Szövegértés A 9-6 tanár III tord · 6 SZÖVEGÉRTÉS-SZÖVEGALKOTÁS • 9. ÉVFOLYAM FEJEZETKAP-CSOLÓDÁSI PONTOK TANTERVI 7. évfolyam, 2. és 3. fejezet KERESZTTAN-TERVI A

S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S

6Tanári útmutató

A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program

(Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.

S Z A K M A I V E Z E T Õ K P Á L A K Á R O LY S Z A K M A I I G A ZG AT Ó

P U S K Á S AU R É L F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S

R Á P L I G Y Ö R G Y I A P RO G R A M F E J L E S Z T É S I K Ö Z P O N T V E Z E TŐ J E

F E J L E S Z T É S I P R O G R A M V E Z E TŐ K O R Á N Y I M A R G I T

V E Z E TŐ F E J L E S Z TŐK A R AT Ó L Á S Z L Ó

K Á L M Á N L Á S Z L Ó

S Z A K M A I B I ZOT T S Á G B Ó K AY A N T A L E L N Ö K

B Á N R É T I Z O LT Á N

C S E R H A L M I Z S U Z S A

G Y Õ R I J Á N O S

S C H E I N G Á B O R

A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Õ M U R Á N Y I Y V E T T

S Z A K M A I L E K TO R O K A S Z A K M A I B I Z O T T S Á G TA G J A I

P E T HŐN É N A G Y C S I L L A

F E L E L Õ S S Z E R K E S Z T Õ N A G Y M I L Á N

T I P O G R Á F I A B Á R D J O H A N N A

© S U L I N OVA K H T.

© M U R Á N Y I Y V E T T

A KIADVÁNY INGYENES, KIZÁRÓLAG ZÁRT KÖRBEN,

KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ.

KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET.

MÁSOLÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS!

KIADJA A SULINOVA KÖZOKTATÁS-FEJLESZTÉSI ÉS PEDAGÓGUS-TOVÁBBKÉPZÉSI KHT.

1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.

A KIADÁSÉRT FELEL: PÁLA KÁROLY ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ

NYOMDAI MUNKÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2007

A N E K D O T I K U S

E P I K A I

H A G Y O M Á N Y U N K

F e j l e s z t ő

S. Varga Judit

Tanári útmutató

T A R T A L O M

A N E K D OT I K U S E P I K A I H A G Y O M Á N Y U N K

5 N É V J E G Y

8 K L A S S Z I K U S A N E K D OT Á K – A N E K D OTA M E S É LŐ V E R S E N Y

23 M I K S Z Á T H É S M Ó R A A N E K D OT I K U S N OV E L L Á I B Ó L

59 A MŰ FA J Á T V Á LTO Z Á S A K R Ú DY N Á L É S K O S Z TO L Á N Y I N Á L ,

Ö R K É N Y N É L É S E S T E R H Á Z Y N Á L

85 E G Y X I X . S Z Á Z A D I A N E K D OT I K U S R E G É N Y

M I K S Z Á T H K Á L M Á N : B E S Z T E RC E O S T R O M A

10 9 F E J E Z E T Z Á R Ó F E L A DAT L A P

NÉVJEGY

9. ÉVFOLYAM

6. fejezet

Fejlesztő:S. Varga Judit

A FEJEZET CÉLJA A fejezet célja az anekdota szépirodalmi és nem szépirodalmi, szóbeli és írásbeli változatai közötti különbség megfi gyelése, kü-lönböző irodalomtörténészi vélemények összevetése, az anekdo-tához társított (kedélyes, lekerekítő) szemléletmód és „világnézet” bemutatása. Az anekdotikus jellemzés, cselekményszövés és elő-adásmód változatainak, eszközeinek megfi gyelése és alkalmazá-sa. Szépirodalmi művek anekdotikus vonásainak, illetve anekdo-tikus részleteinek felismerése. Egy hosszabb terjedelmű irodalmi szöveg – regény – elemzése, értelmezése különböző szempontok alapján, az értő-elemző olvasási készség elmélyítése. A fejezet moduljaiban olyan témák, témakörök szerepelnek, melyek egy-részt új információkat tartalmaznak, másrészt ráépülnek a koráb-ban tanultakra (pl.: a 7. évfolyam Pletyka és tömegkommunikáció című fejezetére). A szövegalkotási feladatok között szerepelnek véleményalkotó, a kritikai készséget-képességet fejlesztők is.A fejezet számos önálló és csoportos szövegalkotási feladattal próbálja megteremteni ennek lehetőségét. A regény témáját jó néhány szövegelemzési, értelmezési feladat is megelőzi, kiegészí-ti. A fejezet lehetőséget ad a szóbeli megnyilatkozás képességé-nek fejlesztésére is.

A FEJEZETBEN LÉVŐ MODULOK

CÍME, AJÁNLOTT ÓRASZÁMA ÉS

SZÖVEGBÁZISA

1. Klasszikus anekdoták – anekdotamesélő verseny (3 óra)2. Mikszáth és Móra anekdotikus novelláiból (3 óra) Mikszáth: Ne nyitogassuk a történelmet Móra: Tápéi diplomaták; A gyevi törvény3. A műfaj átváltozása Krúdynál és Kosztolányinál, Örkénynél és Esterházynál (2 óra) Krúdy Gyula: Jellegzetes úriember a keresztanyám falujából Kosztolányi Dezső: Április bolondja Örkény István: Az öregember és az autó Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfi a (részletek)4. Egy XIX. századi anekdotikus regény – Mikszáth Kálmán: Besz-terce ostroma (4 óra)

AJÁNLOTT KOROSZTÁLY 14–15 év (9. évfolyam)

6 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S • 9 . É V F O L Y A M

FEJEZETKAP-

CSOLÓDÁSI

PONTOK

TANTERVI 7. évfolyam, 2. és 3. fejezet

KERESZTTAN-

TERVIA fejezetben lévő modulok összekapcsolhatók elsősorban a tör-ténelem, illetve bizonyos lélektani (pszichológiai) témákkal, va-lamint a média tantárggyal is. Tágabb összefüggésben erkölcsi, etikai témákhoz is kapcsolódhatnak.

KOMPETENCIA-

TERÜLETEN

(AJÁNLOTT

MEGELŐZŐ ÉS

KÖVETŐ FEJEZET)

Előző fejezet: Ars poeticákKövető fejezet: A nyelvtan alapfogalmai

A KÉPESSÉG-

FEJLESZTÉS

FÓKUSZAI

KOMPETENCIA-

TERÜLETITematikus fókuszAz anekdotikus szemléletmód, az anekdotahős kellékeiPoétikai fókuszAz anekdota jellemzői, anekdotikusság novellákban és regény-benSzövegértési fókuszElemi formák összeszövése nagyobb formákká; Az élőbeszédsze-rűség az írott szövegbenSzövegalkotási fókuszAnekdotamesélés; Anekdota egyszerű történetté sűrítése (rontá-sa); Anekdota, hír, tudósítás, beszámoló írása

NAT (2003) Szóbeli és írásbeli kommunikáció fejlesztése, szó szerinti és me-taforikus jelentések megkülönböztetése, szövegértési technikák elsajátítása, a szókincs gazdagítása, elbeszélő szövegek jelentés-rétegeinek feltárása, világos, önkifejező szövegalkotás. Érvelés: érvek felkutatása, vélemény, állásfoglalás kialakítása. Törekvés empatikus viszony kialakítására a beszédpartnerrel. Különböző műfajú és típusú szövegek önálló olvasása és megértése, lényeg-kiemelés, ok-okozati viszonyok felismeréseSzövegalkotási képesség különböző szövegtípusokban és műfajok-ban, a különböző nézőpontú elbeszélés és jellemzés gyakorlása Összefoglalás készítése megadott szempontok alapján tanári irá-nyítással, csoportosan

EGYÉB MŰVELT-

SÉGTERÜLETIKulturált társalgás fejlesztése

KERESZTTAN-

TERVI

(PÉLDÁUL ÉLET-

PÁLYA-ÉPÍTÉSI,

SZOCIÁLIS)

Az érvelés, meggyőzés, szórakoztatás, fellépés fejlesztése

N É V J E G Y 7

KÖVETELMÉNYEK A művekben megjelenő szemléletmód, szerepek, csoportnormák és értékek felismerése és azonosítása, az elbeszélői nézőpont azonosítása és funkciójának értelmezése az olvasott művekben. Az anekdotáknak és az anekdotikus regénynek, a tanult, olvasott művekben megjelenő tartalmainak, jelentéseinek megfogalma-zása, elemzése, értelmezéseAz olvasott regény esetében: a szereplők rendszerének bemuta-tása; a regény terének, idejének, szereplőinek és cselekményé-nek azonosítása. Az elbeszélői nézőpont felismerése, a kompozí-ciós egységek elkülönítése

ÉRTÉKELÉS Szóbeli A szóbeli értékelés, a tanári refl exiók folyamatosan, óráról órára, feladatról feladatra jelennek meg mind az egyéni, mind a csopor-tos tevékenységekkel kapcsolatbanÍrásbeliFejezetzáró feladatlapElsősorban nem a tényanyag elsajátítását mérő, hanem sokkal in-kább a személyes véleményeket és ítéleteket tükröző, önálló fo-galmazás jellegű számonkérési módszer javasolt, illetve az önálló feladatok folyamatos értékelése

MÓDSZERTANI AJÁNLÁS A csoportok kialakításakor a differenciálásnál a szaktanár elsősor-ban azt vegye fi gyelembe, hogy a különböző tanulók logikai és problémakezelési készsége, szövegértési, differenciálási képessé-ge milyen szinteken áll.A fejezet középpontjában a szóbeli megszólalás, a beszélgetés mellett a különböző írásbeli feladatok, írásművek készítése áll.A ráhangolódás, jelentésteremtés, feldolgozás szakaszában a szó-beli és írásbeli feladatok aránya nagyjából megegyezik, a refl ek-tálási szakaszban pedig olyan feladatok dominálnak, melyeknél az önálló tevékenység a fő cél. A csoportbontás szempontjai az aktuális feladatoknál jelennek meg (tanári oldalak, instrukciók).

TÁMOGATÓRENDSZER,

SZAKIRODALOMArató–Pála: A szöveg vonzásában I. (Bejáratok), III. (Kitérők), Mű-szaki könyvkiadó, Bp., 1999Domonkos Péter: Irodalom III. (Beszterce ostroma)Huba Miklós: A jelenéből kihullott ember, in: Nézőpontok, motí-vumok; Irodalmi témakörök. Korona Nova Kiadó, 2001Tóth Béla: Magyar anekdotakincs

SZÖVEGFORRÁSOK Arató–Pála: A szöveg vonzásában I. (Bejáratok), III. (Kitérők) szö-veggyűjteményei, Műszaki könyvkiadó, Bp., 1999 Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, Móra kiadó, 1986

RÁHANGOLÓDÁS1. lépés: 1. feladat

5. oldal

15 PERC

T/1.

Irodalom alatti, illetve előtti műforma

1. KLASSZIKUS ANEKDOTÁK – ANEKDOTAMESÉLŐ VERSENY(3 óra)

Ez a fejezet az anekdota műfaji sajátosságainak (szerkezeti-stiláris-nyelvi) vizsgálatából kiindulva egy-egy Mik-száth-, Móra-, Krúdy-, Kosztolányi- és Esterházy-novellán keresztül, végül egy nagyepikai szerkezetben (Besz-terce ostroma) mutatja be az anekdotikus epikai hagyomány fejlődéstörténetét, változatait. A fejezet megkez-dése előtt hívjuk fel a tanulók fi gyelmét a regény elolvasására, menet közben kérdezzünk rá, hol tartanak az olvasásban. Adjunk szempontokat a regény olvasásához! A szempontokat meg lehet osztani a tanulók között, például minden tanuló 2-2 vagy 3-3 szempontot követ nyomon és jegyzetel a regényből. Ezeket a jegyzeteket használják a regény órai feldolgozásakor. Ne felejtsük el kitűzni a határidőt!

Előzetes megfi gyelési szempontok a Beszterce ostroma olvasásához:1. Hogyan él Pongrácz István? Készíts jegyzeteket a gróf életmódjára vonatkozóan!2. Hogyan viszonyulnak az emberek Pongrácz Istvánhoz? Hogyan vélekedik róla az elbeszélő?3. Hogyan élnek a felvidéki városokban? Gyűjts jellemző fi gurákat, szokásokat a regényből!4. Jellemezd a Trnowsky-családot!5. Jellemezd Apolkát! Hogyan, milyen eszközökkel ábrázolja az elbeszélő, hogyan viszonyul hozzá?6. Mutasd be Klivényi Józsefet és Blázy polgármestert!7. Mutasd be a Behenczy grófokat, életmódjukat!8. Gyűjts anekdotákat, életképeket, vígjátékba illő jeleneteket a regényből!9. Milyen személyek és események kapcsolják össze Pongrácz grófot és a Trnowskyakat?10. Gyűjts a regényben ismétlődő jeleneteket, mozzanatokat!

T a n á r i i n s t r u k c i ó k

• Az első feladat a tanulók személyes tapasztalatain keresztül az anekdota műfajának megismeré-sét vezeti be.

• Elsőként az a) feladatra hagyjunk két perc gondolkodási időt, aztán két percet a megbeszélésre a padtárssal, ezután két-két percet egyénileg a két pókhálóábrára, majd beszéljük meg a b) és c) feladatokat.

• A tanulók egészítsék ki eltérő színnel társaik tapasztalataival ábráikat. • A beszélgetésben irányítsuk a fi gyelmet az anekdota műfajának eredendő szóbeliségére, és hogy

ezek a formák a társas érintkezésben töltenek be fontos szerepet: egy-egy közösség, társadalmi réteg életérzését, életmódját, gondolkodásformáját rögzítik.

• Néhány kérdés a beszélgetéshez:Milyen történetek hangzanak el családi vagy baráti összejöveteleken?

K L A S S Z I K U S A N E K D O T Á K – A N E K D O T A M E S É L Ő V E R S E N Y 9

JELENTÉSTEREMTÉS2. lépés: 2. feladat

6. oldal

10 PERC

T/2.

Miért jó hallgatni ezeket a történeteket?

Kit hallgattok szívesen? Miért?

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : előismeretek felidézése

C é l c s o p o r t – a d i f f e r e n c i á l á s l e h e t ő s é g e i : az egész osztály

M u n k a f o r m á k : egyéni és páros, majd frontális munka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókhálóábra, beszélgetés

Az ember társas lény. Kapcsolatai java része történetekben realizálódik. Élményeit, érzéseit meg akarja osztani másokkal. Kitüntetett célja, hogy mások szeretetteljesnek, szórakoztatónak ismerjék, elfogadják, odafi gyeljenek rá. Egy társadalmi vagy magánéleti veszteséget, kudarcot, méltatlan hely-zetet humorosra fordítva elmesélni segít felülemelkedni, feldolgozni, elfogadni azt. Talán ezekből az igényekből születnek, születtek – s aztán fejlődtek tovább az irodalomban elbeszélések, regények formájában – azok a műformák, melyekről ebben a fejezetben szó esik.

1. Mit tudunk az anekdotáról?a) Te hol, mikor, milyen helyzetben szoktál anekdotázni vagy anekdotázás részese lenni? Írd le váz-

latosan, majd oszd meg padtársaddal tapasztalataidat!

b) Mi jut eszedbe az IRODALOM ALATTI, ELŐTTI FORMÁK szókapcsolatról? Készíts pókhálóábrát!

c) Készíts pókhálóábrát az ANEKDOTÁról!

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOKa) egyénib) Várható a vicc, pletyka, graffi ti, társalgás, mesélés, családi történetek, emlékek, szóbeliség stb.c) Várható ismeretek: csattanó, mulattató történet, tréfás, szórakoztató, híres emberek viselt

dolgai, szóban, társaságban hangzik el


• Biztassuk a tanulókat arra, hogy miközben olvasnak, aláhúzással emeljék ki a fontosnak ítélt szö-vegrészeket!

• Ha valamit nem értenek, feltétlenül jelöljék meg (javasoljuk, hogy azt is fogalmazzák meg, mit miért nem értenek); míg dolgoznak, válaszoljunk kérdéseikre egyénileg!

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : defi nícióalkotás, lényegkiemelés



M u n k a f o r m á k : egyéni munka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szövegolvasás, defi nícióalkotás

2. Olvasd el fi gyelmesen az alábbi szövegrészleteket, majd a megadott szempontok szerint alkoss saját defi níciót (meghatározást) az anekdotáról, és készíts vázlatot!

„Az anekdota több is, kevesebb is, mint irodalmi műfaj. Ugyanazért több, amiért kevesebb: irodalom előtti, irodalom alatti forma. A mindennapokban is találkozhatunk vele, nem csupán szépirodalmi művekben. Ki nem hallott családjában újra meg újra felidézett mulatságos-csattanós történeteket? Ki ne találkozott volna még az iskolában olyan anekdotákkal, amelyek a szórakozott vagy éppen hírhedten szigorú tanárokról, no meg a nagyobb diákok rémtetteiről keringenek? Az igazán emlékezetes kirándulások, táborozások is jobbára megtermik a maguk fennmaradásra érdemes történeteit.”

„Az anekdota eredetileg és eredendően szóbeli műfaj. Létformájához, »életmódjához« tartozik, hogy többnyire közösségben, asztaltársaságban hangzik el. Minden kisebb-nagyobb közösségnek, falunak, városnak, nemzetnek megvannak a tájról tájra, nemzedékről nemzedékre továbbadott jellegzetes történetei. A mi történelmünk alakjai közül talán Mátyás király köré fonódott a legtöbb anekdota, de Deák Ferencről vagy Ferenc József császárról is sok jellemző történetecske maradt fenn.”

„Anekdota görög szó; azt jelenti: ’kiadatlanok’. A kiadatlanság nem azt jelenti, hogy e története-ket soha nem adták vagy adják ki, hanem csupán azt, hogy kihagyták őket, feledés szitált reájuk, mert nem eléggé hivatalosak, nem ütik meg valamely szakállas komolyság mértékét.

Az anekdota tehát történelmi tréfa.”(Esterházy Péter Kis Magyar Pornográfi a című művéből)

„Anekdota (görög ’kiadatlan’): a konkrét hitelesség igényével fellépő, rövid, csattanós történet, mely többnyire egyes történelmi személyek vagy események mulatságos jellemzését nyújtja. Ro-kon műfaja a konkrét hitelesség nélküli, elvont jellemtípusokat bemutató adoma. A szó eredetileg szóbeli közlés útján terjedő, tartalma miatt nem kiadható művet jelentett, Justinianus császár magánéletéről írt történetek címéül használták először.”

(Világirodalmi Lexikon)

„Aligha véletlen, hogy az első olyan történetek, amelyeket anekdotának neveznek, egy császár (Justinianus) magánéletéről szóltak: az anekdota bizony közeli rokona a pletykának. Láthatjuk majd, hogy Mikszáth stílusát épp ez a pletykálkodó bensőségesség teszi olyan ellenállhatatlanná.

A fenti defi níció szerint az adoma abban különbözik az anekdotától, hogy noha szintén rövid, csatta-nós, többnyire mulatságos történet, mégsem egy valóságosan létezett személyről szól. Tehát például nem Albert Einsteinről, hanem egy szórakozott professzorról, nem egy konkrét színésznőről, hanem a hiú, butuska, elkényeztetett primadonnáról, tehát egy típusról. Amikor anekdotáról, anekdotikus prózahagyományról, anekdotikus epikáról beszélünk, akkor nem teszünk különbséget anekdota és adoma között, hiszen valójában ilyenkor többnyire adomázó elbeszélésekre gondolunk.”

„Vándorútjuk során az anekdoták színeződnek, átalakulnak, nemegyszer – a történetváz megőr-zése mellett – még szereplőik is kicserélődnek. Az anekdotákat időről időre összegyűjtik, lejegy-zik, és az is gyakran megtörténik, hogy a könyvből visszakerülnek a társas életbe, a szóbeliségbe, és ott ismét tovább formálódnak.


3. lépés: 3. feladat

8. oldal

35 PERC

T/3.

Anekdoták és adomák

Előfordul, hogy az anekdota folklorizálódik, vagyis belekerül a népköltészet vérkeringésébe, s az is igen gyakori jelenség, hogy szépirodalmi alkotás nyersanyagává, építőkövévé válik. Az előbbire jellegzetes példa az olasz humanista, Galeotto Marzio (1427–1497) Mátyás király tetteiről és bölcs mondásairól szóló könyve, amit Heltai Gáspár (1500?–1574) magyarított és bővített ki. Galeotto, illetve Heltai sok motívuma jelenik meg a Mátyásról szóló népmesékben, népmondákban. Az utóbbira, arra, hogy az anekdota irodalmi mű alkotóelemévé, alapformájává válik, sok példát találunk – többek között Jókainál, Mikszáth Kálmánnál, Krúdy Gyulánál, Móra Ferencnél, Móricz Zsigmondnál.”

(A nem jelölt részletek idézetek Arató László Kitérők című tankönyvéből.)

ANEKDOTAA szó jelentése, eredete:

Fölérendelt fogalom (vagy nemfogalom: az a nagyobb csoport, általánosabb körű fogalom, amely alá az osztályozandó dolog közvetlenül tartozik):

Faji különbség (a magasabb nemfogalom alá eső fajfogalom megkülönböztető jegyei):

MEGOLDÁSOKANEKDOTAA szó jelentése, eredete: „kiadatlan” (görög) – szóban terjedő, tartalma miatt nem kiadható –, Justinianus császár nevéhez fűződik.Fölérendelt fogalom: irodalom előtti, alatti MŰFAJ (megnyilatkozási mód, sajátos szerkezeti és stílusjegyekkel).Faji különbségek (a magasabb nemfogalom alá eső fajfogalom megkülönböztető jegyei): – szóbeli, közösségben, asztaltársaságban hangzik el;– rokona a pletykának;– rövid, csattanós, mulattató történet;– történelmi személyek vagy események jellemzése;– rokona az adoma, mely nem konkrét eseményről, személyről, hanem típusról szól;– folklorizálódhat, illetve szépirodalmi művek építőanyaga lehet.


• Első lépésben olvassák el az anekdotákat a tanulók hangosan, felváltva. • Második lépésben tanulópáronként válaszoljanak a kérdésekre. • Harmadik lépésben beszéljük meg a válaszokat.• A (8) feladat megoldását szervezzük úgy, hogy minden tanulópár egy anekdota szempontsorát

válaszolja meg, megbeszéléskor pedig pótolják a többi választ.


K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, lényegkiemelés, általánosítási képesség


M u n k a f o r m á k : pármunka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : hangos olvasás, feladatmegoldás

3. Olvassátok el az alábbi szövegeket, majd válaszoljatok a kérdésekre!

a)

Eötvös Loránd világhírű fi zikus, a torziós inga feltalálója vizsgáztat az egyetemen. Felteszi az első kérdést a hallgatónak:

– Hogyan jött ma egyetemre?A hallgató gyorsan kapcsol. Erre a kérdésre a szokásos válasz az, hogy villamossal, és a következő

kérdés a dinamó lesz, amit pedig ő nem tud.A válasz tehát:– Gyalog.– Gyalog? Hát hol lakik maga?Hazudni nem lehet, tehát megmondja:– Kispesten.– Kispesten? És onnan gyalog jár?– Igen. Én szeretek gyalog járni.– És mit csinál, ha késésben van?– Akkor szaladok – válaszol a diák.– És mit csinál, ha szakad az eső?– Akkor esernyővel jövök.Eötvös felteszi az utolsó kérdést:– És hogy jön az egyetemre, ha késésben van és szakad az eső?A diák kitartó, most már nem adhatja föl a játszmát:– Akkor bérkocsival.Ekkor Eötvös elmosolyodik, és azt mondja:– Látom, a dinamót nem tudja, de maga az életben meg fogja állni a helyét.És a hallgató indexébe beírta, hogy „kollokvált”1.

b)

Örkény István XX. századi írót az akkori kor (főként a politikai réteg) nem nagyon ismerte el. Ezért aztán Örkény úgy döntött, hogy önként felhagy hivatásával, s megpróbálkozik az újságírással. Elindult útjára.

Elment az épülendő Sztálinváros helyére, ami, mint tudjuk, a szocialista tömb acéltermelő „fel-legváraként” volt beharangozva, hogy riportot készítsen. Nem látott a kijelölt helyen semmi mást, csupán egy hatalmas rétet, néhol fák vagy bokrok halmaza, s a rét közepén egy idősödő embert, nyugágyban. Odasétált hozzá.

– Jó napot, elvtárs! – köszöntött rá emberünkre.– Jó napot! – köszönt vissza az.– Mondja, elvtárs uram, nem tudja véletlenül, hogy hol fog épülni a nagy sztálinvárosi kohó?– De tudom, jó uram, itt fog épülni – felelte az.

1 KOLLOKVÁLT: letette a vizsgát


– Itt? De hát itt nincs semmi, csak egy rét. Itt fog épülni a világ legnagyobb acélkohója? – csodál-kozott Örkény.

– Igen. Augusztusban itt acél fog folyni, elvtárs…– Augusztusban? Az ide két hónap!– Szocialista rohammunkával fel fog épülni. De tessék mondani, elvtárs, kicsoda Ön? – váltott

hangsúlyt az idegen ember.– Én? – kérdezte Örkény. – Én Örkény István vagyok.– Örkény… – gondolkodott az öreg. – Az író Örkény? A patikus úr fi a?– Az, az – bólogatott az író.– Akkor elárulom a tiszteletes elvtársnak, ló**** fog itt folyni, nem acél…

c)

VIERECK1, A HENTES

József császár idejében élt Bécs városában egy Viereck nevű hentes. Cudar, goromba ember, és nagy gyűlölője a magyaroknak. A bécsi magyar deákoknak már rég fájt a foga erre a mérges hentesre, hogy bosszút állhassanak rajta.

Az alkalom végre megjött. József császár egyszer elrendelte, hogy aki naplemente után a belvá-rosba akar menni, tartozik a nevét megmondani a kapuk őreinek.

Viereck uram egy nyári délután kint borozott valahol a Práter tájékán, és estefelé aztán nagy mél-tósággal ballagott haza a városba. Mikor kétmázsás alakja föltűnt a kapu táján, a lesben álló magyar deákok közül egy besietett a kapun, és odakiáltott az őrnek:

– Eineck!– Jól van – mondta az őr.És beleírta a nevet a könyvébe. Alig teszi le a tollat, ott terem egy másik fi atalember, és bediktálja,

hogyan hívják:– Zweieck!Az őr elmosolyodott a véletlen találkozáson:– No csak siessen, ott megy Eineck, még utolérheti.Zweieck elrohant. Egyszer csak nagy lelkendezve érkezik egy fi atalember, és odakiáltja az őrnek:– Dreieck!Az őr megharagudott.– Maguk komédiázni mernek a hatósággal! Összebeszéltek! Mindenféle bolond neveket monda-

nak be! Ezennel letartóztatom kendet!– De vitéz uram – rimánkodott a legény nagy becsületes képpel –, én nem tehetek róla, ha Dre-

ieck a nevem. Ha kell, bizonyítani is tudom, hogy úgy hívnak.– No ez mégis különös véletlenség! – tűnődött magában az őr. – Hát csak menjen most az egy-

szer. De ha elkövetkezik a Viereck is, akkor…A fi atalember szaladó lépteinek kopogása még el sem hangzott a sötét utcában, mikor megjelent

a kapu alatt a terjedelmes hentes, és a gazdag polgár kevélységével berecsegte az ablakon:– Viereck!A kapu őre nem is állt vele szóba, hanem elkurjantotta a fogdmegeket, akik Viereck uramat szo-

nika2 lefülelték és tömlöcbe dugták a torony alatt.Temérdek sok vallatásba, esküdtszékbe, fi rkálásba került, míg a hentes be tudta bizonyítani, hogy

őneki nem volt semmi része ebben az összeesküvésben.

1 VIERECK: négyszög (német)2 SZONIKA: minden teketória, habozás nélkül


d)

MIKES KELEMEN ANEKDOTÁIBÓL

Nálunk Csernavodában szökött német muskatérosok is vannak, akiknek az erszények igen lapos lévén, a vizet is megúnván, nem tudták, miképpen ihassanak bort, mert pénzök nem volt. Azért ta-nácsot tartottak egymás között, hogy miképpen ihassanak bort pénz nélkül.

Egyik a szomjúhozó gyűlésben mondá a több tanácsoknak:– Csak azt cselekedjétek, amit én mondok, és lesz borunk.Elküld tehát négyet a többi közül ásóval és kapával. Ezek estve későn egy görög papnak a ka-

pujához mennek, ott igen kezdik ásni és hányni a földet, mintha sírt ásnának. A pap meghallván, hogy dolgoznak a kapuja előtt, kimegyen és kérdi tőlük, hogy mit akarnak? Azok felelnek, hogy egy holtat akarnak eltemetni. A pap inti, hogy másutt temessék el; de ők csak ásnak keményen. A pap gondolkodik, és kérdi tőlük, ha pestisben holt-e meg az az ember? Ők felelik: hogy abban.

A pap azon megijed, és mondja:– Barátim, csak ide ne temessétek, inkább három veder bort adok nektek.De azok csak ásnak. A pap négyet ígér, azután ötöt. Mikor az alku megvolt, a pap hátranéz, és

látja, hogy hozzák a halottat egy deszkán. Arra annál inkább megijed, és a kapuján belől nézi, hogy mint megyen végbe a temetés. A muskatérosok kiáltják neki, hogy ha az öt veder bort megadja, a halottat tovább viszik. A szegény pap megígéré, csak menekedhessék.

Ezek is mindjárt bemennek, és az öt veder bort kihozzák. A pap is utánok megyen, hogy lássa, hogy elviszik-e a halottat. De micsoda csudálkozással látá, hogy a halott felkelvén, legelőször is ő kezde inni a borból. A szegény pap nem tudta, haragudjék-e vagy nevessen, mint megcsalták.

e)

A HÁROM KÉRDÉS

A gazdag főurak minden lépten-nyomon unszolták Mátyás királyt, ki megürült jószágért, ki hivatalért. Egyszer kivitte őket magával a szántóföldek közé, s amint ott járkálnak, szemébe tűnik egy öreg pa-raszt, aki négy ökörrel szántogatott csendesen. Mátyás megismerte a pórt, egykori hű katonája volt ifjú korában, s furfangos ötleteire még a táborból emlékezett. Megszólította szíves leereszkedéssel.

– Hát jó öreg, messzi van-e még a messzi?– Bizony, nagyságos uram, csak az ökröm szarváig.– Hát aztán hány még a harminckettő?– Bizony már csak tizenkettő.– De azért meg tudnál még most is fejni három vén bakkecskét?– Meg biz én, nagyságos uram.A király nevetve ment tovább. Mikor azután a királyi várba visszakerültek, azt mondta a vele volt

három főúrnak:– No, ha azt akarjátok, hogy kívánataitokat teljesítsem, hát fejtsétek meg nekem azt a három kér-

dést, válaszaival együtt; addig ne is alkalmatlankodjatok kérelmeitekkel.A három főúrnak természetesen nem volt előbbvaló gondja, mint hogy felkeressék az öreget s

körülfogják, hogy mondja meg: mit jelentett az első kérdés.– Megmondom biz én száz aranyért – szólt az öreg, akinek volt esze, hogy ingyen ne beszéljen.Megadták neki szívesen.– Hát uraim, amíg fi atal voltam, az volt a messzi, ameddig elláttam a szememmel; most pedig az

ökreim szarváig látok, tehát csak odáig terjed a messzi.– Ez helyes – mondták a főurak –, de hát mármost mit jelent a második kérdés?


– Azt is megmondhatom, de csak kétszáz aranyért.A főurak vakarták ugyan a fejüket, de lefi zették a nagy bírságot.– No hát a második kérdés azt jelenti, hogy hajdan harminckét fogam volt, és most hány van meg

belőle? Bizony már csak tizenkettő.Ezt ugyan könnyű lett volna kitalálni, gondolták az urak, de bezzeg nem úgy a harmadik kérdést:

„Hogy oldja meg, hogy fej meg őkelme három vén bakkecskét?” – kérdezték a paraszttól.– Megmondom én ezt is, de már csak háromszáz aranyért.A főurak elszörnyedtek, vonakodtak, de minthogy az öreg nem hagyott alkudni magával, megfi -

zették a háromszáz aranyat.– Hát uraim – mondja az öreg –, így fejem meg a három bakkecskét, ahogy imént megfejtem

kegyelmeteket. Ezt értette a király őnagysága.A három úr dörmögve ment tovább. Vajon elmondták-e aztán a királynak, mi volt az értelme a

három kérdésnek, azt már nem tudni.

f)

Az ifjú Weisz felkeresi a rabbit:– Adj tanácsot, elvegyem-e Blau Rezsint feleségül? Egy nagyon jóravaló zsidó családból való.– Akkor vedd el!– De bandzsít.– Akkor ne vedd el.– De az apja nagy hozományt ad vele.– Akkor vedd el.– De a lány sántít is.– Akkor ne vedd el.– De házat, boltot örököl majd az apjától.– Akkor vedd el.– De van egy fattyú gyereke is.– Akkor ne vedd el.– Mondd meg, rabbi, mi lenne a legjobb?– A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél – fakad ki a rabbi –, mert akkor a tisztelendő plébános

urat őrjítenéd meg a kérdéseiddel, és nem engem!

g)

A karcfalvi székely elbámul a kikent dámán a szeredai piacon, hogy még a pipát is kiveszi a foga kö-zül. Az asszony hát rámordul: „Mit bámul úgy? Nem vagyok én új kapu!” A székely elérti a célzást, de nem is hagyja annyiban: „Már hiszen legyek én borju no. Hanem a kapu osztán nem új. Úgy látom, meg van reparálva.”

(1) Melyik történet szigorúan véve anekdota, melyik adoma?(2) Kiből lehet anekdotahős? Nevezzetek meg az olvasott anekdoták alapján néhány jellemző

hőstípust!(3) Mi jellemzi az anekdoták nyelvi megformáltságát? – Figyeljétek meg az igeidő-használatot, valamint az elbeszélő és párbeszédes részek arányát,

szerkezetben elfoglalt helyét! – Milyen hatást kelt a nyelvi forma, milyen cél szolgálatában áll? – Mit állapíthatunk meg a zárlatról (tartalmilag és nyelvi megformálás tekintetében) általában?(4) Fogalmazzátok meg mindezt általánosítva!


(5) Mit tudunk meg az anekdotahős cselekedeteinek okairól? Hozzatok néhány példát!(6) Véleményetek szerint mire alkalmas az anekdota?(7) Az anekdota általános szerkezeti vázát William Labov amerikai nyelvész a következőképpen ha-

tározza meg: – kivonat – rövid előzetes összegzése az elbeszélendő eseménynek, illetve a történet jelentősé-

gének (tulajdonképpen előreutalás); – orientáció (betájolás) – a hallgató eligazítása; az első esemény-elbeszélő mondat előtt található;

a helyszín, az időpont, a szereplő személyek vagy tevékenységük megjelölése, előzmények; – a cselekmény bonyolítása; – értékelés – az az eszköz, mellyel az elbeszélő jelzi, hogy mi a célja, értelme elbeszélésének,

hogy miért mondja el a történetet, mit akar vele; az értékelésnek két nagyobb csoportja van: az értékelő kommentár (pl.: Micsoda szerencsés eset volt ez!), illetve a mondaton belüli értékelő eszközök (pl. a szóhasználat: nevezhetünk valakit fukarnak vagy beosztónak – más értékelést jelentenek);

– eredmény vagy megoldás; – zárlat.

Olvassátok újra a Viereck, a hentes című anekdotát! Azonosítsátok a szerkezeti elemeket a vázlat segítségével! (Nem feltétlenül szerepel minden rész vagy nem ilyen sorrendben az egyes anekdotákban. Akár egy részen belül több szerkezeti elem is összekapcsolódhat.)A megfelelő rész mondatkezdő szavait és az utolsó néhány szót írjátok a táblázatba!

KIVONAT

BETÁJOLÁS

A CSELEKMÉNY BONYOLÍTÁSA

ÉRTÉKELÉS

EREDMÉNY VAGY MEGOLDÁS

ZÁRLAT

(8) Töltsétek ki a táblázat megfelelő sorát a tanárotok által kijelölt anekdotára vonatkozóan!

SZEREPLŐK, ANEKDOTA-

HŐSÖK

MIKOR JÁT-SZÓDHAT?

A TÖRTÉNET CSATTANÓJA

MILYEN ÉLETJELEN-SÉGET, GONDOLKO-DÁSMÓDOT MUTAT

BE?

NÉHÁNY SZÓ A SZÖVEGBŐL, MELY-LYEL AZ ELBESZÉLŐ

ÉRTÉKEL

a)

b)

c)

d)

e)

f)


MEGOLDÁSOK(1) anekdota: a), b), e); adoma: c), d), f), g)

(2) A történelem nagy alakjai: pl. Mátyás király; neves emberek, tudósok, írók: pl. Eötvös Lo-ránd, Örkény István; sajátos kultúrájú népcsoportok: pl. székelyek, zsidók

(3) – Általában jelen idejűek, ezzel a „mintha éppen most történne” érzetét keltik, jobban be-vonják a hallgatót a történetbe. Jellemző formájuk a párbeszéd, a szereplők megszólalta-tása, ez is az élményszerűséget fokozza. Az epikus részek a történet szempontjából fontos információkra szorítkoznak, egy-egy jellemző vonást emelnek ki akár a problémáról, akár a szereplő bemutatásáról, akár a helyről és időről van szó.

– Epikus résszel indulnak: ez a szituáció felvázolása (kivonat, betájolás), majd párbeszéddel folytatódnak.

– Az élvezetet fokozza a ráérős, késleltető előadásmód.

– A zárlat vagy visszacsatol a kiinduló ponthoz, vagy további információt közöl.

(5) Pl. Három kérdés: csak a főurak kijátszását mondja el. Mátyás vagy a parasztember cseleke-deteire nem ad lélektani választ, nem tárja fel a motivációkat. Erre csak az anekdota értékelő mozzanataiból következtethetünk. Vagy pl. hasonlóan Eötvös döntésének lélektani motivá-ciói nem tárulnak fel.

(6) Például: egy-egy társadalmi korszak, egy-egy ember életproblémájának felvillantása; felül-emelkedés az adott problémán.

(7)

KIVONAT József császár idejében élt Bécs városában egy Viereck nevű hentes. Cudar, goromba ember, és nagy gyűlölője a magyaroknak. A bécsi magyar deákoknak már rég fájt a foga erre a mérges hentesre, hogy bosszút állhassanak rajta.

BETÁJOLÁS Az alkalom végre megjött. József császár egyszer elrendelte, hogy aki naple-mente után a belvárosba akar menni, tartozik a nevét megmondani a kapuk őreinek.Viereck uram egy nyári délután kint borozott valahol a Práter tájékán, és estefe-lé aztán nagy méltósággal ballagott haza a városba.


A CSELEKMÉNY BONYOLÍTÁSA

Mikor kétmázsás alakja föltűnt a kapu táján, a lesben álló magyar deákok közül egy besietett a kapun, és odakiáltott az őrnek:– Eineck!– Jól van – mondta az őr.És beleírta a nevet a könyvébe. Alig teszi le a tollat, ott terem egy másik fi atal-ember, és bediktálja, hogyan hívják:– Zweieck!Az őr elmosolyodott a véletlen találkozáson:– No csak siessen, ott megy Eineck, még utolérheti.Zweieck elrohant. Egyszer csak nagy lelkendezve érkezik egy fi atalember, és odakiáltja az őrnek:– Dreieck!Az őr megharagudott.– Maguk komédiázni mernek a hatósággal! Összebeszéltek! Mindenféle bolond neveket mondanak be! Ezennel letartóztatom kendet!– De vitéz uram – rimánkodott a legény nagy becsületes képpel –, én nem tehe-tek róla, ha Dreieck a nevem. Ha kell, bizonyítani is tudom, hogy úgy hívnak.– No ez mégis különös véletlenség! – tűnődött magában az őr. – Hát csak men-jen most az egyszer. De ha elkövetkezik a Viereck is, akkor…A fi atalember szaladó lépteinek kopogása még el sem hangzott a sötét utcában, mikor megjelent a kapu alatt a terjedelmes hentes, és a gazdag polgár kevélysé-gével berecsegte az ablakon:– Viereck!

ÉRTÉKELÉS József császár idejében élt Bécs városában egy Viereck nevű hentes. Cudar, goromba ember, és nagy gyűlölője a magyaroknak. A bécsi magyar deákoknak már rég fájt a foga erre a mérges hentesre, hogy bosszút állhassanak rajta.

EREDMÉNY VAGYMEGOLDÁS

A kapu őre nem is állt vele szóba, hanem elkurjantotta a fogdmegeket, akik Viereck uramat szonika lefülelték és tömlöcbe dugták a torony alatt.

ZÁRLAT Temérdek sok vallatásba, esküdtszékbe, fi rkálásba került, míg a hentes be tudta bizonytani, hogy őneki nem volt semmi része ebben az összeesküvésben.

(8)

SZEREPLŐK, ANEKDOTA-HŐSÖK

MIKOR JÁT-SZÓDHAT?

A TÖRTÉNET CSATTANÓJA

MILYEN ÉLETJELEN-SÉGET, GONDOL-KODÁSMÓDOT MUTAT BE?

NÉHÁNY SZÓ A SZÖVEGBŐL, MELLYEL AZ ELBESZÉLŐÉRTÉKEL

a) az élelmes diák, a nagy-vonalú, bölcs professzor

XX. sz. eleje Nem a tananyag-ból, hanem az „életből” vizsgázik kitűnően a diák.

talpraesettség, lélek-jelenlét, bölcsesség

világhírű fi zikus, Eötvös elmoso-lyodik


b) a mellőzött író,a „látszat” elvtárs

1950-es évek

Nem készül el a kohó.

a szocializmus kriti-kája

„fellegváraként” volt beharangoz-vaAugusztusban? Az ide két hónap!ló*** fog itt foly-ni, nem acél

c) magyarellenes, durva hentes, találékony diákok

1880-as évek

A negyedik (gyanú-san) hasonló név. Vierecket bezárják.

a magyarok lelemé-nyessége, önvédelem a magyarellenesség-gel szemben

Cudar, goromba ember, és nagy gyűlölője a ma-gyaroknak.már rég fájt a foga erre a mérges hentesre

d) leleményes, pénztelen, borra éhes katonák

XVII. sz. „feltámad” a halott élelmesség, jár-ványtól való félelem kihasználása

De azok csak ásnak.De micsoda csu-dálkozással látá…

e) Mátyás, az igazságos,pénzéhes főurak,furfangos pa-rasztember

XV. sz. az anekdota magja a rejtvény (találós kérdés), a megfejt bakkecske

a kiszolgáltatott pa-rasztok igazságszol-gáltatása, a pénzéhes urak megleckézte-tése

lépten-nyomon unszoltákHát uraim, így fe-jem meg a három bakkecskétVajon elmondták-e (…) nem tudni

f) tanácstalan fi atalember, aki házasodni készül,a tanácsadó rabbi

nem el-dönthető (kortalan)

méltatlan a rabbi-nak ez a hezitálás, a kikeresztelkedést tanácsolja,pro és kontra szélsőségek, érvek kontrasztja

nem lehet egyszerre szép is meg gazdag is a menyasszony (?)

fakad ki a rabbi, őrjítenéd meg

2 0 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S • 9 . É V F O L Y A M

15. oldal

15 PERC

T/5–6.

REFLEKTÁLÁS4. lépés: 4–7. feladat

14. oldal

15 PERC

T/4.


A feladat elvégzése előtt beszéljük meg, hogy a készítendő írásnál arra koncentráljanak a tanulók, hogyan mesélnék el a történetet, illetve gondolják végig, hogyan értékelik a történetet, kit tesz-nek az anekdota hősévé.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tanult ismeretek alkalmazása



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kreatív írás

4. Olvasd el az alábbi anekdota-leírást, majd írd meg előadható formában, és készülj fel az előadására! (Használd a Labov-féle sémát!)

Az anekdotatárak alapelemévé vált az egykor Farkas Gézával megesett történet, mely szerint a szigo-rú, de nagyon kellemetlen helyzetbe került tanárt egy ugyancsak a Dunában fürdőző diák megmen-tette a vízbefúlástól. Csak a sikeres akció utáni hálálkodáskor veszi észre a diák, hogy akit kimentett, az a vizsgák egyik legnagyobb zsarnoka, így elsápadva csak annyit kér a professzortól, hogy ne árulja el társainak a megmentő nevét.

T a n á r i i n s t r u k c i ó

• Az 5. feladat célja a kreativitás, a nyelvi megformálás fejlesztése, az értékelés fogalmának gyakor-lati megvalósításán keresztüli elmélyítése.

• A 6. feladatot egyéni differenciálásra szánjuk: gyors, kreatív tanulók számára plusz feladat.



M u n k a f o r m á k : egyéni


K L A S S Z I K U S A N E K D O T Á K – A N E K D O T A M E S É L Ő V E R S E N Y 2 1


18. oldal

45 PERC

T/8.

Anekdotamesélő verseny

17. oldalT/7.

Házi feladat Tanórán kívüli tevékenység

5. Írj le egy hétköznapi történetet kétféle értékeléssel! Például egy rossz jegy történetét szüleidnek szabadkozóan, egy barátodnak pedig hősködve, nagy-vonalúan, az osztályzatok jelentőségét kicsinylően-tagadóan. A tények mindkét változatban egyezze-nek meg! Készülj fel a történet elmondására is!

6. Kerekíts történetet az „És azóta én bizony nem iszom tejet.” zárlat (poén) elé! Készülj fel a történet elmondására is!




M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : gyűjtőmunka

7. Gyűjts családi vagy iskolai anekdotát! Készülj fel az előadására! Következő órán versenyt rendezünk.


• Alakítsunk 4-6 fős csoportokat (az osztálylétszámtól függően). Adjunk 20 percet a csoportvetél-kedőre, majd 20 percet az osztályéra, így a zsűri értékelésére marad 5 perc.

• Javasoljuk, hogy a tanulók osztályzattal is értékeljék a produkciókat a megadott szempontok alapján.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : előadókészség


M u n k a f o r m á k : csoportos, majd frontális

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : verseny


8. Rendezzetek anekdotamesélő versenyt!a) Alkossatok 4-6 fős csoportokat!

b) A csoport tagjai hallgassák meg minden csoporttag anekdotáját! A versenybe nevezni a 4-5-6-7. feladat bármely anekdotájával lehet. Az anekdotákat ne felolvassátok, hanem meséljétek el egy-másnak!

c) Az alábbi szempontok szerint zsűrizzétek az előadásokat, és az összesített pontszámok alapján a két legjobb előadással nevezzetek az osztályfordulóba!

VERSENYZŐ

SZERKEZET (HÁNY ELEM SZEREPEL A

SÉMÁBÓL): 0–10 PONT

ELŐADÁSMÓD (KI-EMELÉS, HANGLEJTÉS, ARTIKULÁCIÓ, META-NYELV): 0–20 PONT

A SZTORI ÉRDEKES-SÉGE, GONDOLAT-ÉBRESZTŐ VOLTA:

0–5 PONT

ELÉRT PONT-SZÁM

d) Delegáljatok a csoportból két zsűritagot, akik az osztályvetélkedőben képviselik a csapatot!

e) Hallgassátok meg a továbbjuttatott produkciókat!

f) A zsűri értékelje a versenyt!

RÁHANGOLÓDÁS1. lépés: 1–2. feladat

20–22. oldal

20 PERC

T/1–2.

Az anekdota létrejötte, szerepe

2. MIKSZÁTH ÉS MÓRA ANEKDOTIKUS NOVELLÁIBÓL(3 óra)


• A szövegek és a hozzájuk tartozó feladatok célja, hogy a tanulók lássák, hogyan jön létre az anek-dota, és milyen szerepet tölt be egy társaság életében. Másfelől az eddig szerzett ismereteiket kell alkalmazniuk a feladatmegoldásban.

• Az időkeretet fi gyelembe véve mérjük fel, képesek-e a tanulók mindkét szöveg vizsgálatára. En-nek fényében kétféle megoldást választhatunk: vagy csak az egyik feladatot oldjuk meg, vagy az osztály egyik fele az egyik, másik fele a másik feladaton dolgozik.

• Javasolt munkamenet:

1. Olvassuk fel mindkét szöveget!

2. Tegyünk fel néhány kérdést a szövegek tanulási folyamatban betöltött szerepét illetően!Pl.: Hogyan kapcsolódnak előző órai tanulmányainkhoz a regényrészletek?

Véleményetek szerint találkozhatunk-e ma is hasonló jelenségekkel?

Hogyan viszonyul az elbeszélő a megjelenített világhoz?

3. A tanulók oldják meg párban a szövegekhez tartozó feladatokat!

4. Beszéljük meg a T/1. feladat c), e), f) és/vagy a T/2. c), d), e), f) pontjait!

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : előismeretek alkalmazása, szövegértés


M u n k a f o r m á k : páros és frontális

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : olvasás, feladatmegoldás, megbeszélés

E s z k ö z ö k : Idegen szavak szótára (6-8 példány, T/2. f-hez)

Ebben a modulban arra keressük a választ, hogyan, milyen társasági-társadalmi közegben születnek az anekdoták, hogyan válnak irodalmi alkotások részévé. Ezután különböző korok irodalomkriti-kusainak véleménye alapján azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy az anekdotikus-adomázó epikus hagyomány értékes-e, alkalmas-e társadalomkritikára, elmélyült lélekábrázolásra vagy sem. Végül két, XIX. század végi–XX. század eleji novella elemzésével az anekdotikus elbeszélésmód változatait fi gyeljük meg.


1. Móricz Úri muri című regényének rövid részletéből benyomást szerezhetünk arról, hogyan születnek az anekdoták. Olvassátok el a szöveget, majd oldjátok meg a feladatokat!

„Ebben a percben nyílt az ajtó, s bejött rajta egy magas, egyenes úriember, s leült a sarokban levő asztal mellé.

Ránéztek. Jóvágású volt. Rövid térdnadrág volt rajta, s vadászosan volt öltözve, de fegyver nélkül. Nagyon grófos, az is, hogy körül se néz.

A pincér jelentkezett előtte.– Tessék parancsolni.– Rántottát lehet?– Igenis. Hány tojásból?Az idegen hallgatott.– Hát húsz tojásbul.A pincér megáll, nagyot néz, nyála a torkán akad. Az urak minden szót hallottak s összenéztek.

Ejha, ez kutya gyerek. Mingyárt nem titkolható érdeklődéssel nézegettek oda.Az idegen még egy pohár sört rendelt, aztán a legnagyobb nyugalommal kezdett cigarettát sodor-

ni, egy pléhdobozból. Valami komisz, istentelen, fekete dohányt.Nagyon kapóra jött az uraknak ez az új alak.Csörgheő pipázott, Zoltán cigarettázott. Borbíró egy kurta szivar csutkáját rágta.A fulladt csöndben a hosszú, tokos falióra percegett.– Nicsak, a kis Wagner! – kiáltott fel Borbíró, kinek a fél szeme mindig az utcán volt: megszokta

még diákkorában, mert az ablak mellett ült, s sose tudott a tanárra fi gyelni, csak az utcát leste.Utánanéztek a kis Wagnernek, aki zenetanár volt a városban, s két hosszú szárnyú sárga iberciger-

ben járt még ebben az őrült melegben is.– Kén mán vele valamit kezdeni – mondta Borbíró.– Híjd be, itassuk le – mondta Csuli, mert Wagner volt az urak bolondja, ha már semmi se volt,

vele kezdtek egy-egy komédiát. Az udvari bolondok utódja volt a városban.Zoltán csöndesen rátette a kezét a Borbíró vállára.– Wartapiszli – mondta –, majd ezzel a vigéccel hozzuk össze, csinálunk egy jó murit.– Vigéc?– Hát ezzel a pofával e.Csuli megszólalt:– Te hallod, ez csakugyan, akármi legyek, ha nem könyvvigéc.– Legalább intelligens ember – mondta Zoltán.Most hozták a rántottát az idegen úrnak.Hát csak feláll Csörgheő Csuli, s nagy méltóságos léptekkel átsétál a termen a másik oldalra, s szó

nélkül odaállt az idegen úr asztalához. Az éppen fogta a kést és a villát, hogy belekezdjen a rántotta-hegybe. Akkor Csuli kinyújtja a tenyerét, s belemarkol kézzel a tálba, s tömi szájába a rántottát.

Az idegen nagyot néz, nagy szemet mereszt, azzal vállat von, ha itt így szokás: s ő is leteszi a kést, villát, és belemarkol az ételbe s eszik.

Hű, ez nagyon tetszett Csörgheő Csulinak, már látta, hogy ez az ő embere. Szembenéznek.– Csörgheő Csuli vagyok, az apádistenit.– Lekenczey Muki – mondta az idegen.– Isten éltessen, komám – mondta Csörgheő, s odanyújtotta a kezét –, látom, hogy kend egész

elfogadható ember.Az idegen felállott, s kezet nyújtott. A két zsíros tenyér összekapaszkodott, s csak úgy próbafor-

mán tapogatta egymás erejét. Mind a kettő érezte, hogy a fogás jó.

M I K S Z Á T H É S M Ó R A A N E K D O T I K U S N O V E L L Á I B Ó L 2 5

– Hát osztán ha megette, gyöjjön át kend – mondta Csörgheő, s visszaballagott a baráti asztalhoz.A két úr szó nélkül ült a helyén, csak bent mosolyogtak a lelkükben, kívülről méltóságosak voltak

s nyugodtak.– No, bemutatkoztál, öreg?– Be én, megazisten.– No. Hogy gusztál?– Jópofa.– Osztán hogyan mutatkoztál be, Csuli? Valóságosan?– Valóságosan.– Úgy, hogy megismerjen? Csuli bátyám!– Úgy, Zoltánkám.– De hogy? Kézzel-lábbal?– Emberi módra, kedves komám, megazisten!Aztán nyugodtan ültek tovább. Egyszer csak Borbíró kinyújtja a kezét, s a levegőbe markol, ahogy

az elébb Csuli a tálba.– Hátha mégis gróf…– Hát, elig grófossan tudja.– Oszt jaó vót a rántotta?– Kirántotta.S ez mind nevetés nélkül, úgy félszájjal. Most érik a zamatja. Hogy fogják ezt elmondani. Hűj, de

leverte Csuli önmagát! Még az elébb úgy látszott, hogy a medence lesz a szezon jó vicce, de most nagyon formában van az öreg. A rántotta verhetetlen. Csuli maga érezte, hogy ma ő a nap hőse, csak még azt kellene kihúzni valahogy, hogy az ötven pengő borkontó is megmaradjon…”

a) Kik a jelenet résztvevői? Hol játszódik az esemény? Ki a tréfamester? Milyennek képzelitek?

b) Hogyan viselkednek az asztaltársaság tagjai, míg Csörgheő Csuli bemutatkozik?

c) „Hogy fogják ezt elmondani.” Mire utal ez a mondat?

d) Hány részre tagolódik a szöveg? Jelöljétek be az egyes részeket! Adjatok címet az egyes részeknek! Írjátok ki azokat a kifejezéseket az egyes részekből, amelyeknek a hangulat megteremtésében

jelentős szerepük van!

e) Mit jelentenek az alábbi kifejezések?

„már látta, hogy ez az ő embere”: ................................................................................................

„úgy félszájjal”: ................................................................................................................................

„A rántotta verhetetlen”: ...............................................................................................................

„Hogyan mutatkoztál be, Csuli? Valóságosan?”: .........................................................................


„Hát, elig grófossan tudja.”: ...........................................................................................................

„Mind a kettő érezte, hogy a fogás jó.”: ......................................................................................

f) A jellemzés, megjelenítés fontos eszköze a nyelvhasználat. Keressetek példákat a szövegből az alábbi nyelvi jelenségekre!

IDIÓMA

TÁJNYELVI JELLEGZETESSÉG

TÁRSALGÁSI, CSALÁDIAS FOR-DULAT

ÉLŐNYELVI FORDULAT

ELAVULT SZÓ

g) Írjatok rövid jelenetet egy mai, baráti asztaltársaságban történő eseményről! Törekedjetek az élőnyelvi fordulatok karakterteremtő szerepének használatára!

Gondolkodjatok el azon, ma milyen műveltség tükröződik a nyelvhasználatban!

2. Olvassátok el fi gyelmesen az alábbi részletet, majd válaszoljatok a kérdésekre!

„A kaszinó alacsony, földszintes sárga épület volt. Sok jó órát eltöltöttek itt az urak. Sok szép búza ára lement itt a garatokon, s gazdát cserélt a zöld posztóval bevont asztaloknál.Kint a mezőkön, a roppant tereken az ekék s a barmok, itt az urak szántottak, vetettek. S nótaszó mellett természetesen. Ezek az urak oly közel voltak a pásztoraikhoz, együtt, egyben éltek s éreztek velük. Maguk is vas-tagok s kemények voltak, mintha akármikor be tudtak volna állani a nyáj mellé vagy a csikó farához. Nagy kezeik, vasökleik voltak s így aratás ígértivel szívesen vettek maguknak egy kis örömelőleget. De csak akkor voltak igaziban, mikor a kondásnótára gyújtottak:Hej, ílet, ílet, kondás ílet, e csak a gyöngy ílet Ha megunom magamat, magam is így ílek!... Beszéltek, beszéltek, s minduntalan rázendített valaki egy bolond strófára, s utána a kórus, hogy:Hej, ílet, ílet, kondás ílet, e csak a gyöngy ílet! Ha megunom magamat, magam is így ílek! Egész életük valami forró egzotikumban van főzve. – Piroska tanár úrnak volt ez a kedves nótája. Hej, ha kiment a Csugarkertbe, de jól érezte magát. – Mindig a vót a szokása – kapott bele egy másik vastag úr, de olyan furcsán vastag, szinte négy-szegletesre hízva, kis fekete bajusszal s fekete szemekkel, de szétpuffant arccal s kicsattanó egészség-gel nevetve bele a világba: – Mondok, az vót a szokása, hogy úgy kiszolgáltatta magát az osztályban, mint egy fejedelem. Három famulusa volt. Mikor belépett az osztályba, ugrottak felfele, s vették a botját, kalapját, a ka-bátját elfelé. Mindenki hangosan kacagott, mert Piroska tanár úr megjelent köztük az emlékezet laterna ma-gikájában, s mindnyájan látták, ahogy hegyes hassal, hátravetett fejjel, s még a kalapja is mindig úgy volt hátratolva a kobakja hegyibe, s szúrós bajsza, barnapiros arca gőgösen nézett a világba. – De a vót a legjobb, hogy egy főszolgát választott magának rendesen a rossz tanulók közül, s annak mindig ott kellett lenni nála, a Csugarkertbe, s kapálni.


Hatalmasan nevettek. Helyeseltek. – Mikor átvette az osztályt, az ötödikbe bejött, megállt, azt mondta: »No fi úk, ki a legerősebb köztetek!« Csak ezt kellett kérdezni, mingyárt volt öt-hat jelentkező. Ha azt kérdezte volna, hogy ki tudja legjobban a szintaxist, nagyobb lett volna a csend. Nohát jelentkezik Nagy Sándor is, olyan vót a, mint egy kis bika. Meg is tetszett az öreg Piroskának: »Maj megláttyuk! – mondta – gyere ki dílután hozzám a Csugarkertbe«... Az elbeszélő úgy nekigyürkőzött a mesének, mintha valami rettentő világhistóriát mondana, s úgy is hallgatták, oly frissen s elevenen, csak úgy csillogott a szeme mindenkinek. – Hát ezt osztán nagyon megszerette az öreg, jól tudott szőlőt kapálni... De az a kutya szokása volt az öregnek, hogy az ilyen fi ú sose felelt. Soha azt fel nem hívta négy esztendeig se. Hanem azért hármasnál jobbat se adott neki. Nem, aszongya, engem meg ne vádoljanak, hogy kedvezek nekik azért, mert néha eljárnak hozzám egy s másért... Harsogva kacagtak, s szájtátva várták a többit. – Hanem eccer Nagy Sándor beleunt a szőlőkapálásba, s mikor azt mondta az öreg óra végén: – No, no, Nagysandri fi am, délután kijössz a kertbe – hát megszólal vastagon Nagy Sándor, akkor olyan hangja volt, mint a repedt harangnak: – Nem megyek! – Dehogynem jössz, mér ne jönnél? – Tanulni kell!Hűj nagy szó volt! Nagy Sándor tanulni vágyik! – Nono, nono, majd én elintézem a többi kollégaurakkal. – Nem megyek. – Káposztataposás lesz! – Mégse megyek! – De Klári jányom is ott lesz! – A más, akkor megyek. Mint a vihar, úgy kacagtak fel, csak úgy dőltek jobbra-balra. Eszükbe jutott a »Klári jányom« a széles nagy öblös melleivel. Minden diáknak az volt a vágya, hogy egyszer ő vigye haza a füzeteket, s közben a »Klári jányomnak« úgy futtában valahogy megérintse a mellét.”

a) Hol, mikor játszódik a jelenet, kik a résztvevői?

b) Milyen szerepet tölt be közösségükben az adomázás?

c) Húzzátok alá azokat a mondatokat, amelyek a történetmondó és a hallgatóság viselkedését írják le! Milyen stíluseszközök, szóképek teszik kifejezővé ezeket a részleteket? Értelmezzétek őket!

d) Mutassátok be adomázásuk hősét! Mit mondanak el róla az adomák, és mit hallgatnak el?

e) Fejtsétek ki véleményeteket röviden arról, alkalmas-e ez az anekdotikus ábrázolás, jellemzés társadalombírálatra! Indokoljatok is!

f) A részletben számos idegen szó szerepel. Töltsétek ki a táblázatot! Mely szavakat használjuk ma is az igényes beszélt nyelvben? Jelöljétek aláhúzással! Mely szavak számítanak ma szakszónak, tudományos műszónak? Jelöljétek +-szal! Mely szavak tekinthetők archaizmusnak? Jelöljétek *-gal! Milyen műveltségről vallanak a szavak? A szöveg milyen más nyelvi jellemzőivel alkot kontrasztot

ez a nyelvi regiszter?


JELENTÉSE SZERINTÜNK JELENTÉSE A SZÓTÁR SZERINTA SZÓ

EREDETE

kaszinó

egzotikum

famulus

laterna magika

szintaxis

(világ)história

MEGOLDÁSOKT/1.a) – Csörgheő Csuli, Zoltán, Borbíró – összeszokott (baráti) úri társaság; Lekenczey Muki, az

„idegen”; – étteremben (vendéglőben); – Csörgheő Csuli (nagyhangú, nagy erejű, vezéregyéniség, ötletadó, eleven, nyughatatlan,

rátarti stb.)

b) Tettetett nyugalommal, ki nem mutatott elismeréssel. Úgy tesznek, mintha semmi rendkívüli nem történt volna, de nagyon élvezik a jelenetet. Ez is hozzátartozik a hangulat megterem-téséhez, ahhoz, hogy minél nagyobb jelentősége legyen a játéknak. A beszélgetés közben aztán színezik, részletezik, kiélvezik a jelenet minden mozzanatát.

c) A történetből anekdota lesz, képzeletben már színesítik is a történetet, elgondolják, hogyan fogják majd elmesélni.

d) 1. Az idegen (Ránéztek. Jóvágású volt. – rövid, feszültségteremtő mondatok) 2. Az asztaltársaság (A pincér megáll, nagyot néz, nyála a torkán akad. Az urak minden szót

hallottak s összenéztek.) (– Wartapiszli – mondta –, majd ezzel a vigéccel hozzuk össze, csinálunk egy jó murit.

– Vigéc? – Hát ezzel a pofával e.) 3. Furcsa bemutatkozás (Hű, ez nagyon tetszett; az apádistenit; látom, hogy kend egész elfo-

gadható ember), hangulatteremtő a lassúság is. 4. A fogadtatás, a tréfa megismétlése gondolatban – hangulatteremtő a párbeszéd mondata-

inak rövidsége, töredékessége, komótossága is.(– Be én, megazisten.– No. Hogy gusztál?– Jópofa.– Osztán hogyan mutatkoztál be, Csuli? Valóságosan?– Valóságosan.– Úgy, hogy megismerjen? Csuli bátyám!– Úgy, Zoltánkám.– De hogy? Kézzel-lábbal?– Emberi módra, kedves komám, megazisten!

– Hát, elig grófossan tudja.– Oszt jaó vót a rántotta?– Kirántotta.)


e) „már látta, hogy ez az ő embere”: neki való, egyenrangú vele, érti a tréfát „úgy félszájjal”: visszafogottan, nem mutatva a tetszést „A rántotta verhetetlen”: az évad legjobb sztorija „Hogyan mutatkoztál be, Csuli? Valóságosan?”: hozzád illően, úgy istenigazából, úgy, hogy

megismerje a természetét „Hát elig grófossan tudja.”: érti a tréfát, veszi a lapot „Mind a kettő érezte, hogy a fogás jó.”: elégedettek egymással

f)

IDIÓMA jóvágású, fél szeme mindig az utcán volt, torkán akad, nagy szemet mereszt, nagyot néz

TÁJNYELVI JELLEGZETESSÉG tojásbul, híjd be, kén mán, gyöjjön át kend, jaó vót

TÁRSALGÁSI, CSALÁDIAS FORDULAT

az apádistenit, wartapiszli, jó muri, be én, megazisten, kutya gyerek

ÉLŐNYELVI FORDULAT akármi legyek, ha nem, kén mán vele valamit kezdeni, hű, ez nagyon tetszett, Hogy gusztál?; Hűj, de leverte; Ejha, ez kutya gyerek

ELAVULT SZÓ könyvvigéc, kend

g) Feltehetően a számítógépes kultúra és az angol eredetű szavak használata tükröződik a nyel-vi megformálásban.

T/2.a) egy úri kaszinóban, feltehetőleg vidéki kisvárosban, ahol gazdálkodásból élnek; nyáron, ara-

tás előtt – („s így aratás ígértivel szívesen vettek maguknak egy kis örömelőleget”); mulató urak (földbirtokosok);

b) A közösségi élet, az együvé tartozás fontos kelléke, a szórakozás, szórakoztatás szerepét tölti be.

c) Mindenki hangosan kacagott, mert Piroska tanár úr megjelent köztük az emlékezet laterna magikájában.

Hatalmasan nevettek. Helyeseltek. Az elbeszélő úgy nekigyürkőzött a mesének, mintha valami rettentő világhistóriát mondana, s

úgy is hallgatták, oly frissen s elevenen, csak úgy csillogott a szeme mindenkinek. Harsogva kacagtak, s szájtátva várták a többit. Mint a vihar, úgy kacagtak fel, csak úgy dőltek jobbra-balra. az emlékezet laterna magikájában – metafora: a homályból, feledésből felbukkanó, kirajzoló-

dó kép megjelenítője. A laterna magica tkp. bűvös lámpa, így az emlékezet (az agy) rejtélyes működésére is utal.

úgy nekigyürkőzött a mesének, mintha valami rettentő világhistóriát mondana – hasonlat, hyperbola – mesei elemeivel (nekigyürkőzött, rettentő) és a túlzással a történet érdekfeszítő voltát érzékelteti.

Mint a vihar, úgy kacagtak fel – hasonlat, a hirtelen, nagy erővel kitörő jókedvet érzékelteti.

d) Az adomázás tárgya Piroska tanár úr, aki számára az anyagi boldogulás fontosabb szerepet tölt be a tanításnál. Kihasználja pozícióját, tekintélyelvű, a diákokat alávetettként kezeli, visz-szaél helyzetével. Nem szólnak a történetek a tanár úr tetteinek indítékairól, nem magya-ráznak, nem adnak árnyalt jellemrajzot. A viselt dolgaiból egy jellegzetes karakter, általános jelenség bontakozik ki, nem egyénített.



25. oldal

25 PERC

T/3.

Vélemények, kritikák

e) Egy jelenséget mutat be, kritikának, éles társadalombírálatnak nem tekinthető. A szórakoz-tató történetbe ágyazás tompítja a kritika élét. Pozitívuma, hogy a jelenséget bemutatja. Inkább elnéző, tudomásul vevő magatartást, értékelést mutat.

f)

JELENTÉSE SZERIN-TÜNK

JELENTÉSE A SZÓTÁR SZERINTA SZÓ

EREDETE

KASZINÓ tdm.-i rétegződés, foglalkozás v. politikai nézetek szerint alakult társaskör, ennek épülete

olasz

EGZOTIKUM távoli, idegen, forró égövi, szokatlan, különös vonások, jegyek, tulajdonságok összessége

görög–latin

FAMULUS * vkinek a jobbkeze, segítője; tudós kedvelt tanítványa, segédje

latin

LATERNA MAGI-KA *

üveglapra festett képeket egy ernyőre vetítő gép, bűvös lámpa

latin

SZINTAXIS + mondattan görög–latin

(VILÁG)HISTÓRIA (világ)történelem latin

Klasszikus deákos műveltségre utal a szóhasználat, a tájnyelvi és élőszóbeli elemekkel áll kont-rasztban a szövegnek ez a regisztere.


• A szövegek és a hozzájuk tartozó feladatok célja, hogy előkészítsük, megértessük az anekdota történetileg és irodalmilag változó szerepét.

• A tanulók a kritikák, vélemények alapján képet kapnak arról, hogy mire lehet alkalmas és mire nem (elméletileg) az anekdota.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : koncentráció, jegyzetkészítés, lényeglátás, íté-letalkotás


M u n k a f o r m á k : egyéni vagy páros munka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szövegértelmezés, feladatmegoldás


3. Olvassátok el fi gyelmesen az alábbi véleményeket az anekdotáról, anekdotázásról, majd vá-laszoljatok a kérdésekre, oldjátok meg a feladatokat!

Legnagyobb anekdotagyűjteményünket Tóth Béla készítette 1898-ban. Az alábbi részlet ennek be-vezetőjéből való. (Természetesen az átlelkesült és túlzó leírást kritikával kell olvasni, például más nemzeteknek is – angolok, németek, franciák – vannak hatalmas anekdotagyűjteményeik.)

„Anekdotakedvelő nemzet vagyunk, mi magyarok. Ős napkeleti erkölcseink ép maradványa ez a tulajdonság, a malom alatt és a márvány míves teremben egyaránt. […]

Napkeletről való, lelkünktől szakadt erkölcsi tulajdonság ez: kis dolgokban keresni és találni meg a nagyot, anekdotában a történetet, egyben a milliomokat, emberben a századot. És közös vonása az egész magyarságnak. A földműves és a középkor tudákos krónikása, ki irtózik minden népiestől; az írástudó nagy általánosság és nemzetünk lelkének legdicsőbb kifejezői: mind vonzódnak ehhez a bibliai erőhöz. Mert bibliai erő a látás, a gondolkodás, az ítélet ez izmos terméke: a parabola, a pél-dabeszéd, más szóval az anekdota. Ha meghatározást akarnék csinálni, azt mondhatnám: mindenik anekdota egy-egy igazság győzedelme a természeti kiválás révén. Akár egy gondolat vagy ötlet dia-dalmaskodik, akár egy alak legjellemzőbb vonása, akár egy fordulatos kis történetben kerekedik felül az, a mit a józan ész kiván: csupa győzedelmes erő ez; és a furcsaság, a pajzánság, a tréfa közepett is mindig ott van a világ rendjének dönthetetlen törvénye: az örök emberi.

A magyar léleknek minden századokon által törhetetlen egysége, a nemzeti genius1 mutatkozik abban a jelenségben is, hogy anekdotakincsünk és népköltésünk között van egy különös, megfordí-tott viszony: mi »urak«, mióta kinyillott szemünk és fülünk, gyönyörködve csodáljuk a nép meséit, dalait és zenéjét; a nép pedig eltanulja tőlünk, deákos2 emberektől, az anekdotákat. Igazi csere-kereskedés ez. Természetes, hogy a nép kevesebbet vesz, mint a mennyit ad. Az igazi jó kalmárok mi »urak« vagyunk. De a nép sem veszít a vásáron: anekdotáink legislegjavát válogatta ki a maga számára csodálatos érzékével, és forma dolgában átalakította a maga képére és hasonlatosságára. Ez az átalakítás olyan egyéni, olyan alkotó erejű, hogy tévedésbe ejti a tudósokat is: néphagyományt sejtenek számos olyan jelenségben, mely csak legáltalánosabb tudattá lett anekdota. Ez a nagy lefelé hatás, mely az idegenben szinte példátlan, nálunk érthető. Művelt rendjeink minden időben sűrün használták igazságok kifejezéséül az anekdotát, hogy az »úri folklor«3 e kincsének el kellett terjednie a nép között is. Anekdotázott a pap, a bíró, a földes úr. Anekdotázott saját körében és anekdotázott a nép között, mert tudta, hogy a magyar parabola, a magyar aesopusi4 mese a mi lelkünkre ható nagy erő. A fehér asztal és a zöld asztal mellett egyaránt munkált ez a hatalom; szólt a templomi szószé-ken, az országos gyűléseken, tudós könyvekben és pipaszónál. A táblabíró-világ anekdotákban él ma is, mert az anekdotázás volt gondolatkifejezésének legerősebb, legmagyarabb formája. Keleties kényelemszeretete, keleties derült bölcsessége kedvelte ezt a formájában mindig könnyü és rövid, magvában mindig mély, tanulságos mesélést. Az emberek meghaltak, elmúlt velök egy egész kor, más idők következtek reánk, minden porcikánkban új vagyunk mi, mai nemzedék; de a táblabírák anekdotái most is megvannak, most is gyönyörködünk bennük, most is értjük jelentőségüket; mert a magyar lélek nem hogy meg nem hal, de nem is vénül. És azért örökké ifju, mert mindig a régi.

Nemzetünknek egész világszemlélete benne vagyon az anekdotákban; és egész jelleme az anek-dotakedvelésben. A magyar humor a tiszta emberismeret. A legnagyobb dolog, a mi halandóknak

1 GENIUS: szellem

2 DEÁKOS: latinos műveltségű, tanult, iskolázott

3 ÚRI FOLKLÓR: népköltészet

4 AESOPUS (görögül aiszóposz): Kr. e. VI. századi meseíró


adatott. Éles szem, okos elme; e kettőnek révén vált ki és szerzett magának örök életet az események véghetetlen sokaságából az, a mi emlékezetes, a mi bölcs, a mi erős. És az éles szem, az okos elme fegyvere ez a sok, szinte számtalan igazság, melynek hüvelye az anekdota. Minden alkalom más-más csillogó szablyát von elő a tárból. Más nemzetek fi lozófi ai rendszerekhez folyamodnak. Mi anekdotá-zunk. És az anekdota könnyű kardjával Gordius-csomókat vágunk ketté. Ezt cselekedte a legbölcsebb magyar, a táblabíró Deák Ferenc is. E nagy ember világszemlélete nincsen szisztémába1 foglalva. Ő szokta mondani: a fi lozófi a olyan, mint a só; minden ételbe kell belőle, de maga nem eledel. Deák bölcsességének sava szét van osztva az ő anekdotáiban. Németesen fürkésző és töredékeket össze-rakosgató elme bizonnyal ki tudna hüvelyezni belőlük egy kész fi lozófi ai rendszert. Mi magyaroknak nincsen szükségünk ilyen sommázásra. Mint keleti nép: minden forgácsban megtaláljuk az egészet, az igazságot, az erőt, az embert.” (Tóth Béla, 1898)

a) Melyik társadalmi réteghez köti Tóth Béla – akárcsak Móricz az előbb olvasott regényrészletek-ben – az anekdotázást?

b) Mi a jelentősége az anekdotának Tóth Béla szerint? Mit értékel ebben a hagyományban?

c) Az eddig megismert anekdoták alapján alakítsatok ki állásfoglalást! Egyetértetek-e Tóth Béla ér-tékelésével? Véleményeteket példákkal igazoljátok!

d) Olvassátok el az alábbi véleményeket az anekdotáról, majd rendezzétek a táblázatok szerint az elismerő és elmarasztaló, illetve az anekdota mellett és ellen szóló érveket!

„Magyarország kicsi literatúrájának2 védőszentje: Szent Anekdota. Nyugaton az íróművészet nagy harcok után legyűrte az anekdotát. Nemcsak a históriait, mely az ultramontán3 Magyarországon javában virít. De a szociális4 anekdotát is. Igazi íróktól az egész Életet követelik itt. Nem csupán a mulatságos morzsákat…

Ahol az irodalom nem szórakoztató betűvetés, ott nem maradhat élen olyan író, akinek a világnézete ötletvilágnézet.” (Ady Endre, 1906)

„Az egész irodalom német piacról jön. Szinte azt látszik szolgálni, hogy az embereket elképzelt sze-rencsétlenségekkel megríkassa, vagy egymásra halmozódó véres szomorúságokkal megrázza. Csak egy egészséges termék van még – a magyar anekdota, melyben megfi gyelés és élet lüktet.”

(Mikszáth Kálmán az 1830-as évek prózairodalmáról)

„De hát igazán nem történnék ebben az országban semmi, amiről kitűnő elbeszélőinknek érdemes volna egyet-mást mondaniok?... De ennek még az alkalmát is kerülik. S meglehet, hogy nagyon igazuk van. Ki tudja, nem vesztenének-e a népszerűségükből, ha véletlenül olyan dolgokról szólnak, amelyek nem érdeklik a naiv lelkeket?! A komolyság, a mélység nemigen populáris5* dolgok. A nép-nek nem kellenek a tragédiák; a népnek anekdota kell.”

(Ambrus Zoltán)

1 SZISZTÉMA: rendszer 2 LITERATÚRA: irodalom3 ULTRAMONTÁN: szélsőségesen pápapárti (egyházpárti), itt: konzervatív, régimódi, elmaradott4 SZOCIÁLIS: társadalmi, társadalombíráló tartalmú5 POPULÁRIS: népszerű


„Az adoma a köznemesi társasélet egyik olyan eleme, amely irodalmilag is értékesíthető. Ebben a vi-lágszemléletben azonban a mindenbe belenyugvó, hallgató passzivitáson kívül van nemtörődömség, az élet komoly dolgainak semmibevevése is.”

(Fábián István, 1936)

„Az anekdota kisemberi forma volt a régiségben, a beismert szűkösség szemlélete, a nagytörténelem-ből való kényszerű kívülrekedésé. […]

Az anekdotizálás léthelyzete mindig a kisközösség, társadalmi szinttől, osztályhelyzettől függetlenül. Deák Ferenc Angol királynő-beli lakosztályában ez éppen úgy kialakulhatott, mint Krúdy valamelyik kiskocsmájában vagy bármely falusi szakállszárítón1. A hangsúly a homogén2 emberi világon – és el-zártságon – van. Természetesen egy olyan történelmű ország, mint a mienk, századokra konzerválta ezt az elzárkózó, kisközösségi létformát, s ennek minden kommunikációs következményét, így az anekdotizmust is.”

(Alexa Károly, 1984)

(az 1950-es évek hétköznapjainak anekdotikus megjelenítése illeszkedik ahhoz a műfaji hagyomány-hoz, mely szerint az anekdota) „joviális3 egykedvűségével mindent lekerekített és így elhazudott, végső soron fragmentálissá4 tett”.

(Balassa Péter, 1984)

POZITÍV VÉLEMÉNYEK NEGATÍV VÉLEMÉNYEK

ÉRVEK MELLETTE(az anekdotában jó)

ÉRVEK ELLENE(az anekdotában rossz)

e) Milyen mércéhez mérve, milyen igény alapján bírálják az „anekdotaellenesek” az anekdotizmust?

f) Milyen világlátás tartozik a kritikák szerint az anekdotizáláshoz, anekdotizmushoz?

g) Milyen társadalmi, politikai álláspontot feltételezhetünk a szemelvények alapján az anekdotaelle-nesek táborában?

1 SZAKÁLLSZÁRÍTÓ: ház előtti, tereferélésre használt kis pad

2 HOMOGÉN: egynemű, egyenrangú emberekből álló

3 JOVIÁLIS: derűs, kedélyes

4 FRAGMENT(UM): töredék


MEGOLDÁSOKa) úri középosztály

b) látás, gondolkodás, ítélet; az örök emberit mutatja be, a gondolatkifejezés legerősebb, leg-magyarabb formája, derült bölcsesség, könnyű, rövid, de magvában mély, tanulságos; tiszta emberismeret, nemzetünk világszemléletét, jellemét hordozza

d)

POZITÍV NEGATÍV

Tóth Béla, Mikszáth KálmánFábián és Alexa kis részben pozitív is

Ady Endre, Ambrus Zoltán, Fábián István, Alexa Károly, Balassa Péter

ÉRVEK MELLETTE ÉRVEK ELLENE

– látás, gondolkodás, ítélet; az örök emberit mutatja be, a gondolatkifejezés legerősebb, leg-magyarabb formája, derült bölcsesség, könnyű, rövid, de magvában mély, tanulságos; tiszta emberismeret, nemzetünk világszemléletét, jellemét hordozza (Tóth Béla)

– nem mesterkélt, megfi gyelés és élet lüktet ben-ne (Mikszáth Kálmán)

– irodalmilag is értékesíthető (Fábián István)– homogén emberi világot, a nagytörténelmen

való kívülrekedést tükröz (Alexa Károly)

– csak mulatságos morzsa, ötletvilágnézet, szó-rakoztató betűvetés, nem tükrözi a teljes életet (Ady Endre)

– mellőzi a komolyságot, mélységet, elfedi a meghatározó tragédiákat (Ambrus Zoltán)

– mindenbe belenyugvó, hallgató passzivitás, nemtörődömség, az élet komoly dolgainak semmibevevése (Fábián István)

– a beismert szűkösség szemlélete, elzárkózó, kisközösségi létformát tükröz (Alexa Károly)

– kedélyes egykedvűség, mindent lekerekít és elhazudik (Balassa Péter)

e) nyugat-európai irodalom, nagy nemzetek kultúrája, teljességigény, kritikusság

f)

– ötletvilágnézet (Ady Endre) – mellőzi a komolyságot, mélységet, ELFEDI a meghatározó tragédiákat (Ambrus Zoltán) – mindenbe BELENYUGVÓ, hallgató PASSZIVITÁS, NEMTÖRŐDÖMSÉG, az élet komoly

dolgainak semmibevevése (Fábián István) – a beismert SZŰKÖSSÉG szemlélete, elzárkózó, kisközösségi létformát tükröz (Alexa Károly) – kedélyes EGYKEDVŰSÉG, mindent LEKEREKÍT és ELHAZUDIK (Balassa Péter)

g) Az elmaradottság, elszigeteltség, önelégültség elleni tiltakozás, ezek megszüntetése; radika-lizmus, liberalizmus



29. oldalT/4.

Házi feladat

Tanórán kívüli tevékenység


Adjuk fel otthoni olvasásra Mikszáth Kálmán Ne nyitogassuk a történelmet című novelláját. A következő órán ezt fogják feldolgozni csoportmunkában.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat

4. Olvasd el Mikszáth Kálmán novelláját!

Az anekdotával kapcsolatban meg szokták jegyezni, hogy természeténél fogva nem alkalmas a bo-nyolult lelki folyamatok elemző bemutatására. Az adoma éles fénybe állíthat egy-egy jellemvonást, emberábrázolási lehetőségei mégis szűkre szabottak: „A műfaj szinte tiltja, hogy az író beleélje ma-gát teremtményei lelkületébe.” (Nagy Miklós) Az érdekesség, csattanósság és rövidség követelménye nem egykönnyen fér össze a társadalmi kapcsolatok és folyamatok összetevőinek árnyalt megjele-nítésével sem. Látni fogjuk azonban, hogy az anekdotikus hagyomány részben kárpótol ezekért a hiányosságokért, az egyes művek pedig nemegyszer – az általánosításra rácáfolva – meghaladják az alapforma jellemző korlátait.

MIKSZÁTH KÁLMÁN: NE NYITOGASSUK A TÖRTÉNELMET

(1885)

Két nemes vitéznek a nevét kapta fel a hír őfelsége, Rákóczi Ferenc1 Urunk kuruc hadaiból. Pedig ugyancsak azóta sem volt a dicsőségnek alkalma, hogy olyan magas cenzussal dolgozzék.

Ikertestvérek voltak, Imre és Gábor (a családi nevüket elhallgatom), mind a kettő vakmerő lovag volt, harcban szerencsés, hadi tanácsban bölcs, de különösen Imrét bálványozták a katonái. Legen-dák szerint nem fogta a golyó, s a kard elvesztette élét, ha a testéhez ért.

Nem is esett semmi baja, egészen 1707-ig. Sitkénél azonban a Rabutin ellen vívott csatában be-lefúródott egy kartács a lábába.

S most már vége lett volna a legendának, ha Imre vitéz nem sajnálja vala a villanyozó hittől meg-fosztani a kurucokat. Eltagadta a sebet, azért fekszik ágyban, híresztelé, mert a csizma törte fel a lábát, s amikor fölgyógyult, azután is mindég azzal sántított, hogy a sárga csizma szorítja. (Így keverik rossz hírbe mindenféle bolondságért a csizmadiákat.)

1 II. RÁKÓCZI FERENC (1676–1735): erdélyi fejedelem, a Habsburg-ellenes szabadságharc (1703–1711) vezetője


Hanem sántán is éppen olyan vitéz volt, s diadalról diadalra szállt híres hóka1 paripáján, melyet az irigy Bezerédy »Pemeté«-nek keresztelt el.

Nem érte azt többé seb, csak még egyszer, de azt már nem lehetett eltagadni.A Gábor bátyja átment a labancokhoz. – Ez a seb halálos volt neki.Tízezer aranyat ígért Gábornak a bécsi udvar és bárói rangot.Elárulta ezért az összegért a hazát, pedig Gábornak is volt egy szent amulett2 a nyakában, azzal a

visszafelé is olvasható körirattal: »Sator Arepo tenet Opera Rotas«, a kuruc asszonyok azt hitték, az ilyesmi megóvja a férjeiket a kísértetbe jövéstől.

Imre Kassán vette a meggyalázó hírt, s maga sietett azt jelenteni a fejedelemnek.Rákóczi az arcát a tenyerébe temette.– A legjobb két vitézem voltatok! – sóhajtott szomorúan.– Én magam harcolok ezentúl kettő helyett!Valóban kettő helyett harcolt, két csatát nyert egyvégbe, pedig már akkor rossz pénz volt a »pro

libertate3*«. Károlyi Sándor nem messze járt már Majténytől.Azonban a gyanakvó Bercsényi, akit hóbortos jósa, a híres Koncz Márton izgatott Imre ellen, nem

győzte leveleiben fi gyelmeztetni a fejedelmet, hogy Imre is árulásra készül.A fejedelem nem hitte el egészen, hanem mégis megidézte Sárospatakra, s ilyen nagylelkű modus

vivendit4 gondolt ki:– Ha megjelenik, akkor nem bűnös, tehát nem nyakaztatom le; ha pedig meg nem jelenik, akkor

azért nem nyakaztatom le, mert nincs a kezeim közt.Imre már tudta, mit jelenthet az audiendum5, és nem tette az egyiket sem, sem ő nem ment, sem

pedig nem dacolt, hanem átment újra a Dunántúlra, és addig kereste a labancokat, míg megtalálta a testvérét, dandárját szétverte, őt magát elfogta, és vasba verve küldte Sárospatakra, üzenvén hű em-berétől, Bozó Mihálytól, hogy ő maga is nemsokára elmegy, s kérve kéri a fejedelmet, ne ölesse meg a bátyját, hanem csak fogságban tartsa. »Nekem is, neki is apró gyermekei vannak – írá a levelében –, az kinek gyámolra van szüksége.«

Útközben azonban kiszabadították Bozó uram kezéből Gábort a labancok, a kíséretet lemészárol-ták, csak ő maga menekült meg, s futott egyenesen Sárospatakra.

Lőn tehát, midőn két hét múltán a semmit nem gyanító Imre is Sárospatakra érkezett, hogy ott a fejedelmi várban legott foglyul ejtették. A haditanács összeült, s belépett a vádló, Bozó Mihály.

Bozó Mihály azt vallotta, hogy Imre csak játékot űzött a fejedelemmel, elfogatta bátyját, s vason küldte Patakra, de értesíté a labancokat, merre kísérik, hogy kiszabadítsák útközben. Furfanggal akar-ta még egy darabig áltatni a fejedelmet hűségéről. Ki tudja, miféle céljai voltak ellene?

Imre mindent tagadott, de a hangulat ellene volt, s némileg a látszat is.A haditanács halálra ítélte a legjobb kuruc vitézt, s le is fejezték Sárospatakon 1708-ban

december 18-án.Vérbe mártott fejét magasra emelte a hóhér, és megmutatta a népnek:– Így járnak mindazok, akik a haza ellen vétkeztenek.Noha látta a nép a hősnek fejétől elválasztott testét, alig néhány hét múlva azon hír kezdett iz-

gatott lázongást keltve szárnyalni, hogy a nagy bajnokot élve temették a földbe, mert tetemei fölött megmozgott a föld.

A hír egész a fejedelem füléig elhatott, s hogy megnyugtassa a zsibongókat, kiásatta Imre holttes-tét, mely közszemlére lett kitéve.

1 HÓKA: homlokán fehér foltot viselő2 AMULETT: bűvös erejű tárgy3 PRO LIBERTATE: a szabadságért4 MODUS VIVENDI: itt: áthidaló megoldás5 AUDIENDUM: kihallgatás



31. oldal

30 PERC

T/5.

A Mikszáth-novella feldolgozása

csoportmunka + megbeszélés

A nép tódult az egyszerű kápolnába, s hitetlenül, fejcsóválással mondogatta:– Csakugyan meghalt? Ez mégis különös!--------------De még különösebb, hogy vagy száz esztendő múlva megtalálták a bécsi archívumban1 a Gábor

báró nyugtáját a tízezer aranyról.És megtalálták a Bozó Mihály uram kvitanciáját2 is szintén tízezer darab aranyról, amelyeket Gá-

bor szabadon bocsátásáért, és az Imre fejéért hiánytalanul fölvett.A bécsi aerariumnak3 az egyik testvér is tízezer aranyba került, a másik is. Egyenlően becsülték

meg őket.De a magyar főrendiházban csak az egyik testvér maradékai ülnek.Nem a nagy szabadsághősé, akit a golyó nem fogott, csak önfeleinek igaztalan pallosa, akinek holt-

testét visszakérték katonái a földtől, aki ott pihen a sárospataki vártemplomban kettészelt nyakkal.Hanem annak a másiknak a maradékai, kinek a neve ott van a nyugta alatt... azok ülnek ma a

főrendiházban, és hivatkoznak a történelemre.”


• Az otthon elolvasott novellát dolgozzuk fel differenciált csoportokban. • A csoportmunka végén minden csoportból egy-egy tanuló ismertesse a feladatot és a megoldást,

ezután közösen beszéljük meg!

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, együttműködés

C é l c s o p o r t – a d i f f e r e n c i á l á s l e h e t ő s é g e i

4 csoport: A) dekoncentrált, információkeresésben gyengébb tanulók; B) ítéletalkotásban, kö-vetkeztetésben gyengébb tanulók; C) valóságismeretben, szókincsben fejlesztésre szorulók; D) a nyelvi megformáltság vizsgálatában fejlesztendő tanulók

M u n k a f o r m á k : csoportmunka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szövegfeldolgozás

E s z k ö z ö k : Magyar Értelmező Kéziszótár, Magyar Szókincstár, Szinonimaszótár

1 ARCHÍVUM: levéltár2 KVITANCIA: nyugta3 AERARIUM: kincstár


5. Alkossatok csoportokat tanárotok útmutatása szerint, majd oldjátok meg a csoportotok jelé-nek megfelelő feladatokat, melyek az olvasott Mikszáth-novellára vonatkoznak!

A) Igaz vagy hamis?

a) Írjátok az állítások elé az Igaz (I) vagy Hamis (H) betűjelét!

… Az amulett megvéd a hazaárulástól.… A történet a Rákóczi-szabadságharc idején (1703–11) játszódik.… Bozó Mihály Imre hűséges katonája.… Imre hazaáruló.… Gábor hűséges Rákóczihoz.… Imre elárulta testvérét, Gábort.… A történet befejezése az 1880-as évek Magyarországára vonatkozik.… Gábor kiszabadítását Bozó Mihály szervezte meg.… Bozó Mihály és Gábor 10-10 ezer aranyat kapott a bécsi udvartól.… Imre nem törődött testvérével, csak a saját dicsőségével.… Imre lábát feltörte sárga csizmája, ezért sántított.… Bercsényi vitéze, Koncz Márton feketítette be Imrét Rákóczi előtt.

b) Fogalmazzatok meg kérdéseket a novellával kapcsolatban! Olyan dolgokra kérdezzetek rá, me-lyek kevésbé érthetőek számotokra! (Pl.: Miért ne nyitogassuk a történelmet?, Mit jelent a törté-nelmet nyitogatni?, Kiknek szól a címbeli felszólítás?, Miért vannak zárójeles mondatok? stb.)

A csoport minden tagja írjon legalább három kérdést! Tegyétek fel egymásnak a kérdéseket, és válaszoljatok rá! A legizgalmasabb kérdéseket tegyétek fel az osztálynak, mikor sorra kerültök!

B) Húzzátok alá azt az állítást, mellyel inkább egyetértetek a szöveg alapján! Igazoljátok szövegrészletekkel választásotokat! Tegyétek igazzá a helytelen állítást!

a) Bezerédy és Bercsényi Rákóczi hű katonái.

b) Bezerédynek és Bercsényinek sértette a büszkeségét, hiúságát Imre kiválósága.

Idézet

Az igazzá tett állítás

a) Imre takarhatatlan, gyógyíthatatlan sebe testvére árulása volt.

b) Imre azért vesztette el hírnevét, mert segíteni akart testvérén.

Idézet


a) Rákóczi kételkedett Imre hűségében.

b) Rákóczi nem kételkedett Imre hűségében.


Idézet


a) Bozó Mihály élelmes, furfangos, eszes katona volt, saját érdekei és nem a haza kívánalmai szerint cselekedett.

b) Bozó Mihály Imre érdekeit szolgálta – s ezzel a hazáét, hiszen megvédte Gábort.

Idézet


a) Imrét jogosan nyakazták le, hiszen ahogy a szemtanú, Bozó Mihály állította, megszervezte, hogy Gábor árulónak lássék.

b) Imrét igaztalanul nyakazták le, hiszen csak a haza és Rákóczi érdekében cselekedett.

Idézet


a) A két testvért egyenlően becsülték meg.

b) A két testvért igaztalanul megkülönböztették.

Idézet


a) Akik a politikai életben vezető szerepet töltenek be, esetleg méltatlanul töltik be mások helyét.

b) A történelem igazságot szolgáltat.

Idézet


C) Mi mit jelent? A megoldáshoz használjátok a szótárakat!

a) Kapcsoljátok össze a kifejezést a jelentéssel!

„felkapta a hír a nevét” egyik győzelmet a másik után aratta

„A dicsőségnek nem volt alkalma nem volt érdemes a szabadságértazóta sem magas cenzussal dolgozni” harcolni

„nem sajnálja megfosztani ügyeskedéssel akarta azt a látszatot kelteni, hogy a villanyozó hittől” megbízható


„diadalról diadalra szállt hóka paripáján” társainak hamissága győzte le

„vette a meggyalázó hírt” nagyvonalú elsimító dolgot eszelt ki

„rossz pénz volt a »pro libertate«” azóta sem voltak ilyen nagyszerű hőstettek

„nagylelkű modus vivendit gondolt ki” szánja elvenni a lelkesítő meggyőződést

„önfeleinek igaztalan pallosa fogta” elterjedt a híre

„furfanggal akarta áltatni hűségéről” hallotta a szégyenbe hozó újságot

b) Nézzetek utána, mit jelentenek az alábbi szavak, kifejezések! Írjatok rokon értelmű kifejezéseket!

pemete: rossz pénz:rossz hírbe kever:hóbortos:kuruc:labanc:bálványoz:villanyozó hit:cenzus:gyámolra van szüksége:

D) Feladataitok a szöveg nyelvi megformáltságát vizsgálják.

a) Vizsgáljátok meg a novella címét a következő szempontok alapján:

Szókép: …………………………………………………………………………………..A szókép értelmezése: (Mit nyitogathatunk?, Milyen értelemben szerepel a nyitogatás?)A címben megnyilvánuló beszédaktus: Ennek hatása a befogadóra:

b) Keressetek a novella szövegében három olyan, a címhez hasonló mondatot, melyben a beszélő a világra vonatkozó ítéletet mond ki!

c) Keressetek 2-2 példát az alábbi hangvételekre, regiszterekre is!

Élőnyelvi (beszédszerű):Ironikus: Archaikus:Írjátok le az archaikus részeket mai beszélt nyelven!

d) Melyik az a zárójeles elbeszélői közlés, amely csak a novella utolsó mondatában nyeri el magya-rázatát?


MEGOLDÁSOKA)

a) H, I, H, H, H, H, I, H, I, H, H, H

B)

Bezerédy és Bercsényi Rákóczi hű katonái.Bezerédynek és Bercsényinek sértette a büszkeségét, hiúságát Imre kiválósága.A hamis állítás helyesen: ha valóban hű katonái, akkor a két legjobb katonáról segíteniük kellett volna kideríteni az igazságot.

Imre takarhatatlan, gyógyíthatatlan sebe testvére árulása volt.Imre azért vesztette el hírnevét, mert segíteni akart testvérén.A hamis állítás helyesen: Imre nem veszítette el hírnevét, hiszen halálát sem hitték, testvére árulá-sa indította el tragédiáját, de Bozó Mihály árulása tette tönkre (ehhez járult Rákóczi legendaosz-lató tette: a tetem közszemlére tétele).

Rákóczi kételkedett Imre hűségében.Rákóczi nem kételkedett Imre hűségében. A hamis állítás helyesen: ha Rákóczi megbízik benne, nem rendeli magához Imrét, nem ad hitelt Bozó szavainak, hisz a levél tartalmában, megelőlegezi a bizalmat.

Bozó Mihály élelmes, furfangos, eszes katona volt, saját érdekei és nem a haza kívánalmai szerint cselekedett.Bozó Mihály Imre érdekeit szolgálta – s ezzel a hazáét, hiszen megvédte Gábort.A hamis állítás helyesen: Bozó Mihály volt az áruló, aki megszervezte Gábor megszöktetését.

Imrét jogosan nyakazták le, hiszen ahogy a szemtanú, Bozó Mihály állította, megszervezte, hogy Gábor árulónak lássék.Imrét igaztalanul nyakazták le, hiszen csak a haza és Rákóczi érdekében cselekedett.A hamis állítás helyesen: Imre vétlen volt, Bozó hamis tanú.

A két testvért egyenlően becsülték meg.A két testvért igaztalanul megkülönböztették.A hamis állítás helyesen: a két testvért egyenlően becsülték meg az értük fi zetett aranyak szem-pontjából, de igaztalanul megkülönböztették érdemeiket illetően.

Akik a politikai életben vezető szerepet töltenek be, esetleg méltatlanul töltik be mások helyét.A történelem igazságot szolgáltat.A hamis állítás helyesen: sem Rákóczi, sem az utódok nem orvosolják az igaztalanságot.

C)

a)

felkapta a hír a nevét elterjedt a híre

A dicsőségnek nem volt alkalma nem volt érdemes a szabadságért


azóta sem magas cenzussal dolgozni harcolni

nem sajnálja megfosztani szánja elvenni a lelkesítő meggyőződést a villanyozó hittől

diadalról diadalra szállt hóka paripáján egyik győzelmet a másik után aratta

vette a meggyalázó hírt hallotta a szégyenbe hozó újságot

rossz pénz volt a „pro libertate” azóta sem voltak ilyen nagyszerű hőstettek

nagylelkű modus vivendit gondolt ki nagyvonalú elsimító dolgot eszelt ki

önfeleinek igaztalan pallosa fogta társainak hamissága győzte le

furfanggal akarta áltatni hűségéről ügyeskedéssel akarta azt a látszatot kelteni, hogy megbízható

b)pemete (táj): rúd végére kötött csutak, rongycsomó, a kenyérsütő kemence tisztítására, ill. vize-sen a tűz eloltására; itt: silány, keshedt, rozoga, bozontos, fésületlen sörényűrossz pénz: értéktelen, haszontalanrossz hírbe kever: meggyanúsít, hírbe hozhóbortos: szeszélyes, bolondos, különös, rigolyáskuruc: aki a Thököly-, ill. Rákóczi-szabadságharccal rokonszenvezett, abban részt vettlabanc: a kurucok elleni császári zsoldban harcoló magyar katona, magyarellenesbálványoz: istenít, rajongva, túlzóan szeret, imádvillanyozó hit: lelkesítő, erőt adó, bátorító érzéscenzus: polgári társadalmakban az állampolgári jogoknak, különösen a választójognak (vagyon)feltételekhez kötése, itt: mércével, árral, adóvalgyámolra van szüksége: támogatásra, segítségre, segítőre, gondozóra, pártfogásra, védelemre van szüksége

D)

a)

szókép: nyitogatni a történelmet (metafora: belenézni, megismerni, metonímia: történelem áll a könyv, illetve az igazság helyett)a szókép értelmezése: könyvre vonatkoztatható, feltárul az igazság, ne akarjuk tudnia címben megnyilvánuló beszédaktus: parancs, tiltásennek hatása a befogadóra: fi gyelmeztetés, óvás: jobb, ha nem tudjuk a történelem eseményeit, mert nagy meglepetések érnek bennünket

b)

pedig már akkor rossz pénz volt a „pro libertate*”Ez mégis különös!De még különösebb, hogy vagy száz esztendő múlva megtalálták a bécsi archívumban* a Gábor báró nyugtáját a tízezer aranyról.


5. lépés: 6–7. feladat

38. oldal

15 PERC

T/6.

Mikszáth és az anekdota

Hanem annak a másiknak a maradékai, kinek a neve ott van a nyugta alatt... azok ülnek ma a főrendiházban, és hivatkoznak a történelemre.

c)

élőnyelvi (beszédszerű): Pedig ugyancsak azóta sem volt a dicsőségnek alkalma, hogy olyan ma-gas cenzussal* dolgozzék.Hanem sántán is éppen olyan vitéz voltpedig már akkor rossz pénz volt a „pro libertate*”Lőn tehát, midőn két hét múltán

ironikus: Egyenlően becsülték meg őket.De még különösebb, hogy vagy száz esztendő múlva megtalálták a bécsi archívumban* a Gábor báró nyugtáját a tízezer aranyról.

archaikus: ha Imre vitéz nem sajnálja vala, híresztelé, az kinek gyámolra van szüksége, értesíté a labancokat, akik a haza ellen vétkeztenek

d)

(a családi nevüket elhallgatom)


• Válaszoljuk meg közösen a kérdéseket. • A beszélgetés célja, hogy felfedeztessük, hogyan él az anekdota műfaji lehetőségeivel Mikszáth.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : összefüggések megfogalmazása, szövegértés, lényeglátás


M u n k a f o r m á k : frontális munka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kérdések közös megválaszolása

6. Beszéljétek meg közösen az alábbi kérdéseket!

a) Mikszáth ebben a rövid anekdotikus írásában szinte tobzódik a csattanókban, a befejezésvari-ánsokban. Hány helyen lehetne befejezettnek tekinteni az elbeszélést, hány csattanója van e fordulatos történetnek? Emeljük ki őket!


b) Az anekdotahőst legenda övezi. Húzzátok alá a novella azon cselekménymozzanatait és jellem-ábrázoló részeit, melyek ezt a legendaképződést tükrözik, ezt a folyamatot érzékeltetik!

c) A novella sok tekintetben hasonlít a népmesékre. Milyen mesei elemek találhatók benne? Miben különbözik a népmeséktől? Vajon ez az elbeszélői eljárás milyen jelentést hordoz?

MEGOLDÁSOKa)

1. befejezés, csattanó: Hanem sántán is éppen olyan vitéz volt, s diadalról diadalra szállt híres hóka* paripáján,

melyet az irigy Bezerédy „Pemeté”-nek keresztelt el.2. befejezés, csattanó: – Ha megjelenik, akkor nem bűnös, tehát nem nyakaztatom le; ha pedig meg nem jelenik,

akkor azért nem nyakaztatom le, mert nincs a kezeim közt.3. befejezés, csattanó: Útközben azonban kiszabadították Bozó uram kezéből Gábort a labancok, a kíséretet lemé-

szárolták, csak ő maga menekült meg, s futott egyenesen Sárospatakra.4. befejezés, csattanó: – Így járnak mindazok, akik a haza ellen vétkeztenek.5. befejezés, csattanó: – Csakugyan meghalt? Ez mégis különös!6. befejezés, csattanó: Hanem annak a másiknak a maradékai, kinek a neve ott van a nyugta alatt... azok ülnek ma

a főrendiházban, és hivatkoznak a történelemre.

b)

1. nem fogta a golyó, s a kard elvesztette élét, ha a testéhez ért2. sántán is éppen olyan vitéz volt, s diadalról diadalra szállt híres hóka* paripáján; Nem érte

azt többé seb3. kettő helyett harcolt, két csatát nyert egyvégbe4. Noha látta a nép a hősnek fejétől elválasztott testét, alig néhány hét múlva azon hír kezdett

izgatott lázongást keltve szárnyalni, hogy a nagy bajnokot élve temették a földbe, mert tete-mei fölött megmozgott a föld.

5. A nép tódult az egyszerű kápolnába, s hitetlenül, fejcsóválással mondogatta: – Csakugyan meghalt? Ez mégis különös!c) – legendás hős, rendkívüli tettek, a nép szeretete, előadásmód, két testvér küzdelme, gonosz

és jó összecsapása; – nem diadalmaskodik a jó; – nosztalgia az igazság iránt, a valóság ütköztetése vágyainkkal


38. oldal

5 PERC

T/7.


Hagyjunk 1-2 percet az értelmező szöveg elolvasására. Kérdezzünk rá arra, hogy mit nem értet-tek, s azt tisztázzuk.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : metakogníció



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : INSERT

7. Olvasd el az alábbi kiegészítő magyarázatot! Jelöld a szövegben a számodra új információt felkiáltójellel, a nem érthető részt kérdőjellel!

A novella értelmezéséhez jó tudni, hogy a kiegyezés utáni magyar országgyűléseken igen gyakori volt a történelmi jogokra, a hajdani dicső tettekre hivatkozó érvelés. A nemesség önmagát mint történelmi osztályt igyekezett legitimálni (törvényessé tenni, elfogadtatni mint a nemzet egészét). Az állami intézményrendszerben betöltött meghatározó szerepét mint a nemzet önazonosságának, folytonosságának őrzője, letéteményese kívánta elfogadtatni. A közjogi vitákban különösen a nem-zetiségek követeléseivel szemben hivatkoztak sűrűn a történelemre, a magyar államiság ezeréves hagyományára.

A Ne nyitogassuk a történelmet szabályos történelmi anekdota – aktuálpolitikai éllel. Szabályos-sága azonban nem jelenti azt, hogy a megnyugtató, a világrend biztonságát sugalló, az anekdotához társított kedélyesség jellemezné. Éppen ellenkezőleg: világa a népmesék világának a fordítottja, itt a jó testvér jár pórul, a rossz pedig elnyeri „méltó” jutalmát. Imrét, Rákóczi hős vitézét rágalmak és ellene szóló látszatok alapján elítélik és lefejezik, áruló testvére, Gábor és a megvesztegetett rágal-mazó, Bozó Mihály pedig vígan élnek tovább a bécsi udvartól aljasságukért kapott tíz-tízezer forinttal a zsebükben. A legendás hősnek a halála után sem szolgáltatnak igazságot: a fejedelem a „legjobb kuruc vitéz” újra kiásatott tetemét, hogy a halhatatlanságáról szóló mendemondákat eloszlassa, közszemlére téteti, s imigyen legendáját is szertefoszlatja.



39–42. oldal

15 PERC

T/9–10.

Móra Ferenc: Tápéi diplomaták


39. oldal

10 PERC

T/8.

Elhagyható vagy otthonra adható feladat


Ismertessük a feladatot, majd hallgassunk meg néhány megoldást!

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : egyéni véleményalkotás, érvelés



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : rövid, értékelő szöveg alkotása

8. Fogalmazd meg néhány mondatos összefüggő szövegben, mire, hogyan használja fel az anekdota hagyományát, lehetőségeit Mikszáth ebben a novellában!

Alakítsd ki álláspontodat abban a tekintetben, hogy az anekdota alkalmas-e mélyebb összefüggések feltárására, vagy kedélyességével, felszínességével inkább elkendőzi a társadalmi problémákat!


• Hívjuk fel a fi gyelmet a megfi gyelési szempontokra! Olvasás után beszéljük meg a megfi gyelési szempontra adott megoldásokat!

• Várható válaszok: élőbeszédszerűség, életszerű kapcsolat az olvasóval, előkészített csattanó, anekdotikus (egy jelentésmozzanatra, cselekménymozzanatra épített) jellemzés, értékelés, for-dulatosság, csattanó.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : fi gyelmes, kritikus olvasás


M u n k a f o r m á k : egyéni és frontális munka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : olvasás megadott szempontok szerint, megbeszélés


9. Olvasd el a következő novellát! Figyeld meg és jelöld az anekdotikus vonásokat! Húzd alá az élőbeszédszerű, az olvasóval személyes kapcsolatot teremtő részeket!

MÓRA FERENC: TÁPÉI DIPLOMATÁK

Kimondjam, ne mondjam? – kimondom, mert úgyis egy érte a fi zetség: nem vagyok megelégedve a történetírással, mégpedig azért nem vagyok, mert úgy csinál a témákkal, ahogy a miniszterek szoktak csinálni vidéki banketteken az emberekkel.

Hogy pedig azok hogy szoktak csinálni, azt akkor láttam én legjobban, mikor a Tisza Lajos szob-rát leleplezték. Volt itt akkor egy rakáson vagy hét miniszter, s azon a banketten mind külön-külön megkérdezték Lázár Györgytől, hogy „no, polgármester úr, hogy érzi ilyenkor magát, mikor az egész kormány Szegeden eszi a tokot tartárral?”

Szegény Lázár unta már mondogatni, hogy soha életében nem volt még ilyen boldog. Ellenben két parádéba öltözött hajdú ott állt az ajtóban három óra hosszáig feszes haptákban, nézte kopogó szemmel a sok drága ételt-italt, nyelte az éhkoppot szorosra húzott nadrágszíjjal – hát azoktól egy teremtett lélek se kérdezte meg a nagyurak közül, hogy hogy érzik ilyenkor magukat. Pedig el lehet képzelni, hogy azok is tudtak volna mit felelni, ha nem is éppen azt, amit a gazdájuk.

Hát a történettudósok is úgy vannak, hogy csak a nagyját válogatják a témáknak, és a kicsiket lát-hatatlanná teszik. Például Szegedről egész kis könyvtárt írtak össze, amiben még azt is megtalálhatja az ember, ha jól keresi, hogy hogy hívták a város bábáját százötven esztendővel ezelőtt. Ellenben itt vannak körülöttünk a szegény talpasok, a derék ajtónállók, Szőreg, Dorozsma, Algyő, Tápé – soha ezekkel a történetírás szóba nem állt, és meg nem kérdezte tőlük: – No, hát ti mire végeztétek ezer esztendő alatt? Mit dolgoztatok, mit álmodtatok, mit sirattatok, minek örvendtetek? Kik voltak a nagy embereitek, mik voltak azoknak a tarka macskái, hova lett azoknak a híre-neve?

Mert itt van például Tápé. Hamarább itt volt, mint Szeged, és azt hiszem, már az Attila házanépi-nek is tápéiak árulták a gyékény-szatyrot, s már akkor is azért adták drágáért, mert „drága a csizma”. (Mérget vennék rá, hogy van is olyan tápéi, aki még most is abban a csizmában jár, amit akkor szab-tak.) Egészen bizonyos, hogyha Szeged ide nem ül a nyakára, és el nem fogja előle a napot, akkor ma Tápé volna a metropolis, és Szeged volna a gyékényfonó. Így azonban Szeged elvett előle mindent, s olyan nagyra dagadt, hogy Tápénak nem volt hova nőni. Kénytelen volt megmaradni a világ köze-pének. (Mondják, hogy a régi nagykocsmára, amit hetvenkilencben elvitt a víz, még az volt kiírva: itt a világ közepi, ki nem hiszi, lépje ki.) És be kell neki érni azzal a dicsőséggel, hogy Szeged csak azért híres város, mert Tápéval határos.

A történettudomány nem vesz tudomást Tápéról, és ezt Tápé azzal fi zeti vissza, hogy nem olvassa az Akadémia történettudományi szakosztályának az értekezéseit. Én azonban ezzel nem látom elin-tézettnek a dolgot, azért szeretek körülnézegetni Tápé múltjában. Ha a történettudósoknak is szabad olykor költeményt írni, nekem is jussom van néha históriát csinálni. Persze nem sok kilátásom van rá, hogy az Akadémia honorálja a kutatásaimat, mert nem egészen olyan módszerrel dolgozom, mint Marczali Henrik vagy Ballagi Aladár. Ők akármit mondanak, mindenre tudnak tanút idézni penészes pergamenekből, talitarkára festett kutyabőrökből, elfakult bullákból, egérrágta krónikákból. Én csak azzal bizonyíthatom az igazságot, hogy amit mondok, úgy láttam, mint most látom, úgy hallottam, mint most hallom.

Mért tartsam például véka alatt a tápéiak esetét a török időkben a szegedi vár parancsnokával, a Hóbajárt basával, akiről eddig csak a szegediek tudtak? Ez volt az az úriember, akit a tanyai kioszkjá-ban papucssarokkal vertek agyon a szegedi menyecskék. (Hogy miért cselekedték ezt vele, azt jobb nem feszegetni.) Elég az hozzá, hogy a Hóbajárt basa se basa nem volt, se hóba soha nem járt. A sze-


gedi várnak csak bégjei voltak, de hát miért ne mondjunk basát, mikor az embernek annál nagyobb a becsülete, minél nagyobb rangú az ellensége? Hóba pedig azért nem járt a basa, mert Hóbiárt volt a becsületes neve. De hát ennél sokkal értelmesebb szó az, hogy Hóbajárt, azért bizonyosan úgy mondta azt már háromszáz esztendővel ezelőtt is minden jóravaló ember.

Maga ez a Hóbajárt basa is kegyetlen jó ember volt. Semmi kevélység nem lakozott benne, ami abból is megtetszik, hogy olyan helyre is elment látogatóba, ahová senki sem hívta. Ott aztán egy ültő helyében megevett egy sült bárányt, megivott rá egy vödör bort, s mikor ettől jókedve kereke-dett, leereszkedően szóba állt a szegény házigazdával is:

– Hej, te kutyaházi magyar ember, de szeretnék egy kis hegedűszót hallani.Erre aztán előugrott két füligszáj szerecsen, lekapta tíz körméről a gazdát, s hegedült rajta mogyo-

rófa-vonóval, hol frisset, hol sebeset, ahogy a Hóbajárt úr parancsolta.Mivel pedig ilyen rettenetesen kedves vendég volt a basa, nem lehet rajta csodálkozni, hogy a

forró hideg rázta a tápéiakat, mikor a szegedi várból kengyelfutó érkezett hozzájuk az örömhírrel:– Holnap ilyenkorra mind az egész falu féllábon álljon, mert a basa őkegyelmessége szerencséltet

benneteket a látogatásával. Saját kegyelmes szemével akarja látni, milyen volt a termés ebben az esztendőben.

– Nem érdemöljük mink ezt a nagy tisztösségöt – nyögött a tápéi bíró. – Nem jobb volna inkább, ha helyibe vinnénk a vacsorát a kegyelmes úrnak? Attul félök, lemarad a csizma a lábárul ebben a feneketlen sárban, mire Tápéra kiér!

– Feneketlen sárban? – csodálkozott el a kengyelfutó. – Színét se láttam a sárnak egész úton. Por van akkora, hogy vályogot köp tőle az ember.

Okos ember volt a tápéi bíró, tudta, hogy kis bölcsességgel kormányozzák a világot, a markába nyomott egy ezüst garast a kengyelfutónak.

– Visszafelé jobban kinyisd a szömödet, hogy mögláthasd a nagy sarat.– Mit ér az, ha csak az egyik szememmel látom? – nyújtotta a kengyelfutó a másik tenyerét is.

(Látnivaló, hogy a kengyelfutók is előkelő helyet foglalnak el a diplomácia törzsfáján.)Egyszerre nekinyájasodott a Hóbajárt basa követe, amikor a bíró a másik tenyerét is kibélelte egy

széles garassal.– No – azt mondja – látom, hogy jó helyen tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom a gaz-

dát, hogy helyébe hozzátok a hódolatot, hanem azt megmondom, hogy az aztán színe-java legyen ám az idei termésnek!

Alig porzott el a kengyelfutó Szeged felé, a tápéi tanács már kint őgyelgett a földeken. Összetet-te az eszét öregbíró, kisbíró, falu borbélya, falu kovácsa: mivel kedveskedjenek annak a nagybélű pogánynak?

– Édös a szőlőnk, mint a méz, azzal lögyünk udvarlására – vélte az öregbíró.– De apró a szöme – vetette ellen a kisbíró.– Annál nagyobbra nőtt a lószömű szilva – találgatta a borbély.Erre meg a kovács tudott tromfot:– Még azt gondolná az a lószömű török, hogy űtet akarjuk vele csúfolni. Inkább vigyünk neki

ebből a lánybögyű almából.– Ráéhözik az ebhitű a lányainkra – aggodalmaskodott a kisbíró. – Hanem mondok én annál

jobbat. Semmi se nőtt az idén akkorára a határban, mint a tök. Azt vigyünk a Hóbajárt basának egy zsákkal.

Csakugyan ott sárgállottak a kukoricatarlón a nagy, gömbölyű disznótökök, igen formázván a basa tar fejét.

– No, ezt jól kieszelted, kisbíró – bólintott az öregbíró –, de hát hun szőttek akkora zsákot, akibe ebbül beleszoríthatnánk vagy hármat?


Jó szerencse, hogy odavetődött az öreg kukoricacsősz is, igen világlátott ember, fi atal korában Makón volt a vármegye rabja, ott tanult meg urakkal bánni. Bele is adta mindjárt az eszét a tanács-kozásba.

– Nem úgy lössz az, embörök. Sült-tököt vigyetök a Hóbajárt basának, majd möglássátok, annak úgy mögörül, hogy aranyba foglal bennetöket.

Ez okos beszéd volt, rá is helyeslett egyszerre az egész tanács, úgyhogy az öregbírót elfogta az irigység.

– Ejnye, bátyja – mondta csúfolódva –, kend úgyis ösmeri a nagy urak gusztusát, nem gyünne be kend velünk a Hóbajárt basához?

– Hát mögtöhetöm – vonogatta a vállát a csősz –, mert az bizonyos, hogy oda okos embör köll.S ahogy másnap megindult a tápéi követség egy kemencebél sült-tökkel, csakugyan az öreg csősz

sürgött-forgott legelöl, és bátorította a többit:– Ne féljetök, embörök, van a töröknek annyi esze, hogy nem minket ösz mög, mikor sült tököt

öhet.Az öregbíró azonban annál kelletlenebbül csavargatta a nyakát, minél közelebb értek a várhoz.– Csak nincs neköm kedvem ilyen disznó nagy úrral parolázni. Hiszön azt se tudom, minek tüsz-

töljem.– Majd tudom én – legyintett a csősz. – Csak engöm erisszenek kendtök előre, oszt mindön em-

bör úgy tögyön, ahogy én töszök, akkor nem lössz semmi baj se.Ebbe kész örömmel beleegyesültek mindnyájan, és amikor megérkeztek, libasorba álltak. Elöl a

csősz, utána a többi, minden embernek két-két darab sült-tök mind a két tenyerén, úgy ballagtak föl a márványgrádicson a basa ebédlőszobájába.

Valami nagy bársonylócán ült a Hóbajárt basa, mérgesen dörgölgette a keze fejével a behízott tömpe orrát. Körülötte az udvari fi tyfi rittyek, ki ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben izgett-mozgott, mint a másik. (Mert akkor is csak úgy volt az, hogy ha a nagy uraknak viszketett, a cselédjei is vakarództak.)

De ahogy ezt a sok keserű-savanyú ábrázatot meglátta, a tápéi követség szónokának egyszerre a bocskorába szállt a nagy bátorság.

– Itt van, amit Tápé termött, kögyelmes basa – dadogta meghajolva, de ijedtében akkorát talált hajolni, hogy kicsúszván alóla a márványpadló, elterült, mint a béka, s mind a két kezéből kiejtette a sült-tököt, rá egyenesen a Hóbajárt basa bársonypapucsának az orrára.

Ami talán még nem is lett volna olyan nagy baj, csakhogy erre egyesség szerint a többi tápéi követ is hasra vágta magát, és szórta szanaszét a sok szép sült-tököt a török urak lábához.

– Itt van, amit Tápé termött, kögyelmes basa!A kegyelmes basa pedig kapta magát, lehajolt egy darab sült-tökért, s úgy vágta azt a saját kegyel-

mes kezével a tápéi csősz ábrázatához, hogy annak egyszerre tele lett vele szeme-szája.– Egyétek meg a terméstek, ebadta kutyahitűek! – kapott veszett dühvel a szakállába.Erre aztán a többi török is vérszemet kapott, s úgy telecsapkodták sült-tökkel a tápéi követeket,

hogy egyszerre csupa sármány-madarakká változtak szegények. S ezzel jártak jól a jámborok, mert ahogy a basa végignézett a sült-tökbe ragadt követeken, egyszerre elnevette a haragját. Csak úgy döcögött bele a nagy hasa, ahogy a könnyeit törülgetve kiadta az obsitot a tápéiaknak:

– Kotródjatok, semmiháziak, még szépen vagytok, most az egyszer elengedem a talpatokról a kenetet, amiért így megnevettettetek.

Az öt követ pedig vitte ki az irhát esze nála nélkül, s csak mikor már túl voltak a palánkon, akkor mordult el az öregbíró, kapargatva le az orra tövéről a sült-tököt.

– Na minket szépen aranyba foglaltattak, a macska hordja el kendnek a nagy eszit – fordult a szószólóhoz. – Kend se lössz többet csősz Tápén, fogadom!



42. oldal

25 PERC

T/11.

A novella mint anekdota

– Nono, bíró uram – törülgette ki a szemét a báránybőrsüveggel a csősz –, ész van itt azért, nem korpa! Mert akárki mit mond, mégiscsak jobb az, hogy sült-tökkel törültek bennünket képön, mintha azokat a nagy, mázsás tököket nyersen vagdosták volna a fejünkhöz!

– Ez az igaz! – zúgták rá a többi követek, s ahogy hazaértek, rögtön bírónak kiáltották ki a csőszt. S ahogy a Hóbajárt basa meghallotta a hírt, szabatott neki olyan bíródolmányt, hogy azóta se láttak olyant Tápén.

Aki nem hiszi, próbálja magára!

10. Beszéljétek meg közösen a megfi gyelési szempontokat!


• A tanulók képességeinek megfelelően osszuk szét a párok közt az alpontokat: gyorsabban dolgo-zó párok két alpontot is kaphatnak.

• A munkát követően hallgassunk meg egy-egy választ!

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, refl exiós képesség, tanult ismere-tek alkalmazása


M u n k a f o r m á k : páros munka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szövegfeldolgozás, mozaik

11. A következő feladatok közül a tanárotok által kijelölt pontokat oldjátok meg pármunkában!

a) Milyen, a magyar népmesékben is gyakran előforduló magatartással találkozunk a novellában? Milyen történelmi helyzet szüli ezt az alattvalói magatartást? Véleményetek szerint van-e, lehetséges-e másfajta magatartás ilyen helyzetben?

b) Milyen viszonyban van szereplőivel az elbeszélő? Hogyan tekint rájuk, milyen értékítéletet köz-vetít ez a viszony?

Milyen nyelvi jellegzetességekben nyilvánul meg ez a viszony? Milyen társadalmi-politikai állásfoglalásnak ad hangot Móra, amikor játékos bírálatot mond a tör-

ténetírásról, és szembeállítja Szegedet a környező „talpas” (gyalogos) falvakkal?

c) Keressetek ironikus – a köznapi jelentésétől eltérő értelemben használt – szavakat, mondatokat a szövegben! Fogalmazzátok meg többletjelentésüket!

Keressetek népmesékből ismert fordulatokat a szövegben! Milyen hatást váltanak ki az ironikus és mesei fordulatok?


d) A novella nyelve bővelkedik nyelvhasználati változatokban. Töltsétek ki a táblázatot!

PÉLDAHANGVÉTEL, REGISZTER,

NYELVVÁLTOZATTOVÁBBI PÉLDÁK

A SZÖVEGBŐL

termött, kögyelmes; tisztösségöt DIALEKTUS

Aki nem hiszi, próbálja magára!

– Visszafelé jobban kinyisd a szömödet, hogy mögláthasd a nagy sarat.

PARASZTI

őgyelgett

…Jussom van néha históriát csinálni.

TUDÓS VÁROSI

Hogyan született a basa neve? Alkossatok idegen nevekből hasonló eljárással „magyar” neveket!

Hasonlítsátok össze a novella első négy bekezdését a zárlattal (Az öt követ pedig vitte ki…) nyelv-használat szempontjából! Milyen kommunikációs helyzetben tudnátok elképzelni az egyik, illetve a másik szöveget?

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOKa)

– A hatalommal szemben látszólagos megalázkodás, valójában túlélő magatartás. A futárt le-pénzelik (megvesztegetik), a termésből a legértéktelenebbet, bár legnagyobbat viszik adóba (leleményesség, furfang – a Mátyásról szóló mondák világát idézik: viszek is ajándékot, meg nem is).

– A kiszolgáltatott helyzet. A túlerővel bíró ellenféllel szemben más eszközük nincs a túlélésre; a bevezető azt is érzékelteti, hogy a kisembert nem támogatja az állam, inkább elnyomja.

– egyéni (pl.: demokratikus rendszer, gazdasági stabilitás; lázadás)

b)

– Szeretetteljes, részvevő, rokonszenvező, kisszerűségeiket, elmaradottságukat jóindulatúan elnéző. Ezeken az embereken segíteni kell. Mindezt a bevezető is tartalmazza: a méltatlan névtelenség helyett krónikába foglalni tetteiket.

– A viszonyt és értékítéletet a narráció is közvetíti: éppen a kedélyes, személyes, anekdotázó hangvétel.

– A társadalmi-gazdasági egyenlőtlenség, a hamis nemzettudat felett mond ítéletet.

c)– rettenetesen kedves vendég volt a basa = nem kívánt semmi kevélység nem lakozott benne = basáskodó volt, nem törődött mások helyzetével hegedült rajta = megvesszőzte nagy tisztesség = csapás világlátott ember = ült börtönben aranyba foglal = megdobálták sütőtökkel, megszégyenültek, felsültek


kenet a talpon = megvesszőzés bíródolmányt szabatott = megruházta– nyelte az éhkoppot; egy teremtett lélek se; lekapta tíz körméről; Holnap ilyenkorra mind az

egész falu féllábon álljon; Összetette az eszét öregbíró, kisbíró, falu borbélya, falu kovácsa; Hanem mondok én annál jobbat; Kend se lössz többet csősz Tápén, fogadom!

S ahogy a Hóbajárt basa meghallotta a hírt, szabatott neki olyan bíródolmányt, hogy azóta se láttak olyant Tápén.

Aki nem hiszi, próbálja magára!– Az irónia a társadalombírálat, a helyzettel való elégedetlenség, az értékhiány kifejezője.

A mesei fordulatok az ezzel a világgal azonosuló, részvevő magatartást erősítik, elismerést fejeznek ki.

d)

PÉLDA

HANGVÉTEL, REGISZTER,

NYELV-VÁLTOZAT

TOVÁBBI PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL

termött, kögyelmes; tisztösségöt dialektus engöm, embör köll

Aki nem hiszi, próbálja magára! népies, mesei nyelte az éhkoppot; egy teremtett lélek se; lekapta tíz körméről; Holnap ilyenkorra mind az egész falu féllábon álljon

– Visszafelé jobban kinyisd a szömödet, hogy mögláthasd a nagy sarat.

paraszti Itt a világ közepi, ki nem hiszi, lépje ki. És be kell neki érni azzal a dicsőséggel, hogy Szeged csak azért híres város, mert Tápéval határos.– Nem érdemöljük mink ezt a nagy tisztösségöt.

őgyelgett választékos forró hideg rázta

Jussom van néha históriát csinálni. tudós városi Tápé volna a metropolis; A szegedi várnak csak bégjei voltak;Persze nem sok kilátásom van rá, hogy az Aka-démia honorálja a kutatásaimat, mert nem egé-szen olyan módszerrel dolgozom, mint Marczali Henrik vagy Ballagi Aladár;Hóbiárt volt a becsületes neve. De hát ennél sokkal értelmesebb szó az, hogy Hóbajárt, azért bizonyosan úgy mondta azt már háromszáz esztendővel ezelőtt is minden jóravaló ember.

– népi etimológia, ismert példái (köznevek): tubarózsa, bálna, szivar szavaink pl. Fahrenheit: fárahajt– A bevezető rész nyelvezete publicisztikai stílusú, tájékoztató, szórakoztató, ismeretterjesztő

szöveg, pl. lehetne egy glossza, tárca kezdete. A zárlat mesei, iróniával fűszerezve, modernizált mese.


REFLEKTÁLÁS9. lépés: 12. feladat

44. oldal

10 PERC

T/12.

Összehasonlítás

Elhagyható feladat


Az előző lépés párjai közös munkával hasonlítsák össze Mikszáth és Móra novelláját, és töltsék ki a táblázatot!

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : összehasonlítás, absztrakciós képesség, tanult ismeretek alkalmazása, rendszerezése


M u n k a f o r m á k : páros munka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szemponttáblázat

12. A szemponttáblázat segítségével hasonlítsátok össze a két olvasott novellát! Újabb szempon-tokat is kereshettek!

MIKSZÁTH SZEMPONT MÓRA

nyelvi regiszterek sokfélesége

élőbeszédszerűség

személyes kapcsolat megterem-tése az olvasóval

anekdotikusság

szereplők jellemzése, lélek-ábrázolás

társadalombírálat

műfaji rájátszások


LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK

MIKSZÁTH SZEMPONT MÓRA

anekdotikus (élőnyelvi, társalgá-si), ARCHAIKUS, meseiironikus

nyelvi regiszterek sokfélesége PUBLICISZTIKAI, TUDÓS ÉRTELMISÉGI, PARASZTI (népi), mesei, anekdotikus, ironikus, DIALEKTUS

élőbeszédszerűség jelentősebb, mint Mikszáthnál

A novella elején és végén, köz-vetettebb

személyes kapcsolat megterem-tése az olvasóval

jelentősebb, mint Mikszáthnál, szinte minden egységben meg-marad ez a kapcsolat

megsokszorozza az anekdotát, többszörös csattanó, fordulat

anekdotikusság a mesei szál erőteljesebb, néhány apróbb anekdotikus jelenetet is belesző, utalást, ezek nem a cselekmény részei, hanem szinte elágaznak a törté-netből (pl.: Tápé a világ közepe, Hóbajárt és a menyecske, a szegedi bankett)

anekdotikus, egy-egy vonásra szűkített, a társadalombírálat-nak alárendelt

szereplők jellemzése, lélekáb-rázolás

anekdotikus, egy-egy vonásra szűkített, a társadalombírálat-nak alárendelt

aktuálpolitikai társadalombírálat a vidék elhanyagoltsága

LEGENDA, anekdota, népmese műfaji rájátszások anekdota, népmese, GLOSSZA, ÉRTEKEZÉS

Az előreutaló mondat (nem árulom el a nevüket) és a zárlat példázattá teszi a történetet; többszörös fordulat, csattanó, több lehetséges befejezés

pl.: szerkezet értekező-ironikus zsurnaliszta bevezetés előzi meg a tényleges történetet



45–48. oldalT/13–17.

Házi feladat



• A házi feladat az órákon megszerzett tapasztalatokat hasznosítja, további gyakorlat az anekdoti-kus novellaértelmezői keret elmélyítésére.

• Választási lehetőségként kínáljuk fel a 17. feladatot vagy a kérdések helyett, vagy szorgalmi fel-adatként.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : olvasásértés, elemzési készség, szövegösszefüg-gések feltárása, nyelvi regiszterek felismerése, hatásuk megfogalmazása



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz, házi feladat

13. Olvasd el otthon az alábbi novellát!

MÓRA FERENC: A GYEVI TÖRVÉNY

Gyevit ne tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Sze-gedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi magyar mégiscsak jobban tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja a sülttököt a kultúrpalota tövében, a két kűszent lábánál, akik-nek nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik Arisztotelész. Kérdezem tőle, hova való, ezt feleli rá:

– Leginkább csak Gyevibe.A régi világban szokásban volt a nagyeszű magyaroknál a Márton gyereket Mártának kereszteltet-

ni, hogy a császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse angyalbőrbe. Valami ilyen huncutság lehetett abban is, hogy Algyő Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, hogy így majd nem találják meg a min-denféle dézsmaszedők.

No, de ez a tudósok dolga, én csak annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne király. Az pedig igen régen volt, mert az utolsó király, aki benne járt, Mátyás király volt. („Az pedig még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja” – így mondja az én gyevi emberem, akinek valahogy olyan, mintha a negyvennyolctól ezer esztendő választana már el bennünket. Külön-ben vagyunk ezzel így többen is.)

Elég az hozzá, hogy Mátyásra egyszer ráestellett a szegedi határban, ahol nyulászni járt, amihez akkor még nem kellett az Eselovics-Palacsivinyi őrgróf engedélye. (Mert így könnyebb kimondani a Pallavicini nevét, mint ahogy az urak mondják.) Valahogy eltévelyedett a kíséretétől, nem volt vele senki az ispánján kívül, aki alatt a nádor értendő, azt ijesztgette tréfás szóval:

– Na, cselédem, hová bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?– Itt van Gyevi egy miatyánknyira – emelte meg a süvegét az ispán –, ott meghálhatunk, reggel

aztán majd megkereshetjük a többieket.


– Okos embernek adsz kenyeret, ispán – biccentett rá Mátyás a tanácsra.– Csak adnék, királyom, ha volna – mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.– No, annál szaporábban mehetünk, legalább nem viszünk terhet – nevetett a király.Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás nyári este volt, buj-

káló holdvilág úszkált az égen, ráérő emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták is fönnhangon:

– Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nincs ilyen szép szál legény.– Hallod-e, ispán? – húzta ki magát büszkén a király.Az ispán még meg se kukkanhatott, mikor valaki nagy alázatosan megszólalt:– Kivéve a gyevi bírót.Szép fehérhajú öregember volt, aki mondta, még a sapkáját is megemelte hozzá.Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat. Ballagtak tovább, be a falu kö-

zepére, ahol nyitott ajtójú ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult hozzájuk a király:

– Csárda-e ez, atyafi ak?– Az ez.– Van-e benne fehér cipó?– A váci püspök se eszik olyant.– Kivéve a gyevi bírót – mondták ketten is egyszerre.– Hát piros bor?– A török császár se iszik olyant.– Kivéve a gyevi bírót – kapkodták le a népek a fejrevalójukat.Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell mindenből kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé:– Gyere, gyere, mert éhes vagyok, mint a farkas.Hát elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is

köszönték a vacsorát a csárdásnak illendően.– Ilyen jóízűt se ettek ma Budavárában – ütött a vállára a király barátságosan.– Váljék egészségére, vitéz uram – dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe

jutott hozzátenni, hogy „kivéve a gyevi bírót”.– Én bizony nem veszem ki a gyevi bírót se – nevette el magát a király.– Hej, dehogynem, vitéz uram, dehogynem! – kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szem-

mel-orral egyre integetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat:– Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye el a markoláb!– Kivéve a gyevi bírót – kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint csak

nevetésre szaladt a szája.– De bizony azt vigye el legelőbb!– Márpedig azt nem viszi! – csikorgott ki valaki a sarokból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki

is gurult a szoba közepére egy kis dudaformájú ember, akinek szép nagy szélfogó füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben mozgatta, minél jobban elfutotta a méreg.

– Gyeviben az a törvény, hogy a bírót mindenből ki kell venni.– Ejnye, kutya meg a mája! – csodálkozott el a király.– Hát aztán ki hozta ezt a gyevi törvényt?– A gyevi bíró! – lengette a füleit a dudaember.– No, szeretném azt a jeles bírót látni – kacagott a király.– Hát csak nézzen meg kend – szuszogott a dudaember –, én vagyok a gyevi bíró.– Hát akkor kendet vigye el a markoláb – mutatott rá a király –, ezt meg Mátyás deák mondja

kendnek.


Az lett ebből, hogy a gyevi bíró mindjárt előrikkantotta a kisbírót, és hűvösre tetette a két diákot.– Ki nem ereszted őket addig, míg meg nem tanulják a gyevi törvényt!Ment is a két deák engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve futott vissza a kisbíró, fúvogatva az

összeszorított markát, mint az égett sebet.– Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban, hé? – meresztett nagy szemet a bíró.– Jobban süt ez még annál is – nyitotta ki a markát a kisbíró. – Ezt küldik a csárdásgazdának a

garabonciások.Vadonatúj aranyforint volt, Szent László képe az egyik felén, gyűrűs holló a másikon, addig csak

hallomásból tudtak ilyenről Gyeviben.Meg is szeppent a bíró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok valami csiribiri emberek.

Hazamenet a faluháza felé került, bekukucskált a kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi különöset. Papirost szedtek elő a tarisznyából, arra irkáltak-fi rkáltak; a nagyobb mondta, a kisebb írta.

– Mégiscsak deákfélék lesznek – nyugodott meg a bíró. – Majd számon veszem reggel, mire pa-zarolták a mécsest.

Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel. Cifraruhás urak sürögtek-forogtak a háza előtt, középen a két deák. Fogja az ákom-bákomos papírt a kisebb, adja neki a parancsot a nagyobb.

– Olvasd, ispán, olvasd!– Gyevi derék népét szívébe fogadja a király őfelsége! – olvassa a kisebb deák.– Kivéve a gyevi bírót! – mondja a nagyobb.– Nincs köztük tökkel ütött fejű ember.– Kivéve a gyevi bírót!– Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többet senki porciót ne fi zessen!– Kivéve a gyevi bírót!– Minden gyevi ember pünkösd napján az ő vendége legyen!– Kivéve a gyevi bírót!– Ezüsttálból aranykanállal egyen!– Kivéve a gyevi bírót!– Tíz arany útravalót kapjon! – hajtogatta össze az ispán az írást.– Kivéve a gyevi bírót! – mondta rá a király, s odafordult nevetve a dudaemberhez. – No, gyevi

bíró, ugye, hogy jól megtanultam a gyevi törvényt?Azzal megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett a kíséretével. (A por nem is változott

azóta se.) A gyevi bíró pedig nyekkent egyet, mint a megszúrt duda, betakarta magát a fülével, s vi-lágéletében ki nem bújt többet alóla.

Ezt pedig annak a bizonyságára írtam meg, hogy a tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon.

14. A novella alapján válaszolj a kérdésekre!

a) A gyevi törvény melyik ismert Mátyás-anekdotá(k)ra (népmesékre) emlékeztet?

b) Móra mit ad hozzá az anekdotatípushoz?

c) Mi nem szerepelne egy klasszikus anekdotában vagy népmesében?

d) A hagyományos anekdotáktól eltérő szövegrészek milyen, a mai életünkben fontos szerepet ját-szó szövegfajtákra emlékeztetnek?


15. A novella aktualizáló (jelenbeli érvényességet hangsúlyozó) záró kommentárja melyik novella befejezésére emlékeztet?

16. Emelj ki a novellából 2-3 ironikus részletet! Magyarázd meg jelentésüket!

17. Írj tudósítást mai nyelvhasználattal, mai élethelyzetre átültetve a sztorit egy magazin számára!

MEGOLDÁSOK14.a) pl. A kolozsvári bíró, Három kérdésb) Társadalombírálat, mellyel aktualizálja az igazságos Mátyás-hagyományt, egyben tovább is

írja.c) A bevezető értekező-esszéisztikus rész, mely a történet elmondásának apropóját adja meg,

továbbá a magyarázó, értelmező utolsó mondat. (Továbbá a bevezető részben található zá-rójeles mondat Kossuthról, illetve ’48-ról, mely annak megvalósulatlanságát fájlalja.)

Egy rövid nyelvészeti megjegyzés Palacsivinyi őrgróf nevéről, ill. a népi etimológiáról.d) publicisztikai stílus; cikk, glossza, tárca

15. Mikszáth: Ne nyitogassuk a történelmet!

16. pl.: megtanulni a gyevi törvényt: formájában azonos, de tartalmában éppen az ellenkezője; porba veszett kíséretével, a por azóta is megmaradt: Mátyással elmúlt az a korszak, mikor a

társadalmi egyenlőtlenségek még orvosoltattak.


50. oldal

3 PERC

T/1.

3. A MŰFAJ ÁTVÁLTOZÁSA KRÚDYNÁL ÉSKOSZTOLÁNYINÁL, ÖRKÉNYNÉL ÉS ESTERHÁZYNÁL(2 óra)

A modul célja, hogy a tanulók tovább bővítsék-mélyítsék ismereteiket az anekdotikus elbeszélés-ről, megismerkedjenek röviden egy-egy XX. századi alakváltozatával, érzékeljék, hogy közelmúl-tunkban is élő ez a hagyomány. Mivel a 3. modul elvégzésére csak 2 óra áll rendelkezésünkre, a következő folyamatszervezést javasoljuk: a Krúdy-novellát mindenképpen dolgozzuk fel szakaszos olvasással. Ha ezt a munkát elvégezték a tanulók, kérjük meg őket, hogy olvassák el még egyszer egyben is a novellát. A Kosztolányi-novellát rövidsége, viszonylagos egyszerűsége okán is adhatjuk házi feladatnak.A hozzá tartozó kérdéseket beszéljük meg a 2. óra elején.A 2. órán az Esterházy-szövegeket adhatjuk egy-egy érdeklődő, képzett tanulócsoportnak, míg az osztály többi tagja szintén csoportokban az Örkény-novella helyreállítását végzi.Ha úgy ítéljük meg, hogy az Esterházy-szövegek túl nehezek volnának, bátran hagyjuk el! Azzal a megoldással is élhetünk, hogy ezekből csak egy-egy anekdotát olvasunk el és beszélünk meg közösen, ekkor azonban az Örkény-novella maradjon el. Az Esterházy-szövegekből való válogatás esetén a 16. a) szövegeket és b) feladatot, illetve a c) feladatból a Járjunk pórul anekdotát javasoljuk. Ezek köthetők legközvetlenebbül az 1. és 2. modulban elsajátított ismeretekhez, s teszik érzékelhe-tővé, hogy az anekdotikus elbeszélés nemcsak kedélyesen lekerekítő történet, hanem a problémák végiggondolására késztető, a társadalmi hazugságokat leleplező műfaj is lehet.


Ráhangoló feladat a novellaolvasásra.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : asszociáció, kapcsolatteremtés kategória és név között



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókhálóábra


JELENTÉSTEREMTÉS2. lépés: 2–8. feladat

50–56. oldal

35 PERC

T/2–8.

Ebben a modulban az anekdotikus elbeszélés további, az eddig olvasottaktól eltérő változataival ismerkedünk meg. Krúdy Gyula novelláiban nagy szerepet kap a költőiség, a kedélyes, lekerekített elbeszélés helyett nyitott, talányos történetet olvashatunk. Krúdynál így válik a műfaj egy jellegzetes életforma kifejezőjévé.

Kosztolányi Dezső a lelki jelenségek elemző ábrázolásával párosítja ezt a műfaji hagyományt. Örkény István sűrítéssel, jelzésértékű előadásmóddal módosítja, Esterházy játékos nyelvhasználattal, iróniával írja át az anekdotikus hagyományt, s teszi kedélyes, elnéző, a jelenségeket felvillantó elbeszélésmód he-lyett a problémák végiggondolására késztető, a társadalmi hazugságokat leleplező kifejezési formává.

1. Krúdy Gyula következő novellájának főhőse Löki, a cím szerint „Jellegzetes úriember a ke-resztanyám falujából”. Kapcsold össze a nevet a címmel, készíts pókhálóábrát!


Krúdy novelláját szakaszos olvasással dolgozzuk fel.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a szövegszerveződés, a szövegösszefüggés esz-közeinek felismerése


M u n k a f o r m á k : frontális és egyéni

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szakaszos olvasás, feladatmegoldás, jóslás

2. A novellát szakaszos olvasással dolgozzuk fel. Hallgasd meg az első szakaszt, és válaszolj a kérdésekre!

KRÚDY GYULA: JELLEGZETES ÚRIEMBER A KERESZTANYÁM FALUJÁBÓL

Abban a nyírségi faluban – keresztanyám falujában –, ahol a régi kalandos nyarakat töltöttem: lakott egy bizonyos Löki nevű falusi úriember, aki arról volt nevezetes, hogy nem akart kijönni a szobájá-ból…

Ez időben még sokkal könnyebb volt nevezetességre szert tenni, mint manapság, amikor annyi a nevezetes ember. Néha elegendő volt egy gondosan kiszívott tajtékpipa ahhoz, hogy a pipatulajdo-nost bizonyos hírnév övezze. Máskor egy jó vadászkutya, egy jó paripa, egy jól főző feleség elég volt a nevezetességhez. Volt a vármegyében egy úriember, aki egy nagy fát őrzött az udvarán, amely fa alatt állítólag Rákóczi Ferenc üldögélt valaha… Löki azzal léptette elő magát a híres emberek sorába, hogy nem jött ki a szobájából.

A M Ű F A J Á T V Á L T O Z Á S A K R Ú D Y N Á L É S . . . 6 1

Nem jött ki tíz esztendeig, nem jött ki húsz esztendeig, amíg a legenda pókhálóként beleptea nevét, mint valami fejfát a falusi temetőben. Le kell szedni a pókhálót, hogy az ember elolvashassa a fejfára írt nevet – senkinek sem kellő öregeket kellett meghallgatni abból a célból, hogy Löki miért is nem jött ki húsz esztendeig a szobából. Az öregek azt mondták, hogy Löki egyszer olyasmit látott a falusi utcán, amitől örök időkre elment a kedve attól, hogy valaha is átlépje szobája küszöbét…

Mit látott Löki a keresztanyám falujában, ahol voltaképpen nem volt semmi látnivaló?

a) Mivel, hogyan kelti fel Löki iránt az érdeklődést az elbeszélő?

b) Hol vált témát az elbeszélő? Jelöld meg azt a részt, amely nem tartozik szorosan Löki történeté-hez! Mi lehet a célja az elbeszélőnek a késleltetéssel?

c) Mit láthatott Löki? Miből gondolod?

3. Hallgasd tovább a történetet!

Löki tudósembernek készült fi atal korában, mint a legtöbb ember Magyarországon, aki az életben csalódott. Ezeket az embereket arról lehetett megismerni, hogy hosszabb bajuszt viseltek a minden-napi embereknél. Lecsüngő, oroszos, elhanyagolt bajuszt, mint Madách Imrét ábrázolták a Vasárnapi Újságban. Bús bajuszt: amelyet legfeljebb asztalkendővel volt szokás megfésülni a leves után, vagy pipázás közben a pipaszár csutorájával félrehárítani. Vad bajuszt: amelynek hiába kínálgatta Roykó gyógyszerész úr tiszaújlaki bajuszpedrőjét; a bajusz a magános életet választotta, lefelé nyuladozott, mint Paskievics muszka tábornoké, mintha ezzel is jelezni akarná a bajusz, hogy azzal sem törődik, ha hazaárulónak mondják. Voltak ilyen különc bajuszok Magyarországon.

Természetesen többnyire nőies okok miatt jöttek létre az ilyen keserves bajuszok. Aminthogy nők szoktak előidézői lenni azoknak a szépen göndörített pofaszakállaknak, amelyek szinte leheletszerű-en vannak elhelyezve a rózsaszínű férfi arcokon. (Az ilyen pofaszakáll, amikor fehéredni kezd: olyan lesz, mint valami napló, amelybe göndör, pöndörödő betűkkel vannak beleírva régmúlt hölgyek em-lékei. Az ilyen fodorintott szakállt simogatni szokta tulajdonosa, nem azért, mintha attól félne, hogy hajával együtt valahol elveszítené, hanem azért, mert a szakáll jól viselte magát az élet különböző körülményei közepette.)

Ámde ez a bajusz még mindig nem adott kielégítő feleletet arra nézve, hogy miért nem hagyja el Löki húsz esztendeje szobáját.

***

a) Milyen új információt tudtál meg Lökiről? Mennyiben módosítja elképzelésedet a történtekről?

b) Mi lehet a bajuszviseletek hosszas ismertetésének szerepe a történetben?

4. Folytasd néma olvasással!

Közelebbről kellett megnézni Lökit a keresztanyám falujában – abban a faluvégi házban, amely a ne-mesi közbirtokosság korcsmája volt valamikor, és Löki atyja választotta magának részesedésül, amikor a közbirtokosság likvidált1. Egy falusi komposszesszor2 darab földet kapott, a másik udvartelket. Löki atyja a faluvégi korcsmaépületet választotta, mert már az öregnek nem volt rendben minden kereke. (Reggelenkint az udvarba vitték ki az ágyát, hogy ne jusson eszébe egész nap az ágyban feküdni.)

1 LIKVIDÁL: felszámol, kiárusít2 KOMPOSSZESSZOR: közbirtokos, valamely ingatlant másokkal közösen birtokló személy


Persze a korcsma mint ilyen, megszűnt Löki idejében, de még nagyon sokan idejártak a lengyelek a sörszagra, a muslincák a borosedényeket keresték, és a régi fuvaroslovak maguktól megállottak a ház előtt, amikor kocsisuk elszundikált a bakon. Éjszakának idején Löki néha arra ébredt, hogy türel-metlen utasemberek rugdalják a kaput, hangos tanakodás folyik arról, hogy talán rablók verték agyon a csárdást, megpróbálgattak bekopogtatni a kert felé nyíló ablakon, ahol valamikor a cselédlány la-kott, télidőben leverték a pince lakatját, mert bort sejtettek odabent. Löki házának sokáig megmaradt a korcsmai híre, bár a tudósnak készülő férfi ú nem eresztett be vendéget magához, bezárkózott a szobájába nem jött elő semmi hívásra, hogy az árverési hirdetményeket az ajtajára kellett kiszögezni. Remete volt: éppen abban az épületben, ahol sohasem volt divat a remetéskedés.

***

a) Húzd alá a szövegben azt az információt, amely a Lökivel történteket illetően módosíthatja eddigi elképzelésedet!

b) Hogyan fog folytatódni a történet? Miből gondolod?

5. Hallgasd meg a folytatást!

Persze Lökinek az udvara is olyan volt, mint az olyan emberé szokott lenni, akitől nem kell tartani, hogy majd görbe kis bottal alkonyattal sétát tesz a ház környékén, és megpiszkálja a kerítés bokrait – a garádot, mint errefelé nevezték, amely bokrok között cinegehangon fütyörészett a fűzfa, bolondos, ákombákomos gallyakat eregetett a bodzafa, sűrűsödött az ecetfa, mintha azt jelképezné, hogy a régi, telhetetlen szomjúságok helyett csak fanyar ízek maradtak meg a ház lakójában. Amolyan borús, őszi estéket váró fák voltak ezek a Löki udvarában, amelyekről nyilvánvaló volt, hogy voltaképpen akkor érzik jól magukat, amikor az őszi köd láthatatlanná teszi őket. A ködben talán megkeresik egymás gal-lyait, kezet fognak, barátkoznak, régi dolgokról beszélgetnek, régi korcsmavendégekről emlékeznek, akik elgondolkozva, elmerülve álldogáltak valamely fa alatt, és azon gondolkoztak: nem volna jobb kötőféket vetni a legerősebb ágra… Löki még embergyűlölő fáira sem volt kíváncsi – nem vághatott olyan fanyar képet az ecetfa, amelynél keservesebbet ő nem tudott volna vágni a tükörben.

***

a) Bevált-e a jóslatod? Miben igen, miben nem?

b) Milyen a fenti rész hangulata? Milyen nyelvi eszközökkel teremti meg az elbeszélő ezt a hangulatot?

c) A hangulat milyen várható eseményt készíthet elő?


Mit csinált a szobában Löki, aki húsz esztendeig nem jött ki onnan, mintha valami fogadalmat tett volna?

Kevesen tudják, de én a mindentudó keresztanyám révén még ezt is megtudhattam: Löki fel és alá sétált a szobájában.

Ez a szoba volt valamikor az úgynevezett extra szoba, ahol a közbirtokosság tagjai találkozni szok-tak, söröshordókat puffantottak el egy-egy fogadás emlékezetére, megbeszélték a távollévők dolgait, mintha ez volna a legfontosabb dolog a világon, az ajtóra kiírták, hogy Nemesi Kaszinó, és sokat búsultak itt a haza sorsán. A Nemesi Kaszinó tagjai régen elszéledtek erről a helyről, miután már nem


volt célja, sem magja az itteni összejöveteleknek, a korcsma magánház lett – a borozó urak messzi környékről nem keltek útra éjszakának idején, hogy az alvó mezőkön, éjszakára szökésben lévő gyalogutakon és elbújt árkokon át meglátogassák a kaszinót, hogy ott esetleges társaságot találjanak. De az asztalok és egyéb felszerelések ott maradtak az extra szobában, amelyet Löki húsz esztendőre lakóhelyéül választott.

Löki reggelenkint megnézte a naptárt, amely a falra volt szegezve, mint valamely hivatalban. Sárga volt a falinaptár papirosa, a piros szín eloldalgott azokból a betűkből, amely betűk valamikor az emlékezetes napokat jelentették, a vasárnap éppen olyan fakó lett, mint a szerda, és odakünn a világban bizonyosan más napokról tudnak az emberek a boltban, a jegyzői irodában vagy a csend-őrlaktanyában, mint amilyen napot ez a húsz esztendő előtti kalendárium mutatott. Volt ezen a falinaptáron egy nap, bizonyos október 21-e, amely elhalványodott ceruzavonással volt megjelölve, nem jelentősebben, mint ahogyan azokat a napokat szokták megjelölni, amikor vásár van valahol a környéken, vagy pedig megellett egy tehén. Löki mégis ettől a halovány ceruzajegyzéstől számította araszokkal az esztendőket a falinaptáron.

– Még négyarasznyira vagyunk október 21-étől – mondogatta annak a piszkafa alakú öregasz-szonynak, aki reggelenkint takarítás ürügye alatt megnézte, hogy vajon életben van-e még Löki.

– Hál’ istennek, már két arasszal elhagytuk október 21-ét – derengett máskor, pedig egyébként mindig félt attól az időponttól, amikor tüzelőfából boglyát kellett rakatni az udvarába, amely boglya néha éjszakánkint nagy ropogással összedőlt a fatolvajok miatt.

A piszkafa fél szemmel fi gyelte Lokit, mert magában bolond embernek tartotta, akiről nem lehet tudni, hogy mikor kezd majd a lábán lévő bütyökhöz beszélgetni, miután felébredt álmából.

Október 21-én Löki még a piszkafát sem bocsátotta be szobájába, mialatt divatjamúlt, régi öltöny-darabjait, prémes, hosszú télikabátját (amelyben közönségesen otthon üldögélni szokott), levitézlett papucsait és fejfájós taplósapkáját elővette. Csak olyankor maradt az ágyban október 21-én, amikor véletlenül csendőrjárőr ment el a ház előtt, az országúton. A kakastollasok láttára az volt a meg-győződése, hogy őt keresik valamely okból, ugyanezért fogvacogva feküdt ócska párnák és takarók között, amelyek valószínűleg ismerték már minden gondolatát.

***

a) Ebben a részben újabb rejtélyt sejtet az elbeszélő. Mi lehet e dátum jelentősége?

b) Hány elbeszélője van a történetnek? Mi lehet a funkciója ennek az eljárásnak?

c) Írd meg a következő részt olyan formában, mely az eddig olvasottak elbeszélői eljárásához illesz-kedik!


Hát mit csinált Löki egész nap, amely a keresztanyám falujában sokkal több órából volt összeállítva, mint más helyen? Különösen estefelé nyújtózkodott hosszan a nap, amikor már azt lehetett volna hinni, hogy vége szakad minden bajnak, fáradtságnak, tennivalónak, legfeljebb mindenféle mese-mondáson törik a fejüket az arra való emberek, amely mesék éppen úgy elmulattatják a mesemon-dókat is, mint a hallgatókat. A keresztanyám szerette az esti mesemondást, és e regélgetéseibe őszi alkonyatokon gyakran belekeverte Löki fantasztikus alakját:

– Sajnos Lökinek főműve, az örökmozdony feltalálása éppúgy nem sikerült, mint a házassága… Bécsben is járt fi atal korában az ügyben, hogy találmányát értékesítse, mint mondják, megvert né-hány németet a Piros almához címzett bécsi korcsmában, amiért egy darabig a rendőrség foglya volt.


A vörös Burger zsidó szabadította ki a börtönből, miután gyapjúeladás végett Burgernek éppen dolga volt Bécsben. A bécsi börtön azonban kissé hosszadalmas volt, a megrakott németek nem engedtek a maguk igazából. Löki vasrácsos ablakon nézte az eget, és a négy falat úgy megszokta, hogy itthon is börtönt rendezett be magának. Bebörtönzése idejében a felesége is elhagyta, valamely bűvésszel vagy színésszel megszökött a háztól. Nem lehet egy fi atalasszonyt egészen magára hagyni.

Keresztanyám persze nem ilyen röviden mesélte el Löki ügyes-bajos dolgát – többször megemlí-tette azt is, hogy Löki, bár csak a korcsmaépület esett rá a közbirtokosság vagyonából, nem volt utolsó embernek mondható, sőt bizonyára akadt volna asszony, aki talán boldoggá is tehette volna. A férfi sorsát a nő intézi, a nőtől függ, hogy kiből legyen szép életű, hosszú életű, nyugodalmas öregember, aki minden tiszteletre érdemes.

– Egy kóklerrel ment világgá Anna, aki leány korában barátném volt, de ilyesmit sohasem tételez-tem volna fel róla. Igaz, mindig fantasztikus volt kissé, a hölgyválasznál olyan fi atalembereket tünte-tett ki a bálokon, akikkel egyébként nem volt szokás szóba állani.

De még mindig nem tudtam, hogy mit csinál a szobájában Löki húsz esztendő óta… Kereszt-anyám legyintett:

– Hát az olyan nagy dolog? Megmaradt neki a régi biliárdasztal, amelyen a nemes urak valamikor mindenféle játékot űztek, amelyek mellett, dákójukra támaszkodva olyan merengve álltak, mintha a legszebb dolgokon gondolkoznának. Mi, hölgyek, legalábbis ezt hittük, és szentül meg voltunk győ-ződve arról, hogy a férfi ak biliárdozás közben is reánk gondolnak. Még akkor is, mikor nézeteltérés esetén a lökőbotot néha egymás fejének fordítják. Löki délutánonként biliárdozik a régi barátaival, jegyez a táblán, játszik helyettük, gurít, mesterlökéseket tesz helyettük, különösen egy Ring nevű mérnök helyett, aki nagy huncut volt ezen a környéken. Úgy van ez a dolog, mint mikor mi, asszo-nyok, a cirmos kandúrunkkal beszélgetünk el régi férfi ismerőseinkről.

– Hát még mit csinál a biliárdozáson kívül Löki? – kérdeztem keresztanyámat.– Kártyázik – egymagában. Mert a kártyaasztalok is megmaradtak. Csupán a régi partnerek szök-

döstek el az asztalok mellől. Löki játszik most mindegyik helyett, és pontosan feljegyzi azt is, hogy Keresztesi úr mennyit nyert volna ebben vagy amabban a játszmában, mert Keresztesi úr nagy kár-tyakozák volt ezen a vidéken, az urak pénze többnyire hozzá vándorolt. Löki mindenki helyett kár-tyázik, egyetlen régi kaszinótag sem tehet szemrehányást neki a másvilágról.

***

a) Miben különbözik a Te folytatásod az olvasottaktól? Mi az, amit hasonlóan oldottál meg?

b) Készíts összegzést az eddig olvasott részekről az alábbi két szempont szerint!

RÉSZEKMIT TUDUNK LÖKIRŐL?

(ÚJ INFORMÁCIÓK)EGYÉB ANEKDOTIKUS TÉMA

1.

2.

3.

4.

5.

6.

c) Szerinted mi lesz a megoldás? Miből gondolod?


8. Hallgasd meg a befejezést!

Megvallom, hogy keresztanyám magyarázatai nem mindenben elégítették ki a fantáziámat, több titkot gondoltam Löki mögött, aki húsz esztendeje nem hagyta el a szobáját. A titok megoldása egy őszkor, késő októberben valóban elérkezett – az ökörnyál hozta magával a vészkomoly levegővel.

Löki októberben eltűnt házából, amelyre külön árverés is volt kitűzve, amelyet többé elhalasz-tani nem lehetett. Eltűnése után levelet találtak, amelyet valamely okból keresztanyámhoz intézett.A levélben körülbelül ezt írta:

– A bűvészt, aki feleségemet elszöktette: meggyilkoltam, és a kút mellett, az öreg fűzfa tövében ástam el. Ha a csendőrök kutatnak utána: csontjait a fagyökerek között megtalálhatják. A gyilkos-ságért leültem a magam húszesztendős börtönét, mert tudtommal körülbelül húsz évet szoktak ülni a magamfajta emberölők. Húsz évet töltöttem börtönben, a magam szobájában. Most elérkezett a szabadulás ideje, rendes rabhoz méltóan örökre eltávozom börtönömből, és igyekszem új életet kezdeni. Isten vele, Klári.

Keresztanyám megmutatta a levelet a csendőröknek, akik valóban ástak is a kút mellett, az öreg fűzfa körül, de a bűvész földi maradványait nem találták meg. Ilyenformán továbbra is rejtély marad Löki a keresztanyám falujában.

a) Miben tér el a befejezés jóslatodtól?

b) Hányszor, hogyan fejeződik be a történet?

c) Hogyan semlegesíti egymást a két csattanó?

d) Magyarázd meg, hogyan teszi nyitottá az elbeszélést a második csattanó!

MEGOLDÁSOK2.a) Úgy mutatja be, mint egy rendkívüli alakot, várakozást kelt, majd a témaváltás, késleltetés,

ráérős mesélés feszültséget teremt; ismétléssel, kérdéssel.b) 2. bekezdés; játék a konvenciók megszegésével, várakozás, feszültségteremtésc) egyéni

3.a) tudósembernek készült; egyénib) játék, hangulatteremtés, korrajz

4.a) mert már az öregnek nem volt rendben minden kerekeb) egyéni

5. a) egyénib) melankolikus, szomorkás, lemondó; jelzős szerkezetek, mellékmondatok halmozásac) Valamely tragikus eseményt (halálesetet) készíthet elő.


6. a) Fél ettől a naptól, ágyban marad, ha csendőröket lát, kényszerképzete, hogy őt keresik: fel-

tehetően valami bűntény áll a háttérben.b) Megkettőzött elbeszélő: a keresztanyám és az elbeszélő: valójában a keresztanya csak egy

beépített elem, az anekdotaképződés folyamatát és annak funkcióját érzékelteti.c) Egyéni, ha az időkeretet nem tudjuk tartani, adjuk házi feladatnak a következő instruálással:

írj egy újabb „minifejezetet” a novellába, mely illeszkedik elbeszélői módszerét tekintve az olvasottakhoz!

7.a) egyénib)

RÉSZEKMIT TUDUNK LÖKIRŐL?

(ÚJ INFORMÁCIÓK)EGYÉB ANEKDOTIKUS TÉMA

1. nem akar kijönni a szobájából, úriember, valamit látott a falusi utcán

mi kell a hírnévhez: tajtékpipa, vadászku-tya, paripa, jól főző feleség, legendás fa

2. tudósembernek készült, az életben csalódott mit árul el a bajuszviselet

3. Löki apjának nem volt rendben minden kereke; a kocsmát választotta a közbirtokok közül

a kocsma „tovább él”

4. mindenkinél keservesebb ábrázatot vág az udvar

5. retteg október 21-étől, ez számára az időszámítás alapja; van egy öreg, sovány takarítónője, aki bolondnak tartja; fél a csendőröktől, elvihetik

az extra szoba

6. sikertelen feltaláló (örökmozdony), biliár-dozik, kártyázik ködlovagokkal, vetélytársa Ring mérnök; Anna lehetett Löki hűtlen szerelme

meséléssel töltött esték

c) egyéni

8.a) egyénib) Löki gyilkosnak vallja magát, aki önként letöltötte 20 éves büntetését, ezután távozik. A hátrahagyott levél alapján a csendőrök nyomoznak, de nem találnak semmit, Löki esete

továbbra is rejtély.c) Az első a rejtély megoldásával kecsegtet, a második visszavonja, továbbra is fenntartva a

rejtélyt.d) A második csattanó lehetőséget ad a továbbfolytatásra, egy újabb végtelenített történet kez-

dődhet, de hogy mit is tett Löki és miért, nem derül ki, illetve a hangsúly az életformára, a létmódra: a tagadásra, a kiábrándultságra esik.



57–59. oldal

7 PERC

T/9–12.


• A három (9–11.) feladat összegző, lezáró, a megfi gyeléseket szintetizáló kérdéscsokor. • Egy-egy tanulópár egy-egy feladaton dolgozzon a 3 közül, majd hallgassunk meg minden kérdés-

re egy-egy megoldást.• A 12. feladatot önként vállalt, otthoni munkának szánjuk írni szerető, kreatív tanulóknak.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szintetizálás, összegzés, összehasonlítás, szöveg-alkotás


M u n k a f o r m á k : páros, egyéni (12.)

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : T-tábla, tanári kalauz, kreatív írás

9. A novella elbeszélésmódja

a) Foglaljátok össze, mely vonásaiban hasonlít az anekdotára a novella, mely vonásaiban mond ellent a konvenciónak!

EGYEZÉS ELTÉRÉS

b) Miért válik különösen hatásossá ez a narráció?

c) Milyen századvégi, század eleji életérzés kifejezőjévé, emblémájává, szimbólumává válik Löki a megjelenítés (cselekedetei, a késleltető, lirizált elbeszélésmód) által?

10. A főhős életmódja

a) Soroljátok fel Löki életmódjának a novellában található magyarázatait!

b) Összegezzétek, milyen képet fest az elbeszélő a Löki által megtestesített társadalmi réteg élet-módjáról!

11. Olvassátok el fi gyelmesen az alábbi meghatározást!

DZSENTRInek Magyarországon – főképp 1867 után – általában azokat a földbirtokosi mentalitá-sú (észjárású), de jelentős földbirtokkal gyakran (már) nem rendelkező nemesembereket nevez-ték, akik elsősorban származásukból, nevükből, modorukból s az előbbiekből fakadó társadalmi öszszeköttetésekből, ezek révén szerzett hivatalaikból igyekeztek megélni, illetve meggazdagodni.A dzsentri gazdasági jelentőségével nem volt arányos a politikai-hatalmi és kulturális befolyása. Ebben is tetten érhető a magyar társadalomfejlődés egyik alapvető torzulása, a polgárosodás meg-késettsége és részlegessége.


a) Mivel tölti Löki az idejét? Mi köze nevének időtöltéseihez?

b) Foglalatosságai hogyan kapcsolódnak a dzsentriről kialakult képünkhöz?

12. Kreatív írás

a) Folytasd a második csattanó után a Krúdy-novellát (ha lehet, Krúdy modorában)! Tartsd szem előtt a következő szempontokat: Lezárnád vagy nyitva hagynád a történetet? Miért? Milyen ma-gyarázatot adnál Löki cselekedeteire?

b) Írj további késleltető részeket a novellába (ha lehet, Krúdy modorában)!

MEGOLDÁSOK9. Hasonlít: szórakoztatás szándéka, ráérős, csevegő elbeszélésmód, anekdotikus szerkesztés,

tempósan adagolt információk, késleltetés, csattanó, anekdotikus hős és jellemzésEltér: az eltérés alapvetően az anekdotikus vonások eltúlzásából fakad; túlzó részletezés,

túlzó jellemfestés, eltúlzott feszültségkeltés a késleltetéssel, a kitérőkkel, az olvasó felcsigázása, megkettőzött csattanó, mely azonban mégsem kerekíti le a történetet; anekdoták túlburjánoztatása újabb ironizáló anekdotamagokkal; lirizáló szövegal-kotás: mindez válik a tipikus századvégi-eleji dezilluzionista, erejét és terét vesztett társadalmi réteg életérzésének, helyzetének kifejezőjévé

10.a)1. „valamit látott” csalódott, bajuszt növesztett2. apja is bolond volt; a kocsmát igényelte a közbirtokból3. elhanyagolt (örökölt), letűnt életformát árasztó környezet: udvar, extra szoba4. rejtélyes időszámítás (október 21-én valami történt)5. félelem a csendőröktől6. sikertelen feltaláló (örökmozdony), sikertelen házasság (csapodár, ledér feleség, aki megszö-

kött, miközben Löki a találmányával kilincselt)7. „szellemtársaság” elmerülés a múltban, együttélés a múlt árnyaival (biliárdozik, kártyázik)8. Megölte a bűvészt, aki feleségét elszöktette.9. Hulla azonban nincs a mondott helyen (feltehetőleg képzeletben elkövetett, az értelmes,

aktív életet helyettesítő tett).b)Az életterét, célját, anyagi bázisát vesztett nemesség tétova, a hiábavalóság érzetét, a múlt immár kiüresedett értékeihez ragaszkodó, tétlen és szorongó létét mutatják a magyarázatok.

11.a) tétlenség, céltalanság, passzivitás, szorongás, múltban élés; Löki = céltalanul görgeti maga

előtt az időt („lökődik”)b) feltaláló, de sikertelen; birtokos, de kicsi és elhanyagolt, már csak közbirtokosságból maradt

birtok; Bécsben megverik, bebörtönzik (nincs politikai-kulturális súlya): bezárkózik, nincs kapcsolata az emberekkel, a jelennel



59–63. oldal

5 PERC

T/13–14.

Házi feladat és megbeszélése

A megbeszélésre


• Néhány kérdéssel mérjük fel az olvasói élményt (pl. Mi volt számotokra meglepő a történetben?), majd beszéljük meg röviden a 13–14. kérdéseket.

• A megbeszélés folyamán hangsúlyozzuk, hogy Kosztolányi a lélektaniság, az analizálás irányába mozdítja el az anekdotikus epikai hagyományt.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, tanult ismeretek mozgósítása


M u n k a f o r m á k : egyéni és frontális

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat, kérdve kifejtés, megbeszélés

13. Olvasd el otthon az alábbi novellát, majd válaszolj vázlatosan a novella után találhatókérdésekre!

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ÁPRILIS BOLONDJA

1.Holnap április elseje – mondotta Viktor.

– Te – szóltam –, most igazán valami újat kellene kieszelnünk.Az Üllői úti diákszobában ketten tanácskoztunk. Bálintról volt szó, közös lakótársunkról, akit eddig

sohase sikerült beugratnunk.Járkáltunk a szobában. A tervek úgy röpködtek, mint a rakéták.– Nem jó – torkoltuk le egymást. – Ez se jó. Új kell. Egészen új és meglepő.Viktor rágyújtott kis angol pipájára.– Megvan! – kiáltott. – Belebújsz ebbe a szekrénybe.– No és?– Aztán itt maradsz.– No és?– Aztán vársz.– No és?– Aztán meglesed, hogy mit csinál, amikor egyedül van, amikor nem is sejti, hogy fi gyelik. Mit

szólsz hozzá?– Nem rossz.– Később lassan, kísértetiesen elkezdesz mozgolódni. Óvatosan recsegteted a deszkákat. Halkan

köhögsz is. A lámpát, mielőtt jön, eloltod. Én majd lesbe állok a folyosón, és jelt adok neked. Holnap szerda, vívóleckéje van, tíz felé jön haza.

Nyomban megtartottuk a főpróbát. Kinyitottuk, gondosan megvizsgáltuk a nagy diófa szekrényt.


Magas és tágas volt, egy széket is be lehetett tenni, kényelmesen elfértem benne. Az ajtón levő facso-mót kilöktük. Azon a kukucskálólyukon keresztül mindent pontosan láthattam.

– Te – mondtam –, valami eszembe jutott. Ha nem lesz egyedül. És Jolánt is magával hozza?– Annál jobb.Úgy égtek a szemeink, mint a vadmacskáknak.– És ha mindjárt lefekszik?– Annál érdekesebb.– És ha elmegy?Viktor tollat ragadott, s a névjegyére írni kezdett: Kedves Bálint, várj bennünket, tizenegykor jövünk

érted, csak leszaladtunk a kávéházba.– Ezt a névjegyet – susogta – holnap itthagyjuk az asztalon. Ha lámpát gyújt, okvetlenül meglátja.

2.Másnap fehér, bolond reggelre virradtunk. Éles szelek zúgtak. Virágokat sodort a tavaszi vihar. Sütött a nap, esett az eső, az ég, mint egy hisztérika, kacagva hullatta eszelős könnyeit. Bizsergő viszketés bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk volna sírni és nevetni.

A fejfájós, ideges délelőttöt végtelen délután követte. Szüntelenül csetlettem-botlottam, kezem-ből kiesett a toll, poharakat, tányérokat törtem, nagyon szerencsétlennek éreztem magamat. Végül váratlanul jött az este. Kiderült. A nedves háztetőkön végigfeküdt a holdfény, s a kémény mellett felbukkant egy cirmos kandúr.

A kaput bezárták, a diákkaszárnya elcsöndesedett. Lesbe álltunk.– Sápadt vagy – mondotta Viktor. – Talán félsz?– Dehogy! – hencegtem.Az olajlámpa ott égett az asztal közepén. Minden neszre eloltottuk, nehogy észrevegye a kiszü-

remlő világosságot. Hol marad ily sokáig? Talán már nem is jön?De berregett a csengő, élesen. Újra elfújtam a lámpát. Viktor kiszaladt a folyosóra, s egy pillanat

múlva visszaosont.– Itt van.– Kicsoda? – kérdeztem az idegességtől bután.– Bálint. No, menj már.– Hová?– Hát ide... a szekrénybe... De siess... Ne röhögj... Ha nevetni akarsz, harapj a zsebkendődbe...– De...– Siess, mert itt van...Beültem a szekrénybe. Viktor pedig – nem tudtam, miért – rám zárta, aztán lábujjhegyen kisu-

hant. Ez nem így volt megbeszélve.Egyedül maradtam. Hallottam a megereszkedő bútorok recsegését. Később csak a csönd reszketett.Amint így vártam, valami nevetőinger fogott el, valami buta, erős és kegyetlen görcs, hogy ne-

vessek, hahotázzak, ordítsak, mint ott künn az őrjöngő áprilisi szél. Hideg, izzadt kezemet szájamra tapasztottam.

De miért jött oly lassan? Talán félt? Szerettem volna már kijönni, de nem lehetett.Megzörrent a kilincs.Bálint meggyújtotta a lámpát, s közönyös arccal körültekintett. Észrevette a névjegyet. Elolvasta,

leült.„Milyen különös – gondoltam –, most azt hiszi, hogy egyedül van.”Egy darabig élveztem a helyzetet. Tisztán láttam minden mozdulatát. Délcegen, hatalmasan me-

redt elém a széles vállú, egészséges bácskai fi ú. A lámpafény rásütött cigányos, fekete hajára. Meredt szemmel bámultam.


Gyanútlanul mozgott. Megtörölte homlokát. Azután vizet ivott. Máskor nem így iszik. Akkor nem ily hanyag és formátlan. Most nem is sejti, hogy lesik. A tevése-vevése érdektelen és hitetlen. Az arca komoly, de olyan furcsa. Fáradt és nagyon petyhüdt. Majdnem csúnya. Szeme körül piszokszínű, ha-muszürke karikák. Mindnyájunk arca ilyen, amikor teljesen magunkra vagyunk. A szemek kissé bees-nek, az orr megnyúlik, a lépések fáradtak és bizonytalanok, mert magunk előtt csak akkor pózolunk, ha a tükörbe nézünk. Ezért ijedünk meg, ha néha valaki halotti magányunkban váratlanul meglep. Szétszórt kincseinket össze akarjuk szedni: felrezzenünk.

Már nem tudtam nevetni.Egy embert láttam magam előtt, arcán a munka utálatos fáradtságával, irtózatos egyedüllétben.

Olvasni kezdett, de hamar ráunt, megint vizet ivott, ásítozott.Ő most vár bennünket szegény, és hisz nekünk. Mi lesz: mi lesz, boldog Isten? Az órámra néztem.

Tizenegy felé járt. A fél óra régen elmúlt. Most már mozognom, recsegnem kellene.Itt nem bírom ki sokáig. Mert lassanként félni kezdtem tőle, és magamtól is. Vajon mit tesz? Hátha

oly tekintet lövell szemembe – ide a kukucskálólyukra –, miben egy-egy egész emberélet titka van, és megőrülök tőle? Hátha elkiáltja magát, vagy beszélni kezd, lassan és vontatottan? Hátha grimaszt csi-nál az arcával, egy szokott csúf, hideg grimaszt, amit mindig csak akkor mer mutatni, mikor egyedül van, egy grimaszt, amibe ő már beletörődött, de az én hitemet megrendítené, és rögtön elfelejteném tőle az egész életemet? Hátha odamenne a pénzesfi ókomhoz ez a tiszta, ez a becsületes, ez a jó fi ú, és sunyi pofával, mint egy sötét rablógyilkos, feltörné, kivenné pénzemet, zsebre dugná, előttem, lopva? Mindezt pedig látnám, a tulajdon szememmel. Nem, ezt nem tudnám túlélni. És mégis itt kell maradnom. Ha most elárulnám magam, talán ő őrülne meg, kettérepedne a szíve, megőszülne az ije-delemtől. Némán és hidegen vártam. Vállaim közé húztam a fejem, s irtóztató félelem ragadt torkon. Kezemben csöndesen ketyegett az óra. A félelem egyre dagadt, és éreztem, hogy az egész szobát betölti láthatatlan hullámaival, lassan összecsap a fejem fölött, és akkor többé nincs menekvés.

A falióra fél tizenkettőt üt. Segítségért akarnék kiáltani, hozzá, mentsen meg valahogy, de nem bírok, nem merek. Megijednék, elájulnék a saját hangomtól.

Bálint készül hozzánk, a Pannóniába. Mosdik, öltözködik, fésűt, kefét vesz elő; a tükörbe pillant, és összecsücsöríti a száját. Pózol, mint egy leány. Aztán, mintha neszt hallana, gyertyát gyújt, keresgél, szaglász a szobában. Ő, a hős, a főugrató, a csibészvezér fél? Árva báránykám, de halvány vagy. Sejt talán valamit? Az ágy alá világít, megtapogatja a ruhafogast, aztán a szekrény elé jön, próbálja az ajtaját, de az ajtó be van zárva, a kulcsát Viktor már elvitte. Gyertyájának lángja bevilágít a kulcslyukon. A szekrényt vörös derengés önti el.

Várni, várni, várni kell.De meddig?Ez igazán a bolondok napja.Csak az elbújtatott gyilkos érezhet ilyesmit, aki kezét a revolver ravaszán pihentetve, áldozatára vár.Végre felöltözködött, vette felöltőjét, elfújta a lámpát. Már indul. Érzem, hogy most kell elkiálta-

nom magam. Viktor eltűnt, a szekrénybe zárt, engem is beugratott. Gégémből vékony, didergő, nem is emberi hang szaladt ki, amit meg se hall. Kinyitja az ajtót, az előszobában van, itthagy a szekrény-ben, a szekrény éjszakájában, reggelig. Ekkor torkomszakadtából ordítozni kezdtem:

– Bocsáss meg... itt vagyok a szekrényben... Nyisd ki... elbújtam... segítség...Visszajön az előszobából. Gyertyát gyújt. Fölfeszíti a szekrényt. Az arca sápadt. Nyugodtan, hal-

kan és csodálkozva mondja:– Te vagy?A mellére borultam, és sírva fakadtam:– Rossz tréfa volt... Nem tudtam, hogy egyedül leszel... És úgy féltem... Én vagyok az április

bolondja...


– Már nincs április elseje – szólt, és megnézte a zsebóráját.– 12 óra 2 perc. Április másodika van.Reszkettem, mint a nyárfalevél, és nem mertem a szeme közé nézni.Bálint vizet öntött a pohárba.– Igyál, olyan fehér vagy, mint a halott. Mi történt veled? Meggyújtotta a lámpát, levette a felöltő-

jét, a székre ült, megfogta a kezem, és nyugodt, okos, fekete szemével a szemembe nézett:– Marha! – mondta szelíden, azzal az angyali gyöngédséggel, amilyennel csak a diákok tudják

kimondani ezt a szót: marha.1908

a) Mennyiben anekdotikus a novella szerkezete, és mennyiben a témája?

b) Mennyiben tér el az elbeszélői nézőpont („ki lát, ki beszél?”) és a beszédhelyzet (itt az elbeszélt ese-ményektől való fi zikai és lelki távolság) az eddig megismert anekdotikus novellákban megszokottól?

c) Írd meg a történetet hagyományos anekdotaként! (Gondold át, hogyan változtatnád meg az el-beszélői nézőpontot!)

14. Mi történik a novella hősével? Válaszolj a kérdésekre!

a) Milyen lélekállapotokon megy keresztül a szekrényben az elbeszélő-főszereplő? Sorold fel a fázisokat!

b) Milyen meglepetésekben, felismerésekben van része: mit nem tudott Bálintról, önmagáról, illetve az emberről általában ez előtt a jó kis tréfa előtt?

c) Mit nem gondolt korábban végig, amivel itt szembesülni kényszerül?

MEGOLDÁSOK13.a)Szerkezet: előkészítés, csattanó, fokozatos információadagolás, feszültségkeltés, azonban az

anekdota könnyeden szórakoztató, bár társadalomkritikai éllel is bíró, lekerekítő elő-adásmódja egy szituáció lélektani rajzává válik; nem a sztori, hanem az átélt élmé-nyek válnak hangsúlyossá az elbeszélő-szereplő helyzetének megjelenítése által; a csattanó nem a helyzet fordulatos megoldása, hanem az elbeszélő-szereplő katarti-kus felismerése a létezésről

Téma: anekdotikus, egy egykori bolonddá tevésre való humoros-kedves visszaemlékezés-ként indul a történet, ám a kétszeres áprilisi tréfa fokozatosan lélektani drámává válik; az áprilisi tréfa átértelmeződik: „Ez igazán a bolondok napja.” – már önértéke-lésként fogalmazódik meg

b)Az anekdota elbeszélője hagyományosan vagy egy szemtanú, vagy egy jól értesült kívülálló, aki a közvélemény hangján szólal meg. Itt azonban szereplő is, akivel megtörtént ez a kettős „tréfa”. Ez a belülről láttatás, érintettség csúsztatja a lélektaniság irányába az anekdotikus magot. Nem az áprilisi tréfa az elmesélni való, hanem az, ahogyan megélte az elbeszélő.


5. lépés: „A” változat:15–18. feladat

64–71. oldal

40 PERC

T/15–18.

Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfi a

c) egyéni

14.a) A szekrénybe lépés előtt izgatott, ideges. Aztán feszült, majd nevetőinger tör rá. Görcsösség,

félelem: „hideg, izzadt kéz”. Bálint megérkezésekor: kíváncsiság, élvezet, hogy látja, miközben Bálint nem tud róla. Aztán

felismeri, hogy olyan dolgokat lát, melyek egy másik ember önálló létét és magányát értetik meg vele. Ez a felismerés (a helyzet szemérmetlensége) megrendültté teszi, majd félni kezd.

A félelem a végsőkig fokozódik: „irtóztató félelem”; „nincs menekvés”, majd ordításban tör ki a pánik: „torkomszakadtából ordítozni kezdtem”. A halálfélelem, a pánik sírásban, oltalomke-resésben oldódik föl.

b) Bálintról: „máskor nem így iszik”; „hanyag és formátlan”, arca „furcsa”, „majdnem csúnya” Önmagáról: becsapták, megcsalták Bálintot. („Ő most vár bennünket (…), hisz nekünk.”) Nem tudta, hogy mindannyian szerepet játszunk („mert magunk előtt csak akkor pózolunk,

ha tükörbe nézünk”), hogy az ember magányos, van egy mindenki előtt rejtett, megosztha-tatlan énünk („irtózatos egyedüllét”).

c) Nem gondolta végig, hogy ez a szituáció az önmegismerés és a másik ember titkaiba való behatolás katartikus élményévé válhat, hogy mindez valójában nem tréfa.


• A feldolgozásra vonatkozó javaslatokat a modul elején olvashatjuk.• Jelöljük ki a legfeljebb 6 fős csoportot (csoportokat). Míg az osztály többi tagja 4 fős csoportok-

ban az Örkény-novella helyreállításán dolgozik, a tanár ebben a csoportmunkában vegyen részt megfi gyelő-segítő szerepben. A tanulók tanácstalansága esetén segítő kérdéseivel vigye tovább a beszélgetést.K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, előismeretek alkalmazása

C é l c s o p o r t – a d i f f e r e n c i á l á s l e h e t ő s é g e i : érdeklődő, képzett tanulók számára

M u n k a f o r m á k : csoportos

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz

15. Olvassátok el közösen az Esterházy Péter-mű részleteit, és beszélgessetek a szövegbe szúrt kérdések segítségével az olvasottakról!


ESTERHÁZY PÉTER: KIS MAGYAR PORNOGRÁFIA (RÉSZLETEK)

II. (anekdot)

(1) Mit jelenthet a rövidítés? Értékítélet? Irónia, játék?

Illúziódnak fátyolát ne lebbentsdFel, maradj örökké boldog álmodó,Mert szebb egy megvalósulhatatlanÁlom, mint egy át nem álmodható jövő.Nagy-nagy szeretettel ölel:

Édesanyád és Kuki– haragosan olvasandó –

(2) Hol olvashatunk ilyen stílusú szöveget? Mire emlékeztet ez a versike? Mi a tanács valóságos tar-talma? A versike alapján milyen társadalmat, élethelyzetet képzeltek el?

(3) Mit fogunk olvasni a szöveg stílusából kapott benyomás alapján?(4) Vajon miért olvasandó „haragosan”? Hogyan tudjátok összeegyeztetni az anekdotáról eddig

szerzett ismeretekkel ezt a szerzői utasítást? Mit vártok, miről fogtok olvasni-hallani?

Előszó

Hivatásunk komolysága mellett is tág terünk nyílik az önkéntelenül kínálkozó humoros fordulatok megfi gyelésére. E történetkékben szent valóság és színes költészet ölelkezik, így a bőséges lelki ha-szon, komoly tanulság és édes műélvezet eleve biztosítva van függetlenül a szerző korlátaitól.

Azt hiszem, elvetettem a sulykot. A sulyk-ra azonban ez rá is fért. De hogy ezt a részt megírhas-sam, ahhoz nekem magamnak mélységes, mennyei vidámságra van szükségem: mert a legmagasabb rendű pátosz csak akkor sikerülhet nekem, ha játék. (A végén megint minden felragyog.)

Anekdota görög szó; azt jelenti: „kiadatlanok”. A kiadatlanság nem azt jelenti, hogy e történeteket soha nem adták ki vagy adják ki, hanem csupán azt, hogy kihagyták őket, feledés szitált reájuk, mert nem eléggé hivatalosak, nem ütik meg valamely szakállas komolyság mértékét.

Az anekdota tehát történelmi tréfa. Ezek itt konkrétan: magyar.Mégis, akár végigolvassuk egy ültünkben, mint egy regényt, akár bele-beleböngészünk, kicsendül

a történetekből néhány visszatérő – századokon visszatérő – dallam. A szabadságvágy és szabad-ságszeretet mindenekelőtt, az igazságtalanságnak nemcsak gyűlölete, de kifi gurázása is, a bátorság tisztelete egy kis hetvenkedéssel tetézve, nyugalom a nagy bajban, fellobbanás a kicsiben, és mind-eme dallamok közös hangnemeként a csaták és a politikai csetepaték dúrja mellett a humor mollja. Irónia. Irónia, Musillal1 szólva: ha úgy ábrázolunk egy klerikális2 személyt, hogy mellette a bolsevik is találva legyen. Ha egy ütődöttet, hogy a szerző hirtelen azt érezze: de hiszen ez részben én vagyok. Az iróniának ez a fajtája – a konstruktív3 irónia – a mai Magyarországon eléggé ismeretlen. A dolgok összefüggéséből emelkedik ki ez a mezítelen irónia. Az iróniát gúnynak, csúfondárosságnak tartják. Legjobban szeretem azt a tréfát, amely egy nehéz, jelentékeny gondolat helyén áll, egyszerre ujjmu-tatásul és szemhunyorításul. […]

(5) Foglaljátok össze az elbeszélő ars poeticáját! Milyen hagyományt folytat, milyen hangnemet vá-laszt, miért?

1 ROBERT MUSIL: osztrák író (1880–1942)2 KLERIKÁLIS: egyházi3 KONSTRUKTÍV: építő, előrevivő


Könyvem előtt ülve nagy az én hálás örömem, mert most visszaadhatom egy csokorban a magyar társadalomnak azt, amit hosszú időn keresztül önmaga termelt. Kettőre azonban számot tartok. Barbocz Simon barátomtól hallottam, és magamra alkalmazom, hogy egy tanácstagjelölt programbe-széde alkalmából, miután már minden érdemlegeset elmondott, nagy emfázissal1, büszke érdemként így kiáltott fel: – Egyet nem lehet elvitatni, hogy én is kortárs voltam.

Ez az egyik.A másik az, kedves olvasóim, hogy amikor ezt a szerencsétlen magyar nemzetet annyian szo-

morítják, nyamvasztják (az olajárak!), vagy épp mosolyt és jókedvet fakasztanak – nekem az a hálás szerep jut, nem tudom, sikerrel-e, hogy könnyet töröljek, sebbe ragadt gézt tépjek, és a napfénytől forró, gyilkos tarkókat simogassam. Ahogy Kassák mondja, minden jó műnek elégedetlenség az apja, szorgalom az anyja. S nem Goethe, de Hölderlin állítja: az én feladatom, hogy a hazáról beszéljek. Ezt senki se irigyelje tőlem.

Van közülünk, aki azt mondja, amiről anekdotát lehet mondani, arról már nem érdemes, illetve, hogy az anekdota a tárgyát mintegy, úgy és tulajdonképpen, rendben lévőnek találja. Jóllehet az, itt, a legke-vésbé sincs rendben. Hogy nagyobb titok és szégyen az, hogy csak így fecsegni lehetne róla, és hát ha nem tudunk róla valóságosan beszélni, mert ilyenek vagyunk és itt vagyunk, akkor ne beszéljünk róla.

Sok igazság van ebben.

(6) Miért fontos, mit jelent itt az a megállapítása a szerzőnek: „én is kortárs voltam”? Cinkos? Szem-tanú? Nemcsak kívülről, hanem belülről tud láttatni? Nincs előtte titok? Felelősnek érzi önmagát is? stb.

(7) Mi az író feladata az elbeszélő szerint?

De talán, többek közt, érdemes ilyen módon is rámutatni arra a rossz megelégedettségre, mely az elszaporodó szembenézősdi láttán nő mostanság.

Van közülünk, aki erre azt mondja, hogy ez a gesztus is egy lesz ezek közt.Ezt nem hiszem; bár kiszolgáltatottságát mint hibát: látom.Ha végigfutunk elmúlt lehetőségeinken, az életünkön, bizonyos meghatódottság vesz erőt raj-

tunk… de egy perc, és… elmúlt, mert a magyar megbecsülhetetlen tulajdonsága, hogy a rosszat elfelejti, csak a jót, a kellemeset szereti megtartani az emlékezetében.

Elvégezni a tennivalókat, és emellett lehetőleg keveset gondolni magunkra – úgy hiszem, ez az, amire szükségünk van.

„E történetek egy jelentékeny történelem helyett állnak (ujjmutatásul és szemhunyorításul) … Amit látunk, látványnak, fi kciónak2 gyönyörű – realitásnak kevés, történelemnek semmi.”

Kelt Budán, június 16dikán

(8) A Kis Magyar Pornográfi a 1984-ben íródott. Ahogy az Előszó írja, ekkor megszaporodtak az öt-venes évekről szóló művek. Mi ezekről a szerző véleménye?

(9) Értelmezzétek a mű címét az Előszó részleteinek ismeretében! Mit jelent itt a „pornográfi a”?

1 EMFÁZIS: érzelmi hangsúly, hév, lendület2 FIKCIÓ: kitalálás, elmeszülemény


16. Az alábbiakban két anekdotát olvashattok, az elsőt Esterházytól, a másodikat Tóth Bélagyűjtéséből.

VALAMI NAGY-NAGY TÜZET KÉNE RAKNI I .

A koalíciós időkben1, már a fultoni beszéd2 után, a hidegháború3 alatt Rákosi Mátyás4 a béketáborban járkálva lobogó tűznél melegedő funkcionáriusokra5 bukkant.

Tüzet kért tőlük.Míg a szocdemek6 a csípővasért szaladtak, egy szervezett munkásfi atal, név szerint Medve István,

belemarkolt a zsarátnokba, és a hamuval együtt, hogy kezét meg ne égesse, olyan szép piros parazsat tartott a főtitkár elé, hogy csak úgy szikrázott, mint az ötágú csillag.

Ez aztán egy ördöngös fi ckó – mondta az első ember, és rágyújtott a ritka tüzes serpenyőből.

HOGY ÁD TÜZET A MAGYAR HUSZÁR

(Tóth Béla anekdotáiból)

A török háború alatt II. József a táborban járkálva, lobogó tűznél melegedő katonákra bukkant.A császár tüzet kért tőlük.Míg a németek a csípővasért szaladtak, egy huszár belemarkolt a zsarátnokba, és a hamuval együtt,

hogy kezét meg ne égesse, olyan szép piros parazsat tartott a császár elé, hogy csak szikrázott.– Das ist ein Mordkerl!7 – mondta a császár, és rágyújtott a ritka tüzes serpenyőből.

a) Hasonlítsátok össze a két anekdotát! Mi marad, mi változik Esterházynál?

MARAD VÁLTOZIK

b) Fogalmazzatok meg következtetést az anekdota szerepének módosulásáról!

c) Olvassatok további anekdotákat Esterházytól, beszéljétek meg a csoportban a kérdéseket! – Az egyik csoporttag olvassa félhangosan a soron következő anekdotát, a többiek kövessék a

szöveget! – Olvasás után tegyetek fel egymásnak kérdéseket arra vonatkozóan, aminek a megértésében

bizonytalanok vagytok! Tisztázzátok ezeket! – A csoport minden tagja emeljen ki egy részletet, amire olvasás közben felfi gyelt, valamilyen

értelmezés megfogalmazódott benne a részlettel kapcsolatban!

1 KOALÍCIÓS IDŐK: 1945-től 1949-ig Magyarországon koalíciós, azaz többpárti kormányzás volt – igaz, a pártok közül a kommunista párt már ekkor is mind egyértelműbben törekedett a hatalom kisajátítására2 FULTONI BESZÉD: W. Churchill, angol konzervatív politikus fultoni (USA) beszédében (1946. III. 15.) megfogal-mazza, hogy a fasizmus elleni szövetséget a „kommunista birodalom” és a nyugati demokráciák közötti kérlelhetet-len küzdelem váltja föl3 HIDEGHÁBORÚ: az előbbi lábjegyzetben említett küzdelem, melyet a hetvenes évek elején váltott föl az „eny-hülés” korszaka4 RÁKOSI MÁTYÁS (1892–1971): az ötvenes években törvénytelenségek tömegét elkövető és elkövettető gyűlölt pártvezér – diktátor5 FUNKCIONÁRIUS: állami és pártvezető6 SZOCDEMEK: szociáldemokraták7 MORDKERL: fenegyerek


– Ezek után válaszoljatok az anekdota után található kérdésekre!

ERKÖLCS

A vérbő ötvenes évek elején egyszer Mátyás1 úgy leszidta az imperialistákat2, hogy maga is megbán-ta. Bánatában aztán vadászatra rándult át Munkácsra, mindazonáltal telisde-teli volt életörömmel. (Itt jegyzem meg, hogy alkalomadtán rendkívül indulatos tudott lenni. Egyszer vadászat közben azért, mert egy fának az ága a szemét érintette, erdészére emelte a puskáját. Az erdész tapasztalt, talpig férfi volt, mást ne mondjak, ismerte Kun Bélát3 is, csak ennyit szólt: Legyen kegyes, drága elvtárs, édes Mátyás, özvegyemről és árváimról gondoskodni. Szerencséd, oktalan állat, hogy özvegyed és árváid vannak – jegyezte meg nagylelkűen a főtitkár, és ismét vállára vette a puskáját.) [...]

(1) A Rákosiról szóló anekdoták milyen történelmi legendával, hagyománnyal állítják ironikus párhu-zamba a pártvezér működését?

(2) Hogyan jön létre az ironikusság?

VALAMI NAGY-NAGY TÜZET KÉNE RAKNI II .

Szörnyű hideg tél volt, tán 52-ben. Egy hideg, szeles, januáriusi napon két személyi kultuszos4 egyén kocsin igyekezett a városba. Útjuk a rómaifürdői cigánysátrak előtt vitt el. Az egyik sátor nyílásán, pipájából ugyancsak pöfékelve egy öreg cigány pislog ki az útra. Mutatni vezetők és vezetettek ha-sonszőrét, rákiált az egyik elvtárs a vén dádéra5:

– Nagy a hideg, ugye, cigány! – Te tudod, te vagy kinn – feleli az egykedvűen.

NE HÚZD!

Szomorú magyar világ volt az ötvenes években, de az ifjúság azért, mert az ifjúság az ilyen: ilyen forró, ilyen édes, ilyen szilaj, csókos, ilyen törékeny?, azért hébe-hóba mégiscsak ráadta ma-gát holmi apró sírva vigadásra. Így mulattak egyszer a csillaghegyi Kultúrházban például bál köz-ben. A cigány valami külföldi, internacionalista6 darabot játszott, amire az egyik fi atal leintette:Húzd a magyart!

Felugrott erre az öreg Korniss Pál elvtárs, aki szinte belesorvadt a törvénysértésekbe, a kultuszba, hogy mivé lett gyermekkori álma, hogy mivé lett húszéves kitartása, hűsége, fel az asztal tetejére, és mialatt könnyes lett a szeme, rákiáltott a prímásra:Ne húzd! Elegen húzzák!

1 MÁTYÁS: Rákosi Mátyás 2 IMPERIALISTA: más országok elnyomását, meghódítását szorgalmazó politika híve, támogatója3 KUN BÉLA: kommunista politikus, az 1919-es Tanácsköztársaság vezetője4 SZEMÉLYI KULTUSZ: vezető történelmi személyiségek mértéktelen dicsőítése, szerepük eltúlzása, kijelentéseik mindig és mindenkire kötelező, „örök érvényű” dogmává merevítése a szocializmusban5 DÁDÉ: cigány6 INTERNACIONALISTA: nemzetközi


JÁRJUNK PÓRUL!

A parasztfurfang nem egy hájával volt Magyar Gedeon gazduram megkenve. Ugyanis a tavasz meg-érkeztével (nasztupilo ószeny1) a tavalyi kukorica is megforgatást igényelt volna. Egyet gondolt az ármányos ember, s majd látni fogjuk, kettő lett belőle, névtelen följelentést küldött be, mely szerint Magyar Gedeon magtárában a kukorica alatt temérdek * * van elrejtve.

A hivatalos emberek jöttek, köszöntek, átlapátolták a tengerit, és persze nem találtak semmit. Erre az egész műveletet nyugodtan végignéző gazda, a legjámborabb arccal köszönte meg „az urak szíves fáradozását”, s biztatta őket egy pohárka borra, hogy a torkukra szállt port egy kissé leöblögessék. A hivatalos emberek fanyar ábrázattal köszönték meg a meghívást, és sietve hagyták el kudarcuk színhelyét. – – – –

Fehér ember nem felejt. S mikor egyszer, hónapok múltán a civilben lévő hivatalos ember találko-zott egy * *-t áruló emberrel, pokoli ötlete támadt. Igen, hogy vigye oda, de ne mondaná meg, mért vagy hogy ki küldte.

Még aznap délután megjelentek. Az ismételt látogatás fölött megszeppent gazdának röviden tud-tára adta a hivatalos ember:

Elvtárs. Hiba történt a múltkor. De most helyre lesz hozva.No – mondta azután a mi túl ravasz emberünk a tarkóját vakargatva, hol már benőttek az ütött

sebek, csupán a haj foltossága mutatta a szörnyűségesen múló időt, mondta, miután salláriumát2 lefi zette, s börtöneit mind leülte, no, úgy látom, mégse jó dolog kikezdeni.

(3) Ez a történet milyen típusú anekdotákra játszik rá, milyen eszközökkel?

(4) Jelöljétek meg az utalásban szerepet játszó nyelvi fordulatokat!

(5) Mi történt Magyar Gedeonnal az utolsó bekezdés szerint?

(6) Milyen történelmi eseményeket idéz föl ez az anekdota?

KI A LEGÉNY A GÁTON?

Macskási Imre ávóstiszt3* híres volt csudálatos nagy erejéről. Például egyszer őrt állott az andrási-hatvan4* előtt, s valami pajkosság jutván az eszébe, arra a gondolatra vetemedett, hogy megszökik egy-két órára. A kis fekete szerzemény sok fi nomsággal kecsegtette. De a kecsegtetés mellett bizto-sítani akarta a Ház kapuját is. Fogott hát egy ócska malomkövet a novhéttéren5, a karjába öltötte, és betámasztotta véle a kaput!

Hanem egyszer emberére akadt egy levitézlett gerófban. Csináltatni vitte hozzá az autóját, egy acélszürke Csajkát6. Mikor kész lett, mondja Macskási:

Hadd lám azt a dűznit7!

1 NASZTUPILO ÓSZENY: orosz „beköszöntött az ősz”, utalás a korban kötelező orosz nyelv tanulására, illetve a szovjethatalomtól való függésre2 SALLÁRIUM: fi zetés, bér3 ÁVO: a Belügyminisztérium Államrendőrségének államvédelmi osztálya, 1946-tól (1948-tól ÁVH: Államvédelmi Hatóság; 1956-ban feloszlatták). Legendássá vált a fekete lefüggönyözött autó (orosz Csajka márkájú gépkocsi), mel-lyel bárkinél, bármikor megjelenhettek és elvihették4 ANDRÁSSY ÚT 60.: az ÁVH központja, ma a Terror Háza Múzeum található itt, mely a korszak kegyetlen kínzá-sainak, törvénytelenségeinek állít emléket5 NOVHÉTTÉR: November 7. tér, azaz a mai budapesti Oktogon szocializmus kori nevének diákos rövidítése6 CSAJKA: nagy szovjet luxusautó, a párt- és az állami vezetők elitjének hivatali gépkocsija7 DŰZNI: fúvóka


Íme, uram! – válaszolt az ivadék kissé túl szelíden, nem állván a szája az elvtársra, és mivel már többet nem veszíthetett, mint amit, nem is igen törte meg magát: úgy élt, ahogy helyesnek vélte, és ahogy bírt.

Ez rossz! – zsörtölődik pszeudo1 módon Macskási, és kettétöri a dűznit, reccs, akárcsak vajas pe-rec volna. A geróf ránéz, arca mozdulatlan, odaad még egy dűznit. Azt is kettétöri. Végre a harmadik jó, mi az ára?

Egy egység – felelé a gróf. Az elvtárs odaadja a kerek pénzt, ez nem jó, így amaz, és kettétöri. Ugyancsak eltöri a másodikat is. A harmadik végre jó.

No, e jó. Az álmélkodó ávóstiszt a sikerült tréfáért még egy plusz egységet is juttatott az erős ellenfélnek. (Hogy elosont a nagy acélszürke bárka, leült a gróf az ámbitra2, rákönyökölt a térdére, s hosszan maga elé nézett. Hűvös borzongás futott át rajta. Zsíros-olajos kezével a hajába markolt. Aztán ujjával fura ábrákat rajzolt a porba. Aznap már nem is dolgozott. Gazdasszonya hangtalanul, óvatosan kerülgette. Másnap hajnalban kelt, akárcsak Macskási.)

(7) Miért autót szerel a gróf?

(8) Mit jelent, hogy „gerófnak” nevezi az elbeszélő?

(9) Miért futott át „hűvös borzongás” a grófon?

17. Gyűjtsétek össze, kikből lesz anekdotahős Esterházy könyvében! Láttok-e ellentmondást a hagyományos hőstípusokkal összevetve?

18. Foglaljátok össze, hogyan változtatja meg, fordítja ki az anekdotikus hagyományt Esterházy! Mivel ért egyet, mit tagad a műfaji hagyományból?

MEGOLDÁSOK16. a)

MARAD VÁLTOZIK

a szituáció, a történetanekdotikus szerkezet (előkészítés, csattanó)anekdotikus hős: rendkívüli tetta német szalad a csípővasért, a magyar huszár leleményesen, bátorságról tanúskodóan viselkedik = a magyar fi gyelemreméltóbb a németnélfenegyerek = belevaló, vakmerőaz elbeszélői pozíció

történeti idő: pontos, ugyanakkor néhány kulcsszóval jelzett érzékeltetésea szereplők megjelenítése, olyan információk, melyek a kor-szak konfl iktusait, viszonyulásait tükrözika szocdem szalad a csípővasért, a szervezett munkásfi atal bez-zeg azonnal rendelkezésre álla munkásfi atalnak is neve van (ő is hőse az eseményeknek, helyzetben van), ugyanakkor neve jellegtelen és beszélő, sőt intertextuálisan utaló – Ottlik, Medve – név is, értelmezhető-sége többirányú: mintha számon tartanák, ugyanakkor kiszol-gáló; építője is, áldozata is ennek a rendszernekördöngös fi ckó = belevaló, ugyanakkor veszélyes

1 PSZEUDO: szóösszetételek előtagjaként: látszólagos, képzelt, ál2 ÁMBITUS: oszlopos, egyik oldalán nyitott tornác


b)A TÓTH BÉLA-gyűjtés a magyarság értékét villantja föl a németekkel szemben egy kedélyes tör-ténetben, azonban nincs kritikai éle.ESTERHÁZYNÁL az anekdotikusság szerepe: a politikai helyzet jellemzésévé, bemutatásává válik, társadalomkritikai éle lesz. Néhány szóval érzékelteti a helyzet kétarcúságát. Ebben a szövegben például a „hogy a kezét meg ne égesse” – az eredetiből szó szerint átvett rész – többletjelentés-sel telítődik a kontextualitás által. A befejezésben a kedélyesen elismerő fenegyerek helyett az ördöngös fi ckó azt sugallja, hogy Rákosi értékeli is, de számba is veszi a veszélyeztetettség lehe-tőségét, fenyegető is ez az értékelés.

c) Erkölcs(1) Mátyás királyhoz kapcsolódó anekdotákra játszik rá. Az igazságos király és a gyűlölt diktátor

párhuzama az anekdota magja.(2) Irónia: az 50-es évek „igazságos” Mátyása, a tőle való függés, az általa keltett félelem; a

szikrázó ötágú csillaggal azonosítja a tüzet. A „ritka tüzes serpenyő” sem csak szó szerint érthető.

A zárójel is kétségbe vonatja, hogy ez komikus volna. A Tóth Béla-gyűjtésből ismert vadász-anekdota változata itt zárójelbe tétetik.

Járjunk pórul(3) A paraszti furfangot, leleményességet megörökítő anekdotákra.(4) Jellegzetes népnyelvi fordulatok: A PARASZTFURFANG nem egy HÁJÁVAL volt Magyar Gede-

on gazduram MEGKENVE; EGYET GONDOLT az ármányos ember; NO – MONDTA AZUTÁN a mi túl ravasz emberünk A TARKÓJÁT VAKARGATVA; SALLÁRIUM; MIND LEÜLTE, NO, ÚGY LÁTOM, MÉGSE JÓ dolog kikezdeni.

(5) Megkínozták, bebörtönözték.(6) Az 50-es évek személyi kultuszát, ávós visszaéléseit, megfélemlítését, a koncepciós pereket.

Ki a legény a gáton?(7) A szocializmus építése nem tűri a társadalmi egyenlőtlenséget, a kétkezi munkás a korszak

eszménye, a gróf osztályidegen, megfosztják vagyonától, emberi méltóságától.(8) Az anekdota ezt a lehetetlen helyzetet példázza. A geróf szóhasználat a rendszer (az ávós-

tiszt) vélekedését: megvetését, lenézését, kárörömét, illetve műveletlenségét fejezi ki.(9) „hűvös borzongás”: félelem és irtózás a rendszertől; az a kiszolgáltatottság, hogy most éppen

megúszta, de el is vihették volna, hogy ilyen viszonyban kell lennie megalázóival.

17.Esterházy anekdotahősei egyrészt a személyi kultuszt létrehozó, fenntartó, működtető negatív hősök, másrészt a rendszernek kiszolgáltatott emberek.Különbözik a hagyománytól egyrészt az, hogy negatív hősei vannak, másrészt hogy a kiszolgálta-tottak nevezetes cselekedetei nem mulattatóak, hanem a túlélést, elszenvedést mutatják.

18.Egyetért a műfaj létjogosultságával, tagadja a funkcióját. Nála már nem kedélyes elkendőzése a társadalmi problémáknak, hanem továbbgondolható problémafelvetés, társadalomkritika.


5. lépés: „B” változat:19. feladat

71. oldal

20 + 20 PERC

T/19.

Örkény István: Az öregember és az autó


• Alkossunk 4 fős heterogén csoportokat, és osszuk ki mindannyiuknak Örkény novellájának össze-kevert mondatait.

• Vigyázat: a szöveg egésze szerepel a tankönyvükben is, szóljunk, hogy most ne legyen nyitva a könyv!

• A feladat: állítsanak össze a mondatokból koherens szöveget. • A feladat számos szempontból hasznos: szövegkohézió megértése, együttműködés fejlesztése,

előismeretek mozgósítása. Nem elsődlegesen fontos az eredeti szöveg megalkotása, sokkal in-kább az előbbi képességek mozgósítása, mélyítése.

• A feladat elvégzése után (20 perc) beszéljük meg a tapasztalatokat, olvassuk el az eredeti szö-veget, és kérdezzünk rá a szöveg anekdotikus vonásaira (szűkített helyzet- és jellemábrázolás, poentírozás)! Pl.: Kik a történet szereplői? Mikor játszódhat a történet? Miből tudható? Mi jellemzi az elbeszélőt? Hogyan mondja el a történetet? Mi a csattanó?

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegalkotás, együttműködés, előismeretek alkalmazása

C é l c s o p o r t – a d i f f e r e n c i á l á s l e h e t ő s é g e i : az egész osztálx (kivéve azokat, akik az Esterházy-szöveggel dolgoznak)


M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szöveg rekonstruálása

E s z k ö z ö k : Örkény feldarabolt novellája (mondatcsíkok).

Ez a történet alkalmasint nem igaz.

De nemcsak az igaz történetekre érdemes fi gyelni; az is érdekes, hogyan mesélnek el egy nem igaz eseményt.

Aki elmesélte, öt évvel ezelőtt így mesélte volna el:

Megy a balatoni országúton egy mezítlábas, toprongyos öregember.


Egyszer csak elkezd integetni, mert arra jön egy nagy-nagy automobil.

Az autó megáll, a sofőr kinyitja az ajtót.

– Miért integet, elvtársam? – szól ki.

– Hová tetszenek menni?

– Budapestre, elvtársam.

– Nem tetszenének magukkal vinni? – érdeklődik az öregember.

– Nincs hely az autóban, elvtársam – válaszolja a sofőr.

Becsapja az ajtót és elrobog.

Most azonban másképpen mesélték el, miközben sütött a nap, kéken csillogott a tó, és már jobbnál jobb történeteket meséltünk egymásnak.

Megy a balatoni országúton egy mezítlábas, toprongyos öregember.

Egyszer csak arra jön egy nagy-nagy automobil.

Az autó megáll, a sofőr kinyitja az ajtót.

– Budapestre megy, öreg?


– Oda – mondja az öregember.

– Hát szálljon be, öreg, elvisszük – mondja a sofőr barátságosan.

Az öregember odalép, bedugja fejét a kocsiba, és megkérdezi:

– Rádió nincs?

Mind a két történet szép, de egyik sem igaz.

Az igazság az, hogy a mezítlábas, toprongyos öregember megy az országúton.

Jön a nagy-nagy automobil, de neki eszébe se jut, hogy integessen, és a sofőrnek sem, hogy megálljon.

Ez a történet viszont igaz, de nem szép.

19. Alkossatok tanárotok útmutatása szerint csoportokat! Egy novella mondatait kapjátok meg összekeverve. Állítsátok helyre a szöveget! Fogalmazzátok meg, mi segített a szöveg összeállításában!

ÖRKÉNY ISTVÁN: AZ ÖREGEMBER ÉS AZ AUTÓ

Ez a történet alkalmasint nem igaz.De nemcsak az igaz történetekre érdemes fi gyelni; az is érdekes, hogyan mesélnek el egy nem

igaz eseményt.Aki elmesélte, öt évvel ezelőtt így mesélte volna el:Megy a balatoni országúton egy mezítlábas, toprongyos öregember.Egyszer csak elkezd integetni, mert arra jön egy nagy-nagy automobil.Az autó megáll, a sofőr kinyitja az ajtót.– Miért integet, elvtársam? – szól ki.– Hová tetszenek menni?– Budapestre, elvtársam.– Nem tetszenének magukkal vinni? – érdeklődik az öregember.



72–73. oldal

5 PERC

T/20–21.

Házi feladat és Kilépőkártya

– Nincs hely az autóban, elvtársam – válaszolja a sofőr.Becsapja az ajtót és elrobog.Most azonban másképpen mesélték el, miközben sütött a nap, kéken csillogott a tó, és már jobb-

nál jobb történeteket meséltünk egymásnak.Megy a balatoni országúton egy mezítlábas, toprongyos öregember.Egyszer csak arra jön egy nagy-nagy automobil.Az autó megáll, a sofőr kinyitja az ajtót.– Budapestre megy, öreg?– Oda – mondja az öregember.– Hát szálljon be, öreg, elvisszük – mondja a sofőr barátságosan.Az öregember odalép, bedugja fejét a kocsiba, és megkérdezi:– Rádió nincs?Mind a két történet szép, de egyik sem igaz.Az igazság az, hogy a mezítlábas, toprongyos öregember megy az országúton.Jön a nagy-nagy automobil, de neki eszébe se jut, hogy integessen, és a sofőrnek sem, hogy meg-

álljon.Ez a történet viszont igaz, de nem szép.


Nem kell a kilépőkártya minden kérdésére válaszolni. A következő órán refl ektáljunk a kilépőkár-tyákon felvetett kérdésekre.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : lényegkiemelés, refl exiós készség



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : jegyzetkészítés, kilépőkártya

20. Házi feladat Lapozd át az első modultól munkatankönyvedet! Készíts a magad számára összefoglaló jegyzetet irodalmunk anekdotikus epikai hagyományáról!

21. Töltsd ki a kilépőkártyát!

A legérdekesebb, amit megtanultam az anekdotáról: A legjobb olvasmány számomra a témából (indoklással): Problémáim: Megjegyzéseim:


74. oldal

8 PERC

T/1.

4. EGY XIX. SZÁZADI ANEKDOTIKUS REGÉNY MIKSZÁTH KÁLMÁN: BESZTERCE OSTROMA

(4 óra)

Előzetes feladat volt a Mikszáth-regény elolvasása. A mű és a megfi gyelési szempontok alapján készített jegyzeteik az egész modulon át legyenek a tanulók kezében!


• Alakítsunk 4-6 fős heterogén csoportokat.• Húzzanak a csoportok egy-egy szókártyát. Gyűjtsenek fogalmakat, ismeretanyagot, példákat az

eddig tanult szövegekből az adott fogalom alá 5 perc alatt. • Ha készen vannak, minden csoportból egy tanuló ismertesse munkájuk eredményét, a többiek

jegyzeteljenek. Az azonos kártyát húzó csoportok egészítsék ki az elhangzottakat.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : előismeretek előhívása, együttműködés



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : asszociálás megadott fogalmakhoz

E s z k ö z ö k : szókártyák (annyi, hogy minden csoportnak jusson egy-egy kártya)

anekdotikus jellemzés

anekdotikus szerkezet

anekdotikus előadásmód

anekdotahős



74. oldal

8 PERC

T/2.

Anekdotikusság a Beszterce ostromában

Ebben a modulban választ keresünk arra, hogy mit jelent nagyobb szerkezetben az anekdotikusság. Megvizsgáljuk a kérdést a szerkezet, a jellemzés és az előadásmód tekintetében. Választ kapunk arra, hogy alkalmas-e ez a fajta narráció társadalombírálatra, esetleg mélyebb létkér-dések felvetésére, vagy Mikszáth azt a hagyományt folytatja, mely nem ígér rálátást nagy összefüg-gésekre.

1. Alkossatok csoportokat tanárotok útmutatása szerint! Húzzatok szókártyát! Értelmezzétek a szókártyán szereplő fogalmat, és gyűjtsetek hozzá példákat az eddig tanult mű-

vekből! Erre 5 percetek van. A csoport szóvivője ismertesse az eredményt! Jegyzeteljetek a többi csoport előadása alapján!

A kihúzott fogalom:Értelmezésünk:Példáink:


Az előző feladat csoportjai együtt maradnak, és minden csoport egy-egy sort tölt ki a táblázatból; erre 3 percük van – azután kiegészítik a táblázatot a többi csoport munkája alapján.




M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szemponttáblázat

2. Hogyan érvényesül az anekdotikusság a Beszterce ostroma szerkezetében? Töltsétek ki a táblázatot!

FOGALOM PÉLDÁK A REGÉNYBŐL

ANEKDOTIKUS JELLEMZÉS

ANEKDOTIKUS SZERKEZET

ANEKDOTIKUS ELŐADÁSMÓD

ANEKDOTAHŐS

E G Y X I X . S Z Á Z A D I A N E K D O T I K U S R E G É N Y 8 7


75. oldal

4 PERC

T/3.

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK

FOGALOM PÉLDÁK A REGÉNYBŐL

ANEKDOTIKUS JELLEMZÉS pl: Pongrácz sántaságának története;A Behenczy-grófok mindennapjai;Estella, illetve Lengeffy bemutatása

ANEKDOTIKUS SZERKEZET két szálon indul el a cselekmény, majd a 3. rész-ben összekapcsolódik;a cselekményelemek lazán kapcsolódnak egy-máshoz, szinte anekdotát halmoz anekdotára, inkább egymás mellé rendelők, mintsem hierar-chikusak

ANEKDOTIKUS ELŐADÁSMÓD kedélyes, elnéző-humoros-megértő, atyafi ságos, vállaltan szubjektív, pl: az első részben a helyszín bemutatásakor: „Hej, ha a Jarinkót sikerülne vala-hogy agyonütni, elpusztítani, mindjárt be lehetne vetni zabbal a temetőket.” Szinte bárhol ütjük fel a regényt, találunk példát erre a jellegzetes hangra.[Az elbeszélői önkényességet, illetve hogy a nyelv (ahogyan elmondja) legalább olyan fontos, mint az érdekes történet, a nyílt levélben fogalmazza meg Mikszáth.]

ANEKDOTAHŐS Pongrácz gróf különcségeivel;A Behenczy-grófok: bemutatásukban, cselekede-teikben nem a motiváltság az elsődleges, sokkal inkább a hatáskeltés, a szórakoztató mesélés


A feladat célja a saját tudás ellenőrzése és bővítése, a szaknyelv ismerete.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : metakogníció



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : jelöléstechnika



76. oldal

10 PERC

T/4.

3. Olvasd el az alábbi gondolatokat az anekdotikus regényről! Jelöld + jellel, és jegyezd meg azt, ami nem szerepel a táblázatodban, vagy nem hangzott el a

többiek előadásában!

ANEKDOTIKUS REGÉNYRŐL inkább csak a magyar irodalomtörténetben szokás beszélni. Talán nem véletlen, hogy a társadalmi felemelkedés, az érvényesülés polgári dilemmáit ábrázoló neve-lődési és karrierregények helyett – a kalandregények, kalandos történelmi regények mellett – épp ez a regénytípus vált jellemzővé. Köze lehet ennek a magyar polgárosodás felemás jellegéhez.

Anekdotikussá egy regényt az anekdotikus, adomázó előadásmód és az anekdotikus jellemzés tesz.

Az ANEKDOTIKUS SZERKESZTÉS kis, érdekes történetek összefűzését jelenti. „Fő jellemzője – az anekdotizáló [pletykás, diskuráló] előadásmód mellett – a tömbszerűen egymás mellé rendelt életképek vagy sorsváltozatok sorozata, amely nem hierarchizál [nem rendel részleteket egymás alá vagy fölé], hanem azonos minőségeket ismétel.” (Alexa Károly)

Az ANEKDOTIKUS ELŐADÁSMÓDRA jellemző az erőteljes szerzői jelenlét. „Az író erőteljes jelenlétének… (közvetett) bizonyítéka gyakran az ötlet megnövekvő súlya a cselekményszerke-zetben.” (Alexa Károly)

Ezzel az anekdotához anekdotát hozzáadó, bővítő szerkesztésmóddal gyakran találkozhatunk például Jókai Mór, Mikszáth Kálmán vagy Krúdy Gyula regényeiben. Az anekdotasor néha mese-szerű vagy kalandos regény része (Mikszáth: Szent Péter esernyője), máskor a tanítást, példázat-szerűséget életképpel ötvöző regényben (Jókai Mór: Az új földesúr) jut szerephez.

Az ANEKDOTIKUS JELLEMZÉS nem anekdotikus szerkezetű, nem hozzátoldó-bővítő felépítésű regényekben is gyakran fordul elő. Lényege az, hogy egy-egy szereplőt egy-egy rá jellemző csat-tanós történet segítségével mutat be a szerző.

„Az anekdota nem a hős boncolgatására, hanem egy-két alapvonás szélsőséges kirajzolására való, elbeszélői lényege nem a hézagtalan motiválás [lélektani indoklás] és gondosság. Épp ellenke-zőleg: elhagy és átugrik mozzanatokat, kerekít, majd kiélez máskor, inkább hatáskeltésre, mint magyarázatadásra törekszik.” (Nagy Miklós)


A korábbi csoportok röviden vitassák meg a kérdést, majd hallgassuk meg véleményüket, indok-lásukat!

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : érvelés, együttműködés




M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : T-táblázat

4. Igaznak találjátok-e az alábbi vélekedést a Beszterce ostromára vonatkozóan?

„Az anekdota nem a hős boncolgatására, hanem egy-két alapvonás szélsőséges kirajzolására való, elbeszélői lényege nem a hézagtalan motiválás [lélektani indoklás] és gondosság. Épp ellenkezőleg: elhagy és átugrik mozzanatokat, kerekít, majd kiélez máskor, inkább hatáskeltésre, mint magyará-zatadásra törekszik.” (Nagy Miklós)

a) Véleményeteket támasszátok alá a regényből vett példákkal!

IGAZ, MERT... NEM IGAZ, MERT...

b) A regény mely szereplőiből lehetne nehezen anekdotahős? Miért?

Szereplő: ……………………………, mert …………………………………………………………Szereplő: ……………………………, mert …………………………………………………………Szereplő: ……………………………, mert …………………………………………………………Szereplő: ……………………………, mert …………………………………………………………

A MEGOLDÁSOKHOZ NÉHÁNY JAVASLATa) Igaz, mert Pongrácz (különös kedvtelései, halálának és temetési rendelkezésének módja stb.)

vagy a Behenczyek (pl. harangeladás) életéből csak szórakoztató, mulatságos részleteket tu-dunk meg. Estella is főként mint anekdotahős lép elénk: megvásárlása, fellépései a csontte-remben, átöltözése parasztmenyecskének, szökése Behenczyvel, visszavásárlásának módja. Cselekedeteik mozgatórugói a döntő többségben rejtve maradnak. Pl. nem tudjuk, miért gyűlölik a Trnowskyak egymást, vetélkedésük bemutatása leszűkül a pénzsóvárság anekdoti-kus ábrázolására. Jellemábrázolásuk egyoldalú.

Nem igaz, mert Pongrácz gróf cselekedeteinek mozgatórugói kiderülnek: elfogadhatatlan szá-mára jelen korának világa, értékrendje. Minden tette magyarázatot nyer ezáltal. Amint értel-met nyer élete Apolka nevelésével, cselekedetei megváltoznak. Cervantes regényének olvasása mélyen felkavarja. Összességében a regény olvasható a XIX. század (a kapitalizálódó világ) értékvesztettségének kritikájaként vagy a dzsentri életforma életképtelenségét bemutató re-gényként. Nem anekdotikus a játékból való kilépés: ahogyan elhagyják Pongráczot alattvalói.

Nem igaz, mert számos esetben világos a szereplők motivációja: pl. Estella azért öltözik Me-dicinek, mert tetszeni akar, szeretné, ha a gróf elvenné – a terv persze irreális. Azt is tudjuk, miért bánik vele Pongrácz olyan kegyetlenül: nőideálját Estella meg sem közelíti.

Összességében: mind pro, mind kontra számos példát lehet felsorakoztatni a műből, azon-ban úgy tűnik, a mélyebb összefüggések szempontjából nem egészen helytálló Mikszáthnak erre a regényére Nagy Miklós véleménye.

b) Apolka, mert sorstörténetében a rendkívüli események nem cselekedeteinek következmé-nyei, ártatlan és áldozat, eszköz. Alakja csak kis részben mulatságos, szórakoztató.

Emil, mert cselekedetei motiváltak, az anekdotikus jelenetekben (pl. elfogása) csak áldozat, kiszabadulása, Apolka megszerzése nem véletlenek sorozata, hanem tudatos cselekvésé.

Klivényiné, mert sorsa tragikus, illetve Klivényi, mert bemutatásában nagyobb szerepet kap-nak a tragikus elemek, nyomorúsága, kisszerűsége nem mulatságos.

Trnowsky György (Apolka apja), mert ábrázolásában (az egyébként sarkított) realitások kap-nak szerepet.



76. oldal

15 PERC

T/5.

A Bevezetés és a Függelék szerepe

Úgy tűnik, összességében elmondható, hogy a tragikus sorsú vagy életüket tragikusan megélő szereplőkhöz, illetve a szerelemhez nem megfelelő ábrázolás az anekdotikus. (Ha a játékel-mélet szempontjából tekintjük, akkor talán azok, akik a játékban nem vagy csak kényszerből vesznek részt, nem ábrázolhatók csupán anekdotikusan.)


• A négy csoportfeladat néhány kérdésben, szempontban tér el egymástól. A regény Bevezetését és Függelékét tekintik át, illetve azok szerepére kérdeznek rá.

• A tanulók 10 percig dolgozhatnak, majd kérjük meg az egyes csoportokat, számoljanak be mun-kájukról a következő módon: először a C) és D) csoport, majd az A) és B) csoport egészítse ki őket a még el nem hangzott észrevételekkel.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : fi gyelmes olvasás, összefüggések keresése

C é l c s o p o r t – a d i f f e r e n c i á l á s l e h e t ő s é g e i

Csoportbeosztás a feladatok nehézségének függvényében: az A) és B) jelű feladatokat a gyorsab-ban olvasó-dolgozó tanulóknak, akik képesek mélyebb, rejtettebb összefüggések feltárására, a C) és D) jelű feladatokat a nehezebben olvasó, lassabban dolgozó tanulócsoportoknak adjuk.

M u n k a f o r m á k : csoportos

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz

5. A következő feladatok a regény bevezetését és befejezését vizsgálják. Arra keressük a választ, milyen szerepük van a regény egészében, hogyan kapcsolódnak Pongrácz gróf történetéhez.

Alkossatok csoportokat tanárotok útmutatása szerint, és végezzétek el a kijelölt feladatcsokrot közös megbeszéléssel!

A) Állapítsátok meg, mi a Bevezetés és a Függelék a szerepe a regény egészében!

a) Milyen keretet adnak a közrezárt fi kciónak?

b) Minek a látszatát keltik?

c) Milyen, a regény egészét átszövő kérdés(eke)t vetnek fel?

B) Olvassátok el újra a regény Bevezetését és a Függeléket!

a) Keressetek kapcsolatot a Bevezetés, a Függelék és a regény Első részének nyitó mondatai között:


„Az emberek igazságérzete nem áll valami kifejlett fokon. Ösmertem valaha egy öreg cincárt1 (gö-rögöt), a Dugali bácsit, aki mikor a török–görög harcok epizódjait mesélték előtte, hogyan döfi le a török könyörtelenül a görögöt, ahol találja, elszörnyűködve pattant fel.

– Ó, a gaz pogány, a gaz pogány!De mikor aztán az elbeszélő egy kanyarodással arra tért rá, hogy ha meg a görög fogja el a törö-

köt, felkoncolja, olajba süti, szelíden morogta:– Mit tudja tenni szegény!

(Ti. mit tudja tenni szegény görög! Hát persze olajba süti. Hiszen csak nem sütheti pampuskazsírba2, szegény görög.)”

b) Olvassátok el a regény folytatásának öt további bekezdését! Milyen újabb példákkal támasztja alá az elbeszélő a véleményét?

C) Olvassátok el újra a regény Bevezetését, és válaszoljatok a kérdésekre!

a) Mire ad magyarázatot a bevezető?

b) Hogyan mutatja be a regény főhősét? Mit tart fontosnak elmondani róla? Miben nem foglal állást?

c) Hány nézőpont érvényesül a bevezetőben? Hol szólal meg az elbeszélő mint a közvélemény hangja?

d) Mire utal előre az utolsó mondat?

D) Olvassátok el újra a regény Függelékét, és válaszoljatok a kérdésekre!

a) Hol találkozhattok napjainkban ezzel a műfajjal (nyílt levél)? Mivé lesz a regény, ha innen közelít-jük meg?

b) Hogyan kapcsolódnak a regény utolsó mondatai ehhez a nézőponthoz?

c) Mit jelent, milyen szerzői utasítást ad a regény olvasásához, illetve a világ értelmezéséhez az el-beszélő: „Ami a Beszterce ostromában igaz, az mind nem valószínű. Csak az a valószínű benne, amit én gondoltam bele, azaz, ami meg nem történt.”?

d) Hány újabb anekdotát tartalmaz a Függelék?

MEGOLDÁSOKA)

a–c)

– A valóságosság, a hitelesség látszatát keltik, magyarázatot adnak a regény keletkezéstörténe-tére és utóéletére, a szerző – mű – befogadó viszonyára;

– ugyanakkor el is bizonytalanítanak e kérdést illetően;

1 CINCÁR: Macedóniából Magyarországra származott görög vagy román kereskedő2 PAMPUSKA: farsangi fánk (felvidéki)


– felvetik az igazságosság, látszat és valóság problémáját;– az igazságosság kérdésfelvetésében megfogalmazódik, hogy nincs olyan viszonyítási pont,

melyhez képest létezne, ezzel az ítélkezés lehetőségét is visszavonja, rejtett társadalomkriti-kát tartalmaz; az igazság mindig összetett, nem egyszerűsíthető le egyetlen álláspontra;

– az elbeszélői magatartásra is választ adnak (el nem kötelezett, szubjektív, az igazságosságról vallott felfogásával összhangban nem foglal állást: hol mindentudó, hol nem);

– imitálják az anekdotázás – adomázás helyzetét;– összefoglalóan: kulcsot adnak a regény olvasásához.

B)

a)

– A viszonylagosság, igazságosság kérdése (lásd az A) csoport válaszait), mely kiterjed a regény-ben olvasottakhoz való befogadói viszonyulásunkra;

– az ítélkezés visszautasítása;– az anekdotázás egyik jellegzetességének: variációkban élésének kérdése – eredetileg „ki-

adatlan”, szóban élő hagyományának jellegzetessége.

b)

Nézőpont kérdése, hogy mi minősül igazságosnak; mindig a személyes érintettség, illetve érde-kek befolyásolják, hogy mikor mi igaz. Ezt a szemléletet két újabb példa erősíti:labanc–kuruc világ, ill. a mi a vár, mi a kastély.

C)

a)

A regény keletkezéstörténetére, az elbeszélői nézőpontra, témafelvetésre: okosság, bolondság relativitása; arra, hogy miért választotta regénye hőséül Pongrácz grófot.

b)

– Pongrácz gróf a közelmúltban élő valóságos alak, akiről az elbeszélő dokumentumokat gyűjt, főként az élőszóban élő legendák állnak rendelkezésére forrásként; ismerteti a Pongráczról kialakult közvélekedést; továbbá a család őstörténetéből felvillant további legendákat, Pong-rácz gróf titkos vágya valósul meg, ha Mikszáth megírja történetét.

– Nem foglal állást Pongrácz gróf bolondságát illetően.

c)

Egy szubjektív és egy mindentudó, a közvélekedést közvetítő hang; utóbbira példa: „István gróf-nak volt esze, de nem sok, ambíciója is volt, de sok; szerepelni akart minden áron, de látta, hogy mint okos ember nem szerepelhet, megpróbálta tehát, mint bolond ember.” „Nálunk a buták és okos emberek egyaránt akarnak szerepelni.”

d)

Arra, hogy a regény két értékrend ütköztetése is, illetve a korából kiesett (kilépett) ember kérdésére.



79. oldal

3 + 7 PERC

T/6.

A cím értelmezése

D)

a) publicisztika (újságírás); szórakoztató pletyka, híres emberek közérdeklődésre számot tartó sztorija (a regény utolsó mondatai is erre az értelmezésre utalnak); mulandó, romlandó, csak időszakosan aktuális esemény és vélekedés

b) Az utolsó mondatok Emil és Apolka esküvőjét már ugyanebbe a rangba helyezik: újsághír, melynek információiban bizonytalan az elbeszélő.

c) igazság relativitása, szubjektivitás, elbeszélői önkény, nézőpontok sokfélesége

d) Seffert pasa; Pongrácz a vasúton; Pongrácz halála; Hatvani professzor


• A pókhálóábrával a tanulók előhívják egyéni tudásukat. • A fürtábra olyan grafi kai szervező, amely gondolatok, információk, fogalmak és a közöttük te-

remthető kapcsolatok feltárulását mutatja egy adott téma (szó, kifejezés) – jelen esetben a cím – vonatkozásában. Olyan eljárás, mely a tanulókat egy adott témáról való nyílt és szabad gondol-kodásra bátorítja.

• 3 perc egyéni munka után alkossanak csoportokat, készítsék el a közös fürtábrát, majd az elké-szült munkákat tegyük ki a témafalra. Ezek maradjanak kinn, míg a regénnyel dolgozunk.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kreativitás, asszociációs készség, összefüggések felismerése


M u n k a f o r m á k : egyéni, majd csoportos

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókháló-, majd fürtábra

E s z k ö z ö k : csomagolópapír (csoportonként A/3-as méret elegendő), gyurmaragasztó, vastag fi lcek

6. A cím értelmezése

a) Készíts a magad számára pókhálóábrát a regény címéről! Minél több szempontot érvényesíts!

b) Csatlakozz 3 másik társadhoz, és asszociációitok segítségével készítsetek csomagolópapírra fürt-ábrát a Beszterce ostromához, vagyis teremtsetek kapcsolatot, összefüggést a felmerült témák, fogalmak között, egészítsétek ki azokat további asszociációkkal!



79. oldal

35 PERC

T/7.

Szerkezet és előadásmód

20 + 15 perc megbeszélés

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK a) meg nem történt esemény, Beszterce helyett Zsolna, ostrom helyett megegyezés, Pongrácz

haditerve, anekdota, irónia, valóság vagy látszat, regény, anekdotikus regény, őrült, képtelen terv, sértettség, játék stb.


• A fürtábra-készítésben együttműködő csoportok folytassák a munkát (osztálylétszámtól függően persze emelkedhet vagy csökkenhet az eddig négyfős csoportok száma).

• A mozaik elv alapján dolgozunk. Három témakört hat (minden témakört két csoporttal, vagyis kontrollcsoportok is lesznek) csoporttal dolgozunk föl. Az utolsó 15 percben a csoportok ismer-tetik munkájuk eredményét, amire közösen refl ektálunk.

• A B) csoport feladatait azoknak a tanulóknak adjuk, akik számára a többi kérdés áttekintése nem okozna nehézséget. (A „B” csoport témájához javasolt irodalom a tanár számára: Huba Miklós: A jelenéből kihullott ember. In: Nézőpontok, motívumok. Krónika Nova Kiadó, Bp., 2001, 27–37. o.)

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, elemzési készség

C é l c s o p o r t – a d i f f e r e n c i á l á s l e h e t ő s é g e i : lásd az instrukcióknál

M u n k a f o r m á k : csoportmunka (hat heterogén csoport)

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, szövegfeldolgozás, prezentáció

7. Dolgozzatok ismét csoportokban, s válaszoljatok a kérdésekre!

A) A regény szerkezete A regény szerkezetét két fő vonás jellemzi: több cselekményszál összefonódása és az ismétlődé-

sek, párhuzamok rendszere.

a) Milyen három cselekményszálat köt össze Mikszáth egy történetté?

b) Hol, hogyan találkoznak ezek az önálló eseménysorok? Kik azok a személyek, akik összekapcsol-ják valamennyi szálat?

c) Milyen események ismétlődnek meg vagy állíthatók párhuzamba a regény folyamán?

d) Mi lehet az ismétlődések és párhuzamok jelentése? Hogyan kapcsolható ez a szerkezeti jellemző a Bevezetésben és a Függelékben felmerült kérdésekhez?


B) A regény rejtett szerkezete – a játék

a) Miért szerepelnek színészek a regényben?

b) Milyen színpadias, színjátékszerű események vannak a regényben?

c) Ki és mit játszik a regényben? (Vegyétek sorra valamennyi szereplőt!)

d) Van-e, vannak-e olyan szereplők, akik csak bizonyos időközökben játszanak? Ha abbahagyják a játékot, annak mi az oka?

e) Minek az eszköze a játék?

C) Az elbeszélő

a) Milyen az elbeszélő viszonya az általa elbeszélt történethez? Milyen az elbeszélés hangneme?

b) Hol mutatja ki rokon- vagy ellenszenvét? Hozzatok példát!

c) Hol nem nyilvánít véleményt? Hozzatok példát!

d) Hol éreztétek távolságtartónak? Hozzatok példát!

e) Hol áll az elbeszélő: a történeten kívül vagy belül; mindentudó elbeszélő-e, vagy vannak a tudá-sának korlátai? Hozzatok példát!

f) Milyen anekdotákat ír le a cselekmény elmondása közben? Hozzatok példát!

MEGOLDÁSOKA)

a) cselekményszálak: Pongrácz gróf hadi vállalkozása, A Trnowsky-testvérek viszálya (Apolka és Emil szerelmi története), Behenczy Károly és Estella története

b) Zsolnán. Estella története Pongrácz várában kezdődik, majd megszökik Behenczyvel, a gróf jogos tulajdonának visszavételére indul, túszként Apolkát kapja, aki feleslegessé vált a Tr-nowszky-családban; akit Klivényi akart kisajátítani.

A cselekményszálakat Apolka személye kapcsolja egybe.

c) Ismétlődések, párhuzamok: hadgyakorlatok; Pongrácz napi tevékenységei szabályszerűen; a Behenczy apa és fi a egymást kijátszó pénzszerzési játékai (harang, Estella); Estella megvé-tele kétszer, Apolkát is adják-veszik a Trnowskyak; pedofi l kísérlet: Behenczy Pál és Klivényi részéről; két színjáték: a túsz átadása és cseréje; a nők átöltözése, ill. átöltöztetése: Estella Medici-ruhában, parasztmenyecskeként (Ancsura is ruhát vált), Apolka a rá osztott szerepnek megfelelően; Pongrácz kétszer ír levelet; Behenczy is, Emil is a várbörtön foglya, a szabadítás is ismétlődik.

Párhuzam még: Pongrácz és Apolka (más-más okból felesleges tagjai világuknak), magányo-sak, más-más módon kiszolgáltatottak.


d) Értelmezési lehetőség: látszat és valóság, igaz és hamis, érték és értéktelen, illetve egy biztos értékrend hiánya, az események megítélhetőségének viszonylagossága, mindez játékos iróni-ával. A kezdő és záró rész ugyanezen kérdésekre utalt.

B)

a) Ahhoz, hogy Pongrácz grófot eltérítsék eredeti tervétől, szükség van egy megrendezett túsz-átadásra (vagyis fel kell venni vele a kapcsolatot az ő nyelvén), ennek eljátszására kellenek a színészek. Ez megismétlődik, mikor vissza kell cserélni a két nőt.

b) Színpadias, színjátékszerű események: pénzszórás a várnépnek, esti mutatványok a csontte-remben, a rózsa töviseinek és a Cervantes-regénynek a cseréje, a virágok tépkedése, Estella megvétele, Estella Medici Katalinként, Pruzsinszky lengyelsége, Behenczy Károly orvosként, a hadnép felöltözése (komikus-ironikus történelmi tabló), maga a hadba szállás Beszterce ellen, a Trnowskyak vetélkedése (Apolka szerepekbe kényszerítése), a Behenczyek színlelé-sei egymás előtt (harangeladás, Estella eladása), a túszátvétel, a túszcsere, Estella és Ancsura ruhacseréje, Pongrácz végrendelkezése.

c) Ki mit játszik? Pongrácz teljhatalmú, 16-18. századi várurat, Estella várúrnőt, Behenczy Ká-roly orvost és szófogadó fi út, Behenczy Pál gondos apát, a Trnowskyak gondoskodó rokont, Pruzsinszky lengyelt, Lengeffy színdarabokat, ill. fennkölt szerepeket, a nagy színészt, a bu-detini parancsnok ellenfelet, a zsolnai polgármester békítőt, Pongrácz várnépe hadsereget, Trnowsky Péter angol komornyikot, hogy kilesse testvérét.

d) A játék felfüggesztése: Pongrácz, mikor megkapja Motesiczky Erzsébettől Cervantes regé-nyét, mikor megérti, hogy elvesztette Apolkát (korábban majdnem felfüggeszti a várúr-játé-kot, mikor semmi esemény nem történik, és kezd unalmassá válni konfl iktus híján a játék); a várnép, megneszelve Pongrácz játékénak végét.

e) A játék a kommunikáció eszköze, az együttélés módja. A játékban vannak szabályok, játék-mesterek (Pongrácz és a budetini parancsnok), vannak a játékszabályokat elfogadók és a játékban résztvevők (pl. Pongrácz várnépe, vagy pl. kényszerűségből Tarnóczy Emil, hogy megkaphassa Apolkát), van a játéknak tárgya: Apolka, és a játékot mindig a győztes – vesztes helyzet lehetősége tartja fenn, köztes helyzet nincs.

C)

a) Az elbeszélő szubjektív, mindentudó, azonban bizonyos kérdésekben nem foglal állást. Az elbeszélés hangneme általában adomázó, kedélyes, humoros, elnéző, néhol feddő, kritikus (erre kevesebb példát találunk).

b) Rokonszenvvel viseltetik szereplői iránt, elnéző gyengeségeikkel szemben; ellenszenvvel a társadalmi állapotokat fenntartó szabályokkal, viselkedéssel kapcsolatban (pl. a vár/kastély-kérdésben). Ellenszenvvel bír azokkal szemben, akik úgy hiszik, az igazság birtokában van-nak. Pl.: „A várra azt mondták, hogy kastély, és kegyelmet kapott, ha befolyásos famíliáé volt; a kastélyt pedig, föltéve, hogy gyámoltalan özvegy vagy árvák kezén lógott, megtették várnak, és pusztulnia kellett.”

c) Nem nyilvánít véleményt Pongrácz gróf bolondsága kérdésében, illetve elbizonytalanít. „Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tudja? A vélemények megoszlottak efelől a környé-ken.” „De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek.”

d) Tartózkodó például Emil és Apolka házasságát illetően.

f) Számos mulattató történetet belesző regényébe, pl. a Behenczyek életéről, Pruzsinszkyról, Blázyról, a zsolnai Trnowskykról.



82. oldal

40 PERC

T/9.

A regény főhőse – a különc



82. oldal

5 PERC

T/8.

Kit miért tekintünk különcnek?


• A feladat Pongrácz szerepének megértését készíti elő, ráhangol a kérdéskörre. • Hívjuk fel a tanulók fi gyelmét arra, hogy ne személyeskedjenek, ne tegyenek intoleráns, bántó,

kirekesztő megjegyzést senkire a kérdéssel kapcsolatban.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : asszociációs készség, összefüggések felismerése



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : listakészítés

8. Kit, miért tartasz különcnek? Kit, miért tartasz bolondnak? Készíts listát a magad számára!

KÜLÖNC BOLOND


• Kérjük meg a tanulókat, hogy minden választ igyekezzenek a szövegből vett idézetekkel indokol-ni! Fel is oszthatják maguk közt a csoportszerepeket: például lehet idézetkikereső szerep, jegyző szerep stb.

• Az órára vigyünk néhány értelmező szótárt, hogy vita esetén segítségül hívhassák a tisztázásban az A) csoportban dolgozók.

• A csoportbeosztásban fi gyeljünk arra, hogy a D) kérdéscsoportot érdeklődő, a szélesebb körű ismereteket is igénylő tanulóknak adjuk.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, információkeresés, érvelés, empátia

C é l c s o p o r t – a d i f f e r e n c i á l á s l e h e t ő s é g e i : lásd az instrukcióknál


M u n k a f o r m á k : csoportmunka (6 heterogén csoport)

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, szövegfeldolgozás, prezentáció

E s z k ö z ö k : Magyar értelmező szótár

9. A következő feladatokban Pongrácz István személyének rejtélyét, különcségét próbáljuk megfejteni.

Alkossatok csoportokat tanárotok útmutatása szerint, és oldjátok meg a kijelölt feladatokat! Munkátok eredményéről be kell számolnotok.

A) Pongrácz István rejtélye

a) A regény legnagyobb kérdőjele Pongrácz István személye. Ti hogyan vélekedtek róla? Bolond? Őrült? Különc? Mániákus? Normális, játszani szerető ember? Lelki sérült? Gátlástalan,

hatalmaskodó főúr? Korát tudatosan tagadó bölcs? Érveljetek álláspontotok mellett, és próbáljátok egymást meggyőzni, próbáljatok közös nevezőre

jutni! Közben tisztázzátok: kit nevezünk bolondnak, őrültnek, különcnek, mániákusnak, normálisnak,

játékosnak, lelkileg sérültnek, gátlástalannak, zsarnoknak, bölcsnek, korát tagadó embernek?

b) Milyen tetteit tudjátok felsorolni, amelyek józan, normális emberre vallanak? Mely tettei vallanak őrültre? Melyek utalnak egy hatalmaskodó, zsarnoki főúrra? Melyek mutatják bölcsességét?

c) Elképzelhető-e, hogy csak játszik Pongrácz István? Hol játszik ő a környezetével? Hol játszik a környezete vele? Ki játszik jóindulattal? Ki játszik rosszindulatúan, kegyetlenül, önzésből? Tudatában van-e Pongrácz István annak, hogy mit cselekszik?

B) Pongrácz István megítélése A regény legnagyobb kérdőjele Pongrácz István személye.

a) Hogyan vélekednek róla környezete tagjai? Mit gondol (gondolnak) róla: Apolka, Estella, Behenczy Pál, Tarnóczy Emil, Pruzsinszky Szaniszló, a lengyel, a honvédparancsnok őrnagy, a zsolnai városatyák, a falubeliek?

b) Hogyan vélekedik róla az elbeszélő? Mit mond hőséről?


Mennyire fejezi ki a véleményét?Hol hagyja (esetleg szándékosan is) homályban, hogy mi az ő véleménye?

C) Pongrácz István mániája

a) Melyik korban szeretne élni Pongrácz István? Miért? Milyen minták állnak előtte? Hogyan gondolja ki különleges hóbortját?

b) Hogyan valósítja meg tervét? Hogyan él mint középkori várúr?

c) Tudatában van-e annak, hogy nem abban a korban él, amelybe képzeli magát?

d) A regényben két levelet találtok Pongrácz Istvántól. Hasonlítsátok össze őket tartalom és stílus tekintetében!

D) Pongrácz István és Don Quijote Bizonyára ismeritek rajzfi lmekből Don Quijote történetét. Olvassátok el Turgenyev, XIX. századi

orosz író tanulmányának részletét, használjátok fel válaszaitokhoz a Don Quijotéra vonatkozó részeket! (Shakespeare Hamletje egy másik alapvető emberi magatartást testesít meg, ezzel most nem foglalkozunk.)

TURGENYEV: HAMLET ÉS DON QUIJOTE

Shakespeare Hamletjének első kiadása és Cervantes Don Quijotéjának első része egyazon esztendő-ben jelent meg, a XVII. század legelején.

Úgy látjuk, hogy e két típusban az emberi természet két alapvető s egymással ellentétes sajátsága testesül meg – a két típus mintegy két vége annak a tengelynek, amelyen az emberi jellem forog. Úgy véljük, mindenki többé vagy kevésbé a két típus egyikéhez sorolható, valamennyien vagy Don Quijotéhoz, vagy Hamlethez hasonlítunk. Igaz, manapság sokkal több a Hamlet, mint a Don Quijote, de azért a Don Quijoték sem haltak ki.

Mit fejez ki Don Quijote? Elsősorban hitet: valami örök és megingathatatlan igazságba vetett hitet; ez az igazság kívül van az egyes emberen, nem hódítható meg egykönnyen, szolgálatot és áldozatot követel – de állandó szolgálattal, teljes áldozattal megközelíthető. Don Quijote teljes odaadással szolgálja ideálját, kész érte minden nélkülözést vállalni, akár életét is feláldozni; életét csak annyira értékeli, amennyiben eszközül szolgál az eszmény megtestesítéséhez, az igazság és az igazságosság meghonosításához e földön. Azt mondják erre: ezt az ideált megbomlott képzelete a lovagregények fantasztikus világából merítette; egyetértünk – és ebben rejlik Don Quijote komikus oldala; de az ide-ál maga azért érintetlen tisztaságban tündököl. Don Quijote szégyenletesnek érezné, hogy magáért éljen, magával törődjék. Kívül él önmagán (ha szabad így kifejeznem), másokért él, embertársaiért, a rossz kiirtásáért, azért, hogy szembeszálljon az ellenséges erőkkel – varázslókkal, óriásokkal –, vagyis az emberiség elnyomóival. Nyoma sincsen benne önzésnek, nem törődik önmagával, merő önfelál-dozás – mérjük fel ezt a szót! – és hisz, hisz, rendületlenül, fenntartás nélkül. Ezért rettenthetetlen és türelmes, beéri a legszűkösebb táplálékkal, szegényes ruházattal, mit sem törődik az effélével. Szíve alázatos, lelke nagy és bátor; megható jámborsága nem korlátozza szabadságát; a hiúság idegen tőle, de nem kételkedik önmagában, elhivatottságában, még testi erejében sem; akarata hajthatatlan.


Állandóan egyazon célra tör, s ez némiképp egyhangúvá teszi gondolatait, szellemét pedig egyolda-lúvá; keveset tud, de nem is kell sokat tudnia; tudja, mi a dolga, miért él e földön, és ez a legfőbb tudás. Néha végképp tébolyultnak tűnik fel, mert a kétségtelen, anyagszerű valóság eltűnik szeme elől, lelkesedése tüzében elolvad, mint a viasz (eleven móroknak nézi a fabábokat, lovagoknak a bir-kákat); máskor korlátoltnak látszik, mert nincs meg benne sem a könnyű együttérzés, sem a könnyű élvezet képessége: valójában, mint a hosszú életű fa, mély gyökereket eresztett a talajba, nem képes meggyőződését megváltoztatni, nem tud gyorsan átváltani egyik tárgyról a másikra; erkölcsi és jel-lemszilárdsága (mert fi gyeljük meg, hogy ez a hóbortos, kóbor lovag a világ legjellemesebb élőlénye!) különös erővel, fenséggel ruházza fel beszédét, okoskodásait, egész alakját – a megalázó és komikus helyzetek ellenére, amelyekbe szakadatlanul belekerül… Don Quijote lelkesen szolgálja az eszmét, s ezért egész lényét beragyogja az eszme sugárzása. […]

Don Quijote […] szegény, szinte koldus, nincstelen és családtalan, magános és öreg, önként vál-lalja magára, hogy kiirtja a rosszat és a földön mindenütt megvédelmezi az elnyomottakat – akkor is, ha semmi köze hozzájuk. Mit számít, hogy első kísérlete, hogy az ártatlant megszabadítsa sanyarga-tójától, utóbb kétszeres bajként hull vissza ártatlan fejére? [...] (Arra a jelenetre gondolunk, melyben Don Quijote megmenti a kisbojtárt gazdája ütlegeitől, de a paraszt a lovag eltávozása után tízszeres hévvel náspángolja el a szegény fi út.) Mit számít az, hogy Don Quijote kártékony óriásoknak nézi a hasznos szélmalmokat, s velük folytat hiú harcot… E kalandok komikus hüvelye ne térítse el pillantá-sunkat a bennük rejlő mélyebb értelemtől. Aki, mielőtt feláldozza magát, előbb számítani, mérlegelni kezdi tette következményeit, esetleges hasznát, az már aligha képes az önfeláldozásra. […]

Két típusunk magatartása a nőkkel szemben sok érdekes vonást mutat.Don Quijote Dulcineát szereti, egy nem létező nőt, s kész meghalni érte – emlékezzünk csak

szavaira, mikor legyőzötten, porba sújtva így szól legyőzőjéhez, aki már kopjáját emeli rá: „Döfd át szívemet, lovag, de gyengeségem ne kisebbítse Dulcineám hírnevét; haló poraimban is állítom, nincs nála szebb hölgy a világon.” Szerelme tiszta, eszményi – olyannyira eszményített, hogy nem is gya-nítja, hogy szerelme tárgya voltaképp nem létezik; olyannyira tiszta, hogy amikor az igazi Dulcinea durva, lompos parasztlány képében megjelenik előtte, nem hisz a tulajdon szemének, és azt tartja, gonosz varázsló változtatta el szíve hölgyét. […] Érzékiségnek nyoma sincsen Don Quijotéban, áb-rándjai bűntelenek és szemérmesek, lelke mélyén aligha reménykedik benne, hogy a végén egyesül Dulcineájával – sőt alighanem retteg ettől az egyesüléstől! […]

Hamlet halála is, Don Quijotéé is megindító – de mekkora különbség a kettő között! […] Don Quijote halála kimondhatatlanul megindítja lelkünket. Halála órájában mindenki előtt világossá válik e nagyszerű alak teljes jelentősége. Amikor volt fegyverhordozója vigasztalni akarja, s azzal biztatja, nemsokára ismét együtt indulnak új lovagi kalandokra, a haldokló ekképpen válaszol: „Nem, mindez örökre elmúlt… én nem Don Quijote de la Mancha vagyok többé, hanem Alonso Quijano, akit en-nek előtte tisztességes életemért jónak szoktak nevezni – Alonso el Bueno.”

Bámulatos kijelentés; e név említése itt – először és utoljára – megrendíti az olvasót. Igen, ennek a szónak megvan a maga jelentősége a halál színe előtt. Minden elmúlik, minden tovatűnik, rang, hatalom, lángelme, minden porrá leszen. […]

A jótettek azonban nem tűnnek tova páraként; tovább élnek, mint a sugárzó szépség; „minden eltöröltetik – mondja az apostol –, csak a szeretetet marad meg”.

a) Milyen közös és milyen eltérő vonásokat fedeztek fel Pongrácz és Don Quijote között? Milyen közös és eltérő vonásokat fedeztek fel kettejük mániája között?

b) Hogyan kerül Pongrácz István kezébe a Don Quijote? Hogyan reagál a regényre? Mit jelent szá-mára a könyv tartalma, mit az a tény, hogy neki küldték válaszul a regényt? Mit ért meg belőle? Hogyan változik meg a regénytől a viselkedése?


E) Pongrácz István és a nők

a) Milyen Pongrácz István gróf viszonya a nőkhöz? Jellemezzétek a velük való kapcsolatát! Mit jelent számára Medici Katalin és Zrínyi Ilona? Mit jelent számára Motesiczky Erzsébet? Mit jelent számára Estella? Mit tesz, mikor Estella felölti Medici jelmezét, mit akkor, amikor Be-

henczy Károly „udvarol” Estellának? Miért?

b) Mennyiben más a kapcsolata Apolkával, mint másokkal? Hogyan viselkedik Apolka Pongrácz Istvánnál? Hogyan, mennyiben változtatja meg Pongrácz grófot Apolka jelenléte? Mit tervez? Milyen vi-

szonyban van vele? Úgy kezeli-e Apolkát Pongrácz gróf, ahogy a környezete azt várná tőle? Hol viselkedik vele más-

képp? Miért?

F) A vég

a) Miért adja ki Pongrácz István Apolkát? Hogyan sikerült legyőzni őt? Miért érzi meg halála közeledtét? Szükségszerű-e, hogy Pongrácz meghaljon a történetnek ezen a pontján?

b) Milyennek tervezi el a temetését Pongrácz gróf? Hogyan temetik el? Mit fejez ki, hogy Pongráczot nem a saját végakarata szerint temetik el?

c) Mivel ér véget a regény? Mi az utolsó mondata? Mit jelenthet ez?

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOKA)

a–b) Az, hogy minek tartjuk Pongráczot, nézőpont kérdése. Szinte bármelyik értékítéletet meg is lehet cáfolni. „Léteznek társadalmak, amelyekben a kizárások összes formája működik, úgy ezekben a társadalmakban feltétlenül létezik az egyének olyan csoportja, amely a termelésből, a családból, a diskurzusból és a játékból egyaránt kizáratik. Nagyjában-egészében őket nevezik őrülteknek.” (Michel Foucault: Őrület és társadalom)

– Bolond vagy különc: nem hajlandó úgy élni, mint a kortársai, napi szertartásai, pl. a pénz-szórás, dühe a Cervantes-regény miatt, ragaszkodik az ünnepélyes túszátadáshoz, nem gyógyíttatja meg a lábát, sánta marad.

– Őrült: a párbaj után a fi zikai szenvedéstől is megtört ember közel áll ehhez az állapothoz: „Szánalmas volt ránézni erre az összegémberedett, megtört, együgyű alakra, aki még daliás, életerős volt nemrég.” Szellemi épségét kétségbe vonja második levele is, melyet a trencséni főispánnak ír: „A macska megfogja az egeret, és megeszi, ha akarja, de a lajhár nem fogja meg a macskát, tehát meg sem eszi, ha a macska nem akarja.

Így szól hozzád Kubicza, a cica. A prókátorból nem esztek.” Lovon ülve akarja eltemettetni magát.


– Mániákus: ragaszkodik szertartásaihoz, semmi nem téríti el tőlük, nem hajlandó pl. össze-jöveteleket szervezni; vagy ragaszkodik a temetésén a grandiózus koporsóhoz;

ragaszkodása Apolkához. – Lelki sérült: fél a nőktől, nem meri fogadni közeledésüket; nem tud az emberekkel kom-

munikálni, csak a saját nyelvén; elhiteti magával, hogy Apolka csak hadi zsákmányka; nem képes a normális emberi kapcsolatokat tudomásul venni, pl. hogy Emil el akarja venni fele-ségül Apolkát.

– Gátlástalan zsarnok: ahogy várnépével és Etelkával bánik, ahogy elvárja mindenkitől, hogy tudomásul vegyék életmódját.

– Normális, játszani szerető ember, korát tudatosan tagadó bölcs: tisztában van vele, hogy játssza a 16-18. századi várurat, ezt tudatosan teszi; mikor a Don Quijotéval közlik vele, hogy bolondnak tartják, nagyon dühös lesz. A játék értelme: nem hajlandó elfogadni a 19. század értékrendjét, a nagyság, az erő, a méltóságteljesség hiányát.

c) Környezete is játszik vele: pl. a budetini parancsnok ajánlja fel, hogy ellenfél lesz a hadgya-korlatokon, játszik vele a háznép, a zsolnai polgármester, Pruzsinszky lengyelt játszik, Estella Medici Katalint, várúrnőt – ők érdekből játszanak, a polgármesternek is érdeke városa vé-delmében a játék, Behenczy Károly a barát-orvos szerepét játssza, de rosszindulatúan, nem tartja be a szabályokat, és orvul „udvarol” Estellának.

Pongrácz tudja, hogy játszik, többször szóba hozza, hogy mindaz, amit játszik, annak a pót-lása, ami a jelenből hiányzik.

B)

a) A Pongráczhoz való viszonyulások jól szemléltetik, hogy az igazság összetett, nem egyszerű-síthető le, és hogy az egyéni érdekek befolyásolják.

Apolka nemes, nagylelkű, szeretetreméltó embernek tartja; amikor állapota romlik, próbálja gyógyítani, oltalmazni, akkor már úgy bánik vele, mint aki valóban nincs tudatában cseleke-deteinek.

Estella őrültnek, a maga részéről lehetőségnek tartja a felemelkedésre, nem érti „mániáit”, nem tiszteli; mikor rájön, hogy nem fogja elvenni, elszökteti Behenczyt.

Behenczy a letűnt korból itt maradt utolsó várúrnak, Pruzsinszky élelem- és pénzforrásnak, Tarnóczy zsarnok bolondnak tartja, a honvédparancsnok elnéző atyafi sággal van iránta, al-kalom számára, hogy költségkímélően gyakorlatozzon, a zsolnai városatyák hezitálnak, tar-tanak tőle, így elfogadják a játékszabályokat, a falubelieknek tetszik a játék, amit Pongrácz felkínál.

b) Lásd az 5. és a 7. C) feladatok válaszait.

C)

a) A 16-18. században. Az a kor, amiben él, nem elfogadható számára. (Lásd a korábbi válaszo-kat.) Példaképei a családi ősök, illetve a történelem harcos, méltóságteljes asszonyai: Zrínyi Ilona, Medici Katalin.

Nem képes alkalmazkodni a változásokhoz, nem tud gazdálkodni, nem ért semmihez, csak a nagyúri (várúri) élethez. (Tulajdonképpen a múltból él: vára van, fegyverei, uradalma, melyet kiad a parasztoknak használatra, pénze.)

b) Életmódjára vonatkozóan lásd a regény első 10 oldalát.


c) Tudja: például a regényre való reakciójából is kiderül; vagy a környékbeliek bosszantására vásárolja meg Estellát, hogy legyen a várban úrnő is; vagy amikor Behenczy udvarol Estellá-nak, azt mondja, hogy ő is tudja, hogy Estellához nincs köze, de akkor sem szegheti meg egy várúr jogait Behenczy.

d) Az első levél (a hadüzenet) illeszkedik a játékrendbe, a középkori várúr és hadvezér méltó-ságteljes stílusában, udvarias, de kérlelhetetlen hangnemben íródott. A második (Tarnóczy Emil kiadatása ügyében) már egy sértett, megítélésével mit sem törődő, a játékában megza-vart (látszólag értelmetlen) embert mutat. Stílusa lenéző, titokzatos, kétértelmű.

D)

a) – Hasonló: korukból (jelenükből kiesett emberek), mindketten egy korábbi kor eszményei szerint élnek, elidegenednek saját világuktól, mindkettő tudatában van annak, hogy mit tesz, egyek abban, hogy adott szavukat nem szegik meg, mindketten becsületesek. Haláluk előtt kiesnek szerepükből.

– Eltér: Pongrácz szeme előtt nem lebeg egy általános eszme, nem terjed ki másokra egy-értelműen a nagylelkűsége, önkényesebb, ez következik abból az eltérésből, hogy milyen szerepet játszik Pongrácz gróf, következik abból, hogy Don Quijote eszménye általános és magasabb rendű.

– Mániájuk különbsége: Don Quijote olyan mértékben éli meg az általa eszményített vilá-got, hogy teljesen megszűnik számára a jelen valósága, a képzelet világában él, Pongrácz tudatosabban játszik: az ő játéka a kényúré is, melyben megfér a kegyetlenkedés. Elvárja másoktól is a játékszabályok betartását. Játékából kiesik, mikor új (számára ismeretlen, szokatlan) játék részese lesz: a nevelő, gondoskodó apáé, aki kénytelen beengedni azt a világot is elzárt udvarába, amely szabályait nem követi, s amely fölött a gróf el is veszti uralmát, irányítását. (Lásd: párbaj, s onnantól az összeomlás.)

b) Motesiczky Erzsébet környékbeli kisasszonynak rózsát küld a kertész unszolására a gróf, a lány válaszul visszaküldi töviseit és a regényt. Pruzsinszky (nehogy a várúrnő veszélyeztesse jólétét) fi gyelmezteti Pongráczot, hogy a regény célzás a gonosz leánytól. Erre a gróf felolvas-tatja a családi krónika helyett – megszakítva a játékrendet.

Megérti, hogy azonosítják Don Quijotéval, akit bolondnak gondol („nem vagyok én kedvet-len, csak bolond”). Búskomorság, keserűség, düh tölti el. Szembesítik önmagával, azzal, hogy ő is letűnt világban él, és hogy ez botorság. Azt tervezi, hogy felhagy mániájával. El is megy a budetini honvédparancsnokhoz, hogy lemondja a háborút. Behenczy és Estella kettőse azonban visszazökkenti a játékba.

E)

a) Medici és Zrínyi Ilona a példaképei (lásd feljebb). Motesiczky Erzsébet a jelen, aki megsérti őt (l. Don Quijote). Lehetséges várúrnő, de Pongrácz ezek után hallani sem akar róla.

Estellával értéke szerint bánik (mármint Pongrácz értékrendje szerint). Nyomába sem ér a példaképeknek, a Medici-jelmezt ízetlenkedésnek tartja, undorodik Estellától. Behenczyt le akarja fejeztetni, mert egy nő szemérmét sértette meg egy Pongrácz jelenlétében, vagyis megszegte a lovagiasság szabályait.

b) Apolka megváltoztatja Pongrácz életét. Játéknak indul: Apolka hadi túsz, akit épségben, gonddal kell őrizni, ám Pongrácz szándékán túlmutat a kapcsolat. Méltó nőt talál, akit sze-retni, akiről gondoskodni lehet, ám ez már egy másik játékká válik, olyanná, amelyben Pong-rácznak nincs tapasztalata („most már dolgom van a világon temiattad”).



90. oldal

25 PERC

T/10.

A korabeli világ – avagy mi mindent lehet elmondanianekdotikusan?


Kinyitja számára a Pongrácz-kontesszek szobáit, udvartartást szervez neki (nyolc leányka), vendégeket enged a várába, bált rendez. Mindez nyugtalansággal tölti el a körülötte levőket, mert eltér a megszokottól, az eddigi szabályoktól.

Pongrácz ugyanis azt tervezi, hogy csillogó gyémántként, megnemesítve adja vissza Apolkát; ez odáig fajul, hogy örökösévé akarja tenni. Ezen végképp megrökönyödik környezete.

Apolka elfogadja István grófot, először pajkos kislányként viselkedik, aztán a párbaj után attól retteg, hogy a gróf szerelmes belé. Ennek ellenére ápolja, félti életét, hiszen nála nyugalomra talált. Sorsa újra bizonytalanná válna a gróf halálával.

Pongrácz szentet lát Apolkában, Apolka érzéseit azonban semmibe veszi, ezt a játékot is az eddigiek szerint játssza: vagy nyertes, vagy vesztes, és mindent megtesz, hogy Apolkát a maga tervei szerint nevelje: bebörtönözteti Emilt, aki eljön Apolkáért.

F)

a) Be kell tartania a játékszabályokat, Csak akkor adja ki Apolkát, mikor a budetini rokon azt tanácsolja, hogy keressék meg Estellát, hiszen cserében van Apolka Istvánnál. Ez valóban hatásos terv lesz.

Apolka elvesztésével elveszti az élete értelmét. Talán igen, hiszen mindkét értelemben véget ért a játék, Apolka nem tárgy csupán, amit

birtokolni lehet, amivel játékszenvedélyt lehet kiélni. Megszűnik Pongrácz gróf szerepe.

b) Monumentális koporsót készíttet, szeretett fekete lován, Waterloon ülve szeretné eltemettet-ni magát. Lovát lelöveti, magát megmérgezi.

Végakaratát semmibe veszik, úgy temetik el, mint másokat, a család többi tagját a varini sírboltban. Semmibe veszik különcségét, a játék véget ért, csak ő tartotta életben, nem kell többé a nyelvét beszélni. Jelenthet értékítéletet, csak hóbort volt mindaz, amit tett.

c) Mint lényegtelen, érdektelen hírt közli az elbeszélő Apolka és Emil esküvőjének hírét: ez már nem érdemel fi gyelmet, semmi rendkívüli nincs benne.


• Alakítsunk ki négy heterogén csoportot

• A feladat célja a regény társadalomkritikájának, a korabeli Magyarország viszonyainak feltá-rása.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : információkeresés, szövegértés, érvelés



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, prezentáció


10. A korabeli világ – avagy mi mindent lehet elmondani anekdotikusan? Dolgozzátok fel csoportokban az alábbi kérdésköröket!

A) Behenczyék Társadalmilag hová tartozik a két Behenczy? Mennyi a pénzük, honnan van jövedelmük? Hogyan, milyen életstílus szerint élnek? Hogyan csapják be egymást? Hogyan viszonyulnak a környezetükhöz, a faluhoz, Pongrácz grófhoz? Pongrácz grófhoz viszonyítva hogyan értékelitek életmódjukat?

B) A Trnowszkyak Társadalmilag hová tartoznak a Trnowszky-testvérek? Mutassátok be a család felemelkedésének történetét! (Kinek mi a foglalkozása?) Milyen elvek és eszmék szerint élnek? Mit jelent számukra Apolka? Miért változtatja meg Trnowszky Gáspár a nevét?

C) A város Vegyétek sorra Zsolna város polgárait, Blázy polgármestert, Klivényi József írnokot, a színészeket! Milyennek látja, ábrázolja őket Mikszáth?

D) Pongrácz udvartartása Hogyan élnek az emberek Pongrácz István körül? Hogyan élnek a parasztjai? Kicsoda Pruzsinszky, mi a szerepe? Hogyan viszonyul Pongrácz grófhoz?

MEGOLDÁSOKA)

A dzsentrit példázzák. Anyagi javaikat, életterüket vesztett arisztokraták, akik évjáradékból élnek. A pénz elég volna a tisztes megélhetésre, ők azonban a félévente juttatott járadékot pár nap alatt elmulatják a nagyúri szokásoknak megfelelően. Az év többi napján éheznek, másoknál, mások-ból próbálnak pénzt kicsikarni. Pongrácz is erre lehetőség. Egymást is kíméletlenül kijátsszák némi bevétel reményében. Ez kétszer ismétlődik: egyszer a harangeladásnál, másodszor Estella vételáránál. Ragaszkodnak az úri életformához, erkölcseikben azonban mélységesen zuhantak. Pongrácz felettük áll minden tekintetben.

B)

Feltörekvő polgárok. Leleményes és szorgalmas munkával nagy vagyonra tesznek szert. Apjuk vaskereskedő, Péter, a legidősebb fi ú viaszkereskedő, nőtlen; György, a középső orvos lesz (éhen hal), egy árvát hagy maga után, Apolkát; a legkisebb, Gáspár juhtenyésztő és kereskedő lesz, kétszer nősül, fi át, Emilt úri fi únak, ügyvédnek taníttatja nagy gonddal, pénzt nem kímélve Sel-mecbányán.Elsődleges a vagyon, a haszonszerzés, szokásaikban az arisztokráciát utánozzák (Apolkának grófnők hintóit, ruháit vásárolják, szokásaikra tanítják), érzelmek, emberi kapcsolatok nem so-kat számítanak nekik. Érdekből, a másik legyőzéséért bármit megtesznek. Mikor kitudódik Emil


REFLEKTÁLÁS11. lépés: 11. feladat

92. oldal

20 PERC

T/11.

Társadalomkritika és anekdotikusság

(Miloszláv) és Apolka szerelme, elkergetik Apolkát. Érvényesülése érdekében a szlovák nevet megmagyarítja Gáspár. Identitásuk ingatag, hol magyar szellemben, hol tótban neveltetik Apol-kát. Mivel a tótoknak nem tetszik Apolka magyar szellemben nevelése, Gáspár dühében magyar-rá lesz, fi át a vármegyéhez választatja be Szentpétervár helyett.

C)

Klivényi korhely, vadállat, Apolka gyámságát annak reményében vállalta, hogy a két gazdag nagy-bácsi majd adakozik; ebben csalódnia kell. Két évig lakik náluk, kegyetlenül dolgoztatják. Apolka ajándékait elissza, elmulatja. Munkáját nem végzi rendesen, csal az illetékbélyegekkel, a szipká-val, de nem lehet elbocsátani, mert magyar érzelmű! „Klivényi ügye mindig a haza ügye volt.” „...Mindig jól tudta, hogy mitől döglik a légy.”Apolkát megkörnyékezi, a lány elmenekül.A város lakói mind korrumpálhatók, kedélyes atyafi ság fűzi őket egybe. Tartanak Pongrácz gróf-tól, és bár Blázy nem akarja, végül is odaadják Apolkát túszként.Lengeffy ripacs, kisszerű színész, nagy álmokkal, benne a korabeli színészet mostoha sorsa és az igénytelenség mutatkozik meg.

D)

Pongrácz várában szigorú szertartás szerint folyik az élet, ehhez alkalmazkodni kell, aki ezt nem teszi, nem maradhat.A parasztok számára nyereség Pongrácz mániája. Bérbe kapott földjeikért hadakoznak István gróf parancsára. Ők is élvezik a játékot. Rigolyáit eltűrik, kiszolgálják, nekik tulajdonképpen így is jó, nem fontos számukra, hogy a gróf bolond-e vagy sem, helyzetükön nem változtat.Pruzsinszky lengyel menekültnek adja ki magát, Pongráczon élősködik, ha lehet, pénzt kér tőle, és napokra eltűnik. Valójában valaha színész volt, mint Lengeffy, ez a harmadik részben derül ki. Az első, aki elhagyja a várat, megneszelve a véget.Behenczy is élősködik a grófon, de visszaél a helyzettel, nem tartja be a szabályokat, így rajta-veszt.Estella szeretne várúrnő lenni, de látva esélytelenségét, inkább megszökteti Behenczyt.Pongrácz gróf udvartartása szinte csupa, a társadalomban helyét nem találó, élősdi alakból áll, számukra kedvez Pongrácz bolondsága.


Hagyjunk 15 percet az írásra, majd hallgassunk meg néhány fogalmazást.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegalkotás, érvelés, ismeretek alkalmazása




93. oldalT/12.

Házi feladat: kreatív írás



M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : rövid esszék írása

11. Válaszolj csoportmunkád és az elhangzott beszámolók alapján néhány összefüggő mondat-ban az alábbi kérdésekre!

a) Milyen társadalmi tendenciákat mutat be Mikszáth a regény egyes hőseinek sorsában?

b) Milyen képet fest Mikszáth a XIX. század végi Magyarországról?

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOKa) A dzsentri, a korából kiesett ember, az ügyeskedő középréteg, a feltörekvő polgárság. Egy-

részt életterüket, anyagi és társadalmi bázisukat vesztett rétegeket, másrészt anyagiakban gyarapodó, de kultúrájukban megkérdőjelezhető, vagy munkájuktól elidegenedett sorsokat vonultat fel a regény. Átalakulóban levő, az állam részéről végtelen passzivitást mutató (nem intézik sem Pongrácz, sem Emil sorsát) korrajz bontakozik ki a regényből.

b) A részletek és a megfogalmazás szinte mindig humoros, de mégiscsak úgy áll a dolog, hogy akik hivatottak volnának az ország ügyeinek intézésére, azok vagy nem végzik a munkájukat, vagy pedig csak egyéni, önző érdekük motiválja cselekedetüket. A nép babonás, az ország némileg korszerűtlen. Összességében nagyon lehangoló, hanyatló, passzív világ képét mu-tatja fel az elbeszélő. A kritika ennyi: láttatja a helyzetet. Ha végiggondoljuk a történetet és az ábrázolt környezetet, azt kell látnunk, hogy egyetlen érték sem maradt épen. Talán ezért játszik és hal meg Pongrácz gróf?


Az elkészült írásokat beszedhetjük és értékelhetjük, a legjobbakat fel is olvastathatjuk.

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kreatív szövegalkotás, empátia, beleérzésképessége





12. Házi feladat Válassz az alábbi lehetőségek közül egyet, és dolgozd ki írásban!

a) Meséld el Pongrácz István élettörténetét úgy, ahogy – maga írná meg visszaemlékezéseiben; – Pruzsinszky Szaniszló mesélné el; – Estella mesélné el; – Apolka mesélné el; – Behenczy Károly mesélné el; – egyik várjobbágya (parasztja) mesélné el!

b) Meséld el Apolka élettörténetét úgy, ahogy – Pongrácz István mesélné el; – Klivényi József mesélné el; – Tarnóczay Emil mesélné el!

c) Írd meg Pongrácz István és Apolka történetét egy sztorimagazin számára!

d) Írj tudósítást Pongrácz István mindennapjairól és Pongrácz István haláláról egy sztorimagazin számára!

e) Írj tudósítást egy sztorimagazin számára Apolka és Emil esküvőjéről!

f) Meséld el Don Quijote nevében Pongrácz István élettörténetét!

FELADATLAP AZ ANEKDOTIKUS EPIKAI HAGYOMÁNYUNK CÍMŰ FEJEZETHEZ

Olvasd el a szöveget, majd válaszolj a kérdésekre, oldd meg a feladatokat!

HAJNÓCZY PÉTER:A hangya és a tücsök

A novemberi szél a zörgő faágakról éppen az utolsó fonnyadt-száradt leveleket tépte le, amikor az er-dőszélen találkozott a tücsök és a hangya. A hangya kicsit kopott, naftalinszagú, de panofi x béléses té-likabátot viselt – júliusban vette leszállított áron a Bizományi Áruházban, akár a vízhatlan síbakancsát, a tücsök viszont láthatóan didergett vékony és béleletlen vászondzsekijében. A tücsök zsebre dugott kézzel álldogált, mert kesztyűje nem volt.

– Jó napot, tücsök szomszéd – mondta a hangya. – Ahogy elnézem, nem izzad bele a kabátjába…– Bizony, hideg van hangya szomszéd – válaszolt vacogva a tücsök. – Ez a szél az ember csontját is

átjárja…A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán.– A feleségem kötötte – mondta. – Ügyes asszony: nézi a televíziót és közben mindig köt vagy horgol

valamit. Maga, úgy tudom nőtlen és albérletben lakik…– Hát igen – bólogatott a tücsök –, tudja én mindig csak hegedülgetek, másra nemigen marad idő…Cigarettásdobozt kapart elő a zsebéből és odakínálta a hangyának.– Köszönöm – rázta a fejét a hangya – több mint három hónapja, hogy leszoktam a dohányzásról.

Nemcsak haszontalan, az egészségre káros szenvedély ez, de pénzbe is kerül. Egy doboz cigaretta árából megreggelizhet, vagy megvacsorázhat a magamfajta kétkezi munkás. – Megköszörülte a torkát.

– Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz…

A tücsök cigarettára gyújtott.– Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben… – A

hangya megcsóválta a fejét. – Talán azt gondolta kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél?

– Egy hét múlva elutazom – mondta a tücsök –, csak úgy május felé jövök haza…– Elutazik? – csóválta fejét a hangya. – Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?– Nem járok én vendégségbe – mondta a tücsök –, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok…– Elárulná, hová utazik? – mosolygott rá a hangya.– Párizsba – mondta a tücsök.– Párizsba?A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.– Tréfál, kedves szomszéd? – kérdezte kissé emelt hangon. – Miből telne magának arra, hogy Párizs-

ban töltse a telet?– Meghívtak… a Conservatoire… – mondta a tücsök. – Hangversenyeken hegedülök…A hangya a földre szögezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a

tücsköt.– Tekintettel a régi ismeretségre elintézne egy számomra fontos ügyet?– Kérem, nagyon szívesen – bíztatta a tücsök – csak mondja szomszéd úr…– Arra kérném – mondta a hangya –, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg

neki, hogy nyalja ki a seggem.

1. Mikor játszódhat a történet? Érvelj a szöveg részletei alapján! Legalább három részletre hivat-kozz! Lehet szó szerinti közvetlen, illetve közvetett érv is, idézhetsz is, saját szavaiddal is megfo-galmazhatod.

4 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

2. Milyen embertípust ábrázol az író a hangya és a tücsök képében? 2-2 érvvel is támaszd alá véle-ményedet a szövegből!

4 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

3. Bizonyára olvastad az eredeti mesét, melyet Aiszóposz (Ezópusz) nyomán a XVII. századi francia író, La Fontaine verses meséjéből is ismerhetünk.

a) Mi az eredeti mese tanulsága? 1 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

b) Az eredeti cím: A tücsök és a hangya. Mi lehet a jelentése a sorrend felcserélésének? Mit emel ki az eredeti, hogyan módosít ezen Hajnóczy anekdotikus „meséje”?

2 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

c) Hogyan változtatja meg Hajnóczy a szöveghagyományt? Milyen társadalmi értékrend ironikus kriti-kája ez a változat?

2 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

d) Miért üzen ilyen durván La Fontaine-nek a hangya? 2 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

4. Nevezd meg a szöveg három anekdotikus vonását! 3 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

5. „Az anekdota nem a hős boncolgatására, hanem egy-két alapvonás szélsőséges kirajzolására való, elbeszélői lényege nem a hézagtalan motiválás és gondosság. Épp ellenkezőleg: elhagy és átugrik mozzanatokat, kerekít, majd kiélez máskor, inkább hatáskeltésre, mint magyarázatadásra törekszik.”

(Nagy Miklós)

Értelmezd Nagy Miklós véleményét Hajnóczy novellájára vonatkozóan! Minden kiemelt részre hozz példát!

4 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

6. Fogalmazd meg néhány (4-5, maximum 10) mondatos összefüggő szövegben, mire, hogyan hasz-nálja fel az anekdota hagyományát, lehetőségeit Hajnóczy ebben a novellában! Alakítsd ki állás-pontodat abban a tekintetben, hogy az anekdota alkalmas-e mélyebb összefüggések feltárására, vagy kedélyességével, felszínességével csak elkendőzi a társadalmi problémákat!

Lehetséges szerkezet: Álláspontom az anekdotáról Véleményem Hajnóczy novellájáról Álláspontom és véleményem alátámasztása a novellából vett példákkal Lezárás 6 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

7. Jutalomfeladat (Ha van kedved vagy időd, csak akkor oldd meg a feladatot!) Vajon mi lehet a jelentése a „közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz…” kifejezésnek? Szerepel-

het-e ilyesmi a munkás jövőképében? Fogalmazd meg véleményedet! +3 pont

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

.............................................................................................................................................................

JAVÍTÁSI ÚTMUTATÓ AZ ANEKDOTIKUS EPIKAI HAGYOMÁNYUNK CÍMŰ FEJEZETHEZ

TARTOZÓ FELADATLAPHOZ

Ha a gyerekek nem ismerik az eredeti mesét, néhány mondatban idézzük fel! Ezt tisztázzuk a munka előtt, hiszen fontos előismeret a szöveg megértéséhez, véleményformáláshoz.

Megoldások:

Az 1. feladat egyrészt a szöveg elsődleges jelentésszintjének megértését és valóságismeretet (törté-nelmi-társadalmi előismeretek), továbbá az érvelés képességét - egyszerű információkeresés alapján – követeli meg.

1. Elegendő, ha valamiképpen utalnak arra, hogy a II. világháború után, a rendszerváltás előtt játszódik a történet, pl. ha a szocializmus idején vagy a Kádár-rendszerben vagy az 1950-60-as években stb. A kor helyes megjelölése 1 pont, minden érv újabb 1-1 pont.

Lehetséges érvek: a tárgyi környezet: Bizományi Áruház, panofi x béléses bunda, vízhatlan síbakancs, a megálmodott lakás központi fűtéses, telefonos; a munkás erényes és szorgos-dolgos életvezetése, kicsinyes, bár nagyszerűnek láttatott életcéljai. Párizsba kijutni óriási szó. (Ezt is fogadjuk el, annak ellenére, hogy itt olvasható úgy is, hogy csak a tücsöknek - aki nem dolgozik - nem lehet rá pénze.)

Adjunk arra az érvelésre 2 pontot, mely kifejti, hogy a hangya a korszak „aki nem dolgozik, ne is egyék” szlogenjére hivatkozik, ill. „az számít rendes embernek, aki dolgos, becsületes, kétkezi munkás.”

2. A kétkezi munkás, a kisember, aki elégedett a sorsával, látásmódja kicsinyes. A művész – ábrázolásában a kisember nézőpontja érvényesül: haszontalan; meggondolatlanul, nem

tervszerűen él.

3. a) Aki szorgalmasan dolgozik, gondol a jövőre, nem szenved szükséget ínségben sem.

b) Kifordítja az eredeti tanulságot, kritikája a rövidlátó, kicsinyes, az egzisztenciális értékeket elutasító, korlátolt kisemberi életfelfogásnak. Tiltakozás a magasabb rendű értékek nevében.

c) Az eredeti a henyélés elriasztó példázata, a tücsök sorsának megrázó és tanulságos példája adja a katarzist, az elrettentést. Hajnóczy épp ezen fordít: a hangya a magabiztos, önelégült főszereplő, aki pórul jár, alulmarad a lenézett tücsökkel szemben.

d) Udvariasság és durvaság ütközik a szövegben, ez is egyik stíluseszköze: a kisember felháborodását és döbbenetét fejezi ki, hogy lehet, hogy amit megfellebbezhetetlennek hitt, az nem teljesült. Képzelt magasabbrendűségét igyekszik most is megőrizni. A demagóg, árnyalatlan világkép, a „szo-cialista erkölcs” ironizálása.

4. Lehetséges válaszok: csattanó, poentírozás, egy-két alapvonással való jellemzés, rövidség, motivá-latlan cselekményszövés, egy probléma kiélezése, hatáskeltés főként a fordulattal (a tücsök Párizsba utazik télen, mikor éheznie és a hangyával szemben megalázkodnia illene!) és a csattanóval.

5. – egy-két alapvonás szélsőséges kirajzolása: az elbeszélő néhány vonással mutatja be a két fő-szereplőt, szinte jelzésszerűen; a ruházat, az életkörülményekre való utalásokból, beszédmódból rajzolódik ki két típus.

– lényege nem a hézagtalan motiválás és gondosság: nincs elmélyült lélekrajz, nem látunk bele a szereplőket mozgató okokba. egy rövid párbeszédből bontakozik ki két világnézet ütközése, illetve a szerényebb győzelme. Nem részletez, nem mélyül el.

– elhagy és átugrik mozzanatokat, kerekít, majd kiélez máskor, inkább hatáskeltésre, mint ma-gyarázatadásra törekszik: összefügg a jellemzés eszközeivel; különösen nagy hatást vált ki az el-várttól való eltérés és az utolsó mondat durvasága.

6. Ezt a feladatot készítette elő az előző, most összefüggő szövegben kell egyéni véleményt megfogal-mazni. 3 pont a tartalom, 3 pont az érvelés logikája, nyelvi minősége.

7. Egyenes út a pokolba, a megsemmisülésbe ez az életvezetés és világkép, mely a munkás torz hitval-lása. Szemétdomb: a szocialista társadalom hamis elveivel.

A megadottaktól eltérő más helyes válaszokat fogadjuk el!

Pontozás:

Összesen 28 pont 28 – 25 pont 5 24 – 22 pont 4 21 – 17 pont 3 16 – 10 pont 2 9 ponttól 1

Documents

Szövegértés A 9-6 tanár III tord · 6 SZÖVEGÉRTÉS-SZÖVEGALKOTÁS • 9. ÉVFOLYAM FEJEZETKAP-CSOLÓDÁSI PONTOK TANTERVI 7. évfolyam, 2. és 3. fejezet KERESZTTAN-TERVI A