· TARTALOM ELÔSZÓ (Szvák Gyula) 7 I. ELÔADÁS 13 A tárgy meghatározása – Politikai terminusok – A terület és igazgatási egységei – A Rusz mint törzs – A rusz

V. O. KLJUCSEVSZKIJ

Az orosz történelem terminológiája

kljucs.elôszó 2009-11-28 15:56 Page 1

Ruszisztikai könyvek XXI.


V. O. KLJUCSEVSZKIJ

Az orosz történelem terminológiája

Russica PannonicanaBudapest, 2009


A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: V. O. Kljucsevszkij:Szocsinyenyija v voszmi tomah T. 6. Szpecialnije kurszi.

Goszudarsztvennoje izdatyelsztvo szocialno-ekonomicseszkoj lityeraturi,Moszkva, 1959. 129–275.

Fordította:

KIS JÁNOS

Szerkesztette:

SZVÁK GYULA

A szerkesztô munkatársa:

BÓTOR TÍMEA

Hungarian translation © Kis János, 2009Hungarian edition © Russica Pannonicana, 2009


TARTALOM

ELÔSZÓ (Szvák Gyula) 7

I. ELÔADÁS 13A tárgy meghatározása – Politikai terminusok – A terület és igazgatásiegységei – A Rusz mint törzs – A rusz mint társadalmi réteg – A Rusz minttérség – A Rusz mint állami felségterület – Földek, voloszty vagy terület –Rész, járás – Nagy- és Kis-Rusz – Fôhatalom – Fejedelem – Nagyfejedelem– Uralkodó fejedelem – Egész Rusz uralkodója-cárja és nagyfejedelme – Azóorosz fôhatalom fejlôdésének vázlata

II. ELÔADÁS 33Társadalmi tagozódás – Az óorosz társadalom összetétele a XIII. századközepéig – Fejedelmi férfiak vagy kíséret – Bojárok – Grigy – Otroki ésgyetszkije – Kmetek – Emberek – Gosztyok – Kupecek – A városok vagyemberek öregjei – Szmerd – Najmitok vagy zakupok – Holopok – Össze-foglalás – Templomi emberek

III. ELÔADÁS 50Társadalmi tagozódás (folytatás) – A társadalom összetétele a széttagoltságkorában – Szolgálattevô emberek – Fekete emberek – Holopok – A XVI–XVII. századi orosz társadalom összetétele – Szolgálattevô karok – Községikarok vagy lakozó emberek – Járadékfizetô emberek – Városi emberek(poszadlakók) – Gosztyok – Árus és posztós századok – Fekete századokés szlobodák – Járási emberek – Járadékot nem fizetô emberek – Dolog-talan emberek – Holopok – Szolgálattevô kabala – Adóskabala – Lakozásibejegyzés

IV. ELÔADÁS 71Társadalmi tagozódás (befejezés) – Pillantás a régi orosz rendek kialakulá-sára – Az osztálytagozódás politikai alapja – Az osztályok közötti különb-ség – A társadalom osztálytagozódásának gazdasági alapja – A társadalomosztálytagozódása a széttagoltság korában – A társadalom osztálytagozó-dása a Moszkvai Államban

V. ELÔADÁS 86A kormányzás szervei a régi Ruszban – Kormányzati intézmények – A régiKijevi Rusz igazgatási intézményei – Bojár tanács – A városok öregjei –Vecse – Helytartók – Ezredesek – Vámszedôk – Az udvari gazdaság igaz-gatása – Tyiunok – Jabetnyik – A széttagoltság korának igazgatási intéz-


ményei – Dolgok – Bojárok – A moszkvai kor közigazgatási intézményei –Intézôségek – Területi igazgatás – Pillantás az óorosz kormányzás fejlôdé-sére

VI. ELÔADÁS 109A kormányzás szervei a régi Ruszban (folytatás) – Az igazgatás és bírás-kodás tárgyai – Adók – Dany – Ekealj – Obzsa – Járadék – Járandóság –Különféle adók – Kereskedelmi illetékek – Áruszállítási illetékek – A vol-taképpeni kereskedelmi illetékek

VII. ELÔADÁS 123A kormányzás szervei a régi Ruszban (folytatás) – Az igazgatás és bírás-kodás tárgyai (folytatás) – Bíráskodás – Peralap – Bírósági eljárás – Bizo-nyítás és ítélethozatal – A bizonyítékok fajai – Pártos tanúk – Istenítélet –Vas- és vízpróba – Bajvívás – Eskü – Sorshúzás – Egy sajátos fajta isteníté-let – Általános kutakodás – Végrehajtás – Megkorbácsolás – Botozás – Abírósági illetékek behajtása

VIII. ELÔADÁS 151A kormányzás szervei a régi Ruszban (befejezés) – A régi orosz intézôségikancellária – Titkárok és írnokok – Megvesztegetés – Köztéri írnokok –Írásbeliség

IX. ELÔADÁS 159A gazdasági élet kifejezései – Lakóhelyek – Gorod – A gorod mint bekerí-tett porta – A gorod mint megerôsített falu – A gorod mint határôrhely –A gorod mint kereskedônegyed

X. ELÔADÁS 171Falvak – Szlobodák – A szlobodák nemei – Moszkvai szlobodák – Szelo –Fejedelmi nagyfalvak – Pogoszt – Vesz vagy gyerevnya – A gyerevnya szóeredete – Egyportás falvak – A települések szétaprózódása

XI. ELÔADÁS 183Pénz – Jószág – Kuna – Penyaz – Gyenygi – A fémpénz és a többi cse-reeszköz – Grivna kuna – A grivna kuna részei – Nogata – Kuna – Rezana


VASZILIJ OSZIPOVICS KLJUCSEVSZKIJ

Az orosz történetírás a világirodalmi rangú orosz irodalom-mal párhuzamosan maga is létrehozta csúcsteljesítményeit aXIX. században. Puskin korának megvolt a maga Karamzin-ja, Tolsztojénak Szolovjovja. A század második fele pedig azorosz kultúra és tudomány páratlan fellendülésének kora,akkor volt pályája zenitjén Mengyelejev, Szecsenov, Pavlov,Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Repin,Szurikov, Verescsagin és még hosszan sorolhatnánk. Ha atörténetírásra szintén alkalmazható az egész orosz kultúráraközmegegyezéssel érvényes „aranykor” jelzô, akkor az je-lentôs részben Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij munkássá-gának köszönhetô.

Kljucsevszkij igen nehéz sorból küzdötte fel magát, mintLomonoszov indult el a távolból, hogy aztán Szolovjov ta-nítványának, majd tanszéke örökösének mondhassa magát.Az alulról jövôk elszántsága nála olyan briliáns tehetséggelpárosult, hogy már a diplomamunkája (Szkazanyija inosztran-cev o Moszkovszkom goszudarsztve, 1865) közfeltûnést keltett,azonnal publikálták, és rögtön több kiadást is megélt. Ké-sôbb Kljucsevszkij ugyan fiatalkori zsengének tekintette, ésnem járult hozzá újranyomásához, kétségtelen, hogy márebben a munkájában képes volt megvalósítani a forrásfeltá-rás, -kritika és koncepcióalkotás egységét, amely csak a leg-nagyobb történészek sajátja. Ráadásul mindezt olyan köny-nyedséggel, bravúros stílusban tette, hogy egyáltalán nemtekinthetô ma sem eltúlzottnak a korabeli heves tetszésnyil-vánítás.

7


Innen egyenes út vezetett magiszteri disszertációjáig,amelynek sikeres megírását maga nehezítette meg azzal,hogy a történelemrôl vallott új felfogása szerint egy addigjórészt feldolgozatlan forráscsoportból – az orosz hagiográ-fiákból – szeretett volna komplett társadalom- és életmód-történetet írni. Menet közben kiderült ugyanis, hogy sziszi-fuszi munkája – kb. ötezer szentéletrajz másolatot kutatottfel, vetett aprólékos vizsgálat alá – az orosz élet teljességé-nek rekonstruálására nem alkalmas. Lett azonban belôle egyolyan forráskritikai alapmû (Drevnyerusszkoje zsityije szvjatihkak isztoricseszkij isztocsnyik, 1871) és még több, a korabelikolostori társadalom és gazdaság mûködését bemutatónagy tanulmány, amely a mai napig megôrizte relevanciájáta szakirodalomban.

Kljucsevszkij ugyanezt a „hibát” már nem követte el mégegyszer nagydoktori disszertációja (Bojarszkaja duma drev-nyej Ruszi) témájának kiválasztásakor. Itt – az államjogi is-kola tradícióinak megfelelôen – az államszervezet legfonto-sabb szerve, a Bojár Duma szerepét kívánta tisztázni a társa-dalom élete szempontjából. Ezzel egyszersmind túl is lépettelôdei érdeklôdési körén és kompetenciáján, hiszen a látszó-lag állami probléma nála mint szociális tematika jelenikmeg. A Kijevi Rusztól egészen I. Péter koráig vezetett intéz-ménytörténet mûvében az orosz elit történetévé válik, éskoncepcionális alapját adja a késôbb a Kursz russzkoj iszto-riiban kicsúcsosodó és az egész orosz történelmet rend-szerbe foglaló felfogásának.

A Kursz (Elôadások), amelyet minden jelentôs nyelvrelefordítottak, s amelynek legalább a címét, mint a Háború ésbékéét minden orosz ember hallotta már, az orosz történelemösszefoglalásának máig meg nem haladott hatású csúcstel-jesítménye. Tekintélyét, népszerûségét az orosz történelemegységben való láttatása képességének, koherens koncep-


8


ciójának, rövid, tömör, lényeglátó és mégis mindvégig szel-lemes, aforizmatikus, történeti mûfajtól nem elvárhatóanszórakoztató elôadásmódjának köszönheti, amelyet mindigátlengett a szelíd, megértô és olykor szarkasztikus irónia.

A második, bevezetô, elôadásban Kljucsevszkij mestere,Szolovjov gondolatát totális dimenzióba emelve, az orosztörténelem alapvetô tényezôjének deklarálja a kolonizációt,s ez utóbbi formaváltozásai alapján szakaszolja azt. Elsôszakasz a „dnyeperi, városi-kereskedô Oroszország szaka-sza” a VIII.–XIII. század között, a második a XIII. századtóla XV. század közepéig tart, és a „felsô-volgai, részfejedelmi,szabad földmûvelô” Oroszország nevet adja neki, a harma-dik, a „nagy, moszkvai, cári-bojári, katonai-földesúri Orosz-ország” a XV. század felétôl a XVII. század második évti-zedéig tart, míg az addigi utolsó, a negyedik szakasz az in-nentôl kezdve a XIX. század közepéig tartó „összoroszor-szági, császári-nemesi, jobbágyi, földmûvelô és gyári-üzemigazdaság” szakasza.

Bármennyire vitatható ma már ez a periodizáció, teljesenvilágossá teszi, hogy szerzôje szakít az orosz historiográfiatradícióival, s az orosz történelem nagy változásait nem ese-ményekhez, még csak nem is az állam fejlôdéséhez, hanemelsôsorban a társadalom és a gazdaság életében bekövetke-zett nagy fordulópontokhoz köti. A Kijevi Ruszról mint vá-rosi-kereskedô formációról szóló teóriája ugyan nem tart-ható, mégis jól mutat rá arra a változásra, amely a keletiszláv népesség termelési módjában bekövetkezett, amikor aföldmûvelésre kiváltképpen alkalmas déli területekrôl át-költözött az arra majdnem alkalmatlan északkeleti régióba,ahol a mezôgazdaságot fô foglalatosságává tette. A harma-dik szakaszban a centralizált állam kialakulására utal, demegint csak társadalomtörténeti nézôpontból. A tulajdon-képpeni pétervári birodalomról szóló utolsó szakasz jellem-

9



zésének jellegzetessége az, hogy a péteri reformokat – azállamjogi iskola hagyományainak megfelelôen – széles ösz-szefüggésbe helyezi, és a folytonosságot hangsúlyozza, ami-kor a korszakhatárt a „zavaros idôszak” végére teszi.

Az Elôadásokban, amelyeket fô vonalaiban már az 1870-esévekben megfogalmazott, de amelyeket élete végéig fino-mítgatott, Kljucsevszkij nem lett hûtlen az államjogi iskolafô tételeihez (a földrajzi faktor és a kolonizáció jelentôsége,intézménytörténet), de elvetette annak egyoldalú politika-történeti felfogását, és komplex, problémacentrikus orosz tör-ténet megírására vállalkozott. Tanulmányozva a kor vezetônyugati történészeinek (Taine, Fustel de Coulanges) mun-káit, Kljucsevszkij elsajátította a szociologikus és a gazda-ságtörténeti látásmódot. Új szintézise a kor történettudomá-nyának színvonalán állt, s megvalósította azt, aminek hiá-nyáért ô maga annyiszor bírálta az orosz történetírást, hogyaz, úgymond, ellenôrizhetetlen a világ tudománya számára.

Vaszilij Kljucsevszkij sokra tartotta szakmáját, hitt a hasz-nosságában, hogy segít abban, hogy világosan lássuk a je-lent, sôt kifürkésszük a jövôt. A kort, amelyben élt azonbannem tartotta nagyra. Még pesszimisztikusabban nézett elô-re, amikor így vallott naplójának: „Én a XIX. század emberevagyok, és az önök XX. századába teljesen véletlen csöppen-tem”. Kljucsevszkij nem fogadta be az új századot az általamegjósolt, de meg nem ért kataklizmáival. Száz év telt el ha-lála óta. Korszakos jelentôségét a XX. század sem homályo-sította el, mûveibôl a XXI. században is van mit tanulnunk.

*

Kljucsevszkij elôadásai magyar nyelven eddig még nem je-lentek meg. Ugyan az Európa Kiadó Klió címû sorozatábantervbe vette az 1980-as évek elsô felében, de annak ellenére,


10


hogy elkészült egy válogatás – amely az I. Péter koráról szó-ló kötetet és Az orosz történelem terminológiája címû speciáliskollégium anyagát tartalmazta – és a szövegeket Kis János leis fordította –, a kötetet végül is nem adták ki. A szövegekválogatójának és szaklektorának minôségében azonban ná-lam maradt a kézirat egy példánya, amelyrôl ezt követôenlegközelebb 1999-ben gondoltam úgy, hogy immár a Ru-szisztikai Könyvek sorozaton belül kiadható. Mégis újabbtíz évnek kellett megint eltelnie, hogy – Kis János szíves be-leegyezésével – legalább Az orosz történelem terminológiájamegjelenjen. Bízunk abban, hogy elôbb-utóbb hasonló sorsvár az I. Péter-kötetre is.

A most megjelentetett mû az Elôadások törzsanyagát ké-pezô „rendszeres” orosz történetet tartalmazó fôkollégiummelletti öt speciális kollégium egyike. A magyar olvasó szá-mára azért ítéltem olyan fontosnak a kiadását már negyed-százada, és gondolom ugyanolyan fontosnak ma is, mert a„sajátos orosz út” megértéséhez a sajátos orosz fogalmakismeretén keresztül vezet az út.

Szvák Gyula




I. ELÔADÁS

A TÁRGY MEGHATÁROZÁSA – POLITIKAI TERMINUSOK – A te-rület és igazgatási egységei – A Rusz mint törzs – A rusz mint társa-dalmi réteg – A Rusz mint térség – A Rusz mint állami felségterület –Földek, voloszty vagy terület – Rész, járás – Nagy- és Kis-Rusz – FÔHATA-LOM – Fejedelem – Nagyfejedelem – Uralkodó fejedelem – EgészRusz uralkodója-cárja és nagyfejedelme – Az óorosz fôhatalom fejlô-désének vázlata

A TÁRGY MEGHATÁROZÁSA • Az orosz történelem termi-nológiáján azokat a kifejezéseket értem, amelyeket történel-mi forrásaink a társadalom életérôl adnak. Ezen terminusokközül csupán azok szorulnak külön tanulmányozásra, me-lyeknek értelme vagy eredete már elhomályosult. Figyelem-be véve, hogy milyen gyakorlati cél vezet bennünket, és mi-lyen eszközök állnak rendelkezésünkre, még az utóbbiakközül is csak azokat fogjuk szemügyre venni, amelyek a leg-gyakrabban fordulnak elô alapvetô történelmi forrásaink-ban vagy a történelmi feldolgozásokban vizsgálódásainksorán. Az ilyen terminusok magyarázatát rendszerint a tör-ténelmi szótárak szokták megadni. Mivel azonban ilyen irá-nyú szakirodalmunk hiányt szenved az efféle szótárakban,ezért az itt tanulmányozásra kerülô kifejezéseket nem ábécé-rendben tekintjük át, hanem az általuk jelölt társadalmi je-lenségek osztályai szerint csoportosítva. Így tehát elôbb apolitikai, majd a jogi s végül a gazdasági élet terminusaitvesszük vizsgálat alá.

13

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 13

POLITIKAI TERMINUSOK • E fogalom alá azok a kifeje-zések tartoznak, amelyek az állam területét és ez utóbbi köz-igazgatási egységeit, a legfôbb államhatalmat, a társadalmitagozódást és a kormányzati szerveket jelölték.

A TERÜLET ÉS IGAZGATÁSI EGYSÉGEI • A régi idôk-ben nálunk Rusznak vagy Orosz földnek (Russzkaja zemlja) ne-vezték az állam területét. A rusz szó rendkívül változatosjelentéstartalmakat vett fel; négy alapvetô jelentésváltozatotkülönböztethetünk meg: 1. néprajzi jelentése – a rusz minttörzs, 2. társadalmi jelentése – a rusz mint társadalmi réteg,3. földrajzi jelentése – a rusz mint térség és 4. politikai jelenté-se – a rusz mint állami felségterület.

A RUSZ MINT TÖRZS • A rusz szó eredetileg valamilyentörzset jelentett – de milyen törzset? Ezt a kérdést mind amai napig vitatják, s a vita során roppant mennyiségû iro-dalom halmozódott fel. Némelyek azt tartják, hogy a ruszidegen, nem szláv törzs volt, mások meg azt, hogy ôshonos,szláv törzs; ám a szó etimológiáját sem az elôbbiek, sem azutóbbiak nem magyarázták meg.

Az Ôskrónika szerint a rusz tengerentúli, varég törzs; be-lôle származtak volna a novgorodiak és a velük szövetke-zett finn törzsek által behívott fejedelmek. Ez a krónikaegyenesen így fogalmaz: a nevezett törzsek elküldték kö-veteiket a tengeren túlra, a varégokhoz, a ruszokhoz, mertazokat a varégokat ruszoknak nevezték, miként a többi va-régokat svédeknek, normannoknak, angoloknak, gótoknak.Így tehát a rusz úgy viszonylik a normann varéghoz, mint afaj a nemhez. Ezen a nézeten vannak történelmi irodalmunkúgynevezett normannistái (Bayer, Schlözer, Pogogyin, Szo-

AZ OROSZ TÖRTÉNELEM TERMINOLÓGIÁJA

14


lovjov, Kunyik), vagyis azok a szerzôk, akik szerint az elsôkijevi fejedelmek normann származásúak voltak.

De a kutatók egész sora más törzsekbôl eredeztette aruszokat. Ezeket a tudósokat csak felsorolom: Tatyiscsev ésBoltyin Finnországból származtatja a rusz törzset.

Lomonoszov – összhangban az Ôskrónika néhány eltérôszerkesztésû másolatával, például azzal, amelyik az úgyne-vezett Voszkreszenszkaja Évkönyvben található – Porosz-országból: a rusz nála a prussszal azonos; Golman szerint arusz Rusztréniából, azaz Frieslandból jön, Ewers szerint Ka-záriából; Venyelin, Moroskin, Makszimovics, Szaveljev ésaz utóbbi idôkben Gegyeonov és Zabelin a balti szlávoktóleredezteti. Az utóbbi kettô Rügen szigetérôl, melynek régineve Rugia, innen volna a Russzia, rusz; Kosztomarov Lit-vániából, Scseglov mordvin földrôl és általában a Volgamenti finnektôl; Jurgevics valamiféle ugor kazároktól. Vé-gezetül egy egészen friss vélemény a lehetô legváratlanabberedetet tulajdonítja a rusz szónak: nemrégiben megjelentcikkében Karnovics a latin rus – falu – szóból vezeti le ruszszavunkat. Ehhez az elgondoláshoz Puskin Anyeginjénekegyik mottója, a második fejezet elôtti adott ötletet: „ÓRusz! O rus!” A rómaiak rusnak, azaz falunak nevezték azegész szláv falusi világot. Ez a szláv falusi világ azután ma-gáévá tette volna azt a megnevezést, amelyet a rómaiak ad-tak neki.

Más szerzôk ôshonos, szláv törzset láttak a ruszokban.Közéjük tartozik a XVI. századi lengyel író, Stryjkowski,valamint Ilovajszkij XIX. századi orosz író. Mindketten arhókszolanoktól (rossz-alán) származtatják a rosszokat; ezt anépet Sztrabón és más ókori geográfusok már Krisztus szü-letése elôtt ismerték a Rusz déli területén, tehát az óoroszkijevi területen.

I. ELÔADÁS

15


A RUSZ MINT TÁRSADALMI RÉTEG • A rusz szó máso-dik jelentése meghatározott társadalmi réteg. Ezt a jelentéstBíborbanszületett Konstantin beszámolója tárja fel elôttünk.Azt írja Konstantin a kijevi fejedelmek évenkénti adófelélôkörútjáról – a poljugyjérôl –, hogy novemberben a kijevi feje-delem az egész russzal együtt elhagyja Kijevet (____ π________ ___ ); világos, hogy a rusz itt a fejedelmi kíséretet, a dru-zsinát jelenti, amely a fejedelmet elkíséri körútjára. Ezt a rusztKonstantin megkülönbözteti az ôshonos szláv lakosságtól, akijevi fejedelemnek alávetett törzsektôl – a drevljanoktól,dregovicsoktól, szeverjanoktól, krivicsektôl, ezt a lakossá-got a rusznak adót fizetô szlávokként emlegeti ( ______________ ____ π_______ ___ _). Láthatóan ugyanilyen társa-dalmi jelentést adott ennek a kifejezésnek az Orosz föld kezde-teirôl szóló ôsi elbeszélésünk is, mely a XI. század közepetáján keletkezett. Miután elmondta, hogyan szilárdítottameg a hatalmát Oleg Kijevben 882-ben, azt követôen, hogymegölte földijeit, Aszkoldot és Gyirt, az elbeszélés így foly-tatja: „És a vele lévô varégokat és szlávokat és másokatrusznak nevezte el”; következésképpen azok a varégok ésszlávok (novgorodiak) kapták a rusz nevet, akik elkísértékOleget hadjáratában, és azután is szolgálatában maradtak,tehát kíséretének, druzsinájának tagjai. Ha tetszik, abban arégi szerzôdésben is fellelhetjük e jelentés homályos nyo-mait, melyet 912-ben a görögökkel kötött Oleg; e szerzôdésegyik cikkelye (a 12.) miközben azt tárgyalja, hogy mikéntkell eljárni a Konstantinápolyban idôzô orosz kereskedôkszökött vagy ellopott rabszolgáival, különbséget tesz a ruszokés a gosztyok rabszolgái között; s mivel Konstantinápolybakétfajta ember jött kereskedni, szolok (poszolok, azaz köve-tek) és gosztyok – a fejedelmek kereskedelmi intézôi és sza-bad kereskedôk –, ezért ruszokon az elôbbieket kell érte-nünk, tehát a fejedelmi szolokat vagy kereskedelmi inté-


16


zôket, akik a fejedelmi kíséret tagjai voltak. Így tehát a rusza X. században – idegen és hazai emlékek szerint – a felsôszolgálattevô osztály megnevezése.

A RUSZ MINT TÉRSÉG • Ugyanekkor vagy valamivel ké-sôbb a Rusz szó valamilyen földrajzi térség – a Kijevi vagyPoljani föld – megnevezéseként is feltûnik a történelmiemlékekben. Az Orosz föld kezdeteirôl szóló, már idézett el-beszélés ezt mondja a szlávok széttelepedésérôl szólván:„Mert egy szláv nyelvet beszélnek a Duna mentén letelepültszlávok, az oda jött ugorok és morvák és csehek és poljákokés poljanok, valamint a ma (tehát a XI. század közepe táján– V. K.) Rusznak nevezett föld.” Nem csupán a szó szorosértelmében vett – azaz XI. századi határai közötti – Kijeviföldet nevezték Rusznak, hanem a Dnyeper jobb partján Ki-jevtôl délre elterülô egész térséget. 1172-ben a polovecek kétsereggel támadtak az Orosz földre; az egyik Perejaszlavnakvonult a Dnyeper bal partján, a másik átkelt a Dnyeperen ésKijevnek indult a jobb parton; az utóbbit a XII. századi KijeviÉvkönyv orosz poloveceknek nevezi, az elôbbit perejaszlavipoloveceknek. 1193-ban Rurik kijevi fejedelem fia, Rosz-tyiszlav a Dnyeper jobb partján a polovecek ellen vonult asztyeppére, és mélyen behatolt a Rosz folyón túli terüle-tekre, melyek a Kijevi föld déli határain kívül feküdtek. Azévkönyv elbeszélése Orosz földnek nevezi az egész – még aKijevi föld határain kívül fekvô – sztyeppei térséget is,melyet Rosztyiszlav a Dnyeper jobb partján bejárt, míg a balparton elterülô Perejaszlavi területet soha ezen a néven nememlítették. Ám jóllehet az Orosz föld ki tudja, milyenmesszire – csaknem a Fekete-tengerig – húzódott Kijevtôldélre, mindazonáltal keskeny partsáv maradt, olyannyira,hogy a Pripjaty mellékfolyója, az Uzs partján fekvô Ovrucs

I. ELÔADÁS

17


város – a hajdani Drevljan föld fô igazgatási központja, melyjelenleg a Volhíniai kormányzósághoz tartozik, de igenközel a Kijevi kormányzóság határához –, ez az Ovrucs máraz Orosz föld vagy Rusz határain kívül esett. A polovecekellen vonuló Rosztyiszlav elment, hogy találkozzék atyjával,aki akkor Ovrucsban tartózkodott. Ugyanekkor egy másikfejedelem követeket küldött Rurikhoz, akik ezt mondták ne-ki: „Miért hagytad el földedet (azaz a Kijevi területet – V.K.)? Menj Ruszba, és ôrizd.” Rurik engedelmeskedett, és„Ruszba mene”, Kijevhez. Így hát a XI–XII. században Ru-szon vagy Orosz földön a szó szoros értelmében a Kijeviföldet értették a Dnyeper jobb partján Kijevtôl délre húzódóföldsávval együtt.

A RUSZ MINT ÁLLAMI FELSÉGTERÜLET • Az Oroszföld (Russzkaja zemlja) kifejezés a jelek szerint már a XI–XII.században felvett valamilyen politikai jelentést is: ama terü-let egészét jelöli, amely a kijevi fejedelem fôsége alatt állóRusz birtokában volt. Ilyen jelentést gyaníthatunk e szó mö-gött már annak a szerzôdésnek a nyomán is, melyet Olegkötött 912-ben a görögökkel. Ez a szerzôdés (a 8. §.) a Görögfölddel állítja szembe az Orosz földet, s következésképpenez utóbbin azt az egész térséget érti, amely fölött a kijevifejedelem hatalmat gyakorolt. Mellesleg az egyik cikkelyúgy szól, hogy ha a vihar partra vet egy Ruszba (az Oroszföldre) tartó görög kereskedôcsónakot, az éppen ott tartóz-kodó oroszok kötelesek azt elvinni az Orosz földre – Oroszföldön itt aligha érthetjük csupán a Dnyeper jobb partjánaka Kijevi föld határai közötti részét. Ugyanilyen jelentést ad ekifejezésnek a XI–XII. századi Ôskrónika is. Ilyen jelentéstgyaníthatunk például ama hely mögött, ahol Szent Olga,nem tudván rábírni Szvjatoszlavot a kereszténység felvéte-


18


lére, a következôképpen szól: „Ha Isten könyörülni akarnemzetségemen és az Orosz földön, szívükben helyezi,hogy az Istenhez forduljanak, miként engem is megajándé-kozott az Isten.” Szemlátomást ugyanilyen jelentést tulajdo-nított a szónak Szvjatoszlav is, amikor a görögökkel vívottcsata elôtt kíséretéhez fordulván, így szólt: „Ne hozzunkszégyent az Orosz földre.”

Ugyanígy jegyzi meg a XII. század végérôl vagy a XIII.század legelejérôl származó emlékünk, az Igor-ének dalnoka:„Ó Orosz föld! Már eltakarnak a dombok.” Ez a fordulat aztjelenti, hogy az Orosz föld már túljutott ama sztyeppei sánc-sorokon, amelyek a Csernyigovi és Perejaszlavi Fejedelem-ségek déli határai mentén húzódtak. Az Ének dalnoka Oroszföldön a polovecek ellen vonuló fejedelmi kíséretet érti, hô-sével, Igor fejedelemmel együtt, tehát a földrajzi kifejezéstnéprajzi értelemben fogta fel. Érdekes, hogy Igor nem Kijev-bôl indul hadba, hanem a Szeverszki földrôl.

Az Orosz föld (Russzkaja zemlja) mint állam felségterüle-te kisebb egységekre oszlott, melyeket a XIII. századig föld-nek (zemlja), volosztynak vagy területnek (oblaszty) neveztek,a XIII. századtól pedig részeknek (ugyel), járásoknak (ujezd)és volosztyoknak.

FÖLDEK, VOLOSZTY VAGY TERÜLET • A földek (zemli) régiterületi egységek, amelyek Rusz ôsi kereskedôvárosainakirányítása alatt jöttek létre; ilyen volt a Kijevi, a Csernyigovi,a Perejaszlavi, a Szmolenszki föld stb. A voloszty fejedelem-séget jelent, ama fejedelemségek egyikét, melyekre Jarosz-lav ivadékai között újra meg újra felosztották az Oroszföldet. Ugyanez volt a jelentése a terület vagy oblaszty szó-nak is. A voloszty vagy terület (oblaszty) olykor egybeesett afölddel – például amikor az egész föld egyetlen fejedelem

I. ELÔADÁS

19


volosztyja volt – általában azonban inkább csak egy részéttette ki; így a Csernyigovi föld a voltaképpeni Csernyigovivolosztyra, valamint a Kurszki és a Trubcsevszki volosztyra– azaz fejedelemségekre – oszlott. Voloszty helyett néhavlasztyot mondtak, a szó egyházi szláv alakjának megfelelô-en; így például Jákov szerzetes XI. század végi mûve, azElbeszélés Borisz és Gleb haláláról azt írja, hogy Jaroszlav halá-la elôtt fiait volosztyokba ültette, mégpedig „a legidôsebbet,Izjaszlavot Kijevbe, Szvjatoszlavot Csernyigovba, Vszevo-lodot Perejaszlavba, a többieket pedig a többi volosztyba”,más kéziratok szerint „a többi vlasztyba”. Nyelvünk mind akét alakot, az egyházi szláv vlasztyot és az orosz volosztyot ismegôrizte; az elôbbi tisztán politikai fogalom lett, az ural-kodás jogát jelenti, az utóbbi területi jelentésûvé vált: vidékikerületet jelent. Az oblaszty a vlaszty szó származéka; erede-ti alakja obvlaszty, s azt a körzetet jelenti, amelyre a vlaszty,vagyis az uralkodás joga kiterjedt (az ob elöljáró jelentésekerület, környezô terület). Ám ezek a szavak néha felcserélôd-tek: a vlaszty az uralomgyakorlás terét, területét jelentette,míg az oblaszty az uralkodás jogát. Emlékezzenek Jánosevangéliumának ismert helyére, amely régi emlékeinkbenígy szól: „Valakik pedig befogadták ôt, hatalmat (oblaszty)ada azoknak, hogy az Úr fiaivá legyenek.” (1, 12).

RÉSZ, JÁRÁS • Részeknek (ugyel) nevezték azokat a fejede-lemségeket, amelyekre az északkeleti, a Volga felsô folyá-sánál lévô Rusz a XIII. századtól oszlott (kivéve a VlagyimiriFejedelemséget); ezek természetesen a kisebb fejedelmekfejedelemségei voltak. Maga az ugyel kifejezés csak a XIV.századtól jelenik meg emlékeinkben. Ez a szó a polgári ma-gánjog terminológiájából származik: ugyelnek nevezték azta mûveletet, amellyel a végrendelkezô atya elosztja ingó és


20


ingatlan vagyonát gyermekei, örökösei között. Így például aXIV–XV. századi novgorodi adásvételi szerzôdésekben aztírja a vevô, hogy megvette az eladó atyai részét (otcsina),mely az atya birtokában volt, miután „az ô atyja részekre osz-totta” (po ugyelu otcsa szvojevo). Késôbb azt az örökrésztkezdték ugyelnek nevezni, amely a vagyon felosztása utánegy-egy utód birtokába került, akár ingó, akár ingatlan jó-szágról volt szó. A fejedelemség értelmében vett ugyel vagyrész járásokra, ujezdekre oszlott. A járás (ujezd) olyan igazga-tási-bíráskodási körzet, amely valamely meghatározottigazgatási központhoz kapcsolódott. Ezért aztán nem csu-pán városokhoz tartoztak járások, hanem falvakhoz is, fel-téve, hogy az adott faluban valamilyen igazgatási-bírásko-dási hatalom székelt; így például egy XV. század elejénkészült rjazanyi okiraton ezt a kifejezést találjuk: „Filippo-vicsi falu és járása.” Késôbb már csak a városok igazgatásikörzetét nevezték ujezdnek; a falusi körzet megôrizte réginevét: Közép-Ruszban volosztynak, Észak- (Szmolenszki ésNovgorodi) Ruszban pogosztnak nevezték. A járás (ujezd)szó etimológiai eredete azzal az igazgatási-bíráskodási kör-úttal függ össze, amelynek során bejárták, beutazták az adottterületet (jezd: utazás), s amelyet poljugyjenek is neveztek.A régi elöljáró maga gyûjtötte be járandóságát a gondjairabízott körzetbôl, melyet rendesen kétszer egy évben (Péter-napkor és karácsonykor) járt be, olykor pedig háromszor is(a harmadik alkalom húsvétra esett). A poljugyjére tehát ép-pen azokban az idôpontokban került sor, amikor a templo-mi papok a legutóbbi idôkig bejárták egyházközösségüket;járásnak azt a körzetet nevezték el, amelyet az elöljáró be-járt, hogy járandóságát begyûjtse.

I. ELÔADÁS

21


NAGY- ÉS KIS-RUSZ • A földrajzi értelemben, az állami fel-ségterület értelmében vett Orosz föld (Russzkaja zemlja)azután két néprajzi részre oszlott: az egyiket Kis-Rusznak, amásikat Nagy-Rusznak nevezték. A két kifejezés megjelené-se azoknak az átalakulásoknak a következménye, amelyek aXII–XIII. században az orosz népesség területi eloszlásábanvégbemennek. Mint ismeretes, ez idô tájt a Dnyeper–Volhovfolyósávban összpontosuló rusz lakosság a középsô Dnye-per területérôl két ellentétes irányba áradt ki: nyugat felé amai Volhíniai, Lublini, Szedlecki és Galíciai kormányzóságirányába, északkelet felé pedig a Volga felsô folyásának irá-nyába. Amikor a Dnyeper vidékét késôbb újból benépesítet-ték az említett területekrôl visszatérô ruszbeliek, ez a térséga Kis-Rusz nevet kapta, míg a Volga felsô folyásának vidé-kén lévô Ruszt Nagy-Rusznak kezdték nevezni (ideértvén aDnyeper bal partján elterülô régi, Szmolenszki területet is).Ezekkel a kifejezésekkel legkorábban idegen emlékekben ta-lálkozunk, mégpedig Joannesz Kantakuszenosz császárAranybullájában és Feognoszt orosz metropolitához intézettüzenetében – mindkét okirat 1347-bôl származik; ezekbenaz okiratokban a császár azt írja, hogy a nagy-ruszbeli egy-házkerületeken kívül, ___ _______ ______, melyek a met-ropolita fennhatósága alá tartoznak, az ô fennhatósága alákell rendelni a fôegyházkerületétôl elválasztott, kis-rusz-beli – ___ ______ ______ egyházkerületeket is, mégpedig avolhíniai-vlagyimirit, a luckit és a turovszkit. A holmszkit, agalíciait, a peremislit, a kijevi egyházkerületet azért nememlíti a császár, mert ezt nem vették ki a metropolita fenn-hatósága alól. Így tehát Kis-Rusznak a XIV. században aDnyeper jobb partján, Kijevtôl nyugatra elterülô orosz vidé-ket nevezik.


22


FÔHATALOM • A régi Ruszban az örökletes fôhatalom akövetkezô címeket viselte: fejedelem, nagyfejedelem, uralkodófejedelem, valamint egész Rusz uralkodója-cárja és nagyfeje-delme.

FEJEDELEM • Nem döntöm el a kérdést, vajon knyáz, azazfejedelem szavunkat a németbôl kölcsönöztük-e, vagy pedigaz eredeti indoeurópai szókészletbôl maradt ránk, abból akészletbôl, amely minden indoeurópai nyelvben közös, mi-ként a maty (anya) szó. Különbözô szerzôk különbözôkép-pen állapítják meg az átvétel idejét. Némelyek úgy vélik,hogy ez a szó még a III–IV. században kerülhetett át a gót-ból a szláv nyelvekbe és a keleti szlávok nyelvébe, tehát ak-kor, amikor a szlávság szoros érintkezésbe került a Ruszdéli részén átvonuló s még nyugatabbra, a Kárpátokon túlratartó gót hatalommal; együtt kölcsönöztük más szavakkal,mint: penyaz (pénz), sztyklo (üveg), hleb (kenyér). Mások azttartják, hogy a knyáz szó késôbbi eredetû, s akkor került benyelvünkbe, amikor az orosz társadalomba bejöttek a varég-skandináv fejedelmek kíséreteikkel együtt. A knyáz a németKonung vagy helyesebben Kuning orosz, keleti szláv alakja.Így nevezték a IX., X. és XI. századi Ruszban a fôhatalomhordozóját – ahogyan ez idô tájt a fôhatalmat értették.

NAGYFEJEDELEM • A XI. század közepétôl a fôhatalomhordozóját, a kijevi fejedelmet nagyfejedelemnek nevezik.Nagy annyit tesz itt, mint rangidôs; ezzel a kifejezéssel kü-lönböztették meg a kijevi fejedelmet ifjabb fivéreitôl, a terü-leti fejedelmektôl.

I. ELÔADÁS

23


URALKODÓ FEJEDELEM • A széttagoltság korában, aXIII. és XIV. században az uralkodó (goszudar) szó fejezi ki azállamhatalom lényegét. Ezt a szót a magánéletbôl kölcsö-nözték; a goszudar szó párhuzamos alakja: a goszpodar, amigazdát jelent. Úgy tetszik, az utóbbival együtt az elôbbi is agoszpoda gyûjtônévbôl ered. Az egyházi szláv emlékek nemismerik a goszudar szót, helyette a goszpogy, goszpogyin vagygoszpodar szavakat használják. A goszpoda szó kettôs jelenéstviselt: elsô, gyûjtônévi jelentése szerint az urak gyülekezete;innen a krónikának az a fordulata, amellyel a fejedelmihelytartó vagy valaki más a népgyûlést, a vecsét megszólítja:goszpodo bratyije (vocativus, megszólító eset), urak társasága;a goszpoda gyûjtônév, párhuzamos a sztarsina szóval, mely asztaroszták, az elöljárók gyülekezetét jelenti. A szó másik,elvont jelentése birtoklást – és a birtoklás tárgyaként gazda-ságot – jelent; goszpoda ebben az értelemben annyit tesz,mint gazdák, késôbb pedig gazdaság, uralom. Így a Korm-csije Knyigi (Kormányos Könyvek) egyik másolatában olyanemberekrôl olvasunk, akik valamilyen vagyont visznek ma-gukkal, amikor beállnak szerzetesnek. Azt írja a könyv,hogy az ilyen vagyon, melyet az új szerzetes magával visz akolostorba, „a kolostor jószága (goszpodi) lesz”, vagyis a ko-lostor gazdaságához kell tartoznia. Ez utóbbi jelentésévelkapcsolatban a goszpoda szó egyes számú jelentést is viselt –annyit tett, mint gazda, a ház ura, _______π_ ___. Ismeretes,hogy milyen vitába keveredett III. Iván a novgorodiakkalabban a kérdésben, hogy milyen címet viseljen. Iván meg-haragudott, amikor a novgorodiak, miután egyszer márgoszudarnak titulálták ôt, kezdték el megint goszpogyinnaknevezni. Tehát a goszudaron magasabb rendû hatalmat értet-tek, mint a goszpogyinon. A goszpogyin csupán irányító, csu-pán az igazgatás jogával rendelkezik, de nem tulajdonos,nem illeti meg a rendelkezés, elidegenítés, megsemmisítés


24


joga. A goszudar – gazda, tulajdonos; ebben az értelembennevezték goszudarnak, uralkodónak a részfejedelmeket; a do-minus a rész (ugyel) gazdája, területének birtokosa a hûbéri-ség jogán.

EGÉSZ RUSZ URALKODÓJA-CÁRJA ÉS NAGYFEJE-DELME • Egész Rusz uralkodója-cárja és nagyfejedelme címetrészenként tették magukévá a moszkvai uralkodók, nagyjá-ból a XV. század közepétôl fogva. Az új elem ebben a cím-ben a cár, ez a szó a cézár rövidített orosz alakja. E rövidítettváltozat eredetét könnyûszerrel megmagyarázhatjuk a szórégi írásképével. XI–XII. századi emlékeinkben – az Osztro-miri evangéliumban, a Négy evangéliumban, Jákov barátBorisz és Gleb-elbeszélésében – ez a szó így szerepel: _ª_azaz cézár; késôbb a rövidített jel alatti c eltûnt, és az írásképez lett: ___ , azaz cár. Mint ismeretes, az Osztromiri evangé-liumban még a __________ ______ (mennyei birodalom) alakaz uralkodó, s nem a __ª___ _______ változat. Jákov barátelbeszélésében (egy XII. századi másolatnak azon a helyén,ahol a szerzô dicsôítô szavakkal fordul a szent fejedelmek-hez) ilyen kifejezéssel találkozunk: „való igaz, ti cézárok cé-zárjai és fejedelmek fejedelmei vagytok” (duális, kettesszámban). Az íráskép így fest: _____0, _ª___-«_____ azazcárjai – a régi Ruszban már a XI. századtól fogva cárnak ne-vezték olykor a kijevi knyázt, de csupán a rendkívüli tisz-teletadás jeléül; a cár szó nem volt minden kijevi fejedelemhivatalos címe. Olyan hatalmat értettek cáron, amely fölötteállt a helyi törzsi vagy nemzeti uralkodók hatalmának; a cárvagy cézár voltaképpen a római császár volt. Amikor késôbba tatár horda meghódította Ruszt, a horda kánját kezdtékcárnak nevezni. Miután a kán elvesztette hatalmát Rusz fö-lött, a Bizánci, Keletrómai Birodalmat pedig lerombolták a

I. ELÔADÁS

25


törökök, a moszkvai uralkodók, egész Rusz nagyfejedelmeia bukott római császárok utódainak tekintették magukat, hi-vatalosan felvették ezt a címet.

Cáron azt az uralkodót értették, aki független és önálló,senkinek nem fizet adót, senkinek semmirôl nem ad számot.Az idegen hatalomtól nem függô uralkodónak ezt a fogal-mát egy másik szóval is összekapcsolták: szamogyerzsec(egyeduralkodó); ez a kifejezés a görög _________ nem ki-elégítô fordítása. A régi orosz fejedelmeket olykor egyed-uralkodónak is nevezték, a kitüntetô tisztelet vagy hódolatjeléül. Így szólítják Szent Vlagyimirt a szentekrôl szóló tör-ténetekben és dicsôítô beszédekben; így nevezték a kortár-sak Vlagyimir Monomahot. A már említett Jákov barát ígybeszél Boriszról és Glebrôl szóló elbeszélésének elején:„Elôbb röviden arról szólunk, ami kicsivel régebben történt,amikor még Vlagyimir, Szvjatoszlav fia volt az egész Oroszföld (Russzkaja zemlja) egyeduralkodója.” A cári címmelegyütt a moszkvai uralkodók felvették az egyeduralkodói cí-met is, amin nem belsô teljhatalmat, hanem külsô független-séget értettek.

Az egyeduralkodó szó a XV. és XVI. században azt jelen-tette, hogy a moszkvai uralkodó senkinek nem adózik, nemfügg más uralkodótól, olyasmit azonban nem értettek rajta,hogy a politikai hatalom, az állami rendelkezési jogok tel-jessége kizárná a hatalom megosztását az uralkodó és másbelsô politikai erôk között. Az egyeduralkodót tehát az olyanuralkodóval állították szembe, aki más uralkodótól függ,nem az olyan uralkodóval, aki belsô politikai viszonyaibankorlátozást szenved, nem az alkotmányos uralkodóval.Ezért volt lehetséges, hogy Vaszilij Sujszkij cár, akinek ha-talmát formális aktus korlátozta, okirataiban továbbra isegyeduralkodónak nevezze magát.

Ezekkel a szavakkal – fejedelem, nagyfejedelem, uralkodó


26


fejedelem, valamint egész Rusz uralkodója-cárja és nagyfejedelme– jelölték a régi Ruszban a legfôbb államhatalmat. A fôhata-lomnak azon típusai, melyeket e szavak kifejeztek, NagyPéterig váltogatták egymást államjogunk történetében. Áll-junk meg ezeknél a típusoknál!

AZ ÓOROSZ FÔHATALOM FEJLÔDÉSÉNEK VÁZLA-TA • Amikor a módszertan alapjairól tartott elôadásaimatbefejeztem, azt mondtam, hogy a különbözô rendû termi-nusok tanulmányozása során igyekezni fogunk olyan sémá-kat alkotni, amelyek mintegy összefoglalják az adott jelen-ségcsoport fejlôdését, hogy így mindjárt alkalmazzuk a tör-ténelmi módszer egyik követelményét történelmünk vizsgá-latára. Most meg is kísérlem emlékeztetôül önök elé tárni arégi orosz fôhatalom fejlôdésének vázlatát. Ez a vázlat csu-pán azokat tartalmazza a fôhatalomra vonatkozó kifejezé-sek közül, melyeket az elôzôekben ismertettem. Nem ma-gyaráztuk meg azt a címet – császár, imperátor –, amelyetutolsóként vett fel nálunk a fôhatalom; ám ez a cím nem apolitikai archeológia kérdése, hanem a mai valóság jelensé-gei közé tartozik, és vázlatunkat nem terjesztjük ki az oroszjog történetének erre a legkésôbbi ismert típusára. Hogyvázlatunkat megalkothassuk, pontosan jellemeznünk kell arégi történelmünk során egymást váltogató valamennyi fô-hatalmi típust.

A fejedelem vagy knyáz annak a fegyveres kíséretnek, har-ci kompániának a vezére, amely védelmezi az Orosz földet,s cserébe ezért meghatározott javadalmazásban, járandó-ságban részesül tôle. Pontos megfogalmazást ad errôl a tí-pusról az a XV. századi pszkovi évkönyvíró, aki „hadvezér-nek, javadalmas fejedelemnek” nevez egy pszkovi fejedel-met, s azt mondja róla, hogy „megvédi a körülötte álló”

I. ELÔADÁS

27


embereket (a pszkoviakat). Így tehát a knyáz a föld határai-nak javadalmas, azaz zsoldos védelmezôje. A fôhatalom ele-mei nem különülnek el egymástól, valamennyi benne foglal-tatik a fejedelemnek mint az országot védelmezô fegyvereserô parancsnokának fogalmában, abban, hogy a fejedelemtámogatja az államrend pilléreinek egyikét, a külsô bizton-ságot.

A nagyfejedelem vagy velikij knyáz a fejedelmi nemzetségfeje, ez a nemzetség birtokolja az Orosz földet, melyet oltal-maz. A nagyfejedelem jelentôsége nem önmagában rejlik,nem abban, hogy ô ez a meghatározott személy, hanem ab-ban, hogy rangidôs képviselôje az uralkodó fejedelmi nem-zetségnek; ez a nemzetség együttesen birtokolja azaz kor-mányozza az Orosz földet mint atyai és nagyatyai örök-ségét.

A széttagoltság korának uralkodó fejedelme (knyáz-goszu-dar) a maga részének (ugyel) hûbéri (votcsinnoje pravo), azazörökletes jogon lett földbirtokosa. Birtokjoga kiterjedt a rész(ugyel) területére és a földterülethez kötött rabszolgákra, cse-lédekre (rabi, holopi, cseljagyi), de nem terjedt ki a rész (ugyel)szabad lakosaira, akik elhagyhatták ezt a területet, és átköl-tözhettek egy másik rész (ugyel) területére.

Végül egész Rusz uralkodó cárja és nagyfejedelme (goszudar-car i velikij knyáz vszeja Ruszi) örökletes ura és parancsolójaaz Orosz földnek, nem csupán mint területnek, hanem mintnemzeti szövetségnek is. Miként az a cím is, mellyel a fôha-talom emez utolsó típusát megnevezik, összefoglalva tartal-mazza a megelôzô címeket, úgy e típus politikai tartalma isösszegzése ugyanezen hatalom megelôzô típusainak. Azegész Rusz uralkodó cárja és nagyfejedelme az Orosz föld terü-letének gazdája és Rusz valamennyi élô uralkodójánakrangidôs képviselôje, és egyszersmind legfôbb ura és paran-csolója az Orosz földnek mint nemzeti egésznek.


28


Hogy e váltakozó, egymást követô típusok alapján meg-határozhassuk azt a fejlôdési utat, melyet a fôhatalom a régiRuszban megtett, ehhez emlékezetünkbe kell idéznünk,hogy milyen alapvetô ismérvekkel jellemzi a fôhatalom fo-galmát az államjog. E fogalom tartalma három elembôl te-vôdik össze: 1. a fôhatalom gyakorlásának tere, azaz a terü-let; 2. a fôhatalom feladatai, azaz a területen élô lakosság ál-talános érdekeinek védelmezése; 3. a hatalomgyakorlás esz-közei, azaz a lakosságot kitevô alattvalók fölötti fôhatalmijogok. Az elsô elem területi jelentôséget kölcsönöz a fôhata-lomnak, a harmadik politikai jelentôséget, míg a másodikegyszerre alapja e kettônek; és a kapcsolat közöttük: a terü-letet azok a határok jelölik ki, amelyek között az általánosérdekek hatnak; a fôhatalom jogait a reá háramló feladatoksajátosságai határozzák meg. E három elemet alapul vévefogjuk megrajzolni a fejlôdési utat, melyet a fôhatalom a régiRuszban megtett.

Az elsô típusban nem világos sem a területi, sem a poli-tikai jelentés. Meghatározatlan marad, hogy mi a viszony afôhatalom hordozója, a fejedelem vagy knyáz és a terület kö-zött; nincs meghatározva például, hogy mi a különbség afejedelem és a neki alárendelt helyi parancsosztók – a feje-delmi helytartók vagy helyi fejedelmek, a fejedelem fiai ésmás rokonai – között a területhez való viszonyukban. A fô-hatalom feladatai közül csupán egy világos – védelmezni aföld határait a külsô ellenségekkel szemben –, nem világosviszont a hatalom politikai tartalma, nincs meghatározva,hogy mit kell tennie a fejedelemnek a belsô rend érdekében,milyen mértékben korlátozódik hatalma arra, hogy fenn-tartsa ezt a rendet, s milyen mértékben teheti meg, hogy vál-toztasson is rajta. Egyszóval, a IX–X. század fejedelme az Oroszföld (Russzkaja zemlja) határainak védelmezôje, akinek területi éspolitikai jelentése meghatározatlan marad.

I. ELÔADÁS

29


A második típusban – nagyfejedelemben vagy velikijknyázban – már mindkét jelentés megmutatkozik, mind a te-rületi, mind a politikai, de egyik sem a személyt illeti meg,hanem az egész fejedelmi nemzetséget; ennek a nemzetség-nek a feje a nagyfejedelem. Az egész fejedelmi nemzetségbirtokolja az egész Orosz földet, s úgy kormányozza, mintatyai és nagyatyai örökségét. Ám az egyes fejedelmek, a fe-jedelmi nemzetség tagjai külön-külön nem hordoznak sem-miféle meghatározott területi vagy politikai jelentést: vo-losztyukat csupán ideiglenesen, csupán a nemzetségtársakközötti megállapodás alapján birtokolják és kormányozzák.Egyszóval, a fôhatalom meghatározott s állandó területi és poli-tikai jelentést nyer, de nem egyszemélyi, hanem csoportos jellegû.

Az uralkodó fejedelem, a knyáz-goszudar hatalma egyszemé-lyi, ám csupán területi jelentés tapad hozzá. A széttagoltságkorának uralkodó fejedelme az ôt megilletô rész földbirto-kosa, de hatalma nem terjed ki a rész szabad lakosaira, mertezek a lakosok nincsenek a területhez kötve, jöhetnek-me-hetnek. Ôk és a fejedelem kizárólag a földdel kapcsolatosankerülnek viszonyba, tehát viszonyuk polgári magánszerzô-désen alapul. A rész szabad lakosa elismeri, hogy a fejede-lem hatalma alatt áll, amíg a fejedelmet szolgálja vagy a feje-delem – falusi vagy városi – földjét használja. Így hát a feje-delem nem visel politikai jelentést, nem olyan uralkodó, akitalattvalóival szemben meghatározott, állandó jogok illetnekmeg. Gyakorol ugyan bizonyos fôhatalmi jogokat – bírásko-dik, törvényt hoz, igazgat –, ám ezek a jogok csupán a sza-bad lakosokkal kötött magánszerzôdésbôl erednek. Addighoz törvényeket közöttük, addig bíráskodik fölöttük s álta-lában addig igazgatja ôket, amíg azok szerzôdéses viszony-ban állnak vele – szolgálják vagy a földjét használják –, skövetkezésképpen a fejedelem politikai jogai csupán a sza-bad lakosokhoz fûzôdô magánviszonyainak folyományai.


30


Így tehát az uralkodó fejedelem egyszemélyi hatalommal rendel-kezik, ám ez a hatalom csupán területi jelentést hordoz, politikaitnem.

Egész Rusz uralkodó cárja és nagyfejedelme (goszudar-car ivelikij knyáz vszeja Ruszi) egyszemélyi hatalmat gyakorol, s e ha-talomhoz területi és politikai jelentés tapad; örökletes birtokosa azegész területnek, kormányzója, parancsolója a rajta élô lakosság-nak. Hatalmát a közjó céljai határozzák meg, nem magán-egyezségek, nem az, hogy alattvalói szerzôdéses szolgálativagy földhasználati viszonyra lépnek vele. A két – területiés politikai – jelentés közös alapja a néptest: egész Ruszuralkodó cárja és nagyfejedelme annak a területnek ura ésparancsolója, amelyen a nagyorosz lakosság él; erre a nem-zeti jelentésre utal címében az egész Rusz kifejezés. A névszélesebb körû, mint a valóság; túl a való viszonyokon va-lamilyen politikai programot is tartalmaz, politikai igénytjelent be az Orosz föld ama részeire, melyek egyelôre mégkívül esnek „minden oroszok” uralkodójának fennhatósá-gán. Ami a terminus valóságos jelentését illeti, ez az orosznéptest uralkodó részére, a nagyorosz törzsre utal.

Így hát a IX–X. század fejedelmét, a határok zsoldos vé-delmezôjét felváltja a tôle származó fejedelmi nemzetség,mely közösen birtokolja az Orosz földet, majd ez a XIII–XIV.században részfejedelmek sokaságára esik szét, akik ma-gánbirtokosai részterületeiknek, de a résztársadalmaknaknem politikai urai és parancsolói. Végül e területi jelentésthordozó, de a politikai jelentéssel nem rendelkezô részbir-tokosok egyike egyszerre területi és politikai úrrá változik,mihelyt részének határai kezdenek egybeesni a nagyorosznéptest határaival.

Ezzel a vázlatos képpel szemléltethetjük a régi orosz fô-hatalom fejlôdésének útját. Abból, ahogyan ezt a képet meg-rajzoltuk, láthatják, mire kellenek az ilyen sémák. Ezek

I. ELÔADÁS

31


olyan formulában egyesítenek bizonyos egynemû jelensé-geket, amely megmutatja e jelenségek belsô összefüggését,elválasztja bennük a szükségszerût a véletlentôl, azaz kikü-szöböli azokat a jelenségeket, amelyek csupán elégségesokon nyugosznak, és meghagyja a szükségszerûeket. Hameg akarjuk érteni valamely folyamat értelmét, fel akarjuklelni okait és megmutatni következményeit, úgy szüksé-günk van a folyamatot kifejezô történelmi sémára vagy for-mulára. Az a tény, melyet nem rendeltünk efféle séma alá,zavaros képzet csupán, tudományos felhasználásra nemalkalmas.



II. ELÔADÁS

TÁRSADALMI TAGOZÓDÁS – Az óorosz társadalom összetétele aXIII. század közepéig – Fejedelmi férfiak vagy kíséret – Bojárok – Grigy –Otroki és gyetszkije – Kmetek – Emberek – Gosztyok – Kupecek – A vá-rosok vagy emberek öregjei – Szmerd – Najmitok vagy zakupok – Holo-pok – Összefoglalás – Templomi emberek

TÁRSADALMI TAGOZÓDÁS • A régi orosz fôhatalmatjelölô kifejezésektôl a dolgok rendje szerint a fôhatalom gya-korlásának szerveire, tehát a kormányzati intézményekrekellene áttérnünk; de mivel ezek az intézmények szoroskapcsolatban vannak a társadalom tagozódásával, ezértelôbb a szociális terminológiánál kell megállnunk. Emléke-ink igen kusza képet adnak errôl a terminológiáról, ezért ittfigyelmes vizsgálódásra lesz szükségünk. Elôször a XIII.század közepe elôtti emlékek szóhasználatát vesszük szem-ügyre, tehát annak a korszaknak a terminológiáját, amelynagyjából addig tart, amikor kezd megszilárdulni a szétta-goltság rendje.

AZ ÓOROSZ TÁRSADALOM ÖSSZETÉTELE A XIII. SZÁ-ZAD KÖZEPÉIG • Történelmünk elsô századaiban Ruszegész lakossága két alapvetô csoportra oszlik: muzsokravagy férfiakra és holopokra vagy szolgákra. A férfiak szabademberek voltak, a szolgák személyes függôségben élô em-berek. A férfiak szabad lakossága két osztályra vált szét: fe-jedelmi férfiakra (knyázsi muzsi) és emberekre (ljugyi); a feje-delmi férfiak a fejedelem szolgálatában álló, szolgálattevô

33


emberek; az emberek (egyes száma: ljugyin) azok a szabadlakosok, akik nem álltak fejedelmi szolgálatban, hanem adót(podaty vagy dany) fizettek. Ilyen volt a polgári társadalomösszetétele. A kereszténység felvételével megjelent egy har-madik osztály is, amely kívül állt a polgári társadalmon: atemplomi emberek (cerkovnije ljugyi) osztálya.

FEJEDELMI FÉRFIAK VAGY KÍSÉRET • A fejedelmi férfiakatszembeállították az emberekkel. Így a Russzkaja Pravdában(a rablásról szóló paragrafusokban) ezt olvassuk: „Ha vala-ki rablás közben megöl egy fejedelmi férfit”, kétszeres vér-díjat fizessen, „ha pedig egy embert” öl meg, egyszerû vér-díjat.

De a fejedelmi férfiak osztályát druzsinának is nevezték. Eza szó széles értelemben mindenféle társaságot, közösségetjelent; így például megintcsak a Russzkaja Pravdában aztolvassuk, hogy amennyiben a verv (a falusi vagy városirendôri-igazságszolgáltatási körzet) vérdíjat kezd fizetni abûnös után, akit nem ad ki a hatóságoknak, úgy a fizetségbebe kell tegye a maga részét a közösséghez tartozó gyilkos is:„ô pedig (a fôbenjáró bûnös, azaz a gyilkos – V. K.) 40 griv-nával fizesse meg a druzsinából a részét”. A druzsina itt afalusi vagy városi – igazságszolgáltatási körzet lakossága.A szó szûkebb, társadalmi réteg értelmében druzsinának afejedelem kíséretét, azaz a fejedelem szolgálattevô emberei-nek osztályát nevezték. Két részre oszlott: idôsebb és ifjabbkíséretre (sztarejsaja i molodsaja druzsina); ezek a kifejezések aXII. századi emlékekben találhatók. Az idôsebb kíséretheztartoztak a szoros értelemben vett fejedelmi férfiak. Fejedel-mi férfi általában: a szolgálattevô ember, fejedelmi férfi aszó szoros értelmében az idôsebb kíséret tagja. Nem min-denkinek az életét kellett kétszeres vérdíjjal megváltani, aki


34


a kísérethez tartozott, csupán az idôsebb kíséret tagjaiét. Azifjabb kíséret tagjait nem illette meg ez a kiváltság; az ô éle-tükért egyszerû vérdíjat fizettek, akárcsak az emberek életé-ért; így például a grigy (az ifjabb kíséret tagja) a fejedelmikísérethez tartozott, de ha megölték, a fejedelem csupánegyszerû vérdíjat hajtott be érte, nem kétszereset, miként afejedelmi férfiak esetében.

BOJÁROK • A fejedelmi férfiakat – az idôsebb kíséret tagjait– másképpen bojároknak vagy boljároknak is nevezték. Ez akifejezés már legrégebbi jogi emlékeinkben elôfordul, pél-dául megtalálható abban a szerzôdésben, amelyet Oleg agörögökkel kötött; itt azt olvassuk, hogy az egyezséget Olegnevében kötötték, és „mindazok” nevében, „akik a kezealatt vannak, a fényes és nagy fejedelmek és az ô nagy bojár-jai” nevében. Ez a kifejezés két alakban fordul elô: boljárokés bojárok. A legrégebbi egyházi szláv emlékekben az elsôalak dominál. A Bulgáriából származó emlékekben a boljarokalak mellett megtaláljuk a bolerok alakot is, az egyes számúboljarin alak mellett a boljar alakot. Az orosz eredetû emlé-kekben mindkettô megtalálható. A szó etimológiája nemegészen világos. Szreznyevszkij úgy gondolja, hogy a kiala-kulásában két szláv szótô játszott szerepet, melyek felismer-hetôk a szó két alakjában: boj és bol. A bol tô a teljesebb bolij-ból képzett rövid alak; mindenesetre tisztán szláv szó. Sok-féle jelentésárnyalata volt. A legrégebbi egyházi szláv fordí-tások két görög szót adnak vissza vele: _________ (paran-csolók) és __________ (nagy urak); így ez a szó egyszerre je-lent kormányzati személyt és a legfelsô társadalmi osztálytagját. Ilyen kettôs – tehát egyszerre igazgatási és társadal-mi, arisztokratikus – jelentéssel szerepel a szó a legrégibborosz eredetû emlékekben is: a boljarin vagy bojarin irányító

II. ELÔADÁS

35


személy, és egyszersmind magas rangú, a legfelsô társadal-mi osztályhoz tartozó ember. A boljarin jobbára azt a szere-pet játszotta a kormányzásban, hogy tanácsot adott a fejede-lemnek, részt vett a dumában vagy a tanácsban – dumec, azaza tanács tagja volt, ez magyarázza, hogy a boljarsztvo vagybojárság szóval a görög ________ és latin senatus szavakatfordítják legrégebbi egyházi szláv emlékeink. A bojarin mára XI–XII. században felvette ezt a jelentést, a fejedelmi taná-csos jelentését. Mint a fejedelem tanácsadója, a bojár külön-bözött az egyszerû férfitól, tehát a kíséret egyszerû tagjától.Emlékezzenek csak a krónika elbeszélésének arra a klasszi-kus helyére, ahol a polovec fogságba esett Igor szeverszkifejedelem sopánkodik a veszteségek felett, amelyeket az el-szenvedett vereség okozott neki: „Hol vannak – mondja – atanácsadó bojárok, hol a vitézkedô férfiak, hol a közezre-dek?” Így tehát a bojár mint tanácsadó, mint dumec külön-bözik a harcos férfitól. A Russzkaja Pravda nem ismeri abojárt a szó kormányzási értelmében. Fejedelmi férfiaknaknevezi az idôsebb kíséret tagjait, ám a régi emlékekben a fe-jedelmi férfi a bojár szinonimája: a Lavrentyij-évkönyv egyikmásolata azt írja, hogy amikor Oleg bevette Szmolenszket,odahelyezte a maga féfiját, azaz helytartóját; egy másik,ugyancsak régi másolatban (Troickij, XV.) a fenti fordulathelyett a következôket olvashatjuk: „odahelyezte bojárját”. Dea régi Rusz jogi nyelvén a bojár szónak is egyszerre volt tár-sadalmi-gazdasági és jogi jelentése: a bojár mindenféle ki-váltságos földbirtokos, akár az idôsebb, akár az ifjabb kísé-rethez tartozik. Bojárnak neveztek minden földdel rendelke-zô szolgáló embert; ezért hívhatták örökbirtokát bojarscsiná-nak – ezzel a szóval a XVI–XVII. századi emlékekben talál-kozunk. Ilyen értelemben használja a bojár szót a RusszkajaPravda is; ahol csak elôfordul benne ez a kifejezés, mindigösszekapcsolódik a rabszolgatartó vagy a földbirtokos fo-


36


galmával. Mint kiváltságos földtulajdonos, a RusszkajaPravdában a bojár a szmerddel, a szabad földmûvelô paraszt-tal áll szemben.

A boljár vagy bojár szó mellett régi emlékeinkben – kiválta fordításokban – egy másik kifejezés is elôfordul, s ez a bil.A bil, akárcsak a bojár, nagy urat jelent, s ugyanazt a két gö-rög szót adja vissza _________ és __________. Malalasz régi,fordításos krónikájában Julius Caesart „a bilek ölték meg”;Georgiosz Hamartolosz világkrónikájában pedig az áll,hogy „elküldte biljét”, azaz nagy urát. Egyébként az Igor-ének is ismeri ezt a kifejezést. Emlékezzenek csak arra a hely-re, ahol Szvjatoszlav, tudomást szerezvén ifjabb nem-zetségtársainak, Igornak és Vszevolodnak a vereségérôl, ígysiránkozik: „Nem látom már hatalmon a hatalmas és dús-gazdag, harcosokban bôvelkedô jó bátyámat, Jaroszlavot,csernyigovi bilekkel”, akik „pajzs nélkül, csizmaszárba du-gott késsel, üvöltve gyôznek le hadakat, dalolva a dédapákdicsôségét”. De ha nem tévedek, a XI–XII. századi oroszírásbeliség ismert emlékeiben ez az egyedüli hely, ahol a bilszó elôfordul. Most pedig térjünk át az ifjabb kíséret összeté-telére!

GRIGY • A XI–XII. századi emlékek ilyen kifejezésekkel jelö-lik a kíséret alkotórészeit: bojárok és grigy vagy grigyba; bo-járok és otrokok; bojárok, otrokok és gyetszkije. Mivel a bojárokszó az idôsebb kíséret tagjait jelölte, ezért az ifjabb kíséret agrigybôl, az otrokokból és gyetszkijébôl állt. Úgy tetszik, agrigy az ifjabb kíséret tagjait jelölô legrégebbi szavunk. Azelbeszélô irodalom megôrzött valamilyen utalást e szó ide-gen, varég eredetére. Az Ôskrónika (Poveszty Vremennih Let)azon a helyen, ahol elbeszéli, hogyan szilárdította meg ha-talmát Kijevben, s hogyan kezdett adót kivetni a meghó-

II. ELÔADÁS

37


dított törzsekre Oleg, elmondja, hogy a fejedelem a novgo-rodiakat is megadóztatta, akik „a mirre elosztva” fizettek avarégoknak. Ezek a varégok nem mások voltak, mint az azôrcsapat, amelyet Oleg Novgorodban hagyott a tatárok ôr-zésére; eltartásáról úgy gondoskodtak, hogy évente 300grivnát hajtottak be a novgorodiaktól. Az 1014-es év kap-csán ugyanez a krónika elmondja, hogy amikor Vlagyimirfia, Jaroszlav volt a novgorodi fejedelem, meghatározott idô-közönként, állandó adó gyanánt 200 grivnát fizetett atyjá-nak Novgorod nevében, míg „ezret szétosztott a novgorodigrigy között”. Ezek a grigyek szemlátomást ugyanannak avarég csapatnak a harcosai, amelyet a határok védelméreváltozatlanul fenntartottak Novgorodban.

A grigy jelölhet egy-egy személyt, de lehet gyûjtônév is;használták az ifjabb kíséret tagjára és az egész ifjabb kíséret-re; ez utóbbi, gyûjtônév használatában volt egy másik, pár-huzamos alakja is: grigyba. Némelyek a skandináv gred –kard – szóból eredeztetik, és a „kardviselô” jelentést tulajdo-nítják neki. Úgy tetszik, helyesebb magyarázatot adnak aszóra azok, akik a skandináv hird vagy hirdin szóból vezetikle; ez a kifejezés gyakran elôfordul a skandináv sagákban ésa konung testôreit jelenti, akik a királyi udvarban a királykörül élnek. A Szent Olafról szóló sagákban két alakkal ta-lálkozunk: hird és (gyûjtônévi alakjában) hirdsveit. Grot, askandináv nyelvjárások nagy ismerôje, az izlandi grid szó-ból származtatja: a grid házat, palotát, udvart jelent. Mivel agrigy szó a fejedelem udvari szolgáit jelöli, ez magyarázatotad a hajdani gridnyica kifejezésre: a gridnyica az udvarnak aza része volt, ahol a grigy élt, s ahol a fejedelmi kíséret gyüle-kezett. Miként a krónika elbeszéli, Vlagyimir fejedelem min-den héten egyszer, vasárnap vendégül látta a gridnyica ud-varán bojárjait, a grigyet, a száznagyokat, tizedeseket és amegfontolt embereket (narocsitije ljugyi). Késôbb, a XIII. szá-


38


zad folyamán eltûnik a grigy szó, s helyette a dvor – az udvar– kezdi jelölni a fejedelem ifjabb kíséretét: „elküldte udvarátharcolni”, „elmegy udvarával”, és így tovább.

OTROKI ÉS GYETSZKIJE • Az otroki és gyetszkije kifejezések-nek már a jelentése is az ifjabb kíséret tagjaira utal; fiatalem-berek ezek vagy a fiatalság, ahogy még nevezték ôket. Bárvalamelyes szolgálati különbséget megállapítanak e kife-jezések között, úgy vélik, hogy gyetszkijének a kíséret vol-taképpeni harcos tagjait nevezték, „a vitézkedô férfiakat”,miként a fogságba esett Igor kifejezi magát, otrokoknak pe-dig a fejedelem voltaképpeni udvari szolgálóit. Nehéz meg-mondani, létezett-e ilyen különbség a XII. században; az ud-vari szolgálók természetesen egyszersmind vitézkedô fér-fiak, harcosok voltak.

A XII. század közepéig talán az ifjabb kíséret valamennyielemét grigynek nevezték, mindazokat, akiket késôbb az ud-var szóval jelöltek. A dvor azaz udvar szó utóbb két kifeje-zésre vált szét: szlugi dvornije (udvari szolgálók) és dvorjanye,ami (udvaroncot, udvari szolgálattevôt) jelent. E kettôugyanazt a fogalmat jelöli, amelyet korábban a grigy vagygrigyba fejezett ki; ezek a szavak a XII. század végén vagy aXIII. század elején jelennek meg. Az udvaroncok (dvorjanye)– udvari szolgálattevôk; ebben az értelemben szerepelnek aXIII. század eleji elbeszélésben. Az elbeszélés egyik másola-ta, a Lavrentyij-évkönyv, a rjazanyi fejedelmek között 1217-ben kitört viszály elbeszélése közben bojárokról és szolgá-lókról beszél, míg egy másik gyûjtemény, a legrégebbi Nov-gorodi Évkönyv, ugyanezen eseményekrôl szólván, bojárok-ról és udvaroncokról beszél. A Lavrentyij-évkönyv az Úr szol-gálóinak nevezi a livóniai lovagokat, az Ipatyij-évkönyv vi-szont az Úr udvaroncainak; ez utóbbi kifejezéssel valódi jo-

II. ELÔADÁS

39


gi aktusban is találkozunk: a németekkel 1229-ben kötöttszmolenszki szerzôdés némelyik német megbízottat az „Úrudvaroncaként” (dvorjan) említi.

A fejedelmi kísérettôl mint a fejedelem állandó hadsere-gétôl megkülönböztették az olyan harcosokat, akiket csu-pán egy-egy hadjáratra fogadtak fel a nem szolgálattevô la-kosság körébôl, az emberek közül. Ezek a harcosok rendesenvárosi ezredeket alkottak; élükön fejedelmi bojárok, ezre-desek (tiszjackije) álltak. Ezek a községi harcosok, akik nemtartoztak a fejedelem állandó hadseregéhez, a voj (katona)nevet viselték. A katonák – a városi vagy falusi lakosságbólfelfogadott községi népfelkelôk (opolcsenyec) – adták a váro-si ezredeket. Ez magyarázza a fogságba esett Igor sirámábanszereplô fordulatot, amelyet már idéztem: „Hol vannak atanácsadó bojárok, hol a vitézkedô férfiak, hol a közezre-dek?” – tehát a városi ezredek.

KMETEK • A fegyverviselô embereket, akár a fejedelem kísé-retéhez tartoztak, akár a köznépbôl kerültek ki, a jelekszerint olykor a kmet vagy – gyûjtônévi alakjában – kmetyjenem jogi kifejezéssel jelölték. A kmet vagy kmety katonás-kodó embert jelent, akár fejedelmi szolgálatban állt az illetô,akár nem; persze leggyakrabban a fejedelmi kíséret vitézeit,fegyverforgató embereit illették ezzel a megnevezéssel. A szódélrôl származik; a régi egyházi szláv emlékekben általábanharcost, katonát jelent. A délszláv nyelvekben azonban másjelentése volt, mégpedig paraszt, földmûves; ilyen értelem-ben használták a parasztságra vonatkozó bizánci törvény-alkotás emlékei a _______ szót. Ez magyarázhatja, hogyankerült a kmet szó a szláv nyelvjárásokba; szemlátomást azo-nos a latin comesszel, mely általában vazallust, különösenpedig idegen földön élô parasztot jelent. Érdekes, hogy a


40


kmet szó nálunk más árnyalatot vett fel: a harcos embertkezdte jelenteni, az udvaroncot (dvorjanyin), azt a vazallust,aki szolgál, nem a földet mûveli. A Lavrentyij-évkönyvben aztolvastuk, hogy amikor 1075-ben németek keresték fel Szvja-toszlav csernyigovi fejedelmet, s ô elkezdte megmutatnielôttük gazdagságát – selymeket, aranyat, ezüstöt –, a néme-tek így válaszoltak a fejedelem kérkedésére: „többet érnekmindezeknél a kmetek, mert a férfiak ennél többet is szerez-nek”; tehát a kmet férfit, harcost jelent. Az Igor-énekben ahadba vonult Vszevolod fejedelem azt mondja kurszki har-cosairól: „Az én kurszki embereim kemény kmetek”; de ne-héz megmondani, kikrôl beszél: a kurszki fejedelem kísére-térôl vagy a városi harcosokról.

EMBEREK • A katonák (voji) képeztek – háborúban teremtett– kapcsolatot a fejedelmi kíséret és az emberek, a ljugyi, aszabad, de fejedelmi szolgálatban nem álló lakosság között.A ljugyi vagy ljugyije közös megnevezéssel jelölt nem szol-gáló, szabad osztály több gazdasági rétegre oszlott; ezekvoltak a gosztyok, kupecek, szmerdek, zakupok vagy najmitok.

GOSZTYOK • A goszty szó már a X. században, a görögökkelkötött szerzôdésekben elôfordul; itt megkülönböztetik aszoltól. A szolok fejedelmi követek, kereskedelmi intézôk,akik a fejedelem áruját árusították Konstantinápolyban.A gosztyok szabad kereskedôk, akik a fejedelmi szolokkalegyütt érkeztek Bizáncba kereskedni. A goszty szó kezdettôlfogva azokat a kereskedôket jelentette nálunk, akik külföldipiacokkal tartották a kereskedelmi kapcsolatot; szorosabbértelemben azokat a városi kereskedôket, akik más városok-kal kereskedtek. Ezért a gosztyity ige (mai jelentése: ven-

II. ELÔADÁS

41


dégeskedni) azt jelentette: általában kereskedni; a RusszkajaPravdában gosztyinyec velikije – a nagy kereskedelmi út.

KUPECEK • A XIII–XVI. századi novgorodi kupecek – és fel-tehetôen a legôsibb városok kupecei is – közepes forgalmatbonyolító kereskedôk voltak, akik városi céhekbe vagy ke-reskedôszövetségekbe – úgynevezett századokba – tömö-rültek. Erre utal a novgorodiak és a fejedelmek közötti szer-zôdések egyik feltétele: „A kupec a századába megy”; Nov-gorodban valóban létezett kupecszázad (kupeckoje szto, ku-peckaja szotnya), hogy úgy mondjam, kupeccéh.

A VÁROSOK VAGY EMBEREK ÖREGJEI • A városi lakosságonbelül elkülönült egy osztály, amelynek jelentése nem jogi,hanem politikai természetû volt. Ezt az osztályt a legrégeb-bi idôkben – miként az Ôskrónika szerzôjének Szent Vla-gyimir koráról szóló elbeszélésébôl látható – a sztarci gradsz-kije, vagyis a városok öregjei vagy sztarci ljudszkije, vagyis azemberek öregjei kifejezéssel nevezték meg. Ez a kifejezés igensokféle értelmezésre adott alkalmat. Némelyek úgy látták,hogy a legidôsebb városlakókról van szó, akikkel Vlagyimirfejedelem sûrûn tanácskozott a legfontosabb ügyekben (bo-járai mellé ültetvén ôket). Mások Kijev tekintélyes katonainemzetségeinek legrangosabb képviselôit látták bennük,akiket koruk és tapasztaltságuk a többi polgár fölébe helye-zett. Akadnak, akik azt gondolták, hogy az ôsi keleti szlávtörzsek fejei ezek az emberek, akik a fejedelmek alatt is meg-ôrizték a jelentôségüket, bekerültek a fejedelmi kíséretbe.Végezetül vannak, akik egyszerûen azt tartják, hogy a váro-sok öregjei a városi háztulajdonosokat, a nem szolgálattevôosztály jómódú gazdáit jelenti. Úgy tetszik, ennél határozot-


42


tabb politikai tartalmat is találhatunk ebben a kifejezésben,ha abból indulunk ki, amit az Ôskrónika mond. Vlagyimirlakomákra hívta boljárjait és a sztarejsinokat, a legöregebbeket– ez utóbbiak különböznek a bojároktól és a grigyektôl. Má-sutt a legöregebbek helyett száznagyok, tizedesek és megfontoltemberek szerepelnek, akik szintén különböznek a bojároktólés grigyektôl, tehát a fejedelem kíséretének tagjaitól. Vlagyi-mir fejedelem ünnepi alkalmakkor lakomára hívta magáhoza bojárokat, a városi helytartókat és „minden város” legöre-gebbjeit. Következésképpen nem csupán Kijev legöregebbjei-rôl volt szó. Kik voltak ezek a legöregebbek, akik nem tartoz-tak sem a bojárok, sem a grigyek közé? Szemmel láthatóan aszáznagyok, tizedesek és a megfontolt emberek voltak; a száz-nagyok és tizedesek a városi ezred részeinek, a századoknakés tizedeknek a parancsnokai voltak; élükön az ezredes, azezred parancsnoka állt. A városi és falusi lakosok alkottaterületek (oblasztyi) vezetô városai adták az ezredeket, me-lyek neve tiszjacsa volt; ezredes azaz tiszjackij, százados vagyszotszkij, tizedes vagy gyeszjatszkij csak a vezetô városokbanakadt; csak az ilyen városok rendelkeztek egész katonaiezred szervezettel. Ez magyarázza, hogy Pszkovnak sohanem volt ezrede, hiszen ez a város a XIV. századig egy másikváros fennhatósága alatt maradt; s még azt követôen is,hogy függetlenné vált Novgorodtól, és önálló területi város-sá lett, nélkülözte az ezredes, tiszjackij intézményét; helyettekét helytartót, poszadnyikot választottak. Mint a hadra keltvároslakók képviselôit, ezeket a katonai elöljárókat a legré-gebbi idôkben nyilvánvalóan a városi lakosság körébôl vá-lasztották. Novgorodban az ezredeseket, századosokat és tize-deseket késôbb is választás útján jelölték ki; Nagy-Novgorodegyébként is megôrizte azt az ôsi városi szervezetet, amelya XI–XII. században minden „nagy” városnak – tehát a terü-letek vezetô, rangidôs városainak – a sajátja volt. E parancs-

II. ELÔADÁS

43


nokok közös megnevezése sztaroszta, azaz rangidôs vezetôvagy elöljáró volt; az évkönyv minden városok legöregebbjei-nek (sztarejsini po vszem gorodam) nevezi ôket. E katonai elöl-járók testületének másik megnevezését a Vlagyimirról szólóévkönyv elbeszélésben találjuk: a városok vagy emberek öreg-je – sztarci gradszkije vagy ljudszkije, a sztarecek és sztarosztáka városi ezredeknek és azok részeinek parancsnokai. A XI–XII. században, Vlagyimir után nem szerepel többé a kró-nikákban a városok öregje, ami arra utal, hogy ezeket a tiszt-ségeket kinevezés által kezdték betölteni: a fejedelem jelölteki a tisztségviselôket kíséretének tagjaiból. De amikor avárosok vagy emberek öregje kifejezés eltûnik, a városi lakos-ság élén megjelennek a legjobb férfiak, a lucssije muzsi;általában a városi népgyûlés, a vecse hangadói ôk. A legjobbférfiak szemlátomást a városi kereskedô-iparos elôkelôségek;kezdetben – miként Novgorodban a késôbbi idôkben is –közülük választották a katonai elöljárókat, az ezredeseket,századosokat és tizedeseket. Így tehát a városok öregjei a X.században a városok katonai közigazgatását jelenti, míg aXI–XII. századi legjobb férfiak annak a felsô osztálynak a tag-jai, amelybôl korábban a városok öregje kikerült. Az évkönyv-ben a fejedelem és a városi népgyûlés között rendszerint ottállnak közvetítô gyanánt a legjobb emberek mint a gyûlés kép-viselôi és egyszersmind hangadói.

SZMERD • Nehezebb megmagyarázni a szmerd szó jelenté-sét. Régi fordításos emlékeinkben a szmerd a görög ______szónak felel meg, s ez annyit tesz, mint magánszemély, köz-ember. Úgy tetszik, ez a szó nálunk szorosabb jogi jelentéstnyert. A régi Novgorodi Évkönyv elbeszélvén, hogyan segí-tették a novgorodiak Jaroszlavot Szvjatopolk elleni harcá-ban, azt mondja, hogy a gyôzedelmes Jaroszlav megjutal-


44


mazta novgorodi harcosait: a sztaroszták fejenként 10 griv-nát kaptak, a novgorodiak ugyanennyit, a szmerdek pedigegy-egy grivnát. Így tehát a fejedelem a novgorodi ezredenbelül megkülönböztette a sztarosztákat vagy tiszteket (száza-dosokat, tizedeseket), a közrendi városiakat – a vezetô városlakosait – és a szmerdeket. Amibôl az következik, hogy aszmerdek faluról jött, egyszerû városi harcosok. Ez a szmerdszó jelentése a novgorodi jog késôbbi emlékeiben is. A feje-delmekkel kötött szerzôdések tartalmaznak egy olyan fel-tételt, hogy a kupecnek a századába kell mennie, a szmerdnekpedig a pogosztjába: „Aki kupec, menjen a századába, aszmerd pedig a pogosztjába.” Tehát a szmerd a pogoszt, a falusiközösség tagja. Ezért kell arra gondolnunk, hogy szmerdnekneveztek minden szabad falusi lakost; a szmerd ilyen jelenté-sére utal a Russzkaja Pravda is. A voltaképpeni városlakó-kat nem nevezték szmerdnek. Egy ízben, amikor Szvjatopolkés Monomah Kijevbe hívta Oleget, hogy a püspökök, apá-tok, bojárok és városi lakosok jelenlétében alkossanak tör-vényt az Orosz föld számára, Oleg így felelt az üzenetre:„Nem illô, hogy püspök vagy apát, vagy szmerd elôtt tör-vénykezzem”; itt tehát a szmerd szó a bojárokat és a városilakosokat fedi. De ez nyilvánvalóan nem jogi szóhasználat,hanem közönséges szitkozódás: Oleg parasztnak szidta elnem csupán a közrendû városlakókat, de a bojárokat is – azegyházi méltóságok kivételével mindenkit. Nem tekinthe-tünk jogi meghatározásnak egy olyan fordulatot, amelybena szó szitok gyanánt szerepel.

NAJMITOK VAGY ZAKUPOK • Emlékeink megkülönböztetika szmerdektôl a najmitokat, azaz felfogadott embereket, illetvea zakupokat vagy zálogos embereket – a függô sorú dolgozó-kat. Az olyan najmitot, aki más ember földjén, más ember

II. ELÔADÁS

45


szerszámaival dolgozik rolejnij zakupnak, azaz zálogos föld-mûvelônek nevezték. A szûkebb értelemben vett szmerd ez-zel szemben olyan paraszt volt, aki nem valaki másnak aföldjén élt; a szmerd tehát állami paraszt, fejedelmi – állami– földön gazdálkodik. Ilyen értelemben különböztetik mega szmerdeket a novgorodi írásos emlékek a polovnyikoktól,tehát az olyan parasztoktól, akik magánbirtokosok földjéndolgoztak. Ez a különbség ad magyarázatot arra, hogy agyermektelen szmerd örököse a Russzkaja Pravda szerint afejedelem.

Íme a – fejedelmi szolgálatban álló, szolgálattevô (szlu-zsilij) vagy nem szolgálattevô (nyeszluzsilij) – szabad lakos-ság összetétele.

HOLOPOK • A XI–XII. századi óorosz társadalom utolsó osz-tályát a holopok (____π__, ____), azaz rabszolgák vagy szolgáktették ki.

Ennek a rendnek a tagjait a következô grammatikai ala-kokkal jelölték: a holop szóval a férfiakat, a nôket a raba szó-val. Jogi emlékeinkben nem – vagy csak ritkán – fordul elôa hímnemû rab és a nônemû holopka alak; a rab változattalcsak az egyházi írásbeliség emlékeiben találkozunk. A Russz-kaja Pravda nem ismeri el személynek a holopot; csupánmint tulajdont védi, mint személyt nem. De ez nem feleltmeg a valóságos viszonyoknak. Meglehet, ez a pontatlansága Russzkaja Pravda jogi hézagaival függ össze. A valóság-ban – úgy tetszik, elsôsorban az egyház sürgetésének ha-tására – a holopok vagy rabszolgák már a XII. században – haugyan nem elôbb – olyan osztályt alkottak, amelynek sajá-tos, törvény biztosította helye volt a társadalomban. Annakbizonyítékául, hogy a szolga személy volt, akinek jogait ésérdekeit védte a törvény, felidézhetjük a Russzkaja Pravda


46


ama paragrafusát is, amely szerint, ha a raba urának hibá-jából anyává lesz, gyermekeivel együtt szabadon kell bo-csátani. A XII. század végérôl s a XIII. század elejérôl szár-mazó emlékek tanúsága szerint a törvény védte a raba életétés személyét, akárcsak a szabad emberekét, csupán az értekiszabott büntetés volt valamivel kisebb. Abban a szerzô-désben, amelyet a XIII. század elején a németekkel kötött Ja-roszlav novgorodi fejedelem, a következôket olvassuk: „Haki egy rabát erôvel leterít, de szégyenbe nem hozza, fizessena sértésért egy grivnát. De ha szégyenbe hozza, a raba sza-bad.” A németekkel kötött, 1229-es szmolenszki szerzôdés-ben pedig ez áll: „Az ki megüt egy holopot, egy grivna kunátfizessen.” A holopokat ez idô tájt nem osztották a görög-ró-mai jognak megfelelô alfajokra, nem adózó vagy teljes (obelnijvagy polnij) és idôleges (vremennij) szolgálókra; ez utóbbiakatlegrégebbi jogi emlékeink nem nevezik meg külön termi-nussal. Emlékeinkben akad néhány kifejezés, melyek aholopok helyzetére vonatkoznak, ám azóta megváltoztattákjelentésüket. Ilyen a rabotaty ige. Rabotaty ma azt jelenti: dol-gozni, akkoriban azonban még nem tapadt hozzá ez a jelen-tés. A munka – s kivált a fekete, falusi, mezôgazdasági mun-ka – fogalmának kifejezésére jobbára a sztradaty igét hasz-nálták (mai jelentése: szenvedni). Sztrada annyit tett, mint amunka, a mi fogalmaink szerint fôként mezôgazdaságimunka; innen a sztradnaja pora kifejezés, mely a nyári mezeimunkák idejét jelölte. Rabotaty eredetileg azt jelentette: szol-gaviszonyban állni egy úrral vagy béresként szolgálni. Ez ajelentés ad magyarázatot az Oleg és a görögök között kötöttszerzôdés egyik cikkelyének címére: „Görögországban, akeresztény cárnál béresként szolgáló oroszokról”, ahol a bé-resként szolgáló kifejezés helyén a rabotajuscsije jelzô áll. Asztradaty – dolgozni, jobbára fekete, mezôgazdasági munkátvégezni – igébôl származik az óorosz sztradalnyik vagy

II. ELÔADÁS

47


sztradnyik szó, amely egyszerû dolgozót, többnyire mezô-gazdasági munkást jelentett. Emlékezzenek arra is, hogy akrónikás sztradalecnek nevezi Vlagyimir Monomahot, sztra-dalec az Orosz földért (Russzkaja zemlja), azaz olyan fejede-lem, aki sokat dolgozott, fáradozott az Orosz föld javára.

ÖSSZEFOGLALÁS • Így tehát a XI–XII. századi óorosz társa-dalom kettôs felosztási alapon az osztályok két párhuzamossorára tagozódott. Politikailag – a fejedelem és az alattvalókközötti viszony tekintetében – két osztályra vált szét: fejedel-mi férfiakra és emberekre. Gazdaságilag – az egyének anyagihelyzete alapján – bojárokra, városi lakosokra, szmerdekre ésholopokra oszlott; ez utóbbiak teljes szolgaságban voltak,vagy csupán ideiglenes függôségben, illetve kötelmi vi-szonyban. Az ideiglenesen függô személyek közé sorolhat-juk a Russzkaja Pravda rolejnij zakupjait, a más földjén, desaját szerszámaikkal gazdálkodó parasztokat. A bojár ki-váltságokat élvezô magánföldbirtokos; a szmerd szabad pa-raszt, aki állami földön gazdálkodik a saját mezôgazdaságiszerszámaival és tôkéjével; a najmit félig szabad munkás, akimásnak a földjén dolgozik, és adósi kötelezettségeket vállalurával szemben, míg a holop olyan függô személy, akineknincs saját tulajdona.

TEMPLOMI EMBEREK • A XI–XII. században a polgári tár-sadalom mellett létezett egy másik, egyházi társadalom is.E két évszázad egyházi törvényhozásának emlékeiben ez atársadalom a templomi (cerkovnije) vagy menhelyi (bogagyelni-je) emberek megnevezés alatt szerepel. Ezeket az embereketjogilag az különböztette meg a polgári társadalom tagjaitól,hogy minden ügyükben az egyházi hatalom rendelkezett


48


fölöttük. Ez a társadalom a – fehér és fekete – papságon kí-vül olyan világi személyekbôl állt, akik az egyház vagy egy-házi intézmények szolgálatában voltak (áldozati kenyérsütôasszony, alszerpap, orvos), vagy akiket az egyház tartott el,akik az isten egyházából éltek: a nyomorékok, a rokonságnélkül maradtak és általában a közösségekbôl kihullott em-berek (izgoj). Ez utóbbiaknak négy alfaját különbözteti mega novgorodi Szófia-székesegyház (Szofijszkij szobor) temp-lomi szabályzata: 1. az a pópafi, aki nem tanult meg írni-olvasni, 2. a tönkrement kupec, 3. a szabadságát megváltottszolga és 4. az idô elôtt árvaságra jutott fejedelmi sarj. Ígytehát a régi Ruszban azt az embert nevezték izgojnak, aki –a maga hibájából vagy a körülmények szerencsétlen alaku-lása folytán – elveszítette veleszületett rendi jogait, és meg-határozott társadalmi hely nélkül maradt; az ilyen ember azegyház oltalma alá helyezhette magát.

Így tehát a XI–XII. századi orosz társadalom három szem-pont szerint tagozódott: politikai, gazdasági és egyházi ala-pon. A templomi emberek nem alkottak sajátos osztályt a pol-gári társadalmon belül, hanem azzal párhuzamos, különtársadalom voltak, mivel kiléptek annak valamennyi osztá-lyából, a fejedelmektôl lefelé.

II. ELÔADÁS


III. ELÔADÁS

Társadalmi tagozódás (folytatás) – A társadalom összetétele a széttagolt-ság korában – Szolgálattevô emberek – Fekete emberek – Holopok – A XVI–XVII. századi orosz társadalom összetétele – Szolgálattevô karok – Községikarok vagy lakozó emberek – Járadékfizetô emberek – Városi emberek (poszad-lakók) – Gosztyok – Árus és posztós századok – Fekete századok és szlo-bodák – Járási emberek – Járadékot nem fizetô emberek – Dologtalan em-berek – Holopok – Szolgálattevô kabala – Adóskabala – Lakozási bejegy-zés

A TÁRSADALOM ÖSSZETÉTELE A SZÉTTAGOLTSÁGKORÁBAN (XIII., XIV. ÉS XV. SZÁZAD) • A XIII–XV. szá-zad társadalmának osztályai már megnevezésük által iskapcsolatban állnak a megelôzô századok társadalmi tago-zódásaival. A polgári társadalom két embercsoportra osz-lott: a felsô osztályt a szluzsilije ljugyi, vagyis a szolgálattevôemberek alkották, az alsót a csornije ljugyi, a fekete emberek.A fekete embereket a XV. században zemszkije ljugyi, községiemberek néven is emlegették; így például Dmitrij Semjaka ésVak Vaszilij 1436-ban kötött szerzôdése ilyen társadalmiosztályokat sorol fel: fejedelmek, bojárok, bojárfik, szabad szol-gálók és községi emberek. Mindeme csoportok több rétegreoszlottak.

SZOLGÁLATTEVÔ EMBEREK • A szluzsilije ljugyi, azaz szol-gálattevô emberek (miként manapság nevezzük ôket – az írá-sos emlékekben nem találkoztam ilyen kifejezéssel) az aláb-bi rétegekre tagozódtak: 1. bojárok és szabad szolgálók, vala-

50


mint 2. a háznagy alatti (szlug pod dvorszkim) szolgálók, akiknem számítottak szabad embereknek. A bojárok és a szabadszolgálók között helyezkedik el a gyetyi bojarszkije, tehát abojárfik közbeesô csoportja. Az idô tájt, úgy tetszik, még szószerint értették ezt a kifejezést: bojári származású fiatalem-bereket jelölt, akik maguk még nem szolgáltak rá a bojárrangra. Ily módon a szolgálattevô osztály felsô rétege háromelembôl állt: bojárokból, bojárfikból és szabad szolgálókból.Más emlékekben a szabad szolgálók helyén a ljugyi dvornije,udvari emberek kifejezés áll. A ljugyi dvornije nyilvánvalóanugyanazok a szabad, katonáskodó emberek, akiket az év-könyvek a XIII. század elejétôl fogva olykor a udvaronc (dvor-janye) néven említenek. A bojárfik szemlátomást csak szár-mazásuk tekintetében különböztek a nemesektôl vagy azudvari szolgálóktól; ôk is udvari szolgálók voltak, csak bo-jári származásúak. A Volhíniai Évkönyvben az 1281-es évnélmindenesetre a következô megjegyzést találjuk (Vlagyimirama két szolgáló emberének egyikérôl van szó, akik elesteka lengyelek elleni harcban): „Elesik másik udvari szolgálója,a kedves bojári gyermek Mihajlovics, kinek neve Rah.” Te-hát a bojári gyermek udvari szolgálóként szolgált Vlagyimir fe-jedelemnél. Ezt a csoportot megillették bizonyos jogok, me-lyekkel mások nem rendelkeztek; például tagjai szabadonátmehettek egyik fejedelemtôl a másikhoz anélkül, hogyemiatt elveszítették volna az elhagyott fejedelemségben –örökbirtokban – szerzett vagyonjogaikat. Továbbá, a bojár-fik a fejedelmi igazgatás eszközei voltak, kormányzati tiszt-ségeket viseltek; ez az ô elôjoguk volt. A XIV–XV. századirészfejedelmek szerzôdéseiben olykor találunk egy megha-tározást, amely például az Iván Kalita fiai között 1341-benlétrejött szerzôdésben így hangzik: „A szabad szolgálók pe-dig szabadok (vagyis annak a fejedelemnek szolgálnak,amelyiknek akarnak – V. K.): aki atyánknál táplálási java-

III. ELÔADÁS

51


dalmat és megbízást kapott, az nálunk is.” Táplálási java-dalmazásban részesülni azt jelentette, hogy az illetô jöve-delemmel járó kormányzati tisztséget tölt be; megbízatástviselni, megbízottnak – dovodcsiknak – lenni annyit tett,mint a fejedelem különbözô alkalmi kormányzati megbízá-sait teljesíteni. E három csoport – a bojárok, a bojárfik és a sza-bad szolgálók (szlugi volnije) vagy udvari szolgálók vagyis udva-roncok (szlugi dvornije, azaz dvorjanye) – a korábbi fejedelmiférfiak és grigyek megfelelôje volt.

A háznagy alatti szolgálók a fejedelemnek azok az udvariszolgálói voltak, akik fölött a fejedelmi háznagy (dvorszkij)vagy udvarmester (dvoreckij) rendelkezett. Abban különböz-tek a szabad szolgálóktól, hogy nem tartoztak a fegyvereskísérethez, hanem gazdasági szolgálatot teljesítettek a feje-delmi udvarban; továbbá abban is mások voltak, hogy nemvolt joguk megválasztani a különbözô fejedelmi udvarokközül azt, amelyikben szolgálni kívántak, és ugyanakkormegôrizni mindama vagyonjogokat, melyekre az elhagyottfejedelemségben szert tettek. Ôk is kaptak földet a fejede-lemtôl, de a szolgálat befejeztével elveszítették földjüket; azilyen föld a késôbbi adománybirtok, a pomesztyje ôstípusa.Ezek a háznagy alatti szolgálók is két rétegbôl álltak: szabademberekbôl (ljugyi volnije) és teljes szolgákból (holopi polnije).Közülük kerültek ki a titkárok (gyjaki), írnokok (podjacsije) ésa különbözô udvari mesteremberek: a hódvadászok, falka-mesterek, kertészek, akiknek közös megnevezése gyeljuji, az-az dolgos (gyelovije) emberek – munkások, mesterek – volt.

FEKETE EMBEREK • A második osztály a fekete vagy községiemberekbôl (ljugyi csornije vagy zemszkije) állt. Ezek városivagy falusi emberek (szabad parasztok) voltak; gorozsanyevagy gorodszkije ljugyi volt a városiak megnevezése, szelcsa-


52


nye a falusiaké. A szelcsanyin vagy falusi fekete ember szem-látomást megfelelt a korábbi szmerdnek; ez utóbbi név aszéttagoltság korában is fennmaradt azokon a területeken –Novgorod és Pszkov vidékén –, ahol a régi életmód és vi-szonyok még megôrzôdtek.

HOLOPOK • A holopok ez idô tájt szintén két csoportra tago-zódó, külön osztályt alkotnak; alcsoportjaik a teljes (vagyadómentes) szolgák (korábbi nevük obelnije holopi, most úgynevezik ôket: ogyernovatije) és a szerzôdéses szolgák, akikönként s átmeneti idôre választják a szolgaságot – ez utób-biakat a XV. századtól kabalás szolgáknak nevezik: ôk a ko-rábbi zálogosok, a zakupok megfelelôi.

Az egyházi társadalom nem változott.

Így áll elôttünk a széttagoltság évszázadainak társadalma.E kor valamennyi osztályának tagjai – a teljes szolgák kivé-telével – szerzôdéses, idôleges és személyes viszonyban áll-tak a fejedelemmel. A bojárok, bojárfik és szabad szolgálókmegállapodás alapján szolgálták a fejedelmet, s cserébenmeghatározott jutalmazásban részesültek: táplálási javadal-mat és megbízatást kaptak, tehát a fejedelem valamilyen bí-ráskodási-kormányzási tisztséget ruházott rájuk, mellyel jö-vedelem járt. Ezek az emberek fegyveres, katonai szolgálók.A háznagy alatti szolgálók származásukat tekintve szabademberek vagy fejedelmi szolgák, holopok voltak; nem katonás-kodtak, hanem az udvari gazdaságban teljesítettek szolgála-tot, és ez a szolgálat félszabad helyzetbe süllyesztette ôket,ami megfelelt az óorosz jognak, hiszen ez a ház körüli gaz-dasági szolgálatot a szolgaság egyik forrásának tekintette.Az udvari gazdaságban teljesített szolgálatot földadomá-

III. ELÔADÁS

53


nyokkal jutalmazták. A szabad származású udvari szolgá-lattevôk elhagyhatták szolgálatukat, csakhogy ez esetben el-veszítették a fejedelemtôl kapott földet is, azaz birtokuknem örökbirtok (votcsina) volt, hanem idôleges, feltételesrendelkezésre kapták a fejedelemtôl. A földdel rendelkezôfekete emberek adót fizettek a fejedelemnek, járadékkal tartoz-tak a földért, amelyet a fejedelemtôl birtokba vettek. A szét-tagoltság évszázadaiban a fejedelmek közötti szerzôdéseknémelyike egyenesen kimondja, hogy a városi – vagy falusi– fekete embereknek joga van szabadon átköltözni egyik feje-delemségbôl a másikba. Csak a teljes szolgákat kötötték hoz-zá a fejedelemséghez és a fejedelemhez.

A XVI–XVII. SZÁZADI OROSZ TÁRSADALOM ÖSSZE-TÉTELE • Nincs nehezebb feladat, mint a XVI–XVII. száza-di Moszkvai Állam valamennyi osztályát felsorolni. A kora-beli terminusok nagy részét könnyûszerrel megmagyaráz-hatjuk annak alapján, hogy mi volt a helye a társadalomösszetételében az általuk jelölt osztályoknak. A társadalomhierarchikus rétegek sokaságára bomlott, s e rétegeket aligészrevehetô megkülönböztetô jegyek választották el egymás-tól. Külön nevük is volt: csineknek, karoknak nevezték ôket.E karokat elsôdlegesen két csoportra oszthatjuk: szolgá-lattevô karokra (csini szluzsilije) és községi karokra (csini zemsz-kije) vagy lakozó emberekre (zsileckije ljugyi). A szolgálattevô ka-rok a bojárokból, bojárfikból és udvari szolgálókból (szlugi dvor-nije) álló hajdani fejedelmi kíséretnek feleltek meg, ám e há-rom csoporthoz most még egy társult, amely a korábbi ház-nagy alatti (dvorszkij) szolgálóknak felelt meg, mert most afejedelmi udvarban teljesített szolgálatot nem különböztet-ték meg a fegyveres szolgálattól. A községi karok vagy lakozóemberek a korábbi fekete vagy községi embereknek feleltek meg.


54


SZOLGÁLATTEVÔ KAROK • A szolgálattevô karok ugyancsakkét csoportra váltak szét: tanácsbeli karokra (csini dumnije) ésvoltaképpeni szolgálattevô karokra (csini szluzsilije). A XVI.századi szolgálattevô ember azt mondta a magafajtáról: „Miszolgálattevô emberek vagyunk, nem tanácsbeliek.” A ta-nácsbeli karok a bojárok, a belsô szolgálók (okolnyicsije) és a ta-nácsbeli udvaroncok (dumnije dvorjanye) is két csoportból áll-tak. A moszkvai karokhoz tartoztak azok az emberek, akik amoszkvai jegyzék alapján szolgáltak: az asztalnokok (sztolnyi-ki), a jelvénynökök (sztrjapcsije), a moszkvai udvaroncok (dvor-janye moszkovszkije), azaz a fôvárosi lakosok (felülrôl lefeléhaladó sorrendben). Lejjebb következtek a városi karok; ezekis több kategóriára oszlottak, mégpedig választott udvaron-cokra vagy választékra (dvorjanye vibornije vagy vibor), udvaribojárfikra (egyszerû udvaroncokra) és a voltaképpeni városibojárfikra, akik katonai szolgálatot teljesítettek, azaz a hely-ôrségek állományát adták. A választék a járási udvaroncokfelsô rétege; az idetartozó embereket meghatározott idôre,felváltva nevezték ki „fôvárosi” szolgálatra. Így például avlagyimiri járás leggazdagabb nemeseit a választékon belülkét félre osztották, s ezek hat-hat hónapot szolgáltakMoszkvában. Akadt járás, ahol nem létezett a nemeseknekez a csoportja. A választék átmenet a moszkvai karokhoz, ajárástól a városhoz. Az udvari bojárfik azok a járási nemesek,akik annyira gazdagok és felkészültek voltak, hogy távolihadjáratokban is részt tudtak venni. A városi bojárfik nemvettek részt a távoli hadjáratokban, mert nagyobbrészt nemvolt lovuk, és helyôrségi szolgálatot teljesítettek. Ezeket ajárási nemeseket és bojárfikat kiegészítették a „felvett” – to-borzott – szolgálattevô emberek. A nemesek és bojárfik „aty-juk után”, örökletesen szolgáltak, de a városokban (vagyisaz erôdökben) volt még egy alacsonyabb rétege a harcosok-nak, melyet a kormányzat meghatározott idôre fogadott fel:

III. ELÔADÁS

55


lövészek (sztrelci), pattanytyúsok, tüzérek (puskari), kapu-ôrök (vorotnyiki), segédtüzérek (zatinscsiki), tüzérségi szol-gálat (artillerijszkaja priszluga) stb.

KÖZSÉGI KAROK VAGY LAKOZÓ EMBEREK • Ugyanilyenkis alcsoportokra oszlott a községi járadékfizetô emberekközössége is. Ezeket az embereket rendesen a lakozó emberekkifejezéssel nevezték meg. A lakozó emberek között voltakjáradékfizetôk és olyanok is, akik nem fizettek járadékot.

JÁRADÉKFIZETÔ EMBEREK • A járadékfizetô emberek, attólfüggôen, hogy milyen közösséghez tartoztak, poszadlakókraazaz városlakókra és járási emberekre (ujezdnije ljugyi), azazfalusi lakosokra oszlottak. A városi és járási emberek közöt-ti különbség nem gazdasági, hanem korporatív természetûvolt. Az elôbbiek nem az iparûzôkkel, az utóbbiak nem aföldmûvelôkkel voltak azonosak; miként a városi emberekközött sok volt a földmûves, úgy a járásiak között is sokiparos és kereskedô akadt. A különbség abban állt, hogy akét csoport más és más járadékfizetô közösséghez tartozott– az egyik városi, a másik falusi közösséghez.

VÁROSI EMBEREK (POSZADLAKÓK) • A városi járadékfize-tôk nem egyformán voltak elrendezve a fôvárosban és azállam többi városában. Moszkva városi emberei az alábbirétegekre oszlottak: gosztyok, árus század (gosztyinaja szot-nya), posztós század (szukonnaja szotnya), a fekete századok ésszlobodák kereskedô emberei vagy fekete századok és szlobodák(csornije szotnyi i szlobodi).


56


GOSZTYOK • Már az ôsidôkben gosztyoknak nevezték ná-lunk azokat a nagykereskedôket, akik más városokkal vagyidegen földiekkel bonyolították a forgalmat. A MoszkvaiÁllamban a gosztyok a moszkvai, azaz a fôvárosi kupecekfelsô rétege voltak. Helyzetüket, akárcsak a fôváros többikereskedelemûzô lakosaiét 1. tôkéjük mérete, 2. kötelezett-ségeik jellege határozta meg. Így tehát a goszty megnevezéskét ismérvet egyesített magában: egy gazdaságit és egy poli-tikait. A gosztyok a legnagyobb tôkés kereskedôk voltak.Kotosihin munkájának azon a helyén, ahol meghatározza agosztyok tôkéinek nagyságát, azt mondja, hogy ezek az em-berek húszezer és százezer rubel közötti összeggel keres-kedtek; húszezer rubel a pénz akkori piaci értékét alapul vé-ve több mint háromszázezer rubelt tesz ki mai pénzben szá-molva, százezer rubel pedig körülbelül egymillió mai rubel-lel egyenértékû, mert Alekszej cár egy rubelét – Kotosihinbeszámolója az ô uralkodására vonatkozik – 17 mai rubelleltehetjük egyenlôvé. A gosztyok azontúl, hogy megfizették azadót, melynek lerovása minden járadékfizetô embernekegyforma kötelezettsége volt, még bizonyos külön kötele-zettségeket is teljesítettek, amelyek az állam vagy az uralko-dó hasznára végzett szolgálatokból, kincstári-pénzügyimegbízatásokból állottak. Az ilyen szolgálatot – szemben aszolgálattevô emberek katonáskodásával – keresztcsókoló (ce-lovalnaja), azaz esküvéses szolgálatnak nevezték; a szolgá-lattevô emberek az uralkodó parancsára vagy „atyjuk után”szolgáltak, a kereskedô emberek hitük által, azaz oly módon,hogy megcsókolván a keresztet esküt tettek. Ezek a kincs-tári-pénzügyi megbízatások úgy függnek össze, ahogyan azidô tájt a kincstár bevételi forrásait aknázták, avagy a kincs-tári monopóliumokat kiaknázták. Ezek a jövedelemforrásoka következôk voltak: az eladott áru utáni illetékek vagy vám-illetékek; az italforgalom avagy a kancsóadónak nevezett kocs-

III. ELÔADÁS

57


maadó; az idegen nemzetiségû vagy orosz, Szibériábanvagy másutt élô vadászoktól adó fejében kapott prémekértékesítése – ez utóbbit az uralkodó cobolykincsének nevez-ték. Ezeknek a jövedelemforrásoknak a kiaknázását a kincs-tár kereskedô embereire bízta, akik személyesen a saját va-gyonukkal vagy egyetemlegesen, a mirükkel kezeskedtek abevételért. A járadékfizetô városi közösségek kötelesek vol-tak ilyen megbízottakat választani a saját körükbôl. A leg-fontosabb, a legnagyobb kiadásokkal és a legnagyobb va-gyoni felelôsséggel járó megbízatásokat a gosztyokra ruház-ták, a leggazdagabb kereskedôkre, akiknek a vagyona biz-tosítékot jelentett a kincstár számára, hogy az adót pontosanmeg fogja kapni. Mihelyt valamely kereskedô ilyen kincstárimegbízatásokat kezdett teljesíteni, megkapta a goszty nevet.A goszty elnevezés összefüggött a kincstári megbízatásokteljesítésével: bármilyen nagy tôkéje volt is a kereskedônek,ha még nem teljesített kincstári megbízatást, a goszty nevetnem viselhette. „Úgy ôk (a kereskedô emberek – V. K.) meg-kapják a goszty nevet – mondja Kotosihin –, ha hites fôklesznek a cár ügyeiben és keresztcsókolók a cobolykincstár-ban és a vámházakban és a kancsósházakban.” Nehéz szol-gálat volt ez, a megbízottnak el kellett hagynia Moszkvát;akadt például kereskedô, akit Asztrahánba küldtek begyûj-teni a vámot, mást meg Arhangelszkbe, hogy a vásáron a ke-reskedelmi illetékeket összeszedje, és így tovább. A gosztyo-kat egy évre választották e feladatok teljesítésére; a válasz-táskor szem elôtt tartottak egy bizonyos rangsort, úgyhogyakadt goszty, akinek évente kellett kincstári megbízatásokatteljesítenie. Ezt a gosztyok csekély száma magyarázza, sohanem voltak sokan; 1649-ben (Moszkvában) tizenhármanvoltak, Kotosihin idején harmincan. A keresztcsókoló vagyhites (tehát hittel, az esküvéssel párosuló) szolgálatot úgy ju-talmazták, hogy a gosztyok bizonyos elôjogokat élveztek.


58


Igen jelentôs kiváltságokról volt szó: 1. A gosztyoknak jogavolt otthoni fogyasztásra megrendelés nélkül, büntetlenül ésadómentesen italt tartani a házukban; a goszty árpa- és méz-sört fôzhetett a maga számára; saját fogyasztására vodkátpárolhatott, és nem kellett illetéket fizetnie, hacsak nem el-adásra készítette az italt. Az egyszerû lakosok nem rendel-keztek ilyen jogokkal; ha ünnepre árpa- vagy mézsört akar-tak fôzni vagy vodkát szerettek volna párolni, engedélytkellett kérniük, s a bejelentett italmennyiség után adót kel-lett fizetniük. 2. A gosztyoknak joga volt örökbirtokot, vot-csinát vásárolni vagy zálogba venni. 3. Szolgálataikért agosztyok adománybirtokban, pomesztyjében részesültek. Azutóbbi két elôjog a szolgáló emberekhez közelítette ôket.Továbbá: a törvénykönyv (Szobornoje Ulozsenyije) 50 rubelbüntetéssel sújtotta a gosztyon esett sértést. Ez az összegmeghaladta a legtöbb vidéki nemesen esett „sérelem” fejé-ben járó fizetséget; a szolgálattevô emberek pénzbeni fize-tésük arányában kaptak „sérelempénzt”, s a vidéki nemesekközt az idô tájt igen nehéz volt 50 rubel illetményben része-sülôket találni.

ÁRUS ÉS POSZTÓS SZÁZADOK • Az árus és posztós századokkét kereskedôcsoport volt, és sorrendben a gosztyok utánkövetkeztek. Különböztek ez utóbbiakból a tôkéjük nagysá-gát tekintve is. Ennek megfelelôen kevésbé súlyos és felelôs-ségteljes kincstári szolgálatokat kellett teljesíteniük. A kincs-tár bevételi forrásainak kiaknázását a kormányzat mindenesetben egy-egy választott fôre, golovára és annak néhánytársára, néhány keresztcsókolóra (celovalnyik) vagy eskütevôrebízta „hites” gondoskodásra. Valamely bevételi forrás leg-fôbb kezelôje a hites fô vagy vernij golova – a vámilletékek,kancsóadók stb. hites feje – volt; a keresztcsókolók pedig az ô

III. ELÔADÁS

59


segédei. Ennek arányában oszlott meg közöttük a bevételihiányért viselt felelôsség. Mint kisebb tôkéseket, az árus ésposztós századok kereskedôit rendesen keresztcsókolói tiszt-ségekre választották meg, vagy olyan jelentéktelen városokvámházi vagy kancsóházi hites fejének, ahol az évi forgalomcsekély volt. Sajnos nem ismerjük az egyes századok tôke-ereje közötti különbségeket, és így nem alkothatunk pontosítéletet arról, hogy milyen mértékû vagyoni felelôsséget vi-selhetett az egyik vagy a másik a kincstári megbízatások tel-jesítése során. A század megnevezés természetesen névlegesjelentésû volt: akadt század, amelyhez kevesebb és akadt,amelyhez több mint száz kereskedô tartozott. Így például1649-ben az árus század 158 fôt vagy házat, vagy családotszámlált, míg a posztós század 116-ot, ám e 116 közül csupán42 ember volt abban a helyzetben, hogy az uralkodó pénz-ügyeivel kapcsolatos szolgálatot teljesíthessen, a többiektönkrementek, és csak arra vártak, hogy mikor kerül sor akizárásukra. Hogy megértsük, milyen nehéz volt ez a szol-gálat a két század számára, fel kell figyelnünk rá, hogy aposztós századból ugyanekkor évente 18 embert választottakmeg kincstári megbízatások teljesítésére; következésképpena harmadik évben már néhány olyan posztóst is meg kellettválasztani, akik csupán két éve szolgáltak utoljára. A gosz-tyok s az árus és posztós századok kereskedôi olykor két,három, öt, hat éven át is kénytelenek voltak szolgálatot tel-jesíteni attól függôen, hogy hány tagja volt századuknak azadott idôpontban. Szolgálataik fejében az árus és posztósszázadok tagjai is bizonyos elôjogokat élveztek. Akárcsak agosztyok, ôk is szeszfôzési és -tartási privilégiumbanrészesültek, és nagyobb „sérelempénz” járt a rajtuk esettsértésért, mint amekkora az egyszerû városlakókat meg-illette, bár valamivel kisebb, mint amekkora a gosztyoknakjárt. Ellenben sem az árus, sem a posztós század tagjainak nem


60


volt földbirtoklási joga. „De parasztot venniük és tartaniuknem szabad” – mondja Kotosihin. Megjegyzem mellesleg,hogy Moszkvában viszonylag korán létrejöttek ezek a szá-zadok. A moszkvai kereskedôtársadalomban már a XIV.században megjelentek a posztósok és a szurozsiak. A szurozsi-ak azok a kereskedôk voltak, akik Szurozs várossal bonyolí-tották ügyeiket – hogy melyik Szurozzsal, nem ismeretes;azt gondolom, a krímivel. Posztósoknak azokat a kereskedô-ket nevezték, akik posztóval és más idegen árukkal keres-kedtek. Úgy vélem, e posztósok és szurozsiak emléke mind amai napig megmaradt Moszkva városi kereskedôsorainaknyelvében. A szurovi sor nyilvánvalóan a szurozsi sorralazonos; a szólásmondás, amelyben a posztós fickó az árussorra lopakodik át teát inni, ez a mondás a hajdani századokközötti különbségre utal.

Ilyen volt Moszkva város felsô kereskedôtársadalmánakösszetétele. Könnyen megérthetjük a sorra vett három cso-port jelentését. A két század két céh volt – az elsô és a máso-dik –, míg a gosztyok a mai kommerciális tanácsoknak fe-leltek meg.

Moszkva városi kereskedô- és iparostömegeit közös ne-vükön a fekete századok és szlobodák kereskedô emberei-nek nevezték.

FEKETE SZÁZADOK ÉS SZLOBODÁK • A fekete századok azok acsoportok vagy helyi közösségek, amelyekre Moszkva városalacsony sorú kereskedôi és kézmûvesei tagozódtak. E szá-zadok külön utcákat foglaltak el; utcáik mind a mai napig azô nevüket viselik: volt Gyertyaszentelôi (Szretenszkaja),Mészáros (Mjasznicsnaja), Védelmezô (Pokrovszkaja),Dmitrovi stb. század (az utóbbi szemlátomást olyan keres-kedôkbôl állt, akik eredetileg Dmitrov városából települtek

III. ELÔADÁS

61


Moszkvába). Minden egyes fekete század külön helyi korpo-rációt, külön közösséget alkotott; ugyanúgy kormányozták,mint a falusi közösségeket, tehát elöljárót, sztarosztát vagyszázadost, szotnyikot választott magának.

A fekete szlobodák abban különböztek a fekete századoktól,hogy az idetartozó kereskedôk és kézmûvesek az udvarfennhatósága alatt álltak, és a palotagazdaságban teljesítet-tek szolgálatot. Lakosaik azzal rótták le járulékfizetési köte-lezettségeiket, hogy meghatározott termékeket készítettekvagy munkát végeztek az udvar javára; némelyek dolgoztakaz udvarnak, mások bizonyos árukészleteket szállítottakoda. Egy sereg ilyen fekete szloboda állt Moszkvában az ud-var szolgálatában, és ezek is kivétel nélkül külön közösségetalkottak, melynek élén a választott sztaroszta állt. A szlobo-dák szolgálatainak jellegére utaló megnevezések mind a mainapig fennmaradtak a fôváros helyrajzi nómenklatúrájában.A palotának dolgozó kézmûvesek között voltak például ker-tészek (szadovnyiki: a mai Szadovnyiki utca a Moszkva folyóés a csatorna között), páncélkészítôk (bronnyiki: a mai Bron-nije), akik a fegyverzetet szállították az udvarnak, kovácsok(kuznyeci: a mai Kuznyeckij híd, amely onnan kapta a nevét,hogy azon a helyen valaha híd vezetett át a Nyeglinnaján –ma ezt az utat kövezet borítja), abroszkészítôk (hamovnyiki),a palota asztali fehérnemûit szállító takácsok, vásznasok,akik az uralkodó család lenvászon fehérnemûit az úgyne-vezett fehér kincstár számára szállították (kadasi: Kadasovótlakták), sátorkészítôk (barasi: a Pokrovkán, a Feltámadás-templom mellett Barasiban), akik az uralkodó sátrait készí-tették; kvász-, mézsör- és árpafôzôk (kvaszo-, medo- i pivovari),akik ezeket az italokat szállították az udvarnak (a mai Kisz-lovka: kiszel egy pépes gyümölcslé neve). E moszkvai szlo-bodák egyike-másika igen népes negyed volt: Kadasovo pél-dául Kotosihin idejében több mint kétezer portát számlált.


62


Igen sok gazdag kereskedô élt itt, akik még a külföldi pia-cokkal is kapcsolatban álltak; a kadasovóiak között néhányolyan takácsmester is akadt, akit más kadasovóiak felfogad-tak magukhoz, hogy az általuk készített lenvásznat az ud-varba szállíthassák. A gosztyok és a két felsô század keres-kedô emberei a fôváros alsóbb csoportjainak – a szlobodák-nak és a fekete századoknak – meggazdagodott kereskedôemberei és más városok kereskedô emberei közül kerültekki; a kadasovóiak különösen bô forrásai voltak az ilyen fel-emelkedôben lévô iparosoknak. A helyi közösségeket alko-tó fekete századok és szlobodák észrevehetôen különböztekegymástól foglalatosság és ipar szerint; erre utal például amészáros század és valamennyi szloboda példája. Ha a ke-reskedôtársadalom felsô csoportjaitól eltérôen a fekete szá-zadokat és szlobodákat a mai kispolgársággal azonosíthatjuk,úgy minden ilyen századot és szlobodát egy-egy céhnektekinthetünk.

Ennyire bonyolult szerkezetû volt a fôváros járadékfizetôlakossága.

A vidéki városok járadékfizetô városi emberei szintén a micéheinknek megfelelô csoportokra oszlottak. E csoportoktagjait legjobb, közepes és legifjabb embereknek nevezték. Min-den csoport külön testületet alkotott, s minden testület másés más terjedelmû járadékot fizetett az államnak, más ésmás súlyú szolgálatot vagy kincstári megbízatást teljesített.A legjobb városi emberek portáját kétszer akkora járadék ter-helte, mint a közepes városi emberekét. Ennek megfelelôen fe-lelôsségteljesebbek, súlyosabbak voltak kincstári megbíza-tásaik is. A legjobb vagy közepes városi emberek rendesen ke-resztcsókolóként szolgáltak városuk vámházában vagy hitesfôként valamely falusi közösség kancsóházában. E vidéki vá-rosi emberek szolgálatai nem párosultak semmilyen különjoggal, még szeszfôzési kiváltsággal sem.

III. ELÔADÁS

63


JÁRÁSI EMBEREK • A járási teherviselô emberek parasztokvagy teljes járadékfizetô földmûvesek és bobilok, azaz sze-gény vagy földtelen falusi lakosok, földmûvelôk, akikugyancsak járadékfizetési kötelezettséget viseltek. Ezek a já-radékfizetô csoportok megfeleltek a városi lakosok csoport-jainak.

Íme a járadékfizetô városi és járási lakosság összetétele.

JÁRADÉKOT NEM FIZETÔ EMBEREK • A járadékot nem fizetôemberek két nagy rétegre tagozódtak: szabad vagy dologtalanemberekre (volnije vagy guljascsije ljugyi) és szolgákra, ho-lopokra.

DOLOGTALAN EMBEREK • Szabad vagy dologtalan embereknekazokat nevezték, akik sem az uralkodót nem szolgálták, semaz államnak nem fizettek járadékot. Vagy más fizetett jára-dékot a munkájuk után, vagy fekete napszámos munkábóléltek, vagy – végezetül – keresztényi alamizsnából tengettékéletüket. Más fizetett járadékot azok után, akik elszegôdtekmunkásnak egy járadékfizetô emberhez vagy egy ilyen em-ber portáján élô rokonok voltak; ingyenélôknek (zahrebetnyi-ki), szomszédoknak (szoszegyj) vagy alszomszédoknak (podszu-szednyiki) nevezték ôket. Merôben személyes jellegû kötele-zettségeket viseltek azzal a gazdával szemben, akinek a por-táján éltek; a munkaképességét elveszített öreg paraszt ren-desen felnôtt fiánál lett ingyenélô, stb. Más szabad vagy dolog-talan emberek különbözô gazdákhoz szegôdtek el rövid ideigtartó napszámba, vagy olyan foglalatosságokat ûztek, ame-lyek nem kötötték ôket a földhöz, például muzsikusok (szko-morohi) és gyapjúverôk (sersztobiti) voltak, vagy – végezetül– koldulással tartották el magukat. Szabad vagy dologtalan


64


embereknek azért nevezték ôket, mert nem fizettek járadékot,és semmilyen városi vagy vidéki közösséghez nem tartoz-tak. Városi kereskedô- és iparosnegyedekben vagy falvak-ban laktak, de sem a városi, sem a járási közösségekhez nemtartoztak. Rendkívül mozgékony és változékony osztálytalkottak; köztük tenyészett ki a régi Rusz minden szabadfoglalkozása, ideértve a tolvajlás mesterségét, a rablást mega többit is. Ezért azt látjuk, hogy az állam a XVI. századtólfogva megfeszített erôvel igyekszik szétzúzni ezt az osz-tályt, melynek méhében mindenféle társadalmi kór fogant:tagjait járadékfizetôkhöz próbálják kötni.

HOLOPOK • A járadékot nem fizetô emberek második csoportjáta holopok vagy szolgák alkották, akik – miként az elsô cso-port tagjai – szintén nem tartoztak az államnak semmilyenjárandósággal. A holopok osztálya igen nagy lélekszámúvolt, de egyszersmind igen változatos; más osztályokhozhasonlóan több rétegre oszlott. A személyes függôség voltaz a közös vonás, amely tagjait a többi osztály tagjaitól meg-különböztette. Egymástól aszerint különböztek a holopok,hogy milyen jogi aktusok kötötték ôket a másik személyé-hez. Mivel e jogi aktusokat oklevélben vagy kreposztyban rög-zítették, ezért minden holopot leveles szolgának, kreposztnoj-nak neveztek. Az úr és a szolga közötti köteléket létesítô kre-posztyok különfélék lehettek: ôslevelek (gramoti sztarinnije),végrendeletek (gramoti duhovnije), hozománylevelek (gramo-ti pridanije) stb. Az olyan szolgaságot, amely e háromfélemódon keletkezett – tehát vagy azon alapult, hogy valakiegy teljes (ôsi) szolga gyermeke volt, vagy végrendeleten,vagy azon, hogy az illetôt hozományul adták – ôsi szolgaság-nak (sztarinnoje holopsztvo) nevezték. Az ôsi szolgaság megfe-lelt a korábbi adómentes vagy teljes szolgaságnak (obelnoje, il-

III. ELÔADÁS

65


letve ogyernovatoje vagy polnoje holopsztvo.) Ettôl meg kellkülönböztetnünk a kabalás szolgaságot. A kabala a szó szorosértelmében kölcsönvételi elismervény volt, általában pedigmindenféle írásban rögzített, személyes kötelezettségválla-lás. Különbözô kabalák léteztek: szolgálattevô és adóskaba-lák, valamint lakozási bejegyzések (zsilaja zapisz).

SZOLGÁLATTEVÔ KABALA • A szolgálattevô kabala hozta létrea kabalás szolgaság egyik válfaját. Amikor a szabad emberbeállt szolgálni egy gazda udvarába, szolgáló kabalát adottmagáról, azaz írásban vállalt kötelezettséget urának szolgá-latára; ezt a kabalát köztéri írnokok (ploscsadnije podjacsije– valamiféle óorosz közjegyzôk) írták le, és a Szolga BíróságPrikáza (Holopij Prikáz) hitelesítette; a hitelesítés aktusánakneve megerôsítés, szkreplenyije volt. A megerôsítés abbanállt, hogy a gazda elvitte emberét a Szolga Bíróság Prikázá-ba, ahol kikérdezték a leendô szolgát, állt-e már valakinek aszolgálatában, nem viselt-e járadékfizetési kötelezettséget,és így tovább; ha a kikérdezés és vizsgálódás arra az ered-ményre vezetett, hogy szabad állapotból, a szabad, dologta-lan emberek sorából lép szolgasorba, szolgálattevô kabalájátbevezették a kabalás könyvekbe, ahol feltüntették a küllemétés ismertetôjegyeit is. A küllem megnevezésére a régi oroszrozsaj alakot használták, mely a mai rozsa, pofa megfelelôje, saz ember fiziognómiáját, egész külsô megjelenését jelentet-te: hajszínét, arcszínét, testmagasságát; az ismertetôjegyek azember megkülönböztetô ismérvei voltak, például a sebhe-lyes arc, a sántaság, a púp vagy más. Szolgálattevô kabalát ad-hatott magáról bármely szabad ember, aki sem az uralkodószolgálatában nem állt, sem járadékfizetési kötelezettségetnem viselt, de a törvény meghatározta azt az életkort, amelyfölött az ember képesnek tekinthetô rá, hogy a szabadságá-


66


val rendelkezzék; 15 év alatt tilos volt kabalás szolgaságot vál-lalni. A szolgálattevô kabala nem párosult kölcsönfelvétellel: aszolgálatra vonatkozó szerzôdés volt. De a kincstár, mivelminden ügylet után illetéket szedett, méghozzá mindig akölcsön összegének meghatározott százalékát, kötelezte afeleket, hogy három rubelrôl állítsák ki a kabalát, tehát azokiratot névleg adóskabalává (zajomnaja kabala) változtatta;erre azért volt szükség, hogy egy százalék gyanánt behajt-hassanak egy altint, azaz hat gyenygit (három rubel hatszázgenygivel volt egyenlô). Bonyolultabb volt a folyamat, haegykori kabalás szolga adott magáról szolgálattevô kabalát. Akabalás szolga vagy kabalnij holop személyes függôségben le-ledzett, azaz függô helyzete csupán rá és feleségére vonat-kozott, gyermekeire nem terjedt ki, és csak a gazdához kö-tötte ôket, annak feleségéhez és gyermekeihez nem. A kaba-lás szolgaság csupán ideiglenes viszony lehetett; a szolgálat-tevô kabala rendesen a gazda élete fogytáig szólt: ha a gazdameghalt, a kabalás szolga visszanyerte szabadságát. De ha agazdának úgy tetszett, még életében szabadon bocsáthattakabalás szolgáját, aki ezután új függô viszonyra léphetett, habemutatta szabadságos levelét (otpuszknaja gramota). Ez azirat tanúsította, hogy a szolga immár szabad, kiállítója vagymaga a gazda, vagy a gazda valamelyik örököse volt, hapedig mindannyian megtagadták a szabadságos levél ki-adását, a Szolga Bíróság Prikáza kötelezte ôket erre. Akiegyszer kabalás szolga volt, az új gazdája nem vehette magá-hoz, amíg nem mutatta be szabadságos levelét.

ADÓSKABALA • Más természetû függô viszonyt teremtett azadóskabala. Az adóskabala önmagában nem tette függôvé akölcsönvevôt a kölcsönadótól; a személyes függôség abbólszármazott, hogy a kölcsönvevô fizetésképtelennek bizo-

III. ELÔADÁS

67


nyult, nem adta meg adósságát a kitûzött határidôig. Ha azadós megtagadta a fizetést, azaz fizetésképtelennek nyilvá-nította magát, a Szolga Intézôség megvizsgálta, hogy való-ban fizetésképtelen-e, s ha nem talált kezeseket, azaz kívül-álló személyeket, akik hajlandók lettek volna kezességetvállalni az adósság visszafizetéséért, az adóst és egész csa-ládját „megváltásig” a hitelezônek adta szolgaságra. A „meg-váltásig” tartó családi szolgaság azt jelentette, hogy addigkellett dolgozniuk a hitelezônek, ameddig az egész adóssá-got le nem dolgozták. Ezért az ilyen szolga munkáját elôrefelértékelték: a családfô és felesége munkáját évi 5 rubelbenbecsülték meg, felnôtt gyermekeikét évi 2,5 rubelben, 10éves kort elért kiskorú gyermekeikét 2 rubelben; a 10 éves-nél fiatalabb gyermekek munkája után semmit nem vontakle az adósságból, mert „az ilyen kiskorúak ezekben az éveik-ben nem dolgoznak” – mondja a törvénykönyv (Ulozse-nyije). Ez teszi érthetôvé az adós- és a szolgálattevô kabala általteremtett függô viszony közötti különbséget. Az utóbbi va-lamilyen személyes függôségben állt, azaz egy meghatáro-zott személyt kötött egy meghatározott másik személyhez,és vége szakadt, mihelyt a két személy bármelyike meg-szûnt létezni. Az adóskabala ellenben nem személyes, hanemdologi függést teremtett; ez a függô viszony az adós egészcsaládjára kiterjedt, és a hitelezô halála után is érvénybenmaradt. Ha a hitelezô meghalt mielôtt az adós ledolgozhattavolna az adósságát – „megválthatta volna magát” –, továbbkellett dolgozni a hitelezô örököseire, feleségére és gyer-mekeire. Így tehát meghatározott ideig tartó függô viszony-ról van szó, a határidôt gyakran az adós családjának össze-tétele és az adósság méretei alapján számították ki.


68


LAKOZÁSI BEJEGYZÉS • Végezetül, a függô viszony har-madik válfaját a lakozási bejegyzés, a zsilaja zapisz hozta létre.A lakozási bejegyzés olyan kötelezettséget teremtett, amely-nek folytán valamely személy kénytelen volt meghatározottszámú évig, de olykor meghatározatlan ideig is egy másikszemélynek dolgozni. A lakozási bejegyzés abban különbözötta szolgálattevô kabalától, hogy nem létesített élethossziglantartó függô viszonyt, az adóskabalától pedig abban, hogynem párosult kölcsönfelvétellel. Lakozási bejegyzésre általá-ban két esetben került sor: 1. ha valaki éhínség idején magaállt be vagy fiát-lányát adta oda dolgozni, cserébe azért,hogy enni kaptak; 2. ha valaki kiváltotta a vesszôzés alól ésmagához vette dolgozni a fizetésképtelen adóst. Ez az utol-só fajta függô viszony abban leli magyarázatát, hogy milyenmódon hajtották be a régi Ruszban az adósságokat. Ha azadós a határidô letelte után kijelentette, hogy nem fizeti megaz adósságát, a hitelezô keresetet nyújtott be az intézôség-ben, kérve, hogy formális úton hajtsák be az összeget. Azadóst berendelték az intézôségbe, és – amennyiben nemhazudtolta meg az iratot, azaz elismerte, hogy az adóslevelevalódi – felszólították, hogy fizesse meg az adósságát. Haerre nem volt hajlandó, mondván, hogy fizetésképtelen, azintézôség kényszerítô eszközökhöz folyamodott. Ilyenkényszerítô eszköz volt a vesszôzés mint az adósság behajtá-sa. Ez abban állt, hogy az adóst minden reggel kivezették azintézôség elôtti térre, levetették a cipôjét, és addig verték bo-tokkal a lábikráját, amíg ki nem jelentette, hogy megfizeti azadósságot, vagy kezest nem állított maga helyett. A tör-vénykönyvek szerint senkit nem lehetett egy hónapnál to-vább a vesszôzô helyre állítani; amibôl az következik, hogykorábban ennél hosszabb ideig is naponta lehetett alkalmaz-ni ezt a kényszerítô eszközt. Ha akadt olyan ember, aki nemcsupán kezeskedett az adósság megfizetéséért, de mindjárt

III. ELÔADÁS

69


ki is fizette a fizetésképtelen adós hátralékát, úgy az adóstlakozási bejegyzéssel munkára adták ehhez az emberhez; ez abejegyzés általában tartalmazta a munka határidejét. Köny-nyen észrevehetik, hogy ez a fajta lakozási bejegyzés csaknemugyanaz, mint az adóskabala. A lakozási bejegyzés határidôsszemélyi függô viszonyt teremtett, ez a viszony meghatáro-zott idôre szólt.

Ez volt a kabalás szolgaságnak nevezett függô viszony há-rom válfaja.

A kabalás szolgák, akárcsak az ôsi szolgák, jobbágyok, kre-posztnije ljugyi voltak. A törvény mindhárom fajta szolgátjobbágyleveles embernek nevezi, tehát olyan embernek, akivalamilyen szerzôdéslevél, kreposzty alapján kerül függôhelyzetbe. Ebben az értelemben szigorúan meg kell külön-böztetni a jobbágyleveles helyzetet (kreposztnoje szosztojanyi) aföldhöz kötött parasztok helyzetétôl. Az utóbbiakat a tel-kükhöz, azaz a falusi közösséghez kötötték, nem valamelyszemélyhez; kötöttségeik az állam általános törvényein ala-pultak, nem szerzôdéseken vagy magánügyleteken. A job-bágylevelesek fogalmát a XVII. század végén kezdik átvinni afölhöz kötött parasztokra, akkor tehát, amikor a parasztokatelszakítják a földtôl. A jobbágyleveles ember helyzete a régiRuszban nemcsak hogy nem volt azonos a földhöz kötöttparaszt helyzetével, de egyenesen ellentétes volt vele.



IV. ELÔADÁS

Társadalmi tagozódás (befejezés) – Pillantás a régi orosz társadalmi ren-dek kialakulására – Az osztálytagozódás politikai alapja – Az osztályok közöt-ti különbség – A társadalom osztálytagozódásának gazdasági alapja – A társa-dalom osztálytagozódása a széttagoltság korában – A társadalom osztálytago-zódása a Moszkvai Államban

PILLANTÁS A RÉGI OROSZ RENDEK KIALAKULÁSÁ-RA • Hátramaradt még, hogy bizonyos következtetéseklevonása céljából összefoglaljuk, rendezzük azokat a ténye-ket, melyeket a régi Rusz társadalmi terminológiája kapcsánmegfigyeltünk.

AZ OSZTÁLYTAGOZÓDÁS POLITIKAI ALAPJA • Emlékezze-nek csak rá, milyen volt az elsô társadalomalakulat, amely aXI–XII. század írásos emlékeibôl elénk tárult. Az egész tár-sadalom két csoportra oszlott, s e csoportok aszerint külön-böztek egymástól, hogy tagjaik milyen viszonyban álltak afejedelemmel: az egyik csoportot a fejedelem szolgálattevôialkották, a másikat a fejedelem adófizetôi; az elôbbieketfejedelmi férfiaknak nevezték, az utóbbiakat embereknek. Mi-vel a fejedelem az általános érdekeket képviselô, legfôbbállamhatalom hordozója volt, ezért a fejedelemhez való vi-szony különbségein alapuló osztálytagozódás politikai ter-mészetû. Ez a tagozódás már igen korán kezdett valame-lyest bonyolultabbá válni: már akkor, amikor Ruszban meg-jelent a keresztény egyház. Az egyház jelentôs fordulatot

71


hozott a társadalom szerkezetében. Elôször is, új réteggel, apapsággal gyarapította a társadalmat; másodszor, a korábbitársadalmi szerkezeten belül elkülönített két új osztályt: aholopokat és az osztályukból kihullott izgojokat. A fejedelmitörvényhozás a holopokat nem tekintette társadalmi osztály-nak, mivel sem személyi, sem vagyoni jogokat nem biztosí-tott nekik. Ám az egyház osztállyá tette ôket: ha vagyoni jo-gokkal nem is, személyi jogokkal felruházta a szolgákat. Tu-lajdonuk változatlanul nem lehetett, de a személyükön esettsérelmet elôbb egyházi büntetés torolta meg, majd késôbbállami büntetés is. Így tehát az egyház és – az egyház sürge-tésére – az államhatalom elismerte, hogy a szolga: személy.Személyi jogait tekintve a szolga az emberekhez – a köznép-hez, a fejedelem körüli szolgálatból kirekesztett társadalom-hoz – kezdett közelíteni, ám vagyoni jogokkal nem rendel-kezvén továbbra is különbözött az emberektôl: így tehát aszolgák, a holopok külön osztályt alkottak. Mint láttuk, izgoj-nak azt az embercsoportot nevezték, akik valami okbólelveszítették korábbi helyzetükön vagy származásukon ala-puló jogaikat, s ezért az egyház közvetlen gyámsága alá ke-rültek. Az izgojok személyükben szabad emberek voltak, saz egyházi intézményektôl függtek, tehát nem személyekkelálltak függô viszonyban. Mint személyükben szabad em-berek különböztek a szolgáktól, és az emberek osztályáhozközelítettek, csakhogy nem alkottak járadékfizetô falusi kö-zösségeket, nem fizettek adót a fejedelemnek, mindenben azegyházi intézményektôl függtek, s ezáltal az emberektôl iskülönböztek. Személyükben szabadok lévén, jogukban állt,hogy tulajdonuk legyen – ez volt a különbség közöttük és aszolgák között. Így tehát az izgojok, akárcsak a szolgák, különtársadalmi osztályt alkottak. A fejedelmi hatalom vagy ki-mondott törvénnyel ismerte el e három új osztályt (a papsá-got, a holopokat és az izgojokat), vagy azzal, hogy hallgató-


72


lagos beleegyezését adta ahhoz a helyzethez, melyet az egy-ház teremtett tagjai számára, a hallgatólagos beleegyezéspedig szintén valamiféle sajátos törvényhozói aktuskénthatott. Ily módon azok az új osztályok, amelyeket az egyházbefolyása különített el a társadalom szerkezetén belül,ugyanazon az alapon kezdtek elválni a többiektôl, mint akorábbi, gyökeresebb osztályok: tehát aszerint, hogy milyenviszonyban álltak a fejedelemmel. Így tehát a vizsgált évszá-zadokban jelentkezô valamennyi társadalmi osztály politikaialapokon nyugodott.

AZ OSZTÁLYOK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG • Különbségeiket akövetkezôképpen határozhatjuk meg. Voltak emberek, akikközvetlen, személyes viszonyban álltak a fejedelemmel, aki-ket személyes szolgálat fûzött a fejedelemhez – ezek voltaka fejedelmi férfiak. Mások bár közvetlen, de nem személyes,hanem kollektív viszonyban álltak a fejedelemmel – ezek vol-tak a közösségekre tagozódó emberek, akik egész közössé-gekként, városi vagy falusi közösségekként kapcsolódtak afejedelemhez. Végezetül volt egy harmadik csoport, amely-nek tagjai közvetett viszonyban álltak a fejedelemmel, mertvagy személyektôl, vagy intézményektôl függtek; ilyenekvoltak a szolgák és az egyházi társadalom összes osztálya.Köztük és a fejedelem között vagy valamilyen kiváltságosszemély állt, a fejedelmi férfi, vagy valamilyen kiváltságos in-tézmény: püspökszék (episzkopszkaja kafedra), kolostor,székesegyház vagy plébániatemplom. Ez a társadalom elsôismert tagozódása.

IV. ELÔADÁS

73


A TÁRSADALOM OSZTÁLYTAGOZÓDÁSÁNAK GAZDASÁGI

ALAPJA • Már a XII. századi írásos emlékekben megjelenikegy másik tagozódás, mely más természetû különbségekenalapul. A régi osztályokból újak emelkednek ki. A fejedelmiférfiak körében megjelenik a kiváltságos földbirtokosok osz-tálya: bojároknak kezdik nevezni ôket. Az emberek körébôlkiemelkedik a felfogadott személyek (najmiti) vagy zálogosok(zakupi) osztálya – felfogadott munkások, akik gazdájuktólkapnak szerszámokat, és cserébe azok városi házában vagyvidéki szántóföldjén dolgoznak. Ezek a felfogadott vagy zálo-gos emberek a városi köznép vagy a szabad falusi lakosság, aparasztok körébôl kerültek ki. Adósi kötelezettségeik idôle-ges személyi függôségbe kényszerítette ôket, de anélkül,hogy ezáltal megszabadultak volna a fejedelemmel szem-ben viselt járadékfizetési kötelezettségeiktôl. Abban külön-böztek az emberektôl, hogy nem a maguk gazdái voltak, ide-gen gazdaságokban, vagyis idegen tôkével dolgoztak. Ígytehát ez az osztály egy gazdasági megkülönböztetô jegyáltal vált el a többitôl, miként a bojárok osztályát is gazdaságihelyzete különítette el. Még a szolgák között is kialakul a tyi-unok külön osztálya; akikre a fejedelmek vagy bojárok gaz-daságuk egy részének a vezetését bízták; a fejedelmi vagybojári jószágigazgatók kiváltságos helyzetet élveztek; s jólle-het szabad emberré nem váltak, más tekintetben fölötte áll-tak a szabad embereknek. Például a Russzkaja Pravda egye-nesen megkülönböztette a bojári tyiunt (tyiun bojarszkij) aszabad embertôl, a tyiun mégis tanúskodhatott a bíróságon,miközben a zálogosoktól megtagadták ezt a jogot. Ez az osz-tály is gazdasági és nem politikai alapon különbözött a töb-bitôl: a jószágigazgatóvá lett szolgák azért emelkedtek atöbbi szolga fölé, mert valamely kiváltságos gazdaság veze-tését bízták rájuk. Ezért tehát azt az új társadalmi tagozó-dást, amely a XII. század írásos emlékeiben a régi mellett


74


megjelenik, gazdasági tagozódásnak kell neveznünk. Az újtagozódás akkora erôvel bontakozik ki, hogy a törvényho-zásra is hatást gyakorol. Ez a gazdasági különbségekreépülô tagozódás rászorította a törvényhozó hatalmat, hogya gazdasági különbségek következményeként ismerje el azadott osztályok tagjai közötti jogi egyenlôtlenséget. A XII.század jogi emlékeiben az említett gazdasági rétegek közöttmár ahhoz hasonló jogi különbségek mutatkoznak, ami-lyenek a politikai osztályokat különítették el egymástól. Ígytehát a korábbi, politikai tagozódás mellett új, gazdaságitagozódás tûnik fel, és a törvényhozás ez utóbbit is elismeri.Azon osztályok mellett, amelyek a fejedelem megbízásábólirányították a társadalmat, megjelentek más osztályok,melyek társadalomirányító szerepüket vagyoni helyzetük-nek köszönhetik. Egyszóval, az arisztokrácia mellett kiala-kul a társadalomban a plutokrácia, s mivel a törvény kor-mányzó osztálynak ismeri el, ezért a plutokrácia a maga ré-szérôl arisztokráciává válik. Ily módon a fejedelmi hatalomszervéül szolgáló, régi kormányzó osztály mellett megjele-nik egy új kormányzó osztály, amely a községek (zemszkijemiri) érdekeit képviseli és egyszersmind a népgazdaság irá-nyítója. Mi magyarázza az új társadalmi tagozódás diadalát,ha egyszer ez a tagozódás szemlátomást a fejedelmi hata-lom ellenére alakult ki? Könnyûszerrel megmagyarázhatjukezt a gyôzelmet, ha emlékezetünkbe idézzük az Orosz földpolitikai életének XII. századi történetét. A társadalom poli-tikai tagozódása a fejedelmi hatalom mûve volt. A gazdasá-gi tagozódást valamilyen más erô hozta létre: az ipari tôke,amely a nagy iparvárosokban összpontosult; márpedig anagy ipari városok a XII. században a népgyûlés, a vecse irá-nyítása alá kerültek, kezdetben vetélkedtek a fejedelmi ha-talommal, majd jelentôs túlsúlyra tettek szert vele szemben.És mihelyt felülkerekedtek a népgyûlés vezette városok, a

IV. ELÔADÁS

75


törvényhozás is elismerte a társadalom gazdasági tago-zódását – a vagyoni különbségek jogi különbségekkel páro-sultak.

A TÁRSADALOM OSZTÁLYTAGOZÓDÁSA A SZÉTTAGOLT-

SÁG KORÁBAN • Emlékezzünk rá, hogyan oszlott meg a tár-sadalom a széttagoltság évszázadaiban, a XIII., XIV. és XV.században. Ez a tagozódás jóval egyszerûbb a korábbinál.A társadalom (most csak a polgári társadalomról beszélünk,az egyházi társadalmat nem említjük, mert ez a széttagolt-ság évszázadaiban is változatlan alapokon nyugodott) bojá-rokra, szabad szolgálókra (volnije szlugi), udvari szolgálókra(szlugi dvorovije) és fekete emberekre oszlott; a bojárok a legfel-sô kormányzásban szolgálták a fejedelmet, a szabad szolgá-lók fegyveres erôit adták, és az alacsonyabb szintû kor-mányzás szervei voltak, az udvari szolgálók a fejedelem ud-vari gazdaságában szolgáltak, míg a fekete emberek városivagy falusi, iparûzésre vagy földmûvelésre alkalmas feje-delmi földekre települtek. Fekete embernek neveztek mostminden járadékfizetésre kötelezett lakost, akár városon, akárfaluban élt. Tehát az említett osztályok közötti különbségekváltozatlanul a fejedelemhez való viszonyon alapultak, ámezt a viszonyt most már nem nevezhetjük politikainak. A kü-lönbözô osztályok társadalmi viszonyai nem kényszerû, ha-nem önkéntes viszonyok voltak, s következésképpen nemaz államjogban, hanem a polgári jogban gyökereztek. E vi-szonyokat a fejedelemmel kötött szerzôdés határozta meg, aszerzôdés feltételei pedig attól függtek, hogy milyen elô-nyöket kapott a fejedelemtôl ez vagy az az osztály, és hogymilyen szolgálatokkal fizettek az egyes osztályok a fejede-lemnek a tôle kapott elônyökért. A társadalom így olyancsoportokra oszlott, melyeknek tagjai szabad szerzôdés által


76


kapcsolódtak a fejedelemhez. A bojárok a kormányzássalkapcsolatos tanácsok által szolgálták ôt, és ennek fejébenjavadalmul, táplálásként (kormlenyije) megkaptak tôle bi-zonyos kormányzati bevételeket; vagy (fordított meghatáro-zással) haszonbérbe vették a fejedelemtôl bizonyos jövedel-meit, és cserébe azért, hogy e jövedelmeket haszonbérlôkénta maguk javára beszedhették, személyes szolgálattal fizet-tek a fejedelemnek, ami abban állt, hogy tanácsot adtak akormányzás ügyeiben és tevékenyen részt vettek a legfelsôirányításban: így aztán a bojár egyszerre volt javadalmasélvezôje és haszonbérlôje a fejedelmi bevételeknek. Emléke-zünk rá, hogy a XIV. században a szolgálattevô emberek meg-kaptak igazgatásra valamilyen igazgatási körzetet vagy afejedelmi udvari gazdaság valamelyik hivatalát. Begyûjtöt-ték a jövedelmeket, melyeken azután osztoztak a fejedelem-mel, mégpedig oly módon, hogy vagy a felét, vagy valami-lyen más részét juttatták neki. Olykor ugyanolyan feles bér-leti viszonyba kerültek a fejedelemmel, mint az akkori áren-dás parasztok a földbirtokosokkal. A szabad szolgálók (volni-je szlugi) a fejedelem zsoldos katonái és az alsó szintû kor-mányzás szervei voltak, amiért cserébe ôk is megkaptak ja-vadalom gyanánt valamilyen kormányzati bevételt: vagy azudvari gazdaság valamelyik bevételi forrását, vagy valami-lyen kisebb körzetet, vidéki járást (voloszty vagy sztan). Azudvari szolgálók (dvorovije szlugi) a fejedelmi udvar gazdasá-gában szolgáltak, s ezért cserébe kaptak egy kis részt hasz-nálatra az udvari földbôl; ám ezt a telket nyomban elvettéktôlük, mihelyt megváltak a fejedelmi udvarban teljesítettgazdasági szolgálattól. A városi és falusi fekete emberek ipar-ûzésre vagy szántóvetésre alkalmas földet vettek árendábaa fejedelemtôl, és ennek fejében nem személyes szolgálattal,hanem járadékkal, adóval fizettek.

Így tehát a széttagoltság korának részfejedelme és a tár-

IV. ELÔADÁS

77


sadalom közötti viszony a dolgok, azaz az elônyök és szol-gálatok kölcsönös, szerzôdésen alapuló cseréjében állott: afejedelem különbözô osztályokhoz tartozó embereinekhasználatba adta gazdaságából ezt vagy azt a jövedelemfor-rást, és cserébe bizonyos szolgálatokat kapott tôlük: résztvállaltak a kormányzásban, katonáskodtak, járadékot fizet-tek. Korábban a társadalmi tagozódás kétféle alapjával talál-koztunk: elôbb politikai, majd gazdasági alapokon nyugo-dott a társadalom szerkezete. A széttagoltság évszázadaibana társadalmi tagozódás nem politikai és nem gazdasági volt,hanem gazdasági-jogi: azon a szerzôdésen alapult, amelymeghatározta a fejedelem és a különbözô társadalmi osztá-lyok közötti anyagi viszonyt; a szerzôdés valósította meg ajogi mozzanatot, az anyagi viszony a gazdaságit. A szétta-goltság korának jogi emlékei is visszatükrözik azt a körül-ményt, hogy a társadalmi tagozódás ilyen alapokon nyugo-dott.

A széttagoltság korának viszonyait a legteljesebben éslegpontosabban a fejedelmi törvényhozásnak azok az emlé-kei fogalmazzák meg, amelyeket végrendeleteknek ésszerzôdéses okleveleknek (duhovnije i dogovornije gra-moti) neveztek. Ha ezekben az emlékekben nyomon követika társadalom és a fejedelem közötti viszonyokat, nem talál-nak olyan helyeket, amelyek közvetlenül meghatároznák,hogy valakiket milyen közös jogok illetnek meg vagy mi-lyen közös kötelezettségek terhelnek. Ezek az oklevelek,eltérôen a Russzkaja Pravdától, nem határozzák meg, hogymilyen jogokkal tûnik ki a fejedelmi férfi – most bojár – a többitársadalmi osztály közül; például nem találunk bennük uta-lást arra, hogy ha egy bojár nem hagy maga után fiúörököst,úgy ingó és ingatlan vagyonát örökölheti leánygyermeke is;nem szólnak arról, hogy mekkora bírság jár egy bojár meg-gyilkolásáért, több vajon, mintha egy közembert öltek volna


78


meg. Ellenben igen pontosan és részletesen határozzák megezek az oklevelek ama szolgálatok fajait, melyeket a külön-bözô emberek a fejedelem javára teljesítettek. Mint tudjuk, atársadalom és a fejedelem közötti viszonynak ez a termé-szete tökéletesen megfelelt a fejedelem politikai sajátossá-gainak. A széttagoltság évszázadaiban a fejedelem a nekijutott örökrész (ugyel) gazdája (hozjajin) volt, nem pedig aszó mai értelmében vett uralkodó (goszudar), magántulaj-donos, nem a közjó képviselôje. Ezért nem volt a birtokábanaz az elem (a közjó eszméje), amelybôl a politikai kötelezett-ségek kibontakoznak: a gazda eszméjébôl csupán a polgár-jogi, azaz szerzôdéses viszonyok alakulhattak ki.

A TÁRSADALOM OSZTÁLYTAGOZÓDÁSA A MOSZKVAI ÁL-

LAMBAN • Amikor Oroszország a moszkvai fejedelem ural-ma alatt egyesült, a széttagoltság társadalmának felépíté-sében hatalmas átalakulás következett be. A gazdasági szol-gálatok, melyeket a különbözô osztályok a fejedelem javárateljesítettek, immár nem önkéntes, hanem kötelezô szolgála-tok voltak; a szerzôdés alapján teljesített gazdasági szolgá-latok törvényen alapuló állami kötelezettségekké alakultakát, jóllehet ugyanazokról a gazdasági szolgálatokról voltszó, amelyeket a széttagoltság korában teljesítettek a külön-bözô osztályok tagjai. Így csupán a társadalom és az ural-kodó közötti viszony alapja változott meg. Ez az alap immárnem a fejedelemhez fûzôdô szerzôdéses viszonyokban kife-jezett polgári jog volt, hanem az uralkodó kirótta terhekkötelezô viselésében megtestesülô államjog. Ily módon aMoszkvai Állam társadalma olyan osztályokra oszlott, ame-lyek állami terheik természete szerint különböztek egymás-tól. Pontosabban szólva, a társadalom megôrizte korábbi ta-gozódását, de a részei közötti különbség más jelleget öltött.

IV. ELÔADÁS

79


A korábban szerzôdés meghatározta szolgálatok most ál-lami terhekké változtak, és mindenféle megállapodás nélkülnehezedtek az ország lakosaira. Az uralkodó javára végzett,immár kötelezô szolgálatok nemei adták az egyes osztályokközötti lényegi, állandó különbségeket, s mivel ezek a szol-gálatok igen változatosak voltak, ezért a széttagoltság szá-zadainak alapvetô osztályai belsô tagozódáson mentek át,és most temérdek kisebb szolgálattevô karra (szluzsilije csini)estek szét. Ha emlékezetükbe idézik a felsorolást, melyet akarokról; csinekrôl adtam, felismerhetik, hogy milyen alaponosztályozhatjuk a különbözô állami terheket. A felosztás akövetkezôkben fog állni. Aki személyesen szolgálta az ural-kodót, annak saját földje volt; aki személyes szolgálatot nem telje-sített, hanem járadékot fizetett, az csupán használatba vette másokföldjét. A szolgáló emberek földbirtokosok voltak, a járadék-fizetôk nem voltak birtokosok, hanem csak árendába vettékmások földjeit: magán- vagy állami földeket. De a társada-lom tagozódása nem volt ilyen egyszerû; akadtak rétegek,amelyek különbözô természetû állami terheket egyesítettekmagukban: például a kereskedôtársadalom felsô rétegei já-radékot is fizettek és a kincstár pénzügyi megbízatásait tel-jesítve szolgálták is az uralkodót. Ez az oka, hogy a gosztyokföldbirtokossá lehettek, jóllehet nem tartoztak a szolgálat-tevô emberek közé. A községi önkormányzat (szamouprav-lenyije) bevezetésével a városi és falusi helyi mirek kezdtéka saját körükbôl megválasztani községi és más elöljáróikat,sztarosztáikat. A községi önkormányzat ez idô tájt csupánkisegítô szerve volt az intézôségi (prikaznij) államigazgatás-nak, s ezért a községi elöljáró, a zemszkij sztaroszta, ha a jára-dékfizetô emberek közül választották is meg, valamiféle ál-lamhivatalnokká vált, hozzá hasonult az intézôségi (pri-kaznij) szolgálattevô emberekhez. Ez az oka, hogy az önkor-mányzat bevezetésével a községi elöljárók is szolgálati föld-


80


birtokossá lehettek, ha kifogástalanul letöltötték a szolgá-latukat. Az az elv, hogy az embereket állami terheik s a ter-hekkel járó vagyoni jogok osztják különbözô osztályokra,figyelemre méltó következetességgel érvényesült. A nemszolgálattevô ember járadékot fizetett, és ezért nem válha-tott földbirtokossá, de mihelyt szolgálati kötelezettségeketvett magára, a földbirtokosi jogokat is megkapta. Mind-azonáltal továbbra sem a különbözô osztályok jogai vagykiváltságai tették ki a közöttük húzódó alapvetô különb-séget, hanem állami kötelezettségeik. Íme a bizonyítékok: 1.Ha valaki elnyerte egy másik osztály jogait, attól még nemlett ennek az osztálynak a tagja: a kincstári megbízatásokatteljesítô goszty cserébe elnyerte a jogot, hogy földbirtokrategyen szert, de ha földbirtokos lett is, ezáltal még nem lettkatonáskodó, szolgálattevô emberré. 2. Ha valaki önkéntlemondott osztályának jogairól, ettôl még nem lépett ki osz-tályából. Az alacsonyabb hivatali tisztségeket viselô, ado-mánybirtokban (pomesztyje) és pénzbeni fizetésben része-sülô szolgálattevô emberek olykor beálltak egy másik szolgá-lattevô ember személyes szolgálatába – például elszegôdtekkabalás szolgának egy bojár udvarába; olykor egyenesen pa-raszttá minôsültek át, telket vettek árendába és azon szán-tottak-vetettek. De hiába szolgált egy bojárnál mint kabalásszolga, hiába ment át a földmûvelô helyzetébe, a szolgálat-tevô ember – a nemes vagy bojári sarj – változatlanul szolgá-lattevô ember maradt; nem mondhatott le a rangjáról. A já-rásba érkezô revizor vagy kivizsgáló szemügyre vette embe-rünket, s ha alkalmasnak találta, szolgálatba állította, ügyetsem vetve magántermészetû viszonyaira. Késôbb az ilyenembereknek megtiltották, hogy hivatást változtassanak. Aszolgálattevô ember csak akkor nem volt többé szolgálattevôember, amikor nyugállományba helyezték. Ez természetesvolt: valamely osztály lényege, politikai természete nem jo-

IV. ELÔADÁS

81


gaiban gyökerezett, hiszen ezekrôl bárki lemondhatott, ha-nem kötelezettségeiben, amelyekrôl nem lehetett lemonda-ni. Ez az értelme annak az állításnak, hogy a karok vagycsinek a Moszkvai Államban olyan társadalmi csoportokatalkottak, melyeket nem jogaik, hanem kötelességeik külön-böztettek meg egymástól, jóllehet e karoknak a jogai semvoltak egyformák. Ezek a jogok nem annyira politikai ki-váltságok voltak, mint inkább a különbözô állami szolgála-tokból, tehát az egyik vagy másik osztály terheibôl szárma-zó elônyök. Így épült fel a Moszkvai Állam társadalma.

Most még egyszer felidézzük, milyen rendben következ-tek egymásra a régi Rusz különbözô társadalmi tagozódá-sai, s tisztázván egymás utáni sorrendjüket, igyekszünkmegragadni a köztük lévô belsô összefüggéseket.

A társadalom tagozódása kezdetben azon alapult, hogymilyen viszonyban álltak tagjai a fejedelemmel; az úgy ki-alakult csoportok tehát politikai rendek voltak. Késôbb, a XII.században megjelent az anyagi helyzet szerinti – tehát gaz-dasági – tagozódás, jóllehet a fejedelmi törvényhozás kény-telen volt elismerni e tagozódás jogi következményeit,vagyis azt, hogy ezek az osztályok is különböznek egymás-tól jogaik tekintetében. Könnyûszerrel felismerhetjük, ho-gyan kapcsolódott ez az új, gazdasági tagozódás a meg-elôzô, politikaihoz. Az egyének anyagi helyzet szerinti meg-különböztetése annak egyenes hatására ment végbe, hogymilyen különbségek voltak a fejedelemhez való viszonyuk-ban: a fejedelem szolgálatában álló fejedelmi férfiak bojárokká,azaz földbirtokosokká váltak. A kiváltságos személyek ud-varában gazdasági szolgálatot teljesítô holopok kiemelked-tek a többi szolga közül, és így tovább.

A széttagoltság korában azon az alapon különültek elegymástól a társadalmi osztályok, hogy milyen fajta fejedel-mi tôkét vettek használatba a fejedelemtôl, és hogy milyen


82


fajta szolgálatokkal fizettek e tôke használatáért. Azt is felis-merhetjük, hogy ez az újabb tagozódás hogyan kapcsoló-dott a közvetlenül elôtte járóhoz. A különbözô vagyonihelyzetû emberek a fejedelmi részgazdaság különbözô jö-vedelemforrásait vették használatba a fejedelemtôl. Mikéntkorábban a gazdasági tagozódás a megelôzô, politikai ta-gozódás hatása alatt bontakozott ki, most az újabb, gaz-dasági-jogi fejlôdött ki közvetlenül a korábbi, gazdasági ta-gozódásból. A Moszkvai Államban a fejedelem és az alatt-valók közötti szerzôdéses viszony átváltozott törvényszabtaszolgálati vagy járadékfizetési kötelezettséggé. Ám ezek azállami kötelezettségek azonosak voltak ama szolgálatokkal,amelyeket az alattvalók korábban szerzôdés alapján teljesí-tettek a fejedelem számára, csak éppen szerzôdéses jelle-güket vetkôzték le. Így tehát a Moszkvai Állam társadalmitagozódása, ha új alapokra helyezôdött is, közvetlenülösszefüggött a megelôzôvel.

Tovább is követhetnénk ezt a folyamatot, hiszen nem álltmeg annál a határnál, ahol áttekintésünk véget ér, tehát aXVII. század végénél. A további fejlôdést csupán nagy vo-nalakban jelzem, hogy késôbb, amikor a XVIII. század újtársadalmi tagozódásával találkoznak, lássák az új és a régifolyamatos összefüggését. A Moszkvai Állam karai, a csineknem politikai jogaik, hanem az állammal szemben viselt kö-telezettségeik alapján különültek el egymástól, azonban –mivel a különbözô osztályok által teljesített kötelezettségekkülönbözô mértékû hasznot hajtottak az államnak – a kü-lönbözô osztályoknak az államban különbözô súlya, jelen-tôsége volt. Hogy az osztályok, attól függôen, hogy milyenmértékû hasznot hajtanak az államnak, más és más jelen-tôséggel bírnak az államon belül, ez a különbség kifejezésrejutott a különbözô karoknak járó becs (cseszty) különbségei-ben. Minden karnak más és más becs járt, amit a törvény

IV. ELÔADÁS

83


pontosan meghatározott. Más becs illett a bojárhoz, mint amoszkvai nemeshez; az utóbbinak több járt, mint a városinemesnek, és így tovább a társadalom legalsó rétegeiig. Ekülönbségek legszemléletesebb kifejezése a becsen esett sé-relmek (beszcsesztyije) tarifája volt, vagyis az a díjszabás,amely meghatározta, hogy a különbözô osztályok tagjainesett sérelemért milyen büntetés jár. A ranggal járó becsetnem szolgálat útján szerezték az emberek, hanem „atyjukután” örökölték. Ez a becs különítette el egymástól a moszk-vai társadalom osztályait, s ez a különbség a rájuk háramlóállami terhek különbözô jelentôségével függött össze. A XVIII.században a becs alól kezdett eltûnni az alapja, ugyanis azosztályokat fokozatosan megszabadították sajátos államiterheiktôl, de a kötelezettségekkel összefüggô becs változat-lanul hozzájuk tapadt. A terhek levétele a társadalom csú-csain, a legfelsô osztályoknál kezdôdött, s a legalsó osztá-lyokra sokáig – egészen a parasztok felszabadításáig – nemterjedt át. Mihelyt a karok becse elvált az alapjától, a köte-lezô, sajátos állami terhek viselésétôl, nyomban kiváltsá-gokká változott, és rendi joggá alakult ált. Így nôttek ki aXVII. század karait, a csineket megilletô becsbôl a XVIII. szá-zad rendi jogai. Mint látják, a XVII. századi törvényhozásbanfellépô rendi tagozódás abból a korábbi tagozódásból kö-vetkezett, amely az állammal szemben viselt kötelezettsége-ken, illetve a szolgálatnak kijáró becsen alapult. Egyszóval,ahogy feltárjuk a történelmünkben egymást követô társa-dalmi tagozódások folyamatos rendjét, egyszersmind meg-pillantjuk belsô, oksági összefüggésüket is. Ezt az összefüg-gést így fejezhetjük ki: a társadalom minden újabb tagozódása amegelôzô következményein alapult. Ez a társadalmi rétegek,rendek (szoszlovije) történetének alapvetése vagy – hogy aszokásos nyelven fejezzük ki magunkat – társadalomtörté-netünk sémája. Az eredeti, politikai tagozódás elvezetett az


84


egyének közötti anyagi különbségekhez, a gazdasági tago-zódáshoz. Az anyagi helyzet különbségein alapultak a szét-tagoltság korának gazdasági-jogi viszonyaiban keletkezôkülönbségek. A részfejedelem és alattvalói közötti gazdasá-gi-jogi viszonyok különbségei határozták meg azt a módot,ahogy a Moszkvai Államban az állammal szembeni köte-lezettségek megoszlottak az egyének között. Az állammalszemben viselt kötelezettségeken, helyesebben azon, hogy eterhek milyen mértékû hasznot jelentettek az állam számá-ra, alapultak a különbözô szolgálatoknak kijáró becs különb-ségei, míg végül ez a becs a XVIII. században elveszítettealapját, a karok sajátos kötelezettségeit, és rendi jogokkáváltozott át. Minden újabb tagozódás a megelôzô tagozódáskövetkezményeihez kapcsolódott.

IV. ELÔADÁS


V. ELÔADÁS

A KORMÁNYZÁS SZERVEI A RÉGI RUSZBAN – Kormányzati intéz-mények – A régi Kijevi Rusz igazgatási intézményei – Bojár tanács – A vá-rosok öregjei – Vecse – Helytartók – Ezredesek – Vámszedôk – Az udvarigazdaság igazgatása – Tyiunok – Jabetnyik – A széttagoltság korának igaz-gatási intézményei – Dolgok – Bojárok – A moszkvai kor közigazgatási intéz-ményei – Intézôségek – Területi igazgatás – Pillantás az óorosz kormányzásfejlôdésére

A KORMÁNYZÁS SZERVEI A RÉGI RUSZBAN • A kor-mányzás terminusait a terminológia után vesszük szemügy-re, mert a régi Ruszban a kormányzás szorosan összefüggötta társadalmi tagozódással. A kormányzásra vonatkozó kife-jezések az óorosz terminológia legzavarosabb és ezért leg-nehezebb fejezetét teszik: nincs még egy része a régi oroszemlékeknek, ahol ennyi homályos, tisztázatlan jelentésûszóba ütköznénk. Azonban, eredeti programunknak megfe-lelôen, csupán azokat vizsgáljuk meg az igazgatás terminu-sai közül, amelyek a leggyakrabban szerepelnek az orosztörténeti és irodalmi forrásokban.

Három csoportra osztjuk ezeket a terminusokat. Elôszörazokat vesszük szemügyre, amelyek az igazgatási intézmé-nyeket, tehát a kormányzati tisztségeket és kormányhivata-lokat jelölték. Másodszor azokat tekintjük át, amelyek azigazgatás és a jog tárgyait jelölték, kivált az adószedés és abíráskodás terminológiáját. Harmadszor tanulmányoznifogjuk a hivatali és bírósági ügyintézés írásos formáit, teháta hivatali és bírósági okiratokat.

86


KORMÁNYZATI INTÉZMÉNYEK • A legtöbb nehézsé-get a régi, Kijevi Rusz terminológiájának tanulmányozásaokozza. Ez azért van így, mert az idô tájt az intézmények kétpárhuzamos sora létezett: voltak fejedelmi és voltak községiintézmények. E két csoport hol egyidejûleg létezett, hol pe-dig az egyik megelôzte a másikat; viszonyuk számunkramár nem mindig világos, és ez sok zavart okoz a terminoló-giájukban. Vizsgálódásunkat felül kezdjük el.

A RÉGI KIJEVI RUSZ IGAZGATÁSI INTÉZMÉNYEI

BOJÁR TANÁCS • A régi Kijevi Ruszban a fejedelmi kor-mányzat élén a fejedelem melletti tanács állt, melynek tagjaia fejedelem bojárai voltak. Ennek a tanácsnak nem volt ál-landó, sajátos neve; az óorosz évkönyvírás általában ígybeszélt róla: „A fejedelem tanácskozott kíséretével vagy abojárokkal”, „leült tanácskozni kíséretével vagy a bojárok-kal”; a „tanácskozni kíséretével” fordulattal Monomah is-mert Intelmeiben is találkozunk. A tanács egy-egy ülését-ta-nácskozását olykor dumának nevezték (a gondolkodni jelen-tésû dumaty ige a régi oroszban azt is jelentette: tanácskozni).A duma mint meghatározatlan összetételû és hatáskörû ta-nács a széttagoltság évszázadaiban is fennmarad; alkalom-szerûen ül össze, ha a szükség úgy kívánja. A moszkvaiidôkben szilárdabb szervezeti alakot ölt: összetétele állan-dósul és meghatározott hatáskört kap. Ekkori neve dumabojár – a bojárok tanácsa, meglehet, bojarszkaja duma – bojártanács, de ez egyáltalán nem biztos. A XVI. században a bo-járok tanácsa mellett létrejött egy külön uralkodói tanács,amelynek a neve nem bojárok tanácsa volt, ugyanis tagjainem voltak okvetlenül bojárok, sôt nagyobbrészt valóbannem voltak azok. Ezt a szûkebb fejedelmi magántanácsot

V. ELÔADÁS

87


úgy hívták: blizsnyaja duma, belsô tanács. Péter uralkodásá-nak kezdetén a bojár tanács neve vagy konzílium vagy belsôkancellária volt (az utóbbi elnevezést a hely nyomán kapta,ahol rendesen ülésezett). 1711-ben ezt a tanácsot átszervezikés elkeresztelik Szenátusnak, 1801-ben pedig a Szenátus fö-lött új, törvényhozó hatalommal felruházott intézmény jele-nik meg, melynek neve elôbb Örökös Tanács, majd Állam-tanács.

A VÁROSOK ÖREGJEI • A községi igazgatás élén már a feje-delmek elôtt, némely korokban pedig a fejedelmek alatt iskülönbözô intézményeket találtunk. A fejedelmek elôttRusz nagyvárosait és a hozzájuk tartozó körzeteket való-színûleg választott katonai parancsnokok irányították. Az ôösszességük alkotja a város kormányzó sztarsináját; a névannyit tesz, mint idôsek vagy rangidôsek – tehát vezetôk,parancsnokok – gyülekezete. Egy Vlagyimir koráról szólóelbeszélésben – szerzôje ismeretlen, maga a mû nem év-könyv, csak évekre tagolódik – fennmaradt a katonai-városiigazgató testület sajátos megnevezése is: a város vagy az em-berek öregjei (sztarci gradszkije vagy ljudszkije). Alighanemazokról a személyekrôl van szó, akiket ôsi írásos emlékeinkmint a város vagy a városi ezred, a tiszjacsa ezredesét (tisz-jacsnyik), továbbá mint századosokat (szotszkije) és tizedeseket(gyeszjatszkije) emlegetnek. A sztarci gradszkije vagy a városöregjei kifejezést abban az értelemben kell vennünk, aho-gyan a kozákság a legutóbbi idôkben sztarsinának, a rang-idôsek gyülekezetének (a szó gyûjtônévi értelmében) nevez-te katonai parancsnokait.


88


VECSE • A XI. századi fejedelmek alatt, amikor a városok ka-tonai-igazgatási tisztségeit már a fejedelmi kíséret tagjai töl-tötték be – hivatalukra maga a fejedelem nevezte ki ôket –,a nagyobb igazgatási területek központjaiként szolgáló, fon-tosabb városokban megjelennek az össznépi gyülekezetek,melyek a vecse nevet kapják. A szó etimológiája ismeretes.A legôsibb egyházi szláv emlékekben megtalálható a vetszó: jelentése egyezség, tanácskozás (szovet). Az orosz vecsealak óbolgár megfelelôje az egyházi szláv emlékekben vescsevagy veste; elôbb általában gyülekezetet, késôbb már csakösszeesküvést, azaz törvénytelen gyülekezetet jelentett.A Szupraszalszki kézirat (a XI. századi egyházi szláv írásbeli-ség egyik emléke) tartalmaz egy szenttörténetet (zsityije),amelyben a következô fordulattal találkozunk:„A rabszol-gák összeesküsznek (veste tvorjat) uruk ellen.” Vecsének avárosi népgyûlést nevezték; ebben az értelemben mondjaHamartolosz – egy régi szláv fordítás szerint – Romulusról,hogy „ízekre szedték a római vecsében”. Késôbb, amikor avecse a fejedelem által elismert városi gyûlésbôl lázadó gyü-lekezetté változott, kezdtek a terminuson is összeesküvéstérteni, a vecsnyik (a vecse résztvevôje) pedig azt kezdte jelen-teni: zendülô, összeesküvô; a XVI. században seditiosusnakfordították. A vecse jelentése igen közel állt a dumáéhoz; a„kíséretével tanácskozni” fordulat nemcsak úgy szerepel,hogy „dumatyi sz druszinoj”, hanem úgy is, hogy „szvecsa-tyiszja sz druzsinoj”. De azért felfedezhetünk egy árnyalatnyikülönbséget is a két szó között. A vecse mindenféle tanács-kozást jelentett: ha ketten összesúgtak, az évkönyvíró márazt mondja, vecsét tartottak; ellenben – amennyire emlék-szem – a fejedelem és a bojárok tanácskozásáról soha nemírta az évkönyvíró, hogy a fejedelem szvecsalszja, vecsét tar-tott a bojárjaival. Dumának a fejedelmi tanácskozást nevez-ték, melynek az volt a célja, hogy megvitassanak és megold-

V. ELÔADÁS

89


janak valamely ügyet; vecsének a gyülekezetet, mely azzal acéllal jött össze, hogy megállapodjanak valamilyen közösvállalkozásban. A duma az ügy megvitatásának fogalmát, avecse az egyezségre lépés fogalmát tartalmazta.

A fejedelmi tanács irányítása alatt már a fejedelmi igaz-gatás elsô évszázadaiban különbözô végrehajtó – kormány-zati és bíráskodási – szervek mûködnek. Ám a fejedelemkörüli, központi igazgatáson belül rendkívül nehéz elkülö-níteni a kormányzati tisztségeket az udvari tisztségektôl,tehát a fejedelmi háztartással, az udvari gazdasággal kap-csolatos feladatköröktôl. Úgy tetszik, ez a nehézség abbólfakad, hogy az ôsidôkben sokáig nem léteztek állandó kor-mányhivatalok, hanem csupán alkalmi feladatok akadtak,vagy más szóval, olyan személyek, akiket idôrôl idôre meg-bíztak valamilyen folyó ügy intézésével, mindig a pillanatkövetelményei szerint. Tisztjeik egyszeri megbízatásokbanálltak; a központi igazgatás folyó ügyei nem oszlottak megállandó hivatalok között, hanem hol erre, hogy meg arra azelôkelôségre bízták, aki éppen a fejedelem mellett tartózko-dott. E tisztségeket néhány vonásuk – de inkább találgatá-sok – alapján így osztályozhatjuk: a fejedelem központi igaz-gatási irányítói: a helytartók, az ezredesek és századosok,valamint a kereskedelmi illetékek beszedôi voltak.

HELYTARTÓK • A helytartók vagy poszadnyikok (késôbbi ne-vük namesztnyiki) a fejedelemségek székvárosait és az igaz-gatási területek központjait irányították. E tisztség megne-vezése abból a szóból ered, amely viselôjének kinevezésétjelölte: poszagyity, azaz odaültetni, odahelyezni – „a fejedelemodaültette férfiját”, rendszerint így adja tudtul az évkönyv ahelytartó kinevezését. A jelek szerint a helytartó fôként kato-nai tisztség volt, fejedelmi hadvezér, a fejedelmi kíséret pa-


90


rancsnoka – legalábbis a régi fordításos emlékekben, példá-ul Aranyszájú Szent János könyvében (a másolat XVI. szá-zadi, de a fordítás jóval korábban készült) a helytartó úgyviszonyul a bíróhoz, mint dux exereitus a polgári kormány-zóhoz.

EZREDESEK • A helytartó mellett állt a fejedelem által kine-vezett tiszjackij, a neki alárendelt szotszkijokkal és gyeszjatsz-kij, századosokkal és tizedesekkel. A tiszjackij a tiszjacsa pa-rancsnoka; tiszjacsának nevezték a városi ezredet, a székvá-ros hadra kelt lakosainak alakulatát. Tehát az ezredes – szem-ben a helytartóval, a fejedelmi kíséret vezérével – a városiezred parancsnoka volt. A novgorodi ezredes példája utánítélve az ezredes nem csupán katonai tisztet viselt, hanem ôvolt a város rendôri kormányzója is; olykor városi vajdánaknevezték.

VÁMSZEDÔK • A székvárosokban a következôképpen hív-ták az adószedôket: a XII. századi Kijevben oszmenyik vagynyolcados, a XIII. századi Szmolenszkben öregvámos, tamozs-nyik vethij (miként a Russzkaja Pravdában a legidôsebb lovászfôlovászt jelent, az öregvámos is a vámosok elöljárója, szta-rosztája). Ennek a fôvámszedônek volt egy segédje, akit mit-nyiknek neveztek – mito vámot, árumegállítási vámot jelentett.A tamozsnyik szó alighanem a tatár idôkben jelent csak megnálunk, hiszen a tatár tamga szóból ered. Így tehát a tamozs-nyik felváltotta a régi kijevi oszmenyot.

AZ UDVARI GAZDASÁG IGAZGATÁSA • Az udvar-palota gaz-dasági igazgatása több narjadra, elkülönült dologra oszlott.

V. ELÔADÁS

91


Monomah azt mondja Intelmeiben, hogy maga felügyelt min-den dologra a házában: ô jelölte ki a vadászmesterek és lo-vászok teendôit, ô gondoskodott a sólymokról és a héjákról.Szavaiból kitûnik, hogy dolognak a palotagazdaság egyesrészeit, illetve az azokat igazgató hivatalokat vagy megbíza-tási köröket nevezték. A fejedelmi udvari gazdasággal kap-csolatos különbözô feladatokat elôkelô emberek végezték,akiket a régi írásos emlékek különbözô neveken emleget-nek. Élükön a háznagy, udvarmester (dvorszkij, késôbb dvo-reckij) állt, a fejedelmi udvar fô igazgatója; azután ott volt akonjusij vagy lovászmester, akit a Russzkaja Pravda tyiun kon-jusijnak, fôlovászmesternek nevezett, s aki a konjusij narjadfeje volt; ott volt a szegyelnyicsij vagy nyergesmester, az ô kezealá tartoztak azok a lovak, amelyeken a fejedelem és kíséreteharcba indult vagy kilovagolt (a fejedelmek mindig sokilyen lovat tartottak); ott volt azután a sztolnyik vagy asztal-nok, a mecsenosa vagy kardhordozó, az okolnyicsij vagy belsôszolgáló (ez utóbbi elôször egy XIII. századi szmolenszki ok-levélben jelenik meg, jelentése itt érthetetlen); ott volt a pok-ladnyik vagy málhamester, akit késôbb posztyelnyicsijnek, ágy-mesternek neveznek; ott volt a kaznacsej vagy kincstárnok, afejedelmi pénztár legfôbb kezelôje, a lovcsij vagy vadászmes-ter; és végezetül ott voltak a kulcsárok (kljusnyiki) és a külön-bözô jószágigazgatók (tyiuni). A kulcsárok szemlátomást afejedelmi kincstárnok keze alatt dolgoztak.

Nehezebb megmagyarázni a tyiun szó jelentését. A szóláthatólag német eredetû, csupán az nem világos, hogy mi-kor került át a nyelvünkbe. Némelyek, miként Rosenkampfis, az ónémet thanból eredeztetik tyiun szavunkat; a thantisztét egy középkori glosszárium így határozta meg:„thanus, qui servitutem servit”, azaz „szolgálatot teljesít”.Szabinyin protopópa, a skandináv nyelvjárások és sagák is-merôje (az egyiket, Szent Olaf sagáját kitûnôen le is fordí-


92


totta) a tion (szolga) szóval hozza összefüggésbe a tyiunt; eza szó nyilvánvalóan egytövû a német dienerrel. Tingmen (bí-ró), tiumen (kincstárnok) láthatóan ugyanennek a tônek aszármazékai. Egy régi, XVI. századi Kormányos Könyvben(Kormcsaja Knyiga) a latin curator (gondnok) szót fordítjáktyiunnak. Egy XVI. századi magyarázó evangélium tyiunszt-vónak a görög _________-nak fordítja. Ez a szó Wulfila bib-liájában mint dius jelenik meg, ami háziszolgát jelent, s a gö-rög _______ megfelelôje.

TYIUNOK • Különbözô – magasabb és alacsonyabb rangú –tyiunok léteztek; ezért a tyiunok a Russzkaja Pravdában ishol a fôkísérethez, hol meg a köznéphez tartoznak. A fô tyi-unok városi bírák – a székvárosok és az igazgatási közpon-tul szolgáló városok polgári irányítói – voltak, s a fejedelemnevezte ki ôket. Így például ismeretes, hogy 1146-ban a kije-viek panaszt tettek a csernyigovi ágból való Vszevolod Ole-govics nagyfejedelemre, mondván, hogy ez olyan tyiunokatrakott Kijevbe és Visgorodba, akik igazságtalan cselekede-teikkel tönkretették a két várost. A tyiunok visszaéléseirôlrendesen így írt az évkönyv: „Kezdte kifosztani és eladni azembereket.” A tyiunok fô megbízatása a bíráskodás volt, éspersze így a kiszabott bírságok behajtása is. Mivel eközbentemérdek visszaélést követtek el, a tyiun szó gyûlöletes je-lentést öltött magára a régi Ruszban, olyan emberre utalt,akit könnyû megvesztegetni. Az óorosz társadalom általá-ban ferde szemmel nézett a tyiunra. Egy régi kéziratban fenn-maradt egy rendkívül érdekes, rövid történet, amelyben atyiunról beszélgetnek.

Történt egyszer, hogy Konsztantyin polocki fejedelem azasztalnál elbeszélgetett Szimeon tveri püspökkel; ez az aSzimeon, aki 1288-ban halt meg, és a polocki fejedelmi nem-

V. ELÔADÁS

93


zetség sarja volt. A fejedelem, meg akarván gyilkolni töké-letesen ártatlan tyiunját, a lakomán ilyen kérdéssel fordult apüspökhöz: „Hol a tyiun helye a túlvilágon?” Bizonyos voltbenne, hogy a püspök azt fogja válaszolni: „A pokolban.”Szimeon azonban így felelt: „Ugyanott, ahol a fejedelemlesz.” Konsztantyinnak nem tetszett a válasz, és így szólt:„Hogyan? Hiszen a tyiun helytelenül ítélkezik, pénzeket fo-gad el, a keresztényeket nem kíméli és nem sajnálja, én pe-dig mit csinálok?” Szimeon visszavágott: „Ha a fejedelemjóságos, istenfélô és szereti Krisztust, ha okos, igazságsze-retô, akkor olyan tyiunt nevez ki, aki úgyszintén jóságos,istenfélô, igazságszeretô és így tovább; az ilyen fejedelem amennybe jut, és vele lesz a tyiun is. De ha a fejedelem nemszereti Krisztust, ha nem féli az Urat és így tovább, akkorrossz embert nevez ki tyiunnak, olyat, aki nem féli az Urat,és csak azért, hogy a fejedelemnek hasznára legyen, hogyminél több terményjáradékot szerezzen neki, az embereketpedig eladja, nos hát, az ilyen fejedelem veszett embert sza-badít a népre, tönkreteszi a népet, mert kardot ád a veszett-nek kezébe. Az ilyen rossz fejedelem, aki a nép vesztérerossz embernek ád hatalmat, az ilyen rossz fejedelem pokol-ra jut, és vele lesz a tyiun is a pokolban.” Egyvalami derül kivilágosan ebbôl a történetbôl, mégpedig az, hogy a tyiunhivatala mindenekelôtt bírói hatalmat jelentett.

Azonkívül sok udvari tyiun is volt, akik között szinténakadtak alacsonyabb és magasabb rangúak. A RusszkajaPravda a magasabb rangúhoz sorolja a tyiun konjusijt vagyfôlovászmestert és a tyiun ognyiscsnijt; életükért kétszeres vér-díj járt, tehát a fôkísérethez tartoztak. A udvar-palota gaz-dasága különbözô területein alacsony rangú tyiunok is mû-ködtek. Így például a Russzkaja Pravda megemlíti a tyiunszelszkij knyazsijt vagy tyiun ratajnij knyazsijt; nincs jele, hogya két kifejezés között különbség volna. Szabad emberek


94


vagy szolgák voltak, nem tartoztak a fejedelem fôkíséreté-hez. A Russzkaja Pravda némely másolata elöljáróknak, szta-rosztáknak nevezi ôket (a szelszkij vagy ratajnij tyiunról vanszó). Valamennyi udvari tyiun közül a legtöbb figyelmet atyiun ognyiscsnijnek érdemes szentelnünk. A kifejezés jelen-tését egy másik igazgatási terminus jelentésével összefüg-gésben magyarázhatjuk meg; ez utóbbi – ognyiscsanye – aRusszkaja Pravdában és más ôsi írásos emlékekben talál-ható. A szó homályos, többféle értelmezésre adott alkalmat.Elôfordul a Russzkaja Pravda régi, rövid változatában; abôvebb változat a fejedelmi férfi kifejezéssel helyettesíti. Ígytehát az ognyiscsanye szó a felsô szolgálattevô osztály tagjaitjelölte. De nem ez volt az eredeti jelentése. Ez a szó az og-nyiscse szóból származik, jelentése a XI. századi írásos em-lékekben cseléd, holop. Következésképpen az ognyiscsanyineredetileg mindenféle rabszolgatartó volt, akár a szolgálat-tevô emberek közé tartozott, akár nem; általában így nevez-ték a tehetôs embereket. Amikor a rabszolgatartók kezdtekföldhöz jutni és földjüket rabszolgáikkal mûveltetni, azognyiscsanyin a szmerd – az állami paraszt – ellentéte volt,mert jóllehet ez utóbbinak is volt földje, de nem a tulajdo-nos, csupán az árendás jogán. Ez magyarázza a RusszkajaPravda tyiun ognyiscsnijének jelentését: olyan jószágigaz-gató, aki a fejedelem udvari cselédségét és az udvarhoz tar-tozó fejedelmi földeket vagy falvakat igazgatta – azt tehát,aki késôbb a fejedelmi háznagy (dvorszkij vagy dvoreckij)keze alá tartozott.

Ezek a terminusok jelölték a központi vagy udvari igaz-gatás különbözô tisztjeit. A helyi, területi közigazgatás tiszt-ségeit olyan terminusok jelölték, amelyek vagy világosak,vagy párhuzamosak a központi tisztségek megnevezéseivel,például helytartó, továbbá tyiunok. Közéjük tartozik a Russz-kaja Pravda vérdíjasa, a virnyik is, tehát az a bíró, aki a gyil-

V. ELÔADÁS

95


kosságért járó bírságot kivetette és beszedte; meglehet, a vér-díjas külön hivatalnok volt, de az is lehet, hogy a helytartótnevezték így, amikor a vérdíjat beszedte. Mellette állt ajemec, az a hivatalnok, aki letartóztatja (jemlet) a bûnöst vagygyanúsítottat; késôbb úgy hívják: dovodcsik.

JABETNYIK • Az alacsonyabb rangú – központi és területi –hivatalnokok közül külön figyelmet érdemel a jabetnyik; ez akifejezés, mely a Russzkaja Pravda némely másolatában sze-repel, már régesrég elveszítette eredeti hivatalos jelentését.A szó, akárcsak a tyiun, német eredetû. Különbözô magya-rázatai vannak. Krug akadémikus azt mondja, hogy ez a szóa német Ambtmannból származik. Etimológiáját tekintve ajabetnyik teljesen megfelel ennek a szónak: a jabet tôbôl és atisztséget jelölô nyik képzôbôl áll (például a háznagy nem-csak dvorszkijként, hanem olykor dvornyikként is szerepelt arégi iratokban); a ja (vagy „nagy jusz”) a német am meg-felelôje, s beiktatódott még egy effonikus e a mássalhangzókelválasztására. Buszlajev még pontosabban és részleteseb-ben tárja fel a szó etimológiáját; azt mondja, hogy Wulfilabibliájában a görög ________ szó helyén az Andbahts kife-jezés áll. Ennek a szónak a különbözô német nyelvjárások-ban különbözô alakok felelnek meg; számunkra csupán askandináv ambatt érdekes, mivel ezek szerint ambatt annyittesz, mint ________ vagy szolga, szolgáló. Ezen etimológiaszerint a jabetnyik – fejedelmi szolgálattevô, hivatalviselô,intézô a szó általános értelmében (jelentése késôbb megvál-tozott). Hogy a régi igazgatásban a jabetnyik milyen sajátosfeladatokat látott el, nem tudni; a szó késôbbi jelentése alap-ján csupán találgathatjuk. A régi jabetnyik tevékenységéneksajátosságai mind a mai napig megôrzôdtek a tipikus jabedaszóban. Ne zavarja meg önöket, hogy a t átment d-be; ez ef-


96


fonikus átmenet, más ilyen esetek is vannak, például: szvat,szvataty és szvagyba (leánykérô, megkérni, esküvô). A jabedanem valamilyen tisztséget, hanem patvarkodást jelent, még-hozzá azt a fajtát, amelyik a rágalmazással, a jogi csûrés-csavarással párosul, s az a célja, hogy a pereskedô olyasva-lamit szerezzen meg magának bírósági úton, ami nem illetimeg; ebben az értelemben, mint rágalmazás, jogi csûrés-csavarás jelenik meg a jabeda szó a XV–XVI. századi írásosemlékeinkben; a jabetnyik tehát az a felperes, aki jogi ra-vaszkodással valami igaztalan dolgot ér el. A jabetnyik gyû-löletes személy; a XV–XVI. századi emlékekben a gonosz-tevôk sorában, a tolvajok, gyilkosok és rablók mellett szere-pel, s a törvény igen szigorúan bünteti ügyködését; ha rábi-zonyítják a visszaélést, megbüntetik, mint gonosztevôt. Eb-ben az értelemben az, amit a jabetnyik csinált, általában igenközel állt a hamis vádhoz vagy pokljophoz. Így tehát aRusszkaja Pravda jabetnyikje alighanem olyan kormányzatifeladatokat látott el, amelyek a késôbbi nemzedékekben azta benyomást hagyhatták, hogy igazságtalanságokat követel, jogi csûrés-csavarással él. Úgy gondolom, a legvalószí-nûbb az a feltevés, amit Alekszandr Popov, a RusszkajaPravda ismert (és hozzáteszem, legjobb) értelmezôje fogal-mazott meg. Popov azt mondja, hogy a jabetnyik a dovodcsiklegrégebbi ôse. Az ôsidôkben a tyiunoknak segédjei, dovod-csikjai voltak – végrehajtók, bírósági hivatalviselôk, akiknekaz volt a tiszte, hogy a bíró megbízásából nyomozást vezes-senek, letartóztassák és fogva tartsák az ismert tolvajokat,kihallgatásnak azaz kínvallatásnak vessék alá ôket, és ígytovább. Tehát a dovodcsik egyszerre ügyész és nyomozó. Va-lószínû, hogy a XI–XII. századi tyiunok oldalán a jabetnyik isilyen feladatokat végzett: mint nyomozó kihallgatta a gya-núsítottat, ha tehát egyszer vádat emelt ellene, minden esz-közt felhasznált, hogy ne engedje ki a markából.

V. ELÔADÁS

97


A SZÉTTAGOLTSÁG KORÁNAK IGAZGATÁSI INTÉZMÉNYEI

• A széttagoltság korának központi fejedelmi igazgatásátalkotó személyeket, legalábbis jelentôs részben beiktatott,bevezetett bojároknak és dolgos bojároknak (bojare vvegyonnije iputnije) nevezték.

DOLGOK • Ezeket a kifejezéseket a puty vagy út szó ôsi je-lentése magyarázza. Az idô tájt a puty igen sokféle dolgotjelentett. Eredeti jelentése, úgy tetszik, abban állt, hogy puty-nak neveztek minden eszközt, amelynek segítségével vala-milyen jövedelemre szert tettek, valamilyen jövedelemhezjutottak; így aztán putynak vagy dolognak neveztek minden-fajta mesterséget, minden gazdasági jövedelemforrást,amelybôl bevétel származott. A szó további jelentése: min-denféle haszon; erre utal a puty szóból képzett putnij mel-léknév, melynek jelentése elônyös, célszerû, hasznos; innen amondás a reménytelenül élhetetlen emberrôl: „Semmi úton-módon nem viszi semmire.” A szónak ez a jelentése világít-ja meg azt is, hogy milyen igazgatási szerveket neveztek aszéttagoltság korában putynak vagy dolognak. A széttagolt-ság századainak – a XIV–XV. századnak – írásos emlékei azalábbi dolgokat különböztetik meg a fejedelmi udvari gazda-ságon belül: lovászati (konjusij), solymászati (szokolnyicsij), va-dászati (lovcsij), asztalnoki (sztolnyicsij), pohárnoki (csasnyicsij).Szemügyre véve ezeket a dolgokat, azt találjuk, hogy külön-bözô udvari hivatalokról van szó, melyek a fejedelmi gaz-daság különbözô részeit igazgatják. Így például a lovászatidolog a fejedelmi istállók és a hozzájuk tartozó – a fejedelmilovászok és lovak élelmezésére használt – földek hivatalavolt, ezért idetartozott minden fejedelmi rét. A solymászatidolog a fejedelmi solymászat, valamint a hozzá tartozó em-berek és földek hivatala; idetartozott például minden tele-


98


pülés, melynek lakosai vadászmadarakat – sólymokat, héjá-kat – fogtak, valamint az ilyen madarak fogására alkalmaserdôk. A pohárnoki dolog a fejedelmi italok, pincék és az ittdolgozó emberek hivatala; idetartoztak azok a fejedelmi er-dôk is, ahol a méhészkedés folyt, valamint azok a parasztitelepülések, melyek lakói méhészkedéssel foglalatoskodtak,tehát a méhészek falvai. A vadászati dolog a fejedelmi vadász-tevékenységek hivatala (a madarászat nem tartozott a hatás-körébe); idetartoztak a vadászattal foglalkozó udvari szol-gálók, az erdôk, ahol a vadakra vadásztak és a vadászoktelepülései, például az összes hódvadász, aki hódfogássalfoglalatoskodott. Az asztalnoki dolog az a hivatal, amely a fe-jedelmi asztalt kiszolgáló földeket és az asztal számára kész-leteket szállító embereket igazgatta; idetartoztak a fejedelmihalászok, zöldségtermesztôk, kertészek.

Egyszóval a dolgok az udvari gazdaság különálló hivata-lai; ezek a hivatalok igazgatták a fejedelemségben szétszórtföldeket és lakosokat, akik által a fejedelem kiaknázta gaz-daságának különbözô jövedelemforrásait; ezért aztán a feje-delemségben mindenfelé akadtak az asztalnoki dologhoz, asolymászati dologhoz stb. tartozó falvak. Ezeket a hivatalokatbojárok igazgatták; dolgos bojároknak (bojare putnije) nevez-ték ôket. A dolgos bojárok munkájukért jutalmat húztak azáltaluk vezetett dolog jövedelmébôl; például a lovászati dolgotirányító bojár javadalom gyanánt megkapott egy kerületet,amely a lovászati dolog fennhatósága alá tartozott és – példá-nak okáért – kaszálókat adott a fejedelmi istállók számára.Ezért aztán az ilyen táplálást, javadalmazást (kormlenyije) isdolognak nevezték. Efféle javadalomban nemcsak a dolgokvezetôi részesültek, hanem a nekik alárendelt szolgálatte-vôk vagy hivatalviselôk is; innen a dolgot élvezô ágymester(posztyelnyicsij s putyom), a dolgot élvezô kulcsár (kljusnyik sputyom) elnevezések: olyan ágymesterrôl vagy kulcsárról

V. ELÔADÁS

99


van szó, aki a palota valamelyik dolgának bevételeibôl java-dalomban részesült. Így tehát a dolgos bojárok és szolgálat-tevôk a fejedelmi igazgatás eszközei voltak; a fejedelmi ud-vari gazdaság különbözô bevételi forrásait igazgatták.

BOJÁROK • A széttagoltság évszázadainak irataiban talá-lunk egy olyan állítást, hogy a fejedelem szolgálattevô em-berei a várostrommal kapcsolatos terheket viselték. Ez a kö-telezettség abban állt, hogy ha valamely szolgálattevô em-bernek örökbirtoka (votcsina) volt egy bizonyos járásban,akkor ez az ember ostrom esetén köteles volt részt venni ajárási város védelmében, hiába szolgált esetleg egy egészenmás fejedelemségben, mint ahol a birtoka elterült. Mint is-meretes, a széttagoltság korában lehetôség volt a személyesszolgálat és a földbirtokosi viszonyok ilyen elkülönülésére.N. bojár a tveri fejedelem szolgálatában állhatott, és ugyan-akkor birtoka lehetett a moszkvai járásban; ha mármost ejárás székvárosát idegen seregek ostrom alá vették, kötelesvolt embereivel együtt részt venni Moszkva védelmében,jóllehet nem a moszkvai fejedelmet szolgálta. Fejedelmiszerzôdéslevelek (dogovornije gramoti) tanúsága szerint eza kötelezettség nem terhelte a dolgos bojárokat (bojare putnije)és a beiktatott bojárokat (bojare vvegyonnije). Kik voltak ezek abeiktatott bojárok? Ez a kifejezés a nagyon nehezek közül va-ló. Én magam a következôképpen magyarázom. A szétta-goltság korának iratai olykor nagy bojároknak (bojare bolsije)nevezi a beiktatott bojárokat, ami arra utal, hogy a fejedelemfôméltóságairól van szó. Ez a kifejezés rendesen azokban azadománylevelekben jelenik meg, amelyek egy-egy kolostortvagy magánföldbirtokost birtokaik ügyében kiemelnek ahelyi igazgatási vezetôk – helytartók és kerületfônökök – bí-ráskodási hatáskörébôl, és közvetlenül a fejedelmi bírás-


100

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 100

kodás alá rendelik. Ezt a kiváltságot általában ilyen szavak-kal fogalmazták meg: „Ha ilyen emberek ellen kívülálló ke-resetet ad be, úgy vagy én, a nagyfejedelem ítélkezem azügyükben, vagy beiktatott bojárom”; a beiktatott bojár helyénolykor háznagy (dvoreckij) áll. Tehát a beiktatott bojár a kivált-ságos személyeket megilletô, közvetlen fejedelmi bírásko-dás eszköze volt. Fennmaradt egy oklevél Rettenetes (Fé-lelmetes) Iván uralkodásának kezdetérôl. Ebben azt olvas-suk, hogy az uralkodó a közvetlen, udvari bíráskodás ki-váltságát adományozta a Mahriscsszkij-kolostornak mintanyja, a néhai Jelena nagyfejedelemnô zarándokhelyének.Az oklevélben a következôket olvassuk: „Akinek pedig va-lami keresete lesz az igumen vagy a szerzetesek, vagy a ko-lostor emberei és parasztjai ellen, ezekrôl én, a nagyfejede-lem ítélkezem, vagy beiktatott bojárom, aki anyám, a nagy-fejedelemasszony udvarának háznagya leszen.” Ez az iratmutatja, hogy a háznagy (dvoreckij) egyszersmind beiktatottbojár volt, s a kiváltságos személyek és intézményekügyeiben gyakorolt közvetlen fejedelmi bíráskodás eszkö-zéül szolgált. De ilyen eszközül szolgáltak más udvari fô-méltóságok is, nevezetesen az udvari dolgos bojárok – a soly-mászmester, az asztalnok stb.

A különbözô dolgok fennhatósága alá tartozó parasztokfölött nem a helyi kerületfônökök vagy helytartók ültek tör-vényt, hanem közvetlenül az udvari bíróság – ebben olya-nok voltak, mint a kiváltságos földbirtokosok –, ügyükben adolgok vezetôi ítélkeztek: a solymászok fölött a solymász-mester, az udvari halászok vagy kertészek fölött az asztalnok,és így tovább. Tehát az udvari gazdaság különbözô jöve-delemforrásait igazgató udvari fôméltóságok egyszersmindbeiktatott bojárok is voltak. Élükön a háznagy állt, az udvariszolgálók és az udvari földek – köztük a fejedelmi szántó,azaz a palota számára termô búzamezô – irányítója. A ház-

V. ELÔADÁS

101

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 101

nagy tehát az udvari szolgálók és az udvari gabonatermesz-tés legfôbb irányítója volt, míg a dolgos bojárok az udvar kü-lönbözô jövedelemforrásainak – a madarászatnak, a halá-szatnak, a vadászatnak stb. – a legfôbb irányítói. Most mártisztázni tudjuk, miért szerepel a széttagoltság korának ira-taiban a legfelsô irányítás hol a beiktatott bojárok, hol a beikta-tott bojárok és dolgos emberek (putnyiki), hol meg a dolgos bojá-rok nevén. A beiktatott bojárok és a dolgos bojárok egymáshozközel álló, de nem mindig egybeesô fogalmak voltak. A dol-gos bojárok az udvar jövedelemforrásait igazgatták, a beikta-tott bojárok az udvari gazdaság különbözô részeinek vagyhivatalainak legfôbb vezetôi voltak. Minden dolgos bojáregyszersmind beiktatott bojár is volt, de nem minden dolgosember volt bojár: a dolgos bojárok alárendeltjeit dolgos em-bereknek nevezték, de ezek az emberek nem viseltek bojáricímet. Másfelôl nem minden beiktatott bojár volt dolgos bojár;így például a beiktatott bojárok közé tartozott a háznagy és akincstárnok (kaznacsej) – a fejedelmi jövedelmek beszerzôje ésôrzôje – is, de az ô hivatalukat a széttagoltság korának iratainem nevezik dolognak. Továbbá, nem minden beiktatott bojárrendelkezett dologgal, azaz javadalommal (kormlenyije).Azt hiszem, most már értjük e szavak jelentését. A beiktatottbojárok az udvari gazdaság hivatalainak legfôbb irányítói;közülük azokat, akik az udvari jövedelemforrásokat igaz-gatták vagy akik udvari szolgálatukért a fejedelem jövedel-meibôl vagy földjeibôl javadalomban részesültek dolgosnaknevezték.

A MOSZKVAI KOR KÖZIGAZGATÁSI INTÉZMÉNYEI • Amoszkvai idôkben a dolgos bojárok személyes tisztségei ál-landó hivatali intézményekké alakultak át; ezeket prikazok-nak, intézôségeknek nevezték. Nem tudjuk, vajon a szétta-


102

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 102

goltság korának dolgos bojárai mellett mûködtek-e kancellá-riák titkárokkal (djak) és írnokokkal (podjacsij); a dolog hiva-tal volt, de nem ismeretes, hogy vajon hivatalszervezet istartozott-e hozzá. Meglehet, minden egyes hivatal egy-egyszemélybôl állt, aki a fejedelem megbízásából kancellárianélkül, személyes, szóbeli rendelkezések útján végezte adolgát.

INTÉZÔSÉGEK • A legfôbb irányítók mellett a moszkvaiidôkben megjelennek az írásos ügyintézésen alapuló kan-celláriák; ezeket a kancelláriákat prikaznak, azaz intézôség-nek vagy izbának, irodának nevezik. A prikaz és izba kifejezésa kancelláriával dolgozó központi hivatal értelmében legko-rábban a XVI. században jelenik meg. A prikaz szó eredetéttekintve, szorosan összefügg a széttagoltság korának köz-igazgatási és bíráskodási terminológiájával. Miként a palo-tagazdaság valamelyik jövedelemforrását igazgató beiktatottbojár a fejedelmi fôintézô (glavnij prikazcsik) szerepét töltöttebe, úgy a moszkvai idôkben állandó, kancelláriával mûködôintézménnyé váló hivatala is a prikaz vagy intézôség nevetkapta. A beiktatott bojár mint intézô fogalma már a moszkvaikor irataiban megjelenik; olykor ilyeneket olvasunk a kivált-ságos emberek közvetlen fejedelmi bíráskodás alá tartozásakapcsán: „vagy én, a nagyfejedelem ítélkezem ügyükben,vagy az, akinek az ügyet intézni rendelem”, tehát az inté-zôm. A beiktatott bojár átadja a helyét egy olyan embernek,akire a fejedelem rábízza a peres ügy elintézését.

Az intézô (prikazcsik) egyszemélyi tisztség; az intézôség hi-vatal, amelynek élén az intézô áll. Mivel a részfejedelmekközponti igazgatása többnyire udvari igazgatás volt, ezért arészfejedelemségi intézôk is udvari intézôségekké alakultakát. A háznagyból a Nagyudvari Intézôség (Prikaz Bolsovo

V. ELÔADÁS

103

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 103

dvorca) feje lett; a lovászati bojárból a Lovászati Intézôség(Konjusennij prikaz) feje; a vadászmesterbôl a VadászatiIntézôség (Lovcsij prikaz) feje; az asztalnokból a Gabona-vagy Élelmezési Intézôségé (Hlebennij i kormovoj prikaz),és így tovább. Az udvari intézôségek mellett azután egészrendszere jelent meg az intézôségeknek, melyek már állam-igazgatási jelleget viseltek. Ha maguk elé képzelik a szétta-goltság korának központi udvari igazgatását, látni fogják,hogy ez az igazgatás területi jellegû hivatalokból állt: a ház-nagy hatáskörébe tartoztak az udvart ellátó földmûvelô fal-vak; a solymászmester hatáskörébe a vadászmadarak elfo-gásával foglalatoskodó falvak és azok az erdôk, ahol a ma-darakat fogták, és így tovább. Az egyes hivatalok nem egy-séges, összefüggô terület fölött rendelkeztek, fennhatóságu-kat az egész fejedelemségen elszórt, kisebb területdarabokfölött gyakorolták. Ugyanilyen területi jellege volt a moszk-vai intézôségeknek; vagy legalábbis könnyen kivehetô zûr-zavaros rendszerük területi alapja – ezt az elemzést már aXV–XVI. századi írásos emlékek nyomán is elvégezhetjük.Láttuk, hogy az ügyek jellegük szerint oszlottak meg az in-tézôségek – akárcsak a mai minisztériumok – között, de alegfôbb intézôségek, azonfelül, hogy az ország egész terü-letén felügyeltek az állam ügyei fölött, meghatározott kör-zetekben még külön ügyeket is intéztek.

Az összállami és a területi jellegnek ez a keveredése amoszkvai intézôségek felépítésének legérdekesebb vonása;ez az, ami a leginkább megzavarja a kormányzati rendszerkutatóit. Például az egyik legfontosabb intézôség a Követi(Poszolszkij prikaz) volt – a külügyi hivatal; ám a Követi In-tézôség nem csupán a külsô kapcsolatokat bonyolította, ha-nem ráadásul még öt várost irányított járásaikkal együtt, ése járások között nem volt semmiféle területi összefüggés;idetartozott például Balahna, Szolikamszk, Cserdiny, az


104

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 104

egész Nagy-Perm és a hozzájuk csatlakozó járások. A Had-kerületi vagy Besorolási Intézôség (Razrjadnij prikaz) az államhadügyeivel és a fegyverviselô szolgálattevô emberekkelfoglalkozott; ez a hivatal volt a hadügyminisztérium vagy –ha úgy tetszik – a fôvezérkar; de itt intézték egyik-másikjárás – kivált a határ menti, déli járások – földbirtoklásiügyeit is. Ugyanígy a Nagyudvari Intézôség (Prikaz Bolsovodvorca) megfelelt a mi Udvari Minisztériumunknak, deazonfelül negyven úgynevezett „udvari város” és a hozzá-juk tartozó járások valamennyi – vagy legalábbis sok –ügyét is igazgatta. A Szolgálati Intézôség (Pomesztnij prikaz) aszolgálati földbirtoklás ügyeivel, a szolgálattevô emberekadomány- és örökbirtokaival foglalkozott, de hatáskörenem terjedt ki az állam egész területére, csupán azokra a já-rásokra, amelyek birtokügyben nem tartoztak más intézô-ségek – így a Hadkerületi vagy Besorolási Intézôség vagy akorábbi Kazanyi és Asztraháni Kánságot kormányzó Ka-zanyi udvar (Kazanszkij dvorec) – alá. A Nagykincstár Intézô-sége (Prikaz Bolsoj kazni) felügyelt a fôvárosi nagykereske-dôkre és egyik-másik – de nem valamennyi – város árusairaés parasztjaikra: az egyenes adók behajtásával foglalkozott.Nem is beszélek azokról az intézôségekrôl, amelyeknek mára neve is területi jellegükre utal; ilyen volt a Novgorodi In-tézôség (Novgorodszkij prikaz), a Kazanyi Udvar Intézô-sége (Prikaz Kazanszkovo dvorca). Valamennyi fôbb intézô-ség felépítésében megtaláljuk ezt a területi elvet.

A legfôbb intézôségek ilyen helyi jelentôsége magyaráz-za egyébként a központi igazgatásnak azt a leírását, amelyetFletchernél találtunk. Fletcher azt mondja, hogy a központiigazgatás élén négy intézôség állt, amelyeket csetvertyeknek,negyedeknek neveztek; közöttük oszlottak meg az államigazgatási területei, kivéve azokat, amelyek az uralkodóiudvar alá tartoztak. Mik voltak ezek a negyedek, az állam

V. ELÔADÁS

105

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 105

valamennyi területének irányítói? A már említett legfôbb in-tézôségek: a Követi (Poszolszkaja) Negyed, a Hadkerületi vagyBesorolási (Razrjadnaja) Negyed, a Szolgálati (Pomesztnaja) Ne-gyed és a Kazanyi Udvar (Kazanszkij dvorec). Így tehát a XVI.századi megfigyelôk még igen jól felismerték a központi in-tézôségek területi jellegét.

TERÜLETI IGAZGATÁS • A területi igazgatásra vonatkozókifejezések úgyszólván nem is szorulnak magyarázatra.A XVI. század közepéig az igazgatási területek irányításá-nak szervei a helytartók (namesztnyiki) és a kerületfônökök (vo-losztyeli) voltak; a helytartók alá tartoztak a városok és avárosok körüli körzetek (sztani), a kerületfônökök alá a töb-bi vidéki terület. Rettenetes (Félelmetes) Iván alatt a hely-tartók és kerületfônökök szerepét választott községi elöljá-rók vették át. A községi elöljárók (zemszkije sztaroszti), a bírákés az államnak járó adók beszedôi mellett külön rendôri éspénzügyi szervek is mûködtek, a gubnije sztaroszti vagy kör-zeti elöljárók és a vernije golovi, a hites fôk; valamennyiük mel-lett ott voltak a keresztcsókolók (celovalnyiki), azaz felesküdöttsegédek. Önök már ismerik a választott hivatalviselôket.A XVI. század közepétôl fogva a határ menti járásokban,ahol szükség volt a katonai erôk összpontosítására, megje-lennek a vajdának nevezett fôkormányzók; minden járás(ujezd) élén egy-egy vajda állt. De miként az intézôségek, úgya területi irányítók alatt is mûködtek alárendelt szervek: avégrehajtók (dovodcsiki) és igazságtevôk (pravetcsiki). A tör-vénykönyvek heteseknek (nyegyelscsiki) is nevezik a végre-hajtókat – legalábbis az intézôségek végrehajtóit –, mivelezek hetente váltogatták egymást feladataik teljesítésében.A heteseknek segédeik is voltak, akiket a bírósági ügyekkelkapcsolatos utakra lehetett küldeni; ezeknek zagovorscsiki


106

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 106

azaz szövetkezôk vagy jezdoki, azaz utazók volt a neve. Szövet-kezôknek azért hívták ôket, mert fônökeikkel együtt szövet-séget (zagovor) alkottak, olyan közösséget tehát, melynektagjai egyetemleges felelôsséget vállaltak egymásért. Íme amoszkvai idôk központi és területi igazgatásának fôbb ter-minusai.

PILLANTÁS AZ ÓOROSZ KORMÁNYZÁS FEJLÔDÉSÉRE • Mostcsupán összegezzük azokat a megfigyeléseket, amelyeket arégi orosz igazgatási rend, pontosabban igazgatási tiszt-ségek terminológiájának tanulmányozásából levontunk; cé-lunk az, hogy lássuk, milyen rendben fejlôdött a kormány-zás szervezete történelmének különbözô szakaszaiban.Ezen a téren nem húzhatók éles határok, mindazonáltal ész-revehetjük, hogy az óorosz kormányzási gyakorlat háromegymást követô rendszert alkot, s e rendszerek aszerint kü-lönböznek egymástól, hogy milyen mértékben haladt elôreintézményeik kidolgozódása. Az elsô szakasz az a kor volt,amikor a fejedelmek rangidôsségi rendben uralkodtak; amásodik szakasz a széttagoltság, a részfejedelemségek kora;a harmadik szakasz a Moszkvai Államé vagy az egyesítettNagy-Oroszországé. Az elsô szakaszban nem találkozunkállandó hivatalokkal, sôt állandó tisztségekkel sem, de lé-teznek udvari címek, melyeknek viselôi sajátos megbízatá-sokat teljesítô elôkelôségeknek számítanak: háznagy (dvorsz-kij), málhamester (pokladnyik), kincstárnok (kaznacsej). Az ilyenudvari címek viselôire különbözô kormányzati feladatokatbízott a fejedelem, bár ezek a feladatkörök még nem álltakössze állandó hivatalokká. Ez magyarázza, hogy a háznagy,akinek a címe az udvari gazdaságra utal, olykor a fejedelmikíséret parancsnoka volt, míg a kardhordozó (mecsenosa), ez acíme szerint katonai tisztségviselô, olykor a diplomata sze-

V. ELÔADÁS

107

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 107

repében jelenik meg, fejedelme nevében tárgyalásokat foly-tat más fejedelmekkel.

A széttagoltság évszázadaiban az udvari címek állandótisztségekké válnak: minden címnek megfelel valamilyenállandó kormányzati tevékenységkör; e tevékenységek ál-talában a fejedelmi gazdasággal kapcsolatosak, mert a szét-tagoltság korában voltaképpen minden igazgatás gazdaságijellegû. De az állandó tisztségekhez nem társul még állandóhivatalszervezet; a tisztség valamilyen kormányzati hatás-körnek felel meg, de egyszemélyi intézmény marad. Azadott hatáskörrel felruházott méltóság nem valamilyen ál-landó hivatal élén áll, hanem egymagában intézi a rábízottügyeket, jobbára szóbeli közlések útján; a fejedelemnek márvannak kormányzati intézôi, de még nincsenek intézôségei.A moszkvai idôkben az egyszemélyi, állandó megbízatásokállandó hivatalszervezetté alakulnak át. A kormányzat leg-fôbb intézôi az intézôségek fônökeivé lesznek. Így írhatjukle a régi orosz kormányzati tevékenység fejlôdési folya-matát.

E kormányzati tevékenység története a kormányzati szer-vek fokozatos elkülönülésének története. Kezdetben ugyanaz aszerv különféle ügyekkel foglalatoskodik; késôbb speciali-zálódni kezdenek a szervek, mindegyik állandóan ugyan-azokkal az ügyekkel foglalkozik; végül megkezdôdik e szer-vek differenciálódása. Az ügyek egy körének állandó vitelévelfoglalatoskodó szerv állandó hivatalszervezetté terebélye-sedik, és most már ennek is külön szervei vannak, melyekmindegyike a maga ügyeit intézi, a maga feladatát végzi.

Ezt a fejlôdési folyamatot hasznos lesz szem elôtt tarta-nunk, amikor magyarázatot keresünk az egyik vagy a másikkorszak írásos emlékeiben szereplô, különbözô kormányza-ti tisztségek mibenlétére.


108

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 108

VI. ELÔADÁS

A kormányzás szervei a régi Ruszban (folytatás) – Az igazgatás ésbíráskodás tárgyai – Adók – Dany – Ekealj – Obzsa – Járadék – Járandó-ság – Különféle adók – Kereskedelmi illetékek – Áruszállítási illetékek – Avoltaképpeni kereskedelmi illetékek

AZ IGAZGATÁS ÉS BÍRÁSKODÁS TÁRGYAI • A legtöbbhomályos kifejezés a pénzügyi és az igazságszolgáltatásihatóságokkal kapcsolatos, a katonai szervezet és irányításterminusai nem okoznak nehézséget. A pénzügyi hatóságokilletékességi körén belül az adók terminológiájánál állunkmeg.

ADÓK • A régi Ruszban szedett adókat két csoportra oszt-hatjuk: danyra és poslinára. A dany a munkára kivetett egye-nes adó, a poslina a javak felhasználására vagy cseréjére ki-vetett közvetett illeték. Még a bíráskodás is részévé vált epénzügyi rendszernek, mivel a bírósági cselekmények bevé-teli forrásul szolgáltak: a kormányzat ezek után is befizeté-sekhez jutott, melyek ugyancsak a közvetett illetékek rend-szeréhez tartoztak. Ily módon a régi Rusz valamennyi adójaa következô csoportokra osztható: dany és poslina, az utóbbicsoporton belül pedig kereskedelmi és bírósági illeték. Nemvállalkozom rá, hogy eldöntsem, milyen részletességgel kelltanulmányoznunk az óorosz adók terminológiáját. Koraitörténelmünk jelenségeinek ez a legzavarosabb – vagyis alegkevésbé tanulmányozott – köre, s félek, hogy netán túl-

109

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 109

terhelem önöket a részletek feleslegesen aprólékos ismerte-tésével. Szem elôtt fogom tartani, hogy nem vésnek emlé-kezetükbe minden részletet abból, amit elmondok; sok min-den csupán írott jegyzeteikben marad meg. Ezért úgy fogokhaladni, hogy röviden felsorolom a kifejezéseket, magyará-zatukkal együtt.

DANY • Az adófizetô osztályokra kivetett egyenes adót ná-lunk ôsidôktôl fogva danynak nevezik. Dany fizetésére köte-lezték mind a kézmûveseket, mind a földmûvelôket. Az Ôs-krónika értesülése, mely szerint a vjaticsok a X. századbandanyt fizettek a kazároknak, mégpedig „egy sljagot mindenekealj után” (a sljag valamiféle idegen pénznem volt), ez ahíradás arra vall, hogy a dany földadó volt, míg az Ôskróni-kában szereplô másik tudósítás, mely szerint a poljanoktól„füstönként egy kardot” szedtek a kazárok, a dany portaadómivoltára utal.

Az ôsidôkben létezett a dany mellett egy másik, nem ál-landó, csupán idôleges adóteher is, mely szintén a munkátvagy a munkavégzô népességet sújtotta; ennek a neve pol-jugyje volt; felélô körútnak mondhatnánk. Hogyan szedték beezt az adót, nehéz elképzelnünk. A dolog abban állt, hogy elkellett tartani a fejedelmet és udvarát, amikor a fejedelembeutazta a kerületet, amely fölött uralkodott. Miként Bíbor-banszületett Konstantin mûvébôl tudjuk, ezekre az utakratélen került sor. A fejedelem nem csupán a kíséretét vittemagával, hanem egész családját is; így történhetett, hogyJurij Dolgorukij Vszevolod nevû fia 1154-ben egy ilyen felélôkörút alkalmával, egy úti pihenôhelyen született meg; azona helyen várost emeltek az újszülött tiszteletére, s mivelVszevolod a keresztségben a Dmitrij nevet kapta, ezért a vá-ros neve Dmitrov lett. Van egy régi kifejezés a járadékfizetô


110

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 110

emberekrôl: „A fejedelemnek adóztak és lovait etették” –meglehet, arról van itt szó, hogy a felélô körút során abrakotadtak a fejedelem lovainak. A járadékfizetés késôbbi, a felélôkörutat követô formája valamelyest megvilágítja, hogyantettek eleget ennek a kötelezettségnek a kezdeti idôkben.Idôszaki teherrôl volt szó, a fejedelem körútjai során kellettviselni, és lehetséges, hogy ilyen körutakra nem minden év-ben került sor.

A széttagoltság századaiból és a moszkvai korból a fenn-maradt emlékek pontosabban meghatározzák az egyenesadók rendszerét. Elôször is megismerjük az adózó egysége-ket. Azután az egyenes adó – neve változatlanul dany – el-különbözôdött: a kézmûvesek településein, a városokban ésszlobodákban az adóviselô porták száma alapján fizették, aföldmûvelô falvakban a mezôgazdasági telkek után.

EKEALJ • Az adóviselô egységek nagyok vagy kicsik voltak,a legnagyobbat nevezték ekealjnak (szoha). Különbözô idôk-ben és különbözô helyeken más és más volt a kézmûves ekealjmértéke: az egyik helyen ennyi adóviselô porta tett ki egyekealjat, a másik helyen meg annyi, ráadásul nem ugyan-annyian kerültek bele a legjobb, a közepes és a legifjabb ke-reskedô emberek közül. A kézmûves ekealj legátlagosabbmértéke a XVI–XVII. századi városokban és szlobodákban akövetkezô volt: 40 legjobb kereskedôporta, 80 közepes és160 legifjabb városi járadékfizetô ember, 320 szlobodai la-kos. A normális adóviselô kereskedô emberek mellett voltakmég igen szegények is, akiket bobilnak neveztek; az ekealj aláháromszor annyi bobilporta tartozott, mint legifjabb keres-kedôporta. Az ekealj nagysága nyilvánvalóan azért válto-zott, mert az ekealj után meghatározott, változatlan nagysá-gú adót kellett fizetni, amit aztán összemértek a helyi kéz-

VI. ELÔADÁS

111

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 111

mûvesség adóképességével; volt város, ahol a legjobb keres-kedô emberek 40 portáról össze tudták adni ezt az összeget,másutt több legjobb városi portát kellett az ekealjhoz sorolni.A falusi vagy szántóföldi ekealj megintcsak igen változó kiter-jedésû szántót foglalt magába. A XV., XVI. és XVII. századitelekkönyvi összeírásokban leggyakrabban szereplô ekealjkétféle volt: novgorodi – ezzel a XV., XVI. és XVII. századNovgorod vidéki telekkönyvi összeírásaiban találkozunk –és moszkvai. A novgorodi ekealj igen kicsiny: 3 obzsa tette ki,egy obzsa pedig 6, 8, 10 csetverttyel, negyeddel volt egyenlô;egy csetverty = 1/2 gyeszjatyina egy táblában, három táblában11/2 gyeszjatyina. A novgorodi ekealj tehát, 10 csetvertynyi ob-zsával számolva = 45 gyeszjatyina.

A moszkvai ekealj egy egész szántókörzet; nagysága attólfüggôen változott, hogy milyen minôségû volt a föld ésmennyire jómódúak a földbirtokosok. A jó szolgálati földbôl– tehát a szolgálattevô birtokosok földjébôl – 800 csetvertytett ki egy ekaljat; az átlagos szolgáló földbôl 1000 csetverty,a rossz minôségûbôl 1200. 800 csetverty = 1200 gyeszjatyinahárom táblában, 1000 csetverty = 1500 gyeszjatyina háromtáblában, 1200 csetverty = 1800 gyeszjatyina három táblában.Így tehát a falusi, szántóföldi ekealj nagysága ugyanazon ok-ból változott, amiért a városi vagy szlobodaié: úgy határoz-ták meg, hogy a kiterjedés a föld minôségével arányosanváltozzék, és így a föld alkalmas legyen a kivetett adó be-szolgáltatására. A szolgáló földeken élô parasztok nemcsupán a fejedelemnek fizettek adót (danyt), hanem a földbir-tokosoknak is dézsmát (obrok) vagy pedig dolgoztak rá. A fe-kete földek (tehát az állami parasztok földjei) és az egyházi ésa fekete ekealj óhatatlanul kisebb méretû kellett legyen a szol-gáló földek ekealjánál. Így az egyházi ekealj 600 csetverty (há-rom táblában = 900 gyeszjatyina) jó földbôl állt, 750 csetverty(három táblában = 1125 gyeszjatyina) közepes földbôl és 900


112

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 112

csetverty (három táblában = 1350 gyeszjatyina) rossz földbôl.A fekete emberek ekealja olykor még kisebb kiterjedésû, pél-dául 400 csetverty jó föld (= 600 gyeszjatyina három táblában).Így tehát a fekete parasztok által mûvelt 600 gyeszjatyinaugyanakkora adót fizetett, mint a szolgálattevô emberekbirtokában lévô 1200 gyeszjatyina, vagyis a fekete földekrekétszer akkora adót vetettek ki, mint a szolgáló földekre.

OBZSA • Az ekealjat kisebb adózó egységekre osztották; ezekközött oszlott meg az egész ekealjra kivetett adó. A novgoro-di ekealj obzsákra oszlott; mint láttuk, egy obzsa = 6–10 cset-verty egy táblában, tehát 9–15 gyeszjatyina három táblában.A moszkvai ekealj vityekre oszlott. Vity általában részt, osz-tályrészt jelentett, ezért vitynek nevezték azt az adórészt,amely minden egyes egyénre jutott. A földvity az ekealj ré-sze; valamivel nagyobb volt az obzsánál, és ahhoz hasonlóanváltozott a föld minôségétôl függôen. A szolgáló föld vitye:jó föld esetén 12 csetverty (18 gyeszjatyina három táblában),közepes föld esetén 14 csetverty (21 gyeszjatyina), rossz földesetén 16 csetverty (24 gyeszjatyina); mellesleg a rossz földvitye rendesen nagyobb volt, 20 csetverty (30 gyeszjatyina).

Ilyen – nagy és kis – adózó egységekre vetették ki azegyenes adókat.

JÁRADÉK • A széttagoltság korában és a XVII. századig aMoszkvai Államban is danyból, javadalomból és különféleegyéb természetbeni szolgáltatásokból állt az egyenes adó.Az ekealjra vagy vityre kivetett pénzbeni vagy természetbenifizetségek összességét tyaglónak, járadéknak nevezték. Ez akifejezés, ha nem tévedek, a széttagoltság korának végén je-lenik meg. Fletcher megkülönbözteti a tyaglót vagy járadé-

VI. ELÔADÁS

113

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 113

kot a podatytól vagy adótól; azt mondja, hogy járadékon avity termésének egy részét vagy a gabona meghatározottmennyiségét értették, míg adón az ekealj után befizetett pénzt;tehát járadéknak a gabonabeszolgáltatást nevezték, adónakpedig a pénzbeni fizetést. Az igazat megvallva nem tudom,min alapul ez a megkülönböztetés. Minálunk pénzben is,gabonában is szokás volt adót szedni. A XV–XVI. századiiratokban sokáig elôfordult ez a kifejezés: „dézsmát pedigpénzben és gabonában” ennyit meg ennyit; az udvarhoz tar-tozó falvak a széttagoltság évszázadaiban, sôt kezdetben aMoszkvai Államban is inkább természetben adóztak. Igaz, atyaglo szó régi írásbeliségünkben az aratáshoz kapcsolódik.Gregóriosz Theológosz ismert mûve – délszláv, de némilegeloroszosodott fordításban – a tyazsar szót a szántó értelmé-ben használja, a tyazsanyije szót az aratás értelmében; tyazsarkésôbb – például a XVI. században – szántóvetôt, gabona-termesztôt jelentett. Így tehát a tyaglo vagy tyagl abban azértelemben, ahogyan Rettenetes (Félelmetes) Iván a Százcik-kelyes zsinathoz intézett feljegyzésében használja, a szántó-földekkel vagy az aratással kapcsolatos adó. De a MoszkvaiÁllam pénzügyi nyelvén tyaglónak, járadéknak nevezték azadófizetô lakosságra kivetett adók és kötelezettségek teljesegyüttesét.

JÁRANDÓSÁG • A tyaglo a következôkbôl állt: 1. a fejedelem-nek fizetett adók (dany vagy podatyi), 2. a területi vezetôk já-randóságai (kormi). Beültetési járandóság illette meg a körzetiirányító személyt, amikor hivatalába lépett, továbbá állan-dó, évente ismétlôdô alkalmakkor: Péter-Pál és karácsonyidején. A széttagoltság korában a járandóságokat természet-ben – gabonában, húsban, szénában – fizették, a moszkvaiidôkben átváltották pénzfizetségre. Kitalálhatják, mibôl fej-


114

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 114

lôdtek ki a járandóságok: az ôsi felélésbôl; s innen arra követ-keztethetünk, hogy a feléléskor a körzet lakosai élelmet hoz-tak a fejedelemnek vagy helytartójának, és eltartották ôt,amikor körútját tette. A helytartók most már nem járták bekörzetüket, miként valaha – a X., XI., sôt XII. században –, ôkmaguk és fejedelmeik csinálták; most a körzet lakosai jötteka helytartóhoz és hozták el neki beültetésekor amit tudtak,Péter-Pálkor és karácsonykor pedig annyi jószágot, ameny-nyit az ekealj alapján kivetettek rájuk: minden ekealj megha-tározott mennyiségû sütött kenyeret, húst, szénát tartozottbeszolgáltatni. Így tehát a járandóság a régi felélés megfele-lôje, csak másképpen szedték be.

KÜLÖNFÉLE ADÓK • A XVI–XVII. században rendkívül bo-nyolulttá válik az egyenes adók rendszere: az eredeti dany-hoz, melyet az ekaljra vagy vityre vetettek ki, újabb adók tár-sultak, az állam új szükségleteinek megfelelôen. Ezeket azadókat is az ekealj vagy a vity után szedték. Így például adótszedtek a krími tatárok által évente elhurcolt foglyok kivál-tására; ez volt a fogolypénz – kezdetben alkalmanként szed-ték, késôbb állandó adóvá vált. Sztrelecek kenyerének nevez-ték a Vaszilij, Rettenetes (Félelmetes) Iván apja alatt létreho-zott állandó gyalogság, a sztreleccsapatok eltartására szedettadót. Postapénzt szedtek a már a XVI. században rendesenkiépített postakocsi-hálózat fenntartására. Ahogy a moszk-vai hadseregen belül fejlôdésnek indult a tüzérség, megje-lentek a salétrompénzek is, amibôl a puskaporvásárlás költ-ségeit fedezték, és így tovább. Az ilyen adók megnevezéseijobbára magyarázat nélkül is érthetôk.

A XVII. században egységesítették, három nagyobb adó-ban fogták össze e sokféle fizetséget; ezek az adópénzek, a fo-golypénzek és a dézsmapénzek. A dézsmapénz vagy dézsma ak-

VI. ELÔADÁS

115

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 115

kor jelent meg, amikor Iván cár bevezette a községi önkor-mányzat intézményeit. Mint ismeretes, Iván eltörölte a hely-tartói és kerületfônöki igazgatást, helyébe a választott köz-ségi elöljárók és keresztcsókolóik léptek. De a helytartói éskerületfônöki igazgatás adóteherként nehezedett a lakos-ságra, a szolgálattevô emberek eltartásának eszköze volt,hiszen ezek az igazgatás fejében járandóságban részesültek.Most azzal párhuzamosan, hogy választott községi elöljárókés keresztcsókolók léptek a helyükbe, járandóságukat átvál-toztatták külön állami adóvá, amely kiegészítette a danyt; aneve obrok azaz dézsma vagy otkup, váltság volt – ezt a dézs-mát vagy váltságot meg kell különböztetnünk a hûbérbir-tokok és adománybirtokok dézsmáitól. Íme, milyen adókatfizetett egy város és a hozzá tartozó járás az 1677-es össze-írás szerint. Totyma város iparos- és kereskedônegyedében215 porta volt, a járásban 2098 porta, ebbôl 36 feles mûvelô– fizettek 1495 rubelt adó és dézsma címén, valamint 68 ru-bel fogolypénzt. E példa alapján megítélhetik, mekkora jára-dék juthatott egy átlagos portára; a városi kereskedô- és kéz-mûvesporták többet fizettek a parasztportáknál, de ez azösszeírás nem tartalmazza a különbséget.

1681-ben kísérletet tettek rá, hogy még jobban kikerekít-sék és a rendekhez igazítsák az egyenes adókat. Mindenegyenes adót két csoportba foglaltak össze: 1. sztrelecpén-zek, 2. posta- és fogolypénzek. A két adónemnek rendi je-lentése volt: a sztrelecadó a városi és a falusi kézmûvesla-kosságot terhelte – minden várost, udvari és járadékfizetôvárosokat egyaránt, valamint a tengermelléki járásokat, ahola gabonatermesztés nem volt fô foglalatossága a falusi lakos-ságnak; egyszóval, az iparûzô – városi és szlobodai – lako-sok fizették a sztrelecpénzeket, míg az állami, udvari, egyháziés földesúri, szántó-vetô parasztok posta- és fogolypénzeketfizettek. Szem elôtt kell tartanunk, hogy 1681-tôl így oszlot-


116

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 116

tak meg az egyenes adók, nehogy terminológiai zûrzavarkeletkezzék, nehogy elkerülje a figyelmünket, mit jelentet-tek a fogolypénzek 1681 elôtt és után: addig az egyenes adókegyik nemérôl volt szó, attól fogva viszont a posta- és fogoly-pénzek a földmûvelô népességre kivetett adók megnevezése.

KERESKEDELMI ILLETÉKEK • A kereskedelmi illetékek áru-szállítási vámokra és voltaképpeni kereskedelmi illetékekre osz-lottak. Az áruszállítási vámokat a vámszedô helyeken szed-ték, azért a jogért, hogy a fuvaros átvihette áruját; a kereske-delmi illetékeket a vámházakban szedték, azért a jogért, hogya kereskedô megvásárolta és eladta azokat.

ÁRUSZÁLLÍTÁSI ILLETÉKEK • Áruszállítási vám volt a mit,amit azért a jogért fizetett a fuvaros, hogy átvigye áruját.A szekerek vagy csónakok száma alapján szedték, függetle-nül az áru értékétôl; ezért kétféle mit létezett: száraz mit (aszekerek után) és vízi mit (a csónakok után). Golovscsinavagy fejpénz és kosztka volt a neve az árut szállító emberekután szedett adónak, rendesen a szekéren vagy a csónakbantartózkodó személyek számától függôen vetették ki. Különb-ségük nem ismeretes; a kosztka eredete a következôképpenmagyarázható: kosztka valójában gosztka, a gosztvinyecen,tehát a nagy kereskedelmi úton való áthaladásért fizetettadó. Nem tudom, hogyan lehetett a gosztkából kosztka. Hátsókalácsoknak nevezték azt a csekély összeget, amit az árueladása után a piacról hazatérô kereskedôktôl hajtottak be;az árut haszonnal eladták, a kupec megy haza – meg kellfizetnie a vámszedôknek a hátsó kalácsot. A híd- és révpénzaz az adó, amit az árunak a hídon vagy a réven való átszál-lításáért fizettek; ez az adó mintegy a híd vagy a rév építte-

VI. ELÔADÁS

117

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 117

tôjének járó fizetség volt. Ilyen vámok terhelték a kereske-dôk és az áruk mozgását – az árura kivetett dologi vámok ésaz emberekre kirótt személyi vámok.

A VOLTAKÉPPENI KERESKEDELMI ILLETÉKEK • A voltakép-peni kereskedelmi illetékek két csoportra oszlottak, amelyek azáruk eladását elôkészítô kereskedelmi mûveleteket terhel-ték és az adásvételi jogért fizetett adókra.

Az elôkészítô kereskedelmi mûveletek után szedett adókközé tartozott a zamit (za: helyett, zamit: a mit helyetti pénz)vagy zamitnaja poslina, mit helyetti illeték – az az adó, amely amitet helyettesítette a városban vagy a piacon, ahol a keres-kedô megállt, hogy kereskedjék. A mitet akkor fizették, ami-kor a szállítmány elhaladt a vámszedô hely mellett; a zamitotakkor, amikor a kereskedô behajtott a városba, ahol el akar-ta adni az áruját; tehát a zamit egyesítette az áruszállításivámot és a kereskedési jogért fizetett adót. A javka vagy be-mutatási pénz csekély összegû adó volt; akkor rótta le a ke-reskedô, amikor a vámházban bejelentette az áruját. Gosz-tyinnoje vagy helypénz volt a neve annak az adónak, amit akereskedô a piaci pult bérbevételekor fizetett. Hasonló je-lentôsége volt a raktárpénznek (ambarnoje) és az árudapénznek(polavocsnoje). A lerakodási pénz (szvalnoje) csekély összegûadó volt, az áru kirakodásakor fizették. Súlypénzt (veszcseje)vagy rúdpénzt (pudovoje) kellett fizetni, amikor megmértékaz árut. Pomernoje vagy mérôpénz néven emlegették azt azadót, amit a pornemû áruk mérésekor fizettek. Pjatno vagybillog volt a neve az eladásra kerülô lovak billogozásakorlerótt adónak: a lovakat nem lehetett eladni, ha nem kerültbillog, azaz gyantás pecsét a lábukra. A piszcseje vagy beíró-pénz az a csekély összegû adó, amit a megbillogozott lovakbejegyzésekor szedtek. Az elôkészítô kereskedelmi mûve-


118

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 118

letekkel kapcsolatos, kisebb adók közül ezek szerepelnek aleggyakrabban az okiratokban.

Az adásvételi jogért ilyen adókat kellett fizetni: tamga vagyvám és oszmnyicseje vagy nyolcad. Az oszmnyicseje régebbi ke-letû, mint a tamga. Az oszmenyik vagy nyolcados már a XII.század közepe táján ismert volt Kijevben mint a kereskedel-mi illetékek beszedôje. A tamga az adásvétel jogáért fizetettadó volt, a szó a tatár korban jelenik meg, és egytövû azugyancsak tatár eredetû gyenygi (pénz) szóval. Tamgának ne-vezték azt a fémplombát vagy pecsétet, melyet az illeték le-rovása után az árura tettek. Ám a tamga és az oszmnyicsejekésôbb is párhuzamosan létezik. Mind ez ideig senkinek nemsikerült bármiféle kézzelfogható ismérvet találnia, mely akétfajta illetéket megkülönböztetné egymástól. Meglehet,arról van szó csupán, hogy különbözô helyeken – néhai kü-lönbségek nyomán – két különbözô név rögzôdött egyazonilleték jelölésére: egyik piacon a tamga szót használták, má-sutt az oszmnyicsejét. Tamga és oszmnyicseje terhelt mindenárut, sôt nemcsak az árukat, de azt a pénzt is, amelyen azárukat megvásárolták, tehát mind az eladót, mind a vevôt.A tamga az áru értékének meghatározott százaléka volt,vagy annak a tôkének meghatározott százaléka, melyet avevô mint vásárlási szándékkal magával hozott összegetbejelentett; mind az árut, mind a tôkét a vámházban kellettbejelenteni. Nem egyforma tamgát fizetett a helybéli, a másvárosból és a más országból érkezett kereskedô: a helybélikereskedô illetéke 1/4%-tól 1%-ig terjedt, tehát rubelenként1/2 gyenygitôl 2 gyenygiig (1 rubel = 200 gyenygi); a más vá-rosból való, de orosz kereskedôé 11/2%-tól 3%-ig – rube-lenként 3 gyenygitôl 6 gyenygiig; a külföldié 7 gyenygitôl 10gyenygiig, azaz 31/2%-tól 5%-ig. Azt mondottam, hogy mindaz árukat, mind az áruk megvásárlására szánt pénzt tamgaés oszmnyicseje terhelte; kivételt képezett a gabona, amely

VI. ELÔADÁS

119

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 119

után – miként ez az okiratok nagyobb részébôl kitûnik –nem kellett tamgát fizetni.

Az elôzetes kereskedelmi mûveletekért és a kereskedésjogáért fizetett különbözô illetékek e sokaságát a XVII. szá-zad közepén nagyobbrészt eltörölte az 1654. évi Usztavnajagramota; egyetlen adó került a helyükbe, melyet a kereskedésjogáért kellett fizetni (tehát az áruszállítási vámok nagy ré-sze megszûnt); ezt az adót rublevaja poslinának, rubelilletékneknevezték el, mert a rubel – mind az áruk megvásárlására ho-zott, mind az áruk értékét kifejezô rubel – meghatározottszázaléka volt, az áru eladója rubelenként 10 gyenygi (5%)rubelilletéket fizetett, a vevô, vásárlásra szánt pénze után,rubelenként 5 gyenygit (2,5%). Ha tehát az 1654 utáni okira-tokban a rubelilleték kifejezéssel találkoznak, arra az adóragondoljanak, amely a korábbi idôk változatos, csekély ösz-szegû áruszállítási és kereskedelmi illetékeit egyesítette. Haaz 1654. évi Usztavnaja gramota elôtti okiratokban találkoz-nak a rubelilleték kifejezéssel (ami igen ritkán fordul elô), ak-kor a tamgára gondoljanak: olykor a tamgát is rubelilletékneknevezték, mert az áruérték meghatározott százaléka volt.

A bírósági illetékekrôl majd késôbb.

EGYENES ÉS KÖZVETETT ADÓK (KERESKEDELMI ILLETÉKEK) A RÉGI RUSZBAN

Egyenesadó-kötelezettség


120

a) b) A széttagoltság A fejedelemnek A területi közigazgatás vezetôinekkorának adói fizetett adók járandóságai

1. beültetési 2. Péter-Pál- 3. karácsonyi járandóság napi járandóság

járandóság

A XVI–XVII. c) fogolypénzek, 1681-tôl A XVII. századbanszázadban d) sztrelecek adópénzek, így vonódnak össze:keletkezô kenyere, fogolypénzek, sztrelecpénzek,új adók e) postapénzek, dézsma vagy fogoly- és postapénzek

f) salétrompénzek váltság

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 120

KÖZVETETT ADÓK – KERESKEDELMI ILLETÉKEK

AZ EGYENES ADÓ ALANYAI VAGY AZ ADÓZÓ EGYSÉGEK

A SZÉTTAGOLTSÁG KORÁBAN ÉS A MOSZKVAI IDÔKBEN

A kézmûves ekealj szokásos nagysága

Városon 40 legjobb városi porta80 közepes városi porta

160 legifjabb városi porta

Szlobodákban 320 szlobodai porta480 bobilporta

VI. ELÔADÁS

121

1. Áruszállítási 2. Voltaképpeni kereskedelmi illetékek vámok (a vám- (a vámházakban fizetik)szedô helyeken fizetik)

az elôkészítô az adásvétel jogáértmûveletekért

mit: a) száraz, zamit: tamgab) vízi bemutatási pénz, (olykor rubelilletéknek nevezik):

fejpénz, kosztka, helypénz, oszmnyicseje:hátsó kalácsok, raktárpénz, rubelilleték (1654-tôl)híd- és révpénz árudapénz,

lerakodási pénz,súlypénz,mérôpénz,billog,beírópénz

Az eladótól A vevôtôlrubelenként rubelenként10 gyenygi, 5 gyenygi,azaz 5% azaz 2,5%

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 121

A SZÁNTÓFÖLDI EKEALJ SZOKÁSOS NAGYSÁGA


Novgorodi 1 ekealj = 1 obzsa 6-8-10 csetvertyet tartalmazottekealj 3 obzsa vagy 1 csetverty = 1/2 gyeszjatyina egy táblában

27–36–45 = 11/2 gyeszjatyina három táblában gyeszjatyina3 táblában

Moszkvai ekealj Szolgáló földek Legjobb föld – 800 csetv. = 1200 gyesz. 3 tábl.(vityekre Közepes föld – 1000 csetv. = 1500 gyesz. 3 tábl.oszlott) Sovány föld – 1200 csetv. = 1800 gyesz. 3 tábl.

Egyházi földek Jó föld – 600 csetv. = 900 gyesz. 3 tábl.Közepes föld – 750 csetv. = 1125 gyesz. 3 tábl.Sovány föld – 900 csetv. = 1350 gyesz. 3 tábl.

Fekete földek Jó föld – 400 csetv. = 600 gyeszjatyina 3 táblában

Vity Szolgáló földek Jó föld – 12 csetv. = 18 gyesz. 3 tábl.Közepes föld – 14 csetv. = 21 gyesz. 3 tábl.Sovány föld – 16 csetv. = 24 gyesz. 3 tábl. v.

– 20 csetv. = 30 gyesz. 3 tábl.

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 122

VII. ELÔADÁS

A kormányzás szervei a régi Ruszban (folytatás). – Az igazgatás ésbíráskodás tárgyai (folytatás) – Bíráskodás – Peralap – Bírósági eljárás –Bizonyítás és ítélethozatal – A bizonyítékok fajai – Pártos tanúk – Istenítélet– Vas- és vízpróba – Bajvívás – Eskü – Sorshúzás – Egy sajátos fajtaistenítélet – Általános kutakodás – Végrehajtás – Megkorbácsolás –Botozás – A bírósági illetékek behajtása

BÍRÁSKODÁS • A bíráskodást jelölô szud szó a régi Rusz-ban igen sokféle jelentést hordozott: 1. az ítélkezés jogát, abírói hatalmat; 2. a bíráskodás rendjét meghatározó tör-vényt – ebben az értelemben a törvénykönyv vagy szugyeb-nyik szóval volt egy jelentésû: így a kéziratok olykor SzudJaroszlavl, máskor Szugyebnyik Jaroszlava néven emlegetik aRusszkaja Pravdát vagy némely cikkelyeit (mindkét megne-vezés annyit tesz, mint Jaroszlav törvénykönyve); 3. a szudszó a bírói hatalom kiterjedését, azt, amit mi kompetenciá-nak nevezünk, például: „namesztnyik sz szudom bojarszkim” –olyan helytartó, aki bojárbíróságot ülhet, „namesztnyik bezszuda bojarszkovo” – olyan helytartó, akinek nincs joga bojár-bíróságot ülni, vagyis az ügyek valamilyen meghatározottkörében ítélkezni; és végezetül 4. jelentette a szud szó a bí-ráskodás folyamatát, a bírósági eljárás valamennyi elôkészí-tô aktusával és valamennyi következményével együtt. Ilyenjelentések tapadtak ehhez a kifejezéshez. Mi a bíráskodásfolyamatáról fogunk beszélni.

Hogy megvilágíthassuk a bíráskodás különbözô mozza-natait és aktusait jelölô kifejezések értelmét, tudnunk kell,

123

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 123

hogy a bíráskodás folyamata a régi idôkben három mozza-natra oszlott: 1. peralapra, 2. bizonyításra és 3. végrehaj-tásra.

PERALAP • Peralapnak vagy dovódnak nevezhetjük a bíró-ság elé kerülô bizonyítékok összességét, valamint a pertelôkészítô vagy a bíróság elé kerülô bizonyítékok össze-gyûjtését elôsegítô aktusokat. A bírósági eljárást elôkészítôaktus volt a cselobityije vagy folyamodvány, amellyel a keresetetbenyújtották. A XV. század elôtt nem ismeretesek írásos fo-lyamodványok; meglehet azért, mert ritkák voltak és nem ke-rültek kutatók kezébe, ám vannak, akik szerint a XVI. századelôtt nem adtak be írásos folyamodványokat. Maga a kifejezésszemléletesen mutatja, hogyan terjesztették be a folyamodványt– valaha minden jogi kifejezést szó szerinti értelemben hasz-náltak –; cselo azt jelentette: homlok, bity: ütni, verni, „bija cse-lom”: homlokát verve, homlokát a földbe verve, földig hajolva.

A folyamodványtól mint a keresetet beterjesztô aktustólmeg kell különböztetnünk a felszólamlást (izvet). Izvecsatyannyit tesz, mint formális kereset benyújtása nélkül tilta-kozni valamilyen jogsértés ellen. Ha a jogsértô nem ütközötta sérelmet elszenvedô fél tiltakozásába, a bíróság a bele-egyezés jelének vette a hallgatást. Így aztán, ha valakineknem állt módjában keresetet benyújtani az elkövetett jog-sértés miatt, de az illetô el akarta hárítani azt az eshetôséget,hogy a másik fél a bíróság elôtt a hallgatására hivatkozik,akkor felszólamlást tett, azaz egyszerû tiltakozást nyújtott be.Utóbb a felszólamlást megkülönböztették a formális kereset-tôl, és a feljelentés értelemben kezdték használni. A XVII.században írásban megfogalmazott, titkos és a szokásos bí-ráskodási aktusoktól nem kísért feljelentést értették az izvetszón.


124

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 124

A folyamodványt az az aktus követte, amellyel a bírói ha-talom jóváhagyta a kereset benyújtását. Ha a folyamodványta fejedelemnek nyújtották be, a jóváhagyás abban nyilvá-nult meg, hogy a fejedelem utasította az illetékes bíróságitisztségviselôt, például annak a körzetnek a helytartóját,ahonnét a keresetet benyújtották, hogy indítsa el az ügyet éshozzon benne ítéletet. Ezt az utasítást külön okirat tartal-mazta, amelyet a fejedelem elküldött a helytartójának vagyátadott egy bojárnak; ezt az oklevelet bíráskodási oklevélnek(szugyimaja gramota) nevezték, azaz olyan oklevélnek, amelyelrendelte, hogy üljenek bíróságot. Mihelyt az eljárásróldöntöttek, elküldték az alpereshez a végrehajtót (dovodcsik),aki közölte vele, hogy ekkor és ekkor bíróság elé kell állnia;a régi orosz társadalomban a különbözô osztályok tagjaitkülönbözô idôpontokban lehetett bíróság elé idézni.

A végrehajtó vagy gyalog vitte az idézést az alpereshez,vagy jármûvön tette meg az utat; a távolságtól függôen útipénzt kapott a munkájáért; az elsô esetben, amikor ugyan-abban a városban lakott, mint az alperes, hozsenoje vagy járó-pénz volt e díj neve, a második esetben jezd vagy utazópénz.A végrehajtóra bízott idézés neve prisztavnaja pamjaty, vagy-is elôállítási irat volt, ezt át kellett nyújtania az alperesnek.Az alperes számára kijelölték az idôpontot, amikor meg kel-lett jelennie a bíróság elôtt; ezt az idôpontot olykor a felekmegegyezése alapján rögzítették, máskor azon az alapon,hogy bizonyos társadalmi helyzetû emberek számára okle-vél határozta meg, hogy mikor lehet törvény elé idézni ôket:akadtak, akik éltek a joggal, hogy csak az év bizonyos szaká-ban vehetôk törvény elé – például karácsonykor (pontosab-ban, karácsony után), Mária-napkor (szeptember 8-án). Biz-tosítandó, hogy az alperes a kitûzött idôpontban megjelen-jen a bíróság elôtt, rendszerint rábízták ôt a szomszédaira,akiknek kezeskedniük kellett érte.

VII. ELÔADÁS

125

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 125

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS • Ezután kezdôdött el maga a bíróságieljárás. Az eljárásnak a döntést megelôzô részét olykor szudnéven emlegették, de szudnak nevezték a per egészét is, azítélettel vagy az ügyben hozott döntéssel együtt. A régi ok-iratokban általában erôsen ingadozott a jogi kifejezések je-lentése: úgyszólván valamennyi hol széles, hogy meg szûkértelemben fordult elô. De mielôtt áttérnénk a bíráskodásfolyamatának második mozzanatára, emlékezetünkbe kellvésnünk azokat a kifejezéseket, amelyek a bíróság összeté-telét jelölték. Az eljárást a bíró vagy a fejedelem vezette, deigen korán megjelentek a bíróságban a segédek, akiket bíró-sági férfiaknak (szudnije muzsi) neveznek; a bíró az ô segédle-tükkel végezte dolgát. A XV–XVI. századi közigazgatásiszabályzatok és törvénykönyvek szerint a bírósági férfiak aközösség képviselôi, azt a községi mirt képviselik, amelynekfennhatósági területén a bírósági eljárás zajlik; ezt a tisztetrendesen a községi elöljáró (zemszkij sztaroszta) vagy százados(szotnyik) és a jó emberek (dobrije ljugyi) vagy jelenlévôk (pon-jatije) töltötték be. A jelenlévôket a közösség választotta vagya bíró szemelte ki arra, hogy valamely ügyben jelen legye-nek; helyüket fokozatosan állandó, választott esküdtek vet-ték át, akiket nem egy-egy ügy tartamára, hanem meghatá-rozott idôre választottak; a jó embereket ekkor keresztcsóko-lóknak kezdték nevezni. Így tehát a következô személyekvoltak a bírósági emberek: a községi elöljáró vagy százados,meg a jó emberek vagy jelenlévôk, késôbb keresztcsókolók,vagyis állandó, felesküdt ülnökök. Megjegyzem, hogy nemtisztázom az intézmények felépítését, nem bocsátkozom be-le magának a bírósági eljárásnak a részleteibe, hanem csu-pán annyit beszélek a bíráskodás különbözô mozzanatairól,amennyit a terminusok megvilágítása szükségessé tesz.

A szemben álló feleket pereskedôknek (isztci) nevezték; isz-tyec volt a neve mind a felperesnek, mind az alperesnek. Ez


126

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 126

a szó minden valószínûség szerint nem az iszkaty (keresni)igébôl, hanem az óorosz iszto fônévbôl származik. Az isztoigen érdekes szava nyelvünk történetének; nem tudnék eti-mológiai magyarázatot adni arra a jelentésre, amellyel pél-dául a XI. századi Szvjatoszlav-gyûjteményben megjelenik:iszto (többes számban isztyesza) itt veséket, valamint belsô-ségeket jelent; késôbb tôkét, majd igazságot; innen az isztovijvagy isztyinnij alak: igazi, gyökeres, tôke; „higgyük az igazistent” („isztovaavo boga”) – írja 1073-ban a Szvjatoszlav-gyûjtemény; „Duh isztovij” (__ π_____ ___ ________): „igazlélek”. Iszto tehát tôkét jelent, isztyec pedig tôketulajdonost,késôbb pedig olyan embert, aki igényt támaszt valamilyentôkére, következésképpen mind azt a személyt, aki megakarja tartani, mind pedig azt, aki meg akarja szerezni ma-gának a vitatott tôkét; innen a „mindkét fél” – „oboi isztci” –kifejezés.

Az isztyec szó már a Russzkaja Pravdában ezzel a kettôsjelentéssel szerepel; itt az isztyec egyszerre jelenti azt, aki ke-resetet nyújt be a másik ellen, és azt, aki ellen a keresetetbenyújtják. Emlékezzenek csak az 58. vagy 76. paragrafusra(58. a Troickij, 76. a Karamzin-féle átiratban), ahol arról vanszó, hogy egy szolga megüt egy szabad embert: ha gazdájanem adja ki a szolgát a sértettnek, s ez utóbbi találkozik azisztyeccel, vagyis a szolgával, aki megütötte, akkor ezt megezt teheti vele. Az isztyec itt az alperes, az a személy, akivelszemben valamilyen követelést támasztanak. A felek – azisztci – a keresetet benyújtó felperes vagy iscseja és a kereset-re válaszoló alperes vagy otvetcsik; az iscseja az iszkaty, keres-ni igébôl származik, az otvetcsik az otvecsaty, válaszolniigébôl. Mind az iscseja, mind az otvetcsik kifejezés a szétta-goltság korában jelenik meg elôször.

VII. ELÔADÁS

127

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 127

BIZONYÍTÁS ÉS ÍTÉLETHOZATAL • Pravdának nevezzük abíráskodási folyamat második mozzanatát, az ügy védelmé-ben vagy a felek igazolására felhozott bizonyítékok elôadá-sát és ellenôrzését, valamint a vita eldöntését. Dovódnak szo-rosabb értelemben a per kapcsán elôadott bizonyítékok ösz-szességét nevezték. A dovód mindazon bizonyítékokat jelen-ti, amelyeket a felperes és az alperes a maguk védelmébenelôadhattak; innen a kifejezés: „ô pedig (a felperes) semmi-lyen dovóddal nem szolgált az alperes ellen, kivéve a baj-vívást”, tehát semmilyen más bizonyítékkal nem tudta alá-támasztani vádját, minthogy párbajra hívta ki az alperest.Pravdának nevezték az egyes bizonyítékokat is, például atanúvallomásokat, amelyekre a felek a per folyamán hivat-koztak. A pravda szó más jelentéseket is hordozott. Elôszöris jelentette valamely személy jogát, amit az a bíróság elôttvédelmezett; innen a fordulat Oleg szerzôdésében: „prav-dáját elveszejti”, azaz elveszti a jogot, hogy követeljen vala-mit, hogy keresetét védelmezze. Aki nem engedte meg, hogyházkutatást tartsanak nála, miután egy cselédje eltûnt, „el-veszejtette pravdáját”, azaz elvesztette az ügyet. Másodszorjelentette a pravda a törvényben rögzített perrendtartástvagy magát a perrendtartást rögzítô törvényt; ebben az érte-lemben Jaroszlav törvénykönyve azonos a Russzkaja Prav-dával, Jaroszlav pravdájával. Azután harmadszor pravda azôszinte tanúvallomás, és végezetül negyedszer pravda az ügytisztázásának vagy eldöntésének joga. Innen a régi oroszjognak az a vonása, hogy különbséget tett szugyja sz pravdojés szugyja bez pravdi között: az elôbbi az a bíró volt, aki ítél-kezhetett, az utóbbi az a bíró, aki csupán az ügy tisztázásátvégezhette el, de az ítélethozatalt valamilyen magasabbinstanciára kellett hagynia.

A pravda szó, második jelentésével összhangban, úgy isszerepelt régi írásbeliségünkben, mint parancs __________.


128

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 128

A perbeli bizonyíték értelemben kell vennünk a pravda szóta Russzkaja Pravdának abban a paragrafusában, amely a szol-ga tanúskodási képességét határozza meg: „a szolga szavátpravdának nem vehetni” (81. cikkely a Troickij, 99. cikkely aKaramzin-féle átiratban) – a szolga tanúvallomását el lehe-tett fogadni a perben mint felvilágosítást, de ez a vallomásnem számított bizonyítéknak, nem változtathatta meg azügy alakulását, tehát nem volt jogi értéke: ezt fejezik ki azidézett szavak. Így kell értenünk a törvénykönyvnek (Szu-gyebnyik) azt a fordulatát is, hogy a végrehajtó meghatáro-zott összegû illetéket kap, ha gyalog vagy jármûvön idézéstvisz valakinek, de ha az idézés pravdáért történik, kétszeresilleték jár neki. A tanú törvénybe idézéséért megtett útértegyszeri illetéket fizettek, de ha a felek a per folyamán olyantanúkra hivatkoztak, akik nem voltak jelen a bíróságon, ak-kor az ilyen tanúk beidézéséért a végrehajtót kétszeres díjillette meg – természetesen annak a félnek a terhére, aki rá-juk hivatkozott. Az olyan tanúk beidézéséért megtett utat,akikre a per folyamán hivatkozott valamelyik fél, pravdáérttett útnak nevezték – a kétszeres díjjal a perdöntô bizonyí-tékot kellett megfizetni.

A BIZONYÍTÉKOK FAJAI • A pravda nemei vagy a perbeli bi-zonyítékok különbözô fajai. A különbözô idôkben mások ésmások voltak a perbeli bizonyítékok, attól függôen, hogy azadott korban milyen jellegû volt a törvénykezés. Az elsô idôk-ben, mint ismeretes, a per a felek közötti szópárbajból állt,mely gyakran igazi párbajban végzôdött. Ez magyarázza,hogy az elsô idôkben a bíráskodás folyamatát a viadal je-lentésû prja szó jelölte; ez a jelentés megôrzôdött a tyazsba (per)kifejezésben; a XI. századi Szt. Negyvenes egyik orosz nyelvûhelyén egyenesen ezt találjuk: „amikor perben (tyazsba) ál-

VII. ELÔADÁS

129

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 129

lasz valakivel és viadalra (prja) hívod a fejedelem elé”, és ígytovább. A korai perben – a bírósági viadalban vagy prjábanfolyt a harc, s a fegyverek szerepét formális bizonyítékok ját-szották, vagy igazi, fegyveres harcra került sor a felek között.

A bizonyítékok sorában valószínûleg kezdettôl fogva ottvolt az önkéntes beismerés – ám a legrégibb írásos emlékek-ben úgyszólván semmi nyoma. A per célja nem az volt,hogy a vétkest beismerésre kényszerítsék, mivel a vitát másúton döntötték el, de az önkéntes beismerés megkönnyítettea döntést: lezárta a bírósági eljárást anélkül, hogy az ítéletrebárminemû hatással lett volna. Az alperes rendesen taga-dott, de ha elismerte vétkességét, az ügy befejezôdött. Azönkéntes beismerést különbözô formákban lehetett megten-ni. Ritkán fordult elô, hogy az alperes a bíróságon vétkesnekmondta volna magát, inkább közvetett formába burkoltabeismerését, például nem jelent meg a törvény elôtt a kijelöltidôpontban – ez azt jelentette, hogy elismeri a vétkességét;vagy nem volt hajlandó megcsókolni a keresztet, amikor afelperes felszólította erre; „megfutott a bajvívás elôl”, azaznem jelent meg a párbaj színhelyén. Mivel a per az elsôidôkben szópárbajként zajlott, ezért a beismerésnek nemvolt erkölcsi jelentôsége, azaz nem számított enyhítô körül-ménynek; ez kitetszik az 1550. évi Szugyebnyikbôl: a bûn-ügyek elintézési módjával kapcsolatos paragrafus aztmondja, hogy ha a bizonyítási eljárás során a tolvaj gonosz-tevônek bizonyul, vonják kínpadra; ha pedig maga ismeri ela bûnösségét, halállal lakoljon – mint látják, nem állítható,hogy a beismerés enyhített volna a büntetésen.

PÁRTOS TANÚK • A régi Ruszban legkorábban és legsû-rûbben a pártos tanúk (poszluhi) vallomását használták per-beli bizonyítékként; az olyan ügyek nagy részét, melyekben


130

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 130

nem istenítélet döntött, rendesen a pártos tanúk vallomásaalapján döntötték el. A pártos tanú az az ember, aki az egyikvagy a másik fél javára tanúskodik; ebben különbözött a kí-vülálló, elfogulatlan tanútól. A kívülálló tanú tényeket adottelô, a pártos tanú ilyen vagy olyan igényeket támasztott alá,tehát valamelyik fél javára tanúskodott. Ez magyarázza,hogy a pártos tanúk és a elfogulatlan kívülállók vallomásanem egyforma értékû volt. A pártos vallomás önmagábannem döntötte el az ügyet, nem volt feltétlen értékû: csak ak-kor vették figyelembe, ha a vallomástevô alávetette magátaz istenítélet egy sajátos fajának, az esküvésnek. Ezzel szem-ben a kívülálló személyek vallomása feltétlen erejû volt, el-döntötte az ügyet. Ezért a pártos tanúkat mellôzni lehetett, amásik fél megtehette, hogy nem ismeri el a vallomásukat; ez-zel szemben a kívülálló tanúk vallomását nem lehetett elhá-rítani vagy vitatni. A törvény sokáig nem követelt meg sem-milyen erkölcsi tulajdonságokat a pártos tanúskodástól.

A Russzkaja Pravda ismeri a szemtanú – a vidok – fogal-mát, de ebbôl nem következik, hogy a pártos tanúnak jelenkellett lennie az esetnél. Ilyen meghatározatlan jellegû ma-radt a pártos tanúskodás a legutóbbi idôkig. Íme, példánakokáért, egy XVI. századi bírósági eset, amelyben a pártos ta-núskodás még semmiben sem különbözik legôsibb elôfor-dulásaitól: az úton rabló támadt az utazókra; egyvalakitmegöltek, a többiek elfutottak; a menekülôk segítségértkezdtek kiáltozni, a szomszéd falvakból összefutott a nép;üldözôbe vették a bûnöst; visszavitték a tetthelyre, hozzákö-tözték a meggyilkolt ember lábához, és elvitték a legköze-lebbi járásba (voloszty), hogy a törvény kezére juttassák.A felperesek, tehát a támadás megmenekült áldozatai, ezen-közben beszámoltak a történtekrôl a környezô falvak válasz-tott elöljáróinak és templomi papjainak, s amikor sor kerültaz ügy tárgyalására, nem csupán az üldözô férfiakat hívták

VII. ELÔADÁS

131

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 131

tanúnak, tehát azokat, akik a bûnös nyomába szegôdtek éselfogták, hanem azokat is, akikhez a „bejelentés” folytán –tehát azáltal, hogy elterjesztették a történtek hírét a környéklakosai között – eljutott az eset híre. Ezek az emberek, akikcsupán hallomásból tudtak a rablótámadásról, poszluh gya-nánt szerepeltek a perben, ami megfelel a szó szoros értel-mében vett jelentésének: fültanú. Az 1550. évi Szugyebnyik,úgy tetszik, elôször követelte meg, hogy a poszluh vallomá-sával szemben erkölcsi igényeket támasszanak, és elsôkéntbüntette a hamis tanúzást. Ezt olvassuk benne: „Az olyanposzluh, aki nem látta (az esetet), ne tanúskodjék, aki pediglátta, az igazat mondja.” Kezdetben nem támasztottak ilyenkövetelményeket. Pártos tanú, poszluh sokféle volt, az ügytermészetétôl függôen; olykor muzsnak, férfinak is neveztékôket. Valaki ellen tanúskodni, ezt a régi Ruszban így mond-ták: oposzlusesztvovaty, omuzsevaty. A földbirtokperek kime-netelét rendesen öreg emberek tanúvallomása döntötte el;ôk tudták igazolni az egyik vagy a másik fél javára a birtok-lás ôsiségét, azaz megmondhatták, kié volt ôsrégi idôktôlfogva a föld; az ilyen tanúkat öreg lakosoknak (sztarozsilec)nevezték. Ha a vitatott földterület határairól volt szó, a ta-núknak pontosan meg kellett mutatniuk, hol húzódott ahatár; ebben az esetben znahar azaz tudó volt a nevük – miszakértôknek neveznénk ôket. Ezek a legfontosabb, termi-nológiai tisztázásra szoruló példák a pártos tanúk válfajai kö-zül. Kezdetben a – pártos – tanúskodás volt a perbeli bizo-nyítékok egyetlen fajtája. Igaz, korán megjelenik a kívülállóemberek meghallgatása, amibôl aztán kifejlôdött az általánoskutakodás (povalnij obiszk). Egyebek között a Russzkaja Prav-dában is utalást találunk erre; emlékezzenek csak arra a pa-ragrafusra (a 38. az akadémiai kéziratban, a 36. a Troickij-kéziratban, a 38. Karamzin és a 13. Obolenszkij herceg át-iratában), ahol a fészernél, a tetthelyen megölt tolvajról van


132

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 132

szó; az áll itt, hogy ha a tetthely környékén járó emberek atolvajt már megkötözve látták, késôbb pedig halva találták,akkor a gyilkosságot elkövetô gazdákat meg kell büntetni –az emberek itt kívülálló, nem pártos tanúk.

Az elsô idôk perbeli bizonyítékainak megkülönböztetôjegye volt, hogy – a kívülálló tanúk vallomását leszámítva –soha nem kötelezték a feleket: a bíró nem kötelezhette azegyik felet sem, hogy fogadja el ellenlábasának bizonyítéka-it pusztán azok belsô tulajdonságai alapján. Az alperes meg-tehette, hogy a felperes valamennyi bizonyítékát elutasítja;meglehet, még a kívülálló tanúk vallomása sem döntötte elaz ügyet, ha az a fél, amelyik számára kedvezôtlen volt avallomás, nem találta azt meggyôzônek a maga számára.

ISTENÍTÉLET • A per harcot jelentett, tehát mindkét fél har-colt, amíg az erejébôl futotta; ez magyarázza, hogy a komo-lyabb peres ügyek rendesen istenítélettel végzôdtek. Azistenítélet, az istenigazság kiemelte a bíráskodási folyamatot atiszta jog elemébôl, és visszaadta eredeti jelentését, azt, hogynem jogi, hanem anyagi – fegyveres – harcban állt. Itt márnem perbeli bizonyítékokról volt szó, hanem vagy fizikaierô, vagy valamilyen magasabb, rejtelmes erô által döntöt-ték el a vitát. Ilyenkor az egyik fél megszakította a bíróságelôtti perlekedést, és istenítéletért folyamodott, mégpedig akövetkezô formulával: miután a másik oldal az utolsó beter-jesztett bizonyítékot is elvetette, vagy a felek tanúi egymás-nak ellentmondó vallomásokat tettek, ezt mondta a bírónak:„Adj nekünk, uram, életadó keresztet (más változatban: is-teni igazságot); megcsókoljuk a keresztet, és megvívunk egy-mással.” A párviadalt tehát rendesen megelôzte a bajvívókesküvése. Az istenítéletnek vagy istenigazságnak a következônemei voltak.

VII. ELÔADÁS

133

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 133

VAS- ÉS VÍZPRÓBA • A vas- és vízpróba az istenítélet leg-ôsibb formái. Elôbb tûntek el a többi változatnál: nem tu-dom, vajon a XIV. században szokásban voltak-e még. Elég-gé nehéz megmondani, hogyan is végezték a vaspróbát;nekem úgy tûnik, abban állt mifelénk, hogy a próbára tettember elmondott valamilyen szokásos esküvési formulát,varázsigét, s közben egy izzó vasdarabon kellett tartania akezét: ha a kéz összeégett, bûnösnek találtatott. Msztyiszlavszmolenszki fejedelem 1229-ben szerzôdést kötött a néme-tekkel; ez a szerzôdés elôírja, hogy milyen esetben tehetipróbára forró vassal az orosz („ruszin”) ember a németet, smikor a német az oroszt („ruszint”). A Russzkaja Pravdapedig azon a helyen, ahol a próbatételnek ezzel a nemévelfoglalkozik, kimondja, hogy a próbának alávetett ember bû-nös, ha összeégeti magát. Sokkal többet tudunk arról, ho-gyan végezték a vízpróbát: a vádlottat vízbe vetették, ésmegfigyelték, hogy elmerül-e vagy sem; ha alámerült, fel-mentették a vád alól. A vízpróba legkésôbbi említôi közétartozik Szerapion XIII. századi vlagyimiri püspök; nem is-merek késôbbi szerzôket, akik szóba hoznák. Szerapion ke-gyetlenül kikel magából a vízpróba gyakorlata ellen; alig-hanem fôként varázslókat vetettek alá az istenítélet emefajának, mert a püspök csak errôl az esetrôl beszél. Igencsakmegfeddi egyházközösségét amiatt, hogy jobban hisznek amatériának – a víznek – , mint az igazság megismerésétcélzó más, ésszerûbb eljárásoknak. „Ti – úgymond – a vizettanúnak teszitek, és mondjátok, ha (a vádlott) alámerülnikezd, ártatlan, ha fenn úszik, varázsló.” Ez az eljárás két-ségkívül összefügg a pogány hiedelmekkel: „Ha befogadja avíz – ártatlan a varázsló; ha nem fogadja magába – bûnös.”Bár a novgorodi vecse határozatára vízbe vetettek politikaibûnösöket, itt már nem próbatételrôl volt szó, hanem bün-tetésrôl, jóllehet az ôsi vízpróba képében. Ezért mondottam,


134

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 134

hogy a XIV. századból már nem emlékszem olyan esetekre,amikor vízpróbát alkalmaztak volna, pedig még a XV. szá-zadban is megesett, hogy a bûnösöket a hídról a vízbe vetet-ték. A kezdeti idôk pereiben attól függôen kerítettek sort apróbatétel említett két nemére, hogy milyen súlyos volt abûntett vagy milyen összegû az anyagi követelés; a Russz-kaja Pravda úgy rendelkezik, hogy vaspróbát fél grivnaaranynál nem kisebb követelés esetén lehet végezni, vízpró-bát pedig két grivna kunánál nem kisebb követelés esetén.Ha a kereset kisebb összegre vonatkozott, az istenítélet leg-könnyebb válfajához, az esküvéshez (rota) kellett folyamod-ni. Nem könnyû kiszámítani, hogy mit jelentettek ezek azelôírások, mert nem tudjuk, mennyit ért az arany és az ezüsta XII. században; a XIII. században az arany úgy aránylottaz ezüsthöz, mint 6 2/3 az 1-hez; innen kiszámíthatják a fentielôírásokban szereplô értékeket, figyelembe véve, hogy aXII. században a grivna kuna kezdetben a felét, majd a har-madát, végül a negyedét tette ki egy grivna ezüstnek.

BAJVÍVÁS • Az istenítélet második neme a bírósági párbajvagy bajvívás (pole) volt. Ez is igen ôsi változat; felteszem,hogy a Russzkaja Pravda idejében már létezett, jóllehet atörvénykönyv még csak nem is utal rá. Már a X. századbanis elôfordult, hogy bajvívással döntöttek peres ügyekben;közvetlenül rámutat erre a X. század elsô felének arabszerzôje, Ibn Ruszta – aki Igor idején élt – igen jó leírástadott a bírósági párviadalról. Azt mondja, hogy bajvívásraakkor került sor, ha valamelyik fél nem nyugodott bele a fe-jedelem ítéletébe (valószínûbb, hogy a bíró ítéletérôl voltszó). Késôbb már nem akkor került sor bajvívásra, ha valakiaz istenítélethez akart fellebbezni a bíró ítélete ellen, hanemmaga a bíró rendelte el, amikor nem álltak rendelkezésre

VII. ELÔADÁS

135

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 135

merôben jogi természetû bizonyítékok; tehát a bajvívásmegrendezése immár nem azt az eszmét foglalta magába,hogy a bírói ítélet ellen az istenítélethez fellebbezzenek, ha-nem azt, hogy a rendelkezésre álló perbeni bizonyítékokalapján a bíró nem képes eldönteni a vitás ügyet. A bajvívása következôképpen zajlott Ibn Ruszta elbeszélése szerint: afelek kimentek a városon kívülre, a nyílt mezôre (innen abírósági párviadal neve: pole = mezô); mindkét fél felfegy-verzett rokonainak kíséretében jelent meg, de a vitát a ket-tejük párbaja döntötte el. Meglehet, az arab szerzô nem min-dent jegyzett fel a X. századi bajvívás részleteibôl, minden-esetre késôbb nem mindig ért véget a két peres fél össze-csapásával a párbaj – nemhiába jelentek meg fegyverben arokoni segéderôk.

Herberstein olyan vonásokkal írja le a bajvívás menetét,amelyek világossá teszik, hogy a vitás ügyek párbaj útjánvaló eldöntése visszatérés volt a pereskedések ôsi elintézé-séhez – ahhoz az elintézési módhoz, mely akkor uralkodott,amikor még létezett a vérbosszú intézménye. Egyszerûenarról volt szó, hogy a peres felek segítôtársaik közremûkö-désével megverekedtek egymással: tehát a bajvívás általá-nos verekedést jelentett. Azt mondja Herberstein, hogy aperes felek kísérôi ugyancsak vértben és fegyverrel jelentekmeg a mezôn, s hogy a felek páncélban és dorongokkal, ru-dakkal, kopjákkal, kardokkal kezdték meg a viadalt. Csaktávolról ható fegyvereket – puskákat vagy íjakat – volt tiloshasználniuk, de segítôtársaik is fegyverben jöttek, s ügyel-tek, hogy a viadal rendben menjen végbe. Ha észrevették,hogy az ellenfél cselhez, csaláshoz folyamodik, nyombanközbeléptek emberük oldalán, amire a másik fél kísérôi is be-kapcsolódtak a harcba, és kész volt az általános verekedés.

Míg Herberstein idejében, tehát a XVI. század elsô felé-ben így zajlott le a bajvívás, Iván cár törvénykönyve, a


136

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 136

Szugyebnyik igyekezett némi rendet vinni bele, illôbb for-mák közé szorítani. A Szugyebnyik azt mondja, hogy a pár-bajra egy írnok és egy belsô szolgáló (okolnyicsij) jelenlétébenkell sort keríteni; a párbajozó felek közbenjárók és kezesekkíséretében jelenjenek meg a mezôn; a kezesek feleltek azért,hogy a párbajozók a megjelölt idôpontban jelen legyenek.A bajvívásra nem került sor mindjárt azután, hogy a bíróelrendelte: a párbajozók néhány napig „a mezônél álltak”,azaz többször megjelentek a mezôn, mielôtt engedélyt kap-tak volna a verekedésre. Valószínûleg így akarták ôket bé-kés megegyezésre bírni, idôt adni nekik, hogy meggondol-ják magukat, mivel a bírák nem szerették a párbajozást, mi-ként nem szerette a közösség sem. Ám a Szugyebnyik úgyrendelkezett, hogy a közbenjárók és a kezesek fegyvertelenülálljanak a mezô szélén – ami annak a jele, hogy korábbannem éppen gyakorlati cél nélkül tartottak fegyvert a kezük-ben. A törvény tiltotta, hogy kívülálló emberek, külsô szem-lélôk jelen legyenek a párviadalnál: a belsô szolgálattevô ésaz írnok dolga volt, hogy elvezessék ôket a színhelyrôl; akinem engedelmeskedett, azt börtönbe csukták.

Szemlátomást arról volt szó, hogy még a kívülállók ismegzavarhatták a bajvívást, ha az egyik fél orosz volt, a má-sik külföldi. Így például a szmolenszki fejedelem és a néme-tek között 1229-ben köttetett szerzôdés szerint orosz („ru-szin”) ember nem hívhatott ki párbajra németet Szmo-lenszkben, német oroszt („ruszin”) Rigában, de német a né-metet Szmolenszkben, orosz az oroszt Rigában igen. Mivelnem csupán maguk a peres felek és tanúik hívták ki egy-mást párviadalra, de pártos tanúik is, s a felek és tanúikmindenféle társadalmi helyzetû, sôt akár nônemû szemé-lyek is lehettek, így lehetséges volt, hogy papokat, kiskorú-akat, nyomorékokat s nôket idézzenek párbajra. Ám a tör-vény természetesen ôrködött a harcoló felek egyenlôsége

VII. ELÔADÁS

137

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 137

fölött. A párbajba idézett emberek némelyike képtelen voltmegverekedni; így aztán kialakult az a szokás, hogy foga-dott harcost állítottak maguk helyett. A külföldiek beszá-molói szerint Moszkvában külön osztályt alkottak ezek aharcosok: ez volt a foglalkozásuk. A szolgálattevô emberekszemlátomást harcost (bojec) vagy zsoldost (najmit) szoktakállítani maguk helyett. Ennek a szokásnak az a magyaráza-ta, hogy az utolsó idôkben ritkán végzôdött halállal a párvi-adal, még ha a törvénykönyv az ôsi szóhasználatot követvemegölt embernek (ubitij) nevezi is azt, akit legyôztek. Igaz, aPszkovi törvénykönyvbôl (Szudnaja Pszkovszkaja Gramo-ta) tudjuk, hogy a bajvívás idônként halállal végzôdött, de atörvény közvetve igyekezett elejét venni a dolog ilyen szo-morú kimenetelének, s arra ösztökélte a gyôztest, hogy ke-gyelmezzen a legyôzöttnek. A gyôztes megnyerte a pert, deha a vesztes holtan maradt a mezôn, legyôzôje nem kaphat-ta meg a pénzét; lehúzhatta a megölt emberrôl a páncélját ésruháját, ám ha pénz volt a pereskedés tárgya, ehhez nemlehetett hozzájutnia. „Holttest után pedig kuna nem jár” –mondja a Pszkovi törvénykönyv.

Könnyen beláthatjuk, hogy az egyház nagyon régótaszemben állt a perbeni bizonyításnak ezzel a módjával, báritt voltaképpen már nem is a bizonyítási eljárásról van szó.A Százcikkelyes zsinat kimondta, hogy papokat nem lehetsem párbajra, sem keresztcsókolásra kötelezni, kivéve, hagyilkosságon vagy rabláson érik ôket. Ha papi személytilyen bûntett elkövetésével vádolnak, világi bíróság elé kellállítani – az egyházi bíróság ugyanis nem volt hajlandó be-mocskolni a kezét az efféle bizonyítási eljárásokkal. Iván cárSzugyebnyike után nincs jele, hogy még élnének ezzel a bi-zonyítási móddal, jóllehet változatlanul megesik, hogy aperben párbajt rendelnek el: a bíró a peres felek követeléséreelrendeli a párbajt, de nem engedi, hogy valóban sort kerít-


138

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 138

senek rá, hanem ehelyett megcsókoltatja velük a keresztet.Így hát, ha azt olvassák a peres ügyek irataiban, hogy azegyik fél a végén párbajra hívta ki a másikat, ne gondolják,hogy a dolog valóban párbajjal végzôdött; rendesen az volta vége, hogy a felek megcsókolták a keresztet, azaz esküttettek. Még a XVII. század elején is megesik, hogy a bíró pár-bajt rendel el – persze csak névlegesen; elôször az 1649. évitörvénykönyv (Szobornoje Ulozsenyije) zárja ki a bajvívást abíráskodás folyamatából.

ESKÜ • A bajvívást rendesen megelôzte a két fél esküvése(priszjaga). Amikor a párbaj kezdett kimenni a szokásból, azesküvés önálló perbeni bizonyítékká, az istenítélet harmadikválfajává lett. Ez is pogány eredetû intézmény volt, s a leg-szorosabban összefüggött a párviadallal. A legôsibb írásosemlékekben rota a neve (rotyityszja = esküt tenni); ám a rotaszó ugyanarról a tôrôl való, mint a raty vagy harc szó. A két-fajta perbeni bizonyíték megnevezése közötti etimológiaikapcsolat azon alapult, hogy az esküvés a bíráskodási gya-korlatban ténylegesen is kapcsolódott a bajvíváshoz. Ro-tyityszja ugyanaz volt, mint ratyityszja, azaz megverekedni;késôbb vette fel az esküt tenni jelentést.

A rota vagy keresztcsókolás ünnepélyes külsôségekközött következett be. Fletcher leírja, hogyan kerítettek sortMoszkvában az ô idejében a bírósági esküvésre. Mindigugyanabban a templomban, a régi Szent Miklósban kellettaz esküt letenni; miközben az alperes vagy a felperes meg-csókolta a keresztet, szeme elôtt függött a vitás tárgy (ren-desen egy pénzzel teli erszény); amint végzett az esküvés-sel, megkapta ezt az erszényt. Az egyház a rota intézményétsem kedvelte, s régtôl fogva fellépett ellene, akárcsak a pár-bajozás ellen. A XV. században megtagadták az egyházi

VII. ELÔADÁS

139

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 139

temetést azoktól, akik párbajban estek el, és 18 évre megta-gadták az áldozást azoktól, akik ilyen bizonyítási eljáráshozfolyamodtak; ugyanez volt a büntetése az eskütevôknek is(rotyityeli, rotnyiki). A társadalom rendkívüli ellenszenvveltekintett a bírósági esküvésekre; akadtak, akik visszavontáka keresetüket, ha rá akarták bírni ôket a keresztcsókolásra.Miként arra is van utalás, hogy a kolostori hatóságok inkábblemondtak a vitatott földrôl, amikor az alperes párbajra hív-ta ki a kolostort.

SORSHÚZÁS • Esküvésre a felperes vagy az alperes hívta kiellenlábasát; a vitás ügyet eldönthették oly módon, hogy azalperest felszólították, tegyen esküt, vagy ô maga letette avitatott tárgyat a kereszt elôtt, és azt indítványozta a felpe-resnek, hogy esküdjön meg. De ha mindkét fél esküvésrehívta ki a másikat, a bíró sorshúzást rendelt el. Amikor azesküvés kezdett kimenni a szokásból, a sorshúzás önállóperbeni bizonyítékkal kezdett szolgálni; ugyanaz történt,mint korábban az esküvéssel: mihelyt kiment a használatbólaz istenítélet súlyosabb fajtája, a könnyebb – eredetileg csu-pán az elôbbinek a segédeszköze – önálló szerepet nyert, ésígy tovább. Súlyosságuk foka szerint az istenítélet nemei azalábbi sorrendben követték egymást: vas- és vízpróba, bíró-sági párbaj, esküvés, sorshúzás.

A XVI. században igen gyakran még csak nem is kereszt-csókolással döntik el a vitás ügyeket, hanem sorshúzással.Ha két fél kölcsönösen esküvésre hívta ki egymást, a bíróelrendelte, hogy ily módon döntsék el az ügyet, de nem en-gedte meg, hogy a dolog eljusson a keresztcsókolásig, ha-nem sorsot húzatott, s azzal az ügy el volt intézve. Egy XVI.századi idegen – egy Lane nevû angol kereskedô, valame-lyik angliai kereskedôtársaság moszkvai ügynöke – igen


140

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 140

részletesen leírja, hogyan hajtották végre a sorshúzást. Lane1560-ban perbe keveredett néhány moszkvai kereskedôvel;peres ügyüket végül sorshúzás döntötte el. Az angol egyez-séget ajánlott a moszkvaiaknak, de azok nem álltak rá azalkura. A bíró elrendelte, hogy húzzanak sorsot, majd népesközönség jelenlétében feltûrte a ruhaujját, vett két viasz-golyót, és valamiféle jelekkel ráírta a két fél nevét ezekre agolyókra; ezután a közönség soraiból odahívott egy szépszál legényt, megparancsolta neki, hogy vegye le és tartsa asapkáját. Beledobta a golyókat; végül magához intett a tö-megbôl egy másik legényt, aki feltûrvén a ruhaujját, kihú-zott egy golyót és átadta a bírónak; a golyón Lane neve sze-repelt, s így az angol nyerte a pert. A sorshúzás volt az isten-ítélet utolsó válfaja – abban az értelemben, hogy utolsókénthalt el, ment ki a használatból.

EGY SAJÁTOS FAJTA ISTENÍTÉLET • A régi Ruszban létezettmég egy sajátos faja az istenítéletnek, amelyrôl lehetetlenmegmondani, általános használatban volt-e; a régi orosz jogkutatói rendszerint meg sem említik. Érdekes, hogy ezt afajta istenítéletet az egyház találta ki, így akarván kiszorítaniaz istenítélet kedve ellen való pogány formáit. Nem egészenvilágos, hogyan keletkezett ez az eljárás. 1410-ben Novgo-rodban, a hitvalló Gurij, Szamon és Aviv templomábancsoda történt a kegytárgyakkal. A helyi krónika megemlítiezt a csodát, de nem mondja meg, miben állt. A csoda folyo-mányaiból visszakövetkeztetve feltehetjük, hogy a templo-mi kegytárgyakat ellopták, de a tolvajok valamiképpen le-leplezôdtek, vagy maguk tettek beismerô vallomást, hála ahitvallók rejtelmes közremûködésének. Joann novgorodi ér-sek elhatározta, hogy hasznosítani fogja ezt az esetet, és le-velet küldött szét, melyben úgy rendelkezett, hogy ha a nov-

VII. ELÔADÁS

141

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 141

gorodi Szófia-székesegyház parasztjai között pereskedés tá-mad amiatt, hogy az egyik meglopta a másikat, a vitát neesküvéssel döntsék el, hanem az istenítélet egy sajátos fajá-val. Mégpedig a következôképpen.

Minden templomnak megküldték a hitvallók ikonját;amikor két paraszt perbe keveredett egymással, a lelkész atemplomba hívta a feleket, odaállította ôket az ikon elé, selôbb imát mondott, majd liturgiát tartott nekik. Szertartásközben az oltáron különleges, kereszt alakú áldozati kenyérfeküdt, mind a négy sarkán a kereszt egy-egy képe; míg tar-tott a liturgia, a pap, külön imádság kíséretében, kivette azáldozati kenyérbôl a kereszteket. Az imádság szövege rend-kívül érdekes, mert vannak részei, amelyek egyenesen ráol-vasási formulák – így maga a szertartás tartalmazta a ráolva-sás elemét. Miután kivette az utolsó keresztet, a pap odanyúj-totta a peres feleknek, hogy csókolják meg; aki ráállt a dolog-ra, megnyerte a vitát, aki nem – elveszítette. A levél azzalvégzôdött, hogy megtiltotta a papoknak az esküvés enge-délyezését, és elrendelte, hogy minden vitát ezen a módon,tehát a megszentelt, áldozati kenyér révén kell elintézni. Ajelek szerint ez a fajta istenítélet nem csupán a Novgorodiföldön terjedt el, mert a XV. században más területek ok-irataiban is találni utalást arra, hogy az említett hitvallóknakszentelt istentisztelet útján kell dönteni a vitás ügyekben.

ÁLTALÁNOS KUTAKODÁS • Az idô múlásával, ahogy magá-nak a pernek a jellege is megváltozott, a perbeni bizo-nyítékok új rétege kezdett kifejlôdni. Ezek a bizonyítékokakkor jelentek meg, amikor a per már nem harcot jelentett,hanem a tényállás felderítését, az igazság feltárását. A harchelyét átvette a nyomozás; és ekkor a harccal oly szorosanösszefüggô bizonyítási eljárások, tehát az istenítélet külön-


142

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 142

bözô nemei, ugyancsak átadták helyüket a nyomozati esz-közöknek: a kihallgatásnak, az iratok ellenôrzésének, és ígytovább. De az ilyen bizonyítékok, a legkésôbbiek és legért-hetôbbek lévén, nem kívánnak részletes magyarázatot; ígycsak felsorolom azokat.

Povalnij obiszk, azaz általános kutakodás volt a neve a kívül-álló személyek kihallgatásának. Ez a bizonyítási mód szem-látomást a közösség, a mir becsületességébe vetett bizalmonalapult; feltétlen erejû volt, rendszerint csupán annyit kí-vánt meg, hogy lehetôleg minél több embert vonjanak be akutakodásba: olykor 50 vagy 100 ember kihallgatását ismegkövetelték, de Iván cár Szugyebnyike szerint a lopásiügyek eldöntéséhez elegendô volt 10-15 bojári sarj, 15-20paraszt vallomása. A bizonyítékok második faját az írásosdokumentumok, oklevelek adták. Az elsô idôk pereiben az írá-sos dokumentumok semmiféle szerepet nem játszottak,utóbb gyakran egyedül rájuk épült az ügyben hozott dön-tés. Kétféle írásos dokumentum létezett: 1. kormányzati ira-tok, például adományozási oklevelek és 2. magánügyletekvagy iratok (végrendeletek, záloglevelek, és így tovább).

A perbeni bizonyítékok elôadásával és ellenôrzésével vé-get ért a bírósági eljárás, a szud. Ez a szó szûkebb, voltakép-peni értelmében magát a pert jelentette, tehát a perbeni bi-zonyítékok összegyûjtését, elôadását és ellenôrzését. A bíróa szud alapján ítéletet hozott, az ítélet vagy végleges volt,vagy nem végleges; a végleges ítéletet az ügy lezárásának(versenyije) nevezték, a nem végleges ítéletet valamilyen ma-gasabb instancia elé utalták elbírálásra (doklad). Doklad any-nyit tett, mint az ügy felülvizsgálata és lezárása, mivel ittmegismételték a bizonyítékok elôadását és ellenôrzését, ki-vált akkor, ha valamelyik fél vitatta azt a módot, ahogyan azalacsonyabb instancia az ügyet kezelte, hamisnak mondottaa tárgyalási jegyzôkönyvet vagy a perben hozott ítéletet,

VII. ELÔADÁS

143

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 143

kijelentvén, hogy a bíró nem a törvény szerint ítélkezett,vagy a bírósági titkár nem a törvény szerint jegyzett, vagyisa tárgyalást nem úgy vezették, ahogyan kell, vagy nem úgyjegyezték le, ahogyan végbement. Az ügy elbírálása a vitavégleges lezárásához vezetett.

VÉGREHAJTÁS • Az óorosz bírósági eljárás harmadik, befe-jezô mozzanatát pravjozsnak nevezhetjük, olyan széles értel-met kölcsönözve a szónak, amilyennel az óorosz joginyelvben nem rendelkezett. Pravjozs eredetileg annyit tett,mint a felperes követelésének behajtása az alperesen, még-pedig kényszerítô eszközök igénybevételével. Mi viszontezzel a szóval általában a bíróság ítéletének végrehajtásátfogjuk jelölni.

A büntetés és fenyítés különbözô nemeit azzal aránybanszabták ki, hogy milyen súlyos volt a bûntett vagy a polgárijog megsértése. A moszkvai idôkben sokkal bonyolultabbvolt a büntetések rendszere, mint a Russzkaja Pravda idején:az ôsidôkben, mint tudjuk, ezek a büntetések csaknem kivé-tel nélkül valamilyen bírságból álltak; most viszont, amoszkvai idôkben, ha megmaradt is a pénzbüntetés – nemcsupán a kárt szenvedett személyek, de a kincstár javára is–, különféle testi fenyítések és a halálbüntetés különbözônemei járultak hozzá. A törvénygyûjtemények és az 1649.évi törvénykönyv (Szobornoje Ulozsenyije) hosszasan sorol-ja azokat a fontosabb bûncselekményeket, amelyeket a régiorosz jog halállal büntetett; nem ismétlem meg ezeket a fel-sorolásokat, csupán annyit mondok, hogy halálbüntetésselsújtották a hit, az uralkodó és az állam biztonsága ellen el-követett súlyos bûnöket, általában a személy elleni bûnöketés különösen a szülôi hatalom vagy a nôk sérelmére elkö-vetett nagyobb bûnöket.


144

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 144

A halálbüntetésnek különbözô formái voltak, köztükigen agyafúrtan kimódoltak is. Így például istenkáromlá-sért, gyújtogatásért vagy orosz pravoszláv embernek moha-medán hitre térítéséért tûzhalállal kellett lakolnia a bûnös-nek; a politikai bûnök elkövetôit karóba húzták, felnégyel-ték, felakasztották; rendszerint levágták a fejüket vagy halá-los ütést mértek a koponyájukra, megesett, hogy vízbe foj-tották oly módon, hogy télen a jég alá nyomták. Herbersteinazt mondja, hogy az akasztás volt a leggyakoribb módja ahalálbüntetésnek; nem tudom, hogyan egyeztethetnénk ösz-sze ezt az állítást a halálbüntetés – szmertnaja kazny – szó ere-deti, óorosz jelentésével. Szemmel láthatóan ugyanis nemmindenféle kivégzést neveztek a régi idôkben halálbünte-tésnek, nem minden olyan büntetést, amelynek az volt acélja, hogy azon nyomban véget vessen a bûnös ember éle-tének, hanem – valószínûleg – inkább csak a lefejezést. Mi-hály cár uralkodása idején Tobolszkban néhány számûzöttlengyel összebeszélt, hogy felgyújtják a várost – vagyis azerôdöt – és megszöknek. Az összeesküvésre fény derült, ésa Szibériai Intézôség (Szibirszkij prikaz) úgy ítélkezett, hogya legfôbb összeesküvôk akasztassanak fel, a többieket pedigsújtsa halálbüntetés.

Némely bûncselekményért nem vették el a bûnös életét,csak a testét csonkították meg, például levágták a kezét. Akiaz uralkodó udvarában fegyvert emelt a másikra és megse-bezte azt, halállal lakolt, aki fegyvert emelt ugyan a másikra,de sebet nem ejtett rajta, annak levágták az egyik kezét.Ellentmondásos beszámolók maradtak ránk arról a másikagyafúrtan kimódolt kivégzési formáról, amellyel a férj-vagy gyermekgyilkos asszonyokat büntették; rendesenbeásták ôket a földbe, egészen a mellkasukig. Az 1649. évitörvénykönyv (Szobornoje Ulozsenyije) azt mondja, hogy abûnös asszonyok addig maradtak ebben a helyzetben, míg

VII. ELÔADÁS

145

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 145

meg nem haltak, de egy külföldi (Tanner) állítása szerint, haegy nô három napig élve kibírta, utána szabadon engedték.Ugyanez a külföldi leírja, hogyan végeztek ki 1678-banMoszkvában a szeme láttára egy asszonyt: férjgyilkosságértbeásták a földbe, hátrakötvén a kezét; az asszony sokáignem halt meg, strázsát állítottak mellé; éjjel rátámadtak aMoszkva-szerte falkákban kóborló kutyák; az asszony so-káig védekezett a fogaival, de az ebek végül is kiráncigáltáka földbôl és széttépték. Az asszony mellé állított ôrszem egymozdulatot sem tett, hogy megvédje a szerencsétlent.

MEGKORBÁCSOLÁS • Kevésbé súlyos bûnökért – ilyen volt alopás, ha elkövetôje nem minôsült gonosztevônek, tehátolyan embernek, akinek foglalkozása, hogy lop – megkor-bácsolás járt; a fenyítésnek ezt a nemét piaci büntetésnek (tor-govaja kazny) nevezték, mert a piactéren (torgovaja ploscsagy)hajtották végre. Külföldi szemtanúk ennek a büntetésnek iselbeszélik néhány részletét; szívesen meglennénk e közléseknélkül, de ha egyszer ránk maradtak, ismernünk kell ôket.Olearius elmeséli például, hogy a tolvajokat az elsô lopásértmegkorbácsolták, miközben a Kremltôl a Nagy piachoz ve-zették ôket – nem tudom, mit ért Olearius ezen a Nagy pia-con –, odaérve levágták a tolvaj egyik fülét, ôt pedig töm-löcbe csukták. A második lopásért ugyanez a büntetés járt,de hozzájárult még, hogy a tettest Szibériába számûzték.

Pontosan így írja le Olearius azt a nyilvános megkorbá-csolást, amelyet 1634-ben látott Moszkvában: kilenc bûnöstfenyítettek meg, amiért törvényellenes módon dohányt ésvodkát árusítottak; volt köztük egy asszony is. A hóhér frissmarhabôrbôl készült korbáccsal jelent meg; a korbács végénhárom nyers rénszarvasbôrbôl készül farok lógott; ezek afarkak úgy vágtak, mint a borotva, jegyzi meg Olearius.


146

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 146

A bûnösöket egymás után rákötözték a hóhér segédjénekvagy szolgájának a hátára, az ô hátukat lecsupaszították;lábukat összekötözték egy kötéllel, melyet áthúztak a segédlába alatt; a kötél végét egy másik segéd szorította, míg társaa kezével tartotta a hátán fekvô bûnös karját; így a szeren-csétlen mozdulni sem tudott. A férfiakra 25 ütést mért ahóhér, a nôkre 16-ot; az ütéseket egy írnok számlálta meg,papírral a kezében – a papírlapon feltüntették, hogy hánykorbácsütés jár egy-egy bûnösnek, és hogy az illetônek mivolt a bûne. Amikor a hóhér az utolsó ütést is kimérte, azírnok felkiáltott: „Polno!” – „Teljes!”, vagyis a teljes bünte-tést letudták. Alighanem innen származik a polno szónak aza mellékjelentése, amely az eléggel szinonim. Az egyik kül-földi megjegyzi, hogy valódi moszkvai bôr kell az ilyenbüntetés akár negyedrészének az elviseléséhez is. A meg-korbácsolt bûnösöket azután még körbevitték a városon,folytatván az ütlegelést, bár némelyikük alig állt a lábán.Miután e körútról visszatértek a vesztôhelyre, a hóhér és azírnok szabadon bocsátotta a bûnösöket.

BOTOZÁS • Kisebb vétségekért batog járt. A batog másfél kö-nyök hosszúságú bot vagy inkább pálca volt; nem azonos avesszôvel, az óorosz batog iskolai fenyítôeszközzé szelídítettváltozatával. A botozás mindennapos büntetési mód volt;nem csupán egyszerû közembereken gyakorolták, hanemelôkelô rangviselôkön is; csak az egyházi személyek és abojár tanács tagjai voltak kivételek, mert ôket az 1649. évitörvénykönyv (Szobornoje Ulozsenyije) mentesítette a testifenyítés alól. Tanner, aki Alekszej Mihajlovics cár idejébenjárt nálunk, azt mondja, hogy a moszkvai Vörös téren szintemindennap látni lehetett megbotozott embereket; ám erre afenyítésre nem figyeltek oda, és egyáltalán nem tekintették

VII. ELÔADÁS

147

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 147

megszégyenítônek, jóllehet olykor igen kegyetlen módonalkalmazták; így az okiratok között ilyen rendelkezésrebukkantam: „Könyörtelenül megbotozni, mintha korbáccsalverték volna”; átmenet volt ez az egyszerû botozás és amegkorbácsolás között.

Mindféle büntetés – akár halállal, akár csonkítással vagytesti fenyítéssel járt – a kazny azaz kivégzés közös nevet vi-selte; minden bûncselekményt, mindent, amiért ezt a bünte-tést kiszabták, a vorovsztvo, tolvajkodás közös néven emleget-ték. Ebben az értelemben a vorovsztvo nem tévesztendôössze a tatybával, ami szorosabb értelemben lopást jelent.

A BÍRÓSÁGI ILLETÉKEK BEHAJTÁSA • A bûnösre kivetettpénzbüntetések vagy a kincstár javára mentek, a régi viraazaz vérdíj és prodazsa, azaz árusítási pénz vagy forgalmi adóutódaként, vagy a felperes veszteségeinek kárpótlására; aveszteségek sokfélék lehettek: perköltségek, a bûnös általmegsemmisített vagy ellopott javak, adósságok. A felperestért veszteségek, az isztcovaja gibelj behajtását nevezték prav-jozsnak: pravity a régi oroszban annyit tett, mint behajtani.A behajtás gyakran kényszerítô intézkedésekkel párosult,kivált az adósság behajtásakor folyamodtak kényszerhez.Ha az adós valamiért nem akarta vagy nem tudta kifizetniaz adósságát, pravjozsra állították. Ez abban állt, hogy a nemfizetô adóst meghatározott ideig nap mint nap (csak ünnep-napok voltak kivételek) kiállították annak a bíróságnak vagyintézôségnek az épülete elé, ahol ügyében az ítéletet hozták,és néhány órán keresztül bottal verték a lábikráját.

IV. Iván cár alatt, 1555-ben, törvénnyel szabályozták, hogymennyi ideig kell az adósnak pravjozson állnia: ha a kifize-tetlen adósság 100 rubelt tett ki, a nem fizetô adósnak egyhónapon át kellett elszenvednie a nyilvános botozást; ha az


148

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 148

adósság nagyobb vagy kisebb összegre rúgott, ez az idô ará-nyosan meghosszabbodott vagy megrövidült. Ha az adósletöltötte a idejét, és változatlanul nem volt hajlandó fizetni,vagy nem akadt ember, aki kiváltotta volna a pravjozsról,azaz megfizette volna az adósságát, akkor a hitelezô kezéreadták az adóst, aki így kabalás szolga lett, és a saját munká-jával kellett megváltania az összeget, amellyel tartozott.

A Moszkvában járt külföldiek magát a pravjozst is leírták.Fletcher, Olearius és mások szerint erre a behajtási mûvelet-re rendesen Moszkvában került sor, bár a vajdák a saját vá-rosukban is végrehajthatták. Moszkvában a Kreml falai kö-zött emelkedô hosszú intézôségi épület elôtt került rá sor.Mellesleg, az udvari intézôségek magukban a palotaépü-letekben összpontosultak; a többi intézôség jobbára abban ahosszú épületben talált helyet, amely az Arhangelszkij-szé-kesegyház és a Megváltó kapuk (Szpasszkije vorota) közöt-ti téren emelkedett; itt volt a Besorolási vagy Hadkerületi(Razrjadnij), a Követi (Poszolszkij), a Szolgálati (Pomesztnij)prikaz stb. Napfelkeltekor az intézôségek (prikazi) elé állítot-tak néhány nem fizetô adóst. A XVII. századi külföldi szem-tanúk leírása szerint – ez a leírás nem egyezik a Tatyiscsevé-vel, aki szemlátomást visszaemlékezések alapján dolgozott– sorba állították ezeket az adósokat, és elosztották ôket né-hány hetes (nyegyelscsik) között. Minden hetes sorjában hár-mat húzott embereinek lábikrájára; amikor a sor végére ért,megfordult, és visszafelé haladva újra kimérte az ütéseket;így folytatódott a dolog, amíg az intézôségbôl ki nem jött abíró, vagyis az intézôség feje; feltehetôen két-három óráigtartott ez a verés.

A különbözô adósokat nem egyformán súlyos pravjozs-nak vetették alá. Ha az adós hamis anyagi csôd ürügyén nemfizetett, lepénzelte a hetest, aki cserében megengedte, hogya cipôje vagy a lábára csavart rongy mögé vastag bôr- vagy

VII. ELÔADÁS

149

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 149

pléhdarabot rejtsen; így aztán sokáig kibírta az ütlegelést,csak az volt a dolga, hogy illô módon ordítozzon, mivel abíró az ablakból figyelte az eljárást. Ám ha ellenkezôleg, ahitelezô volt gazdag ember, úgy ô pénzelte le a hetest, akiettôl nagy buzgalomra gerjedt. Hála e buzgalomnak, azegyik adós mozdulatlanná dermedt testét szekéren szállítot-ták el a pravjozsról, mondja egy szemtanú.

Igen sokféle bírósági illeték létezett; ezek attól függôenváltoztak, hogy a polgári vagy a büntetôjog milyen parag-rafusát sértette meg az elítélt, vagy hogy mekkora volt afelperes követelte összeg. Az ôsidôkben, úgy tetszik, ez azilleték a keresetben szereplô összeggel egyenértékû volt, ésezért a protyiveny protyiv isztcova, azaz a felperesi követeléspárja nevet viselte; késôbb a felére csökkent, s ezért a protyi-veny vpoli isztcova, azaz a felperesi követelés fele néven kezdtékemlegetni; végül a kereset összegének 10%-ára csökkent. Eztaz illetéket természetesen a vétkesnek kellett megfizetnie.

Ezzel végére értünk a régi orosz bíráskodási folyamat is-mertetésének. Most azt kellene megvizsgálnunk, hogy mi-lyen volt az írásbeli ügyintézés a régi Ruszban, de ehelyettarra fogunk szorítkozni, hogy a moszkvai idôk intézôségikancelláriájának felépítését szemügyre vegyük.


kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 150

VIII. ELÔADÁS

A kormányzás szervei a régi Ruszban (befejezés) – A régi orosz inté-zôségi kancellária – Titkárok és írnokok – Megvesztegetés – Köztéri írnokok –Írásbeliség

A RÉGI OROSZ INTÉZÔSÉGI KANCELLÁRIA • A régiRusz, kivált a Moszkvai Állam, hatalmas mennyiségû írásosanyagot hagyott ránk, és így egészen részletes képet alkot-hatunk arról, hogy milyen formái voltak az írásos kancellá-riai ügyintézésnek a XV., XVI. és XVII. században. Nehézmegmondani, vajon ennyire fejlett volt-e az írásos ügyinté-zés már a széttagoltság évszázadaiban is, mivel ebbôl a kor-ból a kancelláriai ügyintézés viszonylag kevés emléket ha-gyott maga után, meglehet azért, mert még nem létezett tel-jesen kifejlett kancellária. Ami a XI–XII. századi Ruszt illeti,határozottan elmondhatjuk, hogy igen kevéssé ismerte azírásos ügyintézést. Ezt részben az magyarázza, hogy az írásnyersanyaga, a pergamen nagyon drága volt – a XI–XII. szá-zadból fennmaradt okiratokat kis foszlányokra írták, olykormég a könyvek üres lapjait is ilyen szövegekkel töltöttékmeg. Akárhogyan is volt, elmondhatjuk, hogy a moszkvaiintézôségekben olyan fokra jutott az írásbeliség, amin a régimoszkvai titkárok és írnokok utódai, a XVIII. századi hivatal-nokok egy lépéssel sem jutottak tovább. Mind a kancelláriaiírnok, mind a kancelláriai iratok óorosz megnevezése arrautal, hogy a régi Ruszban a görögök honosították meg akancelláriai ügyintézést. Az írnok vagy titkár neve podjacsijvagy djak volt, az általuk leírt ügyiratokat közös néven gra-

151

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 151

motának nevezték; mindeme kifejezések a görög nyelvbôlkerültek át az oroszba; a podjacsij orosz képzôkkel átalakítottforma, és annyit tesz, mint a djak segédje.

TITKÁROK ÉS ÍRNOKOK • A kancelláriai írásbeliség a titká-rok és írnokok mûve volt. A XVII. században a szolgálattevôembereknek ez az osztálya szemlátomást nem volt még túl-ságosan kiterjedt, legalábbis Kotosihin szerint, aki maga isaz írnokok sorába tartozott. A XVII. század közepe tájánMoszkvában és a többi városban mintegy 100 titkár és mint-egy 1000 írnok állt intézôségi szolgálatban; ennyi embermûködtette a kancelláriai írásbeliséget a Moszkvai Állam-ban. Ezek a titkárok és írnokok szétszóródtak a fôvárosi in-tézôségekben és a járási fogdás vagy intézôségi házakban(szjezzsaja vagy prikaznaja izba). A Moszkvai Intézôség(Moszkovszkij prikaz) és a Városi fogdás ház (Gorodovajaszjezzsaja izba) volt az a két kancellária, ahol a régi oroszkormányzat gépezetének legfôbb mozgató erôi mûködtek. Ekét kancellária különbözött méreteiben; s különböztek ab-ban, hogy felépítésük mennyire volt bonyolult, de alapvetôvonásaik ugyanazok voltak.

Az intézôséget rendesen valamilyen magas rangú szolgá-lattevô ember – bojár, belsô szolgálattevô vagy tanácsbelinemes, asztalnok – irányította; némelyik intézôség élén ta-nácsbeli titkár állt. Az intézôségek vezetôit sajátosképpenbírónak – szugyja – nevezték; az intézôségek nagy részében abíró oldalán ott állt helyettese, egy másik szolgálattevô, vala-mint egy fôtitkár, a titkárok rangidôs vezetôje. A bíró, he-lyettese és a rangidôs titkár alkotta az intézôség hivatali tes-tületét, ennek a kollégiumnak a tagjai a törvény szerint köte-lesek voltak minden ügyet közösen intézni. Ha a testületélén egy bojár állt, annak helyettese pedig egy belsô szol-


152

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 152

gálattevô volt, úgy hívták, hogy az ilyen és ilyen intézôségbojárjainak határozata.

Az intézôség hivatali testületét azért nevezem kollégium-nak, mert ügyviteli rendjét igen nehéz megkülönböztetniattól az ügyviteli rendtôl, amit késôbb Péter vezetett be akollégiumaiban. Az intézôségek csak annyiban különböztekez utóbbiaktól, hogy egyhangú határozattal döntötték el azügyeket, nem többségi szavazással, miként a kollégiumok.A törvény megtiltotta, hogy a bírók egymaguk döntsenek,helyettesük és a fôtitkár közremûködése nélkül. Kotosihin-nál találunk egy tréfás formulát, amellyel az írnok azt fejeziki, hogy mi módon vitték az ügyeket az intézôségek hivatalitestületében: a bíró, helyettese és a fôtitkár „együtt, az egyiknélkül vagy egyedül, a többiek nélkül” nem hozhatott hatá-rozatot. Kotosihin azt akarta mondani, hogy a hivatali tes-tület határozata csak akkor volt hatályos, ha egyhangúanhozták; sem egy ember a többiek nélkül, sem a többi amazegy nélkül nem dönthetett. Az intézôségnek azt a részét,ahol a hivatali testület székelt, kazenkának nevezték, mivelrendesen itt ôrizték a kincstárat (kazna) megilletô összegeket,amelyek az intézôségbe kerültek; a többi szobában a másod-rangú titkárokat és írnokaikat helyezték el.

Minden intézôség irodákra (sztoli) oszlott; ha az intézô-ségeket minisztériumoknak nevezhetjük, úgy az irodák azügyosztályok megfelelôi. Az egyik legfontosabb intézôség-ben, a Besorolásiban 1676-ban a titkárokon kívül 109 írnokdolgozott; a Követi (Poszolszkij) Intézôségben 41 írnok;Kotosihin idején alighanem kevesebben voltak. A Besorolási(Razrjadnij) Intézôségben, egy 1666. évi okirat szerint, há-rom iroda volt; ezek között osztották el az intézôségbôl irá-nyított járásokat és azokat a – bírósági és egyéb – ügyeket,amelyek ugyancsak ennek a hivatalnak a hatáskörébe tar-toztak; e három iroda neve Moszkvai, Novgorodi és Intézô-

VIII. ELÔADÁS

153

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 153

ségi iroda volt – ez utóbbi a bírósági ügyek intézésén kívülnéhány járást is irányított. Minden iroda részlegekbôl állt,ahol írnokok vitték az ügyeket; ezek neve rész azaz vity vagypovityje volt; innen az irodafônök segédjének megnevezése:povitcsik, részes. Ugyanígy épült fel a Városi fogdás ház is, csaka személyi összetétele volt jóval korlátozottabb. A nagy vá-rosok fogdás házait a vajda irányította, helyettesének és atitkároknak a segítségével; a kisvárosiakat a fôírnok segít-ségével irányította a vajda.

Az írnokok, miként a szolgálattevôk, munkájukért bir-tok- és pénzjuttatásban részesültek. Fizetésük nem volt ma-gas: a Követi intézôség állományának 1676. évi jegyzékébenmegtaláltam a legmagasabb írnoki fizetés összegét – ennekaz intézôségnek az elsô írnoka évi 55 rubelt – mai pénzbenkifejezve 935 rubelt – kapott, s nincs nyoma, hogy birtok-adományban részesült volna. A legalacsonyabb fizetés akárévi egy rubel is lehetett. Valószínû, hogy a titkárok és írno-kok jövedelmének csupán kis részét tette ki a fizetésük; anagyobb részt azok a különféle illetékek adták, amelyeketaz általuk készített kreposztyok azaz okiratok után kaptak.

MEGVESZTEGETÉS • A régi orosz intézôségi titkár és írnokköltségvetésében tekintélyes hely jutott a megvesztegetés-bôl származó pénzeknek. A megvesztegetés terjedésérôlegybehangzóan beszélnek maguk a régi orosz írnokok is.Kotosihin igen nyíltan beismeri írnoktársainak ezt a vétkét:azt mondja, hogy jóllehet szigorúan tiltották a megvesztege-tési pénzek (poszuli) és ajándékok (pominki) elfogadását, azilyesmi általános szokás volt. A titkárok és írnokok, úgy-mond: „Kegyetlen átkok közepette s a keresztet csókolva fo-gadkoznak, hogy pénzt nem fogadnak el, és az igazat teszik,miként a cár és a törvénykönyv parancsolja; de fogadalmuk


154

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 154

és átkozódásuk mit sem ér, és nem rettegnek a büntetéstôl,nem tudják elfordítani szemüket és gondolataikat a gyönyö-rökrôl, és hamarosan kinyújtják kezüket a pénzekért, mégha nem is saját maguk, hanem a hátsó lépcsônél, feleségükés leányuk által, vagy fiúk és fivérük és emberük útján, és azilyen pénzt nem úgy veszik, mintha megvesztegetésbôl vol-na; úgy tesznek, mintha nem is tudnának a dologról.” Nem-csak a szokás, a törvény is megengedte, hogy az intézôsé-gekben megforduló emberek bizonyos esetekben fizessenekaz ügyükkel foglalkozó személyeknek, s jóllehet a gyakor-latban könnyû volt meghúzni az engedélyezett és nem en-gedélyezett pénzek közti határvonalat, tisztázatlanul hagy-ni még könnyebb volt. Nem egy olyan kérvényt találunk,amelyben a kérelmezô írnok fizetéskiegészítést kér a magaszámára, azzal magyarázva kérését, hogy irodájához nemnyújtanak be jövedelmezô ügyekkel kapcsolatos folyamod-ványokat, hanem kizárólag az uralkodó – tehát a kincstár –nem jövedelmezô ügyei tartoznak hozzá.

KÖZTÉRI ÍRNOKOK • Az intézôségekben és fogdás házak-ban szolgáló titkároktól és írnokoktól meg kell különböztet-nünk a szabad íródeákokat, akiknek a neve ploscsadnoj pod-jacsij, köztéri írnok volt. A régi Ruszban a köztér volt az, amima a jegyzô irodája; ott készültek a magánokiratok, ott írtáka folyamodványokat, az adásvételi és csereügyleti szerzôdé-seket stb. Köztéri írnokok akadtak Moszkvában és a többivárosban is; minden városban külön korporációba tömörül-tek, mely a kormányzat felügyelete alatt állt. Moszkvábanmûködött – a nevezzük így – közjegyzôi iroda: a Kremlbenvolt található, az Ivanovszkaja téren.

A XVII. században egy bódé állt itt, abban szerkesztettéka köztéri írnokok az összes oklevelet és iratot. E szabad író-

VIII. ELÔADÁS

155

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 155

deákok közé különbözô osztályokból álltak be emberek;olyan is akadt, aki a járadékfizetôk közül jött. A köztéri írno-kot nem sorolták a szolgálattevôk közé, s ha egy járadékfi-zetô beállt köztéri írnoknak, nem nyert feloldozást járadék-fizetési kötelezettsége alól. A köztéren írnokoskodni, ezt arégi Ruszban így mondták: „a tollból élni”; a folyamodvá-nyokban olykor így szólal meg a köztéri írnok: „tollambólélek”, „a téren állok”. A köztéri írnokok artelt, szakmai kor-porációt alkottak, és kölcsönös felelôsséget viseltek egymá-sért. Némely városban igen népesek voltak ezek a korporá-ciók; a vidéki városokban 12 köztéri írnokot is találunk.Moszkvában, a XVII. század végén, az Ivanovszkaja téren24 bejegyzett köztéri írnok állt. Ôk szerkesztettek meg min-den magánokiratot, amelyet az intézôségi írnokoknak tilosvolt elkészíteniük. A köztéri írnokoskodás Moszkvában aFegyverterem felügyelete alá tartozott; a többi városban ahelyi nemesi korporáció felügyelt a köztéri írnokokra, és be-folyásolta állományuk alakulását is, mivel a földdel kapcso-latos szolgálati okiratokat a köztéri írnokok írták.

Az intézôségi ügyintézést meglehetôs részletességgel le-írhatjuk a ránk maradt okiratok és az intézôségekkel kap-csolatba került külföldiek beszámolói nyomán. Reggeltôlebédig azaz délig, vecsernyétôl késô éjszakáig folyt itt aszorgos tollnoki munka. Olearius azt írja, hogy a moszkvaiírnokokat elárasztották a teendôk, s gyakran megesett, hogylehetetlen volt mindent elvégezni a kijelölt hivatali órákban.Az intézôségek fônökei szigorúan megbüntették írnokaikat,ha ezek hanyag munkát végeztek. Egy XVII. század végikülföldi szemtanú elbeszéli, hogy egy titkár – valószínû,hogy inkább írnok volt, mivel a titkár igen tekintélyes hiva-talnoknak számított –, kifogyván erôibôl az egész napi mun-ka után, úgy döntött, hogy dolgavégezetlen hazamegy. A do-log, úgy látszik, sürgôs volt; az intézôség feje, egy tanács-


156

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 156

beli titkár (alighanem a Követi vagy a Besorolás Intézôség-rôl van szó) másnap elrendelte, hogy botozzák meg ezt azírnokok, majd megparancsolta neki, hogy egész éjszaka dol-gozzon; társait pedig, akik követték a rossz példát, hozzákö-töztette a székükhöz, nehogy idô elôtt elhagyhassák az iro-dájukat. Ez az emberfeletti munka sugallta az angol Collinsszellemes mondását: az intézôségek akkora halom papírtgyártanak, hogy azzal bôségesen be lehetne borítani a Moszk-vai Állam egész területét.

ÍRÁSBELISÉG • A régi orosz írnokok olyan tökélyre fejlesz-tették az írásbeliséget, ami utódaik számára – ideértve a maiirodai fogalmazókat is – teljesen megközelíthetetlen maradt.Határozott és meglehetôsen egységes kalligráfiai stílust ala-kítottak ki; egyéni kézírásnak úgyszólván semmi nyomaszövegeiken, és felségesen írtak, legalábbis az intézôségiek.Szemünk nem szokta meg a stílusukat, de elegendô tanulmá-nyoznunk, hogy kényelmesebben olvashassuk a régi oroszokiratokat, mint a mai fogalmazók kézírását. Ráadásul a ré-gi orosz írnokok bámulatos következetességgel alkalmaztákhelyesírási szokásaikat, melyekrôl nem mondhatnánk, hogykülönösképpen hibásak volnának. Minden írnok híven kö-vette az intézôségekben elsajátított szabályokat; érdekes,hogy – a ránk maradt iratok tanúsága szerint – ritkán vétet-tek elírást. Mindez nem vonatkozik a titkárokra. Az okira-tokon gyakran találkozunk valamely titkár határozatával; ittnemhogy kalligráfia nincsen, még a betûk megrajzolásánakegyszerû képessége is hiányzik. Meglehet, némelyik titkárszándékosan írt így, a nagyobb tekintély kedvéért. Egy-egyilyen titkári határozat valóságos csapás a régi orosz iratokolvasójára; tartalmának kétharmad részét rendesen csak ta-lálgatjuk.

VIII. ELÔADÁS

157

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 157

A régi írnok általában nem lapokra írt, hanem keskeny éshosszú papírszeletekre, mindig csak az egyik oldalra; ezeketa papírszeleteket azután hosszú szalagokká ragasztottákössze, melyeknek a neve hasáb (sztolb vagy sztolbec) volt, majdtekercsbe göngyölték. A ránk maradt hasábok után képetalkothatunk róla, hogy mekkorák voltak ezek a tekercsek;XVII. századi külföldi szemtanúk 25 arsin hosszúságú te-kercseket láttak; mi ismerünk 70, sôt 100 arsin hosszúságúa-kat is. Az írnok nem úgy írt, ahogy mi, s éppen azért, mertnem a mi papírlapjainkra írt. A régi orosz írnoknak nem voltszüksége asztalra: a papírszeleteket a térdén tartotta, a tin-tatartó a nyakán lógott, így rótta szokatlan gyorsasággal asorokat, miként a szemtanúk elbeszélik. Ez magyarázza arégi orosz írnoki kézírás jellegét: nagyon figurális, némi-képp a keleti írásképre emlékeztet. Nos hát, ilyen mûvekbôlkerült ki az a roppant mennyiségû írásos anyag, amelyetmind a mai napig csak kerülgetünk, mert csupán egy-kétolyan pont akad, ahol sikerül a mélyére hatolnunk.


kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 158

IX. ELÔADÁS

A GAZDASÁGI ÉLET KIFEJEZÉSEI – Lakóhelyek – Gorod – A gorodmint bekerített porta – A gorod mint megerôsített falu – A gorod minthatárôrhely – A gorod mint kereskedônegyed

A GAZDASÁGI ÉLET KIFEJEZÉSEI • A régi orosz ter-minológia további fejtegetése során a gazdasági élet kifeje-zéseivel foglalkozunk. Tárgyuk szerint három csoportra kellosztanunk e kifejezéseket: 1. a települési formákat vagy la-kóhelyeket jelölô kifejezések; 2. a gazdasági – kivált mezô-gazdasági – tevékenységeket jelölô kifejezések; 3. metroló-gia, azaz hossz- és súlymértékeket, valamint pénzegysége-ket jelölô kifejezések.

LAKÓHELYEK • A nép lakóhelyeken telepszik le, s e la-kóhelyek formája és felépítése a népgazdaság befolyásaalatt változik, míg maga a népgazdaság két feltételtôl füg-gôen fejlôdik ebben vagy abban az irányban: 1. attól függô-en, hogy milyen sajátosságok jellemzik az országot, ahol anép lakik, és 2. a nép külsô viszonyaitól, nemzetközi hely-zetétôl függôen. Minderrôl, tehát arról, hogy milyen irány-ban fejlôdik a népgazdaság, és milyen hatást fejtenek ki anépgazdaság fejlôdését irányító feltételek, ítéletet alkotha-tunk a lakóhelyek formáinak és felépítésének ismeretében.Ezért érdemes tanulmányoznunk ezt a tárgyat. Ha a népéletgazdasági vetületérôl és az azt meghatározó feltételekrôl

159

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 159

nincs közvetlen tudomásunk, következtethetünk rájuk a la-kóhelyek fekvése és felépítése alapján.

GOROD • A keleti szlávok – a késôbbi oroszok – legôsibbismert települési formája a gorod volt. Ám a népgazdaságfejlôdési irányában beállott változásokkal együtt a gorod isjelentôs változásokat szenvedett, különbözô korokban rend-kívül különbözô formákat öltött magára. A gorod – egyháziszláv nyelven grad – eredeti etimológiai és gazdasági jelen-tése nem csupán a latin urbséval azonos, hanem a hortusévalis, tehát a szó nemcsak várost jelentett, hanem mindenfélebekerített, zárt lakóhelyet is. Az utóbbi jelentéssel függ össze abolgár gradezs szó, amely kerítést jelent, a városfal egy ré-szét; a városfal több kerítésbôl, gradezsbôl áll. Ez magyaráz-za, hogy a két igen távoli jelentésû szó – gorod és ogorod, azazváros és konyhakert, urbs és hortus – ilyen közel áll egymás-hoz.

A GOROD MINT BEKERÍTETT PORTA • Az ôsi keleti szlávgorod fizionómiáját igen elevenen és teljesen azonos módonábrázolja két olyan különbözô történelmi forrás, mint a VI.századi bizánci Prokopiosz és az a régi kijevi monda, amelybekerült az Ôskrónikába. Prokopiosz keleti szlávjai még aKárpátok vidékén éltek; azt írja róluk ez a bizánci szerzô,hogy rossz házikókban laknak, egymástól nagy távolságra,és sûrûn váltogatják a lakóhelyüket. De mivel e kárpáti szlá-vok harcos nép volt, fel kell tennünk, hogy megerôsítettékegyforma kunyhóikat; minden ilyen megerôsített kunyhó agrad vagy gorod nevet viselte. A kijevi Ôskrónika homályosanemlékszik Kijev keletkezésére. Három fivér házat építetthárom szomszédos hegyen, „és a legidôsebb testvér után


160

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 160

Kijev lett a megépült gorodok neve”. Ez a gorodok vagy beke-rített helyecske talán a három porta közötti térség közép-pontja vagy – ami valószínûbb – a legidôsebb fivér portája.Ilyen település volt eredetileg Kijev. A gorodnak ez a formá-ja szemlátomást annak hatására jelent meg, hogy milyenföldrajzi fekvésû vidéken telepedtek meg az orosz síkságonlakó keleti szlávok.

E vidék képét igen elevenen, ha kissé cirkalmasan is, raj-zolta meg egy másik VI. századi szerzô, a latin nyelven íróJordanes. Azt írja a Dnyeper, Dnyeszter és Don vidékérôl,ahol az ô idejében – elmondása szerint – még nem éltek szlá-vok, hogy ez „inter hos amnes terra vastissima silvis consi-ta, paludibus dubia” – azaz „erdô borította, mocsarak általveszedelmes, kiterjedt vidék”. Erre a vidékre telepedtek át aKárpátokból Jordanes után a keleti szlávok. Könnyen kita-lálhatjuk, mi lehetett az uralkodó gazdasági tevékenység,amely e vidék lakosainak körében kifejlôdött: a vadászat.Még krónikásunk emlékezete szerint is ez a gazdálkodási águralkodott a keleti szlávok között.

Vannak a mieinktôl származó és vannak idegen eredetûbeszámolóink az orosz kereskedelemrôl. A IX. század máso-dik felétôl, tehát Rurik idejétôl fogva arab beszámolók isrendelkezésünkre állnak. Mindezek a tudósítások meg-egyeznek egyvalamiben, valamennyi utal arra a tényre,amely világosan kitûnik a Rusz és Bizánc között köttetettszerzôdésekbôl: Rusz erdei termékekkel, nem mezôgazda-sági termékekkel kereskedett. Az orosz árukivitel tételeiminden felsorolásban ugyanazok: bôr, méz, viasz; a bôr avadászat terméke, a méz és a viasz az erdei méhészeté (más-fajta méhészetet a régi Rusz nem ismert). De arról nem szól-nak a források, hogy a gabona szerepelt volna az orosz ki-viteli cikkek között.

Késôbb a vadászat és méhészet mellett megjelent egy

IX. ELÔADÁS

161

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 161

harmadik, immár nem erdei, de nem kevésbé vad gazdasá-gi ág: az orosz rónaságot elfoglaló katonai fejedelmek általûzött rabszolga-kereskedelem. Az erdei gazdasági tevé-kenységek jellegébôl következett, hogy a gazdálkodó népes-ség nem telepedett meg nagy tömegben; a gazdálkodásóhatatlanul kis rokonsági csoportokra aprózta szét a lakos-ságot. A méhészkedés, akárcsak a vadászat, arra késztetteaz embereket, hogy az erdôk ölén azokat a helyeket válasz-szák ki lakóhelyül, amelyek kedveznek az effajta tevékeny-ségek végzésének; minden család egy-egy ilyen alkalmashelyen telepedett meg. Innen ered az a szokás, hogy a tele-pülések egy-egy magányos portából állnak; ezeket a portá-kat azután megerôsítették, hogy védelmet nyújtsanak a va-dak és az emberek ellen. Az Ôskrónikában szereplô mondaélénken emlékszik a vadászok magányos, megerôsítettkunyhóira. Miután elbeszélte, hogyan épült három portahárom szomszédos hegyre, a krónikás így folytatja: „És agradot nagy lomb- és fenyôerdôk vették körül, s ezekbenvadászgattak.”

Ilyen a keleti szláv gorod legôsibb formája: magányos,megerôsített porta. Késôbb, a moszkvai idôkben odnodvorok,egy portácska lett az ilyen magányos porták neve. Úgy tet-szik, maradt nyoma annak, hogy a szlávok kezdetben ma-gányos portákba települtek a keleti rónaság egész vidékén.Az idô tájt, amikor a Dnyeper menti Rusz egy sereg hatal-mas várost épített, a lakosság kezdett kelet felé mozogni, ésa XV. században éppolyan egyportájú szerkezetben telepe-dett szét, mint amilyenben a Dnyeper menti Ruszban élt aVII. század folyamán. Az egész keleti rónaság tele volt oly-kor alig észrevehetô, de meghökkentôen egyforma, oválisalakú és meglepôen azonos méretû földsáncmaradványokvégtelen sokaságával. Ezek az ovális földsáncok gyûrûtképeztek; a gyûrû kelet felé szétvált valamelyest – ott volt a


162

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 162

bejárat a belseje felé. A földsáncok egymástól 4, 5, 6, 8 versz-tára helyezkedtek el. Igen kicsiny és mindenütt csaknem tel-jesen azonos térséget öleltek körül, akkora helyet, amelyenfelépíthetô egy közepes vagyoni helyzetû parasztporta.Ezeket a sáncokat úgy hívták: gorogyiscse. Délnyugat-Orosz-országban és Közép-Oroszország egy részén e gorogyiscsékkörül kurgánok, ôsi temetôk találhatók; itt temették el, po-gány szertartás szerint, a gorogyiscsék lakóit. Tehát Délnyu-gat-Oroszországban és részben Közép-Oroszországban is apogány korra kell tennünk a gorogyiscsék keletkezését, s mi-vel Közép-Oroszországban a XII. században még csak ter-jedôfélben volt a kereszténység, így ismerjük az idôt, ami-kor a gorogyiscsék megjelenhettek. Valóban úgy gondolom,hogy az orosz síkságon ezrével szétszórt gorogyiscsék nemmások, mint a keleti szláv gorodok – a kijevek, a mindenfeléelszórt ôsi kunyhók – maradványai: ez maradt ránk abból,amirôl Prokopiosz beszél.

Tehát az orosz gorod legôsibb formája a megerôsítettporta.

A GOROD MINT MEGERÔSÍTETT FALU • Valamivel késôbbfeltûnik a gorod új formája. Ez a gorod több portából áll,melyek között lebontották a védfalat; a házak egymás köze-lében állnak, és egyetlen közös védfal övezi azokat. Nehézmegmondani, nemzetségi vagy gazdasági tényezôk hatásá-ra történt-e, hogy e portákat egyesítették, és közös védfallalvették körül. Elképzelhetô, hogy az együttes egyetlen, el-sôdleges portából bontakozott ki, ahogy ez a család gyara-podásával több portára vált szét; ezek a különváló nem-zetségi porták feszítették volna szét az eredeti védfalat. Deelképzelhetô az is, hogy a gazdasági érintkezés tömörítettnéhány szétszórt, megerôsített házat egyetlen megerôsített

IX. ELÔADÁS

163

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 163

településsé. Ôstörténetünk egyik leghomályosabb kérdése,hogy milyen volt az ôsi települések nemzetségi összetétele,hogy miként fejlôdött ki több porta egy családból. E kérdés-re mind a mai napig csupán találgatás a válasz. Igen való-színû, hogy miután az a bizonyos három fivér három házatépített magának a három szomszédos hegyen, utódaik né-hány újabb házat emeltek, és ezt az egész építményegyüttestegyetlen védfallal vették körül: így keletkezett a nemzetségigorod. De semmi kétségünk afelôl, hogy a gorodnak ez az újformája a népgazdaság jelentôs fordulatával, a gabonater-mesztés sikeres terjedésével összefüggésben jelent meg.

Ezek a gorodok mindenekelôtt mezôgazdasági települé-sek. Ekként említi ôket a régi históriás ének, melyet az Ôs-krónika szerkesztôje azon frissiben lejegyzett, és amely arrólszól, hogy miként állt bosszút Olga a drevljanokon. AmikorOlga a drevljanok ellen vonult, és szétverte seregüket, ezekelmenekültek, és „bezárkóztak gorodjaikba”. Ostrom alá vé-ve az egyik ilyen gorodot – a neve Iszkorosztyeny volt, s eza név maga is a védfalra utalt –, Olga követet küldött abennlakókhoz, s megüzente nekik, hogy törzsük többi tagjaimár behódoltak: „Meddig akartok még vesztegelni? A többigrad már meghódolt, és adót fizet, és mûvelik szántóikat ésföldjüket, ti pedig éhen akartok halni, hogy ne fizessetekadót?” Ezek a X. századi drevljan gorodok, melyekrôl a százévvel késôbb feljegyzett históriás ének beszél, szemlátomástmegerôsített földmûvelô falvak voltak.

Ilyen megerôsített falvak, gorodok adják a legutolsó idô-kig az uralkodó települési formát Rusz egész veszélyes déliés délkeleti peremvidékén. Az Olga bosszújáról szóló kijevihistóriás ének ugyanazt a jelenséget hozza szóba, amelyrôla XVII. század végének a délkeleti peremvidék kolonizálá-sával foglalkozó okiratai is beszélnek. A rjazanyi Megváltó-kolostor megkapta a tambovi járásban, a Lesznoj Tambov


164

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 164

folyó mentén fekvô pusztaságot, amely a XVII. század végefelé éppen csak kezdett benépesülni. Az 1699. évbôl valóadománylevélben a következô rendelkezést olvashatjuk: „ATambov folyó melletti földre, melyet a kolostor megkapott,telepítsenek kolostori parasztokat, és falujuk köré emeljenekdúcokat, hogy biztonságban legyenek az ellenséges embe-rek támadásaitól.” Ezek a dúcok cölöpkerítések voltak; vas-tag, álló gerendákból építették, melyeket felsô végükön he-gyesre faragtak. Így festettek a tambovi járás falvai a XVII.században. Amikor a nogajok vagy a krími tatárok rátámad-tak a tamboviakra, ezek természetesen „bezárkóztak gorod-jaikba”, békeidôben pedig „mûvelték szántóikat és földjü-ket”, miként a X. századi drevljanok.

Tehát a keleti szláv gorod második formája a mezôgaz-dasági népesség lakta, megerôsített falu.

A GOROD MINT HATÁRÔRHELY • Valamivel késôbb megje-lenik a gorod harmadik formája. Ez a forma katonai-köz-igazgatási eredetû; szoros rokonságban van a megerôsítettfaluval, csak gazdasági élete más. Már a kijevi fejedelmekalatt találkozunk vele. Hogy megvédjék országukat asztyeppe felôl érkezô támadásoktól, a Dnyeper mellékfolyóimentén, Kijevtôl délre erôdítéseket emeltek a fejedelmek; ésaz erôdökbe harcosokat telepítettek a határ ôrzésére. Azilyen megerôsített ôrhelyek építésérôl említést tesznek azOleg és Vlagyimir korából való krónikák. Ôrhelyek épülteka Gyesznán, a Kijevtôl nem messze a Gyesznába torkollóOsztrán, a Perejaszlavi Fejedelemségben folyó Trubezson,még délebbre a Szulán, a Dnyeper jobb oldalán, a Kijevtôldélre lévô Sztugnán és más folyókon. Szemlátomást tisztánkatonai jellegû telepekrôl volt szó; lakosaik innen-onnan to-borzott harcosok voltak. A krónika megjegyzi Vlagyimirról,

IX. ELÔADÁS

165

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 165

hogy mihelyt megkeresztelkedett, „gorodokat kezdett állí-tani a Gyeszna, a Vosztra, a Trubezs, a Szula és a Sztugnamentén, és kezdte összeszedni a legjobb szláv, krivics, csud,vjatyics férfiakat, és benépesítette velük a gradokat, hogyharcoljanak a besenyôk ellen”. Íme a késôbbi kozák telepü-lések ôsképe. A hôsmondák vitéz ôrhelyeknek nevezik eze-ket az erôdöket, ahol a határt oltalmazó vitézek állomásoz-tak. Mi pedig határ menti ôrhelyeknek nevezzük a gorodnakezt a harmadik formáját.

A GOROD MINT KERESKEDÔNEGYED • Végezetül, a gorod eformáival egy idôben – talán még korábban is – létrejött azutolsó forma, a kereskedô és kézmûves emberek lakta gorod.Az ilyen gorod magába foglalta a többi forma néhány voná-sát. Keletkezési idejét nem könnyû meghatározni: lehetetleneldönteni, korábbi volt-e a határôrhelynél, vagy azzal egyidôben jelent meg. A jelek szerint már az elsô fejedelmekkészen találtak ilyen megerôsített gorodokat; alighanem eb-be a típusba tartoztak a krónika által említett legôsibb vá-rosok: Novgorod, Szmolenszk, Ljubecs, Kijev meg a többi.De talán a határôrerôdök is feltûntek már a fejedelmek elôtt.A kereskedô-iparos gorod néhány egymással összefüggôerôdítésbôl jött létre.

Ismertetem a kifejezéseket, amelyek az ilyen erôdítéseketjelölték, vagy legalábbis a régi krónikákban leggyakrabbanelôforduló megnevezéseket. A gorod a központi, belsô erôdí-tésen alapult; ennek az erôdítésnek zárt kôfala volt, s úgyhívták: gyenyesnyij grad vagy gyetyinyec; dnyesnyij annyittett, mint belsô, dno, mint padló, alapzat – tehát a név belsôerôdöt jelentett. Az ilyen belsô erôdöket általában két folyótalálkozásánál, a sarokban emelték. Így például a pszkovi


166

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 166

belsô erôd a Pszkova és a Velikaja folyó találkozásánálképzôdött sarokban épült; a moszkvai belsô erôdöt vagyKremlt oda építették, ahol a Nyeglinnaja folyó a Moszkvafolyóval találkozott, a csernyigovi belsô erôdöt ott, ahol aSznov belefolyt a Gyesznába. Az ilyen belsô erôdöket krom-nak is nevezték. Például Pszkovban a gyetyinyec mellett álltegy másik belsô erôd is, melynek a neve krom volt. Nemmerném határozottan állítani, hogy a krom és a kreml szórokona egymásnak; csupán arra emlékeztetem önöket, hogya Volhíniai Fejedelemségben létezett egy kremenyec nevûerôdítés, és hogy a moszkvai Kremlt a külföldiek krimgorod= kromgorod néven emlegették. A krom annyit tesz, mint kí-vül; kromnij = külsô – és mégis, egy XII. századi írásos emlék-ben a kromsztvo mint belsôség szerepel. Netán a kromnij mintkülsô a krome (kívül) elöljárószóból képzett kromesnij = külsômelléknévvel keveredik? A kromenij szó belsô jelentése fenn-maradt az ukromnoje meszto (félreesô hely) kifejezésben.

A belsô erôdben katonák és közigazgatási emberek tele-pedtek meg; körülötte lakott a kereskedô és iparos népes-ség. Ezt a települést, mely a gyetyinyec falain kívül létesült, aXII. és XIII. században (Dél-Oroszországban) meszto névenemlegették – ez a szó oroszul helyet jelent, s a lengyel miastovagy város rokona. Oroszország északi részén poszad voltennek a településnek a neve. A poszad körül védfal húzó-dott: palánk vagy földsánc. Kívülrôl a palánkot is és a sán-cot is árok övezte. Az árkot vagy feltöltötték vízzel, vagy ki-hegyezett póznákat, cölöpöket vertek le az alján. Ezeket azárok aljába vert cölöpöket csasztyiknak vagy csesznoknaknevezték. Ez a külsô gorod – szemben a gyetyinyeccel – azokolnij (valami körülötti) vagy osztrog nevet viselte; az utób-bi az osztrij (éles) szóból származik. Talán onnan ez a név,hogy a palánk tetejére hegyes fogazatot faragtak; legkoráb-

IX. ELÔADÁS

167

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 167

bi fordításos emlékeinkben az osztrog szó a görög _____ –felül kihegyezett karó megfelelôje. Az osztrog tehát a poszadkörül húzódó, külsô védfal; ez tûnik ki a krónika 1152-revonatkozó tudósításaiból: „Izjaszlav és Rosztyiszlav ésVszevologyics megparancsolta az embereknek, hogy min-denki meneküljön az osztrogból a gyetyinyecbe.” Itt a gye-tyinyecet nevezik a szó voltaképpeni értelmében gorodnak.Így lett a gyetyinyec – a belsô erôd – és az osztrog közötti tér-ség neve peredgorogyje, városelô. Akárcsak a belsô erôd falait,a külsô palánkokat vagy cölöpökkel megerôsített sáncokatis megfigyelési helyekkel, bástyákkal látták el. Ezeket a bás-tyákat vezsáknak azaz tûzhelyeknek vagy kosztyoroknak,máglyáknak nevezték; a fal kanyarulataiban, sarkain helyez-ték el azokat. A fal két-két bástya közötti szakaszainakprjaszla volt a neve. A fal tetején deszkaépítmény emelke-dett, mely az ellenséges nyilaktól óvta a védôket, zaboralnéven emlegették. Ezen a védôfalon réseket vágtak, hogy azôrök kinézhessenek és kilôhessenek.

A krónika az 1097. év kapcsán így beszéli el Msztyiszlavhalálát: „Msztyiszlavot, aki éppen lôni akart, keble alatthirtelen megütötte egy nyílvesszô, a zaboralon, a lukacsosdeszkák között.” Emlékezzenek csak, honnan sírt a sztyep-pébe induló férje után Jaroszlavna: „Jaroszlavna korán sírPutyivlban, a zaboralon.” Az osztrogon kívüli térséget a vá-rostól kisebb-nagyobb távolságra ugyancsak bekerítették,hogy az ellenség nehezebben férkôzhessen a falhoz. A régiorosz városlakó igyekezett mindent körülkeríteni, amireostrom idején szüksége lehetett. Ezért igyekezett megerôsí-teni még a legelôt is, ahová kihajthatta az állatokat ostromidején. Ahol végetért a falakon kívüli házak sora, földsáncotés árkot húztak; ezen a puszta téren védett hely maradt le-gelônek, veteményeskertnek. Az ilyen megerôsített puszta


168

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 168

térséget bolony vagy bolonje néven említették (az Igor-ének-ben az elôbbi néven szerepel). Ezért, hogy a krónikában abolonje szó elválaszthatatlan az okolo grada, a város körül kife-jezéstôl; ez a szó voltaképpen elôvárost jelent.

Példaképpen leírhatjuk itt Novgorod és Moszkva erôdí-téseit. Novgorod ilyen erôdítésekbôl állt: a Szófia-székes-egyház oldalán állt a kôvár, a gyetyinyec; elôtte a földsánccalövezett poszad, majd a palánkkal övezett poszad. Ez a nyugatioldal, a Szófia-székesegyház oldala. A keleti oldalt is fal vet-te körül. A kôgyetyinyec hossza 498 százseny volt, a föld-sáncé 712, a palánkerôdé 2406 százseny.

Moszkva: a Kreml és a hozzá csatlakozó Kitajgorod, mely-nek egy közös fala van a Kremllel. Mindkettôt körülöveztea Belijgorod, a végein a Moszkva folyónak támaszkodófehér kôfal, mely a mai Lelencháztól addig a helyig húzó-dott, ahol ma a Megváltó Krisztus temploma áll. E Belij-gorod helyén ma a körutak patkója húzódik; ez magyarázzaaz Arbatszkaja és Nyikitszkaja kapu elnevezéseket – itt va-laha valóban kapuk álltak, a fehér kôfalba vágott kapuk. Azegész várost körbefogta egy palánk, melyet a lengyelek1611-ben felégettek. Mihail Fjodorovics alatt megépítettekegy földsáncot, körülötte árokkal; a neve zemljanoj gorod,földerôd lett. Ez a sánc a Szadovaja vonalán húzódott, melygyûrûként veszi körül Moszkvát.

Ily módon történelmi rendben áttekintettük a régi oroszgorod négy formáját: a vadász-méhész megerôsített portáját,a mezôgazdasági népesség lakta, megerôsített falut, a kato-nák lakta, megerôsített poszadot. A legutolsó forma, a meg-erôsített poszad magába foglalt minden korábbi formát, mi-vel a poszad a következô részekbôl állt: megerôsített kreml-bôl, védô ôrhelybôl, olykor több koncentrikus erôdítésbôl ésgazdasági településbôl, melynek lakosai a régi Ruszban

IX. ELÔADÁS

169

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 169

ismert gazdálkodási ágak mindegyikével foglalatoskodtak –mind a szoros értelemben vett városi iparûzéssel és ke-reskedéssel, mind falusi földmûveléssel. Tehát a város olymódon fejlôdött, hogy fokozatosan egyre bonyolultabbávált, és felvette a megszilárdulni képes korábbi formákat.


kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 170

X. ELÔADÁS

Falvak – Szlobodák – A szlobodák nemei – Moszkvai szlobodák – Szelo –Fejedelmi nagyfalvak – Pogoszt – Vesz vagy gyerevnya – A gyerev-nya szó eredete – Egyportás falvak – A települések szétaprózódása

FALVAK • A falusi – megerôsítés nélküli – települések avárosokkal ellentétes sorrendben, de velük szoros kapcso-latban fejlôdtek. A városi településekbôl váltak ki, és miutánelkülönültek, fokozatosan kisebb és kisebb településekreszakadtak, aprózódtak szét. A város az erô összpontosításátkívánó védelem céljából jött létre; a falu a vidék gazdaságimegmunkálásának céljából. A vidék tulajdonságai olyanokvoltak, hogy ez a megmunkálás széttagolta a gazdasági erô-ket, arra késztette az embereket, hogy szétszórtan tevékeny-kedjenek.

SZLOBODÁK • A városi és a falusi település közötti átmenetvolt a szloboda vagy szvoboda. Szvoboda a régi egyházi szlávnyelven nemcsak azt az elvont dolgot – a szabadságot – je-lentette, amit mi is értünk rajta, hanem egy másik, konkrétjelentést is hordozott: szvobogy (a szvoboda párhuzamos alak-ja) annyit tett, mint szabad ember – rab i szvobogy, rabszolga ésszabad ember, olvassuk a Szentírás egyik helyén. Az ószlávPalejában 1494-tôl a következô kifejezést találjuk: „megbün-tetni a szabad ember elrablását”. Ez a kifejezés a görög______π____ _________ fordítása.

A szvoboda mint település már az óorosz évkönyvekben

171

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 171

megjelenik. Így a Szuzdali Évkönyv (Lavrentyij-másolat)elbeszéli, hogy Andrej Bogoljubszkij fejedelem Vlagyimir-ban, a Kljazma mellett épített Mária Mennybevitele (Usz-penszkij) templomának 1158-ban „pénzen vett szvobodákatadóikkal és jó falvakat” ajándékozott. Itt a pénzen vett szvo-bodát megkülönböztetik a falutól. Az évkönyvben megôrzô-dött egy érdekes elbeszélés, mely magyarázatot ad a régiorosz szlobodák eredetére és jogi természetére. Ez az elbeszé-lés egy Ahmat nevû tatár adószedô helytartóról szól, akit aXIII. század második felében a Kurszki Fejedelemségbe ül-tettek. Ez a bizonyos Ahmat 1283 körül haszonbérbe vette akántól azt az adót, amit a Kurszki meg a vele szomszédosRilszki és Lipecki Fejedelemség fizetett a Hordának. Két ha-talmas szlobodát építtetett a pusztaságban, és mindenhonnansok embert hívott oda, akiket mint erôs ember, „mindenek-kel szemben nagy oltalom” alá vett, „és voltak ott piacok ésmindenféle mesteremberek; és volt ott két nagy szloboda,akárha nagy városok lettek volna”. Megtudjuk továbbá azelbeszélésbôl, hogy e szlobodák lakosai a rilszki és lipecki fe-jedelmek hûbérbirtokairól települtek át.

Néhány késôbbi eredetû okirat még jobban rávilágít etelepülések eredetére és jellegére. Fennmaradt egy ado-mánylevél, melyet Andrej Vasziljevics uglicsi részfejedelem,III. Iván fivére adott 1476-ban az uglicsi Mária oltalma(Pokrovszkij)-kolostornak. Ebben az oklevélben a követke-zôket olvashatjuk: „Szabadságot adtam a legtisztább Máriaoltalmának, hogy szlobodát gyûjtsön a Volga emez oldalán,a parton.” Szabadságot adtam: jogot vagy privilégiumot ad-tam. A kolostor össze is gyûjtött egy kisebb szlobodára valóembert. Az áttelepülôknek jelentôs mentességeket biztosí-tott: azok, akik más fejedelemségekbôl jöttek, 20 évre men-tesültek minden adó és járandóság alól; az Uglicsi Fejede-lemségbôl jött, s járadékfizetésre nem kötelezett emberek 10


172

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 172

évre szóló mentességet kaptak. A kis szloboda igazgatása ésbírósági ügyeinek intézése kizárólag a kolostori hatalmakratartozott, kivéve a legsúlyosabb büntetôügyeket: ezekbenfejedelmi bírák ítélkeztek a szloboda lakosai fölött. Így teháta szloboda valamely fejedelem vagy földbirtokos által alapí-tott település, melynek lakosai különféle mentességeket, ki-váltságokat élveztek. Ez magyarázza az ilyen település ne-vét: a szloboda vagy szvoboda szabadságot, privilégiumotjelent.

A SZLOBODÁK NEMEI • Úgy látszik, a szlobodák fôként a vá-rosok körül létesültek, közvetlenül folytatva azokat. Vala-mennyi ismert óorosz városhoz tartozott szloboda; legalábbisazokban az esetekben, amelyekben ismerjük a város felépí-tését. A régi orosz város három gazdasági és közigazgatásirészbôl állt: a kremlbôl – itt laktak az egyházi és világi hatal-masságok; a poszadból – itt laktak a kereskedô és kézmûvesemberek; s végül a szlobodákból, e sajátos városi közösségek-bôl, melyeknek mindegyike valamilyen meghatározott fog-lalkozást ûzött. A szlobodák ily módon a céhekre hasonlítot-tak; akár azt is mondhatnánk, hogy azonosak voltak a régiorosz céhekkel, hiszen minden egyes szloboda gazdasági éle-te valamilyen meghatározott foglalkozás gyakorlásán ala-pult, ami azután vagy párosult a gabonatermesztéssel, vagynem. Ezek a foglalatosságok részint szolgálatból, részintiparûzésbôl álltak.

A szlobodáknak három osztályuk volt. Az elsôt a tobor-zott szolgálattevôk szlobodái alkották. Toborzott szolgálatte-vôknek, akik tehát nem atyafiságuk, nem származásuk alap-ján szolgáltak, az orosz katonaemberek alsó osztályait ne-vezték. Ilyenek voltak a lövészek, a tüzérek, a kozákok, a ka-puôrök (vagyis az erôdök kapuiban álló ôrszemek); és így

X. ELÔADÁS

173

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 173

tovább. A régi Rusz bármely jelentôsebb peremvidéki – vagya határszélekhez közel esô – s ezért megerôsített városábanmegtalálják ezeket a szlobodákat: a lövész-, tüzér-, kozák- stb.szlobodát. Miközben az ilyen szlobodákat lakó katonanép fegy-veres szolgálatot teljesített, rendesen valamilyen iparûzésselis foglalkozott.

Minden szloboda külön korporációt alkotott, külön jogokillették meg, külön kormányzat – külön elöljárók, sztaroszták– alá tartozott. A szlobodák második osztályába a kereskedô-iparos települések tartoztak; az volt a szokás, hogy mindenegyes szloboda lakosai ugyanazt a meghatározott tevékeny-séget végzik. Az ilyen szlobodák is külön kormányzat alá tar-tozó, külön korporációt alkottak. Eredetüktôl függôen: a) azudvar által alapított és az udvarnak adózó vagy szolgáló ud-vari szlobodák; b) állami vagy fekete szlobodák és c) magánbir-tokosok, egyházi hatalmak, bojárok stb. alá tartozó uradalmi(vlagyelcseszkije) szlobodák voltak. Ez utóbbiak földmûvelés-sel foglalkoztak. Rendesen az Orosz föld távoli peremvidé-kein alapították ôket, ahol a gabonatermesztés fejletlen volt;lakosaikat a szabad emberek körébôl toborozták, és kincs-tári támogatással telepítették le – a segítség fejében kötelez-ték ôket, hogy évente meghatározott mennyiségû gabonátszolgáltassanak be a kincstárnak.

MOSZKVAI SZLOBODÁK • Moszkva városa több poszadbólállt, ezeken belül pedig temérdek szloboda létesült: kincstári,udvari, uradalmi, sôt fekete szlobodák. Emlékük mind a mainapig él Moszkva helyrajzi nómenklatúrájában. Tucatjávalszámolhatjuk össze az udvari szlobodákat: ilyen volt a taká-csok (az udvari vászonszállítók), a nyergesmesterek, az üst-készítôk szlobodája – a Kadasi, Szegyelnyiki, Kotyelnyiki –, akertész-, lovász- és páncélkészítô szloboda – Szadovaja, Konju-


174

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 174

sennaja, Bronnaja (az utóbbi a Fegyverteremnek szállítottacikkeit) –, és így tovább. Mellettük ott találjuk a toborzottszolgálattevôk szlobodáit: a lövész- és tüzér- – Sztreleckaja,Puskarszkaja – szlobodát. Sajátos jellegû település volt a Kül-földi (Inozemszkaja) vagy Német szloboda, melyet eredetilega Moszkva folyón túl alapítottak, ott, ahol ma a Poljanka ésa Jakimanka utca található, késôbb pedig átköltöztették aJauzán túlra, oda, ahol ma a Német piac áll. A szolgáló szlo-bodák közé kell sorolnunk néhány postakocsis szlobodát is;idetartozott a Tverszkaja-Jamszkaja, a Dorogomilovszkaja, vala-mint a Rogozsszkaja. A postakocsisok az idô tájt a kincstár-hoz tartozó szolgálattevôk voltak, állami postaszolgálatotteljesítettek. Találunk Moszkvában magánbirtokosok – pél-dául egyházi intézmények – kezén lévô szlobodákat is. Érde-kes, hogy egy 1549. évi okirat említést tesz Iván Tretyakovkis szlobodájáról, mely a Kitajgorodban, közvetlenül a Kremlfalai alatt terült el.

Az ilyen magánkézen lévô szlobodák – mint járadékot nemfizetô városi települések – mindig szálkák voltak a kincstárszemében. Ezért, hogy IV. Iván már a Százcikkelyes zsinat-ban szóba hozta az ügyüket. Ez a dolog nem került bele aSzázcikkelyes zsinat határozataiba, tehát a cári kérdések ésa gyûlési határozatok – a gyûlés által jóváhagyott – gyûjte-ményébe. Magát a kérdést naiv, irodalmiatlan nyelven fo-galmazta meg a cár, miként a gyûlés elé bocsátott többi kér-dést is. A fejedelmi és bojári – tehát uradalmi – szlobodákrólszólva megjegyzi: „Ahol pedig réges-régi szlobodák voltak,kiapadt a fejedelmi adó és a községi teher… És nézzéteknagyatyánk és atyánk szabályzati könyveit, milyen paran-csot adtak a szlobodáknak.” (Valószínûleg az adófizetésrevonatkozó rendeletre gondolt; az az ukáz nem maradt fenn.)Feltehetô, hogy a városoktól messze alapított szlobodákugyancsak igen korán jelentek meg.

X. ELÔADÁS

175

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 175

Tehát a szloboda olyan települési forma volt, mely fokoza-tosan kivált a város szerkezetébôl, és a nyílt mezôre költö-zött. Olykor több külön településbôl állt, melyeknek nevefalu – szelo vagy gyerevnya volt.

SZELO • A szelo vagy nagyfalu kifejezés már a RusszkajaPravdában megjelenik. Az orosz írásbeliség korai fordításosemlékeiben a szelo szó a görög _ _____ fordítása, azaz kez-detben inkább szántót jelent, s csak késôbb szántóföldi tele-pülést. Nekem úgy tûnik, a Russzkaja Pravda ez utóbbiértelemben használja a szelo szót. A falut mint megerôsítésnélküli települést állították szembe a várossal, mégha enneklakosai szintén földmûveléssel foglalatoskodtak is. Így pél-dául az évkönyvben rendszeresen visszatér a „minden vá-rosban és faluban” kifejezés. Igen sovány ismereteink van-nak a Kijevi Rusz legôsibb falvainak felépítésérôl. De ha akésôbbi délorosz falvak után ítélhetünk, úgy feltehetô, hogya régi Rusz déli területén a nagyfalu volt az uralkodó típus.Két oka volt annak, hogy a falusi lakóhelyek nagy közös-ségekbe tömörültek: az egyik gazdasági – vagy helyesebbenföldrajzi – természetû, a másik politikai. A Rusz déli sztyep-pevidékén kevés a folyóvíz; ez magyarázza, hogy a ritkafolyócskák mentén olyan nagy kiterjedésû falvak épültek.Ez az ok ma is arra készteti a délorosz földmûvelô lakossá-got, hogy hatalmas falvakban éljen; e falvak lélekszáma nemmarad el a Közép- és Észak-Rusz városaitól.

FEJEDELMI NAGYFALVAK • A másik – napjainkra már letûnt,politikai – ok abban állt, hogy az állandó ellenséges betö-rések miatt a külsô biztonság nem volt kielégítô, és ez is arrakésztette a lakosságot, hogy nagy közösségekbe tömörüljön.


176

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 176

Legalábbis ilyenek voltak a fejedelmi, azaz udvari falvak,melyekrôl az Ôskrónika beszél. Minden ilyen falu egyetlenhatalmas fejedelmi udvarból állt; itt találtak helyet a gazda-sági létesítmények és építmények, valamint a számtalan me-zôgazdasági dolgozó kunyhói. 1146-ban a volhíniai Izjasz-lav Msztyiszlavics és szövetségese, miután bevették Novgo-rod Szeverszkijt, a szeverszki Igor faluja ellen vonultak,ahol Igor „jó udvart” épített. Abban az udvarban „sok ter-mék volt, a kamrákban és pincékben bor és méhsör, és min-denféle nehéz áru, vasból és rézbôl, annyi sok, hogy elhor-dani se bírták”. Templom is állt az udvarban, Szt. Györgytemploma, és mellette parókia meg szérû, 900 kazallal. Eb-bôl következtethetünk arra, hogy hány mezôgazdasági mun-kás élt ebben az udvarban. Egy másik fejedelmi udvarrólszólván azt is elmondja az Ôskrónika, hogy az ott élô dolgozónépesség mekkora volt. Igor faluja után Msztyiszlav Putyivlvárosát vette be, ahol Igor rokona, Szvjatoszlav csernyigovifejedelem volt az úr, és elpusztította Szvjatoszlavnak a városközelében lévô udvarát: ez is sajátos falu volt, külön temp-lom tartozott hozzá, és raktáraiban mindenféle hatalmaskészletek halmozódtak. Ebben az udvarban 700 fôs cseléd-ség élt.

Északon már ugyanebben az idôben, tehát a XII. század-ban akadtak kisebb falvak, ami arra utal, hogy itt nem mû-ködtek a lakosság tömörülését kiváltó okok, mint délen.Felbecsülhetetlen értékû bizonyítékkal szolgál erre egy XII.század végi vagy XIII. század eleji okirat. Egy tehetôs nov-gorodi férfi, Alekszej Mihajlovics, szerzetesi nevén Varlaam,kolostort alapított a Volhov folyó mellett; ô maga lett a ko-lostor apátja, és két környékbeli faluját a rendháznak ado-mányozta. Az adománylevél fennmaradt; megjegyzem mel-lesleg, hogy ez az óorosz nyelv egyik legérdekesebb emlékeis egyben. A két falut így írja le az okirat: az elsô falu föld-

X. ELÔADÁS

177

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 177

bôl vagy szántóból, kertekbôl, réce- és halfogásra alkalmashelyekbôl, a Volhov árteréhez tartozó rétekbôl, cselédségbôlés állatállományból állt. Mind a cselédeket, mind az álla-tokat felsorolták. Íme a cselédek: 1. az elsô udvarban fiatalférfi a feleségével, 2. Velesz (vagy Volosz vagy Vlasz), 3.Fevronja leányzó a két fi… (alighanem fiával), 4. Nyedacs.Állat volt hat ló és egy tehén. Ez volt az egész falu. Épp ilyenjelentéktelen volt a másik falu is, itt állt egyébiránt az „Úrháza”, a Szt. György-templom; így a két falu egyetlen kö-zösséget alkotott.

POGOSZT • A templomos falvaknak külön neve volt: po-goszt. A pogoszt ugyanolyan falu, mint a többi, csak éppentemplommal – mert nem minden faluban állt templom.A kifejezés különbözô idôkben különbözô jelentéseket vi-selt. Jelentéseit az alábbi történeti sorrendben adhatjuk visz-sza. A pogoszt szó a gosztyity, kereskedni igébôl származik;gosztyba = kereskedelem. Eredetileg a kereskedelmi települé-seket nevezték pogosztnak, azokat a helyeket, ahol bazárttartottak; ahogy a keleti szlávok felvették a keresztséget, epiacos helyeken mint különösen élénk gyülekezési ponto-kon, megjelentek az elsô templomok. Így lett pogoszt a temp-lomos falvak neve. A holtakat a parókiatemplom kertjébetemették, így aztán a temetôt is kezdték pogosztnak nevezni;a szónak ez a jelentése mind a mai napig megmaradt. Észa-kon az olyan falvakat nevezték pogosztnak, amelyekben volttemplom temetôvel.

A régi Ruszban a templom elôtti nyitott tér volt az a hely,ahol a fiúk összegyûltek, és ökölre mentek egymással; ezérta régi okiratok ezeket a templom elôtti nyitott tereket olykorbuja vagy bujiscsa, azaz verekedô néven emlegetik. A pogoszt-nak az a sajátossága, hogy – szemben az egyszerû faluval –


178

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 178

temploma van, ez a sajátosság ad magyarázatot a régi króni-ka egy fordulatára: az Edigej 1409. évi hadjáratáról szólótörténetben olvassuk, hogy Edigej hadai „minden pogosztbanés minden szelóban sok rosszat cselekedtek a parasztokkal”.Feltehetô tehát, hogy az északi pogosztok kis településekvoltak, s csak abban különböztek a többitôl, hogy templomállt bennük. A templom mellett, a parókia oldalán kapotttöbbnyire helyet a falusi közigazgatás. Így aztán a pogosztközigazgatási körzetet is kezdett jelenteni, a kerületi igaz-gatás központja lett, és így kerületi jelentôségre emelkedett.Északon a novgorodi területen, valamint a Rusz északkeletiterületein a mezôgazdasági népesség igazgatási szempont-ból pogosztokra oszlott; Közép-Oroszországban a kerületekvagy volosztyok voltak e pogosztok megfelelôi. A pogoszt egyfontosabb településbôl állt, melyet néhány kisebb településvett körül.

VESZ VAGY GYEREVNYA • Úgy látszik, a legôsibb írásos em-lékek egyházi szláv kifejezéssel vesznek nevezték a kis fal-vakat. Legalábbis a Szuzdali Évkönyv Lavrentyij-másolata,az 1237–38. évi tatárjárásról szólván, a következô megjegy-zést teszi: „És alig akad város, vesz vagy szelo, ahol harc nedúlt volna.” A régi fordításos emlékekben a vesz görög meg-felelôje a ____;_ ___ kis falucskát vagy városnegyedet je-lent. De a népnyelvben, a jogi emlékekben ez a kifejezésnem fordul elô; itt szemlátomást a gyerevnya szó helyettesíti.Érdekes, a gyerevnya szó nem szerepel a Kijevi Rusz régi írá-sos emlékeiben. Ezek vagy szelo vagy szloboda néven emle-getik a falusi településeket. Igaz, van egy hely az Ôskróniká-ban, amelyre hivatkozni szoktak azok, akik szerint a KijeviRuszban is ismeretes a gyerevnya szó; ám ez a hely felettébbhomályos. 1096-ban a híres polovec kán, Bonjak Selugyivij

X. ELÔADÁS

179

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 179

megtámadta Kijevet, s a polovecek felégettek két Kijev kör-nyéki kolostort, az István- és a Germán-kolostort; mindket-tô viszonylag újonnan épült, Izjaszlav korában; magára atámadásra Izjaszlav fia, Szvjatopolk idején került sor. AzIpatyij-másolat így számol be az esetrôl: „És felégette az Ist-ván-kolostort, a gyerevnyát és a Germán-kolostort.” Ám aLavrentyij-másolat, összeolvasztván a gyerevnyát a szomszé-dos éssel, így olvassa az idézett helyet: „És felégette az Ist-ván-kolostort és a gyerevnyej Germán-kolostort.” Ez az olva-sat is értelmezhetô. A gyerevnyej szót nem tekintjük az egy-házi szláv drevnyij (régi) teljes alakjának, ahol a d és az rközötti magánhangzó nem néma, mert az egyházi szláv em-lékek régi jelentésû szava nem drevnyij, hanem drevlnyij. Devolt egy másik forma is, mely a drevo (fa) szóból származott:drevn – párhuzamos alakja dreveny –, azaz fából való. Így te-hát a Lavrentyij-másolat idézett helye fából való kolostortjelent: a Germán-kolostor falai fából épültek. Következés-képp oda az egyetlen bizonyíték, amely igazolná, hogy aKijevi Rusz ismerte volna a gyerevnya szót.

A GYEREVNYA SZÓ EREDETE • A gyerevnya igencsak kétesetimológiájú szó. Akadnak, akik a gyerevo (fa) szóból szár-maztatják, mások a drtyi azaz draty (felkarcolni) tôbôl. Ezutóbbiak úgy vélik, a gyerevnya az épp csak hogy eke alá vettugaron létesült települést jelent. Elfogadhatjuk ezt a magya-rázatot, mivel a régi írásos emlékekben a gyerevnya – akár-csak a szelo – nem magát a települést jelentette, hanem a szán-tót; innen a kifejezés: „gyerevnya pahatyi” – falut szántani.Érdekes, hogy a XIV. századi emlékekben megjelenô gye-revnya szó Észak-Ruszban elôször magányos parasztportátjelentett, és a XVI. századi telekkönyvekben temérdek egy-portás falut – gyerevnyát – találunk. A gyerevnya általában kis


180

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 180

település volt, ritkán tartalmazott többet két-három portá-nál. De a XIV. századból találunk olyan utalást, amely sze-rint a gyerevnya az adókivetés egységes alanya volt. Mintismeretes, a Moszkvai Fejedelemségre támadó Tohktamisutóbb rákényszerítette Dmitrij Donszkojt, aki épphogy le-rázta a tatár adó terhét, hogy újból fizessen a Hordának.

Az évkönyv az alábbi megjegyzést teszi az 1384. évvelkapcsolatosan: „Súlyos adót raktak az egész fejedelemségre,kivétel nélkül mindenkire, minden gyerevnyára fél rubelt.”Lehetetlen lett volna egységes adót kivetni, ha a gyerevnyáknem lettek volna egyforma települések. Késôbb azt találjuk,hogy az adót parasztportánként állapítják meg.

EGYPORTÁS FALVAK • Feltehetô, hogy a gyerevnya egyetlenportából állt. A régi novgorodi emlékek az ilyen egyportásfalvakat szigyenyje (ülés) néven említik: például Vlaszkovoszigyenyje stb. Ez magyarázza a régi névadási szokást is,melynek nyomait falvaink mind a mai napig ôrzik: a kis fal-vaknak alighanem többsége férfi becenevet visel: Petrakov-ka, Szemjonovka, Ivanovka, és így tovább. A XV. századbanÉszak-Rusz mezôgazdasági népessége túlnyomórésztgyerevnyákban, egy-két portából álló kis falvakban telepe-dett le. A Volgán túl igen ritka jelenség volt a város, és nemkevésbé ritka a sokportás nagy falu, a szelo. Az uralkodó te-lepülési forma az egy-két portából álló tanya (poszjolok)volt; ahol templom is állt, ott pogosztról beszéltek. Ha föl-desúri udvar volt a faluban, a szelo nevet használták – a szelosajátos jelentést öltött magára, a földesúri birtokét; olykoregyetlen parasztporta sem volt a birtokon, mert az egészsemmi másból nem állt, mint a birtokos háznépébôl és szol-gáiból, holopjaiból. Hogy a Rusz északkeleti, volgántúlividékein a gyerevnya volt az uralkodó települési forma, erre

X. ELÔADÁS

181

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 181

utal az a szerzôdés is, melyet Mihail Andrejevics mozsajsz-ki fejedelem 1447-ben kötött Vaszilij Vasziljevics nagyfeje-delemmel. A nagyfejedelem Mihailnak adta „a tavon túliföld felét, a tavon túli fejedelmek atyai birtokának a felét…és ehhez a félhez hozzátett még… ugyanezen a tavon túli föl-dön a saját felébôl száz gyerevnyát” (a Kubenszki-tó észak-keleti partvidékérôl van szó). Ez a száz falu valószínûlegnem szóródott szét a nagyfejedelmi rész egész területén,hanem annak valamelyik sarkában tömörülhetett. Tehát eb-ben az egész sarokban nem akadt egyetlen jelentôsebb tele-pülés, csupán száz kicsiny falucska volt itt, amelyekben mégegy templom sem állt.

A TELEPÜLÉSEK SZÉTAPRÓZÓDÁSA • Így aprózódtak el fok-ról fokra a népes városi települések, ahogy a lakosság észak-kelet felé költözött; ez a felaprózódás csak akkor állt meg,amikor elérkezett a legkisebb egységhez, a magányos pa-rasztportához. Gyerevnyának azt a települést nevezték,amely már eléggé megállapodott, ahol már néhány éve ottlakott egy földmûves. Azt a helyet, ahol frissen létesült pa-rasztporta és szántó, pocsinok, azaz irtvány néven emlegették,arra utalva, hogy a földet a bozót kiirtásával tették mûvel-hetôvé. A pocsinok azonos a késôbbi gyerevnyával, a településaz elsô idôben viseli ezt a nevet. Ha olyan telket szemeltekki szántónak, amelyre nem építettek új portát, hanem a régiházból jártak ki szántani-vetni, úgy ezt a telket kijáró pusztá-nak (othozsaja pusztos) vagy kölcsönföldnek (zajmiscse) nevez-ték. A puszta szó nem okvetlenül mûveletlen ugarra utalt; le-hetett szántóföld is, csak éppen olyan, amelyikhez nem tar-tozott porta, ahová kijártak szántani-vetni.

Íme a régi Rusz falusi településeit jelölô terminusok.


182

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 182

XI. ELÔADÁS

Pénz – Jószág – Kuna – Penyaz – Gyenygi – A fémpénz és a többi csere-eszköz – Grivna kuna – A grivna kuna részei – Nogata – Kuna –Rezana

PÉNZ • A települési formák tanulmányozása után azokat akifejezéseket kellene szemügyre vennünk, amelyek az ipartés a kereskedelmet jelölték, tehát a gazdasági élet termi-nológiáját, s úgy volna rendjén, hogy ezután térjünk át ametrológiára, a súly- és hosszmértékek, valamint a pénzvizsgálatára. Hogy idônk maradjon a kiválasztott szöveg-emlékek tanulmányozására, le kell mondanunk a gazdaságiélet terminológiájáról. Okvetlenül ismernünk kellene ezt is,ha a késôbbi korok írásos emlékeivel foglalkoznánk, de alegrégebbi emlékek olvasásakor meglehetünk nélküle. Ígyhát a pénzrendszer megjelölésére használt kifejezések átte-kintésével zárjuk bevezetô megjegyzéseinket, melyek aRusszkaja Pravda olvasását elôkészítik.

JÓSZÁG • Mi pénznek nevezzük a csere során alkalmazottjeleket; ám különbözô korokban különbözô neveket adtaknekik. Legôsibb nevük a szkot vagy jószág volt. A szkot szóvalaha mindenféle pénzt, általában csereeszközt jelentett.Ezzel a jelentéssel használja még az Ôskrónika is. Az Ôskróni-ka szövegét megôrzô Lavrentyij-évkönyvben az 1018. évnélarról olvashatunk, hogy miként verte meg lengyel Boleszláva Nyugati Bugnál Jaroszlavot, amikor Szvjatopolkkal hábo-

183

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 183

rúzott, és hogyan futott Jaroszlav Novgorodba, ahol támo-gatásra lelt. A kétségbeesett Jaroszlav a varégokhoz akartmenekülni, de a novgorodiak visszatartották; összefogtak,és a tengeren túl felbéreltek egy újabb varég csapatot, hogya háborút folytassák. A Lavrentyij-évkönyv így meséli el azesetet: „Kezdtek jószágot beszedni, a férfiaktól (az egyszerûemberektôl) 4 kunát, a sztarosztáktól 10 grivnát, a bojárok-tól pedig 18 grivnát.” Tehát az évkönyv jószágnak nevezi afémpénzt: a grivnát és a kunát. Innen az a származékoskifejezés, amely még a XII. századi írásos emlékekben ismegtalálható: szkotnyica vagy jószágtartó – azaz kincstár. Ta-lálkozunk ezzel a kifejezéssel abban az üzenetben is, melyetNyikifor metropolita Vlagyimir Monomahhoz intézett:„Szkotnyicád nem szûkös és kimeríthetetlen.”

Az Ôskrónikát a XII. század elején állították össze; leírvána sok jótéteményt, amit Vlagyimir a keresztség felvételeután cselekedett, a krónika elbeszéli, hogy a fejedelem meg-parancsolta a koldusoknak, vigyenek el mindent az udvará-ból, amire csak szükségük van: „ételt és italt, és a szkotnyi-cából kunaszámra a pénzt”. A szkotnyik – jószágôr – nyilván-valóan a kincstárnok volt. A szkot terminus szemlátomástigen-igen ôsi eredetû: más szlávoknál is elôfordul a pénzmegnevezéseként. A filológusok még azt is lehetségesnektartják, hogy a német Schatz (Skatts) szó a szláv szkotból szár-mazik. Ám a XI–XII. században a szkot vagy jószág mint apénz megnevezése már archaizmusnak számított. Kiszorí-totta egy másik, ugyanilyen jelentést hordozó terminus: akuna.

KUNA • Kunának vagy szôrmének voltaképpen különbözô,ám egymással zoológiai rokonságban lévô prémes állatok –nyest, róka, hermelin stb. – értékes bundáját nevezték.


184

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 184

Mindez kuna volt; kunnij meh a neve a prémes állat bôrének,ha prémszegélyét nem vedlette le. (Kunyityszja = vedleni;vikunyityszja = teljesen levedleni.) Így tehát a kuna: drágaszôrme. Olyan országok nyelvérôl fordított emlékeinkben,ahol értékes prémes állatok nem tenyésznek, ezzel a szóvaladják vissza az értéktelenebb prémes állatok szôrméjét is.Aranyszájú Szent János mûveinek XII. századi fordításábanolvassuk a következô szavakat, melyekkel az igehirdetô agazdagokhoz fordult: „Selymekbe és kunákba burkolóztokés abban jártok.” Ez a hely az alábbi latin szöveg fordítása:„sericis, leporinis et caprinis vestibus” – azaz „selyem-, nyúl-és kecskeruhákban”. A kecske- és a nyúlszôr nálunk nemszámít értékes jószágnak, de ahonnan a szöveg jött, ott nemismerték sem a hermelint, sem a cobolyt, sem a nyestet.A drága prémek nálunk ôsidôktôl fogva csereeszközök vol-tak, pénz gyanánt szolgáltak. Ne feledjük: az elsô adót,amelyrôl az Ôskrónika beszél, saját fejedelmeinek vagy azidegen hódítóknak prémekkel fizette Rusz.

Oleg minden ház után egy-egy fekete kunát azaz cobolytszedett a drevljanoktól. Mivel Ruszban a szôrme volt a leg-elterjedtebb csereeszköz, ezért a kuna kifejezés általábanpénzt, csereeszközt kezdett jelenteni. Ezt a jelentését már aX. század eseményeit leíró Ôskrónika is ismeri. Emlékezzünkcsak arra a történetre, amelyben Vlagyimir, miután 980-banbevette Kijevet, megosztozik követelôzô szövetségeseivel, azsoldért harcoló varégokkal. A varégok Kijev bevétele utánazt mondták Vlagyimirnak, hogy a város az övék, és ezértlakosai után fejenként két grivna váltságdíjat követelnek; te-hát fémpénzben kérték a váltságdíjat. Vlagyimir így feleltnekik: „Várjatok csak, még elvennétek havonta egy kunát is”mindenkitôl. Ám a kuna, miközben mindenféle pénzt jelen-tett, egyszersmind megôrizte eredeti jelentését is: értékesszôrme. Említettem már önöknek azokat a nagyböjti prédi-

XI. ELÔADÁS

185

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 185

kációkat, intelmeket, melyek rendkívül régi vonások nyo-mait ôrzik. Ezekben a negyvennapos böjtre szánt prédiká-ciókban az igehirdetô – egyebek között – az emberi gazdag-ság romlandó voltáról beszél. „Földbe ásott aranyadat ésezüstödet a rozsda rágja szét; a kunákat meg a ruhákat amoly eszi meg.” A kuna itt szemlátomást egyszerûen prémetjelentett.

PENYAZ • A XII. század végén, de talán már korábban is,megjelenik nyelvünkben egy harmadik terminus a pénz je-lölésére; nem szorítja ki a kunát, hanem vele párhuzamosanszerepel. Kölcsönszó ez, a penyaz; megtalálható más szlávnyelvekben is, mindenütt ugyanezzel a jelentéssel. Ez ma-gyarázza a módot, ahogy az Osztromiri evangélium hasz-nálja a penyaz kifejezést: itt a latin denarius vagy a görög_____ (kis váltópénz) fordítása. Innen származik a penaznyikszó, mely ugyanebben az evangéliumban szerepel; jelentése___________, pénzváltó. A penyaz német szó, a váltópénztjelenti (Pfenning). A mi penyaz alakunk teljesen szabályosúton jött létre a Pfenningbôl, miként a knyaz is a Konungból.Általában fémpénzt – és nem csupán váltópénzt – jelent apenyaz szó annak a szerzôdésnek a szövegében is, amelyetSzmolenszk kötött 1229-ben Rigával és Gotlanddal. A szer-zôdés elsô cikkelye kimondja, hogy aki megöl egy szabadembert, 10 grivna – azaz 10 font – ezüstöt fizet, egy grivnaezüst pedig, teszi hozzá a paragrafus, tehát egy font ezüst 4grivna kunát vagy penyazt ér. A grivna kuna csereeszköz volt,míg az egyfontnyi ezüstdarab nem volt az. Tehát a grivnakuna vagy a penyaz meghatározott mennyiségû fémpénztjelentett, s éppen ezt akarja mondani az idézett paragrafus.


186

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 186

GYENYGI • Még késôbb újabb kölcsönszó vette át nyel-vünkben a kuna és a penyaz helyét: a gyenygi. A szó lexikaieredete nagyjából jelzi az idôt, amikor bekerülhetett azoroszba. A gyenygi a tatár tanga – pengô – melléknévi igenévmódosult alakja; másik alakjában – tumga – azt a piaci pecsé-tet jelenti, amelyet a vám megfizetése után ráütnek az árura;innen ered a tamozsnya – vámház – szó, mint annak a helyneka neve, ahol a kereskedelmi illetéket kirótták. Ez a szó tehátlegkorábban a XIII. század közepe táján jelenhetett megnyelvünkben, hiszen szókészletünk ekkor kezdett tatár sza-vak sokaságával gyarapodni. Ám az elôttem ismert irodal-mi emlékekben legkorábban a XIV. századból származó elô-fordulásaival találkoztam. Ezt a szót nem találják meg sema legrégebbi egyházi szláv emlékekben, sem az évkönyveklegrégebbi másolataiban, a Lavrentyij- és az Ipatyij-évkönyv-ben. A gyenygi szó mind a mai napig megôrzôdött nyel-vünkben. De a XV. és a XVI. században vele párhuzamosanhasználták az ezüst – szerebro szót is, mely szintén minden-féle csereeszközt jelentett, s persze ugyanakkor ezüstpénzt.Ebben az értelemben a szerebro pontosan megfelel a franciaargent-nak, ám ez a jelentése nem ôrzôdött meg nyelvünk-ben.

A FÉMPÉNZ ÉS A TÖBBI CSEREESZKÖZ • Történelmi egymás-utánjukban sorra veszem a kifejezéseket, amelyek a csere-eszköz jelölésére szolgáltak: jószág, kuna, penyaz, gyenygi.A nevek egymásutánja arról tanúskodik, hogy mielôtt pia-cunkon használatba jött volna a fémpénz, olyan tárgyakszolgáltak csereeszköz gyanánt, amelyek a gazdasági csere-forgalom uralkodó árucikkei voltak. A jószág kifejezés abbólaz elfeledett korból származik, amikor a népgazdaság mégaz állattenyésztésen alapult, tehát a nomád pásztorkodás

XI. ELÔADÁS

187

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 187

idejébôl. Ezzel szemben a kunát arra az immár ismert törté-nelmi korra tehetjük, amikor a prémáru vagy szkora (bôr),ahogyan még nevezték, az orosz kereskedelem legfôbb áru-cikke, az orosz ipar legfôbb terméke volt. Történelmünknekez a korszaka a IX–XII. századra esik. A gyenygi szó arra akorra utal, amikor az orosz pénzforgalom erôsen függött ameghódított orosz lakosságra adót és vámot kivetô tatárok-tól. Nem vállalkozom rá, hogy meghatározzam a penyaz szómegjelenésének idôpontját, de mivel ez a szó használatosvolt más szlávoknál is, akik sem a kunát, sem a gyenygit nemismerték, ezért feltehetjük, hogy igen-igen ôsi eredetû. A pré-mek azután is sokáig megôrizték csereeszközi jelentésüket,hogy megjelent a piacon a fémpénz.

Így aztán a XIII. században és a rá következô évszáza-dokban mind az egyik, mind a másik eszköz – mind a pré-mek, mind pedig a fémek – közvetítésével bonyolódott acsereforgalom. Számos utalás tanúsítja, hogy a piacon egy-szerre uralkodott a kuna és a gyenygi, ahol az elôbbi prémcsereeszközt, az utóbbi fém csereeszközt jelent. Lássuk pél-da gyanánt a Volhíniai krónika egyik elbeszélését. 1279-bennagy éhínség pusztított az egész orosz és lengyel földön,Litvániában és a jatvjagok között. A jatvjagok követeketküldtek Vlagyimir volhíniai fejedelemhez, akik ilyen kérés-sel fordultak hozzá: „Ne gyötörj minket, hanem adj ennünk,küldj urunk mihozzánk élelmet eladni, hogy mi megvehes-sük, amit csak akarsz, viaszt, mókusprémet, hódprémet, fe-kete kunát, ezüstöt, szívesen megadjuk.” A prém tehát a fém-mel párhuzamosan töltötte be a csereeszközt szerepét.

Már a XII. században meghatározott értékû nyalábokbakötötték össze a szôrméket, és ezekkel a nyalábokkal fizet-tek. Minden nyalábba negyven szôrme került; ezért szorok(negyven) vagy szorocsek volt a nyalábok neve; a XVII. szá-zadi Moszkvai Ruszban negyven – négy tízes nyalábba kö-


188

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 188

tött – coboly szolgált csereeszköz gyanánt. Ilyen negyvenek-kel fizették ki az árut, ilyeneket adtak munkadíj gyanántvagy idegen követeknek ajándékul. A XVII. században akincstári bevételeknek legalább a felét negyvenekben szed-ték be. A külföldi Reitenfels, a XVII. századi moszkvai életszemtanúja azt írja, hogy az értékes prémek ugyanúgy for-galomban vannak Moszkvában, mint a fémpénz. Feltehetô,hogy mivel a prémek elôbb váltak csereeszközzé, mint afémjelek, ezért a fémpénz értékét határozták meg prémbenés nem fordítva, azaz az ezüstjel értékét mérték prémben ésnem a prém értékét ezüstjelben. Ez magyarázza a régi oroszpénzrendszer terminológiáját. Amikor Ruszban megjelent afémpénz, a fémpénzrendszer egységei átvették a szôrméknevét; például a nyest bundájával egyenértékû ezüstdarabneve kuna lett. A kuna tehát immár egy ezüstdarab, egy fém-jel neve. A fémpénzek és a prém csereeszközök neveinek eza rokonsága segít megmagyaráznunk a régi orosz fémpénz-rendszert, mellyel az Russzkaja Pravdában találkozunk.

GRIVNA KUNA • Most ismertetem a Russzkaja Pravda ko-rának piacán forgalomban volt pénzegységeket. A legna-gyobb értékû csereeszköz a grivna kuna volt. Nem könnyûmegmagyaráznunk e kifejezés eredetét. Az egyházi szlávnyelvû, fordításos emlékekben a grivna a férfiak és nôk fém-bôl készült nyakékét jelentette. A grivna szó ilyen etimoló-giai jelentése érthetô módon a griva = nyak fônévbôl szár-mazik. Nehézséget okoz viszont tisztáznunk, hogy mikéntvette fel a grivna szó orosz nyelvünkben a font jelentését. Eza jelentés túlélte az eredetit: a grivna még a XVI. századbanis fontot jelentett – ezt az orosz szót késôbb szorította ki anémet Pfenning. Történelmi irodalmunkban létezik olyanvélemény, mely szerint a régi Ruszban kétféle font volt

XI. ELÔADÁS

189

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 189

használatos: az egyiket a déli, Kijevi Ruszban használták –ez volt a litra, a görög font, amely 72 zolotnyikot nyomott(egy zolotnyik nagyjából 4,25 grammot tesz ki) –, a másikataz északi, Novgorodi Ruszban – ez a német fontérme volt,melynek súlya 96 zolotnyikkal volt egyenlô. Nem ismereksem közvetlen, sem közvetett bizonyítékot, mely alátámasz-taná ezt az állítást; ellenkezôleg, úgy vélem, inkább arra vanközvetett utalásunk, hogy a font egységes súlymérték volt,és 96 zolotnyiknak felelt meg. Ez az utalás abban áll, hogy a72 zolotnyik súlyú görög litrát a régi Ruszban grivenkánaknevezték; a grivenka, a kis grivna pedig feltételezi, hogy lé-tezik nagy grivna. Egy másik kérdés: megfelelt-e a 96 zolot-nyikos régi orosz font a mi fontunknak? Véleményem sze-rint a Russzkaja Pravda idején nem létezett két különbözôfont Ruszban, de számos bizonyíték szól amellett, hogy arégi orosz zolotnyik 112 egységbôl állt, míg a miénk, mint is-meretes, csupán 96 egységet foglal magába. A font zolotnyi-kokra oszlott; e kifejezés eredete szorosan összefügg a Bi-zánci Birodalom pénzrendszerével. A Bizánci Birodalom-ban úgy rendelkezett a törvény, hogy egy litra aranyból 72darab pénzérmét kell verni; ezeket az érméket görögül_________-nak, latinul solidinak nevezték (solidus = tömör,tömör arany). Ez a _______ oroszul zlatnyica vagy zlatnyiknéven szerepelt; innen a zolotnyik mint a font része – ez a je-lentése mind a mai napig fennmaradt.

A görög arany és ezüst nálunk is forgalomban volt mintcsereeszköz vagy – helyesebben – mint áru. Aranypénználunk nem létezett, de használatos volt az arany mint áru.A Pecsorai Feodoszij élete címû szenttörténetbôl tudjuk, hogygyakran fizettek arannyal, de ez nem vert aranypénz volt,hanem egyszerûen egy font súlyú aranydarab. Egy font sú-lyú ezüstdarabok is forogtak a piacon, még az is megesett,hogy elszámolási egységül szolgáltak. Azt hiszem, idéztem


190

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 190

már azt a szerzôdést, melyet 1229-ben kötött MsztyiszlavDavidovics szmolenszki fejedelem Rigával, Gotlanddal és anémet városokkal. Ebben a szerzôdésben a következôket ol-vashatjuk: „Egy grivna ezüstért pedig négy grivna kuna vagypenyaz jár.” De az egy grivnányi ezüsttôl, tehát az ezüst egyfont súlyú, öntött darabjától meg kell különböztetnünk agrivna kuna nevû ezüst csereeszközt, tehát a pénzgrivnát.Azt mondottam: nem értem, hogyan vette fel a grivna vagynyakék a font jelentését; de kérem, vegyék észre, hogy agrivna kuna különbözik az ezüst grivnájától. Arany vagy rézgrivna kuna nem létezett. Grivna kunának valamilyen megha-tározott alakú ezüstöntvényt neveztek, amely a piacon cse-reeszköz gyanánt forgott, ha pecsétet nem is ütöttek rá: ez afémdarab még nem volt pénz, csupán csereeszköz. A grivnakuna fennmaradt példányai után ítélve különbözô alakúezüstdarabokról volt szó. Jobbára hosszúkás, lekerekítettvégû, ujj formájú pálcikák voltak ezek, de akadnak lelapítottés a széleiken elkeskenyedô grivnák is. A Russzkaja Pravdagrivnája ugyanaz, mint a grivna kuna. Ez a kifejezés írásosemlékeinkben csereeszközt jelent; ahol egyszerûen grivnaáll, ott egyszerûen grivnára azaz grivna kunára kell gondol-nunk; ahol egy font súlyú, öntött ezüstrôl vagy aranyról vanszó, ott az emlékek az ezüst- vagy az aranygrivnáról be-szélnek.

A grivna kuna súlya koronként más és más volt, és soha-sem volt azonos egy fonttal. És amikor a Russzkaja Pravdakorának pénzrendszerét tanulmányozzuk, éppen ezek asúlyváltozások okozzák a fô nehézséget. A grivna kunánminden változás visszatükrözôdött, amit csak a Ruszban azezüst értéke elszenvedett: ha az ezüst olcsóbb lett, a grivnakuna súlya nôtt, ha drágább lett az ezüst, csökkent a grivnakuna súlya. Az elsô évszázadok ruszbeli pénzforgalmánaktörténete kapcsán nincs nehezebb feladat, mint meghatá-

XI. ELÔADÁS

191

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 191

rozni a korokat, amelyekbôl a grivna kuna különbözô súlyú,ránk maradt példányai származnak. Irodalmunkban a leg-különbözôbb s gyakran zavaros nézetek terjengnek e kérdéskörül. Nem bocsátkozom bele minden részletbe, de azért is-mertetem a magam elképzeléseit, és néhány indokot is elô-adok, amelyeken véleményem alapul.

Nekem úgy tûnik, meghatározhatjuk, hogy milyen nehézvolt az orosz grivna kuna a X. században, a görögökkel kötöttszerzôdések idején. Oleg 912-ben kötött szerzôdése azt írja,hogy ha valakit karddal megvágnak vagy „bármilyen edény-nyel” erôsen megütnek, a bûnös büntetése öt litra ezüst lesz,„az orosz törvény szerint”. Ha a szerzôdés valamilyen orosztörvényre utal, ezt magában a Russzkaja Pravdában kell ke-resnünk; itt pedig azt olvassuk, hogy a kardvágásért a bû-nösnek 12 grivna kunát kellett fizetnie. Feltehetô – ám itt vanaz ismertetett elgondolás gyenge pontja –, hogy ugyanezt a12 grivna kunát hajtották be bírság gyanánt „az orosz tör-vény szerint” már a X. században is. Ha ezt a feltevést nincsjogunk elfogadni, úgy a belôle levont következtetés is alap-talan. A görög litra = 72 zolotnyik, 5 litra = 360 zolotnyik; ezt aszámot elosztva 12 grivna kunával azt kapjuk, hogy a X. szá-zadban egy grivna kuna 30 zolotnyikot nyomott. Csakhogyigen sok solidus maradt fenn, méghozzá egészen régiek; 72ilyen solidus általában több mint 72 zolotnyik, azaz nagyobbegy fontnál; akad solidus, amelybôl 72 darab 76 1/2 zolot-nyikkal egyenlô. Ha tehát hozzáteszünk valamit a 360 zolot-nyikhoz, abból kiindulva, hogy Oleg szerzôdésében nem va-lamiféle matematikai solidus szerepel, hanem a zolotnyiknálvalamivel nagyobb, közkézen forgó solidus, úgy azt találjuk,hogy a mi grivna kunánk akár 32 zolotnyikot is nyomhatott,tehát egyharmadát tehette ki a fontnak. Ezen az alapon fel-tételezem, hogy a X. században közkézen forgó orosz grivnakuna a font egyharmadával volt egyenlô.


192

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 192

De különbözô numizmatikai gyûjteményekben igen sokgrivna kuna akad, melyeknek súlya 46 és 48 zolotnyik közéesik. Ilyenek például azok a ritka, sajátos alakú csernyigovigrivna kunák, melyek hét éve kerültek elô; láttam néhány le-lapított s a végén elkeskenyedô példányt – ezek mind 46zolotnyikot tettek ki. Tehát valaha félfontos vagy majdnemfélfontos grivna kunák is forgalomban voltak a Ruszban. Azismert írásos emlékekben nincs nyoma az ilyen grivna ku-náknak, így aztán nem tudjuk hozzárendelni valamilyenidôponthoz. Csupán közvetett elgondolások útján találgat-hatjuk, mikor voltak forgalomban az ilyen grivnák. A XII.század vége felé csökkenni kezdett a grivna kuna súlya, éssoha többet nem indult újra növekedésnek. Mi viszonttüstént meglátjuk, hogy az idô tájt, amikor Jurij DolgorukijIzjaszlav volhíniai fejedelemmel háborúzott, a Ruszban 40zolotnyiknál valamivel kisebb grivna kuna járta. Attól fogva agrivna kuna súlya egyre csökkent, egészen a XIII. század vé-géig, amikor új, immár pénz jellegû csereeszköz lépett a he-lyébe, az ezüstrubel. Így tehát a X. században egyharmadfont súlyú grivna kuna volt nálunk forgalomban, a XII. szá-zad 40-es éveiben 40 zolotnyiknál kevesebbet nyomó grivnakuna, késôbb pedig ennek a csereeszköznek a súlya állandó-an csökkent.

Milyen idôpontra tegyük azt a helyzetet, amikor félfon-tos vagy majdnem félfontos grivna kuna volt forgalombanpiacunkon? Nyilvánvalóan arra a szakaszra, amely Olegszerzôdése, illetve Jurij és Izjaszlav harca közé esett. Aztmondottam, hogy a grivna kuna súlya az ezüst értékétôl füg-gôen változott. Az ezüst Görögországból és a mohamedánkeletrôl áramlott piacunkra; a beáramlás erôssége a külke-reskedelem sikereitôl függött. Következésképpen a félfon-tos grivnát arra a korra tehetjük, amikor a bizánci és a keletikereskedelem a legelevenebb volt, amikor a legnagyobb biz-

XI. ELÔADÁS

193

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 193

tonság övezte a kereskedelmi kapcsolatokat. Válasszuk kitehát azt az idôt, amikor Rusz a legnagyobb biztonságbanvolt külsô ellenségeitôl: ez Jaroszlav és Monomah kora. Úgygondolom, hogy az ô uralkodásuk idejére kell tennünk azt aszakaszt, amikor az orosz piacon félfontos vagy majdnemfélfontos grivna kuna volt forgalomban.

Nekem úgy tûnik, az ezüst drágulása, tehát a grivna kunasúlyának csökkenése nem sokkal Monomah után vagy fiá-nak, Msztyiszlavnak a halála (1132) után vette kezdetét.Msztyiszlav ugyanis még meg tudta védeni az Orosz föld ésa rajta átvezetô kereskedelmi utak biztonságát. 1137-ben ké-szült Szvjatoszlav híres rendelete a novgorodi Szófia-szé-kesegyháznak fizetendô tizedrôl. Itt a fejedelem valamiféleúj kunákról beszél, melyeket valami Domazsirics bocsátottki. Ez a bizonyos Domazsirics – alighanem Szvjatoszlavkincstárnoka – 1137 táján „új kunák”-ban számolt el. Arrakell tehát gondolnunk, hogy az új kunák súlya más – kisebb– volt; erre következtethetünk az alábbi tudósításból is. Ép-pen kilenc évvel késôbb a következô bejegyzést találjuk akrónikában: a szmolenszki Rosztyiszlav fiai és a csernyigoviSzvjatoszlav fiai közötti villongások idején, 1146-ban azegyik fejedelem (Ivanko Berladnyik) megbékélt a másikkal,akitôl a béke fejében átvett „200 grivna ezüstöt, azaz (zse) 12grivna aranyat”. Ez a hely némi nehézséget okoz: zse annyittesz, mint azaz, jezse jeszty = vagy; ezek szerint 200 grivnaezüst = 12 grivna arany. Azt találjuk tehát, hogy az ezüst ér-téke úgy aránylik az aranyéhoz, mint 200 a 12-höz; 200:12 =16 2/3. Csakhogy az idô tájt nem lehetett ilyen arány azarany és az ezüst között a Ruszban, miként Bizáncban semvolt.

Tudjuk, hogyan aránylott az ezüst az aranyhoz a RómaiBirodalomban, Justinianus idején – mint 1 a 14-hez; koráb-ban, a III. században, Caracalla idején pedig úgy, mint 1 a


194

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 194

6 1/2-hez; jelenleg az ezüst és az arany viszonya = 1 : 15. Tud-juk, milyen volt ez a viszony a XIII. századi Ruszban –1: 6 2/3. Ha a XIII. század elején az arany 6 2/3-szor ért többetaz ezüstnél, úgy nem valószínû, hogy néhány évtizeddelkorábban az ezüst 17-szer olcsóbb lett volna, mint az arany;ez az arány teljességgel valószínûtlen. Tehát 200 grivnaezüstöt nem azonosíthatunk 12 grivna arannyal. Ezért a kö-vetkezô sejtést terjesztem elô: nem lehetséges-e, hogy ezen ahelyen 200 grivna ezüstön 200 grivna kunát kell értenünk?A krónikás itt a szokástól eltérôen fejezte ki magát, hogy afémek közötti különbséget jelezze: a legyôzöttnek 200 grivnaforgalomban lévô ezüstöt vagy 12 grivna aranyat kellett be-fizetnie. Csakhogy a forgalomban lévô, grivnában mértezüst nem egyéb volt, mint a grivna kuna, így tehát a fejede-lem azt követelte legyôzött társától, hogy vagy 200 ezüstgrivna kunát fizessen neki, vagy 12 font aranyat. Ha errôlvolt szó, úgy kiszámíthatjuk, mi volt a grivna kuna súlya azidô tájt. Egy ismert görög ekloga szláv átdolgozásához, Azemberek feletti bíráskodás törvényéhez hozzáillesztettek egyorosz szakaszt; ebben az áll, hogy 1 grivna arany = 50 grivnakuna, tehát az arany fontja 50 grivna kunát ért, míg 1 grivnaezüst 7 1/2 grivna kunát. Ha pedig így van, akkor 50 grivnakunát (egy font aranyat) elosztva 7 1/2 grivna kunával (egyfont ezüsttel), 6 2/3-ot kapunk; ez volt tehát az ezüst és azarany értékének aránya; 12 grivna arany ezek szerint = 80grivna ezüsttel, azaz 80 font ezüsttel. Következésképpen, ha200-at elosztjuk 80-nal, azt az eredményt kapjuk, hogy egyfont ezüst 2 1/2 grivna kunát tartalmaz. Ennek a számításnakaz értelmében tehát egy grivna kunában mintegy 38 zolotnyikvolt (96 : 2 1/2 = 38 2/5). Ilyen 36-38 zolotnyikot nyomó grivnakunákat találtak is a kijevi földön feltárt kincsek között. Ígya grivna kuna súlya még a XII. század közepe elôtt 38 zolot-nyikra vagy annál kevesebbre csökkent.

XI. ELÔADÁS

195

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 195

Ám még ez a súly sem sokáig tartotta magát a piacon.Fennmaradt az a szerzôdés, melyet Novgorod Jaroszlavalatt, a XII. század végén, valamikor 1189 és 1199 között kö-tött a németekkel. Ez az egyezség a Russzkaja Pravdával tel-jes összhangban határozta meg a különbözô bûntettekértfizetendô bírságokat; azonban a bírságok összegét hol griv-na kunában, hogy az ezüst grivnájában állapította meg, amiarra vall, hogy a grivna kuna nagysága az idô tájt erôsen in-gadozott. Ezek az ingadozások arra késztették az embere-ket, hogy inkább az ezüst fontjában számoljanak, mint griv-na kunában. Mindenesetre az egyszerû közemberek meg-gyilkolásáért fizetendô vérdíj összegét tíz grivna ezüstbenrögzítették. Mivel a többi bírságot grivna kunában számítjaki a szerzôdés, s mivel ezek az összegek pontosan megfelel-nek annak, ami a Russzkaja Pravdában áll, ezért nyilván-való, hogy ez a 10 grivna ezüst egyenlô 40 grivna kunával,mert ennyivel bünteti a Russzkaja Pravda a szabad közem-berek meggyilkolását. Tehát az említett szerzôdés idejénegy font ezüstbôl már 4 grivna kuna készült, vagyis egy griv-na kuna körülbelül negyed font ezüstöt tartalmazott – nu-mizmatikai gyûjteményekben vannak is ilyen grivnák: sú-lyuk 21 és 23 zolotnyik között változik. Így a grivna kuna sú-lya tovább csökkent a XII. század vége felé. Figyelemreméltó, hogy Jaroszlav szerzôdése régi grivnának nevezi azilyen grivna kunát, ami sejteni engedi, hogy a piacon megje-lentek már még könnyebb öntvények is. Ismeretes a szer-zôdés, melyet Msztyiszlav szmolenszki fejedelem 1229-benRigával, Gotlanddal és a német városokkal kötött. Itt ugyan-ilyen viszonyt találunk a grivna kuna és az ezüst grivnája kö-zött: 1 grivna kuna = 1/4 font, tehát az arány 4 az 1-hez.

Így tehát a régi, negyedfontos grivna még a XIII. századelején is forgalomban volt a piacon; de aztán szemlátomástkiszorította valamilyen még könnyebb grivna kuna – tüstént


196

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 196

meglátjuk, mennyit nyomott ez utóbbi. 1230-ban azt írja anovgorodi krónikás, hogy éhínség pusztított a városban.A dolog azzal kezdôdött, hogy elpusztult az ôszi vetés; azéhínség azután tovább tartott az év folyamán, egész télen ésa következô tavasszal; aminek az lett a következménye,hogy egyre fokozódott a drágaság. Az évkönyvíró kétszertett említést a gabonaárakról, egyszer az év eleji, egyszer azév végi árat ismertette. Az Ôskrónika legrégebbi, XIV. szá-zadi másolata, az úgynevezett Pergamen szinódus másolat(Haratyejnij szinodalnij szpiszok) azt írja, hogy az év elején„egy kagy rozs” (1 kagy = 4 csetverty) 20 grivna áron volt kap-ható; az év végén egy csetvertyet egy grivna ezüstért adtak.Ám egy valamivel késôbbi másolat – Akadémiai kéziratnaknevezik, jelenlegi lelôhelye alapján – az év eleji árat a Perga-men-másolatnak megfelelôen adja meg ugyan, ellenben az évvégére kialakult, magasabb árat lefordítja grivna kunára, ésazt mondja, hogy 1/4 kagy 7 grivnába került. Ez arra engedkövetkeztetni, hogy a mondott évben a grivna kuna az ezüstgrivna negyedrészét tette ki. Mint látják, az év vége feléemelkedett az ár; év elején 5 grivnáért adtak egy csetvertyet(egy kagy 20 grivnába került), az év végére pedig már 7 griv-nát kellett fizetni érte. Így tehát 1230-ban Novgorodban ésRusz más részein olyan grivna kunák forogtak közkézen,amelyek egy font ezüstnek a hetedrészét tartalmazták. Ha96-ot elosztjuk 7-tel, 13 5/7-et kapunk, vagyis egy grivna kunakörülbelül 14 zolotnyikot nyomott.

Említettem már Az emberek fölötti bíráskodás törvényénekorosz betoldását, amely szerint egy grivna ezüst 7 1/2 grivnakunával egyenlô; ebbôl az következik, hogy egy grivna kuna12 4/5 zolotnyikot tartalmaz. Innen meghatározhatjuk Azemberek fölötti bíráskodás törvényének keletkezési idejét: azorosz szöveget alighanem 1230 után szerkesztették, amikora grivna kuna súlya valamelyest tovább csökkent. De az is

XI. ELÔADÁS

197

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 197

meglehet, hogy egy font ezüst igen sokáig úgy aránylott egygrivna kunához, mint 1 a 7-hez, és akkor nem tehetjük va-lamilyen 1230-hoz közeli idôpontra Az emberek fölötti bírás-kodás törvényét. Mindazonáltal megfogalmazhatunk egy sej-tést, amelynek alapján feltehetjük, hogy az említett betoldásnem sokkal 1230 után keletkezett. Iszaak Komnenoszcsászár 1057 és 1059 között törvényt hozott, mely meghatá-rozza, hogy milyen összegû felszentelési illetéket fizessenekaz egyházi hierarchia különbözô szintjeire kerülô szemé-lyek. A törvény értelmében a sekrestyések felszentelésekor1 _______, azaz 1 zlatnyica adót kellett beszedni, a diakónu-sok felszentelésekor további 3 zlatnyicát, és amikor a diakó-nust pappá szentelték, megint 3 zlatnyicát; így minden papösszesen 7 zlatnyicát fizetett. Az 1274. évi vlagyimiri egyházizsinat ugyanezt a díjszabást bevezette a Ruszban is, csak ép-pen orosz pénzegységekbe tette át a zlatnyicákat. Kirill met-ropolita, a zsinat elnöke, aki körlevélben tette közzé a zsi-nati határozatokat, Szabályaiban azt mondja, hogy „mind apópáktól, mind a diakónusoktól 7 grivnát” lehet beszedni –azaz 7 grivna kunát. Egy zlatnyica tehát itt egyenlô egy oroszgrivna kunával.

Ezen a ponton ismét fel kell tennünk, hogy 1274-ben azezüst értéke úgy aránylott az arany értékéhez, miként a Za-kon Szudnij ljugyem törvénykönyv szerint, ott pedig 1 a 6 2/3-hoz volt ez az arány. Egyszóval, a zlatnyica értéke azonos agrivna kunáéval. Ám a bizánci aranysolidus súlya mege-gyezett a zolotnyik súlyával, amibôl az következik, hogy 1zolotnyik arany = 6 2/3 zolotnyik ezüst, és éppen ennyit nyo-mott a grivna kuna 1274-ben. Következésképpen egy grivnaezüstben 14 2/5 grivna kuna volt (96 : 6 2/3 = 14 2/5). Meglehet,a XIII. század végén más értékviszony alakult ki az ezüst ésaz arany között; ha így van, akkor ez a számítás teljesenhasztalan. De nem indokolt, hogy ilyen reménytelennek te-


198

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 198

kintsük az ügyet. Ebbôl a számításból az tûnik ki, hogy aXIII. század végére a grivna kuna súlya a felére csökkentannak, amit a Zakon Szudnij ljugyem törvénykönyve keletke-zésének idején nyomott. Ott 7 1/2 grivna kuna volt 1 grivnaezüstben, itt pedig csaknem 15, s a XV. század elején már 30grivna kunát öntöttek 1 grivna ezüstbôl. A Pszkovi Évkönyvazt írja, hogy 1407-ben olcsó volt a gabona: „Három mérôvelvettek egy poltináért, egy poltina pedig 15 grivna kunávalegyenlô.” Poltinának a félrubelest nevezték, egy rubel pedigaz idô tájt egy grivna ezüsttel volt egyenértékû, tehát egygrivna ezüstbôl 30 grivna kunát lehetett csinálni. Látjuk tehát,hogy az új pénzegység, a „rubel” megjelenéséig – a XV. szá-zadig – szüntelenül csökkent a grivna kuna súlya. És éppenezt kellett bizonyítanunk.

A grivna kuna a rubel uralma idején is változott, de ezt aváltozást nem kell ismernünk a Russzkaja Pravda értelme-zéséhez: a Russzkaja Pravda jóval korábban keletkezett.Csupán az érdeklôdôk kedvéért jelzem e változás fô moz-zanatait; mellesleg szólván, pénztörténeti irodalmunk nemdolgozta ki kellôképpen az említett folyamatot. A XIV. szá-zad folyamán, alighanem a grivna kuna súlycsökkenésénekkövetkeztében, új csereeszköz jelent meg, a neve rubel; aXIV. század elôtt nem találkoztunk vele. A rubel név erede-te kevéssé ismert. Úgy vélik, az ezüst grivnájából levágottdarabokat nevezték rubelnek: a grivnát félbe hasították (ru-bili), és a két felét rubelnek nevezték el. Csakhogy a legré-gebbi rubel egyenlô volt az ezüst grivnájával; Vaszilij Dmit-rijevics 1397. évi dvinai oklevele egykorú pénzegységekre –rubelekre – fordítja le az ôsi vérdíjat, és összegét 10 rubelbenállapítja meg, ami az 1229. évi szmolenszki szerzôdés értel-mében 10 grivna ezüsttel egyenlô.

Miért kapta az ezüst grivnája a rubel nevet? A rubel eredetét és a névváltozást a következôképpen

XI. ELÔADÁS

199

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 199

magyarázom. Az ezüst grivnája súlymérték, számolási egy-ség volt. Egy grivna ezüst ára áruért grivna kuna darabokkalfizettek, mert a grivna kuna volt a forgalomban lévô csere-eszköz; de súlyra fizettek, tehát annyi ilyen egységet adtakát, hogy összegük éppen egy font legyen. Olyan csereeszközazonban nem létezett, amely egyenértékû lett volna egygrivna ezüsttel: ez súlymérték volt, nem valóságos egység.Mivel a grivna kuna súlya ingadozott, s ezért igen kényel-metlen volt ebben az egységben számolni, így kezdték azezüst fontját vagy grivnáját venni a szokásos számolás alap-jául. Ami a XIV. században odavezetett, hogy egy font súlyúcsereeszközöket kezdtek önteni. Feltehetôen úgy jártak el,hogy elôbb hosszú ezüstdarabokat öntöttek ki, majd ezeketegy-egy font súlyú részekre hasították (rubili).

Herberstein beszámol ezekrôl a rubelekrôl; szerinte azorosz pénzérmék száz évvel azelôtt jelentek meg, hogy ôMoszkvában járt volna. „Alig száz év telt el azóta – írja –,hogy Oroszországban itt helyben vert ezüstpénzt használ-nak. (Vix centum annis utuntur moneta argentea, praesertimapud illos cusa.) Korábban Oroszországban portiunculaeoblongae argenteae, sine imagine et scriptura aestimatione uniusrubli voltak forgalomban.” Nos hát, ezek a portiunculae ob-longae argenteae voltak a rubelek. Úgy tetszik azonban, Her-berstein nem egészen pontos, amikor azt mondja, hogy a ru-belérmék soha nem viseltek pecsétet; fennmaradtak grivnaalakú ezüstöntvények, melyekre mindenféle ábrákat ütöt-tek, sôt némelyikre az is rá volt írva: „rubel”. Így hát a leg-régebbi rubel nem más, mint a korábbi egy grivna ezüst,csakhogy immár a pénz szerepében, és hátán az értéket jelzôpecséttel. Mindazonáltal valószínû, hogy nem minden eset-ben ütöttek pecsétet az érmékre. A XV. század elején, mintláttuk, egy rubel 30 grivna kunát tartalmazott. Tudomásunkvan róla, hogy a XV. században új grivna kunákat kezdtek


200

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 200

készíteni; ezek mindegyike akkora volt, mint három régi.Feltevésem szerint ez a XV. század második felében történt.Ekkor tehát egy rubelben tíz grivna kuna volt. Nos hát, ez a10 grivna lett késôbb pénzrendszerünkben a rubel váltóegy-sége: a moszkvai rubel 10 grivnából állt.

Mindabból, amit itt a grivna kuna történetérôl elmond-tam, a következô mozzanatokat jegyezzék meg. A grivna ku-na ezüst csereeszköz, de nem pénz, mivel nem ütöttek rápecsétet. Különbözô idôkben más és más súlya volt, az ezüstértékétôl függôen. A X. században körülbelül egyharmadmai fontot nyomott, a XI. században és a XII. század elejénmintegy fél fontot. A XII. század elsô felének vége körülmintegy 38 zolotnyik volt a grivna kuna súlya, a század máso-dik felében 24 zolotnyik, a XIII. század elején 12-14 zolotnyikés ugyanennyi a XIII. század második felében is. A XV. szá-zad elején pedig 30 grivna kuna készült egy grivna ezüstbôl.Csupán a XV. század második felében, tehát csak amikormár megszilárdult a rubelelszámolás, akkor kezdtek na-gyobb grivnákat készíteni. Az új grivna háromszor akkoravolt, mint az, amelyikbôl 30 tett ki egy rubelt. Ezek a késeigrivnák letértek arról az útról, amelyen a grivna kuna válto-zása eladdig haladt: a fokozatos súlycsökkenés útjáról. Eze-ket a mozzanatokat kell megjegyezniük. Kivált az alábbi kétkorszakra figyeljenek: a XII. század elejére, amikor a grivnakuna 1/2 fonttal volt egyenértékû, és a XII. század másodikfelére, amikor 1/4 fontot nyomott a grivna kuna, vagyis fele-annyit, mint Monomah idejében. A Russzkaja Pravdábanmindkét számítási mód nyomait megtaláljuk, s ez lehetôvéteszi, hogy elkülönítsük benne a különbözô korok nyomait.

A GRIVNA KUNA RÉSZEI • A grivna kuna a forgalomban ki-sebb pénzegységekre oszlott. Ezek a következôk voltak: a

XI. ELÔADÁS

201

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 201

nogata, a kuna, a rezana és a veksa. Léteztek még kisebb egy-ségek is, ám ezek nem szerepelnek a Russzkaja Pravdában.A régi kincsgyûjteményekben talált ezüstdarabok közöttmind ez ideig nincsen egyetlen egy sem, amelyikrôl bizo-nyossággal meg tudnánk mondani, hogy nogata, kuna, reza-na vagy veksa volt-e. Ám ahhoz nem fér semmi kétség, hogyezek a szavak kis ezüstdarabkákat jelöltek, a grivna kunailyen vagy olyan részeit. Feltehetô tehát, hogy a grivna kunae részein nem jelölte pecsét vagy felirat, hogy milyen érmé-rôl van szó. Csupán egyetlen tudós numizmata állítja, hogyvalaki azt mondta neki: valahol találtak egy nogata feliratúezüstdarabkát. Csakhogy nagyon is kétes forrás az ilyen.

A krónika szerint a XII. században valamilyen fémpénzforgott a piacon, a neve szrebrenyik, ami ezüstbôl való dolgotjelent; de hogy mi volt ez a szrebrenyik, nem ismeretes. A je-lek szerint Rusz elsô keresztény fejedelmei a grivna mintá-jára ezüst- és aranyérméket kezdtek verni, s ezekre az ér-mékre ráüttették a képmásukat. Fennmaradt néhány ilyenérme, a hátukon Vlagyimir és Jaroszlav képmása és neve.Vlagyimir idejébôl 11 ilyen arany- és ezüstérme maradtránk; ezek pénzérmék voltak abban az értelemben, hogycsereeszköz gyanánt szolgáltak, nem medáliaként vagy ék-szerként. Az ezüstérmék képes oldalán, a képmás körül eza felirat olvasható: „Vlagyimir a trónon”, a másik oldalonpedig: „Ez pedig az ô ezüstje”. Az ezüstérmék nagysága,azaz súlya igen különbözô. De nem tudjuk, miféle pénzekezek: nogaták-e vagy kunák. Írásos emlékeink nem tartal-mazzák a bizánci aprópénzek nevét sem; a magam részérôlabban is kételkedem, vajon a bizánci mintára készült pénz-érmék ez idô tájt egyáltalán csereeszközök voltak-e. Fenn-maradt néhány ilyen érme, hátán a régi fejedelmek képmá-sával és nevével. Ám ha ezek az orosz piacon forgó csere-eszközök lettek volna, úgy az ásatásokon elôkerült hajdani


202

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 202

kincsek között sokkal nagyobb mennyiségben kellene elô-fordulniuk. Hiszen e kincsek között ezrével találtak arabpénzérméket.

Úgy vélem, a kijevi fejedelmek a kereszténység felvételeutáni elsô idôkben verettek a bizánci mintákhoz hasonlóezüst- és aranyérméket, de aztán a belsô piacon, ahol a prémvolt az uralkodó csereeszköz, ez utóbbi kiszorította a vertpénzt, talán azért, mert a pénzverés túlságosan drága volt aszámukra. Azonban semmi kétség, a XII. század elején for-galomban volt nálunk a szrebrenyik. 1115-ben egy újonnanfelszentelt visgorodi templomban elhelyezték Borisz és Glebholttestét. Óriási tolongás volt, akkora, hogy a holttesteketvivô fejedelmek – köztük Monomah – képtelenek voltakátvágni a sûrû tömegen. Hogy megtisztítsák az utat, Mo-nomah elrendelte: vágjanak szalagokat selyembôl és másanyagokból, vegyenek elô egy csomó szrebrenyiket és szórjáka nép közé. Nem tudni azonban, hogy ez a szrebrenyik olyanpénzérme volt-e, amilyet önök képrôl ismernek, vagy kö-zönséges ezüstdarab.

NOGATA • A grivna kuna részeinek említett elnevezései arróltanúskodnak, hogy a piacon forgó fémpénzek és prém cse-reeszközök jelrendszerei egymással szorosan összefüggtek.A nogata vagy lábas szemlátomást az a bunda, amelyiken otta láb; a kuna valamilyen más egész prém, míg a rezana vagyvágott feltehetôen a szôrme valamilyen része, levágott da-rabja. Az írásos emlékek nyomán megállapíthatjuk azt is,hogy milyen viszonyban voltak ezek a részek az egésszel, agrivna kunával. A Russzkaja Pravda Karamzin-féle kiadásá-nak 49. paragrafusa kiszámítja a jószág – nevezetesen a ju-hok és bárányok – 12 évi hozamát. A paragrafus végén ilyenszámítást találunk: 360 446 gyapjú 7208 grivnát és 46 rezanát

XI. ELÔADÁS

203

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 203

ér, rezanában számolva pedig (360 446 – 46): 7208 = 50, tehátegy grivna kunában 50 rezana volt. Ez a számítás valószínû-leg a XIII. századra vonatkozik. Most számítsuk ki a nogatát!A Russzkaja Pravda ugyanezen kiadásának 50. paragrafusakiszámítja, hogy mennyi gyapjút hoznak a nôsténykecskékés a kecskebakok 12 év alatt: 90 112 kecskét 27 033 grivnáraés 30 rezanára értékel, egy kecske hozamát pedig 6 nogatárabecsüli. Innen [(27 033 x 50) + 30] : (90 112 x 6) = 2 1/2 ; tehátegy nogatában 2 1/2 rezana volt, s így egy grivna kunában 20nogata.

KUNA • Írásos emlékeink nem utalnak rá, hogy mi a kuna,mindazonáltal kiszámíthatjuk ennek a csereeszköznek azértékét is. Önök ismerik a Kirik kérdései Nyifont püspökhöz ésa többi püspökhöz címû munkát. Ez a kézirat a XII. századközepérôl származik. E kérdések és válaszok sorában szó vanarról is, hogy mit kell fizetni annak fejében, hogy a pap negy-ven napon át imádkozik az elhunyt lelki üdvéért. A püspökazt feleli Kiriknek, hogy a pap hat héten át heti öt misétköteles mondani, ha egy grivnát kap, és heti egy misét, hahat kunát. Feltéve, hogy egy-egy istentisztelet mindkét eset-ben ugyanannyiba kerül, azt találnánk, hogy egy grivnaharminc kunából állt; ám a Russzkaja Pravdában ilyen ösz-szegrôl olvasunk: „három grivna és harminc kuna”. Ha har-minc kuna egy grivnával lenne egyenlô, a Russzkaja Pravdaazt írta volna: „négy grivna”. Mármost megengedve, hogy apüspök kevesebbre taksálta a misét, amikor hetente ötszörmiséztek, mint amikor csak egyszer egy héten, feltehetjük,hogy egy grivnában kevesebb mint harminc kuna volt. Ezenaz alapon feltehetjük hogy a kuna a rezana kétszerese volt, sa grivna kuna 1/25-öd részét tette ki.

Ezt a feltevést részben megerôsíti a következô ismere-


204

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 204

tünk is. 1150-ben Rosztyiszlav szmolenszki fejedelem, Mo-nomah unokája, külön püspökszéket létesített városában, ésennek fenntartására felajánlott egy „tizedet” a fejedelmi jö-vedelmekbôl. Ezt a tizedet a fejedelem ki is számolta azalapító oklevélben, sorra véve valamennyi közvetlen és köz-vetett jövedelmét. Az oklevél utóiratában – ez a függelék ajelek szerint valamivel késôbb készült, mint maga az ado-mányozó irat – megtaláljuk azoknak az adóknak a felsoro-lását, melyekkel a Szmolenszki Fejedelemség különbözôkörzetei megváltották lakosaik ama természetbeni kötele-zettségét, hogy részt vegyenek a városfalak karbantartásá-ban (ezt a kötelezettséget úgy nevezték: pogorodje – városfal-munkának fordíthatnánk a szót). A munka megváltására szántösszeg két részbôl állt: az egyik az urok vagy járandóság volt,amit a kincstárnak kellett befizetni, a másik a pocsesztje vagybecspénz, amit az adószedô kapott a megbecsülés jeléül (vcseszty). Nos, Kruplja szmolenszki város a járandóság fölöttibecspénzt kezdetben rókaprémben fizette meg, most azon-ban prém helyett a nogatát tették meg fizetôeszköznek, ki-mondván, hogy „egy rókáért öt nogata” jár.

Egy másik szmolenszki város nagyobb járandóságot fize-tett, mint Kruplja, s azonfelül még három rókát tartozottbeszolgáltatni becspénz gyanánt. Most ezt a három rókát isátszámították pénzérmékre: „és a három rókáért egy nogatahíján negyven kuna” jár. Ha tehát egy róka öt nogatát ért,három róka pedig egy nogata híján negyven kunát, úgy 16nogata szükségképpen egyenlô 40 kunával, s következéskép-pen 1 nogata egyenlô 2 1/2 kunával. Igaz, ugyanez az okiratkésôbb említ olyan rókákat is, amelyek nem ugyanennyitértek, de a krupljai és a verzsavszki becspénz összevetésearra a feltevésre csábít, hogy itt azonos értékû rókákról voltszó. Magyarázatra szorul viszont, hogy mi módon csökkenta kuna értéke, miként vált egy kuna egyenlôvé egy rezanával,

XI. ELÔADÁS

205

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 205

tehát a grivna kuna 1/50-ed részével. Úgy tetszik, ezt a ma-gyarázatot a Russzkaja Pravda egyik átirata adja meg.

Nem tudjuk, mikor készült Rosztyiszlav adománylevelé-nek utóirata, de a Russzkaja Pravda Troickij kéziratának 67.paragrafusában találkozunk egy illetékkel, amelyrôl lentebbbeszélni fogunk. Itt az áll, hogy „átváltható öt kunára vagy 2nogata prémre”. Ezt a kifejezést úgy értem, hogy fémpénz-ben ennyi meg ennyi, ha viszont valaki prémmel akar fizet-ni, úgy két nogata. Ezek szerint egy nogata egyenlô két és félkunával; csakhogy a nogata itt prémegység, míg a kuna fém-egység – amikor ez a paragrafus készült, kétféle egység voltforgalomban: prém és fém. A nogata ez idô tájt csereeszközvolt ugyan, de még prémbôl való, míg a kuna fém csere-eszköz; úgy látszik, a fém csereeszközök még nem váltottákfel teljesen a prém csereeszközöket. Ha így áll a dolog, akkornem csupán a fém kuna és a nogata viszonyát könnyû meg-magyaráznunk, de azt is, hogy miként ment végbe a kunaértékcsökkenése, sôt azt is tisztázhatjuk, hogy mikor szü-letett a Russzkaja Pravdának az a kézirata, amelyet olvasnifogunk. Amikor szemügyre vettük a grivna kuna forgalmá-nak történetét, láttuk, hogy az ezüst értéke a régi Ruszbanerôsen ingadozott. Csakhogy az ezüst nem egyedül töltöttebe a csereeszköz szerepét; vele párhuzamosan használatbanvoltak a prémek is, és ezek ára aligha ingadozott, mivel nemismerünk olyan tényezôket, melyek a XI–XII. században nö-velték vagy csökkentették volna a prémhozamot.

Az értékes fémek ára ma is ingadozó, de ez a változás azösszes többi áru értékén megmutatkozik: amikor csökken azezüst ára, a többi árué emelkedik. De amikor különbözô –fém és prém – csereeszközök voltak forgalomban, s ezeknémelyikének értéke állandó volt, míg másoké ingadozott,akkor megeshetett, hogy az áruk értéke változatlan maradt,és csupán a fém csereeszközök és a prém csereeszközök


206

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 206

értéke közötti viszony módosult. Láttuk, hogy a XII. századvégére drágább lett az ezüst, mint a század elején volt; en-nek következtében aztán a század második felében a felérecsökkent a grivna kuna súlya. De amikor ez a súlycsökkenésvégbement, a piacon egyszerre szerepeltek prém és fémcsereeszközök – nogaták és kunák. Ez utóbbiak értéke valahaazonos volt a prémkunákéval, melyek korábban szintén cse-reeszköz gyanánt szolgáltak. Milyen változásnak kellett be-következnie a kuna és a nogata viszonyában, midôn az ezüstára emelkedett és a grivna kuna súlya csökkent? A prém-nogata megôrizte régi árát, míg a fémkuna, az új grivna kuna1/25-öd része, immár csak feleannyit ért, mint korábban. Ígyaztán a prémnogata 2 1/2 új kunával volt egyenértékû, nem1 1/4-del, mint a régi grivna kuna idején. Késôbb, amikor mára nogata és a fém csereeszköz lett, visszaállt a régi viszonyközte és a kuna között, azaz a nogata a grivna kuna 1/20-adrészével lett egyenlô, és immár 1 1/4 kunát ért.

REZANA • Nem a rezana volt a legkisebb egység. A Russz-kaja Pravda említést tesz egy ennél is kisebb egységrôl, s eza veksa. Nincs mód rá, hogy megállapítsuk, mi volt a vi-szony a Russzkaja Pravda idején a veksa és a grivna kunaközött; semmilyen közvetlen adat nem áll rendelkezésünk-re ezen a téren. Akad viszont késôbbi, a XV. századból szár-mazó utalás. Eszerint egy nogatában 30 veksa volt. De megle-het, ez idô tájt kevesebb nogata tett ki egy grivna kunát, minta XII. században. A grivna kuna súlya fokozatosan csökkent,nagyobb csereeszköz – a rubel – váltotta fel, és mindez ösz-szezavarta a grivna kuna részei között korábban érvénybenvolt viszonyt. Az említett közlésre építve, és elfogadva azt aviszonyt, amely a XII. században állt fenn a grivna kuna és anogata között, azt találjuk, hogy egy grivna kuna 600 veksát

XI. ELÔADÁS

207

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 207

tartalmazott. Ugyanezen számítás szerint a rezanában 12veksa volt. És még a veksa nem a legkisebb egység, jóllehet anumizmatikusok nem így gondolják: összekeverik a veksát avevericával, abban a hiszemben, hogy a kettô egy és ugyan-az. Csakhogy az óorosz írásos emlékekben közvetlen utalá-sokat találunk arra vonatkozóan, hogy a veverica a veksa ré-sze volt – igaz, nem tudjuk, hányadrésze. Ám a RusszkajaPravda nem ismeri az aprópénznek ezt a nemét, és így szük-ségtelen ismertetnünk ezeket az utalásokat.


kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 208

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 209

kljucs tord 2009-11-29 9:53 Page 210

RUSZISZTIKAI KÖNYVEK

I. Zsidók Oroszországban 1900–1929 (Szerk.: Krausz Tamás – Szi-lágyi Ákos, 1995)

II. _____ _____: _________ ________ (1997)

III. 1917 és ami utána következett. Elôadások és tanulmányok azorosz forradalom történetébôl (Szerk.: Krausz Tamás, 1998)

IV. _______ __________ _____ ________ _ _______. _______ ______(___.: ____ ______, 1999)

V. _____ ______ _ ______ / The Place of Russia in Europe (con-ference volume) (Ed.: Szvák Gyula, 1999)

VI. Bebesi György: A Feketeszázak. Az orosz szélsôjobb kialaku-lása a századelôn (1999)

VII. Andrej Szaharov: Az orosz történelem új terminológiája (2000)

VIII. Szvák Gyula: IV. Iván és I. Péter utóélete (2001)

IX. _____ ______ _ _______ / The Place of Russia in Eurasia (con-ference volume) (Ed.: Szvák Gyula, 2001)

X. Radnóti Klára: Európa Moszkóvia-képe a XV–XVI. században(2002)

XI. Czéh Zoltán: A GULAG mint gazdasági jelenség (2003)

XII. Peresztrojka és tulajdonáthelyezés. Tanulmányok és doku-mentumok a rendszerváltás történetébôl a Szovjetunióban(1985–1991) (Szerk.: Krausz Tamás–Sz. Bíró Zoltán, 2003)

kljucs.vége 2009-11-28 15:51 Page 211

XIII. ________: _________ ________ / Muscovy: The Peculiarities ofits Development (conference volume) (Ed.: Szvák Gyula, 2003)

XIV. Szili Sándor: Szibéria birtokbavételének koncepciói az oroszés a szovjet történetírásban (2005)

XV. Halász Iván: A tábornokok diktatúrái – a diktatúrák táborno-kai. Fehérgárdista rezsimek az oroszországi polgárháborúban1917–1920 (2005)

XVI. _____ ___________ _ __________ _ _________/ New Directionsand Results in Russistics (conference volume) (Ed.: SzvákGyula, 2005)

XVII. Holokauszt: történelem és emlékezet / ________: _______ _______ (Szerk.: Krausz Tamás, 2006)

XVIII. ____________ _____ _______ ____________ /Regional Schoolsof Russian Historiography (conference volume) (Ed.: SzvákGyula, 2007)

XIX. _. ________: ___________ ______ _ ______ _______________ _______ XVII ____ (2007)

XX. Varga Ilona: A központosítástól az abszolutizmusig. Váloga-tott tanulmányok az orosz állam fejlôdésérôl (2009)

kljucs.vége 2009-11-28 15:51 Page 212

kljucs.vége 2009-11-28 15:51 Page 213

kljucs.vége 2009-11-28 15:51 Page 214

A kötet az MTA-ELTE Történeti Ruszisztikai Kutatócsoportjában készült.

A borítón Apollinarij Mihajlovics Vasznyecov

Könyvesbódék a Szpasszkij hídon a XVII. századbancímû, 1916-ban készült festménye látható.

kljucs.vége 2009-11-28 15:51 Page 215

ISSN 1219-4905ISBN 978-963-7730-50-4

Felelôs kiadó: a Magyar Ruszisztikai Egyesületés az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért elnöke

http://www.russtudies.hu

A kötet kiadásában részt vett a L’ Harmattan Kiadó.Borítóterv: Gyimesi Zsuzsanna

Tördelés: Typo D’Apo Bt.A szöveget az eredetivel egybevetette: Bótor Tímea, Gyóni Gábor

A szöveget gondozta: Jávor Éva

Nyomdai kivitelezés: Robinco Kft.Felelôs vezetô: Kecskeméthy Péter

kljucs.vége 2009-11-28 15:51 Page 216

Documents

· TARTALOM ELÔSZÓ (Szvák Gyula) 7 I. ELÔADÁS 13 A tárgy meghatározása – Politikai terminusok – A terület és igazgatási egységei – A Rusz mint törzs – A rusz