Madarak - NYME Erdőmérnöki Kar: Erdőmérnöki...

Madarak

Emlősök

Kialakulás

• Az emlősök a szinapszidák megmaradt képviselői

• Az első szinapszidákat régebben emlősszerű hüllőknek, újabban nem-emlős szinapszidáknak hívják

Kialakulás

A szinapszidák számos tulajdonságban eltérnek a többi amniota csoporttól

• szinapszida koponya

• mirigyes bőr, amelyben hiányzik a hüllőkre és a madarakra jellemző β-keratin

• nem termelnek húgysavat – urotólikus (urea)

• nincs fejlett színlátásuk (néhány csoportot leszámítva, pl. számos főemlős)

Kialakulás

• Végtagok helyzete

Emlősök

• Ország: Állatok (Animalia)

• Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

• Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)

• Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)

• Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)

• Osztály: Emlősök (Mammalia)

Tojásrakó emlősök (Prototheria) alosztálya – Gill, 1872 • Kloákások (Monotremata) – Bonaparte, 1837

Elevenszülő emlősök (Theria) alosztálya – Parker & Haswell, 1897 • Erszényesek (Marsupialia) alosztályága – Illiger, 1811

(=Metatheria Huxley, 1880) Oposszumalakúak (Didelphimorphia) – Gill, 1872 Cickányoposszum-alakúak (Paucituberculata) –

Ameghino, 1894 Törpeoposszum-alakúak (Microbiotheria) – Ameghino,

1889 Erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) – Gill, 1872 Bandikutalakúak (Peramelemorphia) – Kirsch, 1968 Erszényesvakond-alakúak (Notoryctemorphia) – Kirsch,

1977 Diprotodontia – Owen, 1866

• Méhlepényesek (Eutheria) alosztályága – Huxley, 1880 (=Placentalia Owen, 1837)

Afrotheria öregrend – Stanhope et al., 1998 • Elefántcickány-alakúak (Macroscelidea) – Butler, 1956

• Afrosoricida – Stanhope, 1998

• Csövesfogúak (Tubulidentata) – Huxley, 1872

• Előpatások (Hyracoidea) – Huxley, 1869

• Tengeritehenek (Sirenia) – Illiger, 1811

• Ormányosok (Proboscidea) – Illiger, 1811

• Bibymalagasia[1] – MacPhee, 1994

Vendégízületesek (Xenarthra) öregrendje – Cope, 1889 • Szőrös vendégízületesek (Pilosa) – Flower, 1883

• Páncélos vendégízületesek (Cingulata) – Illiger, 1811

Euarchontoglires vagy Supraprimates öregrend • Mókuscickányok (Scandentia) – Wagner, 1855

• Bőrszárnyúak (Dermoptera) – Illiger, 1811

• Főemlősök (Primates) – Linneaues, 1758

• Nyúlalakúak (Lagomorpha) – Brandt, 1855

• Rágcsálók (Rodentia) – Bowdich, 1821

Laurasiatheria öregrend – Waddell et al., 1999 • Sünalakúak (Erinaceomorpha) – Gregory, 1910

• Cickányalakúak (Soricomorpha) – Gregory, 1910

• Denevérek (Chiroptera) – Blumenbach, 1779

• Cetek (Cetacea) – Brisson, 1762

• Párosujjú patások (Artiodactyla) – Owen, 1848

• Páratlanujjú patások (Perissodactyla) – Owen, 1848

• Tobzoskák (Pholidota) – Weber, 1904

• Ragadozók (Carnivora) – Bowdich, 1821

Emlősök

• Közös jellemzőjük, hogy a nőstények az újszülötteket erre a célra módosult mirigyeik, a tejmirigyek váladékával, tejjel táplálják

• Kloákások: tojással szaporodnak, anya tejmirigyeinek váladékát a szőrszálakról nyalogatják a kicsinyek. (kacsacsőrű emlős)

• Erszényesek: utódok igen fejletlenül jönnek világra. Az erszénybe (hasi bőrredő) kúsznak, majd az itt lévő emlőre tapadva fejlődnek.

• Méhlepényesek: méhben védetten fejlődik hosszabb ideig az utód. Méhlepénnyel kapcsolódik össze az anya és az utód vérkeringése

• Anyaméh fala+ a magzatburok

• Szoros kapcsolat az anyaállattal (ember is)

• Ezen keresztül légzés, táplálkozás

• A megszületett állat fejlettebb, sokszor önálló életre képes

Vázrendszer

Az emlősök testét belső, csontos váz szilárdítja.

• igen sok csontos, és aránylag kevés porcos elemet tartalmaz.

• A csontvázat alkotó csontok száma a különféle emlősfajoknál jelentősen eltérhet, de általában meghaladja a kétszázat, sok fajnál pedig a háromszázat is eléri.

Vázrendszer

• A csontvázrendszer (systema sceleti) tengelyét a gerincoszlop (columna vertebralis) alkotja, amely egymáshoz sok tekintetben igen hasonló, páratlan csontokból, csigolyákból (vertebrae) áll.

Vázrendszer • A végtagok közül az elülső csontjait izmos és

szalagos, a hátulsóét pedig ízületes összeköttetés fűzi a törzs csontjaihoz.

• Az elülső és a hátulsó végtag csontos váza eredendően azonos séma szerint épül fel

• A szabad végtag mindkét esetben övvel (cingulum) kapcsolódik a törzs csontjaihoz, felső részét (stylopodium) egyetlen, középső részét (zeugopodium) két csont alkotja.

• Alsó része (autopodium) eredendően öt ujjra oszlik, ám egyes ujjak redukálódhattak a törzsfejlődés során.

• Végtagok sokfélesége az életmód szerint (ásó láb, úszóhártyás láb, repülésre módosult mellső végtag, stb.)

fej csontos vázát a koponya (cranium) alkotja

• agykoponya (neurocranium)

• arckoponya (splanchnocranium)

• Dentinből álló fogak (Az életmódról a csontozat és a fogazat árulkodik)

Fogtípusok: Metszőfogak – falat leharapása Szemfogak – zsákmány megragadása Zápfogak – táplálék feldarabolása, megőrlése.

• Típusai: ogumós – mindenevők oRedős – növényevők oTarajos - húsevők oRovarevő fogazat : hegyes fogak oRágcsáló fogazat: állandóan növő metszőfogak

Kültakaró

• Hám: több rétegű, elszarusodó laphám, amely folyamatosan lehámlik, és a mélyebb rétegek felől állandóan, pótlódik. Ereket nem tartalmaz. Táplálása az alatta lévő kötőszövetből történik. A mélyebb rétegben helyezkedik el a bőr színét meghatározó festék-anyag.

• Irha: hám alatt. Kötőszöveti réteg. Az irha erekben és idegvégződésekben gazdag, fontos szerepe van a hőszabályozásban

• Irhából erednek a szőrtüszők, amelyben találhatók a szőr vagy hajszállak. A szőrtüszőkbe nyúlnak a feggyúmirigyek, váladékuk a bőr rugalmasságát és folyadékok elleni végelmét segíti elő.

• Bőralja: kötőszövetből és zsírszövetből áll. Vastagsága testtájenként eltérő.

Kültakaró

Kültakaró

Légzés

• A légzési gázok cseréjét a bordaközi izmok, és a rekeszizom mozgása segíti.

• Az emlősök hangadó szerve a légcső felső részén elhelyezkedő gége.

• A tüdőben a léghólyagocskákat találunk.

• A vízi emlősök is a légköri levegővel lélegeznek, az emlősöknek kopoltyúja nincs.

Légzés

Keringés

• Állandó testhőmérséklet!

Keringés

Keringés

Kiválasztás

A szervezetben keletkezett méreganyagok

• Kiválasztása

• Gyűjtése

• Ürítése

Kiválasztás

A kiválasztás tulajdonképpeni szerve

• Vese

Elvezető rendszer

• Húgyvezető

• Húgyhólyag

• Húgycső

Kiválasztás

• Az emlősök kiválasztó szerve a hüllőkéhez és a madarakéhoz hasonlóan az utóvese. A hím állatokban a húgy és ivar utak közösen nyílnak a húgycsőbe, a nőstény emlősöknek külön húgy csöve és hüvelye van.

Az emlősök veséje páros • Bab alakú • Barna, vörös színű • Tömött tapintatú képlet

vese

Egysége a nephron

• Glomerulus

» Filtrátum képződése

• Tubulusok

» A filtrátumból a

hasznos anyagok

visszajuttatása a

szervezetbe

Szaporodás

• váltivarúság

• gyakran ivari kétalakúság

• A méhlepényes emlősök belső megtermékenyítés után létrejött embriója a méhben fejlődik.

• A megtermékenyített petesejtből nem kizárólag az embrió alakul ki, hanem egy része magzatburok lesz, amely az anya méhnyálkahártyájával egy közös szervezet hoz létre a méhlepényt.

• Az emlősök méhe általában kétszarvú, a belek két oldalán helyezkedik el, és a páratlan hüvelybe nyílik.

Szaporodás

• fejlett ivadékgondozás