Téli mesék

7/23/2019 Téli mesék

http://slidepdf.com/reader/full/teli-mesek 1/28

Téli mesék

Hárs László: Pehelyke

Fent a tündértiszta légben, fent a légben, fent a kékben, lebbenve a szelek szárnyán,

tündökölve, mint szivárvány, frgó tán!"k tt kerengték a hófehér hó#ehelykék$ %indannyian

habfehérek, de köztük is a legfehérebb a #irinyó Pehelyke vlt, mint egy #i!i kbld$ Lebben&

vlt könny' tán!a, !sengetty' a ka!agása, (égfdrs a hór"há(a ) kis Pehelyke, hó !s"dá(a$ * a

kis #elyhek keringéltek, es&!se##el nem !seréltek, é((el a hld ezüst tükrén, na##al a na#

arany taván nézegette lenge tán!át, hór"há(át mind valahány$ +m alatt"k egyszer é((el a

felh&k gy váltak szé((el, mint a ny-ló függöny szárnya, s felt'nt a föld sötét árnya$ .edve

elszállt Pehelykének, elhalk"lt a kristályének, nem is tán!lt akkr többet, gy megszánta & a

földet, mert mély árnyékban frgva ly sötét és ly mgrva$ Félreült és gndlkdtt: mit

tehetne &, hgy bldg s fehér legyen lent a föld is/ Ha t-z é(et ébren tölt is, kieszeli, mit

tegyen, s hzzá is fg iziben$ 0a(n egy vagy t-z é( telt)e, am-g végül kieszelte, de egy é(en,

mint az álm, elind"lt kék hlds"gárn, és addig ment, mendegélt, m-g a sötét földre ért, sz-nt

vinni a téli é(be, az emberek életébe$ 1mint lengett és leszálltt, öt)hat ki!si gyerek állt tt,

(átszani közébük álltt s a legkisebb felkiálttt:23tt az els& fehér hó már/2 +mde szebb vlt

minden szónál, s édesebb, mint a méhek méze, a kering&, kerget&dz&, els& hónak örvendez&

kisgyerekek nevetése$ .ergették, mint fehér le#két, dédelgették fehér le#lét, 'zték, mint egy

szikrát vet& ki!si fehér !sillagt, s kis Pehelyke örömében ragygtt meg !sillgtt$Hgy

elfáradt végül ennyi (áték "tán, meg#ihenni leszálltt egy embervállra$ +mde alig #ihegett s

üldögélt egy keveset, egy kemény kéz lefri!skázta$ Pehelykének semmire sem vlt többé

ere(e, arra se, hgy lengedezzen vagy másik vállat keressen, libbent kett&t, libbent hármat, s

mint az &szi száradt)fáradt sárga levél, leszállt végre er&tlenül az tfélre$ .is Pehelyke az

tszélen feküdt, gy, mint tavaly télen, s beragygta a mély estét$ .ézbe többé ki se fgta s

nem göngyölte bársnytkba, mint a gyémánt kényes testét$ +mde aki rá#illanttt, minthamesebeli hangt halltt vlna, lágy zenét, rámslygtt:24, be szé# és megható, itt az els&

tiszta hó/2 .is Pehelyke lese#ert kristályteste tt hevert, s tündökletes s"garát szórta egész

é(en át, m-g egy !i#&, mint a végzet, arra (ött és reálé#ett$ *zétlvadt szé# hór"há(a, tt feküdt

!sf sárrá válva, bs latyakban, szennyes lében, feketén a feketében$$$5e a rsszban is van (ó,

arra (árt a Fagyanyó$ Pehelykét ölébe vette, (eges kézzel dédelgette, kristályr"hát adtt rá(a,

ma(d a szél szárnyára ka#ta, s magasba felringatta$ * fent a légben, fent a kékben, fent a tiszta

messzeségben, lebbenve a szélnek szárnyán, tündökl&n, mint a szivárvány, tán!"k ismét !sak kerengték a !sillgó hó#ehelykék$ %indannyian szé# fehérek, de köztük a legfehérebb



Pehelyke vlt, senki más, !s"#a tiszta !sillgás$ Fent fehér lett, mint a te(hab, m-g a földön

sárrá lvadt/ .is Pehelyke mégsem bánta, hgy magát nagy tra szánta, titkn mégis

örvendezett, hgy elhagyta a kék eget, s a földre szállt, ahl láttán a mslygás gy vir"lt ki,

mint a tündökl& szivárvány$ 1ki fent él a magasban, annak bizny mslygni nem szkása$ *

hgy a mslyt (ra nézze, (ra lássa, az els& hó ezért (ön el évr&l évre, zsenge magk, kis

gyerekek s tiszta sz-vek örömére$

*zámmra ismeretlen szerz&: 1 k-ván!si hó#elyhek

1 na# é##en lement, amikr az erd& felett elkezdett esni a hó$6, anyó 7 mndta var( a#ó a

feleségének a nyárfahegyen ), azt hiszem, hlna# fehér abrsznál esszük az egér#e!senyét$

6emskára a bzamez&k fölött kezdenek tán!lni a hó#ihék$) 8yertek, gyerekek 7

!salgatták &ket a szántóföldek ), (ó ám a vetésnek a (ó #"ha hó$ 1z tart meleget a

bzaszemnek, hgy meg ne fagy(n a földben$ 1 fal" már régen el!sendesedett, mire a

hófelh&k daértek fölé(e$) 6, ezt a fal"t megtréfál("k 7 mndták a hó#elyhek$ 7 9eggel maga

se ismer magára, lyan fehérre meszel(ük még a háztet&ket is$0ltak k-ván!si hó#elyhek

is$%essze az ég al(án nagy világsság látsztt$ tt a várs lám#ái világ-tttak, s ezek a

k-ván!si hó#elyhek a várst akarták látni$

) %a(d meglát(átk, hgy megbe!sülnek tt minket 7 mndták a fal"ra, mez&re h"lló

testvéreiknek$ 7 %ég székkel is megk-nálnak, talán hintóba is ültetnek$

1zzal a k-ván!si hó#elyhek elszálltak a várs fölé, s tt leh"llttak a háztet&kre, az "t!ákra, a

terekre$ 1lig várták a reggelt, hgy szétnézzenek a vársban$

5e mire kireggeledett, akkrra a hó#elyheknek beesteledett$ ;öttek a hóhányó m"nkásk,

megk-nálták a havat se#r'vel és la#áttal$ 1ztán rakásra rakták, gy hrdták ki a vársból$

Lektrták a havat a tet&kr&l is, és elsársdva vitték a többi "t!án$ %ire delet harangztak,

l!s)#!s lett a vársi hóbl$ <gy (árták meg a k-ván!si hó#elyhek$



9áks .lára: 1 hóember

tt állt a kert végében #e!kesen, a fgva!gtató szelet sem bánta$ =üszkén viselte

sárgaré#arrát és messzir&l is #irsló !si#kebgyószemét$ Hóna alatt az ó!ska !irkse#r'vel

madári(eszt&re hasnl-ttt$ 5él"tán (ra esett a hó$ 1 hóember megh-ztt a ráta#adóhó#elyhekt&l$ 1 #"ha !sendet távli szárny!sattgás verte fel$ 9igómama élelmet keresett, de

nem talált$ 1 madarak már az "tlsó fagy!s-#te gyümöl!söt is elfgyaszttták a le(t&

vadalmafáiról$ Hiába k"tattak az erd& vad(ai is eleség "tán, a széna elfgytt az etet&b&l, s a

hóle#te, fagytt föld sem re(tegetett már semmiféle ennivalót$ ) %i lesz velünk> ) t'n&dött az

&zike ), ki seg-t ra(t"nk> ) .érdezzük meg a hóembert/ Talán ad valami (ó taná!st ) makgta

a nyla#ó$ 1 hóember alak(a messze kimagasltt a k#ár bkrk közül, sárgaré#arra és

!si#kebgyószeme vir-ttt a fehérségben$ 1z állatk fázósan t#gtak körülötte$ 1 hóember hsszan nézte a !s"#a!snt négylábakat, és seg-tségkér&n frd"lt a na#hz$ 6a#!ska

daküldte legmelegebb s"garát$ 1 hó lvadzni kezdett a ré#a körül, és a ré#a le!ssztt az &z

meg a ny"szi elé$) sztzzatk meg ra(ta ) mndta a hóember$ ) 6ekem már gyse skáig

lenne rá szükségem ) tette hzzá, mikr látta a ny"szi tétvázását$ 1z állatk megköszönték a

váratlan a(ándékt, és elt'ntek az erd&ben$ 1 hóember melegséget érzett a sz-ve körül ) azt

hitte, talán a déli na#sütést&l$ ?(szaka (ra hidegebbre frd"lt az id&$ 1 hóembernek eszébe

("tttak a kert éhez&)fázó madarai, s üzent értük a ha(nali széllel$ ) .érlek, tiszt-tsátk meg ase#r&met a ra(ta maradt magktól ) mndta a madaraknak$1hány feketerigó, !serreg& szarka,

vörösbegy vlt a környéken, mind dasereglett a hóember köré/ *zemezték a sö#r'r&l a

magkat, m-g !sak a #"szta vessz&nyél maradt$ 1kkr felf(ták a tll"kat, és (óllakttan

elre#ültek$ 1 hóember #edig elégedetten #islgtt !si#kebgyószemével$3smét eltelt egy na#$

*üni ballagtt bsan a kert al(án$ ) %iért lógatd az rrdat> ) kérdezte a hóember$ ) Leg"r"lt

a tüskémr&l az "tlsó h"lltt va!kr ) tt állt a kert végében #e!kesen, a fgva!gtató szelet

sem bánta$ =üszkén viselte sárgaré#a rrát és messzir&l is #irsló !si#kebgyószemét$ Hóna

alatt az ó!ska !irkse#r'vel madári(eszt&re hasnl-ttt$5él"tán (ra esett a hó$ 1 hóember

megh-ztt a ráta#adó hó#elyhekt&l$1 #"ha !sendet távli szárny!sattgás verte fel$ 9igómama

élelmet keresett, de nem talált$ 1 madarak már az "tlsó fagy!s-#te gyümöl!söt is

elfgyaszttták a le(t& vadalmafáiról$ Hiába k"tattak az erd& vad(ai is eleség "tán, a széna

elfgytt az etet&b&l, s a hóle#te, fagytt föld sem re(tegetett már semmiféle ennivalót$) %i

lesz velünk> ) t'n&dött az &zike ), ki seg-t ra(t"nk>) .érdezzük meg a hóembert/ Talán ad

valami (ó taná!st ) makgta a nyla#ó$ 1 hóember alak(a messze kimagasltt a k#ár bkrk



közül, sárgaré#arra és !si#kebgyó szeme vir-ttt a fehérségben$ 1z állatk fázósan t#gtak

körülötte$

1 hóember hsszan nézte a !s"#a!snt négylábakat, és seg-tségkér&n frd"lt a na#hz$

6a#!ska daküldte legmelegebb s"garát$ 1 hó lvadzni kezdett a ré#a körül, és a ré#a

le!ssztt az &z meg a ny"szi elé$

) sztzzatk meg ra(ta ) mndta a hóember$ ) 6ekem már gyse skáig lenne rá szükségem )

tette hzzá, mikr látta a ny"szi tétvázását$

1z állatk megköszönték a váratlan a(ándékt, és elt'ntek az erd&ben$ 1 hóember melegséget

érzett a sz-ve körül ) azt hitte, talán a déli na#sütést&l$

?(szaka (ra hidegebbre frd"lt az id&$ 1 hóembernek eszébe ("tttak a kert éhez&)fázó

madarai, s üzent értük a ha(nali széllel$

) .érlek, tiszt-tsátk meg a se#r&met a ra(ta maradt magktól ) mndta a madaraknak$

1hány feketerigó, !serreg& szarka, vörösbegy vlt a környéken, mind dasereglett a hóember

köré/ *zemezték a sö#r'r&l a magkat, m-g!sak a #"szta vessz&nyél maradt$ 1kkr felf(ták atll"kat, és (óllakttan elre#ültek$

1 hóember #edig elégedetten #islgtt !si#kebgyószemével$

3smét eltelt egy na#$



*üni ballagtt bsan a kert al(án$

) %iért lógatd az rrdat> ) kérdezte a hóember$

) Leg"r"lt a tüskémr&l az "tlsó h"lltt va!kr ) #anaszlta a süni$ ) ?s még egy száraz levelet

sem találk/

1 hóember semmit sem szólt, de daadta a két !si#kebgyót$

@s"#a ver&fénnyé vált a világ/ 1 na# nagy nyalábs"garától lvadztt a hótakaró$ %ár !sak

irr)tt akadt egy kis hóflt a dmbldaln$ 1ztán a hóember is ellvadt, nem maradt bel&le

más, !sak a se#r'nyél$

%ásna# a hóember helyén friss hóvirágk b(tak ki a földb&l, a kiránd"ló gyerekek nagy

örömére$#anaszlta a süni$ ) ?s még egy száraz levelet sem találk/

1 hóember semmit sem szólt, de daadta a két !si#kebgyót$

@s"#a ver&fénnyé vált a világ/ 1 na# nagy nyalábs"garától lvadztt a hótakaró$ %ár !sak

itt)tt akadt egy kis hóflt a dmbldaln$ 1ztán a hóember is ellvadt, nem maradt bel&le

más, !sak a se#r'nyél$

%ásna# a hóember helyén friss hóvirágk b(tak ki a földb&l, a kiránd"ló gyerekek nagy

örömére$



3smeretlen szerz&: %ese a Tél a#óról

6agy #elyhekben h"lltt a hó s az erd&t vastag le#ellel vnta be$ 1 zzmarás fák, melyeken

!sak néhány levél maradt, gyémántként !sillgtak a ragygó na#fényben$ %inden !sendes,

néma vlt, !sak #ár veréb és sármány szállt ágról)ágra, hangs !si!sergésükkel fel akarvaébreszteni az alvó természetet$ 1z erd& szélén magánysan állt egy kis házikó, mely körül

%argit és +ks vidáman szánkóztak$ %ind bel(ebb)bel(ebb haladtak az erd&be s már fázni

kezdtek, mikr észrevették, hgy nagyn is messze távztak a szül&i háztól$ 8yrsan hazafelé

igyekeztek hát, de tközben egy f"r!sa kis házat #illantttak meg, mely egészen hóból é#ült,

ablakai #edig átlátszó (égb&l$ ) %ilyen (ó lenne egy ki!sit meg#ihenni, mndtta +kska, ki

nem annyira fáradt vlt, mint k-ván!si, hgy va(n ki lakhatik a f"r!sa házikóban> %argitka

sz-vesen beleegyezett, s lé#teiket a különös ház felé irány-ttták$ 3llend&ké##en köszönvenyitttak be, de rendk-vül megi(edtek, mikr egy hssz szakáll, fehér emberke közeledett

felé(ük$ ) 6e fél(etek, ki!sikéim, szóltt az öreg, én vagyk a hssz szakáll Tél a#ó, ül(etek

le és #ihen(etek meg nálam, mert t"dm, hgy fáradtak vagytk$ 1 gyerekek felbátrdtak e

nyá(as szavak hallatán s örömest #ihentek Tél a#ó házikó(ában, aki nagyn megszerette a

vendégeit, s m"lattatás"kra élettörténetét is elmndta, mit a gyerekek nagy érdekl&déssel

hallgattak$) 6agyn, de nagyn öreg vagyk én, kezdte Tél a#ó, száz meg száz esztend&

nym(a vállamat, azért (ól figyel(etek, hgy megértsétek Tél a#ó beszédét$%ikr a (ó 3stenmegteremtette a világt, még a fáktól is megkérdezte, hgy hl szeretnének élni> ?s

tel(es-tette óha(tás"kat$ T&lem is megkérdezte hát az Ar, hgy hl szándékzm tölteni életem

na#(ait> .-vánságm félig tel(es-tette is, s megengedte, hgy tt legyen hazám, hl örökös hó

és (ég br-t(a a földet$3gen ám/ 5e a (ó 3sten megsa(nálta az itteni gyermekeket, kik shasem

láthatnak havat, (eget s nem ismernék a télnek kedves m"latságait, ha én örökké a havask

rszágában élnék, s meg#aran!slta, hgy az évnek hárm hóna#(át itt kell töltenem$ %st

már magam is beleny"gdtam, látva a vidám gyermekar!kat, amint nevetgélve !sszkálnak a

(égen, s "((ngva szánkóznak a r#gós hóban, s gy örül a lelkem, hgy ezeket a

m"latságkat én szerzem a bldg gyermekvilágnak$ 5e már nem skáig id&zöm itten, mert

közeledik az id&, hgy visszamen(ek az én igazi hazámba, hl örökös (ég van, hl shasem

lvad a hó: tt vagyk én igazán bldg$Ti #edig kedves gyermekek, használ(átk fel a tél

hátralev& ide(ét s az"tán néha gndl(atk Tél a#óra is, ki a viszntlátásig szeretettel fg

gndlni rátk$1 gyerekek szé#en megköszönték Tél a#ó sz-vességét, s gyrsan hazafelé

ind"ltak$0lt mit hallgatni any"skának és a#"skának, mert +ks egész este a Tél a#óról

beszélt$



%argitka #edig könyökére támaszkdva hallgatta +kska beszédét, m-g elálmsdtt$ ?s

álmában is Tél a#óval élt, vele beszélt, hssz fehér szakállát !irógatta és könnyes szemekkel

megsiratta mikr ) az álm szé# világában ) tnak ind"lt Tél a#ó, hgy helyet ad(n Tavaszkirályn&(e tüzes fgatának$



Brdei .ará!sny

Bzen a télen hamar leesett az els& hó$ 6agy, h-ztt #elyhekben esett, #"hán és fehéren$Pi!i, a

kétarasznyi kisfeny& még al"dt$ %ire felébredt, r"há!ská(án észrevette azt a fehér mi!sdát,

mir&l nem t"dta,hgy mi az$ Hideg vlt ki!sit, de szé# és !sillgó/Pi!i l"!feny& vlt, fenn állta 0árisn, a 5eák)kt alatt$ .örülötte állt az egész nagy feny&!salád, l"!feny&k, a rknk:az

erdei feny&k, a #áváskdó ezüstfeny&k, a tiszafák$ Távlabb álldgáltak a többiek: a tölgyeke,

bükkök a gyertyán és a !ser$T&le alig fél fahssznyira egy nagybb, id&sebb feny& figyelte a

szürke eget$ *zé# vlt és kar!s az idegen, ám a sa(át törzséb&l való$ 1 többiek *"dárnak

szól-ttták/ Távlabb, a tisztás szélén laktak a vörös feny&k, erdei feny&óriásk$*"dár

észrevette, hgy Pi!i felébredt$ %egszól-ttta/) Hgy al"dtál > ) kisöreg/) ;ól ) (ól köszönöm,

"dvariaskdtt Pi!i$ .ikandikált *"dár válla fölött a tisztás felé, s aznnal felt'nt neki, hgyma mindenki lyan f"r!sán ünne#élyes$) %ilyen na# van ma > ) kérdezte k-ván!sian

*"dártól/) %a van kará!sny ünne#e ) vlt a válasz/) 1z meg mi!sda > ) érdekl&dött

tvább$) ?n sem t"dm ) felelte *"dár$1 tisztás szélén az egyik erdei feny&óriás elnevette

magát$ Hang(a mély bgással g"r"lt át az erd&n$) Blmesélem nektek/ ?n már sk dlgt

láttamC és t"dm, hgy mi az a kará!sny$1 többi fa elhallgattt$ 6émán figyeltek az erdei

feny&re, aki halkabbra fgta a hang(át és mesélni kezdett$Lent a völgyben, nagy, k!ka alak

k&tömbök állnak$ 1zk a házak$ 1hl sk ház áll egymás mellett: az a várs$ 6agy, magasszl#kn szent(ánsbgarak ülnek a házak között, &k világ-tanak$ 1 vársban, a házak

belse(ében élnek és laknak az emberek$ .ét lábn (árnak, s a fe(ük alatt a váll"kból két ág n&tt

ki, az a kezük$ Tavasszal elszór(ák a szemetet a fák között, nyárn letörik az ágakat, &sszel

gyantát !sa#lnak kis !sere#ekbe$ 3lyenkr mikr a hó esik, az emberek vastag b"ndákat

hznak, meleg !sizmákat, mert fáznak$ Ha kará!sny ide(e közeleg,váll"kra emelik a !sillgó

fe(' baltát, hón"k alá szr-t(ák a bszrkányfgas, hara#ós f'részt, s ki(önnek ide közénk$1

nylánk, szé# és kar!s fiatal(át kivág(ák, elviszik mag"kkal a házaikba, tt feld-sz-tik &ket,

!"krt és aranyztt diót aggatnak a fára$ ?nekelnek és örülnek, sz-nes szalagkkal átkötött

a(ándékt adnak egymásnak$ Hát ez a kará!sny/ 1 szeretet és az a(ándékzás ünne#e$) Bz

!s"daszé# lehet ) sgta Pi!i *"dárnak$1z öreg feny& nem szól többet ) halkan sz"szgtt$ 1

többiek semmit sem kérdeztek, álltak némán, megle#etten gndlkdtak$ 0alahl ) nem

messze ) megzörrent egy)egy bkr, s ezzel együtt f"r!sa, ismeretlen hangk szálltak fel a

tisztásra, bel#ództak a feny&k közé/ 1z öreg feny& felriadt a sz"ndikálásból, s rémülten

sgta a Dtöbbi fának:) %st figyel(etek ) ezek az emberek/?s az emberek kiválasztttak #ár

feny&t )köztük *"dárt is) ezeket kivágták és elvitték mag"kkal$ Pi!i megfigyelte azkat a



f"r!sa nagy valamiket, amiben az emberek (ártak$ 0astagn és sársan ta#adt rá a hó$ 1 f"r!sa

valamik flytatását is látta, de attól fel(ebb már nem t"dta meglesni &ket$ 1hhz #i!i vlt és

!senevész, azk meg tlságsan is hatalmasak$ Blmentek az emberek ) egyedül maradtak

végre a feny&k$ 6émelyikük a #ár(át gyászlta, Pi!i aznban nem sirattt senkit$*"dárt sem$

%egérezte, hgy ennek -gy kellett lennie$ 1z ember hatalmas és felséges ) -gy mndta az öreg

feny& ) ("ttt az eszébe$ 1 tölgyek, bükkök és a !ser halkan ddlni kezdtek egy számára

ismeretlen dalt$ 2h, gyönyör', szé#, !sdálats é($$$2 Lassan a többiek is átvették a dallamt,

együtt énekelt az erdö minden fá(a$ 1 szürke ég erszénye (ra kiny-lt, s a hó !sak h"llt, h"llt

Pi!i vállára$ @sillgó fehér r"hát br-ttt rá/ 1rra lett figyelmes, hgy a többi körülötte tán!l

és örül$ ?neklik azt a f"r!sán szé# éneket:

) 4h, gyönyör', szé#, !sdálats é( $$$

=&sze =alázs



Feny&fák vándrt(a

ékes köd#ára gmlygtt, s mélységes !send ülte meg az erd&t$ %indent vastag hó br-ttt$

5ermedten rskadztak a fák szikrázó fehér, #rémes terhük alatt$ Bgyszerre !sak s"ttgás

támadt közöttük$) 0alaki (ár az erd&n/ ) adta tvább egyik a másiknak$ * a magasabbak már azt is látták, hgy a tlsó erd&szélen hatalmas szál ezüstfeny& lé#ked, s merre elhalad,

nymában elind"lnak a feny&fák$ 3zgattt mzglódás támadt$) %i az> ) kérdezgették öregebb

társaikat a fiatal feny&!skék$) %st ind"lnak a vársba a kará!snyfák ) felelték azk

ny"gdt, méltóságs hangn$ 1 menet egyre n&tt$) %ind(árt ideérnek ) s"ttgta lázasan egy

a#ró l"!feny& a társainak$) Ti gysem kelletek ) dörmögött rá("k egy s"dár, szé# ezüstfeny&$)

Pedig de szeretnék én is kará!snyfa lenni, tt ragygni az ünne#en/ ) sóha(ttt fel sóvárgva

a tör#e l"!feny&$) Te, te !sö##ség, hiszen nem b-rnád az "tat a vársig/ 1z ágad mind letörnea gyertyák alatt/ ) vágtt közbe a g&gös feny&óriás$) Látd, én nem is megyek/ Pedig t"dm,

sz-vesen vinnének, de én nem akark az emberek közé kerülni/1 menet daérkezett elé(ük:

Legelöl hatalmas, mindnyá("knál magasabb, aránys termet' fa haladt$) 1 vezérfeny& )

s"sgták egymásnak áh-tattal a helyükön rstklók$ 1z öregek t"dták, hgy minden

esztend&ben végighalad az erd&n és kiválgat(a az (nnan felnövekedett legszebb szál fákat,

hgy elvezesse &ket az emberek ünne#ére$ 6agy tbzszemével !sak végignézett egyik)másik

feny&fán, er&s ágkar(ával intett neki s az könnyedén, alázatsan daállt a sr végére, s ind"lt atöbbi "tán$ 1hgy a vezérfeny& rá#illanttt a törzsekre, mindegyik fa t"dta már, mi a dlga$ 1

szé#, egyenes derek fák rendre bekerültek a menetbe, a ki!sinyek helyükön maradtak, hadd

er&söd(enek még (öv& kará!snyig$ * a meleg, barna tbz)szem#ár egyszerre !sak

végigsimgatta a sóvárgó kis tör#efeny&t is$1 kis feny& érezte, hgy válik el gyökere a földt&l

s ahgy re#esve dalé#ett társai közé, minden lé#éssel megn&tt egy fe((el$ Agy, hgy mire a

srba ért, már ma(dnem akkra lett, mint derekabb fivérei$ =ldgan nézett vissza a helyükön

maradt fákra, s !sdálkzva vette észre, hgy a g&gös ezüstfeny& fölött elsikltt a vezérfeny&

tekintete s az leha(ttt f&vel, szégyenkezve állt az t mentén$2?rdekes ) gndlta magában a

kis tör#efeny& ), hiszen örülnie kellene/ 6em is akart a vársba menni$$$21 !sa#at kiegészült$

1z "tlsó fákat is elhagyták már a kiválasztttak, s az erd&n tli réten megind"ltak vezet&(ük

nymán, a várs felé$ Hanem a kis tör#efeny& egyszerre !sak gy érezte, elnehezül a sz-ve$

Hirtelen el&resietett a menet legele(ére, s megszól-ttta a méltóságsan haladó vezérfeny&t:)

=!sáss meg, kérlek ) kezdte akadzva$$$s szé#en elmndta neki a szé# szál ezüstfeny&

dlgát$$$hgy & gy látta, a végén mégis!sak elszmrdtt, amiért nem lehet kará!snyfa$



) 1ki nem akar velünk (önni, itt maradhat az erd&n ) felelte halkan a vezet&, s mélyen,

figyelmesen rátekintett$) 5e hátha már megbánta, és mst fá( a sz-ve$$$) szólalt meg (ból

bátrtalan"l a kis feny&fa$ 1 vándrfeny& fölemelte a kar(át, s a légen át a távlból véknyan,

té#ett zkgást hztt "tán"k a szél$ ?s mindnyá(an érezték, hgy a daliás ezüstfeny& s-r$)

1kar(átk mégis> ) kérdezte a szel-d vándr, s &k egyszerre bólintttak valamennyien$ )

1kkr itt megvár("k$?s alig mndta ki, már látták közeledni az erd&szél fel&l, siet&sen, szinte

f"tva a hatalmas ezüstfeny&t$ lyan magas vlt, mint közülük a leger&sebbek$ * ahgy elébük

ért, minden lé#ésnél kisebb lett egy fe((el$ %ire a sr végére lé#ett, már "gyanakkra vlt

!sak, mint a legtöbb(ük$ *zótlan"l igazdtt a (ósz-v' kis tör#efeny& mellé: a váll"k é## egy

vnalba került$) 1kkr hát ind"lhat"nk ) szólt a vezérfeny&, és a menet nekivágtt az tnak$

0idr %iklós



1 kis király beszél& babá(a

1z rszága nagy vlt és hatalmas, de & maga azért nagyn kis király vlt$ Esszevissza nem

vlt több hármesztend&snél$%ikr a trón"sba ültették, alig látsztt ki a fe(e a b-br

#alástból , s a kis fe(e!ské(e ma(d elveszett a gyémántktól ragygó krnában$ Hanem azértkirályhz ill& méltósággal fgadta a rendek hódlatát, fel t"dta emelni a királyi #ál!át, s

helyesl& fe(bólintással intett a miniszterelnöknek, mire az ki(elenté, hgy &felsége

megnyittta az rszággy'lést, mire általáns él(enzés zendült meg$1 kis király azt kiálttta:

2%ama/ Hl a mama>2 Brre az rszágház elnöke kimndá a rendek határzatát, hgy a király

legmagasabb k-vánságára az özvegy királyné régensn&ül rendeltessék a király mellé$1kkr

aztán külön "dvartartást ka#tt a kis király: f&"dvarmestert, f&lvászmestert, kin!stárst és

egy sereg bels& titks taná!sst$ 1 miniszterek mindenna# meg(elentek el&tte, és referáltak neki az rszág álla#t(áról, a hadseregr&l és a haditengerészetr&l, a klóniákról és a markkói

ügy frd"latáról$ 1z"tán (ött az "dvari f&rvs, meg-rta a hivatals b"lletint a király egészségi

álla#táról a hivatals la# számára: !sak az"tán (öhetett hzzá az any(a, a királyné, de annak

is elébb be kellett magát (elentetni a f&"dvarmester által, hgy elfgad(a)e a király>* a kis

király nagy figyelemmel hallgatta végig a miniszterek el&adásait, nem firkálta tele

madarakkal az elé(e tett iratkat, s ha rövid vlt a miniszter el&ter(esztése, mega(ándékzta azt

egy !"kedlivel, amiért is "gyan!sak igyekezett minden miniszter minél rövidebb lenni azel&adásában$Hanem aztán mikr a királyné be(ött a szbába, akkr egyszerre elfele(tette a kis

király, hgy & két világrész fölött "ralkdik, elé(e szaladt, a nyakába "grtt, összevissza

!sóklta, s aztán (átszttak egymással b(ósdit$ 1znban ha a királynénak, a kis király

any(ának magának is lyan nagy teketóriába került a kisfiát, a királyt na#nta meglátgatni,

vlt egy a királynénál is hatalmasabb asszny, aki nem kérdezte a f&"dvarmestert&l, hgy

szabad)e a királyhz bemenni>Bz az a biznys 2fekete asszny2$%ikr valami nagy (árvány

dl egy rszágban, azt szkták mndani: itt van a fekete asszny/1zel&tt aztán nin!s magas

#alta, nin!s bezárt a(tó, nem áll(ák el az t(át alabárds &rök$ =e t"dtt ("tni a kis királyhz

kéretlenül$1 kis király nagy beteg lett$ dah-vták az ágyáhz az rszág legh-resebb rvsait, a

!sdatev& szent hölgyeket: felhrdták a tem#lmk sekrestyéib&l az ereklyéket, hgy

megtartsák a drága életet, mert ennek a kis királynak a ki!siny kezében vlt az egész rszág

(övend& békessége, bldgsága$5e a királyné mst már nem hagyta magát a !eremóniák által

visszatartani$ 1mint a fia beteg lett, darhant hzzá be(elentetlenül, és aztán tt is maradt

mellette é((el)na##al$ á#lta, takargatta, itatgatta enyh-t& szerekkel, gyügyögtette édes

szavakkal, tarttta mesével, s mikr elal"dt a beteg gyermek, akkr letérdelt az ágya elé, és



imádkztt, m-g a beteg föl nem ébredt$.özeledett kará!sny$%inden gyermek, még ha király

is, el&re örül annak, hgy mi a(ándékt hz ma(d kará!sny esté(én számára a ;éz"ska$ 1

királyné azzal biztatta a kis beteg királyt, hgy az & számára hz ma(d a ;éz"ska egy lyan

babát, amely beszélni t"d, elmnd(a magától az egész %iatyánkt$ Bzzel a ke!segtetéssel b-rta

rá, hgy bevegye a keser' rvsságt$?s ez nem vlt hi ám-tás$ 0an egy nagy ezermester, aki

villanyssággal !sdam'veket t"d alktni: Bdisnnak h-v(ák: ez kitalált egy lyan f"rfangt,

hgy ami beszédet az ember elmnd, ami zenét hangszer kiád, azt egy vékny lemez mind

h-ven felfg(a, s ha ezt a lemezt egy arra való gé#be beleteszik, gy hangzik abból a beszéd,

ének vagy m"zsika, mintha egész ember, heged', zenekar vlna benne$ 3lyen babát kész-tettek

a kis király számára, mit kará!sny esté(én a kis ;éz"s nevében kellett neki

megka#ni$@sakhgy azn a na#n már nagyn dáig vlt a szegény kis király$ *e evett, se

ivtt, se nem beszélt, a szemeit is alig nyittta már fel$ 1z rvsk kifgytak minden

t"dmány"kból: erd&mez&n nem termett már lyan gyógyere(' f', ami &t felüd-tse$ .étségbe

vlt esve az egész rszág$ 1 f&várs egész né#e é((el az "t!án sereglett a királyi #alta

ka#"(ában, lesve a h-rt a beteg királyról$ 3lyen vlt a kará!sny esté(e$%eg(ött a beszél& baba$

1 királyné maga vitte azt da beteg fiának: a kezébe tette: itt van a beszél& baba$%egnymták

a re(tett gé#et$ 1 baba elkezdte mndani:2%i atyánk, ki vagy a mennyekben2, végig is

elmndta$ %áskr a kis király, ha a %iatyánkt halltta elmndani, mind(árt összetette a

kezét, s "tánamndta: mst meg sem mzd"ltak az a(kai, a kezeit sem tette össze, nem is

látsztt az ar!án semmi öröm a !sdás baba láttára: leh"nyta a szemeit, és kie(té a (átékt a

kezéb&l$1z rvsk összed"gták fe(eiket, s diák"l kezdtek el beszélni$ 9ssz (el/ %ikr már

az rvsk diák"l beszélnek egymással, már akkr nin!s seg-tség a földön$Bkkr valami

hangs gyermeks-rás hangztt át az ünne#élyes !senden$ 1 s-rás a küls& termekb&l (ött$.i

bátrkdik a királyi #alta ünne#élyes !send(ét ilyen er&szaks za((al meghábr-tani/ ) 6e

bántsátk/ ) mndá a királyné$ ) 1z árvaház a#ró szentei vannak dakünn$ %inden kará!sny

estén a(ándékt szktam közöttük sztani$ %a is fel(öttek$ .inézek magam, miért s-r valamelyik$1 királyné kiment az el&terembe, hl szkás szerint föl vlt áll-tva a #m#ás

kará!snyfa az árva gyerekek számára$Bgy kis #isze a#róság tt bömbölt a kará!snyfa

mellett, a két öklével törülve a könnyez& szemeit$) %iért s-rsz, ki!sikém> ) kérdezte t&le a

királyné$) Hát mikr nem hztt a ;éz"ska semmi kará!snyfiát$1z bizny megesett$ Több

vlt a gyerek, mint a nekik szánt a(ándék: a legkisebbnek nem maradt semmi$) 6, ne s-r(/

%a(d neked is hz a (éz"ska valamit$1zzal visszament a kis király szbá(ába a királyné, s a

beszél& babát, amit a beteg kie(tett a kezéb&l, vette és kivitte a h##n maradt árvá!skaszámára$



?s aztán elnézte, hgy "grál, tán!l, ka!ag és kiabál a bldggá tett ki!sike örömében: mikr

#edig egyszer a !sdababa megszólal és elkezdi: 2%i atyánk, ki vagy a mennyekben/2 ) akkr

egyszerre térdre esik a kisfi, s a többi árva gyerek is mind letérde#el, s kezeiket összetévehalkan mrmg(ák "tána az imádságt$dakünn a #alta ká#lnatrnyában megszólalt a

lélekharang: a haldkló kis király lelkiüdvéért$1 királyné visszatért a beteg kis király

szbá(ába$%ég akkr nem vlt tt senki más, !sak egy imádkzó a#á!a$ 1z rvsk

lemndtak a betegr&l, s elsntak a hát"lsó a(tón$1 kis király tt feküdt, beh"nyt szemekkel

az ágyán, alig #ihegett már$ 1z any(a nevét s"sgta, azt sem halltta már többé$ * amint a

legels& ha(nals"gár, mint egy fényes arany#ászma, besz'r&dött a sz-nes ablaküveg karimá(án

keresztül, davilág-tva a kis király ar!ára, a királynénak gy tetszett, mintha az ar! egyszerreki#ir"lna$ ) 8yermekem/ Fia!skám/ ) s"ttgá a királyné$* erre a hangra egyszerre felnyitá a

szemeit a kis király$ 6em a halál vlt az, hanem álm, életadó édes álm, ami &t elringatá$

Fel"grtt magától fektéb&l, s azt kérdé nagy vidáman fennhangn:) Hát hl van az a beszél&

baba, amit a ;éz"ska hztt> Hadd (átsszam vele/) 3tt van, itt van/ Te magad vagy az/ ) kiáltá

zkgó örömmel a királyné,!sók(aival árasztva el a halálból visszatért gyermekét, szeme

világát$1 fekete asszny eltávztt, a kis király meggyógy"lt$?s az egész né# azt beszéli,

hgy amiért a királyné daa(ándékzta az árva gyereknek a kis király beszél& babá(át,!serében a ;éz"ska visszaa(ándékzta a királynénak az & beszél& babá(át$* amit a né# mnd:

az igaz$



=enedek a#ó kará!snya

.ará!sny el&tti na#kban nagy hóesés kezd&dött és nagyn hidegre frd"lt az id&(árás$ %"ki

a kis mók"s, és két barátn&(e Gs"zsi és Pa"la, a két egér lányka, elhagyták az erd&t, és a fal"

felé igyekeztek, hgy a házaknál keressenek menedéket$ Atközben az öreg, erdei ká#lnamellett haladtak el$) 6e men(ünk tvább/ ) kiálttt %"ki az egereknek$ 3tt lakik =enedek a#ó,

aki nagyn (ósz-v', és egész biztsan seg-t két éhes egérkén, és egy agynfagytt mók"sn/

=enedek a#ó hssz évek óta &rizte a kis ká#lnát$ %ana#ság már nem igen (árt ide senki,

mert a fal"ban szé#, nagy tem#lmt é#-tettek az emberek$ =enedek a#ó mégis meghzta

minden vasárna# a harangt, s akik halltták, gyönyörködtek a kis harang tiszta !sengésében$

1z öreg valami neszt halltt az a(tó fel&l$ ) 6!sak, ki téved ide ilyen télid&ben> ) gndlta és

lám#ásával az a(tóhz ment$ 1 résnyi ny-lásban tt va!gtt a hárm kis vándr$ ) h,szegénykéim, gyrsan gyertek be, hiszen reszkettek a hidegt&l/ ) kiálttt =enedek a#ó$ )

8yertek kedveseim, meleged(etek meg/ =enedek a#ó szegényes körülmények között éldegélt,

de ami(e vlt, azt mindig megszttta a rászr"lókkal$ Agy tett mst is$ .enyérkét mrzsált

elé(ük, te(et meleg-tett kályhá(án$ 1 kis erd&lakók lassan)lassan felmelegedtek, és a kályháhz

közelebb hzódva hálásan néztek az öreg a#óra$ 1z a#ó kedvesen rá("k mslygtt és -gy

szólt: ) 9égen vlt látgatóm itt fent$ gyanis elszakadt a harang kötele, és -gy nem t"dk a

harang szavával a fal"ban lakóknak üzenni$ 6agyn örülök, hgy ti ide(öttetek$6álammindenki mindig sz-vesen láttt vendég$1ztán =enedek a#ó össze!savarta a régi k!kás

sál(át, amelyb&l %"kinak, s a két kis egérnek fészket kész-tett a kályha el&tt$ %egrakta a

kályhát fával$ 1 t'z vidáman #attgtt, kellemes meleg áradt %"kiék felé, akiket az éhség és a

hideg nagyn elfáraszttt$) %i!sda szeren!se, hgy megálltak itt a ká#lnánál/ ) gndlta

%"ki félálmban$ 1ztán mélyen elal"dt, s =enedek a#ó mslygva hallgatta sz"szgás"kat$

1z é(szaka köze#én Gs"zsi, a nagybbik egérlányka felébredt$) Pa"la, %"ki/ ) ébresztgette

halkan társait$ 1rra gndltam, hgy kész-tünk valami megle#etést =enedek a#ónak$ 6élküle

még mindig dakinn fagyskdnánk és éheznénk/) ;ó$ ) mndta Pa"la$ ) .italáltál már

valamit> ) 1zt hiszem, a leg(bban annak örülne, ha (ra meghzhatná a harangt$ ;av-ts"k

meg a kötelet, s akkr megint üzenhet a fal"ba az embereknek$) 6agyszer' ötlet, láss"nk

aznnal hzzá/ ) mndta %"ki$4vatsan nagyn !sendesen, hgy az a#ó fel ne ébred(en,

lázas keresgélésbe kezdtek$Találtak is régi vásznle#ed&ket, melyeket hssz !s-kkra vágva

össze!smóztak$ %st már !sak a haranghz kell kötni/ 1 kötelet !i#elve nem vlt könny'

nekik felmászni a magas lé#!s&kön a trnyba$ 9áadás"l még nagyn !sendesen is kellett

mzgni"k/ 5e ha valaki nagyn akar valamit, az mindig sikerül is/



1 kis állatkák végre felértek a haranghz$ Pi!it #ihentek, ma(d leszedték az elszakadt kötél

maradványát és feler&s-tették az (at$ 1 két kis egér "gyan!sak elfáradt, de %"kinak még

maradt annyi ere(e, hgy kifényes-tse a harangt$) <gy még szebben szól ma(d/ ) mndta

büszkén az egereknek, amikr elkészült a fényes-téssel$ 1mikr =enedek a#ó felébredt,

aznnal észrevette az ( harangkötelet$ %eghatódva néz kis vendégeire$) Hát ez !sdálats/ )

mndta nekik$ 6agyszer' m"nkát végeztetek/ %st végre (ra t"dk a fal"ba üzenni/ ?s

amilyen gyrsan !sak t"d, megka#aszkdik a kötélben és elkezd harangzni$dalenn a

fal"ban nagy a nyüzsgés az "t!ákn$ 1z ünne# el&tti "tlsó órákban még mindenkinek akad

valami vásárlni való(a$ .ará!snyfad-szek, a(ándékk vándrlnak táskákba, ksarakba, a

gyerekek meg még "tl(ára danym(ák rr"kat a kirakatk üvegéhez, hgy meg!sdál(ák a

sk (átékt és a betlehemi fig"rákat$Bbben a #illanatban meghall(ák a !seng& harangszót$

%egle#ve ka#(ák föl a fe(üket, s valamennyien a hegyldalban lév& ká#lna felé frd"lnak$ )

1z öreg =enedek a#ó/ ) kiált(a valaki$) %indnyá(an megfeledkeztünk róla/ ) mnd(ák

egymásnak szégyenkezve$ ) Hiszen lyan régen nem halltt"k a harangszót/ ) védekezik az

egyik (árókel&$ ) %eg aztán messze van az a ká#lna, és a nagy hóban nehéz da("tni/ )

szégyenkezik a blts$ ) ?s mindig lyan sk a dlg"nk/ ) teszi hzzá a #ékmester$ ) 5e mst

kará!sny van, mindnyá(an men(ünk ma a ká#lnáhz és legyen ebben az évben tt az é(féli

mise/ ) (avaslta a tan-tó bá!si$<gy is történt$ 1 gyertyagy(tás, a(ándéksztás "tán a fal" né#e

elind"lt a ká#lna felé$=enedek a#ó az a(tóban áll, hallgat(a a harangszót, amikr felt'nik a

b"ndás, !sizmás sereg, gyertyával, lám#ással$ 6agy öröm tölti el az öreg sz-vét, egyszer'en

nem akar hinni a szemének$) 8yertek, gyertek, lé#(etek bel(ebb ) h-v(a a fal" lakóit, és

szélesre tár(a az a(tót$.öszöntsük együtt a kis ;éz"st, aki ma született/ Hanem a sk ember

nem is fért be a kis ká#lnába$ =enedek a#ó a gyerekek seg-tségével kiviszi a ká#lna elé a

betlehemi (ászlt, benne a kis ;éz"st, %ária és ;ózsef szbrával$1 tiszta égen ragygnak a

!sillagk$ 1z emberek a(kán #edig felhangzanak a kará!snyi dalk és senki nem fázik$ <gy az

é(féli misét a szabadban tarttták meg$3lyen szé# kará!snyra még a legöregebbek sememlékeznek$ =ldgan térnek haza, és =enedek a#ó is bldgan viszi vissza a ká#lnába a

böl!s&t $ %int annak ide(én, =etlehemben, !send és béke van$1 mók"s és a két kis egér a

böl!s& mellett, a #"ha szalmába fészkelte magát és már mélyen alszanak$ =enedek a#ó

mslyg az rra alatt$) 1l"d(atk !sak kedveseim/ ) gndl(a$ ) 1 ti seg-tségetek nélkül nem

lett vlna ilyen szé# kará!snyestém/

Harald *!heel 7 *ibylle ;"ng



1mikr a Tél megrázza a szakállát, h"llani kezd a hó a Földön$ ;an"ár, a Tél közé#s& fia,

kisgyermek krában nagyn irigyelte ezért édesa#(át$ *zerette vlna, ha neki is van valami

hasnló t"dmánya, de ahhz #ersze még mindenké##en ki!si vlt, hgy szakállt növesszen$

%ivel aznban ez a dlg annyira érdekelte, hgy emiatt rengeteget nyaggatta szüleit, a#(a

megengedte, hgy seg-tsen megra(zlni a hó#elyhek mintá(át$

1 kis ;an"ár az ele(én nagyn örült ennek a feladatnak, és rendk-vül ügyesnek bizny"ltC

szebbnél szebb mintákat frmáztt a hó#elyhekb&l$ *kan meg!sdálták m"nkáit, és gyakran

di!sérgették ügyességét$

Hamarsan visznt, gy érezte, a sk di!séret ellenére is, hgy neki ez nem elég$ 1rra

vágytt, hgy hatalmas virágkat ra(zlhassn, óriási ké#eket km#nálhassn$ Fantáziá(a

határtalan vltC lendületes, nagy -veket, ezernyi mintát, alakt ké#zelt maga elé, de hiába,

mert !er"zá(ával !sak a#ró !sillag!skákat lehetett frmázni, amikb&l !sak kis hó#elyheket

t"dtt összeraksgatni$ <gy nem !sda, hgy egy id& "tán már !se##et sem élvezte a m"nkát,

rá"nt, mert szabadságra vágytt$

0lt ;an"árnak egy "nkatestvére és egyben legkedvesebb (átszó#a(tása: %ár!i"s$ vlt a

Tavasz legid&sebb fia$ 6eki #anaszkdtt egyszer m"nká(a "nalmasságáról a kisfi, amikr is

%ár!i"snak hirtelen eszébe ("ttt valami$ .trásztt egy darabig a zsebeiben, végülel&hztt egy !er"zát, #ntsabban egy fél !er"zát, és daadta ;an"árnak$

7 %it kezd(ek én ezzel> 7 kérdezte !sdálkzva a fi$ 7 0an nekem é##en elég !er"zám$

7 T"dm, 7 válaszlta %ár!i"s mslygva 7 de ez varázs!er"za$ ?desanyámé vlt, de

eltörött, és kidbta a szemétbe$ ?n #edig kimentettem nnan, és mst neked adm, mert lehet,

hgy hasznát veheted$

7 1zt mndd, hgy varázs!er"za> 7 kérdezte ;an"ár !sillgó szemekkel$

7 3gen, édesanyám ezzel szktt szivárványt ra(zlni az égre$ Talán te is ra(zlhatnál

szivárványt vele, vagy bármi mást, hisz lyan ügyesen ra(zlsz$

;an"ár megköszönte és zsebre vágta a varázs!er"zát, és !sak este vette el& (ra, amikr

barát(a már hazament$ Bgyedül szerette vlna ki#róbálni, mert félt a k"dar!tól, és szégyellte

vlna magát, ha valami rssz"l sikerül$



.ezébe fgta a kis !er"za!snkt, és meg#róbált vele szivárványt ra(zlni az égre, amint

azt nagynén(e teszi, de hiába #róbálkztt, nem (árt sikerrel$ %ár é##en el akarta ha(-tani a

haszntalannak t'n& eszközt, amikr észrevette, hgy a Földön, a házak befagytt

ablaküvegein meg(elent a szivárvány -ve, #ntsan gy, ahgyan & ra(zlta$

%egörült a felfedezésnek, de nem vlt benne bizts, hgy ez !sak"gyan az & keze

m"nká(a, ezért gyrsan ra(zlt egy kis virág!skát, és !sdák !sdá(ára, ez a kis virág is

rögtön meg(elent a házak ablakain$

I6agyszer', 7 gndlta 7 mst végre szabadn ra(zlhatk, amit !sak akark/J ?s valóban

-gy lett$ Bgész é(szaka dlgztt, és reggelre, mire felébredtek a Földön az emberek, szebbnél

szebb (égvirágk br-ttták be ablaküvegeiket$

Btt&l a na#tól kezdve, a (égvirágk ra(zlása lett ;an"ár kedven! id&töltése, és mindenki,

aki látta, nagyn meg vlt elégedve m"nkáival$

1mikr a Tavasz meghalltta, hgy mi történt, mega(ándékzta "nkaö!!sét egy egész

készlet varázs!er"zával, hgy ;an"ár az & ablakaira is t"d(n mindig (égvirágt



1 hssz, sz-nekben dskáló &sz "tán egyik na#ról a másikra leesett az els& hó$ =ár Gsófi és

.ar!si szülei már kés& este felfigyeltek az "t!ai lám#a fényében #ilinkél& hóra, a gyerekek

!sak reggel vették észre, hgy az egész környék fehér r"hát öltött$ 7 danézz, 1nya/ Bsett a

hó/ ;a(, de (ó/ %a a hó!sizmámban szeretnék az viba menni/ 7 örvendezett .ar!si$ Gsófi is

data#aszttta a két kezét és az ar!át a hideg ablaküveghez, és !sak némán nézte az "t!át$

Talán már az els& hóember é#-tése (árt a fe(ében$ 1 gyerekek villámgyrsan elkészültek, és

rábeszélték any"ká("kat, hgy krábban ind"l(anak el az viba$ 1 nagy!s#rts Gsófi, aki

két évvel vlt id&sebb ö!!sénél, kiszökkent a be(árati a(tón$ Feltekintett, és igyekezett néhány

szállngó hó#ihét elka#ni$ .ar!si #edig nekif"ttt, és egy nagy lendület "tán hatalmasat

h"##ant a hóba$ *zeren!sére nem ütötte meg magát, mert a fehér takaróval br-ttt füvön

landlt$ ?##en elkezdett feltá#ászkdni, amikr valamire felfigyelt$ 7 1nya, gyere ide

gyrsan/ %"tatni akark valamit$ 1nyával együtt Gsófi is dalé#ett .ar!sihz, és arrafelé

néztek, ahva a vastag keszty'be re(tett kezével m"tattt$ 7 Lát(átk> 6ymk vannak a

hóban$ 1hhz a bkrhz vezetnek$ .ar!si kérd&en nézett n&vérére és any"ká(ára$ Gsófi,

aki nagyn élvezte, amikr valami (at tan-thattt kisö!!sének, aznnal rávágta: 7 6y"szi

(árt a ház"nk el&tt, E!si/ =iztsan a havazás el&l akart elre(t&zni, és beb(t a bkr alá$ 7

Bgy igazi ny"szi> 6ahát/ =evihet(ük a ház"nkba is> 1z enyém lehet> 7 és még áh-tzva

hzzátette: 7 6agyn szeretném/ Brre már az any"ká(a válaszlt: 7 .ar!sikám, ez

vadnyl$ 3tt él az "t!án és a közeli mez&n$ %ég miel&tt a kisfi el#ityeredett vlna, Gsófi

kétségbeesetten felkiálttt: 7 5e mit fg mst enni ez a szegény ny"szi> 1 bkrkról már

leh"lltt a levél, a füvet #edig vastag hó takar(a$ és a kisö!!se faggató szemekkel nézett fel

any"ká("kra$ 7 8yerekek/ 3nd"ln"nk kell az óvdába$ 5él"tánra biztsan kiötlünk valami

megldást$ Hamarsan alábbhagytt a havazás, és az viból hazafelé (övet már nem is esett$

1 gyerekek a ház"k elé érve látták, hgy egymást keresztez&, keszek"sza ny"szilábnymk

tark-ttták a hóval takart füvet$ Atközben any"ká("k meg-gérte, hgy valami megle#etés vár

rá("k$ %st benylt a terasz szl#a mögé, és el&hztt egy nagy za!skó ny"szieledelt$ 1gyerekek "((ngva siettek hzzá, és mindketten ka#tak egy)egy kis #hárral bel&le$ 1 bkr

tövéhez öntötték, mert tt látták a legtöbb nymt$ %ég vártak néhány #er!et, hátha a ny"szi

máris belekezd a lakmárzásba, ám hamarsan elkezdtek dideregni, -gy aztán inkább

bementek a házba$ 1z ablakból #róbálták kilesni a ny"szit, de nem láttak semmi m!rgás$

0a!sra el&tt .ar!si megkérdezte: 7 1nya, megnézhet(ük, hgy megette)e már a ny"szm"sz

az ételt> 7 ;ó ötlet 7 válaszlta anya$ 7 8yerekek, b((atk gyrsan kabátba, és hzzatk

!sizmát/ 1milyen !sendesen !sak t"d"nk, kisn"nk a ház elé$



<gy is tettek$ 1mikr a ny"szieledel h'lt helyét találták a bkr alatt, a testvérek

örömükben lelkendezni kezdtek$ 1z étel helyett #i!ike, fekete bgyó!skák d-sz-tették a fehér

havat$ %it gndlsz, mik vltak azk> 1 tél flyamán Gsófi és .ar!si skszr megetette a

ny"szit, és néha még meg is #illanttták$ Persze, ahgy meg(elentek, a fehér fark sz&rg"mó

átiszklt az "t!a tlldalára$ 5e mi)el&tt elmenekült el&lük, rá("k nézett néhány #illanatra$

Bkkr mindkét gyereknek az az érzése támadt, hgy hálával vlt teli a ny"szi két barna

szeme$ K6y"ist 8izella :1z els& hóK



=rzntrz barátságs szbá(ából egy nagy erkély ny-lt$ Bz a #i!i IbirtkJ #ntsan gy

viselkedett, mint a nagy külvilág: ilyenkr télen hssz, !sillámló (ég!sa#k lógtak falé!ein,

kristálytiszta hó fedte minden -zét)#r!iká(át, akár!sak a környez& feny&k krná(át$

1bban, hgy =rzn)trz id&r&l id&re ellenállhatatlan vágyat érzett kiszaladni a (ó meleg

szbából a vak-tóan fehér nagyvilágba, (elent&s szere#et (átszttak az erkélyre látgató

madarak$ 1#a a hidegben va!gó, éhes kis vendégeknek egy (ó nagy madáretet&t é#-tett

nádfedéllel és négy #i!i eresszel$ 7 %en(ünk a madarak "tán/ 7 szólt 1#a =rzntrzhz, és

#ár #er! mlva már r#gtt is a hó a tal#"k alatt$ 1z efféle kiránd"láskat =rzntrz

nem!sak azért szerette, mert a friss leveg&t&l ki#ir"lt az ar!a, meg mert lyan gyönyör' a

behavaztt erd&, és tt lyan (ó hóglyózni, szánkózni, illetve kr!slyázni, hanem azért is,

mert 1#a ilyenkr !sdaszé# történeteket mesélt az erd&r&l és lakóiról: a szarvaskról,

vadmala!król, &zekr&l, n és #ersze azkról a fürge kis mók"skról, melyeket gyakran

=rzntrz is meg!sdálhattt az erd& fái közt$ 1zn a nevezetes na#n 1#a egy (abb

!sdálats dlgra tan-ttta meg: arra, hgyan készül a hóember$ %ind a ketten ki!si, de (ó

keményre gyrt hóglyókat kezdtek görgetni a havn$ I6 hiszen, ebb&l sem lesz egyhamar

hóemberJ 7 s#ánkdtt magában =rzntrz, de amint látta, hgy egyre gyrsabban

növekedik a fehér görgeteg, maga mögött hagyta kétségeit$ 7 @sinál( egy kis gömböt fe(nek/ 7

adta ki az "tas-tást 1#a, és elment beszerezni a kellékeket$ 6em telt bele t-z #er!, és már

készen is állt a hóember, kezében se#r'vel, fe(e bb(án egy ütött)k#tt lábassal, hssz

ré#arral, szénb&l kiraktt gmbkkal, szemekkel és hatalmas mslygós szá((al$ 7 *zia,

=rzntrz/ 7 *zia/ 7 válaszlt vidáman$7 .inek köszöntél> 7 kérdezte 1#a, mi"tán

körbenézve egy árva lelket sem láttt az erd&ben$ 7 @sak visszaköszöntem a hóembernek$

7 6e harag"d( 7 frd"lt 1#a a hóemberhez 7, nem hallttam, hgy köszöntél/ *zerv"sz,

hóember/ 1#a mdrában vlt valami különös, mintha !sak (átszásiból köszönne, s maga sem

hinné, hgy a hóember tényleg megszólalt$ IHiába, a feln&ttek néha ilyen f"r!sákJ 7 gndlta

=rzn)trz$ 1zn a télen =rzntrz igen gyakran meglátgatta a hóembert, aki a barát(alett$ *kat beszélgetett vele$ Bgy szé# na#n 7 vagy talán nem is lyan nagyn szé# na#n 7

azt vette észre =rzn)trz, hgy bár már régóta sütött ilyen szé# szikrázóan a na#!ska, a

hóember mintha kevésbé vidáman mslygna$ 1z ar!án meglvadt a hó, s a szénb&l kiraktt

szá(a széle egy ki!sit lekny"lt$ Pár na# mlva a sz-ne is szürkésre váltztt, #iszks

!s"rgásnymk éktelenkedtek a hmlkán$ A(abb #ár na# mlva a hóember egész alak(a

megrggyant, a fe(ébe !sa#tt ütött)k#tt lábas is félre!ssztt$ 7 *zegény barátm, mi lesz

veled> 7 s#ánkdtt na#ról na#ra egyre kétségbeesettebben =rzntrz, és nagy igyekezettel #róbált seg-teni a barát(án$ 1z erd&ben található kisebb)nagybb hók"#a!kból szerzett hóval



ta#asztgatta a sebeket$Hamarsan a nemrég hatalmas fehér óriás egy #i!"rka szürke

hók"#a!!á lvadt, melyb&l a szm(as erdei tala(ra egyre s'r'bben !se#egett a kristálytiszta

v-z$ =rzntrz nagyn elszmrdtt 7 8yere, =rzntrz, sétál("nk egyet ebben a gyönyör'

tavaszi id&ben/ 7 invitálta 1#a lyan lelkesen, hgy nem lehetett ellenállni$ 1 hó elt'nt az

erd&b&l, mindenfelé friss zöld rügyek d"zzadtak, #attantak$ Tényleg gyönyör' vlt a tá(, !sak

hát$$$$ 1#a szándéksan a hóember felé vette az irányt$ 1ddigra már egy marknyi hó sem

maradt bel&le$ 7 %ár nin!s hóember 7 (elentette ki =rzntrz hatalmas gmbó!!al trkában,

el!s"kló, s-rós hangn$ 7 5ehgy nin!s/ 7 (elentette ki határzttan 1#a, és már mentek is a

hóember h'lt helye felé, ahl bizny !sak egy nedves kis tó!sa állt$ 7 Hl van hát> 7 kérdezte

=rzntrz$ 7 Hát tt, nézd !sak meg (bban/ 7 1#a a nedves erdei földre m"tattt$ 1

krhadt avarból hóvirágk d"gták ki óvatsan szé# kis fe(üket$ =rzntrz ám"lva nézte a

gyönyör' virágkat, m-gnem az egyik megszólalt: 7 *zia, =rzntrz/ =rzntrz hirtelen

megle#etésében és örömében nem is válaszltC kérd&en nézett 1#ára$ 7 .öszön( vissza

szé#en, ahgy illik/ 7 és ezttal 1#a nem (átszásiból beszélt$ 7 *zia/ 7 üdvözölte "dvariasan

és vidáman =rzn)trz régi barát(át$$$ az életet$ KGeke László: =rzntrz, a Hóember és a

TavaszK



Pataki Bdit: 8erli!e tthna

1 vihar kidöntött egy hatalmas öreg fát$ 9e!segve)r#gva d&lt el a törzs, estében összezzta

a szmszédkat, maga alatt a kisebb bkrkat, de széttöredeztek, messzire rö#ültek sa(át ágai,

gallyai is 8erli!e é##en na#i élelemszerz& kört(án (árt, mikr a szélvész kitört$ *zegénykismadár alig talált egy ki!si menedéket egy idegen fa takarásában, már a világra zd"lt a

felh&szakadás$ 8erli!e ázttan, sérült szárnya!skával vészelte át az égihábrt, és a#ró

felrö##enései között inkább a földön bi!egve ind"lt vlna haza, tthnába$ 1 környékre sem

ismert rá$ 1 fészkét évek óta tartó fa a földön hevert, s rm(ai között 8erli!e s-rva találta meg

sa(át szétszóródtt tllait, #ihéit$ Ha(léktalanná vált$ %ikr a veszteség els& fá(dalma "tán

magáhz tért, annak örült, hgy fiókái már kirö##entek, &ket nem érte sérülés$ Pár(át

nemrégen vesztette el, rá sem szám-thattt, hgy fészküket közösen é#-thessék fel (ra$Blind"lt, hgy ( tthnt keressen$ 7 3de te nem férsz be/ 7 !siri#eltek lármásan a verebek$ 7

%i is a fe!skék fészkébe b(t"nk, nekik gyse lesz rá szükségük hóna#kig$ 7 6em t"d("k,

hgy ("ttt eszedbe nál"nk keresni menedéket 7 kárgtak a var(ak$ 7 *érült a szárnyad, "gyan

hgyan re#kednél fel ekkra magasságba> 7 %i nyárn a földön fészkelünk, m-g a fiókák

ki!sik 7 szóltak a fá!ánk 7, kés&bb visznt a !s"#asz faágakn hzz"k meg mag"nkat$

8yere, megférsz közöttünk/ 8ili!e s-rva sántikált)re#kedett tvább, sa(át kis fészke nélkül

elké#zelni se t"dta életét$ T"d(átk)e, mekkra fá(dalm az, ha az ember gyereke akala#á!!sal a szög fe(e helyett sa(át körmét talál(a el> 0i!"ska fel(a(d"lt, ma(dnem rd-ttt, de

aztán !sak sziszegve rázta lilára sz-nesült körmét$ Hárm kisö!!se: =álintka, 5anika és

5ávidka seg-tségre készen figyelte minden mzd"latát$ 0i!"ska ma azt tan"lta az isklában,

hgyan kell madáretet&t kész-teni$ =üszkén hzta haza sa(át m'vét, hgy ablak"k elé

függesszék$ ?desa#a seg-tségével mst öten láttak hzzá, hgy madárdt is kész-tsenek$ Ha

er&s tél lesz, nagy faggyal, sk hóval, bizny néhány madárka megsérülhet, fészke

megsemmisülhet, s &k emberi gndskdásra szr"lhatnak$ .iderült, hgy dt is lyan

könny' kész-teni, mint madáretet&t$ *&t, itthn könnyebb is, mert mindenki seg-tett, hgy a

négy ldalt összeszegezzék, al(át)tete(ét rászerel(ék, s miel&tt a másik ablak alá felakaszttták

vlna, még ki is bélelték f'rész#rral, frgá!!sal, régi r"hadarab(aikkal$ 5anika kin&tt

keszty'(ét hzta, 5ávidka ly"kas zkni(át, =álintka meg a rágtt fül' sa#kát, amit ö!sikéi sem

örökölhetnének t&le$ 0i!"ska a nagy dteremtésben még sa(gó körmér&l is megfeledkezett$

8erli!e el&ször megi(edt a za(s gyerek!sa#attól, de aztán észrevette, hgy a madáretet& alatt

néhány szem magva!ska a földre h"lltt$ daóvatskdtt, sa(gó szárnya!ská(ával takargatta

magát$ lyan mhón esett neki a finm falatknak, hgy a nagy !sendre is !sak akkr figyelt



fel, mikr már két #i!i markban fgly vlt$ 7 6ézzétek !sak/ 7 "((ngtt fel =álint$ 7 3tt van

a madárd els& lakó(a$ 7 1z els& madárd lakó(a 7 mslygtt ?desa#a$ 7 Ha & beköltözik,

másik dt is kell kész-tenünk, hgy legyen tartalék$ 7 *zegény gerli!ének véres a szárnya/ 7

simgatta meg 0i!"ska az els& (övevényt$ 7 %ilyen svány/ %a(dnem üres a begye/ gyan

mikr evett "tl(ára> 7 vették körbe mindnyá(an a kis viharvert menekültek$ 8erli!e el&ször

kétségbeesetten verdesett sérült szárnyával is, aztán, mikr el&ször a madáretet&höz tették,

ma(d #"ha d(ába, megny"gdtt: ezen a télen már biztsan nem lesz ha(léktalan$



=akó +gnes: ."tyaszánn

?vi meg Tü!si szánkót ka#tt kará!snyra$ %ás a(ándékt is ka#tak, #ersze, de a szánkónak

örültek a leg(bban$ *zé# szánkó vlt az/ Pirs, fényes/ 1 tal#án !sak gy szikráztt a

vasalás a kará!snyi gyertyafényben$ ?vi vis-tva hasalt rá, amint meglátta$ 1 #irs szánkótselymes fény', #irs zsinórn hzhatta vlna a hóban bárki, ha 7 lett vlna hó/ 5e a szösz

t"d(a, mi történt ebben az esztend&ben az id&(árással/ @sak (öttek)mentek nagy l"stán a

hófelh&k keletr&l ny"gatra meg vissza, nem szállingált a magasból egy gmbst'nyi hó#ihe

sem$ 0lt már hósa#ka, hó!i#&, #rémes keszty', szánkó is, é##en !sak hó nem$ Pedig de

várták/ Per!enként kik"kkantttak az ablakn: havazik)e> 5e a fák feketén és !s"#aszn

dideregtek a nagy kertben$ ?vi végül is el"nta a várakzást$ Esszeszedte a babaszennyest, és

nagymsást rendezett a fürd&szbában$ %ár estébe ha(ltt az id&, amikr Tü!si dörömbölnikezdett a fürd&szba ablakán$

7 Ha nem nyitd ki az a(tót 7 kiabálta 7, akkr nem mndm meg neked, hgy esik a hó/

7 Hó/ 7 vis-ttta ?vi, s már nyittta is az a(tót$ 7 1zt mndd, hó van a kertben>/

7 *&t mindenütt/ 7 (elentette Tü!si$

*zaladtak az ablakhz$ 5e alig vetett ?vi egy #illantást a kertre, mérgesen ka#ta !s-#&re a

kezét$

7 %iért mndtad, hgy hó van, amikr egy mak"la hó sin!s>/ Tü!si meghökkent$

7 6in!s>/

7 6in!s bizny/

7 6ahát/ Pedig a tévéh-radós meg-gérte/ 7 kiálttta felhábrdva$ 7 =e!sületszavamra azt

mndta, hgy várható/

7 Hát akkr vár("k/ 7 ?vi danymta rrát az ablaküveghez, de nem havaztt még akkr

sem, amikr nagyany" beszólt a szbába:

7 0a!srázni/

?s akkr sem havaztt, amikr lefektette &ket$ ?vi engedelmesen beh"nyta a szemét, de

Tü!si maka!s"l ült az ágyban, és várta a havat$

7 6a nééééézd/ 7 szólalt meg egyszer !sak a nagy !söndben$ 7 @s"#a fehér a kert/

?vinek kirö##ent szeméb&l az álm$ Feltérdelt az ágyban$

7 Bz hó, Tü!si/ Bz hó/ 7 *zá(ára nymta a tenyerét, nehgy nagyany" meghall(a a

szmszéd szbában a nevetését$ 7 Hó/ Hó/ Hóóóó/$$$



7 Hó>/ 7 vis-ttt Tü!si, azzal fél lábn meg két lábn "grab"grálni kezdett az ágyban$ 7

6em ha)z")dóóóós a té)vé)h-)ra)dóóóós/ 6em ha)z")dóóóós a M

7 %arad( !söndben/ 7 #isszegett i(edten ?vi$ 7 3lyenkr már nem szabad az ágyban

"grálni/ Hát t"dd/ 3de figyel(/ 7 sgta$ 7 1#" azt mesélte, hgy az eszkimók k"tyaszánn

"taznak/

7 ;ééééé/ 7 bám"lt el Tü!si$ 7 %ilyen lehet az>

7 Hát lyan, hgy egy nagy, fehér k"tyát befgnak a szánkóba, és "taznak$

Tü!si tö#rengve nézett maga elé$

7 Te/ 7 mndta nagy skára$ 7 Hát é##en nekünk is van szánkónk/

7 ?s nekünk is van k"tyánk/ 7 k"n!gtt ?vi$

7 1kkr fg("k be a szánkóba/

7 5e a mi Hekink nem igazi nagy, fehér k"tya ám 7 sgta aggdalmasan ?vi, mire Tü!si

legyintett$

7 6em ba($ %i sem vagy"nk igazából eszkimók$

Bz igaz vlt, és lyan, amin (ót lehetett nevetni$ ?vi nem is ragaszkdtt tvább a nagy

fehér k"tyáhz, megelégedett Hekivel$

%ásna# reggelre vastag hótakaró feküdte meg a kertet$ ?vi meg Tü!si nagy h"rrával

rhant ki a házból$ grálva ta#sták a r#gós, friss havat$ .ihzták a szánkót is #ersze$

?vi dah-vta Hekit$

7 3de figyel(/ 7 mndta neki$ 7 %st gndld azt, hgy szé#, nagy, fehér k"tya vagy, és

légy sz-ves, áll( ide a szánkó elé, mert befg"nk/

6em t"dni, hgy mit gndlt Heki, lényeg az, hgy két k"rtát vakkanttt, és hagyta, hgy

?vi a szánkó elé t"szkl(a$ 1zt is engedte, hgy nyaksz-(ára er&s-tse a #irs zsinórt$

7 <gy$ %st #ntsan (ó 7 álla#-ttta meg Tü!si, azzal ráültek a szánkóra$ Blöl Tü!si 7

kezében egy vékny vessz&!skével 7, mögötte meg ?vi$

7 8y-, te/ Heki/ 7 adta ki a #aran!st Tü!si, de Heki nem mzd"lt$ 8y-, te/ 7 biztattaTü!si lelkesen, és a leveg&be s"hinttt a vessz&!ské(ével, ám Heki !sak a farkát !sóválta, és

türelmesen álldgált$

7 0ár(/ 7 kiálttt ?vi$ Bl&ktrt a hó alól egy fadarabkát, s (ó messzire ha(-ttta$ 7 Fgd

meg, Heki/ Fgd meg/

Hekinek aznban semmi kedve sem vlt fadarabkák "tán szaladgálni$ 6yelvét lógatva

visszanézett ?vire$ 1kkra #árafelh&t eregetett ki a trkán, akár egy mesebeli tálts #ari#a, de

!sak a farkát !sóválta és nevetett, és nem mzd"lt$



7 Agy látszik, az ilyen szánkázáshz mégis!sak az igazi, nagy, fehér k"tyák értenek/ 7

mndta lehangltan ?vi szinte abban a #illanatban, amikr a szmszédék fekete !i!á(a elf"ttt

a bkr el&tt$

1 szánkó váratlan"l nagyt ránd"lt$

7 Tüüü!siiii/ 7 vis-ttt ka!agva ?vi$ .a#aszkd(/ 7 ?s & maga is ka#aszkdtt vlna

vlna, de nem vlt mibe$ 1 szánkó valósággal kirö#ült alóla$ ?vi nevetve hem#ergett a

hóban, és nagy hangn biztatta Tü!sit: 7 ;ól ka#aszkd(/ Halld>/

Tü!si ka#aszkdtt is, és közben gyans, vékny hangn ezt vis-ttta:

7 3de néééézz/ %ilyen gyrsan t"dk szánkózni//// <gy$$$ !sak én$$$ t"dk$$$

?vi sikngva "grált egy hób"!kán$ Blöl a fekete !i!a f"ttt, "tána Heki, és a szánkó re#ült,

mint a #aran!slat$

7 <----gy$$$ !sak ééén$$$ t"dk$$$ ---gy !sak éééén/ 7 vis-ttta Tü!si$

1 következ& #illanatban ?vi megdermedt$ 1 szánkó "gyanis 7 #ntsan egy ala!sny

t"(abkr fölött 7 a leveg&be emelkedett$ Tü!si #edig, valóságs re(tély, elt'nt$ Bközben a

!i!a felf"ttt az e!etfára, s #anaszs nyávgásba kezdett az egyik hóle#te ágn$ Heki dühösen

"gatta a fa alattC de a szé# #irs szánkón nem ült senki$ ?vi i(edten nézett szét$ %indenütt hó

és hóC és megvan a !i!a is, a szánkó is, Heki is, !sak Tü!sit nem látni sehl/

7 1#""""/ 1ny""""/ 6agyany""""/ 7 vis-ttta ?vi, de nem a ház felé f"ttt, hanem el&re

a szánkónymn$ 7 1 t"(abkr el&tt szi#gva megállt$

7 6aaa/ 7 mndta méltatlankdva a t"(abkr$ 7 Legyél sz-ves, hzzál már ki innen, mert

fázik a lábam/

?vi óvatsan széthzta a bkr ágait, s kirbbant bel&le a ka!agás$ 1 bkr zöldes

belse(ében, akár egy #irs rr, ma!kór"hás manó: Tü!si ült$

7 gye, milyen (ól t"dtam szánkózni> 7 kérdezte, miközben gyanakdva figyelte ?vit$

7 @s"da gyrsan/ 7 ismerte el ?vi, és kirángatta Tü!sit a bkrból$ %ialatt leveregette róla

a havat, Tü!si a fe(ét rázva -gy szólt: 7 5e azért ez a Heki mégsem ért a szánkózáshz$ 1zt !sak az igazi nagy, fehér eszkimó

k"tyák t"d(ák igazán$ Blhiszed>

7 Bl 7 bólinttta szmran ?vi$ Le is vette tüstént Heki nyakáról a #irs szánkó #irs

zsinór(át, aztán visszaültette Tü!sit a szánra$

7 T"dd mit> 7 !sillant fel hirtelen a szeme$ 7 1m-g nem lesz nekünk is igazi nagy, fehér

k"tyánk, ma(d egymást hzz"k/ ;ó>/

Tü!si összevnta a szemöldökét, és tö#rengve nézett ?vire$



7 ;ó 7 mndta végül megfntltan, és gy gndlta, mst az egyszer ?vi kivételesen

ksat mndtt$

Documents

Téli mesék