Zombori Gyula: A szociálpolitika alapelvei, című könyv alapján

a szociálpolitikai alapelvek és technikák arra szolgálnak, hogy szempontrendszert adjanaka szociálpolitikai eszközök, beavatkozási technikák megtervezésekor

alapelvek és technikák: általában az alapelvek tekintetében fogalom-párokat használunk

abszolút biztonság – olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a társadalom valamennyi tagja számára garantált, tehát mindenki biztos lehet benne, hogy van olyan életszínvonal, amely alá nem kerülhet; nem feltétlenül korlátozódik a jövedelmi színvonalra, hanem elvileg kiterjedhet arra, hogy a társadalmi polgáriság más dimenzióiban (lakás, kultúra, munka, eü-iellátás) is garantáljon minimumokat;

relatív biztonság – azt az igényt fejezi ki, hogy valamely társadalmi kockázat bekövetkeztekor (pl.: munkaképesség elvesztése, gyermekszületés, válás, stb.) az egyén vagy család életszínvonala ne süllyedjen hirtelen, túlságosan nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni ; olyan társadalomról nem tudunk, ahol a relatív biztonság igényének minden esetben eleget tudnának tenni; a legáltalánosabban ismert megoldás mégis a bismarcki típusú társadalombiztosítás, ahol az egyént kötelezik arra, hogy készüljön fel bizonyos kockázatokra, a szociális biztonsága esetleges megrendülésére, ennek a felkészülésnek a formája a kényszertakarékosság, a járulékelvonás; egyéni válasz lehet az önkéntes biztosítás vagy a valamilyen formában történő felhalmozás;

Közbiztonság

Magánbiztonság- lét biztonsága

A biztonság a szorongás hiánya!

megelőzés: (prevenció) – valamilyen módon elejét vegyük a rossz helyzet kialakulásának, megakadályozzuk az olyan szituációkat, amelyeknek a későbbiekben negatív következményei lehetnek;

korrekció – a rossz helyzet már kialakult, s ennek káros következményein próbálunk segíteni (pl.: enyhítjük a károkat – pl. a munkanélküliség miatti jövedelemkiesést munkanélküli segéllyel pótolunk; vagy helyreállítjuk az eredeti állapotot – pl. munkát szerzünk a munkanélkülinek);

integráció: beilleszkedést, beillesztést jelent

szegregálás: elkülönülés, elkülönítés –spontán (pl. kiköltözés s zajszennyezettség és környezeti szennyezettség miatt a nagyvárosból a zöldövezetekbe) és tudatos (pl. hajléktalanszálló a városon kívül) lehet; és lehet jó szándékú (védett munkahelyek, védett közöségek-pl.cigányosztályok) vagy diszkrimináló jellegű (pl. cigánytelepek);

Kérdés: bizonyos embercsoportok mitől társadalom és mitől nem, milyen társadalomszervező erők irhatók le egy társadalomban

Integráció: társadalom szervező erő

Politikai ( milyen eszközökkel lehet összetartani az embereket:

Kényszer- hadsereg, rendőrség, szekuritáté

Lojalitás- elfogadom, támogatom a fennálló pol. Hat.

KulturálisNyelvVallásGazdasági:

redisztribúcióreciprocitáspiac

Ezek együtt integrálhatnak egy társadalmat tartósan

normativitás – a támogatáshoz való hozzájutás, a támogatás feltételei és mértékei jogilag szabályozottak; a jogi szabályozás kötelező mind a támogatottra, mind pedig a támogatóra; pl. családi pótlék, munkanélküli járadék

diszkrecionalitás – a támogatás megítélése a rászoruló részére a jogszabály alkalmazójának hatáskörében van, tehát az ő belátásától függ, hogy a rászoruló kap vagy nem kap támogatást; a szabályozás diszpozitív(megengedő), tehát senki nincs kizárva, de senki sem bizonyosan kedvezményezett; pl.: ápolási díj, rendszeres szociális segély, szociális lakáskiutalás

univerzalitás – valamely termék, szolgáltatás vagy juttatás mindenki (minden állampolgár vagy az ország területén tartózkodók számára) számára, feltétel nélkül jár; mindenki jogosult az ellátásra, aki a szolgáltatás révén kielégíthető szükséglettel rendelkezik – pl. egészségügyi ellátás, családi pótlék, állampolgári alapnyugdíj;

szelekció – az ellátások elosztásakor valamilyen korlátozás, kiválasztás érvényesül; a legáltalánosabb korlátozás az, hogy az ellátás biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódik: annak van joga ellátást igénybe venni, aki legalább meghatározott ideig fizeti a járulékot; a szelekció elsődleges célja a szűkös erőforrások koncentrálása azokhoz az egyénekhez és családokhoz, akik az ellátásra leginkább rászorultak; a szelektív ellátásoknál tehát nemcsak valamilyen külsődleges kritériumra van szükség a szelekcióhoz, hanem az érintettek jövedelmének vizsgálatára is – ennek formái lehetnek a jövedelemteszt (jövedelemigazolás), esetleg a vagyonteszt (vagyonigazolás), s a kettő kombinációja a megélhetési teszt (means-test), az ezek alapján nyújtott ellátásokat hívjuk segélyeknek; a szelektív megoldásoknál nemcsak a rászorultságot, hanem az érdemességet is vizsgálják – ilyenkor (valamilyen értékítélet alapján) az ellátást nyújtó vizsgálja a segélyt kérő magatartását (pl. együttműködik-e a hivatalokkal, rendet tart-e a lakásában, stb.), végül ilyen meggondolások alapján alakult ki az érdemes vagy önhibás szegények kategóriája

hatásosság – a támogatásra jogosultak vagy a rászorulók közül mekkora kört ért el az ellátás, mennyien jutottak hozzá az ellátásokhoz, mekkora az igénybevételi arány; elsőfajú hiba megjelenése: téves elvétések, tehát nem minden rászoruló kap ellátást – a szociális háló lukas; általában az univerzális megoldások vannak előnyben itt, mert minden adott szükséglettel rendelkezőt elérnek;

hatékonyság – költség/haszon, illetve ráfordítás/eredmény viszonya milyen; alacsony a hatékonyság, tehát másodfajú a hiba, ha a célzás rossz, tehát a szociális rendszer pazarló és azok is kapnak ellátást, akik nem rászorultak (ennek kompenzálására szolgál az univerzalitás és szelektivitás); a hatékonyságot mérhetjük mikro- (egy-egy rendszeren belülre vonatkoztatják – pl. eü-ben az alap vagy szakellátások fejlesztése hoz-e nagyobb eredményt) és makroszinten (pl. az egyének egészségét oktatással, lakással, környezetvédelemmel vagy a munkakörülmények javításával lehet-e jobban javítani); a hatékonyság szempontjából a szelektív megoldások vannak előnyben, hiszen minél jobb a célzás, annál inkább a rászorulókra koncentrál az ellátás és annál kisebbek a költségek

Hatásosság: kimaradnak akiknek jár

Hatékonyság: olyanok is kapnak akiknek nem kellene

latin jelentése: segítő, támogató; értelmezése a katolikus egyház tanítására épül, s a legnagyobb jelentőséget először az ún. Rerum Novarumban kapott (XIII. Leo pápa körlevele a munkások helyzetéről – 1891);

szociálpolitikai értelmezés szerint az egyén ellátása alapvetően a család feladata, s amilyen mértékben ez nehezül vagy lehetetlenné válik, úgy lépjenek be a gondoskodásba a családot körülvevő segítő körök, a családtól való távolság sorrendjében; az alapgondolat magában foglalja az önállóság hangsúlyozását a szociálpolitikai ellátásoktól való függés ellenében; a külső segítség csak akkor lép be, ha a család/egyén már minden elvárhatót megtett a saját helyzete javítása érdekében;

a felfogás azt is jelenti, hogy a döntések ott és olyan módon szülessenek, ahol a leginkább érintettek és érdekeltek jelen vannak és ahol a legtöbb információ áll a rendelkezésre (pl. a döntések és ellátások inkább önkormányzatoknál szülessenek és ne az államnál)

Jelentősége: az ember kezébe adta a biztos vezérelvet a szociális kérdések megoldásához.

Eredménye: munkásmozgalmak alakulnak, érvényesíteni tudják befolyásukat.

Szabadság- lehetővé teszi a választást, kényszermentesség

Egyenlőség- meglévő egyenlőtlenségek legkisebb mértékű csökkentése

Szolidaritás- összetartozás, kölcsönös segítség

Tolerancia- másság elfogadása, ha nincs diszkriminációról beszélünk

Igazságosság- törvények és szabályok

Milyen alapelvek fontosak az életben?

Milyen értékek mentén élünk?

Kinek mit jelent az érték?....pl. a szociális munkás hívő, a kliens ateista ( mindig az a fontos kinek az érdekeit védi a szociális munkás……A KLIENSÉT

Érték: mi a jó, elvárható

Etika: mi a helyes és korrekt

Az etika az értékekből ered.

Hozzájárul az emberi jólét kialkításához Tiszteletben tartja a kliens egyéniségét Nem személy- válogató különböző előítéletek

alapján ( rászorultság, érdemesség elve) Segíti a klienseket a számukra nyitva álló

lehetőségek és döntési helyzetek felismerésében

Szakmai felelősséget személyes érdekei felé helyezi

A kapott információkat nem használja más célra…stb

A lényeget csak túlzásban lehet kifejezni. A sarkítás felkelti a figyelemet. Ám olykor a túlzással a lényeg vészel.

Lengyel József