2005. JÚNIUS

Köszönjük a szép perceket,Amit a Szivárvány szerzett.Azt a sok szép rajzot, képet,Verset, mesét, betûrejtvényt.

Itt az idõ elbúcsúzni, Csipikétõl elköszönni.Szivárvány, ég veled,

Napsugár, köszöntelek!a hosszúmezõi II. B

és Molnár Tünde tanítónõ

Június jelesül tudja, mi a dolga:iskolák kapuit mind lelakatolja.Diáknépet vízre, csónakázni csábít,melegen tûz a nap, késõ délutánig.

Simon Emil

BELLA ISTVÁN

JJÚÚNNIIUUSS

Június, június,a világból ki ne fuss,ábécé és egyszeregy,virágbécé s meggyszeregy.

Ha akarsz látni szépet,rekesszük el a rétet,mint a tenger, nõl, dagadfû-tó és gizgazpatak.

2

3

Minden kicsi

Érzés, tudás tiszta mézegyûlt a szívbe, gyûlt az észbe;betûk hordták: õk a milelkünk arany méhei.Züm-züm, rétet és virágot,bejárták a nagyvilágot,s ma mint hála, mint kiáltáscsordul szívünkbõl az áldás:„ÉLJEN A TANÍTÓ NÉNI!”

Osvát Erzsébet

Éljen minden óvó néni, tanító néni, tanító bácsi!

Jövõnket alakító, szép munkájukat megköszöni, és Isten áldását kéri rájuk

a Szivárvány és a Napsugár munkaközössége.

SZABÓ ZELMIRA rajzai

anagytól

tanul.

CSUKÁS ISTVÁN

EELLÕÕ,, SSÁÁRRKKÁÁNNYY

Elõ, sárkány, elõ, labda,szállj az égnél magasabbra.Gyere, állj be a csapatba,estig ne is hagyjuk abba.

Vár a víz, és vár a partja,vár a nyári rét, a tarka,szívünk boldog, bõrünk barna,ki erre fut, ki meg arra.

KOVÁCS ANDRÁS FERENC

KKIISSAASSSSZZOONNYY HHAAVVAA

Gyermekek ferednek, fickándó menyhalak.Az idõ is csupasz: csigaképpen halad...Csillag hull, homálylik, elkullog a horgász.Gomolygó füzesben csak szúnyograj portyáz...

4

Hány gyerek fickándozik a vízben?Keresd meg a testvéreket növények, állatok

és gyerekek között.5

BAK SÁRA rajzai

KERCSÓ ATTILA

PPIISSZZTTRRÁÁNNGG

Kövek alól, gyökér mögülElõvillan villámgyorsan,Majd eltûnik, mint a kámfor.Hová cikkant, vajon hol van?

Kõ reszket patakfenéken,Hûvös a víz, kristálytiszta,Zúgók alatt habzik, forrik,S belemar a füves martba.

Ez a pisztráng birodalma,És egyedül csak az övé,Langyos vizû, iszap színûNagy folyókra nem cserélné.

Csak a vízcsobogás hallszik,Fenyves csendje a dajkája,Piros pettyeket hord testén,Ez az õ névjegykártyája.

6pisztráng

aranyhal

ponty

harcsaangolna

horog

orsó

zsineg

háló

halász

horgász Kösd összea rajzot anevével!

LÁSZLÓ NOÉMI

VVIIZZEEKK VVIILLÁÁGGAA

Csibeg-csobog a patak,kergetõznek a halak.

Mélybe le és színre fel:fürge halnép mit figyel?

Ami surrog szerteszét:érzi-e a szél neszét?

Amin a nap lépeget:látja-e a kék eget?

Tudja-e, ha döng a part:ki az, aki arra tart?

Mélybe le és színre fel:soha nem felejti el?

7

SZILÁGYI TOSA KATALINrajzai

8

KÁNYÁDI SÁNDOR

CCSSUUKKÁÁSSTTÓÓ

Egyszer régen, amikor mégtöbb volt a hal, mint a horász,és nem volt a folyók menténekkora nagy sürgés-forgás,élt a kicsi csíki Oltban,élt egy csuka, hasonlót mégén sem tudnék kitalálni,hogyha horgászember volnék.Nem is élt, de uralkodott.Õ volt a halak királya:se hálónak, se horognak nemvolt hozzá bátorsága.Nemcsak félték, tisztelték is,mert nagylelkû és kegyes volt:szúnyogon meg moszaton élt,testvérhúsba sose kóstolt.Úszta, járta birodalmátDomokostól le Bükszádig.Védelmezte népét s annak

porontyait és ikráit.De leginkább Tusnád tájánszeretett elidõzgetni,hol a szikla a kis Oltotmajdnem-majdnem megrekeszti.Ha elfáradt, ott pihent meg,ott a víz is, mint a kristály,s a vízbõl is tisztán láttaa fenyõket fönn a sziklán.Ahogy telt az idõ, s õ islassacskán mind öregebb lett,s az úszkálás: föl-le, föl-le,lassacskán mind nehezebb lett,

9

hovatovább mind gyakrabbanbámulta a fenyõfákat.Gondolt egyet, és fõvárostalapított ott magának.„Jó is lesz így, öregedõuszonyaim mit fárasszam,mikor úgyis itt folyik átegész hosszú birodalmam.Igen ám, de épp az a baj:folyton folyik az országom,

és nekem, hogy itt székeljek,folyton-folyvást kell úszkálnom.”Szerencsére jött a tavasz,és a kis Olt úgy megáradt,hogy nem fért át a szoroson,s majd ellepte a fûzfákat.Jött aztán az apasztó nyárnagy meleggel, de hiába,ott maradt a fûzfák között az Olt egy kis darabkája.Csillogott, akár egy kastély,ez kellett a mi csukánknak!Átevickélt a szép tóba,s lefoglalta palotának.És azóta Csukástónakhívja minden vízi s földi,hetedhét országból szoktakodajárni gyönyörködni.Mondják, hogy az öreg csukalemondott a királyságról,s mai napig ott éldegélszerényen a nyugdíjából.

SOÓ ZÖLD MARGIT rajza

10

A RÓKA MEG A RÁKOrosz állatmese

A róka, aki mindig azt hiszi, hogy túljármások eszén, egyszer futóversenyre hívtaki a rákot.

Abban maradtak, hogy a róka a patakpartján fut majd, a rák pedig a vízben. Hát acél mi legyen? Az a palló, ott a közelben.

– Vigyázz! Kész! Rajt! – vezényelt a róka,és már elõre örült, milyen könnyû gyõzel-met arat majd. Nem vette észre, hogy a ráka farka hegyébe csimpaszkodott.

– Szeretném tudni, hogy akar lehagyniengem ez a hátrafele kecmergõ kelekótya!– morfondírozott futás közben.

Végig se gondolta, máris arasznyira volt acéltól. Akkor sarkon fordult, és visszafelébámult. Farka hegye majdnem érintette apallót.

– Még föl sem bukkant – kuncogott. – Itt vagyok, a célban! – felelte a rák, és ví-

gan pattogtatta ollóját.

A M

óra

Kön

yvki

adó

36

6..

. sõ

t tö

bb á

llatm

ese

cím

û kö

nyvé

bõl

11

Kövesd a zsineget, kinek mi akadt a horgára?

Csak egyik árnyék ezé a ráké. Melyik?

1

2

3

4

12

�

�

�

�

�

�

�

SÁRGA

NARANCS

PIROS

ZÖLD

KÉK

LILA

BARNA

Színezd ki a halakat a jelek szerint. Minden horgász nagy halat szeretne fogni.Számozd meg a halakat nagyságuk sorrendjében.

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

� �

�

�

�� �

��

�

�

�

�

�

FOR

RÓ

ÁG

NE

S ra

jza

13

A marosvásárhe-lyi Mûvészeti LíceumI. B osztályának tanítónénije, Nemes Csillafényképes beszámo-lót küldött tartalmasJózsef Attila ünne-pükrõl, amelyet a Bib-liofil könyvesboltbantartottak meg. Csupameglepetés került elõ

a többi nekünk címzett levélbõl is. Küldõik: GödriTünde Erzsébet, Brassó; Tekeres BarbaraZsanett, Parajd; Domokos Dániel, Magyargo-roszló; Matyi Alíz, Körösjánosfalva; BalázsEszter Zsuzsanna, Habi Márk István, BernátPéter, Kovács Anna, Nagyvárad; ProkopBence, Csomortáni Orsolya, Jakab Gyöngyi,Sárosi Áron, Kolozsvár; Kovács Ruben, Vám-falu; András Bernadett Andrea, Lövéte; Fügedy Tamás, Margitta; Bodó Emese,Csíkszentdomokos; Váncza Enikõ, Berszán-Árus Dániel, Gyergyószentmiklós;Szopos Edina, Csíkszenttamás; Bács Szidónia, Étfalva-Zoltán; Balogh Viktória,Szatmárnémeti; Csíki Emese, Csíkszereda; Panari Adél és Hunor, Vármezõ;Szalontai Sándor Márk, Zilah; a székelyhídi, a sárvásári, a mezõtelegdi óvodások;a nagyváradi Evangélikus Óvoda német csoportja; a sárközújlaki I. C; a csíkmena-sági I.; a dési II. E osztály; a tordai T. Murãºanu Iskola I. D; a marosvásárhelyi G.Coºbuc Gimnázium I. C; a gyergyószentmiklósi Salamon Ernõ Líceum I. A osztálya.

Boldog nyarat és vidám szeptemberi találkozást kíván barátotok, a Szivárvány

SSZZÉÉLLEESS AA TTIISSZZAA

Szé- les a Ti- sza, ma- gas a part- ja,Az lesz a le- ány, ki át- u- gor- ja.

Lám, én át-ug- rot- tam, én va-gyok a lány!csiz-mám sem sá-roz-tam,

Keresztes Henrietta,Marosvásárhely

Egy kötelet fektetünk akör közepére, mellette állegy gyermek. „Lám én”-tõl

párt választ, és összefogottkézzel átugorják a kötelet.

ZÁGONI BALÁZS

BBAARRNNIIBBUUSSZZ

Szombat reggel Barni, Anyaés Apa elindultak kirándulni.

Felültek a zöld autóbuszra, az elvitte õketoda, ahol az erdõ kezdõdik, a város pedigvéget ér. Itt volt a buszok garázsa is. Barnisokáig nézte az érkezõ és induló buszokat.Mikor már nem látta õket a fáktól, a hang-jukat akkor is még sokáig hallotta.

Sokat gyalogoltak. Virágot szedtek, sza-mócát kerestek, és két mókust is láttak.De Barni egy idõ után megunta a kirán-dulást.

– Anya, menjünk vissza a buszokhoz.De Apa és Anya tovább akart kirándulni.– Szomjas vagyok! – mondta Barni.– Mindjárt megállunk egy forrásnál, és

iszunk – válaszolt Anya.– Éhes vagyok!– Mindjárt leülünk egy tisztásra, és

eszünk – válaszolt Apa.

14

Pénzérmét rajzoljkörbe, vágd ki – így

készülnek akerekek.

Kettõbe hajtottkartonra rajzold

rá az autó, a buszkörvonalát, vágdki, színezd, vagydíszítsd színes

papírral. Egy pötty

ragasztó elég,hogy ne nyíljon

szét.

– Fáradt vagyok! – mondta Barni.– Mindjárt leterítjük a lepedõt, és pihenünk.Hamarosan megálltak egy kis patak mellett,

ittak és ettek, Apa és Anya leheveredett a fûbe.Barninak elmúlt a fáradtsága, ezért elindultkicsit sétálni. Látott szamócát is, virágot is, deaztán... Nem akart hinni a szemének: egy öregautóbusz állt a fák között. Félig benõtték a bok-rok, piszkos volt, sok ablaka hiányzott, lekopottróla már a festék. Barni odalopakodott, óva-tosan rátette a kezét, és megsimogatta.

– Jaj ez nagyon jól esik!Barni elõször félreugrott, mert nem tudta,

hogy honnan jön a hang. De aztán megintvisszamerészkedett.

– Nem mosnál meg egy kicsit? Barni már szaladt is. A kisvedret belemerítet-

te a patakba, és megmosta a busz oldalát.– Köszönöm. Meg akarod nézni, hogy milyen

vagyok belülrõl?Barni bólintott.– Kerülj a hátam mögé, ott nekem van tá-

masztva egy öreg létra, azon bemászhatsz.

Barninak nagyon tetszett a busz belülrõl, bártele volt szeméttel, száraz levéllel, még egy ma-dárfészek is volt benne. De még megvolt a kor-mánya és a sofõr bácsi széke is.

– Vezethetsz egy kicsit, ha akarod.Barni elkezdte forgatni a kormánykereket.– Hol jártál, amikor még fiatal voltál? –

kérdezte.– A fõtérrõl indultam szombaton és vasárnap.

15

16

Ide az erdõbe hoztam ki az embereket, délutánpedig hazavittem õket. Be jó dolgom volt!

– Itt laktál az erdõ melletti garázsban?– Hát persze. Aztán egyszercsak itt hagytak.

Nem kellettem többet senkinek...Barni megsimogatta a kormánykereket.– Nem akarsz az én buszom lenni?– De, szívesen, adjál nevet nekem. Régen 10-

es busz voltam.

– Most Barnibusz leszel. Szia, Barnibusz!– Barni! Hol vagy, Barni? – Apa és Anya

hangja hallatszott.– Itt vagyok a Barnibuszban!– Hol???Aztán megtalálták Barnit.– Hogy másztál be, édes fiam? – kérdezte Apa.– Várj, Apa! – szólt Barni, és megkérdezte a

Barnibuszt: – Mondd, hogyan lehet kinyitni azajtóidat?

– Nyomd meg a kék gombot! – súgta a busz.Az ajtó halk sziszegéssel kinyílt.– Anya, Apa, képzeljétek, ez az én buszom. El-

neveztem Barnibusznak. Beszélget velem, ésszót fogad nekem.

– Milyen koszos. Hogy kerülhetett ez ide? –morfondírozott Anya.

– Se kerekek, se motor, se székek, egy roncsaz egész – csóválta a fejét Apa.

Barni még egy kicsit sugdosódott a busszal,aztán Apa szépen becsukta az ajtókat, és haza-mentek.

Barni egész héten azt hajtogatta, hogy Barni-

17

busz azt szeretné, ha szépen kitakarítanák. Szombaton seprûvel, szemeteslapáttal indul-

tak kirándulni. Anya ablaktisztítót hozott megrongyokat, és Barni irányításával olyan szépenkipucolták a buszt, hogy öröm volt nézni.

Ezen a szombaton azt súgta Barnibusz a Bar-ni fülébe, hogy nagyon-nagyon örülne, ha me-gint olyan szép piros lehetne, mint régen. Apaazt mondta, hogy ez már túlzás, a festék sokpénzbe kerül, kiváltképp, ha szép piros. De Bar-ni azt válaszolta, hogy inkább nem kér csokiskiflit, sõt az összegyûjtött 8 lejét is odaadja, csakvegyenek piros festéket. Olyan szépen és olyansokáig kérte Apát és Anyát, hogy következõszombaton pirosfestékes dobozzal és ecsetek-kel felszerelve indultak kirándulni.

Mire a nap lefelé indult, a Barnibusz gyönyö-rû piros színben tündökölt. Apa még a két elsõlámpáját is visszaszerelte a helyére.

Barni nagyon boldog volt. Nála jobban csakBarnibusz örült. Tudta, hogy van egy kis gazdá-ja, aki gondoskodik róla, és minden szombatonmeglátogatja. Barni pedig tudta, hogy van egy

szép piros autóbusza, amelyiknek õ a sofõr bá-csija, és amelyik csak rá hallgat. Arra gondolt,hogy pénzt fog gyûjteni, kereket vesz a busz-nak, székeket, új motort, és elmennek együtt azóvodába, beültetik az óvodásokat, az óvó nénit,és elviszi õket kirándulni messze-messze, a ma-gas hegyekig vagy a tengerig. És természete-sen végig Barni fog vezetni.

UNIPAN HELGA rajzai

18

AA GGOOMMBBAAKKIIRRÁÁLLYYLengyel mese

SEBÕK ÉVA fordítása

Volt egyszer egy sûrû, sötét, öreg erdõ. Eb-ben az erdõben temérdek mindenféle gombanõtt. Egyszer elhatározták: királyt választa-nak maguknak. Igen ám, de kit? Tanakodtak,tanakodtak, ki lenne a legalkalmasabb, végülkisütötték, hogy maga az erdész. El is mentekhozzá követségbe, és szépen megkérték,hogy legyen a királyuk. Hanem az erdészcsak a fejét csóválta:

– Köszönöm a tisztességet, de hát nekemegyéb dolgom van az erdõben. Meg aztán túlnagy is vagyok hozzátok.

– Legyen hát a nyuszi a királyunk! – eszel-ték ki a gombák újabb hosszas töprengésután, s megkérték a nyuszit, hogy királykod-jék felettük.

A tapsifüles szépen megköszönte, hogy rágondoltak, de õ sem fogadta el a királyi rangot.

– Én szeretek ugrándozni, futkározni, a

gombakirálynak meg folyvást egy helybenkell állnia, méghozzá egy lábon. S hova te-gyem akkor a másik három lábamat?

Újra összeültek a gombák tanakodni, végülabban állapodtak meg, hogy közülük való le-gyen a király. No, de melyik a sok közül. A ti-nórú? Vagy a rizike? A rókagomba? Vagy akucsmagomba? A csiperke? Vagy a pöfeteg?...Abban megegyeztek, hogy az lesz a király, akilegméltóbb az uralkodásra. De ki a legmél-tóbb?

19

– Én! – kiáltotta a légyölõ galóca. – Senki-nek sincs ilyen gyönyörû, gyöngyös skarlát-kalpagja! És nekem mindenki engedelmes-kedni fog, mindenki tudja, hogy a mérgesgomba – veszedelmes!

– Épp ezért nem lehetsz király! – intették lea többiek a hencegõ galócát.

S ekkor a fák árnyas rejtekében hirtelenmegpillantották a barna sapkás, egyszerû, so-se hivalkodó, halk szavú vargányát, aki min-dig mindenkinek csak örömet szerzett.

– Õ a legméltóbb! – kiáltozták a gombák, ésszégyellték, hogy szerény külseje miatt márelõbb nem gondoltak rá.

Így lett a vargánya a gombák királya.Mindenki örült – az erdész, a nyuszi, a mó-

kusok meg a békák –, minden teremtett léleka sûrû, öreg, sötét erdõben, csak a galócamérgelõdött. Még gyönyörû, gyöngyös kal-pagját is földhöz vágta volna, ha tehette volna.

��������������� �� � � � � � �� � � � �

Õz-láb, csi-per-ke, pe-resz-ke-gom-ba:

��������������� � � � � � ��

� � � �Pety-tyes ga-ló-ca, su-suly - ka - gom-ba:

��������������� � � � � � � � �� � �Vesz-szõ ko-sár-ba szedd be-le sor-ba!

��������������� � � � � � � � �� � �mér-ges, ne szedd le, hagyd a bo - kor-ba!

GGOOMMBBAA--DDAALLVERS-ZENE: GRYLLUS VILMOS

TOMOS TÜNDE rajzai

20

Akár hiszitek, akár nem,újabb tanév végére érkez-tünk. Ebben a hónapban tart-játok az évzáró ünnepélyeket.Számos kis, elsõs barátomtól(akik hozzám képest igazi óri-ások) érkezett saját kezûlegírt levél, és nagyon büszke va-gyok arra, hogy éppen nekem

írták elsõ levelü-ket. Valószínûlegmert érzik, meny-nyire szeretemõket – szeretlek Ti-teket, mindannyio-tokat. Õnekik az el-sõ tanévük soránsikerült meghódí-taniuk az elsõ éslegfontosabb erõ-dítményt a TudásVárából: megtanul-tak írni-olvasni. Ez az elsõ lé-pés a világ meghódítása felé.

Egy ideje igencsak aggód-tam levelezésünk miatt, mertöreg barátom, aki a rólamszóló meséket írta, és akinekleveleimet diktáltam, sajnosbetegeskedni kezdett. Arragondoltam, mi lesz, ha el találmenni a lombhullással, kinekdiktálom majd a Csipike Pos-

táját? Egy kedvesSzerkesztõ Nénifelajánlotta, hogyamíg öreg barátomkornyadozik, szíve-sen válaszolgat le-veleitekre. Ennekbizony igen megör-vendtünk Öregbá-csi barátommal.Mert õt mintha fá-rasztotta volna asok levél írása,

amióta beteg lett. Csak ezt azegy levelet diktálom neki,

Dézsi Tamás, Nagyvárad

Takács Tamás,Nagyvárad

Tatai Csilla, Margitta

21

amit a Szivárványban való közlésremondok tollba. Külön-külön leve-leimet, válaszaimat Kiss Jutka né-ninek diktálom addig is, amíg öregbarátom, Fodor Sándor bácsiegészsége jóra nem fordul. Ha egy-szer majd úgy adódik, hogy egy-általán nem diktálhatok neki leve-let, Jutka néni segít majd nekem,és a Szivárvány olvasói nem ma-radnak leveleim, Csipike Postájanélkül.

Úgy egyébként mindannyian bi-zakodva várjuk a nyarat. Tipetupá-val már aszaltunk szegfûgombát le-vesbe. Most arra készülünk, hogyszamócát, áfonyát, málnát, szedrettegyünk el télire. Aszalni is szok-tunk, de fõképpen fenyõkéregbõl

készült kászúba szedünk a friss er-dei gyümölcsbõl, amelyre aztánvadméh-barátaink frissen gyûjtöttmézet cseppentenek, jó sokat. Kós-toljátok meg ti is, ha tehetitek.Megéri. Igazán.

Így hát Kedves Feleségem, Ti-petupa és a magam számára méghátra van a munka dandárja nagy-vakáció idejére. Ti azonban érezzé-tek jól magatokat, játsszatok sokata friss levegõn, nõjetek-erõsödje-tek-okosodjatok. És mivel márnagy gyerekek vagytok, segítsetekis egy-egy kicsit, amiben tudtok, jószüleiteknek, hadd örüljenek.

Melyhez hasonló jókat,CSIPIKE

Címlap:Bálint Noémi, Szilágyballa;Borbély Lehel, Körtvélyfája;Magyarosi Krisztina, Kend;Suteu Erika, Szászrégen;

Szász Zsuzsánna,Kézdivásárhely.

SZIVÁRVÁNY, kisgyermekek képes lapja. XXVI. évfolyam, 286. szám. Kiadja a NAPSUGÁR Kft. Szerkesztik: ZSIGMOND EMESE fõszerkesztõ, MÜLLER KATI képszerkesztõ. A szerkesztõség postacíme: 401050 Cluj, Str. L. Rebreanu Nr. 58. ap. 28. C.P. 137. Telefon/Fax: 0264/541323.E-mail: napsugar@mail.dntcj.ro Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. A lapok árát a következõ bank-számlára várjuk: Cont RO14RNCB2200000005690001 B.C.R., SUC. CLUJ S.C. NAPSUGÁR -EDITURA S.R.L. Készült a kolozsvári TIPOHOLDING Rt. Nyomdájában. ISSN 1221-776x. Ára 12000 (1,2) lej

Barátosi Levente, Dés

Pap Alma, Nagyzerénd

22

Egy téma, három írás Szabadkáról:

Szombat délután Piri segített édes-anyjának a teregetésben. Egymásután csiptetõzte a ruhákat a kötélre.Észre sem vette, amikor a macska be-bújt a mosott ruhák közé. Kiemelte afarkánál fogva, és kiterítette. A cicahangosan nyávogott, Piri megijedt, éselfutott. Márk Attila

Szombaton Zsófi nagymosásba fogott. Elõbb a fehérnemûket, majd afeketéket mosta ki, majd egy lavórban kivitte az udvarra. Melegen sü-tött a nap. Zsófi teregetni kezdett. Bodri kutya egy fa alatt hûsölt, onnannézte kis gazdáját. Gondolta, õ is segít neki. Odalopakodott, egy ügyesmozdulattal kirántotta a tiszta ruhát. Felseperte vele az egész udvart.

Szegény Zsófi, újra kellett mosson min-dent. Krizsnyák Renáta

Nagyon szeretem az otthoni munkákat,így a teregetést is. Elõször csak a csíptetõ-ket adogattam anyunak. Késõbb már a bu-gyikat, zoknikat is felcsipeszeltem. Megta-nultam, hogy a fehérnemût egymás mellétegyem a szárítóra. Szeretem a kiterítettruhák friss illatát. Papp Noémi

Este van már,minden felnõtt ésgyermek alszik.Este van már,aludj el, hogy nagy erõd legyen.Már nincs fent a nap,csak a hold és a csillagok,csukd be a két kisablakod.

Fügedy Tamás, Margitta

Alexe Alexandra Tünde,Székelyszenterzsébet

Preznyák Erika, Székelyhíd

Koncz Csenge, Csíkszereda

23

KEDVES CSIPIKE!Szeretem a Szivárványt.

Küldök egy rajzot Neked.Már olvastam két mesét,egy verset, tanultam egy já-tékot a Szivárványból. Énmásodik osztályos vagyok amagyar tagozaton. Anya-nyelvem román.

Moarc㺠Ana, Keresztvár

Köszönöm, hogy kitetted a rajzomat. Nagy meglepetés volt, hi-szen anyuka átlapozta a Szivárványt, de nem látta meg. Én is átla-poztam, és hirtelen megpillantottam a rajzomat. Nagyon megör-vendtem, mert nekem ez ajándék volt. A szülinapomra kaptam egy

kis papagájt. Pityunak neveztemel. Nagyon vigyázok rá. Néha rosz-szalkodik, bebújik a homokba, ésszétszórja még a kalitkán kívül is.

Gödri Erzsébet Tünde, Brassó

Dézsi Marcus

Elsõ osztályos tanuló vagyok. Még nem tanultam az összes be-tût, ezért anyukám ír helyettem. Most kaptam meg az elsõ Szi-várványt, nagyon megtetszett, és gondoltam, küldök neked egylevelet és néhány rajzot. Már alig várom a következõ Szivárványt.

Antal Mátyás, Köröstárkány

Tompa Ábel, Kolozsvár

Ber

szán

-Áru

s D

ánie

l,G

yerg

yósz

entm

iklü

sCsipike a kismanó,õ egy erdõlakó.Zöld nadrágja, kék kabátja,minden gyermek a barátja.Az állatokat is szereti,ezért tiszteli õt mindenki.Felesége Tipetupa,õ álmai asszonya.

Kántor Vivien, Hosszúmezõ

Kedvenc dalaik színes-rajzos képe a falon:elsõ lépés a kotta-olvasás felé.

A gyerekek díszítették azálarcosbált hirdetõ óriás-szemüveget.

Zsebekben rejtõznek az Ugri-Bugrik féltett kincsei.

A 12-karú naptárongyermek-munkák jelzik a

hónapokat és rajzjelekazt, hogy kinek mikor

van születésnapja.

A lécekbõl készültrombusz-rácson mindigfriss rajzok pompáznak.

A székelykeresztúriUgri-Bugri Napköziotthonban 3

csoportot 6 óvónõ nevelszívvel-lélekkel, jó ízléssel és

teremtõ fantáziával.