A PSZICHOLÓGIA .JÖVÖKÉPE

Beszélhetünk-e fenntartható társadalmi fejlodésrol'!

Dr. Hódi Sándor

A jövovel kapcsolatos jóslatok általában azzal a mentegetozésselkezdodnek, hogya "rohamosan fejlodo társadalmakban" nehéz ezt meg aztmegjósolni. A jövot fürkészo látnokok csakugyan nehéz feladatra vállalkoz-nak, ennek a nehézségnek azonban semmi köze a társadalom állítólagos"rohamos fejlodéséhez". Már csak azért sem, mert az, amit társadalomnaknevezünk, az emberi viszonyok összessége, sem "rohamosan", sem lassannem fejlodik. Folyamatokról, változásokról persze beszélhetünk, amiazonban ezek jellegét és irányát illeti, fejlodés helyett inkább hanyatlásról,leépülésrollehetne beszélni.

A társadalom rohamos fejlodésének képzete, azt hiszem, a kommunis-ta érából maradt ránk. Ideje lenne észrevennünk, hogy ez a mítosz a szocia-lista társadalmak haláltáncával végzodött. Megjósolhatjuk: ez lesz a sorsa avilágdivattá váló más posztmodern hazugságoknak is, például a globálistársadalomnak. Miközben a média igyekszik feltupírozni az emberekben areményt, hogy a globális társadalom lesz a várva várt megváltás az emberi-ség számára, és ennek jegyében' egyesek már ma is több százmillió dollártzsebelnek be, a panellakások betonsivatagába terelt, krónikus depresszióbanszenvedo tömeg az unalmas, szürke hétköznapok elviseléséhez gyógyszerekés kábítószerek tonnáit nyeli el.

A társadalmi kapcsolatok és mozgástér beszukülése, a média általleláncolt képzelet, a kietlen és sivár tömegkultúra ellenére bizonyos vonatko-zásban valóban kozmikus sebességre kapcsolt az emberi szellem. A tudo-mány és technika látványos nyomulása elkápráztatja az embert. Ki gondoltegy-két évtizeddel ezelott internetre, géntérképre, klónozásra, plazmatévére,mobiltelefonra, spermabankra, lombikbébikre, távoli bolygók felé járóürszondákra?

Ezektol a csodálatos eredményektol megmámorosodva az emberhajlamos egy magasabb civilizáció tagjának érezni magát. Ideig-óráig. Ésfoként azok, akiknek lehetoségük van rá, hogy megvásárolják a piacra dobottszázféle csodát. Részükre ezek a technikai újdonságok jelentik a varázsszerta társadalom kietlen dzsungelének és saját kiüresedo életüknek a könnyebb

123

..

elviseléséhez. A többieknek - a társadalom nagyobbik felének - marad azalkohol, a drog, a fústfelho, a krónikus depresszió, az orvosi rendelo, akórház, a törött-csempés elfekvo.

A tudományos-technikai forradalom egyidoben zajlott le a moderntársadalmak dezintegrációjávai, a közösségi kapcsolatok széthullásával.Közösségi kapcsolatok nélkül nincs stabil személyiség, ennélfogva a XXI.század embere kissé megbomlott lelki alkatú. Egyfelol káprázatos csúcs-technológiával veszi körül magát, másfelol magányos, aki társra, hitre,melegségre, szeretetre áhítozik. Ebbol a kettosségbol fakadóan az egésztársadalom mentálhigiénés gondoskodásra szorulna.

Egy dolog a tudomány, a technika, a pénz, más dolog az életminoségés a lelki egészség. Tudnunk kell, hogy mindenféle társadalmi ártalom ésrendellenesség közül a lélek betegsége az, amely a legnehezebben orvosol-ható. A sérült lelkületu ember talpra állításához, ahhoz tehát, hogy új életettudjon kezdeni, csaknem annyi idore, türelemre, áldozatvállalásra van szük-ség, mint egy ma született gyerek felnevelésére.

Azok, akik a "fenntartható fejlodés" kérdésével foglalkoznak, a foproblémának a demográfiai robbanást, a környezetszennyezést, az energia-hordozók kimerülését tartják. Ha társadalmi keretekben gondolkodunk, túlkell lépnünk ezen a szemléletmódon. Nincs semmiféle jövo az emberszámára, ha a társadalmilag nem jól kezelt konfliktusok, indulatok, vágyak,érzelmek hatására az agya megbomlik, hangulata nyomottá, gondolataizavarodottá válnak.

A fenntartható fejlodés problémáinak sorába ezért odatartozik a tár-sadalom mentálhigiénés állapota is, ha ugyan nem ez a legfontosabb kérdés.Mire megyünk a tudománnyal, a csúcstechnológiával, energiaforrásainkkal,ha például a hatalom a szadisták szuk csoportjának a kezébe kerül, a tömegpedig idült mazochisták sokaságává válik? Vagy mi lesz a sorsunk, ha a márma is népbetegségnek számító depresszió még általánosabbá válik, ha adepressziós gondolatok beszivárognak a politikába, kultúrába? Nem állunk-emár ma is bizonyos mértéku társadalmi depresszió nyomása alatt, amelygátat szab lehetoségeink megvalósításának? Nem beszélve más érzelmi éstudati befolyásokról, amelyek eredetével és hatásmechanizmusával mégkevésbé vagyunk tisztában.

Az, aki a jövot illetoen nem számol a pszichológia és pszichiátrianagyobb társadalmi szerepvállalásával, áttekinthetetlen labirintus elott áll.Nem véletlenül mondta Freud a lélekgyógyászok tevékenységérol, hogy "azegész emberiség a páciensünk".

124

--

-A szenvedélybetegek sokasága már ma is megoldhatatlannak látszó

feladatot jelent a szakma számára. A modern társadalmak "elszabotálták" azalkohol, a dohányzás és a kábítószer megelozését szolgáló stratégia kidol-gozását és a szenvedélybetegségek megszüntetését, gyógyítását szolgálóprogramok hathatós anyagi támogatását. Erre a pénzigényes fordulatra aközeljövoben sem számíthatunk, ezért a lelki egyensúlyzavarok számának anövekedése arányában növekszik majd a szenvedélybetegek száma is. Nemzárható ki új gyógyszerek felfedezése és sikeres alkalmazása, ezzel a sze-mélyiség leépülése, károsodási folyamata fékezheto vagy megállítható, magaaz alapprobléma azonban, amely szükségessé teszi a gyógyszerszedését,nevezetesen az élet értelmetlenségének az érzete megmarad és esetleg másönkárosító, önpusztító magatartásban ölt formát.

A jövo egyik legnagyobb kihívását minden bizonnyal az embereknövekvo önkárosító magatartása fogja jelenteni, amely már ma is drámaimódon van jelen életszervezésünkben, konfliktuskezelésünkben, étkezési ésközlekedési szokásainkban stb. bizonyíthatóan, több mint tíz évvel rövidítvemegamúgyis túlságosanrövidreszabottfc\ldiéletünket. .

Kit ne foglalkoztatna a légkörszennyezés, a bioszféra romlása, azózonlyuk sérülése, a sarki jégmezok olvadása, a hideg és melegfrontokkiszámíthatatlansága? Bevallom azonban oszintén, hogy engem az idegrend-szerre nehezedo stresszhatások közül sokkal jobban nyugtalanít az élet-minoség és a társadalom lelki-egészségügyi állapotának romlása.

Hangsúlyozni szeretném, hogy itt nem a közveszélyes orjöngokrolbeszélek, az agresszív pszichopatákról, nem a sok alkoholistáról, drogosról,paranoiás vezetokrol, mániás pártkatonákról, búskomorságba esett poétákról,nem a sok autón száguldó futóbolondról, perlekedo polgárról, üldözési má-niában szenvedo háziasszonyról, szerelmében csalódott öngyilkosjelöltrol,hanem arról az idegességrol, ellenséges érzületrol, fagyos közönyrol,kedélytelenségrol, ami a magyar társadalmat jellemzi. A feltétlen és azonnalkezelésre szoruló lelki betegek száma egyesek szerint többszázezer, másokszerint miJliós nagyságrendu.

Az életminoség és lelki egészség állapotával kapcsolatban arra szeret-tem volna utalni, hogy mindannyiunk lelki egyensúlya veszélyben forog.Azoknak is, akik fiatalnak, szépnek és sikeresnek hiszik magukat, megazoknak is, akik valamilyen vigaszt próbálnak találni gondjaikra. Hiányzik alélek harmóniája az életünkbol, ami abból adódik, hogy a társadalom, amely-ben élünk, s amelyrol sokan szeretik azt hinni, hogy "rohamosan fejlodik",leginkább egy nagy bolondokházára emlékeztet.

125

Mindig voltak és lesznek merész vállalkozók, akik szeretnék a darab-jaira töredezett világot rendbe hozni, a hibákat kijavítani, a betegeket meg-gyógyítani, a társadalmat megreformálni. Csak hát, mint tudjuk, kalmárokkezében van a világ, akik elott egyetlen cél lebeg: a jövedelmük megsok-szorozása. A többi nem számít.

Rövid írásomban a "fenntartható fejlodés" kérdését boncolgató kuta-tók figyelmét szerettem volna a lelki-szellemi egészségvédelem fontosságárafelhívni. Pszichológiai szempontból nézve ugyanis Freud állításában, neve-zetesen, hogy "az egész emberiség a páciensünk", sok túlzás nincsen. Ennekszemléltetésére hadd idézzek egy anekdotát Eross László és Veér AndrásTébolykeringo címu könyvébol, amely inspirációt adott e cikk megírásához.

Két pszichológus beszélget.

"Hol húzodmeg a határt normálisés az elmebetegközött?" - kérdi azegyik.

"Sehol" - válaszolja a másik. - "Nincs határ: Akirol azt mondod, hogynormális, azt egyszerüen csak nem ismered eléggé."

Ajánlom a könyvet mindazok figyelmébe, akiket a jövo árnyai és alelki béke megteremtésének esélyei jobban érdekelnek. Annál is inkább aján-lom, mivel a jövokutatók szerint a XXI. század a pszichológia százada lesz.Hátha ennek az Új,ma még gyermekcipoben járó szaktudománynak köszön-hetoen - az emberiség szellemi fellángolása, magára eszmélése következté-ben - végre sikerül egy jobb világot hagyni magunk mögött, mint amilyenbebeleszülettünk. Amíg ez nem sikerül, addig üres közhely társadalmi fejlodés-rol beszélni.

Miért ne reménykedhetnénk ebben a sikerben, a szellem fellángolásá-ban, az "intellektuális robbanásban", elvégre az emberi agy kapacitásánakcsaknem 90 százaléka még kimerítetlen? Inkább az a kérdés, hogy lesz-eelég eszünk ennek a szabad kapacitásnak a felhasználásához, vagy hagyjuk,hogy a kapzsiság és butaság gÚzsba kösse lelkünket és elhomályosítsa ajövore irányuló tekintetünket.

126