Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

Az iskoláskor pedagógiája, NBÁA-006

2014/2015 tanév 2. félév

A VIZUÁLIS NEVELÉS HATÁSAI

Készítette: Szvorény Katalin

Neptun kód: JOBZ2E

Email cím: szvorenykata94@gmail.com

„…. ahhoz, hogy valaki művész legyen, nem szükséges hosszadalmas és

gondosan kidolgozott kognitív fejlődés. A gyermekek, a primitívek, a

visszamaradottak és még a csimpánzok is művészetet produkálnak, míg a

művészet csak, mint közönség számára férhető hozzá”

(Bornstein, 1984. 331. o.)

ÖTLETTÁR

1. Kivételezés

Mi okból alakulhat ki?

Előítéletek, sztereotípiák.

Szabad-e a tanároknak kinyilvánítani, hogy kit szeretnek esetleg jobban?

Megnyilvánul-e a kivételezés az értékelésben, érdemjegyekben?

Hatással van-e a többi „elnyomott” gyermekre?

2. Sport lehetőségek/Sport tagozat/Emelt testnevelés

Mutat-e különbséget a tanulási eredményükben például azok között, akik sport

tagozatra járnak, és akik sima tagozatra?

Mennyire fejleszti őket a későbbiekben?

Sporttal kapcsolatban tanulnak-e tovább ezek a gyermekek?

Saját döntésük miatt jöttek erre a szakra, vagy szülők befolyásoltsága miatt?

Hányféle sportot próbálhatnak ki?

Hány testnevelés órájuk van egy héten?

Mennyire terheli le a diákokat vagy esetleg „villanyozza fel”?

Jobban vagy rosszabban teljesítenek az iskolában?

3. Rajzszakkör

Kreatívabbak-e ezek a gyerekek a feladatmegoldásokban, mint az átlag, akik

nem járnak rajzszakkörre?

Saját döntésük miatt jöttek erre a szakra, vagy szülők befolyásoltsága miatt?

Mennyi időt vesz el a tanulásból, hogy ezen az órán megkell jelenni és

készülni, rajzolni kell óráról órára?

Mutat-e különbséget a tanulási eredményeikben például azok között, akik

rajzszakkörre járnak, és akik sima tagozatra?

4. Nyelvoktatás/ Külföldön tanulás lehetőségei

Nyelvoktatások típusai

Iskolák típusai (két tannyelvű)

Megszerzett nyelvvizsgák száma mutat-e különbséget ezekben az iskolákban a

többi iskolához képest?

Továbbtanulás lehetőségei

Nyelvtanulás lehetőségek külföldön

5. Továbbtanulás

Mennyire vannak tisztában a gyerekek a továbbtanulási lehetőségekkel?

Kapnak-e elég tájékoztatást utolsó évben?

Saját döntésük alapján mehetnek oda/jelentkezhetnek oda ahova akarnak, vagy

a szülők befolyásolják őket benne?

Ki segít nekik ebben, hogy döntsenek?

Mennyire magabiztosak a jövőjükkel kapcsolatban?

6. Napközi

Mekkora létszámú gyermek járhat napközibe?

Kiket vesznek fel?

Miért kerülhetnek a gyerekek a napközibe?

Pozitív vagy negatív hatások érik őket ott inkább?

Szeretnek oda járni vagy alig várják, hogy vége legyen?

Negatívan érinti őket, hogy este érnek haza?

Otthon vagy az iskolában tanulás az effektívebb számukra?

7. Osztályon belüli piszkálás

Mi okból alakulhat ki a gyermekekben, hogy valakit kirekesszenek?

Mi okból alakulnak ki csoportok egy osztályon belül?

Vajon egyforma tulajdonságokkal rendelkeznek azok, akiket kiszorítanak?

Mennyire befolyásolja ez a kiszorított diákok tanulási eredményeit?

8. Énekszakkör/ szolfézs

Saját döntésük alapján választják ezt a plusz órát a diákok vagy szülők

befolyásolják őket benne?

Mennyi időt vesz el a hetükből?

Hány óra egy héten?

Tudják használni az itt megszerzett tudást/tapasztalatokat a jövőben?

Jól érzik magukat vagy alig várják, hogy vége legyen?

Esetleg ezzel kapcsolatban fognak továbbtanulni?

VIZUÁLIS NEVELÉS

Szvorény Katalin

Eötvös Loránd Tudományegyetem – Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

szvorenykata94@freemail.hu

Kulcsszavak: vizualitás, vizuális nevelés, rajz, művészet, kreativitás, pedagógus, rajzóra

Az én kutatási témám a rajz, mint vizuális nevelés. Túlzás nélkül állítható, hogy a vizuális

nevelés kulcsfontosságú szerepet tölt be a jövő iskolájában, hiszen a jelenkori kultúra, látvány

által dominált kultúra (Bodóczky, 2003). A vizuális nevelés egyik sajátos célja, a kreativitás

fejlesztése mellett az, hogy a tanulókat a mélyebb vizuális megértéshez segíti. Amit jelenleg

mi vizuális nevelésnek nevezünk tehát ma már jórészt a rajz feladata. Mindemellett pedig a

művészeti nevelésnek fontos célja van az önállóságra nevelésben, a kreativitás elősegítésében

és a személyiség fejlődésében.

A témám folyamán azt kutatom, hogy a jelenkorban milyenek a rajzórák, a rajzpedagógus

szerepe, miken kellene változtatni, és hogy miről is szól a vizuális nevelés. Valóban egy

segítség a tanulók számára a rajzórákon való részvétel? Olvasva a szakirodalmakat egyre több

kérdés merült fel bennem. Vajon a tanulók, akik rajzszakkörökön vesznek részt, mennyivel

nyitottabbak, kreatívabbak és magabiztosabbak a rajzórákon, mint azok, akik csak a

közoktatásban vesznek részt az órákon? Az iskolák többségében az ismeretközpontú oktatás

helyett a képességfejlesztésre kellene helyezni a hangsúlyt. Hazánkban Bak Imre és Lantos

Ferenc munkássága volt az, ami különösen nagyjelentőségű ebben a témában. Tevékenységük

teljes mértékben összhangban volt azzal az általános igénnyel, hogy a rajzórákon egy

gyakorlatiasabb, mindennapi élethez közelítő vizuális nevelés valósuljon meg. Azonban nem

sokat fejlődött a rajztanítás, ennek oka pedig az volt, hogy elszakadtunk a kortárs művészettől

(Bodóczky, 2003). A pedagógus dolga, hogy az ilyen ösztönös cselekvéseket tudatosítsa a

gyermekekben, és hogy a rajzórákat értelemmel töltse meg (Környeiné, 2002). Ebből

következik, hogy a nevelő munkájával szemben is elég sokrétű igényt támasztanak fel. „A

képzőművészet a látás nyelvének legmagasabb foka, felbecsülhetetlen értékű eszköze a

nevelésnek.” (Kepes, 1979). Tehát egy fontos vonása a rajztanárnak a nyitottság. Neki kell

ezeket az órákat élettel és tartalommal megtölteni. Megfelelő szakértelem, párosulva elméleti

felkészültséggel biztosíthatja a vizualitás legmagasabb fokát, az eredményes vizuális nevelést.

Egy jó légkör ott alakul ki, ahol a tanulót önálló személyiségként értékelik, kezelik és

fejlesztik. A természet és az ember alkotta világ megismerése a közvetlen személyes

tapasztalat alapján történik a rajzórákon. Hiszen legtöbbször a közvetlen élményből kiindulva

fogja végig járni a gyermek azt az utat, ami az absztrakcióig, majd a gyakorlatig tart. Az egyik

legérdekesebb számomra a testünk jobb és bal agyfélteke. Természetesen itt a vizuális

nevelésnél nálunk a jobb agyféltekre van szükség. A jobb féltekénk nonverbálisan,

összességében dolgozik. Vizuális módban látjuk az egyes dolgok térbeli elhelyezkedését, és

hogy a részek hogyan kapcsolódnak egésszé (Edwards, 2009).

Magyarországon jelenleg a művészeteket az elsőtől a 10. évfolyamig kötelezően tanítják.

Ezek után szakoktatásokban vehetnek részt a diákok különböző iskolákban, amik egy

művészeti szakterületre készíti fel őket (NAT, 2012). A vizuális nevelés során, olyan

alapképességeket fejlesztenek, amelyekre ráépülhet az egyén vizuális kulturáltsága. Azok,

akik az általános iskola után, valamilyen szakmákba kezdenek, számukra nélkülözhetetlen a

biztos látásmód, ábrázolóképesség, amelynek megalapozása az iskolában történik a

rajzórákon.

GONDOLATI TÉRKÉP

Felhasznált Irodalom:

Soltra E. (1982). A rajz tanítása. Budapest: Tankönyvkiadó.

Permay É. és Pázmány Á. (2010). Látás és ábrázolás – Rajz és vizuális kultúra.

Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó

Bodóczky I. (2003). A vizuális nevelés megújítása, új paradigmája. Új Pedagógiai

Szemle, 53 (7-8), 35-43.

Bodóczky I. (2002). A rajz vizuális kultúra tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai.

Új Pedagógiai Szemle, 52 (11).

KUTATÁSI MÓDSZEREK

Megfigyelési szempontjaim:

Hogyan viselkednek a diákok a rajzórán?

Kik azok, akik bátrabbak, nyitottabbak?

Akik kevésbé tehetségesek mennyire visszahúzódóak?

Egy megkönnyebbülés vagy inkább egy teher a diákok számára a rajzóra?

Mennyivel kreatívabbak azok, akik részt vesznek délutáni rajzszakkörön?

Ki, miben tehetségesebb?

Ki ért jobban a rajzoláshoz, ki a festéshez?

Hogyan lehet megszerettetni egy rajzórát a diákokkal?

Milyen munkamódszerrel és munkaeszközökkel dolgozik a pedagógus?

Mivel motiválja a diákokat a rajzolásra?

Interjú vázlatom:

Mennyire gondolja fontosnak, hogy a vizuális nevelés, beépüljön a többi tantárgyba is,

mint például vizuális kommunikáció?

Mennyire lenne fontos a gyermekek számára a későbbiekben, ha a jobb agyféltekéket

fejlesztenék jobban és nem a balt?

Hány éveseknek kellene elkezdeni a vizuális nevelést tanítani?

Hogyan látja, a vizuális nevelés mai helyzetét?

Milyen eredményekkel zárnak a diákok az évvégén rajzból?

Azok a tanulók, akik délutáni rajzszakkörre járnak, mennyivel mutatnak több

aktivitást és bátorságot az órákon, mint azok, akik nem?

Milyennek kell lennie egy jó rajzpedagógusnak?

Milyen alapképességeket sajátíthatnak el a diákok a vizuális nevelés óra keretein

belül?

Vajon az intézményekben az ismeretközpontú oktatásra vagy a képességfejlesztésre

kellene helyezni a pedagógusoknak a hangsúlyt?

Milyen lehetőségük van a diákoknak továbbtanulni, ha Ők mindenképpen a vizuális

nevelésben gondolkodnak?

HOSPITÁLÁSI NAPLÓ Az óralátogatás ideje: 2015.04.22.

Intézmény: 3400, Mezőkövesd, Mező Ferenc Tagiskola

Osztály: 8.

Műveltségi terület: Művészet

Tantárgy: Rajz

Tananyag: (tanmenetben megjelölt) Belső tér centrális képe

Cél (NAT):

Ábra alapján téri helyzet rekonstruálása. Megfigyelt és elképzelt térbeli helyzetek pontos ábrázolása. Tárgyak, épületek, jelenségek megadott szempontok alapján

történő rajzos felmérése, elemzése, értelmezése. Szabadkézi rajzvázlatok készítése, a vizuális memória segítségével is. Időbeni folyamatok képi tagolása,

értelmezhető megjelenítése. Reklámok képi eszközeinek elemzése. Műelemzés a formai jegyek alapján. A művészettörténeti korszakok stílusjegyeinek vizsgálata.

A tanári előadás önálló jegyzetelése.

Kutatási témám:

Hogyan is zajlik egy rajzóra? Milyen ismeretek, módszerek vannak a rajzórákon a tudás elsajátítására? Hogyan érvényesülnek a mostani diákok a rajzórákon?

Mennyivel vannak előnyben azok, akik rajzszakkörön is részt vesznek a délután, mint azok, akik csak a rajzórákon? Mennyivel kreatívabbak? Mennyivel

nyitottabbak az órákon?

Megfigyelési szempontjaim:

A vizsgált csoportom egy 13 fős tanuló volt a rajzórán. Azt próbáltam megfigyelni, hogy mennyire aktívak, nyitottak, hogyan érzik magukat és, hogy egyfajta

megkönnyebbülés e számukra ez az óra. Milyen szinten fektetnek ebbe az órába figyelmet, energiát, türelmet? Vajon jobban kitűnnek azok a tanulók, akik a

délutáni rajzszakkörökre is bejárnak? Mennyivel segíti őket ez az órákon?

A tanterem képe/elrendezése:

A tanári asztal jól látható a terem minden pontjából. Frontális tanításnak is megfelelő. A speciálisan direkt rajzórákra készített asztalok egymás mellett

helyezkednek el. Így közel vannak a tanulók egymáshoz, azonban dolgozatkor szétszórtan is tudnak ülni. Barátságos elrendezést mutat. A tanterem hátsó falán

egy gyönyörű színátmenetes kép van, ami jól szimbolizálja, hogy ez a rajzterem. Modern technikával felszerelt, és a tanári asztal mögött elhelyezkedő szertár is

tele van rajzeszközökkel.

Az óra menete Módszere

k

Munkafor

mák Eszköz

Időkere

t Megjegyzéseim

A tanulók tevékenysége A pedagógus tevékenysége

I. Bevezetés

(ráhangolódás, motiválás,

célkitűzés…..)

A gyerekek a csengetéskor

hangoskodnak, keresik a helyüket.

A pedagógus megpróbálja

lecsendesíteni a diákokat. Jelentést

kér.

előadás frontális - 3p

A gyerekek jó

hangulatban érkeztek az

órára és a pedagógusnak

is jó kedve van.

A hetes kijön a tábla elé jelenteni.

Ezt követően, bemutat engem az

osztálynak, elmondja, miért vagyok

itt és tanácsolja, hogy mindenki a

legjobbat hozza ki magából. Ezzel

próbálja motiválni őket.

előadás frontális - 2p

Mindenki figyelmesen

hallgatja végig a

pedagógust és nem szól

közbe.

A gyerekek figyelnek, de kisebb

hangzavar van a suttogások miatt.

A pedagógus megkéri a gyerekeket,

hogy vegyék elő a felszerelést, és az

eszközöket, tankönyvet.

megkérés/

megbeszél

és

frontális - 5p

Miután megtudták miért

vagyok ott, sok suttogást

hallottam és kisebb

hangzavar is volt, ami

zavarta a pedagógust

II. Főrész

(új ismeret, elemzés, feldolgozás…..)

A gyerekek figyelnek, majd 1-2 tanuló

aktívan jelentkezik és válaszol a

kérdésekre. Egy rossz válasz érkezik, de

kap lehetőséget és újra válaszolhat egy

teljesen új kérdésre.

A pedagógus elmondta, mivel fognak

ezen az órán foglalkozni. Az épület

II. emeleti folyosóját fogják

megrajzolni centrális perspektívában.

Részletesen elmondja az

információkat, amiket tudniuk kell,

majd kérdéseket tesz fel (hogy lássa

figyeltek-e rá). Motiválásként a jó

válaszokért piros, a rossz válaszokért

fekete pontot kapnak a tanulók.

előadás frontális - 5p

Tudásra szomjazva

várták a kérdéseket és

nagyon érdekelte őket

amiket a pedagógus

mesélt. A kérdésekre

voltak, akik nehezen

válaszoltak, sőt vissza is

kérdeztek, mintha nem

hallották volna a kérdést,

közben nyilvánvaló volt,

hogy hallotta.

A motivációs kérdésekre nagyon

aktívak lettek a diákok. Várták az óra

A tábla mellé kivetítette a rajzot,

amit le kell rajzolni az órán. A

projektmó

dszer/

csoportmun

ka

vetítő

vonalzó 10p

Voltak nagyon aktív

tanulók, akik minden

folytatását. Előkészítették az

eszközeiket. Akik nem hoztak

magukkal, azok kéz feltartással jelezték

a pedagógusnak. Követték az

utasításokat, volt aki elakadt, de szinten

kézfeltartással jelezte.

kérdések után rekonstruálja a rajzot a

táblán és közben érthetően, tisztán

magyarázza, hogy a tanulók vele

együtt csinálják. Teljes leírást készít

a képről.

megbeszél

és

körző

ceruza

kérdésre szerettek volna

válaszolni, és minden

kérdésnél tudták a

választ. Motiválta őket a

piros pont adta lehetőség.

Úgy éreztem, hogy

bátran jelentkeznek és,

hogy ez az óra egy

relaxációt nyújt nekik.

4-en jelentkeztek az 5-ösért és 9-en

maradtak a többi jegyért. Hangzavar

kerekedett ki, sokan igazságtalannak

tartották. Majd miután lecsendesült a

társaság felzárkóztak a rajzban.

Könnyíti a feladatot. -> Akinek elég

a 4-es az kihagyhatja a nehéz

feladatot, akinek kell az 5-ös annak

kötelező megcsinálnia. -> Emiatt

hangzavar kerekedik ki. A

pedagógus ismét csendet teremt,

majd tovább folytatja a rajzot.

Mindenegyes lépés után megvárja,

míg a diákok is oda érnek ahol Ő

tart.

magyaráza

t

csoportmun

ka

vonalzó

körző

ceruza

5p

Mikor a pedagógus

magyarázott, mindenki

vele együtt csinálta a

feladatot. Nem volt

jellemző a lemaradás, ha

mégis akkor

kézfeltartással jelezték.

Önálló munkába kezdenek a diákok.

Sugdolóznak, beszélgetnek. Próbálják

közösen megoldani a feladatokat.

Egyéni problémákkal jelentkeznek a

pedagógusnak.

Itt kettéválasztja azokat, akik 5-öst

szeretnének és azokat, akik 4-est. Az

5-ösöknek elmagyarázza a nehéz

rajzot, hogy hogyan is kell

létrehozni. Majd miután ezt megtette

mindenki önálló munkába kezd. A

pedagógus eközben körbe megy a

termen és mindenkihez oda megy

egyenként és egyéni problémákat old

meg.

magyaráza

t

egyéni

munka

vonalzó

körző

ceruza

5p

Mind a 4 diák, aki az 5-

ért megpróbálta a rajzot

rajzszakkörre jár. Azt

vettem észre, ők 4-en

sokkal bátrabbak és

nyitottabbak a pedagógus

felé. A többi diák

felháborodott a

pedagógusra, amiért

azok, akik kevésbé

tehetségesek rajzolásba,

esetleg nem mernek

belemenni nem

kaphatnak 5-öst.

III. Befejezés

(összegzés, lezárás, értékelés….)

Meghallották a csengőt ezért mindenki

aktív lett és hangosan beszélgetnek,

nevetnek. Fegyelmezés után

elcsendesülnek. Felírják a füzetbe a házi

feladatot.

Az óra vége felé megint hangzavar

kerekedik, és a pedagógus próbál

csendet teremteni. Miután ez

megvalósult elmondja a házi

feladatot.

magyaráza

t frontális - 2p

Az óra végén már

mindenki nagyon várta a

végét, és hangosabban

beszélgettek.

A gyerekek összepakolnak, aki kért

felszerelést az visszaviszi a szertárba.

Akinek kérdése maradt az még oda

megy a pedagógushoz.

Aki nem fejezte be a rajzot annak

otthon kell befejeznie és a következő

órára hoznia.(1 hetük van rá)

Segítséget nyújt a pedagógus azzal,

hogy a szabadidejében is

megkereshetik, ha elakadnak a

rajzzal.

házi

feladat frontális - 5p

Csendben végig várták a

jelentést majd

elköszöntek a

pedagógustól és további

szép napot kívántak neki.

A hetes kimegy jelenteni és mindenki

megy a következő órájára. Kéri a hetest jelenti és lezárja az órát. frontális - 3p

Az óra után, voltak,

akiknek kérdéseik voltak

a pedagógushoz. A

pedagógus meleg szívvel

és nagy segítőkészséggel

segítette őket, és

válaszolt a kérdéseikre.

REFLEXIÓIM AZ ÓRÁVAL KAPCSOLATBAN

Mikor megkaptuk a feladatot, hogy hospitálnunk kell egy általunk választott intézményben

nagyon izgatott lettem. Emlékszem mikor én ültem az iskolapadban és csodálkozva bámultam az

egyetemista lányt, aki jött hospitálni hozzánk irodalom órára. Kicsit de ja vu érzésem volt ezzel

kapcsolatban, csak most fordult a kocka és én mehettem tapasztalatot szerezni. Mivel a témám

kapcsolódik egy régi élményemhez ezért pontosan tudtam, hogy hova kell mennem.

A Mező Ferenc Tagiskolába mentem, ahonnan 2009-ben ballagtam. Mivel a szakkörök a

csoportos témakörünk és én a rajz/rajzszakkör témát fejtegetem, így pontosan tudtam, hogy a régi

általános iskolámba kell mennem ahol egykor én is a diákok között ültem a kedvenc

szakkörömön. Először kisebb félelem volt bennem, hogy hogyan is fogom elintézni ezt az

intézménylátogatást. Majd miután lecsillapodtak bennem az érzések kikerestem a tagintézmény

vezető telefonszámát az internetről és telefonáltam. Egyeztettem vele időpontot, amikor bementem

az iskolába, Ő pedig elintézte, hogy kapcsolatba kerüljek az ottani rajz pedagógussal. Már az

elején nagyon kedves volt velem a pedagógus, így én sem izgultam annyira és megbeszélhettünk

egy időpontot, ami mindkettőnknek megfelelt. A pontos időpont 2015.04.22.-re esett. Nagyon

vártam a találkozást a diákokkal, mert még azzal sem informált a pedagógus, hogy

hányadikosokhoz megyek be. Majd 9:00-kor megjelent a gyerekekkel és kinyitotta a rajzterem

ajtaját. Beözönlöttek a gyerekek majd én is besétáltam a végén. Az óra elején beszélgettem a

pedagógussal. Elmondtam neki, hogy hol tanulok most, mit is várok az órától, mikre fogok

figyelni, és hogy mi érdekel a leginkább. Csengetéskor helyet foglaltam az egyik padban és

vártam, hogy mi fog következni. Nagyon furcsa volt újra ott ülni, azokban a padokban, ahol 8 évet

ültem. A rajztermet 13, 8.-os tanuló töltötte be. Úgy éreztem, mintha miattam kicsit jobban

rájátszanának arra, hogy ők milyen viccesek és rosszak, de szerencsére a pedagógus kellőképpen

el tudta őket csendesíteni és így az óra végére már meg is szokták, hogy én is ott vagyok és

jegyzetelek. Néha annyira belemerültem az órába és a pedagógus magyarázásába, hogy

elfelejtettem jegyzetelni és azon kaptam magam, hogy a kérdésre akarok én is válaszolni, amit

feltett. Az óra folyamán egy központi embernek éreztem magam, hiszen mikor beléptem a

terembe csengetés után úgy éreztem, hogy miattam mindenki beszélgetett, hangzavar volt és

produkálták magukat a tanulók. Viszont ez nekem nagyon nem tetszett és próbáltam a

mimikámmal is kifejezni ezt. Egy mosoly sem hagyta el az arcomat és igyekeztem szigorúan

nézni azokra, akik azt hitték szórakozásból vagyok ott. Majd mikor elérkezett hozzájuk ez az

üzenet, úgy vettem észre, hogy már azon versenyeznek, hogy ki az ügyesebb, ki tud többet, kinek

a rajza szebb és, hogy vajon kinek a rajzát mutatja meg nekem a pedagógus. Ami nagyon tetszett

számomra, az az volt, hogy a pedagógus nem csak csoportos problémákat, de egyéni problémákat

is megoldott az órákon. A rajzszakkörön való részvételem 2015.04.24-én történt meg. Sikeresen

össze tudtam hasonlítani egy rajzórát egy szakkörrel és a feltevéseim és az elvárásaim pedig ott

gyakorlatban is megvalósultak. Mindkettő óra érdekes volt számomra és szerencsésnek érzem

magam, hogy lehetőségem volt kipróbálni és összehasonlítani a kettőt. Az óra elején még kicsit

homályos volt számomra, hogy hogyan is fogom megírni a naplót egy 45perces óra alapján, aztán

ahogy telt az idő, szinte kevés volt a hely a jegyzeteimnek. A szakirodalmak is nagyon fontosak

most ahhoz, hogy egy teljes összképet lássak a rajzról, a vizuális nevelésről, a rajzszakkörről, a

művészetről, de úgy gondolom, hogy a legfontosabb tudás nem a könyvekből származik, hanem a

tapasztalatszerzésből. Hiszen ha a saját bőrömön nem tapasztalom, azt, hogy mi folyik az

intézményekben akkor valószínű, csak egy olyan átfogó képem lesz róla, ami nem is biztos, hogy

azonosul a valósággal.

Úgy érzem ez az intézménylátogatás csak hozzátett a tudásomhoz, és könnyített is rajtam,

hiszen több gyakorlati tudást tudok hozzátenni a munkámhoz. A kiválasztott közoktatási

intézményem meglátogatásával teljesült az a cél, hogy a felsőoktatási intézmény előadásain

megszerzett elméleti tudásomat most a gyakorlatban is át tudtam tekinteni.

TANULÁSI TECHNIKÁK

GONDOLATI TÉRKÉP

Használt szakirodalom:

Strohner J. (2009). Vizuális nevelés: kép, kreativitás, motiváció. Új pedagógiai szemle, 59

(5-6), 7-18.

ÍRÁS SAJÁT MAGUNK SZÁMÁRA

Felhasznált irodalom:

Strohner J. (2005). Társadalmi szerepek a vizuális kommunikáció folyamataiban és

vizuális nevelés. Magyar Pedagógia, 105 (3), 283-305.

A választott szakirodalmam címe a Társadalmi szerepek a vizuális kommunikáció

folyamataiban és vizuális nevelés.

Az elején rögtön egy idézettel indít, ami szerint az iskola feladata, hogy a

személyiségünket építse, és annak kompetenciáit és képességeit feltárja, fejlessze és alkalmassá

tegye mindarra, amire az adott ember képes. Ezzel az idézettel akarja hangsúlyozni a szerző, hogy

miről is lesz szó az elkövetkezendő oldalakon. A kérdéskörét a vizuális nevelés nézőpontjából

fogja megvizsgálni. Véleményem szerint nagyon jó megoldás az, hogy központban van az alkotói

és befogadói szerep, a tudás kérdése, a kommunikáció problematikája, az alkotás, a kreativitás

pedagógiája és a nevelési folyamat szereplőinek értelmezése. Az első rész, amit boncolgatni kezd,

az alkotói és befogadói szerepek társadalmi természete és leképeződése a vizuális nevelésben.

Ami legfőképpen arról szól, hogy hogy tárnak kaput a képalkotói művészetek a különböző

kultúrák, másfelől a tudományok irányába. Ami számomra nagyon érdekes volt az az, hogy

Bornstein Gardner kettős vélekedések, az volt, hogy a művészetek társadalmi megítélése egy

különös paradoxon képet mutat. Nagyon nagy hangsúlyt fektet a vizualitás tanulására. Ezt több

soron keresztül is leírja. Szerinte a vizualitás tanulásának van egy alapja. Ami abból áll, hogy

gondosan kiválasztott és a tananyag belső logikáját követve próbáljuk elsajátítani ezt a tudást.

Ezek lehetnek tárgyi, vagy jelenségminták, mint például szemléleti analízis, irányított viták,

vizuális analízis és újból verbális transzfer. Amit lényegesnek gondolok ebből, az az, hogy itt is

vizsgálja a befogadó-alkotó folyamatot a vizuális feladatokon keresztül. Ennek a formális

technikáját, mintáját pedig a társadalmi akarat juttatja el az emberekhez mind az iskolai

képzésben, mind pedig a közkultúrában, például a média segítségével, így központba hozva, a

lényeget. A lényeg pedig nem más, minthogy a vizualitás különféle társadalmi szerepek

hordozójává válik. Ami ezután felkeltette a figyelmem az az volt, hogy a rajz, mint tantárgy,

elvesztette megbecsülését, a tanítás minőségének romlásával, ennek következménye pedig, hogy a

tanári munka hatékonysága is csökkent. Úgy gondolom, hogy ez egy igaz állítás, hiszen, ma már

az alacsony óraszámok miatt, csak az érdeklődőket és a tehetségesnek ítélt tanulókat irányítják a

szakiskolákba, vagy tagozatos iskolákba. Ez azért is rossz, mert nagyon korai a szelekció. Az

egyén szempontjából ez káros lehet a gyermek életére, hiszen túl korai szelekción kell végig

mennie. Ami itt kimarad, azt nagyon nehezen tudja visszaszerezni, vagy nem is lesz rá képes soha.

A következő ami nagyon izgalmas volt számomra, az a gyermek szocializációja és a kulturális

nyilvánosság címmel szerepel. Fő feladatunk ebben a részben, hogy ha elfogadjuk, hogy az emberi

minőséget a társas létre való személyes alkalmasságok adják, akkor el kell fogadnunk azt a

személyiségnek a jogát a képességei működtetéséhez és kultúrája kommunikálásához. Ezeknek a

jogoknak szükséges, hogy egy új kötelezettséget jelentsenek a tanárok számára. Úgy kell

továbbadniuk, ezt a tudást, hogy a belső felkészülés megtörténhessen. Hiszen egy gyermek

számára nem elég egy adott szövegről szóló képek vagy tárgyak megismerése és megértése.

Feltétlenül szükséges az ezek terében megélt aktív és tanulni vágyó lét. Ezeknek a folyamatoknak

a része kell, hogy legyen a kombinálás, kommunikáció, differenciálás, közvetlen interakció és

természetesen az értékelés és az önreflexió. Igazán fontos lehet még az ismeret is. Véleményem

szerint ezek mellett a feltételek mellett, csak is akkor jöhet létre a vizuális nevelés, ha közvetlenül

az aktivitás folyamatát, az aktív cselekvést szervezzük és vezéreljük. A motiváltságban, mint

értékben, úgy gondolkodnak a tanárok, hogy ezzel lehetőséget adnak a gyermekek számára a

személyes vizuális felkészülésre és az ebből való táplálkozásra. Igazán figyelemfelkeltő, hogy

ennek a kisebb témának a végén, megvizsgál egy analógiát, amivel szeretné jobban érthetővé tenni

a vizuális nevelés nem műveltséganyag keretbe foglalása és átszármaztatása, hanem a gyermeki

személyiségnek az egyetemes kultúra teremtő-megőrző folyamataiba való integrálás kell, hogy

legyen. Egy nagyon pozitív érzés volt számomra, mikor olvastam, hogy a lényegi mozzanata nem

csupán valaminek a megalkotása, hanem az alkotás jelentéseinek a megértése. Ez pedig az a

folyamat ahonnan nem hiányozhat, és nem valósulhat meg az ismeretek rendezettsége nélkül. Az

esztétikum hagyományos átadása: szűk keresztmetszet címet kapta egy rész a cikkben. Stevan

Harnadtól idéz, aki szerint az érték-kritérium az esztétikai érték. Ezt pedig érzelmi vagy affektív

kritériumok formálnak át kreativitássá. Tehát ez egy mentális tevékenység, amit hajlamok és

érzelmek befolyásolnak. A forma a vizuális tanulásnak főként a technika. A szerző a know-how

által közvetített területeken van jelen. Ennek a lényege, hogy a feladatsorokban minden feladat

külön-külön probléma elé állítja a tanulót. Ezt pedig a mesterhez kötött tanulási modellnek hívják,

amelynek személyiségfejlesztő hatása van. Ezek után a bizalmi légkör és cselekvő attitűd címen

folytatja tanulmányát. Azokat szólítja meg akik kisgyermekek körében élnek és dolgoznak, hiszen

ők azok, akik tudják, hogy mennyi bizalom él egy gyermekközösségben. Hiszen a tanulmány

szerint a bizalom az egy konstruktív tanulási típus. Ez a típus készítheti fel a gyereket arra, amit a

művészetekben átéltségnek neveznek. Korábban már volt szó az aktív cselekvésről, ebben a

részben is ezt bontogatja. Ennek a motorja és az alapja, hogy felépítsék a motívumok rendszerét.

Ebben a fejezetben a hangsúlyt a kreativitásra fektetni. A cikkben még a vizuális aktivitás mint a

speciális kompetenciák egyik területe: egy lehetséges pedagógiai modell vázlata címmel szereplő

kis részt találtam fontosnak és egyben nagyon érdekesnek. Úgy gondolom, ez egy olyan írás lett a

végére, ami felkelti az emberek figyelmét, és kíváncsivá teszi őket a témával kapcsolatban. Olyan

vizuális modellt hoztak létre, amely képes integrálni a személyiség rendszerébe a vizuális

kommunikáció által meghatározott viszonyrendszereket, itt például kommunikációs szándékokat,

mint komponenseket. A modell lényege, hogy igyekezte a szerző, úgy felvázolni, hogy a

kompetenciaterületek és a vizuálisan érzékelhető világ kapcsolatrendszere megjelenjen benne.

Ezzel a modellnek a segítségével megvalósíthatónak tartja, hogy kifejezetten a vizuális

képességekre vonatkozó alapozó munkát, képességeket, a gondolkodást például önismereti

rendszereinek hatása alatt képes működtetni.

Szerintem ez egy nagyon nehéz cikk volt. Többszöri átolvasás után sikerült valamennyire

értelmeznem. Nagyon tetszett viszont, hogy utána kellett olvasnom különböző idegenszavaknak,

hogy még jobban elsajátíthassam a szöveget. Izgalmasnak és érdekesnek találtam. Továbbra is

nagyon érdekel a vizuális nevelés.

KETTÉOSZTOTT NAPLÓ

Felhasznált irodalom:

Bodóczky I. (2001). Rajz és vizuális kultúra tantárgy a kerettantervben. Módszertani

lapok. Vizuális kultúra, 5 (2), 2-13.

Kiemelések, lényeges elemek Reflexióim, megjegyzéseim

A tantárgyi koncepció lényege, hogy a

korábbi, hagyományosan képzőművészet-

centrikus rajztanítás helyett szélesebb körű

vizuális nevelést vállal fel, amelynek

középpontjában a vizuális kultúra áll.

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó

intézkedés volt, hogy kiterjesztették a

rajztanítást, és több elméletet tudnak

elsajátítani a diákok. A gyerekeknek meg kell

ismerniük más területeket is ezeken az

órákon belül. Ezek az új tantárgyak (vizuális

nyelv, vizuális kommunikáció, tárgy- és

környezetkultúra) széleskörűen foglalkoznak

nem csak a művészet területén, hanem az

emberek alkotta tárgyak világával is. Így

tehát jogosan állítja a szerző, hogy a rajz,

mint tantárgy, nem egy bővített tananyagú

rajzóra, hanem egy teljesen új tantárgy, ami

minőségben és mennyiségben is különbözik

az eredetihez.

A vizualitás – az anyanyelvhez hasonlóan –

szinte minden tantárgyban komoly szerepet

játszik; ám a rajz és vizuális kultúra

tantárgynak kifejezett célja a vizuális nyelv

használatának megfelelő szintre emelése.

Ahhoz, hogy a gyerekek a mindennapokban

boldogulni tudjanak, szükségük van arra a

képességükre, amelyet ezen az órán

tanulhatnak meg. Most már nem csak

megtanulhatják, de magasabb szintre is

emelhetik ezt a tudásukat. A mindennapi

életben nagyon fontos szerepet játszik a

vizualitás. Ahhoz, hogy egy matematikai

feladatot megértsünk, szükségünk van

vizualitásra. Ez a tantárgy tudatosítja, és

segíti elmélyíteni a gyerekekben a többi

tantárgy vizuális kommunikációs

mozzanatait.

A tantárgy sajátos céljainak egyike, a

vizuális kommunikáció fejlesztése

A gyermekek számára a vizuális

kommunikáció épp oly létfontosságú, mint az

ivóvíz vagy az élet. A tanulás folyamatában

szüksége van a gyermekeknek

visszaemlékezésre, tapasztalatokra. Ahhoz,

hogy egy példát megértsenek, és

megcsináljanak, ahhoz szükségük van arra,

hogy vizualizálják a képet. Ráadásul,

könnyebben is tudnak tanulni, ha emlékeznek

és tapasztalnak. Ma leginkább az ismereteiket

a gyerekek inkább a tanórán kívül, iskolán

kívül szerzik. Ezért is lehet alapvető

fontosságú, hogy az iskola ezt elősegítse. A

tanulóknak képeseknek kell lenniük arra,

hogy a nagy mennyiségű képi információkat

amiket az iskolában elsajátítanak, önállóan

dolgozzák fel, értelmezzék, és megfelelően

tudják csoportosítani ezeket az információkat

az agyban.

A kommunikációs készség fejlesztése mellett

kiemelten fontos általános nevelési cél a

kreativitásra nevelés.

A mai felgyorsult világunkban az

embereknek kötelezően kreatívnak kell

lenniük. Kreativitás nélkül elvesznének az

életben és valószínű, hogy nagyon nehezen

tudnának boldogulni. Oly mértékben

felgyorsult világunkban a technika világa,

hogy speciális szakai tudást, ismereteket

igényel mindenkitől. Ez nem iskolára

orientált és nem is határolható be életkorilag,

mindenkinek újabb és újabb ismereteket kell

elsajátítania az életben, hogy lépést tudjon

tartani. Itt történt meg a változás, hogy tanítás

helyett tanulásra került a hangsúly. Fejlesztik

a problémamegoldó képességeket,

kreativitást. Az iskolákban a kommunikáció

készség fejlesztése mellett központi helyre

került a nyitottság és rugalmasság is.

Fontosnak tartják azt is, hogy a rajzórai

kreativitás ne maradjon területspecifikus,

felhasználható legyen az élet minden

területére, és elősegítse a gyerekek számára,

hogy hogyan is kell viselkedniük, amely által

képessé válhatnak saját életük kialakítására.

A rajz és vizuális kultúra órákon

megvalósulhat a fizikai és a szellemi

tevékenység összhangja, összekapcsolódhat a

vizuális és a verbális kifejezés, jó alkalom

nyílik a számos „áthallás”, a különböző

helyekről (más órákon és iskolán kívül)

szerzett információk, élmények

hasznosítására, szerves egésszé kapcsolására.

Ezzel az állítással, így ahogy van, teljes

mértékben egyet tudok érteni. A tanórákon

nincs idő arra, hogy átbeszéljék a

gyerekekkel az összefüggéseket, a

tantárgyakon belül. A rajz és vizuális kultúra

órákon ez megvalósulhat. Itt

összekapcsolódik a fizikai,szellemi és

vizuális, verbális kifejezés. Ezen az órán

elengedhetik magukat a diákok és szabadon

beszélhetnek véleményükről. A lényeg, hogy

jól érezzék magukat az órákon és, hogy

szabadon beszéljenek arról, ami őket

foglalkoztatja. Ez a tanulási módszer

megsokszorozza a tanítás hatékonyságát és

növelheti a tanulók motiváltságát.

A vizuális nevelés csak akkor igazán hatásos,

ha jelentős részben gyakorlati feladatokon

keresztül valósul meg.

Ez egy nagyon fontos szempont. Az általános

iskolákban a legtöbb tantárgy 90%-ban

elméleti tudást követel. A rajzóra viszont

gyakorlati tudást is. Ha a gyerekek

gyakorlatban is megtapasztalják azt, amit

elméletben átvettek az órákon, sokkal

könnyebben tudják magukévá tenni és

elsajátítani, esetleg saját személyiségükre

formálni.

A kreativitásra nevelés olyan tanítást

feltételez, amelynek során a diákok nem

Tulajdonképpen pontosan ez a lényege a

kreativitásnak. A tanárok nem szabnak határt,

készen kapott kliséket tanulnak meg, hanem

olyan feladatokon dolgoznak, amelyeknek

nincs egy előre meghatározott „legjobb

megoldása”.

és a gyerekek elengedhetik a fantáziájukat.

Nincs olyan, hogy rossz megoldás. Itt

mindenki egyenlő és minden megoldás jó. A

feladat adott, a feladat megoldása pedig a

gyerekek kreativitásán múlik. Ezért is

lesznek a végkifejlettek színesek és egyediek,

mert mindenki beleviheti a saját

személyiségét is. Ezekben a feladatokban

pedig nem csak a gyakorlat játszik szerepet,

de a tanuló szellemi erőfeszítésre is van

késztetve. Itt lehetőség van ara, hogy

kibontakoztassák a gyerekek a már meglévő

tapasztalataikat, ismereteiket, értékeiket és,

hogy új ismeretek formáljanak.

Míg a hagyományos rajztanítás szinte

kizárólag egyéni erőfeszítést igénylő

munkákra épült, a rajz és vizuális kultúra

órákon szerepet kapnak a csoportmunkák és

a vizuális játékok is.

A rajz és vizuális kultúra órákon rengeteg

lehetőséggel ösztönzi és segíti a társas

kapcsolatokat, az együtt dolgozás, valamint a

sokszínű és egészséges életmód kialakítását,

az egyéni képességek és készségek

kibontakozását. A tanulók érdeklődési

körének megfelelő csoportos, projektszerű

foglalkozásokkal fejleszti a kooperációs

képességüket, kreativitásukat, segíti a helyes

munkaerkölcs kialakulását.

A feladatok kiadása általában rövid

előadással vagy beszélgetéssel kezdődik.

Ahhoz, hogy ne csak egy-két aktívabb tanuló

vegyen részt a beszélgetésben, bizonyos

esetekben jó módszer az „agytorna”

Nagyon jó ötlet, hogy mielőtt elkezdik a

feladatokat csinálni, azelőtt átbeszélik,

esetleg beszélnek róla, hogy jobban

feldolgozhassák az információkat a gyerekek.

Mindenki kap időt, hogy átgondolja magában

a dolgokat, majd közösen megbeszélik. Ez a

kis idő, felkészíti a diákokat arra, hogy a

rendelkezésükre álló időt önfejlesztésre,

önművelésre használják fel. Egyfajta

felelősségérzetet is gerjeszt a diákokban,

azzal, hogy képzeljék el vizuálisan a

feladatokat.

Hagyományos értelemben vett előadásokra

(legyenek azok a tanár vagy a diákok

kiselőadásai) csak ritkán kerül sor a rajzórán

Szerintem ezen jó lenne változtatni, hiszen az

előadások nagyon sokban segítik elő a

gyerekek motivációját és kreativitását.

Ahhoz, hogy egy diák felkészüljön egy ilyen

előadásra rengeteg dolgot át kell néznie,

kutatnia kell, utánanézni dolgoknak, ráadásul

a prezentációját színesíteni, és a saját stílusát

bele vinni. Gazdag képanyag ajánlott és

kevés szöveg, hiszen ezek felkelthetik a

figyelmet, és könnyebb figyelni is rá.

A rajzóra értékes mozzanata lehet a közös

értékelés.

Az egyik legfontosabb feladat szerintem

minden munkavégzés után, hogy értékeljük

mindenki munkáját. Hiszen akkor nem érzik

úgy a diákok, hogy az egész órai munkájuk

felesleges volt. A legjobb értékelési forma az,

mikor az összes elkészült rajzot kirakják a

terem közepére és azt a tanárral átnézik, így

mindenki láthatja. Sorban elmondhatják, és

meghallgathatják társaik észrevételeit, és

megítélhetik egymás munkáját.

A rajz és vizuális kultúra órák hatáskörének

kiterjesztésére, az ott tanultak elmélyítésére

jó alkalmak adódnak a tanulmányi

kirándulások, múzeumlátogatások, erdei

iskolák vagy diáknapok alkalmával. Ilyenkor

nyílik leginkább lehetőség a különböző

tantárgyakkal való integrációra is.

Itt tudnak a diákok nem csak az elméleti, de a

gyakorlati tudásukat is gyarapítani.

Összetudják kapcsolni azt amit az órákon

átvettek és használhatják a gyakorlatban.

Ezek a tevékenységek segítik összehangolni

és összefoglalni az iskola képzési profiljához

kapcsolódó általános műveltségi, és

művészeti tevékenységeket. Segítheti a

tanulási motiváció felkeltését, és a helyes

viselkedés és munkakultúra elsajátítását.

Ezek mellett segítheti még az iskola

pedagógusainak és a tanulók szabadidő-

szervezéssel, közösségi élet kialakításával

összefüggő munkáját. Központba kerül a

csoportmunka is, amiről már az előzőekben

írtam. Ezeken a tanórán kívüli órákon

előkerülnek a gyűjtőjátékok, projektfeladatok

és csoportjátékok.

A rajz és vizuális kultúra tantárgy

tanításának leghatékonyabb módja az, ha a

különböző témaköröket integráltan, komplex

módon tanítjuk.

Az egyik legjobb tanítási módot választották

ki ezzel. Hisz a diákok nem csak egy-egy

témakörbe látnak majd bele így és zárják le

azt hónapok tanulása után, hanem több

témában összefüggéseket fognak látni, és

sokkal inkább megértik az anyagot, és nem

felejtik el egy év után. Itt is megvalósul, hogy

nem csak elméleti de gyakorlati tudásukat is

összehasonlíthatják a diákok. Ez a

háromdimenziós tanulás sokkal inkább

sikeresebb és nem vezet felületességhez.

Az értékelésnek számos, egymástól igen

eltérő célja lehet.

Az, hogy különböző értékelési formák

történnek meg egy órán, csak pozitív

számomra. Javíthatja az iskolai

eredményeket, hiszen ezzel motiválják a

gyerekeket arra, hogy ettől jobbat is tudnak.

A tanulók általános műveltségének

fejlesztésére is szolgál, ezen keresztül

személyiségüket formálják, megtanulják kik

ők valójában, és saját életre nevelés is lehet

valamelyik formának a célja.

TANULÁSI MÓDSZEREM

Különböző tanulási módszerekkel ismerkedhettem meg az Iskoláskor pedagógia órámon.

Úgy gondolom, már a nagyrészükkel tisztában voltam és használtam is őket, azonban felkeltette a

figyelmem egy stílus, amit én is használok és nem is tudtam róla.

Az eddigi 20 életévemet nagyrészt tanulással töltöttem. Az általános iskolában még nagyon

nehezen ment a tanulás. Anyukám rengeteg tippet adott. Tőle tanultam meg azt is, amit mai napig

használok. Nehezen tudtam megtanulni az idegen nyelvet. Sok problémám volt az írással. Minden

dolgozatom tele volt pirossal, mert nem jól írtam le a szavakat. Anyukám egyszer olyan tanácsot

adott, hogy mikor tanulok, akkor írjam le a szavakat egy papírra és olvassam hangosan egymás

után többször. Ez azért volt jó, mert láttam leírva az adott szót, és a dolgozatnál már magabiztosan

írtam le az idegenszavakat. A középiskolában már könnyebben ment a tanulás, amit a jegyeim is

mutattak. Szerettem hangosan és alaposan megtanulni mindent. Itt az egyetemen is ugyanúgy

használom ezeket a módszereket. Ezen az órán, a tanulási módszeres tesztet nagyon

szórakoztatónak találtam, és kíváncsivá tett, hogy vajon mennyire vagyok tisztában a saját

módszereimmel, amiket nap, mint nap használok. Az eredmény egy része nem volt meglepő

számomra. Auditív stílus jellemez engem. Bőven az átlag fölötti lett a végeredményem. Könnyen

és szívesen tanulok hallás után. Viszont ha látom is, és hallom is a megtanulandó szöveget akkor

még könnyebben megtudom jegyezni. Segítséget jelent számomra még az is, ha az órán hallom a

tanár magyarázatát, és nem magamtól kell megtanulnom a könyvet otthon, úgy, hogy még nem

hallottam a témáról semmit. Gyakran előfordul velem, hogy miután megtanultam az adott

szöveget, azt felmondom magamnak hangosan és többször ismételve, hogy rögzítsem. Sokszor

megkérem a barátaimat, hogy amit ők megtanultak azt mondják el, mert ha plusz információt

hallok, akkor azokat egyből megjegyzem, főleg vizsgák előtt. Az is fontos számomra, hogy

ábrákat lássak az adott tanulnivalóról. Nagyon sokat segíthet, ha látom magam előtt az ábrát.

Akkor könnyebben eltudom magyarázni másoknak, esetleg tovább is emlékszem majd az adott

anyagra, hiszen ha bármikor eszembe jutna az ábra, eltudnám mondani, miről szól. Ezért is

szoktam néha ábrákat készíteni arról az anyagról, amit nem értek. Így segítek magamnak, hogy

könnyebben jegyezzek. A mozgásos stílus is jellemző a tanulásomra. Ami azt jelenti, hogy

szívesebben és könnyebben tanulok úgy, hogy kifejezem mozgással azt, amiről tanulok. Nem csak

olvasom a szöveget, hanem közben a kulcsszavakat leírom egy lapra, esetleg járkálok vagy a

tükörbe mondom magamnak az adott anyagot. Szívesen rajzolok, festek vagy jegyzeteket írok.

Nem elég, hogyha csak látom vagy hallom a szöveget, szeretek róla írni és vázlatot készíteni.

Azonban nagyon jellemző rám, hogy nem szeretek tanulni az osztálytársaimmal vagy a

barátommal. Szeretem, ha magamban vagyok és nem zavar senki, viszont ha végzek a tanulással,

akkor nagyon sokat segít, ha valakinek fel tudom mondani az anyagot, és ha az az adott személy,

akinek elmondom, az hozzátesz, esetleg kijavít és segít. Nagyon is igénylem a csendet körülöttem,

ha tanulok. Hangzavarban, zajban nem tudok tanulni, mert akkor valami mindig elvonja a

figyelmem és nagyon nehéz visszalendülnöm a tanulásba. Tehát ha szól a Tv, rádió, vagy valaki

beszélget körülöttem akkor képtelenség, hogy megjegyezzek egy szót is a megtanulandómból. Az

igazi ok, amiért szeretek egyedül tanulni, az az, hogy szükségem van időre, hogy feldolgozzam az

anyagot. Nem szeretem, ha siettetnek vagy azt, hogy feszélyezve kelljen magam érezni, azért mert

a társam már menne tovább az anyag tanulásában, de én még mindig csak az elején járok. A saját

tempómban szeretek tanulni, és ahogy már említettem is, hangosan is szeretek tanulni. Olyan

helyeket keresek itthon mindig, ahol csend van és nincsenek zajok. Nagyon szeretem az olyan

feladatokat, amin egy kicsit meg kell erőltetnem az agyam. Szeretek gondolkodni és elővenni a

kreativitásom. Azonban amire rájöttem a teszt kitöltése alatt, az az, hogy jellemző rám a

mechanikus stílus. Ami nem feltétlenül egy pozitív tulajdonság. Van, hogy sok mindent szóról-

szóra tanulok meg, mert azt hiszem, hogy minden fontos. Ezért is szoktam kiírni egy kispapírra a

kulcsszavakat, hogy ezt a tulajdonságomat kicsit háttérbe szorítsam. Nagyon szívesen veszem azt

a tanári utasítást, hogy a szabályokat szó szerint kell tudni, és nem nagyon keresek

összefüggéseket a korábban tanultak és a mostani feladatok között. Félek attól, hogy esetleg rossz

jegyet kapok, mert nem a könyv szavai vagy a tanár szavai alapján mondom el, amit tanultam.

Azért is volt jó ez a teszt, mert rengeteg javaslatot kaptam arra, hogy ezt a tulajdonságomat

hogyan is csillapítsam. Alá fogom húzni, és ki fogom emelni a fontos dolgokat a könyvben.

Vázlatokat fogok írni és a saját szavaimmal fogom elmondani azt, amit tanultam, először olyan

embereknek, akikben megbízok.

ÓRAI MUNKÁK

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. A Mezőkövesdi Általános iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Pedagógiai Programja

(2014).

2. A Mezőkövesdi Általános iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Szervezeti és Működési

Szabályzata (2014).

3. Báron-J.-Zs. (1987). Rajz és kézimunka. Tankönyvkiadó.

4. Báthory Z. (1987). Tanítás és tanulás. Budapest: Tankönyv kiadó.

5. Benedek A. (2014). A vizualitás új lehetőségei a felnőttkori tanulásban.

Neveléstudomány: oktatás - kutatás - innováció, 2 (1), 21-29.

6. Bodóczky I. (2002). A rajz vizuális kultúra tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai. Új

Pedagógiai Szemle, 52 (11).

7. Bodóczky I. (2001). Rajz és vizuális kultúra tantárgy a kerettantervben. Módszertani

lapok. Vizuális kultúra, 5 (2), 2-13.

8. Bodóczky I. (2003). A vizuális nevelés megújítása, új paradigmája. Új Pedagógiai

Szemle, 53 (7-8), 35-45.

9. Bodóczky I. (2003). Vizuális nevelés. Budapest: Magyar Iparművészeti Egyetem

10. Deszpot G. (2009). Képtelen keretben.

Letöltés helye: http://www.ofi.hu/tudastar/deszpot-gabriella 11. Edwards, B. (2014). Jobb agyféltekés rajzolás. Budapest: Bioenergetic kiadó.

12. Kepes Gy. (1979). Látás Nyelve. Budapest: Gondolat Kiadó

13. Kiss K. Á. (1931). Tanári kézikönyv az általános iskola 5-8. osztályában rajzot tanító

pedagógusok számára. Budapest: Tankönyvkiadó.

14. Környeiné G. Zs. (2002). Látás és láttatás III. Vizuális kultúra, 6 (2), 1-7.

15. Liebermann M. (2009). A vizuális nevelés tantárgy tanítása az iskolarendszerű

felsőoktatásban

Letöltés helye: http://www.ofi.hu/tudastar/kommunikacio/vizualis-neveles

16. Mérei F. és V. Binét Á. (1995). Vizuális képességek fejlődése. Nemzeti Tankönyvkiadó

Rt.

17. Nemzeti Alaptanterv (2012). Magyar Közlöny.

Letöltés helye:https://www.ofi.hu/sites/default/files/attachments/mk_nat_20121.pdf

18. Permay É. és Pázmány Á. (2010). Látás és ábrázolás – Rajz és vizuális kultúra. Budapest:

Nemzeti Tankönyvkiadó.

19. Ritók N. (2002). Alkotni jó! Pedellus Tankönyvkiadó.

20. Soltra E. (1982). A rajz tanítása. Budapest: Tankönyvkiadó.

21. Strohner J. (2005). Társadalmi szerepek a vizuális kommunikáció folyamataiban és

vizuális nevelés. Magyar Pedagógia, 105 (3), 283-305.

22. Strohner J. (2009). Vizuális nevelés: kép, kreativitás, motiváció. Új Pedagógiai Szemle,

59 (5-6), 7-18.

ÖNREFLEXIÓ

Mikor először megpillantottam az órarendemben az új tantárgyakat, nagyon izgatott lettem.

Szerettem volna bekerülni kisgyermekkor pedagógiájára, azonban a sors furcsa fintora miatt nem

így történt. Valami sokkal jobb történt és iskoláskor pedagógiájára sikerült bekerülnöm, nem

hiába.

Nagyon kíváncsi voltam vajon, hogy fog eltelni ez az óra. Miket fogunk tanulni? Inkább

egyéni óra lesz, vagy csoportmunkás? Tele voltam kérdésekkel és kételyekkel. Az első órán annyi

információt kaptunk, hogy bevallom megijedtem. Újra kérdések özönlöttek a fejemben. Hogy

fogom mind ezt megcsinálni? Hogy fogok végezni egyáltalán ezekkel fél év alatt? Mi van, ha nem

sikerül csoportban dolgoznom? És a többi. Ezeket a kérdéseket félre téve, nem vesztettem el a

hitemet a kurzus felett. Ami nagyon tetszett, az az volt, hogy hétről hétre dolgoznunk kellett. Ez

furcsa lehet, de tényleg jó dolog volt, hogy időre be kellett adnunk feladatokat a projektmunkákkal

kapcsolatban, mert ha a végére maradt volna az összes, akkor azt nem tudom, hogy fejeztem volna

be. Mikor kiderült, hogy csapatban is kell majd dolgozni, egyből szétnéztem a teremben, hogy

hány embert ismerek. Nem sokkal rá, Tanár nő azt mondta, hogy próbáljunk meg olyan

személyekkel is beszélni, akiket még nem ismerünk, hiszen lehet, hogy ugyanaz az érdeklődési

körünk. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy több órát is biztosított nekünk, hogy

megismerhessük a másikat és kellőképp tájékozódjunk a társaink elképzeléséről. Mikorra

elérkezett a pillanat, hogy választani kell, már pontosan tudtam kiket fogok választani. Az elején

féltem csoportban dolgozni, régi tapasztalatok és élmények miatt. Magamat egy nagyon domináns,

vezető típusnak gondolom, és féltem, hogy ez sok lesz a többieknek, ezért próbáltam visszavenni

belőle, sőt az jutott eszembe, hogy talán nem mindent kéne elmondanom, ami eszembe jut és ez

nagyon elszomorított. De ha nem mutatom meg, hogy én milyen vagyok, és nem mondhatom el a

véleményem a dolgokról, akkor szomorú lennék, hiszen lehet, hogy az ötleteim közelebb segítik a

csapatot a jobb jegy felé. Ezeket a negatív gondolatokat elpusztította a következő feladat, amit már

közösen kellett csinálnunk. Csoportszabályok. Itt történt az, hogy mindenki elmondta szerinte

milyen szabályt kéne betartanunk, ami azért volt jó, mert aki, amit mondott, azt vehettük úgyis,

hogy pontosan attól tart. Erre példa, hogy én azt mondtam, hogy mindenki elmondhassa a

véleményét és mindenki érvényesülhessen. Hiszen én ennek az ellenkezőjétől tartottam. Ezek után

kialakult bennem a csoportmunka pozitív gondolata. Ez az egész aktivitásra inspirált engem és

volt, hogy csak ültem a metrón hazafelé, és témákon gondolkodtam. Még meg is lepődtem saját

magamon. Közös döntésünk alapján a Szakkörök témát választottuk. Innen már teljesen

egyértelmű volt számomra, hogy a rajz/vizuális nevelés lesz az én témám, és ebből senkinek nem

engedek. Annyi mindenről írtam volna még, hittan, testnevelés, de egyet kellet választanom.

Mindig is érdekelt a rajz, mikor még az általános iskolába jártam akkor rajzszakkörös voltam és

rengeteg versenyen vettem részt. A szakirodalmakat, amiket választottam, mindet úgy olvastam,

mintha az első mesekönyvemet olvasnám. Nagyon tetszett és jól éreztem magam, hogy egy téma

után ennyire utána kell ásnom és ennyi szempontból és oldalról megfigyelhetem. Amit kiemelnék

a félév során, az a gyakorlati feladat volt, a hospitálás. Még soha nem volt részem ilyen

élményben ezért ez nagyon furcsa volt számomra, de főként izgalommal teli. Így a vége felé járva,

már nagyon örülök, hogy ebbe a csoportba kerültem. A tagokat egytől egyig szeretem, és úgy

gondolom, hogy bizalom alakult ki köztünk. Úgy gondolom eredményes volt a közös munkánk,

mert még olyan tanuló is megszólalt köztünk, aki a nagyobb közösség előtt nem tenné.

Az utolsó feladatomat írva, most már bátran kijelenthetem, hogy meglehet csinálni az

összes feladatot egytől egyig, és ami a legfontosabb az az, hogy időre! Úgy érzem sokat kaptam

ettől a kurzustól. Fejlődött az elemző gondolkodásom, a kommunikációs készségem és nem

utolsósorban a döntéshozatali képességem. Megtanultam csoportban dolgozni és elfogadni, hogy

ha több embernek nem tetszik, amit én kitalálok azt megsértődés nélkül elengedjem és nem utolsó

sorban büszke vagyunk magunkra, hogy ennyi munkát és időt belefektettünk. Ha újra felvehetném

a kurzust, azt hiszem most a hit és erkölcstan után kutatnék.

ÖNÉRTÉKELŐ LAP

(5- nagyon jellemző rám, 4- jellemző rám, 3- nem tudom eldönteni, 2- nem jellemző rám, 1 nagyon nem jellemző rám)

Aktívan részt vettem az órákon. 1 2 3 4 5

Időben elvégeztem a feladataimat. 1 2 3 4 5

Minden feladatot a legjobb tudásom szerint hajtottam végre. 1 2 3 4 5

Mindig segítettem, ha valaki kérdezett. 1 2 3 4 5

Hasznos tagja voltam a csapatnak. 1 2 3 4 5

Hozzáállásommal hátráltattam a munkát. 1 2 3 4 5

Bátorítottam a csoporttársaimat. 1 2 3 4 5

Az órán elvégzett csoportfeladatokból kivettem a részem. 1 2 3 4 5

Csoportommal haladtam a célok felé. 1 2 3 4 5

A csoportszabályokat mindig betartottam. 1 2 3 4 5