I. évfolyam, 2. szám. 1927. április 1.

VADÁSZ A vadvédelem és a vadászebtenyésztés érdekeit szolgáló képes szaklap

A»Szlovenszkóí Vadászati Védegylet« úgyszintén helyicsoportjaínak hivatalos közlönye

Felelős szerkesztő: RAJCSÁNYI GYULA dr. Megjelenik minden hó 1-én.

SZAKROVATVEZETŐK: Apróvad védelme és vadászata: Dénes Zoltán. Bio-lógia: Bethlenfalvy Ernő. Fegyvertechnika . Szulovszky Béla. Kynologia : Paz-dera Károly. Nagyvad védelme és vadászata : Jurecky Nándor. Vadászati jog : Dux. Vadászati szépirodalom: Orosz Sándor. Vadvédelem : Jurán Vidor. Zooló-gia és ornithologia: Fritsch Emil.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bratislava-Pozsony, Káptalan-utca 2. Előfizetési árak: A védegyleti tagok a lapot díjmentesen kapják. Nem tagok részére: Csehszlovákiában egy évre 36 Kčs, fel évre 18 Kčs, egyes szám ára 3 Kčs. Előfizetés, mindennemű hirdetés, megkeresés, sürgetés a szerkesztőség címére Káptalan-utca 2. küldendő.

Vadászlevelek. Irta: OROSZ SÁNDOR.

Tátralomnic! Pajtás, ma az én vendégem vagy, telepedj mellém

és kisérj el utamon! Sapkádat húzd a füledre, az ülésen dűlj hátra és csak a szemed kérdezzen!

Mert a gyönyörűségek gyönyörűsége a hallgatag né-zés és az ezer szemmel való látás!

A kocsi halk kattogással siklik az egyenes tátrai úton,

E nagy hegyóriások lehelete: halvány párák vontatot-tan kúsznak az égbolt felé.

Valaki ott fent finom szövésű, lenge fátyolt fon belő-lük és kendőzi az ég kékjének fáradt mosolyát. És a fátyol egyre sűrűbb, sötétebb lesz, lassan szürke felhő-kárpittá olvad, amely saját súlya alatt lejebb csúszik, le-jebb sűlyed.

Vadászlevelek:,,... tavasz-végi estéken tucatsztámra

legeltek..." Hilbrant A. fölvétele.

jobbról-balról a fenyők ékbe futó élei belevésődnek a téli égbe és zegzugosán futó vonalakat rajzolnak a sö-tétkék mennyboltra. Balról a Tátra óriásai meresztik rád szemeiket, a tél őfelsége rajok terítette szűzfehér palástját.

Mindenfelől a magány csöndje szól hozzád. Megérted a beszédjét? Ha erdőt járó vagy, figyelj! Halk meseszó csendül a füledbe, a fatörzsek között

sejtelmes alakok jelennek meg; jönnek, mennek, eltűn- nek.

A futó képek egyre váltakoznak. A kocsi jobbra térül, balra kanyarodik, az út tágul, a csúcsok, amelyek eddig oldalt kisértek, most veled szembefutnak és te elcsodál-kozva látod, hogy a fehér hegyek már pipálnak!

Lásd, pajtás: a levegőben most megvillant az első fe-hér pihe!

Csöndesen, észrevétlenül jött, itt van és könnyű libbe-néssel odaszáll az útszéli lúc kiálló ágára.

A kocsi halk kattogással előre furakodik, fut. Házak, villák elmaradoznak, a völgy most tágul, jobb-

ról óriási fehérség köszönt és rajta, mint a földből nőtt óriási gombák, ott sötétlenek a havasi falu szétszórt házai.

Itt már tél van! Itt a fehér szín birodalma kezdődik. A levegőben meg-

indul a hópelyhek tánca: sűrűn keringenek, mint a rajzó, fehér darazsak! A könnyű szárnyú pelyhek szállnak, tömegesen hullnak.

Hallod, pajtás, halk beszédjöket?

Mindegyiknek van mondani, mesélni valója, hol járt és mit látott, fis mindegyiknek oly halk a szava, amint zizegve egymásra tapadnak, összeölelkeznek.

Pajtás, hunyd be szemeidet, áhítattal hallgasd e csodás zenéjű, sejtelmes hangokat!

Ki sóhajtott itt? Mintha valaki fölsírt volna! Mi ez? A kocsi simán, hangtalanul lesiklik a Priszlop lejtőjén,

sehol egy hang, sehol egy mozdulás és rnégis beszél a csönd!

Mert a fehér csöndnek ezer szava van! *

Javorina! Karolj belém, pajtás, úgy érzem, valahányszor erre

visz az utam, támaszra van szükségem. És most ne kér-dezz: mert úgy sem tudok neked felelni!

A hegyoldalon sövénnyel kerített folt és benne fekete márványkő sötétlik.

Aranybetűs a sírirata: „Ember, teljesítsd kötelessé-gedet!"

Itt álmodja a Tátra utolsó és legnagyobb vadászura megbékült vadászálmait.

A legmelegebb vadászszív emlékezetének áldozom: a priszlopi zöld fenyőgalyat beletűzöm a fehér sírhantba!

* A vadászlak előtt megállt a szán. Telepedjünk a fővadász mellé! A vasderes belefekszik a hámba és a friss havon vígan

elröpít a vadaskertbe vezető úton. Jobbról-balról száza-dos fenyők ágai hatalmas menyezetté ölelkeznek, a hó fehér boltozatot vont föléjük.

Ez a nagy sikátor most tágulni kezd, ott, az erdei tisztáson, torzonborz sörényű, hatalmas fejű alak sötét-lik, olyan, mint a márványszobor!

Bölény! Az utolsó! Egy tüneményes, ragyogó vadászmúlt emlékeként

megmaradt ez a fekete óriás! Hová tűntek, multak az idők mikor i t t tavaszvégi

estéken tucatszámra meghitten legeltek a nemes áldo-zatkészséggel ide telepített és ma már kihaló természeti műemlékek!

Hajh: a múlandóság vasfoga megőröl mindent! A vadvizes Javorinka mellett siklik most a szánunk. A meder telerakva óriási gránittömbökkel, a rohanó

vadvíz nekivágódik, megtörik és fehér tarajt hányva el-kanyarodik megbirkózni az útját elzáró új ellenfelekkel. Annyira siet, rohan, vágtat, hogy nem ér rá befagyni!

A fővadász halkan oldalt mutat! Túlnan kőszáli kecskecsalád riadt tekintete mered

felénk. Most megfordulnak és őrült iramban a hegyoldal szik-

lái felé vágtatnak. Magam sem tudom, miért fogott el egyszerre

mérhetetlen szomorúság! Szánunk észrevétlenül belefurakodott az ősvadon szi-

vébe! Jobbról-balról százados fenyők sorakoznak. Kar-csú törzsük a magasba tör, koronáik fent összeölelkez-nek és óriási boltozatot borítanak a téli álmát alvó ren-geteg fölé. Mindenütt nyugalom, csönd és az áhítat fön-séges hangulata!

Ez a természet nagy temploma, itt föltárul az érte ra-jongó szív és a fakadó fohász, a megbékült lélek igazi. legmelegebb imája!

Emitt magányos öreg úr bolyongott, amott pedig egész csapat váltott át.

Az erdő mélyéből kapitális bikának óriási agancsok-kal ékes feje mered felénk. A bizalmatlan öreg úr már is sarkonfordul és gyors vágtatással menekül. Mintha a földből nőttek volna ki, eddig nem látott társai hanyat-homlok követik vezéröket.

fis amint a szán beljebb furakodik, egyre gyakrabban és sűrűbben elevenedik az erdő.

Itt öreg szarvasmamák pihennek a puha havon, borzas-szőrű borjaik mellettök állnak és bután belebámulnak a levegőbe. Amott fiatal bikák vonulnak és meg-megállnak gyanakodni.

Csak az öreg urak láthatatlanok, valahol ott rejtőznek az erdő sötét hátterének homályában.

Előttünk nyilik az erdő: fehér tisztás szegélyén ott állnak az ereszes etetők rácsai.

A szán a kis kunyhó előtt megáll. Telepedjünk a figyelőnyilás melletti fapadra! A kocsis a vasderes elé marék szénát vet, aztán meg-

nyalábolja a homorú falapátot és az etetőkamarából vad-gesztenyét szór a friss hóra. A magas fatölcsért is meg-teliti zabbal, a vályúkat egyenletesen megtölti, az etetők rácsait pedig megtömi illatozó, havasi szénával. A szánt megfordítja és lassan visszaporoszkál az úton, amelyen jöttünk.

Sokáig semmi nesz, semmi mozgás! Az erdőben most suhanó árnyak jelennek meg: fiatal

borjúk, karcsú üszők, öreg szarvasmatnák és suhanc bi-kák tétovázva és imbolygó léptekkel közelednek.

Sokszor megállnak és gyanakodva beleszimatolnak a téli levegőbe. Lassan közelednek, az egyik üsző eléri a szélső vályút, maréknyi zabot habzsol és már is félén-ken fölveti a fejét.

Példáját követik társai. Az erdőből ujabb és ujabb csapatok özönlenek, a cso-

portok között középerős bikák is sürgölődnek, számuk egyre nő. Utolsóknak megjelennek a bizalmatlan, kapitá-lis legények!

Micsoda sürgés-forgás van itt! Lehetnek vagy kétszázan! A kép állandóan hullámzik, változik. Egy vén vapiti óriási agancsával végigsuhint a tola-

kodó gímbikán, az hátra pattan, fejét szügyére vágja és úgy várja az ujabbi támadást. Itt egy öreg altái tehén kopott fogaival nagyot csip egy villáson amiért egyéves borját eltúrta a vályú mellől. Amott pedig egy mogorva bikának akadt elintézni valója a törött ágú tizenket-tessel.

Tolakodás, veszekedés, marakodás itt is úgy van napi-renden, mint az emberek örökké éhes társadalmában, ahol a falatért az erősebb kitúrja, elmarja a gyöngébbet

Valóságos agancserdő hullámzik itt köröskörül! Remek 14-es a vadgesztenyét szedegeti, agancsa

szinte a horpaszáig ér. Az egyik csoportból messzire ki-magaslik egy kehely formájú 16-os agancs pár lapátos cimboráin pedig szétveri maga körül a tolakodókat.

A nyüzsgés egyszerre megszakad! Valamennyi fej riadtan fölvágódik a levegőbe! A szelet fogott tömeg, mintha villamos áram érte vol-

na- a szélrózsa minden irányába szétrebben. A mellőzött éhezők el nem mulasztják: gyors habzso-

lással zabot tömnek a száiukba. Az erdőből egy öreg tehén vészes riadozása hallatszik,

most már ők is a menekülők után iramodnak!

Pajtás: itt vagyunk a szarvasok birodalmában! Az utat széles vadcsapák szegélyezik, keresztezik.

Pajtás: hunyd be szemeidet és hallgasd a javorinai fehér csönd meséjét: hol volt, hol nem volt ! . . .

2

SZAKIRODALOM.

Rügyfakadás.

Bolhásodik a hó, a síkokról és lankákról már régen el-takarodott, de az erdők mélyében és a nagy hegyeken még ott terpeszkedik jeges terhével. Nappal a sugarak át meg átgyúrják fagyos testét és nedves, kásás tömege lassan, alig láthatóan fogy.

Napsütéses helyeken millió és millió fekete, kis szú-nyog ellepi felületét és ott táncolnak, perdülnek fölötte a levegőben. , —. Bolhásodik a hó! — mondja az egyszerű erdő-kerülő.

A levegő észrevétlenül megtelik rég nem érzett illa-tokkal, muzsikával.

A vén csavargó garabonciás: a felszél, ez a nyugtalan vérű márciusi forradalmár, új életről, feltámadásról, meg-újhodásról meleg nótákat dalol, amelyektől minden nim-ród szive megdobban.

A síkvidéki vadász arra délfelé tekint, ahonnan enyhe tavaszi alkonyaton valaki jön: észrevétlenül, sejtelme-sen, mint a szálló, szines hangulat. A hegyvidéki észak-nak néz, ahol az ormok taraját a tél zúzmarája még fe-héríti, de ahol az erdők mélyében, vén fenyők mohás ágán, egy jövendő hangverseny dalosai már rendezgetik öltözetüket és köszörülik a torkukat!

Bolhásodik a hó! Egy új élet fakadásának előestéjén gondoljunk mi is

meleg szívvel és sok szeretettel azokra, akiknek egy va-dászélet hímes, legszebb emlékeit köszöni!

* Fogynak a szalonkák! Ezt nem mi állapítjuk meg elsőknek, évtizedek siral-

ma ez! Mi idézi elő tömeges fogyásukat és mi tehető védel-

mök érdekében? Úgy, miként a többi vándormadarak, hosszúcsőrű

vendégeink vonuló útjaikon, mikor a tengerpartok kö-zelében meg-megpihennek. belekerülnek a telhetetlen délvidékiek hálóiba és kivált a finnyás ízű franciák pia-cait egész hajórakományokkal lepik el. A divatőrület madaraink legnagyobb ellensége, mivel az emberi hiú-ság szolgálatában álló kapzsiság lelketlenül elpusztít mindent, aminek a pénzhez a legkisebb vonatkozása van.

Hiába nálunk minden madárvédelem, hiába dobban nálunk ezer és százezer kultúrember szive nemesen, mikor a tömeggyilkosok nem nálunk, hanem a délvidé-ken vannak. Itáliában ott jártam köztük és megundo-rodtam tőlük! Míg nemzetközi egyezmények nem fog-ják a madárvédelmet oltalmukba venni, addig hiába minden fáradozás: a mi szegény hosszúcsőrű madarunk ezután is tömeges pusztítás áldozata lesz!

Egyszer, talán nem is az utolsó pillanatban, sikerülni fog az érzőbb északnak a kapzsi dél fölé kerekedni és akkor fogja az igazi nemzetközi madárvédelem a ma-dárfauna sok-sok becses tagját a tudománynak meg-menteni.

Addig mi is tehetünk valamit a védelmök érdekében! Ha minden nemesen gondolkodó vadász csak egy ke-

vés jóindulatot és egy kevéske lemondást áldozna e nemes eszmének, kis mértékben hozzájárulhat bagoly-fejű kedvenceink számának föntartásához!

Mi legyen e lemondás? Először is ne bokrásszunk tavasszal vizslával szalon-

kákra! Valóságos tintatengert fogyasztott el ez a kérdés,

hogy a korrogva, pisszegve húzó szalonkák milyen ivar-nemeket képviselnek?

A húzáson terítékre került hosszúcsőrűek, kivált a hegyes vidékeken, száz esetből 90-ben mind hímek vol-tak! Mert a vándormadarakat a családalapitási, feszek-rakási ösztön délről útnak indítja észak felé, a szülőföld-re. Mind-mind visszavágyik és visszavándorol oda, hol első ízben látta meg a napvilágot, fis megkezdődik a nemek nászutja. A korrogás, pisszegés a szalonkánál a párját kereső vőlegényjelölt, avagy a férjuram nász-dala, dürgési nótája. A nőstény szívesen veszi és hall-gatja a neki szóló szerenádokat. fis mikor a fészekrakási kényszer megakasztja vándorlását, letelepszik és tűz-helyet alapít. Sokan már az előhegyekben, a zöme a hegyvidéken.

Nálunk, a Tátra alján, az első szalonkák rendszerint április 4—9 közötti időben jelennek meg, mikor a feny-vesek mélyében még ott a hó. Már április 4-én találtunk hóban szalonkafészket 4 tojással. Ezt a tojót a költési kényszer arra utalta, hogy a hóba temetett áfonyák közé kaparja fészkét. Ez a szalonka megérkezése után azonnal hozzáfogott a költéshez. Rendszeresen megfi-gyeltettük: az esti és hajnali húzáson sohasem rebbent föl, pedig a környéken a legszebb sneffverseny szólt!

fis szól most is, 4—6 héten át, akkor is, mikor minden szalonkamama kis fiókáival bajlódik. A korrogva, pi-szegve húzó hosszúcsőrűek, akiket a havasokon cserké-sző vadász még júliusban is minden alkonyaton lát és hall: mind hímek! Külső alakra nem különböztethetők meg a tojótól, de igazolja ezt a koronatanú: a boncolás!

E tényállás legyen vadászataink iránytűje! Igenis: örüljünk mi is a tavaszi megújhodásnak és bar-

kák nyilasának idején lőjjük mi is az alkonyati szürkü-letben átcikkázó hosszúcsőrűt s örüljünk annak a kis tollacskának, amely a szárnykönyökben rejtetten meg-húzódik. Ezt a tollat a korrekt nimród büszkeséggel tűz-heti kalapja mögé és ez a trófea a szivében mindenkor zavartalan és nemes hangulatot fog fakasztani!

De érje be annyival! Mert az így terítékre került hosszúcsőrűek nem jelentenek veszteséget az állomány-ra, mivel köztudomású, hogy a madárvilágban a hímek túlnyomó többségben vannak. Ellenben a vizslával való csatangolás, kivált oly vidéken, ahol a szalonka rende-sen költ, nemcsak a költő madarat zavarja és riasztja, hanem akkor kerülnek a fészekről nehézkesen fölszálló tojók könnyű lövésre. Ez pedig nem egy, hanem 4—5 madarat öl meg egyszerre!

Ha valaki meg tudja velem értetni, hogy a vadászat ezen módjában mi a nemesség, ha meg tud győzni arról, hogy ez a korrekt vadász gondolkodásával összeegyez-tethető, a nyilvánosság előtt megkövetem mindazokat, akiket így egyszerű lövöldözőknek, esztelen vadpusz-títóknak minősítek, mivel lődühük kielégítése érdekében vizslájukkal vadászterületükön minden zugot fölkeres-nek, hogy érzéketlenül csak pusztítsanak. Aki pedig ezt-teszi, nem paraszt lesipuskás, akinek elsősorban nincs

3

vizslája és aki a töltényt sajnálja egy ilyenfajta sovány madárra pocsékolni!

A bokrászásnál azonban sokkal rosszabbak a szalon-kákra rendezett, zajos tavaszi hajtóvadászatok, ahol a hímek mellett a legtöbb tojó kerül aggatékra!

A szalonkák őszi hajtóvadászatai ellen nem foglalok állást, ellenben a tavasziakat megbélyegzem, mivel ezek költés idején rendeztetnek.

Aki mindenáron lövöldözni akar, az vegyen magának egy vetőgépet és hajnaltól napestig lövöldözhet. Ha pedig különcködni akar, legyen úr és gavallér: fogasson össze vadászterületén egy csomó varjút, szarkát és lőjje azokat versenybe!

Ha e z t t e s z i , a k k o r k a l a p o t e m e l e k e l ő t t e !

Sok mindent revízió alá kell vennünk, ami a múltban megengedhető volt! Ma elsősorban a vadvédelem gon-dolata hassa át azt, aki vadra fegyvert emel és ma min-den vadászati módszerünk egyúttal mintául szolgáljon egy fölserdülő, új vadásznemzedéknek, amely — sajnos — még mindig nem juthat annak a szakirodalomnak a

néztem, figyeltem, tanultam és nem lőttem! Mindezekért érdemes volt hetek éjjeli nyugalmát föláldozni!

Ismerem az ezerszemű kis kakas életét, amely tele van változatos küzdelmekkel. Az erdei gyümölccsel te-letűzdelt, áttekinthető lápos vidék, avagy a törpefenyős, rétekkel tarkított havasok a kedvenc területei. Itt várat-lanul felülkerekedik a csavargási ösztön benne és min-den indok nélkül megszokott otthonából egyszerre el-tűnik, hogy más vidéken, hol az erdőirtás kedvesebb otthonnal és jobb megélhetéssel kecsegtet, tömegesen fölbukkanjon.

így volt ez nálunk is: a háború előtt 30 kakas is volt a területen, háború után már csak három és ma talán egy sincs! A terület azóta vendégkézre került, lehet, hogy azért menekültek el innen a kakasok is!

Az évek folyamán vadászatának három módját gya-koroltam: az ernyőben való lest, a hivást és a cserké-szetet. Legkényelmesebb az ernyőben való várakozás, amely egy kis szerencsével és nagy adag birkatürelem-mel szinte biztos sikerre vezet, mivel az ernyő, vagy a leskunyhó a kiszemelt kakas dürgőhelyén áll. Legnehe-

Vadászlevelek:„ ... kőszáli kecskecsalád..." Hilbtant A. fölvétele.

birtokába, amely ismereteivel a kezdő nimród helyzetét megkönnyíti.

összegezzük az egészet: ma, a változott viszonyok között, a tavaszi szalonkahajtás és a vizslával való bok-rászás nem illik össze a korrekt vadász fogalmával! Egy kis lemondás, egy kis önfegyelmezés és a meg-nyugtató belső hang, amely kell, hogy minden érző va-dász szivében ott legyen, azt fogja mindenkinek mon-dani: így van ez nemesen és jól! Aki ezt még nem tudja, kísérelje meg és érezni fogja, hogy ez a lelki megnyug-vás nagyobb dicsőség és kincs, mint egy néhány tucat ecsettoll a zöld kalapon!

Védelem a szalonkatojónak! «

Szemei fölött két tűzvörös rózsa, nyakán és mellén az acélkék zománca, testén az ünnepi fekete gúnya és két sarlóalakú legyező: ez a tavaszi hajnalok hangver-senyénekese, a nyirfajd, vagy a kis kakas!

Egy emlékekben gazdag múlt legszebb vadászálma elevenedik meg előttem minden rügyfakadáskor. Mikor, még nem is oly régen, egy alig kétszáz méter átmérőjű réten l5-20 kakas lázas zenéje szólt! Mikor a tavaszi hajnalok lenyűgöző varázsereje megragadott és minden éjszakán a vadászterületre kicsábított, ahol az első fényfakadástól a nap kibukkanásáig a színeknek és ré-szegítő hangulatoknak azt az ezer árnyalatát szívtam magamba, melyeket csak a tavaszi hajnalok lehelnek ki magukból! Mikor ott ültem az ernyőben és mellettem, körülöttem a szerelem őrjítő zenéje szólt és én csak

zebb a cserkészet, lévén a kis kakasnak minden tollán egy-egy éber szem! Legművészibb a hívás, mivel úgy a kakas, mint a jérce hangjának hű utánzásához finom hallás és reprodukáló tehetség kell.

A terület maga szabja meg a vadászati módokat. A törpefenyős havasokon, áttekinthető tarvágások-

ban és fedezetet nem nyújtó síkokon: az ernyő fog, ered-ménnyel kecsegtetni.

Fákkal, bokrokkal tarkított területen, erdővel szegé-lyezett réteken: a cserkészet nehéz feladat elé állítja a nimródot. És mindkét vadászaton, ha már semmi fur-fanggal nem tudunk a vén kakas közelébe férkőzni: a csalogató hívás alkalmazható! Ehhez azonban csak az kezdjen, aki ezt jól érti, mivel a hamis hang hallatára a kakas hosszú nyakat csinál és a környékről oly gyorsan elnyargal, hogy a golyó sem éri utól!

A dürgés nótájának vannak finom, szinte észrevehe-tetlen árnyalatai. Más a féltékenység, más a kihívás és más a szerelmi ömlengés dala. És mert én nem csak kakast, hanem évente 1—2 bizonyos kakast akartam lőni, ráértem hangversenyüket tanulmányozni. Ez volt a tavaszi hajnalok legizgalmasabb pillanata! Érteni tu-dom azt, ha a vadászláz a szivet torkig emeli és a puska a kézben őrült táncot lejt és érteni tudom azt az öreg vadásztársamat is, akit egy tavaszi dürgésen nyolc ka-kasra vezettem! és ő egyet sem hozott haza!

Legszebb és legöregebb kakasaimat cserkészve, oly-kor hívással kapcsolatban lőttem.

4

Az évek folyamán szerzett tapasztalatokból itt a kö-vetkezőket ajánlom megszívlelésre:

Kíméljük a fiatal legényeket. Ezeké az erő és a jövő. Cserkészeteink a kivert, öreg kakasoknak szóljanak, de az öregeket ne lőjjük ki mind, a területen kell mindig egy-két tapasztalt vezér, aki télen a csapatba verődött családokat vezesse.

A dürgési időszak elején kakast lőni szégyen! Előbb történjen meg a tojók megtermékenyítése, az-

tán szólhat a puska. Középhegyekben ez az időpont ápri-lis 20, havasokon csak május 1 után legyen! Addig érje be a vadász megfigyeléssel és tanulmányozással, ennél szebb, érdekesebb és tanulságosabb iskolát nem fog so-hasem látogatni! Ha a területen csak egy, vagy csak fiatal kakasok vannak, amelyek jó távcsővel a vékony csőrről, a gyönge ívelésű lantról, továbbá a barna test-tollakról könnyen felismerhetők, akkor ez évben mond-junk le a lövésről. A múltban soha sem bántam meg ezt az önfegyelmezést!

A kis kakas szívós legény, gyöngébb lövésre messzi-re elszáll, a vadászra örökre elvész és a róka vagy nyest zsákmánya lesz. Negyven lépésen túl csak a go-lyót illeti meg a szó! A pontosan lövő kiskaliberek cso-dákat művelnek, alig hallható dörejük pedig nem zavar-ja az állományt!

Amint a nagyvad tükrébe nem illik lőni, úgy a kis ka-kas lantjába sem, mivel a hátulról jövő serétcsóva az igazi trófeát: a legyezőt szétzúzza! A kis kakas nem

vasszobor, hanem élő lény, az is fordul, kivált ha tán-cos kedvében van, tehát nyugalom és kitartás a lövésnél! Fönt a havasokon, a csodás hajnalokon, ezeket ne fe-ledd el vadászcimborám!

* A védőerdő szivében, ahol a fenyőket ellepi a szakál-

las zuzmó, ahol állandóan félhomály dereng és a tél még májusban is keményre markolja a rögöt, ott tanyá-Zik a magány és a havasi nagy csönd remetéje: a siket-fajd, a nagy kakas!

Míg kisebb rokona a nagy áttekintésű síkokat kedveli, ő a zárt erdők lakója.

A védőerdők irtásával számuk évről-évre fogy. Ahol ezelőtt 8—10 nagy kakas kelepelve köszöntötte a virra-datot, ott ma már egy sincs, legfeljebb irmag maradt itt-ott belőlük.

Boldog és irigylésreméltó az, aki ott állhat a vihar-verte fenyő közelében és hallhatja a régmúlt itt maradt remetéjének önfeledt, forró vallomásait, amelyekkel a tavaszi hajnalt és annak első sugarait köszönti!

Boldog az„ aki májusi hajnalon ott állhat a havasi er-dő mélyében és hallgathatja a tavaszi zsolozsma halk hangjait!

Boldog az, akinek vadászterületén még szól a nagy kakas!

Mert sokan vagyunk, nagyon sokan, akik most, rügy- fakadáskor, csak a múlt beszédes emlékeiből éldegé- lünk! x

NIMRÓD.

Tolvaj-e az orvvadász?

A szó erkölcsi értelmében igen. Érvényes törvényeink szerint azonban tette nem vonható a lopás büntetőjogi fogalma alá. Két oka van ennek. Egyike magánjogunk sajátosságban, másika pedig a törvényhozás határozott akaratában rejlik. Magánjogunk szerint az élő vad (ha-csak vadaskertben nem tartozik) res nullius, azaz urat-lan jószágot bárki birtokába veheti, okkupálhatja s azt így tulajdonul megszerezheti. Ezt az általános szabályt megszorítja a vadászati törvény (1883. XX.), amikor az uratlan élő vad elejtésének, azaz a vadászatának jogát, mint „a földtulajdonnak elválaszthatatlan tartozékát", fel-tételekhez köti, az arra nem jogosított részéről való va-dászást pedig kihágásnak minősíti és bünteti. Ez tehát annyit jelent, hogy az élő vad maradt uratlan jószág továbbra is, de nem mindenki jogosult azt birtokába venni s így tulajdonul megszerezni! Orvvadász alatt általános értelemben azt értjük, aki a vadászati törvény ha-tározmányai ellenére, tehát tiltott eszközökkel, idegen területen, vagy engedély nélkül vadászik, aminthogy tolvaj az is, aki a vasúti kocsiszakaszban visszahagyott pénztárcát a legnagyobb léleknyugalommal zsebrevágja, vagy aki a kávéházban alkalmas pillanatban elemeli em-bertársának télikabátját! Mind a három tolvaj, de érvé-nyes törvényeink szerint az első vadászati kihágást, a másik jogtalan elsajátítást, a harmadik lopást követett el. Az első esetben a rendőrbiró, az utóbbi két esetben pedig a rendes büntető bíró van hivatva ítélkezni. Lopást az követ el, aki idegen ingó dolgot másnak birtokából, vagy birlalatából annak beleegyezése nélkül azon célból vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonitsa. Teljesen rá-illenék ez a meghatározás az orvvadász cselekedetére, ha ott nem volna az, hogy „másnak birtokából vagy bir-lalatából!"

Itt játszik döntő szerepet magánjogunk, amely sze-rint az élő vad uratlan dolog. Míg uratlan, nem lehet va-lakinek birtokában s így azt, t. i. az élő vadat nem lehet a törvény szerint „ellopni!"

De hogy az élővadnak tiltott elejtése stb. mégis büntet-hető legyen, a vadászati törvény külön meghatározással kihágássá minősíti a cselekedetet.

Mai felfogásunk szerint a lopás és az orvvadászat er-kölcsi jelentőségükre nézve azonos súlyúak. Igazi va-dászember szemében pedig talán még súlyosabb elbírá-lás alá esik az orvvadász cselekedete a csirketolvajénál. De amikor 1883-ban a vadászati törvényt meghozták, az emberben lakozó természetes szenvedélyre voltak figye-lemmel, amely a kísértéssel bizony nehezen tud megküz-deni, különösen ha szaladni látja a nyulat maga előtt, vagy tudja, hogy az őzbak kora hajnalban mindig egy helyre jár. Ezért szabtak aránylag csekély büntetést a kihágás elkövetőire. Szabadságvesztés büntetést pedig csak az szenved el, aki a kiszabott pénzbüntetést nem képes megfizetni.

Vadnak eltulajdonítása azonban lehet lopás is. Ha az elejtett és a vadász által már birtokba vett vadat a bir-tokos beleegyezése nélkül idegen eltulajdonitási szán-dékkal elveszi, lopást követ el, amelyért aztán fogház, vagy börtön is járhat. Pl. aki a hajtóvadászaton meg-lőtt s a körön kívül összeszedett nyulat orcátlanul fel-veszi és azután vele elillan (amire sajnos igen sok az eset), lopást követ el! A bírói gyakorlat a birtokbavétel tényét ilyenkor a hajtóvadászat rendezője által már esz-közöltnek veszi, még akkor is, ha azt a nyulat a vadász, vagy a hajtó kézbe még nem vette. A birtoklási szándé-kot fennforgónak vélelmezik.

Más az eset azonban, ha pl. a megsebzett vad idegen

5

területen esik össze. Az, aki a vadászati jog tulajdonosa tudta és engedélye nélkül viszi el a kimúlt vadat, se va-dászati kihágást, se lopást nem követ el a törvény betűje szerint. Hiszen nem Vadászott az idegen területen, vi-szont az összeesett vadat, mint uratlant vette fel. Ez a nézete Kolozsvárynak, a kiváló magánjogásznak. Az ilyen tett elkövetőjével szemben büntetőjogilag nem

lehet eljárni, csak magánjogokig. A cselekedet ú. i. csak a vadászati jog tulajdonosának vagyonjogát sérti, hisz ő, ha megtalálja a meglőtt vadat, tulajdonába vehette volna, — s ezért magánjogunk a vadászati jog tulajdo-nosát ilyen esetben csak arra jogosítja fel, hogy a vad kiadását s minden esetben kártérítést követelhessen.

Dr. H. H. 0.

EGYESÜLETI ÉLET.

A vadak tilalmi idejének meghosszabbítása Szlovenszkón.

A vadászati védegylet helybeli csoportjának Bratislavá-ban 1927 március 8 -án tar to t t évi közgyű lésén, 45 tag jelenlétében — élénk vita után, — az az indítvány fogad-tatott el, hogy a belügyminisztérium szlovenszkói osztálya a történelmi országok határozata szerint, rendelje el a tilalmi időnek meghosszabbítását az 1927. évben Szlovenszkó terü-letére, és pedig:

1. Őz b a k általános tilalmi ideje nov. 1-től ápr. 30-ig. a) Öz általános tilalmi ideje egész éven át, — őzekben fö-

lösleget kimutató területek (revier) kivételével, s ezt is csak külön kérelemre.

2- N y ú 1 általános tilalmi ideje január 16-tól szept. 15-ig. 3. F á c á n általános tilalmi ideje jan. 16-tól szept. 15-ig. a) Fácántyuk egész éven át, azon fácános kert kivételével,

ahol meg lesz engedve a tyúkokat racionális tenyésztés szem-pontjából kiselejtezni. Szintén csak a terület tulajdonosának külön indokolt kérésére.

4. C s á s z á r m a d á r általános tilalmi ideje jan 1-től augusztus 15-ig.

A nemesvad (szarvas) tilalmi idejének meghosszabbítá-sát legalább 3 évre a kiskárpáti vadászterületek birtokosainak meghallgatása után fogják kérelmezni-

Sürgős felhívás. A V. V. E. tagjai, akik már fel vannak véve a védegyleti

központi vezetőség névjegyzékében és az időközben felvett új tagok valamennyien, feltéve, hogy az előírt tagdíjakat minden év március 31-ig bezárólag hiánytalanul befizetik, részesei úgy a baleset, mint a szavatossági biztosítási szerződésnek, anél-kül, hogy közvetlenül kellene a biztosító társasághoz for-dulniok.

Kérjük tehát az összes helyicsoportokat, mint a tagokat, hogy a tagdíj befizetési kötelezettségüknek kellő időben tegye-nek eleget, nehogy a késedelmeskedés folytán, esetleg helyre-hozhatatlan és nagyon sajnos károsodás érje a tagokat.

Meghívó! A Szlovenszkói Vadászati Védegylet ez évi rendes közgyű-

lését 1927 május hó 22-ik napján délután 2 órakor tartja Tren-csénben. Tekintettel az alábbi napirend fontosságára, kérjük úgy a tagokat, mint az összes helyicsoportok vezetőségeit, hogy e közgyűlésen minél nagyobb számban vegyenek részt, vagy akadályoztatásuk esetében magukat az alapszabályok VIII. feje-zet, 7. pontja szerint, sajátkezüleg aláírt meghatalmazással el-látott megbízottak által képviseltessék.

N a p i r e n d : 1. Alakiságok ú. m.: Elnöki megnyitó, előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása, a Jegyző és titkár évi jelentései. 2. A poprádi kiállítás leszámolása. 3. Pénztári jelentés és jövő évi előirányzat. 4. Alapszabály módosítása. 5. Kiegészítő választás meg-ejtése. Dísz- és levelező tagok választása. 6. Vadvédelem fokozása. 7. Indítványok és javaslatok. Ma a megjelentek száma nem tenné ki a tagdíjukat kifizetett rendes tagok egy harmadát, úgy a közgyűlés egy órával később, tekintet nélkül a megjelentek számára, meg lesz tartva- Esetleges írásbeli javaslatokat 8 nappal a közgyűlés előtt kell a közp. elnökséghez juttatni. A Szlovenszkói vadászati védegylet nevében:

id. Melcsicsky Gyula, ügyvezető alelnök.

Murány-Ratkó és Felsögaram völgyeinek helyicsoport el-nöksége ezen uton adja tudomására a helyicsoport összes t. Tagjainak, hogy a helyicsoport közgyűlése által hozott s éven-kint megújított tilalmi határozat a folyó vadászati évben is ér-vényes és ennélfogva az őzbak vadászata, illetőleg terítékre hozatala csakis május hó 15-én veheti kezdetét. Ennek betar-tását minden vadásztagtárs vadászbecsületére bízzuk. Va-dászüdvvel: Jelšava, 1927 március 17. — J u r e c z k y Nándor, he!yicsoport elnök.

Helyreigazítás. Első számunkban a 10-ik oldalon a kőszáli sas diorámáját nem Kőszeghy, hanem K e r n Péter festette. A tévedés úgy történt, hogy a nyomdában szedés közben a fény-kép, melynek hátán volt a felírás is, — elveszett

Lapunk első száma mindenfelé általános tetszést és megelé-gedést váltott ki. Ránk nézve azonban kellemetlenül hatott az a körülmény, hogy különösen a lap szlovák részébe sok érte-lemzavaró sajtóhiba csúszott be. — A nyomdavállalat nem-csak vállalta, de biztosított bennünket a szlovák résznek pon-tos korrektúrájáról, hangsúlyozván, „úgy ahogy a kéziratban van". Tehát joggal bízhattunk, — sajnos, hogy éppen szlovák nyomda nem felelt meg várakozásunknak. — A lap késedel-mes megindítása hozta magával azt is, hogy annak megjele-nése még rövid időre sem volt már elodázható, — így egyik hiba a másik után következett.

Baleseti biztosításról szóló múlt havi közleményünkbe nyomdai szedés folytán hiba csúszott be, amennyiben a bizto-sítás terjedelme nem 100.000 korona, hanem csak 10.000 korona.

Felhívás valamennyi helyicsoport vezetőségéhez!

Tekintettel arra, hogy utóbbi időben számos tag nem haj-landó tagdíjhátralékát az előző évekre visszamenőleg megfi-zetni, csak oly új tag részére állítunk ki ezentúl tagsági igazol-ványt, akinek sajátkezűleg aláírt belépési nyilatkozatát a helyi-csoport a felvétel iránti ajánlással egyidejűleg a központnak beküldi. Ezen intézkedés azért is szükséges, mert hisz a lap-

Hilbrant A. fölvétele

Vadászlevelek:,,... kapi-iális bikának óriási agan-csokkal ékes feje..."

6

Varga Tivadar, titkár.

szétküldéssel és a biztosítással az egylet a tagokkal szemben oly kötelezettséget vállalt, amely csak kölcsönös szavatosság alapján igényelhető. Az év folyamán, a készülő új alapszabály-nak megfelelő új belépési nyilatkozatokat és új tagsági igazol-ványokat fogunk kiadni. Az új belépési nyilatkozatot minden tagnak alá kell írnia, ez ellenében megkapja az új igazolványt. Új tagok bejelentésénél, kérjük mindig a teljes neveken kívül, a tag állását vagy foglalkozását, lakóhelyét, pontos címét és az esetleges utolsó postát is okvetlenül közölni, különben nem lehet a lapot a tagnak megküldeni s így kénytelenek volnánk a bejelentést okvetlenül kiegészítés végett a helyicsoportnak vissza küldeni, ami csak felesleges munkaszaporítást és posta-költséget okozna. Ezért felkérjük már most a helyicsoportok t. vezetőségét, fordítsanak fokozott figyelmet a pontos tag-nyilvántartásra, mert hisz idegen vagyont kezelvén, felelős-séggel tartoznak annak helyes kezeléseért. A védegylet ne-vében: id. M e l c s i c z k y Gyula, ügyvezető elnök; Koc-m a n n János, ügyvivő; V a r g a Tivadar, titkár.

Lapunk megjelenése alkalmából szerkesztőségünkhöz számos üdvözlőirat és elismerés érkezett. A legmelegebb hangú üdvöz-léseket a védegyleti választmány ülésén felolvastuk. Ezek közül rendkívül lelkesedést váltott ki 0 r b á n Imre főerdész úr nyílt levele, kinek és a többi üdvözletek beküldőinek ez úton is hálás köszönetünket fejezzük ki.

Kivonat. A szűkebb választmány március 16-án tartott gyűlésének

jegyzőkönyvéből. Jelen voltak: Melcsiczky Gyula, Szütsy Lóránd, Stavicky

Ede, Roland J., Dr. H. Halmi, Modrovich Károly, Dr. Rajcsányi, Varga T., Kocman J. urak. Kimentették magukat: Dr. Hanav-sky F. és Boráros urak.

1. Előző ülés jegyzőkönyve felolvastatott és elfogadtatott. 2. A rendes évi közgyűlés f. évi május 22-ére hivandó egybe délután 14 órára Trencsénbe az alábbi napirenddel: 1. Alakiságok u. m. elnöki megnyitó, ügyvivő és titkár évi jelentései. 2. A poprádi kiállítás leszámolása. 3. Pénztári jelentés és jövő évi költség előirányzat jóváhagyása. 4. Alapszabály módosítása-5. A szűkebb választmány kiegészítése, dísz- és levelezőtagok kinevezése. 6. Vadvédelem. 7. Indítványok.

A közgyűlés helyiségéről, valamint a közgyűlésnek a politi-kai hatóságoknál való bejelentéséről a trencséni helyicsoiort vezetősége gondoskodik, amely eziránt átiratban megkereste-tett. 3. A kiállítás leszámolása, illetve az I. vadászkiállítás de-ficitjének szanálása ügyében elhatároztatott, felkérik Dr. Ko-vács L. urat, hogy a védegylet volt alelnöke, Žuffa A. úr köz-vetítésével, megkeresendő a védegylet elnöke Dr. Fábry, hogy Poprádon 1926 július 13-án tett igéretének tegyen eleget. 4. Továbbá kimondatott egyhangúlag, hogy a bratislavai he-lyicsoportnak az apróvad tilalmi idejét az 1927/28. évadban kibővíteni célzó javaslata, kellő indokolás és ajánlással a bel-ügyminisztérium szlovenszkói osztályához felterjesztessék. 5. Valla A. prágai cégnek abbeli kérelmét, hogy a védegylet

élő túzokoknak tudományos célokra való fogása iránti folya-modványát támogassa, mint időszerűtlent a védegylet elve-tette. 6. Szütsy L. választmányi tag és Kocman ügyvivő élesen bírálják a „Vadász"-ban előforduló hibákat, valamint az ere-detinek meg nem felelő fordításokat, nyomdahibákat s a szak-kifejezések pongyolaságát. Követelik, hogy a következő szá-mok kiadásánál ezen hiányok teljesen kiküszöböltessenek. A szerkesztő megindokolja a hibák keletkezését s igéri, hogy mindent elkövet a lapnak kifogástalan megjelenése érdekében. A gyűlés 20 órakor berekesztetett.

Elnökség. A V. V. E. nb. Tagjaihoz!

A „Vadász" első számában több hiba észlelhető és ezek kö-zött szerepel magának a felelős szerkesztőnek „Vadászre-mény" cimű cikke is, amellyel ez, bár azt teljes jóhiszeműség-gel írta meg, kellemetlen félreértésekre adott alkalmat. A kér-déses cikket még megjelenése előtt a szerkesztő az elnökség-nek, vagy a választmány tagjainak még privatim sem mutatta meg s így jelenhetett az csak meg, nagy sajnálatunkra. A tör-téntek miatt intézkedtünk, hogy a jövőben semmilyen cikk előzetes tudomásunk nélkül meg ne jelenhessék.

Kérjük ennek szíves tudomásulvételét: A V. V. E. szűkebb választmánya.

Felhivás! Azon öt helyicsoport vezetőségét, melyek mai napig nem

küldték be a többször sürgetett pontos tagjegyzéket, felkér jük, hogy ezen kötelességüknek haladéktalanul tegyenek ele get, ellenesetben a legközelebbi lapszámban közzétesszük ne veiket. Egyúttal bátorkodunk megjegyezni, ha még ezen fel- hivás sem járna eredménnyel, kénytelenek leszünk az alapsza bály értelmében, a helyicsoportok kizárását a közgyűlésnek javasolni, mivel eljárásukkal lehetetlenné teszik az egyesületi tevékenységet. Elnökség.

A „Vadász" márciusi számában megjelent „Vadászremény" cimü beköszöntő cikkem tartalma miatt éles szemrehányások-ban részesültem. Cikkemet úgy értelmezték, hogy a szlová-kokról kicsinylőleg írtam volna, s ezzel őket megsértettem.

Kijelentem, eszemágában sem volt a szlovákok megsértése, a legőszintébb szándékom éppen az volt, hogy kifejezésre jut-tassam a V. V. E. keretében való őszinte együttműködés biz-tosítását, mivel csak teljesen egyenrangú erők szolgálhatják az egylet nemes céljait.

Tény az, cikkem szlovák fordítása tökéletlen és hiányos, de azt abban a tudatban tettem közzé, hogy a fordító szakszerű és kifogástalan munkát nyújtott.

Sajnálom, hogy cikkem egyeseknél éppen az ellenkező ha-tást keltette és éppen ezért a szűkebb választmány f. é. márc. 22-én tartott ülésén a történtek felett őszinte sajnálkozásomat fejeztem ki, kérem mindazoknak jóindulatú elnézését, akiknél cikkem félreértésekre adott okot.

A s z e r k e s z t ő .

VADÁSZHIREK.

„Szemüveges" róka elnevezés alatt a prémkereskedő a tavasz elején elejtett rókák bundáját érti, amikor az irhában érintetlenül még ott van a téli bunda szőrözete, de a szempillák körül gyűrű alakban már kihullott az apró szőrözet. Ezen prémek kidolgozásuk után rendsze- rint szőrüket hullatják. Aki tehát nyers rókaprémet vesz, jól nézze meg, hogy a kereskedő „okulárés" árúval ne csapja be! ;

A prémárakról. Szlovenszkó és Ruszinszkó prémke-reskedelme Kassán zajlik le. Nemzetközi viszonylatban ez a piac legközelebb fekszik az orosz és lengyel keres-kedelemhez. Másrészt a Kárpátok nemes prémjét, mint természetes piacon, itt hozzák össze a darabszámra ke-reskedők. Viszont a morva- és csehországi prém- és szűcscégek itt fedezik szükségleteiket.

A tényleges kereskedelem megteremtette Kassán a névtelen prémbörzét, amely kivált ezidén szenzációkban bővelkedett. Általában nagyon kevés árú került piacra

és ami évtizedek óta most első ízben történt, a vezető prém: a vidra, lecsúszott az élről, mert az erdei nyest az áralakulatban föléje kerekedett és ezt a pozíciót mind-végig megtartotta. A róka, kivált az utóbbi hetekben, erősen visszament. Egyes lengyelországi kereskedők itt szerezték be azt a szükségletet, amivel a kiselejtezett orosz árút pótolták, avagy kiegészítették. Föltűnően sok róka került ezidén Liptóból piacra, viszont a Sze-pesség semmit sem adott le.

Szenzációt keltett az utóbbi hetekben egy keresett, eddig figyelembe nem vett cikk: a vörös mókus, mely-nek téli gereznájáért 25—30 koronát fizettek és fizetnek. Keresett árú volt a hófehér színű nyúl bőre, kilogramm-ját 30—40 koronával vásárolták. Az őz 12—15 koronát, a nyúl 15, a fiatal csikóbőr 25 és a „glics" néven forga-lomba került holt borjú bőre 25 koronát jegyez darabon-ként.

Mi minden nem kell a divatőrületnek!

7

Pálffy seníor hetvenéves. íd. Pálffy János gróf f. évi már-cius 19-én érte meg 70-ik születésnapját. Ez alkalommal nem-csak a széleskörű rokonság, valamint számos tisztelői, de va-dászbajtársai is melegen üdvözölték. Pozsonyban mindenki előtt rokonszenves és népszerű vadász urat messze vidékről is kalaplengetéssel és vadászriadóval köszöntötték, ami ter-mészetes, mert ő egy közismert és kifogástalan igaz vadász, kinek olyan vadászmultja van, mely csak keveseknek adatott.

Madárvonulás. Február 24-én jelezték az első vadgalambot; február 27-én az első barázda billegényt. Március 8-án men-tünk ki először a hosszúcsőrüeket várni. Az eredmény remé-nyen felüli volt. Nem éppen nagy területen 8—10 drb. sza-lonka húzott szabályosan pisszegve és korrogva. Az első sza-lonkát március 8-án lőtte Varsányi István helybeli kántor-tanító úr Paláston. Vadász üdv! O b e r t h Kálmán, tanító.

Leégett vadászkastély. Hohenlohe herceg tulajdonát képező somogykaszói híres vadászkastély kigyulladt és porráégett. A kár meghaladja a két millió koronát.

A pozsonyi helyicsoport lövészosztálya f. é. április 5-én este 7 órakor a Royal helyiségeiben céllövőversenyt rendez. I. so rozat 3 X 5 lövés 10 körű céltáblára, tét 10 korona, II. sorozat 3 X 5 lövés mozgó céltáblára, tét 10 korona, részvételi díj mindkét sorozatra együttesen 10 korona. Ügy az I., mint II. számnál 5—5 díj lesz kiosztva a legnagyobb egységet elérők között. Vendégek is résztvehetnek a versenyen és szívesen láttatnak. A L ö v é s z b i z o t t s á g .

Szerkesztői üzenetek. Kapitális őzbakot előbb a két szakrovatvezetőnek kell egy-

másközt elintézni. Szarvasképet illetőleg tessék a „Wild und Hund" márciusi

számát megnézni. A beküldött kéziratokat helyszűke miatt csak lassan közöl-

hetjük. Pézsmapatkány elnevezés helyett a fordító állandóan ondat-

ra nevet használt, azért, hogy az által is jelezze, hogy az ál-lat honnét vándorol be hozzánk.

Apróhirdetések. ELADÓ! A poprádi ebkiállításról fönmaradt új kotorék, to-

vábbá egy teljesen új Nimród és Preusz-féle agyaggalamb-vetőgép és 1000 kitünö agyaggalamb kéz alatt eladó. Jurán Vidor, kiállításrendező, Spišska Bela.

Mindénféle madár és vad szakszerű kitömését és preparálását vállalja Szoyka Béla, Dobsina, Főtér 45.

Alkalmi vételek. Önműködő-Winchester sörétes fegyver. Kal. 12, majdnem új

Kčs- 1400.— Bock-fegyver, kakasnélküli, eredeti Anson Deeley szerk.

Krupp acélcsövek. Kal. 20X9.3 mm. 7.5 szeres nagyítású távcsővel Kčs. 1700.—

önműködő Browning-go!yósfegyver 9 mm. Kčs. 1000 — Kakasnélküli-Kruppspeciál-eyectoros fegyver, mindkét cső

cilinder fúrással. Kal. 20, majdnem új Kčs. 1500.— Mannlicher-Schönauer 6.5 mm. 4X nagyítású távcsővel

Kčs. 1350.— Mauser ismétlő-golyósfegyver, cal- Rem. 25, rögtönzővel és

távcsővel Kčs. —.— Bock-fegyver kakasnélküli, Roux-závárzattal. Kal. 14—6 mm.

Vierling Kčs. 600.— Kakasnélküli J. P. Sauer-Holland-Holland szerk., tölténykive-

tővel, Kruppspeciál-csövek, garant. lövés. Kal. 12. Kčs. 2600 — Cim: Bratislava, Köztársaságtér 1. sz. —

Telefon 474.

8