A DIDAKTIKA TÁRGYA ÉS IRÁNYZATAI

Készítette: Kántor Anita

A didaktika fogalma:

A didaktika, az oktatástan, vagyis az oktatás elmélete, a neveléstudománynak az a részterülete, amely a tanításra-tanulásra vonatkozó törvényszerűségeket, alapelveket tárja fel és írja le.

Elnevezése: - görög eredetű, didaszkó=tanítok

- pedagógiai irodalomban: 1632 óta, Comenius „Didactica Magna„.

Comenius

Orbis Sensualium Pictus.

Oktatáselmélet:

- az oktatás céljának,- tartalmának, - folyamatának, - szervezeti formáinak,- módszereinek - és eszközeinek tudományos kifejtése.

Az iskolai gyakorlat számára meghatározza a szükséges

- ismeretek- jártasságok- viselkedésformák- kompetenciák megszerzésének módjait.

A didaktika alapkérdései

- az oktatás célja- tartalma- követelményei - szervezése - módszerek - eszközök- az intézményrendszer- illetve a pedagógusra vonatkozó nézetek.

A didaktikai gondolkodás két vonulata I.

Normatív felfogás:

Alapja:

a nevelési célmeghatározások, értékekjellemzői:

- elméletileg megalapozott- gyakorlatba nehezen vihető át- hosszabb időszakokra érvényes stabilitás- tanításközpontúság

A didaktikai gondolkodás két vonulata II.

Empírikus felfogás:

Alapja:

a gyakorlati tapasztalatokjellemzői:

- pszichológiailag megalapozott- vitatott kísérleti módszerek- szűkebb területeken érvényesül- tanulásközpontúság

Főbb gondolkodók

Comenius : a „didaktika atyja", az első átfogó didaktikai művek megalkotója, az évfolyam, osztálykeret, tanítási óra feltalálója.

Locke: nevéhez kötődik a „tabula rasa" elmélete, vagyis minden gyermek képezhető, ennek alapja a gyermeki kíváncsiság.

Rousseau: a gyermeki egyéniség és a gyermeki sajátosságok felfedezője. Elve az igazodás a gyermek természetéhez, mivel a tanítás alapja a természetes tudásvágy. A szabad, „természetes", nevelés híve.

Pestalozzi: didaktikai nézetei szerint minden új ismeret az előzőekhez kapcsolódjon, s fontos az emberben meglevő természetes lehetőségek kibontakoztatása.

Kerschensteiner: a társadalmi igényekhez igazodó irányzat képviselője. Eszménye a hasznos ember, „jó állampolgár". Cél az állampolgári nevelés tömeges népiskolákban, felkészítés a társadalmi partnerviszonyra, megoldás a „könyviskola" helyett munkaiskola.

Dewey: is pragmatista felfogású, a hasznosság elvét vallja. A tanulás egy-egy életprobléma megoldására felkészülés, amely gyakorlatias tevékenységeken keresztül történhet.

XX. század

A XX. század elején kialakult reformpedagógiai irányzat a pedagógia gyermekközpontú megújítására törekszik, főként a pszichológia fejlődés-lélektani eredményeire alapozva. A gyermekek önállóságának megvalósítására törekvő iskolai újítások, alternatív iskolák: Új Iskola, Waldorf-iskola, Petersen Iskola, Jéna-terv, Dalton-terv, Winnetka-terv.

Kiemelkedő képviselői: Rudolf Steiner, Maria Montessori, Nagy László, Weszely Ödön.