak a közös feladatokban való együttműködés jellemzi. A munkatársi kapcsolat azonban még ilyen esetekben is gyengébb és sérülékenyebb, mint akár a baráti , akár a rokoni kapcsolat.

15


11. A meggyőzés és befolyásolásA szociális befolyásoló szociálpszichológia egyik központi témája. A befolyásolás a másik ember viselkedésének megváltoztatására, illetve módosítására irányuló hatás, amely direkt és indirekt formát egyaránt ölthet. A befolyásolás hatékonyságát a folyamatban szereplő 3 tényező: a kommunikátor, a kommunikáció és a befogadó függvényeként értelmezték. A befolyásolás előidézte vélemény tartóssága nagyon változékony, ennek egyik oka az, hogy idővel hanyatlani kezd a forrás pozitív illetve negatív hatás. A közlés végül is eredményes lesz-e vagy sem, az döntően mégis az egyénben ható tényezőktől függ. Ilyen az egyén szelektív magatartása, vagyis az, hogy egyáltalán engedi-e hatni a közlést. Ilyen az odafigyelés immunizáló hatás. Az egyénben ható tényező az ún. motivációs ellenállás is. Az egyén a kialakult egyensúlyhiányt különböző mechanizmusokkal, legfőképpen tagadással, megtámogatással és differenciálással igyekszik feloldani. A tagadással letagadja, vagy pedig kimagyarázza az összefüggés előjelét pl. dohányzással kapcsolatosan a dohányzó pozitívan értékeli a dohányzást és negatívan a tüdőrákot. A megtámogatással még erősebbé teszi az egyik objektumot vagyis kiegyensúlyozott jelleggel további objektumokat kapcsolja össze pl. úgy hogy a dohányzás rendkívül élvezetesnek mondja ki. A differenciálással pedig úgy állítja helyre az egyensúlyt, hogy az egymással negatív módon összefüggő elemeket élesen elkülöníti (kimondja, hogy lehet füstszűrős cigarettát is szívni, ami megvéd a tüdőráktól).A befolyásolás folyamatai

A szociális befolyásolással kiváltott reagálás módoknak Herbert Kelman 3 változatát különböztette meg: 1, - az engedelmességet (behódolást), 2, - az azonosulást (identifikációt), 3, - belsővé tételt (interiorizáció).

1, - engedelmességről akkor beszélünk, amikor az egyén nem ért egyet a befolyásolás tárgyával, mégis úgy nyilatkozik meg, ahogyan azt az adott szituációban tőle elvárják. Tehát látszatviselkedést produkál. Az engedelmességet azért nevezik másképpen behódolásnak is. Vannak olyan emberek, akik minden helyzetben kényszerűen igyekeznek azt mondani, amit várnak tőlük, hogy közvetlenül és azonnal kedvező reakciót váltsanak ki a másik emberből.

2, - Azonosulás esetén az egyén azért tesz magáévá valamely más személytől származó viselkedés vagy véleménybeli elvárást, mert ez kielégítő önmeghatározó viszonyt jelent az illető személlyel vagy csoporttal. Az azonosulás különböző formákat ölthet. Felveheti klasszikus alakját, kölcsönös szerepviszonylat alakját is öltheti pl. az ember a csoport valamely hagyományát veszi át.

3, - Az interiorizáció során az egyén azért enged a befolyásnak, mert az abban foglalt elvárás alapvetően egybevág saját értékrendszerével. Az interiorizációt eredményező elvárások valamilyen módón mindig összefonódnak az egyén már meglévő értékeivel, és fokozatosan függetlenednek el a külső forrástól.

Mindhárom formát az előzetes és az utólagos körülmények más-más együttese jellemzi. A három folyamat közötti különbség oka mindenképpen visszavezethető a befolyásoló személy tulajdonságaira, befogó motivácíóra és sok egy külső körülményre. Az interiorizáció folytán kialakult viselkedés azonban már a belső értékrendszer szerves része, amely teljes összhangban van a rendszer többi elemével. A meggyőzésA meggyőzés tudat átszervezése, valamely nézet elv elfogadtatása, beidegződés megváltoztatása a kommunikálás útján végbemenő pszichikus ráhatás. Eredményt azonban egyéb elemek is meghatározhatják. A meggyőzés eredménye értelmi beállításon és tudatosuláson, továbbá érzelmi azonosuláson alapuló meggyőződés: attitüd, vélemény, és álláspontváltozás. A meggyőzésre McGuire 5 mozzanatból állított fel folyammodellt: a figyelemből, a megértésből, az elfogadásból, a megtartásból és a viselkedésből áll. Befolyásolhatóság-meggyőzhetőségA befolyásolhatóságon azt értjük, hogy az egyén mennyire hozzáférhető a hatás (közlés) számára. Ugyanannak a dolognak a két oldaláról van szó: aki befolyásolható, azt meggyőzni is könnyebb, aki pedig hajlandónak mutatkozik a saját véleménye megváltoztatására az könnyebben befolyásolható. A befolyásolhatóságot tekintve igen nagy egyéni eltérésekkel találkozhatunk. A nemek között tapasztalható némi eltérés a nők valamelyest befolyásolhatóbbak a férfiaknál, ami minden bizonnyal a női szerep sajátos elemeivel magyarázható.a manipuláció: olyan embreken alkalmazható, akiknek az attitűd tárggyal kapcsolatban információjuk nincs vagy korlátozott

16


A csoportról:6. A csoport fogalma és típusaiKözös cél elérése érdekében, közös tevékenységet végző emberek, akiknek közös tevékenysége és normái vannak. Durkheim, Spencer és Weber a csoportokat aszerint különböztették meg, hogy közvetett vagy közvetlen interakciók keretéül szolgálnak. A fogalmi pontosítást Coolay írta le 1909-ben, elkülönítve az elsődleges (primer) kiscsoportokat, valamint a másodlagos (szekunder) csoportokat. Az elsődleges kiscsoportok még mint konkrét, az empirikus valósában fellelhető társas alakzatok jelentkeznek, amelyek elvonatkoztatásaként határozható meg a kiscsoport alapvető jellemzője: "elsődleges csoportokon olyan csoportokat értek, amelyeket intim, szemtől-szembe való kapcsolattartás és együttműködés jellemez". A másodlagos csoportok a célirányultság, a szervezettség jegyében jönnek létre. Stimmel szerint a csoport együttélési forma, egymással szembenálló, együttműködő, egymás tudatában lévő egyének kollektív létezése, melyben individualitásuk kölcsönös meghatározás eredményeként áll elő számukra. Formális csoportok: társadalmi szempontból nagy jelentőségűek, benne meghatározott pozíciókat és szerepeket találunk. Alá-fölérendeltségi, de mindenképpen kölcsönös viszonyok jellemzik.Informális csoportok: pl. kártyaparti, baráti kör(még: kortárscsoport, önsegítő csoport, stb)A viszonyítási csoport formáiAzokra az esetekre kínál magyarázatot és előrejelzést, amikor az emberek csoport-hovatartozásuk megszabta elégedettség vagy elégedetlenségérzését nem egyszerűen az általuk birtokolt előnyök és az őket sújtó hátrányok abszolút mércével megállapítható aránya határozza meg, hanem értékelésük viszonyítás eredményeként állt elő. Vonatkoztatásnak nevezzük, amikor a személy mások helyzetét veszi támpontul.Kelley (1980):Normatív vonatkoztatási csoport: jutalmazhatja vagy büntetheti az egyént, ha követi a csoport által megszabott normákatÖsszehasonlítási vonatkoztatási csoport: a csoport pusztán mérce, vagy viszonyítási pont, melyet az egyén ítéletei, attitűdjei kialakításakor figyelembe vesz. 8./ A csoport struktúráiA struktúra a csoport egyenlőtlenségi rendszere, melyben minden csoporttagnak sajátos státusza van. - Munkamegosztási struktúra- Hatalmi struktúra- Információ struktúra- Érzelmi struktúra - feltárására módszer a szociometriaMagyarországon hasonlókat Hankiss Ágnes csinált.

A KISCSOPORTMegközelítések:Cooley: primer szekunder

(az empirikus valóságban (társadalmi munkamegosz-létező, konkrét alakzat) tás következménye)

Simmel: társas élet színtere: kiscsoport társadalmi élet : nagycsoport

Vizsgálati módszer: szociometriaMayo – Moreno – Mérei

Csoport: társadalmi egység,melyben a tagok száma korlátozott

17


valamely közös cél elérése érdekében alakul tagjai folyamatos interakcióban állnak szerkezete és normái vannak hagyományok és külsőségek jellemzik

Típusai:formális informális

társadalmi meghatározottságú önkéntes szociális státuszok rendszere személyes alkalmasság

csoportcélok elfogadásaaffiliációs szúkséglet

Kialakulás – folyamat:Forming – storming – norming – performing

Szerepek a csoportban+: kezdeményező, kérdező, informátor, szabályalkotó, általánosító (engedelmeskedő)-: akadékoskodó, vetélkedő, „okostojás”, hírharangCsoport: egy adott cél érdekében együtttevékenykedők összessége, a cél közös, s nem egyéni. minimum 3 ember maximum 50.

Csoport: társadalmi egység,melyben a tagok száma korlátozott,,valamely közös cél elérése érdekében alakul, tagjai folyamatos interakcióban állnak, szerkezete és normái vannak,

hagyományok és külsőségek jellemzik.Tömeg: 50 fő felett: tagsági csoport TAGSÁGI CSOPORT MINT VONATKOZTATÁSI CSOPORT- hasonló helyzetűt választ összehasonlításként- Mead: az egyén nem közvetlenül, csak közvetve tapasztalja önmagát egy társadalmi csoport egyes tagjainak specifikus szemszögéből, vagy pedig annak a társadalmi csoportnak mint egésznek általános szemszögéből, amelyhez ő maga is tartozik. → DE nem csak a saját csoport szemszögéből (így Merton!)vonatkoztatási csoport: saját értékeinket és végső soron identitásunkat gyakran azoktól a csoprtoktól kölcsönözzük, amelyekhez tartozunk. szociálpszichológia: folyamat, mely révén az emberek csoportokhoz viszonyítják magukat, szociológia: milyen következményekkel jár ez a társadalmi struktúráraAz emberi kapcsolatokban fontos szerep jut a vonatkoztatási csoport fogalmának. Ez egy olyan csoport, melyben az egyén tagnak érzi magát, vagy pszichológiailag igyekszik hozzá kapcsolódni. Szerencsés esetben az egyén vonatkoztatási csoportja megegyezik tényleges tagsági csoportjával. Hiszen az egyének attitűdjei azokból a normákból, értékekből táplálkoznak, melyek a vonatkoztatási csoportjuknál mérvadóak.fejlődési fázisai; Kialakulás – folyamat:

Forming (formálódás)– storming (Viharzás)– norming (normaképződés)– performing (Működés)- Ending (FelbomlásKözösség: társadalmilag elfogadott normákat alakít ki és a normákhoz való megfeleléshez hozzásegíti a csoporttagokat ( a csoporttagok felelőséget vállalnak egymásért) nemcsak az iskolai teljesítménnyel szoros kapcsolatan álló személyiség sajátosságokat ismerik (iskolán kívül is szívesen vannak együtt)

18


13.-14 A szociometriaA csoportlélektan egyik forrása. Jacob Moreno-t (1932) a Hudson Leánynevelő Intézet vezetői keresték meg, mert nagyon elszaporodott a szökések száma. Moreno azt mondta, kérdezzék meg a lányokat, ki kivel szeretne lakni - az ötlet bevált.A morenoi gondolat a szociometriának nevezett csoportlélektani irányzatba torkollott, mely a csoport tagjainak egymáshoz fűződő kapcsolatainak érzelmi színezetét, a viszonzott/viszonzatlan ellenszenvekből, rokonszenvekből szőtt spontán természetű hálót teszi meg az emberi csoportok alapjának.Szociometriai megközelítés csak olyan csoportok esetében alkalmazható, melyek bizonyos mértékig szabad, autonóm egyénekből állnak, akiknek objektív lehetőségük van a választásra. Szociometriai vizsgálat kezdetén a csoport tagjainak szóban vagy írásban kérdéseket teszünk fel, melyekben azt akarjuk felderíteni, hogy különböző helyzetekben a megkérdezettek kit választanának társul. A kérdések konkrétak legyenek (szerephelyzetben) és a csoport tevékenysége szempontjából reálisak és lehetőleg következményekkel terhesek. A csoport soha ne legyen 10-15 főnél népesebb, 4-5 kérdés elég.A választások nyomán a személyek között felrajzolhatjuk a kapcsolatokat: ez a szociogram. Kölcsönösségi táblázatSzociogram jellegzetes kapcsolatai:Pár: két személy kölcsönös választása úgy, hogy másokat nem választanakHármas: Három személy kölcsönös kapcsolata (klikkesedés)Zárt négyzet: Négy személy kölcsönös kapcsolata (klikk!)Csillag: egy személynek több kölcsönös kapcsolata van, de azok között, akik hozzá kötődnek, nincs kapcsolatLánc: nem lezárt, párok egymáshoz kapcsolódásaPerem: legsúlyosabb esete a magány.Halmaz-szerkezet 70-80% magényos a többiek nyitott alakzatban vannakLaza-szerkezet: minimum 2 zárt alakzat, az osztály 20-30% teljesen magányos, 20-40% nyitott párkapcsolat, a maradék nincs kapcsolatban1 központú, széles keretű: minimum 3 zárt alakzat, 4-5% magányos, 8-10% nyitott alakzatokban függetlenül létezik a központi alakzattól.Több központú szerkezet: 3-4 zárt alakzat ezek között sok a közös kapcsolatTömb-szerkezet: 70-80% 1 központi zárt alakzathoz kapcsolódik nyitott formában, 1-2% magányosA központi alakzathoz nem kapcsolódó szerkezetek a perem kapcsolatok.Motívum-elemzés: barát-választás életkor és érettség meghatározottGyakorisági táblázatszociometriai vizsgálat – csoportszerkezet típusai; Típusai:

formális informális társadalmi meghatározottságú önkéntes szociális státuszok rendszere személyes alkalmasságcsoportcélok elfogadása:affiliációs szúkségleta több-szempontú szociometriai felmérés szempontjaiCooley: primer szekunder

(az empirikus valóságban (társadalmi munkamegosz-létező, konkrét alakzat) tás következménye)

Simmel: társas élet színtere: kiscsoport társadalmi élet : nagycsoportVizsgálati módszer: szociometria

Mayo – Moreno – Mérei

19


15. Csoportdinamika (csoportnyomás, a kisebbség hatása a többségre.csoportnorma;( csoport összetartó ereje (kohéziója)) A viselkedés közösen elfogadott módjai, közös álláspontok és hiedelmek, közös érzés és érzékelés, különösen fő feladatukkal vagy tevékenységükkel kapcsolatban (Csoportnormák lfogadásának lépései: alkalmazkodás és beépülés.Csoportnyomás, csoportdinamika: a kisebbség hatása a többségre, a többség hatása a kisebbségre.1. erős affiliációs késztetés (behódolás)2. Konfliktus-kerülő magatartás (behódolás)3. Elfogadták, hogy a többségnek van igaza (identifikáció) (Gyenge önismeret)Kisebbség hatása a többségre: minimum2 maximum 3 ember:

ezek az emberek egymástól függetlenül alakítják ki véleményüket. Minden esetben ragaszkodnak a véleményükhöz hosszú folyamat.

16. A tömeg és a csoport összehasonlításacsoport és a tömeg jellemző jegyei: a csoportban az egyén egyénisége megmarad, a tömegben az egyén elveszíti az identifikációtját nincs felelősége a tettiért., érzelmi alapon döntenek.

20

Documents

Szociálpszichológia tételek